“Ha hazánk az európai nemzetek sorába ... minél sebesebben emelkedni kíván, az óvodák terjesztését, mint a népnevelés magasztos, és nálunk annyira korszerûnek ismert, s ajkon annyit pengetett eszméjének fõtényezõjét, buzgón ajánlom nemzetem buzgó szeretetébe.” Pesti Hírlap 1843.
3.5. KISDEDÓVÁS
Az iskoláskor elõtti intézményes nevelés, a kisdedóvás eszméje az 1820-as években jelent meg Magyarországon. Az elsõ óvodák Európában a 18. század második felében, a polgári fejlõdés meggyorsulása idején jöttek létre, hiszen az anyák munkába állása szükségessé tette a kisgyermekekrõl való intézményes gondoskodás kialakulását. Angliában Robert Owen és Samuel Wilderspin munkássága nyomán terjedtek el ezek az intézmények. Bár a hazai óvodaügy kialakulásának idõszakára vonatkozó szakirodalom jelentõs, a hazai idõszaki sajtóban megjelent, óvodaüggyel foglakozó írásokat csak nemrégiben kezdte szisztematikusan számba venni, és feldolgozni a kutatás.1 E fejezetben azt vizsgáljuk, hogy eljutottak-e a kisdedóvás angliai hírei hazánkba? Elõsegítették-e a lapok a kisdedóvással kapcsolatos fõbb kérdések tisztázását, a kisgyermekek nevelésére vonatkozó külföldi pedagógiai elképzelések megismertetését? Érdekes, hogy a hazai sajtó, amely az 1820-as években gyakran adott hírt angliai témákról,2 az új intézménytípusról az infant school-ról, Samuel Wilderspin tevékenységérõl és könyvérõl azonban, amelyet 1825-ben már harmadszor adtak ki3, egyetlen szóval sem
1
Hornyák Mária kísérelte meg hazánkban elõször, hogy teljességre törekedve feltárja és feldolgozza a hazai sajtóban óvodaügy kezdeteire vonatkozó írásokat. L.: HORNYÁK Mária: Brunszvik Teréz óvodái és a sajtó. = Magyar Könyvszemle 2004. 4.sz. 353-373.; és Uõ. A Pesti Hírlap és a nevelés. = Magyar Könyvszemle 2003. 1.sz. 42-66. E fejezetben alapvetõen az õ kutatási eredményeire és publikációra támaszkodom. Önzetlen segítségét, baráti támogatását ezúton is köszönöm. Meg kell jegyezni, hogy az I. Tóth Zoltán által szerkesztett és az 1825-1867 közti idõszakot felölelõ történeti bibliográfiánk „Oktatás, iskolák” fejezetének második, „Kisdedóvók” címû része az 1848 elõtti évekbõl mindössze 16 cikkre hívja fel a figyelmet. Magyar történeti bibliográfia 1825-1867. (Szerk.: I. TÓTH Zoltán) 3.köt. Bp.1950. 249-250. Budapest történetének bibliográfiája (az „Oktatás, iskolák” címû részben, az „Óvodák” címszó alatt) 34 újság- és folyóiratcikk adatait közli az óvodákra vonatkozóan. Budapest történetének bibliográfiája 1686-1950. Fõszerk.: BERZA László. Bp. 1969. 6.köt. 160-165.; A Brunszvik Terézzel kapcsolatos bibliográfia cikkanyaga jelentõs, ám az 1848 elõtti sajtóból azonban mindössze 7 írásra utal. HORÁNSZKY Nándor, ifj.: Brunszvik Teréz élete és mûködése a bibliográfia tükrében = Magyar Pedagógia 1961. 1.sz. 331-335. 2 A Hazai s Külföldi Tudósítások, és melléklapja, a Hasznos Mulatságok 1825-ben számos angol vonatkozású témáról írt: pl. a brit kereskedelem, a londoni fõposta, a New-Gate-i tömlöc, a skóciai jövendõmondók, pestis és tûz Londonban, a birminghami masinák, az angol gõzhajók, újságok, fazekasság, szokások, öklözés stb., valamint az „Angliai fabrikákban dolgozó Napszámosoknak kínos kenyérkeresése”, és az angol „universitások”. 3 WILDERSPIN, Samuel: Infant education… 3rd ed. London, 1825.
emlékezik meg. Bár ekkor már lezajlott az elsõ országos sajtóvita is Pestalozziról4, ám az yverduni intézethez hasonlóan európai hírûvé vált skóciai intézményrõl, amelyet 1816-ban Robert Owen állított fel New Lanarkban, a hazai lapok nem írtak. A Pressburger Zeitung 1817-ben két kisebb közleményben5 megemlékezik „egy bizonyos Owen”-rõl, aki egy tervezetet nyújtott be a parlament szegényügyi bizottságához, s ebben nevelési elgondolások is szerepeltek,6 ugyanakkor nem említi Owen iskoláját, a „Jellemátalakítási Intézetének” keretein belül egy éve mûködõ „preparatory school”-t, (a 7 évesnél fiatalabb gyermekek részére felállított „elõkészítõ iskolát”), mely az óvodák õsének tekinthetõ. A Gemeinnützige Blätter az Ofner und Pester Zeitung melléklapja, 1823-ban közzétett egy írást, amelynek címe Die Colonie New Lanark. Ebbõl az egykorú olvasó megtudhatta, hogy Owen telepén az 1800 felnõtt mellett 350 gyermek is él. Az iskolás korúakat „egészen Pestalozzi alapelvei szerint” mûködõ iskolában tanítják. A cikk azonban nem emlékezik meg a kisgyermekek elõkészítõ iskolájáról.7 Közben az intézet híre, Wilderspin könyvének is köszönhetõen, Európa –szerte terjedt. A német olvasóközönség például a Darmstadtban szerkesztett Allgemeine Schulzeitung-ból szerezhetett tudomást az angol kezdeményezésrõl. A lap 1824. márciusában ismertette Wilderspin mûvének elsõ, 1823. évi kiadását,8 késõbb pedig az Infant School Society tájékoztató füzetét.9 Az augsburgi Allgemeine Zeitung 1825-ben, egy londoni hír kapcsán írt a kisgyermekek iskoláiról, 10 Karl Gerold, a neves bécsi kiadó pedig 1826 januárjában az Allgemeine Schulzeitungban tett közzé egy hirdetést, melybõl arról értesülhettek az olvasók, hogy már nyomdában van a Wilderspin-mû német fordítása.11 A könyvújdonságról a Wiener Zeitung hosszú ismertetést közölt,12 a magyar nyelvû lapok azonban nem foglakoztak vele. Azonban azt tudjuk, hogy az említett német lapok ismertek voltak hazánkban is. 1828-ban Brunszvik Teréz budai óvodalapításáról sem emlékeztek meg a magyar lapok.13 1829. augusztus közepén jelent meg róla az elsõ híradás a Hazai s Külföldi Tudósítások Ld. FEHÉR Katalin: Sajtóvita Pestalozzi módszerérõl 1817-ben = Magyar Könyvszemle 1999. 1. 97-103. Pressburger Zeitung 1817. 68.sz. 889., és 69.sz. 904. Idézi HORNYÁK Mária: Brunszvik Teréz óvodái és a sajtó. = Magyar Könyvszemle 2004. 4.sz. 357. 6 A tervezet címe magyarul: Jelentés a gyáripari és dolgozó szegényeket segélyezõ társaság bizottságához. Ld. VÁG Ottó: Az óvodai nevelés kialakulása. Bp. 1969. 135. 7 Die Colonie New Lanark = Gemeinnützige Blätter 1823. 71.sz. 567-568. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 357. 8 Volksschulen = Allgemeine Schulzeitung 1824. 22. sz.168-170. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 357. 9 Londoner Anstalt für Kinder von den Schuljahren 1-2. = Allgemeine Schulzeitung 1824. 86.sz. 745-749., 87.sz. 753-756. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 357. 10 Allgemeine Zeitung (Augsburg) 1825. 204.sz. 815. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 358. 11 Allgemeine Schulzeitung 1826. jan.10. Beiheft 3. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 358. 12 Intelligenzblatt (Beiheft zur Wiener Zeitung) 1826. 652. (A hirdetés ismétlései: máj.10-én és jún.8-án.) Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 358. 13 Vö. HORNYÁK Mária: Elsõ óvodánk története (Buda-Krisztinaváros) 1828-1867. Martonvásár, 2003. 11-12. 4 5
