AA.er^lNK
^ÖSEJÍÍÍ
IRAHTI KEGYÉLET|f >>OLÖ2fAVsAÜAL*Mir K A Í Ö ^ r GAÍSASVGT"fuRAÜ"CA>:
Szerkesztőség serkesztőséf? és kiadóhivatal:
í
M M ee gg jj ee ll ee n n ii k k hh a vao n tva . o
Budapest, IV?., Váczi-utca 34. félemelet.
n
t
a
.
"
•
• Előfizetési dij egy évre: tagoknak és katonáknak:
Felelős szerkesztő és kiadó
T e l e f o n : 46—14.
DR. MAGYARÁDI BOROSS LAJOS
150 kor. 80 kor.
...
E g y e s s z á m á r a : 5 korona.
Húsvét „feltámadott nagypénteki pedezett
a Krisztus!"
földindulás
föld. Derékban
tak. Dalos szerelmes
'iszemében.
áradoztak
Megteltek
a szívek
a
dul nemzetünk tettük
Fensé-
Megújhodtak
a lel-
Mosolygás
örvény gyanánt
csillant az embe-
a magyar
határai,
fájának rügyfakasztó
várunk: lelkétől.
a sajgó sötét fájdalom?
Vészkiáltás
a*, melyre
— nem ellenségeinktől
meg, hogy a nagy,
között
segítséget
— nem
könyörtelen
hatalmas
fenntartó az
öntuda-
őserő, mély
sziveink-
életre keljen, mert bár „Tizszázadoknak izzada
—
orcánk, — a szelek
mérgét
vér-
nemesen
ki-
a húsvét s mi mégis csak a nagypénteki kárhoztatva,
A forradalmi
önmagunkban
idők posványa
Még mindég
siralmasan
sok az olyan
Akadnak is a magyar
olyanok,
kérdések nemzeti jelenség.
kiket
bírálatára,
halálos
magyar,
a haza önzetlen fokuk
botorul
érzés és eszme ellen izgatnak.
Szomorú,
munka
rénylet a magyar államiság tosabb mezőgazdasági " rak stb. létesítése, haza
javára
egyetértés milliók,
termelés,
Mit,látunk
útvesztőjében
szolgálva; merül
az önző napi politikából.
Hagyjuk
azt az erre hivatottakra!
tére;
ténykedésünket,
a
körül, kizárólag a
roppant' az
egye-
lánckereskedelem viszavonást
Egyesüljünk minden
és a
nemzeti
— Ne politizáljunk
munkánkat,
gyá-
közérdek
Forognak
eszme szolgálatára
szül.
magyarok!
lélekben,
érzés-
a hazának
szerete-
körülmények
között
ez az eszme vezesse! Ne legyen ez intelem pusztában
kiáltó
szó!
Szeretetet
éppen
ma;
érezzünU mindnyájan
— oly nagy szüksége gyarország
felvirágoztatásán,-egésszé
elárvult, nemzetnek tus feltámadásának hegyét. denséget
valami
mert
Így
tételén,
dolgozzunk
hogy
Ma-
nekünk
bús Krisz-
ünnepén! után zöld pázsit
erdők újra kivirultak.
kimondhatalan
boldog
lepte be a
Golgota-
Meglepte a nagy gyönyör
és mi
min-
mégsem
.
mélyéből
a teremtő öntudatot
masszuk
fel önmagunkat,
hatunk;
iránt,
is okunk, — jogunk legyen örvendeni a
nagypéntek
Mégtépázott
örülhetünk.
csőségére
egymás
van erre a hazának.
szere-
er-
önmaguk
Történik
józan
a
azonban?
metuda-
megelégedés,
ki s megelégedetlenséget,
ben egy nagy szentséges
értelmében
előállítása,
nemzeti
a tőke ténykedése
Eszméljetek,
ma
a magyar nyomukban
mint az ördögkerék,
sek önérdekeit
ipari termékek
mind-mind
szolgálnának;
támadna.
a. szó legreálisabb
elöl való tudatos megvonása
és nemzet léte ellen. Építkezés,
meg, hátha önmagunk
nem jogosít
és tudatlanul
nemzeti
kinek
azt.
bár értelmi mégis
érezteti
hazája sorsánál. A
ész szava pedig éppen úgy int mindenkit tetére, mint ahogy az erkölcs is követeli
szomorú-
keressük a hibát.
még mindig
de minden a világon fontosabb
társadalmi
A magyar
pang. A tőkének a közforgalom
Szomorú
\
ságra vagyunk
kölcstelen
sze-
önmagának
Megjött
minden,
fénytelen
Oh lepd meg Uram nemzetünket
álltuk!"
leheletét.
felej-
életadó, világot
ben szunnyadozik, zivatarja
Miért
hanem az Urnák hatalmas,
tával! Szálld
haza föld-
Krisztus!"
kiáltunk.
Segítséget,
bíráinktól,
a
illatá-
miért? Miért nem in-
nedvkeringése?
s miért markol szíveinkbe
Kétségbeesve
\
párja után.
az öröm habzó nektáros
ránk erőszakolt
hiszen „Feltámadott
^
hajtot-
el a dalt? Miért omlik égető véres könny
meinkből?
A
Krisztus/"
Hát miért tátonganak jének szétválasztó
Úristen!
nevelt, a megreúj rügyet
szállott
a levegőben.
szent áhítatban.
val, — „Feltámadott
néked
ketté tört erdei szálfák
madár ujjongva
gesen hódító illatok kek csudás varázsé
Hozsánna
után üde friss pázsitot
méltó
és javítsátok
meg
nagyságára
és kezdjünk
hogy hazánkat, emelhessük!
erőnk és jogunk lesz hozsannát
„Feltámadott
a
önmagotokat!
lábán is járhatnánk.
Hívjuk
Próbáljuk elő
leikeink
héroszi munkába! nemzetünket Akkor
Tá-
Isten
majd
zengeni az Úrhoz,
hogy:
Krisztus!" László
di-
ujjong-
Béla.
4
2
HONSZERETET
Hiszek egy Istenben! Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen
A magyar „Phönix". A régi görögöknek volt egy csodamadlaria, mely minden 500 évben fészkén elégett aityja hamvaiból új életre 'kelt. Ennek a csoda madárnak a regéjét alig tudom a görög nemzetre nézve gyakorlatilag másképen értelmezni, minithogy azt, mikor a pusztulás szélen állott, ősei dicsőséges hiagyományainaik fentartó ereje támasztotta újból fel. Mikor a magyar nemzet ellenségei ezt az országot felosztották, a viaszamairadt csonka testeit pedig a pusztulásnak szánták, megfeledkeztek a magyar „Phönix"-rö\, mely ha máskor — sajnos — nem is, dé most vissza száll az ősi magyar mnlt dicsőséges hagyományaiba, hogy onnan vigasz és biztató emlékezéssel térjen újból vissza a magyar szivekbe. Mintha azonban most eltévedt volna a magyar Phiönix. Pedig epedve várjuk. Vájjon miéit 'késik? Dehogy késik. A legtöbb szívből kiűzték, mert ott nem maradit, már számára hely. A kishitűség, önzés, gyűlölség és1 irigység azokban nagyon szé.jjelterpeszkeditek. Különben sem érezné jól magiát ebben a környezetben. Talán megijiedit tőlünk? Ó nem, osaik türelmesen vár. Ez a türelem azonban az ő legnagyobb ereje. Tűrni csak a. jövőbe vetett erős hittel lehet. A silány jiellemértékök mindig állhatatlanok, miikor evvel az erős hittel farkasszemeit néznek. Az állhatatlanság ilyen óvatlan pillanataiban van a türelemnek a legnagyobb hatása. Az erős hit átható és következetes fénye nemcsak bevilágítja, de fel is kelti a lelkeik mélyén elaltatott s orttt zavartalanul szunnyadó, parlagon hieverő erőket;. Eme orht nyüzsgés ós forrongás keletkezik. Előbb a mély álomtól felvert öntudatlanság kapkodó jellegzetességével, későbib a számba vett erők öntudatos és következetes megnyilaltkozltatásával. Az Mő, mely alatt e hatás bekövekiezók, különböző. A minden nemes iránt fogékony szív pillanatnyi felgerjedésétől, az önzés és gyűlölség megfagyott kérgével bevont szív -sok' ideig tartó érzéketT Á R C A .
