AZ
ÉSZAK-NYUGATI GERECSE J ÁNOS-MÓGA
KUBASSEK
BARLANGJAI
JÁNOS
barlangokat központba állító kataszteri feldolgozása első lépcsőfokaként írtuk le és térképeztük fel még az ÉNY-i Gerecse, Nagy-Somlyó és Hosszúvontató csoportjának barlanait (1. ábra). A könyvtárakban végzett munka során igyekeztünk a fellelhető szakirodalom alapján keretbe az kutatók előttünk egységes eredményeit. A terepbejárásofoglalni dolgozó kon az eddig publikált adatokat elelnőriztük, kiegészítettük, illetve új adalékokat gyűjA
nem
töttünk,
hegység részletes, készült
s a
el. E nagy
melyek kéűbbi
munka
kutatások
kiinduló
forrásaivá
válhatnak.
A mezozoós őskarszt formabélyegeit magán viselő, aprólékosan feldarabolódott a krétatektonikus és óharmadkori röghegység töréses szerkezetét mozgások idején az oligocén miocén idején trópusi areális lekapta. Hajdani egységes tönkfelszíne tarolódáson ment keresztül, majd a felá pliocénben és a pleisztocénben az újra megélénkülő tektonikai feldarabolták, s az egyes rögöket mozgások a miocén tönkfelszínt különböző a triász dachsteini magasságokba emelték. A triász dolomit, de különösen mészkő és a júra mészkő konzerválta, másrészt viszonyegyrészt a miocén tönkfelszínt tette lehetővé. lag gazdag karsztos formák kialakulását A hegység általunk felszíni és felszín alatti karsztjelenségekben területe vizsgált bővelkedik. A karsztosodás egyaránt viszonylag nagy mértékű (Asszony-hegy) és sokhelyütt található nagy meredekségű, élesen elkülönülő, sziklás, bordázott, karrosodott rögperem (Bikol-patak völgye, Nagy-Somlyó-hegy, Gorba-tető). A dolinaképződés kismértékű és ritka, mert a rögök többsége nem plató jelleú, hanem csúcs formájú. A Gorba 505 m magasságú ponttól DNY-ra, a nyeregben figyelhető meg dolina. A víznyelő is ritka. A Hosszúvontató alatt található két, ma már -
csak időszakosan
működő, részben eltömődött ponor. legklasszikusabb föld alatti karsztjelenségek, a barlangok azonban nagyobb számban elő. Valamennyi nehezen fordulnak megközelíthető, eldugott helyen van. Hosszúságuk változó, a legrövidebb 3 m, a leghosszabb 50 m. A barlangok ma már A
NME
Közleményei,
Miskolc,
1980.
I.
Sorozat,
Bányászat,
28(3-4)
füzet, 231-239.
231
aurám Dumszentm
"s .2 Les
l:
árny
_
s
/
ne
6-
_
amyó
a; "
g
(II-Irma
b
.
v.
'50
Szomód
Ag
É
'
K
m
n
rovancs
d"
TA TA
És msszúvoNmró
ÉNY-I GERECSE, NAsv-somvó
AZ
vÁzLAros HELYSZÍNRAJZA(ma BARLA L
szúnyogw tl.
NGOK
Gomdyuk m
Nagy-sanxyóiSomlyói
m
Kis-
"tv.
reko-hegyi-
scvséa)
V.
Hosszúvontafói-viznyelő
vz.
Dunaalmósi
kőfejtők üragei
bg. csoport M
-
'
"
50 000
bg.
"o
bg.
I. ábm
232
HEGYCSOPORTJÁNAK
KATESZTERI
1
2
3
ckm
'
TARDOS I
.
Gerecse
GORBALYUK -
hg.
gát-ü
%4,
A
o/Lcd
XÉÉÁ //
alapraj:
-"
B
8'
S zikldfol
ejsgsvonala
___
3§§5Á5 Kaszát/feleik
""55z"'"57e'
Fqltöltódött
Felmérte:
[árat/ések rörásvonal
/_
Kubossek
Hága V'asar
J.
/
J.
'
'
h ey/I
G. M.
1
:
100
2, ábra
233
inaktívak,
pusztulás
a
stádiumában
kerültek
csontmaradványok
recens
megítélésünk szerint
ásatása
vannak. elő.
