I. A lakosság egészségi állapotáról...4 Kiemelt megállapítások...4

Tartalomjegyzék I. A lakosság egészségi állapotáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Kiemelt megállapítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Demográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Várható élettartam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 Egészségben várható élettartam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 Összhalálozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Haláloki struktúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Megbetegedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 Vélt egészség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Funkcionalitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Egészséget meghatározó tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Egészségmagatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16 II. A Népegészségügyi Program 2004. évi fontosabb eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 III. A Népegészségügyi Program megvalósítása . . . . . . . . . . . . . .20 IV. Eredmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 Az egészséget támogató politikai döntéshozatal A) Környezet-egészségügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 B) Nemzeti stratégiák a dohányzás-, az alkohol-, a táplálkozáspolitika, a kábítószer-probléma visszaszorítására, valamint a bûnmegelõzés terén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 Az egészséget támogató környezet kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . .22 A közösségek tevékenységének erõsítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26 Az egyéni képességek fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29 A megelõzés szerepének erõsítése az egészségügyi ellátásban . . . .30 A népegészségügyi szûrõvizsgálatok várható hozama . . . . . . . .31 A Népegészségügyi Program 2004. évi elõrehaladásának pénzügyi értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36 V. Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37 VI. 2005. évi kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .38 VII. Táblázatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40

I. A lakosság egészségi állapotáról KIEMELT MEGÁLLAPÍTÁSOK A beszámoló célja, hogy pillanatképet adjon a lakosság egészségi állapotáról. A Népegészségügyi Gyorsjelentés 2005. év alap egészségindikátorait a szakemberek úgy válogatták össze, hogy a Népegészségügyi Program alapindikátorait is tartalmazzák, ám csupán a népegészségügyi szempontból legjelentõsebb problémák bemutatására szorítkoztak.

4

– 2003-ban a népességfogyás nem állt meg, a lakosság 25000 fõvel kevesebb, mint az elõzõ évben. – A fiatalokhoz képest fokozatosan nõ az idõsek aránya. 2003-ban ez az arány elérte az Európai Uniós országok átlagát. – A magyar férfiak 7, a magyar nõk 5 évvel számíthatnak rövidebb életre uniós társaikhoz képest. – 2003-ban még mindig 1,5-szer több férfi hal meg Magyarországon, mint átlagosan az Európai Unió országaiban. – Az Európai Unióhoz képest a halandósági többlet a 65 év alatti férfiaknál különösen jelentõs. – Az élettartamok alakulásában Magyarországon belül is markáns területi egyenlõtlenségek figyelhetõk meg. – A magyar férfiak és nõk kevesebb egészségben eltöltött évre számíthatnak születéskor, mint az Európai Unió legtöbb tagállamának lakosai. – A magyar lakosság halandósága 2003-ban az uniós országok között a 3. legmagasabb. – Az aktív korúak közül hazánkban kétszer több férfi hal meg, mint az EU 25 tagországában. – A legtöbb haláleset a keringési rendszer betegségei miatt következik be. – 35-64 éves korú nõk körében kiugróan magas a daganatos betegségek, és a férfiak körében jelentõs az emésztõrendszer betegségei miatti halálozás aránya. – A rosszindulatú daganatok és az emésztõrendszeri halandóságban hazánk 2003-ban az elsõ helyen állt az EU-ban. – A tüdõrák, a vastag- és végbél rosszindulatú daganatos megbetegedései miatt kétszer magasabb a halandóság, mint az EU-ban. – A magyar férfiak túlzott alkoholfogyasztásával összekapcsolható halandósága még 2003-ban is több mint kétszerese (224%) volt az uniós országok átlagának. – A magyar férfiak dohányzással összekapcsolható halálozása csaknem kétszer annyi (198%) férfi halálát okozza, mint az EU-ban. Nõknél több mint kétszer magasabb (208%) a dohányzás miatti korai halálozás. – 35 éves kortól meredeken emelkedik a magas vérnyomás betegség gyakorisága. – A nemfertõzõ betegségek, különösen a keringési rendszer megbetegedései, illetve a daganatok elõfordulási gyakorisága a legmagasabb. – 2003-ban a nõk 14%-a, a férfiak 9%-a önellátásához nélkülözhetetlen tevékenységeket csak valaki segítségével tudta elvégezni. 2000hez képest 2003-ra a középkorú férfiaknál másfélszeres emelkedés történt. – A magyar nõk 29%-a, a férfiak 38%-a túlsúlyos, a felnõttek 20%-a pedig elhízott, tehát a magyar lakosság több mint felét érinti ez a kockázati tényezõ. Évrõl évre nõ az elhízott idõsek aránya. – 2003-ban a férfiak 42%-a, a nõk 29%-a dohányzott. A dohányosok aránya a fiataloknál a legmagasabb.

Demográfia Magyarország népessége 2004-ben 10 millió 117 ezer volt, mintegy 25000 fõvel kevesebb, mint az elõzõ évben. Az uniós országok között Magyarország népességfogyásának üteme a 80-as években már a legnagyobb volt, és csak 1993-tól elõzi meg két balti ország. Hosszú távú elõrejelzések szerint - változatlan halandósági és termékenységi viszonyokat feltételezve - 2021-re a népesség száma kevesebb mint 9,9 millió lesz. Az egyre csökkenõ születésszám következtében az 5 év alattiak létszáma 2003-ban jelentõsen kevesebb, mint az idõsebb korosztályoké. A 45 év feletti férfiaknál megfigyelhetõ létszámhiányt a férfiak magas halandósága magyarázza. Az életkor elõrehaladtával a nemek aránya jelentõsen változik: már 40 év felett és az azt követõ idõsebb korcsoportokban egyre jelentõsebb a nõk létszámbeli többlete (1. ábra). 2003-ban Magyarországon 100, 65 év feletti férfira 172, míg az EU-ban 140 azonos korú nõ jutott. Ez a jelenség is a magyar férfiak kiemelkedõen magas halandóságára hívja fel a figyelmet.

5 A népesség kor szerinti összetételében továbbra is a fejlett országokhoz hasonló változások zajlanak: 2003. január 1-jén a gyermekek (0-14 évesek) aránya tovább csökkent (16,1%), a 65 év felettiek aránya tovább emelkedett (15,4%). Az 1980-as évektõl az idõsek fiatalokhoz viszonyított aránya jelentõsen emelkedett, ami 2003-ra elérte az Európai Uniós országok (EU 25) átlagát (2. ábra).

Várható élettartam Magyarországon az össznépesség születéskor várható élettartama 2003-ban 72,6 év volt, ezen belül a férfiaké 68,4, míg a nõké 76,8 év. A férfiak születéskor várható élettartama - hasonlóan az Európai Unióhoz - 2001 óta stagnál (3. ábra). A magyar férfiak még mindig csaknem 7 évvel számíthatnak rövidebb életre uniós társaikhoz képest. A nõk kedvezõbb életkilátásait jelzi, hogy az EU 25 országának átlagától 5 év a lemaradásuk.

6

Az EU 25 tagországa közül 2003-ban a magyar férfiak halandósága a Balti országok után a 4. legrosszabb: még mindig 1,5-szer több férfi hal meg Magyarországon, mint átlagosan az EU országaiban. Különösen jelentõs az Európai Unióhoz képest a halandósági többlet a 65 év alatti férfiaknál. Ez tükrözõdik a 40 éves korban várható élettartamok alakulásában, ahol szintén markáns területi egyenlõtlenségek figyelhetõk meg az országon belül. A budapesti 40 éves férfiak mintegy 32 évre, a borsodi és szabolcsi férfiak, ehhez képest több mint 4 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak. A nõk esetében területi egyenlõtlenségek kisebbek: a 40 éves nõk várható élettartama a nyugati megyékben 38 év, de a legrosszabb életkilátásokkal rendelkezõ Baranya megyei nõk várható élettartama is csak 1,8 évvel kedvezõtlenebb (4. ábra).

Egészségben várható élettartam Az egészségben eltöltött életévek számának növelése, és így az egészséggel összefüggõ életminõség javítása az Európai Unió egyik kiemelt egészségpolitikai és gazdasági célja különös tekintettel arra, hogy becslések szerint 2025-re az EU lakosságának negyedét a 65 éven felüliek adják. Az egészségben várható élettartam 2003-tól az EU strukturális indikátorai közé tartozik, és az egészségnek, mint a gazdasági produktivitás faktorának monitorozására használják. A magyar férfiak és nõk kevesebb egészségben eltöltött évre számíthatnak születéskor, mint az Európai Unió legtöbb tagállamának lakosai (5/a, 5/b ábra). Bármely életkorban vizsgálva, a férfiak rövidebb életre, és azon belül kevesebb egészségben töltött évre számíthatnak. A roma lakosság esetében a roma férfiak 12,5 a roma nõk 11,5 évvel elõbb halnak a többségi társadalom tagjainál. Körükben aggasztóan magas a születés utáni halandóság, mely körülbelül kétszerese az országos átlagnak. A romák életesélyeit jelentõsen rontják lakókörülményeik: víz és áram nélküli lakások, telepszerû környezet.

7

Összhalálozás A magyar lakosság halandósága 2003-ban az uniós országok között a 3. legmagasabb értékkel szerepelt (EU átlag 153%-a). Ez a különbözõ korcsoportokban eltérõ ugyan, de az öt legkedvezõtlenebb helyzetû ország között vagyunk valamennyi korosztályban: a 0-14 évesek halandósága az 5., a 25-64 éves aktív korosztály a 4. és a 65 év felettiek a 3. helyet foglalják el a ranglistán. Míg a gyermekhalandóság a 70-es évektõl folyamatosan csökken, az idõseknél a javuló tendencia megállt, és 2001 óta emelkedik halandóságuk. Az aktív korúak (25-64 évesek) közül hazánkban kétszer több férfi hal meg, mint a 25 tagországú EU-ban (6. ábra). Az aktív korú nõk a 2. helyen állnak az EU tagországok halandósági rangsorában, nálunk mintegy 80%-kal több aktív korú nõ halt meg, mint az Európai Unióban.

8

A halandóság változását 10 éves korcsoportokban vizsgálva feltûnõ, hogy a férfiaknál az 1970. év halálozási szintjéhez viszonyított romlás kifejezetten a 35-54 éves kor között jelentkezik: az 1980-as évek elején elkezdõdött és a rendszerváltozásig tartó lassú javulást követõen jelentõsen romlott a halandóság (7. ábra). Ebben a korcsoportban, 2003ban másfélszer több férfi halt meg, mint 1970-ben! Ugyanakkor a fiatalabbaknál illetve idõsebbeknél ilyen mértékû romlás nem tapasztalható: a legfiatalabbak és legidõsebbek esetében folyamatos a halandóság javulása, bár 2001-ben kissé megtorpant a javuló trend, és egyes korcsoportoknál romlani látszik a halandóság.

A halandósági elemzések speciális területe a csecsemõhalálozás, melyet az egészségügyi ellátás színvonalának minõsítésére használnak. 1970-ben Magyarország 36 ezrelékes csecsemõhalálozása kiugróan magas volt Európában, ez az érték 2003-ra ugyan a negyedére csökkent, de mivel az uniós országokban ez idõ alatt hasonló nagyságrendû javulás figyelhetõ meg, így a szakadék a „nyugat” és hazánk között 30 év alatt csak kis mértékben mérséklõdött. 2003-ban Magyarország a 7,1‰-es csecsemõhalandóságával a 25 uniós tagország között a 4. legrosszabb értékkel rendelkezett. Az országon belül a területi eltérések igen markánsan jelentkeznek. Borsod-AbaújZemplén, Somogy, Békés megyében még minden 1000 gyermek közül 10 meghalt mielõtt betöltötte volna elsõ életévét, ezzel szemben HajdúBihar és Vas megye 4‰-es csecsemõhalálozási értékével eléri az uniós átlagot (8. ábra).

