-3-
1.Bevezetés Amikor kiválasztottam szakdolgozati témáimat, akkor olyan szövegeket kerestem, amelyek témája vagy szakmailag, vagy érzelmileg közel áll hozzám. A magyar nyelvű szöveg a Közgazdasági Szemle 2011. július-augusztusi számában jelent meg. A szerző Török Ádám az MTA rendes tagja, egyetemi tanár (PE és BME). Az MTA-PE-BME Regionális Innovációs és Fejlődéstani Hálózati Kutatócsoport vezetője. A Költségvetési Tanács volt tagja (2009-2010). Ezt a szöveget azért választottam szakdolgozatom témájául, mert közgazdászként érdekel a téma. A szöveg témája az államadósság elleni védekezés, amely mai korunkban igen fontos és aktuális. A cikk a történeti áttekintés mellett elemzi az EU tagállamainak adósságproblémáit és azok lehetséges megoldási módjait. Ezáltal a fordítás elkészítése során betekintést nyerhettem egy olyan szakterületbe, amely gyakorlatilag minden felelősen gondolkodó embert érint. A szöveg elsősorban gazdasági szakemberek számára íródott, de a részletes magyarázatok és hivatkozások segítségével nem szakmabelieknek is érdekes lehet. A német nyelvű szöveg a Deutscher Kalender 2011-es kiadványban jelent meg. Ezt a szöveget azért választottam, mert a származásról, az identitásról, az emberek gyökereiről szól. Témája a gyökereink ápolásának és identitásunk megőrzésének fontossága. Azért áll közel hozzám, mert magam is fontosnak tartom gyökereink ápolását és identitásunk megőrzését. Ezenkívül érdeklődöm az emberi sorsok iránt is, és ebben a cikkben rendkívül kalandos emberi sorsokkal ismerkedhettem meg.
-4-
2.AZ EREDETI NÉMET SZÖVEG Forrás: Deutscher Kalender, 2011. HUCKER: Die Wurzeln müssen gepflegt, die Identität bewahrt werden Gleich zwei bedeutungsvolle Veranstaltungen gab es am 24. April 2010 in Kockrsch/Kakasd. Ein langjähriger Traum des Unternehmers Adam Hilcz und natürlich aller deutschen Einwohner in Kockrsch ist an diesem Tag in Erfüllung gegangen. Viele Gäste und ehemalige Einwohner- nicht nur aus der Umgebung Seksard und Bonnhard/Bonyhád, sondern auch aus Deutschland- sind gekommen, um gemeinsam die Einweihung der Ulmer Schachtel und die Übergabe des Ehrenbürgertitels an den Forscher und Autor Johann Fritz feiern zu können. Die heilige Messe, die im Freien, bei der Sankt Annen Kapelle zelebriert wurde, schuf eine weihevolle Stimmung.
Adam Hilcz, Initiator und Bauer der Ulmer Schachtel, wurde 1944 in Kockrsch geboren, auch seine Vorfahren stammen von hier. Da ihn seine Wurzeln schon immer interessiert hatten, forschte er jahrelang nach, woher die Familie Hilcz stammte. Er hatte sogar- noch mit Hilfe seines Vaters- den Familienbaum zusammengestellt, ganz bis auf vier Generationen zurück. Danach forschte er in der Pfarrei, und im Rathaus im Taufregister und in den Personenstandsbüchern weiter, und so konnte er noch weitere drei Generationen aufspüren. Mehr ging leider nicht, weil die Einträge teils unvollständig und teils lateinisch waren. Er war sehr oft mit seiner Familie in Deutschland unterwegs, besonders in Langenau, wo sie freundschaftliche Bande zur Familie Fritz hatten. Johann Fritz, Verfasser des Heimatbuches Kakasd, half ihm sehr viel, seine Herkunft zu erforschen. So drang er ganz bis zu den Jahren 1690er vor und hat seine Ahnen gefunden. Die sind aus dem Schwarzwald mit einer Ulmer Schachtel losgereist und kamen im Jahre 1730 in Kockrsch, Belacz (Teil von Kakasd) an. Hilcz war mit seiner Familie oft in Ulm. Am Donauufer entdeckte er das Denkmal der Donauschwaben, das die Vertreibung symbolisiert. Dies hat ihn fasziniert, er hat es sich mehrmals angeschaut und fotografiert.
