RCS Freunde Postfach 415 CH-2543 Lengnau
2001 január/február
3. oldaltól: "Az Isten mühelyéböl" Kedves Testvérek és Missziósbarátok! “Ne gyülöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ö bünének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressd felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.“ 3.Mózes 19:17,18 Idöszerüek-e még Isten parancsolatai? 2.rész Ez az igevers nagyon szükségszerüvé vált, egy olyan világban amelyben az ego/ Én kiélése vette át az irányítást azért, hogy a mindennapos élményei meglegyenek. Ez a társadalom amelyben mi is élünk, borzasztóan mély erkölcsi süllyedésbe kezdett, annak ellenére, hogy állandóan arról tárgyalnak, mennyire veszít az ember manapság az értékéböl. Mostanság csak az a fontos, hogy mennyit teljesít az ember, mennyire tudja magát eladni ebben a túlélési maratonban, ez alapján mérik le értékét. A mindennapok eseményei közé tartoznak azok a tévémüsorok, ahol a résztvevök a nyílvánosság elött cincálják szét egymást. Az egyik ilyesztöbb hírt követi a másik, és vele a felismerés, hogy a technika rabjává vált az ember. Mi pedig itt élünk e világ kellös közepén, ahol az öszinteség gyenge jellemre utal, nekünk pedig e fenti parancsolatot kell követnünk. A munkanapjaink során azon egyfolytában igyekszünk, hogy el ne veszítsük a munkahelyünket. Néha mi keresztények is rá vagyunk kényszerítve a védekezésre, ha nem akarunk az áskálódás mocsarában elsüllyedni. Erre még ez is. A szeretetröl szóló igevers, amely egyértelmüen ellene van a bosszúállásnak, haragtartásnak. Hogyan lehet e kétféleséget összeegyeztetni? Ez annyira lehetetlennek tünik, mintha Isten azt várná el tölünk, hogy tartsunk vissza egy éhes oroszláncsapatot, mikor azok már kinéztek maguknak egy birkanyájat. Manapság ugyan az is divatba jött, hogy keresztények világi bíróság elé mennek ügyeikkel, ahol a beperelt felet, aki egyértelmüen pogányként viselkedik, a tönkremenetelig juttassák. A világi beállítottság lassan belopta magát a gyülekezeti életbe. Most már nem a megbo-csájtásról beszélnek, hanem ilyen stílusban gondolkoznak: Nekem aztán jól betettek, de majd az ügyvédem tesz Kibékülés? De kérlek Jézus, róla, hogy az ügy lerendezödjön. Az hiszen az új templomomban magunk között leszünk! az idö ahol a felek még kezetnyújtottak egymásnak és bocsánatot kértek, már a múlté. Ma vagy figyelmenkívül hagyják egymást, vagy - és most ez is divat kivállnak a gyülekezetböl, magukkal víve mindazokat akik az ö oldalukon állnak. Azok a gyülekezetek akik régen tüskék voltak a Sátán szemében, nincsenek már többé. Szétszakadtak. Mindenki a hónaalá véve igazát, bérel egy új termet és makacsul elszigetelve, dicsöíti Istent. Ha az ember ezeknél jobban odahallgat, vagy odafigyel, észreveheti, hogy a szakadás sokszor csak a szellemi dolgok künönbözö megítélése miatt történik.