melléklapjának, a Hasznos Mulatságoknak a hasábjain. A cikk szerint „nagyméltóságú korompai Brunszvik Mária Terézia asszonyság õ excellentziájának nagylelkûsége és buzgó igyekezete által” alapíttattak ezen „szent menedékhelyek”. A lap közli Rehlingen Antal14 beszámolóját is az óvodáról. „A kipallérozott világ még eddig semmi ollyan nevelõ vagy tsinosító Intézetet elõ nem mutathatott, melly az egész emberiség köz javára nézve olly czélarányos volna, mint a Kisdedek õr-oskolájának felállítása, és Intézete, mivel ebben a gyermek minekelõtte a rendetlenségnek, vagy gondatlanságnak adná magát, már jó elõre a rendes életnek alapját vetette. Ezen Intézetbe ollyan 1 ½ - 7. esztendõs gyermekek fogadtatnak, kiknek szülõik annyira el vannak szegényedve, hogy azokat fel nem nevelhetik; a gyermekek, ha a szülõik ebédre való kenyeret adnak velök, vagy küldenek utánnok, ezen Oskolában, a kipallérozott, Tanítók, Tanítónék, s gondviselõ asszonyok szoros felvigyázása alatt az egész napot, az az reggeltõl fogva késõ estvéig tölthetik. Ebben a gyermekek mindjárt a korokhoz alkalmatos hasznos tárgyakra taníttatnak, és még a játékok is úgy vannak elintézve, hogy a gyermekek illy alkalmatossággal nem tsak semmi kárt nem tehetnek semmi illetlenséget, avagy pajkosságot el nem követhetnek, hanem inkább lelkökre s eszökre nézve pallérozódnak. A czélra nézve van egy nagy tiszta, s körös körül ülni való padokkal, külömbféle, tanulásra való tárgyakkal, a kisdedeket oktató s mulattató szerekkel felkészült szála [értsd: terem, a szerk.]; van azonkívül egy árnyékos játszó hely, melly arra nézve van felállítva, hogy a gyermekek testöket a szabad levegõben is feléleszthessék s megerõsíthessék. Az olly szegény anya, ki kisdedeire se otthon nem vigyázhat, sem magokra nem hagyhatja, sem az útszákra el nem botsáthatja (itten a nevelésrõl szó sintsen), ezen jótéteménynél fogva bátran láthat a dolga után, és a familiáját az elnyomorodástól könnyen megmentheti. – A tehetõs s gazdag ellenben, ki gyermekeit többnyire durva, neveletlen, és vigyázatlan zsoldosra bízta, és szerentsetlenségére [!] rövid idõ alatt a gyermekeiben vagy lelki, vagy testi hibákat tapasztalt, melly szerentsés most, hogy tsekély adakozás mellett gyermekei õriztetnek, oktattatnak, s élet módjára taníttatnak…”15 Rehlingen Kisdedek õr-oskolai Intézete címû írása a legelsõ a hazai idõszaki sajtó óvodai témájú közleményei sorában. 16
14
Rehlingen Antal (1807-1834): Orvosi tanulmányokat folytatott, majd magánnevelõként dolgozott a Brunszvik Teréz által nevelésbe felvett néhány kislány mellett. Részt vett az elsõ pesti-budai és pozsonyi óvodák megszervezésében, a nagyszombati intézetet vezette. Róla ld. BILIBOK Péterné - SEBESTYÉN Istvánné: Rehlingen Antal élete és munkássága In. BILIBOK Péterné - SEBESTYÉN Istvánné - ZIBOLEN Endre: Elsõ óvodáink életébõl 1829-1833. Bp. 1984. 97-108. 15 Hasznos Mulatságok 1829. II. 14. sz. 106-108. Közli: VÁG Ottó: i.m. 58-59. 16 A Hasznos Mulatságok 1829.II. félévi 14. sorszámú füzetén ugyan nincs dátum, a lap fõlapjának, azaz a Hazai s Külföldi Tudósításoknak a 14. számán viszont igen: 1829. augusztus 15. (Vág Ottó állítása, szerint „a magyar
1829. augusztus 22-én „a Kardinális és Herczegi Prímás” Rudnay Sándor látogatta meg Brunszvik Teréz óvodáját. A magyarországi katolikus egyház feje oly módon is kinyilvánította „magas tetszését”, hogy az intézet részére évi 100 ezüst forint és 6 öl tûzifa kiutalásáról intézkedett. A hírt szeptember 3-án a Vereinigte Ofner Pester Zeitung17, 5-én pedig a Hazai s Külföldi Tudósítások18 is közölte. Három nappal késõbb a Pressburger Zeitung19 és a szintén Pozsonyban szerkesztett latin nyelvû lap, az Ephemerides PoliticoStatisticae Posoniensis20 is írt a pest-budai óvodaalapításról. A krisztinavárosi óvodáról Rumy Károly György 1830. nyarán tett közzé egy cikket a Preßburger Aehrenlese zur Belehrung und Unterhaltung címû lapban. A cikk beszámol a kisgyermekiskola egy napjáról. A szerzõ ír az intézménybe járó gyermekekrõl, akiken jól látszik a szegénység, sokan mezítlábasak, de ruhájuk, ha szegényes is, de tiszta. Ír a barátságos halk szavú tanítóról, aki kedvesen bánik a gyermekekkel, de a fegyelmet fenntartja a foglakozások alatt. A gyermekek olvasni és számolni is tanulnak, a bibliai történeteket a falon függõ képek segítségével magyarázza a nevelõ. Hasonlóképpen ismerkednek a természettel is. A tanító bemutatja nekik az állatok és növények képeit, a préselt növényeket, valamint „az állat-, növény- és ásványország azon produktumait, amelyekbõl készítmények (mûtermékek) lesznek”. Egy tárgy tanítása nem tart negyed- vagy félóránál tovább. A kisgyermekiskola udvarán tágas játszóteret alakítottak ki, ahol a gyermekek felügyelet játszhatnak. A szerzõ megjegyzi, hogy a játszótéren olyan csodás tisztaságot talált, amint azt az 1803. évben a thüringiai Schnepfenthalban, Salzmann-féle nevelõintézet játszóterén látott. A gyermekeket testileg nem fenyítik, az intések itt elégségesek ahhoz, hogy megfelelõen viselkedjenek.21 Az elsõ vidéki óvoda Besztercebányán nyílt meg 1829. november 4-én. A megnyitásról beszámolt a Hasznos Mulatságok,22 és a pesti német újság is.23 Az utóbbi cikk szerzõje a német Matthias Kern volt, akit sokáig (tévesen) az elsõ magyarországi „óvó bácsinak”
óvodákról szóló elsõ hazai sajtóközlemény” a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1829. augusztus 30-diki számában jelent meg.) 17 Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1829. 71.sz. 1177-1178. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 360. 18 Hazai s Külföldi Tudósítások 1829. II. 20.sz. 153. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 360. 19 Pressburger Zeitung 1829. 71.sz. 861-862. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 360. 20 Ephemerides Statistico-Politicae Posoniensis 1829. 71.sz. 565-566. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 360. RUMY [Carl Georg]: Besuch der Kleinkinder-Musterschule und der weiblichen Arbeitsschule zu Ofen = Preßburger Aehrenlese zur Belehrung und Unterhaltung 1830. No.63. 253-255. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 362. 22 A Kisdedek gondviselõ Intézetérõl = Hasznos Mulatságok 1829. II. 45.sz. 353-355. (Közli: VÁG Ottó: i.m. 60-61.) 23 Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1830. jan.24. 7.sz. 81- 82. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 362. 21
tartottak.24 A besztercebányai óvodáról a Magyar Kurír is megemlékezik, üdvözli a vállalkozást, mondván: „Örvendezve látjuk, hogy Édes Hazánkban a felemelkedett nemes lelkû Hazafiak emberszeretõ gondoskodása által a szegény sorsú s elhagyatott árva gyermekek
gyámolítására,
neveltetésére
és
taníttatására
tzélzó
hasznos
intézetek
szaporodnak”25 A korszak lapjaiban sorra jelentek meg azok a listák, melyek az e célra nyújtott adakozók neveit tartalmazták. A Vereinigte Ofner und Pester Zeitung26 és a Hazai s Külföldi Tudósítások
