Hronyecz Erika Mária A Kínai Népköztársaság fegyveres ereje napjainkban
Napjainkban a kínai fegyveres erőkre a folyamatos fejlődés jellemző. Egyelőre a tömeghadsereg jellegű, kissé túlcentralizált, fegyverzetek szempontjából némiképp elavult haderő egyre több figyelmet és anyagi támogatást tudhat magáénak. Jelen pillanatban a – főként az USA által diktált – csúcstechnikai viszonyok között kétségbe vonható a kínai hadsereg hatékony bevethetősége. A kínai haderő alapvetően a védelemre van berendezkedve, képességei csak egy korlátozott mélységű hadászati-hadműveleti támadás lehetőségét foglalják magukban. A Kínai Népi Felszabadító Hadseregnek nincsenek külföldi támaszpontjai, és felszereltség szempontjából nézve jelen pillanatban még elég vegyes összképet mutat. A légierő nem rendelkezik korszerű hadászati bombázókkal, a műholdrendszere egyelőre csak regionális szinten biztosítja a navigációt és a híradást, a haditengerészetnek nincsenek nagy felszíni hadihajói és a hadászati rakétahordozó nukleáris tengeralattjárói is kezdetleges fejlettségi szintet ütnek meg. Kína tehát katonai értelemben – egyelőre – nem jelent komoly fenyegetést az Egyesült Államokra vagy akár Oroszországra, viszont a világon a legnagyobb létszámú fegyveres erejével és interkontinentális nukleáris adottságainak köszönhetően elegendő elrettentő erőt képes felmutatni bárkivel szemben.
A kínai katonai költségvetés alakulása és a hadiipar helyzete számos országot, de mind közül legjobban az USA-t aggasztja. Mivel az utóbbi években Kína gazdasági teljesítménye ugrásszerűen megnőtt, ennek egyenes arányú következménye a hadseregre fordított összeg szintén ugrásszerű növelése. 2003 és 2007 között átlagosan évi 15.8%-kal növelte a KNK az ország védelemre szánt összeget. Ezt többek között az is magyarázza, hogy az állami bevétel ezalatt az időszak alatt évente átlagosan 22.1%-al nőtt. 2008. márciusában Jiang Enzhu, a Nemzeti Kongresszus (NPC) szóvivője közölte, Kína a 2008-as évben a védelmi költségvetésre 417.769 milliárd jüant (kb. 59 milliárd US dollár) szán, ami tulajdonképpen 17.6 %-os növekedést jelent az előző évhez képest. Kína állítása szerint ennek az összegnek a legnagyobb részét a haderőn belüli oktatásba és kiképzésbe invesztálják. Ezen kívül természetesen fontos szerepet szánnak a hadsereg felszerelésének modernizálására is. Bár egyes országok – kiváltképp az USA – ijesztőnek tartják a kétszámjegyű emelkedést a 2007es évhez képest, Kína közismert adatokkal védi meg magát: az előző évben a KNK védelmi 1
költségvetése a GDP 1.4%-át tette ki, míg az Egyesült Államok esetében ez az arány 4.6%, az Egyesült Királyságban 3%, Franciaországban 2%, Oroszországban 2.5%, Indiában pedig 2.5% volt. Ez a védelemre költött összeg az állami költségvetés tekintetében ugyanebben az évben Kína esetében 7.2%-ot jelent, ami jóval kevesebb, mint az Egyesült Államok 16.6%-os, Franciaország 13.5%-os, Oroszország 15.1%-os és India 14.1%-os ráfordítása.1 Az bizonyos, hogy Kína a gazdasági fejlődés új szakaszába érve a modernizációs törekvések központjába mindinkább a fegyveres erőket helyezi.
Sokan úgy vélik, hogy emiatt a gyors fejlődés miatt sem lenne szabad feloldani az EU Kína elleni fegyverembargóját. Ám az embargó feloldásának önmagában valószínűleg nem lenne komoly hatása a technológiatranszferre és a fegyvereladásokra. Saját hadiipara mellett a beszerzési források az EU és az USA kivételével széles körben állnak rendelkezésre. Legfontosabb fegyverforrása Oroszország, de Izrael is közrejátszik a haderő technológiával – főként vadászgépekkel és rakétarendszerekkel - való ellátásában.2 Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy Kína az 1970-es évek óta vásárol haditechnikai felszereléseket (radarrendszereket, légvédelmi rendszereket stb.) Nagy-Britanniától, Olaszországtól és Franciaországtól, mindezt az embargó előtt megkötött szerződésekre hivatkozva. Az embargó megléte tehát nincs hatással a kínai fegyverkezés és a hadsereg fejlesztésére. Kína hadereje és a NATO Kína és a NATO stratégiai kooperációja egészen a hidegháborúig nyúlik vissza. A két fél tulajdonképpen a Szovjetunió ellen fogott össze, hozzásegítve ezzel a szovjeteket a katonai túlköltekezéshez. A SZU-nak jelentősen megnehezítette a helyzetét, hogy a keleti oldalra is komoly erőket kellett felvonultatnia, szétforgácsolva ezzel anyagi és emberi erőforrásait egyaránt. Ez jelentősen hozzájárult a szovjet „óriás” széteséséhez. A Tienanmen téri események után azonban megromlott a Szövetséggel való együttműködés. A Nyugat fegyverembargóval sújtotta Kínát. Ez az intézkedés érzékenyen érintette Pekinget, hiszen – addig – a NATO tagállamaitól importálta a fegyverek és a katonai technológia jelentős részét.
