HORN JÁNOS ÉLETEK UTAK. földtudományok, környezetvédelem, energetika

HORN JÁNOS

ÉLETEK – UTAK földtudományok, környezetvédelem, energetika

„A szó olyan mint a méh: méze és fullánkja van.” (Talmud)

Életek — Utak földtudományok, környezetvédelem, energetika

Szerkesztette:

HORN JÁNOS

BUDAPEST, 2010

A könyv megjelenésének teljes költségét az alábbi támogatók fedezték: Auroma Kft. KÕ-KA Kõ- és Kavicsbányászati Kft. Kvarchomok Kft. Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Magyar Villamos Mûvek Zrt. MAL Magyar Alumínium Termelõ és Kereskedelmi Kft. MECSEKÉRC Környezetvédelmi Zrt. MECSEK–ÖKO Környezetvédelmi Zrt. MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. Omya Hungária Mészkõfeldolgozó Kft. Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület System Consulting Zrt. Nagy Sándor okl. bányamérnök, okl. mérnökközgazdász Horn János

A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül. Kiadja: a Bányász Kultúráért Alapítvány és a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány aki ezúton fejezi ki köszönetét a támogatóknak. DTP: Piros Olga Borítóterv: Simonyi Dezsõ Nyomda: Innova-Print Kft. ISBN 978-963-671-279-2

Életek — Utak: földtudományok, környezetvédelem, energetika

Tartalom

Ajánlás Ádám József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4

A szerkesztõ elõszava Horn János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6

Árkai Péter: Egy petrológus pályája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7

Barótfi István: Útkeresés egy életen át . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Bobok Elemér: Szubjektív önéletrajz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 Büki Gergely: Paraszti gondolkodás — értelmiségi felelõsség . . . . . . . . 91 Czelnai Rudolf: Életem szolgálatban telt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 Jászay Tamás: Életutam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Király László: Kanász, orvos, matróz vagy geológus? . . . . . . . . . . . . . . . 173 Klinghammer István: Ötven éve kezdtem meg tanulmányaimat, hogy térképész legyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227 Müller Imre: Geológia, teológia, vagy amiben ma hiszek . . . . . . . . . . . . 243 Reményi Károly: A Wekerle teleptõl a Tóth Árpád sétányig . . . . . . . . . . 277 Tóth József: Célba értem: önéletrajzi vázlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299 3


Ajánlás

…„az írás megmarad.” Horn János megtisztelõ felkérésére örömmel vállaltam el az általa szerkesztett, kiváló szakemberek és nemzetközileg is ismert és elismert tudósok életútját bemutató könyvsorozata kilencedik kötetéhez az ajánlás megírását. A különbözõ címek alatt készített könyveibõl összeálló igen érdekes és értékes „sorozat” elsõ kötete 2002-ben jelent meg, azóta a szerkesztõ úr nagy elszántsággal, gondossággal és elismerésre méltó kitartással évente megjelentetett egy-egy kötetet. A „sorozatot” alkotó könyvekben kiemelten a földtudományok szinte valamennyi tudományszakát (elsõsorban is a bányászatot, geológiát, geofizikát, geokémiát és ásvány-kõzettant, valamint a hidrológiát, földrajzot, meteorológiát, geodéziát és geoinformatikát, és paleontológiát) mûvelõk, továbbá a földtudományokhoz szorosan kapcsolódó energetika, környezetvédelem és a talajtan területén mûködõ szakemberek írták meg visszaemlékezéseiket és mutatták be kisebb-nagyobb részletességgel életpályájukat. Az eddig megjelent kilenc kötetben összesen 83 személyiség életútja olvasható és tanulmányozható. A „sorozat” tizedik kötetében, amelyet a kedves Olvasó kezébe vesz, a felsorolt tudományterületeken mûködõ további 11 elismert szakember, tudós és egyetemi oktató életútját ismerheti meg. A szerkesztõ az eddig kialakult gyakorlatnak megfelelõen a szerzõkre bízta, hogy ki milyen felépítésben mit és milyen mélységben, részletességgel ír le magáról, mutatja be életpályáját, adja közre „megszólalását”. Ennek eredményeként igen érdekes és tanulságos visszaemlékezéseket olvashatunk számos olyan 4


szakma- és tudománytörténeti vonatkozásokkal, amelyekhez más forrásokból nem juthatunk hozzá. Ezért hiánypótlónak érzem és tartom ezt a kötetet is, amely nélkülözhetetlen forrásmunka alapjául szolgál a szakmaés tudománytörténettel foglalkozó szakemberek számára. Meggyõzõdésem, hogy a visszaemlékezések a megszólalók kortársai számára is számos újdonságot adnak, a fiatalabb generáció tagjai számára pedig máshol nem található új ismereteket nyújtanak. Ezen túlmenõen a megszólalók kimagasló szorgalma, kitartásuk és szakmaszeretetük pozitív példaképnek állítható fiatal szakembereink elé. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom ezt a kötetet is az elõzõekkel együtt a tudomány- és szakmatörténettel foglalkozók, a földtudományok egyes tudományszakait mûvelõk (különösen a kutatásban és a felsõoktatásban dolgozó kollégák és egyetemi hallgatóik) számára, továbbá mindazoknak, akik a földtudományok egészének utóbbi évtizedekben végbement hazai alakulásáról és fejlõdésérõl kívánnak átfogó ismereteket szerezni a „megszólalók” személyes visszaemlékezései alapján. Én magam is szívesen és nagy érdeklõdéssel olvasom nagyra becsült kollégáim, akadémikustársaim visszaemlékezéseit és osztályelnöki feladataim megoldásakor (pl. egyes elõadóülésekhez „felkészülés” céljából stb.) gyakran haszonnal forgatom a „sorozat” köteteit. Talán ilyen alkalmakkor érthetjük meg, mit jelent, hogy az írás megmarad, amelyet az ajánlásom mottójául is választottam. Bár e könyvnek fehér lapjai is idõvel megsárgulnak, ám a megszólalók visszaemlékezéseit õrzõ betûk nem halványulnak a megfakult lapokon. Mert az emberi gondolatokat és emlékeket õrzõ írás megmarad.

Budapest, 2010. március 29. Dr. Ádám József egyetemi tanár, az MTA rendes tagja az MTA X., Földtudományok Osztályának elnöke

5


A szerkesztõ elõszava

Bizonyára csodálkozik a Tisztelt Olvasó, hogy egy korábbi „sorozat” újabb kötetét tartja a kezében. A legutolsó 2009-ben megjelent kötet (Életpályák/földtudományok, bányászat, energetika ) szerkesztõi elõszavának elsõ kétsorában ez olvasható : „A sorozat most már biztosan befejezõ kötetét tarja kezében a tisztelt Olvasó ” S most egy újabb kötet jelent meg és miután ugyanazok kapták kézhez mint az elõzõeket, így jogos a csodálkozás. És mégis mi az oka annak, hogy ez az újabb könyv megjelent? A korábbi könyvek megjelenése után is számtalan köszönõ szót, levelet kaptam, de a 2009-es könyv után — talán éppen a fent említett elsõ két sor miatt — több száz telefon,levél érkezett. Ezek között volt néhány társaság vezetõje, aki gratuláción kívül komoly anyagi támogatást ajánlott fel a munka folytatására. Ez adta a lehetõséget ezen könyv megjelenésére. Legnagyobb sajnálatomra néhány korábban felkért az ismételt megkeresésemre sem tudta vállalni a „megszólalást”. LECTORI SALUTEM!

Budapest, 2009. április Dr. Horn János 6

Árkai Péter: Egy petrológus pályája

ÁRKAI PÉTER

Egy petrológus pályája

Bevezetés Három év telt el Horn János szerkesztõ elsõ, 2006 végi megtisztelõ felkérésétõl 2009 késõ nyaráig, amikor ismételt és kitartó kedves „vegzálásainak” eredményeképpen, valószínûleg átmeneti immunhiányos állapotban elvállaltam a jelen írás (nem tudom, minek nevezzem pontosan) elkészítését. Ismételt elzárkózásaimnak akkor, majd 2007-ben is számos oka volt, amelyek közül itt csak hármat említek. 2006 õszén megbetegedtem, súlyos mûtéten estem át, amit 2007 õszén megismételtek. Nem voltam — és a maradandó egészségromlás miatt valójában ma sem vagyok — olyan hangulatban, hogy pozitív kicsengésû visszatekintést írjak tudományos pályámról. A második ok az ’50-es években szüleim, elsõsorban édesanyám által belém sulykolt, jogos önvédelembõl fakadó viselkedési kényszerrel függ össze, amelyet röviden egy késõbbi magyar film címével jellemezhetek: „Soha, sehol, senkinek”. A harmadik ok az, hogy Magyarországon az õszinte megnyilatkozás — legyen az egy miniszterelnök zárt körben, az adott körnek szóló, de ügyesek által szétkürtölt beszéde, vagy az egyetlen Nobel-díjas magyar írónak a Die Welt címû német lap számára adott keserû interjúja — mindig felháborodást kelt. Kertész Imre ezt nyilatkozta: „…A magyarok régi káros szenvedélyei — a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam — jobban jellemzõek, mint valaha, Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: semmi nem került feldolgozásra, mindent csak megszépítenek…”. Magánvélemény (magunk, családunk, barátaink, közeli jó ismerõseink számára) és a társadalmilag (vagy egy társadal7


mi csoport) által elvárt vélemény ütközése mindennapos dolog. Így volt ez régen is, és még sokáig így is lesz. Ennek egyik döntõ oka az lehet(ett), hogy az értelmiségnek ebben a térségben sohasem jutott osztályrészül olyan anyagi függetlenség, amely a szabad és õszinte véleménynyilvánítás egyik fontos alapja. Másrészt, nem hiszem, hogy a fent említett mentalitás kizárólagos magyar sajátosság, sokkal inkább az európai kultúra „gyümölcse” lehet, bár egyes országokban, pl. éppen Németországban sikerült legalább részben túllépni a fent említetteken. Kutatói pályám fõ állomásai, eredményei elsõ és egyetlen munkahelyem (jelenlegi nevén az MTA Geokémiai Kutatóintézete) honlapján (www.geochem.hu) megtalálhatóak. Immár második éve nem lévén az intézet igazgatója, csupán kutatóprofesszor (még) és az MTA rendes tagja, esetleges megbotránkoztató megnyilvánulásaim reményeim szerint nem hathatnak kedvezõtlenül vissza intézetemre, legfeljebb személyemre, ami nem túlzottan érdekel. Gyökerek A következõkben pályám hátterérõl, a pályát befolyásoló hatásokról szeretnék írni. A szubjektív megnyilatkozás nem lesz teljes (szerencsére ennek — saját megfontolásaim mellett — a terjedelmi korlát is határt szab). Családomnak (a Rákosi-, majd a Kádár-korszak elején kötelezõ) besorolása is nehéz, magyarázatot igényel. Családom eredetére jól illik József Attila „Nagyon fáj” c. kötetében megjelent „A Dunánál” c. versének egy részlete („Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az”). Apai ágon szerb eredetû szlovák (tót, ahogy akkor mondták) és magyar, anyai ágon Elzászból áttelepült (vagy telepített?) német, bécsi osztrák és alföldi örmény-magyar õsökre emlékeztek. Édesapám egy nyíregyházi elszegényedett csizmadia mester (késõbb városi kishivatalnok) sokgyerekes családjából jött. Jellemzõ az elsõ világháborús és azt követõ nyomorúságos viszonyokra, hogy a szegénység nem gátolta meg nagyszüleimet, hogy a négy saját gyerek mellett még két árván maradt rokon gyereket is sajátjukként neveljenek fel. Apám 18 évesen került fel egyedül Budapestre, ahol kõmûves-inasnak állt. Nélkülözések közepette megszerezte a kõmûves-segéd levelet, és ezzel párhuzamosan (esti tagozaton) az akkori Felsõ Építõipari iskolában (gondolom, a késõbbi technikum elõdjében) is tanult, ahol oklevelet szerzett. A második világháború végéig egy budai építész tervezõ-kivitelezõ vállalat ambiciózus beosztottja volt, ott, valamint a Deák 8


téri evangélikus templom ifjúsági körében ismerte meg késõbbi édesanyámat. Édesanyám apja mesterségbeli tudását tekintve jó hírû asztalosmester, de gyenge, rossz ember volt, aki családját korán elhagyta, és még a második világháború után sem érdekelte, túlélték-e a pusztítást (anyám érdeklõdött utána titokban, hogy õ jól átvészelte azt). Nagyanyám küszködve nevelte fel a három gyereket. A legidõsebb, édesanyám, bár tanítónõ szeretett volna lenni, anyagi okokból kereskedelmi érettségit tett, utána titkárnõként, gyors- és gépíróként dolgozott a már említett cégnél, gyakorlatilag eltartva a csonka családot. A második világháború elején építtették fel a zuglói kis házat (mint elsõ állomást), amelyet a világháborúban nagyjából elpusztítottak, majd õk újraépítették. Édesapám tipikus „self-made-man” volt, azzal a „hibával”, hogy sohasem foglalkozott politikával. Ezzel magyarázható, hogy az idõk szavát fel nem ismerve (vagy félreértve) ’45 után önálló tervezõ-kivitelezõ vállalatot alapított, amelyet ’49 karácsonyán már mint 200 fõt foglalkoztató kapitalista vállalkozást államosítottak. Így lett a kõmûves-inasból kapitalista, a családjából pedig „egyéb” kategóriás, ami egyesek szerint még az x-esnél is roszszabb volt akkoriban. A kitelepítést valószínûleg azért úszta meg a család, mert az akkortájt gyakran kilátogató ávósok nem értették, hogy egy kapitalista hogyan élhet ilyen isten háta mögötti helyen, ilyen szerény körülmények között (apám minden pénzét a vállalat fejlesztésébe forgatta vissza). Az államosítás után a Lakóterv, majd Típusterv nevû szocialista tervezõ monstrumoknál dolgozott. Szorgalma (és tehetsége) hamar kitûnt, sok egyéni tervpályázatot nyert, egy kollégájával „Sajátházépítés” címmel több kiadást megért gyakorlati tanácsadó könyvet írt, amit a Mûszaki Könyvkiadó jelentetett meg. Ennek ellenére, azt hiszem, egész munkahelyi életét beárnyékolta a mérnöki diploma hiánya. Elsõ szocialista kitüntetése Azsajev: Távol Moszkvától c. örök értékû veretes regénye volt, megfelelõ dedikálásokkal (nemrég lomtalanítottam, kár volt érte). Sok kitüntetést kapott még. Érdekes, emlékszem, az 1956-os felbolydulásban (a Lakótervben a forradalom vezetõinek egy része a Rákosi-érában is vezetõ hangadó volt) a földszinti elõcsarnokban egy nagy szemétkosarat állítottak fel „Ide dobd a kitüntetéseidet!” felirattal. Apám felszólításra sem volt hajlandó egytõl sem megválni, ugyanígy nem vállalta a munkástanácsban való részvételt sem, bár akkor már ismerte a személyzeti anyagait is. Ahogyan a Kádár-korszak puhult, apám az elsõ alkalommal megszerezte a magán-tervezõi engedélyt, és hamarosan komoly családi- és társasház tervezõi 9


praxisra tett szert a vállalati munka mellett. Ez családunknak egy kicsit jobb anyagi körülményeket biztosított az átlagoshoz képest. Mindazonáltal „kapitalista múltja” okozott még problémát: bátyámat ’59-ben háromszor nem vették fel az általános- (ma: építõ-) mérnöki karra a Mûegyetemen, jóllehet minden felvételi vizsgája jó volt, de helyhiány miatt elutasították, majd pótfelvételit hirdettek stb. Nyilvánvaló, hogy a származás szerinti kategóriáknál az „egyéb”-ben nem volt hely, míg más kategóriákban volt. A helyzetet anyám szívóssága oldotta meg: rengeteget kilincselt különbözõ fõhivatalokban. Meglehetõsen impulzív volt, egyszer apám összes kitüntetése egy miniszteriális fõember íróasztalán landolt egy lisztes zacskóból, bizonyítandó apám hûségét a szocialista rendszerhez, valamint azt, hogy már bûnbocsánatot nyert korábbi botlása ügyében. Végül november végén, miniszteri engedéllyel csatlakozhatott bátyám az évfolyamához. Ez az intermezzo megfelelõen neurotizálta a családot, amelynek következtében én a gimnáziumban aktív KISZ-életet éltem, kompenzálandó a szégyenfoltot. Részt vettem két — mint utóbb kiderült — környezetromboló beruházás nyári munkatáboraiban (a Hanság lecsapolásában és a váci Dunai Cementmû építésében). A sors fintora, hogy ’62ben, amikor egyetemre jelentkeztem, eltörölték (vagy enyhítették?) a származás figyelembe vételét az egyetemi felvételinél, így felesleges volt az egész. Ezzel az én „politikai pályafutásom” is mindörökre véget ért. Apám jó értelemben vett munkamániás volt. Ha rá gondolok, építész rajzasztalánál látom görnyedni. Kis gyerekként mellette ültem, én is „terveztem”, rajzoltam, majmoltam a munkáját. Nem csoda, hogy kezdetben én is építész akartam lenni. Ügyesen rajzoltam, de megéreztem, hogy nem vagyok elég tehetséges, így 1-2 képzõmûvész szakkör után feladtam ezt a vonalat. Pályaválasztás Családomban sem elõttem, sem utánam nem volt és nem lesz földtudománnyal foglalkozó ember. Miért lesz valaki egy ilyen családból geológus? Nyilván ezernyi oka lehet. Számomra (és tapasztalatom szerint még nagyon sokunk számára) a tinédzser korban a szépre különösen kiéhezett fiataloknál, így nálam is érzelmi, esztétikai okok játszották a fõ szerepet. A természet szépsége iránti vonzódás, a táj: hegyek, völgyek, sziklafalak, növényzet megismerése iránti vágy (amit úgy neveztem: mi lehet a hegy mögött, nézzük meg), olyan erõvel jelentkezhet egyes egyedeknél (és jelentkezett nálam is kamaszkorban), ami elõre meghatározta a késõbbi 10


utamat. Gyerekkoromat Zugló külsõ részén, a Rákos-patak és az ún. Körvasútsor között töltöttem, ami abban az idõben inkább falusi-tanyasi környezet volt, semmint fõvárosi. Az akkor még nem szabályozott patak, a halastavak, mocsaras rétek mind kiváló játszó (és megfigyelõ) helyek voltak. 12–13 éves koromban elemi erõvel hatottak rám egy, az általános iskola által október közepén tartott nyugat-mátrai háromnapos kirándulás élményei. A Tari-patak völgye, Ágasvár és Óvár vidékének különös, sötét sziklaformái az õszi színpompás erdõben most is élénken élnek képzeletemben. E kirándulás után zsebpénzembõl fokozatosan megvásároltam hegységeink turistakalauzait, turistatérképeit, és különbözõ túraterveket készítettem. Kezdetben osztálytársaimmal indultam el Budapesthez közelebbi túrákra. Ezeken hamar fény derült a megszállott terveim, valamint a normális gyerektársaim elképzelései közötti „antagonisztikus” ellentmondásra. Én valódi túrákat akartam, õk viszont az elsõ kedvezõ fekvésû réten focizni, játszani, szalonnát sütni stb. Az eredmény az lett, hogy társaim fokozatosan, de gyorsan lemaradoztak ezekrõl a kirándulásokról, és végül egyedül jártam kirándulni szüleim, elsõsorban édesanyám nem kis aggodalmára. Édesanyámnak csak az a kérése volt, hogy írjam le vázlatosan a bejárandó útvonalat arra az esetre, ha valami baj érne (értsd: rendõrség értesítése, kerestetés stb. céljából). Bennem semmiféle félelem nem volt sem az emberektõl, sem pedig az eltévedéstõl, pedig gyakran letértem a kijelölt útvonalakról. A tíz év során, amelyet intenzív túrázással töltöttem, semmiféle atrocitás nem ért. Túranaplót vezettem különbözõ feljegyzésekkel, javítgattam az akkori szokásoknak megfelelõen torzított, lebutított térképeken, nagyon sokat fényképeztem, kõzeteket gyûjtöttem és rendszereztem elsõsorban a Budapestrõl egy napos úttal megjárható hegységekrõl, sõt a távolabbi vidékekrõl is. Az ötvenes évek végén, a hatvanasak elején az IBUSZ és a MÁV ún. kiránduló különvonatokat (célvonatokat) indított távolabbi helyekre is (jó, jóllehet nem biztos, hogy nyereséget hozó népnevelõ ötlet volt). Így vált lehetõvé számomra a Bükk, a Mátra, a Bakony egyes vidékeinek bejárása is. Ez a szenvedélyes hobbi a gimnáziumi és elsõ egyetemi éveimben is megmaradt. Késõbb e kirándulásokat autóstoppos módszerrel kombináltam. Így járhattam be az akkori Jugoszlávia, Kelet-Németország, Csehszlovákia és Lengyelország nagy részét. Nyaranta 3–4 hetet, késõbb, ha lehetett, még többet mindig Balatonfüreden töltöttünk/töltöttem, gyalog bejártam a Balaton-felvidék nagy részét. A Tapolcai-medence számomra még ma is a világ legszebb tája. Valójában a földrajznak a geomorfológia nevû része érdekelt. Mivel a 11


gazdaságföldrajzot szívbõl utáltam, szóba sem került, hogy földrajz szakra jelentkezzem. Maradt a geológia, mint a tiszta természet tudománya, amelynek valódi mivoltáról vajmi kevés fogalmam volt. Gyermek- és ifjúkoromat abszolút szabadságban töltöttem. Szüleim hamar rájöttek arra, hogy tanulmányaimat nem kell ellenõrizni, számon kérni. Csupán a „külön” német órákhoz ragaszkodtak egy ideig. Nem tudom, mennyi volt a külvárosi általános iskola feltehetõen alacsony színvonalának, illetve képességeimnek a szerepe abban, hogy szinte alig tanultam. Délután gyorsan elintéztem az írásbelit, utána szabad voltam. Ugyanez volt igaz a gimnáziumra is (a demográfiai hullám miatt az I. (ma Szent) István Gimnázium mellett a külterületiek számára egy kisegítõ gimnáziumot (az Egressy Gábor Általános Gimnáziumot) hozták létre sebtében, ennek hírnevét öregbítettem. Csupán a negyedik évben, az érettségire és a felvételire készülve ismerkedtem meg a rendszeres tanulás gyötrelmeivel. Súlyosbítottam a helyzetet azzal, hogy a Múzeum körúti Egyetemi Könyvesboltból megvásároltam Vadász Elemér professzor akkortájt megjelent/újra kiadott „Elemzõ földtan”, „Magyarország földtana”, „Földtörténet és földfejlõdés” c. könyveit. E kézikönyvek (nem tankönyvek) nyelvezete, erõltetett magyarosító stílusa, összetettsége komoly kételyeket ébresztett bennem. A válság megoldására (mint annyi más esetben is) édesanyám sietett segítségemre. Lovász György akkor még fiatal geográfus édesanyján keresztül — többszöri áttéttel — sikerült eljutnunk Kriván Pál (akkor adjunktus) úrhoz. Elmesélve neki nehézségeimet, jót nevetett. Azt tanácsolta, az említett mûveket (egyelõre) tegyem félre, koncentráljak a felvételi tárgyakra, legfeljebb R. Gheiselinck: „A nyughatatlan föld” c. könynyû népszerûsítõ könyvét olvasgassam, ha geológiai olvasmányra vágyom. És ellátott kõzetminták tárolására alkalmas papírdobozokkal, mintagyûjtõ zacskókkal, és még sok más jó tanáccsal. Jólelkû, optimista, bátorító kisugárzása, kitûnõ humorérzéke kiváló muníciónak bizonyult a következõ megpróbáltatásokhoz. Kitüntetéssel, kiválóan érettségiztem. (A gimnázium egyébként az iskolapolitika kanyargós, kifürkészhetetlen döntései után hamarosan szakközépiskolává degradálódott. Ha a gimnáziumomról érdeklõdtek, nem kevés öngúnnyal azt szoktam volt mondani: megszüntették, mert rájöttek, utánam jobb diákjuk már úgysem lesz.) Az ELTE TTK geológus szakára simán, elsõ körben felvettek. Matematikából és fizikából volt írásbeli, nem túl nehéz, a rendelkezésre álló idõ fele alatt megoldottam a példákat, Jaskó Tamás és Dienes István leendõ évfolyamtársaimmal együtt (õk ketten a 12


geológus diploma megszerzése után még a matematika szakot is elvégezték). A szóbeli felvételi bizottság elnöke a jóságos, de szigorút játszó Bogsch László professzor úr volt, a tagok közül Bognár Lászlóra és Szemerédy Pálra emlékszem. Utóbbi (mosolyogva a nem létezõ bajusza alatt) megjegyezte: „ne szinuszvonalat rajzoljon nekem, hanem kört, azt kértem” (ugyanis remegett a kezem az izgalomtól). A bizottság jóindulata nem volt kétséges. Diszkriminációnak nyoma sem volt. Bár azért késõbb, az elsõ év második félévében, amikor is az ELTE TTK Dékáni Hivatal Tanulmányi Osztályának szõke hajú (és nevû) vezetõjénél/elõadójánál reklamáltam, miért emelték fel a tandíjamat a duplájára annak ellenére, hogy kitûnõ volt a félévi bizonyítványom, az osztályharc ökle (ha szabad ilyen képzavarral élnem) ismét emlékeztetett apám vétkére (és egyben kötelezõen az én nem létezõ bûnömre). „Az ilyenek örüljenek, hogy egyáltalán bekerülhettek az egyetemünkre…” volt a válasz, ami után jobbnak láttam nem forszírozni tovább a tandíj dolgot. Egyetemi tanulmányaimról Mindenekelõtt szeretném leszögezni, rendkívül hálás vagyok az ELTE geológus szak hallgatóit 1962 és 1967 között oktató valamennyi tanárnak. Visszaemlékezésekben általában dicsérni illik az alma mater-t, az oktatók és az oktatás színvonalát, ez egyben a visszaemlékezõ presztízsét is növeli automatikusan. Nekem az az egyetem, az az oktatás csak részben volt jó, és ezt a megfogalmazást vegyék erõsen szépítõ túlzásnak. Elismerem, a hiba bennem volt. Elõször is: idõbe tellett, mire a „germanotíp” vagy poroszos, feudális tanszéki hierarchikus rendszerben eligazodtam, hozzászoktam az elõadások és gyakorlatok stílusaihoz. Magam már az oktatás (elsõsorban az általános ásványtan, kristálytan) elsõ hete után rájöttem, hogy nem a számomra megfelelõ helyre kerültem. Komolyan fontolgattam kiugrásomat, csak az akkor kötelezõ 2–3 éves sorkatonai szolgálat fenyegetõ réme akadályozott meg ebben. Másodszor: az oktatásban alárendelt volt az alaptárgyak (matematika, fizika, kémia) részaránya. E tantárgyak közepes szintû tudása már akkor is elengedhetelen volt minden, akkor korszerûnek számító kutatáshoz. Ezeket a hiányosságokat késõbb, magánszorgalommal nagyon nehéz, gyakran lehetetlen volt pótolni. Harmadszor: a lexikális tananyag leadása és számonkérése túltengett az oktatásban. Megfelelõ „short-term memory”-val vagy „photographic mind”-dal (amelyre szinte valamennyien szert tettünk kisebb-nagyobb sikerrel az öt év alatt) akár kiváló eredménnyel is lehetett vizsgázni, de az egész nem állt össze. Így — ne13


gyedszer és utoljára — a tananyag nem adott egy olyan eszköztárat, módszercsomagot a végzettek számára, amellyel gyakorlati geológiai feladatok megoldására alkalmasak lettünk volna. Ezért nagyon irigyeltem a mérnököket, akiknél ez a gyakorlat-irányultságú képzés már sok évtized alatt kikristályosodott. Hogy impertinenciámat súlyosbítsam, csak néhány példát említek. Könyv nélkül fújtunk olyan számítógép winchesterébe vagy akkor még, táblázatos gyûjteményekbe való adatokat, mint pl. Magyarország hévforrásainak mélység, hõmérséklet és hozam értékei, vagy a kõszéntelepes összletek sorrendjei, a telepek száma, vastagságai, de egyikünk sem tudott volna egy vízkutat megtervezni, vagy kõszénkutatást folytatni. Az alaptárgyaknál az oktatók (igen kevés kivétellel) nem törekedtek arra, hogy a geológus hallgatók számára életszerûbb, ismerõs példákkal világítsák meg az adott tárgy szerepét (termodinamikából például, ami fél év volt mindössze, egyetlen szilárd fázisátalakulási ásványtani példa sem hangzott el). Vagy, feleségem évfolyamában [ami az elsõ szakbiológus (azaz nem tanár biológus) évfolyam, és mint ilyen, kísérleti nyúl státuszú volt] fizika címszó alatt két félévben egy nemzetközi hírû professzor hangtant adott le (és kért számon), ami nyilván nagy segítséget nyújthatott volna a madárfajok egymástól, valamint medvétõl és farkastól való megkülönböztetéséhez, de vajmi keveset adott a késõbb nélkülözhetetlen biofizika megalapozásához. De legyen elég a kritikából. A teljes valóság az, hogy egyetemi tanulmányaim alatt olyan kiváló oktatók, nagyszerû emberek tanítványa lehettem, akik mind emberi, mind szakmai-tudományos szempontból döntõ hatást gyakoroltak rám, és akikre mindig örömmel, büszkeséggel és hálával gondolok vissza. Ezek közül idõben az elsõ Kriván Pál tanár úr hatása volt. Benne a reneszánsz ember élet- és mûvészetszeretete, minden iránt fogékony szelleme, fanyar (ön)kritikus-humoros attitûdje keveredett a földtan iránti mély elhivatottsággal. Általános földtan órái, az általa vezetett kirándulások valóban élvezetesek voltak. Még most is jól emlékszem hosszabb itáliai tanulmányútja után tartott beszámolójára, amelyben a fent említett elemek olyan szuggesztíven ötvözõdtek, hogy képzeletben valamennyien vele jártunk Olaszországban. Évfolyamfelelõsünk Géczy Barnabás volt (nem szerette, ha tanár úrnak szólítjuk). Mély humanitása, szívbõl fakadó megértõ kedvessége mindenkit magával ragadott. Nagyon sokat segített mindannyiunknak. Egy idõben versenyt rendeztünk, az évfolyamból ki tud elõre köszönni Géczy tanár úrnak. Egy idõ után feladtuk, reménytelen volt: ha meglátott bárkit 14


közülünk a Múzeum körúton, vagy bárhol, már messzirõl üdvözölt bennünket. Bognár László tanár úr tisztességessége, becsületessége és elsõsorban segítõkészsége révén vésõdött emlékezetembe. Nagyon sokat segített nekem pályakezdõ éveim Geokémiai Kutatólaboratóriumbeli számkivetettsége idején (errõl majd késõbb), és megnyilvánulásai mindig a tiszta ember képét vetítették felém. Egy példa: akkoriban vezették be az állami zászló ünnepélyes felvonásának aktusát a Kossuth téren. Akkori egyik legjobb barátom (akivel sok kiránduláson, autóstoppos hazai és külföldi úton voltunk együtt) szakállasan (ami akkoriban már önmagában félbûn volt) a Kossuth téren egy általam nem ismert kisebb társaságban állítólag hangosan kritizálta az ünnepséget (én nem voltam ott). Ennek eredményeképpen rögtön az V. kerületi, Vadász utcai rendõrkapitányságon találta magát, ott is tartották vagy egy hétre. A rendõrségrõl kérték, egyik évfolyamtársa tegyen vallomást róla. Ez az évfolyamtárs (önként, de anyám rendkívüli rémületére) én voltam. Minden jót, szépet mondtam a barátomról a kihallgatáson, a vizsgálótisztet nem nagyon érdekelték az általam elmondottak. Közben az egyetem is értesült a szörnyûségrõl. Furcsa módon a konzervatívnak vélt tanárok a gyerek fejét követelték, Bognár László, aki akkor, ha jól tudom, kari pártvezetõ volt, kiállt érte és így zavartalanul (no meg szakáll nélkül és mentalitásában erõsen megváltozva) folytathatta tanulmányait évfolyamtársam. Zapp Erika tanárnõ a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéken tartott nekünk, másodéveseknek kvantitatív kémiai analízis órákat és gyakorlatokat. Túlzás nélkül állíthatom, a geológus hallgatók réme volt, évfolyamról évfolyamra járt a híre a bukásoknak és egyéb kínzatásoknak. Szó, ami szó, sajátos stílusa volt, engem leginkább egy szigorú állatidomár, egy életunt kiképzõ õrmester és egy megértõ elmeosztálybeli ápoló keverékére emlékeztetett, és mivel akkortájt Rejtõ Jenõ regényeit faltam (némelyikbõl még most is tudok részeket idézni), számomra élvezetes volt, amit infantilis vigyorgással fejeztem ki. Vigyorgásom szemet szúrt Zapp Erikának, aki megjegyezte néhányszor, hogy majd a gyakorlatokon és a zárthelyik után vigyorogjak, ha tudok. Ma is életem legnagyobb sikerének tartom, hogy az egyik elsõ zárthelyim — a kollégák elégtelen, elégséges stb. dolgozataiból kiemelkedve — hatos osztályzatot kapott tõle. Ez nagy felhördülést váltott ki az évfolyamban csakúgy, mint a velünk együtt lévõ elsõs szakbiológusoknál, akik között ott volt késõbbi feleségem, akinek már javában udvaroltam. A tréfát félretéve, valóban nagyon kedveltem a kémiai 15


analízist. Speciális kollégiumnak is felvettem késõbb, majd diákköri és szakdolgozati munkáimhoz is magam készítettem a teljes kõzet fõkomponens elemzéseket. Késõbb, a kémiai adatok értelmezésénél nagy segítségemre volt az ott szerzett tudás. A legnagyobb köszönettel és hálával Székyné Fux Vilma tanárnõnek tartozom. Miután diákköri próbálkozásaim a Földtani Tanszéken (lösz szelvényekben található paleotalaj szintek Pulfrich-fotométeres vizsgálata) nem bíztattak reális kezdéssel és munkával, a Kõzettan-Geokémiai Tanszéken magmás kõzettani témát: a DNy-Cserhát miocén andezites vulkanizmusának vizsgálatát kezdtem meg. A diákköri munkában csakúgy, mint a hasonló témájú szakdolgozat és a Középsõ-Cserhátra is kiterjesztett egyetemi doktori értekezésem elkészítésében Székyné valódi mentorom volt. Pályám alakulására a legnagyobb hatást Szádeczky-Kardoss Elemér professzor egyetemi elõadásai gyakorolták. Ezek az elõadások alig-alig követtek valamiféle hivatalos tanmenetet. Elõadásaiból a tudományos gondolkodás és kutatás szabadsága, öröme sugárzott úgy, hogy egyben jelezte, mi, hallgatók is részesei lehetünk ezeknek a kalandoknak. Minden elõadása különleges intellektuális élményt jelentett számomra, nem csoda hát, hogy a kõzettant (elsõsorban a kõzettant és nem a klasszikus geokémiát) választottam. A kutatói pálya Amilyen felhõtlen, zavartalan volt egyetemi tanulmányom, olyan nehéznek bizonyult számomra a pályakezdés. Ötödéves koromban elõször Sztrókay-Kálmán Imre professzor hivatott és jelezte, lehetõségem lenne az Ásványtani Tanszéken egy gyakornoki (majd tanársegédi) állás betöltésére. Én megköszönve a lehetõséget és a megtiszteltetést, közöltem, hogy engem elsõsorban a kõzettan érdekel (ezzel egyúttal ezt a lehetõséget be is zártam, bár Sztrókay professzor jóindulatát az elkövetkezõ idõszakban is sikerült megtartanom). Kevéssel ezután Szádeczky professzor hivatott, és elmondta, a Kõzettan-Geokémiai Tanszéke mellett mûködõ MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumban (továbbiakban: GKL) felajánl nekem egy gyakornoki helyet, a nagynyomású kísérleti geokémiai részlegben. Ambivalens érzésekkel hallgattam ezt a megtisztelõ ajánlatot is, mivel másodmagamban részt vettem egy nagynyomású kísérleti geokémia tárgyú speciális kollégiumon, és biztosan tudtam, én nem szeretnék ebben a részlegben dolgozni: nincs mûszaki érzékem, a többit inkább nem részle16


tezem itt. Ezért kínomban — megköszönve az ajánlatot — azt válaszoltam, Sztrókay professzor úrtól is kaptam már egy álláslehetõséget. Ennél roszszabbat nem mondhattam volna. Akkor még nem tudtam, hogy Szádeczky professzor a szakmában általa általánosan alkalmazott „csendõr-pertu”-ról csak akkor vált át magázásba, ha mérges. „Akkor majd lesz szíves eldönteni, fiatalember, mit akar, és közölje a titkárnõmmel!” mondattal zárta az audienciát. Én meg konstatáltam, van még fejlõdnivalóm a diplomatikus és politikus munkahelyi kommunikáció területén. A szerencsétlen kezdet ellenére 1967. augusztus 1.-én gyakornoknak vettek fel a GKL-be. A nagynyomású kísérleti részlegbeli munkát úgy próbáltam megúszni, hogy kértem Szádeczky professzort, adjon idõt a cserháti andezites témám befejezésére, amibõl egyetemi doktori értekezést szeretnék készíteni. Nagyon nem tetszett neki, hogy nyilvánvalóan nem akarok részt venni az akkor általa legkorszerûbbnek, legfontosabbnak tartott, személyesen vezetett és naponta egyszer-kétszer ellenõrzött kutatócsoportban, de talán liberális lévén, talán érzékelve ambícióimat, fél év „haladékot” adott, amibõl közel három év lett. Egyben kegyvesztett lettem. Nem volt munkahelyem, asztalom, székem, esetleges mikroszkópról, egyéb eszközökrõl nem is beszélve. Kiss János és Bognár László beleegyezésével a Múzeum körúti A épület földszintjén található Ásvány- és Kõzettár egyik földszinti ablakmélyedésében talált üres tárolóasztalt „foglaltam” el. Kiszállásokra (vonattal, busszal) mehettem, a kõzetmintákat 30–40 kg-os papírzsákokban magam cipeltem és adtam fel a vidéki postákon. Vékonycsiszolatokhoz, majd késõbb teljes kõzet fõkomponens kémiai elemzésekhez és néhány DTADTG felvételhez szintén hozzájuthattam. Munkám fõ része kõzettani mikroszkópos jellegû volt. Ehhez Székyné tanárnõ adta kölcsön saját Leitz kutatómikroszkópját, amit naponta hoztam-vittem az elsõ emeletrõl, mivel nem volt zárható szekrényem. Otthonról behoztam egy majdnem muzeális Erika táskaírógépet, és szereztem egy mechanikus számológépet is a szemcseméret-eloszlási és modális összetétel mérések adatainak „gyorsabb” statisztikai kiértékeléséhez. A hely nyáron füllesztõ meleg, szellõztethetetlen, télen hideg volt. A munkahelyi „társaságot”, igencsak szórványos társalgást a hallgatók, valamint a GKL földszinti zárt laborjai: a röntgendiffraktométeres és a geomikrobiológiai labor emeleti titkársághoz átvonuló dolgozói (kollégáim), valamint az Ásványtani Tanszék ugyancsak átvonuló munkatársai (Kiss János, Bognár László, Lovas György) jelentették. Szakmailag szinte teljesen magamra maradtam, az egyetlen ritka konzultációs lehetõséget a cserháti andezitek kõzetkémiájával foglalkozó 17


Póka Teréz kollégámmal folytatott beszélgetések jelentették. Ez annál is furcsább volt, mivel a Kõzettan-Geokémiai Tanszéken, Kubovics Imre professzor vezetésével a ’60-as évek végén kezdték meg — MÁFI megbízás alapján — a Cserhát ásvány-kõzettani és geokémiai feldolgozását. Kubovics professzorral egy olyan szóbeli megállapodást kötöttem, hogy ha leadom a kõzetmintáimat (teljes földtani, ásvány-kõzettani dokumentációval), akkor ezekrõl a mintákról nyomelem-összetétel adatokat kapok. Ez így is történt, a nyomelem-geokémiai eredményeimet önállóan publikáltam késõbb. De valamilyen okok miatt, vagy csak egyszerûen, nem alakult ki a tanszéki cserháti csoporttal szakmai konzultáció, jóllehet volt évfolyamtáram, Andó József a tanszéken, ebben a csoportban dolgozott. Egyébként is, meglehetõsen feszült volt akkortájt a viszony az akadémiai kutatócsoport és az egyetemi tanszék dolgozói között. A ’60-as végén vette át Szádeczky professzortól a Kõzettan-Geokémiai Tanszék vezetését Kubovics professzor, és ezzel a „perszonálunió” kora véget ért. Addig az egyetemi és akadémiai státuszú kollégák, és ugyancsak, az akadémiai vagy egyetemi leltárú berendezések sztochasztikus keveredésben voltak. Teljesen érthetõ volt Kubovics professzor törekvése a független, kutatócsoporti dolgokkal nem kevert tanszék létrehozására, de ugyanilyen érthetõ volt az is, hogy azok a kollégák, akik a kutatócsoporthoz tartoztak, és a rendcsinálás ürügyén elvesztették szobájukat, sértve érezték magukat. Én ebben a folyamatban (mivel a földszinti Ásványtárban ültem) csak láncaimat veszthettem. A szintén a földszinten található, az akadémiai kutatócsoporthoz tartozó röntgendiffraktométeres laboratórium elõterébe (ami egyben az Ásványtani Tanszék dolgozóinak és a hallgatóknak is átjáróként szolgált) „avanzsáltam”, a GKL rajzolónõjével és könyvtárosával, Heiler Valériával osztva meg az átjárót. Hamarosan csatlakozott hozzánk Pantó György íróasztala és szekrénye is, mivel ezeket az elsõ emeletrõl ebrudalták ki, és a Puskin utcai alagsori elektron-mikroszonda laboratóriumban, amelyet akkor Pantó György vezetett, nem volt tér ezek elhelyezésére. (Azt hiszem, ennyi elég az elhelyezési viszonyok szemléltetésére.) Szorgalmasan haladtam a cserháti kutatási témámban. Egyetlen laboratóriumi közfeladatom a demonstrációs anyagok elõkészítése volt Szádeczky professzor kõzettan és geokémia elõadásaira. Mivel nem volt lehetõségem személyesen megbeszélni a következõ elõadáshoz szükséges demonstrációs anyagokat, ezért a hallgatóktól kérdeztem meg, hol tartanak, és ennek alapján készítettem elõ vaktában, az esetek döntõ több18


ségében hibásan, mert Szádeczky professzor általában nem követett szigorú tanmenetet. Az improvizált órái voltak a legérdekesebbek. Nem volt elég eszem (vagy kedvem?), hogy végigüljem ismét az óráit, a környezetembõl senki sem figyelmeztetett erre az esetleges elvárásra, így ezek az elõkészítések a legtöbb esetben hibapontokat eredményeztek számomra. Szerencsére 1–2 év után megválhattam ettõl a poszttól. Doktori értekezésem (letisztázva, de nem bekötve, ahogyan az szokás volt) 1970 elejére elkészült, leadhattam professzoromnak az anyagot. Õ tett bizonyos utalásokat arra, hogy illenék megvárni egyes idõsebb, arra érdemesebb kollégák értekezéseinek elkészültét, és csak ezután folyamodni az egyetemi doktori címért, de ezt az ellenvetést nagyon udvariasan sikerült elhárítanom, végül is nem akadályozta meg a „doktori cselekmény” megindítását. Hátra volt még az elõzetes bírálat, ami rosszul sikerült: több hónapos várakozás után Szádeczky professzor kéziratom átnézését arra az idõszakra tervezte, amelyre már elõzõleg — elsõ olaszországi turista utam miatt — szabadságot kértem. Mivel nem voltam hajlandó szabadságomat elhalasztani, az elõbírálat meglehetõsen kutyafuttában történt: Szádeczky professzor hasára helyezve a dolgozatot átlapozta azt, majd közölte, mehet. Mindezek után nem kevés szorongással készültem a szigorlatra és a védésre, amely Szádeczky és Sztrókay professzor maximális jóindulatával, valóban kollegiális hangulatban nagyon jól (summa cum laude) eredménnyel sikerült. Az eredménynél is sokkal fontosabb volt számomra, hogy e két megkérdõjelezhetetlen szaktekintély valódi kollégaként kezelt. Doktori értekezésem sajátos módon készült. Könnyen lehet, az én hibám, sohasem kértem semmit, hacsak nem voltam biztos a válaszban (lásd Nagy László versébõl: „Nékem a kérés nagy szégyen, Adjon úgy is, ha nem kérem…”). A szöveget édesanyám gépelte le, õszinte örömmel tanult meg „geológiául”. A térképeket, szelvényeket magam rajzoltam és színeztem, az ábrákat — mivel a velem egy szobában ülõ rajzolónõ többször kijelentette, hogy nem feladata ebben segíteni — édesapám egyik szerkesztõnõje tisztázta le pénzért stb. Tehát amennyire laboratóriumi, ugyanúgy családi vállalkozás is volt az értekezés. A dolgozat témája a Középsõ- és DNy-Cserhát tortónai andezites vulkanizmusának ásvány-kõzettani és geokémiai jellemzése volt. Elkülönítettem a vulkáni és szubvulkáni összletet alkotó kõzettípusokat, meghatároztam láváik kitörési sorrendjét és a Kubovics professzor által a Ny-Mátrában kimutatott vulkáni sorozatokkal korreláltam ezeket. A fõ- és nyomelem összetételek alapján a DNy-Cserhátban a bazalt felé átmenetet alkotó an19


dezittípusokat írtam le. Mivel sem jelentõs utóvulkáni hatás, sem kémiai mállás nem volt, a Cserhát hegység gyönyörû paleovulkáni formái (kõzettelérek, lávapajzsok, lávaárak stb.) ideális mintaterületet nyújtottak az andezitek kõzetszöveti (szemcseméret-eloszlási) viszonyai és a lehûlési sebesség közötti összefüggések szemléltetésére. Az akkor szokásos szemcseméret-eloszlási görbék helyett/mellett bevezettem a kristálycsírák (kristálygócok) eloszlásának fogalmát a kõzetszöveti elemzéseknél. E görbék segítségével az olvadék túlhûlésének mértékétõl függõen, a túlhûlésben bekövetkezõ hirtelen változások kimutatásával különítettem el a különbözõ vulkáni és szubvulkáni kõzetfácieseket, figyelembe véve a kõzettestek méreteit és a minták kõzettesten belül elfoglalt helyzetét is. Igen idõigényes Fjodorov (Fedorov) asztalos mikroszkópos mérésekkel meghatároztam a fõ kõzetalkotó fenokristályok összetételeit, a plagioklászok generációit, és a fenokristályok kémiai összetétel-ingadozásait (zónásság-típusokat). Ugyancsak e módszerrel, orientált kõzetmintavétellel és ezekbõl készített, szintén orientált vékonycsiszlatok segítségével kísérletet tettem a lávatakarók, lávaárak mozgási irányainak meghatározására is. Elsõ kutatási eredményeim publikálásához elsõsorban Kiss János professzor eszmei és gyakorlati támogatása jelentette a legnagyobb segítséget. Tevékenységemet távolabbról figyelve már diákköri munkámat is publikálta, majd helyt adott (és segített) szakdolgozatom és doktori értekezésem fõbb eredményeinek angol nyelvû közlésére is az egyetemi Annales-ben. Az MTA Acta Geol. Acad. Sci. Hung. folyóiratában elõször 1969-ben jelent meg cikkem az andezitek kristályosodási viszonyairól. E munkámra még 1978-ban és 1983-ban is hivatkoztak amerikai és kanadai szerzõk olyan rangos folyóiratokban, mint a Journal of Petrology vagy a Canadian Journal of Earth Sciences. Azt hiszem, a Cserhát miocén andezites vulkanizmusa még most is „mostohagyerek” a hazai vulkanológiai kutatásban, sok, még megoldandó feladattal és számtalan vulkanológiai tanösvény kialakítására alkalmas lehetõséggel. Meglehetõsen sajátos intézmény volt akkortájt a GKL. Magamnak, illetve szûk körben ezt úgy fogalmaztam meg, hogy Szádeczky professzor impozánsan szerteágazó tudományos mûködésének egyes korszakaiból egy-két munkatárs (vagy egy kisebb csoport), mint fosszília maradt hátra, és ezek a kutatók/csoportok független, önjáró módon folytatták (néha nem folytatták) tevékenységüket. E csoportok egymással munkakapcsolatot nem vagy csak alig tartottak, a vezetõn keresztül érintkeztek ritkán. 20


1969 szeptemberében Magyarország rendezte meg a Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció kongresszusát. A szervezõbizottság és a kongresszus elnöke Szádeczky professzor volt. A GKL-ben kis csoport alakult a szervezési munkák lebonyolítására, de késõbb, a hajrában az operatív szervezés összeomlását elkerülendõ a MÁFI és személy szerint Fülöp József is igen hathatós segítséget nyújtott. A KBGA kongresszusára iszonyatos mennyiségû kézirat érkezett be, ezeket több éven át, 4 vagy 5 kötetben az Acta Geol. Acad. Sci. Hung. folyóiratban jelentette meg az elnök-fõszerkesztõ. Szádeczky professzor közben szemmûtéten esett át, több hónapig nem olvashatott, orvos felesége ezt be is tartatta vele. 1969 tavaszán így — titkárnõjével felváltva — délelõttönként felolvasni jártunk rózsadombi lakására. Ez a „Nyilas Misi-szerep” érdekes volt számomra, a felolvasást gyakran szakították meg a professzor eszmefuttatásai, véleményei, amelyekbõl nagyon sokat tanultam. Imponáló volt eltökéltsége, az, hogy egyetlen beküldött kéziratot sem hagyott olvasatlanul tovább futni. A felolvasásoknál javítgatta messze nem tökéletes angol és német kiejtésemet, az orosz cikkek összefoglalóit helyben, szóban lefordítottam, csupán a sok román szerzõ francia cikkeivel voltunk bajban, mivel én még a francia kiejtés alapszabályaival sem voltam tisztában. Sok komikus percet szerezhettek számára (és kínosat nekem) ezek a felolvasások. Lányom a születését a kongresszus elejére idõzítette, így a házigazdai segítõ serénykedésbõl nagyrészt kimaradtam. De a KBGA MagmásMetamorf Kõzettani Bizottságának ülésén (a bizottság elnöke Szádeczky professzor volt) egyértelmûvé vált elõttem, hogy a bizottság soron következõ fõ feladatában, az 1:1 000 000 méretarányú, a Kárpát–Balkán– Dinári térség (és természetesen a Kárpát-medence) metamorf képzõdményeit ábrázoló fedetlen tematikus térkép és magyarázó szerkesztésében technikai szerkesztõi feladatot szánnak nekem. A térkép elkészítése Szádeczky professzor briliáns ötlete volt. Mivel Magyarország területén a metamorf képzõdmények zömmel fiatalabb földtani képzõdményekkel fedetten találhatóak és csupán mélyfúrások pontszerû adataiból ismertek, ezért a hazai metamorf aljzat megismeréséhez a környezõ országok adataiból extrapolálva kívánt eljutni. Mindehhez egy — még mai szemmel is — maximalista, a gyakorlatban regionálisan kivitelezhetetlen, de nagyon logikus jelkulcsrendszert alkotott. Így a térkép hivatott volt feltüntetni a premetamorf (kiindulási) kõzetek korát, litofáciesét, a metamorf események korát, ezek metamorf fácieseit. Ilyen komplex tudással még ma 21


is legfeljebb néhány alapszelvényrõl rendelkezünk/rendelkeznek a fejlett országokban. [Jellemzõ, hogy az akkortájt készülõ (és 1973-ban nyomtatásban is kiadott) Alpok metamorfit térképe (1:1 000 000, fõszerkesztõ: E. Niggli, szerkesztõ: M. Frey) megelégedett egy metamorf fáciestérkép jelkulcsával, és ahol tudták, a metamorf események korának feltüntetésével.] Az egymilliós méretarányú KBD metamorfit térkép végül is az MTA GKL, valamint a Központi Földtani Hivatal anyagi támogatásával 1976-ban jelent meg nyomtatásban (a kartográfiai munkákat az ELTE Térképtudományi Tanszékén Füsi Lajos és munkatársai végezték, a nyomtatás a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetében történt). A ’70-es évek legelején Morvai Gusztáv, a Központi Földtani Hivatal elnökhelyettese, a KGST Állandó Földtani Bizottságának magyar képviselõje azzal a kéréssel kereste meg Szádeczky professzort, hogy a készülõ KBD metamorfit térképet egy KGST programhoz, nevezetesen a Kárpát–Balkán és a Kaukázusi övek geológiája és metallogéniája c. programhoz is fel szeretnék használni. Ezt fõnököm természetesen támogatta, és egyben „kölcsönadta” munkaerõmet ehhez a feladathoz. Morvai Gusztávban egy abszolút becsületes, tisztességes, segítõkész vezetõt, nagy empátiával rendelkezõ kollégát ismertem meg, akinek nagyon sokat köszönhetek. Így 1969 és 1976 között számos KBGA és KGST bizottsági, albizottsági ülésen vettem részt különbözõ szocialista országokban. Ezeken az üléseken egyrészt tökéletesíthettem orosz nyelvtudásomat, tárgyalási tapasztalatokra tettem szert (megtanultam, hogy Szádeczky professzort képviselem, az õ nézeteit adom elõ és védem meg huszonévesen az általában >70 éves tárgyalófelekkel szemben), másrészt, az ülésekhez kapcsolódó terepbejárásokon, valamint az akadémiák közötti kétoldalú együttmûködéseken alapuló terepbejárásokon sikerült megismernem tágabb környezetünk metamorf formációit és geológiájuk fõ, kritikus problémáit is. Ezek a széleskörû tapasztalatok döntõ mértékben határozták meg saját kutatási témáim kiválasztását és szemléletmódom további fejlõdését. A KBD metamorfit térkép szerkesztésének és kiadásának idõszakát az alábbi sajátosságok jellemezték. Egyrészt, Szádeczky professzort akkortájt már elsõsorban a lemeztektonika, majd a Föld általános anyag- és energiaáramlási törvényei érdekelték, a metamorfit térkép bizonyos értelemben „nyûg”, teljesítendõ nemzetközi kötelezettség volt csak számára. Másrészt, ezt a kötelezettséget nyomatékosította a KGST elvárás. Harmadrészt, a résztvevõ országok vezetõ kutatói által beküldött térképek (és magyarázó szövegek) alapvetõ ellentmondásokat tartalmaztak. Ezeket az ellent22


mondásokat az 1998 decemberében a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglaló elõadásomban az alábbiakban foglaltam össze: e térképet mai szemmel tanulmányozva feltûnõ az az ellentmondás, hogy jóllehet az alpi orogén övezet egyik részét ábrázolja, akkori, mintegy 25 évvel ezelõtti ismereteink szerint a térségben az alpi tektonociklushoz kapcsolódó regionális metamorfózis gyakorlatilag elhanyagolható: sporadikus és kis intenzitású volt. A földtörténeti ókornál idõsebb (prekambriumi, proterozoos) metamorf eseményeknek tulajdonítottak döntõ szerepet a szerzõk az adott térségben. Miért és hogyan vált a metamorfit térkép negyedszázada még általában elfogadott ismeretanyaga fokozatosan, mára már nyilvánvaló ellentmondássá? E jogos kérdésre az alábbi magyarázat adható. A metamorfit térkép szerkesztésének idõszakában, illetve azt követõen alakult ki és vált általánosan elfogadottá az „új globális tektonika”, mai nevén a lemeztektonika, amely diszkvalifikálta a metamorf összletek korbesorolásának korábban általánosan elfogadott, fixista szemléleten, közvetett litológiai és metamorf kõzettani „bizonyítékokon” alapuló gyakorlatát. E gyakorlatot, amelynek lényege a XX. század elején és elsõ harmadában keletkezett, a metamorfitok mélység szerinti öves elrendezõdésérõl szóló Becke–Grubenmann–Niggli-féle elméletre, illetve a Stille-féle geoszinklinális elméletre vezethetõ vissza, egy sematikus szelvényen mutattam be. Ha egy vizsgált területen egymástól bármilyen (az orogén övezetekben általában a metamorf eseményeknél fiatalabb, utólagos tektonikai) határral elválasztott, különbözõ metamorf fokú, esetleg egymástól eltérõ litológiájú metamorf összletek találhatók, akkor ezen összletek között mind a premetamorf kõzetképzõdési, mind pedig a metamorf (átkristályosodási) korokat tekintve lényeges különbségeket véltek bizonyítottnak, mégpedig úgy, hogy a legerõsebben átalakult összlet a legidõsebb. A különbözõ összletek között általában egy tektonociklusnak megfelelõ jelentõs (százmillió év nagyságrendû) korkülönbségeket tételeztek fel. Mint utóbb, például a Svájci Központi Alpok vizsgálata során kiderült, ez a szemlélet nem tartható. Nagyméretû, posztmetamorf tektonikai mozgásokkal ugyanolyan üledékképzõdési és metamorf korú, de lényegesen különbözõ metamorf fokú, egymástól tektonikai határfelületekkel elválasztott összletek kerülhettek közvetlen érintkezésbe, a „transzportált metamorfózis” orogén övezetekben nagyon gyakori példáit szolgáltatva. Így tehát csupán az egymástól eróziós diszkordancia-felülettel elválasztott, különbözõ metamorf fokú összletek között állapítható meg jogosan primér 23


kõzetképzõdési és metamorf kor-különbség. Az ilyen diszkordancia-felületek az orogén övezetekben a fehér hollónál is ritkábbak. Egy következõ, az orogén övezetekben általános jelenség — amelyet a térkép számos szerkesztõje figyelmen kívül hagyott — a polimetamorfózis, azaz a metamorf események ismétlõdése egy adott kõzetösszletben. A KBD metamorfit térkép térképészeti és nyomdai munkáira vonatkozó szerzõdések aláírása elõtt Szádeczky professzor, a térkép szellemi atyja és fõszerkesztõje kikérte véleményemet a kiadásról. Én azt válaszoltam, annyi ellentmondást, hiányosságot tartalmaz a térkép, hogy én nem javaslom a kiadását. Õ megköszönve — ahogy õ mondta — õszinte és bátor véleményemet azt válaszolta: „fiúkám (ez volt az általános megszólítási mód minden kb. 45 év alatti hímnemû munkatársára), ha mindenki így gondolkozott volna, akkor ma egyetlen földtani térkép sem lenne a világon. Kiadjuk.” A térképborító belsõ oldalán található rövid magyarázó után tervezett részletes magyarázó szöveg kiadása már elmaradt. A térképet, mint technikai szerkesztõ, természetesen vállalom. Szerintem sokat segített a térség metamorf képzõdményeirõl alkotott általános nézetek revideálásában, az új kutatási irányok kibontakozásában. Ennél hasznosabb küldetése aligha lehetett volna. A cserháti vulkanizmussal foglalkozó egyetemi doktori értekezésem után természetesen szerettem volna folytatni vulkanológiai kutatásaimat is. Korábban szokás volt, hogy a Kõzettan-Geokémiai Tanszéken diplomázó hallgatók egy része a Dunazug hegység egy kisebb területének vulkanológiai feldolgozását kapta feladatul. Így az évek során egy nem teljes és nevezéktanában, szemléletében természetesen nem egységes mozaikkép állt össze. E mozaikok kiegészítését és a hegység magmás kõzettani vizsgálatát vázoltam fel fõnököm elõtt. Munkatervemet nem fogadta el. Egyrészt megemlítette, milyen sokan foglalkoztak akkortájt magmás kõzettannal (ezen belül is elsõsorban az andezitekkel), említést tett arról is, hogy „a magmás kõzettan már telítve van gondolatokkal”, és azt javasolta (ez gyenge kifejezés, tûzte ki feladatomul), hogy metamorf kõzettannal foglalkozzam. Ezen belül is, mivel a hetvenes évek legelején vázolta fel elsõ lemeztektonikai modelljeit, nagynyomású-kishõmérsékletû (HP/LT) metamorf képzõdmények keresését javasolta az akkor általa egyik szubdukciós szutúraként értelmezett Darnó-vonal környezetében. Jóllehet akkor meglehetõsen komoly törést jelentett számomra ez a kényszerû témaváltás, visszagondolva a késõbb történtekre, nagy hálával kell adóznom Szádeczky-Kardoss professzornak, fõnökömnek e döntéséért. 24


