A kiadvány a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásával és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közreműködésével jött létre. Tartalma nem feltétlenül tükrözi az NEFMI és az NCSSZI álláspontját.
IFJ-GY-11-B-3019 Helyi termék műhelyek - programsorozat című program
Szerkesztő: Sej Gábor Leó Kiadja: Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület 5463 Nagyrév, Holt-Tisza part 879. www.mitemuhely.hu
[email protected] A.sz.: 18836561-1-16
1
Tartalom
I. Helyi gazdaságfejlesztés II. Helyi gazdaságfejlesztés területei III. Jó példák, irányadó gyakorlatok IV. Gyümölcsfa génbank megvalósítása V. Szekrény hálózat kialakítása a Hegyköz településein VI. Zsámbéki Stelázsi VII. Helyi pénz VIII. Hazai jó gyakorlatok a szociális földprogramok működtetésében IX. Uborkatermesztés Igricen X. Falvak és kistérségek örökbefogadása
2
I. Helyi gazdaságfejlesztés Mit jelent a Helyi Gazdaságfejlesztés (LED) a gyakorlatban? Manapság bármely település gazdasági sikere azon múlik, hogy képes-e alkalmazkodni a dinamikusan változó helyi, országos és nemzetközi piacgazdasághoz. A szisztematikusan kidolgozott LED-et egyre nagyobb mértékben használják a világon olyan települések, melyek meg akarják erősíteni helyi gazdasági kapacitásukat az adott területen, javítani akarják a befektetési klíma valamint a helyi üzletágak, vállalkozások és munkások versenyképességét és produktivitását. Az, hogy egy közösség képes-e növelni az életszínvonalát, tud-e új gazdasági lehetőségeket teremteni és legyőzni a szegénységet, azon múlik, mennyire képes átlátni a LED folyamatait és mennyire képes hatékonyan fellépni a változó és egyre inkább versenyszellemű piacgazdaság kihívásaival szemben.
Hogy lehet erős helyi gazdaságot felépíteni? Minden településnek megvannak a maga speciális helyi adottságai, melyek vagy elősegítik vagy éppen hátráltatják a helyi gazdaságfejlődést és ezek a helyi feltételek határozzák meg egy terület relatív előnyeit abban, hogy
3
tudnak-e befektetéseket magukhoz vonzani, létrehozni, vagy fenntartani. A helyi gazdaságfejlesztés stratégiájának tervezését és kivitelezését a település gazdasági, szociális és fizikai adottságai határozzák majd meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy erős helyi gazdaság felépítéséhez minden településnek végig kell mennie egy közös folyamaton, melynek révén tisztába kerülnek a helyi gazdaság jellemzőivel és szerkezetével, és fel kell mérniük, hogy mik a gazdaságuk előnyei, gyenge pontjai, milyen lehetőségekkel és veszélyekkel kell szembenézniük. Ennek segítségével szembe¬sülnek azzal, hogy milyen feladatok és lehetőségek állnak a helyi gazdaság előtt. Ki vehet részt a helyi gazdaságfejlesztésben? A sikeres magánvállalkozások, valamint az állami és a magánszektor produktív együttműködése jólétet teremt a helyi közösségek számára. A magánvállalkozások¬hoz ugyanakkor vállalkozóbarát környezetre van szükség, mely elősegíti a gazdaság felvirágoztatását. Az önkormányzatok lényeges szerepe abban van, hogy megfelelő környezetet teremtsenek az üzleti élet prosperálása és sikeressége érdekében. A he¬lyi gazdaságfejlesztés - természeténél fogva – a vállalkozói szféra, a közösség és az önkormányzatok együttműködésén alapul. A szociális gazdaság keretében felvállalható tevékenységek A szociális gazdaságot életre hívó folyamatok középpontjában a szűkülő munkavolumen áll, amely tartósan és széles körben rekeszti ki a munkaerőpiacról a munkavállalókat. Erre a hagyományos munkaerő-piaci politikák nem kínálnak megoldást, mert okai a gazdaság jelenlegi működésének sajátosságaiban rejlenek. Nevezetesen: abban, hogy a gazdaság alapvető célja napjainkban nem a szükségletek kielégítése, hanem a profit maximalizálása. Ez az „önmagáért való cél” megakadályozza, hogy a munka a társadalmi integráció széles körben érvényesülő formája lehessen. Szükség van tehát egy olyan, alulról építkező alternatív gazdaságra, amelynek céljai hosszú távra mutatnak, s a haszonmaximalizálással szemben más alapértékeket követnek.
4
Szociális gazdaság A szociális gazdaság térhódítása két problémával függ össze: a szociális, személyi és közösségi szolgáltatások iránti növekvő szükséglettel, valamint olyan utak keresésével, amelyek lehetővé teszik, hogy a költségvetési korlátok és adócsökkentések közepette olcsón lehessen kielégíteni ezeket az igényeket. További fontos érv volt a szociális gazdaság növekedése mellett a kilencvenes évek második felére jellemző nagy munkanélküliség Nyugat Európában, és a formális gazdaság képtelensége arra, hogy ennek felszívásához kellő számú munkahelyet teremtsen, különösen a hátrányos helyzetű emberek elhelyezésére.
5
6
II. Helyi gazdaságfejlesztés területei
1. Helyi termékek Értelemszerű, hogy helyi termékek vásárlásával erősíthetjük a helyi gazdaságot. De valójában mi is számít helyi terméknek? Az azonosítás nem könnyű, hiszen nincs egységes, országos szintű helyi termék minősítő rendszer vagy adatbázis. Nehéz eldönteni, hogy egy termék tényleg helyinek számít-e akkor is, ha olyan alapanyagokat tartalmaz, amelyek távolabbi vidékekről származnak. Egyáltalán, mi a „helyi” fogalom távolsági alapja? Milyen távolságra keressük őket: harminc, ötven vagy akár száz kilométerre? A különböző fórumokon mostanában leggyakrabban használt – eredetileg a Magosfa Alapítványtól származó – idézet szerint helyi termék: „Minden, amit nem importáltak. Amit nem az ország másik feléből szállítottak. Ami helyben készül. Amit 50 km-en belül adnak el. Házi savanyúság a kertből. Friss kenyér a péktől. Gyümölcs a fáról. Cipő a sarki cipésztől. Hegedű a szomszéd hangszerkészítőtől. Hagyományőrző portéka. Kézműves termék. Ami nem tömegcikk. Nem nagyipari selejtmunka a hipermarketeknek. Ami minimum 51%-ban helyi hozzáadott értéket (munkaerő, alapanyag) tartalmaz. Helyi specialitás. Ételkülönlegesség. Használati tárgy. Népi motívumokat őrző áru. Amit sokszor nehezen, vagy egyáltalán nem lehet értékesíteni, pedig érdemes lenne. Helyben, a helyieknek. Hogy tudják, mit esznek meg. Hogy tudják, mit vesznek meg.” Abban biztosak lehetünk, hogy helyi termékek fogyasztásával kedvező hatással vagyunk a térség fejlődésére, a helyiek életére.
7
Segíthetjük a helyi termékekhez és szolgáltatásokhoz kötődő munkahelyek megőrzését vagy létrehozását, ezzel hozzájárulunk a munkanélküliség és a térségi elvándorlás csökkenéséhez. Növelhetjük a helyi vállalkozások bevételeit, aminek helyi társadalmi hasznai is vannak (közösségi kiadásokra fordítható adóbevétel stb.). Segíthetjük a hátrányos helyzetben lévők megélhetését. Számos helyi termék szorosan kapcsolódik a hagyományokhoz – amennyiben érdeklődünk az ilyen jellegű tárgyak iránt, az segíti a településre, tájra jellemző motívumok, szokások fennmaradását, újjáélesztését, a helyi identitás megerősödését. A helyi termékek előállításának folyamata sokszor turisztikai látványosság és program lehet, így a termékek vásárlásával elősegítjük a térség idegenforgalmi kínálatának bővülését. Az áruszállítás okozta környezetszennyezést is csökkenthetjük, hiszen nem több száz, vagy ezer kilométerről érkeznek az áruk, hanem közvetlen közelről – kedvező esetben az alapanyag is a településről való (zöldség, faáru stb.).
2. Helyi „pénz” – cserekörök, pénzhelyettesítő eszközök A pénz elsődlegesen két alapvető funkció betöltésére jött létre. Egyrészt értékmérő, vagyis azt célozza, hogy egységes rendszerben tudjuk kifejezni, hogy mi mennyit ér; másrészt hatékony áruforgalmi eszköz – míg a csere (barter) esetében csak olyan féllel tudunk üzletet kötni, aki rendelkezik olyan áruval/szolgáltatással, amelyre szükségünk van, ezért cserébe elfogadjuk, addig a pénz közbeiktatásával a kereskedelmi rendszer rugalmassá tehető, emellett az áru és a pénzmozgás időben el is válhat. E szerepkör mellett azonban a pénz lehetőséget ad a felhalmozásra és a spekulációra is. Utóbbi funkciójelentősége napjainkban sokszorosára nőtt. A pénzügyi és gazdasági válság idején különösen igaz, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége csökken, a gazdaság likviditása romlik, a munka- és
8
pénzkereseti, valamint a hitelfelvételi lehetőségek beszűkülnek, ezért a közösség tagjai pénzhiányban szenvednek. Miközben egy közösség tagjai közül gyakorlatilag mindenki képes valamilyen szolgáltatást nyújtani, vagy valamilyen árucikket megtermelni, és mindenkinek szüksége is van mások szolgáltatásaira, árucikkeire, a „csere” mégsem történik meg, mivel sokan nem rendelkeznek az üzlet kezdeményezéséhez szükséges fizetőeszközzel. Emellett a fizetőképes réteg tekintetében megfigyelhető, hogy a térségi vállalkozások nem egymás szolgáltatásait veszik igénybe, hanem gyakran a globális piacról keresnek üzleti partnereket, miközben a helyi erőforrások kihasználatlanok és a térséget munkanélküliség sújtja. A pénz alapvető két funkciójának helyreállítására számos alternatív, és a nemzetközi színtéren kipróbált megoldás létezik. Az ilyen jellegű kezdeményezéseket lényegében két fő típusra oszthatjuk: Az első csoportba a zárt közösség által megszervezett önsegítő rendszerek különböző formái tartoznak, amikor a közösség a tagok szolgáltatásainak, árucikkeinek kölcsönös igénybevételét, cseréjét megkönnyítő adminisztrációs rendszert hoz létre. Az ilyet általánosan közösségi önsegítő rendszernek (KÖR), csereklubnak, helyi cserekereskedelmi rendszernek (angolul LETS, azaz local exchange trading system), esetleg szívesség banknak, kaláka körnek nevezik. Az egyes elnevezések a rendszer fő hangsúlyára, céljára utalnak, alapvető jellegzetességeikben azonban megegyeznek. Mindegyiknek legfőbb célja, hogy egy közösségben a kihasználatlan lehetőségeket összekössék a kielégítetlen igenyekkel. A második csoport a helyi fizetőeszköz, pénzhelyettesítő eszköz kibocsátása. Az ilyen fizetőeszköznek a magyar törvények szerint banki (és a bankban kamatozó) fedezete van, így bármikor visszaváltható a hivatalos fizetőeszközre, viszont maga a pénzhelyettesítő nem kamatozik, esetleg idővel még romlik is az értéke, ezért élénk áruforgalomra ösztönöz. Emellett egy adott körben – helyben vagy térségben – működik, így a térségi gazdasági kapcsolatokat erősíti, a helyi gazdasági tevékenységeket élénkíti.
