IBN FADLÁN A kazárok királyát kagánnak nevezik. İ minden négy hónapban csak egyszer jelenik meg nyilvánosan, egyébként teljes visszavonultságban él. İt magát Nagy-kagánnak, helyettesét pedig Kagán-behnek hívják. Az utóbbi vezeti a seregeket és igazgatja azok ügyeit. İ intézi az államügyeket, ı foglakozik velük, ı jelenik meg nyilvánosan (a nép elıtt), és ı vezeti a portyákat. Neki vetik alá magukat a szomszédos királyok. (A Kagán-beh) minden nap a Nagy-kagán színe elé járul, megalázva magát isten színe elıtti alázattal. Nem járul eléje csak mezítláb, miközben kezében egy darab fát visz. Amikor köszönti ıt, meggyújtja ezt a fát elıtte, majd amikor meggyújtotta, a király mellé ül a trónusra, jobb keze felıl. Utána egy másik ember következik a méltóságban, akit K.n.d.r- (valószínőleg Kündü-) kagánnak neveznek, azután pedig egy másik, akit Dzsáw.s.gh.j.r-nak hívnak. A Nagy-király szokásai közé tartozik, hogy nem ül le az emberekkel, és nem is beszél velük. İhozzá nem mehet be senki azokon kívül, akiket említettünk. A feloldás és megkötés joga az egyes ügyekben, továbbá a büntetések kiszabásának intézése és az államügyek irányításának terhe helyettesének, a Kagán-behnek a kötelessége. A Nagy-királyok temetési szokásaihoz tartozik, hogy a Nagy-királynak, amikor meghal, egy nagy udvart építenek, amelyben húsz ház van. Minden egyes házban sírt ásnak neki. Ezután követ törnek olyan apróra, mint a por(szem), szétszórják benne, majd oltatlan meszet dobnak rá. Az udvar alatt egy folyó van, mégpedig egy nagy folyó, amelynek vize áramlik. Ezt a folyót a sír fölött vezetik át: azt mondják, azért, hogy ne férjen hozzá se ördög, se ember, se férgek, se csúszómászók. Amikor megvolt a temetés, mindazokat, akik a temetésen részt vettek, lefejezik, hogy senki se tudja, hogy melyik házban van (a király) sírja. Ezt a sírt egyébként "paradicsom"-nak nevezik, és azt mondják: "Bement a paradicsomba". Minden házat arannyal átszıtt brokát fed. A kazár király szokásai közé tartozik, hogy huszonöt feleséget tart. Feleségei közül mindegyik a vele szomszédos királyok leányai közül származik. A király vagy békésen, vagy pedig erıszakkal veszi el ıket. Van még hatvan rabszolgalánya és ágyasa is, valamennyi rendkívül szép. Mindegyik feleségének, akár szabad nı, akár ágyas, külön palotája van, amelynek kupolája szádzs-fával van burkolva. Minden kupola mellett egy sátor van. Minden egyes asszonynak egy külön eunuchja van, aki ırzi ıt. Amikor a király valamelyik feleségével akar lenni, üzen annak az eunuchnak, aki azt az asszonyt ırzi, mire az egy szempillantás alatt elviszi ıt királyi ágyába. A felügyelı pedig a király boltozatos sátrának ajtajában vár. Amikor a király már volt vele (az asszonnyal), kézen fogja, és visszaviszi, egy pillanatra sem hagyja ırizetlenül. Ha a király kilovagol, akkor egész serege kivonul vele, tekintettel arra, hogy ı kilovagolt, mégpedig úgy, hogy egy mérföld távolság van közöttük. Ha bármelyik alattvalója megpillantja ıt, teljesen arcra borul elıtte, és nem emeli fel fejét mindaddig, amíg el nem haladt mellette. A (Nagy-királyok) uralma negyven esztendı, s ha csak egyetlen nappal is túlhaladtak ezen, megölik ıket alattvalóik és kíséretük, és ezt mondják: "Már megfogyatkozott értelme és meggyengült ítélete." Ha a király valahova sereget küld, az semmi szín alatt hátat nem fordít, mert ha megfutamodik, mindenkit megölet (a király), aki csak visszatér hozzá. A vezéreket és saját helyettesét pedig, ha megfutamodnak, maga elé rendeli, odaviteti feleségeiket és gyermekeiket is, és a szemük láttára másnak adja ıket. Ugyanúgy tesz lovaikkal, ingóságaikkal, fegyvereikkel és szállásaikkal is. Néha mindegyikıjüket kettévágatja vagy keresztre feszítteti, vagy nyakuknál fogva fára kötteti ıket, néha pedig, ha kegyet akar gyakorolni velük szemben, lovásszá fokozza le ıket. A kazárok és királyuk zsidó. A szlávok és többi szomszédaik is alattvalóik voltak, szolgai alázattal fordultak feléjük, és engedelmességet tanúsítottak velük szemben.