27
is többször közölt ilyen listákat. A hazai magyar és német nyelvû lapok és
helyet adtak hasábjaikon a jótékonysági rendezvények felhívásainak is, melyek a kisdedóvás támogatását célozták.28 1830. január 30-án, Kiss Ferenc tett közzé egy írást az Allgemeine HandlungsZeitschriftben29 melyet három folytatásban a Hasznos Mulatságok is közölt.30 A cikk címe: Magyar hazánkban a kisdedek gondviselésére felállított Intézeteknek eredete, gyarapodása, mostani állapotja, haszna és tulajdonságai. A cikk említi a Besztercebányán mûködõ óvodát, mely példaként szolgál további óvodaalapításokhoz. Bár Vácott Nádasdy Ferenc püspök kezdeményezése nem volt eredményes, Kolozsváron azonban a Kolozsvári Nemes Asszonyi Egyesület 1830 májusában megnyitotta az elsõ óvodát.31 Pest-Budán 1830 júniusában egy nagy jótékonysági akció (egy sorshúzással egybekötött iparmû-kiállítás) zajlott le az óvodák segítésére. Brunszvik Teréz a támogatóknak írásban mondott köszönetet, amelyet a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung mellékleteként is terjesztettek.32
24
Ld. ZIBOLEN Endre: Igazságot Weldy Józsefnek! = Köznevelés 1983. 33.sz. 13-14. És BILIBOK Péterné – SEBESTYÉN Istvánné – ZIBOLEN Endre: Elsõ óvodáink életébõl 1829-1833. Bp. 1984. 19-28. 25 Magyar Kurír 1830. I. 11.sz. 87- 88. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 363. 26 Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1830. (márc. 11.) 20.sz. 281-282., (márc.18.) 22.sz. 322., (márc.21.) 23.sz. 338., valamint (aug.1). 61.sz. 1001-1002., (aug.5.) 62.sz. 1019-1020., (aug.12.) 64.sz. 1053-1060. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 363. 27 Hazai s Külföldi Tudósítások 1829. II. 27.sz. (szept.30.) 209-210., 29.sz. okt.7. 226-227., 1830. I. 22.sz. (márc.17.) 167-170., 1830. II. 10.sz. (aug.4.) 74., 11.sz. (aug.7.) 81-82. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 363. 28 Einladung zu dem … Masken-Balles = Der Spiegel für Kunst, Eleganz und Mode 1830. nov.3. 88.sz. 697-698.; „Jótéteményekre meghívások” = Hirdetések. A Hazai s Külföldi Tudósítások függeléke 1831/43. sz. [1-2.]; Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 363. 29 KISS Ferenc: Entstehung, Fortschritte, gegenwäartiger Stand, Nützlichkeit und Erfordernisse der Kleinkinder-Bewahr- und Bildungsanstalten in Ungarn = Allgemeine Handlungs-Zeitschrift von und für Ungarn 1830. 9.sz. jan.30. 33-35. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 364. 30 KISS Ferenc: Magyar hazánkban a kisdedek gondviselésére felállított Intézeteknek eredete, gyarapodása, mostani állapotja, haszna és tulajdonságai 1-3. rész = Hasznos Mulatságok 1830. I. 12.sz. 93-95., 13.sz. 99101., 14.sz. 105-108. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 364. 31 U.o. 95., 99. 32 Danksagung des National-Vereins für früheste Erziehung kleiner Kinder in Bewahr- und Bildungsanstalten … zu Pesth und Ofen im Jahre 1830 = Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1830. júl. Beilage 1-4. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 364.
1830 szeptemberétõl Brunszvik Teréz Bécsben, majd Pozsonyban folytatta óvodaszervezõ tevékenységét. A pozsonyi óvodai egyesület létrehozásában és munkájának támogatásában a Pressburger Zeitung és melléklapja, az Aehrenlese fontos szerepet játszott. 1830 augusztusában közölte a lap Rumy Károly György írását a Buda-krisztinavárosi óvodáról, amely vonzó képet fest az új intézményrõl. A cikk megjelenése után egy héttel a Pressburger Zeitung arról tudósítja olvasóit, hogy a budaiak példáját hamarosan Pozsony is követni fogja.33 Újabb egy hét elteltével az Aehrenlese közli a városban tartózkodó Rehlingen Antal óvodai tájékoztatóját, amely a négy oldalas lap teljes számát kitölti. 34 Az elsõ pozsonyi kisdedóvó november 4-én nyílik meg, egy héttel késõbb pedig fogadja „a császárné-királyné” Karolina Augusztát, aki alapítványt tesz egy újabb pozsonyi óvoda céljaira. Minderrõl az olvasók november 23-án, a Pressburger Zeitung beszámolójából értesülhettek.35 A második pozsonyi óvodaalapítást az Aehrenlese 1831 januárjában újabb részletes felhívás közzétételével készíti elõ. 36 Március 25-én a Pressburger Zeitung arról tudósít, hogy a színházban tartott jótékonysági elõadás bevételét a már mûködõ, illetve a „a hamarosan megnyíló” második kisdedóvó intézet javára fogják fordítani.37 A Pressburger Zeitung 1831. április 22-i számából megtudhatjuk, hogy Grassalkovics herceg adományából sikerült felruházni az óvodák legszegényebb növendékeit.38 Brunszvik Teréz idõközben visszatért Pest-Budára, ahol a távollétében kedvezõtlen változások történtek az óvodaügy területén. Az elõzõ évi iparmû-kiállítás bevételébõl ugyan új óvoda létesült a Terézvárosban, de a régebbi intézetek fejlõdése megakadt. Az óvodák anyagi helyzetének javítása céljából meghirdetik a második iparmû-kiállítást. 1831. június 1jén a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung arról ír, hogy Mária Dorottya fõhercegnõ is megtekintette a mûvészi nõi kézimunkákat és a kiállítás egyéb látnivalóit.39 Nemsokára azonban kitört a kolerajárvány, és ez minden más eseményt háttérbe szorított. Óvodai témájú közlemények 1831 júniusa és 1832 júniusa között teljesen hiányoznak a sajtóból. 33
„Das, was bisher ein vielseitiger Wunsch aller Menschen- und Vaterlandsfreunde gewesen…” = Pressburger Zeitung 1830.aug.17. 65. sz. 797. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 364. 34 REHLINGEN Antal: Aufforderung an die edlen Vaterlands- und Menschenfreunde zur Errichtung einer Muster- Klein-Kinderschule (Wart- und Bildungsanstalt) in der königl. Frey- und Krönungstadt Presseburg = Pressburger Aehrenlese. 1830. (aug.24.) 67.sz. 269-272. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 365. 35 „Den 11ten d. M. wurde die zum Andenken der glorreichen Krönung Sr. Maj. König Ferdinands hierselbst errichtete Erste Kleinkinder Wartanstalt …eröffnet = Pressburger Zeitung 1830. (nov.23.) 93.sz. 1158. 36 Aufruf an edle Menschenfreunde zur Erhaltung der Klein-Kinder-Wartanstalt = Pressburger Aehrenlese zur Belehrung und Unterhaltung 1831. (jan.18.) 4.sz. 17-18. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 365. 37 „Am 20ten d. hat in den hiesigen Theater, zum Besten zweyer, die geistige und physische Pflege armer Kinder bezweckende Anstalten…” = Pressburger Zeitung 1831. (márc.25.) 23.sz. 273-274. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 365. 38 Pressburger Zeitung 1831. ápr.22. 31.sz. 373. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 365. 39 „Die KleinKinder-BewahrAnstalten hier und zu Pesth…” = Vereinigte Ofner Pester Zeitung 1831. (jún.1.) 44.sz. 703-704. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 365.
