I. (Szent) László Árpád-házi magyar király (1077-1095) (Lengyelország, 1048 (előtt) – valahol a cseh határvidéken, 1095. július 29.) Szent László királyt 930 éve, 1077-ben koronázták magyar királlyá. I. (Szent) László <Święty Władysław> (1040 k.-1095), magyar király (1077-1095), I. Béla fia, 1040 körül született Lengyelországban. Anyja Richeza (Adelheid) lengyel hercegnő volt. A László, Ulászló férfinév a szláv Vladislav (Władysław) névből fejlődött Ladiszló, Ladszló, Lacló, László alakokon keresztül. A szláv név elemeinek jelentése: hatalom és dicsőség. A nyugati lovagi eszméket megelőző „lovagkirály” volt. Egy gyermeke született: Piroska (Priske, Szent Irén), aki későbbi– II. Komnénosz János bizánci császár felesége lett. Felesége Adelheid, Rheinfeldi Rudolf sváb herceg, Német-Római ellenkirály lánya volt. Szent László király. Nagyapját, a pogány Vazult (Vászolyt) István király vakíttatta meg. Apja, Béla testvéreivel együtt István haragja elől menekült el az országból, s mégis László lett az, aki István életművét folytatta. 1068-ban megverte a Kelet-Magyarországra betörő besenyőket. Fiatalkorában testvére, I. Géza oldalán részt vett a Salamon király elleni küzdelmekben. E harcok eredményeként 1074-ben, a mogyoródi csata után, amikor I. Géza megszerezte a magyar trónt, Lászlót herceggé nevezte ki. I. Géza 1077-ben bekövetkezett váratlan halála után őt választották királlyá. Koronázása vitatott: 1077. áprilisában – májusában Székesfehérvárott (alsó korona; VII. (Dukasz) Mihály bizánci koronájával), majd 1081-ben (a Salamontól visszakapott felső, pápai koronával). Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081-ben, mikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Azonban legendák szerint elképzelhető, hogy meg sem koronáztatta magát, mivel „égi koronára vágyott”. Erősen keresztény hitű, bátor, harcias király volt. Pápabarát külpolitikát folytatott. Szembeszállt a német-római császársággal. Törvényeivel a feudális magántulajdon megszilárdítására törekedett, ezért rendkívül szigorúan büntette a lopást és a kóborlást. Megsokszorozta a királyi jövedelmeket, gazdaságilag megerősítette az országot. 1089-1091-ben meghódította Horvátországot. A horvát hódítások miatt László végleg elszakadt a pápától. Horvátország 1076 óta pápai hűbér volt, s ennek most a magyar foglalás vetett véget. A pápa elküldte követét Teuza bíboros személyében, s azt követelte, hogy Álmos, mint horvát király legyen a pápaság vazallusa. Miután ezt megtagadták a II. Orbán pápa nem ismerte el a horvátországi hódítás jogosságát, s teljes szakítást idézett elő Magyarország és a pápaság viszonyában. László válaszul a német császárhoz közeledett. IV. Henrik elismerte Horvátország új helyzetét, mivel László szövetségre lépett vele. 1093-ban I. László megalapította a zágrábi püspökséget, a szentjobbi és a somogyvári apátságot. Nagy birtokokat adományozott az egyháznak. I. (Szent) László az érseki központot Kalocsáról a délebbre fekvő Bácsra, 1077 után Bihar helységből a püspökséget a közeli Váradra tette át. Szlavónia birtokbavételét követően I. (Szent) István király tiszteletére 1091 körül püspökséget alapított Zágrábban és azt a kalocsa-bácsi püspökség alá rendelte. A bécsi kormány a horvátok iránti hálából 1852-ben a zágrábi püspökséget a Szentszékkel érseki rangra emeltette, és alá rendelte a szerémi, a középkori eredetű dalmát zengg-modrusi latin és az 1777-ben alapított kőrösi görög rítusú egyházmegyét. I. (Szent) László II. (Merész) Boleszláv (1058-1079) lengyel herceg megsegítésére – aki egyházi