I. évfolyam, 1. szám. I. évfolyam, 1. szám november 27. A békásmegyeri Szent József Plébánia ministránsainak lapja

I.I.évfolyam, évfolyam,1.1.szám szám

2009. november 27.

A békásmegyeri Szent József Plébánia ministránsainak lapja

Nyári beszámolók

I. évfolyam, 1. szám

Ministráns krónika

Kedves Olvasó!

Közös élmények Ministránstábor Pányokon ......................... 3 Velencefürdıi színjátszótábor .................... 6 Szombat fél 10 ............................................ 7 Bemutatkozunk Radnai Edit ................................................ 9 Világjáró Biciklizés két tenger között....................... 10 Ajánló Recept ..................................................... 13 Program ................................................... 14 Képriport Tanévnyitó palacsintaparty ...................... 15 Impresszum .............................................. 16

Köszöntı

Tartalom

Elıször is szeretném köszönteni a Kedves Olvasót, aki virtuális ministráns újságunk elsı számával ismerkedik! Remélem, örömét leli benne fiatal és idıs, ministráns és nem-ministráns egyaránt. Célunk betekintést engedni a kedves Híveknek a ministránsok templomon kívüli közös életébe, valamint bemutatkozni egyenként direkt, avagy indirekt módon, gondolatainkon keresztül. Szeretettel ajánljuk kedvenc olvasmányainkat, filmjeinket, esetleg receptjeinket, valamint mesélünk nem közös programokon szerzett élményeinkrıl. Persze nem titkolt célunk az sem, hogy önmagunk számára megörökítsük legkedvesebb közös pillanatainkat. Az elmúlt másfél évben, – mióta kinıttem a gimnáziumi iskolapadot – önálló döntésekre, tettekre késztet az élet. Amitıl eleinte tartottam, nagyon megtetszett, és iskolán kívül is önálló feladatokra, megmérettetésekre vágyom. Így alakult, hogy a nyáron kétszer is csomagoltunk a ministránsokkal, és táborozni mentünk. Második alkalommal teljesen önellátó módon. Ennek a késztetésnek a megnyilvánulása ez az újság is. Az elsı szám a nyár és ıszelı emlékeit jegyzi le. Ladányi Márta

2



Ministránstábor Pányokon

9 órára beszéltünk meg találkozót, hogy ne kelljen kapkodni. Bıven idıben voltunk, hiszen a vonat 11 után pár perccel indult a Keleti Pályaudvarról, és a jegyek is megvoltak már. Háromnegyed 10 körül készen voltunk a bepakolással, leellenıriztük a diákigazolványokat, TAJkártyákat, BKV-jegyeket, és Gábor atya áldása után elindultunk. Gyakori létszámellenırzés mellett eljutottunk a pályaudvarra. Gond nélkül megtaláltuk a vonatot, fel is szálltunk. Alig akadt utitársunk, és ez nem változott az átszállás után sem. Hely és meleg is bıven volt mindegyik két órás utunkon. A buszra várva kissé csepergett, a buszról pedig olyan felhıt is láttunk, amibıl szakadt az esı.

Miután elfoglaltuk a táborhelyet, megismerkedtünk a szomszéd kutyákkal, kiosztottuk az ágyakat, mindenki megkapta a tábori emlékpólóját. Ez néhányaknak annyira tetszett, hogy négy napig nem is hordtak mást. Estefelé a falut is bejártuk, széltében, hosszában. Néhányan, bátorságukat bizonyítva, a Kertekalján is végigmentek a félhomályban. Már elsı este megtaláltuk kedvenc foglalatosságunkat: egymás hangszerein próbáltunk játszani. Az egész táborra jellemzı volt, hogy három felıl négy dallam szállt. Az esti program része volt a mese és a napzáró imádság is. Elly volt a mesefelelıs. Elsı este rémmesével ijesztgetett bennünket.

Közös élmények

Egy melegnek ígérkezı csütörtök reggel kezdıdött. Kisebb csoport verıdött össze Békásmegyeren a Szent József Ház elıtt. Látszott, hogy készülnek valamire. Kisebb-nagyobb csomagokkal, hálózsákokkal, hangszerekkel pakolták fel magukat. Feltőnı jókedvük sem hagyott kétséget afelıl, hogy nagy dolog van készülıben. És valóban. Az Ófalu ministránsai gyülekeztek táborozni az egyre szépülı ház elıtt.

