Halálra vál mind a Szépnek...
Ψ 1,2,3
„Egy kit a szó nevén szólít” Mikor klinikánk anyagait schizophren betegek költôi alkotásaiból közreadjuk, két olyan szempont vezérel minket, amely legitimálja gyûjteményünk szokatlan formáját. Szokatlan ez a kiadvány, hiszen eltérôen például Jakab Irén értékes könyvétôl, aki a klinikánkon kezelt betegek képzômûvészeti alkotásait kórtörténeteikkel is kiegészítette, csak a verseket adjuk közre, így kevesebbre, ugyanakkor másra is törekszünk. Minden mûalkotás idôbeli létezése annak sajátos hermeneutikai szerkezetébôl következik. Ez a szerkezet az alkotó–mû–befogadó hármas egységébôl építkezik. A pszichiátriai betegek mûalkotásaival foglalkozó hagyományos kazuisztikák fókusza az alkotó és a mû, az adott mû világképébôl csak az válik automatikusan fontossá, ami rezonál az alkotó pszichopathológiájára. Ebben a helyzetben a befogadó szerepe passzív, az ismeretelméleti értelemben vett megismerés részese. Mikor azonban az alkotótól izolált mû megteremti önmagát a befogadóban, ontológiai aktus játszódik le, a megértés aktusa. A maga egyszerûségében ezt akkor ta1
2 3
239
pasztalhatjuk, amikor végig olvasva ezeket – a schizophren betegek által írt – verseket, egy idô után azt érezhetjük, hogy magukkal ragadnak bennünket is a szavak, már nem figyelünk a tartalomra, csak szárnyalunk a szöveggel egy világba, ahol a logika költôi, s ahol a szavakat nem lehet és nem szabad csupán értelmet hordozónak tartani. Azért adjuk közre ezt a gyûjteményt, hogy érezni lehessen azt, amit a schizophrenia megmutat a nyelvbôl, hogy érinteni lehessen a lélegzô szót (Ebner), amely jelentésén túl mindig a születésrôl, a szerelemrôl és a halálról beszél. Schizophren betegek költôi tevékenységérôl nagyon kevés található a pszicho-
A POTE Ideg- Elmeklinikájának kiadványa (1987) Igazgató: Dr. Pálffy György egyetemi tanár A gyûjtemény Dr. Jakab Irén és Dr. Jádi Ferenc figyelmét dicséri. Az anyagot gondozta: Tényi Tamás orvostanhallgató Dr. Trixler Mátyás Dr. Koltai Mária EA Janssen-Cilag könyvet szerkesztette Dr. Tényi Tamás, Dr. Pászthy Bea (1999) EA pécsi Klinika pácienseinek versei és szövegei ugyanazzal a címmel két alkalommal jelentek meg, elôször 1987ben az Egyetem kiadásában 100 példányban, majd a Janssen-Cilag Kft. támogatásával 1999-ben. Az 1999-ben kiadott kötethez Jakab Irén írt ajánlást. Mindkét verseskötetet Tényi Tamás elôszava indítja. Mivel a két kis kötet már csak néhány könyvtárban érhetô el, fontosnak érezzük az anyag ismételt megjelentetését és a lehetôséget, hogy az érdeklôdô szakmai közönség számára megismerhetô legyen. (Gerevich József, Tényi Tamás)
Hungarica
Psychiat Hung 2015, 30 (2):239-258
A
240
pécsi
Klinika
pácienseinek
pathológiai irodalomban. Naumburg és Fromm-Reichmann esetközlései mellett behatóbban csak Forrest és Arieti ír róla. Szerintük a schizophren költészetben a schizophren nyelv lényege ismerhetô fel. A schizophrenia logikája nem az arisztotelészi, hanem a paleologikus gondolkodást követi, amelyben két tárgy hasonlósága egyben azonosságukat is jelenti. Egy másik fontos aspektus a schizophrének költészetével kapcsolatban, hogy a regresszió következtében a nyelv archaikus aspektusai tárulnak fel a betegek számára. Ebben a helyzetben a nyelv a lét lényegeként (Heidegger) jelentkezik be, közelít a költészet felé. Ezt mutatja be Heidegger híres tanulmányában Hölderlin esetében, és ezt demonstrálják más pszichotikus költôk esetei is. Ilyen volt W. Blake, Georg Trakl, Kleist vagy akár Ezra Pound, vagy Fájdalomherceg, akirôl Benedek István oly szép írást közöl. Rajta kívül Magyarországon még Balajthi közöl egy kazuisztikát schizophren betegérôl, akinek kreatív tevékenysége a költészetet is magába foglalta. Amilyen keveset olvashattunk a schizophrének költôi tevékenységérôl, olyan sokan írtak a
versei,
szövegei
költôk és az elmebetegek létezésének, a mögötteshez való viszonynak a hasonlóságáról. Hollós írja legendás könyvében: „a Hôs aki megverekedett vele, a Költô aki mesét szôtt bele, s az Elmebeteg aki elveszett benne.” Forrest szerint míg a költôt a nyelv mesterének, addig az elmebeteget a nyelv rabszolgájának nevezhetjük. Az incoherens, de homonym asszociációra épülô acut schizophren kommunikáció, vagy a „tartalmát vesztett” de zeneien ritmusos schizophren versek egyaránt azt sugallják, hogy a schizophrének „költészete” nem merül ki a versírásban. Ott van az a szavakban, ott az incoherenciában, ott abban, ahogy nem figyelnek ránk, s abban, ahogy vádolnak minket, drámaian tehetséges létezésükben. A schizophren nyelv lényegét tekintve költôi nyelv, ahogy költôi a schizophren létezés, és a „költôiség” (Pethô) állapotából táplálkozik, amely ontológiai többletet jelent, s amely a világ határait érinti, amely létezhetô és kimondhatatlan. Ebbe bolondulnak bele az igazán nagy költôk, s ebbôl fakasztják betegeink a költôi szót. Tényi Tamás (1987, 1999)
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
S. M. Mozaik-lapok A sóhajtások gyapjas állatát az éjszaka karámjába pihenni begyûjtötte az éjfél. És a semmi partján a perc áll. Nézi önmagát. Fehéren szálltál. Hangtalanul, sután Még annyi bátorságod sem maradt, hogy fölkiabálj még önmagad után. a dögtemetô Dombjain a rókát Lestük egyszer Fritz Antival Szegény Pösze volt és zöld fenyôk hegyén csodálkozva néztek be ránk a gó1yák.
