igaz mindenféle tartalék nélkül. Mivel a települési önkormányzatokról szóló törvény módosítása után a személyzetgazdálkodás

www.sahy.sk

Ipolyság

Honti Lapok XXII. évf.

2013. április

Ára: 0,40 €

4. szám

Költségvetési krízis – krízisköltségvetés

Képviselői javaslatok a költségvetésre Az önkormányzatok költségvetésének – törvényből adódóan – kiegyensúlyozottnak kell lenni. A költségvetésnek van ún. általános költségvetési része (az önkormányzati munka fenntartásához közvetlenül kapcsolódó tételek) és ún. tőkeköltségvetési része (a városi vagyon gyarapítását szolgáló fejezetek). Városunknak 2012-ben gondjai voltak a költségvetés teljesítésével, mivel semmiféle bevétele nem származott a városi vagyon eladásából, így a beruházásokra felvett kölcsönöket a működésre szánt fejezetek (városi hivatal, városi rendőrség, műszaki szolgáltatások üzeme, oktatásügy, kultúra, szociális ellátás, egyéb támogatások stb.) rovására kellett fizetni. 2012-ben egy ingatlant sem sikerült eladni, így nem volt pénz a hitelek törlesztőrészleteire. Ráadásul az év folyamán az adórészesedésből származó állami támogatást is drasztikusan csökkentették, ami likviditási gondokat is okozott. Mivel a város lakossága folyamatosan csökken, így az állami adórészesedésből származó bevétel a következő években is egyre kisebb lesz. Ennek ellenére a tavalyi költségvetést – bankhitel révén, illetve egyes kifizetendő tételek 2013-ra történő átcsoportosításával – sikerült egyensúlyban tartani. A kialakult helyzetet rövid távra szóló intézkedésekkel már nem lehet orvosolni, hosszú távú rendszerszemlélet-változásra van szükség. A városi hivatal beterjesztett ugyan néhány költségvetési tervezetet, melyek bevételi oldalát a képviselők nem tartották reálisnak, megvalósíthatónak. Elkerülendő a város újabb likviditási gondjait, a képviselők radiklás változtatásokat javasoltak, illetve kötöttek ki. Az első szakaszban a képviselői jutalmakat csökkentettük, majd a polgármester

és a városi főellenőr személyi pótlékát töröltük. Felmerült a homoki és a pereszlényi óvoda bezárásának lehetősége is, mivel e két intézményben az egy óvodásra jutó kiadás messze meghaladja a városi átlagot. Ettől azonban egyelőre elálltunk. Javasoltuk a városházi alkalmazottak bérköltségének 5 %-os, illetve a kulturális részlegen dolgozók bérének 10 %-os csökkentését, továbbá hogy 2013-ra ne tervezzünk vagyoneladásból származó bevételt. Az első szakasz intézkedései következtében már reális, kiegyensúlyozott költségvetést lehetett felállítani, igaz mindenféle tartalék nélkül. Mivel a települési önkormányzatokról szóló törvény módosítása után a személyzetgazdálkodás kérdése nem képviselő-testületi, hanem polgármesteri hatáskör, és a polgármester nem volt hajlandó az alkalmazottak számát csökkenteni, benyújtottuk javaslataink második részét. A második szakaszban főleg a költségvetésben rejlő egyéb tartalékokra összpontosítottunk. E tartalékokat az egyházaknak nyújtandó támogatásban, a reprezentációs kiadásokban, a szolgálati személygépkocsi vásárlásának elhalasztásában, a Honti Kulturális Napok tervezett kiadásainak felére csökkentésében, valamint a megállapodással végzett tevékenység szűkítésében találtuk meg, azonban a polgármester most sem egyezett bele a béralap (hivatal, kultúra, múzeum, könyvtár) csökkentésébe. Így az eredetileg tervezett 80 ezer eurós csökkentés a felére módosult. A polgármester viszont előterjesztett egy javaslatot, melyben az alkalmazottak munkaköri kötelezettségét 2015-ig 9,7 munkakötelezettséggel csökkenti: 2013-ben 4,7-del, 2014-ben 2-vel, 2015-ben pedig 3-mal lesz kevesebb munkahely a hivatalban.

A TARTALOMBÓL ...kétszer ülésezett a képviselő-testület 2. old. Meseország szíve: Ipolyvisk

5. old.

Jégmadár Látogató Központ

6. old.

Ela, az amerikai buldog

7. old.

Családi emlékek...

10. old.

...don Koza Alajos

12. old.

A második körben lezajlott megbeszélések és egyeztetések után végülis az előterjesztett költségvetést elfogadtuk. Az eredmény: a tőkekiadásokat első ízben nemcsak hitelből vagy vagyoneladásból, hanem az általános költségvetésben megtakarított 118 510 euróból tudjuk fedezni. Ugyanakkor e tartalékalapot még nem tartjuk elégségesnek, de sikerként könyvelhetjük el, hogy egyáltalán van. Ezeket a megbeszéléseket, tárgyalásokat mindenféle szóbeszéd lengte körül. Amenynyiben érintettek, kérem vegyék figyelembe, hogy ezek a lépések, megszorítások elkerülhetetlenek voltak. Baráti Tanás mérnök, Oros Zoltán, MUDr. Sasváry Ferdinánd PhD., Bóna Zsolt, MUDr. Póczik Gábor, Hudec Pál mérnök, Hammersmidt Béla mérnök, Pálffy Dezső, Srna Pál mérnök, Köteles Judit, Gémesi Zoltán

A szabadság forradalmára emlékeztünk Szeles, borús és havas időben, de annál nagyobb kitartással gyűlt össze majd 150 résztvevő március 14-én 16.30-kor a Megbékélés kapujánal a városi temetőben. Hagyományos megemlékezés keretében – a jeles esemény 165. évfordulóján – olyan dolgokra emlékeztünk mint a szabadság, törvény előtti egyenlőség, sajtószabadság, gyülekezési jog, jobbágyság felszámolása, amit ma már már természetesnek tartunk. 1848–49-ben a magyarság szellemiekben

csatlakozhatott a polgárosodás magasabb fokát elért nemzetekhez, melyek közt példaként említhetnénk a franciákat, osztrákokat, olaszokat stb. Nagy anyagi és véráldozatot hozva kiállt az akkori magyarság a polgári haladás eszméje mellett. A megemlékezést nyitó Musica Aurea Énekegyüttes után Pálffy Ágnes (egyházi gimnázium) szavalta el Kölcsey Ferenc Himnuszát. Köszöntőjében Szu(Befejezés a 3. oldalon)

Honti Lapok

2013. április

2

A VÁROSHÁZA TÁJÉKOZTAT

Márciusban kétszer ülésezett a képviselő-testület A március 11-i ülés fő napirendi pontja a 2013-as költségvetés jóváhagyása volt. A kilenc képviselő jelenlétében tartott 30. képviselő-testületi ülést Lőwy János mérnök, polgármester vezette. A napirendet két ponttal is bővítették. Képviselői javaslatra a testület egyhangúlag elfogadta a polgármester fizetésének törvényben meghatározott alapszintre csökkentését, valamint a városi főellenőr fizetésének az átlagbér 1,82-szeresére történő módosítását. A testület – ugyancsak

képviselői javaslatra – egyhangúlag jóváhagyta a képviselők jutalmazásának 50%-os csökkentését. Mindhárom módosítás március 1-jei hatállyal lépett életbe. Az egykori szóhasználat szerinti rendkívüli testületi ülés fő napirendi pontja a 2013-as városi költségvetés jóváhagyása volt. A benyújtott és átdolgozott javaslatot egy-két kisebb módosítással a képviselők egy ellenszavazattal (RNDr. Makovínyi Pál) hagyták jóvá: a tervezett költségvetési egyensúly (4 647 477

Ipolysági előadók a Magyar Nemzeti Múzeumban

A Honismereti Szövetség, az Érdy János Honismereti Egyesület és a Budapesti Honismereti Társaság a Bél Mátyás születésnapja tiszteletére alapított honismeret napján helytörténeti felolvasó ülést tartott március 23-án a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-termében, ahol az előadók megjelent vagy készülő munkáikat, illetve a helytörténe-

ti tevékenység eredményeit mutatták be. A rendezvényen Pálinkás Tibor a fennállásának 110. évfordulóját tavaly ünneplő ipolysági Honti Múzeumot mutatta be, Bendíkné Szabó Márta pedig az Ipoly mente Máriatiszteletének tárgyi emlékeiről tartott figyelemfelhívó előadást. bb

eurós bevételi és ugyanennyi kiadási tétellel) adott. A 2014-re és a 2015-re szóló költségvetési előirányzatot a képviselők tudomásul vették. Utolsó napirendi pontként elfogadták két beruházási hitelfelvétel tervezetét: egyrészt a köztemető kiszélesítésének első szakaszbeli költségei fedezésére szolgáló 70 ezer eurós hitelt, másrészt a környezetvédelmi minisztériumtól a szelektív hulladékgyűjtés bővítésére nyert 293 354 eurós vissza nem térítendő támogatás önrészének biztosítására szolgáló 15 440 eurós tételt. Az ugyancsak 9 képviselő jelenlétében tartott 31. képviselőtestületi ülésre március 27-én került sor. Az interpellációban két képviselő kért szót: dr. Makovínyi Pál egy 2004-es kimutatást és a művészeti alapiskola jogalanyiságának intézését kérte, valamint szükségesnek tartaná egy szavazóberendezés beszerzését is; Gémesi Zoltán a fiatalkorú asszociatív elemek bűnözési magatartására utalt. Az egyes napirendi pontok tárgyalása, jóváhagyása, illetve tudomásul vétele minden különösebb képviselői megjegyzés

nélkül történt, így például a Műszaki Szolgáltatások Üzemének 2012-es tevékenységéről és gazdasági eredményéről szóló jelentés, valamint a város 2013-ra szóló kulturális tervének elfogadása, illetve a városi vagyon leltározásának eredményét taglaló jelentés jóváhagyása. A szervezési intézkedések közül az az ügyészi figyelmeztetés keltett feltűnést, melynek értelmében a városnak ki kell dolgoznia egy, a vízvezeték- és csatornahálózatot érintő általános érvényű rendeletet, holott e szolgáltatás városunkban a Nyugatszlovákiai Vízművekkel kötött szerződés révén biztosított. Az általános vitában kérdés hangzott el a vasútállomás magyar nyelvű táblajelölésével kapcsolatban. A pereszlényi helyi bizottság vezetője kifogásolta a városrész számára megítélt támogatást, elnézést kérve az esetleg nem megfelelő hangnemben fogalmazott bizottsági jegyzőkönyv egyes kitételeiért. Az ülés polgármesteri zárszóval ért véget. A két ülésről bővebben a Hontianske listy 2. oldalán írunk. -š-

Köszönjük a segítséget! A Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria ezúton is tisztelettel köszöni Klukon Tibornak a többszöri, teherszállítás terén nyújtott segítséget. Pálinkás Tibor múzeumvezető

Pedagógusnapi köszönőlevél Március 25-én a városháza dísztermében városunk vezetői tanítónapi ünnepségen köszöntötték pedagógusainkat és iskolai alkalmazottainkat. Lőwy János mérnök, polgármester, Baráti Tamás mérnök, alpolgámester és dr. Révész Angelika osztályvezető a megjelent képviselők, intézményigazgatók és -vezetők jelenlétében a város köszönőlevelét nyújtotta át azoknak a pedagógusoknak és iskolai alkalmazottaknak, akiket sokéves odaadó pedagógiai tevékenységük, kiváló munkájuk elismeréseképpen javasoltak az oktatási intézmények vezetői. Köszönőlevelet a következő 14 ipolysági pedagógus és iskolai alkalmazott vett át: Raffay Zita, Hammersmidt Éva, Mé-

száros József, Zachar Anikó, Jakab Margit, Adriana Podskalecká, ifj. Szőllősy Sándor, Kornélia Pásztorová, Konopka Elvira, Margita Sliacka, Mária Hlavandová, Varga Ilona, Varga Regina és Margita Gubricová. Az elismerésben részesülteknek, akiket városunk alap- és középiskolásai (többek között a

Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskar) rövid kultúrműsorral köszöntöt-

tek, gratulálunk. -š-

Honti Lapok A

2013. április

V Á R O S H Á Z A T Á J É K O Z TAT

3

Nőnap a szeniorközpontban

Események, tárgyalások, kezdeményezések a városházán Lőwy János mérnök, polgármester: Márc. 7. – részt vett a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása szakmai konferenciáján, melynek központi témája az oktatásügyi intézmények irányítása és finanszírozása volt; Márc. 8. – a nőnap alkalmából köszöntötte a hivatal női alkalmazottait; Márc. 11. – vezette a képviselő-testület ülését, melyen jóváhagyták a 2013-as költségvetést, valamint az egyes beruházások megvalósítására szolgáló hitelfelvételi tervezetet (köztemető bővítése, a szeparált szemétgyűjtés javítása, bővítése); Márc. 14. – a Hontianske listy és a Honti Lapok regionális havilap volt szerkesztőbizottsági tagjainak (dr. Beáta Bazalová, Matyis Edit, Bendík Márta, Bendík Béla és Tóth Tibor), megköszönve eddigi munkájukat, köszönőlevelet adott át; Márc. 22. – részt vett a víz világnapja alkalmából a Nyugatszlovákiai Vízművek és a Garam Menti Vízügyi Ügynökség által szervezett rendezvényen; Márc. 25. – a városi pedagógusnapi ünnepségen köszönőlevelet adott át az oktatási intézmények dolgozóinak; Márc. 26. – a Hont–Ipoly Menti Városok és Falvak Társulásának közgyűlésén megválasztották a Szlovákiai Falvak és Városok Társulása országos közgyűlésének regionális küldötteit. -ZP-

Immár sokadszor, ám az idén kissé előbb – március 6-án – ünnepelték a nőnapot a nyugdíjasok a szeniorközpontban. Az ünnepségen Baráti Tamás mérnök, alpolgármester egy-egy rózsaszál kíséretében köszöntöt-

szép köszöntője és ajándéka is. Mindezeket követte a „szokásos” évzáró tagsági gyűlés a múlt évi tevékenység értékelésével és a 2013-as terv ismertetésével. A jó légkör, hangulatos be-

te a központ nyugdíjas hölgytagjait. Őt követően Švihla Béla és unokája, Révész Gergely szívmelengető dalai tették még meghittebbé ünnepünket. Majd a Labdarózsa folklórcsoport Pintér Lajos harmonikakísérete mellett Nők nőknek c. színes dalcsokrával kedveskedett a jelenlévőknek. Kellemes meglepetés volt számunkra férfitagjaink

szélgetés, frissítő, házisütemény, pogácsa bizony elfelejtette – legalább egy kis időre – korunkat, ső gondjainkat is. Köszönjük a szép délutánt, legyen benne jövőre is részünk! Emlékezzünk, ünnepeljünk, mert az ilyen találkozások erősítik a barátságot és az összetartozást. Čerba Mária

2013-ban Házasságot kötöttek Márc. 9. – Hlavanda Katalin és Nozdrovický Adrián Ipolysági újszülöttek Bakai Péter – 2013. március 5. Elhunytak Krištof Julianna (* 1931) – március 6. Majtán Pál (* 1932) – március 6. Lőwy Mária (* 1927) – március 11. Špilaj Mária (* 1936) – március 12. Repaská Anna (* 1930) – március 14. Drahos Ilona (* 1954) – március 15. Nagy Ilona (* 1937) – március 16. Jala István (* 1942) – március 20. Mészáros László (* 1953) – március 24.

