r
ZERÉESZXi'és KIADJA
]F(iSS Jo^sej:
^r« 1
A
Bessenyei S Z É L L F A R K A S .
A világ legkiválóbb szere a női szépség fentartására
J UNOKENÖCS
Dr. WOSINSKI
és emelésére a (Kéz és arczkenőcs)
Minden eddig ismert szépítőszert fölülmúl, a mellett tökéletesen ártalmatlan. Biztosan és gyorsan távolítja el a bőr mindennemű tisztátalanságát, mint: hlmlöhelyet, szeplót, májfoltot, persenéseket (vimmerll) böratkákat (mitessert), pikkelyküteget, börhámlást, n a p égetést, arczverességet stb. A bőr érdességét és durvaságát megszünteti, s rövid használat után hófehérré, bársonyslmává teszi. Egy I. sz. tégely ára használati utasítással 50 kr. Tunn b o n őr»e II evímii még finomabb és hatásosabb mint J u n o - K e n o c t j 1 1 . b z a m u a z L s z á m u Használata épugy történik, mint az I. számúnál van előírva, csakhogy a folyékony Juno szappan használandó hozzá. Ára 2 korona (1 frt). vlz — kéz- és arczvlz — á r a 50 k r . púder, fehér, rózsa és crémcszlnii, 1 doboz 50 kr. fogpép, zamatos növ. alkatrészeko. szappan nélkül 50 kr. fogszgjvlz, egy üvég 30 kr. szappan, 1 darab 30 k r . ••»—••»« szappan, folyékony, egy üveg 40 k r .
Balfi
( W o l f s )
# # #
g y ó g y f ü r d ő j e . Teleit és nyáron
$
#
nyitva.
JUNO-
jedett s erdővel borított
J u n o - h a j f e s t ő s z e r . (Chromantique de Juno.)
(dr. Gärtner módszere szerint) villamos fényfürdők, hideg-
szőke, barna vagy fekete színre való kényelmes és állandó festésére E szerrel festett haj (bajusz, szakái, szemöldök) szinét, mely szín a természetes hajszíntől meg nem különböztethető, állandóan megtartja. A használati utasítás szoros betartása mellett a festés nem sikerülése teljesen ki van zárva. Vétel alkalmával a kívánt árnyalat (szőke, barna vagy fekete) kérendő. Egy tok kimerítő használati utasítással együtt 4 korona (2 frt).
viz-gyógyintézet. — A l e g n a g y o b b
Soprontól 10, Nagyczenktől 2 5 pereznyire. Enyhe égalj kiternyörű
vidék.
Kitűnő
vasas
ásványfürdők,
hegyek által szelektől védett, g y ö vastartalmú
savanyúvíz,
kénes
és
v a s a s l á p f ü r d ő k , villamos kénfürdők kényelemmel
ellátva.
Reumás bajok, köszvény, vérszegénység, női bajok, elhizotts á g stb. ellen. — F ü r d ő - g y ó g y t á r , v a s ú t i - és posta-állomás.
A legkínzóbb és legerősebb fogfájás e g y pillanat alatt megszűnik !
amerikai fogeseppek alkalmnzasa folvtán. Ezen fogeseppek a legjobb szer mindennemű fogfájás ellen, akkár odvas vagy lyukas fogtői akár meghűlés folytán (fogszaggatás) származik. Bámulatos gyors hatás! Egy üveg ecsettel és használati utasítással 90 fllléj 45 kr. Fenti szerek nagyszerű hatását az elismerő- és kőszönő levelek ezrei Igazolják. Főraktár és egyedüli készítése a R o n • 1 P T - Ö H Ö n »Szent Miklós« gyógyszertára hírneves JUNO készítményeknek " a u l l C l TEMESVÁR, Király-utcza 7. N a p o n t a s z é t k ü l d é s p o s t á v a l .
Dr. EGGER-FÉLE
T R I L B Y - G R É M E Souverän szer az a r e z b ő r tisztítására és a z ü d e s z é p s é g m e g ó v á s á r a . — Teljesen á r t a l m a t l a n , sok évi használat u t á n sem káros. — 1 t u b a á r a 50 k r . 3 t u b a vidékre bérmentve, a pénz előleges beküldése mellett 1 f r t 50 k r .
Gyógyszertár a „Nádorhoz" BUDAPEST, Váczi-körut 17. szám.
K E R J E N ^
/
. * V* /
f
minden gyógyszertárban, drogueriában, illatszer kereskedésben fodrászüzletben csak
OSAN
készítményt, ha fogai tisztántartására ós konzerválására tart valamit. Ha szállítója ezen czikket még nem tartaná raktáron, ugy azonnal rendeltesse meg vele, mert általam abban a helyzetben van, hogy Önnek Osant kötlégmentesen szállíthat. Tessék minden más fogtisztitószert a leghatározottabban visszautasítani ha valaki Osan helyett ilyesmit ajánlana. A védjegyre és a czimre pontosan ügyelni szíveskedjék.
' / /
A N T O N J. C Z E R N Y W I E N , X V I I I . , C a r l L u g w i g s t r a s s e 6. ( s a j á t h á z á b a n . )
F ő r a k t á r : T Ö R Ö K J Ó Z S E F g y ó g y s z e r t á r a Budapest, I Király-utcza 12. szám és a N Á D O R - g y ó g y s z e r t á r b a n , Váczi-körut 17. ^ ^ Árak : Osan szájeszenczia 88 kr. ; Osan-fogpor 44 kr. ^^ Osan-fogkefe 30 kr. Orvosilag ajánltatott.
Elsőrangú
Linoleum —_
egész
hfizai
gyártmány.
Pontos czim: Slső ÍIQagyar
hel isé ek y S pallójának beborítására.
Gazdasági Gépgyár Rószrónvíársulal D A P E S T.
Linoleum-'lapok. Linoleum
; l e g n a g y o b b éa egyedüli
gazdasági
gépgyára,
mely a gazdálkodáshoz szükseges
Linóleum egészségügyileg legolcsóbb
elismert
legjobb,
és legtartósabb pallóborító, por-
mentes, a hangot felfogja, ruganyos, s tartósabb minden más pallónál.
hézagmentes
ö s s z e s gazdasági
gépeket
gyártja.
Rendelések megtétele előtt kérjük minden szakbavágó kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni.
Részletes árjegyzékkel
és szakszerű felvilágosítással díjmentesen szolgálunk.
X. évfolyam.
1899.
HEBJELEN MINDEN VASÁRNAP.
A
Előfizetési feltételek Í Irt 10.™
Félévre
»
5—
Negyedévre
»
2.50
Egyes szám ára 20 kr.
T
T
A A
—
Egész évre
19/488. szám.
r
I
T — ^
I h l
i
POLITIKAI
I í
L r L /
i ÉS
Szerkesztőség és kiadóhivatal: R
IRODALMI
SZERKESZTI
KISS
1
1
1 1 JL SZEMLE.
JÓZSEF.
BUDAPEST, VII. ker., Alsó-Erdősor 3. sz. H irdetések felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak vissza:
Budapest,, május hó 7. <§Mr hogy ugy mondjam, személyes érzése. A mi érzésünk szerint is óriási dolog Königgrécz és Szedán, — de mekKrónika. korának érezhetik azok, akiknek családi történetét jelenti ! A Bonaparteok, a Hohenzollernek s a Habsburgok ! Főképpen a Habsburgok, akiknek ama négy-öt éven belül Jókirálypk. — május 5. hatszáz esztendős megszokásból kellett kivetkezniük ! Ha blaszfémiás kedvemben volnék, azon kezdeném, Óriási, elképzelhetetlen lelki válságok szakadhattak azokra hogy egy reggel — éppen Nagy Lajos idejéről álmodoz- a fenséges és felséges elmékre, melyek előtt az olasz nám, akinek pálczája alatt négy tenger mosta a magyar ábránd elenyészett, a német légvár füstgomoly lett, chlumi föld peremeit, s hatalom és míyeltség áradt szét a Duna köd ! Letenni a régi érzésekről — nem is ez volt a dolog partjáról — hogy, mondom, valaki azzal keltene föl: uram,. nehezebbik vége. De rászokni ujakra; gondolkodást váluraságodnak mától fogva szeretnie kell a szerbeket! Men- tani, szemmértéket változtatni, pontosan értékelni, amik jen le Belgrádba; ismerkedjék meg személyesen Riszticscsel, azelőtt mellőzhető mennyiségek voltak, quantités négliBelimarkovicscsal és Ribaráczczal; játszszon egy parti geables: magyarokat, cseheket, polyákokat . . . Azon a billiárdot a miniszterekkel, mert Belgrádban mindén minisz- nagy iskolán, mint kell megszeretni, szivükbe, érzésükbe és ter billiárdoz; egyen zöld paprikát vörös paprikával és számításukba foglalni olyanokat, akikhez annakelőtte nagy sertészsírt-. marhafagygyuval; járja el a kólót, s ha a Kral- szivbeli közük nem "volt : nem is egyenkint, egész vérséjevics Markó nevét hallja, dobbanjon föl szivében a nem- gében általment már harmincz esztendő előtt az egész zeti büszkeség! . . . Ezt a csinos képet kiki a képzelete s hatalmas család. Ám az akkori nemzedék ez óriási passióbalkáni ismeretei szerint nálamnál élénkebben és ponto- jával megváltotta az utódokat, s ha régi hajtásai az uj sabban képzelheti tovább, s a mi magunk polgári szemé- világhoz csak kínnal alakultak hozzá, uj hajtásai már lyét illesztve hozzá, annál mulatságosabb ez a helyzet. aszerint nőttek. Nagy iskola volt — de ma már aztán S mégis: ez egyike a leggyakorabb helyzeteknek, ha nem nem is képzelhetni Habsburgot, született légyen bár Brixenis éppen polgári körökben. Tudok egy Orléanst, aki leg- ben, Milánóban, Zágrábban vagy Prágában, akinek érzékevésbbé sem hökkent meg, mikor egy szép napon arra sét idegenül és váratlanul -lepné meg, ha a rokonság ébredt, hogy neki ezentúl szeretnie kell a bolgárokat. Sőt, érzésével, a szívbéli közösség megértésével kell néznie a azt mondják, hogy a kedves mamája nagy .pénzen vásá- magyarokat. rolta meg azt a lehetőséget, hogy az ő kedves fia szive Jó történetirónak, aki jó emberismerő, gyönyörű szerint s teljes közelségből szerethesse a bolgárokat. így tárgy volna megírni e világtörténelmi család históriáját szerette egy német hős is, Battenberg, a bolgárokat. így — hogy mint a harmatban a nap, egyes embereiben szereti egy német katholikus Hohenzollern ' az ó-hitü olá- mint tükröződik vissza a történelem, s mint a csatornák • hókat. így adta egy deli Habsburg az ő ifjú életét értté, a folyamokkal, az ő egyéni pályáik mint elegyednek össze hogy erőnek-erejével szeretni akarta a mexikóbelieket . . . a história hömpölygésével.- Ennek a történetirónak egy Mindez azonban' nemcsak blaszfémia volna, hanem igazságtalanság is. Elsőbb is: Magyarország ma már nem afféle érdekes országocska. A mi minisztereink nem billiárdoznak, a mi katonáink megkapják a zsoldjukat, a Park-klub minapi főherczegi ebédjét Brillat-Savarin is megehette volna, s az ellenségeink növekvő gyűlölete, a barátaink csökkenő száma mutatja, hogy komoly számot kezdünk tenni a világban. És, ami ennél - még sokkal jelentősebb: egy Habsburg, ha még ugy katonának nevelték is, magánembernek, osztrák urnák,' érzésében máinem lehet annyira távol a magyarságtól, mint lehetett, kezdeteiben, egy Hohenzollern az oláhságtól: Mi, akik a világtörténelmet csak kívülről nézzük, el sem tudjuk képzelni, micsoda érzés lehet, ha az embernek a világhistória,
csudálatos és végzetszerű találkozásra forditnám a figyelmét, ha ugyan a csudákat éppúgy, mint a végzeteket, nem mi magunk csinálnék. Az a roppant átalakulás, mely a Habsburgokat, hogy ugy mondjam, császárokból királyokká tette, caesari. világpolgárságból házias királykodásba ültette, s imperátori általánosságból a nemzeteikkel familiáris közelségbe és közvetlenségbe illesztette :' ez az átalakulás a politikában már a mult század derekán megkezdődik, s kezdeteiben csudálatosképpen évszámig pontosan egybeesik azzal a. másik nagy átalakulással, mely ugyanekkor a Habsburg vérben ment végbe. Nagy Frigyes porosz király, akivel (s nem a franczia forradalommal) à legújabb kor megkezdődik,. 1740-ben lépett trónra. A Habsburg-család pedig, .melynek' e legújabb kor1
294 valósággal családi története, 1736-ban, Mária-Teréziának Lotharingi Ferenczczel való házassága révén, frissült föl és alakult ujjá. Ugyanakkor, mikor a Habsburgok imperátori hivatása letűnik, a Habsburg vérből is kivesznek az imperátori vonások, s a Fülöpök, a Ferdinándok s a Leopoldok grandiózus de sötét alakjait talán kevésbbé nagy stilíi, de szivünkhöz, emberi megértésünkhöz s rokoni érzésünkhöz közelebb álló fajta váltja föl. Második József volt az elmaradhatatlan atavista hajtás, még a régi faji vonásokkal, melyek őbenne már beteges átszellemültségben vannak meg. De ő utána, a j ó ; a derék, az okos II. Leopoldon kezdve, a kemény vagy megérthetetlen imperátorok helyett megkezdődik a jó vagy legalább is jószándéku királyok sora. Ha az elődök csakis nagy világpolitikát csináltak, Ferencz császárnak már inkább az a hibája, hogy az ő szükos, házias bécsi politikáját akarja rátukmálni az egész világra. Kerek száz esztendeje jó vagy rossz formában, a Habsburgok s az ő népeik közt külön-külön állandóan valami .családias összefüggés van, családi szeretet vagy házi perpatvar. Erre a régi imperátor fajta sem képes, sem alkalmas nem lett volna. Ezt csak az az uj vér tudja, mely női ágon fejlett tovább, egy kitűnően sikerült házasságból, melyben a férfi jó finánczember volt, az asszony pedig fejedelmi fokig nagyszerüsödött pompás gazdasszony, aki nem idegenből kormányozta a jószágait, mint a régi imperátorok, hanem maga nézett utána a gazdaságnak — s például az ő magyarjaival, akik addig császárt alig láttak, olyan meleg, személyes, házias, szinte kicsinyes összeköttetésbe lépett, amilyen intimség csak az édesebb és kicsinyesebb asszonyi lélekből telhetik. Ez a háziasság és bizalmaskodás polgári vonás, és mióta, száz esztendő óta, a polgárság is beleszól a világ dolgaiba, a fejedelmeknek — mindnek, kivétel nélkül — bele kellett illeszkedniük ebbe a polgári világrendbe. Nézzünk végig a. mai Európán: a fejedelmi típusok megdöbbentően egyformák benne, s alattvalóikkal való viszonyuk érdekesen hasonlit a képviselőkéhez, akik — mulatságra váltva a kellemetlenséget — a Hungáriában vagy a Pannoniában jó képpel ebédeltetik meg a konfidenskedő Haluska Jánosokat. Igaz, hogy a kést a szájukba veszik; igaz, hogy folyton trafikot akarnak — de végre is a mandátumot is ők adják... Ebbe a világba a régi Bourbonok vagy Habsburgok aligha tudtak volna beleilleszkedni. Erre más vér kellett: a hannoveri, a Hohenzollern, a lotharingi, amely szűkösebb kezdetből indulva, a lüktetése ritmusában mégis közelebb állott az uj világrend rezgése módjához. Ami vonásokat Mária Teréziában, Viktória királynéban vagy az öreg Vilmos császárban legmagasabbra taksálunk: épp azok az egyszerű, ugy szólván polgári vonások, melyek nem voltak meg sem Nagy Károlyban, sem ötödik Károlyban, sem Angol Erzsébet királynéban. Vagy, hogy aktuálisabb példát mondjak: szeretettebb király, aki amellett tökéletes nagyúr és ideális arisztokrata; a mi mai királyunknál nem igen akad a föld hátán. S mégis, az ő legfőbb vonásai, melyek az ő kedves, érdemes, szeretetre és tiszteletre méltó alakját nemcsak a történetbe irják bele, hanem a szivekbe s az emlékezetekbe is: az ő teljes igény-
telensége, az ő föltétlen
becsületessége, az
ő
páratlan
kötelességtudása, megindító gyöngédsége és habozás nélkül való önfeláldozása;
az a szemérmetes
tartózkodás,
melylyel személyét a nyilvánosság elől elvonja, s az a határtalan türelem, melylyel a mások szenvedélyét nézi: nem washingtoni, nem deák-ferenczi vonások-e ezek, nem legszebb es legspeczifikusabb hajtásai-e azoknak az erényeknek, melyekben a polgáriság a maga
külön módja
szerint nemesedik urisággá? Ha Petőfi ötven év előtt azt énekelte, hogy: nincsen többé szeretett király — nem volt igaza. Addig
nem igen volt szeretett király; a szeretett
királyok korszaka csak most kezdődik, amikor csakis szeretett királyok lehetségesek, mert más, mint a nemzetével és népével baráti és rokoni bizalmas érzésben egyesülő király egyszerűen leroskadna a tisztsége súlya alatt. Ezért tiszteletre, hálára és értékelésre méltó jelenség, hogy mikor a trónhoz legközelebb álló főherczeg hivatatalosan vonul be a trónörökösségbe, azon kezdi, s bölcsen, szépen és helyesen kezdi azon, hogy személyes érintkezéssel veri le a szivekbe a királyi s alattvalói
bizalom
hidczölöpeit. Ha, akik vele érintkeztek, azt mesélik, hogy az uj trónörökös
vonzó,
kedves, szerény de okos uri
ember; viszont az ő környezete azt meséli, hogy meleg és értékes benyomásai vannak a magyarságról: a ránk váró válságok küszöbén ez valóban a legbiztatóbb auspiczium. Sokan vannak, s bizonyára a dinasztián belül is, akik azt tartják, hogy Magyarország a dinasztia jövője. Mások meg,
itthon minálunk, sokan s nem a legrosz-
szabbak, szinte dogmaképpen hirdetik, hogy a Habsburgok Magyarország jövője. A mai polgári világban efféle kötelékben legerősebb kapocs a szeretet. Jó királynak készül az a trónörökös, aki mindenek előtt ezt akarja megszerezni. Tar Lőrincz.