9

Haláloki struktúra 2003-ban több mint 135 ezren haltak meg Magyarországon. A rendkívül kedvezõtlen halálozási viszonyaink miatt évente Hódmezõvásárhelynyi lakossal (kb. 50000-rel) több hal meg, mint amennyi a nyugateurópai halálozási viszonyok mellett várható lenne. A halálozások 51%-a a keringési rendszer betegségei, 25%-a a rosszindulatú daganatos betegségek, 7-7%-a az emésztõrendszer betegségei illetve sérülés, mérgezés, vagy más külsõ okok miatt következett be. Az utóbbi években megfigyelhetõ a haláloki struktúra átrendezõdése: a szív-, és érrendszeri betegségek miatti halálozás aránya valamelyest csökken, a daganatos betegségeké emelkedik. A keringési rendszer betegségei a férfiak halálozásának 45%-át, a nõk esetében 57%-át okozzák. Ez az arány a különbözõ életkorokban is jelentõsen változik (9. ábra) a fiatalok körében a halálesetek döntõ része külsõ okok (balesetek, öngyilkosság) miatt következik be. 35-64 éves kor között - különösen a nõk körében - kiugróan magas a daganatos betegségek és a férfiak körében jelentõs az emésztõrendszer betegségei miatti halálozás aránya. A keringési rendszer betegségei miatti halálozás idõs korban kerül elõtérbe. A 25 EU tagállam közül Magyarország a keringési rendszer betegségei miatti halálozás tekintetében az 5., a külsõ okok miatti halálozásban 4. a rangsorban. Sajnálatos, hogy a rosszindulatú daganatok és az emésztõrendszeri halandóságban az elsõ helyen állt 2003-ban. Hazánkban a tüdõrák, a vastag- és végbél rosszindulatú daganatos megbetegedései miatt kétszer magasabb a halandóság, mint az EU 25 tagállamában.

10

A magyar férfiak túlzott alkoholfogyasztásával összekapcsolható halandósága az 1990-es évek közepén rendkívül magas értékkel emelkedett ki egész Európában, majd látványosan csökkent ugyan, de még 2003-ban is jelentõsen több mint kétszerese volt az uniós országok átlagának (224%) (10. ábra). E tekintetben a három balti államot követõen a magyar férfiak halandósága a 4. legrosszabb. A nõk alkoholfogyasztásra visszavezethetõ halandósága 1980-2000 között vezette az uniós ranglistát, csak az 1990-es évektõl kezdett javulni, de a legfrissebb adatok szerint is még mindig meghaladja az Unió átlagának kétszeresét (216%) és Lettország mögött a 2. a 25 tagállam közül.

A magyar férfiak dohányzással összekapcsolható halálozása 1980-tól folyamatosan csökkent, de 2003-ban kissé emelkedett az elõzõ évhez képest. Hazánkban csaknem kétszer annyi (198%) férfi halálát okozza a dohányzás, mint az EU-ban. Még kedvezõtlenebb a helyzet a nõk körében: náluk több mint kétszer magasabb (208%) a dohányzás miatti korai halálozás, mint az EU-ban (11. ábra). Mind a férfiak, mind a nõk halandósága csupán a három Balti állam dohányzással összekapcsolható mortalitásánál kedvezõbb.

11

Megbetegedések A magyar lakosság megbetegedési struktúrája az egészségügyi ellátórendszer igénybevételi adatai alapján a fejlett országokra jellemzõ képet mutat. A nemfertõzõ betegségek, különösen a keringési rendszer megbetegedései, illetve a daganatok elõfordulási gyakorisága a legmagasabb. Gyermekkorban magasabb a megbetegedések gyakorisága, mint a fiatal korosztályban. Férfiaknál, akiknél minden korosztályban gyakoribbak a megbetegedések, 25-34 éves kortól (12. ábra), nõk esetében 3544 éves kortól kezd ismét emelkedni a betegek száma (13. ábra).

12

A 0-14 éves korosztályban mindkét nemben leggyakrabban a légzõszervi betegségek fordulnak elõ. A második helyen a sérülések, mérgezések és külsõ okok, a harmadik helyen az emésztõszervi megbetegedések szerepelnek. Férfiaknál 15 éves kortól a 35-44 éves korcsoportig a sérülések, mérgezések vezetik a morbiditási statisztikákat, melyek nõk esetében 1524 éves korban a légzõszervi betegségek mögött a második helyre szorulnak. 15 éves kortól mindkét nemben nõ az emésztõszervi megbetegedések gyakorisága, ez a 25-44 éves korcsoportban, nõk esetében,

a leggyakoribb kezelést igénylõ betegséggé válik. Férfiaknál ebben a korosztályban a harmadik helyen megjelennek a mentális betegségek. A keringési betegségek a 35-44 éves nõknél a második leggyakoribbak, 45 éves kor felett azonban mindkét nemben vezetõ helyet szereznek. E megbetegedések nõk esetében második, férfiak esetében harmadik leggyakoribb oka a magasvérnyomás, melynek életprevalenciája Magyarországon 29%. Az Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003 (OLEF 2003.) eredményei szerint mindkét nemben 35 éves kortól meredeken emelkedik a magasvérnyomás betegség gyakorisága (14. ábra).

A daganatos betegségek, melyek a szív- és érrendszeri betegségek mellett a másik vezetõ halálokként szerepelnek, a 45-54 éves nõknél a harmadik leggyakoribb kórok. A középkorú nõknél kezd emelkedni a csont-, izomrendszer és kötõszövet megbetegedéseinek gyakorisága, melyet 55-74 éves kor között csak a keringési betegségek elõznek meg. Idõs korban a megbetegedések gyakorisága csökken, férfiaknál a struktúra 65 év felett változatlan. Az idõs férfiak esetében az egészségügyi ellátás igénybevételének okainak sorrendje: a keringési rendszer megbetegedései, a daganatok és az emésztõszervi betegségek. Nõknél a 6574 éves korban második helyen szereplõ mozgásszervi megbetegedések helyét 75 éves kor felett, a valószínûleg ezek következtében fellépõ, sérülések veszik át.

13

Vélt egészség Nemzetközi tapasztalatok alapján az egyének véleménye saját egészségükrõl az egészségi állapot alapvetõ indikátora. Mindemellett az egészségüket rossznak tartók arányából következtetni lehet az egészségügyi ellátás elégtelenségére. Kedvezõtlen képet mutat hazánkról, hogy a magyar lakosság körében háromszor annyian vélik rossznak vagy nagyon rossznak az egészségüket, mint az EU átlaga. Az OLEF2000 eredményei szerint jónak vagy nagyon jónak ítélte egészségi állapotát a férfiak 48, a nõk 39%-a. Ezek az értékek az OLEF2003 felmérés szerint alig változtak: a férfiak 50%, a nõk 41%.

Funkcionalitás

14

A WHO által ajánlott funkcionális/adaptív egészségmodellben a személy egészségét az alapján ítélik meg, hogy mennyire tud harmonikusan alkalmazkodni szûkebb tágabb környezetéhez, illetve részt venni a társadalom életében. A funkcionalitás csökkenésének aszerint különböztetik meg a fokozatait, hogy az a testi, az egyéni vagy a társadalmi funkciók ellátásában következik-e be. Magyarországon 2003-ban a nõk 14%-a, a férfiak 9%-a az önellátásához nélkülözhetetlen tevékenységeket (pl. kézmosás, WC használat, öltözködés) csak valaki segítségével tudta elvégezni. Kiemelendõ, hogy 2000-hez képest 2003-ra a középkorú férfiak esetében az arány 7%-ról 10%-ra emelkedett, ami közel másfélszeres emelkedést jelent három év alatt. Önellátásában súlyosan korlátozott, tehát segítségre szorul az önellátásban, az otthonélõ idõskorú lakosság 7%-a. 2003-ban az idõsek közül a nõk közel 40%-a, a férfiak harmada volt akadályozott mozgásában. A vezetõ halálokok közé tartozó és a 45 éves kor fölött leggyakrabban elõforduló szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedõk 45%-a mérsékelten, 14%-a súlyosan korlátozott a mindennapi életben. Súlyos funkcionalitás csökkenés négyszer gyakrabban fordul elõ a mozgásszervi betegségben szenvedõk körében, mint akiknél ilyen betegség nem áll fenn. A rendszeres testmozgás prevenciós szerepe kiemelkedõ, egészséget fenntartó funkciója fokozott.

Egészséget meghatározó tényezõk Gazdaság A lakosság egészségi állapota nem független az ország gazdasági fejlettségétõl. Kutatások és számos gyakorlati példa mutatja a világban, hogy ezt a kapcsolatot jelentõsen befolyásolják olyan tényezõk, melyek a gazdasági fejlõdés során megtermelt javak felhasználásának módjára vonatkoznak: például milyen mértékben fordítják az egyenlõtlenségek és a szegénység csökkentésére, illetve a szociális környezet fejlesztésére.

2003-ban Magyarország bruttó hazai összterméke (GDP) a 6. legkevesebb volt az Európai Unió tagállamai között, mely az EU átlagának 62%-át tette ki. Az egy fõre jutó egészségügyre fordított kiadás Magyarországon az 1990-es évek óta fokozatosan emelkedik, de 2002-ben az EU 25 átlaga még így is több mint kétszer olyan magas, mint a magyar érték (15. ábra).

Az EU átlaghoz viszonyítva, a 25-34 éves korosztály kivételével, a magyar férfiak között jelentõsen alacsonyabb arányú a gazdasági aktivitás. A 25-44, és az 55-64 éves korosztályban a magyar nõk között kevesebb a gazdaságilag aktív, mint az Európai Unióban (16. ábra).

15

Egészségmagatartás Testtömeg A dohányzás és az alkoholizmus után az elhízás a harmadik legfontosabb ok, mely számos betegség kialakulásában, így például a keringési betegségek és a cukorbetegség kialakulásában játszik szerepet. Az EU-ban a férfiak 10-27%-a, a nõk több mint 38%-a elhízott, ezért a táplálkozás, a fizikai aktivitás és az elhízás az Európai Unió 2003-2008 közötti népegészségügyi programjának fókuszában áll. Riasztó tény, hogy az EU számos tagállamában a túlsúlyos és az elhízott gyermekek aránya eléri a 20%-ot. Az elhízás mértékének jellemzésére használatos egyik eszköz a testtömeg index (TTI). Kiszámítása: a testtömeg és a testmagasság négyzetének hányadosa (TTI=kg/m2). Egy személy kórosan sovány, ha a TTI értéke kisebb, mint 20, normális a testsúlya, ha a TTI értéke 20 vagy a feletti, de nem haladja meg a 25-öt, túlsúlyos, ha a TTI 25 és 30 közé esik, és elhízottnak számít, ha a TTI nagyobb, mint 30. Magyarország a 7-11 éves korosztályt vizsgálva a negyedik legjobb helyen áll a vizsgált 21 ország közül, a 13-17 éves fiatalok, azonban már a középmezõnyben találhatók. A legfrissebb hazai eredmények szerint a magyar nõk 29%-a, a férfiak 38%-a túlsúlyos, a felnõttek 20%-a pedig elhízottnak tekinthetõ, tehát a felnõtt magyar lakosság több mint fele érintett ebben a kockázati tényezõben. Az életkor elõrehaladtával egyre növekszik az elhízás gyakorisága, emellett évrõl évre nõ az elhízott idõsek aránya. Az OLEF felmérések eredményei jelzik, hogy a 65 év feletti elhízott férfiak aránya 3 év alatt csaknem kétszeresére növekedett (2000-ben 17%, 2003-ban 30%). Testmozgás

16

A rendszeres testmozgás alapvetõen hozzájárul a fizikai-szellemi-lelki jólét eléréséhez azzal, hogy csökkenti számos megbetegedés kockázatát (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, szív-, és érrendszeri betegségek, csontritkulás, egyes daganatos betegségek, szorongás, depreszszió), és csökkenti az idõ elõtti halálozás kockázatát. Az OLEF2000 eredményei alapján a nõk fele és a férfiak kétharmada végzett hetente többször testmozgást, a férfiak minden életkorban aktívabbnak bizonyultak a nõknél. A kor elõrehaladtával, mind a férfiak, mind a nõk esetében jelentõsen csökkent a rendszeres testmozgás gyakorisága. A nõk több mint 40%-a, a férfiak harmada soha vagy ritkábban, mint hetente végzett testmozgást az ezredfordulón a „wellness” életmód széleskörû terjedése ellenére. Bizonyított, hogy a rendszeres testmozgás életkortól függetlenül közvetlen pozitív hatással van az egészségi állapotra és a közérzetre. A sportolók körében alacsonyabb mértékben jelentkeznek például: a stressz tünetei, alvászavarok, fejfájás. Kevesebb a káros szenvedéllyel rendelkezõk száma, amely különösen fontos a népesség egészség állapotát tekintve, hiszen hazánkban jellemzõen magas a dohányzásból, egészségtelen táplálkozásból és mozgáshiányból fakadó betegségek aránya. Cél tehát a népesség egészségi állapotának javítása a sport segítségével, minél szélesebb rétegek mozgósítása, hogy az egészség megõrzése érdekében növeljék sportaktivitásukat. Fontos feladat továbbá a már megromlott egészségi állapotúaknak a sportolásba történõ bevonása, rehabilitációs célból. A népesség egészségi állapotának javítása csökkentené a termeléskiesést, a táppénzkifizetéseket, a gyógyszerköltést is.