A
Kitöltés-anyaguk felszínéről holocén-korú, Nagy-Somlyói-barlang kitöltésének régészeti látszik.
indokoltnak
a Teke-hegyi barlangra vonatkozik. említés Fényes Elek munkájában ír a barlangról. Munkánk során tizenkét barlangot kerestünk fel, s ezeknek az üregeknek elkészía térképét és leírását, valamint alkalmi meteorológiai méréseket végeztünk ben-
legrégibb meelent
A
1858-ban tettük
szakirodalmi
nük. Az általunk
Tardosi
felkutatott
barlangok:
Gorba-lyuk
Szunyogos-barlang Teke-hegyi-barlang
PWH9P: Kis-Somlyói-barlang*
Hosszúvontatóiwíznyelőbarlang
Nagy-Somlyói -barlang Nagy-Somlyói 2. sz. barlang Nagy-Somlyói 3. sz. barlang Nagy-Somlyói 4. sz. barlang Nagy-Somlyói 5. sz. barlang vagy Kétbejáratú-barlang Nagy-Somlyói 6. sz. barlang vagy Árkádos-barlang Nagy-Somlyói 7. sz. barlang Nagy-Somlyói 8. sz. barlang Dunaalmási barlangszerű üreg lefejtették
10. 11.
12. 13. 14.
Dunaalmási
15.
megjelölt üregek közt gyelmet. Ezek kutatásával A
j
sziklahasadék több
tudományos, vagy történeti szempontból érdemel fiaz alábbiakban kapcsolatos eredményeket adjuk közre:
Tardosi
Gorba-lyuk É-i oldalában, Bikol-patak völgyében, Tardosbányától 2 krn-re, a Gorba-tető kb. 300 m t. sz. f. magasságban, a völgytalptól kb. 25 m relatív magasságban nyílik a pados dachsteini keletkezett mészkőben, réteglapok mentén barlang. alaA ma már inaktív előtere a törésvonal mentén üreg főbejáratra merőleges kult ki. A bejáratot hatalmas, leszakadt s szíklatömb csak ablaknyi torlaszolja el, résen engedi beszűrődni a napfényt. Rövid szűkület után teremmé tágul a járat, melybenek oldalán több helyen cseppkőbekérgeződések találhatók. A réteglapok mentén A
a falon. A terem hátsó részét szálkő alkotja, és szivárgó víz nyomai ma is láthatóak felett kb. 1 m-rel üstszeű járószint tipikus, oldásnyommal végződik. A járatok össz13 m hosszúsága (2. ábra).
1976.
lloC-ot,
a
nál
a
"
234
86%, Csak
július 3Áán ,de
ll
órakor
végponton SOC-ot mértünk. végponton 84% volt.
szakirodalmi
utalás
alapján ismert
22oC külső A
hőmérséklet
páratartalom
a
mellett
felszínen
a
51%,
bejáratnál a
bejárat-
a
TEKE"
HEG YPBARLANG
GERECSE
__
_-_-,
laletörés
52'
É
barlangi
g
sziron
Azt:
.
tó
e ' .
_
_
__
"
"
'
"'
(metszetekbenH/z Felmérte
1-37. I-I Kitöltés '--
HG.
x
..
9-97
-
Törésvonal
"'**'Sz:1rlafal
-'
Kubassak
Hága
"'
J.
J.
esésvonala
3. ábra
235
Teke-hegyi-barlang Nevét a hegyről kapta, amelyben nyílik. Helyi elnevezése Arany-lyuk. Bejárata 956mészkőben, Teke-heg ÉNY-i oldalában, globigerinás, vastagpados dachsteini csapású
-275'
törés
mentén alakult
a
ki.
járatok jellege nyomás alatt áramló víz oldó munkájára enged következtetni. oldalágban egymás alatt oldott, üstszerű fülkék sorakoznak, amelyeket szűvan. Elkebb átjárók kötnek össze. A barlang végpontján kb. 2 m' felületű tavacska folyását vastag vízzáró agyagréteg akadályozza meg. Valószínűleg a réteglapok mentén szivárgó víz táplálja a tavat. Az erdész elmondása. szerint a neherégen vadorzók hús elrejtésére használták fellelhető zen A kb. 20 m, legnagyobb mélysége kb. barlangot. járatok összhosszúsága 7 m. (3. ábra). A
A DY-i
Nagy-Somlyói-barlang A barlang a Nagy-Somlyó rögének ÉNY-i oldalában,
ságban rétegződött, ÉNY-DK-i
csapásirányú, 5-89 dőlésű
kb.
