HUKN20024 Bócsa-Bugaci homokpuszta kiemelt jelent ség természetmeg rzési terület Natura 2000 fenntartási tervének készítését

HUKN20024 Bócsa-Bugaci homokpuszta kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási tervének készítését megalapozó dokumentáció

Készült „A pannon bennszülött tartós szegfű védelme” LIFE-Nature pályázat keretében Tervező: Frank Tamás

2010. november

LIFE06 NAT/H/000104

A pannon bennszülött tartós szegfű védelme

Bócsa-Bugaci homokpuszta kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület

fenntartási tervének készítését megalapozó dokumentáció

2010. november

2

LIFE06 NAT/H/000104


1. A TERVEZÉSI TERÜLET ALAPÁLLAPOT JELLEMZÉSE..................................................................... 4 1.1. KÖRNYEZETI ADOTTSÁGOK.................................................................................................................. 4 1.1.1. ÉGHAJLATI ADOTTSÁGOK ........................................................................................................................ 4 1.1.2. VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK............................................................................................................................ 8 1.1.3. GEOLÓGIAI ÉS FELSZÍNI JELLEMZŐK ..................................................................................................... 12 1.1.4. TALAJTANI ADOTTSÁGOK ....................................................................................................................... 14 1.2. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK ................................................................................................................ 15 1.2.1. A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ ÉLŐHELYEK................................ 17 1.2.2. A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ EGYÉB JELENTŐS ÉLŐHELYEK .............................................. 17 1.2.3. A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ NÖVÉNYFAJOK ........................... 27 1.2.4. A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ EGYÉB JELENTŐS NÖVÉNYFAJOK.......................................... 31 1.2.5. A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ ÁLLATFAJOK............................... 33 1.2.6. A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ EGYÉB JELENTŐS ÁLLATFAJOK ............................................. 34 1.3. TERÜLETHASZNÁLAT, TERÜLETHASZNOSÍTÁS ........................................................................... 36 1.3.1. MŰVELÉSI ÁG SZERINTI MEGOSZLÁS ..................................................................................................... 36 1.3.2. TULAJDONI VISZONYOK ......................................................................................................................... 39 1.3.3. TERÜLETHASZNÁLAT ÉS KEZELÉS ......................................................................................................... 40 1.3.3.1. MEZŐGAZDASÁG ................................................................................................................................ 41 1.3.3.2. ERDÉSZET .......................................................................................................................................... 42 1.3.3.3. VADGAZDÁLKODÁS, HALÁSZAT, HORGÁSZAT..................................................................................... 43 1.3.3.4. VÍZGAZDÁLKODÁS .............................................................................................................................. 46 1.3.3.5. TURIZMUS, OTATÁS-NEVELÉS, KUTATÁS ........................................................................................... 47 1.3.3.6. IPAR, BÁNYÁSZAT ............................................................................................................................... 48 1.3.3.7. INFRASTRUKTÚRA: LÉTESÍTMÉNYEK, BERENDEZÉSEK, ESZKÖZÖK................................................... 49 1.3.3.8. TÁJHASZNÁLAT A TERVEZÉSI TERÜLETRE BEFOLYÁSSAL LÉVŐ TÁGABB TERÜLETEN ....................... 49 1.3.3.9. TÁJHASZNÁLAT A MÚLTBAN................................................................................................................ 50 1.3.3.10. KULTURÁLIS ÉRTÉKEK...................................................................................................................... 51 1.3.3.11. TEREPSPORT ................................................................................................................................... 52 2. FELHASZNÁLT IRODALOM ...................................................................................................................... 52 3. MELLÉKLETEK............................................................................................................................................. 54

3

LIFE06 NAT/H/000104


1. A tervezési terület alapállapot jellemzése 1.1. Környezeti adottságok 1.1.1. Éghajlati adottságok Országos éghajlati adottságok Az ország éghajlata mérsékeltövi kontinentális, melyet három hatás szabályoz, a kelet-európai szárazföldi (kontinentális), a nyugat-európai óceáni és a földközi tengeri. A földrajzi elhelyezkedése miatt mentes a túlzott éghajlati szélsőségektől. Az országon belüli kis szélességkülönbség illetve az elhanyagolható magasságkülönbségek miatt Magyarország éghajlata meglehetősen egyöntetű – természetesen a hegyrajzi tényezők befolyásoló hatással vannak. A négy évszak között nagy különbségek vannak. A leghidegebb hónap a január, a legmelegebb hónap pedig a július. A napi hőmérsékletingadozás elég magas. Évi középhőmérséklet kb. 12 °C, maximuma 38 °C, minimuma -10 °C körül. Magyarország a 45°45' és 48°35' északi szélességek között fekszik, nagyjából középen az Egyenlítő és az Északi-sark között. Felszínének több mint a fele 200 m tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb síkság, illetve alacsony terület, a 400 m feletti területek aránya pedig kevesebb, mint 2 százalék. Magyarországon a nyár hosszú, legalább 3 hónap középhőmérséklete meghaladja a 18 °C-ot, s a nyár derekán nem ritkán 35 C-ot meghaladó felmelegedés is előfordul. A téli hőmérséklet szeszélyes, zord és enyhébb időszakok váltják egymást, de a 0 C-nál alacsonyabb középhőmérsékletű hónapok száma 3-nál nem több. Az elmúlt évszázadban Magyarországon is melegedett az éghajlat. Homogenizált adatsorok vizsgálata alapján (Szalai S., Szentimrey T., 2000: Melegedett-e Magyarország éghajlata a XX. században?) a melegedés mértéke hazánkban a globális tendenciákkal összhangban van, azoknál valamivel nagyobb. Ez figyelhető meg a tervezési terület térségében is, amelyet a 1. sz. ábra is jól szemléltet.

1. sz. ábra: Évi középhőmérsékletek lineáris trendje Kecskeméten az 1901-2000 közötti időszakban

4

LIFE06 NAT/H/000104


Magyarország csapadékellátottsága a vízigények közepes mértékű kielégítését biztosítja, azonban csapadékhozam tekintetében jelentős az évek közötti változékonyság. Az éves csapadék nagyobbik része a nyári félévben hullik. A tavasz április elején kezdődik, és nagy esőzések kísérik. A nyár száraz és meleg. Az ősz hűvös, ködös és csapadékos. A tél viszonylag rövid, közepesen hideg és általában száraz, időnként derült, napsütéses. Két esősebb (kora nyár és ősz), valamint két szárazabb időszak (tél közepe és kora ősz) váltja egymást. Magyarországon az évi átlagos csapadék 600-650 mm, de tájaink között jelentős eltérések vannak az éves csapadékmennyiségében. A legcsapadékosabb délnyugatdunántúli területek (ahol a Földközi-tenger hatása számottevő) és a magas hegyek csaknem kétszer annyi csapadékot kapnak, mint az Alföld közepe (2. sz. ábra).

500 mm

650 mm

800 mm

2. sz. ábra: Átlagos éves csapadékösszeg az 1961-1990 közötti időszak adatai alapján

A csapadék meglehetősen változékony időjárási elemünk, mennyisége évről évre nagyon szeszélyesen ingadozik. Bizonytalanságára jellemző, hogy legcsapadékosabb éveinkben háromszor annyi eshet, mint a legszárazabb éveink során, és minden hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány. Az éves csapadékösszeg az elmúlt évszázadban változékonysága mellett is csökkenő tendenciát mutatott (3. sz. ábra).

5

LIFE06 NAT/H/000104


3. sz. ábra: Országos csapadékösszegek és lineáris trend az 1901-2000 közötti időszakban

A napsütéses órák száma 2015 óra. Magyarországon legnaposabb a Duna-Tisza közének déli fele 2000 óra fölötti évi napsütéssel, legkevésbé napos területeink pedig az Alpokalja és az ország észak-keleti régiója, 1800 óránál is kevesebb évi napfényösszeggel (4.sz. ábra).

4. sz. ábra: A napfénytartam (óra) átlagos évi összegei Magyarországon

Magyarország területén az uralkodó szél, más szóval leggyakoribb szélirány jellemzően északias. Az általános cirkuláció északnyugatias irányú fő áramlása a Dunántúl keleti felén és a Duna-Tisza közén érvényesül legjobban, míg a Tiszántúlon északkeleti az uralkodó szélirány. A mérsékelt öv szelei azonban a cirkuláció különböző fázisai következtében nem állandók, nálunk a leggyakoribb szélirány relatív gyakorisága általában csak 15-35% között ingadozik. Az esetek 65-85%-ában tehát nem az uralkodó irányból fúj a szél. Az évi átlagos szélsebesség 2,4 m/sec. A szélsebességnek jellegzetes évi menete van, legszelesebb időszakunk a tavasz első fele, míg a legkisebb szélsebességek általában ősz elején tapasztalhatók.

6

LIFE06 NAT/H/000104


Térségi éghajlati adottságok A Duna-Tisza köze kistájai között az éghajlati jellemzők tekintetében lényeges különbségek nincsenek, éghajlatukra a „Nagyalföld” meteorológiai főkörzet tulajdonságai jellemzők. A Kiskunsági homokhát meleg és száraz vidék. Az ország legnapfényesebb területe, a napsütéses órák száma mintegy 2100, ebből a nyári 840, a téli 120 óra. Sok év átlagában az évi középhőmérséklet 10,2 oC, a tenyészidőszakban 17,2 oC. A napi középhőmérséklet évente több mint 190 napon keresztül (ápr.9-okt. 19. között) meghaladja a 10 oC-t. A fagyok április első hetében megszűnnek és október 20-a után jelentkeznek újra, mintegy 198-205 nap elteltével. A tél az országban itt a leghidegebb. A leghidegebb téli napok legalacsonyabb hőmérsékleti átlaga -16 oC alatt alakul. A csapadék évi összege a déli részeken csak 530-550 mm, máshol 550-570 mm. A tenyészidőszakban 330 mm körüli csapadékra lehet számítani, ami a térség déli egyharmadában alig haladja meg a 300 mm-t. A hótakarós napok száma 30 fölött van, az átlagos legnagyobb hóvastagság 20 cm körüli. Az ariditási index a déli részeken 1,30 körül alakul, míg máshol 1,24-1,28 között mozog. Ez egyértelműen száraz jellegre utal. Gyakori az aszály, a térségben az elsivatagosodás jelei mutatkoznak. Júliusban átlagosan 300 órán át süt a nap. A legszárazabb hónap (2530 mm csapadék) a január, a legcsapadékosabb (55-70 mm csapadék) a június. Az uralkodó szélirány északnyugati, átlagos sebessége 2,5-3,0 m/s. A tervezési terület éghajlati adottságai Bócsa-Bugaci homokpuszta kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fontosabb éghajlati adottságai jellemző a mérsékelten meleg-száraz, de már a meleg határán lévő éghajlat. Ez az ország legnapfényesebb területe. A nyári évnegyed napsütéses óráinak száma megközelíti a 840 óra időtartamot, míg a téli időszak a 210 órát. (1. sz. táblázat) 1. sz. táblázat

évi napfénytartam Az évi középhőmérséklet: A vegetációs időszak középhőmérséklete: a napi hőmérséklet április 9 és október 20-21 között Az utolsó tavaszi fagyok első őszi fagyok fagymentes időszak évi abszolút hőmérsékleti maximumok átlaga abszolút minimumok átlaga

2100 óra körül van 10,2 – 10,3 0C 17,3 0C 10 0C fölött van április 1 körüliek október 25 körül várhatóak megközelíti a 207 napot 34,4 – 34,7 0C -16,0- -16,5 0C közötti

7

LIFE06 NAT/H/000104


1.1.2. Vízrajzi adottságok A terület talajtípusai rossz vízgazdálkodású élőhelyek, ez alól kivételt képeznek a felszín alatt nem túl mélyen elhelyezkedő, jó vízzáró réteggel rendelkező talajok, melynek hatására a talajvíz még a felszínen tud maradni (mocsár és láptalajok). A Duna-Tisza közi több száz éves (több ezer éves) antropogén tájhasználat és tájformálás a talajvizek süllyedésében is jelentősen érezteti hatását. A Duna-Tisza közét behálózó csatornarendszer jelentősen hozzájárult a talajvízszint erőteljes és tartós süllyedéséhez. E talajvízszint süllyedés az elmúlt három évtizedben vált igazán kritikussá. (5. sz. ábra) Talaj v ízmélység Orgov ány

400

350

300

cm

250

200

150

100

50

0 1935

1940

1945

1950

1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

évek

5. sz. ábra

Szóbeli közlés alapján ismert az a tény, hogy a múlt század hetvenes éveiben Bugac térségében megindult ásványi olajkutatások is jelentősen hozzájárultak a térség talajvízszintjének jelentős csökkenéséhez. A fúrópajzsokkal átvágott, csekély vízzáró rétegek már nem tudták megakadályozni a talajvízszint süllyedést. A korabeli szemtanuk ezt a jelenséget drasztikusnak ítélték meg, mivel volt olyan gulyakút a bugaci legelőben, amely a próbafúrás hatására pár héten belül kiszáradt. Állítólag az ott hagyott próbafúrások helyszínén hallani lehetett, ahogy a talajvíz a mélyebb rétegbe zuhan. A LIFE projektterületen nem található talajvízkút a legközelebbi talajvízkutak is több kilométerrel helyezkednek el a projektterülettől (6. sz. ábra). Konkrét adatok hiányában tehát nehéz megítélni, a pontos talajvízszint változásainak dinamikáját. Összességében viszont kijelenthető, hogy a projektterület is erősen hatása alatt van a Duna-Tisza közét ért erőteljes talajvízszint csökkenésnek, melyet a terepi felmérés során tapasztalt kiszáradó láprét élőhelyek átstrukturálódása is jól szemléltet (lásd 2.8. fejezet). A bócsai projektterület közelében (Orgovány belterületén) elhelyezkedő talajvízkút – törzsállomás adatai az 5. sz. táblázatban olvashatók:

8

LIFE06 NAT/H/000104


5. sz. táblázat

Megnevezés Törzsszám

X (EOVy) (m)

Bócsa

688100.00 148500.00

2361

Y (EOVx) (m)

Terepmagasság (m B. f.) 112.985

PeremKútmélység magasság (cm) (m B. f.)

Létesítés dátuma

113.204 550 1954.03.01 Forrás: ATIKÖVIZIG honlap

A Bócsai projektterület közelében található rétegvízkút – törzsállomás adatai a 3. sz. táblázatban olvashatók: 3. sz. táblázat

Megnevezés Törzsszám

X (EOVy) (m)

Y (EOVx) (m)

Bócsa B 6

682348.02

141195.61

4208

Terepmagasság (m B. f.) 114.080

Peremmagasság (m B. f.)

Kútmélység (m)

Létesítés dátuma

116.080 50.50 1998.01.01 Forrás: ATIKÖVIZIG honlap

9

LIFE06 NAT/H/000104


6. sz. ábra

Felszíni vízviszonyok A projektterület az Alsó-Tisza jobb part vízgyűjtőjén helyezkedik el, ahol még az egykori természetes vízfolyások mesterséges szabályozásával, kanalizálásával a táj természetes vízrajzi viszonyai átalakultak. A tervezési területen találhatók kisebb nagyobb tavak, élő felszíni vizek. A jelentősebb tavak, csatornák elhelyezkedése és elnevezése a 7. sz. ábrán látható.

10

LIFE06 NAT/H/000104


7. sz. ábra

Vízáramlási viszonyok A projektterületek vízáramlási viszonyaira jellemző, hogy a felszíni vizek és a felszín alatti vizek mindkét esetben ÉNY-DK-i irányba a mozognak a Tisza irányába. Az ATIKÖVIZIG működési területe e természetes folyamatra alapozva került kijelölésre (8. sz. ábra).

11

LIFE06 NAT/H/000104


Forrás: ATIKÖVIZIG honlap 8. sz. ábra: A térség felszíni vizei, valamint a vízgyűjtők.

