Hulladékgazdálkodás. 4. modul

9700 Szombathely Kisfaludy S. 57. T/F: 94/500-354, [email protected] www.regiofokusz.hu

Hulladékgazdálkodás

4. modul

készítette: Fekete István

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

1

Tartalomjegyzék 4.1 Alapfogalmak 4.2. A környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás kapcsolata 4.3. A hulladékgazdálkodás stratégiai elemei 4.3.1. A hulladékkeletkezés megelızése, illetve a keletkezı hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése 4.3.2. A keletkezı hulladékok másodnyersanyagként vagy energiahordozóként történı hasznosítása 4.3.3. A nem hasznosítható hulladékok környezetvédelmi követelményeket kielégítı ártalmatlanítása 4.4. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 4.4.1. A törvény célja 4.4.2. A törvény hatálya 4.4.3. A hulladékgazdálkodás alapelvei 4.4.4. Követelmények és kötelezettségek 4.4.4.1. A hulladékgazdálkodás általános szabályai 4.4.4.2. A gyártó kötelezettségei 4.4.4.3. A forgalmazó kötelezettségei 4.4.4.4. A gyártóra és a forgalmazóra vonatkozó közös szabályok 4.4.4.5. A hulladék termelıjének, birtokosának kötelezettségei 4.4.5. Hulladékkezelés és hasznosítás 4.4.5.1.Hulladékkezelés általános szabályai 4.4.5.2. Hulladékgyőjtés és begyőjtés 4.4.5.3. Hulladékszállítás 4.4.5.4. A hulladék behozatala, kivitele és átszállítása 4.4.5.5. Hulladékhasznosítás 4.4.5.6. Hulladékártalmatlanítás 4.4.6. A települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó külön szabályok 4.4.6.1. Az ingatlantulajdonos kötelezettségei 4.4.6.2. A települési önkormányzat kötelezettségei 4.4.6.3. A hulladékkezelési közszolgáltatási díj 4.4.6.4. Hulladékkezelési közszolgáltatás 4.4.6.5. Elhagyott hulladék 4.4.6.6. A közterület tisztán tartása 4.4.7. Veszélyes hulladék 4.4.8. A hulladékgazdálkodás szervezése 4.4.8.1. Hulladékgazdálkodási terv 4.4.8.2. A megyei önkormányzat feladatai 4.4.8.3. A hulladékgazdálkodás gazdasági eszközei 4.4.9. Hulladékgazdálkodási igazgatás 4.4.9.1. A hulladékgazdálkodási igazgatás 4.4.9.2. Hatósági hatáskörök 4.4.9.3. A hulladékgazdálkodás hatósági felügyeletének és ellenırzésének eljárásai 4.4.10. Felelısség a hulladékgazdálkodás szabályainak megtartásáért 4.4.10.1. Általános jogi felelısség 4.4.10.2. Biztosíték és biztosítás 4.4.10.3. Hulladékgazdálkodási bírság EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

2

4.4.11. A hulladékgazdálkodás társadalmi nyilvánossága és az adatközlési kötelezettség 4.4.11.1. Tájékoztatási kötelezettség 4.4.11.2. Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség 4.4.11.3. Hulladékgazdálkodási információs rendszer 4.4.11.4. Részvétel a hulladékgazdálkodásban 4.4.11.5. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzés és nevelés 4.4.11.6. Jelentéstétel az Európai Bizottság felé 4.4.12. Záró rendelkezések 4.4.12.1. Hatályba léptetı és átmeneti rendelkezések 4.4.12.2. Felhatalmazó rendelkezések 4.4.13. Mellékletek 4.5. A települési hulladékgazdálkodás 4.5.1. A települési szilárd hulladék mennyisége, jellemzıi, változási tendenciái 4.5.2. A települési szilárd hulladék begyőjtése, szállítása 4.5.3. A szelektív hulladékgyőjtés alkalmazási feltételei és módszerei 4.5.4. A szelektív hulladékgyőjtést és kezelést szolgáló egyes létesítmények 4.5.4.1. A hulladékgyőjtı sziget 4.5.4.2. A hulladékgyőjtı udvar 4.5.4.3. Az átrakóállomás 4.5.4.4. Válogatómő 4.5.5. A települési szilárd hulladék hasznosítása 4.5.5.1. Biohulladék komposztálása 4.5.5.2. A biohulladék anaerob lebontása 4.5.5.3. A települési szilárd hulladék termikus hasznosítása 4.5.6. A települési szilárd hulladék ártalmatlanítása 4.5.6.1. Új lerakók létesítése 4.5.6.2. A régi lerakók rekultiválása 4.5.7. A települési folyékony hulladék kezelése 4.5.7.1. A települési folyékony hulladék hasznosítása 4.5.7.2. A települési folyékony hulladék ártalmatlanítása 4.6. A veszélyes hulladékok 4.6.1. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos általános szabályok 4.6.2. A veszélyes hulladék termelıjének kötelezettségei 4.6.3. Nyilvántartás 4.6.4. Adatszolgáltatás 4.6.5. A szabályozás hatálya, a hulladék veszélyességének megállapítása 4.6.6. A hulladékok jegyzékének használata 4.6.7. A hulladék minısítése 4.6.8. A veszélyes hulladék kezelése 4.6.8.1. Veszélyes hulladék győjtése, begyőjtése 4.6.8.3. A veszélyes hulladék elıkezelése 4.6.8.4. A veszélyes hulladék hasznosítása és ártalmatlanítása 4.7. Egyes speciális kezelést igénylı hulladékok szabályozása 4.8. Építési és bontási hulladékok kezelése 4.9. A gyártói felelısség elvére épülı visszavételi kötelezettségek szabályozása 4.10. A hulladékgazdálkodást segítı gazdasági eszközök 4.10.1. A termékdíj 4.10.2. Betétdíj 4.11. Hulladékgazdálkodási bírság 4.12. Az országhatáron átnyúló hulladékszállítás szabályozása 4.13. A jegyzı hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatai EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

3

4.1. Alapfogalmak Hulladék Bármely, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hgt.) 1. számú melléklete szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytıl birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles. Veszélyes hulladék A Hgt. 2. számú mellékletében felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkezı, illetve ilyen anyagokat vagy összetevıket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentı hulladék. Települési hulladék A háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetıleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegő és összetételő, azzal együtt kezelhetı más hulladék. Folyékony hulladék Az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezetı hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül. Gyártó A termék elıállítója, nem a Magyar Köztársaság területén történı elıállítás esetén az, aki a terméket gazdasági tevékenysége keretében a Magyar Köztársaság területére behozza. Termelı Akinek a tevékenysége során a hulladék keletkezik vagy tevékenysége következtében a hulladék jellege és összetétele megváltozik. Hulladékkezelı Aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli. Hulladékgazdálkodás A hulladékkal összefüggı tevékenységek rendszere, beleértve a hulladék keletkezésének megelızését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenırzését, a kezelı berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a mőködés felhagyását követı vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást. Újrahasználat A terméknek az eredeti célra történı ismételt felhasználása, a többször felhasználható, újra tölthetı termék a forgási ciklusból történı kilépéskor válik hulladékká. Hasznosítás A hulladéknak vagy valamely összetevıjének a termelésben vagy a szolgáltatásban – a Hgt. 4. számú mellékletében felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával – történı felhasználása. Ártalmatlanítás A hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztetı, szennyezı, károsító hatásának megszüntetése, kizárása – a környezet elemeitıl történı elszigeteléssel vagy anyagi minıségének megváltoztatásával – a Hgt. 3. számú mellékletében felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával. Kezelés A hulladék veszélyeztetı hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelızésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történı visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelılétesítmények utógondozását is.

Győjtés A hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történı elszállítás érdekében. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

4

Begyőjtés A hulladéknak a hulladék birtokosaitól történı átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyőjtı telephelyén, továbbá a begyőjtıhelyen (győjtıpontokon, hulladékgyőjtı udvaron, tároló-, kezelıtelepen) és a további kezelés érdekében történı összegyőjtés, válogatás a begyőjtı telephelyén. Szállítás A hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is. Elıkezelés A hulladék begyőjtését, tárolását, hasznosítását, illetıleg ártalmatlanítását elısegítı, azok biztonságát növelı, a környezetterhelést csökkentı tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár. Tárolás A hulladéknak termelıje által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése. Forgalmazó Terméket, árut, szolgáltatást viszonteladónak, illetve felhasználónak, fogyasztónak átadó, értékesítı, gazdálkodó szervezet. 4.2. A környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás kapcsolata A fenntartható fejlıdés elveire épülı környezetvédelem céljai: - az ember számára egészséges és emberhez méltó környezet biztosítása, - az emberi beavatkozás hátrányaitól a levegı, a víz, a talaj és a növény- és állatvilág megvédése, - az emberi beavatkozás okozta környezeti károk megszüntetése. A fenntartható fejlıdés szempontjából domináns szerepe van a megelızést szolgáló környezetvédelmi szemléletnek, amely a termelésbe integrált környezetvédelmi tevékenységet jelent. A termelés- és termékintegrált környezetvédelem a termelési, fogyasztási technológia teljes vertikumába szorosan beépült, annak tervezése, megvalósítása, szervezése és ellenırzése során alkalmazott környezetvédelmi szemléletmód és gyakorlat együttese, amely alapvetıen a technológia és az ennek révén elıállított termék környezetszennyezı hatásainak megelızésére szolgál. Az ember tevékenysége szükségletei kielégítésére irányul, amely a termelés és a fogyasztás folyamatában valósul meg. A termelési folyamatba nyersanyagokat vagy alapanyagokat, energiát, segédanyagokat és közegként levegıt és vizet viszünk be. A termelés eredménye a termék. A termelés gyakran melléktermékek keletkezésével jár. A környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás szempontjából a melléktermékekre kellı figyelmet kell fordítani, mivel azok adott körülmények között – pl. piaci okok miatt – hulladékká válhatnak. A gyártási és szolgáltatási folyamatban elkerülhetetlenül keletkezı maradékanyagokat termelési hulladéknak nevezik. A termelési hulladék lehet technológiai (pl. a vasgyártási salak) és amortizációs (pl. leselejtezett berendezések) termelésspecifikus, valamint nem termelésspecifikus (pl. irodai hulladékok). A termelési hulladékok csökkentése alapvetıen gyártástechnológiai kérdés. A termelésintegrált környezetvédelem célja a piacképes termékek gyártási folyamatának olyan kialakítása, hogy a folyamatban csak az elkerülhetetlenül szükséges minimális mértékben keletkezzen hulladék. A termelési folyamat másik jelentıs közvetlen hatását a környezetre emissziók formájában (szennyezett levegı, stb.) fejti ki. Az emisszió döntı része a folyamatba vitt vízzel és levegıvel van kapcsolatban, ezért a technológiai folyamat anyagigényének csökkentése az emisszió csökkentésének a lehetıségét hordozza.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

5

Az elhasználódott termékek (fogyasztási eszközök, tárgyak és csomagolóanyagaik) képezik a fogyasztási hulladékot, amelynek legnagyobb hányadát a települési hulladékok teszik ki. A termékintegrált környezetvédelem célja a termékek oly módon való kialakítása, hogy használatuk után és a szükséges elıkezelést követıen összetevıiket (pl. fémek, üveg, fa, stb.) a termelési folyamatba vissza lehessen vezetni (hasznosítás). A nem megfelelıen kezelt hulladék mennyiségével és veszélyességével arányos környezeti kockázatot jelent. A környezet tudatos védelme tehát az emissziók és a hatásaik elemzésén alapul, hiszen elıször is azt kell tudnunk, hogy mi ellen védekezzünk és a védelem elmulasztásának mi a kockázata, amelynek ismerete teszi lehetıvé a kockázat elfogadható mértékének meghatározását és a védelem költségének optimálását mind a termelés- és termékorientált környezetvédelemben és az additív (a hatások mőszaki eszközökkel és módszerekkel történı redukálása) környezetvédelemben, mind pedig az ember okozta károk felszámolásakor. A termelınek felelısséget kell viselnie nemcsak a termelési hulladéka, hanem terméke elhasználódásával keletkezı hulladékáért, annak hasznosításakor és ártalmatlanításakor felmerülı környezeti kockázatért és védelmi költségekért. A környezetvédelem legaktívabb része a termelés- és termékintegrált környezetvédelem, amely a végleges lerakásra kerülı hulladék csökkentését célozza meg. E két tevékenységre épül a hulladékgazdálkodás, amely – az elıbbieken kívül – magában foglalja a hulladékok elıkezelését, fizikai úton hasznosításra való elıkészítését és termikus, biológiai, kémiai úton történı hasznosítását vagy ártalmatlanítását, valamint az ezeket szolgáló – jogi, gazdasági, infrastrukturális – feltételeket is. A hulladékgazdálkodás lényeges szempontja a hulladékokkal való zárt körforgalmú anyaggazdálkodás, azaz a hulladék összetevıinek hasznosítása a termelési- fogyasztási folyamatba való ismételt visszaforgatása. Ez a megoldás biztosítja ugyanis a természeti erıforrások kímélését, s egyúttal az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségének elfogadható szinten tartását a termelési-fogyasztási folyamat bıvülésének korlátozása nélkül. 4.3. A hulladékgazdálkodás stratégiai elemei A környezetkímélı hulladékgazdálkodás az alábbi, egymásra épülı stratégiai elemekbıl áll: - a hulladékkeletkezés megelızése, illetve a keletkezı hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése, - a keletkezı hulladékok másodnyersanyagként vagy energiahordozóként történı hasznosítása, - a nem hasznosítható hulladékok környezetvédelmi követelményeket kielégítı ártalmatlanítása, - a hulladékok által elszennyezett területek rehabilitációja. 4.3.1. A hulladékkeletkezés megelızése, illetve a keletkezı hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése A hulladékképzıdés megelızése, valamint a keletkezett hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében elınyben kell részesíteni: - az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását, - az anyagnak, illetve a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását, - a legkisebb tömegő és veszélyességő hulladékot eredményezı termékek elıállítását, - a hulladékként kockázatot jelentı anyagok kiváltását. A megelızés két stratégiai részbıl tevıdik össze: - a termék útján való megelızés, EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

6

- a technológiák révén történı megelızés. A megelızés összefügg a termékek tulajdonságaival. A hulladéknak a termelés szintjén történı minimalizálása magában foglalja a termék környezeti hatásainak figyelembe vételét a teljes életciklusa alatt. A cél az, hogy a termékek gyártásukkal, használatukkal és felhasználásuk után hulladékként a lehetı legkisebb mértékben járuljanak hozzá a környezet terheléséhez, illetıleg szennyezéséhez. Ez a folyamat kiterjed a fogyasztási szférára, mint hulladékokat elıállítókra is, annak ellenére, hogy a hulladék keletkezésének megelızése elsısorban termelıi feladat. A hulladékképzıdés megelızését szolgálják a környezetbarát, illetve a hosszú élettartamú termékek alkalmazása, a termékek használati értékét megırzı javító-karbantartó tevékenységek erısítése, a csomagolóanyag-felhasználás redukálása. A technológia keretében megvalósuló hulladékkeletkezés-megelızés a hulladékszegény vagy tiszta technológiák kifejlesztését és alkalmazását takarja, de magában foglalja mindazokat az üzem- és termelésszervezési módszerek is, amelyek anyag-, illetve energiamegtakarítást, valamint kevesebb, kevésbé veszélyes hulladékok kibocsátását eredményezik. A megelızési jellegő hulladékgazdálkodás az elıbbiek alapján szoros kapcsolatban van a gyártmány- és gyártásfejlesztéssel, valamint a korszerő termelésszervezéssel és termelésirányítással. Itt utalni kell a környezetvédelmi és a minıségbiztosítási rendszerek fontosságára. A hulladékkeletkezés megelızése a termelı szervezeteken túl feladatot jelent a fogyasztók és az államigazgatás számára is. A megelızéssel kapcsolatos feladatok az alábbiak szerint foglalhatók össze. A termelés és értékesítés folyamatában Termelés-integrált környezetvédelem: - hulladékszegény eljárások alkalmazása, - üzemen belüli visszaforgatás megvalósítása. Termék-integrált környezetvédelem: - a hasznosítható anyagok beépítése a termékekbe, - a termékek élettartamának növelése, - több célra hasznosítható termékek elıállítása, - többféle csomagolóanyag alkalmazásának elkerülése. A fogyasztási folyamatban az értékesítı, vásárló, felhasználó részérıl szükséges magatartás és feladatok: - kritikus elárusító (értékesített termékkel szemben), - környezettudatos fogyasztó, vásárló, - visszavitel az eladónak, - vásárlás helyett csere, - részvétel az elhasznált anyagok, eszközök győjtésében. Az állam feladatai: - jogi, mőszaki szabályozás, - koordináció, - a termelés, értékesítés, fogyasztás, hulladékkezelés ellenırzése: - termelési technológiák és - termékek engedélyezése, szabványosítása, - pénzügyi feltételek megteremtése, - külföldi államokkal való egyeztetés. Az állami szabályozásnak kulcsszerepe van a megelızésben, az azt elısegítı megoldások ösztönzésében. Az ösztönzés eszközeként különbözı kedvezmények adását kell megemlíteni. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