IBN RUSZTA ÉS GARDÍZÍ A M.DZS.GH.R-OK (Magyarok) A besenyık országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a magyarok határai közül az elsı (szélsı) határ. A magyar pedig a türkök egyik fajtája. Fınökük 20 000 lovassal vonul (lovagol) ki. Fınökük neve K.nde (Künde vagy Kende). Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Dzs.la-nak (Dzsila vagy Dzsula, Gyula) hívják. Minden magyar a Dzsila nevő fınökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben. Sátraik (boltos jurtjaik) vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fővel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérıivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikıjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik. A téli tartózkodás ott alkalmasabb számukra. A tılük balra (nyugatra), a szlávok oldalánál levı folyónál egy bizánciakhoz tartozó nép lakik. Mindannyian keresztények és w.n.n.d.r-nak (nándornak) hívják ıket. Többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek náluk. E két folyó között az egyiket Atilnak, a másikat Dunának hívják. Amikor a magyarok a (Duna) folyó partján vannak, látják (ezeket) a nándorokat.
A nándorok felett, a folyó partján, egy nagy hegy van. Ennek a hegynek az oldalánál egy folyó tőnik elı. A hegy mögött pedig egy keresztény nép él, amelyet m.r.dá-nak (m.r.wá-nak) neveznek. Közöttük és a nádorok között tíz napi járóföldnyi út van. (A morva) nagy lélekszámú nép. Ruházatuk emlékeztet az arabokéra: turbánból, ingbıl és kabátból áll. Veteményeik és szılıik vannak. Vizeik a föld színén folynak. Föld alatti csatornáik nincsenek. Azt mondják, hogy többen vannak, mint a bizánciak, és hozzájuk (a bizánciakhoz) tartozó külön nép. Leginkább az arabokkal kereskednek. Az a folyó pedig, amelyik a magyaroktól jobbra (keletre) van, a szlávok felé, majd onnan a kazárok vidékei felé folyik. A két folyó közül ez a nagyobbik. A magyarok országa bıvelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van. (Állandóan) legyızik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik ıket mint foglyaikat. A magyarok tőzimádók. Meg-megrohanják a szlávokat (és oroszokat), és addig mennek a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötıjéhez nem érnek, amelynek K.r.kh (Kercs) a neve. Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen. Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menı bizánciakkal vásárt tartanak. Azok (a magyarok) eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszınyegeket és más bizánci árukat. (Ezek) a magyarok szemrevaló és szép külsejő emberek, nagy testőek, vagyonosak és szembetőnıen gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak. Állandóan portyára mennek a szlávok ellen. A magyaroktól a szlávokig tíznapi járóföldnyi út van. A szlávok országának határvidékeihez közel egy város van, amelyet Wán.t.j.t.nak hívnak. Leánykérés alkalmával náluk az a szokás, hogy amikor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány gazdagságával arányban, több vagy kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására összegyőlnek, a leány atyja a vılegény atyját saját házába viszi és mindent összegyőjt, amije csak van coboly-, hermelin-, mókus-, nyestprémbıl és róka málból, a brokát ruhahuzatokkal és mindenféle bırrel egyetemben tíz bırruhára valót. (Mindezt) egy szınyegbe göngyölíti és a vılegény atyjának lovára kötözi, majd hazaküldi ıt. Akkor az mindent elküld neki (a leány atyjának), amire csak szükség van az elıre megállapított vételárhoz: állatot, pénzt, ingóságot, - és akkor hazaviszik a leányt.