1.1.3. Geológiai és felszíni jellemzők Alapkőzet Az alapkőzet folyóvízi üledéken kialakult, Duna-Tisza-közi meszes homok, mely az egykori Ős-Duna hordalékként jelent meg a tájon és jelentős szerepet játszott az alföldi medence ezen szakaszának feltöltésében. Üledékek A Pannon-beltó visszahúzódását, illetve feltöltődését követően – 4-5 millió évvel ezelőtt – a korábbi tavi üledékképződést a folyóvízi feltöltődés váltotta fel. A Duna délkeleti irányban a mai Szeged felé folyt és a folyása mentén, mintegy 1000 m vastagságú üledék rakódott le. A Tiszai Egység paleozóikuma I. Az Alföld aljzatában főként gneisz-csillámpalából álló kristályos komplexumok találhatóak, melyek variszkuszi metamorfózist szenvedtek. Az idősebb képződmények esetében kaledóniai hatást is kimutattak (pl. takaróroncsok). A Békési

12

LIFE06 NAT/H/000104


Egység területén az alpi hegységképződés során végbement feltolódás alkalmával végbement alpi metamorfózis jelei is kimutathatóak. Ezeket palingenetikus gránitvonulatok tagolják, mely vonulatok egyikének felszíni kibukkanása a Mórágyirög. A Tiszai Egység paleozóikuma II. Az egység területéről a karbontól kezdődően egészen a középső-triászig szárazföldi, folyóvízi, tavi fáciesek voltak A karbon összletekben is megtaláljuk a nyomát az időszak nagy kőszénképződésének (Tésenyi Homokkő) A permben is végig szárazföldi üledékképződés, és a perm végén a Kővágószőlősi Homokkővel (a permtriász határ ezen belül van), mely tartalmazza az uránérc tartalmú „zöldhomokkő rétegtagot” Az ország felszínét magmatikus eredetű (gránit, andezit, riolit és bazalt), átalakult (fillit és gneisz), valamint különböző korú tengeri-tavi és folyóvízi, továbbá széltől felhalmozott üledékes kőzetek (300 millió évesnél idősebb karbonkori mészkő és agyagpala; 250 millió évesnél idősebb permi vörös homokkő és konglomerátum; 200 millió éves triász mészkő, dolomit és márga, 67 millió évesnél idősebb jura-kréta mészkő és márga; 22–56 millió éves eocén-oligocén mészkő, márga, homokkő és agyag; 0,01–2 millió éves pleisztocén kavics, homok, lösz és vályog; végül a 10.000 évesnél fiatalabb óholocén kavics, homok és iszap; holocén réti agyag és tőzeg; újholocén öntéshomok és öntésiszap) képezik. Ezek az üledékek a felszínfejlődésnek a földtörténeti ókor, a paleozoikum (az utóbbi 250–570 millió év) óta egymást váltó tengeri és szárazföldi periódusaiban képződtek és halmozódtak fel. Eróziós, felhalmozódási és egyéb folyamatok A Duna-Tisza közi hátság a Duna-völgy fölé mintegy 30 méterrel, a Tisza üledéke fölé pedig közel 40 méterrel kiemelkedő terület. A terület felszínének jelentős részét borító futóhomokot az egykori Duna-völgyből az uralkodó északnyugati szél hordta a Hátságra. A futóhomok alatt a lösz mindenhol megtalálható. A Hátság futóhomokja a holocén korban északnyugat-délkelet irányú buckasorokba rendeződött. A buckák közötti számos szikes tóban karbonátüledék keletkezett. Az igen meleg nyarú és gyakran hetekig tartó aszályos területeken az erős párolgás miatt az oldott sók erősen besűrűsödtek. A nagy sókoncetrációjú, lúgos kémhatású tóvízből különböző tényezők hatására a holocén elejétől napjainkig mész válik ki. A tavak környékén lévő mélyebb területeken és foltokban a kapillárisan felemelkedő sós talajvíz elpárolog, és meszes-szódás-szikes szoloncsák-szolonyec típusú talajokat hoz létre. Tájképi formák A mai felszín a harmadidőszak (1,8 – 67 millió év) végétől az egész Kárpátmedencére kiterjedő kiemelkedés és az emelkedő keretben besüllyedő alföldi medencék ellentétes irányú és jellegű elmozdulásának eredményeként alakult ki. A kéregmozgások során a földtörténeti ókor és középkor, azaz a mezozoikum (az utóbbi 67–570 millió év) kőzetei, valamint az óharmadidőszaki (22–66 millió éves) kőzetek túlnyomó része a mélybe süllyedt és ma az alaphegység részeit képezi. A föléjük települt újharmad- (1,8–22 millió éves) és negyedidőszaki (1,8 millió évesnél fiatalabb) tengeri-tavi-szárazföldi eredetű üledékek és vulkáni kőzetek pedig a fedő

13

LIFE06 NAT/H/000104


képződményekhez tartoznak. A különböző korú kőzetek és üledékek a mai hegységekben és medencékben az azokat létrehozó szerkezeti mozgásoktól meghatározott irányokba és szintekbe települve helyezkednek el a felszínen és a mélyben. A felszíni domborzatot alakító tektonikus mozgások irányai sok esetben nemcsak a felszín arculatán, hanem a folyóhálózatban is visszatükröződnek. A végbement ellentétes irányú kéregmozgások méreteit mutatja, hogy az utolsó (pannon) tenger üledékeit ma a középhegységek területén 300 m körüli tszf.-i magasságban, míg a süllyedékekben 3000 m mélyen találjuk meg. A projektterület tengerszint feletti magassága 114-118 méter között változik. 1.1.4. Talajtani adottságok Főbb talajtípusok A Duna-Tisza közi homokvidékre elsősorban a váztalajokhoz tartozó homoktalajok, valamint a humuszos homoktalajok a jellemzőek. A „futóhomok” váztalaj, leginkább a felhalmozódási szint nélküli, tehát szinte teljesen humuszmentes talajok. A nyílt homoki gyepek ilyen váztalajokon alakulnak ki. A „futóhomok” elnevezés napjainkban már nem helytálló, mivel az évszázados túllegeltetés következményeként megindult homokmozgások a túlzott legeltetés felhagyásával megálltak, az egykor nyílt talajfelszínt jelenleg gyér növényzetű nyílt homoki gyepek borítják. E talajtípusnál szinte teljes egészében hiányzik a szintezettség, az A szintje nagyon csekély, durva struktúrájú növényi avart tartalmaz, melynek lebomlása sok esetben már nem is helyben történik, mivel a szél hatására ez a száraz avar a felszínről tovább sodródhat. A deflációs hatások érvényesülhetnek, de természetes növényzetborítás esetén lényegesen kisebb mértékű, mint a megbolygatott, nyílt homokfelszínek esetében (pl.: mélyszántás, teljes talaj-előkészítéses erdőfelújítások), ahol a tartós, főleg tavaszi szelek idején erős deflációs hatás érvényesül. A humuszos homoktalajok a mélyebb fekvésű területeken, a buckaközökben, illetve azok oldalában helyezkednek el. Esetenként a felszíni lepelhomok alatt humuszréteg húzódhat, akár több egymás alatti rétegben is. E mélyebben húzódó humuszréteg a természetes vegetáció dúsabb, fajgazdagabb növényzet, zárt homoki gyepek, de akár homoki nyárasok megjelenését is lehetővé teheti. A víz hatására képződött (azonális, hidromorf) talajok közé a mocsári és ártéri erdők talajai, a láptalajok, továbbá a réti és a szikes talajok tartoznak. Gyengébb, de állandó – helyenként kétirányú – vízhatás határozta meg a réti talajok képződési feltételeit. Kialakulásuk során elsősorban alulról, a közeli talajvíz kapilláris felemelkedése révén részesültek bőséges és egyenletes vízellátásban, amihez gyakran a magasabb háttérterületekről lefolyt víz mennyisége is hozzáadódott. A réti talaj alaptípusban legszebben megjelenő közös talajképződési bélyegekhez (fekete humuszanyagok, vas-mangánkiválások stb.) a helyi körülményektől függően számos egyéb tulajdonság társul (markáns öntésrétegzettség, magas szervesanyag-tartalom,

14

LIFE06 NAT/H/000104


csökkenő vízhatás stb.), amelyek további típusok felismerését tették lehetővé (öntés, lápos, csernozjom stb. réti talaj). A tervezési területen a réti és lápi talajoknak megtalálhatóak a nyomai, de a múlt század 70-es éveitől kezdődő erőteljes szárazodás (antropogén és klimatikus változások összességeként) hatására az ilyen típusú talajhoz kötődő, láprét jellegű élőhelyek (buckaközi kékperjés) gyakorlatilag felszámolódtak a tervezési területen. Így a csekély felhalmozódott szerves anyag a szárazodás következményeként gyors bomlásnak indult, és a szél deflációs hatása révén részben kikerült ezekből a buckaközi mélyedésekből, teknőkből. A csaknem mindenütt észlelhető gyengébb-erősebb vízhatás, illetve nagy területeken a felszínközeli talajvíz és a legfelső üledékrétegek sótartalma a szikes talajok jól elkülönülő foltjainak kirajzolódását eredményezte. A rendkívül gyenge termékenységű szoloncsák és szoloncsák-szolonyec szikesek jellemző előfordulási helyei a Duna–Tisza köze homokvidékének változatos kiterjedésű, lefolyástalan buckaközi laposai. A tervezési terület egykor jelentős tavaszi-kora nyári vízállású szikes tavai (pl. Szappanos-tó, Nagyszék, Szekercés-szék) mára már többnyire szárazon állnak, a térségben jelentős talajvíz süllyedés eredményeképp a talajban a kilúgozási folyamatok dominálnak, természetes növényzetük erőteljesen sztyeppesedett. 1.2. Természeti adottságok A tervezési terület értékelése A tervezési terület értékelésében nem lehet más vezérlő szempont annál a ténynél, hogy hivatott egy kizárólag a Duna-Tisza közén élő, pannon endemikus növényfaj géncentrumának hosszú távú megőrzésére. A fő természetvédelmi célkitűzés így a tudomány által közel 280 éve ismert Dianthus diutinus utókor számára való megőrzése, géncentrumait felölelő élőhelyeinek fenntartásán keresztül. A terület ökológiai jelentősége Jelen fenntartási tervben oly sokszor hangoztatott a Dianthus diutinus endemikus volta, de nem lehet elégszer kiemelni ezt a nagyszerű tényt. Magyarország a török hódoltság megszűnése után folyamatos és még a napjainkban is végbemenő tájátalakításokkal formálta „ember arcúvá” a Kárpát-medencét. Endemikus fajaink megléte és hosszú távú megőrzése a természetvédelmi stratégia részét kell, hogy képezze, mivel a Pannonicum fogalma csak így lesz fenntartható és értelmezhető. Az Eupannonicum jellemző homoki élőhelyei (G1, M5, H5b) ökológiai diverzitásának csúcspontja az endemikus faj kialakulásának lehetősége, amely a faj fennmaradásával jól szemlélteti a funkcionális diverzitás jó működésének, hosszú távú fennmaradásának lehetőségét. Ökológiai szempontokat vizsgálva bizonyított, hogy nem csak a pótolhatatlan fajok védelme, hanem a redundancia szintjén lévő fajok (és a redundáns fajok által alkotott élőhelyek) védelme is elengedhetetlen. E szűk fajkészletű (szélsőséges viszonyokhoz alkalmazkodott fajok alkotta) élőhelyek védelme, állapotuk folyamatos megfigyelése, a változások nyomon követése elengedhetetlen a D. diutinus védelme szempontjából. Az élőhelyet a szélsőséges

15

LIFE06 NAT/H/000104


abiotikus környezeti tényezők (rossz vízgazdálkodás, tápanyagszegény alapkőzet stb.) jellemzik, mely az evolúció során speciális alkalmazkodásra képes, szűk, vagy beszűkült elterjedési területű, endemikus növényfaj, a tartós szegfű létrejöttét eredményezte. Sajnos napjainkra e növényfaj csupán e jellemző homoki élőhelyek töredékében fordul elő. Ezért mindent el kell követni a D. diutinus és élőhelyének védelme érdekében, főleg azért, mivel a jelenleg ismert összes D. diutinus élőhely jelentős mértékben antropogén hatásnak kitett területen található. Az évszázados antropogén tájátalakító beavatkozások súlyosan érintették, redukálták előfordulási helyeit, mely természetes élőhelyei szerkezeti diverzitásának csökkenését idézte elő. Jelentős antropogén hatásként az erdőtelepítések, a gyepfeltörések szántóföldi hasznosítás céljából, illetve a szőlőtelepítések tarthatók számon, melyek hozzájárultak az endemikus faj életterének beszűküléséhez géncentrumain belül. A tervezési területen szerzett terepi tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a D. diutinus úgy maradhatott fenn, hogy az erdőtelepítések – bár drasztikus beavatkozások voltak – annyira határtermőhelyekre kerültek, hogy nem tudták ökológiai értelemben véve maradéktalanul betölteni a magasabb szukcesszió (erdőtársulás) szerepét, így a faj részben a megmaradt természetközeli élőhelyeken, illetve fennmaradt propagulumából felszaporodva a helyenként regenerálódott zárvány gyepterületeken mindezidáig kitartott. Metapopuláció Az olyan populációkat, melyek térbeli eloszlása nem folyamatos metapopulációnak nevezzük. A metapopulációk kialakulásának egyik legfőbb oka maga az ember és annak tájhasználati formája. A tartós szegfű élőhelyei sem mentesek a több évszázados emberi behatás alól. Az egységes élőhelyek felaprózódása megkezdődött és jelenleg is tart. Napjainkban azonban az élőhely-fragmentációból származó negatívumok felerősödtek. Élőhely-fragmentációk a Bócsai projektterületen A bócsai projektterület fragmentáló tényezői is elsősorban emberi eredetűek. Leginkább a földút-hálózat és a tűzpászta-rendszer fragmentációs hatása érvényesül, melyek közül elsősorban a nyilvántartásban nem szereplő földutak fragmentációs hatása csökkenthető. Addicionális hatásként az 1992-es Bócsai erdőtűz következményeként megindult akácosodás kiemelt szerepet játszik a térségben. A terület potenciális természetvédelmi értékei A tervezési terület potenciális természetvédelmi értékei a megfelelő erdőgazdálkodás során létrehozott homoki erdő rekonstrukciós területek, amelyek egy része magában hordozhatja a pannon borókás-nyárasok kialakulását és ennek következményeként a homoki gyep mozaikok regenerációját, mely a tartós szegfű nagyobb területfoglalását is lehetővé teszi.