Betegen. Porok, cseppek! Nincs sohse vége, S én rajtam
mindez nem segit,
Tudom, hiába
szedem én be,
A világ minden szereit. Suttognak: Igaz, lázam
»Újra
láza van ma.«
van, ugy lehet.
A kikeleti szél
fuvalma,
Az tesz beteggé engemet. Megkap, sodor a vágynak Valami
szélit,
Ah mikor látom A rozmaringos
árja,
csalogat. valahára partokat!
A poros utczán végig Sebes szárnyán
nyargal
a déli szél
S én elfordulok bus •Hogy meg ne halljam,
haraggal, mit beszél. Szalay Fruzina.
,295
A bűn. Irta : S Z A B Ó N É N O G Á L L J A N K A .
Valamikor régen egy falusi kastélyban töltöttem a húsvéti ünnepeket. Ismerős család vitt magával teljesen ismeretlen emberek közé, soha sem látott tájra. Az emberekkel hamar' átestünk az ismerkedés formaságain, hanem maga a táj még .másnap reggel is az érdekes ismeretlenség bűbájával hatott rám. A kerten tul falut sejtettem, körülötte virágos mezőt, a füzek alatt egy nagy, lomha, sárga folyót. Meredek partján piros szoknyás lány állott, szoknyáját, fehér fejkendőjét lobogtatta a szél. Lenézett a vizre, melyen talán egy csónak ringott, siklott az éles nyelvű sás között. A csónakos dalolt vagy felnézett a leányra, kinek szoknyáját lobogtatta a szél. Valami kis regényt éreztem a levegőben. Vettem a köpenyemet, kalapomat s a kerten át indultam a folyó felé. Mögöttem, csukott ablakaival, aludt még az egész kastély. Biztos voltam benne, hogy senki sem kelt föl olyan korán, mint én. Mire azonban a jegenye-sorba értem, le kellett mondanom erről a biztos tudomásról. Szemközt velem, a fasor majdnem összefolyó végén egy kis mozgó, fekete pont közeledett. Mindegyre közelebb, majdnem lépést tartva velem ugy, hogy a fasor közepe, táján már találkoztunk. Aki szemközt állott velem, gyönyörű kis fiu volt. Szőke, fehér, világoskék a szeme. Nagy karimájú, pántlikás kalapja kicsit hátra csúszott, homlokán összetapadt a seíymes szőke haj. De a ruhája olyan rendben volt, mintha az egész kis fiút skatulyából vették volna ki. Fekete harisnyáján, fényes czipőjén egyetlen sárfoltocskát sem lehetett volna felfedezni. S az a fiu legfölebb csak nyolcz éves lehetett. Elszorult a szivem, mert hiszen gyermeken a túlságos tisztaság mindig olyan nagyon szomorú s akaratlanul is ezt kérdeztem: — Mi bajod édesem? Már. ismertük egymást. A kastély gyermekszobájának egyik legkedvesebb kis lakója volt. Egyszerűen csak Drusának hitta mindenki. Tétovázva nézett rám, nagyot pislantott rojtos szélű szempilláival, aztán csöndesen mondta: — Semmi. — De mégis. Talán keressz valamit ? Olyan korán keltél fel. Felnézett rám, egyenesen a szemem közé, aztán intett a fejével: — Igen, keresek.— Mit ? Természetesen, egyszerűen, nyugodtan felelt: — Bűnt. Elakadt a szavam. Ő azonban, hogy a témájára leltünk, beszédes lett és alaposan magyarázott: — Igen, azt. Mert kell ám és még 'nincsen egy sem. — De hát minek az neked? — A gyónáshoz. Holnap gyónunk s addigra fel kell irni. De nem tudom, nem találom. Emil már hármat is irt fel és nem mutatja nekem. Nem szabad. É n sem mutatom meg senkinek. De hát nincs, nincs — mondta elszomorodva, aztán félénken nézett rám. Kék szemei azt kérdezték: — Nem adnál nekem a tiedből? Nevetni akartam: — Kis bohó! A fiúcska azonban komolyan, aggodalmasan szólt: — Estig meg kell lenni, mert holnap gyónunk. Aztán köszönt s ment tovább bánatba, • gondba hajtva szép szőke fejét ezen a napsugaras tavaszi reggelen.
Most már csak én is visszatértem a kastély felé. Mentem a kis hősöm után, kinek estig szert kell tennie valami bűnre, különben igazán szégyent vall a pap bácsi előtt. Nem törődött most már azzal, hogy utána mentem. Kinyitotta a kertajtót s be is akarta tenni maga után, hanem valamit megláthatott, mert a küszöböt nem lépte át. A kerités mentén magam is beszédet, lépteket vettem észre. Meghúzódtam egy nagy akácz dereka mögött. Nem szerettem volna most találkozni senkivel sem. A beszéd s a lépések nesze mindegyre közeledett, aztán egy kis sűrűben, bodza-bokrok között elveszett. Már azt hittem, nem is hallhatok meg semmit, mikor a beszéd majdnem közvetlenül mellettem, a sövény túlsó felén újra. megujult. Ugy látszik, ott kúsztak végig s most résre találtak, mert valaki igy szólt: — Bújjék át, asszonynéném. S nyomban egy kendős asszonyi féj .kukkant ki a sövény alatt. A fej után következett a többi s végül egy nehéz, nagy kosár. — Most csak vigye — szólt az előbbi hang. — De vigyázzon. S ha a kertészt szemközt találná, mondja, hogy moslékot visz. " • Az, aki künn volt, visszaszólt: — Ertem. S utána nagy czipekedéssel vitte a kosarat, melyből annyi finom pecsenyeillat szállt el, hogy aligha meg nem ingatja majd azt a véleményt, melyet eddig táplált a kertész a kastélybeli moslék felől. Akaratlanul is az ajtóra néztem, a kis fiu felé. Maga volt az oka, hogy most már bűnt látva, ő rá kellett gondolnom. De az ajtó üresen, csukottan állott, a kis Drusának nyoma se volt már ott. Hanem itt a sövényen tul, rekedten, ijedten sikoltott valaki: 4 — Jaj, ugyan mit ijesztget. Mit akar? És a Drusa kedves, kutató hangja csendült meg: — Klára néne, nem tudna valami bűnt ? Kell ám, még ma. Holnap gyónunk s nincs egy sem. — Ugyan elmenjen „már mindig azzal a bűnnel. A jó isten tudja, hogy mit akar vele. Jobb lesz, ha bemegy már. Bizonyosan keresi a nevelő ur. Elkergette a kis Drusát, aztán ment utána maga is nehézkes, szakácsnős lépteivel a konyhája felé. Mire én a folyosóra értem, Drusa csakugyan a tanterem ajtaja előtt állott. Próbálgatta a kilincset, nem nyilt ki. — Akar segiteni? — Szivesen. De csak nem sikerült s kénytelen voltam más módot keresni. — Majd a túlsó ajtón, Drusa. — Nem, nem. É n előbb benézek. Van itt valaki, kinyitja nekünk. Kérem emeljen fel. Hát csak ölbe vettem a könnyű, vézna kis fiút és fölsegitettemi az ajtó felső ablakáig. Ott ő odaszorította orrocskáját az üveghez s benézett. — Nos, Drusa? — A papa van itt. És a franczia kisasszony. Önkénytelenül is megmozdultam, ugy vélvén, fán üdvös lesz most Drusát levenni. De ő megkapaszkodott fönn valami vasban és tovább nézett. — Jaj, bántja, megfogta, megharapta — szólt rémülten, aztán torkaszakadtából sikoltott: — Papa, papa! A következő perczben lekaptam az ablaktól és a kis fiu reszketve simult hozzám. — Menjünk, ménjünk. Alig tettünk azonban pár lépést, kinyílott az ajtó s a ház ura dugta ki fölhevült fejét. — Ki az?
1*
296 — Én, papa, édes papa. Hozzásimult, mint egy szép, fehér czicza. Tiszta, sápadt kis arczát az apja vörös füléhez szorította: — Papa . . . — No hamar már. — Papa, nem tudnál valami bűnt. Kell, holnapra. — Ostobaság! — szólt rá haragosan az atya, de aztán észrevett és udvariasan kért meg, vezessem Drusát a nevelő úrhoz. Magában bolyong, nein csoda, ha olyasvalamire bukkan, ami nem neki való. — Bűnt, csak egy kis bűnt, édes papa — esengett még egyszer Drusa, de atyja becsapta az ajtót. Uram istenem, mit is osztogatott volna, hiszen magának sem volt még elég. Hát el kellett válnom az én nyugtalan kis barátomtól, kit gondjaiba vett a nevelő ur. Nem is láttam egész nap, egész estig. Pedig nagyon szerettem volna tudni, hogy mennyire lehet a gyónó-czédulájával, talált e, kapott-e hát végre is bűnt? De a vacsorának is vége lett s valaki emiitette, hogy le is fektették a gyermekeket. Igazán szomorúan mentem el a csukott ajtó előtt s kedvem lett volna betérni egy perezre oda, hol nagy gondjai között a szegény kis Drusa most már bizonyosan elszunnyadt. De hát annak az ideje volt, hogy a szobámba menjek s vigasztaltam magamat: reggel majd találkozunk. Bátran léptem be a gyengén megvilágitott szobába, de azért egy kicsit mégis félelmes volt, hogy a lámpaernyő sötét-zöld árnyékában mozgolódott valami. Közelebb léptem. — Drusa! A kis fiu hamarosan átölelt, felkúszott az ölembe, arezomhoz tapasztotta szőke kis fejét és fontoskodva súgta: — Megvan . . . — A bűn? — Meg. Mindjárt meg is mutatom magának, d e . . . — Nos, mi az Drusa? — De mondja meg nekem, hogy felebarátom Sal bácsi ? — Minden ember az, Drusa. — De az olyan szegény, rongyos és öreg. A faluban lakik, vizet hord a kertésznek. És van neki egy csacsija. A Kati. Ismeri? — Sajnálatomra, nem. — Majd megmutatom, aztán gyónhat maga is bátran. — Hm . . . De hogy vagyunk a bűnnel ? Benyúlt a zsebébe, kivette a katekizmusát. Megviselt könyv volt ez s azonnal kinyílt ott, hol a tízparancsolat törvényei vannak följegyezve. Az alatt, mig ezt előszedte, csak nem birt'szabadulni a Katitól. — Az olyan, de olyan szép füles, tudja. Szürke s az orra rózsaszinti. Ugy szeretem. Ugy szeretném, ha az enyém volna. Most már előttem volt a könyv és Drusa odaszorította ujját, éppen a tizedik parancsolat két alsó sorához: — Olvassa. Látja? — Se ökrét, se szamarát, se egyébnemü jószágát — olvastam a Drusa ujja fölött. — Jól olvasta. És most nézze ezt is: Ekkor már nem a zsebébe nyúlt, hanem az ingét gombolta ki s fehér kebléről, a szive mellől vett elő egy hófehér papirost. Felül nagy, dülöngő betűk kérkedtek: — Bűneimnek sorozata. Aztán alatta egyetlen görbe kis sorban, de nagy buzgalommal lepingálva a töredelmes gyónás: — Megkívántam a Sal bácsi szamarát.
K r ó n i k a II. Büchner. — május 5.