2
Barátokból ellenfelek lesznek, pásztorokból ellenségek. Mind ez ráadásul Isten nevében történik. Irónikus módon, pont ez a Jézus ellensége a gyülöletnek, keserüségnek, kibékíthetetlenségnek és arroganciának. Jézus a bünösökkel szívesen foglalkozik és dolgozik rajtuk ha engedik magukat, vagy azokkal aki egyszer elestek és most ezalatt szenvednek. Viszont a magabiztos képmutató banda akik magukat olyan nagyra tartják, hogy éjjel, nappal a másikon köszörülik a fogukat, Jézus számára kiköpni valók, undorodik tölük. Jézus biztosan nem úgy kezdi el az emberek megítélését, hogy elöször a szellemi meglátásmódjuk alapján szétszortírozza öket, majd azt mondja: „Te jöhetsz, te nem ...“ A biblia egyértelmüen megmondja, milyen követelményeknek kell megfelejünk ahhoz, hogy Jézus elé álhassunk. A bünt kell kirakjuk az életünkböl, a gyülekezetebböl. Hiszen a világi gondolkodásmód akadályozza a Szent Szellemet a munkályában. Ellenszenveskedésünk testvéreinkkel szemben gátolja növekedésünket, s a ragaszkodásunk is megsértett büszkeségünkhöz, egy fék, ami nem csak a mi számunkra hanem a gyülekezetünknek is árt. Továbbá az a kimagyarázkodásunk, hogy azért szenvedünk a tisztátalanság alatt, mert emberek vagyunk, visszatartja a Szent Szellemet attól, hogy az Ö tiszta-ságába bevezessen minket. Nem a "nyakig begomgolkozott" erkölcsösségre gonolok, mert az ugyanolyan pusztító tud lenni, mint a tisztátalanság. Menekülésünk, az egyfajta lelkies, illetve vallásos kábulatba, akadályozza azt, hogy hitbeli emberekké válljunk. Mi kell megváltoznunk, mi és egyedül csak mi magunk, nem a másik. Hiszen mindenki maga kell megálljon a Szent Isten elött. Senki sem állíthatja az ítéletkor lelkipásztorát, vagy lelkigondozóját maga elé. Még akkor sem, ha ez itt a földön néha nagyon is jól müködik. Annyira tudjuk csak kiállni Isten tekintetét, amennyire megtalálja bennünk Fiának szellemi indulatát (lényét). Megállhatunk-e elötte bosszuálló Látod Jézus lényét szívvel, hidegvérüséggel, lekezelö vigyorral ajkunkon? Talán békíthetetlen lélekkel, daccal magadon mikor a tükörbe nézel ? telve, mert mi olyan nagy lelki zsenik lennénk? Isten egyértelmüen azt mondja, hogy feddjük meg a felebarátainkat, hogy mi ne viseljük a másik büneinek terhét. De vajon mit jelent az a szó, feddés? A másik folyamatos kapálgatását, kioktató figyelmezgetését, sajnálkozó ébresztgetését? Talán azt, hogy igeverseket vagdalunk a fejéhez és állandóan a pokollal fenyegetjük? NEM! A feddés az egy tárgyilagos utalás egy létezö tényre, amelynek elkerülhetetlen következményei lesznek. Tárgyilagosan, testvérek! Nem önfejüen, fenyegetöen és semmiképpen sem farizeusiasan felemelt mutatóujjal. Az ifjúságom idején, állandóan azzal fenyegettek, hogy a pokolba jutok amiért olyan lázadó típusú voltam. Tudjátok, hogy hova vezetett ez az egész? A végén már inkább a pokolba akartam kerülni, minthogy ezekkel az idegtépö egyénekkel egy örökkévalóságot eltötsek a mennyben. Már a gondolata is elviselhetetlen volt a számomra. Annyira, hogy évekig tartott amíg rászántam magam, életemet Jézusnak adni. Söt hitéletem elején sokáig nehezemre esett az Atyához imádkozni, mert ez az állandó vallásos monológ Istent egy zsarnoki személyként állította be nekem, aki csak arra törekszik, hogy engem megbüntessen, vagy megfenyítsen. A nagy vallásos monológok, mindennek a megtiltása, mert az sátáni, vagy mert „Jézust szomorúvá teszi“ vagy a pokollal való fenyegetés, illetve totális erkölcsösség csak beleüzi a gyereket a világ kezébe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az jó, ha a gyerek órákat a tévé elött ül, vagy a kompjúter elött, azt sem, hogy mágikus játékai legyenek. Valamit azonban tisztán kell látni. Mivel benne élünk a világban, a gyereket nem végnélküli erkölcsi prédikációkkal, illetve vallásos dogmákkal kell nyomás alatt tartani, hanem a mi életünkböl kell észrevegyék, hogy Jézust jobb választani. Mi nekünk kell ennek a bizonyítékai legyünk és útmutatóként szolgáljunk.
