Bartók és pálpusztai Páros interjú A szexológus nem nyiszál patkányfejet, lekvárokon él, Fábri Zoltán díszletei között alszik. A színész-rendező forradalmat értelmez, csukott szemmel Bachot hallgat. Lux Elvira és Pintér Béla beszélget apácákról, árpádsávról, Dosztojevszkijről. Horváth András Dezső| Népszabadság| 2012. június 29. |nincs komment
Pintér Béla és Lux Elvira Birtalan Zsolt Pintér Béla: Kamaszkoromban olvastam egy kezdő szerelmeseknek írott könyvét, amelynek a végén van néhány gondolat a viselkedéskultúráról. Az egyik mondat így szólt: „Márpedig azon a koncerten, ahol pálpusztai sajtot dobálnak a közönség közé, elmondhatjuk: büdös van.” Lux ELlvira: Erre én is emlékszem. Lépéspróbák egymás felé a könyv címe. Pintér Béla: A sors később úgy hozta, hogy több előadásban is együtt játszottam a Lopunk zenekar egykori frontemberével, Dióssi Gáborral. Kiderült, a koncertjeiken rendszeresen pálpusztaival dobálták a közönséget, mialatt valami ilyesmit énekeltek: „Büdös van, büdös van..., honnan fúj a szél? Vajon keletről, vajon nyugatról?” Akkor állt össze a kép, hogy miből táplálkozott a doktornő írása. Magazin: Patkányagyak boncolása is hasonlóan jó ihlető? Lux Elvira: Fiatal orvostanhallgatóként az volt a munkám az anatómiai laborban, hogy patkányokat idegesítettem hanghullámokkal. Azt vizsgáltuk, károsítóan hatnak-e az agyukra. Utáltam az egészet. Mindig vittem egy üveg konyakot az állatokat gondozó Rózsikának, aki helyettem lenyiszálta a patkányok fejét a vizsgálatokhoz. Arra én nem lettem volna képes.
Magazin: Arra viszont igen, hogy tizennyolc évesen Budapestre szökjön tanulni. Lux Elvira: Édesanyám az egyik hétvégén éppen Pozsonyban járt, és egy budapesti fiú, aki szerelmes volt belém, segített elintézni, hogy Pestre kerülhessek. Akkoriban alakult a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, amit némi romantikával szokás emlegetni. Fényes szelek, satöbbi. Valójában borzalmas volt. A kollégiumban két szalmazsákon nyolcan feküdtünk, abból a mellettem lévő kettő egymáson. Én még nem is hallottam a szexről, apácák neveltek, nem a KISZ, úgyhogy eléggé kényelmetlenül éreztem magamat. Pénzem is alig volt, az amerikaiak által küldött margarinon és lekvárokon éltem egészen addig, amíg el nem kezdtem árulni a véremet. Még magánintézmények voltak a klinikák, az kapott vért, aki megfizette. Százötven forintot kaptam két deciért, az nagy pénz volt, el lehetett belőle éldegélni, ha éppen nem veszítettem el az összeget, ami gyakran megtörtént. Ez a valódi tudatalatti. Soha nem tudtam kapni, csak adni. Ezért is lettem orvos. Magazin: A művészben is dolgozik az adni akarás. Pintér Béla: Most azt kellene válaszolnom, hogy persze, „adni a legfontosabb”, de a siker ugyanolyan lényeges. Amikor a nézők ott sírnak vagy nevetnek, ahol én azt előre elképzeltem! Akkor amellett, hogy adok, vissza is kapok valamit a közönségtől. Magazin: Proustnál a gondolatokat egy madeleine sütemény indítja be, Lux Elviránál a pálpusztai, Pintér Bélánál pedig akár egy március 15-i ünnepség is. Pintér Béla: Pár éve felkértek, hogy rendezzem meg a hivatalos március 15-i ünnepséget a Petőfi-szobornál. Végül nem vállaltam el, de a gondolat sokáig ott motoszkált a fejemben. Elkezdtük találgatni, vajon hogyan jelent volna meg a szabadságharc a televízióban, ha már létezett volna. Ebből lett a császári csatorna, a Kaisers TV, Ungarn, amelyet a felkelők, élükön Kossuthtal és Petőfivel elfoglalnak. A történet mégis Baráznay Ignácz tábornok köré épül, aki megcsalja a feleségét, és Brazíliába akar szökni a szeretőjével. Az volt a cél, hogy a történelmi hősöket emberi gyarlóságukban mutassuk meg. Petőfiről például tudjuk, hogy zseni volt, de nem volt könnyű természete. Itt is érzékenyen reagál arra, ha a verseit pontatlanul idézik, esetleg azt hiszik, Arany János írta őket. No