Dohányzás Az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) szerint az egyik legjelentõsebb rizikófaktor a dohányzás, amely egyben a legfontosabb magatartással összefüggõ halálok Magyarországon: dohányzás következtében kb. 28.000 ember hal meg évente. A magyar férfiak tüdõrák halandósága a világon a legmagasabb, s a nõk tüdõrák miatti halálozása folyamatosan nõ. A kártékony hatás mindemellett más daganatos betegségek (pl. nyelõcsõ-, hasnyálmirigy-, hólyagrák) és a krónikus légúti megbetegedések kialakulásában is jelentõs szerepet játszik. A legutóbbi vizsgálatok arra utalnak, hogy a dohányzás alig észlelhetõen csökkenõ tendenciával magas szinten tetõzik a férfiaknál, akik körében 2000-ben 40,6%, 2003-ban 40,5% volt a naponta dohányzók aránya, míg a nõk esetén 2000-ben 26%, 2003-ban 28% dohányzott naponta, jelentõs változás nem észlelhetõ. A napi rendszerességgel dohányzók közt minden 10. nõ, valamint csaknem minden 4. férfi naponta legalább 20 szál cigarettát szív. Összességében 2003-ban a férfiak 42%-a, a nõk 29%-a dohányzott. A dohányosok aránya a fiataloknál a legmagasabb: a fiatal nõk harmada, a fiatal férfiak csaknem fele dohányos. Azok, akik életük legtermékenyebb szakaszában halnak meg dohányzás miatt, a nemdohányzókhoz képest 20-25 évvel élnek rövidebb életet. A passzív dohányzás a nemdohányzók körében is növeli a tüdõrák és a légzõszervi megbetegedések kockázatát. Alkoholfogyasztás Számos vizsgálat bizonyította a túlzott mértékû alkoholfogyasztás és egyes légzõszervi és agyérrendszeri megbetegedések, felsõ légúti daganatok, sérülések, mérgezések, valamint az alkoholos pszichózis közötti kapcsolatot. Az említett betegségek mellett a túlzott mértékû alkoholfogyasztás emeli az agyér-katasztrófa kockázatát is, fõleg a nõk körében, akiknél ugyanakkor az emlõrák kialakulásának kockázatát is növeli. Az alkoholfogyasztással összefüggõ krónikus májbetegségeknek és a májzsugornak köszönhetõ halálozás nemzetközi összehasonlítások alapján a magyar férfiak körében kiemelkedõen magas. Az EU tagállamaiban a lakosság negyede rendszeresen fogyaszt alkoholt. 2003-as adatok szerint Magyarországon a nõk több mint 60%-a nem szokott alkoholt fogyasztani, ugyanezt csak minden 4. férfi vallotta. A bevallott alkoholfogyasztási szokások alapján a nõk 8%-a és a férfiak 31%-a mértékletes ivónak, illetve a nõk 3%-a, a férfiak 18%-a nagyivónak tekinthetõ - ez utóbbi esetben tehát a szeszesital fogyasztás mértéke eléri az egészségkárosító szintet.

17

II. A Népegészségügyi Program 2004. évi fontosabb eredményei A Népegészségügyi Program a parlamenti pártok által egyetértésben elfogadott országgyûlési határozat mellékletében meghatározott feladatokat hivatott teljesíteni ágazatközi együttmûködésben, több parlamenti cikluson átívelõ idõszak alatt. Indulását követõen kialakult szervezeti és mûködési rendje és sor került a megvalósításában részt vevõ szereplõk közötti együttmûködés kereteinek kidolgozására. Létrejött az ágazatközi koordináció. Megszületett az egészségfejlesztésben a szélesebb körû társadalmi részvételt, a civil szervezetek bevonását célzó pályázati rendszer. A Népegészségügyi Program végrehajtásának elsõ teljes éve a 2004. év volt. Az egyes programirányok mindegyikében jelentõs elõrelépések történtek. Az érintett tárcák együttmûködésével fontos szakmai feladatok valósultak meg. Megkezdõdött a Program társadalmasítása az egészségügyi intézmények, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a gazdálkodók, valamint a média aktív részvételével. Az Országgyûlés határozatában foglaltak szakmapolitikai keretet biztosítottak a 2004. évi prioritások kijelölésére. 2004 kiemelt szakmai feladatai között szerepelt a dohányzás visszaszorítása, az alkohol- és a drogmegelõzés, szûrõvizsgálatok, környezet-egészségügyi akciók, az egészséges táplálkozás és a testmozgás népszerûsítése, a HIV/AIDS prevenció, illetve a magas vérnyomás és a diabétesz szûrése-gondozása. A program végrehajtása során meghatározó szempont volt az esélyegyenlõtlenségek csökkentése, a mindennapi élet színterei (munkahely, iskola, település) szerinti megközelítés, valamint a képzés fejlesztése. A program végrehajtása, értékelése, ellenõrzése javult. 2004 végén a program irányításában jelentõs személyi és szervezeti változások történtek. Megkezdõdött az új irányítási struktúra kialakítása.

18

A Népegészségügyi Program kiemelt fontosabb eredményei: – Az EVSZ európai tagországai környezetvédelmi és egészségügyi minisztereinek budapesti találkozója, amely meghatározta a környezetvédelem és az egészségügy együttmûködésének további cselekvési irányait; – A kistelepülések környezetvédelmi programjai, a környezetet jelentõsen terhelõ anyagok kibocsátásának csökkentése, a települések ivóvízellátását javító fejlesztések, a por- és zajterhelés csökkentése, az Országos Légszennyezettség Mérõhálózat fejlesztése, parlagfû elleni védekezés; – Szakmai konszenzuson alapuló EU-kompatibilis élelmiszer-biztonsági rendszer mûködése; – A daganatos betegségek visszaszorítása: a lakosság széles körû tájékoztatása az onkológiai betegségek szûrésének fontosságáról, mozgósítás a részvételre a háziorvosok felkészítésével; – A szervezett szûrés folytatása: az emlõrák korai felismerése, a méhnyak-rákszûrés kialakítása, a vastag- és végbélszûrés modellben történõ kipróbálása; – A nemzeti dohányzáspolitika, a nemzeti alkoholpolitika és a nemzeti táplálkozáspolitika elõkészítése; – A dohányzásról való leszokás, a táplálkozási szokások megváltoztatásának elõsegítése; – Esélyegyenlõség-teremtõ tevékenységek indítása az egészség érdekében: roma integráció, a megváltozott munkaképességû személyek munkavállalási esélyeinek növelése, az akadálymentesítési felada-

-tok elvégzése, a fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedésének elõsegítése; – Az iskolai egészségfejlesztési normatíva elõkészítése, az egészségfejlesztés címû tantárgy oktatási anyagának kifejlesztése. Az iskolás gyermekek egészségének javítása; – A munkahelyi egészségfejlesztés hosszú távú országos stratégiájának kidolgozása; – A népegészségügyi képzés továbbfejlesztése: – az alapellátás felkészítése a szív- és érbetegségek megelõzésére, szûrésére, gondozására; – a háziorvosok és a reumaszakorvosok célzott továbbképzése a mozgásszervi betegségek megelõzésére és korai kezelésbe vételére; – az egészségfejlesztés szereplõinek, így az egészségügyi dolgozóknak, a pedagógusoknak, az önkormányzatok és a civil szervezetek munkatársainak humánerõforrás-fejlesztése; – Fokozott HIV/AIDS kockázatnak kitett csoportok segítését célzó programok indítása, illetve folytatása.

19

III. A Népegészségügyi Program megvalósítása A Program megvalósítása széles körû tárcaközi együttmûködés keretében zajlik. Az egyes ágazatok szaktárcái jelentõs szerepet játszottak a Programhoz kapcsolódó feladatok teljesítésében. Az egészségügyi szaktárca a prioritások mentén kidolgozott pályázatokon és projekteken keresztül ösztönözte az egészségfejlesztés céljainak elérését. Országos, regionális és helyi szinten a megvalósítás sokszereplõs: az alapellátás, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), az önkormányzatok, a civil szervezetek, gazdálkodók és a média részvételével, együttmûködésével történik. 2004. év után lényeges személyi és szervezeti változások következtek be a népegészségügy tárcaszintû irányításában. Az új helyzetnek megfelelõ feltételek kialakítása megtörtént. Az 1142/2004. (XII. 15.) Korm. határozat értelmében „a Kormánymegbízott feladatkörébe tartozik Népegészségügyi Program tárcaközi koordinációja és az ebbõl adódó feladatok Kormány elõtti képviselete, a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság elnöki feladatainak ellátása, továbbá a programhoz kapcsolódó nemzetközi programokkal való összhang megteremtése”. Kinevezése azt a szándékot fejezi ki, hogy az egészségfejlesztés, az egészség szempontjainak érvényesítése túllépi az ágazati szaktárca kereteit; ez összkormányzati ügy. A munkamegosztás rendezõ elve a következõ. A kormánymegbízott az egészség érdekeit képviseli, összkormányzati egészségprojekteket kezdeményez, irányít, összehangol, közvetít. Partnerséget épít a civil szervezetekkel és az üzleti szférával. Az Egészségügyi Minisztérium az ágazat keretében megvalósítandó egészségfejlesztési programokat szervezi, vezeti. Irányítja a megelõzés intézményrendszerét, felügyeli a közegészségügyi biztonság területét, illetve ajánlásokat, modelleket dolgoz ki az egészség szempontjainak érvényesítésére.

20

IV. Eredmények Az egészséget támogató politikai döntéshozatal 2004-ben egészséget támogató céllal több szakmapolitikai stratégia kidolgozására került sor, illetve megkezdõdött ezek végrehajtása. a) Környezet-egészségügy Az EVSZ európai tagországainak környezetvédelmi és egészségügyi miniszterei 2004. június 23. és 25. között Budapesten tekintették át a környezet-egészségügy fõbb kérdéseit. A konferencia középpontjában a gyermek állt. A konferencia elõzménye a környezetvédelem és az egészségügy partnerségével kezdõdött 1989-ben. Ekkor indult el az a hosszú távú stratégiai program, amelynek eredményei 2004-ig meghatározták a cselekvés irányát. Az elmúlt 15 év alatt jelentõs elõrehaladás történt Európában a lakosság egészségi állapotának, a környezet minõségének javulása terén, beleértve a jogi szabályozás kiterjesztését is. Mindazonáltal Európa-szerte még mindig magas a környezeti ártalmak okozta megbetegedések aránya. A konferencia örömmel állapította meg, hogy Európa csaknem valamennyi országában megvalósították a nemzeti környezet-egészségügyi akcióprogramokat (NEKAP). Magyarország élen járt a program kialakításában és - a nemzeti környezetvédelmi program részeként országgyûlési határozat alapján történõ - végrehajtásában. A NEKAP keretében a két ágazat közti együttmûködésben végzett országos felmérések, vizsgálatok, elemzések hozzájárultak több középtávú országos program eredményességéhez. A miniszterek kötelezettséget vállaltak a NEKAP típusú országos programok továbbfejlesztésére. A konferencia megnyitotta az utat a környezet és egészség integrált információs rendszerének irányába. b) Nemzeti stratégiák a dohányzás-, az alkohol-, a táplálkozáspolitika, a kábítószer-probléma visszaszorítására, valamint a bûnmegelõzés terén A nemzeti dohányzáspolitika elõkészítéséhez tanulmány készült. Ez megfelelõ alapul szolgál ahhoz, hogy az érintettek részvételével hozzá lehessen fogni egy nemzeti stratégia kidolgozásához. Háttérkiadvány is született, „A dohányzás visszaszorítása Magyarországon” címmel. A nemzeti alkoholpolitika elõkészítésére írt tanulmány magában foglalja a túlzott alkoholfogyasztás megelõzésének minden lehetséges stratégiai irányát, bemutatja a szükséges feltételrendszert, valamint ezek magyarországi alkalmazási lehetõségeit. Megfelelõ alapdokumentum a nemzeti alkoholpolitikai stratégia megtárgyalására és a konszenzus kialakítására. Az élelmezés- és táplálkozáspolitika ágazatközi elõkészítése új partnerkapcsolatok kialakítását segíti elõ. Elkészült a „Magyarország Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Programja” és a „Magyar Nemzeti Táplálkozáspolitika”. Áttekintették a vonatkozó jogszabályokat, megszülettek a módosítási javaslatok. Az uniós normáknak megfelelõ élelmiszer-biztonsági rendszerünk szakmai konszenzuson alapuló országos program.