Vonatbn« A zeneszerzőt egy sajátságosan halovány arcbőrű, okos, mozgékony tekintetű leánynak mutatták be a vonaton. A leány nagynénje, egy magasrangú és nemkevésbbé magaskorú asszonyság, aki a bemutatást eszközölte, fontoskodóan, mosolygott: , — Ha tudnád Irma, hogy ki áll előtted 1 Jól megnézd hugocskám ezt a fiatalembert! , . . . Azután a mosoly helyét hirtelenül szaválási komolyság foglalta el a száján: — Nem volt igazi magas értelemben vett magyar,, zenénk. Büszke légy erre az emberre; te jó magyar leány vagy, és zongorázni is nagyon szépen zongorázol. . Azzal, elhelyezkedett a kocsiban; folytatta , a regényolvasást, amit az este hagyott volt abba. A másik kettő a folyosón maradt. Az ablak nyitva volt, eleven júliusi reggel áradt be; a szemek előtt egy óriási félkaraj volt a táj, aminek a vonatkerekek derejemetszőmódra levágják a másik felét; és meddő legelők, kövér, egészséges búzát, tengerit, lóherét szülő szántótáblák hevertek, itt-ott szőlődombok guggoltak rajta. Homoki, a muzsikus, ragyogó arccal nézett a leány szeme közé. Erős csontozatú, nyúlánk ember volt. Nagy öklei ütésre termettek, keskeny lábai táncra. Kiálló arcú magyar paraszt feje volt, egészséges fehér fogakkal, villogó, de gyakran ábrándos, tág tekintettel, fekete selymes hajjal. Hol vad szilajság, hol meg gyermekes szelidség áramlott végig-végig az egész lényén, mint a tengerben a hideg ós forró áramlatok. Most, hogy egyszerre híres ember lett és így mutatták be valakinek : a dicsőség jóleső érzése töltötte el. „Igen"-t szeretett volna
Í
lenségéig. Minden egyes szivébe akkor száll be a magyar Phönix, mikor ez a nemzet feltámasztására alkalmas erőket abban összhang zásba hozza.
Előbb nekünk kell teíhát észrevennünk és elrendeznünk szívünkben ezeket az erőket. Ez az öntudatra ébredésünk első jele. Képességeink nagyságának tudata, az önbizalom a második, mely osak az öm)tudatra ébredés következése, önbizalmának fokát mindenki hivatása körén belül kifejtett vállalkozó kedvévél és tetterejével bizonyítja be. Ez azonban tö'bbé-kevésbbé csak a saját érdek szem előtt tartását jelentené. Fontos a köz iránti érzékének kifejlesztése. A közös ós összes erők számbavétele osak ezen a téren kiiifejitett komoly munka árán k'övetkiezbetik bé. Itt kell ezeket az erőket vaskézzel megszervezni. A magyar nemzet dicsőséges történelmi tisztelete, továbbá őseink és hőseink példájának kell azon kiözös szempontnak lennie, melynek jegyében a szervezés munkájánalki folynia kell. Ezen példáknak' azonban nemcsak végső szükségképen kell buzdítani a nemzet fiait, mikor már látszólag semmi más nem ihásznál, ¡hanem azoknak állandóan kell határukat éreztetniök. E g y egészséges nemzeti közszellem csak így alakiulhat ¡ki. A z csak a régi dicsőség és a, történeti hagyományok szakadatlan ébrentartása folytán fejlődhet ki és szilárdulhat meg. Ez volt a magyarnak törtiénidi élete folyamán a szerencsecsillaga, mely mindig belüliről fénylett és világított: Ez az a „magyar Plhönix," mely a nemzetet nemcsak elpusztulni, de megvénülni sem engedi, Ihianem örök életet biztosit számára. A csüggedni mem tudó eifoölosi erő adljon biztos röptöt szárnyainak mindnyájunk szívébe, hogy azok erőit egyesítve mielőbb feltámaszthassa ezt a viszály éö visszavonás feldulita boldogtalan országot. Magyar Phönix! Támaszd1 fel hitünlkiet és reménység A feltámadás sízent ünnepén kérünk erre! Nagymiegyiera vitéz Raics
Károly.
kiáltani a „büszke légy" kifejezésre; de ^természetesen csak azt mondta: . . . . ' • , — Szépen zongorázik? Nagyszerű! A leányra szemmelláthatólag nagy hatást tett a bemutatás, azonban az első pillanat elfogódását csakhamar lerázta magáról. — Ismerem a szerzeményeit; gyakran játszom odahaza; nagyon szeretem. Bizonyos keleti vad lüktetés és nyugati finomságok keverednek s keresnek összhangzást munkáiban. Szokatlan ugyan, • de amint most magát látom,-a legtermészetesebbé válik előttem. A maga külseje- is, az egész lénye, csupa ellentmondás. De mégis valami sajátságos magyaros összhangban oldódik fel. Egy ezer év óta nyugaton élő ázsiai fajtának a legjellemzőbb fia. Azt hiszem. S mintha csak külsejének, — folytatta könnyedén — az egész lényének ezt a sajátságos összhangját akarná lekottázni s megszólaltatni. Homoki szokatlan meglepetést érzett. Ennyire még senkisem értette meg, ilyen mélyen még senkisem nyúlt a lelkébe, mint ez a leány. És ilyen egy-kettőre! Csakugyan ez volt benne az a titkos vágyforrás, amiből a szerzeményei fakadták. Ezt a muzsikát, nyugat és kelet vérmérsékletén e k az összetételét kereste; mert — mint gondolta — a magyar vérmérséklet ma ennek a kettőnek az összetétele. Sem ez, sem az. S a zenéje is csak az lehet. «— Művésznő, úgy látom — mondta. — Nem, csak imádom a zenét. Tanyán lakunk az édesapámmal, meg a nagyanyámmal, meg a kis húgaimmal. Édesapám egész nap gazdálkodik, nagyanyám harisnyát köt és egy szót sem szól; én meg a húgaimmal bajlódom, cselédekkel vesződöm s aztán, amikor csak tehetem, zongorázok, órákig, félnapokig. Egyedül a zene az életem. U;gy el vagyok temetve, mint egy élő. halott. Egyedül a zene szép még ezen a világon. A zene, a durva anyag, az össze-vissza világtest anyagtalan, tiszita, leszűrt lelke. Ez az egyetlen csillapító itala az emberi léleknek.