»Én ember vagyok, azaz kemnye, haméleg és kettedszénsav s az én öntudatom egy kémiai helyzet, azaz viltartalom (foszfor), melynek hirtelen elvonása által narkózis jön létre, miként jól bebizonyitá Ernestus Bibra, a fekete báró Nürnbergben. — É n tisztelem az anyagelviséget, mely ellentétben van az egélytannal s én megvetem Virchovvot, mert nem hiszi el, miszerint az árják és szémiek közös ős gyanánt birják ugyanazon egy vörös majmot. — Én" eltűröm, hogy többnejüséget fogjanak rám, pénzhamisítást s más bűntényt vagy fraus civilist, azaz azt, hogy mindennap elmondok kétszáz hazugságot, de én nem tűröm el, hogy valaki eltagadja a szabadgondolkodói czimemet és jellegemet. — Mert én a gimnázium ötödik osztálya óta atheista vagyok, lánczos teremtette s én az utolsó ötforintos államjegyemet adom oda egy zártszékért, ha Ludvvig Büchner eljön felolvasni a Vigardába.« Huszonöt esztendő előtt, mikor nálunk is bemutatta széles állkapcsát a darmstadti orvos: hasonló értelemben és hasonló magyarsággal beszélt minden tudori fokot nyert ember. Sőt igen sok komptoarista is. Meg minden vénkisasszony. Esetleg ön is, tisztelt nemlétező nagyságos asszony, aki most már elolvassa az ilyen könnyebb magyar szöveget is, de huszonöt esztendő előtt még németül beszélt s a Frohnerben tartott Büchner-ebéd alkalmával azt súgta a szomszédjának: »Bei Gott! Er hat sechs Schneidezahne.« Tudniillik a doktor Büchner. — Huszonöt esztendő előtt igy beszélt a legtöbb graduált ember. A doktor Büchner fogazatában az oroszlánok erejét látták, mely széjjelmorzsolja a hit hagyományát. S most huszonöt esztendő múlva senkisem esküszik többé Büchnerre, meg a hamélegre s a viltartalomra, és Pesten nem fonnak babérkoszorút az öreg doktornak, aki elhunyt a kattuszok földjén. Németországot magát sem látni gyászbaborultan. Mintha a tavaly irott sárga könyvéhez, a legmérgesebb sárga könyvhöz, amelyet valaha olvastunk, a »Gedanken eines freien Denkers«-hez, most készülne az indokolás: az öreg Büchner azért volt' tavaly olyan mérges, mert már nem törődött vele senki. Senki, senki. Ha pedig egy öreg ember, fél évszázados munka után nem kiálthat fel Schopenhauerrel: »A Nilus elérte végre a tengert« — azaz, hogy az ember végre megérte a teljes dicsőséget; ha a régi szirtek férfias döngetőjéből vén korára nem lesz pátriárka, rózsáktól övezetten, akkor azt kérdezzük, micsoda a baj itten? Egy boldogtalan ujságiróelménél, aki negyven éven át irt a reggeliző nemzeteknek, könnyen megfejthető a rejtelem: meghalt és eltűnt nyomtalanul, mert sohase foghatott valami nagyba. Egy szétpukkadt tudományos rendszerre, egy kifáradt tudósra is rámondhatjuk: nem csinált karriért, mert nem tudott befejezni semmit. A piktor, a zenész, aki a világhír előtt • paralitikussá lesz, a színésznő, aki elveszti a hangját, zajtalan temetését szépen megmagyarázza. De doktor
297 Büchner tökéletesen befejezett mindent: iskolát épített (az igaz, mások tervei szerint), de ugy, hogy az kész iskola volt és egypár esztendeig tanulni járt belé a gyermeteg világ; következetes volt, a szellemi pálya lépcsején nem esett, homályban nem maradt, minden kérdésre összhangzatosan felelt, még a kameruni gyarmatügyre is materialista szempontból. Mi vitte hát őt az elevenen megégettetésbe? Azt irják az egyik újságnak egy esti levélben: elemésztette őt az »ezüstforintos«. Azt igen, most azt gurigáljuk. De ha a spiritizmus megette a materializmust, abból nem következik, hogy a doktor Du Prelnek is meg kell vala ennie a doktor Büchnert. A rendszer letünhetik, de a mester azért megmaradhat pátriárkának. Nézzünk körül; mindennap kezet fogunk egynéhány ilyen pátriárkával, s bizonyára, ha Aristoteles ma él, meghajlik előtte az ifjabb filozóf-világ és doktor Molnár Géza, a metafizikai lény igy szól neki: »Én nem nézem önt le azért, hogy a königsbergi kategóriák megölték az ön praedicamentumait.« Mert a tudományt folyton öldösi egy-egy zuzási seb, de a patriárka ősz fürtje azért tiszta s az ember lábujjhegyen közeledik e vén fejek felé; hasonlatosan ama legendás pesti magyar fiukhoz, akik már nem értik a ' nagyapjuk szavát, mert az öreg németül beszél, , de akik azért kezet csókolnak az ismeretlen és lenézett nyelven dadogónak. Mert gigászi erő néz ki belőle: az, hogy ő előd és őse a következő nemzedékeknek. S a doktor Büchner semminek, semminek sem volt őse. Magtalan rendszer volt ez, ez az egesz matérializmus s a Büchner öröksége nem nagyobb, mintha ma meghal a legfiatalabb docens Tübingában. Ebben a szisztémában nem volt annyi erő, hogy a" visszahatás rákövetkező korszakában tanítványok állják körül a mester szövőszékét, szijszálakat fonván a csomozóba. A darmstadti doktor nemcsak befejezett, hanem ki is kerekített mindent. S ezt a galileai halászok naivságával tette, mert ő szintén próféta volt s katekizmusának vörös fonala, hogy neki mindent el kell hinnünk. És, Teremtő Atyánk, mi mindent kellett elhinnünk doktor Ludvvig Büchnernek! Másfél száz esztendővel Dávid Hume után, aki még az ok és okozat közé is odaszurja az úgynevezett »miért ?«-et, Büchner előáll ezzel a passzussal: »Az anyag elpusztíthatatlan, vagyis a jövőre nézve örök. Ebből az következik, hogy megteremthető sem volt, vagyis a múltra nézve is örök.« De miért következik az utóbbi az előbbiből?... Tizennyolcz esztendős korunkban bizony alig voltunk egynéhányan, akik megmosolyogtuk az öreget, felvetvén ezt a kérdést és gondolván a hindu máguszokra, akik a kigyószelidités után megmaradt üres óráikban ugyanígy gondolták ki a lélekvándorlás tanát. Hogy a lélek halhatatlan, vagyis a jövőre nézve örök, tehát a múltban is örök, vagyis öröktől fogva létezik a hasitott körműek és ázalagok végtelen s o r o z a t á n . . . A doktor Büchner is ugyanerre tanit üres óráiban, amik megmaradtak a kigyószelidités után. Mert ő is kígyókkal, hüllőkkel és alvilági csontokkal foglalkozott, különösen a majmokéval s a kiválási elméletet is alaposan elnépszerűsitette, a majomősről szóló darwini sejtést merész valóságnak föstvén. Aminthogy ugy is van. Darwin a simia catharina mellett óva-
tosan és a kutató elme metafizikus burkoltságával kereste a további vér- és csontrokonságot. Az öreg Büchner azonban evangéliumot ir. Merészet és ellentmondást nem tűrőt. »Nézzétek a Bismarck-archipelagus emberét: száznegyven szót makog, a fa lombján lakik és nem tudja mi a család. Nem áll-e ő közelebb a vörös utáncshoz, mint én hozzám!? . . .« A rhetorika kétségkívül nagy ható erő s azért hitt a világ az önmagától levő anyagban s az emberben, aki inkább rokona a vörös utáncsnak, mint a Jáfet maradékainak. De ez naiv kultusz volt és a kultuszok nem teremnek követőket a tudományban, hanem legtöbb csak egzegézist. Azért pusztul el a rendszer magtalanul, Büchner azért nem őse semminek sem. Ilyen a tudományok agglegénye. Még a társai is elfordulnak tőle, a derék zárt családi életet élő tudós atyák, akik beszélgetéseiket nem viszik ki a nagyvilágba. Mert ő, a tudományok agglegénye frivolan élt is: a szent témákat elvitte a legkülönbözőbb asztaltársaságoknak, fecsegett laikus formákban, graduált egyéneknek, Blaustrumpfoknak és művelt ácssegédeknek s ezt a tudomány népszerűsítésének hitte. Pedig csak atheista hitszónok volt; bölcseleti tudás nélkül, de hévvel, mint Albach Szaniszló a prédikálásban. Sorsa a halálban az, ami kilátszott e héten minden róla szóló hírlapi czikkből és nekrológból: a doktor Büchnert mindenféle allúziókkal és enyhitő adatokkal irjuk körül, hogy ne kelljen kimondani róla a szigorú igazságot. Dániel.
Bessenyey és Bessenyei. Nemes Szabolcs vármegye közönsége most másodízben foglalkozik Bessenyey Györgygyei. Az első érdeklődése, igaz, már kissé régen történt, éppen 134 esztendővel ezelőtt. Az 1765-ki tavaszi congregatió jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy a vármegye urai a felséges királyné nemes magyar testőrségébe való felvételre egyhangúlag ajánlják tekintetes nemes Bessenyey (de Nagy-Bessenyő) Zsigmond táblabíró ur fiát, Bessenyey Györgyöt. Erre emlékezve, megvallom, egy gyötrő kérdés támad az elmémben: vájjon vannak-e tájékozva ma annyira a tekintetes törvényhatósági bizottság tagjai a nagy Bessenyey György felöl, mint a hogy ösmerték akkor a Zsiga sógor fiát, a Gyuri gyereket ? A kérdést hagyjuk, kérdésnek, mint ahogy Szabolcs vármegye is s az egész nemes haza hagyta háborítatlanul porladni a holt poétát és tudóst a p.-kovácsi temetőben. A hires berezeli agár-versenyeken sok poharat kocczintottak össze és sok áldomást mondtak, de sehol arról nincs feljegyzés, hogy ezek egyszer is megemlékeztek volna róla, aki ennek a nyiri falunak egyik kúriájáról indult ki, hogy megcsinálja a magyar irodalmi renaissance-t. Ami nem is csoda. Bessenyeiben csak az eladósodott, tönkrement és más vidékre vándorolt földesúr emlékezete élt, ameddig élt, nem pedig a nemzeti és litteraturai regeneráczió nagy agitátoráé. Ez helyben mindenütt ugy szokott lenni. Annál szebb és dicsőbb dolog, hogy most ime a feledés homályáből egy ércz-szobor emelkedik ki, amely ott áll a vármegyeház előtti térségen s melynek a talapzatára, az érdemek jutalmául, koszorút helyez még a méltóságos főispán ur is. Mert ennek az embernek, most már tudjuk, csakugyan érdemei voltak. Egy hallatlan, vakmerő, csodálatos vállalatba fogott: Bécsből akarta fel-
298 kelteni az elszunnyadt magyar nemzeti szellemet és újjáteremteni a kalendáriumcsinálásra sorvadt magyar irodalmat. S ami több, ez a vállalkozás sikerült. Megtörtént a magyar glóbusz legnagyobb csodája: a magyarság napja Bécs felől sütött ki ránk, tavaszt támasztva politikában és irodalomban. Mindezt azonban szebben megírták már Beöthy Zsolték és még szebben el fogja nondani Nyíregyházán, a szobor előtt Bessenyei Széli Farkas, akiről eddig tudtuk, hogy magas állású biró, nagytekintélyű jogtudós, jeles történetiró, geneologus, heraldikus és arkheologus, sőt még verseket is ir, — s akiről most ki fog sülni, hogy mindezek tetejébe még excellens szónok is. A nyíregyházi ünneplő gyülekezetnek mindenesetre ő lesz a legérdekesebb eleven alakja, kerek, szürke fejével, okosan villogó apró szemeivel és azzal a nálunk oly ritka tulajdonságával, hogy: litterary gentleman. E g y királyi táblai tanácselnök, aki elhalt poéták dolgaival vesződik, hajtóvadászatot tart régi kéziratokra, sőt még verseket is ir, habár most már csak az asztalfiókja számára: a magyar földön bizony ritka jelenség. A komoly emberek egykicsit kételkednek is a komolyságában. Ott volt pl. az öreg Tóth Lőrincz, akit a Kúria ifjabb birái szánakozva mosolyogtak meg „az epigrammái miatt. Pedig nem is könnyelmű rimes sorokban, hanem klasszikusan méltóságos disztikhonokban irta meg. Nem is szólok Horváth Boldizsárról, aki miniszter és exczellencziás ur létére nem átallt jambusokat és rimeket faragni. Azt egyszerűen kinevették. Ha Széli Kálmán utánozná Gladstonet és lefordítaná Homéroszt, hiába volna minden paktum, nyomban tönkremenne egész államférfiúi reputácziója. És ha Horánszky hamarább lesz miniszter, mint Apponyi, abban nem kis része lesz az utóbbi irodalmi műveltségének, ami a Sándor-utszában a politikai komolyság hiányának ismertető jele. Nos hát Széli Farkas mégis kir. táblai .tanácselnök, és mégis litterary gentleman, és épen abból a fajtából, amely egészen közel áll a professzionátus íróhoz. Még pedig nemcsak azért, mert komolyan veszi az iró mesterséget s ugy és annyit dolgozott, mintha csakugyan az irás volna a kenyere. írói hajlamai tovább terjednek az Írásnál. Van benne valami a bohémből. A szeme folyton nyitva van és meglát mindent, ami körülötté él, mozog és fejlődik, nem csupán a maga szakmáját. És nyitva van a szive is, és aki leül vele egy negyedórára beszélgetni, egészen világosan fogja látni, hogy vannak még jó emberek a világon. Ezért szeretik az iró-mesteremberek Széli Farkast, s ezért vonzódik ő is hozzájok. Nem szórakozás-keresés ez nála, hanem természetes szükség. Az elméje, a temperamentuma ugy van megalkotva, hogy kívánja azt a társaságot, ahol vitatkoznak, sőt gondolkoznak is mindenről, ahol sokat veszekednek, de sohasem unatkoznak s ahol épen azokat a dolgokat veszik legkevésbbé komolyan, melyeket a filiszter-világ legkomolyabbaknak tart. Széli Farkas nem vendég abban a társaságban, banem otthon van benne anélkül, hogy abban a másik milieuben való megélésre szolgáló képességei csorbát szenvednének. Valóban, a szabolcsiak nem tehettek szerencsésebb választást, mint mikor őt kérték fel, hogy méltassa Bessenyey emlékezetét. Még ha nem is ő lett volna az, aki a bihari remete hátrahagyott iratait s nemzetségének geneologiáját kiássa a p.-kovácsi romokból, akkor is megilletné őt az ünnepi szónok helye a leleplezett szobor előtt. Hiszen voltaképpen Bessenyey is az volt, ami ő : egy litterary gentleman, egy magyar ur, akinek az irás olyan mellékfoglalkozása, amelynek magát egész lélekkel odaadja. De Széli Farkas valóságos kultuszt csinált a Bessenyey emlékéből, s azért választotta magának,
midőn régi nemességét megújították, a bessenyei predikátumot. Így kerül aztán Nyíregyházán egymással szembe az érczbe öntött Bessenyey s az adja Isten még sokáig élő bessenyei.