9
3. Helyi alternatív energia, autonóm kisközösségi energiaellátás A megújuló energiaforrások helyi gazdaságfejlesztési jelentősége abban van, hogy egy település, térség, közösség energiafüggőségét csökkentik, a saját energiatermeléssel pedig helyi ipart, foglalkoztatást teremtenek. Ennek valamennyi haszna helyben marad, az előállított energia vételára, az energiaszolgáltatás díja, az alapanyagok ára, amennyiben a technológiai berendezések előállítása is helyben történik, azok vételára, továbbá a termelés, szolgáltatás, karbantartás révén keletkező foglalkoztatás eredményeként munkajövedelem is. Ma már rendelkezésre állnak azok a technológiák, amelyekkel nemcsak egyéni, de kisközösségi szintű energiagazdálkodás valósítható meg. Magyarország természeti adottságai kedvezőek a biomassza hasznosításhoz, a geotermikus energia és a napenergia kihasználásához. Jelentőségben ezeket követheti a szél- és a vízenergia hasznosítása. A biomassza a legnagyobb és bővíthető hazai energiahordozó-bázis, annak ellenére, hogy a célirányos energianövény-termelés egyelőre nem számottevő. Ennek növelés jelentős potenciált jelent a helyi foglalkoztatás bővítésére. Talán ennél is nagyobb lehetőség rejlik a biomassza jellegű melléktermékek, mezőgazdasági hulladékok energetikai hasznosításában, például biogáztermelésben. Ugyancsak kedvezőek a feltételek a bioetanol alapanyagát képező, nem takarmányozási célú kukorica termesztéséhez. Az ország geotermális adottsága kedvező, a geotermikus gradiens mintegy másfélszerese a világ- és az európai átlagnak. Különösen a Dél-Dunántúl és az Alföld térsége emelkedik ki ebből a szempontból. A napenergia hasznosítása szempontjából az ország természeti adottságai ugyancsak kedvezőek, hiszen az éves napsütéses órák száma lényegesen magasabb, mint Ausztriában vagy Németországban. A Nap hőenergiájának hasznosítására alkalmas szerkezetek (napkollektorok) térségi előállítása könnyen megoldható. A szélenergia is szóba jöhet energiaforrásként, de 10
hazai viszonyok között a szélfarmok átlagos összesített kihasználtsága 20% körüli, ezért a kapacitásra jutó fajlagos energiatermelés alacsony. Magyarország vízerő-hasznosítási adottságai gyengék. 4. Mikro-, kis- és középvállalkozások helyi fejlesztése A helyi gazdaságot a helyi vállalkozások működtetik, szerepük számos csatornán keresztül érvényesül. A közvetlen pénzügyi hatás a helyi adóbevételeken (iparűzési adó, építményadó) keresztül érzékelhető. A lakosság körében a vállalkozások foglalkoztatási szerepe a legjelentősebb, a helyi gazdaság egyaránt jelent önfoglalkoztató (egyéni vállalkozók, őstermelők) és munkavállalói munkahelyeket. E foglalkoztatás révén jut a helyi lakosság egy része jövedelemhez, amellyel a vállalkozások közvetett módon a fogyasztói keresletet generálják. Ha a fogyasztás minél nagyobb hányadát sikerül a településen tartani (az emberek a helyi vállalkozásoknál vásárolnak vagy tőlük rendelnek meg szolgáltatásokat), a helyi gazdaság önmagát finanszírozza. Még közvetlenebb hatás, hogy az emberek helyben munkához, így jövedelemhez jutnak, az önkormányzat szociális kiadásai jelentősen csökkennek. A vállalkozások helyi mecenatúrában (helyi kulturális, sport és egyéb tevékenységek finanszírozásában, szponzorálásában) vállalt szerepe sem jelentéktelen.
Természetesen valamennyi vállalkozás lehet a helyi vállalkozásfejlesztés alanya, azaz haszonélvezője, de akár kezdeményezője is. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a vállalkozásokat közösségi vagy állami intézmények „fejlesztik”, hanem a vállalkozások maguk is indíthatnak települési vagy térségi gazdasági együttműködéseket, működtethetnek információcserére, konzultációra alkalmas fórumokat, helyi vállalkozói szövetségekbe, klubokba, egyesületekbe tömörülhetnek. 11
Fejlesztésre, azaz működésük segítésére elsősorban a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, főleg az induló vállalkozásoknak van szükségük. E vállalkozási szektor általános jellemzője a forgóeszközök hiánya, a tőkeszegénység, a hitelfelvételi képesség korlátozottsága, gyakran a szerényebb innovációs képesség, általában a nyelvtudás hiánya, ezek következtében az új ismeretek (például marketing, európai uniós ismeretek) megszerzésének korlátai. Érdekük a helyi vállalkozásfejlesztésben egyértelmű, munkához és piachoz szeretnének jutni, illetve meglévő piacukat, tevékenységüket kívánják megőrizni. A nagyobb helyi vállalkozások, főleg a nagyvállalatok, ennél magasabb szinten részei a helyi gazdaságnak, beszállítói hálózatukkal és a foglalkoztatásukkal kötődnek a helyi szinthez, de piacuk, így „fejlesztési léptékük” is az országos vagy a nemzetközi szint. A helyi vállalkozásfejlesztést elsősorban a helyi önkormányzat, valamint maguk az érintett szereplők, azaz a vállalkozások képviselői végezhetik, együttműködve azokkal a szervezetekkel, amelyek helyben megtalálhatók (vállalkozásfejlesztési alapítványok, gazdasági kamarák, munkaügyi központok képviseletei). A helyi önkormányzatok többsége meghatározó feladatnak tekinti a helyi és térségi gazdaság fejlesztését, jövedelemtermelő képességének támogatását; kiemelt fontosságúnak a meglévő munkahelyek megtartása mellett újabb munkahelyek létrehozásának elősegítését. Általános vélemény, hogy a gazdaságfejlesztés a városok és falvak fejlesztésének egyik, ha nem a legfontosabb eszköze. A helyi gazdaságfejlesztésben a település irányítóinak elkötelezettsége, motiváltsága elengedhetetlen feltétel. A gazdasági kamarák mint köztestületek sajátos eszköztárral képesek összefogni és a gazdaságfejlesztés szolgálatába állítani erőforrásokat. Szerepük van a szakképzésben, a vállalkozási, gazdasági tanácsadásban, képzésekben, tájékoztatásban, üzleti kapcsolatok építésében, de részt vállalhatnak a K+F tevékenységekben, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében „hídképző”, közvetítő feladatokat láthatnak el. Az oktató és képző intézmények szerepe kulcsfontosságú a piacképes szakmák oktatása, a munkaerőigény-orientált képzés terén.
12
5. Szociális gazdaság A környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, az energiahiány, az ivóvízhiány mellett a XXI. század kétségkívül egyik legnagyobb kihívása az emberek értelmes munkához és munkajövedelemhez juttatása, az elosztási rendszerekben a munka szerepének átértékelése, új alapelvek megfogalmazása és érvényesítése. A csökkenő munkavolumen a profitmaximalizálásra épülő gazdaság egyenes következménye. A munkáért kapott bérből élők száma és aránya az ún. „fejlett világban” az 1970-es évektől fokozódó ütemben csökken, és ezzel párhuzamosan a munkajövedelemmel nem rendelkezők tábora rohamosan növekszik. A munkához való viszony generációk közötti változásait jól tükrözik a foglalkoztatottá válásra vonatkozó kifejezéseinkben történt módosulások. A két világháború közötti időszakban munkát keresett, a teljes foglalkoztatottság idejében munkát vállalt, ma pedig egyre inkább munkát teremt önmagának a munkaerejét hasznosítani igyekvő ember. Egyre több közgazdász és nemzetközi szervezet (például az ILO) fogalmazza meg, hogy a „munkátlanság” kihívására a válasz a gazdaság társadalomba való beágyazásával, a profitért folytatott versenyre épülő gazdaságnak egy szolidárisabb gazdaságra való átállításával adható meg. A szolidaritás alatt a társadalom tagjai, a gazdaság szereplői által másokért/egymásért vállalt felelősség érvényesülése értendő. A szolidáris gazdaság korunkra jellemző megnyilvánulási területeiként az adósságállományok kezelését, a kölcsönös előnyök alapján működő kereskedelmet, az etikus finanszírozást, a szociális vállalkozásokat, a nemek, emberfajták, etnikai és vallási csoportok közötti esélyegyenlőséget, a fiatalok érvényesülésének engedését, a tudatos fogyasztást, a politika és a civilek közötti párbeszédet, a közösségek által birtokolt területek és erőforrások védelméhez, a saját piacok menedzseléséhez való jogot – napjaink megannyi divatos témáját lehet megnevezni. A társadalomba beágyazott gazdasági modellt angolul social economy-nak szokás nevezni, amelyet magyarra – helytelenül, a társadalmi tartalmat a magyar nyelvben annál szűkebb értelmű szociálisra csökkentve – szociális gazdaságnak fordítottak. A social economy egyszerre jelenti a neoliberális, csak a piaci és a közszereplőkkel számoló gazdasági modell egy, a szereplők közötti szolidaritásra épülő alternatíváját, és az Európai Unióban tekintett
13
szűkebb, a piacgazdaságban mintegy kiegészítő gazdaságként működő, a harmadik szektorhoz kötődő gazdasági tevékenységeket. Az értelmezések két ponton megegyeznek. Egyfelől olyan gazdasági tevékenységet feltételeznek, amely az üzleti célokkal szemben nem a haszonszerzésére törekszik, másfelől ezen gazdasági tevékenységek meghatározásában és működtetésében kiemelt szerepet tulajdonítanak a közösségeknek. A helyi szükségletek kielégítésére épülő, alapvetően foglalkoztatási céllal bíró szociális gazdaság (egyben az alternatív vagy közösségi foglalkoztatás) jellemző területei: Szociális szolgáltatások: például otthoni segítségnyújtás idős emberek számára a háztartási munkákban (főzés, mosás, vasalás, takarítás), ebéd vagy bolti áruk, gyógyszerek házhoz szállításában, továbbá gyermekfelügyelet. Településüzemeltetés: jellemzően a település közterületeinek, utcáinak, tereinek, vízelvezető árkainak, csatornáinak gondozása, karbantartása, kertészeti és műszaki munkák, hulladékgyűjtés és újrahasznosítás, de előfordul öreg épületek felújítása, őrzése, vagy a helyi-helyközi közlekedés szervezése, főleg vidéki településeken. Informatikai és kulturális szolgáltatások: például speciális információs és kommunikációs technológiák kiépítése, működtetése, kulturális, hagyományőrző és szabadidős programok szervezése. Erdőtelepítés és gondozás: erdők telepítése és kezelése a vidéki térségekben. Tájfenntartó gazdálkodás: kisüzemi léptékű mezőgazdasági és kertészeti tevékenységek, természetvédelmi célú gazdálkodás, természetvédelmi területek gondozása, vízfolyások, erdősávok, fasorok gondozása. Mezőgazdasági és erdészeti termékek feldolgozása: helyben előállított mezőgazdasági és erdészeti termékek kisüzemi léptékű feldolgozása. Kézműipar: hagyományos kézműves mesterségek felélesztése, működési feltételeik biztosítása. Turizmus: falusi turizmus, ifjúsági turizmus, zöldturizmus feltételeinek biztosítása, szolgáltatások működtetése. Kisipar: hagyományos kisipari szakmák felélesztése és működési feltételeik biztosítása.