3
HONSZERETET Csonka Magyarország nem o m i g , egéaa Magyarország mennyországi
Nemzeti katasztrófánkhoz» .Most, amikor olvasom Franeesco Saverifo Nitti, ,a kimagasló ós bátor bókehindető olasá államférfiú mesterművének a békéről írt bátor ós súlyos szavailt s olvasom azokat a meleg szeretettel írt sorokai), melyek a magyarok szép fajáról és felsőrendű kultúrájáról szóinak, önkéntelenül azokra, a veszteségekre és rombolásokra gondolok, melyeket a borzalmas háború és a forradalmak zivatara — anyagi és erkölcsi vonatkozásokban — ez'országra és a nemzetne zúdított. Az én képzeletemben a háború és a forradalom képe ós fogalma nemcsak az emberhulláesal és a kiontott vértömeggel, áz özvegyek) és árvák le nem csillapítható szenvedéseivel van elválaszthatatlanul 'egybeforrva, hanem átkát és súlyos csapásait inkább az erkölcsi élet meglazulásában, a kiultura hanyatlásában és mindkettőnek jelentős visszaesésében látom. Amat évtizedek nehéz alkotó munkája, teremtett, azt egy ilyen rettenetes sorscsapás évtizedekre dobja vissza. Aláássa a hit épületét, támadást folytat a törvény uralma ellen, kiikezdi a tekintély (tiszteletét, megfertőzi a hazaszeretet eszményi érzését, felforgatja a társadalom évszázados tanait, elsorvasztja a nemes gondolatokat, elpuhítja a. nemzedék szellemét, kigúnyolja az erkölcs elveit és sarat dob a nemzeti géniuszra. A bűnben találja• . gyönyörét, a bűnben keresi a szépet és a boldogulást. . A rajtunk átgázolt háboiú é>S a rajtunk átviharzott fopra- dalom, neonoaak területileg rabolt meg bennünket, hanem alapjaiban is megtámadta a nemzeti érzést, elhomályosította a nemzeti öntudatát, felborította erkölcsi viszonyainkat és megnyitotta az elerkölostelenedés zsilipjeit, szabad utat engedvén a lelki destruk'~ynak is. Fájdalom, -r- a háború é& a forradalmak .sok magyar embert. tántorítottak meg nemzeti érzésében és hűségében, fogtak Minden lendület nélkül, sőt egy árnyalatnyira összevont szemöldökkel mondta ezeket a szavakat. Ég kifelé pillantott, hosüszan, mozdulatlanul. Valami - olyan árvaság1, olyan fájdalom r í t t ki a tekintetéből, amit csak sóhajokkal ós könnyekkel lehetne elmondani. A beszélgetés megszakadt. Hallgattak mind a ketten. Egyik őrház a'másik u t á n maradt el a sinek mellett. • Homoki azon tűnődött, hogy ennyire közvetlenül, a zenének és véle kapcsolatosan az életnek ennyi megértésével, a találkozás első perceiben, jtaég egyetlen nő sem beszélt vele; Már kisfiú korában a játszótársai között s később'is az életben mindenütt, halálos gyűlölője volt: az értelmetlenségnek s a magyarázgatásnak. Nem szeretett, tanítani. A nők pedig, akiket ismert, többé-kevésbbé r á voltak szorulva egy kis segítségre. Nagyon nehéz volt ezeket»kezelni ;. mindig úgy érezte. Nagyon el legyen szánva az ember, hogy komoly társalgást tudjon, velük indítani. S amellett szinte ki kell szedni belőlük minden mondatot. Sohasem úgy értenek valamit, ahogy mondva van s nem adják a kellő feleletet..Nem t u d n a k segíteni a beszélgetésben, hogy valami, akármi csekélységből kiindulva, egy önkénytelen és váratlan szellemi érintkezés keletkezzék, amire az omber el sem készült s aminek szépségét, csak. akkor veszi észre, mikor vége van. ö legalább igy volt velük. — Tanyán élni — . t ö r t e meg azután a csendét. —- Ilyen érzékeny lélekkel. Nagy kár. : —- Csakugyan, túlságosan is érzékeny idegzetű vagyok. TJgy megérzek, ösztönszerűleg] megsejtek előre sok mindent, hogy mi fog történni velem, vagy körülöttem 1 A multnap például, egyszerre az az érzésem támadt, hogy valaki telefonálni fog, beszélni akar velem. Abban a pillanatban megszólalt a t e l e f o n c s e n g ő , . . A vonat csak ment. Órák teltek el. Sok mindenről folyt a szó. Vidám és komoly élményekről, életokoskodásokról vegyesen. Míg végre-Hömóki azt mondta: • —• Mintha egy másik embert, egy ikertestvért keresne az ember az egész életén keresztül, pólyásbaba korától kezdve,' A fák
be a bűn -szekerébe é&. dobtak be a dem0r,aliii2íáció mocsarába. És ez a tény -döbbenetesen világít be nemzeti sorsunk és nemzeti katasztrófánk éjszakájának mai sötétségébe. A megsokasodott bűnök között lépten-nyomon felüti fejét azok legnagyobbja, a haza érdekednek,- a haza erősségének ós gyöngéinek az elárulása J.udás pénzért, egyéni önző érvényesülésért, múM, pillanatnyi örömökéit. És ezzel elibünk állíttatik az a mindennél elöbbrevaló ''kérdés, hogy — Tisza István gyönyörű gondolatmenetét idézzem — ismerhetünk-e a hazánál nagyobb élőlényt 'ezen a világon, ismeihetiink-e nemesebb érzést a • hazaszeretetnél ós a hozzá való hűségnél e hogy e nemesebb lénynek, a hazának fogalma üres teoretikus fogalom-e vagy gyönyörűséges. élő vallóság, mely megragadja az emberi lelket; fenséges erkölcsi hatalom,, mely irányítja az emberi lény minden nemes érzését, törekvését és cselekvését? És >e lélekbemarkoló,- fenséges gondolatok hatása alatt, ha arra kell. eszmélnünk, hogy egyik elvesztett megyénk székvárosának főmérnöke — aki becsületes magyar ember hirében állott —¡ ma beadvánnyal fordul az .ottani oláh. prefekturához, hogy Szent László Mrályunk-iMres .lovas&zabra' helyére állíttassák fel Ferdinánd román király , sziabra; ha lépten-nyomon azit. kell olvasnunk és arról kell hallatnunk, hogy a „Trianon''-ban veszett textileteken a magyar nemzeti eszmének tömegesen akadnak árulói; hogyha azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy magyar besuigás'ok késleltetik a szövetségközi ellenőrző bizottságok itteni működésének! annyira kívánatos mielőbbi befejezését; ha az angol felsőházban érdekünkben felszólalt Newton lordtól azt kell megtudnunk, hogy a jóvátételi bizottság havonként 100 millió koronánkat emészti fel, h a azt kell olvámuffik, hogy kémkedésért az elmúlt napokban végeztek ki egy volt altisztet, összeszorul agyonkinzott szívünk s önkéntelenül tör ajkunkról elő a-kéHÍÓS>, azábad-e büntetlenül hagynunk, némán eltűrnünk, hogy a n^mzet 'edktölcsi értéké és erkölcsi hitele a hazaárulók által igy veszémagasságában és karcsúságában a termetét, a virágok nyílásában a mosolyát, a dombok hajlásában a melle domborulását, a hegyek mozdulatlanságában, á hűségét, a, felhők mozgásában a lelke sz&rnyalását. A "csecsemő", mikor kis karjaival a hold u t á n nyúl, t á n a holdban látszó emberalakot, ' t á n már ezt az embert akarja megfogni. Azután mindig közelebb-közelefob keresi, l&si, várja. Végre. előtte áll valaki, aki emberalak ugyan, legfeljebb olyanforma, mint az álmodott, de mégsem az. Irma lehajtott fejjel hallgatta. — Tanyán élni? Igy egyedül, eltemetve! — f o l y t a t t a sóhajtásszerűen Homoki. Akiben ennyi szellem lakik, aki ennyire benne él a zene testetlen birodalmában, az ritka valaki; az vagy száműzött királya, vagy trónkövetelője annak a másik, valóságbirodalomnak, amit életnek hívnak. Ezt magam is átéltem; mindent átéltem s a hallgatása is nagyon elegendő ahhoz, hogy mindent tudjak magáról. — Irma,, Irma, árva ember — tette hozzá kis idö múlva. A leány ránézett. Nyugodtan, mozdulatlanul állottak a . sczameik egymás átellenében. Az a semleges, de t a l á n legboldogabb pillanat volt ez, mikor egy pár ember először, néz teljes idegenség, nélkül egymásra; mintha csak egymásra ismerne egy örökkévalóságból való felébredés után, de a szemsugarak nom tűzdelték még át a szivét, csak andalogva simogatják. — Irma, Irma, ismerem magát — mondta Homoki különös halksággal. Aztán egy darabig megint szótlanul állottak. Ennek az egy-másranézéanek a hatalma áradt rájuk s felszabadította őket a kötelező beszélgetés nyűge alól. — Olyan ritka találni valakit, akivel együtt hallgatni tud az ember, akivel nem kell, csupa udvariasságból, okvetlen mindent összefecsegnie. S mégis egy olyan beszéd kezdődik, folytatódik közöttük, amely sohasem ér véget,. Örökké t a r t . Ugye? Mert egymáshoz tartoznak örökre . . . Ezt megint Homoki mondta aztán egyszer. S most már a szivéig nézett a leánynak.
