i cmtcukmacwcwmi cm ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉK- SZOBRA

i cmtcuKmAcwcwmi cm

Az O. M. Kir. Iparművészeti Iskola Évkönyvéből.

Fischer Margit rajza.

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKSZOBRA

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKSZOBRÁ IRTA ÉBER LÁSZLÓ z Erzsébet királyné emlékének tervezésére immár hatodízben hirdetett pályázat egyik szellemes é s tudós bírálója érdekesen fejtegette azokat az ellentéteket (antinómiákat), amelyek a pályázat körülményeiben rejlettek és a tervező művészeket, műveiket erősen befolyásolták. A világháború tragikus, a művészi tevékenységet bénító kora szerinte kétségessé teszi, vájjon méltó módon ölthet-e testet a nemzet élő kegyeletéből é s hálájából fakadó várakozás. A pályázati feltételek értelmében a művészek tetszésük szerint akár a budai várhegyen levő, már az utolsó pályázatok alkalmából a hadtestparancsnokság épülete é s a Vörös kereszt palotája között kijelölt helyet, akár az azzal mindenféle szempontból ellentétes városligeti köröndöt választhatták az emlékmű elhelyezésére. Mily nehéz lehetett a művészeknek az elhatározás, mily nehéz a két különböző helyre tervezett pályaművek igazságos, méltányos elbírálása! Mily ellentét rejlik végül az emlékmű céljára rendelkezésre álló milliók tudatában, holott Erzsébet királyné egyénisége, történeti szerepe, egész lénye ö s s z e nem egyeztethető a nagy tömegek halmozásával, külső nagyszerűség, hivalkodó pompa kifejtésével. Nemcsak az emlék ügyét intéző bizottságoknak, hanem a művészek nagy részének, a művészek érdekeit képviselő illetékes testületnek is óhaja volt, hogy a pályázat ne halasztassék el. Annak eredménye, mely napjaink izgalmainak közepette is oly élénken foglalkoztatja a közvéleményt, arról tesz tanúságot, hogy az emlék méltó megoldásának kísérletére művészeink legjobbjai erejük teljes megfeszítésével vállalkoztak. A kijelölt két hely jelMagyar Iparművészet.

lege nagyon erősen eltér egymástól, egészen különböző művészeti megoldást követel. A várhegy maga történeti é s reprezentatív jelentőségével, hangulatával, építészeti emlékeivel, az Erzsébet-emlék szűkebb helyéül kitűzött tér architektónikus környezetével, mintegy megkötöttségével egészen más művészeti követelményeket állít fel, mint a városligeti kerek tér. Itt a művészeknek nem kellett semmiféle épületre sem tekintettel lenniök, csak a térnek, illetőleg kertnek a városliget egészébe szervesen beilleszkedő szerepe, annak idoma, az itt igen élénk közlekedés igényei és főleg a növényi környezet azok a szempontok, amelyek a művészi megoldás módját befolyásolták. Az eddigi pályázatok, kísérletek alapján általános az a nézet, hogy fönn a várban, a szomszédos nagy épületek között csak az építészeti kiképzés minél erősebb eszközei révén érvényesülhet az egész emlék, ha a művész egyáltalán versenyre akar kelni a környezettel. Másrészt a királyné szobrának a közelről való nézésre számított, intim hatásúnak kell lennie. A városligetben az emléknek csak a kerti növényzet szolgál keretül és egyszersmind pompás alkalmul arra, hogy a művész alkotását mintegy korlátlan szabadsággal helyezhesse el, sőt maga teremthessen oly környezetet, amely műve hatásának a legjobban megfelel. Míg a várban az emlékmű tervezésével a fölvezető utak, lépcsők rendezésének feladata áll szerves kapcsolatban, a városligetben a kertművészet szegődik társul az építészethez é s szobrászathoz. Más művészeti föltételek érvényesülnek itt é s amott. Ideális szempontból mindkét helynek megvan a maga sajátos előnye a másik fölött : érett mű é s igazságos megítélés csakis a királyné lényének s az erről való képzetünknek megfelelő alakításból és a genius loci helyes fölismeréséből fakadhat. 6

217

m-» II.-»!!'«


218

m-m f i n » i n » n r m i n » i n »

m T i n »

A pályázók túlnyomó része a városligeti körteret választotta és mellőzte azt a várbeli helyet, amely a korábbi pályázatok, kísérletek eredményeképpen pontosan meg volt szabva. Most már nem foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, helyes volt-e a várhegyen, a sikló és a Vörös kereszt palotája közt kínálkozó és ajánlott helyek közül éppen a katonai építészeti igazgatóság és a hadfestparancsnoksági épület négyszögéből kiugró szárny, valamint a gróf Lónyay-villa által elfoglalt íere * kiválasztani, holott az — nézetünk szerint — más helyeknél kevésbbé alkalmas és elhelyezésénél, a látási körülményeknél fogva a kielégítő megoldás éppen nem lehetetlen ugyan, de nehéz é s — éppen a mostani pályázat tanúsága szerint — az emlékmű egységességére káros befolyást gyakorol. Tudomásunk szerint éppen a művészek köréből, egyesületéből hangoztatott óhajoknak engedett az emlékbizottság, midőn a több oldalról rossznak, sőt éppenséggel megoldhatatlannak mondott várbeli hely mellett a városligeti körteret is kijelölte. A pályázati hirdetmény azt is hangsúlyozta, hogy „a kitűzött feladat megoldásának nem feltétele, hogy a rendelkezésre álló egész ö s s z e g felhasználtassák Ez főleg a városligeti hely megoldására vonatkozhatott, ahol a helyzet következtében sem oly jelentékeny tereprendezési munkák és alépítmények, sem oly nagyszabású architektónikus kiképzések nem szükségesek mint a várban. Sok félreértésre adott és ad alkalmat a pályázati hirdetménynek az a természetes kikötése, hogy „a királyné szobra az időjárás viszontagságai ellen megóvandó", annak a lehetőségnek említésével, hogy a szobor csarnokba állítható. Tekintve azt az állapotot, amelyre az újabb időben felállított emlékszobraink némelyike jutott, ez az intés nem volt fölösleges, tényleg azonban az egymáshoz lényegileg hasonló pályaművek egész sorozatát idézte elő, ama tervekét, amelyek a királyné szobrát védő telő alá, illetőleg köröskörül nyílt, de fedett épületbe állítják. Az ilyen szerkezetű pályaművek típusaképpen Róna Józsefét vizsgálhatjuk elsősorban, ami már azért is megokolt, mert az első díjak egyikében részesült. A művész a 200 méter átmérőjű körtér közepén korláttal 100 méter átmérőjű kerek területet rekeszt el. Ennek közepén 18 méter átmérőjű, oszlopos kerek csarnok emelkedik 28 méter átmérőjű lépcsőzetes alépítményen. A korlát és lépcsőzet között levő területet utak és vízmedencék szakítják meg. A kupolás csarnok oszlopainak magassága 11 méter. Az épület belsejében középen, domborműves talapzaton emelkedik a királyné egyenesen álló, nyugodt alakja.

ntr^t^xr^^jçâc^Kr»^»^!-»ni-» m u a n f » m . f

» i r ^ j f u

Róna tervében tehát a körtér mértani idomával összefüggő központi elrendezés teljes szigorúsággal, csak a szobor talapzatának ovális alaprajzával enyhítve, uralkodik. Rota in medio rotae. A köralak többszörös ismétlése mellett, annak betetőzéseképpen a nagy kiterjedésű kompozíció közepén a kupolás épület a központi függélyes tengely hangsúlyozása. A terv keletkezését nyilván erősen befolyásolta a trianoni Temple de l'Amour. A nagyobb méreteken kívül Róna művének az a leglényegesebb, egyébiránt az épület é s kivált a benne álló szobor hatására nem kedvező változtatása, hogy egyes oszlopok helyett párosakat tervezett. Sajátságos, mennyire lenyűgözte a körtér idoma, a középpont kiemelése, a szobor védelme a művészek fantáziáját. Róna pályaművén kívül még több, ugyancsak klasszicizáló, oszlopos kerek csarnokkal találkozunk. Az építészeti elrendezés többé-kevésbbé terjedelmes, az oszloprendek, részletek különbözők, a szobrászati dísz többé-kevésbbé gazdag, de a műveknek szelleme, célzata közös. Nem is egy, hanem két ilyen pályaműve van Maróti Gézának: egy téma finom változatai igen fejlett ízléssel fölépítve, dekorálva. Lajta Béla és Beck ö . Fülöp pályaművének építészeti részében egyes túlzások, egyes építészeti tagok és díszítő motívumok arányainak szokatlan megállapítása mellett vonzó egyéni vonások csillannak föl: az ő oszlopos csarnokuk a legérdekesebb valamennyi között. Menyhért Miklós é s Moiret Ödön is kupolás kerek csarnokot helyeznek a körtér közepére, illetőleg mintegy udvarba, amelyet három oldalról háromszoros oszlopcsarnok vesz körül. A legerősebben, legszigorúbban antikizálnak valamennyi közül, ö s s z hangban a szobrászati elemek archaizáló stílusával. Nem más e központi épületek jellege, szerepe akkor sem, ha a klasszikus építészet helyett középkori formákkal próbálkoznak meg a művészek, így Gersfer Kálmán és Stróbl Alajos, akiknek kerek csarnoka bölcs mérsékletről tanúskodik, Körmendi Frimm Jenő és Kapitány József, akik nagy tudással, sőt figyelemreméltó fantáziával fejlesztik ki gazdag, romanizáló kompozíciójukat, Vass Viktor és Wachtel Elemér, akik ugyan máitúlságos sokat adnak a jóból. Mielőtt reátérnénk a pályázó művészek é s a bírálóbizottság által előnyben részesített ezen elrendezés értékének vizsgálatára, azt a pályaművet emeljük ki, amelyet a zsűri a legelső helyre tett : Teles Ede, Györgyi Géza és gróf Bánffy Miklós városligeti tervét, amely egyébiránt ama kupolás körcsarnokokkal belső összefüggésben áll. Itt is a

Ö-

kcrck tér közepének kiemelése a főcél: a középpontban a királyné ülő alakja, amelyet óriási, 34 méter átmérőjű körben harminckét, igen karcsú, egyenes architrávval összekötött oszlop vesz körül. Tehát már nem a gyakorlati cél, a királyné szobrának az időjárás ellen való megvédése vezetett erre a kompozícióra, hanem a tér mértani idomával összefüggő optikai szándék. A nagy építészeti apparátus csak ennek szolgálatában áll. A tervező művészek nyilván ki akarták küszöbölni azt a hátrányt, amely a pályázaton szereplő, szükségképpen kisebb átmérőjű körcsarnokoknál szembetűnő, hogy t. i. a szemlélő nem kap jó szempontot és túlságosan közelről kénytelen a szobrot nézni. Ezért állítják a szobrot tágas tér közepébe, úgy hogy a nagy oszlopok nem jutnak a szoborhoz oly közelségbe, mely annak hatását zavarná. Végül a világítási viszonyok is hasonlíthatatlanul kedvezőbbek itt, mint a fedett körcsarnokok esetében. Mihelyt az emlék felé közeledő átlépte az oszlopok bűvös körét, kétségkívül megkapó, sőt monumentális hatású kép tárulna eléje. Attól félünk azonban, hogy ez a centrális elrendezés, amelynek annyi híve van é s amely az alaprajzokban oly meggyőzőnek, a kis mintákban oly finomnak látszik, a valóságban elhibázott lenne. A rotunda a kerti építészetnek kedvelt formája é s kivált a klasszicizmus bőven élt vele. A trianoni íemplomocskát már említettük. Magában Versaillesban Mansarf szép, födetlen kolonnádja a leghíresebb példák egyike. De úgy ezeknek, mint általában az ily épületeknek nincsenek nagy méreteik, nincs centrális elhelyezésük, jelentőségük. Hatásuk a gazdag, sötét növényi környezet közelségén, a szigorú építészeti é s változatos növényi formák egybeszövődésén alapul. A mi művészeink túlságos nagyra tervezik ezeket az építészeti műveket, monumentálissá akarják azokat fokozni, odaállítják a körtér közepére é s ahelyett, hogy ennek kerti jellegét művészi eszközökkel fejlesztenék, kőíömegekkel, kövezetekkel, fölösleges é s városligeti tapasztalataink szerint kellemetlen vízmedencékkel sivárrá teszik azt. Épületeiknek pedig még nagyobb méreteik ellenére sem lenne monumentális hatása: a nagy téren jelentéktelen, unalmas pavillonná törpülnének. Az intim hatás pedig, amely az emlékbizoífság szeme előtt lebeghetett, midőn a városligetben keresett helyet Erzsébet királyné emléke számára, az a motívum, mely már a korábbi pályázatok alkalmából gyakran szóba került, teljesen veszendőbe megy. Arra utalunk végre, hogy — mint az említett két francia példa is mutatja — a régiek az ily kimért, szigorú szabályossággal szerkesztett rotundák közepébe

mozgalmas körvonalú, minden oldalról érdekes szobrokat, csoportokat szoktak volt bölcs számítással állítani. Már a pályaművek elárulják, hogy Erzsébet királyné nyugodtan álló vagy ülő alakja e centrális elrendezés középpontján szinte tűrhetetlen hatású lenne. Korántsem állítjuk azonban, hogy ily o s z lopsorok, körcsarnokok alkalmazása a kitűzött helyen lehetetlen, de méreteiket erősen le kell szállítani é s feltétlenül el kell őket mozdítani a középpontból, ahol a szökőkút magasba törő vízsugara továbbra is kellőképpen kifejezheti az egész elrendezés fő tengelyét. Pszichológiai é s optikai tényezőkön alapuló okokból az emlék — akár körcsarnok, akár más elrendezés keretében — nemcsak fokozott intimitást, hanem nagyobb jelentőséget is nyer, ha nem a tér közepén áll, hanem a kör perifériájára kerül. A Városligeti fasor és Stefánia-út közötti fő közlekedési vonal megtartásával, a körtérnek akár északi, akár déli felében, a kertművészet pompás eszközeinek kihasználásával, a szobrászat é s építészet eszközeinek lehetőleg tartózkodó alkalmazásával intim bájú, amellett komoly, megkapó, a királyné emlékéhez méltó művet lehet létrehozni, valóságos Erzsébet-ligetet, ahol szerény méretek mellett is hasonlíthatatlanul jobban érvényesülne királynénk emlékszobra, mint ama kőtömegek közepette, ahova művészeink be akarnák börtönözni. A pályázó művészek közül többen csakugyan eltértek a szigorúan központi elrendezéstől, de azért mégis inkább a körtér középső részéhez ragaszkodnak, ahelyett hogy az excentrikus elrendezés teljes előnyét kihasználnák. Többé-kevésbbé gazdag építészeti kiképzésben a félkörös kompozíció igen különféle fajtáival találkozunk, így igen finoman átgondolt építészeti formákkal Hikisch Rezső é s Szentgyörgyi István tervében. Általában azonban az építészeti rész túlságosan, megokolatlanul nagyterjedelmű é s a királyné szobra szinte elvész, jelentéktelenné válik, míg másrészt a kerti jelleg is többnyire elenyészik. Éppen e kerti jelleg figyelembevétele szempontjából érdemel méltánylást Foerk Ernő é s Tóth István terve, ha az architektónikus formák és kivált a királyné szobrának elhelyezése nem is szerencsések. Málnai Béla é s Gárdos Aladár eredetiségre törekedve, de szinte erőszakosan hosszú négyszögű alaprajzban rendezik el a tulajdonképpeni emléket is magában rejtő nagy kompozíciót. Míg a körtér idomához való szolgai alkalmazkodás sem vezethet teljesen kielégítő eredményre, itt a helyzetnek, a közlekedés igényeinek, a környezet befolyásának elhanyagolása egyes érdekes, ízléses részletek ellenére is nagyon érezhető. Különös i*