21

A kábítószer probléma visszaszorítására készült Nemzeti Stratégia céljainak folyamatos megvalósítása céljából felülvizsgálatra került a stratégia végrehajtására 2002-ben készült kormányhatározat. A további feladatok meghatározására elfogadásra került a kábítószer probléma viszszaszorításáról szóló nemzeti stratégiai program céljainak végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról szóló 1129/2004.(XI.24.) Korm. határozat, folytatva a területen eddig elért összehangolt és sikeres kormányzati tevékenységet. A társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiájának és cselekvési programjának végrehajtásáról szóló jelentés tartalmazza az alkohol- és drogprevenció Népegészségügyi Programhoz illeszkedõ feladatainak végrehajtásáról szóló beszámolót is.

Az egészséget támogató környezet kialakítása Az egészséget támogató környezet kialakítása érdekében számos fontos tevékenység indult meg, illetve folytatódott 2004-ben. Ezek részint ágazatközi együttmûködésben, részint meghatározott tárcák elsõdleges felelõsségi körében valósultak meg. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium kidolgozta a megváltozott munkaképességû emberek foglalkoztatásában közremûködõ szakemberek képzését, továbbá programokat fejlesztett ki a megváltozott munkaképességû személyek munkavállalási esélyei érdekében. A 20/2001. (III.30.) OGY határozat a munkahelyen érvényesítendõ egészség-és testi épség védelem programjáról szóló határozat is segíti a munkahelyi egészségvédelem megvalósítását.

22

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a kistelepülések környezetvédelmi programjaival kapcsolatos fejlesztésekre helyezte a hangsúlyt. Programokat dolgozott ki a környezetet jelentõsen terhelõ anyagok kibocsátásának csökkentésére, a települések ivóvízellátását javító fejlesztésekre, a por- és zajterhelés csökkentésére is. A fatelepítéssel, a közlekedési létesítmények okozta zajterhelés csökkentésével, a zajtérképezéssel szintén a környezeti hatásokból adódó egészségi károkat enyhítette. Ezeken felül az Országos Légszennyezettség Mérõhálózat fejlesztésével, a kétütemû gépjármûvek forgalomból való kivonásával, a romatelepeken elõforduló környezeti ártalmak csökkentésével járult hozzá a lakosság egészségi állapotának javításához. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hozzájárulása szintén sokrétûen segítette a Programot. Élelmiszer-biztonsági szempontból az alábbi, igen jelentõs programok emelhetõk ki tevékenységei közül: – az élelmiszer-nyersanyagok környezetbõl eredõ - a növénytermesztés, az állattenyésztés során alkalmazott technológiából fakadó szennyezõdésének csökkentése; – az élelmiszer-elõállítás során folytatott monitorozás révén az élelmiszerek szigorúbb nyomon követése a teljes élelmiszer-láncolatban; – a vizsgálólaboratóriumok tevékenységének áttekintése, korszerûsítése; – az élelmiszer-szennyezõdések csökkentése az üzemhigiénia javításával. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elsõsorban a kereskedelmi vállalkozások felkészítésével és „Az EU házhoz jön” kistérségi programokkal járult hozzá a lakosság egészségvédelméhez.

Szakmai elõadásokkal, konzultációkkal, kiadványokkal segítette a HACCP rendszer bevezetéséhez szükséges feladatok megvalósítását. Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2004-ben az eEgészség-monitor alprogram keretében lehetõséget biztosított a népegészségügyi egészség monitoring és adatgyûjtõ rendszer tervezésére és kialakítására. Az Oktatási Minisztérium ugyancsak jelentõs mértékben részt vállalt a népegészségügyi program megvalósításából. Minden iskola szakmailag megalapozottan, az egészségügy intézményrendszerével szoros együttmûködésben készítette el egészségfejlesztési tervét. Folytatódik az iskolákban a mindennapi egészségfejlesztõ testmozgás és sportolás lehetõségének kialakítása. Az egyenlõ esélyek megteremtése érdekében - az „Esélyegyenlõség az egészségért” pályázaton túl - a minisztérium a fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedésének és aktív részvételének elõsegítésére irányuló programokra helyezte a hangsúlyt. Három minisztérium (OM, GYISM, ESZCSM) összefogásának köszönhetõen sikerült elérni, hogy 2004-ben valamennyi általános és középiskolás tanuló részt vett a szenvedélybetegségek megelõzésével összefüggõ egészségfejlesztési és drog prevenciós programban. 2004ben 350 alap-és középfokú (5-12. évfolyamos tanulói) oktatási intézmények számára az iskolai egészségfejlesztési -drogmegelõzési tevékenység támogatására ez évben is pályázat került kiírásra. Az oktatási és nevelési intézmények egészségfejlesztõ-drogprevenciós tevékenységét támogató együttmûködés fontosnak tartja az intézmények tanulóin kívül a velük foglalkozó pedagógusok bevonását is a programba, melynek lebonyolításához szakmai szervezetek közremûködését vehetik igénybe. Minden iskolába eljutott a „Ne legyen több áldozat!” címû kiadvány, továbbá megvalósult az iskolai drogügyi koordinátorok képzése, illetve továbbképzése is. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi (majd Egészségügyi Minisztérium), valamint az Oktatási Minisztérium együttmûködésében megvalósult programok: – Az iskolai egészségfejlesztési normatíva elõkészítése, tananyagfejlesztés, akkreditálás, elõkészítés, az iskolai egészségfejlesztési és drogprevenciós tevékenység támogatása. – Értékteremtõ programok és táborozás az egészséges életmódra nevelés céljából gyermek- és/vagy ifjúsági közösségi színtereken. – Gyermekközösségek részére a szabadidõ hasznos eltöltését biztosító játszóterek építése, korszerûsítése. – A Nemzeti Iskola-egészségügyi Konszenzus Konferencia javaslatokat tett az egészségügyi és a pedagógiai munkacsoportok együttmûködésére, az egészségfejlesztési normatíva bevezetésére. – Az egészségfejlesztési normatíva kialakítására, az egészségfejlesztési és megelõzési program kritériumrendszerének kimunkálására szakmai konferenciákat tartottak, a javaslatot a többi ágazattal egyeztették. Ágazatközi modellvizsgálatot terveztek és készítettek elõ. – Adatbázis létrehozása céljából felmérést végeztek arra vonatkozóan, milyenek a 3-18 éves gyermekek legfontosabb fizikai jellemzõi, tápláltsági és testi fejlettségi mutatói. – Az iskolai egészségfejlesztési programok segítésére tanulmányok készültek „Az iskolákban folyó egészségfejlesztési tevékenység 1994-2004 között”, „A magyarországi iskolai prevenciós egészségfejlesztési színtér leírása”, valamint „Akkreditált tanárképzési programmal párosuló, komplex iskolafejlesztési tananyagok áttekintése” címmel. – Hét, konzultációval egybekötött tréninget szerveztek annak érdekében, hogy az egészségfejlesztés területén megteremtsék az együtt

23

mûködést a kormányzati és az önkormányzati szervek között. 750 fõt készítettek fel a települési egészségterv, az egészségfejlesztéssel kapcsolatos programok tervezésére és végrehajtására. Az Esélyegyenlõségi Minisztériumban elkészült a „Roma Integráció Évtizede Program 2005-2015” cselekvési terve. 2004. június 21-22-én Budapesten „Roma Egészségügyi Tanácskozás”-t rendeztek, melynek célja az volt, hogy segítséget nyújtson a Roma Évtized Programban részt vevõ országok számára. A romák életminõségének javítására, egészséges életfeltételeik biztosítására roma társadalmi integrációt elõsegítõ kormányzati program készült. Ehhez kapcsolódik a lakhatási és szociális integrációs program (telepfelszámolás) és a „Tolerancia az egészségért” elnevezésû program. Igen hasznosnak bizonyultak azok az egészségügyi dolgozók számára szervezett képzési programok, amelyek témája a roma lakosság ellátásának segítése volt. Ezeket - modellként - öt kórházban valósították meg. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium tovább folytatja az egészségjavítás és a drog prevenció területén tevékenykedõ civil szervezetek humán erõforrásainak fejlesztését. Támogatja a Nemzeti Kábítószeradatgyûjtõ, Információs és Kapcsolattartó Központ mûködését, és folyik a kábítószer-fogyasztókkal és kábítószer-megelõzéssel foglalkozó szakemberek képzése, továbbképzése. Nagyjelentõségû volt a kortárs segítõk és a veszélyeztetett társadalmi rétegek képzésének elõmozdítására kidolgozott programsorozat. 2004-ben folytatódott a kábítószerfogyasztókkal foglalkozó, úgynevezett alacsonyküszöbû és ártalomcsökkentõ intézmények fejlesztése, valamint az elterelés végzéséhez szükséges infrastrukturális fejlesztések biztosítása. Kiemelkedõen fontos, hogy több minisztérium együttmûködésével olyan közösségi egészségfejlesztési programokat szerveztek, mint a biztonságos szórakozóhely program. Jó hatásfokkal mûködnek a Kábítószerügyi Egyeztetõ Fórumok is.

24

Az addigi hagyományos programok 2004-ben Mozdulj Magyarország programsorozat keretein, belül új karakteres rendezvényekkel egészültek ki. Ezek közül az egyik legjelentõsebb a 10000 lépés program, mely kifejezetten a nõk, idõsek, életmódfüggõ betegségekben szenvedõk motiválására, rendszeres testmozgásának elérésére irányult. A kilenc helyszínen megrendezett Mozdulj Balaton programsorozat, a Szépkorúak találkozója, a Nemzeti Szabadidõsport Konferenciája, valamint a Halmozottan Hátrányos Helyzetûek Sportjának támogatása is a Népegészségügyi Program céljait támogatta. Ezenkívül a Nemzeti Sporthivatal a Wesselényi Miklós Sportközalapítványon keresztül a helyi kisrendezvényeket, helyi sportköröket rendszeresen, pályázatok formájában támogatta. A Belügyminisztériummal együttmûködve valósult meg a polgármesterek továbbképzése az egészségfejlesztés témakörében. Az Egészségügyi Minisztérium számos programot valósított meg az egészséget támogató környezet biztosítása érdekében. Tréninget szerveztek az ÁNTSZ munkatársai számára a pályázatíráshoz szükséges tudnivalókról annak érdekében, hogy hatékonyan tudják segíteni a területi civil szervezeteket. A tréning témái közé tartozott a települési egészségterv koncepció, az esélyegyenlõség és a közösségfejlesztés kapcsolata. Kiadványok készültek a színterekrõl és a legfontosabb egészségfejlesztési ismeretekrõl, s ezek elektronikus formában is hozzáférhetõk. Dohányzásellenes civil fórum alakult a leszokást segítõ programok támogatására.

