huszonkettedikén haltunk meg

022_033_IllyésGyula_MJ_2013_4.qxp:Layout 1 2014.02.06. 23:56 Page 22

• Horváth István • „HUSZONKETTEDIKÉN HALTUNK MEG”

Horváth István

„...huszonkettedikén haltunk meg...” A teljes Komor–Illyés-levelezés (1931–1947) Az Illyés-hagyatékban nemrégiben fellelt Magyar Csillag-levelezésbôl (1941–44) elôkerültek Komor András és felesége, Lengyel Gizella levelei is. A felleléskor ez még csak néhány levelet jelentett, ezért célszerûnek látszott a hagyaték rendszerezett részében elôkeresni a Komor házaspár többi levelét is. Az új levelekkel kiegészített és immár teljesnek tekinthetô levelezés az 1930 és 1947 közötti idôszakot íveli át, mintegy negyven írott oldalnyi terjedelemben. A Múlt és Jövô hasábjain az Illyés-hagyatékkal kapcsolatos két korábbi tanulmány a világháború éveire szorítkozott, jelen írásban – ezúttal kivételt téve – a teljes és kiadatlan Komor–Illyés-levelezést szeretnénk közreadni. Erre egyrészt azért van szükség, mert Komorék története az egyik legtragikusabb lenyomata a második világháború magyarországi eseményeinek, és magáról Komor Andrásról és írói hagyatékáról még mindig nagyon kevés információ áll rendelkezésre,1 életrajza pedig igen hiányosnak tekinthetô. Másrészt azt is meg kell említeni, hogy Illyés Gyulának a Komor Andrással és Lengyel Gizellával folytatott levelezését olyan kivételesen bensôséges atmoszféra jellemzi, melyhez még csak hasonló sem található az Illyéshagyatékban. Ez már a Komortól és Lengyeltôl érkezô levelek kezdô megszólításain is érzékelhetô: Illyést Jánosnak szólították (Illyés teljes neve Illés Gyula János volt), elsô feleségét, Juvancz Irmát pedig Rozáliának becézték. Ezt kizárólag a Komor házaspárnak engedték meg: nem található a hagyatékban egyetlen olyan – másoktól érkezett – levél sem, amelyben ezek a becézô alakok elôbukkannának. Ez a kivételes barátság jól érzékelhetô a kiadatlan levelezés közvetlen nyelvezetébôl is, Komor és Lengyel igen kedves – szinte már-már incselkedô hangulatú – fordulatokat használtak annak ellenére is, hogy a 30-as évekre datálható korai leveleikben nagyon gyakran írtak betegeskedéseikrôl és lelki vívódásaikról. A sok nehézség között megôrizték humorukat is, egy 1937-es, késôbb említésre kerülô

képeslapjukon két rövid (és eddig ismeretlen) verset faragtak közösen Illyéséknek. A két író tulajdonképpen ritkán levelezett ebben az idôszakban, a kevés 30-as évekbeli levél sorai közül is kitûnik, hogy sokkal gyakoribbak voltak személyes találkozásaik. Komor András 1934 és 1938 között pedig segédszerkesztôje és rovatvezetôje volt a Révay József 2 által szerkesztett és méltatlanul elfeledett Tükör folyóiratnak (1933–1942), amelynek szerkesztôségében élénk társasági élet zajlott. Mint késôbb még említésre kerül, a fôszerkesztô Révay és a két rovatvezetô – Schöpflin Aladár3 (Színházi tükör) és Komor András (Egy mozijáró naplójából) – gyakorta látták vendégül íróbarátaikat. A sûrû találkozások és gyakori beszélgetések miatt a levelezés korai darabjaiban nyomát sem találni a katonai vagy politikai helyzetnek és a közelgô világháború elôszelének, ezeket – ha szóba kerültek – nyilván élôszóban beszélték meg. Érdemes felvillantani a két író 30-as évekbeli pályaképét. Illyés Gyula 1927-tôl 1936-ig a Phônix Biztosító Társaság hivatalnokaként dolgozott, emellett a Nyugat, a Válasz és a Tanú munkatársa is volt, négyszer kapott Baumgarten-díjat, és az 1936-ban megjelent Puszták népe hozta meg számára az átütô sikert. 1931-ben megnôsült: feleségül vette Juvancz Irma gyógytornászt. Súlyos gyomorpanaszai már ekkor, fiatal korában megmutatkoztak. Komor András nagy regényei is megjelentek már: a Fishmann S. utódai (1929), a Nászinduló és az R. T. (1934) után ô is ismert írónak számított, a Franklin Társulat lektoraként, majd a kiadó saját lapjának, a Tükörnek a segédszerkesztôjeként dolgozott. Felesége, Lengyel Gizella gyermekkorától paralízisben szenvedett, nehezére esett a járás, és ôt is súlyos gyomorbántalmak sújtották. A levelezés elsô darabjában4 kitûnik, hogy Komorék próbálták felkeresni Illyéséket, akik – a levél szerint – ekkortájt meglehetôsen kerülték az embereket:5

• 22 •



író sokszor találkozott személyesen. A következô levél8 viszont hosszabb lett, és újra a Lengyel Gizella betegségeirôl, illetve Komor alkotói válságáról szól: Rozálka, Jánoska, 1936. szept. 17. ma végre már könnyebb napja van Gizinek. – Nagyon hiányoztok nekünk az utóbbi napokban, állandóan sírósra állott bizony mindkettônk kedve. Talán épp ezért nem írtam eddig, – ma érkezett leveletek a bizonyság, mennyire velünk éreztek, s mi értelme lett volna a mi panaszkodásainkkal szaporítani a ti sok bajotokat. Gizi harmadik hete van kórházban. Gyomorfekélygyanúsan került be, meglehetôsen rossz állapotban, legyengülve. Mára megállapították, hogy nincs fekély, csak meglehetôsen rosszindulatú s krónikus gyomorhurut, tetézve a korábbi hasi fájdalmakkal s egy eléggé komoly vérszegénységgel. Most kezelni fogják, injekciózni, lehet, hogy még egy ideig kórházba kell maradnia, ez majd elválik. Végeredményben azonban ma kissé már könnyebb lelkiállapotban vagyunk. (Persze ez a három hét engem is megviselt, fôkép idegekben, de ez most igazán nem fontos.) A gépem olyan rossz, hogy tollal kell folytatnom!9 Persze a világ folyásáról semmit sem mondhatok, még kevésbé járok emberek közé, mit eddig s a hivatalba, mióta Jánoskám, te sem jössz, alig valaki látogat be. „Irodalmilag” is rosszkedvû vagyok, mert még minden a régi tarthatatlan állapotban, keserû a szám, ha meghallom, hogy ennek-annak új könyve jelenik meg, beleesem a dilettánsok betegségébe, az irigységbe. S kezdek nagyon nem bízni magamban. (Ezt bizonyára azért írom, hogy, Jánoskám, te bátoríts – szükségem van nagyon rá.) Az egyetlen ember, akivel érintkezem, Gyergyai,10 de ô se pletykál, benne ül a munkában, a francia regényrôl szóló könyve remek lesz.11 – És mi van veletek? Mi volt az a ti betegeskedéstekkel? Mi van Petôfivel?12 Dolgozz sokat, de pihenj is, próbáld meg, hogy ne csinálj semmit, mégis meglegyen a könyv. És mondd, nem tehetek én itt Pesten valamit a te dolgodban? Jánoska, Rozálka, nagyon nagyon sokat gondolunk rátok s oly jó, hogy levelet írok, abban meg lehet mondani, hogy nagyon szeretünk benneteket. Élôszóval ilyesmit restel mondani az ember. Amint valami újság – reméljük, jó újság – van, írunk. Ha meg nem, akkor is írunk. Rozálka, bízz és legyetek jól és sokszor csókolunk mindkettôtöket Bandi Lakáscímünk: Nürnberg ucca 43. – rossz számot írtatok, de úgy látszik, a környéken már nevezetesség vagyok, mert a lapotokat mégis megkaptam.