Meghívó Megemlékezés Simonyi Lajos festőművészről, főiskolai tanárról, városunk díszpolgáráról halálának 15. évfordulója alkalmából a róla elnevezett galériában Ipolyságon 2013. április 12- én 15.15-kor a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre, valamint a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria társszervezésében. A rendezvény keretében megnyílik a Simonyi Lajos műveiből összállított Emlék-kép I. – Arcok és helyek című kiállítás is.

A szabadság forradalmára emlékeztünk (Befejezés az 1. oldalról) hay György kulcsodi református lelkipásztor rámutatott, hogy nem természetes, ha a nevelés terén a felelősséget a szülők átruházzák az egyházra, illetve az iskolára. Ezután Oroszlány Enikő (állami gimnázium) elszavalta Molnár József Bálint Ifjú hévvel 1848 márciusában című versét. Majd a jelenlévők meghallgatták Kiss Beáta, az MKP Országos Elnöksége tagjának ünnepi beszédét, melyben rámutatott a magyarság összetartó erejének fontosságára. A Nemzetvédelmi Erő polgári társulás ünnepi köszöntője után Záhorszky Ákos (Pongrácz Lajos Alapiskola) szavalta el Babits Mihály Áldás a magyarra című versét. Az ünnepi köszöntők után a

következő intézmények, szerveződések és pártok helyezték el az emlékezés virágait: a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre, Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, a Szent Imre Cserkészcsapat, a Pongrácz Lajos Alapiskola, Ipolyság város önkormányzata, a Honti Corvin Kör, a Most-Híd helyi alapszervezete, a Nemzetvédelmi Erő polgári társulás, az MKP járási és helyi szervezete, valamint a Csemadok Ipolysági Alapszervezete. A megemlékezés befejezéseként a jelenlévők újra hallhatták a Béres Gábor karnagy irányításával fellépő Musica Aurea Énekegyüttest. A nap kulturális programját gazdagította a pozsonyi Ifjú Szi-

vek néptáncegyüttes esti műsora. A Szlovákiai és magyar című összeállítás tartalma a (talán inkább az együttest jellemző) címtől némileg eltért, hiszen a Kárpát-medence régióinak hagyományos, legjellemzőbb táncait mutatta be, köztük cigány, román és szlovák táncot is. A városháza színháztermében összegyűlt nagyszámú közönség azonban így is lelkes tapssal hálálta meg a zenészek és táncosok által nyújtott művészi teljesítményt. Az együttes délelőtt folyamán diákelőadással is népszerűsítette hagyományainkat. Bemutatójuk során a műsorba táncszínházi elemeket csempészve igyekeztek a legifjabb generációk ízléséhez közelíteni. Szmrecsányi Csaba

2013. április

4

Honti Lapok

Ipoly menti katolikus filmklubok találkozója Ipolyvisken „Én valami tartósabbat szeretnék adni, de csak meg tudom mutatni az utat arrafelé. Nekem nincs receptem arra, hogyan kell nyerni. A saját versenyét mindenki másképp futja, de honnan jön az erő, amely a versenyen végigvisz? Belülről. Jézus azt mondta: Mert íme, Isten országa bennetek lakik. Teljes szívetekkel kerestek Engem, bizony megtaláltok Engem, életetek Krisztus szeretetében élitek, ez az a pálya, amelyen a ti versenyetek a célig vezet.” – részlet a Tűzszekerek című filmdrámából, amelyet az Ipoly menti filmklubok első közös találkozóján tekintettünk meg Ipolyvisken 2013. február 17-én. A rendhagyó eseményen az ipolynyéki, ipolysági és ipolyviski filmklubok tagjai vettek részt; a filmklubok témavezetői: Mahulányi József esperes

– az Ipolysági Filmklub vezetője, Parák József plébános – az Ipolynyéki Filmklub vezetője,

Balga Zoltán plébános – az Ipolyviski Filmklub vezetője. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Dr. Török Csaba, teológiai tanár, az MKPV TV referense, aki fontos szerepet töltött be az Ipoly menti filmklubok elindításánál. A filmklub moderátori szerepkörében ezúttal is Kosík Júliát üdvözölhettük, aki nemcsak a filmklubok ötletgazdája és főszervezője, hanem azok

Magyar felirat városunk vasútállomásán is Március 21-én városunk vasútállomása is magyar helységnévtáblát kapott. A feliratot Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke szerelte fel az állomás szomszédságában lévő magánterületre. A táblaállítást az MKP helyi tagsága más

utazókat meg tudjuk nyerni az ötletnek” – summázta a táblaállítást Berényi József. Az Ipolysági Nemzetvédelmi Erők Pt. helyi szervezetként is csatlakozott a kezdeményezéshez. Kürthy Gábor, a szervezet tagja elmondta: a város magyar

helyi szervezetek bevonásával szervezte meg. „Végcélunk az, hogy a magyar feliratok az épületre kerüljenek. A magyar táblák megjelenésével felhívjuk a figyelmet arra, hogy semmi rendkívüli dolog nem történik felállításukkal. Ezzel szoktatni tudjuk a szlovák közönséget az elfogadásra, emellett a magyar

jellegének visszaállítása érdekében tartották fontosnak a kezdeményezéshez való csatlakozást. A felállított tábla alig pár méterre található az államhatártól. Büszkén hirdeti vasúti végállomásként szereplő Šahy magyar nevét, Ipolyságot. Pástor Péter Fotó: Peter Paulenka

aktív résztvevője, aki kiválóan közreműködik e filmklubok eszmei tartalmának gazdagításában. Az ipolyviski községi hivatalban megrendezésre kerülő programban sor került a fent említett Tűzszekerek című angol filmdráma megtekintésére, ezt követte a film elemzése Török Csaba atya vezetésével. A filmklub az egyes témavezetők beszámolójával folytatódott, akik a filmklubok eddigi tevékenységét értékelték. Az Ipoly menti filmklubok többéves múltra tekintenek vissza. A legelső filmklub megrendezése még 2008-ban történt az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolában. Ezt követte a 2009-ben megalakuló Ipolynyéki Filmklub, melynek helyszínéül az ipolynyéki plébánia szolgál. Az ipolysági plébánián először 2010 szeptemberében került sor a filmklub megrendezésére, az ipolyviski plébánián pedig 2012 szeptemberében. E filmklubok havi rendszereséggel kerülnek megrendezésre, a résztvevők száma általában 10-20 fő. Milyen célt is szolgálnak ezek a filmklubok? Mit nyújtanak nekünk, résztvevőknek? Nem csupán a filmek megtekintése a

cél, hiszen azt bárhol megtehetjük, akár otthon a televízió képernyője előtt, akár a mozikban. A filmklubok lényege azonban a film megtekintését követő filmelemzésben és a filmklubok közösségépítő szerepében rejlik. A filmelemzés során a közösségben megosztjuk egymással véleményünket, beszélgetünk arról, mit is nyújtott számunkra a film, hogyan szólított meg minket, milyen üzenettel rendelkezik, hogyan tudjuk átvetíteni a film üzenetét saját életünkre. Való igaz, hogy a filmekből tanulni lehet, de ez akkor tud igazán megvalósulni, ha felfogjuk és megértjük a lényegét: az üzenetét. A közösségben történő filmelemzések a film helyes értelmezésében is segítséget nyújtanak. Távol Afrikától, Őszi szonáta, Ments meg Uram, Maléna, Marvin szobája, Úrvacsora, Országúton, Befejezetlen élet, Egy asszony illata, A kétely, Az igaz történet – és még hosszan sorolhatnánk azokat a filmeket, amelyeket a filmklub során megtekintettünk, és amelyek mélyen bevésődtek emlékeinkbe. Kiváló, remek alkotások, melyek lelkileg feltöltenek, erőt adnak, üzenetük mélyen beépül életünkbe. Skultéty Bolgár Brigitta

A Csemadok Ipolysági Alapszervezetének évzáró közgyűlése 2013. február 28-án tartotta évzáró közgyűlését a Csemadok Ipolysági Alapszervezete a helyi nyugdíjasklubban. A közgyűlést megelőző kultúrműsor keretében fellépett Vas Ottó tanár úr és a Csemadok égisze alatt működő Musica Aurea Énekegyüttes. Jámbor Mónika vezetőségi tag üdvözölte a 40 jelenlévőt és a vendéget: Szarka Katalint, a Csemadok Lévai Területi Választmányának alelnökét. Ezt követően Pálinkás Tibor – az alapszervezet elnöke – ismertette a 2012-es év eseményeit. Beszámolt a tavalyi rendezvényekről, melyek között megemlítette a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt, az ipolysági magyar bált, a március 15-ei ünnepséget a temetőben és a városházán, a húsvéti kirándulást Szentendrére, az augusztusi Szent Istvánnapi ünnepséget, a szeptemberi megemlékezést a háborús emlékműnél, az októberi 1956-os

koszorúzást és a hagyományos adventi hangversenyt. Sajnos, a nyárra tervezett kézművestábort nem sikerült megszervezni. A Musica Aurea Énekegyüttesnek tavaly is sok fellépése volt, itthon és külföldön egyaránt. Az elnök szerint gazdag program jellemezte a tavalyi évet annak ellenére, hogy kevés anyagi támogatást kaptunk. A 2013-as év munkatervének gerincét is a hagyományos (fent említett) rendezvények képezik. A húsvéti kirándulás célpontja most Hollókő lesz, s igyekszünk megszervezni a nyári kézművestábort, ezúttal nem egyhetes, hanem egynapos foglalkozásokkal. A vitában szót kért Szarka Katalin területi választmányi alelnök, aki értékelte a járási választmány tavalyi munkáját, és ismertette a 2013-as járási rendezvényeket. Gál Imre, a Musica Aurea Énekegyüttes menedzsere ismertette az énekkar ez évi terveit. Háromnapos pün-

Honti Lapok

2013. április

5

Meseország szíve: Ipolyvisk

Immár ötödik alkalommal hirdették meg a 7 mérföldes csizmában heted 7 határon át elnevezésű mesevetélkedő-sorozatot alsó tagozatos alapiskolások számára. A négyfős csapatverseny lényege, hogy a gyerkőcök soksok mesét olvassanak, majd olvasmányélményeikről játékos feladatsorok megoldásával adjanak számot több fordulón át. Az idén népmesékkel és Gárdonyi Géza meséivel ismerkedhettek meg a versenyzők, azért is, mert ebben a tanévben emlékezünk meg az író születésének 150., halálának 90. évfordulójáról. A vetélkedő egyik körzeti fordulóját az Ipolyviski Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola rendezte meg Ipolyvisk önkormányzatának támogatásával 2013. március 12-én. Az iskola igazgatója s egyben a verseny fáradhatatlan, minden apró részletre odafigyelő szervezője, Lőrincz Katalin szívügyének tartja a meseversenyt, hiszen sokéves pedagógusi pályáján megtapasztalta, hogy az olvasási kedv

Töprengés a feladatok felett felkeltéséért egyre jobban meg kell küzdeni. Így a nemes versengés kitűnő motivációt jelent mind a tanulóknak, mind a felkészítőknek. Az ügy fontosságáról meggyőzte iskolája fenntartóját, Gyurkovics József polgármestert és az ipolyviski önkormányzat tagjait, s nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a szervezőmunkába. Ennek eredményeképpen nagyszerű napot biztosítottak az Ipolyviskre látogató közel 80 résztvevőnek: gyerekeknek, kísérőiknek, meghívott vendégeknek egyaránt. A rendezvény jó hangulatát a helyi óvodások műsora alapozta meg, majd a versenybe bekapcsolódó hat iskola (az ipolyviskin kívül a zselízi, a farnadi, a búcsi, a csatai és az ipolyszakállosi alapiskola) 12 csapata ötletes versikékkel mutatkozott be. Ezután a játékmesterek, Mokos Éva és Belák Klára, a zselízi alapiskola pedagógusai lendületes irányításával megkezdődött a verseny. Az igényes fe-

kösdi koncertet terveznek külföldi vendégkórusok szereplésével, fellépnek a városi kulturális rendezvényeken is. Tóth Tibor alapszervezeti titkár, az állami magyar gimnázium tanára, szólt a gimnázium centenáriumáról. Elmondta, hogy jubileumi évköny kiadását, kiállítást és nagyszabású ünnepségsorozatot terveznek. Felkérte a jelenlévőket, hogy lehetőségeikhez képest anyagilag is támogassák ezeket a terveket, és juttassák el a gimnáziumba az iskola történetével kapcsolatos tárgyakat, dokumentumokat stb. Az évzáró közgyűlés a határozati javaslat elfogadása után Jámbor Mónika és Pálinkás Tibor zárszavával ért véget. Tóth Tibor

ladatok olykor kisebb fejtörést okoztak a gyerekeknek, de végig nagyon élvezték a kihívásokat. A zsűri tagjai – Laczkovszki Katalin, Pásztor Nóra és Molnár Ildikó – pedig buzgón számolták a megtett mérfölde-

egyetemi oktató vezetésével kerekasztal-beszélgetésen vettek részt, melynek témája a vers- és prózamondó versenyek előkészítése volt. Ebéd után, míg az értékelés folyt és az emléklapok készültek, a gyerekek egyrészt kézműveskedtek: Urbán Lívia nevelőnővel papírcsodákat, Péli Vikória szülővel pedig mesés mézeskalácsokat készítettek, másrészt tavaszváró drámapedagógiai foglalkozáson vettek részt N. Tóth Anikó vezetésével. A területi fordulóra a következő csapatok jutottak tovább: Bergengócok (farnadi alapiskola, felkészítő: Cseri Kinga), Tátika (Katona Mihály Alapiskola – Búcs, felkészítő: Bóna Angelika), Mesketék (ipolyviski alapiskola, felkészítő: Lőrincz Katalin), Csatangolók (Baross Gábor Alapiskola – Csata, felkészítő: Trnavszky Mónika), Pumák (zselízi alapiskola, felkészítő: Sajka Mária), Okos Mókusok (zselízi alapiskola, felkészítő: Mokos Éva), Óperencia (farnadi alapiskola, felkészítő: Virág Erzsébet). Az ipolyviski csapat

ket, ugyanis pontozás helyett mérföldekben mérték a gyerekek teljesítményét. A verseny ideje alatt a vendégek és a felkészítő pedagógusok Balga Zoltán ipolyviski plébános kalauzolásával megtekintették a helyi római katolikus templomot, miközben megismerkedtek a falu történetének néhány jelentős eseményével. Majd a pedagógusok N. Tóth Anikó író,

