A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
IV. évfolyam, 2007. április
4. szám (40. szám)
Megjelenik havonta
Húsvéti köszöntő gondolatok Minden húsvétkor elhangzik a feltámadás története, mindenki jól ismeri már, illetve azok közül mindenki, akik Isten Igéjét hallgatni szokták. Úgyhogy szinte kívülről tudjuk a történetet. Joggal kérdezhetnénk: mi szükség van az újbóli ismétlésre? Nagyon is szükségünk van. Hallani kell újból és újból: nemcsak a földi élet törvényei léteznek. Nem a kikerülhetetlen halálé az utolsó szó. De már addig is le lehet győzni a gyűlöletet, a gonoszságot, a reménytelenséget, közömbösséget. Szükségünk van az ünnepekre, hogy életünk ne merüljön el a földi küzdelem sivárságában. A történet legelején a két asszonyt látjuk, akik Jézus hűséges, bátor követői voltak. Ezért is mentek megnézni a sírt, mert noha tudták, hogy Jézust megfeszítették és el is temették, ők úgyis elmentek, hogy megtegyék azt, amit megtehettek: meglátogatták a sírt. S ekkor földöntúli, rendkívüli esemény tanúivá lesznek: földindulás közben megjelenik az angyal – Isten követe – és elhengeríti a követ. Az őrizők semmit sem tehetnek, mert Isten dolgait ember meg nem akadályozhatja. Az angyal azt akarja, hogy az asszonyok bizonyságot szerezzenek: Jézus valóban feltámadott. Még a helyet is megmutatja nekik, ahol azelőtt Jézus teste feküdt. Az angyal megérti az asszonyok félelmét: mikor nagy és rendkívüli események részesei vagyunk, akkor izgalom és félelem fog el minket. De ő azt akarja, hogy mindazonáltal ne féljenek: a nagy bizonytalanság és félelmi állapot az élet, az ember javára dőlt el: az élet legyőzte a halált, mert Jézus feltámadott! Az angyal ugyanakkor feladatot is ad az asszonyoknak: „Menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból, és ímé előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt.” Így ad ma is nekünk Isten feladatot, ha hitben megláttuk és meggyőződtünk a feltámadásról. Ekkor egyre inkább eltűnik életünkből a félelem, és helyette öröm és bátorság vesz lakozást. Az asszonyok voltak tehát az elsők, akiknek az a tisztesség jutott, hogy kihirdethették az evangéliumot, vagyis annak örömhírét, hogy a megfeszített Jézus feltámadott. Az evangélium arról tanúskodik, hogy ahol az ember valamit gonoszsága és bűnei szerint befejez és befejezettnek hisz, Isten éppen ott és abban
Krisztus siratása (1498 körül) Albrecht Dürer
tud csodálatos, új kezdetet adni. A bűn és a meg nem tért ember gondolata és cselekedete a halál, de Isten gondolata az élet, az üdvösség és az örök élet. S mivel az asszonyok pontosan követték az angyal tanácsát, ezért megadatott nekik, hogy a feltámadott Jézussal találkozzanak. Neked is kedves húsvétot, ünneplő testvérem, ha Isten szent Igéjének tanácsát követed, ma is megadatik, hogy az élő, feltámadott Úr Jézus Krisztussal találkozz hitben már most a földi életben! Az asszonyok boldog örömmel ragadták meg Jézus lábait, s hallották üdvözlő szavait. Mily nagy öröm a végtelen gyász és bánat, reménytelenség, keserűség után győzelemre, boldog bizonyosságra jutni! Azt kívánom, bárcsak mindnyájunknak ebben lehetne részünk! Ezeknek jegyében kívánok gyülekezetünk tagjainak, falunk minden lakójának áldott és szép húsvéti ünneplést. Testvéri szeretettel
Kiss Károly lelkipásztor
Makfalvi Tekintő
2. oldal