14
Ezeken a területeken a hátrányos helyzetű munkaerőt foglalkoztató szociális vállalkozások mellett a közösségi összefogást és célokat hangsúlyozó közösségi vállalkozások, valamint a háztartások önfenntartását erősítő, fölöslegét piacra juttató, az önfoglalkoztatók pozícióit javító szövetkezetek egyaránt működhetnek. E formációk sikere nem mérhető kizárólag a gazdasági teljesítmény fogalmai szerint – ami természetesen szükséges a célok eléréséhez –, mivel ezek a gazdasági teljesítmény mellett nagyon jelentős társadalmi integrációs, értékteremtő, -közvetítő és -megőrző funkciót is betöltenek.
15
16
III. Jó példák, irányadó gyakorlatok Honlapunk egyik célja, hogy a területfejlesztés megújításának legjobb gyakorlatát képviselő, kipróbáló jó példákat bemutassa, hogy az egyéni tapasztalatok közös tudássá váljanak. E helyen a helyi gazdaságfejlesztés legjobb gyakorlatát igyekszünk összegyűjteni, tematizálni, közreadni. Kérjük, ha ismer a bemutatottakhoz hasonló, vagy azokat kiegészítő jó példákat, a mellékelt sablon kitöltésével küldje el nekünk, hogy az ötletek minél gazdagabb tárházával segíthessük a hazai vidéki gazdaság élénkítését. Jó példák: Helyi termékek felkarolása, népszerűsítése, értékesítése Bioéléskamra A Bioéléskamrát egy biogazdálkodó és vásárlóinak együttműködése működteti. A heti rendeléseken alapuló közvetlen kereskedelem a gazda számára tervezhetőséget, a fogyasztóknak olcsóbb árakat nyújt. Szatyor Bevásárló Közösség A Szatyor Bevásárló Közösség egy informális egyesülés, amelyet néhány lelkes, környezettudatos vásárló indított útjára azzal a céllal, hogy magas minőségű - lehetőleg organikus termesztésből származó - helyi termékeket vásárolhasson, korrekt áron. A Szatyorban heti rendszerességű vásárlásra van mód: tagjaink a hét elején megrendelik a kívánt termékeket az interneten keresztül, és a hét közepén kapják meg azt. Termelői tej Etyekről Az alacsony felvásárlási árak miatti nehézségekre kínálhat kiutat a közvetlen értékesítés, amelynek keretein belül a termelő közvetítők nélkül árusítja termékeit a fogyasztók számára. Ilyen értékesítési mód a mozgó termelői bolt. Gyümölcsfa génbank, Bazsi A projekt fő célja a település lakosai érdeklődésének felkeltése, megismertetése a háztáji gyümölcstermesztésben rejlő lehetőségekkel, a gyümölcsök sokrétű hasznosítási lehetőségeivel. A község hagyományos almafajtáiból létrehoztak egy 100 oltványból álló génbankot az önkormányzat területén. A lakosok almafa csemetéket kaphatnak, amelyeket saját kertjeikben, területeiken gondoznak. Ehhez folyamatos szakmai segítséget kapnak, emellett az almatermés hasznosításának,
17
értékesítésének kitalálásához, kivitelezéséhez a településen létrehoztak egy egyesületet. Bridge projekt, Encs, Edelény A Bridge projekt keretein belül a csereháti térség hátrányos helyzetű roma lakosságát jutatták szakmához. Az újdonsült mesteremberek portékái webáruházon keresztül megvásárolhatók, így aki innen rendel, egyúttal támogatja a borsodi romák munkához jutását és megélhetését is. Marcal Forrásvidék hálózat A Marcal Forrásvidék településein kialakított hálózat a térség kistermelőinek, kisiparosainak, és szervezeteinek összefogására jött létre. A közös fellépés és a kialakuló együttműködések lendületet adtak a kistérség fejlődésének. Élő Tisza védjegy A Tisza-mente területének kistermelői nehezen találnak a megélhetésüket fedező piacot, fennmaradásuk veszélybe került. Az Élő Tisza védjegyrendszer ezeket a termelőket karolja fel, közös értékesítéssel és szervezéssel segíti számukra a vásárlók elérését. Pannon Helyi Termék Klaszter A Pannon Helyi Termék Klaszter a Nyugat-dunántúli régió kézműipari, mezőgazdasági és élelmiszer- termékeinek piacra jutását segíti. Szekrény hálózat a Hegyköz településein A zempléni Hegyköz településein működő Szekrény hálózat jó példa arra, hogyan hozhatóak kedvezőbb helyzetbe egy jó adottságokkal bíró, mégis sok szempontból mellőzött helyzetben lévő térség helyi termékei és ezek előállítói. Zöld Polc rendszer A Duna-Ipoly Zöldút menti boltok és vendéglátóhelyek „zöld polcai” elérhetővé teszik a helyi termékeket mind a turisták, mind pedig a mindennapi vásárlók számára. Zsámbéki Stelázsi program 2009-ben elindult helyitermék-polcrendszer a Zsámbéki-medence, a Bentapatak völgye és a Tétényi-fennsík településein, melynek célja a helyi termékek népszerűsítése és eljuttatása a helyben lakókhoz és a turistákhoz egyaránt.
18
Helyi termék fesztiválok - Nyíregyháza, Pécs, Veszprém Dédszüleink mindenből éppen annyit vásároltak, amennyire szükségük volt, s vásárlásaik legnagyobb részét a helyi piacon, helyi termelőknél, kiskereskedőknél és iparosoknál bonyolították le. A Tudatos Vásárlók Egyesületének helyi termék fesztiváljai megmutatták, hogy egy kis odafigyeléssel ez ma is könnyen megvalósítható. Helyi „pénz” – cserekörök, pénzhelyettesítő eszközök Totnes Font (Totnes Pound, Anglia) 2008 szeptemberében Totnes város önkormányzata – több angol önkormányzathoz hasonlóan – helyi pénzt bocsátott ki. Ennek célja – más eszközök mellett – a világgazdasági válsággal szembeni eredményesebb védekezés. Soproni Kékfrank A HA MI ÖSSZEFOGUNK EURÓPAI SZÖVETKEZET az első olyan gazdasági európai szövetkezet Magyarországon, ami egy határokon átnyúló térség gazdasági felemelkedésének szolgálatát tűzte ki célul. A Kékfrank utalvány biztosítja a gazdasági kapcsolatban levő szövetkezeti tagok között a hivatalos fizetőeszköz (forint) nélküli elszámolásokat, mozgatja meg a gazdaságot. Suskások, Budapest A Suskások csereköre túlmutat a hagyományos pályázati projekteken, hiszen a közösség tagjai támogatást nem fogadnak el senkitől. Úgy tartják, hogy az idegen pénz nem más, mint idegen szándék. A mozgalom tagjait a változtatás szenvedélye mozgatja, és hiszik, hogy a bizalmon alapuló csere bőséget teremt a közösségeken belül. Helyi alternatív energia, autonóm kisközösségi energiaellátás Faluközösségi biomassza távfűtőmű, Pornóapáti A nyugati határszélen fekvő Pornóapáti község önkormányzata hazánkban elsők között ismerte fel az autonóm energiaellátás jelentőségét, és lépett a cselekvés útjára. Ma már modellértékű az osztrák mintára létesült biomassza falufűtés, amit kiépítettek. Mezőgazdasági melléktermékek fűtési célú hasznosítása, Szakmár Egyre több helyen valósulnal meg olyan fűtési rendszerek, amelyek alkalmasak biomassza eredetű fűtőanyagok megfelelő szintű automatizáltság mellett megvalósuló jó hatásfokú hasznosítására.
19
Önellátó energetika olajos magvú növényekre alapozva A tanyák energiaellátása régóta vitatott téma Magyarországon, mert sok tanyára a vezetékes villanyáram kijuttatása nem gazdaságos, nem hatékony. Napjaikban Magyarországon számos tanya van villanyellátás nélkül. Ezek energetikai igényét ugyanakkor jól tudná fedezni az alternatív energia, amely egyéni, kisközösségi léptékben is alkalmazható. Tömegkályha (téglakályha) biomassza fűtéssel A tömegkályha, más néven téglakályha, helyszíni munkával, részben helyi anyagokból épített, biomasszát égető fűtőeszköz, amely családi házak, intézmények fűtését is biztosíthatja. Technológiáját külföldi mesterek hozták Magyarországra, építését tanfolyamokon tanítják, melynek következtében egyre több téglakályha építő vállalkozás alakul, és kezdi meg a kályhák építését. Mikro-, kis- és középvállalkozások helyi fejlesztése „Vedd és Védd a szentesit!” Szentes Város helyi gazdaságfejlesztési tevékenysége A helyi gazdaságot a helyi kereskedők leginkább helyi termékek forgalmazásával támogathatják, a lakosság pedig úgy, hogy mindennapi bevásárlását a helyi üzletekben, lehetőség szerint helyi termékeket vásárolva intézi. Ez szemléletváltást igényel a vállalkozóktól és a lakosságtól egyaránt. A szentesi kezdeményezés az egyik első ezek között Magyarországon. Kamra-túra tanyai gazdaudvar hálózat A Kamra-túra projekt a Homokháti Speciális Célprogram keretében valósult meg. A hét éven át futó, hazai támogatást élvező célprogram a Homokhátság megváltozott természeti, környezeti adottságaira, az egyre nehezebbé váló gazdálkodási körülményekre igyekezett megoldásokat, alternatívákat kínálni az itt élő és gazdálkodó embereknek. Ennek „hajtásaként” jött létre a Kamra-túra. Kiskunfélegyházi Innovációs Központ A Kiskunfélegyházi Innovációs Központ 2005. évi megnyitása óta térségi feladatokat lát el, hídfő szerepkörében összefogja és koordinálja a kiskunfélegyházi kistérség fejlesztéseit. Az intézmény fő tevékenysége a térség gazdasági, közigazgatási és civil szervezeteinek együttműködésén alapuló programok és projektek generálása.
20
BEST1 – Középiskolások felkészítése a vállalkozói életre a Dél-Alföldön A szakmát tanuló diákok munkaerőpiaci, elhelyezkedési esélyeit növeli, ha nemcsak a szakmát, hanem a szakma műveléséhez tartozó vállalkozói ismereteket, készségeket is elsajátítják. Bács-Kiskun megye mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképző iskolái ezért egy közös projekt keretében a vállalkozói létre készítették fel diákjaikat, kidolgozva ennek módszertanát is. Helyi bank, kisrégiós hitelintézet, Bonyhád A gazdasági–pénzügyi válság még jobban kiélezte a mikro-, kis- és középvállalkozások pénzügyi helyzetét, tovább nehezítve hitelhez jutásukat. A helyi, térségi kötődésű és működésű takarékszövetkezetek – ismerve a helyi gazdaságot és vállalkozásokat – a forráshoz jutást a helyi szereplők igényeihez, lehetőségeihez jobban igazodva biztosíthatják.
