Ez az egész nem is történt meg. De megtörténhetett volna. Talán nem pontosan itt, nem pontosan úgy, és nem pontosan akkor. Vagyis a kvantumfizika

„Ez az egész nem is történt meg. De megtörténhetett volna. Talán nem pontosan itt, nem pontosan úgy, és nem pontosan akkor. Vagyis a kvantumfizika szerint megtörtént, minden leírt szó véres valóság..."

1

Alexander Wolf

Ajánlom Zitának és Krisztinának

2

© 2009 Kuklin Alekszandr ISBN 978-963-993403-0

Minden jog

fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részeit a szerző előzetes írásos engedélye nélkül tilos reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni, bármilyen formában vagy eszközzel - elektronikus vagy más módon - közölni.

Felelős kiadó: az Ad Librum Kft. ügyvezetője ©2009 Ad Librum Kft. 1107 Budapest, Mázsa tér 2-6. [email protected] www.adlibrum.hu Borító: Glied Viktor Tördelés: Topik Bt. Nyomda: Euró Team Studio

3

A könyvvel kapcsolatban további információ: http: / /adlibrum.hu / Alexander-Wolf /

Solo trilógia I.

ALEXANDER WOLF Vámpírkard

4

AD LIBRUM Budapest 2009

5

A Nagy Kaland

6

A kezdet

Sötét Birodalom Wiarel királyság Királyi könyvtár, zárolt részleg Magister Shavva Zomm, Egyensúly Megbomlása utáni 2936-ik esztendő Különlegesen veszélyes mágikus tárgyak regisztere. II. rész Mágikus fegyverek

7

132. fejezet A Vámpírkard Nem tévesztendő össze a Sötét Birodalom területén fellelhető sokféle, korlátozott vámpírképességekkel felruházott kardokkal, amelyek túl jelentéktelen eszközök, hogy e műben tárgyaljuk. Eredet: nem megállapítható. (Későbbi széljegyzet: Varázserdő?) Anyag: feltehetőleg hagyományos mágikus eljárással könnyített nemesacél. Különlegesség: a penge friss embervérben edzett, az ismert legendák szerint nem kivégzettek vérében, hanem egy csatában elesett harcosokéban, a valószínűsíthető időpont 2160-ik esztendő. A vért egy üstbe gyűjtötték, miközben a harc még folyt, bizonytalan végkimenetellel. A szertartást minden jel szerint be tudták fejezni, de vélhetőleg nem a kardot készítő fél kerekedett felül az összecsapásban,

8

mert további sorsa évszázadokig nem követhető. (Persze, mert minden bizonnyal senkinek sem tűnt fel, hogy itt valami értékeset kéne keresni. Ott maradt gazdátlanul a megcsonkított holttestek között. Szűz kard... az ilyen mágikus tárgyakat valóban előszeretettel beszippantja a Varázserdő, hogy később felkínálja az arra érdemeseknek... néha az istenségek sugallatával, mint ahogy a Sötét Lovagnak a Léleklátót...) Méret: nincs pontos adatunk, de elmondások szerint egy átlagos ember melle közepéig ért a földbe szúrva, (107,3 centi a penge, lemértem) szélessége alapján viszonylag keskeny kardnak mondható, a markolatnál egy tenyér szélesség, gyorsan háromujjnyira szűkülő, és egyenletesen keskenyedő egészen a hegyéig. (7,1 centi, és valóban csak a markolatnál, egyébként 5,1-ről keskenyedik) Penge színe vérvörös, hullámzó fényű.

9

(A vér hullámzása.) Markolata szintén mágikusan könnyített nemesacél, a végén rubindíszítésű ólomgömb. Tökéletesen kiegyensúlyozott. A markolat hossza másfél-kezes kardra vall, (28 centi a fogófelület) ugyanakkor egy kézzel is tökéletesen forgatható, különös tekintettel egyéb képességeire. A kezet denevérszárny kialakítású keresztvas védi. (Csak nem úgy, ahogy ezt elképzelik. Ráfonódik a kézre, végtelen gyönyör...) Különleges képességek: csak meztelen kézzel húzható ki a hüvelyből, semmilyen kesztyű nem viselhető. A használóját vámpírképességekkel ruházza fel: intenzív regeneráció, emberfeletti gyorsaság és erő, kiélesedett érzékek. Nincs fokozott fényérzékenység, bármiféle szenteltvíz hatástalan. Hipnotikus képességeket viszont ad.

10

(Csak ha fogják a markolatát.) Mágia típusa: ismeretlen papi mágia. (Későbbi széljegyzet: Vámpíristenségek? Utánanézni.) Átok: használója egybeforr a karddal, a markolat elengedése fizikai és lelki sokkot okoz. Ha a kardot úgy vonják ki, hogy nem ihat vért, a használója életerejéből táplálkozik. Későbbi széljegyzetek: „Legutóbbi ismert tartózkodási helye: feltehetőleg Vörös Ragnar birtokában lehetett, aki azonban csak egy alkalommal merte használni. A Pusztítóval vívott döntő csatában nem volt nála, így csak találgatni lehet, mennyiben fordíthatott volna a kard Wiarel további sorsán." (Semennyiben. A Pusztító egyszerűen agyonvágta Ragnart egy iszonyatos erejű villámcsapással, lévén ez az egyik specialitása gyakorló mágusként. A Vámpírkard nem véd a mágikus támadásoktól. Technokrata fegyverektől igen, mert a könnyebb sebesülések azonnal beforrnak, a

11

nehézfegyverek lövedékei elől pedig a vámpírgyorsaságnak köszönhetően kitérhet a használója.) „Jelenlegi tartózkodási helye nem ismert. Idegen létsíkok?" (Nagyon is ismert. Számomra legalábbis. A tipp tökéletes: Prosperity városában lévő Álmodók Templomán keresztül vittem ki. Ha nem lennék Álmodó, nem is olvashatnám most ezt a könyvet - a zárolt részleg őrzését komolyan veszik... mint Wiarelben mindent. De az engedély Edward Lom király, a Pusztító személyes pecsétjével sok ajtót megnyit... végül is, magas rangú pap lennék...) ... És most... saját létsíkom. A sajátom?.. Mindegy, fogjuk rá. Valóban fájt elengedni ezt a kardot... azóta is vonz hozzá valami vágy... ahogy megfogom a markolatát... és érzem, hogy a kard az én kinyújtott kezem... érzékeim kiélesednek... A csukott ablakon keresztül hallom, mit

12

beszélnek a szomszéd házban... Érzem az izzadság illatát azon a fiún, aki éppen most haladt el az utca végén... nem volt ideje megmosakodni, így csak befújta magát olcsó desodorral... Látom a pókot, ahogy odalent a sötétben ereszkedik le a bokorról egy frissen szőtt pókháló fonálon. A kezem önkéntelenül kinyúl a markolat felé... a rubinok hívogatóan felragyognak, és vér édes és utánozhatatlan ízét érzem a számban... nagy vihar jön...

13

A próba ...Saját hörgő hangomra térek magamhoz. Sötét van, és nem tudom, hol a fent és hol a lent. A gyomrom görcsben... komolyabban kellett volna venni... Az igazán veszélyes rosszullét nem az, amikor hánynod kell, vagy fáj a fejed... dehogy.. azt kialszod. Más, amikor ébren vagy, és nem fáj semmid, csak percenként kihagy a tudatod... mintha ott lennél a víz alatt, és egyre lankadtabban kapálóznál egy-egy korty levegőért... Persze rengeteg levegőd van... a tüdőd felejt el lélegzetet venni... A szívem őrülten jár... hát most nem vizsgáltatnám meg a vérképemet. .. Csak nyugodtan... semmi hirtelen mozdulat... lélegzet ki... lélegzet be... mennyi vért veszíthettem vajon?..

14

Mindjárt elájulok ismét... Valami fény... a hajnal fénye... na jó... nem maradhatok itt tovább... a tisztásra raktam ugyan egy kis félelemvarázst, így biztosan nem tévedtek ide a sötétben kósza csavargók... de világosban megláthatnak messzebbről is... szép lassan fel az egyik térdet... másikat... most már talán nem fogok meghalni... ma még nem... Magister Shavva Zomm... annyi mindent nem tudtál erről a kardról... a fenébe, oldalra dőltem. Nem baj, itt a közelben egy vékony fatörzs... csak lassan... okosan... Egy biztos, többet nem forgathatom, ha nem adok neki inni,.. fogadni mernék, hogy az ábrázatom falfehér... de muszáj volt kipróbálnom... Legközelebb majd másképp... Hogy is csinálta Lestat abban a könyvben?.. Kiment gyanús környékekre, és levadászta a rablógyilkosokat... meg kellene barátkoznom a gondolattal...

15

Lassan feltápászkodom. A világ hátra akar esni, minden erőmmel belekapaszkodom a fácskába. Hány óra van?... Azt hiszem, már járnak a buszok. .. A kard benne a hüvelyben, hát persze... csak így lehet elengedni... különben a kezet fogják a denevérszárnyak... még hogy keresztvas... Ennél több is van, persze, amiről nem írt a derék Magister. Bármikor válthatok a kardon fogást, csak gondolnom kell rá... el sem ejthetem ügyetlenségemben... a testem része... A földbe szúrtam néhány póznát, hogy gyakoroljak. .. Hoppsz, elengedtem a fát... kicsit imbolygok, de felőlem nyugodtan nézhetnek részegnek... csak fel kellene vennem a hosszú kabátot... enyhén piszkos lett... nem baj... egy lépés... kettő... megy ez... Minden rendben. .. A kard nemcsak nekem ad erőt és gyorsaságot, hanem saját maga is félelmetesen gyors. Mint egy vöröslő korong... és akkora lendülettel.... Póznákból apró darabok... de úgy, hogy még a levegőben is, estükben...

16

Shavva barátunk azt sem írta le, hogy nekem nem kell értenem a kardforgatáshoz. .. a Vámpírkard érti a gondolataimat, és önmaga cselekszik... hihetetlen pontosság... Kabát nagy nehezen begombolva, talán kicsit ferdén... Shavva nem írta azt sem, hogy a karddal tudok repülni is, gyorsabban a szemnél... mintha nem lennék látható... De visszafelé már nem tehetem meg... nem élném túl... nem mintha ebben a félholt állapotban a hosszú buszozást sokkal könnyebben bírnám... Talán innom kellene egy jó hideg sört... mindegy... itt úgysincs... de az már jó jel, hogy ilyenre is tudok gondolni... nem lesz semmi baj... csak lassan...

17

Drogdílerek Már régóta figyeltem. Azt egészen biztosan tudtam róla, hogy lövi magát heroinnal, de csak feltételeztem, hogy tagja is az elosztó hálózatnak. Munkahelye nincs, pénze nincs, 19 éves, pszichopata, és amikor nincs narkója, rengeteg olcsó borral próbálja pótolni, nem túl nagy sikerrel. Mindenesetre volt már olyan, hogy állatként vonyítva összehugyozta a lépcsőházat, meg természetesen a saját nadrágját is, de az már az ő magánügye. A családjában fekete bárány, a másikban, ahová sikerült csinálnia egy gyereket, valami miatt megtűrik... azok is „züllött lovagok", de nem úgy... ők szeretik a kicsiket. Ez a fiatalkorú dögevő viszont... ez nem. Anno valamiért összeszólalkozott a barátnőjével, akire

18

amúgy leginkább a kiskurva jelző illik, és még sokkal finomabban fogalmaztam, mint ahogy maga a lány szokott általában. Hát jól megkapta a kicsike. Megvárta a két haverjával az utcán, és hathónapos terhesen megrugdosták... nem volt annyira bátor, hogy egyedül pofozza meg, kellett a segítség... a szerencsétlen gyerek fogyatékosan jött a világra, koraszülöttként. Semmi közöm a Szeretet bármelyik egyházához, de egyvalamire bekattanok. Ha gyereket bántanak. Volt egy létsík, és élt ott egy Kari nevű kedves kisfiú. Vasalni akart, hogy segítsen az anyjának. Az apja meglátta, és kivasalta a kisfiú hátát a forró vasalóval, mert ő nem nevel köcsögöt, aki női munkát akar végezni. Kihoztam onnan, Álmodó papként hatalmamban állt. Később az apját borzalmasan szétmarcangolva találták egy sikátorban. Nem én voltam, hanem egy fejvadász barátom, Gobart Wilkins. Két Skorpiótőrrel végezte ki, pont

19

úgy, mint ahogy annak idején a saját mostohaapját is, klán-próbaként. Véres cafatok... Szívesen elvállalta, hiszen ő sem büszkélkedhetett boldog gyermekkorral. És nem tudom, mi lett a fiúból, bár a Szeretet papjai, akikre bíztam, kezeltek már ennél csúnyább testi és lelki sérüléseket is. Egészen biztosan meggyógyult, a többi már csak rajta múlik. Szóval a narkós bunkó ideális célpontnak tűnt. Követnem kellett, hogy ne vegyen észre, és majd a sötétben... Már amikor megfogtam a kard markolatát, halálra ítéltem. A kardnak innia kell, nincs visszaút, különben engem emészt el, nekem pedig még lenne egy kis dolgom. De muszáj volt megfognom. így olyan távolságból láthattam és hallhattam, amilyenből ő engem nem. És befordult egy sötét utcába, van azon a környéken egypár... Tudtam, hogy meg fogom ölni, és így lesz étke a kardnak, ezért nem takarékoskodtam az energiával. Kicsit

20

meglepődött, amikor hirtelen előtte teremtem... a karddal gyorsabb vagyok a szemnél... a pillantásunk összetalálkozott... Még mielőtt meghalt, elmondta, kitől szerzi be az árut, és hogy találom meg az elosztót... mobil telefonszám, jelszó, kire kell hivatkozni, stb. Az elosztóval kicsit több időm volt, mert egy motelszobában kaptam el. A második emeleten szállt meg, és kinyitotta az ablakot, hogy szellőztessen. Itt már jobb erőben voltam, a Vámpírkard által azóta megivott vér miatt, így nem volt gond besuhanni az ablakon. Nagyon gyors voltam, de a pofa mégis érzékelt valamit, és odakapott az ágyán heverő pisztolyhoz. Közben hátrahajolt, hogy kitérjen a kard ívéből, csak az fél centivel szélesebb volt, mint ahogy ő azt gondolta. Amikor odanyúlt a vérző torkához, a kard hegye finoman becsúszott a szívébe... A legtöbb hosszú kard közepén van egy végigfutó

21

mélyedés, úgy hívják, hogy vércsatorna. Nagyon megtévesztő elnevezés, mert valójában semmi köze a vérhez, csak arra szolgál, hogy a fegyver ne legyen olyan böhöm nehéz. Megtévesztő, de nem a Vámpírkard esetében. Láttam a vért befolyni abba a mélyedésbe, és nyomtalanul eltűnni, ahogy a penge felszívja... és közben a karom egyre erősebb lett, és egyre jobban tombolt bennem valami sötét mámor. A srác szemüvegében visszatükröződve igen, szemüveges, viszonylag semmitmondó kinézetű fiú volt, ki is gondolná róla láttam saját magamat... vérvörösben ragyogó szem... hosszú fekete esőkabát, amely alatt elrejtettem a kardot... de mióta van annak vörös bélése?.. Vámpír Istenségek. .. most már elhiszem, hogy léteztek... és ezek szerint a vámpírok mégis láthatók a tükörben... vagy frászt, én nem vagyok egészen az... A srác ereiben már nem lehetett sok vér, de mégsem esett össze... a szívébe fúródott kardpenge ugyanolyan

22

kapcsolatot létesíthetett vele, mint amilyet velem a markolaton keresztül... nem halhat meg, amíg a kard benne van... Megértette az akaratlan kérdésemet a vámpírtekintetemen át is... - Hö... hrr... - szájából véres váladékcseppek... - kit érdekelnek?..fff... A következő pillanatban már halott volt, a feje repült el a testéről, majd még három vágás, mielőtt padlót értek testének darabjai... Negyedóra múlva már átöltözve sakkoztam a sarki kocsmában, ami olyan messze van a tett helyszínétől, hogy képtelenség egy óránál kevesebb idő alatt megtenni a távolságot... márpedig a kocsmában emlékezni fognak rám, máskor is játszottam már itt... Zárásig voltam bent, és nagyon jól ment a játék. Nem voltam álmos, és a rengeteg megivott sör sem kottyant meg.

23

Holnap talán benne lesz néhány dolog az újságban... bestiális gyilkosságok. .. drogbárók leszámolása... Drogbárók... hah... Megölöm mind... még nem tudják... de majd...

24

Háború ... Csatamező. A harci zaj már elhalt. Mindennek vége. Én vagyok a győztes hadsereg egyik hadnagya. Körbenézek. Mindenhol csonkolt holttestek. Itt van egy levágott kéz. Túl ismerős rajta a gyűrű. Az egyik legjobb barátomé... egyszer odaadta, hogy vegyem fel az ujjamra, így már én is hozzátartozom a családjához. Én öltem meg? Nagyon is valószínű, hiszen a másik oldalon harcolt. Nem emlékszem tisztán szinte semmire, Shavva Zomm barátunk arról sem világosított fel, hogy a kard egy bizonyos szint felett átveszi a hatalmat a forgatójától. Az általam nem ismert vámpír istenség avatárja lettem, akaratomon kívül. Persze tudhattam volna - a Sötét Birodalom minden komolyabb mágikus fegyvere

25

átkozott... Kiver a verejték, letörlöm. Vér. Vért izzadok. De Jézustól eltérően ez nem a saját vérem... a Vámpírkard annyira jóllakott, hogy simán hagyta, amikor visszaengedtem a hüvelybe, és a szokásos karmolás helyett simogatást éreztem, elengedve a markolatot. Valami víz kéne, lemosni az arcom... itt egy patak... annak vize is rózsaszín, de megteszi. Meglepő, hogy még mindig látom magam a víztükörben. Illetve dehogy az, csak nem tudok most világosan gondolkodni... ahhoz, hogy ne legyen tükörképem, meg kellene halnom. De a szívem ver, tehát emberi a testem, még mindig. Jó, most már nem vagyok annyira ijesztő... nézzük, túlélte-e valaki rajtam kívül. Én biztosan kaptam sebeket, de hát a vámpíron azok beforrnak... mások nem lehettek ilyen szerencsések... Nicsak, ott egy fiatal férfi... ül a földön, és próbálja összerakni a vesztes oldal zászlaját a tépett

26

foszlányokból... Megszólítom, de mintha süket lenne. Olyan ismerős... -Ákos? Mintha valami fény villanna a szemében, de azonnal elhal. -Bárd, költő! Mit csináltak veled a 101-s szobában?! Te írtál zenét az 1984-ről, és te itt?.. Értetlenül néz rám, vagy inkább rajtam keresztül. Persze ő nem Ákos, legfeljebb egy gyenge tükörképe, ez egy másik létsík... Üres tekintet... Végignézek rajta, nincs komoly sebe. Tovább. Itt egy haldokló lovagi páncélban, az ellenség címerével... Leveszem róla a sisakot, hosszú haj bomlik alá, szájából vércsík. Ez nő... ezek nőket is besoroztak?., vagy talán gyerekeket is, még láthatok ilyet? Mintha lélegezne. Ráteszem a vállára a kezem. Túl vagyok telítve idegen életenergiával, és értek a nekromanta gyógyításhoz. A vércsík eláll, a lovagnő

27

felsóhajt, és egészséges álomba merül. Légzése egyenletes. Itt már nincs tennivalóm. Tovább. Valami mocorgás. Egy ellenséges katona tápászkodik fel, nem tűnik súlyosan sebesültnek. Kezet nyújtok. Elmosolyodik, és elfogadja. -Nem hittem volna, hogy győzhettek, de egye fene... Matat az övén, keze rátalál a boros flaskára. -Kérsz? Nem lehet visszautasítani, kortyolok egyet. Majd búcsút intünk egymásnak. És még egy sebesült, szintén ellenséges színekben. Segítek neki felülni. Elfogadja, és eszelős vigyorral a hasamba döf egy fűrészes élű tőrt. Ez fáj, nagyon fáj, de jól bírom a fájdalmat, és vámpír avatárnak komolytalan seb. Ránézek a vámpírszemeimmel. Visszahúzza a tőrt, és kiszámított lassúsággal belemélyeszti a saját gyomrába. Arcán embertelen kín, de nem tudom sajnálni. Az én sebem már eltűnt.

28

Már nem fáj... de fáj valami más... micsoda mészárszék volt... Visszabotorkálok a patak szélére, és lerogyok a földre. Milyen hideg van itt... és milyen jó lenne egy keveset aludni... „... egyre hidegebben hullámzik a víz, minden egyes percben valami elvész. Életem elfolyik, hitem cserbenhagy, Szívemet átjárja a halálos fagy... " Valaki megveregeti a vállamat. Meglepetésemben felnézek, és nem hiszek a szememnek. Nyelek egy nagyot. -Edward? A Pusztító? Te itt? -Wyel mondta, hogy elkelne neked egy kis segítség. Nem biztos, hogy a háborúnak vége. Nincs vége? Hogy lehet? De érzem a hanghordozásából, hogy neki van igaza. Edward Lorn újra megszólal: -Wyel azt javasolta, hogy átvegyem tőled.

29

Végiggondolom, hogy ez mivel járna. A Pusztító felperzselné a földet, és kivégezne minden ellenséges hadvezért... utána béke lenne... nagyon sokáig... de túl sok a vér... temetői nyugalom. Majd végigtekintek a csatamezőn... sehol egy élő lélek... akár piramist is lehet rakni majd a koponyákból... nem ő tette... -Lehetek az egyik hadnagyod? Látom az arcán az igenlő választ, és nagyon remélem, hogy a kisebbik rosszat választottam... *

-Emlékszel valamire? Edward Lorn hangja keményebb a szokásosnál. Keményebb? Hiszen mindig ilyen, persze tudom az okát. -Rémlik neked, hogy mit vittem véghez Wiarelben? Hát igen, felsejlik valami. Volt egy jó kis hűbéres háború a trónért, se vége, se hossza. Aztán a Pusztító, aki addig királyi főhadvezérként őrizte semlegességét, feladta az

30

addigi alapelveit. Fejét vette az összes nemesnek, akik a trónért harcoltak, és szétszórta a hadseregeiket, majd rövid úton végzett a bukott parancsnokokból lett haramiavezérekkel is. A parasztok éljeneztek a békéért... -Szerinted rosszul tettem? Az ellentmondás könnyen kerülhetne az életembe. De nem is akarok ellentmondani. A Pusztító véget vetett a mészárlásnak, gyorsan és hatékonyan, még ha maga a folyamat rendkívül véresre sikeredett is. -Nézz csak le, - folytatja a Pusztító. - Mit látsz? Erőltetném a szemem, valami nyüzsgés. Edward Lorn egy távcsövet nyújt felém. Ferde mosoly: -Nem akarok kételkedni a sasszemedben, de talán így egyszerűbb. Kis szünetet tart, hogy meggyőződhessek a látvány hitelességéről, majd feltesz egy kérdést: -Ugye tudod, mi jár ezért Wiarelben?

31

Fejből idézem Wiarel egyik törvényét: -„Aki gyerekeket vesz rá bármilyen háborúban való részvételre, karóba húzatik, így mielőtt meghalna, átlagosan három napig gondolkozhat azon, miért cselekedett így." -Nézd meg, - mondja Edward - ott indulnak az ellenséges osztagok a megkerülő hadműveletekre. Erről nincs törvény, de az osztagok vezetőiből egy héten belül már senki nem marad életben. Ezt szavatolom. Mondjuk wiareli szokásjognak. -De ez itt nem Wiarel, - próbálok tiltakozni gyengén. -Hát nem, - bólint a hadúr. - Akarod talán, hogy sokkal rosszabb legyen? Nem akarom. -Amúgy, - folytatja Edward - láttam ám, mit műveltél azzal az álnokkal, aki téged hasba szúrt. Miből gondolod, hogy az én kegyelmem nagyobb? -Akkor valóban nincs vége a háborúnak?

32

-Persze, hogy nincs. Különben mit keresnék itt? Wyel nem szokott a levegőbe beszélni, mindig csak olyan helyre csábít, ahol valóban szükség lehet rám. Van más varázsló is, aki időnként ezt teszi, de te nem ismered személyesen. Veewyle... nem is olyan rég jelentkezett utoljára... jobb is, ha nem ismered. És még kimondatlan kérdésemre válaszolva: -Áthoztam egy századot az elit osztagaimból. Tudod, a Kaszások. Nézz csak hátra. Hátranézek, és látom a rendezett, fegyelmezett sorokat. A létező világok egyik legfélelmetesebb hadserege. -Többre nincs szükség, - mondja Lorn. - Ez nem a mi létsíkunk, és nem is a mi harcunk. Nem nekünk kell a háborút megnyernünk, és nem is mi fogjuk learatni a győzelem gyümölcseit. De ennyit talán tehetünk ezért a nyomorult világért. Szemünk összetalálkozik. Majd a kezünk is, egy bajtársi

33

kézszorításban, amelyre nagyon büszke lehetek, mert a Pusztító most fogadott el egyenlő partnernek. Igyekszem méltó lenni rá...

34

Az Egyensúly Sötét Birodalom Wiarel Királyság Királyi Egyetem Könyvtára Magisteri próbatételek, zárolt részleg Jelölt neve: Shavva Zomm Egyensúly Megbomlása utáni 2905-ik esztendő Próbatétel tárgya: az Egyensúly Megbomlásának lehetséges okai ... A fehér mágusok és az azokkal rokon vallások vesztéhez vezető tényezők tehát, összefoglalva: -A fehér mágiát űzők kevélysége, és annak a szándékosan terjesztett Utvhitnek a vészes elterjedése,

35

hogy a fehér mágia eredendően magasabb rendű és erősebb a feketénél. Valójában az Egyensúly fennállásakor még egyenrangúak voltak, de a sötét oldalnak nem voltak illúziói, míg a Fény szemét hályog fedte, hála a jó szándékú hittérítőknek. -Egyes istenségek árulása, a legkirívóbb a Szerelem Istennőjéé, aki átváltotta a színét semlegesre csak azért, hogy a sötét oldal, viszonzásképpen meghagyja a hatalmát. A Szeretet Istennője nem volt megalkuvó, de a pártütő Szerelem segítsége nélkül menthetetlenül elvérzett, így másodrendű istenséggé degradálták. (Hát Shavva barátom, nem tudom, ki volt akkor az Egyetem Archmagister-e, de az életedet köszönheted neki, hogy ezt az irományodat nem hozta nyilvánosságra.) -Ezen felül azonban van még egy ok, amelyet részletesebben szeretnék kifejteni: a sötét oldal győzelmének törvényszerűsége. (Jól van, Shavva, kezdem érteni, miért védtek meg

36

téged anno az Egyetem prominensei). Minden istenség specializálódik valamelyik irányban. A Fény istenségei általában a gyógyítás és a béke hívei. Egyetlen kivétel a Nap-Isten, aki olykor nem átáll lánggal érvényesíteni az akaratát. (hát persze, máglyalánggal, és az inkvizítor-papok által vezetett hadseregekkel Fény ez egyáltalán? Meglehetősen perzselő... Eternity - az Örökkévaló városállam... nem szeretnék ott élni... bár miről is beszélek? - vámpír avatárként azonnal megölnének...) A harc nem a Fény istenségeinek a specialitása, a sötét oldalnak viszont természetes velejárója. Tehát a sötét oldal sokszor akkor is képes győzelemre vinni hadseregeit, ha a másik fél van túlerőben. (Ennél rondább a helyzet - a Fény egyáltalán nem tud, és nem is akar harcolni, mert azt hiszi, hogy a hit több a kard erejénél... rosszul hiszi...)

37

... ezért a valódi kérdés nem az, hogy miért bomlott meg az Egyensúly, hanem hogy egyáltalán miért maradhatott fenn ilyen sokáig. Az általam valószínűsített ok: a sötét oldal híveit nem kötik erkölcsi kódexek, így soha semmi nem tiltotta meg nekik, hogy átálljanak a Fény zászlai alá. A Fény minden győztes csatáját valójában ők nyerték meg... (... Meglepetésszerű és elkeseredett lovasroham a Kaszások ellen. De nagyon jól szervezett századról van szó. A rohamot lándzsaerdő fogadja, mögüle záporozó rövid nyilak, gyilkos eső... A Pusztító még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy félelmet varázsoljon, nincs rá szükség. Az ellenség fejvesztve menekül, most már a Kaszások első két sora is előveszi a kisméretű számszeríjait. Nem sokan maradnak hírvivőnek. Korbácsként csattan Lom parancsa: kivégezni minden ellenséges sebesültet. Tiltakoznék, de velem szemben jéghideg tekintet:

38

- Ezek már nem katonák voltak, hanem haramiák. Nincs kegyelem. Az ítélet megmásíthatatlan...) ... A Fény bukásának utolsónak kifejtett, és legsúlyosabb oka, hogy a sötét oldalról átállt harcosok ha túl jól sikerül, amit csinálnak - hajlamosak átvenni a hatalmat, és ugyanúgy rabszolgasorba dönteni a Fényt, mint ahogy azok tették, akik ellen megnyerték a Fénynek a háborút. Végkövetkeztetés: A Fény önmagában soha és sehol nem volt életképes, és az Egyensúly sem a Fény és a Sötét Oldal közt bomlott meg valójában, hanem a Sötét Oldalt képviselő egyik erő meghatározó túlsúlyba került a többi sötét erővel szemben, és konzerválni tudta fölényét. A Fényre így már nem volt elengedhetetlen szüksége, mint gyenge, de mégis hasznos szövetségesre - tehát a mélybe taszította...

39

(Becsukom a magister-jelölt egykori vizsgadolgozatát... na igen... és én mi vagyok?., övemen a Vámpírkard... istenek legyenek irgalmasak a világhoz, bármelyikhez a végtelen számú létsíkon létezők közül... sírni lenne kedvem... csak tudom, hogy vérkönny folyna a szememből, és nem lenne ildomos összemocskolni a pergamenlapokat...)

Dávid ... Run away, turn away, run away... - Nat, nagyon nagy baj lenne, ha kicsit halkítanék rajta? Elég régi szám valamelyik létsíkról, csak a hangulatát éreztem ideillőnek. Rágyújthatok?... ('), a fenébe, véres lett a cigaretta - tudod, kicsit túltelítődtem az ellenséges

40

katonák vérével a legutóbbi háborúban. Igen, Pusztító barátunk még mindig ott van, de inkább csak megfigyelőként - rábízza a helyiekre. Na mindegy, kit érdekelnek. Van itt valami más. Amikor már egyértelműen láttam, hogy a háború eldőlt, számomra elveszítette minden jelentőségét, így merő kíváncsiságból barangoltam egy kicsit a szomszédos létsíkokon, de hát te tudod a legjobban, hogy a párhuzamos világokban az idő nincs mindig szinkronban. Persze, ez a clairvoyance magyarázata, tudom. Magas rangú Álmodó pap lennék én is, ne felejtsd el. Szóval képzelj el magad elé egy olyan világot, ahol már kihalt az emberiség. A Földet idegen lények járják, kutatva az elveszett civilizáció után, csak tudnám minek. Kissé idealizálják a képet... És mit találnak - egy élő kisfiút. Ami eleve képtelenség, mert olyan kétezer éve eltemetett járműből emelik ki. Nincs az az élőlény... illetve van, persze, de az nem mágikus létsík, a varázslatnak semmilyen halvány nyoma. Eszement

41

dolog... muszáj újból rágyújtanom, bocs... Jaj, micsoda kérdés - persze, hogy megvizsgáltam közelebbről. Neked könnyű lenne azzal a jelentéktelenség képességeddel, hogy akkor vesznek észre, ha te is akarod. Nekem nem annyira. Franc se tudta, milyen fegyvereik vannak azoknak az idegen lényeknek, és mennyire örülnének egy vámpír avatár megjelenésének. Meg nem is akartam lövöldözést, nem bántották a kissrácot... persze, ha bántották volna, tudod mi a hozzáállásom az ilyenekhez... naná, hogy akkor... mindegy. Nna... mágikusan ők se tűntek valami aktívnak, semmi védelmet nem raktak fel. Belenézhettem a fiú szobájába a kristálygömbön keresztül. Ha stílusos akarok lenni, majd belém fagyott a vér. Két napon át figyeltem... ja, az idegen lények telepatikusak, és bele tudtak nézni az emlékeibe... el is tárolták őket... innentől kezdve nekem se volt gond végigpörgetni az egész életét... Remeg a kezem? Remeg hát, de ha megismerkedsz a sráccal,

42

remegni fog a tiéd is. Talán el is sírod magad... tudod, én nem tehetem, vérkönnyek... mellesleg ezért gyújtok egyik cigarettáról a másikra... mikor láttál engem dohányozni? Pótcselekvés. Igen, jól értetted, azt szeretném, hogy vidd onnan el, és még az éjszaka folyamán, mielőtt felébred. Most alszik életében először. Halott anyja mellett ébredne, ha az idegenek addig el nem viszik a holttestet. Nem igazi anyja, tudod - csak ő arra van visszavonhatatlanul programozva, hogy szeresse. Na most elszóltam magam, de úgyis meg kellett volna mondanom. Igen, a fiú android, magas szintű mesterséges intelligenciával, amely semmivel sem alacsonyabb rendű a miénknél. Mi tudjuk ezt, mert jártunk már pár helyen, de ott elképesztően szemetül bántak vele az emberek, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ugyanolyan érző lény. Nem a Sötét Birodalom a leggonoszabb hely, nem is Ravenloft világai. Én magam is egy kis szűzike vagyok azokhoz a szörnyetegekhez képest, akikkel ő találkozott.

43

Valahogy úgy érzem, azon a létsíkon az emberiség nagyon rászolgált a pusztulásra. Csak meg tudom köszönni annak az istenségnek - akárki is legyen - aki így intézte ezt. Nem, nem mondom el a részleteket - és szerintem te se kérdezd tőle, sebeket tépnél fel. Igen, jól érted - azért kell onnan kivinni, mert teljesen egyedül van, az idegenek nem tudják pótolni neki az embereket. Mellesleg tudod, hogy mi a legnagyobb álma? Hogy emberré váljon. Irracionális vágy. Én már egyre kevésbé vagyok ember, és nem is vágyom vissza... erősebb vagyok, gyorsabb... ő gyakorlatilag halhatatlan... miért is akarná?.. Hogy a halandó létnek is vannak előnyei? Te csak tudod, Nathaniel Larmoon, bár te sem vagy igazi értelemben az, mint ahogy egyik Álmodó sem. Egyébként tiszteletben tartom a kívánságát. Beszéltem erről Wyellel. Ő maga nem tudja teljesíteni a fiú kérését, de az Aranykör mágusai szerinte igen. És az utóbbi időben sikerült velük felvennie a kapcsolatot. .. na nem a fiú miatt. Megfejtette

44

az Aranykör lényegét és hitvallását, és szeretne belépni bár nem hiszem, hogy egyhamar engedik - azzal az ezerszázvalahány éves korral minden bizonnyal taknyos kölyöknek tartják. Ha utólag mégis halhatatlan szeretne lenni a kisfiú, Wyel hajlandó felvenni mágustanoncnak valahol ő is tisztában van vele, hogy bőven lesz rá ideje. De nála mégse lakhat, az túl zűrös lenne... Ráutaló magatartás részemről? Nem, nálam se maradhat - egy vámpír avatár nem jó apa, anya meg végképp nem lenne akkor, ő pedig főleg arra vágyik. Azok a gazemberek úgy programozták, hogy csak egyvalakihez ragaszkodjon, de ha az Aranykör megteszi, amit kívánunk tőle, a program már csak emlék... Beszélned kell Christine-nel, a Kristálylánnyal? Szerintem nem rossz ötlet. Tudod, hová kell menned? Máris indulhatsz... várj, még valami! A fiút Davidnek hívják. És van neki egy macija, az is android, meglepően intelligens ahhoz képest, hogy játékszernek szánták. Ott

45

ne felejtsd!.. Uff, most már egyedül vagyok, Nathaniel elviharzott... nem csalódtam benne... Szalag vissza... és teljes hangerővel:... run away, turn away, run away... Hát én nem tudtam elfutni onnan, ahonnan szerettem volna... ha sikerült volna, talán most nem lenne nálam a Vámpírkard... értem nem jött senki, de senki... a kissrácnak talán jobban megy majd. Azt hiszem, ezzel végeztem... a többi nem az én dolgom... mehetek tovább...

46

Közöny ... álom... A mai nap is jól kezdődött. A metrón egy csaj, akinek szemmel láthatólag nagyon kevés a foga. Azzal még semmi probléma - már akinek - de voltak ott további gondok is. Szeme félig nyitva, fényre reakció nincs, szája kitátva, mereven, lélegzés nincs. Halott, ennél halottabb nem is lehetne. (Bár Kész Átverés Show lenne... de akkor azt hiszem, megkeresem valamelyik éjszaka a műsorvezetőt, és kis kóstolót vesz a Vámpírkard a véréből.) Én kifelé menet vettem észre, hogy valami nem stimmel. De mellette ült egy nénike - neki nem tűnt fel semmi? Á, dehogy. Valahogy mindenki rohadt elfoglalt

47

ezen a létsíkon, én sem vagyok kivétel. Mivé lett az emberiség? Beszámolok az élményről másoknak - protokoll reakció, senkit nem izgat. Többen azt hiszik, hogy jópofáskodni akarok, vagy teljesen meg gárgyultam, a szelídebbje csak azt, hogy hát nem biztos, hogy az, aminek látszik. Hihihihahaha. Hát persze, vannak ennél fontosabb dolgok. Csakhogy az esetek kilencvenkilenc százalékában minden az, aminek látszik. Ezt ők is tudják. A csaj tényleg halott volt. Tesztnek jó, ennyire vagyunk humánus társadalom. Én sem riasztottam a rendőröket, mert hát talán a holttest mellett ülő nénike is megtehetné. Persze úgysem teszi meg, mert ő is úgy gondolja, hogy neki nem muszáj tudomásul vennie, hogy a csaj halott, mert akár alhat is naná, nagyon valósághű elképzelés. Majd a metrószerelvény vezető, ha már bűzleni kezd. Benne van a fizetésében - benne van? Az aktuális barátnőm szerint egyre kergébb vagyok. Hát

48

persze. Egyik álmában azt látta, hogy a Sátán ellen vívok, karddal. Megkérdeztem tőle, milyen volt a penge színe. Nem tudta megmondani, mert nem figyelt rá. Én meg tudom. Vérvörös. Csak ezzel sebezhetem meg a dögöt. Áltálában tudom hasznosítani a negatív energiákat, és vissza is tudom lőni a gerjesztőikre. Ha pancser szinten szórják. De ez most más. Szorongok. Olyan gonosz közeledtét érzem (AntiKrisztus?), akit nem tudok a megszokott módon leszerelni, mert a mennyiség átcsap minőségbe - nem én tudok tőle elszívni energiát, hanem ő tőlem. Vámpír avatárként is kisfiú vagyok hozzá, önmagamban semmi esélyem (segítsetek, sötét istenségek, segítsetek!). Ezen a létsíkon ez valószínűleg atomháborút jelent, vagy valami hasonlót, ha meg nem állítja valami a Szörnyet. Egyetlenegy dolgot tehetek - összehívom a jobb érzésű sötét erőket, hogy együtt vegyük fel a harcot a Szörny

49

ellen. Valószínűleg mind meg fogunk halni, végérvényesen. De nekem már az is elégtétel, hogy a Vámpírkard még egyszer, utoljára igyon a romlott vérből. Akár egy karcolásnyit vagy kortynyit is. Mit mondjak még? Bocsánatot kérek mindazoktól, akik másnak hittek, mint ami vagyok. Azoktól a nőktől is - a mindenkori barátnőimtől elsősorban - akik valamilyen érthetetlen okból rajongtak értem, mert nem tudták igazán, kiért rajonganak. Azt hiszem, már nem élek sokáig, holott vámpír avatárként halhatatlan lehetnék. Ez elvi kérdés. Kezem a Vámpírkard markolatán, ellenségem a Sátán. Tudom, hogy ő fog győzni, de nem könnyítem meg a dolgát.

50

Sötét Harcosok Kódexe Ismeretlen Föld, Wiareltől északra Zzarng kápolnája Zzarng az egyik vámpír istenség. Már ismerem a nevét. Illene is, ha már a kardját hordozom. Mutatott nekem pár részletet abból a bizonyos álomból. Nem úgy volt, ahogy eredetileg hittem. Kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, tehát egy vámpír avatárnak mégis van esélye a Sátán ellen. Láttam, ahogy a kard három ragyogó ívet ír le egyet vízszintesen, egyet ferde szögben alulról felfelé, és egyet felülről. Mindegyik vágás betalál, fekete vér fröcsög,

51

éget, mint a tüzes sav, de ugyanakkor nagyon laktató, tele van iszonyú energiával. Ezzel nem számoltam, így már minden merőben más - az ellenség hiába kegyetlenül erős, ha az ő erejéből tudok táplálkozni. A kard színe átmegy feketevörösbe. Hát, kedves Sataniel, lehet, hogy a híveidnek hamarosan más bálvány után kell nézniük? De ez csak adalék. Ami a lényeg, itt fekszik előttem a Sötét Harcosok Kódexe - ha jól értelmeztem, egykor Zzarng volt a védnöke ennek a félig titkos társaságnak, holott messze nem mindegyikük volt vérszívó. A vámpír istenségek úgy tűnik, nemcsak a vámpírok felett uralkodhattak a letűnt időkben... Vannak benne érdekes részek. ...Közénk csak az léphet be, aki megjárta a Halál mezsgyéjét... (ezek szerint beléphetnék, ha ez a társaság még létezik). ... A harcban sosem a túlélés a fontos. De nem is a győzelem, hanem a harc maga. Ha az emberiség vezérei

52

ezt elfelejtik, el fognak vérezni a többi fajjal, elsősorban az ork hordákkal vívott háborúkban. Az emberek visszaszorulnak a Holt Folyón túlra, vagy még annál is délebbre... (Az egyetlen emberi állam, ami még áll a Holt Folyótól északra, Wiarel. És feltehetőleg csak addig áll, amíg a Pusztító irányítja ott az eseményeket.) ... A harcban mindig és mindenkor csak magadra számíthatsz. A megbízhatatlan szövetséges rosszabb az ellenségnél... ... Nem lehetnek kötődéseid. A kötődés megbénít... (valami dallam „...a hűség a legkegyetlenebb béklyó... ") ... Nem engedheted magadon elhatalmasodni a gyűlöletet. A gyűlölet megvakít... És ami a legérdekesebb, ezt pontosan idézem: „A Sötét Oldalon állsz, és nem is teheted másként. Nem tagadhatod meg mivoltodat, akkor sem, ha szeretnéd. De a Fény nem ellenséged. Aki ellenséged valaha is lesz, mind a Sötét Oldal ivadéka. A Fényt védheted vagy

53

pusztíthatod, belátásod és tetszésed szerint. De akármit is teszel, soha nem lehet hozzá semmi közöd." (Some are bom for sioget delight, some are bomfor candless night...) Tehát Shavva Zomm egykori Magister-jelöltnek igaza volt. Szinte mindent a Sötét Oldal irányít, a Fény többnyire csak statisztál. A Sátán sem a Sárkányölő Szent Györggyel néz farkasszemet, hanem vámpír avatárokkal, nagyhatalmú fekete mágusokkal és démonhercegekkel. A Fény pedig imádkozik, hogy győzzön a szelídebbik... Kicsit gonosz és ugyanakkor fennkölt zene taktusait hallom. Tisztelgek a karddal az istenség oltáránál. Már nem veszélyes rám nézve, ha kihúzom a pengét, és szomjazni hagyom. Nem leszek rosszul, csak én is szomjúságot érzek. Már nem vagyok ember...

54

Az okkultista -Egy kis olvasnivaló, amíg megtömöm a pipámat, és behozok pár sört a hűtőből. Vagy inkább whiskyt? -Whiskyt. Sok jéggel. Anthony Crawford elmosolyodik és kimegy valahová, feltételezhetően a konyha irányában. Szétnézek. Tipikusan bérházlakás - a berendezésben semmi különleges. Ezeket nem arra találták ki, hogy bárki ebben élje le az egész életét. Így nem is rendezi be senki egyéni ízlése szerint. A sarokban szétnyitott dívány - talán már húsz éve így áll, mert mögötte ott a falvédő, és láthatólag eleve úgy tervezték, hogy ezt soha senki nem fogja összecsukni. Egy íróasztal, rajta szétszórt papírok. Pár szék - de tényleg csak egy pár, és az egyiken én ülök, pillanatnyilag. Ezt a szobát

55

nem szánták népes összejövetelekre. TV, poros képernyővel - fogadni mernék, hogy pár hónapja be sem kapcsolták. Számítógép - na az éppen most is megy internet? Fene se tudja, mert ott az a fránya képernyővédő. Mi tart ennyi ideig egy pipa megtömésében? Olvasnivaló... hm. Nem azért jöttem ide, hogy olvassak. De azért belenézek... ... Török titkosszolgálat - szigorúan bizalmas (mi a...) Kihallgatási jegyzőkönyv (érdekes, harmadik oldalnál kezdődik - tehát nem teljes): ... a Madárka hadművelet után elveszítette a háttértámogatását, ezért kellett menekülnie. Ügynök: Hogyan élte túl? Alany: Egy barlangban. Nem ő volt az egyetlen, de nagyon kevesen maradtak. Ritka kegyetlen és gyors hadművelet volt, későbbi értesüléseink szerint valami amcsi ezredes vezényelte le, diplomáciai szívességből.

56

Nagyon profin csinálta. Én is zsoldos vagyok, így meg tudom ítélni, mikor ért hozzá valaki, és mikor nem. Hát ez a tiszt nagyon értette a dolgát. Ha akkor ott vagyok, valószínűleg most nem beszélgetünk. Ü: Miért Törökország? A: Nagyon kényes hely. Olyan iszlám ország, amelyre nagyon nagy szüksége van a NATO-nak. SB jól látta, hogy ott nem mernek akciózni. Biztos búvóhely. Ü: Ezek szerint mégsem volt ennyire biztos. Mi történt pontosan? A: Nem tudom. Mert amit láttam, arra nincs racionális magyará... Egy lap hiányzik. Persze sejtem, mi következik. ... Nem, nem erről van szó. Úgy jött, mint aki nem siet sehová. Záporoztak rá a golyók, de többnyire el se találták, pedig az embereink nem lőttek olyan rosszul. Láttam néhány becsapódást, vér is fröccsent, de mintha

57

csak festék lett volna, úgy ment tovább. Ü: Hogy halt meg a hadúr? A: Egyszerűen odasétált hozzá, és letépte mindkét karját. Letépte. Nálam is volt Kalasnyikov, de szabályszerűen ledermedtem. És akkor rám nézett... -Izgalmas az olvasmány? Felriadok, és látom Crawford vigyorgó arcát. -Felkészültem ám belőled. Egyébként van egy rossz hírem. A whisky kifogyott. Mit szólsz a tequilához? Vállat vonok. -Legyen tequila. Be van hűtve? -Naná. Kapsz hozzá citromkarikát és sót is. Adjuk meg a módját. Karikát fúj a pipájából, illatos dohány. -Azt hiszem, lesz miről beszélgetnünk. -Te nem félsz tőlem? Az okkultista ismét kimegy. Miért is jöttem ide? Miért gondolom azt, hogy tőle megkapom a választ?

58

-Tudom, mi vagy. Talán neked kellene tőlem félned. Összerezzenek. -Itt a tequila. Nyalat só, bedobva a kaktuszpálinka, majd rá a citromkarika - a frissesség íze. Persze már nem tudok tőle berúgni, ez már lehetetlen. Nosztalgiázom? -Nos, hallgatlak...

-... Nem tudok válaszolni a kérdésedre. Csalódottan leteszem az asztalra az eddig kezemben forgatott üres poharat. -Mert nem tetted fel jól. Felnézek. -Nem tudom neked megmondani, miért bomlott meg az Egyensúly, és hogy lehet helyreállítani. Mert nem bomlott meg, és nem állítható helyre. Hirtelen úgy érzem, mintha kiszáradna az ajkam, és

59

legbelül valami sikoltana. -Sosem létezett. Tehát igaz... -Ami létezik, azok a vonzáspontok. Tudod, mi a vonzáspont? - Anthony újabb füstfelhőt ereszt a pipájából. - Az az állapot, amely felé tendálni hajlamos a rendszer, ha némileg kileng. Az emberiség ezt nevezi naivul egyensúlynak, holott ha jobban kilendíti az ingát, az már egy másik vonzáspontot keres magának a sok közül. És persze a vonzáspontok sem állnak egy helyben, azok is vándorolnak, saját vonzáspontjaik felé. És így tovább. Ránéz az üres poharamra. -Azt hiszem, rossz házigazda vagyok. Elhárító mozdulatot teszek. Crawford folytatja. -Ami téged illet... túl sokat lelkizel, azt hiszem. Felvettél egy szerepet, tetszik is, a világért le nem mondanál róla, de mégsem érzed magad jól a bőrödben. Jól

60

látom? Nem válaszolok, csak futtatom az ujjamat körbe-körbe a pohár szélén, mintha nem lenne más dolgom, amire koncentrálhatnék. Van még benne pár csepp, érdekesen játszik a lámpa fényében. -Híve lettél egy sötét istenségnek, mi több, avatárja személyes küldöttje. Pillanatnyilag az egyetlen híve. Felemelem a fejem: -Mennyire erős istenség volt Zzarng? Az okkultista elgondolkodva kibámul az ablakon. Nem húzza el a függönyt, mert lentről úgysem lát be senki, szemben pedig nincsenek magas épületek. -Hogy mennyire erős? Hát... mit láttál az Ismeretlen Földi utazásodon? Mert gyalog kellett megtenned az út legalább egy részét. -Nem volt vészes, van egy elfeledett térkapu... persze egy halandó számára vagy kétnapi járásra, de nekem repülve... Meg kellett ölnöm néhány orkot, hogy

61

pótoljam az energiát. Maradtak ott még épp elegen. Ork hordák, táborok... és még valami... igen. -Ősi romokat láttam, nagyon ősieket. Alig maradt belőlük valami. Anthony lepiszkál a nadrágjáról egy nem létező cérnaszálat - ez is pótcselekvés, nyilván csak össze akarja szedni a gondolatait. Rám néz, és közelebb hajol. -Szóval csak annyira volt erős, hogy az Ismeretlen Földön emberi városok álltak, kereskedőutak húzódtak a hegyeken át, az orkok vissza lettek szorítva kietlen területekre - a hóhatár fölé, és a Havas Északra. Sötét Harcosokból toborzott hadvezérek vigyázták a határokat, hatalmas hadseregekkel. De ennek vége, már lassan négyezer éve. -Mi történt? - kérdezem rekedten. Crawford ismét szív egyet a pipáján. Hogy mi? Tudod, Zzarng volt a legkevésbé sötét vámpír istenség. Úgy vélte, hogy a vámpírok nem

62

gonoszabbak az embereknél, és az emberek nem alacsonyabbrendűek annyival, mint ahogy azt képzelték a többi vámpír istenek. Az első Sötét Harcosok olyan emberek voltak, akik vámpírrá kívántak válni, önszántukból, mert nem látták értelmét a további létezésüknek. Meghallgatta őket, és meghagyta az életüket, ha hajlandók emberként is őt szolgálni. -Honnan tudod te ezt? - kérdezem kétkedve. A professzor gépiesen egy kört rajzol az ujjával a poros dohányzóasztalra. - Bejáratos vagyok olyan könyvtárakba is, ahová te nem. De visszatérve a témánkhoz. Zzarng hozzáállása nem váltott ki egyértelmű tetszést. A vámpír istenségek vallási belháborút robbantottak ki, iszonyatos veszteségekkel mindkét oldalon. Híveik java része odalett, a helyüket átvették a fiatalabb istenségek, a lepusztult városokat pedig szétdúlták az orkok. A Sötét Harcosok Szövetsége gyakorlatilag megszűnt, a vámpír istenségek

63

feledésbe merültek. Időnként persze rábukkantak a kultuszukra, és megpróbáltak hozzájuk imádkozni - a te kardod is így készült. De ez már csak a letűnt kor visszfénye. Nem tudok mit mondani, csak tompán hallgatom. Crawford folytatja: -Zzarng híveként a sötét oldalon állsz, hogyne. Csak az a vicc, hogy a sötét és világos oldalt nem így kellene meghatározni. Nem az Egyensúly bomlott meg, hanem a vonzáspont mozdult el a Sötétség felé. Ezt persze nem fogják fel a bigott moralisták. Pedig nemcsak a Sötét Birodalom lett érintve. A New York-i ikertornyok lerobbantásával nálunk is megtörtént ugyanaz. Kezem megremeg. - Nálatok is?.. -Igen, és még sok párhuzamos létsíkon. Kizökkent az idő... te akarod helyrerakni? Nézd meg ezt. Benyúl az asztal alsó polcára, és elém dob egy újságot.

64

Belenézek, átfutom a semmitmondó címeket, majd lesápadok. A szemem könnybe lábad, és beleborzongok. -És ez egy kicsi ország. Minden héten megölnek egy gyereket, a saját családjában. A kezem ökölbe szorul, és összegyűröm a papírlapokat. -Tudom, mire gondolsz, avatár. De mindenkit nem büntethetsz meg. Leteszi a pipát az asztalra. -Persze sejtem, hogy már csak szorgalomból is meg fogod próbálni. Széttárja a kezét. -Eljön hozzám a főgonosz, aki tudat alatt nem szeret főgonosz lenni, csak tetszik neki a vele járó erő. Morális kérdéseket tesz fel, majd meghatottságában összevérezi a szőnyegemet, amikor elolvas egy újságcikket. Milyen gonosz vagy te? Kiket öltél meg? Drogdílereket? Persze, mert gyerekeket tesznek tönkre. Katonákat a háborúban? Persze, mert az ellenséges

65

hadsereg hadvezérei elkezdtek gyerekeket toborozni. Azt a bizonyos hadurat? Persze, mert pribékjei egy gyerekre kezdtek lövöldözni. Mintha egyre hangosabban hallanám az okkultista szavait, szinte fájnak, pedig nem emeli fel a hangját. -Minden megölt gyerekben saját magadat siratod meg, ugye? Mert téged nem öltek ugyan meg, de benned a gyereket igen. És tudod, hogy mi a tragédiád? A Fény oldalára nem mehetsz át, mert olthatatlanul ég benned a fájdalom és a bosszúvágy. A Sötétség nem igazi otthonod, mert nem vagy gonosz. De a Sötétség befogad, a Fényt pedig fikarcnyit sem érdekelnek a kétségeid, mert a Fény nem ismeri el a vonzáspontok eltolódását... Behunyom a szemem. A hang egyre csendesebb... létsíkot váltok... Éjszaka van, külvárosi utca... Egyszer, fiatalabb koromban játszottam valami Blood nevű PC-s játékkal - Blood, hát nem stílusos? - majd meguntam és

66

kimentem az utcára, éjfél után. Csak mentem, amerre láttam, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy pont olyan tájakon járok... mintha abba se hagytam volna... minden lepusztult és elhagyatott... És most is ez a visszatérő érzés... mintha én lennék Kaleb, az élőholt, aki szembeszáll a sátánista szektával... alig van fény... csak gonosz van, és még gonoszabb...

67

Shadowwarrior -Avatár! Még éppen időben emelem fel a bal kezemet, hogy elkapjam a felém dobott nehézgéppuskát. Van súlya, de az alak, aki dobta, elég kisportolt... na meg érzem benne a kiberdrótozást. Szőke, magas. Vakítóan fehér fogakkal küldött mosoly, és mintha olvasna a gondolataimban mire mennék ezzel a technokrata fegyverrel a Sátán ellen: -Orikalkum golyók. Csak egy tár. Oszd be, ne pazarold a kisebb szörnyekre. Na mennyit kérhettek érte az Inkvizítorok?.. Buta kérdés, mert nem adnák oda semmi pénzért. -Ki vagy? ... Az alak eloszlik a levegőben. Persze, ezek után nem

68

maradhat sokáig egy helyben, az egész Világegyetemet átkutatják érte. Egy másik Álmodó pap... Valami dallam: Shadow on the Wall!.. Most már két fegyverrel a kezemben körülnézek. Egy közönséges halandó persze nem tudna jobb kézzel forgatni egy másfélkezes kardot, a baljában pedig egyensúlyozni egy dögnehéz gépfegyvert, célzott tüzelésre készen. De ennek már semmi köze az emberi léthez. Maga a létsík sem emberi - keresnem kellett egy elhagyatott helyet, mint megfelelő terepet. És így kisebb városnyi romsivatag, amelynek nincs valódi folytatása bárki teremtette is, csak egy víziót forgatott az agyában, mindenfajta mögöttes gondolat nélkül. Pár furcsa rovartetem, ismeretlen eredetű csontok a leomlott falak tövében, és mindez ősrégi, már nincs semmi szaga a bomlásnak sem. Csalóka ez a nyugalom. A csend szinte teljes, még az én fülemnek is, csak valahol arrébb gurul egy kavics, susogás, ami lehetne akár falomb is, de itt

69

nincsenek fák. A földön mellettem szétfröccsent fekete vér, és égett maradványok - érdekes, hogy a kisebb ördögök egy tűzcsóva kíséretében múlnak ki, Anthony biztos tudná, miért. Ja, Anthony. Most már talán rájött, hogy tévedett a megítélésemben. Még hogy nem vagyok gonosz. A létsík szépen be lett rendezve új tereptárgyakkal - sűrűn felállított fordított keresztek, rajtuk kivégzett Sátán-hívők. Az én művem. Van egy saját osztagom is, akik segítettek a vadászatban - néhány megbízható Zzarng-követő vámpír. Több nincs. A Sátán-hívők még vámpírnak sem kellenek. Undorodom tőlük. Legjobb tippem még a Sötét Birodalmi Ewald Marsh lett volna, a saját vámpírhadseregével, de Zzarng lebeszélt róla. Marsh mágikus gyűrűje hasonló eredetű, mint a kardom, csakhogy egy másik egykori vámpír istenségtől származik, aki Zzarng halálos ellensége. Talán már egyáltalán nincs jelen a Birodalomban, de nem érdemes kockáztatni...