-5-
Nach Erforschung der Geschichte und des Baus der Ulmer Schachtel hat er sich fest vorgenommen, ein ähnliches in Kakasd aufzustellen, denn so könnte er am besten die Ansiedlung der Deutschen illustrieren und der Vorfahren würdig gedenken. Vor einem Jahr hatte er seine Pläne dann fertig. Er suchte den Zimmermeister Béla Rettich auf, der auch sofort begeistert war. Das Denkmal ist von der Form her identisch mit dem in Ulm, aber die Maße sind 1:4. Neben dem Schiff steht eine große Informationstafel über die Herkunft der Deutschen, gefertigt von Ziseliermeister Sándor Bíró. Bürgermeister Károly Bányai und alle, die davon wußten, waren begeistert und haben sich darüber sehr gefreut. Sie haben sehr schnell auch die passende Stelle für das Kunstwerk gefunden, nämlich neben dem Denkmal der im Ersten und Zweiten Weltkrieg verschleppten und gestorbenen Ungarndeutschen. Hilcz meinte, damit auch an die jüngeren Generationen etwas weiterzugeben, auf das sie in ihrem Heimatdorf auch stolz sein können. Bürgermeister Bányai bedankte sich im Namen der Deutschen Minderheitenselbstverwaltung und im Namen aller Einwohner recht herzlich bei Hilcz und seiner Familie für dieses wertvolle Geschenk, denn das Denkmal gehört ab jetzt der Deutschen Minderheitenselbstverwaltung Kockrsch. Der Vorsitzende des Komitatsverbandes Deutscher Selbstverwaltungen Tolnau Dr. Michael Józan-Jilling, der Vorsitzende des Komitatstages Tolnau Dr. Imre Puskás und auch Parlamentsabgeordneter Árpád Potápi haben in ihren Festreden über die Bedeutung des Denkmals und über die Geschichte der deutschen Volksgruppe in Ungarn gesprochen. Nach der Einweihung der Schachtel ging die Feier im Kulturhaus weiter. Der Gemeinderat Kockrsch hatte noch im Oktober 2009 beschlossen, Johann Fritz den Ehrenbürgertitel zu verleihen, und das geschah an diesem Festtag in feierlichem Rahmen. Johann Fritz wurde am 4. Juni 1921 in Belacz (Kochrsch) geboren. Nach den schweren Kriegsjahren wurde die ganze Familie nach Deutschland vertrieben. Der Neuanfang bedeutete für ihn viel Arbeit und viel selbständige Weiterbildung. Er machte in Ulm die Meisterprüfung als Maurer. Bis zu seiner Pensionierung 1984 arbeitete er als Bauleiter. Er wird von seinen Landsleuten sehr geschätzt. Weit vom Heimatort lebend vergaß er das Erbe seiner Vorfahren und seiner Mitmenschen nie. Er organisierte ab 1958 beispielhaft die Begegnungen der Heimatvertriebenen aus Kakasd.
-6-
Er begann mit der Sammlung verschiedener Gegenstände und dem Niederschreiben seiner Erinnerungen, um die Geschichte der vertiebenen Deutschen für spätere Generationen zu dokumentieren. Ein wichtiger Schritt war die Errichtung einer „Heimatstube der Ungarndeutschen” in Langenau. Johann Fritz durfte erst nach 20 Jahren, 1964, zum ersten Mal wieder nach Hause kommen. „Wir bemühten uns mit Franz Fetzer, alles von den alten Zeiten der zwei Dörfer zu sammeln.” Der Lebensweg verflocht sich mit der Geschichte. Die 18 ortsgeschichtlichen, heimatkundlichen und Familienforschungsarbeiten zeigen die Arbeitstage, die Feiertage, die Assimilation, aber auch das Traditionsbewußtsein der Landsleute. Sein erstes Buch, mit dem Titel „Kakasd, als Geschichte und Traditionen der deutschen Gemeinschaft”, erschien im Jahre 1979, 324 Seiten stark, reichlich illustriert mit Archivfotos. Ab dem Jahr 1980 kamen in heftförmigen Reihen die um neue Daten erweiterten und bearbeiteten Schriften von ihm heraus. Er schrieb auch über die Baugeschichte der Dorfhäuser. Der von den Vorfahren geerbte Wille, Fleiß und Ausdauer machten ihn zu einem besonders tüchtigen Forscher und volkskundlichen Sammler. Die Akteure in seinen Büchern sind jene Menschen, die eine neue Heimat suchend in Kakasd und Umbebung ihr Zuhause gefunden hatten und mit ihrer ausdauernden Arbeit die ihnen von der Natur geschenkten Möglichkeiten genutzt haben. Die Früchte dieser von diesen Menschen mitgebrachten und geschaffenen Kultur können heute noch in der Ansiedlungsstruktur, der Bebauung, insbesondere bei den noch stehenden Häusern mit Säulen und Laube, der römischkatholischen Kirche und der Annen Kapelle bestaunt und bewundert werden. Sein ganzer Lebensweg wird von Leidenschaft, Menschlichkeit, Liebe und Gehorsam dem Heimatort und den Landsleuten gegenüber gekennzeichnet. Zu den niveauvollen Publikationen von Fritz als Quellenarbeiten auch für die heutigen Generationen zählen das der Bibliothek Kockrsch geschenkte Buch und auch die Ortsgeschichte von Kakasd über die Tradition und Kultur der deutschen Landsleute und umfangreiche Ahnenforschungen. „Er ermahnt uns, die Errungenschaften und Leistungen der vertriebenen donauschwäbischen Volksgruppe in wacher Erinnerung zu behalten.