3
Hogyan vállhatnánk azonban azokká, ha minket közben felemészt a keserüség, bosszúvággyal telet kívánságainkat hamisan kimondott imádságok közé rejtünk el? Ha magunkat semmire sem tartjuk, mert az alakunk nem elfogadható vagy az inteligenciánk nem üt meg egy magasabb szintet és ezenfelül Jézust sem éljük át? Hogyan szerethetjük felebarátunkat, ha annak mindaz megvan ami nekünk hiányzik, esetleg elvette elölünk azt a nöt/férfit akivel mi szerettünk volna megházasodni? Talán anyagilag becsapott minket, csalódást okozott nekünk? Neki van elég pénze ahhoz, hogy elismertséget szerezzen magának a vének és a pásztor elött, netalán még manipulálja is öket? A Szent Szellemmel betöltetett élet nélkül a világ terhe és gondja malomköként akaszkodik a nyakunkba és megfullaszt minket a gyülölet tengerében, miután hiába vártunk vígasztalásra az önigazultság kikötöjében. Hogyan jutunk hát el a Szent Szellemmel betöltött életre? Úgy, ha a Szent Szellem által engedjük A Szent Szellem nélkül, magunkat olyanná formálni amilyenné sosem szabadulsz meg a gondjaidtól! Isten akar minket. Egyetértesz velem? Mit adnál ma oda Jézusnak, ha azt mondaná neked: “Sajnálom, de nem vihetlek így magammal, mert a ruhádnak sürgös tisztíttatásra van szüksége.“ Eszedbe jutott valami? Akkor vigyed gyorsan Jézus elé. Már várnak rád. Vége az elsö résznek.
*** ISTEN MÜHELYÉBÖL A fekete bárány Ismered a fekete bárány történetét? Legalább olyan öreg mint a bibliai történetek. A fekete báránynak van egy jellegzetessége, mégpedig az, hogy kirí a fehér bárányok közül. Bár szeretne fehér báránnyá lenni de valamilyen oknál fogva nem sikerül neki. Így hát harcol a feketesége elismeréséért. Kezdjük az elejénél. Minden teljesen ártatlanul indult. Nevezzük el ezt a fekete bárányt Péternek. Igen, ami fekete Péterünk egykor maga is fehér bárány volt. Régebben, mindaddig amig egyszercsak feltette magában azt a kérdést, nem-e szól Isten tulajdonképpen hozzá is. Tudnuk kell hozzá, hogy Péter egy olyan nyájba tartozott amelynek a pásztora lelki vezetö volt. Nem egy akármilyen pásztor, hanem tapasztalt, kipróbált, kétségtelenül Szent Szellem által vezetett. Természetesen ö is csak egy ember volt, valószínüleg ez volt a legnagyobb hibája. Nem nem azt mondom, hogy Péter levegönek tekintette volna Pásztorát, csak néha olyan gondolatainak engedett, amely pásztorának meglátásával nem egyezett. Attól még nem a gonosztól valók, vélte Péter. Sátán elsö nyila sikeresen telibetalálta Péter szívét. Biztos volt abban, hogy az Úr beszél hozzá.
