Horváth Gyula az MTA Regionális Kutatások Központja fıigazgatója: A Duna az Európai Unió VII. korridora
(Az elıadás 2008. április 25-én hangzott el az MTA Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Programbizottsága és az Európa Intézet Budapest által szervezett „A Duna hajózhatósága” c. konferencián)
I. A magyar geográfia, a gazdaságtudományok és a regionális tudomány több évtizede foglalkoznak a Duna menti térségek területi fejlıdésének sajátosságaival. Ez a közös célterület a három tudományágazat együttmőködésének intézményesülésében is nagyon fontos szerepet játszott. Elıadásomban az eddigi kutatási eredmények alapján szeretnék áttekintést adni arról, hogy miként néz ki ez az közép-európai térség az európai gazdasági tér szerkezetében, melyek azok a fontos térformáló erık, amelyek befolyásolják a Duna menti makroterek fejlıdését. A Duna – a Volga után – Európa második legnagyobb folyója. Kontinensünk egy tizedérıl győjti össze a vizeket. Hossza a Fekete-tengeri torkolatig 2860 km, légvonalban ugyanez a távolság 1517 km. 19 ország területérıl folynak a vizek a Dunába – ezzel a világ legnemzetközibb folyója. A 19 országból a területet tekintve 10% feletti részesedése három országnak van (Románia 29 %, Magyarország 11,6 %, Ausztria 10 %), 5 ország területi aránya viszont együttesen sem éri el az 1 %-ot. A folyam tíz országon keresztül (vagy határán) folyik, a magyarországi szakasz hossza 417 km. Teljes vízgyőjtı területe 817 ezer km2. Ezen a területen 82,7 millió ember él a 21. század elején. A Duna-medence rendkívül tagolt gazdasági tér. A differenciált szerkezetnek számos oka és következménye van. Az Európai Unió itt jelölte ki a VII. számú közlekedési folyosót, amely voltaképpen egy szimbolikus tengely.
1. ábra A Duna vízgyőjtı területe
Forrás: http://portal.unesco.org.
Ha áttanulmányozzuk a térséget alkotó területi egységek fejlesztési dokumentumait, a nemzeti fejlesztési tervek regionális operatív programjait, azt kell tapasztalnunk, hogy a Dunakorridor kitüntetett szerepe összességében nem érzékelhetı ezekben az anyagokban. Nagyon ritkán találunk konkrét utalásokat regionális fejlesztési tervekben, stratégiákban a Duna területfejlesztési szerepéhez kapcsolódó konkrét fejlesztési programokra. Ennek többek között az az oka, hogy közigazgatási szempontból, a hatalom területi decentralizációja tekintetében is differenciált térrıl van szó. Az osztrák és a német Landok területfejlesztési stratégiái egyértelmően alapoznak a Duna térszervezı erejére, az unitárius berendezkedéső országok területfejlesztési, gazdaságfejlesztési dokumentumaiban nem találunk operacionalizált módon nyomon követhetı utalásokat. A közigazgatási szerkezet területi alapegységei a centralizált berendezkedéső országokban (Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Románia és Bulgária) a magyar megyékhez hasonló nagyságú és funkciójú megyék, Szerbiában az ezeknél kisebb mérető és még erıteljesebb központi függésben lévı területi egységek. A Duna térségében 53 területi középszintő egységnek van, vagy lehetne valamifajta kompetenciája a folyó természeti erıforrásainak, vonzerejének hasznosítására. Az Európai Unió operatív programozásában
2
alkalmazott 21 NUTS 2 területi egység – Ausztriát és Németországot leszámítva – nem tekinthetı döntési jogosítványokkal rendelkezı önkormányzati szereplınek.
II. A Duna menti térség gazdasági szerkezetének, térszervezı potenciáljának az elemzéséhez a regionális fejlıdés alábbi ismertetı jegyeit célszerő tekintetbe venni:
A népesség területi szerkezete, a városhálózat;
A gazdaság szerkezetének minısége;
A megközelíthetıség;
A humán erıforrások összetétele,
Az innovációs potenciál,
A társadalmi tıke intézményesítettségének foka.