16

LIFE06 NAT/H/000104


1.2.1. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek Pannon homoki gyepek Élőhely kódja: 6260 Élőhely előfordulásai a területen: 1-6. mellékletek, a térképek G1-es Á-NÉR kódokkal jelölt foltjai Élőhely területi aránya:36% a teljes tervezési területen belül; 45 % a projektterületen belül Élőhely kiterjedése: A jelöléskor kb. 4220 ha a teljes tervezési területen belüli becsült területérték; a tervezés során a részletes élőhely-térkép alapján a 100 ha-os projektterületen belül 45 ha kiterjedésben figyelhető meg. Élőhely jellemzése: A projektterületen a legjellemzőbb természetes vagy természetközeli állapotú élőhely-típus. Élőhely természetesség – degradáltsági érékelése: Németh-Seregélyes-féle természetesség besorolás alapján a G1-es élőhelyek 53%-a 5-ös, 36%-a 4-es, 11%a 3-as minőségű. Élőhely veszélyeztetettsége: Térségi szinten igen megritkult, zavarásra érzékeny élőhelytípus, ezért veszélyeztetettnek számít. Regenerációs potenciálja közepes, kedvező helyzetben (propagulumforrás közelsége, invazív fajok hiánya) jó. Veszélyeztető tényezők: Talajfelszín bolygatásra (erdészeti munkák, terepsport, legelő állatok taposása, stb.) igen érzékeny, idegenhonos invazív fajok (elsősorban a selyemkóró) megjelenése esetén könnyen és igen gyorsan degradálódhat. Pannon borókás-nyáras Élőhely kódja: 91N0 Élőhely előfordulásai a területen: 1-6. mellékletek, M5 és P2b Á-NÉR kódokkal jelölt foltok Élőhely területi aránya: 22 % a teljes tervezési területen belül Élőhely kiterjedése: kb. 2580 ha a teljes tervezési területen belül, mintegy 30 ha a projektterületen belül. Élőhely jellemzése: az évelő nyílt homokpusztagyepekkel mozaikos szerkezetben fordulnak elő. A fehér-, és helyenként a szürke nyárak mellett jellemzően a boróka dominál e ligetek cserjeszintjében. Élőhely természetesség – degradáltsági érékelése: Németh-Seregélyes-féle természetesség: 45% 5-ös, 50% 4-es; 5% 3-as Élőhely veszélyeztetettsége: Térségi szinten igen megritkult, zavarásra érzékeny élőhelytípus, ezért veszélyeztetettnek számít. Regenerációs potenciálja közepes, kedvező helyzetben (propagulumforrás közelsége, invazív fajok hiánya) jó. Veszélyeztető tényezők: erdészeti munka, idegenhonos invazív fajok megjelenése esetén könnyen és igen gyorsan degradálódhat. Pannon szikes Élőhely kódja: 1530 Élőhely területi aránya: 2 % a teljes tervezési területen belül. A projektterületen nem fordul elő. 1.2.2. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős élőhelyek Az élőhelyek részletes elemzése

17

LIFE06 NAT/H/000104


Anyag és módszer A tervezési területen belül a LIFE-Nature projektterület élőhelyeinek részletes elemzését élőhelytérkép alapján végeztük. Az élőhelytérkép készítése során az élőhelykategóriák beazonosítását a MÉTA programban kidolgozott Élőhelyismereti Útmutató (ÉIU) leírásai alapján végeztük, az élőhelyeket Á-NÉR kategóriákba soroltuk. A terepi térképezéshez lokális helymeghatározó rendszert (GPS) használtunk, pont mintavételi eljárással, melyet utólagos digitalizálással területalapúvá bővítettünk, ehhez a KNPI által rendelkezére bocsátott 2005-ös EOV korrigált légifotó adatállomány került felhasználásra. Az élőhelyfoltok lehatárolását és az Élőhelyismereti útmutató leírásai alapján történő beazonosítását követően az egyes élőhelyfoltokhoz további adatokat is megadtunk (Alegység; Minőség; Eredet; Megjegyzés, Kiterjedés) az adatbázis attribútumtáblájában, melyek a 4. táblázatban összesített források alapján kerültek rögzítésre. 4. táblázat: Az élőhelytérképezés során az élőhelyfoltokhoz rögzített adatok és rögzítésül alapjául szolgáló források Eredet Megjegyzés Kiterjedés Á-NÉR Alegység Minőség (ha) Az ÉIÚ élőhelykategória definíciója, termőhelyi leírása és állományképe, jellemző fajai és vegetációs környezete alapján

Az ÉIÚ adott élőhelykategóriához felsorolt alegységei alapján

Az ÉIU adott élőhelykategóriához tartozó Módosított NémethSeregélyes-féle természetesség– értékek alapján

2.8.1.2. fejezet alapján

Fontos terepi észrevétel feltüntetése

Geoadatbázis területszámítása alapján az adott élőhely-foltra megadott területadat (ha)

Az élőhelyek elsődlegessége és másodlagossága (természetes avagy mesterséges) A terepi felmérések során az élőhelyek elsődlegességének másodlagosságának besorolása során az alábbi módszert használtuk:

vagy

Elsődlegesnek tekintjük azokat az élőhelyeket, melyek az Élőhelyismereti útmutató adott élőhelytípusra vonatkozó jellemző előfordulásai szerint helyezkednek el, a terület mikrodomborzati viszonyainak megfelelően.(pl.: G1-es élőhelyek), és nem realizálható (szemrevételezéssel) élőhely bolygatás. Ez természetesen egy durvább léptékű elemzés, de jelen körülmények között alkalmas arra, hogy az „ősi” gyepeket elkülönítse az erdőtelepítéssel érintett bolygatott területektől. Természetesen az „ősinek” ható élőhelyeken is történt az elmúlt évtizedekben valamilyen szintű beavatkozás, amit a domborzat magán hordoz (pl. itt Bodogláron a buckatetők több helyütt kimetszettek, ezeket a kimetszéseket lövészárokszerű vonalak kötik össze egymással). Másodlagos élőhelynek tekinthetjük az erdőtelepítés során biztosan megbolygatott élőhelyeket, melyeket az eredeti növényzet visszahódított, vagy a bolygatás után a 18

LIFE06 NAT/H/000104


megváltozott körülmények következtében más élőhelyre jellemző növénytársulás alakult ki. Továbbá másodlagos élőhelyként tekinthetünk a buckaközi kékperjések helyén kialakuló H5b, G1 élőhelyekre is, mivel a tartós (több évtizedes) vízhiány véglegesen degradálta a társulás alkotó növényzetet (D2). A projektterület élőhely-kategóriái A bócsai projektterületen összesen 419 elkülönült élőhelyfolt digitalizálása és megadott szempont szerinti jellemzése történt meg. Ezen élőhelytérképezési munka alapjául szolgálhat a területen tervezett összes természetvédelmi célú beavatkozás tervezéséhez. Az adatbázis alapján elemezhető a terület jelenlegi élőhelymintázata és a tartós szegfű élőhelypreferenciája is. Az áttekintő és részletes élőhelytérképek jól mutatják a terület élőhelymintázatát és kijelölik a beavatkozási területeket. A térképek a mellékletben (2.-6. sz. melléklet) találhatók. A területen az alábbi élőhelytípusok beazonosítása történt: D2 – Kékperjés rétek Definíció: Nedves réti növénytársulások, amelyekben kékperje (Molinia) fajok uralkodnak. A talajvíz rendszerint nem éri el a felszínt. A talaj rendszerint erősen humuszos vagy tőzeges. Az állományok rögzítendő minimális kiterjedése kb. 10 m2. Domináns lehet a Molinia hungarica vagy a Molinia arundinacea. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Buckaközi kékperjés Ezek az élőhelyek nagyon kis számban és területtel, valamint erős degradáltsággal vannak jelen a projektterületen. A légifotón (2005) már nehezen azonosítható, de a terepi körülmények között, még realizálható élőhelyek. Természetességük nem haladja meg a 3-as szintet. Az élőhelyében bekövetkezett változások vezettek az erős visszaszorulásukhoz. Csak azokat a D2-es élőhelyek kerültek felvételezésre, amelyek még tartalmazták a névadó fajt (Molinia sp.) is. Valójában ezek az élőhelyek már inkább egy gyér fajkészletű H5b homoki sztyeprét élőhelyként azonosíthatók. A D2-s élőhelyek többségét már csak tájtörténeti emlékként lehet és érdemes megjeleníteni, kiterjedésük a projektterületen nem éri el az 1 %-ot. H5b – Homoki sztyeprétek Definíció: Az alföldeken, homok alapkőzeten kialakult, humuszban gazdag talajok zárt szárazgyepjei. A gyepszint minimális záródása 50 %. Rögzítendő legkisebb kiterjedésük 25 m². Domináns fűfajuk legtöbbször a Festuca wagneri, F. rupicola, Chrysopogon gryllus, Stipa capillata, Poa angustifolia, Bothriochloa ischaemum. Az

19

LIFE06 NAT/H/000104


idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Homoki sztyeprét Ezek az élőhelyek leginkább a D2-es buckaközi kékperjéseket váltják fel, valamint a ritkás borókás nyárasok gyepében található meg a fajkészletük. A D2 élőhelyekre behúzódott H5b fajkészlet jól érzékelteti a több évtizede megindult negatív változásokat, itt elsősorban a tartós vízhiány okozta élőhely-degradációra kell gondolni. Mint kiderült természetes közegében a ritkás borókás nyáras buckaközi oldalakban találhatók meg a ritkás erdő árnyékolását kihasználva (jobban bír záródni, nem ég úgy ki, az igényesebb kétszikűek tartósan megmaradnak). Összességében kis kiterjedésűek, élőhelyeiket leginkább borókás-nyárasként térképezhetők fel (M5), mivel a borókás-nyáras élőhelyek a projektterület domináns élőhelytípusai és a H5b élőhelyek szerény fajkészlettel bírnak. G1 – Nyílt homokpusztagyepek Definíció: Alföldön, ritkábban dombvidéken, vagy hegylábon laza, humuszszegény homokon kialakult alacsony, maximálisan 75 %-os záródású, szárazságtűrő gyeptársulások. Domináns fajaik szárazságtűrő zsombékoló füvek. Állományaik korábban pusztai tölgyesekkel vagy nyáras-borókásokkal alkottak mozaikot. Rögzítendő minimális kiterjedésük 25 m2. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Kiskunsági mészkedvelő évelő nyílt homokpusztagyep (Festucetum vaginatae „danubiale”) A projektterületen a legjellemzőbb élőhelytípus. Mind elsődleges, mind másodlagos megjelenési formái realizálhatók. A projektterületen a megszűnő kékperjés élőhelyekig előrenyomult, így mondhatnánk, hogy terjedőben lévő élőhely, de sajnos az elmúlt évtizedek emberi beavatkozásai (faültetvények megjelenése S1, S4), a természetes megjelenéseit erősen és durván visszavetette. Az egynyári G1-es alegységek (Bassio laniflorae-Bromion tectorum) a projektterületen nem dominálnak. OC – JELLEGTELEN SZÁRAZ- VAGY FÉLSZÁRAZ GYEPEK ÉS MAGASKÓRÓSOK Definíció: Azon száraz- vagy félszáraz gyepeket és magaskórósokat soroljuk ide, amelyek (E-I) közti élőhelyi kategóriába jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. A 2-es és 3-as természetességű jellegtelen, illetve nem azonosítható állományokat ide, a 2-es természetességű, de élőhelyileg azonosítható állományokat a megfelelő helyre soroljuk, azaz közvetlenül nem számít

20

LIFE06 NAT/H/000104


a másodlagosság, zavartság. Minimális kiterjedésük kb. 100 m2, az ennél kisebbeket ne vegyük fel. Az adventív fajok maximális borítási aránya 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: A gyepek degradálódásához leginkább a tájidegen fafajok, mint az akác, bálványfa, valamint a szintén tájidegen selyemkóró, valamint a nagy, siska nádtippan dominancia járult hozzá a projektterületen. Ezek visszaszorítása és a jó regenerációs készsége hozzájárul, hogy ezek az élőhelyek ismét G1-es élőhelyekké váljanak. A magas selyemkóró arányú élőhelyeken, a humuszfelhalmozódás további gondot jelent a regenerálódásban, így arra külön figyelmet kell fordítani, hogy maradéktalanul el legyen távolítva a több éves, száraz kórótömeg. P2B – GALAGONYÁS-KÖKÉNYES-BORÓKÁS CSERJÉSEK Definíció: Általában a művelés felhagyása miatt – esetleg évszázadok múltán – cserjésedő egykori erdőterületek vagy erdő-gyep mozaikok. Az élőhelytípusnak az a lényege, hogy egy többnyire száraz (vagy kiszáradt) gyepes terület (kaszáló, legelő, esetleg emberi behatás által korábban kevéssé érintett sztyepterület) cserjésedni kezd és ennek hátterében szinte mindig közvetlen vagy közvetett kultúrhatást találunk. Így régi legelők többnyire másodlagos sztyepnövényzetének, felhagyott szőlők, gyümölcsösök lassú cserjésedése, leégett bokorerdők helyén visszaálló, az eredetihez képest módosult fajösszetételű (cserjék uralta) fás vegetációja ebbe a jelenségkörbe, illetve élőhelytípusba tartozik. Rögzítendő minimális kiterjedése 100 m2, a cserjék borítása el kell érje a terület harmadát. Szélessége min. 5 m. A fák aránya kisebb 50 %-nál. Az idegenhonos cserje- és fafajok aránya kisebb 50 %-nál. Ezek a cserjések ma gyakran helyettesíthetik az erdőket (korábban – természetesebb körülmények között – ez nem lehetett jellemző, bár egyes esetekben előfordulhatott). Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: 3-as és 6-os alegység Klasszikus értelemben a Duna-Tisza közi, nyílt homoki gyepekkel mozaikoló cserjéseket M5 élőhely-kategóriában kell leírni, de terepi tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy ezeknek a nagyobb, zömében csak egybibés galagonya (Crataegus monogyna) alkotta (minimum 50 %) cserjéseket inkább P2b-ként kell megjeleníteni, főleg, ha a selyemkóró a szegélyzónában degradálja a gyepeket. M5 – HOMOKI BORÓKÁS-NYÁRASOK Definíció: Ligetes megjelenésű, homoki gyepekkel mozaikos, cserjés vagy erdőformájú, kevés fajú és erdei fajokban szegény, boróka és/vagy fehér, illetve szürke nyár dominálta állományok az Alföld homokvidékein. Minimális záródás 20 %, rögzítendő minimális

21

LIFE06 NAT/H/000104


kiterjedés 500 m2. Az idegenhonos fafajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Pionír típus, teknőtípus, völgy- és arénatípus A terület térképezése során e három altípus volt meghatározható. A boróka nélküli galagonyás altípust a P2b élőhelybe soroltuk. A projektterületen ezek a ritkás „erdők” domináltak, mindaddig, amíg az emberi tájátalakító beavatkozások a tájidegen fafajú, szárazságot jól tűrő akácosokat (S1), valamint az erdei és feketefenyveseket (S4) meg nem jelenítette a tájban. A még fellelhető természetes M5-ös élőhelyek jól reprezentálják az egykori jellegét a G1 – M5 mozaikoknak. A bócsai projektterületen található záródott, nagyobb kiterjedésű nyárasok mögött is antropogén hatást lehet sejteni, amely hatás a jobb termőhelyi viszonyokkal párosult. Ezeknek az erdőknek még ki kell ligetesedniük ahhoz, hogy a klasszikus M5 élőhelyi struktúrát felvegye és megjelenhessenek a G1-es gyepek a tisztásain. A záródottabb nyárasok leginkább akáccal terheltek, mely akácok eltávolításáról a projekt ideje alatt gondoskodni kell. Jelenlegi formájában a fiatal szürkenyár előfordulások vélhetően a 19 évvel ezelőtti tűz hatását tükrözik. Két jellegzetes problémát okoznak ezek az előfordulások. Az egyik a megmaradt borókás csoportok bezárása, a másik a gyepekbe történő jelentős térfoglalás, amely a homoki gyep fokozatos degradációját és eltűnését okozhatja. Mindkét esetben szükséges a nyárcsoportok felnyitása, illetve visszaszorítása. Ezen a területen természetes, potenciális erdőtársulásra jellemző (hazai nyárakon kívüli) őshonos lombos fafajok megjelenését (mezei szil, vadkörte, tölgyek) természetes vetényülését, megtelepülését jelentősen akadályozhatja az üregi nyúlés az őzállomány – peremeken a legeltetés. Ennek alátámasztására a projektterületen megfelelő mintaterületek hálózatának kialakítása szükséges. S1 – AKÁCOSOK Definíció: Akáccal létesített, többnyire elegyetlen, monokultúra jellegű, ültetvényszerű állományok. Gyepszintje fajszegény, nagyobbrészt nitrofiton fajokból áll. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Zárt állományai találhatók a bócsai projektterületen, jellemzően 18 év körüli akácosok, amelyek a leégett területen az 1992. évi erdőtűz hatására alakultak ki. Zártabb egybefüggő állományaiban a szürkenyár szórtan elegyedik, általában a tűz hatására elpusztult idősebb szürkenyár egyedek 18 év körüli gyökérsarjai. A cserjeszintet többnyire 70-90 % borítottságú galagonya alkotja. Az akác az általa elfoglalt gyepeket degradálta. A legtöbb esetben, csak kivételesen találkozhatunk H5b, vagy G1 gyepekkel az állományaik alatt, vagy szegélyükben.