Szociális gazdaság Közösségi kecskefarm és tejfeldolgozó Tiszaadonyban A szociális földprogramok a keleti és a dél-dunántúli megyékben, elsősorban a hátrányos helyzetű kistérségekben működnek. Országos átlagban a kedvezményezett családok közel fele roma család. A szociális
21
földprogramban 1999 óta részt vevő Tiszaadony példája a fokozatosan egyre nagyobb árutermelő potenciállal rendelkező szociális vállalkozás sikeres működtetésére mutat rá. Kézműves hagyományok újjáélesztése a Csereháton A csereháti környezetben a helyi erőforrások profit-orientált hasznosítása erősen korlátozott lehetőségekkel rendelkezik. Vállalkozások hiányában erős a települési önkormányzatok és a civil szervezetek foglalkoztatási „kényszere”. A csereháti projekt egyrészről a kézművesség összetett társadalmi-gazdasági előnyeire építő, másrészről a tagok önállóságára építő szövetkezés és az erős központi integrátor által irányított vállalat között álló modellt képvisel a problémák megoldására. Faipari és virágkötészeti közösségi vállalkozás Korlát térségében Hiányoznak a helyi erőforrásokat hasznosítani és a romákat foglalkoztatni képes vállalkozások és a szükséges szakismeret. Be tudja-e ezt az űrt maga a közösség tölteni? Az 1997-ben, a helyi cigányság jogainak és érdekeinek védelmére alakult korláti Phralipe szervezet jó példát mutat a sokak számára lehetetlennek látszó probléma megoldására.
22
IV. Gyümölcsfa génbank megvalósítása Jelleg: Komplex gazdaság- és közösségfejlesztő program Helyszín: Magyarország, Bazsi Projekt költségvetése: 3 000 000 Ft Név, szervezet: Bazsi Község Önkormányzata Bazsi település egy hátrányos helyzetű, elöregedő népességű, magas munkanélküliségi mutatókkal rendelkező kistelepülés, lakosságának száma nem éri el az 500 főt. Csodálatos természeti adottságai, hagyományai vannak. A korábbi hagyományos gyümölcstermesztés ma már összeomlott a településen. Az ősi gyümölcsfák elöregedőben vannak, állományuk egyre pusztul. A fiatalok már nem értenek a gyümölcstermesztéshez, a gyümölcsfák szaporításához, ápolásához. A gyümölcstermesztés manapság is jó bevételi forrás lehetne a gazdáknak, de ehhez újjá kell éleszteni a gazdálkodásnak ezt a hagyományát. A projekt fő célja tehát a település lakosainak érdeklődésének felkeltése, megismertetése a háztáji gyümölcstermesztésben lehetőségekkel, a gyümölcsök sokrétű hasznosítási lehetőségeivel. Az önkormányzat a cél elérése érdekében az alábbi tevékenységeket végezte el a projekt keretében: Létrehoztak a község hagyományos almafajtáiból egy 100 oltványból álló génbankot az önkormányzat területén. Szemléletformáló és közösségfejlesztő képzéssorozatot szerveztek az eziránt fogékony helyi lakosoknak. Itt az érdeklődők értékes és mára talán elfeledett ismeretekhez juthatnak az almafák ápolása, ültetése, terményeinek hasznosítása területén. Az önkormányzattal együttműködési megállapodást kötött lakosok almafa csemetéket kapnak a génbank folyamatos szaporításának köszönhetően. A lakosok ezeket saját kertjeikben, területeiken elültetik és gondozzák. Ehhez folyamatos szakmai segítséget kapnak az önkormányzattól. Az almatermés hasznosításának, értékesítésének kitalálásához, kivitelezéséhez a településen létrehoztak egy egyesületet (Bazsalma Egyesület). A célok között szerepel például az alma feldolgozásának megoldása (ivólé készítés) és egy helyi termék bolt létrehozása.
23
24
V. Szekrény hálózat kialakítása a Hegyköz településein Jelleg: Helyi termékek fejlesztését szolgáló, nem jövedelemtermelő beruházás Helyszín: Zempléni hegység - Hegyköz Projekt költségvetése: 3 268 000 Ft Név, szervezet: Hollóháza Önkormányzata A Nagy-Milic 896 akciócsoport 18 településből áll a Zempléni hegység Hegyközként nevezett tájegységében. A szlovák határ mentén fekvő közösség periférikus helyzetéből adódóan a helyi vállalkozások a szűk felvevőpiac és a nehézkes piacra-jutás problémáival küszködnek. A térség ennek ellenére számos olyan értékes, helyben előállított termékkel rendelkezik, amelyek bemutatásra és értékesítésre érdemesek. A projektgazda Hollóháza Önkormányzata LEADER+ forrás segítségével a termékek népszerűsítését, termelőinek reklámozását vállalta fel egy egyszerű, ám hatékony ötlet segítségével. Az akciócsoport településein elhelyezett kiállító szekrényekben helyezik el a térség jellegzetes, minőségi termékeit és a termelők elérhetőségeit. Szekrénybe zárt értékek
A LEADER+ projekt keretében az akciócsoport területén összesen 30 darab igényesen megmunkált, fából készült vitrines tálaló szekrényt helyeznek ki, elsősorban a helyiek és a turisták által leggyakrabban látogatott helyszíneken. A szekrényekben a térség ismert és kevésbé ismert termékei egymás mellett kapnak helyet így aszalt gyümölcsök, erdei termékek, hímzések, agyag-, porcelán- és üvegtermékek és mézeskalács éppúgy, mint a gyertyaöntők, kosárfonók és kovácsok portékái. A szekrényekben elhelyezett 25
termékekért az előállító nem fizet, így ingyenes reklámlehetőséghez jut, egyforma esélyhez jutva kicsi és nagy vállalkozás egyaránt. A termékek folyamatos cseréjéről és frissítéséről a projektgazda gondoskodik, biztosítva minden helyi termelőnek a megjelenés lehetőségét, valamint a kiállított termékek változatosságát. Az egyforma kivitelű szekrények, az egységes termékkép a térség szimbólumává válhat, ismertebbé, könnyen népszerűsíthetővé teszi az akciócsoportot és vállalkozásait, valamint hozzájárul a térségben élők identitástudatának erősödéséhez. A projekt segíti a helyi termelők és a felvevőpiac egymásra találását, amely hozzájárul a vállalkozások megerősödéséhez, a jövedelemtermelő képesség növeléséhez.
26
VI. Zsámbéki Stelázsi
Mi a Stelázsi Program? • 2009-ben elindult helyitermék-polcrendszer a Zsámbéki-medence, Benta-patak völgye és Tétényi-fennsík településein, melynek célja a helyi termékek népszerűsítése és eljuttatása a helyben lakókhoz és a turistákhoz egyaránt • kistérségi összefogás, • szemléletformálás, • valódi, helyi értékekre épülő turisztikai attrakció. A program szereplői 1. A Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület, mint szervező 2. Helyi termék készítő őstermelők, kistermelők, egyéni- és társas vállalkozások, az egyesület helyi termék szakosztályának tagjai 3. Olyan már meglévő szolgáltatóhelyek-üzletek, vendéglők, múzeumok, szállodák-melyek befogadják a helyi termék polcot 4. Maguk a vásárlók, akik részben helyben lakók, részben a térségbe érkező vendégek Ki és hogyan csatlakozhat? • Vásárlóként bárki! • Helyi termék készítőként a ZSMIE kézműves, egyéni- és társas vállalkozásai, őstermelő és kistermelő tagjai, akik csatlakoznak a rendszerhez és aláírják az együttműködést szabályozó háromoldalú megállapodást • Polcgazdák,(egyesületi tagságon kívül is ) akik vállalják az együttműködési megállapodásban megfogalmazott kötelezettségeket.
27
28
VII. Helyi pénz A soproni pénz, a kékfrank Már a templomi perselyekben is felbukkan a májusban bevezetett helyi pénz, a kékfrank, mely egy helyi élelmiszerboltos szerint akkor lesz igazán elfogadott, ha hamisítják is. A világon 110 millió ember használ helyi pénzt, mondja Perkovátz Tamás, a jogi értelemben utalványként működő kékfrankot kibocsátó Ha-MiÖsszefogunk Európai Szövetkezet (Ha-Mi) elnöke.
Perkovátz szerint a kékfrank a helyi gazdaságélénkítés eszköze. A „helyi” alatt Sopront és természetes vonzáskörzetét érti, így Ausztria egykor magyar területét is. Nyugati szomszédainknál egyelőre öt helyen lehet fizetni kékfrankkal, elsősorban a borairól ismert Weninger család vállalkozásainak a jóvoltából. Magyarországon viszont már több mint 350 elfogadóhelyet tartanak számon, így az üzemanyagok, kenőanyagok forgalmazásával foglalkozó Full-Sopron Kft-t is. A Full-Sopron váltópénzként folyamatosan rendelkezik mintegy 700 ezer kékfrankkal, s munkatársai maguk is keresik az elfogadóhelyeket. Ott ebédelnek, ilyen fodrászüzletekben vágatják le a hajukat, kékfrankért vesznek szemüveget az optikusnál vagy tömetik be a fogukat a rendelőben. Az ország pénzét az állam bocsátja ki, s törvény garantálja, hogy az ország területén kötelező azt elfogadni – magyarázza Perkovácz. A magánszemélyek viszont pénzhelyettesítő utalványokat is felhasználhatnak csereszközként, amennyiben rendelkeznek egy zárt közösséggel, melynek a tagjai az egymás közötti elszámolásban alkalmazhatják a helyi pénzt. A
29
kékfrank esetében ez a Ha-Mi. A rendszert működtető szövetkezet csak tagjainak és partnereinek adhat kékfrankot, azonban a partner már idegeneknek is fölajánlhatja, ha ők elfogadják tőle. A pénzügyi felügyeletek által hivatalosan engedélyezett helyi pénz mögött egyébként százszázalékos fedezet áll. Ez lehetne például ingatlan is, de a HaMi a forint mellett döntött. Egy kékfrank egy forintot ér. Partner banknak egy magyar takarékszövetkezetet, nevezetesen a rajkait választották. Kékfrankhoz az jut, aki belép a működtető Ha-Mi szövetkezetbe, ahol mindenkinek, a jegyzett összegtől függetlenül egy szavazata van. A tagság feltétele, hogy a belépő legalább száz euró értékben részjegyet vásároljon. A helyi pénz gazdaságélénkítő hatásának felvázolása előtt Perkovátz, az ötletgazda kijelenti: a gazdaságban a szükségesnél kevesebb forint van forgalomban, a hitel pedig drága. A helyi pénz ezeken a kondíciókon is tud javítani. Először is, a kékfrank forintfedezete folyamatosan a pénzintézetben gyarapodik, a helyett az utalványként működő helyi pénz mozog. Emiatt a hitel is olcsóbb, mert kisebb a bank kockázata. Ráadásul a kékfrank nem kamatozik, tehát nincs értelme felhalmozni, ezért gyorsan forog, azaz folyamatosan jelen van a helyi gazdaság vérkeringésében. A kékfrankot jegyzők névsora az utalvány honlapján is megtalálható. Magánszemélyként ott van köztük például a Sopronban élő zeneszerző, Szokolay Sándor, Ivanics Ferenc fideszes országgyűlési képviselő, de akadnak nagyvállalkozók, kisiparosok, patikusok, boltosok is. A legkisebb címlet ötszázas, a legnagyobb húszezres. Aprópénzük egyelőre nincs, a belvárosi fodrászlány azt mondja, forintban ad vissza, ha kell. A magyarok általában otthagyják borravalónak a viszszajárót, a néhány, kékfrankkal fizető osztrák azonban többnyire megvárja, míg kiszámolják a markába. A kékfrank a magyar Pénzjegynyomdában készült, s ugyanolyan szintű biztonsági elemeket hordoz, mint a 20 ezer forintos. A portrékkal megegyező színű stilizált szőlő például dombornyomott, de van holografikus fóliája is a pénznek, s mikroírás is fölfedezhető az alnyomatán.