S. M. Három tölgyfa Kaviccsal pár beszéd – A fene egye meg. – Mit? – Ezt az egészet. – No. 1. Az ágain bogozza fény Simítja gyönge szél Szivárványszínû Száz Szívem A Nap szavába szól. Fészkére száll minden madár? Szeretni kell az éjszakát Fészkében csók pihen Az ég lebeg Az ág lobog A hold ragyog puhán.
Hungarica
2. Az ágain bogozza fény És gyötri léha szél Lehellete az éjszaka Halk sóhajába fú... Az éjszakát kinôttem én A félelem marad Az éj felé mered.
S. M. Cincogó Falánk a láng Bolond a gond por sem marad utánad fakó lakó fehér egér szív zúgán a bánat A lét szelíd szemén remény nem És nincs utálat De lám az Éj sekély taván hol türkiz lángok égnek Merengve leng ladikja Halálra vál mind a Szépnek.
S. M. A vándor éneke Megyek az úton vígan fütyörészve Az aranyszínfényû Nap Savanyú mosolyában Hû társam az árnyak Elkísér az úton Szikrázó bogarak zümmögnek sörényen Fényes glóriáján Megyek az úton vígan fütyörészve Az aranyszínfényû Nap Savanyú Mosolyában Batyu leng vállamon Kenderbôl mohából Tizennyolc évemet viszem a batyuban Szikrázó bogarak Zümmögnek Sörényen Fényes Glóriáján
241
A
pécsi
Klinika
pácienseinek
S. M. Sütkérezôk
242
versei,
szövegei
B. Á.
Emlékét sejtjeimbe zártan dédelgetem mint édes álmot Pécsett a tavasz elsô napján a székesegyház kivirágzott Nem érted? Várj. Nem gólyhír volt az ódon kövek szép virága kalapok selymek színes kendôk ballonkabátok tarkasága Legalább félszáz ember arca akaszkodott a fény hegyére feledkezett a napsugárba.
S. M. Gyolcs Ne zizegj Ne lihegj Ne pihegj Ne sikolts kicsi lány kicsi zöld kicsi föld kicsi ég Puha lágy Kicsi Ágy Kicsi Vágy Ki ----------- Csi Kék
Fékezhetetlen mosópor lettem. Mi? Csoda? Csodabogár. Orfeusz találkozott a Halállal. Én találkoztam Orfeusszal. Élt egyszer egy férj és egy feleség és egy gyönyörû szép kislány. Ám egy napon nyugtalan lett és ideges. Egy férfi képében illetve személyében megjelent a Halál. Ô tudta ezt de nem félt tôle. Ez a titokzatos ismeretlen vonzani kezdte. Megismerkedtek. Azóta a Halált a másik hozta lázba. A másikat a Halál. Egyszer majdnem lement megnézni hogy milyen, de akkor... Másodszor le is ment. Lebegett. Búcsút vett a Haláltól és visszament a hitveséhez. Mert neki ott a helye, ott várják, ott szeretik. Sôt imádják. Kincs itt volt, kincs ott van, nem vettük a lapot levettük a kalapot. Légy néma és akkor nincs probléma. Ebben a Honolulu helyzetben sok barátot szereztem. Zsóka, Jenô bácsi, Ili, Csibi tanár. Aranyhal vagyok egy akváriumban és ideoda úszkálok. Azt hiszem most boldog vagyok. Illúzió a szerelem. Kis herceg. Hû de egyedül vagyok. Vipera. Emberi méltóság Tekintély Túlvilág Fontos Csontvári Koszta Tivadar István megsértett, azt mondta egy mondatban. Egy(szó)Idegbeteg. Ez sértô egy kicsit. „Sokk”. Repülj repülj aranyszál, amerre mész jövök már. Este virágzik a tök, meghal akit megütök. Születésnapomon a buszmegállónál, Ribanc Kurva? Csibi vár Ágnes éjjel 4 óra Ha meghalok elvisznek az angyalok! Éljen a Boldogság. ***
Zizegéseidet de nagyon, szeretem Kezemen szeretem Szívemen szeretem Ez a gyolcs! ***
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
S. E. Tehozzád végül (J. Ferencnek barátsággal) szeretni akartam – magamat elhelyezni lejönni már a keresztrôl hatalmasan járni felemelni a gyenge virágot szeretni akartam – félelem feldúlt kezek mindent keresése szó-csend elakadt világ akartam mit is talán csak így a kezedben aludni el.
A mûvészet jelenét élem add az apámnak, anyámnak, testvér szeretômnek és Neked kedves olvasó. Felszóllalok-mély bûnös érzemények közt élek Nyilván ilyen az élet. Orvosit nem végeztem nem kellhetek nekik, a gyógyszer arra való, hogy ne keljek fel. Ugye mondtam. Segítségre lenne szükségem. Hogy van gazdám? Van hibám bôven. Az éggel fenyegetôztem. Szabad ilyet mondani. Még agyonütöm magát. Csalás az élete..m..? „Aki nem hiszi járjon falábon” Gondokba ne ütközz rajta. Téged szeretlek egyedül. Hm...? Tegezz légy szíves. Köszönöm.
*** D. T. D. T. Mit keres a pohár az asztalon Lány a légben Fiú a Ragbul, arabul tanul. Somlói galuska (Z.Karika is szereti) Ping-pong-ging-gong Esti fényben le kell írnom nevemet Postás, Patás kapus, gólkirály. Elszenderült a rét. Ezüstös fényét Hinti Rád a holdsugár Hát aludj kedvesen álmodj csak csendesen Ezüst fényét hinti rád a Holdsugár
D. T. Kies táj innen a Dunántúl Feledésbe merült öröm Mégis mindent köszönöm Szervusz bácsi! rég nem láthattad hol lakom Az Ól és a csirke megvan.
Hungarica
Egy kedves gyermek Két csöpp kisgyerek 3 szembogár az Üregben. Ne rágd fogad a csendben. Szakíts hát a hagyománnyal Jöjj el kislány hozzám. Már Mit keres a krumpliorr Mit keres e kéz Mit kér a szív enni Kér a szív belül Írok egy szép verset Ha megmondja nevét Ha szépen szól Ha szépen danol Danaida Dala. Ida Egy gyerek kell nekem Egy gyereket szeretem.