Az ipolyviskiek vendéglátása példás volt: a községháza alkalmazottai, az önkormányzat tagjai, az iskola pedagógusai, az óvoda szakácsnői, valamint a szülők igazán kitettek magukért: valódi terülj, terülj asztalkámmal fogadták a rendezvény résztvevőit. Március 12-én Ipolyvisk, ha nem is a világ közepe, de Meseország szíve lett. -mes-

Tisztújító közgyűlést tartott a baráti kör A Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre (HMGBK) 2013. február 25-én tartotta tisztújító éves közgyűlését. Bendík Béla elnök évértékelő beszámolójával vette kezdetét a közgyűlés. Beszámolójában részletesen vázolta a baráti kör szervezésében, ill. társszervezésben megvalósult 2012-es rendezvényeket, megemlítve azok sikerességét. Ezt követően Pálinkás Tibor, a HMGBK titkára, beszámolt a múzeum és galéria előző évi tevékenységéről, kitért többek között a látogatottságra és az egyes tárlatok népszerűségére is. A titkár beszámolója után a baráti kör pénztárosa ismertette a társulás pénzügyi helyzetét. Az évértékelő beszámolók után került sor

a tisztújításra. Mint az alapszabályban megfogalmazódott, háromévente új vezetést kell választani. A közgyűlés képviselői egyhangúlag választották meg a következő öszszetételű vezetést: elnök Bendík Béla, alelnök MVDr. Márton István, titkár Kapusta Krisztina, bizottsági tag Pálinkás Tibor, pénztáros Melicher Marianna, az ellenőrző bizottság elnöke Vanda Dagmar. A tisztújítást követően Bendík Béla, az újraválasztott elnök, röviden ismertette a baráti kör 2013-as terveit. Reméljük, a tervek megvalósulnak, és a rendezvényeiknek egyre több látogatója lesz. Pástor Péter

Honti Lapok

2013. április

6

Projektnyitó rendezvény a Jégmadár Látogató Központban

A víz világnapja alkalmából március 22-én projektnyitó rendezvényt tartott az Ipoly Unió és a magyarországi Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatósága március 22-én a Jégmadár Látogató Központban (az egykori somosi úttörőtáborban). A két szervezet közösen pályázott a Magyarország–Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 égisze alatt a természetvédelmi bemutatóhelyek infrastrukturális fejlesztésére Királyrét és az Ipoly-völgy területén. Ennek köszönhetően tavaly közel 300 000 € összköltségű támogatásban részesültek. A projektnyitó rendezvényen megjelentek Wollent József üdvözlő és megnyitó szavai után több értékes előadást is meghallgattak. Škultéty Bolgár Brigitta a víz fontosságáról, az ivóvízvédelemről tartott előadást. Antal Nyusztin Ágnes előadásában részletesen bemutatta az Ipoly völgyének Ramsari területét, azt a vizes védett élőhelyet, mely Tesmag és Ipolyhídvég között terül el. Ezt követően Wollent Ida mutatta be a határon átnyúló sikeres

pályázatot. A közös pályázásból az Ipoly Unió közel 100 000 € támogatásban részesült. A projekt megvalósítása 2012 októberében kezdődött, s a tervek szerint idén szeptemberében fejeződik be. Mint Wollent Ida projektvezető elmondta, a program főcélja egy olyan látogatóközpont kiépítése, mely a védett környezetet nem károsítja, mindamellett a látogatók természettudatos szemléletének fejlesztését is szolgálja. Mint a projektvezető elmondta, a program szlovákiai része három tevékenységre összpontosít. Az interaktív kiállítás létrehozása a Jégmadár Látogató Központban elsősorban a központba

érkező turisták tájékoztatását, valamint a programjaik népszerűsítését szolgálná. Főleg a térség természeti értékeire, a Ramsari területre és a környező erdők természeti kincseire hívná fel a figyelmet. A projekt részeként szeretnének a látogatóközpont vonzáskörzetében egy új tanösvényt kialakítani, illetve a már Ipolyság és Ipolyhídvég között létező hosszabb tanösvényt felújítani. Harmadikként egy háromnyelvű ismeretterjesztő filmet készítenek az Ipoly vízgyűjtőterületéről, bemutatva annak kulturális-természeti értékeit. A rendezvényen bemutatkozó Duna-Ipoly Nemzeti Park szintén látogatóközpontját szeretné

fejleszteni. „Az Európai Uniós támogatási forrásoknak köszönhetően már több elképzelésünk, tervünk megvalósult. Ennek remek példája a mostani közös projektünk is. Közös a természeti kincs, közös érdekünk ennek megvédése” – hangsúlyozta a sikeres együttműködést méltatva Füri András, a park igazgatója. Habár húsz évre visszanyúló sikeres együttműködésük során kiegészítik egymás tevékenységét, bizonyos lehetőségeket mindkét oldalon kell szorgalmazni. Ilyen a gyermekek környezettudatos nevelése, tanösvények létrehozása. Ehhez kapcsolódva Tomcsányi Zsófia ismertette a projekt magyarországi részfeladatait: tervezik a királyréti erdei iskola fejlesztését, interaktív kiállítás létrehozását, természetvédelmi és erdészeti tanösvény kialakítását, információs táblák kihelyezését, illetve felújítását, valamint tájékoztató anyagok is készülnek a térség természeti értékeinek bemutatása céljából.A projektnyitó rendezvény egy kellemes Verébhegyi gyalogtúrával fejeződött be. P.P.

Böjti evangelizációs napok Ipolyságon 2013. március 10-e és 17-e között tartotta az ipolysági evangélikus és református egyház közös böjti evangelizációs napjait. Vasárnaptól szerdáig az evangélikus testvérek meghívott vendégei hirdették az igét szlovák nyelven. Stanislav Kocka kassai evangélikus lelkész a személyes lelki növekedésről szólt, Rastislav Hvožďara teréni evangélikus lelkész pedig az imádságról. Csütörtöktől vasárnapig Szuhay György kulcsodi református lelkész hirdette az igét magyar nyelven. Csütörtökön előbb a városi 1848-as megemlékezésen szólt. Kiemelte, hogy Isten teremtményei vagyunk, Isten pedig nem tévedett identitásunkat illetően. Hangsúlyozta a család fontosságát. Az, hogy gyermekeink miként fognak gondolkodni a családban dől el. A megemlékezés után az evangélikus templomban hirdette Isten igéjét. Elmondta, ha csak a tízparancsolatot nézzük, akkor is igaz az ige: „a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni” az ember, mert nem tudja betartani. A törvényből csak a bűn felismerése adódik. Önmagunk a bűnért eleget nem tehetünk, éppen ezért Isten Jézust rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek. Ez az engesztelő áldozat állítja helyre a kapcsolatot Isten és ember között. Pénteken egy vallásos emberről, Nikodé-

musról szólt, aki a farizeusok egyik vezetője volt. A farizeusok radikálisan igyekeztek engedelmeskedni Isten igéjének. Példaképül lehetett őket állítani. A vallásos cselekedetek fontos dolgok, de ezt is lehet Isten nélkül cselekedni! Nikodémus problémája a bűn volt. A vallás nem bocsájtja meg a bűnöket. A megoldás az újjászületés! Megállok, megvizsgálom az életemet, ha rossz az irány, megfordulok, Krisztusra nézek, és elfogadom az Ő szeretetét és bűnbocsánatát és Ő elindít a jó irányba. Isten feltétel nélkül szeret téged! Gyere hozzá úgy, ahogy vagy! Nincs szükség arra, hogy leporold, megtisztítsd magad, csak fogadd el Őt! Szombaton a vérfolyásos asszonyról volt szó. Ez az asszony 12 éve szenvedett a betegségétől. Mindenét a gyógyításra költötte, de még rosszabbul lett. Amikor hallott Jézusról, elment, és a sokaságban hátulról megérintette ruháját, mert azt gondolta, ha csak megérinti, meggyógyul. Betegsége miatt kirekesztett volt. Nemhogy hozzá, még a tárgyaihoz sem volt szabad hozzáérni. Megérintette Jézust, és amikor ezzel a hittel hozzáért, meggyógyult. Sokan vannak Jézus körül, valószínűleg sokan hozzáérnek. De egyszercsak valaki másképpen ér hozzá! Jézus ezt tudja! Ha valaki ma úgy közelít Jézushoz, hogy tudja, hiszi, hogy Ő a megoldás a gondjaira, bűneire, életére, annak

megoldódhat ma az élete! Jézus kérdésére („Ki érintette meg a ruhámat?”) az asszony félve és remegve jött elő. Sokan félnek ma gyülekezetbe jönni. Félnek az emberek véleményétől. Jézus nem azért jött, hogy elítéljen, hanem, hogy megmentsen. Hát lehet ettől a Jézustól távol maradni? Sajnos, lehet! De ez a legnagyobb hiba, amit egy ember elkövethet. A böjti napokat bezáró vasárnapi istentiszteletet is közösen tartottuk. A királyi menyegzőről volt szó. Isten azt szeretné, ha vele ünnepelnénk. Egyetlen akadálya lehet annak, hogy ne ünnepeljünk vele, mégpedig az, hogy mi mást akarunk. Ma is szól a hívás, és ma is sok kifogást hallunk, miért nem fogadják el Krisztus hívását. Jézus nem azt várja, hogy minden egyházi alkalmon ott legyünk, hanem azt, hogy nyissam meg előtte a szívemet, fogadjam el azt, amit értem tett a kereszten. Ehhez nem kell doktorátus, diploma vagy nyakkendő. Ehhez engedelmesség kell! Az evangelizáció hanganyaga letölthető és meghallgatható az Ipolysági Református Egyházközséghonlapjáról(www.ipolysag. reformatus.sk). Izsmán Jónás református lelkipásztor

Honti Lapok

2013. április

7

Szociális otthon nyílt Ipolyságon

zott szobák találhatók, tágas, belső tereiben a kerekesszékkel közlekedők számára is könnyen elérhető minden. A fizikai és egészségügyi ellátás keretében biztosított a napi ötszöri étkezés, orvosi felügyelet, általános nővéri és gondozói felügyelet, a szociális ellátás. Az életkornak, egészségi állapotnak és érdeklődési körnek megfelelően biztosított a lakókkal való foglalkozás, a szabadidő eltöltése. A Dignitas tervei között szerepel az idősek klubjának létrehozása, ami a saját otthonukban élő idős emberek részére lehetőséget biztosít napközbeni itt-tartózkodásra, társas kapcsolatok ápolására, sőt étkezésre is. Minden érdeklődőt szívélyesen várnak (személyes látogatás vagy telefonos érdelődés útján: 036/749 46 69). -H.A.-

2013. március 15-én megnyitotta kapuit az ipolysági Dignitas szociális otthon a római katolikus plébánia épületében. Az intézmény ünnepélyes megáldására április 20-án

kerül sor. A szociális otthon azoknak az idős embereknek nyújt biztonságot, akiket nem tudnak saját otthonukban ellátni, mert egyrészt orvosi, nővéri felügyeletet igényelnek, másrészt a család nem tud folyamatos együttlétet biztosítani, ugyanakkor fontosnak tartja a hozzátartozóról való gondoskodást. Az otthon fő feladata, hogy az ide kerülő idős embereknek méltó, tartalmas életet biztosítson. A cél nem csupán a fizikai szükségletek kielégítése, ápolási, egészségügyi feladatok ellátása, hanem az idősek lelki-szellemi gondozása is. Nagy hangsúlyt fektet a családias és biztonságos légkör megteremtésére, az emberi méltóság fenntartására. A felújított épületben kétágyas, bútoro-

2. farsangi batyubál Pereszlényben Kinek ne lenne már elege a szürke téli napokból. Stresszes világunkban egyre nehezebben viseljük a napfény hiányát, rossz kedvünk van, depressziós feszült hangulat uralkodik el rajtunk. Talán éppen ezért elődeink erre az időszakra farsangi népszokásokat igyekeztek fenntartani. Generációkon keresztül épült be tudatunkba, életünk részévé vált a mókás, mulatságos időtöltés. Ezért a pereszlényi farsagi batyubál rendezői úgy döntöttek, hogy a tavalyi sikeres bált idén is meg kell ismételni (február 9én). Jó elhatározás volt, amit a részvevők létszáma is bizonyít: idén márt 52-en voltak jelen. Köszönhetően a sok-sok segítő kéznek, melyek azon is szorgoskodtak, hogy a minden szegletbe jusson az ünnepi díszből. A háziasz-

szonyok keze munkáját dicsérte az a rengeteg finomság, amelytől szinte roskadoztak az asztalok. Farsangi verssel Tóth Miriam, Kosztolányi Emília dallal köszöntötte a vendégeket, majd Sille Gyula mérnök pohárköszöntője után következett a fergetes tánc, mulatozás, eszem-iszom, dínom-dánom. Az Inkognito zenekar (Sabó Attila és Cellahó László) virradatig húzta a talpalávalót. Révész Gergely a jó hangulatot egy kis műsorral is fokozta. A dalokra és keringőkre sokan táncra perdültek, míg mások a finom falatok és ízletes borok mellett derűsen beszélgettek. A résztvevők nem tértek haza üres kézzel, hiszen mind az 50 tomboladíj gazdára talált. (A tombolajegyeket Tamás Ákos és ifj. Bol-

dis Sándor árusította.) A farsangi hagyományok fenntartása nagyon fontos, hiszen közösségépítő szerepe is van. Ezúttal is szeretnénk megköszönni az adományokat, a tomboladíjakat és a sok-sok segítséget az est megszervezéséhez. Reméljük, jövőre márt kényelmesebben fogunk mulatni a felújított kultúrház nagytermében. Tóth Edit mérnök