1832 július 1-jén a Pest-budai óvodák vezetését a budai nõegylet, illetve a pesti magisztrátus vette át. Augusztus 5-én a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung,40 majd pár nappal késõbb a Pressburger Zeitung is közölte a hírt.41 Az 1832 júniusában és augusztusában Rumy Károly, aki ekkor Esztergomban jog és statisztika professzorként mûködött, a pozsonyi Aehrenlese címû lapban négy óvodai tárgyú írást közölt. Bemutatta Brunszvik Teréznek a Krisztinavárosban alapított, de immár Pesten mûködõ „kézmû-oskoláját”, amelyben az óvodából kikerülõ szegény leányok tanulhattak kenyérkeresõ foglalkozásokat.42 Egy másik cikkben Rumy Brunszvik Teréz grófnõ a cselédiskolával kapcsolatos régi tervének megvalósításáról ír. 43 A harmadik cikkben beszámolót olvashatunk a kisdedóvó nevelõk képzésérõl, amelynek helyszíne: az 1832 tavaszán megnyitott belvárosi óvoda.44 Rumy Károly György 1832-bõl való negyedik óvodai témájú cikke „az osztrák császári állam” kisgyermekiskoláit ismerteti - Rehlingen Antal Die Bewahrschule címû, 1832-ben megjelent mûve alapján. 45 1833-ban a lapok rövid hírekben számoltak be az elõzõ év novemberében Nagyszombatban megnyitott óvodáról46, a pozsonyi kisdedóvók nyilvános „próbatételeirõl”47 a Kolozsvárott létesült két katolikus és két protestáns „elõiskoláról”. 48 1834-ben, a Jelenkorban a Pest-terézvárosi óvodákról olvashatunk. 49 A budai Jótékony Nõegylet is közzéteszi a lapban a kötelékébe került óvodákkal kapcsolatos híreket.50
40
„Gedruckt erschienen ist…” = Vereinigte Ofner Pester Zeitung 1832. 63.sz. 1048. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 366. 41 „Ausweis über den Bestand der Kleinkinder-Bewahranstalten…” = Pressburger Zeitung 1832. 63.sz. 811. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 366. 42 RUMY [Carl Georg]: Gewerkanstalt für arme Mädchen zu Pesth…= Pressburger Aehrenlese 1832. 43.sz. 173173. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 366. 43 RUMY [Carl Georg]: Gesinde-Institut in Pest = Pressburger Aehrenlese 1832. 61.sz. 245. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 366. 44 RUMY [Carl Georg]: Bildungsanstalten oder Seminarium für angehende Lehrer der KleinkinderWartanstalten zu Pesth = Pressburger Aehrenlese 1832. 61.sz. 245-246. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 366. 45 RUMY [Carl Georg]: Uebersicht der Kleinkinder- Bewahrschulen im österreichischen Kaiserstaat = Pressburger Aehrenlese 1832. 51.sz. 205-206. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 367. Rehlingen kötete az elsõ eredeti óvodapedagógiai könyvünk, de a sajtóban Rumyn kívül senki sem méltatta figyelmére. [A Jót elõmozdító Társaság, Nagyszombat]: Pressburger Aehrenlese 1833. 2.sz. 9-10. és Jelenkor 1833. 4.sz. 25., Nyilvános vizsga a nagyszombati gyermekóvó intézetben = Jelenkor 1833. 93.sz. 738., Gemeinnützige Anstalten… in Tyrnave = Pressburger Aehrenlese 1833. 99.sz. 399. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 367. 47 Pozsonyi kisdedóvók „próbatételei” = Pressburger Zeitung 1833. II. 79.sz. 1005. és Hazai s Külföldi Tudósítások 1833. II. 29.sz 225. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 367. 48 Kolozsvár-Hídelve, az evangélikus-református iskola és elõiskola próbatétele = Erdélyi Híradó 1833. I. 41.sz. (máj.21.) 333-334. és Hazai s Külföldi Tudósítások 1833. I. 44.sz. 345-346. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 367. 49 „A gyermekóvó-intézetek Pesten a Terézvárosban…” = Jelenkor 1834. 42.sz. 330. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 367. 50 A budai asszonyegyesület jóltevõ czélainak elõmozdítására… = Jelenkor 1833. 66.sz. 482., A budai asszonyegyesületnek adakozások = Jelenkor 1834. 15.sz. 113-114. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 367. 46
A liberális nemesi ellenzék képviselõi ezekben az években felfedezték fel az óvodák mûvelõdéspolitikai jelentõségét. Úgy gondolták, hogy ezek az intézmények jól szolgálhatják a polgári fejlõdés érdekeit, a magyar nyelv terjesztésének ügyét. A reformmozgalom legjobbjai 1834-ben megalakították a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztõ Egyesületet, melynek vezetõségi és pártoló tagjai között ott voltak a reformkor vezetõ egyéniségei, többek között Eötvös József, Fáy András, Festetich Leó, Horváth Mihály, Jósika Miklós, Kossuth Lajos, Szentkirályi Móricz, Teleki László, Trefort Ágoston, Wesselényi Miklós. Az egyesület alapszabálya azt a törekvést tükrözi, hogy megnyerjék a kisdedóvó mozgalom számára mindazoknak a jóindulatát és segítõkészségét, akik óvodák állításához, nevelõk kiképzéséhez anyagilag is hozzájárulhatnak. Az alapítólevelet elsõként Brunszvik Teréz írta alá, de 1834-tõl kezdve nem vett részt a munkában. Külföldön folytatta tevékenységét. A Jelenkor melléklapja, a Társalkodó51 két cikkben is foglakozott Brunszvik Teréz grófnõ külföldi óvodaszervezéseivel.52 A Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztõ Egyesület munkájáról kezdettõl fogva sokat írtak a korabeli lapok.53 Az egyesület hangsúlyozta, hogy az óvoda világi intézmény, nem az egyház, hanem a községek az óvodák fenntartói. 1836-ban egy érdekes cikk jelent meg a Hasznos Mulatságokban, Lukács Pál tollából, aki számos sikeres gyermekkönyvet adott ki. E cikkében a kisgyermekeket szólítja meg, és arról ír, milyen vidám élet vár rájuk a kisdedóvókban. A cikk végén egy az óvodákról és Brunszvik Terézrõl szóló gyermekvers is található.54 Az óvodák terjedésével szükségessé vált az óvók szervezett képzése. A Terjesztõ Egyesület 1837. szeptemberében Tolnán megalapította a hazánk elsõ óvóképzõ intézetét, melynek vezetésével Wargha Istvánt55 bízták meg. A Társalkodó címû lapban 1837 51
A Társalkodóban 1832 és 1848 között 52 óvodai tárgyú cikk jelent meg. KÖRÖSKÉNYI István: Münchennek ’Au’ nevû külvárosa = Társalkodó 1834. 61.sz. 241-242. és KACSKOVICS Lajos: Gyám-intézetek = Társalkodó 1834. 64.sz. 253-256. Idézi HORNYÁK Mária: Ih. 368. 53 SIMON Florent: A kisded-óvó intézetek ügyében = Társalkodó 1836. 32.sz. 126-128.; SZENTKIRÁLYI Móricz: A kisded-ovó intézetekrõl = Társalkodó 1836. 37.sz. 145.; KACSKOVICS Lajos: A magyarországi Kisdedóvó Intézeteket Terjesztõ Egyesületrõl = Társalkodó 1837. 72.sz. 285-287., Festetics Leó elnöki megnyitó beszéde a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztõ Egyesület elsõ közgyûlésén = Hazai s Külföldi Tudósítások 1836. I. 45.sz. 353-355.; A Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztõ Egyesület második közgyûléséhez választottsági tudósítás = Hazai s Külföldi Tudósítások 1836. I. 46.sz. 361-363. 52
LUKÁCS Pál: Levél a magyar kicsinyekhez = Hasznos Mulatságok 1836. I. 38.sz. 400-402. Wargha István (1808-1876) Iskoláit a szegedi, és a pesti piaristáknál végezte, majd Kassán magánnevelõsködött. 1837-tõl 1844-ig a Festetics Leó által Tolnán alapított óvóképzõ igazgatójaként mûködött. Bekapcsolódott a reformellenzék munkájába. Kossuth Lajos Pesti Hírlapjánál dolgozott, majd a Hetilapot szerkesztette. 1848-ban Kossuth a Bécsben székelõ közös külügyminisztérium titkárává, majd tanácsosává nevezte ki. Valószínûleg ekkor állt a bécsi titkosrendõrség szolgálatába. Az 1850 és 1860 közötti tevékenységérõl kevés adat áll rendelkezésünkre, amit azonban levéltári adatokból és visszaemlékezésekbõl 54 55
októberében jelent meg egy cikk az intézetrõl, melybõl az olvasók megismerhették Festetich Leó adománylevelének szövegét, az alapítás körülményeit és a célokat.56 1838-ban ismét a Társalkodó közölte Wargha két részes cikkét57 melybõl megtudhatjuk az intézetre vonatkozó legfontosabb adatokat, tényeket, és tájékozódhatunk az intézet „vezérleveirõl”. A képzõbe „vallás és polgári állás”-ra való tekintet nélkül veszik fel a hallgatókat, akiket az egyesület költségén képeznek, elméleti és gyakorlati téren egyaránt. A gyakorlati képzést szolgálja a „képzõ intézettel egybekapcsolt példány kisdedóvói intézet”, mely három tágas terembõl áll. A cikk születésének idõpontjában 1838. júliusában „66 fiú s leánygyermek óvatik s fejtetik benne” akik 2-5 évesek, „6 éves csak öt vagyon” írja a szerzõ. Wargha nézete szerint fontos, hogy amíg a szülõk „élelem-keresés után látnak” gyermekeiket biztonságban tudhassák olyan intézményben, „rend, tisztaság, pontosság, szeretet és munkásság” uralkodik, és a gyermekek „jó erkölcsû, értelmes, a gyermekeket gyöngéden szeretõ nevelõ felvigyázása alatt” töltik napjaikat, és ahol becsületes „emberekké s polgárokká” nevelik õket. A „védintézet” a szeretet, a rend, a pontosság és tisztaság iskolája, a jó és szép hazája, az igazság és erkölcsösség temploma kell hogy legyen- vallja Wargha. Emellett itt kell megtanítani a gyermekeket „a polgári élet kötelességeire”. Részletesen szól „védintézetben” folyó értelmi, erkölcsi, testi nevelés elveirõl, majd a cikk második részében az óvók képzésének elveirõl és folyamatáról. Hangsúlyozza, hogy a „védintézeti” nevelés középpontjában nem az oktatás áll, hanem a játékosság és a munkára nevelés. Wargha szerint a kisdedóvó „a gyermeket mulattatva, szüntelen kedves foglalatosságba merítse, …és a munkásságot mellõzhetetlen szükséggé, másod természetté tegye”. Az intézet igazgatója idõközönként jelentéseket tett közzé58 az intézet mûködésérõl, olyan becses adatokkal, melyekhez más forrásból ma már nem lehet hozzájutni. A csak egyetlen számot megért Közlemények a Kisdedóvás és az Elemi Nevelés Körébõl címû lapban is jelent meg egy, a kisgyermek nevelés elméleti kérdéseit is érintõ tanulmány Wargha István tollából.59
biztosan tudunk, az az, hogy a szabadságharc bukása után számos hazafi börtönbe juttatása, a Makk-féle összeesküvés leleplezésében való részvétel fûzõdik nevéhez. 1865-ben Nagyváradra költözött, ahol az iskolák fõgondnoka lett. Besúgói múltja életében nem került nyilvánosságra. 56 WARGHA István: A tolnai Képzõ-intézet megnyittatása. =Társalkodó, 1837. II. 83. sz. 329-330. 57 WARGHA István: A kisded-óvókat képezõ intézet Tolnán. = Társalkodó 1838. I. 1.sz. 3-4. és 1838. II. 98. sz. 385-387. 58 WARGHA István: Évnegyedi jelentés a kisdedovókat képezõ intézetrõl = Társalkodó 1840. 1.sz. 2-4.; WARGHA István: Értesítés a kisdedovó oktatókat képezõ intézetrõl Tolnán = Társalkodó 1841. 21. sz. 81-83.; WARGHA István: Évnegyedi tudósítás a kisdedovó oktatókat képezõ intézetrõl Tolnán = Társalkodó 1843. 40.sz. 161. 59 Közlemények a Kisdedóvás és Elemi Nevelés Körébõl 1843. 27-47.