A kazárok A besenyık és a kazárok között tíznapi járóföldnyi út van, amely pusztaságokon és fás vidékeken keresztül visz. Közöttük és a kazárok között nincsenek járt ösvények vagy határozott célok felé vezetı nagy utak. Útjuk ilyen fás területeken és mocsarakon át visz, amíg a kazárokhoz nem érnek. Van nekik egy királyuk, akinek '.j.sád a neve, de a kazár nagyfejedelem valójában a Kazár-kagán. A kazárok azonban csak névleg engedelmeskednek az utóbbinak. A valóságos hatalom a '.j.sád kezében van, aki a kormányzásban és a hadsereg vezetésében olyan fontos helyet foglal el, hogy egyetlen nála magasabb méltóságviselı sincs, akire tekintettel kellene lennie. A nagyfejedelem zsidó vallású, ugyanúgy az '.j.sád is és azok, akik a vezérek és a nagyok közül, ıhozzá hasonlóan, hajlandóak erre. A többiek vallása hasonló a türkökéhez. Amikor pedig eljönnek a tavaszi napok, kimennek a pusztaságba, és egészen a tél beálltáig ott maradnak. Ebben a két városban mohamedán népesség is van, akiknek mecsetjeik, imámjaik, müezzinjeik és korán-iskoláik vannak. Minden esztendıben portyázó hadjáratot vezetnek a besenyık ellen. (Ez) az '.j.sád maga vezeti a hadjáratokat, és katonáival maga is elmegy a portyákra. (Katonái) feltőnıen szép külsejőek. Amikor (az '.j.sád) valamilyen okból kivonul, egy napkoronghoz hasonló tárgyat készítenek eléje, amelyet dob módjára szerelnek fel. Egy lovas viszi, aki elıtte halad vele, miközben ı követi, serege pedig mögötte vonul, és ennek a napkorongnak a fényét figyeli. Ha zsákmányt ejtenek, az egész zsákmányt összegyőjtik az '.j.sád táborába. Akkor ı kiválasztja és megtartja magának, ami megtetszik neki, a zsákmány megmaradó részét pedig odaadja a katonáknak, hogy szétosszák maguk között.
BÍBORBANSZÜLETETT KONSTANTÍN: A BIRODALOM KORMÁNYZÁSA 38, A türkök népének eredetérıl, és hogy honnan származnak A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet elsı vajdájuk nevérıl Levedíának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták. Ezen a helyen, az imént említett Levedíában folyik a Chidmasz folyó, melyet Chingilúsznak is neveznek. De abban az idıben nem türköknek mondták ıket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünak nevezték. A türkök hét törzsbıl állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük, akik közül az elsı vajda volt az elıbb említett Levedi. Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme, a kagán, vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nıt adott feleségül a türkök elsı vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitézségének nagy híre és nemzetsége fénye miatt, hogy tıle gyermeket szüljön, de a sors úgy akarta, hogy az a Levedi nem nemzett azzal a kazár nıvel gyermeket. A besenyık pedig, akiket korábban
kangarnak neveztek (ugyanis ez a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazárok ellen háborút indítván és legyızetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére letelepedni. Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyık közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezető helyekre, amely helyeken mostanában a besenyık népe lakik. Kevés idı múltával az a kagán, Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzá elsı vajdájukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kagánjához, tudakolta, hogy mi okból hívatta ıt magához. A kagán azt mondta neki, hogy: "Azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy, és a türkök közt az elsı, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak." İ pedig válaszolva a kagánnak, azt mondta, hogy: "Nagyra veszem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illı köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elég erım ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár az az Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább fejedelem, aki rendelkezésetekre áll." Megtetszett annak a kagánnak ez a beszéd, és embereit vele adván, a türkökhöz küldte ıket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez elıtt az Árpád elıtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettıl fogva mindmáig ennek a nemzetségébıl lesz Turkía fejedelme. Néhány év múlva a besenyık rátörtek a türkökre, és fejedelmükkel, Árpáddal együtt előzték ıket. A türkök tehát megfutamodván, földet kerestek, ahol megtelepedhetnének, s jıvén, ık meg előzték Nagy Moravia lakóit, s megszállták azok földjét, amelyen a türkök most is mindmáig laknak. És attól fogva a türkök nem vették fel a harcot a besenyıkkel. A türköknek amaz elıbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó, elıbb említett türkök mostanáig küldenek ügynököket, és meglátogatják ıket és gyakran hoznak választ tılük ezeknek. A besenyık helyét, amelyen abban az idıben a türkök laktak, az ott levı folyók neve szerint hívták. A folyók a következık: elsı folyó az úgynevezett Varuch, második folyó az úgynevezett Bug, harmadik folyó az úgynevezett Trullosz, negyedik folyó az úgynevezett Prút, ötödik folyó az úgynevezett Szeret.