-
7–
Er möchte uns insbesondere daran erinnern, daß auch durch die Vertreibung die Errungenschaften und Leistungen der deutschen Volksgruppe in Ungarn nich ausgelöscht werden konnten, sondern für die Zukunft erhalten bleiben”, betonte Bürgermeister Bányai in seiner Festrede, bevor er Johann Fritz die Urkunde im Namen der Gemeinderates und im Namen der Einwohnerschaft von Kakasd für seine hervorragende Arbeitsleistung und sein Lebenswerk als Chronist der Deutschtums überreichte. Durch seine Werke hat er erfolgreich die Vergangenheit, Kultur und moralischen Werte des Deutschtums gerettet und zugänglich gemacht. Mit feuchten Augen und tief bewegt nahm Johann Fritz diese ehrenvolle Auszeichnung entgegen und sagte der gesamten Bevölkerung seinen innigsten Dank dafür. Er begann seine Rede mit einem Zitat über den Begriff Heimat, den ein Zeitgenosse folgendermaßen definiert hat: „Keiner weiß, wo sie anfängt, keiner weiß, wo sie aufhört. Sie hat keine Grenzen, entweder hat man sie im Herzen oder man findet sie nie.” Der Begriff Heimat hat für jeden Menschen eine andere Bedeutung: „Sicherlich gehören zur Heimat auch die Mundart, das Geistig-Religiöse, das Volkstum, die Gemeinsamkeit mit anderen, eine gemeinsame Geschichte, gemeinsame Kultur, Sitte und Brauchtum”, betonte Johann Fritz. Heimat bedeuteten ihnen in erster Linie das Land und der Ort, an dem ihre Vorfahren Jahrhunderte lang gelebt und gewirkt haben, wo auch sie geboren sind. Ja, man hat sie im Herzen, oder man findet sie nie. Er sprach über die Eingewöhnung in der zweiten Heimat, wo sie nach der Vertreibung ihre neue Existenz aufbauen mußten. Er meinte, nicht die Ausweisung sei zu beklagen, sondern die Art und Weise, wie sie erfolgte. Die Aberkennung der ungarischen Staatsbürgerschaft, Enteignung des Vermögens, von Haus und Hof vertrieben und interniert zu sein. Nach der Auflösung des Lagers rechtlos umherirrend, nach einer Bleibe und Arbeit suchend, nicht einimal die persönlichen Sachen wurden ihnen auf Verlangen herausgegeben. Mit einem Zitat von R. Kienau schloß er auch seine Rede: „Wenn jemand von sich sagt, er kenne das Gefühl von Heimweh nicht, der war entweder noch nie lange fort von daheim, oder er verdrängt eine wunderbar blühende Blume in sich, die er sich schämt, vorzuzeigen.”
-
8–
Die beiden Veranstaltungen trugen auch bedeutend dazu bei, daß Leute, die in Kokersch ihre Wurzeln haben, aber schon lange nicht mehr hier leben, sich wieder treffen und zusammensein konnten. Es war ein wichtiger Tag nicht nur für die hier und weltweit lebenden Kokerscher Ungarndeutschen, sondern auch für die nächsten Generationen, die ein Stück Geschichte der Vorfahren kennenlernen konnten.
-9-
3.A MAGYAR FORDÍTÁS
HUCKER: KAKASD- A GYÖKEREKET ÁPOLNI KELL, AZ IDENTITÁST MEG KELL ŐRIZNI
2010. április 24-én két egyformán fontos esemény történt Kakasdon. Ezen a napon valóra vált Adam Hilcz vállalkozó és minden kakasdi német régi álma. Számos vendég és hajdani lakos jött el- nemcsak a környékbeli Szekszárdról és Bonyhádról, hanem Németországból is- az ulmi bárka közös felavatására és a híres kutató és szerző Johann Fritz díszpolgári címe átadásának megünneplésére. A Szent Anna Kápolnában celebrált szabadtéri mise fennkölt hangulatú volt.
Adam Hilcz, az ulmi bárka kezdeményezője és építője 1944-ben született Kakasdon, ősei szintén innen származnak. Mivel mindig érdekelték őt a gyökerei, ezért éveken át kutatta, hogy honnan származik a Hilcz család. Apja segítségével még a családfáját is összeállította négy generációra visszamenőleg. Kutatott a plébánián, a városházán a megkereszteltek anyakönyvében, különböző anyakönyvekben, és így sikerült felkutatnia további három generációt. Ennél tovább nem sikerült jutnia, mert a bejegyzések részben hiányosak, részben pedig latin nyelvűek voltak. Gyakran utazott családjával Németországba, különösen Langenauban időzött szívesen, ahol a Fritz család barátai éltek. Johann Fritz, a Kakasdról szóló könyv szerzője, sokat segített neki a származása felkutatásában. Az 1690-es évekig visszamenően sikerült megtalálnia az ősöket. Az ősök a Fekete-Erdőből indultak, és egy ulmi bárkával „elhajózva” 1730-ban érkeztek meg Kakasdra, pontosabban a Kakasd részét képező Belaczra. Hilcz gyakran tartózkodott a családjával Ulmban. A Duna-parton felfedezte a dunai svábok emlékművét, ami a kitelepítést jelképezi. Ez elbűvölte őt, ezért többször is megnézte magának és lefényképezte. A történelem kutatása és az ulmi bárka hatására elhatározta egy hasonló felállítását Kakasdon, ami kiválóan illusztrálná az itteni németeket és méltóképpen megemlékezne az ősökről. Egy évvel ezelőtt készültek el a tervei. Felkereste Rettich Béla ácsmestert, akit azonnal lelkesített az ötlet. Az emlékmű formáját tekintve azonos az Ulmival, azonban a méretek aránya 1:4. A hajó mellett egy nagy információs tábla áll, amely a németek származásáról szól, és Bíró Sándor ötvösmester alkotása.