243
A
pécsi
Klinika
pácienseinek
D. T. Napsütésben
244
Leültünk ketten a kertben Esti homályin. Felrémlett Kis értett mi engem értett. Meg élted a napot. Ember elment hát. Az est óráinál kietlen a táj. S mi ketten maradhatunk netán. Nem tudok mit mondani a Költészet Uralmára. Erôt vett rajtam az ész. Rajzolnom kéne, hát rajzolok megint. Csöndet int az én szerelmemnek. Hazament. Dédelgeti azt amihez Joga, akarata van, írjak verset azt Mondta. Hát írok nem is egyet. De egyelôre egyet. Szép volt-szeme kék Nem tudom a haját mivel ôrá bízott Istenem hogy ne említsem a nevét Kiment a kapun. S nem hallottam. A versek magamhoz szólnak. A hátam mögött Mariannról beszélnek. Meg kellett ha... Továbbírom. Addig írom a sírom felé. Míg össze nem veszek veled. Hatalmas Isten. Eget kérek kéket, pirosat. Holnap ha jô Közel fogd testemhez testedet. Kell egy szerelmes gyerek. Szendereg a papiros.
D. T. Zene Összhang magaddal, nyikorgó Télben. Alkalmazza ezt a szót Isten. Isten és én válaszolok Miért az ablak ember légben Miért a festô színfehérben. Hóesésben ábrázolod ôt Kösd le magad, fogd el s öld. Írod a Helység Kalapácsát. Marika Kívánod a színt, a látást, a vakot. Vakuval a fényképedet. Adod nekem...a hitemet. Villanypóznán gyalogos. Mit üzen
versei,
szövegei
a teleszkóp. Aranyalma mosolyog Mit üzen a Petôfi kötet Rólad. *** I. L. Péter NOVELLA A tej ott hevert Gulácsi Péter író asztalán. Péter hatodik gimnazista lehetett. Mária leány a csend homályából élt. Péter a gyümölcsösökben lerázta magának az érett szilvákat még ezzel is hasznot hajtott az államának. Belenézett a brauning revolver csônyílásába, az élet halálába merôn, merészen, kábán meg bután és vihogón. Péter holtan terült el a hotel talapzatján. Vérhullámok hömpölyögtek körülötte és ô a szent halál küszöbén egyedül állott az élôk közül. Kelethy meg Kapurthala némán üldögélnek ketten az élet szent diadalkapujának ajtaja elôtt. Olga és Attila a budapesti közönség dédelgetett kedvencei párosan bukdácsolnak keresztül a szomorú halál tornácán. Egykedvûen, némán, rezignáltan. (Attila és Olga jegyesek voltak a Capistran nagytemplomban elôre megállapított elvek alapján a templomban megtörtént az esküvô)
I. L. Gyémánthegedû OPERA Tobolszk az alaszkai vadászatról hajtott sebtiben szélvészt Paris szívében a filmszínház elé. Marinka táncosnô volt Belgrád várában a Conac hatalmas termein belül. Trabicky elhalt korán Pétervár sima utcáján. Lea és Lion emeddig sem mutatkoznak, mivel betegek voltak. Késôn kelôk részére is megbocsátást eszközölt. Honthy Hanna...., Honthy Hanna... hegedül a gyémánthegedû gyémántfalán ragyogón, meseszerûen, csudásan, szép ércelôn. Honthy primadonna Párisban. Honthy Honti Honthy Hanna meg lábass Juci primadonna Parisban Lábass Juci Lábassss Jucika ô
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
I. L. Péter
I. L. A világ
A tej ott hegyesedett az asztalon a nyugtalan télben. Az idô nyugtatókon sízett tova, majd a megbolondult Dick helyén, az ablakban volt kiborulva vagy betemetetlenül állott a nagyszekrény tetején mint a háború martaléka. Akkor kapok egy papucsot apukától, ha jól viselkedem. Így ülök azon a bizonyos csenden keresztül évtizedek óta. Nyugtalanok bársonya. Elmémben véres vizek: pakk! ütôdik a sziklák peremének egy buborék az újságokon nevelôdött elme. Ronda redves, elfeküdt füllel várja a híreket a nagy magyar novellaíró hogymint a dühben tajtékozott ki emlékszik már arra
lakás tartozéképület(ek)üvegnövényház méhes gyûjtôház felvonulási épületek magtár pince présház mûtô különleges épületek gyár és alkalmazotti lakások a szomszéd háza és az innensô szomszédé bolt iskola templom pályaudvar laktanya bankok fürdôk pénzverô vásárcsarnok falu város lakcsoport rét erdô vízterület vészterület termôtlen és terméketlen terület szántott és mûvelt föld életmozgás és életalakulattal bíró területek általában Indulás és érkezés az ugyanaz
I. L. László király I. L. A corvett (operett 3 felvonásban) Finom ébenfa, nehéz bútorzat lepi be a termet. Súlyos sötétzöld perzsaszônyeg borítja a fehérteklával feltisztított tükörsima tölgyfa-parkettát. Világos, tengerzöld, vékony, háziselyem függöny himbál a románstílusu félboltíves ablakokon. Négy ablak szolgáltatja a világosságot. Íróasztal ébenbôl, három álló, lábazott diófa gorgorage ugyancsak számszerint három-az igazságnak megfelelô-nehéz zöld kárpit fotôj. Gyémántdíszes tinta-toll-és ceruzatartók. Flörd amrür+ mulin rouge+ „veare virlett” nagyon édes, kellemes mennyillattal tömi át a halványan omló kék, kobald fényberakott teremtapétát. Villamos, gyertyautánzat kandeláberek, gyémántcsillogó kvarccsillárok árasztják a nappali fényt meg az esti világosságot. Négy, nagyon egyszerû mégis túlmodern, a legújabb francia modellek, divatok szerint öltözött operettszereplô: Andor .............a corvett Mihály ............a corvett atyja Hermin...........a corvett menyasszonya Irén .................fiatal leány Irta csôdörceruzával a regényköltôíró.