4
A fehér bárányok csodálkozva figyelték a különös fejleményeket, de nem tudták mire véljék. Péter egyre jobban eltávolodott hittestvéreitöl, és úgy tünt, hogy az Úr is egyetért útjával. Hiszen például, semmilyen negatív esemény, nem volt feltünö változás az eddigi hitéletéhez képest (Péter ezt maga is hangsúlyozta). Ez az önálló élet viszont egyre távolabb vezette öt Pásztorától. A második nyíl is célba érkezett: egyre jobban meg volt gyözödve az egyéni vezettetéséröl és magabiztosságáról. Ki tudna versenybe szállni vele? - sugárzott viselkedéséböl. Bármikor is próbálta a pásztor óvva inteni, Péternek mindig igaza volt. A harmadik nyíl is talált: az önfejüség. Például többször otthagyta Péter magabitossága lenyügözö volt. a nyájat, hogy a szomszéd nyájban meglátogassa a duci Bori bárányt. A pásztor intette Pétert, hogy nem jó sül ki ebböl a barátságból, mert Bori nagyon lázadó és kötöszködö tipusú. “Az idö még nem érett meg rá.“ mondta a pásztor, “Bori csak fölösleges gondolatokkal befüt téged, amit a mostani helyzetedben a legkevésbé tudsz elhordozni. A saját lelki életedet sodrod veszélybe. Hallgass kérlek most rám, különben késöbb már nem tudlak megvédeni.“ Péter gúnyosan kinevette és azt gondolta magában: Ez mindig csak ag-godalmaskodik. Mikor én még fiatal vagyok és erös, senki sem ugrik olyan nagyot és landol olyan biztosan mint én. Olyan vagyok mint egy akrobata és zseniális gondolataim vannak. Mindenkinek joga van az evangéliumhoz, engem senki sem tarthat vissza, az én kivánságaim tiszták. “Felhívhatnám a figyelmedet arra, hogy az én kivánságaim bibliaiak?“ - válaszolta Péter. “Te csak terelgeted a bárá-nyaidat, én eközben az összejöveteleken meghalok az unalomtól. Holvan a te keneted, amely téged buzdít az Urat átélni? Tessék, én példával járok elötted.“ A kemény összeütközések, megsokszo-rozódtak. “Te nekem ne mondjál semmit, mert az Úr velem is éppenúgy beszél.“ A pásztor így válaszolt: “Mióta foglalja el egy bárány a pásztora helyét, mikor az Úr rendelte felé vezetöül? Különös, de hogyan mondhat ugyanaz az Isten mást neked, mint nekem?“ - “Ki akarok menni és valamit Istennel személyesen átélni. Ez hiba lenne?“ - “Persze, hogy nem, de te mindig olyan helyekre mész amifelöl nincsen békesség bennem. Te is olyan lennél mint Kóré, Dáthán és Abirám (4. Móz. 16), mindent jobban akarsz tudni?“ - “Ó, te meg a te vallásos szöveged. Már nem bírom hallani.“ Fújta Péter idegesen vissza, majd dacosan továbbállt. Fájó szívvel nézett a Pásztor makacs gyermeke után. Bármivel próbálozott nála, Péter rögtön lekontrázta. “Uram elérhetetlenné lett Péter a számomra, nem tudom mit kellene csináljak“ - sírt a pásztor az Úr elött. “A többi bárányt is nyugtalanná teszi, a lázadás kárt tesz az egész nyájban.“ Ez így is volt a valóságban. A többiek csodálkoztak Péter dolgai felett, és azon kezdtek el gondolkozni, hogyan engedheti ezt meg Isten. Több helyröl is feltörtek ideges megnyilvánulások: ha Péternek szabad akkor nekem is. A pásztor figyelmét sem kerülték ki ezek a gondolatok. “Ne engedjetek a kísértésnek, ne tegyétek azt amit ti akartok hallgassatok az Úr tanácsára, akkor is ha nehezetekre esik. Ne lépjetek rá a lázadás útjára, mert az csak sok bajt okoz. Nem éri meg az Úrral szembe szegülni. Higgyétek el Ö erösebb mint ti.“ Elidegenedés és bizalmatlanság férközött be a testvérek és Péter közé. Már nem ugyanazt a nyelvet beszélték, a hullámhossz nem egyezett többé. A levegö egyre feszültebbé vált, Péter nem érezte jól magát a nyájban. “Ti tesztek engem fekete báránnyá" - mondta egyszer vádlóan a többieknek. “Bibliai dolog ez? Kitaszítottnak érzem magam közöttetek, éppen hogy csak eltürtök. Milyen hívök vagytok ti? Nézzetek egyszer a tükörbe, majd meglátjátok, hogy ti milyen feketék vagytok!“ - “Nem vagy te fekete bárány közöttünk, de