Pályázati támogatást kapott a korszerû, szívre egészséges élelmiszeripari termékek védjegyének megismertetése, az egészségesebb termékek választásának elõsegítése az üzletekben. A támogatott pályázatok meghatározott részének célja a szívre egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás iránti igény felkeltése, a lakosság táplálkozási ismereteinek bõvítése volt. A Népegészségügyi Program elterjesztésére, egységes kommunikációjára logót terveztek. Elkészült és átadták a díjazottaknak az „Egészségbarát munkahely” és az „Egészségbarát település” oklevelet és táblát. Számos pályázat segítette a Népegészségügyi Program célkitûzéseinek megvalósítását. A közösségi tevékenységek elõmozdítása céljából 13 olyan pályázat kapott támogatást, amely a pedagógusok egészségfejlesztési ismereteinek széles körû bõvítésére irányult. 25 pályázat támogatott hátrányos helyzetû társadalmi rétegeket segítõ egészségfejlesztési programokat. Ennek során közvetlen együttmûködés alakult ki egyes civil szereplõk, egészségügyi ellátók, oktatási intézmények között. A támogatott tevékenységek eljutottak a hátrányos helyzetû, deviáns magatartású fiatalokhoz, a betegség vagy baleset folytán mozgássérültté vált emberekhez, a hátrányos helyzetû roma lakossághoz, a krízishelyzetben lévõ kismamákhoz, és a falvakba. Az érintettek nagyszámú szûrõvizsgálaton vettek részt. Elkészült a roma népesség és az egészségügyi ellátórendszer diszkriminatív mechanizmusairól szóló zárótanulmány és a roma gyerekek speciális iskolába küldésének okaival foglalkozó felmérés. 4 pályázat foglalkozott az egészségügyi és a szociális ellátásban dolgozó szakszemélyzet és a roma származású ellátottak közötti konfliktusok csökkentésével és megelõzésével. A szakemberek képzését nagymértékben segítették a roma közösségekben lebonyolított terepgyakorlatok. Komplex oktatási programokat dolgoztak ki orvostanhallgatók és fõiskolai hallgatók részére. 36 pályázatban kiemelten közhasznú, illetve közhasznú civil szervezetek kaptak támogatást. Ezek programjai hatékonyan segítették az egészségfejlesztést; tevékenységük fõként az egészségkommunikációra és az ifjúsági életmódprogramokra irányult. Támogatást kaptak speciális betegségben szenvedõk önsegítõ csoportjai, így daganatos betegek és családjaik, értelmi sérült és halmozottan fogyatékos emberek, ízületi betegek és krónikus légúti megbetegedésben szenvedõ gyermekek is. 25 támogatott pályázat a dohányzás megelõzését, a dohányzásról való leszokás elõsegítését és a nemdohányzó életmód népszerûsítését tûzte ki céljául. A programok megvalósulását az orvosok és egészségügyi dolgozók továbbképzése segítette elõ, ez tette lehetõvé a nemdohányzó életmód népszerûsítését az iskolások körében is. A képzések hatására komplex dohányzás-leszoktató program indult több nagyvárosban, s elkészült egy útmutató is a vállalati vezetõk számára. 31 pályázat nyert el támogatást alkohol- és drogmegelõzési tanácsadó mûködtetésére. A pályázatokból megismert egyéni, csoportos, illetve családi beavatkozási módok - együttmûködve a szakellátásokkal - a fogyasztás csökkentését, a problémák megoldását, a személyiség és a társas kapcsolatok fejlesztését szolgálták. Alkalmat adtak tanácsadói szolgálatok, rehabilitációs és fejlesztõ programok, közösségi rendezvények és képzések támogatására. A pályázatok között akadtak olyanok, amelyek az Alkohol Elleni Klubok Országos Szövetsége helyi szervezeteinek mûködését, a gyógyult alkoholisták reintegrálódását segítették. 9 pályázat foglalkozott az alkohol- és drogproblémával küzdõ szülõk gyermekeinek megelõzési és intervenciós programjával. Intézményhálózatot alakítottak ki az alkohol- és drogfüggõk hozzátartozóinak számára, ahol egészségügyi dolgozók, szociológusok és pedagógu-

25

sok segítették az alkohol- és drogproblémával küzdõ szülõk gyermekeit. Támogatást nyert egy komplex megelõzõ, felvilágosító kampány, valamint egy olyan speciális felépülési program, amelynek célja az alkoholproblémával küszködõ családok segítése volt. 20 nyertes pályázat segítette a gyógyult alkoholbetegek civil szervezeteit, valamint az alkohol és drog területein mûködõ önsegítõ csoportokat. A pályázat eredményeként mintegy 30 új civil önsegítõ csoport alakult. Mûködési segítséget nyújtott a program klubfoglalkozásokhoz, találkozók megszervezéséhez, kiadványok szerkesztéséhez, alkotócsoportok mûködéséhez, életmódtáborok szervezéséhez.

A közösség tevékenységének erõsítése

26

A Belügyminisztérium, az Országos Bûnmegelõzési Központ és a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány alkohol- és drogprevenciós pályázata a települési önkormányzatok, intézmények és egyéb civil szervezetek számára a pályázó közösségek ez irányú tevékenységét erõsítette. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal közösen „Idõsbarát Önkormányzat” díjat alapítottak. A rendõrség és a határõrség hivatásos állománya részére komplex életmódcsomag, pszichológiai támogatás és tréning segítségével rekreációs programokat szerveztek a lelki egészség megszilárdítása érdekében. Az állami kárenyhítésre jogosult erõszakos bûncselekmények áldozatai, az életveszélybe került, a maradandó egészségkárosodást vagy 90 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett sértettek és áldozatok számára lelki egészségvédelmi és gondozási programot hoztak létre. Nagyszülõs- unokás egészséges életmódtáborokat, a gyermekek egészséges életmódra nevelését szolgáló, sport-, rendvédelmi és drogellenes táborokat szerveztek, egészséges táplálkozással foglalkozó életmód-tanácsadást, a roma gyermekek számára pedig higiénés programokat indítottak, gondoskodva ezek vezetésérõl, valamint a gyermekek motiválásáról is. A belügyi foglalkoztatottak részére munkakörülményeikhez, beosztásukhoz igazodó összetett egészségfejlesztési, lelki egészségvédelmük megerõsítését is szolgáló munkaerõprogramot dolgoztak ki. Az egészségfejlesztõ és egészségmegõrzõ programban közremûködõk kijelölése, felkészítésük, a tematikák egységesítése, a tréningek szervezése, az egészségmegõrzõ programok, az országos versenyek szervezése a tanintézetek hallgatóinak, tanulóinak részvételével folyik. A szakmai szinten tartás érdekében a Népegészségügyi Program megvalósításában közremûködõk részére félévenként országos konzultációkat szerveznek. A Honvédelmi Minisztérium támogatásával a honvédség körében kutatást végeztek a dohányzás és mentális egészség közötti összefüggés felmérése céljából. Folytatódott a Magyar Honvédség állománya számára kidolgozott komplex egészségfejlesztési program. A lelki egészségvédelem érdekében krízisintervenciós tanfolyamokat szerveztek, hálózatot alakítottak ki, felkészítették a kiképzésben részt vevõ pszichológusokat, akkreditált képzéseket tartottak. „Az egészség a legerõsebb fegyvered” program keretében krízisintervenciós és stresszkezelési módszertani segédanyagokat, felvilágosító könyveket adtak ki. Az Oktatásügyi Minisztérium a pedagógusok mentálhigiénés szemléletének ösztönzésére programokat dolgozott ki. Az iskolákban önkéntes vállalással az egészségnevelés részeként megkezdõdött a családi életre nevelési ismeretek oktatása. Az iskolák kötelezõ egészségfejlesztõ programjuk elkészítésekor különös figyelmet fordítottak a dohányzásra való rászokás megelõzésével összefüggõ nevelésre. A meglévõ iskolai egészségfejlesztési programokat az iskolák egészségfejlesztési munkájának javítása érdekében egységes szempontrendszer szerint áttekintették. A programok kidolgozásához tansegédlet készült, a közok-

tatási intézmények minõségbiztosítási rendszerébe beépítették az egészségfejlesztési szempontokat. Ezen a területen is számos projektet támogatott az Egészségügyi Minisztérium. Szakmailag átdolgozták és nyomtatott, valamint elektronikus formában (CD-n) is megjelentették az „Egészségvédelem az oktatásban” címû, 1999-ben a pedagógusok számára 5000 példányban kiadott 150 oldalas könyvet. Elkészült az iskolaorvosok és védõnõk számára az iskola-egészségügyi és egészségfejlesztési témájú oktatási anyag nyomtatott és elektronikus változata. Az „Egészséges Élet” iskolai egészségfejlesztési tananyag taneszközeit eljuttatták mindazokhoz a pedagógusokhoz, akik a 2003. évi támogatásból részesültek. Az „Egészséges iskolai büfé”, „Egészséges tankonyha” cím elnyerésére irányuló belsõ pályázat keretében a nyertes iskolák sportszervásárlási utalványokat kaptak. A munkahelyi egészségvédelem és -fejlesztés érdekében, ágazatközi együttmûködéssel, jogi, gazdasági és szakmai koordinációra épülõ regionális konferenciákat, munkaértekezleteket, mûhelynapokat szerveztek, amelyek alkalmat nyújtottak a regionális, majd az országos stratégia kialakítására. Kidolgozták az egészségbarát munkahely kritériumrendszerét; ennek alapján ítélték oda az „Egészségbarát munkahely” címeket. 2004-ben 15 munkáltatói pályázat nyert el ilyen díjat. Az e keretben folyó tevékenységek a munkahelyi testmozgás lehetõségének megteremtésére, a mentális közérzet javítására, a füstmentes környezet megvalósítására, a munkahelyi stressz okainak feltárására, valamint a munkanélküliség miatt létrejött pszichoszociális problémák megoldására irányultak. A 20/2001.(III.30.) OGY határozat a munkahelyen érvényesítendõ egészség-és testi épség védelem programjáról is hozzájárul a népegészségügyi célok megvalósításához. 6 nyertes pályázat az alkoholproblémával küzdõk munkahelyi korai kezelésbevétele modelljének kidolgozásához nyújtott segítséget. A pályázók szoros együttmûködést alakítottak ki a munkáltatók, a munkahelyi vezetõk és az egészségügyi ellátók között, s ez kedvezõen hatott a munkahelyi egészségfejlesztés szemléletének alakulására. Ez a tevékenység más szenvedélybetegségek szûrésére és kezelésére is kiterjedt. A pályázat segítette az önsegítõ csoportok létrejöttét és mûködését. Az országos és regionális konferenciák alapján elkészült a „Munkahelyi Egészségfejlesztés Országos Hosszú Távú Stratégiája” címû dokumentum, amelyet társadalmi vitára bocsátottak. 6 pályázó nyerte el a kórházak, járóbeteg-szakrendelések egészséges munkahellyé válásának elõsegítését célzó programot. Ennek keretében kórházi napok, egészséghét, ismeretterjesztõ klub mûködtetése valósult meg, a „Saját egészségünk is fontos” jelszóval. Kifejezett érdeklõdésre tartott számot a szûrõprogram, amelyen több száz egészségügyi dolgozó vett részt. A „Hagyd abba, és nyersz!” nemzetközi program célja a lakosság - és különösen a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók - felszólítása a dohányzás abbahagyására. Közel 5000-en csatlakoztak a mozgalomhoz, a célcsoport mintegy 20 százaléka. A programot a köz- és a privátszféra egyaránt támogatta, a média költségeit közösen fedezték. Az óvodáskorú gyermekek egészségének védelme érdekében a jövõ óvónõi a fõiskolán (Szarvas, Pedagógiai Fõiskolai Kar) egészségfejlesztési képzésben részesültek. A Népegészségügyi Programban részt vevõ óvodákat megfelelõ eszközökkel látták el. Az általános iskolák elsõ és második osztályos tanulói részére elkészült

27

CD-ROM-on egy interaktív dohányzás-megelõzési játékszoftver. Ez Magyarország minden általános iskolája számára 1-1 példányban térítésmentesen a rendelkezésre áll. Az országos elterjesztésben részt vevõ (az ÁNTSZ egészségvédelmi osztályain, pedagógiai intézetekben dolgozó) szakemberek számára a projekt felkészítést és mintadobozt biztosított. Modellvizsgálat keretében 219 iskolában vezették be a mindennapos testnevelést. A programnak a diákok, a szülõk és a tanárok körében egyaránt pozitív visszhangja volt. E tevékenységet számos helyen az önkormányzatok is támogatták. A testedzés társadalmi programmá alakítása a nõk segítségével történt. Hét régióban hét konferenciát tartottak a mozgás fontosságáról, életmódunkban betöltött szerepérõl, a gyermekek mindennapi testmozgásának szükségességérõl. A célcsoportok a helyi döntéshozók, a média, az oktatási, az egészségügyi és a sportszféra képviselõi, a helyi civil szervezetek voltak. Kifejezett hangsúlyt fektettek a nõk bevonására, mivel a mozgásos programokban mindig kevesebb nõ vesz részt, mint férfi. Ezért lényeges a formális és informális csoportok szervezése, támogatása, mûködtetése, a szakmai kiadványok készítése és terjesztése. A gerinc porckopásos betegségeinek elsõdleges megelõzését szolgáló gyakorlatok végrehajtása érdekében 3818 oktatási intézményben dolgozó 8057 testnevelõvel megismertették a speciális tartásjavító tornát. Az oktatások szervezése és az oktatási anyagok terjesztése elektronikus úton történt, a www.gerinces.hu honlapon keresztül. A munkatársak tartáskorrekcióról szóló könyveket és videokazettákat is kaptak. Projektek keretében segítették a rákbetegség ellen küzdõ civilszervezeteket (a Magyar ILCO Szövetséget, a Magyar Rákellenes Ligát, a Rákbetegek Országos Szövetségét) a rákmegelõzés, a rákszûrés és a rákbetegek rehabilitációja terén végzett munkájukban.

