„…igazából nem félt miért is félt volna? hisz most hal meg elıször.” (Böröndi Lajos: Október 26.)
Készítették: A mosonmagyaróvári Városi Kollégium tanárai és diákjai: - Simon Zsuzsanna - Bényi Adrienn - Varga Bálint - Kaschik Marion - Vancsa Alexandra
12. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam
Tartalomjegyzék
Bevezetés ....................................................................................................................1 A mosonmagyaróvári sortőz elızményei ...................................................................2 Mosonmagyaróvár, 1956. október 26. ........................................................................3 Hunyadis áldozatok az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortőzben ...............5 A hat Hunyadis áldozat ..............................................................................................7 Megemlékezések a Hunyadis áldozatokról ................................................................9 Összegzés .................................................................................................................14 Bibliográfia ...............................................................................................................15
Bevezetés A mosonmagyaróvári lakosság akaratlanul is az 1956-os forradalom legtragikusabb és legkegyetlenebb eseményének áldozatává vált. Az 1956. október 26-án az egykori határırlaktanya elıtt összegyőlt békés, fegyvertelen tömegre az épület elé telepített géppuskafészkekbıl és kézifegyverekbıl több sorozatot lıttek ki. Az eldördült sortőz a várost Budapest után az ország legnagyobb civil áldozatokat elszenvedı városává tette, és kitörölhetetlen, begyógyíthatatlan sebeket okozott a lakosságnak.
A
mosonmagyaróvári
sortüzet
sokáig
elhallgatták,
félremagyarázták,
nacionalista, reakciós támadás következményeként állították be. Az 1980-as évek végén kezdıdtek meg a kutatások a forradalom alatt Mosonmagyaróváron végbement események pontos feltárására. Ezek a kutatások elsısorban a sortőz megnyitása elıtti eseményekre a halottak számára és kilétére koncentráltak. Az 1989-es fordulatot követıen számos cikk, visszaemlékezés, kisebb tanulmány látott napvilágot a témában. Jelentıs részük, a túlélık (hajdani munkások, akadémisták, sorkatonák) visszaemlékezéseire illetve a velük folytatott interjúkra épít. Konkrét
dokumentumok:
rendırségi
jegyzıkönyvek,
peranyagok,
halotti
anyakönyvek, hivatalos feljegyzések csak kisebb számban álltak rendelkezésre, mert rendszerváltáskor megsemmisítették vagy elrejtették azokat. A mosonmagyaróvári sortőz körülményeit feltárni igyekvı legteljesebb munkák: Papp Gyula-Csicsai Ferenc (szerk.): In Memoriam Mosonmagyaróvár 1956., Lukácsi Zoltán-Vajk Ádám (szerk.): Mosonmagyaróvár 1956., korabeli visszaemlékezésre épít: Dancs Lajos: 1956 Széttört bilincsek, avagy a mosonmagyaróvári vérfürdı. Forrásként jelentıs, bár kritikailag nem ellenırzött és valószínőleg hiányos, azonban a már említett forráshiány miatt mindenképp jelentıs: Böröndi Lajos- Garamvölgyi György: Dokumentumok,
Mosonmagyaróvár,
1956.
A
forrásdokumentum
nem
csak
a
mosonmagyaróvári eseményekhez kapcsolódó forrásokat: peranyagokat, jelentéseket győjti össze, hanem a járás többi településén a forradalom ideje alatt végbemenı változásokról, megmozdulásokról is tudósít.
