I. F E J E Z E T
ZSABLYA TÖRTÉNETÉBŐL
ZSEBLYE, J O S E F S D O R F , Z A B A L J
ZSABLYA a m a g y a r történelmi d o k u m e n t u m o k b a n először Zseblye néven v a n említve. Kiss Lajos nyelvész szerint a szó eredetileg talán zsilipet jelentett. Győrffy G y ö r g y n é l A z Árpád-kori M a g y a r o r s z á g történeti földrajza I. kötetében' Zseblye címszó alatt ezt olvashatjuk: „Kun László király Zseblyén kétszer adott ki oklevelet. Egyetlen ilyen nevű hely a z országban: 1514: Zeble; 1552. térkép: Zeblye. A falu a XVin. századig a Tisza partján feküdt, a mai Zsablyától keletre." Ugyanitt olvashatjuk, hogy különböző források különböző időkben különböző ortográfia szerint az alábbi névváltozatokat említik: „in Seble [Zsablyán], prope Seble [Zsablyánál, Zsablya közelében], Josefsdorf viLgy Josephsdorf." E z utóbbi két névváltozatról, melyet a falu II. Józsefről vett fel németes illetve latinos írásban - megjegyzésként e z olvasható: egykor Zsablya, magyar leírásban Xablja. Végül a szócikk végén fel van tüntetve, hogy Jugoszláviában hivatalosan Zabalj a neve. IV. (Kun) László okleveleinek nincsen keltezése, mivel a z o n b a n uralkodása 1272 és 1290 közé esett, így a z első említést is e két évszám közötti időre tehetjük. A falu sorsa a z o n o s a Délvidék más helységeiével. A középkori fejlődést előbb a tatárjárás, majd a Dózsa-felkelés kezdte ki, s végül a törökdúlás pecsételte m e g . Gyetvai Péter A Tiszai K o r o n a - k e r ü l e t telepítéstörténete c. kapitális m ű v e I. rész 3 . fejezetében a m a g y a r népesség eltűnésének és a délről feláramló szlávságnak a történetéről meg jegyzi, hogy a középkori magyar állam egykori területén a mai Bácska ' Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987., 244, o.
déli részét is „a legjobban elpusztított"^ területhez sorolják a történészek. A lakosság egy része ugyanis életét mentve elmenekült, másik részét pedig a török legyilkolta, illetve elhurcolta. „11. Szulejmán szultán ugyan nyil ván tudatában volt annak, hogy a nagy hódítás mit sem ér alattvalók nélkül, s ezért 1541. után hamarosan úgy intézkedett, hogy mindenki maradjon otthonában. Sajnos, addigra a Szeged-Baja vonaltól D-re eső terület teljesen elpusztult." Majd kifejti, miért jöhettek a Balkánról fel a szerbek. „A Balkánon a török kormány az orthodox bolgár, szerb, görög, albán, r o m á n e g y h á z a k k a l szemben sokkal e n g e d é k e n y e b b volt, a püspököket is jobban megtűrte - persze el is várt tőlük ajándékokat -, mint Magyarországon a keresztényeket." Talán még ennél is fontosabb a következő megállapítása: „.. .a magyarok csak elvétve lettek m o h a m e dánokká, de a délszlávok tömegesen. T u d u n k arról, hogy pl. Buda várá nak helyőrsége 1543-ban 2965, 1549-ben 1898, 1569-ben 1636 főt tett ki, s a zsoldjegyzékek szerint ezek 75%-a m o h a m e d á n hitre tért bosnyák, horvát, szerb, stb. volt". D u d á s Gyula: B á c s - B o d r o g h v á r m e g y e egyetemes monográfiája' Érdújhelyi Menyhért tollából tartalmazza a mohácsi csata utáni eseményeket, nevezetesen a Tisza torkolatvidékén, a Zsablya táján átvonuló török csapatrészre vonatkozó leírást. Idézi Kemálpasazádé török történetíró leírását a légvonalban mindössze néhány kilométerre fekvő nevezetes magyar hiteles helyről, Titelről: „A Tisza vizének a D u n á b a ömlésénél a folyó partján van a gonosz hitetleneknek egy igen jól megerősített, kőfallal körülvett és szilárd kapukkal ellátott vára, mely az erősség föltételeit s a szilárdság eszközeit magában foglaló, hozzáférhetetlen helyen fekszik. (...) M i k o r az igazhívő sereg visszatérő útjában'' e helyre érkezett, az istentagadók felekezetéből sem férfit, sem nőt, egyszóval egy lelket sem talált a várban." A veszedelem közeledtének hírére tehát a lakosság elbujdosott, ami a táj mocsaras jellegét tekintve ^ Viski Károly M ú z e u m , K a l o c s a i M ú z e u m b a r á t o k Köre, a s z e r z ő halála után a k é z i ratot g o n d o z t a Bárth János, K a l o c s a , 1 9 9 2 . ^ Bittermann N á n d o r é s fiai, Z o m b o r , 1 8 9 6 . , II. kötet. Érdújhelyi M e n y h é r t t a n u l m á n y a V a l l á s f e l e k e z e t e k c í m alatt, I68.0. Ti. miután bevették B u d á t é s vonultak vissza.
nem is volt nehéz. H a ez így volt a várral védett Titel lakossága esetében, méginkább vonatkoztatható ugyanez a védtelen kis falvakra, amilyen Zsablya is volt. Erdújhelyi megjegyzi: „Titelt Ibrahim pasa vette be október 2-án [1526-ban vagyunk], másnap a sereg Pétervárad alá vonult a bácskai oldalon. Ez volt a titeli káptalan pusztulása." És az egész vidéké, tegyük hozzá. Titel volt az ország e részének a legnevezetesebb helye, és a l e g g a z d a g a b b . A szerző a vidék M o h á c s előtti helységeiről és lakosságáról ezt jegyzi meg: „... sokkal nagyobb volt azok száma, mint ma. Sok volt az apró község s mindezen falvakat egytől egyig katolikus nép lakta. Csak közvetlenül a mohácsi vész előtt találunk a déli Bácskában szerb lakosokat, de azok száma csekély volt. A szerbségnek a török hódoltság idején keletkeztek itt számba vehető telepei." Feltételezhető, hogy a lápos, semlyékes, vizenyős tájon az átvonuló fegyveresek - harácsoló törökök, majd másfél évszázados török uralom után a törökkel csatározó keresztény hadak - elől bujdosván sokszor és sokáig el tudott rejtőzni a lakosság egy része, de végül is kiveszett és elmenekült a teljes lakosság, s a karlócai békekötés után újra kellett telepíteni. Előbb Csamojevics pátriárka szerbjei telepedhettek le bécsi udvari engedéllyel és azzal a föltétellel, hogy a menedéket élvezők katonai szolgálatot teljesítenek a határőrvidékké szervezeti területen. A szol gálatot elsősorban vízi járműveken: sajkán, másképpen csajkán kellett tel jesíteni, innen maradt fenn a Sajkás-vidék meghatározás. A pátriárkával Ipek (Pec, Metóhia) környékéről tervszerűen, szervezetten ide telepített szerbekhez sok nemzettársuk csatlakozott a későbbi évtizedekben, amire Dudás Gyula vármegyei monográfiája is kitér. Valamennyien a török elől húzódtak északra, az itt már többé-kevésbé konszolidálódó, állami ren det építgető vidékre, s éppen a szerbek - sajátjaik - közé. Itt ugyanis sok féle k e d v e z m é n y b e n részesültek. Gyetvai m á r az Előszóban k i m o n d egy fontos igazságot, amiből megérthetjük, hogy a középkori Magyarországnak ez az éléstára miért n e m lett belakva újra magyar nemzetiségű népességgel azt követően, hogy a török ki lett űzve. „ . . . E z a v i d é k 160 évig török hódoltsági terület volt az egész Alfölddel együtt. E hosszú megszállás alatt ez az országrész