7

A környezetet fokozottan terhelı technológiát és terméket a visszaszorításuk érdekében és a fellépı többlet környezetvédelmi költségek fedezésére megemelt mértékő környezetterhelési díjjal és/vagy termékdíjjal célszerő súlytani. 4.3.2. A keletkezı hulladékok másodnyersanyagként vagy energiahordozóként történı hasznosítása A hulladékhasznosítás az a tevékenység, amelynek során az eredeti rendeltetésük szerint tovább nem használható anyagokat, termékeket közvetlenül (átalakítás nélkül, eredeti állapotban) vagy közvetve (átalakítást követıen) a termelési vagy szolgáltatási folyamatba visszavezetik. A hasznosítást követıen a hulladék mint másodnyersanyag, illetve energiahordozó vagy mint félkész-, illetve késztermék kerül vissza a termelési folyamatba, esetleg közvetlen felhasználásra. A hasznosításnál preferálni kell a nemzetgazdaság számára értékes anyagokat tartalmazó, valamint jelentıs energiatartalommal rendelkezı hulladékok feldolgozását. Továbbá az olyan hulladékok hasznosítását kell elıtérbe helyezni, amelyek ártalmatlanítandó mennyiségét az ártalmatlanítás magas költségei miatt vagy éppen az alkalmazott ártalmatlanítási módszerek környezetvédelmi szempontból kedvezıtlen hatásai miatt célszerő csökkenteni. Fontos szempont, hogy a hulladék hasznosítható anyag-, illetve energiatartalma minél nagyobb hatásfokkal, a lehetı legegyszerőbb módszerekkel és elviselhetı gazdasági ráfordításokkal legyen kinyerhetı. A hasznosítás teljes vertikumában (győjtés, szállítás, feldolgozás és értékesítés) következetesen biztosítani kell a végrehajtásban résztvevık gazdasági érdekeltségét. A hulladékok egy része mőszaki, technológiai okokból nem vagy csak nagy költségráfordítással hasznosítható. Ezek környezetvédelmi szempontból megfelelıen történı ártalmatlanításáról kell gondoskodni. 4.3.3. A nem hasznosítható hulladékok környezetvédelmi követelményeket kielégítı ártalmatlanítása A hulladékártalmatlanítás a hulladék anyagi minıségének megváltoztatásával, illetve a hulladéknak a környezettıl való elszigetelésével akadályozza meg a környezetszennyezést, a környezetkárosítást. A hulladék anyagi minıségének megváltoztatását eredményezik a különbözı kémiai, termikus és biológiai kezelési eljárások. Ezek rendszerint valamilyen hasznosítási elemet is tartalmaznak (pl. hıhasznosítás hulladékégetésnél). Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történı hasznosítására vagy energiakénti felhasználására a mőszaki vagy gazdasági lehetıségek nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez képest aránytalanul magasak. A hulladéklerakás az anyagi minıség változásával nem járó, a környezet elemeitıl való elszigetelésen alapuló ártalmatlanítási eljárás. Célja a hulladék és a környezet kölcsönhatásának megakadályozása, amely a talajban vagy a talaj felszínén rendezett lerakás formájában valósítható meg. Nem tekinthetı ártalmatlanításnak a környezetvédelmi és a közegészségügyi elıírásoknak nem vagy nem teljes körően megfelelı, hatósági engedély nélküli lerakás. 4.4. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény A hulladékgazdálkodás hazai jogi szabályozásában kiemelkedı jelentıséggel bír a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény. Az ipari és mezıgazdasági termelésbıl, a szolgáltatásból eredıen és a lakossági fogyasztás következtébe folyamatosan növekszik a keletkezı hulladékok mennyisége és azok veszélyessége. A folyamata a környezet fokozódó terheléséhez, illetve a természeti erıforrások kimerüléséhez vezethet, EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

8

végsı esetben maga után vonja a környezeti ártalmak és az ezzel járó egészségkárosodás növekedését is. A törvény megalkotását indokolta továbbá az e területen fennállt nem egységes és nem átfogó jogi szabályozási viszonyok, az ebbıl adódóan kialakult környezetet veszélyeztetı hulladék elhelyezési, kezelési gyakorlat, a természeti erıforrásokkal való takarékosság hiánya, az aránytalanul nagy hulladékkeletkezési hányad, a hulladékhasznosítás alacsony mértéke és a környezetkímélı hulladékártalmatlanítási kapacitások szőkössége. A törvény megalkotásának a szükségességét az elıbbiekre, valamint az Európai Unió jogrendjéhez való igazodás biztosítására tekintettel a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (továbbiakban: Ktv.) írta elı. A törvény keretet ad a hulladékgazdálkodás rendszerének, meghatározza a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szereplık fıbb kötelezettségeit, jogait, szabályozza a hulladékokkal kapcsolatos magatartásokat, elıírja a felelısségvállalás normáit, megteremti a hulladékgazdálkodás speciális igazgatási szabályait. A törvény meghatározza a speciális végrehajtási jogszabályok tartalmi követelményeit és felhatalmazást is ad a megalkotásukra. A törvény biztosítja a benne foglalt normák bevezetésének a fokozatosságát annak érdekében, hogy a hatálybalépéssel okozott jogi, gazdasági változások ne rójanak elviselhetetlen terheket az érintettekre. A törvény az alábbi uniós jogszabályokban foglalt elıírásokkal harmonizál: - a Tanács (91/156/EGK irányelvével módosított) 75/442/EGK irányelve a hulladékokról, a Bizottság 96/350/EK határozata a IIA és a IIB melléklet elfogadásáról, valamint a Bizottság 94/3/EK határozata a hulladék-lista létrehozásáról, - a Tanács 97/C-76/01 határozata a hulladékgazdálkodás közösségi stratégiájáról. Megjegyzés: a 75/442/EGK irányelv helyett 2006. május 17-tıl az Európai Parlament és a Tanács 2006. április 5-i 2006/12/EK irányelve hatályos, amelyben található - az általa hatálytalanított irányelvhez viszonyított - eltéréseket még át kell vezetni a hazai jogba. 4.4.1. A törvény célja A törvény célként fogalmazza meg az emberi egészség védelmét, a természeti és az épített környezet megóvását, a fenntartható fejlıdés biztosítását és a környezettudatos magatartás kialakítását a hulladékgazdálkodás eszközeivel. Az elıbbieken túlmenıen célként szerepel a természeti erıforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelızése (a természettıl elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása), a képzıdı hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkezı hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélı ártalmatlanítása. A törvény céljaként meghatározottak azonosak az európai közösségi jogszabályokban elıírtakkal. A célok egyben megadják az EU hulladékgazdálkodási prioritási sorrendjét is, amely szerint a hulladékgazdálkodási módszerek közül mindig a sorrendben elıbbre állót kell elıször alkalmazni, és csak akkor lehet a következı megoldáshoz folyamodni, ha a sorrendben elıbbre álló módszer alkalmazási feltételei társadalmi és gazdasági szempontból kimerültek. 4.4.2. A törvény hatálya A törvény hatálya kiterjed minden hulladékra, valamint a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre. A törvény hatálya az ásványi nyersanyagok kitermelése során vagy azzal együtt kitermelt, azoktól fizikai módszerekkel leválasztott anyagokra, az állati hulladékra, valamint más természetes, a mezıgazdaságban felhasználható nem veszélyes anyagokra, a szennyvizekre (kivéve a folyékony hulladékot), a hatástalanított robbanóanyagokra csak annyiban terjed ki, amennyiben azokról jogszabály másként nem rendelkezik. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

9

Nem terjed ki a törvény hatálya a levegı tisztaságvédelmi jogszabály hatálya alá tartozó, a levegıbe kibocsátott anyagokra, és a radioaktív hulladékokra. A hatály megfogalmazásánál utalás történt arra, hogy a hulladékgazdálkodást érintı, a Hgt.ben nem szabályozott kérdésekben a Ktv. elıírásait kell alkalmazni. 4.4.3. A hulladékgazdálkodás alapelvei A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következı, a közösségi jogszabályokban megtalálható alapelveket kell érvényesíteni: a megelızés, ezen belül az integrált szennyezésmegelızés elve alapján legkisebb mértékőre kell szorítani a képzıdı hulladék mennyiségét és veszélyességét, a környezetterhelés csökkentése érdekében, az elıvigyázatosság elve alapján a veszély, illetıleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének, a gyártói felelısség elve alapján a termék elıállítója felelıs a termék és a technológia jellemzıinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvezı megválasztásáért, ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külsı behatásokkal szembeni ellenállóképességét, a termék élettartamát és újrahasználhatóságát, a termék elıállításából és felhasználásából származó, illetve a termékbıl keletkezı hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez való hozzájárulást is, a megosztott felelısség elve, a gyártói felelısség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplıknek együtt kell mőködniük, az elvárható felelıs gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetıségeinek megfelelıen mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelı hatása a legkisebb mértékő legyen, az elérhetı legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott mőszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra; a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó, anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazására, a környezetterhelést csökkentı folyamatirányításra, a hulladékként nagy kockázatot jelentı anyagok kiváltására, illetıleg a környezetkímélı hulladékkezelı technológiák bevezetésére, a szennyezı fizet elv alapján a hulladék termelıje, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelés költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetıleg elıidézıje felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is, a közelség elve alapján a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására a – környezeti és gazdasági hatékonyság figyelembevételével kiválasztott – lehetı legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor, a regionalitás elve (területi elv) alapján a hulladékkezelı létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelı területi győjtıkörő létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni, az önellátás elve alapján – országos szinten, a területi elv és a közelség elvének figyelembevételével – a képzıdı hulladékok teljes körő ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelı ártalmatlanító hálózatot célszerő kialakítani és üzemeltetni, a fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülı lépésekben, az érintettek lehetıségeinek és teherviselı képességének figyelembevételével kell elérni, a példamutatás elve alapján az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit,

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

10

a költséghatékonyság elve alapján a hulladékkezelés szabályainak kialakítása, a hulladékgazdálkodás szervezése során érvényesíteni kell, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendı költségek a lehetı legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak. A fenti alapelvek közül a magyar jogalkotásban szokatlan a példamutatás elvének deklarálása, de ez is jogharmonizációs célokat szolgál, tekintettel arra, hogy ezen elv a közösségi környezetvédelmi jog egyik alapját jelenti, mely a közigazgatás példamutatásával próbája meg ösztönözni a lakosság környezeti tudatosságát. 4.4.4. Követelmények és kötelezettségek 4.4.4.1. A hulladékgazdálkodás általános szabályai A törvény ezen szakaszában megfogalmazott általános követelmények lényegében már a 4.3. pontban ismertetésre kerültek (pl. hulladékkeletkezés megelızése, a mennyiségének és veszélyességének csökkentése, kezelés prioritási sorrendje). Az elıbbiek mellett további fontos elıírásként a törvény megtiltja a hulladékok elhagyását, a győjtés, begyőjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérı módon való felhalmozását, ellenırizetlen körülmények közötti elhelyezését, kezelését. 4.4.4.2.A gyártó kötelezettségei Mivel a gyártó magatartása, döntése meghatározza a keletkezı hulladék tulajdonságait és befolyásolja a késıbbi felhasználás körülményeit, ezért a törvény fontos kötelezettségeket állapított meg a részükre. Ilyen a termékek és azok csomagolásának, a gyártástechnológiának a környezetvédelmi szempontból elınyös kialakítása. Az elınyösség szempontjait a 4.3. pont tartalmazza. A termék és csomagolása környezetvédelmi szempontú tulajdonságairól tájékoztatást kell adni a forgalmazó és a fogyasztó részére. A gyártói felelısség elve alapján egyre bıvülı termékkörre kiterjedıen a hulladékká vált termék visszavételének kötelezettsége jelenik meg. Jelen összeállítás idıpontjában az elemekre és az akkumulátorokra, a gépjármővekre, a termékek csomagolására, a növényvédı szerekkel szennyezıdı csomagolásra, az elektromos és elektronikai berendezésekre, valamint a humán gyógyszerekre és csomagolásukra áll fenn visszavételi kötelezettség. A törvény lehetıséget az elıbbiektıl eltérı termékek esetében a visszavétel önkéntes vállalására. A gyártó terméke forgalmazását betétdíj, vagy letéti díj alkalmazásához kötheti. 4.4.4.3. A forgalmazó kötelezettségei A termék gyártójával kötött szerzıdés alapján a termék hulladékát a fogyasztótól vissza kell fogadnia, és betétdíjas termék esetén a betétdíjat a fogyasztónak vissza kell fizetni. Termék hulladékának visszavételét önként is vállalhatja, ha megfelelıen gondoskodik a kezelésérıl. Betétdíjat, vagy letéti díjat önként is alkalmazhat. A gyártókkal és a hulladékkezelıkkel megállapodhat a hulladékok győjtésének módjában. A termék hulladékának visszavétele környezetvédelmi hatósági engedélyhez nem kötött tevékenység. A forgalmazó, mint a gyártó mellett a termékkel szintén kapcsolatba kerülı gazdasági szereplı részére megállapított kötelezettségeket indokolja az, hogy a hulladékok egy része nála keletkezik, továbbá az alkalmazott betétdíj fogyasztónak történı visszafizetését ı végzi. 4.4.4.4. A gyártóra és a forgalmazóra vonatkozó közös szabályok A gyártók és a forgalmazók a törvényben meghatározott kötelezettségeik teljesítésére önálló szervezeteket, un. hasznosítást koordináló közhasznú társaságokat hozhatnak létre. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

11

4.4.4.5. A fogyasztó kötelezettségei A fogyasztó köteles a szervezett hulladékbegyőjtést, mint szolgáltatást igénybe venni, Ha önkormányzati rendelet szelektív győjtési rendszert ír elı, akkor abban részt kell venni. A gazdálkodó szervezet mentesül a szolgáltatás igénybevétele alól, ha maga gondoskodik a fogyasztási hulladéka kezelésérıl. A fogyasztó meghatározott esetekben köteles a hulladékát a visszavételre kötelezettnek visszaszolgáltatni. A fogyasztót az elıbbiek teljesítésére célszerő gazdasági eszközökkel (pl. betétdíj) ösztönözni, továbbá fontos a megfelelı tájékoztatás, tudatformálás, amelyben szerepet kell vállalni a gyártónak, a forgalmazónak és az önkormányzatnak is. 4.4.4.6. A hulladék termelıjének, birtokosának kötelezettségei A hulladék termelıje, birtokosa a tevékenysége során keletkezı, vagy más módon a birtokába került hulladékot köteles győjteni és a hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. A hasznosítást vagy ártalmatlanítást vagy saját maga elvégzi, vagy e célból feljogosított kezelınek átadja a hulladékot és megfizeti a szolgáltatás díját. A gyártó, a forgalmazó, a fogyasztó a tevékenységébıl származó hulladékát a termelıre vonatkozó szabályok szerint köteles kezelni. A hulladék szállítója (mint a szállítás idıtartama alatt a hulladék birtokosa) a szállítmány rendeltetési helyére történı biztonságos eljuttatásáért felelıs. E törvényi szakasz jelentısége kiemelkedı, mivel generális szabályt ad minden szereplı vonatkozásában. 4.4.5. Hulladékkezelés és hasznosítás 4.4.5.1. Hulladékkezelés általános szabályai A törvény értelmében hulladékkezelésnek minısül a győjtés, begyőjtés, szállítás, elıkezelés, tárolás, hasznosítás és az ártalmatlanítás. Ezen mőveletek végzése, ha kormány vagy miniszteri rendelet másként nem rendelkezik, környezetvédelmi hatósági engedélyhez kötött. A hulladék kezelésébıl származó hulladékkal kapcsolatban a termelıre vonatkozó elıírások az irányadók. Fontos megállapítása e fejezetnek az, hogy a technológiákból származó, oda visszavezetett maradék anyag, illetve a már használt, de eredeti célra ismételten felhasználható termék a forgási ciklusból történı kilépéskor válik hulladékká. 4.4.5.2. Hulladékgyőjtés és begyőjtés A termelı és a birtokos számára a további kezelésnek megfelelı győjtés olyan kötelezettsége, amely engedély nélkül végezhetı. A begyőjtés a 4.1.11. pontban megfogalmazott, engedélyhez kötött tevékenység. Gazdálkodó szervezet hulladékkereskedelmi tevékenységet nem veszélyes hulladékokkal – amennyiben azt változatlan formában adja tovább – a kereskedelmi szabályoknak megfelelıen végezheti. 4.4.5.3. Hulladékszállítás A 4.1.15. pontban leírt tevékenység, amelyet környezetszennyezést kizáróan kell végezni. Szennyezıdés esetén a szállító köteles a hulladék eltakarításáról, a szennyezıdésmentesítésrıl, az eredeti állapot helyreállításáról gondoskodni. Gazdasági tevékenység körében végzett rendszeres hulladékszállítás engedélyhez kötött tevékenység. 4.4.5.3. A hulladék behozatala, kivitele és átszállítása EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

12

Az ország területére – beleértve a vámszabad területeket is - hulladékot csak hasznosítás céljából, bizonyos hulladékok esetében engedéllyel lehet behozni a vonatkozó külön jogszabályok figyelembevételével. 4.4.5.4. Hulladékhasznosítás A törvény szerint a hulladékok hasznosítására három különbözı eljárást lehet alkalmazni, amelyek az alábbiak: - a hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történı ismételt felhasználása (újrafeldolgozás), - a hulladék valamely újrafeldolgozható összetevıjének leválasztásával és alapanyaggá alakításával (visszanyerés), - a hulladék energiatartalmának kinyerésével (energetikai hasznosítás). A biohulladékok aerob vagy anaerob lebontása (komposztálás, illetve anaerob biológiai lebontás) is hasznosítás. A hasznosítási tevékenység környezetvédelmi hatósági engedélyhez kötött. Fontos szempont az, hogy a hulladék felhasználásával készített termék ne jelentsen nagyobb kockázatot a környezetre, mint a hulladék felhasználása nélküli termék. A hasznosítás során a gyártóra, a hulladék birtokosára és a kezelıre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. 4.4.5.5. Hulladékártalmatlanítás A hulladékok ártalmatlaníthatók a következı módokon: - hulladéklerakóban történı lerakással, - termikus ártalmatlanítással, - más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárással. Az ártalmatlanítási tevékenység környezetvédelmi hatósági engedélyhez kötött. 4.4.6. A települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó külön szabályok E témakör megfelelı részletességgel való törvényi szabályozása szükséges ahhoz, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult, a környezetvédelem érdekeit döntıen sértı állapotok belátható idın belül rendezhetık legyenek

4.4.6.1. Az ingatlantulajdonos kötelezettségei Az ingatlantulajdonos (aki lehet az ingatlan tényleges tulajdonosa vagy csak a birtokosa, használója) az ingatlanon keletkezı és ott a vonatkozó külön elıírások szerint győjtött települési szilárd és folyékony hulladékát át kell, hogy adja a begyőjtésére engedéllyel rendelkezınek. A települési szilárd hulladékot az ingatlantulajdonos külön engedély nélkül saját maga is elszállíthatja az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételekkel az abban megjelölt kezelı telepre. Amennyiben az adott településen szelektív győjtési rendszert ír elı az önkormányzat rendelete, az abban foglaltak szerint kell a hulladékok győjtésérıl és átadásáról gondoskodni. Az a gazdálkodó szervezet, amely engedélyezett módon maga képes a települési hulladékát kezelni mentesül az átadási kötelezettségtıl. 4.4.6.2 A települési önkormányzat kötelezettségei A törvény az önkormányzatok részére kötelezıen ellátandó közszolgáltatásként írja elı a települési hulladékok kezelésének a biztosítását.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

13

Gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatást igénybe venni, ha a települési hulladékáról a termelıre vonatkozó elıírások szerint nem gondoskodik, illetve ha a településen biztosított közszolgáltatás a környezetvédelmi hatóság által igazoltan lényegesen kedvezıbb megoldással történik, mint a termelıként végzett kezelés. A törvény meghatározza a közszolgáltatás tartalmát is, amelynek ki kell terjednie a hulladékok összeszedésére, elszállítására, valamint az ártalmatlanító létesítmény létesítésére és üzemeltetésére. A közszolgáltatás kiterjedhet begyőjtıhelyek (hulladékgyőjtı udvarok, átrakóállomás), elıkezelı és hasznosító (válogató, komposztáló) telepek létesítésére, üzemeltetésére. Az önkormányzat rendeletében elıírhatja a települési hulladék bizonyos összetevıinek szelektív győjtését és a közszolgáltatás körében való begyőjtését. Az önkormányzat vagy önállóan szervezi meg a közszolgáltatást vagy más önkormányzattal közösen. A közszolgáltatásról szóló rendelet tervezetét véleményezésre meg kell küldeni az illetékes környezetvédelmi felügyelıségnek, az elfogadottat tájékoztatásul a szomszédos, az ügyben érintett és a megyei önkormányzatnak. 4.4.6.3. A hulladékkezelési közszolgáltatási díj Az ingatlantulajdonosok által fizetendı közszolgáltatási díjat a közszolgáltatással arányosan az önkormányzat állapítja meg A díjnak fedezni kell a közszolgáltatást ellátó szolgáltató hatékony mőködéséhez szükséges folyamatos ráfordításokat, a fejlesztések költségeit, beleértve a szolgáltatás megkezdését megelızıen felmerülı, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit, a begyőjtés és ártalmatlanítás költségeit. Az utóbbi esetben a kezelıtelep bezárásának, lerakó esetében a bezárást követı utógondozásnak, a 30 évig tartó monitorozásnak a költségeit. A szolgáltató költségelemzést végez és javaslatot tesz a díj nagyságára. A meg nem fizetett díj, annak késedelmi kamata, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minısül.