Az Athenaeum 1843-ban közölt egy hosszabb cikket a tolnai intézetrõl, egy látogató, „egy erdélyi utas” tollából.60 A jó stílusú, a személyes élményeket érzékletesen közvetítõ cikk bemutatja az intézet életét. A látogatót, aki részt vett a foglakozásokon, meglepte az a „humanus mód, mellyel itt bánnak a gyermekekkel ”. „A szelíd tanítók mindenütt jelen vagynak, hol szükséges,” szeretettel és gyengéden bánnak a gyermekekkel, és ennek „több ereje van, mint a hajdani botnak” –jegyzi meg a szerzõ, aki elámult azon, hogy a gyermekek milyen nagy kedvvel énekelnek, verselnek, számolnak. Látott olyan foglakozást is melynek keretében a kicsik „állatországgal” ismerkedtek képek segítségével, és olyat is, melyen hazánk megyéit és folyóit sorolták fel a gyermekek „földabrosz”-ból. A látogató megjegyzi, hogy gyermekek ingyen látogathatják az intézményt, a 68 ide járó gyermek nagy része nem magyar anyanyelvû, van köztük katolikus, protestáns és zsidó is, de mindannyian szépen és tisztán beszélnek magyarul. Az intézet „apró szerei” között említ egy „elmés, számolást segítõ gépet,” írótáblát, állatképeket. Van a teremben „földabrosz”, a falakon betûk, sõt található egy gõzhajó makett is a felszerelések között, melyre „nagy betûkkel ez van írva: Széchenyi.” Az udvaron fa és kötél hinta, kötél létra van, melyek a testgyakorlást segítik. Van az intézetnek „csinos könyvtára a legjelesebb korszerû könyvekbõl”, és járatnak lapokat is, a Pesti Hírlapot, az Athenaeumot és a Regélõt. A látogatás idején két ifjú óvójelölt tanult az intézetben, „egyikük oláh születésû”. Az igazgató egy elméleti órát ad napjában a növendékeknek, akiknek a nap további részében a fõ feladata a gyermekekkel való foglakozás. Az utazó miután elhagyta „e jótékony intézetet,” azt kívánta, hogy sok hasonló terjedjen el „honunk minden vidékére.” Az óvóképzõ intézet 1843-ban Pesten, a Király utcában folytatta mûködését, Ney Ferenc igazgatása alatt. A Pestre költözésrõl, és az intézet ünnepélyes megnyitójáról hírt adott a Pesti Hírlap,61 a Religio és Nevelés62 és a város német anyanyelvû nõi olvasóközönségét kiszolgáló Der Spiegel63 is. Az intézet számára új szabályzatot készített, és ebben leszögezte, hogy az óvoda nem válhat
iskolává,
de
nem
is
csak
gyermekmegõrzés
a
feladata,
hanem
olyan
nevelõintézménynek kell lennie, amelynek fontos szerepe van az iskolai munkára való elõkészítésben. A Pestre költözés után, az óvóhallgatók száma 15-25 között mozgott.
A tolnai kisdedóvó képzõ intézet. = Athenaeum 1843. I. 120-123. Pesti Hírlap1843. 255.sz. 394-395. 62 Kr. A: A kisdedóvó képzõ intézet pesti megnyitója = Religió és Nevelés 1843. II. 33.sz. 262. 63 Kleinkinderbewahr-Musterschule = Der Spiegel 1843. 2.sz. 564. (Pest, Király utca 1024; a Pestre helyezett intézet ünnepélyes megnyitója) 60 61
1841-ben
jelent
meg
a
Tudománytárban
egy
jelentõs
elméleti
tanulmány64a
kisgyermeknevelésrõl és a kisdedóvó intézetekrõl. Szerzõje Beély Fidél bencés szerzetestanár, ekkor már elismert pedagógiai szakíró. Õ volt az elsõ, aki magyar nyelven összefoglalta a kisdednevelés európai történetét és a kisdedóvó intézetek kialakulását és fejlõdését külföldön és hazánkban. A tanulmány elején arról ír, hogy a mûvelt európai nemzetek felismerték, hogy nem az anyagiakon, hanem a nép széles rétegeinek szellemi és lelki mûvelésén múlik az országok fejlõdése. A nép mûvelését, nevelését apró gyermekkorban kell elkezdeni. Megemlíti azokat a törekvéseket, melyek a középkortól kezdve a 18. század végéig a kisgyermekek nevelésére, az iskoláskor elõtti szervezett foglakoztatására irányultak. Részletesen szól az angol Dame-schoolokról, a holland „játszóiskolákról”, a francia kezdeményezésekrõl. Ír a francia Oberlin intézetérõl, és ismerteti a német filantropisták ilyen irányú
kezdeményezéseit.
Pestalozziról
is
megemlékezik,
kiemelve
pedagógiai
tevékenységének egyedülálló voltát. Idézi Niemeyer neveléstanának azokat a részeit, melyek az „1-6 éves kisdedek óvására” vonatkoznak. Megismerteti az olvasót a „Pflegenstalt” nevû óvóintézettel, az 1819-ben, Berlinben, az 1820-as években, Svájcban, Svédországban és Dániában létrehozott kisdedóvó intézetekkel. A szerzõ hosszan ír Angliáról és az ottani törekvésekrõl. Kitér Owen intézetére, majd Wilderspin által Londonban meghonosított, és az országszerte folyamatosan szaporodó „infant-schoolokra”. A tanulmány tisztelettel említi az elsõ hazai kisdedóvó alapítóját Brunszvik Mária Terézia grófnõt, példaként állítva nemes cselekedetét a nemzet elé. A szerzõ pontos adatokkal szolgál a sorra alakuló magyarországi és erdélyi kisdedóvókról, megemlékezik a tolnai óvóképzõrõl. A cikk végén hangsúlyozza, hogy milyen komoly erkölcsi haszonnal jár a kisdedóvók állítása. Nézete szerint az itt nevelkedõ többnyire „alantibb rendû” gyermekek ugyanúgy rendelkeznek „a legszebb ész és szívbeli ajándékokkal”, mint szerencsésebb helyre született társaik. Ám õk „kiskoruk éveit minden fölügyelés nélkül” magukra hagyatva, ezer rossz között élik, és a nevelés hiánya miatt felnõtt korukban „gyakran elaljasodnak.” Ezért van szükség a kisdedóvókra, ahol „a pórrend csemetéi” gondos felügyelet és nevelés mellett megtanulhatják mi a jó, az igaz, a szent és a szép. 1841-ben, Kossuth szerkesztésében megindult a Pesti Hírlap, a korszak legjelentõsebb politikai lapja. A Pesti Hírlap pedagógiai témájú írásai jelzik, hogy kisdedóvást az 1840-es évek e vezetõ politikai lapja mennyire fontos ügynek tekintette. Ekkor már nem Brunszvik Teréz, az elsõ kisgyermekiskola alapítója állt a hazai óvodai mozgalom élén, hanem az 1836-
64
BRIEDL (BEÉLY) Fidél: A kisdedóvó intézetek történetileg. = Tudománytár 1841. IX. 281-305.