70

... Általában egyik istenség sem szereti, ha irtó hadjáratot folytatnak a hívei ellen. Persze az elfogadott keresztény dogma szerint a Sátán nem is istenség. Jó szándéktól vezérelten terjesztett téves tan, mert istenséggé válik bármelyik entitás, ha elegen kezdenek imádkozni hozzá, itt pedig még véráldozatok is... érdekes, hogy a bukott angyalt az elején még talán valóban jobbítási szándék vezérelte. Csak túl kevés követőt talált, ereje nem volt elegendő álomvilága megvalósításához, és így rátalált egy olyan megoldásra, amely gyorsan adhatott sok hatalmat - a vérmágiára. Az álomvilág továbbra sem valósult meg, az erő még mindig kevés volt ehhez, de ahhoz már elég, hogy további híveket szerezzen - megfélemlítéssel és földöntúli gyönyörök ígéretével. Még több hatalom, és még több, és már csak a hatalom a cél, bármilyen eszközzel, és bármilyen végkifejlettel. Az ábránd szörnyethalt. Láttam a Sátánt egyik saját álmomban - már nem az a szőrös-patás

71

alak, ő is halad a divattal. Menő fekete bőrszerelés, göndör fekete haj, napsütötte arc, amely szépnek is lenne mondható, ha nem sütne belőle valami mérhetetlenül arrogáns fölényesség. Piercingek, és kiberbeültetéses lencse az egyik szeme előtt - nem sikerült rájönnöm a funkciójára, de nem néztem ki belőle semmit jót. - Velem akarsz te ujjat húzni?! És mintha kozmikusan hideg jéggé vált volna a levegő. Csak azt hagyta figyelmen kívül, hogy a vámpírok nem félnek a fagytól... ... Ahogy Shadowwarrior - igen, eszembe jutott a név által megszerzett orikalkum töltényekkel töltött géppuska hevedere nyomja a vállamat, úgy nyomaszt az az érzés, hogy valamit nem csinálok jól. Igen, megöltünk pár kisebb ördögöt, igen, Sataniel dühöng. De hol van ő maga? Megkerülök egy félig lerombolt falmaradványt. Miért van itt egyáltalán? Én nem feltételeztem ezen a létsíkon ilyen falakat. Még kevésbé a rajta foszforeszkáló festékkel virító

72

graffitit: „A FÉLELEM ÖRÖK". A Félelem... az, amitől Buchanan nevű híres vadászpilóta hányt a bevetések előtt. Amitől görcsbe szorul az én gyomrom is, hiába vagyok avatár, hiába szempillantás alatt dönthetek mások életéről és haláláról. Persze sem Buchanan, sem én nem adtuk fel soha, mi mindig győzünk, de a szorongás nem múlik el. Valamit nem tudunk... talán még van tanulnivalónk. A Félelem-Istennő papjai biztosan mondhatnának erről egyet s mást. De nem mondanak, hiszen nekik én is csak csürhe... Egy pillanat. Mi a helyzet a kiátkozott papokkal?.. A Sötét Birodalomban érdekes dolgok történtek mostanság. Kworban éppen most zajlott le egy hatalomváltás, a kevésbé szerencsés önjelölt száműzve. Kár, hogy nem tudom, hol járhat, és hogy él-e egyáltalán a „csürhe" nem szokott megbocsátó lenni az egykori megkorbácsolóival szemben. Persze nyíltan nem lázadna mégis lehet valami abban a csürhe szóban - de ha ki van

73

adva a vadászati engedély... Egy pillanattal később eszmélek, mint kellene. A fegyver felugat, és ismét szerteszéjjel fröcsög a fekete vér, de az egyik vámpírom széttépve. És nem kellett volna, ez ismét nem Sataniel, csak az egyik vérebe. Látom az orikalkum frenetikus hatását, a maradványok szétégnek, nyom nélkül. De csak egy tölténytár... Eszembe jut egy szó, az önsorsrontás. Mit keresek én itt? Hagymázas álom - hihetetlenül gonosz hely, olyan ellenségekkel, akik szép lassan felmorzsolják a szintén gonosz, csak kicsiny csapatomat. Itt állok, rettenetes fegyverekkel, valami olyan igazságot követelve, ami talán nem fontos senkinek rajtam kívül. De ki áll itt? Az a kisfiú, aki álmodozva nézte a felhőket bárányok, bálnák, elefántok?.. Az a kamasz, aki úgy hitte, a világ ugyan rossz, de majd ő másképp fogja csinálni, és minden jóra fordul? Az az alapvetően békés kutató, aki kíváncsiságból belenézegetett tiltott könyvekbe? Miért nem napozok egy

74

virágos réten, mindenfajta kard és világmegváltási ambíciók nélkül? Mi vagyok én? Miért? Kinyitsz egy kaput, ahonnan rád rontanak a szörnyek, vagy éppen te rontasz rájuk dühödben, és egy idő után már nem tudod, ki támadt kire, és ki mit akar, kivéve azt, hogy a kard pengéje találjon élő húst, és ne szomjazzon, ó, véletlenül sem, hiszen annyi itt a romlott eledel - a kard célja mindig csak a vágott seb. Hol a helyem? Most leginkább az Inkvizítorok között lenne, de ők engem végeznének ki legelőször, nekik nem kellenek ilyen szövetségesek. A világűr hidege... Itt éled a Földön a nyomorúságos életedet, mint egy boldog csúszómászó, majd valamilyen őrült indíttatásból tüzetesebben felnézel az égre, és meglátod a kékségén keresztül a galaktikus viharokat... onnantól kezdve sosem látod kéknek. Jut eszembe a galaktikus viharokról. Van egy ismerősöm, Wylander Kroich. Visszavonult űrkalóz, de a hajója még megvan, és a régi szép idők emlékére talán

75

hajlandó lesz darabokra lőni ezt a bolygót annihilációs robbanófejű rakétákkal, természetesen tisztes fizetségért. Vámpíroknak visszavonulás, így ennek semmi értelme... Keresek más megoldást... a Félelem örök...

Lesliere várva

Anthony Crawfordnak van barátnője. Frászt barátnője, láttam hogyan nézett rá. Az okkultista prof, aki mindennek mondható, csak nem nőfalónak, becsajozott. Hihetetlen. A nő nem olyan nagyon fiatal, a proffal nagyjából egykorú, de valami mégis lehet benne, mert... Persze most nem engedhetem meg magamnak, hogy a gondolataim nagyon eltereljék a figyelmemet. A csali működött, az egykori Félelem-pap megkaparintotta azt a hamisított térképrészletet, amit én helyeztem el gondosan

76

egy wiareli zárt könyvtárban a Pusztító engedélyével. A hamisítvány nagyon jó, csak a kora nem stimmel, de térképészetileg teljesen korrekt. Csak idő kérdése, mikor bukkannak fel Zzarng titkos kápolnájában ő és a sebtében toborzott társai. Igen, a Nagy Vámpírháborúk legvége felé az istenség már sejtette, hogy hite végleg letűnhet a létsíkról, ezért - egyedül az egykori vámpíristenek közül teremtett magának egy menedékhelyet... Csak egy kápolna, és egy térkapu egy másik létsík kezdeményére egy kis tájrészlet, és körülötte sűrű köd, amelyen túl nincs semmi. Álmomban láttam meg a helyet, Zzarng küldte álomban... Ha bizonytalan fáklyafényben lépnek be a kápolna sötétségébe, ezt a térkaput akár freskónak is nézhetik... amíg az istenség meg nem mozdul, vagy a szolgája nem hoz neki újabb kupa vért. Nem sikerült rájönnöm, honnan jut mindig friss vérhez, bár talán többek között éppen a kardomon keresztül. A legyengült isten itt várta, várta a megváltó

77

szabadulást, az idetaláló híveket... és megtörtént. Meg vagyok bízva egyháza újjászervezésével. A száműzött Félelem-pap azt gondolja, itt talál valamit, ami hozzásegíti egykori hatalma visszaszerzéséhez. Talán nem képzeli rosszul... Még nincs semmi jel... ... Crawford barátnője belenézett a szemembe, éppen nem volt vérvörös: -Anthony mesélt rólad. Sokkal több benned az emberi, mint ahogy te magad azt hiszed. Zavaromban megnyaltam az ajkam, és éreztem a vér ízét a számban. -Te szeretnivaló vagy. Elmosolyodtam, de a mosoly ferdére és erőtlenre sikeredett: -És ugyan ki szeretne? Képzelem, ahogy megcsókolom a kedvesem, mit érezne vajon?

78

Rámutattam a poharam szélére: -Látod ezt a vörös foltot itt? Nem málnaszörp. Ha pedig ne adja ég, ki akarnám sírni magam a mellén, akkor jó lesz vörös ruhát öltenie, nehogy... Nem tudtam folytatni, mert megsimogatta a hajamat. A szó belém szorult, és elfogott valami végtelen szomorúság, vágytam vissza az emberi létbe... de... -Látod, a hajadat azért megsimogathatja... Felnéztem rá, és nagyon nehezemre esett, hogy ismét ne tegyem tönkre a prof szőnyegét véres könnyel. Elveszett világ a hátam mögött... számomra örökre elveszett... elkárhoztam. Minden erős mágikus tárgy átkozott. -Nagyon kevesen vállalnák azt, amire te elszántad magad... *

... Mi volt ez? Mintha omló kavicsok...

79

Beszélgetés foszlányai, keresik a rejtett bejáratot. Leslie Croydnak biztosan volt annyi esze, hogy bevegyen a csapatba egy illúziófelismerő mágust, így azt fogják hinni, hogy megoldották a nagy rejtélyt... holott itt a rejtély nem az az átlátszó varázslat, ami elrejti a bejáratot a felületes pillantásoktól, hanem hogy eleve olyan helyen van, ahol nincs semmi... se növény, se élőlény. Csak hó, jég és sziklák. Az embereknek kiesne minden útból - ha itt még léteznének utak. Az orkoknak érdektelen. Meg is találták. Én látom őket a másik térkapun túlról, amelyről bizonyára úgy gondolják, hogy inaktív, de ők nem sejtenek semmit... csalódott hangok. Na igen, se drágakő, se egyéb. Elkezdik kutatni a falak repedéseit. I la kicsit melegebb lenne errefelé, talán fellelnének pár pókot, vagy csúszómászót, de csak ennyit - ezek valódi repedések, nem rejtekajtók. Sok ezer év... Azt hiszem, ideje színre lépnem... amíg el vannak foglalva a hiábavaló kutatással. Azért némi örömömre

80

szolgál, hogy Croyd is megtalálta a Sötét Harcosok Kódexét, és elmélyülten lapozgatja... majd kevesebbet kell beszélnem. A vámpíristen megmozdult... akkor most... a térkapu felragyog nem a megszokott kékes, hanem kísértetiesen vöröses fényben, elhalványítva a fáklyafényt... Megérkeztem.

81

Vadászat ... Pára... a vámpírszemeim sem látnak tovább néhány lépésnél... a párafoltok hol hidegek, hol émelyítően melegek... a talaj kikopott kövezet... felülről vízcseppek, dobbannak a szürke köveken, szétfröccsenve rajtuk vagy beleloccsanva a mélyedésekben összegyűlő tócsákba... A Félelem-pap jól mondta, a Sátán soha nem fog kiállni velem szemtől szemben. Hiába rakok ki neki csalikat, hiába próbálom felbosszantani. Többet ér számára, hogy nekem mindig óvakodnom kell - bármikor lecsaphat hátulról. Az állandó szinten fenntartott fenyegetés rombolóbb a végrehajtásánál. Tehát nekem kell mennem utána, furcsa helyeken, amelyeken ő állít csapdákat. Csapatot vinnem felesleges, hacsaknem akarom

82

ledaráltatni a kicsiny hadseregemet. Tehát egyedül vagyok - a kard a kezemben. A Leslie Croyd által összeszedett társulat elég érdekes volt amúgy - a két harcos közül az egyik megpróbált odakapni a fegyveréhez. Halott lett, mielőtt bárki feleszmélt volna. A másik csak nézett nyugodtan - újabb Sötét Harcos. A tolvaj kegyelemért könyörgött, és meg is kapta - vámpírként létezhet tovább, Zzarng kegyelméből. A két mágust ki kellett végeznem, mert nem fogadták el a felkínált nagyvonalú feltételeket. Nem mindenki képes kibékülni az élőholt léttel. ... A csizmám csobban a szétfolyó vízben... a hang is olyan, mintha tompítaná a köd - valahol neszek, nyögések, megállapíthatatlan irányból és távolságból... a kard nem érzékel semmi élőt... A fény csak halvány derengés... valami Hold-féle, vagy akár neonfény... kékesfehér halvány... Az egykori kőlapokból kikopott szilánkok és kavicsok ropognak a léptektől. .. Víz, víz... akár vér is

83

lehetne... eredetileg talán az is volt... de ilyen könnyelműséget velem szemben még a Sátán sem... átváltoztatta... talán radioaktív, de az nekem mindegy... Hangosabb dobbanás... suhogás a távolban. Árny a ködben... a kard lendül és szikrát vet, dühös morgás, majd újból. Ismét egy vágás és szikrák. .. semmi életerő. Obszidián keselyű... Letört egy szárnya, már nem veszélyes. De a kard nem kapott inni. Újabb árnyak... azért nem kell annyira lebecsülni... A nehézgépfegyver a hátamon van, de beszereztem egy gyorstüzelő géppisztolyt is, pont az ilyen esetekre, befűrészelt hegyű lövedékekkel. Felkapom az övemről, bal kézzel megeresztek egy sorozatot, kard a hüvelybe, tölténytárat cserél. Ra-ta-ta-ta... Tölténytár cserél... cserél... cserél... Valami nyomot, merre haladjak tovább? ... cserél... suhogás... tűz... balról jönnek, valahol ott lesz a... cserél... tűz... Ha vámpírokat hozok magammal, már mind

84

széttépve... cserél... van még három... futás előre félvakon... kapu... cserél... nincs idő cserélni, hárítás karddal... még... térkapu... merre? Valami eltalál, sós íz a számban... de semmi, már jól vagyok, vágás, szikrák... a kapun be... újabb szörny éledne az oltáron. Kard el, cserél... tűz... oltár szétlőve, fény ki... és sötétség... pára... felülről vízcseppek... *

... Egy koporsóban fekszem. Az Obszidián Hadurat még elintéztem valahogy, de az Ónix Hadúr kicsit sok volt. Gondolhattam volna, hogy a keselyűk csak az előjáték. Jön egy olyan lény, ami a vámpírok halála, mert nincs benne leszívható életerő, viszont ha romi nagyokat üt, megöl. A nehézgépfegyver ízekre szedte, de az orikalktim golyóknak annyi. És ekkor jön az Ónix Hadúr... no fair... miért is gondoltam, hogy a Sátánban van bármi becsület? Kardomban semmi erő, hányingerem van, és gyenge a

85

kezem - akkor jött a főellenség, a Sátán, persze röhögve. -Nem tudsz létsíkot váltani, ugye, kis Álmodom? Valóban nem. Csapda. Kész vagyok a halálra. És mintha olvasna a gondolataimban: -A Halál Istennője nem jön érted, ne is reménykedj. Amúgy jó a szerkóm? -Korhoz illő a fekete bőr, el kell ismernem. De nem a ruha... Nem folytatom, mert tisztán látszik, hogy csak szórakozik rajtam. A Sátán elmosolyodik. -Én nem öllek meg, holott talán ezt kellene tennem. De nekem van humorérzékem. Bele fogsz feküdni élve egy koporsóba - végül is van némi közöd a vámpírokhoz kényelmes ágy lesz számodra. És még nagylelkű is vagyok, nem fosztalak meg a kardodtól, odafektetem melléd. Arra persze kíváncsi lennék, hogy egy másfélkezes kardot hogyan húzod ki abban a

86

fadobozban, de minden problémádat nem oldhatom meg helyetted, ugyebár... Fekszem a koporsóban. Tényleg komikus. Főleg az, hogy az észlény Sátán nem számolt valamivel. Bármennyire ki vagyok vérezve, bármennyire nincs erő a kardban, de ha megfogom a markolatát - márpedig megfoghatom, mert nem vette magának a fáradságot, hogy összekötözze a kezem - akkor... Kitöröm a koporsó fedelét puszta kézzel. Homályosan látok és szédülök, a kard kiszívott belőlem mindent... Él még mindig a létsík gát? Francokat, repülök...

87

Álmok -Magadhoz tértél? Ismerős hang. Ki is? Körülnézek, á, ez eltéveszthetetlen, a kopott szoba, az egy személyre szabott berendezés, és az állandóan bekapcsolt számítógép. Ehhez járni az enyhén dohos szag is. -Anthony? -Á, dehogy, a Szentháromság szól hozzád. -Te barom... *

...álom... *

88

... „Átlagnál sokkal gazdagabb a fantáziám." Emlékszel? Ez elhangzott valahol a rövid beszélgetésünk során is, amíg megittad a koktélodat, ha ezeket a sorokat most olvasod. Az is lehet, hogy beszélgettünk ugyan, de amikor már nem láttalak, az első mozdulatod az volt, hogy kihajítottad az egészet az első utadba akadt kukába. Talán éppen most gyúrja a zsebébe alágyújtósnak valamelyik guberáló. Hideg lesz a tél. Én meg sosem fogom megtudni, vagy ha igen, mit számít az. Lehet, hogy most találkoztunk utoljára. Amúgy a Wall Street-en voltunk? Csak mert ott jók a koktélok, nagy valószínűséggel oda hívtalak meg. Meg nincs is messze, az emberek ideje pedig nagyon drága. Nem, nem azt akartam mondani, hogy az „idő drága", ez közhely, és nem is igaz így. Miért hiszem azt, hogy egyáltalán fogunk beszélgetni, és miért pont télen? Azért télen, mert mindjárt itt a tél, és valami azt súgja, hogy... inkább nem mondom.

89

Az, hogy fogunk-e beszélgetni, főleg azon múlik, hogyan sikerül megfogalmaznom a meghívásomat, és te mit hiszel majd erről. Ha úgy gondolod, hogy banális randira hívlak, átlátszó ürüggyel, akkor vagy hasonló átlátszó ürüggyel visszautasítod a meghívásomat, vagy udvariasságból eljössz, de nem figyelsz arra, amit mondok. Ezt hamar észreveszem, és nem is mondok semmit. Nem hallgatok el, csak keveset beszélek, és úgy, hogy annak nulla legyen a tartalma. Ehhez is értek, igen. Erre is kiképeztek. Hogy kik? Kezd érdekes lenni a történet? Mindegy. Ha a végén azt mondtam, menj csak nyugodtan, a számlát majd rendezem, nem kell megvárnod, akkor ez történt. És ha valamilyen csoda folytán ez az iromány mégis kerülő utakon eljutna hozzád valamikor később, szándékaim ellenére... Tudat alatt nem tudom biztosan eldönteni, hogy akarnám-e ezt, tehát nem a fogalmazás kétértelmű, hanem maga a szándék, jó. Sok

90

lesz a történetben a „ha", de ezeket inkább hagyom kimondatlanul, és értelmezd úgy, ahogy akarod. Szóval randit kértem-e? Bizonyos értelemben igen. Bizonyos értelemben. Szépeket akartam neked mondani, és remélhetőleg el is mondtam. Komolyan gondoltam mind. De ezt most hagyjuk, az ismétlés unalmas. Az igazi motiváció egy kudarcélmény. Meg akartalak védeni, és ezek szerint nem sikerült. Miért akartalak megvédeni? Ebben volt egy kis önérdek - sose felejtsd el, hogy a Sötét Oldalt képviselem. Az erkölcseim nem számon kérhetőek rajtam, mivel, mint olyanok nem léteznek. Volt egy kis szimpátia - hogy milyen mérvű, még csak homályosan érzékelem, számomra ez az elkövetkező néhány napban fog eldőlni. Lehet, hogy két nap múlva teljesen elfelejtelek. Lehet, hogy soha. És volt egy kis SorsIsten akarat is - utánanézhetsz, mi a nevem jelentése. Fogjuk rövidebbre. Egy adósságot akartam törleszteni ha nem tudtam érted tenni semmit most, lehet, hogy

91

később még lesz rá alkalmam. Csak akkor lesz, ha elhiszed, hogy kérheted. Neked pedig még szükséged lehet arra, hogy olyasvalakihez fordulhass, aki teljesen idegen, nem vár el tőled semmiféle „ellenszolgáltatást", és akinek nem leszel lekötelezve. Nyugodtabban nézhetek majd bele a tükörbe. Persze nem mindig van tükörképem. Természetesen ez is csak kitaláció, csak ügyesen egybeszövöm a valósággal, ne vedd komolyan. Szóval, akkor van tükörképem, amikor célszerűnek vélem - ugyanez igaz az árnyékra is. Valójában nincs szükségem táplálékra sem, csak ahhoz, hogy ez a test emberi testként működjön... nagyjából. Tehát nem randi. Nem azért, mert nem tetszel. És nem azért, mert a lányom lehetnél. Mert nem lehetnél. Valamelyik távoli leszármazottam igen - sőt, talán az is vagy. Ismétlem, mindez a fantázia szüleménye. Bizonyára

92

könyvekből szereztem például azokat az ismereteket is a középkori és ókori hadviselésről. El tudnám mesélni, hogyan vertük meg az annak idején legyőzhetetlennek hitt macedón falanxot. Nem, Nagy Sándor már rég halott volt. Sokkal kevésbé lehetséges parancsnok állt a római légiókkal szemben. Nem emlékszem már a nevére sem. Amúgy tudtad, hogy Róma alapítói azonosak voltak a kevés 11.-ei túlélővel? Nincsenek rémálmaim, mert a kísértetek, akik ezeket rendszerint okozzák, félnek tőlem. Igen, léteznek kísértetek. Hallottál valamit valaha a Sötét Inkvizícióról? Nem a hivatalos Szent Inkvizíciót értem ez alatt, bár eléggé sötét volt az is, csak más értelemben. Csodálkoztam volna, ha erre a kérdésre igennel válaszolnál, mert akik megtudtak rólunk valamit, azok vagy közénk álltak, vagy igen furcsa dolgok történtek velük. Mi nem égettünk ártatlan nőket állítólagos

93

boszorkányságért, viszont volt dolgunk valódi boszorkányokkal, és nem mindig ellenségként. Amúgy azok egyikét sem lett volna egyszerű máglyára kötözni. Ezt is kitaláltam, most jutott az eszembe, igen. Tulajdonképpen csak szórakoztatlak. Improvizálni is jól tudok, mondtam? Még valami. Ha sötét ösvényeken jársz, okvetlenül tapad hozzád valami az éjszakából. Akkor is, ha fényes lovag akartál lenni, amikor úgy határoztál, hogy útnak indulsz, ráköltve minden pénzedet egy kissé csorba kardra és hozzácsapódva egy nevenincs „hadjárathoz". A mocsok akkor tapad rád, ha hagyod, de az általad kiontott vér mindenképp beléd ivódik. És nem is csak emberek voltak köztünk. Sokat mesélhetnék neked például a vámpírokról. Egyáltalán nem mind gonosz. Hogy én az vagyok-e? Hogy lehetnék, butaság, mesevilág. Csak regélek mindenféléket. Ja, hogy ott is voltak tükrök, és most így utólag...

94

Biztosan csak olyan szögben mentem el mellettük, hogy... vagy túlságosan figyeltem rád. Így én nem vettem észre időben a tükröt... á, semmi, hülyeségeket beszélek. Na jó, vámpír többféle van. Nem mindegyiknek van szüksége vérre. Sőt valójában egyiknek sem, csak némelyek azt hiszik, na ők tényleg... hagyjuk. Ez nagyon hosszú lesz így, nem fogod végigolvasni. Ezért a lényegre. Két dolog miatt írtam az egészet. Első. Ha esetleg valaha is kérsz tőlem valamit, ne felejtsd el, nem szívességet teszek neked, hanem adósságot törlesztek. Második. Már sok éve minden nőt - függetlenül attól, hogy lefekszem-e velük vagy sem (sok szeretőm volt, hidd el) - kardtávolságnyira tartom magamtól lelkileg. Nem kar, kard - jó hosszú tőrkardot képzelj el, egyenesen előre nyújtva. Elsősorban a saját érdekükben. Ha bárki ennél egy kicsit is közelebb akar kerülni, lehet, hogy beleszalad,

95

de talán rosszabb, ha leeresztem a kardot. Akkor szemet vetettem a lelkére. Nem a testére, az önmagában olcsó tömegáru, meg a lélekkel úgy is együtt jár. Ha olvastad a Mester és Margaritát, azt is tudod, hogy ez milyen veszélyes. Mindig azt mondtam, hogy ha már el kell kárhoznom, nem mindegy, hogyan. Inkább kárhozzak el azért, amit meg mertem tenni, vagy ki mertem mondani. Nem pedig azért, mert valamit nem tettem meg, holott megtehettem volna. De mást csak akkor viszek magammal egy ilyen útra, ha tiszta szívből ezt kívánja. Mellesleg Bulgakov története hiteles - az ő szerelme valóban olyan volt, mint ahogy a könyvben leírta. Neki is nagy volt a fantáziája, csak ő valamiért a Fényt próbálta képviselni. Neki sem sikerült, mint ahogy senki másnak sem. A világot valójában mindig is sötét erők irányították, még ha egyesek a Fény köntösébe bújtak is. De az éjszakának vannak árnyalatai. Vannak olyan sötét erők, amelyek titokban a Fényt pártolják, bár ők maguk sosem

96

válnának azzá. Talán még valamikor mesélek róluk... talán...

... álom... *

... Megcsúszik a lábam, és zuhanok valahonnan a hegyről... Miért nem tudok repülni?... a zuhanás gyorsul... mindjárt becsapódóm, és annyi se marad belőlem, mint egy... ahhhh... Feleszmélek. Már lent vagyok? Nem fáj semmim. Hát persze... Halál Birodalmában nincs fájdalom... mégis halandó lettem volna még?..

97

És lőn sötétség Lassan kinyitom a szemem. Hm. Itt nem szoktak port törölni? A szoba túlságosan is ismerős, már megint. Megmozdítom a kezem. Mozog. Vajon hol lehet a kardom? Az ágy mellett? Lenézek. Nincs ott. Léptek hangja. Az egész környezetet már láttam sokszor... Felülök. Az ajtón belépő alak neve felsejlik, de ugyanakkor elfog egy szédüléshullám. Majdnem visszahanyatlok az ágyra. A szám száraz, benne fémes íz, testemben nincs erő. -Anthony? -Na csakhogy eszméletre tértél ismét. Három napja fekszel itt. Én meg kénytelen voltam beszerezni egy összehajtható matracot. Huhhh... hogy is volt?.. Almok... Persze Álmodó papnál

98

ez mind valóság... -Hogy kerültem ki onnan? A kérdés rendkívül ostoba, de nem tudok még értelmesen fogalmazni. Annál meglepőbb a válasz: -Elveszítetted az eszméletedet, és spontán létsíkot váltottál. Amikor a Sátán felépítette neked azt a szép csapdát, egy dologra nem gondolt. A tudatos létsíkváltást ugyan megakadályozta lezáró varázslatokkal, de a tudatalatti csatornák rejtve maradtak előle. Nem a menekülésed volt bonyolult, hanem téged lekövetni, hogy merre is kószálsz az Univerzumban, anélkül, hogy tudnál magadról. -És követtek? Anthony közben egy poharat nyújt felém: -Egy kis vitamin. Egyébként persze, hogy követtek. Emlékszel például Budapesten a Nyugatinál arra az arcra, amellyel szinte mindennap találkoztál? Észrevette, hogy felfigyeltél rá, és jelentette.

99

Ez jól fog esni, paradicsomlé, és olyan szomjas vagyok... -Te Tony, borsot raktál bele, mint a Bloody Marybe, de vodkát nem? Elfintorodom. Sokkal fűszeresebb a szokásosnál. Tony mélyen belenéz a szemembe. -Várj egy pillanatot, igazad van. Kimegy a konyhába, és visszatér egy üveg vodkával. Legalább egy decivel megtoldja a pohár tartalmát. -Összekeverjem? Tiltakozóan csóválom a fejemet, ettől ismét elszédülök. -Nnnne Beszélni se tudok rendesen? -Nem. Felesleges. Kiinnám az egészet egy hajtásra, akár a régi szép időkben, de ahogy emelem a számhoz a poharat, hirtelen hányinger fog el. Leteszem az ágy előtt álló alacsony asztalkára. -Mit tettél bele? Miért?

10 0

Ismét ez az átható tekintet. -Várj, hozok valami mást. Talán rossz volt a hűtő, és a paradicsomlé tényleg nem az igazi. Nem kóstoltam meg, a fene vinné el. De van számodra egy másik doboz, az garantáltan friss, ma hoztam. Csak nincs behűtve, ne haragudj. És jégkocka sincs most kivételesen. Tonyra teljesen jellemző. Annyira el van foglalva a kutatásaival, hogy porszívózni szemmel láthatóan porszívózott ugyan, de hogy letörölje a port az asztalról, az már elkerülte a figyelmét. Úgy tűnik, nő rég járt ebben a házban. Valami most a szokásosnál is jobban leköthette a figyelmét, mert jégkocka azért szokott lenni, ugyanis általában esténként whisky-t iszik jéggel. Ha már erre sincs gondja... Tony közben visszajön, és ismét mentegetőzik. Bocs. Mosogatni sem volt ideje, tiszta üvegpohár sincs, jó lesz bögrében?

10 1

Csak intek, hogy adja már. Egy hajtásra kiiszom. Ez nem paradicsomlé. Vér. Méghozzá emberi. Valóban friss. Szemem kitisztul, a szédülés elmúlik. Sajnos, nagyon is jól tudom, mit jelent ez. Felállok, és odasétálok a tükörhöz. Lábaim könnyűek, tele vagyok energiával. Van tükörképem, méghozzá tiszta. Viszont nem nézek ki túl jól háromnapos borostával. És mintha fogytam volna. -Persze, hogy van tükörképed. Pulzusod is van, és vérnyomásod is, ha esetleg lennének kételyeid. Most pedig ülj vissza szépen, érdekes dolgokat mondok. De előbb nézz ki az ablakon. Ezen a kérésen csodálkozom, mert nagyon jól tudom, mit fogok látni - jártam ebben a lakásban vagy ezerszer. Egy semmitmondó udvar, pár fa... mi?.. Hátulról az okkultista prof hangja: -Emlékeztet ez téged valamire? Kimért lassúsággal megfordulok. -Ez nem a te lakásod.

10 2

-Nem hát. Zzarng egyik titkos létsíkja. Volt olyan szíves, és a rendelkezésemre bocsátotta a nemes cél érdekében, a kért berendezéssel. Csak a lakás maga létezik, pontosabban szólva a tökéletlen hasonmása, azon túl nincs semmi. így tehát senki nem tudja, hol vagy pontosan. Még a többi istenség sem. A Sátán pedig egyenesen halottnak hisz. Kezében whiskyspohár, JÉGKOCKÁKKAL telerakva. -Na ülj csak le szépen. Engedelmeskedem. -Akkor mesélek. Először arról, hogy mi is történt valójában, majd arról is, ki vagy. Az Obszidián Hadúrra emlékszel, ugye? Bólintok. -Azt szétlőtted az orikalkum golyókkal. Shadowwarriort azóta is körözi a Birodalmi Inkvizíció, mert megszerezte neked ezt a fegyvert. Eddig ügyesen elbújt ő is. Csakhogy az Obszidiánka után jött az Ónix Hadúr, akit

10 3

szintén nem fogott a kardod. Lőszered meg már nem volt. Kaptál tőle egy pofont, amitől elterültél. Életjeleid azon a helyen megszűntek, de nem mert meghaltál, hanem mert fizikailag is spontán átkerültél a Föld egyik létsíkjára, némileg módosított tudattal, mint ahogy ez az ilyen utazásoknál rendszerint előfordul. Én természetesen tudom, hogy nem egészen így történt, de ezzel együtt is bámulatra méltó, mennyire jól értesült. -Persze ott sem maradtál nyugton, hanem olyan dolgot műveltél, ami inkább Stephen Lornra lenne jellemző, a Sötét Lovagra, és nem rád. -Beleszerettem valakibe, és védelmembe vettem? -Na azért nem egészen. Mind a szerelem, mind a romantika tőled túlságosan idegen, a valódi Sötét Lovagtól eltérően. Ennek egyébként csak örülhetsz, mert így téged sokkal nehezebb beküldeni a Halál Birodalmába. Ha lehetséges még egyáltalán.

10 4

Ismét ez a nézés. Kezd unalmas lenni. -Jó, szóval védelmembe vettem valakit, feltehetőleg egy nőnemű egyént, világos. Nem érdekel túlságosan. Sokkal inkább az izgat, hogy mi lett a Vámpírkarddal. Itt van valahol? - Itt. Mögém néz riadt szemmel. -Vigyázz!!! Villámgyorsan felugrók, a kard fényes ívben lendül... a kard? A kezemben van. Majd elhalványodik és eltűnik, ahogy megbizonyosodom, hogy nincs mögöttem senki. Nevetés. -Látod? Mellesleg a Sátán szolgái azt gondolják, a Hadúr tönkrevágta a koporsóval együtt - ereje nagy, de az intelligenciájáról ez nem állítható, és rosszul hitted, hogy kinyírtad. Akaratlanul is elmosolyodom, egyrészt mert nem hittem azt, másrészt pedig:

10 5

-Tehát most itt vagy egy nem létező helyen, egy nem létező személy társaságában, akinek a kezében éppen most jelent meg egy nem létező kard, és ugyanúgy eltűnt a nemlétbe, általa fel nem fogható módon. Nem abszurd ez egy kicsit? Tony leül velem szemben egy kopott karosszékbe. -Hát eléggé. De innentől kezdve csak én szeretnék beszélni. Igyekszem nem túl hosszú lenni, bár szerintem most jobban ráérsz, mint ahogy azt te magad szeretnéd. Ebben sajnos van igazság, ezért megadóan elhallgatok. -Az első pohárban paradicsomlé volt. Nem romlott, hanem ugyanaz a fajta, amit mindig is kedveltél. És amint látod, a hűtő sem volt rossz, és még jégkocka is van. A nyelvemen forog egy ironikus megjegyzés, de még idejében magamba fojtom. -Csakhogy amióta a kardot használod, kicsit

10 6

megváltoztál. Találós kérdés egy Álmodó paptól egy másik Álmodó papnak: mi a közös jellemzője az összes olyan tárgynak, amely a Sötét Birodalomból származik, és komoly mágikus erővel bír? Nos? Kiszáradó torokkal válaszolok: -Mindegyik átkozott. -Brávó! Summa cum laude-ra vizsgázott, Uram! gúnyolódik. - Ami a lényeg: ennek a kardnak az átka már nyilvánvaló. Közben elém tol még egy pohár vért. -Idd csak meg, neked jót fog tenni. Zzarng ajándéka látod, gondoskodik az avatárjáról. Vámpír istenségtől nagyon elegáns gesztus - néha úgy érzem, hogy köztetek egyesekben több az emberi érzés és a becsület, mint az emberekben magukban. -Köztünk? - na ezt már nem bírom ki szó nélkül. -Jól hallottad. Tudod, miért jelenik meg a kard a kezedben akkor, amikor akarod? Mert a részeddé vált.

10 7

Ami azt is jelenti, hogy most már több benned a vámpír, mint az ember. Amikor sima paradicsomlevet adtam neked, pontosan ezt akartam letesztelni - neked bármilyen enyhén fűszeres íz sokkal durvábbnak tűnik, mert a vámpírérzékek lényegesen élesebbek az emberinél. Az alkohol pedig még meg is hánytathat, mert úgy érezheted, mintha folyékony tüzet innál. A legyengült állapotodban már a szagtól is rosszul lettél. Viszont nem vagy akármilyen vámpír. Hatalmad vetekszik a többszázéves vámpírlordokéval, persze csak a kardnak köszönhetően. Fenn tudsz tartani egy többékevésbé emberi testet. Ez óriási energiaszintet feltételez, de vannak kétségtelen előnyei. Nyugodtan kifekhetsz a strandra napozni, lesülni persze csak annyira fogsz, amennyire éppen akarsz. Idővel megtanulod, hogyan kontrolláld az érzékszerveid működését, hogy mindig pontosan csak annyira legyenek érzékenyek, amennyire éppen akkor és ott i élszerűnek látod. Több helyen lehetsz

10 8

egyszerre, testi valóságodban ebből persze csak egy lesz „eredeti", de ez mégis több az Álmodó „tükörképnél", mert egy létsíkon lehetsz jelen többszörösen. A lányra viszont még egy pillanatig visszatérnék. Ugye az álmodban sem értetted, miért vállalkoztál a védelmére? Szerelemről szó sem volt, így van? Megpróbálok visszaemlékezni minden részletre. Most így visszagondolva, valóban kusza az egész. Miért is? - Én megmondom neked, miért csináltad. Három okod volt rá, és nem egészen azok, amiket a lánynak ott azon a létsíkon mondtál. Egy: nem szereted, ha legyőznek. Ez nem is csoda, ha figyelembe veszed, kinek a testét oroztad el a saját „otthonodban". Igen, eloroztad, - látja a csodálkozó tekintetemet. - Hogy lehet az, hogy egy nyámnyila kamaszból, aki megijed még a saját árnyékától is, kialakuljon egy magadfajta személyiség? Csak egyféleképpen - ha a személyiséget kicserélik. Ennek a

10 9

mechanizmusát még pontosan nem értem, kicsit rokon ugyan a démoni megszállással, de mégsem az. A kamasz nem veszítette el személyi identitását, csak hirtelen változás állt be a viselkedésében. Rettenetesen megnőtt az agresszivitási és a kockázatvállalási szintje. Tehát jó alapanyagot kaptál. Vérvonalát elég nehéz volt lenyomozni, de vannak módszereink. Tamerlan és Mithridates, mindkettő balkézről. Igen, az a bizonyos Mithridates, akitől félt Róma. És a te megjelenésed kellett ahhoz, hogy a felhígított vér ismét elkezdjen pezsegni. Kettő: te a lányt nem nőnek tekintetted, hanem sokkal inkább gyereknek, akit bántanak. Ez viszont a te saját őrületed. Hány embert öltél már meg azért, mert szándékosan sebet ejtettek egy gyereken? Egy idő után nem is számoltad. Három: mindent megkaptál az élettől különböző létsíkokon: pénzt, élvezeteket, csillogást, sikert, hatalmat, amit éppen kívántál. Csak egy dolgot nem: az igazi

11 0

romantikus szerelmet. És vágysz utána. Akkor is, amikor tudod, hogy még a közeledben sincs. Szegény Stephen belehalt ugyanennek a vágynak a hajszolásába. És kicsit kiélted ezt a vágyadat. Csak kicsit, mert vámpírként immúnis vagy rá. Odáig jutottál, hogy feltetted magadnak a kérdést, mi lenne, ha... És azonnal meg is válaszoltad magadnak: nagy semmi. Olyan világban, ahol a testiség dominál a szellemi értékek felett, ahol a pénz csillogása többet ér a becsületnél, semmi esélyed megtalálni. Hiába áll rendelkezésedre korlátlan idő, és a testedet is úgy alakítod, ahogy akarod. Lehetsz fiatalabb, vagy öregebb, izmosabb vagy hájasabb, magasabb vagy alacsonyabb ezeken a létsíkokon egyszerűen nincs, amit valójában keresel. Ezért pótcselekvések tömkelegével próbálod betölteni az űrt - ez is az volt, és semmi más. A Sátán „üldözése" úgyszintén. Nem győzheted le, mert az egész világ igényli a létezését.

11 1

Felfogtad ezt? Az a baj, hogy nem mondott nekem semmi újat. Tudat alatt mindig tisztában voltam vele. Itt vagyok, minden általam értelmesnek tartott cél nélkül. Óriási hatalommal felruházva, amelyet nem tudok fordítani semmilyen hasznos dologra. Végezhetek számtalan kiskirállyal, és megvédhetek, vagy akár meg is menthetek számtalan gyereket, vagy éppen nőt. Nyerhetek hadjáratokat, vagy akár háborúkat. Jobbá tehetem a világot. Pont annyival, hogy azt szinte senki ne érzékelje. Semmi sem létezik... csak a létsíkközi űr az ablak mögött... na az valódi... és semmi más... És lőn sötétség...

11 2

Az Aranykör Ez az a fajta sötétség, amelyik mélyebb a legcsillagtalanabb éjszakánál is. Ilyet már nagyon kevés helyen lehet látni. A városok szórt fénye akkor is beragyogja az eget, ha éppen összefüggő felhőtakaró borítja. Érdekes képzettársításokat támaszt. Ilyen színe van állítólag a Semmi Kardjának, az egy másik nem mindennapi penge. Shavva műveiben nem szerepel sehol, mert nem tartozik a Sötét Birodalomhoz. Valahol az időn és téren túl létezik egy város, a Semmi Városa - látszólag minden létsíkon megtalálható, sőt a Semmi Templomai egyes világokon még külön is állnak elhagyatott helyeken. Egy versrészlet: „... a meditációdban megzavarni semmi nem fog.

11 3

Itt soha senkire nem szoktak várni látogatók..." Ezt egy olyasvalaki írta, aki járt az egyik ilyen templomban. Azt mondta, a Holt Folyó egyik ködös szigetén lelt rá, de kétli, hogy valaha visszatalálna. Amikor a történetének ehhez a részéhez ért, a szemei ködfátyolossá váltak... Pedig annak a templomnak csak egy előnye van bármihez képest a béke. Ott nincs helye se istenségeknek, sem a mindennapi gondoknak. Nem lehetsz éhes, nem fájhat semmi, és nem is érezhetsz semmit. Nemhogy romantikus szerelmet, de még gyűlöletet sem. Persze ez is erős érzés. Akárcsak a Félelem, és ennek az istennőnek sincs oda bejárása. Majdnem olyan, mint a Halál Birodalma, de ott még halál sincs. Csak nyugalom. Akárcsak itt most. Azért van különbség is - ott nem hatna a mágia, mert a varázslatnak sincs helye. Hátrafordulok. Halottam ám, hogy közben Tony járkált

11 4

a lakásban. Jól kioktatott. Hát valakinek meg kell tennie. Sokan próbálkoztak már ilyesmivel, nem díjaztam túlzottan. Talán mert már rég nem bízok igazán senkiben, még ha néha mást is állítok. Az okkultista is jó fej - azt hiszi, beveszem azt maszlagot saját magáról, hogy csak kutatgat békésen, és közben minden- tele tudományos kapcsolatokat ápol, ezért tud annyi mindent. Most is ott ül a székben, előtte ismét egy vérrel teli pohár - tehát ezért volt a császkálás, ö maga whiskyt kortyolgat, és gépiesen ugyanazt a mozdulatot teszi, ami már rég elárulta volna, ha megfelelő összefüggésbe helyezem. Egy kört rajzol az ujjhegyével a poros asztalra. Milyen jó is néha, ha valaki egy kicsit rendetlen és szórakozott. -Tony, hány éves vagy te valójában? Összerezzen, valami egészen másra gondolhatott. Gyorsan kapcsol, amikor látja, merre irányul a szemem. De nem mond semmit, hanem csak tovább merengve kortyol még egyet az italából. Valamikor én is nagyon

11 5

szerettem. -Mióta vagy tagja az Aranykörnek? Nincs válasz, csak halvány mosoly. Mintha nem is kérdeztem volna semmit. Na nem baj, mindjárt kizökkentem ebből a transzból. -Volt egy barátnőd, Tony. Aki megsimogatta a hajamat, holott tudta, hogy nem vagyok egészen ember. Aki olyan szépeket mondott nekem, hogy majd elirigyeltem tőled. Bármibe fogadok, hogy nemcsak ebben a lakásban nem járt soha, de a te amerikai otthonodba se sűrűn tette be a lábát újabban. Tudod, mire alapozom? Amikor megkérted szépen Zzarngot, hogy csináljon neked egy különbejáratú létsíkféleséget - rohadt „könnyű mutatvány", különösen egy szinte ereje híján lévő istenségnek - akkor ő nyilván nem vesződött azzal, hogy másnak teremtse, mint amilyen a minta. Vagyis nálad sincs por törölve, és pokoli

11 6

szerencséd, hogy nem túl sokan ismerik annak a jelnek a valódi jelentését, amit állandóan odarajzolgatsz, amikor nem figyelsz a kezedre. A prof egy koppanással leteszi a poharát az asztalra. A koppanás egy kicsit hangosabb a kelleténél, vagy csak a kiélesedett érzékeim játszanak velem? Nem hiszem, hogy az utóbbi. Egy ujjal rámutat a kitöltött vérre. -Ez az utolsó pohár. Nincs több. - A hangja szokatlanul hideg. - Nem azért, mert sajnálom tőled, hanem mert ennyi volt a készlet. Idd meg, szükséged lesz még rá. -Le van zárva ez a létsík is, Tony? Hát... Mérgesen félbeszakít: -Naná, hogy le van zárva! Itt van egy kergemarha, aki, ha nem figyelek rá egy pillanatig, még képes pont akkor feleszmélni, és elszökni, aztán kereshetem újból, hogy ne holtan kerüljön elő lehetőleg! Félbe ne szakíts! - szinte kiabál, látva, hogy nyitnám a szám. - Több

11 7

olyan dolog van, ami egyszerűen nem tartozik rád! De cefet jó megfigyelő vagy, és ezért folyton beleütöd mindenfélébe azt a szuperérzékeny vámpírorrodat! Igen, Kate valóban nem járt nálam az utóbbi időben, és nincs kizárva, hogy soha többé nem is fog. Talán mert ő is rájött valamire, amire nem kellett volna! Ti tudálékos barmok! Soha senkinek nem jut eszébe, hogy neki azért nem mondanak el valamit, mert így jár jobban? Csak közbevágok. -Tehát nem feküdtem itt három napig, hanem megszöktem, aztán valahogy visszakerültem. -Igen, jól látod a helyzetet. Kint kószáltál egy másik testben ugyan, és másféle személyiséggel - bár nem is volt az nagyon másféle. Te tudhatnád a legjobban, hogy a lényeged változatlan marad, akárhányszor váltasz alakot. Egy gesztussal ismét leállítom. -Jó, igazad van. Tényleg semmi közöm ahhoz, hogy a

11 8

barátnődet dobtad-e, vagy ő téged. Arckifejezésén látom, hogy nem túl jó irányba terelem a beszélgetést, éles kanyart veszek. -Hagyjuk. Valószínűleg az is jobb nekem, ha nem tudom, hogy az egyik bizalmasom valójában nem csak egy Álmodó pap, hanem egy olyan társaságnak a tagja, amelyhez képest a szabadkőművesek nem is ismerték a titoktartás fogalmát. Azon sajnos már nem tudsz segíteni, hogy sok mindent sejtek. Például azt, hogy nem véletlenül találtam én sem a Vámpírkardra. Mint ahogy én vezettem rá a hamis nyomra Leslie-t, ugyanezt játszották el velem. Valaki eldöntötte, hogy belőlem Zzarng avatárja lesz. És még előtte azt, hogy újjáéleszti a Sötét Harcosok Szövetségét, amihez Zzarng is csak eszköz volt. Egy istenséget eszközként felhasználni nem sok társulatnak lenne mersze, de az Aranykörnek minden bizonnyal. Azon se lennék meglepve, ha a keresztények istene felett is hasonlóan ítélkeznének. Vagy

11 9

ahhoz még nem elég erősek? De a Sötét Harcosok Szövetségével együtt, karöltve sem? Lehet, hogy nem kéne ezt mind tudnom, csakhogy így például világos, hogy miért ugrottam össze ennyire a Sátánnal. Illetve több verziót is el tudok képzelni, de talán téged sem avattak be mindenbe. Az egyik az, hogy erőpróba volt - elbír-e a keresztények istenének megtűrt vérebével a lény, akit ti fegyvernek teremtettetek. Csak nem biztos, hogy a Sátán ellen. Itt tartod nekem az előadást arról, hogy kinek oroztam el a testét, holott gondolom az sem véletlen, hogy két harcos uralkodó is van a vérvonalamban - abban, amit elbitoroltam. A kérdés ezek után már csak az, hogy ki vagyok valójában én magam? Csóválja a fejét, szemében hitetlenéggel vegyes csodálkozás. Leülök vele szemben, és felhajtom az utolsó pohár vért is. Pont annyi, amennyi kell, hogy teljesen feltöltődjek. Most vagyok a csúcson, és ha nincs több,

12 0

mindjárt megmondja, merre visz az utam tovább. Megvakarja az állát - észreveszem, hogy ő sem frissen borotvált. És mintha öt perc alatt tíz évet öregedett volna. Én valószínűleg ugyanannyit fiatalodtam vissza, más miatt - a vér az vér... vajon kié lehetett?.. -Jó, mielőtt elmondanám, merre kellene továbbmenned, és kinyitnám neked a kaput, még mesélek valamit. Nem én vagyok ebben a szobában a legrejtélyesebb egyéniség. Sok mindent tudok rólad, de nem mindent. És sok minden igaz a sejtéseidből. Lehet, hogy jobban bízok most tebenned, mint fordítva, ezért elárulok neked egypár olyan dolgot is, amit talán nem kellene. Nem a sejtéseidről - annál, amit már elmondtál, én sem tudok sokkal többet. Csak magamról és rólad. Hogy stílusos legyek, kezdem magammal. Nem tudom, hány éves vagyok, de jelen voltam a Sötét Harcosok Szövetségének alapításánál. Nem, mint alapító tag, hanem mint külső tanácsadó. Az összeomlás engem is

12 1

érzékenyen érintett, ezért valóban elvonultam a világtól, és mágiakutatásba kezdtem. Miért pont abba? Talán mert a Sötét Birodalom mindig is túl volt telítve vele. Csak erre ott felfigyeltek volna - éppen ezért. Az összes „titkos társaság" közül sem az Aranykör a legősibb. Az Álmodók Rendje régebbi, sőt talán mindig is létezett, ugyanúgy, mint maga a Világegyetem. Ugyanazokat a gondolatokat fogalmazzák meg egymástól függetlenül különböző korokban és létsíkokon élő emberek. Olyanok, akik nemhogy nem beszéltek egymással soha, de nem is tudtak egymás létezéséről. És még ha csak emberek lennének. Ha az egyetemleges tudat egyáltalán létezik, mi őrizzük azt, és nem azok az istenségek, akiknek erősen túlbecsülik a hatalmát. Ezért szinte lehetetlen végigkövetni, pontosan ki mit döntött veled kapcsolatban, és ez a kéz az Aranykörből nyúlt-e ki, vagy a Rendből magából. Azt sem, hogy veled pontosan mi a terv, de hogy az istenségeknek nincs ha-

12 2

talmuk feletted, az szinte biztos. Zzarngnak sem, sem a Halál Istennőjének. Valaki folyton közbeavatkozik, amikor el akarnak intézni. Talán egyszer nem fog, ezt sem tudom. Az én szerepem az egészben csak annyi, hogy teljesítek néhány kérést. Nem tudom, kitől jönnek pontosan. És soha nem tennék olyat, ami ellentmondana a saját elveimnek, ebben azonosak vagyunk veled. Most beszéljünk rólad. Nem tudod a valódi nevedet, mint ahogy én sem. Amiket különböző létsíkokon használsz, valahogy mind olyanok, mintha szerepeket játszanál, nem így van? -De igen. -Ami nem következik a vérvonaladból, az a romantikus beütés, ami nálad nem jön ugyan nagyon ki, de bizonyos alteregóidnál igen. Kétlem, hogy szándékosan ültették volna beléd. Nekem inkább zavaró tényezőnek tűnik a tervben, ha van veled terv egyáltalán. Lehet, hogy csak egy játék része vagy. Mindig azzal

12 3

hivalkodsz, hogy a Sötét Oldalnak nincsenek erkölcsei, de a semlegességnek meg még annyira sem. Tehát játszhat bárkivel és bármivel, céllal vagy anélkül. Ha így van, az előző fogadásokból felsorolok neked egypárat - a Sátánost kihagyom. Nézzük csak azt az időszakot, mikor szökésben voltál. Itt három nap telt el, míg megtaláltunk, ott több mint egy év. De annak is csak a végével foglalkozom. Fogadás egy. Több részből áll. Beleszeretsz-e abba a lányba? Uraim, hölgyeim, tegyék meg tétjeiket! Izgalmas forduló következik. Kijött a fekete, holott biztosan sokan fogadtak pirosra. Őt lehet, hogy jól összezavartad, de a fogadás nem erről szólt valószínűleg. Ez már nem érdekel senkit, téged sem? Nem, mert közben rájöttél, hogy a fogadásnak számodra nincs tétje. Én kívülről így láttam. Fogadás kettő. Egy bizonyos sötét erővel, aki nem tartozik a könnyen kezelhető esetek közé, de a gonoszság benne talán nem több a tiédnél - ő is közömbösen gyilkol,

12 4

csak nálad kevésbé átgondoltan - szövetséget kötsz, vagy harcba szállsz? Arra valahogy senki nem akar fogadni, hogy harc nélkül feladod, nem is tudom, miért. De arra szép számmal akad játékos, aki a te győzelmedben bízna háború esetén, mert tisztában van azzal, hogy fegyvernek készültél. Te magad mondtad. Fogadás három. Ugye van egy másik lány. A fogadás tárgya: elcsábítod? Úgy, hogy nem ajánlasz neki semmilyen jövőt, viszont veszélyt, azt dögivel? Annyi becsület biztos van benned, hogy figyelmeztesd valahogy. Nem azért, amiért ő hiszi, hanem mert tisztában vagy azzal, hogy csak ideiglenesen tartózkodsz a létsíkon. Használod a vámpír képességeidet? Mert azok egy részét átvitted magaddal. Mekkorát? -Nem fogom. Vagy a franc se tudja. Elbizonytalanodom. Mire jó ez a beszélgetés? Tulajdonképpen csak azért érdekes a lány, mert mintha ő is szerepet játszana. Eljátssza a hisztis buta libát, de

12 5

ez csak máz a felszínen. Ha lemossa a sminkjét, talán egészen más arc látszana. Nagyon vagánynak akar tűnni, egyesek szemében biztos az is, csak a vámpír érzékeli máshogy - kiélesedett látás, előny legyen vagy átok. Lehet, hogy valójában azt szeretné, ha valaki megsimogatná. Úgy, hogy elfelejtsen mindent, és csak az a simogatás létezzen. Ehhez pedig nagyon is jól értek. Csak ez a simogatás sem tartana örökké. Más pedig nincs. Belehalna az elvonási tünetekbe? Vagy csak örökre meggyűlölne? Ismét kinézek az ablakon túli ürességre. -Még sorolhatnám, de az egész csak egy menekülés egy vesztes csata után. A Sátánt nem győzted le, de életben maradtál, és pillanatnyilag fogalmad nincs, mit kezdjél magaddal. Mintha kitalálta volna a gondolataimat. Az egésznek semmi értelme. Azért élsz, hogy reprodukáld magad. A gyereked se lesz boldogabb, mert ő is csak azért fog élni.

12 6

Tony beszél itt a nőkről össze-vissza, meg a vámpírképességekről. Ó, milyen nemes lélek vagyok, hogy nem használom... hm... túl gyakran, holott így minden éjjel más nő alhatna mellettem, és emlékezni aztán nem emlékezne túl sokra belőle, legalábbis jól nem. Mindjárt szobrot állítok magamnak. Holott csak unom a témát. Addig lehetett bármi érdekes, amíg gyerek voltam, ezért becses ennyire egy gyerek élete, és nincs az a büntetés, amivel kellőképpen meg lehetne torolni, ha valakitől elveszik a gyerekkorát. Tony közben folytatja a „gondolatolvasást": -Van egy létsík. Ha valaki nem csinál valamit, nemsokára egy épületbe bemegy egy feketébe öltözött, szőke göndör hajú szépfiú, övében lézerkarddal. Felszalad az emeletre, és belép egy szobába, ahol ijedt kamaszok fogadják ujjongva, mint a megmentőjüket - a városban nagy a felfordulás, és egyelőre mindenki úgy tudja, hogy ő az egyik ünnepelt

12 7

hős. Minden gyereket meg fog ölni, hiába vannak fegyvereik, és próbálnak védekezni, Érdekel a dolog? Nem kell válaszolnom, tudja. -Vigyázz vele, a te kardod nem olyan jó, mint az övé. Vagyis... -Azonnal meg kell ölnöm, lehetőleg még a lépcsőfordulóban. -Hogy kitaláltad. Nyitok neked oda egy kaput. Ránéz az órájára. -Van még úgy tizenkét perc. Előbb nem nyithatom meg, mert bizonyos értelemben mágus ő is. Meg fog téged érezni. így is megérez, de mivel sötét az aurád, ez késleltetheti a reakcióját egy töredékmásodpercig. Három pohár vér után ez neked elég. A hulla eltüntetése nem a te feladatod, neked tovább kell menned. Mellesleg így a szép szőkének is jó szolgálatot teszel, mert örökké orvul meggyilkolt hősként marad meg a történelemben - a Sors néha szeret nevetni.

12 8

Hogy hová mész, eldöntheted magad. Azon a létsíkon is maradhatsz, a vámpírokat ott nem nagyon ismerik - ha nem keveredsz bele valamibe, nem lesz baj. Persze úgy is belekeveredsz. Ha eleve ez lenne a szándékod, javaslom, keresd meg Buchanant. A birodalmi hadsereg környékén ügyködik valamit. Azon a létsíkon életben van. Visszajöhetsz a Földre is, a Sátán halottnak hisz. Ha szerelmest játszol, aligha szúr ki, annyira nem jellemző rád, kitűnő álca. De a vámpírképességekkel csínján, az feltűnhet. Vicceld el, amit nem tudsz kimagyarázni. Ide nem leszel képes visszatérni - a létsík nem kap több energiát, amint elhagyjuk. Vagyis hozzád képest árnyékká válik, létezésre alkalmatlan. Visszaszámlálás indulhat?

12 9

Oda nem illő gondolatok A leginkább oda nem illő gondolatok mindig akkor jönnek, amikor téliesen másra kellene koncentrálnom. Amikor még nem volt meg a kard, nagyon gyakran kaptam magam azon, hogy a metróban jutnak eszembe optimális megoldások olyan problémákra, amelyeken napokig rágódtam, és nem jöttem rá a nyitjukra. Mindjárt repülök egy olyan helyre, ahol a puszta létem múlhat egy tizedmásodpercen, és ilyenkor... „...Fogadás három."... Ez a nő sokkal többet rejt magában annál, mint ami a felszínen... szembe jut még valami: még mielőtt ismét beszippantott volna ez a szoba, mintha meghívtam volna

13 0

vacsorára. És jól rémlik a válasz? „... Nem veszlek téged komolyan..." Minden olyan homályos... erre volt ez válasz? De elfogadta a meghívást. Jól emlékszem? Vagy csak nem utasította vissza egyértelműen? Bár ez nagyjából ugyanaz. Na jó, Buchanan vár egy kicsit, előbb vele kellene beszélnem. Valami nagyon furcsát éreztem körülötte... *

... örvény... vészes könnyelműség nem komolyan venni egy vámpírt... bár szerintem csak ürügyként mondta... fél tőlem, mint a tűztől... csak a vak nem látja... SíKard ki, térbeli tájékozódás nulla, minden forog, de a sötét alak ott van. Minden helyrebillen, a fene - lézerkard már a kezében. Nem ő lassú, hanem ez a technokrata kütyü, nem izzik fel elég gyorsan. Ő is érzi, hogy baj van,

13 1

de már késő. A torkát nem érem el, de a kezét csuklóban igen, ferdén felfelé vágva, balról jobbra. A vámpírlét és a kiegyensúlyozott kardok előnyei - ez itt a reklám helye. A legtöbb ellenfél egy felülről irányuló csapásra számít, amely kihasználja a kard súlyát, de nekem az erőkifejtés szempontjából közömbös a támadás iránya. Fénykard repül, és majdnem eltalál, mielőtt kialszik. De csak majdnem, mert kitérek előle. A szőke fiú kinyúl a még ép hal kezével, és a lézerkard beleröppen. Ez igen, csak már ez is késő, mert az én pengém közben derékban kettészelte, ahogy befejeztem a magam körüli pördülést ugyanazzal a kezdeti lendülettel. Micsoda elegáns befejező póz féltérden - akár a keleti harcművész filmekben. Csak ez most valódi vér... több sugárban... A kezem üres. Vége. Néha gyorsabb valamit elvégezni, mint elbeszélni. Sehol senki...