János, Rozál, Budapest, 1931. augusztus 21. igazatok van, jobb, ha nem akartok most embert látni. De ugy-e, nem veszitek se érzéseitek közé való tolakodásnak, se csak udvariassági aktusnak, ha jelentkezünk és ha azt mondjuk, ôszintén és szeretettel veletek érzünk és mellettetek vagyunk. Arra kérünk titeket, ha majd úgy érzitek, hogy nem idegenek tôletek az emberek már s ha úgy gondoljátok majd, hogy jót tenne velünk együtt lenni, jelentkezzetek. Addig is sokszor és igaz szívvel ölelünk Bandi, Gizi

A következô levél és a Három öreg címû verseskötet6 az „emberkerülô” Illyéstôl érkezett 1931-ben Komornak: Kedves Bandikám, végre itt van a könyv, kicsit ugyan a szedô egyéni ízlése után, de mégis, úgy nézem, egész rendesen kiállítva. Légy szíves a többi példányokat Rábához7 leküldeni, tán még karácsony elôtt el lehet adni belôle pár példányt. Rozál kicsit gyöngélkedik, fekszik, a torka fáj, de azt hisszük, nem komoly a betegsége. Kedves Bandikám, még egyszer nagyon köszönöm szívességeid tömegét és mindketten szeretettel üdvözlünk benneteket. Szerettem volna amatôrpéldányt már most küldeni néked, de még mindig nem készültek el, hiába akartalak meglepni. Ölel Illyés János

1931 és 1936 között kevés levél született, mert – mint említésre került – ebben az idôszakban a két

Komor András és Lengyel Gizi 1937 nyarán külföldi nyaralásra utaztak Korčula szigetére.13 Innen küldték július 25-én azt a képeslapjukat,14 melynek elôlapjára – a sziget fényképe mellé – a következô négysorost írták:

• 23 •



Tükör Képes havi folyóirat Szerkeszti Dr. Révay József Budapest, 1937. augusztus 9. Kiadja a Franklin-Társulat Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Jánoska! Egyszer mégis csak megjöttem. Itt azzal fogadtak, hogy írjak neked a Montherlant-folytatás ügyében.17 Jó volna, ha mielôbb behoznád; én meg legalább akkor hamar láthatlak, s megbeszélhetünk egy estét. Rozállal mi van? Csókollak sokszor Bandi

Ez itten Korcula Nincsen itt Illyés Gyula Halakban nincs szálka Nincsen itt Rozálka

A lap hátoldalán pedig a szokásos nyaralásról érkezô sablonos mondatok helyett a következô verslelemény állt: Tengerparton üldögélve tollamat kirántom Megkérdezni, mi újság van Budapesten s Gyánton15 (Nagybetûvel kezdem a sort, hogy meglássad, vers ez S hogy írója szabadságon is mily nagyon perverz) Jól vagyunk és hízunk szépen s sülünk le a napban Bugyelláris napról napra mindig jobban csappan Jól vagyunk mi mindaketten, a szabadság kurta Így rendeli ezt a Tôke, a közismert kurva De azért sok szeretettel csokol az alanti Férjezett Gizi s Feleségült kövér Komor Bandi

Ezeket a leveleket Komor a Tükör folyóirat fejléces papírjára írta, és ugyanilyen fejléces borítékban adta fel. Ez a lap a magyar sajtótörténeti kutatások egyik adóssága.18 Az Illyés-hagyaték mostani kutatásakor mintegy 20 oldalnyi terjedelemben bukkantak elô olyan levelek, amelyek a Tükör szerkesztôségébôl érkeztek, zömében Schöpflin és Révay voltak a feladók. A sorok nemcsak a szokásos szerkesztôi tennivalókról tanúskodnak, hanem élénk társasági életrôl is: a havonként összegyûlô 20 fôs írói körbe Révay Illyést is minden alkalommal elvárta. A kör tagjainak pontos névsorát nem ismerjük, az utolsó Tükör-levél pedig 1942 szeptemberében érkezett: a 70 éves Schöpflint írótársai úgy köszöntötték, hogy fejenként 20 pengôs hozzájárulással kiadták Schöpflin írásainak teljes bibliográfiáját. A Tükör nagyon magas színvonalon közölte kiváló magyar fotográfusok és fotográfusnôk mûveit: nem csupán illusztrációkként szerepeltek a képek, hanem önálló képzômûvészeti alkotásokként. A laptól érkezô levelekben jól érzékelhetô, hogy Révay és Komor milyen körültekintôen válogatott a Tükörhöz érkezô képanyagokból. A Komor által szerkesztett filmmûvészeti rovat hasábjain pedig átérzôdik elkötelezettsége a francia mûvészet iránt, de soha nem hagyta ki a magyar filmgyártás legfrissebb darabjainak kritikáit sem. 1937-ben Komor szerette volna közölni Illyés nemrégen elkészült tanulmányát, ezért újabb levelet19 írt: Tükör Szerkesztôsége Budapest, 1937. október 5. A Franklin-Társulat kiadása IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 1-856-17

Nem sokkal késôbb, a nyaralásból visszatérve Komor újra munkába állt, és lektori teendôivel foglalkozott a Franklin Társulatnál. A kiadó egyik tervezett kötetével kapcsoltban írt Illyésnek:16

• 24 •

Jánoska! A „Petôfi halálá”-t szeretném már lehetôleg a novemberi számban közölni!20 Légy szíves juttasd el még ezen a héten hozzám.



Illyés krónikus gyomorbetegsége elhúzódott, majdnem pontosan egy év múlva Lengyel Gizi írt érdeklôdô levelet26 – miután férjétôl úgy értesült, hogy Illyés még mindig nincs jól. Viszont Gizi egészsége sokat javult.

Hozd be Te, mert sokmindenrôl szeretnék Veled beszélni. Mi van Rozállal?21 Ölellek Bandi

Ennek az évnek a zárásaként a Tükör saját levelezôlapján,22 minden keltezés nélkül, Komor gratulált Illyésnek egy újabb megjelent kötetéhez: János, a „Kacsalábon forgó vár”23 gyönyörû. Csókollak Bandi

A következô jelentkezés24 az 1939. évi Magyar Könyvhét idején érkezett Komoréktól: újra aggódtak Illyés betegsége miatt: Tükör Budapest, 1939. jún. 2. Képes havi folyóirat Szerkeszti Dr. Révay József Kiadja a Franklin-Társulat Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Dolgoztass, hogy dolgozhass! Jánoska, ma hallottam a Nyugat-sátorban,25 hogy beteg vagy, fekszel s tejkúrán szidod a világot. – Nyugtalanok vagyunk miattad, Gizi is, én is. – Nem tudom, hogy áll az emberkerülésed, elmenjünk-e hozzád? Rossz gondolni arra, hogy itt vagyunk és nem lehetünk melletted. Kérlek, ha hozzájutsz, írj, vagy üzenj. Javulást, Jánoska, sok szeretettel ölel K. Bandi • 25 •

Jánoskám, Budapest, 1940. június 7. Banditól hallom, hogy nem vagy jól s ha már te panaszkodsz, attól félek, hogy nagyon nem vagy jól. Aggódom érted, szeretnék segíteni valamiben, persze nem tudom, hogy mit tehetnék. Oly zárkózott és visszavonult vagy, vajon mennyi ebbôl az embergyûlölet és mennyi a szerénység? Szeretnélek hívni, látni, szeretnék beszélgetni veled, de egy ilyen hozzáférhetetlen virágszálhoz hogyan közeledjem? Remélem, nincs igazam, amikor szörnyen magányosnak érezlek. Hát mit csináljak, te kis hólyag, hisz úgy szeretlek, szeretünk Bandival együtt! Folyton mondogatom magamban, hogy biztosan jó kezekben vagy és minden megtörténik legalább az egészséged érdekében, de hát vérzô gyomorral nem lehet mászkálni! Hogyan lehetséges, hogy ilyenkor nem fekszel? Édes lelkem, csak nem vagy olyan könnyelmû gazfickó, hogy tudatosan nem vigyázol magadra? Feláldozod magad ilyen Déri-Fenyô-féle27 alakokért, magadat meg tönkre teszed. Hidd el, boldogulnak ôk nélküled is. Neked más a kötelességed: gyógyulj meg! Jánoskám, ezek után tudod mit akarok? Vigyázz magadra és ha bármiben a segítségedre lehetek, kérlek szépen gondolj rám. Nézd, én már egészséges vagyok, járkálok, dolgozni is tudok, hátha valamiben könnyíthetnék rajtad? S fôkép: feküdj le, tedd amit az orvos tanácsol. Szerbusz Gizi