kiközösítés alatt állt –, hadjáratot is vezetett. II. Merész Boleszláv (Bolesław Śmialy, 1058-1079), aki rokoni kapcsolatban állott az Árpád-házzal, és I. Bélát trónra segítette, összeütközésbe került a lengyel főurakkal, akiknek élén Szaniszló krakkói püspök állott. A király a püspököt halálra ítélte és kivégeztette, de ezután Magyarországra kellett menekülnie. A lengyel herceg ugyanis az őt kiközösítő püspököt 1079-ben halálra ítélte és az oltárnál kettéhasította a püspök fejét (Szaniszlót később szentté avatták). II. Merész Boleszláv alattvalói elől Magyarországra menekült, ahol azonban gőgösen fogadta I. László üdvözlését. I. László ennek ellenére, II. (Merész) Boleszláv 1084-ben bekövetkezett haláláig
gondoskodott illő eltartásáról. II. (Merész) Boleszláv Miesko nevű fia 1086-1089 között KisLengyelország részfejedelemségét birtokolta. 1083-ban kezdeményezte I. (Szent) István, Imre herceg, Gellért püspök szentté avatását. 1083. július 16. – november 5. között VII. Gergely pápa engedélyével zajlik Zoerard-András és Benedek zobori remeték (július 16-17.), Gellért püspök (július 25-én, Csanádon, illetve augusztus 26.) és Szent István király (augusztus 20.), valamint Imre herceg szentté avatása november 5-én Székesfehérvárott. I. István királyt 1083-ban, I. László király korában avatták szentté. A “Corona latina” zománcai Györffy György szerint István király ereklyetartóját ékesíthette. Ez az ereklyetartó az államalapító testének fölemelése (elavatio) és a szentté avatás után került Szent István koponyájára. Első királyunk, I. (Szent) István király életéről szóló három legenda közül mindössze egyikről tudjuk, hogy ki írta. A legismertebb legendát István királyról 1097-ben Hartvik győri püspök – Könyves Kálmán (10951116) megbízásából – írta és III. Ince pápa (1198-1216) ezt tette meg első királyunk hivatalos életrajzának. E legenda szerzője feltehetőleg azonos azzal a hersfeldi (Németország) bencés szerzetessel, aki 1072-ben lett apát, 1085-ben püspök, rövid ideig a magdeburgi érsekség kormányzója volt, s 1088-ban Magyarországra jött; itt, más forrás szerint, Arduin néven győri püspök lett. Hartvik művébe beleolvasztotta mind a nagy legenda, mind a kis legenda szövegét, amelyek István király szentté avatására íródtak (1083). Valószínű, hogy a nagy legenda már 1077 körül készen volt, a kis legenda pedig, amely utal a nagy legendára, csak a szentté avatás után készült el. (A nagy legenda ugyanis nem szól István király szentté avatásáról.) A Szent Korona – és így az ország – Szent István általi felajánlása, ha meg is történt, annak jelentőssége és a tény köztudatba való átvitele ugyancsak Szent László érdeme. Neki ugyanis elemi érdeke főződött ahhoz, hogy a pápai és császári hűbért vissza tudja utasítani. A pápai udvarral meglévő különös kapcsolata megkövetelt egy sajátos magatartást, ami nem volt más, mint egyértelművé tette, hogy az ország akkor már más - ti. Szűz Mária - hűbére volt. Hogy ez a tény vagy hit mennyire beleívódott később a magyar köztudatba misem bizonyítja jobban, mint a jelenlegi Himnuszunkat megelőző nemzeti énekünk a Boldogasszony Anyánk szöveg tartalma. (A 9. versszak pedig eleve az imént leírtakra utal: "Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott, Szent László király is minket reád bízott. Magyarországról...stb"). 