13 2

Most elfogadta azt a meghívást, vagy csak azt akartam hallani? Tiszta Ponyvaregény. Az utóbbira is lenne magyarázat, valahol sikerélmény lett volna - vámpírképességek nélkül első próbálkozásból... Nem tehetek róla, rohadtul kíváncsi vagyok. Csak egyféleképpen tudhatom meg biztosan. Ide majd jövök vissza később. Gondolom, úgy is itt van mindjárt a „takarítóbrigád", és akkor nem biztos, hogy nekem is itt kellene még téblábolnom. Bár nem fogadhatta el, hisz retteg tőlem... valahol jogosan. Azért utánanézek. *

... örvény... mindig is szerettem a kockázatot... nem úgy, mint egyes nagyképű hólyagok...

13 3

Kitérő A dolgok tulajdonsága, hogy soha nem a terv szerint alakulnak. Most is egészen máshol kötök ki, mint ahogy eredetileg elképzeltem. Ott, ahol kerestem a lányt, nem volt. Valahol máshol van éppen, és lehet, hogy tökéletesen jól érzi magát a bőrében mindenfajta filozófiai gondolatok nélkül. Valahogy én sem találom fontosnak, hogy itt legyek, vagy bármit mondok neki valaha is. Most már tisztábban emlékszem - az egész egy poénnak indult. Benyögtem egy teljesen szabványos szöveget - minden nőnek ezt mondom, ha szomorúnak látom, vagy egyszerűen fáradtnak. Mert sem vigasztaláshoz, sem együttérzéshez valóban nem értek - a Sötét Oldalhoz tartozásnak vannak hátrányai is. A korlátlan szabadság

13 4

korlátlan magányt is jelent - mindig és mindenhol. Neki talán jól esne, ha valaki megsimogatná úgy, hogy soha nem feledné el az érzést. De engem hiába simogatna bárki. A csatamezőn is csak magam harcolok, csak saját magamért, de még inkább magáért a harcért, ahogy a Kódexben is meg van írva. A virágok illatát nem érzem, és elhervadnak a puszta közelségemtől, mert akaratlanul is elszívom tőlük az életerőt. A vér csak ugyanennek a koncentrátuma, nem lenne szükségem rá, vámpír létem ellenére. De mégis van, csak nem nekem, hanem a kardnak, mert egyenesen az önként választott istenségemnek szállítja az általam megszerzett eledelt. Anthony azt mondta, hogy valaki folyton közbeavatkozik. Igen, valószínűleg. És nem csak akkor, amikor meg akarnak ölni. Hanem mindig akkor is, amikor a Fényt pártolnám, bármilyen megfontolásból. Az első lánnyal azért akartam beszélni, mert úgy gondoltam, neki

13 5

fontos tudnia valamit. Nem rólam. Elmondtam volna negyedórában. Soha nem fogom, és nincs is rá szükség, a helyzet megszűnt, okafogyottá vált. A probléma megoldódott magától. Vagy ha nem, nem nálam volt a kulcs. Vagy nem is létezett soha, mondvacsinált volt. És ővele? Kellene a lelke? Mit kezdenék vele? Adott egy nyuszi, aki farkasnak akar látszani, és pontosan olyan benyomást is kelt. Mint egy nyuszi, aki farkasnak akar látszani. Nem azért, mert farkasfogakra vágyik, tehát ha farkast csinálnék belőle - ó, volt már ilyen kiképzésre példa, sikeresen a gondjait nem oldanám meg, hanem tetézném. Nem, ő csak azt akarja, hogy ne harapják össze a valódi farkasok - olyanok, mint például én is. Sem őt, sem a többi nyuszit, akik iránt bármiféle meleg érzéseket táplál. Tehát tanácsokat ad nekik - olyanokat, amelyeket vélhetőleg soha senki nem fog megfogadni. Ezt a lelke mélyén ő is tudja, és talán ezért ez a szomorúság az álarc alatt, amelyen olyan könnyen átlátnak a vámpírszemek.

13 6

Nem, hiába vártam volna rá, nem jött volna el. Velem ellentétben neki van veszélyérzete. Az egész vámpírmesét nem veszi komolyan, tudatosan nem. Csakhogy nem mese ez, gyermek. És nem kell lebecsülni a tudatalattit, Tony is mondta - hol eheti vajon a fene, eddig szinte mindig otthon találtam. Hopp, a számítógép képernyője feléled. Nacsak. Csak pár mondatos szöveg villan fel egy pillanatra. „Hivatalos verzió: lázadó rohamosztagosok voltak túlerőben, megölt köztük tizennégyet, míg az osztagot vezető hírhedt fejvadász el nem találta molekuláris pengével, de még volt ideje lekaszabolni őt is, mielőtt meghalt. Ha nincs ott, bizonyára kivégzik a Jedi tanítványokat, a felső szobában megbúvó gyerekeket. Örök dicsőség a hősnek." Persze, persze, nagyon hihető. A szavak már el is tűntek, talán ott se voltak, emberi szem nem érzékelte volna. Bár nem láthattam, van egy fogadásom, hogy történt. Alighogy elhúztam onnan a csíkot, megjelent

13 7

valamelyik Aranykörös nekromanta, és valóban jöttek vele rohamosztagosok és egy fejvadász is. Mind halottak már akkor, de a saját lábukon, hogy ne keltsenek az utcán feltűnést. Aztán szépen lefeküdtek úgy, ahogy ő parancsolta, és úgy szenderültek örök álomba. Természetesen mindegyiken lézerkard égette sebek. Na és a gyilkos fegyver egy görcsbe összeszorult kézben, jól láthatóan. Nem a hullát takarították el, hanem hoztak hozzá még egypárat, hogy ne unatkozzon ennyire. Aztán színpad elrendezve, a varázsló balra el, a darabnak vége, tapsot a színészeknek. Hőst csak így lehetett belőle teremteni. A helyzet mindenesetre nem mindennapi. A Császárnak nincs megfelelő támogatása, legjobb Sith lovagját éppen most avatják szentté poszthumusz. Van persze még egy-kettő, de messze nem ilyen képességekkel. Tehát zsoldosokra kell támaszkodnia, jobban, mint valaha, a kellő számú fanatikus hiányában. És itt lép a képbe Buchanan...

13 8

*

- Látom, a trükköm bevált. Megborzongok. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy Anthony simán kijátszotta a vámpírérzékeimet, és vigyorogva áll a hátam mögött. De hol jött be? Rögtön eszembe ötlik a kérdés képtelensége. Sőt, az egész észjárásomé. Túlságosan emberi még. Valamikor valamelyik létsíkon azzal poénkodtam, hogy ki kellene írni egy pályázatot a leghülyébb „Miért?" kérdésekre. Talán indokoltabb lenne a hülyeségre úgy általában, és mivel nem vagyok ember, nem is csak emberire. Egy ősöreg Álmodó pap, aki ráadásul - mintha ez nem lenne elég - még Aranykör tag is. Oda nyit térkaput, ahová akar, az aura elrejtése és a csendvarázslat pedig valami olyasmi számára, mintha az elemi iskolában tanulta volna. Hát igen - az értékek átértékelése. Nem kell messzire menni, én is röhögőgörcsöt kapok az emberi múltamtól. Mert, hogy gondolkodik a legtöbb ember? Kell neki egy

13 9

ház, egy kocsi, rahedli pénz a számlán, házimozi, egy cicababa, vagy - ha nőről van szó - egy szépfiú ágymelegítőnek - lehetőleg cserélhető kivitelben. Az igényesebbeknek már siker vagy hatalom, megfelelő utód - minden más csak eszköz ennek az eléréséhez. Vagy éppen lordítva. Nagyjából annyit érnek vele, hogy gazdagon halnak meg, olyanok által körülvéve, akik elkezdenek marakodni a földi maradványaikon, még mielőtt azok teljesen kihűltek volna. Tony meg mit tesz ehelyett? Semmi fényűzés, de ha ott volt a Szövetség alapításánál, akkor itt lehet már legalább négyezer éve, vagy inkább négy és fél. Hát ahhoz képest jól tartja magát. Mert tudja, hogy az egész világ az övé. És mit kellett érte tennie? Csak alaposan kinyitnia a szemét, és azt cselekednie, amit a saját lelke diktált. A prof eközben zavartalanul leül, és keresztbeveti a lábát. Ahogy ő teszi ezt, annak állítólag van valami pszichológiai jelentése. Olvastam valahol, hogy egyrészt a

14 0

makacs és önálló akarat jellemzője, másrészt kifejez egy bizonyos fokú elzárkózást is. Valamit tudhatnak ezek a lélekgyógyászok, mert az okkultista barátomra tényleg elég pontosan illik ez a jellemzés. -Bizonyára érdekel, mivel voltam elfoglalva, amíg te teljesítetted a soron következő világmegváltó missziódat. És valóban. -Azon a létsíkon, ahol - amíg nem voltál teljesen magadnál - majd minden csinosabb nővel úgy viselkedtél, mintha legalábbis a lovagja lennél, és ő a szíved hölgye, elég nagy zűrzavart hagynál, ha csak úgy lelépnél. Viszont ha jól ismerlek, téged ez aligha foglalkoztat, mert most már máson jár az eszed. Látva a kérdő tekintetemet, leint a kezével: -Nem, nem olvastam bele az agyadba, csak láttam, hogyan reagáltál a felvillanó betűkre. Ezt a pillanatot használtam ki, hogy suttyomban mögéd lopakodjak.

14 1

Tréfának szántam. Tony sajátos humora, persze. Pár évvel ezelőtt valamelyik partin azzal szórakozott, hogy mindenkinek, akinek csak volt alkalma, adott egy feladványt. Nagyjából így hangzott: „Helyzet: felteszek egy kérdést egy csinos nőnek, akivel amúgy nem vagyok rosszban. Erre azt mondja: -Nem kellesz! - elutasító gesztussal kísérve. Boldog mosollyal azt válaszolom, hogy köszönöm, és azzal el is rohanok. A nő nem sértődik meg. Én sem." Azt kellett kitalálni, mi volt a kérdés. Senkinek nem sikerült, holott a történet hiteles. A megfejtés nem rémlik pontosan, de valami olyasmire kérdezett rá, hogy ott kell-e lennie, ahol nem igazán szeretett volna, és ezt a nő is tudta, na meg neki is volt humora. Ebből két dolgot szűrtem le: Egy: azért nem jött rá senki, mert az emberek sztereotípiákban és sablonokban gondolkodnak, tehát ha

14 2

egy férfi feltesz egy kérdést egy csinos nőnek, akivel nincs rosszban, az csakis szexuális ihletésű lehet. Kettő: hogy aznap milyen mélyenszántó előadásokat tartott meg és hol, arra már nem emlékszik senki, de a történet megmaradt az utókornak. Ragyogó példája annak, hogy valójában mi a fontos, és mi csak a többség által elfogadott fétis. - Jó, nem értékelted a viccet. Nem baj. Vissza a birkáinkhoz. Ez a prof másik kedvenc kifejezése. -Szóval hagytam helyetted a létsíkon egy alteregót, aki nagyjából úgy viselkedik, mint te, amíg ott voltál, csak természetesen nincsenek semmiféle vámpírképességei. Mivel a szabadidejében eltűnik, a kutya nem veszi észre, hogy az nem te vagy. Még az is megfordult a fejemben, hogy kreálok neki valami kamu múltat, és hagyom teljes értékű emberi életet élni. Ha bármilyen emberi életet teljes értékűnek lehet nevezni, - fejezi be

14 3

egy fanyar fintorral az arcán. Ismét eszembe jut a lány. Ha az alteregóval megy el vacsorázni - hátha mégis elmegy - abból kevés jó fog kisülni. Persze ha velem, akkor még inkább úgy lesz, de az legalább egyedi élmény. Nem is vagyunk a proffal annyira különbözőek. -Te Tony. Azért ha úgy adódik, néha a helyébe léphetek? Mindketten jobban járnánk. Az okkultista majd kiesik a székből a nevetéstől. -Vagy sokkal rosszabbul... Alig bírja kimondani. -De mit bánom én. Akkor viszont figyelj egy kicsit, elmondom neked, mit kell tenned, hogy ne vérkönnyeket hullass, és ne vért izzadj... -Meg lehet csinálni? Most egyáltalán nem bánt, hogy közben mulat rajtam.

Buchanan

14 4

- Tudod, vannak olyan kapcsolataim, amelyekben megbízom, és vannak, amelyekben nem. Buchanan megvetéssel visszaadja nekem az ajánlólevelet. -Biztonsági szakértő, mi? És mit ellenőrző], a fegyverrendszereket, a hajtóműveket, vagy netán a vezérlőelektronikát? Értesz egyáltalán bármelyikhez? Mert nem nézem ki belőled. Kizárt, hogy a Birodalom ideküldjön még egy embert, amikor a cirkáló teljes legénysége nagyjából összeállt. Ráadásul ilyen fontos funkcióval. Ajánlóleveleket meg nem is szoktak írni, parancsokat kapok, érted? Megmondom én, ki vagy te. Egy kevéssé tehetséges fejvadász valami távoli csillagrendszerből. Teljesen le vagy égve, vagy ami még valószínűbb, rossz fát tettél a tűzre, és el akarsz bújni valaki elől. Talán éppen a Sith lovagoknak kellenél egy kis meghitt beszélgetésre, mert valamit meglovasítottál, amit nem kellett volna. Hol is

14 5

keresnének a legkevésbé, mint egy birodalmi cirkálón. Na gyere csak velem! Int az ujjával, ugyanakkor megnyugtató mozdulatot tesz két rohamosztagosnak, akik már gyanakodva néznek. -Megoldom magam! Közben jobb kezével lazán kibiztosítja az övén lógó sugárpisztolyt. -Csak semmi trükk. Mivel nem látok nálad fegyvert, ami újabb furcsaság, feltehetőleg puszta kézzel szoktál ölni. Persze az is lehet, hogy kénytelen voltál eladni a felszerelésedet, vagy más módon szabadítottak meg tőle. Csak van egy olyan csúnya szokásom, hogy mindig a rosszabbat feltételezem. Tehát hidd el, nem lesz rá időd. Menjél előre ebben az irányban. Szép lassan. Egy lépés balra, egy lépés jobbra, és már szitává is lyuggattalak. Mögötted megyek, nem túl közel, és mindig megmondom, mit csinálj. Pontosan tedd, mert nem szeretem a kreativitást.

14 6

Megyek előre, ahogy parancsolta. Errefelé tényleg nem ismerhetik a vámpírokat, különben tudná, hogy akár a szívét is kitéphetném, még mielőtt észbe kapna. De nem ez a cél. Más fogadtatásra nem is nagyon számítottam. Várjuk ki a végét. Ha agyon akart volna lőni, már megpróbálta volna. Amennyit hallottam erről a hírhedt vadászpilótáról, nem tartom túl valószínűnek, hogy feladna a birodalmi hatóságoknak. Valami más terve van. Tiszta labirintus ez a bázis, hosszú kanyargó folyosók. Amíg megyünk, felidézek pár képet. Először ismét eszembe jut Tony találós kérdése. Nem mintha különösebben szellemes lenne. Csak ugyanaz a gondolat kísért - ne elmélkedj sablonosan. Minden zseni tulajdonképpen egy örök gyermek, aki nem veszítette el sem az érdeklődését, sem az eredeti megoldásokra való hajlamot. A gyerekek intelligensebbek nálunk, mi csak tapasztaltabbak vagyunk. Egy gyerek megpróbál bekapcsolni egy webkamerát, holott megmondják neki,

14 7

hogy nem fog működni, mert ez a típus nincs telepítve. Neki működik, és senki nem érti, hogy. Mert véletlenül felfedezett egy összefüggést, amit mi nem tudnánk, ugyanis ezer esetből ezerben a megszokott úton haladunk, mereven előre szegezve a szemünket, holott a folyosó tele van rejtekajtókkal. Rejtekajtók? Hogy a... Kanyar, és hirtelen oldalra löknek, neki a falnak. Annyira váratlanul ér, hogy nekimegyek... illetve átrepülök rajta. Teljes a sötétség. Emberi szemnek teljes. Két alakot látok, azonnal lekaszálhatom őket, de valami azt súgja, hogy ne tegyem. Pislákoló lámpák gyűlnek. Velem szemben a pilóta, jobboldalt pedig egy gorillaszerű teremtmény, mancsán valami furcsa kesztyű. Erőteres szerkezetnek nézem, különben ki sem tudott volna billenteni a helyemből. Buchanan arckifejezése már nem ellenséges. -A folyosónak ezen a szakaszán kicseréltettem a

14 8

kamerákat. Akarod látni, mit közvetítenek? Ja, a vuki személyi testőröm, és hivatalosan nem is létezik. Ne félj, nem fog bántani. Felgyullad egy hologram képernyő. Azon megyek a folyosón tovább. Újdonsült ismerősöm megáll, és előveszi a fegyverét. Vakítóan kék sugár, és látom magam elenyészni a szikraesőben. -A pisztolyom nem lézer, aminek látszik, hanem dezintegrátor. Egy töltéssel csak tizenkét lövésre futja, és rövid hatótávú, de az eredményt látod. Hivatalosan már te sem létezel. Nekem most vissza kell mennem, mielőtt a felvétel lejár, vagy idetéved valamelyik birodalmi csökött agyú. De találkozunk később, addig a testőröm a gondodat viseli. Akkor elmondok majd mindent. Az ajánlóleveled pedig nagyon is jó. Már annak, aki el tudja olvasni. A pilóta keresztülsétál a falon, nagyjából ott, ahol beestem a szobába. Kettesben maradunk a vukival.

14 9

*

Nem túl közlékeny ez a testőr. De elég hamar rájövök, miért. Viszonylag ritka fajnak számít, éppen ezért valószínűleg kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy megtanulják a nyelvét. így meg sem próbálkozik a kommunikációval. Jól belegondolva, nekem se jut eszembe egy vuki szó sem, holott Álmodó papként ezt a tudást meg kellett volna kapnom a létsíkváltással együtt. Buchanan is nyilván nem a Földi angolt beszéli, mégis úgy tükröződik vissza az agyamban, amit mond. Csak a neve kiejtése furcsa a leírásához képest. Nem Bjúkenen, mint ahogy annak lennie illene, hanem Buchánan, inkább németesen. Persze biztosan nem is így írják, csak Crawford használja ezt a befűzést. És nem is németes, hanem itt őt így hívják, és kész. Bár ha ezt a világot is nagyjából ugyanazok hívták életre, akik a Földi létsíkokat, akkor miért is ne lehetne valóban németes? És miért ne írná magát valóban így? Ismét teljesen felesleges gondolatok, de hát ki tudja,

15 0

mikor jön vissza nyelvészeti eszmefuttatásom tárgya. Lehet, hogy csak másnap reggel. Bár azt sem tudom, milyen napszak van. Értelmezhető itt egyáltalán? Ha jól sejtem, Tony egy csillagközi bázisra nyitott most kaput. Itt szerelik össze az új cirkálókat, és innen is indítják el, ha már teljesnek tűnik a legénység. Legalábbis ez következne a pilóta pár elejtett szavából. Létezik persze valami galaktikus időszámítás, az a világító számlap ott a sarokban talán pont azt mutatja, de a világűrben nincs éjszaka és nappal. Ez újabb szokatlan kérdéseket vet fel. Ha idetévedne egy olyan vámpír, aki nem fényben járó, mint én, hanem az a klasszikus Drakula, vajon mikor kéne megtérnie a koporsójába? Ezt annyira mulatságosnak találom, hogy halkan elkuncogom magam. A vuki felhördül, és úgy néz rám, mint egy idiótára. Pedig nem is olyan ostobaság - hát ezért nem ismerik itt a vámpírokat. Nagy előny, ha belegondolok.

15 1

Ez tök jó, én itt ülök egy zugban, és nem csinálok az égvilágon semmit, közben az a semmirekellő alteregóm meg biztosan randevúzgat azzal a lánnyal. Ha már az első alkalommal le nem öntötte vörös borral a fehér ingét, mert olyat talált mondani. Mert biztos fehér ingben jár, én vagyok az, aki feketébe szeret öltözni, és nem ő. Ez a barom állat aztán tényleg képes jó nagy zűrzavart teremteni, mert velem ellentétben ugye ő nem immúnis bizonyos érzelmekre. Megpróbálom kitalálni, milyen is lehet a hasonmásom. Hát vért nem izzad, az tuti. De már én sem. A trükk egyszerű - csak meg kell szüntetni az izzadást, mint olyat. És olyan varázslat is létezik, ami képtelenné tesz engem a könnyezésre. A szemem enyhén nedvesnek látszik ugyan, de csak azért, mert van rajta egy hártyavékony energialencse, amely ilyen benyomást kelt. Csak egy irányba átlátszó, a folyadékot pedig egyáltalán nem engedi át. így tűnik barnának a vérvörös szem. De a sírás

15 2

illúzióját is megteremthetem, primitív víz szintézissel. Persze, egyszerűbb desztillált vizet előállítani, vagy inni egy kis valódi vizet, és azt tartalékolni az ilyen célokra. Ez csak annyi kényelmetlenséget jelent, hogy ügyelnem kell arra, hogy ne kóstolja meg a „könnyeket" senki. Vagyis az alteregóm azt csinál, amit akar, de nekem bizony továbbra is kardtávolságra célszerű tartanom magamtól minden nőt. Feltéve, hogy meghagyom nekik a szabad akaratot, ami ugye vámpír esetében egyáltalán nem magától értetődő. Miért lételemem annyira a szabadság, hogy mástól is képtelen vagyok azt megvonni? Hacsak meg nem akarom ölni. Emlékszem az Aranykörös barátom szavaira: - A vámpírok legtöbbje nem is sejti, mi mindenre lehet használni a vér-mágiát. Holott kézenfekvő lenne - a varázslás egyik leghatékonyabb módja eleve, mert kívülről meríti az energiát, korlátlan mennyiségben. Amit nekem évekig kellett tanulnom, te elsajátíthatod percek alatt.

15 3

Nem túlzott. Valóban könnyű volt. Csak Tonyn is csodálkozom néha - annyira okos, ennyi évvel a háta mögött. És néha olyan buta dolgai vannak. Ez a körrajzolgatás... meg ez a bemondás is. Dehogy nem sejtik. Csak akik rájönnek, és élni is mernek ezzel a képességgel, már nem vámpírok, hanem vérmágusok. Mint most már én is, ezek szerint. Újabb lépés a végső kárhozat felé. A vérmágusok számkivetettek a varázslók között. Megvetik őket, pont azért, mert olyan könnyen tudják használni azokat a praktikákat, amelyeket bárhonnan képesek ellesni. Ezért nem is tanítja őket senki. Crawfordot sem fogják megdicsérni, attól tartok. Persze, most én is azt teszem, amit anno a Titanic kapitánya kétségbeesetten megpróbálva következtetéseket levonni a jéghegy víz alatti kiterjedésére a víz felett látszó rész alapján. Ha az Aranykör fegyvernek szánt, nyilván tökéletes fegyvert akar, és ha az Álmodók Rendje is benne van, ott aztán nincsenek

15 4

semmiféle korlátok és megkötések. Lehet, hogy a profot szépen megkérték, hogy mindig rajzolgasson köröket a jelenlétemben. Jó sokáig nem vettem a lapot. Ezért még azt is megtette, hogy nem törölte le a port az asztalról, hogy feltűnőbb legyen a dolog. Mert ha jobban meggondolom, csak ott láttam port. Sem a TV-n, sem a számítógépen. Az utóbbi még kimagyarázható, hiszen sokszor használja. De a TV? Nem illik bele. Arról nem beszélve, hogy a vérnek - különösen ha nincs behűtve, mint ahogy nem volt - még frissnek kellett lennie, pont akkor, amikor magamhoz térek. És ez az időzítés... még nagyjából tizenkét perc... És ha később ébredek egy félórával? Buchanan megkeresését is ő javasolta. Közben fecsegett össze-vissza, olyannyira, hogy ellentmondott saját magának. Mert hogy is volt? .. .beleszeretsz-e abba a lányba?.. ... vámpírként immúnis vagy rá...

15 5

.. .elcsábítod?.. ... a romantika és a szerelem tőled teljesen idegen... Akárhogy nézem, ez nem stimmel. Ha immúnis vagyok rá, és valóban idegen tőlem mindez, akkor ezt azoknak az Aranykörösöknek vagy Álmodóknak is tudniuk kellene, akik állítólag játékból fogadtak a következő cselekedetemre. Az ilyen fogadásnak viszont semmi értelme. Vagyis Tony jól átvert, én meg bevettem. Szó sincs játékról, és az egész „szerelmi szál" csak figyelemelterelés. Az ifjú Jedik „hősies megmentése" pedig egy csali, hogy idevonzzon erre a létsíkra. Vagyis itt kellek, mint fegyver. Na rakjuk csak tovább a mozaikkockákat. Csak semmi érzelem. Mi is történt? Egy: kipróbálták a Sátánosdival, mire vagyok képes. Még az sincs kizárva, hogy szóltak neki, ne öljön meg, mert akkor aztán jön helyettem valaki, aki tényleg jól megizzasztja. Mondjuk Veewyle, akit egyszer említett

15 6

Edward. És nem egyedül. Shadowwarrior egymagában szintén képtelen lett volna egy ekkora értékű tárgyat elcsenni a 401-ik évszázad Inkvizítoraitól, tehát ebben meg neki segítettek. Őt is jól átverték. Kettő: a cél a Sötét Harcosok Szövetségének újjászervezése, bármi áron. Hogy őket mire szánják, még nem tudom. De miért alkalmazok önkorlátozásokat, mintha ember lennék? Miért feltételezem, hogy csak a Sötét Birodalomban keresnek jelölteket? Miből gondolom, hogy csak ott játsszák a valódi játékukat - ami nem játék, hanem komoly tétben megy? Azt hiszem, lesznek kérdéseim a pilótához is. Először hagyom beszélni, hátha ő is be van avatva, és elszólja magát, aztán előveszem a valódi énemet... amit az a lány nem vesz komolyan. Legalábbis ezt próbálja magának bemesélni, talán leginkább saját maga megnyugtatására. Francba, már megint belezavar a gondolataimba. Persze, mert halálos

15 7

könnyelműség, és meg se büntethetem - azt azonnal észrevenné a Sátán. Pedig elég lenne belenéznem a lány szemébe... Legalább magamnak ne hazudjak. Nem bosszant, sosem szokott az ilyesmi érdekelni, mert én aztán tudom, hogy milyen vagyok, és mire vagyok képes, mások véleménye meg egy üres hang. Egészen másról van szó. Amiatt aggódom, hogy másvalakit sem vesz komolyan egyszer, és éppen nem leszek ott, hogy eltüntessem az illetőt, még mielőtt bemutatná neki a valódi tudományát. Széttéphetik az igazi farkasok, és esélye sem lesz védekezni. Úgy tűnik, ezt a lányt is besoroltam a gyerek kategóriába. Persze nem csoda, ha a valódi korom valószínűleg nagyságrendileg összemérhető a professzoréval, nem pedig csak az a rövidke 180 év, amivel néha tréfálkoztam. Jó tréfa volt, csak teljesen más irányban torzított, és sokkal többet. Buchanan belépése véget vet a spekulációimnak.

15 8

A Mester ... örvény... mi???... én nem akarok menni sehová... *

... Öltönyben ülök egy kis tárgyalóteremben. Nagyon elegáns, kék, fekete, szürke és fehér színekkel berendezve, ízlésesen. Földi környezet, huszadik, vagy kora huszonegyedik századi bútor. Modern, kényelmes és praktikus. Hátul ablak, gyönyörű kilátással, természetesnek tűnő megvilágítás. Ez viszont egészen biztosan képernyő. De a felbontása olyan minőségű, hogy nem lehet megkülönböztetni egy valódi ablaktól, még a vámpírszemeimnek is túl nagy a feladat.

15 9

Az ajtó nyílik, belép egy fiatalember. Majdnem kimondom a nevét, de ez nem lehet. Anno Ákost is összekevertem valakivel, meg az a levágott kéz sem azé volt... még egyszer nem követhetek el ekkora hibát. -Elnézést, hogy megvárakoztattalak. Valóban nem az vagyok, akinek a külsejét viselem. Látja a megdöbbenésemet. -És valóban olvasok a gondolataidban. A nevem nem fontos. Buchanan miatt ne izgulj, ez a hely téren és időn kívül van. Oda fogsz visszaérkezni, ahonnan elindultál, és akkor, amikor elindultál. Tehát az Aranykör vendége vagyok. A férfi bólint. -Crawford könyörögte ki, hogy létrejöjjön ez a találkozó. Már egy ideje figyelemmel kísérjük a ténykedésedet. -Mióta? -Amióta létrehoztunk. Crawford már elmondta, hogyan választottunk neked testet, és valóban nem tudja, hogy te magad ki vagy. De túl sokat árult el neked ahhoz,

16 0

hogy merő kíváncsiságból ne művelj valamelyik létsíkon olyat, ami keresztezi a terveinket. Mert ahhoz meg túl kevés információja van, hogy ésszerű javaslatokkal szolgáljon. A vendéglátóm leül velem szemben. -Állapodjunk meg a játékszabályokban. Persze nincs miről megállapodni, mert azokat úgy is én diktálom. Itt nem fogsz tudni sem varázsolni, sem bármi más módon kárt tenni bármiben. Beszélni sem fogsz tudni többet. Tényleg nem vagyok képes megszólalni, de ez valamiért nem zavar. És valami azt súgja, hogy aki most velem szembenéz, annak a hatalma mérhetetlenül nagyobb, mint az általam ismert bármely halandó, vagy más személyé. Elmosolyodik, és ismét bólint. - Az Aranykör a végtelenséget jelképezi, kétféle módon is. Tehát a hatalma is végtelen. Olyan tárgyalófelet küldött neked, akihez képest a Pusztító, a professzor vagy akár

16 1

Veewyle nagyon kezdő játékosok. De még a keresztények istene is, vagy bármely helyi jelentőségű istenség. Ezeket bármikor elpusztíthatjuk elég annihilálni a létsíkhalmazukat. A mozgásszabadságodat csak azért korlátoztuk, mert amit te a legdrágábbnak tekintesz, az az idő. Tehát olyan rövid leszek, ahogy csak lehetséges, és nem tudsz közbekotyogni. Ha bármire szükséged van, azt úgy is tudni fogom, de most jól vagy lakva, nem vagy szomjas, jegyzetelned pedig felesleges. Választ kapsz egy sor olyan kérdésre, amit már feltettél többeknek is, mindhiába. Nem azért, mert szeretnénk, vagy gyűlölnénk téged - ezekben a körökben ezeknek a fogalmaknak nincs értelme. Csak így látjuk célszerűnek. Kezdjük az elején - hogy ki is vagy, és hogyan hoztunk létre. Velünk kapcsolatban létezik egypár tévhit. A legelterjedtebb az, hogy a világtól visszavonult mágusok társasága vagyunk, akik csak a tudást gyűjtik, és nem avatkoznak bele semmibe. Anthony már elmondta neked,

16 2

hogy az Álmodók Rendje az egyetemleges tudat valódi hordozója. Nos, az Aranykör ennek a Rendnek a belső köre. Ide csak nagyhatalmú mágusok léphetnek be, és csak olyanok, akik megértették, hogy a Fény és a Sötétség viszonylagosak, az Egyensúly pedig nem létezik. Ezért nem azokban a fogalmakban gondolkozunk, mint a halandók, de még azokban sem, mint az általuk manifesztált istenségek. És van itt más is - mivel a végtelen variációs képessége szintén végtelen, mi nem teremtünk meg szinte semmit, hanem csak megkeressük a nekünk megfelelő alakzatot. Talán innen a legenda a visszavonultságunkról. Valóban intelligens és erős fegyverre van szükségünk - hogy miért, azt még nem árulom el, erre nem terjed ki a felhatalmazásom. Teljesen véletlen, hogy találtunk a Földön egy olyan kamaszt, akinek a vérvonalából következett, hogy alkalmas erre. Testi felépítéséből nem, de ezen könnyen segíthettünk. Tökéletes megoldások

16 3

ugyanis a Végtelenben nincsenek, tehát ha ehhez akarunk közelíteni - mert elérni természetesen nem lehet - azért nekünk is tennünk kellett valamit. Visszatérve rád - adott egy olyan kamasz, aki nem boldog a sorsával, tehát befogadó kész bármire, amiről úgy gondolja, az megváltozatja. Vérvonala kiváló. A testén kétféleképpen is javítunk. Tudtán kívül beleplántálunk olyan technikák ismeretét, hogyan lehet villámgyorsan ölni, akár puszta kézzel is. Mert meg nem tudnád mondani, hol tanultad azt a sokféle módszert, amelyeknek csak a töredékét alkalmaztad eddig. Mind működik, majd tapasztalni fogod. A halandóságát a legegyszerűbb úgy volt megszüntetnünk, hogy féligmeddig vámpírrá változtatjuk. Igen, a legkönnyebb megoldásokat választjuk mindig, ha tehetjük. Nem mert lusták vagyunk, hanem mert így a leghatékonyabb. Ehhez önszántából hozzájárult. De hogy így legyen, kellett tennünk még

16 4

valamit, Solo. Végigfut a hideg a hátamon, mert most szólítottak az igazi nevemen. Tehát így hívnak. - Igen. Emberek között talán Solo Wolf. De igazából csak Solo. Az istenségeknek és a hozzájuk hasonló entitásoknak elég egy név. Mindegyik többet használ, de csak azért, hogy jobban megértsék, akikhez szól. Mielőtt még nagyon elbíznád magad, nem vagy igazi istenség. Hozzád nem imádkoznak. De entitásként sokan ismernek, szerte az Univerzumban. Ami közös veled az istenségekkel, te is manifesztációja vagy valaminek. Mi ezt kombináltuk össze annak a kamasznak a testével és tudatával. És - ismerd meg magad tanfolyam - minden manifesztáció felruházza a manifesztált jelenséget, amely alapjában szenvtelen, olyan vonásokkal, amelyek leginkább a halandókra jellemzők. Ami téged most leginkább izgat, az, hogy immúnis

16 5

vagy-e a szerelemre. Ez olyannyira foglalkoztat, hogy irracionálisan veszélyes helyzetekbe is sodorhat. Nem a halál fenyeget, az ellen valóban immúnis vagy, legfeljebb adsz nekünk egy kis plusz munkát, hogy keressünk egy másik testet. Lehet, hogy akkor nem emberit választunk. Amitől leginkább tartunk, hogy egy alkalommal nem arra használod majd a vámpírképességeidet, amire valók. Már kacérkodsz olyan gondolatokkal, hogy valamelyik nőtől nem a teste kellene, hanem a lelke. Ha sikerül ezt elérned, az kötöttséget fog jelenteni, ami ellentétes a valódi természeteddel, Solo. Márpedig miért pont ez ne sikerülne. A Magányos Erő és a Korlátlan Szabadság megtestesülése vagy. Amelynek önmagában nincs célja és nincsenek érzelmei, de rettenetes hatalomra tehet szert, és nem habozik élni vele. A kötöttségek hiánya tisztánlátást eredményez, és borzalmas hatékonyságot. Az, hogy a Sötét Oldalra pozícionálod magad, tévedés, és

16 6

abból származik, hogy némi közöd lett a vámpírokhoz. Valójában agresszív semleges vagy. Rólad még csak annyit, hogy helyi jelentőségű istenségeknek azért nem lehet feletted hatalma, mert hiába vagy csak „entitás", de olyan, akinek otthona az egész Világegyetem. Pár létsíkról ideiglenesen kiirthatnak, de fel fogsz bukkanni újra és újra, más alakokban. Kurta mosoly ismét. -Van valami konkrét dolog, ami miatt most itt vagy. Érdekes szituációkba kezded magad hozni, és szeretnénk neked megszervezni egy menekülési lehetőséget. Crawford már megpróbálta a maga szakállára, de rosszul. Az, hogy alteregót rak a helyedre, nem megoldás. Mert azt észrevette ugyan, hogy több helyen lehetsz egyszerre, de ő nem ismeri a valódi természetedet. Így azt sem tudja, hogy a te aggodalmad teljesen alaptalan - ha az alteregód randevúzgat azzal a lánnyal, az is te vagy. Annyi eszed

16 7

egyébként van, hogy látod, nem sülne ki belőle semmi jó. De cselekedhetsz irracionálisan is, Solo. Egyszer már közbeavatkoztunk. Olyan szavakat adtunk a szádba (... leveszem róla a kezemet...), amelyeket nem te mondtál, és gondoskodtunk, hogy felerősített formában és azonnal eljussanak a címzetthez. Így ő megsértődött, neked pedig eszedbe sem jutott már „leereszteni a kardot". Megtesszük még egyszer, de a döntés ezúttal a tiéd. Solonak nem lehet parancsolni, tehát az eszedben bízunk. A másik lány már kétszer is vérig sértett, bár valószínűleg nem tudatosan. Amit kínáltál neki, az valójában a te időd volt. Nem az emberé, Soloé. Bár végtelen idővel rendelkezel, valahol tudatában vagy annak, hogy mekkora megtiszteltetés, ha egy hozzád hasonló entitás hajlandó bárki halandóval külön foglalkozni. Ráadásul tisztán az ő érdekében. Ha le akartad volna fektetni, vámpírképességeiddel már rég megtetted volna. Nos, ha

16 8

viszont az idő felajánlásodat visszautasítják, és ráadásul „nem vesznek komolyan", az nem a vámpírnak sértés. Ha csak az lennél, már elégtételt vettél volna - vámpír módra. Solonak az. Olvas a gondolataimban. -Igen. Nem is titkolom. Magáéban Soloéban nem tudnék, de te csak a manifesztációja vagy, ne felejtsd el. Válasz a kérdésedre: nem, nem mi késztettük őt erre. Túljátszottá a felvett szerepét, mint ahogy mindig túljátssza. Pont azt, amiért Solo beszélni akart vele. Beszélni, és nem mást. Nem érdemli meg ezt a beszélgetést. Csak nem akarjuk az egészet attól függővé tenni, hogy ő éppen milyen hangulatban lesz. Tekintsd a neki tett ígéreteidet semmisnek. Az összest. A másik lánynál se okozzon gondot az ilyesmi. Neki csak emberként akartál mondani pár hasznos infót. Nem volt számára fontos annyira, hogy rád szánjon úgy tizenöt percet. Tehát egyáltalán nem fontos, a védelmi ernyő

16 9

megvonása jogos. A lényegre: nemsokára a földi létsíkon az „alteregódat" fel fogja hívni valaki. Tudod, hogy ki. Ránézek ismét. Igen, tudom. -Ha igent mondasz neki, az teljesen más mederbe fogja terelni az egész földi életedet. Mindkét lányt nagyon gyorsan elfelejted, és Soloként minimálisan leszel csak jelen azon a létsíkon. Nekünk nem ott kellenél most. De a döntés a tiéd. Kimondatlan kérdésemre válaszolva: -Erről nem én fogok határozni. Lehet, hogy megsemmisítünk abban a létsík halmazban. Nem Soloról beszélek, ez meghaladná az Aranykör hatalmát is, de a manifesztációit bármikor. Lehet, hogy más alanyt keresünk. Elfintorodik: -Azért nagyon ne bízz a fényes jövőben, ha akaratunk ellen cselekszel. Az Aranykör nem jótékonysági

17 0

szervezet. És túl sok munkát öltünk beléd. Na meg itt is akad sértődékeny egyén bőven. Feláll, és kinyitja az ajtót: -Ha kisétálsz rajta, ismét Buchanannál találod magad. Kicsit szédülni fogsz, de mire ő kezdene beszélni, ez elmúlik. Jól látom, hogy a szemében ott van egy szikrányi jóindulat? -Sok szerencsét, Solo. Megtiszteltetésem, hogy személyesen is beszélhettünk.

... örvény...

17 1

A kelepce A szédülés pont olyan gyorsan múlik el, mint ahogy az előző vendéglátóm megjósolta. A pilóta vált pár hörgésszerű mondatot a testőrével, amiből továbbra sem értek semmit. Eszembe jut valami. A Földi létsíkok többségén valamikor volt egy esemény, amelyet úgy hívták, hogy Második Világháború. Ha jól rémlik, ott találta ki az egyik fél azt, hogy a kódolt üzeneteiben olyan majdnem kihalt törzs nyelvét használta, amelyből maradt összesen négy fő, vagy valami hasonló. Nem is bírta megfejteni senki. így teljesen világos minden. A vukik feltehetőleg ugyanilyen ritkák ezen a létsíkon. Ha én nem értem őket, akkor jelenlétük elhanyagolható. Tehát nem érti más sem, így egy vuki testőr választása valahol

17 2

zseniális ötlet. Buchanan úgy társaloghat vele, hogy nem kell tartania a véletlen lehallgatástól. Mellékhatásként attól sem, hogy tudom használni a testőre ellen a vámpírképességeket. Egyszerűen nem lennék képes neki mentális parancsot kiadni, mert nem érti meg. Vagyis ne erőszakoskodjak, mert azt csak úgy tehetném meg, ha megölöm mindkettejüket. Nem mintha nehéz lenne, de egészen másért jöttem. Ebből az is következik, hogy már gyanút fogott, hogy nem ő a Birodalom fő kegyeltje. Lehet akármilyen ász, de a zsoldos bármikor átállhat az ellenséghez. Ennek sok oka akadhat, nemcsak a pénz. Az ilyen primadonnáknál nagyon sokat számít az önbecsülés is, valamint hogy megadják-e nekik a kellő tiszteletet. Mert ha nem... -Buchanan, - szakítja félbe az elmélkedésemet az űrvadász, kezet nyújtva. -Wolf. Ha már az Aranykörös Mester ezt a nevet említette...

17 3

megteszi, mint bármelyik másik. És valóban van bennem valami a farkasból. Solo Wolf - magányos farkas, nem is rossz. Aki még olyannyira sem halandó, mint az Álmodók többsége. Ez igen. Ez komoly? A lánnyal kapcsolatos zavaró gondolatoktól viszont még mindig nem sikerült teljesen megszabadulnom, pont ettől a „komoly"-tól kerülnek ismét terítékre. Na meg az, amire gondoltam, és talán a Mester is feltételezett rólam. Hogy féltem őt az igazi farkasoktól. Képes vagyok bárkit félteni? A gyerekeket persze, de ő valahogy mégsem tűnik gyereknek... annyira. Vagy igen? A határozottság mintaszobra lehetek. És melyik énem félti? Hát a vámpír biztos nem. Mindegy, majd később. Közben átnyújtom a pilótának az okkultista által korábban rám bízott küldeményt. Holokristály. Itt biztos minden putriban akad lejátszó, amivel meg tudja nézni a tartalmát. Szemügyre veszem. Nagyon hírhedt figura. Olyan

17 4

pletykák járnak róla, hogy minden éles bevetés előtt hány - mindig ez jut eszembe. Aztán feláll, és mindenkit leszed az égről, mint a kacsalövészeten. Persze miket nem terjesztettek már rólam is, amíg ember voltam... ha annak a fele igaz lenne... -Állítólag fontos. Ferde grimasz. -Sejtem, mi van rajta. -Akkor többet tudsz nálam. Megvetően legyint. -Nem nehéz itt rájönni semmire. Ha az én véleményem érdekel, a Jedik maguk tehetnek róla, hogy elkezdődött rájuk a hajtóvadászat. Semmi védelmi intézkedés. Ilyen pancserség láttán sírni volna kedvem. Olyan fene magabiztosak voltak. De a birodalmiak se sokkal jobbak, pedig pont azért álltam be hozzájuk, mert azt hittem, itt végre valami szervezettséget látok. Nem érti a logikát. Az a különbség köztünk, hogy ha én

17 5

nem értem a logikáját valaminek, más logikát kezdek mögötte keresni. A túlélés egyik titka. Csak hát túlélésre neki lenne szüksége, én vagyok kettőnk között az, akinek felesleges ilyen világi hívságokkal törődnie. Milyen ironikus. Folytatja, és elég hamar rájövök, hogy tévesen ítéltem meg. -Na most figyelj. Idevesznek erre a cirkálóra, hogy megtanítsam ezeket a válogatott antitalentumokat valahogy kezelni a Tie Fighterokat. Ragyogó konstrukció, nekem sokkal jobban tetszik, mint az XWing. Jóval gyorsabb, és háromszor megfordul a tengelye körül, mire egy X-Wing akár megmoccanna. Tűzereje fenomenális, ahhoz képest, hogy milyen kicsi. Egyetlen egy bibi van vele, pajzsa gyakorlatilag nulla. Vagyis ha nyeretlen kétéveseket ültetnek beléjük, akkor koporsókra se kell költeni, gyönyörű kremációban részesülnek, mielőtt még rájönnének, melyik a

17 6

tűzvezérlő panel. Márpedig pont ez történik. De ami rosszabb. Mit tudsz rólam? Egy kicsit megpróbálok nem arra figyelni, hogy a rozoga szék össze fog-e törni alattam most nyomban, vagy még kibír pár percet, ha nem moccanok. Észreveszi a mocorgásomat. -Luxusberendezést ne várj, ez titkos búvóhely. Most már mérges is kezdek lenni. -Na ne mondd. Sosem jöttem volna rá. -Csak lazán, haver. Bár a Zsoldosok Testvériségének rejtett kódja volt a hülye leveledben, itt akkor se ugrálj nagyon. Egy megnyugtatónak szánt mozdulatot teszek. Ahogy rám néz, nem volt túl meggyőző. -Jó, persze, folytasd. -Szóval elméletileg galaxis-szerte ismernek. Aki velem szembe jön, és nem az én oldalamon játszik, halott. Akkor is, ha jobb a hajója, és akkor is, ha nincs egyedül.

17 7

Egyszer biztosan ráfaragok, de az nem holnap lesz. És itt jönnek a furcsaságok. Szerinted mindezt figyelembe véve, milyen rangban kéne lennem? A szék reccsen egyet és megadja magát. Én persze nem esek el vele együtt, a vámpírreflexek automatikusan munkába lépnek. Látom Buchanan meglepett arcát. Túl gyors volt a reakció. A keze a dezintegrátor felé mozdul, de az egész olyan, mint egy lassított film. Mire odanyúlna, már az én kezemben van, a másikban a kardom, vuki felé fenyegető tartásban. -Mindenki marad, ahol van! A vuki persze nem érti, és megpróbálja félreütni a pengét. Nem akarok kárt tenni benne, de nagyon nem tetszenek azok a kesztyűk. Felugrom a levegőbe, és a kard markolatával fejbe vágom. Csak remélni merem, hogy jól mértem ki az erőt, hogy a földre rogyjon ugyan - a koponyája biztos keményebb, mint az emberé - de ne

17 8

okozzak neki maradandó sérülést. A pilóta keze lövésre készen előrenyújtva, csak éppen nincs benne semmi, most kezd ráeszmélni. Üvöltök, ahogy leérkezem a talajra: -Állj meg, Buchanan! A gorilládat is állítsd le, mielőtt megölném! Hihetetlenül lassúak a halandók, el se képzelném, ha nem látnám. A testőr térde lassan behajlik, a törzse pedig kezd előredőlni, a szeme zavaros. Ez meg mit művel?! A hóna alatt volt egy másik fegyver, és még lőni is van ideje. Csak eltalálni nem tud. Ez is dezintegrátor, így a falat csak perzseli, organikus anyagra van állítva. Szemünk ekkor találkozik össze, és itt van vége. A vuki elterül. Két dolog jut eszembe egyszerre: ... soha nem adom fel harc nélkül... Ez Buchanan jelszava, nem az enyém, én csak átvettem tőle. ... soha ne nézz bele egy vámpír szemébe... Ő belenézett. Valami még küzd benne, de már nem sokáig. A pisztoly

17 9

kiesik a kezéből, én is eldobom azt, amit elvettem tőle. Erre már nincs szükség. A kard eltűnt. Csak az összekapcsolódó tekintet létezik. Buchanan szája kinyílik, és ismét mond pár hörgésszerű szót. Éppen jókor, mert a vuki már kezd feltápászkodni. Hála Zzarngnak, túlélte. Valamit mérgesen morog, de aztán elkúszik a legtávolabbi sarokba, és ott leül a földre. Dörzsöli a fejét. Hát ez fájhatott, sajnálom. Illetve egy pillanat. Kinyújtom felé a kezem. Kis nekromanta gyógyítás. Legutóbb egy lovagnőn alkalmaztam, egészen máshol. De ő félholt volt, ez meg itt csak egy apró zúzódás. A testőr csodálkozva néz rám. Buchanan kap tőlem egy újabb mentális parancsot. Ha a lánynak adok anno egy ehhez hasonlót, azt csinálok vele, amit akarok... vámpírt nem komolyan venni. Francba, felejtsem már el! Főleg, hogy sosem akartam tőle semmit. Több szerencséje van neki is, mint amennyi esze. Az űrvadász kérdez a testőrétől valamit. Meglepődik a válaszon, mert parancsvarázs ide vagy oda, némi

18 0

értetlenség költözik a megigézett szemébe. Elengedem. Most már ismét önmaga. -Mi történt? Ja, persze, a mellékhatások. Nem szoktak emlékezni, jól legalábbis nem. Mint azok a nők sem, akiket néha... Most mindenesetre magyarázkodhatok. Vagy mégsem kell? Buchanan arca kezdi visszanyerni az értelmes kifejezést. -Hát megleptél, haver. Majdnem agyonlőttelek. Esélye sem volt rá, de ez nem fontos. -Mondhattad volna rögtön, hogy ilyen Jedi-féle vagy. Ezek szerint van titkosszolgálatotok? Lebecsültelek benneteket. És még a Zsoldos Testvériségbe is beépültetek. Jelentenem kéne, tudod. Törölni fogod a memóriámat? -Ha megígéred, hogy nem jelented, nem fogom. Egy barát agyát nem mosom ki patyolattisztára, ha nem muszáj. Rólad is az a hír járja, hogy az adott szavad többet ér mások által aláírt... majdnem váltót

18 1

mondtam, de hátha itt nincs is ilyen... mmm... szerződésnél, - vágom ki magam. Tiszta szerencse, hogy kitalált egy saját verziót. És milyen kényelmeset a számomra. Semmit nem kérdezhet tőlem, mert egy titkos ügynöktől mégsem várhat válaszokat indiszkrét kérdésekre. -Jó, rendben. Szavamat adom. Nincs kedvem újra elkezdeni beszélni tanulni. Megrázza a fejét. -Hihetetlen. Hogy véget vessek a találgatásnak, más javaslattal állok elő. -Ha van kéznél olyan ketyeréd, amivel lejátszhatod azt, amit hoztam, még kevésbé hihető dolgokat is megtudhatsz. Ez ismét egy komikus helyzet. Mert fogalmam nincs nekem sem, mi van rajta, ezt komolyan mondtam még az összetűzés előtt. De azért fontoskodom, és lelkesen

18 2

játszom a James Bogot... nem... Bondot, persze, így hívták azt a regényhőst.

-Aha, értem. A lézerágyúk energiaszint mérője meg van machinálva. Kicsit visszapörget a felvételen. -Látod, itt még teljesen zöldben van. Pár lövés, még mindig majdnem tele a töltés. Még pár lövés, a csíknak csak egy kicsit kéne lejjebb mennie, de már vörösben úszik. Tehát ha elkezdek lövöldözni, elég gyorsan kifogyasztom a készletet. És ennek meglepetésszerűen kell bekövetkeznie, a terv szerint. ...Pokoltűz legyen a pajzsom... Ez szintén Buchanan híres mondása. Szerinte többet ér minden valódi pajzsnál, ha az ellenfél hajója már darabokban, mire megtalálja az elsütő billentyűt. Tehát szinte biztos halálba akarják

18 3

küldeni. Mert a pokoltűz váratlanul ki fog aludni. Nézi tovább a háromdimenziós videót. -Sejtettem, hogy nincs minden rendben. Na nézd csak a hajtóművet is szétpiszkálták? A kép fordul, és egy ponton elkezd vörösen villogni, majd az egész virtuális hajtómű felrobban. A kép eltűnik, hogy helyet adjon egy egyezményes jelnek, ami úgy látszik, itt is ugyanazt jelenti, mint a Földön. A pilóta arcképe, majd képáttűnéssel egy halálfej. Buchanan tekintetébe vad düh költözik. -Ekkora aljasságot azért nem vártam. Egy rohadt beépített bomba, talán távirányított. Azonnal utána kell néznem. Méghozzá személyesen. Felém fordul. Igyekszik uralkodni az indulatain, de látszik, hogy nem könnyű. Nem csodálom. Most tudta meg, hogy ha a „pokoltűz" eltűnése mégsem lenne elég, a hajóját egy gombnyomással tűzgömbbé változtatják, vele együtt. Hát nem egy kellemes perspektíva. Túlélési esélye

18 4

a nullához közelít. -Köszönöm, bárki is vagy. Ha ez mind igaz, akkor életbe léptetem a B tervet. Most el kell rohannom. Téged nem vihetlek magammal, pedig szívesen tenném. De mindenki úgy tudja, hogy nemrég porlasztottalak atomokká. Maradj itt, és várj meg. Odaszól valamit a vukinak is. Ő is rám néz, csak a fene tudja, mit jelent a nézése. Remélem, azért értékeli, hogy megszabadítottam a fejfájástól. -A testőrömre bízlak. Amúgy Khachalla a becsületes neve, de nem hiszem, hogy sokat beszélgetnétek. Közbeszólok. -Felesleges. Nem maradok itt. De még találkozunk. Már ismerem az utat. Ugyanide jövök majd vissza. Ez a Khah... tudod, ki... biztosan képes neked valahogy üzenni. Szerintem lesz beszélnivalónk. Most pedig el fogom kápráztatni. Létsíkváltás..... örvény...

18 5

A nyuszik mélylélektanáról -Valahogy nem volt igazán kedvem ott ülni még néhány órát, amíg kideríti, jó volt-e az információ. Tony éppen pipára próbál gyújtani, méghozzá gyufával - micsoda értelmetlen berögződés ez is - de nem nagyon megy neki, valószínűleg nedves a dohány. Őt ismerve, nem csodálkoznék, ha nemrég leöntötte volna a dohányzókészleteit ásványvízzel, vagy valami hasonlóval. Végül feladja, és lángra lobbantja egy kisebb tűzidézéssel, csak annak meg az erejét nem számítja ki jól, így az egész dohány azonnal hamuvá válik. Hát igen, aki nem gyakorolja...

18 6

Észreveszi, hogy csendesen derülök rajta. Bosszúsan leteszi a pipát egyszerűen az asztalra, mert hamutartót természetesen nem talál, az biztosan kint van a konyhában, vagy akár a WC-n, nála sosem lehet tudni. így az amúgy is kopott asztalon keletkezik egy újabb megpörkölt folt, mert a pipa vége még mindig izzik. Kicsit füstöl is. Monty Pythonék se csinálnák jobban. Aranykörös varázsló, nem igaz, milyen béna. -Kihívjam a tűzoltókat? Mindketten elröhögjük magunkat. Amikor abbahagyjuk, mentegetőzni kezd. -Rohadt fáradt vagyok, bocs. -Hát ez nem is lep meg, biztos nem volt egyszerű azt a találkozót megszervezni. Egyébként köszönöm, kifejezetten hasznos volt. Várom azt a bizonyos telefonhívást. A szemén látom, hogy nem tudja, miről beszélek. De akkor talán nem is kellene beavatnom.

18 7

-Mindegy, Buchanant illetően van egy óriási tervem, de még hadd ne mondjam el. Csak képzelj el egy sötét szobát, ahol kettesben be vagyok zárva egy vukival, akivel nem tudok két szót sem váltani. Üljek ott, amíg az ászunk méltóztat ismét előkerülni? Gondoltam, közben inkább kérdeznék tőled valamit. Azt a lányt - tudod, melyiket - nemsokára tényleg ki fogom verni a fejemből, mert csak eltereli a figyelmemet. Ha csak ember lennék, vonzónak találnám, de akkor csak neki kellene magamat szentelnem, ami, mint tudod, lehetetlen. Ha csak vámpír, rég elcsábítottam volna, és csak arra emlékezne, hogy volt egy filmszakadásos éjszakája, amelynek az elején talán én is ott voltam, de ez nem biztos, lehet, hogy csak megálmodott. Vámpírhadseregembe nem kell, mert nem harcos típus. Ha csak Solo lennék, akkor pedig teljesen hidegen hagyna. Közben rájövök, hogy a prof nem tudja... dehogynem. Az entitást ő is ismeri, hát persze. Csak annak nem volt

18 8

tudatában, hogy épp előtte ül. Na, jól elszóltam magam. Hátradől, és elismerően csettint az ujjával. -Micsoda megtiszteltetés! így már sok mindent értek. És mit keres szerény hajlékomban egy ilyen természetfeletti lény? Csóválja a fejét. -Solo sosem jönne ide. Nem lenne miért. Valamelyik manifesztációja - végül is, miért ne. Különösen ennyire kevert fajta. De az indítékaid nem világosak, és egészen biztosan nem a Solo énedtől származnak. Én az emberi egyed maradványaira gyanakszom leginkább. Ezen pár pillanatig én is elgondolkozom. Valószínűleg igaza van. Solo feltehetőleg egészen biztos abban, hogy az a lány „nyuszi". De a lány maga azt mondta, hogy nem. És csak az emberi természetem maradványa lehet olyan eszement, hogy egyszerűen képtelen megnyugodni, amíg nem kap egyértelmű választ egy őt érdeklő kérdésre.

18 9

-Tony, megpróbálom világosan kifejteni a helyzetet. Pillanatnyilag semmi nem szól az ellen, hogy ha tényleg felhív az a bizonyos valaki, akkor olyan döntést hozzak, amelynek következtében a lánnyal nem is nagyon fogok a jövőben találkozni. Semmilyen alakomban, soha többé. De nem szeretem az elvarratlan szálakat, és a homályos szituációkat. Mi ő valójában? Mert tőle csak akkor tudom meg, ha vámpírként kérdezem, minden más módszer vagy csődöt mond, vagy tönkretenném vele, amit viszont nem akarok. Van ötleted? Gépiesen megint a kezébe veszi a pipát, majd zavartan lerakja. Aztán felemeli a mutatóujját. -Ötletem éppenséggel lenne. Felvázolok egy elképzelt helyszínt. Van egy gyerek üdülőtelep, ahová pár percen belül be fog csapódni egy meteor. Óvóhely nincs, és nagyjából evakuáltak már mindenkit, mert aki marad, meghal. Te vagy az utolsó helikopter parancsnoka. A

19 0

helikopteren van még egy hely, csak egy. Lent még legalább tíz gyerek szorong, na meg a szüleik. Még egy fegyveres felnőtt van veled, de őrá mindenképpen szükséged van, nélküle nem fogod tudni a gépet elvezetni. Milyen parancsot adsz neki? Egy percen belül fel kell szállnod, sokat nem gondolkozhatsz. -Én azonnal döntök, és sejtheted, hogy. -Igen, mert te „farkas" vagy. Mindegyik éned ráadásul. Megkérdezzem tőle? -Ha akarod. A válaszból tudni fogod. És nyugodt szívvel mehetsz tovább. *

...és... -Várj még egy picit! Mielőtt megkérdezed... Ránézek. ... soha ne nézz egy vámpír szemébe. De Aranykörös máguséba se, Zzarng segítsen... mi ez?..