makfalvi Dózsa Endre A makfalvi Dósa (Dózsa) család nem tartozott származása, vagyona szerint az erdélyi főnemességhez, de a közigazgatásba, az erdélyi magyar szellemi életbe olyan számottevő egyéniségeket adott, akik munkásságuk által méltán számíthatnak a hálás utókor emlékezetére. Leginkább természetesen a makfalviak hálájára és emlékük megőrzésére. Ilyen jelentős személyiség volt makfalvi Dózsa Endre is. Bár az oklevelekben a család neve Dósaként szerepelt, a családnak ez az ága Dózsának nevezte magát. Makfalvi Dózsa Endre II. Dózsa Dániel író, költő, jogász, néprajzgyűjtő, közéleti személyiség második gyermekeként született Pokán 1857–ben. Testvérei: Ákos, Sarolta és Dániel. Tanulmányait Marosvásárhelyen és Budapesten végezte. Ezután megyei szolgálatba lépett. Volt országgyűlési képviselő. 1901–ben Kolozsvár vármegye alispánjává választották. Gazdag, színes irodalmi munkássága elismeréseként 1908–ban az Erdélyi Irodalmi Társaság elnökévé választották. Ez a társaság 1888–ban alakult az erdélyi nemzeti irodalom támogatására. Folyóirata az Erdélyi Lapok, kezdetben kéthetente, majd hetente jelent meg. A folyóiratban jeles erdélyi írók munkái jelentek meg, mint pl. Bánffy Miklós, Kiss Ernő, Kovács Dezső, Petelei István stb... Itt jelentek meg rendre Dózsa Endre alkotásai, cikkei. Regényei: Tied a hatalom (1900), Tinye mintye (1903), Czinka Panna (1911). Számos irodalmi esszé, értekezés mellett igen jelentős a Pár szó a nemzetiségi kérdésekről című röpirata. Ebben az I. Világháború előtti nemzetiségi kérdésekre irányítja a figyelmet, melyek elodázása a történelmi Magyarország összeomlásával fenyegetnek. Sajnos, igaza lett, így kerültünk mi, erdélyi magyarok is kisebbségi helyzetbe. Ő azonban ebben a nehéz helyzetben sem adta fel. Mint a Magyar Párt elnöki tanácsának tagja küzdött az erdélyi magyarság jogainak érvényesítéséért. Ha olvasóink Kolozsvárra látogatnak, megtekinthetik a Farkas utcai református templom címergyűjteményét, benne makfalvi Dózsa Endre címerét, melyet értékes, színes, gazdag közéleti, irodalmi és politikai munkásságával érdemelt ki. Az ő életére igazak báró Eötvös József gondolatai: „A kör, hová Isten állított: ez az, melyre munkásságunkat fordítanunk kell. A hazát szolgálni első kötelessége mindenikünknek!”. Fülöp Irén
Sáhos szőttesek Rejtélyes, csodálatos, „magából mintás” négynyüstös szőtemények. Hat év alatt a leltározás során többször feltűntek. Tulajdonosaik, adatközlők örömmel terítgették elém a hófehér abroszokat, félabroszokat, ágyneműket, átalvetőket. Közülük ketten sávosnak mondták. A sáv szélesebb, estleg színesebb csíkot jelent. Az egyik adatközlőnek részben igazat adtam. A másik viszont hófehér, magában különös hordószerű és három – ötszálnyi kiemelkedő szálszorításos, az anyag színén és fonákján egyazon mintájú abroszt nevezett „sávosnak”. Értetlenkedésem, tudatlanságom nevetségesnek tűnhetett szemében, mert a hímes kifejezés sem jöhetett szóba. Az egyik lakástextília-kiállításon elhangzott vélemények némiképp útbaigazításként szolgáltak. Molnár Lajosné tanítónő higgadtan jelentette ki, hogy a sáhos szőttesek még az ötvenes évek kiállításában is szerepeltek. Kiss Károly lelkipásztorunk is leleplezően nyilatkozta, hogy Siklódon még mindig szövik a sáhosat. Valóban serdülő leányaink székelyszoknya anyagát 1982 – ben az akkori kultúrigazgató, Rózsa Lajos tanár Siklódról szerezte be. Igen, a „felvidékiek” (makfalviak általi megnevezés) még éltetik ezt a különös szövéstechnikát. Nálunk csak meg épp hogy felismerik, de sokan még a nevét sem tudják. Pedig nagyanyáink halálukig „szőttes”, sötétszínű, kék, szürke vagy fekete szoknyát viseltek. Sokan emlékeznek idős Zsigmond Pálnéra, Zsuzsa nénire: naponta többször láthatták szaporán lépkedni a Kósa utcából a „piac” felé, hogy leányát, unokáját láthassa. Apró termetére nem is