1971 nyarán visszatértem hát kedvenc hegységemhez, a Bükk hegységhez. Az elsõ, tájékozódó terepbejárásokat a hollóstetõi kempingbõl, mint állandó sátorhelyemrõl szerveztem, akkor már egy kis FIAT gépkocsit is felhasználva. Nagy szerencsémre a közelben, Bükkszentkereszt környékén dolgozott volt évfolyamtársam és jó barátom, Csáky Ferenc és felesége Tarcsay Cecília a Mecseki Ércbánya Vállalat megbízásából (mindenki tudta Magyarországon, hogy uránbánya, de szégyenlõsen, az ellenség megtévesztése érdekében, vagy egyszerûen csak ostobaságból, így hívták hivatalosan a vállalatot). Csáky Ferenc ezen kívül jól ismerte a Szendrõi-hegységet (innen készült késõbb egyetemi doktori értekezése) és az Upponyi-hegységet is. A segítségükkel begyûjtött elsõ mintacsoport, valamint a következõ években már egyedül begyûjtött minták képezték az alapját az elsõ, a Bükk hegység alpi progresszív metamorfózisával foglalkozó angol nyelvû cikkemnek. A Darnó-zóna szubdukciós szutúra öv jellegét nem tudtam metamorf kõzettani adatokkal megerõsíteni (a térségben éppen ebben az övezetben bizonyultak a legkevésbé átalakultaknak a kõzetek), de sikerült pumpellyit-prehnit-kvarc fáciesû regionális alpi progresszív metamorfózist kimutatnom a bükki triászban. Addig csupán a Kõszeg–Rohonci-hegység alpi Penninikumát ismertük alpi progresszív metamorf egységként, a többi hazai metamorf képzõdménynél az alpi ciklusban legfeljebb csak retrográd hatásokat tételeztek fel, ill. igazoltak. Tehát ez volt az elsõ kimutatása az Alpokhoz szorosan nem kapcsolódó alpi idejû progresszív metamorfózisnak hazánkban. E cikkben több, nem regionális, hanem általános metamorf kõzettani jelentõségû megállapítást is tettem. Ilyen volt, pl. az, hogy — külföldi laboratóriumi kísérleti eredmények adatait kritikailag értelmezve — kimutattam a pumpellyit-prehnit-kvarc fácies poligenetikus természetét (e fácies, szemben az általánosan elfogadott, metamorf kõzettani kézikönyvekben is hirdetett nézetekkel, nemcsak az ún. betemetõdéses metamorfózis során, hanem regionális orogén metamorfózis, sõt, utómagmás mûködés során is képezõdhet). Tudománytörténeti érdekesség, de egyben megdöbbentõ is nyomon követni egy új kutatási terület kezdeténél jelentkezõ elsõ botladozásokat. A prehnitpumpellyit metagrauwacke fáciest (Winkler nevezéktanával: a pumpellyitprehnit-kvarc fáciest) D. S. Coombs írta le elõször az új-zélandi Déli-sziget nagy vastagságú mezozoos összletébõl, hasonlóan a zeolit fácieshez. Más kutatók a világ különbözõ részeirõl közöltek hasonlókat, ezért ezeknek a fácieseknek a keletkezését a metamorf kõzettani kézikönyvek a nagy vastagságú „geoszinklinális” üledékek betemetõdésével együtt járó hõ25


mérséklet- és terheléses nyomás-növekedésével magyarázták, és szembeállították az orogén övezetek nyírásos tektonikai deformációval és hõmérsékletnövekedéssel jellemzett, a zöldpala fáciessel kezdõdõ dinamotermális metamorf fácies-sorozataival. Ezt cáfoltam meg és ezért javasoltam, hogy a kezdeti metamorfózis vizsgálatánál ne egy kõzettípust, hanem különbözõ kõzettípusokat használjanak, és a különbözõ, egymástól független paraméterek szintézisébõl vonjanak csak le petrogenetikai következtetéseket. E célból csatoltam egy, a különbözõ litotípusok kezdeti metamorf átalakulásainak folyamatait, jellemzõit és nevezéktanát összefoglaló, a szovjet és a nyugati rendszereket szintetizáló nagy táblázatot is. Akkoriban csak nagyon kevesen foglalkoztak hazánkban metamorf kõzettannal, közülük is csak néhányan a kezdeti (vagy nagyon kis fokú) metamorfózissal (abban az idõben elsõsorban Lelkesné Felvári Gyöngyi és Viczián István). Ahhoz, hogy az akadémiai Actá-ban angol nyelven közölt eredményeimet a számomra fontos, mérvadó, vezetõ külföldi metamorf kõzettani szakemberekkel is megismertethessem, sajátos önreklámhoz folyamodtam: udvarias, véleménykérõ levél kíséretében elküldtem cikkem különlenyomatát a külföldi kollégáknak. Szinte valamennyiüktõl kaptam bátorító választ, némelyiktõl egyetértõ és kritikus véleményt is, olyanoktól is, mint H. G. F. Winkler, aki (legalábbis a kontinentális Európában) a metamorf fáciestan pápájának számított. Ezt a gyakorlatot a hazai közlésû, angol nyelvû cikkeimnél — igaz kisebb intenzitással — de a késõbbiekben is alkalmaztam. A kezdeti metamorfózis (anchimetamorfózis) kutatásához — elsõsorban a kõzetek kis szemcsemérete, valamint a rétegszilikátok részletesebb szerkezeti vizsgálatának igénye miatt — már nem volt elégséges a kõzettani polarizációs mikroszkóp. A röntgendiffraktometria elméletébe és gyakorlatába (a kõzetek és ércek kvalitatív és kvantitatív fáziselemzésébe) Bárdossy György vezetett be a GKL-ben, az illit „kristályossági” módszert a szakirodalomból próbáltam meg elsajátítani. Az egyensúlyi szilárd polifázisos rendszerek (így például a metamorf kõzetek) kõzetalkotó ásványai nyomástól és hõmérséklettõl függõ elemmegoszlási arányain alapuló, termodinamikai alapú ún. geotermométerek és geobarométerek a hatvanas évek második felében jelentek meg. A hetvenes évek elején javaslatomra és kérésemre, Pantó Györggyel és Nagy Gézával együtt a GKL elektron-mikroszonda laboratóriumában kísérletet tettünk e módszerek hazai bevezetésére. Az elsõ hazai termo-barometriai adatokat a ’70-es évek második felében kutatási jelentésekben, valamint a 26


kijevi KBGA kongresszus kiadványában adtuk közre. A véletlenek szerepére és az alapkutatás kiszámíthatatlanságára jellemzõ, hogy az elektron-mikroszondával vizsgált elsõ négy kõzetminta közül kettõben olyan sajátos, összetett diffúziós kémiai összetétel-zónásságot mutató gránátszemcséket találtunk, amelyek a polimetamorfózis egyértelmû bizonyítékai voltak, és a kõzetek nem-egyensúlyi jellegét bizonyították. Ezeket az eredményeket angolul és magyarul is publikáltuk 1975-ben (Acta Geol. Acad. Sci. Hung., ill. az MTA X. Osztályának Közleményei). 1975-ben jelentõs változás történt a GKL életében. Az akkor 72 éves Szádeczky professzor után Pantó György lett a GKL igazgatója. Szádeczky akadémikussal szemben Pantó Györgyöt igazgatói munkájában végig a kiszámíthatóság, a tervezettség és szervezettség jellemezte. Nagyon nehéz helyzetben volt igazgatósága elején: a senior kutatók közül ketten is munkahelyet változtattak. A korábban említett GKL-struktúra (pontosabban struktúrátlanság) nem kedvezett a rendszeres, komplex kutatásoknak, küszöbön volt a GKL átköltözése az MTA Budaörsi úti kutatóházába, ahol 4 majd 5 különbözõ természettudományi kutatólaboratóriummal együtt, új, nem mindig barátságos környezetben kellett a GKL helyzetét megvédeni, stabilizálni. Pantó György igazgatóval a kezdetektõl mostanáig nagyon jó kollegiális, sõt, talán nem túlzás, baráti kapcsolatom alakult ki. Én megbízható, szorgalmas kutatója voltam, õ pedig biztosította számomra a teljes kutatói szabadságot. Adminisztratív vezetõi szerepre sohasem vágytam, csak szabadságra, azt megkaptam és azt hiszem, munkával, teljesítménnyel megfelelõen viszonoztam. A GKL rögös évtizedeiben — 2000-ig, hol független, hol beosztott csoportvezetõ, hol osztályvezetõ voltam. Gyakran váltogattuk egymást e pozíciókban Póka Teréz kolléganõmmel, sokszor nevettünk, nem tudtuk pontosan mikor ki kinek a fõnöke éppen. Az MTA Természettudományi Kutatólaboratóriumok fedõnevû intézetben (ahová a GKL is tartozott önálló jogi és tudományos, de közös gazdasági státusszal, és amelynek azért volt ilyen furcsa neve, mert a 4–5 résztvevõ intézetben nem volt más közös, csak a természettudomány) intenzívebb politikai-társadalmi közélet volt, mint a Múzeum körúton. Nem lettem párttag itt sem, nem hiszem, hogy ez különösebb hátrányt, vagy késõbb elõnyt jelentett volna számomra. Három választott funkcióm volt 1975 és 1990 között: egyszer egy évre valahogy begyömöszöltek a Magyar–Szovjet Baráti Társaság intézeti csoportjának vezetõségébe (aggódtam is, nehogy ez idõ alatt 40 kazah fejõnõbõl álló küldöttség látogasson meg minket), majd a ’80-as évek végén az intézeti Igazgató Tanácsban, valamint az MTA 27


igazgatóinak érdekképviseleti fórumában, ahogy mi neveztük, ún. választott „népképviselõ” lettem. E két utóbbi funkcióm nem volt érdemi, többnyire csupán magán-megfigyeléseket tettem. Majd késõbb, 1990 után észlelhettem, milyen sokan és hogyan fordultak meg a damaszkuszi úton. A ’70-es években kezdõdött meg Fülöp József akadémikus, a KFH akkori elnöke vezetésével a magyarországi paleozoos földtani alapszelvény program, amely igen jelentõs erõforrásokkal lehetõvé tette alapkutatás célú folyamatos magfúrások mélyítését országszerte, és a kõzetminták rendszeres és részletes komplex vizsgálatát. Nem tudom, legfeljebb csak gyanítom, hogy nem annyira az elsõ metamorf kõzettani publikációim, hanem Morvai Gusztáv KFH alelnök „beajánlása” vagy „kiközvetítése” révén kaptam (és rajtam keresztül kapta a GKL) a felkérést az ÉK-magyarországi paleozoos alapszelvények részletes ásvány-kõzettani, geokémiai és metamorf petrogenetikai vizsgálatára. Fülöp József akadémikussal személyesen az általa irányított közös földtani terepbejárásokon, majd késõbb, Rákóczi-telepen, a mélyfúrási magminta sorozatok részletes feldolgozása, mintagyûjtés során, és legvégül, könyveinek (Magyarország földtana. Paleozoikum I, II) írásához általam nyújtott kõzettani adatokkal, értelmezésekkel kapcsolatos megbeszélések során ismerkedtem meg. Tudom, hogy Fülöp akadémikus személyének és munkásságának megítélése a hazai geológus közösségben manapság meglehetõsen ellentmondásos. Azt is tudom, hogy én tevékenységének csupán egy kis szegmensével találkozhattam. Megbízásos munkáink legelején észleltem Fülöp József részérõl egy olyan attitûdöt, hogy nem bánná, sõt támogatná, ha az alapszelvény programban teljes munkaidõvel részt vennék. Én viszont — éppen Szádeczky akadémikussal végzett munkáim tapasztalatai alapján — elhatároztam, amennyire lehet, még egyszer nem szeretnék egy másik „nagyon nagy ember” közvetlen holdudvarába tartozni. Fülöp József ezt viselkedésembõl megértette, és így maradtam közel két évtizedig tisztes távolságban tõle, így maradtam „Peti a GKL-bõl, aki majd megvizsgálja és megmondja...”, közvetlen munkatársainak gyakran nem kevés bosszúságára. Fülöp Józseftõl rengeteget tanultam: elsõsorban a földtani anyag: a kõzetek tiszteletét, szeretetét, gondoskodó féltését és az önzetlen vasakaratot és fáradhatatlan szorgalmat, amellyel ezt a tudományos értéket feldolgozni, rendszerezni — és talán ami a legfontosabb — a következõ generációk számára hozzáférhetõvé tenni igyekezett. Az értelmezések változnak, nagyon gyorsan elévülnek. De: a magyarországi paleozoos földtani képzõdményekrõl két könyve jóvoltából olyan dokumentáció áll rendelkezésre, 28


amilyen korábban sohasem volt. Ez a dokumentáció megkönnyíti a diákok tanulását, a kutató és gyakorlati szakemberek munkáját és pontos. Azok a személyek, akiknek anyagait felhasználta, megfelelõ méltatásban részesültek a könyv elején, igaz, nem a tudományos publikációkban szokásos módon (igaz viszont, nem jelentek meg fényképeik ezeknek a kutatóknak más publikációkban, csak a Fülöp-féle könyvekben). Az ÉK-magyarországi paleozoos és mezozoos kezdeti metamorf képzõdmények vizsgálatával közel egyidõben kaptam felkérést az OKGT (a MOL jogelõdje) kutatási fõosztályától a szénhidrogén-tároló metamorf medencealjzat komplex ásvány-kõzettani, geokémiai vizsgálatára is. Mint ismeretes, ebben az idõben jelentõs kõolaj- és földgáz-telepeket tártak fel és termeltek a metamorf aljzatban. Ugyanakkor, a metamorf repedezett tárolók porozitás- és permeabilitás-viszonyainak elõrejelzése sok nehézségbe ütközött. Egyrészt a metamorf aljzatról az OKGT kutatólaboratóriuma (az OGIL) szakemberei által végzett vizsgálatok áttekintésére, továbbfejlesztésére, korszerû módszerekkel való kiegészítésére volt szükség, másrészt eredményeket vártak tõlünk konkrét szénhidrogén-földtani kérdések megoldásához is. E munka a hetvenes évek közepétõl — megszakításokkal — 2000-ig tartott. A Kisalföld, a Balaton-zóna, a Középmagyarországi(Igali)-zóna, a Somogy–Dráva-medence, az Alföldön pedig a KiskunhalasÉK–Tázlár–Szank, a Kaba-D-i és az Álmosd-Kismarja környéki mélyfúrások anyagait, valamint az Alföld aljzatában Szederkényi Tibor által kimutatott takaróhatárok, áttolódási övezetek mezozoos és idõsebb metamorf anyagát vizsgáltuk, és készítettünk összefoglaló, értékelõ jelentéseket. Ebben a nagy volumenû munkában — fõleg a kezdetekben — bizonyos feladat (vizsgálati terület)-megosztás jött létre a GKL és a szegedi JATE Ásványtani, Geokémiai és Kõzettani Tanszékén dolgozó Szederkényi Tibor professzor között. A metamorf kõzetek és jelenségek könnyebb megértéséhez a ’70-es évek végén rendszertani és nevezéktani „értelmezõ szótárat” írtunk Szederkényi Tiborral közösen, amit az OKGT meglehetõsen nagy példányszámban sokszorosított és terjesztett munkatársai között. Az OKGT, valamint dunántúli és alföldi kutatóvállalatai és az OGIL munkatársai közül az együttmûködés kezdeményezõjét („motorját”) Haászné dr. Rózsás Hajnalkát kell kiemelnem. Nagyon sok segítséget kaptunk Bardócz Béla fõgeológustól, Tormássy István fõosztályvezetõtõl, Bércziné Makk Anikótól és Hajdu Dénestõl is. E munkák megfelelõ színvonalú elvégzéséhez a GKL-ben kiváló munkacsoport kovácsolódott össze. Rajtam kívül (aki a mintagyûjtést — 29


lett légyen az terepi vagy mélyfúrási anyag — és a minták mezoszkópos, kõzettani mikroszkópos megfigyeléseit, leírását mindig magam végeztem, csakúgy, mint a röntgendiffraktogramok kvalitatív kiértékelését és a filloszilikátok „kristályossági” indexeinek meghatározását, kalibrálását) Tóth Mária a röntgen-porfiddfrakciós kvantitatív fázisanalízissel, a filloszilikátok vonalprofil analízisével, Horváth Zoltán András, majd Lantai Csaba a diszperz szénült szervesanyag vitrinit reflexióképességének mérésével, Nagy Géza, Dobosi Gábor és Fórizs István az elektron-mikroszondás vizsgálatokkal, és sok vegyész (nevük felsorolása terjedelmes lenne itt) a teljes kõzet fõkomponens analízisekkel járult hozzá a munkához. Több évtizedes tartós, és azt hiszem, mindkettõnk számára igen hasznos munkakapcsolat alakult ki Balogh Kadosával (Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet), aki az általunk szeparált, különbözõ szemcseméretû illit-muszkovit-dús frakciók K-Ar-izotópos kormeghatározásával járult nagymértékben hozzá a metamorf kõzetgenetikai értékelésekhez. Több évtizedes, értékes publikációkat eredményezõ munkakapcsolat alakult ki és mûködött Lelkesné Felvári Gyöngyivel és Kovács Sándorral is. Nagyon „munkás” évek voltak ezek. A két témacsoportban összesen vizsgált minták száma megközelítette a tízezret. Igen jó volt a kapcsolat megbízóinkkal. A kutatási jelentések után még általában 1–2 évet dolgoznom kellett az eredmények végleges kiértékelésén, majd a megbízók engedélyével (néhány esetben aktív tudományos közremûködésükkel, mint társszerzõkkel) a GKL-beli team az eredményeket angol nyelven publikálta. Munkánknak nemcsak tudományos, hanem gyakorlati eredményei is voltak. Még most is jól emlékszem az egyik ilyen eseményre. A ’80-as évek közepén az MTA Természettudományi Fõosztálya idõrõl idõre értékelte az egyes intézetekben folyó kutatási témákat. Így került sor 1984ben a metamorf kutatások értékelésére is. Erre az ülésre Bardócz Béla és Tormássy István egy nagy térképpel érkezett Nagykanizsáról, amelyen bemutatták, hogy a Kiskunhalas-ÉK-i terület metamorf aljzatáról készített kõzettani térképem (a milonitosodott zónák kimutatásával és lehatárolásával) nagy segítséget nyújtott a gyakorlatnak ahhoz, hogy a szerkezet nagy áteresztõ képességû részeire, zónáira telepítsék a termelõ kutakat. Meg kell vallanom, mindmáig nagy büszkeséggel emlékszem vissza erre a sikerre. A ’80-as évek elejéig nem különösképpen ambicionáltam tudományos fokozat megszerzését. Akkori munkahelyi vezetõm, Pantó György, valamint az MTA Föltudományok Osztálya akkori elnöke, Graselly Gyula akadémikus erõteljes nógatására volt szükség, hogy 1982-re megírjam (és 30


megvédjem) értekezésemet a kezdeti metamorfózis témakörébõl (bükki, upponyi- és szendrõi-hegységi példákon), amellyel a földtudomány kandidátusa címet nyertem el. Még közel tíz év telt el a már Magyarország szinte összes nagyszerkezeti egységében észlelt kezdeti metamorfózisra vonatkozó új adataimat, valamint nemzetközi kooperációs eredményeket is szintetizáló akadémiai doktori dolgozatom megírásáig (1991), illetve meglehetõsen lassú bírálata után, a földtudomány doktora cím megszerzéséig (1993). Mint már említettem, pályám kezdeti éveiben a szomszédos országokban tett hivatalos utak, az MTA kétoldalú egyezményei által biztosított tanulmányutak nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy már viszonylag korán jó, áttekintõ képet és megfelelõ anyagismeretet szerezzek a Kárpátmedence és tágabb környezete metamorf képzõdményeirõl. A KBD-metamorfit térkép szerkesztési munkái megfelelõ betekintést engedtek a részletekbe, a problémákba is. Ismereteim fejlõdésében ugrásszerû fejlõdést jelentett elsõ „nyugati” tanulmányutam. 1978-ban írt alá együttmûködési szerzõdést az MTA és a Svájci Természettudományi Akadémia. Ennek egyik elsõ fecskéjeként még 1978 novemberében kéthetes tanulmányutat tehettem Svájcba, a metamorf kõzettan egyik õshazájába. A keretszerzõdés csak a lehetõséget biztosította, a programokat — szerencsére — magamnak kellett levelezéssel elõre megszerveznem. A bázeli, a neuchâteli és a genfi egyetem ásvány-kõzettani intézeteiben három, a kezdeti metamorfózis témakörében világhírû professzort látogathattam meg. Közülük a nálam csupán néhány évvel idõsebb Martin Frey professzorral (Basel) egy életre szóló barátságot kötöttünk. (Sajnos 2000-ben egy hegyi balesetben 60 éves korában életét vesztette.) Halála után a „Swiss very low-grade metamorphic school” széthullott. Ugyancsak nagyon közeli, baráti-kollegiális kapcsolat alakult ki a neuchâteli francia-svájci Bernard Kübler professzorral, az illit „kristályossági” módszer kidolgozójával (a Kübler-index névadójával). Akkoriban Svájcban nagyon keveset tudtak a keleti blokk, így Magyarország életérõl, az ott folyó tudományos tevékenységrõl. Érdekes volt számomra az a tartózkodó, óvatos puhatolózás, amellyel mentalitásomat, tudásomat megismerni igyekeztek. Emlékszem, Martin Frey az elsõ napon különlenyomatait adta oda olvasgatni. A szép könyvtárban olvasgatva ceruzával kritikai megjegyzéseket írogattam a cikkekbe, különösen a kloritoidos cikkének röntgendiffraktogramját dekoráltam ki, jelezve, hogy muszkovit jelenlétében a reflexiók átfedései miatt kloritoid röntgen-pordiffraktométeres módszerrel önmagában nem határozható meg. Nemsokára 31


mellém ült, átbeszéltük a cikkeit (imponált neki, hogy a kloritoid d-értékeit fejbõl tudtam), megbeszéltük az Alpok és a KBD-terület metamorfit térképeinek szerkesztésével kapcsolatos tapasztalatainkat stb. [Õ a berni Ernst Niggli professzor mellett volt az alpi (elsõ) metamorfit térkép szerkesztõje. Késõbb az õ vezetésével 1999-ben adták ki a második, 500 000es térképet és magyarázót az azóta sajnálatos módon megszûnt (az Eclogaeval összeolvadt) Schweizerische Mineralogische und Petrographische Mitteilungen c. folyóiratban.] Ami nagyon tetszett: ezek a svájci kollégák nem tekintették magukat „univerzális zseniknek”. Egy példa: ismerkedésnél Martin Frey megkérdezte, mivel foglalkozom. Erre — nem akarván szerénytelen lenni — azt válaszoltam, a kezdeti metamorfózissal, valamint a polimetamorfózis kimutatására alkalmas módszerekkel. Erre azt válaszolta szerényen (vagy álszerényen?), õ csak a kezdeti metamorfózishoz ért, azon belül is csupán a metapelitekhez (de — ezt már én teszem hozzá — abban világhírû volt). Rájöttem, nem szükséges a világmindenséget átfogni ahhoz, hogy valaki jó szakember, jó tudós legyen. Egy másik dolog, ami nagyon tetszett és szívbõl irigyeltem: a tanszékeken uralkodó szabadság. Hétvégeken gyakran több kutató és hallgató nyüzsgött a tanszékeken, mint munkanapokon, de bárki megtehette — ha nem volt órája, vagy más elõre eltervezett hivatali kötelezettsége, hogy bármikor elmehetett, elég volt egy „On leave for field work till….” cédula kifüggesztése az ajtó külsõ oldalára. Tetszett, hogy más földrajzi léptékben gondolkoztak: Ha volt egy tudományos kérdésük, megkeresték hozzá a megfelelõ „modellterületet, modellanyagot”, és nem jelentett gondot Dél-Amerikába, vagy Kanadába vagy éppen Új-Zélandra utazni terepi munkára. Mentalitásban persze óriási különbségek voltak közöttük: a visszafogott, udvarias, precíz németsvájci Martin Frey, vagy a könnyed „világfi” francia-svájci Bernard Kübler (aki, mivel unta a tó feletti novemberi ködös idõt, egyik reggel kijelentette, napot szeretne látni, és addig autóztunk ütött-kopott, soha be nem zárt ajtójú kocsijával, amíg egy napos étteremhez értünk) két külön világ volt, de mindegyikükben (és az összes többi, általam megismert kollégában) közös volt az elhivatottság: nem a fizetésért, vagy azért, mert oda vetette õket a sors, hanem tiszta tudományos érdeklõdésbõl dolgozott valamenynyi. Én ezt a mentalitást nagyon is importálandónak tartottam akkor is, ma is. Rengeteget tanultam tõlük, fõleg módszertant. Martin Frey professzorral — kezdeményezésemre — több közös publikációnk született. A Svájci Központi Alpok Helvéti-zónája kiváló modellterületnek bizonyult a filloszilikát „kristályossági” viszonyok változásait befolyásoló földtani, tektoni32


kai tényezõk vizsgálatára. Két közös cikkünk már csak halála után két és négy évvel jelenhetett meg. Az elsõ nyugati tanulmány után sok helyre vitt az utam, nagyon sok kutatóval ismerkedtem meg, kitágult a világ. A nevek felsorolására ezen írás terjedelme nem ad lehetõséget. Csupán azokat említem, akiknek személyisége, a közösen végzett kutatómunka meghatározó volt számomra. Ilyenek voltak: Franco Sassi (Padova), Richard J. Merriman (BGS, Nottingham), Brin Roberts, Douglas Robinson, Richard J. Bevins (NagyBritannia), Hanan J. Kisch (Izrael), Covadonga Brime (Spanyolország), Donald R. Peacor (Ann Arbor, Michigan, USA), Jakob Pami´c (Horvátország) és Wali Shah Faryad (az afgán származású szlovák állampolgár, aki ma a prágai Károly Egyetemen professzor). A nemzetközi együttmûködésekhez sok fiatal is csatlakozott, közülük Raffaele Sassi, Fernando Nieto és Pilar Mata nevét emelném ki. 1986-ban az International Union of Geological Sciences (IUGS) egyik állandó bizottsága, a kõzettani rendszerezéssel, nevezéktannal foglalkozó bizottság Metamorf Kõzettani Rendszertani Bizottsága (Subcommission on Systematics of Metamorphic Rocks) Rolf Schmid (Zürich) és Jacquline Desmons (Nancy) vezetésével megkezdte munkáját. A cél az volt, hogy a magmás rendszer- és nevezéktani könyvhöz, a svájci Streckeisen profeszszor által indított, de már LeMaitre professzor által befejezett, a szakzsargonban csak „kék könyv”-ként emlegetett kézikönyvhöz hasonló metamorf rendszer- és nevezéktani kézikönyvet hozzunk létre. Máig sem tudom pontosan az okot, miért kértek fel e bizottság tagjának, sõt, az egyik nemzetközi munkacsoport (Study Group A: Very low-grade metamorphic rocks) vezetõjének. Talán az elsõ körlevélre írt, meglehetõsen hosszú és kritikus válaszom, talán addigi publikációim, mások ajánlásai, vagy a feladat meglehetõsen nehéz jellege, nem tudom. Ez a munka, amely nagyrészt levelezéssel, kérdõívek szerkesztésével, a válaszok kiértékelésével lassanlassan folyt, lehetõséget adott arra, hogy a szakterület „nagyágyúival” (pl. a zeolit és a prehnit-pumpellyit metagrauwacke fácies elsõ leírójával, D. S. Coombs professzorral, a metabázitok „pápájával”, a kaliforniai J. G. Liou professzorral, egy másik metabázit fácies, a pumpellyit-aktinolit fácies leírójával, Hashimoto professzorral, vagy egy másik „metapelit illit indexszel” (C. Weaver, USA), a szovjet epi-, meta-, katagenetikus zónarendszerek kidolgozóival (Logvinenko, Kosszovszkaja és Shutov profeszszorokkal), vagy a szerves és szervetlen anyagok diagenetikus-metamorf fejlõdésének összehasonlításában legtöbbet tudó H. J. Kisch professzorral) 33


közvetlen, folyamatos munkakapcsolatba kerüljek. Nagy örömömre szolgált, hogy az itt nem részletezhetõ, az egész albizottságot érintõ bonyodalmak után, 20 éves munka eredményeként a metamorf kõzetek rendszer- és nevezéktanát tárgyaló IUGS könyv a Cambridge University Press-nél 2007ben, nyomtatásban megjelent. Az anyag egyébként a Brit Geológiai Szolgálat honlapján (www.bgs.ac.uk/SCMR) is megtekinthetõ. Büszkeséggel tölt el, hogy a nagyon kis- és kisfokú metamorf kõzetekrõl szóló fejezet vezetõ társszerzõje lehettem, és az, hogy az egész könyvben „érzõdik” tudományos hozzájárulásom. Bár név szerint nem említenek, de a polimetamorfózis fajtáinak rendszerezésére kidolgozott sémát elõször én mutattam be az albizottság 1992-es padovai ülésén stb. Fontos, tapasztalatom volt még a kontinentális (nyugat-közép) európai, az angolszász és az egykori szovjet (orosz) felfogások alapvetõ különbségeinek feltárása. Szomorú, lehangoló tapasztalatom viszont az, hogy milyen kis visszhangot váltott csak ki ez a könyv. Úgy látszik, az aktív kutatómunkájuk elején, csúcsán lévõ kollégáknak sokkal fontosabb egyes kõzetgenetikai problémák megoldása, mint egy javasolt „közös szakmai nyelv” megismerése, oktatása és használata. Pedig enélkül… Talán — mint mindig — túl türelmetlen vagyok, hiszem még nincs három éve, hogy a könyv megjelent. 1989-ben a már említett két angol kolléga, Douglas Robinson (aki mellesleg a Journal of metamorphic Geology c., legrangosabb metamorf geológiai folyóirat egyik, alapító szerkesztõje) és Richard Bevins (a walesi Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kõzettárának vezetõje) a Nemzetközi Geológiai Korrelációs Program (IGCP) keretében egy új projektet indított No. 297: Very Low-Grade Metamorphism címmel. A projekt alakuló ülésének megszervezésére engem kértek fel. A rendezvény technikai szervezéséhez a GKL vezetése minden segítséget megadott, nekem csak a szakmai részrõl kellett gondoskodnom. Az alakuló ülésen beszámolhattam a rendszer- és nevezéktani munka állásáról, és ami még fontosabb, földtani terepbejáráson bemutathattam a Szendrõi-, az Upponyi- és a Bükk hegység jellemzõ metamorf alapfeltárásait. Nagyon sok, értékes észrevételt kaptam. Azt hiszem, ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy ez a terület ma már az angol nyelvû kézikönyvekben a kezdeti metamorfózis egyik típusterületeként szerepel. A következõ évben az IGCP projekt Angliában és Skóciában tartotta ülését. Ezen mutattam be elõször a klorit „kristályosság” alkalmazását, e metamorf fok jelzõ mutató, valamint az egyéb paraméterek (illit „kristályosság”, szénülésfok, vitrinit reflexióképeség, metabázit ásványfáciesek 34


stb.) közötti korreláció vázlatát. Tóth Mária kollégámmal közösen itt ismertettük a filloszilikát „kristályosságot” meghatározó két alapvetõ fizikai tulajdonság: az átlagos krisztallit (domén) méret és az átlagos rácsdeformáció szerepét, és bemutattam egy, a nagyobb metamorf fokú kõzetek (gneisz, csillámpala) retrográd metamorf és kémiai mállási folyamatainak elkülönítésére alkalmas módszert is. Ezután — ahogyan mondani szokták — beindult a nagyüzemi munka. Tudtam, hogy a klorit „kristályossági” módszer nemzetközi bevezetéséhez a kutatók nemzetközi közössége által jól ismert modellterületen történõ alkalmazásra is szükség van. Ezért Franco Sassi professzorral és fiával, Raffaele Sassival a Déli-Alpok paleozoos alapszelvényeinek példáján, a Bükkiummal összehasonlítva igazoltuk a módszer alkalmazhatóságát. Angol és amerikai kollégákkal (Merriman, Roberts, Peacor), nagy felbontású transzmissziós és analitikai elektronmikroszkópos módszerek és a röntgen-pordiffraktometria együttes alkalmazásával — észak-magyarországi példákon — kíséreltük meg az illit és klorit „kristályosság” változásait meghatározó ásványtani tényezõk értelmezését. Egyiptomi aspiránsommal (Doris Sadek Ghabrial) kimutattuk, hogy a klorit „kristályosság” nemcsak finomtörmelékes eredetû metamorf kõzetekre (metapelitekre), hanem — megfelelõ korrekcióval — metamagmás kõzetekre is alkalmazható metamorf fok jelzõ módszer, így közvetlen kapcsot jelenthet az üledékes eredetû kõzetek filloszilikát alapú és a magmás kõzetek ásványfácies alapú metamorf fok (zóna-) beosztásai között. A Grazi Paleozoikum ideális modellterületet jelentett a filloszilikátok kristályossági indexei, ásványkémiai jellegei és a litofáciesek (és a teljes kõzet kémiai összetételek) közötti összefüggések kvantitatív jellemzésére (ebben a munkában Alois Fenninger professzorral mûködtem együtt). Az olasz Accademia Nazionale dei Lincei (Róma) 2000-ben nagy nemzetközi konferenciát szervezett a csillámok kristálykémiájáról és metamorf kõzettanáról. A rendezõk felkérésére elõadást írtam a nagyon kis fokú metamorfózis jellemzõ filloszilikátjairól, ezek átalakulásairól. Ez az elõadás kibõvítve 2000-ben a Mineralogical Society of America „Reviews in Mineralogy & Geochemistry” 46., csillámokról szóló kötetének egyik fejezeteként, nyomtatásban is megjelent. Azt hiszem, ezeket a filloszilikát kutatásaimat ismerte el a Nemzetközi Agyagásványtani Asszociáció (Association internationale pour l’etude des argiles, AIPEA) Nevezéktani Bizottsága azzal, hogy a továbbiakban a klorit „kristályossági” index elnevezésére — különbözõ megfontolások alapján 35


— az „Árkai Index” elnevezés használatát javasolta (Guggenheim, S. et al.: Clays and Clay Minerals 2002; 50: 406–409; Clay Minerals 2002; 37: 389–393; AIPEA Newsletter No. 38, April 2002, pp. 10–15). Még nagyobb volt örömöm azért, mert még ebben az évben a Magyarhoni Földtani Társulat Agyagásványtani, valamint Ásványtan-Geokémiai Szakosztályai ünnepélyes elõadóülésen emlékeztek meg errõl az eseményrõl (a csiszolt kloritpala darabot, rajta a vonatkozó felirattal most is nagy becsben õrzöm). Nem sokkal késõbb a Magyarhoni Földtani Társulat metamorf kõzettani munkásságomat elismerendõ tiszteleti taggá választott. Mivel viszonylag ritkán fordul elõ a természettudományban, hogy (még) élõ kutatóról valamit elnevezzenek, a vonatkozó cikkeket megküldtem az MTA és annak X., Földtudományok Osztálya akkori vezetõinek. Vizy E. Szilveszter elnök és Teplán István, a Természettudományi Fõosztály vezetõje elismerõen gratulált. Bocsássák meg nekem, ha elfogult vagyok a kezdeti metamorfózis kutatásának jelentõségét illetõen. Ez a terület [vagyis a kõzettéválás és az „igazi” (mondjuk, zöldpala fáciesû) metamorfózis közötti pár száz oC hõmérséklettartományú terület] a ’60-as évekig igazi senki földje volt. Kutatásuk sok, az egész metamorf kõzettant is forradalmasító ismeretet hozott. Ilyenek voltak például, a nem egyensúlyi rendszerek gyakorisága és értelmezésük, a metamorf ásványreakciók hatókörzeteitek (az ún. metadoméneknek) a meghatározása stb. E kutatások regionális és módszertani eredményei az orogén övezetek és a medencék fejlõdéstörténeti rekonstrukcióinál is sikeresen alkalmazhatóak voltak. A kõzettéválás és a kezdeti metamorfózis folyamatai a földkéregben hatalmas mennyiségû fluidum regionális felszabadulását, felfelé migrálását eredményezik. Ennek jelentõségét az ásványi nyersanyagtelepek képzõdésében, áthelyezõdésében ebben a körben aligha kell részletezni. Mint már említettem, pályám során sohasem voltak vezetõi ambícióim. Teljesen kielégített a viszonylag kis kutatócsoportokkal végzett, a tudományos kérdések természetétõl függõen változó összetételû team-munka, a jórészt informálisan szervezõdött nemzetközi és hazai együttmûködések, valamint az IUGS albizottságában és az IGCP projektjeiben való közremûködés. Adminisztratív vezetõi vagy tudományos közéleti vezetõi tisztségekre nem vágytam. Talán ezért is, meg alapjában csendes, visszahúzódó, inkább szemlélõdõ természetem miatt, tudományos közéleti szereplésem viszonylag késõn, a ’80-as évek legvégén, a ’90-es évek elejétõl kezdõdött, majd burjánzott el. Elõször az MTA Geokémiai és Ásvány36


Kõzettani Tudományos Bizottsága Ásvány-Kõzettani Albizottságában voltam tag, csak jóval késõbb választottak meg a Tudományos Bizottság tagjává is. Ebben a bizottságban két cikluson (6 éven át) voltam titkár, majd ugyancsak hat évig elnök. Szintén a ’90-es években a Tudományos Minõsítõ Bizottság Földtudományi Szakbizottságban, majd az akadémiai minõsítési rendszer reformja után az MTA Doktori tanácsában két-két cikluson át, összesen 12 évig dolgoztam tagként. Az IAGC, valamint az IUGS Magyar Nemzeti Bizottságainak tagja és elnöke is voltam, ugyancsak 2-2 ciklusban. Az MTA reformja, és az 1994-ben elfogadott, az MTA-ról szóló törvény életbelépése után egy ciklusban az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának (AKT), valamint két ciklusban az AKT Matematikai és Természettudományi Kuratóriumának is tagja voltam. Tagja voltam az OTKA Földtudományi Zsûrijének és Matematikai és Természettudományi Szakkollégiumának 3–3 évig, kb. 6 évig a Magyar Akkreditációs Bizottság Földés Környezettudományi Bizottságának. 3 évig elnöke voltam az Oktatásügyi Minisztérium FEFA (Felsõoktatási Fejlesztési Alap) pályázati rendszeréhez tartozó Földtudományi Zsûrinek. Ezeket a megbízatásoknak megpróbáltam tisztességgel, lelkiismeretem szerint, az alapkutatás és a földtudományok érdekeit szem elõtt tartva elvégezni. Nem tisztem megítélni, milyen sikerrel tettem ezt. Helyzetemet nehezítette, hogy a felsorolt sok szakmai-közéleti megbízatás közül nem kevés egybeesett igazgatói kinevezésemmel és mûködésemmel. 1999 végén lejárt Pantó György akadémikus GKL igazgatói és Földtudományi Kutatóközpont fõigazgatói kinevezése. Érthetõ, hogy 25 éves igazgatói munka után, valamint az MTA Földtudományok Osztályának elnöki tisztét is újonnan ellátva nem akarta tovább folytatni a GKL meglehetõsen fárasztó igazgatását. Felkért, pályázzam a posztra, amit meg is tettem és — egyedüli pályázóként — elõbb 3, majd 5 éves idõszakra lettem a GKL, majd 2005. január 1-tõl — a harminc éves szünet után ismét jogilag és gazdaságilag független Geokémiai Kutatóintézet igazgatója. Igazgatói munkáim közül a fiatalítást, a GKL 50 éves jubileumának méltó megünneplését, fõleg a 2000-es évek elején lehetségessé vált mûszerfejlesztést, a tudományos témakoncentrációt, megújulást és nem kevésbé a puszta túlélést tartom említésre méltónak. Büszke vagyok arra, hogy igazgatóságom idején a kutatói gárda jelentõsen megfiatalodott, volt idõszak, amikor a kutatóknak több mint 30%-a 30 év alatti volt. Igazgatói megbízatásom idején 3 fiatal kollégám (általam vezetett PhD hallgatóm) szerzett PhD fokozatot az ELTE-n. És ami még fontosabb: ezek a fiatalok gyökeret eresztettek 37


nálunk: a PhD fokozat megszerzése után tudományos fõmunkatársi, határozatlan idejû kinevezést kapott legtöbbjük. Tulajdonképpen ettõl a generációtól függ a Geokémiai Kutatóintézet további sorsa. Ezzel mintegy elérkeztem az oktatással való kapcsolatom boncolgatásához. Az eddig elmondottakból kitûnik, az oktatás nem játszott meghatározó szerepet pályám alakulásában. A ’90-es évek elején a TMB felkért egy egyiptomi aspiránsnõ munkájának irányítására. A szokásos 3 év helyett 6 évet foglalkoztam vele. A végén nemcsak sikeres kandidátusi disszertációt, hanem értékes, jó cikkeket is írt az ÉK-magyarországi metavulkanitok metamorf kõzettani és ásványtani sajátságairól, valamint egy módszertani cikkem társszerzõje is lett. Mint az ELTE földtudományi doktori iskola alapító tagja, a ’90-es évek közepe táján több évben két féléves speciális kollégiumot tartottam az ELTE geológus szakos hallgatói és néhány TMB- (majd késõbb PhD) ösztöndíjas számára. Az elsõ félévben a metamorf kõzettan alapjait, általános módszereit ismertettem az egyetemi tanmenettõl merõben különbözõ módon, a második félévben a kezdeti metamorfózis módszertanát vettük át. A speciális kollégiumokat a GKL Budaörsi úti telephelyén tartottam, a gyerekeknek elég sokat kellett utazniuk. Az évek alatt talán 2–3 olyan hallgatóval találkoztam, akikhez hasonlóról Aldous Huxley „A lángész és a jóisten” c. novellájában írt. Megéreztem, mi lehet az a valami, ami bõségesen kárpótolja az éveken, évtizedeken át robotoló egyetemi oktatókat munkájukért. Az általános érdeklõdésen túl a felcsillanó értelem és kivételes tehetség, az együtt gondolkodás öröme, a kezdõk pályára állításának izgalma, elsõ szárnypróbálgatásaik segítése, majd a karrier kibontakozása. Egyben rájöttem az oktatómunka korlátaira is: meg lehet tanítani (ha a hallgató is akarja) egy szakmát, meg lehet tanítani a kutatás alapelveit, etikáját, módszereit, lehet segítséget nyújtani a témaválasztásban, az értelmezésben, de nagyon sok, rengeteg függ az egyén tulajdonságaitól, idegrendszerének állapotától, állóképességétõl, szorgalmától és legfõképp — intuitívitásától. El lehet és el is kell kísérni egy fiatalt a PhD fokozat megszerzéséig, meg kell tanítani a tudományos publikáció alapszabályaira kijavítva angol vagy magyar cikkeit sorról sorra, ha kell, de késõbb el kell engedni. Ezt nevezem én a röptetés, a kiröpülés idõszakának, és senki sem lehet biztos abban, milyen messzire, milyen magasra repül majd a tanítvány, lesz-e eredeti ötlete vagy csak másoló-kutató lesz stb. Voltak örömteli pillanataim és kevésbé örömteliek… Az oktatást végül is akkor hagytam abba (ez egybeesett igazgatói adminisztratív teendõim 38


elburjánzásával, valamint az egyetemi tömegoktatás bevezetésével), amikor sikerült két félév speciális kollégiumot leadnom úgy, hogy a 6–8 hallgató biztatásra sem tett fel egyetlen kérdést sem (pedig szorgalmasan eljöttek a Lágymányosról, jegyzeteltek, megfelelõen vizsgáztak is, csak valószínûleg nem érdekelte õket különösebben a tárgy). Azt hittem, bennem van a hiba, megkértem egyik fiatal, lelkes és jó elõadó kollégámat, tartsa meg õ a termobarometriai részt, õ sem kapott reflexiókat. 1995-ben — Szederkényi Tibor professzor jóindulatú közremûködésével — földtudomány (kõzettan) szakon habilitáltam a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán [ma Szegedi Tudományegyetem (szegény József Attila, kétszer ebrudalták már ki Szegedrõl, pedig ha nem Magyarországon él, ha nem magyarul, hanem egy világnyelven ír, a XX. század egyik (ha nem a) legnagyobb költõje lehetett volna]. 1996-ban ugyanott egyetemi magántanári címet szereztem, késõbb tartottam is egykét blokk (6–8 órás összevont) kurzust a metamorf kõzettan iránt érdeklõdõknek. Közben az ELTE TTK akkori dékánja, Kiss Ádám meghívott és felajánlott egy tanszékvezetõ egyetemi tanári állást az ELTE KõzettanGeokémiai Tanszékére. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, milyen „midlife crisis”-t okozott ez nekem. Nagyon csábított a lehetõség, a kihívás, az új feladat. Azt hiszem, naiv voltam: nem ismertem az ELTE TTK erõviszonyait, erõvonalait, a Geológiai Tanszékcsoport érdekszféráit, kapcsolatrendszereit, a formális és informális irányítás viszonyát stb. Summa summarum, egyszer megjelent egy számomra kiírt egyetemi tanári állás tanszékvezetõi lehetõség nélkül, máskor egy egyetemi docensi állás tanszékvezetõséggel, de az eredeti ígéret nem jött össze. Majd Kiss Ádám magas állami posztot kapott, így maradtam a Geokémiai Kutatólaboratóriumban. Visszagondolva erre a kis epizódra, azt hiszem, mindenkinek így lett jó (vagy legalábbis nem rosszabb). 2006 vagy 2007 õszén, kórházból való hazatérésem után a doktori iskola akkori vezetõje, Monostori Miklós professzor megbízásából egy dékáni hivatali adminisztrátor keresett meg e-mailben, amelyben felszólított, néhány napos határidõn belül készítsem el és küldjem el publikációs, hivatkozási stb. adataimat. Válaszomra, amelyben közöltem, hogy ezt most nem tehetem, és felhívtam szíves figyelmét az MTA-n már kitûnõen mûködõ adatbázisra, azt a feleletet kaptam, ha nem kívánok részt venni a doktori iskola munkájában, akkor ezt a vezetõvel közöljem. Már nem emlékszem, megtettem-e ezt vagy sem, egy biztos, az alma mater-tõl véglegesen és visszavonhatatlanul megváltam. Megjegyzem, a tanítási éveim alatt 39


soha senkitõl egy elismerõ megjegyzést, köszönõlevelet nem kaptam (ilyen az, ha bizonyos egyetemi körökben elhanyagolják a tánc-és illemtan tanítását). 1998-ban (ekkor volt második jelölésem) az MTA Földtudományok Osztálya 100%-os eredménnyel az MTA levelezõ tagjának ajánlott, ajánlóim Pantó György és Bárdossy György akadémikusok voltak. 2004-ben — hasonló eredménnyel — az MTA rendes tagja lettem. Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra, amelyet nem annyira munkám elismeréseként, hanem lehetõségként értékeltem és értékelek. Az elismerések sem maradtak el. 1980-ban a Magyarhoni Földtani Társulat Vendl Mária-díjjal, 1994-ben az MTA Akadémiai Díjjal tüntetett ki, 2006-ban pedig Széchenyidíjat kaptam. Ez volt az az év, amikor az Országház kupolatermében egyes államférfiak és egyes kitüntetettek a „ki kivel fog és nem fog kezet” címû társasjátékot játszották. Mögöttem éppen egy olyan férfiú ült, akivel nem fogtak kezet, a médiát csak ez érdekelte, a kormányõrökön és rajtam keresztül gázolva agyonfilmezték az illetõt. De ez a kis (legfeljebb komikus) közjáték semmit sem vont le õszinte örömömbõl. Mint már említettem, ugyanezen év õszén súlyosan megbetegedtem. 2007. december 31.-én lejárt második igazgatói megbízatásom, elhatároztam, nem pályázom újra. Szerencsére az intézetben volt, van jó vezetõi, szervezõi és kutatói kvalitásokkal rendelkezõ, nálam közel 20 évvel fiatalabb munkatárs, aki különösebb gond nélkül át tudta venni tõlem az igazgatás számomra inkább nyomasztó, mintsem kellemes összes terhét. Hátralévõ aktív idõmre, amit még független kutatóprofesszorként eltölthetek az intézetben, sok tervem volt és van. A hajszás évek alatt sok ötlet, rengeteg vizsgálati anyag halmozódott fel, ezeknek legalább egy részébõl szeretnék közleményeket írni. Mivel a metamorf kõzettan anchimetamorfózissal foglalkozó ága éppen most 50 éves, és mivel ebbõl az 50 évbõl legalább 40 évet magam is e körben töltöttem el, fontolgatom egy tudománytörténeti munka megírását is. Talán érdekes és érdemes lenne a metamorf kõzettan történetét is összeszedni. Nagyobb lélegzetû munka lenne egy magyar nyelvû metamorf kõzettan kézikönyv (vagy legalábbis egy, a kezdeti metamorfózissal foglalkozó kézikönyv) esetleges megírása. Majd elválik, lesz-e kedvem, erõm és idõm mindezekhez. Epilógus Ezen írás végéhez közeledve meg kell osztanom az olvasóval azt a „Bevezetés”-ben nem említett negyedik okot, aggályomat, ami miatt ódz40


kodtam az írás elvállalásától. Nevezetesen azt, hogy írni csak akkor szabad, ha azzal a szerzõ valamit ki akar fejezni, tapasztalatot, tudást, élményt stb. akar átadni. Azt hiszem, írásom alkalmatlan mindezekre. Úgy gondolom, minden ember, élõlény, így minden ember élete is egyedi, és (szerencsére) megismételhetetlen. Természetembõl eredõen nem szeretem a visszatekintést, a sommás értékeléseket. Számomra nincs értelme olyan megállapításoknak, hogy elégedett ember vagyok, hasznos életem van (volt), szerencsés voltam stb. Tegyék ezt meg mások, ha majd akarják, de inkább õk sem. Ilyenkor — bocsátassék meg nekem — mindig Rejtõ Jenõ egyik figurája jut az eszembe, azt hiszem, „A szõke ciklon” c. regénybõl. Ebben az egyik szereplõ, egy szabómester a beszélgetések során és különösen a kritikus pillanatokban mindig mesterségébõl vette a hasonlatokat. Az egyik ilyen mondása volt: „Az élet olyan, mint egy nyári öltöny mellénye. Rövid és értelmetlen.” Bár — és ezt már én teszem hozzá — fájdalmas, nehéz idõszakokban rettentõ hosszúnak is tûnhet, tehát ezen axióma további vizsgálatot igényel. Hát ennyit az ön- és közmegható bölcselkedésrõl. Beleszülettem egy korba, egy családba, felneveltek, éltem az életemet, dolgoztam, családom lett, nevelni próbáltam a gyermekeimet, eredményeim voltak a szakmámban, a hivatásomban, elismertek, ennyi. Kimondhatatlanul sokat segített pályám során feleségem, aki biológus kutató, és fõleg alapkutatással, reprodukciós toxikológiával foglalkozott. Eltekintve szakmáink különbségétõl, szakmai problémáink, gondjaink, örömeink lényegüket tekintve közösek voltak, mindent megbeszélhettünk és mindent értettünk. Mivel sokkal jobban tudott angolul, a nyelvi kérdésekben is tanárom volt (bár szerinte a cikkeimben csak 10% volt az angol szó, a többi geológusul volt). Meggyõzõdésem, hogy bár igyekeztem az általam jónak vélt döntéseket hozni és saját erkölcsi normáimnak megfelelõen élni, a jelentõs, igazán életformáló, sors-alakító döntéseket esetemben mindig a véletlenek hozták. Nem tudok tanulságokat levonni, és különösen még véletlenül sem szeretnék tanácsokat osztogatni az utánam jövõknek. A kutatók számára a mai világ teljesen más: egyrészt sokkal szabadabb, tágabb, kommunikálhatóbb, mint volt évtizedekkel ezelõtt (gondoljunk csak az emberek és eszmék szabad áramlására, vagy a számítógépes és különösen az Internet korszakra). Ugyanakkor, a létért való küzdelem megerõsödött, kiélezõdött, ami nem kedvez az elmélyülést szeretõ, a gyakorlati kérdések iránt kevésbé fogékony, ámde tehetséges fiatalok számára. A probléma szerintem legalább kétforrású. Az egyik akkor kezdõdött, amikor elkezdték(ük) haj41


togatni, valójában nincs is élesen megvonható határ, nincs is különbség az alap- és az alkalmazott kutatás között. (Emlékszünk még, ugye „a tudomány közvetlen termelõerõvé válik…” kommunista párt-szlogenre. Nem nehéz ennek jelenkori kapitalista mutánsait felfedezni a tudományos közbeszédben.) Véleményem szerint is tényleg sok az átfedés, de van egy alapvetõ különbség a kétféle kutatás (pontosabban az alapkutatás és az alkalmazott kutató-fejlesztõ munka) között. Az elsõnél a kutatót elsõsorban egy jelenség, egy anyag, egy természeti objektum stb. lényegének, mûködésének, mechanizmusainak megismerése serkenti, ennek vágya hajtja, és nem a késõbbi esetleges alkalmazási, hasznosítási lehetõségekkel foglalkozik. Ezek akkor nem léteznek számára. Az ilyen kutatáshoz elsõsorban szabad környezet kell és intuíció. Általában nem igényeltetik nagy kutatóközösség, nem kellenek konzorciumok, ezek inkább csak zavaróak. A „szövetséges” kutatók (általában nem többen, mint páran vagy pár tízen) úgyis megtalálják egymást a világban és kommunikálnak egymással. Külön ki lehetne itt térni az egyén szerepére egy-egy új felismerés létrejöttében. Egy adott idõben, egy adott szakterületen, a világ különbözõ részein dolgozó kutatók fejében nagyjából ugyanazon ismeretek kavarognak. Azt is mondhatjuk, szinte véletlen, éppen kinek jut elõbb eszébe egy új elmélet, modell, módszer leírása (éppen kinek van több ideje, ki publikálhat hamarabb, kinek van éppen kedve stb.). Ne vegyék nagyképûségnek: többször voltak újszerû, megvalósításra váró ötleteim, amelyeket nem tudtam/akartam kivitelezni. Általában 1–2 évvel késõbb valamelyik nemzetközi szaklapban olvastam ezeket mások tollából. Természetesen nem plágiumról volt szó, csupán arról, hogy egy adott szakterületen lényegében valamenynyien ugyanabból a „közös winchesterbõl” dolgozunk, gondolkodunk. A második esetben (egy új alapkutatási eredmény gyakorlati alkalmazásánál, a kutató-fejlesztõ munkánál) merõben más a helyzet. Hidrogénbombát nem lehet fészerben elõállítani. Az ilyen projektekhez szinte katonai szervezettség, fegyelem, hierarchikus rendszer, pontos tervezés és nem utolsósorban megfelelõ kritikus tömeg és az egészhez hatalmas pénz kell. Attól félek, az utóbbi idõben ez a két — szerintem alapvetõen más bánásmódot igénylõ — kutatási gyakorlat valahogyan összemosódott, mégpedig az alapkutatás kárára mind itthon (például az OTKA-nál, a hazai egyetlen, meglehetõsen szegényes, eredetileg alapkutatást támogató pályázati alapnál), mind az Európai Unióban és általában, világszerte. Alapkutatást végzõ, pályázni kényszerülõ kutatótól elvárni, írja le részletesen, mi lesz kutatásának az eredménye (4 év múlva!), mi lesz ennek a 42


kutatásnak a gazdasági-társadalmi hatása, milyen média-visszhangot kaphat a kutatás (brrr!) stb. egy általam nemrég tanult tájszóval élve kapitális böszmeség. Ugyanolyan böszmeség, mint kijelölni a fõ kutatási irányokat, meghatározni azok forrásait, a létszámokat stb. Hadd játsszam el gondolatban egy mesével (ha nem tetszik, szerkesztõm majd úgyis kihúzza)! Vegyünk egy, mondjuk középkori birodalmat, annak uralkodójával és udvartartásával együtt. Egy virágzó birodalom udvartartásához a király számára közvetlenül hasznos népeken (jobbágyok, kézmûvesek, katonák, kincstár, adószedõk, szakácsok, ételkóstolók, hóhérok, foglárok stb.) kívül az udvari bohócok, a csepûrágók, lángés kardnyelõk, egyéb mutatványosok, jósok és tudósok is tartoztak, az utóbbiak nem közvetlenül haszonállatként, hanem a király és udvartartása és a külhoni vendégek, lázongás esetén pedig a nép szórakoztatására, okítására. A király tanácsadói segítségével meghatározta, hány fõt tarthat ezekbõl a haszontalanokból fajtánként, és meghatározta javadalmazásukat is. Ha bölcs volt, tudta, nem szabad éhkoppon tartani ezeket sem, mert korgó gyomorral nem lehet nevetni és nevettetni vagy elmélkedni. Túl sokat sem érdemes adni nekik, mert akkor elhíznak, ellustulnak, és nem a produkción fog járni a fejük (ez a veszély most sem fenyeget). De nem is volt erre szükség, mert ellentétben más udvaroncokkal (mai megfelelõjük lehet pl. a megélhetési politikus vagy az ún. tulajdonosi polgárság) sajátos szerzet voltak, nem a gyarapodás, hanem saját mesterségük gyakorlása éltette õket igazán. Ha még bölcsebb volt az uralkodó, egy dolgot biztosan nem tett: nem szabta meg a mûsort, nem határozta meg a feladatokat, egyszerûen azért, mert nem értett hozzá, és azért, mert tudta, a bohóc, az énekes, a színész akkor a legmulattatóbb, a tudós akkor fedezi fel a legmerészebb dolgokat, ha szívébõl játszik, szól, dolgozik, nem parancsra. Érdekes módon ezt a nagyon primitív és nagyon kézenfekvõ tanmesét a modern korok totalitárius rendszerei csakúgy, mint a modern kapitalizmus intézményei nem értették, nem fogták fel [gondoljunk csak a sztálinizmus vagy a hitlerizmus mûvészeti torzszülötteire zenében, képzõmûvészetben, építészetben, Micsurin és követõinek tanaira, vagy legutóbb a kondukátor és felesége tudományos útmutatásaira és bravúrjaira, de gondolhatunk akár „az adófizetõknek joguk van tudni (tudni tudhatják, de megérteni aligha fogják, az író), mire költi a tudományos kutató adóforintjaikat” meglehetõsen demagóg ízû, manapság gyakran használt közhelyre]. Mindezek alapján hadd fejezzem ki aggodalmamat a jövõ alapkutatással foglalkozni akaró, nem menedzser típusú, inkább elmélyülni vágyó, 43


introvertált alkatú szakemberei iránt, akiket féltek a jelenlegi körülmények között. És mivel nem vagyok ékesszóló, hadd hívjam segítségül ismét József Attilát, „Nagyon fáj” c. kötetében megjelent „Levegõt!” c. versét, annak is utolsó versszakát e fiatalok érdekében és védelmében. Olyan kutatási rendszert szeretnék végre, amelyben igazzá válnának a következõ sorok: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd! szép, okos fiadat!”

44

Barótfi István: Útkeresés egy életen át

BARÓTFI ISTVÁN

Útkeresés egy életen át

Az élet a fogantatással kezdõdik és a szív megállásáig tart. E két pont között megtett út az életpálya, mely a legritkábban egy egyenes vonal, gyakran szövevényes és még utólag sem mindig érthetõ sem a pályát bejáró, sem pedig egy külsõ szemlélõ számára. Az ember saját maga sem mindig érti mit miért tett, miért voltak fontosak a mára már jelentéktelenné vált dolgok. De hát a tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran csak megkésve érkezik. Persze az ember minden mozzanatát nagyon sok érzelem befolyásolja és még az utólagos értékelésben is nagyon meghatározó a szubjektív megítélés. A tényszerûnek beállított visszatekintés is szubjektív, hiszen nem lehet kivonni a választott történteket az egyén érzéseinek bonyolult szûrõjébõl. A valóság csak egy nézõpont. Amikor az ember visszatekint az életére, emlékeinek nagy részét megszépíti az eltelt idõ, és mondandójának mélységét erõsen meghatározza, hogy hová jutott. Ezeknek tudatában próbáltam összeállítani életpályámat. Kezdet A második világháború idején születtem egy jó módban élõ, szerencsés családba. Jó módban, egy lipótvárosi lakásban éltünk, apám jogászként az ipari minisztériumban vezetõ tisztségviselõ volt, anyám a megszületésemtõl otthon volt. A szerencsét az jelentette, hogy apámnak nem kellett a frontra menni. Talán ez a szerencsés helyzet tette õket a háború ideje alatt is optimistává. Ennek megfogható ténye volt, hogy alig a háború befejezését követõen megszületett a húgom. 45


A szerencse persze forgandó. A háborút követõ politikai változások következményeként életkörülményeink jelentõsen megváltoztak. Életünk egy kis kitérõ után Budapest XVI. kerületében, Mátyásföldön egy bérelt lakásban folytatódott, ahol apám deklasszált elemnek kikiáltva segédmunkásként próbálta a család szükségleteihez a legszükségesebbeket megteremteni. Az eddigi történetnek én résztvevõje voltam, de emlékezni nem emlékszem semmire. Az emlékeim az iskoláskortól kezdõdnek, pontosabban attól a kortól, amikor iskolába kezdtem járni. Ez azért különbözik egymástól, mert egy évvel korábban mentem iskolába, amint szükséges lett volna. De ez számomra akkor megint csak természetes volt. Nem zavart, hogy én vagyok a legfiatalabb az osztályban, és anyám is nyugodtabban tölthette fél napját húgom nevelésével, amikor én az iskolában gyarapíthattam ismereteimet. Az általános iskola alsó tagozata egy kéttantermes fiúiskola volt, ahol délelõtt-délután folyt tanítás. Az iskolába a környék gyerekei jártak, így számomra az iskola elsõsorban a társas együttlét kellemes helye volt, különösebb megrázkódtatást, benyomást nem tehetett, mert nem emlékszem semmi lényeges eseményre. Számomra természetesnek tûnt az, amit ott csináltunk a módszereket és a fegyelmezést is beleértve. Nincs emlékem arról, hogyan tanultam meg írni, milyen módszerrel tanítottak olvasni, de valahogy megtörtént, különösebb sikerélmény, vagy megrázkódtatás nélkül. Ezt most azért hangsúlyozom, mert azóta saját gyermekeim iskolai éveiben szembesültem azzal, hogy ez talán nem természetes. Azóta megtapasztaltam, hogy az írás-olvasás nem a felnõttek természetes készsége, és még az egyetemi hallgatók nem kevés számánál is néha megkérdõjelezõdik ezeknek az állításoknak az igazsága. Nem tudom, hogy az akkori körülmények, vagy az akkori pedagógusok voltak olyanok, melyek az ismeretszerzés és kifejezés eme alapvetõ készségét ilyen módon leegyszerûsítve megismertették és megtanították nekünk. Akkor persze minden természetes volt, de azóta tudom, hogy szegények voltunk, valamennyien. Nem jutott sok mindenre, de ez nem tett boldogtalanná, hiszen nem is tudhattuk mi az ami nincs, mi az ami hiányzik. A szigorú és pontos iskolai rend, az iskolai zsíros kenyér tízóraik és a tanítás utáni hazamenetel volt a mindennap számunkra. Az ötvenes évek elején a napközi még a környékünkön ismeretlen volt, az édesanyák otthon voltak és ebéddel várták a gyermekeket. Talán ez a helyzet volt az, ami az alapvetõ személyiségünket meghatározta: rend, rendszeresség, 46


fegyelem és semmi luxus. A tananyagban biztosan érvényesült valami sokszínûség, de én erre sem nagyom emlékszem. Ami megmaradt bennem az a három- és ötéves terv, a célok és eredmények, munka, a teljesítés és sikerek szavak. Ezek a szavak és gondolatok voltak körülöttünk a tankönyvekben és az osztálytermek falain, a faliújságokban. Még az sem volt különösebben feltûnõ, hogy a faliújság képein a felsorolt szavak mellett és között mindig azonos személyek voltak láthatóak: az öntödei munkás, a gabonát termesztõ paraszt és személy szerint egy kopasz, kerek képû ember. Ez volt az a környezet, mely az iskolában körül vett, és ezekrõl a kérdésekrõl otthon nem beszéltünk, de valószínûleg másoknál sem, mert akkor ezt egymás közt az iskolában is megvitattuk volna. Az általános iskolai élet mindennapjait a sport és a zene tette színesebbé. A sport is a sajátos körülményeknek megfelelõen alakult. Az iskolának nem volt tornaterme és semmilyen sporteszköze, így a tanteremben babzsákkal dobálózva végeztünk valamiféle mozgást illetve háztömb körüli futkározás, ha ezt az idõjárás megengedte. Ez mellett voltak tömegrendezvények, melyeknek a nevére azóta is emlékszem MHK, jelvényekkel, zeneszóval és kisebb díjakkal nagyobb ünnepekkor. Egyik tanévben a testnevelés órák elméleti foglalkozások voltak: a helsinki olimpia sikeres magyar szereplését kellett megtanulni nevekkel és sportágakkal együtt, ami érdekes volt és büszkeséggel töltött el. Egy olyan korban, mikor az osztálytársak családjában nem volt rádió, és egyáltalán nem volt ismert számunkra a televízió ezek az információk voltak az elsõ benyomások egy számunkra kis világban, a világunkon kívüli életrõl. A sportnak ez az iskolai szervezése teljesen kielégítette a gyermeki mozgásigényt, mert csak kiegészítésként funkcionált. A fõ mozgást a tanórák után az otthoni lefoglaltságok jelentették, mely kisebb részben a családi munkamegosztásban való részvétel, nagyobb részben az utcai, a grundokon való focizás volt. Nem tudom, akkor kevesebb volt a tananyag, mint napjainkban, vagy fegyelmezettebb volt az iskolás gyermekek élete, de nekünk nagyon sok idõ jutott az otthoni mozgásra, elsõsorban a focira. Ezt nem tudtuk, de szerintem sokan nem tudták, hogy ez a magyar futball aranykora. Tény: jókat mozogtunk, jókat játszottunk és büszkék voltunk, mert akkor úgy tûnt, hogy ez magyar genetikai adottság amiben sikeresek vagyunk és mi is azok lehetünk. Ez egy megfogható kitörési pont volt egy gyermek számára, ez volt az egyetlen, amirõl álmodni lehetett. Mindez úgy, hogy kevés szervezett sportolási lehetõség volt, leigazolt, vagy pénzért végzett sportolás a mi kis környezetünkben nem volt ismert, távoli mesélt lehetõségként hallottunk ilyenrõl. 47


A sport mellett a közös örömöt a zene jelentette. Ez iskolánkban jól szervezett karéneklésbõl állt. A kóruspróbák az iskolán belül, a fellépések az iskolán kívül olyan ismeretségeket jelentettek, melyek egy gyermek számára a világ bõvülését, természetes kíváncsiságának kielégítését jelentette. Ez akkor is így van, ha a karéneklés mûvészi értéke nem volt magas, ha a fellépések sokszor politikai mozgósításhoz kötõdtek, ha a fellépések helyszínei iskolák, terek, sportpályák voltak és az összetartozásunkat nem kosztüm, hanem csak egyforma vörös nyakkendõ jelentette. Számomra a zenélés ennél egy kicsit több volt. Anyai ágon zenész õsök és vélt tehetség miatt nehéz anyagi helyzetünk ellenére zongorázni tanítottak. Apám kevés keresetébõl anyám mindennapi szigorú pénzbeosztásával mindig kellett maradni a zongoraórákra. Számomra ez a helyzet a kezdetekben természetesnek tûnt: hetente kétszer zongoraóra egyszer szolfézs óra, naponta egy óra gyakorlás melyben legalább fél óra skálázás, illetve technikai gyakorlatok. Ehhez kapcsolódtak évente legalább két alkalommal a zongora-iskolai növendékhangversenyek, melyek emlékei csak utólag szépültek meg, mert a hangversenyek elõtt napi két-három óra gyakorlás, a fellépéshez egy szülõi kosztûmbõl készített kényelmetlen ruha, valamint a hangverseny izgalma akkor csak teherként nehezedett a vállamra. Biztosan más lett volna a helyzet, ha többi osztálytársam is ezt tette volna, de a környezetemben nem voltak ilyen gyermekek. Ahhoz, hogy a többi gyerekektõl ne maradjak le, a szabadidõt nagy részben együtt tudjuk eltölteni ügyesen kellett a feladataimat szervezni. Ez praktikusan azt jelentette, hogy az iskola után gyors ebéd, hatékony, rövid, lényegre törõ tanulás, a szükségesnél nem több zongoragyakorlás. Ma már tudom, hogy talán nem így kellett volna tennem, talán jobban ki kellet volna használni lehetõségeket, de ezt akkor nem így láttam, és persze ennek is megvan az eredménye: mindig a lényeget keresõ, gyorsan döntõ, hatékonyan dolgozó készségek fejlõdtek ki bennem és azért ennek is van némi pozitív vonatkozása. Az akkori körülmények szegénysége — már a mai szememmel nézve — számomra nem is igazán szegénység volt, inkább elmaradottság. A szegénység az, amikor az ember nem jut hozzá alapvetõ dolgokhoz, mert nincs pénze megvenni. Én ilyen korlátokat nem éreztem. Nem hiányzott semmi, mert nem voltak környezetemben olyan üzletek, melyek kirakataiban, vagy társaimnál láttam volna valamit, amit én nem kaphatok meg. Beosztással élve nem kellett éhezni, ruhánk volt, olyan-amilyen, és másról meg nem tudtunk. Nem tudtunk, mert még rádiónk sem volt. 48


Szüleim, akik számára persze más volt a helyzet, nem taglalták, nem panaszkodtak. Egy valamit erõsítettek bennem a látottak, hogy az van, amit az ember saját maga meg tud csinálni. Nagyra értékelték a szakmát, amely apámnak nem volt és így segédmunkásként kellett dolgoznia. Ezért a sport, a zene mellett számomra fontos volt az az érdeklõdés, hogy hogyan kell valamit elkészíteni, és én gyakran próbára is tettem magam. Készítettem játékokat, varrtam kézzel nadrágot magamnak, építettem földkunyhót, amibe el lehetett vonulni a barátokkal. Az ilyen próbálkozásaim általában sikeresek voltak, így azt gondoltam, hogy én már a világ végén is meg tudok élni. Persze akkor a világom a lakásunk körüli nagyon kis terület volt. Az általános iskola alsó tagozatával véget ért az élet a kis zárt világomban. A felsõ tagozatot a településünk különbözõ oktatási intézményeiben végeztük évenként más-más helyen, átmeneti megoldásként átmeneti oktatási körülmények között és gyakran alkalmi tanárok vezetésével. Ez jelentõs változás volt az addigi életemhez képest, az élet állandósága és rendezettsége vált kérdésessé. Ennek a változás-érzésnek a csúcspontja nyolcadikos koromban az ötvenhatos történések voltak. Ekkor vált számomra megfoghatóvá, hogy a világ melyben eddig éltem egyetlen mozzanatában sem biztos pont, minden megváltozhat, minden relatív és megkérdõjelezhetõ. Ezeket a gondolatokat nagymértékben gerjesztette az a körülmény, hogy megjelent az életemben a rádió. Családunk háború utáni elsõ rádiója egy szappanos dobozban épített kristálydetektoros rádió volt, melyet én építettem. A rádió építése minden szakmai ismeret nélkül, csupán az osztálytársak, barátok innen-onnan összeszedett információja alapján indult. A kezdeti sikerek azonban arra ösztönöztek, hogy egyre jobb készüléket építsek, és ezért a szakirodalomból a rádiózás lehetséges általam akkor megérthetõ ismereteimet folyamatosan bõvítettem. Ennek lehetõségét az teremtette meg, hogy környékünkön az Ikarus gyár kultúrházában levõ mûszaki könyvtárba gyerekként be tudtam iratkozni és senki nem törõdött azzal, hogy milyen szakkönyveket kölcsönzök. Az ismeretek bõvítése persze folyamatos feszültséggel is járt. A megismert lehetõségek megvalósításához újabb alkatrészek vásárlása lett volna szükséges, aminek természetesen semmi anyagi háttere nem volt. Arra azonban alkalmas volt a tudásom, hogy olyan megbízható detektoros fejhallgatós rádiókat építettem, amelyekkel már nemcsak saját technikai ügyességemet tudtam mutogatni, hanem szüleim hírekhez is juthattak a nagyvilágból. Ez különösen fontos volt az októberi események során. Az 49


ötvenhatos év azonban nagyon gyorsan elment, végéhez értem az általános iskolai tanulmányaimnak, a történtek hatására maradt a bizonytalanság, a félelem és a megérzett felelõsség, mit érdemes, mit kell tenni, hogyan tovább. Gimnáziumban Az érdeklõdési köröm szerint én technikumba szerettem volna menni tovább tanulni. Amelyik iskola számomra a töretlen jövõt jelentette volna az a Kandó Kálmán Híradásipari Technikum lett volna. Ez azonban nem volt reális álom, mert ez olyan feltételeket támasztott volna a család költségvetésével szemben, amelyet tudtam, hogy nem tudunk megoldani. Így maradt a helybeli Corvin Mátyás Gimnázium. Ezzel sem közlekedési költség, sem pedig étkezési többletköltség nem járt együtt. Kerékpárral jártam gimnáziumba és otthon ebédeltem. Nagy változás volt ez az életemben. Az eddigi iskolákhoz képest a gimnázium egy valóságos oktatási intézmény volt, ahol nagytekintélyû tanárok oktattak az eddigiektõl jelentõsen jobb feltételek mellett. Tornaterem, szertárak, és az összetartozáshoz jelvény, egyensapka, iskolaköpeny. Ez a helyzet konszolidálta a helyzetemet, ismét lettek fix pontok az életemben. Az iskolai körülményekben történt egy olyan változás is, mely a személyiség fejlõdésében nem hagyható figyelmen kívül: vegyes osztály voltunk, felerészben lányokkal. Azok, akik addig csak külön-külön voltak közösségben, most egymás mellett éltek, ez megváltozott és ez új motivációként más értékeket hívott életre. A korábban volt fiús viccek, elfoglaltságok, ugratások helyett a lányoknak való imponálás, a más módon való viselkedés elõtérbe helyezte az intellektualitást, a tudásnak nagyobb lett az értéke. Értékes és egyúttal boldog évek voltak a gimnáziumi évek. Egyetlen probléma csak az volt, hogy nem jutott, nem juthatott idõ mindenre. A korábban megkezdettekbõl a zongoratanulás egyre inkább háttérbe szorult, majd abbamaradt. A sportolás lehetõségeinek bõvülésével egyre több idõt töltöttem a tornateremben tornászással és a sportpályán az atletizálással. A sportolás nagy öröm volt, nem mindig az eredmények voltak a meghatározóak, a társaság volt a fõ. A mindennapi betevõ falatok elõteremtése már könnyebben ment, mert apám szívós munkával egy vállalat mûszaki osztályának vezetéséig küzdötte fel magát, de a ruházkodáshoz, és az akkor már igényként megjelent szórakozáshoz én próbáltam a forrásokat biztosítani. Még általános iskolás koromban nyaranta két hetet apám vállalatánál dolgoztam, melyért 50


kapott bér a cipõvásárláshoz, vagy a ruhatár bõvítéséhez sokat jelentett. A gimnáziumi évek alatt azonban új lehetõségre tettünk szert néhány osztálytársammal: a Mirelite vállalatnál dolgozhattunk a nyári szünidõben. Ez a munkalehetõség azonban több volt pénzkeresésnél. A munka éjszakai mûszakban folyt, ahol a földieper, vagy málna rakományokat rámoltuk át a teherautókról a hûtõkamrákba. Az éjszaka végzett nem könnyû fizikai munka önbizalmat adott, megerõsített, vitaminkúraként hozzájárult az egészségünk javításához és nem utolsó sorban komoly pénzeket kerestünk. A pénzt nem volt könnyû beosztani, mert az igény mindig nagyobb volt, mint amennyit meg tudtam keresni. A rádiózással kapcsolatos érdeklõdésem változatlanul központi szerepet játszott. A középiskolás tanulmányaim és az önképzés eredményeként eljutottam a rádiótechnika legkorszerûbb ismeretéig. A tudás nemcsak elméleti volt, mert a Telefongyár és az Ikarus gyár rádiós klubjában aktívan tevékenykedtem. Ezekben a klubokban rádió-, illetve televíziókészülékeket tudtunk saját kezûleg építeni, de építettünk rádió adó-vevõ berendezéseket és megtanultuk a rádiós forgalmazást is, mely jelentõsen hozzájárult a világ megismeréséhez. A kristálydetektoros rádióktól tehát rövid idõ alatt jutottam az elektroncsöves, majd a félvezetõ technológiáig. A rádiótechnikában való elmélyülésemnek azonban következménye volt: a technikai civilizáció szemfényvesztése eltakarta az emberi kultúra más területeit. A középiskolás tanulmányaimban az ún. reáltárgyak prioritásai az ismeretekben, az érdeklõdésben egyaránt megmutatkoztak. Ennek ugyan nem voltak számszerûen megfogható jelei, de érezhetõ és érzékelhetõ volt a különbség a két terület között: a reáltárgyaknál könnyen tanulva és a követelményeket meghaladó ismeretekre tettem szert, míg a humán tárgyakban a szükségszerû, kötelezõ ismeretekig sikerült eljutni. E sorokat írva csak most vettem észre, hogy a gimnáziumi évekrõl elmélkedve eddig mindenrõl volt szó, csak a tanulásról nem. De valószínûleg ez akkor is így volt. A gimnázium a mindennapi életünk kellemes közege volt, és természetesnek vettem, hogy tanulni kell, de ez nem teher, vagy kényszer volt, hanem öröm és értelmes idõtöltés. Tanáraink jól tudtak kezelni bennünket, amit lehetett kihoztak belõlünk és mi is tisztelettel voltunk irántuk. Tanáraink közül sokan megérdemelnék, hogy név szerint megnevezzem õket, de egyrészt félek, hogy hiányos volna a névsor, másrészt néhány tanárunk valódi neve már nem jut eszembe, csak a beceneve, így inkább az elhallgatást választom. Az, hogy ez egy jó gimnázium, ezt 51


akkor sem tudtuk, mert nem is ismertünk más gimnáziumokat, statisztikák nem voltak. Így most csak utólag mondom: jó iskola volt, mindenre megtanítottak, ami fontos volt és ez abban is megnyilvánult, hogy továbbtanulásnál egyikünknek sem volt problémája, akár milyen intézménybe folytatta tanulmányait. Az ismeretek gyarapodásával együtt kialakult személyiségünk és kirajzolódott az érdeklõdési körünk. Ismerkedés az élettel A gimnáziumi évek kellemes érzésének hamar vége szakadt, amikor kiderült, hogy nem vettek fel a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. Bár vigasztalni próbáltam magam, hogy ez nem az én hiányos tudásomnak köszönhetõ — hanem annak a körülménynek, hogy a tanulmányi és felvételi eredményeken kívül talán más szempontokat is figyelembe vesznek és ebbõl a szempontból nem voltam éppen kedvezményezett — mégsem volt jó a közérzetem. Újszerû volt az érzés, hogy egy sikeres, nyugodt eredményesnek gondolt világból hirtelen megoldhatatlannak látszó világprobléma szakadt rám. Egyértelmû volt azonban, hogy ez csak egy közbejött akadály, melyet valahogy kezelni kell, de a továbbtanulásról nem szabad lemondani. Ezért olyan megoldást kellett keresni, mely elõsegíti a cél elérését. Úgy gondoltuk, hogy a származás szerinti negatív besorolásomat kiküszöböli, ha fizikai munkásként fogok dolgozni. Így kezdtem el dolgozni az Épületasztalosipari Vállalatnál. A vállalat nem volt ismeretlen, hiszen nyaranta már több évvel korábban dolgoztam, és apám révén sok embert ismertem. A munkahely nem volt kellemes, mert mindig az volt az érzésem, hogy apámra való tekintettel különcként kezelnek, és én sem a különleges bánásmódot, sem pedig a munkatársak elkülönülését nem akartam. Ennek megfelelõen olyan munkát kértem, ami a legkeményebb fizikai terhelést és ennek megfelelõen a leginkább tiszteletreméltó megbecsülést jelentette abban a miliõben. Szárító rakodóként dolgoztam, ami azt jelentette, hogy a nyolcvan fokos szárítókamrából a több mint százötven kilós szállítóládával kellett párban kihordani a megszárított parketta-alapanyagot télen a nagy mínuszokban is. Ez azon kívül, hogy nehéz és rendkívül egészségtelen munka volt, ráadásul ez volt a termelés szûk keresztmetszete és ezért a három mûszakban és vasárnap is dolgozni kellett. Bár én büszke voltam, hogy ilyen kemény munkát végzek, szüleim és ismerõseim lebeszéltek errõl a bravúroskodásról. Néhány hónapi kemény munka után, elõször a 52


vállalati kõmûvesek mellett segédmunkásként dolgoztam, majd anyagbeszerzõ lettem, ami újszerûsége, valamint nagyobb szabadsága miatt nagyon tetszett. Ezeket a munkákat persze úgy tekintettem, hogy ez egy átmeneti állapot, és jövõre úgy is egyetemista leszek. Persze ez nem azt jelentette, hogy éppen a túlélés, vagy a lógás vezérelt, mert minden feladatot tisztességgel elvégeztem, csak ennél többet nem invesztáltam, nem tekintettem életcélomnak. Pedig kaptam tanácsokat az életre, a munkavégzésre és láttam életeket példaként, pontosabban olyan példákat, amelyet nem szívesen követtem volna. Az egyik munkakörömben például a munkához való hozzáállást világosították meg: nem végkimerülésig, nem úgy, hogy kifáradjon az ember, hanem elõrelátóan, a nyugdíjig kell energiát biztosítani, illetve tartalékolni. Anyagbeszerzõs munkakörömben volt olyan munkatársam, akivel minden reggel fél deci Hubertusz, vagy Unicum elfogyasztásához kellett társnak lennem és megérteni, hogy az egészség a legfontosabb. Ezek az élethelyzetek és bölcsességek számomra újszerûek voltak, de lendületesen mélyítettek el az élet sûrûjében, és egyre inkább megerõsítették bennem azt, hogy ha lehet, én próbáljak mást csinálni. Ami leginkább hiányzott az maga az értelmes, alkotó munka. Biztos szükséges volt az a munka, amit végeztem, de ezt nem éreztem. Eddigi életemben ezt mindig közvetlenül éreztem, megtapasztaltam, hogy ha valamit elképzeltem, kitaláltam akkor azt megvalósítottam, elkészítettem. Ez az alkotás hiányzott, és itt éreztem meg mi a munka és munka, illetve hivatás között a különbség. Talán itt fogalmazódott meg bennem, hogy mérnök szeretnék lenni. A fizikai munka ellenére azonban hiányzott a rendszeres mozgás, a testedzés. Részben a véletlen, részben pedig a kaland miatt kajakozásba kezdtem. Ez azért számított kalandnak, mert semmiféle vizes sporthoz addig semmi közöm sem volt, leszámítva azt a két balatoni nyaralást, melyben addigi életemben szüleimmel részt vehettem és amely során az új közeg teljesen elvarázsolt. A kajakozás lehetõsége és az elért kezdeti sikerek azt eredményezték, hogy a hét minden napján lelkesen mentem a szúnyog-szigeti vízitelepre és végkimerülésig kajakoztam. Ez az elfoglaltság — hajnalban indulás munkahelyre, majd délután a vízitelepre késõ estig — bár fárasztó volt, de jó fizikai és lelki kondíciót biztosított. A gimnázium utáni munka a szó szoros értelmében nemesített: keményebbé váltam minden tekintetben, ugyanakkor nagyon sok új dolgot, embert, személetmódot ismertem meg, de ezek nem maradásra, inkább a továbbtanulásra ösztökéltek. Tehát ismételten jelentkeztem a 53