4.4.6.4. Hulladékkezelési közszolgáltatás A közszolgáltatást ellátó feladata a települési hulladékok begyőjtése, elszállítása az ingatlanokról, valamint a kezelı telep üzemeltetése. A szolgáltatást folyamatosan biztosítani kell. A szolgáltatás ellátásnak a feltételei: - a vonatkozó elıírások szerint rendelkezik mindazon feltételekkel, amelyek biztosítják a szolgáltatás környezetszennyezést kizáró, folyamatos végzését, - a tevékenységhez rendelkezik környezetvédelmi hatósági engedéllyel, - megfelelı mértékő biztosítékkal rendelkezik - az önkormányzattal közszolgáltatási szerzıdést köt. Szükség esetén a szolgáltató kiválasztása közbeszerzési eljárás keretében történik. 4.4.6.5. Elhagyott hulladék A hulladékgazdálkodás általános szabályai között már szerepelt azon fontos törvényi elıírás, hogy tilos a hulladékot elhagyni. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, az elhagyott hulladék kezelési kötelezettsége a hulladék tulajdonosát, ha annak személye nem állapítható meg – ellenkezı bizonyításig – az ingatlan tulajdonosát terheli. A települési önkormányzat közigazgatási területén a közterületen elhagyott hulladék elszállításáról és hasznosításáról, illetve ártalmatlanításáról a közterület tisztántartását szolgáló közszolgáltatási feladata körében gondoskodik. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

14

A környezetvédelmi hatóság (magántulajdonú ingatlan esetén a jegyzı, közterület esetén a környezetvédelmi felügyelıség) az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi a hulladék tulajdonosát, az ingatlan tulajdonosát abban az esetben, ha a hulladék tulajdonosának személye nem állapítható meg, közterületen elhagyott hulladék esetében az önkormányzatot, ha az elhagyott hulladékot önként nem szállítják el ártalmatlanításra. Az elıbbi rendelkezések az ingatlantulajdonossal kapcsolatos tulajdonvédelmi ösztönzést kívánják megcélozni, emellett az illegális lerakók, erdıszéli szemétkupacok megszőnését segítik elı. 4.4.6.6. A közterület tisztán tartása A közterület szervezett, rendszeres tisztán tartása a települési önkormányzat közszolgáltatási feladata. Az ingatlantulajdonos és az önkormányzat közterület tisztán tartási feladatait az önkormányzat a vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével rendeletekkel szabályozhatja. 4.4.7. Veszélyes hulladék A törvény megjelenésekor már érvényben volt a veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VII. 12.) Kormányrendelet, ezért e törvényi szakasz csak a közösségi követelményeknek megfelelı módosításokat tartalmazza. A Kormányrendelet legfontosabb elıírásainak ismertetésére a késıbbiekben kerül sor. 4.4.8. A hulladékgazdálkodás szervezése 4.4.8.1 Hulladékgazdálkodási terv A törvény elıírása szerint a Hgt. stratégiai célkitőzéseinek elérése érdekében a Parlament a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (továbbiakban: OHT) fogad el. Ez megtörtént a 110/2002. (XII. 12.) OGY határozattal. Az OHT figyelembe vételével az ország 7 statisztikai régiójára a környezetvédelmi felügyelıségek regionális terveket készítettek, amelyeket a 15/2003. (XI. 7.) KvVM rendelet hirdetett ki. A Környezetvédelmi Minisztérium területi szerveinek átszervezése miatt a regionális hulladékgazdálkodási tervekkel kapcsolatos feladatokat 2005. január 1-tıl a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok látják el. A települési önkormányzatoknak a regionális tervek kihirdetésétıl számított 270 napon belől az adott településre helyi hulladékgazdálkodási tervet kellett készíteni. A tevékenységük alapján jelentısnek minısülı környezethasználó gazdálkodó szervezeteknek egyedi hulladékgazdálkodási tervet kell készíteni. Valamennyi tervet 2 évente felül kell vizsgálni és a szükséges változtatásokat el kell végezni. A helyi tervet az önkormányzat rendeletben hirdeti ki, míg az egyedi terveket az illetékes felügyelıség hagyja jóvá. A törvény utalást tesz a tervek tartalmi követelményeire is, amelyek a következık: - a keletkezı, hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladékok típusai, mennyisége és eredete, - a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvetı mőszaki követelmények, - az egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedések, - a hulladékok kezelésére alkalmas kezelıtelepek és létesítmények, a kezelésre felhatalmazott vállalkozások, - az elérendı hulladékgazdálkodási célok, - a kijelölt célok elérését, illetve megvalósítását szolgáló cselekvési program (a hulladékok kezelésének (begyőjtésének, szelektálásának, szállításának, ártalmatlanításának és hasznosításának) racionalizálását elısegítı intézkedések maghatározása, végrehajtásuk sorrendje és határideje, a megvalósításhoz szükséges eszközök, megfelelı elıkezelı,

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

15

ártalmatlanító és hasznosító eljárások, berendezések és létesítmények meghatározása, valamint ezek becsült költségei). A csomagolási hulladékokra és a veszélyes hulladékokra vonatkozó feladatokat önálló tervrészként vagy külön tervként kell megjeleníteni. 4.4.8.2.A megyei önkormányzat feladatai Arra való tekintettel, hogy a hulladékgazdálkodás átfogó feladatot jelent és a regionalitás elvét is figyelembe véve a megyei önkormányzatokra is hárulnak tennivalók, elsısorban a megye területén a hulladékok környezetkímélı kezelésének elısegítése. A települési önkormányzatokkal együttmőködve megyei hulladékgazdálkodási tervet készíthet (a készítése nem kötelezı). A települési önkormányzatokkal közösen meghatározza a megye hulladékkezelı telepek létesítésére alkalmas területeit. Összegyőjti a helyi terveket, javaslatot tesz azok összehangolására. Elısegíti és támogatja a településeket közös hulladékkezelı telepek létrehozásában. 4.4.8.3. A hulladékgazdálkodás gazdasági eszközei Hulladékkezelı létesítmények megvalósítását címzett és céltámogatásokkal segíti az állam. A támogatások konkrét módja és mértéke az ország éves költségvetési törvényében jelenik meg. A hulladékkezelı létesítmények üzemeltetéséhez támogatás az EU szabályok értelmében nem adható. Állami támogatásban részesíthetı a térségi feladatokat ellátó hulladékkezelési létesítmények beruházásai, a betelt lerakók felülvizsgálatot követı rekultivációja. 4.4.9. Hulladékgazdálkodási igazgatás 4.4.9.2. A hulladékgazdálkodási igazgatás A hulladékgazdálkodási igazgatás körébe tartozik: - a hulladékgazdálkodás irányítása, az állami és önkormányzati hulladékgazdálkodási feladatok ellátása, szervezése, ellenırzése, - a hulladékgazdálkodási hatósági tevékenység ellátása (engedélyezés, ellenırzés, közigazgatási jogi felelısség érvényesítése), - a hulladékgazdálkodással összefüggı adatok, információk kezelésével kapcsolatos feladatok ellátása. Az igazgatási feladatokat a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fıfelügyelıség, a felügyelıségek, illetve a települési önkormányzatok és szervei, valamint a jegyzık látják el. 4.4.9.3. Hatósági hatáskörök Hulladékgazdálkodási ügyekben – ha törvény vagy kormányrendelet másképpen nem rendelkezik – az elsıfokú hatósági hatáskört a felügyelıség gyakorolja. A Fıfelügyelıség jár el: - hulladék behozatalának, kivitelének és az ország területén való átszállításának engedélyezése során, - a gyártó és a forgalmazó, illetve az általuk létrehozott szervezet és az önkormányzatok közötti, visszavételre vonatkozó megállapodás jóváhagyása során, - abban az esetben, ha a hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági engedély megszerzése iránti kérelem az ország egész területére kiterjedı tevékenységre irányul. Ha hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági engedély megszerzése iránti kérelem több felügyelıség illetékességi területét érinti, az eljáró felügyelıséget a Fıfelügyelıség 15 napon belül jelöli ki. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

16

A települési önkormányzat jegyzıje gyakorolja az elsıfokú hatósági hatáskört: - a hulladékkezelési közszolgáltatási díj behajtása során, - a magánterületen elhagyott hulladékkal kapcsolatos ügyekben. Azokban a hulladékgazdálkodási hatósági ügyekben, amelyekben külön jogszabály (241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet) alapján a jegyzı jár el, de a hatósági eljárás tárgyát képezı vagyontárgy a települési önkormányzat tulajdonában vagy többségi önkormányzati tulajdonban van, a felügyelıség jár el. 4.4.9.3. A hulladékgazdálkodás hatósági felügyeletének és ellenırzésének eljárási szabályai E törvény szerinti hatósági eljárásokra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elıírásait a Hgt.-ben megfogalmazott eltérésekkel kell alkalmazni. Az eljárási határidı az engedélyezési eljárásokban – ha jogszabály másként nem rendelkezik – 90 nap. A szakhatósági állásfoglalás kialakítására 30 nap áll rendelkezésre. A jogszabályok és hatósági elıírások megtartását a hatóság rendszeresen ellenırzi. A hatóság a jogszabályban elıírt adatszolgáltatáson felül további tájékoztatást, összefoglaló jelentést kérhet a hulladék termelıjétıl, birtokosától, kezelıjétıl. A hatóság rendszeres ellenırzések mellett rendkívüli ellenırzéseket tarthat, sıt elıre be nem jelentettet is. A hatóság a jogszabályi elıírások betartására az ügyfeleket kötelezheti. A hatóság a környezetet károsító vagy súlyosan veszélyeztetı tevékenységet korlátozhatja, felfüggesztheti, megtilthatja. 4.4.10. Felelısség a hulladékgazdálkodási szabályok megtartásáért 4.4.10.1. Általános jogi felelısség A Ktv. vonatkozó elıírásait a hulladékgazdálkodás területén is alkalmazni kell. Az elıbbieken túlmenıen hulladéklerakó létesítmény esetében a létesítménnyel, illetıleg a lerakott hulladékkal okozott környezeti károkozás elévülési ideje a létesítmény lezárásától számított 30 év. 4.4.10.2. Biztosíték és biztosítás Az a gazdálkodó szervezet, amelynek a tevékenysége során a külön kormányrendeletben (a rendelet még nem létezik) meghatározott mennyiségő veszélyes hulladék keletkezik, valamint a hulladékkezelı külön jogszabályban meghatározott biztosíték adására köteles, a tevékenységével okozott elıre nem látható környezeti károk felszámolása finanszírozás érdekében – külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett – környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhetı (a külön jogszabály még nem létezik). 4.4.10.3. Hulladékgazdálkodási bírság A környezetvédelmi hatóság az alábbi esetekben hulladékgazdálkodási bírságot alkalmaz: - a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok vagy a hatósági határozatok megsértése, illetve az azokban foglalt elıírások nem vagy nem megfelelı teljesítése esetén, - hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött tevékenység engedély, hozzájárulás, bejelentés nélkül történı végzése esetén, - a hulladékgazdálkodási szabályok megsértésével a környezet veszélyeztetése, károsítása esetén. A bírság kiszabására a jogellenes cselekményrıl való tudomásszerzéstıl számított egy éven túl nincs lehetıség. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

17

A cselekmény elkövetésétıl számított öt éven túl a birság nem vethetı ki, kivéve, ha a cselekmény jogszerőtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdıdik meg, amíg a jogszerőtlen állapot fennáll. 4.4.11. A hulladékgazdálkodás társadalmi nyilvánossága és az adatközlési kötelezettség 4.4.11.1. Tájékoztatási kötelezettség A Kormány az OHT-t hatévente és minden felülvizsgálatakor közzéteszi. A megyei és a települési önkormányzatok a hulladékgazdálkodási terveikben foglaltak végrehajtását beszámolókban teszik közzé. 4.4.11.2. Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség A hulladék termelıje, birtokosa és kezelıje köteles a tevékenysége során képzıdı, a más birtokostól átvett vagy másnak átadott hulladék mennyiségét és összetételét fajtánként nyilvántartani, az általa végzett kezelésrıl, a kezelt és a kezelés eredményébıl származó hulladékokról nyilvántartást, a kezelılétesítmények mőködésérıl üzemnaplót vezetni, és ezekrıl a hatóságoknak bejelentést tenni. Az elıbbi kötelezettség nem terjed ki azon ingatlantulajdonosokra, akik települési hulladékukat a közszolgáltatónak szerzıdés alapján átadják. Ezen hulladékok nyilvántartásáról és bejelentésérıl a közszolgáltató gondoskodik. A gyártói felelısség alapján a visszavételi kötelezettségek alá tartozó termékek forgalmáról, a visszavett használt termékekrıl, csomagolásokról, hulladékokról a forgalomba hozatallal és a visszavétellel érintett gyártók, forgalmazók, hulladékkereskedık és kezelık kötelesek a külön jogszabályok szerint nyilvántartást vezetni és bejelentést tenni. Az elıbbi kötelezettségeket a hasznosítást koordináló szervezet együttesen is teljesítheti. 4.4.11.3. Hulladékgazdálkodási információs rendszer Az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer részeként kell kialakítani, amelynek a környezetvédelmi miniszter a felelıse. 4.4.11.4. Részvétel a hulladékgazdálkodásban A Ktv elıírásai az irányadók A hulladékgazdálkodással kapcsolatos önkormányzati döntés elıtt közmeghallgatás tartható. A települési önkormányzat köteles közmeghallgatást tartani hulladék ártalmatlanítását szolgáló telephely létesítésérıl, a szelektív győjtés bevezetésérıl szóló döntés elıtt. 4.4.11.5. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzés, nevelés A Nemzeti Alaptanterv részét képezik a hulladékgazdálkodási ismeretek Az ismeretek népszerősítése elsısorban az államigazgatási szervezetek, a települési önkormányzatok, a hulladékgazdálkodásban érdekelt gazdálkodó és társadalmi szervezetek feladata. 4.4.11.6. Jelentéstétel az Európai Bizottság felé A környezetvédelmi miniszter feladata. 4.4.12. Záró rendelkezések 4.4.12.1. Hatályba léptetı és átmeneti rendelkezések A törvény 2001. január 1-tıl hatályos. Az alábbi három fontos rendelkezés emelhetı ki: - A települési hulladék (szilárd és folyékony egyaránt) közszolgáltatást valamennyi hazai településen 2003. január 1-ig létre kellett hozni.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

18

-

A törvény hatályba lépésekor már üzemelı hulladéklerakó környezetvédelmi felülvizsgálatát 2003. január 1-ig el kellett végezni. A települési szilárd hulladéklerakókba elhelyezésre kerülı hulladék biológiailag lebontható szervesanyag-tartalmát 2004. július 1-ig 75 %-ra, 2007. július 1-ig 50 %-ra, 2014. július 1-ig 35 %-ra kell csökkenteni.