219

iimiiîiw I m


mm i • n • m•

gondolat volt a királyné szobrát magában foglaló négyoszlopos házikót a Lysikratésemlék nyomán szerkesztett, de közel 25 méter magas építmény elé állítani. A királyné szobrának intim hatása nem érhető el azáltal, hogy azt óriási méretű, de céltalan architektúrák árnyékába állítják, — nemcsak Málnaiék, hanem mások is. Csodálkozással, idegenkedéssel látjuk Lechner Jenő és Füredi Richárd több mint 12 méter magas oszlopsorait, amelyek mit sem hordanak, mit sem választanak el, mit sem jelentenek. Szamosi S o ó s Vilmos figyelemreméltó tudással é s ötletességgel, sőt építészeti érzéssel igen nagy méretekben, nagy tömegekkel dolgozik. Érdekes műve más helyen tekintetbe is jöhetne, — itt a városligetben épp oly lehetetlenség, mint Kolozsvári Szeszák Ferenc nagy kompozíciója, mely mintegy az építészeti klasszicizmus é s romantika egyesítését kísérti meg. A városligeti körtérre tervezett pályaművek számával és aránylag változatos elrendezésével szemben a budai várhegyen megjelölt helyre készült tervek részben a korábbi pályázatokra nyúlnak vissza. Most is, mint már előzőleg, oly sajátosság tűnik fel, amely nagyrészt magának a hely megválasztásának tulajdonítható. A tervek többnyire két külön részre tagolódnak, a hely által megkívánt nagy architektónikus fölépítést tartalmazó külső részre és a belső, többnyire udvarszerű térre, melyen a királyné szobra van fölállítva. A két rész kapcsolata néhol nagyon is laza, úgy hogy a nézőt meglepetés fogja el, ha a följárat lépcsőin már fölhaladt é s mintegy az emlék magvához jut el. Ez a meglepetés azonban bizonyos tekintetben csalódásnak is nevezhető, amennyiben a nagyszerű előkészítésnek nem felel meg a beteljesedés és utólag azt érezzük, hogy a Iegmonumentálisabb építészeti formák inkább csak külső okokból, a környezet hatásának leküzdése céljából választattak. Mintegy két cél követése domborodik ki : a várhegy oldalának architektónikus kiképzése é s a királyné emlékének létesítése, amelyek közt nincs meg a szerves kapcsolat.

2 2 0

Különösen feltűnő ez az álláspont Greff Lajosnak egyébiránt érdekes művén, amely a pályázat figyelemreméltó jelenségei közé tartozik. A művész igazán nagy erővel, lendülettel, monumentális érzéssel oldotta meg az emlékmű külső felépítésének nehéz föladatát. A pályázati feltételek közül különösen a "várszerűség megtartása" kötötte le figyelmét. A följárafok bizony meredekek, kényelmetlenek, ahogy várhoz illik, amelynek ormain fenyegető lovasok vágtatnak ágaskodó paripákon. De végre fölérve a lépcsőkon, a néző egészen mást talál, mint amire előkészült, nem harcias

III M fejedelem, hódító uralkodó, hanem Erzsébet királyné emlékével találja magát szemközt. Györgyi Dénes és Pongrácz Siegfried érdeme, hogy noha ezt az ellentétet nem szűntették meg teljesen, tudatos művészi eszközökkel enyhítették azt, elfogadható pszichológiai átmenetet nyújtottak. Általában művüknek mind építészeti, mind szobrászati része igazi elmélyedés, finom ízlés eredménye. A hatalmas alépítményen emelkedő dór oszlopcsarnok, amelyhez aránylag igen kényelmes lépcsőkön lehet följutni, ügyesen megoldott, valóban intim hangulatú udvart rejt magában. Hikisch Rezső várbeli tervét lényegében már az utolsó Erzsébetemlékpályázatokból ismerjük. Érett, komoly művészet terméke, ugyan kevésbbé célszerű lépcsőmegoldással, de igen hatásos, előkelő építészeti kiképzéssel. A királyné szobrát magában foglaló kompozíció azonban kissé nyugtalan, elszórt hatású é s az építészet nagy formái szinte elnyomják a szobrászat tompított kifejezését. Még Györgyi Géza é s gróf Bánffy Miklós építészeknek sem sikerült a föladatot minden tekintetben kielégítően megoldaniok. A királyné szobrát magában foglaló fülke voltaképpen kettészelt kupolás épület fele és sima ívezetével szinte csonka, befejezetlen hatású. Méltánylást érdemel Lechner Jenő terve. Ugyan itt sem mondott le a túlságos nagy, megokolatlan oszlopokról, de művének megvan az a tagadhatatlan előnye, hogy az építészet eszközeit takarékosan alkalmazza. Az az érzésünk, hogy — a mostani pályázat főeredményeképpen — a helyzet teljesen kialakult, világosan előttünk áll az az út, amelyet a művészeknek az emlék megvalósításakor követniök kell. Akár a városligetbe kerül Erzsébet királyné emlékszobra, akár a várba, nem a nagy tömegek, a monumentális hatás erőszakolása utján lehet a célt elérni, hanem bölcs mérséklet, finoman megválogatott, szerény eszközök alkalmazásával. Nagyon helyes, hogy a pályázati hirdetmény „a várhegy oldala kerti jellegének" megtartására különös súlyt helyezett. Kérdés azonban, nem volna-e ez a kerti jelleg itt a várban magára a tulajdonképpeni emlékmű területére is kiterjeszthető ? Az eddigi kísérletek után jogos a kérdés, sikerre vezetne-e az, ha a művész a közvetlen közelben é s a háttérben emelkedő épületekkel akarna versenyezni ? Különös figyelmet érdemel, hogy ebben az esetben nemcsak a legközelebbi környezetre, hanem az egész várhegy együttes képére is tekintettel kellene lennie. Tehát mintegy a várhegy architektónikus képének fejlesztéséről volna szó.

Tagadhatatlanul kiváló művészi föladat. Az eddigi tapasztalat szerint azonban ennek keretében maga a királynénak emléke* csak alárendelt helyet foglalna el, szinte csak az ürügyet szolgáltatná ahhoz. A várban kijelölt terület igen alkalmas arra, hogy ott is, kapcsolatban a hegy oldalával, kert létesüljön, amelyben ne az építészet, hanem a kertművészet elvei és eszközei jussanak szóhoz. Hagyjuk meg az építészeti környezetet olyannak, amilyen most. így — mutatis mutandis — helyreáll az egyensúly, az összehasonlíthatóság a két hely között. Természetes, hogy fönn a várban más elrendezésű, díszű, hangulatú kert szolgálna az emlékszobor elhelyezésére mint a városligeti körtéren. De semmi szükség sincs hivalkodó nagy épületekre, csarnokokra, oszlopsorokra. A lehető legszerényebb építészeti keretben ellenállhatatlan erővel fog érvényesülni az emlék leglényegesebb része: Erzsébet királyné szobra. Az építész munkája csak arra szorítkozzék, hogy a szobrot élvezhetővé tegye akkor is, mikor a természetes környezet, a kert díszei lehullottak. A mostani pályázat egyik nagy eredménye az is, hogy a mellékalakok, domborművek nagy tömege, mely az előző Erzsébet-szoborpályázatokon oly nagy szerepet játszott, olykor éppenséggel bántó módon érvényesült, most — kevés kivétellel — elmaradt. A szobrászoknak fő, majdnem egyedüli gondja volt magának Erzsébet királyné alakjának plasztikai megalkotása. A hosszú sorozat igen figyelemreméltó, tanulságos változatokat, fokozatokat mutat. Vannak szobrok, amelyeken csak a külsőségek, a ruházat, a királynői dísz vallanak Erzsébetre. Olyanok is, amelyeknél a formák problémája kötötte le a művész egész figyelmét. A képmásszerűség megvetői azonban ne feledjék, hogy a nemzet az ő bájos és jóságos Erzsébet királynéjának emlékszobrát várja, nem valami elvont plasztikai ideált, ha még oly monumentális is az, ha még oly érdekesen old is meg különleges szobrászati feladatokat. Nemcsak a művészet dolgaiban járatlan nép vetné el például Beck Ö. Fülöp Erzsébetjét, amely a mi nézetünk szerint is a föladat teljes félreértését árulja el. A ruházat kérdése nem fontos, de például Moiret Ödön ülő szobra, mely különben érdekes munka, éppen a görögös ruha archaizáló képzésében merül ki. Nagy tudással, finom szobrászati érzéssel alkotta meg Teles Ede a maga két szobrát. Erzsébet királyné álló szobra, melyet lényegében egy korábbi pályázatról már ismerünk és amely céltudatos fejlődésről tesz tanúságot, megkapó kedvességű mozdulatával, genreszerű bájával, megjelenésének gazdagságával a

legjobbak közé tartozik, de a minta háromszoros nagyságában alighanem jelentéktelenné válnék. Az ülő szobor viszont motívumának kimértségével, plasztikájának gáncstalan szabatosságával, stílusának szigorúságával válik ki. Jeles szobor, de az ábrázolt nő inkább ridegen, mint uralkodói méltósággal ül trónján, inkább római császárnő, mint a mi Erzsébetünk. Mintegy Canova stílusának modern eszközökkel áthatott felélesztését látjuk benne. — Kallós Edének ülő szobra, mely a második díjak egyikében részesült, nem érdektelen ugyan, de sem plasztikai tartalma, sem egyéni kifejezése nem kielégítő. Tóth István lovon ülő Erzsébetje jól átgondolt, szépen mintázott, sőt költői hangulatú mű, mely megérdemelné, hogy ha nem is a királyné budapesti emlékének keretében, de másutt megfelelő környezetben, életnagyságban felállítsák. Körmendi Frimm Jenő leányos alakja kedves, vonzó, igénytelen tanulmány. Ugyanilyen beszámítás alá esik Rubleczky Géza és Horváth Béla ülő királynéja is. Marófi Géza érdekesen, sok festői finomsággal mintázta meg a talapzatáról leszállni készülő, lebegő királyné alakját, amely azonban a választott motívum miatt alig lehetne az emlék méltó főalakja. Kiemelendő Stróbl Alajos ülő királynéja is. A szobor, amely csak kis léptékben igen vázlatosan van mintázva, tartásának, kifejezésének méltóságával, elrendezésének gazdagságával a bírálóbizottság méltányosabb megítélését érdemelte volna meg. Szép és komoly, noha némileg színpadias megjelenésű Margó Ede szobra, mely azonban a Nóvák András által tervezett furcsa, egyiptomias építészet keretébe sehogysem illik bele. Az egy vagy más szempontból figyelemreméltó művek sorozatának végére érve, azt a három Erzsébet-szobrot emeljük ki, amelyek mindegyike megérdemelné a megvalósítást. Mindhárom ülő helyzetben ábrázolja a királynét. Szentgyörgyi István rendkívüli, szinte áhítatos elmélyedéssel alkotta meg alakját, amelyet megnyerő fiatalos báj mellett a tisztaság megható kifejezése jellemez. Ilyennek szeretjük elképzelni a fiatal Erzsébetet. Plasztikai motívuma igen világos. A vázlat kellő fejlesztése, a lábszárak némileg kellemetlen elhelyezésének módosítása mellett kitűnő szobor válnék belőle. Mély és maradandó benyomást kelt Pongrácz Siegfried szobra, mely jó példája annak, mint lehet a némileg antikizáló, de úgyszólván semleges ruházatot a plasztikai motívum érdekében értékesíteni. De nemcsak a szobrászi tudás, a mintázás céltudatossága, föltétlen biztonsága tünteti ki Pongrácz művét. Talán valamennyi között ez az egyedüli, mely enyhe, de mélyen gyö-


221


kerező mclanchóliájával megpendíti bennünk annak a tragikumnak érzését, amely Erzsébetet leginkább nemzetünkhöz fűzi. Zala György szobra méltón csatlakozik azokhoz a vázlatokhoz, amelyeket a művésztől az előző pályázatokon láttunk, sőt véleményünk szerint mostani alkotása haladást jelent a korábbiakhoz képest. Mindenesetre mélyebb, kifejezőbb amazoknál. Feje a legszerencsésebb inspiráció eredménye : ez Erzsébet a maga szépségében, szomorúságában. Jobb keze, melynek mozdulata némileg Michelangelo Pietájára emlékeztet, egyénivé, beszédessé teszi a királynői alakot. Bizton remélhetjük, hogy az a lendület, a formáknak az a dekoratív szélessége, mely kerti környezetben pompásan érvényesülne, nem veszne el akkor sem, ha a művész a kivitel esetén szigorúbban, szervesebben mintázná


222

meg a vázlalban mákat.

némileg

fogyatékos

for-

Az Erzsébet-emlék országos bizottságának döntése már nem várat sokáig magára. Nem valószínű, hogy újabb pályázatra fog kerülni a sor. Erre nincs is szükség. A szobrászat szempontjából az utolsó pályázat eredménye teljesen kielégítő, sikerrel biztató, az emlékszobor elhelyezése, környezetének kiképzése tekintetében is kimerítő, noha leginkább negatív felvilágosításokat nyertünk. Oszoljanak el a tornyosuló építészeti tömegek légvárai é s Erzsébet királynénk felejthetetlen alakját állítsuk az őt megillető környezetbe. Akár a várra, akár a városligetre esik a választás, ne adjunk arra alkalmat, hogy a holt anyag mennyisége fejezze ki kegyeletünk mértékét. Budapest, 1916 julius hó 13-án.

Sidwers Emma rajza.