30
VIII. Hazai jó működtetésében
gyakorlatok
a
szociális
földprogramok
A fenti felsorolásban szereplő projektek, helyi kezdeményezések természetesen nem újkeletű megoldások, azok többsége sokéves működést tudhat már maga mögött, s mint ilyenek, megjelentek már korábbi szakpolitikai vagy tudományos jellegű értékelő, elemző munkákban is. A fenti táblázat egyik eleme, a tiszaadonyi közösségi kecsekfarm és tejfeldolgozás például szociális földprogramként indult, és részben még ma is akként működik. És a szociális földprogramoknál érdemes is elidőznünk kissé, ugyanis jelen kutatási jelentésünk esettanulmányai között több olyan helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezés is megjelenik, amelyik szociális földprogramból nőtte ki magát. A szociális földprogramok a kilencvenes évek első felében indultak el, majd a rendszer lényegében a kilencvenes évek végére teljesedett ki. Hosszú programról, sok éven át működő finanszírozási konstrukcióról lévén szó, természetesen a tapasztalatok is igen sokrétűek, számos szakpolitikai jelentés és tudományos igényű feldolgozás foglalkozott már ezekkel a programokkal. Nem célunk e szakirodalmi bázis teljes áttekintése és értékelése, mindössze azokra a főbb jellemzőkre világítunk rá, amelyek közvetlenül kapcsolódnak jelen munkánkhoz, illetve olyan programokhoz, amelyek ma, 2011-ben is működnek és (potenciálisan) munkát adnak hátrányos helyzetű embereknek. A szociális földprogramok „klasszikus” működtetése lényegében nem állt másból, mint vetőmagok és növendék-állatok hátrányos helyzetű családok számára történő kihelyezéséből annak érdekében, hogy e családok biztosítani tudják saját élelmezésüket. A program nem az ország teljes területén működött, hanem csak a gyengébb gazdasági teljesítményű megyék jellemzően szegényebb, különféle társadalmi és gazdasági hátrányokkal küzdő települései kapcsolódhattak be és pályázhattak jellemzően néhány százezer vagy maximum néhány millió forintnyi forrásokra évente. A program számos problémával küzdött, ugyanakkor néhány egészen kiváló kezdeményezés is napvilágot látott e konstrukció talaján; ezekről igen részletes információkat közöl Jász-Nagykun-Szolnok Megye Esély Szociális Közalapítványa – Regionális Szellemi Forrásközpont honlapja (http://www.eselyfk.hu/). Erre a forrásra támaszkodva egyrészt
31
felhívjuk a figyelmet egy összefoglaló dokumentumra, másrészt hosszabban is összefoglaljuk egy kiváló értékelő kiadvány főbb megállapításait, esettanulmány-helyszínenként. Az összefoglaló dokumentum rövid, áttekintő települési esettanulmányokat közöl főcím, szerzők, szerkesztő közlése nélkül (ily módon lehetetlenné téve a tételes hivatkozást), 2006-ból. Mivel az anyag elkészítése óta eltelt öt év, ráadásul az egyes programok foglalkoztatási hatása sem ítélhető meg egyértelműen a leírtakból, csak felsoroljuk azokat a településeket, amelyeket az áttekintő anyag készítői megvizsgáltak, pusztán abból a megfontolásból, hogy egy későbbi, átfogó helyi gazdaságfejlesztési kutatás során ezek a települések potenciális esettanulmány-helyszínekként tűnhetnek fel. A vizsgált települések tehát: Cégénydányád, Csobád, Drávaiványi, Encs, Felsővadász, Fulókércs, Fülesd, Halmaj, Hernádszentandrás, Kázsmárk, Kemecse, Komjáti, Kórós, Krasznokvajda, Kupa, Magosliget, Méra, Nagyrábé, Nyírmada, Piricse, Rozsály, Szendrő, Szendrőlád, Tiszabecs, Tisztaberek, Tiszabura, Tornyosnémeti, Tunyogmatolcs, Túrricse, Vaja, Zajta. A másik dokumentum, amelynek főbb megállapításait alább településenként össze is foglaljuk, a Szociális Földporgram Modellek című kiadvány . Az itt leírtak megítélése jelen munkánk szempontjából kettős, részben ebből is következett az, hogy mi magunk is aktuálisan, részleteiben megvizsgáltuk a kötetben szereplő helyszínek közül hármat. E kettősség abban rejlik, hogy a közölt esettanulmányok ugyan elég részletesen beszámolnak a bemutatott településeken zajló eseményekről, de épp az a munkafázis maradt el, amit pedig a kötet címe beharangoz: a szerzők és a szerkesztők nem alkottak modelleket, vagyis nem hoztak létre általánosan bevezethető konstrukciókat. Mindenesetre az alábbi hat eset olyan jó gyakorlatnak tekinthető, amelyekből potenciálisan alkotható hátrányos helyzetűek foglalkoztatására szolgáló modell, ráadásul ezek a helyi kezdeményezések eleve hátrányos helyzetű térségekben indultak el, tehát az ilyen jellegű adaptációjuk, vagyis hogy be lehet-e vezetni őket hátrányos helyzetű térségekben, megkérdőjelezhetetlen.
32
Szociális földprogram Tiszaadonyban A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszaadonyban 1999-ben indult el a szociális földprogram. A program kereteit a település adottsága határozta meg, hiszen 1999 előtt a lakosság jó része tehéntartásból, tehéntejértékesítéséből tartotta fenn magát. Így jött az ötlet, hogy a kis ráfordítást igénylő kecsketenyésztés útján induljon el a program. Az első időszakban az anyakecskék beszerzésével és a kedvezményezettek részére történő kihelyezéssel természetesen csak az önellátásra termelés feltételeit tudták biztosítani, piaci értékesítés szóba sem kerülhetett. A tenyészállomány gyarapodása és állattartó ingatlan vásárlása, valamint fejőgép beszerzése lehetővé tette a tej értékesítését, így a kedvezményezettek egy része többletbevételhez juthatott. Többszöri fejlesztés eredményeként 2003-ra sikerült kialakítani a három alprogramból álló programot úgy, hogy a kedvezményezettek száma folyamatosan nőtt. Az egyes alprogramok jellemzői a következők. 1. alprogram: Önellátásra termelő állattartás, kecskekihelyezés, tejfelhasználás saját fogyasztásra. A kedvezményezett családok a már korábban kihelyezett gödölyéket felnevelték, és azokat szaporították, a szaporulatokat étkezésükhöz felhasználták. A tej termelése 8-9 hónapon keresztül folyamatos, a családok a tejet kifejik, azt nem értékesítik, hanem saját szükségletük kielégítésére használják fel. 2. alprogram: Piaci értékesítésre termelő állattartás, kecskekihelyezés, tejfelvásárlás. Az alprogramba bevont családok részére ingyenesen biztosítják az anyakecskéket a központi telepen tenyésztett anyaállatokból, a kihelyezett kecskéket a rászorulók tenyésztik, szaporítják, a szaporulatot szervezett vagy egyéni formában értékesítik. A kifejt tejet reggel és este szállítják a sajtüzembe. 3. alprogram: Állattartás, élőállat értékesítése, tejfeldolgozás, sajtértékesítés, a munkaerő közvetlen foglalkoztatása (piaci értékesítésre termelő). A központi kecsketelepen jelenleg (2006) 150 anyakecskét és 4 bakot nevelnek. A megtermelt tejet korszerű fejőgéppel kifejik, hűtőben tárolják
33
közösen a 2. alprogramból beszállított tejjel együtt. A két nap alatt keletkező 500 literes mennyiségből félkemény, félzsíros kecskesajtot gyártanak. Az önkormányzat minden esetben több mint 20 százalékos saját erőt biztosított a program működtetéséhez és fejlesztéshez. A finanszírozás forrása évente változó volt. 200-2004-ben mintegy 25 millió Ft-ot sikerült a programra fordítani. A program az önkormányzat önként vállalt feladatai közé tartozik, ebből következik, hogy az önkormányzat dolgozói látják el a program irányításával kapcsolatos feladatokat is. A programvezetői-koordinátori feladatokat a polgármester látja el. A testület döntésének megfelelően megszervezi a kedvezményezettek bevonását a programba, gyakorolja a munkaviszonyban állókkal a munkáltatói jogokat, gondoskodik a munka- és balesetvédelmi, egészségügyi előírások betartatásáról. A szakmai munkatárs az igazgatási főelőadó, aki a polgármesternek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Feladata elsősorban a kedvezményezettekkel kötött megállapodások követése, szakmai segítségnyújtás. Pénzügyi munkatársként a költségvetési főelőadó biztosítja a támogatások, valamint a pályázattal kapcsolatos bevételi források törvényes felhasználását. A kedvezményezett családok száma 1999-től 2005-ig 5-ről 26-ra emelkedett, így jelenleg a kedvezményezettek száma közel 100 fő, akik közül 54 fő a roma kisebbséghez tartozik. A program 5 munkahelyet teremtett a településen, ami önmagában is óriási eredmény. A célok között szerepelt több település bevonásával a program bővítése, eszközpark fejlesztése és nagyobb piacok megszerzése.