tól mûködõ Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztõ Egyesület, amelynek a Pesti Hírlap több rendszeres és alkalmi cikkírója (Eötvös József, Trefort Ágoston, Fáy András, és Bezerédj István stb.) mellett Kossuth is tagja.65 (Kossuth Lajost Brunszvik Teréz alapította egyik pozsonyi óvodában tett látogatása nyerte meg az ügynek, amelynek érdekében szívvellélekkel igyekezett tevékenykedni. Elsõ óvodaügyi írását 1837-ben, az általa szerkesztett, kéziratos Törvényhatósági Tudósításokban adta közre.)66
Az óvodaügy népszerûsítését a
Pesti Hírlapban õ is, és a lap késõbbi szerkesztõi is folytatták, mindenekelõtt az egyesület híradásainak, beszámolóinak közzétételével, óvodaügyi kiadványok népszerûsítésével, óvodaalapítási törekvések, és új intézetek bemutatásával. A Pesti Hírlap óvodaügyi írásai közül a legismertebb Kossuth Lajos: Kisdedóvás címû, sokat idézett vezércikke, amely 1841. február 24-én jelent meg.67 Kossuth a cikk bevezetésében a következõket írja: „... e századnak emberszeretõ gondolatai között nem tudunk üdvösebbet, mint a kisdedóvás gondolatát mellyben kész könnyû segély ajánlkozik az ezernyi szerencsétlenségek ellen, mik a gyermekvilágban a status, az emberi nem kiszámíthatatlan kárára mindennapiak; melly ép, egészséges gyermekké neveli azt, ki a mocsok és inség lakában csak hervadó növény maradandott; melly a szegény anyát megmenti a szomorú kénytelenségektõl, magára hagyni a gyámoltalan kisdedet, vagy pedig munkátlanul éhezni vele; melly …játszi gyöngédséggel nyújt erényt és ismeretet annak, ki … az utczán erkölcstelenség fertõjében fetrengett volna.” E pár szó pontosan feltárta az olvasó elõtt a kisdedóvás jelentõségét, és azt, hogy miért kell az ügyet minden erõvel támogatni. Ír arról, hogy „e nemzetben sokaknak adatott a pillanatnyi lelkesedés, de keveseknek tettre mindig kész vas akarat.” Nincs elég pénze az egyesületnek, hogy óvodákat állítson, pedig „az egyesület tolnai képzõ-intézetében van alkalom kisdedóvókat képeztetni...” Örömmel említi, hogy Fejér vármegye közönsége „gondos figyelmét a kisdedóvásra kiterjesztette”, és egy „példányintézetet” óhajt felállítani. Kossuth szerint, ha „csak egy-egy példányintézet volna minden megyében, milly dús eredményt láthatnánk kis idõ alatt; mennyi munka lenne megmentve a népgazdaságnak, mennyi élet megtartva a honnak, mennyi erkölcsi mag elhintve a néptömegben; mennyit haladhatna ez uton a nemzetiség! Hangsúlyozza, hogy nem igényel hatalmas összegeket egy óvoda felállítása és mûködtetése. Még az olyan Kossuth és a kisdedóvás témakörérõl ld.: P. SZATHMÁRY Károly: Kossuth Lajos a kisdedóvó intézetekrõl = Kisdednevelés 1881. 11.sz. 209-213.; DÖMÖTÖR Géza: Kossuth Lajos tevékenysége a kisdedóvás érdekében = Kisdednevelés 1894. 7. 196-200.; MESTERHÁZY Jenõ: Kossuth Lajos és a kisdednevelés. 1944.; MAGYARI BECK Anna: Kossuth és a kisdedóvás = Óvodai Nevelés 1983. 81-82. 66 KOSSUTH Lajos: A Kisdedóvó Intézeteket Terjesztõ Egyesületrõl = Törvényhatósági Tudósítások 1837. 14. (januári) szám. Közli: KOSSUTH Lajos Összes Mûvei VI.köt. 857-858. 67 KOSSUTH Lajos: Kisdedóvás = Pesti Hírlap 1841. 24.sz. 123-124. 65
„gyermekóvó-szoba”, „mellyben csupán arra van ügyelet, hogy a gyermekeket disznó vagy patkány össze ne rágja, míg anyjok mezõn élelmet keres,” az is rengeteget jelent. Aztán így folytatja: „Csak akarni kell, uraim, csak nem kell magukat semmit-nemtevés álmába ri[n]gatni azzal, hogy mindent nem tehetünk. Minden és semmi közt van a valami...” E számban a vezércikken túl további két óvodaügyi cikk kapott helyet, mindkettõ az egyesület tevékenységével kapcsolatos.68 Erdélyben is sokan támogatták a kisdedóvás ügyét. Az Erdélyi Híradó a negyvenes években gyakran foglakozott a témával. 1841-ben jelent meg az erélyi reformellenzék egyik jelentõs személyiségének, Szász Károlynak egy cikke a lapban, mely többek között a kisdedóvással is foglakozik.69 A szerzõ sok szempontból is tragikusnak látja a köznép kisgyermekeinek sorsát. „Ha öt-hat gyermek rí körüle a munkát alig gyõzõ apának, az annyifelé, mint kellene szakadni nem tudó anyának, várhatni-é egyebet a türelembõl kifogyottaktól, minthogy durvák, méltatlankodók, indulatosak legyenek most egyikhez, majd másikhoz, majd meg egymás között is, vagy udvarra-utcára kergessék a sírókat, hogy lármájoktól néhány pillanatig menekülve kénytelen munkájukat szabadabban folytathassák." Ha az anyának valamilyen oknál fogva mégis a házon kívül kell dolgoznia, „a legkisebbiket elviszi magával az égetõ nap kínjai alá, a többit bécsukja a szobába rémítõ veszedelmekre, vagy kicsapja az utcára, unalom, henyeség, aljas társaság s talán lopogatás és egyéb bûnök tanyájára s gyakorló helyére, vagy reá bízza egy magával jótehetlen elsavanyult vén nénére, vagy leteszi szomszédjának poronttyal telt házához, ismét nyomor, szenny és bûn fészkébe, magának különben is eléggé terhes munkáját aggodalommal s szüntelen rebegõ hazagondolkodással súlyosbítván.” Szász Károly szerint a megoldás: kisdedóvó intézetek állítása. Mindez nem igényel sok anyagi ráfordítást. Szükség van egy szobára, egy játszótérre, és egy felügyelõre. Azok az anyák, akik dolgozni kényszerülnek, „2-6 éves gyermekeiket, fiút és leányt… minden reggel egy határozott órában tisztába öltöztetve, megfésülve s mosdatva, a napi eleséggel ellátva ide hozzák, s átadják azokat a felügyelõnek.” Itt egész nap gondjukat viselik, felügyelet mellett játszhatnak, és értelmüket is fejlesztik oly módon, hogy „ egy-egy félórai értelmes beszélgetés váltja föl a játékot, melyet a felügyelõ tart, s kérdezgetve folytat a kisdedek kedvéhez s Az Értekezõ rovatban olvasható KACSKOVICS Lajos: Jelentés a kisdedóvó-egyesületi választottság 1840ik évi munkálatirol címû beszámolója, elõtte pedig – szintén a titoknok, Kacskovics tollából – híradás az egyesület 1841. február 14-diki közgyûlésérõl. (Ezen Kossuth is részt vett; a börtönbõl való kiszabadulása után ekkor választották õt ismét a választmányi tagok sorába. ) 69 SZÁSZ Károly: Oskolákról. = Nemzeti Társalkodó 1841. II. 1,2,3,4,5.sz. A cikk szövegét közli: Szász Károly. Szerk. KISS Géza- TURNOVSZKY Sándor. Bukarest, 1955. 230-262. 68