H • il w Ii • itfm ii-^gfc nc^koc^

• III m III W Ii

MI I

AZ E R Z S É B E T EMLÉKMŰ PÁLYÁZATÁNAK TANULSÁGAI

Kovács Pál rajza.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ PÁLYÁZATÁNAK TANULSÁGAI IRTA KÖRÖSFŐI KRIESCH ALADÁR índenekelőtt jöjjünk íis ztába aziránt, hogy mi volt a feladat ? Hivatalosan és concrete fogalmazva : boldogult Erzsébet királynénknak szobrot állítani, emléket emelni. E néhány szónak azonban mi a jelentősége ? Azaz mit jelent nekünk, magyaroknak, Erzsébet királynő ? Úgy tudjuk és érezzük, hogy az ő jóakaró géniuszának őrködése és szinte öntudatlan vezetése alatt született meg újra e már veszendőbe ment ország, állott újra talpra visszaszerzett szabadságában a magyar nemzet, ő volt a sors nehéz óráiban a mi őrangyalunk. Ezt jelenti számunkra Erzsébet királyné s ezt kell ennélfogva az ő szobrának is kifejeznie. Mindazok a nagy férfiak egyenként, akik e történelmi korszaknak kialakítói voltak s akiknek az utókor emléket emel, igényt tarthatnak arra, hogy a művész alkotásában egyéniségük jellegzetességét hangsúlyozza, aszerint ahogy a munka melyik és minémű részét végezték el ; ezzel ellentétben Erzsébet királyné a munka egésze felett mintegy ott lebeg a tragikus bekezdéstől egészen a derűsebb befejezésig. Az ő szobrán tehát a természetes hűségen át még ennek a géniuszszerű, oltalmazó és megtartó valaminek is el kell ömlenie, hogy kifejezze mindazt, amit lelkünk az Erzsébet név hallatára érez. Tehát nem lehet egyszerűen arcképszobor, amely az ő tüneményes szépségét adja vissza csupán, hanem ennél sokkal magasztosabbnak, elvontabbnak kell lennie, majdnem olyas-

félének, mint amilyen lehetett az oltalmazó Pallas Athéné szobra egykor a Parthenonban. Egyszóval : neki nemcsak Erzsébetnek, de egyúttal Patronae Hungariaenak is kell lennie. S ez az, amit valamennyi pályaműben annyira nélkülözök s ami nélkül azokat igazi életre nem lehet kelteni. Ennyit a mű belső tartalmáról. Most lássuk a formai megoldásokat. Az előbb előadottakból folyik, hogy a budai vároldalon levő helyet Erzsébet királyné lényének megfelelőbbnek kell tartanunk, mint a városligeti köröndöt, ahol a nyüzsgő, mulató hétköznapiság túlságosan ellentétes volna a szobor-kívánta magábavonult, áhítatos fenséggel. Hogy pedig az előbbi hely építészetileg megoldható, bizonyítják Györgyi Dénes és Hikisch Rezső pályatervei. Ami tehát a formai megoldást illeti, két eset lehetséges : vagy szabadon álló szobrot csinálunk és akkor az a mi klímánkban nem l e h e t másból,mint sötét bronzból, keményen, hatalmas síkokban mintázva, hogy a szabad levegőn hasson és kizárva minden intimitást. Ez a szobor ki lesz téve az idő minden viszontagságának, az év egyrészén ellepi s eltorzítja a hó, s megalkotásában csak nagyszabású, szolid monumentalitásra lehet törekedni — nőies báj és gyengédség szinte teljesen lehetetlenek. Bronznál egyéb anyag nem alkalmazható ; a márvány fekete, foltos lesz, a téli fagy megrepeszti ; más kő nem elég nemes. Tehát hiába csinálunk még oly puha, elkent vázlatokat, azok ebben az esetben kivihetetlen hazugságok maradnak csupán.

223

AZ ERZSÉBETEMLÉKMŰ PÁLYÁZATÁNAK TANULSÁGA!

A második lehetőség: fedél alatf helyezni el a szobrot. De itt aztán nincsen helye semmi megalkuvásnak. A kivülről-beliilről való szemléltetése a szobornak ki nem forrott építészeti érzésre vall. Ha t. i. egy nyitott, oszlopkoszorúra helyezett kupola alá helyezem a szobrot, a szobor mindenesetben másodrendű jelentőségűvé törpül. Kívülről nézve olyan, mintha kalitkába volna dugva, s a nálánál természetszerűen sokkal nagyobb tömegű, nyugodt egyenes oszlopok mögött mindig kicsinyesnek, gyerekesnek fog hatni. Ha pedig belépünk az oszlopcsarnokba, ugyanazt a nyugtalan, kicsinyítő hatást fogjuk kapni, mert a szobor háttere mindig váltakozva oszlop s a külső táj ezer aprólékos dolga lesz. így is, úgy is mindig az oszlop marad a fő s a szobor a mellékes. Néhány pályázó a szobrot fülkében helyezte el. Ez azonban csak változata a szabadban elhelyezett szobornak. Az idő viszontagságai ellen a fülke a szobrot nem védi meg eléggé, tehát csak bronzból kellene azt csinálni ebben az esetben is, bár a fülke, mint háttér, elvesz valamit a magában álló szobor kietlen ridegségéből. Nincs tehát más választás: h a fedél alá hozzuk a szobrot, akkor helyezzük el azt valóságos, zárt interieurben ! Itt megadhatjuk neki elhelyezésben a kellő távolságot, kiképezhetjük az építészetet úgy, hogy az a szobornak alá legyen rendelve és megadhatjuk a szobornak azt a nemes, nyugodt világítást is, ami nélkül formát igazán élvezni nem is lehet. És amint a szobrot benn helyeztük el, azonnal rendelkezésünkre áll a különféle legnemesebb anyagoknak egész sokasága, amelyekből azt elkészíthetjük. É s nemcsak márványra vagy egyéb nemes kőre gondolok itt, hanem igenis többféle anyagból összealkotott, muzivikus szoborra is, ahol a különböző színű anyag diszkrét ellentétesben egy újszerűbb harmóniában olvadna össze. A görögök legszebb szobrai is aranyból é s elefántcsontból voltak összerakva és egészen bizonyos dolog, hacsak egyike is meg-

224

Az O.M.KIr.Iparművészeti Iskola Évkönyvéből.

maradhatott volna nevelő példának ama hatalmas chrysoelefantin-szobrok közül, úgy a mai szobrászat egészen más irányt vett volna, más képet mutatna. És itt aztán a mintázás minden intimitása is lehetővé válnék, a világítás és a hely megengedné, sőt egyenesen megkövetelné, hogy bájt és gyengédséget hozzunk a szoborba. Tehát csak ez a két eset áll: szabadon álló szobor — de csak bronzból és hatalmasan mintázva — vagy interieurben a szobrot s akkor helye van százféle nemes anyag alkalmazásának, dekoratív megoldásoknak és kifejezésbeli, gyengéd finomságoknak a mintázásban. Tertium non datur. Ha tehát most formai megoldás szempontjából vizsgáljuk a pályaműveket, úgy általánosságban azt állapíthatjuk meg, mert hiszen nem kritikát, hanem csak tanulságokról akarunk írni, hogy az építészek valamivel közelebb jutottak a célhoz, mint a szobrászok, különösen azok közül kettő, akik a szobor szabadban való elhelyezését látták jónak. Mindenesetre nagy erőfeszítések történtek, de nem elég céltudatossággal, a lehetőségeknek nem eléggé kritikus mérlegelésével. Viszont áhítatból és meggyőződésből fakadó eredetiséget és önállóságot is keveset találunk, inkább a konvencióból fakadó egyszerűségre való törekvést és néha a formák gondtalan permutálását és egymásra való halmozását ! De hogyis lehetne ez másképp ? Ma midőn minden idegszálunk, agyunk, szívünk minden sejtje megremeg s oly távol állunk attól a derült, bizodalmas harmóniától, mely minden művészi alkotásnak alapfeltétele! A görögök először győzték le a perzsákat s aztán épült fel újra Athén, diadalmasan, kételkedés nélkül hirdetve az életet ! Művészi kényszer nem állott fenn arra nézve, hogy a pályázat most kiirassék, egyéb okoknak pedig művészeti kérdésben nem szabad döntőknek lenniök.

Sldwers Emma rajza.

TELCS

EDE

SZOBRASZ,

BÁNFFY M I K L Ó S GR.. GYÖRGYI GÉZA ÉPÍTÉSZEK

I

224. I. díj 60(10 K. Városligeti megoldás. Magyar Iparművészet.

224.

225

Preis. Geplant in das Stadtwäldcheri. 2

TELCS

EDE

SZOBRÁSZ,

BÁNFFY MIKLÓS GR., GYÖRGYI GÉZA ÉPÍTÉSZEK

VI,0-UTCA Í: 225

226

225. I. díj 6000 K.

225. I. Preis.

TELCS

EDE

SZOBRÁSZ,

BÁNFFY M I K L Ó S GR., GYÖRGYI GÉZA ÉPÍTÉSZEK

226

227

-227. I. díj 6000 K. Városligeti megoldás

226—227 I. Preis. Geplant in das Stadtwäldchen. 2»

227

TELCS

EDE

SZOBRÁSZ,

BÁNFFY M I K L Ó S GR., GYÖRGYI GÉZA ÉPÍTÉSZEK

VÓ I, UTCA6

228

TELCS

EDE

SZOBRÁSZ,

BÁNFFY MIKLÓS G R , GYÖRGYI GÉZA ÉPÍTÉSZEK

229

230

229 —230. Várhegyi megoldás.

229—230. Geplant an dem Festungshügel.

229

RÓNA

JÓZSEF

231

232

231—232. I. díj 6000 K. Városligeti megoldás

231—232. I. Preis. Geplant in das Stadtwäldchen.

233 - 2 3 4 . I. díj 6000 K.

233 —234. I. Preis.

ZALA GYÖRGY SZOBRÁSZ,

HIKISCH REZSŐ ÉPÍTÉSZ

200

232

235 — 236. I. díj 6
235—236. I. Preis. Gepíant an dem Festuhgshügel.

nimm iiiiimi ninnn

ZALA GYÖRGY SZOBRÁSZ,


237

238 237—238. I. díj 6000 K. Várhegyi megoldás. Magyar Iparművészet.

237 —238. 1. Preis. Geplant an dem Festungshligel.

2 3 3 5

LAJTA

BÉLA ÉPÍTÉSZ,

BECK Ö. FÜLÖP SZOBRÁSZ

239

240

234

239—240. I. díj 3000 K (az építészeti részért). megoldás.

Városligeti

239 —240. I. Preis. (Betrifft den architektonischen Teil des Projektes.) Geplant in das Stadtwäldchen.

LAJTA

BÉLA

ÉPÍTÉSZ,

BECK Ö. FÜLÖP SZOBRÁSZ

242

243

244

241—245. I. díj 3000 K (az építészeti részért). Az emlék domborműrészletei.

241—245. 1. Preis. (Betrifft den architektonischen Teil des Projektes.) Reliefe des Denkmals. 4*

SZENTGYÖRGYI ISTVÁN SZOBRÁSZ,


RWEn'wirmI'.ARSA . vi;ó utca8 246

236

246.

díj 5000 K (a szobrászati részért).

246. I. Preis. (Betrifft den figürlichen Teil des Projektes.)

SZENTGYÖRGYI ISTVÁN SZOBRÁSZ,


247 —248. I. díj 3000 K (a szobrászati részért). Városligeti megoldás.

247—248. I. Preis. (Betrifft den figürlichen Projektes.) Geplant in das Stadlwäldchen.

Teil

des

PONGRÁCZ SZIGFRID SZOBRÁSZ,

GYÖRGYI DÉNES ÉPÍTÉSZ

249

250

238

249 — 250. II. díj 5000 K. A Duna felé néző rész.

249—250. II. Preis. Ansicht gegen die Donau.



25.2

251—252. 11. díj 5000 K. À vár felé nézcí rész.

251—252. IÍ. Preis. Ansicht gegen die Feslurig.



240

255 — 254. II. díj 5(1(10 K.

253 —254. II. Preis.

PÁSZTOR JÁNOS SZOBRASZ,

RERRICU BÉLA ÉPÍTÉSZ

255

255. II. díj 2500 K (a szobrászati részért). Magyar Iparművészet.

255. II. Preis. (Betrifft den figürlichen Teil des Projektes.) 4

241

MOIRET ÖDÖN SZOBRÁSZ,

MENYHÉRT MIKLÓS ÉPÍTÉSZ

256

242

256. II. díj 2500 K (a szobrászati részéri).

2o6. Ii. Preis. (Betrifft den figürlichen Teil des Projektes.)

MOIRET ÖDÖN SZOBRÁSZ,

MENYHÉRT MIKLÓS ÉPÍTÉSZ

257 —258. II. díj 2500 K (a szobrászali részért). ligeli megoldás.

Város-

257 —258. II. Preis. (Betrifft den figürlichen Projektes.) Geplant in das Stadlwäldchen.

Teil

4*

des

243

KALLÓS

EDE

SZOBRÁSZ,

ÁRKAI ALADÁR ÉPÍTÉSZ

260

244

259 —260. II. díj 2500 K (a szobrászati részért). ligeti megoldás.

Város-

259 — 260. II. Preis. (Betrifft den figürlichen Projekles.) Geplant in das Stadlwäldchen.

Teil

des

FÜREDI RIHÁRD SZOBRÁSZ,

LECHNER JENŐ ÉPÍTÉSZ

261

261—262. II. díj 2500 K (az építészeti részért). megoldás.

Várhegyi

261—262. II. Preis. (Betrifft den architektonischen Teil des Projektes.) Geplant an dem FestungshUgel.

245

MARÓTI GÉZA

264

265—264. II. díj 250« K (a felső lerv építészeti részeért). Városligeti megoldások.

265 —264. II. Preis. (Betrifft den architektonischen Teil des oberen Projektes.) Geplant in das Stadtwäldchen,

MARÓTI GÉZA

247

HORVÁTH BÉLA, RUBLECZKy GÉZA SZOBRÁSZOK,

266

THOMAS ANTAL ÉPÍTÉSZ

267

266 —267. 111. díj 2000 K (a szobrászali részért). ligeti megoldás.

Város-

266—â67. Ili. Preis. (Betrifft den figürlichen Projektes.) Geplant in das Stadlwäldchen.

Teil

des

GREFF

Y

268 —269. III. dli 2000 K (az építészeti részéri). megoldás. Magyar Iparművészet

Várhegyi

268 — 269. III. Preis. (Betrifft den architektonischen des Projektes.) Geplant an dem Festungshilgel.

Teil

5

LAJOS

SZAMOSI SOÓS VILMOS

270

MÁLNAI

BÉLA ÉPÍTÉSZ

GÁRDOS ALADÁR SZOBRÁSZ

271

250

270. IV. díi 1500 K (a szobrászati részért). — §71. Ili. díj 2000 K (az építészeti részért). Városligeti megoldások.

270. IV. Preis. (Betrifft den figürlichen Teii des Projektes.) — 271. III. Preis. (Betrifft den architektonischen Teil des Projektes.) Geplant in das Stadtwäldchen.

272 KÖRMENDI FR1MM J E N Ő , KAPITÁNY JÓZSEF 275 MARGÓ EDE, NÓVÁK ANDRÁS

272

272. IV. díj 1500 K (a szobrászali részért). 2000 K (a szobrászati részért).

273

273. III. díj

272. IV. Preis. (Betrifft den figürlichen Teil des Projektes) — 273. III. Preis. (Betrifft den figürlichen Teil des Projektes.) 5*

251

BÁLINT ÉS J Á M B O R ÉPÍTÉSZEK

274. IV. díj 1500 K (az építészeti megoldás.

részért).

Városligeti

274. IV. Preis. (Betrifft den architektonischen Projektes.) Geplant in das Stadtwäldchen.

Teil des

VASS

VIKTOR

SZOBRÁSZ,

WACHTEL ELEMÉR ÉPÍTÉSZ

276

275—276. IV. díj 15«) K (a szobrászali részért). ligeli megoldás.