A NATO kapcsolatai tovább bővültek és bővülnek a békeműveletek okán megismert - a Szövetséggel együttműködő - országokkal, ám ezen országokkal történő kooperációról 1
http://www.chinadaily.com.cn/china/2008-03-04/content_6506320.htm Vámos Péter: EU-Kínai kapcsolatok: a fegyverembargó vége?, Külügyi Szemle, IV. évfolyam, 2005. 1-2. szám, p. 191. 2
2
megoszlanak a vélemények a Szövetségen belül. Mivel a műveleti szereplők száma nő, egyre több ország igényli a magasabb szintű együttműködést a közös célok elérése érdekében. Ennek eredményeképpen jó kapcsolatok kezdenek kialakulni Ausztráliával, Új-Zélanddal és Japánnal az afganisztáni és iraki műveletek során. Kína is egyre nagyobb érdeklődést mutat az Észak-atlanti Szerződés Szervezete iránt, mely kapcsolat - tekintettel a táguló földrajzi akciósugárra és a bővülő koalíciókra - különösen fontos lehet.3
A NATO és Kína viszonya 2002-től újult meg és vett nagyobb lendületet. A két blokk egymáshoz való közeledésének kezdeményezése a brüsszeli kínai nagykövet és Lord Robertson NATO-főtitkár párbeszédével indult. A beszélgetés központi témája a Kína és a Szövetség közötti kapcsolat intenzitásának fokozása és szorosabbra fűzése volt. Ez egyfajta előjele volt annak, hogy a világ szeme és figyelme Európáról Eurázsia felé fordult. Kína és a NATO is rájött arra, hogy az együttműködésben hosszútávon mindkét fél egyenlő arányban érdekelt. Attól függetlenül, hogy Kína népesség szempontjából első, gazdasági szempontból a második, nukleáris arzenál felvonultatása alapján pedig a harmadik helyen szerepel a világ viszonylatában, mégis szüksége van a nemzetközi szintű biztonságra a térség stabilitásának biztosítására és fenntartására. Ehhez nagymértékben hozzájárul a NATO-val való együttműködés. Ma már a távolság sem jelent akadályt a KNK és a Szövetség között, hiszen az
utóbbi
Közel-Keleten
illetve
Közép-Ázsiában
történő
állomásozásával
és
szerepvállalásával szinte már szomszédi viszony alakult ki. Annyi azonban bizonyos, hogy Kína az 1999-ben történt belgrádi kínai nagykövetséget ért NATO bombatámadást nem tudja elfelejteni, attól függetlenül, hogy ezt követően mind a Szövetség vezetősége, mind pedig Clinton amerikai elnök is bocsánatot kért az – általuk tévedésnek minősülő - akció miatt. Emellett akadnak ugyan egyéb nézeteltérések is a két fél között, de a magasabb szintű célkitűzések és érdekek előrébb vannak és nem jelentik akadályát a kooperációnak.4
A Szövetség alapokmánya szerint az ázsiai, csendes-óceáni térség a NATO felelősségi övezetén kívül esik. Az európai tagállamok hivatalos politikájukban maradéktalanul elismerik Kína területi egységét és szuverenitását (Tajvan, Tibet, Hszincsiang), de emberjogi kérdésekben bírálják Pekinget.5 Kína értelmezésében azonban a NATO bizonyos szempontból 3
Szenes Zoltán: A NATO jövője. Új stratégiai koncepcióra van szükség., Hadtudomány, XV. évfolyam, 2. szám, 2005. június 4 http://www.nato.int/docu/review/2003/issue3/hungarian/special.html 5 Rácz Lajos: A kínai össznemzeti erő növekedésének hatása a nemzetközi kapcsolatokra és a nagyhatalmak geostratégiai törekvéseire, Doktori értekezés, 2007. p. 97.