34
A túristvándi földprogram A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Túristvándiban 1997-ben indult el a szociális földprogram. Első lépésként a konyhakertek megműveléséhez és az elsorvadt szarvasmarhatartás felélesztéséhez nyújtottak támogatást a programba önként jelentkező kedvezményezetteknek. Később a szolgáltatási, majd az intenzív növénytermesztési alprogramokkal bővítették helyi szociális földprogramjukat. A konyhakerti növénytermesztési alprogramban a saját telken lévő kert műveléséhez természetbeni támogatásként biztosítottak szaporítóanyagot, elősegítve a saját munkával termeszthető élelmiszerek előállítását, ezzel jelentős mértékben csökkentették a családok élelmiszerre fordított kiadásait, és javították megélhetésüket. A konyhakerti alprogramot 2004-től foglalkoztatási programmal bővítették az önkormányzat földterületén közcélú munkában alkalmazottakkal, akik a szociális konyha szükségleteit megtermelték. Az állattartási alprogramra a lakosság részéről jelentkezett igény, mivel a településen az adottságok rendelkezésre álltak. Ennek keretében tejelő szarvasmarhákat adtak a kedvezményezetteknek (az állat vételárának 40 százalékát hat hónap alatt a kedvezményezettnek meg kellett térítenie). A szolgáltatási alprogramot 1999-ben indították el. Az önkormányzat kistraktort vásárolt, így a kedvezményezetteket gépi szolgáltatás biztosításával támogatja. Az erőgép megvásárlását a 35
földprogram keretében a szociális minisztérium támogatta. A szolgáltatásokra a településen a kisbirtokkal, 1-2 hektárral rendelkezők részéről mutatkozott igény, mivel a földet művelők között 80 százalékot is meghaladó többségben ők vannak. Az intenzív növénytermesztési alprogramot 2002-ben indították. A program példa lett a településen, hiszen a halmozottan hátrányos helyzetű, igen jelentős számban cigány származású családok vesznek részt a programban, s egészítik ki jövedelmüket, enyhítve az önkormányzat átmeneti segélyezésének terheit. Az intenzív növénytermesztési alprogram lényegében a támrendszeres uborkatermesztést jelenti. Földprogram pályázaton szerezték meg a megfelelő forrásokat, amelyeket a szükségesnél magasabb önrésszel támogatott az önkormányzat. 2003-2004ben már több mint 5 millió Ft-ot tudott a falu a szociális földprogramjára fordítani. A szociális földprogramot az önkormányzat szervezi. A gazdálkodási kereteket a polgármesteri hivatal adja, a szervezés és irányítás az önkormányzat alkalmazottainak feladata. A programot munkacsoport irányítja, mely öt főből áll. Az agrár-szaktanácsadói tevékenységre szakirányú egyetemi végzettségű megbízottat alkalmaznak, aki a teljes termesztési folyamatot felügyeli, valamint oktatóként közreműködik a képzések lebonyolításában is. A program szervezésében, lebonyolításában részt vesz egy roma közösségfejlesztő is. A program általános hatása, hogy a munkajövedelem mint megélhetési forrás előtérbe kerül azoknál a családoknál is, ahol a szülők tartós munkanélkülisége magatartási mintaként jelent meg a gyermekek előtt, és a felnövő generáció nemcsak a szociális ellátásokból való létfenntartás alternatíváját ismeri meg. A jövőben az önkormányzat a már kialakított rendszert igyekszik fenntartani, működtetni. A belecskai földprogram A Tolna megyei Belecskán 1999-ben indult el a szociális földprogram. A földprogram indításának koncepciója egyrészt az volt, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő kihasználatlan, gyenge minőségű földeket hasznosítsák, másrészt a családok számára saját területükön biztosítsák a termelés
36
feltételeit. 1999-ben 1,5 hektár önkormányzati területen telepítettek szamócát, valamint az igénylő családokhoz díjmentesen palántákat helyeztek ki. A programot működtető önkormányzat felismerte, hogy a programba bevont emberek aktivizálása, munkaerejének lényegesen jobb hasznosítása a magas élőmunka-igényes kertészeti kultúrákban akkor lehetséges, ha a termelés megfelelő szakmai irányítás mellett, önkormányzati területeken, kontrollált körülmények között, foglalkoztatás keretében történik. A program sikerességéhez szükség volt a földterület bővítésére, telepítésekre is. A termelés az első évben 1,5 hektáron kezdődött. Mivel a programot termőföldvásárlással is fejlesztették minden évben, jelenleg 24 hektáron gazdálkodnak. Ezen a területen 2 hektár szamócaültetvény, 1500 db őszibarackfa, 700 db kajszibarackfa, 800 db meggyfa, 400 db cseresznyefa, 800 db körtefa, 460 db almafa, 300 db szilvafa, 4000 tő csemegeszőlő, 600 db diófacsemete található. Az ágazati (szociális) minisztérium támogatása mellett rendszeresen pályáztak közhasznú munkabérre, képzések támogatásra a Tolna Megyei Munkaügyi Központhoz. Kihasználták a TRFC „Háromszoros Esély a szociális ellátórendszer bővítésével” című regionális forrást is, de európai uniós forrásokat is megcéloztak, például a Regionális Operatív Program („Helyi foglalkoztatási kezdeményezések”) pályázatán is nyertek. Az önkormányzat úgy döntött 2002-ben, hogy létrehozza a Belecska Községüzemeltető Kiemelkedően Közhasznú Társaságot, amelynek céljai között szerepel a szociális tevékenységek mellett a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése, rehabilitációs foglalkoztatás, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése, és kapcsolódó szolgáltatások. A non-profit kft egyedüli tulajdonosa Belecska Község Önkormányzata. A gyümölcsök értékesítésnél elsősorban a helyi piac a meghatározó. A bevezetett termelőtevékenységeknek a településen hagyományai nem voltak, így a tervezés is nehézkes volt, a kezdeti lépések során sokan kételkedtek. Az egyes gyümölcsfajták telepítendő mennyiségét úgy határozták meg, hogy Belecskán, illetve a környező településeken, nagyobb városok (Tamási, Simontornya) boltjaiban könnyűszerrel értékesíthetők legyenek.
37
A zöldségtermelés területén szerződéses kapcsolatban állnak a Kecskeméti Zöldségkutató Intézettel. A szerződés keretében minden évben meghatározott fajtából és mennyiségben vetőmag-előállítás folyik, kizárólag annyi, amennyit a megrendelő át is vesz. A kazári földprogram modell A Salgótarján közelében fekvő Nógrád megyei Kazáron 2000-ben indult el a földprogram, amit megnehezített, hogy a falu minimális földterülettel rendelkezett. Az önkormányzat célja az volt, hogy az arra rászorulókat segítse, életkörülményeiket javítsa, a tartósan munkanélkülieknek - ha időszakosan is - foglalkoztatási lehetőséget biztosítson, hogy végső soron önfenntartóvá váljanak, ne szoruljanak az önkormányzat támogatására. Elsősorban a családi szükségleteket kielégítő alapvető zöldségek megtermelése lett a fő cél (burgonya, konyhakerti növények), továbbá a kisállattartáshoz szükséges kukorica előállítása. Ezek a növények az adott környezeti feltételek mellett termelhetők, és hagyományai is vannak a településen. Kazár Község Önkormányzatának Képviselő-testülete 2000-ben rendeletet alkotott a szociális földprogram végrehajtásáról, amelynek értelmében a bekapcsolódni szándékozók, a programban való részvételre jelentkezők jogosultságát a szociális bizottság bírálta el. A program eredményességnek mutatója, hogy 2004-ben már 171 fő vett részt benne. A növénytermesztési alprogram az évek során konyhakerti növények termesztésével bővült. A kedvezményezettek mindegyike egy zöldségcsomagot kapott, amely sárgarépát, petrezselymet, uborkát, borsót, vetőburgonyát, konyhakerti vetőmagokat tartalmazott (majd babbal, tökkel, dughagymával bővült). Az év során folyamatosan elvégezték a szükséges munkákat, majd betakarították a termést. A kisállattartási alprogram a tojójérce nevelésére, a tojás- és hústermelésre korlátozódik. A résztvevőknek egy évig kell gondozniuk a 16-17 élethetes tojójércéket, majd az egy év elteltével szabadon rendelkeznek velük. Az állatokat télen is gondozzák, ez a tevékenység a munkára szoktatást nagyban elősegíti. Az állattartási alprogram szintén nagy sikert aratott a résztvevők körében, minden család 10-10 db tojójércét és 120 kg tápot kapott. Több család kotlóst is ültetett, így gyarapították állatállományukat.
38
2001-ben az önkormányzat által alapított Kazári Szociálpolitikai Közhasznú Társaságnak az önkormányzattal kötött megállapodása értelmében az egyik fő feladata a szociális földprogram koordinálása, szervezése, működtetése és ellenőrzése. A kht. dolgozói korábban a Polgármesteri Hivatal alkalmazottaiként vettek részt a földprogram lebonyolításában. A földprogramban való részvétel nem befolyásolja a pénzbeli szociális ellátásokra való jogosultságot, ezek megállapításánál a földprogramban való részvétel nem jövedelemnövelő tényező. A szociális földprogram a résztvevőkre kettős hatást gyakorol. Egyrészt a kedvezményezettek alapvető szükségleteik kielégítését maguk biztosítják, másrészt a munkanélküliség okozta mentális leépülést ez a tevékenység megakadályozza, csökkenti, ezáltal a foglalkoztathatóvá válás esélyét növeli. Ezt felismerve építette ki az önkormányzat a közcélú foglalkoztatás rendszerét. Ennek keretében a földprogramban teljesítő személyeket foglalkoztatja. Ezzel hozzájárul, hogy növekedjen a munkaviszonyban eltöltött idő, megszerezhető legyen a jövőben a nyugdíjjogosultság. A közcélú foglalkoztatás a kht.-nál történik kb. 80 százalékban, a maradék 20 százalékot az önkormányzat foglalkoztatja.
