IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT. ifjúsáki szemle III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005 ÕSZ

új ifjúsáki szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI F O LY Ó I RAT

I I I . É V F O LY A M 3 . S Z Á M 2005 ÕSZ WWW.UISZ.HU

Szerkesztõbizottság Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Hunyady György Kozma Tamás Spéder Zsolt Stumpf István

www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó

Lapterv E számunkat

Olvasószerkesztõ

Petrovics Iván † Fábián Évi fotói díszítik Nemeskéry Artúr

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk Lapigazgató

Bauer Béla Nagy Ádám Németh István

Rovatok Ifjúsági közélet Beke Márton Garas Ildikó Komássy Ákos Kucsera Tamás Gergely Ifjúság és társadalom Beke Pál Nagy Marianna Nyitrai Imre Szentirmai Judit Ifjúság és környezet Csata Zsombor Diósi Pál Kölcseyné Balázs Mária Életmód-élethelyzet Szabó András Tibori Timea Vajda Zsuzsa Kitekintés Bíró Edith On-line szerkesztõ Demeter Bence Szerkesztõségi titkár Bartók Barbara

Szerkesztõség: 1146 Budapest, Fráter György tér 11. Tel./fax: (+36-1) 221-0951, 221-8099 E-mail: [email protected] A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk ISSN 1785-1289

Támogatóink

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium

Szabad Sajtó Alapítvány

Tartalom ki közélet Ifjúsák

Életmód-élethelyzet

Bodor András–Gabrielle Lara

Eperjesi Csaba

Az ifjúságpolitikák jogi és szervezeti keretei:

A rockzene funkciói és szerepe a fiataloknál / 83

az európai gyakorlatok áttekintése / 5

Leitner Rita A fiatalok és a divat viszonya a 60-as, 70-es és 80-as években / 99

k és társadalom Ifjúsák Berényi Eszter–Máder Miklós–

Olvasói tükör

Pillók Péter–Ságvári Bence A kamaszok és a fogyatékosság / 33

Bereczki Zsolt–Kõszegi Szilvia

Ligeti György–Héra Gábor

A fiatalkorú fogva tartottak kezelésének

Fogyatékkal élõ hallgatók a felsõoktatásban / 47

specialitásai a büntetés-végrehajtási

Ladencsics Virág

intézetekben / 111

A szexuális bántalmazás társadalmi megítélése / 54 Szerzõink / 116

k és környezet Ifjúsák Kiss Ákos–Kiss-Ádám Rebeka– Süli András–Szabó Krisztina A bakancstól a baseballsapkáig / 65

Ifjúsági közélet Bodor András–Gabrielle Lara

Az ifjúságpolitikák jogi és szervezeti keretei: az európai gyakorlatok áttekintése Bevezetés „»A gyermekeknek, amint képesek saját döntéseik meghozatalára, joguk van polgári és politikai jogaik bármiféle korlátozás nélküli gyakorlására, eltekintve a mások alapvetõ szabadságának védelmére szükséges jogi kikötésektõl« Ezek a polgári és politikai jogok, illetve az ebbõl következõ felelõsség kell, hogy az ifjúságpolitikák tárgya legyen” A Katalóniai Parlament és a Katalón Nemzeti Ifjúsági Tanács 194/111. sz., a Gyermekek Jogairól szóló (1991) határozatának 12. pontjából.

Az ifjúság jelentõségét nem lehet elbagatellizálni egy fenntartható demokrácia számára. A legtöbb kormány egyetért abban, hogy a fiatalok aktív részvétele a helyi és regionális szinten hozott döntésekben, illetve az e szinten tett lépésekben elengedhetetlen egy demokratikusabb, egységesebb és sikeresebb demokrácia építésében. Az aktív részvétel a döntések befolyásolásának, valamint a döntésekben való részvételnek a jogáról, eszközeirõl, terérõl, lehetõségérõl és a szükséges támogatásáról szól. Ez különösképp a konfliktus utáni országokban van így, ahol az ifjúság szerves része országuk újraépítésének illetve országuk társadalmi kohéziójának. Mindazonáltal ezen törekvés sikere elsõsorban az ifjúság társadalomba való reintegrációján múlik. Eme tanulmány célja, hogy a létezõ törvény jogalkotásról és az ifjúság számára meghatározó, illetve az ifjúságpolitikát felépítõ intézményi szervezetek jogi keretérõl rövid áttekintést nyújtson. A tanulmány megkísérli a fiatalokat

védõ jogrendszerekre és azon intézkedésekre példákat adni, melyek a fiatalok társadalomba való beilleszkedését és részvételét segítik elõ. Az elsõnek említett jogrendszer a fiatalságot védelemre szoruló tárgynak, míg a második a fiatalokat saját jogaik letéteményeseinek tekinti. Néhány ország ifjúságspecifikus törvényeket iktatott be, hogy jobban erõsítse a fiatalság integrációját a társadalomba, és ezek közül néhány példát fog kiemelni a következõ tanulmány. Az ifjúságspecifikus törvényhozás olyan törvényekre utal, amely a fiatalság, vagyis az ENSZ által 15 és 25 év között meghatározott korcsoportra jellemzõ ügyeket pártol és valósít meg. A kormányok ezt a meghatározást kisebb mértékben módosíthatják, hogy saját társadalmi, gazdasági, intézményi és politikai valóságuknak megfeleljenek. Általában véve a törvényhozási jogot nemzetközinek, nemzetfelettinek, szövetséginek, államinak vagy helyinek nevezhetjük. Az elsõ rész néhány példát fog adni az alkalmazható nemzetközi és nemzetfeletti jogról, mint amilyen az ENSZ egyezmény a gyermek jogairól, valamint az Európa Tanács és az Európai Unió megfelelõ jogrendszere. A második rész a soron következõ Nyugat-Európai országok jogrendszerét veszi szemügyre: Németország, Ausztria, Írország és Észak-Írország. A harmadik rész az EU8-at1 kitevõ posztkommunista országok legújabb rendszerváltási tapasztalatait foglalja össze. A negyedik rész Moldova ifjúságpolitikai fejleményeit vizsgálja, vagyis egy kicsiny posztkommunista ország nemzeti ifjúságpolitikájának létrehozása kihívásait hozza fel példának.

2005 / o”sz

új ifjús á ki szemle

5

Ifjúsági közélet Nemzetközi és nemzetfeletti egyezmények és szervezetek Európában Nemzetközi konvenciók: az ENSZ Egyezménye a Gyermek Jogairól Szinte a világ minden egyes országa, az Egyesült Államok figyelemre méltó kivételével, aláírta az ENSZ Egyezményt a Gyermek Jogairól (CRC). Miután ratifikálták, az Egyezmény nemzetközi szinten jogerõssé válik. Az Egyezmény olyan normák minimumát biztosítja, amelyet alkalmazni kell a gyermekeket és fiatalokat érintõ politikákban és gyakorlatokban, illetve az õket érintõ fõbb társadalmi intézmények fejlõdésében. Ennél fogva a CRC az ifjúságspecifikus törvényeket és politikákat alkotó kormányokat fontos útmutatókkal látja el. Az Egyezmény négy általános elvet tartalmaz: a diszkrimináció mellõzése, a gyermek legjobb érdeke, az élethez, túléléshez és fejlõdéshez való jog, illetve a gyermek azon joga, hogy részt vehessen az õt érintõ ügyekben.2 A CRC-t aláíró kormányok kötelezik magukat, hogy olyan jogi kereteket hoznak létre, melyek ezeket az elveket alkalmazzák. Az Egyezmény 1. sz. cikke meghatározza, hogy „a gyermek, hacsak a gyermekre alkalmazható törvény értelmében a nagykorúságot korábban el nem érte, tizennyolcadik életévet be nem töltött emberi lény”. Ennél fogva a „gyermek” meghatározása részben egybeesik az ifjúság ENSZ által meghatározott korcsoporttal, azaz a 15 és 25 év közötti korral. Így sok, gyermekekre vonatkoztatható törvény szintén alkalmazható a 18 év alatti fiatalokra. Különösen érdekes a CRC 12. cikkelye, amely kijelenti, hogy a gyermekeknek joguk van véleménynyilvánításra minden õket érintõ ügyben, és hogy ezeket a véleményeket figyelembe kell venni a gyermek korának és érettségének megfelelõen.3 A fenti alapelv lényege, hogy a gyermeknek joga van arra, hogy meghallgassák, és hogy véleményét komolyan vegyék. A 12. cikkely nagy lökést adott a helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szinten mûködõ ifjúsági részvétel kifejlõdésére, amilynek példái a nemzeti, regionális és helyi ifjúsági parlamentek, valamint a nemzeti ifjúsági tanácsok.

6


2005 / o”sz

Az Egyezmény gyermekek jogai iránti elkötelezettsége, és annak csaknem egyetemes ratifikációja megkönnyítette viszonyítási alapként való (benchmark) használatát, amelyhez viszonyítva a gyermekek jogainak megvalósulását mérni lehet. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a CRC rendelkezéseit számos olyan részletesebb jogi normákra alapozták, melyek a gyermekek jogaival különbözõ területeken foglalkozik. Ezek közé tartozik az ENSZ Szabályzata a Szabadságuktól Megfosztott Fiatalkorúak Védelmére, az ENSZ Mérvadó Minimum Szabályzata a Fiatalkorú Igazságszolgáltatás Adminisztrációjára (a Pekingi Szabályzat), valamint a különbözõ gyermekmunkákat szabályzó Nemzetközi Munkaügyi Szervezeti (ILO) Egyezmények. Azok az államok, melyek az Egyezményt ratifikálták, jogilag kötelezettek arra, hogy a gyermek legjobb érdekének figyelembevételével hozzanak létre eljárásmódokat és kezdjenek bele tevékenységekbe. Két Opcionális Protokollt foganatosítottak, a gyermekek fegyveres konfliktusban való részvételét, valamint a gyermekkereskedelmet, gyermekprostitúciót és gyermekpornográfiát illetõen, melyek ezeken a területeken erõsítik az Egyezmény rendelkezéseit. Ezek az Opcionális Protokollok 2002. február 12-én, illetve január 18-án léptek életbe, bár számos kormányzat még nem ratifikálta õket.4 Ügyrendi szempontból nézve, egy erre a célra felállított bizottság, a Gyermek Jogainak Bizottsága figyeli, hogy az államok milyen mértékben tesznek eleget a CRC-vel vállalt kötelezettségeiknek. A Bizottság 18, különbözõ kormányzatból érkezett független szakértõbõl áll. Az államoknak két évvel a csatlakozásuk után, majd azt követõen ötévenként jelentéseket kell tenniük a Bizottságnak. Ez a fajta ellenõrzõ módszer általános gyakorlat minden ENSZ emberi jogi szerzõdés esetében. A Bizottság összegzõ jelentéseiben megjegyzi a pozitív aspektusokat, illetve az alapvetõ aggodalomra okot adó pontokat, és javaslatokat is tesz. Az Egyezményt aláíró országok biztató lépéseket tesznek, hogy a CRC-nek megfeleljenek. Mindazonáltal az országokat ért egyik leggyakoribb bírálat, hogy a végrehajtás gyenge az országok jogrendszerében.5

Ifjúsági közélet 1. táblázat. Bizonyos EU tagállamok nemzeti ifjúságpolitikája alá esõ korcsoportok6

EU-tagállamok 2004 elõtt

Ausztria Belgium Dánia Franciaország Görögország Olaszország Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Kir.

EU tagok 2004-ben

Ország/Kor

Cseh Közt. Észtország Litvánia Szlovénia

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Nemzetfeletti Európai Egyezmények és Ifjúságpolitikai Szervezetek Az Ifjúság meghatározásai az Európai Unión belül Míg a nemzetközi egyezményekben a fiatalság fogalma igen jól meghatározott, és a 15 illetve a 25 év közötti életkort jelenti, addig ugyanez nem mondható el a nemzeti ifjúságpolitikákról. Úgy tûnik, hogy az ifjúság fogalma a nemzeti és történelmi hagyományok produktuma. Az 1. táblázat bizonyos EU tagállamok ifjúságpolitikájának cél-korcsoportját foglalja össze. A változó cél-korcsoport definíciók minden egyes adott ország társadalmi kihívásait tükrözik. Ezekbe a kihívásokba tartoznak a meghosszabbodó iskolai pályafutás, a növekvõ fiatalkori munkanélküliség, a megnövekedett munkabizonytalanság, a hosszabb idejû szülõktõl való függés, a megfelelõ lakóhely hiánya miatti késõbbi elköltözés a szülõi fészekbõl, és a késõbbi családalapítás rendszerint kevesebb gyerekkel.7 Az ifjúságkutatók úgy gondolják, hogy bizonyos társadalmi körülmények között érdemes az ifjúkor másik végét is meghatározni. A gyermekek hajlamosak sokkal hamarabb belépni az ifjúkori fázisba, 12 évesen, vagy még annál is hamarabb, a kifejezetten e korcsoportot megcélzó kereskedelmi tevékenység és fogyasztás miatt.

Az Európa Bizottság egyezményei Nemzetközi szerzõdéseken keresztül, melyeket Egyezményeknek hívnak, az Európa Tanács8 Európa gyermekei és fiataljai számára fontos normákat hozott létre mind eljárási, mind lényegi szinten. Az Európa Tanács legfontosabb jogi normarendszere az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Habár nem említi kifejezetten a gyermekeket és a fiatalokat, az egyezmény rendelkezéseiben erre a csoportra közvetve utal, hiszen az egyezmény életkortól függetlenül minden, fennhatósága alá tartozó embernek emberi jogokat és alapvetõ szabadságot törekszik adni. Sõt mi több, az, hogy az Egyezmény az emberi jogokat támogatja, az e célokat elõsegítõ programok és eszközök létrehozásának szükséges elõkövetelményeként is szolgál. Például ami az Egyezményt illeti, az Európa Tanács Ifjúsági- és Sportigazgatósága9 2000-ben egy három éves, Emberi Jogok Oktatásával foglalkozó programot indított meg, hogy ez úton támogassa az emberi jogok tiszteletben tartását. A program célja, hogy a fiatalokat és a velük dolgozókat képessé tegye arra, hogy a rasszizmus, diszkrimináció és a nemi alapú erõszakformák elleni állásfoglalás eszközeit kifejleszthessék magukban. 2003–2005re a program társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatos témákat tartalmaz. Sõt, az Európa Tanács jelenleg abban a folyamatban van, hogy az Embercsempésze Elleni Intézkedésének Európai Egyezményét10 vázolja. Habár ez nem

2005 / o”sz


7

Ifjúsági közélet közvetlenül a fiatalságra irányul, de egy ilyen egyezmény megalkotása fontos hatással lesz a fiatalságra vonatkozóan is. Míg az Emberi Jogok Európai Egyezménye fõleg polgári és politikai jogokat ír le, addig az Európa Bizottság Európai Szociális Chartája a gazdasági és szociális jogok tekintetében ennek párja. A Charta a gyermekeknek születésüktõl fogva felnõttkorukig jogokat biztosít. Számos, a Chartában fellelhetõ jog a gyermekekre is vonatkozik,11 megint más jogok pedig kifejezetten nekik szólnak.12 A Charta tartalmazza az oktatáshoz való általános jogot,13 a tagállamok pedig kötelezettek arra, hogy egy ingyenes, és legalább a minimális munkavállalói korig kötelezõ oktatási rendszert alakítsanak ki és tartsanak fenn. Ezen felül az Európa Bizottság a CRC-vel egyetemben javasolta a tagállamoknak, hogy fontolják meg egy ombudsmani vagy egy biztosi hivatal létrehozását, hogy a gyermekek jogainak foganatosítását ellenõrizhessék, ami közvetlenül érinti a 18 év alatti fiatalokat.14 Ami a fiatalok integrációját illeti, az Európa Tanács által érvénybe léptetett Fiatalok Helyi és Regionális Közéletben való Részvételének Európai Chartája15 szerint, a helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet töltenek be az ifjúság részvételének támogatásában. Célja, hogy a helyi hatóságokat bátorítsa és támogassa abban, hogy a fiatalok nagyobb részvételhez jussanak helyi és regionális életben. A Charta számos eszközt javasol, amelyet alkalmazni lehetne e cél elérése érdekében: • az ifjúsági részvétel támogatását az információs és kommunikációs technológiák által; • a fiatalok részvételének támogatását a médiában; • a fiatalok bátorítását arra, hogy önkéntes munkát vállaljanak, és hogy közösségi életükben közremûködjenek; • a fiatalok projektjeinek és kezdeményezéseinek támogatását; • a fiatalok szervezeteinek támogatását; • az ifjúság nem kormányzati szervezetekben (NGO-kban) és politikai pártokban való részvételének támogatását. Hogy a tagállamok ifjúságpolitikájának megteremtéséhez útmutatással szolgálhasson, az

8


2005 / o”sz

Európa Tanács Ifjúsági- és Sportigazgatósága „Az ifjúságpolitika 11 indikátora” címmel egy dokumentumot adott ki, amelynek összefoglalása az 1. sz. függelékben16 található. Egy ilyen útmutató egy erõs, a kormányzatok és a nem kormányzati szektor közti kapcsolatot rendezõ törvényhozási javaslatokból, valamint egy, többek között a nem kormányzati ifjúsági munkát támogató törvényhozási javaslatokból áll. Általában véve a kormányzatok felelõssége a nem kormányzati szervezetek megfelelõ mûködési feltételeinek megteremtése, illetve az ifjúsági NGO-k munkáját támogató pénzügyi források kijelölése, függetlenségük veszélyeztetése vagy függetlenségük befolyásolása nélkül.17 Az Európa Közösség Parlamenti Közgyûlése (az Európai Parlament elõdje) és a Miniszterek Tanácsa számos javaslatot fogadott el az ifjúságra vonatkozóan: a nem formális oktatást,18 a részvételt,19 az ifjúsági cserét20 és az ifjúságpolitikát tekintve.21 Mindazonáltal ezek a javaslatok „lágy” törvények, amelyek ugyan elismerik az ifjúság fontos voltát, de a tagállamokat nem kötelezik semmire. Továbbá, ezen, kifejezetten ifjúsággal összefüggõ rendelkezések és nyilatkozatok ellenére22 a tagok kormányzatai a politikák áttekintésének hiányát, és ezáltal a különbözõ típusú, a fiatalok támogatására szolgáló tevékenységek áttekintésének hiányát érzékelik. Annak érdekében, hogy a közéleti tevékenységet modernizálja, és hogy integrálja a fiatalságot azokban a döntésekben, melyek õket érintik, az Európai Bizottság a fiatalokkal, kormányzatokkal és NGO-kkal konzultálva ifjúsággal foglalkozó Fehér Könyvet adott ki nemrégiben: „Új lendület Európa Fiataljai Számára”.23 EU Fehér Könyv: „Új lendület Európa Fiataljai Számára” A Fehér Könyv, melyet az Európai Bizottság 2001 november 21-én fogadott el, egy új keretet kíván adni az EU számára az ifjúságpolitika terén való együttmûködéshez. Ezt követõen a Miniszterek Tanácsa fogadta el 2002 június 27-én.24 Általában véve a Fehér Könyv olyan javaslatokat fejt ki, amelyeknek foganatosítása egyrészt európai szinten, másrészt nemzeti, regionális vagy helyi szinten kelle-

Ifjúsági közélet ne, hogy történjen. A politikát meghatározó dokumentum öt alapvetõ, többek közt fiatalokra vonatkozó elvre hívja fel a figyelmet, melyeket alkalmazni javasol: nyitottság, részvétel, elszámoltathatóság, hatékonyság és összetartozás. A dokumentum négy fõ területre terjed ki: információ, részvétel, önkéntes tevékenységek illetve a fiatalok megértése és megismerése. A Fehér Könyv létrehozása érdekében folyatott fiatalokkal való konzultáció az Európai Bizottság meggyõzõdését eredményezte arról, hogy az oktatás (a formális, az informális és a nem formális), az élethosszig tartó tanulás, a mobilitás, a foglalkoztatás, mint a társadalmi beilleszkedés elõkövetelménye, a társadalmi integráció és a rasszizmus, illetve a xenofóbia elleni küzdelem a fiatalság prioritást élvezõ területe. Az oktatás, a foglalkoztatás és a társadalmi integráció a rasszizmus és xenofóbia elleni védelem elõkövetelménye. Az EU tagállamok nemzeti szinten azon dolgoznak, hogy ezeket a kérdésköröket a fiatalokat érintõ rendelkezéseikben prioritást élvezõvé tegyék. Az EU tagállamoknak különösen fontos a könyv részvétellel foglalkozó szekciója, aminek teljes mértékû foganatosítása esetén jobb mechanizmust hozhatnának létre a fiatalok számára, hogy részt vehessenek az iskolák, munkahelyek, helyi közösségek és hivatalos politikai struktúrák tevékenységeiben és döntéshozatalaiban; valamint a végrehajtás a helyi ifjúsági szervezetek jobb anyagi támogatását, és többek közt jobb ifjúsági információs szolgáltatások létrehozását tenné lehetõvé. Az információs és kommunikációs technológia az egyik leghatékonyabb módja az ifjúsági részvétel támogatására. Részben a Fehér Könyv ösztönzésének hatására, az EU Fiatalokért Felelõs Általános Igazgatósága 2004 május 26-án egy ifjúsági információs portált indított el, mely a fiatalokat hozzásegíti ahhoz, hogy polgári jogokról, oktatásról, képzésrõl, önkéntességrõl, tapasztalatcserérõl és európai utazásokról könnyedén juthassanak információkhoz.25 Egy ilyen, a fiataloknak az utazás lehetõségét ajánló program a „YOUTH Programme”, az EU mobilitási és nem formális oktatási programja, melynek egyezményes alapítása a TEC26 149. paragrafusa által történt meg.

Az Európai Unió „IFJÚSÁG Programja” („YOUTH Programme”) A TEC 149. paragrafusa általában véve az EU tagállamok együttmûködését segíti elõ az oktatás és a ifjúság-közpolitikai területein, és célja, hogy támogassa és segítse a tagállamok tevékenységeit ezeken a területeken. Az Európai Közösség a 149. paragrafust egy olyan az eszköznek használta, amivel kialakíthatta a „YOUTH Programme”-ot, egy integrációt és mobilitást támogató, kezdeményezõ programot. A „YOUTH Programme” célja, hogy elõsegítse az együttmûködést az ifjúságpolitika területén, ami a nem formális oktatáson és képzésen, valamint az Európai Unió, a programban résztvevõ országok, illetve más országok fiataljainak és fiatal dolgozóinak tapasztalatain illetve tapasztalatcseréin alapszik. A „YOUTH Programme” 15 és 25 év közötti, 30 országba tartozó fiatal számára nyújt támogatást különbözõ projektekre (ezek az országok: az Európai Unió tagállamai, EFTA/EEA országok,27 belépés elõtt álló országok28 és más, a mediterrán,29 kelet-európai és kaukázusi,30 délkelet európai,31 valamint latin-amerikai32 országok). Az utóbb említett országok bizonyos feltételek alapján korlátozott mértékben vehetnek részt a programban. A program a 2000-tõl 2006-ig terjedõ idõszakot öleli át 520 millió eurós költségvetéssel, amit a programban részt vevõ országok Nemzeti Ügynökségei adminisztrálnak. A Nemzeti Ügynökségek kapcsolatként mûködnek az Európai Bizottság, maguk a fiatalok, illetve a nemzeti, a regionális és a helyi szinten mûködõ projektek támogatói között. Az ifjúságpolitikát foganatosító kormányzati intézményi struktúrák Általában véve az EU tagállamok kormányzatai igen nagy hajlandóságot mutatnak a fiatalok közéletben való részvételének, illetve a különbözõ, fiatalokat érintõ kérdéskörök kormányzati döntéseire vonatkozó konzultációik kiszélesítésére. Bizonyos országok (Pl. Ausztria, Németország) kifejezetten a fiatalok anyagi jogaira vonatkozó törvényeket hoztak az ifjúságvédelmi törvények mellett, továbbá szá-

2005 / o”sz


9

Ifjúsági közélet mos más ország a kizárólag a fiatalok által élvezhetõ anyagi jogok megteremtésének folyamatában áll. Például Magyarországon és Szlovákiában, az EU frissen felvett két tagállamában, ifjúságspecifikus törvények kidolgozása van folyamatban. Ezek a törvények többnyire az ifjúsági munkát, a nem formális oktatást, az információt, a mobilitást, az önkéntességet, az NGO-k fejlõdését, illetve a rugalmas és kezdeményezõ részvételi mechanizmusokat ölelik át. Számos meghatározó jogszabály foglalkozik a gyermekek helyzetével, illetve az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel, a törvénnyel konfliktusban álló gyerekekkel kapcsolatos eljárásokkal és a gyermekek gazdasági jogaival. Ezekért a specifikus, az ifjúságra is ható területekért különbözõ kormányzati minisztériumok felelõsek. Az Európa Tanács azon kulturális egyezménye, mely az ifjúságért felelõs minisztériumok együttmûködését szabályozza, még nem fogadott el semmilyen világos álláspontot autonóm ifjúsági kormányzati struktúrákra vagy kifejezetten az ifjúságért felelõs minisztériumok fenntartására vonatkozóan. Franciaország, Luxemburg, Málta és Írország azon ritka EU országok közé tartoznak, amelyek rendelkeznek olyan ifjúsági miniszterrel vagy államtitkárral, aki a nemzeti ifjúságpolitika foganatosításáért felel. Jelenleg a legtöbb tagállam egy minisztériumot bízott meg az ifjúságra irányuló politikák koordinálásának általános felelõsségével. Legtöbbször az oktatással vagy a családokkal foglalkozó minisztérium az, amely tartalmaz egy olyan speciális részleget, amely az állam ifjúságra irányuló politikájáért felel. Svédország vagy Szlovénia esetében is errõl van szó. Kisebbségben vannak az olyan országok, mint például Lengyelország és Svájc, amelyeknek sem egy ifjúsági ügyekért felelõs minisztériuma, sem egy minisztériumon belüli magas felhatalmazású, ifjúsággal foglalkozó szervezeti egysége sincs. Ezekben az országokban az ifjúságot érintõ kérdéseket különbözõ minisztériumok kezelik attól függõen, hogy milyen ifjúsági kérdésrõl van szó. Bizonyos országokban, mint például Spanyolországban vagy Portugáliában, bizonyos minisztériumok különleges ifjúsági intézményeket alapítottak, hogy a nemzeti és a nemzetközi szintû ifjúsági projekteket koordinál-

10


2005 / o”sz

ják. Spanyolországban az Ifjúsági Intézet (INJUVE) a Szociális Ügyek Osztályán keresztül a Foglalkoztatásügyi és Szociális Ügyek Minisztériumához kapcsolódik, míg Portugáliában a Portugál Ifjúsági Intézet egy kormányzati testület, amely a központi kormányzati ifjúságpolitikát foganatosítja más ifjúsági szervezetekkel kötött együttmûködési egyezményeken keresztül. Az Intézet regionálisan képviselve van minden egyes portugál kerületben, összesen 18 delegációval, amelyek saját körzetükben az Intézetbõl érkezett utasítások foganatosításáért felelõsek. Franciaország egy Nemzeti Ifjúsági és Közösségi Oktatási Intézetet (INJEP) tart fenn, amely az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz tartozik. Ebben az esetben az Intézmény inkább egy szolgáltatási szervezetként mûködik, mintsem egy foganatosító testületként, és olyan szemináriumokat szervez, melyeknek célja az ifjúsági és közösségi oktatást illetõ kérdéskörök tudatosítása és azoknak kiemelése. Általában véve elmondható, hogy az együttmûködés megfelelõ struktúrájú formái léteznek az olyan országokban, amelyek önállóan definiált ifjúsági szektorral rendelkeznek, ellentétben az olyan országokkal, ahol az ifjúságpolitika és az ifjúsági munka területei több ágazat között vannak felosztva. Továbbá a jól meghatározott ifjúsági szektor és az egyközpontú kormányzati ifjúságpolitika között világos kölcsönhatás fedezhetõ fel. Összességében úgy tûnik, hogy Németország, Spanyolország és Portugália igen jól meghatározott ifjúsági szektorral rendelkeznek.33 Parlamenti Ifjúsági Bizottságok Néhány tagállam parlamentje külön parlamenti bizottságot hozott létre, hogy az ifjúságpolitikával foglalkozzon. Ilyen különálló bizottsággal rendelkezõ ország Bulgária, Horvátország, Portugália és Spanyolország. Más országokban az ifjúsági ügyeket a már hagyományosan létezõ, oktatással, sporttal és/vagy kultúrával foglalkozó bizottságok intézik, mint például Luxemburgban (Sport-, és Ifjúságügyi Bizottság) és Németországban (Család, Idõs, Nõ- és Ifjúságügyi Bizottság). Ugyanakkor a legtöbb EU tagállam parlamentje az ifjúsági ügyeket nem bízza kifejezetten egy bizottságra. Sokkal inkább elmondható, hogy a specifi-

Ifjúsági közélet kus ifjúsági kérdéseket több különbözõ állandó bizottság kezeli. Az ifjúságpolitika szervezésének fõ problémája ezen a területen a folyamatosság hiánya, hiszen a parlamenti ciklusokhoz kötõdõen változnak a napirendben lévõ ifjúságot érintõ intézkedések. Nem kormányzati struktúrák

ifjúsági

intézményi

Az ifjúsági NGO-k fejlõdésének fontosságát, mint a demokrácia konszolidálási és továbbfejlesztési folyamatának szerves részét elismeri mind az Európa Tanács és mind az EU, továbbá számos európai kormányzat, melyek mind növekvõ mértékben konzultálnak az ifjúságot érintõ kérdéskörökrõl valamint a tervezett jogalkotásról a nem kormányzati ifjúsági szervezetekkel, különösképp nemzeti ifjúsági tanácsokkal. Úgy tûnik, hogy a kormányzatok növekvõ mértékben ismerik el azt, hogy a független ifjúsági szervezetek komoly szerepet tölthetnek be az ifjúságpolitika hiányosságainak kiküszöbölésében és magában az ifjúságpolitika kialakításában. Nemzeti ifjúsági tanácsok A nemzeti ifjúsági tanácsok a fiatalok nézeteit képviselõ legnagyobb és leginkább legitim struktúrák. Ez fõképp független testületû státuszuknak köszönhetõ. A különbözõ ifjúságpolitikáért felelõs kormányzati minisztériumok együttmûködnek a nemzeti ifjúsági tanácsokkal és azoknak anyagi támogatás nyújtanak. A nemzeti ifjúsági tanácsok az ifjúsági szervezetek gyûjtõszervezeteként mûködnek. A legtöbb országban az állami támogatást rendelet határozza meg, vagy ezen ifjúsági szervezetek támogatását a nem kormányzati jelleget biztosító törvény határozza meg. A legtöbb EU tagállamban létezik nemzeti ifjúsági tanács. A nyugat-európai államok közül egyedül Olaszország tûnik az egyetlen olyan országnak, amelyikben nincs elfogadott nemzeti ifjúsági tanács. Az olasz kormány 1999-ben mutatta be elsõ ifjúsági törvénytervezetét „A fiatalok társadalomban való részvételének, tevékenységeinek és képviseletének támogatását szolgáló rendelkezések” címmel. Amennyiben életbe lép a tervezet akkor létrejön egy nemzeti ifjú-

sági tanácsot és megalakulnak annak helyi szinten mûködõ partnerei is. Egyes országokban a nemzeti ifjúsági tanácsokat törvényi szabályozás által hozták létre, mint például az Észak-Írországi Nemzeti Ifjúsági Tanács esetében. Más nemzeti ifjúsági tanácsokat önkéntes ifjúsági szervezetek alakították, amelyek felismerték annak szükségességét, hogy a közös érdekekbe tartozó politikai ügyekben egy független testület képviselje a szervezeteket, mint ahogy ezért alakították meg az Írországi Nemzeti Ifjúsági Tanácsot 1967-ben, vagy a Norvég Ifjúsági Tanácsot 1980-ban. Többek között a nemzeti ifjúsági tanácsok fõ feladatai közé tartozik: hogy az ifjúsági szervezetek és a kormány közötti kapocsként szolgáljon; hogy a gyermekeket és fiatalokat érintõ kérdéskörök aktuális ügyeit megvitassák; a gyermekek és fiatalok által és a számukra végzett munkát népszerûsítsék; hogy a tagszervezetek érdekeit szolgáló projektekkel, képzési kurzusokkal és más tevékenységekkel foglalkozzanak; hogy bizottságok, delegációk és kormányzati testületek ifjúsági képviselõjét jelöljék; és végül, hogy nemzeti és nemzetközi testületekben képviseletet lássanak el. Kilencvenhárom34 nemzeti ifjúsági tanács és nemzetközi ifjúsági szervezet együttmûködése alkotja az Európai Ifjúsági Fórumot (EYF). Az EYF az európai fiatalok legerõsebb lobbija, és többnyire az Európai Unióval, az Európa Tanáccsal és az ENSZ-szel mûködik együtt. Az EYF közeltmúltbeli politikai kezdeményezései közé tartozik az európai diákmunka jogi és adminisztratív akadályait eltüntetõ javaslatok benyújtása. Ez a specifikus, az EU-hoz, az Európa Tanácshoz és a nemzeti tagállamok kormányaihoz intézett dokumentum javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a vízumok megszerzésének akadályait, különösen a diákmunka tekintetében csökkentsék.35 A Nemzeti Ifjúsági Tanácsok mellett helyi, regionális és nemzeti szinten mûködõ ifjúsági parlamentek kezdtek megalakulni az EU-szetre, az adott ország politikai párbeszédeiben való ifjúsági részvétel növelésének eszközeként. Nemzetei Ifjúsági Parlamentek Izland, Dánia, Írország, Lichtenstein és Skócia nemzeti ifjúsági parlamenteket hoztak létre.

2005 / o”sz


11

Ifjúsági közélet Németország, Ausztria, Finnország és Svédország regionális ifjúsági parlamenteket vagy helyi városi ifjúsági tanácsokat hoztak létre. A nemzeti ifjúsági parlamentek lehetõvé teszik a fiatalok számára, hogy a nemzeti politikai párbeszédet az adott országban befolyásolhassák, a helyi ifjúsági parlamentek pedig az ifjúságot érintõ helyi politikákat befolyásolhatják. Bizonyos esetekben ezen parlamenti testületeket a fiatalok általános választása alapján kerültek felállítása, és korlátozott döntéshozói hatalommal és költségvetéssel ruházták fel õket. Például az Egyesült Királyság Ifjúsági Parlamentje (UKYP), amelyet egy volt parlamenti képviselõ alapított, egy olyan nemzeti testület, amely 11 és 18 év közötti, demokratikusan megválasztott fiatalokból áll, és amelyet 1999-ben engedett útjára a brit alsóház. Az Ifjúsági Parlament képviselõi (MYP) Angliából, Skóciából, Walesbõl és Észak-Írországból érkeznek, hogy évente egyszer az ifjúság számára jelentõs ügyeket megvitassák. Az év többi részében az Ifjúsági Parlament képviselõi saját régióikban találkoznak. A független nemzeti nonprofit szervezetként alapított UKYP több mint 300, a politikai spektrum egészét átfogó parlamenti képviselõ támogatását, illetve a három pártvezér személyes támogatását élvezi. A kormány az UKYP költségvetését támogatja. Az UKYP célja az, hogy 2006ra az egyesült királyságbeli fiatalokban tudatosítsa azt, hogy rendelkeznek egy saját Ifjúsági Parlamenttel. Ettõl némileg eltérõen a Skót Ifjúsági Parlamentet helyi hatóságok és nemzeti önkéntes szervezetek társulásán keresztül alakították ki. A Skót Ifjúsági Parlament célja eléréséhez a skót végrehajtói hatalom fejétõl kapja a támogatást. Skóciában az IP 14 és 25 év közötti, megválasztott fiatalokból áll, akiknek célja hogy minden skóciai fiatalt képviselve a nemzeti közösség kollektív ifjúsági hangja legyen. 2005 tavaszára a SYP szeretne olyan pozícióba kerülni, hogy az egész országban nyílt, demokratikus választásokat tarthasson. Összességében szólva, az Európa Tanács és az Európai Unió alakítja ki az általános jogi kereteket a tagállamok számára, és a tagállamok felelõssége, hogy a különbözõ iránymutató dokumentumokban, mint például az „Ifjúság

12


2005 / o”sz

Új Lendületben” címû Fehér Könyvben felvázolt irányvonalat követve foganatosítsa a tényleges jogalkotási és végrehajtási intézkedéseket, és hogy az ifjúsági szervezetek támogatásának és a velük való együttmûködésnek módszereit fejlesszék. A továbbiakban az Európai Unió egyes országaiban érvényes ifjúságspecifikus törvényeket fogjuk tárgyalni, pontosabban Németország és Ausztria ifjúsági törvényeit, Írország ifjúsági munkáról szóló törvényét, valamint Észak-Írország törekvéseit arra, hogy ifjúságát integrálja egy (fegyveres) konfliktust lezáró idõszakban, ami betekintést nyújthat azon módszerekbe, hogy miként lehet a fiatalokat integrálni a fegyveres konfliktust a közelmúltban elszenvedett balkáni országokban.

Nemzeti ifjúsági törvények az EU tagállamaiban Habár a legtöbb tagállamban az alkotmány tartalmazza az alapvetõ emberi és szabadságjogokat , amelyek természetesen az ifjúságra is vonatkozóak, kevés tagállam alkotmánya rendelkezik specifikus, a fiatalok integrációját és a társadalom aktív tagjaiként való részvételüket támogató alkotmányos rendelkezésekkel. A spanyol alkotmány kivételnek számít, hisz negyven év diktatúra után kifejezetten támogatja a fiatalok jogait. A 48. paragrafus a „fiatalok politikai, társadalmi és kulturális fejlõdésben való hatékony és ingyenes részvételéi körülményeinek” elõsegítését támogatja. Az ilyen, specifikusan az ifjúságra irányuló szándék-, és célnyilatkozatok a gyakorlatban csak korlátozott jelentõséggel bírnak, de azt megmutatják, hogy bizonyos országok miként fogalmazták meg és vették be a jogrendjükbe az ifjúságpolitika legfontosabb céljait. Általában véve elmondható, hogy az Európai Unióban egy növekvõ tudatosságot lehet megfigyelni arról, hogy a fiatalokat és gyermekeket nemcsak gondoskodás és oltalom illeti meg, hanem ugyanakkor törvényes jogalanyok és jogbirtokosok is. Mint azt már említettük, bizonyos országokban a fiatalokat érintõ rendelkezéseket specializált ifjúsági törvényekbe – az ifjúság jólétét, a fiatalok irányába

Ifjúsági közélet biztosított gondoskodást és oltalmat, illetve a ifjúsági munkát és az ifjúság támogatásának formáit összefogottan kezelõ törvényekbe – gyûjtötték össze. Az ifjúságspecifikus törvények bevezetése viszonylag új keletû az EU tagállamokban.36 Az ifjúság számára jellegzetes kérdéskörök olyan törvényi szintû jogkérdéseket is magukban foglalnak, mint amelyen a fiatalok szervezeti életének támogatása (polgári és politikai részvétel) és az ifjúság védelme, valamint az olyan ifjúsági jogokat, mint amilyen a szavazati jog. Más országokban az ifjúságot érintõ rendelkezések ágazati törvényalkotásban szerepel (szociális, egészségügyi, oktatási, stb. jogalkotás). A specializált ifjúsági törvényalkotás megléte nem feltétlenül mutatja meg, hogy egy ország nemzeti programjában milyen elõkelõ helyet foglal el az ifjúságpolitika. Sokkal inkább elmondható, hogy ezen törvényeknek a megléte történelmi hagyományok, adminisztratív procedúrák és közhatósági struktúrák eredményének tûnik. Például Olaszország nem rendelkezik specifikus ifjúsági törvényekkel nemzeti szinten, és nincs kifejezett nemzeti ifjúságpolitikája sem, mégis régióinak fele ifjúságot érintõ jogszabályokat fogadott el a közvetlenül felelõsségük alá esõ területekre vonatkozóan.37 Németország másrészrõl viszont szövetségi szinten iktatott törvénybe ifjúságspecifikus törvényeket, de – mint azt bemutatjuk – az állami és helyi régiók rendelkeznek az ifjúsági törvények végrehajtásának a felelõsségével. Ez a rész általában véve a német és osztrák fiatalokra vonatkozó törvényalkotási kereteket fogja tárgyalni, amit Észak-Írország ifjúsági integrációt támogató törekvéseinek a tárgyalása követ, és végül Írország ifjúsági munkáról szóló törvénye (2001) kerül sorra. Németország és Ausztria olyan megjegyzésre érdemes országok, melyek az ifjúságvédelmi (gyámjogi) törvények mellett alkottak ifjúságspecifikus törvényeket is. A fiatalok védelmének legújabb tendenciája a médiának az ifjúságra gyakorolt ártalmas hatásaira koncentrál. Az ifjúsági részvételt és az ifjúságvédelmet magukban foglaló törvényeket jellemzõ példát jelentõ intézkedéseken keresztül tárgyaljuk majd. Németország és Ausztria, két alkotmányos berendezkedésében hasonló ország, mint szö-

vetségi köztársaság, a Gyermek Jogainak Egyezménye iránti nagy elkötelezettségrõl tettek tanúbizonyságot azzal, hogy a gyermekek és az ifjúság fejlõdésérõl szövetségi szinten rendelkeznek tervekkel. Ennek eredményeképp a keretet teremtõ törvényalkotás a szövetségi szinten történik, de a szövetségi régiók vagy államok (Länderek) feladata a végrehajtás. Ilyen rendszerek esetében a törvények végrehajtása olyan helyzetet teremt, hogy idõnként egyazon ország különbözõ államainak megfelelõ rendszerei eltérnek egymástól. Ifjúságspecifikus törvények Németországban A nyugat-európai országok elemzése azt mutatja, hogy Németország igen jól meghatározott jogi keretekkel rendelkezik a fiatalok számára. A Gyermek Jogainak Egyezménye 1990. szeptember 2-án lépett hatályba Németországban. Az 1990. június 26-ai „Gyermek- és Ifjúsági Szolgáltatási Törvény”, ami a Német Szociális Kódex részét képezi, az ifjúsági szolgáltatásokat szabályzó alapvetõ törvény Németországban. A 2003. április 1-jén életbe lépett a törvény a fiatalok védelmérõl (JuSchG) és a Német Szövetségi Köztársaságok egyezménye a emberi méltóságról és a fiatalok védelmérõl az elektronikus médiában (JMStV) fontos jogi reformokkal szolgálnak a gyermekek és a fiatalok védelméhez. A két utóbbi törvény megalkotására közvetlen hatással volt a 2002. áprilisi erfurti tragédia, amikor is egy 19 éves diák 14 tanárt és két diáktársát gyilkolta meg a középiskolájában. Más, a fiatalok szolgálatát érintõ törvényalkotási joganyagra vonatkozóan meg kell említeni a Polgári Törvénykönyvbe tartozó családi jogot, a törvényt a szövetségi gyermeknevelési segélyrõl, a törvényt a fejlõdés fenntartását segítõ juttatásokról és a törvényt a dolgozó fiatalok védelmérõl. A gyermek- és ifjúsági szolgáltatásokat többnyire nem kormányzati, nonprofit testületek és szervezetek biztosítják. Törvények a gyermek- és ifjúság szolgáltatásokról A gyermek és ifjúság szolgáltatásokról szóló törvény 1. paragrafusának 1. bekezdése kijelenti, hogy minden egyes személynek joga

2005 / o”sz


13

Ifjúsági közélet van fejlõdéshez, a fejlõdésének a támogatásához, illetve a megfelelõ felnevelkedéshez, hogy az illetõ a társadalom felelõs tagjává válhasson. A 3. paragrafus elsõ bekezdése az ifjúsági munka és a jóléti szolgálatok szerepének meghatárzásakor az alábbi célokat, illetve feladatokat nevezi meg: • a fiatalok személyes és társadalmi fejlõdésének az elõsegítése, és a káros hatással bíró tényezõk elkerülésének a támogatása; • oktatási tanácsadás a szülõknek és szülõi tekintéllyel rendelkezõ személyeknek; • megóvni a gyermekeket és a fiatalokat a jólétüket fenyegetõ bármilyen támadástól; • segíteni a gyermekek, fiatalok és családjaik számára fenntartani vagy létrehozni kedvezõ életkörülményeket és környezetet. Érdekes megjegyezni, hogy a törvény megkülönbözteti a gyermekeket, a fiatalokat, a fiatal felnõtteket, és a fiatal személyeket. A gyermek egy 14. évét be nem töltött személy, hacsak ez nincs másképp meghatározva. A fiatal az 13 évesnél idõsebb, de 18 évesnél fiatalabb személy, a fiatal felnõtt egy 17 évnél idõsebb, de 27-nél fiatalabb személy, míg a fiatal személyek a 27. életévüket be nem töltött személyek. Az ifjúsági tanácsadást egy sereg szervezet és testület szervezi, melyeket különbözõ ideák és filozófiák hatnak át, és melyeknek módszerei és procedúrái különböznek. A gyermek- vagy ifjúsági tanácsadást egyrészt a városok vagy vidéki kerületek ifjúsági központjai, másrészrõl az önkéntes ifjúsági szervezetekkel együttmûködõ intézmények, mint pl. társaságok vagy alapítványok szolgáltatják. A törvény szintén rendelkezik az ifjúság védelmét szolgáló önkéntes szervezetek mûködésének és törvény által szolgáltatások szolgáltatások harmóniájáról, úgy hogy az az önkéntes ifjúsági szolgáltatások függetlenségét biztosítja. Az ifjúsági munka tartalmazza: • a fiatalok iskolán kívüli oktatását, mely magában foglalja az általános, politikai, társadalmi, egészségügyi, kulturális, ter-

14


2005 / o”sz

• • • • •

mészettudományos és technológiai oktatást, a sport, a játékok és a társadalmi élet terén végzett ifjúsági munkát, a munka, az iskola, és a család világát érintõ ifjúsági munkát, a német és a nemzetközi munkát, a fiatalok vakációs és szabadidõs programjai terén végzett munkát, valamint az ifjúsági tanácsadást.

A törvény ifjúsági munkával, szocioedukációs rendelkezésekkel és a gyermekek és fiatalok védelmét szolgáló oktatási eszközökkel foglalkozó részében találhatók az ifjúsági munkával összefüggõ rendelkezések. A törvény szocioedukációs rendelkezéseinek célja, hogy a fiatalokat segítse abban, hogy a hátrányos helyzetüket ellensúlyozni tudják az iskolai oktatás és a szakmai képzés során, valamint, hogy a szakmai és társadalmi integrációban segítséget nyújtson. Eme folyamat alatt a törvény speciális elhelyezést, és amennyiben szükséges, szocioedukációs támogatást biztosít. Ügyviteli szempontból nézve a gyermek és ifjúsági szolgáltatási törvény szövetségi, állami, térségi és helyi szinten kerül végrehajtása. Szövetségi szinten a Család-, Idõs-, és Nõügyi Szövetségi Minisztérium felelõs a hatályosulásért. Ez a minisztérium készíti elõ azokat a törvényalkotási folyamatokat és pénzügyi intézkedéseket, melyek megjelenítik a kormány gyermekeket és fiatalokat érintõ elképzeléseit, mint pl. a Szövetségi Köztársaság Gyermek és Ifjúsági Tervét. Minden egyes törvényalkotási periódusban a szövetségi kormánynak egy jelentést kell benyújtania a Bundestaghoz és a Bundesrathoz, a német parlament mindkét kamarájához, a fiatalok helyzetérõl, törekvéseirõl, valamint az ifjúsági munka, illetve az ifjúsági jóléti szolgáltatások (welfare service) eredményeirõl; valamint javaslatokkal kell, hogy szolgáljon ezen erõfeszítések fokozatos fejlesztéséhez. A szövetségi államok szintjén a gyermek és ifjúsági szolgáltatási törvény a vonatkozó ügycsoportokért felelõs minisztériumokon keresztülkerül végrehajtásra, és ugyancsak ez a törvény ad keretet az állami szintû jogalkotásnak. A térségi szinten az adott állam ifjúsági irodái koordináló szerepet töltenek be, és tanácsokkal, regionális terve-

Ifjúsági közélet zéssel és képzéssel szolgálnak. Helyi szinten a kerületekben és városokban lévõ ifjúsági irodák vállalják a legnagyobb felelõsséget a gyermek és ifjúsági szolgáltatási törvény foganatosításáért. A helyi ifjúsági irodák felelõsek minden, az egyéni jóléti ügyekkel és a kötelezõ gondozással és gyámsággal összefüggõ döntésekért. Más felelõsségeik mellett, az ifjúsági irodák például kötelesek a fiatalok számára menedéket és védelmet nyújtani, amennyiben igénylik, és részt venni a Fiatalkorú Bíróság ügyeiben. Ezen felül a közösségi társaságok és az önkéntes ifjúsági szolgáltatási szervezetek az ifjúsági munka és az ifjúsági jóléti szolgáltatások feladatait átvehetik helyi szinten, továbbá együttmûködhetnek a helyi ifjúsági irodákkal. A jogszabály által létrehozott ifjúsági szolgáltatásokat biztosító testületek felelõsek a népszerûsítésért, és bizonyos szintig az önkéntes ifjúsági munka anyagi támogatásáért. Jelenleg Németországban kb. 700 ifjúsági iroda található. Törvény a fiatalok védelmérõl (JuSchG) A 2003. április 1-jén életbe lépõ törvény a fiatalok védelmérõl (JuSchG) a fiatalok nyilvánosságbeli védelmérõl (JOSchG) és a fiatalok számára káros kiadványok terjesztésérõl szóló (GjS) törvények ötvözésébõl született. Ez az új törvény a nyilvánosságbeli védelmet öleli át, és az alkohol és dohánytermékek árusításának számos korlátozását is tartalmazza. Pontosabban szólva, a dohánytermékek terjesztésének általános tilalmát, úgy mint cigaretták, szivarok, bagódohányok, és tubákdohány árusításának tilalmát állapítja meg a 16 éven aluli fiatalok számára. Továbbá a dohánytermékeket népszerûsítõ reklámok és szponzoráció csupán 18 óra után vetíthetõek a nyilvános mozikban. A törvény szintén tiltja azt, hogy kiskorúak felügyelet nélkül idõzzenek kocsmákban, szerencsejátékban vegyenek részt nyilvános játéktermekben, nyilvános diszkókba járjanak, és, hogy szerencsejátékgépekkel felszerelt játéktermekbe belépjenek. A kiskorú akkor maradhat ezeken a potenciálisan káros helyeken, ha a gyermek gondozásáért, vagy õrzéséért felelõs ember, vagy a fiatal oktatásával megbí-

zott személy kíséri. A Törvény szerint az oktatással való megbízás megköveteli, hogy a 18 év feletti személy vagy egy idõszakos, vagy egy állandó jellegû megegyezéssel rendelkezzen a gyerek vagy fiatalkorú gondozójával vagy gyámjával. Emellett a törvény foglalkozik a fiatalokat a médiából és filmvetítések alkalmával érõ káros hatások elleni védelemmel, a filmek, videók és videojátékok, illetve más potenciálisam veszélyt jelentõ médiaformák ellenõrzésével. A törvény alapján a filmekhez hasonlóan a videojátékok is kibocsátásuk elõtt egy igazolást kapnak arról, hogy mely korosztály számára elfogadható a tartalmuk. A korosztályok ugyanazok, mint a filmek esetében. A számítógépes játékokat osztályozni lehet, mint: „korhatár nélküli”, „6 éven felülieknek”, „12 éven felülieknek”, vagy „16 éven felülieknek”. Azok a programok, amelyeket a kiskorúak számára nem megfelelõnek ítélnek, az „ifjúsági kibocsátás nélkül”i címkét kapják”. Amennyiben a játék vagy a videó egy olyan gyermekhez vagy fiatalhoz kerül, aki a korkövetelményt nem teljesíti, akár 50 ezer eurót elérõ bírság is kiszabható. Továbbá, azok a filmek vagy játékok, amelyek nem bocsáthatók ki kiskorúak számára, nem árusíthatók, vagy küldhetõek postai úton. A törvény szintén szabályozza a veszélyesnek nyilvánított nyomtatott anyagok, videók, DVD-k és CD-ROM-ok disztribúcióját. Feljogosítja a hatóságokat arra, hogy a fiatalkorúak számára káros tevékenységek esetén nyilvános helyeken közbeavatkozhasson. A Fiatalkorúak Számára Káros Médiakiadványok Ellenõrzését Végzõ Szövetségi Hivatal a tiltott kiadványok listáját tartja fönn. Az listára helyezett anyag a gyermekektõl és fiataloktól távol tartandó. Tilos továbbá a tiltott termékek árusítása, reklámozása. A törvény szintén szabályozza a Szövetségi Ellenõrzõ Hivatal jogi környezetét, valamint a szabályok megsértéséért kiszabott bírságokat. Az új törvény továbbá bizonyos kiadványok kiskorúaknak szánt terjesztését abszolút mértékben tiltja, bár az ilyenfajta anyag tiltásához nem feltétlenül szükséges eme anyagot a listára felvenni. Az következõ médiatartalom teljesen tiltott: a háborút dicsõítõ médiakiadvány, azaz az olyan médiakiadvány, amely a fiata-

2005 / o”sz


15

Ifjúsági közélet lokban a háború iránt pozitív képzetet kelt; amely szenvedõ vagy haldokló egyéneket, illetve komoly fizikai és pszichikai szenvedéseket ábrázol, amely az emberi méltóság sértéséig kiterjedõ képsorokat mutat be; valamint tiltott továbbá kiskorúak szexorientált bemutatása is. A fiatalok integrációját elõsegítõ további törvényi szabályzások: önkéntes szolgálat Az önkéntes szolgálattal, ami a társadalmi részvétel és integráció, valamint a nem formális oktatási tapasztalat formája, Németország törvényt alkotott, hogy segítse a fiatalokat abban, hogy részt vehessenek a közhasznú társadalmi tevékenységekben, mint pl. A Nemzetközi Ifjúsági Szolgálatok (Internationale Jugendgemeinshcaftsdienste) által támogatott ökológiai év projektjeiben. Egy szövetségi törvény lehetõvé teszi a fiatalok számára, hogy 6–12 hónapos, fõfoglalkozású tevékenységet végezzenek egy jóléti, társadalmi gondozási, vagy oktatási projektben. 1993-ban függelékként kapcsolták a törvényhez, hogy az Önkéntes Ökológiai Év tevékenységeire is kiterjed a törvény hatálya. A törvény biztosítja azt, hogy a fiatal önkéntesek továbbra is kapnak juttatásokat a szolgálatuk ideje alatt (mint pl.: a családi segély vagy többlet felsõoktatási felvételi pontok), és azt, hogy a fogadó szervezet fizeti a társadalombiztosításukat. A törvény külön hangsúlyt fektet az év oktatási értékére úgy, hogy az önkénteseknek egy minimális támogatási normát állít. Ifjúságspecifikus törvények Ausztriában A Gyermek Jogainak Egyezménye 1992. szeptember 5-én lépett hatályba Ausztriában. Az osztrák alkotmány 9. paragrafusa alapján a CRC-t az osztrák jogrendszer szerves részének tekintendõ. Ezért a törvényeket úgy kell megalkotni és értelmezi, hogy azok az Egyezménnyel ellentmondásba ne kerülhessenek. Az alábbi két törvény kifejezetten ifjúságspecifikus: az 1989-es szövetségi ifjúsági jóléti törvény (Jugendwohlfahrtgesetz) és az ifjúságvédelmi törvény. Az utóbbi a 18 éves kor alatti fiatalok védelmét szabályozza. Az ifjúság meghatározása: 14 és 18 év közötti életkor.

16


2005 / o”sz

A szövetségi ifjúsági jóléti törvény A szövetségi ifjúságpolitikával összefüggõ munkát a Környezetvédelmi, Ifjúsági és Családügyi Szövetségi Minisztérium koordinálja. Ugyanakkor Ausztria erõs föderalista jellege miatt a szövetségi törvény csak a jogi kereteket adja meg, míg a 9 szövetségi állam (Länder) felel a részletes törvényalkotásért, valamint a gyermekek és fiatalok támogatásának foganatosításáért. A szövetségi ifjúsági jóléti törvény tartalmazza az anyaság, csecsemõ-, és ifjúságjóléti intézkedéseket, amelyek a gyermek javát szolgálják, továbbá támogatja a családokat az oktatás terén egy kiterjedt társadalmi közszolgáltatási tájékoztatóval. A törvény tartalmaz egy nondiszkriminációs elvet, amely alapján a jóléti ügynökségek mind az osztrák, mind a nem osztrák gyerekeknek segítségnyújtással tartoznak, függetlenül attól, hogy Ausztriában élnek-e, még ha ideiglenesen is, vagy csak látogatást tesznek. A közelmúltban a szövetségi törvényt kibõvítették, hogy tartalmazza az egészségügyi dolgozók azon kötelességét, hogy jelentsék a gyereket ért bántalmazást, hogy tartalmazza a közszolgálati szféra kiterjesztését (szülõképzés, alapszintû intézmények), a rokonok gondozói támogatását, és az oktatási támogatást a nagykorúság elérése után. A függelék 1999. július 1-jén lépett érvénybe. A szövetségi ifjúsági jóléti törvény létrehozta a Gyermekek és Fiatalok Ombudsmana Hivatalát. 1989 és 1995 között mind a 9 szövetségi régióban létrehozásra kerültek az ombudsmani hivatalok. A hivatalok költségvetési támogatásban részesülnek. A hivatalok struktúrája, anyagi forrásai, felelõsségei és funkciói régióról régióra változnak, de mindegyik független kormányzati intézmény. Az ombudsmanokat az állami kormányzat jelöli, és szövetségi ifjúságjóléti törvény irányelvei szerint végzik mûködésüket. Az ombudsmanok javaslatokat tesznek a gyermekeknek, fiataloknak és szüleiknek, együttmûködnek a közösségi és magán ifjúságjóléti területen aktív intézményekkel, közremûködnek a tárgyhoz tartozó törvényjavaslatok felülvizsgálatában, és a gyermekek és fiatalok helyzetét érintõ szabályozásokra tesznek javaslatot. A Fiata-

Ifjúsági közélet lok és Gyermekek Ombudsmani Állandó Bizottsága, amely az összes regionális ombudsmanból áll, azért került létrehozásra, hogy a különbözõ régiók tevékenységei koordinációjának és információcseréjének terepéül szolgáljon. 1991-ben továbbá létrehoztak egy Szövetségi Gyermek Ombudsmant. A független ombudsmanok mellett az olyan nagyobb városokban, mint például Linz és Graz, gyermekjogi biztosokat neveztek ki. A biztos munkájával kifejezetten a külföldi, mozgássérült és szociálisan hátrányos helyzetû gyermekek egyenlõségére és integrációjára koncentrál.

gedett, amennyiben „a fiatal tudatában nem áll be módosulás”. A karintiai szövetségi régióban a fiatalok magasabb alkoholtartalmú alkoholos italokat és koktélokat fogyaszthatnak. Habár nem kifejezetten ifjúsági jogszabályból származik a vonatkozó norma, azért érdemes megjegyezni, hogy a törvény a munkáltatás alapelveirõl – Arbeitsverfassungsgesetz – elõírja, hogy a legalább 5 fiatal munkatárssal rendelkezõ vállalatokban számukra különleges reprezentatív testületet kell létrehozni. Az ifjúsági képviselõt azért választják meg, hogy a vállalat fiatalkorú dolgozóinak gazdasági, szociális, egészségügyi és kulturális érdekeit szemmel tartsa.