szinte tökéletesen elnéptelenedett, s így telepítésről csak a felszabadító háboriík után: a X V I l l . és X I X . s z á z a d o k b a n lehetett szó. (...) >>relepítéstörténet«-et mondunk akkor, amikor ebben a korban volt német és némi szlovák telepítés, de intézményes magyar telepítésről valójában alig beszélhetünk. Ilyesmi csak a XIX. század második felében és a XX. században fordult elő. A magyarság a X V I . századtól a XIX. század közepéig legfeljebb települt." Véres konfliktusok támadtak n e m utolsó sorban abból a tisztázatlan körülményből, hogy a letelepedett szerb lakosság a magyar állam avagy a bécsi udvar fennhatósága alá tartozik-e. Az ellentét másfél évszázad alatt két alkalommal is valóságos népirtásba torkollott, magyar és szerb részről egyaránt. Először a Rákóczi-féle felkelés, másodszor pedig a negyven nyolcas szabadságharc idején. S majdnem éppen újabb száz év elmúltá val következett a harmadik és a negyedik: 1942-ben és 1944-1945-ben. A török kort követően a vidék egyes helységeiben végzett összeírá sok eredménye láttán az összeírok nem győztek csodálkozni a lakosság lélekszámának állandó növekedésén. A török hódoltságban maradt szerb vidékekről ugyanis újabbnál újabb áradatban érkeztek a szabadabb világ ba igyekvők. A bécsi udvarnak is foglalkoznia kellett a kérdéssel, többek között azért, hogy eldöntsék, a j ö v e v é n y e k r e is vonatkoztathatók-e a Csamojevics népének szavatolt privilégiumok. Végül megadták nekik is. Zsablyára később - II. József idején - német telepesek érkeztek, majd, a XVIlI. század végétől magyarok is beszivároghattak. M é g egy kapitális műből érdemes idézni néhány mondatot, amely a katolikusság, s egyben a magyarság beszivárgására, jelenlétére utal a XVIII. századtól. Katona István A kalocsai érseki egyház története c. művében megtaláljuk a vidék helységeiben szolgáló katolikus papok adatait. Közöttük egy papról ezt olvashatjuk: „Vidákovics Ignác. Csonoplán született 1777-ben. Pécsett tanulta a filozófiát, utána fölvették a kalocsai szemináriumba. A teológia elvégzése után korhiány miatt nem tudták föl szentelni, csak két év múlva. 1800-tól csávolyi k á p l á n . " Majd láb jegyzetben ez olvasható még: „Csávolyi káplán ( - 1 8 0 4 ) , majd Josephsdorfon (Józseffalva, később Zsablya) plébános ( 1 8 0 5 - 1 8 5 3 ) . "
A Kalocsa-Bácsi F ő e g y h á z m e g y e történeti sematizmusából ( 1 7 7 7 1923) további adatok is megtudhatók a Zsablyán szolgáló római katolikus papokról. Vidákovics Ignácot S c h r a m k ó Ferenc ( 1 8 2 4 - 1 8 4 1 ) , Ullics József ( 1 8 4 2 - 1 8 4 8 ) , Deraerácz János ( 1 8 5 1 - 1 8 5 5 ) , Halász Imre (1856 - 1 8 7 0 ) , T h u r s z k y András ( 1 8 7 1 - 1 8 8 0 ) , Garay Károly ( 1 8 8 1 - 1 8 8 9 ) , Szabó Pál (1890 - 1 9 0 5 ) , Antalkovics Vilmos (1909), Probojcsevics Antal (1910), Veres Mihály (1911-1915), majd pedig Aczél Gyula 1 9 1 9 - 1 9 2 3 ) követte a plébánosi vagy plébánoshelyettesi tisztségben. Az adatokból arra következtethetünk, hogy az első világháború éveiben a község katolikus pap nélkül maradt. Pedig - különösen a zavargásokkal és fosztogatásokkal teli - 1918-as é v őszén nyilván igen nagy szükség lett volna a faluban a lelki vezetőre. Győrffy említett könyvének térképmellékletén az Almás patak - a mai Jegricka -, Temeri (Temerin) helységtől keletre, a római sáncok keleti felén fekvő Egres falunál északi és déli ágra szakad, hatalmas mocsáron folyik keresztül, amely innen keletre a T i s z á i g terjed, északon Csörögszentpéter (Csurog) faluig, délen pedig szélesebb-keskenyebb sávban a D u n á i g . A m o c s á r Tisza menti területe Zseblyénél elkes kenyedik. Ez - mint a magassági szintvonalakat is ábrázoló térképekről látható - annak a következménye, hogy itt egy kissé magasabban fekvő földsáv húzódik többé-kevésbé kelet-nyugati irányban. A magasabban fekvő földsáv a korábbi időkben ebből az irányból megközelíthetővé tette a Tiszát. M a g a Zsablya átlagban 82 méter tengerszint feletti magas ságban fekszik, ez az említett földsáv nagyjából szintén, a környező tájon pedig sok helyen találni ennél 1-3 méterrel is alacsonyabban fekvő részeket. A mélyedésekben alakították ki a későbbi korokban a lecsapoló csatornarendszert. A m o c s a r a s tájnak n e m c s u p á n a történelmi m ú l t b a n , h a n e m a huszadik században is volt hadászati jelentősége, amint azt a negyven kettes razzia előzményeinek taglalásánál látni fogjuk. „A karloviczi békekötés után, a mely a szerbek hazáját továbbra is a török kezében hagyta, komolyan azon volt a bécsi kormány, hogy az eddi gi vendégeket az alattvalók keretébe iktassa. A szerbek m a g u k is
aggodalommal néztek ez elkeiülhetetlen szükség elé, mert szabadalmaik mind hevesebben támadtattak m e g " - írja Iványi István és Dudás Gyula az említett monográfiában.' [A kiemelések az eredeti szövegben is szere pelnek.) A katonai szolgálatot vállaló, a vármegyei hatáskörből kivont szerbek és a vármegyei, valamint a magyarországi országos közigaz gatási hatóság között folyamatos volt a konfliktus. Egy 1702-es egyezség, mely az udvar és a szerbek között jött létre, Zsablyát arra kötelezte, hogy meghatározott számú katonát tartson készenlétben. Az egyezmény nyol cadik pontja kimondja: „Zsablián lovasok: 1 hadnagy, 1 zászlótartó, 1 őrmester, 2 káplár, 4 5 közlegény = 50. Gyalogosok: 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 őrmester, 8 káplár, 186 közlegény = 200. E helyen 5 0 lovassal kevesebb van felvéve, mert innen Becsére van nak áttéve, ellenben 100 gyalogossal több van, mert ezek nemcsak hely ben kellenek, hanem csajkákkal a csatornában és a mocsarakban is őrköd hetnek." [Kiemelés az eredetiben.] A szerb katonák felett a z udvar meg bízottai parancsnoklási joggal rendelkeznek, ami kiderül ugyanezen pont következő megjegyzéséből: „S minthogy ezen hely a Tisza mellett az ellenség felől az első állomás, szükséges, hogy itt mindig német parancs nok legyen, a mint rendesen 5 0 német katona szokott is itt lenni, (akkor éppen csak 3 0 volt)." [Kiemelés az eredetiben.] A két szerző idéz egy 1703-ból származó másik okmányt is, amely utal a szerb-magyar viszony áldatlan állapotára: „7. Minthogy a szerb nép nem tűri maga fölött a magyar kormányt, a király megengedte, hogy a vármegyében lakjanak ugyan, de ne a vármegyei tisztek, hanem valamely külön kir. szerb bíró alatt (...) 8. Az albírák szerbek vagy németek lehet nek, ha a számvitelben, adókivetésben és behajtásban elég ügyesek. Ezek a militia eltartására való pénzt hiány nélkül a főhadi pénztárba szállítsák."' Ugyanez az okmány említ egy olyan intézményt, amelynek a hadásza ti jelentőségét csupán akkor értjük meg, ha a határőrvidék rendszerét is. „14. A z ingyenes élelmezés szokása megszüntetett ugyan, de hogy e > U o . 334.0. 'Uo. 386-387.0.
szerint utazni is lehessen, a Icancellária azon legyen, h o g y alkalmas helyeken k o r c s m á k és v e n d é g f o g a d ó k é p í t t e s s e n e k . " ' V a l ó s z í n ű n e k tartható, hogy a tájon még m a is találunk olyan épületet, amely akkori ban lett megalapozva erre a célra. A kocsmákra elsősorban az udvari meg bízásból erre utazóknak volt szüksége, mert a lakatlan tájon nem akadt számukra menhely. Az okmányból megérthető, hogy a szerbségnek magas fokú autonómiája volt ezen a tájon, amire sok más, az idézetteknél sokkal többetmondó okmányt is említenek a monográfia szerzői. A m a g y a r udvari kancellária eleget méltatlankodott amiatt, hogy a bécsi udvarban kiadott o k m á n y b a n „... sehol egy árva szóval n e m említ tetik a magyar határőrség, hanem csak szerb s pedig éppen nemzeti militia néven és német militia fordul e l ő . . . Nyílt sérelem és gyalázat e z a nemzet ellen, hogy saját hazájának határait idegen nemzetbéliek védjék, midőn pedig a magyar éppen a csatatéren szerzett magának vitézsége által érdemeket."* [Kiemelések az eredetiben.] A fegyveres egységekkel ren delkező szerb lakosság - mivel szinte az egész itteni szerbség fel volt fegyverkezve - erőfölényben érezhette magát s az autonómiájuk által sza vatolt jogaikkal gyakran visszaéltek. A két szerzőtől idézzük: „Mennyire zaklatták és károsították vármegyei szomszédaikat, láthatni egy hosszabb bűn-lajstromból, melyben a károsított helységeknek a vármegye elé ter jesztett panaszai egybe vannak foglalva."' A szerzők szemezgetnek a panaszlistáról, amiből e helyütt csupán a Zsablyára vonatkozót vesszük át. „5. Sablya sánc kapitánya, Zority Zsiván alatt van egy lovas és egy gyalogszázad. Ő használja a szomszéd pusztákat: Egrest, Martinczit, Novoszellót, Paskát, Csicsovot, Bozevet és ökrökkel kereskedik. A sánc területe kitesz 6 mérföldet. Van itt serfőző és vízimalom. Mint az előb biek, ezek is függetlenül és adózás nélkül viszik gazdaságukat. Található itt legalább 5 0 0 megadóztatható egyén."'" H a valami a helyzet változ tatására késztette a bécsi udvart, akkor az az adóztatás lehetősége volt.