Hungarica
Uralkodott ezerhetvenkettôtôl ezerkilencvenötig aranykora volt. Horvátországot hamar meghódította. Pécsett egyetemet alapított, Budapesten is volt. Varázsvesszejével a kôsziklából könnyen vizet fakasztott. Népe nagyon megszerette. 1095-ben hátaslovával együtt a baranya megyei Csele-patak vízében fúlt. Felesége a fiatal Hanna szép fiatal szôke asszony volt. Forrón szerette hû férjét, Lászlót, aki a legdaliásabb csodás férfiak egyike volt.
245
A
pécsi
Klinika
pácienseinek
I. L. Istváneum
246
Paris ohne Datum Ena datummal duma dummal kérek egy törtüvegû karhoz gumival csatolható mellényórát Artur a csontbeteg elôrefojtott lélegzetû töredéket sivár porszántotta ujjain a „nyuszt” csévével csapó ház palotába végigjárni a moslékverte nyárba autogramosztogató végnapjait így kérem Husáng Dánieltôl bazilika bazika ez a szükségkorona Paula maradéka
I. L. Csöppek, csorgás, csapzás, csillás Csöngô csengés, csönd csalódás Párás párnás esôs este lassan látó sötét esdre Fátyolosan felhôs fejjel Hogy hagyná föld érni széjjel Beborítni botor bájjal Búsan nedves csillogással Mint mikor könny ha beárnyal Szem szín tájat boldog árnnyal Olyan és úgy száll az este Le lenn újra térre, testre Milyen boldog a sötétség Ébrenében nincsen kétség Öleli a földi tájat Hajnalon húny hunyta harmat Amint volt az este esôn Csillogó csepp utján lesôn
versei,
szövegei
Se közel se távol Mindig múltból Nem jelen..........rég Sokat sírt a primadonna De rövidesen elszállítják ôt is Levegôváltozásra Berlin városába
I. L. Forró tej limonádéval került az asztalomra mikor Ella jól kivarrt zöldbársony ruhájában beugrott. Az ujj eldördül. Esténként holdfénynél lesem a szeretôm. Megvárta Ôt egy sugár-legény Hó-liliomok nyílottak Primulák nyílanak Kávéházban zúg mong a homo sapiensi Anna, és Péter A fogkefe ott állt a clozett felett Ottó a csendbôl élt A tej ott állt az asztalon Mária a csendbôl élt Éretlen gyümölcsüket pazarolta Egymás után követte el éretlenségeit *** F. GY. Kaland Gesztenyefa dús lombú zöldjének Húsos, napfényes élete rezdül Odakint. Egy szellô jön és ének csendül a fa húrjain keresztül-
I. L. Eredet érzetét érzi énem Mint mely meghagy mára még. Eredet érzet, érez, énem Mint mely ma még Hagysz ma hûben Ez érzôben Vagy az álom Úton vágyton
Kasul recseg levél-idegein a zizegô izgalom. Ezernyi ismerôs apró levél szélein Megcsillan itt-ott egy nagy gyöngyszemnyi Könny. Nászt ül minden ág s a sok levél láncol és hajlik kényesen. Ez ô a nagy bölcs gesztenyefa, a kevély S a látogató-igen egy szellô.
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
F. GY. a Semmi (Exisztencialista gondolatok az elmegyógyintézetben) Z. Gabriellának Párisban jártam megkívántam Yvette karcsú volt és graciôz és vidám az ucca sötét Bús gyanús árny lesett rám Én mentem merengtem S tépelôdtem a sarkon korcsma volt Rámnézett belépett Én utána Félóra múlva enyém lett Hús volt és való Semmibôl jött Semmivé lett Utána csend Gyötrôdés Ma húsz éve... Yvette Munkába állat Mert megkívántam Rotyogó gomolygás fôtt ott kint is és bent Lidércek fojtó köd De jó rendet teremt az alkotó ész s bármily nehéz az alkotó kéz Láttál már karmestert? a Semmibe legyint És szimfónia támad Vagy nézzed megint az üres rajzlapot de rajta a Semmi Mint fogja a munka alkotássá tenni Félre álltam Mert megkívántam Volt mikor arattam, csókoltam és döftem Napfényben viharban esôben és ködben Most megálltam a Semmit vágytam És megtaláltam Minden az Semmi és Semmi az Minden Elôbb Semmi volt hogy teremthessen Isten Örök a kínzó vágy: „Lenni vagy nem lenni” Te nekem Semmi vagy – érted? – és más semmi
F. GY. Csoda Dr. Környey Istvánnak Karácsony van. A sok apró gyerek Valamit tud. Sejtelmest. Emberek: Bús hús-férfiak, gyilkos óriások, Nôk, kéj sikoltók, tépett szoknyások Egymást ûzik
Hungarica
Egymást fûtik a kéjt és vért összeszûrik. És mégis. Ott lent, miként a zajló tenger Mélyén, fénylik valami. S a gyermekember Gyöngyhalász. Leszáll a mélybe, ott jobban lát, És kihozza ünnepre a csillogó csodát. Felnô a gyermek, kutat, szeret, él. Prométeusz te csodából lettél! És csoda maradsz. Minden porcikád agyad és izmodat csoda hatja át. Ember értsél: Mibôl lettél Maradtál és maradj ennél. Lényeged a csoda! S ezért harmónia Tett és merészség nélkül nem lehet soha. a semmibôl alkoss s ha van hited, kordád Nem baj, ha elbuktál, csak tégy ismét csodát.
F. GY. Verlaine pirosnak látta a világot Verlaine pirosnak látta a világot Vájjon piros-e s ha piros is: Nem vörös-e vagy bíbor, rózsaszín, koráll? Vagy nem kék-e az ég, amit alkottál Isten trónszékül magadnak és hamis Eszméinknek, hogy legyen a trónhoz zsámolyod? És nem zöld-e a tavasz? Nem sárga a kalász? És nem lilás-barna-e az árnyék, mit kacagó sugár csókol a földekre? Nem narancs-színt ejt-e az ôszi falevélre a hófehér napfény, mielôtt távoznék S nem kármin lehellet-e mit a szirmon találsz? Mondd Verlaine te bölcs és okos Ki annyit álmodtál És költô-óriás voltál Neked mindez csak piros piros piros? S nem éjfekete Megnézted-e a bársonyfészek kedvesednek ölén? Ó Istenem Engedd nekem Hogy mesébe illô tündöklô Szikrázó prizmád legyek én!