5
komolyabban kellene venned Pásztorod, hallgatnod kéne rá. Te már nem is bízol énbennem.“- mondta nagyon ko-molyan a pásztor neki. Péter mégis megmaradt a saját meglátása mellet, miszerint a testvérek rosszak és lelketleteekn vele szemben. Ök az igazi fekete bárányok, nem én, gondolta Péter magában. Egyre inkább egyedül érezte magát, s tovább keresett támogatókat, szövetségeseket, aki egyetértettek az ö látásmódjával. Senki sem mert az ö oldalára állni, mert a helyzet egyre kényesebb lett. Túl nagy volt a rizikó, s féltek az Úr nemtetszését kihívni. A fehér bárányok arról beszélgettek egymás között, hogyan kellene viselkedniük, vele szemben, már teljesen tanácstalanokká váltak. Ha Péterrel összetartanak akkor az Úrral lesz problémájuk, ha nem mutatnak egyetértést az ö véleményével, távol tartják magukat töle, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elveszítik Pétert. Ezt pedig ugyanúgy nem akarták, mint a lázadásnak és az önfejüségnek engedni, ami pedig igen ragadós betegség volt. Néhányan már veszélybe is sodródtak " Nézzetek rám, hogy milyen jól megy nekem!" azáltal, hogy megpróbálták Pétert leutánozni. Hiszen olyan önállóvá és függetlenné akartak válni ök is. Mindig csak engedelmeskedni, nagyon is megeröltetö volt. Végül is ök is már felnött bárányok voltak akinek már évek óta nyírják a gyapjukat. A szabad-ságnak illatja megcsapta az ö orrukat is. Ráadásul az is bosszantotta öket, amikor Péter “vakfegyelmükért“ gúnyolódott rajtuk. “Ti nem is mertek egyszersem visszabeszélni a pásztornak, ti annyira alacsonyrendüek és idióták vagytok, hogy hagyjátok magatokat dirirgálni. Milyen elmaradott, jellemnélküli lények vagytok ti, túl buták ahhoz, hogy felismerjétek, hibásan vezetnek titeket. Én vagyok az egyedüli aki hozza a formáját és aki sikeresen védekezni tud! Nézzetek csak rám és lássátok, milyen jól megy nekem!“ Jól kihalották ebböl a többiek a mély megvetést irántuk. A pásztor szilárd hangon Úgytünt mintha Pétert semmi sem találná el. válaszolt. “Így csak a Sátán beszélhet nem pedig Isten Szelleme.“ Bár a bárányok érezték hogy Péter szavai nem Istentöl jöttek, mégis nagyon nehéz volt mindezt megemészteniük. Hiszen ki akarja, hogy alacsonyrendünek vagy jellemtelennek nevezzék? Nagyon bosszant engemet, gondolta magában Elek, hogy én nem tehetem meg azt amit Péter. Az Úr pedig csak hagyja ezt. Én nem értem a világot többé! Vagy Péter egy idióta, vagy mi bólogatunk önként és dalolva mindenre amit mondanak nekünk. Egy másik bárány ezt gondolta: ès mi van akkor ha a Péternek mégis igaza van? Megint egy másik ezt: Nem lehet mindenkinek egyszerre tetszeni. Sokan morgolódni kezdtek a gyapjújuk alatt, amire persze a pásztor is felfigyelt. Ismét összehívta a nyájat és figyelmeztette öket: “Óvakodjatok a lázadástól és az engedetlenségtöl, az önfejüségtöl és a mindent jobban tudástól. Az Úr akkor nem tart többé veletek. A Sátán akar minket szétszéleszteni, és összezavarni. Ö az örök hazudozó, ne higgyetek neki. Olyan hosszú ideje ismeritek a pásztorotokat, ismeritek már a hangját. Biztosan csalódás fog érni benneteket, ha követitek Péter gögösségét. Én csak figyelmeztetni tudlak titeket, döntenetek nektek kell. Ez a nehéz próbák idöszaka volt. Péter helyzete kétségessé vált. A fehér bárányoknak meg kellett tanulniuk, hogy szilárdak maradjanak és ne engedjenk a vádlásoknak. A megfertözödés veszélye igen nagy volt. A világ csábító volt édes szabadságát kínálva. De a pásztor óvó szavai mindig visszacsengtek füleikbe.
