Idősek és az idegennyelv tanulás Fülöp Erzsébet Mária Bevezetés Vizsgálatomban 76 és 93 év közötti idősek idegennyelv tanulásával kapcsolatos tapasztalataikat és véleményüket kutatom. Kérdéseim megválaszolása céljából kérdőíves módszert alkalmaztam az idős angol nyelvtanulóim körében. A kérdőívek megválaszolására két idősek otthonában került sor Budapesten. Az adatközlőim életük korábbi szakaszában két vagy három nyelvet tanultak, de olyan is akad közöttük, aki korábban négy nyelvet tanult. Néhányan közülük fiatalabb korukban angol nyelvtanulással is foglalkoztak, de ketten (akiket a tanulmányban A2 és A7 kódokkal jelölök) az angolt idős korukban új nyelvként tanulták. Kérdőíves módszerrel végzett vizsgálatomban olyan kérdésekre keresem a választ, mint amilyenek a következők: a) Az idősek számára mely nyelvi elemek a fontosabbak: a helyes nyelvtan vagy a helyes / gazdag szókincs? b) Az idegen nyelvű szavak jelentése szokott-e előbb eszükbe jutni, vagy az, ahogyan írják? A kiejtésben szokott-e lenni nehézsége? c) Most, idős korban mi jelent nehézséget a nyelvtanulásban? d) Fiatal felnőtt korukban, középkorban eltért-e a nyelvtanulásuk, nyelvgyakorlásuk a gyermekkorukhoz képest? e) Most milyen nyelvtanulási technikákat alkalmaznak? f) Az újonnan vagy a régen tanult szavak, kifejezések jutnak-e könnyebben eszükbe? Arra is kíváncsi vagyok, hogy: g) Az idős nyelvtanulók észre szokták-e venni, hogyha saját idegennyelvhasználatukban helytelenül ejtenek ki valamit? És az is érdekel, hogy: h) Melyik az a nyelvi készség, az olvasás, beszélgetés vagy írás, amely a legkönnyebb számukra? Azt feltételezem, hogy az időseket jobban foglalkoztatja a helyes szókincs és a kiejtés használata, mert anyanyelvükön is egyre többször fordul elő a “nyelvemen van” jelenség, amikor is az általuk ismert szavak, kifejezések ideiglenesen nem jutnak eszükbe. Ezen kívül az is tudott, hogy az idősek szókincsében változások nem történnek, csak a szavak (különösen a fonológiai alakjuk) felidézése válik nehézkessé (Maddox 1995). Továbbá, valószínűnek tartom azt, hogy a szavak jelentése szokott korábban eszükbe jutni és nem az, ahogyan írják, hisz például szövegfeldolgozáskor is az elhangzottak értelme az, amit inkább megőriz a memória és nem a nyelvi alak, vagy a szószerinti megfogalmazás. Új nyelvi elemek tanulásakor pedig az új szavakat vagy nyelvtant a már korábban tanult szavakkal, nyelvtani elemekkel hasonlítják össze.