Beatus ille . . . Boldog az az ember, aki nem ir verset, Aki nem bajlódik
rímmel
és ütemmel,
Aki jambusokban
sohasem kesergett —
Boldog az az ember! Aki kedvesét nem verseli meg egyre, Kontya tetejétől czipője sarkáig, Aki ismerőse holtán keseregve Nem elégiázik. Aki a hazáról, hangzatos szavakkal, Nem ir kongó .ódát, de hiven szolgálja És a tavasz jöttén nem kap fel nagy garral Rossz pegázusára. Akit nem tesz, tönkre túlzott, balga remény, Mint könnyű vitorlát a haragvó tenger. Kinek élte maga a legszebb költemény — Boldog az az ember! Hetes.
Viktória. Irta: K N U T H A M S U N .
2 .
(Folytatás.)
A molnár fia fölháborodva s szótlanul nézett a földre. Viktória tehát a legbarátságosabb modorban ugy űzött gúnyt belőle, megfontolt szavakkal élt, fölényesen beszélt vele s ugy figyelte meg, hogyan hat mindez reá. Óh, kérem alássan, ő nemcsak firkálással töltötte idejét, ő komoly tanulmányoknak is élt, még pedig sokkal inkább, mint bárki más . . . — Szép, szép. Bizonyára találkozunk még. Viszontlátásra hát! A molnár fia megemelte sapkáját és a nélkül, hogy csak egy szóval is válaszolt volna, ugy haladt tova. Sohse tudja meg a leány, hogy ő . költeményeit mind hozzá irta, mind, valamennyit, még az éjszakáról és a hajnalcsillagról valót is. Sohse tudja meg! *
Vasárnap eljött érette Ditlef s kérte, tartana vele a szigetre at. Evezős inas legyek megint, gondolta magában János. De azért elment. A hid táján mindössze néhány ünneplőbe öltözött ember ácsorgott, egyébként nagy volt a csönd és az égről meleg fényt ontott alá a nap. Nagymessze a vizén, a szigetek felől egyszerre, mintha zene zendült volna. És nemsokára föltűnt a posta-hajó s nagy ivben ugy surrant a hid felé. Zenekar játszott a födélzetén. János eloldotta a csolnakot s evezéshez ült. Valami különös, lelkendező hangulat szállta meg; ez a verőfény s a hajóról hangzó zene valami csodás, csupa virággal s aranyszín kalászszal áthimzett fátyollá szövődött s ugy lebbent lágyan lelke fölé.
299 János megnézte a szenvedőt. Kurta szoknyás szőke Mért késlekedett Ditlef? Ott állt a parton.'s nézte.az embereket és a hajót, mintha nem is akarna már elmoz- leányka volt. Ruhája egészen főlszakitva. dulni onnan. Minek őrizzem itt az evezőket, gondolta maAztán a molnár fiának valaki kalapot tett a fejére s gában János, kiszállok. S fölkelt, hogy visszakötözze a kivezette őt. csolnakot. . Jóformán maga sem tudta, mint ért a partra s mint Ekkor hirtelen valami fehérség villant a szemébe s kötötte helyére a csólnakot. Hallotta, hogy még egyszer hallotta, mint csobban meg ugyan e pilanatban a viz. hurráznak s. hogy ünnepélyesen hangzik föl a zene, amint A hajóról és a parton állók ajkáról egyszerre kétségbe- a hajó tovaindul. Tetőtől talpig valami kéjes érzés hullámzott rajta végig ; mosolygott, mozgatta az ajkát, de esett, sokhangu kiáltás riadt föl s minden kéz, minden szem arra felé meredt, ahol az a fehérség oly nyomtala- nem szólt. — Ma hát nem rándulhatunk ki már? — mondta nul eltűnt. A zene hirtelen elhallgatott. János egy szempillantás alatt ott termett a szeren- Ditlef, kedvetlenül. Épp ekkor jött Viktória, hozzájok lépett és sietve csétlenség helyén. Ösztönszerűen, minden terv és minden megfontolás nélkül cselekedett. Nem hallotta, mint kiáltoz jegyezte meg; — Elment az eszed ? Hiszen haza kell sietnie, át odafönn a hajón egy anya: Leányom! Leányom! Nem kell öltöznie. látott embert. Csak kiugrott a csolnakból 's alámerült. . János, amennyire csak birta a lába, ugy rohant haza. Pár pillanatra eltűnt, egy perezre is. A tó tükrén, A zene s a hangos hurrázás még fülébe zúgott ; valami azon a helyen, ahol beugrott, gyöngyözve buggyant meg a viz. Látszott, hogy erősen dolgozik odalent. A hajón lázas izgalom ugy űzte mind tovább. Elhaladt a malomnál s útját az erdőn át ugy vette a gránitszakadék felé. egy pillanatra sem szűnt meg a jajgatás. Ott aztán olyan helyet keresett magának, ahova legforróbEkkor valamivel odább, a szerencsétlenség helyétől ban tűzött a nap. Ruhája gőzölögni kezdett. Leült. Valami néhány méternyire fölbukkant. Kiáltás kiáltásra hangzott feléje s az emberek szinte eszelősen mutogattak egy helyet: észbontóan kéjes nyugtalanság azonban nem engedte' pihenni, megint csak fölkelt s izgatottan járt ide s tova. ide, ide, itt volt, itt, itt! S ő megint alámerült. Ismét oly kinosan multak a Micsoda bolgodság töltötte el szivét! Térdre rogyott s pillanatok; a fedélzeten egy férfi és egy nő szakadatlan könnyezve köszönte meg istennek ezt a napot. Viktória ott zokogás, jajongás közepette ugy tördelte kezét. Még egy volt, hallotta a hurrázást; siessen haza, mondta, váltson ember ugrott a vizbe, a hajóról, a kormányos, aki czipő- ruhát . . . Megint leült s többször is fölnevetett, csupa ujjongás jét s kabátját is levetette előbb. Pontosan arra a helyre volt minden gondolata. Igen, Viktória látta, mit müveit, úszott, ahol a leány eltűnt és az emberek reményüket büszke tekintettel nézte, mint úszik a megmentett leánymind csak ő belé vetették. nyal elő. Viktória! Viktória! Vájjon tudja-e, hogy ő menyEkkor ismét megpillantották János fejét a vizén, még messzebb mint az imént, jó sok ölnyire messzebb. Sapká- nyire az övé. Szolgája, rabszolgája lenne; útját ugy ját elvesztette, feje a napfényben mint valami fókafej ugy egyengetné a saját kezével. És megcsókolná kicsi czipelcsillogott. Látszott, hogy erősen küzködik, nagy megeről- lőjét, vonná a kocsiját s zord napokon kályhájába fát hortetéssel úszott, balkeze nem volt szabad. A következő pilla- dana. Aranyhimes hasábokat vetne kályhájába, — ah, natban szájába kapott, foga közé szorított valamit, valami Viktória! . . . Körülnézett. Senki sem hallhatta. Egymaga volt. ruhacsomót; a szerencsétlenül járt leány volt az. Ámulat és csodálkozás igéi hangzottak elébe a hajóról s a partról. A drága órát még ugy tartotta kezében. Ketyegett. Hála, hála e szép napért! Megsimogatta a mohos A kormányos is épp ekkor bukkant föl a vizből, hallotta a kiáltozást s magasra nyújtva nyakát.ugy nézett körül. köveket s a lehajló lombot. Ah, Viktória nem mosolygott János végre elérte a csólnakot, amit a viz jó mesz- feléje; nem, az ilyesmi nem szokása neki. Csak ott állt a szire vitt; belemelte a leányt s aztán maga is fölszállt. hidon és csak egy kis gyönge pirulás suhant át az arczán. Talán elfogadta volna ezt az órát, ha fölajánlja neki . . . Mindez oly ösztönszerűen történt. Az emberek látták, mint A nap leszállt és a levegő hűlni kezdett. János érezte, hajol a leány fölé s a hátán mint szakítja föl gyorsan a hogy nedves. És oly könnyűnek érezte magát és ugy ruházatát. Aztán, az evezők : után nyúlt s a csolnak nyilgyorsan siklott a hajó felé. Amint az alélt leányt fölczipel- szaladt haza . . . ték a födélzétre, ujjongó hurrázás hangzott a bátor mentő* höz alá. — Hogyan is jutott eszébe," hogy oly messze künn keresse? — kérdezték sokan. — Ismerem a fenéket, — mondta ő — aztán meg .. erős áramlás van erre. Azt is tudtam. Egy ur ugy törtet oda a hajó .pereméhez, sápadt mint a halál, elkényszeredett arczán mosoly vivődik, köny ül a pilláján. — Kérem, fáradna föl egy pillanatra, — kiált le — ugy szeretnék köszönetet mondani önnek, nagyon kérem, csak egy pillanatra. És rögtön visszarohan a korláttól, sápadtan, könnyezve s mosolyogva. A rács fölnyílik, János a. födélzetre lép. Nem maradt soká ott. Csak a nevét s a czimét modta meg. Egy asszony zokogva ölelte meg a csuromnedves férfit s a sápadt, dult arczu ur az óráját nyomta, a kezébe. • Egy fülkébe lépett, ahol két ember nagy sietséggel sürgölődött a megmentett leány körül. — Most már magához tér, — mondták — az érverés megindult.
Valami nyári mulatság volt a várban. Városi vendégek, táncz és zenebona. S a kerek tornyon egy álló hétig éjjel-nappal egyre lengett a lobogó. És betakarításra várt a széna, csakhogy a lovakat a vig vendégsereg magának foglalta le, és a széna künn veszhetett. É s nagy darab rétségek álltak még kaszálatlanul, de Hát a kaszásokat kocsis-, meg evezős-munkára fogták és a fü ott rohadt tövén. A sárga teremben pedig csak szólt, egyre szólt a zene . L. Az öreg molnár erre az időre beszüntette az őrlést és elzárta házát. Okult a múlton: nem egyszer történt már, hogy a vidám városi urak csapatostul állítottak volt be hozzá s mindenféle őrült játékot űztek gabonás zsákjaival. Hiszen, az éjszakák oly melegek és világosak voltak, az uraknak pedig oly sok pazar ötletük kerekedett. A dúsgazdag kamarás ur egyszer, fiatal korában saját legkegyelmesebb kezével ugy czipelt be a malomba egy tekenő hangyabolyt s ugy tette le a gabona közé. A kamarás ur most már higgadt ember vala, de Ottó, a fia, gyak-
•300 ran jött vendégül a várba s csodás módokon szórakozott. Sokat beszéltek arról az emberek. Patkó-csattogás, kurjongatás hangzott az erdő felől, fiatal uri nép jött lóháton. S a várbeli lovak hetykék voltak és szilajak. A fiatal urak odanyargaltak a molnár házához, ugy kopogtattak be az ostorukkal s be akartak lovagolni az ajtón. Az ajtó oly kicsi volt s ők mégis be akartak lovagolni rajta. — Jó napot! jó napot! — kiáltoztak. — Szívesen köszüntenénk be kendhez! A molnár önmegtagadón mosolygott ennek az ötletnek. Aztán leszálltak, a lovakat megkötötték és forgásnak indították a malmot. — Üres a garat! — kiáltott rájuk a molnár. — Tönkre rontják a malmot ! De szava érthetetlenül veszett bele a pokoli zajba. — János! — orditott föl most torkaszakadtából a molnár a szakadék felé. János lejött. — Porrá őrlik a malmom kövét! — kiáltott elébe az öreg s odamutatott a veszedelemre. János szótlanul haladt neki a társaságnak. Rémitően sápadt volt és halántékának erei egészen kidagadtak. Megösmerte Ottót, a kamarás ur fiát, aki kadét - egyenruhát viselt. Ottón kivül még ketten voltak ott. Az egyik ficsúr mosolygott és köszönt, nyilván, hogy mindent jóvá tegyen. János nem szólt, még csak nem is intett, csak ment előre. Egyenest Ottónak. Ekkor egyszerre két lovasnőt pillantott meg, akik sietve érkeztek az erdő felől. Egyikök Viktória volt. Zöld lovagló ruhát viselt és lova a várbeli fehér kancza volt. Nem száll le lováról, csak ugy ül ott s ugy nézi kérdő szemmel mindnyájukat. János ekkor irányt változtat, a társaságtól oldalt veszi útját, fölmegy a gátra s megnyitja a zsilipet. A zúgás mind csöndesebbé halkul, a malom megáll. — Ne! Hadd forogjon! — kiáltott rá Ottó. — Mért teszed azt ? Hadd forogjon a malom, ha mondom! — Te indítottad el a malmot ? — kérdezte Viktória. — Én, — felelt Ottó. Minek áll ? Mért ne forogna ? — Mert üres, — válaszol János rekedten és végignéz rajta. — Érti ? A malom üres! — Hiszen üres volt, amint hallhatod, — mondja Viktória is. — Hogyan tudhattam volna azt? — kérdezte Ottó és nagyot kaczagott. — Mért volt üres? Kérdem. Talán még rozs sincs a malomban ?
— Ugyan ülj már lóra! — szólt közbe az egyik czimbora, hogy véget vessen a dolognak. Nyeregbe ültek. Egyikök még mentegetőzött is, ugy nyargaltak tova. Viktória utolsónak maradt. Néhány percznyi ut után visszafordította lovát s visszatért a malomhoz. — Meg kell tennie azt a szívességet, — mondta, — apját meg kell engesztelnie. — Természetesebb lett volna, ha ezt a kadét ur maga teszi meg, — válaszolt János. — Persze. Természetes; de hát — annak oly sok mindenfélével van tele a feje . . . Mióta nem láttam önt már, János? A molnár fia nagyot nézett, nem hitt a fülének. Hát elfeledte már az ő nagy napját, a mujt vasárnapot ? — Én vasárnap láttam önt, — mondta, — a hidon . . . — Ah, igen-igen, — szólt közbe Viktória rögtön. — Lássa, mily szerencse, hogy a keresésnél a kormányosnak ugy kezére járhatott. Hiszen kimentették a leánykát ? A molnár fia kurtán s elkeseredetten válaszolt : — Igen. Kimentettük. — Vagy talán ugy történt, — folytatta Viktória, mintha eszébe jutott volna valami, — talán ugy áll a dolog, hogy ön m a g a . . . Nos, hiszen ez már egyre megy . . . Ugy hát remélem, átadja majd atyjának tiszteletünket s elintézi a dolgot. Jó éjszakát ! Mosolyogva bólintott fejével, meghúzta a gyeplőt s ellovagolt. Amint Viktória eltűnt az erdő fái közt, János utána ballagott. Évődve s nyugtalanul. Nemsokára ráakadt. Viktória egészen egyedül ugy állt ott egy fatörzshöz támaszkodva és zokogott. Lebukott volna lováról? Tán meg is sebesült? A molnár fia hozzá sietett s kérdezte: — Valami baj érte? Viktória előre lépett, kitárta karját s ugy nézett rá, arcza csupa ragyogás volt! Aztán megállt s karja lehanyatlott. — Nem, semmi baj sem ért — mondta, — leszálltam a lóról és előre küldtem . . . De önnek, János, nem szabad ugy rám néznie. Ön a tónál állott s rám nézett. Mit akar ön? János csaknem dadogva szólt: — Hogy mit akarok ? — Nem értem . . . — Itt oly erős, — szólt hirtelen közbe Viktória és kezét János kezére tette. — A kézcsuklója itt oly erős. És egészen barna a naptól, egészen olajbarna . . .