Budapesti Mûszaki Egyetemre, de miután biztosra akartam menni a Gépészmérnöki Karra jelentkeztem, ahol nagyobb esélyt láttam, mint a Villamosmérnöki Karon. A felvételi esélyeinek növelésére elõkészítõ tanfolyamra is jártam, ahol jól éreztem magam, de valahogy mindig az volt az érzésem, hogy az ott hallottakat már ismerem és talán enélkül is sikerülni kellene a felvételnek. Egyetemi hallgatóként Izgultam és vártam a felvételi eredményét, bár amint megkaptam, hogy felvettek, már el is felejtettem ezeket és természetesnek éreztem a döntést. Külön örömöt jelentett, hogy még a tanulmányok megkezdése elõtt részt vehettem egy táborban, ahol a különbözõ egyetemi hallgatói vezetõk felkészítése folyt. Máig nem tudom milyen módon, de én is ebbe a körbe kerültem, tankörvezetõ lettem. Az egyetemi eredményes felvétel, valamint ez a véletlen kiválasztás feledtette velem az elõzõ év történéseit és teljes energiámmal kezdtem új életem kiépítéséhez. Némileg csalódást okozott, hogy a felvétel során a sportegyesületemet ott kellett hagyni és az egyetem sportklubjába kellett átigazolni, de a felvételt követõen az egyetemi sportklub kajak szakosztálya megszûnt. Ennek következményeként kezdtem sportszerûen vitorlázni, ami azért lényeges, mert az eddigi szigorú, napi kemény edzésekkel folyó életvitel helyett a hét végi elfoglaltságú kissé könnyedébb vitorlázás került. A felszabaduló hétköznapi idõt egy újabb szórakozásra, a gitártanulásra fordítottam. Az egyetemi élet idõbeosztása ennek megfelelõen alakult és ez határozta meg a mindennapjaimat. Mert ezek voltak a fix pontok és ehhez igazítottam az egyetemi létet, persze ez csak azért alakulhatott így, mert akkor korlátlannak éreztem az egyetemi szabadságot. Nekem mindenképpen nagy szabadság volt az addigi napi nyolc órás munka és a mindennapi kéthárom órás kajak edzéshez képest. De ez csak látszat volt. Hamar kiderült, hogy a napi elfoglaltságokat nemcsak a gyakorlatokon való részvétel, és nemcsak a különbözõ feladatok jelentik, hanem az elsõ zh-k sikertelenségei rávezettek, hogy szabad idõbeosztással, de sokat kell tanulni a talpon maradáshoz. Csak szerencse kérdése volt számomra, hogy erre elég korán ráébredtem, és még a félév befejezése elõtt ráálljak a követelményekhez igazodó egyetemi életre: szabadon, de gyakran nagyon késõig fennmaradva teljesíteni és nem lemaradni. Az elsõ félévben erre az új életre való ráhangolódás, az évfolyamtársakkal való ismerkedés volt a középpontban — legalább is számomra — és nem volna igaz, ha azt állí54


tanám, hogy valami féle szakmai elhivatottság, vagy nagy érdeklõdés motivált volna. Az élet mindenesetre nagyon tetszett és ezért mindent megtettem, hogy részese maradjak. Számomra az egyetemi élet kereteit az egyetemen kívüli sport, zene és szabad élet határozta meg az elsõ két évben. Ez talán azért is így alakult, mert eredendõen nem gépészmérnök szerettem volna lenni, és semmiféle elõzetes elképzelésem sem volt a választott tanulmányaimról. Az elsõ gépészmérnöki szakmai benyomást a Géptan tárgyból szereztem, melyet a Pattantyús: Gépek üzemtana címû tankönyv alapján tanultam meg, minthogy az elõadásokat vagy nem látogattam, vagy ott voltam, de nem hagyott bennem mély emlékeket. Az elsõ mérnöki tevékenységet a Gépelem tárgyból az emelõ tervezésénél ízlelhettem meg, ez volt az elsõ olyan feladat, melyen nem csak túl akartam lenni, de élveztem és megfoghatónak tartottam. A szakmai érdeklõdésem tulajdonképpen a szakirány-választás kérdésének felmerülésével kezdõdött. A szakirány-választás egy kényszerûség és álom. Kényszerûség, mert szükségszerû egy tudomány, ill. szakterület részleteiben való elmélyülés, másrészt azt fejezi ki, hogy milyen jövõt szánunk magunknak, mindezt anélkül, hogy ennek realitásával komolyan szembenéznénk. Az én elképzelésem tényleg csak álom volt, hiszen nem volt semmiféle elképzelésem semmiféle gépészmérnöki szakmai területrõl, csak évfolyamtársaim választásai és az õ elmondásaik alapján tudtam magamnak a jövõt megfogalmazni. Volt azonban néhány meghatározó körülmény, amely helyettem ezt a szakmai elmélyülést elvégezte: a mindennapi élet. Egyrészt a tanulmányaim anyagi hátterének biztosítására (a volt munkahelyemen heti 18 órában dolgoztam), másrészt akkor létezett ún. társadalmi ösztöndíj. A volt munkahelyemen mintegy kvázi mérnöknek tekintettek és több mûszaki feladat megoldását várták el a fizetett kevés munkadíjért. Ezek a feladatok elsõsorban az ipari szellõzés témakörében, illetve a szárítók üzemvitelének üzembiztonságának javítására irányultak. A társadalmi ösztöndíj lehetõsége az Orion gyár részérõl merült fel, és több évfolyamtársammal együtt ezt is választottuk. Az Orion társadalmi ösztöndíját a finommechanika és optika szakirány választásához kötötték. Így tehát a körülmények eldöntötték helyettem a szakirány szabad választását ennek minden következményével. A következmények nem jelentettek mást, minthogy az ösztöndíj miatt a finommechanika és optika szakirány tárgyait, a volt munkahelyem miatt — ahol egyre komolyabb feladatokat kellett megoldanom — az épületgépészet 55


szakirány tantárgyait kellett tanulnom. Ez egy kicsit megváltoztatta az idõbeosztásomat. Egyre kevesebb idõ jutott az egyetemen kívüli dolgokra. A gitározás, mely nagy öröm és sikerek forrása volt egyre kevésbé volt mûvelhetõ, a vitorlázás hétvégi elfoglaltságai is egyre ritkultak. Egy ideig még küzdöttem a megoldással, de amikor úgy merült fel a kérdés, hogy a sikertelen mechanika szigorlat után zenészként Svédország egy zenekarral, vagy az egyetem folytatása, akkor ez utóbbit választottam szüleim nem kis örömére. Ettõl kezdve tudtam, hogy mérnökké fogok, illetve kell, hogy váljak, és ennek megfelelõen rendeztem soraimat. A mechanika pótszigorlatot a nyár végén jelesre teljesítettem és így felszabadult annyi idõ, hogy mindkét szakirány tárgyait hallgatni tudtam. A tantárgyak közül a prioritást a finommechanikának kellett adni, mert az ösztöndíj tanulmányi átlagtól függött, másrészt pedig úgy gondoltam, hogy az Orion gyári elhelyezkedésemmel végül is közel kerülök gyermekkori elképzeléseimhez: híradástechnika vagy villamosmérnöki környezetben fogok dolgozni és esetleg ilyen tevékenységet is fogok tudni végezni. A diplomamunkámat is ennek szellemében a gyárban készítettem. A diplomamunkám témája a hangszórógyártás technológiai korszerûsítése. E sokrétû szakmai elkötelezettség, az egyetemen kívüli sok elfoglaltság miatt egy kissé háttérbe szorult az egyetemi élet mindennapos apró örömei, annak ellenére, hogy sok idõt töltöttem az egyetemen, de ezek többnyire nem az elõadások látogatásával teltek, hanem tankörtársaim beszámolóival az elõadásokon elhangzott szakmai és nem szakmai történésekrõl. Így velük a kapcsolat még szorosabbá vált, ugyanakkor nem lehettem személyes részvevõje professzoraink érdekes történeteinek, híres mondásainak, anekdotává vált viselkedésének. Számomra a mérnöki ismereteket a tankönyvek, kapott jegyzetek jelentették és a mérnöki szemléletet a gyakorlatokon sikerült megsejtenem. A vizsgákon általában jól teljesítettem és már a praktikum miatt is amennyire lehetett kerültem az utóvizsgákat. Az utolsó félévben egyik vizsga után felvetõdött, hogy benn lehetne maradnom a tanszéken. Ezt egyfelõl megtisztelõnek éreztem, másfelõl meg igazi mérnöki munkát képzeltem magamnak, amitõl ezt a lehetõséget távolállónak tartottam. A döntésemre azonban nem volt szükség, mert az ösztöndíjam visszafizetését az egyetem nem vállalta volna. Az egyetemi évek a sûrû programok, a széleskörû kapcsolatok kiépítése, a magamba gyömöszölt ismeretek és egyfajta világlátás kialakulása következtében az életem legszebb és legértékesebb évei voltak. Már akkor tudtam és éreztem, hogy ez így van és kár, hogy ilyen hamar elmúlt. Az egyetemi évek elmúltak, de örökre ott hagyták a nyomát további életemen. 56


A szakmai kezdetek A társadalmi ösztöndíj meghatározta az egyetemet követõ éveket. Nem kellett munkahelyet keresni, minden úgy ment tovább, mintha ennek így kellet volna lenni. Természetesnek találtam, hogy eddig pénzt kaptam és most törlesztenem kell. Különösebb elvárásaim, elképzeléseim nem voltak, csupán kíváncsiság: milyen egy ilyen nagyvállaltnál dolgozni, mivel fogok foglalkozni, mit lehet kezdeni egy gépészmérnöknek egy híradástechnikai vállaltnál, mennyire tudok megfelelni az elvárásoknak. Ezek a kérdések annak ellenére reálisak voltak, hogy a többéves ösztöndíjas kapcsolat és a néhány alkalommal a diplomatervezés kapcsán tett látogatás ellenére sem volt áttekintésem a gyárról és az ottani lehetõségekrõl. A vállalatnál abban az idõben sokszorozódtak meg a gépészmérnöki feladatok: a televízió-gyártás megszûnõben volt és helyette egyre nagyobb számban készültek mikrohullámú rendszerek, melyek sokkal több mechanikai egységet igényeltek. Én a gyártásfejlesztési osztályra kerültem, és hamarosan önálló munkákat kaptam. Az osztályon öt gépészmérnök dolgozott mûegyetemi és miskolci diplomával. Itt érzékeltem, milyen nagy szerepe van a szemléletmód kialakításában egy egyetemnek. Ugyanazon problémát nagyon eltérõ módon látták és kezelték, attól függõen hol végeztek. A leglényegesebb eltérés a két szemléletmód között az volt, hogy egy probléma megoldásánál a cél megvalósítása az csak szigorúan vett mûszaki kérdés és egyenletekkel, szabványok alkalmazásával eleget lehet tenni a követelményeknek, vagy sokkal körültekintõbben kell eljárni és alapvetõen a közremûködõ, az alkalmazó ember gondolataiból kell kiindulni és a mûszaki ismereteknek erre kell ráépülnie. Például egy TV-tornyot szerelõ kalapáccsal és villáskulcsokkal dolgozó lakatos számára egy mûszercsavar becsavarását akkor sem célszerû elõírni, ha a szilárdsági méretezésnél ilyen kisméretû csavar is megfelel a követelményeknek. Egy csavar méretezése tehát nem csak egy gépelemmel kapcsolatos gépészmérnöki feladat. Itt találkoztam elõször azzal, hogy a mérnöki munka során az ember-technika-környezet összefüggésében kell gondolkodni. Ez 1967-ben volt, és ez a környezet az ember munkahelyi, a gépek készítésével, ill. használatával kapcsolatos környezetét jelentette. Az elsõ munkám egy ún. mûanyag-fóliázó gép tervezése volt, melyet határidõre és a célnak megfelelõen el is készítettem. A feladat érdekes volt és különleges helyzetet teremtett az a körülmény, hogy az osztályhoz tartozó laboratóriumban készítették el a gépet. Így, módom volt látni a 57


mûvemet megvalósulni és volt alkalom, amikor szembesülni kellett elkövetett hibáimmal is. A felszínre került hibák mindenesetre arra hívták fel a figyelmemet, hogy az egyetemen megszerzett ismeretek csak alapul szolgálnak a feladatok megoldásához, és nap, mint nap meg kell újítani, folyamatosan tovább kell fejleszteni tudásomat. A megoldást a szervezett továbbtanulásban láttam és beiratkoztam a mûegyetem szakmérnöki szakára. A szakmérnöki ismételten egyetemi létet jelentett, és azt a kellemes érzést idézte, melyet nem olyan régen kellett befejeznem. A szakmérnöki képzés keretében sok érdekes, de közvetlenül nem hasznosítható ismeretet szereztem. Az volt az érzésem, hogy a szakmérnökképzés csak nagyon szerencsés esetben lehet eredményes, mert ha valaki azon a területen dolgozik, amivel a kurzuson foglalkoznak, akkor valószínûleg többet tud, mint az oktató, ha pedig nem azzal foglalkozik, akkor pedig nincs értelme elmerülni olyan szakmai részletekben, melyeket nem használ. Így ezen a képzésen különösebb megrázkódtatás és katarzis nélkül estem át. Persze a szakmérnöki képzés megítélésében az a körülmény is szerepet játszott, hogy az egyetem kezdésekor kényszerbõl abbahagyott kajakozás folytatására kedvezõ lehetõség nyílott. A vállalat vízitelepén kajakszakosztály mûködött és nagyon megörültek, hogy olyan valaki érdeklõdik a szakosztály iránt, aki valamikor eredményes kajakversenyzõ volt. Hamar kiderült azonban, hogy én már koromnál fogva sem tudok versenyezni, de hogy ne szakadjak el a kajakozástól és rendszeresen sportoljak minden nap lejártam a vízitelepre és hamarosan a kajakosok edzõje lettem. Ez nagyon boldoggá tett, de két probléma rögtön jelentkezett, nevezetesen, hogy nincs végzettségem hozzá, másrészt ez gyakorlatilag mindennapi munka utáni és teljes hét végi elfoglaltságot jelentett. A kajakozás iránti vonzódásom miatt ezeket a nehézségeket igyekeztem leküzdeni és beiratkoztam a Testnevelési Fõiskola edzõi szakára, ahol egy év alatt megszereztem a képesítést. Így semmi akadálya nem volt, hogy szakképzetten naponta edzést vezessek, hacsak az nem, hogy közben a szakmérnöki képzésnek is eleget kellett tennem, a mindennapi munkáról nem is beszélve. A mindennapi munkámban sokat jelentett a kajakozással elért ismertség, ugyanakkor azt sem akartam, hogy mint mérnök ne teljesítsek. Erre azért is szükség volt, mert a szakmérnöki képzés idõkedvezményt jelentett, ugyanakkor a munkatársak számára egy olyan félelmet, hogy ezzel velük szemben szakmai elõnyre teszek szert. Így még fokozottabban kellett teljesíteni, és meg kellett mutatni, hogy a szakmérnökin elvetett magvak bennem fogantatásra találtak. Ez az állandó teljesítési kényszer és 58


fokozott idõleterhelés nem kedvezett a szakmai elmélyülésben. Nem tudtam örülni az elvégzett munkáknak, a feladatok csak rövid ideig jelentettek szakmai sikerélményt, és nem volt bennem olyan érzés, hogy csak így tovább. Nagyon zavart a bezártság érzése is. Reggel és munkaidõ után elmenetelkor bélyegzés, folyamatos munkaidõ ellenõrzés, annak ellenére, hogy én a sport és a szakmérnöki továbbtanulás miatt többféle kedvezményben is részesültem. A börtönérzést még fokozta a portán kilépéskor a motozás, ezért az ösztöndíj, és a munkával kapcsolatban lassan kialakuló kisebb sikerélmények kötõdései ellenére más munkalehetõség után érdeklõdtem. Kezdetek a felsõoktatásban A szakmérnöki képzés egyfajta mûegyetemi nosztalgiát tartott ébren, és az egyetemen benn maradt kollégáim munkakörülményeit látva úgy gondoltam, hogy visszamegyek az egyetemre. Persze ennek is látszódtak a kedvezõtlen oldalai, nevezetesen a meglévõ hierarchia aljára bekerülve nem volt reális a gyors kitörés lehetõsége, de ami még ennél is jobban aggasztott az önálló feladatok végzésének reménytelensége. Abban az idõszakban alakultak át a technikumok felsõfokú technikumokká, és ez sok esetben olyan személyi változással járt együtt, hogy egyetemrõl mentek át oktatók a felsõfokú technikumba. Úgy gondoltam, hogy a felsõfokú technikumokban az oktatói struktúra kialakulásánál kedvezõbb helyzetbe kerülhetek, így a mûegyetem után a Bánki Donát Felsõfokú Technikum mellett döntöttem. A váltás nagyon kedvezõnek mutatkozott. A felsõfokú technikumban a Szerszámgépek és Méréstechnika tárgyak oktatásában vettem részt, a mûegyetemen pedig félállásban a Gépelemek Tanszéken gyakorlatvezetõként dolgoztam tovább. Az új környezetben a bezártság érzésének megszûnése bennem olyan energiákat szabadított fel, melyek arra inspiráltak, hogy itt kell helyt állni, itt kell megtalálni a helyemet. Közben a felsõfokú technikumból fõiskola lett és lassan az oktatói gárda is kialakult. A munkatársak egy része ugyanúgy újonnan érkezett a fõiskolára, így a korábban volt struktúra és személyi kapcsolatok helyett az új állapot nyert létjogosultságot, melyben valamennyien alkalmazkodni voltunk kénytelenek. Ennek köszönhetõen nagyon jó munkahelyi kollektíva alakult ki és én nagyon jól éreztem magam ebben a környezetben. A fõiskola a korábban jó nevû technikum adottságait jól tudta hasznosítani, és viszonylag sok megbízásos munka adódott, melybõl többletjövedelemre is szert lehetett tenni. Biztos többletjövedelmet jelentettek az egyetemi felvételi 59


tanfolyamok, melyek nem voltak kényelmes elfoglaltságok, mert este öt óra után kezdõdtek és kilencig tartottak. Minthogy azonban én az Orionból történt kilépésemmel a kajakozástól is megváltam, az estéimet az elõkészítõkre fordítottam. Két alkalommal a mûegyetemen és két alkalommal a fõiskolán tartottam tanfolyamot matematikából és fizikából. A tanfolyam kemény elfoglaltságot jelentett, de az anyagiakon kívül volt még más elõnye is. A jelentkezõk többnyire abban az évben, esetleg egy éve végzett tanulók voltak és úgy gondolták, hogy a középiskolás ismereteiknél többet kell összeszedni a sikeres felvételhez, ezért inspirálták, szorították az oktatót a tantárgyak minden részének alapos átismétlésére, a tanfolyam ideje alatt a folyamatos figyelemre. Kellemetlen epizódnak tartottam volna, ha a tanfolyam valamely diákja lekörözött volna, vagy a feladatok közül bármelyiket is nem tudtuk volna megoldani, netán a hibás megoldásra a tanulók hívták volna fel a figyelmet. Az elõkészítõk tehát jó iskolát jelentettek számomra és igazán e két tantárgyban ekkor mélyedtem el és szilárdítottam meg ismereteimet, mely nagyon magabiztossá tett. Közben a szakmérnöki képzés is befejezõdött. Ekkor már az eredeti indíttatású szakmai kérdések nem igazán izgattak, hanem a megváltozott körülményeimhez próbáltam hasznosítható témákat találni. A többet tudás ekkor már igényként jelent meg, csak az nem, hogy ezt milyen irányban volna célszerû keresni. A szakmérnök képzésben az oktatási feladataimhoz nem igazán kapcsolódott egyetlen egy tárgy sem, pontosabban egy fakultatív tárgyat találtam érdekesnek, aztán elmélyülve benne hasznosíthatónak. Ez a megbízhatóság-elmélet volt. A tárgy keretében szerzett ismereteimet lefordítottam egy számomra aktuális témakörre, a szerszámgépek meghibásodásának számíthatóságára. A felismerésem, hogy egy elmélet alkalmazásával közvetlen mérnöki feladat megoldását lehet megcélozni, nagyon feldobott és elmélyültem a témában. Az elmélyülés eredményeként kidolgoztam egy mérnöki számítási módszert, melyet nemcsak a szerszámgépekre, hanem a gépekre általában gondoltam alkalmazni. A felismerésemet a Gép címû lap négy részletben közölte és az ismereteket tanfolyam keretében is oktatni tudtam a GTE tanfolyamain. A GTE abban az évben a megjelent publikációk alapján szakirodalmi nívódíjjal tüntetett ki. A tanfolyamhoz jegyzetet is írtam a Gépkarbantartás korszerû számításának alapjai címmel. Ez volt az elsõ jegyzetem, ez volt az elsõ önálló szakmai tanfolyamom. Sikeresnek éreztem magam, ugyanakkor ezek az ismeretek nem illettek a fõiskola képzési tematikájába, annak ellenére, hogy kollégáim körében ez elismerést váltottak ki. 60


Közben magánéleti változások is kilátásba kerültek, eljött a családalapítás ideje. Kezdetem más szemmel nézni a világot. Míg korábban a saját szórakozásom a zene, a sport volt a fontos és az ehhez megfelelõ munkahelyben gondolkodtam, addig részben ezek elmaradásával, másrészt a szakmai sikerek, harmadrészt a családalapítással megjelenõ elõretekintés arra ösztökélt, hogy a hogyan tovább kérdését ismét megválaszoljam. Új élet, új helyen Néhány év elteltével tehát ismételten választottam: egyfelõl feleséget és megnõsültem, másrészt új munkahelyet. Mindez 1971. év végén történt. Nõsüléssel egy hosszú kapcsolatot rendeztem, az új munkahellyel pedig a fõiskolai tapasztalatokat felhasználva akartam új útra lépni. Az addigiak alapján egyértelmû volt, hogy a felsõoktatásban kell folytatni, mert az kellõ szabadságot jelent és a kialakult szakmai inspirációk is itt teljesíthetõk be. A gépkarbantartásban felvillant szakmai sikerekre építve vettem az utamat a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Mezõgazdasági Gépészmérnöki Kara felé. Itt foglalkoztak egyedül az országban gépkarbantartással, és úgy gondoltam, hogy a megszerzett ismereteim, valamint a kezdeti szakmai sikereim alapján szükség lesz a munkámra. A kar akkori dékánja Mikecz professzor azonban hamar elintézte a kérésemet azzal, hogy a karon épületgépészeti tárgyhoz van szükség gyakorlatvezetõre, és tanársegédként ezen a területen állhatok munkába. Ismételten választanom kellett, de a választás nem is volt egyszerû. Eredeti szándékomat nem tudom realizálni, viszont egy olyan korábbi szakmai területet tudnék oktatni, melyet kedvelek és tanultam is. Rövid hezitálás után elfogadtam az új lehetõséget és 1972. január 15.-én tanársegédként munkába álltam Gödöllõn. A házasság és a munkahelyváltás teljesen új életet jelentett számomra, melyhez még az is hozzájárult, hogy Csepelre költöztem feleségem lakásába. Az élet minden mozzanatában új volt, csupán a felvételi tanfolyamok maradtak meg, mivel a pénzre is nagyon szükségünk volt. A választott új helyzetem hatással volt a szakmai tevékenységemre is. Felmerült az a kérdés, hogy az eddigi útkeresést követõen biztosnak és perspektivikusnak ítélt munkahelyen és kedvemre való szakmai területen miként kell tevékenykednem, ami mostmár hosszútávra megfelelõ lesz. Fontos hangsúlyozni, hogy nem belefáradtam az útkeresésbe és próbáltam egy biztos egzisztenciát a családalapítás kapcsán, hanem ez együtt egy tudatos választás volt, beleértve az egyetemi oktatói létet és ezen belül pedig a 61


szakmai területet is. Ennek megfelelõ nagy lendülettel láttam a munkának, a kapott feladatok elvégzésének. Szerencsére olyan munkahelyi vezetõm és szakmai vezetõm volt, akik nagy tapasztalattal és bölcsességgel végezték munkájukat és ebbe bele is avattak. A bölcsességük sokmindenben megnyilvánult, de talán a legmeghatározóbb számomra az volt, hogy teljes szabadsággal rendelkezhettem. Jól tudták, hogy az ember teljesítményét leginkább a saját aktivitásának kiaknázásával lehet fokozni, és mindenféle kényszer csak rövid idõre biztosít sikereket. Célokat, lehetõségeket és példákat láthattam, és ezekrõl bármikor közvetlenül el lehetett beszélgetni velük, és segítséget is nyújtottak mindenbe. Az egyetem, illetve a gépészmérnöki kar egyébként több mindenben különbözött az eddigi tapasztalataimtól. Az egyik lényeges különbség volt, hogy olyan szervezeti egységek, tanszékek voltak, melyekkel sem a mûegyetemen, sem a „bánkiban” nem találkoztam. Így a korábban megismert diszciplínák és azok oktatásához rendelt tanszéki tagolódás itt nem volt meg. Például tanítottak hõtant, de nem volt ilyen tanszék, tanítottak áramlástant, de ilyen tanszék sem volt. Célszerûnek tartottam azt a tanszéki munkamegosztást, hogy alaptárgyakat szaktanszékek tanítanak, így az elméleti alapok és az alkalmazás közvetlenebbül kapcsolódott, nem vált el annyira, mint az korábbi tanulmányaim során tapasztaltam. Ennek számos elõnye volt mind az oktatók, mind pedig a hallgatók számára, és mint késõbb tapasztalni lehetett ennek volt olyan következménye is, hogy az alaptárgyi oktatásban kialakuló személyes oktató-hallgató kapcsolat a szaktárgyak tanulásában ösztönzõen hatott. Az épületgépészet oktatásának a karon sajátos tartalma volt: elsõsorban a vidéki környezetre, a mezõgazdasági alkalmazásra összpontosított és ennek megfelelõen minden részterülettel foglalkozott. Ez kissé szokatlan volt számomra, hiszen tanulmányaim során az épületgépészet egyes területei külön tantárgyként jelentek meg és a tartalmuk is a rendelkezésre álló idõnek megfelelõen lényegesen elmélyültebb volt. Az itteni képzésben azonban a tananyagnak olyannak kellett lenni, hogy a vidékre kikerülõ gépészmérnök egyedül, szakmai segítség nélkül, meg tudja oldani a felmerülõ problémákat. Ezt felismerve úgy gondoltam, hogy ennek a követelménynek csak úgy tudnak megfelelni, ha van valami szakirodalmi segítség, hiszen a szakterület rendkívül sok adattal kénytelen dolgozni, nemcsak a tervezésnél, hanem az üzemeltetés során is. Ennek az igénynek megfelelõ szakirodalom azonban nem volt, sõt abban az idõben semmilyen épületgépészeti összefoglaló mû, amit az oktatásnál, illetve a késõbbi 62


gyakorlatban használni lehetett. A körülményeket megismerve azonban igyekeztem a gyakorlatokat a legcélszerûbb formában és tartalommal kitölteni, amire az önállóságom lehetõséget is biztosított. A szakmai lehetõségek azonban inspiráltak és igyekeztem minden követelménynek megfelelni. Ehhez tartozott az is, hogy mielõbb meg kellett szerezni az egyetemi doktori fokozatot. Ennek témájaként az épületgépészet olyan részét választottam, ami nem volt annyira mezõgazdasági (mert ezen a területen a környezetemben levõ kollégákhoz viszonyítva nem éreztem magam elég felkészültnek), ugyanakkor ez nem derül ki a címébõl. A doktori dolgozatom az állattartó épületek padozatainak hõtechnikai vizsgálatáról szólt, és lényegében egy állat, illetve egy szimulált állat és a padozat közé helyezett hõárammérõvel végzett energiatranszport dinamikus elemzését végeztem. Az egyetemi doktori címet a tanszékre kerülésem után két évvel megszereztem, de miután fiatalnak számítottam a karon adjunktusi kinevezésemre még két évet várnom kellett. Az épületgépészet tárgy elõadója Böröcz István néhány évvel az egyetemre kerülésemet követõen azonban megbetegedett, majd meghalt, így a tárgy elõadásait is adjunktusként nekem kellett tartani, ami akkor még nem volt szokás. Ez nagy megtiszteltetés, ugyanakkor komoly feladat volt. Nem volt igazából gyakorlatom fél évesre tervezett ismeretanyag tematizált, színes elõadására. Akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem mindegy hallgatni és elõadni egy tantárgyat még akkor sem, ha adott esetben a szakmai ismeretek birtokában van az ember. A tananyag összeállítását és a gyakorlatban hasznosítható ismeretanyag, ill. adatbázis kidolgozását együtt egy kézikönyvben gondoltam megfoghatóvá tenni. Így szántam rá magam egy épületgépészeti kézikönyv megalkotására. Az elhatározáshoz nagy lendülettel és akarattal fogtam, és valószínûleg ennek köszönhetõ, hogy a Mezõgazdasági Kiadó vállalta a könyv kiadását. Azért, hogy az ismeretanyag teljes körû legyen, az épületgépészet ismeretanyagát az épületvillamossággal is kiegészítettem, melyhez Kocsis Károly kollégámat nyertem meg. Ugyanakkor az ismeretanyagot részben terjedelmi részben célszerûségi okokból a mezõgazdasági alkalmazási körre szûkítettem, és így született meg a Mezõgazdasági Épületgépészeti Kézikönyv. A könyvvel elégedett voltam, és a kollégák körében is figyelmet keltett a teljesítményt, hiszen nem voltam tõsgyökeres mezõgazdasági gépészmérnök, és nem is voltam elég idõs ilyen átfogó szakmai mû megjelentetéséhez. Most utólag már tudom, ez a „nem-tudás bátorsága” volt, és közre játszott az körülmény, hogy abban az idõszakban még nem lehetett kapni más használható kézikönyvet. 63


Az épületgépészet oktatásának feladatát tehát szándékaim szerint sikerült alakítanom és ezzel éltem is. Ennek olyan megnyilvánulási formái voltak, hogy a tananyagba egyre nagyobb terjedelemben nyertek teret a nem közvetlen mezõgazdasági épületgépészeti ismeretek, mondván a vidéken dolgozó mezõgazdasági gépészmérnök meghatározó szerepet kell, hogy betöltsön nemcsak a termelõszövetkezetben, vagy állami gazdaságban, hanem a lakókörnyezetében is. De komoly változtatásokat igényelt a vidéken végbement fejlõdés, melynek köszönhetõen módosítani kellett az ismeretek arányain: mikor elkezdetem oktatni a tárgyat, akkor fontos volt a vízbeszerzés lehetõségeinek (kutak létesítése, ivóvíz-kezelési eljárások) megismertetése, hiszen sok településen nem volt vízközmû, és nem volt nagyon hangsúlyos a csatornázás, hiszen ez sem volt jellemzõ az akkori falusi környezetre. És ugyanilyen ismeretanyag-változást igényelt az egyedi fûtésrõl a központi fûtés arányának folyamatos növelése is. Persze az ismeretanyag folyamatos bõvülése a késõbbiekben óraszámnövekedést követelt, valamint kialakítottunk olyan szakirányokat, melyekben az épületgépészet területei önálló tantárgyként is megjelenhettek, mint pl. Fûtés és klímatechnika, Épületgépészeti mérések, Tüzeléstechnika stb. Én mindenesetre nagyon nagy eredménynek tartottam és tartom, hogy a hazai gépészmérnök-képzésben a kifejezetten épületgépész szakirányon végzõkön kívül csak a Gödöllõn végzett hallgatók kapnak épületgépészeti ismereteket. Környezet és védelme A gödöllõi gépészmérnöki kar zárt közösség volt, hiszen más okleveles mezõgazdasági gépészmérnök-képzés nem volt hazánkban. Így az oktatói kar utánpótlása a karról bennmaradó hallgatókkal történt és ez alól elenyészõ számú kivétel volt. Ennek egyebek között olyan következményei voltak, hogy a bennmaradó a tanulmányai alapján konkrét szakmai területre összpontosított és korábbi tanárai nyomdokaiba akart lépni. Így amikor új feladat jelent meg a kari oktatási palettán, nem volt rá tülekedés, kiosztották azok között, akiknek nem voltak ilyen kötõdéseik. A hetvenes évek közepén új fogalomként jelent meg a környezetvédelem. A gödöllõi egyetem oktatói részére Láng István az Akadémia fõtitkára tájékoztató elõadást tartott a témakörben. Az elõadás azonban nem mutatkozott átütõnek, a jelenlevõk nem tettek fel kérdéseket, az egész problémát nagy tisztelettel fogadták, de közben úgy kezelték, mint egy újabb fejlõdést korlátozó területet, mint például a munkavédelmet. Ez 64


abban is megnyilvánult, hogy a környezetvédelem oktatásának bevezetéséhez nem találtak jobb oktatót, mint engem, pedig az oktatást Láng professzor vállalta, csak egy egyetemi kapcsolattartóra és segítségre volt szüksége. Számomra nagyon megtisztelõ volt, hogy az Akadémia fõtitkárával járhattam elõadásra és esetenként a késõbbiekben még helyettesíthettem, illetve vizsgáztathattam is helyette. Így kerültem kapcsolatba a környezetvédelemmel. A gépészmérnökök számára a Környezetvédelem tárgy oktatása az országban elõször és egyedül Gödöllõn folyt. Ez Láng professzor és az egyetem néhány professzora közötti személyes kapcsolatnak köszönhetõ, és a magas rangú kapcsolat miatt nem volt ellenkezés. Néhány év után azonban én vettem át a Környezetvédelem tantárgyat és ez egy újabb oktatási lehetõséget jelentett számomra. A Környezetvédelem tárgy oktatása azonban komoly szakmai kihívást jelentett, mert annak idején az ezzel kapcsolatos irodalom nem volt jelentõs, másrészt az egész problémakör nem volt közismert, nehéz volt eljutni a mûszaki érdeklõdésû hallgatók tudatáig. Az oktatás során olyan ismeretekre kellett építeni, melyek nem kifejezetten a gépészmérnöki ismeretek körébe tartoznak, és ennek ellenére folyamatosan fenn kellett tartani az érdeklõdést. Ez nagyon sok, addig számomra is távoli terület megtanulását jelentette, és ezeket az ismereteket állandóan meg kellett újítani. Az újabb ismeretek egyre inkább abban erõsítettek meg, hogy a környezetvédelem az nem egy új, másik szakterület, hanem olyan ismeretkör, melyet mindenkinek, minden szakterületen tanulónak el kell sajátítani. Az elmélyülésben az is segített, hogy a gépészmérnök-képzésen kívül a Mezõgazdaságtudományi Karon megindult a környezetvédelmi szakmérnök képzés is. A szak vezetõje Stefanovits professzor volt, aki nagy lelkesedéssel és tudással állította össze a tananyagot. Ebbe a képzésbe helyet kapott két technikai tárgy is, melynek tárgyfelelõse és elõadója lettem. A tantárgyam államvizsga tárgy volt, így a szakmérnök államvizsgákon olyan neves, nagy tudású professzorokkal és állami vezetõkkel ültem együtt, akik a környezetvédelem akkori szakmai politikai elitjét jelentette. Néhány év multán a korábbi szakmérnök hallgatóink is ebbe a körbe kerültek, így abban az idõben én is a környezetvédelem szakmai személyiségei közé tartozónak érezhetem magamat. Ez különbözõ megbízásokban, szakértõi munkákban valamint publikációkban volt tetten érhetõ. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Stefanovits professzor Talajvédelem-környezetvédelem címû könyvéhez szerzõtársnak kért fel. A 65


késõbbiekben a szakmérnöki szakhoz jegyzeteket, majd Mezõgazdasági technika és környezetvédelem címmel könyvet írtam és részt vehettem Láng professzor által szerkesztett Környezetvédelmi lexikon írásában is. A környezetvédelem ismeretei nagyon sokat változtattak világlátásomon, korábbi szakmai hozzáállásomon. Átalakult az a korábbi problémamegközelítésem, hogy a világ fejlõdése az emberi akarat korlátlan lehetõsége, és a mûszaki szakemberek feladata olyan szakmai tevékenység, melyben semmi szerepe nincs a környezetnek, a környezõ élõ világnak. A mérnöki tevékenység fontos és alapvetõ feladata, hogy minden tevékenységét csak az élõ környezet rendszerének sérülése nélkül végezheti. Ahhoz azonban, hogy ennek a követelménynek meg tudjon felelni, az eddigi ismereteit a környezettudományok alapvetõ összefüggéseivel is ki kell egészíteni. Enélkül csak a ma célszerûségét tudja szem elõtt tartani, és ezzel a jövõjével szemben jár el felelõtlenül. Energia és környezet A környezetvédelemmel kapcsolatos ismereteim bõvülése egyre több új összefüggést tárt fel, és sok minden vált érthetõvé a világ történéseibõl. Nem okozott nagy meglepetést pl. az olajárak hirtelen drasztikus megnövelése, mert addigra már megismertem, hogy a környezetünk védelme nemcsak a szennyezések mértékének csökkentését, hanem a természeti erõforrások, a termõföld, a víz, az energiahordozók takarékos, hatékony felhasználását is jelenti. Ehhez pedig hozzá tartozik ezek értékének, illetve árának folyamatos növelése. A hetvenes években a magyar mezõgazdaság fénykorát élte és célkitûzéseiben a termelés folyamatos növelése volt a kulcsszó. Nem igazán volt érdekes a ráfordítások mértéke, így az energia mennyisége és ára sem. A hazai gazdaság, de a lakosság is nem olyan régen állt át az olajra, és az érdeklõdés inkább ennek a kényelme és technikai megvalósíthatósága, mintsem ennek költségei iránt volt. A karon sem volt meghatározó az energiafelhasználás ismeretének oktatása, az Energiagazdálkodás címû tárgy fõként a mezõgazdasági erõgépek és szállítójármûvek üzemanyag-felhasználására összpontosított, esetleg a terményszárítás volt még téma. Így a karon éppúgy, mint általában a hazai közgondolkodásában is, az energiaválságot arab olajsejkek hirtelen született gazdasági spekulációjának és múló kellemetlenségnek ítélték a fogyasztói társadalom számára és nem volt tolongás az energiával foglalkozó megváltozott témakörû kutatási és oktatási feladatoknál. A hazai kutatás-fejlesztési programok meglehetõs 66


késéssel reagáltak a megváltozott helyzetre, és ezeken a pályázatokon így nagy eséllyel lehetett nyerni. A környezetvédelmi indíttatásomból következõen fontosnak tartottam ezeket a pályázatokat és ezért mind az energiahatékonyság, mind pedig a megújuló energiaforrások témakörében több pályázatot nyújtottunk be és nyertünk el. Ennek következményeként nagyon sok új feladat megoldásához kaptam bizalmat és anyagi támogatást. A feladatok között az energiahatékonyságtól, a korszerû hõellátási megoldásokon keresztül a megújuló energiaforrások alkalmazásáig mindenféle téma volt. A legjelentõsebbek talán a fûtési energiafelhasználás csökkentése mezõgazdasági épületekben, anyagkihozatal nélküli geotermikus energiahasznosítás, alacsony hõmérsékletû fûtési rendszerek kifejlesztése, hõvisszanyerés alkalmazása sertéstartó épületekben, fázisváltós hõtárolók alkalmazása szellõztetett épületekben, napenergia fûtésû épület kialakítása stb. A kutatási munka jó lehetõséget teremtett a kísérleti eszközök fejlesztésére, sõt önálló épületgépészeti épület és jól felszerelt laboratórium kialakítására. A laboratóriumban végzett munkákhoz személyi fejlesztést is sikerült megvalósítani, így az épületgépészet korábbi, elsõsorban tantermi képzése helyett egy önálló épületben, felszerelt laboratóriumban, gyakorlatvezetõi támogatással folyhattak az épületgépészet és kapcsolódó tárgyak órái. Ezeknek a témáknak témavezetõjeként nagyon komoly kísérleteket végezhettünk, és a kialakult csapatmunka nemcsak a témák jelentõségét, hanem személyemet is elfogadottá tette a kar egyébként viszonylag zárt oktatói körében. A szakmai munkámban a környezetvédelmi gondolatok alapján fontosnak ítélt energetikai kutatások egységes programmá kezdtek válni az épületgépészet oktatási feladataival és e területen mutatkozó látványos fejlõdés a karon belüli környezetem konszolidálódását eredményezte. Szakmai kiteljesülés A hetvenes évek nagyon komoly változásokat hoztak nemcsak személyes életemben, hanem szakmai területen is, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez alapvetõen a környezet változásának következménye. Személyes életemben a nõsülés, majd a hamarosan megszületõ gyermekeink Ákos és Szabolcs fiam olyan környezeti változást jelentett, mely egyfelõl felébreszttette a felelõsség érzetét, másrészt pedig perspektívában kellett gondolkodni. A hazai hatvannyolcas Új Gazdasági Mechanizmus némi pezsgést hozott mindannyiunk életében, és a globális problémaként megjelenõ, érzékelhetõ környezetvédelmi és energiaválság gondolatai a 67


mindennapi szakmai életemben új perspektívát ébresztettek. A szakmai tevékenységben a bõség zavarával küzdöttem, mert az épületgépészet mezõgazdasági lehetõségei, a környezetvédelem mezõgazdasági közvetlen hatásai, az energiahatékonyság és megújuló energiaforrások alkalmazásának épületgépészeti lehetõségei nem egymás melletti sokféleséget, hanem egymással szoros kapcsolatban álló, egymásra épülõ ismeretanyagot jelentettek. Ez a bõség és a sikerek lelkesítõ, további munkára ösztökélõ mindennapjai ugyanakkor háttérbe szorították a karrier tudatos építésével kapcsolatos gondolataimat. Az egyetemi doktori disszertációm megvédést követõen ugyan megfogalmazódott, hogy az egyetemi léthez itt nem szabad megállni, és tovább kell lépni, de ennek nem volt sürgetõ kényszere. Aspirantúrára jelentkeztem egy olyan épületgépészethez kötõdõ témával, mely az akkori mezõgazdasági perspektívában nagyon elõremutatónak mutatkozott. A mezõgazdaság akkori alapállása a termelés folyamatos növelése volt. Ez állattartásban például azt az igényt jelentette, hogy az állatok tartásánál mindent el kell követni a genetikai adottságok minél jobb kihasználására. Ez épületgépészek számára azt jelentette, hogy az istállóban olyan klímát kell biztosítani, mely az állat számára a maximális termelés (súlygyarapodást, tejhozamot stb.) biztosítja. A kandidátusi témámban én arra vállalkoztam, hogy az állatok fiziológiai jelei alapján vezérlem az istálló klímaberendezését. Ez egy nagyon érdekes interdiszciplináris feladat volt, mert egyfelõl azzal kellett foglalkozni, hogy milyen fiziológiai jelek lehetnek alkalmasak klímarendszerek vezérlésére, ezek milyen összefüggésbe vannak az állat termelésével, és mindezeket a kérdéseket telemetrikus úton hogyan lehet technikailag megvalósítani. A témával aspiráns lettem a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán Csáki professzor vezette tanszéken. Sikeresnek éreztem a témaválasztást, mert a gyermekkori elektromossági érdeklõdés, az épületgépészeti szakterületemet és a munkahelyem meghatározta mezõgazdaságot sikerült így összekapcsolnom. A kutatási munka sokirányú elfoglaltságot jelentett a fiziológiai jelek mérésére alkalmas eszközök beszerzésétõl és átalakításától kezdve az állattartó telepeken a vizsgálatok megszervezésének és lebonyolításának nem egyszerû feladataiig. A kísérleteken a tanulmányok is érdekesek, ám nagyon szerteágazóak voltak az etológiától az élettani mérésekig, melyben leginkább humán források voltak és ezeket kellett állattartásban használható ismeretekre átalakítani. E sokrétû munka nagyon idõigényes volt, így a kezdetek után hamarosan kiderült, hogy az oktatási kötelezettségeim és 68


az egyre nagyobb számú más irányú megbízásos munkák mellett nappali ösztöndíjas aspiráns nem maradhatok és levelezõn folytattam kandidátusi aspirantúrámat. Ez a váltás azonban nem oldotta meg a leterhelésemet csupán súlypontáthelyezést eredményezett: egyre többet foglalkoztam energetikai kutatási és fejlesztési feladatokkal és egyre kevesebb idõ jutott az aspiránsi munkámra. A vizsgákat ugyan sikerrel letettem, a nyelvvizsgákat teljesítettem, de a disszertáció elkészítése húzódott. Ahogy múlt az idõ közben megváltoztak a körülmények, azok is, melyek a kandidátusi disszertáció kezdetén még megrendíthetetlen alapelvnek számítottak. Változatlanul fontos volt az állattartó épületekben az állat számára kedvezõ klíma biztosítása, és ehhez nagyon érdekes lehetett volna az állat fiziológiai jelei alapján történõ közvetlen klímavezérlés, de egyre inkább elõtérbe került, hogy ez csak addig a határig érdekes, amíg a növekvõ energiaköltségek megtérülnek. Az istállóklíma kérdése tehát nem technikai, hanem gazdasági szabályozás kérdésévé vált, és a gazdasági kérdések között elsõsorban nem is annyira a takarmány, hanem az energia kezdte a vezetõ szerepet játszani. Ennek olyan következményei lettek a gyakorlatban, hogy egyre többféle hasznosítású istálló maradt fûtés nélkül, holott korábban azt elképzelhetetlennek tartották a szakemberek. Az istálló klimatizálásban tehát meghatározó feltétellé vált az energiafelhasználás mennyisége. Minthogy az eredeti témám keretében az elkészült sok vizsgálat ellenére még sok tennivaló volt hátra, ugyanakkor az egyetemi ranglétrán való elõrelépéshez a kandidátusi fokozat megszerzése kényszerként mozgatott, úgy gondoltam, hogy témát váltok. Ésszerûnek mutatkozott, hogy az addigi ismereteket és a számos megbízásos munka tapasztalatait fel tudjam használni, ugyanakkor az idõszerû kérdéssel — az energia hatékony felhasználásával — foglalkozzak. Így a nyolcvanas évek elejére elkészített és megvédett kandidátusi disszertációm címe az Állattartó épületek energiafelhasználásának vizsgálata lett. A feladat tulajdonképpen egy nagymennyiségû levegõvel szellõztetett és fûtött épület energiafelhasználásának vizsgálatát és elemzését jelentette. A feladat egy hagyományos lakás, vagy irodaépület viszonyaihoz képest lényegesen bonyolultabb volt, mert az energiaigényt meghatározó tényezõk közül több élettani, vagy tartástechnológiai körülmények függvénye volt. Itt olyan paraméterekre kell gondolni, mint pl. a belsõ hõmérséklet, ami a humán létesítményeknél állandónak (esetleg szûk határok között változó) tekinthetõ, istállóban pedig olyan belsõ hõmérséklettel kell számolni, aminek biztosításához fel69


használt energiaköltsége kevesebb, mint az állatnak ezen a hõmérsékleten elérhetõ tej, vagy hústermelése, így széles tartományban független változónak tekinthetõ. Ez valami olyasmi, mintha egy humán létesítményben pl. irodában az iroda fûtési energiaszükségletét különbözõ szobahõmérsékletre kellene meghatározni azért, hogy mérlegelni lehessen, milyen hõmérsékleteknél éri meg a betegszabadság, vagy a többletruha költsége a kevesebb energiafelhasználást. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy az állattartás épületeinek épületgépészeti, vagy energetikai kérdései a közhiedelemmel ellentétben sokkal összetettebb ismereteket igényelnek, mint a humán létesítmények, pedig akkor még nem is vettük figyelembe, hogy az ember ki tudja fejezni érzéseit, igényeit, kifogásait, míg az állatnál ezt is méréssel, más tudományterületek ismereteinek bekapcsolásával kell az összefüggésekbe bekapcsolni. A kandidátusi fokozat megszerzésével a nyolcvanas évek közepétõl egy szakmailag kiegyensúlyozott idõszak következett. A kötelezettség nyomása alól felszabadulva és a körülmények tisztánlátása energiákat szabadított fel, és nagy lendülettel végeztem munkámat. Világossá vált számomra, és ezt tartottam követendõnek, hogy a középpontba az a kérdés kerüljön, hogyan lehet a technika fejlõdését az emberi környezetbe beépíteni, és a természeti erõforrásokat hatékonyan használni. Ez a követelmény a mindennapi szakmai munkámban a környezetvédelemre épülve az energetika prioritását jelentette az épületgépészet területén, mely így a klasszikus ismeretanyagnál lényegesen szélesebb körûre bõvült. Ez a nyugalmi idõszak azt is jelentette, hogy egy kicsit fel tudtam mérni saját helyzetemet nemcsak szakmailag, hanem a karrierem szempontjából is. Úgy éreztem, hogy reális lehetõségem van elõrelépésre, ezért habilitáltam, majd hamarosan átvehettem egyetemi tanári kinevezésemet. Számos olyan kérdés jelent meg a munkámban, mely korábban nem volt, vagy nem kapott elég hangsúlyt. Úgy éreztem, hogy ezeknek a felismeréseknek birtokában önálló mozgásterem és a gépészmérnöki tevékenységemen belüli specializációm lett. Olyan területek jelentek meg, melyek érdeklõdésre tartottak számot, ugyanakkor korábban más nem foglalkozott vele, így az elért eredmények sajátomként jelenhettek meg. Ezek az ismeretek azonban rendkívül szerteágazóak voltak, és tematizált összefogásuk alapvetõ követelmény volt, fõként ha az oktatásuk került szóba. Fontos volt ez a rendszerezés saját magam számára is, hiszen új terület volt és a tárgyalás módjára nem volt elõzmény. A mindennapi élet azonban sürgetett, a felmerülõ problémákra nem elvi, hanem gyakorlatias 70


választ kellett adni, ami azt jelentette, hogy a korábban ilyen ismereteket nem tanuló szakembereknek is deficitje volt ezeken a területeken. Úgy gondoltam, hogy a követelményeknek úgy tudok eleget tenni, ha ezekben a témákban egy-egy kézikönyvet készítek, mely rendszerezi a témakört, bevezeti azokat a fogalmakat, melyeket a tárgyaláshoz szakszerûen használni lehet, ugyanakkor a gyakorlati szakembereknek fellapozható segítséget jelent, és megismerik a témakört szisztematikus tanulás nélkül. Így született elsõként az Energiafelhasználói kézikönyv, majd két évvel késõbb a Környezettechnika kézikönyv. Mindkét kézikönyvhöz a legkiválóbb hazai szakembereket tudtam megnyerni szerzõtársnak és mindenki igazán lelkesen, pontosan dolgozott. A könyvek a kilencvenes évek elején jelentek meg, és nagyon sokat segített a könyvek megjelenésében a támogatók hozzájárulása is. A kézikönyvek megjelenése sokat segített a hazai szakmai közvélemény szaktudásának változásában ezen a területen. Beépült a szakmai köznyelvbe a környezettechnika fogalom és talán a tartalma is (bár ezen a területen még mindig sok a hiányosság). A Környezettechnika kézikönyv máig több kiadást ért meg és számos felsõfokú intézményben tankönyvként használatos. Sajnos az Energiafelhasználói kézikönyv egy kicsit korán született. Az energia hatékony felhasználását a könyv megjelenésekor nem tükrözhette reálisan a hazai energiaárak sokáig szociális alapú megállapítása, valamint a hazai ipar rendszerváltáskor történõ leépülése miatt. Ennek ellenére a jelentõs példányszám közel öt év alatt elfogyott. Ahogy az energiaválság hatása beépült a gazdaságba és a tudatba (a szakmai tudatba is) a könyv iránti kereslet fokozatosan növekedett, és az érdeklõdés azóta is tart. Tanszékalapítás A szakmai feladatok sokasága, ugyanakkor ezek kirajzolódó, megfogható szakmai irányultsága és ennek folyamatos beépülése a kari oktatásba oda vezetett, hogy önálló tanszéket alapíthattam. A tanszék egy 1993. évi egyetemi tanácsi határozat alapján jött létre Környezettechnika és Épületgépészet Tanszék elnevezéssel. Az indoklás szerint a környezetvédelem globális problémájának a technikával összefüggõ kérdései, valamint az ember környezetének kényelmét, higiéniáját szolgáló épületgépészet megnövekedett jelentõsége tette fontossá ezeknek a diszciplínáknak önálló tanszéken való mûvelését. Ebben az idõszakban fûzõdött szorosabbra a kapcsolatom a giesseni Justus Liebig Egyetemen Elmar Schlich professzorral, aki a háztartástech71


nika szakterület mûvelõje volt. Ez a terület számomra érdekesnek mutatkozott és úgy gondoltam, hogy ennek hazai megteremtése is fontos lehet, hiszen a háztartásokban felhasznált energia az összes energiafelhasználásunk közel egyharmadát teszi ki. Elõnyös volt a szakterület egy másik szakmai kötõdése is, mely abból adódott, hogy az épületgépészet õskorában ezekkel a kérdésekkel szociálhigiéniai berendezések elnevezéssel foglalkozott, de ez feledésbe merült, és szakmai árvaságba került. E kétoldalú kötõdés elég volt ahhoz, hogy az ismeretanyagot rendezzem és a karon oktatásra elõkészítsem. Az ismeretanyag rendezésének módja itt is egy kézikönyv lett: Szolgáltatástechnika–Háztartástechnika–Ökotrofológia címmel. A kézikönyv elkészítésében közvetlen munkatársamon kívül több olyan szakember mûködött közre, akik az adott rész egyedüli hazai mûvelõi. Ezzel a kézikönyvvel együtt tehát három szakterület kötõdött személyemhez. A tanszék nevében a kialakítás során megfogalmazott célkitûzéseknek megfelelõen több szak- illetve tudományág ismeretköre jelenik meg. Ezek között szoros kapcsolat és azonos ismereti háttér jelenik meg, így együtt volt jelen az azonosság és a különbözõség. Az azonosság azt jelentette, hogy közös alaptárgyakra épült ismeretek voltak, a különbség pedig abban nyilvánult meg, hogy különbözõ szakirányként jelenhettek meg az oktatási palettán. A tanszék gondozásában így három szakirány létezett: a Környezettechnika, az Épületgépészet és a Háztartástechnika szakirányok. A környezettechnika szakirány korábban nem létezett, így elsõkét mind a fogalmat, mind pedig az oktatás céljait meg kellett fogalmazni. Abból indultam ki, hogy a környezetkárosítás egyik jelentõs forrása maga az emberi tevékenység, melynek mértéke a technikai eszközök használatával megsokszorozódott ilyenformán az ipar, ill. az iparszerû tevékenység a környezetszennyezés fõ okozójává vált. Környezetünk védelmének leghatékonyabb módja, ha a tevékenység végzésekor a technika minden lehetõségét felhasználva megakadályozzuk a környezet károsítását. A környezet megóvása érdekében alkalmazott technika az ún. környezettechnika tehát az ipar, a mezõgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatás stb. területén a tevékenységgel szervesen összefüggõ kérdés. A környezettechnika szakirány oktatásának célja, hogy ezen a szakterületen dolgozó szakemberek számára szükséges ismereteket átadja és bemutassa a környezetkárosítás csökkentésének lehetõségeit, technikai és technológiai eszközeit, valamint ezek alkalmazásával összefüggõ mûszaki-ökonómiai számításokat. A környezet védelmét a szennyezés keletkezése helyén, 72


tehát általában a tevékenység, a termelési folyamat során kell elkezdeni. A környezettechnikai szakemberek ismerete tehát szorosan kapcsolódik a tevékenységekhez, de nem ezek hatékonyságának javítására, a tevékenységek szervezésére, hanem a környezettel való kapcsolathoz szükséges technikai, technológiai összefüggések alkalmazására irányul. Az épületgépészet szakirány kialakításában azokat a sajátosságokat kellett felmérnem, melyek a hazai képzés kialakult rendszerében fehér foltok, és ahol a kari adottságok lehetõséget jelenthetnek. A szakirány oktatásában elsõsorban a rendszerek kialakításával, üzemeltetésével, felújításával, korszerûsítésével kapcsolatos ismeretek szerepeltek és az oktatást a Budapesti Mûszaki Egyetem valamint az Ybl Miklós Építõipari Mûszaki Fõiskola Épületgépészeti Tanszékeivel közösen folytattuk oly módon, hogy a hallgatók két féléven keresztül vendéghallgatóként tanultak a társintézményben. A szolgáltatástechnika szakirányt az épületgépészet szakterülethez kapcsolódónak tekintettem. Itt is meg kellett fogalmazni azonban magát a fogalmat és az oktatási célkitûzéseket is. A szolgáltatástechnika ismeretanyaga a lakosság, a szolgáltatóipar, a vendéglátás és a szállodák területén alkalmazott technikai eszközöket fogja össze. A szolgáltatástechnika az élelmiszertárolás, tartósítás végsõ feldolgozás, az épület és felszereléseinek, a ruházat és bútorzat tisztántartását szolgáló eszközök mûködtetésének, konstrukciós kialakításának és az eszközök fejlesztésével kapcsolatos ismereteket foglalja magában. Úgy gondoltam, hogy a technika fejlõdését a mindennapi ember elsõsorban környezetében közvetlenül felhasználható, a kényelmét szolgáló gépeken, berendezéseken technológiai megoldásokon keresztül érzékeli. Hazánkban a nemzeti jövedelem kb. egyötödét ilyen eszközökre fordítja a lakosság, az ország energiafelhasználásának közel egyharmadát erre használja fel, és a keletkezõ hulladék, illetve környezetszennyezés a háztartásokban felmérhetetlen. A háztartástechnika tehát az épületgépészet részeként közvetlen környezetvédelmi és energiahasználat szempontjából meghatározó terület. Különösen, ha még azt is észrevesszük, hogy az utóbbi években ezeknek az eszközöknek a száma a háztartásokon kívül számos kisvállalkozási és vendéglátáshoz kapcsolódó területen való használattal jelentõsen megnõtt. A három tudományterület átfogó tárgyait a környezettechnikát/ környezetgazdálkodást, az épületgépészetet és a háztartástechnikát én oktattam, a tárgykörök egyéb tárgyait egy-egy vezetõ oktató látta el. Fela73


datunk a tantárgyak oktatásával, fejlesztésével kapcsolatos minden szervezési és operatív tennivaló, melyben a tanszéki doktoranduszok lelkes munkájára is számíthattunk. A diplomafeladatok témái, a szakmai konzultációk ilyen széles ismeretkörben komoly kihívást jelentettek és folyamatos önképzésre késztettek ugyanakkor nagyon széleskörû szakmai kapcsolatrendszer alakult ki. A kilencvenes évek jelentõs felsõoktatási változása az egyetemi integrációk, a bolognai folyamat, és a doktori iskolák megalakulása. Az egyetemi integráció következtében a korábban volt szakegyetembõl sok-karos, valóságos universitas lett Szent István Egyetem névvel. Az egyetemi integrációban karunkat érintõ lényeges változás nem történt, viszont más egyetemeken végbement változások a meglevõ kapcsolatrendszerek kialakulását-átalakulását eredményezték, érzékelni lehetett a versenyhelyzet és konkurenciaharc apró jeleit. A bolognai rendszer hazai bevezetésének zajos lebonyolításában a szakmai területek képviselõi között számomra is akadt hely. A gépészmérnök alapképzés tartalmi összeállításában, és az indítás egyetemi szervezésében a lehetõségek között jó kompromisszum született, bár a mai napig nem látom feloldhatónak azt az ellentmondást, ami a gyakorlatorientált képzés, és a szakok számának csökkentése között áll fenn. A gyakorlati követelményeknek a korábbi ötéves képzéshez képest jobban megfelelõ alapképzés a rövidebb képzési idõ alatt csak a szakok számának növelésével volna lehetséges, vagyis alapképzésben adott szakterületre szûkített ismeretekkel lehet a lerövidített képzési idõ alatt a gyakorlatban azonnal alkotni képes mérnököket képezni. Ha ezt a problémát az alapképzés szakirányaival próbáljuk megoldani, akkor sem a megfelelõ mérnöki alapozás, sem pedig használható szakmai tudás nem várható el a végzett hallgatóktól. Mindez persze személyes véleményem, melyben az azóta szerzett tapasztalataim megerõsítenek. Ettõl függetlenül persze lelkiismeretesen és sok munkával szerveztük az új képzést. Mint a gépészmérnöki szak vezetõje nehéz helyzetben voltam, mert a képzés átalakítását ki akartam használni az újabb ismeretek oktatásának bevezetésével, de ezek az ismeretek, illetve tárgyak személyemhez kötõdtek. Nagy eredménynek tekintem, hogy sikerült a gépészmérnöki alapképzés tananyagába beépíteni a Környezetgazdálkodás és a Környezettechnika tantárgyakat valamint a Környezettechnika szakirányt. Mindezt úgy, hogy kollégáim megértették ennek fontosságát, és a csökkenõ órakeret ellenére megfelelõ kompromisszumot tudtunk kötni. A 74


sikerek persze azt is jelentették, hogy megnõtt az óraterhelés és kevesebb idõ jutott a pályázatokra, kapcsolatok fenntartására, új kapcsolatok kialakítására. Mindez olyan idõszakban, amikor a társadalmi-gazdasági változások egyébként is ezek szétesését eredményezték. Ehhez a terheléshez még hozzájött a párhuzamosan a kifutó hagyományos képzés, valamint az oktatás egyéb területének átszervezésével kapcsolatos tennivalók. Ezek között lényeges volt a doktori iskolában az energiagazdálkodás és környezettechnika beépítése. A karon egy doktori iskola alapítására került sor, és ennek két altémája volt: a mezõgazdasági gépek és technológiák, a másik a környezettechnika és megújuló energiaforrások. A doktori iskola témakörébe és tananyagába is bekerült mindkét általam fontosnak tartott szakterület ismeretanyaga: a környezetvédelem és az energiagazdálkodás. Mindkét tárgy oktatáshoz sok ismeretanyagom volt, és a doktori témák ezeken a területeken nagy érdeklõdésre tartottak számot. Ennek köszönhetõen a doktori iskola indulásával sok doktoranduszom lett. A doktoranduszokkal való foglalkozást nagyon fontosnak tartottam, és úgy tekintettem a doktoranduszokat, mint munkatársaimat, akikkel együtt kell dolgozni és természetesen eredményt elérni. Ennek köszönhetõen az elsõ doktoranduszaim rövid idõ alatt és eredményesen végeztek. Csak az elsõket említem név szerint. Béres András az Állattartó épületek szaghatásának vizsgálata címmel környezetvédelmi témában készített dolgozatott és a végzését követõen fõiskolán tanított, majd a Környezetvédelmi Intézetben dolgozott. Szabó Márta a Napenergia hasznosítása növényházakban címmel energetikai témában kutatott, és a végzését követõen több mint egy évtizedig volt közvetlen munkatársam. Jelenleg az EU Közös Kutató Központjának Környezetvédelem és Fenntarthatóság Intézetében megújuló energiával kapcsolatos témában dolgozik. A kezdetek óta több mint tíz doktori téma vezetõje vagyok és a jelöltek jó képességû szorgalmas hallgatók, csak a kutatás technikai háttere kezd egy kissé elmaradottá, elhasználttá válni és ezt a leépülést meg kell akadályozni. Ez a probléma egyébként nemcsak a doktoranduszoknál jelentkezik, hanem általában érzékelhetõ mûszaki felsõoktatásban és úgy gondolom, hogy elõbb-utóbb ennek hatása lesz a képzés tartalmi kialakítására, egyáltalán a képzési cél újrafogalmazását fogja megkövetelni. A korábbiakban az egyetemeken a technikai fejlõdés korszerû eszközei állhattak az oktatás rendelkezésére, ezzel az oktatók egyben kutatási feladatokat is elvégeztek az ipar számára, ahol ilyen eszközök nem voltak. Ma, és ez egyre inkább így lesz, az iparban vannak a korszerû eszközök, és a hallgatók többnyire 75


egy elavultabb technikával találkozhatnak az egyetemeken. Ennek az a következménye, hogy a kikerülõ hallgatók csak hírbõl ismerik a korszerû gépeket, eljárásokat, másrészt az egyetem kutatási kapacitása a technikai háttér rosszabb állapota miatt egyre csökken. Ez alól a tendencia alól természetesen vannak kivételek, de azért az egyre bonyolultabb és költségesebb technikai rendszerek azt fogják jelenteni, hogy nem lehetnek részesei egy oktatási intézmény laboratóriumának, mûhelyeinek, hiszen nincs, aki ezt finanszírozni tudja. Ha viszont ez a helyzet egyre általánosabban jelenik meg a mûszaki felsõoktatásban, akkor erre valamilyen megoldást kell keresni. Az egyik lehetõség az lehetne, hogy a korszerû ipari üzemekkel olyan kapcsolat alakulna ki, melyben ez a hiány pótolható lenne. A nehézséget azonban az jelenti, hogy az ipari üzemek egyre kevésbé partnerek ebben, fõként a legkorszerûbb eszközök esetében. Másrészt ez a megoldás nem tudja pótolni az egyetemi oktatók közvetlen részvételét a kutatás-fejlesztésben. A másik lehetõség, hogy az egyetemi oktatásban más célt kell megfogalmazni, melynek nem feltétele a korszerû technikai háttér megléte. Ilyen lehet pl. az, hogy nem a tárgyi tudást, az ilyen technikákhoz való közvetlen alkalmasságot, csupán a készséget oktatnánk. Ez persze most idegennek hat és nyilván nagyon sok átgondolni valót jelent, de szembe kell nézni ezzel a problémával. Ugyancsak nehezen kezelhetõ feladat a bolognai képzés második szakaszának, a mesterképzésnek a kialakítása is. A sokszínû bemenet biztosítása és a rövid képzési idõ nehezen összeegyeztethetõ az eredeti képzési céllal. A karon a gépészmérnöki mesterszak akkreditációjában való részvételt és annak indítását az alapszak elindulását követõen azonnal elkezdtük. A szak tanterve a kollégák kompromisszum készségének köszönhetõen összeállt és a szakot elindítottuk. A gépészmérnöki mesterszak szakvezetõjeként igyekeztem, hogy a korábbi klasszikus gépészmérnökképzés értékeit megtartva a globális kérdések is helyet kapjanak az oktatásban. Ez egy Ökotechnológia törzstárgy mellett a Környezetipari szakirány a kimeneti lehetõségében valósult meg. A mesterszakokkal kapcsolatban számos bizonytalanság merült fel. Az elsõ bizonytalanság mindjárt a jelentkezõi létszám. A vártnál alacsonyabb jelentkezési létszám valószínûleg annak tudható be, hogy az alapdiploma után további tanulásra többségében csak azok jelentkeznek, akik nem tudnak elhelyezkedni. Ez félõ, hogy nemcsak az érdeklõdésre, hanem a minõségre, vagy színvonalra is hatással lesz. Merem remélni, hogy ez csak alaptalan aggodalom részemrõl, de folyamatos figyelemmel kísérése mindenképpen indokolt. 76