Város

275—276. IV. Preis. (Betrifft den figürlichen Teil des Projektes.) Geplant in das Stadlwäldchen.

277 KOLOZSVÁRI SZESZÁK FERENC 278 GÉMES GINDERT PÉTER

254

I I

277—278. Mindkeltő IV. díjban, 1500—1500 koronában részesült (a szobrászati részért).

277—278. Beide je ein IV. Preis (Betrifft die figürlichen Teile der Projekte.)

TÓTH

ISTVÁN

SZOBRÁSZ,

FOERK ÉPÍTÉSZ

279

§79. ÍV. díj 1500 K (a szobrászali részéri).

â?9. IV. Preis. (Betrifft den figürlichen Teil des Projektes.)

255

ERNŐ

RADNAI

BÉLA SZOBRÁSZ,

VÁGÓ LÁSZLÓ ÉPÍTÉSZ

KWEXWWJMÁSSA VÓ .I UTCA6

STRÓBL ALAJOS SZOBRÁSZ,

GERSTER KÁLMÁN ÉPÍTÉSZ

281 280. Városligeli megoldás.

— 281. Várhegyi

megoldás.

2.-Ö. Geplant in das Stadtwäldchen. — 281. Geplant dem Festungshügel.

an

A

PÁLYÁZAT

ELDÖNTÉSE


Sidwers Emma rajzai.

A PÁLYÁZAT ELDÖNTÉSE em csupán a művészek, hanem bizonyára a műkedvelő közönség is szívesen veszi, ha betekinthet az Erzsébet királyné emlékmű bírálóbizottságának tanácskozásairól fölvett jegyzőkönyvekbe. Ezért s z ó szerint közöljük azoknak az üléseknek jegyzőkönyveit, amelyekben a pályaművek bírálata és a díjak odaítélése foglaltatik. Megjegyezzük azonban, hogy a negyedik ülés jegyzőkönyvéből csupán azokat a bíráló jellemzéseket közöljük, amelyek az e füzetben bemutatott d í j a z o t t művekre vonatkoznak. A többit elhagytuk. Úgyszintén szószerint közöljük a meghívott idegen művészeknek a döntés után, külföldről beküldött közös véleményét is.

Jegyzőkönyv felvétetett az „Erzsébet királyné emlékmű bírálóbizottsága "~nak 1916 június 26-án, hétfőn reggel '/a/0 órakor, a városligeti Iparcsarnokban megtartott harmadik üléséről. Jelen voltak: Br. Förster Gyula elnökletealatt B a k o s János, B á r c z y István, B é r e z i k Gyula, Hahn Hermann, H a u s z m a n n Alajos, Kert é s z K.Róbert,Kosztolányi Gyula,Ohmann Frigyes, P e e z Samu, S c h u 1 ek Frigyes, S p i e gel Frigyes, Kisfaludi S t r ó b l Zsigmond. E l n ö k az ülést megnyitván, üdvözli a bizottság tagjait és bejelenti, hogy Benczúr Gyula bírálóbizottsági tag táviratilag tudatta, hogy egészségi állapota az utazást meg nem engedvén, az üléseken nem vehet részt. Helyébe az országos bizottságba időközben kinevezett és ennek révén a bírálóbizottságba póttagul kiküldött Szinnyei-Merse Pál festőművész sárosmegyei lakására intézett levéllel, majd Fonyódra küldött sürgönnyel meghivatott. Jelenti továbbá, hogy lovag Hildebrand Adolf szobrászművész tanár, Münchenből meghívott bizottsági tag, ki már a balkánvonatra utijegyet és igazolványt is szerzett, táviratilag tudatta, hogy orvosi tilalomra, a hirtelen beállott nagy hőség miatt, nem szabad utaznia és így nagy sajnálatára a bírálóbizottság ülésein nem vehet részt. Magyar Iparművészet.

A bírálóbizottság sajnálattal tudomásul veszi, hogy nevezett tagjai nem jelenhettek meg. Elnök a jegyzőkönyv vezetésére javaslatba hozza Kertész K. Róbert bírálóbizottsági tagot, ki Hauszmann Alajos és Kisfaludi Stróbl Zsigmonddal együtt a bizottság felkérésére az előadói teendőket is teljesítette. A bírálóbizottság hozzájárul. Elnök gr. Tisza István miniszterelnök, mint az országos bizottság elnökének nevében, valamint a bírálóbizottság összességének és saját nevében meleg szavakkal üdvözli a megjelent külföldi bírálóbizottsági tagokat, kik a pályaműveket, valamint a kijelölt két emlékhelyet az elnök s több bizottsági tag jelenlétében már előtte való napon megtekintették és megköszöni részvételüket, mellyel szívesek voltak a bírálóbizottság tárgyalásainak eredményeit előmozdítani. Elnök egyúttal a tárgyalások megkönnyítése végett javaslatba hozza, hogy bírálóbizottság azonnal tartson szemlét abból a célból, hogy megjelöltessenek azok a pályamunkák, melyek akár a feltételeknél fogva, akár művészi szempontból a díjazás kérdésénél a tárgyalás keretébe vonandók nem lennének, mely műveletnél a bizottság tagjainak megkönnyítésére lesz az előadók által készített jelentés, melyet a külföldi tagok német fordításban vettek kézhez, úgy mint már azelőtt a 6

257

i >

A PÁLYÁZAT ELDÖNTÉSE

m

m

*

^

•

m

•

C^SC^M^ôi

pályázatra vonatkozó összes iratokat és terveket. A bírálóbizottság megkezdte ezután munkáját, melynek folyamán a bizottság egyes tagjai egyéb elfoglaltságuk miatt távoztak, de az elnökkel egyetemben Kertész K. Róbert és Kisfaludi Stróbl Zsigmond előadók, Kosztolányi Gyula, Spiegel Frigyes, valamint Ohmann Frigyes és Hahn Hermann külföldi tagok tovább folytatták a munkát, melyet d. u. 3 órakor fejezlek be s melynek eredményeül a díjazásra, illetőleg a költségek kárpótlására nézve tájékozásul s a későbbi tárgyalások munkálatainak megkönnyebbítésére a következő javaslat előterjesztésében állapodtak meg: 7. sz. Teles, Bánffy gr., Györgyi Géza, egész mű 6000 K. 19. sz. Zala, Hikisch, egész mű 5000 K. 25. sz. Róna, egész mű 5000 K. 30. sz. Györgyi Dénes és Pongrácz, egész mű 5000 K. 18. sz. Szentgyörgyi, szobrászati rész 2500 K. 33. sz. Moiret, szobrászati rész 2500 K. 2. sz. Pásztor, szobrászati rész 2500 K. 29. sz. Rubleczky, Horváth, szobrászati rész 2500 K. 34. sz. Lajta, építészi rész 2500 K. 36. sz. Lechner dr., építészi rész 2000 K. 39. sz. Maróti, építészi rész 2000 K 17. sz. Greff, építészi rész 2000 K 20. sz. Kallós, szobrászati rész 2000 K. 24. sz. Vass, Wachtel, egész mű 3000 K. 3. sz. K. Szeszák, egész mű 3000 K. 16. sz. Bálint és Jámbor, építészi rész 1500 K. 21. sz. Málnai, építészi rész 1500 K. 10. sz. Sz. Soós, egész mű 1500 K. 5. sz. Margó, szobrászati rész 1500 K. 9. sz. Lányi, szobrászati rész 1500 K. 15. sz. Bassler, szobrászati rész 1500 K. 27. sz. Tóth, lovas szobrászati rész 1500 K. 37. sz. K. Frimm, szobrászati rész 1500 K. 32. sz. Gémes Gindert, egész mű 1500 K. A tárgyalások folyamán Ohmann Frigyes kifejtette, hogy az építészi megoldások egyikét sem tartja mai alakjában a kivitelre alkalmasnak.

Folytatólagos

258

•

jegyzőkönyv

felvétetett az „Erzsébet királyné emlékmű birálóbizottságá"-nak június hó 27-én, kedden reggel 9 órakor, a városligeti Iparcsarnokban megtartott negyedik üléséről. Jelen voltak mint fent. Elnök bemutatja az előző napon a díjazásra vonatkozólag a külföldi művészekkel egyetértőleg tervezett javaslatot, újból is hangsúlyozván, hogy annak célja csupán a tárgyalás megkönnyítése és tájékoztatás. Ezután a bírálóbizottság tagjai az egyes pályaműveket behatóan megszemlélték és

ennek kapcsán bírálati megjegyzéseiket következőkben foglalják össze a felállítás sorrendjében : 2. (Pásztor és Rerrich.) Az emlékmű ugyancsak túlságosan szerény a feladathoz képest ; az országos jelentőségű Erzsébet királyné szobornak nem képezhetné méltó befoglalását. Az ülő szobor előkelő naturalizmusa mellett nemes és nagy hasonlatosságú. 3. (Kolozsvári Szeszák Ferenc.) Az architektúrában két gondolat küzd egymással, a modern felfogású középrész és az azt körülövező antik oszlopcsarnok. A két egymáshoz idegen elem sem harmonikus, sem egységes hatást nem kelt. A királyné szobra nem kifejező. 5. (Margó és Nóvák.) A választott egyiptomi irány e feladatnál teljesen idegenszerűen hat; az emlékmű tömegeiben is túlzott, a feladat célját nem szolgálja. A szobor méretei és az építészi rész tömeges megjelenése nincsen összeegyeztetve. 7. (Teles, Bánffy gr. és Györgyi Géza.) A köralakú területnek megfelelő, centrális koncepciójú tervezet a feladatot harmonikusan, az eszme fennkölíségéhez méltó, nemes módon oldja meg. A köroszlop-állás igen kedvezően alkalmazkodik a környező terephez és természethez és H a h n első helyre sorozza a tervezetet, mely szerinte kivitelre változtatással alkalmas. H a u s z m a n n a tervezetet kivitelre méltónak találja, e tekintetben hozzácsatlakozik a bírálóbizottság nagy többsége. A szobor tömegéhez arányítva azonban az építészeti részt, nevezetesen az oszlopkört, kivitel esetén kisebbítendőnek és átmérőben szűkítendőnek tartja. O h m a n n is a beérkezett pályamunkák között az elsőséget ennek adja, véleménye szerint azonban kivitel esetén alaposan átdolgozandó volna. A királyné szobra kiváló, klasszicizáló művészi alkotás. 10. (Szamosi Soós.) A kompozíció komoly architektúrája túlzó méretekben a monumentálisra törekszik, úgyszintén vonatkozik ez a szoborra is, miért is a túlzás következtében a feladatot a művésznek megoldani nem sikerült. 16. (Bálint és Jámbor.) A középrész épülettömegéhez képest a félköralakú oszlopcsarnokok nem fejezik be arányosan a kompozíciót. A fülke kiugrása a tető síkja alól nem ad építészetileg jó hatást. Az oszlopcsarnokokba nincs feljutás úgy, hogy csak tisztán dekorativ hatásúak. H a u s z m a n n , Kertész, K o s z t o l á n y i és S p i e g e l az architektúra stilus-tisztaságát kiemelik.

ni •

II

m

II

•

m

m

m•

11 <

17. (Greff.) A nagyszabású, bástyaszerű architektúra művészi, eredeti munka, belső udvara hangulatos, az egész azonban nem „Erzsébet-emlék", inkább „hősök emléke" célját volna hivatva szolgálni. Az ülő királyné szobor eredeti stilizáltsága azt elvonttá teszi és eltávolítja a megörökítendő királynétól. 18. (Szentgyörgyi és Hikisch.) Erőteljes architektúrája túlságos tömegeivel a Városligetbe helyezve, elhibázott. A királyné Ulőszobra felfogásában nemes, nyugodt és kifejező. 19. (Zala és Hikisch.) Az architektúra monumentalitása a várfokra megfelelő és nyugodt tömeget biztosít a Duna felőli nézetben. S p i e g e l a kétféle oszloprend alkalmazását kifogásolja. K e r t é s z szerint: a Dísztér felőli nézetben az architektúra tömeges volta női szobornak túlnehéz háttérül szolgál, a félköralakú elrendezés ez iránybani nyíltsága a királyné alakját túlságosan exponálja, az egész kompozíció az Albrecht-úton érkezőtől esetlegesen, oldalt fekszik. A királyné Ulőszobráí nőies báj és előkelőség jellemzi. S p i e g e l szerint a szobor az architektúra komolyságához képest festői. 20. (Kallós és Árkay.) A szerény kompozíció nem igér monumentális hatást és kevéssé érlelt. A centrálisnak induló megoldás éppen a középrészben nem következetes. A klasszikus felfogású szobor nem teljesen megoldott. 21. (Gárdos és Málnai.) Alapgondolatában é s stílusában nem egységes. A királynét befoglaló építmény nincsen szerves összefüggésben a legkiemelkedőbb építészi momentummal, ami a kompozíció egységességének rovására megy. K e r t é s z és S p i e g e l szerint előnye a tervezetnek, hogy teljesen eredeti felfogású és megfontolt térmegoldást nyújt. A szobor maga elnagyolt, hasonlatosság híján van. 24. (Vass és Wachtel.) Nagyszabású elrendezésében inkább diadalcsarnok hatását kelti, mint Erzsébet királyné emlékét. Az alkalmazott művészi eszközök méretei túlzásba menők, amellett mégis eléggé egységes kompozíció. A szobor túlrészletezett, tömeghatása nem érvényesülhet. 25. (Róna) Harmonikus, egységes, kiegyensúlyozott tömegű alkotás. A centrális gondolat keresztülvitele logikus és szerencsés. Az egyébként kifejező királyné szobor alakja azonban az új építészeti részhez viszonyítva kicsiny, elhelyezése a magas, túldíszített, figurális alépítményen kifogásolandó. 27. (Tóth és Foerk.) A lovasszobornak képzelt Erzsébet királyné emlékhez a bemutatott architektúra szerény. Kellő arányos

m •

11 •

u •

n •

M

•

m •

m •

n

m

n •

11 •

n

•

•

n•

a

keretet nem nyújt. A lovasszobor női alakja sikerült, de a lovasszoborban nem látunk alkalmat Erzsébet királyné — országos — emlékének kifejező megörökítésére. 29. (Rubleczky, Horváth és Thomas.) Az építészi megoldás nyugodt, de túlszerény. A szobornak postamense építészetileg elhibázott és túlmagas. Az ülő szobor — művészi kvalitás mellett — nem Erzsébet királyné. 30. (Pongrácz és Györgyi Dénes.) A Duna felőli nézetben sikerült monumentális hatást elérnie, a nagytömegű zárt szentélyforma azonban nem fejezi ki rendeltetését. A Dísztér felé nyilt udvar előkelő finomságú. A szobor maga nemes, hasonló, kellő összhangban az architektúrával. 32. (Gémes Ginderí.) Az építészi rész az oszlopcsarnok lépcsős ugrása által nyugtalan, ugyanaz mondható a főalaktól két oldalt elhelyezett figurális tömegekre is. A királyné szobra előkelősége mellett sem kielégítő művészi hatású. 33. (Moiret és Menyhért.) Az architektúrája komor, túltengő ; a centrális szentély arányaiban nyomott. A klasszikus irányú szobor művészi értéke mellett sem nyújtja Erzsébet királynét. 34. (Beck Ö. Fülöp és Lajta.) Főarányaiban és felfogásában sikerült, harmonikus alkotás. A mellvéd aránya a szentélyhez képest túlzott, úgyszintén a mellvéd plasztikai részletképzése is. A szobor elhibázott. 35. (Füredi és dr. Lechner.) Alapdíszpozíciója monumentális fórum hatását kelti. A középrész kettős oszlopszabásával előkelő, de a szárnyak a túlságba nyújtott jón oszlopokkal gyér hatást keltenek. A szobor bájossága mellett kicsinyes, nem királynői. 36. (Füredi és dr. Lechner Jenő.) A várfok jelenlegi alakulásához jól illeszkedik. Az előző tervezet középponti sikerült részéhez az alacsonyabb pergolák szerencsésebb arányban csatlakoznak. 37. (Körmendi Frimm Jenő és Kapitány József.) A túlmagas alépítményre helyezett nehézkes, nyomott architektúra nem a feladathoz mért megoldás. A szobor művészi, modern felfogású munka, de a kitűzött célt nem szolgálja. 38. (Maróti.) Tömegében és arányaiban nemes, de méretei túlzók. A színes üvegkupola nem adhat művészi megvilágítást a szobornak. A lebegő szobor plasztikailag elhibázott, transzcendentális. 39. (Maróti.) Előzőhöz hasonló megoldás, de részleteiben kiegyensúlyozottabb. Az oszlopok ovális alakja a természetben kedvezőtlenül hatna. 4*

Mi

i

^ PÁLYÁZAT ELDÖNTÉSE

259

> 1

•niai

Folytatólagos

•

•

• n • um n • n »

jegyzőkönyv

felvétetett az „Erzsébet királyné emlékmű biráióbizottságá"-nak június hó 27-én, kedden d. u. 3 órakor az Iparcsarnokban'tartott ötödik üléséről.