3


Minden napra elıre eltervezett mősorrendünk volt. Pénteken a közeli kilátóhoz kirándultunk. A nagy meleg és a nagyon különbözı sétatempó ellenére felértünk a hegyre – egy Matáv toronyhoz. Kissé elszontyolodtunk, mert azt hittük, eltévedtünk. Késıbb kiderült, azt a helyet hívják kilátónak. Fenn a hegyen

Szombaton reggeli után ministráns létünk lényegét kerestük, feladatainkról beszéltünk templomban és templomon kívül. Eközben elbúcsúztunk Annától, aki képviselte a ministránsokat régi vezetınk, Pisti esküvıjén. Délután lejátszottuk a második, és egyben utolsó CATAN telepesei játékot. Úgy néz ki, túl fáradtak voltunk hozzá, vagy csak a sok hangszernek nem tudtunk ellenállni. Ha jól számoltuk, annyi hangszer volt ott, mint mi magunk: egy fuvola, egy

elfogyasztottuk finom szendvicseinket, és olyat gyilkosoztunk, mint még sosem. Kiváló logikáról és találékonyságról tettünk tanúbizonyságot. Mivel az ég jelezte, zuhanyozni fogunk hamarosan, gyors léptekkel elindultunk lefelé. Az erdı zengett az énekünktıl, ami tíz kicsi négerrıl meg egy „hózentrógerrıl” szólt, valamint Aliról, aki tevegel, és nagyon boldog. Mire leértünk a faluba, rendesen pöttyösek voltunk az esıtıl. Egy késıi gulyás-ebéd után végre nyomozásba kezdtünk. A régen várt játék következett. Egy gyilkosság részleteire voltunk kíváncsiak. Végül nem könnyen, de az igazság gyızött. Néhányan tovább főzték a történetet, és napokig folytatták a játékot. Péntek délután új láz lett úrrá a táboron: a hajfonás. Nem sok hosszú haj maradt befonás nélkül.

Közös élmények

Minden reggel más gondoskodott izmaink bemelegedésérıl, inaink kellı nyúlásáról. A gitárzenés ébresztı után az udvaron reggeli torna várta az ásítozó ministránsokat. Pénteken Kata mozgatta meg ministráláshoz szükséges részeinket, szombaton Ági vezetésével tapostunk képzeletbeli kígyókat. Vasárnap, a mise elıtt, Misi mozgatott át minket, ami után Elly majdnem átöltözésre kényszerítette mozgékony bátyját.


gitár valamint sok-sok szoprán és alt furulya. A vasárnap nagyon kalandosra sikerült. Fél 10-re terveztünk menni Kékedre misére. Turistaút, kb. 2 km. Nem lehet ez gond, fıleg térképpel, gondoltuk. Mégis gondot jelentett, mivel a jelzett turistaút csak a térképen volt jelzett. Több kisebb-nagyobb út volt, de egyiken sem volt jelzés. Három irányba is elindultunk, majd

4


látszott. Fáradtan és szomjasan értünk haza, a lábunk is elég karcos volt, de elégedettek voltunk magunkkal. Végül sikerült megszentelnünk a vasárnapot. Ennyit még biztos egyikünk sem küzdött azért, hogy misére mehessen. Az olvasmányokat elolvastuk az Adoremusból, így tényleg nem sokról maradtunk le. Ez a kaland után dicsértük magunkat, hogy majdnem teljesen összepakoltunk mise elıtt. Így minden gond nélkül, idıben kiértünk a buszhoz. Hazafelé már nem volt olyan meleg, de azért nem is fáztunk. Hely csak a második vonaton nem volt túl sok, ott nem igazán tudtunk leülni, csak az út felénél, szétszórva. Este élményekkel és kisebb karcolássokkal tele, de teljes létszámban költöttük el vacsoránkat az otthon melegében.