39. A kabarok népérıl Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségébıl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az elıbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén, letelepedtek a türkökkel együtt a besenyık földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték el ıket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúban legerısebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elıl jártak, az elsı törzsek rangjára emelték ıket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok három törzsében, aki máig is megvan.
40. A kabarok, és a türkök törzseirıl Elsı a kabaroknak a kazároktól elszakadt, elıbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjáné, hatodik Jeneh, hetedik Keri, nyolcadik Keszi. És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyık földjére telepedtek le. Ezután Leó, a krisztusszeretı és dicsı császár hívására átkeltek a Dunán, és megtámadván Simeont, teljesen legyızték, és iramukban egészen Preszlavig hatoltak, bezárván ıt Mundraga várába, visszatértek saját földjükre. Abban az idıben Liüntika, Árpád fia volt a fejedelmük. Miután azonban Simeon újból kibékült a rómaiak császárával és bátorságban érezte magát, a besenyıkhöz küldött, és megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a türköket. És amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyık Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették és földjük ırzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiőzték onnét. Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak, s amelyet, mint mondottuk, a folyók fenti elnevezése szerint neveznek. Azt a helyet pedig, amelyen a türkök korábban voltak, az ott keresztülmenı folyó nevérıl Etelnek és Kőzőnek nevezik, s mostanában a besenyık lakják. A türkök pedig a besenyıktıl előzetve, elmentek és letelepedtek arra a földre, amelyen most laknak. Ezen a helyen vannak bizonyos régi emlékek: az elsı, ahol Turkía kezdıdik, Trajánusz császár hídja, azután még háromnapi útra ettıl a hídtól Belgrád, amelyben a szent Nagy Konstantín császár tornya is van, és ismét a folyó visszakanyarodásánál van az úgynevezett Szirmium, Belgrádtól kétnapi útra, és azokon túl a kereszteletlen Nagy Moravia, melyet a türkök megsemmisítettek, s amelyen elıbb Szvatopluk uralkodott. A türkök közelében vannak keleti oldalon a bolgárok, ahol ıket az Isztrosz folyó választja el, amelyet Dunának is neveznek, észak felé a besenyık, nyugatabbra a frankok, dél felé pedig a horvátok. A türköknek ez a nyolc törzse nem engedelmeskedik a maga fejedelmeinek, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak. Elsı fejük az Árpád nemzetségébıl sorban következı fejedelem, és van két másik is, a jila és a karcha, akik bírói tisztséget viselnek; de van fejedelme minden törzsnek is. Tudnivaló, hogy a jila és a karcha nem tulajdonnév, hanem méltóság.