4.4.12.2. Felhatalmazó rendelkezések A törvény a végrehajtás érdekében 34 témakörben ad feljogosítást a Kormánynak és a minisztereknek végrehajtási rendeletek megalkotására, amelyek néhány kivételével már kiadásra kerültek. 4.4.13. Mellékletek A törvényhez az alábbi mellékletek tartoznak 1. Hulladékkategóriák 2. A veszélyességi jellemzık jegyzéke 3. Hulladékártalmatlanítást szolgáló mőveletek 4. Hulladékhasznosítást szolgáló mőveletek

4.5. A települési hulladékgazdálkodás 4.5.1. A települési szilárd hulladék mennyisége, jellemzıi, változási tendenciái A települési hulladékok vonatkozásában a Hgt. végrehajtási rendelete a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 213/2001. (XI. 14.) Kormányrendelet, amely meghatározza a települési szilárd hulladék fogalmát az alábbiak szerint: - háztartási hulladék: az ember mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkezı, - közterületi hulladék: közforgalmú és zöldterületen keletkezı, - háztartási hulladékhoz hasonló jellegő és összetételő hulladék: gazdasági vállalkozásoknál keletkezı – külön jogszabályban meghatározott (a hulladékok jegyzékérıl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet) – veszélyesnek nem minısülı szilárd hulladék. A nem veszélyes kategóriába tartozó termelési hulladékok (pl. csomagolási hulladékok) akkor kezelhetık a települési szilárd hulladékokkal együtt, ha a települési hulladékok hasznosítására vagy ártalmatlanítására alkalmazott eljárást az ilyen hulladékok rendszerbe vitele kedvezıtlen irányba nem befolyásolja. Ez azonban mindig csak esetenként, a hulladék jellemzıi és az alkalmazandó eljárás ismeretében dönthetı el. A nem veszélyes termelési és települési hulladékok környezetre gyakorolt hatása a környezet szennyezésén túl döntıen a környezet terhelésében és igénybevételében nyilvánul meg (nem megfelelıen elhelyezett hulladékok tájromboló és esztétikai hatása, a lerakás okozta szükségtelen termıföld-igénybevétel, fertızésveszély, stb.). A helytelenül kezelt nem veszélyes hulladékok ugyanakkor hosszútávon jelentkezı, maradandó környezetszennyezést, környezetkárosítást eredményeznek (talaj, talajvíz, illetve felszíni vízszennyezések). Az életmódtól és az életszínvonaltól, a fogyasztói szokásoktól függı települési szilárd hulladék mennyisége jelenleg Magyarországon évente kb. 21 millió m3 (kb. 4,3 millió tonna). Ennek mintegy 62 %-a a lakossági eredető hulladék, a többi az intézményeknél, szolgáltatóknál és gazdálkodó szervezetéknél jelentkezik mint a háztartási hulladékkal együtt kezelhetı hulladék. A tapasztalatok szerint a települési szilárd hulladékok mennyisége éves átlagban 2-3 %-kal nı, és ez a tendencia hosszútávra is várható. Átlagosan 1,2-1,4 m3/fı/év lakossági háztartási EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

19

hulladék fajlagossal lehet számolni városokban és nagyobb településeken. Kisebb településeken ez 0,9-1,0 m3/fı/év mértékre redukálódik. A hulladék térfogatsőrősége döntıen a csomagolóanyagok arányának növekedése és a főtési módok változása miatt, fokozatosan csökken. Jelenleg az átlagos térfogatsőrőség 2,2-2,25 t/m3, ami a városokban 0,15-0,2 t/m3-re módosul. A települési szilárd hulladék jellemzı összetétele Magyarországon (m/m %-ban) Hulladékalkotó Papír Mőanyag Textil Üveg Fém Szerves (bomló) Szervetlen

Fıváros és nagyobb városok 18-20 12-15 5-6 4-5 3-4 30-32 20-25

Országos átlag 15-17 5-7 3-4 3-4 3-4 35-40 25-30

A veszélyesnek minısülı összetevık – elhasznált vegyi anyagok, gyógyszermaradékok, kémiai áramforrások, stb – részaránya átlagosan 0,7-1 m/m %, ami a hulladék kezelésénél különös gondosságot igényel. A másodnyersanyagként potenciálisan hasznosítható alkotók (papír, mőanyag, fém, üveg, textil) jelenlegi részaránya a fıvárosban és a nagyobb városokban 40-45 %, országos átlagban 25-30 %. A biológiailag bontható szervesanyag-tartalom országos átlagértéke relatíve magas, ami – tekintettel a lerakással történı ártalmatlanítás hazai dominanciájára (a kezelt hulladék kb. 83 %-a lerakásra kerül) és a Hgt-ben rögzített, a lerakandó szervesanyag-tartalom fokozatos redukálására vonatkozó kötelezés betarthatóságára – igen komoly feladatot jelent a települési hulladékgazdálkodással foglalkozó szakvállalkozások számára. A tapasztalatok alapján egyértelmően megállapítható, hogy ha lassan is, de folyamatosan növekszik a hulladékban a hasznosítható összetevık és az energetikailag kedvezıbb alkotók, illetve tulajdonságok aránya. A hulladék összetételét tekintve, 2010-ig az alábbi változások várhatók: - erıteljesen növekszik a papír éa a mőanyag részaránya, - enyhébben nı az üveg és a fém részaránya, - csökken a szervetlen maradékok és a biológiailag bontható szerves összetevık részaránya, - a hulladék főtıértéke a jelenlegi 6000-6500 kJ/kg-ról 7500-8000 kJ/kg-ra növekszik (ennek különös jelentısége van hosszú távon a termikus hasznosítási módszerek alkalmazásánál). 4.5.2. A települési szilárd hulladék begyőjtése, szállítása A hulladékok begyőjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van, egységes rendszert képez. A hulladékok begyőjtésére-szállítására különbözı módszerek alakultak ki, attól függıen, hogy: - milyenek a hulladék tulajdonságai, - a keletkezési helyrıl milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani, - melyek a győjtési és szállítási feladattal kapcsolatos közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények, - milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel. A hulladék begyőjtési rendszer lehet egy- és kétütemő.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

20

Az együtemő begyőjtésnél a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanazzal a szállító célgéppel, a begyőjtéstıl a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végzı létesítményig történik. A kétütemő begyőjtésnél a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végzı létesítményig átrakóállomáson való átrakás közbeiktatásával történik. A kétütemő begyőjtés a szállítási távolságok jelentıs növekedése (a regionális rendszerek kiépítése) következtében alakult ki, a szállítási teljesítmények fokozása és a költségek csökkentése érdekében. Hazánkban 2003. január 1-tıl kezdıdıen minden településen kötelezı a települési szilárd hulladék rendszeres, szervezett szolgáltatás formájában történı kezelése. Az alkalmazott begyőjtési rendszer kizárólag az elhordásos hulladékgyőjtés, azaz megfelelıen kialakított eszközökben ( konténerek, szabványos győjtıedényzet, zsákok) győjtött hulladéknak a győjtés helyérıl alkalmas szállítóeszközökkel, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása. A begyőjtési rendszer lehet átürítéses, konténeres, és zsákos hulladékgyőjtés. Az átürítéses rendszernél a győjtıjármő zárt, speciális felépítményő és az ehhez kapcsolódó szabványosított gépi beürítı rendszerrel rendelkezik. A begyőjtés a zárt, szabványos győjtıedény gépi emeléssel, zárt terő fedélnyitás közben, környezeti szennyezés nélkül ürül a jármő zárt felépítményébe, vagyis korszerő, gyors és higiénikus megoldás, por- és bőzmentes. A szállítás a tömörítés miatt gazdaságos. A konténeres módszernél a különbözı őrmérető edényzet a szállítóeszközre helyezve kerül elszállításra. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a győjtıjármő vagy üresre cseréli, vagy kiüríti. A konténeres módszer elınyei: - különféle darabos hulladék befogadására is alkalmas - miután a tartályt a helyszínen nem ürítik ki, így az elszállítás higiénikus körülmények között történik, - a rakodás, szállítás munkaerıigénye minimális. A konténeres módszer hátrányai: - meg kell szervezni a konténerbe való győjtést, - speciális szállítójármő kell, alkalmas felépítménnyel. Ott célszerő alkalmazni, ahol nagyobb tömegő hulladék keletkezik és megoldható az összehordás, kevés a munkaerı és a feldolgozó-ártalmatlanító létesítmény közel van. A zsákos módszernél a hulladékot zsákokban győjtik, amelyhez a hagyományos, egyszerőbb – beürítıszerkezet nélküli – szállítóeszközök is alkalmazhatók. A zsákos módszer elınyei: - olcsó, könnyen kezelhetı győjtıeszköz, - rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez, - a lezárható zsákok miatt por- és bőzmentes, - a zsák újrafelhasználása elmarad, így nincs szükség kiegészítı munkafázisokra (tisztítás, fertıtlenítés), - jól alkalmazható a hulladék elkülönített győjtésében és szállításában, - megfelelıen kielégíti a higiéniai követelményeket. A zsákos módszer hátrányai: - nem minden hulladék győjtésére alkalmas, - a megtelt zsákokat rövid idın belül el kell szállítani. A települési szilárd hulladék mennyisége és a győjtıterület jellege (beépítettség, laksőrőség, stb.) szerint különbözı térfogatú típusedényzetet alkalmaznak: - kistartályok (35, 50, 60 l őrtartalommal) - középtartályok (80, 110, 120, 240, 360 l őrtartalommal) - kiskonténerek (660, 770, 1100 l őrtartalommal) - konténerek (1,1 m3 feletti őrtartalommal).

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

21

A szilárd hulladékot szállító célgépek iránti fontosabb követelmények: - zárt tartály vagy felépítménye legyen, amelyben hulladéktömörítı és –továbbító szerkezet is van, ezáltal a győjtıtér megfelelıen kihasználható, így a szállítás gazdaságos, - a könnyő, gyors, zaj- és pormentes rakodást és ürítést erre alkalmas szerkezetek tegyék lehetıvé, - az igényeknek megfelelı mérető tartály legyen, amely azonban a közúti forgalmat nem zavarja, - az alépítménye jó manıverezı képességő, tartós, üzembiztos kivitelő legyen, amely megfelel a terepviszonyoknak, a forgalmi és közlekedésbiztonsági elıírásoknak. 4.5.3. A szelektív hulladékgyőjtés alkalmazási feltételei és módszerei A szelektív hulladékgyőjtés csak alaposan, gondosan elıkészített, jól szervezett és a lakosság együttmőködését megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos mőködtetésével lehet eredményesen megvalósítani. Emellett bizonyos externáliák is szükségesek, úgymint a támogató jellegő jogi szabályozás és a potenciális másodnyersanyagként hasznosítható összetevıket átvevı feldolgozóipar mőszaki felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége. A szelektív hulladékgyőjtés eredményességét meghatározó kérdések, úgymint az azt segítı jogi szabályozás és a feldolgozóipar fogadókészségének megteremtése országos léptékő megalapozást igényel. Ez utóbbi nyilván erısen piacorientált, de ettıl sokkal hatékonyabb és célratörıbb állami támogatás szükséges. Ezek nélkül önkormányzati szinten az egész probléma nem kezelhetı. A szelektív győjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerő bevezetni, ahol már van (hagyományos) szervezett hulladékgyőjtés és rendelkezésre állnak a győjtés-szállítás eszközei. A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerő olyan kombinált megoldásokat alkalmazni a fokozatos bevezetés érdekében, amely egyaránt tartalmaz: - hulladékudvarokat, - győjtıszigeteket és - lakóházakhoz kötött szelektív elhordásos megoldásokat. A szelektív győjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól – a beépítési módok szerint – lehatárolható területi egységére is (ez fıként a bevezetési idıszakban javasolt, azért, hogy az érintett lakosság az újfajta győjtéshez hozzá tudjon szokni.). A győjtıterületek kijelölését befolyásolják: - a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes, egyedi magasházas, lakótelepi), - az ellátandó lakosszám, a keletkezı hulladék mennyisége, - a hulladék térfogatsőrősége, jellemzıi a szelektíven győjtendı összetevık mennyisége és részaránya, - a hulladékgyőjtés, -szállítás gyakorisága, szállításszervezési és gazdaságossági szempontok. A családiházas, kertes beépítéső területeken a győjtıedényzet rendszerint korlátozásokkal, de elhelyezhetı. A zártsorú, többszintes beépítéső területeken (ezek rendszerint településcentrumok) a győjtıedényzet épületen belüli elhelyezése korlátozott, ezért a szelektív győjtés edényzetének egy részét a közterületen kell elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken. A lakótelepeken a szelektív győjtés a zöldterületeken létesített közterületi győjtıszigeteken oldható meg legelınyösebben. 4.5.4. A szelektív hulladékgyőjtést és kezelést szolgáló egyes létesítmények A létesítmények az alábbiak: EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

22

- hulladékgyőjtı sziget, - hulladékgyőjtı udvar, - átrakóállomás, - válogatómő. Az elıbbi létesítmények kialakításával és üzemeltetésével kapcsolatos elıírásokat a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes mőszaki szabályairól szóló 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet tartalmazza. Hulladékgyőjtı udvar és győjtısziget a (maradék, EWC kódszáma: 20 03 01) kevert hulladék egyidejő begyőjtése mellett a közszolgáltatás részeként üzemeltethetı. A hulladékudvar, az átrakóállomás és a válogatómő létesítése telepengedélyhez kötött, a mőködtetésüket üzemeltetési szabályzat alapján lehet végezni és a kezelt hulladékokról nyilvántartást kell vezetni és adatszolgáltatást teljesíteni a hatóság felé. A hulladékudvarok és győjtıszigetek mőködésének rendjérıl a lakosságot tájékoztatni kell. 4.5.4.1. A hulladékgyőjtı sziget A kialakításuknál tekintettel kell lenni az alábbiakra: - szabványos vagy erre a célra gyártott speciális edényzettel kell ellátni, minimálisan három hasznosítható hulladék-összetevı elkülönített begyőjtését kell lehetıvé tenni, - elhelyezése történhet közterületen, lakóövezetben, kereskedelmi egységek közelében úgy, hogy alkalmas legyen a gyalogosan történı megközelítésre, - a kihelyezett edényzet zárható, bedobó nyílással ellátott, a győjtıjármőhöz illesztett rendszerő legyen, - a kialakítását úgy kell megvalósítani, hogy a győjtıedényzet célgéppel történı ürítése biztosítható legyen. A győjtısziget közterület-használati engedély birtokában létesíthetı. Általában 1000 fı lakosonként célszerő egy győjtıszigetet létesíteni. A győjtıszigeten veszélyes hulladék nem győjthetı. 4.5.4.2. A hulladékgyőjtı udvar A hulladékgyőjtı udvar létesíthetı: - az elkülönítetten győjtött települési szilárd hulladék, valamint a külön jogszabály (98/2001. (VI. 15..) Kormányrendelet) szerinti veszélyes hulladék átvételére, - a begyőjtött hulladék rendszeres elszállításig történı szelektív tárolására, - a begyőjtött hulladék további kezelésre történı átadására. A hulladékgyőjtı udvarban a következı hulladékok győjthetık: - a települési szilárd hulladék hasznosítható összetevıi, - nagydarabos hulladék (lom), - a lakosságnál keletkezı veszélyes hulladék, - nem lakosságnál keletkezı kis mennyiségő veszélyes hulladékok, - a lakosságnál keletkezı 1 m3-t meg nem haladó építési, bontási hulladék. Alkalmanként átvehetı mennyiségek: - veszélyes hulladékból 100 kg, - nem veszélyes hulladékból a 15 és 20 fıcsoport esetén korlát nélkül, a 02, 03, 07, 08, 09, 13, 16 fıcsoport esetén 200 kg-nál kevesebb, - 17 fıcsoport esetén 1000 kg-nál kevesebb. A begyőjtött hulladékok erre rendszeresített, szabványosított győjtıedényben vagy konténerben helyezhetık el, a tartalmát feliratozni kell. A veszélyes hulladék begyőjtése zárt építményben vagy konténerben, illetve nyílt téren kettısfalú vagy kármentıvel felszerelt, zárható győjtıedényben végezhetı. Gyógyszerhulladék zárt épületben vagy konténerben elhelyezett, lezárt győjtıedénybe győjthetı be. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

23

A biológiailag bomló és az építési hulladék nyílt téren , edényzetben helyezhetı el. Az átvett hulladékról a lakosságnak – kérésre – bizonylatot kell adni. Az átvett hulladék – a biológiailag bomló kivételével – maximum 1 évig maradhat az udvaron. A biohulladékot max. 1 hétig lehet az udvaron, zárt körülmények között tartani. 4.5.4.3. Az átrakóállomás Az átrakóállomások a hulladékok két ütemben történı begyőjtését szolgálják. Egy átrakóállomásnak minimálisan az alábbi eszközöket kell tartalmaznia: - ürítıhely garattal, - tömörítıberendezés, - tárolókonténer. 4.5.4.4.Válogatómő A válogatómő a települési szilárd hulladék elıkezelésére szolgáló létesítmény, ahol az egyes hulladék-összetevık elkülönített győjtését követıen a hasznosítható összetevık további válogatását végzik. Válogatómőben nem kezelhetı bomló szervesanyag-tartalmú és vegyesen győjtött hulladék. A válogatómő berendezései a következık: - győjtı- és felhordószalagok, - dobrosta, - válogatószalag, - mágnesszeparátor, - válogatókabin munkaállásokkal, - porelszívó rendszer, - keresztszalagok, - automata bálázó. A válogatás történhet komplex gépi eljárással a fizikai és kémiai tulajdonságok megváltoztatásával (aprítás, nedvesítés, ferromágnesezés, stb.), vagy csak a fizikai jellemzık megváltoztatásával gépi vagy kézi munkával. A válogatót célszerő hulladékkezelı központokba telepíteni. Egy válogató legalább 100 000 szelektív győjtésbe bevont lakos ellátását kell, hogy szolgálja. 4.5.5. A települési szilárd hulladék hasznosítása Másodnyersanyagként újrafeldolgozással hasznosítható a szelektíven begyőjtött és szükség szerint tisztító válogatáson átesett fém, papír, mőanyag, fa és üveg hulladékok A felsorolt anyagféleségek hazai feldolgozása biztosítható, de a feldolgozási célú exportjuk is járható út. A biológiailag bomló szerves anyagok aerob, vagy anaerob lebontása és további felhasználásra alkalmassá tétele szintén hasznosításnak minısül. A települési szilárd hulladék hasznosítása égetéssel is megvalósítható. 4.5.5.1. Biohulladék komposztálása A települési szilárd hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalma döntı többségben zöld-, illetıleg biohulladékból tevıdik össze. A biohulladék minden olyan növényi és állati eredető szerves hulladék, mely aerob vagy anaerob úton biológiailag lebomlik vagy lebontható. A zöldhulladék olyan növényi hulladék, amely kertekbıl, parkokból származik (fanyesedék, ág, gally, fő, lomb, főrészpor, faforgács, stb.). Mindkét hulladékot a keletkezés helyén elkülönítetten kell győjteni, meg kell akadályozni az egyéb hulladékokkal való keveredését. A szelektív győjtésük, begyőjtésük és további kezelésük rendjét az önkormányzat rendeletben szabályozza. A komposztálás szelektíven győjtött biohulladék ellenırzött körülmények között, oxigén jelenlétében történı autotermikus és termofil biológiai lebontása, mikro- és EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