- 10 -
Bányai Károly polgármester, és mindenki, aki tudott erről, lelkes volt és nagyon örült a kezdeményezésnek. Gyorsan találtak helyet a műalkotás számára, mégpedig az első és második világháborúban elhurcolt és elesett magyarországi németek emlékműve mellett. Hilcz úgy vélte, hogy a fiatalabb generációknak is tovább kell adni valamit, hogy ők is büszkék legyenek a szülőfalujukra. Bányai polgármester köszönetet mondott a Német Kisebbségi Önkormányzat nevében és az összes lakos nevében Hilcznek és családjának ezért az értékes ajándékért, amely emlékmű mostantól fogva a Kakasdi Német Kisebbségi Önkormányzat tulajdona. Dr. Józan-Jilling Mihály a Tolna Megyei Német Önkormányzat elnöke, valamint Dr. Puskás Imre a Tolnai Megyei Napok elnöke, és Potápi Árpád parlamenti képviselő ünnepi beszédükben egyaránt méltatták az emlékmű jelentőségét és a magyarországi német népcsoport történelmét. A bárka felavatása után az ünnepség a kultúrházban folytatódott. A kakasdi képviselő testület 2009. októberében döntött arról, hogy Johann Fritznek díszpolgári címet adományoz, ami ezen a napon ünnepélyes keretek között meg is történt. Johann Fritz 1921. június 4-én született Belaczon (Kakasd része). A nehéz háborús évek után az egész családot kitelepítették Németországba. Az újrakezdés sok munkával járt és szorgalmas tanulást is jelentett. Ulmban megszerezte a kőműves mestervizsgát. Az 1984-es nyugdíjazásáig építésvezetőként dolgozott. A falusi lakosság nagyon becsülte őt. Szülőföldjétől távol élve sem feledte soha őseinek és embertársainak örökségét. 1958-tól kezdve találkozókat szervezett a Kakasdról kitelepített németek számára. Az egész úgy indult, hogy összegyűjtött különféle tárgyakat és lejegyezte emlékeit, hogy a kitelepített németek történetét dokumentálja az utókornak. Ebben fontos lépés volt egy „magyarországi németek lakószobája” létesítése Langenauban. Johann Fritz 20 év után, 1964-ben térhetett haza először. „Franz Fetzerrel azon fáradoztunk, hogy összegyűjtsünk mindent a két falu történelméről. Az életút összefonódott a történelemmel. A 18 helytörténeti, honismereti, és családi kutatómunka ábrázolja a munkanapokat, az ünnepnapokat, az asszimilációt, amely azonban együtt járt a falusi emberek hagyománytudatával. Első könyvének címe: „Kakasd mint a német közösség történelme és hagyománya”. 1979-ben jelent meg, 324 oldalas, vastag, és gazdagon van illusztrálva archív fotókkal. 1980-tól füzet alakban jelent meg, hogy az új adatokat bővítve és átdolgozva mutassa be. Leírja a falu házai építésének történetét is.
- 11 -
Az őseitől örökölt akarat, szorgalom, és kitartás különösen rátermett kutatóvá és néprajzi gyűjtővé tette őt. Könyveinek szereplői olyan emberek, akik Kakasdon és környékén új hazát keresve otthonra leltek és kitartó munkájukkal ki tudták használni a természettől kapott lehetőségeiket. Ezek az emberek teremtették meg azt a kultúrát, amelynek gyümölcseit- a telepszerkezetet, az építményeket, különösen a még mindig álló házak oszlopait és lugasait, a római katolikus templomot, és az Anna Kápolnát- még ma is megbámulják és megcsodálják. Egész életútját a szenvedély, az emberiesség, a szeretet és az alázatosság jellemzi a szülőhely és a falusi emberek irányában. Fritz színvonalas publikációi forrásműveknek számítanak a mai nemzedékek számára is. Különösen igaz ez a Kakasdi Könyvtárnak ajándékozott könyvre, valamint a Kakasd helytörténete címűre, amely a német falusi lakosság hagyományairól és kultúrájáról, és a terjedelmes családfakutatásról szól. „Arra int minket, hogy a kitelepített dunai sváb népcsoport vívmányait és értékeit őrizzük meg eleven emlékezetünkben. Különösen arra szeretne emlékeztetni bennünket, hogy még a kitelepítéssel sem tudták kitörölni a magyarországi német népcsoport vívmányait és értékeit, így ezek megőrződnek a jövő számára”, hangsúlyozta ünnepi beszédében Bányai polgármester, mielőtt átnyújtotta Johann Fritznek az okiratot Kakasd Képviselő Testülete és lakossága nevében kiemelkedő munkájáért és a németséggel kapcsolatos krónikaírói életművéért. Művei által sikeresen megmentette és hozzáférhetővé tette a németség múltját, kultúráját és morális értékeit. Johann Fritz könnyes szemekkel és mélyen meghatódva vette át a megtisztelő kitüntetést és szívből jövő köszönetet mondott a teljes lakosságnak. Beszédét egy idézettel kezdte, amely a haza fogalmáról szólt, és amit egy kortárs a következőképpen határozott meg: „Senki sem ismeri a kezdetet és senki sem ismeri a véget. A haza határtalan, amely vagy benne él az ember szívében, vagy pedig sohasem találja meg az ember.” A haza fogalmának van egy másik jelentése is minden ember számára: ”Biztosan a hazához tartozik a nyelvjárás, a vallás, a népiesség, a másokkal való közösség, a közös történelem, a közös kultúra, a hagyományok és a népszokások”, hangsúlyozta Johann Fritz. A haza elsősorban azt az országot és helyet jelentette nekik, ahol őseik évszázadokon át éltek és munkálkodtak, és ahol megszülettek. Igen, a haza vagy benne él az ember szívében, vagy pedig sohasem találja meg az ember.