4HONSZERETET Hiszek egy Istenben! Hiszek egy liazában, Hiszek egy .isteni őr ők jgaaságban. Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen lyeztessék ós, megrontassák? Szabad-e tűrnünk, hogy ezek helyet foglaljanak közöttünk, ami hivatali és. társadalmi életünkben, magyar levegőt szívjanak, magyar kenyeret egyenek? Szabad-e megengednünk, hogy i t t ebben a megcsonkult, de élniiaikaró hazában akadljanak nemzeti becsületet rablók? A háborúnak romboló haitásia -r- fájdalom — úgylátszik-— épen abban n y a k á n u l t meg, hogy életrehívta az emberi aljas indulatokat ós .egyéni gonosz hajlamokat. Nem tisztított,' hanem beszennyezett, nem fölemelt, hanem lesújtott, nem épített, hanem lerombolt oltárt és becsületet. É s milyen szomorú és mennyire leihangoló dolog, hogy mosit, amidőn a magyar nemzet sorsdöntő időket él át, állami és nemzeti életének léte forog a kockán, •miteoir a haza mánqlen egyes polgárának minden erejét és egyéniségének légjavát kellene nemzeti ü g y ü n k érdekeinek szolgálatába állítani, akkor akadnak ennek a szent ügynek árulói épen ellenségeinknél 'úgy ebben a csonka hazáiban, mint az elszakított területeken, veszélyeztetvén 1 a nemzeti munka sikerét és megroppantváh minden, 'erőfeszítését.
A marneí csata tanulságai, A martiéi csata mind vezetés, mind pedig lélektani-szempontból a tanulságoknak olyan sokféleségét' nyújtja, hogy azok legfontosabbjaival kicsiny hadseregünk minőségének emelése szempontjából, ha csak általánosari is, foglalkozni nemcsak érdemes, de felette érdekes is. A lélektani tanulságok az érdekesebbek, meit hiszen a vezetésre döntő befolyással biró okok többnyire lélektani természetűek. Kétségtelen, hogy a marneí csatának a németek szempontjából való hátrányos kimenetele a 2. hadsereg visszavonulásával a legszorosabb összefüggésben áll. Mindenek előtt tehát azzal az okkal kell tisztában lennünk, mely v. Bülow tábornagyot arra indította, hogy hadseregével szeptember 9-én a Marne mögé visszavonuljon. V. Biüov.elhatározására döntő volt: ' v.
a) az ,1., hadsereg helyzete, melyet ő különösen veszélyeztetve látott; b) saját hadsereg (v. Bülöw) jobbszárnyának kedvezőtlennek hitt helyzete, főként az ott küzdő erőknek egyenlőtlensége miatt; ' -c) az 1. és 2. hadsereg között keletkezett hézag, a)-hoz. Feltűnő^ hogy egy hadsereg parancsnok ily nagy hordFogjon már össze egyszer á magyar társadalom és' tegye árerővel birő elhatározásra az 1. hadsereg való . helyzetének nem kellő talmatlanná á magyar nemzethez nem méltó, sivárlelkű, á nemismerete mellett kizáróan egyéni benyomás«! szerint keletkezett Ítélete zet lelki, életének, a m a g y a r nemzetnek a múltban és a jelenben alapján'jut. Ebből'pedig két megdönthetetlen tény olvasható .ki, ú, ra. tündöklő fényben ragyogó jó hírnevét veszélyeztető és besaeny- az 1. hadsereggel való összeköttetés elégtelensége és a legfelsőbb német nyező fiait. • hadvezetőségnek igen. hátul, Luxemburgban való tartózkodása'folytán a • ' Preszly Lóránd. ' hadseregek vezetésére való'kellő befolyásának a hiánya.
Honszeretet fohász: Magyarok Istene, ős H a d u r u n k ! Ne hagyd el népedet! Fohászkodunk, Add, hogy hazánk minden területe' És- rajta minden ; ajkú gyermeke ' ' •".-'.••"•• • • " " Forradjon egybe mindörökké békességben. A magyar honszeretet izzó, szent tüzében Amen
,, b,)-hezv.De a;hadsereg parancsnoknak még. a saját hadsereg jobb szárnyának helyzetéről, alkotott ítélete sem nyugodott biztos alapon, hiszen a jobb szárnyon harcoló 13. hadosztály .parancsnoka v. dem Borne altábornagy azon nézetben volt, hogy ő állásában szeptember 10-én minden ellenséges támadást kivédett volna. Az ellenség számbeli túlereje sem lehetett döntő ok arra akkor, mikor oly ellenségről'van szó, mely, a háború addigi folyamán már két izben volt a teljes megsemmisülés veszélye előtt (Namurnái, továbbá a Marne és a Seine között augusztus 30-tól szeptember 4-ig). Maga Lanrezac az.5. hadsereg akkori parancs*
Irma mintha megriadt volna. Bizonytalan mozgás f u t o t t vé, Irma most úgy nézett . Homokira,, mintha csak azt mondta gig- r a j t a ; valamit akart; végre is a kontyához nyúlt és megigaz- volna: . ,;• • gatta., Homoki váratlan belső , lökést érzett, Mintha l&zhányó, lett Beszéljen, hallgatni akarom! •> volna ebben a pillanatban, arpi ki akar törni.. Keskeny jegygyűrű, , •— Én sok mindent elértem. A nyomoifúság, az eltemető szürke volt a szökés, vastag .hajcsomó, fölött babráló ujjon. magányosság, ahonnan jöttem, mind fénnyé, eleven forgataggá vál" — Mennyasszony! í. -rrr- kiáltotta, állítva inkább, mint kérdezve. ' tozott körülöttem. Mint mesebeli „terülj asztalkám" varázsigére, úgy nyilt meg előttem az élet. Nekem, ez a világ: a különböző szinű l'rma'azzal, felelt, .hogy .4...mellére fonta á karjait, mága elé és magasságúdombok, fák, fellegek, mind különböző: mélységű, nézett, meg ennyit mondott:.-¿c ••«•. . •• .. •••.'. >•:.•. :'•• illetve magasságú' hanglépcsők csak. S ebből a'hangVégtelenségből — Monnyasszony. '•.";;•.' : • •;>; : egyetlenegy hang hiányzik, amire az összes lépeseik . épülnek: az 1 • '— .Szöveti? ' alaphang'. Arany tányér a lélek,, csudálatos csengésű hangszer, mely-' 1 —-Szeretni? •• ." •• •* . ' - '• ' • •':" bői kettő,tesz egyet s csak egyetlenegy ¡hozzáillő másikja v a n v a l a - ; — Szereti,'vagy' nfeüil . hol valakinél; csak-azzal összeütődve. adja azt áz örök.tiszta han— M i jogon kérdezi ezt? got, az élet alaphangját. Ezren meg1, ezren keresik, hangszerüket -—-- A.lelkünk közösségé jógán! ' .magasra emelve, a másik felet, de alig akad, aki megtalálja. ElIrma lehajtotta "fejét;^azután lassan feliemelte. tévesztett összeütések, hamis hangok. mindenütt. Én megtaláltam -— Ő nagyon szeret engemet. Évek óta jár a: kedvemben, min- most.: Nem tévedhetek,, mert nem szenvedély, hanem egy soha ném dennel elhalmoz. Nemes' gondolkozású fiú. Elbeszélgetünk, ha náérett nyugalom tölt el. . . :><'•• • • • : lunk van, sók«'mindenről. Arról, amit tenni szoktu.uk; á körülöt•Irma lecsukott-bemmel hallgatott. Homoki a fülkébe lépett; tünk levő dolgokról;' az életünk berendezéséről... leült. Az ajtóüvegen keresztül nézte a leányt, aki szemeit erősen — Csak valami másról, a magasabb értelomben vett emberi lehunyva, emelt fejjel, egy vulkánnak-a hőségében állott ott, amelysorsról, a létezésükről, a lélek titokzatosságairól, nem. Mindarról, nek százféle szinű lángja Sorba gyulladt és aludt ki az arcán. Perami kifejezhetetlen és a nyelv elakad bele s hallgatnia kell az em- cekig .volt így. Látszott, hogy. fenséges kettős játék: az élet gyöbernek, de érzi, hogy a másik mégis érti, tudja; amit mpndani nyöre és az élet