A bolognai folyamat más intézményekben bekövetkezett változásait is figyelemmel kísértem. Erre nemcsak szakmai kérdések miatt volt szükség, hanem a felsõoktatásban megjelenõ piaci viszonyok is indokolttá tették. Az épületgépészeti mesterképzés diplomáját továbbra is csak a mûegyetemen lehet megszerezni, de a korábbi forma ott is megváltozott és nem sikerült önálló mesterszakként akkreditálni, hanem csak szakirányként. Ezért úgy gondoltam, hogy meg kell kísérelni egy önálló, alapvetõen az épületgépészeti ismeretekre épülõ mesterszak kialakítását, de az ismereteket a jelenlegi követelményekhez igazodóan jelentõsen ki kell bõvíteni. Ez az ismeretbõvítés az épületgépészet szakmán belül évek óta mûhelyviták témája volt, és mindig visszatérõ kérdésként jelent meg, hogy a klasszikus épületgépészeti rendszereket nem kellene-e kibõvíteni olyan aktuális területekkel, mint épületfelügyeleti rendszerek, wellness rendszerek, nagykonyhák, beléptetõ rendszerek, árnyékoló berendezések, és ezek szabályozásának technikai megoldásával. Ezért úgy gondoltam, hogy ha a mûegyetem a klasszikus épületgépészeti mesterképzés akkreditációját kezdeményezi, akkor érdemes e bõvített szakmai tartalomra önálló mesterszakot létrehozni. Az elképzeléshez partnerek voltak a hazai felsõfokú épületgépészeti tanszékek vezetõi: Halász Györgyné DE Épületgépészeti Tanszék, és Magyar Zoltán PE Épületgépészeti Tanszék részérõl és együtt, konzorciumban sikerült akkreditálni az elképzelést. Így jött létre s Létesítménymérnöki mesterszak, melynek céljai és szakmai tartalma számunkra egyértelmûek, de a szakmai, társadalmi befogadtatásuk még fontos feladat. A felsõoktatási átalakulás a karokon szervezeti változásokkal járt együtt. Ez a karunkon azt jelentette, hogy az intézetek váltak oktatási egységgé a tanszékek helyett. A karon hat intézet jött létre. A tanszékünk a létesítménymérnöki mesterszak akkreditálásával és ennek oktatási elõkészületeivel új nevet vett fel és az új név az Épületgépészet, Létesítmény- és Környezettechnika Tanszék lett. A tanszék ilyen sokirányú tevékenységéhez az intézet kialakításakor még újabb diszciplínák kapcsolódtak, így nem volt könnyû a közös tevékenységet reprezentáló intézeti elnevezés megtalálása. Végül is sok gondolkodás után kollégámmal, Farkas Istvánnal a Környezetipari Rendszerek Intézete elnevezést választottuk, melynek vezetõje lettem. A felsõoktatási átalakulás állami rendszabályozásában a szakok akrreditációja mellett megjelent az intézményi akkreditáció is. Az intézményi akkreditáció fontos kérdése volt az oktatás minõségének bemutatása, az 77


egyetemi intézményi lét igazolása. Nem egyszerû, ugyanakkor nagyon sok adminisztrációval járó munka, melynél a visszamenõleges igazolás, a pillanatnyi helyzet és a megfogalmazott jövõkép egyaránt fontos szerepet kapnak. E fontos feladat összefogására az egyetem rektora, Molnár József kezdeményezésére a Szenátus Minõségbiztosítási rektorhelyettest nevezett ki, melynek megtisztelõ alanya lettem. A rektorhelyettesi feladatok elsõsorban ugyan azért érdekeltek, mint bármely korábbi feladatomnál: elõttem még más nem csinálta, ilyen funkció nem volt. Magamnak kellett e tevékenységet kitölteni olyan tartalommal, és a munkát úgy szervezni, ahogy az a cél érdekében a legjobbnak mutatkozzék egy olyan területen, ahol más felsõoktatási intézményeknél sem volt példa, máshol is csak az útkeresés folyt. Bár a követelmény szigorú, és idõben feszes tempójú volt, mert idõre el kellett készíteni minden olyan jelentést, elképzelést, mely a sikeres akkreditációhoz szükséges volt, de a minõségbiztosításban való elmélyülés, az akkreditáció eredményessége értelmessé tette ez irányú munkámat. Az egyetemi oktatási tevékenység egy sajátos területe a szakirányú továbbképzés, röviden a szakmérnökképzés. Azon kívül, hogy ennek rendszere átalakult, a korábban engedélyezett szakmérnöki tanfolyamokat újra kellett engedélyeztetni, megváltoztak a körülmények is. A változás két oldalon is megjelent: a hazai gazdaság szakemberigénye másként jelenik meg, a cégek anyagilag a képzést már igen csak nagyon megfontoltan támogatják, ugyanakkor az egyetemen is gazdaságossági kérdésként kell kezelni. Csak olyan szakmérnöki kurzusok indíthatók, melyek gazdaságilag megállnak a lábukon. Ehhez megfelelõ létszám szükséges, és létszám csak nagyon jól meghatározott piacképes kurzusokra van. Ez nem biztos, hogy szerencsés állapot, mert így a szakmérnöki oktatás piaci utánkövetésben van. Valószínûleg jobb lenne, ha a szakmai problémák megjelenésekor már megfelelõen felkészült szakirányú képzettséggel bíró szakemberek a cégek rendelkezésére állnának, és nem ilyenkor kezdõdne a szakmérnökképzés szervezése. A tanszék a fõ képzési irányainak megfelelõen Környezetvédelmi, Energiagazdálkodási és Létesítményenergetikai szakirányú továbbképzési szakok indítását kezdeményezte és kapott engedélyt az indításra. A továbbképzési szakok szakvezetõjeként komoly feladat a szakmérnöki szakok hirdetése, a hallgatói létszám biztosítása, majd a képzés színvonalának folyamatos biztosítása. Sikert csak az energiagazdálkodási és a létesítményenergetikai szakmérnöki szak indításával értünk el (több mint negyvenfõs létszámmal). Számomra a szakmérnöki 78


kurzusok alapvetõen a szakmai kapcsolatépítés fontos területei. A végzett hallgatókkal kialakuló kapcsolat akkor eredményes, ha az oktató a hallgató számára hiteles, fontos, megfelelõ szakmai hátteret jelentõ partner. Én mindig erre törekedtem, és ezt a gyakorlat vissza is igazolta: a szakmai kapcsolataim a több mint egy-két évtizede végzett szakmérnök hallgatókkal ma éppen olyan élõek, mintha folyamatosan együtt dolgoznánk. A tanszék és intézetvezetés, a rektorhelyettesi megbízás, a különbözõ szakvezetõi tevékenységek mind szakmai, mind pedig erkölcsi megbecsülésnek tekintem, és bár rendkívül nagy terhelést jelentenek, mégis jó szervezéssel, jó munkatársakkal és természetesen nem kis idõráfordítással eredményesen teljesíthetõk. Pedig ez még csak a vállalt, kötelezõ munkahelyi elfoglaltság, ezen kívül létezik még egy fontos szakmai terület, a szakmai közélet, mely ugyancsak kötelezettség. Élet az egyetemen kívül A felsõoktatási tevékenységem kezdetén ismertem meg azt a lehetõséget, hogy a munkahelyi szellemi tevékenység az intézmény keretein túl is kiterjeszthetõ, illetve használható. Ez számomra korábban nem volt kézenfekvõ, mert az Orion gyári mérnöki tevékenységhez inkább az ellenkezõjének betartása volt kötelezettség: a fejlesztési munkáról a gyáron kívül inkább nem beszélni, mint beszélni. Az elsõ lehetõséget a MTESZ-ben a Gépipari Tudományos Egyesületben találtam meg, ahol a gépkarbantartással kapcsolatos cikkem után egy ilyen témájú továbbképzõ tanfolyam indítására kértek fel. A tanfolyam iránti érdeklõdés olyan volt, hogy néhányszor meg kellett ismételni. Számomra ez a feladat érdekes volt, bár ez olyan „one man show” volt, hetenként egy napon, napi hat óra elõadás, elég megterhelõ volt. A szakmai érdeklõdésem változását követõen már én kerestem a lehetõségeket. Az energia témakörben a legjobb lehetõségnek az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület mutatkozott. Az egyesület tagja lettem és az akkori helyzetemben a Mezõgazdasági Szakosztályban tevékenykedtem, amelynek elnöke lettem. Voltak elképzeléseim és vállaltam munkát, így a szakosztály munkája látványosan sikeres volt. A különbözõ szakosztályi rendezvények, szakmai csoportok és területi szervezetek létrehozása sok munkával járt, de újabb kapcsolatokat és újabb feladatokat eredményezett. A hasznos rendezvények összekovácsolták a szakosztályt és sok, közvetlen szakmai barátság is kialakult. A tevékenységekben több jelentõs anyagi hasznot is hozott a közremûködõknek, de a szakosztálynak 79


is. Ilyenek voltak a Felsõfokú Energetikusi tanfolyamok, majd a nyolcvanas években az ún. Energiaveszteség-feltárások. Ez az anyagi bázis tette lehetõvé, hogy elindítsuk a leginkább idõszerû kérdésekrõl készült kiadványokat, a Mezõgazdasági Energetikus Füzetsorozatot, melyet a szakosztály tagjai díjmentesen kaphattak meg. A sorozat 26 füzete hosszú idõn keresztül a mezõgazdasági energiagazdálkodási feladatok legszélesebb körben használt szakmai háttere volt. A mezõgazdasági szakosztály eredményes tevékenysége sikert jelentett és egyre több megbízást kaptam az egyesületben, így az épületenergetikai munkabizottság vezetõje, a díjbizottság elnöke, az elnökség tagja, energetikai koordinációs bizottság tagja, majd végrehajtó bizottság tagja, a rendszerváltás idején pedig az egyesület elnöke lettem. Ez az idõszak az egyesületek életében, így az ETE életében is egy felfokozott aktivitású idõszak volt, ennek minden jó és negatív hatásával. A szakmai aktivitás nagyon jó volt, az átalakuló társadalmi és gazdasági változások mindenki számára új lehetõségeket csillantott meg, és ez nagyon sok energiát szabadított fel az emberekben. Az egyesületi átalakulás, a gazdaság új helyzetéhez igazodó új feladatok azt követelték meg, hogy nagyon gyakran tartsunk elnökségi, illetve különbözõ szintû vezetõi értekezleteket, melyeken sok és jó ötlet hangzott el. Az aktivitás ugyanakkor a gyakori találkozások alkalmával azt is jelentette, hogy a szakmai kérdések között elõkerültek politikai kérdések, személyes ügyek, és gyakran nehezen kezelhetõ személyes vitáktól sem mentesek lettek a rendezvények. Ez a helyzet nem volt kedvemre való és nagyon sok energiát emésztett fel az, hogy a szakmai kérdések helyett az ellentétek folyamatos rendezése került a mindennapos feladatok középpontjába. Így új szakmai közéleti csoportot létrehívása irányába mozdultam és Kocsis professzorral megalapítottuk a Magyar Biomassza Társaságot, melynek ügyvezetõ elnöke lettem. A társaság a megújuló energiaforrások hazai elterjesztésében igyekezett kezdeményezõ, élenjáró szerepet vállalni. Ez azonban az átalakuló mezõgazdaságban egyre nehezebb feladatot jelentett, és közel sem okozott olyan sikerélményt, mint korábban a mezõgazdasági szakosztályban. Ezért tízévi munka után az MBT vezetését Marosvölgyi professzor vette át, aki a súlypontot szakmájával összhangban az erdészet, a fás szárú növények energetikai hasznosításának kérdésre tudta helyezni. A megújuló energiaforrások hazai elterjesztésében jó lehetõségnek tûnt a Gazdasági Miniszter energetikai tanácsadó testületében végzett 80


tevékenységem. A mindennapi feladatok kormányzati munkájában azonban látnom kellett, hogy a megújuló energiaforrások alkalmazásának kérdését még nagyon sok megoldandó probléma elõzi meg, így igazán sok eredményt ezen a területen nem sikerül felmutatni. Az energetikai szakmai szervezeteken kívül természetesen más szakmai szervezetekben is szerepet vállaltam, mint pl. Építõipari Tudományos Egyesületben, a Magyar Napenergia Társaságban, a Magyar Állathigiéniai és Környezetvédelmi Társaságban és még további hazai és nemzetközi szervezetben tagként tevékenykedtem. Az utóbbi idõben újabb feladatot vállaltam: a MTESZ Pest Megyei szervezet elnökének választottak. A feladatnak örömmel teszek eleget, mert egyre inkább megerõsödött bennem, hogy az oktatás szervezett és szûk körû ismeretszerzési lehetõségén kívül a szakmai kapcsolatokat, a szakmai köztudat formálásának egyéb lehetõségeit is ki kell építeni a társadalom tudatformálásához, mely a célkitûzések megvalósulásának alapvetõ feltétele. Mindenféle fejlõdés — beleértve a technikai fejlõdést is — csak a társadalom széleskörû megértésével, egyetértésével épülhet be mindennapi életünkbe. Rövid távon sok mindent elvisel az ember, az élõ világ, de hosszú távon csak az ésszerû, önmérsékletû, a jövõt is figyelembe vevõ, fenntartható fejlõdésnek van létjogosultsága, és ezt csak belátással, a jövõért felelõs gondolatok megértésének szándékával remélhetjük. Minden szakember felelõssége, hogy szakmai ismereteit ne csak a megoldandó feladatok aktuális dimenziójába, hanem elõre tekintve, a jövõért is felelõsséget vállalva teljesítse. Az egyetemen és egyetemen kívül nagyon sokféle lehetõség adódott a szakmai kiteljesüléshez, és a szakmai életút e rövid áttekintése a kronológiai történések magyarázatával, legalább saját magam számára, érthetõvé teszi az elmúlt évtizedeket. Az életutam azonban nem csak az én utam, és nagyon nagy szerencsének tartom, hogy az út minden szakaszában nem egyedül kellett haladnom, még ha a döntéseimet leginkább egyedül hoztam. Fiatal koromban olyan vezetõim voltak, akik példaként szolgáltak, segítettek a világ dolgaiban való eligazodásban, majd olyan munkatársaim voltak, akikkel nagyon jó közösségben, eredményesen lehetett együtt dolgozni. Igyekeztem mindig olyan munkahelyi légkört teremteni, amely a legnagyobb szabadsággal, a legnagyobb megértéssel és emberséggel a célokra összpontosítottak, és kerültem a formaságokat és indokolatlan kötöttségeket. Ez a körülmény azt eredményezte, hogy a munkahely olyan tartózkodási hely volt, ahol alkotni lehetett és a munkatársak szívesen voltak együtt. 81


Persze az egyetem és a szakmai közélet az élet egy szelete csak, mely a szakmai életút bemutatása miatt került a középpontba, a teljes élethez ezen kívül még nagyon sok minden hozzá tartozik. Mindenekelõtt a család, mely nélkül e szakmai életút bizonyára nem így alakult volna. A szakmai munka számomra az életem fontos része volt, és nem munkaidõhöz kötõdött. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy otthon sokszor dolgoztam, munkatársakkal találkoztam, hivatalos ügyeket intéztem. Ezt csak a családom megértésével, közremûködésével lehetett tenni. Feleségem, Edit házasságunk kezdetétõl hosszú idõn keresztül olyan vállalatoknál dolgozott, ahol a munkaidõ kötött volt, de ennek ellenére az otthoni munkát teljes egészében magára vállalta, sõt még a gyermekek nevelése is rá hárult. Ezt sem végezte rosszul, amit az eredmény igazol vissza. Mindkét fiunk, Ákos és Szabolcs egyetemeket végeztek, jól neveltek és megállják helyüket az életben. A családom a szakmai munkám hátterét és gyermekeink pedig az értelmét jelentik. A sokféle tevékenységem azt mutatja, hogy az életutam eddig nem egy egyenes út volt, hanem állandó útkeresés, mely mindenkor a kíváncsiság és megújulás/újítás szándékával és az úton szerzett tapasztalatokkal továbblépve vezetett a máig. Szándék és tapasztalatok Minden dolgozat, tanulmány vagy szakmai cikknél kulcsszavakat, a végén pedig valamiféle összefoglalást fogalmaz meg az író, aki adott esetben szakember, tudós, kutató, vagy mérnök. Ez az összefoglalás egy életút esetén másra marad, és másnak kell méltatni, értékelni. Most, tehát amikor e rövid iromány befejezéséhez érek, én sem szívesen értékelnék, vagy méltatnék, netán elismeréssel szólnék valamiféle teljesítményrõl, de egy rövid összegzést mégis megpróbálok adni részben magamnak, részben pedig annak az olvasónak, aki nem veszõdött a részletek elolvasásával, csupán a rezümére kíváncsi: a szándékaimról és tapasztalataimról. A szándékaim viszonylag egyszerûek: a szakmai munka a mindennapi élet szerves részeként értelmes és az életet szolgáló legyen, a tapasztalataim pedig: az embert az élet folyamatosan válaszút elé állítja és a szándékai szerint kell döntenie. Az élet választások sorozata és választások eredménye.

82

Bobok Elemér: Szubjektív önéletrajz

BOBOK ELEMÉR

Szubjektív önéletrajz

A gyermekkor 1938-ban születtem a nyíregyházi kórházban, szüleim egyébként Rakamazon éltek. Elsõ emlékeim közé tartozik apám katonaruhás alakja, amikor a Felvidék visszacsatolása után hazajött szabadságra. A technika iránti érdeklõdésem egyik elsõ jele volt, hogy megpróbáltam megdobálni a kertünk végébõl az arra járó vonatokat. Kizárólag a tehervonatok érdekeltek, a személyvonatoktól méla undorral fordultam el. Az autók is nagyon izgatták a fantáziámat. Amikor a németek megszállták Jugoszláviát két napig vonult a házunk elõtt a teherautók véget nem érõ sora. Az autók iránti vonzalmam jegyében ezeket is meg akartam dobálni a kerítésen belülrõl. El lehet képzelni a család rémületét, amivel beráncigáltak az udvarról. Így a retorzió szerencsére elmaradt, viszont lemaradtam a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tagságáról. Eléggé renitens gyerek voltam. Emlékszem, hogy az egyik nagynénimet szándékosan bosszantottam azzal az állításommal, hogy „a vonat megy az utcán, az autó megy a sínen”. Szegény fel volt háborodva, hogy milyen buta kölyök vagyok. Én közben 3 évem minden kajánságával kuncogtam azon, hogy jól becsaptam õt, mert elhitte, hogy ilyen ostoba vagyok. Három éves múltam, amikor szüleim észrevették, hogy tudok olvasni. A Mauthner kertészeti áruháznak volt egy szép, színes vetõmag, facsemete, kerti szerszám árjegyzéke. Ezt órákon át megbabonázva nézegettem. Valószínûleg a zöldségek, gyümölcsök, szerszámok képaláírásaiból jött 83


össze valamilyen rejtélyes módon olvasástudásom alapja. Elõször azt hitték, hogy memorizáltam a sokszor végigkérdezett képaláírásokat, de meglepetten tapasztalták, hogy bármilyen szöveget el tudok olvasni. Csak rövid ideig tudtam az olvasásra koncentrálni: egy-egy képaláírást, újságcikk-címet, vagy cégtáblát olvastam el alkalmanként. Meséket egyáltalán nem olvastam, a térképen viszont meglehetõsen jól tájékozódtam. Hatéves voltam, amikor már nekirugaszkodtam egy-egy könyvnek: Tom Sawyer kalandjai és Mikszáth: Nemzetes uraimék c. regénye voltak legkorábbi „igazi” olvasmányaim. Négy-öt éves koromban nagyon szerettem a vízzel játszani. A homokos szabolcsi talajban kanyargós medret mélyítettem egy kapával, majd belecsorgattam egy-egy vödörnyi vizet. A változatos formában adódó hordaléklerakódásokat „tanulmányoztam”. Nem tudom, ez volt-e az a tudatalatti motiváció, ami késõbbi áramlástani vonzalmamat megalapozta. A háború magyarországi átvonulását családunk szerencsésen vészelte át. Anyagi veszteségeken túl mindenki épségben megúszta. Apám ugyan három évig a Kaukázusban volt hadifogoly, de végül is 48 kilósan, de maradandó betegség nélkül jött haza. Anyám az öcsémmel várta otthon, a húgomat a keresztszülei, engem a nagymamám és keresztanyám vettek ideiglenesen magukhoz. Így 1945-ben Miskolcon kezdtem az elemi iskolát. Mi még az úgynevezett fonomimikai módszerrel tanultunk olvasni. Minden betûhöz tartozott egy bizonyos kézjel és én nem tudtam a „mutogatós olvasást” elsajátítani. Amilyen gátlásos egy gyerek, eszembe sem jutott, hogy meg merjem mondani, hogy én már folyékonyan olvasok. Így aztán behívták a nagymamámat az iskolába, hogy megbeszéljék azt a furcsaságot, hogy jól írok, olvasni viszont egyáltalán nem tudok. Nem nagyon akarták elhinni, hogy folyékonyan olvasok, azt feltételezték, hogy néhányszor hallva a szöveget, emlékezetbõl adom elõ. Nagyanyám vett egy friss Miskolci Hírlapot, és én a tanári szobában felolvashattam a címlapsztorit az aznapi szenzációt, a Bezerédi utcai gyilkosság hátborzongató történetét. Úgy hadartam a szöveget, mint a gyógyszerreklámokat záró „kérdezze meg kezelõorvosát, gyógyszerészét” kádenciát a TV-reklámokban. Így aztán felmentést kaptam a „mutogatás” alól, több gond nem volt velem az iskolában. Szerencsés fickó vagyok, mindig kiváló tanítóim, tanáraim voltak. Kíváncsivá, érdeklõdõvé neveltek és a kötelességtudást természetes jellemvonássá fejlesztették. Nagyon szerettem focizni. Bármikor elengedtek, ha kész voltam a leckémmel. Így aztán nagyon igyekeztem minél 84


gyorsabban, hibátlanul megcsinálni mindent, mert utána szabad voltam. Órákat fociztam nagy kamaszok, fiatal felnõttek között. Nagyon kíváncsi gyerek voltam. Különösen izgatott, hogy mit tanulnak a nagyobbak. Általános iskolás koromban mind elolvastam a gimnáziumi fizika, kémia, történelem könyveket. A matematika nem érdekelt. Az önképzés eredménye volt, hogy az aktuális tananyagot már többé-kevésbé ismertem, így jól tanultam, de sok fontos ismeret eléggé éretlenül ragadt meg bennem, szerencsére mikor tanultuk minden tisztázódott. Gimnáziumi évek Nyíregyházán a Kossuth, majd a Vasvári Gimnáziumba jártam és ragyogó tanáraim voltak, inspiráltak, de lenyesegették a „sztár-alûrjeimet”. Korányi tanár úrnak köszönhetem, hogy megszerettem a matematikát. A fizikát még jobban szerettem, így a matematika, csak mint a fizika eszköze érdekelt, igazán jó, alkotó fantáziájú matematikus sohasem voltam. 1956 szeptemberében kezdtem a negyedik gimnáziumot. Akkor már volt valami a levegõben. Egykori öregdiák barátom Csepelen lett mûszerésztanuló, eljárt a Petõfi-körbe és a hét végén áhítattal hallgattuk ottani élményeit és faltuk az Irodalmi Újságot. Nagyon szorítottunk a lengyeleknek. A forradalom kitörése mégis váratlanul ért. Óriási volt körünkben a lelkesedés, még bigott kommunista családból jövõ osztálytársaimat is elragadta a felejthetetlen hangulat. Nem csináltam semmit, de boldog eufóriában éltem tíz napig. November negyedike sokkoló emlék ma is. Apám életbölcsessége nagyon sokat segített, hogy feldolgozzam a csalódást. Csak valamikor karácsony után kezdtük újra az iskolát. Készültünk az érettségire. Egyik legkedvesebb tanárunk börtönbe került, mert Munkástanács taggá választották. Le kellett venni a fényképét az érettségi tablóról. Ez az osztály pragmatikus és kurucosabb indulatú tagjait örökre szembefordította egymással. Az érettségim kitûnõ lett. Drága osztályfõnöknõnk még arra is rávett minket, hogy oroszból is érettségizzünk. Késõbb derült ki, hogy ez milyen jó pont volt. Az egyetemen Miskolcra jelentkeztem a Gépészmérnöki Karra. Az Alma Mater jogelõdjeihez több szál is fûzött. Nagyapám Selmecen végzett, mint erdész, egyik nagybátyám pedig mint kohász. Sopronban két unokatestvérem 85


szerzett erdõmérnöki oklevelet. A gépészmérnökök munkájáról csak homályos sejtéseim voltak, eleven gépészmérnököt nem ismertem. Olyasmit hittem, hogy a technika területén adódó gyakorlati fizikapéldák megoldása vár rám. Hát persze várt más is: egy A3-as rajzlap hátulját kellett teleírnom azzal, hogy „fejes csapszeg”. Közben persze nagyszerû profeszszorok tanítottak minket: Petrich, Terplán, Zorkóczy, Vankó. És akibõl mérhetetlen empátia áradt a hallgatóság felé: Lancsarics professzor, mindenki Lancsa bácsija. Az egyetemen nem voltam igazán jó tanuló. Néhány tárgyat nem szerettem s érzelmeim nem maradtak viszonzatlanok. Viszont fülig szerelmes lettem, és ötödéves koromban meg is nõsültem. Életem legjobb döntése volt. Végzés után Diplomavédés után a Gépüzemtani Tanszékre kerültem gyakornoknak. Nyáron meghalt Lancsarics professzor és szeptemberben jött az ifjú üstökös Czibere Tibor. Gyökeresen megváltoztatta a Pattantyús: Gyakorlati áramlástanra épült oktatást és Borbély Samu professzor úr egykori tanársegédéhez illõen rendkívül magasszintû matematikai eszköztárral kezelte az Áramlástant. Ez nekem nagyon tetszett, óriási lelkesedéssel igyekeztem tõle minél többet tanulni. Egész további pályafutásomat meghatározta ez az indítás. Az áramlástan-oktatást nagyon szerettem. Egy sor kiváló hallgatóm volt fiatal tanársegéd koromban, s közülük többen megbecsült professzorok, akadémikusok lettek azóta. A velük folytatott konzultációk, a tudományos diákkori munka kapcsán sok elgondolkodtató kérdést kaptam tõlük és fel kellett kötni a textilt, hogy kibogozzunk egy-egy valóban fogas kérdést. Közben a gyakorlattól sem szakadtam el. A DIGÉP szivattyúfejlesztési munkáiban vettem részt, s volt olyan prototípus amelynek szívóképessége akkor világrekordot jelentett. Ez a szivattyúfejlesztési munka irányította érdeklõdésem a centrifugálszivattyúk hidraulikai veszteségeire és egyetemi doktori értekezésem is ebben a tárgykörben készült, 1967-ben védtem meg. Szorgalmas voltam, de még fiatalosan szertelen. Izgalmas, új területnek tûnt a porózus és repedezett kõzettestekben kialakuló áramlás, és a nemnewtoni folyadékok mechanikája. A nagyszerû matematika professzor, Hosszú Miklós inspirációja, Varga József a BME vízgép professzorának 86


bölcsessége nagyon sokat jelentett abban, hogy megtaláljam a saját munkastílusomat (ha van). 1975-ben még a centrifugálszivattyúk veszteséganalízisébõl szereztem kandidátusi fokozatot, de aztán Richter professzor kõzetmechanikai iskolájába vitt az útkeresés. A szellemi környezetváltozás nagyon jót tett. Richter professzor sziporkázó szelleme inspirált és soha nem tapasztalt függetlenséget biztosított a munkában. Legjobbnak érzett eredményeim származnak ebbõl az idõszakból: a cirkuláció megmaradása a porózus közegben való átáramlásban, a szimultán térfüggvények módszere, a szivárgó mozgás és a turbulencia sztochasztikus jellegének rokonsága. Közben még egy huszáros „csínyre” is futotta. Somosvári Zsolttal (azóta professzor, dékán úr stb.) és még néhány egri barátunkkal beneveztünk az egri és pécsi pincerendszerek megerõsítésére és megszüntetésére kiírt országos tervpályázatra. Nagyon jól együttmûködõ kis csapatban kifejezetten élveztük a nem egészen a fõ szakmai profilunkba vágó munkát, s végül megnyertük az elsõ díjat a nagy tervezõintézetek elõtt. Olaj-ááramlástan Sajnos, Richter professzor korai halálával ez a gyümölcsözõ együttmûködés véget ért. Szilas professzor hívott az Olajtermelési Tanszékre, s ajánlatában az volt a legvonzóbb, hogy újra áramlástant taníthattam. Itt újra elõvehettem régen dédelgetett tervemet, egyrészt eddigi eredményeimet összegezve hozzákezdtem „Áramlástan bányamérnököknek” c. könyvem megírásához, másrészt a nem-newtoni folyadékok turbulens áramlásában jutottam néhány érdekes eredményre. A munka kísérleti oldalát kitûnõ munkatársam Navratil László biztosította. A magyar olajipar izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokkal keresett meg, s ezekbõl tudományosan új s egyúttal az ipar számára is fontos eredmények születtek. A nyolcvanas évek végén keresett meg az Elsevier kiadó, hogy volna-e kedvem egy áramlástan könyvet írni a „Development in Petroleum Science” címû könyvsorozatukba. Így született meg a „Fluid Mechanics for Petroleum Engineers” c. könyvem 1993-ban, amelyet a nyugati világban az Elsevier, a volt vasfüggönyön innen pedig az Akadémiai Kiadó forgalmazott. A könyv egyszerre jelent meg Budapesten, Amszterdamban, Londonban, New Yorkban és Tokióban. Ennek révén jutottam el 1995-ben a Caltechre, a Kármán Tódorról elnevezett aeronautikai laboratóriumba, ahol még találkozhattam az élõ legendával, Anatol Roshko professzorral. 87


Feleségemmel bejártuk a nyugati partvidéket San Diegótól British Columbiáig. Van két mókás emlékem ebbõl az idõbõl. Mesélték, hogy San Diego óvárosában nagyon szép spanyol gyarmati barokk épületek vannak. Elmentünk az „óvárosba”, ahol csak indián vályogházakat találtunk. Ez az óváros — közölte az információs. Ha már ott voltunk, felmentünk a város feletti dombokra, és ott elénk tárult a fantasztikusan jó állapotban lévõ fõtér, katedrálissal, kormányzói palotával, hivatalokkal. Csak bámultunk, míg az egyik helyen a sérült vakolat alól kilátszott a széldeszkára erõsített tyúkháló. Kiderült, hogy a pompás épületegyüttes 1937-ben épült a világkiállításra. Nevadában autóztunk Reno és Las Vegas között a nyílegyenes 95-ös úton. Csak kõsivatag, semmi élet, itt próbálták ki annak idején a lopakodó bombázókat. A nyílegyenes úton a kristálytiszta levegõben 20–25 kilométerre lehetett látni, sehol semmi, csak a 95-ös táblák. A feleségem elég dinamikusan vezet, olyan 90–100 mérfölddel repesztett, amikor a messzeségben egy bekötõ úton ott állt egy jellegzetes fekete-fehér amerikai rendõrautó. Lassíts — mondtam az 55 mérföldes sebességkorlátozásra gondolva. Nyugi — mondta õ — betartom a 95-öt! És még egy sokkoló amerikai élmény. Egy gyorsbüfében reggeliztünk, és egy tükörtojásos-sültkrumplis-pirítósos menüt kértem, bár a pirítós kissé túl sózottnak tûnt. Bár olyan lett volna! Porcukorral szórták meg, olyan bõséggel, hogy képtelenség volt letakarítani róla. Késõbbi amerikai utaimon aztán csak steaket, vagy mexikói kosztot ettem. 1997-ben egy féléven át adtam elõ áramlástant a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen. Nagyon érdekes szakmai kaland volt, kitûnõ kollégák közt voltam, de hiába csábítottak, Miskolcot nem tudtam itt hagyni. 1999-ben habilitáltam, s ugyanebben az évben a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat is megkaptam. 2000-ben a köztárasági elnök egyetemi tanárrá nevezett ki. Kutató munkámban a reológia és az olajszállítás helyét egyre inkább a geotermikus energia termelése és hasznosítása foglalta el. Ebben kitûnõ munkatársam lett Tóth Anikó. Eredeti intuitív gondolkodásmódja, jó szervezõkészsége szerencsésen egészítette ki, frissítette fel az én munkastílusomat. Nemzetközi viszonylatban is eredeti, sikeres megoldásokra jutottunk a geotermikus rendszerekben kialakuló áramlás és hõátvitel kutatásában. 2002-ben megvédtem „Mélyfúrási mûveletek áramlástani alapjai” c. akadémiai doktori értekezésemet. Sok jó barátom volt ott a védésemen, 88


nagyon sokukat tanítottam az egyetemen, s úgy látszott szeretnek. Azt hiszem ez a legértékesebb hozadéka oktatói munkámnak. Alig tudok az ország olyan csücskébe eljutni, ahol ne örülne meg nekem egy-két régi diákom. Nyugdíjas évek 2008-ben nyugdíjba mentem és az obsithoz egy Szent-Györgyi Albert díjat kaptam. Õszintén örültem neki. Az intézetben Tóth Anikó vette át feladataim jó részét. Úgy érzem, munkásságom folytatása jó kezekbe került. Természetesen azóta is dolgozom, csak most mint emeritus professzor. Meg kell, hogy mondjam,. az „emeritus” jelzõ nem tett boldoggá, korábban az egyház a misézni már nem képes papjait illette az „elerõtlenedett, megvénült” címmel. Azóta dupla buzgalommal mûveletek különféle fickós tevékenységeket önbizalmam javítására, mint a hólapátolás, fakivágás, betonozás, kertépítés. No és sokkal több idõm jut az otthoni „törzsfõnökösködésre” Két lányunk közül az egyik jogász lett, öt fia mellett szerezte meg a diplomáját. A másik a biztosítási szektort igyekszik felvirágoztatni. Hét unokám közül az egy szem lány Regensburgban fogorvoshallgató. Diákjaimat megdöbbenti, hogy ott 85% -os teszt kell a sikeres vizsgához. Legnagyobb unokám most áprilisban nõsül, õ a SOTE hallgatója. Mindenki tanul, és aranyos barátnõk tartoznak a fiúkhoz, jó látni õket. Nagyon sok örömet találok ebben a szakadatlan, vidám nyüzsgésben. Jó volt ezt a hét évtizedet megérni. Mindig örömöm telt a munkámban, nagyon jó volt olyasmivel foglalkozni, amit szeretek. Az uborkafa-akrobatika soha nem vonzott. Engem boldoggá tett, hogy független nyugalomban dolgozhattam, most is jókedvûen dolgozom minden nap. Nem akarom még megvonni életem mérlegét, mert úgy érzem még sok hasznos, értelmes dologgal végezhetek, ha lesz rá elég idõm. Szívesen vállalnék hozzá legalább még vagy húsz évet.

89


90

Büki Gergely: Paraszti gondolkodás — értelmiségi felelõsség

BÜKI GERGELY

Paraszti gondolkodás — értelmiségi felelõsség

Elõszó A közösség a híres emberek életpályájára kíváncsi, példaképekre van szüksége. Híressé kiváló adottságok és nagy alkotások teszik az embert, kell hozzá sok szerencse, gyakran az elmúlás is. Nem tartom magam híresnek vagy példaképnek, mégis vállaltam a megtisztelõ felkérést, hogy írjak magamról. Két ok miatt engedelmeskedtem és tárulkozok ki: — Az egyik az, hogy az életem sok pályatársamét példázza. Azokét az ún. elsõ generációs értelmiségiekét, akik az általuk fontosnak tartott, elhívatott feladatra nagyon messzirõl érkeztek. Küzdöttek és botladoztak, de hittel és meggyõzõdéssel, lelki tartással és felelõsséggel küzdöttek a szép és tartalmas életért azon a területen, ahová a sors irányította õket. A sors (hétköznapi nevén: a politika) — a mi életünkben — nagyhatalom volt: fiatalként a mezõgazdaság iránt éreztem vonzalmat és érzéket, aztán felnõttként és gépészmérnökként az energetika területén és érdekében kellett ténykednem, itt állítják majd ki a félévszázadot már jóval meghaladó szakmai tevékenységem „bizonyítványát” a kortársak, és majd az utódok. — A másik oka pedig vállalkozásomnak az, hogy olyan szervezetekben (energetikai tanszékek) és olyan neves személyek (Lévai és Heller profeszszorok) mellett és környezetében tevékenykedtem, amelyekre, és akikre a közvélemény, az utókor tényleg kíváncsi. Az energetikai oktatás 2. világháború utáni történetérõl már készítettem áttekintést1, amelyet most életpályám leírásakor több személyes élménnyel is kiegészíthetek. 1

Büki G.: A kör bezárult! — Gondolatok az energetikai felsõoktatás félévszázados történetérõl. Magyar Energetika 2002/6, Energiagazdálkodás 2002/6

91


A forrásról Nem példaképként, csak példaként írok magamról, családi vonatkozásaimat háttérben hagyhatom (feleségem Benedek Magda, 75 éves korában is még dolgozó családorvos, két gyermekünk, Zsóka és Andris, és egy unokánk, Julika van). De származásomról, pályám forrásáról, és sok tekintetben meghatározójáról szólnom kell. Parasztcsaládból származom (apám Büki Miklós, anyám Farkas Mária Margit, testvérem György, agrármérnök és nagycsaládos). Származásomra büszke vagyok, talán erre vagyok a legbüszkébb, mert meggyõzõdésem és tapasztalatom szerint parasztság a nemzet gerince! Kis zalai faluban (Ozmánbük) születtem, annak is kicsi és távoli, sok vonatkozásban önálló részében (Márkus, amit néhány térkép feltüntet, a legtöbb nem). Itt tíztizenöt családnál, negyven embernél nem élt több ember soha, nem volt iskola, templom, bolt és más sem. Többnyire gyalog közlekedtünk, néha kerékpáron vagy szekéren. Ez a környezet már gyerekkorban önellátásra szoktatott, nagyfokú önállóságra nevelt. Szüleim, sok-sok falusi társukhoz hasonlóan, gazdálkodtak. Nagyon nehezen, önállóan, felelõsséggel és tisztességgel. Elsõsorban a saját ellátásukra termeltek és tartottak állatokat, de a piacra is a szükséges pénzért. Ameddig visszaemlékezem, szinte minden paraszti munkában részt vettem, sõt diákként, egyetemistaként és végzett mérnökként is sokáig aktív maradtam. Örültem a munkának, a munka eredményének, nagyon sok értéket találtam benne. A paraszti tevékenység széles skáláját megismertem és végeztem, a nehézségeit átéltem, a természetet és a környezetet megszerettem. Életem mégsem ezen a területen bontakozhatott ki. Ebben a háború utáni politika volt a meghatározó (sok sorstársaméval megegyezõen). Amikor érettségiztem (1950), olyan volt a hatalom vidék- és parasztellenessége, hogy el kellett hagyni a szeretett falut, és a paraszti élettõl teljesen eltérõ pályát választani. Nem mindenki tette ezt, sokan az egzisztenciájukkal és szabadságukkal, de többen az életükkel is fizettek az uralkodó, embertelen ideológiáért. Szüleim saját földjükön gazdálkodtak. Akkori földjük nagysága ma nem számítana életképesnek, egy család eltartására alkalmasnak, de akkor apámat átmenetileg „kinevezték” kuláknak (akinek van ismerete a falvak akkori helyzetérõl, az tudja mit jelentett ez a kitüntetetõ cím). Ennyi idõ távlatából ennek hatásait nem részletezem, csak annak okaként említem, 92


hogy a szakmaválasztásnál miért kerültem el nagy ívben a mezõgazdaságot, annak gyakorlati és tanult szintjét. Szüleim „önkéntes” TSZ tagok lettek, apám, aki korábban „mintagazda” volt, a TSZ-ben is felelõs „gazdaember” maradt. A mezõgazdaság még egyszer megjelent életünkben a rendszerváltás után, amikor a parasztemberekkel, köztük idõs szüleimmel is, eljátszatták a számukra teljesen idegen, ún. licitálást, ami nem volt valódi kárpótlás, gyakorlatilag már semmit nem tudtak kezdeni vele. Mégis szépen köszönhetünk el a kis falunktól. Nagyapám még a háború elõtt harangot öntetett, amit apám a háború alatt elásva rejtegetett. A háború után aztán haranglábat állíttatott (büszke volt arra, hogy felszenteléséhez Mindszenty József, az akkori zalaegerszegi esperes adott engedélyt). A ma is ott lakó harang2 szép hangja sokáig üdvözölt bennünket, az búcsúztatta el utolsó útján anyámat és apámat, de elköszönt tõlem is. A háború utáni, nekem forrást jelentõ paraszti élet tanulságait a történelemnek jobban fel kell tárnia (ez még nagy adóssága). Úgy vélem, hogyha a politika a technika késõbb nyújtotta lehetõségeket folyamatosan a vidék fejlesztésére, és nem a mindenkori „eszméknek” megfelelõ átalakítására használta volna, akkor ma Magyarország virágzó vidékkel rendelkezõ gazdag ország lenne, ahol nem kellene iskolákat, vasúti szárnyvonalakat bezárni. Szüleimtõl bõséges tõkét (nem anyagiakat) örököltem: munkaszeretetet, önállóságot, állóképességet, felelõsségtudatot, az értékek megbecsülését és — remélem — erkölcsi érzéket és tartást. És ami nagyon fontos: a tanulni akarást! A tanulásról Az elemi iskolát kis falumban végeztem. A márkusi nyolc-tíz gyerek, fiú és lány, együtt mentünk mindennap a mintegy 4 km-re lévõ iskolába. Gyakran mezítláb, de mindig örömmel, az együttlét és a tanulás miatt is. Molnár Miska bácsi volt minden osztály (és a falu) tanítója, szigorú, tekintélytartó és megértõ, tanult ember. Nem voltam a kedvence, de azt mondta apámnak. „Te Miklós, ezt a gyereket taníttasd!” Akkor a taníttatás még nagy ritkaság volt falun, és nagy áldozatot követelt, de apám, különösen anyám, erre érzékeny volt, és persze szerették volna, ha tanító, pap, orvos vagy jegyzõ lennék (ezeket ismerték tanult embernek). Na de hogyan? Egyszerû szüleim csak a célt érezték. Megcélozták az általuk ismert legnagyobbat, Szombathelyen a Premontrei Gimnáziumot. Nehéz feladatra 2 Kovács J.: Törzsökös fa haranglábaink. A Szent Korona öröksége. — Romanika Kiadó, 2008. 42 és 329 o.

93


vállalkoztak, és néhány ajánlás megszerzése után elérték, hogy felvettek a kis falumtól 40 km-re lévõ gimnáziumba, de csak magántanulónak úgy, hogy rendesen járhattam az elsõ osztályba, de év végén vizsgáznom kellett. Másodiktól már rendes tanuló lehettem. Az egyszerû parasztgyereknek idõ kellett, hogy megszokja az egészen más szintrõl jövõ társakat. Hat évig voltam a Premontrei Gimnázium büszke diákja, és közben a Szalézi Kollégiumban laktam. A két rend nemcsak a tanulásban volt szigorú és segítõ, de fegyelemre és szigorú erkölcsi normákra nevelt. Gimnáziumi tanulmányaimat két esemény zavarta. Az egyik, 1944 õszén apámat behívták katonának, és kivitték a frontra. Anyám hazavitt, hogy segítsek az otthoni õszi munkákban. Aztán átvonult a front. Ma is mélységes hálát érzek a nagyon szigorú és pontos gimnázium tanárai iránt, mert a front átvonulása után, 1945. nyár elején, egy-két hetes tanítással lehetõvé tették a háború miatti évvesztés elkerülését. A másik: 1948-ban a Rákosi-rendszer az iskolát államosította, és azután a tanulmányokat közelebbi gimnáziumban folytattam. Így 1950-ben a Körmendi Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem, ennek az akkor alakult gimnáziumnak az elsõ végzõs osztályában. Szerencsém volt, hogy az egyházi és az állami gimnáziumokban szakmailag és emberileg sok kiváló tanáromra nagy hálával emlékezhetek viszsza (az elmúlt években örömmel tartottam tájékoztató elõadásokat a Körmendi Gimnázium diákjainak az energia és a környezet összefüggéseirõl, illetve a Paksi Atomerõmû tervezett bõvítésérõl). Érettségi után természetes volt, hogy egyetemre jelentkezzek. Hogy hová, ezt 1950-ben nem a vágyódás, sokkal inkább a menekülés határozta meg: nem tanítónak vagy jegyzõnek, és semmiképpen sem mezõgazdasági szakra. Így jelentkeztem gépészmérnöknek, amirõl akkor nem sok fogalmam volt (csak az, hogy a vas és acél országát építjük). A kitûnõ érettségi mellett a felvétel nem nagyon volt kérdéses. A felvételim egy epizódját elmesélem. A felvételhez csak az érettségi bizonyítványt kellett benyújtani, de a kabátom zsebébõl kikandikált a gimnáziumi bizonyítványom. A háromtagú bizottság hölgy tagja ezt elkérte, észrevette, hol állították ki, és továbbadta. Félelem fogott el, ahogy bizottság tagjai nézték a Premontrei Gimnázium sajátos bizonyítványát, aztán melegséget éreztem tekintetükbõl. Késõbb rájöttem, hogy kiknél felvételiztem, és az akkori melegség (vagy összekacsintás) sokszor jót tett a vonalas 50-es egyetemi évek alatt. Elõttünk az egyetem négy és féléves volt, utánunk ötéves lett, mi négy évig tanultunk. Hogy ez elõny vagy hátrány volt-e, az vitatható, én elõnynek tartottam, mert szerettem a gyors tempót, a tanulásban is. A zsúfolt 94


programot fokozta, hogy nálunk vezették be katonai képzést, benne a nyári egyhónapos bevonulást, amit gyakorlatilag végzésünkkor szüntettek meg. A katonaságról még annyit, hogy a második év végén, kifárasztásos alapon gyõzködtek, hogy hadmérnök legyek. Kitartóan sok-sok szempontot kellett kitalálnom, hogy hivatásos katonának alkalmatlan vagyok. Az egyetem könnyen és gyorsan ment. Élményt jelentett több professzorom elõadása és példája. Elsõként említem Muttnyánszky és Pattanttyús professzorokat. Muttyi bácsi engem is „kiváló suszternak” nevezett, nála elsõévesként egy színvonalas mechanikai tárgyú pályázatot nyertem meg (ennek díja volt életem elsõ keresete, amibõl teljesen felöltözhettem). Különös szeretettel emlékezem Pattyi bácsira, a mindenki kedvencére, akinek tanszékén demonstrátorként mûködhettem. A tanszék gyakori összejövetelein a tanszék munkatársai egymással diskuráltak, az „öreggel” a tanszék legfiatalabbjaként társaloghattam. Hallgatóként is igen nagy egyéniségnek tartottam Gillemot és Gruber professzorokat. Lévai és Heller professzorokkal kapcsolatban a hallgatói élményeket a késõbbi munkatársi és közvetlen szakmai kapcsolatok természetesen felülírták. A szakválasztásról csak annyit, hogy abban érdemi ismeretem és motivációm nem volt. A Gépészmérnöki Karnak akkor is sok szakja volt, közülük néhányat kizártam (pl. elõéletem alapján a mezõgazdasági gépészetet), és a hõerõgépész szakra jelentkeztem („hõsnek” lenni akkor elõkelõnek tûnt). Talán azt meg kell említenem, hogy szakválasztáskor Lévai és Heller professzorokról, illetve az erõmûvekrõl és az energetikáról még lényegében semmit nem tudtam. A hõerõgépész szakon Heller energiagazdálkodás, Lévai hõerõmûvek tárgyát hallgattam, nem kitüntetett érdeklõdéssel. Lévai professzor két félévben tanított, és az elsõ félévi vizsga után közölte velem, hogy szeretné, ha végzés után tanársegédje lennék, és nála készíteném a diplomatervet. Õ fõállásban az Erõterv igazgatója volt, és két vezetõ munkatársát (Ocsay Mihály és Pethõ József) kérte meg arra, hogy diplomamunkaként idõszerû feladatot adjanak, ami az akkor épülõ Inotai Erõmû hûtõtornyainak tervezését jelentette. Ekkor közelebbrõl találkoztam az entrópia gyakorlati alkalmazásával, aminek fogalmát Heller professzor vezette be nálunk. Elmélyedtem a témában, és eredményeim alapján volt vitám konzulenseimmel, és Heller professzorral is. Heller professzor egy-egy irreverzibilis folyamat hatását eszményi folyamatok között mutatta be, én viszont valóságos folyamatok között vizsgáltam, ami több esetben (pl. keveredés) éppen ellentétes eredményre vezetett. Két vonzatot kell megemlítenem. 95


Tapasztalataimat cikkben írtam meg, amit Heller professzornak bemutattam, s mikor elfogadta érveimet, a cikk közlésérõl lemondtam. A lényegesebb vonzat viszont az, hogy ez már a csíráját jelentette a késõbbi hõmérséklet/entrópia-szemléletem kialakításának. 1954-ben végeztem. Az akkori központi munkahely-kijelölés alapján a BME Gépelemek Tanszékére osztottak be. Vörös Imre (aki elõzõleg rektor volt) tanszékén nagyon jól éreztem magam, Magyar József aspiránssal (késõbb neves professzorral) kerültem egy szobába, Kiss Gyula, Czégi József és Zsáry Árpád vezetõ oktatók irányítása mellett dolgoztam. (Vörös professzorral is közvetlen kapcsolatom volt, csúcsidõben gyakran együtt lógtunk az 59-es villamos lépcsõjén.) De Lévai professzor továbbra is kitartóan invitált, és 1955-ben átkerültem a Hõerõmûvek Tanszékre. Az átlépésben már valamennyire motivált az energetikáról szerzett benyomásom, de az igazi dilemmát akkor még az jelentette, hogy egy régi, nagy hagyományokkal rendelkezõ, tekintélyes és hierarchizált tanszék hátsó sorából induljak-e, vagy egy új, kicsi tanszéken az elõrelépés lényegesen gyorsabb, de kockázatosabb perspektíváját válasszam. Hogy döntésem akkor jó volt-e, azt most sem tudom… Több, mint két évtized a Lévai-ttanszéken A legaktívabb kezdõ évtizedeket tehát a Lévai professzor vezette Hõerõmûvek Tanszéken éltem meg. Lévai professzor — akit a sors jóvoltából mentoromnak tekinthetek — méltatásáról manapság, születésének centenáriuma alkalmából számos értékelés került nyilvánosságra. Ebben, legközvetlenebb munkatársaként, személyesen is jelentõs részt vállalhattam: Lévai professzor hatalmas szakmai és oktatói pályáját méltán állítjuk példaképnek magunk és a jövõ energetikus-generációi elé! Most viszont azt vállaltam, hogy magamról írok, ezért itt nem Lévai professzor szakmai tevékenységét méltatom (ezt több írásomban maradéktalanul megtettem), hanem az életemben meghatározó szerepet betöltõ, Lévai professzorral átélt, több évtizedes kapcsolatomról számolok be. Az emberi kapcsolatok sohasem fehérek-feketék, nagyon is árnyaltak és változnak, de van bennük meghatározó szín! A Lévai professzor vezette Hõerõmûvek Tanszéken — kezdettõl a megszûnésig — a tanszékvezetõ helyettese voltam. Lévai professzor sok beosztása között a tanszéket tekintette mindig otthonának. Kapcsolatom Lévai professzorral a Hõerõmûvek Tanszék fennállása alatt két szakaszra osztható. Az elsõ szakasznak (1967-ig) azt tekintem, amíg Lévai professzor fõállásban az Erõterv igazgatója, majd nehézipari miniszterhelyettes volt, 96


és a kis tanszéket félállásban vezette. A második idõszakban (1968–1975) viszont a megnövelt tanszék teljes állású tanszékvezetõje lett. Az elsõ szakaszban, a tojáshéjból épphogy kibújva, a mélyvízbe kerültem, szakmai és helyettesítési kérdésekben egyaránt. Gyorsan kellett és gyorsan is ment a bekapcsolódás a tanszék erõmûves oktatásába. Izgalmas kérdés volt a kistanszék oktató-kutató gárdájának változása, és az új feladatok (fõ helyen az atomenergetika) megjelenése. Korábban a tanszéknek, Lévai professzoron kívül, két oktatója volt. Rabek Géza még belépésem elõtt kilépett, a félállású Réti György pedig 1956-ban disszidált (mindketten szép karriert futottak be az Egyesült Államokban). Gyulai György (évfolyamtársam) velem nagyjából azonos idõben kezdett a tanszéken dolgozni, õ kutatói státuszban, én tanársegédként. Utánam kb. egy évvel jött újabb tanársegédként a frissen végzett Kováts Imre, majd õt követte tudományos munkatársként Bükky Imre (kb. egy évet dolgoztunk együtt, amikor a személyi igazolvány bevezetésekor kiderült, hogy családnevünket egyformán kell írni, és noha õ tokaji, én zalai vagyok, de elõdeink azonos helyrõl származnak, és nemcsak névrokonok lettünk, hanem valamennyire rokonok is vagyunk). A most említett kollégák bizonyos kérdésekben szorosan együtt dolgoztak Lévai professzorral, pl. Kováts Imrével együtt írtuk az 1956-ban megjelent Atomerõmûvek jegyzetet, Büki Imre pedig meghatározó szerepet játszott annak a tanulmánynak az elkészítésében, amely elsõként támasztotta alá az atomenergia-hasznosítás szükségességét Magyarországon. Mégis mindhárman — különbözõ okokból — viszonylag hamar távoztak. Talán Kováts Imre esetét érdemes elmesélni. Egyik alkalommal, beszélgetésünk közben, felhívta Palkovits Szilárdot, Heller professzor tanársegédjét. Cserét ajánlott neki: Szilárd jöjjön Lévai professzor mellé, õ pedig menne Heller profeszszorhoz tanársegédnek. Indoka az volt, hogy az õ intuitív természetének jobban megfelelne Heller szellemisége, és Szilárd higgadtabb természete pedig közelebb állna Lévai megfontolt szemléletéhez (és amúgy is: Szilárd nekem majdnem falubelim és barátom). Szilárd nekem este elmesélte, hogy a telefonbeszélgetést Heller professzor végighallgatta. A csere természetesen nem, csak a kilépés következett be. Sajnáltam Imrét, mert õt egy rendkívül értelmes, önjáró „titánnak” tartottam, akit ennek megfelelõen kellett volna vezetni. Átfedéssel új arcok jöttek. Õk már megmaradtak a tanszék megszûnéséig, sõt az utódegységekben is. Ezek sorába tartozik Csom Gyula, Bede Gábor, Petz Ernõ, Rádonyi László és Gács Iván, róluk még többször szólok. 97


De csatlakozott a tanszékhez több más ismert szakember is, ezek szerepe is meghatározó volt a tanszék és saját tevékenységemben. Amikor magamról írok, elsõként azt kell közölnöm, hogy a vázolt mozgásokhoz nem volt közöm. 1956 után egyedül maradtam oktató a félállású tanszékvezetõ mellett. A Kar vezetõi engem akartak adjunktusnak kinevezni, Lévai professzor viszont a külsõs Juhász Istvánt neveztette ki félállású adjunktusnak. Juhász Pistát egyszerre tiszteltem és szerettem, õ volt akkor az ország elsõ számú kazántervezõje és szakértõje, s nála egyszerûbb és õszintébb szakemberrel talán soha nem találkoztam. Megbeszélte velem, hogy miért vállalta Lévai felkérését, és elmondta, hogy mit nem vállalt: nem vállalta a tanszékvezetõ helyettesítését (le volt kötve az iparban, és nem vezetõtípus volt, „csak szakember”) és nem vállalt elõadást. Helyette nekem kellett a Villamos Kar akkor nagy létszámú erõsáramú szakán az Erõmûvek gépészeti üzeme címû tárgyat elõadni. Kazánokkal nem foglalkoztam, így Juhász Pistával mélyebb szakmai együttmûködés nem alakult ki. Õ késõbb, nyugdíjasként a szakmájához közelebb álló Kalorikus Gépek Tanszékre ment, de kapcsolatunk mindvégig bensõséges maradt. Meg volt gyõzõdve az értelmiség frissítésének szükségességérõl, az elsõ generációsok szerepérõl, talán én is emiatt élvezhettem kitüntetõ barátságát. Viszont szoros szakmai kapcsolatom alakult ki Nagy Olivér vegyészmérnökkel, aki a VEIKI-ben a vízkezelés-kutatás vezetõje volt, és a tanszéken is õ adta elõ a vízkezelés témakört. Elõször elõadásai alapján írtam meg a Vízkezelés jegyzetünket, majd az együttmûködés révén már együtt írtunk könyvrészletet és újabb jegyzetet. Olivér kitûnõ és elismert gyakorlati szakember volt, széleskörû tapasztalattal rendelkezett, és érzékeny volt az újra. Akkortájt Hömig — az empíriát felváltva — elméleti alapokra helyezte a sók és a gázok oldhatóságát a telített vízben és gõzben, és én vállalkoztam ennek az elméletnek a hazai oktatási gyakorlatba történõ átültetésére. Sajnálom, hogy a vízkezelés-témát késõbb más feladataim háttérbe szorították, de a vízüzem szívem csücske maradt, a tanszéken pedig mindig kiemelt téma. Engem az elsõ években alapvetõen az atomenergia kötött le. Hallgatóként 1953/54-ben Lévai professzortól az atomenergia hasznosításáról még semmit nem hallhattunk. Ugyanis csak 1955-ben rendezték az I. Genfi Atomkonferenciát, amelyen elõször tették közzé az atomreaktorok elméletét és technikáját. A kis tanszéken lázasan kezdtük el a reaktortechnika és atomerõmûvek tanulmányozását. A szervezett tanulást segítette 98


Simonyi Károly reaktorfizikáról, Lévai András reaktortechnikáról és atomerõmûvekrõl 1956-ban tartott közös mérnöktovábbképzõ elõadássorozata. A továbbképzõ elõadássorozatnak hallgatója voltam, de ért egy megtisztelés, ami az „én 56-omat” is jelentette. Lévai professzor megkért, hogy az egyik soron következõ elõadását, október 26-án tartsam meg helyette, mert õ akkor a Bécsben rendezett Energia Világkonferencián vesz részt. Persze, hogy készültem életem elsõ nagy elõadására, párhuzamosan azzal, amikor Mûegyetemen a tüntetés elõkészületei folytak. Amikor a Bem térre vonultunk és a Kossuth téren hallgattuk Nagy Imrét, még nem gondoltam, hogy az elõadás elmarad, de amikor éjfél után hazaértem farkasréti albérletembe, és hallhattam a lövéseket, már aggódtam, de még reménykedtem az elõadás miatt. Az aggódás okán nem tekinthetem magam igazi forradalmárnak. A nagyon várt elõadásom a forradalom miatt elmaradt, sõt a sorozatot Lévai professzor csak 1957-ben folytathatta. Maradandó kárpótlás viszont, hogy az említett, Lévai professzorral és Kováts Imrével közösen írt Atomerõmûvek egyetemi jegyzetünk még 1956-ban megjelent. Az atomenergetikai oktatás és kutatás hazai kezdetével kapcsolatban több eseményt említhetek. Elsõként azt, hogy a Lévai tanszék a KFKI-val együttmûködve, az Országos Atomenergia Bizottság és az Oktatási Minisztérium támogatása mellett elkezdte a kétéves, szakmérnöki oklevelet adó Atomtechnikai Tanfolyamok szervezését. Ebben a tanszék minden fiatal munkatársa jelentõs feladatot kapott. A szervezés mellett én az általános reaktortechnikát, az atomerõmûvek számos kérdését, kiemelten pedig a reaktorhûtés termodinamikáját oktattam. Az általunk szervezett Atomtechnikai Tanfolyamok jelentették az okleveles szakmérnökképzés elsõ elismert megoldásait. Itt említem meg, hogy elég gyorsan jelentkeztem hazai aspirantúrára. Az elbírálás idõszakában behívtak a TMB-re, és váratlanul közölték velem: Büki elvtársat Moszkvába akarjuk kiküldeni aspirantúrára! Meghökkentem, erre a lehetõségre nem gondoltam, de gyorsan kialakult bennem a kérdés, hogy milyen témában? Amikor mondták, hogy témám a nagynyomású kazánok lenne, nyert ügyem lett. Bõven, és talán meggyõzõen kifejtettem, hogy nagyon intenzíven az atomenergia-hasznosítással foglalkozom, és ettõl nem szeretnék eltérni. (Azt viszont ma sem értem, hogy a vonalas/brossúrás személyzetisek miért nem csaptak le az „atomenergia” említésére, aminek igazán Moszkva volt a számunkra elérhetõ „Mekkája”.) Nehéz megítélni, hogyan alakult volna sorsom, ha elfogadom az ajánlatot, mert ez a beszélgetés még 1956 tavaszán történt, és elfogadás esetén 1956 õszét már Moszkvában töltöttem volna. Így felvettek ösztöndí99


jas hazai aspiránsnak, de Lévai professzor kérésére azonnal átminõsítettek levelezõ aspiránsnak, és maradtam továbbra is egyetemi oktató. A moszkvai út mégsem maradt el, csak három évrõl lerövidült egy háromhetes tanulmányútra 1957 végén. Ez az út akkor meglepõen, de utólag érthetõen nagyon sikeres és hasznos lett. Akkor még a Moszkvai Energetikai Intézet neves tanszékei és professzorai meglehetõsen elszigeteltek voltak, örültek minden külföldi kapcsolatnak, még az én fiatal és szerény személyemnek is. Többek között ekkor ismertem meg Margulova és Kalafati professzorokat, az Atomerõmûvek Tanszék vezetõjét és tanárát, Rizskin professzort, a Hõerõmûvek Tanszék vezetõjét (az õ könyvével korábban már találkoztam), Martinova és Sztirikovics profeszszorokat, akikrõl késõbb tudtam meg, hogy õk az energetika világhírû szovjet képviselõi. (Az pedig örök élmény, hogy a Nagy Színházban láthattam a Hattyúk tavát Ulanova fõszereplésével.) Ez a kapcsolatfelvétel még fontosabb volt a tanszék és Lévai professzor számára, hiszen az említett professzorok intézményi, és saját szintüknek megfelelõ személyes együttmûködésre vágytak. A kapcsolat rendszeressé is vált, és közrejátszott abban, hogy Lévai professzor késõbb a Moszkvai Energetikai Intézet díszdoktora lett. A hazai aspirantúra a munka mellett háttérbe szorult. De a reaktorhûtés termodinamikai vizsgálata során egyszer csak úgy találtam, hogy az eredményeket érdemes lenne kandidátusi értekezésben is összefoglalni. Megtettem, és a Reaktorhûtés termodinamikai vizsgálata címû kandidátusi értekezésemet 1963 év elején benyújtottam. Hamarosan jöttek a jó hírek, Forgó László és Halász Dénes opponensek a dolgozatot nagyon pozitívan értékelve elfogadták, és a bíráló bizottság elnökének Simonyi Károly professzort jelölték ki. A tekintélyes személyek és a jó bírálatok örömmel töltöttek el. De nemsokára érkezett a rossz hír is, Heller professzor (a TMB szakbizottság tagjaként) Forgó László elfogadó, nagyon pozitív bírálatát tartalmilag negatív bírálatnak tekintette, így a TMB a dolgozat nyilvános vitáját nem tûzhette ki. Patt helyzet alakult ki, és az idõ múlt. Három évvel késõbb, 1966-ban a TMB „nagytakarítást” végzett, igyekezett lezárni minden függõben lévõ ügyet. Megkérdezték, hogy a negatívnak minõsített bírálat mellett vállalom-e a nyilvános vitát. Természetesen vállaltam, azzal is, hogy a bíráló bizottságot kiegészítették a TMB szakbizottsággal, köztük Benedikt Ottó elnökkel és Heller Lászlóval. Izgulós típus vagyok, de akkor igazam tudatában egyáltalán nem féltem. A kitûzött nyilvános vitára Heller professzor nem jött el, és a vita nagyon simán zajlott le, az ered100


mény 7:2 arányú támogatás lett (barátaim szerint az eredmény szebb volt, mint a korábbi londoni 6:3). A védés után igen jó kapcsolat alakult ki bírálóimmal, akiket korábban nem ismertem. Halász Dénes mindig nagy kérdésekkel foglalkozott, engem a közvetlen villamosenergia-átalakítás néhány elméleti vizsgálatába vont be. Forgó Laci bácsival történt együttmûködésrõl késõbb szólok. A védés körülményeinek is köszönhetem, hogy a reaktorfizika és a tudományos közélet néhány kérdésérõl Simonyi professzorral folytatott feledhetetlen megbeszéléssel lettem gazdagabb. A védés elhúzódásának köszönhetem többszöri docensi kinevezésemet. 1963-ban a Kar pályázatokat írt docensi állásokra, köztük a Hõerõmûvek Tanszékre is. Pályáztam, mert kandidátusi értekezésemet már beadtam. Egyedül engem nem neveztek ki a Karon (megértettem, mert a pályázók között én voltam a legfiatalabb, és még nem voltam kandidátus, de talán szó volt másról is: ha a „konkurencia” tanszéken nincs, akkor itt miért lenne docens). A következõ évben a pályázatot megismételték, ekkor (öntudatból vagy sértettségbõl) nem pályáztam, de elõzõ évi pályázatomat valahogy felhasználták, és egy évre megbízott egyetemi docens lettem. Aztán egymásután többször is, amíg a kandidátusi fokozatot meg nem kaptam. Itt utalok arra, hogy Lévai professzor oldalán számos nyilvános vitában vettem részt Heller professzor és EGI-s csapata ellenében. A szakmai vitát a közvélemény az ellennyomású vagy a kondenzációs fûtõblokk kérdésre egyszerûsíti, de a vita ennél jóval összetettebb volt. Döntés nem született, a döntõbírói szerepre senki nem vállalkozhatott. Döntést csak az idõ hozta meg akkor, amikor a gõzerõmûvekrõl áttértünk a gázturbinák, a gázmotorok és a gáz/gõzerõmûvek építésére. Ami Heller professzorral és csapatával kapcsolatos zárt és nyílt vitákat illeti, szeretném — és tudom is — pozitívan és csattanosan zárni! Ehhez két esetet említek. Az egyik az, hogy az ETE Hõszolgáltatási Szakosztálya keretében hosszú ideig dolgoztam együtt Forgó László elnökkel és Halzl Józseffel, Heller professzor legközvetlenebb EGI-s munkatársaival, és Járosi Mártonnal, a szakosztály titkárával és késõbbi elnökével, illetve másokkal. Az egyesületi együttmûködés az említettekkel nagyon intenzív és eredményes volt, Járosi Mártonnal már korábban, és ezen kívül is (Marci volt elsõ két könyvem, az Energetika alapjai és a Fûtõerõmûvek és távhõrendszerek könyvem szakmai lektora). Az együttmûködést nem zavarta a korábbi Heller–Lévai vita, és nem volt benne megalkuvás sem, 101


mert ekkor már nem gõzerõmûvekben, hanem gázturbinás megoldásokban gondolkodtunk. Ez az egyesületi munka elsõ szakaszát jelentette annak, hogy a rendszerváltás után az MVMT, illetve az MVM Rt. vezetésében együtt dolgoztam Halzl Józseffel és Járosi Mártonnal. Az igazi csattanót viszont 2009. márciusában éltem meg, amikor a Magyar Kapcsolt Energia Társaság a kapcsolt energiatermelés terén végzett tevékenységemért Heller László díjjal tüntetett ki. Mondanom sem kell, ezt a kitüntetést különös megelégedettséggel fogadtam, és nagyon büszkén viselem! Visszatérve a Hõerõmûvek Tanszék 1975-ig tartó elsõ idõszakára, azt mindenképpen „pörgõsnek” tartom. Pörgõs volt fiatalságunk okán, és mindenekelõtt azért, mert Lévai András az Erõterv vezérigazgatójaként és ipari miniszterhelyettesként a hazai energetikai fejlesztés élvonalában állt, amiben az atomenergetika kezdeményezése a csúcsot jelentette. Fiatal tanszéki munkatársait ugyan az ipari munkákba nem vonta be, de felénk is átsütött ez a fejlesztési tevékenység. Büszkék voltunk fõnökünkre, mentoromra! Kis tanszék voltunk, a tanszékvezetõ állandó jelenléte nélkül is helyt kellett állnunk a Kar oktatásában. A Kari Üléseken nem kellett Lévai professzort helyettesíteni, mert azokra igyekezett elmenni, és ezeken a helyettesítés akkortájt nem is volt szokás. A bizalmat, amely az együttmûködés elengedhetetlen feltétele, mindvégig és minden felmerült kérdésben, teljesnek érezhettem. Itt a felmerült kérdéseket hangsúlyozom, mert ez jelez távolságtartást is, és kizárta a bizalmaskodást. Több évtizedes közvetlen munkatársaként a megszólításban mindig megmaradt a „Professzor Úr” megszólítás, a tegezés a tanszéki oktatók részérõl fel sem merült. (Az „irreverzibilitás” feltûnõ volt, mert pl. az Erõtervben minden fiatal tegezte a „professzor fõnököt”). Kis tanszékként idõnként csipkelõdést is érezhetünk a Karon, ezzel kapcsolatban hadd idézem Heller professzor mellett mûködõ Jászay Tamás kollégám jellemzését: ha fõnökeinkbe rúg valaki a Karon, azt mindig mi érezzük meg. Ebben a pörgõs idõszakban jól éreztem magam a tanszéken, fiatalon mindig teljesen lekötött a ma, a holnap kérdése akkor egyszerûen fel sem vetõdött… A második szakaszban (1975 után) szinte semmi nem módosult, mégis minden megváltozott. Lévai professzor ekkor teljes állású tanszékvezetõ lett, de korábban is teljesen õ vezette a tanszéket. Továbbra is tanszékvezetõ-helyettes voltam, de ennek tartalma egyre inkább kiürült. Ettõl kezdve határozott munkamegosztás érvényesült a tanszéken, teljesen Lévai professzor akarata szerint. Az egyik elsõ kiemelt szándéka az 102


egyetemi tanreaktor létesítése volt, és ennek minden kérdését Csom Gyulával beszélte meg. Felmerült, hogy a tanreaktor tanszéki létesítmény legyen-e (ez a kis tanszék lehetõségét és súlyát nagyon megnövelte volna), vagy központi intézményként épüljön-e meg. Ezt persze sok szándék befolyásolta, és Lévai professzor megkért arra, hogy mérjem fel az akkori tanszéki munkatársak véleményét. A meglepõ, és egyöntetû vélemény az volt, hogy központi legyen, ne legyen tanszéki (pontosabban: ne legyen a tanszéket megosztó). Ettõl kezdve az atomtechnika folyamatosan átkerült a Tanreaktorhoz, és egyidejûleg csökkent az atomenergetika súlya a Hõerõmûvek Tanszéken. Az elõadások és az izotóplabor megmaradtak, ezek gondozója Bede Gábor lett. Ezután a reaktor létesítését Lévai profeszszor már inkább rektorhelyettesként befolyásolta. Ebben az idõszakban a tanszék leginkább felkarolt témája a szabályozástechnika, illetve a rendszertechnika lett, Petz Ernõ vezetésével. Ezt a témát Ernõvel még Lévai professzor félállású idõszakában beszéltük meg, elõsegítette egy nyugat-német ösztöndíjas útja és fõleg az idõszerûség. Erre a témára jött a tanszékre Czinder Jenõ, Lengyel László és mások, és erre álltak át a tanszék technikusai (Hegedûs Ferenc) és szakmunkásai. A csoport szinte „a tanszék a tanszékben” mûködött. Erre alapozva kezdõdött el az egyetem kazánházának oktató-kutató erõmûlaborrá történõ átalakításának terve is, aminek megvalósítását a jövõ már nem tette lehetõvé. Ekkortáj vetõdött fel az erõmûvek korábbinál szigorúbb környezetvédelme az OMFB kezdeményezésére. Elõször a légszennyezõk légköri terjedését modellezte a tanszék. Ezt a vizsgálatot Bede Báborra és Gács Ivánra bízta Lévai professzor, és késõbb is õk foglalkoztak az erõmûvekkel és a hõellátással összefüggõ, minden környezetvédelmi kérdéssel. És mi volt az én feladatom? Tömören, és talán jellemzõen: „minden, vagyis semmi!”. Ekkor az volt Lévai professzor szándéka, hogy én helyetteseként vegyek részt a tanszék minden munkájában, engem tekintett „utódjának” (errõl igazoló írásom van). De ez az elv nem mûködhetett, mert a felsorolt tevékenységekben nem vehettem részt, ezért maradt a semmi. Ekkor két kérdés foglalkoztatott: a hobbyk és a jövõ. Egyik hobbym az erõmûvek hõkörfolyamatának mélyreható elemzése volt. Kicsit befelé fordulva, több kisebb-nagyobb eredményt értem el (elõmelegítõk optimalizálása, hatásfok és teljesítmény kapcsolata, hatásfokromlás árán elérhetõ túlterhelés), ezeket mindig belsõ nyilvánosságra hoztam. Az eredményeket Lévai professzor be is építette elõadásaiba, sõt a Margulova: Atomerõmûvek könyv magyar nyelvû kiadásának egyik 103


fejezetébe is, amelynek õ lett a szerzõje. Elõször éreztem úgy, hogy szakmailag nem vagyok a magam ura. Akkor egy jelentõs megbízást kaptunk az Építésügyi Minisztériumtól (Tállos Gyula volt a kezdeményezõ) Budapest és nagyvárosaink távhõellátásának fejlesztésére. Ez feldobott, mert lehetõséget adott a kapcsolt energiatermelés mélyreható, termodinamikai és gazdasági elemzésére, és gyakorlati alkalmazására. Kitûnõ külsõ és belsõ együttmûködõ partnerekre találtam. A megbízók mellett elsõ helyen Magasházy Béla bácsit kell megemlítenem, aki nagyon rövid idõn belül igazi atyai barátom lett. Neki és szakmai körének a távhõellátás egészérõl, különösen a távhõvezetékek létesítési és üzemeltetési kérdéseirõl voltak alapos ismeretei. Hamar megértette, hogy a távhõellátásban meghatározó szerepe van a korszerû kapcsolt energiatermelésnek, amihez viszont én értettem. Az együttmûködésnek azonnal megvolt a szakmai alapja, de gyorsan kialakultak az emberi feltételei is. Szinte naponként voltunk együtt, és nemcsak az idõszerû szakmai kérdéseket beszéltük meg, hanem a régi vágású, a Horthy-kormányzat felelõs beosztású szakemberében sok emberi értéket, bölcsességet tapasztaltam. Ma is meghatóan gondolok vissza arra a ritka önzetlenségre, ahogy Béla bácsi idõs korában számos lehetõséget azzal hárított el, hogy neki a siker már nem kell, hiszen arról csak Szent Péternek tudna beszámolni. Béla bácsi mellett ismertem meg Veszelák Robertet a Mélyéptervtõl, akivel nagyon sok kérdésben együtt dolgoztunk, közös volt a véleményünk. Ez a közös tevékenység a tanszéki kollégákkal is, elsõsorban Bede Gáborral és Gács Ivánnal, lehetõvé tette a szoros együttmûködést. Ebben az idõszakban újra élmény volt a munka! Kellett is, mert ebben az idõben zajlottak a kapcsolt energiatermelés országos szintû vitái. Három álláspont/tábor alakult ki. Lévai professzorral azt az álláspontot képviseltük, hogy a fõvárosi és nagyvárosi távhõellátást akkor célszerû fejleszteni, ha a távhõt a nagyteljesítményû kondenzációs fûtõerõmûvek hatékonyan termelik. Heller professzor és az EGI a kisebb teljesítményû ellennyomású fûtõerõmûvek építését szorgalmazta. A harmadik tábor (megtestesítõjének a korábban Lévai által vezetett Erõterv volt tekinthetõ) a gazdaságosságot, ebben is a minél kisebb beruházási költségek dominanciáját látta meghatározónak, az energia- és tüzelõköltségmegtakarításnak kisebb szerepet tulajdonított, és emiatt a fûtõerõmûvek létesítését ellenezte. A vita súlyát érzékeltem, de akkor még fiatalként, az alapos és örömmel végzett munka hátterével magabiztosan vettem részt az OMFB keretében tartott nyílt vitákon, és számos szûk körû megbeszélésen. 104