Közös élmények

visszafordultunk. Fél 10-kor épp a Sátorhegyrıl ereszkedtünk le. Átvágtunk egy szúrós bozótos réten, de már legalább sejtettük, hogy Kéked felé megyünk. Egy erdıs részen „átkeltünk” egy picike patakon is. Néhány kanyarral késıbb aszfaltozott útra értünk, és megpillantottuk a Kéked táblát. Sajnos pont a templommal ellenkezı oldalán voltunk a falunak. Már-már azt hittük, meg sem találjuk a templomot, amikor megpillantottuk a tornyot. A prédikáció közben értünk oda a kis templomba. Mise után pihentünk kicsit, majd a tervezett úton mentünk haza. Forró volt, világos és egyenes. Két gabonatábla közt vezetett. Egy helyen össze is nıttek a bokrok, akkor a búzatábla szélén mentünk. Mikor visszaértünk Pányokra, láttuk, elıször indultunk jó irányba, de azt az utat nem lehetett volna onnan a jó útnak nézni, alig


Ladányi Márta

5



Velencefürdıi színjátszótábor

Csányi Réka

Közös élmények

A ministránsok egy része augusztus 17-19. között színjátszótáborban vett részt Velencefürdın, Fiola Ági nagypapájának nyaralójában. A tábor alatt készültünk az ıszi plébániai szüreti bálra. Egy színdarabot próbáltunk, amit Márta írt, címe: Az arany szılıfürt. Már az utazás is jó hangulatú volt, a tábor pedig felejthetetlen élmény. Önellátóak voltunk, magunknak fıztünk. A próbákon kívül sokat játszottunk, beszélgettünk. Utolsó nap Gábor atyával fürödtünk a Velencei tóban is. Nagyon jó alkalom volt a tábor arra is, hogy jobban megismerjük egymást, és még jobb ministránscsapat legyünk. Köszönjük ezúton is Katának és Mártának a remek szervezést, Fiola Ági nagypapájának azt, hogy helyet biztosított számunkra. Reméljük jövıre is lesz hasonlóan jó tábor.

6



Szombat fél 10

/Jn. 12,26/

Ezt az idézetet írtuk fel szeptember elsı szombatján a ministráns füzet elsı oldalára. Szeptember 5-én a mise elıtti feladatokról és a misén való általános viselkedésrıl beszéltünk. Mise elıtti feladatok: Legfontosabb, hogy a feladatokat kiosszuk. Ellenıriznünk kell, van-e az kint megfelelı számú tálca, persely, pad. Figyelnünk kell még, hogy ki vannak-e készítve az áldozati adományok, valamint égneke az oltárgyertyák.

Szombat fél 10

„Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.”

Általános viselkedés a misén: Térdet csak mise elején és végén hajtunk, közben keresztet vetni nem kell. Legyél figyelmes, ne beszélgess, ne kapkodj! Isten házában vagy. Ha rosszul vagy, menj ki a sekrestyébe! Az állás a készület, éberség jele. Tedd össze a kezed, ne lógasd! Az ülés azt jelenti, nem sietsz sehova, figyelsz. Ülés közben tedd a kezed a térdedre! A térdelés az alázat jele. Ne ülj a térdedre és figyelj a ruhádra! Akárhova mész (pl. perselyezés, kézfogás), ne rohanj, ne lóbáld a kezed! Szeptember 12-én a liturgikus év idıszakait és a liturgikus színeket tanultuk meg. A liturgikus év I. II. III. IV. V. VI.

Adventi idıszak Karácsonyi ünnepkör Évközi idı Nagyböjt Húsvéti ünnepkör Évközi idı

Fehér Világoskék Fekete Piros

Lelki tisztaság színe. Szőz Mária színe. Gyász színe. Tőz, vér, szeretet színe.

Lila Rózsaszín Zöld Arany

Bőnbánat színe. Öröm színe. Remény színe. Legfelségesebb szín.

Mária-ünnepek, karácsony, húsvét, nem vértanú szentek Mária-ünnepek Gyászmise, temetés Pünkösd, vértanú szentek, virágvasárnap, nagypéntek, bérmálkozás Advent, nagyböjt Advent harmadik, nagyböjt negyedik vasárnapja Évközi idı Nagyobb ünnepeken, bármelyik szín helyett

7



Szeptember 26-án kitakarítottuk a hittantermeket, a folyosót, a mosdókat, a teakonyhát és a nagyterem melletti kis udvart. Köszönet a segítségért a Vasadi szülıknek és az életmentı pizzáért Gábor atyának!