22

LIFE06 NAT/H/000104


Eltávolításuk fontos és kiemelt feladata kell, hogy legyen a projektnek. Mivel az akác sarjadzó képessége nemcsak tuskóról, hanem gyökérről is jó, állományainak szegélye egyre inkább „belegyalogol” a még meglévő gyepekbe és a borókás nyárasokba, illetve sarjai, szórtan megjelennek a projektterületen a feketefenyvesek gyepszintjében (lásd lejjebb feketefenyő ültetvények fejezetet). Nehezen társítható más fafajokkal. Az idős szürkenyár csoportok alsó szintjében is megtalálható. Sajnos ugyanígy, csoportosan jelenik meg a bálványfa is az akácosok szegélyében! S4 – ERDEI- ÉS FEKETEFENYŐ ÜLTETVÉNYEK Definíció: Erdei-, vagy feketefenyővel létesített, többnyire elegyetlen, cserjeszint nélküli, száraz és laza talajokon álló idősebb korára többnyire kiritkuló ültetvényszerű állományok. Zárt állományai alatt szegényes gyepszint, vagy tűalmos nudum található. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Alegysége: Az állományalkotó fafaj alapján különíthető el. A Bócsa-Bugaci homokpuszta természetmegőrzési területen jellemzően erdei, vagy fekete fenyves. A projektterületen nem található! Állománykép: A tervezési területen található feketefenyveseket sok helyen nyílt homoki gyepek helyére, a zártabban megmaradt, fejlettebb állományaikat valamivel kedvezőbb vízgazdálkodású homoki sztyeprétek és a borókás nyárasok helyére telepítették. Állományaik jelentős része kiritkult, kisebb, nagyobb, többé-kevésbé összefüggő tisztásokkal tarkított, ligetes ültetvény. A záródáshiány erdőrészletenként – néhány erdőrészletet kivéve – a 40-70 %-ot is eléri. A fenyő állományok telepítésekor összetolt „bucka garádokon” jelentek meg, vagy maradtak meg a borókás nyárasok maradványai, illetve a homoki gyepek különböző regenerációs fázisai alakultak ki, illetve mentődtek át. Természetesen nem kizárt, hogy későbbiekben más élőhelytípusok is előkerülnek a területről, ez főleg a zárt, nagyobb kiterjedésű nyárasok esetében lehet indokolt (a későbbiekben pontosítás szükséges a kezelési tervben). A fent említett élőhelyek a projektterületek 95 %-át lefedik Az élőhelykategóriák megoszlásának elemzése az élőhelytérkép adatbázisa alapján A 2007 augusztusában és szeptemberében elvégzett élőhelytérképezés során szembetűnő volt, hogy a zártabb hazai nyárasok és akácosok alatt ritkán található jó minőségű G1-es gyepfolt. A nyárasok esetében a szegélyben már inkább a H5b, míg az akácosok esetében az OC irányába mutató gyepekkel találkozhatunk.

23

LIFE06 NAT/H/000104


Az elemzés a tartós szegfű élőhelyéül szolgáló G1-es élőhelyek részletesebb ismertetése.

BÓCSA PROJEKTTERÜLET ÉLŐHELYEINEK %-os ARÁNYA

S1 18 ha 9303 m2 19,40%

D2

Zártabb hazai nyaras 6 ha 1689 m2; 6,32%

G1 D2 0 ha 1485 m2; 0,15%

P2b 0 ha 300 m2; 0,03%

OC 2 ha 1531 m2; 2,21%

M5 24 ha 358 m2; 24,63%

H5b M5

G1 44 ha2600 m2; 45,35%

OC P2b S1

H5b 1 ha 8567 m2; 1,90%

Zártabb hazai nyaras

9. sz. ábra: A bócsai projektterület százalékos megoszlása élőhely-kategóriánként

A 9. számú ábrán lévő diagramról jól leolvasható, hogy a bócsai projektterületen is a G1-es élőhely a domináns (46 %), igen jelentős a klasszikus borókás nyáras M5 aránya is (25 %). Amennyiben figyelembe vesszük azt a tényt, amit a legutóbbi szakirodalmi feldolgozások, kutatások mutattak ki, hogy az 1783. évi Országleírás sem tesz említést a borókáról (Juniperus communis) a Duna-Tisza közén és a XIX. század első éveiben az országot beutazó Kitaibel Pál is csak az Alföld peremterületein találta meg a borókát, azóta nagyon jelentős térhódítást ért el a faj, és mindebből következően az M5 élőhelytípusok sem lehetnek annyira „ősi” élőhelyek. Érdemes lenne levéltári adatokat felkutatni a boróka terjedésének pontosítására. Az S1 és a zártabb hazai nyárasok összesen 25 %-ot tesznek ki a projekterületen. Ezek alatt az erdők alatt nem találunk jó minőségű G1-es gyepfoltokat, így az élőhely rekonstrukciós beavatkozások során hatalmas felelősség hárul a projekt gazdára és a kivitelezőkre, hogy teljes S1-es élőhely-átalakítások (19 %) beváltsák a hozzá fűződő reményeket (sarj elleni védekezés, propolangum forrás biztosítása a G1-es élőhelyek számára) hogy a kívánt minőségű gyepek újra kialakuljanak.

24

LIFE06 NAT/H/000104


Bócsa G1élőhely minőség, nagyság és % arányban

4 ha 7278m2 10,68%

hármas

négyes 23 ha 5447 m2 53,20%

ötös

15 ha 9876 m2 36,12%

10. sz. ábra: A bócsai projektterület G1-es élőhelytípus nagyság és százalékos arányban

A 10. sz. ábrán lévő diagramból kiderül, hogy a G1-es élőhelyek minősége jobb, mint a bodoglári projektterületen. Ennek több magyarázat van, illetve lehetséges (KNP törzsterület, a kezdetektől fokozottan védett, nem volt teljes talajelőkészítéses erdőtelepítés), de a legfontosabb szempont mégis csak az lehet, hogy nem volt intenzív erdőgazdálkodás a területen. Még úgy is szembetűnő a jó G1-es területek aránya, hogy tudjuk a terület jelentős részét érintette az 1992-es bócsai erdőtűz (11. sz. ábra).

25

LIFE06 NAT/H/000104


11. sz. ábra Bócsa: a G1-es élőhelyek összesítése minőség, eredet, kiterjedés (ha) és az összterülethez viszonyított százalékos arány tekintetében

hármas 1 2 ha 8837 m2 6,52%

ötös 1 23 ha 5447 m2 53,20%

hármas 2 1 ha 8441 m2 4,17%

négyes 1 14 ha 6198 m2 33,03%

négyes 2 1 ha 3677 m2 3,09%

12. sz. ábra: A G1-es élőhely eredet, nagyság és százalékos arányban 26

LIFE06 NAT/H/000104


A 12. ábrán lévő grafikonból egyértelműen kiderül, hogy a bócsai projektterület az 1992-es tűz után is „eredetibb” élőhely, mint a bodoglári. A 4-es kategóriájú, másodlagos élőhelyek alatt a projektterületen egykori D2-es élőhelybe „behúzódott” élőhelyeket kell értenünk, például egy természetes társulás (G1) alacsonyabb térszíntű megjelenési területe (D2 helyén) számít itt másodlagosnak. Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy az emberi behatásra létrejött másodlagos G1 élőhelyek nagysága mindösszesen 4 %, és ez az emberi behatás is csak közvetett, amennyiben feltételezzük, hogy a vízviszonyok tartós negatív változásának döntő hányadát az antropogén hatások okozták (pl.: vízelvezetés, szénhidrogén-kutatás). 1.2.3. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű növényfajok Tartós szegfű (Dianthus diutinus Kit.) Irányelv melléklete: II Faj előfordulásai a területen: lsd 11. melléklet Állománynagyság jelöléskor: 8000 tő Állománynagyság tervkészítéskor: 27 300 tő (2010. évi adat) Állomány változásának tendenciái és okai: állománynövekedésének feltételezett okai: új populciók felfedezése, nagy pontosságú GPS-szel végzett egyedszámlálás, 2010-es év kedvező időjárási feltételei Faj veszélyeztetettsége: hazai jogszabályok alapján fokozottan védett; IUCN: EN; Németh: AV Veszélyeztető tényezők: erdészeti munkák az élőhelyen, vagy közvetlen szomszédságában; legeltetés; járművek által okozott taposás; idegenhonos invazív növények (selyemkóró, akác, bálványfa) térhódítása élőhelyén; populációk fragmentálódása, elszigetelődése és ebből adódó egyedszám csökkenés; általános ismerethiány a fajról A tartós szegfű (Dianthus diutinus Kit.) rövid ismertetése A tartós szegfű felfedezése hazánk jeles botanikusához, Kitaibel Pálhoz fűződik. A faj leírása: Közepes termetű (20-50 cm) évelő szegfű fajunk (13. ábra). Szembetűnő viaszbevonata miatt az egész növény hamvasszürke színű. A tőlevelei szálasak, néha tőlevélrózsát alkotnak. A virágai szártetőzők, magánosak, vagy kis csomókban nőnek. A szirmok fogacskás végűek, rózsaszínűek, 6-8 mm hosszúak. A csésze maximum 1,5 cm hosszú, tompa csúcsú, gyakran halványlila futtatású. A faj gyakori habitus képére jellemző hogy a szára – főleg a tömött virágokkal rendelkezők – gyakran elhajlik, illetve akár a földre is leheverhet. A sziromlevelek oldalról nézve kehelyformát alkotnak. Bár a növény többnyire nyúlánk, kivételes esetekben törpébb növést is mutathat (Bodogláron, korábbi tarvágással bolygatott élőhelyen virágzó tő nem ért el 15 cm-es magasságot. Ilyen esetben csak az avatott szem tudja virágmentes állapotban is helyesen határozni, mivel ilyenkor keverhető a kései szegfűvel (D. serotinus)).

27

LIFE06 NAT/H/000104


13. ábra: Tartós szegfű(Dianthus diutinus) tő

Virágzása maximuma: Június – szeptemberre esik, de kedvezőtlenebb időjárási viszonyok mellett (pl.: aszály) már korábban is megkezdődhet a virágzása, amely akár még október végéig is eltarthat. A késő őszi magok csíraképessége csekély (erre a megállapításra jutottak a Szegedi Tudományegyetem kutatói). Élőhelypeferenciája A tartós szegfű egyedek évenkénti monitorozása eredményeképp szubmetrikus pontosságú GPS pont és poligon adatokkal rendelkezünk a teljes állományról. Jelen fenntartási terv keretei között készített nagy pontosságú élőhelytérkép felhasználásával térinformatikai statisztikai kiértékelést végeztünk a 2007. évi felmérés adataiból a tartós szegfű egyedek élőhelypreferenciájáról, a kiértékelésben nyílt gyep, gyep-erdő szegély és erdő élőhelykategóriákat felhasználva. Eredményeink alapján a tartós szegfű a bodoglári projektterületen jelentős mértékben fordul elő mind a fekete fenyő, mind a szürke nyár állományok szegélyzónájában, félárnyékos környezetben. A szegélyben és erdőbelsőben előforduló tövek kis mértékben ugyan, de összességében meghaladták a nyílt gyephez köthető tövek számát (gyep: 47%; FF erdőbelső: 11%; FF szegély: 24%; SZNY erdőbelső: 6%; SZNY szegély: 12%). A bodoglári projektterület fekete fenyő állományának jelentősége abban rejlik, hogy a határtermőhelyre telepített erdő helyenként jelentős mértékben záródáshiányos, felnyíló szerkezetű, a felnyíló állományokban a nyílt homoki gyep regenerációjával olyan mikroélőhelyek alakulhatnak ki, melyek a jelen lévő propagulumforrásból, valamint aszályos időszakban a kedvező mikroklimatikus hatásból adódóan a tartós szegfű élőhelyeivé válhatnak.

28

LIFE06 NAT/H/000104


Védelmi státusza: Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. A faj megjelenítése a Vörös Listában (szerkesztette: Király Gergely, 2007 Sopron). 5. táblázat A tartós szegfű természetvédelmi státusza (Király (szerk.), 2007 alapján)

Taxon

Véd

IUCN

Dianthus diutinus KIT. ex SCHULT

FV (fokozottan védett) EN (veszélyeztetett Endagered)

Németh AV(aktuálisan veszélyeztetett)

A Dianthus diutinus KIT. fajjal kapcsolatos hazai ismeretek összefoglalása (Vidéki és Máté, 2003. alapján) A Dianthus diutinus tudományos leírója a magyar botanika egyik legkiválóbb alakja, KITAIBEL Pál. A magyar alföldet átszelő egyik útja alkalmával fedezte fel le a mai Csévharaszt területére eső Pótharaszti pusztán. Elterjedtség és veszélyeztetettség Magyarország: Magyarországon irodalmi- és herbáriumi adatok alapján közel 30 lelőhelyről került elő a növény, melyek közül csak 5 kisebb-nagyobb sűrűségű részpopulációkból álló állományról (Ócsa, Csévharaszt, Nagykőrös, Bócsa, Bodoglár-Harkakötöny) tudjuk biztosan, hogy napjainkig fennmaradt. Egy állománya Fülöpházán a Fülöpházi Homokbuckás TT-n mesterséges áttelepítés nyomán keletkezett. Korábban ezen a területen nem volt ismeretes a faj (14. ábra).

14. ábra: A tartós szegfű magyarországi elterjedése

29

LIFE06 NAT/H/000104


Örvendetes, hogy a közelmúltban megkerült egy állománya az irodalmi adatok alapján ismert Ásotthalom térségéből, illetve új előfordulási területei kerültek elő Nemesnádudvar és Pusztavacs külterületekről (Vidéki és Máté, 2010). Irodalmi és herbáriumi adatai a Bócsa-Bugaci homokpuszta természetmegőrzési terület térségében (6. sz. táblázat) 6. sz. táblázat

Bugac: Kecskemét, praedium Bugaczi puszta. In arenosi infra "Pusztaház".

SZURÁK!

Bugac: Bugacz puszta "a Bugaczi nagy erdő egy BOROS! gyönyörűséges h. puszta (a K-i szélén lévő csősz háztól út nélkül ny-ra átszeltem s kevéssel a Farago Antal tanyája alatt lyukadtam ki. Flórája meszes, néhol a fák és cserjék egész korcsosak, főleg a Juniperus. Flora zavartalan, akác, fenyő alig, s csak a széleken látható; buckák nagyok, sehol sem gyepes teljesen. …. Dianthus diutinus……." Kecskemét: Bugacz-puszta, Bugaczi Nagyerdő BOROS! cserjés homokbuckáin 1918 jún. 24.2 2 Hollós Kecskemét flórájából nem említi. Kecskemét: Bugac "Nagyerdő" (Boros BK XVIII. 41.) TATÁR (BOROS!) Kecskemét, a Bugaczi "Nagyerdő" homokbuczkáin. In arenosis Bugacz, prope Monostori erdő, praed. Kiskunfélegyháza In arenosis praedii Bugacz In arenosis praedii Bugacz ad Kecskemét

1914 (BP) 1918 június 27. (1915-71 Mscr.)

1919 p. 41.

1939 p. 74.

BOROS! SOÓ! LENGYEL! LENGYEL!

1918 (BP) 1920 (BP) 1926 (BP) 1926 (BP)

Monostor: In arenis territ "Monostori erdő" infra conf. Kecskemét, in praedium JÁVORKA! Kecskemét, praedium Bugaczi puszta, in arenosis aridis JÁVORKA! "Alsómonostori erdő" In silva arenosa "Alsómonostor" praed. Kiskunfélegyháza SOÓ! "Bugacmonostor" "Bugacmonostor" (Soó! Journ. Ecol. XVII. 343.)