1070 körül Szent Mór, az első magyar író Remete Szent András és Vértanú Szent Benedek legendáját készíti el. Szent Andrást és Benedeket 1083-ban (július 17.) VII. Gergely pápa engedélyével szentté avatták. Szent András utóda, társa és követője Benedek volt, ő mesélte el a szent életű remete aszkéta életét. András remete böjtölt, erdőt irtott, de az egész napos munka után egy tölgyfa rönkön ülve pihent. Ezt a rönköt nádszálakkal kirakott kerítés fogta körül, s ha a remete eldőlt, fel kellett ébrednie. Ezen kívül még fából készített abroncsot is tett a feje fölé, amire négyfelől négy követ is függesztett, hogy ha álmos fejét bármire lehajtja, a kő megüsse. Szent András halála után utóda Benedek lett, akit három évi remeteség után a Vág folyó mellett rablók megöltek. A hagyomány szerint itt, a Vág folyó melletti Szkalánál szenvedett vértanúhalált (a XII. századtól bencés monostor állt itt). Holttestét egy év múlva is sértetlenül emelték ki a Vágból, és ezt követően Szent András mellé temették a Boldog Emmerám vértanú (+ 652) bazilikájában, amelyet már 1111-ben András és Benedek egyházának mondanak. Szent András vas övet (cilicium) is viselt, melyet 1064. április 11-én Géza herceg, Salamon király unokatestvére és László herceg testvére, Pécsett elkért Mór püspöktől. Szent László magyar király Szent Márton hegyén találkozott IV. Henrik német-római császárral. Szent László 1091-ben békét kötött az ősi ellenséggel, mert inkább akart kormányozni, mintsem hadakozni. Ekkor készült el a Szent László idejében itt épült királyi palota. Ez a palota akkor valóban pompás lehetett, mert Könyves Kálmán is bonyolított itt királyi találkozót. 1091. Somogyvári Szent Egyed bencés monostor alapítása A 170 m magas Kupavárhegy három hektárnyi fennsíkját kelet, észak és nyugat felől ma is látható sáncok fogják körül. Az évszázadok alatt erdő borította meredek domboldalakat hajdan az egykori Nagybereki-Balaton széles víztükre ölelte körül, amelyet csak a XIX. század első harmadában csapoltak le. A hatvanezer holdas Nagyberek jelentős vízmélységét a Balaton középkori igen magas vízállása magyarázza. A Kupavárhegy nyugati oldalán a középkorban kikötő is volt. A somogyvári Kupavárhegy
nevében a néphagyomány szívesen fedezi fel a somogyi hercegség egykori legendás urának, Koppány vezérnek emlékét, akinek hajdani várát a történettudomány is e helyen feltételezi. (A hatalmas erődfalak külső oldalán, illetőleg részben a kőfalazat alatt talált átégett ún. vörös sánc nyomait keltezhetjük a X. századra. Bakay Kornál véleménye szerint Koppány apja, Taksony fejedelem másodszülött fia volt, aki a kereszténységben Mihály nevet kapta, pogány neve pedig Tar Szörénd volt. Koppány – a feltehetően bolgár-szláv anyja óhajára – a keresztség révén Vladiszláv, azaz a források Szár Lászlója lett. A testvéröccs Vászoly (Vazul) s talán Koppány fiatal özvegyének pogány módra kötött házasságából született gyermekei voltak András, Béla és Levente. A későbbi I. Béla fiai – Géza, László és Lampert közül - I. Szent László király figyelme tehát valószínűleg nem véletlenül fordult Somogyvár felé. A felnégyelt Koppány és a király elleni összeesküvésben vétkes, megvakított Vászoly ágának tagjai közül Leventét pogány módra temették el, I. András király holttestét a tihanyi Szent Ányos kolostor templomába vitték, I. Béla királyét a szekszárdi bencés apátságba, I. Géza királyét pedig a váci Szűz Mária székesegyházban temették el. A XI. század 70-es éveiben – valószínűleg közel egy időben a garamszentbenedeki monostor templomának munkálataival – már megindult a nagyszabású királyi építkezés a somogyvári Kupahegyen, mégpedig kettős céllal: I. László király saját temetkezési helyéül éppen a somogyi bencés apátság bazilikáját jelölte ki, ugyanakkor a Szent Benedek-rendi apátságot – külpolitikai céljainak megfelelően – a Saint Gilles-i apátságnak adományozta. A Bencés-rend (bencések), Ordo Sancti Benedicti, a legrégebbi nyugati katolikus szerzetesrend. Nursiai Szt. Benedek (480 k.