300
m
dachsteini
t.
f. magasala-
sz.
mészkőben
ki.
kult
Először
Liffa Aurél említi 1907-ben, s értesülése szerint el". 1927-ben guanót szállítottak Vtgh Gyula és és kutatta a tanulmányozta barlangot.
kérre
menő
a
barlangból ,,több szenémet vegyész
H. CoIb
a siVígh Gyula az üreg fejlődésében két periódust különböztet meg. Szerinte kioldott a tető falak, a körkörösen cűrészek, valamint gyenge gömbfülkéi azt mutatják, hogy a barlang kezdetben egy nyomás alatti vízvezető járat volt.
ma,
egyenes
élű
az akkori talp a barlang magasabb részén húzódott, s a szaa második Kősőbb azonban mélyedései is ekkor keletkeztek. kaszban a kifelé folyó víz a járatot kiszélesítette, s szabad kifolyást nyert a napvilágra. Ezáltal a kivezető vált. A legmagasabban fekvő folyosójárat eróziós vízvezetővé részeken eredeti formák. megmaradtak a víz által kialakított Ugyanakkor a barlang mélyebb részein folyó víz gravitációs, eróziós formákat hozott létre. A külső folyosó eredekürtőszerű üstök lehettek kialakított mélyedései is nyomás alatti vízárarnlással fantaszA falakat és erózió hatására átalakult. tileg, de felületük az intenzív korrózió köszönhetik. tikus alakú csapok tarkítják. Létüket a korróziónak a felső a Sándor kioldódását Láng barlang eddig még nem bizonyítottan vimár teszi és a ami azzal hozza pliocénre összefüggésbe, hévforrás-tevékenységgel a szinten az is lerakta. Szerinte idős mésztufa foltokat nyíbarlang szonylag magas lása közelében is kellett mészfura keletkezni. A tektonikus foltoknak mozgások és a fiatalon elszakadtak miatt azonban egyösszezsugorodtak, bevágódó patakvölgyek mástól foltok maradványai ma is megtalálhatók Dunameg a barlangtól. A mészfuta szentmiklós és Vadácspuszta határában 360 m t. sz. f. magasságban.
Ebben
az
mennyezet
szakaszban
üstszerű
-
-
Láng Gábor a barlangot hídegvizes eredetűnek tartja. Álláspontját az ásványés a falfelszínek teljes hiányára jellegére alapozza. Véleményünk szerint ez utóbbi érv nem illetően. Megfigyeléseink elég meggyőző bizonyíték a barlang eredetét kiválások
236
Nagysomlyói barlang -
(Gerccac-hg. Dunasuhlrniklós)
S
Ehuütű:5
Fíji:
luki
1.. It
Sunt-Ma:
',
'
Mamám-lusta
unna-unnánk-
nyívu.
u.
3.
H-iAÍOO
_
.'_..'-=Ih-I-uun
ragu.
I.. Vlúál
'
"V
N
o:o_o:o_o-4 0 1
2
J
4
Sin
Ír. ábra
237
s
-
által
Gábor
új, Láng
egy
támasztják alá, s a felmért utalnak, amit a Láng Sándor
által
említett
hidegvizes barlangban mésztufa kiválás! A szerk.) a
A
gömbüstök,
foszfor által
foltok
hideg vízből
és
István
és káliumtartalmát
térképét Vígh Gyula
élű
barlang
mészfuta
MÁFI megbízásából Venkovits
Az üledékek
töltésanyagát.
Vígh Gyula elképzelését pedig hévfor-rás működésére léte is megerősít. (Tipikusan
-
gömbfülkékés
is találhatók
1951-ben
járat felfedezése az oldásnyomok
ismeretlen
is
van
jelenleg
-
vizsgálta a barlang Tolnay Vera mutatta
és munkatársai
készítették
is
-
foszfátos
ki-
ki.
el 1926-ban.