28

A Népegészségügyi Program támogatta a lelkisegély-szolgálatok mûködését is (Magyar Gyermek- és Ifjúsági Telefonos Lelkisegély Szolgálatok Országos Szövetsége, Magyar Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatok Szövetsége, Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítvány). A lelkisegély-telefonszolgálat fenntartása hozzájárul a fiatalok mentálhigiénés gondozásához. Folytatódott az anonim HIV/AIDS szûrés és tanácsadás a fokozott rizikójú társadalmi csoportok számára, az Anonim AIDS-Tanácsadó Szolgálat Egyesület támogatásával. Az egyesület honlapot mûködtetett (www.anonimaids.hu), szórólapokat és brosúrát terjesztett. Hasonló jellegû tevékenység folyt a melegek és a prostituáltak, illetve a HIV-pozitívak civil szervezeteivel együttmûködésben. 15-16 éves tanulók számára - az adott korosztály igényeihez alkalmazkodva és a korszerû nevelési elvek figyelembevételével -oktatócsomag készült a családi életre nevelés, a biztonságos szexuális élet és a HIV/AIDS témakörben. 55 önkormányzati pályázat nyert támogatást településszintû egészségfejlesztési kezdeményezésekre. Számos olyan kezdeményezés valósult meg, amely nagymértékben fokozta a közösség egészségéért és környezetéért vállalt felelõsséget (például a füstmentes családi futás, szánkózó domb építése, faültetés, falunapok, egészséghét rendezése, sportpálya kiépítése vagy az „Idõsek a fiatalokért, fiatalok az idõsekért” program).

Az egyéni képességek fejlesztése A Belügyminisztérium programot mûködtetett a káros szenvedélyek visszaszorítására mentálhigiénés ráhatás és tréningek segítségével. A belügyi közétkeztetésben dolgozók a BM Szent György Gasztronómiai Klubjának bevonásával célirányos továbbképzésben vettek részt a korszerû táplálkozás és konyhatechnika ismereteinek elsajátítása és továbbfejlesztése céljából. A sportélettani program célkitûzéseivel összhangban országos sportversenyeket, vetélkedõket szerveztek a belügyi állomány részére. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik leghangsúlyosabb egészséget segítõ tevékenysége az „Iskolatej” program volt. E program az önkormányzatokkal együttmûködésben valósult meg és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek egészségesebb terméket válasszanak, mint a büfében lévõ kínálat. Az Egészségügyi Minisztérium dohányzásról való leszokást segítõ „kék számot” és honlapot hozott létre, amely a lakosság számára tájékoztatóként mûködik. Elérhetõségét a dohánytermékek csomagolásán tüntették fel. Dohányzásellenes interaktív kiállítás nyílt a Sziget 2004. Fesztiválon. Ezt a kiállítást nyolc nagyvárosban mutatták be, a fiatalok életkorához, szociális, kulturális hátteréhez igazítva. A lakosság táplálkozási szokásainak megváltoztatása érdekében kiadványok készültek, ezek terjesztése elkezdõdött („Együnk sok gyümölcsöt!”, „Igyunk tejet!”, „Ismerkedj meg a vitaminokkal!”, „Ismerkedj meg a zsírokkal!”). Táplálkozási ajánlások készültek „Adatok a tápanyagtáblázatból”, „Magyar Táplálék-allergia és Táplálék-intolerancia Adatbank” címmel. Az ötödikes általános iskolai tanulók táplálkozási oktatása az egész országban folytatódott. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet bevonásával tovább folyik a gyermekétkeztetésben dolgozó élelmezésvezetõk továbbképzése, a helyes táplálkozás irányelveinek érvényesítése.

29

17 pályázat kapta meg a lehetõséget a lakosság egészséges táplálkozással és élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tájékoztatására és oktatására. A program több mint 10 000 embert ért el; a legnépszerûbbnek az ételbemutatók, a fõzõversenyek és a klubok bizonyultak. Az egészséges táplálkozással kapcsolatos ismeretek oktatása már az óvodáscsoportokban is megszervezõdött, és folytatódott a középiskolákban és a nyugdíjasklubokban. A fõzési bemutatókra és a filmvetítésekre az egész családot meghívták. A több ezer szórólap és a számtalan kiadvány fokozta a szervezett programok hatékonyságát. A parlagfû ellenes küzdelemben a lakosság tájékoztatását és a helyi akciókat az ÁNTSZ megyei és városi intézetei koordinálták. Az akciókat június-július hónapokban szervezték, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a lakosság (különös tekintettel a mintaadó foglalkozási körökben dolgozók - a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók -, a megyében ismert emberek) bevonásával. Figyelemfelkeltõ rendezvényeket tartottak a parlagfû irtásának elõsegítésére; a „Számoljunk le a parlagfûvel!” rendezvényen több ezer látogató jelent meg. A parlagfû lekaszálásához számos megyében és Budapesten is gépet kölcsönöztek. Országos Reumatológiai Napokat tartottak az országban 20 helyszínen. 2004. december 4-én „Reumanap a Szigeten” címmel tartottak rendezvényt, és ez alkalmat adott arra, hogy mind a nyomtatott sajtóban, mind az elektronikus médiában széles körben tájékoztassák a lakosságot a mozgásszervi betegségek megelõzésérõl és a lehetséges kezelésekrõl.

29

A „Hipertónianap”-ot Budapesten és négy vidéki nagyvárosban szervezték meg. Az életmódprogramok mellett szûrõvizsgálatokat is végeztek. A szûrésen részt vevõk 60 százalékának volt magas a vérnyomása, és több mint a felének magas a vérkoleszterinszintje. A kampányt követõen az alapellátás és a média folytatta a lakosság figyelmének felhívását az életmóddal összefüggõ kockázati tényezõk elkerülésére. „A Szív Világnapjának” lebonyolítására a Margitszigeten és hat vidéki színhelyen került sor. A program kialakításában és végrehajtásában részt vettek a civil szervezetek is (Magyar Kardiológusok Társasága, Magyar Nemzeti Szívalapítvány). A program támogatta a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége Közhasznú Szervezetet a Diabétesz Világnap központi, zalaegerszegi rendezvényének megszervezésében és lebonyolításában. A háziorvosi rendelõk prospektustartó állványain minden hónapban elhelyezték a Népegészségügyi Program kiadványának új számait. A www.daganatok.hu honlap tartalmának összeállítását és üzemeltetését a Program biztosította. A portál az onkológiai szakma támogatásával, az Európai Unió népegészségügyi portálokra vonatkozó szabályainak figyelembe vételével nyújt tájékoztatást a daganatos betegségekrõl, ezek megelõzésérõl, valamint a szûrõvizsgálatokról.

A megelõzés szerepének erõsítése az egészségügyi ellátásban

30

A rosszindulatú daganatos betegségek Magyarországon az összes haláleset mintegy egynegyedét okozzák. A daganatos halálozás mérséklésének egyik legígéretesebb stratégiája a lakosság szûrõvizsgálata, azaz a magukat egészségesnek vélõ, tünet- és panaszmentes személyek idõrõl-idõre megismételt vizsgálata a még rejtett betegség kimutatására alkalmas módszerrel, a betegség fennállásának valószínûsítése vagy kizárása céljából. A szûrõvizsgálat megelõzi a betegség halálos kimenetelét, mert még azelõtt szakorvoshoz juttatja a kezelést igénylõ betegeket, mielõtt azok a tünetek vagy a panaszok miatt orvoshoz fordultak volna; ezáltal javítja a teljes gyógyulás esélyeit. A „szervezett szûrés” lényege az, hogy személy szerint azonosítják a szûrés céllakosságát, és e célból területi szûrési nyilvántartást mûködtetnek. A szûrésbe bevonandó személyeket névre szóló, személyes hangvételû meghívólevéllel keresik fel. A mértékadó szakmai szervezetek ajánlásai szerint a népegészségügyi stratégia részeként azok a szûrõvizsgálati eljárások alkalmazhatók, amelyek hatásossága a célbetegségbõl származó halálozás csökkenésével mérhetõen bizonyított. Ennek a feltételrendszernek máig három szûrõvizsgálati módozat felel meg: – a 45-65 év közötti nõk kétévenként végzett emlõszûrése lágyrészröntgenvizsgálattal (mammográfia); – a 25-65 közötti nõk egyszeri negatív szûrõvizsgálata után 3 évenként megismételt, sejtvizsgálatot (citológia) is alkalmazó nõgyógyászati szûrõvizsgálata; valamint – az 50-70 év közötti férfiak és nõk kétévenkénti szûrõvizsgálata a rejtett vastag- és végbél vérzés laboratóriumi (immunkémiai) kimutatására, székletbõl.

A népegészségügyi szûrõvizsgálatok várható hozama Nemzetközi tapasztalatok és hazai becslések alapján a népegészségügyi szûrõvizsgálatoktól -a mûködtetés 5-7 évétõl - a célbetegségekbõl származó halálozás mintegy 30 százalékos csökkenése várható. Ez azt jelenti, hogy az emlõrák miatti halálozás 20 százalékkal (évente mintegy 480 fõvel), a méhnyakrák miatti halálozás 50 százalékkal (évente mintegy 250 fõvel), a vastag- és végbélrák miatti halálozás 10 százalékkal (évente mintegy 500 fõvel) csökkenhet. Eszerint a népegészségügyi szûrõvizsgálatok mûködtetése jelentõsen (az elérendõ cél mintegy 36 százalékával) hozzájárulhat a 46/2003. (IV.16.) OGY határozattal elfogadott Nemzeti Népegészségügyi Program egyik fõ célkitûzéséhez, a rosszindulatú daganatos halálozás mintegy 10 százalékos csökkentéséhez. Az emlõszûrés eredményei Az elsõ kétéves szûrési „ciklus” teljesítménymutatói az alábbiak: 2001. decemberétõl 2004 III. negyedévének végéig: – 1 733 986 behívólevél került kiküldésre; – a vizsgálaton 701 196 nõ jelent meg; – visszahívottak száma: 50 499 (a megjelentek 7,2 százaléka); – elvégzett mûtétek száma: 3 699 (a megjelentek 0,52 százaléka); – benignus tumor 1238 darab; – malignus tumor 2461 darab (a megjelentek 0,35 százaléka, a megoperáltak 66,53 százaléka); – a tumor patológiai nagysága szerint: 1-9 mm: 664, 10-14 mm: 681 (= 1345, ami a malignus daganatok 54,65 százaléka), 15-20 mm: 654, 20 mm felett: 462 darab.