OROSZ ÉVKÖNYVEK (Nesztor-krónika) Ezek után jöttek a besenyık, majd a fekete magyarok mentek Kijev mellett, késıbb Oleg idejében... 6406. (898.) év. Vonultak a magyarok Kijev mellett a hegyen keresztül, amelyet ma magyarnak nevezünk. Megérkezvén a Dnyeperhez, megállottak sátraikkal, mert úgy vándoroltak, mint a kunok. Megjövén kelet felıl, és átvergıdvén a hegyeken keresztül, amelyeket magyar hegynek neveznek, hadakozni kezdtek az ott élı frankokkal és szlávokkal. Elıbb ugyanis szlávok éltek ott, és a frankok elfoglalták a szláv földet, azután meg a magyarok előzték a frankokat, és örökölték azt a földet, és letelepedtek a szlávokkal, alávetvén ıket maguknak, és azóta nevezik magyar földnek. És elkezdtek a magyarok hadat viselni a görögökkel, és feldúlták a trák és makedón földet egészen Szalonikiig, és elkezdtek haddal járni Morvára és a csehekre. Egy szláv nyelvet alkottak ugyanis a Duna mentén lakó szlávok, akiket a magyarok leigáztak, és Moravia, és a csehek, és a lengyelek, és a poljánok, akiket ma oroszoknak hívnak. Elıször a morvák számára fordították le a szent könyveket, amely írást szlávnak neveznek, amely megvan Oroszországban és a dunai Bulgáriában is.
A METÓD-LEGENDA (XVI.) Megérkezve pedig a Duna tájékára egy magyar király, akarta ıt látni. És bár egyesek mondták, hogy ezt nem élik túl kínszenvedések nélkül, ı elment hozzá. A király pedig, mint fıpapot illik, tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel fogadta. És beszélgetve vele, ahogy ilyen méltóságú emberekkel illik beszélgetni, megölelvén, megcsókolván ıt, és megajándékozván értékes ajándékokkal, elbocsátotta ezekkel a szavakkal: tisztelendı atyám, okvetlenül emlékezzél meg rólam szent imáidban.
BÖLCS LEÓ: TAKTIKA Ámde szólni fogunk a türkök szervezetérıl és hadirendjérıl, mely keveset vagy mit sem különbözik a bolgárokétól: hogy férfiakban gazdag és szabad ez a nép, s egyéb pompát és bıséget mellızvén, csupán arra van gondja, hogy vitézül viselkedjék a maga ellenségeivel szemben. Ez a nép tehát, amely egy fı alatt áll, fellebbvalóitól kemény és súlyos büntetéseket áll ki elkövetett vétkeiért, s nem szeretet, hanem félelem tartja ıt féken; a fáradalmakat és nehézségeket derekasan tőrik, dacolnak a hıséggel és faggyal és a szükségesekben való egyéb nélkülözéssel, mint afféle nomád nép. A türkök törzsei fürkészık és szándékaikat rejtegetık, barátságtalanok és megbízhatatlanok, telhetetlen kincsszomj rabjai; semmibe se veszik az esküt, sem szerzıdéseket nem tartanak meg, sem ajándékokkal nem elégszenek meg, hanem mielıtt az adottat elfogadnák, fondorlaton és szerzıdésszegésen törik a fejüket. Ügyesen kilesik a kedvezı alkalmakat, és ellenségeiket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szükségesekben való megszorítás útján. Fegyverzetük kard, bırpáncél, íj és kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az elınyt. De nemcsak ık maguk viselnek fegyvert, hanem az elıkelık lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi. Sok gondot fordítanak rá, hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is. Követi ıket nagy csapat ló, mén és kanca is, részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig sokaság látszatának keltése végett. Nem ütnek körülárkolt tábort, mint a rómaiak, hanem a háború napjáig nemzetségek és törzsek szerint szétszéledve, télennyáron folyvást legeltetik lovaikat; háború idején pedig a szükséges lovakat maguk mellet tartva és béklyóba verve ırzik türk sátraik közelében a csatarendbe állás idejéig; s a csatarendbe álláshoz éjnek idején kezdenek. İrseiket messzire sőrőn egymás mellé helyezik el, nehogy egykönnyen rajtaütés érje ıket. A harcban nem mint a rómaiak, három hadosztályban állnak csatarendbe, hanem különbözı ezredekben, tömören összekötve egymással az ezredeket, melyeket csak kis közök választanak el, hogy egyetlen csatasornak látszódjanak. A derékhadon kívül van tartalékerejük, melyet kiküldenek tırbe csalni azokat, akik elıvigyázatlanul állnak fel velük szemben, vagy pedig szorongatott csapatrész megsegítésére tartogatnak. Málhájuk a csatasor mögött a közelben van, a csatasortól jobbra vagy balra egy vagy két mérföldnyire, s csekély ırséget is hagynak vele. Gyakran egy kötélre vévén a felesleges lovakat, hátul, azaz a csatasor mögött annak védelmére helyezik el. A harcvonal rendjeinek mélységét, azaz a sorokat nem egyformán alakítják, inkább a mélységre fordítván gondot, hogy a harcvonal vastag legyen, és az arcvonalat egyenletessé és tömörré teszik. Jobbára a távolharcban, a lesbenállásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket. Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak és a többi nép, ideig-óráig való üldözéssel és zsákmányszerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból.