Az ifjúságvédelmi törvény Az ifjúságvédelmi törvény az olyan veszélyeket rejtegetõ helyzeteket tárja fel, mint pl. a nyilvános helyeken való tartózkodás, a szállodákban vagy kempingekben eltöltött éjszakák, a nyilvános színházba vagy moziba járás, a középületekben való tartózkodás, vagy dohánytermékek vagy, alkohol fogyasztása. Az ifjúságvédelmi törvény tiltja, hogy a 14, vagy esetenként akár a 16 év alatti gyermek ökölvívó, vagy wrestling sporteseményen vegyen részt, vagy olyan eseményre jusson be, amelyek az „emberi aljasság kifejlõdését segítheti a személyiségben”. Az ifjúságvédelmi törvények tiltják, hogy a gyermekek vagy fiatalok játéktermekbe léphessenek, hogy szerencsejátékban vehessenek részt, vagy hogy szerencsejátékgépekkel vagy agressziót serkentõ játéktermi gépek segítségével szórakozhassanak. A CRC monitoring bizottsága megállapította, hogy a gyermekek és a fiatalok általában tisztában vannak ezekkel a törvényekkel a Környezetvédelmi, Ifjúsági és Családügyi Szövetségi Minisztérium ismertetõ tevékenységének köszönhetõen. E mellett a pornográfiai törvényben (Pornographiegesetz, 1950) szintén fellelhetõek ifjúságvédelmi rendelkezések. Az ifjúságpolitikáért viselt felelõsség, és az ifjúságvédelmi törvény nagyrészt a kilenc szövetségi régió felelõssége. Ennek eredményeképpen gyakran következetlenségeket lehet találni a kilenc szövetségi régióban a fiatalok jogait illetõen. Például, ami az alkoholt illeti, Felsõ-Ausztriában 16 és 18 között kifejezetten tiltott, míg Salzburgban a fogyasztás megen-

Más EU-tagállamok jogi fejleményei a fiatalok közéletben való integrációjának elõsegítésére Habár nem tartoznak az ifjúságspecifikus törvények közé, a tagállamok népszerûsítenek bizonyos kezdeményezéseket, hogy a fiatalok társadalomban való részvételét elõsegítsék. Például a „Fiatal Hangok – Llais Ifanc”, a Walesi Parlament kezdeményezése, mely lehetõvé teszi, hogy a fiatalok véleményt nyilváníthassanak, tanácsokkal szolgál számukra, hogy hol juthatnak információhoz, valamint vitáknak és beszélgetéseknek ad terepet. A helyi részvétel támogatásának érdekében, a koppenhágai Osterbo kerület 16 más dán helyhatósággal egy olyan kísérleti projektben vesz részt, mely széles hatáskört adva javítani szándékozik a fiatalok tapasztalatait a demokráciáról, egyúttal növelve felelõsségüket és befolyásukat. Osterbo egy olyan ifjúsági központot állított fel, mely minden 12 és 25 év közötti fiatal számára nyitva áll, és amelyet fiatalok vezetnek. Nincs a központot irányító igazgató vagy bizottság, és a tagság sem követelmény. Az EU „Új lendület Európa Fiataljai Számára” c. fehér könyvének konzultációiban részt vevõ fiatalok úgy gondolják, hogy az igazi részvétel egyik lényeges követelménye a jogi keretek létezése. A fiatalok szerint a jogi keretet többek közt elveket, szabályokat és/vagy kötelezettségeket állítanak fel a szavazati kor és jog tekintetében (ideértve a szavazóképes kor csökkentését is), valamint a bevándorlókra

2005 / o”sz


17

Ifjúsági közélet vonatkoztatott szavazati jog és az aktív polgári képzés bevezetésének tekintetében (beleértve a szavazati kor csökkentését is). Például a Belgiumi Antwerpen létrehozott jogszabályt alkotott az ifjúsági részvételre vonatkozóan. A Társadalmi Kezdeményezések Alapja létrehozta a „ Jeunesse et cite” (az ifjúság és a város) nevû projektet 1997-ben a városi fiatalság véleményének és szükségleteinek jobb figyelembevételi eszközeként. Ennek következtében egy olyan rendeletet hoztak, mely a helyhatóság összes közpolitikai döntésének fiatalokra kifejtett hatása elemzését kötelezõvé tette. Ifjúságvédelmi törvények egy konfliktus utáni (post-conflict) országban: Észak-Írország Észak-Írország egy olyan ország, melynek lakosai (gyakran fegyveres) konfliktusok sorát élték meg. Az elmúlt három évtized erõszaka hozzájárult az északír katolikus és protestáns közösségek polarizációjához. Az 1998. ápr. 10-én aláírt Belfasti Egyezmény38 a két csoport közötti békeépítés és kibékülés új korszakát nyitotta meg. Az egyezmény tartalmazza a befogadás, az egyenlõség és az emberi jogok elveit a kormányzati rendszerben. Észak-Írország elkötelezte magát, hogy megbizonyosodik a belfasti egyezmény alapelveinek gyermekekre és fiatalokra vonatkozó alkalmazásáról és, hogy kihasználja Észak-Írország azon lehetõségét, hogy a gyermekek és fiatalok védelmében a legjobb alkalmazások („best practices”) élvonalába helyezheti az országot. Észak-Írországban a 18 év alatti személyek számítanak fiatalnak definíció szerint. 2003ban hozták létre a Gyermekek és Fiatalok Bizottsága nevû közhivatalt, s ugyanekkortól tart a vita arról, hogy tartalmazza-e az alkotmány a gyermekek jogait. A gyermekek és fiatalok biztosának a feladata, hogy a Belfasti Egyezmény alapelveit átültesse a gyakorlatba a gyermekek és fiatalok védelme terén.39 Elismervén az ifjúság társadalomba való integrációjának a jelentõségét és hogy az elmúlt három évtized elõítéletei megszûnjenek, a kormányzat törvényt kezdeményezett, hogy e folyamatokat segítse. Észak-Írország Ifjúsági Tanácsa. Az Északír Ifjúsági Tanácsot 1990 januárjában hozta létre

18


2005 / o”sz

az 1989-es Ifjúsági Szolgáltatási (Észak-Írország) Rendelet. A törvényhozás a Tanácsot arra utasítja, hogy: • az ifjúsági szolgáltatások kívánatos tartalmáról tanácsokkal szolgáljon az oktatási miniszternek, az oktatási és könyvtári testületeknek és más testületeknek; • a regionális önkéntes ifjúsági szervezeteknek támogatást biztosítson; • az ifjúsági szolgálatokon keresztül bátorítsa a közösségeken átívelõ tevékenységeket; • bátorítsa az a fiatalok számára elõnyös ifjúsági szolgáltatások igénybevételét; • fejlessze az ifjúsági szervezeteken belül a fiatalokat foglalkoztató nemzetközi munkát; • tanácsokkal szolgáljon a fõ- és mellékállású fiatal munkavállalóknak; • támogassa és bátorítsa az ifjúsági szolgáltatások forrásainak koordinációját és hatékony felhasználását. Az Oktatási Minisztérium támogatja az Északír Ifjúsági Tanácsot, és a különbözõ ifjúsági szervezetet. Az 1989-es Ifjúsági Szolgáltatási (Észak-Írország) Rendelet 5. paragrafusa felhatalmazza az Oktatásügyi Minisztériumot, hogy az Északír Ifjúsági Tanácsot költségvetési ösztöndíj pénzzel lássa el. Az 1989-es Ifjúsági Szolgáltatási (Észak-Írország) Rendelet 6. paragrafusa elõírja az Északír Ifjúsági Tanácsnak, hogy az Északír Állami Számvevõszék Elnökének és számvevõjének a vizsgálatok, és tanúsítványok számlakivonatát készítse elõ és nyújtsa be. A nem infrastrukturális, az ifjúsági szolgáltatások számára az Északír Ifjúsági Tanácson és az Oktatási és Könyvtári Testületen keresztül juttatott támogatások együttes összege elérte a 17 456 000 fontot 2001–2002ben. Észak-Írországban 5 Oktatási és Könyvtári Testület található, melyeknek célja az Oktatási Minisztérium tevékenységeinek a támogatása, végrehajtása. Az Oktatási és Könyvtári Testület az oktatási, könyvtári, és ifjúsági szolgáltatások rendelkezéseinek helyi hatóságaként szolgál. Az Oktatási és Könyvtári Testületet az Oktatási és Könyvtári Rendelet (1989) 37. cikkelye hatalmazza fel „az ifjúsági szervezetek tevékenységének megfelelõ szükségletek biztosítására”. Az Oktatási Miniszté-

Ifjúsági közélet rium Ifjúsági Szolgáltatási Részlegéhez tartozik: • az észak-írországi ifjúsági szolgáltatásokat illetõ politikák fejlesztése és foganatosítása; • az Északír Ifjúsági Tanács létrehozása; • az elismert önkéntes ifjúsági szervezetek fõvárosi támogatásának biztosítása; • az ifjúsági dolgozók képzésének támogatása az „Észak-Dél Ifjúsági Tapasztalatcsere” program keretében. Az Oktatási és Könyvtári Testületek támogatják az ifjúsági központokat , segítséget nyújtanak a regionális önkéntes ifjúsági szervezetek mûködési költségeinek rendezésében, és az ifjúsági csoportok számára tanácsokkal, támogatással és útmutatással szolgálnak. A Testületek az ifjúsági munkában dolgozó felnõttek részére képzési lehetõségeket kínál, a fiataloknak pedig olyan tárgykörökben szervez kurzusokat, mint pl. a személyiségfejlesztés, a kommunikációs képességek, vezetõi képzések, a drogfogyasztással kapcsolatos felvilágosítás és a közösségi kapcsolatok. Az északír 1998. törvény 75. paragrafusa. Az Északír 1998 törvény 75. paragrafusa elõírja a közhatóságok számára – az Észak-Írországra vonatkozó funkcióik kivitelezésekor – a különbözõ egyének és csoportok közötti esélyegyenlõség hangsúlyozásának fontosságát. Az esélyegyenlõség fenn kell, hogy álljon a: • különbözõ vallási felfogással rendelkezõ; • különbözõ politikai véleménnyel bíró; • különbözõ faji hovatartozású; • különbözõ korcsoportú; • különbözõ családi állapotú; • különbözõ szexuális orientációjú személyek között; valamint a • fogyatékos és nem fogyatékos emberek között; és az • eltartottakkal rendelkezõ és nem rendelkezõ személyek között. A törvény elõírja a közhatóságok számára, mindenhol végezzék el az egyenlõség hatásának elemzését, ahol egy javasolt intézkedési terv nagy valószínûséggel jelentõs hatással lesz az esélyegyenlõség minõségére. Ezen rendelet nyomán az Oktatási Minisztérium úgy döntött, hogy az ifjúsági szolgáltatásokon

keresztüli, a fiatalok személyes és társadalmi fejlõdésének elõsegítése igényel egy olyan egyenlõségi hatásértékelést, amit az Oktatási Minisztérium az Északír Ifjúsági Tanáccsal, és az öt Oktatási és Könyvtári Testülettel együttesen végez el. Az említettek mellett számos szervezet40 mûködik együtt különbözõ kormányzati testületekkel, hogy ösztönözze a fiatalokat arra, hogy látókörüket szélesítsék a szintén közösségi ellentéteket tapasztaló országokba való utazással. Ez lehetõvé teszi, hogy a fiatalok elsõ kézbõl tapasztalják meg, hogyan tanulnak meg egymással élni a különbözõ hátterû közösségek. Észak-Írország átalakulása egy konfliktus utáni országból egy mindenkit befogadó demokráciává illusztrálja a különbözõ eszközöket, amelyeket az országok alkalmazhatnak annak érdekében, hogy az ifjúságpolitika hatékonyan szolgálja a társadalmi kohézió létrejöttét. Észak-Írország olyan törvény által alapított testületek által támogatott mechanizmusokat hozott létre, melyek a fiatalok egymás iránti megértését és integrációját támogatják. Mint azt bemutattuk, az Oktatási Minisztérium, a törvény alapján nyújtott ifjúsági szolgáltatások, és az Oktatási és Könyvtári Testület azok, amelyek az említett mechanizmusokat támogatják, és amelyek a különbözõ kormányzati és önkéntes testületekkel együttmûködnek. Azáltal, hogy léteznek a vonatkozó törvényben meghatározott mechanizmusok; és az Oktatási Minisztérium által mûködtetett, fiatal dolgozókat képzõ programok, van letéteményese az észak-írországi fiatalok társadalomi integrációjának. Az Északír Ifjúsági Tanács és az Oktatási Minisztérium közötti intézményes kapcsolatnak köszönhetõen biztosított az, hogy az ifjúságpolitika közvetlen kormányzati betekintéssel és támogatással rendelkezik.

Ír Köztársaság: törvény az ifjúsági munkáról Definíció szerint Írországban a 25 év alattiakat tekintik az ifjúsági korosztályba tartozónak, akik a népesség 41%-át teszik ki, ami jóval magasabb, mint a 25%-os EU átlag. Az

2005 / o”sz


19

Ifjúsági közélet alábbi tárgyalás Írország az ifjúsági munkáról szóló törvénnyel létrehozott programját fogja röviden bemutatni, mely a fiatalok társadalomba való integrációjának módszereként az oktatás alternatív formáit támogatja. Az ifjúsági munka az egy olyan tervezett oktatási program, melynek célja a fiatalok önkéntes részvételükön keresztül történõ személyi és társadalmi fejlõdésének segítése és fokozása. Az ifjúsági munka tartalma valamely formális (a nemzeti oktatási rendszerbe illeszkedõ) vagy egyéb szakmai oktatás és/vagy képzés, és azt elsõsorban a kormány Oktatási és Tudományügyi Minisztériumának támogatását élvezõ önkéntes szervezetek végzik. Az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium ifjúsági részlege foglalkozik Írország fiataljainak nem formális oktatásával, valamint anyagi és egyéb jellegû támogatást nyújt azoknak, akik az ifjúsági munkaprogramokban és szolgáltatásokban részt vesznek. A törvény az ifjúsági munkáról, amelyet 2001. decemberében vizsgáltak felül, az 1997-es eredeti törvényi rendelkezéseket váltotta fel. A jelenlegi jogszabály az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium által nemzeti, regionális és helyi szinteken biztosít az ifjúsági munkaprogramok és szolgáltatások programjainak jogi keretet.41 A törvény többek között biztosítja az anyagi források rendelkezésre állását, a helyi önkéntes ifjúsági tanácsok létrehozását és a Nemzeti Ifjúsági Munka Tanácsadói Bizottságának létrehozását. Ezen bizottság fõ funkciója az, hogy az ifjúsági miniszternek az ifjúsági munkára vonatkozó intézkedések tekintetében javaslatokat tegyen. A törvény elõírja, hogy a bizottság tagjainak 50%-a az Ír Nemzeti Ifjúsági Tanácson keresztül önkéntes ifjúsági szervezetek képviselõibõl, míg a maradék 50%-a az adott kormányzati minisztériumból vagy ügynökségek képviselõibõl áll. Az ifjúsági munka törvénye jogi keretein belül indította az ifjúsági miniszter 2003-ban útjára a 2003–2007 terjedõ idõszakra vonatkozó Nemzeti Ifjúsági Munka Fejlesztési Tervet (NYWDP). Az NYWDP foganatosítása becslések szerint 37 millió euróba fog kerülni. A terv az írországi ifjúsági munka fejlesztése elsõ ötéves idõszakának stratégiáját tûzi ki a helyi és országos szinteken. Az NYWDP tartalmazza:

20


2005 / o”sz

• az Ifjúsági Munka Fejlesztési Intézetének a létrehozását, amelynek feladata az ifjúsági munka legjobb alkalmazásának kutatása és irányvonalainak fejlesztése, valamint az ifjúsági szervezeteknek nyújtott segítség, ugyanezen tervek foganatosítása céljából; végül a NWYDP lényegi rendelkezései végrehajtásának felügyelete és ellenõrzése; • a Támogatásellenõrzõ Testület megalakítását; • az ifjúsági munka képzésének Érvényesítõ Testületének létrehozását; és • a helyi ifjúsági klubok támogatásának kiterjesztését. A helyi és regionális szintû ifjúsági munkát illetõen, a törvény rendelkezik a Szakmai Oktatási Bizottság (VEC) felállításáról, amely biztosítja az ifjúsági munka szabályozását az adott régióban vagy településen. A VEC-ek különösen a 10 és 21 év közötti, gazdasági hátrányokkal rendelkezõ fiatalok igényeit veszik figyelembe. Ezek a szakmai oktatási bizottságok felelõsek többek közt az ifjúsági munka hároméves fejlesztési tervéért az adott területen, és azért, hogy ott helyi önkéntes ifjúsági tanácsokat hozzanak létre. A VEC-ek a Nemzeti Ifjúsági Munka Tanácsadói Bizottságával szorosan együttmûködnek, ideértve költségvetésük elõkészítését is. Írország az ifjúsági munka törvényének köszönhetõen szolgál legjobb alkalmazási példával („best practice”) a nem formális oktatás integrációja területén. Az északír ifjúságpolitikai keret példával szolgálhat más országok számára, ahol a cél a történelmi konfliktusban lévõ társadalmi csoportokból származó fiatalok békés kapcsolatainak segítségével kialakított fejlett társadalmi kohézió.

Ifjúsági törvények, NGO-k és kormányzati struktúrák az EU8 országaiban Az EU8 országok jelentõs tapasztalati tudást halmoztak fel azon gazdasági és társadalmi átalakulásnak köszönhetõen, melyen az elmúlt másfél évtized alatt átestek: egy szigorúan el-

Ifjúsági közélet lenõrzött és központilag tervezett gazdasági rendszerbõl a szabad piacgazdaságba, illetve egy diktatórikus politikai rendszerbõl egy többpárti demokráciába. Ezen országok politikai, kormányzati, társadalmi és gazdasági struktúrái jelenleg azt a tapasztalatot tükrözik, hogy miképp próbáltak az egyes országok új és kreatív rendszereket kiépíteni, hogy ezzel a társadalmi fejlõdést megalapozzák. Az ifjúságpolitika egy olyan terület, ahol rengeteg gyakorlat és tapasztalat gyûlt össze a régióban az átmenet során, és az átmenetet követõ idõszak alatt alatt. Eme fejezet kísérletet tesz a közép-kelet-európai, az átmenet után létezõ, kormányzati és nem kormányzati ifjúsági struktúrák gyakorlatába betekintést nyújtani. Az európai ifjúságpolitika tapasztalatai megerõsítik azt, hogy egy sikeres nemzeti ifjú-

ságpolitika nem képzelhetõ el ha nincs a nemzeti törvényhozásban az ifjúságpolitikai kérdések számára megfelelõ „tárgyalási terep”. Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia mind rendelkeznek az ifjúsági ügyekért felelõs parlamenti bizottsággal amellett, hogy ezen országok rendelkeznek a végrehajtói ágazat olyan csúcsszervével (tipikusan minisztériummal) is, amelynek felelõsségi köre más ügyek mellett tartalmazza az ifjúsági ügyeket is is. Nem kormányzati ifjúsági struktúrák az EU8 országaiban Nehéz a posztkommunista átmeneten átesett országok nem kormányzati ifjúsági szektorának erejét összevetni olyan országokéval, ahol

2. táblázat. Az EU8+2 (Románia és Bulgária) néhány országának parlamenti és kormányzati ifjúsági struktúráinak összefoglalása

Ország

Kormányzati csúcsszerv

Parlamenti bizottság

Bulgária

Ifjúsági és Sportügyi Állami Ügynökség

Ifjúsági, Gyermek-, és Sportbizottság

Cseh Köztársaság

Oktatási, Ifjúsági és Sportminiszté- I. Oktatási, Tudományügyi, Kulturium rális, Ifjúsági és Sportbizottság (Ifjúsági Albizottság) – Alsóház II. Oktatási, Tudományügyi, Kulturális, Emberi Jogi és Petíciós Bizottság – Szenátus

Észtország

Oktatási Minisztérium

Kulturális Ügyek Bizottsága

Magyarország

Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium42

Ifjúsági és Sportbizottság (Ifjúsági Albizottság)

Litvánia

Ifjúsági Ügyek Állami Tanácsa – Munka- és Szociális védelem Minisztériuma

Ifjúsági és Sportügyek Bizottsága

Románia

Oktatási és Kutatásügyi minisztéri- I. Oktatási, Tudományügyi, Ifjúsági um és Sportbizottság – Alsóház II. Egészségügyi, Ökológiai, Ifjúsági és Sportbizottság – Szenátus

Szlovákia

Oktatási Minisztérium

Oktatási, Tudományügyi, Ifjúsági és Sportbizottság

Szlovénia

Oktatási, Tudományügyi és Sportminisztérium

Kulturális, Tudományügyi, Oktatási, Ifjúsági és Sportbizottság

2005 / o”sz


21

Ifjúsági közélet a nem kormányzati szektor mély gyökerekkel bír a civil társadalomban. A központilag tervezõ rezsimek, amelyek az EU8-ban, Bulgáriában és Romániában voltak hatalmon, gyakorlatilag a független civil szektort nemlétezõvé tették, és csak a kormányzat által ellenõrzött „civil” szervezeti struktúrák mûködése volt lehetséges. Ennek következményeként ezekben az országokban a régi rezsim bukásakor csak korlátozott mértékû civil vagy önkéntes társadalmi tevékenység létezett, az emberek tudatában pedig a társadalmi kihívások kezelésének a lehetõsége szinte kizárólag a kormányzatnál voltak meg. A politikai átalakulás kezdeti sikerei között szerepelnek a szabad gyülekezés és egyesülés jogi keretei, de a létrejövõ szervezetek elsõ hulláma inkább politikai motivációval rendelkezett, mintsem az önkéntességen és a köz szolgálatán alapuló motivációval rendelkezett. Ezért a közép-kelet-európai társadalmi fejlõdés bizonyos területei úgy jellemezhetõk, hogy vannak jogilag NGO-ként bejegyzett szervezetek, amelyek látszólag tagjaiknak, vagy hátrányos helyzetû társadalmi csoportoknak nyújtanak szolgáltatásokat, de valós szolgáltatási kínálat helyett inkább politikai érdekeket képviselnek. Ezek a politikai szatelitszervezetek azért „bújnak NGO bõrbe”, hogy a szövetséges politikai erõ kommunikációs lehetõségeit bõvítsék, illetve hogy az aktuális kormánynak kedvezõ, vagy kedvezõtlen tárgyalópartnerként tûnjenek fel, és hogy – más célok mellett – a társadalmilag elismert szervezeti kereteket hozzanak létre a politikai kampányok pénzforrásainak a megteremtéséhez. Ez a jelenség magyarázza meg, hogy az EU8, Románia és Bulgária ifjúsági NGO-inak megléte miért nem jelenti feltétlenül ugyanazt az élettel teli önkéntes szektort, amely az EU régebbi tagállamaira jellemzõ. A politikai szféra erõs jelenléte azokban a szervezetekben, amelyeknek a jogi hátterét az önkéntes szektorra tervezték, korlátozza az ifjúsági NGO szektor nemzetközi összehasonlíthatóságát. Magyarország jó példával szolgálhat arra, hogy a kormányzat miképp ad prioritást az ifjúságnak, ugyanakkor úgy tûnik, hogy az ifjúsági NGO-k annyira megosztottak, hogy a nem kormányzati területen csak korlátozott

22


2005 / o”sz

nemzeti szintû együttmûködés létezhet. Számos NGO-t azzal az egyedüli céllal hoznak létre, hogy egy szövetséges politikai szervezet érdekeit képviselje, vagy hogy a vonatkozó NGO szolgáltatási területen (pl. ifjúsági szektor) pártszatellitként, vagy politikai bázisként mûködjön. Ez a jelenség az átalakuláson átesõ társadalmak „túlpolitizált” helyzetébõl adódik. A nem kormányzati ifjúsági szektoron belüli jó együttmûködés egy lehetséges mércéje az, ha egy országban létezik nemzeti ifjúsági tanács, és azt Európai Ifjúsági Fórum (EYF) felveszi tagjai közé. Jelenleg Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország és Lengyelország nem rendelkezik az EYF által elismert nemzeti ifjúsági tanáccsal, bár Lengyelország nemzeti ifjúsági tanácsa már folyamodott a tagsági viszonyért. Magyarország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia nemzeti ifjúsági tanácsai tagjai az EYF-nek. Az alábbi felsorolás példákkal szolgál a kormányzati szervek döntéshozói folyamataiban való ifjúsági részvételre, és a kormányzati szervek valamint az ifjúsági NGO-k közötti együttmûködési struktúrák módozataira az EU8 országaiban: • Cseh Köztársaság: az ifjúsági NGO-k részt vesznek az Ifjúsági Kamarában, az Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium tanácsadó testületében; • Magyarország: ifjúsági részvétel a Nemzeti Gyermek-, és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában és a regionális ifjúsági tanácsok döntéshozó testületeiben, részvétel az Ifjúsági és Sportminiszter tanácsadó testületében, a Nemzetközi Programok Tanácsában;43 • Lettország: nemzeti és regionális szintû konzultációk a nemzeti ifjúsági tanáccsal és a regionális ifjúsági tanácsokkal, • Litvánia: kormányzati-NGO közös döntéshozatal és együttes irányítás az Ifjúsági Ügyek Állami Tanácsában, a fõ nemzeti ifjúságpolitikai intézményen belül; • Szlovákia: az oktatási miniszter együttmûködik a Szlovák Ifjúsági Tanáccsal. Litvánia adja az egyik legjobb gyakorlati példát egy hatékony együttes irányítási és döntéshozói struktúrákra az EU-ban. Litvánia esete

Ifjúsági közélet azért is egyedi, mert a nemzeti parlament jelentõs szerepet játszik a nemzeti ifjúságpolitika kereteinek meghatározásában. A litván parlament 1996-ban elfogadta a „nemzeti ifjúságpolitikai koncepciót”, és ennek Ifjúsági és Sportügyi Bizottsága annak végrehajtását rendszeresen ellenõrzi. Litvánia együttes (comanagement) ifjúságpolitikai irányítási struktúrájának keretei mind a nemzeti, mind a regionális szinten jól meghatározottak. Pontosabban szólva, az NGO-k a litván állami ifjúságpolitikában imanens szerepet játszanak, az állami ifjúságpolitika minden folyó ügyében részei a döntéshozatalnak. A nemzeti ifjúságpolitika struktúráját az alábbi ábra szemlélteti:

3. ábra. Az ifjúsági szektor struktúrája Litvániában

Az Ifjúsági Ügyek Állami Tanácsa a nemzeti ifjúságpolitika elsõdleges végrehajtó és döntéshozó szerve. Tagjainak 50%-a az érintett minisztériumokat képviselik. A másik 50% pedig a Litván Ifjúsági Szervezetek Tanácsa (LiJOT), az ifjúsági NGO-k gyûjtõszervezete által választott képviselõkbõl áll. A Tanács elnöke a Társadalmi és Munkaügyi Minisztérium képviselõje, míg az alelnök egy NGO képviselõ. Érdemes megjegyezni, hogy a szociális és munkaügyi miniszter Litvániában gyakorlatilag az ifjúsági miniszter szerepét is betölti. Mivel a Tanács kormányzati intézményként mûködik, van egy Titkársága, amely a Tanács által hozott döntések végrehajtását intézi. Az Ifjúsági Ügyek Állami Tanácsa számos specializált bizottsággal rendelkezik, amelyek szintén az együttes irányítási és döntéshozatali elvek alapján mûködnek. A Tanács támogatást nyújt az ifjúsági projektek számára, támogatja az ifjúsági NGOkat, irányelveket állít fel az ifjúságpolitikára vonatkozóan, szervezi a minisztériumok közötti koordinációt, részt vesz az ifjúsággal összefüggõ nemzetközi kapcsolatokban és ja-

vaslatok tesz a törvényalkotásra az ifjúsági ügyek terén. A legutóbbi kezdeményezések között szerepel az ifjúsági munka intézetének a felállítása, és az ifjúsági szolgáltató NGO-k versenyeztetés alapján történõ kiválasztása az ifjúsági szolgáltatások ellátására, hogy a kormányzat által biztosított ifjúsági pénzeszközök elszámolhatóságát javítsa.44 A kormány és az NGO szektor közötti együttmûködés hasonló struktúrájú a regionális szinten is. Ifjúsági jogi keretek az EU8 országaiban Az átfogó ifjúsági törvényalkotás ötlete az ifjúsági NGO-k képviselõi közt az átmenet évei alatt vált népszerûvé. Mind a civil társadalom gyenge alapjai, mind a túlpolitizált ifjúsági NGO vezetõk ambíciói igényelték a törvényalkotást. Ugyanakkor, egyik EU8 ország sem rendelkezik egy átfogó ifjúsági törvénnyel, amely az ifjúsági szektor tevékenységei mögött álló fõ szabályzórendszerként mûködik. Még nem került megalkotásra egy jól meghatározott komprehenzív ifjúsági törvény ezekben az országokban. Az egyetlen sikeres elõremenetel a régió ifjúsági törvényalkotása terén a szlovén minimalista megközelítés, ahol az ifjúsági tanácsról szóló törvény biztosítja az ifjúsági NGO-k és a kormányzati szervek együttmûködésének jogi kereteit. Azonban a strukturális szabályokon túl, a törvény nem tartalmaz ifjúságpolitikai kérdésköröket. Magyarország még mindig küzd ifjúságpolitikai törvényének megalkotásával. Az ifjúsági NGO szektor még az 1990-es évek elején azt követelte, hogy az akkor hatályban lévõ ifjúsági törvényt helyezzék hatályon kívül, mivel annak rendelkezései monopolista pozíciót és különleges jogokat biztosítottak a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Azóta számos átfogó törvényjavaslat született, de egyik sem jutott el az elfogadásig. A legutóbbi verzió megtárgyalását a magyar parlament 2004 õszére tûzte ki. Litvániában jelenleg egy törvényjavaslatot tárgyalnak , amely az ifjúságpolitika végrehajtását hivatott törvényi szinten szabályozni. Észtország is az ifjúsági szervezeteket együttmûködésének jogi keretet adó törvény megalkotásának a folyamatában van, amely az ifjúsági NGO-k és a kormányzati szervek közötti kapcsolatokat fogja meghatározni.

2005 / o”sz


23

Ifjúsági közélet Ifjúsági jogi fejlemények Moldovában Moldova az EU8 országaihoz hasonló átmeneti tapasztalatokkal rendelkezik. Ez a fejezet ezeket a tapasztalatokat és a nemzeti ifjúságpolitika foganatosításával összefüggõ kihívásokat fogja kiemelni. Ami a posztkommunista országokat illeti, az ifjúságspecifikus törvényalkotás Közép-Kelet-Európában túlságosan is nagy kihívásnak bizonyult az állam és a civil társadalom közötti viszony miatt. Azokban az országokban, ahol az ifjúsági szervezetek a civil társadalomban, és nem az állami-párti struktúrákban gyökereznek, az állam szerepét jól meghatározott elvek determinálják. Az állam kontra ifjúság szerepét meghatározó jogi aspektusok jól meghatározottak az erõs demokratikus orientációval rendelkezõ országokban, amelyek kifejezik az idõsebb és fiatalabb generációk közötti társadalmi szolidaritás elvét. Általánosan elfogadott államnak a társadalmi vagy civil folyamatokba való befolyásának, vagy a beavatkozásának az elve. A marxista-leninista társadalmi paradigmában az ifjúság koncepciója egy homogén társadalmi struktúrából építkezik, amelyben az egyedi feladatok szerepe helyett a társadalmi osztálystruktúra dominál. A piacgazdasággá alakuló rendszer eredményeképpen a fiatalság fogalma is változik, a szocialista társadalmi struktúra homogén csoportjából életük bizonyos pontján lévõ egyének társadalmi csoportosulásává válik. Emellett az ifjúság új szükségletei is felszínre kerültek a piacgazdaság feltételei melletti individualizációs folyamat következményeképpen. Ezért egy olyan jogi alap, amely a „fiatalság” fogalmát elismeri, valamint az ifjúság részvételét támogatja, illetve az ifjúsági jogokat népszerûsíti ezekben az országokban hatalmas jelentõséggel bír, sokkal nagyobbal, mint a nyugati országokban, hiszen ott a polgári társadalomban gyökerezõ demokratikus struktúrák tekintetében erõsebb hagyományok uralkodnak. Az ifjúsági törvényalkotásnak a nemzeti ifjúságpolitika számos követelményének kell, hogy megfeleljen. Mindenekelõtt az ilyen törvényalkotásnak el kellene ismernie a fiatalok és az ifjúsági NGO-k politikai döntéshozatalban betöltött szerepét, valamint e közös szere-

24


2005 / o”sz

pet kormányzati döntéshozatal szempontjából is hatékonyan mûködõvé kell tenni. Úgy tûnik, hogy a kommunista rendszertõl megszabadult országok (ideértve a volt jugoszláv tagállamokat is) olyan fejlettségi szintre értek, hogy az lehetõvé teszi az ifjúságspecifikus törvények bevezetését és kiterjesztését. Horvátország az ifjúsági tanácsról szóló törvényének megalkotási folyamatában tart, amely városi és települési ifjúsági tanácsok létrehozását tervezi. Moldova parlamentje az ifjúsági törvényt 1999. áprilisában fogadta el. A moldovai ifjúsági törvény az ifjúságot 16 és 30 év közötti korosztályként határozza meg, és többek között kialakítja a helyi önkormányzatok együttmûködését az ifjúsági szervezetekkel; deklarálja a polgári és politikai jogok egyenlõségét; a társadalmi szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést; az oktatás, a szellemi és testi fejlõdés, az egészségvédelem, a szakmai képzés, a munkavállalás és a lakhatás területén garantált jogokat; valamint biztosítja a fiatalok részvételét az õket érintõ politikai és fejlesztési programokban. Ugyanakkor a törvény nincs teljes mértékben végrehajtva. A fentieken túl az 1997-ben elfogadott NGO törvény szabályozza Moldovában az ifjúsági NGO-k mûködését.45 E törvények hatályba lépése ellenére sem részesülhetnek az NGO-k a kívánatos pénzügyi támogatásban a parlament tevékenysége miatt. A közelmúltban a parlament kommunista többsége egy olyan törvény elfogadását kezdeményezte, mely alapján a Gazdasági Minisztérium megadóztathatna minden nemzetközi segélyt, amelyet az NGO-k kapnak. A fiatalokat érintõ törvények között még említést érdemel az oktatási és kulturális törvény. Az Oktatási és Tudományügyi Minisztériumon belül lévõ ifjúsági részlegen keresztül a parlamenti bizottság szorosan együttmûködik a Moldovai Nemzeti Ifjúsági Tanáccsal, és más ifjúsági NGO-kal, egyszersmind folyamatban van egy Nemzeti Ifjúsági Akcióterv megalkotása is. A kormány a Nemzeti Szegénységellenes és Növekedési Stratégiájában 2004-2006-ra egy együttmûködési tervet hozott létre a Világbank segítségével, a Moldovai Ifjúsági Befogadási, Tanulási és Innovációs Hitel Projektet. Ugyanakkor azonban, az EYF egy a közelmúltban tett tanulmányút nyomán

Ifjúsági közélet megjegyezte, hogy a Moldovai Nemzeti Ifjúsági Tanácsnak nem sikerült a parlamenti bizottsággal megfelelõ együttmûködést kiépíteni, mivel a parlamenti többség inkább saját ifjúsági szervezete irányába, a Komszomol részére igyekszik juttatni a forrásokat, amely szervezet strukturális és ideológiai értelemben megegyezik azzal régi szervezettel, amely egész Szovjetunió területén jelen volt.46 A kormányzati beavatkozás az ifjúsági NGO-k demokratikus fejlõdési folyamatába így érhetõ tetten. Az EYF látogatás feltárja továbbá az NGO-k megosztottságát, amely demokratikus Európapárti és a kormányzó kommunistákat támogató NGO-k közötti éles elkülönülést jelenti. „Ez a megosztás a hatalmon lévõ párt hároméves cenzori és zaklató kampányának eredménye azok ellen, akik ideológiai nézõpontjukat nem támogatják […] Sok iskolában az új úttörõszervezetek és Komszomol szervezetek azért alakultak, hogy a független ifjúsági NGO-k fejlõdését gátolják”.47 Habár úgy néz ki, hogy a korlátozott anyagi lehetõségek és az igazi állami támogatás hiánya miatt nehéz NGO-kat mûködtetni az országban, mégis a Moldovai Nemzeti Ifjúsági Tanács (CNTM) fejleszteni tûnik potenciálját, ugyanis a tagszervezetei az egységes CNTM-et tekintik a mindennemû ifjúsági munka és ifjúságpolitika elõfeltételének Moldovában. Egy másik jelentõs ügy a Nemzeti Ifjúsági Akcióterv teljes foganatosításához szükséges anyagi források hiánya. Az ország instabilitása, illetve az újonnan független ország különbözõ pártjainak és ideológiáinak politikai vitái erõsen befolyásolják az ifjúsági NGO-k életét. Ugyanakkor az EYF a CNTM és tagszervezeteinek látható fejlõdését észlelte eme ingadozó szituációban. Az állami anyagi támogatás hiánya és az elérhetõ nemzetközi támogatás kicsi volta ellenére az ifjúsági NGO-k fontos tényezõk az ifjúságpolitika fejlõdési folyamatában. Mindenekelõtt Moldova gazdasági és politikai reformjainak társadalmi következményei az ifjúságot a nemzetközi és moldovai döntéshozók figyelmének fókuszába hozta, és ez elindította az ifjúságpolitika fejlõdési folyamatát. Az NGO-k többsége elismeri a CNTM-et, mint reprezentatív platformot, valamint azt, hogy a CNTM képes volt regionális és országos szinten is a

helyi ifjúsági szervezeteket megerõsíteni. Megjegyzendõ, hogy a CNTM lényeges szerepet játszott az ország újraintegrálásában úgy, hogy a Transnistria48 régió ifjúsági NGO-ja irányában befogadó politikát alkalmazott. (A Transnistria régió egy potenciálisan instabil, a Chisinaui és Tiraspol, a szeparatista Transnistria régiójának fõvárosa, közötti feszültséggel jellemezhetõ régió.) Az EYF arra ösztönzi tagszervezeteit, hogy fokozzák a CNTM-mel és más közép és dél-európai ifjúsági szervezetekkel való együttmûködést.

Õsszegzés – következtetések „A probléma, vagy a megoldás része vagy?” – ismeretlen szerzõ

Egy egyre növekvõ felismerés az, hogy sérülékeny társadalmi pozíciójuk ellenére a fiatal generációk elsõsorban nem társadalmi problémák okozói. Sokkal inkább elmondható az, hogy a fiatal generációk potenciálisan a társadalmi fejlõdés erõforrásai. Ez világszerte látható abból, hogy az ifjúságpolitika a nemzeti közpolitikai portfóliók fontos részévé lép elõ. Ugyanakkor az olyan hagyományos politikai területekkel ellentétben, mint amilyen pl. az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem stb., az ifjúságpolitika nem hagyományos politikai terület. Az elõbbi közpolitikai területek világosan meghatározottak, és ezért ezeken a közpolitikai területeken az országokon átívelõ különbözõségek igen korlátozottak. Ezzel szemben e tanulmány az ifjúságpolitika területeinek nagyfokú változatosságát mutatja be. Az országok az ifjúságpolitikájukat különbözõ módokon definiálják, ennek következményeként az egyes nemzeti ifjúságpolitikák tartalma rengeteg apektusban különböznek egymástól. Ezért aztán különösen is lényeges, hogy az ifjúságpolitika tartalmát a sajátos társadalmi-gazdasági körülményekhez szabják az egyes országokban. Másrészrõl viszont, az ifjúságpolitika amorf jellegébõl adódóan, más közpolitikai területektõl eltérõen, az országokon átívelõ összehasonlítások és viszonyító tanulmányok elvégzése igen nehéz. Egy másik jellemzõ nehézség az ifjúságpolitikák más közpolitikai területekkel való összevetése fo-

2005 / o”sz


25

Ifjúsági közélet lyamatában a homogén intézményi struktúrák hiánya. Nemcsak hogy az ifjúságpolitikában részt vevõ kormányzati és nem kormányzati szervezetek változatosak, hanem a végrehajtásban részt vállaló intézmények is különböznek. Ez az elemzés az ifjúságpolitika két megkülönböztetett területére koncentrál: az ifjúsági törvényalkotásra és az ifjúságpolitika szervezeti rendszerére. A különbözõ országokban nincs az ifjúsági törvényhozásnak standard tartalma. A tanulmány aláhúzza azt a trendet, amely a fiatalokat saját jogaik letéteményeseinek tekinti. Bemutatja, hogy a specifikus ifjúsági törvények az ifjúság társadalomba való integrációjának jól mûködõ formájaként szolgálnak. Bizonyos országok, mint pl. Írország egy specifikus ifjúsági munkáról szóló törvényt vezetett be, míg egy másik például szolgáló ország, Németország, egy sokkal általánosabb a gyermek és ifjúsági szolgáltatásokról szóló törvényt alkotott meg, amely pl. ifjúsági ügyekkel kapcsolatos fõ végrehajtási felelõsséget a szövetségi államoknál hagyja. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az EU8 országai esetében, az EU régebbi tagállamaihoz hasonlóan, az ifjúságra vonatkozó önálló komprehenzív törvényalkotás hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy bizonyos ifjúságpolitikai kérdések nem rendelkeznek megfelelõ jogi alappal. Ezekben az esetekben az ifjúságra vonatkozó jogi rendelkezések számos ágazati törvényben találhatóak meg, ahelyett, hogy egyetlen átfogó ifjúsági törvény létezne. Ugyanakkor hangsúlyozottan javallott az ifjúságra vonatkozó törvények megalkotása olyan országokban, ahol a civil társadalom fejlõdését kulturális és történelmi okok korlátozzák (lásd a volt kommunista országok és Moldova elemzését), mivel ezen komplex ifjúsági törvények elismerik a fiatalok és az ifjúsági NGO-k szerepét a közpolitikai döntéshozatalban, és elõsegítik a legitim ifjúsági NGO-k fejlõdését. További említést érdemel a felismerés, hogy olyan országokban, amelyek kevés tapasztalattal rendelkeznek a hatékony szervezeti szabályok és struktúrák terén, és amelyek nem kormányzati szektora nem rendelkezik erõs hagyományokkal, ajánlott egy specifikus jogi keretet létrehozni a nemzeti, regionális és helyi ifjúsági tanácsok szervezetének kialakítá-

26


2005 / o”sz

sa, valamint azoknak a kormányzati szervekkel való együttmûködésük szabályozása végett. Az effajta, a kormányzati szervek és az NGO szektor közötti viszonyt szabályozó jogi keret különálló törvényként való megalkotására a szlovén nemzeti és regionális ifjúsági tanácsokról szóló törvény ad jó példát. Ez a tanulmány azt is javasolja, hogy a hatékony országos szintû ifjúságpolitikai erõfeszítések egy, a legmagasabb szinten lévõ, felelõs kormányzati intézményt (tipikus esetben minisztériumi szintet) igényelnek, amely az ifjúságpolitikáért, mint önálló közpolitikai területért felel, és amely nem egy másik közpolitikai ágazat „alárendelt alágazata”. Az ifjúsági ügyekért felelõs kormányzati szervnek (minisztériumnak) hatékony koordinációs mechanizmusokat kell mûködtetnie az ifjúsági szektor nemzeti esernyõszervezetével (vagyis a nemzeti ifjúsági tanáccsal) és a különbözõ (nem feltétlenül az ifjúsági minisztérium felügyelete alatt álló) kormányzati ügynökségekkel egy integratív ifjúságpolitikai gyakorlat kialakítása érdekében. Az ifjúság területén a kormányzat és az NGO-k közötti hatékony koordináló mechanizmusok építenek az együttes irányítási (co-management) elvre, vagyis arra, hogy a közpolitikai és az elosztási döntéseket a kormányzat és az ifjúsági NGO-k képviselõi közösen hozzák meg. Az együttes irányítási és döntéshozói elv összhangban van a Világbanknak az ifjúságpolitikát „felvértezõ” („empowement”) ifjúságpolitikaként meghatározó hozzáállásával. A tanulmányban szereplõ példák azt sugallják, hogy az ifjúságpolitika a társadalmi kohézióban (Nyugat-Európa), a történelmi konfliktusok megoldásában (Észak-Írország) és a társadalmi, illetve gazdasági változások hatékonnyá tételében (EU8) jelentõs szerepet játszik. E tanulmány szerzõi további kutatást javasolnak két másik területen, a nemzeti ifjúságpolitikák tartalmát illetõen és a nemzeti ifjúságpolitikák mérésére/mérhetõségére vonatkozóan. Igenis van mód azon módszerek fejlesztésére, amelyek által az egyes nemzeti ifjúságpolitikák minõségét értékelni lehet ezen az igen heterogén közpolitikai terepen. A Világbank mennyiségi közpolitika-értékelési erõfeszítései, ideértve a „felvértezés szintjének mérésére („empowerment measurement”)

Ifjúsági közélet vonatkozó eredményeket, valamint az Európa Tanács szakértõi által kidolgozott Nemzeti Ifjúságpolitikai Indikátorok jó alappal szolgálnak az ilyen jövõbeni kutatáshoz.

•

Függelék Az Európa Tanács ifjúságpolitikai indikátorai Az erõs támogató jogi keret mellet, az Európa Tanács által lefektetett nemzeti ifjúságpolitikai indikátorok a következõ fontos szempontokat emelik ki a nemzeti ifjúságpolitikák minõségi követelményei közül: • Nem formális oktatás: A formális oktatás, mint a fiatalok egy fontos, élethosszig tartó tanulási folyamatának elismerése mellett szükség van a nem formális oktatás támogatására is. • Ifjúsági képzések: A kormányzatnak támogatnia szükséges az ifjúsági szektor képzõinek fejlesztését, akik a különbözõ kérdésköröket illetõ tudatosításban hatványozott szerephez juthatnak, illetve ezáltal erõteljesebben támogatni kellene a nem kormányzati szervezetek szerves fejlõdését. A nem kormányzati szektor hatékonyabb szerkezetéhez vezetõ úton a megérkezés elõfeltétele egy tudatos képzéspolitika. • Ifjúsági költségvetés: Szükséges az ifjúsági NGO-k fejlesztésére illetve az ifjúsági NGO szektor által végzett tevékenységeknek támogatásra szánt költségvetési források megléte. • Ifjúsági információpolitika: Egy ifjúsági információpolitika célja az, hogy informálja a fiatalokat a különbözõ számukra rendelkezésre álló lehetõségekrõl, és hogy informálja õket, hogy mit tesz a kormány az ifjúságpolitika területén, stb. • Többszintû politika: Egy nemzeti ifjúságpolitika feladata az elvégzendõ intézkedések felvázolása, illetve nemcsak az országos szintût, hanem a kormányzati adminisztráció minden szintjén foganatosítandó közpolitikák keretbe foglalása. Egy nemzeti ifjúságpolitika nem válhat valóra, ha nem szentelnek figyelmet arra,

• •

•

•

hogy mit kell tenni a helyi szinten, és ha a helyi kormányzati hatóságok nem segítenek aktívan. Ifjúságkutatás: Léteznie kell egy ifjúságkutatási bázisnak, hogy a fiatalok helyzetére vonatkozó tudást és adatokat lehessen gyûjteni, és amely elemzi képes, hogy mely közpolitikai intézkedések mûködnek, és melyek nem az ifjúság területén; illetve amelyik képes felmérni, hogy az ifjúsági NGO-k milyen szerepet játszanak az ifjúsági részvétel támogatásában. Részvétel Minisztériumok közötti együttmûködés: Egy dinamikus és átfogó ifjúságpolitika képes kell, hogy legyen megcélozni a társadalom minden területén létezõ fiatalok különbözõ szükségleteit. Egy szektorokon átívelõ megközelítésre van szükség az ifjúságpolitika kialakításának a folyamatban, ami azt jelenti, hogy a különbözõ ágazati minisztériumok, úgy mint ifjúsági, sport, oktatási, kulturális, védelmi, egészségügyi, közlekedési, munkaügyi, mezõgazdasági stb. együttes felelõsséggel és a közös kooperációtól való függéssel bírva kell, hogy részt vegyenek az együttmûködésben. A minisztériumok közötti együttmûködés biztosításának egyik lehetséges módja egy kormányzatközi bizottság felállítása, amelynek a mûködési területe az ifjúságpolitika kialakítása, végrehajtása és az ellenõrzés. Innováció: Az ifjúságpolitikának a kezdeményezõ szellemet kellene támogatnia, méghozzá úgy, hogy támogassa a kreatív gondolkodást a kihívások megoldásának érdekében, és hogy ösztönözze a fiatalokat arra, hogy kreatívok és innovatívok legyenek. Ifjúsági tanácsadó testületek: Annak érdekében, hogy egyrészt a kormányzat, másrészt a fiatalok és az ifjúsági szervezetek közötti konzultációt és együttmûködést biztosítsa, egy szervezetrendszert kell létrehozni (pl. egy konzultatív bizottságot), amely sorozatos konzultációk színtere, és amely felhatalmazással bír arra, hogy a kormányzati döntéseket befolyásolja az ifjúságot érintõ ügyekben. Egy ilyen struktúrának nem csak a nemzeti szinten kell

2005 / o”sz


27

Ifjúsági közélet léteznie, hanem a közigazgatási döntéshozatal minden meghatározó szintjén.

10

Jegyzetek 1

2

3

4

5

6

7

8

9

Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia A CRC-rõl, és a teljes szöveghez vezetõ linkrõl az alábbi címen olvashat: http://www.unicef.org/crc/crc.htm A 12. cikkely: „Az államok a biztosítják a saját nézeteit kifejezni képes gyermeknek a jogot, hogy ezen nézeteket szabadon kifejthesse minden, a gyermeket érintõ ügyben, illetve biztosítják azt, hogy a gyermek korával és érettségével megfelelõen, ezen nézeteket kellõ mértékben figyelembe is veszik”. A CRC és az Optimális Protokollok államszintû ratifikálásáról információ: http://www.unhchr.ch/pdf/report.pdf Specifikus államszintû jelentéseket a linkre kattintva lehet találni: http://www.unhchr.ch/html/menu2/6/crc/ Megjegyzések: Olaszország és Portugália az ifjúságot pontatlanul határozzák meg, ami leginkább 15 és 25/30 év közé esik. Belgium a Flamand Belgiumot jelenti, ahol a fiatalokat 16 és 25 év közötti emberekként határozzák meg. Forrás: Bauer Béla – Máder Miklós – Pillok Péter: A kormányzati ifjúságpolitika szervezete az Európai Unió tagállamaiban és az Európai Ifjúsági Igazgatóság (kézirat) Európa Tanács, Közös Ifjúsági Tanács Report by the International Team of Experts on Youth Policy in Hungary, Strasbourg Az Európa Tanács az európai kontinens legöregebb politikai szervezete. 1949-ben alakult, hogy a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot építse és védje, és hogy ezen célok elérésével a 45 tagállama között nagyobb egységet érjen el. Az Ifjúsági- és Sportigazgatóság az Európa Tanács Általános Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportigazgatóságának a része. Az

28


2005 / o”sz

11

12

13

14

Igazgatóság a helyi, nemzeti és európai szintû koherens és hatékony ifjúságpolitika fejlesztéséhez szolgál irányvonalakkal, programokkal és jogi eszközökkel, valamint ezeket kommentálja. Az Európa Tanács embercsempészet elleni lépésekkel foglalkozó Bizottsága 2004. június 29-tõl július 2-ig ülésezett a egyezményvázlat rendelkezéseinek megvitatása céljából. Például a 11. Cikkely (az egészségvédelemhez való jog); a 16. Cikkely (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga) 7. Cikkely (a gyermekek és fiatalok védelemhez való joga); 17. Cikkely (a gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga). 17. Cikkely (a gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga). A Miniszterek Tanácsának Javaslata no. R (98) 8, a gyermekek családi és társadalmi életben való részvételét illetõen. Számos állam hoz létre állami vagy regionális szinten gyermekek és fiatalok ombudsmanját vagy biztosát, akinek feladata panaszok vizsgálata, valamint a gyermekek jogainak független közvetítõjekénti és védelmezõjekénti szerep. Norvégia több mint egy évtizede hozta létre a világ elsõ gyermekügyi ombudsmanját. Skócia elsõ Gyermekügyi Biztosát 2003. november 27én, a walesi Gyermekek Biztosa (2001) és az észak-írországi Gyermekek és Fiatalok Biztosa (2003 október) intézmények létrejötte után hozta létre, illetve a Lordok Házában 2004. március 3-án kezdõdött meg a vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása , illetve az 2004. május 27-én függelékkel lett ellátva, hogy Anglia is rendelkezzen egy ilyen Biztossal. 1997-ben létrehozták Norvégiában az ENOC-ot, a Gyermekügyi Ombudsmanok Európai Hálózatát . Az ENOC a különbözõ ombudsman hivatalok, NGO-k és hasonló, kormányok által alapított, de a gyermekek jogait függetlenül védõ szervezetek közötti kapcsolatként mûködik. Az ENOC tagjai megosztják stratégiáikat, hogy a gyermek jogainak támogatásában segítsenek. 18 ország tagja az

Ifjúsági közélet

15

16

17 18

19

ENOC-nak: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Örményország, Magyarország, Izland, Litvánia, Macedónia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, az Orosz Föderáció, Szlovénia, Spanyolország, Svédország és Wales. Egy Egyezmény státusz nélküli Charta. Európa Helyi és Regionális Hatóságainak Kongresszusa fogadta el (10. ülés – 2003 május 21 – A 128. Javaslat Függeléke). Peter Lauritzen, Az Európa Tanács Ifjúsági- és Sportigazgatóságának ifjúsági igazgatóhelyettese, A nemzeti ifjúságpolitika 11 indikátora. Az ET ifjúságpolitikája több módon kivitelezett. Az Ifjúsági- és Sportigazgatóság mellett, az ET különbözõ testületekbõl áll. Az Európai Ifjúsági Kormányzó Bizottság, az Ifjúsági Munka Tanácsadói Tanácsa, az Ifjúság Egyesült Tanácsa, és az Ifjúság Tervezõi Bizottsága. Az ET ifjúságpolitikai terveit a Strasbourgban és Budapesten székelõ Európai Ifjúsági Központok is támogatják. Az EYC számos tevékenységet szervez évente ifjúsági NGO-kal együtt. 2003 áprilisában, a strasbourgi EYC megtartotta elsõ szemináriumát az ifjúságról és a konfliktusokról. 2004. július 1 és 7-e között az ET közel 40 fiatalt fogadott Koszovóból, Izraelbõl és Palesztinából, hogy az Europa-Park vidámparkban megvitassák véleményeiket a konfliktuskezelésrõl. Ezek mellett az ET létrehozta az Európai Ifjúsági Alapítványt, hogy az európai ifjúsági tevékenységeknek anyagi támogatással szolgálhasson. Az EYF a nemzetközi ifjúsági NGO-k és hálózatok fejlesztése és adminisztrációja számára nyújt anyagi támogatást. Európai Ifjúsági Fórum Politikai Tanulmánya a Nemzeti Ifjúsági Tanácsokról Például a Parlamenti Közgyûlés (PA) Javaslata 1437 (00) a nem formális oktatásról. A PA javaslatok a Miniszterek Tanácsához intézett javaslatok, melyeknek foganatosítása a tagállamok kompetenciájába tartozik. A Miniszterek Tanácsa (COM) rendelkezései és javaslatai: irányelv (72) 29 a teljes jogi „nagykorúság” korának csökkentése; a javaslat (3) az ifjúsági részvételrõl és a polgári társadalom jövõjérõl; javaslat (98) 8 a

20

21

22

23

24

gyermekek családi és társadalmi életben való részvételérõl. Például a PA javaslata 1191 (1992) a forradalmi 1989-es változások utáni fiatal dolgozók tapasztalatcseréjérõl; COM irányelv (95) 18 az ifjúsági mobilitásról. COM irányelvek és javaslatok: irányelv (72) 17 az EYF-rõl, irányelv (75) 30 az Európai Ifjúsági Központ munkájáról; irányelv (98) 6 az ET ifjúságpolitikájáról. alapjában véve az irányelvek és javaslatok hasonló jogi eszközök. Az 1979 elõtt elfogadott javaslatok a felhasznált szövegek „irányelvek” részébe tartoztak. A „lágy” törvények fontos szereppel bírnak a nemzeti ifjúságpolitikák kooperációjában és koordinációjában. Például a fiatalok mobilitását a 2001-ben elfogadott Javaslatokban (2001/613/EC, OJ L 215/30, 2201. 08. 09) támogatják. Ez az Európai Parlament és a 2001 július 10-ei Tanács Javaslat a diákok, képzés alatt álló személyek, önkéntesek, tanárok és képzõk közösségén belüli mobilitásról. Az Ifjúsági Miniszterek Tanácsa különbözõ ifjúságra vonatkozó irányelveket fogadott el, mint amilyenek például az ifjúsági részvétel (OJ C 42/I, 1999.02.14), a társadalmi befogadás(OJ C 374/5, 2000.12.28), a fiatalok vállalkozó szellemének és kezdeményezéseinek támogatása (OJ C 196/2, 2001.07.12), valamint az ifjúsági önkéntesség támogatása(OJ C 50/3, 2002.02.23). A Bizottság Fehér Könyvei olyan dokumentumok, melyek egy specifikus területen közösségi lépések javaslatait tartalmazza. Bizonyos esetekben egy Zöld Könyvet követnek, melyet azért adtak ki, hogy az Európai szintû konzultációs folyamatot elindítsa. Példaként felsorolható a belsõ piac betöltésérõl, a növekedésrõl, versenyképességrõl és a foglalkoztatásról, valamint a belsõ piac Közép és Kelet-Európa társult államait érintõen a törvények egymáshoz való közelítésérõl szóló Fehér Könyvek. Ha a Tanács egy Fehér Könyvet kedvezõen fogad, akkor az az adott területen akcióprogramként szolgálhat. A Miniszterek Tanácsa az EU fõ döntéshozó testülete. A tagállamok miniszterei az Európai Unió Tanácsán belül találkoznak.