Demény Albertné sáhos átalvetője (részlet)
képzelhetünk más ruhát, mint: gyapot – kender (mismás) gallér nélküli ing, kék szalagos rózsás lájbi, fekete – szürke „szőttes” szoknya, fekete selyem csipkés szegélyű kötény viseletet. Hihetetlen, hogy a XX. század elején születettek nem saját maguk szőtték rokolyájuk, réklijük anyagát. Dósa Elekné beszámolójából annyit tudtunk csak, hogy „tizenhárom éves korától szőnie kellett, mert abból öltözködtek, és a felsőruhának valót feketével öltötték”. A piros – sárga – kék (aprózódó) kisebbedő kockás kétnyüstös párnahuzatok, nagylepedő négynyüstös sáhos változatait ugyancsak Dósa Albert és Dósa Dénesné Istvánfi Margit (1934) őrzik. Különlegességük a nyüstökbe való páros fogdosás: 8 pár szál az első és második nyüstbe, a 6 pár szál a 4.,3.,1.,2.,4.,3-ba megy be, a páros nyüstfüggesztés 1+2, 3+4, és a szélső lábítók
Makfalvi Tekintő
3. oldal
ismételt lenyomása. A nyolcas pár az anyag mindkét oldalán vászonszövést, míg a hatos pár szálszorításos kiemelkedést eredményez ugyanolyan minőségű szál szövésével. A színes és fehér szálmennyiség megoszlása nem mindig esik egybe a kiválasztott párokéval. A kialakult sárga, lila fátyolosan áttetsző hatása a hordószerű minta plaszticitása, a színárnyalatok vibrálása napfé nybe n röpkö dő lepkerajra emlékeztetnek. A kék – piros, fekete – piros színösszeállítású, egymáshoz simuló, ellentétes színű, csíkos derékaljak kétnyüstös szövéssel sávosak, de négynyüstös 8/6 páros nyüstbefogdosással, szakszerű nyüstbefüggesztéssel és lábítással sáhosokká alakulnak, megremegtetik a rávetődő tekinteteket. A fehér cérna alapon az erős ellentétes (hideg - meleg) színek jellegzetes mintával elkápráztatnak a Dósa Dénesné, Kiss Árpád, György Emma, Demény Gézáné Zsigmond Ida (1936) tulajdonát képező derékaljhuzatokon. Demény Albertné (Juliánna, sz. 1894) a Makfalván széles körben elterjedt igényi – félpászma – igényi csíkozást kék – piros, piros – kék ellentétezéssel ötször eresztette fel a fehér cérna közé. Beveréskor a piros és piros – fekete sávokat igényi fehérrel választotta. A
Hangyafaló – hangya A kezdetek kezdetén, mikor megjelent az él et a Földön, megjelentek a rovarok – köztük a hangyák is. Nem létezett az úgynevezett „értelmes” faj – még a jégkorszak előtt – az ember. A hangyák társadalmában kialakult egy külön kategória, az úgynevezett „hangyafaló - hangya” Mint a neve is mutatja, hangyákkal táplálkozott. Természetesnek tűnik, hogy előbb – utóbb elfogynak a hangyák. Nem maradtak csak a hangyafaló – hangyák, kiknek nem maradt más választásuk, mint egymást enni. Mikor már egymást is felfalták, csak ketten maradtak. Mivel mindkettő enni akart, egymásnak estek, és addig – addig akartak enni, míg mindkető odaveszett. Valahol távol megmaradt egy hangyaboly, amely szép lassan benépesítette a világot, ezúttal nem hangyafaló – hangyákkal. Telt - múlt az idő. Az evolúci ó eredm én yeként megjelent az ember, majd emberfaló – e m be r . E l ős z ör k e z d e t l e g e s módszerekkel próbálkoztak – még így is sikeresen – majd egyre fejletebben (dá r da, n yí l , puska , bom ba , atombomba). Próbálkozásuk csak azért nem járt sikerrel, mert túl sokan vagyunk.