-547) szabályzatát (Regula) követi. Szent Benedek 529-ben alapította meg a Monte Cassio hegyén épült kolostort, és ugyanakkor első apátja lett. Szent Benedeket 1964-ben „Európa védőszentjének” nyilvánították. A rend önálló kongregációkból áll. Régi hagyománya a tanítás és a tudományok ápolása. Jelszava: Ora et labora! („Imádkozzál és dolgozzál!”). Magyarországi központi apátságuk Pannonhalma. A somogyvári Szent Benedek-rendi apátság első említése az 1091. évi ún. alapítólevélben olvasható. A királyi alapítású és méretű templom építése I. László trónra lépése után (1077) közvetlenül megindult, az I. Géza által Garamszentbenedeken alapított bencés apátság egyházhoz egészen hasonló alaprajz szerint. László király ezt, területével együtt, Szent Egyed hitvalló érdemeire való tekintetből a megoszthatatlan Szentháromság, úgy Szent Péter és Pál apostolok, mint Szent Egyed hitvalló tiszteletére, saját maga és elődeinek, valamint az összes keresztény híveknek a lelki üdvére alapította… Kikötötte, hogy mindenkori apátja engedelmességet fogadjon a provence-i Flávián völgyében lévő Szent Egyed monostor (a franciaországi Saint Gilles) apátjának. Ezt II. Orbán pápa is megerősítette 1091 novemberében. I. László király a somogyi apátság alapításáról már az alapítás évében beszámolt Oderisius montecassinói apátnak és Szent Benedek-ereklyéket kért tőle. Az apát, a szerzetesek sőt a noviciusok is egyaránt franciák voltak. László király a horvátországi hadjárat előkészületei alatt határozta el, hogy a somogyvári templomot és a várfalakkal óvott egész fennsíkot a dél-francia (provence-i) Saint Gilles-i bencés apátságnak adományozza. A francia Szent Benedek-rendi szerzetesek 1091-ben meg is érkeztek, de – a régészeti ásatás adatai szerint – ekkoriban kolostoruk még nem volt. A francia bencések által hozott építési tervek, mintakönyvek és - feltehetően – nyugati építőmesterek révén indult meg a XII. században a somogyvári templom első nagy átépítése és magának a kolostornak a felépítése. 1095 júliusában itt temették el I. László királyt. A XI. századi temetkezések legnevezetesebbike, az alapító I. László király sírja a főhajó közepét ékesíthette. A bazilika második nagy átépítésekor az 1192-ben szentté avatott király földi maradványai már Nagyváradon voltak, a Somogyváron hagyott csodatevő relikviái pedig a padló alatti kriptába kerültek. Imre király 1204-ben ezt a kiváltságos helyzetet hatalmi szóval megszüntette, és a monostor apátjául Bernát spalatói érseket nevezte ki. 1211-ben a pápa különös védelmébe vette a somogyvári apátságot, 1224-ben pedig oklevélkiállító hiteleshelyként (konvent) működött. Tamás somogyi apát 1417-ben megszakította függőségi kapcsolatot a francia Saint Gilles anyamonostorral. 1511 után a szentmártonhegyi, a somogyi és a zalavári bencés apátságok egyesültek. A monostor romlásnak indult, Török Bálint köveiből erősíti Szigliget várát. 1553-ban hallunk a somogyvári monostor utolsó apátjáról, Istvánról. 1556-ban Tujgun pasa dunántúli hadjárata során jutott a város és a megerősített monostor a törökök kezére. BAKAY KORNÉL – SOMOGYVÁR – BENCÉS APÁTSÁG ROMJAI – TKM. 201.
Nedec vára vonalában egykor a magyar-lengyel határ húzódott. Az Árpád-házi királyok csak a XI. századtól birtokolták ezt a területet. I. (Szent) László király 14 szepesi határ települést alapított itt.