E nagyrégió nem tekinthetı dinamikusan fejlıdı európai gazdasági térségnek, hanem egy átlagos, nagyon sok mutató és térszervezı tényezı szempontjából a fejlett európai térségek átlagai alatti paraméterekkel rendelkezı térségrıl van szó. Ezért a Duna-medencét – függetlenül a Duna szimbolikus erejétıl is – gazdaságfejlesztési szempontból frekventált területnek lehet tekinteni. A településszerkezet szempontjából sem beszélhetünk fejlett európai térségrıl.. Az urbanizáció szintje a fejlett európai átlagnál alacsonyabb, 57%-os a városlakók aránya. Ez alacsonyabb, mint a dunai országok 67 százalékos urbanizációs rátája. Ritka városhálózatú térségekkel találkozunk a medence keleti részein (2. ábra). A Duna parti nagyvárosok (100 ezer fı feletti népességő városok) száma mindössze 13. Az egymillió lakosságszámot mindössze három fıváros (Bécs, Budapest és Belgrád) haladja meg, a negyedik fıváros, Pozsony lakossága éppen csak túllépi a 400 ezer fıt, két román város (GalaŃi és Brăila) népessége 200– 300 ezer fı közé esik, és 7 város (Ulm, Ingolstadt, Regensburg, Linz, Gyır, Rusze és Tulcea) lakosság van 100–200 ezer fı között. A viszonylag gyenge urbanizáció következménye a térség gazdasági szerkezete is. A gazdasági ágazatokban lejátszódott átrendezıdések következtében a jövedelemtermelés meghatározó ágazatai a tercier szektorban találhatók. A Duna térség iparosodottsága az uniós átlagnál nagyobb értékeket mutat. 2005-ben a 27 európai uniós tagállam gazdaságában az ipari foglalkoztatottak 28 százalékot tettek ki, a Duna térség régióinak döntı többsége ezt az átlagot jóval meghaladja. A Közép-Dunántúl, Nyugat-Szlovákia, a Temesvár központú nyugat-romániai régió magas ipari foglalkoztatottsági arányokat mutat. Iparosodott régióknak tekinthetık a
3
Felsı-Duna szakasz régiói és az al-dunai bolgár makrotérségek (1. táblázat). Az ipar ágazati összetétele változatos képet mutat. A Duna térségében találhatók hagyományos ipari térségek (kitermelıipar a szerbiai–romániai határszakaszon), de szép számmal vannak modern ipari ágazatokra szakosodott régiók is (a Felsı-Duna völgyi autóipari klaszter: Ingolstadt, Linz, Pozsony, Gyır). A Duna energetikai tengely is, 14 nagy kapacitású vízi erımő található ebben a térségben, illetve a közép-európai országok 15 atomerımőve közül 7 a Duna mentén helyezkedik el. Az itteni országok energiaszükségletének 50–70%-át a Duna-medencei energetikai bázisok szolgáltatják. A formai tekintetben kedvezı gazdasági szerkezet minısége azonban jelentıs differenciákat mutat. Ennek hatásai a térségek jövedelemtermelı képességében nyilvánulnak meg. Nagyfokú különbségek mutatkoznak meg térségek egy fıre jutó GDP-jében. A legfejletlenebb bolgár és román, illetve a legfejlettebb osztrák és német tartományok között 13-15-szörös különbségek tapasztalhatók. Lényeges eltérések regisztrálhatók a modern gazdaság fejlıdésének mutatóiban is. Például a kutatás-fejlesztési ráfordításokban a korábbi EU-tag régiók az uniós átlag feletti adatokat mutatnak, az új tagállamok régióinak mutatói nagyon gyengék. Az Európai Unió strukturális és kohéziós politikája szempontjából a gazdasági potenciálnak szintetikus mutatója érdemel figyelmet, illetve azoknak a tértípusoknak a speciális fejlesztési megoldásai a differenciált gazdasági térhez kapcsolódnak. A gazdasági potenciálban megmutatkozó különbségek okai számottevıek. A foglalkoztatottak szakképzettsége, az ipari kultúra jelenléte ezekben a térségekben biztató abból a szempontból, hogy egy alkalmas reindusztrializációs stratégia kidolgozása esetén a magas hozzáadott értékő termékek elıállítására specializálódott térségek hozzájárulhatnak a korridor gazdaságának a dinamizálásához.
1. táblázat A Duna-térség régióinak fontosabb mutató, 2005
Megnevezés
Terület,
Népes
km2
-ség, ezer fı
Egy
Ipari
fıre jutó foglalko ztaGDP, ezer euró
tottak aránya, százalék
4
Munka-
A K+F
Lisszaboni
nél-
ráfordítá
gazdasági
küliségi
s a GDP
mutató
ráta,
százalé-
százalék
kában
Felsı-Pfalz
9 691
1 088
27,9
37,2
6,5
3,0
0,72
10 330
1 194
32,2
35,0
6,5
3,0
0,74
Felsı-Ausztria
11 981
1 410
28,3
33,4
4,0
1,9
0,69
Alsó-Ausztria
19 178
1 599
23,8
25,8
4,3
0,9
0,65
415
1 651
41,1
19,0
9,1
2,9
0,69
Burgenland
3 965
278
20,5
29,3
6,0
0,5
0,56
Bratislavsky
2 053
607
17,4
24,8
5,3
1,0
0,71
14 993
1 864
6,7
42,8
12,5
0,4
0,36
6 919
2 873
14,4
24,3
5,1
1,3
0,61
Közép-Dunántúl
11 237
1 107
8,3
43,1
6,3
0,5
0,45
Nyugat-
11 209
999
8,7
39,2
5,9
0,4
0,47
Dél-Dunántúl
14 169
968
6,1
32,7
8,8
0,4
0,31
Dél-Alföld
18 339
1 342
6,0
33,2
8,1
0,6
0,34
Közép-
18 881
1 018
5,8
n.a.