pászmányi széles fehér mezőbe piros – sárga – kék kilencszálas vékony csíkkal felezte. A láncfonal színes sávjai áttetszőek, míg a beverőszálak élénkek. A páros elosztás, a hordószerű minta váltakozása, a keresztbefutó csíkok hullámzó vonala a lepkerajt idézik. A keskeny csíkokból kivillanó sárga még a tarka lepkeszárnyak hímporát is érzékelteti. 1926 – ból származnak id. Orbán Józsefné Bernád Eliza kék – piros és fekete – piros keskeny csíkú búzavető és finomlisztes átalvetői. Négynyüstös sáhos változatával Dósa Albertné (Mária, sz. 1910) hagyatékában találkoztunk és a szemet gyönyörködtető látvánnyal is egyben. A sáhos szövés más mintái: aprókockás, macskanyomos ünnepi csipkebetétes, dús csipkeszegélyű evőabroszokon fedezhetők fel és a dísztörülközőkön. Az ötpáros sáhos fogdosást Bartha Karolina id. Kálmán Józsefné (1909 - 1998) kézírásában olvashattuk. Sáhos abroszát, díszkendőit leánya Zsigmond Miklósné Kálmán Ilona, félabrosz- és derékaljhuzatának darabját menye ifj. Kálmán Józsefné Bernád Margit (1940) őrzik vagy használják.
Tovább fejlődtünk. Ennek a fejlődésnek az egyik mellékterméke lett a „magyarfaló magyar”. Sikeres és életképes egyed. Végzi a feladatát, és nem is rosszul. Annak ellenére, hogy más fajok is besegítenek, mégis ő előttük jár. A kérdés az, hogy amikor csak kettő marad belőlük – miután mindenkit felfaltak, és egymást is elpusztították –, maradnak – e valahol kolóniák, amelyek egymásra találnak és a fajt fenntartják? Maradtak és egymásra találtak..... Megint elszaporodtak és viszonylag „békésen” éldegéltek, sajnálatos módon – mikor már kezdtek többen lenni és jól élni - kialakult egy alfaj, nem – nem az egymást faló magyarról van szó - , hanem az egymást maró magyarról. Ezek már szelektívebben dolgoznak. Először a nagy bolyokban. Itt is, mint minden társadalomban – így akár a hangyákénál is – először az élenjárókat kezdték marni (mint minden „rendes” közösségben). Miután ezeket – de ők önmagukat is – sikeresen elintézték, ha nem is fizikailag, akkor sem jöttek rá, hogy ez így nekik sem lesz jó. Senkinek! Így hát nekifogtak a kis bolyokban is „marni” egymást, most már a kis élenjárókat is. Sikerrel! Nem volt elég! Egyszer maradt egy bolyban két hangya, történetesen két testvér,
Suba Mária mivelhogy egy bolyból származtak, természetes, hogy testvérek voltak. Milyenek? A nagy együvé tartozás és szeretet után előkerült a gyávaság. Vagy m ega l ku vá s ? Ah el ye t t , h og y segítettek volna egymáson, nekifogtak „marni” egymást. Miért? (miért ne?) Majd következett a szomszéd, a szebb, a csúnyább, a gazdagabb, a szegényebb. Ezután elkezdték szűk ki s csa l á djukat m arni , h og y költözzenek el, lehetőleg minél távolabbra, ismét sikerrel, de vigyék magukkal tojásaikat is – már ha még van. Elmentek.... Vajon ismét egymásra fog találni ez a végképpen megpróbáltatott és szétszórt populáció? Van – e még belőlük? Keresik – e egymást? Egymásra akarnak – e még találni? Az együttélés nemcsak a bolyban élést jelenti, - ami ugyan lényeges - , de mindannyian egy nagy bolyban élünk, ami mindenkinek közössége. Hogyha hangyaként gondolkoznánk, l eh et, h og y s ok kal jobba n odafigyelnénk egymásra, vigyáznánk saját bolyunkra is, nem próbálnánk mindenáron „hangyafaló hangyaként” viselkedni, így talán jobban meg tudnánk védeni saját bolyunkat.