kínja játszódik le benne; olyan játék, amihez akart. Mi a vőlegényének a foglalkozása? gondolatokkal-nem, csak érzésekkel lehet hozzányúlni. Emberfelet— Orvos. " , .'' '; tién szép volt így. Bőre lángszerűen halovány volt, de ez a halo— Orvos. Olyan idegrendszer, amely az emberi liús,. csont ványság nem a test erőtlenségének látszott nála, hanem a lélek szabdalásához szokott, nem is hangolódhat jól össze olyan ember- csöndes izzásának. Mint a gázláng égése az üveg. alatt. Termete, a felettien érzékeny , idegrendszerrel, mint a magáé. Az ilyen, lélek, nyulánksága és karcsúsága dacára meg-megránduló álla a lelki amelynek a húrjai olyan érzékenyek, hogy távoli lelkek, megütött harcban, különös erőt, mutatott. hangjaira is képesek utánhangzani, fhint a zongora egyik húrja a A nagynéni rendületlenül olvasott; föl se nézett. másikra s előre megérzik á sors akaratszelének a. közeledő fuval— Mikor volt az eljegyzése? — kérdezte Homoki, ismét a mát, — az ilyen lélek a legritkább, az ilyen ember tökéletes hang- leányhoz lépve. szere s mindenségnek s annalc minden hangját magában hordja. — Két napja! Cíak két napja! Két napja! — ismételgette az
5 HONSZERETET Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország! noka irja: „Nem hiszem, hogy valaha hadsereg oly válságos helyzetben lett volna, mint az 5-ik augusztus 30-tól szeptember 4-ig". Mindezek ellenére ,a saját helyzet kedvezőtlen megítélése az ellenség túlbecsülését, a saját csapataink teljesítő. képességének pedig a lebecsülését; jelenlétté. c)-hez. Az 1. és 2. hadsereg között keletkezett kb.-. 3 0 - 3 5 km. széles hézag csak addig volt veszedelmes, míg az. ellenség azt felismeri és kihasználja. A túlzott aggodalmaskodássa! előnyomuló angolókkal-, továbbá az 5. hadseregnek-ecsetelt állapotban levő csapijaival szemben ez a nagy hézag nem volt oly felette veszélyes, ha meggondoljuk, hogy azoknak részben a Pt. Morin, illetve a Marneon kellett átkelniök, melyek védelmére két lovas hadtest, : 4 vadász zászlóalj szept. 8-tól a Kráwel dandár, szept. 9. délutántól még az 5. gyalog hadosztály, is rendelkezésre állott. Csak arról volt tehát szó, hogy az ellenséget'addig feltartóztassák,, míg az 1. hadsereg átkaroló támadása, mely a biztos siker minden reményével kecsegtetett, továbbá a 2. hadsereg. bals2-ámya és a 3. hadseregnek a francia 9. hadsereggel szemben kivívott sikerei az 5. hadsereg hátában is érezhetőkké, válnak,: Legfeljebb tehát csak szept, 9. és 10-én való kitartásról lehetett szó.
két félnek egyformán sajáijÉ. Egyedül a saját erőnkbe vetett hitünk, az önbizalmunk élesítheti meg látásunkat, oly képességekkei ruházván fel bennünket, melyek a helyzet jobbrafordulásába vetett biztató reménnyel kitartásra ösztönöznék, vagy önértékünk és erélyű nh tudatában kezdeményezésre sarkalnak. Ezen képességeknek á vezető lelkében nemcsak fokozottabb mértékben kell meglenníök, hanem nékik érteniök is kerf ahhoz, hogy azokat alárendeltjeikre áthasonitani tudják. Végeredményben lényegileg tehát minden alárendeltnek úgy kell éreznie és gondolkodnia, mint az ő legfőbb vezetője. Miként a kölcsönös bizalomnak ez az érzés és gondolkodásbeli .egység a leghathatósabb biztosítéka, azonképen az a nagy eredmények csiráit is méhében hordja. Azt hiszem, hogy nem járok messze az igazságtól amaz állításommal, mintha v. Bülow tábornagy tekintélye és személyi súlya az összes hadseregparancsnokok között a legnagyobb volt. Eltekintve tehát attól, hogy a német legfelsőbb hadvezetőség a harctértől igen távol tartózkodott s igy a való helyzet felől teljesen tájékozva nem lehetett: szinté természetes, hogy az — úgy látszik legalább — ezen legkiválóbb hírben' A 2. hadseregparancsnokságnál uralkodó nyomott hangulat azon- álló hadseregparancsnok elhatározásait mintegy felülbírálás nélkül jóvában azt árulta el, hogy a parancsnokság idegereje nem győzte tovább hagyja. Egyébiránt a következések beigazolták a német legfelsőbb hadkitartással s v. Bülow tábornagy szeptember 9-én délelőtt elrendeli a vezetőség részéről elkövetett azon hibát, mely szerint megengedte, hogy visszavonulást, oly időben tehát, midőn mindkét fél válságos helyzetében az egyes hadseregparancsnokok, cselekvési szabadságukat szinte korlátegyedül az erösebb idegzet volt a döntő, lanul kiterjesztették még akkor ib, mikor azt, ct cselekvésbeli összhang Ha a felsorolt döntő okokat mérlegeljük, arra a végső eredménj^re elérése végett a nagy cél érdekében a legfelsőbb hadvezetőségnek megkell jutnunk, hogy a 2. hadsereg visszavonulásának elrendelésére alapos kötnie kellett volna. Jellemző egyébként a legfelsőbb hadvezetőségnek e ok nem volt, így hát azt elhamarkodottnak kell minősítenünk. . Utólago- tekintetben fennálló' ama felfogása ill. követett eljárása, hogy a döntő san azonban mindkét tél helyzetének ismerete után könnyű véleményt hadműveletek küszöbén .Hentsch vezérkari alezredesnek..a hadseregekhez nyilvánítani. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy sem a német való kiküldetését elégnek tartja azon homályos feladattal, hogy ha a már parancsot adtak legfelsőbb hadvezetőség, sem v. Bttlow tábornagy nem ismerték fel ezen hadseregparancsnokságok a visszavonulásra elhatározásnak az: egész-háború tartamára és kimenetelére kiható roppant volna, a hadseregek közötti összeköttetés fennmaradására közrehasson. horderejét. Erről különben alább még lesz szó. , Ezeket a jelenségeket katonai szempontból . egészségeseknek nem Háborúban saját helyzetünket rendszerint hátrányosabban Ítéljük minősíthetjük. Az ily módon elkövetett-hibáknak hatásuk és következé, mint az ellenségét, mert csapatjaink állapotát ismerjük, a közelről seikben is teljes mértékben érvényesülniük kellett. . Talán nem érdektelen ha v, Bülow tábornagynak az I. líacTCfeg"" latjuk azokat a nehézségeket, súrlódásokat, melyek hatásukban érezhetőkké válnak. Azonban ha itt esik, akkor ott is esik. Azok a gyarló--' (v. Kluck) hadműveleteire vönatkozÓVéleményét, annak feladatára való ságok,'melyek áz emberi teljesítményeket általában jellemzik,, mind, a tekintettel közlöm. Szerinte jobb lett volna az I. - hadsereget a Montmiezinte vergődve. Szemhéjai csaknem görcsösen z á r t á k / l e a. szemgolyókat még mindig. Azután fölnézett. Virágot vett. le a mellé-, i-ől s lassan széjjeltépdeste. : — Mit tépdes, Irma, mi az? , ' . -v . ''-•'•'' "" Egy sóhajnak a ritmusában szákadt ki belőle 'a felelet: — Egy virágot. Engem is széttépnek, én is s z é t t é p e m . . . Kihajolt az ablakon,.. A mezőt, a katonásan elibük ugráló s ismét eltűnő fákat, legelő teheneket nézték. .