' Uo. 388, 389. ( ' U o . 418.0. " U o . 4 2 3 . 0.
A pénzre az udvarnak volt talán a legnagyobb szüksége, ennek köszön hető, hogy a kényszerítő körülmények - a török veszedelem - elmúltá val igyekszik minden polgárt megadóztatni. Ezt pedig úgy tudta elérni, ha a határőrvidéket integrálja a magyar állam közigazgatási rendszerébe. A pozsareváci béke után a Tisza már nem képezte az osztrák és a török birodalom határvonalát, ezért vált szinte elhanyagolhatóvá a katonai határőrvidék fenntartsa, illetve lehetségessé a nem sokkal korábban felál lított védelmi rendszer felszámolása. „A szerbek közt azonban nagy ingerültség uralkodott úgy, hogy igen sokan részint a most kialakított kikindai határőri kerületbe, részint Oroszországba vándoroltak át. 1751ik szept. 21-én Engelshofen beterjeszté jegyzékét, mely szerint 3592 egyén, illetőleg család jelentkezett további katonáskodásra. Ezek azután a Bánságba vitettek át, közöttük azonban és a hátramaradni akarók közt nem egyszer véres jelenetek fejlődtek ki, mert a katonák a polgári életre térteket a szerb nemzeti ügy árulóinak tekintették."" Mindez eléggé világosan utal arra, hogy a török utáni világban ide telepedett szerbséget és az ezt a vidéket a saját hazájának tekintő teljes magyarságot lényeges szemléletbeli különbség választotta el. A szerbek hivatkoztak a császártól kapott privilégiumokra, esetleg csupán ígéretekre, a magyarság pedig féltette hazáját és vagyonát a jövevényektől, akik amellett, hogy nem fizettek adót - gyakran rabolták és terrorizálták a környékre óvatosan visszaszivárgó magyarokat. E z az érdekkülönbség jutott többek között kifejezésre mind a Rákóczi-féle felkelésben, mind pedig a negyvennyolcas szabadságharcban, de az első világháborút követő belgrádi külpolitikában is, és a m a g y a r h o n v é d s é g n e g y v e n e g y e s b e v o n u l á s á b a n . Kétségtelenül m e g n y i l v á n u l t az é r d e k k ü l ö n b s é g a negyvenkettes valamint az ezt követő negyvennégy-negyvenötös értel metlen emberirtásban is. A m a g y a r s á g s z á m á r a külön sérelmes volt mindig, hogy a Magyarország területére érkező szerb tömegeket a XIX. században egyre erősödő szerb fejedelemség leplezetlenül támogatta pénzzel, fegyverrel és harcossal, majd ugyanezt tette a Szerb Királyság " U o . 4 6 6 . 0. A z áttelepedni é s a maradni akarók s z á m a t e r m é s z e t e s e n n e m c s u p á n a zsablyaiakra vonatkozik, h a n e m a z e g é s z vidék szerbségére.
A falu- jelkgzeles
központja a XX. század ekjéről
Balról a ma már elhanyagol!
római katolikits. jabbról a szerb ortodox templom
is, aminek olyan világraszóló megnyilvánulásai is voltak, mint az 1914es szarajevói merénylet Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és felesége, Zsófia hercegnő ellen. A magyarok jelentősebb létszámnövekedése Zsablyán a X I X . század első negyedében kezdődhetett el. Erre abból következtethetünk, hogy a katolikus egyházi prédikációk hivatalosan elfogadott nyelveként a ma gyart 1827-től említik egyházi iratok. E z arra utal, hogy az 1825-ben re gisztrált 4 1 6 római katolikus között már jelentős számú magyar hívő is lehetett. Korábban a helyi katolikusok z ö m e inkább német, amit az jelez, hogy az 1808-ban a közeli Temerinben megbérmált három zsablyai gyer m e k mindegyike - legalábbis a családneve alapján - német származásű.'(Rofentolerin N . 11 éves, Sajftin Elisabeth 11 éves, Rofentolerin Regi na 7 éves) Szembetűnő viszont, hogy Josephsdorfban 30 év múlva, vagyis 1855ben mindössze 122 a római katolikusok száma, m í g a pravoszlávoké m a j d n e m ezerrel m e g n ö v e k e d e t t ! M i n d e n kétséget kizáróan m e g á l " C s o r b a Béla: M é g azt m o n d j á k , T e m e r i n b e n . . . C n e s a K i a d ó , K a n i z s a , 1997., 19. o.
lapíthatjuk, h o g y a m a g y a r és n é m e t lakosság ilyen nagy arányit csökkenése összefügg a szabadságharc véres eseményeivel. A zsablyai magyaroknak (és németeknek) ez volt az első exodusa, amely azonban hamar feledésbe merült, mert a későbbi évtizedekben, különösen az 1867es kiegyezés után minden korábbinál nagyobb létszámú katolikusság áramlott a Sajkásvidékre, így Zsablyára is. S z á m u k 1885-ben 1261, harminc évvel később, 1915-ben pedig kis híján eléri a két és fél e z r e t . ' '
" Lakatos A n d o r : A K a l o c s a - B á c s i F ő e g y t i á z m e g y e történeti s e m a t i z m u s a 1 7 7 7 - 1 9 2 3 . Kalocsa, 2002., 3 2 1 - 3 2 3 . 0 .
ZSABLYA A B O R O V S Z K Y - F É L E M O N O G R Á F I Á B A N '
ZSABLYA. Járási székhely. Igen régi telep lehet, mert őskori temetőhe lyeket találtak itt; azonban miíltjából a legrégibb emlékünk 1514-ig vezet vissza, a m i k o r D ó z s a G y ö r g y elfoglalta a szerémi p ü s p ö k n e k titeli é s zseblei (Zsablya) várait. 1556. évi térképen szintén Zeblie van feltüntetve. A z 1699. évi török határmappán e g y Morutva mocsár és fok é s Haladovacki fok által alkotott sziget közepén, a Tisza partján van Sablia falu, mellette délre egy hídfő és e g y Sobliatzki-ribnyik^ 1686 után Zsablya lakosságából határőrséget alakítottak. 1697-ben J e n ő berezeg N e h e m n e k azt parancsolta, hogy Zsablyánál a Tisza-parton egy sánczot készíttessen s rakja m e g katonasággal. A török azonban így is elfoglalta, d e később ismét a császáré lett. A z 1699. évi összeírás szerint Zsablyán a határőri katonaság 12 pusztát használ. 1728-ban a zsablyai sáncznak kapitánya Siván Zorics volt egy gyalog s egy lovas századdal. Ide tartoznak Egres, Martincze, Novoszeló, Paska, Csicsov, B o z e v ' puszták. E g y 1738. évi térképen Zablie van feltüntetve s ettől nyugatra Gala. 1740 körül a vár m e g y e arról panaszkodik, hogy Sablia 9 0 katonát tartozik adni, pedig 300 adófizető is találtatnék itt. A katonai sánczhoz Paska, Csicsov és Martincze puszták tartoznak. A tiszai határőrvidék feloszlatásakor Zsablya 1750. n o v e m b e r 1-én a v á r m e g y é n e k és kamarai földesurának adatott viszsza. 1756-ban a falu határában e g y Cserne-greda nevű fűzfás sziget volt. ' Dr. B o r o v s z k y S a m u szerk.: B á c s - B o d r o g v á r m e g y e I. O r s z á g o s Monográfia Társaság, B u d a p e s t , é.n., [ 1 9 0 9 . ] 1 7 9 - 1 8 0 . - V a l ó s z í n ű l e g e g y szerb t o p o n í m i a torzult alakja. A z eredetinek a mai szerb m e g f e l e l ő j e í a b a l j s k i ribnjak, v a g y i s zsablyai halastó. ^ K ö t e l ü n k b e n a falulérképen található „ B ó z é " talán e n n e k a n é v n e k az e m l é k é t őrzi.