247
A
pécsi
Klinika
pácienseinek
F. GY. Repülôgép
248
Ormótlan motorja mogorván dobog orrában Morogva dohogja ordítja ostoroz orkánja Dörgô dübörgô viharmadara Századunknak vétke századunk áldása Bús anyák kétsége Népek reménysége Kultúránk válsága Imáink váltsága Te lettél kék egek szárnyaló sirálya! Ezüstösen úszó lomha bárányfelhô Sorsunk kémlelôje magányos merengô Cikkázó fecske Kifinomult kecse Egy század álmainak Nyugtalanságát az égboltra vetített kiteljesedése. *** K. L. Néma választás Nem szóltál semmit, csak mellém álltál, Szorongó falam kilincse fojtogatott-kiálts már! De te csendesen tûrtél tovább és a szemembe néztél, Halk sóhajtással összeszedted szerelmesen a fák egy csokorban zizegô levelét.
versei,
szövegei
batyus hátu gomolygós platán cserepü piros háztetôk. Hó – vért padlóju fölvert rajzásu varangyos sörte üstökü arany hangya, Fakó zöld mezejü ár – vedlés peremû mamut medrü habfehér rôt agyar.
K. L. Hatalom A nap lehanyatlott, árnyékának hátára esve arcra hiva, feltámadott! S ahogy formát öntött az éjszakai vándorlás, Kilépett kisértete mögül, a palota függönyü város romu lidérces sátán hasu hold-lámpás.
K. L. Depresszió Sötét – szürke – kék düftin farkú vad kavargásu tenger örvényû sellô, Napraforgós viharu
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
K. L. A sárga függöny
Csend. Nem ettem vacsorát.
világos ablakok a havas világra tekintenek, Fekete falak bútorai magukban ôriznek egy szobát. Várfokon ülô napok napraforgós arcukat megmosolyogják, És szemem üvegjére, a téren át, sárga függöny lendíti vörös sugaru angyalát.
K. L. Naplemente Bíbor fekete madár kering az égen, Lôt szárnyú lepedôje lecsüng a tarka mezôre. Szét terül páva farka a kihunyt lámpa redôjén, És lebukik özvegy-fátyla a határ járda szélén. *** N. É. TV-híradó Tizenhatéves kamasz fiú Színhely a vietnami dzsungel Hátrakötött kezek, a fiú után amerikai katona Lökdösôdés, lôtávolság könyörgô szavak az életért a fiatalságért. Nincs irgalom Lövés Halálordítás égig hatol.
Hungarica
N. É. Radnóti stílusban életemrôl 249
Térdrerogytam, erôm elfogyott, Elôttem zárt ajtó, imádkoztam. Éva, Éva, Éva hangzott felettem Értettem de nem feleltem Bolond ki földrerogyva fölkél és továbbmegy én elterültem és úgy is maradtam. A mostoha élet kimerített És nem hagytak pihenni Felemeltek, lépkedtem, s aztán hozták az injekciót, nyugtatót, hogy kialvó lángom teljesen lelohasszák, Én tiltakoztam és összeszedtem minden maradék erôm és tigrisként támadva védekeztem, de én csak egy gyönge lány vagyok, az erôszak ellen csak tisztaságom tudom fegyverként használni. Egy éjszaka alatt húsz évet öregedtem.
N. É. Kimerülés Éhség, álmatlanság ostoba emberek, süket fülü vakok, ilyen emberek juttattak a sárga házba, s nem kapsz egy deszkát hol elnyúlva kialudd Magad.
A
pécsi
Klinika
pácienseinek
N. É.
250
versei,
szövegei
V. M. Elme lefolyás
Bûnbánó Magdolna vagyok, de szûz vagyok, ezt a kincset csak a férjemnek adom, mert én Éva vagyok, s él valahol egy férfi, akinek az egyik oldalbordája bennem van, s arra várok, hogy rámtaláljon. Az „Ôrültek házában” józanodok ki. Szerelembôl születünk, szeretetben nevelkedünk, szerelembôl családot alapítunk és szeretetben megôszülünk a természet törvénye szerint. Egyszer kialszik életünk, de életünkbôl új életek fakadnak, s ily módon az ember tovább él, mint egy emberöltô. Hazamegyek-levizsgázom-tanulok-pihenekmegtartjuk az eljegyzést-karácsonykor otthon leszünk-keresztfiam megtanítom imádkozniélek, virulok, fiatal vagyok-amíg élek nem tudják bennem elfojtani az életkedvet, az örökös vidámságot, jóízû humort, az emberek szeretetét. *** V. M. Irta: Petôfi Sándor: Aki felfedezte a tudás hatalmát A tudás hatalmát Krúdi Gyula írta le könyvében az Álmoskönyvben A nép ajkán szájról szájra száll Ugye anyám AZ ÁLMOK NEM HAZUDNAK Takarjon bár a szemfödél Dicsô neve költô fiadnak Anyám SOKÁ ÖRÖKKÉ ÉL A tudás hatalom Én kitaláltam a Kánaán Világmindenséget Rájöttem, hogy Isten nevét tisztelet és becsület Mert ha nem, akkor vége a Kánaánnak Eladtam a Szocialista és a Hatalmat Ugy gondolom, hogy ön egyszerû és nagyszerû ember De egy valamit kikötök Az ebet nem lehet karóhoz kötni
Átlátok a történelmen az embereken HOLD a Holdra már feljutott ember Neptunusz
Szaturnusz Uránusz
Plútó Nap Vénusz Merkúr
Jupiter Mars Föld
Ezek a bolygók a Naptól egyenlô távolságra vannak. Azt szeretném ha mindegyik bolygóra egyformán sütne a Nap. Robotemberek pedig nincsenek. Ezeket a bolygókat is be kell népesíteni új emberekkel. Azt tudom, hogy átlátok a nevetésemmel a történelmen és a Szitán is. És a történelem tanárnômön is. Ô mondta azt is, hogy „Biszmárk” megvesztegethetetlen vaskancellár volt. Hát én is Biszmárk vagyok a szerelem terén. *** J. M. Tán holtan sem én leszek én? Gonoszság a véletlen létezés itt: Kétes holnapért jár a csalfa ma. Veszôdtek és drága ráadásért mely Olcsó élvet ad, jár hideg ima. Van aki alszik, s sohasem álmodik S van, kinek éj ébren csak álmot ad. Tán Ôsbolondtól van létezésünk Az Ördög festi a rossz álmokat? Ha lüktetô agy s szív pihenni fog majd S nem néz valónak rossz angyala rám Remény, vágy eltûnt: nem-e gazdag Álma lesz bérem örök éjszakán?