• — Beszéljen még valamit Irma. Most i t t vagyok. Most'először az életébenI így is beszélünk, hallgatva is beszélünk. Az előbb mondta. Es ez szebb beszéd. — Igen. De nézzen r á m ! Nézzem r á m ! Csak most l á t ! Most i t t vagyok teatestől-lelkestől; először! Hányszor szeretett volna látni, hánysBor vágyott, hogy lásson 1 Most nézzen meg", most i t t vagyokl Dombot, tehenet, f á t mindig l á t h a t o t t és láthat. Nézzen r á m ! -.- . . - • —• H á t h a így is látom! A fák magasságában a termetét, a, föld hajtásában, a vonalait, a messzeségben a. tekintetét. Mindig látom, és láttam. Nem szükséges, hogy ránézzek. És meg se mozdult. . — El fog válni! . • -— Késő, Megígértem és megtartom. Tönkretenném annak az életét. Négy év óta minden gondolata én vagyok. És érzem, is, az "" osítönöm azt mondja, hogy. így kell tennem,,Szívvel és ésszel semmi nagy dolgot nem lehet eldönteni. É n mindig azt teszem' és azt vagyok kénytelen tenni, amit az ösztönöm sugall. -Jó vágy nem jó, mindegy. S érzem, hogy ezt kell tenném. Meg kell tennem, hogy ahhoz menjek. Ez n sorsom. Éz egy titokzatos" lelki kényszer, amit nem lehet megmagyarázni. , .. — Miért is Ígérkezett hozzá, ha nem szereti? — Mert megindított a szerelme; mert meguntam már az -. eddigi eldugott, életemet. Más, tágabb világot akartam. — Hol fognak lakni?
— Egy kis mezővárosban. — S mit csinál, h a éz a világ is szűk lesz? H a onnan is kikivánkozik majd? -. • — Akkor . . . Akkor • . . — mondta Irma. % — Az ón lelkemre, az én karjaimra 1 vágyna örökké, ha királyi fény környezné is, én meg- nyomorult-elhagyatottságban élnék; és az én környezetemre, hírnevemre fog vágyni folyton abban a kis városkában, amely esalc ideiglenes állomása a maga életvá-, g y á n a k . . . Nézze,: ez a város! Milyen nagy, milyen gyönyörű! Mennyi fény, micsoda szédítő magasságok! És ennek a városnak ón vagyok a királya, a halhatatlan u r a ! Pesten voltak. A vonat az állomásba érkezett. — El fog válni! Irma nyugodt volt. Olyan,volt a lel kp, mint a, tomboló fekete vihar után az ég szinei, amik egy nyugodt fenséges szivárványba menekültek a mennyboltozaton, . • .... .. , • . — Nem. Soha. . ,•'..,.-. ; 1 — őrültségI .. .... .; • • , • Homoki a kalapjáért és felöltőjéért ment. E g y csomó .búza-. virág volt minden holmija. A, vonat, megállt. Búcsúzkodnia kellett a két útitárstól; azok tovább utaztak. Odasúgta Irmának:— El fogsz válni. Akarom. ... . - .. Irma szétpillantott.; két-három száll búzavirágot- húzott ki hirtelen a csomóból s elrejtette. Homoki most már mindent, megértett; látta, hogy minden hasztalan. Egy gyönyörűséges vallomás és egy fájdalmas lemondás egyetlen s végső f á t u m a játszódott meg ezekben a mozdulatokban. A lépcsőről visszafordult, megcsókolta a leány kézét: ' .. .. — Isten veled, Irma. — Mbg kell tenném. Ahhoz megyek. A sorsom akarja. Érzem . . . Nem a boldogságért vagyunk, hanem hogy eleget tegyünk ogy végzetnek . . . Isten veled . . — Isten veled . . . Boross Sándor.
6 HONSZERETET Nyomatott a Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Részvény társasairiiál, Budapest, VIII., Nap-utc® 13. — Telefon: József 3—08. rail—Chateau—Thierry vonalban ettől- északra a Marne és Curcq ., közé vezetni, tehát a 2, hadsereghez való csatlakozást hátrafelé keresni, mert a hadsereg oldalát így biztosította volna a legjobban. Nem tartom kizárva, hogy v. Bülöw tábornagy eme legjobbnak gondolt megoldás tudatában v. Kluck vezérezredes bármily más, az ecsetelt eljárástól eltérő hadműveletei 'iránt oly elfogultsággal viseltetett, hogy azokat eredményre vezetőnek már elejétől fogva nem tartotta s igy azok iránt bizalommal sem viseltetett. Kétségen kívül merész volt v. Klucknak az elhatározása, úgylátszik azonban, hogy ő saját csapatjait és az ellenséget jobban ismerte, semhogy bizonyos kockázat mellett bár, de annál fényesebb eredményt ne készítsen elő, iil. ne- biztosítson. Lehetséges, hogy ez az elfogultság is sietett felemészteni a 2. hadsereg parancsnokság idegerejét akkor, mikor arra a legnagyobb szükség lett volna. Ha most még felemlítem," hogy az 1. és 2. hadsereg között keletkezett hézag lezárása végett a Marne folyó hathatós védelme terén még a legszükségesebb intézkedések sem történtek meg, ill. nem hajtották végre azokat, jelesen az összes átjárók felrobbantását") tisztában lehetünk azzal, hogy német részről bizonyos elhamarkodások történtek, mi a
Helyzet
rúban való kevés harcértékét, főleg parancsnokaik gyakorlatlansága miatt továbbá előzetes veszteségeik hatása alatt a németek jól értékéltek. Amig a franciák a német jobbszárny átkarolásával akarták a mar_ nei csatát eldönteni, — ez azonban nekik nem sikerült, — addig a dön. tést a Montmirailtól nyugatra kezdődő áttörés idézte elő és ily módon a franciák általában kedvezőtlen helyzetét várakozásuk ellenére jóra fordította. Ez a „marnei csaía csodája". Ezt a csatát tehát inkább a németek vesztették el, mintsem, hogy a franciák azt megnyerték légyen. A marnei csatának abban áll az óriási jelentősége, hogy megdöntötte a németek katonai legyőzhetétienségébe vetett hitet. A német katonai tekintély kétségtelenül csorbát szenvedett. Franciaország ismét feleszmélt akkor, amikor már azt gondolta, hogy a katonai összeomlás végveszélye fenyeget. Ettől fogva kezdődik ellenálló-erejének megszilárdulása s a végső győzelembe is ezen időponttól kezdve bízott. A Schlieffen gróf lángeszére valló haditervnek elrontása, megfelelő erők hiányában a mindkét szárnyon erősnek lenni akarás, ama téves hitben való ringatódzás, hogy nyugaton a döntés már megtörtént és en-
4 9 1 M - s x e p t
Marne védelem egységes parancsnokságának hiányára enged következtetni. Francia részről: Maunoury hadseregének (8) raég összegyülekezése előtti megindítása folytán az összeütközésnek már szeptember 5-én be kellett következnie, így tehát annak meglepő fellépése sem sikerült. A tervnek ilyeténképpen való időelőtti elárulása folytán az ellenségnek módjában volt ellenintézkedeséeivel az átkaroló szándékot teljesen meghiusitani. A hadsereg azonkívül még gyenge is volt s nélkülözte támadásában a zárkózottságot, az angolokkal való összműködés pedig a Marnetól délre teljesen hiányzott. Feltűnő, hogy á támadás súlypontja a jobb szárnyon (Marne mente) tehát délen volt, holott az átkaroló szárny az északi volt. Az angol hadseregnél megemlítést érdemel annak túl óvatos, inkább aggodalmaskodó előnyomulása még akkor is, mikor hosszú német gyalogsági oszlopoknak észak, vagyis az Ourcq felé való elvonulását már kétségen kívül megállapították. Az angol hadseregnek akkor, a mozgó hábo+) Csak a La Ferté s. Jouarre melletti szükségbelí hidat rombolták el, mig a többi sértetlenül került az angolok kezébe. .