1763-ban ismét Icatonai hatóság alá keiült és csajkás katonai szolgálato teljesített. A falutól fél órányira a Tisza felé most is halmok vannak. Ot állott régen a falu, mely, mint mondják, a Tisza beszakasztásától Zsablyék Zsabaly, Zsablya nevet kaptak. A sok áradás miatt mai helyére tétetett á és II. József császártól 1784 óta Josefdorfnak mondták, a mely elnevezé: még 1816-ig is előfordul, bár régi nevét is megtartotta. A görög keleti teinplon a szerb lakosság költségén 1835-ben épült. Római katholikus plébániáji 1825. óta áll fenn. A római katholikus templom és iskola 1832-ben épült 1901-ben újat építettek. Az ág. ev. anyaegyház 1900-ban alakult s t e m p lomot 1902-ben épített. A községtől nyugatra van egy K o p o v ó mocsár éi egy Vracsara nevű erdő. Zsablyától délnyugatra három halom és eg) földvár maradványa, Novoszeló puszta felé Mozsorig tizennégy nag] halom látható, a melyek között egy földvár is van. A csajkás miliczia fel oszlatásakor 1873-ban Zsablya a vármegye hatósága alá került vissza. P község határa 21,630 kat. hold. Ebből a község birtoka 6282, az angol ausztriai banké 2296, a magyar királyi kincstáré 1190, a titeli töltésépítí társaságé 6 8 6 hold. Határában vannak Rózsamajor, Alató, Zsablyaújfali (előbb Novoszeló). Az 1900. évi népszámlálás adati szerint Zsablyán vol 7819 lélek 1515 házban. Anyanyelv szerint: 1605 magyar, 1036 német 23 kisorosz, 4995 szerb, 155 czigány. Vallás szerint: 2 3 6 9 róm. kath., 2 ; gör. kath., 4 9 8 4 gór. k e l , 261 ág. ev., 24 ref., 117 izr., 4 8 egyéb. P lakosság két olvasó- és egy temetkezési egyletet tart fenn. Var takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet. Zsablya szolgabírói és járás bírói székhely, van posta- és távíró-hivatala, vasúti állomása és b á r o n országos vásárja. - Bozé. E községhez közel feküdt 1728-ban a zsablya katonai sánczhoz tartozó ily nevű puszta, a mely a török hódoltság élőt falu volt. 1396-ban Bozéi Márton fia János királyi ember. N e m sokkal később Bozéi előnévvel tűnik fel Rőt László, a kit 1406-ban Csiregszentpéter birtokába igtattak. Bozé falut a X V . Században az Egresi Idecsk: család kezén találjuk, mely család 1506-ban magtalanul elhalt. A töröl defterek 1553-ban a titeli nahijéban említik a falut négy fizető és hat n e n fizető házzal; 1570-ben tizenegy és 1590-ben huszonnégy adózó háza voli a falunak. A XVIII század elején már puszta. 1731-ben Bács vármegyt
X
r
Ji
M
I
Ji
N
S
A vidék térképe 1801-ből
J
s
panaszolja, hogy a zsablyai katonai sánczhoz erőszakkal csatolták oda ezt a pusztát és így jogtalan volt az 1728. évi összeírásban oda történt soroztatása.
PERCZELMÓR ZSABLYÁN
MINT jelentős szerb többségű helység, Zsablya nem csekély szerepet játszott az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc elleni harci cselekményekben. A katonai szervezettség emléke még élt a lakosságban, nem volt hát nehéz ismét fegyverbe szólítani, s mivel a délvidéki szer bek végül is testületileg kimondták, hogy a magyarsággal szemben Bé cset támogatják, itt is kirobbant a fegyveres harc, amely nem nélkülözte a kölcsönös kegyetlenséget. Zsablyát - miután Pancsova felszabadítása után csapataival visszatért a Bácskába, m a g a Perczel M ó r honvéd tábornok foglalta el. így aztán a magyar-szerb megbékélési kísérletek egyikében is jutott némi szerep a településnek, ugyanis 1849. május 20-án Zsablyáról keltezte a tábornok azt a levelet táborkari főnökéhez, Josef Kohlmanhoz, amelyben a szer bekkel kötendő megegyezés előmozdítását sürgeti, s többek között ezt javasolja: „Intézzen ezért Ön a szerb fejedelemségi kormányhoz s különösen a Bánságból és a Bácskából visszavonult szerbekhez olyan szóbeli fel hívást, hogy ők a tárgyalások megkezdése végett teljhatalmú képviselőt küldjenek hozzám. M a g a Stratimirovié jöjjön."' Hogy e megegyezési kísérlet nem sikerült, az nem Perczelen és nem is Stratimirovicon múlott...
' Spira G y ö r g y : Jottányit s e a n e g y v e n n y o l c b ó l ! G o n d o l a t . Budapest, 1 9 8 9 . 273.0.
26
KÁLMÁN PÉTER, A VILÁGHÍRŰ ZSABLYAI SZÜLETÉSŰ FESTŐ ANNAK ellenére, hogy a zsablyai magyarság történetéről meglehetősen soványka adatokkal rendelkezünk, némi kárpótlásként m ó d u n k b a n áll ismertetni a falu leghíresebb magyar szülöttének, Kálmán Péternek az életútját. Kalapis Zoltán írja róla': „Kálmán Péter (Zsablya, 1877. február 2 8 . - N u s s d o r f , 1966. szeptem ber 21.) - A valamikor híres müncheni festőiskola hanyatló korszakában ez a bácskai születésit festő szerzett magának hírnevet. Szülei a bánáti oldalról. T ö r ö k b e c s é r ő l j ö t t e k át és szegődtek el béresnek az egyik nagygazdánál. Születési helyét ennélfogva pontosítani kell: a mezőváros egyik külső tanyáján jött a világra. Szolgasors várt volna Kálmán Péterre is, ha serdülőkorában n e m tűnik ki rajztehetségével. A 'tanyai s u h a n c ' faragványaival, c e r u z a c s o n k k a l rajzolt portréival keltett feltűnést, s néhány pártfogója a XIX. század kilencvenes éveiben besegítette őt 'egy újvidéki arcképfestőhöz'. Ez valójában Szinger József fényképész v o h montenegrói udvari fotográfus -, ahogy képei hátlapján tüntette föl -, akinek az újvidéki D u n a utca 9. alatt volt m ű t e r m e . A z ügyes kezű zsablyai inas retusálta a fényképeket, de ha valaki olajfestményt rendelt, akkor ezt is ő csinálta, mert ez j o b b a n kezére állt, mint mesterének. A r a i k o r pedig m u n k a a d ó j á n a k z o m b o r i öccséhez, Szinger S a m u h o z került, már főleg a kuncsaftok arcképeit festette. Később is, 1904 után, amikor már elkerült a müncheni akadémiára, zombori mesteréhez küldte munkáit, sőt a nyári hónapokban műhelyében többször is dolgozott. Ezzel magyarázható, hogy a zombori m ú z e u m b a n mintegy húsz vásznát őrzik, s a magángyűjteményekben is több festménye található. Kálmán Péter az első világháború után Münchenben telepedett le. Ettől k e z d v e a bajor főváros ünnepelt festője. M ü n c h e n h a g y o m á n y a i n a k őrzőjét és az akadémiai festészet utolsó nagy megtestesítőjét látták benne. Amit e megtépázott hírnevű képzőművészeti központ még nyújthatott egy I In.: K a l a p i s Zoltán: Életrajzi kalauz, F O R U M K Ö N Y V K I A D Ó , Ú j v i d é k , 2 0 0 3 . , II. kötet, 4 7 6 . 0.