Lévai professzor oldalán többször találkoztam Sebestyén Jánossal és Pikler Ferenccel, az OMFB nagytekintélyû elnökével és fõosztályvezetõjével. Egyrészt tapasztaltam nagy áttekintésüket, hozzáértésüket és jó szándékukat, de nem lehetett nem észrevenni korlátaikat is. Láttam, hogy teljesen egyetértenek javaslatunkkal, de egyetértõ szakmai háttér nélkül azt nem fogadtathatják el. Az együttmûködés és az összefogás hiánya az akkori diktatúrában is magyar betegség volt, és akadályozta a fejlesztést, a demokráciában ez még inkább kiteljesedett. Az „értelmiség felelõsségének” fontosságát már akkor érzékeltem, azóta csak fokozódott bennem az a meggyõzõdés, hogy a társadalmi-gazdasági fejlõdésünket számos vonatkozásban — a politika tévedései mellett — az értelmiség megosztottsága, az együttmûködés hiánya és a különbözõ „holdudvarok” értelmiségének elfogult felelõsségvállalása akadályozta. Lévai professzornak ebben az idõszakban hiányzott a közvetlen ipari jelenlét, és korábbi ipari kapcsolataiban is több csalódás érte. A hiányt két módon igyekezett pótolni. Az egyik az volt, hogy a tanszékre hozott néhány, általa támogatott és az iparban vezetõ szerepet betöltõ személyt, így került hozzánk Zettner Tamás és Vadász Elemér. A másik megoldás pedig az volt, hogy rendszeresen küldött konferenciákra azért, hogy azokról közvetlenül beszámolhassak. Ezt, és ennek módját, többnyire méltatlannak tartottam. Szólnom kell a hazai atomenergia-program megvalósulásáról, és ehhez fûzõdõ kapcsolódásunkról. Az atomtechnikai szakmérnök-képzések sikeres megtartása után úgy érezhettük: „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”. Ez azt jelentette, hogy a Paksi Atomerõmû építése során sem Lévai professzor, sem a Lévai-tanszék érdemi közremûködését nem igényelték. De jött egy baki: az olajlobby elérte, hogy az atomerõmû-építést elhalasszák, és a kõolaj-finomítás maradékára (az ún. gudronra) építsünk olajblokkokat a Dunamenti és a Tiszai Erõmûben. Ekkor a Kökény elvtárs által vezetett Országos Atomenergia Bizottság Reaktortechnikai Bizottságot hozott létre Lévai professzor vezetésével, és én lettem a titkára. A bizottság feladata az lett, hogy harcoljunk az atomerõmû megmentéséért és megvalósításáért. A feladatunkat — utólag nézve — teljes siker kísérte: a Paksi Atomerõmû üzembe helyezése a vitatás következtében ugyan egy-két évet késett, de késõbb a két blokk helyett négy, valamivel nagyobb teljesítményû blokk valósult meg, és a késés új biztonsági filozófiát és technológiát eredményezett (az ún. lokalizációs tornyot), ami a mai napig növeli a Paksi Atomerõmû iránti bizalmat. 105


Ebben az idõszakban is jól éreztem magam a tanszéken, de a ma helyett a jövõ jutott egyre inkább az eszembe. Gondolnom kellett arra, hogy Lévai professzor hamarosan nyugdíjba megy, és azután mi lesz a tanszékkel, és ki lesz az utód? Személyesen a jövõre gondolás nem volt izgalmas, hiába tekintett Lévai professzor utódjának, ennek abban az idõben semmi realitása nem volt, ebben az irányban nem is tett semmit, és illúziókban sem ringattam magam (nem voltam párttag). A bizonytalan tanszéki jövõ miatt gondolkodtam vidéki munkahelyrõl (Zalaegerszeg, amihez több okból kötõdtem), de a családi körülmények és a lakás miatt ez a munkahelyváltás nem jött létre. Nem maradt más hátra, várni a jövõt: mi jön, és ki jön? Arra gondolni lehetett, hogy a Heller és Lévai tanszékek jövõjét együtt oldják meg, hogy egyetemi vagy külsõ káderrel, azt nem sejthettük. Csupán egy verzió élt, hogy Kalorikus Intézetet hoznak létre, amely a Heller és Lévai tanszékeket a Bassa Gábor vezette Kalorikus Gépek Tanszékkel egyesíti, Heller és Lévai nyugdíjazásával és Bassa igazgatásával. Ez a gondolat hullámzott, ettõl féltünk, aztán elálltak tõle. Összevonás a Hõ- és Rendszertechnikai Intézetben A kar párt és állami vezetése a várt jövõt 1976-ban a Hõ- és Rendszertechnikai Intézet létrehozásával oldotta meg, Szabó Imre professzor vezetésével. Az intézet a Heller tanszék, a Lévai tanszék és a Szabó Imre vezette Villamoskari Géptan Tanszék összevonásával jött létre. Kicsi tanszékbõl hirtelen nagy intézet lettünk! Az elsõ évben Szabó professzor a három tanszéket perszonálunióban vezette, az intézet késõbb alakult meg. Az intézetesítést a beléptetettek nagyon eltérõen élték és ítélték meg. A legeltérõbb Heller és Lévai professzorok magatartása volt. Heller és Lévai professzorokat 1976-ban egyidejûleg mentették fel / váltották le a tanszékvezetõi beosztásukból. Erre a két neves személy, egyéniségükkel is összhangban, eltérõen reagált. Heller professzor leváltásnak tekintette, amibe nem nyugodott bele. Karakán tett volt, hogy vezetõi leváltásakor profeszszori állásáról is lemondott, és többet nem lépett fel a katedrára az egyetem falai között (4 év után lezárult alkotó élete is). Lévai professzor viszont felmentésnek, a dolgok természetes rendjének fogta fel, nem örült neki, de tudomásul vette, elõzetesen egyeztetett is Szabó professzorral, és ami a lényeg: alkalmazkodott a megváltozott helyzethez (kiegyensúlyozottan élt még 27 évet). Úgy tûnt, hogy Petz Ernõnek szakmailag jól jön a változás. Az intézetesítéssel az irányítástechnika és a rendszertechnika oktatási és kutatási 106


súlya, lehetõségei valóban jelentõsen megnõttek, hiszen a két helyen eddig külön-külön folyó munka összefogása erõsödést ígért. Ez így látszott az intézetesítés kezdetén, de hamarosan jött „a két dudás egy csárdában” ismert effektusa. A többi kollégámmal együtt semmi információm nem volt az összevonás elõkészítésérõl, errõl Lévai professzor nem beszélt, Szabó profeszszort pedig csak a tanszék átadási/átvételi eseményén ismertem meg. Az átadáson Lévai professzor a karvezetés kitûnõ döntésének nevezte mind a szervezeti, mind a személyi változást. Az ünnepély után Lévai professzor bejött a szobámba és véleményemet kérdezte. Csak azt válaszolhattam, hogy ha az elõkészítés során véleményemre nem volt szükség, most már biztosan nincs, a döntés nem tudom jó vagy rossz, de már megtörtént. Szabó professzor ezen az elsõ találkozáson arra kért, hogy egyelõre lássam el a tanszékvezetõ-helyettesi feladatot. Szabó professzor elsõ érdemi lépése az volt, hogy öt tárgycsoportot hozott létre. A Hõ- és atomerõmûvek tárgycsoport felelõsének engem bízott meg, ez tartalmazta a korábbi Hõerõmûvek Tanszék minden feladatát és oktatóját (Bede Gábor, Rádonyi László, Gács Iván, Õsz János), kivéve az irányítástechnikát és rendszertechnikát, amelyet õ maga vezetett, így Petz Ernõ és kis csapata is átkerült az õ tárgycsoportjába. Annak örülhettem, hogy a váltás után feladatom gyorsan és szakmailag tisztán alakult ki. Azt is nagyon egyszerûen vettem tudomásul, hogy az intézet megalakulásakor nem lettem igazgatóhelyettes, mert Imre László, Jászay Tamás és Lebovits Imre mellett — különbözõ okokból — akkor nem tarthattam magamat esélyesnek. Az intézet lehetõségeket adott, és éltem is vele. Önállóan oktathattam a hõ- és atomerõmûvek témakört a folyamattervezõ szakon, és gyorsan megírtam az Energiatermelés, atomtechnika jegyzetet, amelyet az egyetem nívódíjban részesített. Azt hiszem sikert aratott az 1980-ban megjelent Fûtõerõmûvek és távhõrendszerek könyvem is. Igazi elõrelépésnek azt tartom, hogy az intézetben megismertem a rendszertechnikát, mint tudományos módszert. Ezt az új ismeretet egyesíthettem az erõmûvek, és általában az energiatermelés valóságos rendszereirõl (villamosenergiarendszer, távhõrendszer) korábban szerzett szakmai tudásommal, és 1983ban elkészítettem A közvetlen és a kapcsolt energiatermelés egységes energetikai jellemzõi és mozgásegyenletei hõmérséklet/entrópia-szemlélet alapján címû nagydoktori értekezésemet. Ennek elfogadása rendkívül gyorsan és probléma nélkül ment (különösen örültem annak, hogy a bíráló 107


bizottság elnöke az a Forgó László volt, akinek kandidátusi értekezésemre adott pozitív bírálatát Heller professzor korábban negatívnak minõsítette). A doktori értekezésemet az intézet széles körben publikálta. A sok elismerés mellett egy fura hazai visszhangot említek. Értekezésem rögzíti, hogy a kapcsolt energiatermelés alapja a hõ, kapcsolt energiatermelést csak ott és csak akkor lehet megvalósítani, ahol és amikor van hõigény. A villamosenergia-ipar egyik képviselõje az ETE közgyûlésén kérte, hogy ezt az ETE ne támogassa, mert ennek következménye az lehet, hogy a közelgõ pártkongresszus idején áramkorlátozás fordul elõ(?!). Értekezésemnek, ezen belül a hõmérséklet/entrópia-szemléletnek, két nemzetközi hatását emelem ki. Egyik konferencia-elõadásom után felkeresett D. Kozic’, a Belgrádi Mûegyetem docense, és kérte, hogy konzultálhasson a hõmérséklet/entrópia-szemléletrõl, az õ nagydoktori értekezése kapcsán. Több alkalommal eljött hozzám, egyszer egy hónapra, és nagyon sok kérdést vitatottunk meg. Régebb óta szoros kapcsolatban álltunk a Drezdai Mûszaki Egyetemen Munser professzor tanszékével, és az õ egyik vezetõ munkatársa, G. Gläser ismerte meg, és használta fel doktori értekezésében hõmérséklet/entrópia-szemléletemet. Arra nagyon büszke voltam, hogy éppen a termodinamika és az exergia-szemlélet két fellegvárában (Belgrád és Drezda) jelentõsen járulhattam hozzá annak továbbfejlesztéséhez két nagydoktori értekezés készítése szintjén. A doktori fokozat megszerzése után Szabó professzor azonnal egyetemi tanári pályázat kiírását kezdeményezte az intézetbe. 1985-ben ki is neveztek egyetemi tanárnak, aztán igazgatóhelyettes lettem, és a kar dékánja is felkért tudományos dékánhelyettesnek. A funkciók, amelyek korábban elkerültek, most sorra jöttek. Itt szólnom kell Szabó professzorról, akirõl széles határok között oszlanak meg a vélemények. Én pártkádernak, és úgy ismertem meg, hogy azért az, mert (ahogy õ mondta) a taccsvonalon kívülrõl nem lehet focizni. Szakmailag egy éles eszû, rendezetten gondolkodó személynek ítéltem meg, aki vezetésre termett, aki úgy tud segíteni és vezetni, hogy azt az ember a tettekben veszi észre. Ezeket a gondolatokat két okból is határozottan írom le utólag: egyrészt az intézet késõbbi átalakítását eltérõen ítéltük meg, másrészt, mert Szabó professzor fiatalon és tragikusan távozott közülünk, és a rendszerváltás után már nem lehetett róla mindenki elõtt reális képet kialakítani. Bizonyosan voltak hibái, ezek a rendszerbõl eredtek, de szakmai és vezetõi tevékenysége méltó az elismerésre. Egyaránt pártonkívüli voltam a Hõerõmûvek Tanszéken Lévai professzor és a Hõ- és Rendszertechnikai Intézetben 108


Szabó professzor mellett, érezhettem a támadhatóság és a védelem különbségét. Közben a környezet és a lehetõségek is nagyon megváltoztak. Ebben a rendszerváltás közeledte már szerepet játszott, de azt hiszem nemcsak az… Szakmailag sok kihívás ért bennünk. Az olajválságok után több energiastratégiát dolgoztunk ki. Az olajfelhasználás csökkentése érdekében az intézetben és az OMFB keretében elõször sokat foglalkoztam a távolsági hõellátással, elsõsorban széntüzelésû erõmûvekbõl. De a szénellátás gondjai is fokozódtak, egyre gyorsabban háttérbe szorult, pl. Lévai–Kapolyi együttmûködés keretében korábban támogatott Bicskei Erõmû lekerült a napirendrõl. Az olajválságot követõen világszerte az energiatakarékosság került elõtérbe, erõmûvek esetén pedig az addig hegemón szerepet betöltõ gõzerõmûvek helyett a gázturbinák, fõleg pedig a kombinált gáz/gõzerõmûvek. Tanulmányt készítettem a kombinált gáz/gõzközegû erõmûvek alkalmazásának világhelyzetérõl és a hazai hasznosítás lehetõségeirõl, amit 1985-ben az akkor Lévai professzor által vezetett MTA Energetikai Bizottságban adtam elõ, és a bizottság teljes mértékben támogatta a javaslatot (csak humoros megjegyzés: egyik neves vezetõ szakember az ülésen ellenezte a gáz/gõzerõmûvek bevezetését, az ülés után megkérdezte tõlem: mi az a kombinált gáz/gõzerõmû). Azóta Magyarországon új tervezésû gõzerõmû nem épült, azaz idõben jeleztem a hõszolgáltató kombinált gáz/gõzerõmûvekre (kombinált ciklusra) áttérés szükségességét. Itt szólok Száday Rezsõvel való kapcsolatomról, akit turbinás szakemberként úgy tiszteltem, mint kazánosként Juhász Istvánt. Rezsõ bácsi megértette a kombinált erõmûvekre vonatkozó javaslatot és annak minden elõnyét, de nagyon sok alkalommal és érveléssel védte a gõzturbinás erõmûvek jövõjét. Neki a gõzturbinák nemcsak a szakmát jelentették, hanem az életet, õ nemcsak érvelt, hanem küzdött a magyar gõzturbinagyártás megteremtéséért és fejlesztéséért. Rezsõ bácsiban nem csak a hazai energetika egyik nagyságát, hanem az igaz és katonás embert is tisztelhettük. A kombinált gáz/gõzerõmûvek témában Lévai professzor, az Energetikai Bizottság elnökeként, mindvégig támogatott. Szívesen emlékezem vissza azokra a megbeszélésekre, amelyeken vele és Rezsõ bácsival mélyrehatóan vitattuk meg a gõzerõmûvek és a kombinált gáz/gõzerõmûvek különbségeit, számos mûszaki-energetikai-gazdasági kérdését. A kis létszámú tárgycsoportunk egyre eredményesebben mûködött az intézetben. Ennek két jellemzõjét emelem ki. Ebben az idõben indult be 109


Pakson az energetikai fõiskolai képzés, amelynek tantervét és szervezését, majd oktatásának nagy részét tárgycsoportunk dolgozta ki, illetve végezte (a képzés vezetõje Bede Gábor docens lett). Nem ilyen látványos, de tartalmilag nagyon lényeges volt, hogy oktatásunk és tevékenységünk az erõmûvekrõl fokozatosan áttolódott az energetika általános kérdéseire, az energiaellátás egészére, ott is alkalmazva ugyanazt a mûszaki-gazdaságikörnyezeti szemléletet, amelyet az erõmûvek esetén már kezdetektõl alkalmaztunk. A rendszerváltás illúziója és valósága A rendszerváltás a Hõ- és Rendszertechnikai Intézetben ért, ahol igazgatóhelyettesként és egyetemi tanárként — mint említettem — elégedett voltam a helyzetemmel. De a rendszerváltástól általánosan jobb, szabad és független, önálló és felelõs életet vártunk! A rendszerváltás nekem váratlanul igen sok meglepõ és megtisztelõ megbízást hozott, az egyetemen és a közéletben egyaránt. Ezeket elõször felsorolom: — A Kar közgyûlése az egyetemi tanács tagjává választott. Többen akarták, hogy dékán legyek, ettõl eleve elzárkóztam, mert ehhez nálam keményebb embert tartottam alkalmasnak, sõt a dékánhelyettesi beosztásomról is lemondtam. — Az igazi meglepetések az Akadémián értek. A minõsített tagok jelölése alapján teljesen váratlanul az MTA Energetikai Bizottság elnökévé választottak, ami Heller és Lévai professzorok után nagyon megtisztelõ volt. Doktorképviselõvé is megválasztottak, és így a közgyûlés tagjaként részt vehettem az Akadémia Kosáry akadémikus vezette átalakítási folyamatában. A Prohászka akadémikus által vezetett Mûszaki Tudományok Osztálya pedig tanácskozó tagjává választott. — Az is kifejezetten meglepetésként ért, hogy felkértek az MVMT Felügyelõ Bizottság elnökének, majd a részvénytársasággá alakulás után az MVM Rt. Igazgatóság elnökének választottak. — A rendszerváltás után újraalakult Magyar Mérnöki Kamara (illetve elõször Egylet, majd tényleges Kamara) keretei között mindkét esetben az Energetikai Tagozat elnökének választottak. — Részese voltam a Magyar Energetikai Társaság alapításának, és vállaltam a Magyar Energetika folyóirat létrehozását és fõszerkesztõi feladatát. — Külsõ javaslatra a Hõ- és Rendszertechnikai Intézet egyik jogutódjaként megalapítottam és vezettem az Energetika Tanszéket. 110


— Antall József miniszterelnök felkért a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság Energetikai és Erõsáramú Albizottság tagjának. Ekkor már közel hatvan éves voltam. Az egyszerre rám zúdult feladatsorozat megtisztelõ volt, és a bizalom kötelezett. Igyekeztem a bizalomnak mindegyik területen megfelelni. A feladatok nagy részének remélem meg is feleltem, de maradéktalanul minden nem sikerülhetett, sõt a rendszerváltással összefüggésben (nemcsak általában, de konkrétan is) számos csalódás és kudarc ért. A Magyar Tudományos Akadémián az elsõ élményeim nagyon kedvezõek, kifejezetten lelkesítõk voltak. A köztiszteletben álló Kosáry Domonkos közmegelégedésre és frappánsan vezérelte le az Akadémia megújító átalakítását. Hasonlóan jól elõkészítve, nyilvánosan és igazi versenyt hozó módon zajlottak le az akadémiai elnökválasztások. Meg vagyok gyõzõdve, hogy az Akadémia felsõ szintjén történt megújítás és sikeres elnökválasztások nagyban járultak hozzá ahhoz, hogy a közvélemény jelenleg az Akadémiát tekinti a leghitelesebb intézménynek. Az alsóbb szinteken is történtek kedvezõ átalakulások, de ott a kép messze nem egyértelmûen pozitív. Az Energetikai Bizottság elnökeként két választási ciklusban élveztem a bizottság belsõ és külsõ tagjainak bizalmát. Üléseink rendszeresek voltak, sok szakmai témát érintettek (gáz/gõzerõmûvek, KFKI reaktor jövõje stb.) és több konferenciát rendeztünk (pl. a szénerõmûvek jövõképérõl). A témák közül szükségszerûen kiemelkedett a villamosenergia-ipar akkori privatizációja, amelyet bizottságunk számos nyilatkozattal kezdetben egyhangúlag, késõbb többségben ellenzett, amikor a megosztottság jelei már mutatkoztak. A privatizációt támogatóvá válók esetén többnyire fellelhetõ volt valamilyen érdek (politikai háttér, külföldi érdekeltség, állás vagy álláskilátás, kitüntetés várása vagy meghálálása stb.). De elsõ helyen mégis az értelmiségi felelõsség hiányát említem és érzékeltem. A villamosenergia-ipar privatizációja akkor a legfontosabb, jövõnket meghatározó szakmai és politikai kérdés volt. Ennek kapcsán tapasztalhattam a bizottság többségének töretlen kiállását a villamosenergia-ipar privatizációja ellen, egészen addig, amíg a privatizációt a hatalom végre nem hajtotta. Abban az idõszakban az Energetikai Bizottság privatizációt ellenzõ többségi kiállása volt talán a leghatározottabb. Sokan — politikai okokból — csak a privatizáció lezárása után lettek „határozott ellenzõk”. A hatalom megosztó szándékának eredménye érzékelhetõ volt a megnyert támogatók, és a már akkor is mûködõ „trükkök” révén. 111


Az Energetikai Bizottság vezetése tehát egyszerre volt élmény és csalódás. Köszönettel tartozom azon kollégáknak, akik mindvégig ugyanazt, a meggyõzõdésükbõl fakadó álláspontot képviselték. Nyilvánvaló volt, de vállaltuk, hogy akkori szakmai-politikai kiállásunk nem javította tevékenységünk tudományos megítélését, sõt… A Magyar Villamos Mûvekhez korábban is sokoldalú szakmai kapcsolat fûzött. A rendszerváltáskor — Bakay Árpád helyettes államtitkár hívására — lettem az MVMT utolsó felügyelõ bizottságának elnöke, majd az átalakulás után az MVM Rt. elsõ igazgatósági elnökének választottak. Ezek, mint életrajzi és történelmi adatok, lényegesek és talán hízelgõek. Fontos feladatot tükröznek, annak is tekintettem, olyan pozíciónak, ahol sokat lehet tenni a magyar villamosenergia-rendszerért. De tévedtem. Gyorsan kiderült, hogy a hatalom inkább bábu szerepet adott, amelynek kettõs vonatkozása volt: egyrészt az illetékes vezetõ visszavonulásakor ez a hely jó menekülési utat nyújt, másrészt az akarat végrehajtásához megfelelõ eszközt jelent. Gyors menesztésemet egyrészt magyarázta, hogy az engem hívó helyettes államtitkár leváltásakor neki kellett ez a pozíció. De a meghatározóbb az volt, hogy már az Antall-kormány egyes személyei eltökéltek voltak a villamosenergia-ipar privatizációjára, és ennek eszközeként nem feleltem meg, s mint akadályt, el kellett távolítani. Ez egyszerû is volt, hiszen egyetlen párt védelmét sem élvezhettem, sosem voltam párttag. Ennek a beosztásnak az idején tapasztaltam, hogy a pártvédelem meghatározó szerepet tölt be bizonyos vezetõi feladatok ellátásában. Az MVM-ben újra együttdolgoztam Halzl Józseffel (mint vezérigazgatóval) és Járosi Mártonnal (mint vezérigazgató-helyettessel). Ez az együttmûködés természetesen lényegesen eltért az ETE-ben korábban végzett közös egyesületi munkától. Itt a kiállást nem a barátság és az önkéntesség, hanem a meggyõzõdésen kívül különbözõ érdekek és kapcsolatok, a hivatali beosztás befolyásolták. Az együttmûködés emberileg is próbatétel volt, de a kapcsolatunk mindvégig korrekt maradt. Az egyre inkább a politika világába került Halzl Józseffel a kapcsolat folyamatosan lazult. Járosi Mártonnal viszont mindmáig megmaradt a szakmai kapcsolat, amelynek alapját az képezi, hogy az energetika számos alapkérdésében (közérdek, állami és piaci szerep, energiahatékonyság, mûszaki kérdések stb.) azonos álláspontot képviselünk, noha eltérõ keretek között tevékenykedtünk, és megnyilvánulásunk stílusa is eltért. Az MVM Rt. Igazgatóság elnöki tisztét kizárólag szakmai kihívásnak tartottam. Javadalmazásom az alacsony egyetemi tanári fizetéshez és az 112


igazgatósági tagok díjazásához mérten is nagyon szerény volt. Késõbb az MVM Rt. Igazgatóság elnöki pozíciója kiváló helyet nyújtott leváltott miniszterek átmeneti tárolására. Tehát az általam betöltött pozíció sokat fejlõdött, hogy jó irányban-e, azt nem tudom… Nagy örömmel mentem az MVM-hez, de még nagyobb örömmel hagytam ott. Örültem, hogy otthagyhattam ezt a fajta tevékenységet, és különösen annak, hogy a villamosenergia-ipar — szerintem nagyon elhibázott — privatizációjában semmiféle támogató szerep nem terhel. Az Energetika Tanszék megalapítása Rendszerváltás után számomra a legnagyobb kihívást az Energetika Tanszék megalapítása jelentette 1992-ben. Az alapítást külsõ javaslatra és meggyõzõdéssel vállaltam. A Gazdasági Minisztérium javaslatának hátterét nem ismertem, de feltehetõ, hogy abban politikai megfontolások is szerepet játszottak. A rendszerváltáskor Szabó Imrét háttérbe kívánták szorítani, engem meg éppen akkor kapott el a gépszíj. A Szabó Imre vezette Hõ- és Rendszertechnikai Intézetben jól éreztem magam, jó volt, hogy az intézet nagy és erõs, és volt benne együttmûködés. De az intézet profilját nem tartottam megfelelõnek, mert szakmailag nem volt homogén. Már akkor úgy gondoltam, hogy az energetika van olyan fontos szakterület, amelyre egy ütõképes, erõs tanszék települhet. Nem tartottam kedvezõnek sem a korábbi, neves személyekre szabott energetikai kis tanszékeket, sem a heterogén szakmai összetételû nagy intézetet. Jól látszott, és azóta igazolódott, hogy a Hõ- és Rendszertechnikai Intézetbõl két nagy és tiszta profilú tanszéket lehet létrehozni, az Energetika Tanszéket és az Irányítástechnikai Tanszéket. Az Energetikai Tanszék további homogén erõsítését jelentette késõbb az azonos szakmai profilú Kalorikus Gépek Tanszékkel történt egyesítése, így jött létre a jelenlegi Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék (ahogy korábban fogalmaztam: a kör bezárult). Az Energetikai Tanszék megalapítása és tevékenységének beindítása számos kérdést vetett fel. Röviden az oktatási program kialakításáról, a személyi kérdésekrõl és a tanszék megítélésérõl szólok. Az új tanszék oktatási programját a karon akkor bevezetendõ modulrendszer figyelembevételével lehetett tervezni. Ez az energetikai oktatásnak szûk keretet, de nagy rugalmasságot adott. Kiindulás az volt, hogy a Lévai és a Heller tanszékek pozitív hagyományaira építve alakítsunk ki egy korszerû, elméletileg és gyakorlatilag magas szintû, kötelezõ Energetika tárgyat az Energetika modul számára. Ennek a tárgynak a 113


kidolgozását vállaltam. Szerettük volna, ha ezt a tárgyat több modul, mindenképpen az Épületgépész modul is elfogadja, de erre csak csökkentett mértékben és választható formában került sor. Ezt akkor és ma is nagyon sajnálom, mert az energetikai ismereteket az épületgépészek számára éppannyira fontosnak tartom, mint az energetikusoknak, és mert ez viszszalépést jelentett a korábbi, Lévai és Macskásy professzorok idején kialakult gyakorlattól (Macskásy professzor felkérésére a Fûtéstechnika II. címû könyvében a fûtõerõmûvekrõl és a kapcsolt energiatermelésrõl írhattam). Az utódok közül Homonnay Györgyné docens vallotta maradéktalanul fontosnak az energetikát az épületgépészek számára. Ezt tükrözték a Budapesti Mûszaki Egyetemen megjelent jegyzetei, majd — hosszabb idejû külföldi tartózkodásáról hazatérve — a Debreceni Egyetemen valósított meg energiaszemléletû épületgépész oktatást és továbbképzést, amelyet utóda, Halász Györgyné jelenleg is eredményesen folytat. A másik fontos tárgynak az Erõmûveket tartottuk, amely magába foglalja az összes erõmûtípus ismertetését. A modul tantervét rugalmassá tette a nagyszámú választható tárgy, és a tantervben jelentõs helyet kapott a tervezés és laborgyakorlat. A labor lehetõségek bõvítése érdekében örököltük a kazánház erõmûlaborrá átalakításának tervét, ennek költségei meghaladták lehetõségeinket, és hasznosságukkal sem álltak összhangban. Erõinket az eleve labornak épült kalorikus csarnokra koncentráltuk, ahol egy fluidtüzelésû kísérleti kazánt létesítetünk. Az Energetika Tanszék erõs oktatási gárdával jött létre. Induláskor három professzora (Büki Gergely, Imre László és Reményi Károly) és egy professor emeritusa (Lévai András) volt. A tanszék alapítása is szükséges volt ahhoz, hogy Jászay Tamást egyetemi tanárrá nevezzék ki. A vezetõ oktatók számát növelte az öt egyetemi docens. Ugyanakkor a megalakult tanszékre sok doktoranduszt vehettünk fel. Amikor pl. kollégáimtól megtudtam, hogy a Paksi Fõiskola végzõs hallgatója Aszódi Attila, és tájékoztattak képességeirõl, még aznap felvettem a tanszékre (benne azonnal látszott a jövõ embere, és csak sajnálom, hogy késõbb elküldték a tanszékrõl). A doktoranduszi gárda tagja volt Bihari Péter, aki jelenleg vezetõ oktatója az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszéknek, és nagyon szép jövõ elõtt áll. Rajtuk kívül meg kell említenem Bercsi Gábor, Katona Zoltán, Rudolf Péter, Szentannai Pál és Varga Lajos doktoranduszokat, akik már az energiaipar különbözõ területein szépen bizonyítottak. A megalakult tanszék nagy létszáma és színvonalas oktató gárdája gyorsan két gonddal járt. A Villamos Karon megszûnt a hagyományos 114


gépészeti oktatás, és jött az elhíresült Bokros-csomag. A csomag egyik fõ eleme az egyetemi oktatók létszámának csökkentése volt, ami az újonnan alakult nagy létszámú tanszéket drasztikusan érintette. Sok oktatót el kellett bocsátani. Az élet fintora, hogy a mintegy ötven százalékban elbocsátottaktól nagyobb megértést tapasztaltam, mint a maradottaktól. Azt nem tudom megítélni, hogy a Bokros-csomag akkor államcsõdtõl mentette-e meg az országot, de azt tapasztaltam, hogy az energetikai oktatás akkor elindult nagy ívû fejlesztését megakadályozta. Az új és erõs oktatói gárdával rendelkezõ tanszéket és az energetika jelentõségét a környezet eltérõen ítélte meg. A jellemzõ kari megítélés az volt, amely a rendszerváltás utáni években az energetika szerepét alulértékelte (az sem túlzás, hogy lenézte), és ehhez mérten túlzottnak tartotta a tanszék gyors erõsödését (amit esetenként más tanszékek rovására vélt). Ez abban az idõben történt, amikor a hazai egyetemeken, és a BME más karain sorra alakultak az olyan tanszékek, amelyek nevében az energetika megjelent. A tanszék kezdõ lépéseit viszont számos cég segítette, köztük az MVM Rt. jelentõs alapítvánnyal. A korábbi energetikai tanszékeket többnyire „Heller tanszéknek”, „Lévai tanszéknek” nevezték. Annak örültem, hogy az általam alapított Energetika Tanszék mindenki számára „energetika tanszék” lett, ez fejezte ki alapításának célját. A tanszékalapítással személyes céljaim nem voltak, hiszen koromnál fogva a tanszékvezetési lehetõség eleve nagyon rövid idõre (max. 5 év) korlátozódott. A megbízáskor csak 3/4-ed évet kaptam. Ez a rövid idõ is elég volt több csalódás érzékeléséhez. Az egyéni érdekek túlzott elõtérbe nyomulását, a közös munkának pedig a háttérbe szorítását akkor kicsiben és gyorsan láthattam, a közérdek és az együttmûködés háttérben létét a rendszerváltás után két évtizeddel már társadalmi szinten tapasztalhatjuk. Ezért a tanszékvezetõi beosztás meghosszabbítására nem pályáztam, csak a karvezetés kérésére vállaltam még három évre a tanszékvezetõi megbízást. Ha az ember tudja, hogy a tanszékvezetéshez kevesebb, mint 4 év áll rendelkezésre, és a tanszék oktatóinak többsége egyetemi tanár és docens, akkor tudományos iskola kialakításának még a gondolata sem vetõdik fel. Az viszont jó érzés, hogy a tanszéken akkor kezdõ doktoranduszok mindegyike már nagyon szép szakmai pályát futott be, és nagyon sajnálom, hogy késõbb csak egy maradhatott a tanszéken. A tanszékvezetõi idõszakban egyik jelentõs feladatom volt az Energetikai mérnöki szak tantervének kidolgozása, akkreditálásának elõkészítése. A szak célja olyan energetikai mérnökök képzése, akik megfelelõ 115


mélységû gépész és villamos alap- és szakismeretekkel rendelkeznek. Az általam vezetett bizottság tagja volt a Gépész és a Villamos Kar, illetve a Miskolci Egyetem több professzora. A tervezett szak tantervét sok vita és kompromisszum után készítettük el. A tanterv elõterjesztõje voltam a Villamos Kar és a Gépész Kar tanácsában, és érzékeltem a fogadtatás óriási különbségét. A Villamos Kar tanácsa sok érdemi kérdést tett fel, de a javasolt szakot és annak elõterjesztett tantervét egyértelmûen és meggyõzõdéssel fogadta el, értékelve és megköszönve elõkészítõ bizottságunk munkáját. A Gépész Kar tanácsa egészen másképp fogadta az elõterjesztést, a véleményekben a kötözködést, a felesleges változtatást, sõt a gépészoktatás egyfajta elárulását lehetett érzékelni. A javaslat ugyan elfogadást nyert, de soha olyan rossz érzésem nem volt a kari ülésen, mint akkor. Az idõ begyógyította ezt a sebet, mert ha lassan is, de bevezetésre került az Energetikai mérnöki szak mind az alapképzésben, mind a mesterképzésben. A bevezetéskor már nem voltam aktív, az akkor szükséges szakfelelõsi teendõket Gács Iván kollégám látta el. Az Energetika Tanszéket utánam két ciklusban (6 év) Rádonyi László docens vezette. Ebben az idõszakban újra intenzíven a szakmával foglalkozhattam. Megírtam az Energetika címû tankönyvet, és egy ideig még elõ is adhattam az Energetika tárgyat. Az Erõmûvek tárgyat viszont nyugdíjba vonulásomig elõadtam. Ekkor írtam meg az Energiaátalakítás, gáz- és gõzerõmûvek címû könyvet, amelyet az Akadémiai Kiadó adott ki és nívódíjban részesített. Az általam alapított Energetika Tanszék éppen nyugdíjazásom évében szûnt meg úgy, hogy egyesült a Kalorikus Gépek Tanszékkel (a Kalorikus Gépek Tanszék vezetõje és a Kar dékánja Penninger Antal volt). Az Energetika Tanszék megszûnését elõször érzelmileg érthetõen sajnáltam, de az egyesítéssel létrejött Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék megalapításával tudatosan egyetértettem, mert az egyesített tanszék erõsebb lett, homogén szakmai profilja megmaradt és kiteljesedett. Az egyesítéskor is megelégedéssel ítélhettem meg, hogy az Energetika Tanszék 10 évvel korábbi megalapítása jó irányban tett elsõ lépés volt, de az akkori „konstelláció” a még teljesebbé tétel feltételeinek egyáltalán nem felelt meg. Élet a nyugdíjazás után A sors jóvoltából 70 éves koromban még jó erõben voltam, szellemileg frissnek éreztem magamat. Tudtam, hogy a hála nem munkahelyi kate116


gória: amit az Energetika Tanszékért és az energetikai oktatásért félévszázadon át tettem, azért nem jár viszonzás. Nyugdíjazásommal egyidejûleg, de már szabadúszóként alapítottam meg a BÜKI Energetikai Tanácsadó Bt.-t. Amíg állásban voltam, erkölcsi értékrendem és az együttmûködés akarása kizárta a párhuzamos egyéni vállalkozást. Ezt nem helyeseltem munkatársaim esetében sem, többen ellenszenvvel is fogadták, magamra vetítve viszont szigorú erkölcsi norma, kötelezettség volt. Nyugdíjazás után az ember elõször mérleget készít. Megvizsgáltam félévszázados szakmai tevékenységem egyes szakaszait, pl. hogyan alakultak publikációim ezekben az idõszakokban: — A Lévai tanszéken eltöltött elsõ idõben fiatalos lendülettel és fõnöki támogatással intenzíven dolgoztam és publikáltam. — A Lévai tanszék második idõszakában publikációs tevékenységem erõsen visszaesett. — A Hõ- és Rendszertechnikai Intézetben újra felerõsödött szakmai és publikációs aktivitásom. — Amíg az Energetika Tanszék vezetõje voltam, a publikációs tevékenységem szinte teljesen szünetelt. — Fapados egyetemi tanárként újra csak a szakmai kérdésekre koncentrálhattam, két szak- és tankönyvet írtam, nagyszámú publikáció mellett. — Akkor még nem tudtam, amit most már tudom, hogy az eddigi, közel egy évtizedes nyugdíjas idõm szintén intenzív szakmai tevékenységgel telt, tanulmányok készítésével, könyvek írásával, publikációkkal és elõadásokkal. Nyugdíjazáskor mérlegre tettem, hogy mit csináltam és milyen elismerést kaptam érte. A mérleget a magam számára pozitívnak találtam, nem maradtam adósa a közösségeknek (egyetemnek, akadémiának, az energetikának), nem kaptam érdemtelenül kitüntetéseket. Nem lettem professor emeritus (noha sokan annak tekintenek, és ezzel tisztelnek meg), nem kaptam semmiféle akadémiai vagy állami kitüntetést. Alapállásom az, hogy könnyebb elviselni, amikor azt mondják, hogy miért nem kaptam ezt vagy azt, mint a fordítottját, hogy miért kaptam ezt vagy azt. Mindig szerényen (esetenként szegényen) éltem, és mindig csak abból, amiért keményen megdolgoztam. Viszont örömmel tölt el, hogy minden szakmai szervezettõl, amelyben tevékenykedtem, elismerésként megkaptam annak szakmai díját. Ezek a szakmai díjak: — Segner János-díj az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülettõl, — Magyar Energetikáért díj a Magyar Energetikai Társaságtól, 117


— Zielinski Szilárd-díj a Magyar Mérnöki Kamarától, — Heller László-díj a Magyar Kapcsolt Energia Társaságtól. A szakmai díjakra büszke vagyok, mert ezeket szakmai tevékenységért és szakmai kollégáimtól kaptam. Mérlegre tettem kapcsolataimat is. A leghosszabb idejû kapcsolatom Lévai professzorral volt, akitõl a munkavégzést, a szakmát tanultam, és akit mentoromnak tekinthetek. Ennek a kapcsolatnak a mérlege is — szubjektív megítélésem szerint — pozitív. Negyedszázadon át megbízható munkatársa és helyettese voltam, önzetlenül szolgáltam és járultam hozzá a Lévai tanszék tevékenységéhez és sikeréhez. Majd újabb negyedszázadon át a Hõ- és Rendszertechnikai Intézet oktatójaként és az Energetika Tanszék vezetõjeként folyamatos szakmai és baráti kapcsolatban maradtam, nyilvános rendezvényeket szerveztem Lévai professzor kerek évfordulói alkalmából, számos cikkben méltattam értékteremtõ tevékenységét és példáját. Sok-sok zártkörû baráti találkozót is összehoztam volt munkatársai részvételével és új személyek bemutatásával. Egyetlen eset maradt ki — sajnálatosan és rajtam kívülálló okokból, amikor már nem volt tisztségem —, mégpedig születésének 90-dik évfordulója, amit a Magyar Energetikai Társaság éppen arra a napra szervezett, amikor az MTA Energetikai Bizottsága (amelynek Lévai professzor is tagja volt) jó elõre meghirdetett program szerint Debrecenben tudományos ülést rendezett, amelyen én is elõadást tartottam. A Lévai professzorral kapcsolatos mérlegben egy sajnálatot is kell kifejeznem. Lévai irányítása alatt — a tanszéken is — számos értékes ember dolgozott, de közöttük (közöttünk) nem alakult ki olyan elmélyült együttmûködés, amely valódi tudományos iskola kialakulását eredményezte volna. Ha a kicsi körben az együttmûködés nehezen alakítható ki, akkor az sokkal nehezebben valósítható meg társadalmi méretekben. Ezzel együtt is ismétlem: Lévai professzor szakmai és oktatói pályáját méltán állítjuk példaképnek magunk és a jövõ energetikus-generációk elé! A Lévai képet nem lehet, nem szabad módosítani, és kisajátítani sem. A jövõ számára fontos, hogy kiknek és minek a példaképe Lévai professzor! Biztosan azoknak, akik a nemzeti energetika fejlesztéséért komplex mûszaki-gazdasági-környezeti szemlélettel tevékenykednek, és fognak össze. Az új atomerõmû elõkészítõi bizonyosan ilyenek. Méltó, hogy az MVM társaságcsoport Lévai projektnek nevezte az új atomerõmû elõkészítésére vonatkozó vizsgálatot, aminél meggyõzõbb elnevezést nem találhatott volna. Reméljük, hogy a Lévai projekt keretében éppoly körül118


tekintéssel vizsgálják az új atomerõmû létesítését, mint ahogy Lévai professzor megalapozta a Paksi Atomerõmûvet. Mérleget vonhatok volt munkatársaimmal való kapcsolatomról is. Ezt leszûkítve csak Bede Gábor és Gács Iván esetén teszem, akikkel az a sorsom, hogy kezdettõl mostanig nem ágazott el pályánk, noha már nem dolgozunk együtt. Volt köztünk vita és súrlódás, talán bõven is, de egyet hangsúlyoznom kell: ha volt/van Lévai iskola, akkor annak — a névadó mellett — mi voltunk mindvégig képviselõi! Jelenleg Gács Iván az energetika és az erõmûvek Lévai szemléletû oktatásának felelõse. Õ most tanszékvezetõ-helyettes, és saját tapasztalatomból tudom, hogy ebben a pozícióban többet tehet az energetikai és erõmûves oktatás fejlesztéséért, mintha a szervezeti egység vezetõjének terhét is viselni kellene. Ennek feltételeit Penninger Antal és Gróf Gyula, korábbi és mostani tanszékvezetõk biztosították. A nyugdíjas években a nyugdíjas feladatok kerültek elõtérbe. És meg kellett ismernem, hogy az egyetemen kívül is van élet. Az egyik fontos feladatomnak a könyvírást tartottam. Ekkor írtam meg az Erõmûvek címû szak- és tankönyvet. Ennek a könyvnek a megírására már korábban éreztem késztetést, de visszatartott Lévai professzor 1953-ban megjelent Hõerõmûvek könyve iránti tisztelet. Félévszázad eltelte után, vele egyeztetve, mertem venni a bátorságot arra, hogy 2003-ban megjelenjék ez a könyvem. Megírtam a Kapcsolt energiatermelés címû könyvet is, amely mintegy negyedszázaddal követte a hasonló témájú könyvemet. Nyugdíjas tevékenységem nemcsak a könyvírásra korlátozódott. A nyugdíjasként alapított Bt. keretében, megbízásra számos tanulmányt készítettem, többek között a gáz/gõzközegû erõmûvek hazai alkalmazására vonatkozóan, az energiaárak európai és hazai alakulásáról, a távfûtés és a kapcsolt energiatermelés hazai fejlesztésérõl és a biomassza hõellátás célú hasznosításáról. De saját szorgalomból is több vizsgálatot végeztem, köztük a földgáz-kiváltás hatékony lehetõségeirõl, a földhõ közvetlen és hõszivattyús hasznosításáról. Nyugdíjas éveimben évente lényegesen többet publikáltam, mint aktív éveimben. Az külön megtisztelõ, hogy meglepõen sokszor kértek/kérnek fel elõadás tartására. Szólnom kell a Mérnök Kamarai tevékenységemrõl is. Megalapítás után két ciklusban elnöke voltam az Energetikai Tagozatnak, azóta az elnökség tagja vagyok. Az Energetikai Tagozat keretében kétéves Épületek energiaellátása mesteriskolát szerveztem nagy energia-befektetéssel, és — talán 119


— a résztvevõk megelégedettségére. Két ciklusban vettem részt a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnökségében. A Magyar Energetika fõszerkesztõi feladatköre is több éven át nyugdíjasnak való elfoglaltságot biztosított. Az elmondottak alapján, nyugdíjasként is a magyar energetika-fejlesztés részeseként tevékenykedem. Vannak-e további terveim? Szándékaim szerint határozottan igen (ha sorsom is úgy akarja). Nyugdíjas korban a gyökerek gyakran újra megjelennek, így történik nálam is. A nagy erõmûvekkel és rendszerekkel foglalkozás után nyugdíjas éveimben a megújuló energiaforrások hasznosítása került fókuszba. Úgy látom, hogy ezek hasznosításában is szükség van arra a mûszaki-gazdasági-környezeti szemléletre, amelyet energetikusként megtanultam, és számos fontos kérdésben (atomenergiahasznosítás, kapcsolt energiatermelés, gáz/gõzerõmûvek stb.) alkalmazhattam. A megújuló energiaforrások között kitüntetõ szerepe van a biomasszának, és fontos kérdés ennek hatékony energetikai hasznosítása. Mint parasztszármazású és energetikus, nemcsak megfontolások, de érzelem szerint is keresem a biomasszák legcélszerûbb hasznosítását, és egyre határozottabban látom úgy, hogy a biomasszát hõellátásra, ezen belül távhõellátásra és falufûtésre, és ennek bázisán kapcsolt energiatermelésre célszerû hasznosítani. Örülnék annak, ha ez irányú programjavaslatom nemcsak a hatékony energiaellátást, de ezen túl a vidékfejlesztést, hazai gépgyártás és munkahelyteremtés lehetõségét is biztosítaná. Nyugdíjasként tehát elsõsorban a biomassza és a földhõ — rossz hatásfokú villamosenergia-termelés helyett — az épületek hatékony hõellátásában és kapcsolt energiatermelésében (falufûtés) történõ hasznosítására vonatkozó javaslatokkal bombázom a szakmai közvéleményt, az érintett akadémiai bizottságokat és az általam elérhetõ szerveket. Egyre inkább meggyõzõdésem, hogy a biomassza- és a geotermikus energia hasznosítás tömeges alkalmazásának koncepcióját országos stratégia keretében kell kialakítani, azt a hazai vállalkozók helyzetbe hozásával és piaci érdekeltségének megteremtésével lehet tömegesen megvalósítani. Értelmiségi felelõsségrõl és szakmaiságról Kitárulkozásom alapján, befejezésül két gondolatot szeretnék megfogalmazni az értelmiségi szereprõl és a szakmaiságról. Úgy gondolom, ezek hiányának is meghatározó szerepe volt abban, hogy pénzügyi/gazdasági/ erkölcsi válságba jutottunk, és ezekre van szükség, hogy kilábalhassunk és felemelkedhessünk. 120


Az értelmiségi szerep az egyén számára lehetõséget nyújt a közérdek szolgálatára és/vagy az egyéni karrier építésére. A politika/hatalom vagy az eltérõ értelmiségi vélemények kis vektorainak eredõjeként állapítja meg az értelmiségi véleményt, és annak támogatásával közakaratot, fejlõdést valósít meg. Vagy kiválasztja a neki tetszõ vektorokat, és ezek felerõsített eredõjét használja fel hatalmának gyakorlására (értelmiségi holdudvarok). Az értelmiségi vélemény tehát erõs eszköz, és nagy az értelmiség felelõssége. Hibákat, válságot nemcsak a mindenkori hatalom rossz mûködése idézhet elõ, hanem ebben kimutatható az értelmiség és szerveinek (egyetemek, akadémia, tudományos egyesületek, kamarák stb.) közrehatása is. Nyilván „az értelmiség is kellett” ahhoz, hogy a korabeli ideológia idején a hatalom a magánvagyont államosíthassa, miként ahhoz is, hogy rendszerváltás után a közvagyont privatizálja. A „tulajdon szentsége” érdekében az értelmiség egyik esetben sem állt ki határozottan a politikai akarattal szemben. De ha vizsgáljuk a Bõs–Nagymaros kudarcát, az érintett értelmiség (tervezõk, tudomány) szerepe akkor is kimutatható. A szakmaiság az általam megélt két idõszakban, a szocializmus idején és a rendszerváltás után, sem érvényesült kellõen. Az „átkosban” megszoktuk, hogy egy-egy vállalatnak van politikai és szakmai vezetése. Akkor a politikai vezetés volt a rangosabb, de legalább volt szakmai vezetés is. A rendszerváltás után a kettõs vezetés megszûnt (ez jó), de a menedzsment bevezetésével a szakmaiság gyakran nem erõsödött, sõt… Kialakult egy menedzsment-elit, egy vezetõ-elit, amelyet nem az erõs szakmaiság jellemez (létezik a szinte minden szakterületen megfelelõ vezetõtípus), hanem a kapcsolati tõke és pártkötõdések tesznek erõssé. Ezek a jelenségek az energetika területén jól kitapinthatók, korábban és jelenleg is. Az értelmiségi felelõsséget és a szakmaiságot sajnos gyakran felülírja a lobbyérdek, a nagyon torzan mûködõ piac, meghatározóan a korrupció, esetenként még a linkség is. Az energetika fejlesztése nemzeti érdek, és ezt csak akkor érhetjük el, ha a hazai energetika fejlesztésében maradéktalanul érvényesül a nem korrumpálódott energetikusok értelmiségi felelõssége és szakmaisága.

121


122

Czelnai Rudolf: Életem szolgálatban telt

CZELNAI RUDOLF

Életem szolgálatban telt

Szerkesztõnk szelíden, de hatékonyan rábírt, hogy beálljak az e sorozatban megszólalók megtisztelõ körébe. Ezzel rászorított, hogy szembenézzek szakmai pályám egyes kérdéseivel, köztük azzal is, hogy honnan vettem annak idején a bátorságot olyan feladatok elvállalására, amilyenek a Meteorológiai Világszervezet tudományos és technikai programjainak fõigazgatói posztján vártak rám. Visszatekintésben ez ma már szinte felfoghatatlan a számomra. Alma a fa alatt… „Tempora mutantur et nos mutamur in illis.” Változnak az idõk, s velük változunk mi is. Így hangzik a klasszikus mondás. De vajon érvényes-e még? Gyõzzük-e az idõk változásainak gyorsuló iramát? Apám 1902. október 9-én született Nagyszebenben, én meg 30 évvel késõbb. Apám születése óta elszállt majdnem 110 év. Akkor kb. másfél milliárd ember élt a Földön, ma több mint négyszer annyi. Az események lánca, melyet mi ketten — jelentõs idõbeli átfedéssel — megéltünk, az én beosztásom szerint kilenc történelmi korszakon ívelt át, kezdve az Osztrák–Magyar Monarchia „aranykorától” mostanáig (úgy is mondhatnám, hogy a párbajkódextõl az offshore üzletekig). Mindketten vezettünk naplót, és ezt szerencsének tartom, mert ma már sok minden, ami történt, nemcsak távolinak, de hihetetlennek is tûnik. Az, hogy az ember a gyerekkorából mire emlékszik, s mire nem, feneketlen mélységû kérdés. Hat éves koromig Debrecenben éltünk. Ebbõl az idõbõl csak halvány emlékeim maradtak, ami nem csoda. Leginkább azt tudom felidézni, hogy apám lóháton járt haza ebédelni. A lovát mindig egy 123


almafához kötötte. Néha a legénye elkísérte egy másik lovon. Hallgatag fiatalember volt, nem beszélt, legfeljebb énekelt, vagy inkább dünnyögött, mégpedig azt, hogy „almajafajala”, amit nem értettem. Csak jó pár évvel késõbb jöttem rá, hogy a hullott nyári piros almáról énekelt-dünnyögött, amit a lovak szedegettek a fa alól. Nyolc hónapos korom táján anyám elvitt Nagyszebenbe, megmutatni engem apám szüleinek. Erre az útra apám nem kísérhetett el minket, mert katonatiszt lévén Romániába nem utazhatott. A késõbb visszacsengõ történetek jeleztek valamit abból is, hogy e látogatás során két világ, két kultúra ütközött össze: a hagyományos felvidéki magyar gondolkodás, és a nagyszebeni protestáns, szász, polgári gondolkodás. Az elõbbi relatíve könnyed volt, az utóbbi komoly. Anyámat úgyszólván levizsgáztatták, hogy tud-e rendesen sütni és fõzni. Itt közbevetõleg megjegyzem, hogy apai nagyapám húga, Czelnai Eszter, vállalkozó szellemû asszony volt. Fõzõiskolákat vezetett sokfelé: Szebenben, Brassóban, Kolozsvárott, Nagyváradon, sõt még Bukarestben is. Ezen kívül diétás szakácskönyvet és kitûnõ cukrászati könyveket írt. Anyám alaposan kioktatva, és az említett könyvekkel felszerelve jött vissza Debrecenbe, és amíg élt mi élveztük a hasznát ennek a családi tanulmányútnak. Apai nagyapám Alsó-Fehér megyében, Királypatakán (ma Craiva) született, és székely volt. A családjában többen bánya-, vagy vasúti tisztviselõk voltak, de akadt köztük borkereskedõ is. Szász nagyanyám családjában volt néhány jómódú malmos, de akadt fuvaros (70 lóval), továbbá gyufagyáros, katonatiszt, sõt még pszichiáter is. Ez a család teljesen szétforgácsolódott a történelem viharában. Ma többen Németországban élnek, vagy ott haltak meg, de vannak belõlük Kanadában, Svédországban és Franciaországban is. Apám kitûnõ pedagógus volt, pár évig a Ludovika Akadémián oktatótisztként szolgált. Mathia Károly volt a példaképe, és késõbb barátja. Engem is mindenfélére megtanított. Hat éves koromban már tudtam olvasni. Azon a nyárvégén, amikor az elsõ elemibe beírattak, elkezdtem olvasni Ferdinand Ossendowski: „Ázsiai titkok, ázsiai emberek” címû könyvét. Az olvasás azóta is a legnagyobb szenvedélyem. 1941 áprilisában Apám a Nagyváradi Gábor Áron Tüzérségi Hadapródiskola létesítésével kapcsolatban kapott feladatokat, majd Nagyváradra helyezték. Az elemi iskola negyedik osztályát a nagyváradi Körös-parti „Dudek” elemi iskolában végeztem el. Még mielõtt a tanév véget ért volna, szóba került, hogy katonaiskolás leszek. Apám is az volt valamikor, tehát a családi hagyományokat tekintve ez a választás szinte természetes is volt. 124


Katonaiskola és háború A katonaiskolás idõk számomra 1942 szeptemberétõl 1946 márciusáig tartottak. Ebbõl a három és fél évbõl két évet a Nagykárolyi Gróf Károlyi István kadétiskolában töltöttem, ahová 1942. szeptember elején, 10 évesen „vonultam be”. Egy nappal elõbb érkeztem, mint a többiek. Az épület kongott az ürességtõl. Le kellett adnom a civil holmimat, és megkaptam az egyenruhát. Délután Kovatsits Jenõ hadnagy úr észrevette, hogy tétlenül csámborgok. Felvitt a toronyszobában lévõ könyvtárba, és megengedte, hogy egy könyvet kiválasszak olvasnivalónak. A polcokon számtalan könyv sorakozott barna borítóban. Balszerencsémre a „Caraffa és az eperjesi vértörvényszék” címû könyvet választottam, mely tele volt totális rémségekkel (a szerzõ nevét nem írtam fel a naplómba). Ráadásul az éjszakát a 19-fõs „nagy” hálóteremben egyedül kellett töltenem. Mivel senki se látta, a sötétben sírtam egy nagyot. Aztán megjöttek a többiek, megvoltak az elsõ konfliktusok, és megindult a tanítás. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ha nem találok ki valamit, akkor nekem befellegzett. Nagyon komolyan vették a „katonásságot”, továbbá az atlétikát és a tornát. De nekem épp ezek a dolgok nem nagyon mentek. Nem az erõ hiányzott, hanem a torna és atlétika esetében az ezekhez való tehetség. Nem voltam jó futó, és nem tudtam pl. fejen állni. És nem voltam „örömkatona”. Az örömkatona, a mi akkori definíciónk szerint az volt, aki gyönyörûséget volt képes találni abban, hogy egyszerre lép, vezényel, vagy trombitál. Tõlem ezek a passziók távol álltak, és ez túlságosan látszott rajtam. Szorult helyzetemben rászántam magam arra, hogy tanulok. Osztályelsõ lettem, ami egy katonaiskolában komoly dolog. Az elsõ félévi bizonyítványosztás után Csúthy Gyula intézetparancsnok (õ is Mathia Károly nevelési elveinek híve volt) behívta az irodájába a nyolc évfolyamelsõt. Úgy álltunk elõtte, mint az orgonasípok. Én voltam a legkisebb a sor végén. És kaptunk egy-egy stampedli snapszot. Ez jelezte, hogy minket osztályelsõket a felnõttek befogadnak maguk közé. A snapsztól elállt a lélegzetem, de büszke voltam, és nagyon reméltem, hogy ez a státusz védelmet biztosít a magasabb évfolyambeliek atrocitásaival szemben is. Megjegyzem, hogy ez a reményem csak részben teljesült. Az 1944/45-ös tanév tanévre nem Nagykárolyba, hanem a kõszegi Hunyadi Mátyás katonaiskolába kellett bevonulnunk. Errõl az iskoláról Ottlik Géza: Iskola a határon c. könyve nyomán sokan hallottak. Azt viszont kevesen tudják, hogy a könyv az 1926-ban érvényes állapotokat írta le, amelyek késõbb már nem voltak jellemzõk. Már említettem Mathia Károly nevét. Az õ munkássága nyomán 1930 táján jelentõsen megváltozott a magyarországi katonaiskolák nevelési koncepciója. Mathia Károly Angliában tanulmányozta az 125


ottani iskolák szellemét, azok értelmi-, erkölcsi- és testnevelési elveit. Az õ felfogása szerint a nevelés alapcélja a fegyelem, feddhetetlenség és fair play szellemének megteremtése. Ezt példamutatással és szoktatással kellett elérni. A testi fenyítés tiltva volt, és a politizálást kíméletlenül üldözték. A nagykárolyi és a kõszegi intézetben egyaránt súlyt helyeztek a gondolkodásmód, az idõ- és tempóérzék kifejlesztésére. Rászoktattak minket arra, hogy mindig az adott feladatra koncentráljunk. Ebbõl egész életemben sokat profitáltam. Amikor, 1944. szeptember elején, Kõszegre érkeztünk, még úgy tûnhetett, hogy normális tanév indul. Ámde október 15-én a Szálasi Ferenc került hatalomra, és ez a baljós fordulat teljesen felforgatta iskolánk rendjét. Nem nagyon sokára már elkezdõdtek az egyesített két katonaiskola nyugat felé történõ áttelepítésének elõkészületei. Végül január 22-én indultunk el Németország, és az ismeretlen jövõ felé. Hosszas, légitámadásokkal tarkított utazás után érkeztünk meg az Éger (ma Cheb) melletti hatalmas, táborba, ahol kb. 15– 20 ezer különféle nációjú hadköteles kor alatti fiú volt összezsúfolva. Kezdettõl fogva tífuszveszély volt, és sûrûn oltogattak minket karba, mellbe. Megtudtuk, hogy a Szálasi kormány egyetértésével be akarnak minket olvasztani a német hadigépezet idegen fiatalokból (például hollandokból, vlaszovista oroszokból, és magyar hadapródokból stb.) összeszedett „végsõ tartalékába”. Légiriadók alkalmával távolabb esõ lövészárkokba kellett kimennünk. A nálunk jóval idõsebb holland fiúk néha hálóingben rohantak ki, a köpenyüket a fejükre borították, meztelen lábuk csak félig volt bedugva a bakancsba. Bukdácsoltak, átfáztak, elestek, betegek voltak. Láttam egy holland fiút, aki helyben meghalt. Mivel nem kaptak olyan kemény (és kicsit kegyetlen) katonaiskolai nevelést, mint mi, sokkal nehezebben viselték a viszontagságokat. 1945. február 18-án hirtelen vonatra raktak minket, s átvittek az ausztriai Göpfritz melletti Kirchenholz nevû táborba, ahol fõleg erdélyi szászokkal, románokkal és osztrák „jägerekkel” kerültünk össze. Ide hosszabb utazás után, március 7-én érkeztünk. Ez jó hely volt, de a „pihenõ” nem tartott sokáig. Az orosz front gyorsan közeledett. 1945. április 12-én tisztjeink — alapos szervezés után — gyalog elindítottak minket, hogy átjussunk egy olyan zónába, melyet várhatóan már nem az oroszok fognak megszállni. Erre vonatkozóan hajszálpontos információt kaptunk a német vezérkartól, sporttisztünk révén, aki korábban vívóedzõ volt Németországban, és baráti kapcsolatai voltak Wermacht körökben. Egészen kísérteties, hogy hetekkel elõre pontosan meg tudták mondani, hol fog húzódni az amerikai és orosz csapatok által elfoglalandó területek határa. Azt is tudták, hogy mennyi idõnk van arra, hogy eljussunk oda, ahova kell. 126


Menetelésünk 11 napig tartott. Naponta alig 20-30 kilométert tettünk meg. Ez nem volt nagy ügy, bár teljes menetfelszereléssel, nehéz hátizsákokkal gyalogoltunk. Még a tíz éves elsõsök is derekasan bírták. Április 23-án, hétfõn érkeztünk meg a bajor erdõben lévõ Neudorfba. Itt véget ért az út, Az amerikaiak már a közelben voltak, és nem tudtunk (nem is kellett) továbbmenni. Közben a visszavonuló katonáktól egy kétszázas karton Darling cigarettáért cserébe vettem két öreg hátaslovat. Megsajnáltam õket. A falu német lakói, félve az amerikaiaktól, kimenekültek az erdõbe. A két hátaslovat bekötöttem Braun gazda istállójába (két társammal az õ házába voltunk beszállásolva). Késõbb, mikor a házigazdánk meglátta a lovakat, nem volt hálás. Annyiból igaza volt, hogy ezek soha életükben nem húztak szekeret. Délután hatalmas motorzúgás közepette az utak megteltek amerikai gépkocsikkal. Dzsipek nyargalásztak föl s alá, közben páncélosok robogtak az úton, két oszlopban, végtelen sorban. Érkezésük azt jelentette, hogy a háború számunkra befejezõdött. Mi nem tartottunk tõlük. Nem ellenségként vártuk õket. Azonban nemsokára összeszedtek minket, és sorba állítottak. Elõttünk ment egy dzsip ránk irányított géppuskával, mögöttünk meg jött egy másik. Nem ezt vártuk. Így vittek minket Grafenauba. A várost akkor foglalták el. Rettenetes zaj, és fegyverropogás volt, de nyilván mulatságból lövöldöztek. Grafenauban a tisztjeinket elvitték, csak Balikó Zoltán evangélikus tábori fõlelkész úr maradhatott velünk. Pár nap múlva összeszedtek minket, és teherautókon elvittek Chamba. Ez a hírhedt tábor egy szögesdróttal bekerített sármezõ volt a Regen folyó árterületén. Biztos, hogy a hadifoglyokra vonatkozó Genfi Egyezménynek nem felelt meg. Ámde az amerikai álláspont szerint az itt összezsúfolt szerencsétlenek nem voltak hadifoglyok, hanem „Lefegyverzett Ellenséges Erõk” (angolul: „Disarmed Enemy Forces”). A háború vége felé találták ki ezt a fogalmat, amikor már látni lehetett, hogy közel 9 millió német katona fogja letenni a fegyvert. E tömeg Genfi Egyezmény szerinti ellátása túl sok pénzbe került volna1. Esett az esõ, és bokáig álltunk a latyakban. Volt, aki leült, vagy lefeküdt a sárba. A szabad ég alatt a szemerkélõ esõben ácsorgó foglyok alig kaptak enni. Balikó Zoltán fõlelkész úr keresett egy amerikai katonai lelkészt, és annak segítségével elintézte, hogy minket, zsenge korunkra való tekintettel, másfél nap múltán tovább vittek. Más foglyok heteket töltöttek itt, és kénytelenek voltak a bokán felül érõ sárban aludni (ha tudtak) napról napra. Sokan meghaltak. Az amerikai haditudósítók számos filmet készítettek e táborok életérõl. Az 1990-es években a Duna TV megszerzett egy ilyen összeállítást, és „Lefegyver1

James Bacque: „Other Losses” (1991, General Paperbacks, Toronto, Canada).