19 1

*

... a rotorok már forognak, bármelyik pillanatban magamra húzhatom a kart, és már megyünk is fel... de várjunk csak, ez nem én vagyok. Kívülről látom. -Igen, - hallom Tony hangját. - Csak nézd végig, és maradj csendben, nem tart sokáig. A gép körül ijedt gyerekek kapaszkodnak a szüleikbe. A másodpilóta ordít, hangosbeszélővel próbálva túlharsogni a helikopter zaját. -Még egy gyereket! Csak egyet! Nincs több helyünk! Még egy gyereket! Gyorsan! A pilóta elé egy nő lép ki, fiatalnak látszik, de a haja teljesen ősz. -És melyiket?! Te fogod kiválasztani? Istennek képzeled magad? A hangja hisztérikus, de a másodpilótáé is egyre inkább az. Félrelöki a nőt. -Még egy gyereket! Most azonnal!!

19 2

A gép pár centire elemelkedik a földtől. A pilóta kikiabál: -Walken! Szállj fel azonnal! Már 10 másodperc késés! Mind itt döglünk! A másodpilóta rázza a fejét, a nő visít, a gyerekek sírnak. -Walken! Nélküled nem tudom elvezetni! Szállj fel azonnal! Ez parancs!.. ... sötétség... Tony hangja, mint egy narrátoré a moziban, csak éppen nincs hozzá kép. -Nem meteor volt. Egy katonai kísérlet során az egyik rakétán elromlott a vezérlőberendezés. Látták, hogy letér a kijelölt pályáról, és pontosan ki tudták számolni, mikor fog becsapódni. És hová. A közelben gyakorlatozott három katonai helikopter, ezek közül kettő majdnem a helyszín felett. Tudod, akkor és ott nem törődtek annyira a zajjal. A gyerekek még élvezték is a látványt. Ezek már elmentek,

19 3

teljes rakománnyal. Csak a gyerekeket volt szabad vinniük, de ez ellen nem is tiltakozott senki. A meteor volt a hivatalos mese. A harmadik helikopter ez, kicsit távolabbról ért oda, az utolsó pillanatban. Akár rendben is mehetett volna a mentés, ha ezzel a nővel nem tökölnek el fél percnél tovább a megengedettnél. A hely üresen maradt, tizennégy gyerek helyett csak tizenhármat vittek el. Senki se tudta megjósolni, hogy a robbanófej valóban működésbe lép- e, vagy az is ugyanolyan döglött, mint a többi elektronika. Felrobbant. Méghozzá a föld fölött tíz méterrel. Akik a földön voltak, azonnal porrá égtek. A lökéshullám nekitaszította a helikoptert egy hegyoldalnak, mert még benne volt a robbanás hatókörében. A többiek akkor haltak meg, de nem mind. A pilóta túlélte. Kimászott a roncsból, egy darabig bolyongott az erdőben, miközben vér szivárgott az orrából és a füléből, majd leült. Egy darabig nem csinált semmit, aztán elővette a szolgálati

19 4

fegyverét, és főbe lőtte magát. Jürgen Wolfnak hívták. ... emberek között talán Solo Wolf... -De ez csak árnyéklétsík. így is történhetett volna. Most megmutatom, hogyan zajlott le valójában. ...- Walken! Vedd át az irányítást! A pilóta kiugrik a fülkéből, és magához ragadja a legközelebb álló gyereket, majd belöki a gépbe, még mielőtt észbe kapna bárki. A nő ott van, és belekapaszkodik a ruhaujjába. Lövés dörren, és a nő összeesik. A helikopter elkezd emelkedni. ... ismét a szobában vagyunk. Az Aranykörösök mégis tudhatnak valamit, mert miközben az okkultista megrendezte az agyamban ezt a kis vetítést, jókora adagot töltött magának a whiskys üvegből, amely azelőtt még nem volt ott. -Ugye nem kell mondanom, hogy abban a pár percben nem Jürgen volt a valódi keresztneve? És ha vennéd

19 5

magadnak a fáradságot, és egy kicsit jobban kutakodnál az emlékezetedben, Solo, te is emlékeznél rá. -Nem emlékszem. Hogyan végződött? -Aki lent maradt, meghalt ugyanúgy. A nőnek talán még kevésbé is fájt a szívlövés, mint magas hőfokon élve elégni. A helikopter éppen hogy kicsúszott a veszélyes zónából, és szerencsésen földet ért egy katonai bázison. Kortyol egyet a whiskyből. -De csak hogy ne végződjön happy enddel, Walken jelentette a történteket. Jürgent haditörvényszék elé állították, és elítélték. Később a cellájában felakasztotta magát az ablakrácsra. A lepedőjét tekerte a nyaka köré. Te akkor már nem voltál vele. Megkocogtatja a poharában a jégkockákat. -Na így szól a mese a nyusziról és a farkasról, ahogy mostanában mesélik. És mi a tanulság?

19 6

Kezd az a benyomásom lenni, hogy már nem egészen józan. Nekem ez már nem adatott meg. Nem mintha baj lenne. Tony közben folytatja. -Hát hogy az erdő legveszélyesebb állata a nyúl, mert ha rossz helyen van, ő okozza a legtöbb kárt. Jürgen talán farkas volt, de nem eléggé. Tudta, hogy mit kell tennie, de azt már nem, hogy hogyan. Hiba egy: Walkent farkasnak tartotta, aki megbirkózik a feladattal. Ahelyett, hogy maga venné át az irányítást. Méghozzá rögtön - összesen volt egy perce. Solo persze sosem cselekedne így. Hiba kettő: a nő akkor kezd lelkizni, amikor erre rohadtul nincs idő. És két nyuszi találkozik, mert Walken is az. A lelkizés mögött ugyanis rendszerint nem valódi morális meggondolások állnak, hanem a felelősség fel nem vállalása. Amit a nyuszi agy képtelen felfogni: ha nem dönt, az is egy döntés. Ha nem válaszol a kérdésre, az is egy válasz. Ha nem él egy lehetőséggel, az is egy

19 7

lehetőség. Ha nem vállal felelősséget, az is felelősség vállalás. Solot ezzel szemben egyetlen dolog vezérli: hogyan emelje a magasba a helikoptert TELJES rakománnyal, a lehető leggyorsabban. Helyes döntés egy: csak magában bízik. A tét nagyobb annál, mint hogy az emberismeretét véletlenül is túlbecsülje. Helyes döntés kettő: azonnal közbelép, amikor látja, hogy akár egy pillanatig nem történik semmi. Helyes döntés három: nincs idő vitatkozni, sem hisztit csillapítani, tehát végletes erőszakot alkalmaz habozás nélkül. Ténylegesen nem öl meg senkit, a nő életéből talán egy percet vesz csak el, vagy még annyit sem, és szíven lövi, hogy ne fájjon. A mérleg: tizenhat emberi élet, ebből tizennégy gyerekeké. Illetve csak tizenöt, mert a másik nyuszi feljelentette.

19 8

Nem azért, mert erkölcsi aggályai voltak, hanem a gyerekek úgy is elkotyogják, és akkor hátha őt is cinkostársnak minősítik. Így viszont példamutató magatartás és előléptetés. Itt a vége, fuss el véle. Csak hallgatni tudok. Tony kortyol egy nagyot, majd elfintorodik. -Szóval, inkább ne kérdezd meg. Láttam már embereket járni úgy, hogy lelki mélységet feltételeztek ott, ahol csak a szakadék mélysége várt rájuk. Bár, mint tudjuk, Solonak nem lehet parancsolni. És cselekedhet irracionálisáan is. De ha ezt teszed, ne csodálkozz azon, ha olyan válaszokat kapsz, amelyek végképp lelomboznak. Most pedig szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Buchanan már biztosan vár. Vagy ha itt akarsz maradni, ez a város is tele van lehetőségekkel. Vagy mit szólsz Londonhoz?

19 9

... örvény...

20 0

B terv, mint Buchanan Az űrvadász nincs a helyén, csak a vuki. Ő viszont meglepetésemre mutogat valamit. Elég hamar rájövök, mit akar, amikor bekapcsolja ugyanazt a holo lejátszót, amelyen nem is olyan rég kivetítettük Buchanan hajója szörnyű pusztulását. A vuki ezzel félre is vonul - gondolom, azt az utasítást kapta, hogy ne zavarjon. A hologram kicsit remeg - ez a szerkentyű sem az a csúcsminőség, de a célnak megfelel. Először Buchanan arcát látom.

20 1

-Elég érdekesen tűntél el, de feltételezem, hogy a szervezeteteknek vannak olyan különleges technikái is, amelyeket nem tanítanak mindenkinek. Eszembe ötlik egy másik létsík. Ott semmi mást nem tettem, mint kidobtam egy nőt egy térkapun egy „feldolgozó" turbinából. A feldolgozás tulajdonképpen modern máglyát jelentett, ipari gázlánggal. Azt a helyet nagyon őrizték, ezért sokáig nem válogathattam, nem néztem meg, hová dobom ki pontosan. Valahová a Sötét Birodalomba. Éppenséggel ott is máglyára juthat, ha igazán peches, de legalább még egy esély. Na azon a létsíkon voltak igazán különlegesen kiképzett két lábon sétáló gyilkológépek. Egy papi rendhez tartoztak, amelynek a harci mozgástechnikáját speciális tudományos módszerrel dolgozták ki. A lényege a lő- és egyéb fegyverek elleni védekezés volt halandók számára. Olyan mozgástechnikát tanultak, hogy egy normális reflexekkel rendelkező egyénnek szinte lehetetlen feladat

20 2

volt őket megsebezni bármivel, mert a szokványos logikának ellentmondóan változtattak folyton helyzetet, vagyis ahová az ellenfeleik lőttek, ott csak az üres levegőt találták el. Közben azért figyelek. -Így viszont nem hagytál nekem alkalmat, hogy befejezzem a történetet. Tehát megteszem most. Nos, bátran állíthatom, hogy az általam ismert galaxis részben én vagyok a legjobb vadászpilóta. Nem az egyik legjobb. A legjobb. Nincs ellenfelem. Önként jelentkeztem a birodalmiaknál, mert titeket akkor nagyon gyenge eresztésnek tekintettelek. Minek tudnák engem a legjobban használni? Hatásszünetet tart. Hát igen, a primadonna szindróma. Kiképzőtisztnek kellene használni. Tényleg, ha már felrémlett az a bizonyos létsík, vajon engem is kiképeztek arra a kitérő technikára? Nem hiszem. Nem volt rá szükség. A vámpírreflexeimmel kiképzés nélkül se nagyon

20 3

bírnak eltalálni semmivel. Buchanannak se sikerült. -Hát úgy minimum ezredesi rangot vártam volna el, és főparancsnokságot a cirkáló vadászgépei felett. Jaj, barátom, az ászokat nem parancsnokként alkalmazzák rendszerint. .. -Ehelyett, mint mondtam, rám bízták a kiképzését ezeknek a tehetségtelen. .. Nem, nem az a baj, csak te nem ismered a Birodalom logikáját. Csak egy bizonyos szintig képeznek ki bárkit, hogy ne váljon túl veszélyessé. Mint például te. És a minőséget mennyiséggel pótolják. Ami nem mindig sikerül, de az ilyen esetekre vannak ott a Sith lovagok. -... amit a hajómmal műveltek. Azt hiszem, kihagytam egy részt, visszapörgetném, de ez a Khachalla, vagy kicsoda, figyelmeztető mozdulatot tesz. Értem, a kristály egyszeri használatú, és lejátszás közben törli önmagát. Majd a végén, gondolom, meg is semmisül.

20 4

-És íme, a B terv. Amint a vadászokat bevetésre küldik, minden pilóta egyenruhát ölt, amihez hozzátartozik egy egyensisak is. Nem a hadnagyi rangjelzéssel ellátottat fogom felvenni, hanem egy sima mezei darabot. Az enyémet pedig felveszi valaki más. Ő száll be az én hajómba, és én pedig az övébe. Természetesen neki is lesz oldalfegyvere. Szintén dezintegrátor, de fémre hangolva, és egyetlenegy lövésre állítva, maximum töltettel. Pont elegendővel ahhoz, hogy átüsse a cirkáló egyik hajtóművének a burkát. Ugye nagyjából sejted, mi fog történni ezután? Már nem is hallgatom nagyon, minden a helyére kerül. Tehát amint a Tie Fighterek kirajzanak, a hajóját vezető társa azonnal visszafordul, és leszáll az egyik hajtómű közelében, valahol a cirkáló lézerlövegeinek holtterében. A fegyverén biztosan van időzítő is. Ha önmagában is átüti a burkot, márpedig miért ne ütné át, hiszen az energiapajzs mögül indítja a sugarat, akkor még inkább megteszi, ha a

20 5

cinkosnak lesz annyi esze, hogy ugyanazzal a sugárral berobbantsa a bombát is, amit olyan előrelátóan beleszereltek a vadászgépbe. Mindezt nagyon gyorsan kell végrehajtani, mielőtt rájönnek a cselre, de a siker esélye kiváló, mert Buchananról mindenki tudja, hogy szereti az eredeti megoldásokat, tehát senki nem fog csodálkozni, ha nem tartja az alakzatot. Már csak két kérdés marad. Az egyik, hogy menekül az aláaknázott cirkálóról maga a társ. Erre azonnal választ kapok. -...nem tudom felszedni, mert a Tie Fighter egyszemélyes. Vagyis olyasvalakinek kell lennie, aki önerőből is el tud menekülni. Ez nekem komoly fejtörést okozott a B terv kivitelezésében. Mindaddig, amíg fel nem bukkantál a képben te. Láttam, hogyan vagy képes kámforrá válni. Mondhatsz bármit, de téged nem véletlenül küldtek hozzám. Nem is sejti, mennyire igaz. És talán valóban ezzel a logikával.

20 6

-Ezt viszont muszáj megmutatnom, itt a büszkeségem. Külsőleg semmiben nem különbözik a többi Tie Fightertől. A képen feltűnik egy hajó tervrajz. Azonnal látom, hogy nem egyszerűen erősebb hajtóművek vannak rajta, hanem más generációsak. És ugyanez igaz a fegyverekre is. Ráadásul ennek van pajzsa. Kutya legyek, ha Buchanan ilyet tudott szerezni bárhol az itteni feketepiacon, pláne észrevétlenül beszereltetni. Nem, az egész gép külön megrendelésre készült, talán nem is ezen a létsíkon, és lefogadom, hogy nem fizetett érte semmit, mert ő is ugyanannak a tervnek a része, amelyet eddig a sajátomnak hittem, és csak egyvalakit ismerek, aki Álmodó pap is, és képes ilyen remekművet alkotni. ... Shadow on The Wall!.. *

20 7

Ezt a dallamot most csak az agyamban hallom? Nem hiszem, mert a vuki is idenéz. A lejátszóból jön, de már meg is szűnt. A testőr ismét belemerül valami fegyvernek látszó tárgy szétszerelésébe. Egy olyan jelzés, amit ezen az egész létsíkon valószínűleg én érthetek meg egyedül, tehát nekem is szánták. A tervrajz képe tovább forog, különböző pontok villognak, de a részletes magyarázat helyett egészen más szöveget hallok. A hangszín nem változik. Olyan, mintha Buchanan beszélne tovább, de ez valódi Földi angol, nem annak a letükrözése. Mivel a beszéd halk, a gorillának nem tűnik fel semmi. -Tégy úgy, mintha tanulmányoznád a képet. Nagyon röviden kell beszélnem, különben a testőr gyanút fog. Lényeg: Engem nem köröznek. Ezen a létsíkon ne próbálkozz a vámpír trükkökkel, mert mindkét fél, aki az Erőt használja, jóval többre képes

20 8

ennél. Az űrvadász társa én vagyok, a hajót is én szereltettem össze és cseréltettem ki. Remekmű. Elfojtom a mosolyt. Kimondhatatlan örömöt érzek. Egyrészt, mert ezek szerint Shadowwarrior él, másrészt mit sem változott - annyira büszke a szaktudására. -A kristályt is én buheráltam meg egy kicsit. Az űrvadász nem tudja, hogy létsíkot válthatok, mielőtt a cirkáló berobban. Ezért nincs kizárva, hogy neked szánja ezt a szerepet. Még egyeztetünk veled később. Voltak már közös műsoraink. Bizony voltak, nem is akármilyenek. -Az entitásról. Később mondom el, honnan tudom, de a forrás hiteles. Az egyik ténylegesen örökkévaló és mindenhol jelenlévő entitás a kevés közül. Rokona az Örökkévaló Harcosnak, de a célrendszere más. Nem tudom, megfejtette-e bárki.

20 9

Ami fontos. Ha valaki összeadja a „Földi életedben" elvégzett dolgaidat - én megtettem, és le is ellenőriztem, hogy mindegyik igaz - az emberi tested fizikai kora messze nem elég. Sehogy. Erre rá fognak jönni. Lényeg: az entitás mindent elér, amit akar. Ha szövetségekben gondolkozol, tudd, hogy nagyon erős szövetségese lehet bárkinek, és nagyon veszélyes, mert teljességgel kiszámíthatatlan. Nagyon célratörő, de céljai nem ismertek, talán nincsenek is, ahogy mi értjük. Ugyanúgy a csúcsra emelhet bárkit, vagy teljesen lesöpörheti az útról. Tartós szövetségeket még soha nem kötött. És amit feltétlenül tudnod kell. Ha fizikai testet használ, nem kíméli. Az illető vissza is fiatalodhat, amíg benne van, de bármelyik pillanatban meg is halhat, ha nem bírja az iramot. A te esélyeid jobbak, mert nem vagy ember. Most ennyi.

21 0

Amit ezután hallok, az szerintem már Buchanan eredeti hangja, és ismét a helyi nyelvjárás. -A kristály most kiégeti önmagát. Khachalla majd eltünteti a maradványait. Kikapcs. A kép eltűnik, a vuki odamegy, és kiveszi a megfeketedett adathordozót, majd zsebre vágja. Gondolom, megy majd a szemétmegsemmisítőbe. Ez a Shadow sem az a tizenkettő egy tucat alak. Sejtem, honnan vannak az infói. Arra már gondoltam, hogy a Mesterrel való találkozás fényében nem is a Warhammeres Inkvizítoroktól szerezte azt a gépfegyvert, hanem az Aranykör adta neki, és közölte vele, engem hol talál. Az isteni hatalmú mágusok viszont ugyanazt a hibát követték el, mint amit a technokraták szoktak velük kapcsolatban, csak fordítva. A kiberdrótozásában biztosan van halláserősítő. Ennyire egyszerű. Pont a legprimitívebb megoldásokra nem gondolnak sokszor. Különösen a nagymesterek. Vicces.

21 1

Zzarng ... örvény... na ennek viszont fele sem tréfa... ismét akaratom ellenére utazom... kezd nem tetszeni... akárki csinálja, meg fogja bánni... ezek Solo gondolatai...

-Nem hiszem, hogy megbánnám. De te is hálás leszel érte. A szavak közvetlenül az agyamban csengenek. Egyelőre egyáltalán nem úgy gondolom, a kard már a kezemben... de szerte is foszlik, amint meglátom, hol vagyok. Ez Zzarng kápolnája, vagy nem is. Nem a kápolnában vagyok, hanem az istenség előtt közvetlenül, bent a

21 2

menedék létsíkján. A kápolna belsejét onnan látom. Két erő küzd bennem, az egyik azt parancsolja a vámpíristenség szemén keresztül, hogy boruljak előtte térdre, férfiban hihetetlen szépség, és éteri harmónia áramlik belőle. Azt érzem, hogy amíg ő velem van, tökéletes biztonságban vagyok, és olyan boldogság önt el, amelyhez hasonlót még sosem tapasztaltam. Igen, őt kell szolgálni, csakis, és... Senki előtt nem borulok térdre. A káprázat szertefoszlik. Zzarngot valóban jóképűnek lehetne mondani, emberi mértékkel, de azért semmi különös. A férfi szépség egyébként sem hoz lázba. Persze a női se különösebben. Szemében bölcsesség sugárzik, de semmi több. Közben megjelenik a hűséges szolgája. A hóna alatt egy gyékényszőnyeg, kezében két kupa vér. Hegyi kristály, művészi alkotás. Érdekes, nem tudok sem törpékről, sem elfekről a Sötét Birodalom területén. A mintázat annyira finom, hogy emberi kéznek évszázadokig tartana

21 3

kicsiszolni. A vámpíroknak aligha fűlne ehhez a foguk, az orkok pedig leginkább leölt ellenségeik koponyáit használják ugyanerre a célra. Zzarngnak is lenne kapcsolata más létsíkhalmazokkal? A szolga szertartásosan átnyújtja az italunkat - először az istennek, majd nekem. Ezt követően a földre teríti a gyékényszőnyeget. -Megengedem, hogy leülj, - mondja leereszkedő gesztussal Zzarng. Az agyamban ezzel párhuzamosan egészen más szavakat hallok: -Ülj le, kérlek. Mindjárt megértesz mindent. És te is tudsz így beszélni, ha akarsz. De fennhangon is társalognunk kell. Bármiről, amiről az Aranykör egyébként is tud. És csak arról. Váratlan fordulat. Ha ezt tudná a Mester, bizonyára őt is meglepné.

21 4

Tisztelettudóan leülök. -Megjelentem a hívásodra, Uram. Ezt egy perccel ezelőtt még nem tudtam volna. Mármint hogy meg kell jelennem. A legvadabb helyzetek mindig hordoznak magukban némi komikumot. Még ha némelyik vérfürdőbe megy is át. Vérfürdő... csak el ne röhögjem magam... pedig ez nagyon ideillő poén. Biztosan nem viccből rántott ide. Hatalmában áll ez? Ki tette helyette? A gondolataim rendszertelenül cikáznak. Hogy húzzam az időt, komótosan elhelyezkedem, vigyázva, hogy ki ne löttyintsem a drága nedűt. A szolga diszkréten eltávozik a ködfal mögé. Zzarng szertartásosan felemeli a kupát. Szándékosan lassan beszél. -Van egy hagyományos pohárköszöntő, ami csak a miénk. Az enyém és az avatáromé. -Ha nem zárom le a kápolnát, az Aranykör azt nem hall meg a beszélgetésünkből, amit nem akar. Ha lezárom,

21 5

tudni fogják, hogy olyat mondtam, amit nem nekik szántam, és valamilyen módon kiszedik belőled. -Mindig csak egy avatárom volt egyszerre. Soha nem kockáztattam azt, hogy hitem különböző apostolai ellentmondjanak egymásnak. Hatalmam teljében magam választottam ki a küldötteimet, és azonnal beavattam őket, mert már előzőleg meggyőződtem róla, hogy alkalmasak a nekik szánt feladatra. A te esetedben ez nem így történt, a választást kényszerű okokból a Sors-Isten kegyeire kellett bíznom, és csak reménykedhettem, hogy döntését el tudom fogadni. -A Sorsnak ehhez semmi köze, az Aranykörnek annál több. Céljai vannak veled. Mint ahogy nekem is. És ezek nem egészen esnek egybe. Lebecsülnek. Például azáltal, hogy nem veszik figyelembe, hogy mentálisan is kapcsolatban állhatunk egymással. Ha most próbálnának meg olvasni a gondolataidban, nem sikerülne. És ezt valószínűleg a nekem való

21 6

alávetettségnek tudnák be, nem annak, hogy készakarva árnyékollak. Ez mind nagyon szép és jó, de térdre nem tudtál kényszeríteni, gondolom kajánul. Hiába tekintesz az avatárodnak, mentális parancsot nem vagy képes nekem kiadni. Zzarng szemében egy pillanatra mintha felparázslana a harag szikrája. De állat vagyok, hisz minden gondolatomat hallja. -Kényelmes a gyékény? Sűrűn bólogatok, megpróbálva közben elszántan valami teljesen elvont imákra összpontosítani a figyelmem. Most egy percig megkísérlek nem gondolni a zöld szemű jegesmedvére, azt hiszem, ez jó lesz. Miért is pont zöld szeműre? Az istenség szemében ismét villan valami, de ez már egészen más érzés. Ha ember lenne, azt mondanám, hogy

21 7

mindjárt elröhögi magát. De az nem lehet. Szóval a jegesmedvére nagyon tilos... -Azért adtam neked a gyékényt, mert muszáj, hogy legalább alacsonyabban ülj nálam, különben az egész színjátékot nem hiszik el. Nem Adonai vagyok, aki élvezi, hogy folyton-folyvást megalázza a híveit, de a minimális tisztelet kijár minden istenségnek. Egyébként tényleg majdnem elröhögtem magam. Attól, hogy az vagyok, aki vagyok, még nekem is lehet humorérzékem. Hagyd azt a jegesmedvét a pokolba, és próbálj meg természetesen viselkedni. Könnyű azt mondani. Mindennap istenségekkel társalgok, akiknek avatárjuk vagyok, tehát viselkedjek úgy, mint mindig. Rutin feladat, hát nem? -Ezt a poharat mosolyogva emelem fel, mert elégedett vagyok a Sors választásával. Harsányan nevetve mégsem tehetem. Na jó, egy kis

21 8

komolyságot, tényleg. -Igen, az nem ártana. A mosoly eltűnik az arcáról, átadva a helyét egy ünnepélyesebb kifejezésnek. -Minden élő, élőholt és halott bajtársunkra. Mindegyikük hitt és hisz abban az ügyben, amiért beállt a hadseregembe. A Békére, amelyet Kard őriz. Fenékig üríti a poharát. Követem a példáját. A szolga máris ott terem, és elviszi az üres kupákat. -Azért hívattalak, mert pár dologról muszáj tudnod. És most már adnék feladatot is, hogy már eléggé megerősödtél. -Inkább arra figyelj jobban, amit a fejedben hallasz. A többire csak annyira, hogy értelmesnek tűnjenek a válaszaid. És te is kérdezhetsz, szintén bármit, amit az Aranykör úgy is tud. Akár olyat is, ami tényleg érdekel.

21 9

Nagy baromság ne legyen közte. Na, tegyünk egy próbát. -Életem legnagyobb megtiszteltetésének tekintem a meghívásodat, Uram, és ígérem, hogy méltó leszek a bizalmadra. Hoppá, ha ezt így kimondtam, ez Solo ígérete is. Nincs ellenére? Mennyit hallhat belőle egyáltalán? Most csak vámpír énem beszél Zzarng-gal, vagy itt van az ember és az entitás is? Francba, elfelejtettem fejben válaszolni. Persze így is hallotta. -A hadsereg toborzása sikeresen halad. Leslie Croyd kiváló szervező. Az egyik fejlemény ezzel kapcsolatban, hogy kineveztem főparancsnoknak. Rendhagyó módon te még nem adhatsz neki utasítást, de beszámolási kötelezettséggel tartozik neked is. Ha és amikor igényt tartasz rá. Azt kívánom, egyeztessétek egymással a további lépéseiteket. Hollétére vonatkozóan fogsz kapni

22 0

egy üzenetet. -Solo hall minket, mert része az egyéniségednek. Ha te magad nem lennél hozzá hasonló - mármint az emberi éned - nem téged választottak volna. De neki semmi köze az Aranykörhöz. És bármennyire is henceg az Aranykör hatalma végtelenségével, ez csak mennyiségi értelemben igaz. Solot ők sem tudnák térdre kényszeríteni. Én nem is kívántam ezt tőled, csak teszteltem, mennyire ellenálló Solo a mentális támadásokkal szemben. -Őszinte örömömre szolgál, Uram. Én is olyan körülményesen fogalmazok, ahogy csak tudok. Minél tovább kellene beszélgetni, de ha elkezdek az időjárásról értekezni, nagyon ki fog lógni a lóláb. Egyelőre hagyom őt érvényesülni. Ha nem tudsz okosat szólni, hallgatni arany. Ha többen tartanák ehhez magukat, kevesebb lenne a hiszti és a háború. Közben rájövök, hogy egy értelmes kérdést mégis fel tudnék tenni.

22 1

-Még nagyobb örömömre szolgálna, ha megmagyaráznád nekem ennek a pohárköszöntőnek a mélyebb jelentését. -Kérésed ismételten igazolja, hogy a rád esett választás helyes volt. Tudnod kell, mit képviselsz. Bármennyire furcsa, bennünk van valami közös, és sosem találnád ki, hogy mi. -Az Aranykör eredeti célja - ha náluk lehet eredetről beszélni - valóban a tudás gyűjtése és megőrzése volt. Minden létező tudásé. Civilizációk jöttek és mentek, egész fajok és létsíkok semmisültek meg. De a tudásnak maradnia kellett. -Egyelőre nem is árulom el, próbára teszem az intelligenciádat is. De kapsz kiindulási pontot. Wiarel Királyi Könyvtárának zárt részlegében van egy könyv, amelyben megtalálod a Béke és a Kard teljes jelentését. Tudom, hogy neked van oda belépőd a Pusztító személyes engedélyével. Keresd meg, és gyere

22 2

vissza, ha megtaláltad. -Ez csak egy ürügy, hogy ellátogass Edwardhoz is előbb-utóbb szükség lesz erre. Nincs ilyen könyv. Nem is lehet. Mert ez az Én lényegem - ennek a manifesztációja vagyok Én. De csak annyira, mint te vagy Solo. Igyekszem mégis nem gondolni a jegesmedvére, annyira vad a gondolat. Vagy gyorsan valamit kérdezni kéne... mi legyen az? Megteszi... -Elnézésedet kérem, hogy esetleg ide nem illő kérdést teszek fel, de ha már adtál rá engedélyt... -Tedd fel nyugodtan. -Azért hadd fejezzem be közben a gondolatot. Addig vágj töprengő arcot. Na erre majdnem én nevetem el magam. Mint egy kémfilm paródia. -Crawford

mondott

neked

pár

dolgot

a

velem

22 3

kapcsolatos történelmi eseményekről, ezek tényleg ott vannak a könyvekben is, csak nem Edwardnál, hanem a.: Aranykörnél valahol. Oda nem jutsz be. Csak az indítékaimat nem ismeri. Én is embernek születtem, majd vámpír lett belőlem, később vámpírlord, mellesleg hadvezér - annyira sikeres, hogy istenként kezdtek tisztelni. Fizikailag elpusztítottak az egyik csatában, de a manifesztáció élt tovább, senki nem vett észre semmit. I^y lettem istenség. Ezért akartam békét az emberek és a vámpírok között, és a hadvezér múltam miatt csak a kard erejével láttam azt megteremthetőnek. A másik két vámpír istenséget eleve vámpírként manifesztálták, emiatt robbantak ki az érdekellentétek. Végre feltalálom magam. -Emberi énemről. Meg fog maradni belőle valami, vagy teljesen ki fog pusztulni? Mert a gyakorlatban inkább az

22 4

utóbbit tapasztalom. Nemrég akart magához láncolni az egyik régi kapcsolatom - nem engem, az alteregómat de az Aranykör szerint az is én vagyok. Határozott nemet kapott, de gyanítom, ugyanezt kapta volna a helyében bárki más is. És ha meg is szűnök ember lenni teljesen - úgy tudom, a vámpíroknak is vannak érzelmeik. Lehetnek szerelmesek, dühösek, bosszúvágyók, akármi. Ez megmarad, vagy avatárként tulajdonképpen szerzetesi életet kell élnem? Most tényleg elneveti magát. Végre talált ürügyet. Borzasztó, halálosan komoly témák forognak terítéken, mi meg itt elbaromkodjuk. Isten és avatárja, a „kiválasztottak,, egymás között. Kész katasztrófa, ha belegondolok. Szóval a jegesmedvére nem... -Idézek egy verset. „... hidegen hagynak a gyönyörű nők. Óvjanak engem a Sötét Erők..." Alteregód írta, talán még a kard se volt akkor nála. Belelátott a jövőbe? -Jó kérdés, sokat beszélhetek mellé. Főleg, ha te is

22 5

viszed a fonalat tovább. Ez most dicséret akart lenni. Ismét nevet. -Solo természetéből következik, hogy nem tűr semmiféle kötöttséget. Az eredeti emberi éned viszont szélsőségesen romantikus volt valamikor. És ehhez jött a vámpírlét. -Később az Aranykor úgy dönthetett, hogy néha egy kicsit kibillenti valamelyik világot a természetes állapotából. Hogy miért, nem teljesen világos, talán még több tudásért. Az egész Világegyetem, mint kísérleti terep. Legalábbis tetteik erre vallanak. -Ha csak ember és Solo küzdöttek volna egymással, az nehezen feloldható ellentétet eredményezett volna. Az embernek romantikus szerelem kell, Solonak pedig az égvilágon senkire nincs szüksége, és senkihez nem alkalmazkodik.

22 6

-De ez így egy kicsit kezd hasonlítani a totalitárius rendszerekre. Ráadásul egypólusúnak képzelik el, ahogy látom. Kisebb istenségeket öltek már - ami annyit jelent, hogy kitörölték őket a történelemből nemcsak a jelenből és a jövőből, de a múltból is. -A vámpírképességek ehhez képest lehetővé teszik, hogy büntetlenül kiélhesd bármilyen fizikai vágyadat. Ugyanis az alany nem emlékszik arra, mit cselekedett mentális parancsod hatására. Tudom, hogy kihasználod ezt ' a lehetőséget, ha olyan kedved van. Pótcselekvésként ez levezeti a feszültséget, amiről beszéltem, bár nem teljes mértékben. - Nyíltan fellépni ezzel szemben öngyilkosság, még nekem is. De valami felett nincs hatalmuk - olyan entitások felett, akiknek a jelenléte nem helyi, hanem egyetemleges. Ugyanis ezek jelen vannak az egyetemleges tudatban is, amelynek pont az Aranykör a legfőbb hordozója. A kígyó így a saját farkába harap.

22 7

-A legnagyobb veszély ebben nem az, hogy valamelyik alkalmi nődnek mégis felrémlik valami. Mivel több helyen tudsz lenni egyszerre, soha senki nem lesz képes semmit rád bizonyítani. Hanem az, aminek már tudatában vagy. Ha meg akarnál szabadulni bármelyik mezei halandótól, elég belenézned a szemébe, és kiadni a megfelelő parancsot. Ki se kell mondani. Valamelyik létsíkon - ez nem a Föld volt, már adtál ki ilyet. Tudod, annak a sebzett katonának, aki álnokul hasba szúrt. Van egy olyan gyanúm, hogy a földi alteregód is élt már egyszer ezzel az eszközzel. Valószínűleg Solo döntött így - nem a lágyszívűségéről híres. A célpont meg is halt, az alteregód pedig megkapta a nőt. Emberi éned nem volt benne biztos, hogy az ő műve, mint ahogy nem is lehetett. -Ami ehhez kell - én is ilyen entitássá szeretnék válni. A Sötét Harcosok Szövetségét ezért létsíkköziként kell újjáélesztenem. A legkönnyebben úgy tudom

22 8

megcsinálni, ha elhitetem az Aranykörrel, hogy ez a Szövetség tulajdonképpen az „Egyházuk" lovagrendje. Akkor még segítséget is kapok tőlük, saját magukkal szemben. Ha okosan csináljuk, mire észbe kapnak, mekkora ellensúlyuk van, már késő lesz, és nem vállalnak semmiféle konfliktust. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben nem lépünk fel egységesen, de a szabadság megmarad. Érted már, miért nem baj, hogy Solo is hallja minden szavamat? -Némileg megnyugtató, hogy soha nem használtad a durvább módszereidet azokkal szemben, akiket egy kicsit is kedvelsz; Még egy kérdés csúszik ki a számon, valószínűleg már feleslegesen, Zzarng már elmondott, amit akart. -Ezért nem bántottam azt a lányt sem? Holott a Mester szerint Solot jól felbosszantotta, és ha az ítéleteket is „ő írja alá", az még veszélyesebb játék volt, mint

22 9

gondoltam. -Hallottam a kalandjaidról. Igen, életveszélyes volt részéről. De te nem fit kedveled. Neked az a lány tetszene, aki ő lehetne, ha akarná. Csakhogy nem akar az lenni, és merőben magánügy, jobb-e neki így, vagy sem. Az is lehet, hogy csak emlékeztet téged valakire. A minimális szimpátia elég volt ahhoz, hogy ne bántsd, semmilyen módon. Arra is elég lenne talán, hogy egy kicsit segíts neki, ha igényli, de arra már valószínűleg nem, hogy ha őt megtámadnák, érte forgasd meg a kardodat. Pedig van, akiért megtennéd, fis nem a szerelméért. Csak úgy. -Lassan be kéne fejeznünk, különben gyanúsan hosszú lesz az audiencia. Még úgy is, hogy rég láttuk egymást utoljára. Annyit tudj, hogy Crawford dobott téged át ide, az én kérésemre, és ha kilépsz ismét a létsíkról, Leslie elé fog vinni az ugrás, így van az utad programozva. Londont pedig azért említette, mert

23 0

abban a helikopteres történetben Solo elvitt a harmadik helikopteren egy Alex nevű kisfiút. Ő volt az, akit utolsónak dobott fel a gépre. Akkor négyéves volt. Tony gondoskodott róla egy darabig. Most is él, egy londoni bankban dolgozik. Talán nemsokára találkozni fog vele az „alteregód". Ennyi. -De időnk fogytán. Utasításom - látogasd meg Leslie Croydot, amint értesítést kapsz a hollétéről. Addig lehetsz bárhol. Meg foglak találni. A szolga közben felszolgál még egy-egy pohár vért. Felállók, és állva megiszom. -Audiencia befejezve. Szükség szerint megkereslek. Most kérlek, hagyj magamra. -Sok szerencsét, avatár. *

Álompalota 23 1

... örvény... suttogás... ha álmában küldesz rá pár vámpírt, a Sátán nem biztos, hogy felfigyel... kire?., nem akarom... *

Mi volt ez? És hol vagyok? Persze Leslie bárhol is lehet, ezt előrelátóan nem árulták el. Egyelőre mintha egyedül tartózkodnék egy nagy középkori lovagteremben. A szélein üres páncélok, kivont kétkezes pallosokra és csatabárdokra támaszkodva, a falakon fáklyák és odaszegezett pajzsok, a padlón ornamentális díszítés. Középen egy kerek asztal. Mi ez - Arthur király és a Kerek Asztal lovagjainak valami dekorációja? Aligha. Az asztal közepén nem Szent Grál áll, hanem egy sötét borítójú könyv fekszik - pont ugyanolyan, mint Zzarng kápolnájában. Nem kell sokáig gondolkoznom, hogy kitaláljam a címét. Tulajdonképpen logikus is, hogy itt van. Ha már a Sötét Harcosok Szövetségének kinevezett

23 2

főparancsnokával fogok találkozni, valahol számíthattam az ilyen külsőségekre. A Kódex. Valami szertartás készül? Egy köhintés hátulról. Sarkon fordulok. -Dávid... Őrá számítottam a legkevésbé. Már nem kisfiú, mint amikor elhoztam, inkább jóképű fiatalember, szürke csuklyás varázslóköpenyben. Vajon emlékszik-e rám... nem hiszem, túl régen volt, és túl kevés időt töltöttünk együtt. De ezek szerint kívánsága teljesült. Már nem android. És most már pontosan tudom, hogy hol vagyok ez Wyel Alompalotája. Hiszen amit legutóbb hallottam a fiúról, hogy Nathaniel áthozta ide a Kristály lány tói, és Wyel felfogadta tanítványának. Sok öröm ér mostanában... régi ismerősök... De meglepetéseimnek még messze nincs vége. A mágustanonc megszólal: -Wyel Mester engem küldött, hogy üdvözöljem. És arra is megkért, adjam át az üdvözletet Karitól.

23 3

Kari... egy másik kisfiú, akit megszabadítottam vadállat apjától. -Mi van vele? Örülök, hogy látlak, Dávid. A fiú láthatóan zavarban van. Nem, nem emlékszik rám. Bár ennek .emmi jelentősége. -... Jól van. Ő is itt van, ő gondozza Wyel Mester kertjét. Később beszélhet vele, uram, ha úgy kívánja. De ezen a találkozón ő nem lehet jelen. Mint ahogy én sem. Távozom is... Kisiet az ajtón, mielőtt további kérdéseket tehetnék fel. Helyette belép maga Wyel. Az ajtó becsukódik, és tökéletesen beleolvad a falba. Új köntöse van. A mellén Aranykör jelvény. Mielőtt bármit mondanék, felemeli a kezét. -Tudom, hogy Lesliehez jöttél. Rövidesen csatlakozik hozzánk. És lesznek más vendégeink is. Feltételezem, hogy most már végképp nem értesz semmit, ezért némi magyarázattal tartozom.

23 4

Amikor szóba került a találkozótok lehetséges helyszíne, ez nem volt könnyű feladvány. Olyan helyet kellett találni, amelyet az Aranykör nem tart állandóan szemmel. Hol nem keresnek egy csepp vizet? -A tengerben. -Így van. Tehát hol nem gyanítanak összeesküvést az Aranykör túl nagyra törő tervei ellen? -Egy olyan kastélyban, amely egy Aranykörös mágusé. Kezdem érteni. -Tehát azért vagy te a házigazda, mert lezárhatod az összes létsík átjárót, kivéve a sajátjaidat, anélkül, hogy gyanút keltenél. -Igen. Az Álmodók Rendje alapvetően a szabad akaratról szól, és így az Aranykör is ezt vallja... ami a saját tagjait illeti. Vagyis nekem nem kell betartanom a szabályokat. Mivelhogy azok nem is léteznek. Tudod, ez a társulat nem emiatt érdekelt, hanem mert ez az egyik legerősebb, és örök időktől fogva létező

23 5

varázsló szövetség. Gondoltam, sokat tanulhatok tőlük. Ez így is van, de rengeteg olyan mozzanatra bukkantam akaratlanul, amelyre nem számítottam. Többek között arra, hogy a Sötét Harcosok Szövetségét voltaképpen nem is az Aranykör próbálja újból életre kelteni. Akkor pedig ki és miért? Így jutottam el Zzarngig, és ezek miatt a kutatások miatt éltem évekig remeteéletet. Valami gondolat nem hagy nyugton. Miért ne kérdezném meg tőle? Éppenséggel tudhatja a választ. -Wyel, van itt egy furcsaság. Azt már kezdem megszokni, hogy nem én utazom a létsíkok között, hanem újabban mások dobálnak össze-vissza. De igazak azok a legendák, hogy ehhez hasonló utazások szokatlan élményekkel járhatnak? Egyes hipertér pilóták esküsznek, hogy időnként suttogást hallanak a hiperűrben. A kibertérben utazók ugyanezt állítják a Mátrixról. A létsíkközi űr is ilyen? Vagy csak én kezdek megőrülni? Elmesélem neki a történetet.

23 6

-Ráadásul nem tudom, kire kellene vámpírokat küldenem álmában, és milyen rémség megtorlásaként. Ez azért elég kemény módszer. Tudom, hogy képes vagyok rá, de az egészet nem értem. Az arca elkomorodik. -Nem túl jó hír. Ha igaznak bizonyul, amit feltételezek, már nemcsak a Sátántól kell tartanod, és neked már a Sötét Birodalom sem annyira biztonságos hely - nem mintha bárkinek az lenne. De te fokozott veszélynek vagy kitéve. -Tartok tőle, hogy jól sejted, - ez Croyd hangja. Túlságosan ismerős a stílus. Elnézést, hogy nem szóltam rögtön, amikor megérkeztem, csak nem akartam megzavarni az eszmecseréteket. Továbbá bocsánatot kell kémem a házigazdánktól, de erősen gyanítom, hogy ebben a témában inkább én láthatlak el hasznos tanácsokkal. Ugye világos, hogy miért?

23 7

Hát most aztán tényleg kristálytiszta minden, akár egy hegyi tó. Ellátni egészen a fenekéig, annyira átlátszó a víz. Csak annak nem tudok örülni, amit látok odalent.

23 8

A Félelem örök Wyel hellyel kínál mindkettőnket az asztal körül. Előttünk megjelenik egy-egy kupa, az enyémben vér, Leslie-ében feltételezhetően bor. Ha a mágus stílusérzéke nem változott, az egyik legjobb a Sötét Birodalomban. Talán Lord Larkin birtokairól való, de az is lehet, hogy a tengeren túlról. Olyan keveset tudok arról a vidékről. Ezek a kupák nem kristályból vannak, hanem egy másik, nem kevésbé nemes anyagból - sötét mithrilből. Egy vagyont érhetnek bármelyik városállam piacán. Sötét mithrilből nem poharakat és evőeszközöket, hanem fegyvereket szoktak kovácsolni, mágikus eljárásokkal, ugyanis a közönséges tűz nem fogja ezt a fémet. Páncélnak kevésbé jó, mint a hagyományos mithril fajta,

23 9

de hihetetlenül élesek a belőle készült pengék. Ha valaki kupákat gyárt ilyesmiből, annak mély jelképes értelme van. Leslie elmosolyodik, látva feltűnő érdeklődésemet. Nicsak, újabban ilyet is szokott? Félelem-harcospap korában ez nem volt rá igazán jellemző. Vagy ha mégis, hihetetlen kínokat helyezett kilátásba annak, akinek ez a mosoly szólt. Iszik pár kortyot a borából, és szakértően csettint a nyelvével. Csak ámulok és bámulok - megtanulta értékelni az emberi élvezeteket? Milyen ironikus ez is - pont akkor, amikor én gyakorlatilag elveszítettem irántuk minden érdeklődésemet. A kiátkozott Félelem-pap megszólal: - Elkezdeném a kiselőadásomat. Tudom, hogy nem ezért gyűltünk itt össze, de egyrészt még nincs itt mindenki, másrészt fontosnak vélem a mondanivalómat. Az eleje egy történet vége. A történet arról szólt, hogy

24 0

alkalmatlannak találtam Andreas Lavalier főpapot Kwor városállam vezetésére. Mint tudjátok, a szokás ilyenkor az, hogy ha a követelésemnek a Főpapi Tanács helyt ad márpedig helyt adtak - az addigi főpap trónfosztást szenved el, és száműzetésbe vonul, megfosztva minden hatalmától és az Istennő jóindulatától is. A helyére pályázhat bárki, és az Istennő maga választja ki a legalkalmasabbat a betöltésére. A sikertelen pályázókra ugyanaz a sors vár, mint az addigi főpapra. Ennek indoka egyszerű - így kerülhető el a szükségtelen rivalizálás, és az esetleges bosszúállási kísérletek. Mint ahogy szintén ismeretes előttetek, Kwor főpapját nem Leslie Croydnak hívják. Egy nő lett a Félelem kegyence - Amanda Winters, akit lebecsültem és megvetettem. Most is megvetem, de nem becsülöm le - persze, az már egy másik történet. Azt hiszem, csak nekem tűnt fel, hogy az asztal túloldalán már ül még egy ember - Gobart Wilkins, a fejvadász. Teljesen nesztelenül jött be, és kikerülte

24 1

mindenki látósugarát. Ha nem lennék vámpír... Cinkosan kacsint. Nem tudok visszakacsintani, mert ezzel elárulnám, és nem akarom elrontani a játékát. -Ami miatt belekezdtem az egészbe, az ok, amiért elbuktam a megmérettetést. Az Istennő több kérdést is feltett mindkettőnknek. Az egyik az volt, mi a másik neve. Mindketten azt válaszoltuk, hogy a Hatalom. Eddig ez rendben is ment. Majd következett egy újabb kérdés: mi a hatalom célja? Én azt válaszoltam, hogy a hatalom célja, hogy döntsön a csürhe helyett, amely képtelen saját maga meghatározni a sorsát. Rossz válasz volt. Ezzel az erővel azt is válaszolhatta volna, hogy a hatalom szolgálat, mint ahogy tanítják a földi létsíkok egyes távol-keleti vallásai. A Sötét Birodalom FélelemIstennőjének ilyet bemondani... -Amanda válasza: a hatalom célja természetesen maga a hatalom.

24 2

Mélyen a szemembe néz: -Az a suttogás, amiről meséltél, ugye női hang volt? Megpróbálom visszaidézni. Solora gyanakodtam, de csak a Mester elmondása alapján. Néha nehéz kivenni, hogy a suttogás melyik nemhez tartozik. Tehát szándékosan suttogott - igen, inkább női volt, ha jobban belegondolok. Lassan bólintok. -A legvalószínűbb, hogy az Istennő személyesen megpróbált megkísérteni. Engem annak idején sikerült, könnyű volt. A Fény nem védte meg a falumat, így elveszítettem benne a hitet. Elhárító mozdulat a kezével. Közben észreveszi ő is Wilkinst. Keze egy pillanatra megáll a levegőben, majd folytatja, mintha mi sem történt volna, -Ami azt illeti, most sem hiszek benne. Négyen ülünk az asztalnál, hisz itt benne valaki is? -Nem! - szólal meg a fejvadász. -Nem, - visszhangozza Wyel.

24 3

-Persze, hogy nem, - kissé fel is hördülök. Elvégre olvastam Shavva Zomm traktátumát, és egyetértettem a megállapításaival. Na meg azzal, amit Tony mondott. Érdekes, jön ő is? Sokat nem kell ezen töprengenem, mert máris itt van, és helyet foglal. Nem szól semmit, még csak nem is köszön. Kíváncsi lennék, hogy az ő kupájában milyen ital található. Whiskynek kicsit elefántadag lenne. Bár persze ha nem akar berúgni, nem is fog, elvégre varázsló lenne ő is, nem is akármilyen. Teljes értelmetlenség úgy inni. Bár biztos csak az íz miatt teszi, na meg megszokásból. Leslie közben folytatja, kifejezetten hozzám intézve a szavait: -Arra, hogy mi történik, ha valaki enged ennek a kísértésnek, a legjobb példát tudod te magad. Itt elhallgat, és várja a reakciómat. Hogyne tudnám Sataniel, a lázadó angyal. Akiből sötét istenség lett. Az Istennő csinálta ezt belőle? -Az Istennő műve, - megismétli Leslie a gondolataimat. -

24 4

Egyik legcsábítóbb istenség az Univerzumban. Zzarng szerint ráadásul más létsíkhalmazokon is jelen van, és nem kicsi a befolyása. Nem bizony. Egyetemleges istenség, hozzá képest Sataniel egy kifutófiú. Vagy majdnem egyetemleges talán léteznek olyan létsíkok, ahol van értelmes élet, de még sincs ereje. Bár léteznének. -Amit veled tett, az tulajdonképpen a Hatalom Próbája. A létező legkeményebb próba, amit egy tudattal rendelkező lény kiállhat. Mindenki máshogy reagál arra, ha az Istennő megkörnyékezi. Van, akinek elég a parfümje illata, a hatalom puszta közelsége, máris megszédül tőle, és elkezd királyként viselkedni. Ő vagy boldogtalan lesz élete végéig, mert nem kapja meg az Istennőt, akibe egyre inkább beleszeret, vagy karddal a torkában végzi, mert jön vele szemben valaki más, aki valóban erős. És ahelyett, hogy tisztelettel viseltetne iránta, vagy bölcsen kitérne az útjából, nekiront

24 5

puszta foggal-körömmel - csak azért, mert nem engedelmeskedik. A másik fajta rosszabb. Az valódi hatalmat is kap, először csak keveset, majd egyre többet, ahogy már nincs más célja, minthogy a hatalmát tovább növelje. Ennek a leggyorsabb módja a félelemkeltés és a korbács kifinomult használata. Nekem is volt ilyenem, tudtam is vele bánni. És csak nagyon kevesek képesek megtenni azt, hogy az Istennőt szemtelenül kihasználják, anélkül, hogy a rabjává válnának. Úgy tesznek szert hatalomra, hogy nem a félelemre építik azt. Ne érts félre, kardjuk van nekik is, és nem haboznák használni, ha úgy látják jónak, de korbácsot nem találsz egyiknél sem. Az a suttogás arra próbált csábítani, hogy használj korbácsot. Rémképek tűnnek fel lelki szemeim előtt - már tudom, kire gondolt a gonosz istenség. Solonak közömbös... vagyis eszébe nem jutna megbüntetni. Megsértette, igen,

24 6

de nincs vele egy súlycsoportban, Solot soha nem érdekli az ilyen. Hiszen jól ismerem, együtt vagyunk már mióta. És vámpírokat küldtem volna a lány álmaiba... csak mert úgy viselkedett, mint egy gyerek? Mint egy gyerek... Kiver a hideg verejték, remélem nem vér. Bár itt nem érdekes. -Te nagyon vonzó falat vagy az Istennőnek, fogadni mernék, hogy nemcsak főpapjának, de még szeretőnek is elfogadna. Akár a Halál-Istennő a Sötét Lovagot... -Ugyanis vámpír avatárra manifesztált Solo iszonyú erővel bír. Félisteni képességek, szenvtelen hidegvérrel kombinálva. Az Aranykör tudta, mit csinál. Te nem egyszerűen életre kelt fegyver vagy, hanem ha akarod, két lábon sétáló halál. Hát a Sith Lovagot valóban elég könnyen küldtem az örök vadászmezőkre. .. - micsoda képzavar ez is... -Képzelj el egy ilyen fegyvert az Ő kezében... Vigyázz,

24 7

Solo... Síri csend...

-Folytassátok nélkülem, - hallom a saját hangom. A csend döbbentté válik, szinte érzékelem megrökönyödést, miközben felállók.

a

... A Félelem örök... graffiti azon a létsíkon... üzenet nekem... Mintha a víz alól hallanám Wyel hangját: -Nem tudsz kimenni... Csóválom a fejem.. -Solonak nem lehet parancsolni. Elfelejtetted? Fejemben furcsa kép... valami autó... vörös Volkswagen... ez egy üzenet. .. nem tudom, kitől... vörös... veszély... VW...

24 8

... jobb is, ha nem ismered... VeewyleL - Tűnjön el innen azonnal mindenki!! Wyel kézmozdulata... szikraeső...

24 9

Menekülés ... álom... mit csinált Wyel... keresztül menekíti ki a vendégeit...

persze,

tudatalattin

*

Szerintem helyet cseréltem az alteregóval. Ez az a hely, ahol ő szokott tartózkodni. Egész lakájos. Mindkét lány előttem van, és valamiről élénken vitatkoznak. Nem, nem cseréltem helyet, most értem csak meg igazán a Mester szavait arról, hogy az is én vagyok. Csak olyan megjelenési formában vagyok jelen, amelyben elméletileg nem célszerű itt lennem. Ugyanis itt van a vámpír énem és Solo is, teljes erejében mindkettő. Wyeltől

25 0

ragyogó megoldás - nem egyszerűen elmenekített, hanem eltüntetett, egy másik testben. Innen akkor megyek tovább, amikor akarok, de most már megnézem magamnak, kik is a „hódolatom tárgyai". Annyi rémlik, hogy az egyiknek mintha a „lovagja" lettem volna egy darabig, a másik pedig érdekelt, mint személyiség. Ahogy magamhoz térek, fokozatosan egyre több részlet kezd beugrani. A fiatalabb lánynak ma elintéztem egy apróságot, amit lehetetlennek tartott, és tréfából mondtam, hogy majd kérek valamit cserébe. De nem érem be sem csokival, sem borral. Ez eléggé vámpíros megnyilvánulás volt, mert valóban nem tudnám használni semmire egyiket sem. Már tudom, mi a vita tárgya - technikai probléma, a munkájukkal kapcsolatos. Azért mentem oda, mert rám is tartozik. A tét mintha nagy lenne, az egyik lány folyton rohangál az asztal körül, néha leül egy-egy pillanatra, majd ismét felugrik, mint akit darázs csípett volna meg, és

25 1

csak beszél és beszél, miközben élénken gesztikulál. Olyan benyomást kelt, mint ha totálisan magánkívül kiabálna: „Nem vagyok pánikban!!!... jajjjjj... segítség!!!" Vele viccelődtem ma, hogy a beígért csoki helyett elviszem inkább a lelkét, szépen fog mutatni egy kristályba zárva, majd belerakom egy ékköves gyűrűbe. Azt fogom hordani, és benne gyönyörködni. Zavarba is jött, a szokásos sablonos gondolkodás miatt - valószínűleg azt hitte, udvarolok neki. Nagyon szép lány, az tény. Megpróbálom megnyugtatni egy gyengére sikeredő poénnal. Megmondom neki, hogy ami miatt aggódik, semmi ahhoz képest, hogy mégsem tartottam igényt a lelkére. Egyszer ugyanis ígértem neki egy szívességet, a kitartása miatt, ami nélkül az alteregó elég nehéz napok elé nézett volna. Mivel nem kértem el a nyereményemet, már nem tartozom neki semmivel. Nem fogja fel. Persze miért is tenné. Ő nem tudja, hogy például pont az a Veewyle, aki miatt olyan sietve itt

25 2

teremtem, valamikor gyűjtötte az effajta ereklyéket. Külön polcai voltak, ahol valamilyen szisztéma szerint rendszerezte őket. Edward mesélte, akinek annak idején tanította a nekromanciát. Azt is elmondta, ezek mire valók. Akinek a lelke az övé, az övé mindene. Látszólag nem változik semmi, csak akkor, ha a kezébe veszi, és ad az illetőnek egy parancsot. Bármilyet, amit feltétel nélkül végrehajt. Van olyan nekromanta, aki tényleg hord ilyen gyűrűket is. De én csak tréfáltam - kicsit értek ugyan ehhez a műfajhoz, de nincsenek ékköves gyűrűim. Egy vámpírlordnak nincs szüksége arra, hogy parancsoljon bárkinek is. Hiszen szépen meg is kérheti... a hatás ugyanaz. Ez a két lány valamiféle menetrendet egyeztetett egymás között, hogy mikor melyik borul ki? Mert felváltva teszik, ezt már kifigyeltem. Ha egyszer szinkronban csinálják, esküszöm, elmenekülök innen. A másik nő - hm, ő sem mondható éppen csúnyának -

25 3

egész kellemes hely ez - nyugodtnak tűnik. Végigolvas egy szöveget, majd kimondja a probléma megoldását. Megköszönöm, a nevén szólítva. Látom, hogy jólesik neki. Észrevette vajon, hogy nem az ül vele szemben, akit ő látni vél? Egyszer mondta, hogy többarcú vagyok. Valamit sejt, és tudata alatt pár dolgot kezd elhinni. Körülnézek. A teremben van még sok szép nő, de az egyik egészen biztosan szintén nem az, akinek mutatja magát. Én itt viccelődöm az ellopott lelkekről, de az övé mintha tényleg nem lenne jelen. Visszafordulok a nyugodtabb lányhoz. A probléma megoldódni látszik, már a fiatalabb is kevésbé pattog. Annak a lánynak - mármint akihez mindig úgy mentem oda, amikor elszúrt valamit, hogy „titkos szerelmem" - ebből már tudta, hogy ironizálok, és van okom rá... szóval annak a lánynak valóban az a neve? Tényleg az, akinek mutatja magát? Őt meghívtam egyszer valamiért vacsorára - nem azért, hogy elcsábítsam, az egy vámpírnak sokkal egyszerűbb. És

25 4

akkor még használhattam a képességeimet. A meghívás érvényét veszítette egyszerűen azáltal, hogy nem élt a felkínált lehetőséggel. Ez is egy lehetőség volt. Talán sejtette, hogy kérdezni fogom, és nem akart válaszolni. De ha valaki nem válaszol, az is egy válasz, amit én mindenképpen megkapok. Ha megszólal, ha nem. Ami biztos - álarcot visel. Nem is tagadja. Csak néha nem figyel oda, főleg amikor törli a szemüvegét. És amit akkor látok, nekem nem tűnik egy boldog arcnak. ... Shadow on the Wall!.. Ezt viszont az agyamban hallom, nem mint a legutóbb. Tehát mennem ki»ll. Ezt a hülye fehér inget lecserélem valahol feketére. Holnap beugrom ide még egyszer, és mondok neki egy kétértelmű mondatot. Egy pillanatra le fog esni az álarca. Mit fogok látni?