művésznek, azt Kálmán Péter mind megkapta. Sorra rendezték kiállítá sait, állami megrendeléseket kapott, nemzetközi hírnevét öregbítették, portréit, életképeit magasztalták, albumokba foglalták. 1927-ben, ötvenedik születésnapján a müncheni Glaspalastban ren dezték m e g g y ű j t e m é n y e s kiállítását, m é g u g y a n a b b a n az évben Budapesten is 'felfedezték': a Nemzeti Szalon tárlatán egy egész termet kapott. Hatvanéves kora után már alig vette kézbe az ecsetet, visszavonultan élt saját tervezésű alpesi villájában, Nussdorf táján. Megszakadt minden kapcsolata a külvilággal, így szülőföldjével is. Ezek a kötelékek 1918-ig igen szorosak voltak, együtt dolgozott Pechán Józseffel, Oláh Sándorral, Bárányi Károllyal. Kálmán Péter indulását, itteni munkásságát a j u g o szláviai magyar festészet fontos előzményeként tarthatjuk számon." A korabeli festői világban elért sikereiről alkothatunk fogalmat So mogyi Miklós: A müncheni nagy nyári kiállítások c. értékeléséből.» M a j d a m ű v é s z e t i s z a l o n o k n e v e z e t e s e b b kiállításairól s z á m o l o k be. í g y Braklnál S c h n a c k e kiállítása után a m a g y a r K á l m á n Péternek a kiállílásáráról. T á v o l akarom m a g a m a t tartani a s z e m é l y e s kritikától, d e v i - s z o n t t ö k é l e t e s e n o s z t o m M ü n c h e n l e g k i v á l ó b b m ű v é s z e t i k r i ü k u s á n a k Fitz v o n O s t i n i n e k a v é l e m é n y é t . É s a hazai m ű v é s z e t d i c s ő s é g é r e szószerint k ö z l ö m is azt eltekintve attól, h o g y r e n d e l k e z é s e m r e állanak az ö s s z e s kritikák, a m e l y e k e z z e l t ö k é l e t e s e n e g y b e h a n g z ó k . ' A Brakls K u n sthausban állította ki K á l m á n Péter újabb m u n k á i e g y kollekcióját, rövid i d ő óta m á r rendesen ott szokott kiállítani. N a g y o b b r é s z t képmásokat mutat be o l y a n vénnérsékleltel festve, a m e l y e t mi ennél a t e h e t s é g e s m a g y a r m ű v é s z e t n é l m á r elejétől f o g v a m e g c sodáltunk. Valami van e b b e n a m ű v é s z e t b e n a m é g töretlen nemzeti erőből, e g y v a d kedv a z e g y é n i erőre, a m e l y s o h a s e m f o g a s z e l í d e s z t e t i z m u s felé folyni, m é g akkor s e m , h o g y ha érezzük, h o g y n é h á n y újabb m ű v é b e n festészetét a m ű v é s z e g y c s e n d e s e b b kultúrára akarja átvinni. H a m e g t e k i n t j ü k a v i l á g o s k é k b l ú z o s h ö l g y
kitűnő
szabadvilágítású k é p m á s á t , a z áttetsző női fejecskét a z ablakban v a g y St. a s s z o n y arck épét zöldessárga kabátban, a m e l y a hústónusok g y e n g é d frissességével é s flott ö s s z b e n y o m á s á v a l tűnik ki, n e m érezzük a gondot, h o g y e z a m ű v é s z m e g lenne e l é g e d v e a k ü l s ő ' In.: M ű v é s z e t (Szerk. L y k a Károly), T i z e n h a r m a d i k évf., 1914,, Hatodik s z á m . 3 2 7 -
Kálmán Péter: A nagyanya büszkesége k é z s é g g e l é s csak a paletta virtuóz m a g a s l a t á n maradna. M á r e 15 darabból álló kollek cióban van haladás. E g y nagy k é p A n a g y a n y a b ü s z k e s é g e - öreg m a g y a r parasztasszonyt á b r á z o l , a m i n t varrva e r ő t e l j e s l e á n y u n o k á j á v a l a p a d o n ül - m e g s z e r e z t e a már e g y é b k é n t n e m túlságosan fiatal f e s t ő n e k m é g e g y s z e r , az idén ismét a z A k a d é m i a nagy e z ü s t é r m é t , a m e l y n e k kereteiből k ü l ö n b e n már r é g e n kinőtt a tudásával. K ü l ö n ö s e n k i e m e l e n d ő k m é g B o l z s z í n é s z é s W . B . író arcképei, a m a g y a r leány a z a z a l e á v a l , a m a g y a r p a r a s z t a s s z o n y é s a friss é l e l t e l j e s akt a k e r t i s z é k b e n , t o v á b b á a karneválhangulatú m ü n c h e n i m o d e l l e k . F e s t é s z e t é n e k rendkívüli e g é s z s é g e s s é g e é s f e s t ő i s é g e mellett K á l m á n Péter formai b i z t o s s á g á l dicsérhetjük, e g y o l y tulajdonságot, a m e l y e t m a e l é g g é n e m m é l t á n y o l h a t u n k . F é l e l e m é s fáradtság nélkül látszik nála a forma m o d ellirozva é s e z e k a k é p m á s o k n e m c s a k bravúros festések, de a z élet hű é s k ö z v e t l e n ábrá zolása. T r a n s z c e n d e n t á l i s tulajdonságokat K á l m á n v i r á g z ó m ű v é s z e t e m ö g ö t t keresni s e n k i n e k s e m jut e s z é b e ; Ő n e m a lelkeket festi, h a n e m a testet - d e e z t ö jól festi. E z e k
után csak m é g arra akarom felhívni a f i g y e l m e t , arait Ostini is kritikája elején is h a n g oztat, s a m e l y e n n e k a m ű v é s z n e k a l e g n a g y o b b e r ő s s é g e : a m a g y a r o s s á g m é g akkor is, amikor ő tanulmányait s o h a M a g y a r o r s z á g o n n e m kezdette, h a n e m a l e l k é b e n él mint e l s ő é s l e g e r ő s e b b b e n y o m á s , valami o l y a n , mint a h o g y m a g y a r l e v e g ő t - m a g y a r tájat festett S z i n y e i M ü n c h e n b e n is, amikor n e v e z e t e s képeit ott m e g a l k o t t a . «
K á l m á n Péter u g y a n e b b e n az évben (1914) n e m c s a k a Brakl-féle kollektív kiállításon vett részt, hanem a Sécessionn által szervezett kollek tív tárlaton is egy nagyobb méretií képpel, A koncert után cíművel. A második világháború után egy alkalommal kiemelt helyen szerepelt szülőfaluja táján a zsablyai születésű festőzseni. A titói Jugoszláviban, 1952-ben, n e m csekély propagandaszándékkal megrendezték a palicsi Magyar Ünnepi Játékokat. Az erről készült kiadványban B . Szabó György írt tanulmányt' az ott kiállító festőkről. Kálmán Péter néhány képét is bemutatták, B . S z a b ó azonban csupán m e g e m l í t i a neves délvidéki születésű nagyságok között. Igaz, pontatlanul Kalmárak nevezve őt, bár ez lehet sajtóhiba is: „Thán Mór, Eisenhut Ferenc, Kézdi-Kovács László, Szentgyörgyi István, László Fülöp, Kalmár Péter, Juhász Árpád stb." A fenti idézetekből megállapítható, hogy a beavatottak idehaza szá m o n tartották őt m é g két világháború után is, és ha B . Szabó pozitív mél tatást írt róla 1952-ben, akkor Kálmán nem kompromittálódhatott abban a korban, amelyben sok nagyság keveredett korpa közé. S az is látható, hogy Magyarországon már sikerei kezdetén is kellő értékelést kapott, csak később feledkezhettek meg róla.
' In.: M a g y a r Ü n n e p i Játékok, Palics, 1 9 5 2 . T e s t v é r i s é g - E g y s é g K ö n y v k i a d ó v á l l a l a t , N o v i s z á d , 1 9 5 2 . , 166. o.