Seprődi István
Makfalvi Tekintő
4. oldal
I F I - o l d a l Kedves makfalviak, nagy örömünkre bemutathatunk egy csoportot, amelyet sok eső elkoptatott, néhanapján áldást is hozott, akkor, mondhatjuk, többen voltunk, de a lényeg az, hogy vagyunk. A makfalvi ifjúsági csoportról van szó! 2005. szeptember 28-án megalakult a Makfalvi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Tőkés Brigitta tanárnő vezetésével és a makfalvi református egyház támogatásával. Az ifjúsági egyesület első tevékenységei közé sorolhatom a karácsonyi üdvözletek készítését. 2006. április 28 - 29-re meghívást kaptunk az udvarhelyi IKE által megszervezett konferenciára, amelyen 6 személy vett részt, majd az algyógyi IKE találkozón vettünk részt. Egy szovátai általános iskolás csoportot meghívtunk vendégszereplésre. Műsoruk szívmelengető hatással volt mindenkire. Az istentisztelet után kirándulni mentünk, és nemcsak megismerkedtünk egymással, hanem barátságok is szövődtek. Lassan kezdtük mi is megérteni, hogy ha összefogunk, sok mindent tudunk megvalósítani, ami tanulságos számunkra. Üzenetképpen mondhatjuk mi is minden fiatal számára Dr. Imre Ernő szavait: „Úgy élj, hogy amikor Isten rád néz, örüljön, hogy ilyen gyermeke is van!” - Simonfi Izabella -
Megvalósított tevékenységeinkből
Első találkozás
A szovátai általános iskolás csoport vendégszereplésén kívül több tevékenységet folytattunk, illetve szerveztünk, melyek nemcsak szórakozást, hanem lelki épülést is nyújtottak számunkra. A múlt nyáron a makfalvi Wesselényi Miklós Általános Iskolában megszervezett Bibliahéten besegített néhány ifjúsági tag, és részt vettünk a kézműves táborban is, ahol sok érdekes dolgot mutattak az oktatók: szövés, fonás, gyöngyfűzés, bogzás... Szeptember 4-én egy holland csoportnak mutattuk be a makfalvi hagyományos néptáncot. Egy rövid műsorral emlékeztünk október 31-én a reformáció ünnepére. Karácsony estéjén a kis műsor és a gyertyafények éreztették, hogy valóban Jézus születése fényt hozott az - Katona Szidónia életünkbe. Az örömhír hirdetése folyamán az úgynevezett kántálás ajándékozott meg bennünket egy valódi karácsonyi hangulattal. Ezúttal szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Visszaemlékszem az első ifjúsági találkozásra, amely 2005. 10. 14-én volt. Mindenkinek biztos volt része valamilyen találkozásban, de ez egy kicsit furcsa volt számomra. Még a neve is furcsa volt- ,, ifjúság”. Amit tudtam, az annyi volt, hogy az ifjúság szó a fiatalságot jelenti. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis mi történik ott. Az első találkozáson bemutatkozás és ismerkedés volt. Attól a naptól ifjúsági tag vagyok, és még nem bántam meg. Nagyon sok mindent tanultam, és remélem, hogy még tanulni fogok.
Reméljük, hogy lesz még részünk számos értékes és tanulságos tevékenységben. - Varga Erzsébet -
Márciusi - áprilisi tevékenységeinkből -
Az oldalt szerkesztette: Gyepesi István
-
Húsvéti üdvözlőlap készítése Ifjúsági konfer encián való résztvétel Kolozsváron Angol-est szervezése a beszéd gyakorlása érdekében Diavetítés izráeli tájakról Születésnapok megünneplése
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Tavaszi gondolatok (Ünnepi vagy nem éppen) „Megérkezett a tavasz”. Volna kedvem felkiáltani, habár igaz, hogy még eredeti tél sem volt. Azaz mégis elég „eredeti” volt, mert jóval melegebb volt a szokásosnál. Nem tudom, ezért- e vagy inkább azért, hogy január elsejével Románia is belépett az Európai Unióba, nálunk is felforrt a politikai élet. Sokszori fogadalmam ellenére most megint politikáról írok, mert a közelmúltban történt néhány olyan esemény, amire a magam módján én is reagálni szeretnék. Előre bocsátom, hogy amit itt leírok, az kizárólag és csakis az én saját véleményem és meglátásom. Először is arra az autonómiáról szóló népszavazásra szeretnék néhány sorban reagálni, amit a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére a mi falunkban is megejtettek. S nem is arról szeretnék itt írni, hogy mi a véleményem arról, aki aláírta vagy arról, aki nem, mert szerintem az természetes dolog, hogy mindenkinek megvan erről vagy akármi másról a saját véleménye, amit senkinek nincs joga elvitatni vagy ezért megbélyegezni másokat, ahogy ez sajnos lapunkban is megtörtént. Véleményem szerint valahol legbelül minden erdélyi magyar szeretné, hogy Erdély újra autonóm terület legyen, csak szerintem ennek sajnos még nincs itt az ideje. Először is amíg az erdélyi politikai elit nem tud összefogni, hogy meggyőzze az erdélyi magyarságot meg románságot, hogy mindenkinek így lesz a legjobb, addig vajmi kevés esélyét látom az autonómia létrejöttének. Na meg azt sem hiszem, hogy akik az autonómia sürgős és feltétlen megteremtését követelik, igazán átlátták annak anyagi kihatásait mindennapjainkra.