389
Eredmények A vizsgálatban résztvevő adatközlőkre az A1-től A10-ig terjedő kódokkal hivatkozom, akik közül 9 nő, az A10-es kóddal ellátott alany pedig férfi. A kérdésekre mindannyian írásban válaszoltak a szabadidejükben. A kérdőíves felmérésben feltett kérdéseket, és a rájuk kapott válaszokból kikövetkeztetett eredmények a következők: a) Mit tart fontosabbnak: a helyes nyelvtant vagy helyes / gazdag szókincset? Az adatközlők fele (A1, A5, A7, A8, A9) gondolja úgy, hogy a helyes nyelvtan és helyes / gazdag szókincs egyaránt fontos. Másik négy vizsgálati alany (A2, A4, A6, A10) szerint a gazdag szókincs fontosabb, mint a helyes nyelvtan. A3 pedig úgy gondolja, hogy a nyelvtan fontosabb. Egy másik kérdésemre kapott válaszokból az is kiderült, hogy míg 6 adatközlő (A2, A3, A4, A6, A8, A9) számára fontosabb az, hogy a célnyelven megértsenek minket, másik 4 válaszadó (A1, A5, A7, A10) számára egyaránt fontos az, hogy megértsenek minket és, hogy nyelvtanilag minél helyesebben mondjunk valamit. b) A szavak kiejtése szokott előbb eszébe jutni vagy az, ahogyan írják? A kiejtésben szokott-e lenni nehézsége? Az adatközlők közül ugyanannyian, hárman (A5, A7, A10) állították azt, hogy nyelvhasználat közben a szó írott alakja jut előbb eszükbe, mint akik (A2, A6, A9) azt mondták, hogy a szavak kiejtése jut előbb eszükbe. Ez azért érdekes, mert mind a hat vizsgálati alany az elemi és középiskolai tanulmányaik alatt német, latin és francia nyelveket tanultak és az angol nyelvvel csak később találkoztak nyelvi tanfolyamokon, magánórák keretében vagy anyanyelvű környezetben. A4 a szavak kiejtését soha nem hasonlítja az íráshoz, és ez nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy anyanyelve mellett az angolt már kis gyerekkora óta hallotta és beszélte a családjában. A1, A3 és A8 nem adtak releváns választ erre a kérdésre. Arra a kérdésre, hogy A kiejtésben szokott-e lenni nehézsége? 6 adatközlő (A2, A3, A5, A6, A7, A9) válaszában jelenik meg valamilyen kiejtéssel kapcsolatos probléma. Közülük hárman (A2, A5, A9) tesznek arra említést, hogy a kiejtésben szokott lenni nehézségük, illetve nem olyan jó a kiejtésük. Másik két adatközlő (A3, A7) számára saját angol kiejtésük nem tökéletes, azaz magyaros. Ez viszont számukra nem zavaró és nem jelent nehézséget, mert ettől függetlenül tudnak a célnyelven boldogulni. Az A6-os adatközlő számára problémát jelent az, hogy A kiejtést külön tanulni kell.
390
A1 e fenti kérdésre adott válaszában kifejti, hogy a helyes kiejtés mindig fontos volt számára. A4 adatközlőnek a szavak kiejtése nem jelent problémát, A8 és A10 pedig nem szolgáltak válasszal erre a kérdésre. A válaszokból az is kiderül, hogy az adatközlők közül csak ketten (A1 és A7) néznek néha angol nyelvű tévé műsorokat. c) Most, idős korban mi jelent nehézséget a nyelvtanulásban? Hárman (A2, A6, A7) nehézségként említik a memóriával kapcsolatos deficitet, azaz a felejtést és azt, hogy az agy már nem olyan felvevőképes, mint korábban. Itt ketten (A6, A7) az új szavak felejtésére utalnak, melyet valószínűleg a régen tanult szavak felejtéséhez képest állapítanak meg. Amint Bahrick kutatása kapcsán megállapította, a megtanult, de nem használt idegen nyelv is az első két éves gyors felejtési szakasz után egy igen „tartós tárban” kerül megőrzésre. Ez a lassú felejtéssel kísért időszak akár 38-39 évig is tarthat, ami után a felejtés újból felgyorsul (Baddeley 2005). Ketten-ketten problémaként hozzák fel azt, hogy (A3, A8) nincs kivel angolul kommunikálni; (A2, A5) különbözik a szavak kiejtése az írásmódjuktól, nehéz a kiejtés és a beszédmegértés; (A1, A10) hamar elfáradnak, valamint idő és szorgalomhiánnyal küszködnek. A4 és A9 nem szolgáltak releváns válasszal. Életkorral valóban hanyatlik a tanulási képesség és az információk előhívásának képessége a memóriából, de ezt a képességet kompenzálni lehet, hogyha az idősek több időt szánnak a tanulásra, és hogyha fejlesztik a tanulási és emlékezeti stratégiáikat (Bernáth, Solymosi 1997). d) Fiatal felnőtt korában, középkorában eltért-e a nyelvtanulása, nyelvgyakorlása a gyerekkorához képest? Az adatközlők fele válaszolta azt, hogy felnőttkorban, illetve középkorban nyelvtanulásuk és nyelvgyakorlásuk eltért gyerekkorukhoz képest: A1 szerint nyelvtanulásában változást hozott a magnókazetták megjelenése, A3 szerint fiatalon könnyebb tanulni, A10 kedvet kapott a nyelvtanuláshoz, A5 és A6 pedig csak igennel válaszolt. Másik két adatközlő (A2, A7) középkorúként eszperantót illetve német szaknyelvet tanult. e) Milyen nyelvtanulási technikákat szokott alkalmazni? Például, amikor új szavakat tanul, összehasonlítja-e őket korábbról ismert magyar, angol vagy más nyelvben ismert szavakkal? Vagy például egy másik nyelv nyelvtana vagy egy másik nyelv kiejtése szokta-e segíteni, vagy éppen gátolja a nyelvtanulásban?