Szombat fél 10

Október 3-án a misén használatos liturgikus eszközökrıl tanultunk: kehely, paténa, kehelykendı (purifikatórium), palla, korporálé, kehelyvélum, pikszis, ampolna, lavábó, füstölı (turibulum), tömjéntartó (navikula), cibórium (áldoztató kehely), monstrancia (szentségmutató), kusztódia (szentségtartó). Ezután az eddig tanultak segítségével keresztrejtvényt oldottunk meg. Október 10-én Szent Józsefrıl beszélgettünk. Szent József Szőz Mária jegyese, Jézus nevelıapja. A Bibliában Márknál és Lukácsnál olvashatunk róla, utoljára, mikor a 12 éves Jézus tanít a templomban. Jézus nyilvános mőködése elıtt meghalt. Ünnepe március 19. és május 1. Ábrázolása: Jézussal, liliommal, ácsszerszámokkal. Október 17-én szüreti mulatság, 24-én kirándulás volt. 31-én a ministránsgyőlés elmaradt. November 7-én a templomban tartottuk a ministránsgyőlést. Megtanultunk kelyhezni, és lehetett gyakorolni a csengetést és az olvasást is. Erre lesz még alkalom az év folyamán. November 14-én a ministráns védıszentekrıl tanultunk. Szent Tarzíciusz keresztény raboknak vitte az Oltáriszentséget a börtönbe. Gyerekek megállították, de ı nem akart játszani velük, erre rángatni kezdték és agyonverték. A hagyomány szerint 257. augusztus 15-én halt meg. Savio Szent Domonkos már kisgyerekként mélyen vallásos volt. 7 évesen volt elsıáldozó, ekkor határozta el: „Inkább meghalok, semhogy bőnt kövessek el.” Megismerkedett Don Boscoval és belépett Oratóriumába. 15 évesen, betegségben halt meg. November 21-én a ministráns- és papi öltözékekrıl tanultunk. A rövid óra után ismét lehetıség volt megtanulni (vagy csak gyakorolni) kelyhezni és csengetni. Kata és Márta

8



Radnai Edit

Bemutatkozunk

Radnai Edit vagyok. Szentendrére járok iskolába, a Ferences Gimnázium 8.a osztályába. Arra, hogy miért kezdtem el ministrálni, elég egyszerő válaszom van: A 2008-as mustármagos ballagáson megismerkedtem Ellyvel, aki a következı vasárnap behúzott a sekrestyébe, és kijelentette, hogy én most ministrálni fogok, mire én azt mondtam, hogy nem. Erre Gicával kórusban nyaggatni kezdtek, addig, míg meg nem gondoltam magam. Így utólag már nem bánom ezt a döntésemet, mert ezáltal egy jó társaságba kerültem. Hogy mit nem szeretek a ministrálásban? ... Nem is tudom... talán azt, hogy vasárnap korábban kell kelni (ezzel sincs sok gond, mert úgyis mindig elkések :D ), de ezt ki lehet bírni, több probléma pedig nincs. És, hogy mit SZERETEK? "A misén mindig szerepelni, Az Atya helyett énekelni" :)

Edit

9



Biciklizés két tenger között…

Hogyan is fogom én ezt megtenni? ☺ Szerencsére Csanády Miklós tanár úr, aki a biciklitúrát szervezte, minden nap küldött egy e-mailt a szülıknek. Ezek közül fogok most szemezgetni. Kedves Szülık! A túra elsı két napjáról tudok beszámolni. Minden a tervek szerint alakult. Most Ptujban vagyunk, ahol egy hittanteremben volt a szállásunk. Ez igen szerencsésen alakult, mert egy kisebb vihar volt itt tegnap este, jéggel és nagy széllel, de ezt a hittanterem kényelmes matracain heverve szemlélhettük. Most reggel ugyan esik, de az elırejelzés szerint délután már kevésbé lesz intenzív, és holnaptól ismét napos idı várható. A diákok remekül vannak, és alszanak, pedig már ideje lenne felkelni :)

Világjáró

Sokat gondolkoztam, hogy lehetne élethően átadni azt az élményt, amit egy ilyen két hetes biciklitúrán él át az ember. Végül úgy döntöttem visszanyúlok az idıben arra a bizonyos két hétre, amikor elbicikliztem Szlovénián keresztül az olasz tengerpartig, és vissza a Balatonig (magyar tenger).