127


zett ellenséges erõk” címmel többször is mûsorra tûzte. Kadét társaim valamelyike észrevette, hogy rajta vagyunk a filmen. Ez nagy szenzáció volt, hiszen nem sokan mondhatták el magukról akkoriban, hogy tízegynéhány éves korukban filmet készítettek róluk. Nemcsak rajta voltunk a filmen, de azt is lefilmezték, amint egy német (!) tolmács segítségével kihallgattak minket (lõttünk-e amerikai katonára stb.). Ez a bizarr és hihetetlen film megvan! Egyik kellemetlen helyrõl vittek minket a másikra. Sóvár szemekkel folyton ennivaló után jártunk, többnyire hiába. Tizenharmadik születésnapomat, 1945. május harmadikát, egy ideiglenes táborban ünnepeltem meg, magam fõzte sótlan céklával. Sok kalandba keveredtünk, de végül valahogy sikerült visszakerülnünk Neudorfba, vagyis abba a faluba, ahol az amerikaiak elfogtak minket. Itt volt a holmink, itt voltak a lovaink. Nagyjából sikerült mindent visszaszereznünk. A falusi házakhoz befogadtak minket annak ellenében, hogy segítettünk nekik a ház körül, meg a földeken. A katonaiskolának volt 12 kocsiba fogható lova, ezekkel dolgoztunk. Az én két örökbe fogadott hátaslovammal csak baj volt. Szeretetre méltó pacik voltak, de haszontalanok. Sok kalandom volt velük. A szóbeszéd szerint az amerikaiak azért tartották vissza a menekültvonatok elindítását, mert az oroszok (arra hivatkozva, hogy a háború még tart) a hazafelé tartó menekültvonatokat tovább irányították Szibéria felé. Senki sem tudta pontosan, hogy mi az igazság. Ahhoz, hogy rákerüljünk a hazautazók várólistájára, be kellett költöznünk valamelyik gyûjtõtáborba. Október közepe táján elõször a hírneves Passau-Waldwerke táborba vittek minket, itt kizárólag magyarok laktak. A tábor a Duna, az Inn, és az Ilz összefolyásától nem messze terült el. Késõbb a tél közepén átvittek minket Pockingba, egy néhai alumíniumgyár csarnokaiban összeeszkábált barakktáborba. „Alumínium tábornak” nevezték. Ronda hely volt. Rengeteg patkány, éhezés, hideg. Február közepén hirtelen felgyorsultak az események, s eljött a várva várt pillanat: végre hazamehettünk. Bevagoníroztak minket, sok más menekülttel együtt, és elindult a vonatunk hazafelé. Akkoriban az amerikai zóna és a szovjet zóna közötti határ Linz után Ennsnél volt, ahol a vasútvonal keresztezi az Enns folyót. A vasúti híd keleti oldalán láttam az elsõ szovjet tisztet. Jóképû fickó volt, és csupa gyönyörû nõi rókaprém és rókafarok lógott rajta elõl-hátul. Az õ fején láttam az elsõ „usankát”. Újra itthon Vasúti szerelvényünk 1946. február 26-án lépte át a magyar határt, és innentõl kezdve még lassabban döcögtünk, mint elõtte. Csak március 2-án érkeztünk meg Budapestre. Az utolsó méterek órákba teltek. Reggel 6-órakor 128


észrevettem, hogy a vonat éppen a Déli pályaudvar elõtti bevágásban áll meg. Emlékeztem, hogy legutolsó budapesti lakásunk egy olyan házban volt, mely pont az alagút Déli pályaudvar felõli bejárata fölé épült. Nem tudhattam, hogy szüleim és testvéreim ott vannak-e. Nagyon hosszú ideje nem kaptam hírt róluk, de más ötletem végképp nem volt. Hirtelen elhatározással kidobtam a zsákomat és egyéb holmimat a vágány mellé és leugrottam a vonatról. Egy pillanatot se vártam. Rohantam fel a töltés oldalán a Mészáros utcára. Ahogy felértem a Mészáros utca végébe, szemben volt a ház. Iszonyúan össze volt lövöldözve. Csak azért ismertem rá, mert tudtam, hogy ott volt. Reggel hat óra lehetett, és akkoriban különben sem volt az utakon forgalom. Átszaladtam az úttesten, kinyitottam a kertkaput, és iszonyú izgalmamban azt kiabáltam, hogy itt vagyok. A következõ perceket, órákat, sõt napokat, lehetetlen volna leírni. Mindenki mesélt, és folyton kiderült, hogy minden sürgõs témánál van valami még sürgõsebb. De nemsokára rákerült a sor a gyakorlati kérdésekre. Apám mindenekelõtt az iskolai beiratkozásomat akarta elintézni. Óriási szerencse folytán kaptam egy lehetõséget arra, hogy különbözeti vizsgákat tegyek, és évvesztés nélkül folytassam a gimnáziumi tanulmányaimat. Pótolnom kellett a harmadik gimnázium anyagát, és a negyediknek a nagyobbik részét. Azt, hogy sikerült a vizsgákat letennem, csakis Apámnak köszönhettem, aki heteken át, reggeltõl estig foglalkozott velem. Mindenekelõtt átadta nekem saját, rendkívül hatékony tanulási módszerét, melynek lényege egy különleges jegyzetkészítési technika volt. Miután a különbözeti vizsgákat sikerrel letettem, már ott is ültem a padban új negyedikes osztálytársaim között. Az 1945/46-os tanévet már velük fejeztem be. Ennek a tanévnek a végéig, a hátralévõ idõben óriási buzgalommal tanultam. Nem tudtam jeles rendû lenni, de erõs jó rendû lettem. Akkoriban elképesztõen szegények voltunk, de ezt nem vettük a szívünkre. Örültünk, hogy mindnyájan élünk és egészségesen együtt vagyunk. Azokban az idõkben a túlélés volt a cél, és örömünk legfõbb forrása az volt, hogy élünk. Apám hihetetlen energiával küzdött, hogy legalább ennivalónk legyen. Horthysta katonatisztként nem volt könnyû helyzetben. 1946 õszén sikerült a Standard Villamossági Rt. Gyárában, dukkózó munkásként elhelyezkednie. De a fizetés, amit kapott nagyon keveset ért. Többet segített, hogy a kisgellérthegyi Csukló utca táján akkoriban elterülõ Baptista telepen, a nagypapa télikabátjáért, aki meghalt, vettünk egy hamis képû, rafinált kecskét. Böske volt a neve, és naponta adott 3-4 liter finom tejet. Az iskola még egy ideig a cisztereké maradt. Brisits Frigyes volt az igazgatónk, és Golenszky Kandid volt az osztályfõnököm. Majd jött az államo129


sítás. Lukács Sándor lett az új igazgatónk, aki a háború alatt maquisard volt Franciaországban. „Idealista marxista” volt, ha lehet ilyet mondani. Komolyan arra törekedett, hogy megõrizze, és ha lehet, emelje az iskolánk színvonalát, és ez szerintem sikerült is neki. A csapatát gondosan válogatta össze. Különleges szerencse (szerencsém) volt, hogy korábbi iskolájából magával hozta egyik tanár társát, Zentai Károlyt, és éppen õ lett az osztályfõnököm. Zentai Károly matematika és fizika tanár volt, mégpedig kitûnõ. Bár a Cisztercita Rend Budai Szent Imre gimnáziumát 1948-ban államosították és átkeresztelték, továbbá a tanári kart is kicserélték, számunkra ez az iskola a következõ évtizedekben továbbra is a budai ciszter gimnázium maradt. Ebben szerepet játszott, hogy az államosított József Attila Gimnázium, Lukács Sándor igazgatása alatt is jól mûködött. Így iskolánk presztízse, a történelem viharai ellenére, nem hanyatlott. Ma azok is ciszter diákoknak tekintik magukat, akik a régi cisztercita tanárokkal már egyáltalán nem is találkozhattak, de ebbe az iskolába jártak. Esetemben a véletlen úgy hozta, hogy egy olyan évfolyamba kerültem, melybõl öten lettünk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Jó érzés volt egy olyan közösségbe tartozni, ahol az ember felnézhetett a társaira, és tanulhatott tõlük. Egyetem (1950–1954) A gimnáziumi évek vége felé — „osztályidegen” származásom miatt — nem gondoltam, hogy valaha akárcsak közelébe is kerülök bármelyik egyetemnek. Nem is akartam tanulni. Az idõmet részben kajakversenyzéssel töltöttem, részben alkalmi munkákat hajszoltam, pl. falusi esküvõkön zenekarban játszottam. Csak osztályfõnököm, Zentai Károly rábeszélésének volt köszönhetõ, hogy végül jelesen érettségiztem. Firtatta, mik a terveim. Megmondtam, hogy szerintem elképzelhetetlen, hogy felvesznek akármelyik egyetemre. Õ azonban nem nyugodott, és így végül benyújtottam a felvételi kérelmemet a TTK Geológus szakára. Nem számítottam kedvezõ fejleményre. Ámde nagy meglepetésemre 1950 augusztusának végén kaptam egy hevenyészetten gépelt levelet, melyben a TTK tanulmányi osztály vezetõje, értesített, hogy a geológia szakra helyhiány miatt nem vettek fel, ám amennyiben érdekel, átjelentkezhetek az újonnan induló meteorológus szakra. (Gyanakszom, hogy iskolaigazgatónk, Lukács Sándor tett valamit az érdekemben.) Gõzöm se volt arról, hogy mit kezdjek az ajánlattal, s ezért Apám elé tártam a problémát. Õ, nagy meglepetésemre, pozitívan reagált, és rábeszélt a meteorológus pályára. Fõszakmás meteorológusképzés korábban nem volt Magyarországon. Tehát mi voltunk az elsõk. A két világháború közötti idõben már több egyete130


men tartottak meteorológiai tárgyú magántanári elõadásokat. Tanerõk tehát lettek volna. De csak a háború utolsó évében született döntés arról, hogy az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem kereteiben létre kell hozni egy „légkör- és éghajlattani tanszéket”. A pályázati hirdetmény a tanszékvezetõi szék betöltésére a Budapesti Közlöny 1944. szeptember 10-i számában jelent meg. Akkor azonban az orosz csapatok már bent jártak az ország területén. Ezért elhúzódott az ügy, de 1945 vége felé mégis kinevezték az egyelõre nem létezõ tanszék élére Száva-Kováts Józsefet. A meteorológusképzés megindítását egyetemi érdekharcok is hátráltatták. Az akadályokat csak a hidegháború keményedése (a meteorológusképzés iránti katonai igény felmerülése) söpörte el. Tehát a szerencsémet, hogy egyetemre kerültem, végül is a hidegháborúnak köszönhettem! Bizarr gondolat. Az elsõ két évben kemény alapképzést kaptunk matematikából. E tárgy esetében a tanáraink bárhol a világon az élvonalat képviselték volna. A Differenciálgeometriát Hajós György tanította. A „Bevezetés az Algebrába” c. tárgyat Fuchs László adta elõ, aki késõbb az USA-ban tanított (utóbb New Orleans „Tulane” Egyetemén). Az Analízist Császár Ákos óráin hallgattuk. Micsoda tûzijátéka a legkitûnõbb embereknek! A meteorológiai diszciplínát akkoriban a matematika-fizika területének tekintették. Ez már a számítógépes idõjárás-elõrejelzés elõtti idõkben is így volt. Ebbõl a szempontból nem volt szerencsés választás, hogy egy földrajz professzor lett a meteorológiai tanszék vezetõje. De Száva-Kováts József nagy formátumú ember volt, aki személyes adottságai folytán e probléma fölé emelkedett. Kitûnõ elõadó volt, és nemzetközi síkon alighanem szakmailag is tájékozottabb, mint bárki más a hazai meteorológia akkori körein belül. Az elsõ elõadása meg is határozta a jövõmet. Kifüggesztett a táblára három szinoptikus térképet2, és azzal kezdte, hogy elmondta, mik ezek a térképek, majd bíztatott minket, nézzük meg jól: mindhárom térkép ugyanarra az idõpontra vonatkozik, ugyanazok a kiinduló adatok, de az analízist három különbözõ szinoptikus készítette, egymástól függetlenül. Talán mondanom se kell, hogy a három analízis nem nagyon hasonlított egymáshoz. Vagyis teljesen világos volt, hogy a rendelkezésre álló megfigyelési adatok nem tettek lehetõvé egyértelmû analízist. Miután ezt mindnyájan 2

Ezek halványan elõnyomott térképek voltak az euró-atlanti térségrõl, melyeket a hazai meteorológiai elõrejelzések készítésekor nálunk akkoriban használtak. Minden meteorológiai állomás helyét kis karika jelezte, s mellette volt az adott állomás száma. Elõször be kellett írni minden állomáshoz a rádión, vagy táviratban kapott megfigyelési adatokat. Ezt követõen a szinoptikus meteorológus (aki az elõrejelzés elsõ fázisát készítette) kianalizálta az adatok mezejét, és berajzolta a frontokat, izobárokat, izotermákat stb., és bejelölte a csapadékos területeket. Végül a szolgálatban lévõ meteorológusok konziliumot tartottak és eldöntötték, hogy miként fog szólni a szöveges prognózis.

131


jól megnéztük, professzorunk teátrálisan feltette a nagy kérdést: Mit gondolnak önök, leendõ ifjú meteorológusok, lehet-e fontosabb feladata a világ meteorológusainak, mint, hogy olyan megfigyelõ rendszert teremtsenek, amely ezt a tarthatatlan állapotot megszünteti végre? Ha Száva-Kováts Józseftõl a továbbiakban semmi más hasznosat nem tanultam volna, még akkor is azt mondanám, hogy tõle kaptam a legtöbbet. Mert ott és akkor döntöttem el, hogy az egyetem elvégzése után a megfigyelõ hálózatok kérdésével fogok foglalkozni. Annak kiharcolása, hogy így legyen, nem ment könnyen. 1953 kora tavaszán jött a hír, hogy SzávaKováts József lakásán házkutatást tartott az ÁVH. A vád szerint: „meg nem engedett mennyiségû aranyat és nyugati valutát találtak náluk”. Ettõl kezdve õt többé nem láttuk. Az eset mindnyájunkra rossz hatást gyakorolt, mert mi hallgatók szerettük és tiszteltük a professzorunkat. Elképesztõen szegények voltunk. Annyira szegények, amit mai fogalmak szerint el sem lehet képzelni. Apám csak olyan munkákat kapott, amiket igen rosszul fizettek. Így, természetesen én is mindenféle munkát elvállaltam. Angol fordításokkal, és sok minden mással foglalkoztam. Például, Krúdy Ádám hajdani repülõezredes apósának mûhelyében, egy optikus megrendelésére, méret után (!), mûszemeket gyártottam. Bármilyen hihetetlennek tûnhet, engem a szegénység nem zavart, megtanultam ezt az állapotot méltósággal és a vicces oldaláról felfogni. Rongyokban jártunk. De az öltözésnél még nagyobb gond volt az evés. Akkoriban, az Astoria Szálló Múzeum körúti oldalán volt egy koszos talponálló. Nagyritkán, amikor sikerült egy kis pénzt szereznem, ide tértem be, hogy egyek egy tál „szalon tejmirígy” nevû valamit. Ez csak 2 forintba került, és jól lehetett lakni vele. Egyik alkalommal is ilyet vettem, és a tele tányérral odaálltam falatozni az egyik evõ pulthoz. De közben arra gondoltam, hogy rászánok még 20 fillért, és veszek egy szelet kenyeret. Otthagytam a tányéromat a pulton, mentem a pénztárhoz, majd jöttem volna vissza. De mit látok? Ott állt egy szurtos és bozontos, nagyszakállú koldus, és sebesen kanalazta az ebédemet. Rögtön észrevette, hogy jövök, abbahagyta az evést, letette a kanalat, és azt mondta „bocsánat, tessék parancsolni!”, és felém tolta a tányért. „Ó nem tesz semmit”, mondtam erre én könnyedén, „tessék, itt van hozzá a kenyér! És ezzel visszatoltam a tányért.” — Szépen megköszönte. Úriember lehetett. Hazai pályafutásom A Tudományegyetem 23/1954 sz. Oklevelét, mely szerint meteorológus lettem, 1954. szeptember 20-i keltezéssel kaptam meg. A munkát az MTA 132


Tihanyi Limnológiai Intézetében kezdtem, az Országos Meteorológiai Intézet oda kihelyezett kutatójaként. Az akkor induló Balaton kutatási program keretében kaptam feladatokat. Késõbb, átmenetileg, az MTA Vácrátóti Botanikai Kutatóintézetébe kerültem. 1955. szeptember 1-i hatállyal Martonvásárra helyeztek. Munkahelyem az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete mellé kihelyezett Agrometeorológiai Obszervatórium lett. Kulin István gyakorolt felügyeletet fölöttünk Budapestrõl. Fiatal korában õ is benne volt abban a kb. ötezer magyar tudósból, mérnökbõl és mezõgazdasági szakemberbõl álló csoportban, mely az elsõ világháború után a Kemal Atatürk-i reformok végrehajtását segítette Törökországban. Szeptember közepe táján Rajki Sándor (a Mezõgazdasági Kutatóintézet igazgatója) azt kérdezte, hogy mi volna, ha az intézet kutatói számára tartanék egy matematikai statisztikai tanfolyamot? Rögtön rávágtam, hogy a legnagyobb örömmel! A tanfolyamhoz jegyzetet is kellett írnom. Heti két elõadást tartottam. Végül a dolog sikeresen zárult, és ebbõl profitáltam is valamit, mert attól kezdve más szemmel néztek rám. Nem sokkal ez után tört ki az 1956-os forradalom. Intézetünkben is azonnal megalakult a forradalmi bizottság. Ennek elnökévé közfelkiáltással Hille Alfréd nyugalmazott repülõ ezredest választottuk meg. Emiatt neki komoly baja lehetett volna, bár ezt a tisztet bölcsen, és a rá mindig jellemzõ végtelen nyugalommal és jóindulattal töltötte be. Végül azonban Hille bácsinak a haja szála sem görbült meg, mert a forradalom leverése után az igazgatónk, Dési Frigyes (aki a háborúban maga is repülõ idõjelzõ tisztként szolgált) határozottan kiállt mellette. Igazgatónkat, politikai szerepvállalásai miatt, elõzõleg sötét gyanakvással figyeltem, de most ráébredtem, hogy korábban is mindig lojális maradt volt katonatársai iránt. Ez vezetett annak megértésére, hogy Dési Frigyes személyének kulcsa a katona gondolkodásmódja. Olyasmi, amit én is jól ismertem. Aki bizonyos dolgokon átment, az megtanulta, hogy vannak helyzetek az életben, amikor az emberrel minden megtörténhet, és nem lehet jogok, fennkölt elvek, meg mások mögé elbújni. Hogy attól a dolgok nem lesznek jobbak, ha valaki kitér a felelõsség vállalása elõl, mellyel társainak tartozik. Lényegében így ismertem fel, hogy kettõnk gondolkodásában sok a közös vonás. Az akkori nagy idõk következményeként felkerekedtek a magyarok és elindultak napnyugat felé. Budapest kiürült, olyan értelemben, hogy eltûntek az ismerõseim. Eltûntek a barátaim. Elment számos közeli és távoli rokonom. Elment az öcsém, a nagybátyám és felesége, meg a nagymamám. Elmentek azok, akikkel együtt sportoltam, vagy akikkel zenekarban játszot133


tam, akikkel olykor bridzseltem a Lukács fürdõ teraszán, vagy akikhez zsúrokra jártam. Sokan elmentek az iskolatársaim közül. Olyan lett számomra a hazai világ, mint a túrós csusza, melybõl kiszedték a túrót és töpörtyût. Természetesen, a hozzám hasonlóan gondolkodók többségével együtt, én is szembekerültem a „menni, vagy maradni” kérdéssel. Kétszer el is mentem az országhatárig, s azt megnéztem mindkét oldalról, de utána visszajöttem. Rájöttem, hogy nem tudom ezt az országot elhagyni. 1957-ben átkerültem a Meteorológiai Intézet Mûszaki Osztályára. A meteorológiai megfigyelõhálózat mûszereinek hitelesítése és karbantartása lett a feladatom. Ennek örültem, mert így közelebb kerültem a megfigyelõ rendszerek témájához. 1963 novemberétõl az Éghajlati- és Hidrometeorológiai Fõosztály helyettes vezetõjeként a megfigyelés, adatgyûjtés és adatfeldolgozás komplex fejlesztésével foglalkoztam. 1963 vége felé a Meteorológiai Szolgálat elnöke hívatott, és feltette a kérdést: vállalnék-e hosszú távú WMO ösztöndíjas tanulmányutat, melynek a felét a Szovjetunióban, a másik felét pedig egy általam választott ország valamelyik meteorológiai intézményében tölthetném? Persze azonnal igent mondtam. Megkérdezte, hogy van-e máris elképzelésem, hogy hova mennék. Azt mondtam, van! Fél évet töltenék a leningrádi Geofizikai Fõobszervatóriumban L. Sz. Gangyin professzor mellett, fél évet pedig Tokióban Eichi Suzuki professzor mellett. Nagy meglepetésemre, Dési Frigyes szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy nem is rossz ötlet, és ezzel a dolog máris sínen volt. Ezt a rendkívüli szerencsét fõleg annak köszönhettem, hogy a Meteorológiai Szolgálat elnöke, más hazai intézmények vezetõihez képest kivételes jogkörrel rendelkezett: Szabadon, és egy személyben dönthetett minden Meteorológiai Világszervezettel kapcsolatos kérdésben, beleértve ebbe a Világszervezet ösztöndíjasainak kijelölését is. Ez a kivételes jogkör onnan eredt, hogy a WMO Alkotmánya szigorúan kikötötte, és ma is kiköti, hogy minden tagország állandó képviselõje csakis az adott ország Meteorológiai Szolgálatának vezetõje lehet, mégpedig egy személyben. E speciális státust, a Magyar Külügyminisztérium mindenkor messzemenõen figyelembe vette. Dési Frigyes, taktikai megfontolásból kötötte ki (minden ösztöndíjas esetében egyformán), hogy az egy éves ösztöndíj tartamát két részre kellett osztanunk. Fél évet mindenképpen a Szovjetunió egyik intézményében kellett tölteni, a másik fél évet szabadon választhattuk. Az én számomra ez nem okozott problémát, akkor is Gangyin professzor mellé akartam volna menni Leningrádba, ha ez a kikötés nem lett volna. Mert Gangyin professzor pontosan azzal foglalkozott, amivel én is foglalkozni akartam, és úttörõ munkát végzett ezen a téren. Sokat nyertem az által, hogy hozzá mehettem. Egy 134


URAL-II számítógépen dolgoztunk együtt látástól vakulásig. Közben arról beszélgettünk, hogy ez a téma merre viszi a szakmát. Az 1964. évi WMO tanulmányutam másik felét Tokióban, Eichi Suzuki professzor mellett akartam tölteni, akivel már évek óta levelezést folytattam az „ensembe forecasting”3 koncepciójáról. A tervem azonban csak kis részben válhatott valóra. Ugyanis a japánok nagyon komolyan vették az általam beadott programot, és alapos elemzés után felülbírálták az eredeti tervemet. Ezzel vesztettem is de nyertem is, mert egy igazán tartalmas (és zsúfolt) tanulmányi programot állítottak össze a számomra. Módom volt végigjárni a Japan Meteorological Agency (JMA) minden osztályát és technikai részlegét, az összes meteorológiai kutatóhelyet és egyetemet, továbbá több meteorológiai mûszergyártó céget. Sok barátra tettem szert a japán meteorológusok között. Japánban jelentõsen bõvült a látóköröm. Képet kaptam a technológiai fejlõdés új irányairól. Jelen lehettem a Fuji tetején mûködõ meteorológiai obszervatórium új radarberendezésének installációján. Egy-két izgalmas tájfun-repülésen is részt vehettem.4 (Ez nem volt szabályos, de a Japánok nem egy megveszekedett jogászkodó népség. Mindig érdemben bírálták el a dolgokat. Azt hiszem ez a sikereik legnagyobb titka.) 1967-ben megpályáztam egy WMO szakértõi állást, melynek keretében, Kelet-Afrikában a Viktória, Kyoga és Mobutu-Sese-Seko tavak közel 400 ezer négyzetkilométernyi vízgyûjtõ területének hidrometeorológiai felmérése, továbbá a megfigyelõ hálózat tervezése és kiépítése volt a feladatom. Késõbb, ez az egyéves idõtartamú afrikai munka hasznomra vált, mert a Meteorológiai Világszervezet köreiben növekvõ gondot jelentett az afrikai régió meteorológiai megfigyelõ-hálózatának nem kielégítõ állapota. Néhány év múlva eljött az idõ, amikor ezzel a problémával sokat kellett foglalkoznom. Afrikából 1968 õszén tértem vissza. Szívügyem volt, hogy a meteorológus kutatók képzésében megerõsítsük a matematikai statisztikai stúdiumokat. Az egyetemen meghívott elõadóként „Számítógépes meteorológiai módszerek” címmel tartottam elõadásokat. De jól láttam, hogy nagyobb csapatra van szükség. Ezért a Távközlési Kutató Intézet (TÁKI) két kitûnõ munkatársát, Gulyás Ottót és Faragó Tibort, átcsábítottam hozzánk. Gulyás 3

Az ensemble forecasting teljesen új gondolat volt, akkor még senki se foglalkozott vele, csak E. Suzuki. 4 Tájfun repülésnek (Amerikában pedig hurrikán repülésnek) azt nevezik, amikor egy meteorológiai mûszerekkel felszerelt repülõgép, a fedélzetén néhány meteorológussal, berepül a tájfun (illetve hurrikán) közepébe, és ott megfigyeléseket végeznek. Ha a pilóta ért hozzá, akkor egy négymotoros géppel, mely akár egyetlen motorral is vissza tud térni a kiindulás helyére, ez nem is túl kockázatos vállalkozás.

135


Ottó iskolateremtõ személyiség volt. Döntõ szerepet játszott abban, hogy ki tudtunk építeni egy erõs matematikai statisztikai csoportot. Késõbb ennek az iskolának lett kimagasló egyénisége Dévényi Dezsõ, aki azon az úton halad, melyen én elindultam Huzamos ideje Boulderban dolgozik, a Coloradói Egyetem, és NOAA Earth System Research Laboratory (ESRL) kutatójaként. Nagy öröm számomra, hogy hozzájárulhattam kutatói pályafutásának megindításához, többek közt azzal is, hogy összehoztam õt L. Sz. Gangyin professzorral. Gangyin kb. 20 éve kiment Amerikába, és ott Dévényi Dezsõvel, Kálnay Eugéniával, és más magyar származású kollégákkal szoros munkakapcsolatot létesített. 1970-ben ünnepeltük az Országos Meteorológiai Szolgálat 100 éves jubileumát. Ezzel egy idõben installáltuk a Szolgálat elsõ számítógépét, egy hazai gyártmányú EMG-830 típusú gépet. Az installációval kapcsolatos teendõk koordinálása és a munka beindítása az én feladatom volt. Ezzel hirtelen megnyílt a lehetõség arra, hogy a matematikai módszerek meteorológiai alkalmazásai terén elõbbre lépjünk. 1971. január 1-i hatállyal, az akkor létrehozott Országos Meteorológiai Szolgálató Központi Meteorológiai Intézetének igazgatójává neveztek ki. Ez egyrészt megtisztelõ, másrészt ijesztõ fejlemény volt, mert akkoriban már világosan láttam, hogy a korábbi évtizedek során kialakult meteorológiai szakmai rutint gyorsuló ütemben el fogja söpörni az új technológia. Az akkori idõk lehetõséget adtak sok marhaság elkövetésére a mûszaki fejlesztés terén, és ebbõl mi is kivettük a részünket. De az is dicsõség, hogy néhány csapdát elkerültünk. Az informatikai rendszer fejlesztésében a felesleges kerülõ utakat igyekeztünk kihagyni. Ehhez azonban tudni kellett, hogy merre tart a technikai fejlõdés, és ez nem volt könnyû. Különféle oldalakról (pl. a varsói szerzõdésre hivatkozva) esetenként forszírozták olyan KGST forrásból származó berendezések beszerzését, melyek már nyilvánvalóan elavult technikát képviseltek. Mikor ilyen témákról tartottunk értekezleteket, néha Kutuzov marsall jutott az eszembe, aki átaludta a haditanács üléseit, mert nem is akarta hallani a sok meggondolatlan ötletet, amik elhangzottak. (Azt mondják, ezért tudta megnyerni a Napóleon elleni háborút.) 1973-ban kineveztek az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökhelyettesévé, 1974-ben pedig a Szolgálat elnökévé. Az OMFB instrukciói szerint elkészítettük az Országos Meteorológiai Szolgálat hosszútávú fejlesztési koncepcióját. A hangsúlyt a szolgáltatások fejlesztésére helyeztük. A másik fõ kérdés a meteorológiai informatika fejlesztése volt. Napirendre került a meteorológiai és környezetvédelem kapcsolata, az ózon téma, és a klíma ügy. Abból, amit akkor elképzeltünk, késõbb sok mindent 136


elfújtak az új, és még újabb szelek. De annak, hogy e kérdéseken egyáltalán gondolkodtunk, maradandó haszna lett. Egyik fõ törekvésem volt, hogy a pár évvel korábban balkezesen leállított hazai egyetemi meteorológusképzést újra indítsuk. E cél érdekében Rákóczi Ferenc professzorral fogtunk össze. A sikert döntõ részben Kubovics Imre barátom segítségének köszönhettük, akinek nagy hálával tartozom. Elbeszélgettem a hallgatókkal és megpróbáltam kiszûrni a szavaikból, hogy mit tehetnénk a képzés jobbítása érdekében. A kérdésre az volt a hallgatók egyértelmû válasza, hogy a motivációt kell erõsíteni, és erre a képzés elején kell a legnagyobb súlyt helyezni. Elvállaltam egy 4 féléves „Bevezetés a Meteorológiába” tárgy elõadását, és ehhez a tankönyv megírását. Ez a könyv, úgy tudom, eddig 16 kiadást élt meg, és éppen most értesítettek, hogy egy újabb kiadásra akarnak szerzõdést kötni. A nemzetközi porondon is új feladatokat kaptam. 1974 szeptemberében a WMO Európai Regionális Asszociációjának alelnökévé, majd 1975-ben elnökévé választottak. Ezzel együtt a WMO Végrehajtó Bizottságának is tagja lettem. A Meteorológiai Világszervezet 1979-évi Kongresszusán, ahol az egyik szekcióban elnököltem, a megválasztott új fõtitkár, Axel WiinNielsen felajánlotta, hogy a WMO Tudományos és Technikai Programjainak fõigazgatójaként legyek az egyik helyettese. Gyorsan kellett döntenem. Erre a történetre még visszatérek. Globális meteorológiai megfigyelõrendszer Már említettem, hogy — szerintem — szakmai pályámat illetõen a legfontosabb döntést elsõéves egyetemista koromban hoztam. Ez az elsõ meteorológiai tárgyú óránkon történt, melyet akkori tanszékvezetõ professzorunk, Száva-Kováts József tartott. Az õ egyik kijelentésnek hatására döntöttem el, hogy az egyetem elvégzése után a megfigyelõ hálózatok kérdésével akarok foglalkozni. Elméleti szempontból az idõjárási helyzet analízisén azt értjük, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján leírást adunk az alapvetõ légköri paraméterek (légnyomás, hõmérséklet, légnedvesség, mozgási állapot) térbeli és idõbeli „mezõirõl”. A legegyszerûbb esetben ehhez kizárólag diszkrét (adott tér- és idõbeli pontokban végzett) megfigyelések adatai állnak rendelkezésünkre. Ilyenkor a kérdés az, hogy egy adott pontosság eléréséhez mennyire kell a megfigyelési pontokat (adott esetben a meteorológiai állomásokat) sûrítenünk. A feladat fontossága abból ered, hogy a megfigyelési pontok sûrítésével a költség hatványozottan nõ, tehát vizsgálni szükséges, hogy hol van az a határ, ameddig az állomások sûrítése indokolt, vagy pedig azt, hogy 137


a költség és haszon aránya mekkora állomássûrûség esetén a legjobb. Ez egyszerû problémának tûnhet, de bonyolítja, hogy olyan tervezési paraméterekre van szükségünk hozzá, amelyeket nehéz meghatározni. A hagyományos (számítógép nélküli) elõrejelzési technika esetében a kiindulási adatokkal szembeni követelményt rugalmasan lehetett kezelni. A képzett szinoptikus meteorológus a hiányzó adatokat kiegészítette a saját fantáziájával. A számítógépnek azonban (legalábbis a modern informatika hõskorában) nem volt fantáziája. Ahol nem volt adat, oda kellett legalább egy algoritmus, vagyis a számítógépet programozni kellett arra, hogy mechanikusan pótolja a hiányt. Ehhez meg kellett határozni az ilyen adatpótlások statisztikai bizonytalanságát. Ez új probléma volt, melynek azonban a fontosságát még nem ismerték el. Az egyetem elvégzése után olyan beosztásokba kerültem, ahol ezzel a témával nem foglalkozhattam. Másrészt nem állt rendelkezésemre a szükséges matematikai statisztikai tudás. A valószínûségszámítás és matematikai statisztika nem szerepelt a meteorológusképzés akkori tananyagában. De késõbb ráakadtam néhány olyan cikkre, melyekben az ún. homogén és izotróp turbulencia Kolmogorov-féle elméletét alkalmazták a hálózatprobléma elemzésére. Ehhez rengeteg számítást kellett elvégezni, és meg kellett határozni a meteorológiai mezõk statisztikai szerkezetét. A szükséges módszertani tudás megszerzése érdekében tanulmányozni kellett a sztochasztikus folyamatok és mezõk elméletét. 1962-ben drámaian megnõtt a megfigyelési probléma jelentõsége. Pályára került az elsõ meteorológiai mûhold. Ez elõre vetítette a kérdést, hogy ha a hagyományos pontszerû megfigyelések adatait a mûholdak területileg egybefolyó adataival kombináljuk, ez a „kevert” megfigyelõ rendszer hogyan optimálható? A statisztikai elemzést ki kellett terjeszteni a területi és pontszerû megfigyelések együtteseire. A feladatba beleértendõ volt az egyes mérési típusok eltérõ pontosságának figyelembe vétele is. A számítógépes analízis elvileg lehetõséget nyújtott a nem egyidejû adatok együttes elemzésére is, így az elõbbiekhez hozzáadódott az ún. „négydimenziós (térbeli és idõbeli) analízis” optimálásának problémája. 1962-tõl kezdve elkezdtem publikálni néhány ilyen számítás eredményét. E munkáim eleinte csak kevés helyen (Svédország, NDK, Izrael) keltettek mérsékelt érdeklõdést. Már leírtam, hogy 1964-ben kaptam egy WMO ösztöndíjat, melynek keretében Lev Gangyin professzor mellett dolgozhattam Leningrádban. Egy URAL-II számítógépen dolgoztunk együtt, a rádiólámpák által termelt tébolyító hõségben, látástól vakulásig. Ennek a közös munkának a folytatásaként létrehoztunk egy kis nemzetközi munkacsoportot, melynek 138


én lettem a koordinátora. Szerveztünk egy szimpóziumot, majd írtunk egy monográfiát „Meteorológiai mezõk statisztikai szerkezete” címmel. Ez a monográfia 1976-ban jelent meg orosz nyelven. Késõbb többen mondták, hogy angolul kellett volna publikálnunk, mert azzal híressé válhattunk volna. Könnyû utólag okosnak lenni — mondhatnám. Magam is angolul jelentettem volna meg a monográfiát, de ez akkoriban nem nagyon volt lehetséges. 1971-ben bekövetkezett egy szerencsés fordulat. A WMO felkérésére készítettem egy javaslatot a Meteorológiai Világszolgálat (World Weather Watch) megfigyelõ rendszerének fejlesztési terveihez. Erre elõször senki sem reagált. Aztán a WMO Európai Regionális Asszociációjának akkori elnöke váratlanul engem delegált a régió szakértõjeként a Meteorológiai Világszolgálat Globális Megfigyelõ Rendszerének munkacsoportjába. Még ugyanabban az évben (1973-ban), e munkacsoport elnökévé választottak. A munkacsoportunk ún. „open working group” volt, vagyis a világ bármely országa delegálhatott bele szakértõket. Voltunk vagy ötvenen, de a tényleges munkát négyen végeztük. Ez a szûkebb csoport — önkéntességi alapon — már az elsõ Genfben tartott ülésünkön kialakult. Rajtam kívül De Jong professzor (Hollandia), Jim Giraytys (USA), Tillmann Mohr (NSZK) vett részt benne. Mindenekelõtt, gyökeresen át kellett dolgoznunk a meteorológiai megfigyelésekre vonatkozó „technikai szabályzatot”, mely a nemzetközi adatcserében részt vevõ megfigyelõ állomásokra vonatkozó elõírásokat tartalmazta. Ezt „útmutató”, és „kézikönyv” megírásával egészítettük ki. Az anyagban, az optimális hálózatsûrûségre vonatkozó kutatások eredményeit figyelembe véve meghatároztuk, hogy az egyes meteorológiai paraméterek mérése esetében milyen minimális területi fedettség szükséges. Új rendszer-koncepciókat is kidolgoztunk (bár ez nem volt szigorúan véve a feladatunk). Az egyik javaslatunk az volt, hogy az ún. széles testû (wide bodied) utasszállító gépeket fel lehetne szerelni automata rádiószonda kivetõ berendezéssel. A gép az adott útvonalon, meghatározott helyeken, automatikusan kivet egy ún. „drop szondát”, mely ejtõernyõvel ereszkedik, és közben méri a légnyomás, léghõmérséklet és légnedvesség értékeit, és az adatokat automatikusan továbbítja a repülõgépen lévõ rádió adó-vevõhöz. Ezt követõen a repülõgép rádió adója az adatcsomagot automatikusan továbbítja egy távközlési mûholdnak, mely kisugározza mindezt a földi kiértékelõ állomások számára. A koncepció ASDAR (Aircraft System for Data Acquisition and Relay) néven bevezetésre is került, és jó pár éven keresztül jelentõsen javította a globális adat-fedést az óceánok, valamint más meteorológiai állomásokkal mostohán ellátott régiók felett. Talán nem is kell mondanom, hogy ez olyan típusú munka volt, amit 139


óriási lelkesedéssel lehetett végezni, és mind a négyen igazán elemünkben voltunk. Meg se fordult a fejünkben, hogy ez a munka további pályafutásunk felívelését is megalapozza. Pedig így lett. De Jong professzor profitált legkevesebbet a dologból, mert már idõs volt, a nyugdíjhoz közel. Amerikai kollégánk viszont aratott. Több nagy rendszer fejlesztésére kapott odahaza megbízást. Tillmann Mohr, aki a legfiatalabb volt közöttünk, jutott a legmesszebbre (õrá még visszatérek.) Engem a Globális Megfigyelõrendszer ügye tovább repített a Meteorológiai Világszervezet Végrehajtó Tanácsába, és végsõ soron ez vezetett oda, hogy a Világszervezet Tudományos és Technikai Programjainak fõigazgatói posztjára meghívást kaptam. Tillmann Mohr barátommal kapcsolatban még említeni szeretném, hogy érdekes párhuzam vonható kettõnk élete és pályafutása között. Úgy adódott, hogy én lettem az elsõ európai meteorológus, aki Japánba ment hosszú távú poszt-graduális tanulmányútra, Tillmann lett — négy évvel késõbb — a második. Én lettem a Globális Megfigyelõrendszer Munkacsoport elsõ elnöke 1971-tõl 1975-ig, és mikor onnan tovább kerültem, õ követett engem másodikként. A hazai vonalon én lettem a magyar Meteorológiai Szolgálat elnöke 1974-ben, és õ lett a Német Meteorológiai Szolgálat elnöke 1992-ben. Engem 1982-ben meghívtak a WMO Tudományos Programjainak Fõigazgatói posztjára, õt pedig 1995-ben kinevezték az EUMETSAT5 igazgatójává. Eléggé nehéz nem gondolni arra, hogy kettõnk pályafutásának hasonlóságában nagy szerepet játszott a kor igényéhez igazodó témaválasztás. Klíma ügy Minden valamirevaló történetnek több verziója van. Ez igaz az emberokozta klímaváltozás témájának esetében is. Van, aki onnan indul, hogy Jean-Baptiste Fourier már 1824-ben leírta az üvegházhatás jelenségét, és van, aki onnan, hogy Svante Arrhenius már 1896-ban felvette, hogy a foszszilis tüzelõanyagok fokozott használata folytán a széndioxid a légkörben feldúsulhat, és ez a klíma megváltozását okozhatja. Van, aki rámutat, hogy Roger Revelle a Scripps Institute of Oceanography igazgatója volt az, aki 1955-ben riadót fújt, és kiharcolta, hogy a Mauna Loa Obszervatóriumban induljon meg a légköri széndioxid koncentráció folyamatos mérése. És van, aki azt emeli ki, hogy Neumann János kezdte szorgalmazni ugyancsak 1955-ben az éghajlati rendszer modellezését, annak érdekében, hogy a klímaváltozás komplex kérdéseit vizsgálni lehessen. 5

Az EUMETSAT egy európai konzorcium, mely meteorológiai mûholdakat fejleszt, gyártat és üzemeltet, és mûholdas meteorológiai szolgáltatásokat nyújt a felhasználók széles körének.

140


Szemben a fenti tudományos verziókkal, a történetnek voltak politikai megközelítései is. Az ENSZ Környezetvédelmi program (UNEP) köreiben szokásossá vált azt mondani, hogy a klímaügyet az ENSZ 1972-ben tartott Stockholmi Konferenciája indította el (bár ott errõl a kérdésrõl csak mellékesen esett szó). A UNEP számára kétségtelenül 1972 volt a kezdet, mert a UNEP akkor jött létre. A fenti verziókhoz néhány gondolatot én is hozzáadhatok. Azzal kezdem, hogy az elsõ mûholdak pályára kerülése nyomán, az ENSZ Közgyûlése 1960-ban két fontos határozatot is hozott, melyekben felhívták a WMO-t, illetõleg az ICSU6-t, hogy tegyenek megfelelõ lépéseket az ûrtechnika meteorológiai tudományos hasznosítása érdekében. Erre reagálva a WMO már az 1960-as évektõl kezdve szorgalmazta a klímaváltozás témájának nemzetközi ügyként való napirendre tûzését. Késõbb az ICSU és a WMO együttmûködési megállapodást kötött. Ez vezetett oda, hogy 1967 októberében létrejött a Globális Légkörkutatási Program (továbbiakban GARP7). E program leírásában már 1968-ban rögzítettek két alapvetõ tudományos célt. Az egyik volt közülük „azoknak a fizikai folyamatoknak a vizsgálata, melyek alapvetõk az Általános Légkörzést meghatározó folyamatok szempontjából, és elvezetnek az éghajlat fizikai alapjainak megértéséhez”. Az igazi változás (emlékezetem szerint) valamivel késõbb történt. Az 1970es évek elején bekövetkezett egy jelentõs világélelmezési válság. A probléma kialakulása az évtized legelejére nyúlik vissza. Akkor a szükségesnél lényegesen több gabona termett világszerte. Hatalmas készletek halmozódtak fel. A nagy gabonatermelõ országok (USA, Kanada, Ausztrália) visszafogták a termelést. Ámde ezt követõen pár éven át katasztrofálisan rossz lett a termés. A Szovjetunió eltitkolta, hogy náluk még katasztrofálisabb mértékû volt a terméskiesés. Így, idõben tudtak nagymennyiségû gabonát importálni, még viszonylag alacsony áron. Utána derült ki, hogy elfogytak a készletek, és az árak az egekbe szöktek. A nagy gabonakereskedõ multik sokat vesztettek ahhoz képest, amit nyerhettek volna, és azt mondták, hogy ez többé nem ismétlõdhet meg. Hibáztatták a meteorológusokat, hogy nem tudtak adatokat nyújtani, amelyek alapján globális termésbecslések készülhettek volna, ami lehetõvé tette volna a piac kiigazítását. Hibáztatták a Meteorológiai Világszervezet fõtitkárát, hogy az oroszok az õ tehetetlensége folytán csaphatták be õket. Valamit tenni kellett annak érdekében, hogy a termésbecslésekhez szükséges adatok (fõleg csapadékadatok) világszerte hozzáférhetõvé váljanak. Emlékezetem szerint ez volt (nyilvános formában kimondatlanul) a fõ 6 7

ICSU = International Council of Scientific Unions. GARP = Global Atmospheric Research Program.

141


impulzus, mely arra vezetett, hogy a Meteorológiai Világszervezet 1979 februárjában megrendezte az elsõ „Éghajlati Világkonferenciát”. A meteorológusok, mit se törõdve a politikai szempontokkal (vagy nem is tudva azokról) nagy buzgalommal készültek arra, hogy kivágják a rezet. Ezért 1978 õszén egy elõkészítõ ülést is szerveztek Laxenburgban (Ez az ülés kapta a „Speakers’ Co-ordination Meeting” nevet, mert az ülésen a Világkonferencia meghívott elõadói próbaelõadásokat is tartottak.) Az ülés témája engem nem érdekelt. Azért mentem el rá, mert a Konferencia tudományos programigazgatója, a WMO fõtitkárával egyetértve, oda kiküldött (és fedezte a részvételem költségeit). Az adatok és megfigyelések ügyeinek szakértõjeként kellett jelen lennem. Ezt a feladatot teljesen neutrálisan kívántam teljesíteni. Miután azonban egy sor elõadást meghallgattam, és a résztvevõkkel megbeszéléseket folytattam, a klíma témával kapcsolatos tartózkodó álláspontom megváltozott. Elsõsorban Roger Revelle, a Scripps Oceanográfiai Intézet korábbi igazgatója volt az, aki meggyõzött. Egyik személyes beszélgetésünk során kifejtette azt a gondolatmenetet, mely késõbb az ún. „elõvigyázatossági elvként” vált ismertté. Azt mondta: nem mellõzhetjük a kérdést azon az alapon, hogy a tudásunk elégtelen. Ha csekély volna is a valószínûsége (mint ahogy nem az) annak, hogy a klíma változásának veszélye fennáll, akkor sem mellõzhetnénk a kérdést. Mert a veszély elhárítása, vagy figyelmen kívül hagyása, a következményekre való felkészülés, vagy annak hiánya, érintheti a világgazdaság alapjait, és az emberiség jövõjét. Hangsúlyozta, hogy olyan teendõkrõl (pl., az energia-rendszerek átalakításáról) lehet szó, melyek sok évtizedre elhúzódhatnak. E kérdésekrõl minél hamarabb el kell kezdeni gondolkodni. Megértettem tehát, hogy a klímaváltozás kérdésének fontosságát nem lehet pusztán meteorológiai tudományos szempontok alapján megítélni. Ezért a továbbiakban az Éghajlati Világkonferencia elõkészítésében aktívan részt vettem. Sõt lehet, hogy túl ügybuzgó voltam, mert 1979 februárjában, Genfben, a konferencia egyik szekciójának elnökévé választottak. Belekeveredtem egy „privát” ügybe is. Donella Meadows (a Növekedés határai c. könyv egyik szerzõje), Steve Schneider, Jesse Ausubel, és mások társaságában megalakítottuk a „Climate Forum” nevû vitakört, és levelezésbe kezdtünk. Ennek során jóformán minden kérdést érintettünk, ami késõbb a klíma téma kapcsán felszínre került. Különösképpen sokat vitatkoztunk az energia téma várható bonyodalmairól. (Az 1980-as évek elején Jesse Ausubel barátom már számítógépes „játékokat” tervezett annak modellezésére, hogy a klíma probléma hogyan érintheti az energiaárakat. Bármilyen hihetetlen, akkor e kérdések iránt a magyar gazdasági vezetés egyáltalán nem érdeklõdött.) 142


A klímaproblémáról sokat írhatnék, de itt végül is nem a munkáimról, hanem csak az életutamról van szó. Mikor a Meteorológiai Világszervezet tudományos programjainak fõigazgatója lettem, minden lehetõt megtettem annak érdekében, hogy a WMO programjaiban és hosszútávú terveiben megfelelõ helyet kapjon a klíma tudomány alapjainak erõsítése. Konferenciákat, szimpóziumokat, és mûhely megbeszéléseket szerveztem. Tárgyalásokat folytattam Tokióban, Melbourneben, Kuala Lumpurban, Szingapúrban, Nairobiban, Tuniszban, Moszkvában, Taskentben. De korántsem tudtam annyit tenni, amennyit szerettem volna, és amennyit a pozíciómnál fogva tennem kellett volna. A munkát megnehezítette (sõt olykor szinte megbénította), hogy a klíma ügyet, nemzetközi síkon, mérhetetlen káosz vette körül. Hozzáteszem, hogy ezt a káoszt a fõbb játékosok mesterségesen idézték elõ. A Meteorológiai Világszervezet fõtitkár-helyettesi posztjáról 1992 májusában mentem nyugdíjba. Hazatérve Magyarországra, szerettem volna hasznosítani a tapasztalataimat a hazai klímaprogram javára. Ki kellett találni, hogy mi történjen a klíma ügy hazai frontján. Ez nehéz kérdés volt, mert a koncepciók is tisztázatlanok voltak. Úgy láttam, hogy az illetékesek nem tudták eldönteni, hogy miként balanszírozzanak a klíma ügy két alapvetõ aspektusa: a „mitigáció”, és az „adaptáció” teendõi között. Mitigáción olyan emberi tevékenységek szabályozását értjük, amelyek bármi módon (pl. üvegház hatású gázok kibocsátása révén) a klímát veszélyeztetik. Ezzel szemben, az adaptáció az elkerülhetetlen klímaváltozások veszélyének tudatosítása, és e változásokhoz való, elõrelátó alkalmazkodás. Az elõbbi az egész emberiség ügye, az utóbbi viszont az egyes régiók és országok saját húsba vágó érdeke. Érthetõ, hogy nemzetközi síkon szinte csak a mitigációról esik szó. Hazai síkon azonban gondolni kell az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás kérdéseire is! Három dologról nem szabad megfeledkezni: Az elsõ az, hogy az emberi kultúrák története a klímához való alkalmazkodás története. A második az, hogy ami a változást most okozza, már egy ideje benne van az éghajlat gépezetében és kifejti hatását. Tehát bármit teszünk most, pl. a globális széndioxid emissziók csökkentése érdekében, ennek csak évtizedek múltán lehet észrevehetõ hatása. A harmadik pedig az, hogy — függetlenül a légköri üvegház-gáz koncentráció változásának trendjétõl — a környezet és gazdaság éghajlati hatások általi sebezhetõsége, a népesség növekedése folytán, mindenképpen növekszik. Megjegyzem, hogy egyesek, számomra érthetetlen módon, az alkalmazkodás kérdéséhez ellenségesen viszonyultak. Ez eleinte megmutatkozott a KvVM politikájában is. A kedvezõ fordulat akkor következett be, amikor Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a 143


KvVM közötti megállapodás alapján megindította a VAHAVA programot8. Ez a lépés azért jelentõs, mert általa az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás kérdése a helyére került. Ezért kezdettõl fogva örömmel üdvözöltem ennek a programnak a megszületését. Elsõsorban a téma alapkutatási oldalát szorgalmaztam. Javasoltam egy Éghajlatdinamikai Kutató Program létrehozását. A cél az volt, hogy legyenek olyan szakemberei az országnak, akik képesek rajta tartani a szemüket a világ nagyobb meteorológiai kutatóközpontjaiban folyó éghajlat modellezési kutatásokon. Abból indultam ki, hogy erre csak az lehet képes, aki maga is végez ilyen munkát. Ezért tettünk egy másik lépést is: kutatási együttmûködést hoztunk létre a Hamburgi Max Planck Intézetben mûködõ klímamodellezõ csoport tagjaival. Ezt az akciót az OMSZ akkori elnökével, Mersich Ivánnal közösen hajtottuk végre. Ki szeretném emelni, hogy Mersich Iván nem csak szavakkal támogatta az ügyet, hanem pénzügyi keretet is biztosított arra, hogy fiatal magyar meteorológusok Hamburgban dolgozhassanak. A politikai témáktól mindig idegenkedtem, és többnyire távol is maradtam tõlük. Az utóbbi idõben mégis, és egyre inkább, a klímával összefüggõ politikai problémák foglalkoztatnak. Szeretnék hinni abban, hogy mindazokat, akik manapság a klímavédelem legelszántabb aktivistái lettek, valódi érvek gyõzték meg, és nem egyszerûen az, hogy bizonyos állításokat már annyiszor hallottak, hogy hozzászoktak azokhoz. A világot vélemények kormányozzák, melyekre üzleti vállalkozásokat lehet alapozni. A vélemények zûrzavarában esetleg nem az kap prioritást, ami fontos lenne, hanem az, amiben üzlet van. A vállalkozások a marketing technika révén visszahatnak a véleményekre. Ez egy spirál, melynek révén az emberiség a tudományos fejét a homokba dugja. A mostanában tapasztalható klímapolitikai nyüzsgés valójában nem a klímáról szól, hanem arról, hogy a Föld népességének növekedése, és a természeti erõforrások véges volta miatt kérdésessé vált a mai világgazdaság fenntarthatósága, és ezzel a világpolitikai stabilitás. Rohamos változásokra kell számítanunk. A következõ évtizedekben az élet várhatóan a felismerhetetlenségig át fog alakulni. Ez egy nehéz, és kockázattal teli folyamat lesz, és a politikusok kertelnek. Számukra könynyebb a klímáról beszélni, mint olajról, gázról, vagy kukoricáról. Könnyebb a klímára hivatkozni, mikor árakat és adókat emelnek. A lényeg az, hogy amikor klímaváltozásról beszélnek, valójában energiára, vízre és élelemre gondolnak, vagyis — röviden kiemelve a lényeget — a politika túllépett a tudományon. 8

A „VAHAVA” mûszó a klímaváltozást, a változás által kiváltott hatást, és a hatásra adott választ, vagyis a hatáshoz való alkalmazkodás teendõit, foglalja keretbe.

144


Meteorológiai Világszervezet (WMO) A bevezetõben említettem a nagy kérdést, hogy honnan vettem annak idején a bátorságot, olyan feladatok elvállalására, amilyenek a Meteorológiai Világszervezet tudományos és technikai programjainak fõigazgatói posztján vártak rám? Most erre próbálok választ adni, alapvetõen két dologban keresve a magyarázatot. Az egyik, hogy érdekelt a Meteorológiai Világszervezet tevékenysége, a másik, hogy túltengett bennem az önbizalom. Mint már leírtam, családunk anyagi helyzete következtében, egyetemista koromban mindenféle munkát elvállaltam, és fordítói munkát is végeztem, többek közt az ELTE Meteorológiai Tanszéke részére is. A fordításra kapott könyvek és dokumentumok között sok volt a WMO anyag: alapdokumentumok, technikai szabályzatok, útmutatók, tananyagok és egy-egy új témakört leíró technikai jegyzetek. Mikor ezeket a kezembe vettem, megcsapott a távoli (elõlünk akkor alaposan elzárt) nagyvilág szele, és ez vonzott, mint a tengerészt a távoli tenger illata. Megigézett, hogy Afrika, Ázsia, Dél-Amerika, Észak- és Közép-Amerika, délnyugat Csendes-óceán, és Európa meteorológusai képesek harmonikusan együttmûködni. Ezért egyetemista éveim kezdetétõl ott munkált az agyamban, hogy a Meteorológiai Világszervezethez valamikor valami közöm lesz. Ugyancsak hatást gyakorolt rám a WMO kiadványok által tükrözött rend, és szakszerûség, ami eltért az akkori hazai dolgoktól. Megértettem, hogy a WMO által képviselt színvonal nemcsak követendõ példa a számunkra, de döntõ argumentum is, amikor néha nem túl megértõ (tunyaságra hajlamos) körökben kell vitatkoznunk a szakma gondjairól. (Késõbb volt alkalmam tapasztalni, hogy a vasfüggöny innensõ oldalán küszködõ meteorológusok közül sokan gondolkodtak a WMO-ról ugyanígy.) Elõbb leírtam, hogy túltengett bennem az önbizalom. Ezt döntõen az a tudat táplálta, hogy voltak energiatartalékaim. Erõsen karikírozva azt szokták mondani, hogy vannak emberek, akik ha át akarnak menni Pestrõl Budára, és nincs híd, akkor legfeljebb átúsznak, vagy körülfutják a Feketeerdõt. Egy kicsit én is ilyen voltam. De az energia megléte, magában véve még nem jelent felkészültséget. Ehhez több minden kell: szakmai tudás, az adott környezet ismerete, tapasztalat, rátermettség, egy sor személyes tulajdonság, köztük kiegyensúlyozottság, nyugalom, fegyelmezettség, bátorság, kudos és baraka.9 Akkoriban nem gondoltam át, hogy mindezek tekintetében hogyan állok (ami nyilván mulasztás volt). A szakmai tudással nem volt gondom. A kis országok meteorológusainak 9

kudos = hírnév, dicsőség, presztízs; baraka = áldás, létértelem, szufla.

145


tudása (relatív értelemben) gyakran hasonlít a reneszánsz polihisztorokéhoz. Ami az esetemet illeti, a meteorológiának szinte minden szakterületét módom volt megismerni már a pályafutásom elején, és mivel az egyetemen is oktattam, a módszeres alapokat is meg tudtam õrizni, illetve frissíteni tudtam. Ismertem mások felkészültségét, és ezért bíztam abban, hogy a fõigazgatói állás betöltéséhez megvannak a szükséges szakismereteim. Beleütköztem azonban egy egészen más típusú nehézségbe: nem ismertem ki magamat a nyugati világban! Semmit se tudtam, pl. a szponzorokról, és szerepükrõl: hogy kik õk, és milyen sokféle szempontjuk lehet. Továbbá fogalmam se volt arról, hogy a nyugati világ tele van civil szervezetekkel, melyek egymással is háborúznak, de leginkább a politikai hatalmi köröket próbálják sakkban tartani. A szakmámhoz közelebb esõ problémám az volt, hogy eleinte nem ismertem ki magam a meteorológusok és oceanográfusok sajátos kutya-macska barátságának útvesztõjében. Vezetõi feladataim kapcsán csak utólag észleltem, hogy nem ismertem eléggé a nyugati világban többé-kevésbé általános munkajogi szabályokat sem. A legnagyobb megrázkódtatás akkor ért, amikor átkerültem az asztal egyik oldaláról a másikra. Éveken át úgy vettem részt a WMO munkacsoportok, vagy bizottságok ülésein, mint egy tagország meteorológiai szolgálata által delegált szakértõ. Ez volt az asztal egyik oldala. Az asztal másik oldalát akkor ismertem meg, amikor bekerültem a genfi WMO Titkárság kebelébe, ahol fizetett nemzetközi szaktisztviselõként kellett dolgoznom. Az asztal két oldalának nagyon különbözött a klímája. Az elõbbi barátságos volt, az utóbbi néha zord. Az elvárt viselkedés radikálisan különbözött. Azt, hogy miben is állt ez a különbség, egy felejthetetlen esettel tudom talán megvilágítani. 1979-ben, a WMO Kongresszusán, két nagy bizottságban folytak a tárgyalások. Ezek egyikében elnöklésre kértek fel. A feladatot a genfi Konferencia Központ nagytermében, több száz résztvevõ elõtt kellett véghez vinnem. A Kongresszus végén, sokan gratuláltak. A sikert részben annak köszönhettem, hogy felbosszantottak. Egy amerikai delegátus, akit elõzõleg sosem láttam és nem ismertem, szót kért, és elkezdett beszélni. De lehetetlen volt õt megérteni. Arra gondoltam, hogy talán szándékosan törekszik arra, hogy ne értsem. Aztán érzékeltem, hogy a teremben mások sem értették. A pipát ki se vette a szájából, csak szörcsögött bele a mikrofonba. Ez felháborító nyegleség és otromba udvariatlanság volt a részérõl. Ezen a csúnya viselkedésen felmérgesedve, és mindenki nagy mulatságára, úgy reagáltam, hogy megköszöntem a világos beszédet, és megkértem a WMO Titkárság jelen lévõ tisztviselõit, hogy 146


vegyék jegyzõkönyvbe az elhangzottakat. A teremben kitört a hahota. Sokan még másnap is nevettek. Ettõl egyszeriben én lettem a Kongresszus legnépszerûbb embere. Olcsó siker volt. Ezt a huszárvágást voltaképp a Titkárság rovására hajtottam végre, hiszen nekik kellett az illetõ által elszörcsögött zagyvaságból valami értelmet kicsikarni. Ugyanakkor olyan viccet engedtem meg magamnak, amit a Titkárság alkalmazottjaként soha, semmi esetre se süthettem volna el. Egyáltalán az is egy fontos szabály volt, hogy a Titkárság szaktisztviselõi az üléseken nem viccelhettek. A rossz viccek elsütése a delegátusok exkluzív joga volt. A lényeg az, hogy mikor bekerültem a Titkárságra, bele kellett tanulnom az új szerepkörbe. Ugyanazon a Kongresszuson (1979-ben), melyen a leírt eset történt, Axel Wiin-Nielsen professzor (Dánia) személyében új fõtitkárt választottunk. A választás utáni fogadáson odajött hozzám, és közölte, hogy szeretné, ha én lennék az egyik helyettese. Így kerültem 1981-tõl a Meteorológiai Világszervezet (WMO, Genf) Tudományos és Technikai Programjainak fõigazgatói, majd késõbb fõtitkárhelyettesi posztjára. Axel Wiin-Nielsen remek szakember volt, de nem tudta elérni, hogy a következõ periódusra õt újra válasszák. Így a WMO Kilencedik Kongresszusa, 1983-ban megint új fõtitkárt választott Godwin Olu Patrick Obasi (Nigéria) személyében. Patrick azonnal tudtomra adta, hogy igényt tart a munkámra. Az volt az érdekes, hogy korábban én voltam az õ fõnöke, és a választások után õ lett az én fõnököm. Úgy látszik, õt ez nem zavarta, vagy õ is úgy emlékezett, hogy nem volt köztünk konfliktus. Erõszakos ember volt, ezért nem szerettem, de becsültem az akaraterejét, és sokat tanultam tõle, pl. azt, hogy a hivatalos leveleket többször is, és nagyon figyelmesen végig kell olvasni, és minden szót meg kell csócsálni, mert elõfordulhat, hogy van bennük valami rejtett csapda, vagy disznóság. (Afrikainak lenni a nagyvilágban nem könnyû, és õ kijárta ezt az iskolát.) Munkaköröm a WMO Titkárságán az évek folyamán egyre jobban kiteljesedett. Fõbb feladataim magukban foglalták hat tudományos és technikai department felügyeletét, a WMO hosszútávú terveinek a kidolgozását, a publikációs program felügyeletét, a Meteorológiai Világkongresszus és a Végrehajtó Bizottság üléseinek szervezését, a személyzeti kérdésekkel foglalkozó bizottság (Staff Selection Board) elnökletét, a WMO informatikai rendszerének felügyeletét, továbbá a programok és költségvetési tervek készítését, három egymást követõ pénzügyi periódusra. Volt egy-két nagyon érdekes és izgalmas misszióm. Egy alkalommal azért kellett Japánba repülnöm, hogy ott Ryoichi Sasakawa úrral, a világ 147


akkori egyik leggazdagabb emberével, a humanista és tudományos ügyek legbõkezûbb mecénásával tárgyaljak. Azt kellett elérnem (a fõtitkárunk instrukciója szerint), hogy adjon támogatást a WMO tájfun projektjéhez. Errõl a tárgyalásról akár egy regényt is írhatnék, de itt erre nincs lehetõségem. Ezért csak röviden vázolom a témát. Az volt a gond, hogy amikor elõzõleg tájékozódtam Sasakawa úr felõl, eleve úgy láttam, hogy a projektünk iránt nem fog lelkesedni, mert õt nem a délkelet-ázsiai régió országai érdekelték (nagyjából ezek a tájfunok által frekventált helyek), hanem a nagyvilág. Létrehozta pl. a „Great Britain Sasakawa Foundation” nevû alapítványt, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy erõsítse Japán imidzsét a nyugati világban. A tárgyalásra magammal vittem Barry Rogers meteorológus mérnököt Hongkongból, valamint Kingsley Jain katasztrófavédelmi szakértõt a Nemzetközi Vöröskereszt és Félhold titkárságáról. Barry kitûnõen értett a jegyzõkönyvek fogalmazásához, Kingsley pedig óriási nagy dumás volt, aki pakisztáni létére humoristaként is megállta volna a helyét a Covent Garden akármelyik kabaréjában. Amikor a megbeszélt idõpontban beléptünk Sasakawa úr hivatalába, egy kétméteres fekete amerikai fiatalember fogadott minket, aki Sasakawa úr titkáraként mutatkozott be. Nagyon fölényesen viselkedett, és igyekezett nevetségessé tenni az elõre megküldött elõterjesztésünket. Intettem Kingsley barátomnak, hogy adja elõ a jövetelünk célját, én meg félig lehunyt szemmel a háttérbe húzódtam. Érdekes párbeszéd volt, melyben a hosszúkás titkárnak nem volt esélye. Arra gondoltam, hogy valahonnan valószínûleg figyelik a beszélgetés menetét. És jól számítottam. Egyszercsak jött egy telefonhívás, hogy Sasakawa úr kész fogadni minket. Felébredt az érdeklõdése irántunk. A japánoknál a vezetõk háttérben maradnak, nem szoktak sokat beszélni, csak akkor szólnak, ha már felmérték a partnert. Akkor jöttem rá, hogy milyen sokat köszönhetek a katonaiskolai nevelésnek, melyet Nagykárolyban és Kõszegen kaptam. Ott sajátítottam el, pontosabban ott voltam kénytelen elsajátítani, azt a gondolkodásmódot, ami a magabiztosságom alapja lett. És ott tanultam meg, hogy a hallgatás, és a türelem a leghatékonyabb fegyver. Mivel Patrick Obasi az idejének nagy részét repülõgépen töltötte (fõtitkárként számtalan meghívásnak tett eleget), s mivel a másik fõtitkárhelyettesi poszt többnyire betöltetlen volt, ezért sokszor kellett a fõtitkárt helyettesítenem. Többször elõfordult, hogy a Meteorológiai Világszervezetet az ENSZ titkárság legmagasabb szintû értekezletein kellett képviselnem, ahol Javier Perez de Cuellar fõtitkár elnöklete alatt az ENSZ család szakosított szervezeteinek (FAO, IAEA, ICAO, IFAD, ILO, IMO, IMF, ITU, UNESCO, 148


UNIDO, UPU, World Bank, WHO, WIPO stb.) fõtitkárai, vagy fõigazgatói mind jelen voltak. Máskor a „Group of 8” találkozóin vettem részt. Ezek érdekes tapasztalatok voltak, és ily módon elkerülhetetlenül az ENSZ ügyeibe is bekapcsolódtam. Ezért egy rövid megjegyzést szeretnék tenni arról, hogy miként vélekedek az ENSZ-rõl és az ENSZ ügyekrõl általában. Nem akarok a kérdésbe jobban belemenni, de annyit fontos leírnom, hogy az 1980-as évek az ENSZ számára nagyon nehezek voltak. Az USA ellenséges politikát folytatott az ENSZ központi és szakosított szervezeteivel szemben, és a fizetési kötelezettségeit, csak töredékesen teljesítette. Bár a Meteorológiai Világszervezet a legkevésbé ellenségesen kezelt ENSZ szakosított szervezetek közé tartozott, a mi helyzetünk se volt kellemes. Ebben a légkörben elkerülhetetlenül elkezdett az ember azon gondolkodni, hogy hátha azoknak van igaza, akik az ENSZ komplexumot feleslegesnek, vagy éppen alaposan megnyirbálni valónak mondják. De késõbb jól megértettem, hogy a világnak nagy szüksége van erre a szervezetre. Az ENSZ nem az egyetlen multilaterális szervezet a világon. Itt van, pl. a Világbank, a Nemzetközi Monetáris Tanács, valamint a Nemzetközi Elszámolások Bankja. Mindegyik sokkal nagyobb pénzek fölött rendelkezik, mint az ENSZ egésze. De a tagországokhoz az ENSZ van a legközelebb! Ott tudják leginkább a szavukat hallatni. A kis országok többsége számára az ENSZ szakosított szervezetei nyújtják a globális folyamatokba való betekintés lehetõségét. Ezek a folyamatok az ENSZ nélkül is mennének a maguk útján, mert hatalmas gazdasági erõk vannak a hátterükben, de az érintett országok még kevésbé tudnák, hogy mi történik a fejük fölött, mint a jelen esetben. A következõ években az ENSZ fontossága biztosan növekedni fog. Beszélhetnék az ENSZ békefenntartó erõk szerepérõl. Számos példa mutatta már eddig is, hogy ez az egyetlen mechanizmus, mely a konfliktusoktól terhes régiókban még valamennyire mûködik. Óriási baj volna, ha ez a szervezet nem létezne. Ugyancsak szükség van az ENSZ szakosított szervezeteire. Egyik közülük a Meteorológiai Világszervezet, de ki vitathatja az Egészségügyi Világszervezet fontosságát, vagy pl. az Élelmezési és Mezõgazdasági Világszervezet szerepét? Örömmel állapítható meg, hogy Obama elnök is tisztán látja ezt a helyzetet, és ezen a téren is új amerikai politikát hirdetett meg. Visszatekintés a túlsó partról Ha válaszolnom kellene a szokásos kérdésre, hogy mit tennék, ha mindent újra kezdhetnék, akkor (ellentétben sokakkal, akik mindent úgy ten149


nének, ahogy tették) én bizony azt mondanám, hogy sok mindent másképp tennék. Mindenekelõtt, sokkal többet beszélgetnék az Apámmal, akinek elvesztésekor ébredtem rá, hogy mennyit mulasztottam. Minden alkalmat megragadnék, hogy megtudjam a véleményét a dolgokról. Jobban figyelnék másokra is, akik körülvesznek. Gyakran elmerültem a saját világomban, és a külvilágot kikapcsoltam. Ez is mulasztás volt. És komolyabban tanulnék! Sokkal jobban érdekelne a válasz a miért kérdésre, mint a hogyanra! Dolgozó szobámban hegyekben állnak a félig megírt dolgok. Ezeket nem hagytam volna így összegyûlni. Most már nem valószínû, hogy úrrá lehetek ezen a papírhalmazon. 1976-ban lettem az MTA levelezõ tagja. Az MTA rendes tagjává 1987-ben választottak10. 1997-ben Schenzl Guidó-díjat, 2001-ben pedig Széchenyi-díjat kaptam. 2007-ben megkaptam a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fõdíját. Úgy érzem, a sors elhalmozott kegyeivel. Kosztolányi Dezsõ szép megfogalmazását kölcsön véve mondom: nem számoltam ki az életet és éppen ezért minden az enyém volt. Amikor tehettem, azt tettem, amit szerettem volna tenni. Másrészt az is mondhatom, hogy életem a valósan (vagy olykor talán tévesen) felfogott kötelesség teljesítésében, szolgálatában telt, és nem is vágytam más szerepre. Pályafutásom során okos, talpraesett, és csodálatos társam, támaszom volt Kati, a feleségem. Minden ügyemben részt vett, tanácsot adott, és segített. Az utóbbi idõben gyakran elõfordul, hogy valamire nem emlékszem. Õ mindig kisegít. Rengeteg a közös emlékünk. Együtt jártuk be Kelet-Afrikát, és az Észak-Amerikai vadnyugatot. Együtt zarándokoltunk el Santiago de Compostellába, Jeruzsálembe és Rómába. Csodálatos helyzetfelismerõ képességét mindig bámultam. Genfben töltött 11 évünk alatt ezt mások is észrevették. Így pl., szokásossá vált, hogy a kongresszusok és nagyobb konferenciák idején õt kérték fel, hogy a delegátusok feleségei számára szervezett programokat és kirándulásokat irányítsa. Ami nem volt akármilyen feladat, mert érteni kellett a világot: pl., tudni kellett, ha eltûnt egy sûrûn lefátyolozott szaúdi hölgy, hogy az valószínûleg hova mehetett. Katinak mindez gyerekjáték volt. Rajtam gyakorolta és fejlesztette ki ezt a képességét. Házasságunk 45. évfordulójának megünneplése mostanában esedékes.

10

Székfoglalók: Légköri folyamatrendszerek modellezése (1977. III. 15.). A meterológia fejlõdésének várható irányai (1988. IV. 5.).