391
Erre a kérdésre négyen (A5, A6, A7, A9) azt válaszolták, hogy a szótanulást a korábbról ismert más nyelvek szókincse segíti, ketten (A3, A10) azt állítják, hogy a nyelvtanulást nemcsak a korábbról ismert nyelv szókincse, hanem a nyelvtana is segíti. A2 számára a legeredményesebb nyelvtanulási technika, amikor az új szavakkal szövegkörnyezetben ismerkedik, és annak segítségével gyakorolja be őket. A6 és A7 pedig kijelentették, hogy a más nyelvek nyelvtana és kiejtése nem segíti, vagy éppen gátolja az új nyelv tanulását. A1, A4 és A8 nem adtak releváns választ. f) Az újonnan megtanult szavak könnyen eszébe jutnak-e? Könnyebben eszébe jutnak a régen tanult szavak és nyelvtan? A vizsgálati alanyok fele (A2, A5, A6, A7, A8) mondta azt, hogy a régebben megtanult szavak és nyelvtan könnyebben jut eszükbe. Ketten (A1, A4) már nem tanulnak új szavakat, három adatközlő (A3, A9, A10) számára pedig a régi és új szavak felidézése nem határolódik el teljes mértékben egymástól. g) Észreveszi-e, hogyha Ön szerint nem helyes valamelyik ön által kimondott szó kiejtése? Aggasztja-e ez? A válaszadók többsége, heten (A3, A5, A6, A7, A8, A9, A10) bevallották, hogy észreveszik, hogyha egy szót helytelenül ejtettek ki. Öten (A4, A5, A6, A9, A10) azt is kifejtették, hogy a saját maguk által helytelenül kiejtett szavak aggasztják, vagy zavarják őket. Ketten (A1, A2) nem, vagy nem feltétlen veszik észre, ha egy szót helytelenül ejtettek ki. h) Melyik nyelvi készség (olvasás, beszélgetés, írás) a legkönnyebb? Az adatközlők között akadt olyanok (A3, A9), aki számára nem egy, hanem két vagy három nyelvi készség is könnyű. Öten (A5, A7, A8, A9) voltak, akik az olvasást könnyű vagy a legkönnyebb nyelvi készségként nevezték meg. Közöttük szerepel A7 is, aki a válaszban az olvasást angol magyar fordításként interpretálja. Ketten-ketten állították azt, hogy (A4, A10) a beszélgetés és (A1, A9) az írás a legkönnyebb, illetve nincs velük probléma. Viszont hat adatközlő (A1, A2, A5, A6, A7, A9) szerint a beszélgetés nehézkes vagy nehezen megy számukra. A2 és A6 bevallása szerint mindegyik nyelvi készség nehéz. Összefoglalás Az idős adatközlők egy kivételével úgy gondolják, hogy a gazdag és helyes szókincs fontos az idegen nyelvtanulásban és nyelvhasználatban. A vizsgálati alanyok fele pedig azt tartja, hogy a gazdag szókincsen kívül a helyes nyelvtan használata is egyaránt lényeges szerepet tölt be. 392