Mert felvethetik itt ismét az oly sokat emlegetett dél –tiroli meg a baszkföldi példát, de szerintem úgy Dél – Tirol, mind pedig Baszkföld sokkal jobb anyagi háttérrel rendelkeztek, mint most Erdélyország. (Ha így jobban tetszik). Söt a dél –tiroliakat az USA is segítette anyagiakkal. Ez történelmi tény. Sajnos, ezt legtöbbször elfelejtik megemlíteni, és azt se igazán tudom elképzelni, hogy az USA vagy más tehetős nyugati állam Erdélyt is támogatná anyagiakkal, mint azt Tirol esetében tette. Szerintem, sajnos Erdély még nem áll úgy gazdaságilag, hogy el tudná tartani az itt élő embereket. Nem látom szerencsésnek azt a megbélyegző magatartást az iránt, hogy egyikünk aláírta az autonómia kérelmet, másikunk meg nem. Mindekinek megvan a véleménynyilványításhoz való joga, és ezt meg is kell hagyni mindenkinek. Az sem szerencsés, hogy különböző politikai nézeteink miatt árulónak tituláljuk egymást. Azt is nagyon sajnálatosnak tartom, hogy olyan ünnepeken, mint például március 15., nagyon kevesen voltunk, akik ott voltunk a templomunk kertjében megrendezett ünnepségen, és ez a kevés embercsoport is két pártra oszlott. Épp ezért arra biztatnám vezetőinket (minden pártból), hogy a jövendőben próbálják inkább összefogásra biztatni a népet, mintsem széthúzásra. Akkor talán sikerül megvalósítani az autonómiát is. Végezetül pedig szeretettel mindenkinek, aki ezt a lapunkat olvassa, makfalvi vagy sem, és lapunk minden munkatársának is NAGYON KELLEMES, SZÉP ÉS VIDÁM H ÚS VÉ TI ÜNNE PE KE T K ÍVÁNOK ! A legmélyebb tisztelettel
ifj. Kovács Árpád BraveHeart.
Húsvéti szokások Húsvétkor gyakran megviccelik a lányos házakat Hármasfaluban A húsvét az év első nagy ünnepe, melyre kicsik, nagyok egyformán készülnek, és izgalommal várják. Húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe és egyben a tavaszvárás ünnepe is. Vannak települések, ahol érdekes szokások alakultak és maradtak fenn a mai napig is. A locsolkodás talán a legelterjedtebb szokás ezen az ünnepen, néhány településen a kapulopás is hagyománynak számít. Húsvét régen Dósa Karolina már hetvenes éveit tapossa, emlékeiben nagyon élénken szerepelnek a húsvéti szokások, amelyek Hármasfaluban – ezen belül Atosfalván – honosak. „Gyermekkoromban minden lányos házhoz a fiúk papírral feldíszített fenyőágat raktak, és ezért a locsoláskor piros tojást kaptak. De csak egyet, mert akkoriban nagyon szűkösen éltünk a falvakon. A tojást is csak hagymahéjjal festették, a fiúk pedig gyakran maguk állították elő virágokból a locsoláshoz szükséges illatszert.” Harmadnapján szokás volt, hogy a lányok és menyecskék „bosszút” álljanak azokon, akik nem tették tiszteletüket az öntözés napján. „Azokat a fiatalembereket, akik nem voltak locsolni, gyakran meglepetésként érte a veder hidegvíz, amelyik egyik vagy másik kapuból zúdult a nyakukba.”– meséli Dósa Karolina.