2005 / o”sz


29


25 26 27 28 29

30

31

32

33 34

A megvitatandó kérdéskör témájától függõen minden országot az adott területért felelõs miniszter képvisel. http://europa.eu.int/youth/index_en.htm A TEC alakítja meg az Európai Közösséget, és 1958 Január elsején lépett hatályba. Izland, Liechtenstein és Norvégia Bulgária, Románia és Törökország Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Marokkó, Szíria, Tunézia, Törökország, West Bank, és a Gáza-övezet Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova, Oroszország és Montenegró Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia, valamint Szerbia és Montenegró Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Kuba, Ecuador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, El Salvador, Uruguay, és Venezuela Portugáliának összesen 7 ifjúsági ügyekkel foglalkozó kormányzati testülete van Az Európai Ifjúsági Unió Nemzeti Ifjúsági Tanácsai (NYC) három csoportba esnek (teljes jogú tagok, pályázó tagok, megfigyelõ tagok): Teljes jogú tagok: Aeskulyðssamband Islands – AESI (Izland); Suomen Nuorisoyhteistyö Allianssiry – Allianssi (Finnország); British Youth Council – BYC (Nagy-Britannia); Conférence Générale de la Jeunesse Luxembourgoise – CGJL (Luxemburg); Consejo de la Juventud de Espana – CJE (Spanyolország); Comité pour les relations Nationales et Internationales des Associations de Jeunesse et d’Education Populaire – CNAJEP (Franciaország); Conselho National de Juventude – CNJ (Portugália); Consell National de la Joventut de Catalunya – CNJC (Spanyolország – Katalónia); Consiliul National Al Tineretului Din Moldova – CNTM (Moldova); Comité pour les Relations Internationales de Jeunesse – CRIJ (Belgium, francia ajkú közösség); National Youth Council of Switzerland – SAJV/CSAJ (Svájc); Cyprus Youth Council for International Co-operation – CYCIC

30


2005 / o”sz

(Ciprus); Deutches Nationalkomitee für Internationale Jugendarbeit – DNK (Németország); Dansk Ungdoms Fallesrad – DUF (Dánia); National Council of Hellenic Youth Organisations – ESYN (Görögország); Nationale Jeugdraad – JEUGDRAAD (Hollandia); Kunsill Nazzjonali TazZghazagh – KNZ-Malta (Málta); Lietuvos Jaunimo Organizaciju Tariyba – LIJOT (Litvánia); Latvijas Jaunatnes Padome – LJP (Lettország); Landsradet for Norges barne – og ungdomsorganisasjoner – LNU (Norvégia); Landsadet för Sveriges ungdomsorganisationer – LSU (Svédország); Mladinski Svet Slovenije – MSS (Szlovénia); National Assembly of Youth Organisations of the Republic of Azerbaijan – NAYORA (Azerbajdzsán); National Council of Youth Organisations of Georgia – NCYOG (Grúzia); Nemzetközi Ifjúsági Koordinációs Iroda – NIKI (Magyarország); National Youth Council of Ireland – NYCI (Írország); National Youth Council of Russia – NYCR (Oroszország); Österreichisches Nationalkomittee für International Jugendarbeit – ÖNK (Ausztria); Belarussian Union of Youth and Children’s Public Associations – RADA (Fehéroroszország); Rada Mládeze Slovenska – RMS (Szlovákia); Vlaamse Jeugdraad – VJR (Belgium, Flamand Közösség); Pályázó tagok: National Youth Council of Armenia – NYCA (Örményország); Megfigyelõ tagok: Consiliul Tineretului Din Romania – CTR (Románia); Rat der Deutschsprachigen Jugend – RDJ (Belgium, Németajkú közösség) 35 Guidelines for the Removal of legal Obstacles to Mobility in Youth Work”, Európai Ifjúsági Fórum, elfogadva a Miniszterek Tanácsa által 2004. április 23–24 36 Habár ezen elemzés földrajzi érdeklõdési körén túlmutat, érdemes megjegyezni, hogy az alábbi latin-amerikai országok iktattak be ifjúságra vonatkozó törvényeket: Bolívia 2002-ben „Ley de la Juventud”; Chile 1991-ben „Crea Instituto Nacional de la Juventud”; Kolumbia 1997-ben „Ley


37

38

39 40

de la Juventud”; Costa Rica 2002-ben „Ley General de la Persona Joven” és Ecuador 2001-ben „Ley de la Juventud”. sak 1980 óta indítványoznak törvényjavaslatokat bizonyos tartományokban a fiatalok társulásainak védelmének, illetve a fiatalok közösségi életének és az õket érintõ döntésekben való részvétel támogatásának céljából. UN Country Profiles on the Situation of Youth: Italy A Belfasti Egyezményt, más néven a Nagypénteki Egyezményt, 1998. április 10-én írta alá a Brit és az Ír Kormány, és a legtöbb északír párt támogatta. Ezután Írország és Észak-Írország választópolgárai fejezték ki támogatásukat két külön népszavazás folyamán. Egy olyan tervet vázol fel a hatalommal felruházott északír kormány számára, amelyben Észak-Írország minden közössége felkészülve vehetne részt. Szintén gondoskodott az Emberi Jogok és Egyenlõség Bizottságának Felállításáról, a közösség mindkét oldala terrorista foglyainak korai elengedésérõl, a paramilitáris fegyveres csoportok lefegyverzésérõl és Észak-Írország hosszú távú büntetõjogi és rendõri reformjairól. Gyermekek és Fiatalok Észak-Írországi Biztosa: http://www.niccy.org Például a Spirit of Enniskillen a fiatalokat baszkföldi, izraeli, ciprusi, dél-afrikai és egyesült államokbeli projektekhez küldi. Egy másik szervezet, az északír JEDI (Egyenlõségben, Változatosságban és Egymásrautaltságban Együtt) az északír ifjúsági szektor különbözõ részeit hozza össze, a kormányból és NGO-kból álló kreatív együttmûködés keretében, hogy a változást és a fejlõdést támogassa. A JEDI-t az Északír Ifjúsági Tanácsának, az Oktatási és Könyvtári Testület Ifjúsági Szektorának, az Észak-Írország Ifjúsági Hálózatának, az

41

42

43 44

45

46

47 48

Északír Ifjúsági Fórumnak, az Északír Sporttanácsnak, az Oktatási Minisztériumnak és a Nemzetközi Írországért Alapítványnak (Közösségi Hidak Program) képviselõi alkotják. Ezen testületek képviselõi alkotják a JEDI kormányzó csoportját. A kormányzó csoport jár közben a változásért általában véve az ifjúsági szektorban, és saját szervezetében. A törvény az ifjúsági munkáról teljes szövege megtalálható a http://www.education.ie/servlet/blobservl et/act_42_2001.pdf címen. A tanulmány befejezése után az Ifjúsági és Sportminisztérium Ifjúsági Helyettes Államtitkára alá tartozó részlegeket beolvasztották az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztériumba. ibid. Európa Tanács, Ifjúsági Egyesült Tanácsa: Report by the International Team of Experts on Youth Policy in Lithuania, Strasbourg, 2003. február 19 A Moldovai Köztársaság Nyilvános Társulásokra vonatkozó törvénye, No. 837 (1996. 05. 17), Monitorul Officialm al r. Moldova No. 6/54 (1997. 01. 23) Európai Ifjúsági Fórum Az Ifjúsági Munka Fejlõdése, a 2003. Szeptember 18–21 közötti moldovai tanulmányút jelentése ibid. 10. o. Háttérinformáció gyanánt: 1991. április 27-én a Transnistriai régió Moldova független köztársaságaként kiáltotta ki magát. Transnistria politikai rezsimjét azzal vádolják, hogy autoritarikus és antidemokrata, és a nemzetközi közösség elismerését képtelen volt kivívni. Lakosságának kétharmada orosz és ukrán, egyharmada pedig román. 2004 júliusában a tiraspoli kormány elkezdett román iskolákat bezáratni a területén.

2005 / o”sz


31

Berényi Eszter– Máder Miklós– Pillók Péter–Ságvári Bence

Ifjúság és társadalom

A kamaszok és a fogyatékosság A kutatás körülményei A „Kamaszok és a fogyatékosság” címû kutatást a De juRe Alapítvány megbízásából az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium támogatásával a Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda készítette. 2005. április 5-e és április 9-e között 6 fókuszcsoportos beszélgetés keretében 15–19 év közötti fiatalokat kerestünk meg Szolnokon, Kiskunfélegyházán, Gyõrben, Pápán valamint Budapesten. A beszélgetések célja az volt, hogy feltérképezzük a fiataloknak a fogyatékosokkal kapcsolatos gondolatait, különös tekintettel arra, hogy mit tekintenek fogyatékosságnak, hogyan észlelik az általuk fogyatékosnak tartott személyeket, milyen elõítéletek, attitûdök és képzetek jelennek meg gondolatvilágukban a fogyatékos személyekkel kapcsolatban. Az alábbiakban ezen csoportos beszélgetések fõbb eredményeit fogjuk bemutatni. Elsõként a fogyatékos emberek észlelésének általános körülményeirõl lesz szó. Igyekszünk tisztázni, hogy mennyire szabadon gondolkodnak a témáról a kamaszok, vagy mennyire kötötten, azért például, mert tabukérdésnek érzik. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy bevezethessük a fogyatékosokról való spontán asszociációk bemutatását. Ezek után egyik fõ témánk annak bemutatása lesz, hogy milyen fogalmi keretben gondolkodnak a fogyatékosokról a kamaszok: egyáltalán, mit tartanak fogyatékosságnak, milyen típusú fogyatékosságokat különböztetnek meg egymástól, a fogyatékosságokat milyen dimenziók alapján különítik el egymástól. Miként az egyik legfontosabb ilyen dimenzió a súlyosság kérdése, ezért külön részben írunk arról, hogy

mit tartanak a fogyatékosok súlyos, és kevésbé súlyos fogyatékosságnak. A tanulmány harmadik része a kamaszok személyes világába igyekszik jobban behatolni. A fogyatékosokkal kapcsolatos attitûdjeiket úgy tárjuk fel, hogy bemutatjuk, hogy egyes elképzelt, nem valós szituációkban milyen módon viszonyulnának a fogyatékosokhoz. Ez már átvezet a csoportos beszélgetések során legérzékenyebbnek bizonyult téma taglalásához, amelyben azt mutatjuk be, hogy saját magukat mennyire tudják fogyatékosnak elképzelni a kamaszok. A tanulmány zárásaként, mintegy összegzésként is, bemutatjuk, hogy a kamaszok részérõl milyen érzelemmegnyilvánulások voltak megfigyelhetõk a fogyatékosságokkal, a fogyatékosokkal kapcsolatban.

1. A fogyatékosok észlelése Tabu-e a fogyatékosság? A fogyatékosokról való közbeszéd kényes téma. Kényes, mert félünk vállalni a véleményünket. A kényes témák átvitt értelemben tabuk. A beszélgetések során megkértük a fiatalokat, hogy értelmezzék a tabu fogalmát. A tabu szerintük olyan magánéleti, nem publikus dolog, amely nem a közösségre tartozik. Úgy is mondhatnánk: titok. Titok, ugyanis szégyelljük, és ezért nem beszélünk róla. Freud szerint a tabu révén megfogalmazott tilalmak és korlátozások nem erkölcsi, és nem is vallásos indíttatásúak, hanem önmagukból származnak, mivel eredetük már ismeretlen és hozzáférhetetlen.1 Az egyik fókuszcsoport legelején, amikor még nem tudták alanyaink, hogy mirõl is fogunk beszélgetni velük, meg-

2005 / o”sz


33

Rovatcím kértük a fiatalokat, hogy szedjék össze azokat a területeket, amelyek szerintük tabu témának számítanak. A következõ területeket sorolták fel: • „szexuális magánélet” • „pénzügyi helyzet” • „családi viszályok” • „drogok” • „származás” Mint látható a fogyatékosság nem szerepel a tabuknak ebben a spontán felsorolásában. Amikor erre konkrétan rákérdeztünk, voltak, akik meg is erõsítették azt a hipotézist miszerint a fogyatékosság nem tabu: „Ha a miniszterelnök fia mondjuk Dawn-kóros, az nem durranna nagyot, nem botrányként hangzana, sajnálatot vagy szánalmat váltana ki.” A fogyatékosság témája önmagában tehát nem tartozik a legerõteljesebb tabutémák közé, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a téma tárgyalásával, a róla való beszélgetéssel kapcsolatban a fiatalok ne jönnének zavarba, ne kezdenének el feszengeni. Semmiféleképpen nem állíthatjuk tehát, hogy semleges érzelmeik lennének. Mint a továbbiakban látható lesz kerülik, kerülnék a témát. Ennek oka részint a bizonytalanság, a kevés tudás, amivel rendelkeznek, részint a vagy tudatos, vagy tudattalan erõteljes félelem érzete, amit az egyik résztvevõ így fogalmazott meg: „Azért tabu mégiscsak számomra a fogyatékosság, mert én nem szeretnék az lenni.” Spontán asszociációk a fogyatékosságról A spontán asszociáció a fókuszcsoportos interjúk eszköztárába tartozó olyan eljárás, amely egyrészt szolgálja a téma bemelegítését, másrészt a témával kapcsolatos dimenziók feltárásában is jó eszköznek bizonyulhat. Ezen kívül a spontaneitás miatt a tudat felszínén lévõ, legkönnyebben elérhetõ tudattartalmakat jeleníti meg. A „Mi jut elõször eszedbe a fogyatékosokról?” kérdésre adott válaszok már nagyvonalakban kirajzolják a mélyelemzés fõbb irányvonalait. A fenti kérdésre az alábbi spontán válaszok születtek: • testi szellemi hátrányos helyzetben van • problémák • visszamaradottság

34


2005 / o”sz

• baleset • elsõsorban mozgáskorlátozottak, ismerõsök • értelmi fogyatékos ismerõs • tolókocsiban ülõ kisfiú A spontán asszociációk mögötti eggyel mélyebb megnyilvánulási réteg vizsgálata során igen szembetûnõ volt, hogy rögtön viselkedésminták törtek a felszínre. Ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy a társadalom mindennapjaiban a fogyatékosok, a fogyatékosság valami olyasféle fogalom, ahol nem is a fogalom maga a lényeg, hanem a fogalomhoz, azaz a fogyatékossághoz való viszonyulás. A hozzáállási-viselkedési mintákat könnyen el lehet helyezni egy viszonyulási tengelyen. Ennek a tengelynek a két végpontja antagonisztikus viselkedési mintákat jelöl. Az egyik a negatív viselkedési mintákat jelenti, ebben az esetben olyan vélemények kristályosodnak ki, mint a lenézés, averzió. „lenézik õket, mert ha már nyomorék nem lehet rendes ember…” „sokan elfordulnak az ilyen emberektõl” „sajnálat, szerencsétlen, nehéz a sorsuk, lenézik õket, hétköznapi emberek lenézik õket a külsõ alapján, mert már nem lehet vele semmit csinálni” „nem csak nem segíti, hanem akadályozzák is, nem tudnak úgy vele kommunikálni, gonosz módon, lenézik õket, hátráltatják, és kiröhögik” A másik végponton vannak a pozitív viselkedési minták: a szánalom, a segíteni akarás. „Sajnálatot vagy szánalma ébresztenek” „…van egy osztálytársam, aki cigány és emiatt is sokan elítélik de nem emiatt mondom, hanem van neki egy betegsége amitõl egyre rosszabb állapotba kerül és külsõleg is látszik rajta és zavarai vannak a tanulásban is, tehát az írását már nem lehet kiolvasni, furcsán megy, furcsa dolgokat csinál és a fél osztályom az elfogadja meg próbál neki segíteni, a másik fele meg nem.” Találkoztunk ugyanakkor kevert viselkedési mintákkal is, ez a két szélsõ pólusnak egy vegyülete.

Rovatcím „testi fogyatékosok, alig bír menni, mindenki sajnálja, de nem segít neki senki” Ezektõl az attitûdöktõl függetlenül találkozunk még egy markáns érzelemmel, melynek lényege az önféltés, az hogy az adott fiatal tart attól, hogy õ is fogyatékos lesz. „…félelem, hogy én is kerülhetek ilyen helyzetbe” „nyomorék képe ugrott be rögtön, félek attól, hogy én is kerülhetek ilyen helyzetbe, de van olyan, aki maga is tüskéssé válik, azt sem tudja az ember, hogy mivel tehet neki jót, nagyon elszántak” Fogyatékosokkal való találkozás lehetõsége Megkértük a fiatalokat, hogy sorolják fel azokat a közösségi tereket, ahol a mindennapi életükben nap mint nap járnak, illetve bármikor megfordultak már. A felsorolást követõen arra kértük õket, mondják meg, hogy ezeken a helyeken találkoztak-e fogyatékosokkal. Válaszaikból kiderült, hogy az iskolát, az utcát, a lakást és a tömegközlekedést kivéve máshol nem találkoztak fogyatékosokkal. Nem találkoznak velük szórakozóhelyeken, sportpályákon és olyan helyeken, amik általában a hétköznapi élet, illetve a szabadidõ eltöltésének általános helyei. Ebbõl következik egy speciális interpretálási lehetõség, hogy a fogyatékosok ebbõl a szempontból nem olyanok, mint õk, azaz, már emiatt is külcsoportnak számítanak a többségi társadalomhoz képest. A fogyatékosok számának észlelése A Magyarországon élõ fogyatékosok száma az 1990. évi népszámlálási adatok szerint 368 000 fõ volt, azaz a teljes lakosság 4%-a, ebbõl a populációból 29 345 fõ a 14–25 év közötti életkorú fogyatékos fiatalok száma. A legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és mozgássérültek jelentik (40%), majd õket az értelmi fogyatékosok és a siketek, a nagyothallók, a beszédhibások csoportjai követik. Megkérdeztük a fiatalokat, hogy szerintük mennyien is vannak a mozgássérültek. „…100 ezres nagyságrend…” „…az ország 5 %-a…” „…2–3 % maximum 5 %…”

Mint látható a fiatalok becslése ebben a témakörben elég jó eredményt hozott, többé-kevésbé pontosan látják az arányokat. Kis kitérõként itt jegyezzük meg, hogy az elõítéletek által leginkább érintett csoportok esetében, például a hazai cigánysággal kapcsolatban, rendkívül gyakran fordul elõ, hogy nagymértékben felülbecslik számarányukat az emberek. A fent vázolt helyes aránybecslésbõl talán azt a közvetett következtetést, vagy legalábbis hipotézist vonhatjuk le, hogy a fogyatékosokat nem olyan irányú és mértékû elõítéletek sújtják, mint a cigány népességet. Ha a fiatalokra vonatkozó populációt vesszük alapul, és a 14–18 éves korosztályra próbáljuk csak vonatkoztatni a számukat, akkor feltételezéseink szerint minden második középiskolai osztályba kellene hogy járjon egy fogyatékos, aki nem tartozik az értelmi fogyatékosok körébe. Ezzel szemben a fiatalok jóval kisebb aránya találkozik osztálytársként velük. „…Magyarországon nem sok fogyatékos embert látni, Lengyelországban többet látni, nem annyira szégyenlõsek, mert kimennek az utcára, jobban bánnak velük…” Ennek oka a diszkrimináció, szegregáció, amellyel a fiatalok egy része is egyetért. Jobbnak tartják ha elkülönítik õket, hisz, mint mondják, így nem sérülnek néhányak rosszindulatától. Az elkülönítés elvének elfogadása, még ha látszólag nem rossz érzésekbõl is fakad, mindenképpen hozzájárul az adott csoport, jelen esetben a fogyatékosok, dehumanizálásához. „Õk jobban járnak azzal, ha olyan intézményben vannak, amilyen nekik való, a társadalom egy része még mindig nem fogadja el, menjen olyan helyre, ahol olyanok vannak, mint õ” „mindig vannak olyanok és mindig is lesznek, akik elítélik õket, szerintem is jobban éreznék magukat egy olyan helyen, ahol nem bántják õket…” Mindenképpen érdemes jeleznünk, hogy a csoportokban mindig elhangzottak ezzel ellentétes vélemények is, tehát nem alakult ki egyértelmû konszenzus az elkülönítés hasznosságáról; ugyanakkor leginkább azok tilta-

2005 / o”sz


35

Rovatcím koztak a szegregáció ellen, akikrõl a beszélgetések folyamán kiderült, hogy már kerültek kapcsolatba fogyatékosokkal, pl. részt vettek autista gyerekekkel való táborozáson stb.

2. A fogyatékosság fogalma, a különbözõ típusok észlelése, felosztása Mi a fogyatékosság? A beszélgetések során egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a „fogyatékosság” szónak a kamaszok számára pejoratív értelme van. Ezt jól illusztrálja az egyik résztvevõ megnyilatkozása: „…a fogyatékosság szótól eleve irtózik az ember” A beszélgetések során többször elhangzott, hogy a fogyatékosság mindenképpen valamiféle hátrány, ami a hétköznapi életben akadályt jelent. Ugyanakkor a kamaszok megegyeznek abban is, hogy a fogyatékos embereknek nemcsak azzal kell megküzdeniük, hogy például valamilyen organikus hátránnyal rendelkeznek. A kamaszok szerint a fogyatékosság szó jelentésétõl elválaszthatatlanok bizonyos külsõ elemek, leginkább a külsõ társadalom belevetített gondolatai: „…a fogyatékosság az az, ha elfordulnak tõlük az emberek, vagy nem mernek hozzájuk szólni, vagy nem normálisan…”. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a fogyatékosság társadalmilag konstruált fogalma igen erõteljesen meghatározza a kamaszok gondolkodását, hiszen, ha már azt a szót hallják, hogy „fogyatékos”, akkor azt nem csupán az adott egyén „problémájaként”, egyedi esetek sokaságaként látják, hanem egyben a társadalom tagjai számára megnyilatkozó, kellemetlen jelenségként is. Ezt erõsíti az alábbi elhangzott mondat is, amelyben a résztvevõ a következõképpen definiálta a fogyatékosságot: „vannak ön- és közveszélyes emberek, ami egy súlyos fogyatékosság”. Fogyatékossági dimenziók A fogyatékosok hagyományos felosztása „testi” és „értelmi” fogyatékosra meghatározza a kamaszok gondolkodását is a kérdéssel kap-

36


2005 / o”sz

csolatban. Ugyanakkor ez nem egyszerûen azt jelenti, hogy evidens módon ebben a két kategóriában gondolkodnak. Sokaknak spontán módon a „fogyatékosság” szóról vagy testi, vagy értelmi problémák jutnak eszükbe, de nem mindkét típus egyszerre: „… ami nem normális a testünkön az mind fogyatékosság, mert az hátráltat…” „mozgássérült, de elõször a szellemi fogyatékos jut eszembe, mert általában ezzel kapcsolatban hallottam” „…ha valaki meglát egy olyat, hogy nincs keze és lába egybõl rámutat, hogy úristen hogy néz ki és egybõl rámondhatja azt, hogy hú fogyatékos…” Igen fontos kategorizálási szempontnak tûnik a segítség témaköre. Felmerült, hogy alapvetõen kétféle kategória létezik: egyrészt, úgy gondolják, hogy vannak azok a fogyatékosok, akik valamilyen segédeszköz használatával „teljes értékû emberként” tudnak élni, azaz, meg tudják csinálni ugyanazokat a dolgokat, mint az ép emberek; másrészt vannak azok, akik csak „segíthetõk”, akikkel törõdni kell, de nem tudják önmagukat ellátni. A fogyatékosoknak ezt a csoportját a fiatalok jóval távolabb látják maguktól. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy elhangzott ilyen vélemény is: „…az a fogyatékos, aki csak segítséggel tud élni, a többi betegség”. Több más, betegségekre vonatkozó állítással kiegészítve ennek az elképzelésnek a megjelenése arra utal, hogy a „fogyatékosság”-ról alkotott elképzelések nem letisztultak, és sok fiatal fejében a „betegség” fogalmához közel helyezkednek el. Ugyancsak általános felosztásnak tûnik, hogy a kamaszok megkülönböztetik a vele született és a szerzett fogyatékosságokat egymástól, sõt, van akinek a fogyatékosságról elõször csak szerzett fogyatékosság jut eszébe: „…amikor már nem tudja úgy élni az életét, mint elõtte, lényeges változásokat kell csinálni…” Nagyon fontos, hogy a látás-, és hallássérültek szinte soha nem merültek fel a fogyatékosságokról folytatott beszélgetések elsõ szakaszában. A spontán asszociációk során ezek az érzékszervi károsodások nem jelentek meg egyértelmûen a kamaszok elõtt, mint „fogya-

Rovatcím tékosságok”. Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy a fiatalok szerint leginkább éppen az érzékszervi károsodást elszenvedõk képesek a legteljesebb mértékben ellátni önmagukat: „…szerintem a vakok tudnak egyedül élni…” Fogyatékosságtípusok A beszélgetések során kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen fogyatékosságok jutnak a fiatalok eszébe. Fogyatékosság fajták, amelyeket említettek a résztvevõk: értelmi • Dawn-kór, • autista; testi • hiányos csonka testrész, • vak, • süket, • néma, • járókeret, • tolószék, • végtaghiány, • baleset-betegség, • csontritkulás, • süketnémaság, • vakság, • csípõficam, • púpos. Milyenek a fogyatékosok? A beszélgetések során nem volt külön olyan kérdéscsoport, amely a fogyatékosok leírására kérte volna a résztvevõket. Mindazonáltal fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy milyen tulajdonságok kerültek elõ spontán módon, mint amelyek jellemzõek a fogyatékosokra. A tulajdonságok, amelyeket a résztvevõk jellemzõnek tartottak a fogyatékosokra: „sebzettek” „az az elõítéletük, hogy elõítélet van velük szemben” „nem élnek békében magukkal” „magukba zárkóznak” „bizonyos dolgokban kitûnõ” „visszahúzódó, tartózkodó, bátortalan” „sok fogyatékost ismerek és talán õk a leg-

kedvesebbek is” „kerülik a tekintetet” „a fogyatékosok irigykednek a többségre” „együtt érzõ” „kedves” „türelmes” „jobban elfogadnak valamilyen (rossz) helyzetet” „sokkal visszahúzódóbbak” „nagyon tudnak szeretni, és a nagyon tudnak hálásak lenni”

3. Súlyos, nem súlyos fogyatékosságok Nyilvánvaló, hogy a fogyatékosság, a fogyatékosok, mint összefoglaló fogalom nagyon tág jelentéstartományt fog át. Különösen igaz ez akkor, ha a „nem szakemberek”, azaz jelen kutatásunk esetében a tizenéves korosztály vélekedéseit vizsgáljuk. Az elõzõ részben a fogyatékosság meghatározásait, típusait tekintettük át. E kérdéskörhöz némiképpen kapcsolódva nézzük most meg azt, hogy az egyes fogyatékosságok súlyosságával, illetve kevésbé súlyosságával kapcsolatban milyen vélekedések hangzottak el. Mint arról már a korábbiakban is volt szó, és a kiemelt idézetek is bizonyítják, a beszélgetések során két markáns vélemény hangzott el. Az egyik az értelmi és testi fogyatékosok közötti megkülönböztetés. Ennek értelmében az értelmi fogyatékosság sokkal súlyosabb megítélés alá esik, mint a különbözõ testi fogyatékosságok, amelyek között jó néhány olyat is találunk, amelyet lényegében „csak” apró testi hibának tartottak a fókuszcsoportok résztvevõi. „Ha valakinek a mozgása sérült, akkor az jobban tud élni, mint az, akinek a értelmével van valami probléma.” „Családban ha egy idõ után rossz a látása vagy a hallása valakinek, akkor azt sokkal jobban el tudják fogadni. Az illetõnek sem a kinézete, sem pedig belsõje nem különbözik a többiektõl. Szóval az ilyenektõl sokkal kevésbé viszolyognak.”

2005 / o”sz


37

Rovatcím „Nekem az egyik dédapám süket volt, de igazából ez nem volt egy olyan nagy dolog.” „A kevésbé súlyos fogyatékosságok közé számít mondjuk a csipõficam…” Ezek a vélemények szoros kapcsolatban vannak azzal az általános jelenséggel, hogy a megfigyelt korosztály tagjai (és valószínûleg a társadalom más csoportjai is) sokszor félelemmel közelítenek az értelmi fogyatékosokhoz. A másik, már szintén említett jellegzetes vélekedés volt a fogyatékosságok súlyosságával kapcsolatosan az, hogy az illetõ születésétõl fogva él-e együtt ezzel, vagy pedig valamilyen baleset, illetve betegség során alakult ki. „Ha valaki a születésétõl fogva fogyatékos, akkor azt könnyebb feldolgozni. De persze ez nagyon függ attól a környezettõl is, amiben az illetõ él…” „A szellemi fogyatékosság jobban gátol. Mindenben.” „Szellemi fogyatékosságnál az, hogy valaki mennyire fogyatékos, a betegség stádiumától függ, és nem pedig a környezetének az elfogadásától. Ezt az orvos tudja megállapítani.” „Ha valaki szellemi fogyatékossággal születik, akkor szerintem lehet, hogy számára nem létezik a természetes világ. Nem tudja, hogy az milyen, úgyhogy az állapotát sem érzi olyan súlyosnak.” „…a szellemi fogyatékosnak az a világ jó, amiben él…” Látható tehát, hogy a fogyatékosságok megítélésénél az értelmi egyértelmûen súlyosabbnak számít, azonban a fiatalokban az az erõteljes kép él, hogy a fogyatékos személy számára ennek „jótékony hatása” is van, mivel többnyire nincsen tisztában a saját állapotával. Ez talán nem független attól a Magyarországon általános jelenségtõl, hogy a testi és értelmi fogyatékosok a különbözõ nyilvános helyeken sokszor úgy jelennek meg (kísérõikkel), hogy öltözetük elhanyagoltsága, „koncepciótlansága” végeredményben a negatív elõítéletek erõsödéséhez járul hozzá: a rossz, sokszor nevetséges öltözet keltheti azt a benyomást az emberekben, hogy teljesen tudat nélküli lényekkel kerülnek szembe.

38


2005 / o”sz

4. Saját élmények: találkozások fogyatékosokkal A fogyatékosokkal kapcsolatos attitûdökben hatalmas szerepe van annak, hogy a kamaszoknak milyen mértékben vannak saját élményeik a különbözõ fogyatékosságokkal, fogyatékosokkal kapcsolatban. Nem nehéz belátni, hogy azok számára, akiknek közvetlen környezetében nem él fogyatékos, a felületes találkozások többnyire az elõítéletek szaporodását eredményezik. Mivel a társadalomban a fogyatékosság leginkább mint tabutéma jelenik meg, a személyes élményekkel nem (vagy csak kis mértékben) rendelkezõk számára lényegében nincsen lehetõség azoknak az ismereteknek a bõvítésére, ami végsõ soron az elõítéletek csökkenéséhez vezethetne. A véletlen találkozások lehetõsége nagyon ritka, és a kamaszok ezen alkalmakkor legalábbis meglepõdnek: „a strandon jött egy anyuka egy szellemi fogyatékos fiúval, nem beszélt, a lába, a keze furcsa volt, tök zavarban voltam, nem tudtam, hogy most mit kell csinálni, aztán végül az anyukája vitte el onnan” Ugyanakkor sokszor a csoportok résztvevõi számára is meglepõ módon derült ki, hogy többüknek van a közeli környezetében olyan ember, akit valami miatt fogyatékosnak tart. „Nekem volt egy tolókocsis osztálytársam, meg nagyapám is mozgássérült volt, meg a nagybácsim is, szóval õk így testileg…” „Egy motorbalesetben vesztette el a lábát a nagypapa, én így ismertem meg, szóval ez a mankós állapot nekem természetes volt, meg értelmiségi is volt, tanár.” „Nálunk a mélyebb a családban az van, hogy a nagybácsi szellemi fogyatékos, Dawn-os lett, neki kis mértékû sérülése van. Ez szerencse a szerencsétlenségben. Amikor nagyobb lettem, csak akkor fogtam fel, de nem volt soha probléma, sõt rájöttem, hogy ez másnak sem okozott nehézséget.” „Nekem a nagymamámnak megpattant egy ér a nyakában, amitõl lebénult és attól kezdve feküdt egész életében.” „Például az anyukámnak a nyelve le van bénulva, és ez kellemetlen a környezet számára is, meg neki is.”

Rovatcím „A nagypapámnak 3 éve levették a lábát és õ most azt éli meg hogy õ most nem ember.” „Az egyik osztálytársam 6 éves koráig ép volt, de neki olyan izomsorvadásos betegsége van, ami olyan stádiumban van, hogy csak a lábát érinti. Meg van két rokonom, akik egyrészt az öregség, meg valami betegség miatt nehezen járnak, így tologatják õket. A nagyapa már meghalt, õ otthon tanított, meg a nagybácsi is ilyen volt, és õ is otthon volt.”

5. Elképzelt szituációk (randevú, házasság, iskola, média)

Általános tendencia, hogy ezek a személyes élmények jelentõs mértékben befolyásolhatják az illetõ gondolkodásmódját – az esetek egy részében éppen, hogy megismerik a fogyatékosságot, és azt, hogy hogyan is kell ezzel bánni, más részében viszont a nagyon közeli élmény miatt kialakul bennük egy viszolygás, menekülés.

A kamaszokat arról kérdeztük, hogy mit tennének, ha chatelnének valakivel hosszasan, és az elsõ randevún derülne ki, hogy az illetõ valamilyen fogyatékossággal él. A chat két dolgot szimbolizál: egyrészt egy felületes kapcsolatot, amelynek résztvevõi úgynevezett „gyenge kötést” alkotnak egymással (szemben az „erõs kötésûnek” nevezett rokoni, vagy szoros baráti kapcsolatokkal). A gyenge kötések önmagukban az adott ember számára érzelmileg kevésbé fontosak, társadalmi kapcsolatait, és társadalmi látókörét azonban alapvetõen meghatározza, hogy mennyi, és milyen sokféle típusú gyenge kötéssel rendelkezik. A chat során ugyanakkor egy esetleges fogyatékosság rejtve maradhat, mintegy meglepetésszerûen kényszerítheti a nem fogyatékost a fogyatékosság felismerésére. Utólag bebizonyosodott, hogy ez a tematizálás nagyon életszerû, hiszen több esetben kiderült, hogy nem pusztán elképzelt szituációkról van szó, mert akad olyan, akivel megtörtént ilyen eset, és saját bevallása szerint, bár elõször meglepõdött, hogy az illetõnek „nem normális a keze”, de már megszokta és nem zavarja. A legtöbben úgy vélték, hogy elõször õk is biztosan meglepõdnének, de megpróbálnák túltenni magukat rajta. Ugyanakkor elhangzott ilyen vélemény is:

„Nagymamám szenvedése miatt elõjönnek a régi emlékek és inkább menekülök, viszolygok kicsit a tolókocsis lány évfolyamtársamtól.” „Amikor elõször láttam, megijedtem, ez új szituáció volt, bele kellett rázódni, ki kellett ismerni, hogy hogyan lehet ezzel együtt élni.” „Volt olyan, hogy látszott rajta ez a hiba, ezért kicsit ki volt közösítve, a többi fiú nem foglalkozott ezzel a fiúval.” Ugyanakkor mégis úgy tûnik, hogy a többségnek nem jut eszébe, hogy az, hogy nekik vannak „saját élményeik” a fogyatékosokkal kapcsolatban, azt is jelentheti, hogy másoknak is vannak ilyen élményeik, és mások is küzdenek hasonló gondokkal. Hipotézisünk szerint a fogyatékkal élõkkel kapcsolatban létezik egyfajta „hallgatási spirál”, azaz éppen a létezõ elõítéletek, a kérdés tabu jellege miatt a fiatalok azt gondolják, hogy bár az õ rokonságukban van valamilyen fogyatékkal élõ ember, a többségében azonban nincs. Emiatt azt gondolják, hogy csak õk vannak ilyen helyzetben. Így marad számukra továbbra is kellemetlen téma a fogyatékosságról, illetve a társadalom és a fogyatékos emberek kapcsolatáról való gondolkodás.

A beszélgetések egyik fontos pontja volt, hogy a fiataloktól megkérdeztük, hogy bizonyos helyzetekben hogyan viselkednének, ha ezekben kapcsolatba kerülnének fogyatékos emberekkel Chaten szervezõdõ randevú

„kényelmetlen helyzetbe kerülhet az ember, ha egy fogyatékos emberrel nyilvánosan kell mutatkoznia – úgy fair, ha közli az emberrel elõre” Ezzel kapcsolatban az egyik beszélgetés során éles vita alakult ki, és körülbelül fele-fele arányban oszlott meg a fenti véleményt helyeslõk és az ezt ellenzõk csoportja.

2005 / o”sz


39

Rovatcím A beszélgetések ezen részei során is nyilvánvalóvá vált, hogy a kamaszok éles különbséget tesznek az értelmi és a testi hátrányokkal küszködõk között. Amikor azt kérdeztük, hogy általában próbáljanak meg ilyen helyzeteket elképzelni, akkor soha nem említettek maguktól értelmi fogyatékosokat, azaz, a velük való kapcsolatot nemcsak, hogy visszautasítják, de nem is igazán tudnak ilyesmit elképzelni. A testi sérültekkel kapcsolatban jóval elfogadóbbaknak tûnnek, az érzékszervi károsultakkal kapcsolatban általában úgy vélekednek, hogy teljesen el tudnák fogadni, ha már (virtuálisan) jóban lettek velük korábban. Párkapcsolat A kamaszok, ellentétben azzal, ahogyan a lazább, chaten szervezõdõ ismeretségekrõl nyilatkoztak, már jóval kevésbé tûnnek elfogadóbbnak egy esetleges hosszú párkapcsolatban egy fogyatékossal szemben. Szerintük már a létezõ párkapcsolatok is joggal felborulnak, ha az egyik fél fogyatékos lesz: „párkapcsolatban gyakori hogy egy baleset után otthagyják az embert, mert abszolút beszûkülnek a korlátok” „egészségesen maradt féltõl többet fog követelni a kapcsolat, nem kötelessége valakit ennyire gondozni, ha mondjuk nem házastársak” „nehezebb átváltani ápolónõbe” Ugyanakkor az a legtöbbjükben fel sem merül, hogy egy eleve fogyatékos emberrel kerülhetnének kapcsolatba. Ennek egyik nyilvánvaló oka a már említett tény, hogy az ismerkedés terepein (mozi, diszkó, kocsma, stb.) nem is találkoznak fogyatékosokkal; de a külvilág reakciójától is félnek egy ilyen esetben: „ nem akarom egész életemben azt hallgatni: hogy választhattál egy nyomorékot?”” Fogyatékos gyerek születne a családban Nehéz szembesülni azzal, hogy a saját közvetlen környezetben egyszer csak megjelenik egy fogyatékos ember. Ezt támasztja alá, hogy több csoportban is döbbent csönd fogadta az erre vonatkozó kérdésünket.

40


2005 / o”sz

Egyrészt, jellemzõ, hogy a fiatalok nem tartják a szülõk kötelességének azt, hogy elfogadják gyermekük fogyatékosságát: „…ha elõre lehet tudni hogy fogyatékos én nem szeretném, mert neki sem lenne jó, amit kapna az életben…” „az orvos hibázott, mert hagyta megszületni, nem vette észre” „abortusz megoldás” „ha a szülõk feladják, intézetbe adják, de egy kicsit meg is értem” „de igazán az intézetnek is van haszna, a szülõknek nincs annyi energiája, hogy megtartsa, akkor azt ki kell váltani” A legélesebben itt vált ketté az értelmi fogyatékosokat sújtó elutasítás, amit jól illusztrál az egyik résztvevõ véleménye: „ha testi fogyatékos, akkor: segíteni neki bárhogy ahogy erõmbõl telik; ha viszont szellemi: közömbös lennék, ha gyermekem lenne nem vállalnám…az én vérem, de egy szellemi fogyatékos gyerekre nem lehet az ember teljesen büszke, intézményt keresnék” Mindenféleképpen emberfeletti erõfeszítésnek tartják egy fogyatékos gyerek nevelését: „fogyatékos gyereket tudta hogy megszületik, és megszülte, akkor bátor” „sajnálnám, mert a fogyatékos gyerek nem élhet teljes életet” „a szülõnek is rossz, én sajnálnám” A teljes elutasítást csak azok nem érzik a magukénak, akik segíteni szeretnének: „Én elfogadnám, mert ha már csak ennek az egy embernek segítenék, az is valami, már volt értelme az életemnek.” Fogyatékos iskolatárs A fogyatékos iskolatársra vonatkozó kérdések szintén részben elképzelt, részben valós szituációkról nyitottak beszélgetést. A téma minden esetben leginkább vitát eredményezett arról, hogy szabad-e, kell-e fogyatékos gyerekeket nem fogyatékosokkal egy iskolába járatni, azaz, az integrált iskolai nevelésrõl. „nekem az osztálytársam szellemi fogyatékos, vannak akik nem fogadják el és hátráltatják, mert úgy vannak vele menjen olyan

Rovatcím iskolába ahol olyanok vannak mint õ, mi meg azt mondjuk ne beszéljen akkor vele, de ne hátráltassa” „a társadalom nagy rész nem fogadja el valamilyen szinten kiközösítik egy olyan környezetbe ahol olyanok között van mint õ” „szerintem fontos lenne, hogy találkozzon normális emberekkel is és esetleg ennek hatására meg tudjon gyógyulni” „mindig vannak olyanok és mindig is lesznek akik elítélik õket, szerintem is jobban éreznék magukat egy olyan helyen ahol nem bántják õket” Médiahatás Közhely, hogy a kamaszok szocializációjában a média nagyon fontos szerepet tölt be. Ez a hatás a beszélgetések során egyértelmûen érvényesült: a témáról való beszélgetés során spontán említették meg élményeiket. Úgy tûnik, hogy az Esõember címû film hatása továbbra is igen jelentõs, a kamaszok továbbra is ebbõl szerzik ismereteiket az autistákról; ugyancsak erõsen beléjük vésõdött egy televízióban látott riportfilm egy végtagok nélküli nõrõl, és családjáról. Elismeréssel szóltak arról, hogy ez a nõ kilátástalannak tûnõ helyzetében „teljes értékû” életet tud élni, és egy ép emberrel él kapcsolatban, gyermekeik is vannak stb. „nagyon erõs, õróla elmondhatjuk, hogy megállta a helyét és letett valamit az asztalra az tetszett, hogy hogyan találta ki azokat a dolgokat, amiket kéz nélkül megcsinált becsülendõ az a férfi, aki kiállt egy ilyen ember mellett .” A kérdésre azonban, hogy el tudnák-e képzelni õk maguk is, hogy ilyen súlyos testi fogyatékossal élnek együtt, már kevésbé elfogadó válaszok érkeztek. „nem igazán, mert nagyon nagy felelõsségérzet kell egy ilyen dologhoz” „akinek csak a külsõ számít, az biztos, hogy nem tudná azt megcsinálni – viszont akinek az a fontos, hogy ki van mellette, az már képes lehetne erre” „én sem tudnám elképzelni” „nem tudom egy ilyen ember mellett elképzelni magam”

„én ezt az életet nem bírnám lelkileg, valamit tennék az életemmel, inkább feladnám” „nem lehet másokat terhelni… a napi gondoskodás nagyon megterhelõ”

6. Mennyire gondolják, hogy fogyatékossá válhatnak? A fókuszcsoportban részt vevõk közül több fiatalnak volt elsõdleges, direkt kapcsolata fogyatékossal. Egybehangzóan a fogyatékosság mint elkerülni kívánt állapot jelent meg a beszélgetések folyamán. A fiatalok ismertetett álláspontjaiban felismerni lehetett a félelmet ettõl a helyzettõl, még abban az esetben is, hogy nem saját maga a fogyatékos. „félek attól, hogy én is kerülhetek ilyen helyzetbe” Sokak szerint bárki, aki egészségesnek született, válhat fogyatékossá, valamilyen betegség vagy baleset során, legtöbben valamilyen baleset kapcsán említették ezt a lehetõséget. „bármilyen egészséges ember is válthat fogyatékossá, pl. egy baleset során” „mi is ülhetnénk ott, lehet, hogy elüt egy autó” A fiatalok tehát el tudják képzelni, hogy õk maguk testi fogyatékossá váljanak, bár ettõl a gondolattól rettegnek. Ugyanakkor a beszélgetéseknek ebben a szakaszában megerõsítést nyert az a hipotézis, amely szerint az értelmi fogyatékosságot csak mint kizárólag vele született fogyatékosságot ismerik, hiszen, ha feltettük nekik a kérdést, hogy el tudják-e képzelni, hogy fogyatékossá váljanak, rendszerint konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a kérdés nyilvánvalóan csak testi fogyatékosságra vonatkozhat, hiszen az, hogy õk, akik jelenleg nem értelmi fogyatékosok, azzá válhatnak, teljesen kizárt dolog.

7. Milyen fogyatékossággal tudnának együtt élni, milyennel nem? A fogyatékosságokkal kapcsolatban alapvetõen külön kezelik az értelmi és a testi fogyatékosságot. Az értelmi fogyatékosság a társas

2005 / o”sz


41

Rovatcím kapcsolatokban nem kívánt jelenségként jelenik meg, ugyanakkor már többen mondták, hogy inkább szellemi, mint testi fogyatékosok lennének. Ennek oka igazában nem az elfogadásban keresendõ, hanem inkább abban, hogy nem tudnának a fiatalok semmilyen korlátozással, fogyatékossággal együtt élni, és, mint már említettük, megítélésük szerint az értelmi fogyatékos van legkevésbé tudatában annak, hogy õ fogyatékos. A fiatalok szerint nem olyan nagy mértékû problémát és korlátozottságot jelent, ha valaki születésétõl kezdve fogyatékos, mintha valamilyen balesetben vagy betegség okán válik fogyatékossá. „aki egészségesbõl válik fogyatékosság, az tudja, hogy mi hiányzik neki, aki viszont ezzel születik, az megszokja ezt” Van, aki úgy gondolja, hogy alapvetõen semmilyen fogyatékossággal nem tudna együtt élni, amely korlátozza õt. „Ami korlátoz a jelenben, véget érne minden zenészi karrierem.” Jóval többen gondolják úgy, hogy az értelmi fogyatékosság elviselhetõbb, mint a bármilyen testi fogyatékosság, egyszerûen azért, mert nincsenek tudatában a fogyatékosságnak. „lehet hogy a szellemit nem tudnám érzékelni, így korlátozó ehhez képest a végtaghiány” Többen csak egyszerûen bemondták a fogyatékosság nevét, amit a legjobban elviselnének: „Dawn-kór” „autizmus” Az autizmussal kapcsolatban többször felmerült egy – majdnem romantikus – kép illetve elképzelés a betegségrõl. Ennek egyértelmûen „okozója” az Esõember címû film, amit szinte mindenki látott és emlékezett rá a fiatalok közül. „autizmus nem olyan rossz, ha választanom kéne azt választanám, abban a világban élni amit magunknak felépítünk” „ezt nem vállalnám be, csak egy olyan Esõember-szerût”

42


2005 / o”sz

Az értelmi és a testi fogyatékosok közötti választásban a különbséget a saját helyzet értékelésének lehetõségében illetve az önellátásban érzékelik. „Szellemi fogyatékosok nem teljes értékû emberek, mert nem tudják önmagukat ellátni, mert nem látják át a helyzetet” A testi fogyatékosságok közül legtöbben valamilyen mértékû vagy súlyosságú végtaghiányt említettek a fiatalok közül. „Mi az amivel még együtt lehet élni? Félkarúság”(…) ujjak hiánya” „szüléskor sokkot kapott a gyerek és nem tud beszélni, nem tudja kimondani a dolgokat, de mindent ért… ez is elképzelhetõ…” Az egyik legkevésbé rossznak a süketséget tartották a fiatalok. „én is a süketséget tudnám még elviselni… vannak szomszédaink, akik így is elég jól tudnak élni… amit viszont nem tudnék elviselni, az a tolószék… én sem tudnám feldolgozni, és igazából a környezet sem segítene…” Szinte mindenki úgy gondolta, hogy a vak ember veszít legtöbbet az egészségeshez képest a fogyatékosságával. „legesetlenebb a vak ember” „ha nem tudod elképzelni mi a zöld az rosszabb” „a vak a legrosszabb, mert semmit nem lát a világból” Mindez igen érdekes megvilágításba helyezi a korábban leírtakat, hiszen láthattuk, hogy „amúgy” a vak embereket tartják a nem fogyatékosoktól legkevésbé különbözõeknek, õket tudják a leginkább elfogadni. Sok más momentum mellett ez a tény is azt támasztja alá, hogy nem azokkal a fogyatékosságokkal szemben a legkevésbé toleránsok a kamaszok, amelyeket a legsúlyosabbaknak tartanak.2

8. Érzések a fogyatékosokkal kapcsolatban A továbbiakban arról lesz szó, hogy milyen érzelmekkel viseltetnek a kamaszok a fogyatékosok iránt. A témához kapcsolódik, hogy

Rovatcím megkértük a beszélgetések résztvevõit, hogy fejezzenek be két, megkezdett mondatot a fogyatékosokkal kapcsolatban, amelyek jól dokumentálják a kamaszok gondolatainak egy halmazát. Ennek eredményeit a 3. Függelékben mutatjuk be. A beszélgetések során elsõsorban a kamaszok saját attitûdjeire voltunk kíváncsiak, ugyanakkor részletesen beszélgettünk arról, hogy hogyan látják, hogyan viselkednek korosztályuk tagjai a fogyatékosokkal kapcsolatban. Ennek a témafelvetésnek kettõs célja volt: egyrészt, valóban fontosnak tartottuk, hogy kiderüljenek a fiatalok benyomásai errõl a kérdésrõl; ugyanakkor az ilyen típusú kérdésfelvetésben implicit módon mindig benne rejlik magának a válaszolónak a véleménye, hozzáállása is, fõleg, ha ilyen, viszonylag érzékeny témáról van szó. Idegenkedés, félelem A kamaszok attitûdjeire jellemzõ az idegenkedés a fogyatékosokkal szemben. Igen jelentõs távolságot éreznek saját világuk, és a fogyatékkal élõ emberek világa között, a fogyatékosokat egyértelmûen „külcsoportként” észlelik magukhoz képest. Ennek egyik meghatározó eleme, hogy félelem van bennük, fõleg az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban. „A szellemi fogyatékosokról olyan elképzelés van, hogy veszélyesek. Ha valaki szellemi fogyatékos, az látszik rajta. Lehet, hogy másképp beszél, és ettõl megijedhetnek az emberek, pedig lehet, hogy õ csak kommunikálna. Mondjuk nem is nagyon hagyják õket egyedül.” „Szellemi fogyatékosok a legeltérõbbek a többiektõl, így sokkal inkább félelmet keltenek az emberekben, valami természetes borzadást.” A félelmek egyik alapvetõ oka egyértelmûen a másság, a különbözõség: „Ha nem is vallják be sokan bizonyos viszolygás van az emberekben, ha nem is gondolják végig, mert eltér a normálistól” A kamaszok azt is hangsúlyozták, hogy sokszor nem mernek szólni a fogyatékosokhoz.

Mindezt nagyon fontosnak tartjuk kiemelni, mert azt mutatja, hogy az elõítéletek, a közönyös, vagy bántó viselkedésmódok, amelyek a fogyatékosokkal szembeni cselekvésekben megnyilvánulhatnak, nem gyûlöletbõl, megvetésbõl, vagy más, aktív érzésekbõl, sokkal inkább szorongásból, félelembõl fakadnak. Kiszámíthatatlanság Sokan említették, hogy azért nem lépnek szívesen kapcsolatba fogyatékosokkal, mert félnek a helyzet kiszámíthatatlanságától. „Nem tudom, baj ahogy nevelik (az emberek) a gyerekeiket, például hozzájuk sem szólnak, hogy (a szellemi fogyatékos) nem ember” „Szerintem ez azért van mert úgy nõnek fel (az emberek), hogy nincs ilyen a családjukban, aztán lát egy ilyet és elborzad, így nevelték, természetes” Ezek az érzések mind a spontán találkozások és az ismeretek hiányára, azaz, végsõ soron arra vezethetõk vissza, hogy a fogyatékosok szegregáltan élnek a társadalomban, a kamaszok nem ismerik õket. Mindennek következménye pedig az, hogy bevallottan rossz érzéseik támadnak, nem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzájuk, ha véletlenül mégis találkoznak velük. Általános érzés, hogy nem tudják, hogyan viselkedjenek velük kapcsolatban. Viszolygás Ugyanakkor a testi fogyatékosokkal kapcsolatban sokan jelezték, hogy viszolygást éreznek, ha szembesülnek velük. A látható és kevésbé látható testi fogyatékosságok megítélése teljes mértékben helyzetfüggõ. A kamaszokban nem keletkeznek rossz érzések, ha meglátnak egy tolókocsis embert, akinek vélhetõen súlyosan sérült lábát eltakarja egy pokróc; ugyanakkor fizikailag nehezen bírják a csonka testrészek látványát, még akkor is, ha az efféle „fogyatékosságokat” korábban a jóval enyhébb kategóriákba sorolták, sõt, az a véleményük, hogy õk maguk is inkább ilyen típusú fogyatékosságot választanának.

2005 / o”sz


43

Rovatcím „fõleg ha erõs testi torzulás van, néha én is elfordulok, nagyon bánt ez, fõleg ha vizuálisan ijesztõ” A testi fogyatékosság látványának hatására jó példa az, amit az egyik résztvevõ így fogalmazott meg: „ szoktam adni pénz a hajléktalanoknak, de mozgássérült hajléktalanhoz nehezebben megy oda az ember segíteni, pedig neki is kellhet a segítség” Közöny, elutasítás Valószínûleg mindezen érzéseknek együttesen köszönhetõ, hogy a fiatalok, ha csak lehet, kerülik a fogyatékosokkal való kapcsolatot, nem alakul ki empátia. Itt ismét csak élesen elkülönülnek az értelmi fogyatékosok a többiektõl, õket szemmel láthatóan sokkal inkább sújtja a többségi társadalom elutasítása. „én környezetemben elborzadva fordulnak gyakorta, nem próbálnak belegondolni a helyzetébe” „a szellemi fogyatékost elkerüli – én is ezt teszem” Az értelmi fogyatékosok körül „burok” van, ahogy az egyik résztvevõ fogalmazott, és egyszerûen nem tudja, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni. A kamaszok érzékelnek egyfajta általános társadalmi elutasítást: „kialakult egy olyan társadalomszemlélet amibe õk nem férnek bele…” Az elutasításnak ugyanakkor van másmilyen oka is: a kamaszok körében nem számít dicsõségnek, ha valaki segít egy fogyatékos embernek: „sokan cikinek tartják, hogy odamenjenek egy tolószékeshez”. Fiatalok és öregek Mivel a kutatás célja az volt, hogy feltérképezzük a kamasz korosztály attitûdjeit a fogyatékosokkal kapcsolatban, igen érdekesnek tûnik, ahogyan a résztvevõk más attitûdöt tulajdonítottak a különbözõ korosztályoknak. Véleményük szerint saját korosztályukra jellemzõbb az elutasító magatartás a fogyatékosokkal kapcsolatban, míg az idõsebb generációk

44


2005 / o”sz

megértõbbek. Ennek okát az idõsebbek történelmi tapasztalatában látják. „a fiatalabbak jobban lenézik, õk nem gondolkodnak arról, hogy õk is kerülhetnek ilyen helyzetbe, csak magukra gondolnak, másokat nem vesznek figyelembe” „az öregeknek több tapasztalatuk van, többet átéltek, sokat tudnak róluk” „az idõsebbek átélték a világháborúkat, jugoszláv háborúkat, az élettapasztalatuk miatt” Mint már az alábbiakból is kitûnik, a nem fogyatékos és a fogyatékos fiatalok világai között nagyon nagy távolság létezik, és a világok között nehézkes az átjárás. Kortárs kapcsolatok csak véletlenszerûen alakulnak ki. Éppen ezért nem meglepõ, hogy sokan az egyetlen lehetséges kapcsolatnak egyértelmûen azt gondolják, hogy, ha úgy adódik, segítséget nyújtanak egy rászorulónak, egyenrangú kapcsolatban nem igazán tudják magukat elképzelni a fogyatékkal élõkkel. „nem tudom mit tesz jót, ha megpróbálok segíteni, vagy ha nem mert, van hogy segíteni akar az ember õ meg azt mondja menj innen”

Összefoglalás A fókuszcsoportos beszélgetések legfontosabb tapasztalatait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1. Kiderült, hogy a fiatalok megkülönböztetnek különbözõ típusokat a fogyatékosságokon belül. 2. A megkülönböztetések között is a legalapvetõbb a hagyományos a testi-értelmi megkülönböztetés. 3. A kamaszok ugyancsak fontos különbséget tesznek a fogyatékosok között az alapján, hogy állandó emberi segítséget igényelnek-e a hétköznapi élethez, vagy sem. 4. Emellett a fogyatékosokhoz való viszonyulást alapvetõen meghatározza, hogy mennyire vált ki rossz érzéseket a fiatalokból a fogyatékos ember látványa, mennyire tartják ijesztõnek azt, amit látnak. Érdemes ismét hangsúlyozni, hogy az, hogy mennyire idegenkednek egy fogyatékosságtól, nem pusztán attól függ, hogy mennyire tartják súlyosnak ezt a fogyaté-

Rovatcím

Beteg- Balesetségben ben szerzett csonagyi kákult rosodás végtag

Veleszületett

Dawnkór

Csípõficam

2. A fogyatékosságok különbözõ rétegeinek modellje

V

k Va

ta gh iá ny

Súlyosság

Kamaszok rossz érzései

ék sz ló To

ég

r

ta is ut A

kó

Az alábbi táblázatban azt foglaltuk össze, hogy milyen dimenziók mentén osztják fel a kamaszok a fogyatékosságokat. Azt is jelöltük, hogy említettek-e példát az adott kategóriához.

Szerzett

n-

1. A fogyatékosságok felosztása a kamaszok szerint – a legfontosabb dimenziók

Testi

Eszkö- Emberi Eszkö- Emberi zökkel segítzökkel segítönellá- ségre, önellá- ségre, tó felügyetó felügyeletre letre szorul szorul

aw

Függelék

Értelmi

D

kosságot, hanem jóval bonyolultabb összefüggésekrõl van szó. Ugyancsak érdekes, hogy az, hogy õk maguk milyen fogyatékossággal tudnának leginkább együtt élni, egy külön, az elõbb említett dimenzióktól független viszonyulási réteget alkot. 5. A kamaszok bevallottan sokszor, sokféle rossz érzéssel közelítenek a fogyatékosok felé. Mindezen rossz érzések azonban nem gyûlöletbõl, vagy megvetésbõl táplálkozik, hanem leginkább valamiféle zavarból, félelembõl, ambivalens érzésekbõl 6. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a kamaszok fogyatékos emberekhez való viszonyát meghatározza az ismerethiány, aminek tudatában is vannak. 7. Ugyanakkor nagyon tanulságosnak tûnik, hogy a fogyatékosokról való véleményformáláskor a kamaszok kiindulópontját általában a többségi társadalom véleményéhez való viszonyulás jellemzi. Azaz, részben azért nem tartják teljes értékû embereknek a fogyatékosokat, mert õk mindig kirekesztettnek kell, hogy érezzék magukat, azért félnek kapcsolatba kerülni fogyatékosokkal, mert félnek attól, hogy ez „ciki” mások szemében; stb. Ki kell emelnünk azt is, hogy a fogyatékosokkal szemben megnyilvánuló kirekesztõ viselkedés egyik alapvetõ motívumának a félelem, az idegenkedés érzése tûnik, ami szintén ismerethiányból, illetve a fogyatékosság társadalmi tabuként való kezelésébõl következhet. 8. A kutatás megerõsítette azt a korábbi hipotézist, amely szerint az értelmi fogyatékosságokkal kapcsolatban jóval nagyobb az intolerancia a kamaszok körében, mint a testi vagy érzékszervi fogyatékosságokkal kapcsolatban.