Ela, az amerikai buldog, sikerei Ján Štróbel a Fighters 1 Team tulajdonosaként már közel 15 éve foglalkozik kutyák nevelésével. Tapasztalataira támaszkodva szervezte meg a kiképzőtelepet is, mely a fajtiszta amerikai buldogok képzésével és tenyésztésével foglalkozik. Nehéz körülmények közepette, rengeteg munka és szigorú kritériumoknak való megfelelés eredményeként jöhetett létre a telep. Jelenleg egy fajtiszta standard típusú amerikai buldog szukával, Elával rendelkezik. Mint megjegyezte, nevelésének fő célja egy sokoldalúan felhasználható kutya volt, amely a család kedvence, ám egyben a család szigorú őrzője is. Kezdetektől fogva úgy szocializálta, hogy ne lépjen fel agresszívan más állatokkal szemben, de megvédje önmagát. A huszonegy hónapos Ela már kölyökkora óta részt vesz különféle kiállításokon és versenyeken. Az elmúlt időszakban több megmérettetésen is nagy sikerrel szerepelt. 2012 tavaszán egy handlovai versenyen debütáltak. Ezt követően 2012. június 9–10-én részt vettek az amerikai buldogok Európa-bajnokságán, melyet Galántán ren-

deztek meg, itt második helyezést értek el. Ez volt az eddigi legjelentősebb eredményük. Emellett sikeresen szerepeltek a július 28-i povodai területi kiállításon, ahol első helyezettek lettek. Tervei között szerepel, hogy Ela fajtiszta vérvonalát továbbvigye, ehhez keresték a megfelelő fajtiszta amerikai buldog kant, melyet Magyarországon meg is találtak Marcipán személyében. Nyár folyamán várhatóak az első kölykök, melyek potenciális gazdijukat keresik. Ján Štróbel tagja a Szlovák Kinológiai

Egyesületnek, kiképzőtelepén szolgálati kiképzéssel foglalkozik, melynek célja a vagyoni értékek és az emberi élet védelme. Mint vallja, legnagyobb problémája, hogy Ipolyságon nem található megfelelő gyakorlótelep, így a szabadba járnak gyakorlatozni. Ebből kifolyólag a városhoz tartozó területen szívesen létesítene egy, bármely kutyatulajdonos által látogatható gyakorlótelepet. Ehhez várja a segítséget, ötleteket és ajánlatokat. A szakember elmondta, a kiképzés során nagyon komoly szocializáción kell átesniük a kutyáknak ahhoz, hogy az adott szituációra megfelelő módon tudjanak reagálni. Mint mondta: rengeteg gazda nem ismeri saját kutyájának képességeit, igényeit, ezért sokan nem megfelelően nevelik kedvenceiket. A nem megfelelő hozzáállás sok esetben problémákhoz vezethet, sőt akár tragédiába is torkollhat. Már ebből kifolyólag is érdemes kutyavásárlás előtt érdeklődni, illetve a vásárlást követően tanácsadásért felkeresni a szakembert. Pástor Péter Fotó: Peter Paulenka

Honti Lapok

2013. április

8

O

K T A T Á S

A százéves ipolysági állami gimnázium története

A két világháború közti időszak Az államfordulat után az iskolát, bár kétszer is bezárták, mégis sikerült megmenteni. Augusztusban a szülők megbízásából háromtagú delegáció jelent meg Pozsonyban a teljhatalmú miniszternél, aki ígéretet tett az intézmény újranyitására, így október 21-én dr. Anton Štefánek átvette az alsó négy osztályt állami intézményként, ami ugyan visszaesést jelentett – hisz a legidősebb diákok most kezdték volna az utolsó osztályt –, de az iskolát sikerült megmenteni. Az érettségizőket Komáromba és Érsekújvárba irányították, ahol sikerrel le is érettségiztek. A szülőknek köszönhetően, akik Pozsonyba és Prágába is felutaztak intézkedni, sikerült megnyitni az ötödik, hatodik és hetedik osztályt is. A megmaradásért vívott küzdelem mellett probléma volt a csehszlovák tantervre való áttérés is. A klasszikus humán műveltséget nyújtó tantervekről átváltott a modernebb, gyakorlatiasabb természettudományokat előtérbe helyező tantervekre, így az 1926/27-es tanévtől az iskola reálgimnáziummá változott. Az államfordulat után a gimnázium élére Bellai /Stolárik/ Máté matematika–fizika szakos tanár került, aki Boda Béla tanárt, ideiglenesen megbízott igazgatót váltotta. Barczán Endrét még 1919-ben áthelyezték Budapestre, ahol nem sokkal később meghalt. Gondot okozott a tanárhiány is. A háború után visszatért a városba dr. Horváth István és Zsarkó Péter, így Bartus Lajos hitoktatóval és Boda Bélával kiegészülve ők négyen osztoztak a heti 120 órán. A későbbiekben a helyzet fokozatosan javult. A gimnázium történetében jelentős esemény történt 1922. június 12-én és 13án. Ekkor zajlottak az első érettségi „vizsgálatok”, ahol 9 rendes és 2 externista diák adott számot tudásáról. A 11 végzősből nyolcan kerültek be egyetemre – Berlinbe, Bécsbe, Prágába orvosi, gyógyszerészeti, gépészmérnöki, jogi, kereskedelmi, erdészeti karra. Közben megindult Ipolyságon a szlovák iskolahálózat kiépítése. 1925-ben megnyílt a szlovák elemi iskola, és a polgári iskolában is nyitottak szlovák párhuzamos osztályokat, ahová elsősorban az idehelyezett csehszlovák állami alkalmazottak gyerekeit íratták. Mozgalmat indítottak szlovák párhuzamos gimnáziumi osztályok nyitásáért, így félő volt, hogy Szlovákia egyetlen tiszta magyar gimnáziuma is kétnyelvűvé válik. Ráadásul a húszas évek végén visszaesett a diáklétszám is, így előfordult, hogy dr. Horváth István, később pedig Hornyák Odiló személyesen járta be a környék falvait, diákokat toborozva (toborozandó. Ennek hatására emelkedett a diáklétszám, és a szlovák osztályba sem sikerült elegendő gyereket összeszedni. A diákok száma fokozatosan növekedett. 1920-ban még csak 144,

1930-ban 209, s 1937-re már 352 diák látogatta az intézményt. Az 1928/29-es tanévben a diákok fele (86) ipolysági, 41 bentlakó, 41 pedig bejár vonattal vagy gyalog. Felekezeti megoszlás szerint 109 diák római katolikus, 40 izraelita, 5 evangélikus és 13 református vallású. Vallási toleranciáról tanúskodik az a visszaemlékezés, miszerint 1926-ban a zsidó pünkösd miatt négy nappal későbbre tették az érettségi írásbeli vizsgát. Állandó gond, hogy több tehetséges gyerek nem jut el gimnáziumba, mivel anyagi helyzetük vagy a bejárás félreeső lakóhelyükről ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor jobb módú családok

kevésbé tehetséges gyermekei „…húzva, támogatva, itt-ott bukdácsolva mégis feljutnak az érettségiig és a főiskoláig, és ha egyszer sikerül diplomát szerezniük, elfoglalják a szellemi pályát a tehetségesek elől.” A szegényebb diákok támogatására alakult meg az ún. diákasztal (menza), amely több diák számára biztosított ingyen ebédet és vacsorát. Jelentősen fejlődött a könyvtár is, amely a megszüntetett liptószentmiklósi, besztercebányai és zsolnai magyar gimnáziumok könyveivel bővült – egy részük még ma is

állományban van. Az 1922/23-as tanévben megalakult az iskola önképzőköre Keresztes Pál tanár vezetésével, amely a diákok önálló irodalmi próbálkozásait volt hivatott támogatni. Ipolyság történelmével, személyiségeivel és a környék néprajzával foglalkozott a Sajó Sándor Önképzőkör Diósi Kornél vezetésével. 1927-ben dr. Horváth Istvánnak köszönhetően megalakult a cserkészcsapat, 1929-ben Hornyák Odiló létrehozta a gimnáziumi Szokolyi Alajos Sportegyesületet. A gimnáziumban felső utasításra egyre inkább teret kapott a nevelésben a csehszlovák hazafias nevelés. Rendszeresen megemlékeztek Masaryk elnök és dr. Beneš Ede születésnapjáról, de tartottak Štefánik és Matica ünnepet is, de nem feledkezhettek meg a Kisantantról sem – a román nemzet egyesüléséről és a jugoszláv király elhunytáról. Mivel 1923-ban megszűnt a régi Hont megye, s vele a Hontmegyei Múzeum is, az Alsó-Ipoly mente régészeti emlékeinek összegyűjtése a gimnázium archeológiai és numizmatikai szertárára öröklődött. Dr. Horváth István és utódai remek munkát végeztek. A cserkésztáborozást a régészettel egybekötve jelentős régészeti emlékeket sikerült megmenteniük Lontón (neolit- és bronzkori edényeket), csiszolt és csiszolatlan kőeszközöket Gyerkről, Tompáról, Szalatnyáról, Szécsénkéről és Ipolynagyfaluról, bronzkori edényeket és karpereceket Ipolyságról. Római arany- és ezüstpénzeket találtak Kéménden, Ipolyvisken, Alsószemeréden és Tompán, innen szkíta bronz nyílhegyeket is begyűjtöttek. Csáky Károly könyve alapján

A tudomány napja Azt mondják, a középiskolás évek meghatározóak egy ember életében. Ebben a korban már komolyabban, érettebben kezdjük átélni, átlátni és kezelni a körülöttünk zajló világot, valamint rádöbbenünk, hogy lassan, de biztosan felnőttekké cseperedünk, és egyre több felelősség zúdul majd a nyakunkba. A középiskola pedig arra (is) szolgál, hogy felkészítsen minket az önállóságra, felelősségtudatra neveljen, és a lehető legbecsületesebb emberré formáljon bennünket. Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium már egy évszázada teljesíti ezt a küldetését. Iskolánk ugyanis idén ősszel

ünnepli fennállásának századik évfordulóját, amire méltán lehet büszke minden jelenlegi és volt diák, aki ebben az intézményben sajátította el azt az tudást, melyre sikeres életpályáját alapozta. A centenárium apropóján rengeteg programmal készül a gimnázium diáksága és tanári kara. A rendezvénysorozat első programjaként 2013. február 28-án iskolánk előadótermében megrendeztük a tudomány

Honti Lapok

2013. április

O

K T A T Á S

teletére a már hagyományossá vált diáknapot február 8-án rendeztük meg. Fő szervezője az iskolánkon működő diákönkor-

son Pongrácz Lajos síremlékénél a felsőtúri temetőben 2013. február 14-én iskolánk tíz pedagógusa és a felsőtúri tanulók vet-

mányzat volt. A délelőtt folyamán a tanulók az osztályfőnökök közreműködésével különféle foglalkozásokon vettek részt. Ezen a napon jelent meg iskolánk diáklapja, a Sulitükör 2. száma is, amelyet megkaptak az egyes osztályok, a szerkesztőbizottság tagjai, a nagyközönség számára pedig egy folyosói faliújságon vált hozzáférhetővé. A délutáni és esti program a felső tagozat számára megrendezett diákbál volt. A bált iskolánk igazgatója, Farkaš Ildikó nyitotta meg, majd a 9. B osztályos tanulók táncával folytatódott az ünnepélyes megnyitó. A bált színesítette még Pálinkás Margaréta (8.A) éneklése, akit gitáron Ozsvald Péter (8.A), harmonikán Révész Gergely (8.A) kísért. Később újabb táncokat láthattunk: egyrészt a 9.A osztály tanulóinak előadásában, másrészt Matyó Barbara 6.A osztályos tanuló magánszámát. A bál kitűnő hangulatban telt. Ellátogatott hozzánk ezen az estén néhány volt diákunk is, akikkel szívesen elbeszélgettek mind a tanulók, mind a pedagógusok. A hagyományos koszorúzá-

tek részt. A megemlékezés Patay Sylvia 3.A osztályos tanuló szavalatával kezdődött, majd iskolánk igazgatója, Farkaš Ildikó mondott beszédet. Ezután következett a koszorúk elhelyezése: iskolánk nevében Farkaš Ildikó és Bóna Zsolt, a falu képviseletében Sztyahula Tomáš polgármester és Kázmér László kép-

padra alkalmazta Viczencz Gábor, a 9.A osztályfőnöke, segítője Matyis Edit magyar szakos pedagógus volt. A műsor előtt Viczencz Gábor mondott ünnepi beszédet, melyben felhívta a figyelmet március 15-e jelentőségére és hangsúlyozta üzenetét a ma embere, gyermeke számára. Ezután Kučera Judith (8.A) énekelte el a Nemzeti dalt, hangszeren kísért Ozsvald Péter (8.A) és Révész Gergely (8.A). Majd következett a drámajáték, melynek mind tartalma, mind kivitelezése nagy hatással volt a közönségre. Az ünnepi műsor méltó befejezéseként elénekeltük a Himnuszt. Szép szokás, hogy a kilencedikes tanulók ajándékba kokárdát kapnak, amit mintegy jelképesen „útravalóként” adunk. A hagyomány része az is, hogy az utolsó tanítási órán a kilencedikesek osztályfőnökeik kíséretében megemlékeznek és elhelyezik koszorújukat a köztemető Megbékélés kapujánál. Így történt ez az idén is. Meg kell említenünk, hogy iskolánk képviseltette magát a március 14-ei városi koszorúzási rendezvényen is, ahol a Megbékélés kapujánál

viselő koszorúzott. A koszorúzás gyertya- és mécsesgyújtással ért véget. A március 15-ei megemlékezésnek már szintén hagyományos forgatókönyve van nálunk. Az ünnepi műsor elkészítése a végzős, a kilencedikes tanulók feladata már évek óta. Az idén Balogh József Utolsót jajdul a lélek című drámajátékát mutatták be tanulóink. A verskompozíció közvetlenül a forradalom előtti időszak és a szabadságharc eseményeit idézi fel. Szín-

Záhorský Ákos 8.A osztályos tanuló szavalt, Farkaš Ildikó igazgatónő és Bóna Zsolt pedagógus pedig koszorúzott iskolánk pedagógusai és tanulói nevében. Szeretnénk a fent említett szép hagyományokat továbbra is megőrizni. Tudjuk, az emlékezés fontos, elődeink példájából erőt meríthetünk a jelen feladatainak elvégzéséhez, a hétköznapokhoz, amelyekből mint kis mozaikkockákból remélhetőleg jövőt építünk. Matyis Edit

gatóságot, ami tökéletes megkoronázása volt ennek az egyébként is színvonalas napnak. Teleki tanár úr előadása végére tartogatott egy meglepetést: a szemünk láttára néhány perc alatt egy kis tejszín, kakaó, cukor és folyékony nitrogén segítségével jégkrémet varázsolt. A rendhagyó és nagyon finom nyalánkság általános sikert aratott a diákok és tanárok körében egyaránt. A tanár úr előadását vastapssal jutalmaztuk.