Ez a levél a harmadik nap reggelén került elküldésre. A harmadik napról meglehetısen nedves emlékeim vannak. A kisbuszt, ami a cuccokat vitte, reggel el kellett vinni szervízbe, mert a csomagtartót nem lehetett kinyitni, így minden cuccot elölrıl bemászva lehetett csak kiszedni belıle. Az éjszaka folyamán akkora vihar volt, hogy az udvaron mindent átrendezett (gondolok itt fıleg a cserepes virágokra). A nagy vihar alatt arra kell gondolni, hogy a szemközti ház már nem látszott a sőrő esıtıl. Hajnalban a nyitva felejtett ablakokat is be kellett csukni, mert zubogott be az esıvíz. Ezen a napon kénytelenek voltunk esıben tekerni. Végül meg is álltunk, mert a túra harmadik napján nem volt tanácsos lebetegíteni az egész társaságot. Az egyik legfinomabb vacsoránkat is ezen a „nedves” napon ettük. Vukov Márton István készítette. Hasábburgonya volt hússal, mindkettı olajban kisütve. Még nem említettem, de István volt a tábori szakácsunk. A vacsora után a tanár úr meg is jegyezte, hogy ha minden este ilyen finomat fız, és nem lehet megoldani a vacsorából a másnapi reggelit is, akkor komoly anyagi gondjaink lehetnek ☺. (Itt úgy érzem meg kell említenem, hogy István 2009. október 22-én autóbalesetben életét vesztette.) Informatika tanárom így emlékezik meg errıl a bizonyos harmadik napunkról: Kedves Szülık! Miután ma sok idınk van, ezért hamar következik a második beszámoló. Hétfın este, vagyis mára virradólag itt is nagy vihar lehetett, mert láttunk megtépázott házakat és víz miatt lezárt utakat. De mint írtam, ebbıl nem sokat tapasztaltunk a bırünkön. Viszont azóta is esik, és így mintegy 12 km esıben tekerés után a Gondviselés meglepı segítsége folytán egy kis sport-házikóban kaptunk befogadást, ahol kiváló konyhalehetıségekkel és kedves emberekkel találkoztunk. Így ma este is fedél

10



lesz a fejünk felett. A helyiek szerint holnapra vége a rossz idınek, és szép lassan majd behozzuk a lemaradásunkat.

Mit jelentett ez a bizonyos lassan behozzuk a lemaradásunkat?

Szerda. Reggel fél hétkor sikerült felébresztenem a csapatot, és nagy sebességgel nekiálltunk pótolni a lemaradásunkat. Egész nap kellemes idıjárás volt, és az emelkedık sem okoztak nehézséget. Egy helyen fogyott csak el az út alólunk (vagyis a térképen jelölt út nem létezett), de gond nélkül benavigáltunk a legközelebbi völgyig. Celje után sokáig sikerült elkerülni a fıutat, utána pedig hegyesebb szakasz következett. Kamnik határáig jutottunk el (ez egy igen szép város, amelyet holnap reggel nézünk meg), ahol találtunk egy viszonylag olcsó kempinget. A gps szerint ma 128 km-t tettünk meg. A diákok további tekerést akartak, de a józanság nevében ellenálltam :). Már fı a vacsora: palócleves. A szakács szerint "állati jó lesz" :)

Világjáró

Eredetileg a túra úgy volt tervezve, hogy naponta 60-100Km-t tekerünk tereptıl függıen. Következzék tehát ismét egy levél idézet a negyedik napról:

Másnap estére utolértük az eredeti útvonaltervet, majd péntekre virradólag már ott aludtunk a legmagasabbra tervezett hágó oldalában. Ez a bizonyos emelkedı az Alpok szélén található és 1300 méter magas. Az ötödik napra el is értük az olasz tengert Trieszt mellett. Itt tartottunk egy pihenınapot. Vasárnap érkeztünk vissza Szlovéniába. Így ismét volt internet hozzáférésünk amit Csanády tanár úr azonnal ki is használt: Sikeresen átgurultunk Szlovéniába. A tenger tényleg sós. A Sistianai kempingben aludtunk kétszer. Az egynapos semmittevés jó volt arra, hogy megbecsüljék, ha csinálunk valamit :). Ma is volt még egy rövid fürdés a tenger szélén, majd egy nagyon meredek kapaszkodóval hagytuk magunk mögött a tenger látványát. Végre itthon Szlovéniában! Most a tervek szerint haladunk, már hazafele! A tengernél meleg párás volt a levegı, a szárazföld belseje fele talán szárazabb lesz. Kitartás, jövünk! :) Csanády Miklós az olasz-szlovén határról