301 János odakapott, hogy megragadja a kis fehér kezet. De Viktória ekkor már uszályát fogta és sietve szólt: — Nem, semmi de semmi bajom. Csak gyalog akartam hazamenni. Jó éjszakát! ni. János megint csak visszatért a városba. É s multak a napok, az évek, nagy izgalmas idő tűnt tova, csupa munka és álmodozás, csupa tanulmány és csupa költészet. Jól haladt előre, valami költeményt irt Eszterről, »a zsidóleányról, aki Perzsia királyasszonya lett«; ezt a munkáját kinyomatták és jól megfizették. É g y másik költeménye, a »Tévelygő szerelem« révén pedig általánosan ismertté vált a neve. Ah, mi a szerelem? Rózsák között susogó fuvalom, nem, a sziv vérének sárga lidérczfénye. A szerelem a poklok' lángjának zenéje s a zene az aggok szivét is megtánczoltatja még. A szerelem olyan mint a »szeret, nem szeret-virág«, amely szirmát epedve tárja széjjel, ha jön az éjszaka és olyan mint az anemóna, amely egy léhelletre is becsukódik és egyetlen érintésbe is belehal. Olyan a szerelem. Tönkre ronthatja hősét és újra föltámaszthatja s ismét megbélyegezheti. Ma engem szerethet, holnap téged s a következő éjszakán már őt kedvelheti, olyan csapodár. De lehet oly állhatatosan szilárd is, akár az örök titkok feltörhetetlen hét pecsétje és lángolhat is mindhalálig olthatatlanul, olyan örökkévaló. Milyen is hát a szerelem ?' Ah, olyan a szerelem, mint a nyári éj, csupa csillag az égen, csupa illat a földön. De mért készteti az ifjút, hogy u g y járjon titkos utakon és mért készteti az aggot, hogy lábujjhegyen ágaskodjék magányos odújában ? Ah a szerelem az ember szivét gombás kertté varázsolja el, buja szemérmetlen kertté, amelyben titokzatos,' szemtelen gombák duzzadoznak, burjánzanak. Nem ösztökéli-e a szerzetest, hogy elzárt kertekbe lopózzék és alvók ablakára mereszsze szemét éjnek idején ? Rs el nem bolonditja-é az apáczát és a herczegkisasszony eszét el nem homályositja-é ? Útjára mélyen u g y görnyeszti le fejét a királynak, hogy az bajával söpri az ut minden porát és fajtalan szavakat suttog és vihog és még a nyelvét is kiölti. Olyan a szerelem. Vagy mégsem. íme, egészen más. Olyan, hogy hozzá e földön semmi sem fogható. U g y született egy tavaszi hajnalon, amikor egy ifjú meglátott egy szempárt, — egy szempárt! É s csak azt nézte és csak azt látta. É s csókolt egy szájat és u g y rémlett neki, mintha szivében ragyogás ragyogással találkoznék, valami nap villogna egy csillag elé. S belehanyatlott valami kéjes puha ölbe és akkor már e világon mit sem hallott, mit sem látott többé. A szerelem: Istennek első igéje; az első gondolat, amely keresztül lobogott agyán. Amikor azt mondta: legyen világosság! — akkor lett a szerelem. É s minden, amit teremtett, igen jó vala és meg nem történtté tenni mindabból semmit sem akart. És a szerelemből ugy támadt e világ és e világ urává ugy lett a szerelem. És minden ő utja csupa virág és vér, csúpa vér és virág . . . *
Szeptember egyik napja. E félre eső utcza volt az ő séta helye. U g y járkált ott föl s alá, akárcsak a szobájában, mert ott soha senkivel sem találkozott. É s az utcza mentén mindkétfelől kertek húzódtak és piros meg sárga lombdiszben pompáztak a fák. Mért jár itt Viktória? Hogyan ejtheti útjába ezt a helyet? . . . Nem csalódott, Viktória volt s talán az is ő volt, aki tegnap este ment el erre, amint ő kipillantott az ablakon.
Szive erősen dobogott. Már régebben értesült arról, hogy Viktória a városban időzik,'de hát a várkisasszony oly körökben forgott, ahova a molnár fia nem járt. János Ditleffel sem érintkezett. Megemberelte magát s elébe ment a hölgynek. Viktória nem ismerte volna meg őt? Komolyan, gondolatokba merülten u g y haladt és feje oly büszkén nyugodott szép nyúlánk nyakán. János köszönt. — J ó napot, — mondta Viktória halkan. Legkevésbbé sem készült megállni és János is szo nélkül ment odább. Lába remegni kezdett. A z utczácska végéről visszafordult, s szokása szerint visszasétált. — A kövezetre nézek s föl nem pillantok, gondolta magában. De alig lépett tizet, fölpillantott. Viktória valami kirakat előtt álldogált. (Folytatjuk.)
K r ó n i k a III. Mrs. Sloane. — május
— Végre
szabad
vagyok!
—
Harry Sloane, mikor a törvényszék
kiáltott
föl
kimondotta
5.
mrs.
a házas-
ság felbontását, reggeli tizenegy órakor. Csakhogy lehulltak rólam a házasság bilincsei! És
a
szabad
mrs. Harry
Sloane-ből
mrs. Perry
Belmont lett. *
Méltóztatik látni, a dolog
csak
Amerikában
történ-
hetett meg, mert Angliában nem lehet a válás után vagy négy órával ujabb frigyet kötni. Aztán csak
Amerikában
olyan extravagansok a hölgyek és az urak. A kontinensbeli mrs. Sloane röstelte
volna
ezt a sietséget és
Belmont félt volna a hirtelen »végre
egyedül«-től.
mr.
Tudja
az isten, az ilyen hamaros násznál a férfi u g y érzi, mintha a más
feleségével volna
érzés különösen
utólag,
feleségével volt együtt. nem az
végre
egyedül s ez kellemetlen
mikor már tudja, hogy a maga Amerikában
azonban
a hölgyek
törődnek a géne-nel s megteszik, ami jólesik nekik, urak
pedig
nuance-ok
nem
iránt,
mik
oly
betegesen
voltaképen
a
érzékenyek
holmi
tény velejére
nem
tartoznak. Bennünket, szegény vizsgálódókat, az egész amerikai tempóban
az
érdekel,
ami
nem
tempó.
Mrs.
ugyanis, mint gyors cselekvéséből kitűnik, első
Sloane frigyéből
merített tapasztalatainál fogva nem ábrándult ki a házasságból, csak az első házasságból. Magát a szent
frigyet
a gyorsakaratu hölgy
minden jel szerint nagyra
becsüli,
még
is többre, mely
a szabadságnál
után pedig sürün
sóhajtozott. Hiszen mihelyst szert tesz rá, rögtön feláldozta Hymen anyakönyvi oltárán. Mrs. Sloane nem is a férfiakból ábrándult ki, pusztán az urából. A
férfiakat
általánosságban
becsüli
ugy,
mint annak előtte, mielőtt még szerencsétlensége volt mr. Sloane-hoz, az egyesült államok egyik hoz. Megőrizte minden hölgyet
szőrit
karjai
illúzióját közé,
aki
legnevesebb Írójá-
és mr. Belmont még
mindent
olyan vár
élettől, a házasságtól és a férfitől. 2
az
o 0 2
Mrs. Sloane
téhát
gyeknek. Mert ha válni akart, arra bizonyosan Nem találta meg a boldogságot, még
az
óczeánon
tul
höl-
nincsenek nuance-ok. A mr. Sloane Írásműveit nem isme-
volt oka.
rem, de azt hiszem, ezek sem lesznek szentimentálisabbak
egyike a legcsudálatosabb
melyet pedig a hölgyek
is várnak az élettől. Miben csaló-
az ő volt feleségénél, az asszonyt a maga képére formálja mindenütt
a férfi és mrs. Sloane csak méltó társa lehe-
dott tehát? H a a házasságban, akkor a lepattant bilincset
tett mr. Sloane-nak. Tökéletesen összeillettek s talán azért
nem veszi fel nyomban újra. H a a férfiban, vár legalább
kellett elválniok. Mert ebben az egy dologban az asszony
huszonnégy órát, mig egy másik
férfival megpróbálkozik.
U g y látszik, tehát a házasságban is bizik, a
férfiban is.
Akkor miért vált el? Biz látszik
én
is teljesen ismeretlen előttem, de hogy
nem tudnám
mr. Sloane az
aki megerősíti derék
hölgy
megmondani. Mindennek ugy-
oka. ő
a szabályt. és
természete győz az Óceánon, meg a histórián, hogy nem állja az életet, melyben nincs ellentmondás. Mr. Belmont
gyors
négyórás
jegybenjárás
tavaszi
ő nem kevesellette
korszakát,
arra
vall,
közül,
hogy szintén méltó társa lesz mrs. Sloanenek. Ennélfogva
ő benne csalódott a
szintén lesz része a válópör költségeiből, mert szenzácziói
kivétel
Egyedül
a
a férfiak
elhatározással kikorrigálta
élete
ennek a proczedurának az Óceánon tul nincsenek.
tévedését.
Caliban.
Hogy
ez
a korrektúra
igy, minden rázkódás nél-
kül lehetséges volt, ezt becsülöm és csodálom mrs Sloaneban s a szabad Amerikában. Nálunk, kontinensben patká-
INNEN-ONNAN.
nyoknál minden ilyenfajta név- és társcsere kisebb-nagyobb mértékben földindulással jár. A mi asszonyaink közül ha valamelyik
válásra
gondolatbeli
kényszeredik,
ribillió
néminemű
érzelmi
és
emésztő rázkódásain megyen keresz-
tül, okvetetlenül beleköltözködik, egy időre legalább, némi keserűség, egy kevés világfájdalom, meg
olyannak,
jelentkezik
amilyen
frakkosan
a világ sem marad
volt s amikor
a másik ember
és mézédes szavakkal, a boldogság
és újra fakadó remény rózsás felhőin keresztül is
cziká-
zik a remegő skepszis: ő is olyan volt, mint te, nem leszel te is olyan, mint
ő?
Mrs. Sloane azonban nem filozóf természet, ő pozitivista és az életét magában való részletekben
éli le. Bol-
dog mrs. Sloane, szerencsétlen európai hölgyek! Ő k minden
percziikben
élnek egy egész életet, azért
sohasem
nyugodt egy perczük sem. ő az életet perczekre osztja, az
egyik jó, a másik rossz, de amit az egyik nyújt, az
nem prejudikál a másiknak. Hát
ez az igazi, a hamisítatlan, az egyetlen kívá-
natos életmód. É s én mrs. Sloane négyórai me'nyasszonyságában az
nem
amerikai
az amerikai gyorsaságot bámulom, hanem pozitivitást. Mire való az átmenet, ahol a
mult ugy hull el, mint a levágott fő a fürészporos kosárba ? É s mirevaló a tekintet a múltra, a jelenre s a többire, mikor az életnek nincsenek általános tásai
vonatkozásai,
kiha-
a jövőre, benyomásai a lélekre, melyek másra for-
málják ?
Mrs.
ugyanaz
a karakter, ugyanannyi fajsulylyal, ugyanannyi
Sloane,
mint
sűrűséggel,
ugyanolyan
életkedvvel,
mint
aki mr.
a
mr.
Belmont
gondolkodással
és
felesége,
ugyanannyi
volt az a fiatal, tapasztalatlan hölgy,
valamikor régebben boldogan és türelmetlenül dült a Sloane karjaiba. A
csalódás nem változtatta
meg,
„nem fosztotta meg bizalmától és nem csökkentette igényeit
Széli miniszterelnök
naplójából.
Május 1. Ma ismét ujságiró-banketten voltam. Ezek az ujságirók egyszerűen agyon akarnak etetni. Különben igen jólelkű embereknek látszanak, kivált, ha mindegyiknek • tiszta gallérja és körme van. Beszéltem. Természetesen fölfedeztem, hogy kolléga vagyok, fiatal gimnazista koromban én szerkesztettem a Rózsafüzér czimü önképzőköri lapot. Annak idején mindenki azt mondta a Rózsafiizérre, hogy ostoba, de ma ugy látom nagy az értéke. Milyen boldog volt Falk meg Vészi, hogy a Rózsafüzér révén kollegájuk vagyok! (Milyen naivak ezek az emberek.) Kijelentésem után óriási éljenzés támadt, a nép vállain hordott körül a teremben. Május 2. Ma a czukrász ipartestület zászlószentelésén voltam jelen. Nagy hűhó, őrült halljukozás, természetesen beszéltem. Kijelentettem, hogy tulajdonképp kollegájuk vagyok, mert gyerekkoromban gyakran mondtam, hogy czukrász akarok lenni. Tomboló vihar, éljenorkán tört ki erre s a néptömeg vállain hordozott körül. A lélektan nem utolsó dolog. Május-3. Ma a földmives-iskolában jelentem meg. Tiszteletemre az intelligensebb földmivesosztály összes képviselői megjelentek. Ennek már azért is örültem, mert a szónok beszédére leleplezhettem, hogy tulajdonképpen én is földmives akartam lenni. » A dalárdában — mondám — mindennap azt énekeltem : Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani. Erre az égen kivül ötszáz tanúm van.« Leírhatatlan tetszés, ismét a vállakra kerültem és ötnegyedóráig ott foglaltam helyet. Hát van e hazában tapintatos kezelés mellett agrár-szoczializmus ? 1 Május 4. Ma megtekintettem a pestmegyei fogházat. .Sok a rab, mondhatom, de hálistennek némileg megvigasztaltam őket. Elmondtam, hogy gyerekkoromban engem is bezártak, ha nem tudtam az egyszeregyet, sőt a gimnáziumban, mikor tiltott karambolázáson kaptak rajta, négy órára a karczerbe kerültem. Őrült éljenzés, szónoki személyemet számosan üdvözölték, a rabok vállaikra kaptak. Egy öreg fegyencz meghatottságtól reszketve szólalt meg: • — Ezek után, kegyelmes ur, a legnagyobb örömniél raboskodom 'éltem végéig 1 Éljen a kegyelmes ur! *
az élethez.