A válaszadók többsége, heten észreveszik, hogy ha egy szót helytelenül ejtenek ki. Hat vizsgálati alany említést tesz a kiejtéssel kapcsolatos nehézségéről, és az adatközlők felét pedig aggasztja, vagy zavarja, ha egy szót helytelenül ejtenek ki. Ezek az eredmények azt látszanak alátámasztani, hogy az időseket nagyobb mértékben foglalkoztatja a bő és helyes szókincs, valamint a helyes kiejtés használata, mint a helyes nyelvtan alkalmazása. Viszont az eredmények tükrében az is nagyon valószínű, hogy egyre több idős számára egyaránt fontos a bő szókincs és a helyes nyelvtan használata is. Az a tény, hogy az adatközlőknek több, mint a fele fontosabbnak tartja azt, hogy megértsék őket, mint azt, hogy nyelvtanilag helyesen fejezzék ki magukat, azt sejteti, hogy az elhangzottak értelme, jelentése számukra is nagyobb jelentőséggel bír, mint a nyelvi alak vagy nyelvtani pontosság. Többen gondolják úgy, hogy a szótanulást a korábbról ismert más nyelvek szókincse segíti, viszont elenyésző azoknak a száma, akik szerint más nyelvek nyelvtana nem szolgál segítségül, vagy éppen gátolja az új nyelvi elemek elsajátítását. A válaszokból az is kiderült, hogy a régen tanult szavak, kifejezések az időseknek könnyebben eszükbe jutnak, mint az újonnan tanultak. Az is meglehet, hogy az újabban tanult szókincset sem felejtik el végérvényesen, hanem csak nehezebben tudnak hozzájuk férni, mint a régebben elsajátított szavakhoz. Az új szavak, kifejezések felidézésénél sokat segíthetnek az előhívási támpontok, mint például kezdőbetűk említése vagy a tanult szavak témakörének megadása (Atkinson, Hilgard 2005). Az olvasás bizonyult könnyebbnek a többi készséggel szemben, és összességében a beszélgetés mutatkozott nehéznek több adatközlő számára. Ez az eredmény azzal is magyarázható, hogy az olvasás készségével ellentétben a beszélgetés idői kényszerekkel is társul (Fülöp 2006). Vagyis a szóbeli kommunikáció folyamán minden alkalommal nem nyílik megfelelő idő a memóriában meglévő, de pillanatnyilag el nem érhető információ előhívására. Viszont, a nyelvi készségtől függetlenül, az idősek általános lelassulása befolyásolja az alanyok teljesítményét az olyan feladatokban, amelyek időkorláttal rendelkeznek. Az időkorlátozás hiánya szignifikánsan javíthatja az idősek teljesítményét, és ez a teljesítmény akár meg is közelítheti a fiatalokét (Bayles, Kaszniak 1987).
393
Irodalom Atkinson, R.L., Hilgard. 2005. Pszichológia. Harmadik átdolgozott kiadás. Budapest: Osiris Kiadó. Baddeley, A. 2005. Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris Kiadó. Bayles, K.A., Kaszniak, A.W. 1987. Communication and Cognition in Normal Aging and Dementia. Austin, Texas: PRO-ED. Bernáth, L., Solymosi, K. 1997. Az időskor. Változások az öregedés során. In: Bernáth L., Solymosi K. (szerk.). Fejlődéslélektan Olvasókönyv. Budapest: Tertia Kiadó. 40/ 132-135. Fülöp, E. 2006. Kerekasztal-beszélgetés az időskorúak nyelvéről, kommunikációjáról és nyelvtanulásáról. Modern Nyelvoktatás 12. évf. 3-4. szám. 133-144. Maddox, G.L. (szerk.) 1995. Thy Encyclopedia of Aging. Second Edition. New York: Springer Publishing Company.
394