150

Jászay Tamás: Életutam

JÁSZAY TAMÁS

Életutam

Gyökereim Budapesten születtem 1929. augusztus 4.-én. Szüleim (Jászay Antal és Petheõ Kornélia) mindketten posta tisztviselõk voltak. Óbudán, az 1927ben épült „bécsi úti városi házak”-ban laktunk. Ott nõttem fel és éltem 1962-ig. A házak nevezetessége, hogy ezek egyikébõl költözött az elnöki rezidenciába, hivatalba lépése után, Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elsõ elnöke. Visszatérve az õsökhöz, apai nagyapám, Jászay János Antal, Sátoraljaújhelyen volt hentes és mészáros, nagyanyám (sz. Dulovics Matild) varrónõ. Anyai nagyapám Dr. Petheõ Ernõ, a pestmegyei Tasson volt orvos, felesége, nagyanyám (sz. Bauer Irma) elemi iskolai tanítónõ, majd igazgató. Mindkét nagyapám még születésem elõtt meghalt, nagyanyáimat ismertem, tiszteltem és szerettem. A XXI. századi olvasó számára írnom kell édesanyám és családja XX. századi tragikus sorsáról. Édesanyámék öten voltak testvérek. Három fiú és két lány. Az I. világháborúban édesanyám legfiatalabb bátyja hõsi halált halt az olasz fronton, két idõsebb bátyja hadifogságba esett az orosz fronton, súlyos fagyási sérülésekkel, de élve kerültek haza évek után. Õk ketten jogászok lettek. Petheõ József nagybátyám Sarkadon fõjegyzõ lett, Petheõ Béla nagybátyám pedig ügyvéd, aki késõbb magas tisztséget is viselt az Ügyvédi Kamarában. Ez utóbbi körülmény következtében Rákosiék hosszú ideig internáló táborba zárták, majd 1951.-ben kitelepíteni rendelték. Szerencsére a náci 151


idõkben bujtattak egy üldözöttet, aki 1951-ben már magas pozícióban volt, és az utolsó pillanatban levetette a családot, a három kisgyerekkel, a Hortobágyra induló teherautóról. Édesanyámat 1944. november 4.-én érte utol a végzet. Üllõi úti munkahelyérõl haza, Óbudára tartott villamossal, amikor a német hadsereg által már aláaknázott Margit-híd felrobbant. A villamosok a vízbe zuhantak az utasokkal együtt. Édesanyámat azóta se láttuk se élve se holtan, ott pusztult a Dunában. A Duna Budapesttõl, nem messze, délre esõ szakasza már harci terület volt, a szovjet csapatok ellenõrzése alatt. Az elsodort holttestek sorsa ismeretlen maradt mindmáig. Öt gyerekbõl kettõ háborúban hal meg, kettõ pedig örülhet, hogy élve úszta meg a két világháborút. A „cõger” évek és a háború Édesapám postai tisztviselõként a Központi Távírdán dolgozott majd a posta központi apparátusába helyezték, ahol a posta mûszaki vezetése és a honvédség között kapcsolatot tartó szervezeti egységben dolgozott. A honvédség hírközlési igényeit a posta oldaláról õ fogadta és továbbította a posta mûszaki vezetéséhez. Ebben a pozícióban jó kapcsolatba került néhány katonatiszttel. Valószínûleg ennek kapcsán támadt az a gondolata, hogy belõlem is katonatisztet farag. Ennek elsõ lépéseként gimnáziumba a kõszegi Hunyadi Mátyás Honvéd Nevelõintézetbe íratott be. Tehát katonaiskolai növendékként (Zögling, magyarul „cõger”) kezdtem középiskolai tanulmányaimat. 1939. szeptember 1-én (a II. világháború elsõ napján) vonultam be Kõszegre. (Mint tetszik látni, a cõger „nem iskolába megy, hanem „bevonul”.) Nem voltam különösebben „katonás” karakter, de jól tûrtem az intézeti életet. Rendre, fegyelemre, bajtársiasságra, kifogástalan megjelenésre és viselkedésre neveltek. Az oktatás kiváló volt. Végig jeles tanulmányi eredményeim voltak. Az iskola minõségét mutatja, hogy minden osztálytársam diplomás ember lett. Sok, máig tartó és mûködõ barátság szövõdött az intézetben együtt töltött évek alatt. Kõszegen évfolyamtársam volt Boross Péter, a késõbbi miniszterelnök, és osztálytársam volt, a briliáns tehetségû Matók Leó, akit 1951-ben — rendszerellenes összeesküvés vádjával — halálra ítéltek és 23 éves korában kivégeztek. Kopjafája a Hõsök Parcellájában (298 parcella) áll, osztálytársunk, Márkos Attila faragta. 1943 nyarán végeztem a kõszegi alreált. A középiskolai tanulmányok felsõ négy osztályaként következett volna a fõreál Sopronban, vagy 152


Pécsen, majd a Ludovika Akadémia. De közben tombolt a II. világháború, több és gyorsabban hadra fogható katonatisztre volt szükség. A két fõreál helyett öt hadapródiskolát szerveztek. Ezek már fegyvernemi (gyalogos, tüzér, mûszaki stb.) szakosítással szervezõdtek, és öt év után zászlósi rangban hagyták volna el az iskolát a növendékek.1 Én a Görgey Artúr Mûszaki Hadapródiskolába jelentkeztem, azon belül pedig híradósnak. Itt már kiütközött az alaptermészetem, a legcivilebb fegyvernemhez kértem magam. A Görgey külön elõnyének számított, hogy az, a Bolyai János Mûszaki Akadémia budapesti, pasaréti telephelyén mûködött volna. 1943 õszén azonban már jobbnak látta a vezetés a Görgeyt, a bombázások elõl, Esztergomba telepíteni. Ott teljesítettük is az 1943/44-es tanévet. 1944. õszén már fél Magyarország a szovjet hadsereg kezén volt. Ezért is volt aláaknázva a Margit híd ahol édesanyám halálát lelte. Apám postáskatona összekötõ csapatát a Dunántúlra telepítették. Számomra nem adódott más lehetõség, mint bevonulni a Görgeybe, de akkor már Mosonmagyaróvárra. Ez 1944 decemberében volt. Ott oktatásra nemigen volt lehetõség, fedél volt a fejünk fölött és enni is kaptunk. A karácsony elõtti napokban jött a parancs, miszerint az iskolának Németországba kell települnie. Ez igazában az elõrenyomuló szovjet hadsereg elõli menekülést jelentette, amit persze akkor szép katonai szakkifejezésekkel (arcvonal rövidítés, tervszerû elszakadás stb.) fogalmaztak meg. A karácsony elõtti napokban az iskola vagyonát és személyi állományát vonatra rakták és elindultunk Németországba. A célállomás az oderai Frankfurttól kb. 100 kilométerre keletre fekvõ Grosskirschbaum melletti tábor volt. Ott olyan mértékben rendezett körülmények voltak, hogy megindulhatott az oktatás. Tanáraink (tisztjeink) velünk voltak tanítottak. Ez a békés és rendezett élet hat hétig tartott. 1945 februárjában az iskolát továbbvezényelték. Az utászok Halle an der Saale-ba, mi híradósok, elõször Berlinbe, majd Zerbst-be kerültünk. Ez utóbbi helyeken már nem folyt iskolai oktatás, hanem együtt gyakorlatoztunk az adott kaszárnyában kiképzés alatt álló német újoncokkal, de mindezt magyar egyenruhában. Mindez azt is jelentette, hogy a mai fogalmak szerinti tizedik osztályban folytatott tanulmányaim a grosskirschbaumi hat hétre szorítkoztak. 1945 áprilisában már keleten és nyugaton egyaránt német területen folytak a harcok, Ahová elért a front ott a még kiképzés alatt álló újoncokat is harcba küldték a németek. Ez várt volna a Görgey hadapródjaira is. A 1

Ez utóbbiból persze semmi nem lett, mert 1945 májusában véget ért a háború.

153


Görgey vezetése úgy tudta megakadályozni, hogy vágóhídra küldjék növendékeit, hogy kieszközölt egy menetparancsot a német hadvezetéstõl, mely szerint az iskolának a dél-németországi Grafenwöhrbe kell menetelnie, mert ott van rá szükség. Ez az okmány életmentõ menlevél volt. Ahol találkoztunk a Tábori Csendõrséggel (Feldgendarmarie), iskolaparancsnokunk felmutatta a parancsot, hogy minket a német hadvezetés Grafenwöhrbe vezényelt, nem mehetünk se a keleti, se a nyugati frontra. Április 13-án indultunk el zárt katonai rendben. Velünk a Görgey megmaradt mûszaki felszerelése, tábori konyhája, élelmiszertartalékai. A menetnek sajátossága volt, hogy csak éjjel lehetett mozogni, mert az amerikai–angol légierõ minden mozgó alakulatot kegyetlen tûzzel támadott. A másik sajátosság az volt, hogy a két front között délnek tartva, mindig inkább a nyugati front felé húztunk. Az amerikai fogságtól kevésbé féltünk, mint az orosztól. A menet élén iskolaparancsnokunk mellett Fükõ Balázs fõhadnagy úr, angol tanárunk menetelt. Május elsõ napjaiban2, valahol Linz és Passau között, a Dunától nem messze lévõ kis falu közelében találkoztunk az amerikai hadsereggel. Az amerikai parancsnok belátta, hogy egy magyar „cadet college” 16–17 éves „gyerekeivel”, és azok tanáraival áll szemben. A velünk lévõ fegyvereket összegyûjtette és megsemmisíttette. A személyi állományt felügyelet alá helyezte, de nem kezelte hadifogolyként. Szálláshelyünkül egy passaui kaszárnyát jelölték ki. Feladatul — élelmezés fejében — azt kaptuk, hogy egy fûrészárutelep teljes árukészletét vasúti vagonokra rakjuk, hogy azt jóvátételként Franciaországba szállíthassák. Naponta teherautókkal jöttek értünk, és hoztak vissza este Passauba. A harcok megszûntével mindenki szétszóródott családtagjait kereste. Édesapám kollégái közül néhányan egy nem túl távoli faluból bejöttek Passauba, hogy hozzátartozóikat keressék. Szálláshelyünk közelében járva magyar egyenruhában lévõ gyerekeket láttak. Miután tudták, hogy apám is keres engem, megkérdezték, hogy van-e köztük egy Jászay Tamás nevû gyerek. Õk mondták, hogy van! Így találtuk meg egymást édesapámmal. Õk egyébként a postás-katonai összekötõ egységük civil jellegét domborították ki a háború végeztével. A katonák is civilbe öltöztek és elvegyültek a német civilek között. Mindez egy bajor kis faluban történt, ahol a parasztoknál munkát is kaptak. Én jelentkeztem az amerikaiaknál és kértem, hogy csatlakozhassak édesapámhoz. Elengedtek és elláttak egy papírral, 2

A háború május 9-én ért véget.

154


amivel abba a faluba utazhattam, ahol édesapám volt. Mindez 1945 augusztusában történt. A továbbiakban, szállás és élelmezés fejében, már együtt dolgoztunk a bajor gazda földjén. Késõ õsszel megkezdõdött a hazatérés szervezése. A mi számunkra egy pillanatra sem merült fel annak a gondolata, hogy ne térjünk haza. Végül is valamikor decemberben szállítottak haza bennünket. Lakásunkat épen találtuk, azokkal a rokonokkal együtt, akik Debrecenbõl menekülve a mi lakásunkban vészelték át Budapest ostromát. A rokonokkal együtt lakva kezdtük újra az életet Budapesten. A továbbtanulás Apámat, a honvédséggel való együttdolgozására hivatkozva, nem vették vissza a postai állásába. Betanított munkásként kezdte újra az életet az Árpai-féle nyersolajszivattyú gyárban. Késõbb ugyanott, szakmunkásként a legkényesebb technológiát kezelte. 1955-tõl a Bányatervben bányák hírközlési rendszereit tervezte. Nekem tanulmányaim folytatását kellett tetõ alá hozni. Reálgimnáziumi képzés számomra elérhetõ helyen a budai Toldy Ferenc Gimnáziumban folyt. Felkerestem a Toldy igazgatóját és ismertettem tanulmányaim állását, nevezetesen, hogy a katonai reálginázium ötödik osztályáról van bizonyítványom, de hatodikba és hetedik elsõ félévébe nem jártam. Szeretnék viszont a hetedik második félébe visszatérni az oktatási rendszerbe. Az igazgató úr, vitéz Szabó István Andor, egy kis gondolkodás után azt mondta: „Édes fiam, maga eddig jól tanult, ha meri vállalni, hogy másfél év kihagyással beugrik a hetedik gimnázium második félévébe, én felveszem magát”. Én vállaltam. Kemény munkával jó átlagot értem el a hetedikben, a nyolcadikban pedig már „vastagbetûs” voltam3. Érettségim is kitûnõ minõsítésû lett. Szabó igazgató úr döntése egész további életemre kihatott, mert az „ugrás” engedélyezése révén elértem az utolsó politikai szelekciótól mentes felvételit a Mûegyetemen. 1947 szeptemberében megkezdtem gépészmérnöki tanulmányaimat. Egervári, Szentmártony. Pattantyús, Mutnyánszki, Gillemot, Grúber, Macskásy, Heller professzorok tanítottak. Ma valamennyiüknek szobra áll a Mûegyetemen. Tanulmányaim befejezõ szakaszában az akkor indított, épületgépész szakot választottam. Macskásy professzornál 1951-ben jeles diplomát szereztem. 3

Annakidején a színjeles tanulók nevét, és tanulmányi eredményét vastag betûvel nyomták az iskola évi beszámoló füzetében.

155


A Heller-ttanszéken és a nagyvilágban Mindeközben igen megfogott Heller László (akkor még meghívott elõadó) „Energiagazdálkodás” címû tantárgya. A termodinamikai folyamatoknak az entrópia szemléletben történõ tárgyalása, az ellennyomású villamosenergia termelés, a hõszivattyú, a hõtárolás mind új távlatokat nyitott számomra. Heller elõadásain lehetett kérdezni, én kérdeztem néhányszor, és úgy látszik, Heller okosnak találta a kérdéseket. Ennek az lett a következménye, hogy amikor Heller, 1951 kora nyarán megbízást kapott az Energiagazdálkodás Tanszék megalakítására, elsõként engem hívott meg tanársegédjének. Így 1951. augusztus elsején — három nappal 22. születésnapom elõtt — munkába álltam a Budapest Mûszaki Egyetemnek, az ezzel a dátummal megalakult, Energiagazdálkodási Tanszékén, mint tanársegéd. Szeptemberben, második tanársegédként csatlakozott a Tanszékhez kõszegi évfolyamtársam, egyetemi tankörtársam és, legjobb barátom Bakay Árpád4. Októberben Heller is megkapta egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezését. Õt ugyanis a nem a kar dékánja nevezte ki, mint minket, hanem a köztársasági elnök, ami hosszadalmasabb eljárás. Heller professzor tanszékvezetõi pozíciója mellett fõmérnöke volt a korábban általa alapított EGART, majd Energiagazdálkodási Intézet, EGI nevû energiaipari tervezõ intézetnek. Idejének nagy részét ott töltötte, de intenzíven foglalkoztatott a friss szakmai irodalom követésével, feldolgozásával. Elõadásait rendszeresen elemeztük, korrigáltuk, kiegészítettük. De rövidesen — az esti oktatás elindulásával — komolyabb feladatot is kaptam. Heller nem volt hajlandó a délután öt és este kilenc között folyó oktatásba bekapcsolódni. Így az õ elõadásainak anyagát az esti tagozaton — korunkhoz képest már igen korán — én, illetve Bakay kollégám tartottuk. Nem egyszer éltem meg azt, hogy a szakérettségi után esti tagozaton tanulók között, apámnál idõsebb hallgatók is ültek elõttem a padban. Hamar hozzá kellett edzõdni a katedrához. A szilárd szakmai bázis, és az elég jó beszédkészség szerencsére hamar sikert aratott. Az ipari gyakorlattal való kapcsolatot a külsõ kutatási és fejlesztési megbízások hozták közel a tanszékhez. Heller kényesen ügyelt arra, hogy rutin, robotmunkát ne vállaljunk, csak igényes, az iparban hiányzó tudományos felkészültséget igénylõ feladatokon dolgozzon a tanszék. Mivel az energiahatékonyság univerzális igény, a kutató és fejlesztõ munka igen széles bázison mozgott, az erõmûvektõl a timföldiparig, az olajfinomítók4

Az Antall-kormány energetikai helyettes államtitkára.

156


tól a hûtõházakig. Mindenütt a legfejlettebb energetikai és hõtechnikai megoldásokat alkalmaztuk, illetve találtuk ki. Külön, és hangsúlyosan foglalkoztunk a világszabadalmak sorával védett léghûtésû kondenzáció („Heller System”) továbbfejlesztésével, speciális problémáival. Ezek közül ki kell emelni a „Heller System”-ben jelentõs szerepet játszó nagyteljesítményû keverõkondenzátor kifejlesztését. A késõbbi sikeres ipari tapasztalatok birtokában „High Performance jet Condensers for Steam Turbines” címû dolgozatunkban, a Torontóban rendezett Sixth International Heat Transfer Conference, keretében számoltunk be Bakay Árpád barátommal az elméleti és kísérleti háttérrõl, valamint a gyakorlati eredményekrõl. Ami a tananyag nyomtatásban való rögzítését illeti, nekem jutott feladatul a „Fejezetek a gyakorlati termodinamikából”, és a „Hõtárolók” címû jegyzetek megírása. Ezek Heller professzor „Energiagazdálkodás”, illetve „Hõenergetika” elõadásainak lényeges, és a hazai, valamint a nemzetközi irodalomban másutt nem feltalálható fejezeteit rögzítették. Mindmáig egyedülálló ismeretanyagot rögzítenek ezek a jegyzetek. Szerencsés voltam és máig büszke vagyok arra, hogy én írhattam meg ezeket a jegyzeteket. Az esti tagozaton végzett oktatásban és jegyzetírásban elért eredményeim alapján, aránylag korán, már 1956-ban adjunktussá neveztek ki. Ugyanakkor új, és minden korábbinál jelentõsebb feladatot kapott a Tanszék. Nevezetesen Heller professzorra, és vele a Hõenergetika Tanszékre bízta a Gépészmérnöki Kar dékánja a Mûszaki hõtan címû alaptárgy oktatását. Ez azt is jelentette, hogy az Energiagazdálkodás– Hõenergetika tárgyat hallgató mintegy száz diák mellett szerepet kaptunk az teljes gépész évfolyam, azaz több mint háromszáz diák képzésében. Ez a feladat jelentõsen növelte a tanszék súlyát és tekintélyét a kari hierarchiában. Azóta is úgy van, hogy minden a Budapesti Mûszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát kapó mérnök találkozik az 1951-ben alakított Energiagazdálkodási Tanszékkel, és annak oktatóival. A cégtáblát az elmúlt 59 év alatt többször átfestették. Voltunk önállóan Energiagazdálkodás, majd Hõenergetika Tanszék, késõbb integrált intézmények elemeként, mint a Hõ és Rendszertechnikai Intézet, az Energetika Tanszék, majd az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék részegysége. De a „Heller-csapat” mindig Heller-csapat maradt, a maga stílusával és tudásanyagával. A Gépészmérnöki Kar dékánja, Grúber József professzor, egyébként azért diszponálta át a mûszaki hõtan oktatását tanszékünkre, mert felismerte, hogy mi a Hõenergetika tárgyban modern és magas színvonalú ter157


modinamikai, és hõközléstani apparátust használunk, míg a többi tanszékrõl ez nem volt elmondható. Valóban történelmi döntés, és történelmi feladat volt ez a váltás, amit az itthon, és szerte a világban mûködõ tanítványaink sikerei igazolnak. Az energetika nemzetközi világába 1957 júniusában volt alkalmam elõször bekukkantani. Az Energia Világkonferencia (World Energy Conference. WEC) Belgrádban tartotta egyhetes ülését. A földrajzi és a szakmai közelség kínálta a részvétel merész gondolatát. A vezetõ hazai szakemberekkel együtt utazni is nagy élmény volt (akkor ültem elõször repülõgépen). Még nagyobb élmény volt egy levegõt szívni a világ vezetõ energia ügyi személyiségeivel. A konferencia témája az „energetika a fejletlen országokban” volt. (Akkor még szabad volt egy országcsoportot „underdeveloped”-nek nevezni. Ma („developing”) fejlõdõ országokról beszélünk. A téma mindmáig foglalkoztat. Egy ország energiaellátása azért elégtelen, mert szegény, avagy, egy ország azért szegény, mert nincs megfelelõ energiaellátása? Én az utóbbit vallom! Belgrádban belekóstoltam az energetika nemzetközi életébe. Tetszett és érdekelt. A hatvanas években jövedelmem kiegészítése, és szakmai horizontom szélesítése érdekében évekig dolgoztam félállásban az Országos Energiagazdálkodási Hatóságnál (OEGH). Ez a hatóság, a Nehézipari Minisztérium részeként az ország energetikai fõhatósága volt. Számomra — aki addig csak teoretikus szinten foglalkoztam az energia átalakulásokkal és azok termodinamikai részletkérdéseivel — igen érdekes és hasznos volt megismerkedni az energetika napi problémáival, az azok megoldására alkalmazott módszerekkel. Megtanultam továbbá, hogyan kell a döntéshozók számára elõkészíteni a döntési alternatívákat. Tömören, áttekinthetõen bemutatni a megoldandó kérdéseket, és korrekt tájékoztatást adni a döntések várható következményeirõl, esetleges áttételeirõl. Sokszor kaptam feladatul miniszteri döntések elõkészítõ anyagainak kidolgozását. A hatvanas években a fent említett miniszteriális tapasztalatszerzés mellett jelentõs energetikai technológiafejlesztési feladatok megoldásán dolgoztam a tanszék ipari megbízásai keretében. Számomra a mélybányászati munkahelyek klímájának kedvezõbbé tétele — röviden bányahûtés — volt a legtermékenyebb. Ebbõl a problémakörbõl kerekedett ki kandidátusi disszertációm. (Légtechnikai folyamatok reverzibilizálásának lehetõségei.) A dolgozat kiemelkedõ eredménye a telített nedves levegõ expanziójának differenciál-egyenlet rendszere. Tehát egy olyan expanzió 158


matematikai leírása, melynél a kétkomponensû keverék egyik komponense részlegesen kondenzálódik. Tudományos fokozatom birtokában 1970-tõl tagja voltam, és vagyok az MTA Energetikai Bizottságának. Feladataim a nappali hõenergetika- és mûszaki hõtanoktatásban egyaránt szaporodtak. Az atomerõmûvek speciális — nagy teljesítménysûrûségû — hõátadási problémái, addig nem alkalmazott közegeket és formákat követeltek. Ilyen volt a folyékony fémek bevetése a reaktorok hûtésében, valamint a kényszeráramlásban tartott folyadékok forralása ugyancsak a reaktorok intenzív hûtésének megoldása. Mindkét témában választható elõadást hirdettem meg. Ezek jelentõs és aktuális kiegészítést nyújtottak a Heller professzor által tartott standard elõadásokhoz. Új ismereteimmel bekapcsolódtam az atomerõmûvi szakmérnökök (leendõ paksi személyzet) képzésébe is. Oktató és kutató munkám elismeréseként 1964-ben docensi kinevezést kaptam. A World Energy Conference ebben az idõben szervezte át magát nemzeti bizottságok együttesévé. Bár a WEC 1924-ben történt megalakulása óta mindig voltak magyar egyéni résztvevõi a konferenciáknak, és azok tartották a kapcsolatot a londoni központi irodával, hazai szervezete nem volt a WEC-nek. A „nemzeti szervezet” alakítás igényének eleget téve, megalakult az Energia Világkonferencia magyar Nemzeti Bizottsága. Felügyeletét a Magyar Tudományos Akadémia látta el. Elsõ elnöke Fonó Albert akadémikus lett, aki egyedüli magyarként, már 1924-ben jelen volt a WEC alakuló ülésén. A WEC-MNB tagjai az iparág vezetõi és néhány egyetemi professzor volt. Titkárnak, mint munkabíró, nyelveket beszélõ fiatalt, engem választottak. Ezzel egy hosszú — máig tartó — történet vette kezdetét. 1968-ban már részt vettem a moszkvai Energia Világkonferencián, és ezt követõen további kilencen is (Bukarest 1971, Detroit 1974, Isztambul 1977, München 1980, New Delhi 1983, Cannes 1986, Montreal 1989, Madrid 1992). Valamennyi konferencián jelentõs létszámmal és érdemi szakmai szerepléssel vett részt Magyarország. A konferenciákon beszámoltunk a hazai helyzetrõl, az eredményekrõl, berendezésekrõl és módszerekrõl, melyeket érdemesnek tartottunk a nemzetközi prezentációra. Ugyanakkor, minden konferencia után a hazai szaksajtó egy teljes különszámában ismertettük a konferencia anyagát a hazai szakmával. A konferenciákon kívül évi rendszerességgel voltak Végrehajtó Tanács ülései a WEC-nek. Az 1968–1994 között ezek mindegyikén volt szerencsém 159


részt venni. Volt, amikor többedmagammal, volt amikor csak egyedül. Ha egyedül voltam, akkor se voltam igazán magányos. Volt olyan tanácsülés, ahol rajtam kívül a holland, az izraeli és a mexikói zászló mögött is magyar ember ült. Ezeknek az üléseknek a révén elég sok helyen megfordultam a világban. Egyetlen kontinens maradt ki: Ausztrália (és persze az Antarktisz). Jelenlétem és aktivitásom révén tisztségeket is viseltem a WEC szervezetben. A hetvenes évek közepén az Adminisztratív Bizottság tagjává választottak. Ez a testület a szervezeti, ügyrendi és pénzügyi kérdésekkel foglalkozott, készített elõterjesztéseket a Végrehajtó Tanács számára. 1980-ban a Conservation Commission tagjává választottak. Ez egy szakmai testület volt, azzal a feladattal, hogy az olajválságok révén kialakult helyzetek kezelésére dolgozzon ki megoldásokat. A feladat tartalmazta a conservation szó mögötti tartalmat, de messze túl is ment azon. Ez a bizottság a nyolcvanas évtized végéig mûködött. Három évig alelnöke is voltam ennek a bizottságnak. Ebben az idõben változtatta nevét a WEC World Energy Council-ra. (Ennek az az egyszerû oka volt, hogy az újonnan jövõknek és kívülállóknak mindig magyarázni kellett, hogy a WEC nem egy konferencia, hanem egy szervezet, melynek konferenciái vannak.) Egy további megtiszteltetés is ért a WEC-ben. A fõtitkár, Eric Ruttley, 1983 nyarán hat hétre New Delhibe utazott, hogy segítse az indiaiakat az õsszel esedékes Világkonferencia szervezésében. A londoni fõhadiszálláson esedékes ügyek vitelére engem kért fel. Így 1983 nyarán, hat hétig én ültem a fõtitkár irodájában és székében. És vittem az ügyeket. A magyar szereplés a WEC-ben azzal érte el csúcspontját, hogy 1991ben Budapesten tartotta háromnapos ülését a Végrehajtó Tanács. Ezért a megtiszteltetésért mindig nagy versengés folyik a tagországok között. Azt hiszem nem értékelem túl magamat, ha azt mondom, hogy az én személyes, két évtizedes WEC munkámnak köszönhetõ, hogy Budapest felkerült a WEC Végrehajtó Tanácsnak otthont adó városok elõkelõ listájára. A tanácsülést követõ tanulmányutak bemutatták a külföldieknek Paksi Atomerõmûvet, a Mátrai Erõmû légkondenzációs rendszerét, távfûtõ rendszereinket, geotermikus berendezéseinket. A budapesti WEC rendezvény feltette Magyarországot az energetika világtérképére. Mint a WEC Magyar Nemzeti Bizottságának titkára, tagja lettem a nehézipari miniszter Energiapolitikai Tanácsának. Számos jelentõs döntés elõkészítése során adtam jelentést a WEC-ben megismert információkról. 1990-tõl kezdõdõen nem titkára, hanem alelnöke vagyok a WEC Magyar Nemzeti Bizottságának. 160


Visszatérve az oktatás területére: 1976. új fejezetet nyitott munkásságomban. 1976. júniusában, 69 éves korában, Heller professzor kilépett5 a Mûegyetemrõl. Így én lettem a Mûszaki Hõtan és a Hõenergetika vezetõ oktatója. Egyidejûleg oktatási igazgatóhelyettese lettem a három tanszékbõl létrehozott Hõ-, és Rendszertechnikai Intézetnek. Heller professzort a korábbi években gyakran helyettesítvén, az elõadások nem jelentettek új feladatot, megnyílt viszont a tananyag új tárgyalásmódjának lehetõsége. A termodinamikában az alapfogalmak szigorúbb megfogalmazása, az entrópia Caratheodory gondolatmenete szerinti levezetése, a hõ, és a belsõenergia fogalmak elkülönítése vitte elõbbre az ismereteket. A hõközléstanban a hasonlóság elmélet új, és gyakorlatias felvezetése, a határréteg-fogalom és -elmélet Prandtl és Kármán bázisán való tárgyalása, a forralásos hõátadás elméleti alapjainak bemutatása jelentettek újdonságot. Félve mondom ki, de kimondom: jobb hõtant csináltam, mint elõdöm. El is várta volna tõlem. Jegyzetem, a Mûszaki Hõtan Hõközléstan nívódíjat kapott. A Hõenergetikában a helleri entrópia növekedés elleni harc hirdetésén belül a hõfok-különbségek természetrajzával bõvítettem ki az anyagot. Nevezetesen azzal, hogy az adott hõfokkülönbség által okozott entrópianövekedés nagysága függ attól a hõfokszinttõl, amelyen a hõfokrés fellép. Adott hõfokkülönbség sokkal nagyobb veszteséget okoz egy hûtõgépnél, mint például egy atomerõmûvi gõzgenerátornál. További bõvítést jelentett a hõt nagyhõfokon igénylõ fogyasztóknál történõ kapcsolt hõ-, és villamosenergia-termelés gázturbinák „elõkapcsolása” révén. Bemutattam, hogy az elõkapcsolt gázturbinák optimális nyomásviszonya nem egyezik a hatásfokra optimalizált gázturbinák nyomásviszonyával. A gáz–gõz kombinált erõmûvek új fejlõdési iránya kapcsán felvettem a Hõenergetikába, a gázgenerátorok elméleti alapjainak tárgyalását. Az angol nyelvû irodalomban „process integration” néven említett hõvisszanyerési rendszerek H–t koordinátarendszerben való kezelése is bekerült ebbe az elõadásba. A Hõenergetikából kiemeltem a léghûtésû kondenzáció (Heller System és GEA direkt rendszer) anyagát, és elindítottam a „Hûtõtornyok” címû 5 Nem nyugdíjba ment, hanem kilépett, lemondott tanszékvezetõi és professzori állásáról, és visszatért fõállásba az EGI mûszaki igazgatói posztjára. Ennek oka az volt, hogy a Mûegyetem vezetése be akarta terelni egy több tanszékbõl felállítandó intézetbe. Heller ezt elfogadhatatlannak tartotta. Az oktatási miniszternek írt levelében lemondott, többet nem tette be a lábát a Mûegyetemre. Neve 2009 óta gránitba vésve áll az 1956-os Forradalmi Bizottságának névsorában a Budafoki út 4-es kapu közelében. Szobra 2007 óta áll a D épület aulájában.

161


válaszható tárgyat. Ebben helyt kaptak a nedves hûtõtornyok is, az erõmûvi kondenzáció optimálásával egyetemben. A hetvenes években külföldi tanulmányútjaimon alkalmam volt megismerkedni, és üzemben látni olyan új technológiákat, melyek mára (2010.) váltak piacéretté, és fognak jelentõs szerepet játszani a következõ évtizedekben. Az egyik a cseppfolyós földgáz, az LNG. Az Algériából érkezõ cseppfolyós földgáz fogadó terminálját London közelében (Canvey Island) látogattam meg. A másik a gázgenerátorral integrált gáz-gõz kombinált ciklusú erõmû (IGCC), amit a német STEAG Lünenben épült 170 MW teljesítményû kísérleti üzemében tanulmányozhattam. Így Magyarországon az én Hõenergetika elõadásaimban esett szó elõször, errõl a két, ma már igen jelentõs, technológiáról. Erre az idõszakra esik egy nehezen induló, de utóbb annál sikeresebb kezdeményezésem is. Tanulmányúton voltam Gdanskban, az ottani mûegyetemen. Meglepetten láttam, hogy a hajóépítési karon angolul folyik az oktatás. A lengyel kollégák elmondták, hogy hallgatóik jelentõs része fejlõdõ országokból érkezik, akiket nem kívánnak a lengyel nyelv megtanulásával terhelni. Inkább az oktatók tanulnak meg, és oktatnak angolul. A nemzetközi tengerhajózásban egyébként is az angol nyelv használata dominál. Hazatérve cikket írtam errõl a Jövõ Mérnöke újságban, javasolván, hogy a Mûegyetem is alkalmazza ezt a módszert a számtalan helyrõl érkezõ külföldi diákunknál. Egyetlen hozzászóló üdvözölte a gondolatot. Annál többen mondták, hogy gyorsan felejtsük el ezt, mert az lesz a vége, hogy mindent oroszul kell majd tanítani. Néhány év alatt azonban megérett a gondolat és a Mûegyetem megindította az angol, majd a német nyelvû oktatást is. Virágzó üzletág lett belõle. És óriási fejlõdött az oktatók aktív nyelvtudása is. Néhány félévre magam is bekapcsolódtam a hõtan angol nyelvû oktatásába. Másik idegen nyelvemet, a németet 1989-ben Karlsruheban kamatoztattam. A Karlsruhei Mûegyetem az elsõk között vette fel a szakmai kapcsolatot a vasfüggönyön túli jobb mûegyetemekkel, így a BME-vel is. Illetékes rektorhelyettesük Günter Ernst professzor történetesen a Technische Termodynamik tanszék vezetõje volt, aki specialitásként a hûtõtornyok kutatásával és mérésével foglalkozott. Már elsõ budapesti látogatása során kiderült, hogy a BME hõtannal foglalkozó tanszéke is érdekelt a hûtõtorony szakmában. Szoros szakmai kapcsolat jött létre, aminek eredményeként egy teljes félévre szóló vendégprofesszori meghívást kaptam a BME Hõenergetika tárgyának karlsruhei elõadására. 1989. április és július között 162


„Industrielle Energietechnik” címen meg is tartottam elõadásaimat. Harminc hallgató látogatta elõadásaimat. Karlsruhei félévem, akkor mellékesnek tûnõ eredménye volt a Frauenjofer Institut energia mûhelyének vezetõjével kialakított szakmai kapcsolat. (Erre a késõbbiekben még visszatérek.) A nyolcvanas évek történetéhez tartozik a fenntartható fejlõdés gondolatának elõtérbe kerülése. A „Növekedés határai” címû könyv szerzõi, a Meadows házaspár (Dennis és Donella) kezdeményezte az értelmiségi körökbõl verbuvált tagokkal felálló „beszélgetõ csoport” létrehozását, a gondolat ápolására és elõre vitelére. Miután Magyarországon, az OKGT csopaki üdülõjében kaptak minden évben egy-egy hetet összejöveteleik megrendezésére, a „Balaton Group” nevet vették fel. Kapolyi László akadémikus támogatta a csoportot, és többek között engem is ajánlott a munkában való részvételre, mint energiahatékonysági szakértõt. Több mint tíz évig vettem részt a csoport munkájában és így, meglehetõs „zöld mûveltségre”, szemléletre tettem szert. Mindemellett megmaradtam az energetika szilárd talaján, és szimpátiával, de józanul viszonyulok a környezeti és fenntarthatósági ügyekhez. Az energiahatékonyság növelését, az értelmes fogyasztást mindenek fölé helyezem. Donella sajnos pár éve meghalt, de Dennis-szel tartom a barátságot. Õ szinte minden évben megfordul Magyarországon. Megbeszéljük az aktuális problémákat, ha összefutunk valahol. Nagy élménye volt 1990-nek, hogy részt vehettem a MIT6 „Energia és Környezet a XXI. században” címû konferenciáján. Lévai András akadémikus tanulmányt írt az új világpolitikai helyzetbõl adódó együttmûködési lehetõségekrõl. Úgy gondolta, hogy az energia–környezet témakör nem hagyható ki. Mivel tudta, hogy én tartós kapcsolatban vagyok klímatechnikai körökkel megkért, hogy írjak egy ilyen tárgyú fejezetet tanulmányába. Megírtam. Lévai professzor úr kora miatt már nem vállalt tengerentúli utazást így én utaztam Bostonba, és prezentáltam az elõadást. Beér János, az MIT professzora (1956-ig kollégánk a Mûegyetemen), amikor lejöttem a pulpitusról, így fogadott: „Tamás, you made me proud”. Azóta pedig én vagyok büszke erre. További váratlan és érdekes adaléka ennek a MIT konferenciának, hogy én vagyok az egyetlen ember, akinek Lévai professzorral közös nemzetközi publikációja van. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS7) 1991. februárjában meghívott „Energia, Globális és Hazai Távlatok” 6 7

MIT Massachusetts Institute of Technology. Cambridge, MA. USA. Center for Strategic and International Studies, Washington DC.

163


konferenciasorozatának aktuális ülésére. Azt kérték, hogy a Kelet-, és Közép-Európa energiahelyzetével foglalkozó kerekasztal-vitán ismertessem a régió helyzetét és kilátásait. A meghívást valószínûleg az elõzõ évi MIT sikernek is köszönhettem. Az ülés elõtti este tanulmányoztam a résztvevõk névsorát, melyben — nem kis meglepetésemre az én nevemet követõ sorban Henry A. Kissinger nevét olvashattam. ABC sorban õ következett. Szóval nívós társaság ígérkezett, és valóban sok nagy név jött össze, ahogy az, egy washingtoni stratégia központ rendezvényéhez illik. A kerekasztal-megbeszélés keretében beszéltem a régió egyoldalú energiaimport-függésérõl, az import és az nyersanyag-mix diverzifikálásának szükségességérõl, a keleti–nyugati hálózatok összekapcsolásának szükségességérõl, a gyors modernizációhoz és a környezeti megfeleléshez kívánatos invesztíciókról, méltattam a megnyíló nyugat–keleti kapcsolatokban ígérkezõ lehetõségeket. A rendezvényrõl beszámoló kiadvány helyenként szó szerint idézi az általam elmondottakat. Harmadik amerikai szereplésemre 1993-ban került sor. Beér János professzor nyugalomba vonulása alkalmából tudományos ülést rendezett a MIT és az óhaza képviseletében engem kértek fel, hívtak meg, elõadás tartására. Kedvenc témámmal, a gázturbinákkal történõ kapcsolt hõ-, és villamosenergia-termeléssel szerepeltem. Dél-Amerika se maradt ki oktatói munkámból. 1990-ben a WEC Végrehajtó Tanácsa Rio de Janeiro-ban tartotta ülését. Ezen nekem a következõ évben Budapesten esedékes ülés elõkészítése okán feltétlenül részt kellett vennem. A brazíliai kollégák élve a lehetõséggel, hogy Brazíliában vagyok, felkértek egy kéthetes posztgraduális tanfolyam tartására az Universtad Estadual de Campinas egyetemen. A entrópiaszemlélet és annak ipari alkalmazásai volt a téma. Azóta se voltam olyan jól tartva, mint ott. Az ingyenes szállás és gépkocsi mellett heti ezer dollár volt a gázsim. A hallgatókkal még hosszú évekig itthon is kerestek szakmai tanácsért levélben, e-mailben. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 1991-ben a részvénytársasággá alakult Villamosenergiaipari Kutatóintézet (VEIKI) igazgatósága elnökévé választott. 2007-ig töltöttem be ezt a tisztséget. Miközben a legtöbb kutatóintézet a piacgazdaság feltételei mellett megszûnt mûködni, a VEIKI minden támogatás nélkül fenntartotta magát, és jelentõs feladatokat oldott meg. Ezek közül is kiemelkedik a Paksi Atomerõmû technikai biztonságának fejlesztésében, és az üzemidõ hosszabbítás elõkészítésében végzett munka. Az igen jelentõs szellemi tõkét képviselõ csapat együtt164


tartásában hervadhatatlan érdemeket szerzett Krómer István vezérigazgatót minden rendelkezésre álló eszközömmel támogattam. A kilencvenes évtizedben két cikluson keresztül tagja voltam a Gépészmérnöki Kar Tanácsának, és egy ciklusban a BME Egyetemi Tanácsának is. Ebben az idõszakban jelentõs változások voltak az egyetem szervezeti felépítésében, a tantárgyak választékában, a vezetõi állományban. A kredit rendszerû képzést elsõként a Gépész Kar tudta bevezetni. Ebben a témában sokat segítettek azok a tapasztalatok, melyeket karlsruhei vendég professzorként szereztem. Az 1990-ben alakult Magyar Mérnök Akadémia (MMA) tagjai közé az elsõk között kaptam meghívást. Ez a szervezet igen sikeresen kapcsolódott be a hazai, és a nemzetközi szakmai közéletbe. Ez a magas szintû szervezet annak bölcs tudatában mûködik, hogy a mérnökség mesterség. Tehát a technikai alkotásokat is elismeri és értékeli, nem csak a disszertációkat. A kilencvenes évtized egy sereg új szervezet megalakulásának ideje volt. Így 1991-ben alakult meg a Magyar Energetikai Társaság (MET), melynek alakuló ülésén, annak elnökévé választottak. A MET hároméves ciklusban tartott (Erõmû, Távhõ, Energiahatékonyság) konferenciáival új színt hozott a szakmai életbe, javaslatokkal, állásfoglalásokkal vett részt a hazai energetikai életben. Külön említést érdemel a Kárpát-medencei magyar energetikusok évenként megrendezett konferenciája. A MET tartja fenn az egyetlen állva maradt, szigorúan mûszaki tudományos színvonalú energetikai szaklapot, a Magyar Energetikát. Két év megszakítással, 2006ig töltöttem be a MET elnöki tisztét. Szintén 1991-ben alakult újra a Magyar Mérnöki Kamara. A Budapesti Mérnöki Kamarájának elnökségi tagja voltam 1998-ig. Hollán Ernõ-díjat kaptam a Budapesti Kamarától 2002-ben. A Magyar Mérnöki Kamara tiszteleti tagjának választottak 2005-ben. Ennek a szervezetnek a létét és munkáját azért tartom nagyra, mert a körön belül ügyel a szakmai és erkölcsi színvonalra, a körön kívül pedig képviseli a mérnöki kar álláspontját és érdekeit. A piacgazdaságra történõ átállás segítésére számos külföldi szervezet nyújtott segítõ kezet. A mi szakmánkban az amerikai, atlantai székhelyû, Association of Energy Engineers (AEE) jelentkezett azzal a felajánlással, hogy képzést indítana a piaci körülmények között dolgozó energetika módszereirõl és eszközeirõl. Engem kerestek meg és kértek fel a hallgatók toborzására. A kiképzés kiviteli formája az volt, hogy szombat–vasárnapra érkeztek amerikai mérnökök és közgazdászok, és igen intenzív formában 165


oktattak, persze angol nyelven. Nem volt egyszerû jól felkészült, angolul beszélõ és a „weekend egyetemet” vállaló hallgatóságot szervezni. Az a tízegynéhány kolléga, aki vállalta, egy év után, és kemény vizsgát letéve „certified energy manager” (CEM) bizonyítvány kapott az AEE-tõl. Ez egy az USA-ban elismert okmány és cím. A kollégák sikeresen dolgoznak idehaza és a világpiacon egyaránt. Megalakult az AEE magyar tagozata, aminek tiszteletbeli elnökének választottak. Ma már a magyar CEM-ek oktatják a fiatal jelentkezõket. Kollégáink vesznek részt az évenkénti atlantai konferenciákon, és amerikaiak a magyar AEE tagozat hazai konferenciáin. Élõ és hasznos a kapcsolat. Ebben az idõben kértek fel a Clevelandben mûködõ International Association for Energy Economics szervezetben Közép-Európa képviseletére. Az ott végzett munka látványos eredménye lett az, hogy a szervezet 1996. májusában Budapesten rendezte meg „Global Energy Transitions” címû világkonferenciáját. A WEC Végrehajtó Tanács 1991. évi budapesti ülése után, ez volt a második nemzetközi esemény, amit — hogy úgy mondjam — én hoztam Magyarországra. Úgy tûnik, hogy sikeresen képviseltem Magyarországot a nemzetközi mezõnyben. Az Energia Charta létrehozása holland kezdeményezés volt 1990-ben, a következõ koncepció mentén: Az EU (akkor még EU-15) energiaimportra szorul, de van modern technológiája és pénze. A Szovjetunió bõvelkedik energiakincsekben, de se pénze, se modern technológiája nincs a kincsek kiaknázásának gyors fejlesztésére. A két fél adottságai egymásért kiáltanak. A közös munka és üzlet feltétele, hogy az energia területén a partnerek kölcsönösen biztonságban érezzék magukat, a tõke, a technológia és az energia biztonságban, akadály- és diszkrimináció-mentesen áramolhasson. Mindezt egy multilaterális egyezményben, a kezdetben Európai Energia Charta-nak nevezett okmányban kívánták rögzíteni. El is készült 1991 decemberében egy 15 oldalas — leginkább politikai szándéknyilatkozatnak tekinthetõ — European Energy Charter címû okmány, amit a holland királynõ jelenlétében írtak alá Hágában. Magyar részrõl Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter írta alá a Chartát. A magyar delegáció harmadik tagjaként Bakay Árpád helyettes államtitkár társaságában voltam jelen a ceremónián. A Charta úgy rendelkezett, hogy azonnal el kell kezdeni egy nemzetközi jogi kötelezettségekkel járó egyezmény kidolgozását az Európai Energia Chartában rögzített elvek szerint. A munka az egyezményen 1992-ben elkezdõdött. Párhuzamosan azzal el kezdtek dolgozni az egyezmény részét képezõ — a specifikus részleteket 166


rögzítõ — jegyzõkönyveken. Az energiahatékonysággal és kapcsolódó környezeti aspektusaival foglalkozó jegyzõkönyvet8 kidolgozó munkabizottság vezetésére egyik volt kiváló hallgatómat, kérték fel, aki akkor már minisztériumi fõosztályvezetõ volt. Õ ki is dolgozott egy elsõ fogalmazványt, de közben ajánlatot kapott egy ENSZ-EGB állásra Genfbõl. Természetesen elfogadta. Ezek után rám bízták a feladatot. Ezzel egy másfél évtizedes Charta idõszak kezdõdött életemben. Az elsõ három évben (1992–1995) az egyezmény és a jegyzõkönyvek kidolgozása folyt. Munkabizottságomnak teljes konszenzusban elfogadott szöveget kellett alkotnia, amit 53 ország delegátusaival szemben az elnöki székben ülve, nem volt könnyû elérni. Ennek megfelelõen sokáig is tartott. Végül is, 1995 decemberében aláírásra kész volt az Energia Charta Egyezmény9 és az én jegyzõkönyvem. A többi jegyzõkönyvet (tranzit, olaj, gáz, atom) nem tudták tetõ alá hozni. Így büszkén és elégedetten dõlhettem hátra székemben az Energia Charta Egyezmény és az egyetlen elkészült jegyzõkönyv aláírási ceremóniáin Lisszabonban. Az egyezményrõl azért maradt le az „Európai” jelzõ, mert menetközben Ausztrália, Japán, és az USA is beszállt. Az Energia Charta Egyezmény elõírta egy titkárság felállítását és mûködtetését, azzal a feladattal, hogy irányítsa és ellenõrizze az egyezmény végrehajtását. Székhelyül, Brüsszelt választották. Az energiahatékonysággal és kapcsolódó környezeti aspektusaival foglalkozó jegyzõkönyvben elõírt tevékenységek kezelésére Állandó Bizottságot hoztak létre. Ennek alelnökeként szolgáltam 2006. év végéig. A Bizottság — az általam megfogalmazott elveket követve — folyamatosan követi az energiahatékonysági mutatók alakulását az egyes országokban. Évenként csak statisztikai adatokat, de minden harmadik évben részletes beszámolót kér, és azt bizottsági szinten értékeli. Ötévenként a bizottság, a helyszínen tájékozódik és konzultál az ország illetékes hatóságaival és szervezeteivel. A bizottság, a sikeres megoldások bemutatásával és terjesztésével valamint speciális tanulmányok, útmutatók készítésével jelentõsen elõsegíti a technológia transzfert. Mindez sok, két–háromnapos, brüsszeli utazást követelt, de nem jelentette az itthoni teendõk elhanyagolását. Elõadásaimat szigorú rendszerességgel megtartottam. Különbözõ felkéréseknek eleget téve Igen sok 8 9

Protocol on Energy Efficiency and Related Environmental Aspects (PEEREA). Energy Charter Treaty.

167


egyetemen kívüli elõadást tartottam, cikkeket publikáltam. 1994-ben habilitált doktor címet szereztem a Mûegyetemen. Ugyanabban az évben egyetemi tanárnak nevezett ki a köztársasági elnök. 1998 és 2001 között az MTA Közgyûlésének választott tagja voltam. 2000-tõl 2005-ig tagja voltam a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program, Programtanácsának. A kilencvenes évek második felében egy OECD-IEA10 delegáció tagjaként részt vettem Ausztria energetikai felülvizsgálatában, és a zárójelentést én prezentáltam Párizsban, az OECD központban. Ugyanebben az idõszakban az Európai Bizottság (EC) Tudományos és Kutatási Igazgatóságának (DG XII) és Energetikai Igazgatóságának (DG XVII) szakértõjeként kutatási pályázatok elbírálásában vettem részt. Szintén ebben az idõszakban kerültem komoly kapcsolatba a klímaváltozással foglalkozó nemzetközi szakkörökkel. Még karlsruhei félévem során ismerkedtem meg a Frauenhofer Institut vezetõ energiahatékonysági szakemberével, Eberhard Jochem-mel, aki 1995-tõl tagja volt az ENSZ kormányközi Klímaváltozási Testületnek11. A testület akkor kezdte meg harmadik „Értékelõ jelentésének” kidolgozását. A széleskörû áttekintés érdekében szükségük volt egy, a kelet-közép-európai helyzetet ismerõ energiahatékonysági szakértõre. Karlsruhei elõadásaim ismeretében engem kért fel E. Jochem arra, hogy vezetõ szerzõként vegyek részt a „kibocsátás csökkentés” kötet megírásában. A munkáért fizetség nem járt, csak a szerzõi értekezleteken való részvétel költségeit fedezte az IPCC. (Volt benne Németország, Hollandia, és Cape Town is) A munka 1995 és 2001 között folyt. Az általam hozott ismeretanyagot nagyra értékelték, és én is sokat tanultam a munka során. 2001-ben jelent meg a három — egyenként kereken 600 oldal terjedelmû — kötetbõl álló „Climate Change 2001. IPCC Third Assesment Report” címû munka. Ezek a jelentések mindig a nemzetközi érdeklõdés fókuszába kerülnek. Az IPCC igyekszik értékelõ jelentéseit világpolitikai események elõtt megjelentetni. Így az IPCC Third Assesment Report mondanivalója szerepelt a 2002. évi, Johannesburgban tartott „Világ csúcskonferencia a fenntartható fejlõdésrõl”12 napirendjén is. Ennek is köszönhetõ, hogy a WSSD dokumentumaiban — elõször a történelem során — alapvetõ emberi jogként említik az energiaellátáshoz való hozzáférést. Örülök, hogy ehhez a vívmányhoz egy kicsit én is hozzásegíthettem. 10

Nemzetközi Energia Ügynökség. Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC). 12 World Summit on Sustaiable Development (WSSD). 11

168


Az IPCC 2007-ben érte el sikereinek csúcsát, amikor, megalakulásának huszadik évfordulóján, Nobel Béke Díjjal ismerték el két évtizedes munkáját. Mindazoknak, akik munkájukkal hozzájuttatták az IPCC-t ehhez a sikerhez az IPCC megküldte a díj másolatát, elismerve az érdemi közremûködésüket. Egyik vagyok a hat magyar közül, akik ezzel az elismeréssel büszkélkedhetnek. A Nemzeti IPCC Bizottság tagjaként továbbra is foglalkozom a klímaváltozás lassítására kínálkozó energetikai megoldásokkal, különös tekintettel az energiahatékonyságra. Az IPCC munkával párhuzamosan, társszerzõként dolgoztam a UNEP13 megbízásából elkészült, és New Yorkban 2000-ben megjelent „World Energy Assesment” könyv, Energy End-Use Efficiency fejezetén. Az MTA és a Magyar Energetikai Társaság konferenciáin tartott elõadásaimban ismételten állást foglaltam az energiahatékonyság és a megújuló energiák közötti korrekt verseny mellett. Ezen azt értem, hogy, ha kibocsátás csökkentés a cél, akkor azt a technológiát kell választani, amelyik egy adott CO2 kibocsátás csökkenést kisebb költséggel oldja meg. A mindennapi gyakorlatban — a marketingnyomásnak engedve — a megújulókat preferálják, ami a korlátozottan rendelkezésre álló pénzek helytelen felhasználását jelenti. A klímaváltozás elleni harcnál maradva: a „CO2-leválasztás és zárolás/eltemetés”14 lehetõségérõl — már a kilencvenes évek vége felé — én beszéltem elõször a hazai energiaszakmában. Ma már tudjuk, hogy Magyarországon is vannak jelentõs CO2-mennyiség befogadására alkalmas geológiai képzõdmények. A Mátrai Erõmû foglalkozik is ennek a technológiának az alkalmazásával. A XXI. század elsõ évtizedében még két jelentõs és aktuális témakörrel foglalkoztam. Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézete (kormányzati felkérésre, 2005-ben) tanulmányt készített „A villamosenergia-termelés új lehetõségei” címmel. Az atomenergián kívüli fejezetek megírására engem kértek fel. A WEC és IPCC munkám kapcsán szerzett információbázissal a hátam mögött sikeresen meg tudtam oldani a feladatot, kiemelve az extrém gõzparaméterekben, az gázosítással integrált kombinált ciklusokban (IGCC15), a CO2-leválasztás és zárolás/eltemetésben, valamint a megújulókban rejlõ lehetõségeket. 13

United Nations Development Program. Carbon Capture and Seuestration (CCS). 15 Integrated Gasificatiun Combined Cycles. 14

169


A másik igazán XXI. századi téma a hidrogén energetika, amin három tanulmány keretében is dolgoztam. Az elsõ két tanulmány a Paksi Atomerõmû változó terhelésének — éjszakai visszaterhelésének — kiegyenlítésére irányuló elgondolás megvalósíthatósági tanulmánya volt. Az elgondolás abban állt, hogy a „mélyvölgy” idõszakban Paks nem csökkenti a termelést, hanem víz elektrolízisével hidrogént állít elõ, amit csúcsidõben gázturbinákkal való villamosenergia-termelésre használnak fel. Eredményként az adódott, hogy a megoldás hatásfoka 30–35% között lenne. Ezt az energiaveszteséget a „mélyvölgyi”, és a csúcsidei villamosenergia-értékének (árának) különbözete ki is bírná. Az elgondolást azonban a merész új dolgokkal szembeni megszokott fenntartások fogadták. A második tanulmány már a tekintélyes beruházási költségekkel is foglalkozott. Valamint kitért arra, hogy a hidrogént nem az atomerõmûben telepített elektrolízissel, hanem valahol távolabb végeznék a többlet-árammal. Végül felmerült az a gondolat, hogy a hidrogént nem kell feltétlenül villamosenergia-termelésre használni, hanem szóba jöhet autók üzemanyagaként is. Az adatokat elõállítottuk, azok bármikor rendelkezésre állnak, ha a helyzet megérik a hidrogén-technológia szélesebb körû alkalmazására. Azt, hogy a dolgok elindultak jelzi, hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elfogadta a „Hidrogén és Tüzelõanyag-cella Nemzeti Technológiai Platform” megalakításának, valamint Stratégiai Kutatási Tervének finanszírozására benyújtott pályázatot. Ebben a munkában való részvételre is felkértek. Az EU-val koordinált, valamint a hazai igényeket kielégítõ, és a hazai lehetõségeket kiaknázó tervek kidolgozása folyik. A megújuló energiaforrások kiszámíthatatlanul változó termelése, és a hálózat igényei közötti kiegyenlítésben, valamint a jó hatásfokú tüzelõanyagcellák üzemanyag ellátásában, minden bizonnyal szerepet fog kapni a hidrogén. Örömömre szolgál, hogy alaptudományi felkészültségem, nemzetközi tapasztalataim, és irodalmi tájékozottságom lehetõvé teszi az ebben a munkában való részvételemet. A platform, a szakemberek és vállalkozások hálózata létrejött és mûködik. Óriási ismeretanyag került összegyûjtésre és áll rendszerzésre, melyet a platform eljuttat a témában érdekelt oktatási intézményekbe, és honlapján is hozzáérhetõvé tesz. Kiépült a kapcsolat az EU érintett szakköreivel. Megfogalmazásra kerültek a támogatási igények, azok preferencia-sorrendje. 170


Professor emeritus-k ként a jövõrõl Befejezésül visszatérve életre szóló, egyetlen munkahelyemhez, és fõ foglalkozásomhoz, a mûegyetemi oktatáshoz: Hetvenedik évemet betöltvén, 1999. szeptember elsejével — az Oktatási Törvény elõírását követve — nyugalomba vonultam, de a Mûegyetem Gépészmérnöki Kara „professor emeritus” címmel tisztelt meg, és ebben a minõségemben igényt tartott további munkámra. A nagy létszámokat jelentõ Mûszaki Hõtan elõadásaimat átadtam fiatalabb kollégáimnak, de az Ipari Energetika, és az Energiapolitika elõadásokat folytattam. Ezeknek folyamatosan jó létszámú hallgatósága és sikere volt. Méltó befejezésként 1996-ban felkérést kaptam arra, hogy az akkor induló energetikus BSc évfolyamok részére indítsak egy széles perspektívát nyitó és „kedvcsináló” tárgyat. Némi töprengés után kidolgoztam az „Energia–Történelem–Társadalom” címû tárgyat. A következõ mottóval: „Emelt fõvel és nyitott szemmel járó, kreatív energetikusokra van szükség”. Ma, amikor a környezetszennyezés és klímaváltozás fõvádlottja az energetika fel kell mutatni, hogy az energetikus, és az általa mûvelt energetika az emberiség jótevõje, a civilizáció egyik pillére. Az energetika igényeket szolgál ki, igényeket, amiket a társadalom támaszt kényelme szolgálatára, mohósága kielégítésére. Az energetikus már ma is büszke lehet, hogy a fogyasztás jelenlegi szintjét kiszolgálva csak ennyi szennyezést okoz. Tudni kell azt is, hogy az energetika máris hajlandó és képes mérsékelni a káros kibocsátásokat, olyan mértékig, amilyen mértékig a társadalom hajlandó és képes azt megfizetni. Szóval bátran, emelt fõvel lehet az utcán járni. Nyitott szemmel kell járni, mert naponta bukkannak fel problémák, és a jól felkészült, és napra készen tájékozott szakember szinte pillanatok alatt tud elõvenni tarsolyából megoldásokat, tud megelõzni rossz döntéseket. Kreativitásból nem lehet elég, ha meggondoljuk, hogy a mai kezdõknek pályafutásuk során a 8, vagy 9, esetleg 10 milliárdos emberiség tiszta energiával való ellátását kell biztosítaniuk. Méghozzá úgy, hogy a különbség a felsõ két-milliárd és az alsó két milliárd között ne legyen olyan bántóan nagy, mint ma. Kolosszális feladat, amihez tudás, fantázia, bátorság és bölcsesség kell. Pont ez a szép benne. Ezeket a gondolatokat hagytam a következõ nemzedékekre, 2009. májusában, amikor — 59 tanév után — lejöttem a katedráról. 171


172

Király László: Kanász, orvos, matróz vagy geológus?

KIRÁLY LÁSZLÓ

Kanász, orvos, matróz vagy geológus?

Elõszó Amikor Horn János felajánlotta, hogy életutam leírásával hozzájáruljak ehhez a könyvhöz, elõször nem akartam ajánlatát elfogadni, mert különösebb karriert nem csináltam, tudományos eredményeim csak viszonylag szerény nívón maradtak és mindazt, amit elértem általában a többiek segítségével értem el. Viszont talán életutam leírása lenne a legjobb alkalom, hogy mindazoknak nyilvánosan köszönetet mondjak, akik hozzájárultak (jó vagy rossz példájukkal, bátorításukkal vagy ellenállásukkal), hogy elérjem amit elértem és az legyek ami lettem. Ezzel a céllal követtem el a következõ sorokat. Származás Egy kis somogyi faluban, Szabáson születtem 1935. június 9-én, egy Pünkösd vasárnapon. Szabás Kaposvár és Nagyatád között van (valamivel közelebb Nagyatádhoz) és akkoriban körülbelül 300–400 lakosa lehetett, de volt két iskola, két templom, két kocsma-bolt és két kis kastély két báróval. A jegyzõi iroda a falu közepén állt és mondanom sem kell, hogy a falu egyik fele (a felsõ faluvége Kutas felé) katolikus volt, a másik fele (az alsó faluvége Nagykorpád felé) pedig inkább református, mert Tallián báróék katolikusok voltak, Fekete báróék pedig reformátusok. Mi, gyerekek, már korán megértettük, hogy a felsõ faluvégen „dicsértessék”-kel (mármint „dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal) és alsó faluvégen „jó napot”-al kellett köszönni, megértettük, hogy vannak pápisták és kálvinisták, uraságok és 173


cselédek, gazdag és szegény parasztok, napszámosok és iparosok, kanászok és csordások, cigányok és nem cigányok. Ebben a heterogén mikrokozmoszban éltem 6 éves koromig, ahol lehetetlen volt nem látni a felnõttek problémáit (de amiknek a jelentõségét csak sokkal késõbb értettem meg), és ahol még legalább három nyári hónapot töltöttem évenként 7 éves koromtól 13 éves koromig. A családi viszonyok sem voltak sokkal egyszerûbbek, mint a szabási mikrokozmosz. Anyai ágon a család észak-magyarországi és csak az elsõ világháború után települtek át Somogyba. Dédnagymamámat, született Wágner Katalint, nem ismertem, mert kevéssel születésem elõtt meghalt, de ahogy késõbb megtudtam õ alig tudott magyarul, mert egy észak-magyarországi sváb családból származott. Nagymamám, született Hegedûs Rozália, viszont fontos szerepet játszott életemben, mert gyakorlatilag õ nevelt fel 6 éves koromig és nála töltöttem évenként legalább három hónapot elhunytáig. Igazi, biológiai nagyapám Kis Dániel kõfaragó volt, nagymamám elsõ férje, de õt már nem ismertem, mert eltûnt az elsõ világháborúban és özvegye ott maradt három gyerekkel: Kis Istvánnal, ifjú Kis Dániellel és Kis Erzsébettel, aki az anyám lett. A háromgyerekes özvegy Romhányban, Nógrád megyében, a postán dolgozott ahol a háború után megismerkedett egy orosz fogságból hazatérõ fiatal tiszttel, Pál Ferenccel, aki a három gyerek ellenére elvette õt feleségül és így lett mostoha nagyapám, szintén fontos szerepet játszva életemben. Pál Ferenc Somogyban, Szabáson talált magának állást, mint adóügyi jegyzõ. Itt vett magának egy pár hold földet, aminek a közepén, jóval a falun kívül, építtetett egy gyümölcsössel körülvett házat a családjának. István nagybátyám gépész lett, Dániel nagybátyám hivatásos katona és csak édesanyám, Erzsébet maradt Szabáson anyjával és mostoha apjával. Nagymamámnak és mostoha nagyapámnak már nem lett saját gyerekük. Így õk örültek a legjobban és õk voltak a legboldogabbak, amikor 1935 Pünkösd vasárnapján megszülettem, mert gondolom úgy tekintették, hogy én vagyok az a gyerek, aki nem lehetett nekik. Rögtön ültettek a gyümölcsös kert bejáratának egyik oldalára egy kis fenyõt, a másik oldalára egy kis ciprust, amiknek az lett volna a feladata, hogy vigyázzanak rám és velem együtt nõjenek fel. Persze magasabbak lettek, mint én, de kisgyerek koromban tényleg barátként kezeltem a két fát és néha elmeséltem nekik azt, amit senkinek sem volt szabad hallani. Ahogy késõbb megértettem, az egyáltalán nem zavarta nagyszüleimet, hogy anyám nem volt férjnél és én, egy akkori szép kifejezéssel élve, törvénytelen gyerek 174


voltam. Nagyszüleim mindenáron Tihamérnak akartak keresztelni, de szerencsére keresztapám meggyõzte õket, hogy a Tihamér név mellé még egy könnyebben viselhetõ nevet is kell adni és így lett keresztnevem László Tihamér , aminek persze csak az elsõ felét használtam késõbb az iskolákban. Azt is csak késõbb értettem meg, hogy 6 éves koromig én lehettem a legjobban elkényeztetett undok kis kölyök a környéken, mert nagyszüleim mindent megengedtek nekem és tekintve, hogy a falun kívül laktunk, tényleg azt csinálhattam amit akartam. Két éves elmúltam, amikor anyám férjhez ment Király Lajoshoz, egy független kisiparoshoz, aki egyben nevelõapám lett és megajándékozott vezetéknevével, amire megpróbáltam késõbb nem szégyent hozni. Anyámék 1938 végén megszületett öcsémmel együtt egy másik faluban laktak, amíg nevelõapám tönkre nem ment és fel nem költöztek (nagyon nehéz körülmények között) Budapestre, de én, immáron Király László Tihamér, továbbra is Szabáson maradtam nagyszüleimnél. Ami igazi, biológiai apámat illeti, természetesen ismertem õt (nagymamám szépen mindent megmagyarázott hat-hét éves koromban) és állandó, szoros kapcsolatban voltunk egymással elhunytáig, anélkül, hogy apa-fiú viszonyunkat nyilvánosságra hoztuk volna. Még megérte, hogy nekem is született fiam és boldog nagyapja lett egy fiú unokának. Késõbb, szüleim és öcsém elhunyta után én is felvilágosítottam három felnõtt gyerekünket és egyhangúan elhatároztuk, hogy továbbra is büszkén viseljük a Király nevet, mint a svájci, neuchâteli Király-klán megalapítói. Szabás (1935–1941) Annak ellenére, hogy az akkori kényelem nélküli, egyszerû falusi élet viszonylag nehéz volt, örökké hálás leszek nagyszüleimnek a Szabáson eltöltött évekért és hónapokért. Nem azért, mert az õ életük és az én viselkedésem példás, vagy ajánlott lett volna a kispolgári szabályok szerint, hanem mert láttam, nem csak náluk de a kis falu több lakosánál is, hogy az élet legkisebb örömei is segíthetnek, hogy kilábaljunk nehéz, vagy akár tragikus helyzetekbõl is. Persze mostoha nagyapám nem volt egy szent: szeretett enni, szeretett inni, és ahogy késõbb megtudtam eléggé szoknyavadász is volt, de fõleg szenvedélyesen szeretett kártyázni. Néha éjjeleken át kártyázott néhány falusival és elõfordult, hogy reggel nekem kellett beszaladni a kocsmába megkérdezni: Mienk még a ház, nagypapa, vagy elvesztetted? Szerencsére mindig visszanyerte a házat reggelre, még akkor is, ha az éjjel folyamán néhány óráig máshoz tartozott és pénzben viszony175


lag sokat vesztett. Persze, ha õ nyert egy lovat vagy tehenet a falusiaktól, akkor a végén mindent visszaadott mondván: Mit csináljak én a lovaddal vagy teheneddel, tartsd meg, neked van rá szükséged! Ha csak pénzt nyert, akkor mindenkit megvendégelt és én is azt választhattam a boltban a nyalánkságok közül, amit akartam. Természetesen, ilyen körülmények között az anyagi helyzetünk erõteljesen ingadozott: volt amikor nagyon el voltunk adósodva, volt amikor nagyon jól ment nekünk, de mindez úgy zajlott mintha a pénz nem lett volna olyan fontos dolog egészen addig, amíg az embernek volt mit enni, inni és volt hol lakni. Mostani szemmel nézve úgy tûnik, hogy az öregúr inkább egy Rablais-i bonvivant volt aki nem vette túl komolyan az életet. Vasárnaponként együtt mentünk a katolikus templomig, ahol megkérdezte, hogy nagymamámmal akarok-e menni templomba, vagy vele a kocsmába málnaszörpöt inni, és szabadon választhattam hol egyiket, hol másikat. Visszagondolva úgy találom, hogy a katolikus részen inkább olyan huncutul mosolygó, Don Camillo-féle hangulat uralkodott, mint a pokoltól való félelem. Nagyapám tudta, hogy az õ példája nem volt a legjobb számomra és tízedik születésnapomon meg kellett esküdnöm elõtte, hogy soha nem fogok pénzért kártyázni, amit tényleg meg is tartottam. Persze azt is csak sokkal késõbb láttam, hogy az élet egy bizonyos fokig mégis csak egy szerencsejáték, még akkor is ha nem kártyával játsszák. Komoly és jól nevelt emberek az ilyen életmódot biztosan könnyelmûnek és felületesnek tekintenék, de végeredményben az alapvetõ, élethez szükséges dolgok majdnem mindig megvoltak (legalább is 1944 nyaráig). Csirkék, kacsák és egy-két disznó az udvarból, gyümölcs nyár elejétõl õsz végéig a gyümölcsösbõl, fõzelék- és zöldségféle a kertbõl, tej és tejtermék a faluból, gomba a néhány száz méterre lévõ, mesebeli lényekkel benépesített erdõbõl, gabona, kukorica és krumpli a felesbe kiadott néhány hold földrõl, és még néhány hal is jött néha az asztalra a szabási Rinyából, vagy az urasági halastavakból (bár akkoriban még nem szerettem a halat). Viszont micsoda öröm volt szép nyári reggeleken egy darab kenyérrel felmászni a cseresznyefa vagy meggyfa tetejére és ott bereggelizni gyümölcscsel, miközben olyan magasan ülve a világ urának éreztem magam. Néha nagyapámmal már hajnalban elmentünk az erdõbe gombászni, és amikor elég vargányát és galambicát találtunk, az öregúr egy felejthetetlenül finom hagymás, tojásos sült gombát csinált reggelire az egész családnak. Azt a finom, kicsit füstölt ízû paprikás krumplit sem tudom elfelejteni, amit néha falubeli játszótársaim szüleinél ettem és nem is merek az évenkénti 176


disznótoros hetekre gondolni, mert összefut a nyál a számban. Ezekhez az egyszerû örömökhöz hozzájött még, hogy mehettem a Rinyába fürödni, mehettem az asztaloshoz barkácsolni, a kovácshoz kopácsolni, nyáron a cséplõgép körül fontoskodni, de a legnagyobb megtiszteltetés az volt, ha néha segíthettem a kanász úrnak kihajtani a disznókat a legelõre, vagy hazahajtani õket a faluba. Igen, kérem, nekem a kanász egy úr volt és 6-7 éves koromig egyetlen célom az volt, hogy én is kanász lehessek. Természetesen egy igazi kanászostorral, amivel akkorát lehet durrantani, hogy a fél falu is hallja és nem olyan kis nyeszlett ostorutánzattal, mint amit én tákoltam össze magamnak. Mondanom sem kell, hogy ez az elsõ pályaválasztásom nem keltett nagy lelkesedést a családtagoknál. Dani nagybátyám, a hivatásos katona, azt javasolta, hogy majd negyedik elemi után, 10 éves koromban, menjek Sopronba a kadétiskolába és legyek én is hivatásos katona. Ugyanakkor megpróbált meggyõzni, hogy majd ha megnövök nekem is az õ mottója szerint kellene élni, ami így hangzott: ne gyûjtsd a földi javakat, mert elviszik a rablók! Õ sajnos tényleg a mottója szerint élt és mindig nagyon gyorsan megszabadult zsoldjától, általában alkoholfogyasztás révén, könnyû erkölcsû hölgyek társaságában. Nagyszüleim inkább valamilyen értelmiségi pályára gondoltak, mert 4-5 éves koromban már megtanultam olvasni nagymamám és a Friss Újság címeinek segítségével és fel tudtam mondani a „A róka és a holló” elsõ sorait franciául, amire persze nagyapám tanított meg. De azért intelligenciám igazi megítélése hatodik születésnapomon történt. Nem tudom honnan vették ezt a szokást, de születésemkor a bábaasszony összecsomózta a köldökzsinóromat, amit gondosan megõriztek hat évig és a hatodik születésnapomon ki kellett bontanom a csomókat. Attól függõen milyen ügyesen és gyorsan ment a bontás, a körbeálló rokonok meg tudták ítélni, lesz-e a gyerekbõl valami. Akkoriban még nem ismertem mit csinált Nagy Sándor a gordiuszi csomóval, tehát kissé ügyetlen ujjaimat használtam a kibontáshoz, de az eredmény nem lehetett túl rossz, mert a végén a vélemény egyöntetû volt: ebbõl a gyerekbõl orvos lesz! Hiába tiltakoztam, hogy én kanász szeretnék lenni, a család határozott. De az igazi nagy változás az szeptemberben történt, amikor el kellett kezdenem az iskolát. Katolikus lévén, a szabási katolikus iskolában kezdtem el az elsõ osztályt, ahol persze minden korosztály együtt volt. Két napon belül kaptunk az egyik gyerek miatt egy kollektív büntetést, ami abból állt, hogy minden elsõ osztályos egy pár „körmöst” kapott az ujjaira. 177