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
J. M. Természet a költô ellensége költô szíve rímbe szedi a föld aratását elméjének nap színeit rákeveri. minden lírikusra irigy fülemüle s pacsirta mert énekkarukon túl tesz az emberi nyelv Haragszik rájuk Zeusz s az ôsgörög égbolt, Mert Természet bölcs fejein ül az író... Mert füllentésekbôl áll a mi isteni líránk, Csalóknak tartanak minket az égbeliek. Az csak szimpla csaló, ki néha mesterit alkot Egyszer és másszor lelve mûvész szavakat. Csalók királyának tartják az egek, ki Legtöbb mûvész szót lel szíve remekihez.
J. M. Test nélkül menj kísértet... Mindég a hangját hallani, S félve sejteni, itt van: Lehetetlen, nem ördögök Csalnak unos-unatlan. Kórházba zárt beteg szívem, Az ô szívéhez kötve Magad szégyenled félteni, S érte szenvedsz hát örökre? Bûnös volt ki gyermeket, S virágot szeretett csak, S azért bünteti ôt az Ég, Mert évei elfogytak? Kék csíkos nadrág és kabát Ma lefekvéskor este E fáradt lábat kínzó Papucspárt várjátok be!
J. M. Lesz-e pihenésem? A lét szörnyû szerencsejáték: Isten kártyákat szór a földre. Üdv kis perce, míg les az árnyék, Téged kever s oszt a Sors kedve. Egyszer fény, hír jut s élv rózsái, Másnak gond s gyász a nyereménye.
Hungarica
Halálnak lénnyel kell kártyázni, Míg vér s erô el nem fogy végre. Vajon ki mindenét elveszti, Kap-é majd enyhe békét ott túl? Mint kórház ruha, nem úgy jár-é, Mert nyútt testébe mindig más búj? 251
*** P. ZS. Lelkem tárgyakká hullott szét Lelkem tárgyakká hullott szét. A világ ki akarja testembôl szakítani lelkemet. Vannak, akik tárgyként szemlélik a világot és magukat is, mely életnézet valamiféleképpen kéjt jelent számukra. Vannak, akik így akarnak, s teremtik meg a poklot. Nemcsak az akik akarnak szakadást. Ebben a korban mindenki ösztönösen „robbantani” akar. Az emberiség újjászületésének vége ez a kor, a „Dionüszosz-kultusz” ideje lenne ez a kor. A „robbantással” szinkronlelkû a hidegháború. S testem kérdôjellé görnyedt. Marno Dionüszosz ellen? Az újjászületés végéhez a mûvészet, az irodalom asszociálódik. A mûvészet az, ami megágyaz a hátrafelé való kiszakadásnak, az egyik pokolnak. Az elôre való kiszakadás az igazi pokol, amihez a „bomba” asszociálódik. Mellettem, pedig csak meg kell fognom egy lány kezét. A „bomba” hatástalanítása! Ehhez pedig az üldözési mánia ütközik ki. De nemcsak emberek által, hanem a tárgyaik általi üldözési mánia, egy más ember lelkéig, ahol egyesülne az itt és az ott, beáll a skizofrénia állapota, de kijövök belôle a pszichiátria ajtaján keresztül. Lelkem tárgyakká hullott szét. A tárgyaknak megvan az egyéni, emberek általi élete. Ha önmagában nézem ôket, csak egymáshoz képest mozognak. Tehát mozgásuk relatív, ami szétforgácsolja énemet. A lélek föl-le mozgása a „felépítményben”, ingadozás a képi (tárgyi) és a fogalmi (tárgyakon felülemelkedô) gondolkodásmódban. A lefele való kiszakadás gyermekké teszi az embert a társadalom szemében, csak a gyerekek tárgyak iránti megnyilvánulására kell gondolnunk, a gyermeki játékosságra, ahonnan elrugaszkodik a lélek, s lesz belôle lebegés, a fölfele kiszakadás a „felépítménybe”.
A
252
pécsi
Klinika
pácienseinek
Lelkem tárgyakká hullott szét. Belsô hangok arra kényszerítenek, hogy magamat tárgyként vizsgáljam. A test mozgását így a tárgyakra vetítem ki. Hogy mégsem halok bele a szinkronicitásba, a jelen nihiljébe ez a múzsának köszönhetô, ami mindig ott van ahol nincs, azaz a test olyan részein, ami éppen nem érzékelôdik. Ezt is kivetítem, az emberekre, fôleg a nôkre, ami ismét visszavetítôdik: ez az élet folyamatossága, szemben a tárgyak mozdulatlanságával vagy szabadon mozdíthatóságával. A nô életben tartja a férfit, a férfi életben tartja a nôt. Dialektikájuk hozza létre az életet, ami lent közösülés, fent beszéd, a magasabb rendû ellentétbe való átcsapás a születés vagy az egyetértés, addig az „ellenkezô nem” és a vágy. Lelkem tárgyakká hullott szét. A mozgás örök, ebben az örök mozgásban a véges emberi test mozgást fôleg a férfi-nô kapcsolata határozza meg. Az újjászületés kifejlete a letisztulás. Amikoris a férfinál az érzelmek a nôi testre, mivel a nôhöz fôleg érzelmi szálak kötik, az értelem a férfi testre tisztul le, mivel a férfihoz fôleg értelmi szálak kötik. A nônél hasonlóképpen, csak fordítva történik. Emeljük ki újra a beszédet, a belsô beszédet, a belsô hangokat. Elreteszelik a végtelen érzését tôlem, mely folyamán a képzelet, fantázia belsô, nôi szavakkal végzôdik. A kielégítetlen végtelen érzése a tudat felé tolódik, a kikristályosodott gondolatok belsô, férfi szavakká formálása felé; mint egy téli aláaknázott talajon. Kialakul egy belsô „párbeszéd” az értelem és érzelem hangjai között, a férfi és a nô között bennem, amely „párbeszédet” belsô monológom köt össze, hidal át. Amely belsô monológ egyszer rázkódik az idegfeszültségtôl, máskor poén formájában jelentkezik. Mintha vállam és karjaim a magyar nyelv ritmusára feszülne fel, s minden szó egy-egy kalapácsütés a szögön. Ahol az érzékelések eggyé lesznek (a férfinál inkább a látás, hallás, tapintás; a nônél inkább az ízlelés, szaglás), az identitásom helyén, a „hang” a belsô hangok egysége.