SOÓ! TATÁR (SOÓ!)

A Kelemen erdő szélén lévő buckákon gyűjtöttem: BOROS! …… Dianthus diutinus

1920 (BP) 1920 (BP) 1923 (BP) 1929. p. 313 1939 p. 74

1935 p. 16 Forrás: Vidéki R., Máté A. (2003)

Egyéb közösségi jelentőségű növényfajok: Cirsium brachycephalum: Populációméret: 5 000-10 000 tő; a projektterületen nem fordul elő Colchicum arenarium: 200 000 tő; a projektterületen 100 -1 000 tő Iris humilis ssp. Arenaria: 3 000 tő; a projektterületen néhány 100 – 1 000 tő

30

LIFE06 NAT/H/000104


1.2.4. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős növényfajok Endemizmusok, védett növényfajok A tervezési terület a PANNÓNIAI FLÓRATARTOMÁNY (Pannonicum) ALFÖLDI FLÓRAVIDÉKE (Eupannonicum) DUNA-TISZA KÖZI FLÓRAJÁRÁSHOZ (Praematricum) tartozik. A projektterület részletes élőhely-térképezéssel lett feltárva. Az ÉIU Á-NÉR kategóriáinak leíró részei tartalmazzák a tipikus fajkészletet, így ezeknek részletes ismertetésétől itt eltekintünk. A középtájra jellemző, fontosabb növényfajok: Duna-Tisza közi endemizmusok: Dianthus diuthinus Epipactis bugacensis Epipactis atrobubens subsp. borbásii Alföldi endemizmusok: Centaurea arenaria subsp. tauscheri Centaurea arenaria subsp. pseudorhenana Tragopogon floccosus Dianthus serotinus Pannóniai endemizmusok: Sedum sartorianum subsp. hillebrandtii Linum hirsutum subsp. glabrescens Thymus degenianus Centaurea sadleriana Gypsophila arenaria Festuca x wagneri Festuca javorkaea Onosma arenaria Pannóniai szubendemizmusok: Colchicum arenarium Festuca vaginata Seseli osseum Kárpát-pannóniai endemizmusok: Dianthus pontederae subsp. pontederae A természetmegőrzési területen jellemzően előforduló védett és fokozottan védett növényfajok:

31

LIFE06 NAT/H/000104 Kis holdruta Tőzegpáfrány Csikófark Tartós szegfű Kései szegfű Borzas len Gyapjas csűdfű Homoki csűdfű Erdei szellőrózsa Fekete kökörcsin Homoki kocsord Szürke poloskamag Homoki fátyolvirág Homoki szalmagyopár Kék szamárkenyér Piros pozdor Budai imola Homoki bakszakáll Szőrös nyír Piros madársisak Bugaci nőszőfű Borbás nőszőfű Rákosi csenkesz Homoki kikerics Homoki nőszirom Szibériai nőszirom Tarka nőszirom Kornistárnics Agárkosbor Hússzínű ujjaskosbor


Botrychium lunaria Thelypteris palustris Ephedra distachya Dianthus diutinus Dianthus serotinus Linum hirsutum ssp. glabrescens Astragalus dasyanthus Astragalus varius Anemone sylvestris Pulsatilla pratensis subsp. nigricans Peucedanum arenarium Corispermum canescens Gypsophyla fastigiata Helichrysum arenarium Echinops ruthenica Scorzonera purpurea Centaurea sadleriana Tagopogon floccosus Betula pubescens Cephalantera rubra Epipactis bugacensis Epipactis atrorubens ssp. Borbásii Festuca wagnerii Colchicum arenarium Iris arenaria Iris sibirica Iris variegata Gentiana pneumonanthe Orchis morio Dactilorchiza incarnata

A Duna-Tisza közére jellemző xerotherm gyep fajainak felsorolását és lokális elterjedését a 7. számú melléklet tartalmazza. Idegenhonos növényfajok és állományaik jellemzése Lágyszárú idegenhonos növényfajok: Selyemkóró (Asclepias syriaca L.) A projektterület legagresszívebb adventív lágyszárú faja. Megjelenésében kedvez a laza homoktalaj, mely a projektterület sajátossága. Kedvezőbb termőhelyi viszonyokban inkább falanx, míg kedvezőtlenen a gerillatípusú megjelenési formája adott. A bolygatott, zavart élőhelyek növénye, projektterületen történő megtelepedésében és terjedésében fontos szerepet játszottak a nagyüzemi erdőgazdálkodás által okozott talajfelszíni sérülések, bolygatások. Átoktüske (Cenchrus incertus M. A. Curtis)

32

LIFE06 NAT/H/000104


A projektterületet közepén található illegális homokbánya és annak környéke, valamit a mellette található földutaknál fordul elő, helyenként tömegesen. Az erősen bolygatott, taposott, degradált élőhelyek adventív gyomnövénye. Érett magja gumikerékre feltapadva nagyobb távolságokra is képes eljutni. Megszüntetve ezt a fertőzési gócot, várhatóan az átoktüske állománya visszaszorul. Amennyiben az állománya nem csökkenne, úgy érdemes magérlelés előtt, zöldérett állapotban összegyűjteni a magtermő növényeket. Kanadai betyárkóró (Conyza (Erigeron) canadiensis L.) A projektterület bolygatott területein, főleg a földutak szegélyében fordul elő. Tömeges megjelenés nem jellemző, főleg szálanként. Hatásos védekezés nincs ellene, de nem is bír akkora jelentőséggel, mint a selyemkóró, amennyiben a természetes növénytakaró regenerálódik, úgy a betyárkóró fokozatosan kiszorul az élőhelyről. Fásszárú idegenhonos növényfajok Akác (Robinia pseudoacacia L.) és a bálványfa (Ailanthus altissima (MILL.)) A bócsai projektterület mintegy 19 %-os területarányban „fertőzött” akáccal és bálványfával, amelyek a legagresszívebb veszélyeztető tényezőként kell, hogy szerepeljenek. Az akác összes idősebb állománya a projekt ideje alatt átalakításra kerül, ezek a faállományok helyenként fertőzöttek bálványfával is. A projektterületen és közvetlen közelében több helyen előfordul magtermő méretű bálványfa, elsősorban a projektterület déli határa mentén, ezeknek az eltávolítása kiemelten fontos feladat. Sajnos a terepi tapasztalatok figyelembe vételével csak vegyszeres kezeléssel érhető el, hogy az eltávolított anyafák, – mind az akác, mind a bálványfa esetében – véglegesen visszaszoruljon a területről. A projektterületre zárt állományai jellemzőek, ezek leginkább 15 év körüli akácosok, amelyek a leégett területen az 1992. évi erdőtűz hatására alakultak ki. Zártabb egybefüggő állományaiban a szürkenyár szórtan elegyedik, általában a tűz hatására elpusztult idősebb szürkenyár egyedek 15 év körüli gyökérsarjai, illetve magról kelt egyedei. A cserjeszintet többnyire 70-90 % borítottságú galagonya alkotja. Az akác az általa elfoglalt gyepeket degradálta. Csak kivételesen találkozhatunk H5b vagy G1 gyepekkel állományaik alatt vagy szegélyzónájukban. Eltávolításuk fontos és kiemelt feladata kell, hogy legyen a projektnek. Mivel az akác sarjadzó képessége nemcsak tuskóról, hanem gyökérről is jó, állományainak szegélye egyre inkább „belegyalogol” a még meglévő gyepekbe és a borókás nyárasokba. Nehezen társítható más fafajokkal, azonban a bócsai területen állományaiban jellemző a szürkenyár szálankénti elegyedése. Az akác helyenként az idős szürkenyár csoportok alsó szintjében is megtalálható. 1.2.5. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű állatfajok Közösségi jelentőségű madárfajok (Madárvédelmi irányelv I. függelék): Kékes rétihéja (Circus cyaneus) Fekete harkály (Dryocopus martius) Tövisszúró gébics (Lanius collurio) Kis őrgébics (Lanius minor)

33

LIFE06 NAT/H/000104


Erdei pacsirta (Lullula arborea) Túzok (Otis tarda) Darázsölyv (Pernis apivorus) Az Európai közösség területén rendszeresen előforduló egyéb, vonuló madárfajok: Füleskuvik (Otus scops) Közösségi jelentőségű emlős: Ürge (Spermophylus citellus): 150-300 egyed a tervezési területen belül. ) Állománya a bugaci nagy legelőn található, állománynagysága stabil, éves szintű felméréssel monitorozott. Élőhelyén jelentősebb veszélyeztető tényező nincs. Közösségi jelentőségű kétéltű, hüllő: Vöröshasú unka (Bombina bombina) Dunai gőte (Triturus dobrogicus) Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) Közösségi jelentőségű gerinctelen: Skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus) Magyar futrinka (Carabus hungaricus) 1.2.6. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős állatfajok Madárfajok: A madarak ismertetésénél fontos figyelembe venni az élőhelyi sajátosságokat, amely jellemzően a nyílt homoki (pusztai) élőhelyekből áll és a nyílt élőhelyeket kedvelő madarak részére biztosít élőhelyet, ezentúl a jelentős erdősültségből és az erdőt alkotó fafajok könnyen odvasodó, elsősorban a hazai őshonos hazai nyáras állományaiból fakadóan az odúlakó madaraknak nyújt kedvező élőhelyet. Több madárfaj a nyáras ligetek és gyepek szegély zónájához kötődik. Az M5, P2b élőhelyek kiemelt fészkelő fajai: Lappantyú (Caprimulgus europaeus) az átmeneti, borókás- nyáras élőhelyek rendszeres fészkelője a tarvágások vágásterületein, a zártabb erdőtömbben is megtalálhatók. Szalakóta (Coracias garrulus) rendszeres fészkelő az átmeneti zónákban. Búbosbanka (Upopa epops) az előző fajhoz hasonló élőhelyeken. Stabil költőállománnyal rendelkezik a tervezési területen belül. Poszáták közül a barátposzáta (Sylvia atricapilla), karvalyposzáta (S. nisoria), mezei poszáta (S. communis) és a kis poszáta (S. curruca) jellemző. A sármányok közül a citromsármány (Emberiza citrinella) és a sordély (Emberiza calandra) említhető. A zártabb erdőkhöz köthető jelentősebb fajok:

34

LIFE06 NAT/H/000104


Ragadozó madarak: Réti sas (Haliaeetus albicilla) alkalmi előforduló a területen. Kígyászölyv (Circaeetus gallicus) több megfigyelés látszik igazolni állandó jelenlétét költési időben a tervezési területen. Egerész ölyv (Buteo buteo) állandó költőfaj, a legnagyobb számban képviseli a ragadozókat a természetmegőrzési területen belül. Gatyás ölyv (B. lagopus) téli vendég a pusztákon. Héja (Accipiter gentilis) rendszeres költőfaja a tervezési területnek, pontos állománynagysága nem ismert, mivel a gallyfészkek is leginkább csak a véghasználat előtt kerülnek meg. Karvaly (A. nisus) a fenyő állományok rendszeres költőfaja. Állomány nagysága nem ismert, a fafajcsere kb. 15-20 év mulva befolyásolhatja a költőállomány nagyságát, de kiindulási alapadatok hiányában ez nem becsülhető. Fekete harkály (Dryocopus martius) a természetmegőrzési terület jelölő, és természetvédelmi szampontbó kiemelt jelentőségű faj, mint aktív odúkészítő. Állománynagysága nem ismert, élőhelye a zártabb hazai nyáras állományokhoz köthető, melyekben az odvasodási folyamtok elindultak. Állományát veszélyezteti az élőhelyeinek korai, 35-40 éves korban történő kivágása. Egyéb harkályfajok: Zöld küllő (Picus viridis) szintén aktív odúkészítő és hasonló méretű odúkat készít, mint a fekete harkály és hasonlóan kulcsfontosságú a szerepe egyes fajok megtelepedésében. Főleg a ligetesebb M5 állományokban, így fő szállásadója a búbos bankának és a szalakótának. Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) a harkályok közül a leggyakoribb faj. Balkáni fakopáncs (D. syriacus) főleg a gyümölcsösöket kedveli, nem igazi erdőlakó, a tervezési terület szegélyzónájában él. Kis fakopáncs (D. minor) nagyon kedveli az elöregedő hazai nyáras állományokat, előnyben részesíti a vihartörött ágakat, fákat. A nyitott, pusztai élőhelyekhez köthető fajok: Kékes rétihéja (Cicus cyaneus) téli vendég a pusztákon. A tervezési terület jelölő faja D kategóriában. Hamvas rétihéja (C. pygargus) kóborló, ritka fészkelő Pacsirták Búbos pacsirta (Galerida cristata) stabil költőállománya van a pusztai élőhelyek szegélyében. Mezei pacsirta (Alauda arvensis) hasonló az előző fajhoz az állománynagysága. Erdei pacsirta (Lululla arborea) szorványos fészkelője az M5 élőhelyek közé ékelődő kicsit nagyobb kiterjedésű G1-es élőhelyeknek, vonulás során is ezeket az állományokat részesítik előnyben. A fent említett fajok karakteresen kiemelik a tervezési terület valódi jellegét, tehát a hamvas rétihéja a nagykiterjedésű pusztai élőhelyhez kötött a téli időszakban, míg a fekete harkály a zárt erdők - jól odvasodó, idős faállományok – madaraként karakter faja az erdei élőhelyeknek. A jól odvasodó fafajú, öreg erdőt ebben a közegben a hazai nyárak, elsősorban a szürkenyárasok jelentik. A szürkenyár 30-35 év feletti korától már el kezd odvasodni és remek élőhelykínálatot biztosít a harkályfajok, így a fekete harkály számára is.