Természetesen nem volt mindig minden tökéletes. Elıfordult, hogy az éjszakára kinézett szálláshelyrıl elzavartak minket mondván „Ez nemzeti park, itt nem lehet aludni” (Szerencsére pár km-rel odébb volt egy hotel ahol megengedték, hogy ingyen kempingeljünk a hotel kertjében ☺) Mivel ez pont vasárnap volt így ennek a hotelnek a kertjében, a sötétség leple alatt, egy szál gyertya fényénél tartottunk egy hangulatos szentmisét is. Másnap egy faluban találtunk szállást ahol egy helyi gazda befogadott minket a lovai mellé. Itt is meg kell jegyezni, hogy eredetileg nem ott akartunk éjszakázni. Egy váratlan esemény következtében voltunk kénytelenek megállni annál a falunál. Ez az esemény pedig az volt, hogy egy lejtın mentünk lefele, amikor az egyik éles kanyarban valamelyik túratársam elesett. Így biciklijével együtt keresztülcsúszott az aszfalton és a két mögötte haladó is vele esett mivel nem tudtak kitérni elıle. A sérülések nem voltak nagyon komolyak szerencsére, ugyanis másnap mindenki biciklivel ment tovább. (Azért egy pedál eltörött ☺)

11



Ahogy közeledtünk Magyarország felé, egyre nagyobb léptekben haladtunk. A kisbusz sofırje is megemlíti ezt egy levélben:

Ezeket a merész terveket félig meddig valóra is váltottuk. Szerda este érkeztünk vissza Magyarországra egy hosszú esti tekerés után. Csütörtök este Vonyarcvashegyen szálltunk meg, ami a Balaton partján található, majd pénteken eltekertünk Siófokig. Itt fejedelmi lakomával vártak minket egy szılıben (pörkölt krumplival, desszertnek pedig szılı). Szombaton pedig egy hálaadó misével zártuk le a tábort. A táborzáró mise annyira jól sikerült, hogy a további tekerés már túlzásnak tőnt, így inkább vonattal és kisbusszal tettük meg az utolsó kilométereket. A túra folyamán több mint 1000 kilométert tekertünk és ez már önmagában is egy örökre szóló emlék marad számomra.

Világjáró

Hunyady László, Csanády Miki helyett, aki épp szorgosan teker :-) --------------Visszafelé nagyobb harapásokkal haladunk. Most Ptujtól kb 19 km-re vagyunk, ami azt jelenti, hogy fél napos az elınyünk. Az éjszakát egy komfortos kempingben töltöttük 133 km megtétele után. Kisebb egészségügyi anomáliáktól eltekintve (térdfájás, pókcsípés) mindenki jól van. Merész terveink szerint akár Pestig is eltekerünk, de a Balatonig mindenképp.

Misi

12



Biciklileves grízes tésztával a’la Sanyi bácsi

Gyermekeim elıször csak a csomagok elszállításához kértek fel, de ha már ott vagyok, meg is fızhetném az elsı vacsorát. Aztán miért ne fızhetném meg a többit is, hiszen olcsóbb ott maradnom, mint még egyszer elmenni a csomagokért, ráadásul akkor autója is van a csapatnak. Elárulom, az idén nekem is az volt a nyaralás.

Ajánló

Bevezetım, és hozzáfőzéseim hosszabbak lesznek, mint a recept, mert a lényeg Pányokhoz, a táborhoz kapcsolódik.