A tartalmas és érdekes beszámolókkal tarkított nap a centenáriumi ünnepségsorozat kiváló nyitánya volt. Sok izgalmas tényt tudhattunk meg olyan emberekről, akik sokat tettek a magyar tudományért és irodalomért. Izgatottan várjuk az újabb, havi rendszerességgel sorra kerülő rendezvényeket, melyekkel remélhetőleg még emlékezetesebbé tehetjük iskolánk kerek évfordulóját. Mlynárik Brigitta (3. osztály)

Az emlékezés jegyében, a jelenben élve és a jövőbe tekintve A februári és a márciusi hónapot jellemző sok szünet ellenére több esemény és rendezvény is zajlott a Pongrácz Lajos Alapiskolában. Közülük két olyat emelnék ki, ami iskolánk életében minden évben jelentős szerepet kap. Nemzeti történelmünk ismerete által szeretnénk tanulóink tudatába plántálni a nemzeti öntudatot és az elődeink iránti tiszteletet. A tavalyi iskolai évben, 2012. február 16-án nagyszabású rendezvény keretében emlékeztünk meg iskolánk névadójáról, Pongrácz Lajosról és a névfelvétel 10. évfordulójáról. Pongrácz Lajos (aki 1815. február 15-én született Felsőtúron) neves közéleti személyiség volt, aki nemcsak a reformkor politikai küzdelmeiben vett részt, hanem a közélet más területein is aktívan tevékenykedett: a Pesti Hírlap állandó honti levelezője volt, kiadta a Honti Krónika című havilapot, Kossuth Pénzügyminisztériumában titkárként dolgozott, a szabadságharcban nemzetőr volt, később különböző közigazgatási feladatokat látott el. A közéleti tevékenység mellett szépirodalommal, főleg versírással (de útirajzokat, történelmi és irodalomtörténeti tanulmányokat is írt, szerkesztett történeti dokumentumokat), történeti kutatásokkal és népi hagyományok gyűjtésével foglalkozott. 1860 és 1880 között nagyon sokat tett Ipolyság társadalmi és kulturális felemelkedéséért, amit itt nem célunk részletezni. E rövid összefoglalóval azt szerettük volna érzékeltetni, milyen jelentős személyiséget is választottunk annak idején iskolánk névadójául, akiről minden évben februárban megemlékezünk. Az idén Pongrácz Lajos tisznapját. A nap folyamán diákok tolmácsolásában olyan magyar hírességek életéről és munkásságáról hangzottak el előadások, mint Szent-Györgyi Albert, Oláh György, Szondi Lipót és Örkény István. Vendégelőadónk a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem fizika tanszékének vezetője, Teleki Aba volt, aki a szupravezetőkről tartott izgalmas és rendkívül érdekes előadást. Fizikai kísérletek bemutatásával elkápráztatta a hall-

9

2013. április

10

Honti Lapok

Családi emlékek Totovits Kálmánról és Totovits halála Az interneten böngészve találtam rá a Honti Lapok 2011. májusi számában egy „bb” által jegyzett cikkre Totovits (vagy Totovics) Kálmánról. Erre szeretnék az alábbiakban reagálni. Apai nagyanyám családja jóban volt Totovits Kálmánnal, a családi iratok között megőrződött róla néhány emlék. Nagymamám bátyja, Gálffy Ernő (1897–1981) vámosmikolai, majd 1938 decemberétől ipolysági járási főszolgabíró, visszaemlékezéseiben (1) így ír Totovitsról: „A hontvármegyei társaságnak volt egy kissé különc, de egyébként igen mulatságos agglegény tagja, lovag Totovits Kálmán tb. vármegyei főjegyző, a vármegyei számvevőségnek a főnöke. Vagyonos ember volt. Ipolyságon szép nagy kertes házban lakott, ahol a nyár folyamán sokszor rendezett kerti mulatságokat. Különcködése abban is megnyilvánult, hogy az egzotikus állatokat igen kedvelte. Kertjének érdekessége a két nagy majom volt, amelyeket külön e célra épített rácsos „majomházban” tartott, a maga és társasága mulattatására. Papagájai is mindig rikácsolva fogadták a vendégeket, még köszönni is megtanította őket. Szerette a vadászkalandokat is – persze csak elmesélni –, állandóan készült egy afrikai vadászkirándulásra is, de persze soha nem jutott el az elindulásig, lévén nagy „koca” vadász, aki még a szarvasbikától is fél, hogy felökleli. Igy azután ő volt a sok tréfacsinálás célpontja.” Gálffy Ernő kéziratában két anekdotát is megörökített Totovits Kálmánról. Ezeket – kissé lerövidítve – közreadom. Mikor Vaszary Kolos hercegprímás Kemencén bérmált, díszebédet adtak a tiszteletére, „amelyre a főispán vezetésével a vármegye főtisztviselői is hivatalosak voltak”. A hercegprímás így szólt Totovitshoz: „Mondja kérem, már régen müködik maguknál az önkéntes tüzoltóság? Totovits Kálmán ugyanis, mint máltai és Szentsír lovag, lovagi öltözetben jelent meg, vállán piros keresztes hófehér palást (2), fején az aranyozott római sisak, méltóságteljesen lépkedett a hercegprímás után. A prímás félreértette a római sisakot, ipolysági önkéntes tüzoltó parancsnoknak nézte. Miután atyám(3) gyorsan tisztázta a félreértést, a hercegprímás kiengesztelésül mosolyogva mondta: No ne vegye rossz néven a tévedést, tudja Esztergomban is egy városi főtisztviselő az önkéntes tüzoltók parancsnoka s igen szép sisakos díszruhát csináltatott magának. A főispán kapott a tévedésen, s az élcek zuhataga elindult szegény „Toto” (így nevezték a társaságban) nyakába”, és a főispán „valóban ki akarta nevezni tüzoltó parancsnoknak mondván, hogy a díszruha már ugyis megvan.” Totovits Kálmán volt az áldozata annak a vadásztréfának is, amelyet Lits Gyula, Hont vm. főispánja eszelt ki 1907 augusztusában, a Szokolyi Alajos(4) és Gálffy István által Királyházán építtetett vadászház felavatásakor. A Gálffy István birtokában lévő régi, molyette, kitömött medvét az erdőbe vitették, közben elterjesztették,

„hogy a királyházi sürüben egy medvecsalád tanyázik – valószinüleg a Kárpátokból huzódott le – és sok kárt okoz, igy az avatás napján nagy vadászat lesz rájuk.” Az ünnepi lakoma után kezdődött a medvevadászat, a főispán Totovitsot kérte meg, „mondván: legjobb volna ha Te mennél oda Bedrussal, ugyis gyakorolnod kell a fenevadak lelövését, ha Afrikába akarsz menni.” Bedros József fővadőr szintén be volt avatva a csínybe, „egész uton halkan azt magyarázta Totónak, hogy milyen veszedelmes fenevad a medve, és csak biztosra lőjjön, mert ha a golyó nem talál, vagy csak megsebesíti, pillanatok alatt nagy ugrásokkal ott terem és nagy mancsával agyonüti mindkettőjüket. Ha támad és lőni nem lehet, gyorsan fel a fára, melyet majd előre kinéznek.” Mikor feltűnt a kitömött medve, Bedros halkan figyelmeztette Totovitsot. „Totó remegő kézzel szorongatta mauser puskáját, falfehér lett, mikor megpillantotta a vicsorgó medvét s Józsi bácsi halkan figyelmeztette: tessék lőni, mert támad, de Totó nem lőtt, két nagy ugrással a kiszemelt fa alatt termett, és megkisérelte a feljutást, ami a nagy izgalomban sehogy sem sikerült, mert minden kisérletnél visszacsuszott. Erre Józsi bácsi látva a kudarcot, izgatottan megszólalt: akkor hát szalaggyunk! S máris rohantak viszszafelé, ameddig Totó terjedelmes pocakjával csak birta. Amikor megállásra kényszerültek, sápadtan hajtogatta: nem tudtam lőni, mert támadt.”. Tetemes borravalót ígért a fővadőrnek, ha az azt mondja, a medve a sűrűbe szaladt. Az ünneplő társasághoz visszaérve Totovits büszkén adta elő, hogyan lőtte le majdnem a medvét, a vendégek pedig „hajnalig tartó mulatsággal ünnepelték” a medvevadászt. Egy szóval sem árulták el a keserű igazságot a kitömött medvéről, azt „hetekkel később Totó nem a társaság tagjaitól tudta meg. […] Igaz, hogy ezek után házunkat egy teljes évig elkerülte, amig megbékélt.” Dédanyám, Gálffy Istvánné Vaszary Ilona (1869–1939) receptgyűjteményében pedig fennmaradt egy Totovits Kálmántól származó édesség receptje: „Oroszkrém Totovitstól: 6 pupozott kanál czukor, 6 tojás sárga, 6 kanál rum, 1/2 liter tejhab.” Valamint csodával határos módon még egy régi, megsárgult, megégett szélű fénykép is megmaradt Totovits Kálmánról, a két világháború, rengeteg költözés és viszontagság miatt igencsak megtépázott és hiányos családi fotóalbumban (a kép megegyezik azzal, amelyet cikkükben is közöltek). Tulajdonképpen Totovits Kálmán halála

miatt ragadtam tollat, most mégis habozom, leírjam-e, olyan szép a 2011-es cikkben közölt legenda a lovával együtt agyonlőtt, és a számára annyira kedves Kálvária-domb tetején eltemetett Totovitsról. A valóság – mint általában – ennél sokkal prózaibb. Az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés-gyűjteményében megtalálható Totovits Kálmán gyászjelentése, amelynek szövege a következő: „Stotter László mint gondnok az összes rokonság nevében szomorúan tudatja, hogy Totovits Kálmán főldbirtokos Hontvármegye nyugalmazott főszámvevője, tiszteletbeli főjegyzője, törvényhatósági bizottsági tagja, a szentsirról nevezett rend lovagja, pápai diszkeresztes életének 63. évében hosszú szenvedés után folyó hó 20-án Budapesten elhúnyt. Földi maradványi a római-katholikus egyház szertartásai szerint ideiglenesen Budapesten a farkasréti temetőben folyó hó 22-én helyeztettek el. Budapesten, 1918. február 23-án. Áldás és béke lengjen porai felett.”

Ezen adatok ismeretében írtam a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt.-nek, azt tudakolva, hogy van-e valamilyen információjuk Totovits Kálmán földi maradványairól. Erdősné Komlósi Katalin, a Farkasréti temető vezetője a következő tájékoztatást adta: „Totovics Kálmán Farkasréten lett eltemetve 1918. 02. 23.-án a 4. parcella 4. sor 13. sírhelyében, majd (bejegyzés a főkönyvbe): 1918. 10. 29.-én Ipolyságra szállították az I. ker. előjáróság engedélye alapján.” Feltételezhető, hogy Totovits Kálmán súlyos betegsége miatt gyógykezelésre érkezett Budapestre, ahol elhunyt. A gyászjelentés nem nevez meg egyetlen rokont sem, csupán a gondnok közli az elhalálozás és a temetés tényét. (A temetés pontos dátumát illetően van egy kis ellentmondás a gyászjelentés és a temetői nyilvántartás adata közt, de ez a temetés utólagos bejelentésén nem változtat.) Sajnos, nem derül ki, hogy ki intézte Totovits koporsójának hazaszállítását és az újratemetést. De ami a lényeg: Totovits Kálmán – végakaratának megfelelően – végül az ipolysági kálvária tetején, édesanyja mellett aludhatja örök álmát. (1) Gálffy Ernő: Amig eljutottunk idá-

Honti Lapok

2013. március

11

Levéltári tallózás

116 éve épült fel Paláston a templom 1897. január végén az érseki helynökhöz érkező jelentés szerint: „Templomunk lerombolása s az ujnak felépítése ügyében 6034/896 sz. a. vett kegyes intézkedéséhez képest kikérvén mélt. Palásthy Pál püspök urnak, templomépitettö joságos patronusunknak véleményét s utasítását: azonnal a régi templom leromboltatásához fogtam ez év első napjaiban, miután a karácsonyi Szt. ünnepeket s az ujév ünnepét a még egészben

meglevő régi templomban tartottuk. Munkánk eredménye, hogy a templom teljesen eltünt immár s puszta helyén keresztfát állítattam fel, mit ezennel sietek Méltóságodnak teljes tisztelettel becses tudomására hozni.” Az akkori palásti plébános, Varjú Sándor 1897. december 22-én 119. számú levelében már ezt közli: „A mi kegyes jótevő patrónus urunk Palásthy Pál püspök úr ő méltósága az általa nekünk építtetett új templom

részére két új nagy harangot öntetett s számunkra szép és erős új vas-állványt készítetett. A régi 5 harangocskából megmaradt a legkisebbik halotti, vagyis lélekharangnak és a legnagyobb (ránk nézve történeti nevezetességű Szt. György harang) melynek hangjával a két uj nagy harang accordot képez. Ezek az új toronyvas állványán jó negyed éve zengik már Isten dicsőségét s szerzőjük nagylelkűségét.”