24

makroorganizmusok segítségével. A folyamatban résztvevı heterotróf mezofil és termofil mikroorganizmusok enzimrendszerei a szerves anyagokat biológiai oxidáció útján lebontják és annak eredményeképpen stabil szerves anyagok, valamint szervetlen ásványi anyagok keletkeznek. Az eljárás végterméke földszerő, kb. 40-50 % nedvességtartalmú anyag, amely humuszképzı szerves anyag és növényi tápanyag-tartalma miatt a talaj termıképességének növelésére hasznosítható. A mezofil – termofil – mezofil mikrobiológiai lebontási, átalakulási szakaszok eredményeképpen a hulladékban lévı patogén mikroorganizmusok nagy része elpusztul, a jól szabályozott folyamat eredményeképpen a hulladék esetleges fertızıképessége megszőnik. Az érlelés során elszaporodik a gombákkal reprezentált makro fauna, megkezdıdik a humin anyagok képzıdése a humifikáció, ami végül is az anyag hasznosításának folyamán zárul. A komposztálással csak a mikroorganizmusok számára hozzáférhetı és toxikus anyagot nem tartalmazó szerves hulladékok bonthatók. A komposztálás folyamatát döntıen befolyásoló tényezık technológiailag jól szabályozhatók (komposztálandó anyag minısége, szén és nitrogén tartalma, aprózottsága, és homogenitása, a nedvességtartalom, a levegıellátottság, a hımérséklet, a pH érték). Levegıellátás A komposztálandó anyagkeverék darabos, fellazított szerkezete biztosítja az aerob viszonyok fenntarthatóságát. A laza szerkezet megırzése érdekében pl. zöld hulladék, nyesedék komposztálásánál az un elıaprítással kb. 15-20 cm hosszú aprítékot kell elıállítani. Az utóaprítás már homogénebb szerkezető aprítékot eredményezhet. A komposztálási folyamat során az anyagtömeget idıszakonként át kell forgatni vagy mesterséges levegıztetést meg kell oldani. C/N arány Az eredményes komposztáláshoz biztosítani kell a mikrobiológiai folyamat beindulásához szükséges megfelelı tápanyag-összetételt, ami fıként a C/N arány beállításában nyilvánul meg. A túl magas C/N arány arra utal, hogy a nehezen lebomló anyagok részarány magas, az alacsony arány pedig a könnyen lebomló alkotók túlsúlyát jelzi. Az optimális arány 25:1 – 35:1 közötti tartomány. Pl. az aprított fa C/N aránya 100:1 és 150:1 közötti, a kerti hulladék 20:1 és 60:1 közötti, a konyhai biohulladék 12:1 és 20:1 közötti. Víztartalom Az egyik legfontosabb tényezı a komposztálandó anyagtömeg víztartalma, ugyanis a komposztálást megelızıen az apríték felületén kialakuló vízfilmben elhelyezkedı mikroorganizmusok aerob körülmények között extracelluláris enzimekkel bontják le, illetıleg alakítják át a szerves anyagokat. Az ideális nedvességtartalom alsó határa 30-40 m/m %, felsı határa 60-65 m/m %. A pH-tartomány és hımérséklet A komposztálásban résztvevı mikroorganizmusok pH-tartománya 4-9 érték közé esik, savas viszonyok esetén inkább a gombák, lúgos körülmények között pedig a baktériumok tevékenykednek. A kedvezıtlen pH-viszonyok elkerülésére az aerob viszonyok fenntartása, a többféle kiinduló komponens alkalmazása és jó homogenizálása, esetleg mész adagolása szolgál. A mikroorganizmusok életfeltételei a mezofil, illetıleg termofil tartományokban megfelelı mikrokörnyezeti hımérséklet fenntartását igénylik, ami a folyamat rendszeres hımérséklet-ellenırzését teszi szükségessé. A komposztálás egyik legfıbb feladata a hulladékokban esetlegesen elıforduló emberi, állati, növényi kórokozók elpusztítása. Ez a tartósan magas hımérsékleten végbemenı komposztálással érhetı el. A biohulladékok kezelésérıl és a komposztálás mőszaki követelményeirıl szóló 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet az egyes komposztálási technikáknál alkalmazott paramétereket az alábbiak szerint határozza meg: Hımérséklet

Kezelés idıtartama

Forgatás gyakorisága

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

25

Prizmakomposztálás

55 oC

2 hét

5

Prizmakomposztálás

65 oC

1 hét

2

Zárt rendszerő komposztálás

60 oC

1 hét

-

Végtermék-kihozatal A veszteségek mértéke függ a kiindulási nyersanyagok nedvességtartalmától, összetételétıl és idegenanyag tartalmától, továbbá attól, hogy a folyamatot milyen fázisban (elırehaladottságában) szakítják meg. A teljes mértékben végrehajtott komposztálási folyamat erjedési, nedvességtartalmi és idegenanyagok miatti együttes vesztesége elérheti az 50-60 %ot. Komposztálási eljárások változatai - nyílt rendszerő, - részben zárt rendszerő, - zárt rendszerő. Nyílt rendszerő A nyílt rendszerő komposztálásnál a komposztprizmákban elınyben részesítik a statikus érlelési folyamatot, azaz a szerves maradékok természetes folyamatban, energiabevitel nélkül bomlanak le. Legegyszerőbb változata az általában növényi eredető, tág C/N arányú, nem instabil és nem rothadó nyersanyagokra használt passzív eljárás, amely statikus, passzív levegızöttség mellett, nagymérető halmokba megy végbe. Az eljárás semmilyen mesterséges beavatkozással nem jár, idıigénye 3 hónap és 3 év közötti. A másik a prizmakomposztálás, amelynél az anyagot idıközönként mozgatják, a folyamat paramétereit ellenırzik (forgatásos prizmakomposztálás). Ez a leggyakrabban alkalmazott a zöld- és biohulladék feldolgozására. Idıigénye 5-6 hónap Ritkábban alkalmazott eljárás a mesterséges levegıztetést megvalósító technológia.

Zárt rendszerő eljárás A teljes érlelési folyamatot alkalmasan kiképzett, zárt erjesztı reaktorokban végzik. A magas költségigénye miatt nem terjedt el. Részben zárt rendszerő eljárás Az elıérlelést (kezdeti mezofil fázis) zárt erjesztıreaktorban, míg a hosszabb idıtartamú utóérlelést nyílt téren oldják meg. Az elıérlelés, azaz a friss komposzt elıállítása néhány nap alatt megtörténik. Az utóérlelést kényszerlevegıztetett rendszerrel valósítják meg. Végtermék csomagolás A megfelelı minıségő, tisztaságú komposzt elıállításához (minıségjavító adalékolás, idegenanyag eltávolítás) a végtermék kiszerelése, kikészítése szükséges. Ez rendszerint a komposzt rostálását, mágneses vaskiválasztást és légosztályozós tisztítást, esetenként csomagolását (zsákolás) jelenti. A komposztálótelep minimális mőszaki felszerelése - legalább 1,8 m magas kerítés, zárható, a teherforgalom számára is megfelelı kapu, - hídmérleg (számítógépes kapcsolattal kell létesíteni és mőködtetni), - épület vagy konténer porta és iroda céljára (az irányítás és az adminisztráció részére), szociális helyiségek, - szilárd burkolat (a telep közlekedési, ürítıhelyi, konténertárolási és mozgatási területein egységes, szilárd burkolatot igényel), - csurgalékvíz tároló rendszer EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

26

- megfelelı kültéri és beltéri világítás, - tőzvédelmi berendezés. Komposzt-típusok - friss komposzt (a lebontás folyamata még nem fejezıdött be, fertızıképessége nincs, az érlelési idı 4-6 hét), - kész komposzt (a lebontás folyamata befejezıdött, fertızıképessége nincs, az érlelési idı 5-7 hónap), - speciális komposzt (különbözı érettségő komposztok különleges adalékanyagokkal, pl. mész, vér- és csontliszt, algaliszt, agyag, homok, kızetliszt)

A komposzt forgalomba hozatala A kereskedelmi forgalmazásra szánt komposztot minısíttetni kell. A minısítést a termésnövelı anyagok engedélyezésérıl, tárolásáról, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 8/2001. (I. 26.) FVM rendelet elıírásai szerint kell végezni. A komposztálandó hulladék amennyiben állati eredető összetevıket is tartalmaz, a komposztálás során az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állat-egészségügyi szabályairól szóló 71/2003. (VI. 27.) FVM rendelet elıírásaira is tekintettel kell lenni. 4.5.5.2. A biohulladék anaerob lebontása Az anaerob biológiai lebontás során az elkülönítetten győjtött biohulladékot ellenırzött körülmények között, oxigén kizárása mellett lebontják mikroorganizmusok (beleértve a metánképzı baktériumokat is) segítségével, biogáz elıállítás céljából, szilárd lebontási maradék keletkezése mellett. A biogáz metánból és szén-dioxidból és egyéb, nyomokban elıforduló gázokból áll. A hulladékkezelésbıl termelıdı biogáz a földgázhoz hasonlóan felhasználható energia (hı és villamos) termelésére. A szilárd lebontási maradék mezıgazdasági falhasználásra alkalmas anyag. Az anaerob lebontás során a higiénizáció érdekében a reaktorban uralkodó hımérsékletnek legalább 24 órán keresztül folyamatosan el kell érni az 55 oC-ot, valamint a reaktoron belüli 20 nap minimális tartózkodási idıt. Az 55 oC-nál alacsonyabb hımérséklet vagy rövidebb tartózkodási idı esetén: - a biohulladékot egy órán keresztül 70 oC-os elıkezelésnek kell alávetni, vagy - a szilárd lebontási maradékot egy órán keresztül 70 oC-os utókezelésnek kell alávetni, vagy - a szilárd lebontási maradékot komposztálni kell. 4.5.5.3. A települési szilárd hulladék termikus hasznosítása A hulladékok hasznosításának az anyagában történı mellett a másik lehetısége a termikus. A termikus hasznosítás lehetséges módozatai: - a hulladékégetés (a hulladék szervesanyag-tartalmának teljes értékő oxidatív lebontása széndioxiddá és vízzé, oxigénfelesleg biztosításával), - a hıbontás, amelynek változatai: - pirolízis (a hulladék szervesanyag-tartalmának reduktív lebontása oxigén kizárásával), EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

27

- gázosítás (a hulladék szervesanyag-tartalmának részleges oxidációval történı lebontása szintézisgázzá – szén-monoxid, hidrogén, szén-dioxid, vízgız – számított sztöchiometriai mennyiségő oxigén adagolásával), - a plazmatechnika (a hulladék szervesanyag-tartalmának plazmaállapotban történı teljes értékő oxidatív lebontása – hasonlóan az égetéshez -, illetve a szervetlen anyagtartalom reduktív közegő plazmaállapotban történı feldolgozása másodnyersanyagkénti hasznosítás céljából). Az EU tagállamokban a másodnyersanyagként történı hasznosítás elınyt élvez ugyan a termikus hasznosítással szemben, azonban számos ország szabályozása ezt a prioritást a piaci feltételek, a hulladékkezelési ráfordítások, valamint az egyes eljárások ökomérlegének függvényében korlátozza. A nagy főtıértékő mőanyag hulladékok esetében több ország az energetikai hasznosítást részesíti elınyben. A települési szilárd hulladék kezelése Európában (Közép- és Kelet-Európa nélkül):

Ország

Hulladékmennyiség

ezer t/év Ausztria 2800 Belgium 3500 Svájc 3700 Németország 25000 Dánia 2600 Spanyolország 13300 Franciaország 20000 Görögország 3150 Olaszország 17500 Írország 1100 Luxemburg 180 Norvégia 2000 Hollandia 7700 Portugália 2650 Svédország 3200 Finnország 2500 Egyesül Királyság 30000

Égetés

Lerakás

Komposztálás

% 11 54 59 36 48 6 42 0 16 0 75 21 35 0 47 2

% 65 43 12 46 29 65 45 100 74 97 22 67 45 85 37 82

% 18 0 7 2 4 17 10 0 7 0 1 5 5 15 3 0

8

90

0

Anyagában történı hasznosítás % 6 3 22 16 19 12 3 0 3 3 2 7 15 0 16 15 2

A hulladékégetés elınyei - jelentıs mértékő térfogat. és tömegcsökkenés, - az égetés folyamán a hulladékok mineralizálódnak és inertizálódnak, a kezelés higiéniai szempontból tökéletes, - a keletkezı hıenergia hasznosítható és értékesítése nincs kitéve a piaci bizonytalanságoknak, - a korszerő, hatékony égetési és füstgáztisztítási technológiák biztosítják e környezet eredményes védelmét. A hulladékégetés hátrányai - relatíve nagy beruházási és üzemeltetési költség, - bonyolult berendezések miatt meghibásodás lehetısége, - a hulladék heterogén jellemzıi miatt hulladék elıkészítı mőveletek szükségesek, - A termikusan bontott anyag kikerül a természetes körforgásból. EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

28

A hulladék átvétele, tárolása, adagolása A hulladék átvételét mennyiségi és minıségi szempontból is el kell végezni. Általában legalább 3-5 napi égetendı hulladékot kell tárolni a folyamatos mőködés biztosításához. A tárolás bunkerekben oldható meg. Tüzelıberendezések A hulladékégetı legfontosabb része. Van rostélytüzeléső és rostély nélküli berendezés. Az elıbbiben települési és termelési szilárd hulladékokat, míg az utóbbiban elsısorban folyékony és paszta állapotú termelési és szennyvíziszap hulladékot égetnek. A levegı hozzávezetés részben a rostélyon (primer levegı) keresztül, másrészt a rostély fölötti tőztérbe (szekunder levegı) történik. Az égetendı hulladék főtıértékének ingadozása miatt gyakorlatilag nem nélkülözhetı a póttüzelés, amihez olaj- vagy gázégıket használnak. A rostély nélküliek lehetnek forgódobos kemencék, égetıkamrák, emeletes kemencék, fluidizációs kemencék, egyéb speciális tőzterek. Füstgázhőtés, hıhasznosítás A hulladékégetés füstgázai a tőztérbıl 900-1000 oC-on távoznak, amelyet a tisztítóberendezések miatt 250-350 oC-ra le kell hőteni. A hőtés közvetlen módszer esetén levegı befúvásával vagy vízgız-bepermetezéssel történik. A közvetett eljárásnál hıcserélıket (rekuperátorok, melegvíz. és gızkazánok) alkalmaznak. A kis kapacitású égetıknél alkalmazzák a közvetlen hőtést, de ezeknél a hıhasznosítás hiányában nem beszélhetünk termikus hasznosításról Tapasztalatok szerint 15-20 GJ/h hıteljesítmény felett célszerő a hıt hasznosítani. Az égetés szilárd maradékai A szilárd égetési maradékok (salak, pernye) anyagi tulajdonságaik miatt környezetet nem károsító módon kizárólag rendezett lerakón helyezhetık el. A maradékok mennyisége és összetétele az elégetett hulladéktól és az égetés módjától függ. A salak mennyisége általában 350 kg/t elégetett hulladék és 50-70 kg /t a pernye mennyisége. A települési hulladékégetı salakja útépítésben hasznosítható, amihez elıkészítése (aprítás, mágneses vasleválasztás, rostálás) szükséges. A káros anyagok (PAH, PCDD, PCDF vegyületek, illékony fémvegyületek) zömét tartalmazó, ezért veszélyes hulladékként kezelendı pernye környezetkárosító hatása minimalizálható beágyazással, reduktív közegő termikus-katalitikus lebontással és savas extrakcióval. A pernyét vagy eredeti állapotában veszélyes hulladéklerakóban ártalmatlanítják, vagy beágyazást követıen mőszaki védelemmel rendelkezı nem veszélyes hulladéklerakóban. Füstgáztisztítás Fontos feladat az égetés füstgázainak elıírásoknak megfelelı minıségőre való megtisztítása. A füstgáz legfontosabb szennyezıi: - por 5-15 g/m3, - kén-dioxid 1000-3000 mg/m3, - hidrogén-klorid 2000-8000 mg/m3, - hidrogén-fluorid 20-100 mg/m3, - nitrogén-oxid 500-1500 mg/m3, - szén-monoxid 500-1000 mg/m3, - nehézfémek - szerves szénvegyületek (PAH, dioxinok, furánok) Tisztítási eljárások: - száraz szorpciós, - félszáraz, - nedves A hulladékégetık szennyvizeinek kezelése EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

29

A nedves rendszerő salakhőtıbıl, a főtıfelületek tisztításából, a kazántápvíz elıkezelésébıl és a füstgáz tisztításából származó szennyvizeket kezelni kell. A tisztítási mőveletek semlegesítésbıl, flokkulálásból, kicsapatásból, ülepítésbıl, iszapvíztelenítésbıl áll. Szükség esetén aktívszenes adszorpciót, vagy ioncserélési mőveletet is be lehet iktatni. A hulladékok égetésének jogi szabályozását a hulladékok égetésének mőszaki követelményeirıl, mőködési feltételeirıl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirıl szóló 3/2002: (II. 22.) KöM rendelet jelenti. Hazánkban jelenleg egyetlen települési szilárd hulladék égetı található Budapesten. Éves szinten kb. 420-440 ezer tonna hulladékot képes elégetni, amely a fıváros hulladékának kb. 60 %-a. A keletkezı hıenergiát távfőtésre és villamos energia termelésére használják. Az OHT elıirányozta további égetık megvalósítását, amelyeknek a lehetıségeit 2008-ig meg kell vizsgálni. 4.5.6. A települési szilárd hulladék ártalmatlanítása A 4.4.5.6. pontban rögzítésre kerültek a hulladék ártalmatlanításának a lehetıségei, amelyek közül a települési szilárd hulladékok vonatkozásában a hıhasznosítás nélküli termikus kezelés mellett a lerakás jöhet szóba, Magyarországon a lerakás a tárgyi hulladék kezelésében több, mint 80 %-ot képvisel. A hulladéklerakás a hulladékkezelési technológiai rendszer utolsó eleme, amelynek során az adott idıszakban mőszaki vagy gazdasági okok miatt nem hasznosítható, illetve más eljárással nem ártalmatlanítható hulladékok környezetkímélı ártalmatlanítása történik meg. A települési szilárd hulladékoknak a környezetvédelmi és a közegészségügyi követelmények betartásával, a talaj felszíne felett vagy a talajfelszín alatt, meghatározott technológiai rend szerint történı rendezett elhelyezése a rendezett lerakás. A lerakást viszonylag egyszerősége és az egyéb ártalmatlanítási módszerekhez képest mérsékeltebb ráfordításigénye miatt, az országban még hosszú távon mértékadó ártalmatlanítási módszerként kell tekinteni. Hazánkban 2002. évben phare projekt keretében felmérésre kerültek a lerakók. A kb.2700 lerakóból kb. 730 lerakó volt része a településeken kialakított közszolgáltatási rendszereknek. Ezek közül is csak minden tizedik felelt meg a vonatkozó környezetvédelmi elıírásoknak. A lerakók döntı hányadát jelenleg már újabb hulladék elhelyezésére hivatalosan nem használják. A bezárásuk mellett viszont nem történtek meg a rekultivációik. A Hgt. elıírása szerinti környezetvédelmi felülvizsgálatok is döntıen elmaradtak. A települési szilárd hulladékok lerakással való ártalmatlanítása körében a tennivalók alapvetıen két részre oszthatók. Az egyik az újonnan keletkezı hulladék részére a mai követelményeket kielégítı lerakó kapacitások folyamatos biztosítása. A másik a betelt, bezárt, a környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelı lerakók további sorsának a rendezése. 4.5.6.1. Új lerakók létesítése Az elmúlt években új lerakók építésére került sor az országban. Már az 1990-es évektıl csak több település összefogásával, térségi, illetve regionális célra jöhetett létre lerakók. Az utóbbi idıkben a lerakók komplex hulladékkezelı telepek részeként valósíthatók meg. A korszerő települési szilárd hulladékgazdálkodás kialakítása érdekében az ország területén még az EUhoz történt csatlakozásunk elıtt 12 ISPA támogatású projekt indult. E projektek finanszírozását 50-70 %-ban az EU, 10%-ban az egyes projektek megvalósításában résztvevı önkormányzatok, a fennmaradó részt a hazai központi költségvetés biztosítja. A projekteken belül a települési szilárd hulladékok szelektív győjtési rendszerének kialakításához szükséges létesítmények (hulladékudvarok, győjtıszigetek, komposztálók, válogatók) megvalósítása, az eszközök (győjtıedények, szállítójármővek) beszerzése tervezett. Amennyiben az adott térség nem rendelkezi korszerő, 10-15 évre elég befogadóképességő lerakóval akkor rendre ezek EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