260

Jelen voltak, mint fent. E l n ö k az ülést megnyitja. A bírálóbizottság, mielőtt a pályaművek díjazása iránt előterjesztését megteszi, június hó 23-án tartott ülésében hozott határozatára vonatkozólag nem mulaszthatja el kifejezésre juttatni azt a meggyőződését, hogy valamint a méltányosság követelményéből folyik, hogy azok a pályaművek is, melyek a pályázati hirdetménytől eltérőleg többet vagy kevesebbet mutattak be, a pályázatban részt vehessenek, hasonlóképpen nem zárkózhatott el a kérdés felvetése folytán a méltányosságnak ama követelménye elől sem, hogy a pályázat keretében a többiek módjára művészi és kivihetőségi szempontból bírálat alá vétessenek azok a művek is, melyek netalán nem látszanának megfelelni annak a pályázati feltételnek, mely a királyné szobrának az időjárás viszontagságai ellen megóvását mondja ki és felemlíti a csarnoktervezés esetét. Ezek után részletes és hosszas eszmecsere indult meg a pályatervek díjazása tekintetében. A külföldi bírálóbizottsági t a g o k kijelentették, hogy 6000 koronás díjjal egyedül a 7. sz. pályatervet (Teles, Bánffy gr., Györgyi G.) kívánják jutalmazni, és művészi érték tekintetében következő pályamunkákat 5000 koronás díjjal és így fokozatosan 4000 és 3000 koronával. Nincs észrevételük az ellen, ha 6000 K-ás díj több pályamunkának is odaííélfetik, ez esetben azonban a 7. sz. pályatervet 7000 K-val kívánják díjazni. Ezzel szemben a t ö b b i b í r á l ó b i z o t t s á g i t a g a korábbi üléseken történt megállapodásnak, illetőleg javaslatnak megfelelőleg azt az álláspontot foglalta el, hogy négy díjkategória tartandó meg, még pedig : a 6000, 5000, 4000 és 3000 koronás díjak osztálya, melyekbe sorozandók volnának a díjazandó művek, akár mint összmunkák a megfelelő teljes díjjal, akár mint építészi vagy szobrászati részükben díjazott munkák, — a megfelelő fél díjjal. Ez hafározatilag kimondatott. A bírálóbizottság ezután határozott afelől, hogy mely pályamunkák kerüljenek a 6000 koronás díjjal jutalmazandó pályamunkák csoportjába. A szavazás eredménye a következő: 1) 7. sz. pályaterv, összmunka (Teles, gr. Bánffy, Györgyi Géza) egyhangúlag.

uiwraj 2) 19. sz. pályaterv, összmunka (Zala, Hikisch) 2 külföldi 5000 K-át javasol, többi mellette. 3) 25. sz. pályaterv, összmunka (Róna) 2 külföldi 5000 K-át javasol, többiek mellette. 4) 34. sz. pályaterv, építészi rész (Lajta) 2 külföldi ellene, többiek mellette. 5) 18. sz. pályaterv, szobrászati rész (Szentgyörgyi) 2 külföldi ellene van, hogy első díjra emeltessék s kívánja, hogy maradjon meg az 5-ik helyen, de második díjjal. A többiek mellette vannak, hogy első díjban részesíttessék. T ö b b e k által felvetett kérdésre, hogy az első csoportban díjazott pályamunkák művészi értékük szerint rangsorba foglaltassanak-e, a bírálóbizottság nagy többsége a sorrendet megállapífandónak találta és azt a következőleg határozta meg : 1 ) 7. sz. pályaterv, összmunka (Teles, Bánffy gr., Györgyi Géza) egyhangúlag 6000 K. 2) 25. sz. pályaterv, összmunka (Róna) a két külföldi bírálótól eltekintve, egyhangúlag 6000 K. 3) 19. sz. pályaterv, összmunka (Zala, Hikisch) a két külföldi bírálótól eltekintve, egyhangúlag 6000 K. 4) 34. sz. pályaterv, építészi rész (Lajta) a két külföldi bírálótól eltekintve, egyhangúlag 3000 K. 5) 18. sz. szobrászati rész (Szenfgyörgyi) a két külföldi bírálótól eltekintve, egyhangúlag 3000 K. Az 5000 koronás díjjal jutalmazandó pályaművek II. csoportjába kerültek szavazás útján: 1) 30. sz. pályaterv, összmunka (Györgyi Dénes, Pongrácz) egyhangúlag. 2) 2. sz. pályaterv, szobrászati rész (Pásztor) egyhangúlag. 3) 33. sz. pályaterv, szobrászati rész (Moiret) egyhangúlag. 4) 20. sz. pályaterv, szobrászati rész (Kallós) szótöbbséggel. — A kisebbséghez tartozott Hahn szobrászművész. 5) 36. sz. pályaterv, építészi rész (dr. Lechner Jenő) szótöbbséggel. 6) 39. sz. pályaterv, építészi rész (Maróti) szótöbbséggel. A külföldiek a 33. (Moiret) és 29. sz. (Rubleczky és Horváth) pályaműveket, az előtte való napi véleménynek megfelelően, a 2. számú pályamű előtti rendben meghagyandónak vélték. Á bírálóbizottság egyhangúlag elhatározta a sorrend megállapítását és azt a külföldiektől eltérőleg ugyancsak egyhangú határozattal következőképp állapította meg. 1) 30. pályaterv, összmunka (Györgyi Dénes, Pongrácz) 5000 K. 2) 2. sz. pályaterv, szobrászati rész (Pásztor) 2500 K.

3) 33. sz. pályaterv, szobrászati rész (Moiret) 2500 K, 4) 20. sz. pályaterv, szobrászati rész (Kallós) 2500 K. 5) 39. sz. pályaterv, építészi rész (Maróti) 2500 K. 6) 36. sz. pályaterv, építészi rész (dr. Lechner) 2500 K. A 4000 koronás díjjal jutalmazandó III—ik csoportba kerültek,sorrend megállapítása mellett, egyhangú határozattal 1 ) 29. sz. pályaterv szobrászati rész (Rubleczky és Horváth) 2000 K. 2) 17. sz. pályaterv, építészi rész (Greff) 2000 K. 3) 21. sz. pályaterv, építészi rész (Málnai) 2000 K. 4) 5. sz. szobrászati rész (Margó) 2000 K. A 3000 koronás díjjal jutalmazandó IV-ik csoportba kerültek, sorrend megállapítása n é l k ü l , egyhangú határozattal (betűrendben) : 16. sz. Bálint és Jámbor, építészi rész 1500 K. 37. sz. Körmendi Frimm és Kapitány József, szobrászati rész 1500 K. 32. sz. G. Gindert szobrászati rész 1500 K. 10. sz. Sz. S ó o s építészi rész 1500 K. 3. sz. K. Szeszák szobrászati rész 1500 K. 27. sz. Tóth J. szobrászati rész 1500 K. 24. sz. Vass, Wachtel szobrászati rész 1500 K. Ezen négy csoportba foglalt díjak odaítélésével a rendelkezésre álló 60.000 korona kiosztásra került. A bírálóbizottság örömmel állapítja meg, hogy művészgárdánk a legsúlyosabb körülmények között állván sorompóba, nemcsak számszerűleg, hanem a pályatervek művészi becsértékének szempontjából is olyan tevékenységet fejtett ki, mely az eddigi pályázatok magaslatát túlszárnyalja és a magyar művészet becsületére szolgál. Nem hagyhatta a bizottság figyelmen kívül azon körülményt sem, hogy a háború okozta általános drágulás jelentékeny anyagi áldozatokat is követelt mindazoktól, kik a magasztos eszme szolgálatába állottak művészi munkájukkal. E tekintetben teljes méltánylattal a pályázaton résztvett művészek nagy áldozatkészsége iránt, a bírálóbizottság a maga részéről az „Erzsébet királyné emlékmű országos bizottságáéhoz azon tiszteletteljes javaslatával fordul, hogy a 12., 22. és 26. sz. pályázóktól eltekintve (kik csak tervrajzokat mutattak be és így készkiadásaik a minimálisak voltak) az összes pályázókat 1500 koronát kitevő alapdíjazásban részesíteni kegyeskedjék oly értelmezéssel, hogy minden egyes

pályázó művész vagy művésztársulás annyiszor 1500 korona alapdíjazásban részesüljön, ahány különálló pályamunkát mutatott be. A bírálóbizottság munkáját befejezvén, elnök az ülést bezárja. B u d a p e s t , 1916. évi június hó 27-én.

Jegyzőkönyv felvétetett az „Erzsébet királyné emlékmű" bírálóbizottsága július hó 7-én, d. u. 5 órakor a városligeti Iparcsarnokban megtartott hatodik üléséről.

^ PÁLYÁZAT ELDÖNTÉSE

Jelen voltak: Br. F o r s t e r Gyula elnöklete alatt B a k o s János, dr. B á r c z y István, B é r e z i k Gyula, K e r t é s z K. Róbert, K o s z t o l á n y i Gyula, S c h u l e k Frigyes, S z i n n y e i M e r s e Pál és K. S t r ó b l Zsigmond. Elnök az ülést megnyitván, felszólítja Kertész K. Róbert bizottsági jegyzőt, hogy a bírálóbizottság jegyzőkönyveit olvassa fel. Ez megtörténvén, bírálóbizottság a jegyzőkönyvekhez hozzájárul és azokat hitelesíti. Elnök bejelentvén, hogy a külföldi bírálók véleményes jelentésüket megszerkesztették ugyan, de a fisztázafot csak Bécsből fogják megküldeni, hálás köszönetét nyilvánítja a bírálóbizottság tagjainak odaadó működésükért és azért a buzgalomért, melyet ezen országos jelentőségű művészeti ügy elintézése körül kifejtettek. Bárczy István a bírálóbizottság tagjai nevében meleg köszönetét fejezi ki az elnöknek e minőségében kifejtett körültekintő működéséért és az előadóknak és jegyzőnek gondos munkásságukért. Ezzel elnök az ülést bezárja. B u d a p e s t , 1916. évi július hó 7-én. Br. Forster Gyula s. k. Kertész K. Róbert s. k. elnök. b. b. előadó, jegyző. Bakos János s. k. Kosztolányi Gyula s. k. Bárczy István s. k. Schulek Frigyes s. k. Bérezik Gyula s. k. Szinnyei-Merse Pál s. k. Stróbl Zsigmond s. k.

Ohmann Frigyes és Hahn Hermann véleménye. Alulírottak, a boldogult Erzsébet királyné emlékének létesítésére hirdetett pályázat bírálóbizottságának tagjai, Ohmann építész (Bécs) és Hahn szobrász (München) a nyert felszólításnak eleget téve, a pályázat eredményéről való ítéletüket és észrevételeiket a következőkben terjesztik az emlékbizottság elé: A feladat megoldására két helyet tűztek a pályázók elé : a budai várhegyen levő s már az utolsó pályázat alkalmából körülírt helyet és a városligetben levő ú. n. köröndöt. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a pályatervek nagy száma igazolta, hogy a szép és