31

Eredmények: A szûrési célú képalkotó emlõfelvételen részt vettek aránya (átszûrtség) a 2000-2001-es 7,26 százalékról a 2002-2003-as szervezett emlõszûrési ciklusban 33,95 százalékra emelkedett. A diagnosztikus célú képalkotó emlõfelvételen részt vettek aránya (az átvizsgáltság) pedig ugyanezen idõszakokban 19,67 százalékról 22,05 százalékra nõtt. Az országos lefedettség (átszûrtség + átvizsgáltság) tehát a 4565 év közötti nõk esetében a szervezett szûrés hatására 2002-2003-ban 53,46 százalékra növekedett a 2000-2001-ben mért 25,85 százalékról. Következtetés: A magyar program kezdeti részvételi arányai - különösen a szervezett szûrést megelõzõ idõszak adataihoz viszonyítva - biztatóak, azonban a program sikeréhez, az emlõrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez ennek további kiterjesztése szükséges. A cél az EVSZ ajánlásának is megfelelõ 70 százalékos átszûrtség elérése. A méhnyakszûrés Az Országos Szûrési Nyilvántartás adatai szerint 2003. október 1. és 2004. szeptember 30. között 482 096 személynek küldtek meghívólevelet; a citológiai munkahelyekrõl 13 660 szûrõvizsgálat elvégzésérõl érkezett jelentés - a részvételi arány eszerint országosan mindösszesen 2,83 százalék volt! Az elsõ év kedvezõtlen tapasztalatai a korábbi évtizedek alatt beidegzõdött spontán vagy alkalomszerû szûrési gyakorlatból a korszerûen megszervezett (azaz személyes megszólításon alapuló) gyakorlatba történõ átültetés nehézségeit tükrözik. Mivel a megjelenési arány igen alacsony, elõször Csongrád megyében, majd Fejér és Zala megyében kísérletképpen más behívási rendszert alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a behívóleveleket nem a posta küldi ki, hanem az adott településen a háziorvoson keresztül, védõnõk segít-

31

ségével juttatják el azokat a behívandókhoz. A fél éve mûködõ új rendszer tapasztalatai egyelõre elhanyagolhatók. Az látható, hogy a kisebb településeken ez a rendszer ilyen formában sokkal jobban mûködik, de a megjelenési arány így is jelentõsen elmarad az emlõszûrés eredményeitõl. Csongrád megyében például az egész megyére vonatkoztatott megjelenési arány 3,98 százalék, míg a Makó környékén alkalmazott új rendszer esetében 16,5 százalék (2 568 behívottból 426 jelent meg a vizsgálaton). Zala megyében, Lentiben a kézbesített 193 behívólevélre 27-en jelentkeztek nõgyógyászati vizsgálatra, ez 14 százalékos megjelenési arányt jelent. A körzetek többségében a védõnõ vállalta a behívólevelek eljuttatatását a behívandókhoz, amit a településen végzett mindennapi tevékenysége közben tesz. Zala megyében a nõgyógyászok többsége, arra hivatkozva, hogy kevesen vannak, nem vállalják a falvakban történõ szûrést. Fejér megyében ezt a rendszert települési szûrésnek hívják, ami azt jelenti, hogy a nõgyógyász „házhoz megy”. Elõzetes egyeztetés után (a település önkormányzatával, védõnõjével, háziorvosával) elõadást tartanak, és vagy személyesen, vagy postán juttatják el a behívóleveleket. Az elõadásokat követõen nemcsak olyanok jelennek meg méhnyakszûrésen, akiknek behívólevelük van, hanem olyanok is, akik nem kaptak ilyet. Így napi 50 fõ vizsgálatát végzik el, aminek következtében ezeken a településeken 20 százalékos a részvétel. (A megyében átlagosan 7 százalékos.) Úgy tûnik, hogy ez a rendszer a kistelepüléseken viszonylag jól mûködik, a városokban azonban, nem ilyen hatékony. A vastagbélszûrési modellprogram eredményei (Ajka város modellje) A népegészségügyi vastagbélszûrés bevezetése - a kormányzati döntés értelmében - szakaszosan történik, és célja az, hogy 2004-ben mintegy 180 000 fõnyi céllakosságot érintsen.

32

Ajka város 50-70 éves lakosságának körében megszervezett vastag- és végbélrák szûrés lebonyolításánál a Budapest XI. kerületben 19971998-ban végzett hasonló vizsgálatok tapasztalatai és a vastagbél daganatok tervezett országos szûrésére kidolgozott minták kerültek figyelembevételre. Módszer: A rejtett bélvérzés kimutatására kétfázisú humánspecifikus diagnosztikum (Feca teszt) került felhasználásra. Az immunkémiai vizsgálatokat (human albumin- és haemoglobin-kimutatás) az Országos Onkológiai Intézet végezte, a colonoscopiás vizsgálatok és a szükséges mûtétek a területileg illetékes kórházban kerültek elvégzésre. Eredmények: Az ajkai vastagbélszûrés során (2003. május-2004. május) 3996 székletvérvizsgálatra került sor. A minták 28 százaléka (1123 esetben) mutatott pozitív színreakciót és 8 százalékában (321 esetben) immunkémiai pozitív eredményt. Ez utóbbi betegeknél került sor vastagbéltükrözésre. 298 colonoscopia során 13 carcinomát, valamint 67 betegen 109 adenomatosus polypot találtak. Emellett 42 aranyér, 36 diverticulosis, 40 gyulladás és 10 egyéb elváltozást fedeztek fel. Az esetek 30 százalékában (90 esetben) a colonoscopiánál nem találtak kóros eltérést. Konklúzió: A városi önkormányzat által is támogatott ajkai szûrõvizsgálaton a célzott populáció 46 százaléka vett részt. Emelkedett a korai stádiumban felfedezett colorectalis carcinomák száma, és a polypectomiák elvégzése révén csökken a colorectalis daganatok gyakorisága.

A céllakosság részvételének javítása A népegészségügyi lakosságszûrés eredményessége és gazdaságossága döntõen attól függ, hogy a céllakosság mekkora hányada vesz részt az ellátórendszer által kezdeményezett szûrõvizsgálaton. A rendelkezésre álló adatok szerint a céllakosság részvétele a felkínált szûrõvizsgálaton még az optimális alatt maradt: a felmérések szerint a veszélyeztetettnek minõsülõ korcsoportba tartozó nõk mintegy fele még sohasem részesült szûrõvizsgálatban. Az iskola-egészségügy fejlesztése érdekében mind nyomtatott, mind elektronikus formában elkészült az orvosok és a védõnõk oktatási anyaga. Meghatározó jelentõségû az iskolaorvosi-védõnõi egészségügyi feladatok bekapcsolása az iskola világába. Ennek biztosítására együttmûködési modelleket kellett kialakítani, amelyek létrejöttét az ÁNTSZ vezetõ védõnõi számára szervezett fejlesztõ tréningekkel segítették. Reményeink szerint csökkenti a védõnõk túlterheltségét - s ezáltal növelheti hatékonyságukat - az ismeretközlõ csatornák folyamatos fejlesztése (weblap, kiscsoportos ismeretközlés, kortárs segítõk hálózata, kistérségi önkéntes segítõ hálózat stb.). Megindult a dohányzásra vonatkozó minimális intervenció elterjesztése az alapellátásban. Ez az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott módszer feltárja a lakosság dohányzási szokásait, támogatja a leszokást a dohányzásról és hathatós segítséget nyújt a rászokás megakadályozására. Az egészségügyi intézményekben dohányzásról leszoktató rendeléseket tartanak annak érdekében, hogy a lakosság mind szélesebb körének nyújtsanak segítséget szenvedélybetegségük leküzdéséhez. A programban részt vevõk képzése és továbbképzése, az oktatási segédanyagok és a gyakorlati útmutató elkészítése és kiadása, továbbá a program dokumentációjának és értékelési rendszerének kidolgozása és tesztelése egy külön projekt keretében történt. A 40 oldalas kiadvány, amelyet a háziorvosok és a védõnõk személyre szólóan kaptak meg, 12 000 példányban jelent meg. A közegészségügyi-járványügyi biztonság fejlesztése kapcsán a gyors reagálás biztosítása érdekében mobil (gépjármû) közegészségügyi-járványügyi mintavételi egység kialakítása megtörtént. Kifejlesztésre került és mûködik a biztonságot támogató információs rendszer is. A környezet-egészségügyi fejlesztések keretében 5 további pollencsapdával bõvült az ÁNTSZ Aerobiológiai hálózata. Az új állomásokat az alábbi településeken állították fel: Mosdós, Eger, Szombathely, Szeged, Tatabánya. Így ezek az állomások az idei esztendõtõl már képesek lesznek mérni a levegõbe kerülõ polleneket. Lényeges eredmény a környezet-egészségügy terén a magyarországi radontérkép elkészítésének megkezdése. Az elõzetes adatok már rendelkezésre állnak. Az azbesztmentesítés már évek óta napirenden lévõ feladat, az épületfelmérések, a rostmérések megtörténtek. A mentesítésre cselekvési terveket dolgoztak ki. További sikernek tekinthetjük a magyarországi dioxintérkép elkészítését is. Négy mintavételi helyszínt, 20 mintavételi pontot határoztak meg, ezek segítségével hasznos információkat kapunk környezetünk egészségre káros anyagairól.

33

A helyi, területi szervezetek (önkormányzat, civilszervezetek, családok) bevonásával megkezdõdött az alapellátásban a prevenciós szolgáltatások kiterjesztése. Az alapellátás felkészítéséhez járul hozzá a szív- és érbetegségek megelõzésében a „Kardiovaszkuláris preventív útmutató és kezelési stratégia a családorvosi praxisban” címû kiadvány, amely rizikóbecslést tartalmaz, segíti az alapellátásban dolgozó orvost betegeinek kockázati, kezelési és gondozási szintjének meghatározásában. Megindult az alapellátásban a magas vérnyomás és a cukorbetegség szûrési/gondozási programja. Az elõzõ évek tapasztalatai alapján szakmai és szervezési protokoll készül a háziorvosi praxisok számára. Kialakították a hipertónia és a diabétesz szûrési-gondozási információs rendszerét. Zajlik a szakmai és szervezési protokoll oktatása és a modellprogram végrehajtása. A daganatos betegségek visszaszorítása érdekében kiemelt figyelmet kap a lakosság megismertetése az onkológiai betegségek szûrésének fontosságával, az érdekeltek részvételre mozgósítása, és folyamatos program a háziorvosok felkészítése is. A rákbetegséggel kapcsolatos tudnivalókról a háziorvosok is tájékoztatják a lakosságot. Ezzel kapcsolatosan hét kiadvány készült el és került szétosztásra a háziorvosi rendelõkben. A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika által szervezett trénerképzés fõ célja volt a depresszió korai felismerése és az alapellátásban történõ kezelése, ami rámutatott arra is, hogy milyen lehetõségekkel rendelkezik a háziorvos a pszichiátriai zavarok gondozásában. A képzés kitért a közösségi pszichiátria szerepének javítására is. Azok számára, akik nem tudtak a képzésen részt venni, komoly segítséget jelent a „A depresszió és szorongás kezelése a háziorvosi gyakorlatban” címû, 7000 példányban megjelentetett kiadvány.

34

A HIV- és hepatitisz-fertõzöttség alacsony szinten tartása érdekében megindult a HIV/AIDS járvány monitorozásának kiterjesztése az intravénás kábítószer-használókra. A program kibõvítette az önkéntesség elvén nyugvó AIDS/HIV szûrõvizsgálatok és a tanácsadás végzésére jogosult ÁNTSZ-intézetek tevékenységét. Folytatódik a népegészségügyi képzés továbbfejlesztése a DEOEC Népegészségügyi Iskola közremûködésével. Az alapképzést egy dunántúli képzõhely (a Veszprémi Egyetem) létrehozásával terjesztették ki. A Debreceni Egyetemen folyó korszerû népegészségügyi szakemberképzés kedvezõ hatással van a modern népegészségügyi szemléletmód magyarországi elterjesztésére és jelentõs mértékben befolyásolja az uniós fejlesztési támogatások magyarországi felhasználását. A program támogatta a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Népegészségtani Intézetét és a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Közegészségtani Intézetét. Áttekintették, értékelték és továbbfejlesztették a népegészségügyi szûrõvizsgálatok rendszertervét, beleértve a háziorvosok szerepét is az emlõ-, a méhnyak- és a vastagbéldaganatok szûrõvizsgálatai területén. Kidolgozták a települési és térségi egészségfejlesztési menedzserek képzési programját, és modellképzési program keretében megvalósították. Ugyancsak felmérték az EU-integrációra felkészítõ regionális, helyi és intézményi képzési igényeket is. A mentálhigiénés képzések fejlesztése céljából bentlakásos, kiscsoportos tréningsorozat szervezésére került sor. Az Országos Tisztifõorvosi

Hivatal (OTH) és az ÁNTSZ megyei intézetei számára -könyvtár jelleggel - sikerült megteremteni a szakirodalom biztosításának lehetõségét. A népegészségügyi program szakmai fórumaként újraindították a „Népegészségügy” címû folyóiratot. Az elsõ három szám már napvilágot látott. A Program és a lakosság egészségi állapotának monitorozása folyamatos. A pályázatok kezelésére, értékelésére megfelelõ kezelõszoftvert fejlesztettek ki, ennek alapján értékelték és monitorozták a pályázatokat.