30

megépítése is része a fejlesztésnek. A 12 projekt egyike a Nyugat-Balaton és Zala völgye nevő, amelynek 282 önkormányzat a résztvevıje. A várhatóan 2008. év végéig befejezést nyerı projekt keretében Zalabér (a település önkormányzata vállalta a projekt gesztori szerepét) határában egy 0,8 millió m3 befogadóképességő lerakó épül és ugyanitt hulladékudvar, komposztáló és válogató is létesül. Zalabér mellett további kettı hulladékkezelı központ jön létre, amelyek a zalaegerszegi és a nagykanizsai EU konform, meglévı lerakókra támaszkodnak. A hulladékok gazdaságosabb szállíthatósága érdekében Lentiben, Celldömölkön és Keszthelyen átrakóállomás lesz. Válogató még épül Keszthelyen, Nagykanizsán és Zalaegerszegen, míg komposztáló szintén Keszthelyen, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, továbbá Celldömölkön és Lentiben. Hulladékudvar valamennyi érintett városban lesz. A Zalabéren megépülı lerakó minden tekintetben eleget fog tenni a vonatkozó követelményeknek Egységes környezethasználati engedélyt kapott a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıségtıl. Az engedélyezésénél a hatóság tekintettel volt a Hgt. ide vonatkozó végrehajtási rendeletében (az azóta hatályát vesztett a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeirıl szóló 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet) foglalt követelményekre. Napjainkban a hulladéklerakást szabályozó rendelet a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrıl szóló 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet. A rendelet elıírásai megfelelnek az 1999/31/EK tanácsi irányelvnek, valamint a hulladékok hulladéklerakóban történı átvételének kritériumairól és eljárásairól az 1999/31/EK irányelv 16. cikke, II. melléklete alapján címő, 2002 december 19-i 2003/33/EK tanácsi határozatnak. Egy új lerakó helyének a megválasztási szempontjait, a kialakításának a mőszaki követelményeit, létesítményeit, technológiai felszerelésének elemeit, a telep monitoring rendszerének a felépítését, az üzemeltetés követelményrendszerét, a hulladékok átvételének szabályait, a betelt lerakó lezárásának az ismérveit a már hivatkozott rendelet részletesen taglalja. Az új lerakó tervezéséhez a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium segédletet is készíttetett, amely nem csak a tervezıknek, hanem a terveket elbíráló hatóságoknak és minden, e téma iránt érdeklıdınek hasznos segítséget nyújt. Az ISPA projektek még nem tartalmazzák az úgynevezett maradék hulladék (a hasznosítható és veszélyes összetevık keletkezés helyén történı elkülönítése után a települési szilárd hulladék megmaradt része (a hulladékok jegyzékérıl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet szerinti 20 03 01 kódszámú hulladék)) mechanikai és biológiai elıkezelését, ami egyébként követelmény. Várhatóan ennek pótlására újabb fejlesztések indulnak. A mechanikai, biológiai elıkezelés célja a biohulladékok sorába tartozó (a biohulladékok kezelésérıl és a komposztálás mőszaki követelményeirıl szóló 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet 1. számú melléklete) maradék hulladék lerakás elıtti stabilizálása. A stabilizálás a biohulladék bomlóképességének csökkentése olyan mechanikai-biológiai eljárással, amelynek következtében a szagemisszió minimalizálódik a légzési intenzitás egyidejő csökkenése mellett. A légzési intenzitás a kezelt biohulladékban jelen lévı biológiailag lebomló szervesanyag oxigénfogyasztása. Az elıbbi elıkezelés megvalósítható aerob és anaerob módon is. 4.5.6.2. A régi lerakók rekultiválása A jelenleg hatályba lévı lerakós rendelet az elızıhöz képest részletesebb szabályozást tartalmaz a lerakók bezárárása, lezárása, rekultiválása és felszámolása tekintetében. A korábbi rendezetlen körülményekbıl adódóan az országban szinte minden településen létrejött lerakó. A már említett országos felmérés során olyan lerakókat, illetve lerakásra szolgált területeket vizsgáltak a projekt résztvevıi, amelyekre a lakosság egyénileg vagy szervezetten, rendszeresen és huzamos ideig vitte a hulladékát. E lerakók töredékén folytattak le valamilyen EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

31

engedélyezési eljárást. A hulladékok mőszaki védelem nélkül kerültek lerakásra, így az abból esetlegesen kimosódó környezetre káros anyagok kikerültek a környezetbe, elszennyezve a talajt, a felszíni, illetve a felszín alatti vizeket. A hulladék depókban képzıdött biogáz a levegıt szennyezte, illetve szennyezi. Sok esetben a bőz, az elszaporodó rágcsálók is problémát okoznak. Általánosságban kijelenthetı, hogy az elıbbiekben vázolt állapotú lerakók komoly környezeti kockázatot jelentenek, amit minél hamarabb orvosolni kell. Tekintettel arra, hogy a bezárt lerakók rendezése tetemes anyagi erıforrásokat igényel és a rendezés elsı számú kötelezettjei, a helyi önkormányzatok lehetıségeit meghaladják e feladatok teljesítése – az EU más országokhoz hasonlóan – hazánknak is segítséget nyújt e téren. A már hivatkozott ISPA (jelenleg már Kohéziós Alap támogatású) projekt költségvetésének 30 %-a erejéig a régi lerakók környezetvédelmi felülvizsgálatát (ez elengedhetetlen a rekultiváció vagy esetleg a lerakó felszámolásának elvégzéséhez ), a rekultivációs vagy felszámolási tervek elkészítését és magát a rekultiváció vagy a felszámolás elvégzését finanszírozza. A 12 ISPA projekt mellett 5 Kohéziós Alapra benyújtandó pályázat van elırehaladott készültségi állapotban, valamint az egész ország területének lefedése érdekében a tervek szerint még további 6 projekt indítása várható. A nem megfelelı lerakókat legkésıbb 2008. év végéig be kell zárni. A rekultivációk optimista megközelítésben 2013-ig valósulnak meg. 4.5.7. A települési folyékony hulladék kezelése A települési folyékony hulladék a szennyvízelvezetı hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül el nem vezetett szennyvíz, mely emberi tartózkodásra alkalmas épületek szennyvíztároló létesítményeinek és egyéb helyi közmőpótló berendezéseinek ürítésébıl, a nem közüzemi csatorna- és árokrendszerekbıl, valamint a gazdasági, de nem termelési, technológiai eredető tevékenységbıl származik. E hulladék döntı része a lakosság közcsatornával nem rendelkezı vagy arra rá nem kötött ingatlanain keletkezik. Az ilyen ingatlanon képzıdı kommunális szennyvizet győjtik egy arra alkalmas létesítményben és a feltelését követıen a kiürítésérıl kell gondoskodni. A települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 213/2001.(XI. 14.) Kormányrendelet elıírása szerint az ingatlantulajdonos az ingatlanán keletkezı vagy onnan származó települési folyékony hulladékot a jogszabályokban (a hivatkozott rendelet, építési jogszabályok) meghatározott mőszaki és közegészségügyi elıírások, illetve az ingatlan tulajdonosára vonatkozó hatósági elıírások szerint köteles győjteni, továbbá azt a begyőjtésére jogosult hulladékkezelınek átadni. A települési szilárd hulladék közszolgáltatáshoz hasonlóan a települési önkormányzatnak a települési folyékony hulladék begyőjtését közszolgáltatás keretében kell biztosítania, amelyet önkormányzati rendelettel kell szabályozni. Tapasztalatok szerint az ingatlanok győjtıibıl begyőjtött folyékony hulladék töredéke a ténylegesen keletkezınek. Ennek egyik oka, hogy - elsısorban a régebben kialakított – a győjtı létesítmények, aknák folyadékzáró képessége nem megfelelı, így a helyi talajadottságoktól függıen a győjtıbıl távozó szennyvíz elszikkad. Az okok közé sorolható az illegális kiürítés is. Noha a Hgt. szerint már 2003. év végétıl valamennyi településen szabályozott módon kellene gondoskodni a hulladék kezelésérıl, ez különbözı okok miatt jelentıs hiányosságokkal küzd. Talán legfontosabb szempont a begyőjtött hulladék további kezelésének a nehézségei, amelyek a továbbiakban kerülnek tárgyalásra. 4.5.7.1. A települési folyékony hulladék hasznosítása A települési folyékony hulladék a hulladékok jegyzékérıl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet szerinti kódszáma 20 03 04, megnevezése szerint emésztıgödrökbıl származó iszapok, amely hulladék szerepel a biohulladék kezelésérıl és a komposztálás mőszaki követelményeirıl szóló 23/2003.(XII. 29.) KvVM rendelet 1. számú mellékletében, vagyis a EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

32

biohulladékok közé sorolódik. Ennek alapján elvileg alá lehet vetni komposztálásnak, illetve anaerob biológiai lebontásnak. E módszerek az eddigi gyakorlatban kevésbé alkalmazottak. A települési folyékony hulladék bevett hasznosítási módja a mezıgazdasági területen történı elhelyezés. A tevékenységet jogilag a szennyvizek és szennyvíziszapok mezıgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet szabályozza.. A rendelet az iszapok közé sorolja a települési folyékony hulladékot is. Elıírja azt, hogy mezıgazdasági mővelés alá tartozó területre csak kezelt iszap helyezhetı ki. A kezelt iszap biológiai, kémiai, illetve hıkezeléssel, tartós (legalább 6 hónapig tartó) tárolással vagy más kezeléssel nyert iszapok, melyek szennyezıanyag tartalma a rendelet elıírásainak megfelel, és amelyekben a kezelés hatására a fekál coli és a fekál streptococcus szám ml-ben mért mennyisége az eredeti érték tíz százaléka alá csökken. A 6 hónapos tartós tároláshoz megfelelıen kialakított tárolók szükségesek, lehetıleg az elhelyezı területekhez közel kialakítva. Ezek magas beruházási költsége mellett további nehézséget okoz a jogszabály azon elıírása, miszerint a szennyvíziszapot a talaj felszíne alá kell juttatni, vagy felszíni kijuttatás estén szikkadás után haladéktalanul be kell dolgozni. A mezıgazdasági elhelyezı területek mővelési technológiájuk szerint kétfélék. Az egyik esetben injektálással történik a kihelyezés. Ennél a módszernél az iszap a föld alá kerül. A másik szerint a területen un. mélybarázdákat készítenek és az iszapot azokba engedik. A barázdák az adott évi kihelyezés teljes idıtartama alatt nyitottak maradnak, vagyis nem teljesül a hivatkozott jogi elıírás. Jelenleg érvényes növény- és talajvédelmi hatósági engedélyek alapján mindkét kihelyezési forma szerint lehetıség van a hulladék hasznosítására. A mostani engedélyek érvényességi idejét követıen is szükség lesz a tevékenység végzésére, aminek tisztázni kell a majdani feltételeit. A hivatkozott jogszabály alapján a közüzemi szennyvíztisztítókon képzıdı iszap mezıgazdasági elhelyezése is történik. A jogszabály meghatározza a kihelyezésre alkalmas területek jellemzıit, az iszap minıségi paraméterei, az évente az iszappal kihelyezhetı szennyezıanyagok mennyiségét. Az engedély beszerzéséhez talajtani szakvéleményt kell készíteni. Nyilvántartást kell vezetni a kihelyezett iszapról és adatszolgáltatási kötelezettsége is van az engedélyesnek az engedélyezı hatóság felé. 4.5.7.2. A települési folyékony hulladék ártalmatlanítása Környezetvédelmi szempontból a település folyékony hulladék megfelelı ártalmatlanítását jelenti a közüzemi szennyvíztisztító telepekre történı beszállítás és a csatornán érkezı szennyvízzel együttesen való megtisztítás. Sajnálatosan a mőködı tisztítók csak kis hányada képes szippantott szennyvizet fogadni. Ennek azaz oka, hogy míg a csatornán a telepre bekerülı szennyvíz általában friss állapotú, addig a győjtıkbıl származó különbözı mértékben berothadt. Az utóbbi tisztítása plusz energia bevitelt igényel ahhoz, hogy az elindult anaerob folyamatok megfordítódjanak. Összességében romolhat a tisztítás hatásfoka és a kibocsátott tisztított szennyvíz határértéket meghaladó szennyezıanyag-tartalma miatt a tisztítótelep üzemeltetıje szennyvízbírságot kénytelen fizetni. A tapasztalatok szerint a tisztító névleges kapacitásának 1-2 %-a erejéig a folyékony hulladékot képes minden elıkezelés (levegıztetés) nélkül fogadni. Ennél nagyobb arányban csak elıkezelın történı átvezetés után célszerő a tisztítás folyamatába bevezetni a hulladékot. Az elıkezelık kiépítése többlet költségekkel jár, amit nem szívesen vállalnak az üzemeltetık, de az általában tulajdonos önkormányzatok sem. Amennyiben egy adott, csatornázatlan ingatlanokkal rendelkezı településtıl csak távol található szippantott szennyvizet fogadni képes tisztító, a hulladék szállítási költségeit a lakosság nem tudja vállalni. Az ilyen településeken nem ritka az, hogy hivatalos szolgáltató sem mőködik, vagyis lényegében nincs biztosítva a törvény által elıírt közszolgáltatás.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

33

Az országban számos példa van olyan települési folyékony hulladék elhelyezı telepre, ahol mőszaki védelem nélkül visszamaradt bányagödrökbe, egyéb terepi mélyedésekbe, vagy mesterségesen kialakított tároló medencékbe ürítik a hulladékot. Ezek az un. földgödrös elhelyezı telepek. Az ilyen létesítményekben tényleges hulladékkezelés nem történik, a víz elszikkad, illetve elpárolog, az iszap meg lassan megtölti a tárolót. Arra van példa, hogy a megszikkadt iszapot engedély alapján idıközönként kitermelik és mezıgazdasági területen helyezik el. A földgödrös leürítık környezetvédelmi felülvizsgálat alapján megszerezhetı mőködési engedély birtokában – a felszín alatti vizek védelmérıl szóló 219/2004. (VII. 21. ) Korm. rendelet értelmében - legfeljebb 2007. október 31-ig tevékenykedhetnek Mint általában minden hulladéktípus estében törekedni kell a képzıdı mennyiség csökkentésére. A települési folyékony hulladék képzıdése a csatornázás bıvítésével, a csatornázott településrészeken a rákötés arányának a növelésével, teljessé tételével, a gazdaságosan nem csatornázható részeken az engedélyezett csatornapótló megoldások (szennyvízelvezetı kislétesítmény, szennyvíztisztító kisberendezés) alkalmazásával csökkenthetı. Ahol a kislétesítmény, illetve -berendezés vízvédelmi szempontból nem alkalmazható, ott zárt győjtıket kell létesíteni és biztosítani a szippantott szennyvíz megfelelı kezelését. Egyébiránt a zárt győjtık és a hozzákapcsolódó ellenırzött kezelési rendszer a jelenlegi állapothoz képest a hulladék mennyiségének a növekedését idézi elı, amit viszont vállalni kell. 4.6. A veszélyes hulladékok 4.6.1. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos általános szabályok A hulladékok különleges csoportját alkotják a veszélyes hulladékok, amelyeknek anyagi tulajdonságai, illetve egyes összetevıi külön-külön vagy együttesen a környezetre, a környezet elemeire, az élıvilágra és az emberi egészségre potenciálisan károsító hatást fejthetnek ki. E potenciális hatásból eredı kockázatok minimalizálása és lehetıség szerinti megszüntetése, de legalább a hatások érvényesülési lehetıségének minél teljesebb kizárása különleges figyelmet és kezelési módszereket, speciális biztonsági és ellenırzési intézkedéseket igényel. Ma a veszélyes hulladékkal kapcsolatos szabályozást – a környezetvédelmi törvény általános szabályai mellett – a hulladékgazdálkodásról szóló, 2001. január 1-jén hatályba lépett Hgt. alapozza meg. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos szabályokat részletesebben a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet tartalmazza. 4.6.2. A veszélyes hulladék termelıjének kötelezettségei A hulladék „termelıjének” kötelessége a hulladék keletkezésének megelızése, a tevékenység során keletkezı hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a hulladék biztonságos győjtése és ártalmatlanítása. A kötelezettségek egy része teljesíthetı úgy is, hogy a hulladék tulajdonosa szakvállalkozóra bízza a kezelést, a győjtés kötelezettsége azonban nem hárítható át. Az átadással a hulladék további sorsáért való felelısség, a termelı kötelezettségei jórészt átszállnak az átvevıre, mint új birtokosra vagy mint szolgáltatóra. A termelı felelıssége is fennmarad azonban abban az értelemben, hogy megfelelı személynek szervezetnek adta-e tovább a hulladékot. A veszélyes hulladékokról szóló 98/2001. (VI.15.) Kormány rendelet alapján a háztartások kivételével a veszélyes hulladék termelıje köteles:

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

34

-

-

minden veszélyes hulladékot eredményezı tevékenységérıl anyagmérleget készíteni melynek tartalmaznia kell az adott termelési technológiába bemenı anyagok mennyiségét és összetételét, a keletkezı termékek mennyiségét és összetételét, valamint a veszélyes hulladékok mennyiségét és összetételét, a veszélyes hulladék tárolására és kezelésére használt létesítményei és berendezései üzemeltetésérıl üzemnaplót vezetni, nyilvántartást vezetni és adatot szolgáltatni a hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségrıl szóló külön jogszabály elıírásai szerint. a veszélyes hulladékra vonatkozó hulladékgazdálkodási feladatokat az általános hulladékgazdálkodási terveken belül kell érvényesíteni. a keletkezı veszélyes hulladékokat környezetszennyezést kizáró módon munkahelyi vagy üzemi veszélyes hulladék győjtıhelyen győjteni legfeljebb 1 évig. a keletkezı veszélyes hulladékok környezetkímélı kezelésérıl és végsı soron ártalmatlanításáról gondoskodni.