39
Szociális földprogram Kesznyétenben és környékén A hazai gyakorlatban ritka, hogy szociális földprogramot közösen igyekeznek a települések megvalósítani. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Kesznyéten, Kiscsécs, Girincs, Köröm, Sajóhídvég, Berzék, Ónod és Sajólád 2001-ben döntött úgy, hogy közös szociális földprogramot indít. A települések köre a későbbiekben ugyan szűkült, azonban a társulásos forma nem változott: települési önkormányzatok együttműködése keretében valósul meg a szociális földprogram. Több oka volt annak, hogy a résztvevő települések száma csökkent. A programok a falvakban vegyes érzelmeket keltettek a helyi közvéleményben. Az adható térítésmentes juttatásokat nem mindenhol értékelték pozitívan, éppen ellenkezőleg, a támogatást vagy érdemtelennek, vagy a programból való kimaradást diszkriminatívnak tekintették. Több önkormányzat nem vállalta a lakosság felkészítését és meggyőzését. A szükséges pénzügyi feltételek előteremtése nem minden települési önkormányzat számára volt megoldható, a többéves folyamatot több önkormányzat nem tudta finanszírozni. Bizonyos tekintetben személyes hozzáálláson is múlott egy-egy önkormányzat esetében a program feladása. A konyhakerti alprogramban azok a rászorultak vehettek részt, akiknek saját telkükön vagy a bérelt szántókon legalább 50 négyszögöl megművelhető földterület volt a birtokukban. A szociális elvet alkalmazva a támogatással művelt terület nagyságát 250 négyszögölben maximálták. Az alprogram célja volt, hogy a kedvezményezettek a korábban parlagon hagyott kertjük megművelésével - az önellátást szolgálva - a maguk számára termeljék meg a szükséges zöldségféléket. A termesztéshez szükséges vetőmagot és kemikáliát a résztvevők térítésmentesen kapták. Az első évben a konyhakerti alprogram mellett állattartási alprogramot is indítottak. A részvétel feltétele volt - a szociális rászorultság mellett -, hogy a kedvezményezett rendelkezzen állattartásra alkalmas épülettel, épületrésszel. A tenyésztés lehetőségének megteremtése érdekében 57 ketrecet, 228 ellető ládát (nyulakhoz), és 33 kötelet (kecskékhez) adtak a kedvezményezetteknek. A későbbiekben fóliasátras zöldségtermesztéssel bővítették a programot. Az alprogram a magasabb szintű ismeretek elsajátítását, a konyhakerti termesztéshez képest a jövedelmezőség növelését tűzte ki célként. Az alprogram keretében egy oktatósátrat,
40
valamint a résztvevő 15 család kertjében 1-1 fóliasátrat állítottak fel. A sátorépítést az oktatósátor építésekor tanulhatták meg az érintettek. Az önkormányzatok a programban való részvételt a szociális törvénynek megfelelően helyi önkormányzati rendeletben szabályozták. A rendeletek településenként, a helyi viszonyok figyelembevételével különböző jövedelmi szinteket határoztak meg, amelyek szerint a programba csak azok a családok, illetve egyedül élők kerülhettek be, akiknél az egy főre jutó havi jövedelem a havi legkisebb öregségi nyugdíj 80-120 százalékát nem haladta meg. Szociális földprogram Nyírlugoson A román határ melletti kisvárosban, Nyírlugoson az erdőtelepítés gondolata már 1991-ben megfogalmazódott, és 1992-től évente átlagosan 15 hektár területet telepítettek be nagyobb részben nyárfával, akáccal, kisebb részben más fafajokkal. A telepítés évről évre több munkalehetőséget teremtett, ugyanis az előző években elültetett fákat is gondozni, ápolni kell gyomtalanítás, a kipusztult csemeték pótlása - a telepítéstől számított öt évig, amíg a fák lombozata nem ad teljes takarást a földterületre. Az egy évben telepített ültetvény átlagosan 25-30 munkavállalónak ad feladatot a vegetációs időszakban, így tavasztól őszig folyamatos foglalkoztatást tudtak szervezni. Jelentős bővülést értek el 1996-ban: erdősítési közmunkaprogram keretében 132 hektár területet telepítettek be egy hónap leforgása alatt. Napjainkra 500 hektárt meghaladó erdővel rendelkezik az önkormányzat. Az ültetvények ma már az erdőművelés terén időszakosan 100-120 dolgozónak nyújtanak jövedelemszerzésre lehetőséget, sőt a téli hónapokban is 35-40 ember dolgozhat a fák gallyazásán, koronaalakításán. A munkanélkülieket kezdetben közhasznú munkavégzés keretében, később 1996-tól - közmunkaprogramban foglalkoztatták. Munkabérként a mindenkori minimálbért kapták, viszont kialakult a munkavállalók állandó köre, akik - ha idényjelleggel is - kiszámítható munkalehetőséghez jutottak. A munkaszervezésre, továbbá az önkormányzati költségvetés tehermentesítésére 100 százalékos önkormányzati tulajdonú kht.-t hoztak létre, az erdőművelés szervezése jelenleg is ennek a szervezetnek a feladata. Az erdőtelepítés mellett az önkormányzat 1997-ben újabb nagyszabású programmal igyekezett jövedelemszerző tevékenységhez segíteni a
41
település lakóit. A helyben nem ismeretlen intenzív - konzervipari alapanyagként felhasználandó - uborkatermesztés feltételeit teremtették meg. Az önkormányzat, építve a korábbi tapasztalatokra, pályázati forrásokból 12 hektár területen komplett uborkatermesztési rendszert hozott létre. Az önkormányzat az FVM pályázatán 20 százalékos önerő felhasználásával 64 millió Ft támogatást nyert, így összesen 80 millió forintból 10 hektáron 55 kilométer hosszú kordonrendszer készült. A programba csak önként jelentkezők kerülhettek be, ez is közrejátszott abban, hogy lemorzsolódás gyakorlatilag nem volt, néhányan a termelési időszak váltása közben hagyták el a programot, akik helyére viszont új belépők kerültek. A kilépőkkel szemben - éppen az önkéntesség elvének megfelelően - az önkormányzat nem alkalmazott semmiféle intézkedést. A teljes területet több mint száz család között osztották fel legalább két, legfeljebb tizenkét soronként. A terület nagysága igazodott a család létszámához és a család vállalásaihoz. A növényápolás, betakarítás idején akár 300 személy is dolgozott a programban. A program egésze az önkormányzat közhasznú társaságának szervezésében zajlott. A kht. a termelőkkel ingyenes bérleti szerződést kötött a földterület és a felépítmények (a kordonrendszer) használatára. A résztvevők őstermelői igazolvány birtokában folytatták az uborkatermesztést. Feladatuk volt, hogy a kézi munkával végezhető növényápolási és betakarítási munkálatok minden fázisát elvégezzék. Jogszabályi változások miatt az uborkatermesztő tevékenységet ilyen formában fel kellett függeszteni. A területeket az önkormányzat bérbe adta, a korábbi igénybevevők főállású dolgozóként továbbra is részt vehettek az ültetvények gondozásában.
42
IX. Uborkatermesztés Igricen
Az igrici első roma szövetkezeti elnöke félszegen mosolyogva nyugtázza a sikereket. Bizony, kezdhetik a szüretet a tyukodi konzervgyárnak. Két hete voltam itt, s csak ámuldoztam, hát ez gyönyörű! – lelkesedik Kislászló Csaba polgármester. – Az uborkaültetvény sorközei tiszták, bokrai dugig vannak terméssel. Nótár Zoltán elnök és csapata valóban csodát művelt a tavasszal még gazzal borított öt hektáron. Pedig a dél-borsodi faluban, mint megtudtuk, sokan nem bíztak bennük. A 45 éves férfi mégis meggyőzte az Igrici Beszerzési, Termelési és Értékesítési Szövetkezet roma tagságát. Szakértelme, energiája másoknak is erőt adott, majd „uccu neki, kipucolták a régi szőlőst”. Egész nap a földeken gürcölve létrehoztak egy korszerű, támfalas, hálós, csepegtetős rendszerű uborkaültetvényt, amihez két dolog kellett. A hátrányos helyzetű romák munkahelyteremtését segítő fővárosi Polgár Alapítvány, és Nótár Zoltán üzleti terve, amelyet az alapítvány szakemberei érdemesnek ítéltek arra, hogy 13 millió forint kamatmentes kölcsönt adjanak a föld és a szükséges eszközök megvételéhez. 43
Kislászló Csaba szerint ilyen még nem volt Igriciben. Tán az országban sem! Hogy nem ők erőltettek iskolázatlan emberekre egy programot, hanem azok saját akaratukból bizonyították, mire képesek. Csökkent is a szociális segélyt kérők száma! – Egyelőre huszonöten vagyunk szövetkezeti tagok – simogatja szeretettel a levelek közötti apró termést Nótár Zoltán. – Nyáron minimálbért kaptak, most váltogatják ki az őstermelői igazolványokat. Ha beindul a szüret, az októberig majd negyven embernek ad munkát, mert az érés folyamatos. Az első leadás árából először egy összegben visszafizetjük az alapítványi kölcsönt, utána a haszonból mindenki egyenlő arányban részesül! Mert a föld az alapítványé, de garantálja, hogy hét évig uborkát termeszthetünk rajta. Jövőre az ültetvény még több hasznot hoz, mert profitrészesedésre ők nem tartanak igényt. Ez az igazi segítségük! Megadták a kezdő lökést a kamatmentes hitellel, ami állami szinten kicsi összeg, s innentől csak magunknak dolgozunk. Jövőre már nem kell támfalat, hálót, fóliát venni, öntözőrendszert kiépíteni. Az uborka mellett én döntöttem. Körbenéztem a konzervpiacon, óriási a kereslete. Ukrajnából, Szerbiából, Montenegróból hozzák, olyan kevés terem nálunk. És jó árat adnak érte, kilónként, mérettől függően, 170-240 forintot, a kicsiért nyilván a legtöbbet. Paradicsomot, paprikát is átvennének, csak nincs hozzá földünk. Pedig akad a környéken gondozatlan, de sajnos, nem eladó, hiába ígérek érte szép pénzeket. – Nagyon elégedett vagyok az emberekkel! – mutat egy diófa alatt pihenő társaira az elnök. – Hihetetlen, amit végeztek! A termés kiváló lesz, én 40-50 tonnával számolok a fagy beálltáig. Naná, hogy híre ment. A szomszédos Hejőpapiból megkeresett egy gazdag ember, hogy ő ingyen ránk bízná az öt hektár földjét, csak a romák dolgozzanak. Ha elvállalom, Ardainé Marika vinné a helyi munkát, aki remek munkafelügyelő. Tetszik tudni, olyan kevésen múlna az állami segítség, hogy a romáknak egy tányér levessel, egy szelet kenyérrel több legyen. Nem százmilliókban kellene, hanem elég lenne ésszerű, kis lépésekben gondolkodni. Mert a romák a családjukért igenis vállalják a fáradságot. Ezt az ültetvényt mindenki a magáénak érzi, mert keményen megdolgoztak minden szem uborkáért.
44
45
X. Falvak és kistérségek örökbefogadása A leghátrányosabb helyzetű kistérségek komplex fejlesztési programjának tervezési és megvalósítási folyamata során egyértelművé vált, hogy az érintett kistérségeknek nem csak a fejlesztési források rugalmasabb elérésével, hanem a település- és területfejlesztéssel összefüggő kapcsolati háló építésének támogatásával is jelentős segítség nyújtható. A kvalifikált szakemberek nagyarányú elvándorlását jelen program keretei között megállítani nem, legfeljebb csökkenteni lehetséges. A Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület és az LHH FPI hipotézise szerint egy olyan program, amely a felsőoktatási intézmények és az LHH kistérségek közötti partneri viszony kiépítését tűzi ki célul, komoly eredményekkel járhat a település- és területfejlesztéssel összefüggő szakmai kapcsolatok megerősödése terén. A program céljai A mögöttünk hagyott évek során Magyarország területi egyenlőtlenségi viszonyai állandósultak, a térszerkezet stabilizálódott. Kialakultak mind a regionális siker, mind a regionális sikertelenség csomópontjai: olyan településcsoportok, mikro- és kistérségek, vagy akár kistérségek egész sorát átfogó térbeli hálózatok, amelyek – normál körülmények között – rendre sokkal jobban, illetve sokkal rosszabbul teljesítenek a gazdasági fejlettséget és/vagy az életszínvonalat kifejező jelzőszámok terén, mint az országos átlag. Mind a siker, mind a sikertelenség jól körülhatárolható társadalmi tényezőkre, köztük a rendelkezésre álló humánerőforrás, illetve a helyi intézmények működési hatékonysága, teljesítőképessége terén fennálló egyenlőtlenségekre vezethető vissza. Tapasztalataink szerint ugyanakkor jelentős regionális különbségek jellemzik Magyarországot mind települési, mind kistérségi szinten a különféle társadalmi hálózatokhoz való kapcsolódások sűrűségét, erősségét és minőségét illetően. A siker mögött nyitottság és jól működő kapcsolatrendszer áll, míg az elmaradottság sokszor bezártsággal, a siker eléréséhez szükséges társadalmi kapcsolatok teljes vagy részleges hiányával párosul.
46
A program alapvető célja, hogy hozzásegítse az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségeit egy, a mainál hatékonyabb és hasznosabb társadalmi kapcsolatrendszer kialakításához, a társadalmi, szellemi értelemben vett perifériális helyzet oldásához. Hogy a program viszonylag széles körben, több kistérségre kiterjedően is egységes tematika mellett működhessen, olyan szervezeteket, intézményeket kellett találnunk, amelyek egyrészt a leghátrányosabb helyzetű kistérségekhez hasonló számban vannak jelen az országban, másrészt lehet érdekeltségük e kistérségekkel való kapcsolatfelvételben, harmadrészt az eszközeik is megvannak e kölcsönösen előnyös partnerségek működtetéséhez. A Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület több tagja is tanított/tanít felsőoktatási intézményben, dolgoztunk/dolgozunk az Akadémián/Akadémiának. Így szerzett tapasztalatok szerint a társadalomtudományi intézmények igen változó mélységben és igen változó színvonalon, sokszor igen egyoldalú tematika mentén foglalkoznak a (relatív) elmaradottság tüneteivel és okaival, illetve azok megértésével. Hallgatók százait bocsátja ki magából a rendszer – akár kifejezetten terület- vagy vidékfejlesztő képesítéssel is – úgy, hogy a rurális térségek társadalmi és gazdasági problémáival kapcsolatos ismereteik erős kívánnivalókat hagynak maguk után. Mindeközben a felsőoktatási intézmények közül azok számára, amelyekben van kötelező szakmai (terep)gyakorlat, időről-időre problémát jelent ezek megszervezése: a helyszín kiválasztása, a gyakorlati tematika összeállítása, az utaztatás, szállás lefoglalása.