1
A mosonmagyaróvári sortőz elızményei Az 1956-os mosonmagyaróvári események, a forradalom forgatókönyve igen nagy hasonlóságot mutat a budapesti eseményekhez. Mosonmagyaróváron, a város elhelyezkedése és adottságai lehetıséget teremtettek arra, hogy az ország többi kisvárosával ellentétben a forradalmi tevékenység „ne csak” a tüntetésekben, az önkényuralmi jelképek levételében és megsemmisítésében, a forradalmi szervek megalakulásában teljesedjen ki, hanem a budapesti véres eseményekhez hasonlóan tragédiába, tragédiákba torkolljon. Az aktívabb forradalmi tevékenységhez és a késıbbi tragikus fordulathoz több tényezı is hozzájárult. Elıször is, amint említettük Mosonmagyaróvár egyetemi város a korszakban is. A Gazdasági Akadémián számos fiatal értelmiségi tanult, akik szerte az országból érkeztek a városba. Az akadémia hallgatói és tanárai a többi egyetemmel, a DISZ-el, majd a megalakuló MEFESZ-el is kapcsolatban álltak, így a forradalom hírei, a forradalmi követelések viszonylag gyorsan elterjedtek a diákság körében. Az eseményeket alakító második jelentıs tényezı, hogy Mosonmagyaróvár a korszakban kiemelt ipari körzetként mőködött, területén számos jelentıs ipari létesítménynek adott otthont, mint például a MOTIM Timföld gyár, GYÁÉV, Mőselyemgyár, MOFÉM gyár. Ezekben a létesítményekben jelentékeny számú, sokszor nem helyi illetıségő munkás dolgozott. Ennek a két tényezınek, az egyetemnek, és a nagyszámú munkás jelenlétének, mint azt az ország más területei esetén és a budapesti példából is látjuk: nagy jelentısége volt a forradalmi tevékenységben. A
harmadik,
az
eseményeket
markánsan
alakító
körülményként
a
város
elhelyezkedését kell megemlíteni. Mosonmagyaróvár az osztrák határ és a vasfüggöny közelében, szinte a határvédelmi biztonsági zónán fekvı utolsó jelentıs településként nagyszámú orosz és határırkatonának volt az állomáshelye.
2
Mosonmagyaróvár, 1956. október 26. A forradalmi megmozdulásokban (ugyanúgy, ahogy az ország más pontjain) a kezdeményezı szerepet a városi munkások és egyetemisták kapták, azonban hozzájuk gyorsan csatlakoztak a városi lakosok, és a különbözı iskolák így a Kossuth Lajos Gimnázium és a mai nevén a Hunyadi Mátyás Szakképzı és Szakközépiskola tanulói is. A beszámolók alapján az október 26-i események jól körvonalazhatóak. Az elsı nagyobb megmozdulásra október 25-én került sor. Ekkor az akadémisták a statárium és a tanárok figyelmeztetése ellenére már tartottak egy „kisebb” felvonulást a belvárosban, ezt követıen azonban visszatértek az akadémia kapui mögé. Ugyanezen a napon feloszlott a DISZ és megalakították a MEFESZ helyi szervezetét is.1 Az október 26-ai tüntetés kezdetén a munkások és a gimnazisták gyülekeztek a Tanácsháza elıtt és ide csatlakoztak az egyetemisták is. A felvonulók közé a városi lakosság is beállt. A tüntetés folyamán felkeresték a város fontosabb, önkényuralmi jelképekkel „ékesített” épületeit, a tanácsházát, a pártházat, a járásbíróság épületét, a rendırséget, az Állami Biztosító épületét, és követelték a vörös csillagok és a Rákosi-címer levételét.
Vörös csillag levétele az Állami Biztosító homlokzatáról
Közben kinyomtatták a pesti egyetemisták által megfogalmazott 16 pontot, elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, a Kossuth-nótákat, és elhangzottak a forradalom legfontosabb követelései, jelszavai a függetlenségrıl, a szovjet csapatok kivonásáról, az új kormány megalakulásáról.2
1 2
Dancs Lajos: 1956 Széttört bilincsek avagy a mosonmagyaróvári vérfürdı. Lukács Zoltán- Vajk Ádám (szerk.): Mosonmagyaróvár 1956. 10-12.o.
3
Belváros - Járásbíróság -
1848-as emlékmő
Moson - I. világháborús emlékmő -
A belvárosi felvonulást követıen a tömeg kettévált. A nagyobbik része az 1848-as emlékmőhöz és a mosoni I. világháborús emlékmőhöz tartott, a kisebbik része pedig az Ipartelepen lévı Határırlaktanya és mőszaki alakulat felé vette az irányt, hogy követelje az önkényuralmi jelképek levételét ezekrıl az épületekrıl is. Azonban az események itt irányítatlanná váltak. A felvonuló tömeget teljesen váratlanul, -az elızı nap a határırlaktanya elé telepített két géppuskafészekbıl- két géppuskasorozat kaszálta végig. A laktanya ablakaiból emellett kézigránátokat is dobáltak a fegyvertelen tömegre. Az egyenként másfél percig tartó lövöldözés végeztével több, mint száz halott és több száz sebesült maradt a téren.3 Köztük volt a mai Hunyadi iskola hat tanulója is.