MAGYAR UJSAG ZSABLYÁN KÖTETÜNKBEN többször említjük, hogy napjainkban Zsablyán nincs magyar közélet, hiszen a magukat magyarnak valló, nemzeti tudattal rendelkező lakosok száma elenyésző. A huszadik század első felében azonban ez nem így volt. Bizonyíték rá az alábbi idézet'. „Magyar nyelvű újságokra szükség volt a kisebb településeken is, ott is, ahol a magyarok a lakosságnak mindössze az egyharmadát képezték, mint például Zsablyán (Zabalj). Itt a magyarokon tívül németek és szer bek éltek. Zsablyán jelent m e g 1910. október 2-án a Z S A B L Y A É S V I D É K E című hetilap, amely 1913-ig állt fenn. L u x Mihály zsablyai nyomdájában nyomtatták. A laptulajdonos és felelős szerkesztő Kovács Béla volt, az I. számtól a III/45-ig, azaz 1912. november 10-éig, amikor lemondott mindkét tiszt ségéről és L u x Mihály lépett a helyére. A szerkesztő az Előfizietési felhívás című cikkben m e g í g é r t e az olvasóknak, hogy inindent megtesz jólétük e l ő m o z d í t á s a és Zsablya fejlődésének fellendítése érdekében. Azt is hozzátette, hogy a Zsablya és Vidéke a település és környéke minden társadalmi rétegének lapja kíván lenni, de elsősorban az értelmiségiekhez szól, valamint az iparosokhoz, és a földtulajdonosokhoz. A lap legfontosabb oldalai a híreket tartalmazták, azokat, amelyek Zsablya és környéke történéseiről szóltak. Cikkek jelentek meg a munká sok kötelező biztosításáról, a kolera sajnálatos terjedéséről, a gyermek betegségekről és a fiatalkorúak elhalálozásáról, a magyar ipar fejlesz tésének fontosságáról stb. A lap felszólítja az olvasókat, hogy lehetőleg magyar iparosok termékeit vásárolják. A Zsablya és Vidéke követelte, hogy a magyar államiság eszméjét m i n d e n k i védje és terjessze. S t l r a s z á l l t a m a g y a r i s k o l a h á l ó ^ t b ő vítéséért, valamint a magyar nyelv kötelező oktatásáért a nem magyar tan nyelvű iskolákban. Az a cél - emeli ki több cikk írója -, hogy a m a g y a r ' S i m o n y i Mária: A m a g y a r politikai s a j t ó t ö r t é n e t e 1 9 1 8 - i g a mai V a j d a s á g területén. Logos.Tóthfalu, 2003., 3 9 8 - 3 9 9 .
nyelvet minden 6 - 7 éves g y e r m e k folyékonyan beszélje. E z a nyelv ugyanis államnyelv, amelyet az ország minden lakójának ismernie kell. Március 15-e kapcsán a lap II/l 1. számában 1911. március 12-én azt írja, hogy „a magyar dal zengjen szerte az országban, a Kárpátoktól az Adriai-tengerig, és hirdesse elődeink dicsőségét s a magyar szabadságot." 1911. október l-jétől kezdve - a lap fennállásának évfordulójáról Tarka Világlap címmel melléklet jelent meg, gazdag és színes tartalom mal, valószínűleg azért, hogy jobban felkeltse az olvasók érdeklődését a Zsablya és Vidéke iránt. A szerkesztő - feltehetően - anyagi nehézségekkel küszködött. Ez érezhető a gyakori előfizetési felhívásokból is, és tulajdonképpen érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy Zsablya lakosságának csak egy harmada volt m a g y a r nemzetiségű, s kérdés, hogy olvasták-e a lapot. Hamarosan be is fejeződött a lap pályafutása. A I V / 2 9 . száma volt az utolsó, ez 1913. július 20-án jelent meg. A Zsablya és Vidéke n e m egészen három évig állt fenn. Mint az uralkodó párt rokonszenvezője s a kormány híve, terjesztette a m a g y a r állameszmét, a magyar nyelvet, és tevékenyen részt vett a magyarosítási akcióban. A k o r m á n y a z o n b a n n e m támogatta anyagilag, pedig megérdemelte volna. A kabinetnek valószínűleg n e m állt érdekében egy kis település helyi jellegű lapjának pénzelése. A szerkesztő ily módon csak a saját erejére támaszkodhatott, ebből az erőből azonban nem futotta a lap további fenntartására. A kisebb városok, falvak helyi lapjainak ritkán volt lehetőségük a hosszabb ideig való fennállásra. A lakosság itt inkább a fővárosi vagy a nagyobb városi lapokat olvasta. Ezeknek gazdagabb tartalmuk és na gyobb tekintélyük volt."
E L N Y O M Á S ÉS N E M Z E T I B O K R É T A A két világháború közötti idő
ZSABLYA vegyes lakosságú község volt tnár a XVIII. századbati. Netnzetiségi megoszlásról az 1869-ben tartott első országos népszámlálás óta a rendszeresen ismétlődő n é p s z á m l á l á s o k n a k k ö s z ö n h e t ő e n tudományosan rendezett adatokkal rendelkezünk. Ettől kezdve az OsztrákM a g y a r Monarchia területén tízévenként, a nullával végződő esztendők ben tartottak népszámlálást. A két világháború közötti Jugoszláv Királyságban, 1921 -ben és 1931 ben végeztek összeírást, d e a z utóbbinak a z e r e d m é n y e i t n e m tették k ö z z é . A m á s o d i k világháború után 1948-ban végeztek először nép számlálást. Következett a z 1953-as rendhagyó, majd 1961-től 1991-ig ismét a tízévenkénti rendszeres. A 2001-ben esedékest az országban uralkodó zűrzavar miatt csak egy éves késéssel, 2002-ben lehetett meg tartani. ZSABLYA HELYSÉG NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATAI' Az Osztrák-Magyar Monarchia idején végzett népszámlálások Év
1869
1870
1880
1890
1910
Lakosság
5002
5349
6697
7819
7989
' Z s a b l y a e b b e n a v i z s g á l t i d ő s z a k b a n - 1 8 6 7 - t ő l 2 0 0 2 - i g - a z alábbi á l l a m o k n a k k é p e z t e részét: O s z t r á k - M a g y a r M o n a r c h i a 1918-ig, S z e r b - H o r v á t - S z l o v é n Királyság 1929-ig, Jugoszláv Királyság 1941-ig, Magyar Királyság 1944-ig. A második világháború utáni J u g o s z l á v i á n a k többféle e l n e v e z é s e volt u g y a n , d e a z á l l a m b e r e n d e z é s b e n n e m történtek l é n y e g e s v á l t o z á s o k 1 9 9 1 - i g . A k k o r a z o r s z á g szétesett, a
A z 1910-es n é p s z á m l á l á s adatai n e m z e t i s é g i m e g o s z l á s szerint Nemze Ösztiség Lélek szám
Ma
szesen g y a r 7989
1722
Né met 1074
Tót
1
Oláh Rutén
1
3
Hor vát 8
Szerb Egyéb
5089
104
A királyi J u g o s z l á v i a idején végzett, és az 1 9 4 l - e s m a g y a r n é p s z á m lálás adatai Nemzetiség
Népszámlálás éve 1921
1931
1941
Összesen
8114
8169
8516
Magyar
1580
1506
1969
Német
1109
942
962
Szerb
5230
5518
5225
korábbi r é s z e k b ő l csak Szerbia é s M o n l e n e g r ó maradt együtt, a k é p z ő d m é n y m é g tíz é v i g v i s e l t e a J u g o s z l á v i a nevet, d e az ezredforduló után Szerbia é s M o n t e n e g r ó lett b e l ő l e , A k ü l ö n b ö z ő á l l a m o k b a n , d e m é g u g y a n a z o n á l l a m o n belül is, a k ü l ö n b ö z ő alkalmakkor végzett adatgyűjtés során m e g l e h e t ő s e n eltérő csoportosítások szerint vet ték nyilvántartásba a népességet a n e m z e t i s é g i hovatartozás tekintetében. A szinte kivi hetetlen átszámítási b o n y o d a l m a k e l k e r ü l é s e é r d e k é b e n inkább c s o n k á n k ö z ö l j ü k a z eredeti adatokat, e n n e k k ö v e t k e z t é b e n a z adott s z á m o k b ó l n e m m i n d i g kerekedik ki a l a k o s s á g teljes l é l e k s z á m a . E n n e k ellenére a m a g y a r , a n é m e t é s a szerb 1; v o n a t k o z ó adatok m i n d i g teljes értékűek.
A második világiiáború utáni népszámlálási e r e d m é n y e k zsablyai adatai nemzetiségi megoszlás szerint Nemzetiség
A népszámlálás éve 1948
1953
1961
1971
1981'-
1991
2002
Össz. lakos
6273
6672
7445
7851
8503
8768
9598
Montenegr.
1
7
3
23
19
14
9
84
79
129
139
163
92
88
5737
6056
6961
7222
7505
7859
8672
5
33
21
193
?
9
9
Magyar
100
181
148
92
85
61
85
Román
-
4
13
3
-
28
1
Ruszin
47
55
39
19
3
3
Horvát Szerb Egyéb délsz
Szlovák egyéb
53
8
10
22
8
1
291
247
160
118
2
7 25
Az első világhábonít követő időszakban a Délvidéket mintegy 40.000 m a g y a r nemzetiségű lakos hagyta e P a trianoni határváltozás követ keztében, községenként azonban semmilyen adat e tekintetben n e m áll rendelkezésre." - Ettől az évtől a n e m z e t i s é g i csoportosítás m e g v á l t o z o t t . Beiktattak s o k új kategóriát, a m e l y e k korábban n e m szerepeltek. A korábbi kategorizálás szerint m e g h a t á r o z o t t táblázati rovataink s z á m a i emiatt n e m teszik ki ö s s z e s s é g ü k b e n a teljes létszámot, ' A , Sajti E n i k ő : I m p é r i u m v á l t á s o k , revízió é s k i s e b b s é g - M a g y a r o k a D é l v i d é k e n 1 9 1 8 - 1 9 4 7 , A k a d é m i a i doktori é r t e k e z é s , S z e g e d . 2 0 0 1 , 21,0. Kézirat. A titói „felszabadítás" e g y i k l e g j e l l e m z ő b b adata, h o g y a m á s o d i k világháború után a d é l s z l á v á l l a m b ó l 8 4 . 8 0 0 - r a tehető az a n y a o r s z á g b a m e n e k ü l t m a g y a r o k s z á m a . In.: A . Sajti, i . m , 3 4 8 , o .