ték, utat építenek, amint írja: „délelôtti munkámért apa büszke lenne, az ô hajdani hivatalát folytattam, legföljebb, hogy alacsonyabb fokozaton”. Apjának tudniillik, mint az állami építészeti hivatal vezetôjének, hatáskörébe tartozott az utak ellenôrzése is. Jánoskám, ugy-e neked nem kell bizonygatni, hogy mennyire nem méltó Bandihoz ez a bánásmód, nem tudom, mi a célja és értelme ennek a rendszernek, de hogy Bandi ugyis mint ember, ugyis mint író, semmiképen nem sorozható azok közé, akik ellen a dolog irányul, az ugye kétségtelen. Ha tudnám, hogy csak néhány hétig tart a kirándulás, azt mondanám, el kell viselni, aminthogy Bandit is csak türelemre intem minden levelemben, de sehol semmi megnyugtatást nem találok arra, hogy meddig tarthat ez és mikor lesz vége. Ráadásul én tudom, hogy Bandi beteg, akinél minden fizikai megerôltetés, erôsebb megfázás tragikus következményekkel járhat. Így aztán a nyugtalanságomat alig tudom legyôzni és nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy ha Pesten volnék, talán sikerülne valamiképen felmentést, vagy legalábbis enyhítést kieszközölni Bandi számára. De nem szabad hazamenni, ha már abban csodában részesültem, hogy a MABI29 beutalt ide, betegségem legbiztosabb gyógyhelyére – nem dobhatom el magamtól ezt a szerencsét. És még így is, hogy tele vagyok nyugtalansággal Bandi miatt, már az elsô héten híztam egy kilót s az orvos nagyon biztat, hogy ez csak a kezdet. Így hát türelemre intem magam és maradok, de jól esik, hogy te vagy és megkérhetlek, próbálj valakivel beszélni, hátha lehetne Bandival kivételt tenni. Persze nem tudom, kivel kéne beszélned, azt sem tudom, kivel vagy jóban, Kozmával,30 Baranyaival,31 Imrédyvel,32 de talán sikerülne valami, ha megpróbálnád. Ha számít: Bandi apja miniszteri tanácsos volt, az államot szolgálta egész életében, egyik fia hôsi halált halt, és végül is: Bandi Komor András, akinek az írói munkássága talán mégis érdemessé teszi a kivételezésre az ilyen megszégyenítô helyzet alól. Mert persze ha rendes katona volna, az egészen mást jelentene. Jánoskám, bocsásd meg a kaparást, fekve írok s a kezem nem csak idegességtôl remeg, de a betegségem egyik tünete is. És ugy-e gondolkozol a dolgon és megpróbálsz valamit tenni? És mindenesetre írjál nekem, magadról is és írjál Bandinak is néhány sort. A címe: Tápiószele, 201/8. Csókollak és várok tôled valami hírt. Ugy-e megértesz és nem haragszol? Gizi

A Tükör folyóirat említett száma (V. évfolyam 11. szám)

(Erre a levélre nem kell válaszolnod, azzal ne fáradj, csak, ha valamiben szükséged van rám. Jó?)

A világháború második esztendejében drámaian megváltozott Komorék helyzete: többé már nem Illyés egészségéért aggódtak, hanem saját létükért. Mint ismeretes, Lengyel Gizella árja származású volt, de Komort a háború alatt többször is behívták munkaszolgálatra. Ezekrôl a behívásokról – helyszínekrôl, idôtartamokról – eddig semmilyen ismeret nem állt rendelkezésre, Lengyel viszont a most következô levélben28 ijedten tájékoztatta Illyést Komor elsô munkaszolgálatos behívásának körülményeirôl. János, 1940. augusztus 7. drágám, nem tudom Pesten vagy-e s fôkép, hogy egészségileg vagy-e olyan állapotban, hogy Bandinak segítségére légy, de megpróbálom az írást, hátha nem teszem feleslegesen? Talán már értesültél róla, hogy Bandit munkatáborba vit-

Komor András elsô munkaszolgálata tehát 1940 augusztusában kezdôdött, Tápiószelére vitték útépítésre, és 201/8. számú munkásszázad volt az alakulata. Az utókornak ezek új információk, de Lengyel – aki már korábban meglátogatta férjét a tápiószelei munkásszázadnál – szükségesnek látta még aznap, egy újabb képeslapon33 kiegészíteni az eddigieket.

• 26 •



elkeseredett volt, felesége úgy vélhette, hogy – miután már évek óta nem jelent meg semmi írás férjétôl – egy esetleges közlés sokat javíthatna Komor kedélyállapotán. Illyéstôl nagyfokú bátorságra vallott – és nem kis kockázatot jelentett a számára – 1943 legvégén zsidó szerzôtôl írást közölni.37 De Illyés – amellett, hogy magasra tette az irodalmi mércét a lapjában – jól tudta azt is, hogy a Magyar Csillagban közölt üldözött íróknak maguk a közlések is egyfajta igazolásokként életmentôk lehettek. Amikor Lengyel értesült arról, hogy Illyés leközli férje írását, a következô rövidke levelet38 küldte:

Nagyságos Illyés Gyula úrnak Budapest Magas Tátra. Szökôkút Magyar Nemzeti Bank Sanatorium Dr. Guhr. Szabadság tér 8/9 1940. augusztus 7. Ungarn Jánoskám, ma délelôtt percek alatt kellett megírnom a levelet, remélem azért elég érthetô volt. Még csak annyit: eszedbe ne jusson kimenni hozzá, a vasúttól még két kilométert kell gyalogolni igen rossz úton. Különben is csak vasárnap lehet látogatni. Semmiképen nem neked való kirándulás. Csókollak és ha tudsz: segíts. Írjál! Nekem is. Gizi

Jánoskám,

Hosszabb szünet állt be a levelezésben: Komort további munkaszolgálatokra hívták be, Illyés pedig elindította új lapját, a Magyar Csillagot. A következô levél már ehhez a laphoz kapcsolódott, ugyanis Ilylyés anyagot kért közlésre Komortól, erre érkezett a válasz:34 Jánoskám, 1943. szept. 21. most persze ezzel a marha hosszú írással zavarba hozlak. Tegnap megint elkezdtem keresni, de ami rövidebb van – gyengébb ennél, pedig annyi idô után szeretnék végre valami különbbel jönni. – De ha ez sem megy, bennem semmiféle visszás érzés azért nem lesz. Ha elolvastad – vagy regény alakjából ismered már? – szólj. Elôre köszönöm. Ölel K. Bandi

A levél mellékleteként elküldött írás nem maradt meg, de vélelmezhetôen a Magyar Csillag 1943. decemberi elsô számában közlésre került Prokop úr és az illatok volt.35 Komor nem volt biztos abban, hogy ez az írása megüti a kívánt irodalmi mércét, ezért a következô – dátum nélküli – névjegykártyát36 juttatta el Illyéshez: Jánoskám, még egyszer: ha nem jó, tûzbe vele! Ölel Bandi Igen valószínû, hogy 1943 ôszén Lengyel kérte meg Illyést, hogy kérjen valamilyen írást férjétôl. Komor az elmúlt esztendôk zsidótörvényei és a folyamatos munkaszolgálatra hívások miatt nagyon

1943. október 25. az Isten áldjon meg! Nagyon szépen köszönöm. Remek ember vagy! Csókollak Gizi

Néhány hónappal késôbb bekövetkezett Magyarország megszállása, a Magyar Csillagot – sok száz más laptársával együtt – a németek betiltották. De az utolsó elôtti számban (1944. március 15.) Illyés még közölte Komor Dési Huber István címû írását.39 A nyilas hatalomátvétel (1944. október 15.) után Komort szinte azonnal újabb munkaszolgálatra hívták be, a végletekig elkeseredett és megrémült Komor azonban nem vonult be: feleségével együtt október 22. hajnalán megmérgezték magukat. Komor szervezetében hatott a méreg, Lengyel Gizi azonban kihányta és – bár férjével együtt ô is a Wesselényi utcai kórházba40 került – túlélte. Komor András öt napi szörnyû agónia után 1944. október 26-án belehalt a mérgezésbe.41 Temetésén (november 6.) már a kórházból kiengedett Lengyel Gizella is ott volt: a korábbi években is sokat betegeskedô Lengyel fizikai és lelki egészsége végleg megromlott. Lelkileg egyetlen pillanatig sem tudta feldolgozni férje halálát és hiányát, testileg-lelkileg összeroppanva töltötte hátralevô éveit. Jól mutatja ezt Illyés Ostromnaplójának42 1945. március 20-i bejegyzése is: „[Feljött] Komor Gizi, hogy átadja Bandi kéziratait, ha vele valami történne, mert nem bírja soká. Van még rokonuk (akik élelmét elzárták elôle, fogyasztják), ôt éheztetik, kifosztják. Nem tudjuk idehívni, nekünk sincs, lencsével kínáljuk. (A szedett vadsóska és nyúlfül kitûnô fôzelék.)” Az ostrom éppen csak véget ért, igen nagy volt az éhezés, de ahogy lassan teltek a hetek, Illyésnek lehetôsége nyílt – élelmiszerjegyekkel – segíteni Lengyelnek. Erre érkezett egy újabb levél:43

• 27 •



Jánoskám,

vecském, kérlek, juttasd el valahogy hozzám. Ha nincs semmi, írd meg. Csókollak és ne haragudj Gizi

1945. április 8. végtelenül meglepett, amikor megjelent új lakásom ajtaja elôtt egy terebélyes angyal, rózsaszín cédulát lobogtatva, amin egy sereg csudálatos ételnemût soroltak fel. Kiderült, hogy Heltaiék44 küldték át. Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked atyai gondoskodásodat. Nagyon fájt, amikor az az édes kis csöppség45 hiába kért enni s lám, most engem látsz el élelemmel. Nektek vajon van-e? Másnap, hogy eljöttem tôletek, próbáltam fölküldeni egy kis lekvárt Marikának, de senki nem vállalta az utat. Gonosz rokonaim ebben is aljasak voltak. Én meg túlságosan megszenvedtem egy kirándulástól, még egyszer képtelen voltam neki indulni. Rájöttem arra is, hogy akkor pénzed sem volt, én meg tartozom Flórának, csak el ne felejtsem legközelebb megadni. Bár akkor lett volna rá eszem. De iszonyú fájdalmaim voltak s olyankor valahogy megbénul az agyam. Jó volna tudnom, hogy most már jobban álltok-e? És ó, milyen jó volna egyszer nyugodtan átbeszélni mindent, Jánoskám, oly irtózatosan egyedül vagyok és oly lehetetlen az életem. És az emberek hogy megváltoztak, most jön ki belôlük minden aljasság, kíméletlen mohóság és fékezhetetlen kapzsiság. János, akivel nekem ebben a házban dolgom volt, meglopott. Alaposan és szemérmetlenül. Úgyszólván semmim nem maradt. De mennyire jobb dühöngeni az ellopott képek miatt, mint kézbe kapni a hamutartót, amit ô használt. A legnagyobb fájdalom azonban – hát igen, errôl szeretnék veled beszélni. Lehetetlen? Gondoltam, tudom, hogy most mindenki, nyilván te is, halálos hajszában élsz. Látod, köszönni akartam és kértem. Aggódom értetek és panaszkodom neked. Lehetetlen alak ez a Gizi, dobd a fenébe a levelem, de azt még tudd meg, hogy Flórát nagyon megszerettem. Bizony ôszintén irigyellek érte. Isten áldjon benneteket. Komor Gizi Új címem ugyanaz a ház, de az alsó épület, II. 7.

Ma már nem lehet tudni, hogy Lengyel március 20-án otthagyta-e Illyésnél Komor kéziratainak egy részét – ugyanígy azt is csak vélelmezni lehet, hogy – ha a kéziratok valóban ott maradtak – akkor azt Flóra visszaküldte Lengyelnek. (Az Illyés-hagyatékban nincsenek Komor-kéziratok.) Lengyel egészsége nagyon megromlott, kórházba került, azonban sanyarú helyzete mások elôtt is ismert volt, és Komor írótársai nem feledkeztek meg egykori barátjuk özvegyérôl. A harcok elcsitultával és a lassan normalizálódó élet jeleként levelet írtak49 Illyésnek konkrét terveikrôl Lengyellel kapcsolatban: Kedves Illyés Gyula, Budapest, 1945. május 22. bizonyára tudomása van Komor Gizi rettenetes helyzetérôl. Bandival közös öngyilkosságuk után ô felépült, de változatlanul megmaradt, sôt rosszabbodott régi betegsége, ami állandó fekvésre készteti és hivatalvállalásra képtelenné teszi. Lakása részben elpusztult, ugyanabban a házban kapott egy rideg szobát, a budai elszigeteltség folytán jóformán teljesen magárahagyatott, semmije sincs. Nekünk, barátainak kötelességünk gondoskodni róla. Úgy gondoltuk, hogy kb. harmincötünk közt osztjuk meg rendszeres havi segélyezését, aminek alsó határa legalább 50 pengô lenne. Ezt az összeget akár személyesen, akár postautalványon kérjük eljuttatni Radnóti Miklósnéhoz, a Rádió székházába (Sándor u. 5/7.) minden hó elsején, A megértô hozzájárulást hálásan köszönjük, szeretettel Ortutay Gyula50 s.k.

Néhány nap múlva Lengyel nekiállt összegyûjteni férje kéziratait, amelyek több írótársnál lettek elhelyezve. Bármennyire is szerette volna a halálba követni férjét, úgy érezte, hogy elôbb annak hagyatékát kell rendeznie, és megôriznie az utókornak. Errôl tanúskodik újabb levelezôlapja:46 Illyés Gyuláné úrnônek Budapest 1945. április 18. III. Csejtei u. 2.

Horváth Zoltán51 s.k. Radnóti Miklósné U.i. Ha valaki Pesten teljes ellátással napos albérleti szobát tudna számára, kérjük, közölje a fenti címen.

Illyés két nappal késôbb meglátogatta Lengyelt,52 aki már egy hónapja volt kórházban. Hogy melyikben, az nem derült ki, de Lengyelt rövidesen átszállították egy másik intézménybe, errôl levelezôlapon tájékoztatta53 is Flórát:

Flórám, Bandi szegény kéziratait hajkurászom, nagyon kérlek, nézd meg, nincs-e Gyulánál is valami. Különösen a Péter47 érdekelne. A dolog sürgôs, könyvnapról van szó.48 Borzasztóan szeretnék beszélni veletek, de úgy látszik, a mai hajszás idôkben reménytelen. Ha találnál valamit, szí-

Illyés Gyuláné úrnônek Budapest 1945. június 5. III. Csejtei u. 2. Flórám, holnap átvisznek az új Szent János kórházba. János említette, hogy meg akarsz látogatni itt, hát azért

• 28 •



A levélbôl érzôdik Lengyel kritikus állapota, Illyésék válaszoltak is, nyilván vigasztalva az özvegyet. A válaszlevél56 szerint eredménytelenül:

írok, hogy megkíméljelek ettôl a szörnyû hosszú úttól. Talán Budán egyszer mégis csak sikerül látni benneteket. Csókollak, Flórám Gizi

Flórám, Jánoskám,

Miután Lengyel kikerült a kórházból, nem maradt Budapesten a neki kiutalt új lakásban, és nem maradt fôvárosi rokonaival sem kapcsolatban, hanem távolabbi rokonaihoz utazott Vénekre. Úgy gondolhatta, hogy vidéken sokkal biztosabban lehet élelmet szerezni, és talán lelki nyugalmat is talál. Már innen érkezett a következô levele.54

Vének, 1945. november 28. nem lustaságból hallgattam eddig, hanem mert minden olyan reménytelen. Sok szeretettel gondolok rátok, köszönöm, hogy jók vagytok hozzám, de higyjétek el, nem lehet rajtam segíteni. A napokban kaptam a Mûvészeti Tanácstól57 háromezer pengôt. Az elsô gondolatom az volt, hogy visszaküldöm, aztán rájöttem, hogy kisfiú vagyok én ahhoz. Nem tudom, Pesten talál-e még a levelem, ha tehetitek, menjetek vidékre.58 Nagyon sok mondanivalóm van, de hiszen úgyis mindent tudtok. Csókollak benneteket Gizi

Flórám, Jánoskám, Vének, 1945. október 19. itt vagyok már és próbálok beilleszkedni a ház apró-cseprô gondjaiba. Nem könnyû dolog falun sem élni akkor, ha az ember nem termelô és mindent vennie kell. Különösen az utóbbi napokban eljutottunk oda, hagy pénzért már semmit sem kapni. Csak most látom, milyen komoly nagy áldozatot hoztak ezek az angyalok, amikor idehívtak, hiszen minden falat megszerzése a legnagyobb gond. Kényelmetlen érzés, nem tudom, meddig bírom. Mindenesetre megpróbálom. Mi van Pesten, hogyan éltek, hogyan gyôzitek a versenyfutást az inflációval? János említette, hogy kacsintgattok vidékre, mikor mentek? Jánoskám, oly nagyon szépek az új verseid! Bandika, szegény, megdicsérne értük. Istenem, most egy éve! Valóban az emlékek elôl menekültem ide, de hiába, az ember magával cipeli a boldogtalanságát és az emlékek, különösen ezekben a tragikus napokban, nagyon gyötörnek. Már csak három nap. Huszonkettedikén haltunk meg, huszonhatodikán hagyott itt Bandi és november hatodikán temettük. Emlékszel, Flórám? Heten voltunk, heten... És most még én sem tudok kimenni hozzá! Hiába, hogy mindig velem van, mégis, ott szeretnék lenni nála, mellette! Elhoztam magammal a Sahrazád55 kéziratát, hogy lemásoljam, milyen nagyon szép! Úgy örülök, hogy neked is tetszett, János! De mikor, istenem, mikor lehet belôle könyv! Félek, hogy még egy év múlva sem lehet róla szó. Még egy év? Pedig a Sahrazád megjelenését nagyon szeretném megérni. Tudom, hogy nem szabad vele sietni. De milyen borzasztó nehéz élni! Ennyi fájdalmat viselni és mindig mások terhén lenni! Ajaj, bocsánatot kérek; Flórám, írj magatokról mindent, sokat a kicsi Marikáról, a nagy Jánosról és még többet magadról, tudod, János milyen keveset beszél! Én meg ígérem, hogy soha többet nem fogok panaszkodni, csak ezeket a heteket ússzam meg! Csókollak benneteket, sokszor Gizi

Lengyel rövidesen – néhai férjét ért antiszemita támadások miatt elköltözött Vénekrôl Gyôrbe, és azt tervezte, hogy amint lehet, visszautazik Budapestre, noha a közlekedés igencsak nehezen mûködött, a fôváros pedig éhezett. Errôl levélben59 tájékoztatta is Illyéséket: Flórám, Jánosom, Gyôr, 1945. december 17. újságot írok, eljöttem Vénekrôl s átmenetileg Tóth Józsinál60 húztam meg magam. Nem akarlak hosszú s unalmas magyarázgatással fárasztani benneteket, a lényeg az, hogy kitört a családból az antiszemitizmus olyan nagy mértékben s olyan tapintatlan módon, hogy végül is annyira elvesztettem azt a kevés kis életkedvemet, hogy leszámoltam mindennel s elhatároztam, hogy hazamegyek. Igen ám, de hogyan. Csak autóbusszal lehet, ami Gyôrbôl indul és hozzáférhetetlen. Józsi a „gonosz” testvér lejött a faluba a közös disznó ölésére, ôt kértem meg, hogy a fôispán segítségével szerezzen nekem jegyet, aztán a beszélgetésnek az lett a vége, hogy meghívott december hónapra magához. Most itt vagyok nála, kissé zûrös a helyzet s minden olyan bizonytalan, ô influenzával fekszik, egy kis csinos ápolgatja s van egy házvezetônô is, egy kicsit a villámhárító szerepe az enyém, egy kicsit lakásmentés, de alapjában véve Józsi részérôl – aki saját bevallása szerint is garasoskodó ember – megható nagylelkûség ez a nekem felajánlott vendégszeretet e mai világban! Így hát a legközelebbi terv az, hogy karácsony után szerzi meg az autóbuszjegyet s én a jövô héten szilveszteri gyereknek megyek haza. Persze semmi elgondolásom nincs a továbbiakra vonatkozólag, sajnos elkövettem azt a könnyelmûséget, hogy – féléves faluzásról lévén szó – nem gondoskodtam otthon se tüzelôrôl, se ennivalóról, most meg olyan vészhírek jönnek Pest felôl, hogy el sem tudom

Címem, Komor Andrásné, Károlyi Benjáminné leveleivel, Vének, u.p. Kisbajcs. Gyôr m.

• 29 •



képzelni, miképen úszom meg a dolgot. Kórháztól irtózom, nem hiába voltam nyolc hónapon belül négy kórházban, s hiába voltak azok nehéz idôk – az ostrom elôtt és az ostrom után – ma sem könnyebb a helyzet. Agyonhajszolt, gondokkal küszködô orvosok és ápolók, hiányos felszerelés, gyógyszerhiány, fagyoskodás és éhezés. Mindehhez nekem már nincs elég lelkierôm. Arra sem gondolhatok, hogy valamelyik barátunkhoz mehessek, hiszen, tragikus véletlen, de mindegyikük egészen lehetetlen helyzetben van, akik a legközelebb állnak hozzám: Fifike61 és Stefike62 épúgy nélkülözik a fûtôanyagot s épúgy koplalnak, ráadásul az elfoglaltságuk egész nap házon kívül tartja ôket s így gondolni sem lehet arra, hogy ôket terheljem, amint hogy senkire sem gondolhatok ebbôl a szempontból, pontosan tudom, Ti is, szegények, nem is értem, hogyan bírtok élni olyan sokan abban az egy szobában, hogyan tudsz ott Jánoskám dolgozni (dolgozol?) és Flórám te is. Bár elmentetek volna már vidékre, ott legalább az élelmezéstek volna megoldva, ami olyan fontos mindhármatoknak! Fejlôdik-e szépen az édes kicsi Marika? Bandi regényei körül nincsen semmi, a Singer és Wolfnerék – pláne, hogy a Kassák63 elment – reménytelenek, de hallgat az Anonymus is, igaz, hogy egy kicsit talán én vagyok az oka, mert magam írtam Komlós Aladárnak,64 hogy manapság nem tartom célszerûnek, hogy bármivel is megjelenjünk, most a legnagyobb remekmû is elsikkadna a fûtési és kenyérgondok közepette. Irodalmi élet? Mi fán terem az? A napokban azt az újsághírt olvastam, hogy valami amerikai milliomosnô vendégül hívott svájci kastélyába 25 magyar írót. Mosolyognom kellett, pedig siralmas: tudnál te huszonöt magyar írót összeszedni? Én megálltam a tizenkettes számnál. Rosszul állunk nagyon. Milyen jó volna most Csipke Rózsikának lenni s nem száz évig, de tíz évig aludni. A mai világ nem érdekel. Gyötör és fáraszt. De az nagyon érdekelne, hogy mi lesz a magyar irodalommal tíz év múlva. Kár, hogy ilyen átmeneti sírkamrákat még nem találtak fel, a tudósok unalmas atombombákkal és szimpla gázkamrákkal foglalkoznak. Jánoskám, azt olvastam Kovács Imre65 képviselôházi beszédébôl, hogy már megint bántottak. Sohasem lesz ennek vége? Csókollak mindhármatokat, nem azért mondom, de még kaphatnék tôletek ide egy levelet! Olyan jól esne! Gizi Címem: Gyôr, Árpád út 41. II.3. Tóth József címén

hogy melyik lehetne az. Fifikének írtam errôl, ô aztán alaposan lekapott s igaza van, amikor csecsemôk meztelenül dideregnek a menhelyeken és egymás után pusztulnak éhen, akkor én mit remélhetek? Balázs Bélára67 gondoltam például, de hogyan közeledjek hozzá, amikor sejtelmem sincs róla, hogy milyen ember s hogyan látja ô a dolgokat? Azt tudom, hogy Bandika ismerte ôt, de mindez oly régen volt! Van egy másik nagy problémám is, Bandi öccse, Mátyás,68 aki Newyorkban él s bár tudja, hogy mi történt, mert Komlós Aladár még Svájcból megírta neki, sôt azt is, hogy teljesen egyedül s ellátatlanul maradtam, mégsem jelentkezett, sôt, amint megtudtam, Szenes Piroska69 ura most jött meg Amerikából s hordta szét az ottaniak küldeményeit barátainknak, de Mátyástól, akivel összejárnak, még csak egy üzenetet sem hozott a számomra. Fifike parancsa úgy szól, hogy azonnal írjak Mátyásnak s kérjem a támogatását. Ti megtennétek? Én nem bírom rászánni magam ezekután. De ha ilyen küldemények jönnek, mint a tiétek is, vagy pláne Dési-Huber Stefike húszezer pengôje, akkor talán mégis csak meghajtom azt a nyavalyás és nagyon fájó gerincemet. Tóth Józsinak átadtam az üdvözletedet, Jánoskám, ô nagyon rendes, mert, miután nem tudtam hazamenni és falun sem sikerült elhelyezkednem, abban állapodtunk meg, hogy minden kiadáshoz hozzájárulok. Hárman vagyunk, mindent megharmadolunk. Nem mondom, hogy nagy öröm számára az ittlétem, de belátja, hogy egyelôre nincs más megoldás. El tudjátok képzelni, hogy hogyan érzem magam? S mindezt miért? Álmokért, amelyeknek a megvalósulása mind messzebbre tolódik. Mert ugyan mikorra remélhetem, hogy akad kiadó a Sahrazád számára? Jánoskám, szomorúan olvasom, hogy nem vagy jobban. Emlékszem, a nyáron szanatóriumot emlegettél. Számodra is elérhetetlen? Jó volna, ha visszamennétek, Flórának és Marikának feltétlenül jó, de a te gyomrodat illetôleg kételkednem kell. Ne higyjétek, hogy megelégszem azzal a nyúlfarknyi írással, amit a postautalványra pöttyintettél, Jánoskám, úgy szeretnék egy hosszú s kiadós beszámolót magatokról! Most pedig bújok vissza a dunyha alá, feküdnöm kell, mert nem fûtünk s megvesz az isten hidege, ízületeim pedig, ajaj! Csókollak benneteket sokszor és még egyszer nagyon, nagyon köszönöm. Gizi

Lengyel terve nem vált valóra: még a következô év elején is Gyôrben volt. Újabb levele66 is a kilátástalanságról és a kétségbeesésrôl tanúskodik.

Lengyel végül februárban tért vissza Budapestre, errôl egy rövid levelezôlapon70 tájékoztatta Illyéséket. Flórám, Jánoskám,

Flórám, Jánoskám,

1946. febr. 8. Pesten vagyok, nagyon szeretném, ha mielôbb felkeresnétek.

Gyôr, 1946. január 17. a posta hozott kétszázezer pengôt. Nagyon meghatott és nagyon szépen köszönöm, de hiszen nektek sincs! Nem a magatokfajta embereknek kellene segíteni rajtam, hanem valami intézményfélének, épen csak azt nem tudom kisütni,

Csókollak benneteket Gizi

• 30 •



Ugyan sikerült a találkozás (mint erre a következô levelezôlap71 is utal), de Lengyel rövidesen újra kórházba került.

különös, csak azért írok, nehogy hiába másszatok fel hozzám. Jó volna egy kiadós duma veletek, de majd otthon. Csókollak benneteket Gizi

Flórám,

A hosszú kórházi tartózkodások után Lengyel hazatért a Keleti Károly utcába. Bár gyakorlatilag járásképtelen volt, mégis kapott munkát: a rádió mûsorait hallgatta, és az esetleges hibákat kellett figyelnie. Azonban még ez sem segített gyötrô magányán, Komor hiánya is elviselhetetlen volt a számára – amint ezekrôl levélben79 beszámolt Flórának.

1946. február 22. most messze kerültem tôletek: a zsidókórházba.72 Fifike dugott ide, mint az írószövetség beutaltját, Ortutay [Gyula]– Boross Elemér73 megbeszélése alapján. Most várom az orthoped orvost, hogy mit szól hozzám, Rajkónak hívják74 és sokat várok tôle. Szomorú vagyok, mert most megint nem láthatom egy ideig a kicsi Marikát. De hátha én fogom tudni meglátogatni ôt minden hôsiesség nélkül? Csókollak, szívecském, persze Jánost is, sajnos a kicsi Marikát nem szabad! Gizi

Flóra drágám,

Lengyel Gizellát újabb és újabb kórházi kezelések várták, különbözô helyszíneken – az állapota azonban nem javult. A következô lapja75 már a Szabadsághegyi Elme és Ideggyógyintézetbôl76 érkezett. Flórám, Jánoskám. 1946. május 28. Most innen nézem a világot, de így se szebb. Persze azt nem kívánom, hogy másszatok fel hozzám és a fogas nagyon drága, hanem kérni akarlak Jánoskám, arra hogy tudd meg és írd meg nekem, hogy tavaly szeptember 7-én 15 000 pengô ma mennyi adópengônek felel meg. A bankban biztos megmondja neked egy okos. Hogy vagytok, angyalok? Flórám, kíméled-e magad egy kicsit, eleget vagy-e Marikával és te, János, dolgozol-e és mit? Itt szép három ágyas szobában vagyok, az élelem a rendes kórházi, a lábam sajnos soha még nem volt ilyen rossz. És itt nem igen tudnak vele mit csinálni. Úgy szeretnék már egyszer jót írni magamról, de mit tegyek, ha minden igyekezetem dugába dôl? Cím ez a régi Svábhegyi Szanatórium, de úgy hívják, ahogy lent írom. Csókollak benneteket Gizi

A következô lap77 már egy új intézménybôl érkezett: a Vöröskereszt Gyógyfürdô Kórházából.78 Úgy tûnik, hogy vagy az elôbbi lapon említett öszszeget sikerült átkonvertálni, vagy Illyésék küldtek pénzt Lengyelnek, mert megköszönte a küldeményt. Flórám, Jánoskám, 1946. szeptember 23. a változatosság kedvéért okt. 10-ig a túloldali [címen látható] kórházban szórakozom nem nagy meggyôzôdéssel. Köszönöm szépen a pénzt, megkaptam. Nincs velem semmi

• 31 •

Budapest, 1946. december 13. már többször kerestelek, de nem veszitek fel a kagylót. Most nehezen jutok telefonhoz, mert Justusék80 eltiltottak tôle nagy szomorúságomra s lemenni a postára nekem nagy feladat. Így köszönöm meg hát Gyuszi remek könyvét, a Hunokat Párisban. Nagy élvezettel olvasom s fel vagyok háborodva, hogy csak ritkán jutok hozzá. Mikor jön meg az a világcsavargó?81 Persze, most jönne egy csomó kérdés, amelyekre, hogy írásban válaszolj, igazán nem kívánom. Majd csak elcsíplek egyszer telefonon; vagy talán nem vagytok Pesten? Magamról? Dolgozom a rádiónak,82 ami hihetetlen elfoglaltságot jelent, de örömmel csinálom, több okból. Elôször, mert elismerik a munkámat odabent, másodszor, mert végre kenyeret keresek és harmadszor, mert nincs egy pillanat szabad idôm és így sok gyötrelemtôl megmenekülök. Igaz, hogy ennek nagy hátránya van, az tudniillik, hogy mindjobban elfog a lelkifurdalás, hogy semmit nem teszek Bandi írásainak érdekében. De mondd, hogyan segítsek magamon, ha nem tudok járni, telefonom nincs és hiába, ha az ember ennyire kiesett a körforgalomból, persze, hogy elfeledkeznek róla az emberek. Valahányszor meglátom egy új könyv hirdetését, örül a szívem, hogy lám, mégis csak megindul a dolog, aztán megint elszomorodom, hiszen Bandika felé senki nem nyújtja a kezét. Aztán megint józanabb belátásra jutok s azzal vigasztalom magam, hogy ha egészséges volnék, sem tudnék kilincselni. Így hányódom különbözô érzelmek közepette, miközben lelkiismeretesen hallgatom a Vöröskereszt közleményeit és a postászenekart. És várom a csodát. De úgy látszik, Tildy Zoltán83 irodalompártolói akciójának lesz valami eredménye. Épen most hallom a hírekben, hogy városok „örökbefogadnak” írókat, mûvészeket s azokat az V. fizetési osztály szerinti dotációban részesítik. Budapest minden kerülete két-két örökbefogadottat választ. (Micsoda tülekedés lesz!) ha ügyes propagandát csinálnak, talán a következô könyvnap már sikeres lesz. Hej, ha köztük volna Bandika egyik könyve is! Flórám, zárom levelem, nem lehet bírni velem, szidj meg! Hanem annak csakugyan örülnék, ha néhány sorban megírnád, hogy mi van veletek? Hívni nem merlek, gondo-



JEGYZETEK

lom, hogy ha tudnál, úgyis jönnél, hiszen olyan angyal vagy. Csókollak sokszor Gizi

1

Lengyel utolsó levelében84 ismét eddig ismeretlen adalékokkal szolgált. Úgy tûnik, hogy ekkoriban beszélgetett Illyéssel arról a bizonyos 1944. október 22-i nap utolsó eseményeirôl. Emlékezéseit kiegészítendô másnap még a következô információkat küldte levelében: Jánoskám, Budapest, 1947. április 3. tegnap elfelejtettem megmondani, hogy Rónay Gyuri85 azon a napon estefelé lejött hozzánk, ô is helyeselte a kispadlásmegoldást86 és hosszan beszélt Bandival négyszemközt. Akkor adta oda neki Bandi a Sahrazád egyik példányát megôrzésre.87 Nem akarom, hogy a legkisebb neheztelést is érezd Gyuri iránt, azért írom most ezt meg utólag. És a másik, amit elfelejtettem: mi volt az, amit olyan szépen megköszöntem neked legutóbbi telefonbeszélgetésünkkor? Akkor tudniillik egyáltalán nem értettem, hogy mit tündérkedtél érdekemben Párisban a „mártír” özvegyek listájával kapcsolatban, de nem akarlak tovább kínozni a faggatással, gondoltam, majd ha eljössz, megkérdezem. Most aztán furdalhat a kíváncsiság, amíg ismét látlak. Telefonon hiába hívnálak fel, mert megint csak nem érteném, mirôl van szó. Jánoskám, az Isten áldjon meg benneteket és legyen nagyon nyugodt, jól lustálkodó Húsvétotok – ez különösen Flórinak szól; ne kelljen neki egyetlen levelet sem megírnia és semmi esetre sem kelljen elhagynia a házat. Csókollak benneteket sokszor Gizi Mester! Fogadja legôszintébb szerencsekívánataimat a magas kitüntetéshez: a Szabadság-rendhez!88 Ebben a percben mondta be a rádió. Csak tudnám, hogy mi az! Ortutus89 kitûzött egy medáliát a szép bársonyruhádra?

Ma már nem fog kiderülni, hogy Illyés pontosan mit is „tündérkedett a mártír özvegyek listájával kapcsolatban” Párizsban. Ha sikerült is Lengyel számára valamilyen támogatást kieszközölni, az özvegy már nem tudta felhasználni. Lengyel Gizella a férje halála (1944. október 26.) óta eltelt majdnem pontosan három esztendô alatt minden testi-lelki gyötrelem ellenére legépelte Komor András kéziratban maradt regényeit, és rendszerezte a megmaradt iratokat. Mindezeket elhelyezte egy bôröndben, amit eljuttatott az Országos Széchenyi Könyvtárba, majd egy rövid búcsúlevél megírása után 1947. október 31-én végzett magával.

Az utóbbi években igen örvendetesen és idôszerûen megjelent néhány írás Komorról. MARKÓJA CS., „A fejvesztett pillantás – Lesznai Annától Komor Andrásig és tovább” in Enigma 72. (2013. április), 71–118. (A továbbiakban: MARKÓJA); VAS I., Azután I–II. (Budapest, 1991); KÔBÁNYAI J., A magyar-zsidó irodalom története. Kivirágzás és kiszántás. (Budapest, 2012) 237-246. 2 Révay József (1881–1970) klasszika-filológus, író, költô. 3 Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író. 4 Illyés-hagyaték, 1 gépelt oldal. 5 Ebben az is közrejátszott, hogy nem sokkal korábban hunyt el Illyés édesanyja. 6 Az Illyés és Juvancz által dedikált kötet és hozzá Illyés levele árverési tételként szerepelt. Laskai Osvát Antikvárium 20. árverése, 2013. április 28., 31. o. Ezúton köszönöm Mezei Attila segítségét. 7 Rába Leóról (1901–?) van szó, aki a Hungária Könyvkiadónak volt a lektora. Ehhez a kiadóhoz tartozott a Hungária Nyomda is, ahol Illyésnek a fent említett Három öreg címû kötete készült. 1934 és 1941 között a Hungária Nyomda anyagi támogatásával mûködött a Tábor Kiadó. A zsidóság sorskérdéseivel, a magyarországi zsidó kultúra állapotának és kimagasló teljesítményeinek ismertetésével és közreadásával foglalkozott. E kiadó szerkesztôje 1938-tól szintén Rába Leó volt, aki a második világháború utolsó hónapjaiban eltûnt. 8 Illyés-hagyaték, 1 gépelt/autográf oldal. 9 Ettôl a sortól kezdve Komor apró betûs, már-már riadt kézírásával folytatódik a levél. 10 Gyergyai Albert (1893–1981) irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, mûfordító. 11 Gyergyai 1937-ben megjelent A mai francia regény címû tanulmányáról van szó. 12 Illyés Petôfi címû kötetérôl van szó, amely 1936 ôszén jelent meg. 13 A sziget Horvátország déli részén található. A tárgyalt idôszakban (1938-ig) a Jugoszláv Királyság része volt. 14 Illyés-hagyaték, autográf képeslap. 15 A település szomszédos Illyés Gyula szülôhelyével, Felsôrácegrespusztával. 16 Illyés-hagyaték, 1 gépelt oldal. 17 Illyés a tárgyalt idôszakban Henry de Montherlant Agglegények (Les Célibataires) címû mûvét fordította. A kötet a Franklin Társulat kiadásában jelent meg 1938-ban. 18 A Tükör megalakulásának körülményeirôl és célkitûzéseirôl lásd bôvebben: MARKÓJA 106–107. 19 Illyés-hagyaték, 1 gépelt oldal. 20 A már említett, 1936 végén elkészült Petôfi címû kötet egy része volt a Petôfi halála, melyben Illyés Petôfi halálának körülményeit tárgyalta. Ez a részlet valóban közölve lett a Tükörben „Petôfi” címmel. Illyés-hagyaték, Tükör, V. évfolyam, 11. szám (1937/11). 21 Ez az utolsó érdeklôdés Illyés elsô felesége, Juvancz Irma (1908– 45) iránt, 1938-ban ugyanis elváltak, a következô évben pedig Illyés feleségül vette Kozmutza Flórát (1905–1995). 22 Illyés-hagyaték, autográf levelezôlap. 23 Illyés 1937-ben megjelent mûvérôl van szó. A kacsalábon forgó vár egyetlen – a régi magyar népmesék motívumaiból – felépített látomás: az egész költemény a fent és a lent, a felsô tízezer és a nyomorgó tömegek, az úri világ és a puszta népe ellentétére épül. 24 Illyés-hagyaték, 1 autográf oldal. 25 Az 1939. évi Magyar Könyvhetet június 1. és 3. között tartották, természetesen a Nyugat kiadó is jelen volt a rendezvényen. (Illyésnek ebben az évben két mûve jelent meg a könyvhéten: a Ki a magyar? és a Külön világban.) 26 Illyés-hagyaték, 2 gépelt oldal. 27 Déry Tiborról (1897–1977) van szó, a „Fenyô” név itt bizonytalan: éppúgy szóba kerülhet Fenyô László (1902–1945), vagy Fenyô Miksa (1877–1972) is. 28 Illyés-hagyaték, 3 gépelt oldal. 29 Az 1928-ban alapított Magánalkalmazottak Biztosító Intézetérôl van szó. Mint a következô levélbôl kitûnik, a MABI egy, a Tátrában található intézetbe utalta be Lengyelt. 30 Kozma Miklós (1884–1941) politikus, rövid ideig honvédelmi mi-