Élhetetlen élet

A fenti ábra azt modellezi, hogy a fogyatékosokról való gondolkodás különbözõ dimenziói hogyan viszonyulnak egymáshoz. A legelsõ, kék réteg azt mutatja meg, hogy mennyire ítélnek súlyosnak egy adott fogyatékosságot a fiatalok; minél magasabbra emelkedik a réteg, annál súlyosabbnak érzékelt fogyatékosságról van szó. A második, bordó réteg azt mutatja meg, hogy az adott fogyatékossággal kapcsolatban mennyire vannak rossz érzéseik a fiataloknak (viszolygás, gyûlölet, félelem stb.). Minél magasabb a réteg, annál erõteljesebben tapasztaltunk rossz érzés megnyilvánulásokat a ka-

2005 / o”sz


45

Rovatcím maszok részérõl. Végezetül a leghátsó, sárga réteg azt illusztrálja, hogy mennyire tudnák a kamaszok elfogadni, hogy õk maguk az adott fogyatékossággal rendelkezzenek. Minél „magasabb” a réteg, annál rosszabbnak éreznék a saját helyzetüket az adott fogyatékossággal. Érdemes megfigyelni, hogy míg például a vakság az egyik legkevésbé súlyosnak látott fogyatékosság, és ráadásul a vak emberekkel kapcsolatban a kamaszok viszonylag toleránsnak mutatkoztak, a saját helyzetüket egyértelmûen vakként látták a legrosszabbnak. Mindez jól illusztrálja, hogy nem vonható egyértelmû párhuzam az egyes fogyatékosokhoz való viszonyulásuk, illetve aközött, hogy melyik fogyatékosságot látják a legnehezebben élhetõnek. 3. Lehetnek-e teljes értékû emberek a fogyatékosok? A résztvevõket megkértük, hogy egy papíron fejezzék be a két alábbi, általunk megkezdett mondatot: 1. A fogyatékosok is lehetnek teljes értékû emberek, mert….. 2. A fogyatékosok nem lehetnek teljes értékû emberek, mert…. Az alábbiakban a legjellemzõbb válaszokat mutatjuk be, amelyek újfent jól illusztrálják például az értelmi és a testi fogyatékosok közötti különbségtételt. A fogyatékosok is lehetnek teljes értékû emberek, mert… • …ha csak a testük szenvedett helyrehozhatatlan sérülést. • …õk is ugyanúgy emberek, mint a normális emberek (értelmi fogyatékosokat kivéve). • …ha a mozgásában korlátozott, és szellemileg ép, ugyanolyan embernek számít. Persze sokkal több korlátot kell átlépnie, amit a mai világ még nem biztosít mindenhol, de magát, az emberi lét alapvetõ igényeit, szolgáltatásait ugyanúgy élvezhetik. Ez igaz lehet (persze kifejezetten speciális esetekben) az értelmi fogyatékkal élõkre. Saját munkahely (foglalkoztatók), önálló közlekedés, önmagáról való gondoskodás. • … ha el tudják fogadni magukat és együtt tudnak élni ezzel, és ha kisebb mértékû a

46


2005 / o”sz

fogyatékosságuk, önállóan is képesek dolgokat megcsinálni. • …amit más megtehet az többnyire õk is • …értékeik és érzelmeik ugyanúgy vannak. A fogyatékosok nem lehetnek teljes értékû emberek, mert …. • …ha olyan értelmi betegségük van, mely akadályozza õket a gondolkodásban. • …mert a fogyatékosságukkal nem tudnak olyan normálisnak mondható életet élni, mint a többi ember. Tehát, mind a kapcsolattartás, mind a társas élet révén problémáik vannak, mi több így képtelenek a rendes beilleszkedésre. • …a fogyatékosok nem lehetnek teljes értékû emberek, ha szellemileg súlyosan sérültek. • … a szellemi fogyatékossággal élõk tényleg nem tudnak teljes életet élni, ha akarnak se…..A testi fogyatékosokra ez nem vonatkozik. • … nem tudnak teljes értékû emberré válni pl. a szellemi fogyatékos emberek. nem tudják felfogni környezetüket, s azokat a dolgokat amik történnek velük. • … a társadalom gyakran ellenségesen viselkedik velük. • … nem önállóak. • … mi, ép emberek, nem adunk nekik esélyt, hogy azok lehessenek. Nem rajtuk múlik igazán. • …az emberi társadalom nagy része kiközösíti, elutasítja õket. • …az esetek túlnyomó többségében a fogyatékos (szellemi) emberek ápolókra (akár szakápolókra), szülõkre jó esetben, és segítõkre vannak szorulva. Ez már csírájában képes elfojtani a lehetõséget. • …mindig megkülönböztetésben részesülnek.

Jegyzetek 1

2

Sigmund Freud: Totem und Tabu. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1980. 26. Illetve: Totem és tabu. Göncöl Kiadó, Budapest, é. n. 24. Az erre vonatkozó modellt lásd a Függelék 2. ábrájában.

Ifjúság és társadalom L i g e t i G y ö rg y – Héra Gábor

Fogyatékkal élõ hallgatók a felsõoktatásban EGY KUTATÁS TAPASZTALATAI

2005 januárja és 2005 májusa között a Kurt Lewin Alapítvány kutatócsoportja a hazai felsõoktatási intézményekben tanuló, fogyatékossággal élõ hallgatókra koncentráló felmérést bonyolított le. Az Oktatási Jogok Biztosa Hivatala megbízásából végzett kutatással naprakész információt kaptunk arról, hogy a fogyatékossággal élõ fiatalok milyen körülmények között végzik egyetemi és fõiskolai tanulmányaikat. A továbbiakban a vizsgálat fõbb eredményeit ismertetjük, elõször a célcsoportba tartozó hallgatók alacsony létszámának az okait tárgyalva. Ezt követõen a különbözõ sérülésekkel élõ fiataloknak a tanulmányaik során felmerülõ fõbb problémáit mutatjuk be. A 29/2002-es OM (V. 17.) rendelet az esélyegyenlõség biztosítása érdekében a fogyatékossággal élõ hallgatókat támogató koordinátor alkalmazását teszi kötelezõvé a felsõoktatási intézmények számára. A tanulmány harmadik fejezetében ennek a koordinátori rendszernek a jellemzõirõl olvashatnak. A tanulmány végén az általános következtetéseket foglaljuk össze.

1. A fogyatékos hallgatók alacsony létszáma Habár a felsõoktatási intézményeknek nagy szerepe lenne a társadalmi egyenlõtlenségek csökkentésében, a fogyatékos személyeknek – a társadalom egészére jellemzõ 10%-kal szemben – megközelítõleg 1–2%-a tanult a fõiskolákon, egyetemeken 1998-ban.1 A 2003–04-es oktatás statisztikai évkönyv adatai alapján2 a hallgatói létszám tavaly már meghaladta a

400 000-et, tapasztalatunk szerint a fogyatékossággal élõ hallgatók száma ezzel párhuzamosan ugyancsak növekedett. Ezen növekedés ellenére azonban napjainkban még mindig igen alacsony a sérült hallgatók száma a felsõoktatásban. A kutatás tapasztalatai alapján ez az alacsony részvétel több – az alábbiakban bemutatásra kerülõ – okra vezethetõ vissza. A közoktatás szerepe A fogyatékossággal élõ hallgatókkal készült interjúk során beszélgetõpartnereink idõnként utaltak arra, hogy az egyetemet vagy a fõiskolát megelõzõen tanáraik nem támogatták továbbtanulásukat. A felsõoktatási intézmények által támasztott követelményeknek való felkészülés és megfelelés szempontjából a középiskola szerepe pedig meghatározó lenne. A sérült emberekkel szembeni elõítéletek azonban már az alapfokú oktatásban is visszavethetik a diákok továbbtanulási kedvét. A szülõi háttértámogatás szerepe A továbbtanulás szempontjából kardinális szerepe van a szülõi háttértámogatásnak. Már az alap-, és középfokú oktatás esetében is elengedhetetlen a szülõi segítség, e nélkül a diákok igen nagy valószínûséggel abbahagyják tanulmányaikat. „De mivel sérült az idegrendszere, a mozgása is elég nehézkes, és elég nehezen olvasható az írása, és aztán hát … akkor beszéltem az igazgatónõvel (…) Kérdeztem, hogy hogyan lehetne ezt megoldani, mert hogy Sz. lassan is jegyzetel, meg nehezen olvashatóan. És akkor azt mondta, hogy járjak be

2005 / o”sz


47

Ifjúság és társadalom vele én is. Úgyhogy aztán Sz. is jegyzetelt, mert õ is akart jegyzetelni, csak sokszor maga is nehezen tudta kiolvasni, úgyhogy én is jegyzeteltem, négy éven keresztül jártam be vele a gimnáziumba.” (Részlet egy fogyatékossággal élõ hallgató édesanyjával készül interjúból) A gyermekük igényeit, szokásait jól ismerõ szülõk kétségtelenül hatékonyan tudják támogatni a tanulmányok folytatását. Az esetek többségében azonban a háztartás vezetéséhez szükséges bevételek elõteremtésének a kényszere miatt a szülõk kapacitása is véges. Az akadálymentesítés Az ezen a területen tapasztalható hiányosságokról részletesen A hallgatók tanulmányokkal kapcsolatos nehézségei címû fejezetben olvashatnak. A fogyatékossággal élõ felvételizõk iránti attitûdök Bizonyos szakok és karok vélt vagy valós szakmai követelményekre hivatkozva jelenleg is megkérdõjelezik, hogy a fogyatékossággal élõ hallgatók eleget tudnak-e tenni bizonyos szakmai követelményeknek. A sérült felvételizõkkel szemben ezek az intézmények elutasító magatartást tanúsítanak. „Például amit az orvosi karról beszéltünk, hogy fogyatékkal élõ ember ne menjen orvosnak, mert fogyatékkal él. Tehát tautológiába futnak idõnként. Mert ennek fizikai, fiziológiai megkötései vannak. Ne akarjon valaki beleesni a vegyszertartályba, mikor azzal dolgozik … hát ilyen ügynek fogják fel mindig. […] De egyébként semmi probléma, csak nem lehet bejutni, és nem veszik fel a hallgatót.” (Részlet egy hallgatói önkormányzat elnökével készült interjúból) Ebbõl a szempontból az új felvételi rendszer bevezetése elõrelépést jelenthet. Ha a sérült diák az érettségin elért pontszáma alapján tud továbbtanulni egy felsõoktatási intézménybe, akkor a felvételi eredményeit esetlegesen befolyásoló elõítéletek nem tudnak érvényesülni.

48


2005 / o”sz

Itt hangsúlyozzuk, hogy a fogyatékossággal élõ hallgatókkal szemben már a felvételin érvényesülõ negatív diszkrimináció csak kevés oktatási intézményt érint. Ezzel már csak elvétve találkozhatunk az egyetemeken, fõiskolákon. Érdekérvényesítés Az alacsony hallgatói létszám miatt a fogyatékossággal élõk problémái kisebb súllyal jelennek meg az egyetem vezetõsége elõtt. A kimondott vagy burkolt vélemények szerint, amíg 1–2%-ra tehetõ a sérült fiatalok aránya, addig kevésbé fontos a fizikai és a kommunikációs akadálymentesítés feladata. K: Az elmúlt fél évben milyen konkrét beruházások voltak itt a fogyatékossággal élõ hallgatók érdekébe? V: Miután az elmúlt … mondjuk azt, hogy az elmúlt 3–4 évben nem volt olyan fogyatékkal élõ hallgatónk, ahol konkrétan tapasztaltuk volna az egyetemi beruházások elõnyét, vagy hátrányát, ezért erre nem tudok választ adni. Az alacsony hallgatói létszám egyfajta ördögi kört eredményez. A hallgatók – többek között – az akadálymentesítés elmaradása miatt nem jelentkeznek bizonyos felsõoktatási intézményekbe. A sérült hallgatók igényei azonban pont, hogy az alacsony létszám miatt nem tudnak kellõképpen artikulálódni. Ennek (is) köszönhetõen az egyetemek, fõiskolák nem alakítottak ki egy, a fogyatékossággal élõ hallgatók speciális igényeire támaszkodó oktatási stratégiát. Az akadálymentesítéshez kapcsolódó feladatokat az egyetemi és a fõiskolai vezetõk ezért sokszor csak a külsõ – törvényi –, és nem a belsõ – fogyatékossággal élõ fiatalok részérõl megjelenõ – nyomás hatására látják el.

2. A hallgatók tanulmányokkal kapcsolatos nehézségei A már idézett 29/2002 OM (V. 17.) rendelet kifejezetten a felsõoktatásban tanuló fogyatékossággal élõ hallgatók érdekében érvényesítendõ, konkrét elõírásokat tartalmaz. A rendelet külön nevesíti azokat feltételeket és ked-

Ifjúság és társadalom vezményeket, amelyeket a mozgás-, a látás-, a hallássérült, illetve a más fogyatékos személyek igénybe vehetnek. Az alábbiakban ugyanezt a bontást követve számolunk be arról, hogy tapasztalatunk szerint az idézett rendeletben leírtaknak mennyire tesznek eleget a felsõoktatási intézmények. A mozgássérültek fõbb problémái A felkeresett helyszínek között elenyészõ volt az akadálymentes környezetet kialakító felsõoktatási intézmények száma. A közlekedés nehézsége sokszor nem csak az adott épület megközelítése és a bejutás kapcsán realizálódik, hanem az egyes emeleteken belüli szintkülönbség miatt is. Az akadálymentesítési munkálatokat sokszor átgondolatlanul, az érintettek igényeinek a feltérképezése nélkül végzik el a felsõoktatási intézmények. „Még múltkor, novemberben elkapott azt hiszem a gondnokságról valaki, hogy csináltak mozgássérültvécét. Hú, mondom, micsoda eredmény, ennek igazán örülök, mert eddig azért ez nem volt. És akkor kérdeztem, hogy ez hol van. Erre kiderült, hogy az aulából nyílik egy folyosó, és azon volt egy régi tanári WC, és azt alakították ki. És akkor így mondtam, hogy ez nagyon jó, csak az aulába lépcsõn lehet feljutni, és az aulából még lépcsõ az a folyosó. Tehát ez nekem marhára kiesik, mert soha nem szoktam az aulán keresztül menni, mert nem tudok.” (Részlet egy mozgássérült lánnyal készült interjúból) Az akadálymentesítés során tapasztalatunk szerint sokszor egyfajta „kipipálás” a célja a felsõoktatási intézményeknek. Ha a rámpák túl magas dõlésszögûek is, ha a mozgássérültek számára kialakított bejárat folyamatosan zárva is van, és a WC nem is érhetõ el, a felsõoktatási intézmény mégis úgy tekinti, hogy a törvényi követelményeknek már eleget tett. A felkeresett intézmények elsõsorban rossz anyagi hátterükre hivatkozva nem tudják a fizikai akadálymentesítést biztosítani. Ez fõleg ott jelent problémát, ahol régi, esetleg mûemlékvédelem alatt álló épületek tartoznak az egyetemhez, fõiskolához. Ugyancsak nagyobb

problémát jelent az ilyen jellegû beruházás azoknál a szervezeteknél, amelyek több, egymástól távol lévõ épülettel rendelkeznek. A látássérültek fõbb problémái Az akadálymentesítés területén a látássérült hallgatók az információszerzés terén vannak a legnagyobb hátrányban. Az óraváltozásokról, elmaradásokról, a különbözõ ösztöndíjakról gyakran nem értesülnek idõben. Leginkább a hallgatók közötti információáramlásra utaltak: csak bízhatnak abban, hogy évfolyamtársaik külön szólnak nekik a faliújságon megjelenõ síkírásos papírokról, üzenetekrõl. K: Az információkhoz hogyan juttok hozzá? Kaptok valamilyen segítséget? V: Amit szerzünk magunknak. Elsõsorban évfolyamtársak. Mondjuk az ilyen dolgok, hogy amikor a jegyeket kiteszik a faliújságra, amikor bejövünk megkérünk valakit a folyosón, hogy légyszi nézd már meg, milyen jegyet kaptam, mi van ide kiírva. (Részlet egy látássérült hallgatóval készült interjúból) Az információs akadálymentesítés kérdéskörét érinti a tananyag elsajátításával és a kötelezõ olvasmányok elérhetõségével kapcsolatos nehézségek is. A jegyzetelés során a megfelelõ támogatást kapott hallgatók több féle eszközt – lap topot, a hanganyag számítógépes kezelését lehetõvé tevõ digitális diktafont – tudnak alkalmazni. Legelterjedtebb a diktafon használata. Ehhez azonban szükség van a tanár beleegyezésére is, amit tapasztalatunk szerint többször nem kapnak meg a hallgatók. Sokat könnyít a helyzeten, hogy egyre több helyen az oktatók digitális formában elérhetõvé tesznek prezentációkat, tanári jegyzeteket az elõadásaikról. A tankönyvek és a kötelezõ illetve az ajánlott irodalmak azonban továbbra is csak a legritkább esetben hozzáférhetõek digitális formában. A kiadók – habár a törvény a hozzáférhetõséget garantálja – a szerzõi jogokra hivatkozva utasítják el az ilyen jellegû felkereséseket. További problémát jelentenek az alábbi hiányosságok: • a digitális szöveg felolvasására alkalmas programok – elsõsorban a Windows alatt

2005 / o”sz


49

Ifjúság és társadalom futó Jaws – csak illegálisan érhetõ el a legtöbb érintett számára; • korlátozott példányszámban hozzáférhetõ hangoskönyvek; • sok helyen nincsen vakosított gép a könyvtárakban, szkennerrel csak a legritkább esetben rendelkeznek ezek az intézmények. Vezetõszõnyeg kialakítása, vagy a lépcsõk élénk színnel való jelölése is sokat segítene a látássérültek tájékozódásában. Ezek a beruházások ráadásul más jellegû akadálymentesítéshez képeset viszonylag olcsó megoldásként szolgálnának. A hallássérültek fõbb problémái A hallássérültek esetében a legnagyobb problémát a jegyzetelés jelenti. „Az én jegyzeteimet, ha valaki megnézi, akkor nagyon hiányos. Leírok egy mondatot, aztán a következõt nem értem… Tehát vagy figyelek az órán, de akkor nem írok semmit, vagy írok, de az akkor hiányos. És ha nem írunk az órán, akkor a tanár úgy ferde szemmel néz, hogy ez most miért nem ír, miért engem figyel. Rá szoktak szólni, hogy jegyzeteljenek, írják le, mert ez fontos.” (Részlet egy hallássérült hallgatóval készült interjúból) Nagyon sok esetben egyszerû emberi odafigyeléssel kiküszöbölhetõ problémákról van szó. A hallássérültek esetében fõleg azért, mert az akadálymentesítés számukra meglehetõsen olcsó lenne. Ma már a legtöbb nagy elõadóban van mikrofon, az indukciós hurok beszerelését pedig a TB támogatja. Igaz, sok helyen azért nem használják a hangosítást, mert a termek rossz akusztikája miatt az oktató által elmondott szöveg érthetetlenné és követhetetlenné válik. A hallássérültek számára ezért segítséget jelentene az olyan hangtechnika kialakítása, amely direkt kapcsolatot teremt az elõadó és a fülhallgatót felhelyezõ hallgató között. Sok tanár azonban még mindig idegenkedik attól, hogy elõadása alatt technikai eszközöket használjon. „…ami sokat segítene, az ez a különleges mikrofon, mert a hagyományos mikrofont

50


2005 / o”sz

se mindig teszik fel, mert kis csoporthoz vannak szokva, és nálunk levelezõsön meg van 300 ember, és ott nyavalyognak, hogy jaj nem akarom feltenni, meg izé. Közben meg fel kéne rakniuk.” (Részlet egy hallássérült hallgatóval készült interjúból) A hallássérültekkel kapcsolatban a koordinátorok felé leggyakrabban érkezõ kérés a nyelvtanulás, illetve nyelvvizsga alóli felmentésre vonatkozik. Viszonylag problémamentesen megoldott, már kialakult és rögzült rendszere van minden intézményben a kérelmek elbírálásának. Általában ezek a gyakorlatok a tanulók igényeit is kielégítik. Sajnálatos módon azonban a – sokszor alkalmazott – nyelvtanulás alóli felmentés azt eredményezi, hogy a fogyatékossággal élõ hallgatók a munkaerõpiacra kilépve jelentõs hátránnyal indulnak. A beszéd-, és más fogyatékosok Az ebbe a csoportba tartozó hallgatók közül elsõsorban a diszlexiás és a diszgráfiás fiatalok kerülnek a koordinátorok látókörébe. Ez a csoport általában a nyelvvizsga, az államvizsga idõpontjáig rejtve marad, ekkor a számukra egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen megoldható feladatok miatt azonban már kénytelenek segítségért folyamodni. Ennél a csoportnál problémát jelent, hogy általános és középiskolát végzett, majd a felsõoktatási intézményben is több évet tanult hallgatóknak kell bizonyítani a fogyatékosságát. A szigorú ellenõrzés mellett zajló vizsgákat megelõzõen tehát semmiféle nyoma nincsen a diszlexiás vagy diszgráfiás problémáknak. „Másik jelentõs probléma a diszlexiás, diszgráfiás hallgatókkal van. A nappalin tanuló hallgató, akit a kutya nem kérdezett meg annak idején az általános iskolában, hogy tudsz olvasni fiam. Nem tudott, és kapta a ketteseket és hármasokat. Majd azután nyelvet nem tudott tanulni, de akkor annyira toleráns volt a középiskola, hogy azt mondták, hogy nem baj, csak gyere be az órára. Õ bement, kapta a kettesét, és ezzel deklarálták, hogy tanult nyelvet. Holott ha õt felmentették volna a középiskolában az idegen nyelv tanulása alól, akkor most

Ifjúság és társadalom visszamenõleg nem kellene igazságügyi szakértõhöz fordulni, mert akkor a dokumentumok arról szólnának, hogy õ nem tanult ilyesmit, tehát nem követelhetem rajta.” (Részlet egy fogyatékosügyi koordinátorral készült interjúból) A beszéd-, és más fogyatékosok számára máig megoldatlan problémát jelent a nyelvvizsgázás. Az ott követelt beszámolók esetében ugyanis még a szóbeli vizsgán is vannak írásos feladatok. Ennek a feladatnak az abszolválása sokszor megoldatlan feladat elé állítja mind a hallgatót, mind a koordinátort. Az egyéb egészségügyi problémákkal küzdõk A koordinátorok és az érintettek beszámolója szerint a 29/2002-es OM rendeletben nevesített fogyatékossági csoportok mellett az egyéb egészségügyi – és sokszor mentális – problémákkal küzdõk esetében is szükség lenne az esélyegyenlõséget biztosító feltételek garantálására. Ezeknek a hallgatóknak a tanulását egyrészt a kiemelt állami normatívából finanszírozható tárgyi eszközvásárlás támogathatná, hiszen ennél a csoportnál is többletköltségekkel járhat a tanulmányok elvégzése. K: Autistáknak mi segítene még? V: Hogy a diktafont használhatja… hát, és… Mi meg vesszük a kazettákat, vesszük a kazettákat, hogy tudja felvenni, aztán szépen sorrendbe rakja, és azt hallgatja le otthon, abból tanul. Nagyon sok könyv, amit el kell olvasni, be kell szerezni… Ilyen szempontból anyagi gond mindez. Tényleg elég sokba kerül minden. (Részlet egy autista hallgató édesanyjával készült interjúból) Másrészt a tanulmányok folytatása során igénybe vehetõ különbözõ kedvezmények meghatározása során nem kellene az informális, szívességre épülõ kapcsolatokra építenie a hallgatóknak. K: Okozott ez problémát konkrétan Önöknek, hogy a törvényben nincsen benn az autistákra vonatkozó rész? V: Olyan értelemben igen, hogy az ember nem tud felszólalni, hogy ezt és ezt jó volna megengedni még. Mert például sokszor ér-

zem, hogy idegileg is hamarabb fárad. És jó volna, ha azt is megengednék, hogy hosszabb idõ alatt tehesse le az egy évet… Hogy az egy évet ne kelljen neki egy év alatt letenni, hanem esetleg engedélyezzenek hosszabb idõt neki. Mert borzasztó nagy anyag van feladva. (Részlet egy autista hallgató édesanyjával készült interjúból)

3. A koordinátori rendszer A koordinátorok elérhetõsége Tapasztalatunk szerint az egyetemek és fõiskolák fogyatékosügyi koordinátorai sokszor csak nehézségek árán érhetõek el. Telefonos megkeresésünk során a központi számról csak a legritkább esetben tudtak minket rögtön a keresett személyhez kapcsolni. Több felsõoktatási intézményben úgy informáltak minket, hogy ilyen státusz nem létezik. Ugyanilyen nehéz megtalálni a koordinátorok elérhetõségét az egyetemek, fõiskolák weboldalain is. A képzõ intézményekben tett látogatásaink során megfigyelhettük, hogy a névjegykártyákon és az irodák ajtajain elhelyezett névtáblákon szinte soha se volt feltüntetve: a felkeresett személy fogyatékosügyi koordinátori teendõket lát el. A koordinátorok kinevezése, felkészültsége, szakmai tudása Tapasztalatunk szerint a koordinátorokat sokszor felülrõl jelölték ki, lehetõséget nem hagyva a felkérés elutasításának. Elõfordult, hogy az egyébként osztályvezetõként, hivatalvezetõként, tanárként, vagy egyéb státuszban dolgozó munkatársak kényszerbõl vállalják fel a koordinátori teendõket. A kiosztott feladatvállalást többször azért is érzik megterhelõnek a koordinátorok, mert azért – a rendelet ez irányú kitételével ellentétben – nem kapnak külön juttatást. „Ez egy kiosztott munka volt. Én megkérdeztem, hogy miért vállalta el, mert többször beszélgettem vele. És akkor mondta, hogy ez egy vicces dolog, hogy „elvállalni”, mert ezt a dékán úr ráosztotta, és hogy ez

2005 / o”sz


51

Ifjúság és társadalom nem úgy mûködik az egyetemen, hogy elvállalják. Tehát kénytelen volt elfogadni. Most ismerjük az egyetem gazdasági helyzetét, biztos vagyok benne, hogy nem két fizetésért csinálja ezt, hanem valószínûleg egyért.” (Részlet az egyik fogyatékosügyi koordinátorral készült interjúból) K: Hogyan döntik el, hogy mire költik a normatívát? V: Azt sem tudtam, hogy plusz pénz kapnánk. Errõl nem tudok. Én ezért nem kapok semmit, ez nekem csak ilyen társadalmi megbízatás. Hogyha több pénz jön, nem tudom, hogy hova… (Részlet az egyik fogyatékosügyi koordinátorral készült interjúból) Státushalmozás A fogyatékosügyi koordinátorok tapasztalatunk szerint több más státus, beosztás mellett végzik teendõiket, az esetek többségében valamilyen oktatási, tanulmányi ügyvitelhez kapcsolva feladataikat. Ez a fogyatékossággal élõ fiatalok hatékonyabb érdekképviseletét is eredményezheti. Ha a koordinátor ugyanis elsõdleges munkaköre miatt jó érdekérvényesítõ képességgel és kapcsolatrendszerrel rendelkezik, azt a sérült hallgatók ügyeinek az intézése során is fel tudja használni. A párhuzamos feladatellátásnak azonban hátrányai is vannak. • az elsõdleges (másodlagos, harmadlagos) munkakör esetleg nem hagy elég idõt és energiát a fogyatékossággal élõ fiatalokkal kapcsolatos teendõk elvégzésére; • a koordinátorokat sokszor elsõdleges státuszuk alapján tudják beazonosítani az egyetemeken, fõiskolákon. A fogyatékossággal élõkkel kapcsolatos feladatvállalás ezért rejtve marad nem csak a sérült hallgatók, hanem a felsõoktatási intézmények más szervei elõtt is. A normatíva nyomon követése A normatíva nyomon követése véleményünk szerint a jó érdekérvényesítõ képességgel rendelkezõ, feladatát lelkiismeretesen végzõ koordinátorok számára nem jelent problémát. Interjúink során azonban többen jelezték: a kiemelt normatívára vonatkozóan nem rendelkeznek információval.

52


2005 / o”sz

„Utólag kiderült, hogy a látássérült hallgatókkal aláíratták azt, hogy írásbeli vizsga helyett szóbeli kedvezményt kérnek, tehát a fogyatékosságuk miatt engedményeket kérnek, és ezzel, hogy aláírták, ezzel a kiemelt normatívát is az egyetem igényelhette. Nem tudom, hogy mennyire igényelte, és mennyire nem, mert nem látok bele a gazdasági dolgokba. De az biztos, hogy ebbõl semmit nem láttak a hallgatók. Ez az, ami miatt a másik nagy harcunk megy. Jelenleg a gazdasági csoport vezetõjénél próbáljuk meg kieszközölni azt, hogy ennek a kiemelt normatívának járjunk utána.” (Részlet egy fogyatékosügyi koordinátorral készült interjúból) Interjúink során azt is tapasztaltuk, hogy a normatíva felhasználása kapcsán bizonytalanok a fogyatékosügyi koordinátorok. Nem tudják, hogy milyen berendezések és eszközök vásárolhatóak, hogy milyen szolgáltatások finanszírozhatóak ebbõl a keretbõl. Mindez a koordinátorok képzésével kapcsolatos igényekre, illetve – ahogy arról még a késõbbiekben szólni fogunk – a szakmai háttértámogatás hiányára enged következtetni. A koordinátorok fõbb problémái A fogyatékosügyi koordinátorok számára nem biztosított a szakmai háttértámogatás. Bármilyen problémájuk van, azok megoldásában csak magukra hagyatkozhatnak, döntéseikért a felelõsség csak õket terheli. „Én azt látom, hogy valahányszor ilyen koordinátori tárgyalásra, vagy FETA megbeszélésre elmegyek, még mindig tudnak tõlünk kérdezni. Hogy ezt hogy csináljátok, azt hogy csináljátok. Pedig nekem is vannak olyan bizonytalanságaim, amiben rettenetesen jó lenne, hogyha valahonnét a minisztériumból, valaki meg tudna támogatni. De még a telefon se mûködik.” (Részlet egy fogyatékosügyi koordinátorral készült interjúból) További problémaként lehet megjelölni, hogy a hallgatókkal történõ kapcsolatfelvétel is nehézségeket rejt magában. Ha egy fogyatékossággal élõ fiatal felkeresi a koordinátort, akkor

Ifjúság és társadalom a részérõl megjelenõ igényt figyelembe lehet venni, azok kielégítése érdekében lépések tehetõk. Ennek hiányában azonban a koordinátor magára utalt: nem tudja, hogy hány sérült fiatal jár az adott egyetemre, fõiskolára, nem tudja, hogy mik a fõbb problémák, illetve hogy azokat milyen eszközökkel lehetne megoldani. Sokszor maguk a koordinátorok sincsenek tisztában azzal, hogy az egyetemi hierarchián belül milyen feladat-, és hatáskörrel rendelkeznek, kinek tartoznak beszámolási kötelezettséggel, milyen kényszerítõ mechanizmusokat tudnak mûködtetni céljaik elérése érdekében. Végül jelezni kívánjuk, hogy jelenleg a koordinátori feladatokat ellátó munkatársak szakmai elõmenetele nem biztosított, az egyetemi hierarchián belül – ennek köszönhetõen is – megbecsültségük alacsony. Véleményünk szerint ezért ezen a területen is olyan továbbképzési lehetõségeket kellene biztosítani, amely vonzóvá tehetik ezt a státust.

Fõbb következtetések 1. A hazai felsõoktatási intézményekben nagyon alacsony a fogyatékossággal élõ hallgatók aránya. 2. Az alacsony reprezentáció elsõsorban a – fizikai és információs – akadálymentesítés területén tapasztalható elmaradásokkal magyarázható. A felsõoktatási intézmények vezetõi ezeknek a fejlesztéseknek az elmaradását elsõsorban az alacsony hallgatói létszámra és a szûkös költségvetési forrásokra vezetik vissza. A forráshiányos felsõoktatási intézmények számára valóban komoly megterhelést jelenthetnek az ilyen jellegû beruházások. A fejlesztések egy része azonban alacsony anyagi többletteherrel jár. Ezek elmaradása tehát inkább az érdektelenséggel, a nem megfelelõen artikulált hallgatói igényekkel, a koordinátorok szakmai képzetlenségével illetve az alacsony érdekérvényesítõ képességgel magyarázható. 3. Az alacsony hallgatói létszám miatt az érintettek nem tudják kellõképpen artikulálni igényeiket az egyetemek és fõiskolák vezetõsége felé, a fogyatékossággal élõ hallgatók problémái tehát nem jelennek meg kellõ súllyal. 4. Egy meghatározott fogyatékossági csoport

támogatását célzó beruházások eredményeit sokszor más jellegû sérüléssel élõ fiatalok is hasznosítani tudják. A digitális tananyag biztosítása például nem csak a látássérült, hanem a hallássérült vagy a más fogyatékossággal élõk hallgatók számára is segítséget jelenthet. Ezen beruházások egy része ugyancsak nem jelentene komoly költségráfordítást. 5. A különbözõ egészségügyi és/vagy mentális problémákkal küzdõ hallgatók tanulmányait nagyban támogatná, ha a 29/202-es OM rendelet által biztosított kedvezmények körét rájuk is kiterjesztenék. 6. A fogyatékossággal élõ hallgatók érdekérvényesítéséért, a kapcsolattartásért és a segítségnyújtásért felelõs koordinátori rendszer jelenleg ellentmondásokkal terhelt. 7. A fogyatékossággal élõ fiatalok tanulmányainak támogatásához a szélesebb társadalmi környezetet is alakítani kell. Az egyetemi és a fõiskolai épületek továbbra is megközelíthetetlenek, a vonattal és a busszal történõ közlekedés több napos elõretervezést, magas kiadásokat és személyi segítést igényel. 8. A felsõoktatási intézmények a finanszírozási problémáik miatt magas hallgatói létszám „megszerzésére” törekednek. Az épületek, a kialakított szolgáltatások, egyáltalán az oktatási rendszer egésze azonban eredendõen kisebb tömeggel számol. Ez az oktatás légkörének, a tanulmányok elvégzéséhez szükséges feltételek elõteremtésének, az informális támogató viszonyok kialakulásának nem kedvez. A fogyatékossággal élõ hallgatók ezen okok miatt halmozottan hátrányos helyzetben vannak.

Jegyzetek 1

2

Az Oktatási Minisztérium 1998-as tájékozódó felmérése alapján az akkori hozzávetõleges 30.000-es hallgatói létszámon belül megközelítõleg 300 fõre becsülték a fogyatékossággal élõ hallgatók számát. Oktatás-statisztikai évkönyv – 2003/04, Oktatási Minisztérium Közgazdasági Fõosztályának Statisztikai Osztálya, Budapest, 2004.

2005 / o”sz


53

Ifjúság és társadalom L a d e n c s i c s Vi r á g

A szexuális bántalmazás társadalmi megítélése Témaválasztásomat, a fõiskolai tanulmányaim során hallgatott szakirány (ifjúságsegítés) iránti érdeklõdésem indokolja. Dolgozatommal, a hazánkban rendelkezésre álló, és általam összegyûjtött szakirodalom alapján szeretném a családon belüli erõszakra, valamint ezen belül is a szexuális bûncselekményekre felhívni a figyelmet, melyek szervesen beletartoznak az ifjúságsegítés témakörébe. A 2003-ban elkészült „A TÁRSADALMI BÛNMEGELÕZÉS NEMZETI STRATÉGIÁJA” szerint Magyarországon évente 10 ezer kiskorú személy válik bûncselekmény áldozatává. Amíg 1997–1999 között az ismertté vált szexuális bûncselekmények áldozatainak csak közel a fele volt gyermek- és fiatalkorú, addig 2000–2001-ben ez az arány 60 százalék körülire emelkedett. A kiskorúakat támadó erõszak jelentõs részét a szülõk vagy gondozók követik el. Sajnos napjainkban elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk az erõszak különbözõ formáival. Ebben óriási szerepe van a médiának. Ezzel szemben – véleményem szerint –, a médiának kellene vezetõ szerepet vállalnia a társadalom figyelmének felkeltésében, a családon belüli erõszak tekintetében. Problémaorientált mûsorok juttathatnák el a megfelelõ társadalmi célcsoportokhoz a konfliktusos élethelyzetekkel kapcsolatos tudnivalókat, a segítségnyújtás lehetõségérõl szóló információkat. Az 1998-ban, a TÁRKI-ban készült kutatás célja az volt, hogy Magyarországon elsõként próbálja felmérni a családon belüli erõszak formáinak elõfordulását, és gyakoriságát. Sajnos ennek ellenére még most sem rendelkezünk reális ismeretekkel, talán ez lehet az oka annak, hogy a hatóságok nem tudnak megfelelõen eljárni. (A szexuális erõszakot elszenvedett nõk, gyerekek jelentõs része igyekszik eltitkolni, ami vele megesett, ritkán kerül hiva-

54


2005 / o”sz

talos személy elé az erõszak ténye, ritkán kérnek a nõk hatósági védelmet, eljárást.) Napjainkban különleges aktualitása van ennek a problémának, hiszen hazánk Európai Unióhoz történõ csatlakozása sürgetõvé teszi az elõrehaladást a bûnmegelõzés ezen területén is. Dolgozatom három témakör köré szervezõdik. Az elsõ rész foglalkozik az Európai Unió szexuális bûncselekmények elleni tevékenységével. Példaértékûek az uniós tagállamok lépései a bûnmegelõzés ezen területén. Különleges terápiás kezelések, utógondozás, és gyógyszeres kezelés is megtalálható tevékenységeik között. A második rész a kelet-európai régió országainak tevékenységét mutatja be a jogi szabályozás, és a rendõrségi statisztikák tükrében. A harmadik rész a magyarországi hatályos jogi szabályozást, rendõri tevékenységet, illetve a gyakorlatot ismerteti. A gyakorlatban három civil szervezet munkáját mutatom be. Figyelemreméltó, hogy ezek a szervezetek hogyan igyekeznek segítséget nyújtani a szexuális bûncselekmények áldozatainak.

1. Nemzetközi kitekintés 1991. szeptemberében az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elfogadta a gyermekek és fiatal felnõttek szexuális kizsákmányolásával, valamint a gyermekkereskedelem, gyermekprostitúció és gyermekpornográfia problémakörével foglalkozó 11. számú ajánlását. Ez volt az elsõ olyan nemzetközi textus, amely átfogóan tárgyalta ezen témákat. Öt évvel késõbb, 1996-ban, Stockholmban a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásával foglalkozó elsõ világkongresszuson elfogadták azt a Cselekvési Nyilatkozatot és Ak-

Ifjúság és társadalom ciótervet, (ún. Stockholm Nyilatkozat) amely a résztvevõ államok részérõl konkrét intézkedéseket sürgetett, annak érdekében, hogy 2000-re a szexuális kizsákmányolás elleni küzdelemrõl szóló nemzeti szintû tervek is elkészülhessenek. 1998. április 28–29-én az Európa Tanács megrendezte, az 1996-os kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolással foglalkozó világkongresszust követõ, Európai Konferenciát. A konferencia nemcsak a Stockholm óta elért eredmények értékelésével foglalkozott, hanem mindenek elõtt politikai ösztönzést, valamint útmutatást kívánt nyújtani az Európa Tanács elkövetkezõ, a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen küzdõ tevékenységeihez. Fõ célja a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni nemzeti szintû intézkedések hatékonyabb értékelése, valamint a Stockholm Nyilatkozat kivitelezése során jelentkezett problémák feltárása volt, a sajátos európai polgári és büntetõjogi eszközök figyelembevételével, különös tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott 11. számú ajánlására. A konferencia számos javaslat elfogadásával zárult. A Miniszteri Bizottság felállított egy szakértõi bizottságot a gyermekek védelmére, és az Európai Bizottság Bûnözési Problémákkal Foglalkozó Részlege (CDPC) 1999 júniusában ezen szakértõi bizottságot (PC-SE) feljogosította az alábbiakra: a. A gyermekek és fiatal felnõttek szexuális kizsákmányolásának, valamint a gyermekkereskedelem, gyermekprostitúció és gyermekpornográfia problémakörével foglalkozó 11. számú ajánlás alkalmazásának megvizsgálása, útmutatóul a tagállamok számára. b. A 11. számú ajánlás modernizálása, hogy az képes legyen megválaszolni a mai problémákat. c. Javaslattétel egy monitorozási rendszer felállítására (amennyiben ez szükséges). d.Olyan más irányadó módszerek kidolgozása, amelyek hozzájárulnak a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni hatékony küzdelemhez, az ENSZ idevonatkozó munkájának figyelembevételével. A Bizottság, Európa 18 országának szakértõibõl áll. (Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaor-

szág, Németország, Magyarország, Izland, Olaszország, Lettország, Málta, Moldova, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Románia, Szlovák Köztársaság, Egyesült Királyság.) Négy tudományos szakértõ segítette a Bizottság munkáját (Mrs. C. Spinellis – Görögország, Mrs. M. Herczog – Magyarország, Mr. C. G. Svedin – Svédország, Mr. S. Asquith – Egyesült Királyság). Az Európai Bizottság és az Európa Tanács Általános Titkársága, a Szentszék, az Amerikai Egyesült Államok, az Interpol, a Unicef, a Nemzetközi Viktimológiai Társaság rendszeres meghívottjai voltak a Bizottság üléseinek. A Bizottság 1999. decembere és 2001. májusa között ötször ülésezett. Elfogadta az új Javaslat tervezetét és annak értelmezõ memorandumát.1

2. A kelet-európai helyzet A gyermekek szexuális kizsákmányolása magas és növekvõ tendenciát mutat Kelet-Európában is. Ennek számtalan oka van, az egyik a növekvõ szegénység. A rendszerváltás után a térség országaiban átalakult a gazdasági és szociális rendszer, nõtt a munkanélküliség, emelkedett a hajléktalanok száma, az életszínvonal csökkent. Egyre több az iskolából kikerült, és állás nélküli fiatal, emellett hiányos a gyermekvédelmi rendszer. A térségben igen elterjedt a gyermekprostitúció. Kelet-Európában a fiúk veszélyeztetettebbek, könnyebben válnak a prostitúció áldozataivá. Legtöbben, a szexturizmus céljából idelátogatók kezére kerülnek, ugyanakkor fiatal lányok ezreit csalják külföldre, akik hamarosan a szexpiacon találják magukat. A kelet-európai régió minden országa – Belorusszia és Moldova kivételével – részt vett a Stockholmi Világkongresszuson, ahol a kormányok elkötelezték magukat, hogy kidolgozzák a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni programjaikat. Végül csak Lettország és Litvánia teljesítette ezt a vállalást. A gyermekpornográfiáról igen kevés információnk van, nehéz általános képet kapni a problémáról. A rendszerváltás kezdete óta számos reformot hajtottak végre a térségben, de sajnos nincs egységes szabályozás e problémával kapcsolatban sem. Például Bulgáriá-

2005 / o”sz


55

Ifjúság és társadalom ban, 2000. májusában készült el a gyermekek védelmével foglalkozó törvény, ez azonban nem tartalmaz külön intézkedéseket a gyermekek szexuális kizsákmányolása témakörében. A Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Ukrajnában is történtek változások a törvényi szabályozásban, Csehországban a gyermekek szociális ellátásával kapcsolatos törvényt 2001-ben vezették be. Ukrajnában a gyermekkereskedelmet tiltó jogszabályt 1998-ban fogadták el, a gyermeki jogokról szóló törvénytervezetet pedig jelenleg készítik. Sajnos a megelõzés területén is kevés eredményt tudnak felmutatni a térség országai. Kevés civil szervezet foglalkozik a problémával. A leghatékonyabb szabályozás a balti államokban található: Lettországban, a kormány 1996-ban fogadta el a gyermeki jogok védelmét biztosító törvényt. Egy rehabilitációs központot hoztak létre a szexuális abúzus gyermekkorú áldozatainak kezelésére. A Szociális Munkások Egyesülete egy családi tanácsadó központot mûködtet szexuálisan bántalmazott gyermekek számára. A Vilniuszi Egyetem kórházában rehabilitációs centrumot hoztak létre. A lett kabinet 1999. decemberében elfogadta az „Országos program a gyermekek szexuális bántalmazása megelõzésének érdekében” 2000–2004 címû tervezetet. A program végrehajtására 2000 és 2004 között került sor, érintve a törvényhozás, az oktatás, a prevenció és a rehabilitáció területeit. Észtországban az 1992-es gyermekvédelmi törvény megfelelõ védelmet nyújt a gyerekeknek a szexuális bántalmazás ellen. Tallinban és Tartunban mûködõ Gyermekvédelmi Központok nyújtanak tanácsadó szolgáltatást az áldozatoknak, és családjaiknak. Belorussziában, Csehországban, és Lengyelországban is létrehoztak néhány rehabilitációs központot. Belorussziában tanácsadó szolgálatot vezetnek a gyermekkorú áldozatoknak. A Cseh Köztársaságban civil szervezetek segítik a prostituáltakat életük megváltozatásában. Lengyelországban egy alapítvány biztosít szállást és mûködtet tanácsadó szolgálatot az áldozatoknak. Moldovában, Romániában, és Szlovákiában a rehabilitáció nem csak a szexuális abúzus

56


2003 / szeptember

áldozatainak, hanem általában a nehéz körülmények között élõ gyerekek számára áll rendelkezésre.2 Összefoglalóan megállapítható, hogy a sok pozitív kezdeményezés, és a civil szervezetek tevékenysége ellenére a szexuális kizsákmányolás ellen nem kapnak hathatós védelmet a térség gyermekei. A legtöbb országban nincsenek megfelelõ törvények, ahol pedig van jogi szabályozás, ott sem igazán hatékony. Ország

Törvény

Belorusszia

Bulgária Csehország Észtország Lengye lország

Lettország

Ukrajna

Programok

Civil szervezetek tevékenysége – Rehabilitációs központ – Tanácsadó szolgálat

2000 2001

Rehabilitációs központ 1992 Tallinn, Tartun Gyermekvédelmi Központ 1997 – Rehabilitációs központ – Pszichoterápiát, és gyógyszeres kezelést alkalmazó büntetésvégrehajtási intézmények 1996 „Országos – Vilniuszi Egyeprogram a tem kórházában gyermekek rehabilitációs szexuális központ bántalmazása – Szociális Munmegelõzésének kások Egyesüleérdekében” tének tanácsadó 2000–2004 központja 1998

3. A magyarországi helyzet Az 1998. évi TÁRKI kutatás célja az volt, hogy Magyarországon elsõként felmérje a családon belüli erõszak formáinak elõfordulását, és gyakoriságát. A kutatást vezetõ Tóth Olga tanulmányának témája, a nõk, illetve gyermekek elleni erõszak volt. A szakirodalom megkülönböztet:

Ifjúság és társadalom • fizikai bántalmazást, • lelki, pszichikai erõszakot, • szexuális erõszakot. A közfelfogás szerint a fizikai bántalmazás leggyakoribb elkövetõje a férj, lelki-pszichikai bántalmazás elkövetõje a feleség, akik így próbálják kompenzálni a fizikai bántalmazást, bár maga a lelki-pszichikai erõszak fogalma is nehezen definiálható. A szexuális erõszak gyakran tabunak számít, sõt, sokan a létezését is tagadják. Vizsgálatok tanúsága szerint az ismerõsök által elkövetett erõszak az összes szexuális erõszak 80%-át teszi ki. Sokak vélekedése szerint a nõk feladata férjük szexuális vágyainak kielégítése, így nem csoda, ha még sokan ma is úgy vélik, hogy a szexuális erõszak ellen nem lehet sok mindent tenni, fõként, hogy problematikus a kérdés jogi szempontból, azaz a büntethetõség szempontjából is. Ez azért is probléma, mert nagyon sok esetben, ha a nõ feljelentést tett megerõszakolója ellen, a hivatalos szervek nem hittek neki. A TÁRKI kutatás tényfeltárásra vállalkozott. A megkérdezett személyek száma 1010 fõ volt. A mintavétel a magyar 18 éves és idõsebb nõi népességbõl történt véletlen mintavétel módszerével. A kérdõív három részre oszlott. Az elsõ részben vették fel a demográfiai-szociológiai jellegû adatokat, valamint rákérdeztek a családon belüli erõszakra vonatkozó attitûdökre, illetve a másoktól szerzett tapasztalatokra. A második rész 25 igen–nem válasszal eldöntendõ állítást tartalmazott a családon belül átélt erõszakra vonatkozóan. A harmadik részben pedig a különbözõ erõszakfajtákat vették sorra, és ezeket idéztették fel. A házasságon belüli erõszak témaköre az asszonyverésnél kényesebbnek bizonyult, mert a megkérdezettek 10%-a nem tudott állást foglalni arról, hogy ez büntetendõ-e, vagy sem. A feleségverést igen magas, 93,2%-ban büntetendõnek tartják a megkérdezettek, csak a nyolc osztálynál kevesebbet végzetteknél elfogadottabb a verés. A házasságon belüli szexuális erõszakot 86,3% büntetné, viszont lényeges eltérés mutatkozik a megítélésben az iskolai végzettség, illetve a vallásosság függvényében.

Sajnos általában a házasságon belüli erõszakkal sújtottak magukra maradnak, gyakran azt hiszik, hogy ez csak velük fordul elõ. Arra a kérdésre például, hogy a megkérdezett mit gondol, hogy milyen gyakori a házasságokban, hogy a férj erõszakkal szexuális aktusra kényszeríti a feleségét, az idõsebbek kevésbé akartak választ adni, melynek oka a szemérmesség, az, hogy az idõsebbek fiatal korukban is kevesebbet beszéltek ilyen dolgokról. A TÁRKI kutatás szerint a megkérdezett nõk 9,4%-a volt már olyan helyzetben, amikor a megerõszakolástól csak nehezen menekült meg, és a nõk 2,2%-a élt át ténylegesen szexuális erõszakot. A minta 7,6%-ával fordult elõ, hogy férje, partnere erõszakkal kényszerítette nemi életre. A megkérdezettek 8,9%-a mesélt el olyan történetet, ahol a férj erõszakkal kényszerítette szexuális aktusra. Összesen 90 történet szerepel a kérdõívekben. Az esetek 25%-a magával a megkérdezettel történt, fele ismerõssel, egynegyed része pedig egyéb személlyel. Az esetek közel fele, 48,1%-a ismétlõdõ volt. A történetekben szereplõ párok fele együtt maradt, 44,9%-uk vált el, a többi esetben valamelyik fél meghalt. A történetek elmesélõinek 85,5%-a szerint kihatott az eset az áldozat további életére. Általában az áldozatok barátnõjüknek, rokonuknak mondták el a történteket, 13,1%-uk jelentette fel az elkövetõt, de a rendõrséghez fordulók közül minden negyedik elutasítással, minden hatodik durvasággal találkozott. Az esetek mindössze kétharmadában tudtak a hatóságok az áldozatnak valamiféle segítséget nyújtani. Az adatokból az derült ki, hogy 55% hallott arról, hogy Magyarországon is büntetendõ a házasságon belüli szexuális erõszak. A legalacsonyabb arányban a 18–27 éves korosztály tagjai ismerik a jogszabályt, legmagasabb arányban pedig a 38–47 évesek. A vizsgálat arra a kérdésre is kereste a választ, hogy a megkérdezettek mennyire tartják elterjedtnek a gyermekek szexuális zaklatását, illetve õk maguk mekkora arányban éltek át ilyet. A magyar nõk igen érzékenyen reagálnak erre a témára. A megkérdezettek fele úgy gondolja, hogy sok gyerek van kitéve ennek a veszélynek, szignifikáns elérés elsõsorban az iskolai végzettség szerint tapasztalható: A leg-

2005 / o”sz


57

Ifjúság és társadalom alacsonyabb végzettségûek csoportjai hajlamosak szélsõséges válaszokat adni, szemben a legmagasabb iskolai végzettségûekkel. Komoly különbség van még régió és településtípus szerint: A gyermekek szexuális zaklatását az átlagnál lényegesen elterjedtebbnek vélik Budapesten és környékén. A középsõ országrészben élõk közül 58%, illetve 60% gondolja úgy, hogy ez sok gyereket érint, az észak-keleti országrészben élõk közül csak 38%. A falusiak 20%-a, a kisebb városokban élõk 16%-a, a megyeszékhelyen élõk 11%-a, míg a Budapesten élõk 22%-a találkozott személyes életében vagy környezetében olyan esettel, amikor egy gyermek szexuális zaklatásnak volt kitéve, és a minta 8%-a élt át gyerekkorában saját maga is molesztálást. A megkérdezettek 18%-a állította, hogy ismer olyan esetet, amikor egy felnõtt szexuálisan közeledett egy gyermekhez. A történetek elmesélõi 28–30%-ban nem tudtak választ adni arra, hogy a rendõrség hogyan viszonyult az ügyhöz, de konkrét segítséget a bejelentett esetek 10%-ában nem tudott nyújtani a rendõrség. A történetek 79%-ában úgy vélte a megkérdezett, hogy maradandó károsodást okozott az eset az áldozatnak. Leggyakrabban (77%) lelki sérülést említettek.3 3.1 A hatályos magyar jogi szabályozás Az Országgyûlés 1997. július 8-án fogadta el a Büntetõ Törvénykönyv módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvényt, a nemi erkölcs elleni bûncselekményekrõl. Az Alkotmánybíróság a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 199. paragrafusát, és a 200. paragrafusát – az ellenük benyújtott indítványok áttekintése után – alkotmányellenesnek minõsítette, ezért megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság részletes jogtörténeti és jog-összehasonlító elemzést végzett, illetve kitüntetett figyelmet fordított az emberi jogok védelme európai intézményeinek: az Emberi Jogok Európai Bizottságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének a vizsgált kérdés szempontjából releváns dokumentumaira a döntés elõtt.

58


2003 / szeptember

A két paragrafus ellen benyújtott indítványok az alábbiak szerint voltak megalapozottak: Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Btk. 199. §-a sértette az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését4 így önkényes megkülönböztetést tesz a szexuális irányultság szerint az olyan 18 éven felüli személyek között, akik 14–18 év közötti személyekkel beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot létesítenek. Ugyancsak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme miatt alkotmányellenes a Btk. 200. §-a. Nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerû oka annak, hogy a szemérem elleni erõszakot és a természet elleni fajtalanságot elkövetõk cselekményét – önmagában a szexuális irányultságuk alapján – a törvényhozó különbözõ bûncselekménynek minõsítse, továbbá annak sem, hogy a cselekmény büntetendõségének magánindítványhoz kötését eltérõen szabályozza. Az erõszakos szexuális cselekmények büntethetõségének magánindítványhoz kötése a sértett magánszférájának védelmét szolgálja. A törvényhozó kompetenciája annak eldöntése, hogy a szexuális bûncselekmények elkövetõinek feltétlen megbüntetését, avagy a sértettek kíméletét tartja-e fontosabb érdeknek. A Gyermekvédelmi Törvény (1997. évi XXXI. törvény) 17. paragrafusa jelöli meg azokat a személyeket és intézményeket (például védõnõk, háziorvos, házi gyermekorvos, családsegítõ szolgálat, nevelési és oktatási intézmények, nevelési tanácsadó, rendõrség, ügyészség, bíróság), amelyek kötelesek jelezni a gyermekjóléti szolgálatoknál a gyermek veszélyeztetését, illetve indokolt esetben kötelesek hatósági eljárást kezdeményezni, és egymással együttmûködni a veszélyeztetettség megszüntetése érdekében. Az Egészségügyi törvény (1997. évi XLVII. törvény) külön rendelkezik arról, hogy szexuális visszaélés gyanúja esetén az orvost nem köti a titoktartás, saját hatáskörében jelezheti, amit tapasztalt. A törvény továbbá lehetõséget ad arra, hogy a Gyermekjóléti Szolgálatnál minden állampolgár bejelentést tehessen. Ha a bejelentõ névtelen akar maradni, a Szolgálatnak biztosítani kell számára az anonimitást. Különös aktualitása van a távoltartás szabályozásának. Ezt a 1998. évi XIX. törvény, a

Ifjúság és társadalom szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény és más törvények módosításáról készült törvénytervezet tartalmazza. A törvénytervezet szerinti szabályozás alapján távoltartás elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a bántalmazó cselekménye a szabálysértési vagy a bûncselekményi szintet eléri. A tervezet ennek megfelelõen tartalmazza a távoltartás büntetõeljárási és szabálysértési kényszerintézkedésként történõ szabályozását, illetve a zaklatás szabálysértési tényállását. A Büntetõ Törvénykönyvben jelenleg huszonhat, a szabálysértésekrõl szóló törvényben négy olyan törvényi tényállás található, amelyek a fizikai, a pszichikai, a szexuális abúzust, valamint az elhanyagolást foglalják magukba, és amelyek a családon belüli emberileg és jogilag elítélhetõ cselekményeket teljes körûen felölelik. A hatályos magyar joganyag jelenleg nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a terhelt a sértettel közösen használt otthonból – az általa elkövetett bûncselekmény vagy szabálysértés miatt – eltávolítható legyen úgy, hogy számára a hatóság elõírhassa, hogy a közös lakásba ne térhessen vissza, a sértettet közterületen vagy egyéb helyen ne közelíthesse meg, távközlési eszközök igénybevételével, avagy más módon ne zaklathassa. A törvénytervezet a lakhelyelhagyási tilalom szabályait alapul véve, a távoltartást egyrészt büntetõeljárási kényszerintézkedésként határozza meg. A távoltartásnak alapvetõen az a célja, hogy az eljárások elhúzódása mellett is megfelelõ és gyors védelmi eszközt biztosítson a sértett vagy a közös háztartásban elõ kiskorú részére az eljárás jogerõs befejezése elõtt azzal, hogy a bizonyítási eljárás sikerét elõsegíti. Erre a célra a távoltartás, mint kényszerintézkedés lehet alkalmas. 3.2 Rendõri tevékenység 2003. március 27-én lépett hatályba a „családon belüli erõszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendõri feladatok végrehajtásáról” szóló 13/20003. ORFK Intézkedés, amely országszerte széles körben oktatásra került, és amely egységes módszertani útmutatóként, egyfajta szakmai protokollként funkcionál a rendõri munkában. A norma le-

bontja a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénybõl adódó feladatokat is. Tartalmazza többek között, hogy a rendõri szervek mikor, hogyan vegyenek részt a gyermekvédelmi jelzõrendszerben, intézményesíti a gyakorlatban jobbára már kialakult gyermekvédelmi együttmûködés fórumrendszerét, a gyermekvédelmi jelzés megtételéhez egységes adatlapot, a Rendõrség által foganatosított ideiglenes hatályú elhelyezéshez határozati mintát szolgáltat. 2003. április 16-án fogadta el az Országgyûlés „a családon belüli erõszak megelõzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról” szóló határozatát. A 45/2003 (IV. 16.) országgyûlési határozat az elsõ olyan dokumentum a magyar jogalkotás történetében, mely a családon belüli erõszak kérdéskörét, az ellene való fellépést az intézményes beavatkozás rangjára emelte. Kimondja, hogy a bántalmazás nem tekinthetõ magánügynek, feladatokat és határidõket határoz meg a Kormány számára annak érdekében, hogy hathatós intézkedések történjenek jogalkotási, infrastrukturális és cselekvési szinten egyaránt. A határozat számba veszi azokat a nemzetközi egyezményeket és ajánlásokat, melyek végrehajtására hazánk is kötelezettséget vállalt. A határozat sok tekintetben egybecseng az ORFK Intézkedés alapgondolatával, megállapításaival, mert felismeri a hatályos jogi szabályozás hiányosságait, érvényesülésének nehézségeit. Felismeri a civil szervezetek munkájának nélkülözhetetlenségét mind a prevenció, mind az áldozatsegítés terén. Felismeri, hogy a jelenleginél hatékonyabb intézkedésekre, az együttmûködés formáinak kiépítésére van szükség mind az állami szervek egymás közötti, mind pedig a civil szervezetekkel közös munkájában, elítéli a családon belüli erõszak minden (akárcsak verbális) formáját is. 2003. október 20-án fogadta el a Magyar Országgyûlés a Társadalmi Bûnmegelõzés Nemzeti Stratégiájáról szóló 115/2003 (X. 28.) országgyûlési határozatot. A nemzeti stratégia öt prioritása között szerepel a családon belüli erõszak megelõzése. A stratégia többek között az alábbi elvárásokat fogalmazza meg a Rendõrséggel, és más nyomozó hatóságokkal szem-

2005 / o”sz


59

Ifjúság és társadalom ben a családon belüli erõszak elleni fellépés területén: • gyors, hatékony beavatkozás az egyes segélykérésekre, • a gyermekveszélyeztetés miatt indult nyomozásról haladéktalan szignalizáció a gyermekvédelemnek. A szabadságvesztésüket töltõ elítéltek: Egy az ORFK INTERPOL Magyar Nemzeti Iroda által készített kutatás eredményei szerint 2000. november 1-jén a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben összesen 729 fõt (697 férfi, és 32 nõ) tartottak fogva szexuális jellegû (a Btk. szóhasználata szerint: nemi erkölcs elleni) bûncselekmény miatt. A férfi elítéltek között a legnépesebb korcsoport a 30–39 éveseké (220 fõ) és a 40–49 éveseké (181 fõ). A 20 és 50 év közöttiek teszik ki az összes ilyen fogva tartott 92%-át (643 fõ). Meghatározó többségük nem jutott túl az általános iskolán, ipari iskolába csak 1/6-uk járt. Családi állapotuk megoszlása nagyjából megegyezik a bûnüldözési tapasztalatokkal: 24% élettársi kapcsolatban és 28% házasságban él, és 12% elvált. Nem tudunk a börtönévek alatti kezelõ-segítõ törekvésekrõl, különösen nem a szabadulásuk után figyelemmel kísérésükrõl és speciális utógondozásukról.5 Különösen szükség lenne ezen elkövetõk részére különbözõ speciális terápiák alkalmazására, mert jelentõs százalékuk ugyancsak áldozata volt korábban hasonló jellegû bûncselekménynek. 3.3 Gyakorlat Magyarországon Az E.SZ.T.E.R. Alapítvány Az E.SZ.T.E.R. Alapítványt (Alapítvány az Erõszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitációjára) 1991. december 25-én hozták létre, és a Fõvárosi Bíróság 1992. január 28-án vette nyilvántartásba. Az Alapítvány egyik fõ törekvése a kezdetektõl fogva egy olyan központ létrehozása és mûködtetése volt, amely segítséget nyújt – elsõsorban lélektani, pszichológiai rehabilitációs lehetõséget biztosítva – az erõszak áldozatai számára, és emellett szervezi és koordinálja az egyéb (jogi, szociális, oktatási, stb.) tevékenységeket is.