261

/


262

csábító feladat megoldására kellő művészi erők állanak rendelkezésre. Hangsúlyozandó, hogy a budai várhegyre készült tervek között egyetlen kielégítő sincsen és hogy helyesebb lenne az ottani terepalakulat e r ő s z a k o s megváltoztatásáról lemondani, sőt minden mértékadó tényezőnek inkább együttesen oda kellene hatni, hogy a várbeli összképnek meglevő szépsége megtartassék, mintsem a hely megbolygatásával járó felelősséget magára vonnia. A pályaművek nagyobb része a városligeti köröndre vonatkozik, e hely választása igen lehetőnek, sőt bizonyos körülmények között igen szerencsésnek is mondható. Ezen munkákból egész sorozat figyelmet érdemel és hosszú t a n á c s k o z á s után a bírálóbizottság is arra az eredményre jutott, hogy közülök a 7. számú pályalerv (Teles, Bánffy gr., Györgyi G.) megérdemli az előtérbe való helyezést. A művészek, akik tudatosan mellőzték azt a pályázati feltételt, amely a szobor védelmét kívánja, képesek voltak arra, hogy a kitűzött feladatot egészséges, természetes és elsősorban keresetlen érzéssel kíséreljék meg. Az ily köralakban felállított oszloprend eszméje, a középponton a szoborral, kedvezően illeszkednék bele a természetes környezetbe és költői hangulatuvá válhaínék. Elvi szempontból azonban helytelen lenne az oszlopok körét emelkedő lejtőre állítani, már azért is, mert az emlék felé közeledő néző elől a terep mindinkább elfödné a s z o b rot. Kedvezőbb lenne az emlék kiindulásául szolgáló terepet inkább leszállítani. Egyébiránt a tervben az oszlopok köre nincs helyes arányban az emlékhez, amely abban kapcsolat nélkül úszik. Nagyítás esetén ez új eszmét kelt föl, amely az arányok helyes, művészien mérlegelő megállapítása mellett eredményre vezetne. Ily gondolat a pályatervek egyikében sem jelentkezett még csirájában sem, holott a terep, növényzet és esetleg víz megfelelő bevonásával végtelenül hangulatos szépséget eredményezhetne, amire főleg E r zsébet királyné emlékénél törekedni kellene. A pályatervek egyike sem kísérelte meg a feladat megoldását úgy felfogni, mini azt a hely és a feladat szépsége megérdemli, mint az a mindenesetre rendelkezésre álló eszközök, sőt ezek egy részének segítségével is lehetséges lenne. Legyen szabad az alulírott bírálóbizottsági tagoknak e tekintetben az emlékbizottság figyelmét a következő elvi körülményre irányítaniok. Akármily sajnálatos is, hogy az eredmény nem nevezhető teljes értékűnek, oly nagyszámú, helyenkint igen érdemes pályamunkák benyújtása után immár megokolt lenne teljesen tisztázott alapon új pályázatot hirdetni, lega-

lább is ugyanolyan m a g a s s á g ú díjak mellett. Jelenleg egy kísérlet sem járt teljesen kifogástalan eredménnyel. Ezt a tényállásnak megfelelően ki kell mondanunk, de annak okait is kutatnunk kellett. Ez azt mutatta ki, hogy a tervező művészt a pályázati feltétellel kellett volna szembeötlő módon arra kényszeríteni, hogy a meglevő faállomány figyelembevételével igyekezzék a dolog mélyére hatolni, illetőleg hogy kompozíciójáról elsősorban is a legszorosabb kapcsolatban a térbeli plasztikával, tehát a meglevő tiszteletreméltó platánok körével alkosson magának tiszta képzetet, mielőtt tervének kidolgozásához hozzálát. A pályaművekre visszatérve, elsősorban azt a feltételt emeljük ki, amely a szobornak megóvását kívánta. Ez s z á m o s tervnél a középpont hangsúlyozására, tehát pavillonra vezetett. Ez a feltétel azonban nehézséget okoz az emlék megvilágításának, melyet legfeljebb olyképpen volna lehetséges biztosítani, ha a szobor az emlék kerülelére helyeztetnék ki. Egy tervező művész felső világítással igyekezett az említett nehézséget megszüntetni, de az emlékre nézve két fényforrás, felső és alulról jövő reflexvilágítás nem adna jó eredményi. Magát a szobrot illetőleg a legérdekesebb é s legművészibb kísérletek azok, amelyek a királynét pihenő helyzetben ábrázolják. Elsősorban Teles terve emelendő ki, amely bizonyára érett, művészi, nyugodt é s zárt plasztikájú, amellelt intim bájú alkotás. Legfeljebb az az észrevételünk volna, hogy az ülőhely előkelőbb, érettebb alakítást igényel. Azonkívül említendő még Moireí szobra, mely antikizáló jellegű kedves mű, továbbá Szentgyörgyié, amely szintén igen kedves és amellett képmásszerű. Zala bájos alakjának csak előnyére válnék, ha művészi kiválóságához még bizonyos eszményi (keusch), monumentális egyszerűség járulna. E tekintetben különös elismerést érdemel Rubleczky é s Horváth műve, amely önálló fejlődésre irányuló törekvést árul el. Ez alkalommal azt is kiemelendőnek tartjuk, hogy a világítási viszonyok miatt a királyné szobrát dél, délkelet, vagy délnyugat felé kell fordítani. Az esti é s reggeli világítás elég hangulatos mozzanatot nyújt még napfény nélkül is. Nyilvánvaló, hogy ezt a fontos előfeltételt a művészek sem részesítették figyelemben és — tekintve a feladat hazafias é s nagyszerű voltát — mindenesetre szükséges, hogy immár a pályázat során észlelt jelenségek és ezek megítélése alapján fáradság, idő és pénz kimélése nélkül teljesen leszűrt, szép eredmény éressék el. Ilyen feladat nemcsak művészi egyéniségek további felkeltését

I •

I •

I •

H

•

il •

I m h • ! h i>

•

I

*

I <•

H

•

•• I »

idézi elő, hanem fejlesztésük egyik módjául szolgál és nemcsak a jelen esetre nézve gyümölcsöző, hanem a szó legszebb értelmében magában foglalja általában az ízlés fejlesztését is az ország művészi haladásának javára. München, 1916 július 13.

Bécs, 1916 július 17.

Hermann

F.

Hahn.

Ohmann.

SZAKIRODALOM E nini

» i m » nu m m » m

GY

1

ni » m »

il m

u mi n » i n »

GONDOLATKELTÓ

n »

m i

n •

u »ii

KÖNYVRŐL.

A könyvet Lázár Béla felolvasásokból állította össze, melyeket az Ernst-múzeumban tartott az elmúlt télen. Címe: „A magyar művészet jövője" s mindenről szó van benne, ami e témával kapcsolatban eszébe juthat egy művelt, sokat olvasott és szenvedelmes esztétikusnak. Magyar építőstílus, modern pikturánk, a francia föld sugalló és felszívó ereje, historicizmus,mely egy század óta a levegőben lóg, a vasbeton mint stílusteremtő technika, a nagybányaiak, magyar rajzkultúra és ízlésnevelés, az iparművészeti elárusítócsarnok kérdése, Székely Bertalan, Csók István, Paál László, miért lett angol állampolgár László Fülöp, a vidéki múzeumok, műemlékeink restaurálása és a sárközi parasztgyerekek ornamentális képzelete. É s azonkívül még sok minden. Alig van több rend a mondanivalókban, az egymásutánban, mint e felsorolásból látszik. S az éppen a kedves a könyvben : eggyé forrott az előadójával minden szó, rapszodikus, vitatkozó, elragadtatott, int, kioktat, szeret és gyűlöl, de mindenekfelett hisz a magyarságban. A világháború nagy komorsága csak aláfesti a politikai távlatképet. Lázár egy nagy, erős, fajilag öntudatos, kultúrértékéire büszke nemzetről álmodik, mely a háború után fogja csak igazán megmutatni a világnak, hogy mije van és hogy kiket nyomott el az itthoni közöny vagy a külföld szellemének szolgálata. „Az Anteusz-monda örök igazság. A művész ott nagy, ahol érintkezik a hazai talajjal, de ha engedi, hogy azt kirántsák alóla, ellenfelének könnyű diadalt aratni rajta." Körülbelül ez az a gondolat, melynek ezernyi példáját adja a könyv. Az olvasó azt fogja mondani, hogy nagyon népszerű munka, de azért még a legtanultabb olvasója is rá fog bukkanni egyre s másra, amit ő sem tudott eddig. Hogy Batthyány Iván gróf birtokában egy ismeretlen Breughel, hogy Szegeden Back Bernátnál olasz és németalföldi mesterek vannak, ezt csak a sokat utazó, mindenütt felbukkanó, ezerfelé kutató, kiáltó, kiállító Lázár tudhatja. Hogy huszadrangú kis tárcaírók mit írnak a modern lakásról és hogy egy német archeológiai folyóiratban minő vonatkozást talált egy

h ^

h •

il m I m il 1

I m n •

n •

i •

n •

h m h »

il »

h •

in m i m n

magyar műkincsünkre, azt csak a hangyaszorgalomnak az az ébersége tarthatja számon, mely e könyv íróját jellemzi. Tudja, hogyan fejlődött Rippl-Rónai iparművészete, ismeri Eötvös József báró művészpolitikáját, feljegyzi mit mondott Paul Boncour a francia szenátusban a művásárlásokról és közben arról is beszámol, hogy milyen hálásak az ő volt tanítványai az irodalomtörténettől ellopott művészeti órákért. Alaposság és ragyogó felszínesség szövődik össze könyvében. Lázárban van valami az ő kedves mesterének Strygowskynak nagy analizáló nyugalmából és a másik kedvencének Reinachnak nagyszerű pátoszából. De legtöbbször mégis Kazinczy jut az embernek eszébe, mert van egy magyar agitátor-típus amely sohasem vész ki, amely küzd, verekszik, levelez, utazik, minden évben folyóiratot, társulatot alapít, egyszer az ámbitusán buzdítja a fiatalságot, másszor a kávéházban, de a szilajsága a mienk, a lelkességében a mi örök vágyódásunk van és a szeme könnybelábad, ha a magyar teremtőerő ezeréves nyilatkozásait látja. Lehet fejet csóválni e könyv olvasása közben, teszem mikor a magyar kapu formáját fejtegeti az indus őseitől a vas-utcai iskola kapujáig. Lehet mosolyogni felette : amikor a magyar iparművészettől azt kívánja, hogy a gépipart átszellemesítse és magyar szellemben milliókra menő haszonnal lássa el az országot. Lehet egyenesen mulatságosnak találni egy s más okfejtését, például ezt. „Mielőtt Paálról írt könyvem megjelent, alig lehetett volna egy Paál-festményért 1000 koronát kapni. Ma az átlagár 5000 korona, értékemelkedés tehát 4000 korona. Van az országban vagy 400 Paál-kép,a nemzeti vagyonosodás tehát 1 millió 600 ezer koronát jelent. Ez letagadhatatlan puszta tény." Lehet kételkedni abban, amit mond, lehet mosolyogni felette, de az olvasó egy percre sem teheti le a könyvet, melyből tartalom, ötlet és nagynagy hit árad. Nem ez a legkülönb munkája Lázárnak, aki mögött a magyar, német és francia műtörténeti monográfiák egész sorozata van. De a legszemélyesebb írása, ő maga tükröződik benne s a kora, mely telve van szkepszissel, kritikával, türelmetlenséggel, — de van egy nagy és mély megnyugvása is. Ez a magyar faj géniuszához kapcsolódik. A francia írók a német barbárság kéjében gázolnak, a németek a csúcsíves stílus német vagy francia jellegén vitáznak, a magyar író lázas vágyait, kultúránk tennivalóit harsogja e napokban és könyve címlapjára egy ornamensf ragaszt, amelyet Abró Judit kislány csinált magánszorgalomból egy sárközi parasztszobában. NÁDAI P Á L .

SZAKIRODALOM

263

A

Z ORSZ. MAGY. KIR. IPARMŰVÉSZETI

SZAKIRODALOM

_ , . 2 ö 4

L ISKOLA ÉVKÖNYVE 1915-1916. Szerkesztette N á d l e r Róbert h. igazgató. Választékos ízlésű, díszes köntösben, érdekes és gazdag tartalommal jelent meg iparművészeti iskolánk immár második háborús évkönyve. Első lapja gyászkeretbe foglalja a világháborúban hősiesen elesett intézeti növendékek névsorát, kik közül többen az iparművészet t^rén már eddig is számottevő sikereket értek el. Az intézet ideiglenes igazgatójának, Nádler Róbertnek a hazai iparművészet intéző köreinek a háború közben és a háború után való feladatairól szóló, magvas értekezése nyitja meg a beszámolók sorát, amelyekben az intézet tanárai külön-külön elmondják tanításuk menetét és ismertetik a végzett anyagot. Az iskolában készült jelesebb íanulómunkák művészi reprodukciói díszítik az évkönyv lapjait. Nádler igazgató értekezésének a következő figyelemreméltó részét emeljük ki : Éppen most, a háború által megváltozott v i s z o nyok adnak nekUnk új alkalmat érvényesülésünkre é s rövidlátóság, bűn é s ö n g y i l k o s s á g lenne ezt az alkalmat elszalasztani. ö s s z e kell tehát fognunk, neklink, kik a lövészárkok mögött szolgáljuk hazánkat é s nemcsak meg kell védenünk, hanem ki kell épftenUnk a magyar kultúrát, h o g y mikor a kardforgatásnak é s a szuronyrohamoknak ideje lejárt, megállhasson népiink saját talpán é s legyen ereje meggátolni, h o g y a nemzetközi fejlődésnek hullámai fejünk fölött ö s s z e csapva, eltemessenek bennünket, ö s s z e kell fognunk, h o g y fegyveres győzelmünket gazdasági győzelmünk k ö v e s s e . Sokat tanulhatunk nyugati szomszédainktői arra nézve, hogyan kell a kultúra vívmányait aprópénzre váltani, a mindennapi élet szolgálatába állítva, ezen aprópénzből nagy nemzeti vagyont összerakni. Nézzünk csak legközelebbi szomszédjainkra, az osztrákokra é s s o k tanulságosat fogunk találni mindazon intézkedéseikben, melyek adminisztratív jellegűek é s hivatottak azt a s z é l e s medrű munkát végezni, melyet kultúrfejlesztésnek nevezünk é s melyek alkalmasak az iskolában tanultakat az életbe termékenyítőleg kiplántálni. Sokat tanulhatunk mi abból, h o g y a n sikerült nekik művészi törekvéseiket az ipar e g é s z vonalán érvényesíteni é s ezáltal nemcsak az osztrák iparnak új lendületet adni, hanem még a német iparművészetre is tisztán felismerhető hatást gyakorolni. De amikor ilyen irányban úgy tekinthetünk rájuk, mint tanítványok tapasztaltabb mesterükre, ne legyünk tanítványaik művészetük elsajátításában. Óvakodnunk kell őket művészi felfogásukban é s irányukban utánozni. Ez volna legnagyobb hibánk é s balsikerünknek biztos okozója. TörekednUnk kell az iparművészetet úgy kifejleszteni, h o g y a mi társadalmi igényeinknek megfeleljen é s h o g y m a g y a r legyen minden ízében. Amennyire el kell ismernünk a Wiener Kunstgewerbeschule, a Wiener Werkstätte é s a Wiener Werkbund karöltött munkásságát é s termékeiknek példás technikai kivitelét, annyira nem szabad magunkat annak művészi irányával é s formanyelvével azonosítanunk, mely s o k s z o r szertelen, a feltűnést hajhászó, sőt néha e g y e n e s e n az anyag é s a célirányosság ellen vétkező.