1079-1102. között Lengyelországban I. Ulászló (Wladysław) Herman került hatalomra, és 1093-ban I. László hadjáratot vezet Ulászló Hermann lengyel fejedelem megsegítésére. I. (Szent) László 1093 második felétől fegyveresen avatkozott be I. Ulászló Herman lengyel fejedelem és mostohafia, Zbigniew viszályába. Az akkor lezajlott hadjáratban a magyar király Zbigniew oldalára állt. 1094-ben – a magyar Képes Krónika szerint – Szent László király Lengyelországot is megrohanta. I. László Krakkó várát vette ostrom alá. A lengyelek bátran harcoltak ellene, de a magyarok mégis győzelmet arattak. Ekkor a lengyelek egy része bezárkózott Krakkó várába, és ott keményen ellenállt. A magyarok nem engedtek: a várat úgy körülzárták, hogy oda még a madár sem repülhetett be. De hiába zárták körül, mert ostromgépeik nem voltak, hogy a vár kemény falát lerombolják. Már három hónapja ostromolta a magyar sereg a várat, ezalatt elfogyott az élelem a várban is, a táborban is. Éhezett már mind a két sereg, de egyik sem akart engedni. A magyar krónikák szerint a három hónapi ostrom végén, I. László és a főemberek meghagyták minden magyarnak, hogy az éjszaka csendjében mindegyikük hozzon egy-egy csizmaszár földet. Hordták is a földet egész éjszaka a magyar vitézeknek, ebből a földből egy nagy hegyet raktak a vár előtt. Ekkor a király előhozatta a maradék lisztet, és rátöltette a halom tetejére. Aki messziről nézte, azt hitte, hogy egész liszthegyet lát maga előtt. Az ostromlottak látták, hogy az ostromlóknak bőven van eleségük, és sokáig maradhatnak a vár alatt, ezért feladták tehát a várat a királynak, és a király akarata szerint békét kötöttek, vagyis szereztek (innét Csehországba ment a magyar király). Krakkóból Sieciech nádort fogolyként hozta Magyarországra. I. Géza fia, Kálmán, I. László unokaöccse, akit I. László király váradi, vagy egri püspöknek akart szentelni, 1094-ben Márk, Ugra és mások társaságában Lengyelországba menekült, hogy a trónra való jogát megtarthassa. Arra készült, hogy sereggel támadjon és úgy foglalja el az őt megillető trónt, ha nagybátyja meghal. I. (Szent) László 1095-ben a morvaországi hadjárata során megbetegedett, és Marcell prépostot, meg Péter nádort küldte Lengyelországba, az 1094-ben oda menekült unokaöccse, I. Géza fia, Könyves Kálmán váradi püspök hazahívására, akit utódjául jelölt, Álmos herceggel szemben.
I. (Szent) László 1095. július 29-én, vasárnap halt meg. Előbb Somogyváron a Szent Egyedkolostorban temették el, majd onnan 1106-ban Váradra, Nagyváradra – mai nevén (Oradea-Románia): vitték át, s az ő általa alapított székesegyházba, hogy helyezzék végső nyugalomra. Nagyváradon 1892-ben dr. Schlauh Lőrinc akkori váradi bíboros, Link Fülöpöt (budapesti ötvösművészt) kéri meg, hogy készítessen el egy csodás mellszobrot, hermát,Szent László Királyról. A herma el is készül, a mai napig a váradi rom.kath. székesegyházban őrzik, de a hermában őrzik azt a kis ereklyetartót is, amely tartalmazza a László király koponyacsontjának egy darabját. (Könyves) Kálmán (1074 k.-1116), magyar király (1095-1116), törvényeivel enyhítette I. László törvényeit, amely a feudális tulajdonviszonyok megszilárdulására utaltak. III. Béla (1148-1196), király (1172-1196) avatta szentté 1192 Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén I. László magyar királyt. Szent László király hermája Szent László király 1095-ben halt meg. Testét a nagyváradi székesegyházban temették el. III. Celestin pápa 1192-ben szentté avatta. Ekkor felbontották sírját és testét díszes sírba helyezték át. A koponyát azonban külön választották és mellszobor alakú tartóba (herma) helyezték, majd a sír fölé tették. Ez az ereklye nemcsak a vallásos tiszteletnek volt tárgya, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepe volt, rátették kezüket a vallomástevők, és ott volt a nemzet életének minden jelentős eseményénél, így a csaták mezején is. Az ereklyetartó 1406-ban, egy tűzvészben megrongálódott, magának az ereklyének azonban nem esett baja. Ezután hamarosan, még Zsigmond királysága alatt készült a mai ereklyetartó. A koponya ezüst borítással lett körülvéve, de a felső részén érinthető maga a koponyacsont. A Herma felül kinyitható és ott van belehelyezve az ezüstlemez borítású koponya. László Gyula történész-professzor szerint - akinek alkalma volt a Hermát tüzetesen megvizsgálni -, az ereklyetartó arcvonásai megának, Szent Lászlónak az arcvonásait tükrözik. Az ezüstötvözetből készült Herma később a Báthori család kincstárába került. Naprághy Demeter, a fejedelem kancellárja - aki veszprémi, majd győri püspök lett - hozta magával 1606-ban. Prágában restauráltatta a Hermát. A