- 12 -
Beszélt a második hazáról, ahol a kitelepítés után fel kellett építeniük új egzisztenciájukat. Úgy vélte, hogy nem a kitelepítés fáj neki igazán, hanem annak rendje és módja, ahogy bekövetkezett. A magyar állampolgárságtól való megfosztás, a vagyon kisajátítása, az elűzés a portáról és az internálás. A láger megszüntetése után jogfosztottként az ide-oda bolyongás, a lakás és munkahely keresése, nem egyszer a személyes dolgokat kívánságra át kellett adni. Beszédét egy R. Kienau idézettel zárta: „Amikor valaki saját magáról beszél, és nem ismeri a honvágy érzését, az vagy még soha nem volt sokáig távol hazájától, vagy pedig elfojtja magában ezt a csodálatos virágot, amelyet szégyell megmutatni.” Mindkét rendezvény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy újra találkozzanak és együtt legyenek azok az emberek, akik kakasdi gyökerűek, de már régóta nem itt élnek. Fontos nap volt ez nemcsak az itt és a távol élő kakasdi magyarországi németek számára, hanem a következő nemzedékek számára is, akik megismerhették őseik történelmének egy darabját.
- 13 -
4.AZ EREDETI MAGYAR SZÖVEG Forrás: Közgazdasági Szemle, 2011. július-augusztus
TÖRÖK ÁDÁM: Intézményépítés a túlzott államadósság elleni védekezés érdekében
Latin-Amerika, Afrika és a –különböző politikai és földrajzi értelmezések szerint változó tartalmú- Kelet-Európa egyaránt olyan régió volt az elmúlt három évtizedben, ahol a magasra szökő államadósság, a felelőtlen gazdaságpolitika és az adósságállomány szakmailag rossz kezelése súlyos helyzetbe sodort számos, elsősorban átalakuló vagy fejlődő országot. A háború után legalább 65 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az adósságválságoktól mindaddig mentes legfejlettebb gazdaságok egy része is érzékelje ezek veszélyét. A nagy visszafogottság korszakát a legtöbb ország alacsony fokú pénzügyi sebezhetősége mellett a befektetők alacsony kockázati prémiumai jellemezték az 1990-es és a 2000-es évek közepe között. Az ebből eredő optimista hangulat általánossá vált a fejlett gazdaságokban, és „a fiskális kihívásokkal szembeni önelégültség” túlzottan magas szintjéhez vezetett (AizenmannPasricha (2010) 1. o.) A hitelezés felfutása, illetve a saját erő számottevő csökkenése a beruházások és a vállalatfelvásárlások finanszírozásában már a válság előjele volt. Sajnos ennél nagyobb baj is történt. A válságból való kilábalás azért lassú és nehézkes (Reinhardt-Reinhardt (2010)), mert a hitelezési és a vállalatfinanszírozási expanzió közvetve- elsősorban az állami bankmentő akciókon keresztül- nem egy országban okozta az államadósság példátlan mértékű növekedését. Az utóbbi évek szakirodalma nagy figyelmet szentel az államadósság válság alatti kezelésének. Ez a feladat ugyanis ilyenkor sokkal bonyolultabb, mint a – gazdasági értelemben vett- „békeidőben”. 2007 és 2010 között egy sor régi EU-tagállam is adósságválság közelébe került.
- 14 -
2008 őszén még három új tagállam, Románia, Lettország és Magyarország hirtelen súlyossá váló fizetőképességi problémái keltették fel a nemzetközi figyelmet. 2010-ben azonban nemcsak erősnek látszó, hanem már az eurózóna felvételi vizsgáján is túljutott gazdaságok (Olaszország, Spanyolország, Irország, Görögország és Portugália, s részben Belgium, illetve az eurót nem használó Egyesült Királyság) kerültek be az adósságválságok lehetséges áldozatainak sorába. 2010-ben előbb Görögország kollektív megsegítése vált szükségesssé, azután az ír mentőakció következett, 2011-ben pedig sorra került Portugália is, majd ismét Görögország. Ezek a mentőakciók nemcsak a feltételeik és a tartalmuk miatt érdekesek, hanem azért is, mert valószínűleg megvátoztatják az adósságválságok hagyományos értelmezését. Kérdés ugyanis, hogy ezek a mentőakciók tartósan megszüntetik-e az adósságválságok veszélyét, vagy csak- nem csekély költséggel és végső soron a segítségnyújtásban részt vevő országok államadósságának növelése árán- az elhalasztásukhoz járulnak hozzá. Elemzésünk az EU új tagállamainak adósságproblémáira, pontosabban ezek megelőzésének bizonyos intézményi feltételeire koncentrál. Az adósságproblémák országokra szabott kezeléséhez számos, az egyes országokra jellemző intézményi feltételt is figyelembe kellene venni, amire itt terjedelmi okok miatt nem vállalkozhatunk. Ezek közé sorolható például a politikai rendszer több sajátossága (a demokratikus hagyományok hatása, a törvényhozás és a közigazgatás föderalista vagy centralizált jellege, a parlament egy- vagy kétkamarás rendszere, a kormányzó párt vagy pártkoalíció ereje), a szociális partnerek szerepe a gazdaságpolitikai döntéshozatalban, az esetleges korábbi adósságválságok emléke és hatása, illetve a kormányzat kapcsolatainak jellege és minősége a nemzetközi szervezetekkel és a magánhitelezés kínálati oldalának mértékadó szereplőivel. A fenti okok miatt nem törekszünk általánosan érvényes intézményi recept megfogalmazására. Arra azonban igen, hogy rámutassunk bizonyos intézményi formák szélesebb körben érvényesnek tekinthető előnyeire az adósságválságok megelőzése és kezelése terén.