60


2003 / szeptember

Az Ambulancia lélektani segítséget kínál, és ellátást nyújt minden hozzá forduló rászorultnak: • nõknek, akiket megerõszakoltak, vagy bármely más szexuális visszaélést szenvedtek el, • gyermekeknek, akik szexuális visszaélés áldozataivá váltak, • férfiaknak, akiket bármilyen szexuális erõszak ért, • az áldozat hozzátartozóinak, akik segítséget igényelnek ahhoz, hogy maguk segíteni tudjanak. Az Ambulancia ellátási formái: • egyéni beszélgetés, tanácsadás, • egyéni pszichoterápia, • család és párterápia, • csoportos pszichoterápia, • orvosi tanácsadás.6 Nõk a Nõkért Együtt az Erõszak Ellen (NaNE) Egyesület Az Egyesületet 1994. februárjában alapították meg azzal a céllal, hogy fellépjenek a nõk és a gyermekek ellen elkövetett erõszak ellen. Tevékenységük elsõ lépéseként létrehoztak egy segélyvonalat, ahol információkkal, lelki támogatással és gyakorlati intézkedésekkel (anyaotthoni elhelyezés megszervezése, jogi tanácsadás, érdekképviselet, stb.) segítik az erõszakot elszenvedõket. Kiderült, hogy nagy szükség van erre a szolgáltatásra. A hívások legnagyobb része a családon belüli fizikai és nemi erõszakról szól. Általában sok más intézményhez fordulnak a hívók mielõtt õket hívják, de nem találtak megfelelõ megértésre, segítségre. A tapasztalat azt mutatja, hogy a családon belüli erõszak még mindig a társadalom legsúlyosabb kezeletlen problémáinak egyike, és elszenvedõi nagyon kiszolgáltatottak, gyakran egyedül maradnak a problémáikkal. Továbbra sincs államilag finanszírozott egészségügyi, szociális, jogi, vagy bármely más szervezet, amelyhez a bántalmazott nõk és gyermekek hasonló segítségért fordulhatnak. Ennek legfõbb oka, hogy a családon belüli erõszak minden formáját a társadalom, és annak szervezetei általában kizárják a „komoly”, „fontos” bûncselekmények körébõl,

Ifjúság és társadalom aminek következtében az ilyen erõszakot elszenvedettek számára gyakran a legalapvetõbb emberi jogaik biztosítása is komoly nehézségekkel jár. Tevékenységük körébe tartozik: • elõadásokat, vitafórumokat tartanak iskolákban, fõiskolákon, egyetemeken, és más civil szervezeteknél, • szórólapokat terjesztenek az erõszakot elszenvedettek tájékoztatására lehetõségeik, jogaik bemutatásával, • reformok bevezetését szorgalmazzák, kezdeményezik a megfelelõ (jogi, eljárásigyakorlati) területeken (pl. Alkotmánybírósági eljárást, törvénymódosításokat kezdeményeznek), ill. rendszeres médiaszerepléssel igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy a nõk jogaival kapcsolatos kérdések a felszínen maradjanak, • országos, reprezentatív felmérést kezdeményeztek, mely azóta más szervezetek finanszírozásában elkészült, és a TÁRKI 12. sz. füzetében megjelent.7 Ennek segítségével immár Magyarországon is dokumentálható a nõk és gyerekek elleni erõszakos viselkedésminták elterjedtsége, • tananyagot és kortársképzõ programot dolgoztak ki középiskolák /középiskolások számára az elõítélet- és erõszakmentességrõl és a toleranciáról, • képzéseket tartanak mind saját szervezésükben, mind más szervezetek, intézmények felkérésére, • természetesen folyamatosan képzik az egyesülethez önkéntesnek jelentkezõket, valamint a már dolgozó önkéntesek továbbképzését is biztosítják.8 A „Chicoca fája” címû prevenciós program A „Chicoca fája” címû filmre épülõ prevenciós program egy külföldi szakemberek által kidolgozott, Mexikóban évek óta sikeresen mûködõ program a gyermekek elleni szexuális bántalmazás problematikájának kezelésére. A Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület gyermekbántalmazással foglalkozó szakemberei, a külföldi tapasztalatok felhasználásával 1997-ben dolgozták ki a program magyarországi adaptációját, melyet a következõ évben három képzés, és folyamatos szakmai mûhelyek követtek.

A program egy bábfilmre épül, melyben egy szexuális zaklatás története került feldolgozásra, egészen a tünetektõl a megoldási javaslatokig. A bábfilmben szereplõ kis majmok történetében minden elemet megtalálunk, amely a gyermekeket ért szexuális zaklatásra igaz. A film a téma nehézsége ellenére, a gyermekek számára könnyen emészthetõ, és rendkívül sok hasznos információt közvetít. A filmet egy vetítésre kiképzett szakember jelenlétében nézik meg a gyermekek, lehetõség szerint a szülõkkel vagy a tanárokkal együtt. A filmet követõen külön csoportokban beszélik meg a látottakat, a beszélgetéseket szintén egy erre kiképzett szakember vezeti. A program elsõdlegesen és nagyon hangsúlyosan megelõzõ jellegû, nem célja és nem is lehet célja a bántalmazott gyermekek ezen a módon való feltérképezése. A program kidolgozói a nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve arra törekedtek, hogy a képzett szakemberek szolgáltatásai ne csak a fõvárosban, hanem az ország minél több régiójában elérhetõek legyenek, valamint minél többféle gyermek és ifjúságvédelemmel érintett szakma vegyen részt a programban. Az Egyesület 1998 és 2003 között több képzésen mintegy 150 munkatársnak adott ki tanúsítványt arról, hogy az elsajátított módszert alkalmazhatja. Az országos lefedettséget korántsem biztosító szakember háló legalább fele kezdte meg a munkát a saját területén, legtöbben gyermekjóléti szolgálatokkal és iskolákkal vették fel a kapcsolatot és szerveztek vetítést a gyermekek, szüleik és tanáraik számára. Munkatársaik negyedévenkénti szakmai mûhelyeken való részvétele mellett, adminisztrációs lapok kezelésével segítik azt a kutatómunkát, amely a gyermekeket ért, illetve veszélyeztetõ szexuális bántalmazás kérdéskörének feltárását a program mûködtetésével együtt végzi. Az 1998 és 2001 között vetítések tapasztalatai alapján, a következõ adatok kerültek feldolgozásra: A programban közel 7000, 6–14 korú gyermek, és közel 1000 felnõtt vett részt. A résztvevõ gyermekek közel 10%-a számolt be személyes élményrõl, további csaknem 10% tudott a környezetében elkövetett szexuális visszaélésrõl. Meghatározó tapasztalat,

2005 / o”sz


61

Ifjúság és társadalom hogy a gyermekek nem tudnak kihez fordulni problémáikkal, kérdéseikkel, szüleiknek, tanáraiknak nem nyílnak meg, a szexualitással kapcsolatos kérdéseiket gyakran elõször egyesületünk munkatársainak tették fel. Információikat többnyire a médiából szerzik, azok azonban gyakran felületesek, nem értelmezhetõek számukra. A program elsõdleges prevenciós jellege mellett a hatékony segítségnyújtás érdekében a szakembert arra is felkészíti, hogy hogyan artikulálja és közvetítse a felmerült konkrét érintettségbõl adódó problémát az involválható szakember felé. „Gyermekbántalmazás felismerése és kezelése” címû továbbképzõ program A „Gyermekbántalmazás felismerése és kezelése” c. továbbképzõ program 30 órás akkreditált változata 2001. eleje óta szerepel a Család, Gyermek Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület szociális szakemberek számára készült továbbképzései között. 2001-tõl – a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet szervezésében, majd 2002-tõl a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület programjaként – 2004. júniusáig összesen 29 csoportban ismerkedhetnek meg a szociális szakemberek a gyermekbántalmazás témakörével Budapesten és az ország különbözõ helyszínein.9

Összegzés Dolgozatommal célom elsõsorban a rendelkezésemre álló szakirodalom összegyûjtése, összegzése, és a figyelem felkeltése volt. Meglepõ volt, hogy könnyebben sikerült a nemzetközi gyakorlatra vonatkozó dokumentumokat találni, mint hazait. Hazánkban még nincs a szexuális bûncselekmények megelõzésére, a bántalmazottak segítésére, és az elkövetõk kezelésére vonatkozó több évtizedes gyakorlat. Ezért nehéz volt bármiféle kiindulópontot találni választott témámban. Bár hazánkban eléggé egyoldalú a téma megközelítése, mégis fontos leszögezni, hogy fiú áldozatokról, és nõi elkövetõkrõl is beszélhetünk. A szexuális bántalmazás, az elkövetõkkel, és az áldozatokkal való bánásmód kérdései ritkán szerepelnek a hazai médiában, és

62


2003 / szeptember

a közbeszédben. Az emberek egyedinek és ritkának tartják az ilyen jellegû bûncselekményeket, azt gondolják, hogy ez az õ családjukban vagy környezetünkben nem fordulhat elõ. Ezzel megelégszenek, és csak a híradások néhány percére figyelnek fel, amikor esetleg már drasztikus események történnek egy hosszú ideje elhúzódó szexuális bántalmazás miatt. Gyakori az a vélekedés is, hogy senkit sem lehet akarata ellenére szexuálisan bántalmazni. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan probléma, amely emberi sorsokra van hatással, és ha valakit gyermekkorban bántalmaznak, az késõbbi szexuális fejlõdését, valamint szexualitását is befolyásolja. Több, az Egyesült Államokban készült vizsgálat számol be arról, hogy a nemi erõszak nagymérvû depressziót, szorongást, félelmet, és a stressz további formáit okozza: öngyilkosság, vagy annak kísérletei, alkohol/drogfüggés, saját gyermek bántalmazása, gyakori partnerváltogatás, prostitúció, szexuális ridegség, illetve érzelmi kapcsolatok kialakításának képtelensége. (Rothenbaum és munkatársai 1992, Wirtz és Harell 1987) Van, akiknél a stressz idõvel csökken, másoknál hosszú távú. Napjainkban az információs társadalom velejárója, az Internet is jelentõs mennyiségû veszélyt hordoz a szexuális bûncselekmények területén, hiszen több honlapról gyermekekrõl készült pornográf felvételek tölthetõk le. Véleményem szerint érdemes lenne egy átfogó, egységes szempontrendszert kialakítani, melynek segítségével mind az elkövetõk, mind pedig a bántalmazottak segítségére lehetünk, még akkor is, ha ez rengeteg erõfeszítésbe, illetve pénzbe kerül. Hasznosnak tartanám még, ha a hazai tanító illetve tanárképzés tantervébe belekerülne a szexuális bûncselekmények prevenciójának oktatása, tájékoztatni kellene a pedagógusokat, hogy mire figyeljenek, mik a legalapvetõbb jelei annak, ha valakit molesztálnak, hiszen a gyerekek ritkán beszélnek errõl a dologról. A legfontosabb feladat magasan kvalifikált szakemberek képzése. A szakirányú képzés elõfeltétele a megfelelõ alapképzettség, a szakmai tapasztalat illetve nyelvismeret lehetne. Ez az elit csapat külföldi elõadóktól sajátíthatná el azt a tudást, mellyel tevékenyen

Ifjúság és társadalom részt vehetnek a prevencióban, a szexuális bántalmazók, vagy az áldozatok kezelésében. A szakirodalom szûkös volta ellenére is úgy érzem, hogy amíg a társadalom nem nyílik meg e problémára, nem ismeri fel jelentõségét, nem hisszük el, hogy velünk is megtörténhet, addig szinte lehetetlen bármiféle eredményt elérni. Köszönetet mondok Bereczki Zsolt ezredes úrnak, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság, Fogvatartási Ügyek Fõosztályának vezetõjének, aki munkám során kiemelkedõen sok segítséget nyújtott.

11. Büntetõ Törvénykönyv. Budapest: Novissima Kiadó, 2003. 12. Erõszak a családban. Munkadokumentum. Budapest: Szociális és Családügyi Minisztérium, 1999. 13. Recommendation Rec (2001) 16 of the Commitee of Ministers to member States on the protecting of children against sexual explotation, 2001. 14. www.b-m.hu 15. www.csagyi.ngo.hu 16. www.harmonet.hu 17. www.im.hu 18. www.sulinet.hu 19. www.eszteralapitvany.hu 20. www.nane.hu

Felhasznált irodalom 1. Alice Miller (2002): Kezdetben volt a nevelés. Budapest: PONT Kiadó. 2. Dr. Németh Zsolt (2001): A pedofília értelmezése és kezelése a büntetõjogi reakciók tükrében. In: Család, Gyermek, Ifjúság, 5. sz., 4–8. o. 3. Freda Adler–Gerhard O. W. Mueller–William S. Laufer (2002): Kriminológia. Budapest: Osiris. 4. Gönczöl–Korinek–Lévai (1999): Kriminológiai ismeretek, bûnözés, bûnözéskontroll. Budapest: Corvina. 5. Larry Motiuk (1998): The treatment of sex offenders in penal establishments and release programs. 6. Ms. Irene Köck (2000): Summary of survey of treatment of sex offenders in some of the member states of the Council of Europe. 7. Ms. Monika Platek (2003): Brief presentation with regard to penal legislation, sentencing practice and enforcement of sanctions and measures concerning sex offenders 2003 8. Shulamith Sharar (2000): Gyermekek a középkorban. Budapest: Osiris. 9. Tóth Olga (1998): Erõszak a családban. In: Társadalompolitikai Tanulmányok 12. Budapest: TÁRKI. 10. A társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiája. Budapest: Biztonságos Magyarországért Közalapítvány, 2003.

Jegyzetek 1

2 3

4

5

6 7 8 9

Recommendation Rec (2001) 16 of the Commitee of Ministers to member States on the protecting of children against sexual exploitation Looking back thinking forward (ECPAT International, 2000. 131–138.) Tóth Olga (1999): Erõszak a családban. In: Társadalompolitikai Tanulmányok 12. Budapest: TÁRKI. 19–26. o. „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” Dr. Németh Zsolt (2001): A pedofília értelmezése és kezelése a büntetõjogi reakciók tükrében. In: Család, Gyermek, Ifjúság, 5. sz., 4–8. o. www.eszteralapitvany.hu Tóth Olga i. m. www.nane.hu www.csagyi.ngo.hu

2005 / o”sz


63

Kiss Ákos– Kiss-Ádám Rebeka– Süli András–Szabó Krisztina

Ifjúság és környezet

A bakancstól a baseballsapkáig* IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉGKUTATÁS DEBRECENBEN

Bevezetés-helyett Az ÚISZ szerkesztõsége örömmel ad helyet minden olyan kezdeményezésnek, kutatásnak amely a fiatalok helyzetét taglalja. Az alábbiakban a Debrecenben szórakozó, ott élõ fiatalok helyzetét bemutató tanulmányt tesszük elérhetõvé. A kutatás nem feltétlenül felel meg a szociológia által megfogalmazott módszertani feltételeknek, de megközelítési módja megállapításai alapján úgy véljük, érdekes, elgondolkodtató tanulmányt olvashatunk. (A szerkesztõk.)

A Szóla Rádió Alapítvány és partnerszervezetei (Szertelen Egyesület, Opera Kulturális Egyesület) 2004/2005-ös évben ifjúsági közösségkutatást végzett Debrecenben.

A kutatás tárgya módszere „Bárhol járok, minden rendben, Viszlát Debrecenben!” Tankcsapda

A társadalomtudományi kutatásoknak sokféle célja lehet: a mienk az volt, hogy felderítsük, és leírjuk: hogyan élnek, honnan jönnek, mit csinálnak a különbözõ ifjúsági csoportokhoz tartozó fiatalok Debrecenben. Egy olyan kutatást szerettünk volna véghezvinni, ami bár nem reprezentatív, de sokat elárul arról, milyenek a XXI. század debreceni fiataljai. Gondolataik, tevékenységük elõrevetít bizonyos következtetéseket, amelyekkel e cikk végén talán okosabbak leszünk. Sokféle kutatási módszer áll rendelkezésünkre, ha olyan nagy fába vágjuk a fejszénket, hogy vizsgálni szeretnénk a társadalmat, ill. annak bizonyos jelenségeit. Mindegyik-

nek megvan a maga elõnye és „fogyatékossága” is. Mi – azért hogy élesebb képet kapjunk, és hogy ne legyen teljesen egysíkú a kutatásunk – több módszert alkalmaztunk egyszerre: kérdõíves vizsgálatot (1), strukturált interjút (2), és dokumentumfilm-készítést, megfigyelést (3). A kutatás kezdetén nagy vita alakult ki a kutatandó fiatalok személyére vonatkozóan. Elõször is, hogy kiket kutassunk; a debreceni fiatalokat vizsgáljuk, és õk hova sorolják magukat, vagy a szubkultúrákat, és akkor a fiatalok egy része kimarad. Ez elég nagy fejtörést okozott. Aztán arra jutottunk, hogy a cél azt megtudni, hogy milyen szubkultúrák vannak Debrecenben most, és azok hogy néznek ki. Másodszor pedig, hogy honnan közelítsük meg õket, a zene, a sport, vagy a tevékenységek stb. irányából. Végül a zene mellett maradtunk, hiszen Debrecen Budapest után a második legtöbb amatõr zenekart, zenei formációt, dj-t stb. „kitermelõ” város (kb. 70 zenekart és 30 dj-t ismerünk közvetlen környezetünkbõl), ami azt mutatja, hogy a szubok létrejötténél irányadó a zenei vonulat.

2005 / o”sz


65

Ifjúság és környezet A definícióalkotás nehézségei egy valódi kutatásban A szociológusnak (és persze bármely más tudományterület mûvelõjének) egy-egy kutatás elsõ szakaszában, annak megtervezésekor meg kell küzdenie a definíciók és kategóriák letisztázásával, hiszen tiszta kategóriák használata nélkül az egész tevékenysége megkérdõjelezõdik. A kutatás a jelenkor debreceni ifjúsági közösségi csoportjainak szokásait, társadalmi hátterét, életmódját, szabadidõs szokásait méri fel, egyben Debrecen szubkulturális térképét és szociometriáját kívánja megrajzolni. A stáb egyik elsõszámú feladatának tartotta a „szub”, azaz az átlagostól valamiben eltérõ ifjúsági közösségi csoport „sallangmentes” definiálását, ezzel megelõzve a félreértéseket és elõre tisztázva, hogy az adott kategóriába mi fér bele és mi nem. A definícióalkotás folyamata egy többtagú stábban elsõsorban a vélemények összehangolásán és a konszenzus kialakításán múlik. Jelen kutatásban a fogalom megszületését egy olyan brainstorming elõzte meg, amelyben minden résztvevõ megosztotta az eszébe jutó jellemzõket és asszociációkat a többiekkel. A szubkultúra olyan attribútumai merültek fel, mint a közösséghez tartozás és az azonosságtudat, a sajátos normakövetés, az „összeköt és elválaszt” struktúrája, valamint a csoportképzõ tényezõk meghatározásának szükségessége. Ez utóbbinál feladatunknak gondoltuk a kör szûkítését, melynek köszönhetõen feltehetõleg ez a szubkultúra-fogalom nem foglal magába mindent, amit a szakirodalom más esetekben annak tekint. Összeszedtük, szerintünk mi jellemzõ egy szubkultúrára: – összeköt és elválaszt, – esetenként periférikus helyzet jellemzi, – sajátos normakövetési rendszer, eltérõ értékekkel, – azonosságtudat jellemzi, ez külsõ jegyekben is lehetséges, – közösséghez tartozás élményét biztosító csoport, – valamilyen mindennapostól eltérõ tevékenységi kör (alkotó tevékenység, pl.:

66


2005 / o”sz

graffitizés), kulturális aktivitás (hatással van a csoporthoz tartozók mindennapi életére, meghatározza/befolyásolja életmódjukat), vagy megnyilvánulás (zenei mûfaj stb.) köré szervezõdik. Mik lehetnek a csoportképzõ tényezõk: – kulturális megnyilvánulás (zenei mûfajok, ideológia, divatirányzat mentén stb.) – kulturális és egyéb nem profitorientált aktivitás (részt vesz benne pl. zenél, alkot, mûvészeti csoportok, graffiti, sport stb.) A kategória mesterséges megalkotása eredményre vezetett, a brainstormingot követõen az ötletek, gondolatok csoportosítása, egymásra építése és megszûrése egy saját definíciót eredményezett, amelyet azóta is használunk: „A szubkultúra olyan esetenként periférikus, gyakran intézményesen el nem ismert alkultúra, melyhez tartozó személyek azonosságtudatuk, sajátos normakövetési rendszerük folytán megélik a közösséghez tartozás élményét. Ezáltal olyan csoportba szervezõdnek, melyben vagy valamilyen kulturális megnyilvánulás (zenei mûfaj szeretete, divatirányzat, eszme vagy ideológia követése), vagy pedig valamilyen kulturális vagy más nem profitorientált aktivitás (kulturális, mûvészeti, alkotó vagy sporttevékenység stb.) mentén mindennapi életükben, életmódjukban a többségi társadalom által elfogadottól eltérõ jellegzetességekkel, értékekkel rendelkeznek.”

Hipotézisalkotás Egy kutatás elképzelhetetlen hipotézisek nélkül, hiszen ha nincs hipotézis, nincs mit vizsgálni. Nálunk egy hipotézis született, még pedig az, hogy „Debrecenben a fiatalok egy jelentõs része ifjúsági szubkultúrákban éli életét”. Elõször meghatároztuk a szubkultúrákat, amiket ismerünk, és amik megfelelnek az általunk alkotott definíciónak. Habár korábban már megalkottuk a szubkultúra fogalmát, bizony komoly fejtörést okozott, hogy a definíciónk szerint mely közösségi csoport szubkultúra? Brainstorming-szerûen összeírtuk az általunk Debrecenben ismert közösségi csoportokat, majd miután sikerült kb. 50-et összedobni, megpróbáltuk szûkíteni, összevonni a kü-

Ifjúság és környezet lönbözõ kategóriákat. Így sikerült csökkentenünk a számot 25-re. (pl. darkos, futballszurkoló, krisnás, motoros, rocker, ska, hippi stb.) Persze nem gondoltuk, hogy minden szubos csoportot ismerünk a városban, ezért hagytunk lehetõséget, általunk nem gondolt csoport megismerésére is.

A kutatás módszerei 1. Kérdõíves vizsgálat A kérdõív összeállítása Kutatásunk egy részét a szociológia egyik legnépszerûbb, és egyben legtöbbet használt módszerével, a kérdõíves vizsgálattal folytattuk le. Abból indultunk ki, hogy minél több fiatalt vonhassunk be a kutatásba. Tudjuk, hogy nem ez a legelfogadottabb módszer, de úgy gondoltuk, hogy a cél jelen esetben is szentesíti az eszközt. A kérdõíves vizsgálat az a népszerû társadalomkutatási módszer, amikor kérdõíveket veszünk fel a válaszadóknak egy – az alapsokaságból vett – mintáján. Magyarázó célokra szintén jól alkalmazhatók a kérdõíves vizsgálatok adatai. A kérdõívfelvételnek két lényeges különbözõ módja van: • kitöltheti maga a válaszadó az önkitöltõs kérdõívet; illetve • felolvashatja a kérdõív itemeit és feljegyezheti a kapott válaszokat a személyesen jelenlévõ kérdezõbiztos. A kérdezõbiztosok nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy semlegesek legyenek, a jelenlétük az adatgyûjtési folyamatban semmilyen hatással nem lehet a kérdõív itemekre adott válaszokra. A kérdezõbiztosos kikérdezésnél hosszabb idõvel kell számolnunk, míg kitöltik a kérdõívet, és megtörténhet az, hogy a „lekérdezett” elhallgat olyan információkat, amiket egyébként beírna, csak egy másik emberrel nem oszt meg. Az önkitöltõs kérdõív elõnyei egy megkérdezéses kérdõíves vizsgálattal szemben: gazdaságos, gyors, nincs kérdezõbiztosi torzítás; valamint a névtelenség és az egyedüllét lehe-

tõsége, mely a kényes témáknál segítheti az õszintébb választ. Igaz viszont, hogy megnöveli a hiányosan kitöltött, és félreértelmezett kérdések, kérdõívek számát. A kérdõívek esetében a visszakapott válaszarányok tekintetében beszélhetünk 50%-os arányról, ami már megfelelõ, 60%-os rátáról, ami jónak mondható, és 70% feletti visszajuttatási aránynál pedig már nagyon jó eredményrõl beszélhetünk, amely alkalmas nagy alapsokaság leíró vizsgálatára. Nálunk az 1000 kérdõívbõl 870-et kaptunk vissza, amelynek elenyészõ része volt használhatatlan. A kérdõív összeállításánál arra törekedtünk, hogy minél több zárt kérdésbõl álljon, és 30–40 perc alatt lekérdezhetõ, 15–20 perc alatt kitölthetõ legyen. Nem akartunk túl sok idõt elvenni a fiatalok életébõl, és különben is, az õ türelmük is véges. Még így is gyakran sérelmezték, hogy milyen hosszú, és sok kérdésbõl áll kérdõívünk, de azért kitartottak rendületlenül. Végül az „élet úgy hozta”, hogy a „kérdezõbiztosos” változatból alig négy darab született, a gyakorlat az önkitöltõs változat mellett bizonyított. Az eltérõ vélemények egyeztetése után úgy döntöttünk, hogy az 1000 fõs lekérdezés megosztva történik. 500 fõt szubkultúrákba tartozó fiatalokkal kérdezünk le, 500 kérdõívet pedig 3 csoportra bontva, középiskolások (rendkívüli osztályfõnöki órák), egyetemisták (egyetemen és környékén), és a 18 feletti 26 év alatti fiatalok körébõl, akiket az utcán, bulikon stb. érünk utól. Kérdéskörök, amelyekre kíváncsiak voltunk: 1. Személyes adatok 2. Társadalmi státusz 3. Idõbeosztás, idõtöltés 4. Öltözködés, kiegészítõk 5. Találkozási helyek 6. „Kulturális”, szabadidõs érdeklõdés, tevékenység (ide soroltuk a sportot is) 7. „Közösségi” szokások (gesztus, szleng, rendszeresség, egymáshoz tartozás milyen fokon áll, intézményesült-e pl. civil szervezetté) 8. Követett eszmék (vallás, elõítéletesség, nihilizmus vagy épp ellenkezõleg sokrétû) 9. Szubok átfedése, kapcsolatrendszere

2005 / o”sz


67

Ifjúság és környezet Végül is 870 kérdõívet vettünk fel, a legnagyobb részét bulikon, koncerteken, a szubcsoportok által látogatott szórakozóhelyeken. A felvételt a rádióban dolgozó, illetve baráti egyesületek önkénteseinek segítségével vettük fel, egy-egy buli elõtt ismertetve velük a lekérdezés szabályait, instrukcióit, amit nyomtatott formában meg is kaptak. A kérdõívek felvételének helyszíne: Debrecen egész területe. Részletezve: – 16 alkalommal szórakozó helyeken, koncerteken, bulikon, táncházban, – 2 középiskolában, – a rádióba betévedt fiatalokkal, – képzésen résztvevõ munkanélküli fiatalokkal, – ifjúsági irodában kihelyezve, – munkahelyeken, ahol fiatalok dolgoznak, – szerepjátékklubban, – egy-egy önkéntesünk elvitt 10–20 darab kérdõívet és a saját baráti társaságát lekérdezte. A kérdõívek felvételének idõpontja: 2005. február–május. Populáció és minta A mintavételnél nem valószínûségi mintavételi módszert alkalmaztunk. Úgynevezett egyszerûen elérhetõ alanyokra hagyatkoztunk. A debreceni szórakozóhelyeken felbukkanó „arcokkal” töltettünk ki kérdõívet, és két iskolában lehetett kérdõíveket felvennünk. Ez utóbbi elég nagy fejtörést okozott, hiszen eredetileg szerettünk volna reprezentativitásra törekedni, így összeállítottuk, mely típusú középiskolában, mely korcsoportot szeretnénk lekérdezni (elit és nem elit gimnázium, szakközépiskola és szakképzõ, figyelembe véve a vallási iskolákat is). Itt is az „élet” szólt közbe. Megkeresésünkre a különbözõ iskolák elég negatívan reagáltak. Volt, ahol arra hivatkoztak, hogy a szülõi munkaközösség nem nézi jó szemmel a kérdõívek kitöltését, vagy a fiatalok, már túl sok kérdõívet töltöttek ki, volt, ahol az igazgató nem engedélyezte, volt, ahol az ifjúságvédelemért felelõs, arra a három kérdésre hivatkozva, ahol a dohányzásra, drogokra és alkoholfogyasztásra kérdeztünk rá az anonim kérdõívben. Legtöbb helyen a tanárok mellettünk álltak, köszönet nekik érte.

68


2005 / o”sz

Tudjuk, hogy nem a legprecízebb mintavételi eljárás, amit alkalmaztunk, de jelen esetben ez látszott legcélravezetõbbnek. Alapvetõen nem volt célunk a reprezentativitás, mivel ez a terület nem felel meg a szokványos kutatási témáknak, de próbáltunk törekedni rá, viszont, amikor nem sikerült, a kutatáshoz rugalmasan alakítottuk a módszereinket a jobb megismerés érdekében. A minta/vizsgálati populáció nagysága 1000 fõ, akik 14 és 26 év közöttiek (1979 és 1991 között született fiatal lányok és fiúk). Reprezentativitás: mint ahogy fentebb említettük nem törekedtünk rá, csak annyira, hogy a kutatás szempontjából fontos jellemzõkre koncentráltunk (pl. kor). Az ifjúságot, amit vizsgálunk – visszatérve az elõbb leírtakra – 14 és 26 év közöttire definiáltuk. Ezen idõközben elég sokat vitatkoztunk, hogy kik az ifjúság? A modern társadalmakra egyre inkább jellemzõ az akceleráció, a felgyorsult fejlõdés, aminek eredményeként egyre korábbra tolódik például a társas érintkezések, bulizások ideje, míg ezzel párhuzamosan kitolódik a fiatalok munkába állása, családalapítása. Ez társadalmilag és gazdaságilag is jár bizonyos következményekkel. Kiszélesedett tehát az a réteg, amely kutatásunk fõ vázát, értelmét adja. Viszont a társadalomtudományokban sem egyértelmû még az, hogy mely irányt kell, ill. érdemes követni. Felmerült a 12–30 év, mint „új” ifjúság, de végül amellett döntöttünk, hogy maradunk az eddigi „jól bevált” 14–26 év közötti kormeghatározásnál. Adatfeldolgozás Eredetileg úgy gondoltuk, hogy ezt a fázist a gyakorlatosainkkal, önkénteseinkkel oldjuk meg, hiszen sokukat érdekelte a kutatás, és szerettek volna részt venni a különbözõ munkafázisokban. Mi kutatók is szerettünk volna bekapcsolódni ebbe a stádiumba is, úgyhogy az eredeti terv az volt, hogy a Debreceni Egyetem egyik oktatójától SPSS „órákat” veszünk, majd az adatbevitelt ezek alapján végezzük, a kiértékelés meg már megoldott volt számunkra. Hát ez sem teljesen így alakult. A sulikban való lekérdezési problémák és néhány egyéb tényezõ miatt nem volt idõ „órákat” venni, így kapóra jött az ismeretség a Rés Egyesülettel,

Ifjúság és környezet akiknek a Tip-Top Iroda programjukban munkanélküli fiatalokat integrálnak vissza a munka világába és ennek keretein belül munkát biztosítanak nekik a program végén. Õk azok, akik a különbözõ kutatásokhoz az adatbevitelt végzik, így nagy rutinra tettek szert benne, ami lényegesen lerövidítette az erre szánt idõt, megspórolva nekünk pár napot. Az adatbevitel mindössze három napot vett igénybe. 2. Strukturált interjúk A szóbeli adatgyûjtés egyéni formában történt, egy-egy csoport jellegzetes képviselõjének kiválasztásával, és felkérésével. Részben strukturálatlan, de mégis irányított beszélgetésekrõl van szó. Az interjúk alkalmasabbak az adott szubkultúra jobb, és részletesebb megismerésére, valamint rádiómûsor keretében a szélesebb közvélemény által történõ megismerésre is. A beszélgetések során nagyjából azok a kérdések jelentek meg, amik a kérdõív gerincét alkották. Persze elõfordult, hogy a beszélgetés más irányba is kiterjedt, ez az adott csoport képviselõjétõl és a szubkultúra jellegétõl is függött. Az interjúk készítése a kérdõíves lekérdezéssel párhuzamosan, attól függetlenül készült el. Az alapkoncepciónk szerint igyekeztünk azokat a szubkultúrákat megkeresni az interjúkészítés folyamán, amelyek vagy nagyon erõsek Debrecenben, vagy kis számú, de nagyon jellegzetes szubkultúrák. Ezeket a szempontokat figyelembe véve kilenc szubkultúra képviselõjét kérdeztük meg: – graffitis, – hip-hopos, – szerepjátékos, – motoros, – rocker, – aikidos (harcmûvészetûzõk), – krisnás, – középkori zenész és hagyományõrzõ. – punk Közülük volt olyan, aki nevét is vállalta az interjúk során, de volt olyan is, aki nem merte nevét adni, mivel az interjú során olyan dol-

gokról is beszélt õszintén, amik büntetendõek (pl. graffiti, könnyû drogok használata). 3. Dokumentumfilm-készítés, megfigyelés A videofelvételeken készült helyszíni megfigyelések debreceni szórakozóhelyeken, és konkrét, szubkultúrák szempontjából fontos, egyéb más helyszíneken zajlottak, ezekbõl a forgatásokból állt össze az egy órás dokumentumfilm. A SzubKultFilm kissé egyedi hangvételû. A film fiatalokról szól fiataloknak ezért hanyagoltuk a véleményezést és hagytuk, hogy a riportalanyok ítéljék meg a saját és a többi szubkultúrát is. A felvételek és az utómunkálatok nagyjából fél évet vettek igénybe. Minden alany a saját és kultúrájára jellemzõ beszédstílusban és öltözetben adott interjút, ezzel is segítve a film nyíltságát. Kiket is választottunk és miért a filmhez? – Rockerek – tradicionális ifjúsági csoport, a legnépesebb debreceni szubkultúra – Punk – feltûnõ öltözködésükkel, gyakran megbotránkoztató viselkedésûkkel mindig is felkeltik az emberek figyelmét, és mostanában kezd „divattá” válni a középiskolások körében – „Partyarcok” – az elmúlt évtizedben kifejlõdött, nem egységes szubkultúra, mégis egyre többen vannak – Skinheadek – gyakran szélsõséges gondolkodású, önmagából keveset mutató réteg, három különbözõ gondolkodású csoportjuk található Debrecenben – RH-sok – egy igazi amerikai importkultúra (hiphop) képviselõi – Folk – Debrecenben mindig is nagy számban éltek olyan emberek, fiatalok, akik a népi hagyományok tisztelõi, ismerõi – Krisna-tudatúak – egy olyan szub, amit a hit kovácsolt össze, és érdeklõdésre tart számot a debreceni fiatalok körében És hogy mirõl is szól a film? Nincs cselekmény, nincsenek benne világmegváltó gondolatok, nincsenek benne színészi alakítások, de az egyénrõl szól. Arról, hogy elmegyünk egymás mellett, és képesek vagyunk utálni egy-

2005 / o”sz


69

Ifjúság és környezet mást, mindenféle negatív, vagy nem negatív jelzõkkel vagyunk képesek felruházni azt, akit nem is ismerünk. Ítélünk és elítélünk. Remélem, aki az elkészült filmet megnézi, és be tudja fogadni, értelmezni képes, az ugyancsak azt érzi majd, hogy nem baj hogy ennyien vagyunk, ennyi félék.

A „mai fiatalok” Debrecenben „Fruzsit meg kéne kefélni. Pedagógiai szempontból nem ártana neki.” (17 éves TÁG1-os srác)

Az alábbiakban ismertetett elemzés nem más, mint a közel kilencszáz lekérdezett kérdõív lényeges adatainak statisztikai szûrõn keresztül történõ egyszerû, világos ismertetése. Mindamellett, hogy egyszerû, szociológiai szempontból nem elhanyagolható jelentõségû. Igyekeztünk kiválasztani azokat a számokat, adatokat, átlagokat, amelyek a legjobban leírják a városi ifjúság sajátosságait. A csoportban gyakorlatilag azonos számban szerepelnek lányok és fiúk, ami nem feltétlenül tükrözi pontosan a korosztály demográfiai összetételét, hiszen tudjuk, hogy a több évtizede tartó trend alapján valamivel több lány születik. Ismét emlékeztetnünk kell azonban az olvasót, hogy a minta nem reprezentatív, bár az elemszámból és a véletlenszerû kiválasztásból eredõen nagy valószínûséggel jól tükrözi a debreceni fiatalok társadalmi és kulturális hátterét. A szubkulturális közösségek arányáról, létszámáról ezzel szemben legfeljebb többé-kevésbé megalapozott következtetéseket okoskodhatunk ki, hiszen a megkérdezettek ilyen szempont szerinti összetételét elsõsorban az alakította ki, hogy milyen jellegû helyen vagy rendezvényen történt a kérdõívezés. A válaszadók átlagéletkora majdnem pont húsz év, de a legtöbben 1987 és 1989 között születtek. Mintegy 60 kérdõíven szerepelt olyan születési évszám, amely az általunk megcélzott 14–26 évesnél idõsebb vagy fiatalabb személyre utalt, az eltérés azonban esetükben minimális, életvitelük alapján feltehetõleg nem különböznek markánsan a kutatás célcsoportjától, úgyhogy a kulturális szokások

70


2005 / o”sz

és a társadalmi háttér vizsgálata tekintetében az õ adataikat sem hagytuk figyelmen kívül. Ugyancsak fellelhetõ körülbelül 10%-nyi kérdõív, amelynek kitöltõje nem tölt idõt életvitelszerûen Debrecenben, azonban szórakozási, szabadidõs szokásai révén mégis kötõdik a városhoz, alkalmanként, kisebb-nagyobb rendszerességgel itt vesz részt rendezvényeken. Egyébként a kutatásba bevont fiatalok 62%-a itt rendelkezik állandó lakóhellyel, míg több, mint egynegyedük vagy debreceni albérletben, illetve kollégiumban tölti a hét jelentõs részét, vagy pedig napi rendszerességgel bejár a városba tanulni illetve dolgozni. Ezekbõl a számokból is kitûnik, hogy Debrecen egyetemváros, ill. sokan járnak a megyeszékhelyre dolgozni, vagy csak úgy szórakozni. Társadalmi és szociális körülmények Anyagi helyzet, társadalmi státus Legyen bár egy ilyen típusú kutatás témája elsõsorban egy adott város ifjúságának közösségi-kulturális élete, egy ekkora volumenû lekérdezésnél hiba lett volna kihagyni az elõttünk álló ziccert és nem rákérdezni a társadalmi háttérre, vagyis – egyszerûbben megfogalmazva – arra, hogy ki honnan jött és mit hozott magával otthonról, valamint hogyan ítéli meg saját helyzetét, társadalmi státuszát és lehetõségeit. Utóbbi, szubjektív kérdéskör talán a legérdekesebb, hiszen itt minden fiatal saját maga dönthette el, hogy egy ötfokozatú skálán mennyire elégedett jelenlegi körülményeivel és milyen jövõképpel rendelkezik. Milyennek ítéled az anyagi helyzeted? (%) A megkérdezettek neme

Nagyon rossz Rossz Közepes Jó Nagyon jó Összesen

Férfi

Nõ

Összesen

8,7 12,1 46,9 26,7 8,3 100,0

2,8 6,8 46,5 34,2 9,7 100,0

4,4 9,8 46,7 30,5 9,0 100,0

Mint az a táblázatból is kitûnik, a vizsgálatba bekerültek közel fele saját maga anyagi helyzetét a „közepes” jelzõvel értékelte. Öt

Ifjúság és környezet Milyennek ítéled a boldogulási esélyeid az életben? (%) A megkérdezettek neme

Nagyon rossz Rossz Közepes Jó Nagyon jó Összesen

Férfi

Nõ

Összesen

7,5 8,7 30,3 35,8 17,7 100,0

2,8 5,5 29,6 39,6 22,5 100,0

5,1 7,1 29,9 37,7 20,1 100,0

százalék alatt maradt azok aránya, akik „nagyon rossz”, míg nem éri el a tíz százalékot azoké, akik „nagyon jó” értékelést adtak. Érdekes, hogy a lányok kedvezõbben ítélik meg a saját helyzetüket, mintegy tíz százalékkal többen sorolják magukat a felsõ két kategóriába, mint a fiúk esetében. Összességében elmondható, hogy a fiatalok a közepesnél némileg (de épphogy csak) jobbra értékelik a pénzügyi lehetõségeiket. A másik szorosan ide kapcsolódó kérdés a boldogulási esélyekrõl szólt, szintén szubjektív jelleggel. Nyugodt szívvel kimondhatjuk: a megkérdezettek ebben a kérdésben alapvetõen optimisták. Közel 58% jónak, vagy nagyon jónak ítéli boldogulási esélyeit. A lányok a jövõt is szebben látják, nem csupán a jelent. Nagyon rossznak csupán minden huszadik válaszadó ítélte meg a lehetõségeit. Az anyagi helyzet objektívebb értékeléséhez érdemes megnézni néhány háttéradatot, és vegyük figyelembe azt is, hogy a lekérdezések jelentõs része szubkulturális csoportok kedvelt szórakozóhelyein készült – ezzel kap-

csolatban valószínûsíthetõ, hogy a szabadidõ ilyen eltöltését sokan nem engedhetik meg maguknak, ezért a jobb anyagi helyzetû és családi hátterû fiatalok felülreprezentáltak lehetnek a mintánkban. Ezt az is alátámasztja, hogy az adatok alapján a kérdõívek egynegyedét olyanok töltötték ki, akiknél mindkét szülõ diplomával rendelkezik a családban. Velük együtt több, mint negyven százalék azok aránya, ahol szellemi munkát végeznek a szülõk. A válaszadók kétharmadát még a szülei tartják el, közülük minden második fiatal szert tesz némi saját kiegészítésre is. Nyilvánvaló, hogy ez az életkorral és az iskolatípussal változik: a fõiskolára vagy egyetemre járók között ugrásszerûen megnõ azok száma, akik saját magukat tartják el teljes egészében, és csökken azoké, akik semmit nem tesznek hozzá a szülõktõl kapott anyagi gondoskodáshoz. Ezzel evidens módon párhuzamba állítható az alábbi táblázat is, amely a megkérdezettek munkavégzésére vonatkozik: Dolgozol-e? Egyéb: 2,9% Fõállásban 15,2% Alkalmi munkában 7,2% Nem, tanulok 1,2%

Diákmunkában 10,4% Munknélküli vagyok 2,6% Nincs rá szükségem 1,2%

Ki gondoskodik az eltartásodról? Egyéb: 1,3% Teljesen a szülõk 34,3%

Teljesen önmagam 12,4%

Részben szülõk 18,8%

Szülõk + kiegészítem 34,3%

Ki hol és kivel lakik? Mint arról már esett szó, a kutatásba belekerülõ öt fiatalból három Debrecenben lakik állandó jelleggel, a többiek kollégisták, albérleteznek, „bejárnak” napi rendszerességgel vagy csak elvétve, szórakozni. De hol is laknak a debreceniek? Mint azt az alábbi táblázat is mutatja, közel egyharmaduk a hagyományos, „szocialista” lakótelepeken lakik:

2005 / o”sz


71

Ifjúság és környezet Százalék

Lakótelep Belváros Külterület Kertváros és egyéb

32,9 14,4 3,2 49,6 100,0

A lakóhely összefüggést mutat az anyagi helyzet szubjektív megítélésével: a belvárosban élõk között senki sem ítélte nagyon rossznak a pénzügyi körülményeit, míg a lakótelepeken vannak a legkevesebben, akik kifejezetten jó értékelést adtak errõl. A legjobban a külsõ területen (jelen esetben DebrecenJózsán2) élõ fiatalok élnek. Fény derül az adatokból arra is, hogy ki hogyan ítéli meg a jelenlegi lakáskörülményeket: az összes megkérdezett majdnem 70%-a jó, vagy nagyon jó körülmények között lakik – legalábbis így érzi. Az általános társadalmi-gazdasági helyzet ismeretében ismét azt mondhatjuk, hogy a jobb körülmények között élõk nagyobb valószínûséggel kerültek bele a jelen kutatás alapjául szolgáló mintavételi csoportba. A kifejezetten rossz lakhatási körülményekre csupán a válaszadók kevesebb, mint négy százaléka panaszkodott. Ami a lakóhelytípus szerinti megoszlást illeti: a józsai fiatalok ismét elõnyben, kilencven százalékuk jó vagy kiváló helyen lakik, a legkevesebb pozitív válasz pedig a betontömbök között élõktõl érkezett. Hol és kikkel laksz együtt? Egyéb Kollégiumban Albérletben Saját lakásban

Családdal

A kutatásban résztvevõk háromnegyede tehát családjával, leginkább szüleivel lakik

72


2005 / o”sz

együtt. Ez az eredmény erõs összefüggést mutat azzal, hogy ki mibõl él, hiszen kevés olyan esetet találunk, ahol valaki szülõkkel él, de teljes egészében saját magát tartja el, ezzel szemben a saját lakásban önálló háztartást vezetõ fiatalok majdnem kétharmada már megélhetésérõl is önállóan gondoskodik. A fiúk valamivel több, mint felének, míg a lányok 47,5%-ának nincs jelenleg tartós párkapcsolata. A párkapcsolattal rendelkezõ fiúk közül minden negyedik, míg a lányok közül minden ötödik együtt is él valamilyen formában a kedvesével, ez a teljes sokaság viszonylatában nyolc százalék körüli arányt jelent. Összehasonlítva egy, az értékrend körében felvett adattal, azt találjuk, hogy 43% szerint a legfontosabb dolog a világon a szerelem. Talán nem meglepõ, hogy a nem így gondolkodók többsége azok közül került ki, aki jelenleg „facérként” éli életét. Életmód és közösségi lét Egy ifjúságkutatás elengedhetetlen része annak vizsgálata, hogy a vizsgált korosztály mivel és hogyan tölti mindennapjait, szabadidejében milyen elfoglaltságokat talál magának, mely tevékenységekre mennyi idõt szán. Ehhez egy úgynevezett idõmérleg-vizsgálatot építettünk be a kérdõívbe, melybõl választ kaphatunk az itt feltett kérdésekre. A közösségi szokások elemzésének részeként arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen formában találják meg az együttlét lehetõségét a fiatalok, ott milyen tevékenységet folytatnak. Az életmóddal kapcsolatban elõkerült a káros szenvedélyek kérdése is. Végezetül megvizsgáltuk, hogy miként és milyen arányban kapcsolódnak a megkérdezettek különbözõ intézményesült szervezõdésekhez az önmegvalósítás, az érdekérvényesítés vagy a hasznos szabadidõtöltés érdekében. Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés… Az egyszerûsített napi idõmérleg-vizsgálat három kategóriába rendezte a fõbb mindennapos tevékenységeket, a hagyományos munka – pihenés – szórakozás háromszög mentén. Azt kérdeztük, hogy egy átlagos napon mennyi telik el a különbözõ kötelezettségek

Ifjúság és környezet (munka, iskolai órák, különórák, tanulás) teljesítésével, és emellett mennyi marad alvásra, pihenésre, valamint mennyit töltenek aktív szabadidõs tevékenységgel. Az idõmérleg adatai a klasszikus sláger refrénjét igazolták:3 a legtöbben nagyjából egyenlõen osztják meg napjaikat, valamennyi ténykedésre átlagosan nyolc óra jut egy mai debreceni fiatalnak. Nyolc óra szórakozás? A közösségkutatás szempontjából a fentiek közül leginkább a szabadidõ eltöltése érdekes. Igyekeztünk összegyûjteni a szabadidõ aktív eltöltésére manapság leginkább kínálkozó lehetõségeket, és megtudni: melyik milyen gyakorisággal fordul elõ a fiatalok mindennapjaiban. A legtöbben a haverjaikkal, barátaikkal szeretnek lenni, különösebb cél nélkül együtt „lógni”: közel 75% azok aránya, akik ezt hetente többször, vagy akár naponta is megteszik. Hogy hol? A legtöbben leginkább szórakozóhelyeken teszik ezt meg (61,4%), kevesebben vannak azok, akik az iskolában (45,5%), az utcán illetve köztereken (36,2%) valamint valakinek a lakásán teszik ezt meg (35,7%). Nyilvánvalóan ehhez köthetõ a „kocsmázás”, azaz a sörözõk és kávézók népszerûsége, amelyeket az összes válaszadó kétharmada rendszeresen látogat, bár az adatokból az nem derül ki, hogy jobb híján, avagy valódi lelkesedésbõl ülnek be egy ilyen vendéglátóhelyre. Hozzátartozik még az adatokhoz, hogy 65%-uk tíz fõs vagy ennél kisebb nagyságban határozza meg a baráti köre méretét.3 Hol találkozol a baráti köröddel? 60%

40%

20%

0%

Szórakozóhelyen, kult. rendezvényen

Iskolában, más intézményekben

Valakinek a lakásában, albérletében

Utcán, téren, közterületen

Egyéb helyen

A debreceni szórakozóhelyek közül harmincöt különbözõ egységet jelöltek meg a válaszadók. A legnépszerûbb az egyetemhez tartozó kulturális központ, a Lovarda lett, a kedvenc helyet választók egyötöde ide szeret a legjobban járni. A Lovarda elsõsorban rock- és alternatív koncerteknek, valamint elektronikus zenei megmozdulásoknak (fõleg drum’n’bass partyknak) ad helyet, ennek megfelelõen több szubkultúra, több csoport is hasonló arányban jelölte meg. A zenés rendezvények másik fõ helyszíne a Hangfogó Klub, ahol szintén sokféle koncert, táncház és egyéb buli található a programkínálatban, de elsõsorban a keményebb rockzenék kedvelõi azok, akik valóban kedvelik a helyet. A Vígadó (Új Vígadó) korábban egyértelmûen disco volt, ma fõleg egyetemi bulik helyszíne, valamint egyre gyakrabban kap teret hétvégén a metal mûfaj, ennek ellenére a rockerek nem zárták szívükbe a helyet. Ezzel szemben egyre népszerûbb a nemrég nyílt RockWell, ahol szintén fõleg koncertek alkotják a programot. Zenés helynek számít még a Joy és a Genius, ezek inkább a kommersz mûfajokat elõnyben részesítõk számára nyújtanak szórakozási lehetõséget, ebben az adatbázisban ezért viszonylag ritkán kerültek elõ. A többi megjelölt vendéglátóhely sörözõ illetve kávézó, az ezek közül történõ választásnál a szubkulturális közösségek körében megfigyelhetõek egyértelmû tendenciák: a rocker fiatalok leginkább a Fácánt (azaz a Fácánkakas Sörözõ) és a Bajcsy-Zsilinszky utcai Jazz Klubot, valamint a Kikötõt részesítik elõnyben, ez utóbbi a punkok jellemzõ elõfordulási helye is. A magukat alternatív vonalba sorolók körében kedvelt az Incognito, míg az elektronikus mûfajok kedvelõi közül többen a Bakelit Music Caféba ülnek be szívesen. Vannak csoportosulások, amelyeknek nagyon jól körülhatárolható törzshelye van: a futballszurkoló ultrák körében ilyen például a Kövér Egér. A közösségi együttlét legfontosabb terei a fentebb felsorolt szórakozóhelyek: zenés-táncos rendezvényekre, partykra a fiatalok fele havonta többször is ellátogat. Ezen belül a szubkultúrákhoz tartozó fiatalok körében kiemelten népszerûek a koncertek: 60%-ot meghaladó arányban ilyen élõzenés rendezvénye-

2005 / o”sz


73

Ifjúság és környezet ket választanak. Mindehhez feltétlenül hozzá kell tenni, hogy Debrecen a magyar könnyûzene egyik fõvárosaként rengeteg zenekarral táplálja a fiatalokban a különbözõ mûfajok körül kialakuló kultuszt. Ezen belül is magasan a legnépszerûbb zenekar a Tankcsapda, amely mellett az összes válaszadó 22%-a, a kedvenc debreceni zenekart megnevezõk 43%-a tette le a voksát, nagyrészt rockerek. A választást valószínûleg több esetben az is befolyásolta, hogy éppen mely zenekar lépett fel a lekérdezés napján, de így is több zenekarnak van még mérhetõ (2–14%-os) „rajongótábora”, így elsõsorban a Skafunderznek, mindenekelõtt a skások és a punkok körében, de a Replikának, a Skaniának, a Frogshow-nak, a Neochrome-nak, a Monchichi Potenciálnak és az Alone In The Moon-nak is. A drum’n’bass és más elektronikus zenék kedvelõi ritkábban rajonganak zenekarokért, elsõsorban dj-k közül kerülnek ki kedvenceik. A válaszadók majdnem egynegyede napi rendszerességgel foglalkozik valamilyen alkotó tevékenységgel, azaz zenél, fest, ír, rajzol, és kevesebb, mint 20 százalékuk válaszolta csupán azt, hogy soha nem teszi ezt, fõleg az alternatív és a rockzenét kedvelõkre jellemzõ, technósokra és drum’n’bass-esekre kevésbé. A házibuli hagyománya kihalófélben van, ezt jelzi, hogy ötven százalék fölött van azoknak az aránya, akik ritkábban, mint havonta jutnak el ilyen eseményre. Irodalmi rendezvényekre, felolvasóestekre öt fiatalból négy nem, vagy csak nagyon ritkán jut el. A múzeumok látogatása és a kiállítások megtekintése sem tartozik a kedvenc idõtöltések közé, a legtöbben csak többhavonta határozzák el magukat ilyesmire. Az olvasás megosztja a fiatalokat: 28% naponta kezébe vesz egy könyvet, míg minden tizedik megkérdezett sosem teszi meg ezt. A videó és a DVD egyre inkább kiszorítja a mozit, ez abból is látszik, hogy a többség csak évi néhány alkalommal vásárol mozijegyet, és ugyanez elmondható a színházról is. A televíziónézés viszont az egyik legnépszerûbb idõtöltés: minden második megkérdezett naponta bekapcsolja a készüléket és csupán 7,5% állítja, hogy soha nem teszi ezt meg. A már említett televíziónézés mellett jelentõs szerepet játszik a rádió is a mindennapok-

74


2005 / o”sz

ban, 55% jelölt meg kedvenc adót. A kommersztõl némileg eltérõ ízlésû minta körében a legnagyobb népszerûségnek a Friss Rádió örvend (45,6%), ezt követi a lényegesen populárisabb FM 95 (33,3%) és a közösségi alapon mûködõ, periférikus mûfajoknak is teret adó Szóla Rádió (9,6%). Külön rákérdeztünk arra, hogy milyen gyakran végeznek szervezett közösségi tevékenységet a fiatalok, legyen az valamilyen civil szervezetben, csoportosulásban való részvétel, szakkör, önképzõkör, közös alkotás, vagy bármi más. A válaszok egyharmada jelölt legalább havi rendszerességû részvételt ilyen jellegû tevékenységben. A megkérdezettek közel fele valamilyen többé-kevésbé intézményesült szervezõdéshez tartozónak vallja magát: civil szervezethez, öntevékeny csoporthoz, sportegyesülethez vagy más szervezethez, csoportosuláshoz. 15% körül alakul azok aránya, akik ténykednek valamilyen társadalmi szervezet érdekében, vagy legalábbis kapcsolódnak a tevékenységéhez. Milyen gyakran végzel szervezett közösségi tevékenységet? Százalék Naponta Hetente párszor Havonta párszor Ritkábban Soha Összesen

7,1 13,0 13,8 32,2 33,9 100,0

Az információs társadalom vívmányai nagyrészt a debreceni fiatalokat is utolérték: több, mint 60% hetente többször is leül a számítógép, az Internet elé, 10% viszont soha. Egyéb játékokkal (darts, flipper, csocsó, biliárd) kevesebben töltik az idõt: egynegyedük válaszolta, hogy naponta, vagy hetente párszor ilyenre kerül sor. A vásárlás viszonylag kevés fiatalnak vált szenvedélyéve, elsõsorban a jó anyagi háttérrel rendelkezõk közül kerülnek ki, akik hetente többször is hódolnak ennek. A válaszadók majdnem fele heti szinten többször is mozog, sportol, bár hiányolja az ehhez rendelkezésre álló infrastruktúrát.