25 5

Árnyékvilágban ... örvény... miért érdekel ez engem egyáltalán... ha lesz esze, talán megfejti a találós kérdéseimet... és Solonak mondja el a megfejtést, ha van ehhez elég bátor... mint ahogy nem az... pedig könnyű rájönni, mikor van ott ő... *

Kicsi szoba, benne egy egyszerű priccs, pár polc mindenféle ismeretlen rendeltetésű fémdobozzal, egy asztal, rajta kommunikációs terminál, azon felirat: Stella 5000-AX/R. Legalábbis annak olvasom. A padló fémből van, de valami olyan fajtából, ami mintha szőnyegként

25 6

süppedne a lábam alatt, és egyáltalán nem csúszna rajta a csizmám. Kíváncsiságból leülök a terminál előtt lévő székre. Annak a formatervezése sem igazán a földi készítésre vall, bár kétségtelenül emberre szabták. Meglepően kényelmes. A terminál előtt számítógép billentyűzet. Nem egészen olyan, mint amihez szoktam, de ez tényleg PC-s billentyűzet, nem deckre jellemző. Tehát Shadowrun és Cyberpunk létsíkok nagyjából kizárva, Föld úgyszintén. Ablakok nincsenek, a kijárat mintha egy zsilipkamra lenne, mellette egy szekrény, biztosan abban találom a védőruhát, bárhová is vezetne ez az ajtó. Résnyire nyitva van. Felállók, és bekukkantok a belsejébe. Némi színes műanyagszilánkoktól eltekintve üres. Na szépen vagyunk. Akkor két lehetőségnek nézek elébe: az első az, hogy az ajtó egyszerűen nem nyílik, ha nincs rajtam szkafander, vagy nevezzék itt akárminek. A másik, hogy nyílik, és ki is enged. Levegő persze nem lesz, de azt tudok generálni...

25 7

egy darabig. Csak ez mit sem ér, ha mondjuk a Crematoriához hasonló bolygón lépek felszínre. Nappal a normális hőmérséklet 900 Celsius fok, az éjszakák viszonylag hűvösek - csak 300 körül. Pá, emberi test, viszlát emberi tudat. Vajon hiányozni fogok a lánynak? Mert ha az alteregó is én vagyok, talán ezzel meghal ő is. Szimplán, emberi módon. Infarktus vagy agyvérzés, tessék választani. Vagy nem is hal meg, csak lényegében zombivá válik, mert az emberi része ugye elég a Purgatóriumban, a többi pedig itt marad velem, tisztán szellemi formában. Már nem kérdezem magamtól, miért érdekel engem a lány még mindig. Hála egyeseknek alkotmányos joguk hülyéknek lenni valahol máshol, Solo- nak alapvető joga az irracionalitás. Tehát be vagyok zárva... meg sem próbálkozom a létsíkváltással. Biztosan van valami oka, miért vagyok pont itt. Túl sok időm nincs ezen mor- fondírozni, mert a

25 8

terminál hangszórói kellemes női hangon megszólalnak, ismeretlen helyi nyelven ugyan, de azt is földi angolként értem. - System malfunction... self-destruction sequence initiated... 10 minutes to blast... Vagyis 10 percem van, hogy összeszedjem a lélekjelenlétemet, és takarodjak innen a fenébe, akármit is találok odakint. A pillantásom odatéved a terminálra. Ott ugyanez a felirat villog, csak a visszaszámláló nem 10:00n van, hanem már 9:40-n. Milyen gyorsan is telik az idő bizonyos helyzetekben. .. hát akkor légy boldog, „titkos szerelmem", sosem fogom megfejteni a lelked rejtelmeit, amelyek talán nem is léteznek, de nem is gyötörlek találós kérdésekkel, amelyek úgysem foglalkoztatnak. 9:20, és valami villan. Nem emberi szemnek szánták... 8:50... nem láttam tisztán, mert nem figyeltem. .. hátha megismétli... Legszívesebben azt üzenném neked, hogy egy kicsit te is hiányozni fogsz, csak kár, hogy az az énem, amelyikre

25 9

ez legalább részben igaz, mindjárt megszűnik létezni. Ha az önmegsemmisítéshez nukleáris töltetet használnak, vagy ami itt valószínűbb, annihilációst, akkor teljesen mindegy, kimegyek-e, vagy maradok. 7:44... „második polc sárga doboz"... 7:43... Lássuk... csak egy pirula. Odasandítok a képernyőre... 6:58. Van még szöveg?.. 6:30... semmi. A Mátrixban legalább elmagyarázták, mi mire való... figyeljünk csak... 6:00... Sszameg vezér és társai!.. 5:45. Ha ez csak gyors hatású méreg, talán akkor is jobban járok, de ha más... 5:25... vajon milyen gyorsan hat... 5:08... anyátokat! Benyelem a pirulát víz nélkül. 5:011... és hullámzik... az ágyra... szédülök... 4.2hg45... rohadt álmos vagyok... afrancotérdekel... fájni fog vajon?., nem hiszem... *

26 0

... álom... hang... Shadow on the Wall!., akkor nincs baj... *

... csupa foszlány... árnyéklétsíkok... a meg nem történt események, amelyek megtörténhettek volna... mint bármelyik másik is... ... Shadow hangja... honnan tudom, hogy az övé?.. -Az árnyéklétsíkokon keresztül lehetetlen követni bárkit. Az őrállomás, ahová Wyel kidobott, eleve olyan helyen van, amelyre a Félelem nem figyel, majd egyszer elmondom, miért. De már nem létezik. Sejtettem... -Most lehet, hogy furcsa dolgokat fogsz látni. Ne tulajdoníts nekik jelentőséget. Kicsit itt hagylak, hogy elveszítsék a nyomodat. Wyel miatt ne aggódj, éppen Veewyle-lal diskurál szívélyesen, aki hiába keres, nem

26 1

talál semmi nyomot. Majd jövök érted... A mostani álmaid miatt se legyen gondod, árnyék mind, szerte fognak foszlani, amint felébredsz... -... ha meg mernél halni, megidéznélek. Különben nem lenne kivel üvöltöznöm... Ezt én mondom? Nem látom az illetőt, alszom... -De akkor gonoszként jönnék vissza! -Nem. A rabszolgám lennél. Tényleg nem vagyok magamnál... Solonak nem kellenek rabszolgák... micsoda hülyeség... biztos kiakad rajta... fontos ez?.. És ha meg is tenném, sosem találná ki az első parancsot, amit adnék neki... így soha nem is fogom a kérdést feltenni... arra gondolna, hogy ez a parancs minimum „csókolj meg" lenne, vagy valami hasonló marhaság... Ásítok egyet. Mindjárt álom nélküli álomba zuhanok... ... az olyan lenne, mintha bármilyen drágakövet választhatnék egy ékszerboltban, és lenne közte egy

26 2

mágikus is... én pedig tudnám ezt, és kérném valamelyik szépen csillogó csecsebecsét, amelyből tizenkettő egy tucat a piacon... alszom... hihetetlenül fáradt vagyok... ... Hát szia, „titkos szerelmem", élmény volt veled játszani... lehet, hogy már nem látjuk egymást... és így jársz jobban... vagy sokkal rosszabbul... de az utóbbit úgysem veszed észre, mert nincs mihez viszonyítanod... jó éjt... ... sötétség... üdvöz légy, Árnyékvilág...

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

26 3

A Semmi peremén

26 4

Az ébredés Retteneteset álmodtam. Még hogy nekem nincsenek rémálmaim... Olyanok nincsenek is, ahol kísértetek kergetnek, vagy bármi más. Az igazi rémálomnak valóság íze van. Ráadásul mindig abszurd. Mintha autóvezetésből kellett volna vizsgáznom, de nem a szokásos módon, hanem úgy, ahogy diplomát védenek. És írásban kaptam meg a kiértékelést, biztató közbekiáltások közepette. De hiába a biztatás, ez bizony elutasítás, a védés nem sikerült. Mindez olyan becsmérlő kommentárral kísérve, hogy teljesen porba tiporva érzem magam. Ekkora megaláztatást... A drukkerek hada azonnal elrohan tisztázni a félreértést - mert az csakis félreértés lehet szerintük, én meg beülök egy ócska Trabantba, mert utánuk akarok eredni. De miért kocsival? El is indulok, majd egy lejtőn nem találom a fékpedált, majdnem áthajtok egy nő lábán, ott volt valami macska is, végül megúszta mindenki, csak kicsit hirtelen álltam meg... és kinyitom a szemem. Csörög az óra... Ja persze, fel kéne kelnem, és bemenni dolgozni. Mi? Én nem a Földön vagyok. De hol? Bár ez pont úgy néz ki, mint az egyik földi lakhelyem. Még sötét van. Éjjeli lámpát be. Működik. Mindkét égő, pedig az egyik nemrég ment tönkre, és nem tudtam kicserélni, valami nagyon spéci fajta. Ránézek az ablakra - ott kellene lenniük a szemközti ház fényeinek - sosem húzom be a függönyöket, elég a roletta. Csak köd. Persze, árnyéklétsík. Kezd rémleni. Viszont örömmel látom, hogy a számítógépem ott áll a megszokott helyén. Működik vajon? Pizsamában kimászom az ágyból - itt most túl hideg van a meztelenül alváshoz, meg nincs is kivel, és odamegyek a kapcsológombhoz. Ismerős fények villannak fel, minden rendben. Nincs kivel? De ha ez árnyéklétsík... Még egyszer ránézek a számítógépre, sokkal erősebb az enyémnél a Földön. Gyönyörű tengeri tájkép a háttér. Meg itt minden jobb, tisztább, kellemesebb. Gondolkozzunk... egy árnyéklétsíkon elvileg nem is

26 5

létezhetnék. Túl kicsi az energiaszintje, hogy engem fenntartson. Még egy egyszerű halandót sem bírna el, nemhogy... A pirula. Mi a pontos hatása? -Hiányoztál... Akkorát ugrok ijedtemben, hogy majd bevágom a fejem a mennyezetbe. Az ágyon egy lány... egy lány... hogy mondhatok ilyet Tye Semah-ról? A Máguslány... ki tudja, milyen létsíkról. -Te is Árnyékban élsz? Elmosolyodik azzal a mosollyal, ami csak az övé... minden van benne, az egész világ. Kicsit szomorú... Felül. Nem meztelen ő sem, de valahogy nem is tudom elképzelni, hogy vele valaha fizikai kapcsolatban lehetnék... Pedig egyszer, nagyon régen, megcsókolt... Emlékszem rá... És nem is tettem érte semmit, csak a szándék. .. de ez nem is az én álmom. Tudom, hogy kié... Stephen Lorne, a Sötét Lovagé. Ő is Solo egyik manifesztációja? Nem, az nem lehet. Biztosan csak vele voltam egy darabig, mint Jürgen Wolffal is. Utána Stephen kereste, valahol a szikrázó éjszakában, már nélkülem. Valahonnan mégis tudom. -Persze, hogy itt élsz. Stephen így talált rá a Semmi Városára. Kicsit távolabb ment a biztonságosnál. Itt vagyunk a Semmi peremén, és bármikor átléphetjük a határt. Téged keresett. Valahogy egyszerre érzékelek mindent. Tony ma közölte Katetel, hogy ha úgy döntött, nem jön többé, legalább legyen olyan bátor, és mondja ki. Tudom. És azt is, hogy fájt neki, de így látta jónak. És közben elveszek a Máguslány szemében. -Már tudom, ki vagy. Érdemes volt átélnem mindent ezért a pillanatért, csak ezért. Te ugyanolyan vagy, mint én... Bólint, és ismét szomorkásán mosolyog. A szeme csillog, és csak rám figyel, számára sem létezik itt semmi más. Egy másik entitás... a Tiszta Szerelem és a Végtelen Szépség megtestesítője. .. -Te vagy az igazi párom, ugye?.. Az arcán legurul egy könnycsepp, és ebből tudom, hogy sosem lehetünk egymásé. Két halhatatlan lény, két majdnem isten, akik tökéletesen megértik egymást, de mégsem kerülhetnek egymáshoz közelebb. Kinyújtom a kezem, és ő is a sajátját. Csak egy érintést... érzem a tenyerének melegét. Teljesen megigéz, és hagyom... az egyetlen lény az egész Világegyetemben, aki el tudja varázsolni Solot...

26 6

...céljait nem fejtette meg soha senki... - valami ilyesmit mondott Shadow. Én megfejtettem... Solo a Máguslány lovagja... nem a szeretője. .. mindketten vágynak egymásra, de soha... a lány alakja halványodni kezd... - Jössz még? Hol keresselek?.. Kétségbeesett és felesleges kérdések. Nem áll hatalmában válaszolni. Azért vagyok Solo, mert soha nem érhetem el. És ő ugyanezért Tiszta Szerelem. .. semmi köze a Szerelem Istennőjéhez. A lány alakja elhalványodik, majd eltűnik. Az illatát még érzem a szobában. .. semmihez nem hasonlítható... virág és friss eső... térdre esek, és zokogok tehetetlenségemben... nem érdekel, hogy vér folyik-e a szememből. .. Hogy felejthettem őt el, akár egy pillanatra is... hiszen... Nagyot sóhajtok. Kezdek ismét önmagam lenni, de a látomás még sokáig fog kísérteni. Örökké, ha valaki ki nem törli az emlékezetemből ismét. Mint ahogy már egyszer biztosan megtették. Remélem, Shadow nem látott ebből semmit. Engem ne sajnáljanak. És én se fogom magam. Ez nem vezet sehová. Inkább gondolkozzunk. Talán nem mindenki ért egyet ezzel a felállással. A célomat már ismerem. Csak tartok tőle, hogy nem én egyedül. ... és miért pont ez ne sikerülne... - valaki mondott nekem ilyesmit valahol. Tehát ez az életem valódi játszmája. És muszáj megnyernem. Solo vagyok, nem akárki, és két lábon sétáló halál. Senki nem állhat többé az utamba. És most vegyük sorra, mi kell a győzelemhez. Első lépés: kielemezni a helyzetet, és reálisan értékelni. Hát akkor fogjunk neki.

26 7

A medalion Ilyenkor jobb, ha mindent feljegyzek. Ha más miatt nem, amennyiben ez a manifesztáció arra ítéltetett, hogy fizikailag megsemmisüljön, vagy beleolvadjon a Semmibe, talán a jegyzetek eljutnak egy másik Solohoz. Valamelyik beteljesíti a küldetését. Harc nélkül soha... a PC pont jó lesz arra, hogy leírjak mindent. Aztán majd rendszerezem. Valami azt súgja, Shadow nem jön egyhamar. A Félelem Istennője rám vadászhat a legjobban... Kitapogattam az átjárókat - el tudok innen menni, de csak más árnyéklétsíkokra... Közben kétrét görnyedek a fájdalomtól... ezért törlik mindig Solo memóriáját. .. hogy ő se emlékezzen arra, miért létezik... ez nem fizikai érzés. .. Valamelyik film jut eszembe... Nick Nolte... te csak ne görnyedezz.., mire jó az neked... harc nélkül soha... Solo vagyok... két lábon sétáló halál... Pillantásom odatéved az ablakra. Meglepve tapasztalom, hogy a köd szétoszlott... ablakon túl, kicsit távolabb, szürke romok... de sehol semmi... a Semmi Városát látom, tudom. Csak ki kell nyitni az ajtót... pár lépés... és megszűnik minden fájdalom... elfelejtem Tye-t... és mindent... ez iszonyúan fáj... kínlódva fetrengek a padlón, szemeim előtt tűzkarikák... Harc nélkül soha... Solo... két lábon sétáló halál... ne add fel... ne... odavonszolom magam a számítógépasztalhoz. De nehéz ez a karosszék... jól van, belehuppanok... közben leverek a kezemmel pár CD-t... hát ez meg mi? Medalion. Ez nem volt a lakásomban. Valamikor a középkorban a lovagok ilyeneket vittek magukkal a keresztes hadjáratokra... pár hajtincs egy nőtől, akihez soha nem nyúltak egy ujjal sem. A kifosztott városokban öltek, erőszakoskodtak, vedeltek eszméletvesztésig, de ahhoz, hogy legyen erejük indulni a következő csatába, kellett valami tisztaság. Azzal áltatták magukat, hogy ha majd visszatérnek... Volt, aki nem tért vissza soha... de rosszabbul járt az, aki igen... viszont amíg a medalion ott volt, mágikus amulettként védte az erejüket... A Máguslány hagyta itt? Vagy valaki másé?

26 8

A fájdalom enyhül... Na jó, még nincs vége. Akkor írjunk... mit is? Persze, a pirula. Az egész menekülési útvonal Shadow műve. Mestermunka, mint mindig... Tehát csak címszavakban: „Őrállomás - valószínűleg Warhammeres világ, igen közel valamelyik Káoszfészekhez. A Félelem azért nem figyel rá, mert ez a fajta őrület kizárja a félelem létezését." Lám, nemrég azt kívántam a Sötét Erőktől, hogy bár léteznének olyan létsíkok, ahol az Istennőnek nincs hatalma. És szokás szerint azonnal teljesítették, a rájuk jellemző stílusban. Ha túléled, akár élvezheted is. „Pirula - egy árnyéklétsík csak úgy bír el, ha én is árnyékká válok. Ha nem így lenne, csak ürességet látnék magam körül. Shadow nyilván nem akar itt hagyni örökre, tehát a hatás ideiglenes. És csak akkor jön, ha múlóban van. Pár nap múlva? Vagy pár hét? Pár év?" Forgatom a medaliont a kezemben. Már tudom, miért érdekelt engem az a lány a Földről. Nyugodtan hagyhatom a gondolataimat elkalandozni, mert azt hiszem, időm most rengeteg. írjak neki egy levelet? Érdekes, működik innen az Internet? Nem valószínű. De ez árnyéklétsík, és ha Shadow nem akart vesződni azzal, hogy bármiféle készleteket halmoz fel számomra az itt tartózkodásom idejére, démoni hatalommal rendelkezem a létsíkhoz képest. Talán a medaliont is a fájdalom manifesztálta, öntudatlanul. Persze. Tye Semah haja nem lehet benne, az ő energiaszintje nem alacsonyabb az enyémnél. De a lányé éppenséggel... Na nem a földié... árnyékhaj... Hát akkor jó. Hogy megértsem a többit, és valami tervet kovácsoljak, úgy is jobb lesz aludnom egyet, ilyen összezavart fejjel jobb, ha nem kezdek semmi komolyba. A lánynak, azt hiszem, valamikor azt ígértem, hogy egyszer elmondom, mit látok az álarca mögött. Időm, mint a tenger, kezdjük azzal. írjunk... majd csak jó lesz valamire... legalább kissé eltereli a figyelmemet. Rám férne... „Amikor törli a szemüvegét, nem figyel az arckifejezésére. Ugyanaz a szomorúság látszik rajta, mint most Tye Semah szemében. Van valami köze hozzá? A Máguslány is manifesztálódhat bárhol, tehát akár lehetne is. De még ha így is lenne, ott nem az entitás dominál, csak nyomokban van jelen. Ha egyáltalán. Mindenesetre Tye az, akire emlékeztetett, ezért a különleges figyelem Solo részéről. A környezet tele van szebbnél

26 9

szebb nőkkel, némelyekkel le is fekszik, de csak ő érdekes neki igazán. Ezért hívatta meg az alteregóval vacsorára, és ezért akart ő ott lenni helyette. Egyáltalán nem viselkedett irracionálisán. El akarta egy kicsit varázsolni, akár mágiával, akár megkockáztatva a vámpírpillantást. Ha ugyanez az érintés létrejön ott, azt nem tévesztené el. Legvalószínűbb persze, hogy csak tévedés, a kívánalom összekeverése a realitással - volt már rá példa, nem is egy. De ha mégsem - a következmények beláthatatlanok. Persze Solot soha nem a következmények érdeklik. Ami borzasztóan zavaró, mintha a lány is keresne valamit, és nem találná. Pótcselekvések, tettetett vidámság és vagányság, hogy ne lógjon ki a sorból. Nagyon okos, de ezt is az álarc mögé rejti. Olyan jó egyformának lenni mindenkivel? És az egészet elkeni ezzel a zabolátlan impulzivitással. Azt nagyon élethűen játssza, akár valódi is lehet. Bennem is van még valami emberi, még ha nem is sok. És közben mintha valami mást szeretne... Mit?" Na hagyjuk abba, ehhez sem vagyok elég összeszedett. De a medalion ezentúl a talizmánom lesz, ha az övé, ha nem. Shadow nem hagyott semmiféle utasítást a gépen, tehát csak álmokon keresztül akar üzenni. Ez a biztos. Álom az álomban, a Semmi legszélén. Ezt ugyan nem hallgatja le senki. Tudni fogok vajon aludni ezek után? Valami zenét kéne hallgatni... ez itt jó lesz...

27 0

Negyvenkettő ..illatos pipadohány... kinyitom a szemem... a hangszórókból már nem szólnak Rainbow balladái... a képernyőn vérvörös naplemente... Nem ez volt legutóbb. Ilyet az alteregóm szokott beállítani, ha éppen esik a tőzsde, és kemény nyerésben van... győzelem a vérzivatar közepette... A karosszék az ágy felé fordítva. Aki benne ül, abszolút nem az, akit vártam. Tony arca alig látszik a háttér vöröses fényében. Csettint egyet az ujjával. Az asztalon megjelenik egy hamutartó. Sötét mithril? Biztosan az, álomban bármi lehetséges. Leteszi a pipát. -Nem alszol. Megrázom a fejem. -Akkor te nem lehetsz itt. Halk nevetés, valahogy keserű felhanggal... -De itt lehetek. Én alszom. Az Aranykör tagjai képesek irányítani az álmaikat. Csak azt nem tudom, hogyan hozzalak ki innen. -Shadow nem mondta el? Vagy nem is ő tervezte a menekülő útvonalakat? -De igen. Csakhogy eltűnt ő is, és nem válaszol a hívásokra. Ha Veewyle-ék megtalálták, a lelke minden bizonnyal már gyarapítja a nekromanta gyűjteményét. -Azt mondta, semmi nyomot nem fog találni Wyelnél. Megdörzsöli az állát. -Valószínűleg így is van. De a nekromanta okosabb annál. Szerintem eleve tudta, hogy hiába megy oda. Mi következik ebből? Nem túl nehéz talány. -Hogy a keresőcsapatai más utakon is elindultak. És valahol sikerrel járhattak. Remek perspektíva. Shadow vagy halott, vagy élőholt, és ha meg is jelenik itt, a szemein keresztül Veewyle fog nézni rám maró gúnnyal. Az okkultista hátradől, és a szokásos módon keresztbe teszi az egyik lábát. -Azért nem feltétlenül. Shadowt sem kell lebecsülni. A neve nem véletlen. Az Árnyékvilágot ő ismeri a legjobban az általam valaha látott Álmodók közül. Ha még időben átment a negyvenkettes

27 1

határon, őt megtalálni nagyjából olyan könnyű, mint egy tűt a szénakazalban. Vagy inkább, mint egy porszemet a világűrben. Vagy mint téged. Én csak azért tudok itt lenni, mert rendelkezem a pontos koordinátáiddal. Negyvenkettő... ezt a számot már hallottam. Válasz egy kérdésre. Ha valaki rájön, mi volt a kérdés, megérti a Világegyetem felépítését. Az aranykörösek rájöttek? -Mi az a negyvenkettes határ? Nem remélek választ, de mégis megkapom. -Az a határ, ami elválasztja az önmagában életképes létsíkvilágot az árnyékvilágtól. Ismered azt a bizonyos kvantumfizikus elméletet? -Azt, amely szerint minden egyes pillanatban végtelen számú párhuzamos világ születik, amelyekhez különböző valószínűségek társulnak? -Igen. Mi Álmodók örök időktől fogva tudjuk ezt, csak a párhuzamos világokat létsíkoknak nevezzük, és a valószínűségeket energiaszinteknek. Persze a mi tudásunk mélyebb, mert örökkévaló. Pár pillanatra elhallgat. Nekem nagyon nem tűnik vidámnak. Azt hiszem, pontosan tudom az okát. Hasonló kínokat élhetett át nemrég, mint én, hasonló okból. Csak ott ő maga döntött így. Folytatja: -Szóval, mint te is tudod, az Univerzum leegyszerűsített képlete végtelen a végtelen hatványon. Csakhogy ezt a képletet végtelen számú struktúrában lehet felírni. Melyik az igazi? Az Aranykör örök idők óta kutatja ezt a témát. A helyes képletet már tudják, de fogalmuk nincs, miért pont ez a képlet működik. A végtelen logikája elég sajátos. Egy részt hasíthatsz ki belőle, amely szintén végtelen, ha az egyest elkezded osztani egy véges számmal, és ezt a végtelenségig folytatod, de minden olyan osztásnál tartasz egy kis szünetet, amely szintén ugyanazzal a számmal megegyező sorszámú. Szerinted mi ez a szám? -Negyvenkettő. -Igen. És ez volt a kérdés. De mivel a tudás kútja végtelen, hiába találtunk rá a kérdésre, csak annyit értünk el, hogy újabb kérdéseket vetett fel. -Negyvenkettőt. -Biztosan. De még nem ismerjük az összest. Talán ismét csak a válaszokat, és nem tudjuk, mire válaszok. És ha megtaláljuk azokat is, mindegyik megfejtett rejtvény újabb negyvenkettőt

27 2

fog eredményezni. így valósul meg az, hogy minél többet tudunk, annál jobban érzékeljük a végtelen tudatlanságunkat. Ami viszont tény: minden osztódáskor csak negyvenkét önfenntartó létsík jön létre. Ami azokon túl van, az az Árnyékvilág. Itt a létsíkok száma megszámlálhatatlan, de energiaszintjük folyamatosan csökken, amíg le nem szivárognak a Semmibe. Ezért az Árnyékvilágban csak akkor találsz meg bármit, ha tudod, hogy pontosan hol keresd. Felülök törökülésbe. -Na várj csak! Tehát ha itt maradok még egy picit... Kinézek az ablakon. A Semmi Városának kontúrjai élesebbek, mint a legutóbb. -Igen. Elnyel a Semmi. Morbid humorral hozzáteszi: -De ne aggódj. Solo nem pusztítható el, és nem is zárható ide. Csak ez a manifesztációja szűnik meg majd létezni, tudati értelemben legalábbis. Ha ez téged megnyugtat. Egyáltalán nem nyugtat meg. -Eddig is így törölték a memóriámat? Hogy ne emlékezzek Tye Semahra, és ismert cél hiányában élő fegyverként működjek? Bárkinek a kezében, aki bármivel motiválni tud? Miért nem hozol ki innen? Ismét az a keserű tekintet: -Én csak egy álomkép vagyok itt. Nem a tiéd, a sajátom, de ez mindegy. Nem tudom visszaállítani az energiaszintedet Shadow ellenszere nélkül. Shadowról pedig nem tudunk semmit. És amint felébredek ott, - valami határozatlan irányban mutat hátra és felfelé, - ugyanúgy el fogok tűnni innen, mint az imént az a lány. -Láttad?! -Igen. Sajnálom. Kényelmesebb pózba helyezkedem. -Ez nem is olyan rossz hír. Akkor Tye Semah nem az Árnyékvilág lakója. És most már azt is értem, honnan tudom... Biztosan tudom? Megkérdezem. -Tony, te valóban elküldted ma Kate-t? Fájdalom suhan végig az arcán, és vonásai kezdenek elmosódni. Felébresztettem. Hogy én mekkora marha vagyok... Még egy nyögést hallok, és ismét egyedül vagyok a szobában. Felállók, talpam alatt hűvös a padló. Ismét kinézek az ablakon. A romok nemhogy élesebbek, de még mintha közelebb is jöttek volna...

27 3

... nincs menekvés...

27 4

A rejtett üzenet Harc nélkül soha... Megpróbálok összeszedni minden olyan emlékfoszlányt, ami a Semmi Városáról szóló legendákkal kapcsolatos. Visszaülök a PC-hez. „A Semmi Városa. Valójában nem szürke. Tele van színekkel, lényekkel, és akad benne egy-két harcos is - a Semmi Harcosai. Egy külön kultusz, amely arra esküdött fel, hogy kipusztít az Univerzumból minden mágiát. Elméletileg minden kultusznak vannak papjai, de soha senki nem hallott semmit a Semmi Papságáról. Vannak olyan létsíkok, ahol minden bizonnyal komoly sikereket értek el a Harcosok. Például a Földi létsíkok egy része teljesen technokratává vált. Holott az a szellemiség teljes pusztulása..." Valami nyomja a pizsamám egyik zsebét - mi ez? Ja, persze, a medalion. Kiteszem a PC asztalra. írnék tovább, de valami... ránézek a medálra, amelyet múló romantikus kedvemben kineveztem talizmánná... ezerféle módon kerülhetett ide, és nincs is benne senkinek a haja... A talizmán halványkékes fénnyel ragyog. Alig észrevehető, de a vámpírszemek... Újra kézbe veszem. A ragyogás visszfénye egy pillanatra mintha betűket rajzolna a PC képernyőjére... „sh"... majd megszűnik. Na ki szokott így üzenni? Elkezdek kacagni... Shadow túljárt mindenkinek az eszén. Jönni fog értem. Tiszta szerencse. Ugyanis a Semmi Városában nem hat a mágia. Illetve egyfajta igen - ha bármiféle érzés van bennem, nem látok semmit, csak szürke romokat. A Semmi Harcosainak ezzel szemben nincsenek semmilyen érzelmeik. Tehát ha kilépek az ajtón, fegyvertelenné válok. De ki se kell lépnem. Amikor a Semmi beszippant, az ajtó egyszer úgy fog kinyílni, hogy nem veszem észre. Látni fogom, de nem tulajdonítok neki jelentőséget. Mint annak sem, hogy az egyik Harcos ráérősen odasétál hozzám, és egy egyszerű acéltőrrel átvágja a torkomat. És annak sem, hogy térdre esek, ahogy az élet elhagyja a testemet, miközben az a fakó fémdarab, ami egykor a Vámpírkard nevét viselte, a földre hull. Talán még azt is látni fogom, ahogy a Harcos felszedi ezt a fegyvert, hogy elvigye a Főtemplomba, és ráhajítsa az összegyűjtött mágikus tárgy kupacra, amely itt csak ócskaságok gyűjteménye.

27 5

Csakhogy nem fog beszippantani. Örülnöm kellene, de a kacagás szarkasztikussá sikeredik. Ha a „talizmánt" Shadow csempészte ide, Tye nem is járt itt, és az egész csak a beteg képzeletem játéka. Várjunk csak. Ez nem lehet. Tony is látta a lányt. Persze a talizmánhoz semmi köze. De ez akkor is már egy fokkal jobb. Shadow ragyogóan kihasználta az alkalmat, de a Máguslány létezik. Ezt a fémkorongot pedig nyugodtan eldobhatom. Ha az árnyékvilág szakértő nem akarta felhívni a mágusok, vagy éppen a Semmi Harcosainak figyelmét, technokrata megoldást alkalmazott. Ez egy holokivetítő, nagyon gyenge energiatöltettel, vagy ami még valószínűbb, teljesen anélkül. A gép elektromágneses kisugárzását használta. így logikus. Csak akkor aktiválódik, amikor a képernyő közelében vagyok, és az energiaforrás felé vetít, mert több mint valószínű, hogy éppen arra nézek. Nem tartom magam rossz szervezőnek, de ehhez képest a szintem leginkább amatőr- pancsernek minősíthető. Ha kinézek az ablakon, azt hiszem, már nem lesz időm újra lefeküdni aludni. Van itt más ruhám is? Hülye kérdés. Ha démoni hatalmam van az árnyéklétsíkon, csak kívánnom kell. Na így mindjárt más. Indulásra kész vagyok, várom az idegenvezetőt. Vajon hová visz tovább? És mivel üssem el a maradék időt? Azt hiszem, elkezdtem valamit írni a földi „titkos szerelmemről", de annyira zaklatott voltam, hogy nem fejeztem be. Hívjuk csak be a file-t. „... És közben mintha valami mást szeretne... Mit?" Igen, itt hagytam félbe. Akkor folytassuk, amíg lehet: „Egyetlen dolog aggaszt vele kapcsolatban. Mintha fogékony lenne a Félelem-Istennő hívására. Na nem az ijesztő alakjára, hanem a csábítóra. A Hatalomra. Pedig ez az istennő kívánta tőlem, hogy valahogy büntessem meg, egy olyan pimaszságért, amelynek nem volt tudatában. Megkorbácsoltatná a saját hívét azért, hogy nála nagyságrendekkel erősebb követőt szerezzen magának. Persze, vannak olyan istenségek, amelyek lépten nyomon ezt teszik, vagy ennél még sokkal cinikusabbak. Adonai egyenesen kínhalálba küldte híveinek ezreit, azért, hogy helyettük milliókat szerezzen. Ez is egyfajta vérmágia, csak ipari méretekben. Ha az Istennő elcsábítja, egyrészt kiűzi belőle Tye-t, vagyis nem marad benne semmi szeretnivaló. És ami még rosszabb, ő neki nem papnőnek kell, ahhoz túl gyenge és sebezhető. Kínozható

27 6

áldozatként. És még rám gyanakodott, hogy ha kölcsönadná nekem a lelkét, megtépáznám. Ugyan miért tenném? A legtöbb, amit érte tehetnék, hogy megtanítom ellenállni az Istennő hívásának. Persze, ehhez nekem kellene ott lennem, nem az alteregónak. Természetesen az is lehet, hogy semmi köze a Máguslányhoz. Csak emlékeztet rá, és amit érte tennék, irracionálisnak ugyan nem nevezhető, de valójában ez is pótcselekvés. Rosszat cselekednék vele? Solot ez nem érdekelné, a vámpírt sem. Csak az embert. Vajon az emberi részem gyereknek tekinti őt, vagy mégis nőnek? Vagy mindkettőnek? Lolita-szindróma? Az inkább a másik lány esetében lenne helyénvaló, de benne semmi sincs Tyeból. Ezért nőként egyáltalán nem érdekli egyik énemet sem." Mindegy. Más most nem jut erről eszembe. Miért nem hallgatok ismét zenét?..

27 7

Felejtés Itala Enigma három. Igen. Hogy megfelelő legyen a hangulat. Ugyanis nem elég, ha csak itt ülök, és várok a „felmentő hadseregre", amely majd egy csapásra megold minden gondot. Magától soha semmi nem oldódik meg, kiment a fejemből? Mert mikor hagyhatta itt a medaliont Shadow? Csak akkor, amikor idehozott. Ezek szerint nem üzenetnek szánta, hanem egyfajta biztatásnak, amelyet valószínűleg nem azonnal találok meg, hanem csak amikor leszek már olyan nyugtalan, hogy elkezdek matatni a kacatokban. És úgy értelmezem, hogy majd jön, ahogy ígérte. De hogy mi történt vele közben, azt biztosan nem tudhatom. Lehet, hogy mégis Veewyle jelenik meg helyette. Vagy éppenséggel senki. És így is az egész logika sántít valahol. Nem lehet, hogy egyszerűen csapdáról van szó? Teljes tétlenségben várakozom, amíg a Semmi szépen kiiktat engem a létezésből. A mágikus töltésem éppen elegendő ahhoz, hogy likvidálandó ellenségnek tekintsen. Holott a Semmi Városából egészen biztosan kijuthatok a magam erejéből is. Mi kell ehhez? Először is, tiszta agy. Elveszíthetem a háborúban bármimet, csak a fejemet ne veszítsem el soha. Ami pedig máris megtörtént, mert csupa olyan dologgal foglalkoztam eddig, amelyeknek a megoldásához semmi közöm, miközben a szürke falak jönnek egyre közelebb. Jó, Tye megjelenése nagyon felkavart, de ha hagyom magam kizökkenteni a Solora jellemző közönyös állapotból, éppen Tye-t nem látom már soha. Rossz kifogás. Ránézek a lemerült medálra. Még hogy talizmán! Szemfényvesztés. A Fény néha álnokabb a Sötétségnél. Na lássuk. Amíg nem vagyok a Városban, egy kicsit még játszhatok a gondolatokkal. Tartozom valamivel a „titkos szerelmemnek"? Nem hiszem. A Félelem-Istennő rá is vadászik, az tény. De ha a szolgálója akar lenni, miért ne hagynám a kívánalmait beteljesülni? Aki nem segít saját magán, azon más se tud. Egyébként pedig pont Solo jelenléte jelenti rá a legnagyobb veszélyt. Nem Solo maga, hanem az, hogy az Istennő eszközként használhatja fel a levadászására. De ha nem lesz ott a célpont, számára érdektelenné válik. Mint Solo részére is az. Mert a „titkos szerelmem" csak Tye miatt lett nekem izgalmas. Ez

27 8

viszont téves elképzelés, nincs benne Tyeból semmi, a Máguslány senkivel nem viselkedne így. Tehát ő is csak egy halandó, legfeljebb érezhetően jobb képességekkel az átlagnál. Ezeket feltehetőleg úgy is el fogja kótyavetyélni, de ez nem egyéni jellegzetesség, hanem a halandókra általában jellemző vonás. Van ehhez bármi közöm? Az alteregó - aki most már tényleg csak az lesz - bizonyára figyelmeztette már valamilyen módon, hogy ne becsülje túl a lehetőségeit. Ha nem veszi komolyan ezt a figyelmeztetést sem - olyan nevetségesen büszke arra, hogy mit vesz komolyan, és mit nem, holott hibát hibára halmoz közben felőlem azt csinál, amit akar. A legvalószínűbb végkimenetel, hogy nem történik vele semmi különös. Szépen férjhez megy majd egy tök átlagos és rendes polgárhoz, szép és okos gyerekeket szül neki, és többé-kevésbé példás családi életet él le a Földön, gyönyörű kéknek látva az eget, hiszen kívánságai úgyahogy teljesülnek. Legalábbis a hagyományosak, mást meg úgysem ismer. Az Istennő nem ad neki semmiféle hatalmat, de talán emiatt nem lesznek elvonási tünetei. Vagy nem olyan súlyosak, hogy komoly problémát okozzanak bárkinek, és az is elmúlhat idővel. Velem ellentétben neki nem adatott meg az öröklét. És az sincs kizárva, hogy tökéletes felesége lesz valakinek. Még boldog is lehet. Legyen az, miért is ne? Ami engem illet, amennyire ki akartam ismerni, már kiismertem. Többre nem vagyok kíváncsi igazán. Részemről eleve csak játék volt, nem gonosz, csak kissé céltalan. Ez pedig itt csupán egy élettelen fémdarab. Vagy nem? A talizmán felrepül a levegőbe, ahol teljes lendületből eltalálja a Vámpírkard. A medalion nem kettéhasad, hanem sivító hanggal elenyészik. Élőlény volt, és bárki hagyta is itt, nem barátságból tette. Gyanúm beigazolódik. Higgyem csak azt, hogy nincs semmi tennivalóm, mint megvárni Shadowt. Na meg, amikor a Város idekúszik, találjon engem romantikus hangulatban, hogy ne tudjak védekezni. Higgyem azt, hogy a Máguslány egyik megtestesülése ott van a közelemben egy másik létsíkon, bármilyen halovány is legyen önmagához képest. Ez így nem lesz jó. Változtassunk a díszleteken. Fekete ruhát! Nem a győzelem, hanem maga a harc a fontos. A kard tűnjön el, azzal odakint nem megyek semmire. De tudok ölni puszta kézzel is. Ne legyenek kötődéseim... a kötődés megbénít. Tehát

27 9

számoljunk le minden vélt és valós érzelmi kapcsolattal. Nagyon fontos, hogy úgy lássam a Várost, amilyen valójában. Mert villámgyorsan meg kell szereznem valamit, ami itt megvéd. Egykét Harcossal elbánok így is, de ennél többen is lehetnek, más ínyencségekről nem is beszélve, amelyek szintén utamba akadhatnak. Még azt sem tudom, milyen messzire kell futnom. A kötődések felszámolása egyszerű lesz, mert csak kettő van, a fiatalabbik földi lány eddig is hidegen hagyott. Nem fog zavarni, hogy emlékszem a létezésére. Az említettek közül is az egyik inkább csak illúzió, tehát kezdjük a likvidálást azzal. A másik ismét rohadtul fog fájni, de ez nem tart sokáig, ha nem lelkizek feleslegesen. Solo valószínűleg már nem jár a Földön soha, abban a megtestesülésében legalábbis, és abban az időben. Nem túl célszerű ott sertepertélnie. Közvetetten ketten is óvtak már ettől, más-más formában. Persze Solo önfejű, de azért nem muszáj madárnak lennie. Kicsit sok csapdát kellene ott folyton kikerülni. A legutóbbi is tiszta egérfogó volt, ahol annak a bizonyos lánynak jutott a csali megtisztelő szerepe. Csakhogy nem vagyok egér, ha ez eddig nem tűnt volna fel az Istennőnek. Egészen más a totemállatom. Üresen kattant. De mindig nem lehet ilyen szerencsém. Az ember fizikailag is messzire kerülhet onnan, ahogy a Mester mondta. Döntésére nézve a lány nem fog bírni semmilyen jelentőséggel, mert mint már tudom, mégsem őt érdekelte, ahogy eredetileg feltételeztem. Bizonyára lelombozó érzés lesz a lánynak egy kicsit, de főleg csak a megbántott önbecsülése miatt. Nem tudok ezen segíteni, és nem is tekintem a feladatomnak. Miért hiszi minden nő, hogy ha egy férfi beszélgetni szeretne vele, annak csak egy oka lehet? Tony találós kérdésének esete. A vámpírt sem érdekli - mint ahogy eddig sem - tehát megússza az egészet annyival, hogy búcsúzóul megkapja a figyelmeztetést, utolsó szívességként, grátisz. Nem kell se szobrot emelnie nekem semmiért, sem a lelkére nem tartok igényt, mert számomra értéktelen. Lehet, hogy furcsállni fogja eleinte, hogy már nem irányul rá figyelem, de nem hiszem, hogy mély sebet ejtene rajta. Nem ez lesz a legfőbb gondja az életben. A hozzám hasonló entitásokkal persze nem ártana vigyáznia a jövőben, bár úgysem fog. Köztük van olyan, aki - mint Solo is leereszkedő jóindulattal kezeli a halandókat, de távolról sem

28 0

mindegyik vallja ezt a nézetet. És mivel nincs benne jelen Tye, nekem tőle még csak köszönet sem kell. Sem a figyelmeztetésért, sem bármi másért, ami jót esetleg tettem - ha tettem ilyet - mert számomra az is értéktelen, mint a halandók köszönete általában. Persze tőle inkább kritikát kaphatnék, de az meg érdektelen, ugyanazon ok miatt. Solonak nincs semmiféle kötelezettsége felé, és ez sem személyes - senkinek eleve nem lehet lekötelezve semmivel. Lehet, hogy ezt a lány máshogy látja, de szíve joga. Hát jó, akkor meg is van a megoldás. Ugye démoni erőm van a létsíkhoz képest? Használjuk, amíg lehet. A földi kötődés ezek szerint illúzió, de azért a biztonság kedvéért tüntessük el minden látszatát és maradványát is. Ha valóban nem jelentett nekem semmit, úgysem fogom teljesen elfelejteni. Később eszembe jut. Tipikus Solo megoldás - végletes, mint mindig. Kinyújtom a kezem. Benne egy sötét mithril kupa materializálódik, ködként gomolygó folyadékkal tele. A Felejtés Itala. Hát sok szerencsét, „titkos szerelmem", és ég veled. Valószínűleg soha többé nem hallod ezt a megszólítást még viccből sem, mert elfelejti az alteregó is. Eggyel kevesebb dolog, ami esetleg idegesít. Első korty... Hogy is hívtak téged?.. Nem, nem így, az egy regény címe. Még egy korty - melyik létsíkon találkoztunk?.. Kire is gondolok? Franc tudja már... És még egy... Mit is akartam elfelejteni?.. ...A kezemben valamiért a Felejtés Italával teli kupa... Csak egyetlenegy okból hívhattam létre. Egyvalakit kell elfelednem, semmi más fontos nem jut eszembe... könnyű lenne, ha nem a Máguslányról lenne szó. Gyomromban görcs. Mintha nem is a Felejtés Itala lenne a kupában, hanem valamiféle kínméreg. Pedig épp hogy fájdalomcsillapító, bizonyos értelemben. .. Bocsáss meg, Tye Semah... Azért teszem, hogy találkozzunk újra. Nem azért, hogy örökre kitöröljelek az emlékezetemből. Szeretlek, csak téged szerettelek mindig, és mindig csak téged foglak szeretni. De ezzel a szerelemmel a szívemben olyan feltűnő lennék itt, mint egy égő fáklya a koromsötét éjben, tehát soha nem találnék el élve ahhoz a bizonyos oltárhoz, ahová márpedig bármi áron el kell jutnom, és most azonnal. Hogy újra rád találhassak egyszer... vagy te találhass rám... Az a legszörnyűbb, hogy rá kellene jönnöm, hogyan törjem meg az átkot, amely elválaszt minket, de nem fogok rá emlékezni, hogy bármit meg

28 1

kell törnöm... csak ha újra látlak... És most is csak azért láttalak, mert kénytelen vagyok ezt itt... és ezért nem tudtál te sem beszélni hozzám. Egyetlenegy reményem van. Még gyorsan bepötyögök a PC-re pár szót: „Tony, emlékeztess!!!" Crawford nem hülye, tudni fogja. Viszont nem hagyhatok semmilyen nyomot saját magamnak, ami később elvezet hozzá, még a Máguslány nevét sem írhatom le. Megtalálhatják mások... Most a legjobb, ha ezt egy hajtásra kiiszom, különben már késő lehet. Tényleg csak ez az egy kötődésem volt? Akárhogy erőlködöm, nem ugrik be más. Eljut a profhoz ez a „palackba rejtett üzenet" egyáltalán? Persze amúgy sem tudom, hol keressem a Máguslányt. Most is ő talált meg, és nem fordítva. .. Viszont ha nem akarok zombivá válni, még előtte tudatosan meg kell határoznom a konkrét rövidtávú célomat, és azt pontosan meg is jegyeznem. Érzelemmentes célkitűzés lehet csak, így nem fog törlődni. És csak olyan, ami biztosan kivezet a városból a megfelelő helyre. Tudom, hogy mi lesz az... csak azt nem, hogy teljesíthető-e fizikailag... Hát akkor rajta. Nincs végső igazság, csak örökös kaland...

28 2

Semmi Kardja PC-t bekapcsolva hagyni. Ködbe vesző fekete kupola. Nincs túl messze. Nem gondolkozni, véletlen-e. Futás! Ugatás. Ez rosszabb, mint a Harcosok, de még nem szagoltak ki. Befordulok a sarkon. Célegyenes - aha, a Templom előtt két őr. Túl közel a bejárathoz. Bocs, haverok, rossz helyen rossz időben. Még mielőtt feleszmélne, az egyik kap egy döfésszerű ütést, pontosan ahogy tanítottak, a bal szemére, madárcsőrré összeszorított ujjhegyekkel. Ezt az életpontot értem el a leggyorsabban. Ez kevés lesz, és itt nincs különleges sebességem, csak az orgyilkos ismeretek. A másik Harcos lendíti a csatabárdját. Úgy térek ki, ahogy a Grammaton-papok, tehát mégis kiképeztek erre is. Nem a természetesnek látszó irányba, miközben a csatabárd íve ösztönösen éppen arra lendül, ahol nekem most állnom kellene. Vagyis pont mögé kerülök. Egy taszítás a nyelén, és erőből beleáll a másik őr mellébe. A teste még nem ér földet, amikor kirántom az övéből a tőrt. Döfés, hátrafelé fordulásból, pont a másik őr nyakszirtjébe, a sisak és a páncél közötti résbe. Két lábon sétáló halál! Legalább négy harci kutya lohol felém, de késő, már bent vagyok a templomban. Oltár! Hol van? Igen, ez lesz az. Itt nincs senki, talán éppen nem jött újabb zsákmány. Felrohanok az emelvényre. Fogalmam nincs, miért csinálom, de Solo viselkedhet irracionálisan. Akár ennyire is. Egy kard, dísztelen fekete hüvelyben. Kinyúlok érte, és kirántom. Mintha egy ütés érne, le is dönt a lábamról. Csörgés a földön. Kiejtettem? Nem, érzem a kezemben. A Vámpírkard hever a lábam előtt, én meg alig kapok levegőt a sokktól. De ezt nem engedhetem meg magamnak. Féltérdre. Szemeket fel. Minden sarokból további őrök. Nincs jelentősége. Csak egyvalamit kell még megtennem. Cél nélkül... A Semmi templomai is össze vannak kötve térkapukkal, a Karddal muszáj átengedniük. Feltápászkodom, és a kupola felé emelem az éjnél feketébb kivont pengét. A Harcosok megállnak. Lenézek. Ezt nem hagyhatom itt. Gyors mozdulattal felkapom a Vámpírkardot is. Ájulás szélén vagyok... - Megölni!!! - hallom a visszhangzó parancsot, ahogy a

28 3

Harcosok felém lendülnek. De már nem is vagyok itt... egy másik templom... Holt Folyó... minden mindegy... Majdnem leejtem a fekete pengét, ahelyett, hogy visszadugnám a hüvelyébe. Pedig ezt is végig kell csinálnom... Ki a templomból. Ezt itt nem őrzik. Ahogy félig kúszva kijutok, világosodik valamelyest az agyam. Ezt a templomot rendszerint azért nem vigyázzák, mert a Sötét Birodalomban majdnem minden követőjét kiirtották a Semminek. Ide csak nagyon bátrak mernének utánam jönni, ebben a világban iszonyúan erős a mágia. Bár lesznek ilyenek - a Vámpírkard túl értékes a szemükben, hogy veszni hagyják. A Félelem nem uralja a környéket - a Holt Folyó önmagában is közönyt áraszt. De hát közönyös is vagyok. A fejem teljesen hideg. Nem értem, miért teszem azt, amit, csak tudom, hogy oka van. Tehát. Köpenyt le. A Semmi Kardját belecsavarni, és biztosan megmarkolni, de szigorúan csak a szöveten keresztül. Kezemet a Vámpírkard markolatára. A szédülés elmúlik, ahogy ismét belém költözik a vámpírlény. És azonnal létsíkot váltani... Fülemben dallam, azt hiszem, a Földről származik ez is... they not gonna get us... de az én esetemben csak engem nem kapnak el - egyedül vagyok, mint mindig. ...örvény... feladat teljesítve... Solo nyert... mint mindig... majdnem. ..

28 4

Űrbázis A rejtekfal felnyitva. Ahol Buchanan búvóhelye volt, most belecsöppenek egy lövöldözés kellős közepébe. A vuki éppen egy félelmetes kinézetű forgócsöves lézerből ereszt meg egy hosszú sorozatot kifelé. Buchanan egymás után változtatja dezintegrátorával csillámporrá azokat a rohamosztagosakat, amelyek mégis áttörnek a zárótűzen. Mindenhol lézerfény lövedékek cikáznak. Azonnal látom, hogy itt nem nagyon fogok labdába rúgni, túl nagy a tűzerő. A pilóta káromkodik egyet, és eldobja az üres fegyverét. Ugyanebben a pillanatban Khachallát eltalálja három fénycsóva is. Ez bizony rosszabb, mint a tőlem korábban kapott fejbevágás. Azonnal hátravágódik, mint egy füstölgő rongybaba. De rólam nem tudnak. Ha így kell meghalnom, hát így. Eldobom a számomra használhatatlan Semmi Kardját, miközben a kezemben megjelenik a sajátom. Ezek mindjárt bejönnek. Buchanan valószínűleg élve kell. Kezében egy kis teljesítményű lézerpisztoly, talán még egy molekuláris tőr lehet nála, aztán annyi. A keze ennek ellenére nem remeg, és mintha hűvös nyugalom öntené el. Hányan lehetnek odakint? Csak ne rám lőjön tévedésből. Eltalálni nem fog, de azok igen. Mindkettőnket. Őt csak a kezén, hogy kiejtse a fegyverét, de engem szitává lőnek. Túl messze áll tőlem, hogy átrántsam magammal más létsíkra. És a rohamosztagosok fegyverei túl durvák, hogy akár egy vámpír is túlélhesse. Jó, a játéknak vége, mert nem Solohoz méltó otthagyni őt egyedül. Akkor hát... mint azon a másik létsíkon... nem győzni jöttem, hanem pusztítani. Izmaim acélrúgók, a kardom vérre szomjazik. Kezdhetjük. De nincs mit elkezdeni, mert a kinti folyosón valami üstökösszerű pörgő fény száguld végig, szecskává aprítva mindent, ami az útjába akad. Nyomában futólépések ugyanabból az irányból, szinte hallhatatlanul csendesek. Az ász nem is hall semmit - persze, ő csak egy ember. De én igen. Azt hiszem, megszólalhatok. - Wolf vagyok, ne lőj! Buchanan keze felém rándul. Nem ugrom el. Látom a szemét, de nem adok ki parancsot. Ez orosz rulett, de megéri. Jót tesz a sztár

28 5

önérzetének, ha azt hiszi, hogy lelőhetett volna - már másodszor - de józan esze megakadályozta ebben. Az esze, és nem a vámpírnézés. Nem lő, azonnal felismeri a helyzetet. Nem is olyan rosszak a reflexei. A pisztoly az ajtó felé lendül. Shadow, aki éppen a tűzvonalába kerülne, nem hazárdírózik. Páncélruhájából plasztacél húr csap ki, és kirántja a pisztolyt a pilóta kezéből. Igen, vele akartam találkozni. Reménykedtem, hogy megjelenik itt, bár nem ilyen körülmények között. Gyorsan és határozottan oszt parancsokat, akár egy űrgárdista tiszt, miközben visszadobja a pisztolyt a pilótának. -B terv életbe lép! Azonnal! Felém fordul: -Te csak kövess! Parancsolni nem lehet egyikünknek sem, de most nem vitatkozunk, mert úgy tűnik, egyedül Shadowwarrior látja át a szituációt. Futólépésben elindul a forróságot árasztó folyosón, hihetetlen sebességgel. A kiberdrótozás, persze. Nekem nem gond követni, de a pilóta le fog maradni. A, dehogy marad le, sugárhajtású minirobogót kerített valahonnan. Még mielőtt elindultam volna, valami tudatalatti késztetéstől vezérelve felkaptam a csomaggá bugyolált Semmi Kardját is, és most bal kézben vonszolom magammal. -Mi van, poggyászt is hoztál, wazze? Shadow jobb kezében valami rakétavető-féleség. Valahol már láttam ilyet, de nem ezen a létsíkon. Belő vele egy keresztfolyosón, halványodó pörgő vöröses visszfény a szemközti falon. Kaszáló rakéta, jut eszembe. Négy forgó lézerpenge, és egy vezérlő mikrochip, amely pontosan követi a folyosó kanyarulatait, és a pengék hosszát is úgy állítja be, hogy éppen elérjék a széleit, ahol lehet. Labirintusharchoz fejlesztették ki, nyílt téren meghülyül. Ugyanúgy nem innen való, mint ahogy Buchanan vadászgépe sem. -Lerövidítjük az utat! Hátulról lézerlövedékek, de nem a rohamosztagosoké Buchanan lövi ki a kamerákat felettünk egymás után, sebészi pontossággal. Shadow egyenesen beleszalad a szemközti falba, a pilóta utána. Jobb híján követem őket.

28 6

B terv A fal természetesen egy másik rejtekajtó, de ez nem hologram, hanem nagyon vékony fém, amely átszakad egy erősebb lökéstől. Mögötte semmi, csak egy szoba. Ha ennyi volt a terv, nem értem. A rohamosztagosok pillanatokon belül idetalálnak, de a kaszáló rakéta bevetése felkelthette akár a Sithek figyelmét is. Ha csak egyetlen képzettebb lovagjuk van a bázison, önmagában is elbánhat mind a hármunkkal. -Tedd már le a pakkodat valahová! - ordítja Shadow. Ismét ledobom a Semmi Kardját. - Pár percre van szükségem, hogy aktiváljam a teleportot. Addig fogd ezt. Odadobja a rakétavetőt. -Még kettő van benne. Ha látsz bárkit közeledni, lőj egyet valahová a folyosó közepére. Magyarázatot várok majd tőle sok mindenre, de ennek nincs itt az ideje. Megnyom egy láthatatlan gombot a falon, mire abból kifordul egy számítógéppanel, amelyen elkezd lázasan kódsorozatokat beütni, néha szitkozódva, amikor mellécsap. Én közben kémlelem a „külvilágot". Egyelőre semmi életjel, de ez csak átmeneti állapot, mert távolról dühös kiabálást hallok és vezényszavakat. A folyosó itt egyenes, gondolom ennek a helynek a megválasztása sem véletlen, jó messzire ellátok. Az oldalfolyosókról egymás után rajzanak ki az újabb katonák, és szaladnak felénk. Még túl messze vannak a hatékony sortűzhöz, de már csak másodpercek kérdése. -Nem akarlak idegesíteni benneteket, de kicsit sok a vendégetek ezen a bulin. Shadow, hogy állsz? Célzásra emelem a rakétavetőt, miközben az osztagosok felveszik a támadóalakzatot. Rémlik, hogy a rakéta pengéi körülbelül másfél méter hosszúak, a folyosó ennél kicsit szélesebb, de többségüket így is le fogja kaszálni. A fehér páncélos ellenségek első sora féltérdre áll, a sugárvetők tüzelésre készen. Kár, hogy nem lesz rá időtök. A lézerpengék némileg hosszabbak a szabványosnál, veszem észre, miközben ez a modern húsdaráló miszliket csinál belőlük. Sült véres hurka... Persze, Shadow sosem elégszik meg az átlaggal. Mindent továbbfejleszt. Kellemes meglepetés.