6
Igazi harc volt ez a Szent Szellem és a világ között. Péter szavainak is voltak olyan visszahatásai amiket le kellett gyözniük magukban. Nem mintha a fehér bárányok oly annyira ártatlankák lettek volna, ó nem. Az érzelmek sokszor köztük is a magasba csaptak(aggresszió, veszekedés,vádlás), föleg ha Péter szavai jutottak eszükbe:“Túl keveset imádkoztok, imádkozzatok eleget, hogy megtérjek.“ Vagy:“Mindannyian cserben hagytatok, senki sem áll ki mellettem.“ Igen ilyen az engedetlenség és lázadás útja. Az egyedüllétbe vezet ahol senki nem ért többé meg téged, te pedig nemtudod felfogni, hogy miért nem. Egyedül mész tovább az úton, kivéve ha találsz még egy buta bárányt aki veled tart. Péter célja az elismertség elérése volt de annélkül, hogy az útját feladta volna. Ha nem sikerült neki mindkettöt egyszerre elérnie, akkor a bárányokat kezdte el vádol-ni:“Ti pecsételtetek meg engem fekete báránynak, csak azért mert más vagyok mint ti. Én is egy fehér bárány vagyok, csak ti láttok engem feketének.“
Peters Weg war einsam geworden
Annélkül, hogy észrevette volna Péter, a Sátán áldozata lett és rajta keresztül próbált mégtöbb áldozatot szerezni. Az gonosz tudta, hogy a testvérek szerették Pétert ezért nehezükre esett neki nemet mondaniuk. Senki nem akarta öt megbántani, de az Úr ügye volt nagyobb nyomóerejü. Péter érzelmi-világa nagyon labilissá vált. Hol büszke volt, gögös, magabisztos és lenézö, hol átváltott hirtelen ön-sajnálatba, depresszióba, érzékenységbe vagy vádlásba attól függöen, hogy keresztül akarta vinni akaratát, vagy nem.
Hogyan ér a történet véget? Azt egyedül te döntöd el, ha te egy fekete bárány vagy. Visszafordulhatsz ha akarsz, mint a tékozló fiú. Ehhez viszont engedelmessé kell váljál, és mély bünbánatot kell tegyél(ez belátást igényel). Különben a lázadás újból utolér. Az is fontos, hogy az Istentöl adott pásztort elfogadd és engedelmeskedj neki. Az ember a legjobb barátját sem kímélheti, ha az a bünbe akarja vezetni. Amit az Isten erröl gondol az meg van írva a Mózes könyve 13:6-11. részében. Az pedig, hogy te egy fekete bárány vagy-e az rajtad áll. Ha magad annak érzed, akkor valami nincsen rendbe veled, mert a saját büneid vádolnak téged. Ha ettöl a rossz érzéstöl megakarsz szabadulni, illetve a görbe utadtól megtisztulni, akkor elég ha mindezt a másikra rákened. Ezzel a módszerrel mossa magát a világ tisztára, a mocskot mint a pénzmosás során, a másikra kell hát kenni. A biblia viszont ezzel szemben egyféle utat mutat, a tiszta szív elnyeréséhez: viszzafordulás, megbánás és bocsánat kérés, megtisztulás Jézus vére által. Szeretettel:
