Húszéves a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság Ünnepi közgyûlés A Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság (KLMT) 1990. február 7-ét tekinti megalakulási idõpontjának, úgyhogy 2010-ben fennállása 20. évfordulóját ünnepelheti. Ennek jegyében rendezték meg március 6-án idei közgyûlésüket is. Az ünnepélyességét két tényezõ is fokozta. Az egyik, hogy a hosszas renoválás után 2009. május 15-én kolozsvári turisztikai központként felavatott Szabók bástyájában (Bethlen-bástya) rendezték, mely jelvényükön is szerepel, s itt ez volt az elsõ magyar jellegû megnyilvánulás, a másik pedig, hogy az RMDSZ javaslatára kinevezett új mûvelõdésügyi miniszter, Kelemen Hunor vállalta az évfordulós ünnepség fõvédnöki tisztségét, s elfogadta a társaság tiszteletbeli pártoló tagságát. A szombaton délelõtt tartott közgyûlésre a társaság a Mátyás-szobor elemeit díszítõmotívumként felhasználó színes meghívót bocsátott ki, s a sajtó útján is közölte a mûsort. Elsõ mozzanatként a bástya földszinti termében kiállítás-megnyitóra került sor. Takács Gábor, a KLMT irodavezetõje ex libriseit, Balázs László pedig bõrplasztikáit állította ki. Gaal György KLMT-elnök üdvözlõ szavai után Németh Júlia mûkritikus értékelte a kiállítók mûvészetét. Bevezetõben a mûemlékvédelem és az ex librisek történetét is felvázolta. Rámutatott, hogy a két mûvész híres mûemlékeket vagy azok részleteit örökítette meg. „A mûemlékvédelemnek egy fajtája ez is, hiszen azáltal, hogy mûvészi átlényegítésben ugyan, de ráirányítja a figyelmet az eredeti alkotásra, annak védelméhez is hozzájárul”. (Németh Júlia szövege megjelent a Szabadság címû kolozsvári napilap március 16-i számában.) A tárlatmegnyitót Albert Júlia színmûvész három, tárgyhoz illõ szavalata tette hangulatossá. A zsúfolásig megtelt teremben a társaság tagságán és a mûvésztársakon kívül az írott és elektronikus sajtó számos képviselõje jelent meg, akik fõleg a megérkezõ minisztert ostromolták kérdéseikkel. Rövid szünet után az emeleti ülésteremben folytatódott a rendezvény. A tulajdonképpeni közgyûlés mûsorát némileg módosítani kellett, mert a fõvédnök-miniszternek korlátozott volt az ideje. Gaal György elnök megnyitójában üdvözölte a megjelenteket, s külön is köszöntötte Kelemen Hunor minisztert, valamint Szilágyi Mátyás fõkonzult. Ezt követõen felolvasta a társaság húszéves tevékenységérõl szóló – alább közölt – összefoglalóját. A továbbiakban Maksay Ádám ügyvezetõ alelnök és Bartha Csaba számítógépes vetítéssel bemutatta az éppen folyó restaurálást megelõzõen a Mátyás-szoborról készített térfelmérést. Hangsúlyozták ezen új technikai megoldás elõnyeit. A kö-
zel száz részvevõ, mint fõ eseményt várta Kelemen Hunor kitüntetését. Miután az elnök bejelentette, hogy a KLMT választmánya a mûemlékeink védelme és megõrzése terén rá háruló felelõsségteljes munkásságáért tiszteletbeli pártoló taggá választotta Kelemen Hunort, felkérte Szép Gyulát, az RMDSZ ügyvezetõ alelnökét, hogy tartsa meg laudációját. A személyes emlékeket is felidézõ beszéd vázolta a kitüntetett pályafutását. Az elnök és az ügyvezetõ alelnök átadták a diplomát és a társaság dombormûves jelvényét Kelemen Hunornak. A továbbiakban a miniszter szólt a KLMT-vel kapcsolatos emlékeirõl, élményeirõl. Még rádiósként került kapcsolatba a társaság munkájával. Ezt mindig a szakmaiság és komolyság jellemezte. A KLMT önszervezõdésünk fontos tényezõje, s mint miniszter mindenben segíteni kívánja mûködését. Röviden vázolta azokat a problémákat, amelyek most a kulturális tárcát foglalkoztatják. Az egyik, hogy a nemzeti összterméknek csak nagyon kis hányada jut a mûvelõdésre Romániában. Még a szomszédos Bulgáriában is jobb a helyzet. Ki kell dolgozni a kulturális örökség törvénykönyvét, amely ne csak szabályokat tartalmazzon, hanem büntetéseket is azok részére, akik az örökséget rongálják, vagy pusztítják. Továbbá szükséges az örökség minél teljesebb felmérése, pontos nyilvántartása, ebben a jellegzetesen kisebbségi értékeknek is szerepelniük kell. Az elnök kávészünetet hirdetett, s felhívta a megjelentek figyelmét az ülésterem tárlóira, amelyekben a társaság néhány tagjának (Asztalos Lajos, Gaal György, Kovács András, Maksay Ádám, Takács Gábor) megjelent köteteibõl állítottak ki. A szünet folyamán a sajtó képviselõi a minisztert, a társaság vezetõit és a kiállító mûvészeket faggatták. Az érdeklõdõk megismerkedhettek a helyreállított bástya belsõ tereivel. A szünet után szûkebb körben folytatódott a közgyûlés. Az üzenetek, üdvözletek következtek. Maksay Ádám felolvasta Gémesi Ferencnek, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkárának a villámpostán küldött üzenetét. A hivatal különben az évfordulós ünnepségek megszervezését is jelentõsen támogatta. A továbbiakban Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári fõkonzulja üdvözölte a megjelenteket s értékelte a társaság munkáját. Végül Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület elnöke a nagyobb testvér, az idén 125 éves – évfordulóját a kolozsvári Állami Magyar Opera nagytermében az április 17-i gálaelõadáson megünneplõ – egyesület részérõl mondott elismerõ szavakat. Maksay Ádám alelnök a KLMT idei terveit és to-
3
nyugszik, a KLMT az õ emléküket is kegyelettel ápolja. A nap eseményeit a Fullton szálló éttermében záró állófogadás lehetõséget adott az Erdély különbözõ vidékeirõl érkezõ mûemlékvédõk, szakemberek kötetlen eszmecseréjére. G. GY.
Gaal György, Bara István és Starmüller Géza az évfordulós ülés elnökségének tagjai
4
vábbi évfordulós rendezvényeit sorolta fel. Szólt a meghirdetésre kerülõ mûemlék-fotópályázatról, a Kolozsvár rejtett kincseit bemutató szabadtéri kiállításról, a jelenleg a Szentpéteri templom mögött található Mária-oszlop restaurálási tervérõl és a társaság lépéseirõl a szobor eredeti helyére történõ viszszaállításával kapcsolatban. Remélhetõleg sikerül a mûvész utolsó lakhelyén egy Gy. Szabó Béla-emléktáblát leleplezni. Folytatódik a mûemlék-adatbázis kiépítése, a lézerszkenneres felmérés. Õsszel egy jótékonysági operabál, valamint a társaság 20 éves tevékenységét bemutató kiállítás zárja majd az évfordulós ünnepségeket. A gazdasági-pénzügyi jelentést Katona Réka közgazdász olvasta fel, s a tagság jóváhagyta. A hozzászólások rendjén Starmüller Géza választmányi tag emlékezett a KLMT elõzményeire és megalakulási körülményeire. Az erdélyi magyar mûemlékvédelem idõszerû kérdései címmel meghirdetett kerekasztal-beszélgetésre már olyan kevés idõ maradt, hogy csak Guttmann Szabolcs olvashatta fel vitaindítóját. A vitát egy késõbbi idõpontra kellett halasztani. Guttman kísérletet tett az erdélyi magyar mûemlék fogalomkörének meghatározására. Utalt a mûemlékvédelem hazai helyzetére, a stratégiák hiányára. Pozitív példaként említette a Nagyszeben városában történt helyreállításokat, a városkép átalakítását 2007-re, amikor a város az Európa kulturális fõvárosa címet viselte. Befejezésként Gaal György felolvasta megemlékezését a társaság alapítójáról, elsõ elnökérõl, Balogh Ferenc mérnökrõl. A Házsongárdi temetõbe ellátogató kisebb csoport felkereste Balogh Ferenc sírját a Lutheránus sírkertben. Itt elõször Gaal György idézte fel Balogh emlékét, majd Starmüller Géza egészítette ki az elhangzottakat. Gaal György és Takács Gábor a KLMT, Szilágyi Mátyás pedig a magyar fõkonzulátus koszorúját helyezte a síremlékre. A koszorúzáson jelen volt Balogh Ferenc fia, Balogh András egyetemi tanár is. Gaal György utalt rá, hogy a társaság megalakulásakor választott két tiszteletbeli elnök, Csetri Elek történettudós és B. Nagy Margit mûvészettörténész már szintén a Házsongárdban
A Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság húsz éve Két évtizeddel ezelõtt a nagy változások és szervezkedések korát éltük. Az éppen csak megalakult RMDSZ szorgalmazta a szakmai civil szervezkedést, úgyhogy ernyõje alatt sorra jöttek létre a társaságok. Szervezkedtek a muzsikusok, a képzõmûvészek, a mûszakiak. A mûemlékek sorsát szívükön viselõ építészeket, történettudósokat, mûvészettörténészeket, lelkészeket és írókat január 21re Balogh Ferenc építészmérnök, Kolozsvár alpolgármestere hívta tanácskozásra a kolozsvári Állami Magyar Opera próbatermébe. Itt határozat született az „RMDSZ kolozsvári Mûemlékvédõ Társaságának” a megalakításáról, s a 26 aláírással ellátott programnyilatkozatot a február 7-i Szabadságban valamint több napilapban sikerült közzétenni. Eszerint a társaság az RMDSZ és a Történelmi Mûemlékek Bizottságának (Comisia Monumentelor Istorice) „vétójoggal rendelkezõ konzultatív szervévé kíván lenni”. A történelmi, régészeti, képzõmûvészeti, néprajzi, egyházi vagy kegyeleti „sajátosan magyar vagy közös érdekû” mûemlékek sorsát kívánja figyelemmel követni. Kapcsolatot tart fent minden hasonló célú társasággal, egyházi és állami szervvel. Felsorolják a védelem körébe tartozó érték-kategóriákat. Végül a nyolcadik pontban leszögezik: „A Mûemlékvédõ Társaság az európai értékek körforgásába kívánja bekapcsolni sajátos kultúrértékeinket népszerûsítõ és tudományos igényû publikációk, fotók és filmek segítségével, valamint tervbe veszi a romániai magyar mûemlékek repertóriumának összeállítását is”. Rövidesen sor került a szervezkedõ közgyûlésre, az ideiglenes választmány megválasztására (Balogh Ferenc elnök, Gaal György, Elkán György, Kovács András alelnökök, Daróczi Miklós titkár), majd az Alapszabály kidolgozására. Ekkor már a társaság felveszi az erdélyi mûemlékek legjobb ismerõjének, Kelemen Lajos levéltáros történettudósnak a nevét címébe, s mint Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaságot (KLMT) jegyzik be a törvényszéken. A társaság 1990. október 19-én tartja tagtoborzó és bemutatkozó gyûlését a Brassai Sámuel Gimnázium amfiteátrumában. Ezen Balogh Ferenc ismerteti a célkitûzéseket, munkaprogramot, Kovács András és Daróczi Miklós mûemlékvédelmi kérdésekrõl, Gaal György Kelemen Lajosról tart elõadást. A továbbiakban jelentkeznek a társasághoz fiókként csatlakozni kívánó nagyváradi, aradi, szatmári, brassói, marosvásárhelyi, segesvári mûemlékvédõk képviselõi, akik ismertetik az ottani szervezkedés helyzetét. A Kárpát Turista
Egyesület képviseletében Tövissi József ajánlja fel a rendszeres együttmûködést. Az 1991-es tisztújító közgyûlésen kerül sor a végleges vezetõség megválasztására. Két jeles kutatót tiszteletbeli elnökségre méltatnak: B. Nagy Margit, Csetri Elek. Balogh Ferenc elnök mellett Bara István (Szatmárnémetibõl), Gaal György és Kovács András lesz az alelnök, Asztalos Lajos a titkár. Választmányi tagok: Szabó Bálint, Starmüller Géza. Egy évtizeden át ebben a felállásban mûködik a társaság. Nehéz volna itt számba venni a társaság rendezvényeit, nyilatkozatait, kiállításait, mûemlék-konferenciáit, emléktábla-állításhoz nyújtott támogatását. Most csak néhány vonatkozásra utalunk. A társaság még 1990-ben bevezette, hogy székhelyén, a Belvárosi Unitárius Egyházközség egyik helyiségében minden szerdán délután 6-tól megbeszélést tart, s fogadja a mûemlékek iránt érdeklõdõket, tanácsokat ad. Ezekre a 90-es évek közepéig rendszeresen tartott fogadónapokra a választmányi tagokon kívül állandóan jöttek érdeklõdõ polgárok, rendszerint a mûemlékvédõk figyelmét igyekeztek egy-egy rombolásra vagy csak sürgõs mentést igényelõ épületre felhívni. Ez Kolozsvár viszonylatában 1992-tõl különös hangsúlyt kapott, hiszen ekkor kezdõdött a 12 évig tartó hírhedt Funar-korszak, mely a magyar vonatkozású emlékek eltüntetését tûzte ki céljául. Néha távolabbi városokból is érkeztek e szerdai alkalmakra. Sajnos, a legtöbb esetben a társaság legfeljebb egy-egy átiratot tudott megfogalmazni a felvetett kérdésben, de hiányoztak a hathatós eszközei a közbelépésre. A KLMT az éveken át vajúdó mûemlék-törvényhez a 90-es évek közepén kiegészítõ javaslatokat nyújtott be, s ezeket eljuttatta az RMDSZ vezetõségéhez is. Mellesleg bármilyen mûemléki kérdés merült fel, az RMDSZ – akkoriban – rendszeresen kikérte a társaság véleményét. A törvény kiegészítéseként elkészítettük a Házsongárdi temetõ védelemre javasolt sírjainak, kriptáinak a jegyzékét is. A megjelent törvény és a 2004-es hivatalos mûemlék-jegyzék alig vette figyelembe javaslatainkat. A temetõt is csak mint egészet nyilvánította mûemlékké. A társaság 1994-ben három emlékérmet készíttetett Venczel Árpád szobrászmûvésszel, s ezek odaítélésével ismeri el a mûemlék-restaurálás (Kós Károly-díj), a mûemlék-felmérés (Debreczeni László-díj) valamint a mûemlék-megörökítés (Veress Ferenc-díj) terén elért kiemelkedõ eredményeket. Azóta két-három évenként sor kerül e díjak odaítélésére. Eddig Kós Károly-díjban részesültek Zakariás Attila, Kovács András, Venczel Árpád, Mihály Ferenc, az aradi Szabadság-szobor restaurátorai, Gergely Istvánné; Debreczeni László-díjat kapott Murádin Katalin, Gyöngyössy János, Dávid István, Keresztes Gyula, Dukrét Géza, Murádin Jenõ; Veress Ferenc-díjjal jutalmaztuk Kántor Lászlót, Szabó Tamást, Miklóssy Sikes Csabát, László Miklóst, Zepeczáner Jenõt. Sikerült a Mûvelõdés szerkesztõségével közösen három vándorkiállítást összeállítani Kós Kár-
oly, Debreczeni László és Bánffy Miklós grafikáiból. A 90-es évek második felében ezek sorra járták Erdély kisebb-nagyobb városait Aradtól Sepsiszentgyörgyig, Szatmárnémetitõl Temesvárig. Emellett több alkalmi kiállítást rendeztünk Takács Gábor grafikáiból, Balogh Ferenc és Bíró Gábor fényképfelvételeibõl, Gál Éva Emese linómetszeteibõl, melyek mûemlékeket ábrázoltak. A társaság tervei közt szerepelt a nevezetes épületek emléktáblával való megjelölése is. Még 1991 októberében századik születésnapján sikerült táblával megjelölnünk Herepei János kolozsvári szülõházát, de azután Kolozsvárt ilyen jellegû táblák elhelyezése teljesen kivitelezhetetlenné vált. Tordán a templomkertben Kõváry László-táblát állítottunk. A szatmáriak Gellért Sándor, Csûry Bálint és Tamás László szülõházát jelölték meg. Starmüller Géza tagtársunk útján közremûködtünk Erdély számos településén táblák kivitelezésében, elhelyezésében. A társaság és különösen Balogh Ferenc sokat tett az aradi Szabadság-szobor kiszabadításáért, majd restaurálásának megszervezéséért. 2002-ben a kolozsvári Mátyás-szobor világörökséggé nyilvánításáért indítottunk mozgalmat. A 90-es évek közepén a társaság az EMKÉ-vel közösen magyarországi támogatásból megvásárolta a Kolozsvár határában lévõ Kós-házat, Kós Károly elsõ megépült munkáját az örökösöktõl. Így sikerült megmenteni a pusztulástól. Használatra a Transylvania Trust kapta meg azzal, hogy mûemléki rendbetételérõl gondoskodjék. Az egyesület évrõl évre Szatmárnémetiben rendezett mûemléki konferenciákat, ezeken meghívottként számos magyarországi szakember is részt vett: Az egyházi mûemlékek helyzete Romániában (1995), Mûemlékvédelem és önkormányzat (1996), A népi építészet és védelme (1997), Meghagyni romnak vagy kiépíteni (1998), Kastélyok, udvarházak (1999), Történeti városközpontok védelme és rekonstrukciója (2001). A szatmáriak periodikusan kiadták a Mûemlékvédõ Hírek címû négyoldalas nyomtatott tájékoztatót a 90-es években. * A társaság ügyeit kezében tartó Balogh Ferenc elnököt 2001-ben gyógyíthatatlan betegség támadta meg, mely a következõ év októberében halálát okozta. Úgyhogy jó két évig alig mûködött a KLMT, s újbóli beindítása is sok nehézségbe ütközött. A 2003 áprilisában megtartott tisztújító közgyûlésen Gaal Györgyöt választották elnökké, Maksay Ádámot ügyvezetõ alelnökké, Kovács András és Bara István megmaradt alelnöknek, Asztalos Lajos titkárnak. Starmüller Géza és Keresztes Géza (Marosvásárhely) a két választmányi tag. Az új választmány egyik legsürgetõbb feladata volt a megváltozott körülményekhez igazodó, átdolgozott Alapszabály elfogadtatása és törvényszéki bejegyzése. 2006-ban sikerült a Belvárosi Református Egyházközségtõl irodahelyiséget kapni, ahol 2009-tõl Takács Gábor irodavezetõ rendszere-
5
6
sen fogadóórát tart, és intézi a társaság ügyeit. Az utóbbi években a KLMT közgyûléseit rendszerint konferenciákkal köti össze. Hallatta szavát a Sétatér megmentése érdekében. Egy Maksay Ádám vezette csapata részt vett a Fõtér átrendezésére kiírt pályázaton, sajnos nem nyert. Lakossági fórumot hirdetett a Fõtér átrendezésével kapcsolatban, melyre meghívta a gyõztes Planwerk-kollektíva és a városi tanács képviselõit is. Az ott megfogalmazott véleményt a városvezetés nem méltatta figyelemre. A 2004-ben megjelent mûemlékjegyzék Kolozsvárra vonatkozó fejezetét átdolgozta a magyar vonatkozásokkal kiegészítve, s szorgalmazza ennek városonkénti elkészítését. Nyaranta különbözõ erdélyi, mûemlék templomokkal rendelkezõ falvakban mûemlék-karbantartási és felmérõ táborokat rendez hazai és magyarországi fõiskolai hallgatók bevonásával. Eddig Magyarbikalon, Farnason, Magyarlónán mértük fel a templomokat. A felméréseket az egyházközség felhasználhatja a restaurálási pályázásnál. 2005 februárjában Kolozsvárt is sor került egy háztulajdonosokat megcélzó egész napos mûemlékvédelmi kurzusra. 2006-tól Maksay Ádámot a háromdimenziós lézerszkennelés foglalkoztatja, ennek titkait Portugáliában sajátítja el, majd a portugál céget meghívja Kolozsvárra, ahol elkezdik a mûemlékek (Mátyásszobor, Bethlen-bástya, Farkas utcai templom) ilyenszerû rögzítését. Ugyancsak 2006 nyarától a széki, ormányi és némai református mûemléktemplomok állagmegóvásában mûködik közre a társaság. Különösen nagy feladatnak ígérkezik a kolozsvári Farkas utcai gótikus templom restaurálása. Ehhez a pályázást a társaság végzi. A társaság elnöke állandóan szerepel a sajtóban mûemlékeket bemutató cikkekkel, tanulmányokkal. Kötete jelent meg a Házsongárdi temetõrõl, a Rhédey-palotáról, két városkalauza, egy Kolozsváralbuma. Kovács András alelnök is az erdélyi késõ reneszánszról tett közzé értékes könyvet, s több szakdolgozatot rangos folyóiratokban. Asztalos Lajos három, Murádin Jenõ pedig tíznél több könyvvel szolgálta a mûemlékek megismertetését az utóbbi pár évben. Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) Erdélyi Gyopár címû folyóirata külön rovatot bocsát a társaság rendelkezésére. A KLMT tervei közt szerepel kiadványok közzététele. Eddig csak egy temetõ-térkép jelent meg támogatásával (1994). Közelebbrõl egy album is készül. A társaság tagjai számos alkalommal rendeztek város- és temetõ-sétákat, s ezeken mindig felhívták a hallgatóság figyelmét a mûemlékvédelem idõszerû kérdéseire. Legutóbb, 2009 õszén a kolozsvári iskolások számára rendeztünk mûemlék-ismereti vetélkedõt. A siker nyomán az idén is meghirdetjük a versenyt. Nemzetközi mûemlék-fényképezési pályázatot írtunk ki, a beérkezett mûveket kiállítottuk. Maksay Ádám, László Miklós valamint László Csaba három mûemléki fotókiállítását társaságunk rendezte meg. A társaság sajtó útján is állandóan tudatosítja a
mûemlékvédelem fontosságát. Országos viszonylatban egyelõre nem tudjuk átfogni és követni a veszélyeztetett magyar vonatkozású mûemlékek és védelemre szoruló épületek sorsát. Ehhez sokkal több munkatársra, anyagi forrásokra volna szükség. Csak itt Kolozsváron három égetõ kérdés foglalkoztat. A tervbe vett Magyar utcai Mûvelõdési Központ helyén álló kaszárnyaépületek szerepelnek a mûemlékjegyzéken; a szintén mûemlék kétágú református templom mögötti sporttelep helyére több emeletes épületet szándékozik emeltetni a tanfelügyelõség, eltakarva ezzel a templomot, a Házsongárdi temetõ jeles sírjainak legalább egy részét mûemléki védelemben kellene részesíteni. Távlatilag szeretnõk megteremteni az erdélyi mûemlékek dokumentációs központját, esetleg intézményesíteni a Mûemlékek Erdélyi Gondnokságát. Szorgalmazzuk egyházi múzeumok szervezését. Saját erõnkbõl egy állandó mûemléki tanácsadó szolgálatot fogunk beindítani azok számára, akik ilyen jellegû házakban laknak, vagy ezek tulajdonosai. 2005 novemberétõl mûködõ honlapunkat legutóbb 2009-ben újítottuk fel (www.klmt.ro). A társaság tevékenységét nagymértékben befolyásolják az anyagi juttatások. A romániai központi forrásból származó pénzösszegeket elosztó Communitas Alapítvány 2005 júniusától ún. normatív támogatásban részesíti a társaságot. A többi pénz mind pályázatokból adódik: önkormányzatok támogatása, magyarországi meghirdetések (Illyés Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Miniszterelnöki Hivatal, Szülõföld Alap) valamint nemzetközi kiírások. Végezetül még megjegyezzük, hogy a KLMT országos szervezet, de nem egyedüli e téren a romániai magyarság berkeiben. Sepsiszentgyörgyön 1990 óta mûködik a Keöpeczi Sebestyén József Mûemlékvédõ Társaság, a nemrég elhunyt Kónya Ádám alapította. Tevékenységérõl jó ideje nincs hírünk. Ellenben a nagyváradi székhelyû 1993-ban létrehozott Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaságról s annak igen tevékeny elnökérõl, Dukrét Gézáról csak az elismerés hangján szólhatunk.
GAAL GYÖRGY, a KLMT elnöke
A mûemlékvédõ Balogh Ferenc (1941–2002) Az 1989-es hatalomváltozás utáni évtizedben erdélyi magyar viszonylatban Balogh Ferenc volt az, aki leginkább átfogta, valósággal megtestesítette a mûemlékvédelmet. Építõmérnökként már korábban is foglalkozott a kérdéssel, de az ekkor kelet-
Balogh Ferenc (1941–2002)
kezett ûrben õ vállalta magára a mûemlékvédelem megszervezését, s lett szószólója ennek a számunkra azóta is nagyon égetõ kérdésnek. Társaságot szervezett erre a célra, az RMDSZ és az EMKE részérõl is õ lett felelõsévé ennek az ügynek. Életpályája tanulságosan tükrözi és szemlélteti a szocializmusnak nevezett korszak kisebbségi értelmiségének lehetõségeit, behatárolt mozgásterét. Pedig szerencsés csillagzat alatt született. A nemzetközileg is jó tollú baloldali közíróként ismert Balogh Edgár és a vargyasi unitárius hagyományokat közvetítõ Baloghné Máthé Rebeka fiaként látta meg a napvilágot Kolozsvárt, 1941. március 9-én. 1944– 1945-ben a politikai változások idején édesapja vezetõ szerepet játszik Kolozsvár közéletében, fõszerkesztõ, majd egyetemi tanár, sõt a Bolyai Egyetem rektora is. De az elemista Ferenc, Ferke – ahogy a családban szólították – rövidesen megismerheti a meghurcoltatást is, mikor az édesapát 1949 õszén letartóztatják. Csak mikor az érettségihez közeledik, 1956-ban hoz megkönnyebbülést a rehabilitás. Õ közben a város akkori legrangosabb tanintézetében ismerkedik meg az ideológiai szempontok szerint megszûrt tananyaggal. 1957-es érettségi tablóján még a 7-es számú magyar tannyelvû Fiúközépiskola szerepel. Az évben ünneplik az intézet fennállásának 400. évfordulóját, s az egykori Unitárius Kollégium felveheti a nagy példakép, Brassai Sámuel nevét. Az akkori végzõs X. A osztály 32 fiútanulóját a város talán legelismertebb nevelõegyénisége, Árkossy Sándor irányítja. Az is-
kolában kapott indíttatás is hozzájárult ahhoz, hogy Balogh Ferenc nem az atyai házban otthonos humán szakok közül választott, hanem a mérnöki életpálya mellett döntött. A kolozsvári Politechnikai Intézet Építõmérnöki karán 1963-ban szerzett építõmérnöki oklevelet. Pályája elsõ három esztendejét máramarosszigeti építõtelepen kivitelezõ mérnökként töltötte. Ekkoriban nõsült meg, 1964-ben feleségül vette Muresán Évát. 1966-ban sikerült Kolozsvárra kerülnie az itteni Építészeti Kutató és Tervezõintézethez. Itt elsõsorban az épülettervek statikai számításai hárultak rá. Több mint másfélszáz épület viseli magán munkája nyomát. Köztük gyárak, diákotthonok, kórházak és szállodák. 1990-ig volt az intézet munkatársa, az egyre szûkülõ lehetõségek nagyon elkeserítették, a kivándorlás gondolata foglalkoztatta. Miközben családja szépen alakult, 1964-ben fia (András), 1968-ban lánya (Zsuzsanna) született, apja biztatására cikkeket, tanulmányokat kezdett írni. Elsõ írása 1967-ben a Korunk hasábjain látott nyomdafestéket, majd az Utunk, A Hét, a Mûvelõdés munkatársa lett. Eleinte a modern építészet kérdései foglalkoztatták õt, a tervezõt. Erre utal az elsõ, szerkesztésében megjelent kötet: Betekintés korunk építõmûvészetébe (Bukarest, 1975). Az évtized végére azonban már inkább az építészeti örökség kezdi foglalkoztatni: az 1980-as Korunk Évkönyv számára Eklektika, szecesszió és kezdeti modern címmel Kolozsvár épületeirõl ír tanulmányt. Következõ kötete már példaképének, az építészettörténész és mûemlékvédõ Debreczeni Lászlónak állít emléket. A Mûvészeti kismonográfiák sorozatban jelenik meg 1983-ban a gazdagon illusztrált százlapos könyv. 1989 decemberének végén lelkesen bekapcsolódik a Magyar Demokrata Tanács, majd a Romániai Magyar Demokrata Szövetség munkájába, s ennek javaslatára elvállalja Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét. E hivatalban rengeteg munka hárul rá, de magyar vonatkozásban, a mûemlékek védelmében szinte semmit sem tud tenni. A polgármesterkedéssel párhuzamosan indítja be a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság (KLMT) megszervezését. Úgy gondolta, hogy az új, polgári társadalomban a civil szervezõdés útján hatásosabban lehet cselekedni, eredményesebben lehet fellépni. Az 1992-es februári választásokat követõen megkezdõdött a Funar-korszak Kolozsváron, s a magyar vonatkozású mûemlékek, utcanevek ellen valóságos hadjárat indult, a KLMT is rendszeresen részt vállalt a tiltakozásból, a közfigyelem felkeltésébõl. Az RMDSZ Balogh Ferencet az 1992–1996os idõszakra Kolozs megyei tanácsossággal bízta meg. 1993-tól pedig az RMDSZ megalakuló Országos Ügyvezetõ Elnökségének mûvelõdési és egyházi ügyekkel foglalkozó fõelõadói munkakörében alkalmazták. Ezzel párhuzamosan az EMKE országos elnökségében is tevékenykedett. Ezt követõen hivatali munkaköre és a KLMT
7
8
munkája szorosan összefonódott. Számtalan alkalommal képviselte különbözõ rendezvényeken, tanácskozásokon az RMDSZ-t, de mindig megemlítette, hogy a KLMT nevében is beszél. Az õ ötlete volt, hogy a KLMT kétévenként emlékplakettel tüntesse ki a mûemlékvédelemben kiemelkedett személyeket. Balogh Ferenc a közélet mellett nem csak figyelemmel követte az egyházi mozgalmakat, hanem saját egyházában, az unitáriusban vezetõ szerepet is vállalt. Eleinte a Kolozsvár-belvárosi egyházközség gondnoki tisztségét látta el, majd 1996-ban a székelyudvarhelyi fõtanácson unitárius fõgondnokká választották. Ettõl fogva minden fontosabb egyházi tanácskozáson részt kellett vennie, különbözõ megbeszéléseken képviselte egyházát. A Protestáns Teológiai Intézet szenátusában is õ volt az unitáriusok szószólója. Miközben a mûemlékeket védte Balogh, hihetetlenül hitt a modern technikában, a számítógépek világában. Tudta, hogy valamennyi mûemlékünket úgy sem tudjuk megõrizni az utókornak, de fényképüket, fõbb adataikat rögzíthetjük a modern technika segítségével. A temetõ sírjainak, a kolozsvári, majd az erdélyi mûemlékek számítógépes regisztrálására készült, ezeket szerette volna mielõbb a világhálón elérhetõvé tenni. Élete végén a mûemlékek helyének modern mûholdas bemérése foglalkoztatta. Kolozsvári viszonylatban a
Fõtér házairól készített jó összefoglalást. Ezt bemutatta a Kolozsvár 1000 éve címû, 2000 októberében tartott EME-konferencián. A társaságot számos értekezleten képviselte, nem csak az országban, mindenek elõtt Tusnádon, hanem magyarországi rendezvényeken, nyári egyetemeken is. A kolozsvári egyetem néprajz szakos bölcsészhallgatóinak éveken át tartott elõadásokat a mûemlékvédelemrõl. 1995-tõl évekig õ látta el az Illyés Közalapítvány Mûvelõdési szaktestületének titkári tisztségét is. Hatvanadik életéve betöltésekor úgy vonult nyugdíjba, hogy soha egy napot sem hiányzott betegség miatt munkahelyérõl. Ezután a Szabédiházban mint EMKE-fõelõadó szeretett volna tevékenykedni, s a KLMT-re fordította volna fennmaradó idejét. A sors másként akarta. Még egy évet sem örülhetett nyugdíjának, mikor a gyilkos kór jelentkezett, s attól fogva bámulatos erõvel küzdött a túlélésért. Terveit nem adta fel. Még a Mátyás-szobor évfordulós ünnepségén is szerepet vállalt, a KLMT következõ közgyûlését tervezgette. A kór azonban 2002. október 29-én Budapesten végleg legyûrte. Hamvait november 16-án a kolozsvári unitárius templomból kísértük ki a Házsongárdi temetõbe, szülei sírjához.
Kelemen Hunor laudációja
tatást kapott. Nem véletlenül lett mûvelõdési miniszter. Egyszer jelen voltam, amikor egy alkalommal az édesanyja táncházat szervezett Karcfalván, és a szemünk láttára szedték le a fiatalok a Ceauºescuképet arra az idõre, amíg a táncház tart, hisz a magyar táncház összeférhetetlen olyan emberrel, akirõl jól tudtuk, hogy egy kanál vízben is megfojtana minket, magyarokat. Azután hosszú éjszakákon át gondolkoztam, hogy vajon hányan súgtak be. Úgy tudom, hogy akkor senki sem súgott be. Kelemen Hunor tehát Csíkkarcfalváról származik, ahol 1967. október 18-án született. Állatorvosi és filozófusi oklevelet Kolozsváron az Agrártudományi Egyetemen, illetve a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen szerzett. Bukaresti kormányzati szerepvállalása elõtt a kolozsvári rádió magyar kulturális és politikai mûsorát szerkesztette, valamint a Korunk kulturális folyóirat munkatársa volt. Az 1989 decemberében megjelent Jelenlét címû kulturális folyóirat társalapítója és fõszerkesztõ-helyettese 1990 júliusáig. 1995-ben a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Mínuszévek címû verseskötetéért 1996-ban költészeti debütdíjjal jutalmazta a Román Írószövetség. A madárijesztõk halála címû regényét a marosvásárhelyi Mentor Kiadó adta ki 1999-ben, 2001-ben a csíkszeredai Pallas–Akadémia kiadásában jelent meg A szigetlakó címû verseskötete. Irodalmi
A tavalyi államelnök-választási kampányban az RMDSZ színeiben induló Kelemen Hunornak a jelszava az Egyenes beszéd volt. Sajnálom, hogy ezt nem én találtam ki. Nem tudom, hogy aki kitalálta, hallgatta-e a 90-es évek elején a kolozsvári közszolgálati rádió magyar adásait? Én igen, mert én hûséges hallgatója vagyok ma is a mi rádiónknak. És ott, akkor feltûnt egy új hang, egy másfajta hang. Többször is megkérdeztem régebbi rádiós ismerõsöket, hogy ki az, aki ilyen egyenesen beszél? Hisz a kilencvenes évek elején mi, régebbiek még nem voltunk meggyõzõdve, hogy tényleg elmondhatunk-e mindent, ami a lelkünkön van, hogy minden gondolatunkat el merjük-e mondani, hogy szabad-e? Mert bizonyos beidegzõdések még bennünk éltek. Kelemen Hunor hangja volt az, aki akkor a kolozsvári rádiónál dolgozott. Már akkor feltûnt a tiszta, õszinte hangja, egyenes beszéde. Utána személyesen is megismerkedtünk, és az is kiderült, hogy többször jártam náluk, a szülõi háznál, miközben õ akkor Kolozsváron diák volt. Én Hargita megyei mûvelõdési szakirányító voltam, a Hunor édesanyja pedig Csíkkarcfalván mûvelõdési igazgató. Megtapasztaltam, hogy Hunor milyen környezetbõl indult, kik indították útjára, milyen közösségbõl indult, és milyen családi indít-
GAAL GYÖRGY
Kelemen Hunor átveszi a KLMT tiszteletbeli tagjának kijáró oklevelet és emlékplakettet Gaal Györgytõl (balra), Szép Gyula és Kelemen Hunor (jobbra). A fényképeket Rohonyi D. Iván készítette.
munkáit több romániai és magyarországi kiadvány publikálta. Politikai pályafutását 1997-ben kezdte Bukarestben, a kulturális minisztériumban, ahol az etnikumközi kapcsolatok ápolása, az audio-vizuális mûvészetek támogatási rendszere, a civil szférával való kapcsolattartás és a mûemlékvédelem tartozott tevékenységi körébe. 1999 és 2007 között az RMDSZ Szövetségi Egyeztetõ Tanácsának elnöke. Ugyancsak ebben az idõszakban az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának tagja. 2000-tõl az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselõjeként a kulturális, mûvészeti és tömegtájékoztatási állandó bizottságban tevékenykedett, 2005-tõl pedig 2009 szeptemberéig a képviselõház házbizottságának RMDSZ-es tagja volt. 2000-ben a Románia Csillaga Érdemrend parancsnok fokozatával tüntették ki. 2005-tõl két évig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem óraadó tanára, 2007-ben tagjává választotta a Római Katolikus Státus. 2007. június 9-én az RMDSZ Szövetségi Képviselõinek Tanácsa a szervezet ügyvezetõ elnökévé választotta. 2007-tõl az RMDSZ kampányfõnöke. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. 2009 decemberétõl Románia kulturális és mûemlékvédelmi minisztere. Az elmúlt másfél évtizedben közeli munkakapcsolatba kerültem Kelemen Hunorral, mind az õ különbözõ beosztásai miatt, mind az én RMDSZ-es, és magyar operrabeli különbözõ munkáim miatt. Megtapasztalhattam, hogy az egyenes beszéd mellett mindig az õszinteség volt az, ami jellemezte. Bárkinek a szemébe mert nézni, még akkor is, amikor az általa közölt információk talán nem a legkedve-
sebbek, nem a legvártabbak és nem a legkellemesebbek voltak. Ezeket is mindig szemtõl szemben a partnerei, a munkatársai tudtára hozta. Akárhányszor valamilyen kérdéssel hozzá fordultam, három-öt perc múlva úgy éreztem, hogy túl van minden tárgyalva. Nem jellemzõ rá sok politikusnak az a tulajdonsága, hogy hosszú beszédekkel altatják el a körülöttük állókat. Hogy miniszterként mennyire sikerült elfogadtatnia magát a társadalommal, azzal tanúsíthatom, hogy csak az elmúlt két, két és fél hónap alatt hány, és nem elsõsorban magyar kulturális szakember keresett meg a múzeum, színház, képzõmûvészet, film területérõl, akik úgy érzik, hogy végre olyan ember került a minisztérium élére, akinek köszönhetõen valami elkezdõdhet. Mindenki jól tudja, hogy ebben az idõszakban, ebben a válságos, pénztelen világban mit jelent ilyen költségvetési mutatók mellett mûvelõdési miniszternek lenni. Meggyõzõdésem, hogy Kelemen Hunor nem azért vállalta, hogy egy életrajzi összefoglalóban felolvashassuk, hogy miniszter lett, hanem egyrészt vállalta ezt a szimbolikus megbízatást, hogy végre eljuthatunk ide, hogy Romániának magyar mûvelõdésügyi minisztere lehet, és úgy gondolom, hogy a magyar mûvelõdési életnek is – a románnal párhuzamosan – elkezdõdhet egy olyan reformja, amelyet nyilván nem lehet sem egy, sem két mandátum alatt elvégezni, de legalább valami elkezdõdhet. Úgy gondolom, hogy akire elmondhatjuk azt, hogy beszéde egyenes, tiszta, õszinte, ennél többet nem is kell mondani róla, mert az felesleges szöveg. És Kelemen Hunorról ez elmondható.
SZÉP GYULA
9
Húsz esztendõ emlékezete
10
Marosvásárhely fekete márciusa a magyar történelem, az erdélyi magyarság történetének máig eleven, vérzõ fejezete. És élõ történelem azok számára, akik átélték, akik részt vettek az események forgatagában. Az erdélyi, marosvásárhelyi magyarságnak nagyon mély csalódást és rettenetet jelentett. Még húsz év távlatában is felfoghatatlan, hogy a jogaiért békésen kiálló kisebbséget a harmadik évezred fordulóján, békeidõben ilyen barbár erõszakkal megfélemlíthet az államhatalom, amely a visszarendezõdés szolgálatába szegõdött. Ezerkilencszázkilencven márciusa nagyon mélyen bevésõdött az emlékezetembe. Most, amikor emlékeimet igyekszem kitárni, mindenekelõtt az RMDSZ-székház ostroma jut eszembe: a vasszekrénnyel eltorlaszolt ajtóba hasító baltavas látványa, a vérszomjas tömeg ordítozása, a padlásfeljárót elzáró kazán alatti tûzgyújtási kísérletek, a padlásra menekülõ 79 személy csendes számbavétele, neveink jegyzetfüzetbe írása az esetleges halál árnyékában. De nemcsak a pártszékház középkori ostromát átélve kísérgetett a félelem és az iszonyat, hanem még aznap kora délután szinte az elvert fotósok feketelistájára kerültem. Amikor a megyeházával szemben a segédlelkészi lakás függönye mögül a Kincses Elõd lemondatását skandáló vérszomjas tömeget fényképeztem, naivul azt hittem még, hogy az igazságra elõbb-utóbb fény derül, csak meg kell örökíteni az eseményeket. És másnap, március 20-án is minduntalan a történelmi véres példák jutottak eszembe. Rémálom az egész: ordítozás, öklök, üvegek, eltorzult arcok. Vegyes emberáradat: félreinformált, manipulált, baltákkal és capinákkal felfegyverzett Görgény-völgyiek, a Marosvásárhelyre hatolásukat megakadályozni próbáló, akár életükkel fizetõ magyarok és cigányok, tehetetlenségükre hivatkozó cinkos és cinikus karhatalmiak, a felszedett padok léceivel a barikádoknál õrt álló fiatalok, az elválasztó tankok fölött Molotov-koktéllal dobálózó dühös emberek, Bolyait, Kincsest és Tõkést felakasztani óhajtó felajzott alakok, vagy éppen az éjszakai kis tüzeknél nótákat és himnuszt éneklõ „maroknyi székely” Nyárád mentiek. Az egykori Székely-Vásárhely sok-sok eseményt megélt az évszázadok alatt, de ilyen gyalázatot keveset. A feldúlt fõtér, a rengeteg üvegtörmelék magától beszélt. Lépten-nyomon provokátorok, sértõ jelszavakat ordítozó csõcselék. A szomorú események elõzményeihez tartozik, hogy március 17-18-án rendeztük meg a MISZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) marosvásárhelyi kongresszusát, amely a romániai magyarság 1989 utáni történetének elsõ kongresszusa volt, öt héttel megelõzve az RMDSZ nagyváradi kongresszusát. A szervezés lázában – a már jelentkezõ baljós elõjelek ellenére – nem fordult meg a fejünkben, hogy a MISZSZ marosvásárhelyi kongresszusát beárnyékolják majd az azt megelõzõ és azt követõ tragikus események. Akkor ki gondolta
volna, hogy Sütõ András március 17-én reggel írt köszöntõlevele, amit felolvastunk a megnyitón, talán az utolsó írás volt, amelyet a Herder-díjas író két szemmel alkotott. A több mint kétszázötven küldött az ifjúság lelkesedését hozta magával, miközben éles viták folytak az alapszabályzat egyes pontjairól, kiváltképpen a szövetségként vagy esetleg pártként történõ bejegyzésrõl. A kor hangulatára jellemzõ, hogy kongresszusi állásfoglalásainkban csatlakoztunk a Temesvári Kiáltványhoz, nyíltan kiálltunk az ülõsztrájkot folytató orvostanhallgatók, valamint a Pro Európa Liga mellett, elítéltük a Vatra Româneascã szervezet fasisztoid akcióit. Bár a demokratikusan gondolkodó román fiatalokkal jó viszonyt ápoltunk, és a fiatalok összefogása, az ifjúsági szervezetek megállapodása követendõ példának bizonyulhatott volna a román és a magyar fél tárgyalása során, nem tudtunk élni ezzel a lehetõséggel. Ráadásul március 22-én máig ismeretlen tettesek betörtek a MADISZ székhelyére, szobáinkból holmink egy részét elhordták. Visszafordíthatatlanul véget ért egy fejezet, a cselekvõképes eufória és az önzetlen tenniakarás idõszaka. Következett a valóságra eszmélés, a csalódás, az ólomsúlyú talpraállás, a ki- és elvándorlás ideje. A százszorosan elferdített valóságot már nem tudtuk feltámasztani, nem voltak fajsúlyos szövetségeseink hozzá. Marosvásárhely sokat szenvedett 1990 márciusa miatt, de fokozatosan kiheverte a lelki sérüléseket. Napok, hetek alatt helyreállt a rend, évek múltán csökkent a szorongás a városlakókban. De két évtized sem volt elég ahhoz, hogy – mégha jóval kisebb mértékben és burkoltabban is – a román nacionalizmus és a diszkriminatív hatalmi törekvések megszûnjenek. De vajon mit jelent Marosvásárhely fekete márciusa a mai fiatalok számára? Egy marosvásárhelyi fõiskolástól kérdeztem meg a minap: hallottál-e a marosvásárhelyi fekete márciusról? Kérdésemre bátortalan kérdéssel felelt: akkor végezték ki az aradi vértanúkat? Marosvásárhely fekete márciusának súlyos következményei voltak. Nemcsak a hatalmi harc, a politikai és gazdasági pozíciók tekintetében. Például 1990 õszén több magyar fiatal nyert felvételt magyarországi egyetemekre, mint idehaza. Nem bizonyult hathatósnak a „Most vagy soha!” jelszó, amelyet annyiszor hallhattunk a Bolyai iskola magyar tannyelvûvé tétele, az orvosi egyetemen folyó magyar nyelvû oktatás önállósága kapcsán, vagy éppen a március 20-án méltóságteljesen tüntetõ tízezrek szájából. Gyakori naivságunk és stratégia-nélküliségünk ellenpontjaként feltétlenül említésre méltó a viszszarendezõdõ és újrarendezõdõ román hatalom sikere. Az 1992-es és a 2002-es népszámlálás közötti tíz évben Marosvásárhely magyar lakossága közel tizenötezer fõvel csökkent. Miközben már
2000-ben olyan polgármester került a város élére, aki a közössége érdekeit markánsan képviseli. Mindez Marosvásárhelyen, az erdélyi magyar politikai elit központjában, ahol a mai napig a legnagyobb a magyar közösség! Vajon mindezért a húsz évvel ezelõtti pogrom kitervelõi és megszervezõi a felelõsek csupán? Ha az elmúlt húsz év eseményeit visszapergetjük, nemcsak román, hanem magyar visszarendezõdésrõl, hatalmi játszmákról és érdekekrõl, közösségünkbe is átitatódott balkáni stílusról, az erkölcsi válságról beszélhetünk. A világ, kiemelten Európa fejlõdésének köszönhetõen, ugyanakkor közösségi, politikai elöljáróink többé-kevésbé sikeres kiállásának tulajdonítva az erdélyi magyarság élethelyzete, potenciálja lényegesen jobb, mint húsz éve. A számítógép és a mobiltelefon, a piacgazdaság világa egyúttal elhozta az emberi, a kisebbségi jogok gyakorlásának nagyobb szabadságát. De vajon boldogabbak vagyunk-e, megerõsödött-e a belsõ összhangunk önmagunkkal és a világgal, gyûlölet helyett tudunk-e embertársaink iránti szeretettel feltöltõdni, javult-e az utóbbi idõben a közérzetünk? Húsz év eltelt, és ma már egészséges összegzést végezve szükség szerint önkritikusaknak kell
lennünk. További kérdéseket kell feltennünk magunknak. Miért fogyunk napról napra, és miért csökken a magyar emberek közötti szolidaritás? Miért nem tudunk olyan értékrendet teremteni a sorainkban, amely a krisztusi szeretetre épül? Miért vagyunk oly széthúzóak, és amikor hatalmi helyzetbe kerülünk, miért nem értjük meg saját kisebbségeinket? Miért nem tudunk eléggé örülni a mának, miért kívánkozunk máshová, más jövõbe? Miért, miért, miért? Miért nem tanultunk eleget 1990 fekete márciusából? Végül itt, a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban Teréz anya – magyar közösségünkre is érvényes – szavait idézem, a Szeretet Márciusa jegyében: „A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre. Olykor azt gondoljuk, a szegénység éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis, a legnagyobb szegénység nemkívántnak, nemszeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törõdik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.”
ÁBRÁM ZOLTÁN
Szilágysági magyarok a harmadik ezredfordulón
Zilahi maradtam… Beszélgetés Õsz Csaba bábszínésszel – Szinte gyermekkorunktól ismerjük egymást, mégis arra kérlek, mutatkozz be röviden olvasóinknak. – Ha nem veszik szerénytelenségnek, eldicsekedhetek azzal, hogy én nem kórházban, hanem a Kraszna utca 45-ben születtem, abban a házban, ahol diákkorában Ady Endre lakott, és a már ott lévõ két márványtábla mellé egy harmadik is kerül majd az én nevemmel… Persze, ez csak humor, de könnyen megeshet, ha Isten is úgy látja jónak. Most, hogy már ritkábban járok haza, jólesõ érzés elmenni a ház elõtt, még ha hiányolom is a régi kétszárnyas kaput, a két eltávolított homokkövet, és hogy senkinek nem jutott eszébe emlékszobát nyitni a két nem túl nagy szobácskából, bár nem tudom, hogy lenne-e egyáltalán kiállítási tárgy még a régi iskola archívumából. Na mindegy. Az élet e nélkül is megy a maga útján. Ragadvány név szerint, ami ma már nem szokás, Õsz Virág József és Seres Berta gyermeke vagyok, ezek szerint már virág se leszek. Az akkor klasszikus munkáscsalád gyermekeként ingáztam a Vörös Csillag (ahol apám munkásként dolgozott) és a megyeháza között (ahol meg édesanyám volt tisztviselõnõ), hallva, hogy: kisfiam, géplakatos akarsz lenni? Vagy: aktakukac leszel, fiam? Na, egyik sem jött be. Ma már biztosan jól hangzana az a padlásszínház, amit akkor, kö-
Õsz Csaba
11
Orbis pictus
12
rülbelül 1967-ben létrehoztam a szomszéd gyerekek és a magam szórakoztatására. Persze, akkor nem tudtam még, hogy paravános vagy asztali bábszínháznak hívják azt, amit csinálok, de az biztos, hogy ez befolyásolta a késõbbi életemet, pályafutásomat. Ekkor kaphattam a cirkuszigazgató becenevet is, és örömmel hallottam egy Dunavarsányban szervezett Szilágyságiak találkozóján, hogy emlékeznek rá, bár cirkuszigazgató sem lettem! – Mikor gondolkoztál el elõször azon, hogy mi erdélyi magyarok vagyunk, és sokban különbözünk a többségiektõl? – Bár foggal és körömmel ragaszkodunk magyarságunkhoz, rá kellene jönnünk, hogy mi már nem csinálunk új történelmet, legalábbis a mi életünkben már nem. Az új Európa talán megoldhat területi és nemzetiségi gondokat, de olyat, ami volt, olyat már nem fog újra létrehozni. Jó és rossz hírünk kõbe zárt fájdalom. Örülnünk kellene, hogy más a kultúránk, hagyományunk, de a másság befogadására nincs kapacitásunk, mi csak magyarok akarunk lenni, no esszük is egymást bûnös következetességgel itt is, ott is, sajnos a honfoglalás óta, megszakítás nélkül. – Kik voltak azok az emberek, akik gyermek-, serdülõ és ifjú korodban hatással voltak személyiséged kialakulására? Kihez szerettél volna a leginkább hasonlítani? – A sokat emlegetett Református Wesselényi Gimnázium, majd Ady, majd 1-es számú középisko-
la, majd Matematika-fizika líceum, ma meg Silvania líceum a hivatalos neve, na, ez volt az az intézmény, amely tanáraival együtt tágította ismereteinket, és annyi év távlatából, büszkén mondhatom, hogy minket még tanítottak. Nem teszt-tanulók voltunk, hanem igazi diákok. Osztályfõnököm, Fábián Béla, fennen hirdette: vegyétek le a szemellenzõt, mert csak úgy fogjátok látni a világot. Ha nem tágítjátok látókörötöket, olyanok lesztek, mint a lovak, csak ostor és teher. Nehéz világpolgárnak lenni, de tegyetek meg mindent, hogy azzá legyetek. Nem biztos, hogy sikerült, de lépéseket tettünk ez irányban. Nem mondhatnám, hogy volt, aki irányítson a szakma felé, hisz mûvészeti iskolák csak a megyén kívül voltak, és abban az idõben más megyébe bejutni bizony gond volt. Emlékszem viszont Béla bácsi pályaválasztási intelmeire: aki színész szeretne lenni, az nem csak a tehetségét, annak az aranyerét is meg kell mutatnia a közönségnek. Szeretettel emlékszem Moldován Lajos matematikatanáromra, aki hamar rájött arra, hogy a reál beállítottságú középiskolában túl kell élnem a matekórákat, mert hiába mondtam szépen a verseket, ha nincs a végén kezemben a diploma. És a „hõs harc az élet” elkezdõdött. A Kolozsvári Állami Magyar Opera operett elõadásain nõttünk fel, ritkábban láttuk a magyar színház tájelõadásait, úgyhogy nemigen lebeghetett példakép elõttem, de tudtam, éreztem, hogy valami effélét kell csinálnom. – Miért lettél magyar bábszínész? Kik voltak a mestereid? – Õszintén szólva akkoriban még nem is tudtam, hogy létezik olyan, hogy bábszínész. Eredetileg a színmûvészeti fõiskola volt a célirány, s mikor fölöttem húzták meg a vonalat a felvételi vizsgán, ajánlatot kaptam, hogy próbálkozzak a marosvásárhelyi állami bábszínháznál, és ott maradtam. A ma már oly divatos bábstúdióknak akkor még híre-hamva se volt, a munkahelyen való képzés egyenesben kezdõdött. Persze a társulatban már került tanító, Adorjáni Sándor, Nagy Kati, H. Olysói Kornélia bábszínészek, Antal Pál rendezõ és mások. – Ez még nem volt igazi színészi pálya, mikor, és hol léphettél a világot jelentõ deszkákra? Hogyan jött létre a Zilahy Kiss Károly Irodalmi Kör keretében a mûkedvelõ színtársulat? – Az már kiderült, hogy nem úgy kezdtem, hogy én leszek az Alain Delon, hisz hamarabb voltak filmes élményeink, mint színháziak, de épp ez ösztönzött arra, ha itt nincs színház, hát csinálunk magunknak! Ebbõl az igénybõl fakadóan alapítottuk meg az akkori mûvelõdési ház, az iskolák pedagógusai és nagyobb diákjai közremûködésével a Zilahy Kiss Károly Irodalmi Kört. A két-háromhetente összegyûlõ társaság zenei, képzõmûvészeti, irodalmi és színházi produkciókból válogathatott, amit õk maguk hoztak létre, és persze meghívott vendégekkel, mint Gy. Szabó Béla, Beke György (itt mutatta be a Szilágysági hepehupa címû riportkötetét), Bretter György, Benkõ András, Terényi Ede, dr. Nagy Jenõ, Szentimrei Judit, Mikó Imre, Szilágyi István, Balla Zsófia, Kocsis István és még sokan mások. A drámaíróval való találkozón mutattam be a Tárlat az utcán címû kötetbõl a Van Gogh önarcképei címû monodrámát, és hogy ne fe-
ledkezzünk meg a színjátszó csoportról, volt egy nagy sikerû Karinthy-estünk, A bûvös szék, Visszakérem az iskolapénzt, valamint paródiák összeállításban. Országos második lett a Bútorozott szoba kiadó címû egyfelvonásosunk, nagy siker volt a romániai magyar tévével közösen készült Kaláka címû mûsor. Megemlítenék néhány nevet, akik mindezt létrehozták az akkori funkciójuk nélkül: Bogdánovics Péter és felesége, Ágnes, Kiss Gyula, Õsz Tibor, Meszessi Lajos, Kádár Klára, Domonkos Piroska, Gáspár Attila, Bálint István, István Pál, Csíki Ferenc, Lõrincz Ilona, Péter Mária, Marczin Albert, Beksi Ida és persze köztük voltam én is. Ebben az idõben – amikor még ének- és sporttanár-helyettes voltam a szilágyballai iskolában – volt Tamási Áron Az énekes madár címû székely népi játékának a bemutatója, a darabban Bakk Lukács szerepét játszottam, és innen indultam Marosvásárhelyre. – A letûnt korszakban minden szakmában elõjöttek a „nehéz megpróbáltatásokkal terhes évek”. Hogyan, mikor és milyen formában, miért jelentkeztek az elsõ szakmai nehézségek, és hogyan sikerült ezeket legyõznöd? – Nem is a szakmai nehézség volt a baj, hisz a színház segítségével volt alkalmam megismerni az országot, bejárni Erdélyt, Székelyföldet nagy élmény volt, és ne felejtsük el, hogy akkor még fiatal voltam. De jöttek a gondok: ha nem volt városi személyid, nem volt se kenyér, se cukor, de volt állandó félsz, hogy mikor jön a leépítés, kit érint, és mi lesz aztán. Talán emlékszünk még arra, hogy a leépítés eredménye munkanélküliség volt, aminek következtében új szakma után kellett nézni, mert ezt az állapotot munkakerülésnek nevezte a hatalom, és egyszerûen bezárták, vagy deportálták – leggyakrabban a bukaresti metró építéséhez – az érintetteket. És mindez jött, és rám is vonatkozott, és tovább kellett lépni! Ma is elmosolyodom azon, hogy mit kerestem én a bukaresti atomfizikai kutatóintézet egyik szakán, de oklevelem van róla, tehát látogattam az elõadásokat, elvégeztem, levizsgáztam, de utólag ennek semmi gyakorlati haszna nem lett. Ez az idõszak csakis arra volt jó, hogy mindennap színházba jártam, jobbnál jobb fõvárosi elõadásokat láttam, és közben eljátszottam román nyelven Paul Everac Véletlen találkozásokcímû színmûvének egyik szerepét. Ez fordulópont volt az életemben, mikor is a sors arra késztetett, hogy románul tudjam folytatni azt, amit megszerettem. Így kerültem a temesvári állami bábszínház társulatához. Persze ez sem volt egyszerû ügy, mert a temesvári magyar színház alkalmazottjaként dolgoztam a román nyelvû bábszínházban. Emlékezetes és sikeres évek voltak ezek számomra. Voltam Maugli a Dzsungel könyvében, Óriás a Törpe óriásban, Intrikus A játék a tûzzel címû produkciókban, és a felsorolás folytatható. És a másik élmény, hogy újra bejárhattam az ország másik részét, Dél-Erdélyt, azaz Arad, Hunyad, Szeben és Brassó megyéket, a Bánságot, vagyis Temes és Krassó-Szörény megyéket, aztán Dél-Romániát, azaz Dolj, Olt és Ilfov megyéket. Ha már külföldre nem járhattunk, legalább ismerd meg hazádat címszó alatt, valóban láthattuk, hogyan alakul az ország a 80-as években.
– Kikkel barátkoztál, konzultáltál, kiktõl kérhettél szakmai tanácsokat a megélt sötét években? – Gondolom, mint mindenhol, mind a román, mind a magyar értelmiségi és munkás körökben látható és érezhetõ volt az a nagyfokú elégedetlenség, ami 1989 decemberében telítõdött, és Temesváron robbant, amely az elnyomó rendszer bukását eredményezte. Kis közösségünkben is tudtuk, hogy kivel lehet és kivel nem kell olyan témáról beszélni, amelynek rossz vagy kellemetlen következményei lehetnek. Sem pozitív, sem negatív értelemben nem mondok neveket, hiszen azóta már sok minden és sok mindenki változott, illetve távozott! – Hogyan élted meg családoddal, színésztársaiddal az 1989 decemberi fordulatot? – A nyolcvanas évek keserves hangulatának köszönhetõen, megelégelve a nélkülözést, az állandó félszet, a fenyegetettség érzését, úgy döntöttem, hogy változtatni kell. 1989 januárjában zöldhatáros lettem, és átszöktem Magyarországra, az itteni változásokat is ott éltem át! A decemberi események a budapesti román nagykövetség székháza elõtt értek minket, ott reagáltunk minden hírre, minden eseményre. – Hogyan fogadtak a magyarországi kollégák, hogyan sikerült elhelyezkedned, milyen sikerek részesei voltatok feleségeddel? – A disszidálást magam választottam megoldásnak. Erre senki, csakis a kilátástalan helyzetem ösztönzött, mert akkor (és utólag is) csakis ebben láttam jövõképet számomra, számunkra. 1989. január 13-án léptem át a zöldhatárt, és január 26-án már az akkori Állami Magyar Bábszínház alkalmazottja voltam, és vagyok azóta is, csak ma úgy hívják: Budapest Bábszínház! Ha még nem is nyertem a lottón, de ez maga volt a fõnyeremény, és ma is az. Húsz év után is csak azt mondhatom, igen, az idõk változnak, de a lehetõség akkor megadatott számomra, és szerencsésen kihasználtam. Így fûzhetem a nevem olyan produkciókhoz, mint: A kacsalaki rejtély, Hupikék Péter, Csipkerózsika, Toldi, A varjúdombi meleghozók, Ramajána, A dzsungel könyve, A Szépség és a Szörnyeteg, Szent Sebestyén vértanúsága, Meseláda, Szent Miklós csodája, Az ember tragédiája, Orbis Pictus, Gulliver, Minden egér szereti a sajtot, Óz, a nagy varázsló, Barackvirág, Árgyélus királyfi, Sade Márki. Az újabbak közül megemlítem a Faustot, Hárun a mesék tengerén, és még sok-sok elõadásunkat. Alkalmam volt olyan nagy mûvészekkel dolgozni, mint Garas Dezsõ, Kulka János, Kaszás Gergõ, Kálid Artúr, Udvaros Dorottya, László Zsolt, Csongrádi Kata, Szilágyi Tibor, Andai Györgyi, Csonka András, Alföldi Róbert, Szikora János, Kiss Csaba, Kovács Ildikó, Balázs Zoltán. És még sorolhatnám tovább. – Kedves és nagyon tehetséges feleségednek hogyan sikerült áttelepülni, beilleszkedni és folytatni Temesváron elkezdett, sikeres képzõmûvész-karrierjét? – A feleségem, Õszné Trancota Lucia 1992-ben települt ki, családegyesítés címen, és a következõ évben már a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének tagja lett, és ennek (is) köszönhetõen most már számos egyéni és csoportos kiállításon vesz részt. Lucia a Kolibri Színház tagja.
13
– Beszélj terveitekrõl, hiszen a nyugdíj felé közeledtek immár. – Én most már tényleg a nyugdíj felé kacsingatok, és ha idõközben nem változtatják meg a törvényeket, három év múlva elérem a nyugdíjkorhatárt. Addig természetesen jó kedvvel csinálom azt, amit eddig is, játszom és tervezgetjük megérdemelt nyaralásainkat. Lucia már nyugdíjas, de semmiképp nem lett a begubózás híve. Optimizmusunk szüntelenül arra buzdít, hogy sosem szabad megállani, mert vár a holnap, bõ tevékenységgel, gazdagon! – Hogyan élted meg az elszakadást, mennyire hiányzott „a Meszes ölelése”, az õsi Alma mater, Ady városa, a gyermekkor emlékei, helyszínei? Mi tudta mindezt helyettesíteni, pótolni? – A Szilágyság mindig is híres volt elvándoroltjai-
ról, jó néhánnyal találkoztam közülük Amerikától Ausztráliáig, Kanadától vissza az öreg kontinensre, az Európai Unióig, de bárhol a világon, ha elkezdtem: „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább”, már folytatták is: „Most gyertek szabad mellû örömök, / S pusztuljatok bilincses iskolák....” Ennyit az elszakadásról. A szülõhely itt van a szívünkben, elválaszthatatlanul. És valóban ezt helyettesíteni, pótolni nem lehet és nem is szabad, mert valljuk és vallom Adyval: „S én, vén diák, szívem fölemelem / S így üdvözlöm a mindig újakat: / Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. // Bár zord a harc, megéri a világ, / Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák.”
GÁSPÁR ATTILA
Kolozsváron is lehet világra szóló filmet készíteni Felméri Cecília filmes sikere
14
Felméri Cecília Kolozsváron született, középiskoláit elvégezve a jogot választotta, amit el is végzett, de a Puck bábszínházban elhelyezkedve mégis bábszínész lett. Élte a bábosok különleges világát, és egy adott pillanatban újságíró szeretett volna lenni. Beiratkozott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmmûvészet, fotómûvészet, média szakára, ahol az újságírást akarta megtanulni. Majd a filmes világ vonzotta, és mivel nem tudott jól rajzolni, számítógépes animációs filmeket kezdett forgatni, mert az animációs bábuk türelmesek voltak, nem is kerültek sokba, és azt tették, amit a rendezõ velük meg akart valósítani. Így születtek meg az elsõ kisfilmek, melyek kezdetben az animáció türelmet próbáló produktumai voltak. Ezeket a rövid filmeket küldte el különbözõ versenyekre, bemutatókra. Így indult el Kolozsváron egy filmes karrier. Sok próbálkozással, sok kitartó, embert próbáló kísérletezéssel, amelyekben mindazt meg lehetett látni, amit a tanáraitól, Buglya Sándortól, Balogh Zsolttól és Lakatos Róberttõl eltanulhatott az a fiatal, akit vonzott a képi világ kifejezõdési lehetõsé-
ge. Így végezte el Felméri Cecília a Sapentia – EMTE fotómûvészet, filmmûvészet, média szakát, a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen Cseke Péternél doktorál. Felméri Cecília Kolozsváron él és dolgozik. Diplomamunkája a Kakukk címû film, amelynek forgatókönyvét Lakatos Róbert népmese alapján írta. A forgatókönyvön még igazított, és saját, valamint operatõre, Keresztes Péter elképzeléseit is beleírta Felméri Cecília. A forgatásnál ellenben tiszteletben kellett tartania színészeinek a témában való járatlanságát, illetve gátlásosságát; habár – amint egyik interjújában állítja – a látottak nem sok újat mondanak egy 16 évesnek. A filmkészítés Erdélyben szinte csak pénz kérdése, mert bõven vannak olyanok, akik alig várják, hogy filmet készíthessenek, elég ehhez csak a Sapientián végzett film szakos diákokra gondolunk. Felméri Cecília a szerencsések közé tartozik, hiszen az Argo Audiovizuális Egyesület mûhelytevékenységein vett részt – ezt Szántai János és Lakatos Róbert vezeti –, és ezzel a filmtervvel sikeresen pályáztak a Szülõföld Alapnál. Ez az esély
különben keveseknek adatik meg nálunk. A Kakukk címû kisjátékfilm díjai és fesztiválszereplései: 7arte Festival Naþional, Cãlãraºi, 2008 október – A legjobb diákfilm díja; Hyperion International Student Film Festival, Bukarest, 2008 április – A legjobb film díja; 39. Magyar Filmszemle, Budapest, 2008 február – A legígéretesebb fiatal tehetség díja; a 23. Mar del Plata-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyfilmje, 2008. A Kakukk címû film kicsit népmesei módon indított történet, amelyben a tûzrõl pattant szép lány egy szegény fiút szeret. A szülõk a bumfordi gazdaghoz adják feleségül. A fiatal menyecskének elõször mégis a szemre való legény kell. Megtalálja a módját, hogyan játssza ki az urát. Az elsõ és legfontosabb, hogy a rendezõ tudja, mit akar készülõ filmjével elérni, mit akar elmondani. Ha ezzel tisztában van, akkor alkotó partnerét is megfelelõ módon tudja tájékoztatni. Cecília elmondása szerint azok közé tartozik, aki sokat foglalkozik a megvalósítandó témáival, és hajlandó mindazokat a verziókat kipróbálni, amelyek közelebb viszik a filmjét ahhoz,
ami a legjobban fejezi ki mondanivalóját. Valahol ebben rejlik az az erõ, amely a különbözõ megmérettetéseken eredményeket, sikereket hozott Felméri Cecília alkotásainak. Ennek is volt köszönhetõ a 17 perces Kakukk címû film sikere, vagy az animációban készített 13 perces Mátyás, Mátyás. A Magyarországon bemutatott utóbbi film témája az, hogy mit tudnak a kolozsváriak Mátyás királyról. Eben az animációs filmjében Felméri Cecília a rendkívül tehetséges Jánosi Andrea színes rajzait használja fel, úgy, hogy a hangsúlyt az animációra helyezi. Az a humor és könnyedség, amivel Felméri Cecília a témához nyúl, egyértelmûen a rendezõ animációs és kisjátékfilmes múltjára utal. Merészségére jellemzõ, hogy játszik a valósággal. Az animációs dokumentumfilm sok mindent megenged. A valós történelmi elemek kiragadva, összesûrítve, helyenként felcserélve jelennek meg a filmben, ezek köré épít egy fiktív, de mégis elfogadható mesevilágot, amely hûen tükrözi a jelen gondolkodását egy olyan történelmi személyiségrõl, aki több száz évvel ezelõtt beírta nevét a világtörténelembe. – Ma a filmes világban olyan technikai eszközök léteznek, amelyekkel az emberben rejlõ tehetséget nem köti meg, hanem próbálja kibontani és technikai eszközökkel minél jobban felszínre hozni. Ilyen körülmények között nehéz ma filmet készíteni, könnyen ki tudja fejezni mondanivalóját? – Már a Kakukk címû filmnél volt egy magyarországi producerem, és ennek is köszönhetem, hogy a következõ filmemet Magyarországon készíthetem ottani eszközökkel, technikai háttérrel, ami nagyon jó. Nem beszélve arról, hogy a költségek is elfogadhatóbbak. A másik út pedig Bukarest, ahol kissé nehezebb bekerülni a pályázati rendszerbe, hiszen az addigi filmes eredményeket tükrözõ pontszámokkal kell rendelkezni. Beiratkoztam mesterizni a bukaresti filmmûvé-
Felméri Cecília
szeti egyetemre (Universitatea Naþionalã de Artã Teatralã ºi Cinematograficã I. L. Caragiale), ahol vezetõ tanárom Radu Gabrea. Ebben a lépésemben talán a legjobb, hogy a diplomafilmem költségeit is állni tudják. Kapunk felszerelést és megvalósítási lehetõségeket is. Természetesen egy bizonyos költségvetési határt nem léphetünk túl. A vetítési lehetõségek kiszélesítésében is segítséget kaphatunk. – Ön hihetetlenül érdekes helyzetben van, mert figyelemre méltó belsõ makacssággal rendelkezik. Az animációs filmek tulajdonképpen rászoktatták arra a türelemre, amelyet az alkotásai javára tud fordítani. Az élete úgy fordult, hogy két filmes kultúra világát tekintheti át. – Mielõtt elkezdenénk utazni, azért itt Kolozsváron is csendesen létre jött egy fiatalokból álló filmes nemzedék, amely mind tudatosabban próbál élni azokkal a lehetõségekkel, amelyeket meg tud mozgatni. Itt élünk két fõváros között, két filmkultúrát figyelhetünk, és tanulhatunk belõlük. Több koprodukciót lehet létrehozni. Erdély nagyon jó helyszín. A Sapentián végzettek már indítják be a cégeiket. Ezek az emberek nyitottak minden olyan elképzelésre, ami a filmes világban eredményezhet valami-
lyen megvalósítást. Eljön az a világ, mikor filmbõl is meg lehet élni. A Sapientián vágást, animációt és forgatókönyvírást tanítok. De véleményem szerint hozzáállást kellene nekünk tanítani. – Milyen kell hogy legyen egy fiatal filmes hozzáállása? – Minden esetben alapos munkát kell végezni. Addig az ember ne adjon ki a kezébõl valamit, amíg neki nem tetszik. Addig dolgozzon, amíg az alkotás tetszik neki. Az embernek, az alkotónak igényesnek kell lennie önmagával szemben. Az igaz, hogy tudását nem tudja meghaladni, de próbálja kihozni önmagából a maximumot. A tehetséget nem lehet tanítani, de egy tehetséges embert hozzáállásra lehet tanítani. A tehetséget ápolni, fejleszteni lehet. Az egyetem megadja a kellõ információkat, csak ezzel a tudással tudni kell élni. Kolozsváron is lehet világra szóló filmet készíteni. A kettõs lehetõségeket ki kell használni. Létrehoztuk az Erdélyi Magyar Filmes Szövetséget, amelynek célkitûzése a két ország közötti filmes együttmûködés felerõsítése. Hogy legyen lehetõség a koprodukciós tevékenység támogatására. Ha ez beindul, és a híre elterjed, ha már tudnak róla, akkor könnyebben fog eredményeket elérni.
15
– A mai kortárs román filmmûvészetrõl mi a véleménye? – Nagyon jók a filmek. A Cristi Mungiu 4 hónap 3 hét és 2 nap címû filmje nagyon tetszett. Vagy a Cristi Puiu 2005-ben készített Lãzãrescu úr halála címû film. Egyébként ma már látható az a törekvés, hogy minden magára adó filmfesztiválon kell szerepelnie egy román filmnek. Az úgynevezett új hullám, amely lassan már régi hullámmá válik, nagyon jó filmesek megjelenését tette lehetõvé. Újra felfedezték a neorealizmust, a dokumentarista hozzáállást. Most nagyon szerencsés csillagzat alatt van a román film. Romániában nem is hiszem, hogy örvendenének más típusú filmnek, mint egy alaposan megkomponált, jól világított, filmszerû filmnek. – És a magyar filmek milyenek?
– A magyar filmek jóval filmszerûbbek a román filmeknél. Gyakran modorosabbak is. Nem lehet náluk érezni egy határozott filmes irányt. Szerintem Magyarországon mindenki a maga világát viszi filmre. Magyarországon a támogatási rendszernek köszönhetõen a filmek anyagi támogatása elég jó. Sokan készíthetnek filmet, víziójukat sokan vihetik vászonra. A két ország filmesei között az a különbség, hogy a román filmesek megtaláltak egy témakört, a magyar filmesek ellenben nem találták meg azt a most idõszerû, eladható témát, amely bevonzaná a közönséget a mozikba. A mostani magyarországi társadalmi helyzet sem rózsás, de a legégetõbb idõszerû kérdésekrõl kevés film készül; az aktuális dolgok hatása nem érzõdik eléggé a magyarországi filmes világban. Az is
igaz, hogy a filmkészítésben mindig van hullámhegy és hullámvölgy. – Ezt mi eredményezi? – Elõször, hogy van-e mondanivalójuk a filmeseknek. Ez biztosan számít. Másodszor, hogy megtalálják-e azt a megfelelõ formát, amelyben a mondanivalót úgy lehet tolmácsolni, hogy az nemzetközi szinten is érthetõ legyen, de ugyanakkor be is illeszkedjen az aktuális mûvészi ízlésbe. És egyben tovább is lépjen, mert a nemzetközi filméletben kell hogy legyen valami, amit fel is fedezhetnek. Ezt a világot akarja kinyitni munkásságával Felméri Cecília. Számára aranybánya lehet a hajdani és a mindennapi történelmünk.
CSOMAFÁY FERENC
A mellõzöttségtõl a nemzeti darabig, avagy a Bánk bán örök idõszerûsége
16
Ha az eladott jegyek száma, illetve a produkció végén zúgó taps fokmérõje lehet egy színházi, operett- vagy operaelõadás sikerének – márpedig az –, akkor a Kolozsvári Állami Magyar Opera Bánk bán mûsorra tûzõ döntése telitalálatnak bizonyult. Erkel Ferenc Katona József drámája alapján született darabját annak okán vitte újra nagy sikerrel színre február derekán a kolozsvári társulat, hogy Daróczi Tamás tenor kereken harminc esztendeje lépett elõször a kincses város színpadára. A teltházas közönséget természetesen több tényezõ is vonzotta a február 18-i elõadásra. Mindenekelõtt az, hogy a Bánk bán olyan nemzeti darab, amelyrõl alighanem megkockáztatható: míg magyar ember lesz a földön,
addig ezt a remekmûvet játszani kell. Pedig milyen kálvária kísérte végig e darab elõéletét… Amikor ugyanis az Erdélyi Museum legelsõ számában, 1814-ben a korabeli divatos nyugati mûvek ellenében magyar történelmi eseményt feldolgozó darab megírására buzdító pályázaton alkotását Katona József befejezte, a darab nem keltette fel különösebben az érdeklõdést. Bár a téma a magyar történelembõl közismertnek volt mondható, újabb éveknek kellett eltelniük, míg 1819-ben Katona újraírta a darabot, kiigazította benne a maga a szerzõ által is elismert gyengéket, pontatlanságokat, 1820-ban pedig a mû végre nyomtatásban is megjelent. Ez azonban még nem volt elég ahhoz, hogy a darabot színpadra is
vigyék, hiszen ezt a korabeli cenzúra olyan magyarázatokkal tiltotta meg, miszerint Bánk bán nagysága elhomályosítja a királyi udvar – esetünkben a Habsburg-ház – fényét, s hogy Gertrudis halálát, az uralkodógyilkosságot, nem kevésbé a királyné darabbeli igencsak negatív szerepét Habsburgellenes izgatásra használhatják fel politikai körök. Maga a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is azt jegyezte be naplójába az 1839-es bemutatót követõen, hogy a darab elõadásának engedélyezése rossz, veszedelmes tendencia, sõt, egyenesen esztelenség. A feljegyzések szerint a Bánk bán – mint darab – sorsa akkor fordult jobbra, amikor Udvarhelyi Miklós jóvoltából 1833 februárjában Kassán bemutatták. Udvarhelyi ugyanis egyenesen
remeknek nevezte az alkotást, a kassai társulat az évek során többször és több városban fellépett vele – Kassán, Kolozsváron, Budán, Debrecenben, 1839 márciusában a Nemzeti Színházban –, így a darabnak jó híre kelt, akárcsak az olvasók körében Katona József könyvének; mígnem 1858 márciusában megkezdhette sikereinek azóta is szakadatlan sorozatát. Fõleg annak is köszönhetõen, hogy Katona József alapmûvét 1861-ben Egressy Béni szövegkönyve alapján Erkel Ferenc operává dolgozta át. Mi, huszadik századiak azóta tudjuk: bár a Bánk bán szívbe markoló, keserû, igen elgondolkoztató dráma, mégis mindenkoron lelki kapaszkodót jelentett – például az 1980-as évek sanyarú nacionálkommunista elnyomatása idején. Már nem emlékszem pontosan, melyik esztendõben volt – talán 1985-86-ban? –, hogy a kolozsvári társulat Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Mûvelõdési Házában lépett fel a darabbal. A jegyek órák alatt elfogytak, tût sem lehetett leejteni, Bánk – Szilágyi Ferenc tenor – áriáját pedig percekig tartó… nem is vastaps, inkább valami mennydörgésféle tüntetés követte… A darab rendezõje, Gombár Annamária szerint a darab most is hasonló érzéseket vált ki, de „nem szabad elfelejteni, hogy amikor az 1980-as években a Bánk bánt a kolozsvári társulat színre vitte, más volt a politikai háttér. Akkor büszkék voltunk arra, hogy Hazám, hazám elhangozhatott, most újra büszkék kezdünk lenni arra – és ha tévedek, ne ítéljenek el –, hogy a Bánk bán nekünk erdélyieknek érték. Minden opera szép, a zene szép, a zeneirodalom szép, de a Bánk bán olyan gyöngyszem, amit meg kell becsülni, mert a miénk”. Elmondása szerint bár az évek során sok minden változott, de az emberek ugyanolyanok: vannak jók, és vannak rosszak, és mindig vágynak arra, hogy legyen valami, ami szép és ami megérinti õket. „A magyar zászló is fontos nekünk, fõleg, amikor tiltják. Most talán az a tilos, hogy beis-
„Királyom! ... bíró csak Magyarország lehet.” Bánk bán (Daróczi Tamás) és II. Endre (Fülöp Márton) Gertrudis ravatalánál.
„Élt egyszer két kismadár...” Tiborc (Sándor Árpád), Soma (Benkõ Boróka) és Melinda (Vígh Ibolya) a Tisza parti jelenetben. „Ki tette ezt?...” Bánk bán, Melinda, Soma és Tiborc a dráma záró jelenetében. Rohonyi D. Iván felvételei.
17
merjük, fáj nekünk valami, mert megszoktuk, hogy mindent eltitkolunk, mindent magunkba fojtunk. De ez a zene, ez a darab szabadon beszél arról, hogy fáj a nemzetem, fáj a feleségem, a gyermekem, még a történelem által is elítélt Gertrudisnak is fáj a hazája. Ezek azok a dolgok, amelyek ma megérintik az embereket” – fogalmazott Gombár Annamária. És a teltházas közönséget minden kétséget kizáróan az is vonzotta, hogy egyszerre nem kevesebb mint öt debütöt láthatott azon a február 18-i estén a kolozs-
vári Állami Magyar Opera színpadán. Pályafutása során ugyanis elõször énekelt II. Endre magyar király szerepében Fülöp Márton, és szintén elõször alakította Gertrudist Veress Orsolya, Tiborcot Sándor Árpád, Sólom mestert pedig Rigmányi István; és a darabot elõször vezényelte Kulcsár Szabolcs, az opera karigazgatója. „Van adrenalin bõven” – vallotta be két próba között Kulcsár Szabolcs, és miért ne tette volna, amikor a fõpróbát követõen a világ színpadain sikert sikerre halmozó Daróczi Tamás is bevallotta: ugyanúgy izgul, mint amikor
három évtizede életében elõször lépett a világot jelentõ deszkákra. A további szerepekben Melindát Vígh Ibolya, Ottót Pataki Adorján, Petur bánt Naphegyi Béla, Biberachot Szilágyi János alakította. S mivel az eladott jegyek száma, illetve a produkció végén zúgó taps fokmérõje lehet a darab újabb sikerének – márpedig az –, akkor nyugodtan elmondható: a Bánk bán újabb elõadásának mindkettõbõl bõven kijutott.
BENKÕ LEVENTE
A népi textilkultúráról – mindenkinek
18
A 2008-ban Kolozsváron, a Kriterion Könvkiadó gondozásában megjelent Marosmagyarói varrottasok és szõttesek címû kötet szerzõi, Palkó Attila és Szentimrei Judit nevét jól ismeri a néphagyományok iránt érdeklõdõ magyar olvasóközönség. Palkó Attila, nyugalmazott történelemtanár Magyaró szülötte, aki tanárai, Gunda Béla és Szabó T. Attila ösztönzésére elõször 1946-ban gyûjt szûkebb szülõföldjén népdalokat, népszokásokat, hímzésmintákat, helyneveket. A késõbbiekben számos, szülõfaluja gazdálkodásával, szállítási gyakorlatával, szokásaival, kézmûvességével foglalkozó tanulmány, történeti-néprajzi monográfiák szerzõje (Magyaró. Egy felsõ-marosmenti falu évszázadai) vagy társszerzõje. A kötet másik szerzõje Szentimrei Judit néprajzkutató, iparmûvész, a kolozsvári Ion Andreescu Képzõ- és Iparmûvészeti Fõiskola nyugalmazott tanára, akit az erdélyi népi textilmûvészet kutatásának nagyasszonyaként ismer mind a szakma, mind a szélesebb közönség. Szentimrei Judit a Székely festékesek, illetve a Széki iratosok címû önálló kötetek, öt nagy népmûvészeti monográfia textilmûvészetre vonatkozó fejezeteinek, több mint kétszáz cikknek és tanulmánynak a szerzõje. A kötet elsõ, A felsõ-marosmenti Magyaró varrottasai címû része az 1985-ben Palkó Attila – Portik Irén – Zsigmond József neve alatt a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Felsõ-Maros vidéki varrottasok címû mintagyûjtemény anyagát hasznosítja, annak Palkó Attila által írt bevezetõ tanulmányát olvashatjuk – apróbb módosításokkal – a jelen kiadványban is. A korábbi mintagyûjteménynek csupán egy része, 120 rajz került be a kötetbe. Az anyag újabb közzétételével a szerzõ bevallott célja segédanyagot biztosítani a kézimunkázók számára, illetve a közízlést fejleszteni esztétikus, pontosan dokumentált minták közrebocsátása révén.
Bár a cím kevesebbet ígér, a mintaanyag, illetve az ehhez kapcsolódó bevezetõ tanulmány adatai is rávilágítanak arra, hogy a szerzõ valójában egy nagyobb területen, több Felsõ-Maros menti településen, Magyaró mellett Fickón, Holtmaroson, Disznajón, Beresztelkén, Vajdaszentiványon, Marosvécsen, Nagyfülpösön, Tancson, Unokán és Pókán is gyûjtött. A terep alapos ismerete, sûrû fésûvel való átvizsgálása és a gyûjtött anyag pontos dokumentálása jelenti – úgy érzem – a munka legnagyobb erényét. A bevezetõ tanulmány tisztázza Magyaró közigazgatási hovatartozását, ismerteti a település névváltozatait, vázolja társadalmi szerkezetét. Beszámol a hímzés, a varrottasok szerepérõl a közösség életében, vázolja azokat a tényezõket, amelyek meghatározóak voltak a felsõ-marosmenti varrottasok iránti figyelem felkeltésében, ismerteti a közösség hímzéskultúrájáról megjelent elsõ írásokat, Kelemen Lajosnak a Keleti Újságban, 1931-ben megjelent cikkét, illetve Palotay Gertrúd – Szabó T. Attila 1941-es Néprajzi Értesítõben megjelent tanulmányát. A magyarói hímzés kialakulása címû alfejezetben a fenti írásokra hivatkozva, illetve történeti források alapján a 20. századra Felsõ-Maros mentiként ismert varrottasok kialakulásának meghatározó tényezõiként a nemesi udvarházak szerepét, a szász falvakban való cselédeskedést, a 17–18. századi népmozgásokat, az iskola befolyását emeli ki. A kötetben szereplõ 120 szálánvarrott minta leírása tartalmazza a minta nevét, a varrottas rendeltetését, méreteit, alapanyagát, az alkalmazott öltésmódot. A szerzõ külön taglalja a készítés helyét, idejét, a varró/varrató nevét, illetve a tulajdonos, adatközlõ nevét, a gyûjtés helyét, idejét. A megjegyzések a kivitelezés módját, a minta közösségi megítélését, a tájegységen belüli elterjedtségét, a közösségbe való bekerülésének idejét és módját,
néhány esetben a minta távoli párhuzamait illetõen tartalmaznak értékes információkat. A minták alapjául szolgáló szálánvarrott párnavégek, derekaljvégek, lepedõszélek, abroszok többnyire a 19. század közepe – 20. század eleje intervallumban készültek, de szerepel a gyûjteményben egy 1633as úrasztali kendõ mintája is. A tanulmány nem csupán a hagyományos lakástextíliák iránt érdeklõdõk számára tartalmaz érdekes adalékokat, de a viseletkutatót is megörvendezteti értékes információkkal. Ilyennek számít a fehér halotti öltözet igen kései, 20. század közepi használatára vonatkozó adat. A kötet 10. oldalán olvashatjuk: „Magyarón az öregasszonyokat egészen az 1930-as évekig, a férfiakat pedig az 1950-es évekig tiszta fehér ruhában, illetve fehér ingben és a két szárán hímzett bõ gatyában temették el.” Az 1970-es években végzett magyarói alapkutatásából Szentimrei Judit is közölt már korábban (1979-ben, 1996-ban és 2000-ben) rövid írásokat a Mûvelõdés hasábjain. A kötetben szereplõ Szõttesek, rakottasok címû tanulmánya, bár fejezetcímei – A szõttes alapanyaga, Kender, Gyapjúszõttesek, Vászonszõttesek, Az ünneplõ és alkalmi szõttesek, rakottasok s végül A szõttesek, rakottasok jellegzetes vonásai – tárgycentrikus bemutatást ígérnek, ahogyan azt már a szerzõ korábbi munkáiban is megszokhattuk. Mégsem elszigetelten mutatja be a tárgyakat, hanem megismerteti az olvasót a tárgy elõállításának, használatának kontextusaival is, s emberközelbe hozzák a tárgyat létrehozó, azt használó egyént is. A Kender címû fejezetben például – amellett, hogy szakszerûen taglalja a kender termesztésének és megmunkálásának fázisait a megfelelõ termõföld kiválasztásától a fonal szapulásáig vagy színezéséig, a szövõszék szerkezetétõl a szövésmódokon keresztül a kész vásznak felhasználásáig – a szerzõ arra is alkalmat talál, hogy a kapcsolódó mágikus cselekedetekre, sõt ezek más erdélyi közösségekbõl ismert párhuzamaira is felhívja a figyelmet. A fonal szövõszékrõl való levágása kapcsán például kitér arra is, hogy a magyaróiak hite szerint annak módja a késõbbiekben, a szövõ halála pillanatában befolyással van rögzülõ testhelyzetére, mimikájára. Az 1970-es években végzett terepgyûjtések adatai mellett a szerzõ a tanulmányban 16–19. századi történeti forrásokat, leltárokat, úrbéri összeírásokat, instrukciókat is megszólaltat. Szintén a Kender címû fejezet idéz egy 1827-es adatot, amely szerint a nyüstök pl. a hûtlen férj visszacsábításának mágikus eszközeiként is használatosak voltak. A szerzõ nem elégszik meg azzal, hogy saját mondanivalója kiegészítése, alátámasztása céljából személytelenül idézzen adatközlõitõl. A gyapjúmunkák menetét felidézõ szövegrészletet az adatközlõ rövid bemutatása, a gyûjtési helyzet felelevenítése vezeti be. A lomos pokróc, a cserge méreteinek tényszerû bemutatására László Krisztina személyes példáján keresztül kerül sor: neki 14
sing fonalat kellett felvetnie csergének a szokásos 12 helyett, mert a férje az átlagosnál magasabb volt. A cserge takaróként való használatának a tényét is egy rövid vallomás – „Mindig ezzel háltam. Meg is fulladnék a paplany alatt” – teszi személyessé. A különféle vásznak, s ezek rendeltetésének bemutatása alkalmat kínál a kelengye koronként változó összetételének, a közösség által elfogadott elég, sok vagy kevés mennyiségének jelzésére is. Az ünneplõ és alkalmi szõttesek, rakottasok bemutatásából a lakásbelsõ 20. századi fõbb változásait is megismerhetjük. Szentimrei Judit a magyarói magyarok szõtteseinek legfõbb sajátosságaként a többnyire egy szélesebb, tömöttebb csíkból s két szélén csipkeszerû szegélysorból álló sordíszítést határozza meg, ugyanakkor felhívja a figyelmet a geometrikus minták – technikából is eredõ – univerzális jellegére is. Szentimrei Judit tanulmányának zárszavai a kötet megjelentetése mögött meghúzódó szerzõi szándékot is jelzik: „a múltban az egyes minták és technikák az udvarházak, majd az iskola és helyi értelmiségiek közvetítésével jutottak el a falusi házakba, s azt alakították a maguk lehetõségeinek és ízlésének megfelelõen. Az iskola s a helybeli és elszármazott értelmiségiek szintén sokat tehetnek aazért, hogy a magyarói szõttesek és varrottasok is megkapják az õket megilletõ helyet a szakemberek, a nagyközönség és elsõsorban a falu népe elõtt… Ha a régi öregek tapasztalatát, tudását, anyag- és munkaszeretetét összekapcsolnánk a fiatalok lendületével és lelkesedésével, úgy sokat tehetnénk itt is a népi hagyományok megõrzése és felhasználása érdekében.” A kötet lapjait haszonnal forgathatják néprajzkutatók, textiles kézmûvesek és a népi textilkultúra iránt érdeklõdõ szélesebb közönség tagjai egyaránt.
TÖTSZEGI TEKLA
Mértani testek I., 35x50cm, szén és fehér kréta, szürke papír, jelölve jobbra lenn: Darkó L., 1941. II. 8.
19
Galéria
Darkó László festõmûvész emlékére
20
Kerek 40 éve hunyt el, igencsak tragikus körülmények között, s azóta egyre jobban feledésbe merült a neve és munkássága. Darkó László 1924. május 22-én született Tordán. A második bécsi döntés után, 1940-ben kerül az ekkor újjákeresztelt kolozsvári piarista fõgimnáziumba, pontosabban az erdélyi római katolikus egyházmegyei tanács vezetése alatt álló kolozsvári Zágoni Mikes Kelemen Római Katolikus Gimnáziumba (ma Báthory István nevét viseli). Az intézet VII. osztályába iratkozik (ez a mai XI. osztálynak felel meg). Osztályfõnöke a neves fizikus, Heinrich László, osztálytársai között pedig ott találjuk Keszi Harmath Andrást, az utóbb kivándorolt festõmûvészt, és Salvanu Virgilt, a késõbbi Képzõmûvészeti Fõiskola design professzorát. Az intézet élére ekkor nevezik ki az új igazgatót, Karl János piarista atyát. Ugyancsak ekkor mond le katedrájáról és válik meg az intézettõl Szopos Sándor rajztanár, a Corvin-koszorús elismert képzõmûvész, aki az állami gimnáziumba nyert alkalmazást. Helyébe érkezik a frissen végzett Debitzky István, világi helyettes tanár, aki alapvetõen befolyásolja majd az ifjú Darkó mûvészi felkészülését és pályaválasztását. Debitzky szaktárgyai a rajz és szépírás, ezt tanítja az összes I–IV. osztályban, heti 17 órában. Õ a rajzszertár õre, az I. A osztályfõnöke, az Erdélyi Károly Szavalókör vezetõje, az iskolán kívül pedig a Barabás Miklós Céh fiatal csoportjának tagja, képeivel a társaság fiataljainak két kiállításán szerepelt. Bár a felsõ osztályok tanmenetében nincs rajzóra, Debitzky már a tanév elején megszervezi az iskolában a Rajz és Mûvészeti Szemináriumot. Az intézet második emeletén gazdagon felszerelt, több száz éves hagyománnyal (lásd Kolozsvári Normál Rajzoda) rendelkezõ két nagy terem, rajzterem és rajzszertár állt rendelkezésükre. Az itteni leltár állománya szerint 987 darab volt 1767 pengõ értékben, ezt vette át Debitzky, mint a rajzszertár õre. Olyan elõdök mûködtek itt, mint Simó Ferenc, Székely Bertalan, Vaszary János, Szolnay Sándor, Olajos István, Kovács Zoltán, Fuhrmann Károly s még sokan mások, egykori tanárok vagy diákok. A változás utáni megpezsdült iskolai életben számos ifjúsági egyesület kezdett mûködni, többek között a Pázmány Péter Önképzõkör is, ennek keretében a különbözõ szakosztályok (földrajzi-
Önarckép
néprajzi, természettudományi, biológiai stb.) között kezdte el mûködését a Rajz és Mûvészeti Szeminárium is. Az 1940-41-es tanévben 32 tagja volt, akik hetenként kétszer, pénteken és szombaton délután gyûltek össze az intézet rajztermében, ahol a szaktanár irányítása mellett síkformákat, nagy- és kistérformákat, szénnel és krétával gipszfejeket, arcképeket, mozgástanulmányokat rajzoltak és vízfestést tanultak. Óra után az elkészült munkákat a szaktanár vezetésével a szeminárium növendékei bírálták meg. Az évi anyagból az iskolai rajzkiállítással egy idõben a szeminárium tagjai is kiállítást rendeztek. Az önképzõkör rendszeres ülésein, a szakosztályokban a legkülönbözõbb pályatételeket tûzték ki és elõadásokat tartottak a diákok. Ezeket értékes díjakkal, pénzzel jutalmazták. Csak találomra ragadok ki néhányat az ekkori értesítõbõl: Salvanu Virgil VII. osztályos tanuló természettudományi elõadást tartott a kúpszeletekrõl, Lohinszky Lóránd VI. osztályos tanuló biológiai elõadást tartott A Székelyföld címen, Keszi Harmath András VII. osztályos tanuló a vallástanból kitûzött tétel kitûnõ feldolgozásáért kapott jutalmat. Ami a Darkó László életrajzához is kötõdik, az a mûvészettörténeti pályatétel: A XIX. század nagy magyar festõi címû kiírásra három munka érkezett be, Munkácsy Mihály (szerzõje Keszi Harmath András), Paál László (Darkó Lászlótól) és Velasquez (Szabó Lõrinctõl). Mindhárman egyformán részesültek a kitûzött pályadíjból. A diákság egyéb-
Sisakos büszt, 63x45 cm, szén és fehér kréta, barnás papír, j. j. l.: Darkó L.
ként igen aktívan részt vett mindenféle tevékenységben, így a cserkészcsapat munkájában, az iskolai zenekarban (Keszi Harmath András például itt hegedült). Ha fellapozzuk az 1940-41-es értesítõt, beszédes táblázatokat is találunk a rajztanításról. Debitzky kitûnõ, ugyanakkor szigorú rajzpedagógus volt. Íme az I-IV. osztályok rajztanulmányi eredménye: a 283 diákból csak 7 volt jeles, 125 jó, 150 elégséges és 1 elégtelen osztályzatot kapott. A felsõs diákokat 1tõl 5-ig osztályozták. A hetedikes Darkó László értesítõje így nézett ki: 1-es magaviselet, rendszeretet, hittan, természettan, testnevelés és román nyelv; 2es latin nyelv, történelem, földrajz és mennyiségtan; általános tanulmányi eredménye 2-es. Ebben a tanévben nincs se tandíjmentessége, se tandíjkedvezménye. Tanévzáráskor a rajz terén kifejezett érdemekért többen is könyvjutalomban részesültek, így Darkó László, Gurisatti Antal, Keszi Harmath András VII. osztályos tanulók és Desbordes Ernõ VI. osztályos tanuló. A jutalomkönyveket Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter könyvadományából kapták. Az 1941-42-es tanévben a VII. és VIII. osztályok tantervében megjelenik a mûvészettörténeti óra. A végzett tananyag, heti 1 órában mûalkotások ismertetése (használt segédtankönyv Bíró: Mûalkotások könyve). Debitzky ekkor heti 20 órában tanít, ugyanak-
kor egyetemi leventeoktató és a Barabás Miklós Céh számvizsgáló bizottságának tagja. Említsük meg, hogy az intézetben dolgozott még néhány évig, mint óraadó tanár Diviaczky Rezsõ világi nyugdíjas rajztanár is, aki 38 évi itteni tanítás után, 1937. szeptember 1-jén ment nyugdíjba. Ha átböngésszük az ekkori diáknévsorokat, ilyen leendõ mûvész vagy mûvészetpártoló nevekre bukkanunk: Feszt László (I. b), Szervátiusz Tibor (I. a), Szolnay Ádám (IV. b), Kiss Jenõ stb. A 18 éves, VIII. osztályos gimnazista Darkó László ekkor már bentlakó volt, és teljes tandíjmentességet élvezett. Úgyszintén, miután 1941. december 15-én a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 2400 pengõt utalt ki, mint erdélyi gimnáziumi tanulmányi segélyt, ebbõl Darkó László 40 pengõ segélyt kapott. A tanév során az intézet felsõ osztályos tanulói Debitzky István rajztanár vezetésével megtekintették a város történelmi nevezetességû épületeit és mûemlékeit, az 1848-as Erdélyi Ereklye Múzeum kiállítását, a mûvészeti hetek során rendezett tárlatokat, a Paál László és Székely Bertalan emlékkiállítást, a VI. Nemzeti Képzõmûvészeti és Építõmûvészeti kiállítást, a kelet-ázsiai kiállítást, valamint az Erdélyi Mûvészeti Kiállítást. A szakszerû tárlatvezetést Debitzky végezte, és hogy mindez milyen hatással volt Darkóra, azt csak feltételezhetjük. Ezt csak fokozta, hogy március 15-én, az intézetben felavatták az elsõ világháborúban elesett tanítványok emlékére készült hõsi emlékmûvet. A szép dombormûnek, melynek alkotója Szervátiusz Férfi büszt, 65x48 cm, szén és fehér kréta, szürke papír, j. j. l.: Darkó L., 1941. III. 29.
21
22
Jenõ szobrászmûvész volt, azóta nyoma veszett. A mûvészeti rajzot, mint nem kötelezõ rendkívüli tárgyat, a Rajz és Mûvészettörténeti Szeminárium keretében, a diákság továbbra is szorgalmasan látogatta, ebben a tanévben 30-an. Feljegyezték, hogy az önképzõkörben Salvanu Virgil tartott elõadást Kitekintés a világûrbe. Kúpszeletek szerkesztése három pontra címmel. A mûvészettörténeti pályatételre csak egy dolgozatot fogadtak el, a Keszi Harmath Andrásét, Anonymus címmel. A tanév vége felé, június hó elsõ felében rendezték meg iskolai rajzkiállításukat. Gazdag anyag szemléltette a növendékek évi munkáját, tanmenetszerû összeállításban. Az iskolai anyag mellett kiállították a Rajz és Mûvészettörténeti Szeminárium növendékeinek sikerültebb rajzait és festményeit is. Ezek közül Darkó László VIII., Keszi Harmath András VIII., Préda Tibor V. és Szendrei István V. osztályos tanulók olaj- és vízfestményeikért kaptak dicséretet. Debitzky tanár úr ezúttal mintha kissé megenyhült volna, illetve diákjai jobb eredményeket mutattak fel, így idén már 131 jeles, 173 jó, 162 elégséges és 1 elégtelen osztályzatot osztott ki. Az intézetben a nyolcadikos diákoknak pályaválasztási tájékoztatókat tartottak, többek között a mûvészeti pályákról is. Az üzenetet röviden így fogalmazták meg: „A mûvészi tehetség döntõ fontosságú, de erõs kitartásra is szükség van ezeken a nagyon bizonytalan pályákon. A képzõmûvészetek akadémiai kiképzését az orsz. m. kir. Képzõmûvészeti Fõiskola mûvészeti (festészet, szobrászat) vagy tanári tanulmányi szakai teszik lehetõvé. Képzett iparmûvészek a m. kir. Iparmûvészeti Iskola 2 éves mûvészképzõ tanfolyamairól kerülnek ki” (a fentiek mellett szólnak a zenész, énekes, zeneszerzõ, színmûvész, rendezõ és filmszínész pályákról is). Darkó érettségi elõtti értesítõje így nézett ki: 1-es a magaviselet, rendszeretet, hittan, magyar nyelv és irodalom, történelem, francia nyelv, bölcsészet, természettan, rajz, egészségtan, román nyelv, 2-es a latin nyelv, német nyelv, mennyiségtan és testnevelés; általános tanulmányi eredménye 2-es. Az évzárón Boga Alajos prelátus-kanonok, egyházmegyei elõadó, többek között Darkó László és Keszi Harmath András VIII. osztályos tanulóknak is 1010 pengõt adományozott pénzjutalomként (Salvanu Virgil könyvjutalomban részesült). Végül 1942. június hó 8–12. napjain tartották a szóbeli érettségi vizsgákat. Az 53 jelentkezõ közül 39 tett sikeres érettségit, ebbõl 4-en lettek jelesen érettek, köztük Darkó László is. Az eredményt Biró Vencel, a vizsgálatok elnöke hirdette ki szép beszéd keretében. Ezt követõen az érettségizettek a tanári kar vezetésével a Könnyezõ Szûz (piaristák) templomába vonultak. Nem érdektelen az érettségizõk pályaválasztását is közölni, íme: pap 5, mérnök 14, orvos 6, állatorvos 2, jogász 2, festõmûvész 2, vasutas 2, közgazdász 3, csendõrtiszt 1, gyógyszerész 1 és vegyész 1. Darkó László életének további részleteirõl a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötetének 370.
Akt-ttanulmány, 50x35 cm, grafit, papír, j. j. l.: Darkó László, 958. VI. 15.
oldaláról tömören így értesülünk: „Régészeti, mûvészettörténeti és francia–német szakos tanulmányait a Kolozsvári Ferenc József, ill. 1945-tõl a Bolyai Tudományegyetemen végezte. Festészetet magánúton Gáll Ferenctõl tanult. 1948-ban mûvészettörténeti doktorátust szerzett A tájképfestészet korszakai címû értekezésével. Két ízben is hosszabb tanulmányúton volt Dániában. Mûvészeti évfordulókra írt megemlékezései (Manet-rõl, Paál Lászlóról, Courbet-rõl, Delacroix-ról) és idõszerû mûvészeti kérdésekrõl írott kisesszéi, valamint úti jegyzetei az Utunkban jelentek meg (1958–67). Festõi pályafutása mellett (fõleg arc- és tájképeket festett), számottevõ restaurátori tevékenysége. A kolozsvári Szent Mihály-templom helyreállításakor elõbukkant falfestmény-töredékek feltárásáról és megõrzésérõl a Kelemen Lajos emlékkönyvben számolt be (1957); részt vett a nagyváradi püspöki palota (ún. Barokk palota) falfestményeinek helyreállításában (1969).” Végezetül hadd szóljak röviden néhány személyes élményemrõl is. Emlékszem, kisiskolás koromban szüleimmel többször ültünk a Sirály étterem valamelyik asztalánál, a vitrinüvegeire szép fehér sirályok voltak festve. A habfehér abrosszal leterített asztalra Maja néni sós stanglit hozott, amit én majszolgattam. Néha asztalunk mellett elhaladt egy magas, délceg bácsi, angolos simasággal fésült hajjal, nagy, kerek, fekete szemüveggel, és felénk köszönt. Õ volt Darkó László festõmûvész. De
Akt (mozgástanulmány) 63x45 cm, szén, barnás papír, j. j. l.: Darkó L., 1942. II.13.
milyen tartása volt! Most, ahogy így utólag nézem a Debitzky fényképet, mintha Darkó nézne vissza rám. A Szentegyház utca elején laktak (és ott volt a mûterme is a manzárdon) feleségével, Timkó Edittel és fiukkal, a szintén fiatalon tragikus halált halt Darkó Istvánnal (Putyukával, ahogy mi neveztük). Az utca másik végében lakott a Balaskó família. Balaskó Nándor szobrászmûvész megmintázza Darkó László portréját, amit egy ideig a mûteremben õrzött, aztán nem tudni, hogy a viszontagságos évek merre sodorták az alkotást. Fényképeket õrizünk melyeken feleségem, Balaskó Erzsébet, kislány korában, a Putyuka születésnapját ünnepli. Nem messze, a Bolyai utcában lakott Benczédi Sanyi bácsi a családjával. Így kerültünk szorosabb barátságba Putyuka, Benczédi Jóska (rokonom) és jómagam. Közösen élveztük Putyuka Macskarádiós adásait és a Luxemburgi Rádió Bye, Bye american pie slágerét (Putyuka kedvencét), a piszokul súlyos orosz, orsós magnetofonon. Az apa tragédiája után Putyukáék átköltöztek a Dózsa György utca elejére, a Beruházási Bank (ahol édesanyám könyvelõként dolgozott) fölé. Majd egyetemre kerültünk, Putyuka Vásárhelyre, s megszakadtak a kapcsolatok tragikus halálával végleg. A kilencvenes évek végén került tulajdonomba két gyönyörû Darkó László olajfestmény, a Schuller Rudolf nagybácsi hagyatékából, akivel a mûvész baráti kapcsolatban volt. Fekete Laci bácsi, amatõr festõmûvész, címfestõ
jó barátságban volt számos mûvésszel, köztük Darkó Lászlóval is. Laci bácsi halálakor szinte a papírmalomba került rajzolt, festett hagyatéka. Innen került elõ még két Darkó ceruzarajz. Ekkor a Korunk Galériában sikerült a család támogatásával megszervezni egy Kádár Tibor emlékkiállítást. Ez adta az ötletet, hogy folytatni kéne az elfelejtettek tárlatait. Felmentem Timko Edit nénihez. Tudtam, hogy lakása falain számos kitûnõ Darkó kép van, ami mennyiségileg épp elegendõ lett volna a Korunk Galériába. Az egykori primadonna barátságosan, mosolyogva fogadott, mindenben egyetértett, hagyta, hogy felleltározzam a képeket, lemérjem centire, felmérjem, hol kell javítani, rámázni, címeket írtam fel. Közben panaszkodott is, hogy a Darkó László diplomáját és egyéb dokumentációs anyagot valaki elkérte tõle, kitelepedett, magával vitte, s most nem tudja visszaszerezni. Ismétlem, velem mindenben egyetértett a kiállítás ügyében, csak furcsa módon, mikor a megnyitó dátumát kellett volna elõre meghatározni, s hogy mikor szállítanánk a képeket, ebben soha nem tudtunk megegyezni. Így sajnos az egészbõl nem lett semmi. Fontos megemlíteni Darkó László falfestményrestaurátori tevékenységét, ám ne feledjük, hogy õ maga is készített freskóképet. Gyerekkoromban csodálattal néztem azt a Corvin-gyûrûs, fekete hollós faliképet, melyet a kolozsvári Történelmi Múzeum lépcsõfordulójában festett, több négyzetméteres felületre. Darkó László 1970. február 13-án, 46 éves korában, Kolozsvárt hunyt el. A Házsongárdi temetõben nyugszik, már 40 éve. Emlékezzünk rá!
ORBÁN ISTVÁN
Mértani testek II, 35x50cm, szén és fehér kréta, szürke papír, j. j. l.: Darkó L., 1941. II. 15.
23
Enciklopédia
Szobrok a térben A városkép szerves része
Mûalkotások az idõben
Az épített környezet sajátossága a négy dimenzió, vagyis a síkból a térbe, a térbõl pedig az idõbe lépés. A képzõmûvészetek, mind a falfestészet, a szobrászat, és a dombormûvek szerte a világon már az õsidõkben az építészet kiegészítõ kellékei voltak. A városba látogató idegen elõször a szobrokra figyel, nézi, csodálja, fényképezi õket. Egyegy szobor a város szimbólumává válhat. Mûvészek, várostervezõk, politikusok néha tudatosan foglalkoztak a beilleszthetõséggel, olykor ez sikerült nekik, máskor csak a városfejlesztés szabályaira figyeltek, néha arra sem, néha csupán azzal törõdtek, hogy a szobor csak ott legyen. Még nem külön tantárgy az, hogy miként kell egy szobrot a változatosan épített környezetbe elhelyezni, beilleszteni. Ez a tanulmány ezt a hézagot igyekszik pótolni.
Egyiptomban jelenik meg elõször az obeliszk. A legszebbeket a 19. században Párizs és Róma köztereinek díszítésére használták (1. kép). Emberi figurát ábrázoló szobrok a halotti kamrákban vagy azok elõtereiben vártak a feltámadásra, amíg a 19. és a 20. században láthatóvá váltak világhírû múzeumokban (2. kép). Az antik világ hét csodája között két szobor is helyet kapott: az egyik az Olümposzi Zeusz szobor, a másik a Rodoszi Kolosszus. De a legismertebb Müron (i. e. 480–445) Diszkoszvetõje, amely gyõzelmi trófea (3. kép). Az ókori Görögország két jelentõs ajándéka a templom és a szobor, amelyeknek ma is fontos szerepük van az európai identitásban. Maga a szobor, mint a nyilvános tér aktív, a városkép szerves része, a középkori Itáliában kezdte diadalútját. Eredetileg a szobor az istenségek és a királyok elõtti tisztelet
és hódolat megnyilvánulása volt. A 19. században a példamutató embereknek is kezdtek szobrokat állítani, a 20. században pedig gyakran bárminek, bárkinek. Ma sokszor a szellemi tér birtoklásának az anyagi kinyilvánítása, mely a mûvészeti kultusz, a politikai térhódítás és a lokálpatriotizmus versengésének eszközévé vált. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a szobor idõvel eggyé válik a térrel. Mégis a közterekre helyezett szobrok közül csak azok voltak képesek átélni az idõ viszontagságait, amelyek beillesztése a környezetbe képes volt megbonthatatlan egységet létrehozni az épített környezet és a szobor között. Maga a szobor a legtöbb esetben mûvészeti alkotás. „A mûvészetben a fõdolog az érzés kifejezése. A korrekt faragás pedig csak mesterség” – írta Fadrusz János. A szobor beillesztése a városképbe mesterség, tehát a városfejlesztõ építészek mesterségének kellene lennie.