28 7

-Mindjárt meglesz! Mi az a féltve őrzött kincsed? Közben rendületlenül ütögeti a billentyűzetet tovább. A helyiség sarkában kék izzás éled fel. -Már csak a koordinátákat kell megerősítenem. Na igen. Már ha lesz rá még lehetőséged. -Shadow, van egy jó hírem, és egy rossz. Több rohamosztagos nem mer előjönni - ez a jó hír. Egyelőre. Viszont valahonnan lassú lépteket hallok közeledni. Csak egy ember. És mintha nem sietne sehová. Szerinted? Shadow olyan tirádát ereszt meg, hogy nehezemre esne leutánozni. Aztán feltesz egy értelmes kérdést is. -Elbírsz egy Sith lovaggal a kardoddal? Rakétát ne használj, visszaküldi. Nem kell tovább ecsetelnie a dolgokat. Eldobom a lőfegyvert. Önbeteljesítő jóslat. Számítottam valami ilyesmire. -Elvileg egyet már megöltem. Nem igazán számított rám, azt hiszem. Ha meglepem ezt is itt, akkor biztos van esélyem. Remélem, nem keltettünk túl nagy feltűnést, és csak gyanútlanul sétálgat. Kaszáló rakétákkal itt mindennap gyakorlatoznak élesben, nem? Kezdek nagyon morbid lenni, azt hiszem, mint a halál közelében mindig. Viszont valami eszembe jut, és a gondolkodásom hihetetlenül felgyorsul. De muszáj is neki, mert már látom a fekete köpenyes alakot. Ennek a létsíknak a „fekete mágusai" nagyon barbárok a mieinkhez képest - a sötét energiákat hagyják teljes intenzitással birtokba venni a testüket, ezért ha túlzásba viszik a használatukat, csúnyán eltorzulnak. A csuklyás alak, aki befordul szemből, talán még viszonylag kezdő. Csuklyája hátravetve, az arca teljesen ép, csak talán a színe kicsit sápadtabb a szokásosnál. Mintha ő is vámpír lenne. Ez nagyon nem illene ide, ezért majd elröhögöm magam. Közben az agyam vadul jár. Átveszem a parancsnokságot, elvégre Solo vagyok, aki ezt azonnal megteszi, ha bármiféle tanácstalanságot lát. Nem figyelek Shadow válaszára, szavaimat Buchananhoz intézem. -Pilóta, pisztolyt el. Gyorsan bontsd ki a csomagomat. Nagyon gyorsan. Tudsz fémkarddal bánni? Csak ő alkalmas erre. Harc közben teljesen kikapcsolja az érzéseit, legalábbis ezt mesélik róla, -Húzd ki a pengét! Látom Shadowt hátratekinteni. Leesik az álla, és úgy marad, ahogy megpillantja a penge színét.

28 8

-Te meg ne tátsd a szád, tedd a dolgod! És ismét orosz rulett. Ha túlbecsültem a vadászpilóta intelligenciáját, most mind maghalunk. A Sith lovag megáll úgy tízméternyire, és színpadias mozdulattal bekapcsolja a fényszablyáját. Miért szeretik ezek jobban a vörös színt? Egyenesen a szemébe nézek. Vámpírtekintet. Elítélően megcsóválja a fejét. -Ócska trükk. Gyere csak ki. Ekkora arcátlanságot... Int a kezével. Látszik, hogy parancsoláshoz szokott, és nem nagyon akad, aki neki ellentmondana. Lassan araszolok ki, de nem egyenesen felé tartva, hanem kissé oldalirányba. Ha jól számítottam ki a játszma lépéseit, most főleg rám figyel. Shadowt bizonyára érzékeli, de azt is látja, hogy nincs nála semmilyen felszerelés, amivel kárt tehetne benne. -Mielőtt megöllek, szépen megmondod, hol van a harmadik. Parancsvarázs. Solo ellen hatástalan. Nem tudja, kivel áll szemben. De ami ennél örvendetesebb, Buchanan azonnal kapcsol. Tehát őt valamiért nem érzi. Én tudom, hogy miért. A pilóta lassan az ellenkező irányba mozdul, igyekezve nem csapni semmiféle zajt. Shadow közben vad káromkodásba kezd, és páncélkesztyűjével dühösen veri a falat, iszonyú csörömpölést csapva. Ő is tudja. Akkora lármát kelt, amekkorát csak bír. Így én még csak-csak hallom Buchanan lépteit, de a Sith nem. Ő fajilag mégiscsak egy közönséges emberféle, a hallása nem veheti fel a versenyt az enyémmel. Valahogy még egy kis időt kellene nyernem. Még egy lépés. A csuklyás alak arcán meglepett kifejezés. Igen, ez hiba volt - meg kellett volna dermednem. Na jó, mindent vagy semmit! Előre vetődöm és oldalt, közben egy vérvörös kört rajzolva a Vámpírkarddal a levegőbe, inkább a hatás kedvéért, mert nem remélhetem, hogy eltalálom. Annyit mindenesetre elérek, hogy felém fordul. Nagyon gyors, a lézerfény megperzseli a hajamat. Grammaton-pap-féle kitérés. És egy másik körív, az ellenkező irányba. Égető fájdalmat érzek a bal karomban. Rosszul érkezem a talajra, game over. Azért megpróbálok arrébb gurulni, bár tudom, hogy hiábavaló... A Sith lovag melléből vérsugár. Majd az egész teste kezd elhalványodni, mintha a szemem előtt válna fantomképpé, látom rajta keresztül Buchanant. Hát pech, barátom. Nem létezel, és sosem léteztél. A Semmi Kardja már csak ilyen, mégis jó volt az elképzelésem. Még gyorsan belemártom a Vámpírkardot a

28 9

vértócsába, mielőtt az is eltűnne. A bal karom már csak egy kicsit sajog. Mindjárt az is elmúlik. Buchanan csodálkozva nézi a fekete pengét. -Hát kutya legyek, ha értem... kutya legyek... -Add oda Shadownak. Te nem hiszem, hogy több hasznát veszed. -Hát ez... fantasztikus... Shadow megszólal: -Uraim, semmi esetre sem kívánom Önöket siettetni, de ha esetleg befejezték az ámuldozást, a teleport aktiválva. Még ötven másodperc az önmegsemmisítésig. Ha kérhetném, tegyék meg azt az örömöt, hogy velem tartanak. Tud ő is morbid lenni. *

-Aha, nincsenek őrök a cirkálón. Pont, ahogy számítottam. Minden lövészt kiparancsoltak a hajtóvadászatra. Oda, ahol már nem vagyunk. Amit mond, teljesen logikus. Aki igazán jó hadvezér lett volna, azt nem is olyan rég személyesen elintéztem. Tehát sablonos reakciókra számíthatunk. És ez jó. Közben a hátunk mögött halk pukkanással kimúlik a teleport. Ha jól ismerem Shadowt, így már kizárt, hogy rajtunk kívül bárki is megállapítsa, honnan jöttünk, és hová érkeztünk. Árnyak vagyunk egy valós világban. Mindenesetre azok a védőruhák, amelyeket fel kell vennünk, nagyon is anyagiak. Shadow nem vesződik a biztonsági zárak megbabrálásával, hanem aktivál valami mágneses ketyerét, mire az összes erőtér kimegy az egész teremben. -Egy perc! Eldobja a szerkentyűt nagyjából a helyiség közepére. Villámgyorsan kiráncigálunk három szkafanderféleséget a már semmivel sem védett szekrényekből, Shadowwarriornál a hadnagyi rangjelzéssel ellátott sisak. Mielőtt felvenné, odakiált: -Te nem tudsz Tie Fightert vezetni! De azért húzd fel, és fedezd a kirepülésünket. Elég hangosak leszünk, Buchanannak annihilációs torpedókkal kell kilőnie a lezárt silókaput, nekem meg átrepülnöm a hangáron, mert a saját kijáratomat nem tudom használni. Van egy lézerlöveg a hangár belsejében, kaparintsd meg és fedezz! Ott számíthatsz egy-két osztagosra, vigyázz. A ruhát húzd fel, egy darabig elbizonytalanítja őket. Utána tűnj el azonnal, mert tűztenger lesz!

29 0

Bővebb magyarázatra nincs ideje. Már be van öltözve, és rohan is. Buchanan úgyszintén, és meg bajlódom azokkal a hülye csatokkal, amelyeknek menetközben kell rájönnöm a rendeltetésére, pedig ez sosem volt az erős oldalam. Nem baj, utolérem őket. Csak a kardomat nem tudom majd használni, mert nem forgatható kesztyűs kézzel. Persze, ha igazán forró kezd majd lenni a helyzet, akkor úgy is létsíkot váltok. Más menekülési útvonalam nincs, de ez tárva-nyitva áll. Látom a löveget, hamarabb vagyok ott, mint ahogy az ott lévő tiszt bármit parancsolhatna a kéttagú kezelőszemélyzetnek. Három lövés a pilóta-felszereléshez tartozó lézerpisztolyból, mindenkinek pontosan a torkába. Na ezzel meglennénk. Miért is kellenek ehhez a monstrumhoz ennyien? Na igen, két ágyú van, egy ember képtelen lenne egyszerre kezelni mind a kettőt. Egy ember nem. Az egész cirkáló érezhetően megrázkódik. Gyorsak a fiúk. Nekem meg még ki kellene találnom, hová is menjek. A döntésre gondolom, van ismét körülbelül egy percem, akár akkor, Jürgen Wolfnál. Közben tüzet nyitok mindkét lövegből az egyelőre még csak elvétve előbukkanó fehérpáncélosokra. Sokkal hamarabb halnak meg, mint ahogy felfognák, mitől. Tiszta humanitás. Ami az én esetemben elég furcsán hangzana. Ha komolyan gondolnám. Tonytól mintha kéne kérdeznem valamit, de franc tudja mit, kiment a fejemből. Ő talán tudja. Még két sorozat. Jó. Most már tiszta füst minden. Valószínűleg még mindig jobban látok benne, mint ők. De Tonyhoz nem mehetek, mert... a mennyezet mintha apró darabokra robbanna, földrengésszerű moraj közepette, amely elránt a lézerágyúktól. Most!... ... örvény... mögöttem tűztenger...

29 1

Az éjszaka ... álom... ...Ott ülök a helyemen. Én vagyok az alteregó. A kollégám, aki velem szemben ülne, most is éppen valahol kint tárgyal. Szokásos nyüzsgés... délután lehet, mert eléggé kezdek lefáradni. Körülnézek. Valami eszembe jut. Ja persze, ma reggel is poénkodtam, aminek eredményeképpen csokival tartozom az egyik lánynak. Kora reggel is itt ült, és válaszolt a kérdésemre. Az infóra tényleg szükségem volt, de mint oly sokszor, most is komolytalanra vettem a figurát. -Vetélkedő! Ki tudja a választ erre a kérdésre? Fene tudja, mit kérdeztem, de majd eszembe jut. Lényeg, hogy ő válaszolt jól. - Én nyertem! Mit kapok? Kellemes csilingelő hang. És a szokásos válasz: -Mit kívánsz? Ez is egy olyan kérdés, amire illedelmesen szokás válaszolni. Vagy elvicceli, vagy valami semmiséget kér. Valószínűleg emberek között ez így célszerű is. A valós helyzet ezzel szemben az, hogy imádok szép nőket egy kicsit kényeztetni. Vagy nem is olyan kicsit. Csak úgy. Ezért tulajdonképpen bármit kívánhat, és nem az a veszélyes számára, hogy nem teljesítem a kérését, hanem hogy éppen olyan kedvem lesz, és eleget teszek neki. Csak mert megtehetem. Neki egy csokit ígértem, ez már eszembe jutott, és mintha még nem kapta volna meg a díjat. Ez így nem lesz jó, fel kéne menni a büfébe. Minél hírhedtebb vagyok, annál jobb. Például egyszerűen azért, mert akkor mindenki azt hiszi a sok szokatlan húzásom közepette, hogy a vámpírképességeim nem is léteznek. Poén ez is, mint minden más. Naná. Felállók. Indulnék, de az asztalon túlról rám néz egy másik lány. Az előbb még nem volt ott, és nem is tartozik ide. Bármennyire erőlködöm, nem tudom kivenni az arcvonásait. Valamit mondani akar, de nem tud... Közben valakinek megszólal a mobilja. A lehető legidétlenebb dallamokat is hanghatásokat állítanak be sokan, de ez szép, ilyet mobilon még nem is hallottam... viszont ahogy felismerem, mi

29 2

szól, kiver a hideg verejték... felébredek... Zihálva ülök fel az ágyban, ismét a Semmi peremén vagyok? Nem, ez tényleg az alteregó lakása. Persze, csak ide menekülhettem. Miért is? Ja igen, Tonyval akarok találkozni, tehát valamelyik földi létsíkról kellene küldeni neki üzenetet, hogy hol, és lehetőleg technokrata módon. Valamikor elmondta, hogy van hozzá egy email cím, ami működik bármely valós létsíkról a földi halmazból. Mint egyfajta forró drót. És ennek megfelelően csak akkor használjam, ha valóban fontos. Ez most valamiért annak tűnik. Az alteregót nem nagyon figyelik, ha nem csinál semmi kirívót - ezért menekített ide múltkor Wyel, ebbe a testbe. Külön Soloként így nem jelenek meg. Internet van a lakásomban. Csak egy dologra nem számítottam - hogy éjszaka érkezem, amikor az alteregó alszik. Jönnek szépen vissza az emlékei. Felkapcsolom a villanyt. Éjjel féltizenkettő. Nincs is olyan késő, nemrég fekhettem le. Ma éjjel úgysem fogok aludni, mert nem célszerű reggelig maradnom. Péntek este van, tehát az alteregó valószínűleg kialhatja magát másnap, amikor már nem leszek itt. De mi volt ez az álom? A lány valóban létezik, és megkapta a csokit, azt hiszem, sikerült is kicsit zavarba hoznom, tehát már megérte. Egész csinos teremtés, hogyhogy nem figyeltem fel rá eddig? Nem mintha nem lenne mindegy. Ezt az embert jobban érdeklik a számítógépek, mint a nők, ezért tud velük ilyen lezser lenni, és ezért van mindig szexuális partnere, amikor valamilyen perverzióból mégis inkább azt kívánja. Amit a közvetlen környezetében csinál, csak egy színjáték, főleg a saját szórakoztatására. A vámpír itt már nem nagyon vadászhat, mert maga is levadászandó célponttá vált. Solot meg a nők egyáltalán nem foglalkoztatják. Izgat engem valami egyáltalán? Ha ilyeneket vagyok képes álmodni, akkor muszáj izgatnia. Ki volt az a másik lány az álomban, miért nem láttam őt tisztán, és mit akart nekem mondani? A dallam nem túl biztató: Madonna Frozen]e. Üzenetként nagyjából azt jelentheti, hogy nemcsak Solo jár a Semmi peremén, hanem bizonyos értelemben az ember is. A Mester figyelmeztetett, hogy ne nagyon gondolkozzak távlatokban, ha ellenszegülök az Aranykör akaratának. Solot nem ölhetik meg, de bármelyik manifesztációját bármikor. Szegény alteregó. Feltűnés nélkül fogják kivégezni, valószínűleg elintéznek neki egy infarktust,

29 3

vagy hasonlót. Mi Van most? Tél vége. És azt a bizonyos telefonhívást még nem kapta meg. Nem jó jel - valószínűleg úgy vélik, már nem lesz rá szükség. Ha másért nem, azért ölik meg, mert rájönnek, hogy újabban néha itt szoktam „átszállni". A módszer pedig adott - Solo nem kíméli az általa birtokba vett fizikai testeket. Mit is mondott Shadow? Átmenetileg visszafiatalodhatok? Kimegyek a mellékhelyiségbe. Amikor az arcomat mosom, belenézek a tükörbe. Hát igen, ez nem egy negyvenen túli arc. Minden stimmel. Sürgősen keresnem kell egy másik testet. Na meg ha ennek a szerencsétlen flótásnak vannak szerettei, talán tehetnék értük valamit. Majd az okkultistán keresztül valahogy. Más emlékek... a fiatalabbik lány a korábbi kettő közül valamelyik reggel teljes pánikban. Mindjárt kitör a botrány, segítség! És tőlem kér segítséget. Mert csak tőlem kapja meg. Ezután sűrű köszönetnyilvánítások, dicshimnusz nekem, ez itt a reklám helye, én meg megígérem, hogy akkor maradok a lovagja. Mert nincs mellette senki, aki kiálljon akár egy kicsit érte. Illetve lenni lenne, csak neki meg hatalma nincs hozzá. Amúgy az alteregónak sincs, csak ugye Solo mentalitás, aki nem törődik ilyen apróságokkal. A szörnytől nem elfutni, hanem szembenézni vele, és kardot ki - tépjen csak szét, mutassa meg, mit tud. Érdekes, ezeken a létsíkokon kit tartanak a nők igazi férfinak? Nem túl nehéz kérdés, attól tartok. A génekben az van benne, hogy azt, akiből kinézik a fajfenntartás biztosítását. Ebbe beletartozik, hogy bármikor legyen képes szeretkezni, és lehetőleg legyen egy rahedli pénze és egyéb vagyona. Ilyen egyszerű. A földi nők sokat szeretnek papolni arról, hogy milyen magasztos a lelkük, de miért nehezebb egy olyan nőt találnom, aki leülne velem beszélgetni akár egy félórára valami valóban értelmesről, mint olyat, akivel azt csinálhatok az ágyban, amit akarok? Az utóbbi fajtából a felhozatal korlátlan, az előbbiből pedig... fél kezem ujjain meg tudnám számolni őket. Solot semmilyen konstellációban nem tartanák annak. Ugyanis ahhoz, hogy valaki biztosítsa a zavartalan fajfenntartást, azt oda is kéne kötni valahogy. Solot pedig éppen odabilincselni lehetetlen senkihez, csak megkapni könnyű. Ha bármelyik nő beleegyezne abba, hogy mondjuk egy évig „együtt fusson" valamelyik manifesztációjával, azt az egy évet biztosan nem felejtené el. Persze kétlem, hogy az öntudatra ébredt Solo figyelmét bárki képes lenne ilyen hosszan táplálni. A kislány egy barátnője egyszer azt mondta nekem, hogy nem

29 4

biztos abban, hogy velem nem járna jobban a jelenlegi párjánál. Válaszom: semmi kételyem nincs afelől, hogy velem jobban járna. De ez is csak poén, jót is röhögött rajta mindenki, aki hallotta. Tudom, hogy van, aki tényleg elhiszi. Pedig dehogyis járna jobban, a srác amúgy is biztos rendes fickó, és pont olyan hétköznapi, mint amilyenre a lánynak szüksége van. A földi nőknek lélektani szükségletük a függőség - vagy uralkodni a férfiak felett, vagy kábítószerként élvezni a függőséget tőlük. Ez az, ami Soloval összeegyeztethetetlen. Mindkét változat. Talán nála is van egyfajta „kábítószer", de az merőben más - fokozott veszély és kockázat. És ezen a feloldhatatlan ellentéten az sem segít, hogy ott, ahol az „igaz férfi" siralmas csődöt mond, Solo észre se veszi, hogy megoldott valannl Hogy is volt abban a versben? ... hitem nincs, és szerelmem a kard... De miért volt ott az álomban az a másik lány?... Jó, hagyjuk. Már tudom, milyen üzenetet kell küldenem a neten. Gépel be... Mi a fene... a Windows indítása nem sikerült... Hát volt már ilyen Na még egyszer. Körülbelül huszadik próbálkozásra feladom. Sehogy nem indul, csökkentett módban sem, akárhogy változtatom az indítási beállításokat. Tehát tudnak a címről. És akkor valószínűleg arról is, hogy megpróbáltam beindítani a PC-t az éjszaka kellős közepén. Talán éppen most nem néz ide senki, de aligha van sok időm. Az álom teljesen kipattan a szememből. Két perc múlva már lent állok felöltözve. Tudom, hol van a közelben egy éjjel-nappal tartó internet kávézó. Csak legyen szabad hely. A liftben egy hirdetmény, amíg leértem, beleolvastam: a lakókat kérik fokozattan vigyázni a késő esti és hajnali órákban... rablási kísérletek, kiváló. Már csak ez hiányzott. Ugyanis át kell mennem egy sötét kapualjon. Tényleg felém lendül egy gyanús alak. Félúton megáll, és eszeveszett sietséggel elszalad. Talán jobb lett volna neki nem megfutamodni, azonnal megoldottam volna élete minden problémáját. Ez jár az eszemben, miközben loholok tovább. Én ugyanis nem tudok verekedni, csak azonnal ölni. Ezért nem vesz komolyan senki. Mert aki már megtenné, nem áll többé módjában. Erről eszembe jut a „kedvesem" is, valahogy így neveztem

29 5

viccből. Úgy távoztam az Árnyékvilágba, hogy ide már nem jövök vissza. Mégis itt vagyok, de úgy, hogy nem várom ki a hétfőt, hogy találkozhassak vele. Pedig biztosan azt hiszi, hogy szerelmes vagyok belé. Ez egyrészt jól is eshet neki - hadd higgye, ha így van - de a tudatalattija érezte bennem a vámpírt, így félt is tőlem. Na erre semmi oka. Pláne, hogy a café itt van, és legalább három üres asztalt látok. Kérek fél óra internet hozzáférést és egy sört. Egyikre sincs szükségem, de előre kifizetem mindkettőt. Hozzáférés. OK. Gyorsan csináljunk egy kamu levelezőfiókot. Egy perc, már mondták, hogy hihetetlenül gyorsan gépelek. Cím. OK. Üzenet: „Yello: Do You Remember the Name of the Place?" Küldés. OK, elment. Ez egy zeneszám szövege. Tony érteni fogja. Azt is, ki küldte. Nem írhatom alá. Üzenet törlés, levelező fiók megszüntetés. Kamuból behívni az Explorerbe a Hírkeresőt. Megszólal a mobilom, mert megnyomom a megfelelő gombokat - pont úgy hangzik, mintha kaptam volna egy hívást. - Egy pillanat, mindjárt jövök! - szólok a pultosnak, és gondterhelt arccal kimegyek az éjszakába. Két lépés és... ...örvény... az alteregó majd csak visszatalál valahogy a lakásba... nincs messze...

29 6

Fehér rózsák Ott állok, ahol senki nem vár. Wyel csodapalotája előtt, de nem „díszvendégként", hanem egyszerű zarándok képében. Wyel újabban nem mutatkozik ugyan senkinek, de a Palota továbbra is fogad vendégeket. Az egész Sötét Birodalomban nincs még egy olyan hely. Az ember végigsétál egy hosszú folyosón, belép egy ajtón, és ott találja magát, ahová a leghőbb vágyai vezetik. Bármilyen hely legyen is az. Persze, ez mindig csak árnyéklétsík, de olyan, amelyet a saját tudatalattija hoz létre. És mindig a kívánságok teljesülnek, sosem a félelmek. Fekete mágustól elég furcsa mű. Persze Wyel mindig is különcnek számított a varázslók között. Egy darabig olyan híre is volt, hogy „jószívű fekete mágus". Pedig ő sem az a nyálas elérzékenyülő figura. Hm... bagoly mondja verébnek. Itt van a két lábon sétáló halál, aki önként és dalolva lovagként áll egy kislány mellé, amivel inkább árt magának, mint használ. De valamiért mégis megteszi, és ez a valami nem a lány, bármilyen szép is legyen. Azon a Buchanan-féle létsíkon is sikerült a Fény mellé állnom, csupa olyan alak kíséretében, akiknek a Fényhez igen kevés közük van. Shadownál már a név is árulkodik, Buchanan pedig ugyanolyan biztos halál, mint én, csak ő nem két lábon jár, hanem repül, és úgy szórja a pokoltüzet. Pillanatnyilag egy olyan szerkezetekkel felszerelt vadászgépről, hogy ha a cirkálóval párharcban kellene megküzdenie, talán nem is lenne ellene esélytelen. És ki szerelte fel így? Hát Shadow barátunk, ki más. Csak tudnám, miért hagyott cserben az Árnyékvilágban. Ha a Semmi Kardja éppen nincs az oltáron, márpedig erre azért nem lehetett megesküdni, akkor most nem állok itt. Érdekes, Solot elpusztíthatják a Semmi Harcosai? Nem valószínű. De engem simán. Ha Wyel elé jutok, talán azt is megkérdezem, ők maguk miért nem használják azt a fekete pengét soha. Nem mintha fontos lenne. Tervem amúgy egyszerű. Most már aztán tényleg nincs senkinek fogalma, hol is tekergek. Wyel „belső szentélye" nyilván le van zárva. Veewyle-nak adnia kellett valami magyarázatot - további kutatásokhoz meditációra van szüksége és teljes nyugalomra, és így tovább. Ez mellesleg részben igaz is lehet, sőt biztosan az. A

29 7

tudatalatti csatornáit ő ellenőrzi, én azt se tudom, hol keressem azokat. Ha végigmegyek a többi zarándokkal a folyosón, velem is ugyanaz történik, mint velük... hoppá. Mi van, ha ott megtudom, ki volt az a lány? Mert megtudhatom. Ha csak el van rejtve valahol az agyam mélyén, és nincs kitörölve... például a Felejtés Italával... Nem - rossz ötlet. Egészen biztosan használnom kellett a Felejtés Italát, hogy kijussak a Semmi Városából, de ha erre sem emlékszem egyértelműen, azért van, mert valamiért nem tettem szívesen. Valamit nem akartam elfelejteni. A lányt? Ha így van, maradhattak róla valami emlékfoszlányaim, de csupa olyan, amiből nem áll össze a kép. Nem lehetnek vele kapcsolatban értelmezhető emlékeim. Ki ő nekem? Hogy hívják? Még az arcát sem tudom felidézni. De nem is állt szándékomban igénybe venni a Palota szolgáltatásait. Ennél sokkal kevésbé összetett dolgot kell cselekednem. Amikor legutóbb erre jártam, Dávid említette, hogy Kari a mágus kertjét gondozza. Márpedig az út a palotáig egy fehér rózsás kerten át vezet. Wyel kedvenc virága, mint ahogy állítólag Stephennek is az volt, és valahol nekem is az. A jelentése sokrétű - a két legelfogadottabb a reménytelen szerelem és a tisztaság. Wyelből szerintem csak az esztéta beszél, Stephen mindig javíthatatlan romantikus volt, de hogy Solonak mi köze van ehhez? Bár a Halál is tiszta istenség. Stephen végül valóban őt választotta. Ami hagyján, de azt rebesgetik, azóta is a szeretője, és a jobbján ül minden hivatalos fogadásán. Ha az alteregómat valóban kinyírják, el kéne mennem a temetésére. Csak egy szál virággal. Egy fehér rózsával. Ő azoknak a nőknek ad néha ilyet, akiket becsül valamire. Nem is könnyű tőle olyat kapni. Na mindegy. Remélem, Kari éppen itt lesz valahol. Úgyis akartam vele is pár szót váltani.

29 8

Zarándoklat Kari... vajon mi lett belőle? A törődés sosem volt az erősségem. Kimenthetek valakit a tűzből, vagy éppen egy szörnyeteg karmai közül, de hogy utána helyre is rázzam a lelki világát... teljes képtelenség. Solonak magának nincsenek érzelmei, tehát mindig az adott manifesztáció határozza meg, mit plántálnak belé, vagy ha úgy tetszik, mit örököl. Akik tudatosan fegyvernek készítették, nem hagytak benne túl sok helyet a vívódásoknak és a kétségeknek. Versrészlet... nincs középút: csak igen, vagy csak nem. A tét az élet. Ez a megszokottól merőben más értékítélet... Ezért nem is értek meg senkit, aki vívódik, vagy habozik, esetleg döntésképtelen, akármilyen súlyosnak is tűnjön a szemében bármilyen cselekvés következménye. Számomra ismeretlen fogalom mindhárom. Nappal van, kicsit fúj a tavaszi szél, hunyorgok a napfénytől. Ez az egyetlen, ami közös bennem az „igazi" vámpírokkal. Nem szeretem az erős fényt. Nem éget, csak vakít. Kezdem sajnálni, hogy az én ruhámon nincs csuklya. Pedig körülöttem sokan viselik. A zarándokok ismerik az íratlan játékszabályokat, pedig kötve hiszem, hogy elmagyarázta volna nekik bárki. Valahogy maga a hely sugallja őket. De hát miért is csodálkozom - Wyel még a varázslók között is kiugró tehetség, talán ez a magyarázat a különcségeire is. Itt nem beszélget senki, és nem is jön egymáshoz közelebb, csak haladnak egyenletes lépésben az ajtó felé. Itt senkinek semmi köze egymáshoz. Valószínűleg akkor sem, ha máshol esküdt ellenségek. És fogadni mernék, hogy nem fogok arra emlékezni, ki állt előttem a sorban, ha belépek én is az ajtón... De hát várjunk. Nem is akarok belépni. Körülnézek. A kertben egy árva lélek sincs. Mit jelent Wyelnél egyáltalán az, hogy „kertet gondozni"? Hiszen ha jól ismerem, a rózsák akkor is ugyanolyan frissek maradnak, ha akár évekig nem néznek feléjük. Na és most mit fogok csinálni? Sorból kilépni nem lehet, visszafordulni szintén kizártnak tűnik. Hát jó. Úgyis eljátszadoztam a gondolattal. Leszek én is zarándok. De nem kívánok semmit. Hol

29 9

találom magam vajon? Az ajtó nyílik, és fáklyákkal gyéren kivilágított folyosóra lépek, miközben a kijárat csendben bezárul mögöttem. Velem szemközt egy másik ajtó.... Ha meg akarod tudni, mi van egy ajtó mögött, annak egyetlen módja van be kell nyitni rajta. Mögötte várhat sok minden azonnali halál, veszély, undor, akár maga a Semmi is. De várhat valami olyan, amiről soha nem is álmodtál. Ha belépsz, lehet, hogy megbánod. De ha nem lépsz be, biztosan meg fogod bánni - talán nem azonnal, lehet, hogy csak évek múlva, vagy még később, ha nem vagy halandó, de ez a keserves pillanat egyszer el fog jönni. Mert jó eséllyel sosem fogod már azt az ajtót megtalálni. Úgy hiszem, ide is csak egyszer lehet eljönni. Hát akkor...

... álom... …igen, ez az az étterem. Most jövök vissza a mosdóból. Miért vagyok itt? Meghívtam valakit? Éppenséggel lehet, inkább az hihetetlen, hogy időt is sikerült egyeztetni. Mindig túlszervezem magam. Azért roppant kínos helyzet, hogy azt se tudom, melyik asztalhoz menjek vissza, és kit keressek ott. Megállok. Jó, a nap végén lehetek fáradt. De ennyire? Azért gondoljuk végig, be fog ez ugrani. A tőzsdén érdekes dolgok történnek mostanság - lehet, hogy most fogom megnyerni életem játszmáját. Ha jól játszom. Persze miért ne játszanék jól. Csak a „lapjárás" ne változzon meg hirtelen, és egy hónapon belül szabadabb leszek, mint valaha. Tehát a tőzsdés sráccal beszéltünk meg egy eszmecserét, minden világos. Kimegyek a terembe. Nem látom sehol. Nem értem. A fiatalabbik lányt biztosan nem hívtam, nem lenne miért. A csokisat sem, a nevét sem tudom. Ja persze, ez félig munkavacsora. Az egyik fiók első sikeres ügyletét akarjuk megünnepelni. Na akkor már tudom, kit kell megtalálnom, jól van, minden rendben. Körbejárok. Nem, nincs itt. Viszont látok valaki más ismerőst, elmélyülten tanulmányozza az étlapot. Á, nem, ő nem velem van, véletlen egybeesés. Mindjárt jön a barátja. Nem rossz hely ez, lehet másnak is a kedvence. Közben kihozzák az italokat - neki

30 0

valami gusztusos koktélt, a vele szemben lévő székhez pedig egy Bloody Maryt. Ajjaj... ez nem a Föld. Innen érzem a vér illatát az én poharamba keverve. Nincs benne sok, a lány nem vesz észre semmit. És akkor bizony velem van. De hogyhogy eljött? Persze, ez más létsík... Csak semmi feltűnés, mosolyogva odasétálok és leülök. A lány leteszi az étlapot és visszamosolyog. Hogy is szoktam néha hívni viccből? Kedvesemnek? És mi a neve? Annyi rémlik, hogy mintha nem lett volna köztünk soha semmi. Szép nő pedig. Valószínűleg a közvetlen közelemben lakik, ezért nem vadásztam le. Tényleg fáradt lehetek, nem, nem ezért. Csak mert nem használhattam a vám pírképességeket. Az asztalon egy fehér rózsa. Én hoztam neki? Tőlem nagyon nehéz ilyet kapni... Miért? Mondani kéne valamit. -Választottál már? -De hisz már rendeltünk, - néz rám csodálkozva. - Ennyire kimerültél? - Jaj, tényleg. Valami meghatározhatatlan mozdulatot teszek a kezemmel. Mit rendelhettem? Biztosan véres steak-et. Azt hiszem, ismét morbid vagyok. Ha így megy tovább, ki fogom borítani a koktélomat, a lány frászt kap, és egy világraszóló botrány lesz a romantikus estéből. Mert biztos annak terveztem. Csak tudnám, mi célból. Gyorsan felhörpintem az italom, hogy megelőzzem az efféle baleseteket. Remélem nem hoznak ki rögtön egy újabbat. A földi helyen eszükbe se jutna, de itt Zzarng tudja, mi fog történni. Legszívesebben valahol máshol lennék, mindegy hol. Ez a rohadt emlékezetkiesés! -Nagyon idegesnek tűnsz. Zavarban vagy? Hát ha még tudnád, mekkorában. Most veszem észre, hogy jobb kezem ujjaival dobolok az asztalon. Abbahagyom. -Mi baj van? Ráteszi a kezét az enyémre... Mintha villám csapna meg... Egy pillanatra becsukom a szemem, majd újra kinyitom. Emlékszem mindenre. Dehogyis „kedvesem". „Titkos szerelmem", ezzel szoktam húzni. És annyi mindent akartam tőle kérdezni, vagy talán mondani is... érintés... ezt nem tévesztené el... nem tudom, mit nem tévesztenék el... de valóban nem. És eddig tévedtem, annyi mindenben. Mint annyiszor. Ő most kinyitott egy ajtót... ha be is lép, élete legveszélyesebb kalandjának néz elébe. ... rámosolyogni izzó parázsszemre, és

30 1

látni, hogy enyhül a vörös tűz... - Uram! A pincérnő szólít. Megfordulok. -Megkértek, hogy adjak át egy üzenetet. Az emeleten várják. Visszahúzom a kezem. Tudom, hogy mennem kell. Felállok. Visszanézek a lányra. Mintha ő is tudná. -Menj csak. Ismét megsimogatja a kezemet, miközben a szemembe néz. Sose nézz bele egy vámpír szemébe... azt hiszem, ő mégis baj nélkül belenézhet. Miért? Vonakodva elindulok. A lépcsőről még egyszer visszapillantok. A lány már nincs ott. Csak a fehér rózsa...

30 2

Kívánságok vására Sejtem, hogy ki vár odafent, ahogy sétálok felfelé a nyikorgó falépcsőn. Vicces, hogy az alteregó nemsokára valóban itt fog vacsorázni egy másik szép nővel - már ha addig életben hagyják. Mondjuk jövő hétfőn a földi időszámítás szerint, ha az jó neki is. De ez nem az a lány. Azt a nőt tényleg csak poénból hívtam meg, és egyáltalán nem ismerem. Csak ezeknek a poénoknak mind olyan az éle, hogy ha a nő szintén viccből igent mond, akkor bizony teljesítem. Bármelyik énem, és adott esetben akár sokkal nagyobb horderejű kívánságokat is, mint ahogy azt bárki feltételezné. Sötét Erők kiváltsága, hogy bármilyen ígéretüket beválthatják, jót és rosszat egyaránt. Tekintet nélkül nemhogy akármiféle erkölcsökre, de még a józanészre sem. Nem véletlenül nem ajánlom senkinek, hogy elveszem feleségül. Egyszerűen nem vagyok annyira gonosz, hogy egy ilyen kívánságnak is eleget tegyek. Mint ahogy egyszer az alteregó megtette, Solora nézve katasztrofális eredménnyel. Mentségére szolgáljon, hogy akkor még nem volt tudatában Solo jelenlétének. Az emeleten félhomály fogad, és csak egy gyertya áll a legtávolabbi asztalon. Mellette ketten ülnek, az egyik egy aranykörös mágus, ez biztos Wyel. Vajon mi történhetett a távollétemben, mert mintha teljesen ősz lenne a haja? Múltkor még alig volt benne pár fehér hajszál. A másik alak felém fordul, és hívogatóan int, vaskesztyűs kézzel. Hümmögök egyet, és elindulok hozzájuk: -Edward, te sosem veszed le a... Belém szorul a szó. A másik alak is rám néz, és a szeme nem barna, hanem ragyogóan kék, akár két jeges szikra. -Gyere csak, ne zavartasd magad. Nem engem vártál? Még mindig úgy állok, mint egy sóbálvány. Veewyle folytatja: -A Pusztító tartozott nekem a nekromanta képzésért pár szívességgel. Ezzel leróttnak tekintem az adósságát. Meggyőzte Wyelt, hogy amit tudnod kell, autentikusabban hangzik az én számból. De az a harmadik szék rád vár. Ha kérsz vért, azzal is szolgálhatok. Persze felőlem állva is maradhatsz, ha úgy gondolod, nem illendő leülnöd a jelenlétemben.

30 3

Már csak azért is leülök. Merésznek tűnő húzás, de olyan mindegy. Ha ez a varázsló meg akar ölni itt és most, meg is fog, függetlenül attól, mennyire viselkedem jól vagy rosszul. Hát lehet, hogy a hétfői vacsora elmarad. Pedig végre egy nő, akivel lehetne beszélgetni, talán kellemes meglepetéseket is tartogatna számomra, ez az én formám. És a tőzsdei nyeremény sem lesz érdekes már, pedig éppen alakulóban volt... így fog teljesülni az az óhajom, hogy több pénzem legyen, mint amennyit el bírok költeni. Hányan irigyelnének érte... önkéntelenül elmosolyodom. Edward büszkén néz rám. Veewylehoz szól: -Látod, egyáltalán nem fél. Háborúztunk már együtt, kiváló harcos, és tehetséges tiszt. Veewyle szemmel láthatóan nem osztja ezt a lelkesedést, vagy ha igen, jól leplezi. -Persze, mindjárt megtapsolom. Tényleg összecsapja néhányszor a tenyerét. Nem túl hangosan, és az arcán végig enyhén gunyoros kifejezés. -Tudod, hogy mi a bajom veled? Hogy süt belőled: valamit nem akarsz nekem elmondani, amit pedig fontos lenne tudnom. Kiszedjem belőled parancsvarázzsal? Rád nem hat. Beleolvassak a gondolataidba? Már megtettem. Szándékosan tömöd tele a fejed azokkal a romantikus baromságokkal? Mert egyetlen használható információfoszlányt sem érek el. Vagy ez a rejtett természeted? Solo tényleg ennyire bolondul a nőkért? Szerintem csak madárnak nézel. Vállat vonok, és nem szólok semmit. Közben megpróbálok veszettül nem gondolni a zöld szemű jeges medvére. Ennek folyományaként valóban teljes káosz alakul ki az agyamban. Valószínűleg azért, mert már egyáltalán nem értem saját magam. "Fél országot egy kényszerzubbonyért!" Veewyle dühösen felhördül: -Na azt könnyen elintézhetem! Mi van itt ma, kívánságok vására? Bármit kérek, mindent teljesítenek? A nekromanta folytatja, fenyegető éllel: -De van egy jobb ötletem. Megmutatja nekem a bal kezét. Mindegyik ujján egy-egy drágaköves gyűrű. -Látod azt a rubint ott középen? Pont megfelelő hely lenne egy vámpír lelkének, nemde? Solo úgyis imádja a bezártságot, nem? Tudod, mit csinálok veled? Beleteszlek ebbe a kristályba, majd kidobom a gyűrűt egy időn és téren kívüli

30 4

helyre. Na nem örökre, csak pár percre. Nálad persze több ezer év fog eltelni közben. A Pusztító lassan lecsúsztatja a kezét a kardjára. -Edward, hagyd azt ott, ne kapkodd el. Ez a tökkelütött tényleg nem fél. Csak erre voltam kíváncsi, nem azért vagyok itt, hogy megkínozzam. Az Aranykör nem dicsérne meg érte. Miért van olyan érzésem, hogy azért szívesen megtenné? Lúdbőrzök. Tényleg jobb volt, amíg nem ismertem. -Aha. Na azért mégis reszket egy kicsit. Ez örvendetes, mert akkor nem őrült még meg teljesen. Közelebb hajol hozzám: -Szóval. Csak hogy értsük egymást. Ha rajtam múlna, most azonnal kidobnálak a szemétbe, mert nem vagy képes felfogni, hol a helyed. Talán egyszer meg is teszem, ha alkalmat adsz rá. De most az Aranykör parancsát teljesítem. Csak egy dologgal bízott meg: hogy adjak át neked egy üzenetet. És most jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Az Aranykör nem vadászik rád. Ugyanis - bizonyára szándékaid ellenére mégis nagyjából azt tetted, amit elvártunk tőled. Nekem személyesen nagyon elegem van belőled, mert olyan dolgokba próbálsz beleavatkozni, amelyek lényegét nem érted. De vannak felsőbb érdekek, amelyeknek alárendelem a személyes ambícióimat. Tőled eltérően ugyanis bennem van fegyelem és becsület. Erre a legékesebb bizonyíték, hogy még élsz. És most megbocsáss, de mennem kell. Remélem, jól szórakoztál. És imádkozz, hogy többé ne találkozzunk. A legprózaibb módon távozik - a lépcsőn lefelé. Még egy pillanatra visszafordul: -Ja, a lenti jelenethez gratulálok. Bármelyik szappanopera megirigyelhetné. Igazán Solohoz illő. -És ne aggódj a hétfői randid miatt sem. Ha le nem mondod, biztosan meglesz. Csak így tovább, pazarolj el annyi időt, amennyit bírsz. Ha még sokáig tökölődsz, lehet, hogy újra engem küldenek. Vagy valaki kevésbé lágykezűt. Ezzel búcsút int, és fátyolos köddé válik. Úgy látszik, mégsem volt kedve a lépcsőzéshez. Megsemmisülve érzem magam.

30 5

Kérdés egy Olyannyira magam alatt vagyok, hogy egy darabig észre se veszem, hogy a szomszédos asztalnál is ülnek már ketten. Méghozzá Wyel és az okkultista prof. Akiket vártam eredetileg. Azt se tudom, hová tegyem a történteket. Se a lenti, se a fenti jelenetet. A fenti tisztán olyan, mint egy árulás, de az eszem valahogy mégsem értékeli annak - a Pusztító és az árulás összeférhetetlen fogalmak. Ami lent volt, az meg teljesen megmagyarázhatatlan. Crawford közben megszólal, valószínűleg csak hogy valamiként kikerüljek ebből a félig katatón állapotból: -A hétfői randid valószínűleg csütörtökön lesz. És arra inkább te menj el, ne az alteregó. Felmordulok ekkora marhaság hallatán. -Tony, ha már ilyen kellemetlen meglepetésekben részesítetek együttes erővel - mert nem hiszem el, hogy nem tudtál a dologról - legalább ne fárassz az ostoba ötleteiddel. Nagyon jól tudod, hogy ha megjelenek ott, a kedves Félelem-Istennő ismét elkezdi bűvölni a „titkos szerelmemet". Nem nézek ki belőle akkora akaratot, hogy ellenálljon neki! A prof hátradől, és elkezdi átkutatni a zsebeit a pipája után. Ahhoz, az ócska darabhoz valamiért ragaszkodik. Majd legyint, és inkább folytatja: -Itt kezdődnek a bajok, tudod. Rád ugyanis az a lány nem veszélyes - ha enged az Istennőnek, ha nem. Különösen úgy nem, ha az Aranykör mégsem vonta meg tőled teljesen a támogatást - márpedig bármennyire nyers formában közölték is ezt veled, ezt üzenték. Nem éppen te mondod mindig, hogy ha nem érted valaminek a logikáját, keress mögötte másfajta logikát? Nevezz szakmai ártalomnak, de spekuláltam magamban egy kicsit. Vettem a merészséget. És csak egyfajta összefüggést látok - te nem magadat félted, hanem a nőt. Néha úgy törődsz vele, mintha nem is „titkos szerelmed" lenne viccből, hanem az a színtiszta valódi, halálosan komolyan. Képes lennél magadat kitiltani egy teljes létsíkhalmazból, csakhogy ő ne váljon célponttá? Igazán lovagias, csak érthetetlen. Solo pontos célrendszere senki előtt

30 6

nem ismert. Az viszont teljesen kizárt, hogy egy földi halandó lelkének megszerzése lenne vágyainak netovábbja. Közbeszólok, ismét nem túl udvariasan, és ez most már a varázslónak szól. -Tudjátok mit, néha én se értem magam, de ennek majd utánajárok. Vagy nem, ha az úri kedvem úgy kívánja, hanem csak arra vigyázok nagyon kínosan, hogy ne ártsak annak a lánynak, akárki is legyen. Fogalmam nincs, mi miatt fontos ez. De ha folyamatosan olvastátok a gondolataimat, miközben én azt hittem, idilli kettesben beszélgethetünk, felesleges bármit kérdeznetek. Talán jobban ismeritek őket, mint én magam. Inkább arról a rendkívül korrekt megoldásról meséljetek, hogy miért zabáltattatok meg engem kis híján a Semmivel. Aztán majd eldöntöm, akarok e veletek még valaha találkozni. Edward csillapítólag a kezemre teszi a sajátját: -Ne ítélj. A Sötét Harcosok második parancsolata. Kirántom a kezemet és az asztalra csapok. -Solonak nem lehet parancsolni! Az okkultista valami teljesen elvont arckifejezéssel bámulja a sarkot. Wyel elgondolkodva figyel. Majd miután kicsit hosszúra nyúlik a hallgatás, a professzor újra beszélni kezd, de közben továbbra sem néz rám. És nem azért, mert hazudna, inkább csalódottságot vélek kiérezni a hangsúlyából. Egyszerűen nem méltat a pillantására. -Parancsolni itt nem akar neked senki. Csak talán hasznos lenne tudnod pár dolgot. Különben minden értelmes tervünk zátonyra fut, csak azért, mert Solo Wolf Nagyúr többnek képzeli magát, mint ami valójában. Nemrég még kevesebbnek hitte - micsoda össze-vissza csapongás. Csak az arany középutat valahogy nem sikerül soha eltalálnia. Ami a mi korrektségünket illeti, az Árnyékvilág sajátossága, hogy abszolút koordináták ott nem léteznek. Tehát ha meg akarok találni valakit, valami jelzőfény-féleséget kell otthagyni. Shadow a kérésünkre meg is tette - lerakott valahol a virtuális szobádban egy medált, amelyet mágikusan érzékelhettünk, mert belezártunk egy lidércfényt. Primitív kis lény, és csak nagyon egyszerű utasításokat képes teljesíteni, például megkeresni valamit, vagy valami egyszerű jelet sugározni. Egyszer csak a sugárzás megszűnt, sikolyhoz hasonlatos impulzus kíséretében. Nem tudod véletlenül, mi történt? Hát most remélem, hogy nem olvasnak az agyamban. Bár

30 7

szerintem amilyen pofát vághatok, amúgy is csak a vak nem látja, mekkora hülyének tartom éppen magam. Én semmisítettem meg a jelzőbóját saját kezűleg, paranoiás következtetésből. Ne ítélj! Milyen igaza van Edwardnak. Tartok tőle, hogy a végén mindenkitől bocsánatot kell majd kérnem. -Jó, inkább nem játszadozom különféle feltevésekkel, könyörül meg rajtam a prof. - Itt vagy, és kész, ráadásul egy igen értékes trófeát is sikerült szerezned. Viszont vannak itt nyitott kérdések, és amíg azokban nem látunk tisztán, vakharcot vívunk valami olyasmi ellen, amiről nem tudjuk, hogy mi. Kérdés egy: Én a jelzőbolya segítségével találtam rád álmomban. És Tye Semah? Te így nevezted azt a varázslónőt, én pedig utánanéztem. Valóban létezik ilyen entitás. Milyen varázslónő? Sok nő forgott az utóbbi időben körülöttem, de... Tony elakad a mondanivalójában, látva az égbekiáltó zavartságomat. Most belenéz a szemembe, méghozzá áthatóan. -Te jó ég... Valahogy az az érzésem, hogy. nem most fogom megtudni, mi a kérdés kettő.

30 8

Entitások -Most miért nézel így rám? A barátom helyett Wyel válaszol. Kérdésre kérdéssel: -Tudod, hogy működik a Felejtés Itala? Bólintok. -Persze. Bár nem vagyok olyan képzett mágus, mint ti, ez az alapszintű iskolához tartozik. A fekete mágus kétkedve csóválja a fejét. -Szerintem nem tudod elég jól. Viszont nem nehéz rájönni, hogyan menekültél meg a Semmiből. Ugyanis csak egyféleképpen lehet - a Semmi térkapuin keresztül. Feltéve, ha van hozzá kulcsod. Mint ahogy volt. Természetesen megkérdezheted, miből gondolom, hogy a Semmit egyáltalán megjártad. Ezt sem nehéz kikövetkeztetni. Shadow részletesen elmondta, mit fog tenni, ha a közös erővel felállított riasztórendszerünk veszélyt jelez. Tudod, ha az Aranykörrel van dolgod, nem lehet elég alaposan felkészülni. Sokszor azt hinnéd, hogy tökéletesen álcáztad magad, majd később kiderül, hogy végig figyelték a vergődésedet. Többféle jelzés érkezett, minden jelenlévőhöz. De te reagáltad le a leggyorsabban, bizonyára a vám- pírreflexek miatt. És innentől kezdve elkezdődött az Árnyékharcos rejtjelezett játéka. Egyetlen kódolatlan üzenetet sem küldhetett, és senkivel nem közölhetett egyetlen felesleges információmorzsát sem. Ennek az egyetlen hátránya, hogy ha bármelyik kódot félreértik, a kapcsolat elvész, veled együtt. Mint ahogy el is veszett. Innentől kezdve csak a Semmin keresztül térhettél vissza, mert az általunk készített pirula mágikusan leárnyékolta a valós energiaszintedet. Időzítés nélkül, mert ha beállítunk valamilyen korlátot, és mégsem érkezünk időben, egyszer csak kint találod magad tehetetlenül a létsíkközi űrben, ahonnan nem tudunk visszahozni. Még a Semmi Városáig sem jutsz el, egyszerűen megszűnsz létezni. De ezt a rejtjelzéses leckét te is jól megtanultad, mert Tony mintha pontosan tudná, miért hívtad ide. Át is adnám neki a szót. Crawford krákog egyet, miközben vág egy grimaszt. -Nem is tudom, hogy mondjam el. Illetve, rosszul fogalmazok -

30 9

nem tudom, hogyan mondhatom el úgy, hogy átérezd. Emlékeztetnem kellene téged valamire, pontosabban valakire. Úgy néz ki, mint aki a végsőkig össze van zavarodva. Nem az a megszokott flegma formája. Ha jobban belegondolok, ilyennek még nem is láttam. Mi zajlik itt? Lemondóan int a kezével: -Mindegy. Vágjunk bele, aztán majd csak kisül belőle valami. Én mesélek, te nem szólsz bele. Bármi kérdésed van, felteszed utána, mert így se könnyű. Miért néz rám mindenki úgy, mintha legalábbis már meghaltam volna? A prof idegesnek tűnik. Észreveszem, hogy remeg a keze. Ő is látja a tekintetemet. Wyelhez fordul: -Whiskyt kérek, jéggel. Sok jéggel. -Kívánságod parancs. Az asztalon megjelenik egy pohár. Az okkultista mohón belekortyol. Fogadni mernék, hogy most nem használ józanító varázst. Milyen darázs csípte meg? De a meglepetéseim ezzel nem érnek véget. Edward Lorn, a rettegett király egyszerűen feláll, és szó nélkül elindul a lépcső felé. Int egyet hátra: -Nem akarom hallani. A hangja valahogy nem az igazi. És már nincs is ott. *

-Beszéljünk az entitásokról. Nagyjából sejtheted, hogy az egyetemleges alapentitásokból is negyvenkettő van. Nyitnám a szám, de Wyel csak rám néz, és képtelen vagyok akár egy hangot is kiadni a torkomon. Most megmutatja, mit tud Ő alapfokon. Brávó. Crawford közben folytatja: -Csakhogy minden entitásnak van negyvenkét különböző megjelenése is. Ezek nem állandóak, mint az Univerzumban semmi, magán az Univerzumon kívül. Mindig mutálnak és változnak. Na most, Solonak két rokon entitását ismerem. Az egyik az Örökkévaló Harcos, a másik a Sötét Lovag. Az utóbbi emberként kezdte. Edward mellesleg azért ment most ki, mert annak idején nagyon megviselte, hogy öccse így vált valakiből valamivé. Ő már nem manifesztáció, hanem az entitás maga. Egyébként pedig ő is használta a Semmi Kardját, és ivott a Felejtés Italából. Nagyon kíváncsi lennék, mit testesít meg a Sötét Lovag, de

31 0

beszélnem lehetetlen, hála Wyelnek. Ezért ehelyett elkezdek vadul gesztikulálni. Tony felhörpinti a whiskyje maradékát. Egy fokkal nyugodtabbnak látszik. -Wyel, engedd el. Hadd kérdezzen. -Köszönöm. Felteszem a kérdést. -Hát éppen ez az. Sötét Romantikát és Lovagiasságot. Most ismét fogd be egy kicsit. Egy kis kitérő a Felejtés Italáról, és a lenti jelenetről. A varázsital természete miatt nem tudlak emlékeztetni arra, amire megkértél. Nem lehet senkinek az eszébe juttatni azt, amit mintha soha nem is tudott volna. Csak elmesélhetem. Solonak van párja, ezek szerint. Ő maga pedig tulajdonképpen őrdémon lehet egy női entitás mellett, akinek a neve Tye Semah. Nem mond semmit a név, továbbra sem. De a történet kezd érdekes lenni. -Tye Semah a Tiszta Szerelem és a Végtelen Szépség. Hiába mesélek neked róla bármit, nem vált ki belőled semmit. Mert a Felejtés Itala kitöröl minden valódi érzelmet. Egyáltalán semmi nem jut róla eszedbe? Tudod, mit jelent ez? Nem tudom, de kezdek rosszat sejteni. -Annyit, hogy ő Solo igazi szerelme. Ha ez a szerelem egyszer beteljesedik, egyik sem marad többé önmaga. Hogy pontosan mi fog történni, egyikünk sem tudja biztosan. De mivel Edward kiment, és már nem kell rá tekintettel lennünk, majd Wyel mesél neked egy történetet - arról, hogy hogyan halt meg Sir Stephen Lom. Ehhez én már nem fogok kelleni. Magamnak a történet „vidámabb" részét hagyom meg. Ugye azt is sejted, hogy Tyenak is vannak rokonai? És nem mindegyik olyan kedves lény, csak mindnek hihetetlenül erős a vonzereje. Az egyik maga a Szerelem Istennője. Tehát mégis van köze hozzá. -A másik a Szeretet. Nem az Adonai-féle, az csalás a köbön. A valódi Szeretetről beszélek, ahogy a Sötét Birodalomban értelmezik. De vannak olyanok is, akik legalább olyan veszélyesek, mint Solo. Például Veeh Semaah - aki szintén öltött már alakot félvámpír harcosként, csak nem férfi, hanem női változatban, és legalább olyan rejtélyesek a céljai, mint neked. És még az sincs kizárva, hogy a Halál Istennője szintén ugyanahhoz a családhoz tartozik. Tudod, miért rökönyödtem meg? Játsszuk csak vissza a lenti jelenetet. Emberi éned egyáltalán nincs jelen. A vámpírnak a lány

31 1

legfeljebb eledel. Vagy játékszer, jobbik esetben. Tehát aki itt számít, az csak Solo. Mit kívántál, amikor beléptél a palotába? -Semmit. -Annál rosszabb. Ha emlékeznél Tye-ra, vele találkoztál volna. Mert úgy tűnik, ez a létezésed rejtett értelme. Pont ezért törlődött róla minden. Tehát az ahhoz legközelebb eső tudatalatti kívánság teljesülvalamelyik rokonát manifesztálod. Olyat, akivel valahol összefutottál régebben. Nem feltétlenül a „titkos szerelmed" révén. Méghozzá olyan alakban, amelyiket valamiért a legerősebben társítod vele. És egy érintéstől minden eszedbe jut. Tye esetében elég volt már csak meglátnod is. Itt a kötődés nem olyan intenzív. De van, különben a „titkos szerelmedről" eleve nem felejtettél el volna semmit. A Felejtés Itala nem törli a semleges információkat, csak az érzelmi töltésűeket. És azokat nem lehet helyreállítani, csak „újraírni". Mint ahogy ezt most megtetted.

31 2

A Sötét Lovag balladája Az okkultista már rég elment, kettesben hagyva minket a fekete mágussal. A helyiség egyre ködösebbnek tűnik, gondolom főleg azért, mert sem az én tudatalattim nem ad több energiát a részleteknek, sem Wyel nem veszi magának a fáradságot fenntartani a valóságos környezet látszatát. Csak a mi két asztalunkat látom. A varázsló mesél. -... Amikor Stephen visszatért a Semmiből ugyanazzal a karddal, akkor a Semminek még elég sok követője volt a Birodalomban. Állandó veszélyt jelentettek a mágiahasználókra. Na nem az igazán jókra, hanem a középszerű „ipari tanulókra". Ezért a középszerűségek megalakították a Mágusok Tanácsát, amely végül is betöltötte a szerepét, mert erejük összeadásával majdnem pótolták a tehetség hiányát. Csak az igazi tehetség képes egyedül is boldogulni. Ok nem tartoztak ebbe a kategóriába, ezért sok téves döntést is hoztak a Semmivel vívott háborúban. Az egyik ilyen az volt, hogy elfogatták az akkor már Sötét Lovagként elhíresült kalandort, és elítélték a Kard birtoklásáért. -Miért ragadt rá a Sötét Lovag név? -Pontosan nem emlékszik senki, talán csak ő maga. A leghihetőbb legenda szerint a teljes lovagrendjét kiirtották - ő volt az utolsó túlélő. Mindenki elvárta volna, hogy csatlakozik valamelyik másik társasághoz. Mert valahová tartozni kell legalábbis a gyengébb egyéniségek szerint. Ő nem volt az. Nem tartott be semmiféle szabályt, kivéve azokat, amelyekkel ő maga egyetértett. De attól még ugyanolyan nemes lovag volt, mint bármelyik másik. Vagy talán nemesebb, mert ha ő cselekedett bármi jót, azt nem azért tette, mert elvárták volna tőle, hanem saját belső meggyőződéséből. -Halálra ítélték? -Nem. Azért nem voltak ők olyan kegyetlenek. Csak ezer éves álomra, a saját kastélyában. Nem akarod megnézni? A környezet körülöttünk megváltozik. Egy tágas teremben állunk. Körbetekintek. Az egyik falon sebtében odapingált felirat: „Senkinek nem kell lovagiasság". Persze, hogy nem. A nők utálják a gáncs nélküli lovagokat. Ez nekem nem mond újat.