Nincs is szükségünk művészi inspirációt külföldön keresni, mert a magyar nép ( s a j n o s kihalófélben lévő művészete a művészi formáknak oly kiapadhatatlan forrása, h o g y annak behatóbb tanulmányozásából virágozhatik ki az az új é s m a g y a r i p a r u n k , mely nemzeti jellegével önálló létjogosultsággal bír é s különleges zamatjánál fogva alkalmas a külföldön is tért hódítani. Ha iskoláink, kiállításaink, múzeumaink é s a kulturális vezetésnek többi tényezői által a fogyasztó közönségünket is abban az irányban tudnók nevelni, h o g y nem a s o k esetben silányabb, külföldi árút, hanem mindig a jő magyar ipari termékeket keresse, akkor ez lenne a legbiztosabb, a leghathatósabb vámsorompó, akkor milliárdokra menő pénzösszegek hazánkban maradnának é s népeink gazdasági vérkeringését gazdagítanók, megerősítenők é s akkor nem kellene aggódnunk a háborús a d ó s s á g visszafizetése miatt. Eddig tisztán intellektuális módon akartam kimutatni a magyar iparművészet erősbödésének nemzetgazdasági szempontból való szükségét. Most m é g csak azt akarom hozzáfűzni, h o g y e g y nemzet ereje a gazdasági alapon kívül valamely e g y s é g e s gondolatirányból is áll ; abból, h o g y a nemzet minden tagjának szívét e g y eszmény hevítse, abból, h o g y saját kultúrája é s saját művészete legyen. Ezeket a k ö z ö s kulturális ideálokat, melyek a művészetben találják legszebb kibontakozásukat, ezeket kell az iparművészet útján is úgy általánosítani, h o g y minden lépten-nyomon, a fővárosban épp úgy, mint az o r s z á g minden részében, a palotában épp úgy, mint a munkáslakásban érvényesüljenek, a magyar iparművészet hathatós fejlesztése tehát nemcsak nemzetgazdasági megerősödésünknek fontos eszköze, hanem a nemzeti eszmének oly terjesztője, mely alkalmas a nép minden rétegébe hatolni é s azt a szellemi é s érzelmi ö s s z e tartozandóságának tudatában öregbíteni ; az pedig e g y e n e s e n a nemzeti életerőnek mértéke. Csak az a nemzet lehet nagy é s erős, melynek van e g y s é g e s szellemi élete, mert a szellemi élet egyesíti a nemzet öntudatát, h o g y a milliók e g y törekvésben, e g y gondolalszférában, e g y akaratban egyesüljenek. Az iparművészet kell h o g y a magyar nép közérzéséből szívja fel életnedvét, kell h o g y az iskolában találja istápolását é s fejlesztését. A múzeumokban kell azt gyUjteni é s írásban é s élőszóval terjeszteni mindaddig, míg életerős, e g y s é g e s k ö z ö s gondolattá é s érzéssé ki nem alakul, mely népünk minden rétegét összekapcsolja, e g y szerves egys é g g é ö s s z e k o v á c s o l j a é s azon e g y s é g öntudatában n a g g y á teszi. Abban a nagy, nemzetünk jövőjére döntő s z e repet játszó kultúrmunkában, a többi között az O r s z á g o s M. Kir. Iparművészeti Iskolának is fontos feladat jut. Áthatva ezen feladat nemzetfenntartó súlyától, kötelességemnek ismertem saját művészi tevékenységem háttérbe szorításával a m a g a s kormány ama felelősségtől terhes megbízatásának megfelelni, h o g y C z a k ó Elemér dr. igazgató távolléte idejében v e z e s s e m az iskolát. Hazánk művészi tehetséggel bőven megáldott ifjúságát oly irányban kell nevelnünk, h o g y nemzetközi műveltsége mellett művészi alkotásaiban magyar legyen. Nem a szűrszabő, v a g y a tót parasztasszony hímzőmintáinak helytelenül mindenre való alkalmazására gondolok, hanem arra, h o g y az anyagok é s azok megmunkálásának fokozatos ismerete alapján rajzoljon, formáljon, teremtsen a magyar ifjú oly magyar művészetet, mely az anyag természetének megfelel, életünk kívánalmait kielégíti é s azt az érzés- é s gondolatvilágot tolmácsolja, mely öntudatlanul nemzetünk-

«•Otxr ben él é s melynek ápolása nemzetünknek anyagi, szellemi é s erkölcsi erejét erősbfteni alkalmas. Intézetünknek, mint nemzeti kultúréletünk tényezőjének, nemzetünk előrehaladásával e g y ütemben kell fejlődnie. Ne legyen az változatlan s z a b á l y o k é s tágíthatatlan korlátok közé szorított jármű, melynek járását sajátszabta akadályai gátolják, hanem legyen az e g y g y o r s a n előretörő modern vehikulum szellemi haladásunk útján.

T

ÉMÁK A M Ű V É S Z E T R Ő L . TÍZ különböző kisebb tanulmányát gyűjtötte egy kötetbe B e n d e János, melyek a modern művészet problémáit tárgyalják. Vannak köztük h á b o r ú s témák, megint m á s o k Zichy Mihállyal foglalkoznak. Nyilvánvalóan az aktuálitás adta meg valamely folyóiratban való megjelenésük érdekességét s így egy kötetbe foglalva sok mindenfélének hiánya érezhető bennök. De nagyjából mégis tájékoztatnak a mai képzőművészet általános korkérdéseiről. S a j n á l a t o s , hogy egy művészettel foglalkozó könyv kiállítása fejléceivel, záródíszeivel, címlapjának é s fűzésének g y a r lóságaival oly k e v é s s é alkalmas a művészi ízlésnek propagálására, mint ez a könyv, mely pedig tartalmával éppen erre törekszik.

A

B U D A P E S T - K R I S Z T I N A VÁROSI T E M P LOM. S c h o e n Arnold, a könyvecske írója s z o r g a l m a s a n kutatott Budapest f ő v á r o s levéltáraiban, könyvtárában é s múzeumában s igen-igen sok adattal vonzó módon írta meg a közel kétszáz e s z t e n d ő s templomnak s általában a Krisztinaváros kegyhelyeinek történetét. Kár, hogy a műtárgyak megbecsülésében s o k s z o r elragadja lelkesedése s ezért rendszerint túlmagasra taksálja a templom művészi tartozékait. Ugyanaz a túlzott értékelés vezeti a templom r e s t a u r á l á s a kérdésének tárgyalásában. A kívánatos helyreállítás elveinek m e g s z a b á s á b ó l kitűnik, hogy sem a r e s tauráció helyes módjait nem ismeri eléggé, sem az egyház liturgikus szükségleteinek beállításához nem rendelkezik a kellő t a p a s z talatokkal, ezért a r e s t a u r á l á s r a vonatkozó javaslatai nem állhatják meg a komoly bírálatot. KARIKATÚRA A

À (Ernst

VILÁGHÁBORÚBAN.

S c h u l z - B e s s e r : Die Karikatur im Weltkriege.) Tisztelni kell a karikatúrát. Semmi sem fejezi ki annyira a népek hangulatát, mint ez a bastard műfaj. Gyermeke a grafikának é s az elvetélt alkotókedvnek. Daumiernek a hetvenediki német-francia háború után készült karikatúráiban benne van a nyugtalanság, a legyőzött keserűsége, az alulmaradtak k á r o m k o d á s a é s a szellemileg elbizakodottak arroganciája. De művészet van benne, mert őszinteség é s lendület van benne. A mai karikatúrákban is megvan mindez, de az érdekelt, háborúban álló népek élclapjaiban v a s k o s a b b a k á r o m k o d á s , a semleges Magyar Iparművészet.

nézőknél szörnyűbb a megbotránkozás. Az indulatok nagy felszabadító harca ez a m o s tani idő s a csatamező után legféktelenebbül tombol a gyűlölet az élclapokban. Ezért rendkívül érdekes olvasmány Schulz-Besser könyvecskéje, mely a maga igénytelen mivoltában is többet árul el a népek lelkének kohójából, mint s z á z diplomáciai jegyzékváltás. Képeinek fekete é s piros az uralkodó színe, karikatúrái azt válogatják ki minden nevezetes élclap anyagából, ami a népre legjellemzőbb. A németek angolgyűlölete, âz entente ostoba Kaiser-torzképei, az amerikaiak dühe azok ellen, akik nem sietnek hadat üzenni az elsülyesztett hajók miatt, a hollandusok állandó borzongó félelme a vértől, a kegyetlenségektől, a halál viziói — így olvad ö s s z e e könyvben az érzések b o s z o r kánygyülekezete. S nemkülönben azokban a kisérő akkordokban, melyeket a szövegnek szánt a szerző s mely a jellemző élcekef s z á z s z á m r a fűzi ö s s z e . E g y egész kis világtörténelem szövődik ö s s z e a könyvben, amely rávilágít arra a módra is, ahogyan ellenségeink dolgoznak. Ahogy a franciák iskolásfüzetek tábláin hintették szét a gyűlöletet, albumokat állítanak ö s s z e Bode képlopásairól, az olaszok pedig a saját királyukon é s hőseiken csúfolódnak. Van itt mindenféle karikatúra, török is, svéd is, portugál is, de a legkedvesebbek mindenesetre azok, amelyeket a Le Héraut című francia élclapból szedett ki a szerző. E z a francia élclap, mint talán kevesen tudják, Németországban jelenik meg. Z o s s e n b e n szerkesztik, Berlin mellett é s eddig mindössze pár számot adtak ki belőle. A s z e r kesztői ugyanis borotválással és fehérneműik m o s á s á v a l vannak elfoglalva szabad óráikban, minthogy ők a fogolytábor lakói. Az élclap, melyet sajátkezűleg írnak, rajzolnak, másolnak é s terjesztenek a szerkesztők, nagyon keresett cikk lesz a bibliofilek kezén. Legjobb karikatúrái az angolok snobizmusait é s az o r o s z foglyok küzdelmét a s a j á t kis élősdi barátaikkal tüntetik fel. E képben sok minden van, ami az entente-baráfságokra jellemző, véres, siralmas, önkéntelen é s pőrére vetkőztetve láthatók benne az egyes nemzetek.

K

K

R

KRÓNIKA

Ó» m •mii N u\mIni»jniiKma mi un A imiii« i

INEVEZÉS, KITÜNTETÉS, ELISMERÉS.

A király m á j u s hó 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával C z a k ó Elemér drt. a III. oszt. vaskoronarendnek egyidejű díjmentes a d o m á n y o z á s á v a l a Nemzeti Múzeum osztályigazgatójává nevezte ki. Ez alkalommal a m. kir. vallás- é s közoktatásügyi miniszter neki a M. Kir. Iparművészeti Iskola fejlesztése körül

2 6 5

szerzett érdemeiért, buzgóságáért é s ügyszeretetéért elismerését nyilvánította.

N

É M E T O R S Z Á G TANÍTVÁNYAI. Kik volnának mások, mint Anglia és Franciaország. Azok, akik vele verekszenek, barbár voltát emlegetik, a semlegesek előtt rágalmazzák. Pedig valójában tőle tanulnak — KRÓNIKA nemcsak stratégiát, tüzérségi harcot és r a j taütést, hanem gazdaságpolitikát is. A német iparművészet — jól tudjuk — az utóbbi évtizedben a gyarmatpolitika jegyében állott s egyik fontos jelszava lett : a fömegárúnak é s az exportcikknek megnemesítése. Ezzel, iparművészete kvalitásos voltával többet hódított, mint fegyverek erejével é s diplomáciai r a vaszkodásokkal. S amikor Anglia a háború kellős közepén kormánytámogatással megcsinálta az ő saját Werkbundját, amely a németnek hű másolata, tulajdonképpen a jövendő gyarmati kivifelerejének fokozása lebegett a szemei előtt. C s a k most vált ez igazán világossá, mikor napfényre kerültek azok a felhívások, melyeket Money, Brock, Lorimer, Lethaby és Lys Boldry intéztek honfitársaikhoz, mikor a „Design and Industries Association" — az angol Werkbund — megalakítását sürgették. Ezeket az írásokat, felhívásokat a németek összegyűjtötték és kiadták németül egy csinos kis füzetben ( „ E n g l a n d s Kunstindustrie und der deutsche Werkbund"). Ugy ahogy pár hónappal ezelőtt az angol toborzóplakátok is megjelentek németül. A németek látni akarják, hogyan dolgozik a — konkurrens cég. Most láthatják. Az angol „esztétik u s o k " a britek legérzékenyebb pontját tapogatják ki : a zsebet. Mindjárt a bevezető . tanulmány azt emlegeti, hogy Anglia az utolsó békeévben éppen ötvenkilenc millió font sterlinget fordított német árúcikkekre. S hogy milyen nagyon függött eddig Anglia a németektől, azt ebben a háborúban lehet leginkább megérezni, mert az arckenőcstől a kanári madárig mindenben érezhető a függés. Ilyen é s hasonló gazdasági érvek kellenek, hogy az angol iparművészetef felrázzák tétlenségéből. Fegyveríársainál sokkal mozgékonyabbnak látszik ezen a téren is a francia hadviselés. A franciák sietve felhasználták az amerikai hangulat entente-barátságát, hogy műiparuk lábát ott szilárdan megvessék. Pár évvel ezelőtt a németek hageni múzeumának vándorkiállítása Amerikában igen szép sikereket ért el egyes nagyobb városokban. Ennek ellensúlyozására a francia kormány támogatásával New-York egyik legforgalmas a b b utcájában bolt nyilt meg mintaszerű francia iparcikkek árúsítására. Most ezt a boltot éppen a milliomos franciabarát ladyk 2 6 6 é s missek kedvéért hatalmasan megnagyob-

bították s Németországnak ugyancsak dolga lesz vele, hogy a háború után „az előbbeni állásokat megtisztítsa" é s a semlegeseknél való kereskedői pozicióit „szilárdan kezei közt tartsa."

B

A Z iparművészet krónikásai valamikor fel fogják jegyezni, hogy s o h a s e m fejtett ki a babatechnika annyi ízlést, tudást é s fortélyosságot, mint a mi évtizedeinkben. Míg a baba a gyermekektől a felnőttekhez, a jáíékpolctól a vitrinához. eljutott, egyúttal levetette magáról a technikai bravúrokat s ehelyett kosztümöket, csinosságof öltött magára. M a n a p s á g csak az olcsó baba tud sírni, aludni, járni, feküdni, a drágább baba nem tud semmit, csak a puszta jelenlétével megélénkíti az üvegszekrényt vagy a s z a l ó n a s z talt, mosolyt csal a néző ajkára vagy édes illúziókba ringatja a fiatal a s s z o n y t . . . A mai babákat vagy művésznők csinálják, vagy az ő modelljeik adják a babagyárosoknak az ötleteket. Míg azelőtt a francia baba volt a legsikkesebb babaideál az ő megfagyott porcellán mosolyával, csipkés ruháival, addig most a német művésznők csinálják s viszik bele a köztudatba a legjobb babatípusokat. A mai baba vagy úgynevezett jellembaba, valamilyen genrefigura, katona, zsidó, cigány, rendőr és m á s efféle, vagy egy neme a karikatúrának, például tökfejű, rezesorrú, c s ó n a k cipőjű, vagy valamely népviseletnek jellemző formáival jelentkezik s z á z szál szoknyában, vagy libapásztorlánynak vagy kis s v á b nebulónak öltözve. Újabban a vitrinababák közötl mind többet találunk abból a fajtából, mely egy-egy kornak kosztümviseletébe van öltöztetve, például r o k o k ó hölgynek, vagy bieder- : meier a s s z o n y s á g n a k . A németeknél a legjobb ilyesfajta babákat Käthe Kruse, minálunk Zadubánszky Irén csinálja. Tévedés azonban azt hinni, hogy az efajta babák — amennyiben nein játékszerek — pusztán szekrénydíszek. Régi időben is, ma is használják az ilyen szélesszoknyájú babákat valami célra is, például arra, hogy az illatszeres üveget vagy a r i z s p o r o s dobozt befödjék vele, ha nagyobb, akkor teamelegítőnek vagy m á s effélének. Napjainkban a legszebb, légművésziesebb babákat Pritzel Lotte csinálja. Az ő babáinak vékony lábszárcsontjai, keményfából faragott c s színezett arcocskái, selyem- é s tüllruhácskái a modern, kissé dekadens nőt, a színpad vagy ballet kiélt csillagát persiflálják s egy igen raffinált ízlésnek pompás plasztikai érzéssel megcsinált figurái. A háború persze a babák é s bábúk világában is nagy változásokat idézett elő. A gyermekszobákból eltűntek a tarkaszínű dolmányok, a zsinóros, mentés, f o r g ó s huszárok ; csukaszürke glédák lepték ABÁK.

rmjiii ».m •.nu • im • im • 'il • m» m • in« in» in» in» m i • in • mi »1 el a helyüket s e glédákban bizony ott is sok a béna, az egylábú és a homlokán vérző hős. Viszont eltűntek a háború előtt még nagyon népszerű kewpiek, azok a babák, melyeknek csak a nevük angol, de a jellegük amerikai, mert egy amerikai írónő Rose O'Neillnek szép képeskönyve: „The Kewpies, Their book" nyomán készültek és pedig — Németországban. Német játékgyárakból átkerültek az óceánon túlra s onnan azután az egész világba. Most persze Németországban is, ahol bölcsőjük ringott, szemétdombra jutnak merő félreértésből. Hacsak el nem következik a babák feltámadása is akkor, amikor az élő húsból-vérből való bábúk jobbjukat fogják nyújtani egymásnak.