Ha pedig valamely üldözött ellenségük megerısített helyre menekül, azon vannak, hogy pontosan kipuhatolják, hogy mind a lovak, mind az emberek miben szenvednek hiányt, s mindent elkövetnek, hogy az ezekben való megszorítás útján ellenfeleiket kézre kerítsék vagy ezeket tetszésük szerinti egyezségre rábírják, oly módon, hogy eleinte enyhébb feltételeket szabnak, majd ha ezekbe az ellenség belement, más, nagyobb dolgokkal hozakodnak elı. Ezek a türkök jellemzı vonásai, melyek csupán annyiban különböznek a bolgárokétól, hogy amikor ezek magukévá tévén a keresztények hitét, a római erkölcsök hatása alatt kissé megváltoztak, akkor hitetlenségükkel együtt vadságukat és nomád voltukat is levetkızték. Türk ellenfeleinknek hátrányos a legelı hiánya, tekintve a magukkal vitt lovak sokaságát. Ütközet idején fıleg a hadirendben álló gyalogos alakulat fog nagy kárt tenni bennük, amely ártalmukra van nekik, akik lovasok és lóról le nem szállnak, mert gyalogosan nem képesek helytállni, minthogy lóháton nıttek fel. Hátrányos nekik a lapályos és puszta vidék is, továbbá a lovasság sőrő csatasora, mely szakadatlanul nyomukban van.
REGINO ÉVKÖNYVE Az Úr testet öltésének 889. évében a magyarok igen vad és minden szörnyetegnél kegyetlenebb népe, amelyrıl az azelıtti nemzedékek azért nem halottak, mivel nevük sem volt, a szkíta tartományokból és ama mocsarak közül jött elı, amelyeket a Thanais kiáradásával mérhetetlenül kiterjesztett. De mielıtt e népnek kegyetlen tetteit tollunkkal végigkísérnénk, nem látszik feleslegesnek, ha Szkítia fekvésérıl és a szkíták életmódjáról egyet-mást megemlítünk, követve a történetírók elbeszélését. Feleségeiket és gyermekeiket szekereken viszik magukkal; a záporok és a hideg miatt bırbıl készült tetıket használnak házak helyett. Nincs náluk a lopásnál súlyosabb vétek, ugyanis ha szabadna náluk lopni, mi maradna meg a vadonban nekik, akik csordáikat, nyájaikat és élelmiszereiket is fedél biztosítéka nélkül tartják. Az arany és ezüst után nem vágyódnak úgy, mint a többi halandók; vadászattal és halászattal foglalkoznak, tejjel és mézzel táplálkoznak. A gyapjúnak és a ruhának a használata ismeretlen náluk, és bár állandóan gyötri ıket a hideg, csupán menyét- és vadbırökbe öltöznek. Lovaikon szoktak járni, gondolkozni, álldogálni és beszélgetni. Gyermekeiket és szolgáikat nagy szorgalommal tanítják nyilazni. Természetük dölyfös, lázadozó, csalárd és szemtelen, hiszen ugyanazt a vadságot nevelik bele az asszonyokba, mint a férfiakba. Mindig hajlamosak idegenek elleni vagy otthoni felkelésre; természettıl fogva hallgatagok, s készebbek a cselekvésre, mint a beszédre. Ez ocsmány népnek a vadsága tehát nem csupán az említett vidékeket, hanem legnagyobbrészt Itália országát is elpusztította.