*
*
É s mrs. Sloane nem is szivtelen, mert tud szeretni, nem is prózai, mert tud remélni, nem is könnyelmű, mert siet biztosítani és egy örökkévalóságra perfektuálni a szive ügyeit. Éppen csak nem szentimentális. E g y uj race-nak prototipikus gyermeke, eltelve az öntudat tünemény
rideg
intelligenczia hideg önzésétől és az
határozottságától.
abból
a világból,
Kábitó, nekünk
riasztó
ahol minden markolható és
«% Uj p á l y a . Én, tisztelettel jegyzett, aki hétről-hétre e hasábokon a humorról gondoskodom, tisztelettel értesítem nyájas olvasóimat, hogy az esetben, ha D'Aintolo bolognai doktor találmánya beválik, én záros határidőn belül bucsut mondok a humor ugy nevezett himes mezejének. Mert mit födözött föl D'Aintolo? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a nevetés, mint kilégző mozgás megkönnyíti, illetve megszünteti a köhögést s
303 Vajha ugy is lenne, hogy Íróink mind ilyen jól látnak és ily igy annak, aki nevet nem, lesz többé tüdőhurutja. Önök, nyájas olvasóim beláthatják, hogy ilyen körülmények között csekélyokosan tudnak Ítélni. Gáspár Artúrról bizonyosak vagyunk, ő ségem rövid idő alatt beáll vagy szanatóriumtulajdonosnak vagy olyan jó ujságiró, mint amilyen jó vivó, a tollat meg a kardot gyógyszerésznek. Ámbátor a gyógyszerészséghez az engedélyt ugyanegy karakterű kéz fogja, a kéz pedig egy fölötte szimpanem lehet protekczió nélkül megszerezni s igy esetleg a dro tikus, nagy tehetségű fiatal ember sajátja. Hogy egyébiránt á guistasággal kell majd beérnem vagy vicczeimet á la Csillag tolla is solingeni azt mondja az a czikke, amelyet pár' héttel Anna és Hoff maláta a patyikusoknak eladnom. Ezentúl ha ezelőtt A Hét-nek Kirchhofferről irt s amelyre olvasóink bizonyvicczet csinálok vagy ha humoreszket irok, nem fogom a szernyal élénken emlékeznek. kesztőségbe vinni, hanem beállítok Török Józsefhez és tégelybe * * * zárva átnyújtom neki. Török József aztán a : halál a galandférgekre, a nincs többé kopasz fej és a Wasmulh-órák közt f , Szók. főv. k u t y á k . A székes főváros legutóbb két az én élczeimet is hirdetni fogja és palaczkban, dobozban vagy kutyát vásárolt s nekik a szék. főv. kutya czimet és jelleget tégelyben áruba bocsátja. Tiz év múlva arczképem már helyet adományozta. A két kutya, a mérnöki, a gazdasági, a közfog foglalni a hirdetőoszlopokon: Zacherlin és Altvater urak egészségügyi, a pénzügyi tanács tanácsai alapján a káposztásközött, ötven év múlva pedig megveszem és a kor igényeihez megyeri vizmüvek külső védelmére vásároltatott meg fejenkint képest átalakítom Gleichenberget. Uraim, ötven év múlva a 40 krért. A nevük, mint azt kipuskáznunk sikerült, Bodri és nevetségesség vagyont fog érni. Ma vannak emberek, akiket Sajó; fajuk közönséges juhászkutya. Lapunk egy munkatársa nem tudunk mosolygás nélkül nézni és vannak arczok, amelyekre nem lehet nevetés nélkül tekinteni. Idők multán ezek az embe- . felkereste a káposztás-megyeri vízmüveket s ott a következő kutyajelenetet látta: rek és ezek az arczok kincseket fognak érni s csak belépő-dij mellett, panorámákban lesznek láthatók. Idők multán az embeBodri: Jó reggelt kollega ur, örvendek a szerencsének.. rek nem fognak egymásnak vicczeket elmondani, mert a viccz A nevem Bodri s szintén arra a czélra vagyok alkalmazva, az pénz, s a legnagyobb megtiszteltetések közé fog tartani, ha hogy a területet őrizzem. Talán megkezdenők a munkát ? egy látogatót megkínálnak (Bock-szivar helyett) egy jó viczczel. Sajó: Miután ez rendeltetésünk, kezdjünk hozzá. LegAz élczlapok bele fognak olvadni a Gyógyszerészeti Közlöny-be, először is alakuljunk át bizottságokká. Kegyed lesz az iktató, a bohózatirók rendelő órákat fognak tartozni, a Vigszinház én a végrehajtó osztály. Azaz, kegyed beigtatja a kezünk alá átalakul klimatikus gyógyhelylyé és a kaczagógörcs a legkelleeső ügyet, én pedig utánajárok. mesebb dolgok közé fog tartozni, miért is a hazai tragédiákat Bodri: Rövidebben: ugat és kerget. sürgősen le kell venni a műsorról. Uraim és hölgyeim, ez a Sajó: Nem. Én csak helyszíni szemlét, mondd: közigazjövő perspektívája, s azért felszólítom önöket nevessenek addig, gatási bejárást rendezek. Ha ez meg van, ön átalakul tanácscsá, ameddig ingyen lehet, mert eljövend a zord idő, mikor minden amely jóváhagyja vagy elveti a kergetés kérdését. nevetésért orvosért kell szaladni s a gyógyszerészt éj idején kell Bodri: Minő adminisztratív tehetség! fölverni. Sajó: Ha ön jóvá hagyja, akkor én átalakulok hatósággá, helyesebben a vizimüvek elöljáróságává s azután következik * * * a kergetés. Itt is két osztály lesz az a) kergetési, b) ugatási osztály. Én kergetek, ön ugat. A* Vivás. A tavaszi eső nemcsak a gombákat, hanem a Bodri: Kitűnő beosztás : sportokat is uj életre kelti. Mindennap egy-egy uj fajta testSajó: Ha munkánkat befejeztük, jelentést teszünk a edzés bukkan föl, hol a footballba lesz szerelmes az ifjúság, különböző osztályoknak és az esetek számát feljegyezzük a hol polot játszanak urlovas arisztokraták, majd kerékpárversestatisztikai blankettákra. Ennyi az egész. nyekre szól a jelzőcsengettyü. A legarisztokratikusabb sportok Bodri: Eleintén kissé nehezen fog menni, de majd beleegyikét, az ősi emlékű vivást, több sikertelen kisérlet után, jövünk. az idén ugy lászik, régi jogaiba sikerült visszaállítani. Itt is az Sajó: Egyelőre pihenhetünk. ellentétek jótékony versenye keltett életet: a franczia és olasz (Rákos-Palota felől egy toprongyos alak közeledik-. A iskolák összemérköző aczélaiból szikrák pattantak, amelyek toronyóra kettőt üt.) lángra gyújtották a vívótermek régi szenvedélyeit. Ez idő szerint, Bodri: No most! Mi is az első dolog? (Izgatottan szarendkivül élénk sportélet pezseg a budapesti vivókörökben. ladgál.) Akadémiák, versenyek egymást érik, külföldi mesterek uj fogáSajó (nagy flegmával): Ugyan kolléga ur, mit érdekli sokat importálnak, fiatal bajnokok fáradhatatlan buzgósággal az önt ? Nézzen a toronyra: a hivatalos órák kilencztől kettőig előretörtetnek s ennek a férfias sportnak eddig nem tapasztalt tartanak, azon tul nem vagyunk kötelesek ügydarabot felvenni. lendületet adnak. A vivás pszikológiájáról könyvet irni fölötte Csukja be az ajtót és gyerünk ebédelni! (Mindketten el.) érdemes volna; talán csak a sakkjátékban van meg a válto* zatosság, az elmésség, az ügyesség, a komolyság, a ravaszság, * * a higgadtság és bölcs belátás hasonló konglomerátuma. A vivás ezen kívül férfiasságot és bátorságot is kiván, ugy hogy a jó Ő La Lotta m á r k i . La Lotta márki,- aki előkelő és kedvivó egyúttal a tökéletes ember tulajdonságaival ékes. A legvelt tagja volt a pármai arisztokrácziának, szalvéját lopott. utóbbi Vigadó-beli akadémia érdekes eredménynyel, hogy ugy Megesik az életben, hogy valaki lop, sőt meglehetős sürün mondjuk: meglepetéssel végződött, az első dijat, az állami előfordul az életben, hogy lopnak: de hogy egy márki lopjon arany érmet s egy impozáns serleget Gáspár Artúr fiatal és hogy egy márki szalvétát lopjon, ez mégis a ritkábban előujságiró kollegánk nyerte el. Gáspár Artúr győzelme nagyértékü, forduló jelenségek közé tartozik. Végre is márki nem olyan mert vivógárdánk, sőt az osztrák vivócsapat legjavát verte meg. könnyen sok akad még Itáliában sem; szalvéta pedig tömérTökéletes vivó, akiben az ösztönszerű vivótehetségen kivül dek van még Itáliában is. Szalvétát lophat minden csavargó, erősen kiélesitett szem, izmos kéz, biztos taktika és nagy mérakinek egy pohár borra valója van, nem is szólva a pinczértékű higgadtság egyesül. Főként higgadtságát dicsérik a szakgyerekről, aki akár naponta elemelhet egy tuczatot. Ilyen körülértők, akik egyébiránt az újságírói szem előtt is meghajtották mények között alig tudja megmagyarázni magának az efnber, lobogójukat. Örvendünk rajta mi is, hogy az irói szem és az miképpen történhetik az, hogy egy márki éppen szalvétái lop-irói higgadtság a jjapiroséletén kivül is. megállják helyüket, jon. Ha már egy márki annyira jutott, hogy lopni kénytelen hogy az egyik élessége, a másik tárgyilagossága a kézzelfogakkor először is — kölcsön kér. Mikor ebből kifogy — hitelbe ható életben is bevált s szeretnők azt hinni, hogy a Gáspár vásárol. Ha ennek is vége van és nincs több ügynök, aki egy Artúr szeme élességét voltaképpen a hivatása nevelte ki. waggon ostornyelet eladna a márkinak: — váltókat csinál.
304 De ha már ez se megy tovább, azoknál az előkelő családoknál, ahol a márki szívesen látott- vendég volt, még mindig akad egy-két őrizetlen ezüstkanál, ami miatt aztán majd elcsapják az inast. Ha egy márki lopni akar, ezernyi módja van arra, hogy ne tegye. Nem muszáj mindjárt vendéglői tolvajjá züllenie, elég, ha úgynevezett iparlovaggá degradálja magát és szelet hámoz. La Lotta márki nem tette. Se parthiet nem csinált, se cséplőgépeket nem vásárolt, se pumpolásra nem adta magát, se váltót nem hamisitott, hanem egyenesen szalvétát lopott. Szegény m á r k i ! Ez az ember nagyon becsületes és nagyon ügyefogyott. Nagyon becsületes, mert szalvétát lop, holott a legrosszabb esetben is lophatott volna ezüstkanalakat; és nagyon ügyefogyott, mert szalvétát lop, mikor bizonyára nincs ebédje sem, amely után megtörölje a száját. *
*
*
Az első segély. A főváros és a mentők jóvoltából az első segélyt a jövőben utczaseprők fogják nyújtani. A főváros ugy okoskodott: utczaseprő ugy is van minden utczában, dolguk amúgy sincs valami sok, oktassuk hát ki őket, hogy segítsenek a szerencsétlenül járt polgártárson. Vagyis, ha ezentúl valaki elszédül az utczán, egyszerre mellé ugrik egy seprős alak, néhányszor végigsöpri az arczát s aztán bizonytalan tisztaságú ujjaival megsimogatja homlokát. Azaz ilyenformán:
Egy hölgy (végigsétál a Koronaherczeg-utczán. Ragyogó tavaszi toilette, fehér ruha, selyem napernyő, strucztollas kalap. Egyszerre — nagyon be van fűzve — rosszul érzi magát s a következő pillanatban áh! kiáltással elalél). Nézők (összeverődnek és bizonytalanul nézik a dolgot végre) Egy ur (kiált): Hé! Hé! Utczaseprő ! Utczaseprő ! Gyorsan, erre, erre 1 Utczaseprő (éppen jól megrakodott kis kocsiját tolja, mikor a kiáltást meghallja): Tessék! Egy ur: Gyorsan! Nyújtson első segélyt! Egy hölgy rosszul van! Utczaseprő (gyorsan odatolja kis kocsiját): Helyet kérek ! (odafurakodik a hölgyhöz, kezdi ruháját kikapcsolni.) Egy néző: De ilyen kezekkel! Hiszen a nyoma rajtá marad a hölgy ruháján. Utczaseprő (zordonan): Csak nem fogok keztyüt vásárolni ! A munka különben nem szégyen, a munkának nincs szaga. bőbben (szerényen): No a kegyed esetében . . . Utczaseprő: Ez a hölgy rosszul van, tehát be fogom szállítani valami kózházba. Egy doktor (a nézők közül kiválik): Menjen el onnét utczaseprő, majd én magához téritem a hölgyet. Utczaseprő: Nem rossz! Kettőnk közül tulajdonképp kinek van joga arra, hogy az első segélyt nyújtsa: önnek vagy nekem ? He ? Egy doktor: De én orvos vagyok . . . A nép: Csak az utczaseprő jogosult első segélyt nyújtani. Utczaseprő: Takarodjék 1 Mind: Takarodjék! Egy doktor (rémülten el). Utczaseprő (megfogja a hölgyet és kézikocsijára teszi. A toilette oda van). A hölgy (lassan magához tér): Minő odeur! . . . Minő odcur! . . . (körülnéz) Hol vagyok ? Min vagyok ? Utczaseprő (diszkréten): Azt nem lehet megmondani . . . (mindketten el). * *
*
Ó J u b i l e u m . Már ilyen az élet: az egyik sir, a másik nevet.' A cavltei diadal évfordulóját ünnepli tomboló örömmel a diadalmas Amerika. Joga van hozzá minden esetre és oka is van rá. Győzött és ami több ennél — nyert. Ez utóbbi elég síiriin megesett már vele; az előbbi elég ritkán, de mégis, mintha egy kicsit korai lenne ez a diadalmi jubileum. Való, a
politikában nincs lovagiasság, a háborúban nincs szentimentalizmus. Ha folyna még a háború, nemcsak helyes, de okos dolog is volna megünnepelnie Amerikának a cavitei didalt, a minthogy kegyeletes dolog lesz ez tiz esztendő múlva is. De most: — egy kicsit különös. A levert fél vére, könnye még nem száradt fel; idegeiben még vonaglik veszteségeinek keserűsége. E könnyek fényében diadalt ünnepelni nem valami nemes és ébrentartani e keserűséget egy csöppet sem okos dolog. Azon kivül a diadal dicsőségét se adják ingyen. Sok derék fiának vérével fizetett a diadalért a győztes Amerika is. Egy csomó anyának még hull a könnye, egy csomó özvegy még nem tette le fátylát, a diadal emléke még nem tisztulhatott meg a háború borzalmaitól • és öröm és gyász egymást zavarják ez ünnepben. A z első megemlékezés ünnepe még diadal után is csak azoknak szólhat, akik a legnagyobbat áldozták e diadalért: — az öröm várhat addig, mig a veszteségek sirját benövi a fű. * *
*
6 Légmentes szemétládák. A közegészségügyi bizottság e héten hivatalosan- kitapasztalta és a tapasztalatai alapján melegen megdicsérte a legújabb közegészségügyi találmányt: a légmentes szemétládát. A légmentes szemétláda, ugy olvasom, nemcsak igen hasznos és egészséges készülék, hanem nagyon formás kiállítású is. Olyan szép, hogy ha az ember nem tudná bizonyosan, hogy szemétláda, rá nem merné mondani, hegy az. És ami fő — légmentes. Levegőt nem tür magában a csinos edény és állítólag az neki a legfontosabb közegészségügyi előnye. Ami szemét belé került, azt nem fertőzteti meg többé — levegő. A z igaz, hogy ez a szemét se fertőzteti meg többé a levegőt, de ez már nem olyan tökéletes, mert az a szemét nem ott terem a ládában és mielőtt a ládába került volna, már bőségesen kiérintkezhette magát a levegővel. Ez a találmány légmentessé teszi a szemetet, de még olyasvalamit is jó volna kitalálni, ami szemétmenlessé teszi a levegőt.