31 3

Viszont az egész légkör olyan nyomasztó, mintha egy kriptában lennék. Olyanban, amiben megborzong még egy vámpír avatár is. Mi történhetett itt, mielőtt ez a pár szó felkerült a falra? -Itt áll az idő. Úgy gondoltam, megőrzöm ezt a helyet érintetlenül, ameddig lehet. Wyel önkéntelenül megsimogatja az egyik tölgyfa asztal lapját. Az asztalon félig kiivott kupa bor. Ha ember lennék, már elfogott volna a reszketés, annyi szenvedést érzek a levegőben. Nekem sem könnyű elviselni. De hát Solo vagyok, két lábon sétáló halál... halál... -Ki építette ezt a kastélyt? -Senki. Stephen eredeti lakhelye leégett tisztázatlan körülmények között. Ezt a Halál Istennőjétől kapta, ajándékba. Ahogy elkezdett entitássá válni, nagyjából olyan kapcsolat alakult ki közte és az Istennő között, mint neked és Tyenak. Elvétve találkoztak, segítették egymást, kapott is tőle pár csókot, vagy talán többet is. A Halál nagyon vonzó tud lenni, amikor akar. De nem ő ölte meg. Furcsa, nem? Valóban nem az a szokványos felállás. De egyre rosszabbul érzem magam itt. -Nem lehetne innen kimenni? -Nem. Addig nem, amíg végig nem hallgatod a Sötét Lovag balladáját. Ne félj, csak címszavakban mondom el. Nem fog sokáig tartani. De így talán kellőképpen az agyadba vésődik. Ahogy téblábolok a teremben, megbotlok valamiben. Fém csörömpölése a kövön. Törött kard a földön. Nem mágikus, csak egy közönséges fémpenge. Ennyire nem figyelek? Mi van velem? A mágus szavai mintha nagyon messziről jönnének. -Nem aludta végig az ezer évet. Valaki felébresztette. Egy nő. Egy másik manifesztálódott entitás, ugyanabból a fajtából. Hozzád hasonlóan neki is több egyénisége volt egy testben. Egy közönséges és praktikus gondolkodású emberé. Semmi magasztos cél, csupa egyszerű élvezet, és pillanatnyi hangulatok. Mint a legtöbb nőnél. Ez összekombinálva a Kínzó Csábítás megtestesülésével. Aki nem arra használja a saját szépségét, hogy elérjen bármit, hanem hogy kéjt leljen az általa szándékosan okozott szenvedésben. És hogy mindez igazán hatékony legyen, mindennek a tetejébe szukubusz képességek. Tudod, az is egyfajta vámpír, de nála az életerő megcsapolása nem a vérrel párosul, hanem az általa érzett

31 4

gyönyörrel. Amelyet akkor kap meg, amikor áldozata haldoklik. Olyan lassan öli meg, ahogy csak tudja, hogy meghosszabbítsa a maga számára ezt az érzést, amelynek az intenzitása nála magasabb bármiféle orgazmusnál. A te vámpír éned hozzá képest nagyon kellemes és gáláns társ. Mint mondottam már, Stephen erős személyiség volt. Nem adta meg magát egykönnyen. Sőt, rá is jött arra, mi történik. De a Sötét Lovag is lovag volt, aki soha nem emelne kezet nőre. Akkor sem, ha az a nő valójában egy démon. Életben hagyta. Tudom, te azonnal megölted volna. De ő nem. A szukubusz meghálálta. Egy léleksorvasztó varázslatot mondott rá búcsúzóul. Ő maga már nem volt ott, de a mérgező kigőzölgése tovább hatott. A maradványait még mindig érzed itt, és már ez is elég ahhoz, hogy rosszul légy, halhatatlan lény létedre. A vége az volt, hogy maga a Halál - az egyik legerősebb egyetemleges istenség - megelégelte ezt a kínzást. Eljött érte ide személyesen. Itt koccintottak utoljára ebben a világban. Majd elvitte a Birodalmába. Nem a lovagjának tette meg. Nagyon ritkán és nagyon rövid időre engedi ki a saját országából, és nem ad neki semmiféle küldetést. Mert ahányszor megteszi, a Lovagra rátör a mélabú. Mint ember, meghalt. De az entitás is érez. Kivéve, ha éppen az Istennővel szeretkezik, hasztalan próbálva elfeledni azt, amit nem tud. Ez röviden a Sötét Lovag balladája. Solo az egyik rokona, sokkal keményebb kivitelben. De mégis rokona. -Ha az a nő még él, meg szeretném látogatni. Ugye él, és a Birodalomban van valahol még mindig? A vérvörös kard magától megjelenik a kezemben, a levertséget felváltja a fékezhetetlen düh. -Tedd csak el azt a kardot. Él ugyan, de én ezt nem nevezném életnek. Edward sokkal rosszabbat tett vele, mint amire te valaha is képes lennél. Direkt ezért vett Veewyletól leckéket nekromanciából. Élőholt rothadó testbe zárta, amely elpusztítható ugyan és képes érezni is, de ahányszor megsemmisül, mindig újjáteremtődik. És mindig ugyanabban a bűzös gödörben. Wiarel Királyságot nem hagyhatja el semmilyen módon, és minden alattvalóra vonatkozik az a parancs, hogy ha látják, okozzanak neki fájdalmat, bárhogy. Tépették már szét szörnyekkel, égették meg máglyán, maratták mésszel. És ez addig tart, amíg a király vissza nem vonja a parancsot. Akár

31 5

évszázadokig, mert Edward sem halandó. És nem is az a könnyen megbocsátó fajta. A hölgy egyetlen reménye, hogy az uralkodót egyszer megölik. Amire vajmi kevés az esélye. -Akkor miért mondtad el ezt nekem? -Csak azért, mert az igazi veszély sosem onnan jön, ahonnan várod. Solo nyugodtan visszamehet a Földi létsíkokra, mert az Aranykör nem kívánja megtorolni az engedetlenséget, hiszen a tervük így is teljesülni látszik. Lehet, hogy eleve belekalkulálták. A Sátán sem mer rád vadászni, ha ennek a társaságnak még mindig szüksége van erre a manifesztációdra. Viszont egy dologra vigyázz - tudod, hogy az alteregód szeret játszani. Ha meg akarsz őrizni valamit az emberből, figyelj oda nagyon, hogy valójában ki játszik kivel. Ezért lenne jobb neked ott lenned azon a csütörtöki randevún, még ha az tréfának is lett szánva. És ahogy Tony mondta, a „titkos szerelmed" valószínűleg csak hasonlít valakire. De ha a Sötét Lovag rokona vagy, te is hasonló nőkhöz vonzódhatsz. A leggyilkosabb fajtához.

31 6

Solo tánc ... Remélem, tényleg jól érezte magát. Azt hiszem, mindent megtettem ennek érdekében. Legalábbis mindent, ami Solonak ettől a manifesztációjá- tól telik. Észrevette vajon, hogy aki vele szemben ül, valóban nem egészen ember? Ugyanis megfogadtam Wyel tanácsát, és én mentem el az emberi alteregóm által szervezett találkozóra, pártatlanul felmérendő a helyzetet. Itt szó sincs semmiféle romantikáról, csak ezt a nőt is védenem kellene egy kicsit, legalábbis egy darabig - ha módomban fog állni. Mert szerintem egyrészt megérdemli - jól ráéreztem, hogy kijár neki a fehér rózsa - másrészt ő maga még mintha nem tudna elég jól karddal bánni. De ezt ráérek végiggondolni némileg nyugodtabb környezetben is. Most jön az, amiről az alteregó közvetlen környezete nem tud. Az igazság egyik leghatékonyabb eltitkolása a leplezetlen kimondása, sőt fennen hirdetése. Példának okáért egyszer egy másik nőnek azt mondtam, hogy hasztalan próbálná lekövetni, hová tűnök a hivatalos órák után. Jót röhögött. Hm. Elég egy pillanatra bemennem egy sötét helyre... Most sincs kedvem időt vesztegetni a gyaloglásra. ... örvény... Már itthon is vagyok. Igaz, hogy senki sem látott belépni a kapun, de hát ugye viszonylag későn jöttem, az emberek figyelmetlenek. És nem véletlenül választottam olyan házat, ahol két bejárat is van. Mellesleg ezért lenne balgaság autót vennem... Na mindegy. Kényelembe helyezem magam. A gondolatokat jobb azonnal leírni, mielőtt kimennek a fejemből. Mint Solo, csak nem hazudtoltam meg magam, a „titkos szerelmem" azonnal észrevette, hogy fekete ing van rajtam. Túl gyakran nem fogja látni, legközelebb talán pár hét múlva. Most kicsit pihenek, majd hagyom az alteregót érvényesülni a Földön, nekem más dolgom is akad - folytatnom kell, amit elkezdtem. Mit is? Lássuk csak sorjában. Tehát a hosszabb távú cél egyértelmű. Ha tudni akarom, ki

31 7

vagyok valójában, meg kell találnom Tye Semaht, bárki legyen is ő. Nem a titokzatos rokonát, akit egyébként nem társítok a „titkos szerelmemhez", hanem néha valóban jelen van benne. A lány ténylegesen csak ilyenkor válik az alteregó számára vonzóvá, egyébként észre se veszi, hogy ott van. Annak a másik entitásnak a hajszolása tévútra vezetne. A lánynak továbbra is vannak mulatságos dolgai - például kifogásolta, hogy nem köszöntöttem fel egy nevezetes nap alkalmából. Egyrészt semmilyen értelemben nem tartozik hozzám, másrészt felhívtam a figyelmét, hogy neki valamivel korábban sokkal többet ajánlottam egy csokinál - vajon mire gondolt? Mert én arra, hogy hajlandó lennék egy kevés időt szánni rá a sajátomból, ugyanis érdekes személyiségnek találom. De a földi nőkre tökéletesen jellemző, hogy szándékosan félreértelmeznek mindent, olyan irányban, mintha azonnal elveszítenék a rég nem létező szüzességüket, ha beszédbe elegyednének kettesben egy férfival. Mondjuk, ha foglalkoztam volna valaha szűz lányokkal, nálam ez a veszély valóban fennállna, de azért kár álmodozniuk - elég komoly erőfeszítésükbe kerülne, hogy pont ezt a szórakozási formát válasszam, pont ott, pont így, pont velük. Ha pedig igen, vajmi keveset tehetnének az ellen, hogy ne történjen meg, az erre használható vámpírképesség nem tréfadolog. Az a nagyon ritka nő, aki nem így gondolkozik, jó eséllyel kap tőlem egy fehér rózsát, amely egyben egy kulcs is - egy olyan kapuhoz, amelyen távolról sem mindenkinek van bejárása. És az ő esetében csak a saját szórakoztatására, vagy maximum az esetleges felfájásának elmulasztására használnék bármiféle mágiát. Na ja, ne csapongjak úgy, ahogy a vele folytatott beszélgetés során is amely amúgy rendkívül érdekesre sikeredett, és minden volt, csak nem elpazarolt idő. Inkább az idő hiánya volt a gond. Reggelig lehetett volna folytatni, és azon túl. Kár, hogy egyértelműen a Fényt képviseli. Ez sokkal védtelenebbé teszi, és jócskán meg fogja nehezíteni a dolgomat. De Solo harc nélkül úgysem adja fel soha. Hát, kardom a tiéd, Úrnőm. Legalábbis részben, és erre a néhány hétre. Vajon megsértődne, ha ezt hallaná? Talán nem, valahogy az az érzésem, inkább a képmutatás bosszantaná, az őszinteség aligha. Szóval Tye Semah. Mennyire sürgős találkoznom vele? Ugye

31 8

semennyire? Mert mind Solo, mind ő örökkévaló, és az egész Univerzumban jelenlévő entitások. Akkor viszont az utam egyelőre más merre visz. Hm. Ez úgy hangzott, mintha tudnám, őfelé merre vinne. Azért néha én is tudok képzavarokat produkálni. ide a Földre csak pár hét múlva érdemes visszajönnöm ismét. Mert bár pillanatnyilag három nő is szerepel a „védenceim" listáján, de ezekből az egyiket levettem onnan, és ő maga kéredzkedett vissza rá - valószínűleg szükségtelenül. A másik önmagában Solonak szintén érdektelen, a benne néha megtestesülő entitással pedig foglalkozni Tye helyett pótcselekvés. Aki viszont a fehér rózsát kapta, bármikor hívhat, de éppen az ő esetében vagyok teljesen biztos abban, hogy sosem élne vissza ezzel. Még annyi érdekes van az egészben, hogy az egyik álmomban pont ugyanezen a helyen beszélgettem valaki mással, csak sokkal rövidebben, és neki nem adtam virágot. Újabb visszaigazolása annak, hogy minden álom valóság. Tonyval nem feltétlenül a földi létsíkokon tudok eszmét cserélni a leg-tartalmasabban. És rohadtul érdekelne, mit csinál éppen Buchanan, szétlövette-e már magát hajóstul, vagy még szeli valahol a csillagfelhőket. Shadow - nevéhez méltóan - ismét felszívódott az árnyékokban, bár már nélküle is tudom, hogy nem ő hagyott cserben az Árnyékvilágban, hanem én hoztam magam lehetetlen helyzetbe. De mit tett azóta a Semmi Kardjával, amelyet rábíztam? Leslievel se ártana konzultálni, ha már ő lett a Sötét Harcosok új Nagymestere - azért szép karrier, szerintem ez több, mint amiről álmodni is mert, amikor még az én varázspengémre ácsingózott. Ám legyen. Hát, „titkos szerelmem", másodszor is búcsút intek neked. Ha van eszed, amikor fekete ing van rajtam, lehetőleg távol maradsz tőlem. Nem nézem ki belőled, hogy élveznéd a veszélyt, tehát legyen ez a vészjelzés. Az alteregó mondott neked olyat, hogy néha nem tudja, mit miért tesz. De én tudom. Többek között azért jöttem csütörtökön én, és nem ő, mert ha Solo látványosan más nőket vesz a pártfogásába, nemcsak tőlem búcsúzhatsz el, hanem a Félelem-Istennőtől is. Remélhetőleg. A másik nőt nem féltem az ilyesmitől, mert valamelyik mágikus világban ő fehér mágus lenne - csak a Sötét

31 9

Birodalomban nem, ahol azokat mind kiirtották - és meg tudná óvni saját magát megfelelő védővarázslatokkal. Tehát rád is vigyáztam, még most utoljára. És miért? Egyszerű. Amikor a Felejtés Italát megittam, elfelejtettem a te nevedet is. Most emlékszem rá, de sebaj, Wyel-től kérek még pár kortynyit. Akkor, amikor az emberi énem nem lesz velem. Solo tánc...

32 0

Aréna ... álom... ...Egy arénában állok. Ez nem ókori Róma. Valami más. Úgy rémlik, itt nem rabszolgák küzdenek egymás ellen, hanem teljesen szabad emberek. Ugyanúgy életre-halálra, ugyanúgy közönség előtt. Van, aki pénzért, és van, aki csak kedvtelésből. Azt hiszem, az utóbbi csoportba tartozom. Szeretek játszani, főleg valami olyasmit, amibe bele lehet halni. És itt nem mindig nyerek. Megöltek már számtalanszor. De csak a testemet, hiszen Solo nem halandó. Csak úgy teszek, mintha az lennék. Mindig újra és újra manifesztálom magam, amíg meg nem unom. A homokos talajon elég sok vér van már, és az arénaszolgák éppen elvonszolnak egy újabb testet, szétzúzott mellkassal. Ránézek a kezemre. Fegyverem acéltüskés buzogány. Pajzsot nem viselek, minek az? Acél mellvért, de meztelen karok, vasalt bőr csuklóvédővel. Fém térdvédők és vasalt bőrcsizmák, a lábszárak szintén meztelenek. Barbárt játszok éppen, ezek szerint. A mágia valószínűleg tilos, de a vámpírképességek módjával mehetnek, amíg csak szimpla erőnek és gyorsaságnak tudom álcázni. Izmaim jól kigyúrtak. Fejemen nincs sisak, csak egy fém pánt tartja össze a hajamat. Nem rossz. Miért is szoktam idejárni? A harci szellem fenntartása, persze. Solo nem puhulhat el. Megszólalnak a harsonák, majd a hírnök kiáltja: -Következő kihívót a mai bajnoknak! Aha, szóval bajnok vagyok. Legalábbis a mai napra. Eddig. Tartsunk egy kis leltárt. Vérnyomok bőven, távolról úgy tűnhet, hogy tele vagyok karcolásokkal. Talán így is volt. Remélem, nem vizsgál meg senki közelebbről. Mert egy sebet sem fog rajtam találni. Csak mintha kimerült kezdenék lenni. Persze, hiszen nem a kardomat használom. -Még egy kihívót! Az utolsót... Huhh, már csak egy van hátra. Csak elbírok még vele valahogy. -... a csapatmérkőzés előtt! Hogy a... még az is lesz? Na jó. Kicsit bizonytalanul állok a lábamon. Nem baj. Tapasztalt harcos vagyok, menni fog ez... És jön. A francba! Lelkes fiatal. Lefogadom, hogy ez sem a

32 1

pénzért harcol. Hagyjam nyerni? Á, nem. Ez a legrosszabb, amit vele tehetnék. Akkor egészen biztosan elvérzik a következő harcban, mert azt hiszi... majd végiggondolom máskor, mert elkezd felém futni. Esetlen szúrás a rövid kardjával. Kitérek, és a hátára mérek egy hosszú ívű ütést. Előrerepül, és elterül a földön. De úgy tűnik, jó a páncélja, nem tört csont. Feltápászkodik, én meg hagyom. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy odaugorjak, és kivégezzem. Meg nincs is hozzá kedvem. Szemem káprázik, a következő támadást rosszul hárítom. Jobb combomon hosszú vágás. A fájdalom nem érdekel. A seb elkezd beforrni, de érezhetően lassabban, mint kéne. Most befejezheti. De az történik, ami a kezdő harcosokkal oly sokszor. Elbizonytalanodik, merről is támadjon tovább. Gépiesen meglendítem a buzogányt. Alig látok, de a fém a sisakján csattan. Ismét a földön van. Arrébb rúgom az elejtett fegyverét. Az enyém egyre nehezebb, hagyom kiesni a kezemből. Előhúzom az övemből a hosszú tőrt. A fiú még mindig kábult lehet, mert mintha nem lenne tudatában annak, hogy most elvághatom a torkát. A közönség ujjong. Ellenfelem végre magához tér, és esdeklően maga elé tartja a kezét. Jó nagy fejbecsapás lehetett, még félholt állapotban is tudok ilyet... Mi is a szabály? Ja, megkímélhetem az életét, de akkor be kell vennem a csapatomba. Hát nem valami jó üzlet... de nem is üzletet akarok kötni... Solo cselekedhet irracionálisán. Visszadugom a tőrt az övembe, és kezet nyújtok. A fiú elmosolyodik, ahogy feláll, a kezemet használva támasznak. -Nem gondoltam, hogy ennyire jó vagy. Tudod, sok itt a szájhős. Solo, mint szájhős... na még ilyen se volt... hang valahonnan a távolból... -És most... a nap fénypontja... csapatjátékok... Hozzám csak hangfoszlányok jutnak el. Nekem ebben részt kell vennem? Megtántorodom. Az idő hol lassul, hol gyorsul... A fiatal srác a kezembe nyomja a buzogányt. -Mindjárt kezdődik... Kavarodás. Csak arra vigyázok, hogy ne találjanak el... majd valaki hátulról kirúgja a lábamat. Odébb gurulok, de torkomnál már lándzsahegy. És aki fogja, az bizony az én csapatom tagja. Átpártolt. Tekintete vidám, szemmel láthatóan élvezi a helyzetet. Hogy tetszik, bajnok úr? Arcán elégedett vigyor. Hú, de jó lehet neki. Kár, hogy ez már nem fog sokáig tartani. De legalább boldogan hal meg.

32 2

-Jól fizet a Birodalmi Gárda, féreg? Mindenki tudja, hogy velük lógsz kocsmákban, te barom állat. Aha, megdöbbent. Lehet, hogy nem is igaz a vád, nekem csak annyi kell, hogy a keze egy pillanatra megremegjen. A Vámpírkard kettészeli a lándzsát és a torkát, majd ugyanezzel a mozdulattal el is tűnik. Csak pár csepp vért szív magába, de így már jobb. A mozdulat nagyon gyors volt, talán nem vették észre az általános csihipuhiban. A lándzsa hegyes végét felkapom, és beleszúrom a sebébe, mintha az okozta volna a vesztét. Ez mind töredékmásodperc alatt történik, az áruló pofáján még mindig vigyor, csak egyre ostobábban fest. Én feltápászkodom, ő pedig összerogy, továbbra is vigyorogva, de elhomályosuló szemmel. Valami zavar. Gyorsan hátrafordulok. A fiú iszonyodó tekintettel néz rám. -Félek tőled... Mi vagy te?.. Hátralép. Hát ha ő most... tilos a mágia, nem jöhetek ide többet... -Ne. Köpj. Be. Értve? Szabályos mentális parancsot már nem kockáztatok, de a félelmére rájátszhatok. Nyel egyet és bólint, ijedt tekintettel. ... felébredek... Bambán bámulom az ablakon bekacsintó csillagokat. Ez túl intenzív volt. Valami hasonló fog történni valamelyik létsíkon. Nem Árnyékvilágban. Rövidesen...

32 3

S, mint Sataniel Gondolataim annyira lekötnek, hogy nem veszem észre egyből a számítógép zúgását. Bekapcsolva hagytam éjszakára? Nem rémlik, hogy vírus-scant indítottam volna. Persze amilyen zavarosak voltak a legutóbbi események. .. mechanikusan is bekapcsolhattam, oda se figyelve. Azért sok minden történt. Az a bizonyos este például jóval mélyebb nyomokat hagyott bennem, mint ahogy feltételeztem. Csak annyit akartam, hogy felmérjem a terepet, és tisztán lássam, hol kell közbeavatkoznom, ha módom lesz rá. Ha kell. Ehelyett természetesen semmi sem úgy alakult. Szabályos helyzet meghatározás helyett összeül két egyéniség, nem mindennapi párosításban. Egy valódi vámpírlord, az erősebb fajtából, és egy fehér vadmágus nő - az a fajta varázsló, aki nincs tudatában annak, hogy az. Anélkül cselekszik, hogy tudna róla. A vámpír bemutat egy apró trükköt, mely ragyogóan működik, és jót derülnek rajta mindketten. De azt már nem veszi észre, hogy ő is hatás alá kerül. Előtte ugye kaptam egy figyelmeztetést, csak rosszul értelmeztem. Mint annyiszor... .vigyázz, ki játszik kivel... Persze, a „titkos szerelmemre" vonatkoztattam. A gondolkodás önbekorlátozása, tipikusan. Akárcsak ha ember lennék. Nem, szó sincs arról, hogy a fehér mágus játszott volna, viszont rám nézve valóban életveszélyes. Nem ő maga, hanem ez a hatás. Ha elkezdek ismét hinni valamiben, a hatékonyságom megszűnik, és minden csatát következetesen el fogok veszíteni, de legelőször azt, amiről maga ez a hit szólna, és amelyet annak a védelmében vívnék. Elképzelhető az, hogy ennek a titokzatos Tye Semahnak valóban a testőre lennék, és ezért vált ki belőlem hasonló reflexet minden olyan lány, akiben akár kevés fényt is látok? Jól fog jönni az a Felejtés Itala, és nemcsak a „titkos szerelmem" miatt. Csak kicsit várnom kellene vele, mert valamit megígértem. Azt nem felejthetem el, így diktálja a becsület. Solo nagyon kényes erre. Ezért nem lehet megvesztegetni sem pénzzel, sem szexszel, sem egyéb örömökkel. A nőről meg még annyit, hogy ő nem lehetett volna fehér mágus, hanem ténylegesen az, csak ezen a létsíkon képzetlen.

32 4

És ő sem ezen az egy helyen létezik, erre most már meg mernék esküdni. Hát hiába, mindig belekeveredem valami rendhagyóba. Jó, nézzük meg azt a scant. Az energiatakarékos üzemmód miatt sötét a képernyő. Kénytelen vagyok kikelni az ágyból, és leülni a PC elé. Hány óra lehet? Bár teljesen mindegy. Solonak nincs szüksége alvásra, a vámpír bepótolja vérrel, ha az emberi test pedig bedobja a törülközőt, majd teremtek magamnak hasonlót, csak még fiatalosabb kivitelben. Meg azt hiszem, lecserélem a szemem színét szürkére, az férfiasabb, és mégsem olyan nyálas, mint a világoskék. Persze ezt az utóbbit most is megtehetem. Csak túl feltűnő lenne. Hagyjuk. *

Ahogy megmozdítom az egeret, előtűnik a számítógépes háttér. Ki van zárva, hogy én raktam volna ki ezt a tapétát. Egy eléggé lengén öltözött csajszi dob nekem a képernyőről puszit, csábító kacsintás kíséretében. Nem mintha nem élvezném a szép meztelen nők látványát, de az ilyeneket inkább élőben szoktam nézni, amikor olyan kedvem van - többek között ezért jó vámpírnak lenni. A PC-re sosem rakok ki olyan képet, amelyen bármilyen emberi lény szerepel - akár ruhában, akár anélkül. Egyszerűen jobb érzés tájképeket látni. Lévén ez Föld, főleg helyi illetőségű helyek szerepelnek a gyűjteményemben, bár vannak űrbeli fotók is, elvétve. És ahányszor újabb képeket kapok bármilyen forrásból, az első dolgom kitörölni minden olyat, amely embert is ábrázol. El se mentem őket. Hogy ennek mi az oka, megérne egy külön misét, de nem most. Ami most érdekes, a számítógépet ezek szerint meghekkelte valaki az internetről. Elméletileg a víruskeresőnek ezt érzékelnie kellett volna. Lássuk a riportokat. Hm. Nincs köztük jelentés sikertelen netes támadáshárításról. Sikeresről sem. Ledobom a képernyőt. Na ez még szebb - a kihívó tapéta eltűnt, helyette gyönyörű kilátás a tengerre, valahol Guatemalában, vakító napsugarak alatt. Igen, ez volt eredetileg is. Jó, minden világos. A stílus magáért beszél. Tehát valahol találok egy üzenetet. Hol? Az Asztalon nyilván nem, az túl egyenes vonalú megoldás, Shadow sosem elégedne meg ezzel. A levelező fiókomban sem hagyná, ott is túl könnyű bárkinek

32 5

megtalálnia. Meg kellene próbálnom az ő fejével gondolkozni. Hát persze. Melyik játékot játszottam a legutóbb? Kétszer rákattintok az ikonra. Nem nyert, elindul, mintha mi sem történt volna. Nem, rossz a logika. Melyik katonai játékot játszottam? Kitkatt. Fenébe, ez is elindul. Egy pillanat... itt van egy olyan menüpont, hogy eligazítás. Nézzük csak meg... Bingó! Egy kiegészítő feladattal több van. Lássuk, mi áll benne... *

Lehet, hogy csak arról van szó, hogy eddig nem vettem észre ezt a címsort? Ugyanis teljesen szokásos kép fogad: Hans von Gröbel alezredes, vagy mi is a rangja, tiszteleg a tábornoknak, aki elkezdi neki magyarázni az aktuális teendőit. Már csalódottan zárnám be az ablakot, amikor a kép fordul, és látom a tábornok arcát. Jaj, ne! Shadow, egyszer megtéplek a hülye poénjaidért. Közben persze egyáltalán nem haragszom rá, inkább nevetni lenne kedvem. Három pontra mutat az akció térképen, ezek B, S és W betűkkel vannak jelölve. A kísérőszöveg teljesen beleillik a páncélos hadosztály had művelet leírásába, de itt már minden teljesen egyértelmű. Az egérkurzornak ilyenkor nem kéne aktívnak lennie, de az. Rákattintok az S betűre - miért nem SH? Hiszen a betűk Shadowt, Buchanant és Wyelt jelölik, ez nyilvánvaló. Elindul egy hangfelvétel. - Egyik létsíkon megölheted S-t. Méltányosságból megengedik. Részletek lent. Tehát ezért nem SH. Várnám a folytatást, de ennyi. A kurzor el is tűnik, a tábornok éppen háttal áll. Majd megfordul. Ez már a szokásos játékarc. Derék Hansunk tiszteleg, és indul irtani a lengyeleket. Erre már nem vagyok kíváncsi. Most nem. Kilépek. Meg se lepődöm azon, hogy az a bizonyos kiegészítő feladat már nem létezik. Tökéletesen értem az üzenetet. Gondolom, ha a B-re, vagy W-re kattintok, ugyanezt hallom. Csak egyszer, a visszahallgatás legcsekélyebb lehetősége nélkül.

32 6

B, mint becsület Részletek lent. Könnyű rájönni, hogy ezt csak fizikailag lehet értelmezni. A PC-n ugyanis kizárt, hogy lenne még bármi. Ami volt, az is már csak egy kellemes emlék. Shadow mindig így jár el, sosem hagy nyomot, elillan, mint egy árnyék. Gyorsan felveszek valami köntöst és egy papucsot, és leszaladok a postaládámhoz. Az alteregó csak hetente egyszer nézi meg, mert hivatalosan ő itt csak optikai csalódás, a fő postáját egészen máshová kapja. Van benne pár reklám prospektus, valami politikai felhívás - ja persze, itt most olyan nemzeti ünnep-féle van, és elég eredeti módon szokták megünnepelni - köveket dobálnak, és szemetes kukákat gyújtogatnak. Talán ki kellene menni vadászni egy kicsit - ha nagy a zűrzavar, biztosan lesz étel is. De gyorsan elvetem a kósza ötletet - egyrészt nem vágyom most vérre, másrészt ezek biztosan telekamerázták az egészet, és nem valószínű, hogy jól festenék a Híradóban. Na, itt egy számlalevél. Internet. Csakhogy ebben a hónapban már kaptam tőlük ilyet. Ez lesz az. Fent sietve kibontom a csomagot. Mágikus aura csap meg. Okos - árnyékolt boríték. Az Árnyékharcos gondol mindenre, és így még stílusos is. Még egyszer nem hagyom magam átverni számla nincs benne, csak valami reklámféle, egy csomó képpel és statisztával. Rögtön keresem rajta az ismerős arcokat. Már meg is vannak, persze apró alak mindhárom a háttérben, másmás oldalakon. Na akkor talán kezdjük magával Shadowval. Ráteszem az ujjhegyemet, mintha egérrel klikkelnék. Ha mentális üzenet van benne, mindjárt meghallom... csak az agyamban... *

- Szia! Tudom, hogy neked nem ez a legfontosabb részlet a három közül, de a legutóbbi találkozásunk nem volt alkalmas az elmélyült beszélgetésre. És a becsületem nem hagy nyugodni. A becsület... Kiveszőben lévő érték. Abban a nagyon valóság ízű álomban is megpróbáltak hátulról megtámadni. És senki nem tanul belőle... valószínűleg mert eddig senkinek nem adtam rá alkalmat. Örvendetes, hogy valakinek még számít.

32 7

-Szóval, mivel valamilyen indíttatásból szétcseszted a jelzőmedálomat... Nem sokat köntörfalazik, semmi udvariassági kör. Nem is lenne ő, ha nem... -... telenség volt megtalálni. Bár hagytam még egy biztonsági lehetőséget, nem úgy éltél vele, ahogy gondoltuk. Ha beírtál bármit a PC-be, az átmásolódott egy másik árnyéklétsíkra, amely egy kicsit távolabb esel a Semmitől, és tök üresen hagytuk. Igen, hogy az olyan barmok, mint én, ne tegyék tönkre a legkifinomultabb terveket is, egy hirtelenjében tett kardsuhintással. -...aktuális koordinátáiddal együtt. De amikor érted jöttem, már elmentél. Talán bocsánatot kéne kérnem, de azt nem szoktam. Csak tudd, hogy nem árultalak el. És már csak annyit mondanék, hogy az Aranykör ígéretét a W alatt találod, az árát pedig - mert nyilván nem a két szép szemedért ajánlották fel - a B alatt. Szerintem rájöttek, hogy veled könnyebb üzletelni, mint próbálni terelgetni téged. Na üdv. Azért nem semmi. Ha megölöm valahol a Sátánt, ezzel nagyjából a kereszténységnek is vége, az egyik valós létsíkon a földiek közül. Mert abban a pillanatban, ahogy Sataniel ki lesz tiltva onnan, Adonainak nem marad sötét oldala, tehát szembetűnővé válik majd önnön mérhetetlen gonoszsága. Na lássuk, mit mond erről Wyel. Megkeresem egy másik képen Wyel arcát. Újabb érintés. Jut eszembe. Szándékosan csinálja vajon újabban a „titkos szerelmem", hogy néha megérinti az alteregót? Nem egy kellemetlen érzés, csak nincs az a villámcsapásszerű élmény... thunderstruck... Persze hogy nincs, hiszen Solot emlékezteti valakire, és nem az embert. O csak azért kedvelheti némileg, mert valaminek a hatására nagyon ritkák lettek a hárpiás megnyilvánulásai. Ha megfogadta a tanácsot, tettem érte valami jót. De az is lehet, hogy egyszerűen nem beszélek vele szinte semmit, így ha lennének is, nem venném észre. Na jó, figyeljünk a varázslóra. -... az Aranykör célkitűzései távolról sem annyira vészterhesek, mint ahogy azt feltételezi Zzarng. Téged megölhettek volna, ehelyett adnak egy lehetőséget. Ez valóban egy kísérlet - mi lesz a Földi emberiséggel, ha a keresztény dogma összeomlik. Sataniel megalázott téged,

32 8

visszavághatsz neki. Szemtől szembe harcban, ha nem segíti a hadserege, méltó ellenfele lennél. Csak te és ő. Nem lesz hová szöknie, csapdába csalják neked. A többi rajtad múlik. Viszont cserébe kérnek ők is valamit. Ez a kísérlet nekik nem annyira fontos, bár vannak, akiket kifejezetten érdekel. Meglepődnék, ha a Mester nem lenne köztük. - Az igazi tét a másik létsíkon van. Ott, ahol Buchanan vár rád. Tehát először azt a feladatot kell majd végrehajtanod. Ha túléled, jöhet a bosszú. Visszaadhatod a kölcsönt. Most búcsúzom. Ha végighallgattad a B üzenetet is, azonnal létsíkot fogsz váltani. Azt tanácsolom, úgy öltözz. Igen, ragyogó technika. Solonak nem lehet parancsolni. Viszont rá lehet venni sok mindenre. Akárcsak egy Buchanan-féle elit zsoldost. Csak az ár nálam valószínűleg jóval magasabb. Ha jól alkudozom a jövőben... Fel kéne venni valami használható ruhát, még most. Érdekes, hogy az egész történet most a becsületről szól. Shadow becsülete, hogy nem lehet áruló. Wyel becsülete, hogy nem lehet tagja olyan társaságnak, amely Univerzum szintű abszolút hatalmat tekinti a céljának - bár Zzarng sem mondott ilyet pontosan, inkább az aggasztotta, hogy eszközként építhetnek ki egy ilyen rendszert. Buchanan zsoldos becsülete, hogy meg akarja mutatni, mire képes, ha semmibe veszik. Solo becsülete, aki nem hagy megtorlatlanul semmiféle megaláztatást. És ugyanezért a becsületért nem kérhetek senkitől Felejtés Italát most, és nem veszíthetek Sataniellel szemben, mert akkor nem tudnék visszajönni egy kicsit még segíteni a fehér mágusnak. Emberi értelemben véve teljesen erkölcstelen vagyok. De mennyivel könnyebb lenne elvtelennek lenni...

32 9

Tanulmány az elit zsoldosokról Ujjam lassan rátéved a vadászpilóta arcára.

... örvény... mit vártam?.. így ésszerű... *

A kopár ablaktalan szoba, ahová kerülök, semmit nem árul el arról, hogy melyik csillagrendszerben helyezkedik el. Ezt a létsíkhalmazt amúgy is csak futólag ismerem, tehát tulajdonképpen mindegy is. Akár egy börtöncella, olyan igénytelen. Persze nem az, a csatornák nincsenek lezárva, bármikor elmehetek. Viszont mégis tapasztalok valami furcsát - nem érzékelem a koordinátákat. Tehát kilépni kiléphetek innen, de visszatalálni lehetetlen, hiába jártam már a helyszínen. Teljesen illogikusnak tűnhet, hogy pont itt kell véghezvinnem valamit, ahol olyan idegennek érzem magam. Vagy éppen ez az oka? Az is lehet, hogy tőlem várnak ötletet. Friss szem többet lát. És ahogy láttam eddig... Már kezdem megszokni, hogy egyetlen gondolatomat sincs soha időm befejezni anélkül, hogy megzavarna valami. A cella ajtaja nyílik, és belép Buchanan, majd gondosan magunkra zárja a belső reteszt. Eddig észre se vettem, hogy ott van. -Üdv, Wolf! Éppen ideje. -Gondolom felesleges kérdeznem, hol vagyok? Megvonja a vállát. -Nem, dehogy. A Zsoldos Testvériség egyik találkozóhelyén. De okosabb nem lettél tőle, ugye? Hümmögök. Valóban nem. Ebben a szobában még székek sincsenek. Bár mindig is utáltam a hosszú tárgyalásokat, amelyekhez azok valók. Meg az elhúzott morfondírozást. Saját tapasztalatom szerint az azonnali döntések hibaszázaléka semmivel se rosszabb a százszor megrágott döntésekénél. Talán még jobb is valamicskét. Az órákra nyúló megbeszélések meg

33 0

arra jók, hogy az egész téma elsikkadjon az érdektelenségben, bármi legyen is az. Tehát a lényegre. - A Zsoldos Testvériséget már másodszor említed. Ki kell ábrándítsalak, nem épültem be a szervezetbe. Legyint. -Már rég tudom. De nem tekintem megtévesztésnek, mert soha nem is állítottál ilyesmit, én magam találtam ki. Viszont jó, hogy említed. Pár szóban elmondanám, kik vagyunk. Aztán rátérünk a tervre is - engem úgy értesítettek, hogy elfogadtad. Végül is, így is fel lehet fogni. Elfogadtam valami tervet. Látatlanban. Hogyne. És az a vicc, hogy tényleg igaz, mert belementem az alkuba. Valahogy ismét olyan érzésem van, hogy a sötét erők játszanak. Kívántam valamit, és azonnal megadják. Ha túlélem az előzményeket, akár élvezhetem is. Mi legyen a legközelebbi kívánságom? Találjam meg Tye Semah-t? De miért fontos ez, ha nem emlékszem rá? Á, mindegy. -Létezik egy örök megoldatlan probléma. Alapvetően kétféle hadsereget lehet szervezni - a hűbérest, vagy a zsoldost. Na meg ezeket lehet egymással is vegyíteni, természetesen. Csak nem erről akarok beszélni. Külön hadászati vita, hogy melyik fajta hadsereg a hatékonyabb. Hát igen, rémlik, hogy egyes történelem tankönyvekben az állt, hogy a városokat mindig nehezebb volt bevenni, mint a katonai erődöket. Mert a városlakók morálját a saját otthonuk védelmének eszméje emelte magasra. Azért Dzsingisz-kán tudott volna mesélni arról, hogyan adták meg magukat neki nyolcvanszázezres helyőrséggel rendelkező városok, egyetlen kardcsapás nélkül. Le is mészároltatta a lakókat mind, miután letették a fegyvert. Lehet, hogy igaza volt. Francnak kellett feladniuk harc nélkül. -Nagyon sokáig az a nézet tartotta fenn magát, hogy a hűbéres. Magas a lojalitása, szófogadó és így tovább. Meg a zsoldos bármikor átállhat az ellenséghez, ha az többet fizet neki. Csakhogy ez nem egészen igaz így. A zsoldos becsülete, ismét a becsület témája, - sok esetben többet nyom a latban, mint a hűbéresé. A jó értelemben vett zsoldost három dolog motivál. Egy: természetesen a piszkos anyagiak. Csakhogy ha elit zsoldosról van szó, ez már nem feltétlenül igaz, mert gyorsabban keresi a pénzt, mint ahogyan költi.

33 1

Kettő: rang és megbecsülés. Ez azért fontos, mert amíg a hűbéres örül, ha vége van egy háborúnak, és még egyben van, addig a zsoldos mindig újabb háborúkat keres, amelyekben részt vehet. ...gonosz dallam susogja, ne légy szomorú - jut még neked elég háború... -Nyilván mindig azt a felet választja, akit talpraesettebbnek vél, mert csak a győztessel együtt léphet feljebb a ranglétrán. És csak jól szervezel! hadseregben képezheti magát még tovább. Na itt érkezünk el a lényeghez. Hatásszünetet tart. Csak ezek a primadonna allűrjei ne lennének. Amit elmondott, mindazt én is tudom, talán jobban, mint ő. Rengeteget forogtam a legkülönbözőbb korok és fajok katonai köreiben. Mégis olyan az arckifejezése és az egész hanghordozása, mintha legalábbis a negyvenkettes rejtélyek egyikét magyarázná éppen behatóan. Közben pókerarcom lehet, mert zavartalanul folytatja. -A hatalmi játszmáktól eltekintve, képviseli-e bárki a katonák érdekeit? A hűbéresekét még jól-rosszul valahogy igen, mert szerencsés esetben végig egy uralkodó vagy hadvezér alá tartoznak. És ha az a bizonyos hadvezér okos, tudja, hogy ugyanazokkal az emberekkel kell megvívnia a következő ütközetet is, ha lesz ilyen. Tehát ésszerűen felhasználja a rendelkezésére álló eszközöket, hogy fenntartsa bennük a lelkesedést. Na de mi van a magamfajta zsoldosokkal? Láthattad magad. Ha középszerű vagy - mert ennél gyengébb nem lehetsz, annál az oknál fogva, hogy akkor már meghaltál - fogyóeszköznek tekinthetnek, hiszen ilyen minőség többé-kevésbé szabott árért bármikor kapható a piacon. Legfeljebb veszélyességi felárat leszel kénytelen fizetni, ha elterjed, hogy nálad magasabb a halandóság. És az sem életbiztosítás, ha te vagy a legjobb. Mert akkor veszélyesnek ítélhetnek. Ennél fogva nem kapod meg sem a neked kijáró rangot, sem a kért fegyvereket, hanem ezek helyett egy bombát szerelnek be a gépedbe. Vagy lelőnek hátulról, kinek mi tetszik jobban. Múltkor még egészen máshogy beszélt. Nem értette. Vajon ugyanaz okosította ki, aki rólam is elmondta, hogy mégsem vagyok titkos Jedi ügynök?

33 2

-Ezért az elit zsoldosok létrehozták a Testvériséget. Egyetlen célja, hogy ha bármelyikünket súlyos méltánytalanság éri, a többiek megadnak minden segítséget ahhoz, hogy megleckéztesse az elkövetőt. -A te elkövetőd áttételesen maga a Császár. Őt akarod megleckéztetni? -Igen, igazad van. Túl nagy falat, mi? Színpadias mozdulat. Egész jó lenne Hamletnek. Diadalmas tekintet - na ez viszont valami más darabból való. -De hatalmas horderejű dolog történt. Ismét hatásszünet. Hát jobb pilóta, mint szónok. -Testületileg beléptünk a Sötét Harcosok Intergalaktikus Szövetségébe! Üdvözöllek a köreinkben! Ez az a pillanat, amikor nagyon nehéz visszatartanom a röhögésemet. Ezek szerint az egyik legmagasabb rangú parancsnokával beszél éppen, csak mit sem tud róla. Leslie meg valóban kiváló szervező. Nem bajlódik vele, hogy egyenként győzze meg az arra alkalmasokat, hogy köztünk a helye. Nem, ő fogja magát, és ennek a galaxisnak valószínűleg a legveszélyesebb szervezetét „akvirálja be" egészében, szőröstülbőröstül. Nem csodálkoznék azon sem, ha már az űrgárdistákkal is kötött volna valami szerződést. Intergalaktikus! Buchanan semmit nem tud a létsíkokról! Gyorsan kérdezni kéne valamit, hogy tényleg ne vihogjam el magam. -És mi a konkrét terv? -Mi lenne? Természetesen a hatalomátvétel. Mind a Sitheket, mind a Jediket elküldjük a pokolba, és mi irányítjuk az eseményeket. Egyformán irtani a „gonoszt" és a „jót"... Akárcsak annak idején Wiarel- ben... akkor viszont egészen biztos, hogy Edward is itt lesz valahol, ennek a módszernek ő az egyik legszakavatottabb specialistája. És ezen a létsíkon mindez úgy kezdődött, hogy megsértettek egy, azaz egy elit zsoldost. Legalábbis ő azt hiszi. Pedig csak jó helyen van jó időben. Vagy éppen fordítva.

33 3

A rajtaütés - Egyetlenegy olyan dolgot tudsz, amit mi nem. Az egyik vámpírképességed - mentális parancs. Egek, itt tényleg ismeretlen lehet a vámpír fogalma... ... ez a Buchanan-féle beszólás visszhangzik a fülemben, miközben megtartom a díszszemlét az egyik birodalmi cirkáló vadászpilótái között. Az esemény be van ütemezve, csak nem nekem kellene itt lennem, hanem az egyik birodalmi tábornoknak. Lojalitásához nem fér semmi kétség, de valójában rég tagja a Testvériségnek. Talán szerepet játszott benne, hogy látta, hogyan fojtották meg puszta tekintetükkel a Sithek az egyik vezérkari tiszttársát, egy apróbb elkövetett hibáért. Van, akire fegyelmezőleg hat az ilyen eljárás, és van, aki látszólag akár még egyet is ért vele. Pedig valójában csak egy alkalmas pillanatra vár... és ha elég jó játékos, akkor ki is várja. Egy másik vámpírképességet is használok - át tudom alakítani a testemet, beleértve az arcvonásaimat. Pontosan úgy nézek ki most, mint ő. A szárnysegédemen fent a sisak, így természetesen nem az eredeti szárnysegéd. A pilóták felsorakoztak. Végigmegyek a sor előtt, és mindenkinek szúrósan beletekintek a szemébe. Később végiglátogatom a cirkáló lézerlövegeit is, majd benézek a fő pilótafülkébe. Hát ezért kellettem. Egy olyan beavatkozás, amely nem bolygatja meg az Erőt, mert egészen másfajta mágián alapszik. Sem a Sithek, sem a Jedik nem fognak észlelni semmi változást. Csak pár óra múlva, amikor ez a cirkáló és a Tie Fighterei fedezőtüzet nyújtanak majd Buchanan csodagépének. Anélkül, hogy felfognák, mit is művelnek valójában. A cirkáló pusztulásra van ítélve, de addigra már bent leszünk az Uralkodó vezérhajójában. Nem sokan, de elegen ahhoz, hogy véget vessünk a létezésének. Esélyeink nagyon jók, mert egy büntetőhadjárat idejére raktuk a műveletet. A lázadók egyik bázisát fogják támadni nagy erőkkel, jó kis káosz lesz ott. És mivel a vámpírdelej nem érzékelhető a helyi mágiahasználók számára, a mi oldalunkon lesz a meglepetés ereje is. Akiknek most belenézek a szemébe, valószínűleg mind meg fognak halni. Fogalmam sincs, hogy „jó" vagy „rossz" ügyért, és

33 4

nem is érdekel. Állítólag a Jedik a jó fiúk, de kívülállóként tényleg nem látok nagy különbséget a két társaság céljai és elvei között. Egy dologban biztos vagyok - ezen a létsíkon, miután végeztünk a Sithekkel, ki lesznek irtva a Jedik is. Az Aranykörnek ők is csak zavaró tényező. Gyerekeket viszont egyik oldalon sincs szándékukban gyilkolni, erről biztosítottak. És nekem ez elég. Aki pedig a kardhoz nyúl, bármikor meghalhat kard által - ez rám ugyanúgy igaz, mint ezeknek az embereknek bármelyikére. Testileg legalábbis biztosan. Tehát kár lelkizni. A külön gépemen csupa Testvériség tag, természetesen rohamosztagos páncélokban és pilóta egyenruhákban. Az eredetieket sajátkezűleg mészároltam le mind. Nem mert ölni vágytam volna, csak gyorsan kellett sok életerő. Alihoz, hogy az iménti mutatványt biztosan véghez tudjam vinni, ekkora méretekben ugyanis még sosem csináltam. Ez nem olyan, mint amikor belenézek egy fiatal csitri szemébe, aki valamivel később pont akkor lép be pont abba a motelszobába, ahol éppen várom. Nem, nem bánok velük olyan nagyon rosszul. Mindig van pezsgő és egyéb ínyencségek, és az ára csak egy átmulatott éjszaka, ami csak annyiban különbözik akármelyik szombat esti kirúgásuktól a hámból, hogy utána képtelenek felidézni bármi részletet. Vagy nem is különbözik. Sosem tennék ilyet egy nővel, akiben látok legcsekélyebb értéket is. De elkalandoztam. Szóval, olyan nyolcvan katonának mentális parancsot kiadni egymás után egészen más tészta. A „szárnysegéd" a kezembe nyom egy palack vért. Ez most jót fog tenni... *

... az általános kavarodásban Buchanan hajója fel sem tűnik senkinek, mert pont ugyanúgy néz ki, mint a többi Tie Fighter. Nem használ Erőt, tehát őt sem érzékelik, ilyen módon sem. Gépem személyzete közben némileg kicserélődött - most már csak a pilóták, lövészek és a „szárnysegéd" maradtak, a többiek távoztak egy másik bedokkoló hajóval. Jött viszont egy másik társaság, minden köszönés és bemutatkozás nélkül. Csak három ember, mind a hármon csuklyás fekete köpenyek, arcukon maszkok. Mágikus kisugárzás... nagyon erős fekete mágia az egyiken. A másikon valamivel gyengébb, talán már összemérhető valamelyest a sajátommal, bár ez is jóval keményebb szint. A harmadik meg mintha ott sem lenne. Valahogy nincs kedvem semmit kérdezni.

33 5

Amikor a vezérhajó silói is megnyílnak, és kirajzanak a vadászgépei, egy másik irányból két annihilációs torpedó repül be a kitáruló üregekbe. Ezzel egyidejűleg gyorsítunk, éppen annyira, hogy a kicsapó, majd visszahúzódó lángok magukkal szívjanak, az Uralkodó hajójának belsejébe...

33 6

W, mint... Veewyle Meglepően könnyen jutunk el a parancsnoki hídig. A zűrzavar akkora, hogy ezt elég nehéz lenne megmagyarázni csupán a két berobbanó antianyag lövedék hatásával. Rendes pusztítást végeztek, olyannyira, hogy ez a monstrum már aligha lesz sokáig üzemképes. Talán fel is fog robbanni, jó lesz résen lenni. De a fedélzeten lévő rohamosztagosok ráadásul mintha vaktában egymásra lövöldöznének. Ennek az oka nem lehet semmi más, mint hogy az a bizonyos tábornok is itt lehet valahol a vezérhajón, és valamilyen módon folyamatosan ellentmondó parancsokat osztogat a különböző szakaszoknak. Eközben mintha folyosót nyitna az ötfős társulatunknak. Annak az alaknak a kezében, akit egyáltalán nem érzékelek élőnek, nagyenergiájú sugárvető, de csak arra használja, hogy lelődözze a kósza eltévedő katonákat, akik mégis a látótávunkba tévednek. Akik még közelebb bukkannak fel, azokkal a Vámpírkarddal végzek. Úgy haladunk át, mint a forró kés a vajban. Az Uralkodó egyedül vár minket. A fekete mágia barbár használatától csúf arca teljesen nyugodt, sőt, mintha némi gúny is táncolna rajta a láttunkra. Várakozóan összefonja a karjait a mellén, tartásában mélységes megvetés. A „szárnysegéd" megfogja a karomat, hogy ne menjek tovább. A fegyveres és a kevésbé erős fekete mágus is megállnak, nyilvánvalóan biztosítandó a bejáratot. Egyetlen szó nem hangzik el. Csoportunk vezére lassan fellép a hídra, és megáll. Kiszámított méltóságteljes mozdulattal leveszi a csuklyát és a maszkot. Szikrázóan ősz haj és jégkék szemek - na ez a kék nem az a nyálas fajta, amire nemrég gondoltam. Talán ilyenre váltsak majd? Nem, Solohoz kevésbé illene. Bármennyire ellenszenves volt nekem eddig a nekromanta, most elkezdem tisztelni. A Császár Sith Nagymester, a legerősebb helyi sötét hatalom. így szembenézni vele... - Ki vagy? A mosoly árnyéka már lefagyott az Uralkodó arcáról. Ettől a tekintettől nem is csodálom. A hangja is olyan, mintha hirtelen kiszáradt volna a torka. Vámpír avatár létemre hideg futkos a

33 7

hátamon. Most Veewyle mosolyodik el, majdnem kedélyesen. -Nevem nem fontos. De ezentúl szólíts gazdádnak. Ez hihetetlen modortalanság. A Császár egy pillanatig pont úgy néz ki, mint aki azt hiszi, rosszul hallott. Majd vad harag jelenik meg az ábráztán. Na ezért torzulnak el a Sithek. Hagyják, hogy a gyűlölet irányítsa őket. Így bármilyen mágiájuk megégeti őket magukat is. Micsoda kontárság... Odakap a sugárkardjához. Ugyanabban a pillanatban a távolabb álló másik sötét varázsló bal kezéből kicsap egy jól irányított villám, és alaktalan fémdarabbá olvasztja a fegyvert. Az Uralkodó sziszeg a fájdalomtól, ahogy az izzó fém beleeszi magát a combjába. Kinyújtja a karját, hogy visszacsapjon, de Veewyle is felemeli a gyűrűs tenyerét. A rubin - igen, az a bizonyos ékkő, amellyel legutóbb még nekem fenyegetőzött - vörös sugarat bocsát ki, amely belecsapódik a Sith arcába, és tüzes auraként körbevonja egész testét. Valami olyasmit látok, amit még soha, de Edward bizonyára sokszor. Szóval ilyen egy lélekrablás. Az Uralkodó üvölt a fájdalomtól, majd térdre rogy, végül rongyként összeesik. A tüzes aura eltűnik, és a vörös sugár visszahúzódik, de a rubin a gyűrűben természetfeletti fényben tündököl. A nekromanta szakértő szemmel megvizsgálja. -Szép darab, - állapítja meg úgy, mintha csak egy ékszerészbolt választékát méltatná. Tekintete visszavándorol a meggyötört, padlón fekvő testre. -Elég a heverészésből! Felállni! - csattan a parancs. A magatehetetlen báb, aki nemrég még a világ urának képzelte magát, úgy pattan fel, mintha dróton rántották volna, és nem is lenne sebzett a lába. A nekromanta folytatja. -Túlságosan veszélyes lennél, ha többet hagynék meg neked a lelkedből, mint egy pislákoló szikrát. Ezért - ó, végtelen szomorúság - nem engedhetem meg, hogy túl sokat szerepelj nyilvánosan. Hiszen mit szólnának az alattvalóid, ha így látnának... Fájdalmasan sajnálkozó képet vág. Ez az alak élvezi, amit művel. Jól sejtettem akkor... A „szárnysegédem" közben szintén fellép a hídra, és leveszi a sisakját. A trónfosztott fakó szemében mintha valami nagyon halvány felismerés szikrája villanna. -Innentől Sever Marsall veszi át a parancsnokságot. Csak hogy tehermentesítsük az értékes elmédet. Azt csinálod, amit ő mond.

33 8

Nacsak, tehát a pártütő tábornok neve Sever, és éppen most léptetik elő. A nekromanta megvakarja a fejét, mintha valamin gondolkozna, majd a homlokára csap. Micsoda pojáca... -Ja, persze, eszedbe juthat, hogy a Sith társaid úgyis észre fogják venni, hogy veled valami nincs igazán rendben. Okos gondolat, okos... mit is tegyek ellene... most feladtad a leckét... Töprengő arckifejezés. Közben a fegyveres is leveszi a csuklyát és a maszkot. Bizony Shadow az. Veewyle arca hirtelen felragyog, mintha most jutott volna eszébe a zseniális megoldás. -Megvan! Mivel voltál olyan kedves, és főleg hologram felvételekkel kommunikáltál mindenkivel, amióta történt az a sajnálatos baleset... Az egykori hatalmasság arcára mered, mintha elmélyülten tanulmányozná, majd kétségbeesetten csóválja a fejét. -Hát láttam már amatőröket próbálni varázsolni, de ez azért kemény teljesítmény. Igazad van, így én sem mutatkoznék szívesen. Vannak, akik azt képzelik, hogy értenek a fekete mágiához... Jujj... Undorodó grimaszt vág. -Vedd már fel azt a csuklyát, mindjárt hányok. Az emberi roncs tüstént engedelmeskedik. Veewyle visszaveszi a jéghideg tekintetét, és abbahagyja az ízléstelen bohóckodást. -Szóval hoztunk magunkkal egy műszaki szakértőt is. Ő majd olyan holo felvételeket komponál veled, amilyeneket éppen Sever Marsall jónak lát. És te mindenben a segítségére leszel. Ha lesz rád szükség egyáltalán. Talán nem rossz ötlet téged hibernálni. Majd eldöntjük. Ásít, mint aki unatkozik. -Még egy apró részlet. A derék marsall már gondoskodott egy mentőhajó küldéséről. Mert ez a teknő szerintem nemsokára leamortizálódik. Az egyik reaktor megsérült, és vészesen melegszik. Utána folytatja majd a hadműveletedet, amit elkezdték Szétlöveti a lázadókat, hogy írmagjuk se maradjon, és megszabadítja ezt a létsíkot a Jediktől. Ami neked úgysem sikerülne soha, az égbekiáltó tehetségtelenséged folytán. Nem vagy hálás? Persze mit is várhatok a magadfajta plebsztől... Na meg ha tisztelt Sever marsall úgy is arra jár, egyúttal a

33 9

Sithektől is mentesíti majd ezt a világot. Egy fáradság. Pancsereknek nincs helyük a történelemben. Tudod, nekünk erős Birodalom kell, erős vezetővel. És főleg olyannal, aki tudja, hol a helye, és kinek tartozik engedelmességgel. Na meg olyannal, aki valóban hozzáértő, nem pedig egy felkapaszkodott senkire, aki úgy vált azzá, ami, hogy megölte álmában a tanítómesterét. Pedig ő még valóban tudott varázsolni. Jó barátom volt, akit nagyra becsültem. Vigyorog. -A további sanyarú sorsodat ebből sejtheted. Sokáig vártam erre a pillanatra, és lám, a türelem meghozta gyümölcsét... Na nekem mennem kell. Ezt magammal viszem, ha nem haragszol, - rámutat az ékköves gyűrűre. - Ha valami kell tőled, azonnal tudni fogod. Ezzel köddé válik, de a kacagása még sokáig kísért. Amúgy abban a bizonyos játékban éppen a Wehrmachtot vezettem. És a németben a W betűt bizony V-nek kell ejteni...