meg a forradalommal kapcsolatban is eléggé őszintén beszél. Lux Elvira: És mint mond róla? Pintér Béla: Például azt, hogy piszlicsáré ügyeink kapcsán ne dobálózzunk összevissza a forradalom szent szavával, melyért már oly sok vért kiontottak. Magazin: Ha már 48: mindkettejüknek megvolt a maga Pilvax kávéháza. Pintér Béla: A Műegyetem melletti Libellát azért kávéháznak nem mondanám, de nagyon sokat üldögéltünk ott a társulattal régebben. Az ott összeszedett másnaposság néha hozott is egy-két ötletet. Lux Elvira: Meg gondolom, a társaság is. Mi a már akkor is létező Csendes étteremmel szembeni Darling című kis kócerájban tanyáztunk. Nem volt sokkal nagyobb hely, mint ez a szoba, de megfordult ott Mándy Iván, Hernádi Gyula, Kondor Béla, Jancsó Miklós, Nemes Nagy Ágnes. Akinek volt pénze, az a Csendesbe ment fasírtot enni, akinek nem volt, az beült a Darlingba, és kért egy szimplát. Vagy nem. A tulajdonos, Dózsa bácsi minden egyéb
vagyonát ellóversenyezte, csak a Darling maradt neki, úgyhogy az volt a fizetség, hogy meg kellett hallgatnunk a szivarozó öreg éppen aktuális viccét. Pintér Béla: Fantasztikus társaság lehetett. Lux Elvira: Bizony. Bár az első megszólalásom után két évig a számat sem nyitottam ki közöttük. Történt ugyanis, hogy Faustusról szólt a beszélgetés, én pedig azt hittem, hogy Goethe hőséről beszélnek, csak kicsit latinosították a nevét. Persze hamar kiderült, Thomas Mann Dr. Faustusáról volt szó. Nagyon klassz koponyák voltak. A szakmai pályafutásomban hasznosítható művészeti kulturáltságomat tőlük szereztem. Úgy ragadt rám a műveltség, mint a kosz. Magazin: Akárcsak a népi kultúra motívumai a táncházi esteken? Pintér Béla: Az erdélyi kultúra bűvkörébe a táncházakban kerültem bele. Ez több előadásomban is megjelenik. Azt mondják, egy hagyomány addig élő, ameddig változik. Ezt az elvet szem előtt tartva használtam fel, változtattam meg népdalok szövegét. A Parasztoperában például szabadon, vagy ha úgy tetszik, szemtelenül. A magyar népi hagyományt nem múzeumi tárgyként, érinthetetlen ereklyeként kezelem, hanem megpróbálok humorral közelíteni felé. Magazin: Ez a Szutyok című darabban is megjelenik, amely kapcsán kritizálták, amiért a fasiszta főszereplőt nem démonizálja. Pintér Béla: Éppen hogy nem kritizáltak érte, hanem értékelték, hogy a szereplőket a maguk esendőségében mutatom be. A próbákon egyébként egyik munkatársam elment a Magyarok Házába árpádsávos kendőt venni. A boltos megkérdezte tőle, mire kell. Ahelyett, hogy azt mondta volna, ideológiai meggyőződése miatt, bevallotta, hogy egy színdarabhoz szükséges, amelynek a végén a gárdista főszereplő ráadásul meg is hal. A bolt vezetője ott helyben felhívta telefonon Vona Gábort, aki végül engedélyezte, hogy használjuk a kendőt. Nem osztom jókra és rosszakra a világot, hanem próbálok árnyalatokat mutatni, próbálom megérteni a szereplők motivációit. Magazin: Jó és rossz között valóban ilyen nehéz határvonalat húzni? Lux Elvira: A motivációkat mindig meg kell vizsgálni. Állítom, hogy a földön valaha élt legokosabb ember Mózes volt: tíz pontban össze tudta foglalni a legfontosabb morális kérdéseket. Pszichológiai szempontból különösen érdekes, hogy ezek között csupán három pozitív felszólítás, a többi tiltás. Az erkölcsi gátlást Mózes vezette be az emberek tudatába. Ezért gondolom, hogy ő volt a legnagyobb pszichológus Dosztojevszkij és Freud mellett. Magazin: Szóval van igazság, vagy nincs? Lux Elvira: Akkor van jó és rossz, ha adnak valamilyen értelmet ezeknek a kifejezéseknek. De azt hiszem, hogy vegytiszta jó és rossz valóban nem létezik. Ha így nézem, homorú, ha úgy nézem, domború, egynek szörnyen mulatságos, másnak szomorú – ahogy Karinthy írja. Negyvenöt éve foglalkozom lélektannal, több mint tízezer ember életét ismertem meg. Kell egy alapvető erkölcsiség, különben megszűnik a társadalom. Sajnos egyre inkább ebbe az irányba haladunk: mindennapossá vált az agresszió. Az én gyerekkoromban például