3
A dokumentummal igazolható halálesetekrıl források találhatóak: Kahler Frigyes (szerk.) Sortüzek 1956.
4
Hunyadis áldozatok az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortőzben Bár az 1956-os mosonmagyaróvári eseményeknek: tüntetéseknek, az önkényuralmi jelképek eltávolításának, a forradalom gyızelemre vitelének fıszereplıi a munkásság és az akadémiai ifjúság voltak, mégsem szabad megfeledkeznünk a fiatalabb, középiskolás korosztályról sem. A középiskolás korosztály nem vállalt, nem vállalhatott a munkássághoz és az akadémistákhoz hasonló szerepet, mégis, az október 26-ai véres fordulat ıket is az események részesévé, szenvedı alanyaivá, sorsukat a város 1956-os történetének fontos elemévé tette. Az 1956-os eseményekkel, és fıként az október 26-ai nappal foglalkozó forrásokat, tanulmányokat, visszaemlékezéseket, képanyagot vizsgálva újra és újra bizonyítékot kapunk a középiskolás diákok jelenlétérıl és szerepérıl. Ezekbıl a forrásokból jól kiolvasható, hogy az október 26-ai tüntetéssorozat kezdetén a Deák, vagy Szentháromság-téri tüntetésen, a vörös csillagok középületekrıl való eltávolításakor, valamint az 1848-as emlékmő elıtti megemlékezés idején a tömegben számos gyerek, diák tartózkodott.4
A felvonuláson résztvevı diákok egy csoportja Tanítási nap (péntek) lévén a gyerekek tanáraikkal együtt szervezetten vettek részt a tüntetések kezdeti szakaszában, majd ugyan ilyen szervezetten vissza is vitték ıket az iskolába. Az események elırehaladtával, a források és beszámolók alapján többen felszólították ıket, hogy menjenek haza, nincs keresnivalójuk a tüntetık között. Mivel szinte mindegyik visszaemlékezésben megtalálható ez az elem, biztosak lehetünk abban, hogy tényleg több gimnazista és szakmunkástanuló követte a tömeget a különbözı helyszínekre.5 A
4 5
Egyes források megemlítik, hogy még a közeli Hildegard Óvoda óvodásait is kivitték a tüntetésre. Csicsai Ferenc- Pap Gyula (szerk.): In Memoriam Mosonmagyaróvár 1956. 15. o.
5
tiltások ellenére azonban többen a felnıttekkel tartottak az 1848-as emlékmőtıl Mosonba, illetve az Ipartelepre.6 Az Ipartelepre tartó tömegben lévı fiatalok javarésze a mai Hunyadi Mátyás Szakképzı Intézet tanulója volt. İk 15-18 éves szakmát tanuló fiúk, akik valamelyik gyárban voltak gyakorlaton, és a tüntetéseken szervezetten résztvevı munkássághoz csapódva vettek részt a tüntetésen és kerültek az Ipartelepre, majd lettek részesei a határırlaktanya elıtti véres és gyilkos sortőznek. Az október 26-ai eseményeket, és Mosonmagyaróvár város 1956-os, és 1956-ot követı szerepét leginkább ismerı Papp Gyula történelem szakos tanár, helytörténész szerint az 1956-os mosonmagyaróvári sortőzben tizenegy fiatalkorú halt meg, ebbıl hat volt a mai Hunyadi iskola diákja.7
A Hunyadi Mátyás Szakképzı és Szakközépiskola falán elhelyezett emléktábla
6 7
Pap Gyula: Záró dolgozat. 28. o. U.İ.