• 32 •



niszter a Gömbös-kormányban és belügyminiszter a Gömbös- és Darányi-kormányban. 1940-tôl a visszafoglalt Kárpátalja kormányzói biztosa. 31 Baranyai Lipót (1894–1970) pénzügyi szakember, az MTA tagja (1940–1949), a Magyar Nemzeti Bank elnöke (1938–1943). 32 Imrédy Béla (1891–1946) gazdasági szakember, politikus, pénzügyminiszter, miniszterelnök. Valóban jó ismerôse volt Illyésnek, mert az író 1937-tôl a Magyar Nemzeti Bank sajtóreferenseként dolgozott, melynek elnöke 1935-tôl Imrédy volt. 33 Illyés-hagyaték, autográf képeslap. 34 Illyés-hagyaték, 1 autográf oldal. 35 Magyar Csillag III. évf., 23. szám (1943. december 1.) 662–667. 36 Illyés-hagyaték, névjegykártya, hátoldalán Komor autográf soraival. 37 MARKÓJA 77. o. 38 Illyés-hagyaték, 1 autográf oldal. 39 Magyar Csillag IV. évf., 6. szám. 40 Az igen jól felszerelt Szabolcs utcai Zsidó Kórházat (pontos nevén a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Közkórházát) az ország megszállása után a németek lefoglalták. Ekkor megkezdôdött a kórház áttelepítése részben a Wesselényi utcai iskolába (a késôbbi gettókórházba), részben a Bethlen téri zsidó iskola helyiségeibe. 41 Komor András halála idôpontjának ez a pontos datálása. A kevés meglevô forrás csak annyit említ, hogy „1944-ben öngyilkos lett” vagy „a német megszállás után öngyilkos lett”. Néhány visszaemlékezés már pontosabb: október 21-re teszik az öngyilkosságot. Lengyel Gizella fenti levele minden kétséget kizáróan meghatározza Komor halálának idôpontját. 42 ILLYÉS GY., Ostromnapló (Szerk.: Horváth István) in Kortárs 2013/1., 3. és 4. szám. 43 Illyés-hagyaték, 3 autográf oldal. 44 Heltai Jenô (1871–1957) író, költô. 45 Illyés Gyula lánya, Mária. 46 Illyés-hagyaték, autográf levelezôlap. 47 Komor András kéziratban maradt, kiadatlan regénye. Valójában a mû teljes címe: A hegy (Péter). Az OSZK-ban levô kéziratból részleteket közöl: MARKÓJA 115–118. 48 A háború utáni elsô könyvnapot 1945. július 14-én tartották a rommá lôtt Vörösmarty téren. 49 Illyés-hagyaték, 1 gépelt oldal. 50 Ortutay Gyula (1910–1978) néprajzkutató, politikus. 51 Horváth Zoltán (1900–1967) újságíró, mûfordító, történész. 52 ILLYÉS GY., Naplójegyzetek 1929–1945 (Szerk.: Illyés Gyuláné, Illyés Mária) (Budapest 1986) 364. 53 Illyés-hagyaték, autográf levelezôlap. 54 Illyés-hagyaték, 1 gépelt oldal. 55 Komor még 1944 elôtt írt kiadatlan regénye. 56 Illyés-hagyaték, 1 gépelt oldal. 57 A magyar Mûvészeti Tanácsot 1945 júliusában hozták létre szovjet mintára. A kultúra minden területét érintô központosított Tanács elnökévé Kodály Zoltánt, alelnökévé Kassák Lajost választották. A Tanács 1950 februárjában szûnt meg. 58 Az budapesti élelmezési gondok miatt Illyésék is többször utaztak vidékre (Sarkad, Révfülöp). Utazni ekkor még csak szovjet írásbeli engedéllyel lehetett, ezek megôrzôdtek az Illyés-hagyatékban. 59 Illyés-hagyaték, 2 gépelt oldal. 60 Azonosítatlan. 61 Radnóti Miklósné beceneve. 62 Dési Huber Istvánné beceneve.

63

Kassák Lajos (1887–1967) író, költô és képzômûvész. Komlós Aladár (1892–1980) író, költô, irodalomtörténész. 65 Kovács Imre (1913–1980) író és parasztpárti politikus 66 Illyés-hagyaték, 2 gépelt oldal. 67 Balázs Béla (1884–1949) író, költô, filmesztéta 1932-tôl a Szovjetunióban élt, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 68 Azonosítatlan. 69 Szenes Piroska (1899–1972) írónôrôl és férjérôl, Halász Miklós (1892–1985) íróról van szó. Szenes is a Nyugatban kezdett publikálni 1923 és 1935 között többször is megjelent a lapban írásaival és kritikáival. 70 Illyés-hagyaték, autográf levelezôlap. 71 Illyés-hagyaték, autográf levelezôlap. 72 A már említett – és a németek által 1944-ben lefoglalt – Szabolcs utcai Zsidó Kórházról van szó, amely 1946-ban már újra mûködött. 73 Boross Elemér (1900–1972) író, költô. 74 Azonosítatlan. 75 Kozmutza-hagyaték, autográf tábori levelezôlap. 76 Az 1927-ben átadott intézmény 1941-tôl a már említett MABI tulajdonában volt. 1944 májusában elôbb rendôrlaktanya, két hét múlva pedig a német hadikórház lett, ekkor a tetôn katonai rádióállomás is üzemelt. A második világháborút követôen a terület pár hónapig üresen állt, majd 1946 januárjáig az elmegyógyintézet betegeit helyezték el itt. 77 Kozmutza-hagyaték, autográf levelezôlap. 78 A mai János Zsigmond utcában mûködött az intézmény. 79 Illyés-hagyaték, 2 gépelt oldal. 80 Justus Pál (1905–1965) író, politikus. 81 Illyés 1946 novemberétôl 1947 februárjáig hosszabb utazáson volt Svájcban, Olaszországban és Franciaországban. A Comité International pour le Placement des Intellectuels Réfugiés nevû szervezet meghívására Illyéssel utazott még: Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Márai Sándor, Pátzay Pál, Cs. Szabó László, Szônyi István és Szûcs László. ILLYÉS GY., Naplójegyzetek 1946–1960 (Szerk.: Illyés Gyuláné, Illyés Mária) 117–194. 82 Lengyel munkája az volt, hogy a rádió adásait hallgatva és feljegyezte a hibákat, majd ezeket összegyûjtve leadta. 83 Tildy Zoltán (1889–1961) politikus, miniszterelnök (1945. november 15. – 1946. február 1.), köztársasági elnök (1946. február 1. – 1948. július 31.). 84 Illyés-hagyaték, 1 gépelt oldal. 85 Rónay György (1913–1978) író, költô, irodalomtörténész. 86 1944 októberében a Komor házaspár azt találta ki, hogy ha a nyilasok jönnek Komorért, akkor a lakás elôszobájában található és kis létrán megközelíthetô beépített gardróbjában bújik el az író. Komornak nem tetszett ez, mert mint mondta, „megôrülne abban a dobozban”. MARKÓJA 113. A fenti levél szerint október 21-én este még Rónay György is megpróbálta erre a megoldásra rávenni Komort. 87 Rónay György hagyatékában nincs meg az említett kézirat. Valószínûsíthetô, hogy még 1945 folyamán – Illyésékhez hasonlóan – Rónay György visszajuttatta a kéziratot Lengyel Gizellának. Rónay László szíves közlése. 88 A Magyar Szabadság Érdemrendet a Nemzetgyûlés alapította 1946. május 10-én. Két fokozata volt (ezüst és bronz), összesen 3978-at adtak ki belôle. 1953-ig adományozták, de ezután is tovább viselhetô volt, 1957 novemberében újraélesztették és 1958 áprilisáig újra adományozták. 89 Ortutay Gyula beceneve. 64

• 33 •

huszonkettedikén haltunk meg

Recommend Documents