A harangokat Ernestus Kutrovatz kanonok áldotta meg Szt. Péter apostol dicsőségére és Szt. Pál apostol tiszteletére 1897. szeptember 11-én Jaurinumban (Győr). Még abban az évben a plébános 120. számú közléséből értesülünk a következőkről: „A palásti régi templomnak elbontása s az ujnak felépitési ügye már eddig is teljes egy évet igénybe vevő mozgalmat s tevékenységet idézett elő plébániám körében...” – írja, majd költsé-

ig… Emlékek elmult életemből. Kézirat, 1972. (2) A Honti Lapok 2011. májusi számának Totovitsról szóló cikke Czobor László művéből, a Honti históriákból idéz: „viselte a fekete keresztes, hófehér rendi köpönyeget”. Ezzel szemben: Gálffy Ernő „vállán piros keresztes hófehér palást”-ról beszél. A lovagrendek viseleteit szemügyre véve megállapítható, hogy fekete keresztes köpenyt a Német Lovagrend viselt, míg a Szent Sír Lovagrend piros kereszteset, tehát

gei megtérítését kéri, amiből kitűnik, hogy néhány hónap alatt nyolcszor tette meg az utat Esztergomig és 5 utat vidékre. – „Az igen kedvező anyagi helyzetben levő (400 ft. évi jövedelemmel bíró) palásti egyház terhére 105 ftot – esedezem kegyes engedélyért elszámolhassam.” 1898. februárjában a főegyházmegyei hivatalt ismét sürgeti költségei jóváhagyásáért a plébános, s így ecseteli levelét: „felséges szép templom épült sok-sok nyughatatlan nap, sok álmatlan éj mellett...” Palást díszévé és szimbólumává vált templom tervezője

így Paláston is. Az 1889-ből fennmaradt térrajz ilyen építésűnek mutatja a régi, elbontott templomot. A tekintélyes összegért emelt falak, gazdasági vöröstéglái – mentve a költséges vakolást – eleganciát nyújt ma is külső megjelenésében. A teljes pompájában álló templom belterét hónapokig rendezték be, csinosították 1898 júliusáig, amikor is az építtető, mezőkeszi

Wind István (1845–1914), az egri érsekség vezető építészmérnöke, aki 1881-ben nyitotta meg építési irodáját, 1886-ban megalapította híres téglagyárát Egerben a város délkeleti peremén. A Nap tiszteletén alapuló

és alsóköröskényi Palásthy Pál (1825–1899)* esztergomi egyházfő itt tartotta meg aranymiséjét. 1898. május 31-én kapta meg az engedélyt Vaszary Kolos esztergomi hercegprímástól az ünnepség megtartására. A rangos eseményen megszólaló orgona az eperjesi Guna Gyula nevével fémjelzett mester remeke. Meghitt hangzásával, a templom építészeti stílusával harmonizáló homlokzattal az ízléses berendezés egyik szép tartozéka volt. A Szent György tiszteletére épült 116 éves palásti egyedi tervezésű templom tornyának eredeti alakját mára elvesztette, orgonája sok éve Ipolyszalkára került. *Palásthy Pálnak és felmenőinek nem voltak birtokai sem Paláston sem Keszihócon! Palásthy Lenke, Szabadka

tervezői hagyomány, a keletelés, régtől hagyomány, bevált szokás a Eladok háromszobás lakást Ipolytemplomépítészetben,

valószínűleg Czobor László tévedett. (3) Gálffy István (1864–1921) ekkoriban Kemencén élt, hercegprímási uradalmi erdőmérnök. (4) Szokolyi Alajos (1871–1932): sportoló, olimpikon. Bernecén földbirtokos, jó barátságban volt a szomszédos Kemen-cén lakó Gálffy családdal. Királyházán, Gálffy Istvánnal közösen, vadászházat építtetett, amely 1907-ben került átadásra. Gálffy Zsuzsanna Budapest

ságon (Sznf utca). Tel.: 0905-616 847. * Eladom vagy térítésmentesen (ingyenesen) bérbe adom víkendházas ipolysági szőlőskertemet. Tel.: 0905-616 847. * Egyszobás lakás Ipolyságon eladó. Tel.: 0907-157 491 vagy 0907162 522.

Honti Lapok

2013. április

12

Pap vagy te...

A szerény és istenfélő don Koza Alajos SDB A 2012-es kalendáriumi év utolsó előtti napján csak néhányan emlékeztek a hitet az ateista eszmék masszív expanziója idején védelmező szerény pap halálának 24. évfordulójára. A papság nagy családja körében, különösen a szaleziánusok között, a Koza név nem volt ismeretlen. Engedtessék meg nekem, hogy azoknak, akik még nem hallottak róla, röviden bemutassam don Koza életútját (P. Sandtner: Bazini papok, 2007 c. kiadványának felhasználásával). Egy olyan emberét, akit nagy E-vel írni is szinte valamiféle sértésnek minősül. Annak ellenére, hogy a történelem entellektüelként tartja számon, ő maga egyszerű embernek tartotta magát. Egész életén keresztül az egyszerűség, az Istenbe vetett határtalan hit, az egyház és Szent Péter trónja iránti odaadás vezette őt a magasabb eszmények felé. Koza Alajos Kislócsa-Garamkürtösön (Lovčica-Trubín) született 1903. július 8-án. Több testvére volt, közülük Józsefet, Veronikát, Máriát és Cecíliát említeném. Mária nővére szintén a rendi életet választotta, Hildegard néven a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek Kongregációjába lépett. Az ismert pap és publicista, a besztercebányai káptalan kanonokja, Juraj KozaMatejov (1884–1973), akit szintén Bazinban (Pezinok) temettek el, Koza Alajos nagybátyja volt. Koza Alajos az egyike volt azoknak a fiataloknak, akik a szlovákok részére az olaszországi Perosa Argentinában alapított szalézi gimnáziumba jelentkeztek. Foglizzóban lett a szalézi közösség tagja 1924-ben. A noviciátus időszaka után visszatért szülőföldjére, és részt vett a szaléziak tevékenységének itteni kiépítésében. Azonban már 1930ban teológiai tanulmányokra Torinóba utazott, ahonnan az első két szemeszter után Ljubljanába ment. Itt szentelték pappá 1934. július 8-án. Még felszentelése előtt magántanulóként érettségi vizsgát tett a znióváraljai (Kláštor pod Znie-vom) gimnáziumban. Felszentelése után a sasvári (Šaštín) szalézi gimnázium irányí-tásával bízták meg. Közben 1937 és 1944 között a pozsonyi Szlovák Egyetem filozófia szakán történelmet és szlovák nyelvet tanult, és mindemellett vallástan tanári oklevelet szerzett. 1937-től 1939-ig a pozso-nyi Miletič utcai plébánia káplánja volt, 1939-től pedig a nagyszombati (Trnava) gimnáziumban tanított. Diákjai szigorú és nagyon lelkiismeretes tanárként ismerték. Pedagógusi munkája mellett a szalézi szer-zetesnővérek lelki gondozását is végezte, akiknek szlovák nyelvórákkal szaktanárként is segítséget nyújtott. Észrevette ugyanis, hogy hosszas külföldi tartózkodásuk következtében anyanyelvi ismereteikben jelentős hiány mutatkozik, így azt tanítónők és nevelőnőkként nem megfelelő szinten beszélik. 1945-ben Garamszentkeresztre (Žiar nad Hronom) ment, ahol a szalézi teológiai intézetben elvállalta a lelkiigazgatói (spirituális), valamint a liturgia és egyháztörténeti tanári posztot. 1950-től egyúttal a helyi plébánia kápláni teendőit is ellátta. Mint csaknem minden szerzetest, őt is érintették a hír-

hedt, 1950. április 13-ról 14-re virradó, ún. „barbár éjszaka” következményei. A kommunista államhatalom erőszakkal elűzte őt a garamszentkereszti intézetből, és a szaléziek részére a sasvári kolostorban kialakított gyűjtőtáborba szállították. A „barbár éjszaka” Az 1949–1950-es években a népi demokratikus államhatalom legfőbb ellenségének a katolikus egyházat tekintette. A kommunista rendszer az egyház „tömegekre gyakorolt hatásának” megtörését határozta el, ezért célja elérése érdekében az 1950es esztendőben négy súlyos csapást mért rá: minden püspököt háziőrizetbe vettek, így a lelkipásztorokat elszigetelték nyájuktól; az 1950. áprilisi K akcióval felszámoltak min-

den férfi szerzetesrendet, a P akcióval likvidálták a görögkatolikus egyházat; 1950 augusztusában pedig az R akcióval megbénították a női szerzetesrendek tevékenységét. A K akciót („barbár éjszaka” néven is ismeretes) 1950. április 13-ról 14-re virradó éjszaka hajtották végre, és minden rendet érintett: a ferenceseket, a szaléziakat, a jezsuitákat, a vigasztaló testvéreket, a redemptoristákat és a bazilitákat. 56 kolostort és rendházat támadtak meg, melyekben 850 szerzetes tartózkodott. Így 1950 májusában Szlovákia-szerte megszűnt a kolostori élet, a rendek nem végezhették a szokásos lelkiszolgálatot és jótékonykodó munkájukat. Bár hivatalosan nem törölték el őket, és nem került sor nyílt fizikai megsemmisítésükre, a kommunisták nem haboztak olyan módszerekkel beavatkozni tevékenységükbe, amelyek a fizikai likvidáció határát súrolták. Nem tiltották be őket, de semmilyen tevékenységet nem engedélyeztek nekik. A szerzeteseket előbb durva módon megfosztották szabadságuktól és emberi jogaiktól, majd pszichológiai és hatalmi nyomást gyakorolva rájuk a rendből való kilépésre kényszerítették őket. A K akció után néhány nappal a szalézieket átszállították a legnagyobb szlovákiai gyűjtőkolostorba, Podolinba (Podo-

línec). Innen került Koza Alajos egy időre Kassára, kórházba. Amikor 1951-ben megszüntették a podolini gyűjtőtábort, a csehországi Osekben működő gyűjtőbe került. A gyötrelmes megpróbáltatások után 1955-ben úgy-ahogy bekapcsolódhatott a civil életbe. Az egyházi közigazgatáshoz azonban nem jutott el az állami jóváhagyás, ezért Koza Alajos Szetére ment, ahol testvére, János élt családjával. Itt kántorként működött, de az itteni plébánossal, nagytiszteletű Solymossy Dezsővel titkon misét is celebrált. A Szetén töltött rövid időszak sem hozott számára nyugalmat: besúgók figyelték, az államhatalom pedig folytonos ellenőrzésekkel, kitalált vádakkal zaklatta. Szetei tartózkodása idején 1956. augusztus 19-én a felújított templom és az új harangok megszentelése alkalmával meglátogatta őt Mons. ThDr. Lazík Ambróz, nagyszombati apostoli adminisztrátor, akivel don Koza megosztotta a pasztorációval, illetve a hit védelmével kapcsolatos nézeteit, valamint a Katolikus Papság Békemozgalmát illető kritikus álláspontját. 1956-tól a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek Kongregációja által működtetett Fogyatékos Gyermekek Apátszakállas-Ekecsi Szociális Intézetében volt lelki vezető. Élete utolsó éveit 1981. nov. 11től a bazini Karitász Otthonban töltötte. Az intézmény igazgatója, don Kollár František SDB (Salesiani di Don Bosco) úgy nyilatkozott róla, hogy igen lelkiismeretes volt, és támogatta az otthon közösségi életét. Notburga nővér visszaemlékezései szerint don Koza szívesen gyónt. Szélhűdés következtében hunyt el 1988. december 30-án; a bazini temetőben helyezték örök nyugalomra. Bár don Koza Alajos nem volt Szete szülötte, itt élő rokonsága generációkon keresztül szilárd hitű, istenfélő, az egyházat helyben is odaadóan támogató polgárokat nevelt. Maga is többször ellátogatott a községbe, és rövid itt-tartózkodását, amikor kántorként működött, szerényen papi szolgálata lelki feltöltődésének nevezte. Ezúton kérek minden jóakaratú embertársamat, akik ismerték don Koza Alajost, vagy otthon szüleiktől hallottak róla, esetleg rendelkeznek őt ábrázoló fotóval, hogy anyaggyűjtés céljából vegyék fel velem a kapcsolatot a szerkesztőségen keresztül. Előre is köszönöm. Szeretném felkérni a cikkben fentebb említett városokat és településeket, hogy ez év július 8-án, don Koza Alajos születésének 110. évfordulóján emlékezzenek meg jámbor és istenfélő tevékenységéről. Ing. M. Kačáni Ford.: bszm “Csak az hal meg, akit elfelednek.” Fájó szívvel emlékezünk halálod 10. évfordulóján Rondík József (Ipolyság) Emléked szívünkben él. A városi hivatal kulturális osztálya

Honti Lapok

2013. április T

13

Ö R T É N E L E M

Kétszáz éve jelent meg Tablic Oktató népbarátja Bohuslav Tablic (1769–1832) egyházasmaróti (Hontianske Moravce) evangélikus prédikátor neve ismerős lehet e rovat olvasói számára. 2009-ben lapunk májusi számában emlékeztünk meg 1809-es felhívásáról egy „tudós társaság” alapítására, majd egy év múlva, ugyancsak a májusi számban, be is mutattuk a Tablic által alapított „Bányavidéki Tudós Társaságot”. Akkor említettük, hogy a társaságnak nem sikerült sem saját lapot, sem tagok által írt könyvet kiadnia. Tablic két, a társaság profiljába illő és a maga korában híres munkája is, az 1813-as „Oktató népbarát”, ill. az 1819-es „Rövid diététika” anélkül jelent meg, hogy előszavukban utalás történne a társasággal való kapcsolatra. Mivel az első könyv éppen kétszáz éve jelent meg, érdemes pár szóval bemutatni a 220 oldalas kötetet – több oknál fogva is. Egyrészt, a szerző 1793 és 1795 közt Felsőrakoncán (Horné Rykynčice), majd 1806-tól haláláig Egyházasmaróton, tehát megyénkben működött, másrészt ő volt a honti evangélikus egyházmegye esperese is. Jól tudott magyarul, köl-

teményei és prédikációi magyar nyelven is megjelentek. Ennek ellenére a Borovszkyféle Hont vármegyei monográfia még csak a nevét sem említi. (A nógrádi monográfia – születési helye, Csehberek /České Brezovo/ ürügyén – önálló szócikket szentelt Tablicnak.) Lapozzuk fel tehát a megyénk egyik falujában íródott könyvet, amely 1813-ban hagyta el „Gotlib” Antal váci nyomdáját. A szlovák evangélikusok által használt bibliai cseh nyelven „mindenki számára” íródott könyv címe ez volt: „Lidomiľ, povčugjcý, kterakby Lidé mnohým žiwota nebezpečenstwjm opatrně vyhnauti, a w ně upadlj, ssťastně retowáni býti mohli”. Szabad fordításban: „Oktató népbarát, arról hogyan kerüljenek el az emberek sok életveszélyt, s ha ilyenbe kerülnek, szerencsésen hogyan menthetők meg”. Manapság meglepő lenne, ha egy lelkész ilyen témájú könyvet írna. Tablic korában azonban ez természetes volt, sőt maguk az orvosok is támogatták az egyházi személyek ez irányú érdeklődését, tevékenységét. Három évvel korábban például Komárom megye orvosa, Zay Sámuel adott ki Pozsony-

Mit olvasnak a mai gyerekek?