A m i n t a fentielcből látliató, a két világliáboríj közötti i d ő végéig Zsablyán három nemzetiség élt a többitől magasan kiemelkedő lélek számban: a szerbség, a magyarság és a németség. A két világháború között a magyarság Zsablyán is osztozott az első Jugoszlávia más részein élő magyarok sorsában. A délvidéki m a g y a r k ö z ö s s é g e k művelődési életéről a l e g m e g bízhatóbb adatokat a B o k r é t a ' c. kiadvány nyújtja, amely az egész kirá lyi délszláv állam teljes területének magyar művelődési életét összegzi, de népességi statisztikai adatokat nem tartalmaz. A kötet terjedelmesen foglalkozik a z akkor m é g eleven művelődési életet é l ő zsablyai m a gyarsággal. Természetesen s e m Zsablya, s e m m á s délvidéki helység magyar nevét nem volt szabad akkoriban használni, így az idézeteknél mi is m e g m a r a d u n k az eredeti, a magyarság jogcsorbítását ilyen m ó d o n is szemléltető helységnévhasználatnál. Idézetek a Bokrétából: „ZSABAU A kis délbácskai község csekélyszámú magyarságának kulturális és m ű k e d v e l ő i m u n k á s s á g a szinte m e g h a t ó iskolapéldája annak a z igyekezetnek, amellyel a falu népe h a g y o m á n y a i h o z , a n y a n y e l v é h e z ragaszkodik, annak fenntartására, szellemi életének fejlődésére törek szik. Teszi ezt még akkor is, ha nincsenek szervező vezetői, és ha a szük séges anyagi eszközöket saját szegénységéből kell a kezdet munkájához összegyűjteni. A zsabalji m a g y a r iparos ifjúság a főiskolásokkal karöltve már 1919ben, nagy nehézségek mellett is eltökélte, hogy a magyar kultúra ápolására m e g s z e r v e z i a m ű k e d v e l ő i színjátszást. V e z e t ő k híján, e g y m á s közt összeállítva, k i s szereplőcsoportot szerveztek, e g y m á s t tanították a szerepekre, a 'színészkedésre'. A színpadot, felszerelést is bérelniük kel lett, a m i n e k költségeit, valamint a z előzetes szervezési kiadásokat is e g y m á s közt fillérenként gyűjtötték össze. Ilyen k ö r ü l m é n y e k között adták elő 1919 telén a Tartalékos férj című vígjátékot, amelyet a közön' Bokréta. A j u g o s z l á v i a i m a g y a r m ű k e d v e l ő k almanachja, 1 9 1 9 - 1 9 4 0 , szerkesztette é s kiadja Farkas F r i g y e s n é Lichtneckert Margit, S z u b o l i c a , 1 9 4 0 .
ség hálás szeretettel és nagy elismeréssel fogadott. Az első, szép sikereken felbuzdulva 1920-ban m á r sorra rendezték az előadásokat, a m e l y e k műsorán a Titok, Szaharái konzul. Kintornás család, A tolonc, Igtói diákok, több egyfelvonásos bohózat szerepelt. A z eddigi darabokat m a g u k a szereplők rendezték, így az előadások netn annyira színvonaluk, mint inkább a műkedvelők érzése és akarata tekintetében szereztek osztatlan hálát és elismerést a zsabalji m a g y a r közönség körében. Nagy fellendülést jelentett a raűkedvelés terén 1926ban M a y e r Béla bekapcsolódása a kultürmunkába, aki kezébe vette a darabok rendezését és fáradhatatlan buzgalommal, nagy hozzáértéssel tanította a szereplőket." Az egymást követő, népszerű előadások tetemes kasszasikert hoztak, tudjuk m e g a továbbiakban, ennek köszönhető, hogy a m ű k e d v e l ő gárda 1928-ban saját színpadot szerzett. Mindössze néhány hónappal később a bevételből 7 0 0 0 dinár segélyt adtak az egy évvel korábban alakult M a gyar Olvasókörnek. Az év végére pedig a két társulat egyesült. A műkedvelő egyesület szereplőit név szerint felsorolja az ismeretlen szerző, összesen 75 nevet említve. Az akkoriban mintegy 1700 lelket kitevő zsablyai magyarságnak tehát körülbelül minden huszadik tagja közreműködött a helyi művelődési életben. „Az elmúlt húsz é v b e n " - folytatódik az 1940-ben írt cikkecske Zsablyáról - „érdemes munkásságot fejtettek ki a m a g y a r kultúra és tár sasélet megszervezése és fejlesztése terén: Berki József tanító és Kiss András, a Magyar Olvasókör megalapítói, Pálfy István, az Olvasókör első elnöke, Gáli G y u l a ' , az egyesület mostani elnöke, aki mint műkedvelő is sokat szerepelt, Bencz Ernő, a műkedvelők első csoportjának egyik mega lapítója, aki saját színpadát is átengedte az előadások számára és még szá mosan, akik buzgó munkával és bőkezű áldozatkészséggel segítették elő a község magyarságának művelődését." A M a g y a r Olvasókörről ezt is olvashatjuk: C s u p á n a n y o m a t é k o s í t á s kedvéért m e g j e g y e z z ü k : Ö az a Gáli G y u l a , aki e g y é b k é n t a zsablyai m a g y a r o k k ö z ö t t a j ó m ó d ú a k k ö z é tartozott, h i s z e n - mint másutt k ö z ö l j ü k - c s é p l ő g é p tulajdonos volt, s m i n d k é t fia szintén azzá lett.
A zsablvai elemi iskola magvar !aí>o-aíít Lsorjolx Uijos iaiiiíoniL A felst) sorban balról a hetedik a kiskorukén! kiveíi~etí tjj. Bakos hereiic
„1927 elején Berki József tanító és Kiss András kezdeményezésére m o z g a l o m indult m e g egyesület alakítására is. A z akcióhoz csatlakoztak még: Pásztor István, Cseh Mátyás, Ihász Mátyás, Gregus Mátyás és Kele m e n Ferenc, akiknek sikerült megfelelő s z á m ú tagot összegyűjteni a megalakítandó egyesület számára. (...) A kör mindössze ötven könyvvel alapozta m e g könyvtárát, amely azonban m a m á r ezerhatszáz szépen összeválogatott, a modern irodalmat is magában foglaló kötetből áll. Az egyesület tizenhároméves fennállása alatt nagyon szép és érdemes munkát fejtett ki a szellemi élet terén. A m ű k e d v e l ő előadásokon kívül nagy súlyt helyez a szociális m ű k ö d é s r e is. Sok szegény gyermeket fel ruházott és a szegénysorsú magyarságot jótékony a d o m á n y o k k a l segé lyezi. T á m o g a t j a a beográdi m a g y a r t a n í t ó k é p z ő n ö v e n d é k e i n e k egyesületét és menzáját is." Csakugyan nem csekély eredmény tizenhárom év alatt akkora falusi könyvtárat létrehozni, hogy szinte minden m a g y a r lakosra j u t egy kötet! A belgrádi magyar tanítóképző említése arra utal, hogy a zsablyai magya rok n e m csupán a m a g u k kis közösségéért küzdöttek, h a n e m m e s s z e b b -
re tekintve gondoskodtak a magyarság neveléséről, illetve magyar tanítók képzéséről. Az egész Délvidéken folyamatban volt akkoriban a ma gyarok között a tanítóképző anyagi támogatása. N e m sokkal később, 1940 telén az líjvidéki Telep városrészt elöntötte a Duna. A k k o r még szinte kizárólag m a g y a r o k laktak ott, m é g h o z z á a város s z e g é n y e i , akiknek gyakran egyetlen jövedelmi forrásuk volt, hogy kertecskéikben friss tavaszi termékeket neveltek s azt gyalog beszállították a mintegy négy kilométerre levő újvidéki városi piacokra. Az áradás után a Délvidéken hatalmas gyíijtést szerveztek a magyarok között, s ennek köszönhetően tetemes segélyt kaptak a károsultak. Az Adán élő Szabóné N ó v á k Eszter megőrizte emlékezetében, hogy a Reggeli Újság című újvidéki napilap azt írta: „ M a büszkeség zsablyai magyarnak lenni."' Az árvízkárosultak javára szervezett gyűjtés eredménye váltotta ki a lap szerkesztőségének ezt az elismerő értékelését. A magyarság helyzetéről, politikai és nemzeti elnyomásáról több for rás is szolgáltat megrendítő dokumentumokat. C s u k a János délvidéki hírlapíró hitelesen dolgozta fel életük d o k u m e n t u m a i t p o s z t u m u s z kötetében*. Részletesen taglalja a jogfosztottság korát, ami a királyi Jugoszlávia egészére volt jellemző. A magyarságot fokozatosan perem re szorította a nyíltan kisebbségellenes rezsim. A kezdeti időszakban nem alakíthatott politikai pártot, de még szavazati joggal sem rendelkezett. A tömegesen betelepített szerb önkéntesek - dobrovoljácok - m e g k a p ták a m a g y a r nagybirtokosoktól elvett földeket, a magyar napszámosok nak ezzel tetemesen csökkent a kereseti lehetősége. A tankötelesek számára törvénnyel korlátozták a magyarok beiratkozását magyar tan nyelvű iskolákba. Egy törvény ugyanis k i m o n d t a , hogy a n e m ma gyarosan hangzó vezetéknevet viselők nem iratkozhatnak magyar iskolá ba. „Az adókivetés rendszere az volt, hogy ha egy szerbnek ugyanannyi vagyona volt, mint egy magyarnak, akkor a magyar kétszer annyi adót ' Szóbeli közlés 2 0 0 4 júniusában. ' C s u k a János: A d é l v i d é k i m a g y a r s á g története 1 9 1 8 - 1 9 4 1 , Püski K i a d ó , B u d a p e s t , 1995. ' C s u k a , i.m. 118.0.