megfogásához alkalmazott tárgyakról, vagy észfejtõ s szívnemesítõ tõrténetecskéket beszél, vagy rövid verseket mond el s tanít meg.” Ebéd után hasonlóképpen folytatódik az élet a kisdedóvóban egészen estig, míg a szülõ a napi munka után haza nem viszi gyermekét. Így nevelkednek a gyermekek „rend és szabály alatt, játék és munka üdvös cseréje közt, folytonos vidámságban, távol rossz példától s aljas társaságtól, nem illetve a bûn ezer alakjaitól” Nagy szükség van ilyen intézetekre Erdélyben is. Egyesületet kell létrehozni, mely feladatának tekinti a kisdedóvás ügyének elõmozdítását. A Pesti Hírlapban jelent meg gróf Festetics Leónak, a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztõ Egyesület elnökének egyik beszéde70, aki az egyesület 1842. november 13-diki közgyûlését megnyitva azon sajnálkozott, hogy még mindig vannak, akik a kisdedóvás eszméjével nem akarnak megismerkedni, s arról a “legferdébb nézetekkel bírnak”: “... még olyanokkal is találkoznánk, kik a kisdedóvás eszméjét épen veszedelmesnek is tartják, s ha ilyennek nem is, legalább azt állítják, hogy ezen eszme nem az értelemnek szülöttje, hanem érzelemmel kormányozni kívánó beteg agyvelõ teremtménye! - vannak számosan, kik a kisdedóvást, mint az érzelem ivadékát, a könyörület s irgalom mûvének tekintik, holott az csak annyiban érzelem és irgalom dolga, mennyiben irgalom a “népnevelés”, irgalom a rendõrség, a börtöntudomány, vagy pedig más, az erõs észkormányzásnál el nem mellõzhetõ rendszer.” Festetics gróf elmondja, hogy ifjúkorában õt elsõsorban a börtönügy érdekelte. Rájött azonban, hogy a börtöntudomány, amely a bûnözõk nevelésével foglalkozik, tulajdonképpen “az elhanyaglott népnevelésnek szomorú pótléka.” Felmerült benne a kérdés: miért csak akkor kezdjük a nevelést, amikor az ember már gonosztevõvé lett? Ekkor - mint írja “börtöntudományomat félretevém, s a falusi oskolákra fordítám figyelmemet.” Látván azonban, hogy már a 7-9 éves gyerekeknél is nagyon szembetûnõek “az elfajzás nyomai”, belátta, hogy a nevelést még korábban kell kezdeni; így jutott el az óvodaügyhöz. A fentiek elõadása után Festetics újból megkérdezi, hogy “a puszta érzelem szülöttje e a kisdedóvás eszméje? S valljon ezen eszme, ha azt a népnevelés elsõ lépésének tekintjük miként egyesületünk mindig tekinté - nemzeti sach-játékunkban nem egy mellõzhetlen fõhúzáse, mely ha úgy s olly valódi buzgósággal történnék, mint kellene, igen sok, füstbemenõ fáradság alól fel volna mentve, ki velem együtt az ész kormányát az érzeleménél elõkelõbbnek hiszi?”71
FESTETICS Leo: Kisdedóvás = Pesti Hírlap 1842. 206.sz. 896-897. Idézi: HORNYÁK Mária: A Pesti Hírlap és a nevelés. = Magyar Könyvszemle 2003. 1.sz. 55. 71 A “nemzeti sakkjátékunk” említésével Széchenyire utal, akivel szemben õt, Festetics Leót személyes sérelem is motiválhatta. Amikor ugyanis “megkínálta” õt az óvodai egyesület aláírási ívével, Széchenyi azt azzal 70
A kisgyermeknevelés ügye a Pesti Hírlapban késõbb is változatlanul fontos tárgy maradt. A lap Fõvárosi Ujdonságok rovata 1842. április 24-én új típusú kisgyermek-intézmény felállításának elõkészületeirõl tudósított. A francia származású Clair Ignác vívómester, „gimnasztikai tanító”, akinek nevét a magyar sporttörténet is számon tartja, a pesti Beleznaykertben “egy úgynevezett játszó-, vagyis gyermekmulatóhelyet” nyitott 1843. április 18-án. Clair Játékkert, kis gyermekeknek menedékül címû írásából az alábbiakat tudhatjuk meg: “Azon többszöri keletkezett eszme, miszerint nálunk is egy úgynevezett játék- vagy gyermekkert, azaz egy olly intézet nyittatnék, melly 2-5 éves még iskolázhatlan gyermekeknek menedékhelyül szolgálván, azokat egy résztõl a henyélés s elavulás veszélyei ellen megóvná, más részrõl pedig czélszerû játékok és könnyû foglalkoztatás által, mind szellemi, mind testi tehetségeiket fejtõleg, az iskolai pályára elõkészítené, városunk tisztelt lakosai között olly élénk- és közvisszhangra talált, hogy alulírt még a múlt évben egy illy intézetet alapítani s megnyitni, s minthogy ezen város a szabad téreknek olly érezhetõ hiányában volna, e czélra a testgyakorló iskola kertjét, az igazgatóság kegyes engedelmével, használni eltökélé...”Az intézetet a kis gyermekek “a leggyöngébb kortól egész 5-ik évkorig” látogathatják. A leírás szerint “ezen intézetben a tiszta levegõ és a czélszerû testmozgás jótékonyságát élvezendõk, továbbá koruk és hajlamuknak megfelelõ foglalkozásban részesülendõk, kellemes és czélirányos játékok által felvidámítandók, és minden történhetõ sérvésektõl, miknek a kisdedek közönséges séták alkalmával majd a kártékony por, majd az égetõ nap, majd a tolongó nép és kocsik közbejötte, majd a szolgálók és dajkák vigyázatlansága következtében, kitétetvék, megóvandók.” A felvett gyermekeknek “a szellemi tehetségeik ápolására fordítandó minden igyekezet mellett, fõleg physicai erejök kifejtése és kiképzése fog tekintetbe vétetni.” Clair hozzáteszi még: “A befogadott mindkét nembeli gyermekek, személyes felügyelésem mellett, nõm, két ápolónõ és egy szolga felvigyázására lesznek bízva...”72 1841-ig mintegy harminc hazai óvodaalapítás történt. Utána a folyamat felgyorsult, és a lap újabb és újabb óvoda megnyitókról (Gyoma, Arad, Világos, Nagyabony, Szeged, PestJózsefváros, Érsekújvár, Kassa stb.) tudósított. 1845-ben, Szarvasról érkeztek új színt és új hangot képviselõ óvodai témájú írások a Pesti Hírlap szerkesztõségébe. Kisdedóvás ügye Szarvason címû cikkében Vajda Péter arról írt, hogy óvodaalapításra készülnek. Tanártársa, Bloch (Ballagi) Móric által “beszédek tartattak az egyházban, a fõiskola teremében, a hárította el magától, hogy az óvoda még nem illik a nemzeti sakkjátékunkba, s hogy tulajdonképpen még Leó gróf is nevelésre szorulna. Kacskovics Lajos önéletrajza (Kézirat) = OSZK Kézirattára Fol. Hung. 1329. 72 Clair-féle játszókert = Pesti Hírlap 1842. 137.sz. 286. : HORNYÁK Mária: A Pesti Hírlap és a nevelés. = Magyar Könyvszemle 2003. 1.sz. 58.