6
A hat Hunyadis áldozat A gyilkos sortőzben áldozatul esett mintegy száz halott közül (azokat nem is említve, akik megsebesültek) közvetlenül hat, 15-18 év közötti ipari tanuló tartozott a Hunyadi Iskolához. Természetesen az iskola vesztesége ennél jóval nagyobb, hiszen az áldozatok között többen voltak, akik korábbi tanulmányaik okán kapcsolatban álltak az intézménnyel. A hat áldozat közül a legfiatalabbak a 15 éves mőszerészipari tanuló Meszlényi István, és a 16 éves szintén mőszerészipari tanulmányait végzı İri László voltak. A 16 éves Paár Jenı és a 18 éves Wilhelm Mihály villanyszerelınek, a 16 éves Kardos Miklós és a 17 éves Tolnay László lakatos szerszámkészítınek tanultak.
Meszlényi István
Wilhelm Mihály
İri László
Kardos Miklós
Paár Jenı
Tolnay László
Születési helyüket tekintve a hat fiú közül hárman: İri László, Meszlényi István és Kardos Miklós voltak mosonmagyaróvári születésőek, Tolnai László Ásványrárón, Wilhelm Mihály Dunakilitiben Paár Jenı pedig Hatvanban születtek. A tendencia miszerint az áldozatok jelentıs része nem volt mosonmagyaróvári születéső, a fiatal középiskolás
7
generációra is igaz, tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy a sortőz nemcsak Mosonmagyaróvár városát, hanem az egész országot érintette és gyászba borította. A halotti anyakönyvek alapján elmondható, hogy a többi áldozathoz hasonlóan mind a hat fiú irtózatos sérüléseket szenvedett8 Ahogy azt korábban említettük, a középiskolás korosztály nem vállalt az akadémistákhoz és a munkássághoz hasonló szerepet, mégis jelenlétük és fıképp áldozattá válásuk hatással volt, alakították a városi eseményeket. Különösen igaz ez Kardos Miklós esetére.9 A sortőz második szakaszának végeztével és az utolsó, a tömeg közé dobott gránátok felrobbanása után nem sokkal megkezdıdött a mentés. A közeli épületekbıl, gyárakból, és a laktanyából is többen érkeztek a laktanya elıtti térre összeszedni a sebesülteket és kórházba szállítani ıket. A mentés során teherautókkal, lovas kocsikkal vitték a még életben lévıket a városi Karolina Kórházba, és a kórházzal szembeni iskolában, a kórház kis befogadóképessége miatt kialakított szükségkórházba. Az egyik ilyen kocsira felkerült a valószínőleg akkor már élettelen Kardos Miklós is. Azonban az ıt szállító teherautót vezetı kiskatona nem merte letenni a halott fiút a platóról a kórház udvarán összegyőlt tanácstalan, sokkos és dühös tömeg elıtt, ezért visszavitte a laktanyába, ahol a katonák, szégyellve azt, hogy egy ilyen fiatal fiú is az áldozatok között van, egy lepedıbe, vagy pokrócba csavarva a széna közé dugták. A délután folyamán mikor a mosonmagyaróváriak a bőnösöket keresve a laktanyába bevonultak, akkor találták meg a halott fiút.10 Kardos Miklós testének megtalálása lett a gyújtópontja annak a laktanyában lezajlott lincselésnek, ami során a feldühödött tömeg megölte Gyenes György fıhadnagyot. Az İ esetében, késıbb több szemtanú is egybehangzóan állította, hogy Gyenes György egy sorozatot adott le a fegyvertelen felvonulókra. Az eseményekhez és Kardos Miklós esetéhez szorosan hozzátartozik, hogy a fiú holttestének megtalálása után a feldühödött tömeg meglincselt három ÁVO-s tisztet. Késıbb, a megtorlások és a Kádár-rendszer idején erre a szomorú esetre hivatkozva ítéltek el számos mosonmagyaróvári lakost,11 és tették bőnös várossá Mosonmagyaróvárt, egészen 1989-ig.
8
Bizonyítható, hogy a sortőz során használt fegyverekbe robbanólövedéket helyeztek esélyt sem adva az áldozatoknak. 9 A fiú zsebében halála után egy játékot találtak, ami ma a Terror Háza Múzeumban látható. 10 Késıbb a család, a megtorlástól tartva külön temette el Kardos Miklóst. 11 Közülük legtöbben a helyszínen sem voltak.
8