A

a magyar levegő és a magyar ég a Balaton felett s Erdély férceiben, hol találni valamit végbeli vitézeink dicső harctereiből, hol vannak figyelemreméltó műemlékeink, hol pompázik régi szépségében a nép és minő látnivalót, tanulságosat meg szórakoztatót rejt magában ez a gyönyörű főváros. Eleven, friss, ötlettel és ízléssel megcsinált útikönyvecskék kellenek Magyarországról, — könyvkiadóink, tipográfiánk és grafikus művészeink tudása és szeretete kell a létrehozásukhoz.

KRÓNIKA

NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, melyet az M. Iparművészeti Társulat a tulajdonában levő népművészeti munkákból és rajzokból az Iparművészeti Múzeumban rendezett, további intézkedésig — hétfő kivételével — naponkint 9 — l - i g díjtalanul tekinthető meg.

À O.

Z UTAZÁSI KALAUZOK. Apró könyvecskék, vagy pirosan kötött Baedekerek, amelyek több vagy kevesebb hitelességgel F É N Y Ű Z É S ELLENI LIGA hét ruhatervsorolják fel egy-egy hely, vidék vagy fürdőpályázatára néhány száz pályaterv érkezett csoport számadatait. Több vagy kevesebb be. A bírálóbizottság július 3-án és 4-én őrgróf szárazsággal lakósok, pénzintézetek, ózondús Pallavicini Györgyné elnöklésével döntötte el a levegő, hegymagasságok, konzulátusok és pályázatot. A Liga részéről gróf Batthyány fuvardíjak tíz év előtti adataival. A legtöbb Gyliláné, báró Born Frigyesné és gróf Festetics utazási kalauz a betűvé vált hotelportás, Péterné ; az O. M. Iparművészeti Társulat részéidegenvezető többé-kevésbbé tarka borítékban. ről Radisics Jenő, Szablya Frischauf Ferenc és S amily egyhangú a szövegrésze olyan unal- Györgyi Kálmán; a nőiszabóipartestület részémas a kiállítása is. Fényképfelvételek, grafi- ről Hölzer Sándor, Girardi József és Kocsis konok, madártávlatrajzok egy-egy helybeli László vettek részt a bírálatban. Az utcai ruha rajztanártól, szalontirolerek és kövér fiaker- tervek közül a 150 kor. díjat Kocsis Tivadar, a kocsisok karikatúrái, efféle könyvdíszek ját- 75 kor. díjat Stehló L., a délutáni ruha tervek köszadoznak az útikönyvek lapjain. Holott az zül a 100 kor. díjat Czettel László, az 50 kor. utazási könyvnek — mint a német Werkbund- díjat Pataky Sári, az estélyi ruha tervek 150 kor. nak minapi bambergi közgyűlésén dr. Popp díját Stehló L.,a 75 kor. díjat gr. Bissingen Vera, fejtegette — az adatok művészietlen csopor- a pongyolatervek 60 kor. díját Pataky Sári, a tosítása helyett olyannak kellene lennie, hogy 30 kor. díjat gróf Bissingen Vera, az utcai köa szemlélőket szórakoztassa és mintegy az peny tervek 100 kor. díját Angel P. F., az 50 ottartózkodás gyönyöreire készítsen elő. Mes- kor. díjat Tedesco Juci, az estélyi köpeny tervek teri módon kell keresni a leírásokban é s a 100 kor. és 50 kor. díját pedig Czettel László kiállításban egyaránt azt, ami az utazó idegen kapta. A blúzterveket nem érdemesítették díjaszámára plasztikus képet adhat. S miránk zásra. A díjazott, valamint a pályázaton szereplő nézve különösen megszívlelésre méltó ez a egyéb figyelemreméltóbb tervezeteket a Liga gondolat most, mikor az idegenforgalom fej- szeptember elején a Nemzeti Szalonban renlesztése s a dunai út, a Tátra, Balaton és dezendő kiállításán mutatja be, amelyen a terErdély bekapcsolása a középeurópai utazók vek nyomán készült ruhák is láthatók lesznek. érdeklődési körébe már az előmunkálatok stádiumában [ van. Ilyenkor szoktak feltüneELYREIGAZÍTÁS. Folyóiratunk 6. füzedezni azok a szubvenciós díszművek, amelyek tében közöltük a postai értékjegyekre hirháromszáz-háromszázhúsz példányban jelendetett pályázat kiválóbb pályaműveit, amelyek nek meg, préselt bőrkötésben és nagy, szép kapcsokkal és belül sok szakértelemmel tár- közül T a r y Lajosnak 300 koronás díjjal kitüngyalják Erdély paleolith kőrétegeit, meg a tetett pályaműve is szerepel (a 185. sz. oldadunántúli hévforrások középarányosait. Most lon 189. sz. kép). Tévedésből Tary Lajos érezzük mi is, hogy szükség volna egyszerű, neve helyett Fekete Oszkár és Szege Sándor jó, nagyon ízléses és szemet, szívet gyö- neve került a kép alá. — Ugyanennek a nyörködtető füzetekre, amelyek a technika füzetnek 203. oldalán közölt 212. sz. kép raffináltságával, pompás színekkel, jó elren- pedig az iparművészeti iskola tanítványainak dezéssel mondják el szóban és képben, hogy két gipszből faragott domborművét ábrázolja, milyen a mi Felföldünk, a mi városi kultúránk, mely T ó t h Gyula tanársegéd tervei után készült.

A

H

7*

267

268

RÁTH GYÖRGYNEK AZ O R S Z Á G O S MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT NÉHAI ELNÖKÉNEK E M L É K É R E B E C K Ö . F Ü L Ö P MINTÁJA U T Á N K É S Z Ü L T

PLAKETT K A P H A T Ó A T Á R S U L A T BAZÁRJÁBAN, B U D A P E S T , IX. K E R Ü L E T , Ü L L Ő I - Ú T 35-37. S Z Á M .

A PLAKETT NAGYSÁGA 8-5X525 CM. ^ ÁRA BRONZBAN K 8, EZÜSTBEN K 25. HOZZÁVALÓ TOK 2 K-ÉRT KAPHATÓ.

Rétay és Benedek oltáregyleti szállítók e g y h á z i m ű iparintézete, B u d a p e s t , IV., Váciutca 59. M i s e r u h á k , z á s z l ó k , l o b o gók, oltárfelszerelvények, csillárok, keresztúti é s o l t á r k é p e k , valamint mindennemű templom- és kápolnab e r e n d e z é s e k előállítása. M i n d e n n e m ű szent s z o b r o k n a g y r a k t á r a . O l t á r é p f t ő é s f a r a g ó műintézet : B u d a p e s t , VIII., Lujza-utca 7. s z á m . Árjegyzéket, költségvetést, mintákat, t e r v r a j z o k a t k é s z s é g g e l kiildllnk

Zahradil Ince GÉP- É S MŰHÍMZŐ INTÉZETE B U D A P E S T , VII., W E S S E L E N Y I - U T C A 22. I. E M . Női felöltők, b l ú z o k , a l j a k , p o n g y o l á k , g y e r mekruhák, színpadi kosztümök, kötények, z s u p o n o k , kézitáskák, címerek, jelvények, egyleti z á s z l ó k , b e t ű k , m o n o g r a m m o k , kerti é s n a p e r n y ő k s t b . gépi é s kézi h í m z é s e .

K Ü L Ö N L E G E S S É G : Utcai és alkalmi női ruhák, divatlap, saját rajzaim és mintáim szerint, a legszebb kivitelben.

nuncz ej JiovàçfhárpiKLISÉKÉT KODflLMIMÜUEK, HRJEGYZÉKEK ms ™

saessais És -srnsm HIRDETÉSEKHEZ JUTÁNYOS ÁRBAN KÉSZÍT

sm ®®

ifjWEIN WURM HisTÁRSA F É N Y K É P É S Z E T I ÉSCINKOGRFLFML S O K S Z O R O S Í T Ó

TELEFON 86-16.

reklamációkat csak 1 h ó n a p o n belül veszünk figyelembe. Minden a lap szétküldésére vonatkozó reklamáció az O. M. Iparművészeti Társulat igazgatóságához címzendő Budapest, IX. ker., Üllői-út 33—37. szám. TELEFONSZÁM:

JÓZSEF

M Ű T E R M E I

BUDAPEST. VI.

ÓUTCH6.

hirdetesek

felvétetnek a M a g y a r Iparművészet kiadóhivatalában, Budapesten, IX. ker., Üllői-út 53.

6 — 78.

L.

A

Budapesti :: A s z t a l o s - é s :: Kárpiíosmesterek Kiállítási :: :: Egyesülete :: ::

HOLZER C S . É S KIR. UDVARI É S KAMARAI SZÁLLÍTÓ

DIVATHÁZA BUDAPEST,

a városligeti Iparcsarnokban állandóan

nagy bútorvásárt tart, a m e l y n y i t v a v a n n a p o n k i n t r e g g e l 9 ó r á t ó l d. u. 6 ó r á i g . A nagyközönségnek alkalma van szép, j ó é s szolid búlorokai jutányos áron vásárolni.

IV., K O S S U T H LAJOS UTCA 9

Az iparművészeti társulat 1901-ik évi k a r á c s o n y i tárlatán a b ú t o r c s a r n o k s z ö v e t k e z e t tagjai állami n a g y díjat n y e r t e k .

^Szállítmányozási és vámkezelési iroda: B u d a p e s t v.Béla

A BUDAPESTI ASZTALOS-IPARTESTÜLET V É D N Ö K S É G E ALATT BÚTORCSARN.

ÁLLÓ

SZÖVETKEZET

RAKTÁRA É S Ü Z L E T H E L Y I S É G E VIII. KER., J Ó Z S E F - K Ö R Ú T 28. É S VIII. K E R Ü L E T , Ü L L Ő I - Ú T 18. S Z . AHOL

KIZÁRÓLAG

CSAK BUDAPESTI ASZTALOS- ÉS

\ i f c 0 t 4 ^ x s u T v . A l a p í f t a f o f f 1661

KÉPESÍTETT

KÁRPITOSMES-

T E R E K MUNKÁI S Z E R E P E L N E K .

A z Oi«z.M.KirJparm\ivészefi M u 2 e u m . e s a x Orsx.1M.Kep~ zonvüvészefi T á r s u l a t Hivatalos szállítói. 'HMüfárgyedc s z a k s z e r ű c s o m a g o l á s a , é s s z á l l í t á s a bel-és külföldre.

•

KISS

JÓZSEF

BÚTORGYÁRA

lllllllllll!llllllllllll!l!lllll!lllllli!ll!Hli

KANTOR TAMÁS MŰASZTALOS BÚTORTERME BUDAPEST,VIII., ÓRIÁS-UTCA39. TELEFONSZÁM J Ó Z S E F " 2-68.

BUDAPEST, VIII., KISFALUDY-UTCA 38. SZ. KÉSZ BÚTOROK ÁLLANDÓAN RAKTÁRON.

KITÜNTETÉSEK: B U D A P E S T 1885, 1896. P Á R I S 1900. M I L A N O 1906. I P A R M Ű V . Á L L . N A G Y DÍJ 1907. Á L L A N D Ó A N NAGY V Á L A S Z T É K MINDENFÉLE B E R E N D E Z É S E K B E N .

III I'

IPARMŰVÉSZETI TERVEZÉSEK DÍJSZABÁSA A z O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Társulat é s a Magyar Iparművészek T e s t ü l e t e által a tervek d í j a z á s á r a nézve e l f o g a d o t t ::: s z a b á l y z a t . :::

Set-LflSZIiO

Re® fl. ( B f l Q V Í f l R P/ÍRQÜDéSS RsaiiH& sau/îJDonfl

w _ e^

A MAGYAR NEMZETI ERÉNYNEK, A LOVAGIASSÁGNAK ÁLLANDÓ É S ÁLTALÁNOS ELTERJEDÉSU JELKÉPE A S Z E N T LÁSZLÓ ÉREM. ITERVEZTE: SZÁRNOVSZKY FERENC. ( K É S Z Í T I : S C H E I D G . A. B U D A P E S T .

ií1 >iaÉ j! co

Átme'rője mm.

42

arany ezüst bronz

2

37

3

1

fűi nélkUi:

•

GERENDAY A. ÉS FIA

füllel

arany ezüst bronz

84.— 7.50 1.20 48.— 4.50 —.90

51.— 5.40 1.20

30

arany ezüst bronz

56— 3 — —.60

59.— j 3.60 —.90

4

25

arany ezüst bronz

21.— 2.10 —.30

24.— 2.70 —.60

5

19

arany ezüst bronz

9.— 1.20 -.15

12 — 1.80 -.45

MEGRENDELÉSEKET

ARA 1 KOR.

K A P H A T Ó A T Á R S U L A T IRODÁJÁB A N , B U D A P E S T , IX., Ü L L Ő I - Ú T 35-37

Darabonkintkor.

Anyaga

1

•

87.— 8.10 1.50

ELFOGAD

AZ O R S Z . MAGYAR I P A R M Ű V É S Z E T I T Á R S U L A T BAZÁRJA @K B U D A P E S T ,

M©

IX., Ü L L Ő I - Ú T 33-37.

HAAS FÜLÖP ÉS FIAI S BUDAPEST V. KERÜLET, GIZELLA-TÉR 1. S Z Á M É S IV. KER., K O S S U T H LAJOS U T C A 20. SZ. TELEFON-SZÁM: 37-98. V a l ó d i keleti s z ő n y e g e k , n a g y v á l a s z t é k s m y r n a - , e b é d l ő - é s s z a l ó n s z ő n y e g e k b e n , azonkívül futószőnyegek a legkülönbözőbb mintákban és szélességekben, c o c o s s z ő n y e g e k és lábtörlők, flirdőgyékények, t o v á b b á á g y - é s asztalterítők, falvédők, függönyök, lambrequinok, a legmodernebb bútorszövetek d ú s választéka, valamint a l e g í z l é s e s e b b tapéták.

A t h e n a e u m i r o d a l m i é s n y o m d a i r é s z v é n y t á r s u l a t . B u d a p e s t . VII., R á k ó c z l - ú t P4.

i cmtcukmacwcwmi cm ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉK- SZOBRA

Recommend Documents