presbiteriumban, felszólíttattak pártolásra a földesuraságok, és íme, a rettenetes nehézségû társzekér mozogni kezde, de csak mozogni, mert mindegyre nem megy....”73 A következõ hetekben Bloch Mórictól jelent meg egy folytatásos cikk a lapban a kisdedóvás kérdésérõl, melyben a szerzõ a “koránti nevelés” fontosságára hívja fel a figyelmet. Bloch szerint “a kisdedóvók jól szoktatott gyermeke többet ér, mint a nemzeti iskola jól tanított ifja.“74 Cikkének következõ részében szintén az óvodák szükségessége mellett érvel, mondván: “A mi parasztgyerekeink” három évesen “saját tisztátalanságaikban úsznak... a kutyák-macskák ügyetlen pajtásai - a népiskolában hallják az elsõ hozzájuk intézett értelmes szavakat...” A szarvasiak óvodaalapítási szándéka végül nem hozott sikert. Ney Ferenc, a pesti képzõ intézet igazgatója, úgy gondolta, hogy a fõváros 12 óvodájának együtt kell mûködnie, annak ellenére, hogy „különbözõ egyesületek kormányzata alatt állnak.” Szükség van eszmecserékre, szakmai kérdések megvitatására, ezért egyesületet kell létrehozni az óvodapedagógusok számára. Az egyesület létrejött, és az üléseken szó volt „a gyermek értelmi fejlõdésérõl”; „a kisdedintézeti könyvvizsgálat célszerûtlenségérõl”; „az olvasásról, mint értelemfejlesztõ eszközrõl”; „a kisdedóvási dalokról.”75 A Pesti Hírlap 1846-ban, két cikkben is foglakozott a kisdedóvó intézetekben folyó vallási neveléssel. Az érsekújvári óvoda ismertetése kapcsán felmerült a kérdés, kell-e a kisdedeket pozitív vallásra tanítani, imákat, fohászokat mondatni velük?76 A lap cikkírója szerint ez „nem tanácsos.” Imák helyett tanuljanak a gyermekek „reális ismereteket”. Ez a vélemény sokakban felháborodást váltott ki. A Religio és Nevelés cikksorozatot77 adott közre, melyben igen keményen utasították vissza ezt a felfogást. Az érsekújvári kisdedóvó intézet, évek munkája eredményeként, részben közadakozásból, részben a katolikus egyház segítségével jött létre. Az intézetbe katolikus, protestáns, és zsidó gyermekek is járnak. A cikkíró felháborítónak tartja azt a véleményt, hogy a nem katolikusok miatt a katolikus gyermekek ne ismerkedhessenek meg hitük alapjaival. A szerkesztõ, Somogyi Károly nem kis éllel megjegyzi, hogy a Pesti Hírlap cikkírója az imádságot tiltaná, „mint valami gyanús, és a kisdedek erkölcsiségét veszélyeztetõ” dolgot. „Mi is lehetne e honra nézve veszélyesb, és sötét jövõvel fenyegetõbb, mint a kisdedóvókban megóvandó ártatlanoknak imádkozáshoz szoktatása.”- teszi még hozzá. Megszólal a vitában az érsekújvári kisdedóvó felügyelõje, VAJDA Péter: Kisdedóvás ügye Szarvason = Pesti Hírlap 1845. 448.sz. 233. BLOCH Móric: Kisdedóvás s még valami. = Pesti Hírlap 1845. 451.sz. 243-244., és 1845. 452.sz. 247. : HORNYÁK Mária: A Pesti Hírlap és a nevelés. = Magyar Könyvszemle 2003. 1.sz. 57. 73 74
NEY Ferenc: A budapesti kisdedóvók mûködési iránya = Pesti Hírlap 1846. 667.sz. 298-299. Pesti Hírlap 1845. 428.sz. 82., Érsekújvári József kisdedóvó intézet Pesti Hírlap 1845.486.sz. 393. 77 Érsekújvári kisdedóvás. = Religio és Nevelés 1845. II. 76-78. 84-86; 94-95.,102-104. 75 76
Cserna József plébános is, aki miután megismerteti az olvasót a kisdedóvó alapításának történetével, kifejti azt a véleményét, hogy az imákkal a vallási érzést, az erkölcsiséget alapozzák meg az intézményben, és ez a gyermek jövõje szempontjából ér legalább annyit, mintha az öt-hat éves kisgyermek „a földabroszról szajkóként elõszámlálja a sok vármegyének névsorát.” Brunszvik Teréz olyan óvodákat szeretett volna hazánkban elterjeszteni, amelyekben a mélyen istenhívõ óvónevelõ a kisdedeket nemcsak neveli, hanem hitre is vezeti.78 A negyvenes években egyre többen - szükségbõl –olcsó falusi “óvó-házak” felállítását szorgalmazták. Mottójuk mintha Kossuth Kisdedóvás címû cikkébõl származott volna, miszerint: “a gyermekóvó-szobától... a tolnai példányintézetig... sok fokozat van, és mindenik, még a legalsóbb is, roppant nyereség...” A Terjesztõ Egyesület titkára, Kacskovics Lajos szerint, egy kisdedóvó intézet felállításához csupán egy ház kell egy tágas szobával, néhány pad, fekete tábla, ábécé-táblák, szemléltetõ képek, különféle mértékek, a gyermekeknek palatáblák, egy asztal a nevelõnek és “egy pár fogas a kisdedek kalapjainak”. És egy kisdedóvó, lehetõleg a képzõ intézetbõl, ha azonban az illetõ helységben már van iskola, az óvodát akár a mester segédje is vezetheti.79 Egy N.G. jelû cikkíró még tovább megy. Mivel szerinte elsõsorban a legszegényebbeknek van óvodára szükségük, a következõket javasolja: “Hagyjuk el a nép-kisdedóvásnál, annak inkább csak költséges, mint lényeges részeit; minemûek a játéki sokféle és tanítási költséges bútorzatok, nagyfizetésû óvók és óvónõk stb. Egyszerûsítsük a kisdedóvást lehetõkép; jelesen legyenek annak nélkülözhetetlen kellékei: Egy téres szoba - ha és a hol lehet, a különben is létezõ iskolákkal egy födél alatt - egyszerû deszkaülésekkel ellátva... Egy jó erkölcsû értelmes éltes asszony, ki a kisdedeket óvná, rendhez szoktatná, napestig velök hozott eledekkel élelmezné, mellyek igen egyszerû kenyér, tej, vaj vagy gyümölcsfélékbõl állhatnának... A rendes iskolatanító pedig és neje az óvásnak különben is igen egyszerû tanában...oktatást venni ... kötelesek lennének, az illetõ helybeni lelkészek gondos fölügyelése alatt.” Az óvoda fenntartását “a földbirtokosok önkéntes adakozása, közadó és a gyermekek szüleitõl beszedett összegek segítségével” lehetne biztosítani.80
Magyar kisdedóvó 1838-ból. Brunszvik Teréz hátrahagyott irataiból. Közli: CZEKE Marianne = Kisdednevelés 1927. 6.sz. 169-173. 79 KACSKOVICS Lajos: Mi kell az óvodához? = Pesti Hírlap 1841. 57. sz. 477. : HORNYÁK Mária: A Pesti Hírlap és a nevelés. = Magyar Könyvszemle 2003. 1.sz. 59. 80 N.G.: Honérdekû jegyzetek. 1. rész: A nevelés és tanítás = Pesti Hírlap 1843. 227.sz. 150. : HORNYÁK Mária: Uo. 78
1843-ban Tavasi Lajos jelentetett meg egy fontos elvi jelentõségû cikket, Néhány észrevétel a kisdedóvást illetõen címmel, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban.81 Ebben kifejti, hogy a kisdedóvó intézetekben nincs helye az iskolaszerû, rendszeres oktatásnak. A hat éven aluli gyermekeket nem kell írni, olvasni, számolni tanítani. 1844 és 1848 között a Pest-Budán mûködõ óvónevelõk idõközönként „eszmecsere értekezleteket” tartottak, melyeken nem csak a gyakorló óvónevelõk, hanem óvóhallgatók is részt vettek. Az értekezletekrõl hírt adtak a lapok.82 Ney Ferenc 1847-ben két cikket közölt a hazai kisdedóvó intézetekrõl, értékes statisztikai adatokkal.83 1848 májusában, a forradalom gyõzelme után szintén Ney Ferenc tett közzé egy írást a Pesti Divatlapban, Kisdedóvás – országos ügy címmel. Ebben arról ír, hogy a nemzet újjászületése csak akkor lehet teljes, ha a valódi, mindenkire kiterjedõ „köznevelés” megvalósul. Nézete szerint a köznevelés alapja és kezdete a kisdedóvás, amelyet a forradalmi idõkben is fejleszteni kell. Nem szabad „erkölcsileg megromlani engedni a nép kisdedeit.” Valóban szabad, csak erkölcsileg mûvelt nép lehet. Ha õszintén akarjuk a szabadságot, akarni kell a népnevelést is. Ám a nevelés, a kisdednevelés is pénzbe kerül. Ney Ferenc szerint „köz adót” kell kivetni annak érdekében, hogy a már meglévõ kisdedóvó intézeteket fenn lehessen tartani a nehéz idõkben is. Ez a kívánság nem valósult meg, számos kisdedóvó intézet zárta be kapuit a harcok miatt. Sok-sok év telt el, amíg a 3-6 éves kisgyermekek óvodai nevelése hazánkban általánossá vált.
TEICHENGRABER (TAVASI) Lajos: Néhány észrevétel a kisdedóvást illetõen. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1843. 115-117. 82 [A pest-budai óvónevelõk eszmecsere értekezleteirõl] = Hírnök 1844. 32.sz. 185., [Meghívó az okt.27-diki eszmecsere értekezletre] = Társalkodó 1844. 85.sz. 342., NEY Ferenc: A budapesti kisdedóvók mûködési iránya. (Elnöki elõterjesztés 1846. tavaszhó 19-én tartott kisdedovó-eszmecsere gyûlésen) = Társalkodó 1846. 34.sz. 133-134., NEY Ferenc: A budapesti kisdedovók nyárhó 12-én tartatott eszmecsere-társalgása jegyzõkönyvébõl = Társalkodó 1846. 67.sz. 266-267., NEY Ferenc: Kisdedóvási ügy. A kisdedovási eszmecserének nehány ujabb lépése = Társalkodó 1846. 98.sz. 390., ADLER Rudolf: Miért szeretem a kisdedovást? = Társalkodó 1847. 51.sz. 197-198. (A kisdedovó növendéknek (azóta: rozsnyói kisdedóvó nevelõ) a kisdedovási eszmecsere értekezleten elhangzott felolvasása) 83 NEY Ferenc: A Magyar és Erdélyországban létezõ kisdedóvó intézetek = Hetilap 1847. 201.sz.; NEY Ferenc: Pótlék a kisdedóvó intézetek statisticájához = Hetilap 1847. 202.sz. 81