koronán ekkor kicserélték az igazi drágaköveket. A Hermát Telekesy István a törökök elől az ausztriai Borostyánkő várába vitte és a törökök elvonulása után került vissza Győrbe. A XV. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, és azt Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból pedig Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott és azt ott szintén díszes hermában őrzik. Simor János püspök 1861-ben az újonnan restaurált Hédervári kápolnában helyezte el a Hermát. Szép oltárt készíttetett és díszes üveggel borított tartóba helyezte. A szent király ereklyéjének tisztelete az 1762-es földrengés után terjedt el. A hívek ugyanis Szent Lászlóhoz folyamodtak, hogy a földrengés veszedelmétől mentse meg Győrt. Nem is érte súlyosabb kár a várost. Zichy Ferenc püspök rendeletére ettől kezdve minden évben körmenetben hordozzák körül az ereklyét. Először a város falain tették ezt, majd azok lerombolása után az utcákon tartják a körmenetet. A körmenetben eredetileg papnövendékek vitték a Hermát. 1919-ben a kommün idején azonban a győri polgárok vállalták, hogy vállukon viszik és azóta ez a hagyomány él tovább. 19501989 között szünetelt a városi körmenet, csak a Székesegyház falain belül tartották meg azt. A rendszerváltás óta ismét ünnepélyes keretek között, katonasággal és zenekarral kísérik a győriek Szent László hermáját a város utcáin. A Herma hazánk harmadik kiemelt nemzeti ereklyéje, a Szentkoronát és a Szent Jobbot követően. A világ minden részéről felkeresik a látogatók. 1971-ben a Hédervári kápolna restaurálásakor a Simor püspök által készített oltárt lebontották és a Hermát egy fekete márvány talapzatra helyezték.
A pannonhalmi Főapátsági Levéltárban őrzik Szent László egyetlen fennmaradt, eredeti királyi pecsét lenyomatát. A váradi püspökséget, a templomot László király alapította. Először Somogyvárra, majd ide, a váradi templomba temették. A templom előtt állt a király lovasszobra, a kolozsvári testvérek (György és Márton) alkotása. Még a szoborhoz is kapcsolódott legenda. (Erről Arany János írt a Toldi estéjében.) Szent László kultuszát a másik lovagkirály, Nagy Lajos teremtette meg. Az 1370 körül készült Képes Krónikában Salamon és I. Géza után Lászlóról esik a legtöbb szó, hiszen ő azok közé a királyok közé tartozott, akik "Magyarország népeit a békesség gyönyörűségében, s bőséges nyugalomba megőrizték". László korának irodalmi terméséből két darab maradt fenn: a Nagyobbik István-legenda, és a László király tettei (Gesta regis Ladislai) címet viselő történeti tárgyú mű. A legenda első királyunk életét örökíti meg, 1077 és 1083 között íródott, ismeretlen szerzője valószínűleg bencés szerzetes volt. A gesta ezzel szemben minden bizonnyal olyan világi pap tollából származik, aki László udvarában tevékenykedett, és akinek közeli rálátása lehetett az események menetére. A középkori történetírás "regényes" változatát képviselő munkája az I. Béla halálától László király haláláig terjedő (1062-1096) évek eseménytörténetét dolgozza fel: egyrészt a honvédő harcokra – az úz-besenyő támadások és a császári büntető expedíció visszaverésére – másrészt a Salamon király és két unokatestvére, Géza és László herceg közötti trónviszályra koncentrálva, középpontban a sorsdöntő mogyoródi csatával. Noha gestája a kor valamennyi jelentős történeti személyiségét felvonultatja, a történéseknek kezdettől fogva mindvégig László a főhőse. Műve nem közvetlenül, hanem a 14. századi magyar krónika részeként hagyományozódott, s feltehetőleg nem is teljes terjedelmében, ennek ellenére így, csonka formájában is a középkori magyar történetírás csúcsát jelenti.
Kronológia 1048 – László hazatér Lengyelországból 1063-ban az „Ősgeszta” születése. 1068-ban a kerlési „cserhalmi” ütközetben (Doboka m.) Salamon (*1053- +1087) király a Béla-fiak segítségével legyőzi az Erdélybe és a Tiszántúlra betört Osul vezette besenyőket. 1071-ben újabb besenyő támadás éri az országot a Szerémségben. 1070 körül Szent Mór, az első magyar író Remete Szent András és Vértanú Szent Benedek legendáját készíti el. 1071-1072. évi nándorfehérvári ütközet után Salamon és Géza viszonya megromlott. 1074. február 26-án Géza vereséget szenved a kemeji átkelésnél.