Ifjúság és környezet Sporteseményekre szurkolni viszont igen kevesen járnak: százból nyolcvanegyen egészen ritkán, vagy egyenesen soha. Akinek van párkapcsolata, azok döntõ többsége hetente többször a kedvesével találkozik, természetesen, akik együtt élnek, azoknak kevés kivételtõl eltekintve naponta lehetõségük nyílik erre. Káros szenvedélyek Mivel a kutatásunk nem mentálhigiénés célzatú, csupán a szubkultúrákhoz tartozó fiatalok jobb megismerése érdekében kérdeztünk rá az alkoholfogyasztási, dohányzási és illegális kábítószer-fogyasztási szokásokra. A válaszadók 37%-a rendszeres dohányosnak vallja magát, míg az alkohollal fõleg alkalmanként, bulikban találkoznak, viszonylag kevesen vannak (19%), akik rendszeresen isznak. Az illegális kábítószerek elterjedtségét jól jelzi, hogy 50% alatt maradt azok aránya, akik még sohasem próbáltak ki ilyet, a többiek mind legalább már egyszer találkoztak pszichoaktív szerekkel. A drogokkal kapcsolatos attitûdöt jelzi, hogy igencsak megosztja a fiatalokat: majdnem 40%-uk szerint büntetni kell a drogfogyasztást. Ilyen megosztottság jellemzi még a keresztény közösséghez tartozókat is, persze találunk csoportokat (pl. drum’n’bass rajongók), ahol viszonylag egyöntetû a kábítószerrel és az azt használókkal szembeni empátia. Csoportok, szubkultúrák A kérdõíves vizsgálat legnehezebb része volt a „ki milyen csoporthoz tartozik”, vagy másképp feltéve a „ki hova sorolja magát” kérdés megválaszolása. A különbözõ csoportképzõ tényezõk (zenei irányzat, sport, hobbi, eszmerendszer) összegyûjtése után meghatározott szubkultúrákkal sok válaszadónak meggyûlt a baja, elég sokan ki is egészítették a felsorolást az üresen hagyott helyek kitöltésével. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy az elõzetesen meghúzott vonalak mentén nagyjából megrajzolható volt Debrecen szubkulturális térképe. Az alábbi csoportképzõ tényezõket gyûjtöttük sorba: alternatív zene („bahiások”), blues, kerékpársport (BMX, triál, mountain

bike), dark zene, drum’n’bass, futballrajongás (DVSC-ultrák), goa, gördeszka, harcmûvészetek, hip-hop és graffiti, hippi-világ, jazz, keresztény közösségi élet, környezetvédelem (Greenpeace), Krisna-tudat, motorkerékpárok, chat és online játék, „plázázás”, punkzene, rock és metál, ska és reggae, skinheadmozgalom, szerepjáték, folk és hagyományõrzés („táncházasok”), techno és house. A bõséges lista ellenére a válaszadók egyharmada nem tudta, vagy nem akarta magát egyik csoportba, egyik szubkultúrába sem besorolni. Egy részük azzal indokolta, hogy õ egyik kategória mellett sem elkötelezett, mások arra hivatkoztak, hogy nem szeretik az ilyen „fiókozó” kategóriákat. Néhányan nem találtak ínyükre való csoportot, õk hellyelközzel megjelöltek egy saját maguk által alkotott kategóriát. A kutatás véletlenszerûen kiválasztott alanyai közé a legnagyobb számban a rockrajongók, a rock és metalzenék kedvelõi kerültek be, nem véletlenül, hiszen az egyik legláthatóbb, legszélesebb kört megmozgató szubkultúráról van szó: a csoportot választók negyede a számára legfontosabbként ezt a kategóriát jelölte be. Számottevõ még (négy százalék körüli, vagy azt meghaladó) az alternatív zenét kedvelõk, a drum’n’bass-rajongók, a futballszurkolók, a hip-hop fanatikusok, a punkok, a motorosok, a keresztény közösségekhez tartozók, a techno-house rajongók és a ska-reggae kedvelõk tábora. Hogy melyik szubkultúra melyik szórakozóhelyet kedveli, arra is kíváncsiak voltunk. Kiderült, hogy a Lovarda szinte majdnem minden szubos csoportnál megjelent, talán a rengeteg koncert miatt, amit oda szerveznek. Az alterosok, a rockerek, a motorosok, a punkok, és a skások kedvenc helye. A technohouse-osok a Caribi Dance Klubot látogatják szívesen. A hip-hoposok a Joy-t szeretik, illetve a 2–3 havonta megrendezett RH partykat (Vigadó), a keresztények a Hangfogót, a punkok a legnépszerûbb Lovarda mellett a Kikötõt látogatják rendszeresen. A rockerek több helyet kultiválnak: a Lovarda – természetesen – itt is az élen jár, ezt követi a népszerûségi listán a Fácán nevû szórakozóhely, majd döntetlen a Jazz Klub és a Hangfogó. A Yes Yazz

2005 / o”sz


75

Ifjúság és környezet Bar-t, és a Rockwellt is sokan kedvencüknek tartják. Érdekelt bennünket, hogy melyik szubos csoportnak mi a kedvenc idõtöltése. Kiderült, hogy arányaikat figyelembe véve a „legkreatívabbak” akik minden nap, vagy minden héten „alkotnak”, tehát zenélnek, festenek stb., azok az alterosok (50%), és a hip-hoposok (45%). Mellettük a ska-sok (30%), és a motorosok (25%) végeznek rendszeresen ilyen jellegû tevékenységeket. Akik a legkevésbé aktívak ezen a téren, azok a drum’n’bass-esek, ill. a keresztények, fej-fej mellett nem teljesen 15%-kal, ill. a futballszurkolók (alig 10%). Napjainkban az Internet, a számítógép használat nagyon elterjedt. Hogy mennyire használják ezeket a csatornákat a csoportok, azt itt láthatjuk: kiemelkedik a szerepjátékosok köre, akiknek 85%-a minden nap gépközelben van, a fennmaradó 15% pedig legalább minden héten kihasználja ezeket a lehetõségeket. Tehát elmondhatjuk a vizsgálatunk alapján, hogy a kitöltõk közül szinte mindenki egy héten legalább egyszer leül a saját/vagy más gépe elé, és internetezik. A szerepjátékosoknál a legmagasabb ez az arány, a többi csoportnál is közel ennyi, de általában 70% körüli azoknak a fiataloknak az aránya, akik hetente interneteznek/számítógépeznek. Megjegyzem, hogy azok, akik on-line játékosok/naphosszat chatelõk, valóban minden nap odaülnek a monitor elé. A táborok (szubkultúrák) között tendenciaszerû és nagymérvû ellentét, unszimpátia ritkán fedezhetõ fel. Az „alternatívokat” és a rockosokat leginkább a techno-house arcok nem kedvelik, a drum’n’bass-rajongókról – csakúgy, mint a gördeszkásokról és a hip-hopperekrõl – a rockerek nincsenek túl jó véleménnyel, a futballszurkolókról pedig nem túl kedvezõ az általános vélekedés a fiatalok között. A punk fiatalokat érdekes módon sok debreceni rocker nem szívleli. A skinhead csoport általános megítélése a legrosszabb, egészen kevesen szimpatizálnak velük. A legismeretlenebb – egyébként országosan is nagyon földalattinak számító – szubkultúra a goa zene és a köré szervezõdõ közösség lett, mely a városban egyébként is csak nyomokban lelhetõ fel. Kifejezetten kötõdik a motoros közösség a rock iránti rajongáshoz.

76


2005 / o”sz

A csoporttal való azonosulás legfõbb jellemzõje az öltözködés, ennek jellegzetességei a könyvben található fényképekrõl és interjúkból könnyen beazonosítható a markánsabb szubkultúrák esetében. Összességében elmondható, hogy a fiatalok 70%-a próbál a csoportjára jellemzõ öltözködési normáknak megfelelõ, vagy ahhoz közelítõ öltözéket hordani. Különösen erõs ez az alternatív, a gördeszkás, a dark és a punk fiataloknál. A hajviselet esetében sokkal kevesebb közösségnek van igazán felismerhetõ, egyedi jellemzõje, és az ezzel való azonosulás is kisebb: 50% alatti. Tetoválás és piercing már azokon a csoportokon belül is körülbelül csak minden negyedik esetben fordul elõ, ahol ez egyébként jellemzõ. Sokkal kedveltebbek az egyéb kiegészítõk (ékszerek, kendõk, jelvények stb.), fõleg az alternatív, a drum’n’bass-fan, a dark, a hippi és a krisnás fiataloknál. Érdekes még megfigyelni, hogy a csoportok jelentõs része igen nagyra, az esetek több mint felében ötszáz fõnél nagyobbra tippeli a saját közösségéhez tartozók számát a városban, ami egyes csoportok esetében nyilvánvalóan túlzás. Értékrend A kérdõív legutolsó részében arra voltunk kíváncsiak, hogy néhány értéktartalommal bíró és a XXI. századi társadalomban nagy jelentõségû állításhoz hogyan viszonyulnak a debreceni fiatalok. Igyekeztünk olyan jellegû mondatokat papírra vetni, amelyekbõl viszonylag egyszerûen következtetni lehet a válaszadónak az adott kérdésben elfoglalt álláspontjára Kultúra A kultúra fontos szerepet tölt be az életemben

Százalék Egyetértek Nem értek egyet Összesen

79,3 20,7 100,0

Öt fiatalból négy tehát úgy gondolja, hogy a kultúra jelentõs szerepet játszik a mindennapjaiban. Ennek a kérdésnek a mi szempontunk-

Ifjúság és környezet ból elsõsorban azért van jelentõsége, mert a lekérdezések igen nagy része, elsõsorban a szubkultúrákhoz tartozó fiataloknak szánt rendezvényeken történt, és okkal következtethetünk arra, hogy az oda érkezõk kulturális viselkedésének része az ottlét. A debreceni ifjúság tehát kellõképpen nyitott, igényli a neki szóló kulturális eseményeket. Ezt támasztja alá egy másik adat: a megkérdezettek kilencven százaléka kisebb-nagyobb rendszerességgel megfordul a nyári szabadtéri fesztiválokon. Ez egyrészt jelzi, hogy ez a szabadidõs forma e generációnak az egyik fõ kultúrafogyasztási forrása, másrészt kiváló közvetítõ csatorna lehet, ha valaki információt, üzenetet kíván eljuttatni az ezen körbe tartozóknak. Az igazán fontos tanulság azonban mégiscsak az: egy mai debreceni tizen- vagy huszonéves elvárja a várostól, hogy lehetõsége legyen megfelelõ formában hozzájutni a kultúrához, a mûvészetekhez. Nem gyõzzük hangsúlyozni, hogy milyen erõs párhuzam vonható azzal, hogy a válaszadók többsége a normális, kulturált szórakozási, szabadidõs és közösségi lehetõségeket hiányolja Debrecenbõl. A kultúra iránti igény és az életmód szempontjából fontos adat még, hogy az összes válaszadó 93,5%-a egyetértett az „egy kicsi mozgás mindenkinek kell” állítással. Politika és vallás A megkérdezettek háromnegyede a végletekig leegyszerûsített eldöntendõ kérdésre (vallásos vagy-e avagy sem) nemmel válaszolt. A kutatás szándékosan nem ment bele ennél részletesebben e kérdéskör vizsgálatába, ez máskor, más elemzésekben részletesebben megtörtént. Nyilvánvaló, hogy ez az arány a valamilyen valláshoz kötõdõ ifjúsági közösségekben (Krisna-tudatúak, keresztény csoportosulások) egészen másképp alakul, de általában elmondható, hogy a fiatalok többségét a vallásgyakorlás, az egyházhoz tartozás lehetõsége hidegen hagyja. Ami a politika iránti érdeklõdést illeti, 48% nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érdeklik az abban történtek. A többiek többé vagy kevésbé, de foglalkoznak a politikai eseményekkel, problémákkal.

Elõítéletek A nemzeti-etnikai kisebbségekhez kötõdõ elõítéletek vizsgálata igen érzékeny kérdés. A kérdõívbe egy könnyen dekódolható állítást tettünk be, amelyre adott válaszok ugyan könnyen hamis általánosításokra engednének következtetni, valamennyire azonban mégis jelzik az ezzel kapcsolatban a tizen- és huszonévesekben kialakult preferenciákat: a válaszadók közel fele nem szeretné, ha cigány származású padtársa lenne az iskolában. Az elõítéletesség és a vizsgált korosztály értékrendjét vizsgálandó még egy állítással kapcsolatban vizsgáltuk a véleményeket. A megkérdezettek mintegy 37%-a úgy gondolja: az öltözködés elárulja, hogy ki milyen ember. Mi hiányzik Debrecenbõl? A közösségi kutatás során a lekérdezésre használt kérdõív tartalmazott egy olyan kérdést, amely úgy hangzott, hogy: „Mi az, ami számodra leginkább hiányzik Debrecenbõl?” Ez egy nyitott kérdés volt, ahol a fiatalok szabadon kifejthették véleményüket ezzel a témával kapcsolatban. A megkérdezettek megközelítõleg fele adott értékelhetõ választ erre a kérdésre, a többi válaszadó viszont nagy képzelõerõre, és kreativitásra mutatott hajlamot. :) A vártnak megfelelõen nagyon sok féle válasz született. A kiértékelés során ezeket a válaszokat mechanikusan értékeltük ki, ami azt jelentette, hogy egyenként néztük át a kérdõíveket, és jegyeztük fel a válaszokat. A kérdõív feldolgozásakor az erre a kérdésre kapott válaszokat öt különbözõ kategóriába soroltuk, hogy ezeket a sokszínû válaszokat valamennyire rendszerezni tudjuk. Az öt kategória: • szórakozási lehetõségek, • kulturális és ifjúsági élet, • sport, • infrastruktúra és • egyéb. A végeredmény pedig: a 870 kielemzett kérdõív 18,5%-a tartalmazott a szórakozási lehetõségekkel, vagy azok hiányával kapcsolatos észrevételeket.

2005 / o”sz


77

Ifjúság és környezet Ezeknek a kérdõíveknek a fele általános dolgokat fogalmazott meg, vagyis, hogy több olyan szórakozóhelyre lenne szükség városunkban, amely jobb, színesebb, színvonalasabb programokat biztosít a látogató közönség számára. A kérdõívek további vizsgálata után kijelenthetjük, hogy nem született homogén válasz: az igényes rock-kocsma ugyanúgy hiányterületnek bizonyult, mint a nagyobb befogadóképességû party-helyek, de sok rétegzenét kedvelõ fiatal is azt válaszolta, hogy nincs az õ igényeinek megfelelõ szórakozóhely Debrecenben (ska/reggie, chill-out, breakbeat). Ami ezen kívül figyelemfelkeltõ lehet, hogy a válaszadó fiatalok jelentõs része (közel 10%-a) jelölte meg egy olyan hely hiányát, amely tea-, illetve kávéház jelleggel mûködik, és lehetõséget nyújt csendes, nyugodt beszélgetésekhez. Az elõzõ témához szorosan kapcsolódik a kulturális és ifjúsági elnevezésû kategória. Az ebbe a kategóriába sorolható válaszok az összes válaszok arányaihoz viszonyítva 10,2% volt. Ebbõl a számból kiemelkedett azoknak a válaszadóknak a száma, akik egy mûvelõdési ház, vagy kulturális intézmény hiányára mutattak rá, de olyan válaszok is születtek, amelyek élénkebb mûvészeti élet és magasabb mûvészeti oktatás hiányát fájlalták. Akadt olyan fiatal, aki azt írta: „szerintem itt nincs kulturális élet, csak elvétve”. A válaszadók 15%-a fogalmazott meg olyan választ, amelyben egy ifjúsági ház, vagy a debreceni fiatalok szervezett közösségi életét hiányolták. A szervezett közösségi élet egyes specifikus területei is megjelentek külön-külön, pl. a válaszadók 1,3%-a jelölte meg azt problémaként, hogy Debrecenben nem mûködik szerepjáték klub. Az Infrastruktúra kategóriájában született a legtöbb humoros válasz, amelyek a kutatásunk szempontjából értékelhetetlenek, de érdekességképpen álljon itt a végkövetkeztetés: nagyon sokan hiányolják Debrecenbõl a tengerpartot, a folyókat és a hegyvidéket. Az viszont már értékelhetõ eredmény, hogy a válaszadók által kitöltött kérdõívek 22%-a tartalmazott olyan válaszokat, amelyekben a

78


2005 / o”sz

város rossz közlekedési viszonyai állnak a középpontban. Különösen nagy hangsúlyt kapott az éjszakai tömegközlekedés hiánya, de megjelent emellett a nem megfelelõ munkahelyek problematikája, a zöldövezetek, parkok, sétálóövezetek hiánya. A Sport területén a fiatalok legnagyobb bánata, hogy nincsen skate-park, de sokak szerint egy korszerû stadion is nagyon hiányzik már a városból. Az Egyéb kategóriában nagyon sok olyan válasz született, amelyek egymás szinonimái is lehetnek. Ennek tükrében lássuk, mi az, ami a debreceni fiatalok szerint a leginkább hiányzik Debrecenbõl: olyan alapvetõ emberi értékek megemlítése mellett, mint a tolerancia, a tisztelet és az egyenjogúság, a legtöbb fiatal azt válaszolta erre a kérdésre, hogy a pezsgés, a nyüzsgés, maga az ÉLET az, ami leginkább hiányzik a városunkból.

Debreceni szubkultúrák „Egy láthatatlan kéz a festéket az ecsetre nyomja S rajzol vele élénkebb színeket.” Gonzo

Ebben a fejezetben a néhány jellegzetes debreceni szubkultúrát szeretnénk bemutatni, amiknek az életébe beleástuk magunkat. Illetve voltak olyanok, akik bár beszéltek a csoportjukról, szerettek volna névtelenek maradni. Tiszteletben tartjuk kérésüket, hiszen a csoportok megismerése volt a célunk, és köszönjük, hogy megbíztak bennünk. Megpróbáltunk egy-egy szubkultúra kialakulásához is visszatekinteni a jobb megérthetõség kedvéért. Ska: a bevándorlók és bõrfejûek zenéje „Virtuózunk egy sörre gyújtva A SKA dallamát fújja már” Skánia

Debrecenben három jól körülhatárolt csoport különíthetõ el a skinheadek között: lokisták,

Ifjúság és környezet (õk a DVSC foci csapatának szurkolóiból állnak, persze nem minden szurkoló skin, de akadnak bõven), a fiatal „divatskin”-ek és „valódi” skinheadek. A három csoport összlétszáma kb. 200 fõre tehetõ, bár a lokisták száma nehezen becsülhetõ. A loki szurkolók törzshelye, a Kövér Egér nevezetû kocsma, ez tûnik az egész szubkultúra törzshelyének is. Itt találkoznak a fiatalok hétvégenként. Nem zárt közösségrõl van szó, de hamar eldöntik az emberrõl, hogy befogadják-e vagy sem. Családjukról nem szívesen beszélnek, széles társadalmi rétegbõl jönnek. A „divatskin”-ek azok a fiatalok (17–22 év), akik mint a nevük is mutatja, divatból skinheadek. Nincs náluk eszmei háttér. A másik két csoport utálja õket. Õk azok, akik koncertek elõtt, közben randalíroznak. Jellegzetesen öltöznek, bakancs, bomberdzseki, farmer, nadrágtartó. A „valódi” skinheadek már az „idõsebb” korosztályba tartoznak (22 év fölöttiek). Õk már lenyugodtak, nem balhéznak. Radikális szemlélet jellemzi õket, eszmeileg neonácik, de nem fajulnak tettlegességhez. Nincs kultusz filmjük és könyvük, de a Mein Kampf alapmûnek számít náluk. Õk nem drogoznak, ezt elítélik, és kidobják a társaságukból, azt, aki szív, de alkoholt fogyasztanak, jellemzõen sört és pálinkát. Nem jellemzõ rájuk a piercing, bár elõfordul, viszont a tetoválás megszokott. A motívumok hordozzák eszmei hovatartozásukat. Általában rock koncertekre járnak, hiszen saját zenéjük hasonló, csak a szöveg világ más. Van saját zenekaruk is, de a koncertek illegálisak, és esetlegesek, mert nehéz titokban megszervezni és számtalanszor elõfordult, hogy a bulit a rendõrség szakította félbe, úgyhogy ilyenkor minden eshetõségre fel vannak készülve. A skinheadek után pillantsunk bele a ska világába. Debrecenben egyre több rendezvényen lehet az egyre nagyobb népszerûségnek örvendõ jamaikai alapokon nyugvó zenei stílust, a ska-t hallani. Egy-két éve jött be ez a stílus a városba. Nem utolsó sorban köszönhetõ ez a debreceni Skafunderz zenekarnak, (õk a punk felõl közelítették meg), akik inspirálják a fiatalokat, úgyhogy egyre több ska zenekar alakul. Bár még nagyon gyerekcipõben jár ez a stílus Ma-

gyarországon, de azért Pest után, Debrecenben van a legnagyobb színtere ennek a zenének. A középiskolások körében a rock zene után ez a második legnépszerûbb stílus. Kezd divattá válni. Egyre többen járnak koncertekre, hiszen ezzel a zenével óriási bulit lehet csinálni, ezért koncertekre azok is eljárnak, akik otthon ilyen zenét nem hallgatnak. Több szubkultúra is megjelenik ezeken a bulikon. Igazából a fiatalok nem nagyon ássák le magukat a stílus gyökereihez. Õk „csak” jól érzik magukat ebben a közegben. A fiatalok csoportja elég heterogén, vannak köztük punkok, deszkások, rockerek. Vonzódnak az extrémitásokhoz. Jellemzõ a tetoválás, piercing és nem ítélik el a könnyû drogokat sem. Jelen pillanatban még kialakulóban, van ez a csoport, de úgy tûnik egyik markáns, és legnagyobb létszámú szubkultúrája lesz Debrecennek, már ha szabad feltételezésekbe bocsátkozni. Elektronikus zene és partykultúra Debrecenben A mai értelemben vett party-k elsõ fecskéi körülbelül 10 évvel ezelõtt, 1995-ben jelentek meg a városban. Ekkorra ért ide az acidõrület elsõ hulláma és az elszánt, fanatikus gyûjtõk egyre inkább le szerették volna játszani lemezeiket a nyilvánosság elõtt is. Létrejött a SavBázis, a Zsupi és Trunger nevével fémjelzett társulat, valamint nem sokkal késõbb megjelentek az Acidózis bulik, ahol Eszkó válogatott zenéket. Zsupi (Zsupos Sándor) a mai napig a város elsõszámú underground dj-je, a legnagyobb lemezgyûjteménnyel. A Sav-Bázis bulik több helyszínen is megfordultak (Hódos Imre Sportcsarnok büféje, In-Café, Fi Klub, Klinika Mozi), gyakran alternatív koncertek után lehetett hajnalig pörögni a stroboszkóp fényében. A zene is folyamatosan változott, az acid helyét lassan átvette a bigbeat és a korai breakbeat, majd lassan kezdett bekúszni a köztudatba a drum’n’bass. A Klinika Moziban 1999-ben, egy koncert után mutatta meg elõször debreceni színpadon a „fater”, Palotai Zsolt, minden magyar dj legnagyobbika, hogy merre tart éppen az irányzat.

2005 / o”sz


79

Ifjúság és környezet A buli sikerén felbuzdulva indult el a Soundwave partysorozat, ezzel együtt 1–2 év alatt a drum’n’bass lett a legnépszerûbb elektronikus irányzat. Az undergroundból gyakorlatilag itt is kilépve egyre nagyobb helyeken (pl. Lovarda) egyre több, fõként tizenéves rajongó jelent meg. Mára már további partysorozatok (Groovenation, East Radiance), szervezõgárdák (Good4Nothing) és dj-csapatok (Drumfunk Syndicate, Digital Monkeys, Direct Drive) fémjelzik a mûfajt. A legnagyobb rendezvényeken világszerte ismert dj-k is vendégeskedtek: DJ Lee, Klute, Alley Cat, Pendulum. Eközben masszívan él a valódibb underground, a kevésbé kommercializálódott stílusokat lelkes csapatok tartják életben: a Dub Székház (Csucsu és Sanyi) nem csupán rádiómûsorként, de szervezõként és dj-ként is jelen van a városi elektronikus kultúrában. Egyre több fiatal dj-vel találkozunk, akik közül néhányan elõszeretettel játszanak különbözõ kávézókban, sörözõkben is. A teljesség igénye nélkül: Grabowsky, Mahagonee, Rep, Sirius, Mercyrevo neve tûnik fel hellyel-közzel a plakátokon. Ha pedig igazán a föld alatt akarunk keresgélni, találunk kezdeményezéseket a kortárs kísérleti elektronika területén is. Ifj. Matolcsy Kálmán, a Téglagyári Megálló dobosa Dark Water Memories néven készített experimentális-indusztriális felvételei német kiadónál jelentek meg, a vezetõ magyar Chi Recordingsnál pedig a debreceni kötõdésû Cooler egy felvételét adták ki. A városban mûködõ zenekarok közül a Monchichi Potenciál kapcsolódik leginkább ehhez a kultúrkörhöz: zenéjük elsõsorban trip-hop, jazz és dub elemekbõl építkezik és bátran használják az elektronikus zenékbõl ellesett hangzásokat és zenei módszereket. A debreceniek weboldala: www.debrecnbass.uw.hu Krisna-tudatú hívõk Debrecenben „Te úgy látsz engem, ahogy akarsz Senki sem változik csak valamit eltakar” Replika

A Hare Krisna vallás nyugaton az 1960-as években jelent meg elõször. A szakirodalmak-

80


2005 / o”sz

ban, mint posztmodern életforma mozgalomként is emlegetik, új értékei, eszközei miatt. Magyarországon a ’70-es években jelent meg a vallás, de csak a ’80-as években vált életképessé a közösség. Debrecenben már több mint tíz éve van jelen ez a vallás, egyre több embert gyûjtve maga köré. Krisna hívõk száma több százra tehetõ, igaz, ebben benne vannak a hitüket komolyan gyakorlók, és a szimpatizánsok, érdeklõdõk egyaránt. Õk az egyház külsõ körét alkotják. A nemek szerinti összetétel kiegyenlített, de mégis inkább a férfiak dominálnak, leginkább azért, mert Debrecenben nem mûködik nõi ashram. Az átlagéletkor 27 év körül van, ami azt jelenti, hogy a nõi lakosság közül a leginkább érintett a 15–19 éves, és a 40–44 éves réteg, a férfiaknál pedig 20–34 éves kohorszba tartozók emelkednek ki. A nõtlenek, és a hajadonok aránya éppen a fiatal korösszetételbõl adódik. A meglehetõsen heterogén összetételbõl kiindulva elmondhatjuk, hogy leginkább három csoport tagjai jelennek meg markánsabban: – 25–34 év közötti házas, átlagos társadalmi státuszú férfi; – 15–19 éves középiskolás, szüleivel élõ lány; – 40 év feletti átlag alatti társadalmi státuszú nõ. – Hogy miért lépnek be a közösségbe, annak okai a következõk: – a vallás érzelmi-hangulati pozitívumai; – a vallás kognitív pozitívumait hangsúlyozzák; – élete negatívumait hangsúlyozzák. Közös háttérként megjelenik a keleti kultúra iránti rendkívüli fogékonyság, másik közös pont a vegetariánusság, amely közel felüket jellemezte a belépésük elõtt. Sok rocker fiatalt érdekel ez a szubkultúra, ami nem utolsó sorban annak is köszönhetõ, hogy több országosan elismert rock zenekar frontembere is gyakorolja ezt a vallást, köztük egy debreceni zenekaré is (Replika). Épp emiatt megfigyelhetõ a két szubkultúra keveredése a városban. Krisnás fiatalok szívesen jönnek Replika koncertre, és rocker fiatalok érdeklõdnek ezen szubkultúra iránt.

Ifjúság és környezet Hiphop Ez is egy elég zárt szubkultúra Debrecenben. Nagyon nehéz volt bárminemû információhoz is hozzájutni. Mégis sok apró beszélgetésbõl kialakulni látszik a kép. Az elmúlt 5 évben kezdett elterjedni ez a szubkultúra Debrecenben. Három csoport különíthetõ el egymástól, de ezek a csoportok nem elkülönítettek, egymásba átnyúlnak: hiphoposok, rapperek, graffitisek. Talán a rapperek vannak legkevesebben. Meglátásaink szerint a szub egyes tagjai egy kicsit „paranoid”-ak. Nem igazán szeretnek beszélni magukról, talán azért is, mert többféle illegális dolgot is mûvelnek, mint például a „fújás” (falfirkálás, garffitizés) és a „szívás” (marihuána használata). Mindenesetre õk azok, akik nevet adtak a „hazai illegális” partyknak, az RH-nak, azaz Romlott Hazainak. Ezek a partyk általában két-három havonta kerülnek megrendezésre a Vigadóban. Nincsenek meghirdetve, plakátozva (eleinte matricák jelentek meg a villanyoszlopokon, megállókban, de most már erre sincs szükség), nagyon jól mûködik a csoport belsõ kommunikációja és szájhagyomány útján egy nap alatt körbejárnak a hírek a városban. Bulikon hiphop zene szól, alatta vetítéssel, ahol graffitis és egyéb ezen kultúrkörrel kapcsolatos filmek kerülnek lejátszásra. Elég híresek a bulik országos szinten is, így több hazai elõadót is vendégül látnak. Az elmúlt öt évben felfejlõdtek a rendezvények, ahol most már rendszeresen 500 fõ körüli partyk zajlanak. Körbe jártuk az egész várost és lefényképeztük a fellelhetõ graffitiket. Ezekbõl és az elmondásokból úgy tûnik, hogy kb. 30 csoport található a városban, akik fújnak. Nincs könnyû dolguk, hiszen nincs legál fal, csak a sínek melletti kõfalakra lehet „biztonsággal” fújni. Mivel illegális a tevékenység, általában kevés jól kidolgozott graffitit találunk. Jellemzõek a tagek és a street bomb-ok. (Errõl bõvebben az interjúk között.) Mostanában sok nagy építkezés folyik a városban és a körülvevõ palánkokon elterjedt a graffitivel történõ reklámozás. Ez így jobban megéri a cégeknek, hiszen egy-egy óriás pla-

kátért sokat kell fizetni és az is csak egy hónapra szól(nem kell), a palánk viszont az egész építkezés idejére. S bár az ide történõ fújás legális, mégis ugyanúgy illegálban fújnak a srácok, hiszen a yard úgy veszi, ha ide fújnak, akkor illegálban is, és a festék színe, és egyéb tényezõk alapján összefüggésbe hozzák õket az illegális graffitikkel. A hiphop.hu weboldalon a fórumban van topic a rh-partykról, illetve a debreceni graffitikrõl is. Debrecen és a tetoválás „Tetoválj ki, Bõröm alá mélyen szúrd a tût…” Tankcsapda

A kutatás során rengeteg tetoválással találkoztunk. Mind a rockerek, mind a skinheadek, punkok, „diszkósok”, graffitis, deszkások, metálosok, plázacicák viselnek ilyet. Úgy tûnik, hogy ez a fiatalokra jellemzõ, nem pedig a szubkultúrákra, bár szubkultúránként változnak a motívumok (plázacicáknál mellre pillangó ill. virágmotívumok, illetve bokára bokaláncnak megfelelõ, rockereknél viking, sárkány, nonfiguratív, azték minták, skinheadeknél eszme rendszerüknek megfelelõ (pl. nagy Magyarország). Ami meglepõ volt számunkra, hogy divatos a mesefigurás tetoválás (Tom és Jerry, Micimackó és társai, Csõrike, Gyalogkakukk stb.). Lábra, karra, hátra „varratják” leginkább a fiatalok és ez nem szubkultúrás vonás, hiszen rockerek, jazzõrültek, környezetvédõk stb. között egyaránt megtalálható. Mivel Debrecenben sok a zenész, megfigyelhetõ az is a fiatalok körében, hogy, akik színpadon állnak azok között még gyakoribbak a tetoválások. Hogy a kettõ hogyan függ össze, lehetne egy újabb kutatási téma. Egyre gyakoribbak a nõi tetoválások is, mellre, köldökre, derékra, bokára, és karra. De természetesen egy-egy markáns szubkultúra tagjaként, akár egészhátas tetoválások is feltûnnek a hölgyek körében (pl. rockerek, motorosok).

2005 / o”sz


81

Ifjúság és környezet Zárógondolatok… Összességében azt mondhatjuk, hogy a fentebb leírtak jellemzõek a debreceni fiatalokra 2004/2005-ben. A kutatás teljes dokumentációja könyv formátumban jelent meg 2005-ben a Szóla Rádió Alapítvány gondozásában, Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával. (Bõvebb információ: [email protected])

Jegyzetek * 1 2

3

A cikk alapját képezõ kutatást a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta. TÁG = Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen egyik elit gimnáziuma. Debrecen-Józsa közigazgatásilag Debrecenhez tartozó, önálló községbõl lett városrész, elõvárosi jelleggel, ahova az utóbbi 10–15 évben a jobb módú, felsõ középosztálybeli családok százai költöztek ki. Beatrice: Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.

Eperjesi Csaba

Életmódélethelyzet

A turista mit tehet… 1. A rockzene funkciói és szerepe a fiataloknál A rockzene többféle funkciót tölt be, emiatt fenn tudott, és fog is maradni. Ez a zene gátlásokat szabadít fel, és egyszerûbbé, érthetõbbé teszi a világot. A bonyolult rendszer embertelen és idegen, amely az extázissal válik könnyedebbé. A zene erõteljessé válik, háttérbe szorítja a szöveget is.1 A közösségi funkció erõs, amely a zenét fokozott jelentésûvé teszi, és a valahova tartozást is kifejezi. Alkalmat teremt a közös együttlétre, ahol mindenki megtalálja a saját szerepét.2 Emiatt is gyengült a fiatalokkal foglalkozó intézmények szerepe. A koncertek az ismerkedés, barátkozás, beszélgetés színhelyévé váltak. A szórakozás célja a társas együttlét, amelyben a kialakult magatartásminták ismétlõdnek. Fontosak a gesztusok, öltözet, zene és a viselkedés is.3 Ezek mind az önkifejezést erõsítik. Ebbõl következik a párválasztás fontossága. A szerelem és a szexualitás hozzátartozik a zenei szubkultúrákhoz. A szavak helyett itt fontosak a gesztusok, mozgás, jelképek, öltözködés, hajviselet stb. Egy adott szubkultúrán belül könnyebb a párválasztás. Eleinte a külsõségek dominálnak, majd ezt felváltják a belsõ jegyek. A koncert az a közeg, ahol a rajongók találkozhatnak kedvenceikkel. A feszültség már az esemény elõtt bekövetkezik, hiszen az ember készül rá, és mindent megtesz, hogy ott legyen. Emiatt is teljes frusztrációhoz vezethet, ha ezt valami vagy valaki megakadályozza.4 A koncert alatt különbözõ gesztusok figyelhetõk meg a közönségnél, akik alakíthatják a koncert menetét.5 Rituálék is jelen vannak, amelyek csak a beavatottak számára jelentenek valamit. Ilyen lehet a pénzdobálás (P.Mobil), letérdelés (Beatrice, Lord), cigarettadobálás

(Satöbbi) stb. A közönség megénekeltetése leginkább a kemény rock- és diszkózenekaroknál szokás és elterjedt. Lényeges még a modellválasztás, amelyek az utóbbi évtizedekben az énekesek, színészek, zenészek közül kerülnek ki. A tömegkommunikáció ezt megerõsíti, és rájuk erõlteti, fõleg a divatos ideálokat. Egyre többet akar a rajongó megtudni kedvencérõl, így a saját kapcsolatait nem tudja kellõképpen fenntartani. Ez a kommunikáció teljes hiányához vezethet. A minták gyorsan változnak, így kedvez az üzletnek. Az ideálok viselkedési mintákat adnak, amelyet lehet utánozni vagy azonosulni velük. Többnek képzelhetjük magunkat, és a hétköznapok sivárságából is kiléphetünk. Fontos életszükséglet az érzelmi élet kiélése és átélése úgy, hogy valakit imád vagy követ az illetõ. Ez akkor lehetséges, ha követhetõ és törekvést nyújt számára. Külsõ jegyekkel is mutatja rajongását és hovatartozását. Az utánzás által bekerülhet egy adott csoportba, közösségbe. Ebbõl is következik a divathoz való alkalmazkodás. Erre épülnek rá az üzletágak, amelyek fenntartják az igényeket. A valódi értékeket helyettesíti a sajátjaival, amelyet készen átad, így az underground (alternatív) mintákat populárisabbal cseréli le. Ezeket kiáltja ki alternatívnak és elvontnak, miközben könnyen emészthetõ és felületes termékeket kínál. Ezek beépülnek az egyén szokásrendszerébe, aki ezek által fejezi ki magát, eltávolodva a valódi jelentésektõl. Ráerõltetett szokásokat vesz fel, amelyet tovább terjeszt és elhiszi, hogy amit kapott, az tényleg nem populáris. A divat követeli, hogy mindenki kövesse, és magáévá tegye.6 Aki nem teszi, azt kinézik, és nem fogadják be. Emiatt utánzás is. Aki követi, annak nincs szüksége az egyéni sajátossá-

2005 / o”sz


83

Életmód-élethelyzet gokra. Ezáltal biztonságban érzi önmagát. Leegyszerûsít értékeket. A külsõ jegyeket átvenni könnyebb, az eszmével nem is kell azonosulni, mivel úgy is rámondják a többiek, hogy hova tartozik. Helyettesíti az ízlést, az egyedit lerombolja. Folyamatosan változik, így könnyen cserélhetõ. Fontos, hogy a zenében kirajzolódik a társadalmi változás, átalakulás és annak igénye. Az ifjúság viszonyait, érzelmeit, magatartásváltozását, viszonyrendszerét ábrázolja.7 A társadalmi érdeklõdés zenei hatása a radikális változtatási igénnyel együtt lép fel. Nem fogadják el a konzekvenciákat. Befolyásolja, hogy mit vesz át a régebbi korok zenéibõl. Tagad vagy folytatja a megszokottat. A fiatalok érzésvilágát fejezi ki az adott korszakban, amikor megszületik. Ebbõl is következik, hogy mivel a rockzenét õk hozták létre, így ez teljesen elkülönül a felnõttektõl. Sajátjuknak érzik, amely eltér a megszokottól. A fiataloknak felfokozott érzelmi igényük van, amit a zenében találnak meg a legjobban. A mindennapokkal elégedetlenek, hiszen nekik ez nem elegendõ. Értéktelennek vallják a társadalomban használatos tárgyakat, érzéseket, hagyományokat. Mást akarnak, mint a felnõttek, hiszen szerintük õk azt teszik, ami nem érdekli õket és igazából teljesen másra vágynak. Lázadnak, de úgy, hogy a régi lázadási formákat is elvetik. Így a cselekvési terüket korlátozva felerõsödik a zene szerepe. Eredménytelen, amit el akarnak érni, így feloldja õket. Tapasztalataikat, amelyeket felismernek, ki akarják fejezni. Ez beleütközik a társadalmi korlátokba, szokásrendszerbe, amelyet megkövetel a fiataloktól a rendszer. A követelményrendszernek ki vannak szolgáltatva, aminek meg kell felelniük. Ebbe belefáradtak, amely csak az érdektelenséget és a nemtörõdömséget erõsíti meg. Érzéseiket nem tudják spontán módon kifejezni, amely feszültséget okoz számukra, és az elidegenedés érzését alakítja ki bennük. Kevés döntési lehetõségük van és az eszköztáruk, amivel céljukat megvalósítják eléggé behatárolt. Ha elsajátítják a társadalmi ismereteket, értékeket, viselkedéseket, akkor életképessé válnak és beilleszkednek.8

84


2005 / o”sz

Az egyik legfontosabb funkció a figyelemfelkeltés. A külsõdlegességek, a zene hangereje és a szövegek erõteljes kritizáló volta mind ezt erõsítik meg. Ez még egy funkciót von maga után: a kritikait. A deviancia is egy funkciót takar. Vannak fiatalok, akik nehezen tudnak a társadalomba beilleszkedni, nem tudnak környezetüknek megfelelni. Ebbõl következik a lázadás, amely a konkrét környezet ellen irányul. Sokak számára csak a zene jelent valamit. Nélküle semmitmondó az életük. A slágereknek is vannak szerepük. Ezeket közösen lehet énekelni, amely erõsíti a mi-érzést. A slágerek könnyen emészthetõek, és kapcsolódnak a korhoz, amelyben születtek, így megmutatják a múltat és a jelent is. Mi változott, mennyivel és hogyan. Igazából a problémát az jelenti, hogy a tömegkommunikáció hatására a selejtekbõl is sláger válhat.

2. Az underground zene a rendszerváltás elõtt A negyedik rockgeneráció A hetvenes évek végétõl kezdve a fiataloknak szükségük volt új zenei irányvonalra és friss hangokra, amelyet a kemény rock elõadói már nem tudtak megadni nekik. Másképpen és máshogyan akartak szórakozni, levezetni energiáit, közösséghez tartozni. Erre legalkalmasabb az új-hullám és a punkzene volt. Ebben találták meg azokat az érzéseket, amelyre szükségük volt. De ezen kívül is rengeteg szubkultúra jelent meg ebben az idõben. A hatvanas évek lázadói az útjukba állnak és kitaszítják õket. Nem értik ezeket az új ellenállási elemeket. Értetlenségükben gyermeki és gyerekes játéknak fogják fel, amely majd csak elmúlik egyszer. A korszak értelmiségei felhívták a hatalom figyelmét a jelenség mögött meghúzódó társadalmi tartalomra, amire a rendszer nem volt képes normálisan reagálni. Divatként kezelték, mint annak idején a beatet. A háttérben problémák sokasága jelent meg, amelynek elõzménye volt az ország gazdasági helyzete. A gazdasági válság évei ezek, ahol az életszínvonal csökkenése erõsödni kezd, érintve

Életmód-élethelyzet minden korosztályt. A beilleszkedési zavarok, lakásproblémák, megélhetési gondok, nemzedékek közötti konfliktusok, válások számának növekedése, alkoholisták, drogosok és öngyilkosok számának rohamos emelkedése, társadalmi mobilitás lelassulása mind ahhoz vezetett, hogy a tinédzserek új lázadási formákat kezdenek el használni.

kat feljelentették, lemezszerzõdésrõl, televíziós és rádiós szereplésrõl még álmodniuk sem lehetett. Az újságok negatívan írtak róluk, hangoztatva mennyire nagy ellensége ez a zene a társadalomnak. Féltette a rendszer a fiatalokat tõlük, mivel a koncerteken a zenészek rossz irányba sodorják õket, és veszélyeztetik a lelküket.

A punk és az art-punk

A hagyományos punk A nyolcvanas évek elején a tizenévesek közül sokan úgy döntenek, hogy elegük van a sztárokból álló rockzenekarokból, átlagemberekbõl, önálló gondolkodásra képtelen egyedekbõl, robotlétbõl, elidegenedett érzésekbõl, társadalom értékeibõl és szokásrendszerébõl, és punkzenekart alakítottak. Nem volt egy bonyolult zene, amelyet hónapokig kell tanulni, bárki egy hét alatt zenekartag lehetett. Elég volt tudni két akkordot a gitáron, ütni a bõrt a dobon és már fel volt véve a zenekarba az illetõ. Lázadtak a bevált sablonok ellen. Provokáltak, lármáztak, tekintélyt romboltak, megbotránkoztattak és emellett zabolátlanok, szemtelenek, keserûek, ironikusak és kirívóak voltak.12 Úgy gondolták, ha feltûnõen és agresszíven állnak a dolgokhoz, változás lesz az országban és a rockzenében. Emiatt is a hagyományos punk dalok a marginális, külvárosi fiatalok életérõl szóltak. Külsõdleges jegyeikben is az elkülönülést választották. Rajongótáboruk hamar kialakult és kisérték õket mindenhová. Fontos, hogy fellépéseiknél visszatértek a 60-as évek formáihoz (az új hullámnál is). A közönség azonos korú volt, mint a zenészek, hiszen nemzedéki alapon szervezõdött. Nem volt színpad a koncerteken és bárki felmehetett zenélni, aki akart.13 A közönség pogózott,14 amíg a zenekar játszott. Közösséggé formálta õket a punk zene. A közönség jelezte, ha valami nem tetszett neki, így sokszor be sem fejezhették a zenekarok a mûsorukat. Hangolást is maguk végezték. Ezek a punk zenekarok sokszor a mai popzene sivárságáról, üzletesedésérõl, futószalagon gyártott formáiról szóltak. A régi sztárokat nem fogadták el. Nem értik, hogy 40 év felett, hogyan lehetséges szólniuk a mai fiatalokhoz. A nagy rock bandák egyeduralmát akarták megtörni. Szerintük úgyis maguk közt elosztják a pozícióikat és számukra, csak a kívülállás marad.

Az underground nálunk csak a 70-es évek végén jelent meg, majd 1980-tól az új hullám és a punk is. Hivatalosan 1978. január 15-re teszik az új hullám születését Magyarországon. Ekkor adta az Egyetemi Színpadon elsõ koncertjét a Spions zenekar. Ekkoriban jelentek meg új zenekarok, akiknek nevét kézzel írott szórólapok, plakátok hirdették szerte Budapesten. Õk a hivatalos kultúrpolitikán kívül helyezkedtek el. Magyarországon elítélte a média az új zenéket és a hozzájuk kapcsolódó dolgokat.9 1977ben voltak az elsõ tudósítások, amelyek a legrosszabbakat írták a zenékrõl, és azt körülvevõ jelenségekrõl. Az értékelések, elemzések, különbözõ törekvések feltérképezése helyett csupán a felszíni, önkényesen kiemelt, többnyire csak kisebb csoportokra (pl. skinheadek) jellemzõ külsõségek alapján ítéltek és általánosítottak. A punk, új hullámnak nem volt helye az akkori társadalomban – írták az újságok. Társadalomellenes, trágár, botrányos és értéktelen szemétnek vélték, amelyet mereven elutasítottak. A magyar punk zenének nálunk két irányzata volt, amely egymással összefonódva amatõr mozgalommá tudott válni. Az elsõ a tradicionális punk, amely az angolszász hagyományokat követte.10 A másik az art-punk,11 amely az értelmiség zenéjévé tudott válni. Mindkettõt a nemzedéki lázadás, nyugtalanság, elégedetlenég hozta felszínre. A hatalom nagyon rossz szemmel nézte a punk mindkét irányzatát, és tiltások sorát zúdította rá. Mivel a reményvesztettség szólalt meg belõle, így az optimista beállítottságú Magyarországon nem kaphatott nyilvánosságot és a föld alá szorult. Tabukat döntöttek le és negatív jövõképet tartottak a társadalom felé, mondván „ez van, ezt kell szeretni”. Fellépéseiket letiltották, tagjai-

2005 / o”sz


85

Életmód-élethelyzet Az anarchia eszméje állt hozzájuk a legközelebb. Az államot, mint elnyomó hatalmat akarták megszüntetni. A törvény és ellenõrzés számukra értelmetlen, hiszen mindenki segíti a másikat, és nem akar rosszat cselekedni, vagy ártani. Az államot fasisztának titulálják, amely csak a hatalmát tudja fitogtatni, és szûkebb csoport kezében van. A nincs jövõ (No Future) a jelszavuk. Nem viselik el a szabályt, rendszert, kötöttséget. Az art-punk Az art-punk nálunk az avantgárd és underground mûvészeti mozgalmakból alakult ki, a Spions zenekar szellemi örökségét hordozva magán. Bennük találkozott a dadaizmus, a szürrealizmus, a hippi és a mûvészi életfelfogás. Teljesen más formákat használt, mint a hagyományos punkzene.15 Rájuk legfõképpen a képzõmûvészeti izmusok hatása volt erõs. Ezek a zenekarok beépítették zenéjükbe a magyar és kelet-európai népi vonásokat, sajátosságokat, hagyományokat, értékeket és az avantgárd elemeket. A mindennapokból való kitörés jellemezte õket, egy nagy adag pesszimizmussal. Az értelmiség azon része közül kerültek ki, akik ebbe a szubkultúrába tudták bevinni értékeiket. Ezen kívül mûvészek is voltak (képzõmûvész, rendezõ stb.), így számukra az önkifejezés elõbbre volt minden másnál. Öncélú volt a mûvészi kifejezés, így ezek a dalok inkább versek, a zenék inkább mûvészeti produkciók voltak. Felhasználták a többi mûvészetbõl hozott tudásukat, így a zenéhez is intellektuálisan közelítettek, nem az volt a céljuk, hogy elismert rockzenészek legyenek. Az alkotómûvészet érzékenységével közelítettek ahhoz a zenéhez, amelyben megtalálták közlésüket. Tele voltak feszültséggel és ihlettel, amelyet össze tudtak kapcsolni. Életforma is volt, amely szabadságot, kötetlenséget jelentett ebben a nehéz idõszakban is. Kifejezték gondolataikat, érzelmeiket, amelyet megõriztek, és tovább adtak. Kötetlen formákat használtak, amely ezeknél az új együtteseknél szinte mindig fellelhetõ volt. A kulturális és társadalmi szabályokat is figyelmen kívül hagyták, mivel nem kellett alkalmazkodniuk senkihez. Alapélményük a fejlõdés és elmozdulás lehetetlensége volt.

86


2005 / o”sz

Szakítottak a hivatalos intézményrendszerrel és azokkal az intézményesült formákkal, amelynek köze volt a rockzenéhez. Létükkel megkérdõjelezték ezeknek a létjogosultságát. A kultúrpolitika és a rockzene közötti kompromisszumokat kompromittálták, és így sajátos kulturális közeget hoztak létre. Elutasították és megtagadták a hatvanas és a hetvenes évek elõadóinak tekintélyét, a lemezipar monopóliumát. Nem kértek tõlük semmit, mivel nem is tisztelték õket. Amatõrségüket megõrizték, megtartották és mindennemû manipulációt, közhelyet, sablonosságot kiirtottak a produkciójukból. Nem akartak ismertek lenni, és feladni azt, amiért küzdöttek. Rétegzenét játszottak, így ismertségük nem volt akkora, mint a beat- és keményrock-zenekaroknak. Emiatt is mindig a rockzene perifériáján maradtak. A hivatalos kultúrpolitika számára nem voltak kedvesek és féltek tõlük, mivel bennük volt a szabadságvágy és az érzelmi túlfûtöttség. Rejtõzködõ életet éltek és a föld alatt mûködtek, mivel az állami csatornák zárva maradtak elõttük. Saját terükben érezték jól magukat. Fontos, hogy õk voltak azok, akik felerõsítették az informális csatornákat és ezzel együtt véleményt is formáltak. Rámutattak, hogy az értelmiség nagy része képtelen cselekedni. Az art-punkot a 20 év feletti budapesti és vidéki nagyvárosi értelmiségi réteg16 fogadta be, és õk jártak nagy számmal a koncertekre is. Hallgatóságuk egyre nõtt, bár ez nem ambicionálta õket. Úgy lettek egy nemzedék sztárjai, hogy ezt nem akarták. Nem karoltak fel semmilyen társadalmi réteget, hanem a fiatalok kapcsolódtak hozzájuk. Saját közönségük értette meg õket, mert a többiek számára megközelíthetetlen élményekrõl szóltak. Az értelmiség, mûvész szerep volt vonzó, amely megmutatta nekik, hogyan lehet a hatalom manipulált közegét kikerülni, így a beilleszkedés kényszerétõl szabadította meg az egyént. Ez az értelmiségi szerep leginkább a dalok témájában és elõadásában mutatkozott meg. Igazából 1980-tól kezdtek elõtörni az ismeretlenségbõl. Ekkoriban vesztette el a közönség végérvényesen hitét a kemény rock elõadóiban. Az utánpótlás õk voltak, bár ezt a hatalom nem fogadta el. Nem tudott mit kezdeni a függetlenségükkel, és emiatt tartott tõlük.

Életmód-élethelyzet A zenei állóvizet felforgató együttesek nyersebbek, agresszívabbak, lendületesebbek, energetikusabbak voltak, mint a kemény rock zenekarok. Neveik is meghökkentést okoztak az embereknek és a hatalomnak. A punk zenei világán egy idõ után túlléptek. Nem voltak profi zenészek, nem csináltak kidolgozott zenét, de spontánok és önkifejezõek voltak. Elõadásmódjuk és zenéjük teljesen szokatlan és kellemetlen volt, amely felháborodást okozott. Sokszor provokáltak jelképekkel, amelyekre jócskán rá is játszottak.17 Társadalomelleneseknek, lázítóknak, ocsmánynak, huligánoknak, értéktelennek kiáltották ki õket, mert szakítottak a hagyományos rockzenei elemekkel. A sztárkultusz sem volt meg. Koncertjeik visszatértek a 60-as évekhez,18 hiszen nem volt a közönség és az elõadók között távolság. Ezek az elõadások közösségeket hoztak létre.19 Az életkorban szinte azonos zenészek és hallgatóik megértették rögtön egymást, akár félszavakból is. Nem bálványok voltak, hanem hús-vér emberek, akik képviselni tudták a fiatalok érzésvilágát. Ezeken a koncerteken másodlagos volt technikai tökéletesség, nem számított ki mennyire tud zenélni, hiszen náluk a tartalom töltõdött meg zenével. Díszleteket használtak, amelyek groteszkek és jelzésszerûek voltak.20 Használtak diákat, filmrészleteket és sokszor performance elõadással kötötték egybe a koncerteket. Mindenki tudta, hogy ami itt történik, teljesen más és szokatlan. Egyszerûen összekacsintottak és tudták, hogy a szavaknak mekkora súlya van. Jelzéseket adtak a közönség tagjainak, amelyek a spontán mozgásokkal és interakciókkal még jobban fokoztak. Cinkosság, amely a közlõ és a befogadó közt fellazítja a viszonyt. Többletjelentést adtak a jelen lévõknek, akik így kialakították a saját közegüket. Irónia, ellentmondás, gesztikuláció, utalások és groteszk elemek kapcsolódtak be az elõadásokba. Az utalásokon keresztül kialakult a megértés egy teljesen új formája, amelyben az egyén önmagára van utalva mit ért meg, és mit nem. Csendben volt a közönség ezeken a koncerteken, ha egyáltalán megtartották õket. Sokszor elõfordult, hogy nem az lépett fel, aki meg volt hirdetve. A klubvezetõsége sokszor túlságosan is félt a hatalomtól, így a politikusabb zenekarok helyett mások léptek fel.