11,54)
n.a.
n.a.
10 658
885
4,7
n.a.
19,94)
n.a.
n.a.
…
…
2,9
23,03)
20,6
0,6
n.a.
Vajdaság 2)
21 506
2 024
4,4
22,93)
23,2
0,3
n.a.
Nyugat (RO)
32 033
1 938
3,0
40,4
6,7
0,2
0,26
Délnyugat (RO)
29 212
2 318
2,9
24,0
6,6
0,2
0,37
Dél (RO)
34 453
3 342
3,0
31,5
9,2
0,4
0,30
Délkelet (RO)
35 762
2 851
3,2
27,5
7,9
0,1
0,23
Északnyugat
10 588
508
2,1
34,0
13,7
0,0
0,05
AlsóBajorország
Bécs
kraj NyugatSzlovákia KözépMagyarország
Dunántúl
Horvátország KeletHorvátország Szerbia1)
(BG)
5
Közép-észak
18 024
1 160
2,2
38,4
10,8
0,2
0,18
(BG) Megjegyzés: 1) Koszovo és Metohia nélkül, 2003; 2) 2003; 3) 2007; 4) 2003. Forrás: Eurostat; Fourth Report on Economic and Social Cohesion. Brussels, EC, 2007; Statistical Office of the Republic of Serbia. http://webrzs.stat.gov.rs/axd/en/dokumenti [2008. július 25.].
Ez az összetett gazdasági potenciál megmutatkozik a Duna-térség differenciálódásában is. A felsı- és az északi-középsı Duna-szakasz Európa legfejlettebb t érségeiközé sorolható. A Duna korridor utolsó harmadának keleti régiói pedig Európa és az Európai Unió legfejletlenebb térségeinek számítanak. Az elızı táblázat adatai szerint a bajor és az osztrák régiók az uniós átlagot 40–80 százalékkal meghaladják, a román és a bolgár régiók pedig annak mindössze 20– 25 százalékát produkálják. A versenypotenciál erısítésének markáns eleme a megközelíthetıség. Az Európai Unió vizsgálatai azt mutatják, hogy Duna térségének a megközelíthetısége kedvezıtlen. A VII. korridor ezért nem csupán a vízi szállítás és közlekedés fejlesztésére irányul, hanem komplex közlekedéshálózat-fejlesztési elemeket is tartalmaz. Közút- és vasúthálózat-fejlesztési programok is helyet kaptak ebben a koncepcióban. A differenciált gazdaság- és településszerkezet egyben ki is jelöli a különbözı tértípusok pozícióját a Duna-medencében. A fıvárosok a nagytérség és az egyes nemzeti gazdasági terek magterületei, legfejlettebb térségei, de depressziós térségek, elmaradott, rurális vidékek, városhiányos terek is nagy számban találhatók a dunai régióban. Környezetileg leromlott területek jelentenek komoly területfejlesztési feladatokat Romániában és a szerbiai Duna-szakaszon. Az Európai Unió regionális politikájában alkalmazott valamennyi eszköz felhasználható e térség revitalizálásában. A nemzeti fejlesztési tervek és stratégiák különbözı súllyal, eltérı mértékben az újjászervezési eszközök jelenlétét egyértelmően bizonyítják. Annál is inkább, mert hogy ez a térség az Európai Unió konvergencia területei közé tartozik, szinte valamennyi régió – a fıvárosokat leszámítva – az újonnan csatlakozott országokban az Európai Unió strukturális politikájának kedvezményezettje
2. ábra A dunai térség városhálózata
6
Forrás: Mobilising the potencials of Central and South East Europe.
Problémát jelent, és sajnos a nemzeti fejlesztési dokumentumokban sem jelenik meg megfelelı súllyal az átjárhatóság feltételeit megteremtı hidak építésének az igénye. A 2. táblázatban láthatjuk, hogy lényeges különbségek vannak a Duna átjárhatóságát illetıen. Magyarország mutatója látszatra kedvezı, ám ha a 10 budapesti hídtól eltekintünk, akkor máris 60 km-es lesz a magyarországi Duna-hidak közti átlagos távolság. Nem beszélve Bulgáriáról, ahol most 300 millió eurós uniós támogatással épül Vidin és Kalafat között a második Dunahíd. Nagyon komoly viták folytak a híd építésérıl, a bolgár és román kormány végül nem is tudott megállapodni, hiszen Románia közlekedési potenciáljában ennek a hídnak a forgalomba állítása súlypont-átrendezıdést eredményez majd, Bukarest környékérıl átkerülnek a forgalmi súlypontok az ország nyugati térségeibe. Uniós támogatással és a bolgár kormány finanszírozásában épült az új, másfél km-es híd.