Makfalvi Tekintő
6. oldal
Fenyőág és piros tojás Több településen szokás, hogy a lányos házakhoz zöldágat raknak, ez vidékenként változik, hogy milyen fát használnak. Hármasfaluban és környékén a lányok fenyőágat kapnak, a kisebbek feldíszítettet, a nagyobbak „kopaszt”. Ez már nagyon régi szokás, de még mindig nagy örömmel készítik a gyerekek a feldíszített ágakat a lányoknak. Minden ágért jutalom jár, régen csak egy tojást kaptak, de ma már több tojás és pénz is jár az ágakért. Vicces események a faluból A kapulopás csak az ötvenes évek végén kezdett elterjedni Atosfalván, ekkor a fiatal házasok vagy legények megviccelték a lányos házakat. „Húsvét szombatján, mikor mindenki kitakarította a portáját és megseperték az udvart és kapuelejét, éjszaka ellopták a kapukat és eldugták. Na meg gyakran a tiszta udvarokon szétterítették a szemetet vagy a trágyát. ” – mondja az idős néni. Mikor valakinek ellopták a kapuját, igyekeztek minél jobban elrejteni, hogy a gazda csak későre találja meg. Ha nem sikerült előkeríteni a kaput, akkor a „kaputolvajok” jutalomért –ami általában bor volt– szívesen viszszavitték a helyére. Olyan eset is történt a faluban, hogy a fiatalok cipelték a kaput, hogy elrejtsék, és találkoztak a tulajdonossal, aki viccesen megjegyezte: „Viszitek, fiúk?”- nem sejtve, hogy az ő kapuját cipelik. Na de természetesen voltak ennél csúfosabb helyzetek is, amikor a házbejáratát eltorlaszolták trágyával, és a virágoskertet meg veteményest meghintették lenmaggal, amelyet nagyon nehéz kiirtani. Albert Enikő-Ibolya
Márciusi tanácsülés
Kiigazítás
Március végén is megtartotta rendszeres havi ülését a helyi tanács, amelyen a helyi tanácsosok a következő témákat vitatták meg: Az első és második napirendi ponton a Caritas vezetősége számolt be eddigi tevékenységéről és ismertették terveiket. Erre a beszámolóra azért került sor, mert az önkormányzat és Caritas között lejárt a szerződés, amelyet az önkormányzat nem hosszabbított meg a szervezettel. Márciustól az otthoni beteggondozást a Kistérségi Társulás látja el a községben. A következő napirendi pont az önkormányzat tulajdonában lévő területek bérbeadási ára volt, amely a tavalyihoz képest nem változott. A napirendi pontok között szerepelt a hármasfalusi szeméttároló felszámolása és egy új létesítése. Hármasfalu szemétdombjait nemrégiben el is marasztalták, hisz nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. A környezet megóvása és az illegális szemétdombok kialakulásának megakadályozása érdekében az önkormányzat „szemétpásztorokat” alkalmazna. Ezeknek az lenne a feladata, hogy járják a határt, és ha észreveszik, figyelmeztessék azokat, akik tilosban szeretnék lerakni a szemetet. Ha mégsem értenének a „szép szóból”, akkor jelentenék az önkormányzatnál, így bírságokat is lehetne kiróni a környezetszennyezőkre. Amennyiben nem kerülne elő a tettes, akkor az alkalmazott feladata lenne eltakarítani a hulladékot.
Az előző lapszámban megjelent cikkemben tőlem független okokból tévesen jelent meg az az információ, hogy már csak tizenegy madárfaj él a Galapágosszigeteken. Hát szerencsére ez nem így van. Istennek hála, ennél jóval több madárfaj él a G a l a p á g o s szigeteken. Amire utalni szerettem volna, azok az ott élő óriás teknősök. Sajnos, ezeknek az egyedi nagyszerű hüllőknek tényleg már csak tizenegy alfaja él ott. Ezt fontosnak találtam megjegyezni, mielőtt még a kedves ol vas ók azzal vádolhatnának meg, hogy nem is tudom, mit írok.
Albert Enikő-Ibolya
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
ifj. Kovács Árpád
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