A hulladékképzıdés és kezelés nyilvántartási és bejelentési kötelezettségének részletes tartalmi és formai követelményeit – ezen belül a veszélyes hulladékokét – a 164/2003.(X.18.) Korm. rendelet (továbbiakban Korm. rendelet) határozza meg. A hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeirıl a 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet intézkedik. 4.6.3. Nyilvántartás A hulladék termelıje, birtokosa (a továbbiakban együtt: termelı) és kezelıje - a szállító kivételével - telephelyenként naprakész nyilvántartást vezet a tevékenysége során képzıdı, vagy egyéb módon birtokába jutott, valamint a mástól átvett és az általa kezelt, illetve másnak átadott, a hulladékok jegyzékérıl szóló külön jogszabály szerint kódszámmal és megnevezéssel azonosított hulladék mennyiségérıl és összetételérıl. A telephelyi nyilvántartás tartalmazza a Korm. rendelet 1. számú mellékletben meghatározottakon kívül a külön jogszabályban az adott hulladékra vonatkozó hulladékgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó adatot. A hulladék termelıje a nyilvántartását nem veszélyes hulladék esetén a Korm. rendelet 1. számú melléklet 1. pontja szerinti, veszélyes hulladék esetén Korm. rendelet 1. számú melléklet 2. pontja szerinti adattartalommal alakítja ki és vezeti. A hulladék termelıjének nyilvántartásában elıírt adattartalom veszélyes hulladék esetében Általános adatok: A KAR/Ügyfél lap, illetve KAR/Telephely lap és a Borítólap kitöltéséhez szükséges adatok A telephelyen folyó tevékenységek felsorolása, TEÁOR kóddal, megnevezéssel Nyilatkozat a nyilvántartás adatainak valódiságáról Adatok hulladékonként: Hulladék eredete (tevékenység, technológia megnevezése, TEÁOR kódja) Hulladék megnevezése, kódja Üzemi győjtıhelyre szállítás gyakorisága Csomagolási mód Fizikai megjelenési formája A hulladék H veszélyességi jellemzıje/jellemzıi

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

35

A veszélyességet okozó komponens megjelölése (C számok), a komponensek tömegkoncentrációja, a hulladék összetevıinek kémiai megnevezése (kivéve C33, C35) A hulladék veszélyessége: maró, éghetı, gyúlékony, robbanóképes, irritáló, toxikus (érintésre), toxikus (belélegzéskor), toxikus (lenyeléskor) Veszélyes reakciók: hıre, savra, nyomásra, lúgra, vízre, oxidálóra, levegıre, redukáló szerre, más termékre, milyen anyagok esetében? A keletkezı hulladék mennyisége (anyagmérleg alapján) (kg) Az üzemi győjtıhelyen tárolt (göngyölített) összmennyiség bevétel vagy kiadás után (kg) A kezelésre (saját telephelyi kezelésre, kiszállításra) kiadott hulladék mennyisége (kg), az átvevı neve, KÜJ és KTJ száma, illetve az exportra kerülı hulladék célországa A kezelésre átadott hulladék kezelési kódja A kiszállítások kísérıjegyeinek nyilvántartása (SZ vagy K kísérıjegy) Minden hulladékmozgáshoz rögzíteni kell annak idıpontját Technológiánkénti nyilvántartás: A technológia leírása, kapacitása A technológia anyagmérlege a külön jogszabályban elıírt tartalommal A keletkezett félkész és/vagy késztermékek termelési adatai 4.6.4. Adatszolgáltatás Rendszeres adatszolgáltatásra telephelyenként - a szállító kivételével - a hulladék kezelıje, továbbá az a termelı kötelezett, amely esetében a gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatottak száma eléri a 10 fıt, vagy a tárgyévben a telephelyen keletkezett (birtokolt) hulladékok összes mennyisége meghaladja - veszélyes hulladék esetében a 200 kg-ot, vagy - nem veszélyes hulladék esetében a 2000 kg-ot, vagy - nem veszélyes építési és bontási hulladék esetében az 5000 kg-ot. A rendszeres adatszolgáltatásra kötelezett adatszolgáltatását a Korm. rendelet 2. számú mellékletének, valamint - a hulladék termelıje a 3. számú melléklet, - a hulladék begyőjtıje vagy elıkezelıje a 4. számú melléklet, - a hulladék hasznosítója vagy ártalmatlanítója az 5. számú melléklet kitöltésével teljesíti. A hulladék termelıjének nem kell adatot szolgáltatnia azon hulladékról, amelyet szerzıdés alapján közszolgáltatónak, illetve külön jogszabály alapján bejegyzett, a hulladék visszavételére kötelezettnek, vagy azzal szerzıdésben álló átvevınek ad át. (Kizárólag települési szilárd és települési folyékony hulladékra, a csomagolási hulladékokra, az elektromos és elektronikai berendezések hulladékaira, az elemekre, akkumulátorokra, gyógyszerekre és csomagolásaikra, valamint a növényvédı szerrel szennyezett csomagolóanyagra értelmezhetı.) A fentiek alapján rendszeres adatszolgáltatásra kötelezett hulladékkezelınek és a hulladék termelıjének a kötelezettség keletkezésétıl számított 60 napon belül a Korm. rendelet 6. és 7. számú mellékletének kitöltésével és beküldésével be kell jelentkeznie a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerbe (HIR). Az adatszolgáltatás teljesítésének határideje Amennyiben jogszabály eltérıen nem rendelkezik, a rendszeres adatszolgáltatásra kötelezettek EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

36

-

a keletkezett hulladékról évente a tárgyévet követı év március 1. napjáig, veszélyes hulladékról kezelésre történı átvételének esetében negyedévente a tárgynegyedévet követı 8. munkanapig, nem veszélyes hulladékról kezelésre történı átvételének esetében a tárgyévet követı év március 1. napjáig szolgáltatnak adatot. Az adatszolgáltatásra kötelezett adatszolgáltatását a telephely szerint illetékes felügyelıség felé teljesíti. 4.6.5. A szabályozás hatálya, a hulladék veszélyességének megállapítása A 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet hatálya kiterjed minden veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységre, illetıleg az ilyen tevékenységet folytatókra (a lakosságra vonatkozó specialitások figyelembevételével), és természetesen magukra a veszélyes hulladékokra. A hatály pontos lehatárolhatósága szempontjából alapvetı kérdés a veszélyes hulladékok körének meghatározása. A rendelet megfogalmazása szerint a hatály a hulladékgazdálkodási törvényben meghatározottak szerinti veszélyes hulladékokra terjed ki, azaz minden olyan hulladékra, amely a Hgt. 2. számú mellékletében megadott tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkezik, illetve ilyen anyagokat vagy összetevıket tartalmaz, és eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelent. A 2. számú melléklet 2000. évi XLIII. törvényhez, a veszélyességi jellemzık jegyzéke H1

„Robbanó”: folyékony, képlékeny, kocsonyás vagy szilárd anyagok és készítmények, amelyek a légköri oxigén nélkül is gyors gázfejlıdéssel járó hıtermelı reakcióra képesek, és amelyek meghatározott kísérleti körülmények között, illetıleg nyomásra vagy hıre felrobbannak H2 „Oxidáló”: anyagok és készítmények, amelyek más, elsısorban gyúlékony anyagokkal érintkezve erısen hıtermelı reakcióba lépnek H3-A „Tőzveszélyes”: - folyékony anyagok és készítmények, amelyek nagyon alacsony lobbanásponttal rendelkeznek (beleértve a fokozottan tőzveszélyes anyagokat és készítményeket is) - anyagok és készítmények, amelyek a levegın, normál hımérsékleten öngyulladásra képesek - szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrás rövid ideig tartó behatására könnyen meggyulladnak, majd a gyújtóforrás eltávolítása után tovább égnek vagy bomlanak - gáz halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyek a környezeti hımérsékleten és nyomáson a levegıvel érintkezve tőzveszélyesek - anyagok és készítmények, amelyek vízzel vagy nedves levegıvel érintkezve tőzveszélyes gázt fejlesztenek, veszélyes mennyiségben H3-B „Kevésbé tőzveszélyes”: folyékony anyagok és készítmények, amelyek alacsony lobbanásponttal rendelkeznek H4 „Irritáló vagy izgató”: nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bırrel vagy nyálkahártyával történı rövid idejő vagy hosszan tartó vagy ismételt érintkezésük esetén gyulladást okozhatnak H5 „Ártalmas”: anyagok és készítmények, amelyek belélegzésük, lenyelésük vagy a bırön át történı felszívódásuk esetén halált vagy heveny egészségkárosodást okozhatnak H6 „Mérgezı”: anyagok és készítmények (beleértve az erısen mérgezı anyagokat és készítményeket is), amelyek belélegzésük, lenyelésük vagy a bırön át történı felszívódásuk esetén kis mennyiségben is halált vagy heveny egészségkárosodást okozhatnak H7 „Karcinogén”: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bırön vagy a nyálkahártyán keresztül, vagy egyéb úton a szervezetbe jutva daganatot okoznak, vagy elıfordulásának gyakoriságát megnövelik H8 „Maró” (korrozív): anyagok és készítmények, amelyek élı szövettel érintkezve azok elhalását okozzák H9 „Fertızı”: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazó anyagok, amelyek ismert módon vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élı szervezetben H10 „Reprodukciót és az utódok fejlıdését károsító”: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bırön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva megzavarják, általában gátolják a EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

37

H11

H12 H13 H14

reprodukciót, illetve az utódokban morfológiai, illetıleg funkciós károsodást okoznak, vagy elıfordulásának gyakoriságát megnövelik „Mutagén”: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bırön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva genetikai károsodást okoznak vagy megnövelik a genetikai károsodások gyakoriságát Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegıvel vagy savval érintkezve mérgezı vagy nagyon mérgezı gázokat fejlesztenek Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belılük a lerakást követıen valamely formában - pl. kimosódás - a felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkezı anyag keletkezzék „Környezetre veszélyes”: anyagok és készítmények, amelyek a környezetbe jutva a környezet egy vagy több elemét azonnal vagy meghatározott idı elteltével károsítják, illetve a környezet állapotát, természetes ökológiai egyensúlyát, biológiai sokféleségét megváltoztatják

A veszélyes hulladéknak a Hgt. szerinti definíciója értelmében veszélyesnek kell tekinteni azt a hulladékot is, amely az ismertetett tulajdonságok valamelyikével bíró anyagokat vagy összetevıket tartalmaz, és eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelent. Az ilyen, a hulladékot potenciálisan veszélyessé tévı anyagokat a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének E)-4. pontja sorolja fel. (C kódok) A megadott összetevık valamelyikének jelenléte a hulladékban nem jelenti automatikusan a hulladék veszélyességét, hiszen magának a hulladéknak a hatását jelentısen befolyásolja a veszélyeztetı összetevık koncentrációja. Az egyes veszélyességi tulajdonságok tényleges meglétének vagy meg nem létének eldöntéséhez, illetve a döntés megkönnyítéséhez a veszélyes anyagok jellemzésére használt „R és S mondatok” (Risk és Safety – kockázat és biztonság) alapján meghatározott határértékrendszert dolgoztak ki az Unióban. A harmonizáció során ezt a határérték-rendszert a magyar szabályozás is átvette. A határértékrendszert a hulladékok jegyzékérıl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet rendelkezı része tartalmazza. A veszélyességi kategóriák jellemzésére használt R mondatok értelmezését a kémiai biztonságról szóló törvény végrehajtási szabályait tartalmazó, a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet állapítja meg. 4.6.6. A hulladékok jegyzékének használata A jegyzékbe besorolható hulladékok besorolását a termelı saját felelısségére végzi, amelynek megfelelıségét a környezetvédelmi felügyelıség ellenırizheti, kétely esetén kérheti mérésekkel történı igazolását, végsı esetben a hulladék besorolását határozatban állapítja meg. A hulladékok azonosítására, besorolására, azok származását is figyelembe vevı hulladéklista szolgál. A hulladékok besorolását a (10/2002. (III. 26.) KöM rendelettel módosított) 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet szerinti hulladék-jegyzék megfelelı tételével történı azonosítás jelenti. Az Európai Unióhoz történı csatlakozás megkövetelte harmonizáció érdekében az Unió által használt közösségi hulladék lista alkalmazására kellett áttérnünk.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

38

A jegyzék könnyebb alkalmazhatósága és az egyértelmő azonosíthatóság érdekében a lista elemeit egy adott logikai rend szerint csoportosították és e rendnek megfelelıen kódszámokkal látták el. Ennek megfelelıen a hazai hulladék-jegyzékben az egyes elemeket hatjegyő kódok jelölik, amelyekbıl az elsı kettı a keletkezési folyamat ágazati besorolására, a második kettı magára a keletkezési folyamatra utal, míg az utolsó kettı a csoporton belüli tétel - a hulladék (típus) sorszámát jelöli. Pl.: 06 Szervetlen kémiai folyamatokból származó hulladékok 0601 Savak termelésébıl, kiszerelésébıl, forgalmazásából és felhasználásából származó hulladékok 060101* kénsav és kénessav A hulladékok jegyzékében csillaggal jelölve szerepelnek azon hulladékok, amelyekrıl már bebizonyosodott, hogy a veszélyességi jellemzık legalább egyikét - általában - mutatják. 4.6.7. A hulladék minısítése A minısítési eljárás a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet szerint alapvetıen a hulladékjegyzékben nem szereplı, illetve abba be nem sorolható, valamint az ismeretlen összetételő és veszélyességő hulladékokra korlátozódik. Ha az adott hulladék nem azonosítható a hulladék-jegyzékben szereplı veszélyes hulladékok valamelyik tételével, akkor a hulladék veszélyességének vagy veszélytelenségének megállapítása – általában - minısítési eljárással történik. A minısítésre a termelı, illetve kezelı kérelme alapján kerül sor. A hulladék veszélytelenségének vagy veszélyességének megállapítását a hulladék termelıje vagy birtokosa az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fıfelügyelıségtıl köteles kérni. A hulladékminısítési kérelmet a termelı telephelye szerint illetékes környezetvédelmi felügyelıségnek kell benyújtani. A minısítési kérelmet a kérelmezı által elvégeztetett megalapozó vizsgálatokkal kell alátámasztani. A mintavételt és a megalapozó vizsgálatokat kizárólag a Nemzeti Akkreditáló Testület által elismert akkreditált szervezet végezheti. A megalapozó vizsgálatok körét, a mintavétel rendjét és a minısítési eljárás részletes szabályait a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. 4.6.8. A veszélyes hulladék kezelése A veszélyes hulladékot eredményezı vagy veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységnél betartandó alapvetı követelmény, hogy törekedni kell a hulladék képzıdésének és veszélyességének megelızésére és csökkentésére, illetve minél nagyobb arányú hasznosítására, biztosítani kell a hulladék sorsának nyomon követhetıségét, ellenırizhetıségét, és meg kell akadályozni a környezet szennyezését, illetve az egészség károsítását. A magyar veszélyes hulladék szabályozás korábban csak az elıkezelı, hasznosító és ártalmatlanító tevékenységeket tekintette kezelésnek. A hulladékgazdálkodási törvény bevezette az EU-szabályozásnak megfelelı, szélesebb értelemben használt kezelés fogalmát, amely a hulladék fizikai vagy kémiai tulajdonságainak tényleges változását eredményezı kezelési lépéseken túl a hulladék győjtését, tárolását és szállítását is magában foglalja. E szélesebb értelemben is a veszélyes hulladék termelıjének, majd mindenkori tulajdonosának, illetve birtokosának alapvetı kötelezettsége, hogy a veszélyes hulladékot úgy kezelje, hogy EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

39

azzal megakadályozza a környezet, illetıleg elemei szennyezését és károsodását, ennek megfelelıen gondoskodjon a hulladék környezetkímélı kezelésérıl és végsı soron ártalmatlanításáról. Az ártalmatlanítási kötelezettségnek - a környezetvédelmi hatóság engedélyének megfelelıen - eleget tehet saját maga, vagy teljesítheti azt a hulladék ártalmatlanítására engedéllyel rendelkezı szolgáltatónak –(kezelınek) történı átadásával.