elképzelhetetlen lett volna, hogy egy diák az órán összevissza verje a tanárt. Csak úgy, heccből. Magazin: A színpadon a komorságot lehet oldani humorral és iróniával. Pintér Béla: A humor és a tragikum együttállását talán lehet olyan stílusjegynek tekinteni, amely nagyon jellemző rám. A valóságra való pontos reflektálás csak úgy jöhet létre, ha az emberi személyiségben rejlő szépséget, tragikumot és humort együtt ábrázoljuk. Lux Elvira: Az érzelmi kétpólusúság szintézise a realitás – ez a művészetben remekül ábrázolható. Én nem vagyok művész, de azért próbálkozom én is így élni. Bár volt egy Lux Erika nevű zongorista, akivel rendszeresen összekevertek minket. Az otthoni telefonszámomon is folyton őt keresték, mire mindig mondtam, hogy ő a zongoraművész, én pedig az életművész vagyok. Magazin: Sokat köszönhet a művészeknek? Lux Elvira: Rengeteget. Egyetemistaként például egy ideig Fábri Zoltán egyik rokonánál, Ilus néninél laktam. A szobám tele volt a Zoli által tervezett díszletdarabokkal, nagyon inspiráló volt közöttük létezni. Pintér Béla: Én most egy Bach-korállal vagyok így. Ahogy csukott szemmel hallgatom, látom magam előtt a következő darabunk jeleneteit, képeit. Lux Elvira: Bachot én is szeretem, de vele nincsen olyan személyes viszonyom, mint Bartókkal. Gyerekként nem nagyon hallgattam komolyzenét, de élesen megmaradt egy emlék. Úgy öt-hat évesen a fülemet az ablaküvegre tapasztom, és hallok egy különleges, furcsa dallamot. Húsz évvel később, amikor először jártam az Operában, és Bartók Mikrokozmoszát játszották, meg se tudtam mozdulni a döbbenettől: az egyszer hallott dallam, ami gyerekként annyira megfogott, a Csend című darab, most ott szólt a színpadon. Hátborzongató felismerés volt.
PINTÉR BÉLA SZÜLETETT: 1970. szeptember 21-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: színész, rendező, zenész, drámaíró. Tizenhat évesen, másodéves gimnazistaként került a Szkéné Színházba színésznek. 1998-ig az Arvisura társulat tagja volt, majd megalapította a Pintér Béla Társulatot, amelynek minden darabját ő maga írja. A társulat előadásaiban a kortárs színház és a népi kultúra elemeit vegyíti. A Parasztopera, a Gyévuska, a Tündöklő középszer és a Szutyok mellett számos sikeres színpadi mű fűződik nevéhez. Jászai Mari-díjas.
PINTÉR BÉLA AJÁNLJA KÖNYV – LEV NYIKOLAJEVICS TOLSZTOJ: ANNA KARENINA Az emberi esendőség története. FILM – MICHAEL HANEKE: A ZONGORATANÁRNŐ A Nobel-díjas Elfriede Jelinek regényének kiváló filmváltozata.
ZENE – JOHANN SEBASTIAN BACH Gyönyörű zene, beindítja a képzeletemet.
LUX ELVIRA SZÜLETETT: 1929. január 2-án Ózdon. FOGLALKOZÁSA: szexológus. Az egri angolkisasszonyoknál érettségizett, majd Budapesten diplomázott az orvosi egyetemen. 1969ben végzett az ELTE első pszichológusosztályában Kardos Lajos tanítványaként. Az I. Számú Nőgyógyászati és Szülészeti Klinikára került. 1969-től tanított pszichoszomatikát és szexuálpszichológiát az ELTE-n, a Szexológiai Társaság legtöbb tagja a tanítványa volt. 1970 óta tart felvilágosító előadásokat iskolákban, egyetemeken, rendezvényeken. Számos tudományos és népszerű tudományos könyv szerzője, számtalan cikket, glosszát írt a pszichoszomatika és a szexuálpszichológia témájában. Batthyány-Strattmann László-díjas, munkájának elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
LUX ELVIRA AJÁNLJA KÖNYV – FJODOR MIHAJLOVICS DOSZTOJEVSZKIJ: BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A mélylélektan talán legnagyszerűbb irodalmi ábrázolása. FILM – JEAN COCTEAU: ÖRÖK VISSZATÉRÉS Trisztán és Izolda története lebilincselő újraértelmezésben. ZENE – BARTÓK BÉLA Elemi erővel hat rám minden darabja. http://nol.hu/kult/20120629-bartok_es_palpusztai