A program célja az is, hogy a hátrányos helyzetű kistérséggel való kapcsolatépítés révén hozzásegítsük a társadalmi, gazdasági diszciplínákat oktató egyetemeket és főiskolákat ahhoz, hogy hallgatóik számára a mai magyar vidéki valóság mélyebb és közvetlen megismerésének lehetőségét tudják nyújtani, miközben a helyi kapcsolatok kialakítása révén csökkentjük 47
a szakmai gyakorlatok megszervezésének költségeit is. E partnerségektől azt is várjuk, hogy az érintett felsőoktatási intézmények kutatási programjaik kialakítása, illetve a szakdolgozati és tudományos diákköri témaválasztás során is helyezzék előtérbe az adott kistérséget, számoljanak a kistérség nyújtotta lehetőségekkel. De a leghátrányosabb helyzetű kistérségek társadalmi hálózatokhoz való szorosabb kapcsolódásának elősegítését nemcsak a felsőoktatási szférától várjuk. Nyilvánvalóan van az országban számos olyan civil szervezet, egyház vagy egyházi intézmény, kisebb-nagyobb vállalat, amelynek vannak olyan futó programjai, tevékenységei vagy szándékai, amelyek potenciálisan érinthetnék a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket, de a kapcsolatfelvételre eddig még nem került sor. Az ő figyelmüket is fel kívánjuk hívni e kistérségi körre, és ösztönözni kívánjuk őket arra, hogy – a társadalmi felelősségvállalás jegyében – alakítsanak ki kapcsolatokat velük. Az alapvető cél elérésében, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek társadalmi hálózatokhoz való szorosabb integrálásában minden cselekvőképes intézményre, szervezetre számítunk. A program működése A felsőoktatási intézmények egy része nem tud megfelelő mélységű és differenciáltságú valóságismeretet nyújtani hallgatói számára a vidéki Magyarországgal, a falusi világokkal kapcsolatban. Különösen problémás ez a területfejlesztésre szakosodott hallgatók esetében; Egyesületünkhöz ez a szakterület áll legközelebb, így ezen a téren fedeztük fel a legkomolyabb hiányosságokat. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben a leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel foglalkozó programiroda (LHH FPI) munkatársaival, Kullmann Ádámmal és Herczeg Bélával folytatott beszélgetéseink során ez a téma is elő-előkerült, majd egyre hangsúlyosabbá vált. Az a gondolatmenet, amit a program céljainak ismertetésénél levezettünk, miszerint a leghátrányosabb helyzetű kistérségek kapcsolathiánnyal küzdenek, ugyanakkor számos felsőoktatási intézmény rendelkezik ilyen kapacitásokkal, amelyeket sok szempontból is célszerű lenne e kistérségek felé irányítani, már e diskurzus során, mintegy közös álláspontként alakult ki 2009. tavaszán-nyarán. Az LHH FPI ekkor úgy döntött, hogy a Végrehajtás
48
Operatív Program támogatásával egy kísérleti (pilot) projektet indít, amelynek célja annak tesztelése, hogy a fenti gondolatmenet megtölthető-e valódi tartalommal. E kísérleti projekt koordinációjával Egyesületünket bízták meg. A projekt működésének lényege: alakítsunk ki kistérség – felsőoktatási intézmény párokat, amelyek egy főbb vonalait tekintve kötött (az LHH FPI által meghatározott) tematika mentén együttműködési megállapodást kötnek egymással (és Egyesületünkkel), melynek konkrét tevékenységeihez az NFÜ támogatást nyújt. (Szerződéses kapcsolat az NFÜ és az adott felsőoktatási intézmény között alakul ki.) Az LHH FPI által meghatározott tematika az alábbi elemeket foglalja magába: • a kistérségben megvalósuló fejlesztések segítése, illetve elemzése; • tartós kapcsolat kialakítása a kistérség és az adott egyetem, főiskola között; • az adott egyetem, főiskola normál tevékenységeinek a kistérség felé irányítása; • a kistérség társadalmi hálózatokhoz való kapcsolódásának erősítése; • félévente munkaterv készítése a következő félévre; • tárgyak (kurzusok, stb.) tartása a kistérséghez, illetve általában a leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztéséhez vagy valamely problémájához kapcsolódóan; • a kistérség egyéni és közösségi teljesítményeinek, erőforrásainak feltárása; • a kistérség helyi termékeinek és turisztikai vonzerőinek feltárása, fejlesztése; • a kistérség, illetve a települések konkrét kéréseinek (pl. honlap-fejlesztés, marketing tevékenység, pályázati lehetőségek feltárása és kihasználása, tananyagfejlesztés stb.) összegyűjtése, teljesítése (a szervezet profiljához és az együttműködés kereteihez mérten); • OTDK-, illetve szakdolgozatok írása a kistérséghez kapcsolódóan; • rendezvények (nyári/téli tábor stb.) szervezése a kistérségben; • szakmai gyakorlatok szervezése a kistérséghez kapcsolódóan; • konkrét CSR lehetőségek feltárása (vállalatok társadalmi felelősségvállalása);
49
• a kistérség szakembereinek, közösségeinek invitálása a kistérségen kívüli rendezvényekre, fórumokra (tapasztalat-csere, kapcsolatépítés céljával); • az együttműködés megemlítése a szervezet dokumentumaiban; • lehetőségek keresése az együttműködés bővítésére és meghosszabbítására (további szervezetek bevonása, különös tekintettel további civil szervezetekre és a finanszírozást is vállaló vállalatokra); • a helyi, illetve az országos sajtó tájékoztatása az együttműködésről; • félévente – illetve külön kérés esetén soron kívül – beszámoló készítése az eltelt félévről (pl. tárgyak, rendezvények, szakmai gyakorlatok, TDK-, illetve szakdolgozatok, konkrét kérések, cikkek, fejlesztésekhez nyújtott segítség stb.) beleértve a sikerek és a kudarcok tömör értékelését, fő következtetések és ajánlások megfogalmazását is. A program során azt szeretnénk elérni, hogy alakuljanak ki szorosabb-lazább, de mindképpen hosszú távú, kölcsönös előnyökön nyugvó, a partnerségben résztvevő kistérségek és felsőoktatási intézmények igényeihez és lehetőségeihez illeszkedő együttműködések, amihez csatlakozni tudnak civil szervezetek, egyházak, vállalkozások. Olyan intézményeknek, szervezetnek érdemes részt venni a programban, amelyeknek az ilyen típusú, lényegében non-profit, segítő szándékú kapcsolatépítésre van igénye, és partnerként, nem üzletfélként tudnak tekinteni a kistérségre. Az olyan felsőoktatási intézmények, amelyek a professzor és a gyakorlatvezető adjunktus kistérségbe való elutazását a tanácsadói piacon megszokott igen magas napidíjakon kívánják elszámolni, nem ebbe a programba valók, ez nem egyeztethető össze a társadalmi felelősségvállalás eszméjével. A kísérleti projekt tehát négy LHH-kistérség – felsőoktatási intézmény párossal elindult. Az első tapasztalatok pozitívak, így Egyesületünk mindenképpen folytatni akarja a programot és ki akarjuk azt terjeszteni további kistérségekre és felsőoktatási intézményekre, további együttműködő párosokat létrehozva, valamint be kívánunk vonni a programba – mint ahogy már többször említettük – civil szervezeteket, egyházakat, különféle intézményeket, vállalatokat. Hangsúlyozzuk, hogy miként a kísérleti program finanszírozási kereteire sem volt befolyásunk és a résztvevő kistérségekre, valamint felsőoktatási intézményekre is legfeljebb javaslatot tehettünk, de a döntést az NFÜ LHH FPI hozta meg, így
50
Egyesületünknek arra sincs befolyása, hogy az NFÜ esetleg további párosok finanszírozását felvállalja-e, és ha igen, akkor mely intézmények számára nyújt támogatást. Azt szeretnénk elérni, ha minél több LHH-s kistérség és felsőoktatási intézmény kapcsolódna be a programba, és a köztük kialakuló együttműködésekhez minél több egyéb szervezet tudna csatlakozni. A program résztvevői A kísérleti projekt keretein belül az LHH FPI három kistérségi – felsőoktatási intézményi páros finanszírozását vállalta. Ezek az alábbiak: • Abaúj-Hegyköz kistérsége – Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék • Lengyeltóti kistérsége – Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Földrajz- és Földtudományi Intézet • Szikszó kistérsége – Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet A kistérségek kiválasztása az alábbi alapelvek mentén történt: • a 33 LHH közül is lehetőleg a legrosszabb helyzetben lévőket támogassuk; • az LHH-programozási időszak tapasztalatai alapján olyan kistérségek kerüljenek be a programba, amelyeknél jelentős humánkapacitás-hiányokra derült fény; • a kistérség részéről legyen fogadókészség a program iránt. A felsőoktatási intézmények kiválasztása az alábbi alapelvek mentén történt: • elsődleges fontosságú az egy régión belüli elhelyezkedés; • olyan intézmények kerüljenek a programba, amelyeknek van élő kapcsolata LHH-s kistérségekkel, illetve az azok környezetében lévő releváns intézményekkel; • az adott kistérséggel kialakítandó kapcsolatot egy nagyobb koncepció részévé tudják tenni;
51
• mivel a kialakított tematika alapvetően területfejlesztési szempontú, a regionális kutatásokhoz és a területfejlesztés oktatásához kötődő intézmények élvezzenek elsőbbséget; • lehetőleg ne csak egyetem, hanem főiskola is szerepeljen a programban. A felsorolt elvek mind a kistérségek, mind a felsőoktatási intézmények kiválasztása esetén nem teljes kizárólagossággal és nem mindig egyforma súllyal működtek. Egyesületünk az LHH FPI-vel közösen először a három felsőoktatási intézményt kereste meg a programban való részvétel lehetőségével, akik a fenti elvek és saját szempontjaik figyelembevételével javaslatot tettek egy olyan kistérségre, amellyel együtt szeretnének működni. Az LHH FPI ezután felvette a kapcsolatot az adott kistérséggel, felajánlotta a programban való részvétel lehetőségét, és pozitív válasz esetén elindult az adott kistérség és az adott felsőoktatási intézmény közötti párbeszéd. A kistérségi többcélú társulások minden esetben döntést hoztak az együttműködés támogatásáról, és szándéknyilatkozat is aláírásra került a kistérség, a felsőoktatási intézmény és Egyesületünk között. Ezek a szándéknyilatkozatok semmiféle kötelezettségvállalást nem tartalmaznak, egyszerűen csak a partnerségi viszony elfogadásáról szólnak és annak a kereteit jelölik ki. A kísérleti program három szemeszterre szól. Nem drága kutatások támogatása a cél, hanem kifejezetten csak a kapcsolatfelvétel és a kapcsolatépítés. Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület www.mitemuhely.hu/lhh 5463 Nagyrév, Holt-Tisza part 879.
52
53