De a koncertek abbahagyása is elég gyakran elõfordult, amikor a rendõrség emberei leállították az elõadást. A dalaik szövegeiben benne volt a társadalom létezõ formáinak teljes elutasítása és figyelmen kívül hagyása is. Kinevették a hatalmat. Ezt árnyaltabban teszik meg, mint a hagyományos punk zenekarok. Saját problémáikkal foglalkoztak, ami egyre inkább a célközönséget is megfogta. Központi témájuk a jövõ, a társadalom, az egyén és a közérzet. Intellektuálisan fejezték ki a lázadást, kívülállást, elkülönülést, kiüresedést, kilátástalanságot. Morálisan és reálisan támadták a dalszövegek a sivár hétköznapok egyhangú sekélyességét. Ellenzékiek voltak, amely miatt támadások érték õket. Szövegeiket nehezen értették meg az emberek, így közönségük szûk és kitartó volt. Kerülték a hatásvadász eszközöket a szövegeikben, ami a keményrock-zenekarokra volt jellemzõ. A hatalom korlátozta, sõt a legtöbb esetben tiltotta tevékenységüket, de ennek ellenére a közönséget inkább vonzotta az új zene és egyre több ember járt le a koncertjeikre. Provokatív és szándékolt politikai töltetû dalszövegeiket rögtön értelmezni tudták. Poétikájuk az volt hogy, a politika a mindennapi cselekvési teret szûkíti, és befolyásolja az embert. Az ellenzékiség mellett a jövõbe is láttak, hiszen 1980-ban az URH zenekar már megemlíti: „10 millió idõzített bomba ketyeg”, amely a rendszerváltás szükségességét sürgeti. A nyíltan politizáló dalszövegeket felvették koncerteken, és így terjedtek el. A hatalom ezt nem tudta ellenõrizni. Másolt kazettákon maradt ránk a korszak underground zenei felvételei. Kevés ember tudott ezekhez hozzájutni, de így is megmutatta erejét. Sajnos ezeknek a kazettáknak a minõsége romlott az idõk folyamán. A negyedik-ötödik másolatból szinte már semmit nem lehetett kivenni az eredeti felvételbõl. A történelem változásai is hatottak rájuk. A lengyelországi események21 hatására az ellenzéki csoportokat teljesen szét akarta verni a hatalom.22 Ebbe beletartoztak az underground zenekarok is, akik támogatták a Szolidaritást.23 A második nyilvánosság zaklatása is erõsödött. Bennük volt a szakmai elõírások, a rockzenei, társadalmi és kulturális normák, mûfaji

2005 / o”sz


87

Életmód-élethelyzet határok teljes semmibe vétele, figyelmen kívül hagyása. Nem fogadták el a kompromisszumokat, a jutalmakat, így a hatalom nem tudott mit kezdeni velük. A büntetéseket pedig nem tudták minden esetben véghez vinni, így a föld alá szorításon kívül egyéb eszközöket nem tudtak alkalmazni. Utórezgések. A rendszerváltás után: Az 1990-es évek A rendszerváltást követõen megnyíltak a lehetõségek arra, hogy az underground törekvések a nyilvánosság elé kerüljenek, hiszen eltûntek a könnyûzenében a politikai jellegû tiltások. A hatalmi nyomás megszûntével elvesztette ellenkulturális jellegét. Felváltotta helyét a piaci és anyagi érdek, mely kiirtott mindent, ami nem felelt meg neki. Az alternatív kultúra elemei beépültek a fogyasztói társadalomba elvesztve eddigi szerepét.24 Megteremtõdött a saját intézményrendszere, divatot hozva létre, mely a divat ellen született meg. Igazából az igazi alternatív zenekarokat csak nagyon szûk réteg ismeri. Leginkább az egyetemisták, akik megõrizték a hagyományos mintákat, melyek az elitre voltak jellemzõek.25 Az alternatív zenekarok már nem politizálnak, hiszen ez elvesztette fontosságát. Sokan a nyolcvanas évek új hullámos elõadói közül a piaci igényeket kielégítve, létrehozták saját mítoszukat. Õk a szubkultúra sztárjai lettek. Mások pont a kivonulást választották. A Sziámi zenekar 1989-ben Internacionálé címû dalával már a rendszerváltás utáni helyzetet ábrázolja, ahol az értelmiség elveszti létjogosultságát és sajátos társadalmi helyzetét.26 A nagy öreg új hullámosokat elmozdította a rendszerváltás. Megjelentettnek lemezeket, de ezekbõl már hiányzik az avantgárd radikalizmus, frissesség, lendület és szövegeikben sincsenek meg az új viszonyok ábrázolása. A rendszerváltás után megszûnt az underground.27 Felváltotta az alternatív kifejezés, melynek történetét két részre lehetne osztani. Az elsõ korszak 1990-tõl 1997-ig tartott, melynek végpontja a Kispál És A Borz által elõadott 1960-as évekbeli slágerek sikere lett.28 Elõzmények is voltak: Ekkoriban kezdõdött a Diákszigeten a sok reklám megjelenése. A zenekarok nagy kiadókhoz szerzõdnek.29 Igazából

88


2005 / o”sz

pontos évszámot nem is lehetne mondani, mert ez inkább egy folyamat eredménye volt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sokak szerint a magyar új hullám a rendszerváltással együtt halt meg.30 Szõnyei Tamás szerint a sírkövén ez szerepel: 1978. január 15–1990. augusztus 31. Az elsõ dátum a Spions Egyetemi Színpad koncertjét jelöli, a második a Central Europe31 koncertje a Petõfi Csarnokban. Az alternatív zene kinövi magát, sõt néhol overground-á alakul át. A Heaven Street Seven, Quimby, Anima Sound System zenekarok ugyanúgy „underground”nak indultak. Innentõl egyre fontosabbá válik, hogy olyanokhoz is eljusson ez a fajta zene, akik még ilyet soha nem hallottak. Sajnos még a slágerzenekaroknak is csak a legismertebb számaikat ismerik, és ezek által azonosítják be õket. Az igazi rajongók el is utasítják õket (fordítva annyira nincs így), mivel számukra nem csak egyslágeres elõadók, hanem életérzésük kifejezõi is. Itt legfõképpen a Kispál És A Borzot lehetne említeni. A hiba leginkább abban volt, hogy amikor egy zenekar elindul mellé állnak emberek, akik rajonganak értük. Ezután meg kell nyerniük új arcokat, de már teljesen új formában. Így elveszítik a régi rajongóikat és eredetiségüket is. Ezen zenekarok közönsége is változott az idõk folyamán. A Kispál És A Borz, Quimby, Heaven Street Seven zenekarok koncertjeit a korai idõszakban inkább a 16 év feletti értelmiségi családból származó fiatalok látogatták. A sikerrel együtt megváltozott az összetétele a koncertre járóknak. A fiatalabb korosztály kezdett beáramlani a koncerttermekbe.32 Újfajta színt képviseltek. Az alkoholmámor, szexualitás keresése volt az elsõdleges szempont a szórakozásban. Sokszor még a zenekart sem ismerték (kivétel azok a dalok, amelyeket a média sokszor játszott). Az új közönség új igényeket kényszeríttet ki az elõadóktól és a kiadóktól. Az új célközönség másfajta dalszövegekre volt vevõ. A naivabb, egyszerûbb formákkal teleaggatott dalok, már a régi közönség számára semmit sem jelentettek. Idegenné váltak számukra a tinédzserkorról szóló, álproblémákat megéneklõ, sztárallûrökkel rendelkezõ zenészek. Megalkuvásként fogták fel

Életmód-élethelyzet a slágergyártását. Azok, akik eddig rajongtak a kedvencekért, most egyértelmûen elutasították õket. Ennek oka az is lehet, hogy sokaknak az 1980-as évek underground zenekarai jelentették az igazi megalkuvásmentes zenei és viselkedési formákat.33 A nagy kiadókat sem szerették,34 mert a spontán zenélési formákat ölték meg a zenekarokból.35

3. Az ifjúsági életszakasz Magyarországon a rendszerváltás elõtt A második világháborút követõ években a preindusztriális életforma volt jellemzõ a fiatalokra: a nagycsaládi forma, a mindennapi fogyasztási javak elõállítása és megszerzése. Az iskolán kívül nincs saját terük a fiataloknak. Kevesebb idõ van a gyerekek számára, mert sok férfi meghal vagy eltûnik. Hagyományos hatalmi és szerepviszonyok képezik õket. A lakások sûrûsége is nõtt, komfortszintje rosszabbá vált. Sokszor költöztek (kitelepítés, bombázás stb.). A gyerekek és felnõttek nem tudtak teljesen elkülönülni. A szabadidõt a parkokban töltötték. A gyerekszoba megjelenésével csökkent a mozgástere a gyereknek. A fiatalokban látta a hatalom a jövõt, amely számukra a szemük fénye volt. Aki eltért az elvárt magatartástól, viselkedéstõl, ízléstõl azonnal ráírták a nyugati imperalista hatalom számlájára. Ünnepelni kellett a vezetõket, és aki ezt nem tette meg nem járt jól. Sokan a hazugságokat átlátták, de nem merték kimondani, amit gondolnak. A mozgalmi dalok szóltak a rádióból, melyek szintén messze voltak a valóságtól. Idõvel rájöttek, hogy az ifjúság változása a társadalom velejárója és emiatt is formálódnak. Elkezdték õket hibáztatni, és szégyenletesnek kiáltották ki a fiatalokat. Az államszocializmus az ifjúság függõségét alakította ki, amely kizárta a politikai státusutat számukra. A fiatalok életét irányították, s mivel az osztálykötelékek erõsek voltak a szocializmus alatt, hiányzott vagy csak kicsit volt jelen az önálló szociokulturális infrastruktúra: a kibõvített iskolai moratórium gazdasági elõfeltételei, a városi szolgáltatások

és sokrétû fogyasztói piac. Korlátozták az ifjúsági korszakváltást, ami az 1980-as évektõl megfigyelhetõ lett. Az ifjúsági kultúra kialakulásának késleltetése, az alternatív kultúra háttérbe szorítása a fogyasztói ifjúsági kultúra uralkodóvá válásához vezetett. Ez az elõítéletességet növeli. Állami beavatkozás lép a piac helyébe, amely elosztja a társadalmi forrásokat az ifjúság számára. Szelektív úton jöttek létre az ifjúsági életmód elemei. Az ifjúsági mozgalmak monopolizálják a fiatalok számára a szabadidõs kínálatot (KISZ). A gazdaságot, kultúrát központilag határozták meg. Az alternatív és kollektív kezdeményezések is kevés teret kaptak. A fiataloknak értékrendeket kellett követniük, és ez beléjük nevelték. A politikai kontroll egy kirakatszerû ifjúsági kultúrát eredményezett. A ‘80-as években a fiatalokra korai munkavállalás volt jellemzõ, és így az ifjúsági életszakasz korlátozva volt. Választásuk sem nagyon volt, de így kevesebb is volt a vesztenivalójuk. A szülõk sok esetben biztosítani tudták a tõkét is. Ez társadalmi különbségeket eredményezett. Az 1960-as és ‘70-es évek A privátszféra kiépülése Magyarországon a ‘60-as évektõl vált lehetõvé. A társadalmi státusz emelése volt a cél és az emberibb életfeltételek megteremtése. Az 1960-as években Magyarországon a modern individualizációs folyamat indult el. A fiataloknál az elidegenedés az alkalmazkodással függött össze. A közéleti mozgástér korlátozott maradt, a közéletben való részvétel a társadalom széles rétegei számára lehetetlenné vált. Sokkal korábban váltak el a szülõi háztól, mint a késõbb születettek. A családdal való szembenállás egyre erõsebbé vált, amely már nem szentség volt a számukra. Megkérdõjelezik a szülõk életmódját. Bárki kiléphetett a családból, amely érzelmileg és gazdaságilag is önállóvá vált. A fiatalok tegezik a családtagjaikat. Önállóságra nevelés válik fontossá. A családfõ mindenható hatalma kicsúszott a férfiak kezébõl, a nõk munkába állása miatt. Ez a generáció korán nõtt fel és az iskola után már dolgoztak, majd házasodtak.

2005 / o”sz


89

Életmód-élethelyzet A fiatalokkal az ‘50-es években még keveset foglalkoztak, de a ‘60-as évektõl kezdve ez megváltozott. A gazdasági fejlõdés és a tömegfogyasztás megjelenése volt ennek az oka. Az iskolázottság egyre fontosabb, fõleg a felsõoktatásba való bejutás. A szexuális morál fellazulásával korábban szereznek tapasztalatokat ezen a téren. A szexualitás nem tabu és a nyílt együttélés is elfogadottá válik. Az autonóm párválasztás vágya megjelenik a fiataloknál. Korai felnõtté válás következett be. Felértékelõdik a kortárs csoportok szerepe. A szexuális felvilágosítást a testvérektõl, barátoktól kapják, nem a szülõktõl. A hagyományos lány- és fiúszerep közti különbség csökken. Ennek oka a koedukált osztály, tabletták elterjedése, tömegkommunikáció útján terjedõ felszabadultabb magatartásmódok. Az elsõ szerelem idõpontja korábbra helyezõdik. A lányok is kezdeményeznek. Lázadás a szocializmus ellen. Tagadóak és lázadóak voltak, de véleményüket csak 30 éves koruk után mondhatták ki. Kialakította az ifjúság a saját mintáit, a felnõtt társadalommal szemben, és mintaadóvá is váltak. Megjelent az önálló ifjúsági kultúra, amely leginkább az amerikai és nyugat-európai fogyasztási mintákban tükrözõdik (beat, farmer, rock and roll, hosszú haj stb.). Az öltözködés (elhanyagoltabb ruhák, farmer, saját divat követése) és a hajviselet is változik. Egyre többet költenek fogyasztásra. A fiatalok többszínû cselekvési teret kapnak (zene, sport, mozi stb.) és a központosított szervezetek meghatározóvá válnak. A hazai beatmozgalmak magyar jelenségek voltak, melynél az elidegenedés az alkalmazkodással összefüggött egymással. A politikai légkör hûvössé válásakor (1968 Párizs és Prága) ezek képviselõit vagy a rendszerbe betagozódtak, vagy perifériára kerültek. A ‘60-as évektõl Magyarországon a fiatalok körében is megfigyelhetõ a nyugat-európai fiatalok társadalmi orientációs mintái (privatizálódás, alkalmazkodás, én kibontakoztatása). Ezek megõrizték vezetõ szerepüket a ‘80-as években. A ‘60-as évek végétõl kezdõdõen a fiatalok kritikusabbak, felszabadultabbak és ismeretgazdagabbak voltak, mint elõdeik. A ‘60-as években születettek nem élték át a háborút és az életszínvonaluk is javult. A sza-

90


2005 / o”sz

badidõs tevékenységek megváltoznak (tévénézés). A ‘70-es évek második felétõl a gazdasági nehézségek egyre érzékelhetõbbek. Az állás nem biztos, ami az igényeknek megfelel. Az anyagi biztonságról nem akarnak lemondani (önálló lakás, kocsi). Viszont egyre kilátástalanabbnak érzik a jövõjüket, hiszen a fizetés nem elég semmire. A szórakozás emiatt háttérbe is szorul. Sokan ugyanazt az utat választják, mint a szüleik. Átmeneti kapcsolatokat alakítanak ki az egyedüllét leküzdése miatt. Ezek a kapcsolatok nem erõsek, felszínesek és mulandóak. Nem bíznak az állam vezetõiben, akik nem törõdnek velük. Emiatt is sok fiatal menekült az alkoholba és a drogokba.36 A politika nem ösztönzõ, hanem taszító hatással van rájuk. Mégis egyre gyakrabban olvasnak filozófiai és szociológiai mûveket (Sarte, Camus stb.). A vallási témájú mûvek is elõtérbe kerülnek. Ezzel mutatják meg ellenzékiségüket. Egyre jobban elkülönülnek egymástól a fiatalok, így a különbözõ szubkultúrák más-más célt tart szem elõtt. A szélsõségek is megjelentek, amelyek a tiltakozás eszközéül szolgáltak (horogkereszt, terrorizmus, sátánizmus stb.), hiszen ezek a jelképek és eszmék nem voltak elfogadottak a társadalom számára. Az 1980-as évek A 1980-as években olyan folyamatok és jelenségek jelentek meg, amelyek az ifjúságot zavarba hozták, növekvõ mértékben okoztak orientációs gondokat, tévelygéseket. A fiataloknak a szocializmusban a magyarországi tõkés, feudális viszonyból semmiféle személyes élménye nem volt. A szüleik is a szocializmusban nõttek fel. A ‘80-as évek generációja a dinamikus társadalmi, gazdasági fejlõdés és életszínvonal növekedés és a demokratizmus szélesedése idõszakában nõtt fel. Továbbtanulás, szakmaszerzési törekvések; pályakezdés; elhelyezkedés körüli zavarok; a fiatalok magasabb általános és szakmai mûveltségének nem kielégítõ anyagi és erkölcsi elismerése; lassú, szakmai munkaköri elõrehaladás; önálló egzisztenciateremtés gondjai; lakáshoz jutás körüli nehézségek.

Életmód-élethelyzet Egyre nagyobb számban válnak a fiatalok deviánssá, és ez leginkább az alkoholizmusban mutatkozik meg. Az öngyilkosságok száma is magasabbá válik és a drogozás más formái elõtérbe kerülnek.37 A panellakások kicsik, így a gyerekek számára egyre fullasztóbb volt a légkör. A közös cselekvések megszûntek a családon belül (ebéd, társasjáték, beszélgetés). A szomszédokat már meg sem ismerik, el vannak foglalva saját magukkal. Az iskolában sem tudják önmagukat kifejezni. A tantárgyak zártsága nem teszi lehetõvé számukra a kreativitást. A magyarórákon az önálló gondolatok helyett a tankönyvben leírtakat kérik a tanárok. A történelemoktatás kész csõd és hazugságokból áll. Az egyetlen cél a továbbtanulás lesz. Saját korosztályukat cselekvõképtelennek tartják. Beépítették az idõsebb korosztály értékrendjét, normáit. Függnek tõlük és így kizárják a másképpen gondolkodást. Társadalmi programok alakításában, megvalósításában, beilleszkedésben az ifjúság is részt vett. Politikai-közéleti passzivitás, elfordulás a társadalmi és ifjúsági szervezetekben való tevékenységtõl. Megjelenik az ellenzékiség az ifjúság körében. Az ifjúsági szervezetek felülrõl irányított formális elemeket tartalmazott. Öntevékenység és önállóság hiánya volt a jellemzõ a ‘80-as években. Kényszeredetten vettek részt az ifjúsági szervezetek akcióiban. Ezek a szervezetek pozitív társadalmi aktivitást szeretek volna. A fiatalok a politikai információkat a tömegkommunikáción és fõleg a televízión keresztül kapták. Ezekre az ifjúsági szervezetek nyomták rá a bélyegüket. A ‘80-as évek második felétõl a fiatalok kulturális autonómiája növekszik. Ez megfigyelhetõ az ízlésben, a politikai döntésekben való részvételben és a sokszínû ifjúsági kultúra megjelenésével, amely válasz a társadalom kihívásaira. A kispolgári fogyasztói mintáktól jutnak el az alternatív kulturális mintákig, melynek része a felnõtt társdalom megkérdõjelezése. Az alternatív ifjúsági kultúrát képviselõ fiatalok érdeklõdtek leginkább a politika iránt, õk szimpatizáltak az ellenzéki pártokkal, felléptek a kommunista rendszer megdöntése

mellett. A politikai aktivitás viszont csökkent, mert a szocialista nemesség38 került be a politikai életbe. Az alternatív, agresszív és fogyasztói ifjúsági kultúrák jelennek meg. Magyarországon a fogyasztói kultúra szerepe erõsebb az alternatívénál. Ennek oka az, hogy nem és iskolázottság szerint nagyobb az elkülönülés, mint a nyugat-európai fiatalok között. Az egyetemisták, gimnazisták preferálják jobban az alternatív ifjúsági kultúrát, míg a szakmunkások, szakközépiskolában tanulók és a gimnazisták a fogyasztói ifjúsági kultúrát. Az alternatív ifjúsági kultúrát képviselõ fiatalok szimpatizálnak az ellenzéki pártokkal, képviselték a kommunista rendszer megdöntését.

Az ifjúsági életszakasz Magyarországon a rendszerváltás után Az ifjúsági korszakváltás a nyugat-európai fiataloknál az 1980-as években, Magyarországon a ‘90-es évek elején következett be.39 Megszûnt az állami ideológia monopóliuma és a fiatalok jelentõs része számára hozzáférhetõvé vált, ami eddig csak az elit privilégiumát képezték (pl.: underground zene, tabu témák). 1989-ben megkezdõdött a kelet-európai átalakulási folyamat, mely a ‘90-es évek közepére befejezõdött. A polgári demokrácia felváltja az államszocializmust. Kiépült a piacgazdaság, melyben a fiatalokat újabb kihívások érték. A tulajdon privatizálása megváltoztatta a társadalmat. A fiatalokra súlyos terheket rakott. A munkanélküliség, szegénység növekedése, sok embernek fel kellett adnia eddigi életvitelét és életnívóját. Regionális különbségek vannak az ország nyugati és keleti fele között. Ez befolyásolja a fiatalok továbbtanulási esélyeit. A problémát az jelentette, hogy sok fiatal képtelen volt a megszokott és elsajátított normákat, értékeket és szokásokat alkalmazni a megváltozott feltételekhez. Emiatt az alkoholizmus, a cigaretta és a drog40 sokkal fontosabbá vált náluk. A másik gond az volt, hogy mivel sok településrõl és lakóteleprõl a tehetõsebb és iskolázottabb lakók elköltöznek, így helyükre rosszabb anyagi helyzetben lévõk költöznek.

2005 / o”sz


91

Életmód-élethelyzet A vállalkozók elmennek ezekrõl a helyekrõl és a munkanélküliség mellett, a rablások száma is emelkedik. Leginkább a fiatalokat érintik ezek a változások, mivel a szolgáltatás minõsége romlik. Marginális helyzetbe kerülnek és a devianciák lesznek rájuk jellemzõek. A másik súlyos gond, hogy a világot kilátástalannak és látják, ahol követniük kell szüleiket és értékrendszerüket. Anyagi helyzetük miatt az önálló indulás nagy nehézséget okoz. A fiatalok státusza is megváltozik. Egyre korábban döntenek önállóan, késõbbre tolódnak az életesemények (munkába állás, családalapítás, elsõ gyermek születése), egyre hosszabb idõre kötõdnek saját családjukhoz, befolyásolja életüket az önkormányzati és állami kedvezmények rendszere. A szexuális tapasztalatokat egyre korábban szerzik meg. Ez korai önállósodást is jelenthet, de kiszolgáltatottságot, konfliktusokat a felnõtt társadalommal. Önállósodásuk felgyorsítják az ifjúsági korszakváltást. Fogyasztói és polgári41 státusszal rendelkeznek, autonómiájuk megnövekszik, anyagi, szociális és jogi státusszúk lesz. Saját tulajdonnal rendelkeznek, szórakoztató- és a jármûipar termékeivel. Egyre fiatalabb korban és egyre hosszabb ideig válnak fogyasztóvá. Korlátozott mértékben rendelkeznek, vagy korlátozott módon tudják elõteremteni a fogyasztáshoz szükséges pénzt. A fogyasztói státusz kiépülése eltávolítja a fiatalt saját családjától. Az önállósodás szakítást jelent a hagyományos normákkal és értékekkel. Ez professzionális ifjúsági státus.42 A zenei ízlés irányzatok elõírják a fiataloknak melyik tévécsatornát nézzék, melyik magazint vásárolják, milyen ruhákat hordjanak, és életformájukat is befolyásolja. Meghatározza vásárlását, élettervét, mindennapjait. Az iskolai ifjúsági korszakba léptek a fiatalok, melyben az ifjúkor relatív önálló életszakasz. A ‘90-es évek magyar fiataljai magukon hordják a korszakváltás jegyeit.43 Átalakul a családhoz, államhoz való viszony, az életvitelük, életformájuk az iskolaidõ megnövekedésével.44 A felnõtt társadalomba való integrálódás feltételei is megváltoznak, a munkába való átmenet, az ifjúság helyzetét befolyásoló intézményrendszerek átalakulnak. Az érettségit

92


2005 / o”sz

adó középiskolák váltak uralkodóvá. Kialakulnak a társadalmi életmódok, kulturális formák és politikai-társadalmi orientációs minták. A felnõtt társadalom intézményei melletti elkötelezettség csökken, melyben a keresõ munka egyet jelent a családi intézménybe való betagolódással. Nõtt a szabadidõs tevékenységre45 fordított idõ (15 év alatt 14%-kal), kiépült a szabadidõipar.46 Ez meghatározza öltözködésüket, viselkedésüket stb. E miatt létrejön egy sokszínû ifjúsági kultúra.47 A család és iskola szerepe csökken a szocializációban, a média és a fogyasztói ipar befolyása viszont nõ. Kiépülnek a fiataloknak szóló médiák rendszere. Csökken a fiatalok feletti kontrollt, és növeli a fogyasztói kultúra mintaadó szerepét. Nagyobb szerepet játszik az önálló szórakozás, önálló utazás, szexuális tapasztalat korábbra helyezõdése. Az alternatív kulturális minták emiatt háttérbe szorultak és a fogyasztói minták váltak meghatározóvá. Növekedett az agresszív kulturális minták szerepe. A hagyományos közösségi modellek fokozatosan teret vesztenek, miközben az egyéni életutak egyre individuálisabbá válnak. A szabadidõ kérdése egyre problematikusabbá vált. A társadalom változik, és így pénzügyi nyomás nehezedik a fiatalokra, hiszen munkaerõhiány várható. A fiatalok társadalmi, gazdasági és kulturális jellemzõi módosultak a demográfiai változások, társadalmi környezet, az egyéni és kollektív viselkedés, a családi kapcsolatok és a munkaerõ-piaci helyzet változásának eredményeként. Az elmúlt rendszer csõdjeinek a következménye a ‘90 utáni helyzetre is kihat. A társadalmi determináltságot és a szociális problémákat örökül kaptuk. A rendszerváltás után az ifjúság a polgárosodás, önszervezõdés, önállóság útjára lépett és megszûnt az élethosszig tartó szervezettség. A generációs szervezõdésnek kell felváltani a hagyományos osztályszervezõdést. Ez átformálta az ifjúság értékrendszerét, cselekvési mintáit. Létrejöttek a gazdasági, politikai, jogi alapintézmények48 és a magántõke átfogó rendszere is. Multinacionális vállalkozások jelentek meg hazánkban. Ezeknek köszönhetõen az iskolai ifjúsági korszak létrejött Magyarországon és a fiatalok helyzete is megváltozik.

Életmód-élethelyzet Fiatalok közéleti szerepvállalása A rendszerváltás körül (1990) a 18–25 éves fiatalok túlnyomó többsége a rendszerváltást a gazdasági felemelkedés, demokrácia, pozitív társadalmi és személyes perspektívákkal kapcsolta egybe. Derûlátók voltak a gazdasági-társadalmi változások fejleményeivel. Ezt 1994-ben már sokkal rosszabbul látták a fiatalok: az életkörülmények romlása, életszínvonal hanyatlása stb. 1997-ben a hanyatlás volt a fiatalok válasza és az életszínvonal még rosszabb volt. Pozitív változást nagyon kevesen érzékeltek. Az anyagi elvárások számukra nem valósult meg. A fiatalok remények és kétségek közt vergõdnek (instabil társadalom). A derûlátás a kedvezõbb állapot miatt. A borúlátás a gazdasági helyzet állapotának romlása, társadalmi és politikai instabilitás. Az európai fiatalok támogatják a demokráciát és szívesen részt vesznek a mûködésében, de az intézményi struktúrák iránt megrendül a bizalom. A fiatalok sokkal kevésbé kötelezik el magukat a politikai és társadalmi cselekvés hagyományos struktúrái mellett (pl.: pártok) és a demokratikus párbeszédben is csak kis mértékben vesznek részt. Sokan szeretnék a társadalom döntéseit befolyásolni, de mindezt a régi részvételi struktúrákon és mechanizmuson kívül, egy egyénibb, egyszeri alkalomra szóló részvételi formában képzelik el. 2000-es vizsgálat szerint a 15–17 éveseket kevésbé érdekli a politika,49 a 18 évnél idõsebbek 55%-át nem, vagy elenyészõ mértékben érdekli a politika. A Medián 1994-ben végzett kutatást, melyben felhívta a figyelmet, hogy a fiatalok számára a politika a legkisebb vonzerõt jelenti. A hatalmi szerkezettel is elégedetlenek és ez a demokráciába vetett hitet is jelenti. Ötöde szerint a politikusban nem lehet megbízni. A fiatalok a hatalom birtokosai és az állampolgárok közt távolságot érzékelnek. Közönyösek a politikával, bár a magasabb iskolázottság és szülõ társadalmi hierarchiája, magasabb politikai fogékonyságot jelent.

gyasztói eszközökkel való ellátottság is nõ, és egyre korábban válnak a piac szereplõivé. A szabadidõs tevékenység fontossá vált. A mai szabadidõs elfoglaltságok fõleg az egyéni aktivitást tükrözi. Ez az individualizáció a tanulásra kedvezõen hat. A mai világban az egyén válik a legfontosabbá, élet- és munkaerõ-piaci esélyei javulnak, amely a biztonság és komfortérzetet fokozza. A szabadidõs tevékenységek közül a tévénézés ma a legmeghatározóbb. A fiatalok körében a kulturális fogyasztásnál megerõsödött az egyharmadosságunk, mely mögött az aktivitás,50 motiválatlanság, semmittevés húzódik. Szakadás jellemzõ a fiatalok körében: vannak a túlfogyasztók és a minimál befogadók. Ennek oka az iskolázottság, anyagi helyzet, lakóhely, az ingerszegény környezet és az értékek átrendezõdése. Magyarországon a regionális szakadás a jellemzõ, a kulturális aktivitásnál. A fiatalok nyitottabbak, érdeklõdõbbek a kultúra sokféle terméke és megjelenésformája iránt. 17–18 éves korban már van saját bankkártyájuk, mobiltelefonjuk, számítógépük (Internet-hozzáféréssel). Ezeknek a technikai eszközöknek a használata egy új generációs problémát hoz felszínre. A számítógép, Internet használata és ismerete a fiatalok számára tudáselõnyt jelent az idõsebbekkel szemben. De az idõsebb generáció tapasztalata, gyakorlata felülmúlja a fiatalokét, és így nehezen fogadják el azokat, akiknek gazdasági, politikai hatalmuk van, és mégis kevesebbet tudnak egy adott területen. Az új technikai eszközök átalakítják a mindennapi életünket. Értékrendváltást jelent, ami a mindennapi tevékenységünket, munkánkat, kapcsolatainkat átalakítja. A fiatalok jobban el vannak látva ezekkel az eszközökkel, és jobban ismerik és használják. A gondolkodásmódjuk más, mint az idõsebb generációé, gyorsabban tanulják meg. Azok a fiatalok, akik ezeket az eszközöket nem használják, lemaradnak. A fiatal generáció itt gyõztesen kerülhet ki.

Magas és fogyasztói kultúra, szabadidõ

4. Ifjúsági szubkultúra A szabadidõ forgatókönyv a társadalom középosztályosodásával jár együtt: kialakul a fiatalok fogyasztói státusza, a szórakoztatói és fo-

Igazából nem beszélhetünk egységes szubkultúráról, hiszen országonként, régióként, föld-

2005 / o”sz


93

Életmód-élethelyzet részenként más-más okok és hatások miatt jönnek létre. „A különbözõ helyzetû rétegek kulturálisan egymástól eltérõ módon cselekszenek, s ez a cselekvés meghatározott szubkulturális szimbólumokban51 nyilvánul meg.”52 A szubkulturális jegyek az önkifejezést, identitást, hovatartozást, státuszt, mi-tudatot, presztízst fejezi ki. A tárgyaknak az adott szubkultúrán belül teljesen más jelentése lehet, mint a többségi társadalom számára.53 Ebben rejlik a másság és a hasonlóság. Különbözni a hivatalos ifjúsági kultúrától, formáitól és a többi szubkultúrától. Az eszközök státuszszimbólumok is egyben, amelyek kifejezik az egyént és a csoportot is egyben. Spontán módon szervezõdnek. A közös terek, találkozóhelyek, szabadidõ eltöltési formák, üdvözlési ceremóniák54 is szimbolikussá válnak egy idõ után. A kialakult szokás –és szabályrendszert a tagok elsajátítják, megtanulják és továbbadják. A szerepek, amelyeket elsajátítanak, fontossá válnak. A tevékenységek sokfélék, így ezek a szerepek különbözõek, melynek végrehajtásánál többféle én-azonosság jelenik meg. Ezeket a tevékenységeket többen tervezik meg és hajtják végre. A tevékenységek alatt általában a folyamatos beszélgetés a jellemzõ, amely közben alakul ki és erõsödik meg a szubkultúrán belül az elkötelezettség és az identitás. Aki bekerült egy adott csoportba, elsajátítja a szokásokat, értékeket, magatartásformákat, amelyeket csak a bennlévõk tudnak értelmezni. Ezek általában megkérdõjelezhetetlenek, így nem adhatók tovább azok számára, akik a csoporton kívül vannak. A csoporttagok között sincs egyforma erõviszony. A régiek, hosszabb ideje benn lévõk tartoznak a csoport centrumába. A periféria, a kevésbé elkötelezetteket és az újakat jelenti. A szubkultúráknál befolyással van az azonos életkor, nem, lakhely, iskola, családi háttér, mûveltségi szint, alkalom. Lényeges szerepet játszik a barát, testvér, barátnõ befolyása, aki miatt egy adott csoport tagja lesz az egyén. Csoportképzõ tényezõk közül is kiemelkedik a zene, amely nagyrészt választás következménye. Ez határozza meg az életét, gondolkodásmódját, stílusát. Másrészt mások hatására válik csoporttaggá az egyén. Meghatá-

94


2005 / o”sz

rozott stílusjegyek lesznek jellemzõek, amelyek mintaadókká válnak, és az egyén követi õket. Azok az alsóosztálybeli fiatalok lépnek szubkultúrába, akik tapasztalatai alapján nem illenek össze a társadalmi célokkal és lehetõségeikkel. Ettõl várják problémáik megoldását. Az iskola és munka világának ellenállnak és ezektõl messze alakítják ki identitásukat. A társadalom normáit, értékeit elutasítják és lázadnak ellene. Az iskolai sikertelenségek, kortársak kirekesztése még jobban hozzájárulnak a kudarc élményéhez, amelyet a kirekesztettség érzése csak jobban fokoz. Ekkor szükségessé válik, hogy az egyén bekerüljön egy csoportba, amelyet egy bizonyos szubkultúrán belül talál meg. A hasonló problémákkal küzdõ társak között érzi magát embernek. Itt a megélhetést biztosítják a számára (szállás, drog, alkohol, étel stb.). A szubkultúrába kerülésnél fontosak bizonyos értékek, amelyek az egyén számára vonzóak. Az intézmények ellenõrzött és korlátozó tevékenységétõl menekülnek, amelyet fojtogató kontrollnak is hívnak. A másik a szociális vákuum, amely az intézmények életterének kiüresedését jelenti. A fiatalok magukra számíthatnak, hiszen a társadalomnak nincsenek kidolgozott normái és értékei. A domináns kultúrától menekülnek, amelyet a tömegkommunikáció egyre jobban ajnároz. Ezt nem fogadja el, és nem tud vele azonosulni. A domináns kultúrától való menekülés, az alternatív szubkultúrák felé taszítja az embereket. Kialakul a másféle identitástudat,55 amely a szubkultúrán belül hatni kezd. Ezáltal tudják összehasonlítani magukat másokkal. Ezen kívül a külsõ jegyek mellett az új eszmék, és az ideológiák is. Az alternatív (vagy underground) szubkultúrák fontosnak tartják az önkifejezést és az önmeghatározást is. Megmutatják a társadalmi egyenlõtlenségeket is. Közvetítõ funkciót is betölt és segít azokon, akik nem találják a helyüket. Értékeket és normákat ad, amelyek alapján már az énazonosság is kialakul. A pozitív önértékelés kialakul, már nincs szükség arra, hogy a szubkultúra elvárásainak megfeleljen. Ezáltal meggyengül a csoporttagsága. A szubkultúrák csoportok is egyben, ahol a tagokat az érzelmi szállak fûzik össze. A ha-

Életmód-élethelyzet sonló helyzetmeghatározás a csoportképzõdés lényege, ahol önmagukat meg tudják határozni. A valahova tartozás igénye a leginkább vonzó, mely leginkább az együttes rituálék alkalmával kerülnek felszínre. Kifejezik azt, hogy milyenek szeretnének lenni, és ezt meg is határozzák. Nem csak azt fejezik ki, milyenek akarnak lenni, hanem azt is, hogy milyenek nem. Ettõl elhatárolják magukat, mint viselkedésben, mint külsõ jegyekben. Sajnálatos, hogy ez elõítéletességet szülhet még jobban a nem kívánt csoporttal szemben. A tömegkommunikáció divatossá teheti a tevékenységet, így elveszti jelképes ellenállását, vagy pánikot kelt és mozgósíthat ellene. Elveszti eredeti jelentését, amely csak a szubkultúrán belül volt értelmezhetõ. A tömegkommunikáció jellemez szubkultúrákat, amelyeknél sokszor sztereotípiákat tud csak mondani. Leegyszerûsít adott csoportokat és így a kívülállók számára csak külsõ jegyeket jelent egy-egy szubkultúra. Ezeket tudja a társadalom értelmezni és minõsíteni. A szubkultúrák differenciálódása a társadalom kialakulásának folyamatába illik be. Leképezi a felnõtt társadalom változásait. Az itt lévõ értékek és viselkedések elkülönülnek, esetleg szembe állnak a felnõttekétõl, amely átmenetet képez a késõbbi életükhöz. Kialakult a saját szabályrendszerük is, amely magában foglalja a kulturális ízlést és stílust. Ezek késõbb kulturális hiányt vagy többletet képesek létrehozni. Ez befolyásolja a serdülõk felnõttkori státuszhelyzetét. A munkásosztálybeliek „bûnelkövezõ” és a nem munkásosztálybeliek „bulizó” szubkultúrái közt van különbség. Az elsõ kulturális deficithez vezet, a másodiknál nincs súlyos következmény, és hatással van a késõbbi pozíciók megszerzésében. A normasértõnek tekintett szubkultúrák az utcákon töltik a napjaikat, mivel anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy szórakozóhelyekre járjanak. Az ifjúsági szervezetek meg ellenõrzöttek és így nem vonzó a számukra. Az utcán különféle csoportok a területükért harcolnak és vetélkednek. A bulik a szubkultúrákon belül is fontosak. Ezek egymástól eltérnek, de a társas kapcsolatok ápolása mindegyikben benne van.

A szubkultúra közvetítõ szerepet játszik a fiatalok kiindulási réteg- és személyiségjellemzõi, ill. a késõbbi oktatási és foglalkozási pozíciók között. Egy idõ után a szubkultúra védelmi szerepe megszûnik és az egyén beépül a társadalomba. Elsajátít új szerepeket (partner, munkavállaló, szülõ stb.). Szubkultúra-elméletek Háromféle szubkultúra megközelítésrõl beszélhetünk. Az elsõ a klasszikus, amely szerint a szubkultúra a társadalom alsó rétegeibõl kikerült fiatalok csoportja, akik bûncselekményeket követnek el. Ennek okát leginkább abban látják, hogy ezek a csoportok a hátrányos társadalmi helyzetükbõl adódóan a válaszaikat az elutasításban és a bûnözésben találják meg. Elutasítják a középosztály értékrendszerét, és lázadnak ez ellen. A második az új hullámos megközelítés. Itt a fiatalok nem lázadóként jelennek meg, hanem olyanokként, akik mások, mint a többiek. Viszont a szubkultúrán belül nagy a hasonlóság. Az önazonosság kialakítása fejezõdik ki a másságban. A domináns kultúrára reagálnak, leginkább külsõ jegyekben. A harmadik a posztmodern, amely szerint a szubkultúra a világ sivársága miatt jött létre, és leginkább az értelem áll a központjában. Ez a megközelítés a legújabb a három közül. A magyarországi szubkultúrák Magyarországon az 1970-es években a társadalom különbözõ rétegei látszólag egy egységes szubkultúrát alakítottak ki, amelynek központi elemévé a rockzene vált. A koncerteken tömegek jelentek meg, akik változást akartak. Viszont a ‘80-as években a szubkultúrák kibomlása következett be.56 Ezek lázadtak az állam regressziója (visszafejlõdése), a környezetük egyhangúsága, az individualizáció, a társadalom elõítéletessége és kommunikációs zavara ellen. Politikai töltete is volt. Különvált az elit – és a tömegkultúra az ifjúságon belül. Kifejezték a válságot és a valóságot egyszerre. A legtöbb fiatal úgy érezte, hogy nem tud beleszólni a körülöttük zajló változásokba. Unalmasnak, egyhangúnak, eseménytelennek látják életüket, amelyben az egyetlen kiút a

2005 / o”sz


95

Életmód-élethelyzet szubkultúrához való csatlakozás és a közös szórakozás. Keresték helyüket a világban és így jutottak el valamelyik szubkultúrába. Az együtt töltött idõ inspirálta õket a cselekvésre és mintákat adott számukra. Sodródások voltak a szubkultúrák közt (pl.: csöves – punk – skinhead irány). A szubkultúrák egyre erõsödtek és a családok már kisebb hatással voltak a fiatalokra. Az iskolák hatása is csökkent, hiszen sok középfokú iskolatípus munkanélkülieket képzett. A kortárs csoportok és a tömegkommunikáció hatása egyre erõsebb lett. Ezek segítették a fiataloknak megtalálni önmagukat, kialakítani saját életüket és pótolni a szocializációs hiányokat. Fontos hatása van a rock-kluboknak, kocsmáknak, alternatív ifjúsági szórakozóhelyeknek, kazetta- és újságkiadóknak stb. A szubkultúrákba a fiatalok egyre fiatalabb korban kerülnek (általános iskola). Régen ez a középiskolákban kezdõdött. Viszont a szubkultúrák egyre messzebb kerülnek egymástól, és szimbolikus megjelenítés eszközévé válik. A mindennapi tudás és a kapcsolati tõke a differenciálódást erõsíti. A szubkultúrák jelentése a ‘90-es évekre megváltozik, a politikai töltet helyett a társadalmi normák és értékek módosítása a legfõbb cél. Ezek a szubkultúrák egymás mellett léteznek és jobban elfogadottá váltak. Teljesen új szubkultúrák jelennek meg, amelyeknek gyökerei visszavezethetõek a hetvenes és a nyolcvanas évek szubkultúrájára. Náluk leginkább a gazdasági szempontok érvényesülnek a politikai helyett, így a populárisabb mûfajok kapnak több nyilvánosságot. Megváltoztak a jellemzõik is. Egyes szubkultúrák nagyon hasonlóak, amelyet a kívülálló nem is tud értelmezni, hiszen számára ezek teljesen azonosak. A rockerek elkülönülnek egymástól, hiszen más a black metálos és a heavy metálos. Zenekarokhoz kapcsolódnak leginkább. A szubkultúrák kiegészültek klubokkal, magazinokkal, kiadványokkal, lemezekkel, ruhákkal stb. Az üzlet ezeket kihasználva profitszerzés céljából egyre inkább változtatták az ízlést. A szociális csatornák szerepe egyre gyengébbé vált. A kortársaké és a tömegkommunikációé viszont erõsödött. Ebben találják meg a

96


2005 / o”sz

fiatalok értékeiket. A domináns kultúra egyre inkább magába olvasztotta a különbözõ szubkultúrák elemeit. Zártabbak lettek az egyes szubkultúrák, ahová egyre korábban kerülnek be a fiatalok. A zártságból adódott, hogy egyre fontosabbá vált a megszerzett kapcsolatrendszer, a tudás, értékek, amely elkülöníti a többi szubkultúrától. A szubkultúrák a politikai tiltakozás helyett inkább a társadalomban lévõ értékek és normák változását szeretnék elérni. A másságot helyezik elõtérbe és az elkülönülést.

Jegyzetek 1

2

3

4 5 6

„A zene tehát jellege szerint általában akkor kaphat nagy szerepet, akkor válik különleges fontosságúvá, amikor a szavak elõtt, a szavak után, vagy a szavak helyett kell szólnia.” Losonczi Ágnes: Zene-ifjúság mozgalom (Zenemûkiadó Budapest, 1974) 18 l. A baráti társaságokat is legtöbbször a közös zenei szubkultúrába való tartozás köti össze. A baráti körök nem csak az azonos stílusú zenék iránti rajongás következtében alakulnak. Lehet azonos lakhely, iskola, gondolkodásmód. Egy idõ után érzelmi kötödés alakulhat ki, amely klikkesedést eredményezhet. Az ideális csoportlétszám 5–10 fõ Az öltözködés fontos egy adott csoporton belül. Jelentést hordoz, és az egyén besorolhatóvá válik egy adott szubkultúrába. A ruházkodási különbségek így fontosak. Nem jut jegy, elmarad a koncert, valami ok miatt nem engedik be, lekési stb. Hazamegy, fütty, bekiabál, tánc, pogó, egyhelyben állás stb. stb. A divat hat a gondolkodásra, életformára, ízlésre, mindennapi tevékenységekre, világnézetre, szabadidõ eltöltési formákra stb. A média terjeszti, amely uralkodónak tartja mindenek felett. Kiragad különbözõ szubkultúrákból dolgokat, és tömegessé teszi õket.

Életmód-élethelyzet 7 Losonczi Ágnes: Zene-ifjúság mozgalom (Zenemûkiadó Budapest, 1974) 10 l. 8 Losonczi Ágnes: Zene-ifjúság mozgalom (Zenemûkiadó Budapest, 1974) 12–15 l. 9 A 1970-es évek elején Baksa-Soós János (Kex) törekvései már annak számítanak. 10 Ide sorolható a Beatrice, ETA, Cpg, Auróra Cirkáló stb. 11 Ide sorolható a Spions, URH, Bizottság, Kontroll Csoport stb. 12 De emellett a szórakozást is jelentette. 13 Próbajellegû koncertek voltak ezek. Sokszor többször is elkezdték ugyanazt a számot. 14 A pogó olyan mozgásforma, amit csak egyedül lehet végezni. A hagyományos társas formák megszûntek. 15 Holott szimbólumait és értékeit beépítették magatartásukba és életvitelükbe. 16 Fõiskolások és egyetemisták alkották a közönség nagy részét, bár elég erõs százalékot képviseltek a helyüket keresõ és kallódó fiatalok. Magas és színvonalas fogyasztás és életmód jellemezte õket. Kulturális tõkéjük nagyon erõs volt, amit a rendszerváltás után át tudtak váltani gazdaságira. Sikeres politikai karriert futottak be néhányan, hiszen a szimbolikus tõkében sem álltak hiányban. 17 Ilyen volt a Spionsnál a horogkereszt és a Dávid csillag keverte jelkép. 18 Bár hatásuk nem volt annyira erõs. 19 Happening jellegû koncerteket adtak. 20 Sarló-kalapács, vörös csillag, horogkereszt stb. 21 Lech Walesa létrehozta 1980 szeptemberében a Szolidaritás nevû szakszervezetet, amely hamarosan tömegmozgalommá vált. A rendszerrel elégedetlenkedõk sztrájkokat tartottak. Az állammal akartak tárgyalni a szükséges reformok bevezetésérõl. Ezt elutasították., hiszen a Szovjetunió nem nézte túl jó szemmel, de mégsem akart beavatkozni, így a lengyel hadseregnek kellett leverni 1981-ben. Ezután Lengyelországban Jaruzelsky katonai diktatúrája következett. 22 Az MSZMP Politikai Bizottság 1982. március 30-án tárgyalt errõl. 23 A Kontroll Csoportnak errõl volt is egy dala a Lek-Lech, melynek a szövege így szólt:

24 25

26

27

28

29

30 31 32 33

34 35

36

37 38

„Nem ír az újság rólad már, Élsz-e még vagy meghaltál, Nem engednek, Nem engednek hozzád, Nem engednek, A tavalyi év embere, Szeretlek Lech-Lech-LechLech-Lech!” Vásárlóerõvé váltak az úgymond alternatív zenét hallgató fiatalok. Ezek alternatív kulturális minták voltak, de együtt járt olyan negatívumokkal mint a drogozás, irracionalitás, szekták felé fordulás, menekülés stb. „Valaki jön és meghódítja ezt a várost; Te már vak leszel, de majd õ rád talál; Valaki jön és elpusztítja ezt a várost; Egy villanás, mielõtt bármit mondanál” Az underground kultúra elvesztette lényegét, hiszen ami ellen tiltakoztak az megszûnt. Timár Péter Csinibaba címû filmjében. A dalok: Csinibaba, Kicsit szomorkás, Gézengúz, Bikiniben láttam meg Pl.: Kispál és a Borz – Magyar PolyGram, Pál Utcai Fiúk – EMI–Quint, KimNowak – Sony, Nyers – BMG, Tankcsapda és a Sexepil – Warner/Magneoton stb. Szõnyei Tamás: Az új hullám évtizede 2 (Katalizátor Iroda Budapest, 1992) 412 o. Central Europe: Hegedüs Péter (Peter Ogi) zenekara, amely New Yorkban alakult. Olyannyira, hogy mostanra a 12–14 éves korosztály uralja a koncerttermeket. Bár sokan közülük, csak felvételeken hallgatták az URH, Kontroll Csoport stb. felvételeit. Az 1980-as évek zenekarait a Bahia alternatív kiadó adta ki és nem a nagy halak. Ez régi jelenség, mert pl. a Doors zenekar is panaszkodott, hogy dalaikat meg kellett változtatniuk és le kellett rövidíteniük ami által elvesztették az eredeti jelentésüket. Emiatt is megy nagyobb élményszámba a Doors koncertfelvételei. A hatvanas évek végén jelent meg nálunk a drog, amelyre ekkor a gyógyszerfogyasztás volt a legjellemzõbb. Megjelennek oldószerek, marihuána, mákkészítmények, ragasztók, heroin, speed stb. A hetvenes években megszületik, és a ‘80as évek végére kivirágzik a szocialista nemesség (Szelényi), amely a társadalom mély szövetébe ágyazódik.

2005 / o”sz


97

Életmód-élethelyzet 39 A fiatalkor tovább tart megnövekedik az iskolában töltött idõ, megvalósul a közoktatás, majd a felsõoktatás expanziója (terjeszkedése), a lakáskörülmények megváltoznak, a társadalom középosztályosodik. A középosztályosodással jár a fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen mértékû kiterjedése, a társadalom intézményei egyre demokratikusabbá válnak, a politika egyre jobban érdekli õket. 40 A rendszerváltást követõen az illegális drogok terjedése folyamatosan nõtt és sajnálatos, hogy a problémát büntetõjogi eszközökkel akarják megoldani. Emiatt sok társadalmi réteg lecsúszik, marginális helyzetbe kerül, akik képtelenek a társadalomba integrálódni. Segítségre nem igazán számíthat a társadalomtól, hiszen bûnözõknek tekintik õket. 41 A fiatalok polgári státuszát elismerik, fõleg a ‘60-as évek diáklázadásai óta. 42 Nyugat-Európában kétféle tézis van. Az elsõ a brit, amely szerint az ország jómódú és leszakadt rétege közti különbség elmélyül, és a szegénység egyre terjed. Ez a „két ország” modell, más néven a munkanélküliség szcenáriója (forgatókönyve). A másik a német, azaz a szabadidõ megnövekedésének szcenáriója, amely szerint a társadalom csaknem egésze jómódú középosztállyá válik, amely az ifjúságra nézve általános érvényû következménnyel jár. A tanulás itt felértékelõdik, és a professzionális ifjúsági státusz alakul ki. 43 Élettervezésükben, értékorientációjukban, fogyasztói státuszukban. 44 Az önálló iskolai és képzési intézmények látogatása révén az ifjúsági életszakasz növekszik. Az iskola határozza meg életkarrierjüket, melyhez hozzáigazodik a munkába állás.

98


2005 / o”sz

45 A szabadidõs tevékenységek mintákat, értékeket adnak és segítik az életkarrierjét a fiataloknak. 46 A szabadidõipar egyre meghatározóbbá válik, a szabadidõs tevékenységek átalakulnak, és beépülnek a szórakoztatóiparba. Bevásárlóközpontok jönnek létre a ‘90es évek közepétõl, ahol a vásárlás mellett a szolgáltatás válik a legfontosabbá. 47 Az ifjúsági kulturális stílusok sokszínûbbek lettek, melynek oka a nemek szerinti meghatározottság csökkenése. 48 Ilyen alapintézmény a tulajdoni rendszer. 49 Ez a vizsgálat kimutatta, hogy a fiatal korosztályt nem képesek a szervezetek aktivizálni és értékközvetítõ, értékadó funkciót betölteni. 50 Az Ifjúság2000 vizsgálata kimutatta, hogy a kulturális aktivitás erõsen a használati értéket erõsíti: színház, mozi, könyv szerepel a befogadó lista legelején. (Bauer Béla–Tibori Tímea: Az ifjúság viszonya a kultúrához In: Ifjúság 2000 Tanulmányok I. Szerk.: Bauer Béla–Laki László–Szabó Andrea Budapest, 2000 Nemzeti Ifjúságkutató Intézet) 51 Öltözködés, hajviselet, ízlés, dialektus, gesztusok, viselkedés, üdvözlési rituálék, dialektust stb. 52 Thoma László: A lázadó kamasz. (Kritika 1982. 4. szám) 10 l. 53 Például a biztosítótû a punkoknál. 54 Az üdvözlési ceremóniák mutatják meg a csoporton belüli interakciók intimitásának erõsségét vagy gyengeségét. 55 Azonosság keresés is egyben. 56 Csörsz István nyolc csoportot különített el: valódi csövesek, hobók, intellektuel csövesek, hippik, digók, popperek, punkok és az arany középutas. Csörsz István: Elhagyott a közérzetem (Magvetõ Könyvkiadó Budapest, 1986) 6–7.

Életmód-élethelyzet L eitner Rita

Skála kópé – s-modell Bevezetés Munkám egyfajta kortörténeti leírás a nemzetközi divat és ennek magyar aspektusai mentén. Megpróbálom bemutatni, hogy az ifjúsági korszak kialakulása milyen módon határozta meg, alakította a divat megújulását. Megpróbáltam számba venni azokat a társadalmi folyamatokat és szokásokat, amelyek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években meghatározták a divatot. Vizsgálom a nemzetközi divat hatását és annak leképezõdését a kor magyar társadalmára.1 Vizsgálom a különbözõ divatjelenségek, mint például a mindenkori ideálok hatásait, a televízió, illetve tömegmédia hatását, azt, hogy hogyan befolyásolta a vegyészeti kutatások során feltalált nylon szál az emberek életmódját, vagy hogy milyen hatással van a divat a táplálkozásra.

A divat és hatása A múlt század elejéig a mûvészeti stílusok változása viszonylag lassú folyamat volt. A mûvészet igazodott a társadalom, az állam és a nemzet fejlõdésének üteméhez. Az adott kor stílusa az öltözködésben ugyanúgy megjelent, mint a mûvészet más ágaiban. A stílusok változásának üteme a XX. századtól kezd felgyorsulni. A társadalmak életében megnyilvánuló fejlõdés egyre inkább felpörgette az eseményeket. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és a hírközlés modern eszközeinek alkalmazása mind hatással voltak a divatra. Az újdonság varázsa mindig is vonzotta az embereket és minél gyorsabban jelentek meg újítások, annál gyorsabban válaszolt rá a divat. Ha a múlt. század elsõ felét vizsgáljuk, sokkal több irányzatot, formai megoldást tapasztalunk, mint

korábban. A XIX. században még évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy egy-egy divat kicsiszolódjék, a XX. század elsõ felében már csak néhány évre, napjainkban, pedig már nem is évenként, hanem évszakonként változik a divat. A mindenkori, aktuális divat a különbözõ kulturális termékek, értékek divatos mivolta tekintetében is érvényesült. Megjelent a bútorok, különbözõ dekorációs elemek, vagy egyéb használati tárgyak, mint háztartási gépek vagy az autók terén ugyanúgy, mint az ízlésáramlatokban, társalgási témákban, érintkezési formákban, vagy a beszédfordulatokban.2 A bõrünkkel közvetlenül érintkezõ ruhanemû, gyakorlatilag születésünktõl fogva, halálunk pillanatáig, minden egyéni vonás, az önmagunk megkülönböztetésének legfontosabb közvetítõje. A XX. sz. elején többnyire mindenki azt viselte, amit mestersége, vagy mindennapi tevékenysége diktált. Mondhatjuk, hogy a „ruha tette az embert”, hiszen megjelenésével hangsúlyozta hová tartozik viselõje és mi az illetõ feladata. Ebben az idõben ezek a szerepek jobbára állandóak voltak, így az egyén ruházkodásban sem történt túl sok változás.3

A divat terjedése A divat, mint kommunikációs csatorna mûködik a különbözõ társadalmi rétegek és korosztályok között. A divat terjedését leginkább az egyén bizonyos csoportokkal történõ azonosulása illetve más csoportoktól való különbözni akarása segíti elõ. A divat megtestesítheti egy választott közösséghez való tartozás kifejezését, elõsegítheti a mobilitást, ugyanúgy, mint a hierarchiában elfoglalt pozíció

2005 / o”sz


99

Életmód-élethelyzet kifejezését. Jelentheti a szabadságot, az egyenlõséget, de ugyanúgy a kötöttséget és diszkriminációt is, lehet a gyengék fegyvere, de ugyanakkor lehet a hatalom manipulációs technikája is.4 A látszat játéka, mely széles skálán mozog, a legválasztékosabb megjelenés és a szándékoltan „lepusztult” külsõ között.

A divat mechanizmusa Célcsoport, a befogadók, a véleményvezérek, akik fogyasztási szokásaikkal egyszersmind a divat terjesztõivé is válnak. Az állandóan megújuló divatnak kedvez az alsó rétegek felemelkedés iránti vágya. Az alul levõk törekednek arra, hogy utánozzák a társadalmilag-gazdaságilag felettük elhelyezkedõket, ezáltal kiterjesztve a folyamatot. Amennyiben a divat presztízs tartalma ily módon változik meg, ez arra készteti a felsõbb réteget, hogy felhagyjon az adott divattal. Ez segíti elõ a divat állandó megújulását. A divat mára már nem csak a kivételezett helyzetben levõ rétegek privilégiuma. Viselettörténeti áttekintés során tapasztalható, hogy a legszebb öltözékeket mindig rangos és kiváltságos személyek viselték. A XX. század nagy újítása a divat terén, hogy az öltözködésnek demokratikus jelleget adott. Ma már gyakorlatilag bárki bármit felvehet, nincsenek áttörhetetlen korlátok. Ez korántsem magától értetõdõ kijelentés, ugyanis manapság az öltözék nem más, mint az egyén társadalmi identitásának, eredetének, elkötelezettségének kifejezése, más szavakkal tulajdonképpen az egyén maga szabja meg a saját határait. Adott esetben a viselet segítségével tudunk elhatárolódni bizonyos szociális, regionális csoportoktól. A divat manifesztumainak viselésére azonban mindenki egyformán jogosult, amennyiben azt anyagi helyzete megengedi. A viselet jelentéssel bír, amely alkalmas arra, hogy kommunikálja viselõjének bizonyos tulajdonságait. Bizonyos orientációs szerepet is ellát/elláthat a társadalmi identitást illetõen, ha és amennyiben ismerjük az adott kultúrkört, amiben a kérdéses információk relevánsak. Egyéb esetben csak szubjektív benyomásokat kelt. Mindezen tényezõk és tulajdonságok se-

100


2005 / o”sz

gítik folyamatos fennmaradását, hogy a kultúraközvetítés egy szegmenseként legyen állandó része életünknek.

Az öltözet, mint a generációs harc egyik eszköze A legjobb befogadók kétségtelenül a fiatalok. A divat egyik fõ jellemzõje, hogy mindig keresi az új lehetõségeket, állandóan kísérletezik, és folyamatosan megújul. A fiatalok, akik képesek a gyors és spontán változásokra jellemzõ rájuk a nyitottság, és rengeteg kreativitás lakozik bennük. Bármit képesek környezetükbõl felhasználni, s abból valami egészen mást, valami teljesen újat létrehozni. Ami ilyenkor velük történik, az nem pusztán az ifjúsági divat cserélgetése, változtatgatása, hanem egy olyan ifjúsági forradalom a divat terén, ami képes átalakítani ruházkodási szokásaink egészét. Ahogy korosodik az egyén, úgy szilárdul meg stílusa. Élete során kialakul értékrendszere, ízlésvilága, szokásai, viselkedése, öltözködése. Esetleges rossz élettapasztalatai miatt kialakulnak félelmei, egyre árnyaltabbá válik, óvatosabb lesz, a nagy eszmék helyett más dogok válnak fontossá, egyre több mindenbe nyugodnak bele, vagy egyre inkább törnek meg és kialakul bennük egyfajta túlélési megalkuvás. Helyüket átveszik az újabb és újabb generációk, akik újabb és újabb lelkesedést hoznak és megfelelõ irányítással mindig készek harcolni. Természetesen azért vannak kivételek, olyanok, akik életük végéig egyfajta elhivatottsággal kritizálják a társadalmi és politikai eseményeket és véleményükkel befolyásolják a folyamatokat. Nekik nincs akkora szükségük az öltözködés látványos megnyilvánulására, a divatra oly mértékben, mint a fiataloknak, hangjuk enélkül is képes eljutni a megfelelõ magasságba, már amennyiben hatalmi tiltás mindezt nem teszi lehetetlenné. A különbözõ rétegeket – így a fiatalokat is – a társadalom akkor tekinti kihívásnak ha tömegesen lépnek fel valami mellett vagy ellen. A tömegesedés,5 látványosság és a lelkesedés az õ fegyverük. A ruházatukat, mint a látványosság egyik elemét, mely még inkább felkelti környezetük figyelmét, fel tudják használni erre a célra.

Életmód-élethelyzet A divat szempontjából ez a korosztály stabil bázisnak, tekinthetõ, hiszen rájuk mindig lehet számítani. A hatvanas években, amikor megjelent a miniszoknya, a divat megfiatalodott, és kislányos külsõt kölcsönzött a nõknek, már tiltakozásnak számított az ötvenes évek társadalmi, erkölcsi elvárásaival szemben. A férfiak hosszú hajviselete, a farmer, az uniszex, illetve a hippi stílus megjelenése, mind, mind a tiltakozás látványos formái, mely a lázadó új generáció szabadságát szimbolizálta. Majd a hetvenes években a nagy harcok után következett egy konszolidációs idõszak a divat terén, mely a népies, hagyományos viseleteken keresztül az egykori szokások és hagyományok átörökítésének fontosságát jelenítette meg. A nyolcvanas évek viszont egy újabb lázadást, látványos tiltakozást hozott, mely a színes, virágos, hippi álomvilággal szemben egy kemény, durva, erõszakos, újfasiszta érzetet adott. A hippi fiatalok kivonták magukat a civilizáció szabályai alól, loboncos hajjal, természetes meztelenséggel, testszaggal és a kontrol nélküli szabadsággal harcoltak ellene. Míg céljuk, saját szabadságuk kivívása volt, addig a skinheadek, illetve a punkok a fiatalok egy rétegét, a munkásokat, illetve a munkásidentitást képviselték. A zenében, öltözködésben, és magában az ellenkulturális lázadásban rejlõ devianciák kontrolálatlanul képesek voltak akár a bûnözésre, vagy a féktelen rombolásra ösztönözni a peremhelyzetû fiatalok csoportjait. . Ily módon a divat szempontjából nemcsak, mint könnyen megszerezhetõ bázisként kell rájuk tekintenünk, hanem mint divatot teremtõ, bizonyos értelemben divatot diktáló társadalmi csoportként is, hiszen ideológiájukkal, a társadalom elleni harcukkal kialakítják saját stílusukat, mely mondani valójukat támasztja alá és látványosan hirdetik eszméjüket.