- 15 -
Az államadósság túlzott mértéke önmagában még semmiképpen sem jelent adósságválságot. Utal azonban arra, hogy az adott ország már megtette az adóssságválsághoz vezető út nagy részét, és a pénzügyi összeomlás akár nagyon közel is lehet. Az adósságráta (államadósság/GDP) kritikus mértékére vonatkozó szakmai közfelfogás ugyanúgy nagyban átalakult az elmúlt években, ahogy az adósságválságok értelmezése is. Az adósságráta 60 százalékos maastrichti kritériumát eléggé „kreatív módon” alkalmazták az olasz, a belga, a görög, sőt a francia euróbevezetés idején is. A 2000-es évtized legelején az EU egyes régi tagállamait (először Olaszországot és Belgiumot, pár évvel később pedig Görögországot) 120 százalék körüli adósságrátával is alkalmasnak találták ez euró bevezetésére, azaz ki nem mondva olyan országoknak tekintették őket, amelyeket semmilyen adósságválság nem fenyeget. 2010-ben már igencsak más volt a kép: most már azt tekinthetjük többségi véleménynek, hogy csak a 80 százalék fölötti adósságráta teszi igazán kérdésessé a költségvetés hosszabb távú fenntarthatóságát (ReinhartRogoff (2010), Furceri-Zdzienicka (2010)), azaz ezt a maastrichti kritériumot csak az eurózónába belépni kívánó országok esetében veszik igazán komolyan. Az igazán kritikus küszöbértéknek azonban a 100 százalékos adósságrátát tekintik. E fölött ugyanis jelentősen megnő annak a valószínősége, hogy az illető ország öt éven belül adósságválsággal szembesül. Egyes számítások szerint az OECD-országok többségében az adósságráta 2015-re 60 százalék fölé kerül (Aizenmann-Pasricha (2010) 4. o.), ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy megnő a 80, illetve a 100 százalék fölötti adósságrátájú országok száma is. Ha pedig ezek a feltevések nem rugaszkodnak el túlságosan a valóságtól, akkor azt is valószínűnek tarthatjuk, hogy az OECD legtöbb országában hamarosan ki kell alakítani az adósságválságok megelőzésére alkalmas intézményi feltételeket.
- 16 -
5.A NÉMET FORDÍTÁS
ÁDÁM TÖRÖK: INSTITUTIONSBAU IM INTERESSE DES SCHUTZES GEGEN DIE ÜBERMäßIGE STAATSVERSCHULDUNG
Lateinamerika, Afrika und- mit einem variablen Inhalt entsprechend verschiedenen politischen und geographischen Auslegungen- Osteuropa waren solche Regionen in den letzten drei Jahrzehnten, wo die wachsende Staatsverschuldung, die unverantwortliche Wirtschaftspolitik und die schlechte Behandlung des Schuldenstands zahlreiche, in erster Linie Transformationsländer oder Entwicklungsländer in eine schwere Lage stürzte. Nach dem Kriegsende mussten mindestens 65 Jahre vergehen, damit ein Teil der entwickeltesten Wirtschaften, die solange frei von der Schuldenkrise, diese Gefahr warhnahmen. Die Epoche der großen Moderation bezeichnete die niedrige finanzielle Verletzbarkeit der allermeisten Länder, und die niedrige Risikoprämien der Investoren zwischen der Mitte der 1990-er und 2000-er Jahre. Die davon stammende optimistische Stimmung wurde allgemein in den entwickelten Wirtschaften und führte zu der übermäßigen großen Stufe der Hochmütigkeit gegen die fiskalische Herausforderungen (Aizenmann- Pasricha (2010) 1. S.). Der Anlauf der Kreditvergabe und die beträchtliche Abnahme der Eigenkraft in der Finanzierung der Investitionen und der Akquisitionen waren die Anzeichen der Krise. Leider passierte auch ein größeres Unglück. Die Krise zu überwinden ist langsam und ungeschickt (Reinhardt- Reinhardt (2010)), weil die Kredit-, und Unternehmensfinanzierungsexpansion indirekt- in erster Linie durch die staatliche Bankrettungsaktionen- in zahlreichen Ländern einen beispiellosen Wachstum der Staatsschuld bewirkte. Die Fachliteratur beachtet in den letzten Jahren sehr die Behandlung der Staatsverschuldung während der Krise. Diese Aufgabe ist nämlich viel komplizierter zu dieser Zeit, als in der wirtschaftlichen Friedenszeit.