35

LIFE06 NAT/H/000104


Érdemes megemlíteni, hogy az idősebb hazai nyáras erdők a természetmegőrzési területen sok esetben rendelkeznek nagyobb gallyfészekkel, így biztos költő faj az egerész ölyv és a héja. A nagykiterjedésű zártabb fenyő állományok a karvalynak kedveznek, esetenként a térségben ritka kabasólyomnak (Falco subbuteo). Emlősök A Bócsa-Bugaci pSCI denevér állományának kutatása megkezdődött, eredményeit még nem publikálták. A nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjéhez mindössze a mezei nyúl és az üregi nyúl tartozik. Fontos fajok, mert felszaporodó állományuk hatással van a természetes vegetációra, annak regenerációjára. Rejtett életmódot él, és lehet, hogy Somogyban és az Alföldön több ponton is tartósan előfordul az aranysakál (Canis aureus), amely minden bizonnyal azonos a népiesen nádifarkasnak nevezett állattal. Magyarországon 1942-ben lőttek egyet, majd 1983-ban Jugoszláviából vándorolt be több példány, azóta is több előfordulása ismert. Bács-Kiskun megyében állománya stabil, az országos vadászati adattár adatai szerint e megye az egyik megtelepedési gócpontja, főleg a megye déli része, de feltételezhető, hogy a legnagyobb erdőtömbbel és nyílt füves pusztákkal váltalkozó Bócsa-Bugaci természetmegőrzési terület is fontos élőhelye a fajnak. Vadászok nem kedvelik a vadállományra gyakorolt hatása miatt, még nem ismerték föl, hogy a túltartott vadállomány legjobb természetes szelektálója, amely a vadállomány genetikai javítását is elvégzi. Helye van a magyar faunában. A borz (Meles meles) jelentős populácival él a természetmegőrzési területen, természetvédelmi kártétele sem vitatható már, főleg egy parlagi vipera élőhelyen. A molnárgörény (Mustela eversmannii) a Duna-Tisza közén szórványosan, de mindenütt előfordul, a görényhez viszonyítottan rejtettebb életet él, kedveli a nyílt pusztaságokat, ritkán kerül közel településekhez. Az emlősökhöz tartozó, legnagyobb termetű és egyben vadászható nagyvadfajok a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjének a tervezési területen is élő képviselői: a vaddisznó (Sus scrofa), az őz (Capreolus capreolus), a dámszarvas (Dama dama) és a gímszarvas (Cervus elaphus). 1.3. Területhasználat, területhasznosítás 1.3.1. Művelési ág szerinti megoszlás A Bócsa községhatárban kijelölt kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület 11724 ha. A LIFE-Nature projektterület 100 ha, tulajdonosa a Magyar Állam. A természetmegőrzési terület művelés ágainak megoszlása alapján jól látható (7. táblázat és 15. ábra), hogy az erdő a meghatározó a területen és ezt követi közel hasonló arányban (a teljes természetmegőrzési terület egyharmada) a kivett

36

LIFE06 NAT/H/000104


művelési ág, amelynek legnagyobb része jellemzően természetvédelmi szempontból értékes G1, M5 és kevésbé értékes S1 élőhelyeket takar, amelyek korábbi katonai gyakorló terek voltak. Ma nagy részük fokozottan védett természeti terület. Az út, tanya, mocsár stb; kivett területek jelentéktelenebb arányt tesznek ki. A rét művelési ágú területek is még jelentős arányban találhatók és már jóval kisebb a szántó, a többi művelés ág 1%-os arány alatti. Ez meghatározza a földhasználati viszonyokat is, amely az erdőgazdálkodás fölényét mutatja. 7. táblázat Helység

Adatok Összeg / Bócsa részterület Összeg / részak Összeg / Bugac részterület Összeg / részak Bugacpuszta- Összeg / háza részterület Összeg / részak Összeg / Kaskantyú részterület Összeg / részak Összeg / Orgovány részterület Összeg / részak Összeg / Páhi részterület Összeg / részak Összes Összeg / részterület Összes Összeg / részak

szántó

rét

szőlő

gyümölcsös

nádas

erdő

kivett

Végösszeg

222,0605

730,2458

2,8813

0,4469

39,0263

1189,4109

1017,8315

3201,9032

1887,79

3235,45

65,35

5,45

62,16

2512,92

0

7769,12

31,9565

936,0926

0,4765

0,1619

11,8699

1448,7076

140,8591

2570,1241

237,58

2882,58

11,55

1,98

8,04

2232,23

0

5373,96

171,5007

797,1641

3,8357

0,0931

14,6319

1176,8237

493,634

2657,6832

560,57

4509,79

39,88

1,14

7,32

1151,16

0

6269,86

1,6958

10,0024

0,2934

399,4149

1518,227

1929,6335

5,26

14,99

3,05

620,95

0

644,25

39,401

138,9203

9,5084

1,2311

328,5879

508,1056

1025,7543

182,1

361,94

206,8

15,02

730,06

0

1495,92

12,2202

108,0257

0,4456

66,6272

151,7969

339,1156

39,19

106,69

4,63

113,38

0

263,89

478,8347 2912,49

2720,4509 11111,44

17,4409 331,26

4609,5722 7360,7

3830,4541 0

11724,2139 21817

1,933 23,59

65,5281 77,52

37

LIFE06 NAT/H/000104


Bócsa-Bugaci homokpuszták pSCI művelési ágainak %-os megoszlása 4% szántó

23%

gyep

33%

szőlő gyümölcsös nádas

<1 %

erdő kivett

39%

15. ábra

A természetmegőrzési terület művelési ágainak megoszlását községenként a 16. ábra szemlélteti. Bócsa-Bugaci homokpuszták pSCI művelési ágak megoszlása községenként 1600 1400 szántó

1200

gyep szőlő

800

gyümölcsös nádas

600

erdő

400

kivett

200

Pá hi

rg ov án y O

Ka sk an ty ú

Bu ga cp us zt ah áz a

Bu ga c

0 Bó cs a

Hektár

1000

16. ábra

38

LIFE06 NAT/H/000104


1.3.2. Tulajdoni viszonyok A terület szektoronkénti megoszlását a nemzeti park dominanciája jellemzi, amit 8. táblázat és 17. ábra illusztrál. A következő jelentős, de az előzőnek a felét sem elérő szektor képviselője a KEFAG Zrt. A magántulajdonosok aránya 5% körül mozog. 8. sz. táblázat helység adatok

Bócsa

Bugac

Bugacpusztaháza

Összeg / részterület Összeg / részak Összeg / részterület Összeg / részak

Összeg / részterület Összeg / részak Kaskan- Összeg / tyú részterület Összeg / részak OrgoÖsszeg / vány részterület Összeg / részak Összeg / Páhi részterület Összeg / részak Összes Összeg / részterület Összes Összeg / részak

állami erdészet

állami gazda- bt ság

783,3769

egyéb állami

egyesület

egyház kft

magán

1,173 24,195385 0,0685

nemzeti park

önkormányrt zat

szövetkezet

vízgazd. Társulat

156,4599296

2198,9462 31,02708542

0,1482

6,5765

930,8764048

5578,34 33,02509516

0

0

1224,89

1,92

1072,0116

0,2823

0,1705

2,4852

108,2032

1356,7612

1714,76

1,98

0,32

0

462,06

3194,84

0

18,6451 11,565 0

1140,8778

2,5699

164,0258

1280,9562

11,3417

56,2994

1,6124

1031,1

0

421,64

4499,34

2,99

314,79

0

0,1885

58,252425

1678,8395

24,215375

0,2551

0

117,193314

333,71 2,636685963

0

165,3654 2,5172 190,71

0

286,4442

0,689

0,1507

44,54711818

691,1782 2,745081818

692,46

0

0

279,0445455

524,15 0,265454545

9,2799

73,9999

249,8049

6,0309

14,85

141,035

101,25

6,755

3457,3558 2,5172 1,4553 27,454285 0,1705 4868,77

0

3,9

0,0685

0,32

0,1507 2,6737 605,4883728 0

0 2351,849264

7456,4862 94,00524223 11,565 56,7027 14231,63 45,67223567

0

314,79

39

8,1889 0

LIFE06 NAT/H/000104


Bócsa-Bugaci homokpuszták pSCI területének %-os megoszlása szektoronként

<1 % 1%

állami erdészet állami gazdaság bt

29%

egyéb állami egyesület egyház

64%

kft <1 % 5%

magán

nemzeti park önkormányzat részvénytársaság szövetkezet vízgazdálkodási társulat

17. ábra

1.3.3. Területhasználat és kezelés A kezelést végző szervezetek A bócsai projektterületen 100%-os arányban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.) az állami terület vagyonkezelője, egyben a projektterület természetvédelmi kezelője is. A természetvédelmi hatósági és az általános tájvédelmi hatósági feladatokat az AlsóTisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség látja el. A 11724 ha-os természetmegőrzési terület állami tulajdonú erdőterületeinek egyik vagyonkezelője a KEFAG Zrt. Erdőgazdálkodói tevékenységét 10 évente megújítandó erdészeti üzemterv előírásai alapján végzi. A többi állami tulajdonú erdőterület kezelője a KNPI, mint természetvédelmi kezelő és erdőgazdálkodó. Az erdőgazdálkodói tevékenyéségét a KNPI szintén erdészeti üzemterv alapján végzi. A magántulajdonú erdőterületek erdőgazdálkodói a Körzeti Erdőtervek előírásai, illetve az abból készített üzemtervek szerint végzik tevékenységüket. A jelentős tanyás térségnek számító jelölő területen a tanyák is meghatározói a területhasználatnak. Felelősségi viszonyok A projektterület vagyonkezelője felelős a magyar állam – a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. – felé elszámolni a rá bízott vagyonnal, illetve, annak értékeivel, továbbá felelősséggel tartozik – a természeti értékek megőrzésének figyelembevételével - az eredményes vagyongazdálkodásért és a természetvédelmi kezelői feladatok ellátásáért.

40

LIFE06 NAT/H/000104


Gazdasági jellemzők és népesség A hagyományos gazdálkodás, a jellemző tanyai életforma jelentős szerepet játszott a kiskunsági táj mai képének kialakulásában. Fenntartásuk a természeti értékek megőrzésében nélkülözhetetlen. Ki kell emelnünk a géntartalékok fenntartását, az ősi magyar háziállatok eredeti pusztai környezetben a hagyományos külterjes körülmények közötti fenntartását. A természeti és néprajzi értékek együttes jelenléte az alföldi gazdálkodás kultúrköréhez kötődnek. Ennek az örökségnek a megőrzése, hosszú távú fenntartása és bemutatása a nemzeti park jelentős feladata. Mind a hagyományos gazdálkodási formák, mind a sajátos tájképi értékek fenntartása érdekében kiemelkedő feladat (alföldi családok ezrei számára „sorskérdés”) a homokhátsági tanyavilág megőrzése, amely túlmutat a természetvédelem feladatkörén és lehetőségein. A specifikus, magyar településforma támogatása, a külterületeken élő közösségek segítése az egész társadalom számára fontos, hiszen a tanyákon élők tartják fenn ennek a tájnak a különleges arculatát. „A homok-puszták üzenete tehát a XXI. századra: megtartani a tájat a benne élő emberrel és a már szinte egyedülálló élővilággal együtt.” A térségben a népesség jelentős része, körülbelül 45 %-a tanyán él. A népsűrűség a ritkán lakott területektől 7 fő/km2-től a várossal is rendelkező területekig 54 fő/km2-ig változik. A térség meghatározó gazdasági ágazata a mezőgazdaság – amíg a tervezési területen az erdőgazdálkodás - a nagy hagyományokkal rendelkező szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a szántóföldi növénytermesztés. Ezt a régi-új mezőgazdasági szervezetek is tükrözik. Ehhez kapcsolódóan több vállalkozás foglalkozik szőlő- és borfeldolgozással, palackozással. Készítenek üdítőitalokat, de takarmányokat is. A feldolgozóipar más ágai közül említésre méltó a műanyaggyártás és –feldolgozás, a cipőgyártás, a konfekció- és vegyipari termékek előállítása, a fafeldolgozás, valamint a kárpitos bútorok és járműalkatrészek gyártása. Az építőipar különböző szakágazatai mellett több vállalkozás végez szállításokat, fuvarozásokat a bel- és külpiacokra egyaránt. A térségben jelentős számban találhatók kis- és nagykereskedelmi vállalkozások, amelyek a mezőgazdasági felvásárlástól kezdve a külkereskedelemig szolgálják a termelőket és a fogyasztókat. 1.3.3.1. Mezőgazdaság A mezőgazdasági tevékenységnek csekély jelentősége van a tervezési terület szocio-ökonómiai jellemzői szempontjából. A tervezési terület a Homokhátság termelési tájkörzetében helyezkedik el. Meghatározó ágazata az erdőgazdálkodás. Az állattartás leginkább a térség jellegzetes és meghatározó tanyai életmódhoz kapcsolódó külterjes állatartás és a projektterület határán az intenzív libatartás. A gyümölcs-, és szölőkultúrák aránya elhanyagolható, háztáji jelleggel fordulnak elő.

41

LIFE06 NAT/H/000104


A térség - a talajvízszint-süllyedés és a Kiskunsági Nemzeti Park Bócsa – Bugac-i törzsterülete miatt- a jellemzően természetvédelmi célú agrár-kistermelés ajánlott területe, ahol az EU követelményeknek és támogatási rendszernek megfelelően a környezet-, természet-, és tájvédelmi célok mezőgazdasági tevékenységbe való integrálását, a piacképes kistermelés, a falusi turizmus és a foglalkoztatási funkciók előtérbe helyezését kell megcélozni. Törekedni kell a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági fokának növelésére, illetve a (közösségi) agrármarketing kiépítésére és fejlesztésére. 1.3.3.2. Erdészet A Bócsa-Bugaci Natura 2000 terület az egyik legjelentősebb erdősült vidéke, mind a Kiskunsági Nemzeti Parknak, mind a Duna-Tisza közi homokhátságnak. A jelentősebb erdőgazdálkodókat két csoportra lehet bontani: • állami erdőgazdálkodók, • magán erdőgazdálkodók. Az állami erdőgazdálkodók az állami tulajdonú erdőterület vagyonkezelői, a KEFEG Zrt. és a KNPI. A KEFAG Zrt. kezelésében lévő erdőterület a Bugaci Erdészethez tartozik. Az erdészet összterületének közel 20 %-a esik bele a Natura 2000 területbe, illetve az országosan védett területbe. Tájidegen erdei leginkább EF, FF, és A állományok. Jelentős területet kezel fokozottan védett besorolással is. A zártabb hazai nyárasok jelentős része tartozik a kezelésébe. 6-8 éve megkezdte a tájidegen állományok lecserélését, elsősorban monokultúrás hazai nyaras állományokra (szürkenyár). Az elegyfafajok telepítése nem jellemző. Meglévő tölgyesei unikális értéket képviselnek még akkor is, ha azokról tudott, hogy telepített állományok. Az értékes homoki gyep struktúrájú „erdők” G1, H5b, M5 jelentős része a KNPI vagyonkezelésébe tartozik (Bócsa községhatár). Nagyon jól kidolgozott erdészeti koncepcióval rendelkezik, melynek a napi erdészeti ágazati munkába kellő súllyal történő beültetése sürgető feladat. Sok tájidegen erdőállomány van a kezelésében, amelyek főként akácosok, de van még nemesnyár, valamint csekély fenyő is a tervezési területen. 4-5 évvel ezelőtt a KNPI megkezdett egy, az erdészeti koncepciójával megegyező gazdálkodási tevékenységet, amely keretei között már a felújítási korban elegyes, többfafajú faállományként indulnak az erdők. Továbbá célja a hazai állományok korosbítása és fontos célkitűzés a tájidegen fafajú faállományok átalakítása. Értékes gyepterületek rekonstrukciója érdekében csereerdősítést végez. Az akácosok átalakítása során a vegyszeres kezelés elkerülhetetlen. Ez szakszerűen, körültekintően történik. A bócsai tűz hozadékaként olyan akácos állományok alakultak ki, amelyek átalakítása komoly anyagi, és szakmai erőforrásokat igényel. A két gazdálkodóra egységesen jellemző, hogy a nemzeti park ugyan 36 éve létezik, de a tájidegen fafajú faállományok még mindig jelentős részt képviselnek mindkét erdőgazdálkodó által kezelt erdőterületen. Ez nem egyértelműen gazdálkodói hibának tudható be. Mivel a természetvédelmi törvény csak 1997. január 1-től lépett életbe, valamint a terület 1989-ig szovjet katonai gyakorlópálya és lőtér is volt

42

LIFE06 NAT/H/000104


egyben, a gazdálkodás és az idegen fafajú faállományok szerkezetátalakítása nehézségekbe ütközött. Sok esetben viszont e korlátok viszonylagosan megőrizték a természetvédelmi szempontból értékes állapotokat. Az 1992-es hatalmas bócsai tűz után, valamint a 1996-os nyári viharkár után több esetben tájidegen fafajú erdők jelentek meg spontán módon, melyet mind a gazdálkodó, mind az erdészeti hatóság elfogadta erdőfelújításként. A magán erdőgazdálkodók kisebb kiterjedésű, főleg az erdőtömbök szegélyében található erdőterületeken gazdálkodnak. Erdeik leginkább akácosok és telepített fenyvesek. A tervezési terület és a nemzeti parki törzsterületek idegenhonos állományainak felváltása a magán erdőgazdálkodók esetében jelentős mértékben függ az igénybe vehető állami támogatástól. Jelenleg támogatás igényelhető többségi magántulajdonú erdőgazdálkodók számára az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból. Az „Erdő-környezetvédelmi intézkedésekhez nyújtandó támogatások” részletes feltételeit a 124/2009. (IX. 24.) FVM rendelet szabályozza. 1.3.3.3. Vadgazdálkodás, halászat, horgászat A bócsai projektterület a III. Közép-magyarországi vadgazdálkodási tájra esik és a III/5 Észak-bács-kiskunsági körzetbe (18. sz. ábra). A természetmegőrzési területnek két nagy vadgazdálkodója van. Az egyik maga a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a másik a KEFAG Zrt.