Is-
térkép egy Láng térkép jelentős fel, mintlönbség keltette föl a figyelmünket. Vígh Gyula az ÉK-i járatot úgy tüntette a Gábor ha szálkőben de továbbvezető elvégződne, míg Láng térképén járat nyitott, utat nem jelöl. Alapos helyszíni vizsgálódás után megtaláltuk a folytatást, egy zsombolyszerű, omladékos, felszínre nyíló felszakadást, mely most a barlang második bejáratát képezi (4. ábra). Gábor
meretes
is. A két
szerkesztett
közt
kü-
új járatrész hossza kb. 20 m, vertikális kiterjedése 10 m. A Nagy-Somlyóibarlang összhosszúsága mintegy 50 m. Kitöltésanyaga részben a falakról lehullott kőtörmelék, részben agyag, denevérguanó és humusz. Régészeti szempontból még nem térszíni is lakóhelyül szolgálbár kedvező miatt az ősembemek kutatták, adottságai hatott. A barlang alatt fakadó források jó ivóvizet s nem biztosítottak, elhanyagolható körülmény a gazdag leletanyagot nyújtó egykori tatai ősembertelep, a BajótiJ ankovich-barlang és a Szeleta-barlang közelsége sem. A barlang szádájából, a felszínről és a külső folyosó párkányszerű rétegfelületéről begyűjtött állatfajok csontjait dr. Kardos László vizsgálta meg. Meghatározása Az
szerint
a
csontok
állatoktól
következő
a
származnak:
(Linné) (hörcsög) 1 juv. tibiófibula (pocokféle) 2 femur Canis sp. (kutya) l nyakcsigolya Cervus elaphus (Linné) (szarvas) juv. hím 2 humerus, Apodemus s. (egér) 1 inc. sup. l femut fr. Arvicola terrestris (Linné) (vízi pocok) l koponya fr. Cricetus
Cricetus
Arvicolidae
július
1976. ben A
indet.
l2,5eC-ot,
páratartalom
a a
4-én
belső
l femut
fr.
a barlang bejárati szelvényéhőmérséklet mellett l2eC-ot, a végponton ugyancsak l2oC-ot mértünk. 74% volt. 50%, a bejáratnál 72%, a belső teremben
2400 felszíni teremben
felszínen
IRODALOM
[l] [2]
BüLLABgMagyarország
természeti
CRAMER-COBL-VIGH:
Beobachtungen
Karsz
[3] [4]
238
tforschung.
CZÁJLIK
DÉNES
földrajza. ím
1964.
Bp. Tankönyvkiadó. Mitteílungen
Gerecse-Gebirge
über
Höhlen-
Wien, 1931.
L:
A VM
Barlangkutató Szakosztályxarat-
GY.:
A VM
Barlangkutató
Szakosztály,
Karat-
és barlangkutatási és
bg.
Kut.
Táj.
Táj. 1961. S. 1961.
l.
p. 14.
und
| [5]
FÉNYES
E.:
[6] FÖLDVÁRY
Magyarország
l. köt.
1859-ben.
M.: Felső-dunántúli
természeti
1859.
értékek.
Erdészeti
Lapok.
74.
évf.
1935.
3. füzet,
p.273.
[7] HOLÉNYI L.: Gerecse útűcalauz. Bp. 1959; 1967. H.: Barlangok világa. Bp. 1962. Sport. [8] JAKUCS L-KESSLER Csonka KADIŐ 0.: Magyaoruág barlanyai Kézirat (MÁFI). [9] A G.: Gerecse LÁNG Nagy-Somlyó-hegy barlangjai. Karszt- és Bg. [10]
Kut.
Táj. 1957. jam-júl.
45-48.
[11]
LÁNG S.: A Gerecse 2.
[12] [13]
sz.
LÁNG S.: LIFFA
geomorfoiógiája.
Földr.
Ért. IV. évf. 1955.
POLGÁRDY
címe:
Központi Gerecse
1907-től.
VENKOVITS
Á szerzők
réneinek
geomorfológiája. Földr. Ért. 1956. Geológiai jegyzetek Nyergesújfalu és Neszmély környékéről.
A
A.:
Jelentése
[14] [15]
peremhegységei
157-194.
Földtani
Intézet
évi
148-171.