4.6.8.1. Veszélyes hulladék győjtése, begyőjtése A törvényi szabályozás kiegészítéseként írja elı a rendelet, hogy a veszélyes hulladék birtokosa köteles az ingatlanán, telephelyén, illetve a tevékenysége végzése során keletkezı veszélyes hulladék biztonságos győjtésérıl gondoskodni mindaddig, amíg a veszélyes hulladékot a kezelınek át nem adja. A termelı veszélyes hulladékát közvetlenül a keletkezés helyén kialakított munkahelyi győjtıhelyen legfeljebb 1 évig győjtheti a tevékenység zavartalan végzését nem akadályozó mennyiségben és idıtartamra, a környezet szennyezését kizáró edényzetben. Ha a veszélyes hulladék átadása a kezelı részére nem közvetlenül a munkahelyi győjtıhelyrıl történik, akkor a veszélyes hulladék termelıje a keletkezett veszélyes hulladékot a telephelyén kialakított üzemi győjtıhelyen is győjtheti. Az üzemi győjtıhelyet a tervezett kezelést figyelembe véve, a környezet szennyezését, illetve károsítását kizáró módon kell kialakítani és üzemeltetni. Amennyiben a veszélyes hulladék termelıjének több telephelyén keletkezik veszélyes hulladéka, e veszélyes hulladékok egy telephelyen is győjthetık (üzemi győjtıhelyen), feltéve, hogy a keletkezési helyhez közelebb van a közös üzemi győjtıhely, mint a veszélyes hulladékot kezelésre átvevı kezelı létesítmény. Üzemi győjtıhelyen veszélyes hulladék legfeljebb egy évig tartható. A győjtıhelyeken a veszélyes hulladékot minden esetben a hulladék kémiai hatásainak ellenálló győjtı-edényzetben kell győjteni. Illékony összetevıket tartalmazó veszélyes hulladékok győjtése esetében meg kell akadályozni, hogy ezek a komponensek a környezetbe kerüljenek. A győjtıhely kialakítása és mőködtetése során alkalmazott mőszaki megoldásokkal biztosítani kell, hogy a győjtés idıtartama alatt a veszélyes hulladék ne szennyezze a környezetet. Ennek érdekében a győjtıhelyhez vezetı és az ott kialakított közlekedési útvonalakat szilárd burkolattal kell ellátni és a győjtıhelyet az illetéktelenek behatolását megakadályozó módon körül kell keríteni. A veszélyes hulladék tárolását a hulladékok kémiai hatásainak ellenálló, teherbíró és folyadékzáró aljzaton és ugyanilyen csomagolással kell megoldani, és meg kell akadályozni a külsı csapadékvíznek a győjtıhelyre jutását, illetıleg a veszélyes hulladék csapadékkal történı érintkezését. A győjtıhelyet úgy kell kialakítani, hogy a győjtés idıtartama során esetleg megsérülı csomagolóeszközbıl, győjtı-edényzetbıl kikerülı veszélyes hulladék ne okozzon környezetszennyezést. A győjtıhely részletes mőködtetési és ellenırzési szabályait az üzemeltetınek üzemeltetési szabályzatban kell rögzítenie. A szabályzat végrehajtására felelıs személyt kell kijelölni. A csomagolóeszközök, a győjtı-edényzet és a tárolóterek (utak, térburkolatok) állapotát az üzemeltetési szabályzat elıírásai szerint rendszeresen ellenırizni, és szükség szerint javítani EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

40

kell. A győjtés során esetleg bekövetkezı, a környezetet veszélyeztetı üzemzavar, illetve baleset következményeinek csökkentésére és elhárítására intézkedési tervet kell készíteni. Az üzemi győjtıhely mőködési szabályzatának egy példányát - az üzembe helyezési eljárást megelızıen - jóváhagyás végett meg kell küldeni a környezetvédelmi hatóságnak. A győjtıhely mőködésérıl nyilvántartást kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni az ott győjtött veszélyes hulladékok mennyiségére és összetételére vonatkozó adatokat, a győjtıhelyre került és a győjtıhelyrıl kezelésre átadott veszélyes hulladékok mennyiségét és összetételét, a kezelık adatait, továbbá az üzemvitellel kapcsolatos rendkívüli eseményeket, a hatósági ellenırzések megállapításait és ezek hatására tett intézkedéseket. Az üzemi győjtıhely szigetelési rendszere

4.6.8.2. A veszélyes hulladék szállítása A veszélyes hulladékok szállítására vonatkozó kísérı dokumentáció: „SZ” kísérıjegy Kísérıjegy a veszélyes hulladék szállításához („SZ” kísérıjegy). A kísérıjegyet a veszélyes hulladék termelıje tölti ki. A termelı köteles minden veszélyeshulladék-szállítmányt 4 példányos, általa kitöltött „SZ” kísérıjeggyel ellátni. A kísérıjegy negyedik példánya a termelınél marad. Az 1-3. példányokat a szállító magával viszi. A kezelı a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelınek; ezzel igazolja a termelınek azt, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került. A termelı köteles a kezelı számára az „SZ” kísérıjegyen kért adatokon túl további adatokat szolgáltatni a veszélyes hulladékok keletkezésének körülményeirıl és veszélyességi jellemzıirıl, amennyiben ezek a kezelı környezetének, személyének és berendezéseinek védelme, illetve a veszélyes hulladék szakszerő kezelése érdekében szükségesek. A termelınek a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetnie az „SZ” kísérıjegy számát és a hulladék EWC kódszámát. Ha a veszélyes hulladék kísérıjegyének megfelelı példánya a szállítmány útnak indítását követı 30 napon belül nem kerül vissza a termelıhöz, akkor ezt a körülményt a termelınek jelentenie kell a környezetvédelmi felügyelıség részére. A szállító a veszélyes hulladék szállítását csak akkor kezdheti meg, ha a termelıtıl megkapta a kitöltött „SZ” kísérıjegyet, és ellenırizte, hogy a rá vonatkozó adatok helytállók. A szállító csak az „SZ” kísérıjegyen feltüntetett engedéllyel rendelkezı kezelınek adhatja át a veszélyes hulladék-szállítmányt.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

41

„K” kísérıjegy A tevékenységek végzése során a kis mennyiségben keletkezı, továbbá a speciális győjtıhelyeken összegyőjtött veszélyeshulladék-kezelıhöz történı elszállításának biztosítása érdekében ezen hulladékok begyőjtésére begyőjtı járat vehetı igénybe. Kísérıjegy begyőjtéssel szállítható veszélyes hulladékokhoz („K” kísérıjegy). A kísérıjegyet a begyőjtı tölti ki. A begyőjtı járattal a termelıtıl elszállítható bármely veszélyes hulladék, ha annak egyszeri mennyisége nem haladja meg a 2000 kg-ot. A veszélyes hulladék tömegétıl függetlenül begyőjtı járattal szállíthatók a következı veszélyes hulladékok: -

hulladékká vált jármővek; hulladékká vált elektromos, gázüzemő és elektronikus berendezések; hulladékolajok;

4.6.8.3. A veszélyes hulladék elıkezelése A termelı a veszélyes hulladékát környezetszennyezést kizáró módon a telephelyén külön engedély nélkül elıkezelheti. A más termelıtıl átvett veszélyes hulladék elılezelése (a nem veszélyes hulladékhoz hasonlóan) csak környezetvédelmi hatósági engedéllyel végezhetı. 4.6.8.4. A veszélyes hulladék hasznosítása és ártalmatlanítása A Hgt.-ben megfogalmazott hasznosítási és ártalmatlanítási mőveletek (Hgt. 4. és 3. számú melléklet) alkalmazhatók természetszerőleg a veszélyes hulladékok esetében is. Mind a saját, mind pedig a más által termelt veszélyes hulladék hasznosítása és ártalmatlanítása környezetvédelmi hatósági engedélyhez kötött tevékenység. 4.7. Egyes speciális kezelést igénylı hulladékok kezelésének szabályozása Az Európai Unió elıírásainak megfelelıen az alábbi hulladékokra a következı külön jogszabályok vonatkoznak: - a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól szóló 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet, - s poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek és az azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól szóló 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet, - az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól szóló 9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet - a titán-dioxid gyártás hulladékairól szóló 2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet. 4.8. Építési és bontási hulladékok kezelése Az építési és bontási tevékenységekbıl jelentıs mennyiségő, döntıen különleges kezelést nem igénylı (nem veszélyes) hulladékok származnak. A hasznosításuk elısegítése érdekében a Hgt. elıírása alapján kiadásra került az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet. A rendelet 1. számú melléklete egyrészt EWC kód szerint csoportosítva meghatározza az építési és bontási hulladékok körét és megad minden csoportra egy küszöbértéket. Amennyiben az építés vagy bontás során az adott csoportba tartozó hulladékból több keletkezik a küszöbértéknél, akkor azt a hulladékot a többitıl elkülönítetten kell győjteni az építés helyén vagy hulladékkezelı telepen és gondoskodni kell lehetıség szerint a hasznosításáról. Ha valamelyik csoportba EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

42

tartozó nem éri el a vonatkozó küszöbértéket, akkor az adott hulladék ártalmatlanítását kell biztosítani. Ha a keletkezı hulladék egyik csoportban sem éri el a küszöbértéket, akkor az építtetınek nem kell az építési engedélykérelemhez csatolni a rendeletben meghatározott építési vagy bontási hulladék tervlapot és a tevékenységek befejezésekor nem kell a használatbavételi kérelemhez csatolni az építési hulladék nyilvántartó lapot, illetve a bontás befejezése után a környezetvédelmi hatóságnak nem kell beküldeni a bontási hulladék nyilvántartó lapot, valamint nem kell egyik elıbbi esetben sem csatolni a hulladékkezelık átvételi igazolását. A keletkezı hulladékokat az építtetı, ha az mőszakilag lehetséges, az építés során felhasználja, vagy engedélyezett módon gondoskodik a további kezelésérıl. Az engedélyhez nem kötött építési és bontási tevékenységek során is az elıbbiek szerint kell eljárni azzal a különbséggel, hogy a hulladék terv- és nyilvántartó lapot, valamint a kezelık igazolását a környezetvédelmi hatóságnak kell megküldeni. 4.9. A gyártói felelısség elvére épülı visszavételi és kezelési kötelezettségek szabályozása A 4.4.4.2. pontban felsorolásra kerültek azok a termékek, amelyek hulladékainak a visszavételét és megfelelı kezelését jogszabály írja elı. Az érvényben lévı jogszabályok a következık: - a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet, - a növényvédı szerrel szennyezett csomagolóeszköz-hulladékok kezelésérıl szóló 103/2003. (IX. 11.) FVM rendelet, - az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérıl szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet, - az elektromos és elektrónikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól szóló 15/2004. (X. 18.) KvVM rendelet - a hulladékká vált gépjármővekrıl szóló 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet, - az elemek és akkumulátorok hulladékainak visszavételérıl szóló 109/2005. (VI. 23.) Korm. rendelet, - a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak kezelésérıl szóló 20/2005. (VI. 10.) EüM rendelet. A fenti jogszabályok meghatározzák az egyes hulladékká vált termékek visszavételi arányait, a hulladékok kötelezı begyőjtési és hasznosítási arányait, a kötelezettségek átvállalásának a szabályait, a nyilvántartásba vételi, adatszolgáltatási és bizonyos termékek esetén a biztosítékadási kötelezettségeket. A fentiekben említett, a visszavételi kötelezettség alá tartozó termékek köre a jövıben várhatóan bıvül. 4.10. A hulladékgazdálkodást segítı gazdasági eszközök A hulladékgazdálkodás gazdasági eszközei közül a következı kettıt kell megemlíteni: - termékdíj, - betéti díj. 4.10.1. A termékdíj A termékdíj rendszer alkalmazásának célja, hogy hozzájáruljon a környezetszennyezés megelızéséhez, illetıleg csökkentéséhez, a természeti erıforrásokkal való takarékos gazdálkodásra irányuló tevékenységek ösztönzéséhez, valamint a környezetet vagy valamely elemét a termék elıállítása, forgalmazása, felhasználása során, illetıleg azt követıen közvetlenül, illetve közvetve terhelı vagy veszélyeztetı termék által okozott környezeti veszélyeztetések, illetıleg károk megelızéséhez és csökkentéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen. Az alábbi termékek után kell díjat fizetni: EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

43

egyéb kıolajtermékek, gumiabroncs, hőtıberendezés, hőtıközeg, csomagolás, akkumulátor, információhordozó papírok közül a reklámhordozó papír, elektromos és elektronikai berendezés. A termékdíj fizetésére kötelezettek körét, a fizetés szabályait, a díj mértékét, a kötelezettek díjfizetésen felüli kötelezettségeit, a termékdíj fizetése alóli mentesség és a megfizetett díj visszaigénylésének feltételeit a következı jogszabályok tartalmazzák: - a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény, - a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeirıl szóló 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet, - a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet. 4.10.2. Betétdíj A Hgt. ide vonatkozó végrehajtási rendelete a betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet. Lényeges szempont a szabályozásban, hogy a jogalkotó nem határozza meg azon termékek körét, amelyek estében alkalmazni kell a betétdíjat, ezt a termék gyártójára bízza. Ha viszont a gyártója betétdíjjal hozza forgalomba a termékét, erre az esetre meghatározza a jogszabály mind a gyártónak, mind pedig a forgalmazónak a kötelezettségeit. 4.11. A hulladékgazdálkodási bírság A Hgt. felhatalmazása alapján a Kormány a hulladékgazdálkodási bírság mértékérıl, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) számú rendeletében szabályozta e szankció alkalmazását. A bírság nagysága függhet a megsértett elıírás jellegétıl, a szabálytalansághoz köthetı hulladék mennyiségétıl és minıségétıl, az elkövetés ismétlıdésétıl. Az adminisztratív szabálytalanság esetén fix, illetve összegét tekintve maximált bírság szabható ki. Adott feltételek megléte esetén a hatóság eltekinthet a bírság kivetésétıl. 4.12. Az országhatáron átnyúló hulladékszállítás szabályozása Az Európai Unióban e kérdéskört az Európai közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történı hulladékszállítás felügyeletérıl és ellenırzésérıl szóló 259/93/EGK tanácsi rendelet szabályozza. Tekintettel arra, hogy a jogszabály rendelet, ezért azt egy az egyben alkalmazni kell Magyarországon. A megfelelı alkalmazás biztosításához a Magyar Kormány kiadta a tanácsi rendelet megnevezésével azonos címő 120/2004. (IV. 29.) számú rendeletet, amelyben egyéb elıírások mellett kijelölésre került a hazai illetékes hatóságként az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fıfelügyelıség. E hatóság feladata az engedélyhez kötött szállítások elızetes engedélyezése. A jogszabály meghatározza a szállítások bejelentılapjának és kísérıjegyének a formáját, illetve adattartalmát. 4.13. A jegyzı hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatai A Hgt. felhatalmazása alapján kiadott, a jegyzı hulladékgazdálkodási feladat- és hatáskörérıl szóló 241/2001. (XII. 10.) számú Korm. rendelet csokorba foglalja a jegyzı hulladékgazdálkodási igazgatási és hatósági hatásköreit, amelyek a következık: EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

44

- gondoskodik a települési önkormányzat hulladékkezelési közszolgáltatásának igénybevételére kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásáról, - a települési önkormányzat képviselı-testülete elé terjeszti a települési önkormányzat hulladékgazdálkodási feladataival kapcsolatos szerzıdések tervezetét, - javaslatot tesz a települési önkormányzat képviselı-testülete számára a települési hulladékkezelési létesítmények helyének kijelölésére, - a települési önkormányzat hulladékgazdálkodási tárgyú rendeleteinek tervezetét a szomszédos és az intézkedéssel érintett más települési önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatoknak tájékoztatásul, a környezetvédelmi felügyelıségeknek véleményezésre megküldi, - elıkészíti és a települési önkormányzat képviselı-testülete elé terjeszti a települési önkormányzat hulladékgazdálkodási tervét, - elıkészíti a hulladékgazdálkodási tervben foglaltak végrehajtásáról szóló, kétévente esedékes beszámolót, és a végrehajtás tapasztalatai alapján – szükség esetén – javaslatot tesz a hulladékgazdálkodási terv módosítására, valamint gondoskodik a lakosság tájékoztatásáról, a felülvizsgálat eredményérıl és az elvégzett hulladékgazdálkodási tevékenységrıl, - rendszeresen ellenırzi a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és hatósági elıírások megtartását, - az elhagyott hulladék elszállításával és ártalmatlanításával kapcsolatban a Hgt. vonatkozó elıírása szerint jár el, - ellenırzi a települési szilárd hulladék egyes összetevıinek szelektív győjtését, valamint a közszolgáltatás keretében történı begyőjtésük szabályainak megtartását, - hulladékgazdálkodási bírságot alkalmaz.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

45

Irodalomjegyzék

Kötelezı irodalom - a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, - a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet, - a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet, - a hulladékok jegyzékérıl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet, - a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrıl szóló 164/2003. (x. 18.) Korm. rendelet, - a biohulladék kezelésérıl, és a komposztálás mőszaki követelményeirıl szóló 23/2003. (XII. 29.) Korm. rendelet, - a szennyvizek és szennyvíziszapok mezıgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet, - a települési szilárd hulladék kezelésére szolgálóegyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes mőszaki szabályairól szóló 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet, - a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrıl szóló 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet, - a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól szóló 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet, - s poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek és az azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól szóló 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet, - az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól szóló 9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet - a titán-dioxid gyártás hulladékairól szóló 2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet. - a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet, - a növényvédı szerrel szennyezett csomagolóeszköz-hulladékok kezelésérıl szóló 103/2003. (IX. 11.) FVM rendelet, - az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérıl szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet, - az elektromos és elektrónikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól szóló 15/2004. (X. 18.) KvVM rendelet - a hulladékká vált gépjármővekrıl szóló 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet, - az elemek és akkumulátorok hulladékainak visszavételérıl szóló 109/2005. (VI. 23.) Korm. rendelet, - a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak kezelésérıl szóló 20/2005. (VI. 10.) EüM rendelet. - a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény, - a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeirıl szóló 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet, - a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet. - a hulladékgazdálkodási bírság mértékérıl, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet,

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

46

- az Európai közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történı hulladékszállítás felügyeletérıl és ellenırzésérıl szóló 259/93/EGK tanácsi rendelet. - az Európai közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történı hulladékszállítás felügyeletérıl és ellenırzésérıl szóló 120/2004. (IV. 29) Korm. rendelet, - a jegyzı hulladékgazdálkodási feladat és hatáskörérıl szóló 241/2001.(XII. 10.) Korm. rendelet, - a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeirıl szóló 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet, - a hulladékok égetésének mőszaki követelményeirıl, mőködési feltételeirıl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirıl szóló 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet, - az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet, - az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült ternékek forgalomba hozatalának állat-egészségügyi szabályairól szóló 71/2003. (VI. 27.) FVM rendelet, - a betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 206/2005. (X. 5.) Korm. rendelet, - a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet, - a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerzıdésrıl szóló 224/2004. (VII. 22.) Korm. rendelet.

Ajánlott irodalom - Köztisztasági Egyesülés: Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 1-10., Bp. 2003. - Árvai József: Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás Bp. 2005. - Magyar Kereskedelmi és Iparkamara: Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon Bp. 2003. - Zimler Tamás: Hulladékgazdálkodás Alaptankönyv Bp. 2003. - Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: Területi hulladékgazdálkodási tervek 20032008. Bp. 2004. - Bándi Gyula: Hulladékgazdálkodási kézikönyv 1-2. kötet Bp. 2005.

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

47

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

48