2. táblázat A Duna-hidak száma és sőrősége az egyes országokban
Ország
Hidak száma
7
Átlagos
távolság, km Németország
37
18
Ausztria
40
10
Ebbıl: Bécs Szlovákia Ebbıl: Pozsony Magyarország Ebbıl: Budapest Szerbia Ebbıl: Belgrád
11 9
20
6 19
22
10 11
40
4
Románia
7
146
Bulgária
1
470
Összesen
124
24
Forrás: www.donauschifffahrt.info [2008. március 15.].
III. Az Európai Unió a speciális Interreg együttmőködési programmal kíván hozzájárulni az európai területi kohézió erısítéséhez. A 3. ábrán látható, hogy mely négy makrotérségben folytak 2000–2006 között, illetve zajlanak 2007–2013 között a fejlesztések. Nem jelentıs összegekrıl van itt szó, az Interreg programok alapvetı értéke a célokban kereshetı, azokat a modern gazdaságfejlesztési szempontokat kívánja az Európai Unió támogatni, amely egy versenyképes kohéziós európai gazdasági-szociális térséget alakít ki. Nagyon fontos lenne ezeknek a szempontoknak – és a sorrend sem elhanyagolható – tekintetbe venni az új magyar területfejlesztési stratégia kidolgozása során, hiszen el kell kezdenünk már most készülni az 2014-tıl esedékes új európai uniós programozási idıszakra.
3. ábra Az Interreg IIIC térségek
8
Jelmagyarázat: 1 – Észak; 2 – Nyugat; 3 – Kelet; 4 – Dél. Forrás: http://www.interreg3c.net [2008. március 15].
A Duna menti térség intézményesülésének számtalan formája van. A Duna Bizottság, a Duna Menti Régiók Munkaközössége több évtizedre visszatekintı intézmények. Vannak más próbálkozások is. Német kutatók és területfejlesztési szakemberek intenzíven dolgoznak azon, hogy egy Duna menti makroregionális struktúrát építsenek ki és intézményesítsék azt. Stratégiai kérdés, hogy Magyarország ezt a megoldást preferálja-e, vagy pedig a Kárpátmedencei regionális gazdasági együttmőködési programot tekinti fontosabbnak. A regionális tudomány azon dolgozik, hogy e két alternatíva gazdasági következményeit alaposan elemezze,
9
és véleményt nyilvánítson arról, hogy a közép-európai és az európai kohézió szempontjából Magyarország számára melyik megoldás lenne az optimális.
Irodalom COMPETE. Analysis of the contribution of transport policies to the competitiveness of the EU economy and comparison with the United States. Karlsruhe, Fraunhofer Institute Systems and Innovation Research. 2006. Danube Space Study. Regional and Territorial Aspects of Development in the Danube Countries with Respect to Impacts on the European Union. Final Report. Wien, Österreichisches Institut für Raumplanung. 2000. European Regional Development Fund, 2007–2013. Objective 3: European Territorial Cooperation. Interregional Cooperation Programme INTERREG IVC Contributing to the European Commission Initiative “Regions for Economic Change”. Brussels, CEC. 2007. Fourth Report on Economic and Social Cohesion. Brussels, EC, 2007. GESHEV, G. (ed.) 1997: The Geographical Space – an Investment for the 21th Century. Sofia, Institute of Geography, BAS. HAJDÚ Z. – DÖVÉNYI Z. (szerk.) 2002: A magyarországi Duna-völgy területfejelsztési kérdései. I–II. Budapest, Magyar Tudományos Akadéma. Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások az MTA-n. HORVÁTH, GY. 2007: Regional snapshot of the Carpathian basin. – Economic Diplomacy. 1–2. 54–62. o. ILLÉS I. 2002: Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó. LINNEROOTH-BAYER, J. – MURCOTT, S. 1996: The Danube River Basin : International cooperation or sustainable development. – Natural Resources Journal. 3 . 521–547. o. Mobilising the potencials of Central and South East Europe. Chances, challenges and choices for future development. Bonn, Federal Office for Building a Regional Planning. 2003.
10
Pan-European Transport Corridors and Areas Status Report. Developments and Activities between 1994 and 2003. Forecast until 2010. Hamburg, HB-Verkehrsconsult GmbH. 2005. http://www.corridor7.org. http://www.donauschifffahrt.info. http://www.donauhanse.net. http://www.dpc-belgrade.co.yu. http://portal.unesco.org.
11