18. sz. ábra

43

LIFE06 NAT/H/000104


A KNPI vadgazdálkodó üzemi területe meghaladja a 6.000 ha nagyságot, nagyvadállománya elsősorban őz, de megtalálható itt a gímszarvas és a vaddisznó is. A területén bérvadásztatás nem történik. Az üzemi terület vadállományára vonatkozó becsült és teríték adatait 2005. és 2009. év között a 9. táblázatban foglaljuk össze. 9. sz. táblázat: Becsült és teríték adatok a KNPI vadgazdálkodó üzemi területén 2005 és 2009 között Év:

2005

Terület:

Bócsa

Bugac

Bócsa

Bugac

Bócsa

Bugac

Bócsa

Bugac

Bócsa

Bugac

0

84

0

67

0

66

0

70

4

70

2006

2007

2008

2009

Gímszarvas Becsült(db) Teríték(db)

2

12

1

15

2

16

1

17

2

17

Arány(%)

0

14

0

22

0

24

0

24

50

24

Becsült(db)

0

314

0

314

0

255

0

249

0

249

Teríték(db)

0

101

0

94

0

88

0

83

0

97

Arány(%)

0

32

0

30

0

35

0

33

0

39

153

768

118

820

105

574

100

532

113

510

Dámszarvas

Őz Becsült(db) Teríték(db)

95

239

67

260

58

170

50

141

44

140

Arány(%)

62

31

48

32

55

30

50

27

39

27

Becsült(db)

29

97

25

85

25

66

40

71

25

80

Teríték(db)

20

53

22

65

37

43

21

54

43

68

Arány(%)

69

55

88

76

148

65

53

76

172

85

Vaddisznó

A KEFAG Zrt. vadgazdálkodónak a tervezési területre eső területének főbb jellemzőit a Bugaci Erdészet vadászterülete reprezentálja. A Bugaci Erdészet vadászterülete 13.830 hektár, amelynek egyik felét erdő borítja, másik fele mezőgazdasági művelés alatt áll. A vidék jellegzetes növényzete a homokbuckákon kialakult borókás-nyáras. Vegyesvadas jellegű terület, vadászható fajai: dám- és gímszarvas, őz, vaddisznó, fácán, fogoly. Az őzek erdei élőhelyen élnek, a legjobb bakok trófeasúlya eléri a 400 grammot. Az apróvad kereső- és hajtóvadászatok során kerül puska-végre. Évente mintegy 400 foglyot és 2000 fácánt ejtenek el. A betelepült dámállomány minősége folyamatosan javul, 2-4 kg-os trófeák jellemzik. Az utóbbi évek legjobb trófeái rendre meghaladták a 4 kg-os határt, az eddigi legnagyobb lapátot hordozó dámbikát 2002ben lőtték ki, arany- érmes, 4,42 kg súlyú trófeát viselt. A nagyvadállománynak a tervezési terület élőhelyeire gyakorolt hatása nagyvadfajonként az alábbiakban kerül ismertetésre:

Gímszarvas A Bugaci Üzemi területen jelentősen (mesterségesen) feldúsított állománya él, amely a környezetére is hatással van. Tudjuk, hogy az erdei vadkárok legjelentősebb okozója. A Bócsa-Bugaci térség esetében sincs ez másként. Egy folyamtosan

44

LIFE06 NAT/H/000104


emelkedő tendenciát mutat a hazai gímszarvas állomány az 1960-as évektől A DunaTisza közére történő telepítések elérték céljukat, így mára egy megerősödött, magának új teret foglaló populációról kell beszélnünk. A homokhátság erdősültségének növelése további élőhelyeket fog biztosítani a számára így állandó, vagy váltóvadként további területeket is meghódít. A téli időszakban történő nagy területen történő kóborlásai során a hazai fafajú erdősítésekben jelentős kárt tehet. A szürkenyárban azért csekély a vadkár mértéke, mert a nyár képes viszonylag gyorsan „kinőni a vad szájából”, de ez már egy hazai elegyes állománynál nem mondható el. Így a gímszarvas tartós jelenléte kedvezőtlenül fogja befolyásolni a terület hazai fafajokból történő erdő-felújítási, esetleg -telepítési kísérleteit. A tölgy élőhelyeken dominált vadgazdálkodókat vadkerítés létrehozására kötelezik, itt sem lehet másként megvalósítani a közeljövőben a hazai fafajok (elsősorban tölgy) telepítését. A tartós szegfű program esetében is ezt figyelembe kell venni, mivel egy éjszaka elég, hogy a telepítéseket károsítsa maradandóan a gímszarvas.

Dámszarvas A dámszarvas is jelenetős károsítója az erdőknek bár kóborlás kevésbé jellemzi, csak abban az esetben, ha új élőhelyet vesz birtokba. Kiegészítő takarmányozással helyben tartható, a Bócsai projekt területet kevésbé veszélyezteti. Mindkét vadászati körzetben 400 fölötti maximum állományt határoztak meg.

Őz Az igazi nagyvadja a tervezési területnek. Az erdőkre gyakorolt nyomását próbálják csökkenteni, de a változatos, több fafajú erdőkben főleg a telepítésekben jelentős kártétele van. Gyengébb termőhelyeken a tölgy „nem tud kinőni a szájából”, gyakorlatilag letörpült megjelenésűre alakítja a rágásával. A két körzetben 2100 példányos törzsállományt engedélyeztek (maximum), mivel az alföldi VT – esetében a jó őz állomány a vadgazdálkodás alapja, így mindent el is követnek annak érdekében, hogy ezt a nagyobb állományt fenntartsák. Az őz kiérdemelte magának a pákosztos jelzőt, és erre teljesen rá is szolgál, mivel számára csak a legjobb csemegék jöhetnek szóba. A tervezésre kerülő többfafajos erdőket feltételen védeni kell előle is! A KNPI-nek nagyobb vadászati nyomást kell alkalmazni az őz visszaszorításában.

Vaddisznó A jó negyven éve megkezdődött alföldi területek meghódítása, így a Duna-Tisza közének meghódítása mondhatni sikertörténet a vaddisznó részéről. Az állománya folyamatosan nő, az egyedüli vad, melynek becslése éves szinten alulmaradhat a kilövéséhez viszonyítottan, ezt elsősorban rejtőzködő életmódja okozza. Az Alföldön nagy nádasok és mezőgazdasági területek lettek az élőhelyei, de az egyre nagyobb mértékben erdősült Duna-Tisza-közi zártabb erdők is kedvező élőhelyet jelentenek számára. Ha nagyobb mértékű tölgy lenne jelen a tervezési területen belül, akkor a vaddisznó a makk felevésével jelentős kárt idézne elő, hiszen a természetes felújulásnak ezzel gátat szabna. Mivel a természetmegőrzési terület alig pár hektárnyi tölgyessel bír, így ez a kártétele elenyésző. A másik és egyben a projektterületre is igen jelentős hatással bíró károsítása a táplálkozásából fakadó túráskár, amely a projektterületeken is jelentősnek mondható. A gyepréteg

45

LIFE06 NAT/H/000104


felszakításával helyet biztosít a tájidegen lágyszárúak, esetenként fásszárúak megjelenésének is. A KNPI-nek nagyobb vadászati nyomást kell alkalmazni a vaddisznó visszaszorításában is. A projektterület szempontjából itt ki kell emelni a mezei nyúl állományát is. Mivel a terület jelentős élőhelye a mezei nyúlnak, bár az üzemterv közepes mezei nyúl állományt jelez, annak téli kéregrágásával számolni kell az erdőszerkezet átalakítás során. Tehát olyan vadkár elhárító kerítést kell alkalmazni, amely kizárja a mezei nyulat is a kerített részből, figyelembe kell venni, hogy esetenként magasabb hóviszonyok is lehetnek a hófúvásból adódóan, így ennek megfelelő vadkerítés panel felszerelése ajánlott. A vadgazdálkodái körzetre általánosan igaz, hogy a nagyvadállomány folyamatosan hódítja meg a számára kedvező élőhelyeket. Ennek egyik fő oka az erőteljes erdőtelepítés, amelyek újabb élőhelyeket jelentenek a zárt erdőtömböket kedvelő vadfajoknak, mint pl. a gímszarvas, vagy a dámszarvas. A vaddisznó esetében inkább csak a fiatalos korában kedvezőek a telepített erdők, de ennek ellenére a vaddisznó is megtalálja számításait a természetes borókás nyáras állományokban. A növekvő vadlétszám nem kedvez a természetes erdők létrejöttének (erre utaló jelek mindig vannak, mivel, ha gyéren is de a Duna-Tisza köze több tölgyes erdőterülettel rendelkezik, és a természetes, szajkó általi makk „telepítések” hozadékaként néha olyan vidéken is megjelenhet a tölgy, ahol addig nem). Az egyéb természetes elegyfafajok is veszélyben vannak, egyrészt azért, mert a vad lerágja, másrészt azért, mert a gazdálkodási területeken a vad szempontjából kevésbé károsított akác, szürkenyár, feketefenyő egyfafajú erdősítések dominálnak. Ha a termőhely lehetővé is tenné az értékesebb, lassan növő hazai fafajok erdősítés során történő alkalmazását a gazdálkodó számára vadkár elhárító kerítés nélkül ez az erdősítés kudarcát jelentheti. A vadkár elhárító kerítés építés részbeni költségeinek is a felvállalása egy-egy erdőgazdálkodó számára – az erdősítés hosszú megtérülési idejét figyelembe véve - aránytalanul nagy költséget jelentene. A tervezési területen halászati, horgászati hasznosítás nincs. 1.3.3.4. Vízgazdálkodás Vízrendezés szempontjából a térség részben a Dongér-Halasi, részben az Algyői vízrendszerhez tartozik. A vízvisszatartó rendszerek kiépítése szempontjából elsősorban a Dongéren jelentkeznek feladatok. A települési ivóvízellátás egyedi vízművekkel történik. A vízkezelés többségében távlati feladatként jelentkezik. A vízhasználat egyébként meglehetősen áttekinthetetlen a területen. A tanyákon használatos csőkutak már több mint 30 méter mélyről szívják fel az egyre mélyebben lévő vizet. Ezek vízfelhasználásáról nincsenek adatok.

46

LIFE06 NAT/H/000104


1.3.3.5. Turizmus, otatás-nevelés, kutatás A Bócsa-Bugaci kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület határa minimális eltéréssel megegyezik a KNPI 1975-ben létrehozott tözsterületével. A tradíciók, a terület különleges élőhelyei, rendeltetése felkeltette mind a hazai, mind a nemzetközi érdeklődést a terület értékei iránt. Tudományos szempontból számtalan kutató- és tudományos munka született meg az elmúlt évtizedek alatt. A KNPI által üzemeltetett országos könyvtárhálózatban szereplő olvasókönyvtárban több kutatási beszámoló fellelhető, mely konkrétan a tervezési területről értekezik. 1992-es bócsai erdőtűz után is több kutató fordított időt és energiát a terület vizsgálatára és nyomon követte a táji léptékű regenerálódás fázisait. A több mint három évtizedes fennállás és a tudományos érdeklődés is szükségessé tette, hogy a Natura 2000 területet a tudományos érdeklődésű réteg számára is megnyissa, bemutassa a KNPI-t. A tudományos bemutatás nem igényelt komolyabb infrastrukturális fejlesztést, a meglévő, a nagyközönség (tömegturizmus) számára kialakított hátterek ezt az igényt is el tudják látni.

Kutatás Kutatók – önálló kutatásokkal, valamint hazai és nemzetközi projektekhez igazított kutatások, valamint a KNPI által történő megbízások alapján dolgoznak a területen. Több olyan projekt van már a tervezési területhez kapcsolhatóan, amely túl lépett az alapkutatáson, és rendszeres, visszatérő monitorozásokról beszélhetünk. Ezek a kutatások leginkább az NBmR programhoz köthetőek leginkább (pl.: szárazgyepek kutatása, talajfelszín ízeltlábú monitorozása, a tartós szegfű állományának monitorozása stb.). Felsőfokú oktatási intézmények hallgatóinak történő bemutatók. Leginkább csoportos szakmai gyakorlatok keretein belül több felsőfokú intézmény látogatja rendszeresen a természetmegőrzési területet. A hallgatói csoportok látogatásai szakvezetéssel valósulnak meg. E csoportok vezetésében a KNPI szakszemélyzetén kívül segítségre van a KEFAG Zrt. szakszemélyzete is. Felsőfokú intézmények hallgatóinak diplomamunkái. A természetmegőrzési terület és az ott található értékek lehetővé teszik, hogy a hallgatók szakdolgozati témákat e területről válasszák meg. A KNPI munkatársai e szakdolgozói munkát támogatják. Szakmai csoportok, közösségek – a terület nagyon kedvelt a szakmai csoportok (hazai és külföldi) számára is (pl.: botanikusok, erdészek, zoológusok). Az ilyen csoportok részére is szívesen vállal szakvezetést a természetvédelmi kezelő. Ilyen szakmai rendezvény az elmúlt évben például az Erdészeti Vándorgyűlés volt.

Oktatás – nevelés Bugaci bemutató-komplexum: a Pásztormúzeum a kiskunsági pásztorok életét, hagyományos szerszámait, eszközeit, és a környék természeti értékeit mutatja be. A múzeum látogatás lovas-bemutatóval egészíthető ki.

47

LIFE06 NAT/H/000104


KNPI táborhely Bugacon: Az elmúlt évtizedekben a KNPI kialakított egy erdei iskolai programokra, illetve nyári táborozásra alkalmas helyet a Karikás Csárdától nem mesze egy egykori tanyahelyen. A kétszobás épület 8- 12 fiatal számára biztosít lehetőséget a Natura 2000 terület élővilágának megismerésére. A KNPI Természet Háza Oktatóközpont (Kecskemét): A Natura 2000 területéről és annak fontos természetvédelmi jelentőségéről, természeti és táji értékeiről az ifjúság széles körének tartanak felvilágosítást az oktató központban. Ez az oktató központ a KNPI legmodernebb, legfejlettebb központja, igaz 35 km távolságban van a tervezési terület központjának számító Bugaci területtől, de a központ technikai feltételei ezt egy általános érdeklődésű iskolai csoport irányában egy előadás keretén belül át tudja hidalni. Több esetben van úgy, hogy az elméleti oktatást gyakorlati tapasztalatszerzés is követi. A Természet Háza fontos szerepet tölt be a természetmegőrzési terület általános ismeretterjesztésében. CSEMETE Egyesület Bugaci Oktatóközpontja: A Kiskunsági Nemzeti park területén, a Bugaci Ősborókás szomszédságában található. Földrajzi fekvése, látnivalói és felszereltsége alkalmassá teszik erdei iskolák, szakmai táborok, osztálykirándulások, szakmai találkozók vagy akár családi hétvégék lebonyolítására. Előadóteremmel, fűtött szálláshelyekkel, vizesblokkal és konyhahasználati lehetőséggel rendelkezik. Programlehetőségei: az Ősborókás, puszta, időszakos tavak, őshonos háziállatok, pásztorélet témakörei, szabadtéri játékok, íjászat, hagyományőrző mesterségek kipróbálása, kirándulások a környékre. A pSCI sajátos nyári klímája (a nyarak igen melegek és sok esetben csapadékmentesek) sajnos megnehezíti a terület bemutatását, a gyerekek részére történő bemutatások, oktatások esetében ezt mindig figyelembe kell vennie a programot kiajánlónak. A KNPI Oktatási osztályának is már több éve az a koncepciója, hogy ez a terület a tavaszi és őszi időszakban a legalkalmasabb a bemutatásra, oktatásra. 1.3.3.6. Ipar, bányászat A Bócsa-Bugaci kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területeten belül nincs bányatelek. A legközelebbi fektetett bányatelek –Szank községhatárban – nem éri el a tervezési terület határát. Ez egy 2500 mélységű szénhidrogén lelőhely, amely a MOL kezelésében található. A MOL további kérelemmel fordult az illetékes Bányakapitánysághoz további szénhidrogén kutatás érdekében, ez a terület a tervezési területtől K-DK-i irányban található, elsősorban Bugac külterületén. Felszíni bányászat nincs a természetmegőrzési területen. A homoktalaj adta lehetőségekkel élve (a homok több helyütt falazó minőségű) a környező lakosok illegális bányákat alakítottak ki az elmúlt évtizedekben, az egyik ilyen illegális bánya épp a bócsai projektterületen belül található (lásd 8. sz. melléklet, 27. sz. fotó).