3
potenciális fenyegetést képvisel, mert kelet felé terjeszkedik, jogot formál arra, hogy az emberi jogok ürügyén a felelősségi körzetén kívül is beavatkozzon más országok belügyeibe, amerikai vezetéssel megjelent Közép-Ázsiában és Afganisztánban, azaz Kína közvetlen szomszédságában. Ráadásul a Szövetség egyes tagállamai részéről felmerült a szorosabb együttműködés szorgalmazása Japánnal, Ausztráliával, Dél-Koreával és Szingapúrral, igaz – egyelőre - csak az afganisztáni és az iraki nemzetközi misszió kapcsán. Függetlenül a NATO ázsiai országokkal való bővítését célzó elgondolás realitásától, ha ez az ötlet megvalósulna, akkor – Peking szerint – a NATO elvesztené euro-atlanti jellegét, és a Kína „bekerítését” célzó amerikai elképzelések engedelmes eszközévé silányulna, egyben a „világcsendőri” szerep leple alatt közvetlenül Kínával kerülhetne szembe. Jelen állás szerint azonban kijelenthető, hogy Kína és a NATO semmiképpen sem ellenfelei egymásnak, ellenben még nem is partnerek.6 A két fél között mindenestre már van olyan kapcsolat és kommunikáció, mely a közös érdekek figyelembevételével közelebb hozzák egymáshoz a két felet. A hadsereg fejlesztése, jövője A Kínai Népköztársaság célkitűzése a Népi Felszabadító Hadsereg megreformálása, korszerű fegyverzet és haditechnika előállítása illetve alkalmazása. Ennek érdekében szinte minden terület felszerelését és technikáját érintve – szárazföldi haderő, légierő, haditengerészet, tengerészgyalogság, hadászati rakétaerők - folynak a kutatások és fejlesztések. Kiemelkedő figyelmet szentelnek az űrkutatásnak is, ahol nagy áttörés várható, ezt erősíti meg a 2007. januárjában történt esemény7 is. Az ország a 2020-as évekre tervezi a haderő teljes megújulását és a fejlett országok mellé való felzárkózását. Az KNK ennek érdekében mindent elkövet és alárendel. A hadiiparban digitalizált gyártástechnológiákat, számítógépes tervezést, precíziós szerszámgépekkel végrehajtott megmunkálást, szimulációs tesztelést, rendszer-integrált minőségellenőrzést vezettek be és terjesztettek el. Átalakították az ágazat gazdasági irányítását, az állami vállalatok részvénytársaságokká alakultak, a stratégiai, az alap- és a „közhasznú” kutatásokat az eddigieknél is nagyobb központi támogatásban részesítik. Különösen az önálló kutatást, a saját szabadalmat eredményező újításokat ösztönzik. 2005-ben 40%-kal nőtt a hadiipari szabadalmi bejelentések száma, azon belül ugrás-szerűen növekedett az űrtechnikai és más, kettős célú (polgári-katonai) csúcstechnológiai
fejlesztések
eredményessége.
6
Nagy
hangsúlyt
helyeznek
a
U.o. Kína 2007. januárjában egy kiöregedett műholdját ballisztikus rakétával semmisített meg, mely eseményt az USA, Ausztrália és Kanada is kritikával illette, és űrfegyver-kísérletnek minősítették.
7
4
csúcstechnológiai K+F tevékenység folytatására alkalmas szakembergárda kinevelésére, oktatására, továbbképzésére, anyagi és erkölcsi ösztönzésére.8 A hadiipar és a hadsereg fejlődése és ennek látványos eredményei tehát rövid időn belül megmutatkoznak mind országos, mind pedig nemzetközi szinten.
Felhasznált Irodalom Rácz Lajos: A kínai össznemzeti erő növekedésének hatása a nemzetközi kapcsolatokra és a nagyhatalmak geostratégiai törekvéseire, Doktori értekezés, 2007. p. 97. Vámos Péter: EU-Kínai kapcsolatok: a fegyverembargó vége?, Külügyi Szemle, IV. évfolyam, 2005. 1-2. szám, p. 191. Szenes Zoltán: A NATO jövője. Új stratégiai koncepcióra van szükség., Hadtudomány, XV. évfolyam, 2. szám, 2005. június Aaron L. Friedberg: The future of U.S.-China relations: is conflict inevitable?, International security, Volume XXX., No. 2., 2005. p. 7-45. http://www.chinadaily.com.cn/china/2008-03-04/content_6506320.htm (letöltve: 2008. 03. 20.) http://www.nato.int/docu/review/2003/issue3/hungarian/special.html (letöltve: 2008. 04. 02.)
8
Rácz Lajos: A kínai össznemzeti erő növekedésének hatása a nemzetközi kapcsolatokra és a nagyhatalmak geostratégiai törekvéseire, Doktori értekezés, 2007. p.51-52.
5