Tavaly ötszáz gyermekolvasó iratkozott be a városi könyvtárba. Ez a kiemelkedő szám azt mutatja, hogy a gyermekek körében még mindig népszerű az olvasás. A gyerekek ma is szeretnek olvasni, nyitottak, érdeklődőek, csak a megmaradt szabadidejük oszlik többfelé. Egyre jobban megválogathatják, és meg is válogatják, mit olvassanak. Mitől válik olvashatóvá számukra egy könyv? Jól lemérhető ez azon, hogy mit vesznek kézbe és milyen könyveket kölcsönöznek ki könyvtárunkból. Jellemző, hogy a szülők a reklámozott, felkapott könyveket keresik leginkább, a gyerekek pedig azokat, amelyekről a barátaiktól hallottak. Megfigyelhető, hogy még mindig szeretik olvasni a klaszszikusnak számító Szabó Magda, Janikovszky Éva és Fekete István könyveit. Legfiatalabb „olvasóink” leginkább Bartos Erika, Marék Veronika, Szepes Mária, Varga Katalin, Csukás István meséit, a Kis Vakond meséket és a Disney-képeskönyveket lapozgatják. Szeretik a Frank-

lin- és a Tesz-vesz sorozatot, Vackort, Brumit, Mazsolát, Babart. Az iskolásoknál fontos szempont a humor. Ezért veszik kézbe szívesen a Geronimo Stilton-sorozatot, a Garfield-képregényeket, Rosszcsont Peti történeteit... Ha kulcsszavakat keresünk, akkor a boszorkány, a tündér, a múmia, kalóz, lovag – ezekre biztosan vevők a gyerekek. Az újrakiadás – főleg magyar szerzők esetében – rendkívül fontos. A régi, rossz minőségű, poros kiadványokat a gyerekek nem szívesen veszik kézbe. Bezzeg ha van egy szép, korszerű borítójú változat! A felső tagozatosok körében keresettek Harry Potter, a fiatal varázslótanonc kalandjai, valamint a Narnia krónikája, Brezina könyvei, Darren Shan történetei, a lányoknál Meg Cabot könyvei, a Witch-sorozat. A magyar szerzők közül Máté Angi, Berg Judit, Sohonyai Edit, Leiner Laura, illetve mindig és minden korosztályban nyerők és örökké népszerűek a lovas, kutyás, macskás, dinoszauroszos, autós ismeretterjesztő könyvek. Bízunk benne, hogy a könyvek iránti érdeklődés ebben az évben sem fog csökkenni, és újabb gyermekekkel bővül majd a városi könyvtárunk olvasótábora. Zsolnay Szilvia

ban „Falusi orvos pap” címen oktatókönyvet „minden valláson lévő pap uraknak”. Tablic érdeklődése az egészségnevelés iránt érthető: jénai tanulmányai idején a teológia mellett orvosi előadásokat is hallgatott, majd rövid szakolcai (Skalica) működése idején barátságba került a városka híres orvosával, Procopius Jánossal is. S hogy miről szól a könyv? A kor „divatos” témáiról – elsősegélynyújtásról, életmentésről, az élve eltemettetés veszélyéről – fűszerezve Hont megyei példákkal. Például a fuldokló mentésével kapcsolatban megjegyzi, hogy ne nyújtsuk neki kezünket, mert úgy járunk, mint a gyügyi (Dudince) molnár, akit vízbe esett segédje a kezénél fogva rántott magával a mélybe. A veretes, bibliai cseh szöveg olvasása nem könnyű, de a kor egészségügye, orvostudománya s nem utolsósorban megyénk helytörténete iránt érdeklődők számára e fáradozás sokszorosan megtérül. Tablic könyvéről a Prágában megjelenő Krok c. folyóirat 1823-ban közölt dicsérő hangú ismertetést. Dr. Kiss László

Bemutatkozott a korponai múzeum A múzeum és a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre szervezésében március 22-én került sor A korponai Andrej Sládkovič Múzeum jelene és múltja c. előadásra. A korponai múzeumot dr. Miroslav Lukáč igazgató mutatta be. Miroslav Lukáč történész számtalan monográfiát és Korpona helytörténetét vizsgáló könyvet és kiadványt írt. Ezek közül kiemelkedik a Korpona c. monográfia (2006). Gazdag történelmi háttéranyaggal körített értékes előadásában kifejtette, hogy az intézménye Szlovákia egyik legfiatalabb múzeuma: 2010-ben önállósult a zólyomi múzeumtól, jelenlegi fenntartója a város. Az előadó rámutatott, hogy a két város nagyon sok tekintetben hasonlóságot mutat a múzeum kiépítésében. Korponán az első gyűjtési kezdeményezések még a 18. században valósultak meg a helyi evangélikus és piarista iskola falai között. Ezen gyűjteményekben már felvonultattak történelmi és természeti anyagokat is. Következő nagy lépés a Korponai Kaszinó megalapítása volt, mely társadalmi egyesületként fontosnak tartotta a múzeumalapítás ügyét. 1901-ben jött létre az első

múzeum, igaz, csak egy kiállítóhelyiséggel. A korponai múzeum életében 1968 hozta meg a nagy változást: létrejött az Andrej Sládkovič Városi Múzeum. Ám a mai értelemben ez sem tekinthető múzeumnak, mivel tudományos munkát nem végeztek az alkalmazottak, csupán tárlatvezetőként tevékenykedtek. Professzionális változás 1978-ban következik be, mikor is a zólyomi múzeum kihelyezett részlegeként kezd működni. A rendszerváltást követően korponai honatyák kezdeményezték a múzeum önállóságát, amire 2010-ig kellett várniuk. Az igazgató a múzeum múltjának taglalása mellett kitért az intézmény jelenlegi helyzetére, illetve a sikereire. Mint megtudtuk, a lehetőségekhez képest mindent megtesznek annak érdekében, hogy a látogatók számára értékes és érdekes legyen a múzeum. A kedvezőtlen anyagi háttér ellenére is fontosnak tartják Korpona kulturális örökségének megőrzését, illetve átadását a fiatal generációnak. Az előadás alkalmas volt a kis létszámú városi múzeumok vezetőinek tapasztalatcseréjére is. -PepeFotó: Pálinkás Tibor

Honti Lapok

2013. április

14

„Helyreigazítás” Tisztelt főszerkesztő úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét egy sajnálatos esetre. A Honti Lapok 2013. márciusi számában, a kilencedik oldalon a beküldött cikkem tudtom és beleegyezésem nélkül megváltoztatva jelent meg, más cím alatt és mondatok kihagyásával.

Gondolom, az újságírói etika megkívánja azt, hogy a beküldött anyag úgy jelenjen meg és az alatt a cím alatt, ahogyan azt a szerző megírta. Kérem, hogy az újságukban jelenjen meg erről helyreigazítás. Bacsa Beáta

Tisztelt Bacsa Beáta! A helyreigazítást illetően: az említett „újságírói etika” nem azt kívánja meg, „hogy a beküldött anyag úgy jelenjen meg és az alatt a cím alatt, ahogyan azt a szerző megírta”. Főleg akkor nem, amikor lapzárta után kapom meg a cikket, amikor már nagyvonalakban kész a lap, és nincs idő a különféle egyeztetésekre. Ilyenkor vagy rövidíteni vagyok kénytelen a cikket, hogy beférjen (főleg ha fénykép is van), vagy egyszerűen nem foglalkozom a későn kapott írásokkal. A kihagyott két idézet – szerintem –

szervesen nem kapcsolódik a leírt versenyhez, a többit pedig azért kellett kihagynom, hogy egyáltalán beférjen az írás. A megváltoztatott (egyébként is túl hosszú) címet illetően: úgy tudom, hogy ilyen hivatalos néven szereplő oktatási intézmény nincs a városban. Egyébként vö. például: HL, 2012. márc., 12. o.; HL, 2012. nov., 10. o. Az alábbiakban álljon itt az eredeti cím, a kimaradt két idézet és az ugyancsak kimaradt négy mondat. Štrba Péter főszerkesztő

Ami kimaradt (változatlanul): Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Katolikus Gimnázium diákjainak tisztelgése a magyar hősök előtt „Mert egy nép azt mondta: Elég volt.” ...Wittner Máriát, 1956-os szabadságharcost, országgyűlési képviselőt. Wittner Mária bevezető gondolatai összecsengnek a következő szentírási idézettel: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”

A zsűri elnöke, Wittner Mária értékelte ki a bemutatott anyagokat. A közös ebédet Wittner Mária: Hóhér vigyázz!” című filmvetítéssel egybekötött előadása követte. Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola diákjai, az 1956-os forradalom eseményeinek, az ide vezető út ill. a szabadságharc következményeinek mind mélyebb megismerése által fejezték ki tiszteletüket, őseik, a szabadságért küzdő magyar nép előtt.

Válasz az olvasói kérdésre Szeretnék érdeklődni: Ipolyságon hol lehet megvásárolni a Honti Lapokat? Miért nem kapható például a Vajanský utcai Mánya üzletben? Lenne még egy kérésem is: nem lehetne újra keresztrejtvény a Honti Lapokban? – Ipolyságon a Hontianske listy és a Honti Lapok regionális havilap a következő helyeken vásárolható meg: Jednota COOP Júlia, Jednota COOP Homok, Jednota COOP Mar-

garéta, Knihy–Könyv Šajgalová, a Panoráma melletti újságosstand, Fő téri Jednota COOP, buszmegállói TIPOS újságosstand. Több helyen az üzlet tulajdonosa nem vállalta az árusítást. Keresztrejtvények közlését azért nem vállaljuk, mert számtalan egyéb, kimondottan rejtvényekre szakosodó kiadvány van a piacon. Štrba Péter főszerkesztő

Meghívó Az ipolysági evangélikus templomban 2013. április 12-én 18.00 órakor fellép a Korálsziget együttes. A Korál-sziget a Kárpát-medence lutheránus Beatlese. A 2008 őszén alakult együttes eleinte

Karatezőink a zsolnai Grand Prix 2013 tornán

Balról: Uhrík Mátyás, Uhrík Patrik, Kováčik Tamás, Liliana Rusnáková, Magdaléna Al Farra, Nemcsok Olívia, Uhrík János és Oskar Rusnák A március 17-én Zsolnán megrendezett Grand Prix 2013 karatetornán 53 cseh, lengyel és szlovákiai klub több mint 500 versenyzője lépett tatamira. Szlovákiából szinte az összes élvonalbeli karatező megjelent, mivel indulási jogot lehetett szerezni a szlovák országos bajnokságra. Az ipolysági Saag SE karateszakosztályát 7 versenyző képviselte: 3 a kata, 4 pedig a kumite kategóriában.