- 17 -
Zwischen 2007 und 2010 wurde eine Reihe alte EU Mitgliedsstaaten durch die Schuldenkrise bedroht. Im Herbst 2008 sorgten die plötzlich schwer werdenden Probleme mit Zahlungsfähigkeit der drei neuen Mitgliedsstaaten: Rumänien, Lettland und Ungarn international für Aufmerksamkeit. Im Jahre 2010 kamen jedoch nicht nur die stark scheinenden, sondern auch die Euroländern (Italien, Spanien, Irland, Griechenland und Portugal), und teilweise Belgien, und das kein Euroland Vereinigte Königreich in die Reihe der möglichen Opfern der Schuldenkrisen. Im Jahre 2010 wurde früher die kollektive Hilfe des Griechenlands notwendig, danach kam die irische Rettungsaktion, im Jahre 2011 kam Portugal an die Reihe, danach wieder Griechenland. Diese Rettungsaktionen sind interessant nicht nur wegen ihrer Bedingungen und Inhalts, sondern auch weil sie wahrscheinlich die traditionelle Auslegung der Schuldenkrisen verändern. Die Frage ist, ob diese Rettungsaktionen dauerhaft die Gefahr der Schuldenkrisen abbrechen, oder sie tragen nur- mit hohem Kosten und auf Kosten der Steigerung der Staatsschuld der Hilfsländern- zur Aufschiebung bei. Unsere Analyse konzentriert sich auf die Schuldenprobleme der neuen EU Mitgliedsstaaten, genauer auf bestimmte institutionelle Bedingungen der Vorbeugung. Bei der Behandlung der Schuldenprobleme müssen zahlreiche, die einzelnen Länder charakteristisch institutionelle Bedingungen beachten. Wegen umfänglicher Gründen können wir das nicht unternehmen. Hierher gehören zum Beispiel mehrere Eigenarten des Politsystems (die Wirkung der demokratischen Traditionen, der föderalistische oder zentralisierte Charakter der Gesetzgebung und der Verwaltung, das Einkammer-, oder Zweikammersystem des Parlaments, die Kraft der Regierungspartei oder des Parteiblocks), die Rolle der sozialen Partner in der wirtschaftspolitischen Entscheidungsfindung, die Erinnerung und die Wirkung der eventuellen früheren Schuldenkrisen, beziehungsweise der Charakter und die Eigenschaft der Beziehungen der Regierung mit den internationalen Organisationen und mit den maßgebenden Personen der Angebotsseite der Privatkreditvergabe. Wegen der obigen Gründe erstreben wir nicht die Abfassung des allgemeingültigen institutionellen Rezepts. Wir erstreben aber die Vorteile bestimmter institutionellen Formen, die blicken als gültig in breiteren Kreis hinweisen können, in der Vorbeugung und Behandlung der Schuldenkrisen.
- 18 -
Die übermäßige Staatsverschuldung allein bedeutet keineswegs eine Schuldenkrise. Er verweist aber darauf, dass das gegebene Land schon den großen Teil des Wegs zu der Schuldenkrise machte, und sogar der finanzielle Zusammenbruch nahe sein kann. Die fachliche Volksmeinung über kritischer Maß der Schuldenrate (Staatsschuld/BIP) hat sich in den letzten Jahren sehr verändert, und auch die Auslegung der Schuldenkrisen. Das 60 prozentige Maastrichter Kriterium der Schuldenrate wurde ziemlich „auf kreative Weise” in der Zeit der italienischen, belgischen, griechischen, sogar französischen Euroeinführung benutzt. Am Anfang des 2000 Jahrzehntes fanden die bestimmten alten EU Mitgliedsstaaten (zuerst Italien und Belgien, und einigen Jahren später Griechenland) zur Euroeinführung mit ungefähr 120 prozentiger Schuldenrate geeignet, das heißt praktisch, sie wurden als solche Länder betrachtet, welche die Schuldenkrise nicht bedroht. Im Jahre 2010 war die Situation ganz anders. Heute ist die Mehrheitsmeinung, dass nur die mehr als 80 prozentige Schuldenrate die langfristige Haltbarkeit des Budgets fraglich macht (Reinhart- Rogoff (2010), Furceri- Zdzienicka (2010)), das heißt, dieses Maastrichter Kriterium ist nur im Falle der Länder, die der Eurozone beitreten wünschen, nehmen wirklich ernst. Der wirkliche kritische Schwellenwert ist aber die 100 prozentige Schuldenrate. Die Wahrscheinlichkeit, dass das betreffende Land binnen fünf Jahre mit Schuldenkrise konfrontiert wird, erhöht sich. Nach bestimmten Rechnungen in der Mehrheit der OECDLänder wird die Schuldenrate bis 2015 über 60 Prozent liegen (Aizenmann- Pasrischa (2010) 4. S.)), deshalb besteht es eine große Wahrscheinlichkeit, dass die Zahl der Länder mit mehr als 80 und 100 prozentiger Schuldenrate zunehmen wird. Wenn sich diese Voraussetzungen von der Wahrheit nicht abstoßen, so können wir für wahrscheinlich halten, dass in den meisten OECD-Ländern die institutionelle Bedingungen bald ausgestaltet werden müssen, damit sie den Schuldenkrisen vorbeugen.
- 19 -
6.ÉRTEKEZÉS A következőkben ismertetem a két szöveg fordítása során felmerült legfontosabb problémákat.
Mindkét szöveg fordítása során voltak olyan esetek, amikor a forrásnyelvi kifejezést vagy nem, vagy csak nehezen tudtam a célnyelvbe átültetni. Sokszor nehézséget okozott az a fontos követelmény, hogy megőrizzem a forrásnyelvi szöveg formai és tartalmi hűségét a célnyelvi szöveg megalkotása során. Ezenkívül számos esetben nehéz volt választani a célnyelvi megfelelők közül. További dilemmákat jelentett az átváltási műveletek alkalmazása. Ezen dilemmák oka főleg az volt, hogy fordításkor a fordító mindig bonyolult műveletsort végez, még egy egyszerű mondat fordításakor is. Hiszen nem elegendő csupán a szó szerinti fordítás, hanem gyakran kell jelentéseket összevonni, kihagyni, betoldani, bővíteni, szűkíteni, stb. Ráadásul gyakoriak azok az esetek is, amikor szórendi változtatásokat kell végrehajtani. Részben azért, mert csak így kapunk nyelvtanilag helyes célnyelvi mondatot, részben pedig azért, mert javítja a célnyelvi mondat helyességét a szórend megváltoztatása.
A német nyelvű szöveg témája alapján (szociológia) viszonylag könnyen fordíthatónak tűnt. Ennek ellenére több alkalommal is okozott fejtörést.