G.: Gerecse 1.: Jelentés
és Gete az
1951.
kalauza. évi
Bp. 1940.
barlangi foxzfíítkutatásokról.
Kézirat
(MÁFI).
JÁNOS hallgató Lajos Tudományegyetem
KUBASSEK
egyetemi Kossuth Debrecen
MÓGA JÁNOS egyetemi hallgató Eötvös
Lóránt
Tudományegyetem
Budapest
239
A
NEHÉZIPARI
MÜSZAKI
EGYETEM
KÖZLEMÉNYEI
I.
sorozat
BÁNYÁSZAT 28.
KÖTET,
3-4.
FÜZET
ÉS BARLANGKUTATÓK ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI ELŐADÁSAI KARSZTI.
MISKOIL,
1980.
TALÁLKOZÓJÁNAK
HU ISSN
A
ÖSSZEÁLLÍTOTTA:
FÜZETET
PETHŐ SZILVESZTER
DR.
tanszékvezető a
Bányamérnöki
a
Rendező
LÉNÁRT
egyetemi tanár, Kar Tudományos
Bizottság
Tanácsa
Diákköri
elnöke,
elnöke
LÁSZLÓ
egyetemi tanársegéd, a TDK Karszthidrológiai a
0324-6620
Szakcsoport tanárvezetője,
Bizottság titkára
Rendező
BIZOTTSÁG:
SZERKESZTŐ ZAMBÓ JÁNOS szerkesztő
felelős
BOCSÁNCZY JÁNOS, CSÓKÁS JÁNOS, SZILAS
Kiadja
Nehézipari Műszaki
a
Nyomdaszám:
Imre
rektorhelyettes
Üzeme
KSZ-80-4280-NME
Miskolc-Egyetemváros, 1980. Engedély száma: MTTH-IIl.-3183Il976. Dr. Farkas József egyetemi Sajtó alá rendezte: szerkesztő:
Technikai
Megjelent Kézirat
az
NME
szedése:
Példányszám: Készült az
MSZ
PÁL, TARJÁN
Egyetem
Dr. Kozák
Kiadásért felelős: NME Sokszorosító
A.
IBM-72 5601-59
A sokszorosításért
Kovácsné
Közleményeí
1980.
okt.
Kismarton
tanár
Gabriella
Szerkesztőségének gondozásában
l.-1980.
nov.
1. Sokszorosítóba
leadva:
1980.
nov.
500
szedéssel, rotaprint lemezről és MSZ 5602-55. szabványok szerint felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
composer
8
BIS ív terjedelemben
9.
IVÁN
TARTALOMJEGYZÉK
és
Karszt-
Barlangkutatók
I.
Simon
Lénárt
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
geológiai felépítése és genetikája Bükk-hegység leghosszabb barlangjának kutatásá-
a .
.
Hajnalka -Pukánszky
Lévay Tibor:
.
Fekete-barlang
Újabbadatok
László: ról
Piros
A Tekenősi
Ernő:
.
.
Találkozója
Diákköri
Országos Tudományos
Láng Sándor: Szakmai megnyitó Veres Lajos: A Király Lajos-barlang Virág Zoltán: lstván-Lápai-baxlang
Dr.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Kőzetföldtani
Antal:
Üregek térképezése Fénymetszéses eljárás .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
vizsgálatok .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
alkalmazása
.
.
.
barlangmérésben Pétery Kristóf: Axonometrikus barlangtérképek Dr. Nagy Sándor: Aknabarlangok biztonságos bejárásához szükséges technikai Dobos
Sándor:
.
meretek László:
Somodi K ubassek
.
A
.
.
.
.
.
Tar
gyűjtőterületén
.
.
.
.
.
fotózás
barlangi
János_Dr.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
119 1 33 l 39
147
.
1 61
.
.
.
.
.
.
175 1 81
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
190
is193
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
199
Béke-barlang víz-
a .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Gyuricza György: Barlangi üledékek vizsgálata a budai Mátyáshegyi- és Pálvölgyi barlangban Kubassek János: Az észak-nyugati Gerecse baxlangiai János-Móga .
115
.
Károly: Geohidrológiai vizsgálatok .
.
Baradla-baxlangban
a .
.
.
11 1
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
205
217 231
241