Színházi krónika. Kukuska. — május S.
Köszöntöm Falzari sorhajóhadnagyot, akár a tiszti kantinban, akár a rohanó korvetten érje üdvözlésem. Köszöntöm, amiért a tiszti étkező jól teritett asztalánál a tengernagy portraitja alatt, vagy a hajó napsütötte árbócza mellett, ahonnan a szem a végtelenbe lát, valahogy eszébe ötlött egy szamaritánus történet. Egy mese Szibériáról, amelyet versbe öntött. Azután odaadta egy czimborájának, hogy daloljon hozzá, ha lelke fiatal, és éljen boldogul, amig a fregát újra visszajő. És Lehár megírta a »Kukuska« szövegkönyvéhez a zenét, amelyet a héten az Operában hallottunk. A történet egy szerelmes párról szól, amely végül a szibériai hómezőkön üli meg fehér nászát a halállal. Miként lopódzott be ez a meleg sugár Falzari hadnagy álmai közé, amikor éjnek idején a kabin kis ablakaihoz fölágaskodott a tenger, hogy morajával elkábítsa őt? Hisz Szibéria oly messze van a polai kikötőtől, ahol narancsot és fehér gyöngyöt árulnak a mosolygó dalmát leányok. Ovidiusnak a »Tristia« egyik legszebb versében könnyű volt sirnia azok miatt a szerencsétlenek miatt, akiket Tomiba, a klasszikus világ Szibériájába, száműzött a fejedelem haragja: hisz maga a költő is ott fázott Augustus dölyféből. De Falzari élete csupa gyöngy: osztrigán és olasz borokon él s övé az egész tenger.
305 saját nyelvén frissen és gondtalanul. Ilyenkor mi is azt szeretnők mondani, amit Master Barnett mond a Varney operettejében a leányai kérőjének: »Miattunk ugyan soha Jaj Szibériának, ha színpadra viszik még egynéhány- se törje az angol nyelvet, értünk mi francziául is!« Lehár szor ! Ha sötétleni fog ma itt, holnap másutt, holnapután a »Kukuska« első felvonásában töri az orosz jargont. már mindenütt. A húszas évek óta, Humboldtéi kezdve Orosz karokat és orosz népjeleneteket mutat be, utánozva Kennanig, vagy kétszáz tudós járta be Szibériát és festett azokat a hirtelen nekidagadozó és hirtelen elhaló khorunékünk róla szörnyű képeket, — ugyan ki hallotta meg sokat, amelyeket a Szlavianszkiktól hallottunk. Ugy seje derék férfiakat? Egy lélek sem. De amire Verescsagin tette, hogy a »gyöngébbek« ezeket a helyi czélzásokat művészecsetje nem volt képes, azt elvégzik majd a Spann- fogják legjobban bámulni, és igaza volt: az első felvonás raftok, a diszletfestők, futó mázolásaikkal; és az a fagyos tetszett a változatos és fölületes impressziókat kereső hallszél, amely az orosz puszták fölött süvölt, nem oly rémitő gatóknak a legjobban. Pedig a dramatizált vagy mega Puskin betűin át, mint ha a színfalak mögül hangzik zenésített néprajz száz eset közül kilenczvenkilenczben valami ócska henger forgatásától fölidézve. Esténként 'művészileg értéktelen. Ha másként volna, ha a folklore megcsípi ez a nevetséges és mégis oly komoly szél ezrek- azonfelül, hogy tudomány, még művészet is volna, a nek arczát és ezreknek lelke didereg belé. Szóval a szín- Herrmann Antal könyveit kellene megzenésítenünk, hogy pad az ő varázslatos erejével be tudja oltani a szivekbe a legjobb operákat kapjuk. A »Falu rosszá «-ban nincs azt, 'amit száz tudós expediczió nem tud. A Falzari szö- egyetlen egy ethnografiai skizz sem, a »Gyimesi vadvirág«vegkönyvében lehetnek itt vagy ott lagymatag versek, ban ellenben sok van: ki a népiesebb, ki az igazibb költő, döczögős sorok, silány rimek, ' — az egész mégis egy Tóth Ede-e, vagy Géczy István? Bizet a »Carmen«-ben rajongó sugallat műve. Szinte hallom, amint azt mondják, egyetlen egy spanyol népies khorust sem használ tisztán, hogy csak érzelmes, puha embereknek való az a szerel- minden át van francziásitva. Madridban meg is bukott a »Carmen«: ott azt mondták rá, hogy nem spanyol, és mes pár, amelyre a zsinórpadlásról hulló apró, fehér hónemde mégis tüzesebb minden spanyolnál? Wagner a pihék borítják a halotti lepedőt. Fehér hópihék, fehér halál »Parsifal« ájtatos hangulatát a bibliai és legendái csalódás és fehér opera!.-A fehérségek uj sorozatát látom derengeni elmés baráti körben, —• óh borzadály ! Ambrus Zol- kedvéért emelhette volna egy gregoriánusi énekkel, de nem tán már- tiltakozott az ellen, hogy van »fehér« nász, tette, és mégis mily alázatos, mily keresztény zenét irt! Bródy Sándor mégis épén e darabról irva — igen szelle- Rossini nem ajánlkozik nekünk a »Teli Vilmos «-ban toumesen — többek közt Lemaître ~ »fehér int elli gencziáját« rista-vezetőnek, hogy elkalauzoljon a svájczi hegyek közé, csodálja. Ez tévedés. A klasszikusok, akiknek a tropikus nem mekegteti a kantonok nyájait, nem kutatott ki a kifejezések iránt a legtisztább (vagy a legfehérebb ?) érzé- genfi könyvtárból idyllikus népies karokat, — és mégis kük volt, használják ezt a szót : Leuconoë = fehér eszű, hogy illatozik zenéje, a svájczi ormok . friss levegőjétől! de ezzel mindig a balga embert jelölik meg. Bródy meg Tehát félre a néprajzzal a művészetben. Lehár meg — ugy épen az ellenkezőjét akarta mondani. Tehát hagyjuk meg tetszik nékem — sokkal finomabb és sokkal intuitívabb alkotni. Tudja ő az a pápának azt, ami a pápáé, és hagyjuk meg a fehéret lélek, semhogy ne tudna belülről fehérnek. A »Kukuska« sem fehér opera, Falsari Félix, a orosz nép buját dalba foglalni e volgamenti parthajózás katona, pedig mint librettista is bátor és vitéz volt. Mikor nélkül is. A költő hajója csapongjon szabadon a tengeren Európa egyik legműveltebb államában két év óta nap- és ne a partok mellett. nap után annyi katona hazudik és csal, mert valami nemEz a »Kukuská«-ból a művészi tanulság. De van még zetközi bonyodalomtól fél, Falsari hadnagy nem fél semmiegy másik tanulsága is. Mikor Verdi a »Rigoletto«-t előtől és dudorászva bolygatja Szibériát. Azok az Írogató ször elő akarta adatni, s velenczei császári czenzura nem tisztek, akik karddal és lanttal a kezükben hullottak el : engedte meg. És üldözték.mindaddig, amig a szövegkönyvKorner a wöbbelini tölgy alól és Michail Jurjevics Lerben, amely Viktor Hugó egyik színművéből készült, a montov a kaukázusi szirtek mellől elküldik ezért Falsari franczia királyt át nem öltöztette mantuai herczeggé. Mert hadnagynak bajtársi kézszoritásukat. ilyen herczeg soha sem létezett. Ugyancsak Verdinek akaA Lehár zenéjének nagyobbik része meleg és olva- dékoskodott a czenzura, amikor a mester Nápolyban szinre dékony. A legjobb a második fölvonás. A legjobb, mert akarta hozatni az »Álarczos bál«-t. Az a Rikhárd gróf, nem oly kieszelt, nem. oly szineskedő és nem oly válto- akit e darabban gyöngéd szálak fűznek René titkár nejézatos hatásokra czélzó, mint az első. A legjobb továbbá hez és aki emiatt életével lakol, voltakép III. Gusztáv, a azért, mert Lehár itt Szibériáról zenélve még sem törek- meggyilkolt svéd király volt. Az »Álarczos bál« e kényes szik »visszaadni« a szibériai ólmos hangulatot, ellenkező- sujet miatt Nápolyban nem kerülhetett szinre mindaddig, leg zenéje, amely a hómezők felett ébredő tavaszt kiséri, amig a bourbon királyság össze nem roskadt. Ma egy édes, mosolygó és regényes, és amellett izgató, mint cs. és kir. sorhajóhadnagy és a bosnyák zászlóalj zeneahogy a májusi gyöngéd sugár is szelídségével föl tudja karának karmestere merik feszegetni az »atyuska« szent fakasztani a csirákat. Boldog vagyok, hogy fülemet itt. birodalmát. A keddi bemutatón pedig tapsolt nékik' egy nem zaklatják szibériai »tonusok«, mert nem. szeretem, ha parkettre való katonatiszt, frissen és nyiltan, és talán egya poéta Oroszországról énekelve minduntalan kihúzza két generális is, aki erről a tárgyról másként gondolkozott zsebéből a művelt orosz társalgót, holott beszélhetne a ezelőtt ötven évvel. ' M o l n á r Géza. Miként hogy kezében mégis reszketett a sárgarezes távcső, amint a vizek fölött a kék szinbe játszó, finom párázaton át az Ural felé nézett ?
306 Budai színkör.
Makó
Lajosban,
aki
Budán
Krecsányi
Izor
(kiveszi a szúnyogot) ;
örökébe lépett, nincs semmi meg a vidéki direktorok slendriánt
megáldott (vagy, vidéki színigazgatásról lévén szó, talán inkább megvert) routinier ő, aki nem sajnálja darabjaitól az időt a gondot és a fáradsá-. got, vagy ami ezt a hármas egységet tömörebben fejezi k i ; a pénzt. Kezdetnek mindjárt pazar fénynyel állította ki Somló Sándor történeti vígjátékát a Szombatosok-at, noha talán ő maga is j ó l tudja, hogy a Duna balparti közönség nyár idején nem ötödfeles jambusokért keresi fel a Krisztinavárost. A Feydeau-féle bolondságoknak volt a budai színkör már esztendők óta melegágya és hogy ha M a k ó nem akar az erkölcsi sikerrel megelégedni, kőszinházainkat megszégyenítő művészi programmját bizonyára mielőbb sutba dobja ő is. A tegnapi bemutatkozónak eredménye igy is nagyszerű: van B u d á n a k j ó direktora és j ó társulata. K í v á n u n k ehhez j ó időt és j ó közönséget.
És most mivel eltávolítottam
ságából. J ó izlésü, nagy ambiczióval
Anyaság. Bonrgonnier franczia festőművész a pár risi Szalonban kiállítva volt kényes tárgyú, de a legnagyobb diszkréczióval megfestett Maternité képét — a tavaszi tárlatból visszautasittatván — kiállította a BemPetöfi körkép külön termében, hol azt a körkép látogatói mától fogva díjtalanul megtekinthetik.
A gaz szúnyog csipő fulánkjait A zord halál ezúttal
elmarad.
(A tollat ismét a franczia szerző veszi át és)
Ketten
(boldogan tovább
csókolóznak).
IRODALOM. Bűnök
Tizennyolcz apró novelláját foglalta e gyűjtő czim
alá Szabóné-Nogáll
Janka, ez a mi par excellence asszonyirónk.
Szabóné még azok szemében is, akik az irónők talos meséli
dicsőség el
kapuit
történeteit,'
elől a hivata-
elzárnék, kivétel. Elegáns, sima nyelven amelyeken
nyoma
sincs a női irók ere-
dendő h i b á j á n a k : az affektáltságnak. Látni ugyan minden sora mögött a nőt, de érezni minden gondolatában a poétát. Egyike ő
legjobb
elbeszélőinknek
s ezt hála -az istennek nemcsak az
udvariasság mondatja velünk.
E
mellett bizonyit
népszerűsége,
az a sürü egymásután, melyben kötetei piaezra kerülnek. Hogy milyen
»bűnök«-ről
beszél ebben a legújabb könyvében, azt A biin czimü kis elbeszélésből, amelyet más helyen mutatóban közlünk. megláthatják
S a r a h B e r n h a r d t és a h a l á l . Sarah Bernhardt legutóbb Francziaországban egy olyan drámában lépett föl, amelynek nem halál a vége. Mikor a felvonás utolszor gördült le, a publikum nem ment el a nézőtérről, mert ama jogos feltevésben volt, hogy darab csak akkor fejeződhetik be, ha Sarah meghal, lévén az ő legnagyobb művészete a meghalás. A rendőrségnek alapos m u n k á j á b a került, hogy a felbőszült néptömeget széjjeloszlassa; a publikum azt hitte, hogy megrövidítették s ezért erősen tüntetett. A dologban van is valami. N á l u n k példának okáért sok ember azért fizeti le az 1 frt 20 krajezárját, hogy K ü r y . Klárát nevetni, Hegyi Arankát tánczolni, Márkus Emiliát kaczagógörcsözni, Perottit berekedni és Szigeti Imrét a k betűket lenyelni hallja, illetve lássa. Minő csalódás, ha K ü r y Klára nem énekel, az isteni Aranka nem tánezol és Szigeti Imre nem nyel el L k a t ! Csakhogy nálunk az ilyesmire nem kerül sor. A m i n t vannak telekkönyvi betétszerkesztők, ugy vannak szinházi betétszerkesztők is, kipróbált színházi rókák, akik a legnagyobb szakavatottsággal tudnak tetszés szerint énekszámot, kaczagókuplét vagy akár tehenet »betenni.« Ki ne ismerné Bokort, az ifjabbat és Barnát, a bánatos népszínházi karmestereket, akik mindenbe, operetteikbe nem tudnak slágert betenni ? Mit
csak a saját nekik Shakes-
peare, Monkton, Jones, Karczag Vilmos, előttük minden egyforma, fő, hogy betét legyen és alkalmazkodjék a művésznőhöz. Istenem, ha Az érfes nek és a Midás király-nak ilyenprotektorai lettek volna 1 M a is még mindenki a larilettot énekelné! De a sors persze mostoha . . . A z ő kezükben Sarah Bernhardt nem csúszott volna halál nélkül el, akár a szerző a fejére állt volna. Hogy a halált miként lehet beleilleszteni ? Oh naiv emberek, ti nem tudjátok, hogy énekel Solymosi Kossuth nótát és Bárdy Gabi osztriga-valczert! De hogy megtudjátok milyenformán, jelenetét :
Sarah
Bernhardt
hát
ide
iktatjuk
(mint Isolde):
Izor, szivem oly hőn
a
Sarah
Bernhardt
Óh
dobog
Pacsirtaként örvend az életnek!