Az ifjúság és a divat kapcsolata Az ifjúság, az a társadalmi csoport, akik a divatot az idõk során elõbbre viszik, akik mindig valami újat akarnak, akiknek sosem felelnek meg az adott konvenciók, akik mindig lázadnak valami ellen. Õk azok, akik szeretik

környezetüket megbotránkoztatni és képesek õszintén vállalni saját magukat és nézeteiket. Az ifjúságnak ez a forradalma messzire képes eljutni, mint ahogyan képes társadalmak egészének alapvetõ átalakítására. Botrányokkal indult a jazz, a rock vagy a beatzene hódító útja.6 A divat terén a hatvanas évek lázadó diákjai, a hetvenes évek virággyerekei, a nyolcvanas évek punk, vagy a kilencvenes évek techno világa mind-mind valami újat hozott a divatba, mely ugyanakkor hatással volt a társadalomra is. A divat rendkívül nagyra értékeli õket. Õk egy domináns, könnyen motiválható, komoly fizetõerõvel bíró (bár többnyire nem saját forrásból) és erõs fogyasztói affinitással rendelkezõ célcsoportot képeznek. Saját megjelenésüknek különös jelentõséget tulajdonítanak és könnyen csábulnak el az újdonságok felé.

A divat hierarchiája A divat, az öltözködés szerepének mint egy tölcsérnek óriási jelentõsége van, hiszen különbözõ rétegeket képes megérinteni és különbözõ eszméket képes hirdetni. A divat terjedésének lényege ugyanis az utánzásból ered. Van a divatnak egy kifutása. Primer követõi, akik a legnyitottabbak, teljesen felvállalják magukat és azt, amit közvetítenek, fennen hirdetik egyéniségüket. Õk azok, akik leginkább befolyásolják a divatot, elsõ körben õket kell megnyerni, tehát ebbõl a szempontból õk azok akik diktálják a divatot és viszonthatnak a divatra. Utánuk jönnek a másodlagos követõk, akik ugyanúgy nyitottak, de nem vállalják fel önmagukat teljes mértékben, nincs saját önálló döntésük, kell nekik egy fogódzó, egy visszaigazolás, hogy jól teszik azt, amit tesznek. Bennük már megtalálható a társadalom iránti megfelelési igény az elfogadói attitûd. Õk is viszonylag gyorsan reagálnak és leginkább õk azok, akik hajlamosak kiközösíteni a társadalom többi tagját. Miután megkapták a kellõ támogatást élesen bírálják azokat, akik nem tartoznak a csoporthoz. Jelentõs a szerepük, hiszen õk kényszerítik az alattuk levõket a divat követésére. A következõ csoport, a sodródók, akik mindenféle tartalom nélkül vakon követnek bármilyen divathatást ami rájuk zúdul a média és a reklámok által. Az

2005 / o”sz


101

Életmód-élethelyzet „átlag” divatkövetõ, akinek lételeme az utánzás, azért utánoz, mert egyrészt tetszik neki, és akkor érzi jól magát, ha úgy néz ki, mint a többiek, hiszen akkor õ is csapatagnak érezheti magát. A minõség, számára másodlagos, elsõ a szín és a formavilág. Megy a tömeggel, azt veszi, amit a többieken lát és a boltban jó áron megkap. Õk a harmadlagos utánzók, akik félnek a kiközösítéstõl és külsõ megfelelési igényük magas fokú. A divat szempontjából viszont õk az igazi üzlet, hiszen a divat elsõsorban gazdasági kérdés és csak másodsorban kulturális. Valójában õk a divat célcsoportja, õk vannak a legtöbben, de õket csak az elõbbi két szûrõn keresztül lehet megszerezni, vagyis a véleményformálók és a másodlagos divatkövetõk megnyerése után. Minden csoportnak megvan a szerepe, hogy a divat mechanizmusa mûködni tudjon. Olyan ez, mint egy nagy gyár, ahol megtalálható a teljes vállalati hierarchia, melynek bár nagy a jelentõsége, a pénzt mégis a beosztottak termelik meg. Meg kell említenünk még az abszolút érdekteleneket, akiket teljesen hidegen hagy a divat bármiféle hatása, társadalmi megfelelési igényünk rendkívül alacsony. Mindig azt veszik fel és úgy, amit és ahogy éppen kedvük tartja.

Az ifjúság ideái Az ifjúságnak ideái vannak és ezeket az ideákat követi. Az ideákból megteremtõnek meg az eszmék melybõl a szimbólumok fakadnak. A stílusokat ilyen formán képesek õk maguk is kialakítani. Az öltözködés ugyanis egy olyan kommunikációs forma, mely egy adott csoporthoz való tartozást vagy a nem tartozást, az adott eszmével való azonosulást vagy nem azonosulást fejezi ki. A hatvanas hetvenes években például a fiatalok szabadok akartak lenni, zajlott a szexuális forradalom, széttörték a konzervatív korlátokat, melynek kicsúcsosodása az öltözködésben a hippi divat.

A fogyasztás igénye A fogyasztás mint az örömök kielégítésének forrása, valamint egy fajta életcélként jelent meg a második világháborút követõ években,

102


2005 / o”sz

amit a technika és a tudomány robbanásszerû fejlõdése, és a nukleáris háború fenyegetõ árnya jellemzett a hidegháborús viszonyok között. Az öltözködés fogyasztói jellege a hatvanas évektõl a konfekció, a tömegtermelés kialakulásával és elterjedésével került elõtérbe. Nagy befolyást gyakorolt a Nyugat kultúrája, életstílusa, zenevilága, ruhadivatja, mely minden tiltás és elhatárolódási politikai korlátokon keresztül is képes volt vasfüggönyön átszivárogni.

Divat és antidivat A II. világháború utáni években amikor az anyaghiány és a különbözõ korlátozások miatt az emberek régi ruháikat alakították át, jött létre az úgynevezett „new look” stílus, mely annak köszönhette sikerét, hogy a háború borzalmait átélt tömegek, a régi békeidõk hangulatára a jólétre, emlékezhettek általa. Erre a stílusra azonban az ifjúság egészen másképp reagált, új divatot kreált, mégpedig olyat, mely egyszerre szállt szembe a felnõttek és a jólét világával. Az antidivathoz mindig társul egy hozzá illõ antiideológia, melynek látványos megjelenése az öltözetben is tetten érhetõ. A férfiaknál volt például a rövid frizurával ellentétes hosszúhaj, vagy a borotvált arccal ellentétes, a beatnikek által viselt bozontos szakáll. A fiatalság ezen irányzata mélységesen ellenkezett mindennel, ami az eleganciáról szólt.7 Mégsem mondhatjuk azt, hogy az antidivat jelentése minden divat egyértelmû felszámolása. Csupán kezdete egy másik, egy újabb divatdimenziónak, megfûszerezve azt az ifjúság életérzéseivel. Az antidivat tehát nem más, mint a mindenáron való szembenállás. Egy sajátos rétegdivat, ami szemben áll az adott tömegekkel. Az antidivat jelentõsége az idõsebb korosztállyal való szembenállásként értelmezhetõ. Az ötvenes évek utáni társadalmakban az ifjúságnak egyre nagyobb szerep jutott, mint korábban és mindez a divatra is nagy hatást gyakorolt. Azóta sok más módon is bizonyosságot nyert, hogy az ifjúságnak ez a forradalma milyen messzire képes eljutni, mint aho-

Életmód-élethelyzet gyan képes társadalmak egészének alapvetõ átalakítására is. Az antidivat sikere abban is rejlik, hogy mindig új értékeket favorizál, melyet a fiatalság szívesen tesz magáévá.

A divatjelenségek a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évekbõl Míg az ötvenes évek elsõ felében a külsõ megjelenés, az öltözet, a divat politikai kérdésként merült fel, az 56-os forradalmat követõen egyre inkább a magánüggyé vált. Ebben a változásban, az általános társadalmi elvárások átalakulásában több tényezõ is közrejátszott. Egyrészt a tömegkommunikáció gyors térhódításának volt köszönhetõ, másrészt jelentõs szerepet töltött be az ifjúság, akik változást akartak és nyitottak voltak az új dolgokra. Miközben az ország fokozatosan divatkövetõvé és fogyasztásorientálttá vált. A legendás hatvanas években a fiatal lázadók és a hagyománytisztelõ lakosok közötti generációs ellentét jellemezte az országot. Az ötvenes-hatvanas években mérséklõdött az öltözet társadalmi pozíciót jelzõ szerepe, mely a hetvenes-nyolcvanas években újjátermelõdött a státusszimbólumoknak tekintett cikkek birtoklásában és ezzel jelezte az egyén jövedelmi, társadalmi helyzetét. A kései Kádári idõben az öltözet, az egyén életkörülményeinek kifejezésére volt képes, mely hatott a magyar társadalomra, az emberek megjelenésükre nagyobb hangsúlyt fektettek, és sokszor nem valós a értékeket közvetítették.

A hatvanas évek A hatvanas évek a fiatalság kultusza, jelentõs mértékben nõtt az ifjúság autonómiája. A történelemben elõször volt saját divatja a fiataloknak. A fiatalságra, mint önálló réteg vásárlóerõt képviselt, tehát piacot jelentett.8 A nyugati világban a fiatalság lett általában a társadalom eszményképe és ezzel persze a divaté is. Az új generáció már nemcsak dolgozni és gyarapodni akart, mint szüleik, hanem élvezni is akarta az életet.9 A családi és iskolai kontroll csökkenésével a ruházkodásban a

szabályok kezdtek fellazulni. A divat kezdte elveszíteni elit jellegét és fiatalos tömegjelenséggé vált. A munkásság és az értelmiség közötti jövedelem különbségek, fokozatosan csökkentek, kezdtek elmosódni az életkorhatárok, és a társadalmi csoportok közti öltözködésbeli különbségek. A társadalom kezdett nyitottá válni, melynek következtében a ruházkodással kapcsolatos politikai-ideológiai elvárások fokozatosan háttérbe szorultak, enyhültek a kötöttségek, és a kötelezõ puritán öltözködés vesztett jelentõségébõl. Az öltözködés szabadságának növekedésével a propaganda által kialakított nõideál is változott, de továbbra is fõ szempont maradt a nõk munkaerõpiacon való részvétele. Az „amerikai álom” még mindig elérhetetlennek tûnt, már érezhetõ volt ugyan kisebb gazdasági fellendülés, de a hazai ipar még mindig nem volt képes az igények teljes körû kielégítésére ezért a fiatalok a divatos ruhadarabokat általában a külföldi rokonoktól, csempészáruként magánimport keretében, vagy még a forradalom ideje alatt érkezõ segélyszállítmányokból szerezték be. A hatvanas–hetvenes évek nõi eszményképe a kamaszos külsõ, a kislányos, babás imázs, mely forradalmat vitt végbe a szépség és a divat világában. A kölykös kinézet a nõi mivoltot kérdõjelezte meg. A nadrág már nem váltott ki akkora ellenérzést a nõkbõl, de leginkább kirándulásnál vagy sportolásnál viselték, a falvakban, pedig csak a hatvanas–hetvenes évek fordulóján vált elfogadottá. A szabadidõ fokozatos növekedésével elõtérbe került egyrészt az otthon eltöltött idõ és közben viselt ruha, a melegítõ szerepe, másrészt a strandolás igénye. Vidéki fiatalok körében zajlott a kivetkõzés, a hagyományos viselet elhagyása és a legtöbb helyen már a hetvenes évekre be is fejezõdött, mely a paraszti kultúra felbomlását idézte elõ. Egy látszat mobilitás volt érezhetõ, sokan nem saját belsõ igényük, hanem egy új közösségi normához való igazodás, a másoktól való lemaradás félelme miatt kezdtek el városiasan öltözni. Már a hatvanas évek elsõ felében megjelent hazánkban nagylemezek formájában a nyugati zene (pl.: Beatles), mely óriási hatást gyakorolt a fiatalokra, majd a hatvanas évek közepé-

2005 / o”sz


103

Életmód-élethelyzet tõl, ahogy a beat és rock zene, úgy az új öltözködési kultúra is elterjedt. Az elsõ követõk kezdetben kiríttak az átlagból és mivel vétettek a szokásokon alapuló szabályok ellen, megszólták, megbélyegezték és erkölcsileg züllöttnek tartották õket. Ilyen volt például a farmer, a miniszoknya, vagy a fiuknál a hosszú haj viselése, mely a beat és rockzene által teremtett szubkultúra elengedhetetlen részeként volt jelen. Nem adták fel, sõt újabb és újabb követõk csatlakoztak táborukhoz. Fontos volt számukra a másság kifejezésének igénye és annak elfogatatása. Összefogva, egyre nagyobb tömegben, egyre jelentõsebbé vált szerepük, nem akartak többé a társadalom passzív elszenvedõi lenni. Megjelenésükkel a társadalmi problémákra reagáltak és az eszmékkel szembeni ellenállásukat fejezték ki. Ahogy a ruházkodással kapcsolatos politikaiideológiai elvárások fokozatosan háttérbe szorultak, illetve lassan lazultak úgy erõsödött a fiatalok szembenállása és saját értékrendjük elfogadtatása. Intoleráns öltözködésükkel sokszor arrogáns viselkedésükkel ellenérzést keltett megjelenésük a társadalom konzervatívabb rétege számára, akik a szocialista nevelés jegyében a fiatal generáció „megbotránkoztató” öltözködése és hajviselete ellen dominánsan lépett fel. Azokat a fiatalokat, akik úgynevezett, deviáns szokást folytattak lázadóknak, nevezték, vagyis a normatív megítélés keretében igyekeztek kiterjeszteni a jampec ill. huligán fogalmát és ebbe a deviáns viselkedésbe a szabados szexuális élettõl kezdve a nem szokványos ruházkodáson keresztül az alkohol fogyasztása is beletartozott. A különbözõ kiadványok rendszeresen írtak a huligánok, jampecok viselkedésérõl, akik szembeszálltak a szocialista közösségi normákkal, öltözetük és viselkedésük feltûnõ volt, túl szûk nadrágban, túl feszes és rövid szoknyában jártak.10 A fiúk megnövesztett haja, nemcsak politikai, hanem generációs konfliktusokat is kiváltott. Elõfordult, hogy a hosszú hajú fiúkat a rendõrök nyíratták meg.11 A felsõ oktatási intézményekbe például nem nyertek bebocsátást ezek az ifjak. Két lehetõség közül választhattak, vagy feladták lázadó elveiket és behódoltak a társadalmi elvárásoknak, vagy vállalták a hátrányos megkülönböztetést, mely aztán egész életükre rányomta bélyegét.

104


2005 / o”sz

A farmer, mely oly sok gondot okozott, az idõsebbeknek egyáltalán a létezése, a fiataloknak a beszerzése. Igazi presztízs ruhadarabnak számított a városi fiatalok, majd késõbb a vidékiek számára.12 Az évtized végén jelent meg a hippi divat, a virághatalom (flower power), mely a futurista stílus helyett a nosztalgikus, romantikus formákat részesítette elõnyben. A hippimozgalom, a XX. század háborúellenes ifjúsági mozgalma volt, jelszava:„No war, make love”, Kaliforniából eredt, de hamarosan átterjedt Európára is. A szelíd virággyerekek, a hippik, akik természet és békeszeretetüket a legkülönfélébb darabokból álló játékosan romantikus öltözékkel, keleti vallások iránti érdeklõdéssel és igénytelen életmódjukkal juttatták kifejezésre. Drogokat fogyasztottak, a békét és a szabad szerelmet hirdették. Hajukat megnövesztették és kibontva, esetleg hajpánttal vagy afróra tupírozva viselték. Nagy a varázsa az utazásnak és világcsavargásnak.13 A hetvenes évekre bontakozik ki ennek következményeként az autóstoppolás kultusza. Fiatalok milliói indulnak el a világba és járják be Európa, Amerika, Ausztrália és Ázsia országútjait. A hippi öltözködés megjelenése, a lázadás egyik új formája, mely teljesen ellentmond a hagyományos öltözködés és a társadalom által korábban elfogadott normáknak. A hippik a természetes testiséget helyezték elõtérbe. Karóráikat eldobálták és próbáltak teljesen kivonulni a civilizációból. A jólfésültséget elvetették, hajukat loboncosra növesztették, tisztaság és tisztálkodás kultúráját a test szagának kultusza váltotta fel. A szemérmesség helyett szabadon vállalták testük meztelenségét.14 Hódított a szabad szerelem elmélete, ekkor jelent meg a fogamzásgátló tabletta.15 A nõk általában véve igyekeztek sorsukat saját kezükbe venni. Hódított a szabad szerelem elmélete, megjelent a fogamzásgátló tabletta, mely Magyarországon majd 1972-ben jelent meg.

A hetvenes évek A hippik antidivatja nemzetközi divatirányzattá vált, mely a hetvenes éveket is nagymértékben meghatározta. A hetvenes évek egy tabukat döntõ, szabadságban fürdõ, gyõzedel-

Életmód-élethelyzet mes korszak volt. A hippi életstílus továbbra nagy népszerûségnek örvendett. Bemutatták a Hair c. musicalt, ami egy kis politikai hátérrel ezt az életstílust mutatta be. A hosszú haj, a feketék apró göndör afrofrizurája a társadalmi konvenciók ellen lázadó új generáció szabadságát szimbolizálta A hajviselet igen meghatározó volt, a lázadást és a szabadságot tükrözte, a divaton is túllépve egyfajta ismertetõjegyet képviselt.16 „Amíg, 1970-ben farmerben és hosszú hajjal tilos volt belépni a Budai Ifjúsági Park területére, addig öt–tíz évvel késõbb már az lett volna mulatságos, ha valaki nem farmerben és pólóban, hanem öltönyben és nyakkendõben akart volna részt venni egy rock koncerten.”17 Magyarországon a hatvanas–hetvenes években eleinte nagy port kavart mind a miniszoknya, mind a farmer nadrág, mely a késõbbiek folyamán viszonylag gyorsan vált elfogadottá. Megváltozott a test nyilvános felvállalásával kapcsolatos hagyományos gondolkodásmód. A hetvenes, nyolcvanas években a fiatalokra a sport nagy volt hatással. A hetvenes évek végén, amikor Németországban megalakult a Sport Divatintézet, már koordinálták ezt a területet, és tudatosan építettek a fiatalokra. Elfogadottá vált a nadrág viselete a nõk körében, és egyre inkább elterjedt a sportos, energikus megjelenés. A sport egyre erõteljesebben került elõtérbe és ezzel együtt dominánsé vált a szabadidõs öltözködés. Azóta folyamatosan jelennek meg a különbözõ sportruhák utcai változatai. A boksz sportból például a boxershort, a teniszbõl a tenisz stílus, a rakott szoknya vagy a tenisz póló utcai viselete. Az alapdarabok kényelmes viseletet nyújtottak a szünidei és hétvégi idõtöltéshez. Ez a hatás elsõsorban a fiatalságot érintette, Õk közvetítették a sportos megjelenést a divatban. A hetvenes évek szépség ideálját Farrah Fawcett testesítette meg leginkább. Kiengedett hosszú hullámos „Charlie” frizura, napbarnított bõr, hófehér fogak, szájfénytõl csillogó ajkak és egészséges, sportos, ápolt megjelenés jellemezte. Míg a hetvenes évek nõideálja a sportos, energikus, addig a férfiideál enyhén feminin megjelenést tükrözte. A férfidivat kényes területté vált. Az új mintát leginkább a popzene sztárjain keresztül fogadta el a közönség, hi-

szen a hetvenes–nyolcvanas években õk váltak a divat egyik közvetítõ csatornájává. A rocksztárok iránti rajongás következtében Mick Jagger, a férfi szexszimbólum, aki imázsával egy kicsit kétértelmû, androgin hatást sugárzott. A hetvenes évek két szupersztárja Lou Reed és David Bowie, pedig a transzvesztita divat elterjedését segítették elõ, mely jól példázza Andy Warhol mûvészi teljesítményét. Bowie, farmer és hosszú haj helyett, csillogó selyemruhában, sminkelve, rövid vörösre festett hajjal, boával és fülklipsszel felkellékezve jelent meg a színpadon és mély megvetéssel gúnyolta ki a közönség ostoba rajongását. Valóságos szexuális forradalmat indított el és elkezdõdött az eddig elnyomott szexuális magatartásformák, mint a homoszexualitás, a biszexualitás, a transzszexualitás egyenjogúsítása és elfogadtatása.18 A hetvenes évek divatja valójában nem hozott létre önálló, új sziluetteket. Egyrészt továbbfejlesztette a hatvanas évek bizonyos tendenciáit, mint például a romantika iránti vonzalmat, másrészt, megalapozta a nyolcvanas évek stílusát.19 A hagyományos népi kultúra a hetvenes évek második felében került újra elõtérbe. Divatossá váltak a horgolt holmik: mellények, pulóverek, sapkák, nagykendõk, vállkendõk, sálak, ruhák és tarisznyák. Kialakult a táncház mozgalom és a nyolcvanas évek elejétõl felértékelõdött a hagyományõrzés jelentõsége. A fiatalok öltözködésében megjelentek a népies elemek mint a széki szoknya, széki kendõ, vagy a tarisznya. Ez a népies hatás a kultúra területén is megnyilvánult, a nyolcvanas években állt színpadra az István a király címû magyar rockopera, mely a magyar nemzeti szimbólumokat hozta felszínre. A hetvenes évek végén elindult egyfajta részben demonstratív és tudatos szembenállás az akkori rendszer ellen, mind a zenében, a színházban és a divatban egyaránt.20 Kialakult az utazó kulturális tér mind Erdély (Kolozsvár), mind Lengyelország felé. A hetvenes években négy markáns csoportot különíthettünk el Magyarországon a divat követése szempontjából: 1. A merészen reagálók, akik azonnal követik a divatot. 2. Akik, egy kis késéssel teszik ugyanezt.

2005 / o”sz


105

Életmód-élethelyzet 3. Az óvatosak, akik biztosra mennek, akkor követik a divatot, ha az már elterjedt. 4. Akik nem foglalkoznak a divattal, számukra nem lényeges mit viselnek. Õk az egyszerû, tartós és olcsó ruhadarabokat részesítik elõnyben. A férfiak tekintetében az 1., 2. és 4., csoportotokat különíthetjük el. Ez a felosztás a nyolcvanas években a következõk szerint alakult: 1. A divatirányítók, egyszerre képviselték az avantgárd és sportos típusokat. 2. A korai divatkövetõk, inkább a sportos elegancia jellemzett. 3. A késõi divatkövetõk, akiknek eleganciáját és nõiességét elsõsorban anyagi helyzetük befolyásolta. 4. A divattól függetlenek. Õk voltak azok a konzervatív nõk, akik teljes közömbösséget mutattak a divat iránt. Számukra a minimális igények kielégítése volt fontos, illetve, hogy ruháik tiszták és rendezettek legyenek. Leginkább a 45 év feletti, általában vidéken élõ, az átlagnál alacsonyabb jövedelmû nõk tartoztak ebbe a csoportba. Csak akkor vásároltak új ruhát, ha szükséges volt, ezért ruhatáruk darabjait minden rendszer nélkül vásárolták össze (hasonló színek, azonos fazonok) és elõnyben részesítették az olcsó beszerzési helyeket. A férfiak körében öt típust különböztettünk meg a nyolcvanas évek második felében: 1. A konzervatív, akit az öltöny, nyakkendõ, fényes lakkcipõ viselete jellemez. 2. A sportos típus általános viselete a farmer, kockás ing, pulóver, vagy dzseki. Kedvelik a márkás sportszereléseket. 3. A feminin típusnál dominál az arany lánc és karkötõ, a pecsétgyûrû, a selyemsál, a testre szabott öltöny és a szûk, hasig kigombolt ing. 4. A deviáns típus, aki kedveli a meghökkentõ, megszokottól eltérõ, feltûnéskeltõ, polgárpukkasztó, megbotránkoztató viseleteket. 5. A rosszul öltözött, aki a divattal szemben teljesen közömbös, a tartós és olcsó ruhadarabokat részesítik elõnyben.

106


2005 / o”sz

Egy másik felmérés alapján, a nyolcvanas évek második felében négy stílust jelöl: 1. A klasszikus stílus, melyet a tiszta vonalak, az ízlésesen összeállított színvilág és a minõségi anyagok jellemeznek. 2. A sportos stílus, mely a kényelmet helyezi elõtérbe, kedveli a különbözõ sport- és szabadidõruhák viseletét. 3. A népies stílus, alapdarabjai a bõ szoknyák és hozzá hímzett, kötött, vagy horgolt felsõruházat.21 4. Az avantgárd stílus, bizonyos merészséget tükrözött, mind a forma, mind a színek terén, jellemzõ az újszerûség hatása. Ebbe a csoportba leginkább a fiatal, 30 év alatti, Budapesti, átlag feletti jövedelmûek tartoztak.

A nyolcvanas évek A divatot jelentõs mértékben befolyásolta ebben az idõszakban az a bevásárló turizmus, mely az itthon nehezen beszerezhetõ, azaz zsebimportból bekerült darabok, megjelenését segítette elõ. Egy-egy márkás ruhadarab státuszszimbólumként funkcionált.22 A „farmerjelenség”, mint olyan hosszú idõn keresztül domináns volt hazánk öltözködésében. A hatvanas–hetvenes évek fordulóján bontakozott ki igazán. Mivel ebben az idõben nehezen lehetett beszerezni, ezért fokozódott értéke és ezzel együtt növekedett viselõjének presztízse. A hetvenes–nyolcvanas évek fordulójára egyedisége és presztízsértéke egyaránt csökkent, a nyolcvanas években már minden korosztály és szubkultúra számára általános alapruhadarabbá vált. A hatvanas évek végén a hippik, a hetvenes években a digók, a hetvenes évek végén a csövesek, a nyolcvanas években, pedig a punkok öltözködésének elengedhetetlen darabja. A hetvenes évek végén csúcsosodott ki, mint egy spontán lázadás az évtized hihetetlen szabadossága a fiatalok punkmozgalma, mely igen agresszív hangulatot sugárzott. A társadalommal szakító punkok, sokkolni és provokálni akarták környezetüket. „No future” jelszavukkal, szándékos rossz ízlésükkel, megbotránkoztató ruházatukkal azt hirdették, hogy semmiben sem hisznek. Stílusuk extrán feltû-

Életmód-élethelyzet nõ, tarajos hajukat kékre, lilára, pirosra vagy fluoreszkáló zöldre festették, koponyájukat leborotválták és tetoválták, arcukat látványosan sminkelték. Nagy népszerûségnek örvendett a lila, az egészen mély bordó, vagy fekete rúzs és körömlakk a lányok körében. Megjelenésükhöz szorosan hozzátartozott a rongyosra tépett póló, a Dr. Martens bakancs, a fekete lasztexbõl vagy bõrbõl készült, acélszögekkel kivert, vagy összefirkált ruhadarabok, szegecselt bõr karkötõk és nyakláncok.23 Igazi biztosítótû-kultusz jellemezte ezt a stílust. A biztosítótûkkel teletûzdelt ruhák, az orrba, szájba, fülbe lyukasztott karikák, a tetoválások, mind elkerülhetetlen kelléke a punk megjelenésének. A szeretettel szemben a gyûlöletet hirdették. Hatása igazán majd csak a nyolcvanas évek szubkultúrájára bontakozott ki. Ez az öltözködési rendszer és életstílus demonstratív módon köpte arcul a hippik világát. Elsõsorban azok a társadalom periférikusabb rétegei tartoztak ebbe a szubkultúrába, mint a betonrengetegben vagy külvárosban élõ fiatalok, a munkanélküliek, a bevándorlók, vagy a vendégmunkások csoportja, akiknél a perspektívátlanság érzése egyfajta dühödt agresszivitást váltott ki. Nem véletlen, hogy miért éppen ekkor és miért éppen így jelent meg ez a stílus, hiszen ez az, az idõszak, amikor csak a legmegbotránkoztatóbb és legellenszenvesebb külsõ megjelenési forma, a legmerészebb tabuszegés, a legnagyobb durvaság hozhatott bármiféle izgalmat. A fenyegetõ, ijesztõ megjelenés mögött aztán korántsem volt akkora veszély, mint mondjuk a korábbi „keményfiúknál”. A durvább hangvételû szövegek és horogkeresztes szalagok, nem újfasiszta érzületet akart közvetíteni, hanem csak egyfajta provokációt.24 Az évtized bálványa Madonna, aki stílusával egyszerre képviselte a punk világot a színpadon és jelenítette meg azt az eszményi energikus nõt, aki kemény munkával képes volt testét olyanná tenni, amilyennek lennie kell.25 A nyolcvanas évek elejére bontakozott ki a diszkókultusz, mely egy újabb szubkultúra kialakulását is elõidézte. Minden divat, ami csillog, a szájfénytõl a flitteres, csillámló, színes pamut-jersey ruháig. A diszkó világát, a fiatalok egyik divat bálványa, Michael Jackson képviselte a nyolcvanas évek elején. A diszkó stílus, a kommersz tánczenét hirdette a kemé-

nyebb rock, vagy punk zenével szemben. Újszerû identitást adott és mintegy életformává stilizálta a diszkó fiatalok divatszeretetét.26 A hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján jellemzõ volt a fiatalokra, hogy több, kisebb csoportba tömörültek. Öltözködésükben, viselkedésükben gyakran egy-egy zenekarhoz való kötõdésüket, azonosulásukat is megjelenítették. Például a Beatrice együttes rajongói a csöves farmert és a babos kendõt, illetve az úgynevezett ehhez szorosan hozzátartozó szimatszatyort27 részesítették elõnyben. A Hungária együttes rajongói az egykori jampi, vagy rockabilly (Elvis frizura) stílust elevenítették fel a színes zakóval és vékony nyakkendõvel. Késõbb az R-GO rajongói, a csikidam stílus jegyében a szafari öltözéket, nagy zsebes nadrágot kombinálták, mindenféle kitûzõkkel díszítve. A hajviselet az adott szubkultúra elengedhetetlen feltétele volt. Mind a hobos, mind a rocker típusnál a hosszú hajviselet dominált. A punkok irokéz módra oldal felnyírt többnyire színes hajat kedvelték, a skinheadek leginkább tarkopaszra borotválták fejüket, a digók, pedig a hátrazselézett, fényes hajviseletet és a hegyes orrú cipõt kedvelték leginkább. Az évtized kulcsszava az erõ. A nyolcvanas évek a testkultusz, a testépítõ és aerobikmánia kora volt. Az hetvenes évek egyik alapkoncepcióját, az önmegvalósítást a nyolcvanas években az önformálás váltotta fel. Szépnek az erõs, fegyelmezett és sportosan kidolgozott test számított, melynek alaptételei az egészséges táplálkozás és a testépítés vagy az aerobik edzések rendszeressége. A bodybuilding és bodyshaping (testformázás) teljesen elfogadottá és általánosan vált a nõk körében. Az aerobik, mely Jane Fonda nevéhez kötõdött, a nyolcvanas évek egyik legfelkapottabb sportjává vált. Saját divatot teremtett a harsány színû, testhez simuló trikókkal, hajpántokkal, elasztikus macskanadrágokkal és lábszármelegítõkkel, melyek aztán gyorsan asszimilálódtak a mindennapok ruhatárába is.28

A stílus és az image „A divat összefüggés, nem ruha, nem cipõ, nem kalap, hanem mindez együtt, maga a megjelenés. A divatos megjelenéshez a cipõ-

2005 / o”sz


107

Életmód-élethelyzet tõl a frizuráig minden hozzátartozik. Ezek összhangja kell, hogy a pillanatnyi divat szellemének megfeleljen.”29 Az öltözködés fontos tényezõje megjelenésünknek, melybe nem csupán a ruházat, de a hozzá viselt frizura és smink, éppúgy hozzá tartozik, mint az esetleges ékszerek vagy éppen azok hiánya. A tipizált formák és a tömeggyártás világában fokozottan szükséges az egyéniség hangsúlyozása. A modern ruhadarabok viselésének nincsenek meghatározott szabályai. Az egyénnek éreznie, ismernie kell az aktuális stílusokat és önmagát oly módon kell helyesen definiálnia, hogy megfelelõen tudja alkalmazni a készen kapott formákat, hiszen csak így valósulhat meg a modern esztétika értékeit kifejezõ öltözködés mûvészi összhangja. A stílus, a megjelenés egyfajta önkifejezési forma, melynek egyik meghatározó eleme maga a ruha. Mint második bõrûnk, ami bennünket legalább annyira kifejez, mint arc karakterünk, hangunk, beszédstílusunk, mozdulataink, vagy járásunk, gesztusaink, mimikánk. A különbség annyi, hogy míg saját fizikális tulajdonságainkat csak korlátozott mértékben tudjuk megváltoztatni, addig ruhánkat bármikor cserélhetjük és ezzel gyökeresen különbözõ hatást tudunk kiváltani. Manapság a stílus felfogható úgy is, mint egy játék. Akár napi hangulatunkhoz mérten változtathatjuk öltözetünket. Nem csoda hát, hogy annyira közkedvelt a fiatalok körében. A divat játékos spontaneitása és önkéntessége abból adódik, hogy nem jogi normák által szabályozott, nincsenek szankciók, melyeket az elõírások megsértése vonna maga után és reprezentatív funkciója az én kifejezésének, nem szab határt. A fiatalok kitüntetett helyzetben vannak a divat területén, könnyen megszerezhetõek, és kaphatóak az újra, de ugyanakkor vissza is hatnak a divatra. Követik, és bizonyos értelemben diktálják a divatot. Nyitottak minden újdonságra, és azonnal, gondolkodás nélkül, egy emberként állnak mellé, viszont ha valamilyen divatáramlattal, vagy eszmével nem értenek egyet ugyanolyan erõsen tiltakoznak ellene. Az elmúlt idõszak ifjúsági kultúráiban mindig is létezett az adott életstílussal való szembenállás, a múlttal szakítani akarás kife-

108


2005 / o”sz

jezése az öltözködésben. Az ötvenes évek „rémei”, a lázadó munkásfiatalok, a teddy boyok voltak, akik lakkozott hajukkal és, század eleji Edward stílusú öltönyükkel fejezték ki vonzódásukat az arisztokratikus eszményekhez és a középosztályi eleganciához. A beatnikek, (Marlon Brando-féle típus, Allen Ginsberg követõi) tépett farmerben, koszos lábbal és kábítószerrel fordultak szembe a fehérgalléros, öltönyös felnõtt-társadalommal. Az új életérzést a feltûrt ujjú, kigombolt flaneling és a kopott, farmernadrág jellemezte. Ezek a szubkultúrák a késõbbiek folyamán is léteztek, illetve vissza-visszatértek. A hatvanas években a modok orkánkabátban, mopeden, elõre fésült hajjal, a „kemény fiúk”, a rockerek, férfias fekete bõrdzsekiben a Harley Davidsonon harcoltak egymás és a társadalom ellen. A hatvanas–hetvenes években a hippi fiatalok kivonulták magukat a civilizáció szabályai alól, loboncos hajjal, természetes meztelenséggel, testszaggal és a kontrol nélküli szabadsággal harcoltak ellene. Ekkor jöttek a skinheadek, mintegy ellencsapat, zömmel munkások, munkásidentitást képviselõk, akik a hippikkel szemben rövidre vagy kopaszra nyírták hajukat, magas szárú cúgos cipõt és munkásruhát hordtak és szálltak szembe a hippik rózsaszín életszemléletével.30 A XX. század második felében alapvetõen három tendencia érvényesült: a ruházat egyszerûsödése, a minõségi javulása és a divat sokszínû megjelenése. A divattal együtt a nõk társadalmi szerepe is módosult ebben az idõszakban. Az ötvenes–hatvanas évek erõltetett nõi egyenjogúsításával egyfajta emancipálódás ment végbe. A családi fészek fenntartása mellett keresõ tevékenységet folytató nõk elfogadottá váltak a munkaerõ piacán.31 A társadalom és a divat szimbiózisban, kölcsönhatásban léteznek. Korunk általános igényei a divat jelenségek többségében fellelhetõk illetve visszatükrözõdnek. Míg a társadalom élteti és táptalajt biztosít a divatnak, a divat érzékeny barométerként reagál a kor szokásaira, aktualitásaira, technikai vívmányaira és mûvészeti áramlataira. A divat kifejezi az adott társadalomra, kultúrára, történelmi helyzetekre, korra jellemzõ normákat és értékeket, melyek meghatározzák az emberek cselekvéseit és magatartásuk irányát. Ahogy Roland

Életmód-élethelyzet Barthes mondja: „mindenféle testen viselt dolog, öltözet beleilleszkedik egy normatív és a társadalom által szentesített formális rendszerbe”32 A ruha teszi az embert, hiszen az öltözet jelként is használható, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a mindenkori társadalomnak és gazdaságnak tükörképe (vásárlási szokások, életmód stb.). Az öltözködés egy olyan kulturális jel, amely bármely ember estén és bármely környezetben hozzárendelhetõ az egyénhez, mindenféle külön megnyilatkozás nélkül.

Felhasznált irodalom Barthes, Roland (1999): A divat mint rendszer. Budapest: Helikon. Baudot, Francois (2000): Divat a XX. században. Budapest: Park. Chahine–Jazdzewski–Lannelongue–Mohrt– Rousso-Vormese (2001): A nõi szépség története. Budapest: Glória. Charlotte, Peter Fiell: A divat története a 18–20.században. Budapest: Vince. Cser Andor: Mûvészetek és öltözetek története. Veszprém: Göttinger. Klaniczay Gábor–S. Nagy Katalin (1982): Divatszociológia. Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont. Klaniczay Gábor (2004): Ellenkultúra a hetvenes nyolcvanas években. Noran Kiadó. Lehnert, Gertrud (2003): Divat. Budapest: Kossuth. Markovits Jenõ: A divat és meghatározó tényezõi. Budapest: Belkereskedelmi Kutató Intézet Közleményei. Ortega y Gasset, Jose (1995): A tömegek lázadása. Budapest: Pont. Pataki Mária (1976): A család ruhatára. Budapest: Minerva. Simmel, Georg (1973): A divat. In: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Budapest: Gondolat, 473–507. Szilivitzky Margit (1970): Öltözködés, divat, mûvészet. Budapest: Corvina. Valuch Tibor (2001): Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest: Osiris, 281–343.

Valuch Tibor (2004): A lódentõl a miniszoknyáig. Budapest: Corvina. Wisniewski, Claudia, (2001): Divatlexikon. Budapest: Athenaeum.

Jegyzetek 1 Munkám során segítségemre volt a divat területérõl Vámos Magda (lásd. Oral History, Felhasznált szakirodalom), akinek segítségét ez úton is szeretném megköszönni. 2 Klaniczay 2004, 59. 3 Baudot 2000, 12. 4 Roland Barthes: Az öltözködés rendszere és szociológiája. In: Klaniczay–S. Nagy 1982, I. köt., 81. 5 Lásd Ortega y Gasset 1995. 6 A Rolling Stones és a Beatles-fiúk gyökeresen felforgatták a divat világát is, de gondolhatunk itt Charlie Parkerre vagy éppen Elvis Preslyre is. 7 Ez elõször csupán különcködésnek tûnt, de késõbb nyilvánosan forrongtak és tiltakoztak a középosztály erkölcse ellen. Irányzatuk oly erõre kapott, hogy az eleganciát hirdetõ „Vouge” és „Harper’s Bazar” mellett, már külön lapjuk is született „Rags”, azaz „Rongyok” néven. Jelszavuk: „Fashion is not fasionable any more” – „A divat nem divatos többé”. 8 Baudot 2000, 188. 9 Lehnert 2003, 154. 10 Valuch 2004, 62–64. 11 Valuch 2004, 65. 12 Kezdetben a külföldi rokonoktól, kéz alól vagy a Teleki illetve Ecseri piacról került beszerezése, de ugyanilyen magas presztízsértéke volt, a külföldi cigarettának, csokoládénak és Coca-Colának is. 13 Baudot 2000, 226. 14 Klaniczay 2004, 113. 15 Az USA-ban menstruációs tablettaként hozták forgalomba 1958-ban. 1960-as évek elejétõl terjedt el az Egyesült Államokban, fõleg a fiatal 20-as éveik elején lévõ hölgyek között 16 Chahine et al. 2001, 178. 17 Valuch 2004, 117.

2005 / o”sz


109

Életmód-élethelyzet 18 Klaniczay 2004, 31., 51.–52. 19 Lehnert 2003, 161. 20 Például a Megáll az idõ címû film. 21 Valuch 2004, 96., 147–148. 22 A szocialista államokból ugyanígy kerültek be az országba a különbözõ, divatosnak tartott darabok, mint például: Csehszlovákiából a cipõk és a sportruházat, Lengyelországból a kozmetikumok, Bulgáriából a szövet és a selyem, vagy Romániából az ott bérmunkában készített világmárkák visszamaradt, minõségileg nem megfelelt ruhadarabjai. 23 Chahine et al. 2001, 186–189.

24 Klaniczay 2004, 118.–119., 354. 25 Lehnert 2003, 168. 26 Klaniczay 2004, 38. 27 A Magyar Néphadsereg gázálarctáskája. 28 Lehnert 2003, 166.–167. 29 Az új divatvonalak terjedése, a divatváltozások közgazdasági hatásai. A Divattervezõ Vállalat tanulmánya, 1971. 30 Klaniczay 2004, 40., 111–113. 31 Valuch 2004, 153.–154. 32 Roland Barthes: Az öltözködés rendszere és szociológiája. In: Klaniczay–S. Nagy 1982, I. köt. 106–120.

Olvasói tükör Bereczki Zsolt– Kõszegi Szilvia

A fiatalkorú fogva tartottak kezelésének specialitásai a büntetés-végrehajtási intézetekben

Az Új Ifjúsági Szemle 6. számában Dombóvári Ágnes tollából jelent meg a jogalkalmazás problémáit taglaló cikk. Ennek kapcsán egy sajátos nézõpontból, a büntetés-végrehajtás oldaláról szolgáltatnánk némi adalékot a fiatalkorú bûnözés témájához. Magyarországon a fiatalkorúak büntetésvégrehajtása komoly változásokat él át. A változás fõ motívuma, hogy az eddigi „központosított” büntetés-végrehajtási struktúra helyett az európai követelményeknek megfelelõbb regionális rendszer kerül bevezetésre. Hazánkban évtizedek óta a Tököli Fiatalkorúak Bv. Intézete fogadja be a jogerõs szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú fiúkat, és a Pálhalmai Országos Bv. Intézet mélykúti részlege a fiatalkorú lányokat. Ez azt jelenti, hogy a magyar kriminológiai helyzet sajátosságai miatt a bûnelkövetõ gyerekek sokszor a lakóhelyüktõl 200–300 km-es távolságban vannak elhelyezve. Belátható, hogy ez sem a reszocializációs, rehabilitációs célokat, sem a jogszabályokban meghatározott ún. „lakóhelyhez közeli elhelyezés” elvét nem szolgálja. Az európai integráció sürgetõvé tette ennek a problémának a kezelését, ezért az Igazságügyi Minisztérium és a büntetés-végrehajtás vezetése a 90-es években kidolgozta a fiatalkorú fogva tartottak regionális elhelyezésének és kezelésének elveit, melynek elsõ lépcsõjében az északkeleti országrészben (Miskolc–Szirmabesenyõ) került kialakításra egy bv. intézet fiúk részére. Második lépcsõjében áthelyezésre kerülnek – 2005. július elsejétõl – a fiatalkorú lányok a nehezen megközelíthetõ pálhalmai bv. intézetbõl Kecskemétre. Harma-

dik lépcsõjében a Dél-Dunántúlon (Pécs), Európa Uniós pénzekbõl épül fel egy regionális fiatalkorú intézet, melynek tervezett átadási ideje 2006.

A fiatalkorú fogva tartottak büntetés-végrehajtásának specialitásai Röviden összefoglalva a szabadságvesztésbüntetésnek alapvetõen két célja van: a társadalom rosszallásának kifejezése (megtorló jelleg), illetve a társadalomba való visszailleszkedés elõsegítése (reszocializációs jelleg). A fiatalkorú fogva tartottak esetében elsõsorban a reszocializáció, illetõleg a rehabilitáció a cél, tehát a börtönön belüli élet legfontosabb eleme a fogva tartottak idejének programokkal való kitöltése. A fiatalkorú fogva tartottak életkori sajátosságaikból adódóan is, mérhetõen agresszívabbak a felnõtt korú populációnál. Napi tevékenységük strukturálása, értelmes tevékenységgel való ellátásuk ezért nem csak visszailleszkedésük szempontjából, hanem a bv. intézet biztonsága szempontjából sem mellékes. A napi programok alapvetõen négy részre oszthatók: tanulás, munkáltatás, rehabilitációs programok, szabadidõs tevékenységek. A tankötelezettség természetesen a bv. intézetek falain belül sem szünetel, ezért az általános, középiskola, a szakmunkás képzés, illetve ezek mellett a különféle szakképzések, nyelvtanfolyamok hangsúlyosak ezekben az intézményekben.

2005 / o”sz


111

Olvasói tükör A munkáltatás kapcsán elsõsorban a korosztályuknak megfelelõ, alapvetõen terápiás célzatú munkavégzés, mint másodlagos foglalkoztatási forma jelenik meg. A rehabilitációs programok közül kiemelendõ a kábítószer fogyasztással, illetve az erõszakos magatartással kapcsolatos segítõ tevékenységek. A kábítószer fogyasztás fokozottan jellemzõ a fiatalkorú korcsoportra, ezért a kábítószer prevenció, illetve a meg lévõ függõség kezelése elsõrendû fontosságú. A szabadidõs programok közül, nevelõ jellege, és népszerûsége okán is talán a sportprogramok a legfontosabbak. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kifárasztó, aerob jellegû mozgásformák sokkal megfelelõbbek a stressz és az agresszió kezelésénél, mint a statikus terhelés, ezért a kültéri sportok preferáltabbak, mint a súlyzós edzések.

Szabadulás-elõkészítés A fiatalkorú fogva tartottak kezelésének egy jellegzetessége, hogy hangsúlyosabb a szabadulásra való felkészítés, mint a felnõtt korúak esetében. 2003-ban örömmel hallottuk a híreket a pártfogó felügyelõi rendszer átalakulásáról. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk küszöbén elengedhetetlen követelményként jelentkezett az, hogy legyen egy olyan jól felépített szervezet, amely megpróbál alternatívákat felkínálni a frissen szabadultak számára. Természetesen a büntetés-végrehajtási intézetek is felvállalják a fogva tartottak reszocializációját, a munkaerõpiacra történõ visszahelyezésüket.

Gyakorlati példa a szabaduláselõkészítési tevékenységre A Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében (Tököl), a közmûvelõdési csoporton belül két utógondozó nevelõ próbálja megoldani az ezzel kapcsolatos gondokat. Munkájuk során elõzetes letartóztatottakkal, nem jogerõs, illetve jogerõs büntetésüket töltõkkel foglalkoznak a befogadástól a szabadulásig. A fiatalkorú elítéltekkel, illetve elõzetes le-

112


2005 / o”sz

tartóztatottakkal a befogadó csoportfoglalkozásokon találkoznak elõször. Ennek jelentõsége abban mutatkozik, hogy már a bekerülést követõen kiszûrjék a problémás fiatalokat, továbbá látókörükbe kerüljenek a szakterület szempontjából megoldandó esetek. A foglalkozás keretében kérdõívet töltetnek ki az újoncokkal, különös tekintettel iskolai végzettségükre, családi körülményeikre, kapcsolattartásaikra, valamint drog, illetve alkoholfogyasztási szokásaikra. A fiatalokkal már ekkor elbeszélgetnek a szabadulás utáni elképzeléseikrõl is. Ezeken a foglalkozásokon próbálják meg kiszûrni a volt, illetve a jelenleg is állami gondozottakat, intézeti nevelteket. Tájékoztatják a jelenlevõket az utógondozó tevékenységérõl, azon problémákról, melyek megoldásában Õk tudnak segíteni. Megismertetik a fiatalokat az intézet rendjével, a feltételes szabadságra bocsátás kritériumaival, a büntetés-félbeszakítás lehetõségével és feltételeivel. Tájékoztatást adnak az intézetben folyó általános iskolai tanulmányok folytatásának lehetõségérõl és az induló tanfolyamokról. Megpróbálják motiválni a fiatalokat a tanulmányaik folytatására, felvázolva a munkaerõpiacon való érvényesülés lehetõségeit – az iskolai végzettség függvényében. A befogadást követõen az utógondozók kérik meg az illetékes rendõrkapitányságtól a környezettanulmányokat, melyek a nevelési terv egyéniesítéséhez szükségesek. Amennyiben a látókörükbe kerül olyan fiatal, aki Gyermekvédelmi Szakszolgálat hálózatába tartozik, megkérik a nevelési anyagát, amely az utógondozói tevékenység szempontjából fontos információkat tartalmaz (pl. gyám, vagyonkezelõ, gondozási hely). Ezt követõen az utógondozói foglalkozások a szabadulásra történõ felkészítésre összpontosulnak. A szabadulásra történõ felkészítés tematikája a következõ: 1. Bemutatkozás 2. Etikett (2 alkalom) a. általános magatartási és viselkedési szabályok b. az ünnepnapok illemtana

Olvasói tükör 3. Álláskeresési technikák a. az önéletrajz megírása b. telefonálás munkaügyben c. felvételi beszélgetés d. a bejelentett munka elõnyei az alkalmi munkával szemben e. munkahelyi viselkedés 4. A munkaügyi központok által nyújtott támogatások 5. Pártfogó felügyelet 6. A polgármesteri hivatalok által nyújtott támogatások 7. A segítségkérés egyéb lehetõségei 8. A továbbtanulás jelentõsége 9. A szabadulás kapcsán megjelenõ szorongások, félelmek megbeszélése

Beiktatható beszélgetések – a csoport igényeinek megfelelõen: 10. 11. 12. 13.

Távlati célok, s azok megvalósítása Elõítéletek Gazdálkodás (tervezés a mindennapi élet során) Cigány kultúra

A foglalkozások tematikai sorrendje – a csoportdinamikai szempontok figyelembevételével – módosulhat egyéb témakörök közbe iktatásával. Az utóbbi hónapokban speciális igények is megjelentek, amelyek figyelembevételével a következõképpen módosítottuk a tematikát, illetve beillesztettük az alábbiakat: 1. A kábítószer-problémával kapcsolatos információk átadása – indirekt eszközökkel a) A tévhitek eloszlatása b) A Btk. vonatkozó részeinek megismertetése c) A kábítószer-használat lehetséges következményei (dependencia, személyiségkárosító hatások, büntetõjogi felelõsségre vonás stb.) 2. Megfelelõ problémamegoldó sémák elsajátítása, s azok belsõvé válásának elõsegítése szituációs játékokkal 3. Mindezek függvényében a fiatalkorú fogva tartottak képesek legyenek megfogalmazni viszonyukat a kábítószerhez, hogy felelõs döntést tudjanak hozni saját életükkel kapcsolatban. 4. A szabadulásra való felkészítés fontos eleme, hogy megfelelõ felvilágosítást kapjanak arról: milyen segítségnyújtási formákat találhatnak a civil életben (drogkonzultációs központok, ambulanciák, rehabilitációs otthonok).

Az utógondozói csoport véleménye szerint a csoportba kerülés feltétele az önkéntesség, s egyben egy terápiás szerzõdés megkötése, illetve a feltételek tisztázása szükséges. Ne azt érezze az elítélt, hogy ez jutalom, hanem egy olyan segítségnyújtási forrás, amiben részt vehet. Ebben a csoportban a humánumra, a toleranciára kell nagy hangsúlyt fektetni, melyben nagy szerepe van az állandó személyzetnek. Az utógondozók munkáját azonban nem csak az eddig említett csoportfoglalkozások jelentik. Megpróbálnak segíteni minden felmerülõ szociális problémán. A 2004-es évben 274 esetben fordultak hozzájuk olyan kéréssel, hogy az elítéltek szabadulás utáni körülményei rendezésében segítséget nyújtsanak. Az utógondozók a fogva tartottaknak szabadulásuk elõtt munkát, a hajléktalanoknak szállást és hajléktalanellátást keresnek, valamint segítséget nyújtanak azoknak, akiknek továbbtanulási szándékaik vannak. Szerencsére nagyon jó partnerkapcsolatot sikerült kiépíteni a munkaügyi központokkal, hajléktalan szállókkal és gyámhivatalokkal. A tapasztalataink alapján úgy gondoljuk, hogy több bv. intézetben foglalkoztatni kellene a szociális ügyek intézésében jártas szakembereket, akik a nevelõk válláról levennék a fent említett munka gondját. Néhány statisztikai adat arról, hogy a fiatalkorú fogva tartottak milyen problémákkal fordultak az utógondozóinkhoz az elmúlt évben: Az utógondozói ügyintézések száma (2004. január 1–november 17.) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

9.

Kapcsolatfelvétel (család, élettárs, testvér…) 15 Munkahely keresése 13 Szociálissegély-kérelem 17 Iskolai tanulmányok folytatása (iskola, tanfolyam) 3 Pénzátutalási kérelmek 31 Befogadó nyilatkozatok beszerzése (szállás) 26 Polgármesteri Hivatalok (érdeklõdés, nyilatkoztatás) 17 Egyéb (tévé vásárlása, adóés TB-kártya, szül. anyakönyvi kivonat megkérése …) 19 Hozzátartozó új lakcímének felkutatása 2

2005 / o”sz


113

Olvasói tükör 10. Kiskorú gyermekkel kapcsolatos ügyintézések 11. Apasági elismerõ nyilatkozatok elindítása 12. Apasági vizsgálat elindítása 13. Csomagkérelem (segítõ szervezetektõl) 14. Pártfogókkal való kapcsolatfelvétel 15. Jogi képviselõk (keresése, megbízása) 16. Rokkantsági nyugdíj igénylése 17. Otthonteremtési támogatás igénylése 18. Családi póték igénylés 19. Bizonyítvány megkeresése 20. Utógondozói otthonban történõ elhelyezés 21. Árvaellátás igénylése 22. Hivatalos személyekkel való kapcsolatfelvétel (gyám, gondnok) 23. Kapcsolatfelvétel bíróságokkal 24. OP – segély Összesen:

22 22 5 4 18 2 11 5 2 8 3 4 13 5 7 274

Jövõkép A fiatalkorú fogva tartottak bv. intézetekben történõ elhelyezése és kezelése változásokat él át. A reszocializációs céloknak jobban megfelelõ regionális elhelyezés, a célzott egyéni programok és esetkezelés reményeink szerint hatékonyabbá teszik a börtönökön belüli nevelési munkát, és segít a társadalomba történõ beilleszkedéshez. Mindez azonban csak akkor mûködhet, ha a rehabilitációhoz szükséges pártfogói, utógondozói tevékenység szoros összhangban együttmûködik a büntetés-végrehajtás szervezeti egységeivel.

Foly iratunk, az


IFJÚSÁGELMÉLETI F O LY Ó I RAT

az alÆbbi k nyvesboltokban kaphat

Atlantisz K nyvsziget (1052 Budapest, Piarista k z 1.) Budapesti Teleki TØka (1088 Budapest, Baross u. 1.) Don Quijote K nyvklub (1051 Budapest, Hercegpr mÆs u. 18.) ELTE Jegyzetbolt (1052 Budapest, Mœzeum krt. 6.) Filag ra K nyvesbolt (1088 Budapest, llıi œt 2 4.) Helikon K nyveshÆz (1065 Budapest, Bajcsy Zs. œt 37.) ˝r k Boltja (1061 Budapest, AndrÆssy œt 45.) K dex K nyvÆruhÆz (1054 Budapest, HonvØd u. 5.) Magiszter K nyvesbolt (1052 Budapest, VÆroshÆz u. 1.) Osiris K nyveshÆz (1053 Budapest, Veres PÆlnØ u. 4 6.) Pont K nyvesbolt (1051 Budapest, NÆdor u. 8.) Sziget K nyvesbolt (4032 Debrecen, Egyetem tØr 1.)

www.ujmandatum.hu

Szerzõink Berényi Eszter 1975-ben született Budapesten, szociológus. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karának szociológus PhD aspiránsa és a Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda kutatója. Kutatási területe az oktatásszociológia. Bodor András 1971-ben született Budapesten. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, majd a University of Texas-on szerzett Master of Public Affairs képesítést. Az Ifjúsági es Sportminisztérium helyettes allamtitkárként, majd közigazgatási államtitkáraként dolgozott 1999–2002 között. 2004-ben a Világbank konzultánsaként az új EU tagállamok ifjúsagi intezmenyeinek kérdéseit kutatta. Jelenleg a Georgetown Egyetem közgazdaságtan Ph.D. hallgatója Washingtonban. Eperjesi Csaba ?? Héra Gábor Szociológus, szociálpolitikus, kutató. A Pécsi Tudományegyetemen végezte tanulmányait, ezt követõen elsõsorban a dél-dunántúli régióban végzett kutatásokban vett részt. Ezek a vizsgálatok leginkább a nemzeti és etnikai kisebbségek élethelyzetére és szervezeteire, a szociális ellátórendszer felépítésére és mûködésére valamint az aprófalvakban élõk élethelyzetére koncentráltak. Az egyetemen kutatásmódszertant oktatott, piackutatási gyakorlatra Budapesten tett szert. Jelenleg a Kurt Lewin Alapítvány kutatásvezetõje. Ladencsics Virág 1983-ban született Marcaliban. Köztársasági ösztöndíjas 2005-ben szerzett diplomát az ELTE TÓFK mûvelõdésszervezõ szakán. Jelenleg a Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda munkatársa. Lara, Gabriele Bermudán született, olasz állampolgár. Jogi

116


2005 / o”sz

diplomáját a University of Texas-on szerezte meg, majd egy nemzetközi ügyvédi irodánál foglalkozott kereskedelmi jogi kérdésekkel. Jelenleg a Világbanknál dolgozik, ahol jogi reform projektben vesz részt. Leitner Rita 1970-ben született Vácon. Divatipari szakiskolát végzett, majd a divatszakma különbözõ területein tevékenykedett, többek között mint stílus és mozgás tanácsadó. Elvégezte a Magyar Grafotudományi Akadémia mestergrafológus tagozatát, majd az ELTE Tanító és Óvóképzõ Fõiskolai karán szerezett mûvelõdésszervezõ diplomát. Fõ kutatási területe: a divat társadalomformáló szerepe a XX. század második felében. Ligeti György Szociológus, informatikus. Tíz éve vezeti a Kurt Lewin Alapítványt, számos országos kutatás vezetõje, tématerülete elsõsorban az elõítéletek és a társadalmi, állampolgári ismeretek és készségek világa. Az elmúlt években több könyve jelent meg a témában, jelenleg a European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia megbízásából végez nemzetközi összehasonlító vizsgálatot. Máder Miklós 1972-ben Pécsett született, szociológus doktorandusz. Részese az Ifjúság2000, Ifjúság2004, valamint a Mozaik2001 kutatásoknak, jelenleg a Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda kutatója. Pillók Péter 1976-ban született, szociológus, jelenleg az ELTE TáTK PhD programjának hallgatója. A Mobilitás Ifjúságkutató Iroda kutatója. Szakterülete a kutatásmódszertan és az online kutatások.

Ságvári Bence 1977-ben született Budapesten, szociológus. 2002-óta a Szociológia Doktori Iskola doktorandusz hallgatója. 2000-ben a University of Westminster (London), 2004-ben a bloomingtoni Indiana University ösztöndíjas kutatója. A Mobilitás Ifjúságkutató Iroda kutatója, az ELTE-ITHAKA (Információs társadalom és

Hálózatkutató Központ) alapító tagja.

2005 / o”sz


117

IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT. ifjúsáki szemle III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2005 ÕSZ

Recommend Documents