versei,
szövegei
P. G. ennek meg még címe sincsen megmarad a körmöd nyoma a fa kérgén soha moha és mert semmi idô nincsen se tér se tét álom minden
P. G. A befogadó szorongása az a folyamat, ami elvezetheti ôt a mûalkotás mélyebb megértéséhez nézd a mû remeg kész a mûremek
P. G. a tág határ magába von halasztva szép az én perem a tág határ magába von a vágyam ára mára gyom s amíg a víg enyészeten halálba omló lomha lom alól ha nem pásztázhatom hogy eltaszít a négy elem enyém a tér s a képletem az elszalasztott alkalom (s) hogy fûre lépve fû terem akármiféle tarka gyom halasztva szép az én perem
P. G. Függô lásd, függôben hagyom a játszmát de te, aki csak most érkezel egy pillanat alatt eldöntheted
***
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
P. G. Attól mersz
P. ZS. Anyámnak
ébredj úgyse nyersz úgy vagy jól, ha nyelsz mégis attól mersz hogy hiába kelsz
okosságod körberagyog úszómedencét víz tükre körbejártam mindenséget magamban megtaláltalak
P. G. Licit
P. ZS. Vereség
s mert semmire sem becsülték összeroskadt a becsült ég
forog az állókép a föld megszédül az élet megvan kit kellett volna szeretni a világ másik végén van
P. G. uram ha megkérhetem ügyeljen ám ha porba nyom uram ha megkérhetem uralkodjék kényemen apadhat még e vonzalom míg gyötrelmét nézhetem kényeztethet kénytelen adódhat bármely oltalom kényelmesebb a volt alom leszek folt e szégyenen ha tapadhat rám borzalom titkaiban kétkedem ügyeljen ám ha porba nyom *** P. ZS. Vérszerzôdés kezeiben a szent vére isten galambját itató tükrök dôlnek esôlére lelküket tüzébe hajtó
Hungarica
haja száraz ágak fénye szeme áttetszik pupillán szája zeng akár az ének arca szólal tavi rózsa a nézése az ôsemberre mint megtalált kincs visszanéz lépése a nap korona de már soha nem jön felém ***
253
A
pécsi
Klinika
M. M.
254
TE MEG SE KÉRDEZEL HOGY FOGJAM-E A KEZEDET; MIKÖZBEN KISZAKAD BELÔLEM EGY VIZALATTI GICCSES TEMETÉS: FOLYONDÁRA – A FOTÓS? AZ AMATÔR OPERATÔR FULDOKOL A RÖHÖGÉSTÔL, MIKÖZBEN ÉN AZ ÖSSZHANGTÓL ÜVÖLTÖK... DUKE ELINGTON TROMBITÁL, MINDENKI MÁS BÉLYEGET NYAL. fôzök magunknak egy jó erôs feketét.
pácienseinek
versei,
szövegei
NINCS ERÔM MOST KUKORICÁRA TÉRDEPELNI – SE NAGYANYÁM RÓZSAFÜZÉRÉT MORZSOLGATNI, CSAK AZT TUDOM: MIKOR SZÔKÉK A MEZÔK TE ÚJRA ITT VAGY – KISHERCEG.
M. M. Caritas nôvérnek Ó MENNYIRE UTÁLOM MIKOR MEGSZÓLAL A HARANG – S KÉRDÉSRE KÉRDÉS FELEL, S MONDD MI VÉGRE: – E KÉTES KÖNYÖRÜLET ANGYALOK A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN? SIRATÓ ASSZONYOK? MONDD MI VÉGRE E CSORDA ISZONYAT?
M. M. A HÛTLEN NYUSZI (Balikó tamásnak) PASZTERNAK szemben a DOMBOLDAL A szél – érted, Jágó csak fúj: elfelejtettem a várost Akárhol is hallod? -– -Clint Eastwod csak BÉRESSÉGET akart; egy HANG a GONDOLAT könyvkiadó mellett. MÉRT.
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
M. M. ANDORAI PÉTERNEK: A leples bitang Egy albán DALMATA KÉNYES EGYENSÚLYA mely forszíroz: zsíros O' Neil Te: Marlene is egykor jobb – mint Taylor – csak Mezei; Én például Beckett-re szavazok, épp ma reggel mondom soha-soha a magyar Ugaron és látod Tamás fölkelek és – három az Egérfogó.
DOMINI SZÉTFUT A FESTÉK; ÉS JUDIT ISMÉT RÉPÁT SZEL – A NYULAKNAK – ÉS SKÓCIA NEM IR KOMMANDÓ CSAK „CSÁSZÁRVÁROS” PEATBULL SZÁJÁN – SZÉTFOLYIK A MÉZ MERT EGY GENTLEMAN ÉS EGY IR SZWETTER AZ NEM KÖZÖSKÖDIK – CSAK PIÉTAPÉTA? LÁT GUERNICÁT BENNEM FIATAL ÉDESANYÁM.