2. kép. Egyiptom. Az írnok szobra
3. kép. Müron – Diszkoszvetõ
1. kép. Egyiptomi obeliszk Rómában a Szent Péter téren
24
4. kép. Kolozsvári testvérek – Szent György szobor 1373 (másolat a Farkas utcai református templom elõtt)
Szobrok osztályozása
5. kép. Dalou – Köztársaság, Párizs
A szakirodalomban megtaláljuk a legkülönbözõbb osztályozásokat. A földrajzi környezet szerint megkülönböztetnek ázsiai, afrikai, amerikai, európai stb. szobrokat. A történelmi stílusok szerinti osztályozást apró részletességgel tanítják (4. kép, gótikus). Mindig minden kornak megvolt a sajátságos stílusa. A szobrok stílusa mindig harmonizálódott az építészeti stílusokkal, a kompozíciós, szobrászati mû és az épített környezet közötti harmónia
természetes elvárás volt. A 20. század õrült urbanizációja és a modern stílusok ellenõrizhetetlen sokasága megbontották ezt az egységet, ami különösen kényessé tette a szobrok elhelyezését az épített környezetbe. Az évek folyamán az esztétikai szabályok is gyakran változtak, Heller Ágnes meg is írta, hogy „a modernitás egy titok, amit nem lehet megfejteni, csupán magyarázni”. Mondanivalójuk szerint is lényeges a szobrok megkülönböztetése. Beszélhetünk például eszmei mondanivalóról és mûvészi
mondanivalóról. Míg az eszmei mondanivaló a lehetõ legváltozatosabb, néha akár ellentmondásos is lehet, a mûvészi mondanivaló mindig a szépet és a jót sugározza. Ez lehet csodálatos (5. kép), egyszerû (6. kép), családias, reménykeltõ, bizakodó (7. kép), magabiztos (8. kép), lenyûgözõ (9. kép), elegáns (10. kép), fájdalmas (11. kép), ijesztõ (12. kép), groteszk (13. kép), dinamikus (14. kép), egzotikus (15. kép), látványos (16. kép), idegesítõ, furcsa, megnyugtató, pihentetõ stb. Leon Battista Alberti szerint
6. kép. II. Gusztáv Adolf. 1952, Boras, Svédország
7. kép. Dózsa György. Kiss István 1961, Budapest
8. kép. Fiatal leány – Kjeld Moseholm 1994, Boras, Svédország
25
9. kép. A kis szirén – Edvard Eriksen 1913, Koppenhága
„a szépség az összes részek harmóniája, függetlenül a megjelenési formától olyan arányban és mennyiségben, hogy semmit se lehessen változtatni rajta, hozzáadni vagy elvenni anélkül, hogy az ne válna az alkotás kárára”. Forma szerint a szobor lehet figuratív vagy nonfiguratív, de ezeken belül is sok kategóriát különböztetünk meg. Vannak például álló alakok, lovas szobrok (ekveszt) (17. kép), mellszobor (büszt – 18. kép)), ülõ, fekvõ vagy más testpozíciók, de a tor-
zó sem ritkaság, újabban pedig divatos az installáció. Az installáció kifejezés legelõször 1969ben jelenik meg Oxford English Dictionaryban, és a funkcióval rendelkezõ alkotásokat értik alatta. Ide sorolják például Constantin Brâncuºi A csók kapuja címû, Zsilvásárhelyen (Tg. Jiu) látható munkáját is. Normális körülmények között a mondanivaló szabja meg a kifejezési formát. A mûvészi fejlõdésben a tartalom változásait a forma változásai követik. A forma rend-
11. kép. Holokauszt emlékmû – Izsák Márton 2003, Marosvásárhely
26
10. kép. Avram Iancu – Marosvásárhely, 1980
szerint alá van rendelve a térben rejlõ építészeti erõk követelményeinek, ezért nem mindegy, hogy hol milyen mondanivalót igyekeznek szoborba rögzíteni. A forma kiválasztásánál a klasszikus formaalkotás természetessége, mondhatnánk funkcionális jellege, mindig összhangban volt az építészeti stílussal. A mûalkotás mérete szerint a minuszkultól a kolosszálisig minden kategóriát megtalálunk. Rendszerint a rendelkezésre álló pénz és a mondanivaló függvé-
12. kép. Laokoon és gyermekei, Vatikáni múzeum
13. kép. Színház – Sztremeny Géza 2004, Budapest
nyében határozzák meg a szobor méreteit. Ha a mérték arányaiban nincs összhangban a környezettel, akkor sem a kicsi, sem a nagy nem lesz monumentális és fordítva (19. és 20. kép). Anyag szerint az utóbbi évszázadig nem volt probléma különbséget tenni: agyag, fa, kõ és öntött fémbõl készültek a szobrok. Ma a legkülönbözõbb mûanyagoktól a néha egyenesen gyanús hulladékokig bármibõl szobor válhat (21. és 22. kép). Beillesztés a városképbe A láthatóság több tényezõtõl függ. A látás egy bonyolult idõ-
14. kép. Csikós – ifj.Vastagh György 1901, Budapest
beli és térbeli élettani folyamat, ami közvetlen összefüggésben van az emberi szemmel és az emberi aggyal. A látást optikusok, orvosok, tudósok alaposan kitanulmányozták már évszázadokkal ezelõtt. Az ember az elõtte lévõ térnek közel a felét látja, de csak a látótér középsõ részérõl képes pontos képet kialakítani. Az emberi szem látásélményét visszaadó objektív érzés viszont a látott képek sokaságából tevõdik össze. A közlekedési jelzõtáblákat például kötelezõ akadálymentesen a közlekedõ látószögének közepébe helyezni, mégis szerte
15. kép. Óriáspapagáj 1990, Guayaquil, Ecuador
a világon sok baleset történik, mert a közlekedõ nem látta a jelzõtáblát vagy az akadályt. Amíg a közlekedés egyirányú folyamat, addig a szobrok minden irányból láthatók, vagy láthatóknak kellene lenniük, ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan helyezünk el az adott téren egy szobrot. Figyelembe véve a gyalogos közlekedési vonalakat és a forgalom irányát, a szobrot úgy kell a látótér súlypontjába helyezni, hogy célpont legyen. Ha a zónában jármûforgalom is van, akkor ügyelni kell, hogy a szobor ne töltse ki a jármûvezetõk látásterét és ne legyen figyelem elvonó.
16. kép. Hõs katona – Izsák Márton 1960, Marosvásárhely
27
17. kép Lovasszobor
18. kép. Bartók Béla
19. kép. Pinocchio – Jim Dine 2008, Boras, Svédország
A látótér súlypontja rendszerint a megfelelõ városkép centrális perspektívájának fókuszpontjával esik egybe és egyben a futópont. Összességében a városkép fõ és különbözõ szög alatti oldalperspektíváinak a központjában lesz a mû (23–25. kép). A látótér súlypontja körül a városképnek vizuális egyensúlyban kell lennie. Az egyensúly legegyszerûbb kinyilvánítási formája a szimmetria. De milyen szimmetriák is lehetnek? A szimmetria lehet egy pont, egy vagy több vonal és egy vagy több sík körül, de a szobor,
ami egy pont, mindig része kell hogy legyen a megfelelõ vonalnak vagy síknak. Lehet kétoldali, három, négy vagy több oldali szimmetria, két irányú vagy többirányú, vízszintes, függõleges vagy más síkba helyezett. Az építészetben általában csak függõleges tengellyel szembeni szimmetriáról szoktunk beszélni, pedig elég gyakori a vízszintes tengellyel szembeni szimmetria is, ami rendszerint egy imaginárius szimmetria, például az állóvizek tükörképe a mellettük elhelyezkedõ tájról vagy tárgyról. Ezt délibáb (mi-
rage), vagy korlátlan tér (space unlimited) hatásnak nevezik (26. kép), és gyakran ez a magyarázata, hogy aránylag szerény épület vagy táj is csodálatosnak tûnik. A szimmetrikus egyensúly azt jelenti, hogy az optikai tengely mindkét oldalán hasonló tömeg van. Aszimmetrikus egyensúlyról beszélünk, amikor különbözõ alaprajzú, különbözõ tömeg van az optikai tengelynek a két oldalán, de egy segédtengely beiktatásával létrejön az egyensúly. Bújtatott egyensúly esetén két segédtengelyre van szükség az egyensúly érzékeléséhez.
20. kép. Az utcán – Charlotte Gillenhammar, 2005, Boras, Svédország
28
21. kép. Erzsébet királyné – Meszlényi M. János, 2004, Budapest
22. kép. Nagy Szikla lovasszobra – Olle Karlsson, 1973, Ulricehamn, Svédország
23. kép. Szabadságszobor – August Bartoldi, 1886, NewYork
24. kép. A bronz lovas – Étienne Falkonet, 1782, Szentpétervár
Ha nincs egyensúly, ez lehet véletlenszerû vagy megtervezett. Amikor nincs egyensúly a szobor és a környezete között, akkor a szobor borulhat jobbra vagy balra, süllyedhet, vagy emelkedhet. Minden esetben megkülönböztethetünk statikus és dinamikus egyensúlyi helyzeteket. A felsorolt egyensúly-lehetõségeket a tervezõ tudatosan használhatja a látvány szabályozásán kívül a mondanivaló kihangsúlyozására vagy rejtésére (27–28. kép). A közvetlen környezet formarendszere és léptékvilága szabja meg a beillesztendõ szobor léptékviszonyát is. Az építészetben az emberi lepték közvetlen összefüggésben áll a szemlélõ és a tárgy közötti távolsággal. A lépték, a részeknek egymáshoz és az egészhez, valamint a szemlélõ emberhez való viszonyában optikailag érzékelhetõ
olyan közös mérték, amelyben végsõ fokon a mû és az ember eszmei kapcsolata jut kifejezésre (29–31. kép). A lépték meghatározásánál figyelembe kell venni a környezõ épületek léptékét, méretét, magasságát, egymás közötti kapcsolataikat, gyakorlatilag minden látható szögbõl megvilágítva. Az egység az egész eszméjében fogant harmónia a részeknek egymáshoz és az egészhez való törvényszerû viszonyában áll. A léptékhelyesség problémája elválaszthatatlan a városkép dinamikájától és a környezõ építészeti táj ritmikus tagolásától, amelyek gyakorlatilag meghatározhatják az elhelyezést. Az elhelyezés az egyik legfontosabb problémája a városkép alakításának. A városi nyilvános térben elhelyezett szobor vagy emlékmû társuló mûalkotás. Minden szobor valamilyen épület elõterében helyezkedik
25. kép. A kis szirén – Edvard Eriksen, 1913, Koppenhága
26. kép. Izlandi táj – Palacio de Alvaroda, Oscar Niemyer, 1958, Brazília
el, és valamilyen formában kötõdik az épület funkciójához, vagy valamilyen tér közepén és kötõdik a város jellegéhez, vagy valamilyen parkban, és elsõdlegesen az emberek lelkivilágával áll kapcsolatban. A szobor kissé a járókelõk horizontsíkja fölé emelve tiszta formáival jól érvényesülhet. A közlekedés és célhoz érés egységében is meg kell oldani a tércsoport városépítészeti koncepcióját. A mûvészet örök témája az ember és a világ sajátos, bensõséges viszonya, az ember és környezetének, végsõ soron a teljes kozmosznak a kapcsolata. Az elhelyezés kiválasztásánál a szakember mindig meg kell hogy találja a mû és a társuló környezet kompozícionális feszültségi pontjait. Annak függvényében, hogy a szobor hogyan illeszkedik be a környezetbe, különbözhet a látvány.
29
27. kép. Nagybányai millenniumi emlékmû
A látvány az, amit összetartozó egységként fogunk fel a környezetbõl. Meglévõ építészeti környezetbe az utólagosan elhelyezett mû különbözõ vizuális élményeket nyújthat. Egy jól sikerült beillesztés esetén a szobor vagy emlékmû szerves részévé válhat a városképnek. Különbözõ szobrok vagy emlékmûvek környezetükben különbözõ látványérzést válthatnak ki, és nem biztos, hogy mindig az alkotók által óhajtott látvány érzését keltik a szemlélõben. Leggyakoribbak a következõ esetek: a mû összeolvad a környezetével és szerves része a városképnek (35. kép – a kolozsvári Szent Mihály templom és Mátyás-szoborcsoport), a mû hangsúly szerepét tölti be a környezetben (32.
28. kép. Nagybánya régi pecsétje – Kádár Károly, 2008
kép), a mû uralja a környezetet (33. kép), a mû elüt a környezettõl, eltörpül vagy elvész a környezetben, rosszabb esetben obszcén benyomást kelt (34. kép). Tartalom és forma szétszakíthatatlan egysége folytán a kölcsönhatások alig áttekinthetõ variációi döntik el a látvány végsõ hatását, ami egyének és közösségek felfogásában különbözõ lehet. Következtetés Az európai kultúra a görög mitológia és a római birodalom intelligenciájának frigyébõl született. Gyökerei elágaznak Jeruzsálemtõl Egyiptomig. Az új hajtásai
29. kép. A hallgatás asztala – Constantin Brâncuºi, 1938, Tg. Jiu
30
körülölelik a földet Észak-Amerikától Ausztráliáig. Az európai kultúra sajátossága a portikusz, a befogadó, beinvitáló készség. A régi római városokban ez a diadalívekkel fejezõdött ki. Az európai népi kultúrában példának tekinthetjük a székely kaput (36. kép). A mai városi környezetben a szobrok töltik be ezt a funkciót. A kultikus szobor behív a templomba, a mûvész szobra a színházba, a tudós vagy kereskedõ szobra az üzletbe jó árut ígérve a bejövõnek, megelégedést a kilépõnek. Hogy ténylegesen képes-e a szobor betölteni a portikuszfunkciót, ez leginkább az elhelyezéstõl függ. A mûalkotások alapvetõ kritériuma a befejezettség és a kompozíciós zártság. A
30. kép. A csók kapuja – Constantin Brâncuºi, 1938, Tg. Jiu
befogadó épített környezet és a szobor kölcsönös együtthatása döntik el, hogy a mû szerves részévé válhat-e a városképnek vagy nem.
THURMAN ZOLTÁN
Fontosabb irodalom: Murádin Jenõ: Fadrusz (Kolozsvár, 2001) Heller Ágnes: Mi a modernitás? (Budapest, 1992) Ormste Simonds, John: Landskape Architecture (NewYork, 1966) Nicolau-Golfin, Marin: Istoria artei (Bukarest, 1968) Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építõmûvészetben (Budapest, 1965) Thurman Zoltán: Újságcikkek, tanulmányok (Borås, 2004) Vaadre Marie: Konflikten gällande förflyttningen av den sovjetiska bronsstatyn (IHH Tallinn, 2008)
33. kép. Óriás Buddha szobor, 2009, Phuket, Thájföld
31. kép. A végtelen oszlop – Constantin Brâncuºi,1938, Tg. Jiu
32. kép. A levegõ hõsei – Lidia Kotzebue – Fekete János ,1927–1936, Bukarest 35. kép. Mátyás király – Fadrusz János 1902, Kolozsvár
34. kép A modern phallosz megjelenésû alkotás mellett eltörpül vagy értékét veszti a városképben a templom
36. kép. Európai népi építészet – Székely kapu