1074. március 14-én Mogyoródnál (Pest m.) Géza és László hercegek egyesült hada legyőzi Salamon király seregét. Salamon hatalma Pozsony és Moson vidékére szorult vissza. A hercegek befogadják a besenyők egy csoportját Salamon sakkban tartására. 1074-1077 között Salamon Pozsonyban uralkodik három vármegyén. 1074-ben I. Géza király VII. (Dukász) Mihály bizánci császártól abroncskoronát kap, amely utóbb a Szent Korona alsó része lett. 1075-ben alapítja I. Géza a garamszentbenedeki (Bars m.) bencés monostort. 1075-77 között a vásárnapot vasárnapról szombatra helyezi át. 1077. január 25-27. között IV. Henrik német király az itáliai Canossa várában meghátrál VII. Gergely (10731085) pápa egyházpolitikája elől. 1077. április 25-én I. Géza meghalt, holttestét Vácott temették el. Idősebb öccse, László lépett a trónra. 1077 – I. László trónra kerül, kibocsátja III. törvénykönyvének első részét. 1077 körül jelent meg I. László ún. III. törvénykönyve, ezután jelenik meg II. törvénykönyve. 1077. Szent László és Reinfeldi Rudolf német ellenkirály szövetsége. 1077-1090 között Szent László VII. Gergely és II. Orbán pápákat támogatja. 1079 telén László király visszafoglalja Salamontól Moson várát. 1081-ben Salamon meghódolt László előtt. Salamon lemond jogairól, visszaadja a koronázási jelvényeket. 1082-ben Salamon összeesküvést szőtt László király ellen, László lázadásáért Salamont Visegrád várába záratja. 1083 – Az első magyarországi szentek avatása, ennek kapcsán szabadon bocsátja Salamont.1083 előtt elkészült I. Szent István király nagyobb-, valamint Szent Gellért püspök első legendája. 1083. július 16. – november 5. között VII. Gergely pápa engedélyével zajlik Zoerard-András és Benedek zobori remeték (július 16-17.), Gellért püspök (augusztus 26.) és Szent István király (augusztus 20.), valamint Imre herceg szentté avatása. Ennek emlékére Salamont szabadon engedik. 1085 – Salamon és Kutesk kun vezér betörése Szabolcs vidékére. I. László visszaveri az országra támadó kunokat. Ezzel kapcsolatos a Szent László-legenda. 1085-ben I. László kiadja III. törvénykönyvét. 1088. Zvoinimír horvát király halála. 1089. Szlavónia birtokba vétele. 1090-1094. Zágrábi püspökség alapítása. 1091 – Bevonul Horvátországba, és Álmos herceget teszi meg horvát királlyá. Kapolcs kun vezér betörése a Tiszáig. Az országba betörő kunokat I. László Temesnél és Orsovánál megveri. Ákos kun vezér halála. 1091. Somogyvári Szent Egyed bencés monostor alapítása. 1091-92 között Gesta Ungarorum: a „kegyes király”-eszméje. 1092. hadjárat az orosz Rusztiszlavicsok ellen. 1092. május 20-án a szabolcsi zsinat törvényei egyházi és vallási jellegűek, rendezi a zsidó- és izmaelita kérdéseket. Kibocsátja I. törvénykönyvét, amely a Szabolcsi zsinat határozatainak gyűjteménye. 1093. I. László hadjáratot vezet Ulászló Hermann lengyel fejedelem megsegítésére. 1094-ben László király Lengyelország fejedelmét fegyverrel segíti lázadó alattvalói ellen. Krakkó ostroma. Kálmán herceg Lengyelországba menekül. Megalapítja a zágrábi püspökséget. 1095. április – július között Konrád brünni morva herceg megsegítésére I. László haddal indul II. (Přemysl) Břetislav cseh fejedelem ellen. I. László Lengyelországból hazahívja (Könyves) Kálmán püspököt, I. Géza fiát, és utódjául jelöli Álmos herceggel szemben. 1095. július 29-én meghalt I. (Szent) László király. Előbb Somogyváron, majd Váradon temetik el. Halála után trónviszály robban ki unokaöccsei között. 1105-ben II. (Komnészosz) János bizánci császár a magyar-bizánci szövetségkötés jegyében feleségül veszi Szent László leányát, Piroskát (Iréné).