48

LIFE06 NAT/H/000104


1.3.3.7. Infrastruktúra: Létesítmények, berendezések, eszközök A jelölő területen belül a közlekedési infrastruktúra a legjelentősebb, abból is a közút és a mezőgazdasági, erdészeti mellékutak jelentkeznek, mint területet igénybe vevő létesítmények. Vasút csak a jelölő terület DNY-i határán található. A 20 kW-os légvezeték a tervezési területet nagy mérete ellenére csak néhány kisebb szakaszával érinti. A tervezési területen belül a tartós szegfű LIFE projektterületre vezető földutakon kihelyezett sorompók hatékonyan gátolják a nemkívánatos járműforgalmat. Épületek, bemutatató-helyek jellemzése az 1.3.3.5. fejezetben olvasható. 1.3.3.8. Tájhasználat a tervezési területre befolyással lévő tágabb területen A jelölő területen kívül jellemző a mezőgazdasági területek nagy aránya, kevesebb az erdő. Sűrűn lakott tanyás térség, amely meghatározó jelleget ad a tájnak. A hagyományos mezőgazdasági kultúrákon kívül a szőlőültetvények is meghatározói a tájképnek. A nagyüzemi állattartás révén a legelőterületek is meghatározóak a tájhasználat tekintetében. A közlekedési és település infarstruktúra (pl. elektromos légvezetékek) nagy hatással vannak a jelölő területen kívüli területek tájhasználati viszonyaira. Az infrastrukturális elemek meglehetős sűrű elhelyezkedését a 19. ábra mutatja.

19. ábra

49

LIFE06 NAT/H/000104


1.3.3.9. Tájhasználat a múltban A Homokhát egyszerre természeti képződmény és ember által átalakított „kultúrtáj”, hiszen mai arculatának kialakításában ugyanis döntő szerepet játszott a történelem és az itt élő lakosság. Az erdőségeken, mocsarakon kívüli megművelt föld a tatárdúlást követően – mely során az addigra már kialakult településhálózat gyakorlatilag elpusztult – vált pusztasággá. Az erdőírtások, a mezővárosok állattartása is hozzájárult a felszín eróziójához, később pedig a folyószabályozások, erdőtelepítések, és a tanyák megjelenése, majd a kollektivizálással együtt járó mezőgazdasági művelés változása alakította a tájat. A XVIII. században a kiskunsági homokvidék erdősültségi viszonyai alapján jellegzetesen egy északi, jelentősen erdősültebb, zártabb erdőtömbökkel borított tájra és egy ligetesen erdősült, cserjésekkel szabdalt „Őrjeg” tájra volt elkülöníthető. Az északi tájrészlet erdőit a homoki tölgyesek jellemezték, a déli részt vízbefolyásolta ligeterdők. A ligetes vegetáció több mint háromszorosát tette ki a zárt erdők kiterjedésének. A magas homokbuckásokat nyílt homoki vegetáció mozaik jellemezte, amelyeknek alig 7-8 %-át borította cserjés, vagy ligetes homoki erdő. Ezek az állapotjellemzők már jól érzékeltetik, hogy a XVIII. században már komoly antropogén hatások nyomait viselte magán az egyre fátlanabb homokvidék. Talán a térség utolsó homoki tölgyeseit említi az 1783. évi Országleírás: „a Bócsai fogadónál tölgyerdők vannak, azok nagyon ritkásak. A tölgyfák a buckás szélén szétszórva zömmel magányosan állnak, csak a fogadónál van egy darab, ami sűrűbb.” A Bócsaihomokbuckás belsejében azonban már nincs még ligetes erdő, vagy magányos fa sem csak „bozótos, és elszórtan néhány másik helyen” írja 1783-ban az Országleírás. Az ember – „az erdő legnagyobb ellensége”– először és elsősorban a legelőterületek bővítése érdekében írtotta ki az erdőt, illetve a nyájat, a szarvasmarhát, a ménest az erdőre, erdőbe engedve kipusztította azt. A hétköznapi megélhetése mellett hadászati érdekből is szüksége volt fára. Az utolsó jelentős erdőpusztítás a török háborúk alatt ment végbe, amikor mindkét katonaság nemcsak a téli tüzelőhöz, hanem erődítéseihez is számolatlanul használta fel a fát és pusztította el az erdőket és a gyümölcsösöket is. 1739-ben Krámer János György tábori orvos nyomatékosan rámutat arra, hogy az Alföldön milyen káros hatása van a fa-, illetve erdő hiánynak. Nemcsak a közegészségügy, hanem a harcászat is kedvezőtlenül alakul, élő fa és erdő hiányában. Mindennek következményeként a termő- és erdőterületek lepusztultak, erodálódtak. Elindult a futóhomok és nagyobb területeket foglalt el, mint amennyi a kialakulását előidézte. Krámer először a fűzfát, majd az akácot ajánlja az Alföld fásításához. A XIX. század első felében Feistmantel Rudolf ismeri fel helyesen az erdőnek a mikroklímára gyakorolt kedvező hatását és hangoztatja előadásaiban, írásaiban az Alföldön az erdőtelepítések fontosságát. Abban az időben az alföldfásítás legfontosabb célja a homokkötés és –fásítás volt. A XIX. század végére álatlános felfogássá vált, illetve viták kereszttüzébe került, hogy a folyók szabályozásával és az állóvizek lecsapolásával és kiszárításával az Alföldet súlytó aszályok hatásának mérséklésére erdők létesítése lehetne megoldás. Az alföldfásítás ügye a holtpontról Kaán Károly által 1923-ban tető alá hozott

50

LIFE06 NAT/H/000104


alföldfásítási törvénnyel mozdult el és megindította a kezdő munkálatokat, amelyek csak az ötvenes évek végére léptek a megvalósulás szakaszába. A XVIII. század végén a XIX. század elején a homokkötés legfontosabb fafaja a feketenyár volt. Ebből a célból a Maros mellől hozták a fekete nyárt a Duna-Tisza közére. A XIX. század második felében már az erdei- és fekete fenyőt ajánlja leginkább Hubeny József, aki elsőként ismerte fel jelentőségüket a homokfásítás terén. Az 1968-as Corona műholdfotón (23. sz. ábra) jól kivehető élőhely-struktúrák látszanak a mai szegfű előfordulások feltüntetésével (sárga pontok) együtt. Az északkeleti és keleti irányban a jelenleg is fellelhető M5–G1 élőhely-mozaikokként lehet értelmezni déli irányban látható világosabb foltok mezőgazdasági hasznosítással (feltételezhetően szántóterület) voltak hasznosítva. Az erdőgazdálkodás tájátalakító hatása nem egyértelmű, mivel nem lehet a műholdfotóról jól elkülöníteni az akácosok és nyárasok területét, így a pontos lehatárolásra csak az üzemterv adna választ. Ez leginkább a terület közepét, amely jelenleg erősen akácos, illetve a nyugati felét érinti.

23. sz. ábra

1.3.3.10. Kulturális értékek Régészeti feltárások A jelölő területen belül nincs tudomás régészeti lelőhelyről. Bócsa község külterületén avar kori leletek kerültek elő egy fejedelmi sír került feltárásra.

51

LIFE06 NAT/H/000104


Orgoványban az Ürögi-tanya közelében Árpád-kori rotundát és körülötte egy temetőt tártak fel. Továbbá kerültek elő a település környékén Zsigmond és Mátyás korabeli tárgyak és II. Lajos korabeli dénárok is. A tervezési területen belül nem található nemzeti történelmi emlékmű. Tájképi adottságok, táji értékek A terület a Duna-Tisza közi Homokhátság része. A Hátság felszínét lepelhomoksíkságok, tagolt homokbucka vonulatok és ezek formakincse jellemzi, eróziós deflációs mélyedésekkel, melyekben korábban időszakos szikes tavak és mocsarak sokasága volt. A térség különböző élőhelyeket ölel fel, nagyszámú jelentős, ritka, illetve védett fajjal. Füves és vizes élőhelyek, erdők, puszták, rétek, mezőgazdasági hasznosítású gyepek váltják egymást. Kiemelkedő jelentőségűek a geomorfológiai képződmények, a homokbucka alakzatok a változatos terep és talajtípusok és azok kombinációi teszik egyedivé a tájat. A homokbuckák között szélvájta medrekben kisebb-nagyobb szikes tavak alakultak ki. Ma ezek közül csak kevésben gyűlik össze a víz, nagy részük kiszáradt medrében zárt gyep fejlődött. A szárazodás folyamata sajnos az élővilág változását, esetenként elszegényedését is maga után vonta. 1.3.3.11. Terepsport Illegális cross motorozás, és terepjáró használat folyik a terület peremén, de időnként a területen belül is. Ezt gyakoribb természetvédelmi őri jelentléttel és határozott szankcióval lehet visszaszorítani, míg az összkerékmeghajtású off-road terepjárók területre való bejutását a stratégiai pontokon sorompók kihelyezésével lehet megakadályozni.

2. Felhasznált irodalom Bordács S. – Borovics A. – Kézdy P. (1998): A molyhos tölgyek (Quercus pubescens (inc. Quercus virgiliana) génmegőrzése. ngt-erdeszet.efe.hu/teendok/molyhos.htm Csatári B. (szerk.) (2004): Homokhátság 2004, szembesítés, lehetőségek, teendők. MTA RKK ATI, Kecskemét Danyszky I. (szerk.) (1963): VI. Nagyalföld Erdőgazdasági Tájcsoport. Mezőgazdasági Könyv- és Folyóirat Kiadó Vállalat, Budapest Fekete, G., Molnár, Zs., Horváth, F. (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Kézdy P. – Bordács S. (1998): Az olasz tölgy jelentősége és ökológiai szerepe. Erdészeti Lapok 133. (1.) 15-17. Kovács F.: A biomassza-mennyiség regionális változásainak vizsgálata a Duna-Tisza közén műholdfelvételek alapján. Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged Magyar P. (1961): Alföldfásítás I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest Marosi S. - Somogyi S. (szerk) (1990): Magyarország Kistájainak Katasztere I.-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest 52

LIFE06 NAT/H/000104


Molnár V. A. (2007): Kiatibel Pál élete és öröksége. Kitaibel Kiadó, Biatorbágy Rakonczay Z. (szerk.) (2001): A Kiskunságtól Bácsalmásig. Mezőgazda Kiadó, Budapest Standovár Tibor - Richard B. Primack (2001): A természetvédelmi biológia alapjai, Nemezti TK Bp. Vidéki R. – Máté A. (2003): A tartós szegfű (Dianthus diutinus KIT. ex SCHULT.) fajvédelmi programja. Doronicum Kft, Sopron-Kecskemét Vidéki R. – Máté A. (2010): A tartós szegfűnek (Dianthus diutinus Kit.) a jelenleg ismert állományhatárokon kívül eső területeken történő keresése, módszeres információ- és adatgyűjtés, adatbázis létrehozása. Doronicum Kft., Felsőcsatár Internetes oldalak: www.vati.hu/static/kisterinfo/3308_kiskunmajsai.pdf www.rkk.hu/bacskonc/kkmajsa.htm http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/100.html www.atikovizig.hu www.omsz.hu Adatbázisok A területet jellemző adatbázisok: • KNPI Térinformataikai adatállománya • NATURA 2000 Hrsz adatállománya • Wikipédia adatbázisa • Google Earth • Harkakötönyi Körzet Erdőterve • KEFAG Zrt. Bugaci Erdészet erdészeti üzemterv Archív térképek I., II., III. katonai felmérés digitalizált térképeivel a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága rendelkezik. További katonai felmérések többek között az 1951-es felmérés, valamint az utolsó (EOV rendszerű, digitális, georeferált katonai térkép is rendelkezésre áll). A terepi munkát megkönnyítő 2005 évi légi fotó (georeferált) változata volt az alapja a fenntartási terv területi egységei lehatárolásának, valamint a terepi munka, felmérés utólagos digitalizálásának, melynek köszönhetően részletgazdag, homogén élőhelyi egységek voltak kialakíthatóak. Ez utóbbiak a statisztikai feldolgozásnak szolgáltak alapjául. A létrehozott élőhelytérkép alapja a későbbi hosszú távú kezelési, élőhely-dinamikai folyamatok nyomon követésének. Fotóarchívum A fotóarchívumban megjelenítendő fotók 2007-ben a projekt első két évében készültek és a mellékletben (7. sz. melléklet) megtalálhatók. A fotók helyszíneit a 8. sz. mellékletben található térképvázlat ábrázolja (2007. év őszén – kék számozott pontok – és 2008. év nyarán – piros számozott pontok).

53

LIFE06 NAT/H/000104


Távérzékelési fotóanyag

Légifotók: A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság térinformatiaki rendszerének rendelkezésére áll az 1968-as USA Corona műholdjának fekete fehér digitalizált, georeferált felvételei a projektterületről, mely anyagokat rendelkezésre bocsájtották. A felvételek, mivel többszörösen másoltak (az eredeti felvételt kontaktolták 6x6-os formátumra – nagy valószínűséggel a kémműhold 6x6-os Hasselblad fényképezővel dolgozhatott), így annak kiértékelése nehézkes, de mindenesetre jól szemléltetik a megindult tájátalakítási folyamatokat (erdőtelepítéseket!). A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a 2000. évi távérzékelési anyaggal is rendelkezik. A FÖMI által ismételten elvégzett 2005 évi távérzékelési anyag, digitalizált változata igen jó minőségű, nagyfelbontású, részletekbe menő pontossággal rendelkező digitális anyag.

Űrfotók: A SPOT-4 műhold által készített 1998-as hamisszínes űrfotó távérzékeléses anyag segített a természetes gyepállapotok megítélésben, kiértékelésében a Bodoglári projektterület esetében.

3. Mellékletek 1. melléklet: Hrsz lista 2. melléklet: Áttekintő élőhelytérkép a projektterületről 3. melléklet: Élőhelytérkép kivágat a projektterület É-i részéről 4. melléklet: Élőhelytérkép kivágat a projektterület K-i részéről 5. melléklet: Élőhelytérkép kivágat a projektterület D-i részéről 6. melléklet: Élőhelytérkép kivágat a projektterület NY-i részéről 7. melléklet: Xerotherm gyepfajok lokális elterjedése 8. melléklet: Élőhely fotók a projektterületről 9. melléklet: Az élőhely fotók készítésének helyszínei 10. melléklet: A projektterület erdőrészlet beosztása 11. melléklet: A projektterület erdőrészlet lapjai 12. melléklet: Tartós szegfű előfordulások a tervezési területen belül és a tartós szegfű kitelepítések helyszínei 13. melléklet: Bócsa projektterület Corine Land Cover 50 (javított) fedvénye 14. melléklet: Bócsa Corine Land Cover 50 (javított) területkimutatás 15. melléklet: A tervezési terület áttekintő térképe 16. melléklet: A bócsai projektterület erdészeti kezelési térképe: az akácállomány (S1)-átalakítás helyszínei 17. melléklet: A tartós szegfű LIFE projekt bócsai projektterületének ideális célállapota

54

HUKN20024 Bócsa-Bugaci homokpuszta kiemelt jelent ség természetmeg rzési terület Natura 2000 fenntartási tervének készítését

Recommend Documents