M. M. N. SZABÓ-nak: MESEORSZÁG karikás ritmus
M. M. EARL GRAY-LILA NARANCS ÉS ÁFONYA SZINÜ ÉJ? S MÁR JÚDÁS IS KÖZTÜNK ÉL: TE NE MONDD HOGY PIPITÉR – MIKOR SESZINÜ AZ ÉJ, IFOR-CSIZMA, ÉS A MÓR VEZÉR – KÖNNYÛ PRÉDA – MIT NEKÜNK LÉDA?!... A PAVLOV-KUTYA NEM GERINCOSZLOP CSAK NASTASJA KINSKY TÜKRE A NÁRCISZOK KÖZT NYÁR ÉJSZAKÁN ESÔBEN CSILLAGOK KÖZT FÜRDÔK MAGYAR ANGELUS
Hungarica
Direkt fény; SÁRország Megint ÚJÉV szlogen Sárgán pipacsol a kikerics S VADASKERT ide vagy oda P-a-c-a-l-t reggelizünk Fontos némely szlogen – vaskarika szôke öntvény, Fura pipa s lám KÚTVÖLGYI NEM tágít harisnyát fut RODEN A JAQUELIN lidérces Chaplint szidoloz – hol Lincoln földet ér – ***
255
A
pécsi
Klinika
pácienseinek
P. ZS. Líra
256
rózsa kúszott fa tövére szirmát vízre bocsájtotta de levegô fölkarolta gyönyör trónusának adta összegyûltek a növények természet fogta a kardot riadtak fel mint a hajnal félretaszított állatok futották be a világot más lett a kell és más a rend valaki locsol virágot az élete megváltást nyert *** M. M. Stílusok 98 Balettest „VOLT EGY KÖRBETÁNC – barackvirág-hallelúj ah-tangóK. N. Bélának MUSIC-CENTNER, KERESZTES PÓK A NÉV? LILA KOLLÁZS, FÖLTÁMAD A TERC-TROPICÁL, S: JOSEFIN BAKER SZÔNYEGET ROSTÁLÓ FIU KÉPE: PISZTRÁNGHALÁSZA GENEZÁRET TAVON; CAFEE-BAAR MIXER -MOZSDATKERTI NÖVÉNYT, ÉS A TÔZSDE ÜRES AKÁR -KERTI TÖRPE: „IF YOU WER' A DOCTORS" SIMPSON IS MY SON, YUST MUST' BE AN BUSMEN MILYEN EZ AZ ÉVSZAK PÉTER?
versei,
szövegei
NEVETÔS EGYSZEREGYMEG SE FÉSÜLCSAK FREE BEL SÜT A FEHÉR MUSZLIN ZÁSZLÓ VIETNAM BOMBÁJA NYOLCASOKAT KÖT! A HAVASOKBANÉS? WANT YOU AN MEDI CALWALCZER: A ZSORZSET GALLÉROMON HOFEHER PUPLIN EGY TÖLGYLÉVELES ZSEBBEL VIZSGÁZÓ BEREMÉNYI BALETTCIPÔ? „MENISCUS-MASNI” KÖRTVÉLYESI IZZADMÁNYOS MELLHÁRTYA, – A TÖRPEHARCSAK JÓ SZÉLLEL VISZ AZ ÓCEÁN – SIGMUND FREUD FELÉ – KI ÜGYEL? TÖRÖTT LÁBAM CSEREPEIRE: JANE FONDA ÉS HAWAI RÓZSÁJA VITORLÁMBAN: SQUARE „KVÁZI RODEO DRIVE – ROSAPINETA PERSZE LAPPFÖLDRE VÁGYIK, HEARLY DAVIDSON IS CSAK NAVAJO GITÁRRAL LOVAGOL DUMÁL ABSZOLÚT PARIPÁNCOLORADO-MAMA PIPÁVAL KÍNÁL MIKOR ÉG A POFÁM KONCERT UTÁN – CSAK CIMBALOM, HARMONIKA ÉS HEGEDÛ THE END OF LOVE. ***
Psychiatria
Halálra vál mind a Szépnek...
P. ZS. Zene
P. ZS. Kilépve
lassú tánc az ûr közepén fények emóciók jászla megszületik a közhely szó kés a torkon szív ismeret
kilépve a házból élek nemi identitástudat egyedül önkontroll vesztés nôi én színház utcája
fecskék szállnak a sötétbe frigy láda az ölbe tekint bizsergô szerelmi ima vallomás koszorúra ült
P. ZS. Élô kereszt
szeretet detoxikáló dobnak tetten ért ölelés az élet lehetôsége két szív pontja testet cserél
P. ZS. Nemecsek tagjaim égeti a kín fônix tüzes önmardosás meghaltam életben tartom vértanuk padján magamat
élô kereszt mutat utat tengeren át egy szigetre a hajók értéktárgyai szétosztotta a piacon teremtésben szöglet krízis a tenger föltérképezve értelmi fölkerekedés hullámain a vers a kód
P. ZS. Robbanás
P. ZS. Arc poetica
kép szilánkjai peregnek elszabadult a feledés csend tengely körül szédület föld remegô érzékenység
és beleülünk magunkba határon nem üt át dráma a múzsa padlón keresi a lírait mi elvesszük
önvád önpusztítás helyén rimánkodó megkövezett a büntetéstôl zavart én csak ülök mint egy ôslelet
szüziességét eszmélet körbefogjuk az életet felruházzuk enni adunk ô elmeséli mit evett
fogaim közötti hangok kevés válaszhoz ütésre
ránézésre elvan a kint az ihlet parabolája hiszen mindig egyugyanaz felvetik szemük ihletô
Hungarica
P. ZS. Dal álom bimbója képzelet bontakozva fantázia sárban emésztôdve mese napon teremtés mítosza
257
A
258
pécsi
Klinika
pácienseinek
versei,
szövegei
P. ZS. Kérés
P. ZS. Gondolati világ létünk
jöjj felém te láthatatlan szállva messzeség csapongó szíveden szentjánosbogár világít a nihil idô
fejben fekete esthajnal csillag kikristályosodott fáj a bûn feltétlen reflex magánytól fejemhez kapok
te adtad vizem kenyerem csendestársként testesülj meg mint amikor forrás kiönt darabokra töri csöndet
egy tigris a fûbe mozdul Baudelaire tette szépnek oda égen ég égbe nyíló fa hajszál sugár vízre fonja
megöleletlen fájdalom töri csontom bokrozattá fekete férgek vad vadon részeg mint bálvány rápisál
fekete nihilben sírkô az emlékek holt teteme életre kelti a remény tiszavirág élet a csók
arcod redôzetén rend ég szítja mennydörgések lángját fekete fátyol emléknek lángrakapó mennytörmelék házak komisz kikötôik ám karnak messze még a rév adj erôt szemhéj parázsnak úszni túl elôttem menôt
P. ZS. Kéklô kéklô gyémánt csillámlása békalencséjén a népdal jászolában a belsôhang homlok érre sólé zihál
Psychiatria