34 0

Vihar utáni csend -Amíg elrendezik neked a díszleteket, eltelhet pár nap. Anthony Crawford felajánlotta, hogy élvezheted addig a vendégszeretetét. Persze ha nincs éppen más dolgod. Megfordulok. Eddigi kíséretemből már csak Shadow van itt. A Császárnak látszó zombit elvitte magával az újdonsült marsall, aki szürke eminenciásból lépett elő ennek a világnak az urává. Ami persze nem véletlen. Volt önuralma nem közbelépni, amikor különös kegyetlenséggel ölték a bajtársát. Volt türelme kivárni az alkalmas pillanatot. És volt bölcsessége helyesen megválasztani a megfelelő szövetségeseket. Ritka adottságok. Leginkább a Pusztítóhoz - vagy akár Zzamghoz - hasonló életút vár rá. Itt is nagyon sokan fognak még meghalni, de a forrongások már aligha tartanak sokáig. Ugyanis Severnek biztosan lesz annyi esze, hogy - Edwardhoz hasonlóan - a Béke bajnokaként lépjen fel, nem pedig a Félelem-Istennő helyi megbízottjaként. A központi adókat elviselhető szintre fogja csökkenteni, és elsősorban a kalózvezérek ellen lép majd fel, a Galaktikus Birodalom zászlai alatt. így lehet hirtelen igazság bajnokává válni az alattvalók szemében. Ezzel együtt itt is végzetesen meggyengül a vallási hatalom, átadva helyét - a feltehetőleg felvilágosult - katonai diktatúrának. Talán marad valahol egy-két Sith vagy Jedi mutatóba, de nagyonnagyon meg fogják húzni magukat és egyikük sem szól majd bele a hatalmi játszmákba, amelyek immár messze túl fognak mutatni nemhogy a Galaxis, de a létsík határán is. A lázadóknak vége, de annak a fajta Birodalomnak is, amely ellen lázadtak. Az Aranykör „csak" arra kért fel, hogy mindezt segítsem lehetővé tenni. Biztos vagyok benne, hogy megoldották volna nélkülem is. De így valamivel könnyebb volt. Shadow búcsút int: -A vezérhajó 80 másodpercen belül felrobban. Gondolom, kitalálsz egyedül. Ezzel kámforrá válik. Se kommentár, se magyarázat. Mellesleg valamiért nagyon gyanús, hogy a másik fekete mágus maga Edward volt, lévén második legjobb specialitása éppen a villámcsapás. Nyolcvan másodperc rengeteg idő, főleg egy vámpírnak. Vajon

34 1

hányan vannak még a hajón életben? Talán már senki. Csak a lángok csendes ropogása. .. vihar utáni csend... ... örvény...

-Gondoltam, nálam kevésbé fogsz unatkozni, mint hogy ha elkezdenél céltalanul keringeni, amíg tartanak az előkészületek. Beszélni nem akarok róluk, mert egyrészt meghallhatja, másrészt én sem tudom pontosan, hogyan akarják csinálni, és melyik létsíkról van szó. Szokásos pipáját rágcsálja, most talán még meg sincs tömve. Hát az az óhajom, hogy csupa olyan játékot játsszak, amibe bele lehet halni, mintha maradéktalanul teljesülne. Azért elég rendesen felborítottuk az egyensúlyt - persze, miféle egyensúlyt? - ott is, ahonnan érkeztem, és máshol ugyanezt fogja eredményezni az is, ha bezsebelem a jutalmam. Olyan fontos nekem az a jutalom? Jobb lesz a világ attól, hogy lerántom a leplet az egyik sötét istenségről? Lehet, hogy igazából erre kíváncsi maga a Mester is. Csak úgy tudhatja meg, ha valaki megteszi neki ezt a szívességet. És külön gyönyörűség, ha mindezt úgymond jutalomból teheti meg. Nem tudom. A legkevésbé valószínű lehetőség, hogy az Adonainak talpat nyaló nyáj hirtelen öntudatra ébred, és rádöbben, kit is imádott eddig, majd éljenez a hirtelen elnyert szabadságnak. Ezek többségükben olyan emberek, akik akkor sem hajlandók tudomásul venni az igazságot, ha az kiszúrja a szemüket. Ki azért, mert szemérmetlenül rájátszik, hogy könnyebben tartson szolgasorban másokat, ki azért, hogy mentsége legyen arra, hogy ezt a szolgasorsot zokszó nélkül elviselje. És sokan csak azért, mert félnek egyedül a sötétben. Van, aki eleve rabszolgának születik, és az számára a legnagyobb csapás, ha valaki tudatlan jóakarattól vezérelve felszabadítja. Adonaitól azért lehet, hogy elpártolnak néhányan, de ezeknek is a többsége más, nem kevésbé sötét istenségeknél köt ki. És a keresztények istene sem fog ölbe tett kézzel ülni, amint elveszíti az emberek ellen használt mumusát. A legegyszerűbb, ha ismét letaszít a Földre egy „bukott" angyalt, aki csak azért bukik, mert jól seggbe rúgták, hogy leguruljon a felhőkről. És lám- lám, mindig van új ellenség, hiába ölte meg Satanielt az „általa küldött hős" - szinte biztos, hogy bekerülök a Biblia új kiadásába de ő a Fény, az Örök Megmentő. Aki mellékesen mindig

34 2

gondoskodik arról is, hogy legyen a világot mitől megmenteni. -Szerinted ismét kötnek fogadásokat? Az okkultista elmosolyodik. -Miért pont most ne kötnének? És annyi mindenre lehet. A Halál annyival izgalmasabb, mint a Szerelem. Mennyi megválaszolatlan kérdés. Egy darabig nem szólok semmit, csak bámulok magam elé. Az egyik fogadás biztosan arról szól, miként fogok az új Bibliában szerepelni azon a létsíkon. Sátánölő Szent Soloként - tiszta időtlenség, de majd úgyis másként szólítanak - vagy valami mártírként, aki elvérzett az egyenlőtlen harcban. Az utóbbi esetben biztosan hosszasan ecsetelik majd, hogyan tépte ki Sataniel a májamat, hány darabra vágta a szívemet, és milyen sztoikus nyugalommal tűrtem az egészet, hogy átvállaljam magamra mindazokat a „bűnöket", amelyeket Krisztus óta elkövettek, és amelyek már nem fértek bele az ő vállalásába. Még az sem biztos, hogy ezt a kísérletet most végzik el először. Hiszen Sárkányölő Szent György már volt. Biztosan a tudatlanságom az oka, de semmi nem rémlik arról, mi is lett vele, miután megölte azt a rusnya dögöt. Az is lehet, hogy szép lassan elmerült a feledésben. Vagy segítettek is neki az elmerülésben? Mit érdekel az engem. Csak azt látom, hogy nagy vihar jön ismét, de hogy hoz-e valami változást... Vagy nem jön, ha én maradok alul. Vagy mindenképpen jön, mert az a mutatvány, amit láttam Veewyletól, végképp meggyőzött arról, hogy neki aztán nem okozna gondot. Akkor miért én? Hát hogy lehessen fogadásokat kötni. Ezen a másik létsíkon csinálták jól - mindkét pólust megsemmisítették. Ha csak az egyiket szüntetik meg, a másik valamilyen formában újratermeli. Hm... -Tony?.. Várakozóan néz felém. -Csak ez az egyetlen párbaj fog lezajlani ott és akkor? Leteszi a pipát, és előredől. -Okosabb vagy, mint gondoltam. Nem csak fogadásokról szól. Többet nem mondhatok. Beszéljünk másról. Hozok valami italt. Feláll az asztaltól. Tehát mégis van értelme. Akkor nem térhetek ki, semmilyen megfontolásból. És jobb, ha nem itt ücsörgök, amíg becsalogatják a kelepcébe a nagyvadat, hanem elrendezem

34 3

minden elszámolásomat arra az esetre, ha nem én nyerek. Mert bizony benne van ez is a pakliban. Megvárom, amíg a prof visszajön. Kezdhetem vele is. -Tartozom egy bocsánatkéréssel. Leül. Elém tol egy buborékmentes ásványvizet. -Inkább én. Vérem most nincs számodra. De lesz majd. Tudod, amikor kell. Megrázom a fejem. -Az nem fontos. Rájöttem, hogy van még egypár dolgom. Még az előtt. Vért meg akkor szerzek, amikor akarok. Viszont bunkó voltam veled, amikor feszegettem azt a kérdést Kateről. Megkeveri a saját italát. Kanállal, mintha kávé lenne. Rossz nézni is. Sosem fog megváltozni. -Tudod, erről sokat gondolkoztam. És pont veled lenne érdekes kicsit elbeszélgetnem. Solo véleménye talán nem olyan, mint bárki másé. Ennyi időd még van? Az ásványvíz hideg, kellemesen hűsíti a torkomat. Teljesen felesleges a szervezetemnek, de azért élvezem. Éljem le ezt a kis időt úgy, mint ha halandó lennék? Kihozva mindent minden egyes pillanatból? Nemsokára jó eséllyel én fogok meghalni, de valahogy nem érzek semmi bánatot, a barátom képe ezzel szemben búskomor. Ennyire azért nem kéne. Elmosolyodom. -Tony, tudod miért szeretek jobban nőkkel társalogni, mint a férfiakkal? Először értetlenül néz rám, majd a vigyoromból leesik neki, hogy nem vagyok teljesen komoly. -Mert ahányszor férfitársaságban mulatok, a beszélgetés mindig előbb-utóbb a nőkre terelődik. Most már ő is mosolyog. -Ismerem ezt a viccet. Es nincs az egész világon ennél unalmasabb téma! Röhögünk és csapkodjuk a térdünket, mint két éretlen kamasz.

34 4

Unalom Tonyval végigbeszéltünk mindent, most ő félig csukott szemmel ül a széken, lábai az asztalon, keresztbe vetve. Mellesleg sokan tartják ezt a szokást bunkóságnak, holott teljesen objektív oka volt. Még a vitorlás hajók kikötői kocsmáiból származott, ahol sosem lehetett biztosan tudni, mi több az asztal alatt - patkány vagy ételmaradék. Csak a legnagyobbaknak engedték meg, hogy megkíméljék magukat ennek a tapasztalati úton való kiderítésétől - körül kellett hajózni a Horn-fokot és a Jóreménység fokát, bagatell. Az okkultista koránál fogva akár fent is lehetett ilyen hajókon, úgyhogy teljes joggal... Persze ez ugyanígy igaz Solora is, ezért követem a példáját. Mindjárt elalszik, szürkület van, de egyikünk sem kapcsolja fel a lámpát. Objektíve nincs is rá szükség, mindketten jól látunk a sötétben. Nem lepett meg, amit mesélt. Valószínűleg ugyanilyen élményekben lehetett része bármely ismerőseinknek, akik szintén nem tartoznak a halandók közé. De a Sötét Birodalom egy másik hírhedt figurájáról, Ewald Marshról is keringenek hasonló történetek. A második szerelme nagyjából olyan lehetett, mint Tonynak Kate - elfogadta őt annak, ami. Látszólag. Valójában becsapta őt is, és saját magát is. Eredmény - egy örökké fiatal férfi és mellette lassan megöregedő asszony. A nő bánatában belefojtja magát a tóba, a férfi megfogadja, hogy soha többé nem tart halandó párt. És be is tartja ezt. Vámpírnőkből van háreme, szigorúan. Szerintem nekem is tetszenének, csak nem hiszem, hogy a Nagyúr bárkivel osztozkodna. Az én esetem természetesen valamelyest más, mint a profé. Én csak ebben a halandó testben töltött évekre emlékszem pillanatnyilag világosan, ő pedig mind a több ezer évnyi magányra. Wyel véleménye, amit néha hangoztat - aki barátságot köt a halhatatlansággal, elkerülhetetlenül embertelen módon kezd el gondolkodni. És valóban. Ehhez nem kell feltétlenül vámpírlordnak lenni. Egy átlagnál erősebb varázsló is ugyanoda juthat könnyedén. Jaj, eszembe jut az alteregó erőltetett poénkodása a „lovaglistával". Ezen azon nőnemű egyének összességét érti,

34 5

akiket valamilyen módon vagy a szárnyai alá vesz egy időre, vagy hajlandó nekik bármilyen szívességet tenni, csak úgy, merő szimpátiából. És egyre hosszabbodik. Véletlenül sincs átfedésben azzal a másik listával, amit nem vezet, mert általában meg se jegyzi a neveket. Azt hiszem, kicsit átveszem a parancsnokságot, és törlöm az egész lovaglistát úgy, ahogy van. Ugyanis semmi értelme. Lehet, hogy az alteregó inkább az effajta magatartástól érzi magát férfinak, mint attól, hogy éppen hány nőt tesz a magáévá, különkülön vagy egyszerre, vámpírképességek használatával vagy anélkül. De aki bármilyen értelemben tudja és meri is forgatni a kardot, aligha szorul bármiféle további önigazolásra. Ez egyszerűen vicc. Az alteregó - ha a szűken vett emberi énemet értem ez alatt - többet vitt véghez a saját hivatalos negyvenvalahány éve folyamán, mint amennyit azoknak a nőknek bármelyike egyáltalán el tudná képzelni. Na jó, egyet kivéve, de az speciális eset. És itt még nem esett szó az egyéb dolgokról, ami miatt Shadow felhívta a figyelmemet, hogy az önéletrajzom nagyon nem férne bele abba a fizikai időszakba, hiába hiteles minden egyes eseménye. Mit akarok én bizonyítani, kinek, és főleg mi a fenének? Ha a Halál izgalmasabb a Szerelemnél, a kard is izgalmasabb a nőknél. Tonynál a helyzet persze még rosszabb. De bármennyire is mások a részletek, az összkép ugyanaz - a halandókkal nekünk szót érteni lehetetlen, több ok miatt. A leglényegesebb az, hogy más skálán mozgunk. Ebből kifolyólag nemhogy más az értékrendünk, de még csak a fogalmak értelmezése sem egyezik. Látszólag egy nyelven beszélünk, de részünkről ez ócska színjáték, amelynek a silányságától néha mi magunk is enyhe émelygést érzünk, az ő részükről pedig gyógyíthatatlan vakság. Ez nyilván nemcsak a nőkre igaz, csak azért kerülnek ők időnként reflektorfénybe, mert pár évig vonzó teremtéseknek tűnnek, a mi szemünkben is. Ami nekünk egy tizedmásodpercnél is kevesebb, ők viszont erre a pillanattöredékre építik fel egész személyiségüket. Nem lehet őket ezért hibáztatni, mint ahogy azt a lepkefajtát sem, amelynek az egész élete csupán egy nap. Neki nem létező fogalom a második napfelkelte. Na jó, akkor lovaglista törölve. Lehetőleg úgy kéne, hogy abszolút egyértelmű legyen, és mégse bántódjon meg túlzottan senki. Ha már valakinek csak egy nap adatott meg, felesleges

34 6

megkeseríteni. Megteszik azt ők egymásnak a közreműködésünk nélkül is. A két utolsó név nem érdekes, az nem lovagiasság, hanem ideiglenes szövetség. Nekik persze tartósnak is tűnhet. Annál jobb, mindenki boldog. A harmadik és a második emberileg biztosan szimpatikus lenne, de bármelyikről meg lehetne faragni az infantilizmus szobrát. Az, hogy az egyikben időnként feltűnik valamilyen női entitás valószínűleg ő is csupán „átutazóban" - semmit nem változtat a képen. Az értékrendje teljesen szabványos, csak okosabb az átlagnál. Talán egyszer, öregkorában, vagyis pár perc múlva az én időmértékem szerint, elolvassa Herbert Wells „Kis zöld ajtó a falban" novelláját, és - bár nekem ez nehezen hihető - akkor immár teljesen hiábavalóan megérti, mit teszek most. Az alteregó résnyire nyitva hagyta neki ezt az ajtót, és még arra is utalt, hol keresse. De mint a novella főszereplőjének, neki is mindig akadt fontosabb dolga, vagy egyszerűen félt valamitől. Holott többször is látta az ajtót, és lehet, hogy mindaz, amit eddig hiába keresett azon kívül, ott van az ajtó mögött. Nem úgy, ahogy képzeli, és éppen ez a baj - a halandó elme képtelen elfogadni a minden képzeletét felülmúló élmények létezését. Sosem fogja megtudni, vége. Game over. Gyűlölöm a határozatlanságot, és mindig ennek megfelelően cselekszem. Tehát most kulcsra zárom azt a bizonyos ajtót. A kulcsot pedig beolvasztom. Solo vagyok, két lábon sétáló halál, nem érdekelnek mások meg nem valósult álmai - főleg, ha ez saját maguknak köszönhető. Persze az ajtó varázsigével is nyitható - csakhogy itt van az a pillanat, amelytől kezdve soha többé nem fogja megtalálni, akkor sem, ha keresné. Ez is egy varázsige, és ezennel aktiválom, visszavonhatatlanul. Egyvalakiről a véleményem ambivalens - ugyanis határeset. A Sötét Harcosok második parancsolata - ne ítélj! Nem is teszem soha, én csak döntéseket hozok. Azokat viszont gyorsan, és azonnal végre is hajtom őket. De itt a helyzet elég szokatlan. Nincs az a tömény unalom, mint ami minden más nővel beszélgetve elég gyorsan elfog. És elméletileg minden adottsága megvan, hogy legalább az Álmodók Rendjéig eljusson. Ha akar. Nem kell feltétlenül nekem lennem a közvetítőnek, bármelyik másik Álmodó ugyanúgy megteheti. Ha esetleg elvéreznék a Sataniellel vívandó második párbajban. Majd szólok Tonynak, de

34 7

még van időm ezen gondolkozni. Ennél fontosabb dolgokat is rá kell bíznom, ha én magam nem folytathatom. Szinte biztos vagyok abban, hogy a „titkos szerelmem" félre fogja ezt is értelmezni. Pedig semmi másról nincs szó, minthogy Ákos szavaival élve - ha a Halál dalol... Ilyenkor mindig Solo lép színre, és az első dolog, amit megtesz, hogy mindenkit kiparancsol a kardja ívéből. Nehogy akaratlanul feleslegesen megöljön valakit, vagy más öljön meg valakit Solo adott manifesztációja helyett. De lehet, hogy ezt már megtette előttem az Aranykör. Furcsa véletlen, hogy amikor a párbajra sor fog kerülni, sem a „titkos szerelmem", sem a fehér mágus nem lesznek a közelben, de még a fiatalabbik lány sem. Pont azok, akiket a legkevésbé kívánnám megsebezni. Minden más általam ismert halandó nő Solonak valószínűleg tényleg tömény unalom... lenne. Ha egyáltalán foglalkozna velük, mint ahogy nem teszi. Tényleg szappanopera szint, jól mondta Veewyle.

Intermezzo Solonak magának a halál nem jelent semmit, csak egy adott megjelenési forma feladását. Valószínűleg jelen van még a Földi létsíkokon is jó sok helyen ezen kívül, különböző megnyilvánulásaiban. Csak az a probléma, hogy ez itt nem tiszta manifesztáció, hanem emberként indult. És az ember bizony túl sokáig irányított. Solonak tilos lenne bárhol utódokat nemzenie. Két dolog miatt - egyrészt, még ha ott is marad a szükséges ideig, valószínűleg csak távolról támogatja a saját hús-vér leszármazottait. Mint a mellékelt ábra mutatja. Másrészt, bármikor megszűnhet azon a létsíkon abban az alakban létezni. Ennek a manifesztációnak eleve érzékeny pontja, ha egy gyerek kerül lehetetlen helyzetbe. Talán, mert a saját emberi gyermekkorát elvették a halandók. Elképzelhető, hogy egy kicsit azért ellenszenvet táplálok a halandók iránt? Rengeteget öltem meg belőlük, és ezekből az egyedi gyilkosságokból is, meg tömeges mészárlásokból is szinte mindegyik kapcsolódott valahogy a megtorláshoz, valamilyen gyerekek bántalmazásáért. És pont a saját gyerekeimre nem gondolnék? Elég bizarr lenne.

34 8

Jó, persze, a legegyszerűbb, ha most gyorsan, könnyen, elegánsan likvidálom Satanielt, miközben - ha jól értettem Tony utalását - valaki más a nihilbe küldi Adonait is. Ez egy másik létsík. Ott aztán jó kis zűrzavar támad, vagy éppen nem, attól függően, mi mindent szervezett meg még az Aranykör. Én meg visszajövök ide, mint egy kirándulásról, és továbbra is úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Talán még a „lovaglistámat" is újraírom, és a kis zöld ajtót eltüntető varázsigét is fel fogom oldani, hátha mégis lesz valami... Á, nem, ezt a kettőt már nem fogom visszacsinálni. Tényleg unom, ennyire egyszerű. De nem ez a lényeg. Most végiggondolom, mit kell majd az okkultista lelkére kötnöm, ha mégsem én nyernék. Közben valóban elszundikált. Hadd pihenjen. Talán nem ártana nekem is aludnom egy picit - nem a pihenés végett, csak alvás közben máshogy működik az agy. Reggel azonnali cselekvési tervvel állhatok elő, míg most kínlódás lenne magamból kiizzadni. Szempilláim elnehezülnek... Utolsó gondolatom elalvás előtt... kár, hogy a fehér mágussal nem beszélhetek majd többé... na ennyit a "titkos szerelemről"... vele nincs miről beszélnem... mindegy, végül is nem muszáj veszítenem...

... álom... ... kavicsos ösvény a talpam alatt... valamilyen kertféleség... kicsit távolabb tőlem egy embercsoport. Valamiről beszélgetnek, de túl csendesen, hogy meghalljam onnan, ahol állok. Nincsenek velem a vámpírképességeim? Vagy más akadályoz meg benne? Valaki fogja a kezemet. Lenézek - finom női kéz, semmi körömfesték, sem gyűrű, sem egyéb csecsebecse... furcsa... Solonak nincs barátnője... Felnéznék az arcára, de valami eltereli a figyelmemet. A csoportban ott áll egy kisfiú, és meredten rám bámul. Nem tudom, hogy látja-e, de azért cinkosán kacsintok egyet, akárha valamiféle összeesküvők lennénk. Nem látom innen tisztán, de mintha mosoly ragyogna fel az arcán... hátul csörömpölés... mi az? *

Káromkodás. Tony felébredt, és leverte a földre a whiskys

34 9

poharát. Felébredek én is. A pohár apró szilánkokra tört a kövön, de szerintem már csak a felolvadt jégkockákból megmaradt tiszta víz lehetett benne, nagy kárt nem fog tenni az amúgy is viharvert szőnyegben. Meg rá is férne egy tisztítás. Az okkultistának egy mozdulatába kerülne, hogy otthonában minden ragyogjon, de mégis valahogy állandó szinten sikerül fenntartania az eredendő káosz állapotát. Persze talán egyszerűen nem vette magának a fáradságot, hogy ilyen primitív varázslatokat megtanuljon. Mint ahogy én sem, bagoly mondja verébnek. Na igen, így is van, mert felkászálódik, és elmegy valami seprűféleséget keresni. Nála az sem lesz szimpla művelet. Viszont minden álom valóság. Mi volt ez? Megtörtént egy másik létsíkon? Meg fog történni? Megtörténhetett volna? Sem a nő, sem a kisfiú arcvonásait nem tudtam kivenni. Érdekes intermezzo... És amíg Tony matat a kamrában, vagy akárhol, a számítógépen megjelenik Shadowwarrior szélesen mosolygó arca. Semmi álcázás. Vagyis az Aranykör hivatalos megbízását közvetíti. Egyértelmű. - Beszélni akarnak veled. Készülj az utazásra. Ennyi. A képernyő kialszik. Soha nem szaporítja a szót feleslegesen. ... örvény...

35 0

A választás Ugyanaz a kék-szürke szoba. Az a hely, amely valamikor lenyűgözte az embert a visszafogott, szinte arisztokratikus stílusával. Talán ott döntötte el, hogy mi lesz a hivatalos szakmája hátralévő életében. Elegáns öltönyök, drága parfümök, később repülőterek nyüzsgése és semmihez nem hasonlítható légköre, és a VIP várók diszkrét varázsa. Tárgyalások szinte mindennap, rengeteg utazás, mindig más emberek, tájképek, kérdések és mosolyok. Olyan megbeszélések, amelyek mintha nem szólnának semmiről, csak két régi ismerős találkozik, és meséli az élményeit - a lényeg mindig csak egykét mondat. Ezek valahol szinte mellesleg hangzanak el, és sokmilliós, vagy néha milliárdos üzletek születnek egy perc alatt. Igen, volt alkalmam a saját kezemben fogni egy olyan váltó csomagot, amelynek az értéke valóban milliárdos nagyságrendű. És valódi pénzzé is vált, nem utolsósorban az én közreműködésemmel... Szép emlékek. Ezt nyilván a Mester is tudja, ezért rendez be az eszmecseréinkhez ilyen helyszínt. Lehet, hogy azt hiszi, engedékenyebb leszek, de az sincs kizárva, hogy csak szép pillanatokat akar szerezni nekem. Az erősek egyik kiváltsága. Valami jót tenni valakivel minden ok nélkül, csak úgy. Mert megtehetik. Kegyelmet osztani is csak az igazán erősöknek jut eszébe. Ők megtehetik ezt is, szintén minden hátsó gondolat és indok nélkül. Vajon mit tartogat nekem most? Nem kell sokáig várnom. Az ajtó nyílik, és belép ő ugyanabban a szerelésben, mint a legutóbb, csak a nyakkendője színe más - így életszerűbb. Becsukja az ajtót, majd mosolyogva leül. - Kivételesen, kellemes feladatom van. Csupa jó hírt hoztam neked. És kérdésekre is válaszolhatok, ha nem is mindenre. Italt? Viszonzom a mosolyt. Valahogy nem tartok semmitől. - Nosztalgiázzunk. Kérhetek Bloody Maryt? De alkoholmentes változatban, viszont keverhettek bele egy kis vért, ha ez nem okoz gondot. És ne legyen benne bors sem. A pohár már előttem. Csiszolt üveg, hegyikristály utánzat. Nyilvánvalóan nem lenne gond valódi hegyikristályt is adnia, de ez jobban illik a helyhez. Mindig is értékeltem a stílusérzéket. -Kezdjük a hírekkel. Nem mondom, hogy megkönnyítetted a

35 1

dolgunkat. De mi mást is várhattunk Solotól. Öntörvényű és irányíthatatlan. Viszont Veewyle ötletének köszönhetően mégis véghezvitted azt, amire teremtettünk. Az egyik magas energiaszintű létsíkhalmaz a mi ellenőrzésünk alatt áll, szinte korlátlan erőforrást biztosítva további terveinkhez, bármik legyenek is azok. Igen, jogos a kérdő tekinteted - mi sem tudjuk még pontosan, mire fogjuk ezt az erőt felhasználni. De ez egy másik téma. Amivel engem megbíztak - közölnöm kell veled, hogy az Aranykör meg kíván jutalmazni. Akár úgy, ahogy eredetileg elképzeltük. Akár máshogy. A döntés a tiéd lesz. A szemembe néz. -Mint tudod, hatalmunk gyakorlatilag korlátlan. Kívánhatsz bármit, nagyon kevés olyan dolog van, amit nem tudunk teljesíteni. Ha maradsz az eddig felkínált verziónál, tartani fogunk egy kis taktikai megbeszélést. Csak mi ketten - én is megkötöttem a magam megállapodásait. De ajánlhatok neked mást is, ami téged esetleg legalább annyira érdekel. Embernek, vámpírnak vagy Solonak, ahogy akarod. De csak magadnak - ne gondolkozz jótékonyságban. Véletlenül sem. Aki akar valamit, dolgozzon is meg érte. Te már megtetted, előttünk nincs több kötelezettséged. -Mit? - kérdezek hirtelen rekedtté váló hangon. Megsimogatja a simára borotvált arcát. -Ha emberben gondolkozunk, először is, meg fogod kapni az ígért telefonhívást. Akarsz élni, mondjuk Londonban? Vagy például elintézhetjük, hogy megkapd a „titkos szerelmedet", méghozzá úgy, hogy az az entitás benne marad. Fintorgok. Ez itt nagyon félrecsúszik. - Londont meggondolom, köszönöm. Ami a lányt illeti... Az entitás maximum Solot érdekelheti, és őt se olyan nagyon. Az ember meg mit kezdene vele? Vegye feleségül? Aztán Solo unszolására hagyja faképnél, mert már halálosan unja? Vagy kötelességtudatból, esetleg jóindulatnak álcázott sajnálatból maradjon mellette, és nézze végig, ahogy szép lassan kiöregszik mellőle, hogyan hervad el a szépsége, miközben az általatok ráerőszakolt párja nagyjából semmit sem változik? Majd a kétségbeesését és a haláltusáját? Na ne. Mínusz poén. Hümmög. -Gondoltam, de udvariasságból fel kellett ajánlanom. Talán a fehér mágust szeretnéd inkább? Megfelelő képzés mellett

35 2

beléphetne az Álmodók közé. Akkor ő sem lenne halandó, és... -Minek nézel te engem? Mi a fenének borítsam fel az életét pont annak a nőnek, akiről messze jobb a véleményem az átlagnál? A halandó létet pedig nem is mindenki adja fel szívesen - maximum annyit tegyetek meg érte, hogy csillantsátok fel előtte ezt a lehetőséget. Ha vonzza, úgy is azt választja. De ezt döntse el ő, tőlem függetlenül. Persze ez csak az első benyomás - így szoktak születni a legnagyobb csalódások is. Csak amikor később pár szót váltottunk... nagyon ritkán látni ilyen átszellemült arcot. Ilyen ragyogó szemeket. Sokkal gyakoribb, hogy valakinek mindig a tapéta színe, vagy valami más hasonlóan hatalmas horderejű probléma köti le minden figyelmét. Folytatom: -Az Álmodó lét sem mindenkinek áldás. Persze holnap lehet, hogy másként gondolom majd, de vannak pillanatok, amelyeket nem felejtek el egykönnyen a Felejtés Itala nélkül. Megérem élve a holnapot? -Ühüm... - megvakarja az orrát. - Most sem csalódtam benned. Na jó, ezek próbakérdések voltak. Tudtam, hogy visszautasítod mindkettőt. Most jön az igazi. Összehozhatunk Tye Semahval. Leteszem a kezemet az asztalra. -Nagyon kedves. De van itt egy kis gond. Talán repesnem kellene a boldogságtól, de nem tudom, kiről beszélsz. Nem emlékszem. -Ezen könnyen segíthetek. Csettint az ujjával. Feláll, miközben a szemeimbe tolul a könny, és mintha kihagyna a szívem. Letesz az asztalra egy homokórát. -Öt perc. A döntés a tiéd. Egyedül hagy.

35 3

Öt perc Mi minden fér bele öt percbe? Van, akinek arra sem elég, hogy rendesen felébredjen. De van valami furcsa érzésem... valamit meg kell tennem... A szoba közepére állok, és kinyújtom a kezemet felfelé. Benne azonnal megjelenik a Vámpírkard. Tisztelgésre emelem. Kinek és miért? Szemem előtt látomások... keresztény templomok... és hirtelen... már nem keresztek vannak a tetejükön. Keresztforma ez is... valahogy ráközelít a kép. Kard... beleszúrva a templom tetejébe. Markolata majdnem olyan, mint az enyémnek, de ezek nem denevérszárnyak... galamb... béke... És mintha élő vércseppek gyöngyöznének rajta. Persze csak díszítés. De a szimbolikája világos - a Békének ára van, amely Karddal váltható meg. Tehát ez Zzarng hitvallásának pontos megfogalmazása. Jó, hogy avatár létemre végre megtanultam. És az árat valakinek meg kell fizetnie. Jelen esetben nekem. Elrakom a pengét, és a kép szertefoszlik. Hiányzik a Máguslány. Olyannyira, hogy ezt szavakkal nem lehet leírni. Amikor a halhatatlanok sírnak... Csakhogy nem állhatok elé úgy, hogy valamit megtehettem, és nem tettem meg. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy Zzamg becsületesebb istenség Adonainál. Ha vállalom a megmérettetést, és nyerek, egész létsíkhalmazt juttatok az ő kezére. A Sötét Harcosok Szövetsége azért kell, hogy segítsen neki megfékezni más, harciasan terjeszkedő vallásokat. Kiváló hadvezér volt mindig is, és igen jó képességű tisztjei lesznek - pár éven belül lerendez mindent. Egészen más világ köszönt majd be - élhetőbb, mint amelyből jött az emberi énem. Ha pedig nem nyernék, legalább megpróbáltam. De úgy odasomfordálni Tye szoknyájához, hogy csak magamnak akarok bármit is... ez nem méltó hozzá... és Solohoz sem. A Máguslány megérti. Ha túlélem, talán találkozunk vele később. Döntöttem. Bizonyára nem úgy, mint ahogy várná például a „titkos szerelmem". A kard izgalmasabb a nőknél, kedves. Igen, ezek nem üres szavak. És túl sok olyan alakot látok lépten-

35 4

nyomon, akiknek van ugyan kardjuk, de túl gyávák ahhoz, hogy használják. Hacsak nem tehetetlen áldozatok kivégzésére. Tudod mit, gondolj rólam, amit akarsz, de nem kívánom ezeknek a sorát szaporítani. Inkább ismét játszok olyan játékot, amibe bele lehet halni. Mire visszajössz, az már lezajlik. így, vagy úgy. Te meg két nap múlva elfelejted azt is, hogy valaha ismertél. Érdekes, a fehér mágus megértené? Valószínűleg igen. Hát bocsáss meg, ha nem áll majd hatalmamban teljesíteni az ígéretemet. Tartasz rá igényt egyáltalán? Lehet, hogy egyébként se érne sokat, ugyanis emberi minőségben kellene cselekednem. Es abban a megjelenési formában a hatalmam igen korlátozott. De ha most nyerek, azért azt is megpróbálom, ha nem fogod le a kezemet. Inkább azért kárhozzak el, amit meg mertem tenni. Ami azt illeti, a kárhozatra éppen igen jó esélyeim vannak. Sokkal jobbak az átlagnál. Viszont ez semmilyen hatással nincs a már meghozott elhatározásra. Az öt percből pedig még hátra van vagy másfél... Mondtam már, hogy szeretem a gyors döntéseket?

35 5

A kesztyű Az a pár másodperc hihetetlenül lassan vánszorog. Néha nehéz szívvel döntök valamiről, azért ezt is elismerem. De ennek vállalása is hozzátartozik ahhoz, hogy mi, a Kard Urai határozzuk meg a lét milyenségét. És nem az, aki menthetetlenül belegabalyodik a mondvacsinált erkölcsi problémáiba. Hallottam egy történetet egy amerikai ezredesről. Különleges szolgálat, titkos kommandó műveletek. Az egyik bevetés nem sikerült teljesen tökéletesen - a célpontok többsége elszökött, egyszerűen azért, mert a megtervezett egérfogó nem zárt légmentesen. Rossz volt maga a koncepció. John Thornbridge azt hiszem, így hívták, tisztában volt az elképzelés gyenge pontjaival, de az ő véleményét nem kérdezte meg senki. A parancsok felülről érkeztek, egyenesen a központból. A ranglétra teljes mellőzésével közvetlenül az érintetteknek. Ebből kifolyólag egyik olyan tiszt sem, akinek rendes körülmények között kulcsembernek kellett volna lennie, nem volt tisztában az akció fontos részleteivel. így történhetett, hogy az egyik kritikus pontra olyan egységet vezényeltek, amelynek enyhén szólva elégtelen volt a felszerelése a kapott feladathoz. Tűzerő túlsúly az ellenfél részéről, és mintaszerű kitörés. Különösebb vér nem folyt, csak az összes előkészület kárba veszett. És az akció külső irányítójának, aki soha ott se járt a helyszínen, nyilván be kellett számolnia a feletteseinek a kudarc okairól... Ismét nincs idő végiggondolni, mert a Mester visszajön. Rám néz, majd szó nélkül egy fél pár kesztyűt dob az asztalra. - Úgy látom, akár meg se kérdezzelek. Akkor viszont szükséged lesz erre. Kezembe veszem, és érdeklődéssel forgatom. Balkezes, éjfekete színű... nem, feketébb az éjnél... Miközben nézegetem a furcsa tárgyat, tovább pörög az agyamban a történet. Thornbridget és egy másik magas rangú tisztet, akik küldték a kódolt jelentést, behívták a stábba. Ott az a bizonyos felettesük elég kendőzetlenül, nem mentesen minden indulattól, kifejtette, hogy beszámolójuk számára elfogadhatatlan. Ugyanis abból úgy tűnik, mintha a felső vezetés

35 6

nem lenne a helyzet magaslatán. Hogy mennyire felső, azt neki kell eldöntenie. Levonhat következtetéseket magára nézve, a jelenlévőkre, vagy arra az őrmesterre, aki éppen ott volt azon a szakaszon, és csodával határos módon élve megúszta. Ha valóban John lett volna ott, akkor egy szót sem szólt volna végig. De az ezredest akkor valójában Solo Thornbridgenak hívták, ezért feltett pár kérdést. Csak párat. Pont annyit, amennyiből világosan kirajzolódtak az erőviszonyok. Szokásos halandó intrikák, maszatolás a pocsolyában. Az a Solo pontosan tudta, kiknek köszönhetően bukott meg az akció. Sőt még azt is, hogy hol játszott ebben szerepet szimpla gyáváság, és hol értnél jóval gyanúsabb történések. Például nem volt világos, miért maradt el az egyik hadnagy által nyitandó zárótűz, különösképp, hogy nem ez volt az illető első hasonló húzása. Csakhogy azt is tudta, hogy az a bizonyos hadnagy szintén már járt ugyanitt, ezért hívták Thornbridgéket be ilyen késéssel. Hosszú beszélgetése volt, és bizonyára kellemetlen, de ugyanúgy távozott, ahogy jött. Ha kapott is megrovást, úgy csak ejnye-bejnyét. Ha pedig Solo valamit nem talál logikusnak, más logikát kezd mögötte keresni. Tehát a hadnagy valamiért „érinthetetlen". Na nem neki. Thornbridge később ki is csinálta, Solo módra. Egyszerűen lelövette az egyik mesterlövészével, látszólag tévedésből - soha senki nem jött rá az igazságra. De az őrmesteren ez nem segített. Mint kiderült, az ostoba parancsok nem ebből a szobából származtak, hanem még magasabbról. És ezekkel a magasságokkal a vezérkari tiszt nem tudott semmit kezdeni. Ha pedig nem tudunk érdemben cselekedni, legalább tegyünk úgy. Ezt hívják véráldozatnak. És létezik a legkisebb véráldozat elve - a legkevésbé értékes figurát kell halálra ítélni. Azért a legkevésbé értékeset, mert az elit zsoldosok erősen hiányoznának a későbbi akcióknál. Meg ha nem sikerül őket egyből kinyírni, okozhatnak nagyon csúnya meglepetéseket lásd akár Buchanan esete. Tehát egy jelentéktelen alakot kell kinevezni baleknak, és likvidálni. A büntetésnek szigorúnak kell lennie, mert ez a vasszigor hivatott arra, hogy elpalástolja az intézkedés elhanyagolható valós horderejét. Elhanyagolható - mindenkinek, kivéve az érintettet. A Fény itt ismét döntésképtelen lenne, vagy ha igen, valószínűleg agyonlövetné saját magát is, ami az őrmesternek talán jobb érzés. Csakhogy az agyonlőtt Fény már soha nem

35 7

segíthet senkin, és szoktak adódni más helyzetek is. Solo persze azonnal dönt - aláírja a halálos ítéletet a többiekkel együtt. Ezzel egyidejűleg a saját csatornáin üzenetet juttat el a szegény ördöghöz, hogy meneküljön, amíg tud. A befejezés pedig rendkívül kegyetlen és értelmetlen. Az őrmester összeroppan, és akkor aztán valóban irracionálisán cselekszik. Beveti magát az egyik épületbe, körülbástyázva jó sok gránáttal és lőszerrel, és tüzet nyit nehézkaliberű géppuskából. Állítólag azt kiabálta, hogy mi is úgy végzünk majd, mint ő. Nagyjából semmit nem talál el, aztán a végét már csak John maga láthatta vagy hallhatta - de talán éppen akkor ott se volt. Solo elment, mert úgy vélte, nem tehetett érte semmi többet. Nem volt jó érzés... És most is hoztam egy döntést - a Szerelem helyett a Halált választottam. A kesztyű színe pontosan olyan, mint a Semmi Kardjának. Tehát szinte biztos, hogy van valami köze hozzá. De a Mester úgyis mindjárt elmondja. Felnézek rá. Arca mintha kicsit sápadtabb lenne a szokásosnál. -A kesztyű nagyjából úgy hat, mint a kávé. Tudod. A koffein úgy serkent, hogy elveszi az energiádat a következő órákból, és odaadja neked itt és most. De ha a hatása elmúlik, duplán olyan álmos leszel. Ez maximum pár másodpercig véd meg a sokkhatástól, de ha utána is a kezedben lesz az a másik kard, koncentráltan kapod meg. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy ez mit jelent? Megrázom a fejem. Nem kell. Minden világos. A Sátánt hiába ölném meg a Vámpírkarddal, újra manifesztálódna, hála a sok hódolójának. Tehát a másikkal kell. Egyszer már volt alkalmam kipróbálni, milyen az érintése számomra. Szóval mindez hatványozottan. Tehát nagyon gyorsan kell ölnöm, még magamhoz képest is. Talán az a legjobb, ha a Vámpírkarddal teszem harcképtelenné, és csak akkor kérem el a kivégzés eszközét, amikor már lábbal tiporom a mellét. Ha én nyerek. De valami nincs rendben, érzem. -Sajnos, van egy rossz hírem. Az, akinek a másik felét kellett volna elvégeznie, az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem. Ez kezd valamire nagyon emlékeztetni. A Mester idegesen nyel egyet. Á, ő is tud ideges lenni. Érdekes, az én életemről van szó, és engem teljesen hidegen hagy. -Át kellett szerveznünk mindent. Nem hibáztatlak, ha te is visszavonod a választásodat.

35 8

Tehát nekem kell egyedül megoldanom. Nem megszoktam már... csak magamban bízhatok. Látva az arckifejezésemet, a Mester sóhajt. -Ritkán mondok ilyet, de most valóban sajnálom. Tehát vállalod...

baj,

35 9

Az istenölő Amikor belépek, a katedrális teljesen üres, kivéve két, távolról emberinek tűnő alakot - az egyik papi ruhában a díszes emelvényen, a másik nekem háttal fekete bőrcuccokban, térdelve az oltár előtt. Az akusztika kitűnő, így a vámpírhallásommal kiveszek minden egyes szót. Egyébként nevetséges babona, hogy a vámpírok nem tudnak belépni bármely templomba, vagy félnek a keresztektől, illetve a szentelt ostyától vagy víztől. Csak az fél bármitől, legyen vámpír vagy ember, aki még sohasem próbálta. És hányan járnak így... a farkasokra is gyakorta úgy vadásztak, hogy vörös rongyokat aggattak kötelekre, amelyeket a tapasztalatlan állatok tűznek hittek, így nem mertek arra menekülni. De csak a gyengébbje. Az igazi ordasok ellen ez mit sem ért. -Ahogy ígértem neked, gyermekem, hálátlan szereped elnyeri méltó jutalmát, és visszaemeltetsz oda, ahová mindig is tartoztál. Micsoda szemérmetlen hazugság. Bár valóban oda fog kerülni, ahová tartozik. Csak ő maga ezt szerintem nem így képzeli. Az ajtó mögöttem hangos döndüléssel becsapódik. Ezzel együtt lezárul az összes létsík átjáró is. Csak mi vagyunk itt. Valójában négyen, de erről azok ott ketten mit sem tudnak. Sataniel összerezzen, és talpra szökken. Rögtön felismer: -Hát te meg mit keresel itt? Ne mondd, hogy te is kaptál egy ingyenjegyet a mennyekbe. Ferdén elmosolyodom. -Semmi ingyenjegy. Érted jöttem. A kardom szomjas. És most nincsenek itt a kőtestőreid. Lássuk, te magad mit tudsz. Lapokat az asztalra! A csizmám koppanása a kövön úgy visszahangzik, mint a kivégzőosztag menetelése. A vérvörös penge ott terem a kezemben, mohón lüktetve, hiszen igazi csemegére van kilátása. Még én is ösztönösen megnyalom a szám szélét. A Sátán kérdően felnéz Adonaira. -Ez valami vicc? Az istenség ájtatosan összekulcsolja a kezét. - Sajnos nem, gyermekem. Újabb gonosz ütötte fel a fejét

36 0

ellenünkben. De most kiegyeztem az Aranykörrel. Engedélyt kaptál rá, hogy megöld. És ez legyen egyben az utolsó próbatételed is. A kifinomult köntörfalazás technikája: hazudj úgy, hogy igazságként is lehessen felfogni, egy kis beleerőltetéssel. Biztos vagyok benne, hogy a Sátán is megkapta a maga engedélyét, valóban. A Mester mondta - ő is megkötötte a maga megállapodásait. Talán az egyik az volt, hogy most tiszta körülmények között eresztenek össze minket - és nyerjen az erősebb. Ez is egy kísérlet, és erre is lehet fogadásokat kötni. De még milyen jókat! Az eddigiek alapján azt valószínűsítem, hogy legalább öt az egyhez lehet fogadni rám, vagy még kedvezőbb arányban. Mivel eddig nem voltam túl meggyőző. Hát akkor ma valaki nagyon meg fog gazdagodni. Vagy másvalakik nagyon nagy szívességekkel fognak majd tartozni. A fejem teljesen hideg, a félelemnek nincs benne egy szikrája sem. Inkább ítéletvégrehajtónak érzem magam most, mint harcosnak. Satanielnek ezen a létsíkon valóban ez lesz az utolsó próbatétele. Vagy inkább megpróbáltatása. Még időben hajolok félre, amikor a szeme előtt lévő kiberlencséből kicsap egy dezintegrációs sugár. Szerves anyagra van állítva, ezért csak megpörköli a felületes szemnek faborításúnak tűnő fém és műanyag padot, amelyet enyhén súrol. Kialvó kék lángocska, és a füst édeskés illata. Grammaton-pap-féle kitérés a következő lövedék elől. Már jóval közelebb kerültem. Sataniel kezein vagy tíz centi hosszú démonkarmok nőnek a közelharchoz. Biztosan nemcsak borotvaélesek, hanem mágikusan mérgezőek is. Vagyis ha megkarcol akár egy picit is, hiába vagyok vámpír. De nem fog eltalálni. Egy ugrással felröppenek a levegőbe, és felülről támadok, lehetetlen szögből. Tűzlobbanás, és a pengém éle csak az ürességet éri - azért tud ő is valamit. Nem baj, legalább jó harc lesz, ennyi mulatság nekem is kijár. Nem látom az ellenséget, így nem maradhatok egy helyben. Még egy ugrás, a legkevésbé logikus irányba, miközben pokoli lángcsóva gyullad ott, ahová érkeztem az imént. Aha, megvagy, bölcsebb lett volna veszteg maradnod. Már csak tíz-tizenkét lépés a távolság. Az újabb dezintegrációs sugárnak már esélye sincs, hogy hozzám érjen. Változtatok a forgás irányán, és lemegyek földközelbe. A démonkarmok a fejem felett suhannak el, és a Vámpírkard lenyesi a Sátán mindkét kezét, szokás szerint alulról felfelé, de most jobbról balra. Fekete vér fröccsen, és iszonyú erő

36 1

tölt el. Nem szabad megölnöm!!! Visszafordulás, és most szúró mozdulat, bele az élő szemébe. A penge mélyen behatol, és kibukkan a koponya túlsó részén. Bent kell maradnia még pár másodpercig, addig a lelke fogva van! Teste görcsösen rángatózik, már nem ura önmagának, de nem tud meghalni. Nem, amíg én nem engedem! - Csapdába csaltam neked. Végezz vele, gyermekem, Sátánölő Sándor! Nna, még csak az kéne neked, te álszent. Hiába nevezel bárhogy, Solo vagyok, és Solonak te nem parancsolsz! Szemem sarkából látom, hogy Leslie már rohan ki a gyóntatófülkéből, ahol eddig rejtőzött. Nyújtom a bal kezemet, hogy gyorsan húzza fel rá a kesztyűt. Adonai kezéből kicsap egy villám a Sötét Harcosok Nagymestere felé, de nem találja el, mert nála van a Semmi Kardja, így megcélozhatatlan, mágikusan nem érzékelhető. És már át is került a balomba. Két kard a két kezemben, az egyik féme feketevörös, a másiké még az éjnél is feketébb. Leslie visszagurul a padok közé, fedezéket keresve az újabb támadó varázslatok elől. A nem evilági penge becsúszik a Sátán szívébe, és a teste elkezd átlátszóvá válni. A Vámpírkard eltűnik, már nincs rá szükségem. Tehát nem leszek Sátánölő, mivel a Sátán ezen a létsíkon immár sosem létezett. Senki nem emlékszik már rá. De nincs időm ezen rágódni. Maximum pár másodperc. .. Az istenség tekintetében félelem - kezd valamit sejteni. Most engem vesz célba, de természetesen ugyanúgy elhibázza az irányzékot. Azért a hőt megérzem, csak nem tud érdekelni. Újabb ugrás a levegőbe. Még le sem érkezem, és máris érzem az iszonyú csapást, ennyit bírt ki a kesztyű... Az ember szíve azonnal megáll, a Vámpírkard esik lefelé, csak Solo van még életben a már halott testben. De van annyi akaratereje, hogy az élettelen kéz még pontosan az istenség torkába találjon a fekete pengével. Ég veled, Adonai... aki itt sosem volt... És lőn nemlét...

36 2

Epilógus Budapest, Farkasréti Temető. Kavicsos ösvény a talpam alatt. Távolabb egy embercsoport beszélget. De ez nem az álmom ismétlése. Tisztán hallok minden szót. A Vámpírkard már nincs nálam, talán valaki másnak adja majd az Aranykör, de Zzarng kegyelméből avatárja maradtam. Kamatostul visszaadja azt az energiát, amelyhez juttattam, amikor neki volt szüksége rá. Ő már nagy istenség, mint hajdanán, simán megteheti. Sőt, hatalma nagyobb, mint valaha. Azon a Földi létsíkon éppen most veszi ki az iszlám fundamentalizmus méregfogát, a saját gyors és hatékony módszereivel. A terrorizmus nem működik olyan hadvezérek ellen, akik bármikor elmehetnek más világok felé, ahová nem tudják követni sem az öngyilkos robbantók, sem a jól fizetett orgyilkosok. A test, amelyben benne vagyok, már nem elorzott, hanem külön nekem teremtett. Pont ugyanúgy néz ki, mint a régi emberi, csak úgy huszonöt évesen. A szemei szürkék, és ő bizony tisztán vámpírlord, a fényben járó fajtából. Se pulzus, se szabályos vérnyomás. És ügyelnem kell arra, hogy a látszat kedvéért néha pislogjak, és vegyek levegőt. Sokat kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy elmegyek nézőnek a saját temetésemre, de végül úgy döntöttem, hogy ne legyen temetés. A hivatalos verzió szerint az alteregóm véletlenül ott volt egy gázrobbanás helyszínén. Csak DNS minta alapján sikerült azonosítani. Persze a teste már rég halott volt, amikor hamuvá égett, de ezt csak a beavatottak tudják. Hogy miért vagyok most mégis a temetőben? Csak azért, mert az alteregómnak volt egy haverja, aki itt lakott a közelben. Egyszer ő mesélte, hogy ha nyugalomra vágyik, szeret a síremlékek között sétálni sötétedés után, amikor már nincsenek a közelben emberek. Most még világos van, hála a nyárnak, de a közönség nagyobbik része már elindult hazafelé. A halottaknak meg van adva a kötelező tisztesség, jöhet az esti film, vagy kötelező családi vacsora, esetleg kötelező családi veszekedéssel egybekötve. Mindenkinek a maga szórakozása. Amikor a harc végén megállt a szívem, hirtelen belém robbant a megoldás az átok feloldására. Lám, mire képes a halál kiváltotta sokkhatás. Igen, arra a bizonyos átokra gondolok,

36 3

amely elválasztott minket Tye Semahval. Mert nem is átok, inkább elővigyázatosság. Amikor már eléggé elhagyatott részre érek, ki is mondom azt a varázsigét, neki címezve, anélkül, hogy említeném a nevét. Ha ez az, úgy is meghallja, és tudni fogja. -Nem örökre... Csendes lépteket hallok hátulról közeledni. Nem merek megfordulni, hátha csak egy túlbuzgó temetőőr... de túlságosan légies... ez Ő lesz... Finom női kezek ölelnek át, és elmerülök a határtalan boldogságban... Ráteszem a kezére az enyémet, ujjaink összekulcsolódnak. Igen. Bizonyos kapuk azonnal kitárulnak, csak rá kell jönni a megfelelő varázsigére. Olyanok is, amelyek szilárd falnak látszanak, laikus szemnek. Még mindig nem fordulok meg, úgy mondom: -Tudod, már korábban is rájöhettem volna. Ha mindig együtt maradunk, egyikünk sem lehet az, amilyennek szeretjük egymást. -Igen, Solo. Ha nagyon meg akarsz tartani valakit, csak úgy tudod, hogy teljesen szabadon engeded. Akkor nem lesz mindig veled, de mindig visszatér hozzád. Most már hátrafordulok. Mindketten mosolygunk. Kéz a kézben megyünk tovább, mindegy, hogy merre. -Tye, a földi nők miért nem jönnek rá ugyanerre? Hisz olyan természetes. Végigsimítja az ujjával az ajkamat, miközben finom csókot lehelek rá. -Nem fognak hiányozni a földi nők? Elgondolkozom. -De. Talán egy kicsit igen. A „titkos szerelmem" például, egyszerre rakoncátlan, félénk és gyámoltalan, néha méregzsák... mulatságos... -Csak mulatságos? Elnevetem magam. -Az alteregónak talán egy kicsit valóban tetszett. Voltak a lánynak néha nagyon jó pillanatai. Lehet, hogy jobban is tetszett volna, ha tényleg árnyalatnyit vagányabb, és nem csak tettetésből. De tudod, nagyon árulkodó jel volt, amikor pillanatokon belül elfeledkeztem róla, ha kilépett az ajtón. Voltak olyan hetek, amikor eszembe se jutott. -Rossz érv. - Most ő nevet. - Én néha évezredekig nem

36 4

jutottam az eszedbe. Tréfásan megfenyeget az ujjával. -Igazad van. De ez a lényegen nem változtat. Valódi természete túl félénk hozzám. Egyetlen dolog bánt - nem teljesítettem a fehér mágusnak tett ígéretemet. És abban a formában már nem is lesz rá módom. Rám néz. -Majd teljesíted máshogy. Ha látod értelmét. Ő sem fog hiányozni? -Nem hiszem, bár a Fény vonzza a Sötétséget. Mint ahogy fordítva is, sokszor. De nem is volt időm őt megismerni. És már aligha lesz. Meg a fehér mágusokkal sosem jöttem össze igazán. Nekik én vagyok túl cinikus. Amit néha sajnálok, de érdemben nem tudok rajta változtatni. Vagy nem is akarok. -És mi lesz az alteregó gyerekeivel? Hogyan viselték? -Az Aranykör kitörölt az összes rokonom emlékezetéből, más emlékekkel behelyettesítve. Az egyetlen kivétel a kisfiam. Én tanítom programozni, olcsón elvállaltam, és jók az ajánlásaim. Éppen most írtam neki Excelben egy látványos számológép programot, teljesen el van ájulva tőle, pedig a legújabb apróbb szerzeményemet még meg se nézte. Remélem, az is elnyeri a tetszését. Az ex-nejemet pedig némileg emlékezteti a külsőm az exférjére, ezért szívesen becserkészne, de nem teszi, mert túl fiatal vagyok hozzá. Taknyos kölyök, tudod. Ezt nem bírjuk megállni viháncolás nélkül, pedig a temetőben nem illene. Elindulunk a kijárat felé. Folytatom: -Szóval a kisfiú pontosan tudja, hogy ki vagyok, és hogy az apa mindig vele lesz. De elég nagy és okos hozzá, hogy idő előtt ne árulja el senkinek, még a nővérének sem. Megtanult, titkot tartani. Majd később jön el az ideje. Amúgy kevés ember dicsekedhet ilyen pártfogóval. Ha itt végképp rosszul menne neki, még azt is megtehetem, hogy átviszem a Zzarng-féle létsíkra. Ránézek a Máguslányra: -És mi? Meddig maradunk együtt? Néhány percig? Néhány óráig? Néhány évszázadig? Talányosan mosolyog, és vállat von. Nem válaszol semmit. -Nem zavar téged, hogy vámpír vagyok? Vagy raboljak ismét igazi emberi testet? Poénkodni próbálok: -Ha az a dicstelen véget ért porhüvely magában hordozta

36 5

Tamerlan és Mithridates vérét, akkor nem lesz könnyű hasonlóan hozzád illő alanyt találni. De lássuk csak... Leonidas király valamelyik leszármazottja megfelelne? Megáll, és kedvesen megsimogatja a hajamat - úgy, ahogy csak ő tudja. -Nem, nem zavar. Egyáltalán. És Leonidas különben is rossz tipp lenne, hiszen ő már voltál. Egészen a dicsőséges haláláig maradtál vele. Gondolkozz - az első egyedül leölt vadállata fekete farkas volt, és neked mi az egyik jeled? És valóban. Worg, a fekete farkas. -Most, ahogy mondod, rémlik valami. De annak a királynak semmi szüksége nem volt a segítségemre, csak élveztem az előadást. Amúgy honnan tudod te ezt? Megcsókol. -Feleséged voltam. És ahhoz az utolsó dárdahajításhoz szerintem kellett Solo ereje. -Hm. Akkor kár, hogy nem találtam célba. Azért szép játszma volt az is. De ismerd el, a Vámpírkardos se kutya. Két létsíkhalmazt sikerült fenekestül felforgatni. -Igen, kedveled az olyan játékokat, amelyekbe bele lehet halni. És rendszerint bele is halsz. Talán ezért is szeretlek. -Érdekes, hogy amikor a Mester választás elé állított, tényleg úgy éreztem, a Szerelem helyett a Halált választottam. És lám, megkaptam mégis a Szerelmet. Különös tekintettel néz rám. -Mindkettőt megkaptad, Solo... Egy darabig szótlanul sétálunk. Végül megszólalok: -Tye, hogy találtál rám az Árnyékvilágban? Tudod, az Aranykörösek sem értették igazán. Elmosolyodik. -Az Aranykör tisztában van azzal, hogy soha nem lelheti meg a választ az összes általuk feltett kérdésre. Nem kell hozzá nagy ész, hogy megértsem, ugyanez vonatkozik rám is. Nem lesz magyarázat. Nem is fontos annyira. -És most? Lesz újabb felvonás? Crawford szerint az egyik valós földi létsíkon él egy fiatalember, akivel talán érdemes lenne találkoznom. Valahogy úgy hívják, mint az egykori karthágói hadvezért, de semmi köze hozzá. És ő sem komálja, ha bántják a gyerekeket. Velem tartanál? Egy versidézettel válaszol: -... nemlétből jött a fény: nincs végső igazság,

36 6

csak örökös kaland... -Ki írta ezt a verset? -Ki írta volna? Te. És nem tartanék veled. Csak akadályoználak. Tudod: ... repülni gyorsabb egyedül... -Ezt is én mondtam? - Ki más. Amikor újabb halálos játszmádba kezdesz, ismét el fogunk válni. De találkozunk még. A most pedig csak a miénk.

Vége (2007.03.31.)

36 7