Izor:
Óh I z o l d á m ! (csókolóznak. A
tollat
Bokor
József
veszi át.)
Isolde: A h 1 Izor: Mi baj ? Édesem 1 Isolde:
Ujjamba szúrta egy szúnyog magát É p ugy, mint az a gondolat, hogy meg-
Fogok halni. Tekints reám. E k k é n t : . (Bemutatja a nagy haldoklási jelenetet. Taps, görögtűz.)
KÖZGAZDASÁG. A Triesti általános biztosító-társaság (Assicurazioni Generáli) f. é. április hó 22-én tartott 67-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1S98. évi mérlegek. A jelentés különösen kiemeli, hogy Hegedűs Sándor igazgató tanácsos ur kereskedelemügyi miniszterré történt kineveztetése folytán az intézet igazgatóságából kilépett, mely körülményről az igazgatóság a közgyűlés alkalmával következőkép emlékezik ineg : »Tisztelt urak ! Engedjék meg, hogy jelentésünk első helyén, rokonszenvünknek adjunk élénk kifejezést azon nagyrabecsült férfiú iránt, ki O Felsége kegyéből megbízást nyert a magyar kereskedelmi miniszter magas és diszes állásának elfoglalására. Hegedűs Sándor rendkívüli tehetsége igy teljes mértékben nyert elismerést és midőn ez örvendetes tényt Önökkel egyetemben őszinte megelégedéssel üdvözöljük, mélyen fajialjuk egyúttal azon veszteséget, mely ez által intézetünkre hárul, mert társaságunk kénytelen lemondani ezen férfiú közreműködéséről, ki őt 16 éven at felette buzgó és becses támogatásban részesítette. Kérjük szíves felhatalmazásukat arra nézve, hogy az itt kifejezett érzelmeinkről ez évi közgyűlésünk jegyzőkönyvében megemlékezhessünk.« Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1898. deczember 31-én érvény» ben volt életbiztosítási töke összegek 449,227.817 korona 22 fillért tettek ki és az év folyamán bevett dijak 19,100.562 korona 14 fillérre rúgtak. Az életbiztosítási osztály díjtartaléka 8,614.165 korona 59 fillérrel 114,696.582 korona 69 fillérre emelkedett. A tiiz- és szállítmánybiztosítási ágakban a dij és illeték bevétel 27,135.669 korona 94 fillér volt, miből 11,372.530 korona 78 fillér viszontbiztosításra fordíttatott ugy, hogy a tiszta díjbevétel 15,763.139 korona 16 fillérre rúgott, mely összegből 12,490.283 korona 14 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten, a jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dijkötelezvér.yek összege: 71,175.674 korona 21 fillér. Károkért a társaság 1898-ban 26,527.284 korona 40 fillért folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket a társaság alapítása óta károk fejében 633,489.520 korona 86 íillérnyi igen tekintélyes öszszeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 118,390.059 korona 49 fillér esik, mely összeget a társaság 175.585 káresetben fizette ki. A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 14,985.029 korona 98 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők : az alapszabályszerinti nyereséglarlalék, mely 5,250.000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely az 1,604.315 korona 04 fillér külön tartalék, ugy szintén az évi nyereségből kihasított 903,418 korona 70 fillérrel 9,575.029 korona 98 fillérre emeltetett fel; továbbá felemlítendő még a 160.000 koronára rugó kétes követelések tartaléka. — Ezeken kívül fennáll még egy 560.000 koronát kitevő külön alap, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve az idei átutalások folytán 143,645.142 korona 28 fillérről 153,073.167 korona 61 fillérre emelkedtek, melyek következőképpen vannak elhelyezve: 1. Ingatlanok és jelzáiog követelések 25,495.680 korona 45 fillér. 2. Életbiztosítási kötvényedre adott kölcsönök 13,126.433 korona 54 fillér. 3. Letéteményezett értékpapírokra adott kölcsönök 1,692.124 korona 22 fillér. 4. Értékpapírok 100,494.915 korona 65 fillér. 5. Tárcza váltók 711.252
•307 korona. 6. A részvényesek biztosilott adóslevelet 7,350.000 korona. 7. Bankoknál levő rendelkezésre álló követelések, készpénz és az intézet követelései, a hitelezők követeléseinek levonásával 4,202.761 korona 75 fillér. Összesen 153,073.167 korona 61 fillér. Ezen értékekből 43 millió korona magyar értékekre esik. A Fonciére, Pesti biztositó-intézet Szentmártoni Radó Kálmán elnöklete alatt f. évi április 29-én tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Az igazgatóság által a közgyűlés elé terjesztett, 1898. évre vonatkozó üzletjelentéséből a következő lényegesebb számadatokat veszszük át. A törlések levonása után a mult évi díjbevétel az elemi és a balesetbiztosítási ágazatokban 5,067.903 frt 83 krt, az életbiztosítási ágban pedig 1,206.032 frt 83 krt, összesen tehát 6,273 936 frt 66 krt tett ki, mig a későbbi években esedékes tüz- és balesetágazatbeli dijkötelezvények összege 9,311.086 frt 96 krra rug. Az életbiztosítási összállomány 1898-ban 29,059.111 frt tőke és 8 517 frt jára Jék-öszszegre emelkedett. A nyereségrészszel biztosítottak az idén 140/0-os osztalékban részesülnek. A készpénzdijtartalékok az életbiztosítási ágazatban 6,366.955 frt 44 krra, az elemi- és balesetbiztosítási ágazatokban pedig 977.316 frt 80 krra rúgnak, s ennélfogva a mult évvel szemben 496.057 frt 05 krral szaporodtak. Ha a mult évi zárlat az intézet üzletének a fent közölt számadatokból kitűnő, mindinkább fokozódó örvendetes fejlődése daczára 96.406 frt 34 krnyi bevételi kevesebbletet tüntet fel, ugy ez a körülmény a tavalyi jégbiztositási üzlet általánosan ismert katasztrofális jellegű lefolyásának tulajdonítandó, amely üzletág a hazánkban e téren működő valamennyi társaságnak többékevésbé érzékeny veszteséget okozott. Az ügyvezető igazgatóság különben intézkedéseket tett, amelyek tekintettel különösen a jégbiztositási üzlet terén tett kedvezőtlen tapasztalatokra, bizvást remélni engedik, hogy jövőben kielégítő eredménnyel fog az intézet beszámolhatni. Az intézet tőkéi, ide nem értve a képviselőségeknél künnlevő pénzkészletet és a képviselőségek és ügyfeleknél levő követelési egyenlegeket, következőkép vannak elhelyezve: Pénzkészlet az intézet központjában 88.170 frt 68 kr., hitelintézeteknél és takarékpénztáraknál levő követelésekben 1,362 160 frt 94 kr., az intézet budapesti és bécsi tehermentes házaiban 1,681.858 frt 98 kr. állampapírokban, vasúti elsőbbségi kötvényekben és óvadékképes záloglevelekben 3.839.471 frt 34 kr., tárczabeli váltókban 227.475 frt 58 kr., jelzálog-kölcsönben 9.203 frt 06 kr., az intézet életbiztosítási kötvényeire adolt kölcsönökben 947.920 frt, a nem garantirozolt túlélési biztosítási csoportok tőkélben 6.286 frt. A közgyűlés az igazgatóság jelentését jóváhagyó tudomásul vévén, az igazgatóság és felügyelő-bízottságnak a felmentvényt megadta, a felügyelő-bizottságnak eddigi tagjait egy további évre és az elhunyt igazgatósági tag, Szász Domokos püspök ur helyébe az igazgatóságba Simó Lajos országgyűlési képviselőt egyhangúlag megválasztotta.
r
ABBAZIA. , r
R
D - SZEGŐ K Á L M Á N
Gyermek-szanatóriuma és Vizgyógyintézete - a s
ABBAZIABAN.
Közvetlen a tengerparton 6000 méter kiterjedésű saját park közepén. Fölvétel egész éven át, kisérettcl vagy a nélkül.
A
j R o y a í - s z á í í o d a .
J 3 u d a p e s í .
•
A főváros leglátogatottabb étterme. Esténként
az elite-közönség P^"* találkozó
Minden
este
művészvilág
helye. "Tpd
czigány-zenekar. Smidt
A
és a
Hódoló
Károly,
igazgató.
dtssfelvonttlós
körkép látogatogatóinak díjmentesen mutattatik
be-
China és a chinaiak és a = SZIN-FÉNYKÉPEZÉS.
=
(Natural Colour Photographie.) B e m u t a t á s o k m i n d e n h é t k ö z n a p d. u . 4, 5, 6 ó. V a s á r - és ü n n e p n a p d. u. 4, 6 é s 7 ó r a k o r .
HETI POSTA.
Kiss József összes költeményei
Kis R. Zenta. Es wár' zu schön gewesen. Es hat nicht sollen sein. De bízunk a jó végzetben. Üdv. Malomhivatalnok. Ignotus irta. Pax. Csak az avatatlan nem veszi észre a külümbséget. Olvasónő. Amelyik Írónak magának sem külön formája, sem egyéni mondanivalója nincs, csak a mások formáját és mondandóját lesl el és kavarja el ügyesen, formásán, hogy szinte egyéninek és jelentékenynek tetszik : az az ügyes routinier, aki semmivel sem több, mint ügyes routinier. Az ilyenek sem értéktelenek ; kitűnő mesterembe rek, akik a legszebb műipari dolgokat cslnáj'ák a napi divat számára. De a Böcklinekkel csak nem kerülnek egy sorba, ha netalán jobban tudnak is rajzolni Böcklinnél, ami megeshetik. Sudermann bizonyára kellemesebb és formásabb író Hebbelnél, sőt Hauptmannál is. Csak éppen hogy nem iró — mig ezek : azok. Nem közölhetők : Ámor a magányban. — Emlékezel ? . . . — Bubusnak. — Aranka. — Szeretnék menni . . . — Jöjj álmodozni! — Az orvosság. — Vasárnapon. — Az enyhülés. — Váratlan vendég. — Felhők. — Nyár e l ő t t . . . — Kézfogóra. — Két levél. — Utolsó sóhaj. — Árnyékos fák alatt . . . — Erdőn.
Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 1 frt 60 kr.
Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Főmunkatárs: KÓBOR TAMÁS. Helyettes szerkesztő: MAKAI EMIL.
Henneberg-selyem
4 5 kr.-tói
1 14 frt 65 krig méterenként — csak akkor valódi, ha közvetlen gyáraimból rendeltetnek, — fekete, fehér és szines, — a legdivatosabb szövés, szin és mintázatban. P r i v á t - f o g y a s z t ó k n a k postabér és vámmentesen valamint házhoz szállilva, — m i n t á k a t p e d i g p o s t a f o r d u l t á v a l küldenek, H e n n e b e r g - G . s e l y e m g - y á r a i (cs.és k. udv, szállító) Z ü r i c h b e n . — Magyar levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasztandó. —
Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában
PÁRISI HAJÁPOLO-SZEREK.
»Viola«-hajfiatalitó t e j : teljesen árlalmatlan, kitűnő hatású szer. 1 üveg ára l korona. »Viola«-hajszesz : a hajat legkevésbé sem szárítja ki, miért is ennek alkalmazásánál a h a j törékenységről nem kell tartani, i üveg ára i korona. »Viola«-Tanno c h i n i a - p o m á d ó a haj ápolására szolgáló kitűnő hatású gyngykenőc«. z tégely ára i korona. »Viola« a n t i s z e p t i k u s f o g p o r , i dobos ára 60 Jillér. »Viola« a n t i s z e p t i k u s fogviz z üveg ára 60 jillér. Kapható:
GEML-féle gyógyszertárban az a r a n y k e r e s z t h e z Temesvár, belváros Losonczy-tér.
Legnagyobb nyeremény l e g s z e r e n c s é s e b b esetben
koronaJ
1 . 0 0 0 , 0 0 0 flz összes
50.U00
nyeremény
jegyzéke.
A legnagyobb nyeremény legszerencsésebb esetben
1 . 0 0 0 , 0 0 0
korona
A nyeremények részletes beosztása a következő: Korona
<»00000 - n y e r k 400000 Jutalom
- * --- . -*-'
-T-"
i
200000
« »
várttá* '• >-'
várttá* várttá* V^_rtt\f* vártvá*
D n
-Í-" -
tárttá* várttá*
» »
»» -T-* -T-"
nn nn »n
ÍOOOOO
ooooo
8 0 0 0 0 70000
A negyedik nagy m. kir. osztály sorsjáték nemsokára ismét kezdődik és
ÍOO.OOO Ujb6I 50.000 sorsjegyre)
'
nyeremény
jut, vag) is az oldalt levő nyereményjegyzék szerint az összes sorsjegyek fele felilétlenül nyerni fog. A nyerési esélyek tehát, mint már általánosan ismeretes óriásiak. Összesen tizenhárom millió 160,000 koronát sorsolnak ki biztosan. A legnagyobb nyeremény legszerencsésebb esetben e g y
m i l l i ó
I 1-1» -V I -i-' I
•
l t o r o n a .
40000 30000 25000 SOOOO 15000 lOOOO 5000 3000
egy egész I. osztályú eredeti sorsjegyet 6 . — »fél » » » 3.— » negyed » » » 1.5© » nyolczad » » » —75 küldünk szét utánvéttel, vagy a pénz előleges beküldése ellenében. lejtve^» A húzások után megküldjük tisztelt velejffl^ vőinknek a hivata'os huzási jegyzéket, hivatalos tervezetek pedig díjtalanul állanak rendelkezésre. I V A húzások a magy. kir. kormány ellenőrzése •. mellett nyilvánosan történnek és azoknál minI-T- vp-' denki megjelenhetik. Kérjük a rendelmén} eket mielőbb, legkésőbb azonban tárttá*
dooo
ÍOOO 500 300 SOO 170 130 ÍOO
» i> t> j) » » »n
nn
f_ é.
ie-igr
mely napon a húzás van,
hozzánk beküldeni.
a ni. kir. szab. osztálysorsjíiték foelárusitói
Budapest, V. ker. Váczi-körut 4 c.
5 0 , 0 0 0 TSS* 1 3 . 1 6 0 , 0 0 0
Sok és nagy nyereményt fizettünk tisztelt vevőinknek; rövid idő alatt körülbelül egy és fél millió koronát.
40
Török A. é s társa uraknak Budapest.
... I. oszt. m. kir. szab. osztálysorsjáték eredeti sorsjegyet a hivatalos tervezettel _
frt
J - i'-" . kjtf^tv
I
J utánvé,elezni
kérem
postautalványnyal küldöm
A nem tetsző törlendő.
Budapest, 18f9. Az » A t h e n a e u m « irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.
-T-'
I tárt rá*
Török A. és Tsa.
§o
vn
Az összeget
• -T-
Szives mielőbbi megrende'éseknél eredeti sorsjegyeket a tervszerű eredeti árban és pedig
n»
Kendelőlcvél levágandó. Kérek részemre... együtt megküldeni.
i
60000
nn
--1--
tárttá* tárttá*