9-en
nek hatása alatt a XI, gárdatartalék hadtesteknek a 2. és 3. hadseregtől, vagyis a jobb (döntő) szárnytól való elvétele és a keleti hadszintérre való elszállítása idézték elő alapjában a marnei csatának a németekre nézve szerencsétlen kimenetelét. Ezért nem teljesedhetett be a német császárnak még á háború kezdetén hangoztatott az a mondása : „Ha a fák lombjai lehullanak, otthon fogtok lenni.'1 A németek visszamentek az Aisne-Vesle vonal mögé, hol megkezdődött á végnélküli állásharc s ezzel a háborúnak majdnem négy és fél esztendeig való elhúzódása. , Önkéntelenül is eszembe jutnak a haldokló Schlieffen gróf utolsó szavai, melyek részben a marnei csatára is alkalmazhatók: .Csekély okok — nagy hatások!" r. h.
Vagy visszavívja őshazánk Szabadságát karunk, Vagy érte küzdve, hű felek, Egyért s együtt halunk!
7
HONSZERETET Laptnlajdonos és kiadó a „Honszeretet" egyesület.
Komárom. A Duna fölött , sirató gyászba öltözött a reszkető, hideg éjszaka . . . A hullámzó vizén — mint a fekete bánat a szíven némán vergődik a ború, s a csillagokra — melyeknek fénye olyan szomorú mint képeken a Madonnák szeme — álmokat várón néz az esti csend . . . . — A Duna vize elsírt könnyeink a ború felette: a mely örökké sír még akkor is, —
nehéz árja; mi bánatunk, idebent ha meghalunk
mint sötét árnyék száll szivünkbe le: s dermedt öklünkbe zaklatott agyunkban — hogy a csont reped nefti maradt más — csak bosszú, nem maradt más, — csak az átok, nem maradt más, — csak a gyűlölet .'. . — Uram! — a lelkünk szomorú, a szemünk alatt sötét árok és — hiszünk mégis Te benned Istenem! S nézd lehajtom lassan a fejem, összeteszem fáradt két kezem, s úgy mondom a Tc örökszent imád: — „és legyen meg a Te akaratod miként a mennyben, úgy a földön is s leborulok a röghöz is, megcsókolom az út bús porát: — „mert tied az ország, a hatalom, és a dicsőség most és mindörökké" .... Mindörökké, — ámen. U.gy legyen! . . .
—
Csend . . . amely néha felriad . . . — Capistráng hangja sír át a Dunán — sokáig hallgat azután s meghal lassan, lassan a trombitaszó aranykerti rónán a-jegenyék alatt . . . Fekete mozdony indulásra füttyent ... s a csend, a megpihent mint halálos ágyon a beteg vergődő kínban sírva felsikolt, — s az éjszaka amint megremeg: szárnyakat bont és lassan száll a bús templomok lelke: éjfélt ver a toronyóra messze. — Nekünk az is fáj, ha a Szent András templom harangja zúg, nekünk az is fáj, ha a kálvinista torony a Duna felett át kongatja hozzánk az éjfelet— ' •.' v akkor is, ha ébren talál, akkor is — ha álmodunk, — még akkor is — ha meghalunk. Csend . . . . itt alszik a város és alszik a város odaát . . . . — De csend van-e hát, \ ott, ahol árulásvert acélzáros • szűk ketrecének hideg vasát •—mint a.sivatag járt büszke vad —• lihegve tépi a gondolat? — S csend van-e itt? ahol ama • börtön kínjait érezzük, látjuk, halljuk egy jajunk . •— Akkor is ha álmodunk, — még akkor is — ha meghalunk .... Az ország rongyokra tépett köntösét idegen árulja lármás piacon, s egyik legszebb drága kövét — melyen dicsőség örök tüze égett — széttörni készül kapzsi hatálom. Arcunkon a szégyen bibora, s reményünk halotti tora
De Uram! én ott túl születtem, végtelen idődben egy napon, s nincs út sehova, soha többé! . . . Kacagó szemembe anyám szemén át végtelen szerelmed ott mosolygott először reám . . . . ott hullott reám az első akácfa virág . . . S hova lelkünk újra, örökre visszajár a temető kertbe' anyánk fejfája visszavár . . . Az a kis zúg nekünk a nagy világ s ez a világ örökre a. mienk; és e hitünknek, — amig világod tengelyén forog — mi koldusbottal járó vándorok örök hívői maradunk, — A kkor is, ha 'süt a nappalunk, akkor is, ha álmodunk, még akkor is — ha meghalunk! Dr. Tooth
Zsigmond.
Árpád kép terjesztése.
'• , ;;
A Honszeretet Egyesület sokszorosíitaija Feszit/ Árpádnak ¿Árpád fehér lovon" című festményét s színes művészi kivitelben árúsíttaini fogja. Á sokszorosítást a Magyar Földrajzi Intézet B.-T., vállalta, el, o kép 12 színnyomásban lesz előállítva litografikus utón, nagysága 6S—67 és M. A kép ára keret nélkül %50 korona lesz s megrendelhető már tnosi a Honszeretetnél, Váci-utca SJf. szám. Sőt, hogy/ a példányszámok mennyisége már most meghatározható legyen, ez uton is felhívja az egyesület a hazafias nagyközönséget, különösen felkérjük a katonai alakulatokat, vármegyéket, járásokai, községekei, erkölcsi testületeket, közhivatalokat és családokat, hogy honalapítónk képét szerezzél'* meg s megrendeléseiket lürgősen jelentsék be az egyesületnél.