fizetett"', írja Csuka, de volt ennél n a g y o b b különbség is. Természetes, hogy a huszonhárom évi folytonos és folyamatos elnyomás után a ma gyarok isteni megváltásként élték meg az ország felbomlását és a magyar honvédség bácskai bevonulását 1941 húsvétján. A. Kasas Madari u Vojvodini 1 9 4 1 - 1 9 4 6 című kötetében szintén foglalkozik a két világháború közötti helyzettel.'" [Az alább következő idézet saját fordítás. M.M.] A politikai szerveződés lehetősége nem volt megadva, a végrehajtott földreform a m a g y a r agrárproletárok helyzetét igen súlyossá tette. „Stojadinovic már 1935 július elején kijelentette, hogy a magyaroknak meg fogja adni mindazokat a jogokat, amelyek a nemzetközi kötelezettségekből járnak a kisebbségeknek." Szögezi le Kasas, az akkoriban kormányra lépő új miniszterről. Lényegében ez is ígéret maradt azonban, mint a korábbiak is. Igazi enyhülés csak akkor következett be, amikor a jugoszláv kormány átlátta azt a veszélyt, amely a trianoni békeszerződés revíziójának közeledtéből adódott száraára. Ez azonban már 1940-re esik, ekkor köti meg a két állam az oly sokat emlegetett örök barátsági szerződést, amely mindössze néhány hónapon át létezett. Dr. Mészáros Sándor két kötetben is elemzi a magyarság helyzetét a királyi Jugoszláviában." [A szerb nyelvű részből vett idézet saját fordítás. - M.M.] Jóllehet tanulmányai m é g a legszigorúbb titói rendszer ideoló giai korlátait tükrözik, az összefoglalóban Mészáros mégis rámutat arra a lényeges körülményre, ami a magyaroknak a legsérelmesebb v o k abban az időben. „ A jugoszláv hatóság n e m akadályozta a magyar nemzeti kisebbség részvételét a nemzeti kisebbségek évi kongresszusain Genfben. N e m is sokat hederítettek azonban az ezeken a n e m z e t k ö z i ö s s z e j ö v e t e l e k e n hozott határozatokra. M é g a nemzetiségi k i s e b b s é g e k kongresszusa elnökének a jugoszláviai kisebbségi iskolák fejlesztésére vonatkozó intervenciója is eredménytelen maradt." - olvasható az első F i l o z o f s k i F a k u l t a u N o v o m S a d u , Otsek za istoriju, N o v i S a d , 1 9 9 6 . " Polozaj M a d a r a u V o j v o d i n i 1 9 1 8 - 1 9 2 9 é s Madari u V o j v o d i n i 1 9 2 9 - 1 9 4 1 . M i n d két kötet kiadója: Filozofski Fakultét u N o v o m S a d u , InsUtut za Istoriju, N o v i Sad. A z e l ő b b i 1 9 8 1 - b e n , a z utóbbi 1 9 8 9 - b c n j e l e n t m e g .
könyv összegezésében. A második kötet, amely a királyi diktatiíra 1929es bevezetésével kezdődik, szintén tartalmaz egy összefoglalót. Ebből idézünk néhány megállapítást.'^ „A nyílt diktatúra éveiben, de később is, feloszlattak minden olyan szervezetet, amely nemzeti (...) jellegű volt. Ezáltal s z á m o s m a g y a r kultúregyesület munkáját is betiltották." „A volt országos Magyar Párt vezetőinek sem engedélyezték a poli tikai tevékenységet. Ezzel szemben a rendszer Szántó G á b o r szabadkai betegsegélyzői orvos jelölését támogatta, aki (...) minden gyűlésen írás beli hűségnyilatkozatot állított össze, amelyet azután elküldtek a király hoz..." „Betiltották a szabadkai Népkört, és a n a g y b e c s k e r e k i M a g y a r Közművelődési Egyesületet..." Mint Mészáros megállapítja, az elkövetkező időszakban némileg eny hült a diktatúra, amely korábban, az 1934-ben, Marseille-ben végrehaj tott királygyilkosság - Sándor király lelövése - után valóságos magyar ellenes hisztériává dagadt, á m a M a g y a r Pártot később sem e n g e d é lyezték. A. Sajti Enikő is foglalkozik a magyar kisebbség jogfosztásával. Tőle is csupán néhány megállapítást idézünk. Miután leszögezi, hogy a dél szláv állam 1919. d e c e m b e r 5-én minden fenntartás nélkül elfogadta a főhatalmak közötti kisebbségvédelmi szerződést, számtalan példával szemlélteti a m a g y a r kisebbség elnyomását. Ennek volt következménye jórészt az is, hogy 44.803 magyar hagyta el az SHS állam területét 1918 és 1924 között, megemlítve, hogy tömegesen utasítgatták ki a magyarokat, n é m e l y e k e t többször is. K u r i ó z u m , hogy H o o s z K á z m é r martonosi erdőfőtanácsost 2 6 ízben kiutasították, de őt mindannyiszor visszatolon colták a m a g y a r hatóságok. A m a g y a r kisebbség vezetőit 1922 ápri lisában m a g á h o z rendelte Nikola Pasié miniszterelnök és arra kérte őket, foglalják m e m o r a n d u m b a a sérelmeiket. Ő k ezt 15 pontban m e g is tet ték, a miniszterelnök azonban soha sem volt hajlandó átvenni tőlük. Sőt a küldöttség egyik tagját a zombori rendőrség zaklatta amiatt, hogy miért E z az ö s s z e f o g l a l ó már m a g y a r n y e l v ű a kötetben is.
panaszkodik a miniszterelnöknél. Ebben az időben dr. Varga György, Ignác G y u l a és más szabadkaiak ellen k é m k e d é s i pert indítottak. A bíróság végül felmentette őket, á m a vádlottak közül a két említett a vizsgálat során meghalt. „Deák Leónál, Palásthy Ödönnél 1930 tavaszán például azért tartot tak házkutatást, mert k a m p á n y t fejtettek ki a m a g y a r o k kulturális helyzetének feltárása érdekében." „Tehát 1939 végére, 1940 elejére a magyarság helyzete Jugoszláviában alapvetően nem változott: Belgrád továbbra is alku tárgyának tekintette a magyar kisebbség ügyét, amit politikai ellenszolgáltatásokért bocsátott áruba" - olvashatjuk a már enyhébbnek mondható korszakról is A. Sajti véleményét. T é m á n k nem a magyar kisebbség helyzetének elemzése, a jogtalan ság példáit csupán azért említettük, hogy láttassuk, mennyire indokolt volt a délvidéki magyarság afeletti öröme, hogy huszonhárom évi elnyomatás után megérkeztek a honvédok.