Az egészségügyi intézmények megelõzõ feladatait segítõ pályázati támogatások összefoglalása 6 civil szervezet pályázata kapott támogatást szív- és érrendszeri betegségek megelõzésével kapcsolatos egészségfejlesztési programok szervezésére. 9 pályázatot fogadtak el az onkológiai éberség növelése témakörben. Pécs, Nyíregyháza, Budapest és Debrecen térségében az onkológiai szûrések népszerûsítése a helyi televíziók és a Gyöngy magazin bevonásával megtöbbszörözte az elért lakosság számát. A roma lakosság körében végzett tumorprevenció több pártoló szervezet és az önkormányzat segítségével jöhetett létre. Közösségi pszichiátriai modellkísérlet támogatására 12 pályázat bizonyult alkalmasnak. A cél a közösségi pszichiátria hazai környezetben mûködõ modelljeinek kialakítása volt. A pszichiátriai betegek számára nagy segítséget jelent a lakosságközeli és az úgynevezett alacsonyküszöbû tevékenységi formák kialakításának támogatása. A pályázatok több önsegítõ csoport, illetve különbözõ betegcsoportok (autista betegek, krónikus pszichiátriai betegek, skizofrén betegek) szervezõdését segítették elõ, és modellprogramokat dolgoztak ki a közösségi pszichiátriai ellátás, gondozás és rehabilitáció számára. A támogatás alkalmat nyújtott arra, hogy közösségi pszichiátriai képzést szervezzenek a szociális ellátásban dolgozók részére, munkaterápiás foglalkoztató mûhelyt alakítsanak ki és pszichoedukációt szervezzenek iskolások számára. 4 pályázatot ítéltek alkalmasnak kapcsolati pszichiátriai szolgálat modellkísérletére. A cél az volt, hogy olyan konzultációs teamek jöjjenek létre, amelyek a kapcsolati pszichiátria modelljének kialakítása érdekében megismertetik a kórházi, illetve az alapellátásban dolgozó orvosokkal a kapcsolati pszichiátriai szolgálatot.

35

A Népegészségügyi Program 2004. évi elõrehaladásának pénzügyi értékelése

36

A Népegészségügyi Program 2004. évi forrásait és ezek felhasználásait az 1. számú táblázat mutatja be. A táblázatból jól látható, hogy a Programon belül a népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése alprogram körébe tartozó feladatok finanszírozása volt a legszámottevõbb, idetartoznak: népegészségügyi szûrõvizsgálatok, szakember képzés támogatása. A Program költségeibõl legkevesebbet a programmenedzsmentjének finanszírozására költöttünk. Az egészséget támogató társadalmi környezet kialakítása alprogramon belül a legtöbb forrás a települési, kistérségi egészségterv készítése, megvalósítása címû pályázat nyerteseinek támogatására fordította a Program (45, 27 millió). A egészséges életmód alprogramjai közül a legnagyobb mértékben a lakossági honlap kialakítását és dohányzásról való leszokást elõsegítõ telefonos kék szám mûködtetésére fordítottunk. Az alkohol és drogprevenciós alprogamon belül 4 fontos pályázat került támogatásra 38,72 millió forint értékben. Elkerülhetõ halálozások megbetegedések megelõzése alprogramon belül kiemelt feladatként a hypertónia és diabetesz megelõzésére az alapellátásban 36,4 millió forint költség jelentkezett. A Népegészségügyi Program monitorozására, melybõl a OLEF és a Népegészségügyi Gyorsjelentés 24, 5 millió forint költséget jelentett. A Program kommunikáció alprogramból az õszi kommunikációs kampány, melyet négy téma köré építettünk, 21, 85 millió forinttal volt a legtöbb költség. A Program 11, 25 millió forintért jelentetett meg egészséges életmódot népszerûsítõ cikkeket folyóiratokban, napilapokban. A 2. táblázatban a Minisztériumok és az E. Alap ráfordításai kerülnek bemutatásra, melyben jól látható, hogy szinte minden tárca fordított költséget a prevencióra ezek közül a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, és a Környezetvédelmi Minisztérium emelkedik ki. A Nemzeti Népegészségügyi Program költségvetésben megadott eredeti elõirányzata 2 milliárd forint, míg a tényleges felhasználás 1,837 milliárd forint volt 2003-ban. A Program eredeti elõirányzata 1,1 milliárd forint, míg a tényleges felhasználás 987 millió forint volt 2004-ben. Ezen kívül a költségvetés külön sorokon tartalmazott további összesen 110 millió forintot a rákbetegek szervezeteinek támogatása céljából a Magyar Rákellenes Liga, a Magyar ILCO Szövetség, a Rákbetegek Országos Szövetsége, a Gyermek- és Ifjúsági Telefonszolgálatok Országos Szövetsége, valamint a Magyar Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatok Szövetsége támogatása céljából. A 2005. évi elõirányzat 927 millió forint. Ezen kívül a költségvetés külön sorokon tartalmaz további összesen 60 millió forintot a rákbetegek szervezeteinek támogatása céljából. (17. ábra)

V. Összefoglalás 2004 volt a Népegészségügyi Program átfogó megvalósításának elsõ teljes éve. Mind a 19 programirányban jelentõs szakmai munka folyt. Az egyes tárcák és ágazatok nagymértékben hozzájárultak a Program 2004es céljainak megvalósításához. A népegészségügyi tevékenység számos partner - így a központi államigazgatás, az önkormányzatok, a civil szféra, a gazdálkodók és a média - együttmûködésével, az egészségügyi intézményrendszer mozgósításával és a lakosság aktív részvételével valósult meg. Az adott társadalmi és gazdasági feltételek keretei között a Program többnyire hatékonyan használta fel erõforrásait, hozzájárult a lakosság egészségi állapotának javításához, az egészséges életmód elterjedéséhez. Amit a Program elért, az nagyon fontos, de a lendületesebb, hatékonyabb munkához néhány tekintetben kritikusnak kell lennünk. Az elindított programok jók, szakmailag megalapozottak, de túlzottan centrálisak, „felülrõl jövõk”, a törekvések ellenére nem mondható elégségesnek a Program társadalmasításának mértéke. A lakosság sokszor csak tárgya, és nem részese a Programnak. Még mindig nem kellõen kiépítettek a partneri viszonyok. Több szövetségest kell találnunk, mert a célokat csakis közös összefogással, együttes munkával valósíthatjuk meg. Összességében a Népegészségügyi Program 2004-es megvalósítását azonban sikeresnek tekinthetjük. Kiemelt eredményként tekintünk arra, hogy a csecsemõhalálozás a negyedére csökkent, a fiatalabbak és a legidõsebbek tekintetében folyamatos a halandóság javulása, a 7-11 éves korosztály elhízási arányában Magyarország a vizsgált 25 tagországból a negyedik helyen áll, a dohányzás alig észrevehetõen de csökkent a férfiak esetében.

37

VI. 2005. évi kitekintés A Népegészségügyi Program 2003. évi elõrehaladásáról szóló jelentés meghatározta a 2004. évi célokat. Elmondhatjuk, hogy a jelentésben megfogalmazott célok mindegyikében történt elõrehaladás, mint azt a fentiekben is olvashatták számos program valósult meg a dohányzás visszaszorítására, az alkohol- és drog prevenció területén csakúgy, mint az egészséget támogató táplálkozás, a HIV-AIDS prevenció és a környezet-egészségügy területén. Összességében a tervezett feladatok mindegyikében tett a Program, de különbözõ mértékben, és különbözõ intenzitással. 2005. évben a még hatékonyabb és eredményesebb munkavégzés érdekében csökkenteni kell a prioritások számát, a Program a társadalmasításával szélesebb rétegeket kell elérni, és nagyon sok a teendõ az esélyegyenlõség biztosítása terén is. Az egészségügyi tárca, együttmûködve a kormánymegbízottal és irodájával, szakmai vezetõ szerepet tölt be a program megtervezésében és végrehajtásában. A tárcák közötti, az önkormányzati, illetve a helyi kezdeményezések támogatásával 2005-ben tovább kell építenünk a hatékony ágazatközi együttmûködést; ez a Kormánymegbízotti Iroda kiemelt feladata. Erõsítenünk kell az önkormányzatokkal, a médiával, a civil szervezetekkel, a privát szférával való együttmûködést is. A Népegészségügyi Program az egészséges élet színterein a lakosság széles köréhez jut el, és lehetõvé teszi részvételüket az egészségfejlesztésben. Számos, egészségfejlesztés szempontjából jól felkészült szakembert igényel, ezért fontos, hogy tovább folytatódjon a különbözõ ágazatokban és szektorokban a népegészségügyi, egészségfejlesztési képzés és továbbképzés.

38

A Népegészségügyi Programnak minél szorosabban kell kapcsolódnia hazánk társadalmi-gazdasági fejlõdési folyamataihoz, ezért különösen fontos, hogy integrálódjék a Nemzeti Fejlesztési Tervbe. A területi és közösségfejlesztési terveket össze kell hangolni az egészségfejlesztési tervekkel. A Program - a költségvetési forrásokon kívül - széles körû szakmai és civil együttmûködéseken keresztül a gazdasági szférából is igyekszik forrásokat mobilizálni feladatainak teljesítéséhez. A Népegészségügyi Program elmúlt idõszaka, de különösen 2004. évi elõrehaladása alapján kijelenthetõ, hogy a vele szemben támasztott kezdeti elvárásoknak megfelel, hozzájárul a lakosság egészségi állapotának javításához. A lakosság egészségi állapotának utóbbi években megindult javulása alapvetõen a gazdasági növekedés és a társadalmi átalakulás függvénye, de a kedvezõbb mutatókban szerepet játszik a népegészségügy, az egészségfejlesztés célzott tevékenysége is. A Népegészségügyi Program 2005. évi folytatása a 2003-2004. évi eredmények és tapasztalatok alapján kijelölt prioritásokra, valamint a megkezdett programokra épül. 2005-ben is a kiemelt prioritások közé tartoznak: a dohányzás visszaszorítása, az alkohol- és a drogprevenció, az egészséges táplálkozás, a testmozgás és a daganatos betegségek szervezett szûrése.

Ezeken túl az alábbi területek emelendõk ki a 2005. évi programelemek közül: – A „NÕ az egészség értéke” programsorozat március 8.-június 12. között azt a célt szolgálja, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeinek figyelmét az egészségre s arra a felelõsségre irányítsa, melyet saját és családunk egészségéért mindannyian, de különösen a nõk viselnek. Az országszerte zajló rendezvényeket az ÁNTSZ egészségvédelmi munkatársai egységes szerkezetbe rendezték, az Egészségügyi Minisztérium füzetben kiadta, honlapján elérhetõ. A programsorozathoz számos civil szervezet tevékenysége is kapcsolódik. – A „Férfiak egészségéért” programsorozat szeptember-december között fel kívánja hívni a figyelmet a férfiak egészségét veszélyeztetõ kockázatokra és csökkentésük szükségességére. Június 13-19. között a „Férfiak egészséghete” eseményeiben az Amerikai Egyesült Államok Magyarországra akkreditált nagykövete is részt vállal, folytatva ezzel a 2004-ben megkezdett hagyományokat. – A szenvedélybetegségek megelõzését és a lelki egészség elõsegítését szolgálják a dohányzás, túlzott alkohol-fogyasztás és a kábítószer-fogyasztás elleni tevékenységek. Ezek mellett a különbözõ mentálhigiénés programok és a családi életre nevelés feladatai is fontos szerephez jutnak. Az elõzõ évhez hasonlóan a „Parlagfû-mentes Magyarországért Tárcaközi Bizottság” parlagfû-programot mûködtet. A parlagfû elleni védekezés hatékonyságának javítása érdekében 3 éves tárcaközi parlagfû stratégia kidolgozását tervezzük. Végre kell hajtani az állami földterületek parlagfû-mentesítését, valamint a MÁV és a közútkezelõ szervek területeinek gyommentesítését. Országos mozgalom indítását tervezzük a közterületeken történõ eredményes védekezés elõsegítésére. Bekerült továbbá a 2005. év kiemelt feladatai közé a baleset-megelõzés is (tárcaközi együttmûködés keretében baleset-megelõzési stratégia/politika készítése), továbbá a prevenciós célú rekreációs és diák sport is. Új elemként jelenik meg az OEP segítségével megvalósuló háziorvosi és fogászati prevenciós pályázat, melyek összességében több, mint egy milliárd forintértékben forrást nyújtanak a betegség-megelõzési programokhoz. Fontosnak tartjuk továbbá a színtér-orientált programok megvalósulását, a népegészségügyi képzést és továbbképzést, valamint az esélyegyenlõség biztosítását az egészség terén. Folytatjuk a hipertónia és a diabétesz szûrés-gondozás, valamint az alkohol és dohányzás minimál intervenció integrálását a háziorvosi praxisokba, a mozgásszervi betegségek megelõzésére kidolgozott programokat, a HIV/AIDS prevenciót, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Program környezet-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági alprogramjának megvalósítását. A Népegészségügyi Program 2005. évi feladatainak sikeres teljesítését támogatja a népegészségügyi jogalkotás, jogalkalmazás, jogharmonizáció, a kommunikáció, valamint a folyamatos monitorozás.

39

1. táblázat

40

41

42

2. táblázat

43

44

45