Például a „die Ulmer Schachtel” kifejezés. Ezt a kifejezést először tévesen „ulmi skatulyának” fordítottam, de éreztem, hogy ez nem helyes. Azután utánanéztem a www.google.hu és a www.google.de internetes oldalakon, és így rátaláltam az „ulmi bárkára”, ami tökéletesen illett a cikk történetébe.
Különösen nehéz volt a következő mondat fordítása: „Die sind aus dem Schwarzwald mit einer Ulmer Schachtel losgereist und kamen im Jahre 1730 in Kockrsch, Belacz (Teil von Kakasd) an”. Ebben a mondatban a „die” egyértelműen az ősökre vonatkozik, viszont a „sind…losgereist” eredeti jelentése (elszakít) nem illik bele a mondatba. Végül segített a történelem, és Kakasd község honlapjának alapos tanulmányozása után megszületett
- 20 -
fordításként a következő mondat: „Az ősök a Fekete-Erdőből indultak, és egy ulmi bárkával „elhajózva” 1730-ban érkeztek meg Kakasdra, pontosabban a Kakasd részét képező Belaczra”.
Szintén fejtörést okozott a „von Haus und Hof vertreiben” kifejezés is, amit a történelmi ismereteim alapján „elűzés a portárólnak” fordítottam.
A túl hosszú mondat feldarabolására is szükség volt a német szövegben. Például: „Sein erstes Buch, mit dem Titel „Kakasd, als Geschichte und Traditionen der deutschen Gemeinschaft”, erschien im Jahre 1979, 324 Seiten stark, reichlich illustriert mit Archivfotos”. Ezt a következőképpen fordítottam: „Első könyvének címe: „Kakasd, mint a német közösség történelme és hagyománya”. 1979-ben jelent meg, 324 oldalas, vastag, és gazdagon van illusztrálva archív fotókkal”.
A magyar nyelvű szöveg nehezebben fordítható volt. Nemcsak a fordítási irány miatt, hanem a számos kifejezés és szóösszetétel miatt is.
Például: „a nagy visszafogottság korszakát” úgy fordítottam, hogy „die Epoche der großen Moderation”. Itt az segített, hogy a szerző a lábjegyzetben leírja, hogy a Great Moderation angol kifejezés egyik lehetséges magyar fordításáról van szó.
Olyan kifejezések fordításában, mint például „a hitelezés felfutása”=”der Anlauf der Kreditvergabe” vagy „beruházások és vállalatfelvásárlások finanszírozásában”=”in der Finanzierung der Investitionen und der Akquisitionen „ vagy „megszüntetik-e az adósságválságok veszélyét”= „ob… die Gefahr der Schuldenkrisen abbrechen”, nem mindig segítettek a hagyományos szótárak, ezért gyakran kellett gazdasági szótárt használnom. Nehézséget okozott a következő kifejezés fordítása is: „az adósságválság közelébe került”. A szó szerinti fordítás ebben az esetben nem fejezte volna ki a lényeget, ezért úgy fordítottam, hogy „wurde durch die Schuldenkrise bedroht”.
- 21 -
Az egyes és többes szám alkalmazása is okozott gondot. Például az „Ezek közé sorolható…” kezdetű mondatot úgy fordítottam, hogy „Hierher gehören…”.
A magyar nyelvű szövegnél is bizonyos esetekben a túl hosszú mondatot fel kellett darabolnom fordításkor. Például: „Az adósságproblémák országokra szabott kezeléséhez számos, az egyes országokra jellemző intézményi feltételt is figyelembe kell venni, amire itt terjedelmi okok miatt nem vállalkozhatunk”. Ennek fordítása a következőképpen néz ki: „Bei der Behandlung der Schuldenprobleme müssen zahlreiche, die einzelnen Länder charakteristisch institutionelle Bedingungen beachten. Wegen umfänglicher Gründen können wir das nicht unternehmen”.
- 22 -
7. SEGÉDESZKÖZÖK
Szótárak:
-
Halász Előd- Földes Csaba-Uzonyi Pál: Német- magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest 1998)
-
Halász Előd- Földes Csaba- Uzonyi Pál: Magyar- német nagyszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest 1998)
-
8000 Germanizmus (Terra, Budapest 1991)
-
Olaszy Kamilla: Gazdasági német szótár- középiskolától az egyetemig és szakmai köröknek (Olaszy Kamilla, 2008)
-
Engel Péterné: Német- magyar, Magyar- német külkereskedelmi szótár- szavak, kifejezések, rövidítések (Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző, 2001)
-
Bernáth Csilla: Német-magyar, magyar- német felsőoktatási szakszótár (Grimm Kiadó, 2008)
-
Fata Ildikó: Magyar-német, német-magyar nyugdíjbiztosítási szakszótár (Grimm Kiadó, 2005)
Internetes oldalak:
-
www.google.hu
-
www.google.de
-
www.duden.de
-
www.langenschiedt.de
-
www.redensarten-index.de
Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzés Levelező tagozat Német szakirány
Die Wurzeln müssen gepflegt, die Identität bewahrt werden
Intézményépítés a túlzott államadósság elleni védekezés érdekében
Készítette: Litauszki Sándor Budapest, 2011.
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
3.o.
2. Az eredeti német szöveg
4.o.
3. A magyar fordítás
9.o.
4. Az eredeti magyar szöveg
13.o.
5. A német fordítás
16.o.
6. Értekezés
19.o.
7. Segédeszközök
22.o.