A gulyásról nem írok, mert abban éppen az a fantázia, hogy mindenki keze után más és más. Nem beszélek rá, sem le semmirıl senkit. A grízes tésztában sincs semmi, amit itt le kellene írnom, hiszen az is egy ujjgyakorlat minden háziasszonynak és jelöltnek. Akkor lássatok csodát: Bármilyen tészta kifızésével párhuzamosan egy kis fazékban személyenként egy kávéskanálnyi búzadarát pirítok annyi olajon vagy zsíron, ami éppen átnedvesíti. Mit pirítok! Inkább csak addig melegítem, amíg kicsit felhabzik. Akkor kis pirospaprika ırleményt szórok rá, elkeverem, és azonnal a már kifıtt tészta sós fızıvizébıl fejenként 2-3 merıkanállal felöntöm. Ne ijedjünk meg a prüszköléstıl, hiszen minden meleg, azonnal forrni fog! Figyelem! Ha nagyon sós vízben fızzük a tésztát, akkor víz is kell a levesbe, mert elsózzuk. Ha nem idegenkedünk a Vegetától vagy a leveskockától, akkor tegyünk bele, ellenkezı esetben kevés zöldséget is kell dinsztelni hozzá, hogy ne csak sósvíz legyen levesünk. A táborban pirított kenyérkockával került az asztalra. Serpenyıben erısen felmelegített olajba beleszórtam a korábban egy centis kockákra vágott kenyeret, és azonnal keverni kezdtem. Amikor a kenyérkockák kezdenek pirulni, kopogni az edényen, öntsük ki, mert könnyen megégnek. Ha valaki ropogósan szereti, akkor a levesbe tegye, ha teljesen elázva, akkor erre szedje a levest, és várja meg, amíg a többiek is szednek! Ha nincs idınk a kenyérpirításhoz, tehetünk bele levesgyöngyöt, vagy a tésztából is csenhetünk el egy keveset. Tálaláskor egy kiskanál tejföl nem rontja el. A grízes tészta különlegességét az adta, hogy többen is hoztak házi lekvárt, sıt mogyorókrém is volt, lehetett kóstolgatni mindegyikkel. A tábor végén engedélyt kaptam a gyerekektıl, hogy máskor is fızhetek nekik. Én pedig köszönöm, hogy négy napig tiszteletbeli ministráns lehettem. Mert az voltam, hiszen én is kaptam ministráns pólót. Sanyi bácsi

13



Péntek esti láz Ajánló

Péntek este, a hittan órák után, túlteng benned az energia? Nem tudod, hogyan vezesd le? Remek lehetıség erre a TÁRSASTÁNC KLUB! Este fél 9-tıl fél 10-ig oktatás kezdı szinttıl latin és európai társastáncokból. Negyed 9-tıl gyülekezı, szól a zene, be lehet melegíteni, felpezsdíteni a vért, és gyakorolni az elızı órákon tanultakat. Figyelem! Fenn áll a veszélye, hogy nem lenyugodsz, hanem még inkább felpörögsz! Főtési költség hozzájárulás: 200/fı, alkalom. Kb. 5 alkalmanként érdemes fizetni (1000 Ft-ot) a kinevezett pénztárosak, Csányi Szilveszternek.

Müegyetemi Katolikus Közösség könyvhete November 30. és december 4. között a Mőegyetem területén két helyszínen, valamint 6-án a Magyar Szentek Templomában lehetıség lesz bolti ár alatt vásárolni keresztény értékrendő könyveket. Regények, hitvallások, mesekönyvek, nevelésrıl szóló könyvek is szerepelnek a kínálatban. Helyszínek: „E” épület földszint (1111 Budapest, Egry József u. 1.) –8:00-18:00 „K” épület alagsor, a büfénél (1111 Budapest, Mőegyetem rkp. 3.) – 7:30-15:00 Magyar Szentek Temploma (1111 Magyar tudósok körútja 1.) – 9, 11:30 és 19 órai szentmisék elıtt, illetve után Márta

14



Tanévnyitó palacsintaparty – 2009. szeptember 4.

Képriport

15



Tördelı szerkesztı: Ladányi Katalin [email protected] 06 20 / 588 9803

Impresszum

Fıszerkesztı: Ladányi Márta [email protected] 06 20 / 230 6376

Az I. évfolyam 1. számában közremőködtek: Csányi Réka, Hunyady Mihály, Ladányi Sándor, Radnai Edit

A következı szám várható megjelenése: 2010. február

A könnyebb kapcsolattartás érdekében:

http://groups.google.hu/group/sztjozsefministrans

16

I. évfolyam, 1. szám. I. évfolyam, 1. szám november 27. A békásmegyeri Szent József Plébánia ministránsainak lapja

Recommend Documents