Legjobb eredményt az ifik -57 kg-os korcsoportjában Uhrík Patrik ért el, aki eljutott egészen a 3. fordulóig. Itt a döntőbe jutásárt folytatott küzdelemben alulmaradt. Sajnos, a vigaszágon sem volt szerencséje, mindkét mérkőzését elvesztette, így a 4. helyen végzett. A többi ipolysági versenyző már a selejtezők folyamán kiesett. -ag-

Amit a kullancsról (feltétlenül) tudni kell A mi körülményeink között a kullancsok különböző betegségek hordozói. Az aljnövényzetben és parkokban találhatók. A kullancs szájszerve belekapszkodik a bőrbe, és pár órán át szívja az ember vérét. Leggyakrabban agyhártyagyulladást és Lyme-kórt okoznak. Az agyhártyagyulladást okozó vírus a kullancs nyálában található, és kevés idő leforgása alatt is fertőzést okozhat. A Lymekórt a Borelia burgdorferi baktérium okozza, ami a kullancs emésztőrendszerében található. Ahhoz, hogy az ember megfertőződjön, legalább 24 órán át kell a kullancsak a bőrhöz kapaszkodva lenni. Ezért nagyon

több néven létezett, leghosszabban a Credo néven, ebből alakult 2011 februárjában Korálszigetté, amely teljesen fedi a zenekar szellemiségét: evangélikus korálokat zenésítenek meg, és mindannyian a Deák téri gyülekezethez állnak közel. Szeretettel várjuk az érdeklődőket.

fontos a természetből hazajövet átnézni az egész testet, és a kullancsot minél hamarabb szakszerűen eltávolítani. A kullancs eltávolítására a következő módszer ajánlott: a kullancsot csipesszel megfogjuk (minél közelebb a fejhez), aztán forgatás nélkül kihúzzuk. Helyét rutin módon fertőtlenítjük. Abban az esetben, ha a kulcs testének egy része a bőrben marad, tűvel kell eltávolítani, komolyabb esetben ajánlott sebészhez fordulni. A kullancs eltávolítása után a csípés helyét 30 napig kell figyelni: piros folt megjelenése esetén szükséges orvoshoz fordulni, antibiotikumot kell szedni. Vérvételnek a csípés korai stádiumában nincs értelme, mivel ellenanyagok a csípés utáni 3-6. hétben termelődnek. Agyhártyagyulladás elleni oltás egy éves kortól javasolt. Alapoltás: 0., 28. majd 300. nap. Újraoltás minden harmadik évben ajánlott. MUDr. Marton Judit

Honti Lapok

15

2013. április

Normális ? Kátyúban vagyunk. Nem a krízis miatt, hanem az utaink állapotát illetően. Kátyúban a szó legszorosabb értelmében. Annak idején Csehországban szolgáltam katonaként egy harci alakulatnál, de az ottani, a tankok számára épített gidres-gödrös gyakorlóterek utaink állapotához képest óvodai játszóterek voltak csupán. A tankisták ezeken az utakon biztosan teleizzadnák a gatyájukat. Télen még csak-csak elment valahogyan, mert a hó (hálistennek?) betemette a gödröket, de az olvadás után szinte akadálypályává váltak a másod- és harmadosztályú utaink, sőt még az autópályák is. A sok évközi burkolattaknyolás, ami állítólag rengeteg pénzt emésztett fel, annyit ért, mint halottnak a színes tévé. Nem is csoda. Február elején én is szemtanúja voltam az OTP bank előtti útszakasz „javításának”. Az útmunkások esővízzel teli kátyúkba rakták az aszfaltot, mintha ők maguk is elhitték volna, hogy az ilyen kontármunka meg tudja oldani a problémát. És az egészet állítólag szakemberek irányították Mit mondjak? Ha egy kőműves nem megfelelően rakná fel a falra a finomvakolatot, az építtető úgy elküldené őt fizetés nélkül, hogy a lába sem érné a földet. De munkát

sem kapna ám többé sehol. Az út azonban más. Tartson ki néhány napig, aztán rá lehet kenni az időjárásra, mert az nem kéri ki magának. Szerintem az útépítők imádkoztak a télen a legtöbbet, hogy minél tovább kitartson a hó, mert így legalább nem lehet látni, milyen trehány munkát végeznek. Kormányunk sem mozdította a füle botját mindaddig, amíg a hó el nem ment, és némelyik kormánytag /Fico úrral kezdődőleg/ luxusautója nem szenvedett kisebbnagyobb károsodást a hepe-hupákon, és nem rázta benne jól össze a lazacszeleteket a francia pezsgővel. Most őrangyalként tetszelegve nagy kegyesen felajánlott l6 millió eurót az utak rendbetételére. Nagyvonalú gesztus! A hiba csupán ott van, hogy csak a Kassai kerületnek legalább 24 millióra lenne szüksége. Hol van akkor még a többi? Megint csak taknyolás lesz a vége és kompenzációként magasabb úthasználati díjak, amiket megint csak a polgár fizethet meg. Ki van ez találva, mert honatyáink igen csak szívesen találgatnak. Mind a Smer, mind az ellenzék. Megegyezni nem tudnak semmiben, leszámítva talán a jövedelembevallás nyújtotta előnyök jóváhagyását. A többi csihi-puhi. Kivonulgatnak a tárgyalóteremből, cipővel verik a falat, leanyázzák egymást, vájkálnak egymás múltjában, hogy legyen mit a másik orra alá dörzsölni, ha úgy hozza a helyzet, feljelentgetik egymást, mintha csupán ezért kapnák a néhányezres

keres magyarországi konstrukció, a fagerendelyes vaseke, amelyet Vidats-eke néven a Hont vármegyei parasztság is használt. A faekéket, amilyen a Honti Múzeumban is található, ügyesebb parasztemberek ké-

dalmak az ékek karbantartására mindig kitanult faragóbéreseket alkalmaztak, de faekekészítéssel a kerékgyártók, faragó molnárok és falusi bognárok is foglalkoztak. Az árkoló eke egyes részei, mint például az ekepapucs és a fogantyú vasból készültek, ezeket a kisvasipari központok hámoraiban készítették. A helyi múzeumban található túró ekére is jellemző a szimmetrikusság; váza éppúgy szimmetrikus, mint

szítették, faragták; a könnyen hibásodó alkatrészek javításához általában minden parasztembernek értenie kellett. A szántóvetőnél állandóan kéznél volt a balta és az ún. ékes tarisznya, amelyben az erősítéshez, valamint a rögzítéshez használt ékeket tarotta. Az ura-

ekepapucsa, fogantyúja, ill. talyigája, melyen a két azonos nagyságú kerék található. Rúdja a közepén helyezkedik el. Az árkoló eke kiegészítő része az ún. kétkerekű eketalyiga. Használati idejében több funkciót is betöltött. Elsősorban egyensúlyt biztosított az ekének, egyenlete-

A hónap műtárgya Árkoló (túró) eke Az árkoló vagy túró eke az 1990. május 25-én megnyílt iskolamúzeum kiállítási tárgya volt, onnan került a Rotarides utcában működő, 1995. szeptember 17-én megnyílt Honti Múzeumba, ahol azóta is látható a néprajzi tárlatban. Az eke használata már i. e. 3000 körül kialakult délnyugat Ázsiában több gabonanemű géncentrumának, a szarvasmarha domesztikációjának és a járművontatás feltalálásának feltételezett helye közelében. A mezőgazdasági árkoló faeke tette lehetővé, hogy a föld feltörésének nehéz munkáját állati, később gépi erővel végezhesse. Az árkoló ekét a történelmi Hont vármegye területén háziállatokkal vontatott talajművelő szerszámként használták, még a 19. sz. második felében is domináns mezőgazdasági segédeszköz volt. Az 1871-72. évi országos statisztika szerint az ország ekeállományának már csak a 48 %-a volt a faeke. Ezután fokozatosan áttértek a vasekék gyártására. A pesti Vidats-műhelyben megszületett az első si-

fizetéseket a mi pénzünkből. Abból a pénzből csinálnak a parlamentből színházat – hol tragédiát, hol meg paródiát. Azon például nem tudnak megegyezni már több mint 400 napja, hogy ki legyen a Legfelsőbb Ellenőrző Hivatal új vezetője. Az ellenzék saját jelöltet akar, a Smer meg nem szeretné, ha az ellenzék koppintana néha-néha a körmükre. Főiskolákat végzett honatyák létükre nem tudják, hogy mit jelent a kompromiszszum. Azt meg végképp nem, hogy kompromisszumot kötni kell, nem vitatkozni róla. Talán méltóságon alulinak tartanák? Pedig épp így veszthetik el a méltóságukat igazán. Nem egymás, hanem választóik előtt. Ők meg akarják mutatni egymásnak! Mi meg fizetünk nekik érte, nem pedig megfizetünk. Csak rá. Míg az útkarbantartók egész télen imádkoznak, hogy ne derüljön fény a trehányságukra, nekünk egész évben imádkoznunk kell azért, hogy a kormány trehánysága miatti problémákból végre kilábalhassunk. Amíg autósaink autójukkal együtt a kátyúkba vesznek, addig honatyáink minket polgárokat kutyába se vesznek. Hiába mondják, hogy a kátyú alján legalább nem ér minket a szél, egy rövid, de erős szélnek azért szívből örülnénk. Olyannak, amely nem a havat fújja ki a kátyúkból, hanem amelyik kifújná a hülye gondolatokat egyes fejekből. Belányi Gyula

sebbé téve ezzel a szántást. Másodsorban jelentős szerepet játszott a szántás mélységének szabályozásában: a gerendelyen lévő lyuk segítségével közelebb, ill. távolabb rögzítették az eke gerendelyét. Ha a talyiga felőli lyukba kapcsolták a gerendelyt, akkor mélyebb szántást értek el, ha a legutolsóba, akkor a legsekélyebb szántást végezte az eke. A túró eke fontos járulékos eszköze volt még a 80-100 cm közötti hosszúságú fanyélből és egy fokozatosan szélesedő vasrészből álló ösztöke, mely elsősorban az ekevas sártól való megtisztítására szolgált, másodsorban pedig a lustább igásállat ösztökélésére. Az ekét a szántóföldre szekérrel vagy ekecsúsztatón szállították. Ennek a legegyszerűbb formája egy V alakú fa, amire úgy döntötték rá az ekét, hogy annak szarva a földön csússzék, míg a gerendelyét az eketalyigához erősítették. Előnye volt, hogy a jószágot a szekéren történő szállításnál kevésbé terhelte, hátránya, hogy az utat erősen rongálta, ezért a hatóság ezt a szállítási módszert sok helyen tiltotta. A Honti Múzeumban található árkoló ekét főleg barázdahúzásnál és krumpliültetésnél használták. Szmrecsányi Csaba

Honti Lapok

2013. április

16

Szlovákiai magyar gimnáziumok országos röplabdabajnoksága

A 2013-ban centenáriumát ünneplő Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium szervezésében március 20-án került megrendezésre a szlovákiai magyar gimnáziumok országos röplabdabajnoksága. A sportesemény szintén jelentős állomásához érkezett ebben az esztendőben, mivel a 20. alkalommal rendezték meg. A bajnokság ötletgazdája Révész Ferenc, a gimnázium tornatanára. Az öt sportágat felvonultató bajnokságot 1993-ban rendezték meg első alkalommal városunk gimnáziumában. „A rendszerváltás után elmaradtak a nagy versenyek, lényegében hiánypótlóként jött a bajnokság megszervezésének ötlete” – meséli az ötletgazda. „Kezdetben az alábbi sportágakban mérték össze erejüket a szlovákiai magyar gimnazisták: kosárlabda, röplabda, foci, kézilabda, illet-

ve atlétika. Az idő múltával egyes sportágak bajnokságait rotációs rendszerben más-más hazai magyar gimnázium szervezte, egyes sportágak lemorzsolódtak, mivel az oktatási intézmények technikai felszereltségének hiánya nem tette lehetővé azok lebonyolítását. Jelenleg kézilabda-, labdarúgó- és röplabdabajnokságot rendeznek.” A bajnokság röplabdatornájának immár 20. alkalommal adott otthont az ipolysági gimnázium tornaterme. A házigazda mellett a komáromi, a galántai és az ipolysági egyházi gimnázium fiú- és lánycsapata vett részt. A megnyitón a játékosokat Baráti Tamás mérnök, alpolgármester és Petrezsél Zsuzsanna igazgató üdvözölte. A lányok csoportjában első helyen végzett a galántai Kodály Zoltán Gimnázium, második lett az Ipolysági Magyar Tanítási

Nyelvű Gimnázium, harmadik az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Gimnázium csapata. A fiúk mezőnyében a komáromi Selye János Gimnázium lett az első helyezett, második helyen az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, harmadikon az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Gimnázium csapata végzett. A bajnokság áprilisban a Dunaszerdahelyen megrendezésre kerülő kosárlabda-bajnoksággal folytatódik. A jubileumi verseny remek hangulatban telt. A nívós bajnokság és a sportszeretetre nevelés is méltóképpen emeli, illetve öregbíti a százéves gimnázium hírnevét. Pástor Péter Fotó: Peter Paulenka

X. röplabdatorna Ipolyság polgármesterének serlegéért A szlovák gimnázium szervezésében március 22-én került megrendezésre a X. röplabdatorna Ipolyság polgármesterének serlegéért. A torna ötletgazdája Szikora Gábor, a szlovák gimnázium tornatanára. Mint elmondta, egy munkahelyváltás adta a bajnokság ötletét, mivel szerette volna az egykori és új kollégáit kihívni egy barátságos röplabdameccsre. Az évek során az egész várost mozgósította, sikeresen megszólítva az ipolysági oktatási intézmények alkalmazottait és azok barátait. Évek óta a tornán vendégként játszik a szlovák gimnázium testvériskolája, a korponai Andrej Sládkovič Gimnázium is. A bajnokságot a gimnázium tornatermében rendezték meg. A megnyitón jelen volt Baráti Tamás mérnök, városunk alpolgármestere, illetve Tatiana Wenclová, a házigazda intézmény igazgatója. A jubileumi tornán az alábbi vegyes csapatok jelentek meg: szakközépiskola, városi hivatal,

gimnáziumok végzősei, ipolysági alapiskolák válogatottja, ipolysági gimnáziumok válogatottja, gimnáziumok szülői szövetsége, a szakmunkásképző középiskola és a a korponai gimnázium. A küzdelmes röplabdamaratont követően ünnepi gálaest keretében került sor az eredmény kihirdetésére. A X. röplabdabajnokságon a következő sorrend alakult ki: harmadik helyen végzett az ipolysági alapiskolák válogatottja, második lett a szakközépiskola csapata, míg 2013 bajnoka a városi hivatal csapata lett. A díjakat Tatiana

Wenclová igazgató és Révész Angelika, a városi hivatal osztályvezetője adta át. „Örülök,

hogy ezen a rendezvényen összejönnek az ipolysági tanárgenerációk, tesznek valamit egészségükért, s közben jól szórakoznak” – hangsúlyozta Szikora Gábor. A röplabdatorna fáradalmait fehér asztalnál, ízletes gulyás mellett pihenték ki a játékosok. Pástor Péter Fotó: Peter Paulenka

Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki minden kedves rokonnak, barátnak és ismerősnek, aki 2013. március 13-án az ipolysági temetőben elkísérte utolsó útjára a 85 éves korában elhunyt Lőwy Gyuláné szül. Vistyán Máriát (1927–2013). Köszönjük a sok virágot és részvétet, mellyel tiszteletüket fejezték ki kedves halottunk iránt, és enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Köszönjük az ipolysági kórház belgyógyászati osztálya orvosainak, nővéreinek, dolgozóinak lelkiismeretes munkáját. A gyászoló család

A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: EV 3811/09 ISSN 1338-922X Főszerkesztő: Štrba Péter Tel.: 036/7411026, e-mail: [email protected] Statisztikai számjel: 00307513 Kiadó: Ipolyság város, Fő tér 1., 936 01 Ipolyság; tel.: 036 7411071. www.sahy.sk Grafika, tördelés: Hajdú Andrea. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk. Nyomtatás: RunnerMedia, Balassagyarmat.

Honti Lapok