8 HONSZERETET A „Honszeretet" egyesület és minden, alapításának, szervének hivatalos közlönye.
Az oltvány és az ültetés. A gyümölcstermesztésben járatlan termesztő hamar megtalálja azt a forrást, ahonnan növényeit . beszerezheti, Ugy a fővárosban, mint a vidéki városok piacain tavasszal, elmaradhatatlan árucikk a gyümölcsfaoltvány. Takaratlan gyökereikkel, magas rakásokban felhalmozva, a szélfúvásnak és a napsütésnek kitéve, vagy talán a kocsi derekában benyomkodva, vígan árusítják a gyümölcsnek mindén nemét és fajtáját. Nincsen olyan gyümölcsfajta, amit a lelkiismeretlen,, vagy sokszor tudat-' lan oltvány-kupec a tömegből azonnal ki ne keresne a vevőnek, a leendő gyümölcstermesztőnek. Nem is drága portéka, legtöbbször sokkal olcsóbb, mint valamelyik jónevű faiskolából kikerült oltvány. Ez a könnyelmű gyümölcsfavásárlás nem várat évtizedekig, de rendszerint már az első években megbőszülje magát. A fák egyrésze már a kiültetés első évében elpusztul; a másik részében van még annyi erő, hogy a nyárt.kibírja, de' a jövő évben egyrésze ennek is - elhal. Ami megmarad,, az silányan tengeti életét és olyan gyümölcsöt fog teremni, amelyet ültetője egyáltalában nem óhajtott. És ez nagyon természetes is. A legtöbb ilyen ember maga sem tudja, mit nevel; de nála az nem is fontos, fődolog, hogy a. fát olcsón felnevelje és azon hamar túladjon. Nem szólva a fajta tisztaságáról, a fákat kevés gonddal neveli s még kevesebb gonddal és hiányos gyökérzettel szedi ki: fáit, ha az egyik piacon el nem keltek, viszi a másikra; a becsomagolatlan gyökér napokon át a szélnek, napnak ki van J é v e , kiszárad és csak a locsolás, tartja benne valahogyan a lelket-addig, amíg vevőre talál; de az ültetési helyen azután nem tud lábra kapni és legtöbbször csak tengődik. Az ilyen gyümölcsfa vásárlás és ültetés sok lelkes kezdőt elkedvetlenít a gyümölcstermesztéstől, de másként is kárára van hazánk gyümölcstermesztésének, amelyet össze-vissza kevert, mindenféle értéktelen fajtával szennyez be. A legszigorúbb intézkedésekre volna szükség az ilyen káros hatású üzérkedések beszüntetésére. Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy mennyire fontos ez az első lépés a gyümölcstermesztéshez. Ne takarékoskodjunk az oltványok beszerzésénél, vásároljuk azokat a legjobb minőségekben az erre hivatott, megbízható, emberektől, ismert jónevű és lehetőleg közellevő faiskolákból, ahol .a kívánt minőséget és fajtát meg is kapjuk.
féle, éppenúgy a fája is. a fajta szerint, ahány, annyiféle természetű. Az egyik gyertyaegyenes és erős növésű, a másik hajlékony vagy nyúlánk, ismét zömök vagy kevésbé egyenes növekedésű stb. Azért mindezek lehetnek elsőrendű, elsőosztályú oltványok, ha ezen tulajdonságok a fajta természetéhez tartoznak, mert az elsőosztályú oltvány az, amelyik a fajta jellegét magán viseli, dús, rostos gyökérzete van, törzse és elegendő számban levő koronavesszci egészségesek és minden betegségtől mentesek. Fősúly pedig mindig az oltvány egészséges, életképes állapotára és nem annyira a gyertyaegyenes törzsre fektetendő. Minél tovább áll az oltvány a faiskolában, annál inkább elveszti hajtóképességét és ültetési helyén nem fog olyan élénk növekedést mutatni, mint a fiatalabb oltvány. A faiskolában megöregedett 5—6 éves fának aránylag nincs olyan dús gyökérzete, mint a 2—3 évesnek, gyökerei megvastagodtak, mélyebbre hatoltak és a kiszedésnél a gyökérzetnek gyakran 1/s-&, sőt a fele is a földben marad. Pedig éppen a hajszálgyökereknek van a fontosabb szerepük, ezek veszik fel a táplálékot és minél több van belőlük, annál hamarabb történik a meggyökeresedés és annál kevesebbet szenved a fa az átültetés következtében. A dús hajszálgyökérzettel biró fiatal oltványok életrevaló fát nevelnek, növekedésben, hozamban és élettartamukban is felülmúlják a hiányosabb gyökérzetű öregebb oltványokat, Minél fiatalabb az oltvány, annál biztosabb, hogy az életrevaló fává fejlődik és hamarabb megszokja az új viszonyokat. Az ültetésben nagy' tapasztalatokat szerzett amerikaiak többnyire két éveset ültetnek! Fiatal oltványokból 'létesített szép gyümölcsöseikben bebizonyítva láttam, hogy a fiatal korban való ültetés a gyümölcsös egész életére jótékony hatással van. A gyümölcsnemek szerint az ültetésre alkalmas oltványok kora különböző. A magas és közepes törzsű almánál és körtfiél ajánlom a 2—3, legfeljebb a 4 éves kort; cseresznyénél, meggy* nél, szilvánál, kajszinnál inkább a 2, mint a 3 évés oltványokat. Őszibaracknál az egyévest. Egresnél és ribizlinél az 1—2 éves átültetett dugványokat. Málnánál és szedernél az egyéves, jó gyökerzetű sarjakat; a szamócánál az ugyanilyen korú indanövényeket.' A törpéfák legalkalmasabbak 2—3 éves korukban. Ne feledjük, hogy fiatal, közepes • törzsű, dús gyökérzetű, elsőrendű oltványok a legolcsóbbak, a legtöbbet igérőlc, amelyek — ha a kellő hozzáértéssel és'gonddal ültettük ki "őket — a várt hasznot meg is hozzák. Mohács Mátyás, Művészet. A Belvedere szalon képkiállításán Bornemisza Géza képein megkapóan azines, — Nagybánya derűs, kék levegőjére emlékeztető, élesem karakteres szineket látónk. Vízfestményed ó,s rajzai diszkréten feltűnő kontúrvonalaikkal a francia srtril finom,ságát tükröztetik vissza. Az impreszgíziónak tág teret hagy bár, de mélységei megkapóan hatásosok:. A művész festői jeliemiét bár környezetének "iskolájából hozta, — valami ú j eredetiséget látunk műveiben. Első pillanatban & hanyag cdavotettség benyomását érezzük, die csak pillanatig, rnetrt, a szemlélő elmélyedés alátt, — előtérbe lép az egyéniség jellegzetessége. Hirtelen finom elmoisodlottságbian fel- és. eltűnő hullámos vonalak.' Karakterizál, de" nem halmoz; szaggatott erővel határol, de leheletszerű finomsággal. Kihagy —• de egyénileg teremt. ••• '• ' ' . ' " '•' 5 ' ' '••
A faiskolák készlete,,ősszel még teljes egészében megvan; ez tehát legalkalmasabb idő a fa megrendelésre, mert van miben válogatni. Bevásárlásunknál a megbízható faiskolák közül a közelfekvőt válasszuk, mert innen kisebb lesz a szállítás költsége és a fát frissebb állapotban kapjuk meg; természetes azonban, hogy gondos csomagolás mellett a távoli faiskolákból is jó állapotban fognak az oltványok megérkezni. Az ősszel érkezett fákat, ha mindjárt nem ültethetjük el, gondosan el vermeljük. • Gyümölcsfa-ültető közönségünk a faiskolában különös szeretettel válogatja ki a legvastagabb törzsű, nagy koronájú, erős oltványokat, abban a hiszemben, hogy ez a legjobb. Igen sok Bornemisza Géza Nabrád községben, Szatmár vármefaiskolában nevelnek is ilyen oltványt, mellyel a gyümölcstermesz- gyében sBületefct. Művészi tanulmányait Parisban végezte, tőnek nyilván kevesebb teendője van, minthogy annak nevelését ..majd a nagybányai festő-telep lelkes tagja, ö l y környezetek, oly a faiskolai kertész már be is fejezte. talaj, alhol az őetáheteég csiak nemesen fejlődíhetiik. Bornemisza Ám nagyon téves nagyközönségünknek az a felfogása, képei e nemesen szelíd és jellemzően erő® befolyások egyéni kihogy csupán az erőteljes, szép fejlődésű,- lehetőleg 4—ő éves osúcaosodásai. oltvány az I. osztályú. Tudni kell ugyanis, hogy a gyümölcs, ahány fajta, annyiF e l e l ő s vezető i Székely H, Antal.