Természetesen lázadoztam, hiszen otthon akkor sem büntettek meg, amikor megérdemeltem volna, itt meg büntetnek akkor is, amikor nem csináltam semmit. A tanító nem volt hozzászokva a lázadozáshoz, én nem voltam hozzászokva a büntetésekhez, amik egyre gyakoribbak lettek, úgy hogy a viszonyunk nagyon gyorsan elmérgesedett és megmondtam nagyapámnak, hogy én nem megyek vissza az iskolába. Az öregúr jól ismerte a református tanítót és elérte, hogy a református iskolában folytassam az elsõ osztályt. Az, hogy „dicsértessék” helyett „jó napot” kellett mondani és „körmös” helyett „tenyerest” kaptunk, nem változtatott sokat a helyzeten és az se igen gyõzött meg, hogy még a kanásznak is kell iskolába járni. Egy pár hét lázadozás után nagyszüleim úgy gondolták jobb, ha 1941 vége felé felmegyek anyámékhoz Budapestre ahol a pedagógiai módszerek mégis egy kicsit mások voltak. Budapest, az elsõ évek (1941–1945) Anyámék nagyon rossz körülmények között éltek Budapesten: a VI. kerületben, egy Bajza utcai lakásban laktak takarításért, vagyis lakbér helyett anyám takarított a fõbérlõknek, két fiatal titkárnõnek. Csak felnõtt koromban értettem meg milyen megalázónak érezhette anyám ezt a helyzetet a szabási élet után, ahol neki volt cselédje. Nevelõapám a Standard Rádiógyár Jókai utcai javítómûhelyében dolgozott, elõször mint segédmunkás, késõbb kiképzés után mint szerelõ. Öcsém egy három éves, aranyos kis kölyök volt, amikor Pestre érkeztem és egy idõ után be kellett látnom, némi csalódással és sok féltékenységgel, hogy Budapesten nem én vagyok a világ közepe, mint Szabáson. Iskolába a Szinyei-Merse utcai elemibe jártam, ahová felvettek évközben az elsõ osztályba, öcsém pedig a Szondy utcai óvodában volt. Mondanom sem kell mennyire kinevettek osztálytársaim, amikor kinyitottam a számat és szép somogyi akcentussal megkérdeztem az egyiktõl: „Háá mégy te hüle”. Túl sok helyet foglalna el, ha leírnám a kis falusi kölyök pesti kalandjait, amíg teljesen belerázódott a városi életbe. Elég legyen megemlíteni, hogy e sorok írása csak azért lehetséges, mert akkoriban nem tudtam mind a két mutatóujjamat egyszerre abba a két kis falon lévõ lukba bedugni, amit a felnõttek konnektornak neveztek. Ezért vettem egy kissé kinyitott ollót, aminek a két hegyét pontosan bele tudtam nyomni a két kis lukba. Így csak egy szikrázó rövidzárlatot okoztam és az áram csak annyira rázott meg, hogy kiabálva eldobtam az ollót, de hála a bypass-nak amit az olló két ága képezett életben maradtam. 178


Az elsõ három iskolaév viszonylag nyugodt volt: Jolán néni, a tanítónõnk, kedves és segítõkész volt és az egyetlen dolog, amit komolyan utáltam, az a tintával való írás volt, ugyanis a végén a toll mindig beleakadt a papírba és a tinta spriccelt jobbra-balra. Odahaza fõleg olvasással töltöttem az idõt, mert Dani nagybátyám több Donászy könyvet ajándékozott nekem (persze Donászy Ferencrõl van szó), amik tele voltak vadászkalandokkal és fenevadakkal való harcokkal. Így elég hamar megtanultam hogyan kell, hajótörés esetén, a mentõcsónak evezõjét úgy belenyomni a cápa nyitott szájába, hogy ne tudja becsukni, hogyan kell kivédeni egy kafferbivaly támadását, hogyan kell egy oroszlán mellett elmenni mintha nem is látnám és hogyan kell kiszabadulni egy anakonda gyûrûibõl. Mondanom sem kell, hogy amikor képzeletben együtt vadásztam a kalandorokkal Afrikában vagy az Amazon környékén, a kanászság erõsen háttérbe szorult és kanászostor helyett inkább puska kellett volna. Persze ezekbõl a történetekbõl sokat tanultam az állatokról, szokásaikról és a helyekrõl ahol éltek, annál is inkább, mert kaptam a Donászy könyvekhez egy atlaszt, ahol meg lehetett találni a kalandok helyét, ami egy szép bevezetést adott a földrajzhoz. Az álmodozás mellett természetesen foglalkoztam valósabb dolgokkal is. Az egyik fõbérlõ öccse, aki már kereskedelmibe járt, megtanított repülõgép modelleket csinálni, lombfûrésszel dolgozni, gombfocizni és néha még elvitt moziba is, de nem mindig a szüleim tudtával. Néhányszor elõfordult, hogy nem volt elég pénzünk a két jegyre és akkor az utcán lévõ padok alatt próbáltuk megtalálni azt a néhány fillért ami hiányzott, de ha nem ment, akkor engem küldött kéregetni a járókelõktõl, miután elmagyarázta mit kell mondanom és miután megtiltotta, hogy errõl beszéljek odahaza. Tekintve, hogy kicsi és sovány voltam, egy kis gyakorlattal elég jó koldus lett volna belõlem és így tudtam megnézni például Óz, a csodák csodáját, valamint több Stan és Pan filmet, mint a Fra Diavolót, amin halálra nevettem magam. Néha szüleimmel is mehettem moziba, de akkoriban Karádi Katalin és Práger Antal problémái kevésbé érdekeltek mint Stan és Pan, annak ellenére, hogy a hölgy tényleg látványos volt és nagyon tetszett a nevelõapámnak. Sajnos a háború egyre közelebb ért és egyre nagyobb teret nyert az életünkben. 1943-ban István nagybátyám eltûnt Oroszországban, 1944-ben a németek elfoglalták Budapestet és megkezdõdött a fõváros intenzív bombázása. Dani nagybátyám, aki éppen szabadságon volt, néhány szintén jutasi bajtársával belekeveredett egy német tisztekkel való verekedésbe, mert azok a magyar katonákat ócsárolták. Természetesen rögtön kive179


zényelték megint a frontra, ami István eltûnése után nagy riadalmat okozott az egész családban. Az éjszakai bombázások egyre gyakoribbak lettek, amikor álmosan le kellett futni a pincébe. Így alig vártuk az iskola végét, hogy lemehessünk Szabásra. Amíg öcsémmel Szabáson voltunk, a Bajza utcai házat bombatalálat érte, de szerencsére szüleink sértetlenek maradtak a pincében. Nevelõapám rögtön megragadta az alkalmat, hogy egy fõbérleti lakást igényeljen a hatóságoktól, amit meg is kapott a Horn Ede utcában (ma Weiner Leó utca), egészen közel a Jókai utcai Standard javítómûhelyhez. Persze a háború zaját Szabáson sem lehetett elkerülni, mert az amerikai vagy angol bombázók délrõl jövet felettünk repültek el és a közeli, Kaposvár mellett lévõ taszári repülõtérrõl jövõ vadászgépek felettünk kezdték meg a légi harcokat. Egyszer azt hittük, hogy egy lelõtt bombázó, amibõl 2-3 ejtõernyõs még ki tudott ugrani, rá fog esni a házunkra, de végeredményben jó pár kilométerrel messzebb zuhant le. Néhány falusi rögtön kocsiba ült (persze lovas kocsiról van szó), hogy megnézzék a leesett gépet és én is velük mehettem. Amikor odaértünk már egy csomó ember volt a roncsok körül amikben még lehetett látni két halott katonát akik már nem tudtak kiszabadulni a bombázóból. Ez volt egyébként az utolsó nyár, amikor szabási házunk még egészben volt, mert 1945 nyarán már csak két szoba maradt többé-kevésbé lakható, a ház többi része romokban állt. Mire visszamentünk öcsémmel Pestre, szüleink már átköltöztek a Horn Ede utcába, egy földszintes két szoba konyhás, fürdõszobás lakásba, ahol végre azt csinálhattunk, amit akartunk. A Horn Ede utca egy kis keresztutca a Jókai utca és a Nagymezõ utca között, körülbelül húsz házzal. Ebbõl legalább négy házban voltak lakások ahol fiatal és kevésbé fiatal hölgyek az arra járó férfiak rendelkezésére bocsájtották bájaikat némi készpénz ellenében. Ez volt a helyzet a mi házunkban is, ahol a hölgyek az elsõ emeleten rendezték be fõhadiszállásukat, de a vendégek keresése persze az utcán történt. Tekintve, hogy mi is sokszor az utcán játszottunk, néha elküldtek bennünket venni valamit, vagy üzenetet vinni valahová, ami általában egy kis borravalóval járt, úgy hogy mi, gyerekek, semmi kivetnivalót nem találtunk a hölgyek utcán való jelenlétében. Lakáscserével iskolacsere is járt és a negyedik elemit már a Honvéd utcai iskolában kezdtem el. Akkor már tudtam annyira „pestiesen” beszélni, hogy az akcentusom ne okozzon gondot. Annál nagyobb gondot okozott a front gyors közeledése Budapesthez. 180


1944 végén behívták nevelõapámat katonának, annak ellenére, hogy a háborút gyakorlatilag már elvesztettük. Anyámmal és öcsémmel már majdnem állandóan a pincében éltünk, mert a bombázásokhoz csatlakozott az orosz tüzérség akik megkezdték Budapest ostromát. Élelmiszert nem lehetett sehol sem venni, úgy hogy gyakorlatilag csak babból és krumpliból éltünk, legtöbbször leves formájában, hogy sokáig tartson. 1945 január elején, amikor már a ház összes lakója a pincében élt, jött a hír, hogy a Mérleg utcában (vagy a Vadász utca lett volna, már nem emlékszem rá pontosan) vannak megfagyott, döglött lovak a hó alatt, amiknek a húsa még mindig jó. Néhány, késsel és zacskókkal felszerelt felnõtt rögtön szervezett egy expedíciót és megengedték, hogy én is velük menjek, persze anyám tudta nélkül, mert õ nem engedett volna el. Néha, néha be kellett húzódni egy kapu alá amikor hallottuk a lövedékek fütyülését, de mégis elértük a Mérleg utcát, ahol már rengetegen voltak a lovak körül. Megpróbáltam én is odatolakodni, de semmi esélyem nem volt és már kezdtem elkeseredni, amikor egy felnõtt megsajnált és odadobott egy darab húst mondván: nesze kölyök, szaladj vele gyorsan haza. Nekem nem kellett az ilyesmit kétszer mondani és odahaza büszkén mutattam a darab húst anyámnak. Még ma is emlékszem arra a pofonra, amit köszönetképen adott, mert nem tudta szegény hova tûntem el és félt, hogy valami bajom lett. Néhány nappal késõbb megérkeztek az oroszok is, ami után viszonylag hamar kijöhettünk a pincébõl és mindenki visszamehetett a lakásába. Az élet lassan megindult, a bájaikkal kereskedõ hölgyek is visszaszállingóztak az elsõ emeletre és azt hiszem március elején újra elkezdtük az iskolát is. Ez egy nagyon rövid negyedik elemi volt és még most sem nagyon értem hogyan kaptam év végén kitûnõ bizonyítványt. Az iskolaév közben beiratkoztam a 38-as „Honvéd” cserkészcsapatba, elõször mint farkaskölyök (kiscserkész), késõbb mint cserkész és a Donászy könyveket boldogan egészítettem ki Kipling: Dzsungel könyvével. Ehhez hozzájöttek még Koszter Atya könyvei nagyon érdekes kalandokkal, de ahol az író nem titkolta el románok iránt való ellenszenvét. Egy kicsit késõbb alig tudtam leszállni a May Károly könyvekrõl és az utcánkban lakó haverok révén felfedeztem a ponyva-irodalmat is a cowboy és detektívregényekkel. Idõközben hírt kaptunk nevelõapámról is: a Vöröskereszt értesítése szerint Oroszországban volt hadifogságban, valahol a Fekete-tenger mellett, de nem sebesült meg a harcokban és a Vöröskereszten át küldhettünk neki leveleket. Az állam adott némi segélyt a megélhetéshez, anyám is dol181


gozott sokszor, mint takarítónõ, késõbb nagyapám is segített, a kilencedik születésnapomra kapott hegedût is el tudtuk cserélni tíz kiló lisztre és így vészeltük át az háború utáni elsõ hónapokat. Az iskola után Szabáson töltöttük el 1945 nyarát, a még lakható két szobában, miután majdnem két napig tartott a különbözõ tehervonatokon való leutazás Pestrõl Kutasig, a Szabáshoz legközelebbi vasúti állomásig. Tapasztaltabb pestiek tanácsára vittünk le szöget, kalapácsot, harapófogót, kézi fúrót, reszelõt, mert ezeket a falukban be lehetett cserélni lisztre, krumplira, tojásra, zsírra vagy, ha szerencséje volt az embernek, még egy rántanivaló csirkére is. Állataink már nem voltak, de a gyümölcsös és a kert a pestinél egészségesebb táplálkozást biztosított legalább a nyári hónapokban. Augusztus végén már gyorsabban ment a hazafelé utazás és a kalauz is elfogadta azt a pár tojást amit jegy helyett adtunk neki. Pestre érve beiratkoztam a Kölcsey Gimnáziumba, ahol várakozásom ellenére nem elsõ gimnazista, hanem csak ötödik elemista lettem, de azért a latin a programban maradt. A latin azért tûnt fontosnak, mert a cserkészeknél tett elsõsegély nyújtási tanfolyam után mégis az orvosi pálya mellett döntöttem, követve ezáltal a rokonság tanácsait. Dani nagybátyám Németországban esett amerikai fogságba, ahonnan már 1946 elején hazatért. Rögtön visszavették a katonasághoz, mint tûzszerészt, ami annyit jelentett, hogy naponta többször kockáztatta életét fel nem robbant bombák, gránátok és lövedékek hatástalanításával. Nagymamám meghalt 1946-ban és röviddel utána Dani nagybátyám sorsa is az lett, ami akkoriban sok tûzszerészé volt: egy kollégájával együtt felrobbantak. 1947 és 1948 nyarán még lementünk Szabásra, de már a faluban kellett bérelnünk egy lakást, mert a mi házunk teljesen lakhatatlan lett és 1948 nyara után több mint 50 évig nem láttam szülõfalumat. 1949–50 felé mostoha nagyapám mindent felszámolt Szabáson és õ is felköltözött Pestre mint nyugdíjas, de még csinálta egy kis KTSZ-nek a könyvelését. Budapest: Kölcsey Gimnázium (1945–1953) 1945 õszén a Kölcsey Gimnázium Munkácsi Mihály utcai fõépülete még nem volt teljesen használható, így egy Bajza utcai épületben kezdtük el az ötödik elemit és csak késõbb mentünk át a Munkácsy Mihály utcába. Kedves barátommal, Konrád Gyulával („Toncsi” a barátoknak) még mindig gyakran felidézzük az immáron 65 évvel ezelõtti, közös, elsõ, Bajza utcai gimnáziumi évet. Mint tíz éves gyerek lettem Kölcsey-s és nyolc évvel késõbb mint érettségizett (de még nem nagyon érett) fiatalember hagytam 182


el a gimnáziumot, tehát életem egy nagyon fontos részét töltöttem ebben az intézményben. Hálás vagyok tanáraimnak a Kölcseyben eltöltött évekért, mert a legtöbben nemcsak tudást adtak át, hanem emberséget is. Kissé meghatódva emlékezek vissza Boros Feri bácsira, elsõ latin tanáromra, aki olyan volt velünk, kis kölykökkel, mint egy nagypapa, és aki megismertette velünk Aesopus meséit, Romulus és Remus kalandjait és még a Szabin nõk elrablását is. Akkor se tudtam rá haragudni, amikor egyszer beírta az ellenõrzõ könyvembe „állandóan izeg-mozog”, mert õ nem tudhatta, hogy mozgás nélkül képtelen voltam valamire is figyelni. Kulitzy Jenõ tornatanár, egy diszkoszvetõ bajnok, óriásnak tûnt olyan kis sovány gyereknek, mint amilyen én voltam. Egyszer az iskolaudvarban volt tornaóránk, mindenkinek kellett 60 métert futni és a tanár úr mérte mindenkinek az idejét. Rám került a sor, lefutottam a 60 métert és vártam az eredményt. Kulitzy nézte az óráját, csóválta a fejét és mondta, még egyszer kell futnom, mert az órája talán nincs teljesen rendben. A második 60 méter után még mindig csóválta a fejét, de elfogadta az eredményt, ami szerint az addigi futók közül én voltam a leggyorsabb. Utánam voltak még ugyan ketten akik egy vagy két tized másodperccel jobbak voltak mint én, de azért attól a naptól kezdve nagyon megnõtt az önbizalmam és, ha lehet, még egy fokkal szemtelenebb lettem mint azelõtt. Kulitzy viszont egy igazi sportolót akart abból a nyápic kölyökbõl csinálni, aki én voltam. Ez annyit jelentett, hogy a következõ nyolc évben nem volt szabad lazsálnom a tornaórák alatt, mert mindig szemmel tartott. Ami a bizonyítványokat illeti, a negyedik elemis kitûnõ bizonyítvány már csak egy távoli emlék volt. Valamivel jobb voltam, mint a közepes tanulók, de nem voltam a legjobbak között. Akkor kezdtem olyan gonoszságokat gondolni, és késõbb mondani is, mint „vannak a jó tanulók és vannak az intelligens tanulók”. Persze nem akarom itt elárulni melyik kategóriába soroltam be magamat, csak annyit, hogy nem a jó tanulók közé. Sajnos ez nem akadályozta meg az elsõ komoly krízist 1947 õszén, 12 éves koromban, amibõl viszont sokat tanultam. A hetedik elemi elsõ félévében elkezdtük a komolyabb algebrát és az elsõ félév végén elégségesem (kettes) volt matematikából. A második félévben elkezdtük a geometriát és hirtelen minden magától ment: az ábrákon rögtön láttam a problémát és majdnem olyan gyorsan láttam a megoldást is. Így egyik jeles feleletet a másik után csináltam, ami évvégére felvitte az átlagomat „jó”-ra. Lassan kezdett derengeni bennem, hogy ha sikerült kikászálódnom a nehézségekbõl az fõleg azért volt, mert szinte spontán és intuitív módon alkalmaztam azt a 183


tanácsot, amit akkori matematika tanárunk így fogalmazott meg: A probléma megértése után elõször el kell képzelni a megoldást, megnézni, hogy ebbõl mi van megadva és mi hiányzik, végül is milyen direkt vagy indirekt módszerrel lehetne megtalálni azt, ami hiányzik. Vizuális típus lévén, a megoldás elképzelése magától ment a geometriában, de semmi gyakorlatom nem volt az algebrai megoldások képszerû megjelenítésében, mert az csak késõbb jött az analitikus geometria keretében, amikor látható egyenesek és görbék helyettesíthették a betûket. Matematika tanárunk tanácsa, amit soha nem felejtettem el és több mint 60 éven át próbáltam alkalmazni, fõleg kutatómunkámban, gyakorlatilag egy bevezetés volt a heurisztikába, ugyanis hasonló tanácsot találtam sokkal késõbb Pólya György magyar származású matematikus „How to solve it” címû könyvében is, és Pappus, régi görög matematikus, akit a heurisztika apjának tekintenek, hasonló tanácsokat adhatott követõinek. Elképzelni a megoldást! Micsoda egyszerû tanács, de mennyit lehet tévedni, rossz irányba elindulni, elkeseredni az eredménytelenségen, csalódva visszatérni a kiinduló pontra, viszont micsoda öröm, amikor az elképzelés egybe esik a valósággal és az ember egész halkan kérdezi magától: ez most tudomány volt, vagy inkább mûvészet? Persze az akkori fiatal években nem volt hiány képzeletem ösztönzésében. A háború utáni években még sok „nyugati” film volt és amikor megnéztük „Rellys a lógósok királya” címû filmet, akkor a különbözõ helyekre való belógásból valóságos sportot csináltunk. Filmeket, meccseket, motor- és kerékpárversenyeket majdnem mindig ingyen néztünk, bújócskát játszva a jegyszedõkkel. Néha, véletlenül, mûvelõdtünk is. Egyszer a képek után ítélve azt hittük egy cowboy-filmet fogunk látni, de könnybe lábadt szemmel jöttünk ki a haverokkal a moziból, mert a film az „Egerek és emberek” volt Steinbeck könyve után. Késõbb így láttam véletlenül a Bajazzót is Tito Gobbival és még most is megindultságot érzek, ha visszagondolok „Kacagj Bajazzo...” áriájára. Mindez nem akadályozta meg, hogy más dolgok iránt is érdeklõdjek és az 1947 elejétõl rendszeresen megjelenõ Élet és tudomány valóságos aranybányát jelentett az olyan kíváncsi gyereknek mint én, még akkor is, ha csak részben értettem meg a cikkeket. Persze Edgar Wallace detektív regényeirõl és Leslie Charteris „Szent” sorozatáról szintén nem mondtam le, ezekhez még hozzájöttek azok a könyvek amiket még most is elõszeretettel olvasok és amikbõl még most is van 21 a könyvespolcomon: Rejtõ Jenõ, alias P. Howard regényei. Még most is elõfordul, több mint 60 évvel késõbb, hogy egy nagyon pedáns, 184


nagyon mindent tudó, nagyon bennfentes valakivel való nagyon udvarias társalgás után gyorsan elolvasok néhány oldalt „Piszkos Fred a kapitány”ból, vagy néhányat Fülig Jimmy leveleibõl, nehogy én is elbutuljak. Természetesen itt nem kollégákra céloztam, legalább is nem mindegyikre. 1948. augusztus közepén nevelõapám végre hazajött az orosz fogságból, ami gyakorlatilag egy három és féléves kényszermunka volt, és ami erõsen megviselte egészségét. A Jókai utcai Standard mûhely már nem létezett, de minden további nélkül visszavették a Fehérvári úti gyárba, ami idõközben Beloiannisz gyár lett. Ez egy szerény, de rendszeres keresetet biztosított a családnak és én is kaptam ajándékba egy vadonatúj Csepel kerékpárt. Azt, hogy a következõ években micsoda õrültségeket csináltunk biciklin kedves barátommal, Rözge Andrással, nem is merem leírni, de kalandjaink túlélése néha a csodával volt határos. A nagypályás kézilabdát is elkezdtem az Elektromos ifjúsági csapatában és az 1949-es nyári szünetben a földalatti építésénél dolgoztam, ahol sóderszitálással kezdtem és cementes zsákok teherautókra való fel- és lerakodásával folytattam. Õsszel elkezdtem a négyéves gimnáziumot szintén a Kölcseyben, gyakorlatilag a már ismert tanári karral és több régi osztálytársammal. Mihályi Lacival (Misával), Staudt Jóskával (Jozsóval, akinek a villamos levágta egyik lábát) és Vizer Mikivel egy „klikket” képeztünk, mert kezdetben mind a négyen orvosok akartunk lenni. Õk tényleg orvosok lettek mind a hárman, de én már kezdtem magam kiismerni és már akkor sejtettem, hogy ehhez az önfeláldozást igényelõ hivatáshoz túl könnyelmû és túl felületes vagyok. És annyi minden más dolog volt, amit érdekesnek találtam: a fizika (Bartók Erzsi nénivel), a kémia (Márta nénivel), a biológia (Lengyel Imre bácsival) és a földrajzba becsempészett geológiai alapok Keller Gyula bácsival, akit nagyon tiszteltem, mert a többi tanárhoz képest eléggé „lezser” volt. A hét eleji földrajzórát sokszor azzal kezdtük, hogy megvitattuk az egri vízipólós csapat vasárnapi eredményét, mert Gyula bácsi nekik szurkolt. Egyszer felhívott felelni, de még a helyemen mondtam neki „bocsánat tanár úr, de nem készültem”. Azt mondta rendben van és beírta az egyest. Az utána való héten megint felhívott, de még mielõtt kimentem volna a táblához megkérdezte „készültél?”. Igenlõ válaszomra azt mondta „rendben van, leülhetsz” és kihúzta az egy héttel azelõtt beírt egyest anélkül, hogy felelnem kellett volna. Persze az ilyen tanárért tûzbe mentünk volna, és soha nem éltem vissza bizalmával. A rendelkezésünkre álló szakkörökbõl szintén sokat tanultunk. Így tanultam meg a könyvkötést a könyvkötõ szakkörben és az elsõ könyv amit 185


bekötöttem Lambrecht Kálmán: Az õsvilági élet címû könyve volt. A könyv még mindig a könyvespolcomon van és a kötés még hatvan év után is tart. Persze a legfontosabb dolgok a könyv szövegében voltak: Lambrecht Kálmán egy lebilincselõ bevezetést írt a paleontológiába és a nagy paleontológusok néha tragikus életútjába, amit úgy olvastam, mint a legérdekesebb detektívregényt ahol tudomány és kalandos élet nem zárták ki egymást. A kémiai szakkör természetesen akkor volt a legérdekesebb, amikor felügyelet nélkül maradtunk és az úgynevezett „veszélyes” kísérleteket is kipróbálhattuk. Lengyel tanár úr biológus szakkörében megtanultunk madarakat kitömni, de elég sokáig tartott, amíg elértük, hogy a kitömött madár tényleg egy madárra hasonlítson és ne egy tollas, formátlan szörnyetegre. Néha mentünk a Madártani Intézetbe elõadásokat hallgatni és nem akartam a szememnek hinni, amikor egyszer egy Kittenberger Kálmán elõadását hirdetõ plakátra bukkantam. Kittenberger Kálmán könyveit már ismertem, tudtam, hogy Afrikában vadászott nagy vadakra és úgy képzeltem el õt, mint egy erõs, nagytermetû kalandort. Egy kicsit meglepõdtem, amikor egy viszonylag alacsony, kopaszodó, kedves öregúr ment a katedrához és elmesélte, hogy õ már mindig szeretett volna egy kolibrit a gyûjteményébe, de amikor látott egyet, a legtöbb esetben csak egy elefántölõ puska volt nála. Akkor jutott eszébe milyen ügyesen tudott csúzlizni gyerekkorában és attól a naptól kezdve mindig vitt magával a komoly fegyvereken kívül egy csúzlit is, amivel végül is tudott magának egy kolibrit „lõni” anélkül, hogy a kis madár bõre teljesen tönkre ment volna. A kézilabda továbbra is sok idõmet vette igénybe, de most már nem az Elektromosban, hanem Kulitzy tanár úr tanácsára a Gázgyár csapatában, mert a Kölcseyt a Gázgyár patronálta és az osztályomból többen is játszottunk ugyanabban a most már kispályás csapatban: Lévai Gyuri („Csimbi”), Szabados Jóska, Käfer Pista („Macska”), Paulovits Pali (akit az elsõ elemi óta ismertem) és jómagam („Tudeux”, ahol a „Tüdõ”, helytelen írása sznobizmusra való hajlamot árul el). A harmadik gimnáziumban véletlenül megint kitûnõ lettem, talán azért, mert az év elején, 16 éves koromban, belecseppentem egy valamivel komolyabb diákszerelembe és ilyenkor a fiúk néha akaratlanul is megtáltosodnak. Mint sok diákszerelem, ez is csak egy évig tartott, mert a kislány elköltözött szüleivel Miskolcra és az utolsó, érettségi évben engem is elkapott a forgószél. Regõs igazgató úr már a harmadik év végén bejelentette, hogy õsszel egy úgynevezett orosz osztályt fognak indítani több orosz órával azoknak, 186


akik esetleg a Szovjetunióban szeretnék folytatni tanulmányaikat. Akkoriban nagyon mehetnékem volt és komolyan szerettem volna bejutni a moszkvai Lomonoszov egyetemre, habozva a biológia és a kémia között. Tudtam, hogy a három és fél év orosz hadifogság után nevelõapám nem volt nagy barátja az oroszoknak és csak december elején próbáltam megemlíteni a moszkvai egyetem lehetõségét. Nevelõapám szép nyugodtan rám nézett és ugyanolyan nyugodtan, de határozottan kijelentette: ha az orosz egyetemet választod, akkor hozzánk nem jöhetsz többet vissza. Ez persze nagyon megnehezítette volna anyámmal való kapcsolatomat, tehát lenyelve mérgemet és nyugodtságot szimulálva megígértem, hogy egy más megoldást fogok keresni. Mérgemben belevetettem magam még jobban a sportba (az ifjúsági csapatban is játszottam, meg sokszor a felnõtteknél is) és fõleg abba, ami akkoriban a sporttal járt: a meccsek és tréningek utáni bulikba, amik gyakran belenyúltak az éjszakába is. Lassan azt is láttam, hogy busz és lányok után tényleg nem érdemes futni, mert úgyis rögtön jön egy másik, de annak a bölcsnek is igaza lehetett, aki azt mondta „a jóból is megárt a sok”. A második félévben az érettségire is komolyan kellett dolgozni és hiába becéztek Tudeux-nek, a pesti élettõl kezdtem nagyon elfáradni. És akkor találkoztam egy régi sportbaráttal, aki felettem járt néhány évvel, de aki akkor már dolgozott. És hol? A Meszhart-nál, a magyar (és részben szovjet) folyami és tengeri hajózási vállalatnál (lényegében ez volt a régi MFTRT utódja). Elmesélte, hogy fõleg az Egyiptom és Lengyelország közötti kikötõkbe szállítanak anyagokat és árukat, és a tengerészéletnél nincs szebb dolog a világon. Matrózként kell kezdeni, de komoly kiképzéssel lehet folytatni, mint gépész vagy rádiós tiszt. Rögtön meg is adta a pesti admiralitás címét és megmondta kihez kell fordulni. Ez a találkozás valósággal új életet öntött belém: megint volt remény, ha nem is világlátásra, de legalább Európa megismerésére és alig vártam az érettségi vizsgák eredményeit. Anyám kitûnõt várt, az eredmény csak „jeles” lett, de én így is elégedett voltam. Rögtön jelentkeztem az admiralitásnál, ahol egy idõsebb úr fogadott és alaposan kikérdezett miért akarok hajóra menni. Végül is elkérte érettségi bizonyítványomat, mosolyogva bólogatott és utána kijelentette, hogy ilyen bizonyítvánnyal egyetemre megy az ember, nem hajóra. Erõsködésemre a következõ javaslatot tette: „Javaslom magának, hogy egy évig csináljon azt amit akar, teljesen mindegy mit. Ha visszajön egy év múlva, de semmi esetre sem elõbb, felveszem rögtön, bármit is csinált idõközben.” Persze ez egy udvarias elutasítás volt, 187


mert a katonai szolgálat miatt nem tudtam volna visszajönni egy év múlva. Visszagondoltam Lambrecht Kálmán könyvére, a geológusok kalandos életére és másnap kértem felvételemet a Miskolci Egyetemre, mert nem akartam Pesten maradni. Rövidesen megkaptam a meghívást a felvételi vizsgára, ami sikerült is, tehát õsszel elkezdhettem az egyetemet. Minden nyáron dolgoztam és miután matrózkodásom vízbefulladt, szintén munka után néztem. Találtam helyet egy KTSz-ben ahol a robbantástechnikában alkalmazott, dinamóhoz hasonló elektromos gyújtóberendezéseket gyártottak bányák számára. Fõleg egy angyalföldi kis öntödében dolgoztam, ahol a készülék alumíniumházát öntöttük homokformákba és magas nyomás alatt ellenõriztük a ház lég- és vízmentes záródását. A pénzen, amit kerestem csináltattam magamnak egy akkoriban divatos egygombos, széles kihajtós, csapott vállú zakót, egy „csöves” nadrágot és egy pár nyersgumi-talpas cipõt, amit akkoriban hegedûtoknak becéztünk. Ezzel a „jampec” felszereléssel merészkedtem 1953 szeptemberében az akkor még tényleg sáros Dudujka völgyébe. Miskolc, Sopron: mérnökgeológia (1953–1956) Az Egytemvárosba való megérkezés néhány meglepetéssel járt. Elsõ meglepetés: nyolcan laktunk egy kis szobában. Második (kellemes) meglepetés: több ösztöndíjat kaptam, mint amire számítottam. Harmadik (kellemetlen) meglepetés: az elsõévesek között ketten voltunk Király Lászlók és az ösztöndíj a másiké volt, tehát vissza kellett adni, én kevesebbet kaptam. Az viszont nem volt meglepetés, hogy esõ esetén nagy sár volt a diákszállók és a fõépület között és végül is társadalmi munkában raktuk ki kõlapokkal a kis utakat ami megkönnyítette egyrészt a közlekedést, másrészt a cipõtisztítást. Néhány elõadáson (matematika, fizika, kémia) több százan voltunk elsõévesek és nagy volt a kísértés néha egy-két elõadást kihagyni, mondván úgysem veszik észre, de a tankörökben tartott gyakorlatokon természetesen mindig ott kellett lenni. Néha székeink egy része eltûnt a B101-es tankörbõl, mert máshol nem volt elég és ezeket a székeket természetesen vissza kellett lopni, amikor nekünk volt rá szükségünk. Néhány kolléga a szék támlájára írt illetlen szavakkal próbálta megakadályozni székének eltûnését, mint például az, aki az esetleges széktolvajt felmenõági nõi rokonaival való fajtalankodásra szólította fel. Az egyetemnek volt kézilabda csapata is, és nem is akármilyen, mert 1953 õszén a nagypályás kézilabdacsapat bejátszotta magát (rövid idõre) az NB1-be. Hála istennek nem emlékszem minden meccsre, mert azt hiszem 188


néhány döntetlenen kívül elvesztettük a meccseket, ami természetesen az NB1-bõl való kiesést jelentette. Ezután néhányan átmentünk a vasutasok kispályás csapatába, de 1954 õszétõl kezdve én már fõleg úszással foglalkoztam, mert Miskolctapolca egész közel volt az Egyetemvároshoz és télen is lehetett a szabadban lévõ melegvizes medencében úszni. Mondanom sem kell, hogy a sport mellett elég sok szórakozási lehetõség létezett az Egyetemváros környékén és a tanulmányi eredmények persze megsínylették a szórakozási lehetõségek mértéktelen kihasználását. Szégyen ide, szégyen oda, kénytelen vagyok a miskolci tanulmányi eredményeket megemlíteni. Nem szándékoztam kitûnõ tanuló lenni, de olyan rossz tanuló sem akartam lenni, mint amilyen a Miskolci Egyetemen voltam. Az elsõ félév rögtön utóvizsgával kezdõdött és az oroszon kívül a többi jegy is szánalmas volt. A második félév végén már nem volt utóvizsgám, de az oroszon kívül még mindig elég rosszak voltak a jegyek. A harmadik félév végre egy kis változást hozott: az oroszon kívül volt még egy jelesem ásványtanból, de viszont volt egy utóvizsgám is fizikából. Volt elég idõm ismételni a fizikát, tehát nyugodtan mentem az utóvizsgára Nagy Elemér professzornál. Rendesen feleltem minden kérdésére és már a vizsga vége felé közeledtünk, amikor Nagy Elemér hosszasan rám nézett, és azt mondta: „Látom, hogy rendesen megtanulta a kötelezõ anyagot, de most azt szeretném látni, tud-e gondolkodni. Tanulták már a skin-effektust?” Mondtam, nem, amit a jelenlevõ tanársegéd is megerõsített és még hozzátettem, hogy fogalmam sincs mi az a skin-effektus. Kitûnõ, mondta Nagy Elemér, akkor vezesse le a nagy átmérõjû vezetõkben lévõ elektroneloszlás képletét és akkor megtudja mi az a skin-effektus. Itt elkezdtem izzadni és dadogni, de elindultam az érveléssel. Néha Nagy Elemér egy kis mellékkérdéssel a helyes irányba terelt és így értem el a megoldásra: az elektronsûrûség sokkal nagyobb a vezetõ felületén, mint a vezetõ belsejében. A végén rám mosolygott (nem merem azt írni, hogy rám vigyorgott): „Nézze, nekem most egy jelest kellene adni magának, de csak jót fogok adni büntetésbõl, mert aki tud gondolkodni, annak nem lenne szabad utóvizsgázni”. Még most is hálás vagyok Nagy Elemérnek a leckéért. Elõször is megmutatta, hogy bátran neki lehet vágni egy ismeretlen, új problémának, ha van egy viszonylag alapos kiinduló ismeret, ha tud gondolkodni az ember, és ha nem sajnálja az idõt vagy fáradságot a megoldás keresésére. Ez az utóvizsga nagy önbizalmat adott egész életemre és sokszor gondoltam viszsza Nagy Elemérre, amikor késõbbi kutatótevékenységemben új vagy 189


szokatlan problémára bukkantam, legtöbbször nem hagyományos megoldással. A második tanulság (ami gyakorlatilag az elsõbõl következik) azt mutatja, hogy ha a rutinproblémák megoldásához elég a rutinmegoldás „tudása”, ismerete, a nem-rutinproblémák megoldásához a „tudás” sajnos nem lesz elég, gondolkodni is kell. És itt érdemes megnézni mit tanítanak mostanában (tehát 2010 körül) az egyetemeken: „tudást”, „technikát”, amit utána black-box-szerûen lehet alkalmazni vagy „gondolkodást” is? A negyedik félév végén (amikor még volt egy utóvizsgám géprajzból, mert nem adtam le idõben a rajzokat) végleg elhagytam a Miskolci Egyetemet és elõre örültem, hogy az egyhónapos katonai szolgálat után Sopronban kezdhetem el a harmadik évet. A soproni diákszálló a városban volt és ezúttal hatan voltunk egy nagy szobában, de Hanniker Géza barátommal („Gegya” az ismerõsöknek) hamar otthagytuk a diákszállót és egy viszonylag tágas szobát béreltünk egy kis házban a Mikovényi úton, egy pár lépésre az egyetemtõl. Néhány nappal késõbb Gegyával lementünk az úszókhoz és az elsõ tréning után megtudtam, hogy körülbelül 10 forintot érek, ugyanis késõbb valaki elárulta mibe szoktak majdnem mindig fogadni a lányok, amikor egy új fiú érkezett az úszókhoz: 10 forint annak, aki elõször csókolózik az új taggal. A nyertes most már egész biztos többszörös nagymama lehet, de már akkor figyelmeztetett: „ennek nem lesz folytatása se holnap, se késõbb”, gondolom nem akarta, hogy a dicsõség a fejembe szálljon. Fejezeteket lehetne írni az akkori soproni „movidá”-ról, de legyen elég megjegyezni, hogy ami tényleg „kötelezö” volt, az a mindennapi pofavizit a Várkerületen egy beugrással a Várkapuba, a Deákba, a Hofer vagy a Hoffman cukrászdába attól függõen kivel volt az ember és kik voltak a fennt említett helyeken. Lassan kezdtem hozzászokni, hogy az egyetemen tanulni is kell és az ötödik félév eredményei már valamivel jobbak voltak, mint a miskolci eredmények, a soproni „movida” ellenére: három közepes és hat jegy a közepes fölött (jó és jeles). Éva (1956– ) 1956. január végén el kellett mennem Budapestre és csak február elején jöttem megint vissza Sopronba. Alig hogy leszálltam a vonatról, találkoztam Sas Endre barátommal, aki rögtön arról a táncos teadélutánról kezdett beszélni, amit a tanítónõképzõ rendezett éppen aznap és agitált, hogy menjek vele. Nagy kedvem nem volt, mert egyrészt fáradt voltam, másrészt néhány nappal azelõtt szakítottam Pesten egyik barátnõmmel. Sas Bandi szerint éppen ilyenkor kellett másra gondolni és végül is elkísértem 190


a tanítónõképzõbe. Éppen táncszünetben értünk oda és ahogy körülnéztem hirtelen elállt a lélegzetem: egy pár méterre tõlem, ott állt a legaranyosabb, legédesebb tanítónõjelölt akit valaha is láttam! Karcsú, de formás sziluettel, nagyon szép barna mandulaszemekkel, finom bokával a magas sarkú cipõben, fehér blúzzal ami valahogy kislányossá tette: egy álom. Amikor felkértem és hosszasan egymás szemébe néztünk, mindkettõnk tekintete komoly volt, mintha sejtettük volna, hogy ami most következik az nem a szokásos, könnyû flört lesz, és amikor átkaroltam a táncra, akkor csak egyetlen dologra tudtam gondolni: vagy õ, vagy senki. Ilyen érzésem még nem volt: vége volt a hülyeségnek a busszal meg a lányokkal, tudtam, hogy õ utána, igenis, futni fogok, és mennyire! Évának hívták, és amikor lekérték rögtön elkezdtem szervezni az ismerõs bányászokat, geológusokat és olajosokat: ezt a kislányt én akarom hazakísérni és, ha az utolsó táncnál valaki más akar táncolni vele, azonnal le kell kérni. Elõször volt egy geofizikus, aki egy kicsit hõzöngött, de azután észrevette, hogy mi mégis többen vagyunk és lelépett. Hideg volt, –15 fok körül amikor Évát hazakísértem, de amikor belém karolt a csúszós úton én voltam a legboldogabb ember a világon. Búcsúzáskor megint rám nézett csillogó szemeivel és nem tudtam ellenállni: magamhoz szorítottam mintha soha nem akarnám elengedni. Amikor éreztem, hogy hozzám simul, akkor tudtam mit érez az az ember, akivel madarat lehetne fogatni! Igen, ez a nap annyira fontos lett életünkben, hogy azóta is nem a házassági évfordulónkat ünnepeljük, hanem azt a hideg februári napot, amikor megismertük egymást. E könyv megjelenésekor már 54-szer emlékeztünk meg arról a napról, de még most is, 54 év után, ha Éva rám néz egy bizonyos módon, aminek csak õ ismeri a titkát, nem tudom megállni, hogy karomba ne vegyem. Utunk persze göröngyös volt. Azzal kezdõdött, hogy mindenki figyelmeztette Évát (fõleg „jó” barátnõi): az a pesti srác (hirtelen elõléptettek „pesti” sráccá!) csak játszik veled és majd otthagy. Még osztályfõnöknõje is behívta magához, mert érettségi elõtt veszélyesnek találta kalandját azzal a „pesti” fiúval. Az igaz, hogy tavasszal szép idõben sokat voltunk a környezõ erdõkben, de nem csak azért, hogy lássuk egymást, hanem azért is mert a tisztásokon nyugodtan tanulhattunk: Éva az érettségire, én a hatodik félév vizsgáira. Eredményként Éva kitûnõen érettségizett, nekem nyolc tárgyból hat jelesem volt és két jegy valamivel lejjebb. Viszont amikor átlapoztam Éva tanulmányi értesítõjét, le kellett ülnöm, mert a tanítónõképzõben négy éven keresztül, vagyis nyolc féléven keresztül, 191


kizárólag csak „jeles” jegyei voltak, tehát minden félévet „kitûnõ” eredménnyel végzett! Ez jóformán lehetetlen, nyögtem ki végre, mire õ szerényen megjegyezte, hogy ez semmi, az összes elemit ilyen eredménnyel végezte. Te jó Isten, kibe lettem én szerelmes? Mert nem csak jó tanuló volt, hanem intelligens is. És nem csak intelligens, hanem intelligensebb, mint én, mert nálam sokkal gyorsabban gondolkozott. Õ azzal vígasztalt, hogy a mi kétféle gondolkodásmódunk kiegészíti egymást. Ez megnyugtatott, mert valószínûleg nem fogunk egyszerre, ugyanakkor tévedni: ha õ nem lát megoldást, akkor én és, ha én nem, akkor õ. Ez viszont azt jelentette, hogy valószínûleg ritkán lesz teljesen ugyanaz a véleményünk, tehát az együttélés sportszerû vitákban gazdagnak ígérkezett. Ez a jóslat teljesen helyesnek bizonyult: több mint 50 éves együttélés alatt átlagban hetente kétszer váltunk. Ennek a kellemes oldala az volt, hogy estére már elfelejtettük miért akartunk válni délelõtt, vagy az ok olyan gyerekesnek tûnt, hogy csak nevetni tudtunk rajta. Ahogy pillanatnyilag látom a helyzetet, nem az unalomtól fogunk meghalni. Az érettségi után Éva biológus szeretett volna lenni és jelentkezett a pesti Tudományegyetemre ahová meg is hívták felvételire. Én az aknamélyítõkhöz jelentkeztem nyári gyakorlatra, mert õk nem voltak egy bizonyos bányához kötve. Elõször Gyöngyös környékén voltam, ahol többek között egy vágatba való futóhomok-betörés volt a probléma, azután Ózd környékén kellett egy pár napig dolgoznom egy aknában. A nyári gyakorlat után rögtön visszamentem Sopronba, hogy Évával töltsem a maradék nyarat, ami egyáltalán nem tetszett az apjának. Éva szülei soproni svábok voltak (ez örömet okozott volna dédnagymamámnak) és volt még egy 13 évvel idõsebb bátyja is, aki Németországban, egy München melletti kis faluban volt tanító. Éva papája, Szilárd Lajos, 1945 elõtt hivatásos katona volt, de a kollektivizálás után a családi szõlõvel belépett abba a TSzCs-be amit a ponzichterek alapítottak. Ha esténként egy kicsit késõbb maradtam Évával a konyhában, akkor kikiabált a szobából, persze németül, hogy mikor megy már haza az a lakli. Nem tudom pontosan mikor, de megjött a hír, hogy Évát nem vették fel az egyetemre és még én is úgy éreztem magam mintha fejbe vertek volna. Tudtam, a politika befolyásolja az egyetemre való felvételt és Éva bátyja Németországban volt, de 12 év kitûnõ bizonyítvány után kinek volt pofája megtagadni az egyetemi felvételt és elküldeni õt egy kis faluba elsõ elemistákat tanítani? Madách falansztere jutott eszembe ahol Michelangelónak széklábakat kellett gyártani, mert egy õrült oda rendelte. 192


Szeptemberben elkezdtem a negyedik évet, Éva pedig a tanítást egy Gyõr melletti kis faluban, Écsen. Hol õ jött haza a hét végére Sopronba, hol én mentem le Écsre. Szüretkor elmentem puttonyozni abba a TSzCs-be ahol jövendõ apósom volt, mert szerettem volna megvenni a jegygyûrûket a kereseten. Gondolom mondhatták az öregúrnak, hogy tudok dolgozni, mert a szüret végére egész barátságos lett. Miután megvettem a gyûrûket, hivatalosan megkértem Éva kezét mondván, hogy a negyedik év utáni gyakorló évben már fogok valamit keresni és akkor megtarthatjuk az esküvõt. És akkor jött 1956. október 23. a forradalommal, jött néhány nap remény, és jött a kiábrándulás november 4-én, vasárnap reggel. A felfegyverzett egyetemisták egy részével kimentünk a gyõri útra és állást foglaltunk egy az országútra merõleges árokban. Alighogy lefeküdtünk az árokba megjelent, azt hiszem három, orosz tank az országúton, egy megfigyelõvel az elsõ tank tornyában. Amikor elég közel értek hozzánk a megfigyelõ kiabált „orúzsie, orúzsie” (fegyverek, fegyverek) és az elsõ tank megállt az árok magasságában, ahonnan egy géppuskasorozattal mindenkit meg tudtak volna ölni, aki az árokban volt. Micsoda õrültség volt az útra merõleges árokba befeküdni! Az ujjam annyira remegett a puskaravaszon, hogy a mellettem lévõ, jóval idõsebb egyetemista rám kiabált: nehogy lõj, te õrült, mert mindannyian meghalunk! A szomszédom nagyon jól beszélt oroszul is és õ fordította le a többieknek, amit az orosz tiszt (és nem megfigyelõ) felénk kiabált: „választhattok, vagy leteszitek a fegyvereket, vagy meghaltok, mint a hõsök”. Tolmácsunk megkérdezte tõle, mi biztosítja, hogy nem lõnek bennünket halomra, ha letesszük a fegyvert? Mire az orosz azt javasolta, hogy mi közrefoghatjuk õt és gyalog bejön velünk a városba, tehát ha ránk lõnek, akkor õt is eltalálja a golyó. Ezt elfogadtuk és kikászálódtunk az árokból, elkerülve a vérontást, de nagy meglepetésemre talán csak harmincan maradtunk, pedig több mint százan mentünk oda. A város felé gyalogolva megkérdeztük a közöttünk lévõ tisztet, hogy mit mond az ENSZ az orosz támadásról, mire õ nevetve válaszolt: Szuez sokkal fontosabb a nyugatnak mind Magyarország és most azzal vannak elfoglalva. Sopronba érve mindenki hazamehetett, dicsõség nélkül, de épen. Éváékhoz mentem és õk mondták, hogy Sopronból már rengetegen átmentek Ausztriába, többek között több száz egyetemista. Persze a kis buta, idealista fejemmel nem akartam elhagyni a süllyedõ hajót, pedig mindig külföldrõl álmodoztam és apósom szerint is biztonságosabb lett volna Ausztriában. Másnap, november 5-én, hétfõn, apósom félrehívott és figyel193


meztetett, hogy most már nemcsak magamért vagyok felelõs, hanem Éváért is, és abba kellene hagyni a hõsködést. Azt javasolta menjünk ki kéthárom hétre, amíg a helyzet megnyugszik és, ha a vasárnap lefegyverzett egyetemistáknak tényleg nem lesz semmi baja, akkor mi is visszajöhetünk. Ebbe többé-kevésbé beleegyeztem és a Mikovényi úti szobánkban összeszedtem legfontosabb irataimat. Szobatársamnak, Gegyának már nyoma se volt. Kedden, november 6-án este apósom elvezetett bennünket egy kis erdei ösvényre, amin Ausztriába lehetett menni és sok barangolás után tényleg beértünk egy osztrák faluba, ahol szállást adtak egy éjjelre. Másnap reggel elmentünk a traiskircheni gyûjtõtáborba, ahol kaptunk egy írást, hogy tekintsenek bennünket úgy mint egy házaspárt és ne válaszszanak szét bennünket addig amíg meg nem tudunk esküdni rendesen, amit csak késõbb tudtunk megcsinálni, Svájcban. Pár napon belül elvittek bennünket, egyetemistákat, egy St. Wolfgang melletti üres iskolába ahonnan lassanként mindenki elszállingózott a különbözõ országokba a lehetõségek szerint. Éva a legelsõ alkalommal elment München mellett lakó bátyjához, akit nem látott több mint tíz éve, én pedig megpróbáltam helyet találni egy svájci egyetemen, mert az Alpok szerkezeti geológiája érdekelt volna és Ausztriában már nem volt hely. November végén jött a hír: két geológus hely van Svájcban és tekintve, hogy volt még egy másik fiú, Gál István, aki szintén Svájcban akart geológiát tanulni, rögtön jelentkeztünk ezekre a helyekre. Pár nap múlva svájci egyetemisták jöttek értünk és egy Zürichben eltöltött nap után elutaztunk Neuchâtelbe ahol már vártak ránk az állomáson. Neuchâtel: természettudományos geológia (1957–1962) Neuchâtel egy kis város (akkor kb. 30 000 lakossal) a Jura lábánál, egy szép tó partján, francia nyelvterületen. Szerencsére az egyetem elintézte, hogy rögtön elkezdjünk egy hathónapos tanfolyamot a helyi kereskedelmi iskolában, ahová egész Európából jöttek a fiatalok franciát tanulni. Mivel megvolt rá a lehetõség, a francia mellett felvettem a németet, angolt, spanyolt és a gépírást is mondván arra is szükség lehet. Hála a Kölcseyben tanult latinnak a francia helyesírást könnyen tanultam és december végén már beszélni is tudtam egy kicsit. Éva megérkezése után egy tetõtéri lakásban laktunk ahol volt három szoba és egy nagy konyha, de nem volt fürdõszoba és csak egyetlen hidegvízcsap volt az egész lakásban, a konyhában. Mai szemmel nézve kényelem nélküli volt a lakás, de akkoriban nekünk az volt a mennyország: végre egyedül voltunk a mi otthonosan 194


berendezett lakásunkban ahol a középsõ szoba ablakaiból láthattuk a város fölött a tavat és jó idõ esetén az Alpokat is. Sajnos csak egyikünk tanulhatott, tehát Évának dolgozni kellett, de én próbáltam átadni neki a franciát és õ segített nekem a német gyakorlásában. Persze nem voltunk sokáig egyedül: 1957. július 16-án megszületett elsõ kislányunk, Lilián Ildikó és az õ jelenléte segített át bennünket az elsõ nehéz éveken, tekintve, hogy csipogásán tényleg annyit nevettünk, mint ahogy azt elképzeltük. Akkorra én már befejeztem a francia tanfolyamot és találtam munkát egy óragyárban október végéig, az egyetem kezdéséig, úgy hogy Éva otthon maradhatott a kicsivel. Szintén abban az óragyárban dolgozott Kristóf Ágota, a ma már híressé vált írónõ, akinek elsõ férje velünk csinálta a francia tanfolyamot, mert biológiát szeretett volna tanulni. Kislányuk egy évvel volt idõsebb, mint a mienk és a következõ években sokszor jöttünk össze. Október végén végre elkezdhettem az egyetemet, elölrõl! Az érettségit elfogadták (szerencsére elhoztam az érettségi bizonyítványt), de a miskolci–soproni tanulmányokból semmit, pedig megmutattam a leckekönyvemet a jegyekkel. Wegmann professzornál (a geológiai intézet akkori igazgatójánál) a geológia teljesen természettudományos irányzatú volt, rengeteg egyéni és közös gyakorlati munkával (még szombaton délután is volt kötelezõ gyakorlatunk). Az Intézetnek természetesen dicsõséges múltja volt, többek között Louis Agassiz-val a 19. században és Émile Argand-al a 20. század elején, aki az Alpok szerkezetének és Ázsia tektonikájának nagy ismerõje volt. Eugène Wegmann szintén a szerkezeti geológia nemzetközileg elismert specialistája volt: Argand-al csinálta doktorátusát, Sederholm-al dolgozott sokáig és szoros kapcsolatban volt Émile Haug-al, Lauge Koch-al és Hans Cloos-al (N.B.: a nem geológusok interneten megnézhetik kik voltak ezek a személyek). Wegmann nagyon szigorú és fõleg nagyon ironikus volt. A tanulók féltek tõle és, ha bennünket elfogadott, az azért volt mert nagyon kevés diák mert nála geológiát tanulni (elsõ évben négyen voltunk, és azok közül egy majdnem rögtön abbahagyta a geológiát). Wegmann elve az volt, hogy aki nála nem bírja ki, azért úgysem kár, és aki kibírja nála abból úgyis lesz valaki. Minden tárgyat õ adott le, kivéve a geomorfológiát és, késõbb, az õslénytant, természetesen minden nyomtatott jegyzet nélkül. Ez annyit jelentett, hogy minden elõadáson ott kellett lenni, nekünk kellett kiválasztani mit jegyzünk fel, mit nem, és állandóan utána kellett nézni a szakkönyvekben annak amirõl nem volt ideje részletesen beszélni. Itt tényleg minden az egyéni munkára, egyéni 195


viselkedésre alapult (még az egyetemisták sem segítettek egymásnak sokat), aminek az volt a célja, hogy minél elõbb mindenki függetlenül tudjon dolgozni. A többiek utálták Wegmann elõadásait, mert ülve olvasta az elõadás szövegét (amit semmi esetre sem engedett kinyomtatni), néha rajzolt egy két dolgot a táblára, tett néhány ironikus megjegyzést azokra, akik úgysem értettek semmit abból, amit mondott és az óra végéig folytatta monoton olvasását. Egy darabig eltartott, amíg megértettem, hogy Wegmann nem „tudást” akart átadni nekünk (azt megtalálja az ember a könyvekben), hanem „gondolkodást”, amivel új, még nem látott problémákat is lehet tanulmányozni és megoldani. A kevés „tény” amit megemlített csak arra szolgált, hogy illusztrálja a gondolkodásmódot, nem a „tény” volt a fontos, hanem az, amit illusztrált. Már kezdtem megérteni kicsit keserû iróniáját, még akkor is, ha az gonosz volt: a legtöbb egyetemista azt nézte mennyi „tényt”, „tudást” ad át és nem azt, amit azzal mutatni akart. Ezt fejezi ki nagyon szépen a kínai közmondás: „amikor a bölcs a holdat mutatja, a buta ember az ujját nézi”. Attól kezdve, a „tudásra” vettem egy pár jó petrográfia-, sztratigráfia-, valamint tektonikakönyvet, Wegman elõadásaiból pedig megpróbáltam kihámozni a legfontosabb módszertani tanulságokat, még akkor is, ha azt viszonylag absztrakt, vagy homályos formában fejezte ki. Így például észrevettem, hogy nagy fontosságot tulajdonított a különbözõ nagyságrendû jelenségek tanulmányozásának és a különbözõ nagyságrendû jelenségek ellentmondásmentes, szintetikus reprezentációjának, tekintve, hogy ezek a különbözõ nagyságrendû fenomenák egyszerre, egyidõben léteznek a valós rendszerben. A „jelenség” szó sokféle konkrét interpretálást kaphat (geológiai diskontinuitások, plasztikus deformációk, hidraulikus vezetõképesség stb., stb.), de az általános eszme érvényes marad. Végeredményben hálás vagyok Wegmannak, mert „gondolkodást” tanultam tõle, akkor is ha bizonyos dolgokat gonoszul fejezett ki. Egyszer egy gyakorlat alatt csak ketten voltunk és beszélgettünk, amikor megmagyarázta, hogy még a buta embereket is meg kell hallgatni, mert butaságuk miatt sokszor nincsenek tudatában, hogy valami fontos dolgot mondanak, amit fel lehet használni egy probléma megoldására. Így kifejezve ez elég megalázó, de sajnos igaza volt. Egy másik alkalommal a rajzasztalon dolgoztam geológiai keresztszelvényeken, amikor egy másik sváci egyetemrõl jött valaki, aki Wegmannal szeretett volna dolgozni mint posztdoktori gyakorló. Wegmann elkérte tõle doktori munkáját, átlapozta 196


és kijelentette: „ha még egy kicsit dolgozik rajta, akkor elfogadom, mint diplomamunkát”. Ez a pofon nem annyira a frissen sült doktornak szólt, mint inkább az egyetemnek ahonnan jött. Mindenesetre ez egy komoly figyelmeztetés volt, hogy milyen nívón kell csinálnom a diplomamunkámat, de a diplomamunka elõtt a vizsgákat kellett letenni. Wegman geológia vizsgáján, például egyik kérdés a következõ volt: „Magának egy sötét éjszakán ki kell ugrani ejtõernyõvel egy repülõbõl. Korán reggel mindenhol köd van, és csak ez az ammonita van a lába elõtt. Mondja meg kérem hol van maga?” Még az volt a szerencse, hogy az egy limonitos Macrocephalus macrocephalites volt és tudtam hol talál ilyesmit az ember a Jura hegységben. Végül is letettem az összes vizsgát a „honorable” megjegyzéssel, de a megjegyzés lehetett volna „très honorable” is, ha nem mondtam volna pont a vizsgán a geomorfológia tanárnak, egyébként teljesen jogosan, hogy téved és nincs igaza. Rengeteg kirándulást és terepmunkát csináltunk Wegmannal és ez volt tanításának egyik nagyon pozitív oldala. Több hónapot töltöttünk geológiai térképezéssel a Jurában, több hetes kirándulásokat csináltunk a Vogézekben, a Massif Central-ban, a Bavenói Gránit környékén és persze mindenhol a szerkezeti elemek megértése volt a cél. Sztereografikus projekció és pauszpapír nélkül senki nem jöhetett a kirándulásra, mert ebéd vagy uzsonnaszünetben rögtön felvittük a napközben tett méréseket (törések, telérek, redõzések vagy gyûrõdések tengelyei, mozgásnyomok stb.) a sztereografikus projekcióra. Persze Wegmann professzor természete nem változott meg a kirándulásokon sem: néha megállított bennünket egy kibúvás elõtt, mondván „ez a kibúvás nagyon érdekes, ezt jól nézzék meg”, de azt már nem mondta meg miért érdekes, és azt már nekünk kellett kitalálni. Ha valaki volt elég naiv és megkérdezte miért érdekes, akkor rögtön jött egy ironikus válasz, néha egy ajánlással miszerint az illetõnek valamilyen más foglalkozást kellene keresni, például villamosjegyet lukasztani. Meg kell mondani, hogy akkor voltak a legérdekesebb viták a diákok között, amikor megpróbáltuk megérteni miért „érdekes” az a kibúvás. Nyaranként egy kis pénzt lehetett keresni urániumkutatással az Alpokban, ami ugyanakkor egy jó alkalom volt az Alpok takarórendszerének a szerkezetét közelebbrõl is megismerni. Idõközben megkaptam diplomafeladatomat: a Neuchâtel környéki felsõ-hauterivi mészkõben („pierre jaune”-ban) lévõ keresztrétegzõdés tanulmányozását. Volt néhány régi kõfejtõ, néhány természetes kibúvás, és fõleg több, az építkezések alapjához kivájt mélyedés, mindez egy kb. 20 kilométer hosszú, de viszonylag keskeny sávon. Mikor 197


megkaptam a diplomafeladatot, Wegmann professzor megjegyezte: „azért adom magának ezt a munkát, mert van biciklije, a feltárások nincsenek túl magasan a hegyoldalon, tehát gyorsan tud majd közlekedni egyik helyrõl a másikra”. Ez tényleg nagy segítség volt, de ez volt az egyetlen segítség, amit következõ másfél évben a probléma megoldásához kaptam, mert diplomamunkám átadásáig soha nem beszéltünk arról, amit csináltam. Természetesen nem kérdeztem Wegmanntól semmit és visszagondolva az utóvizsgára Nagy Elemérnél nekivágtam az ismeretlen problémának az elsõ, legjobb kõfejtõben, ahol két, kb. 40 méter hosszú, egymásra merõleges falon lehetett a megfigyeléseket végezni. A keresztrétegzõdés csak látszat volt, felfelé és lefelé jól elhatárolt egységekben egyszerû ferde rétegek voltak, amelyek csapása folyamatos, monoton változást mutatott az egységen belül, tehát a rétegek görbült felületeket képezhettek. De egyik egység se volt egészben látható a kõfejtõben (hol egyik felét nem lehetett látni, hol a másikat), tehát nem ismertem a rétegek pontos formáját egy teljes egységben. És akkor emlékeztem a Kölcseyre: képzeld el a megoldást, nézd meg mi hiányzik és találd meg. Elfogadva a csapások monoton növekvõ vagy csökkenõ változását az egységek nem látható, de létezõ részében, kiegészítettem minden egység sztereografikus projekcióját, ami egy meglepõ eredményt adott: a transzportirány, vagyis a vízáramok iránya, csak viszonylag keveset változott egyik egységrõl a másikra, vagyis a transzportirány egyáltalán nem olyan össze-vissza módon szökdécselt, mint ahogy azt a szokásos, favágómódra alkalmazott statisztikák mutatni szokták. Az egységek párhuzamosítása és egymás fölé tolása azt mutatta, hogy a rétegek formája hasonlít egy felfelé konkáv, fél paraboloid felületre, mint ahogy azt néha a sivatagi barkánok szélvédett végén lehet látni. Ezután már könnyebb volt az eljárást a többi feltárásokra alkalmazni és a transzportirányokat az egész 20 kilométeres szakaszra meghatározni. A rétegek kõzettani összetételét deciméter és centiméter nagyságrendû mintákon tanulmányoztam, hogy végül is a különbözõ nagyságrendû eredményekbõl és a deformációk megfigyelésébõl egy ellentmondásmentes szintézist lehessen készíteni. Amikor 1962 vége felé átadtam Wegmannak kész diplomamunkámat (kb. 100 oldal szöveget és több mint 100 pauszpapírra rajzolt ábrát), majdnem megköszöntem neki, hogy nem segített és nem avatkozott bele abba amit csináltam, mert így az teljesen az én független munkám lett: senki nem mondta meg hol kezdjem el és hol fejezzem be, senki nem mondta 198


meg mit kell megfigyelni és hogyan kell az eredményeket bemutatni, senki nem mondta meg milyen módszereket kell alkalmazni és mit kell elkerülni, és mindezek után persze az volt a benyomáson, hogy képes leszek bármilyen más feladatot is függetlenül megoldani. Wegmann megmutathatta néhány személynek a munkámat, mert a neuchâteli Természettudományi Társulat majdnem rögtön felkért egy elõadásra, egy rövid cikket kellett írnom a Társulat Bulletinjébe, egy geológus csoportnak be kellett mutatnom néhány feltárást, és egy másik cikket kellett küldeni az Eclogae Geologicae Helvetiae-be. Ezek a régi cikkek megtalálhatók a nyilvános ftp:// sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers helyen mint KiralyL64.pdf és KiralyL65.pdf dokumentumok. Alpok: alagút, földgát és erõmû projektek (1963–1966) Ez alatt az idõ alatt még mindig Éva keresetébõl éltünk, aki a Fizikai Intézetben dolgozott, és aki megajándékozott 1961. december 7-én született, André László nevû fiunkkal. Diplomamunkám leadása után viszonylag hamar találtam olyan munkát, ami megengedte, hogy Svájcban és családom mellett maradjak: a neuchâteli Elektromos Mûvek egyik leányvállalatánál, a Force Motrice Neuchâteloise-nál, ami az Alpokban kisebbfajta vízierõmûveket épített, fõleg a Rhone baloldali mellékvölgyeiben. Mivel fõleg a Rhone mellékvölgyeiben kellett dolgoznom elköltöztünk Neuchâtelbõl Sionba, a Rhone völgyébe, de tekintve, hogy az igazgatóság Neuchâtelben volt, minden héten legalább egyszer kellett Sionból Neuchâtelbe mennem. Munkaköröm nagyon változatos volt és sokszor voltam kénytelen számomra új területen dolgozni. A alagutakban, amikben a patakokból a vizet vezették az erõmû fölé, fõleg a falak stabilitását kellett biztosítani betonnal vagy horgonyzással, a repedések gyakoriságától és orientációjától függõen. Azt viszont már magamnak jegyeztem fel, milyen helyeken sûrûsödnek a vízbelépések az alagútba. Nagyon sok idõt vett igénybe a hegyi patakok vízhozamának tanulmányozása, mert a hegyi patakokon lévõ bukókat évenként többször kellett hitelesíteni, tekintve, hogy a bukó éle elõtti patakmeder sokszor változott. Földgátak építésénél fõleg geotechnikai vizsgálatokat kellett végezni, mint a Proktor-féle próba, Agterbergféle határok, összenyomhatóság stb. Az egyik mellékvölgyben egy komplett erõmûberendezés építésének a lehetõségét akarták megvizsgálni és erre a célra a völgy teljes és részletes geológiai térképét kellett elkészítenem kb. 1000 és 3000 méter magasság között. Fõhadiszállásom több héten 199


keresztül egy 2200 méteren lévõ kis vityilló volt ahol egyedül voltam hétfõtõl szombatig és csak hétvégeken mentem le a városba. Mondanom sem kell, hogy ez a munka nagyon érdekes volt, mert a völgy a Grand St. Bernard takarórendszerébe vágódott bele. 1964. augusztus 11-én megszületett második kislányunk és harmadik gyerekünk: Catherine Éva. Ezzel teljesítettük tervünket, mert már Sopronban megegyeztünk, hogy három gyermekünk lesz, amikor egyszer a Papréten mentünk keresztül az Ikva mellett. Az Ikva partján lévõ korláton egy kisfiú csimpaszkodott és kis nõvérkéje, aki féltette õt, többször rákiabált: „csak himbáld magad, majd megbüntet a jó istenke!” A helyzet és mindaz, amit a mondat felidézett annyira komikusnak tûnt, hogy Évával majdnem leültünk a nevetéstõl és megegyeztünk, hogy ha a gyerekek ilyen humoros dolgokat mondanak, akkor azokból legalább három kell. Ez azóta is egyik fétis-kifejezésünk lett és bizonyos helyzetekben, különösen, ha valaki hõzöng elõttünk („csak himbálja magát...”), elég egymásra néznünk, hogy elkezdjünk nevetni. Amikor 1964-ben Wegmann professzor nyugdíjba ment, régi asszisztensét, Jean-Paul Schaer-t nevezték ki helyette, aki Wegmannál írta a doktoriját és a marokkói Service Géologique-nál dolgozott kinevezése elõtt. 1965 elsõ felében kaptam egy telefont professzor Schaertõl, hogy másnap szeretne velem találkozni a sioni vasútállomáson, mert átutazóban van és két vonat között lenne idõnk egy sör mellett beszélgetni. Elmondta, hogy Marokkóban látta milyen fontosak a vízzel kapcsolatos problémák és szeretne Neuchâtelben egy Hidrogeológiai Centrumot létesíteni, ahol a már diplomás geológusokat lehetne posztgraduális nívón hidrogeológusokká képezni. A neuchâteli állam beleegyezett a Centrum anyagi támogatásába és a svájci Kutatóalap is hozzájárulna ahhoz, hogy egy kutató doktorátust tudjon csinálni. A Centrum megnyitását 1966-ra tervezte, vezetõje André Burger lenne, aki szintén Wegmannál doktorált az Areuse folyócska karsztos vízgyûjtõ medencéjérõl és pillanatnyilag a neuchâteli kantonnál dolgozik. Schaer olvasta diplomamunkámat és szeretné, hogy én menjek vissza Neuchâtelbe a Hidrogeológiai Centrumba kutatónak. Egy év alatt megcsinálhatnám a posztgraduális diplomát, azután a doktorátust és nem lenne semmi adminisztrációs kötelezettségem. Természetesen a havi bevétel csökkenne, mert a svájci Kutatóalap nem tud annyit fizetni, mint az ipar. Megköszöntem ajánlatát és közöltem, hogy Évával kell beszélnem, mert most már öten vagyunk a családban és kevesebb pénzbõl kellene megélnünk. 200


Éva rögtön beleegyezett, hogy visszamenjünk Neuchâtelbe már 1965 nyár végén, mivel õ is visszamehetett a Fizikai Intézetbe, megtalálhattuk régi barátainkat és még a vállalatomnak is jól jött a visszaköltözés, mert Neuchâtel környékén kellett még egy utolsó munkát elvégeznem: egy Neuchâtel melletti olajfinomító és a francia határ között építendõ eltemetett olajvezetéknek ásott 2–2,5 méter mély és kb. 30 kilométer hosszú árok pontos geológiai felvételét. Csak ezután a pontos geológiai szelvény után lehetett eldönteni hová kell védõberendezéseket építeni az olajvezeték köré (karsztos mészkõ szakaszok, talajvizet tartalmazó kavicsos zónák stb.). Ehhez társult még annak a szakvéleménynek az elkészítése amit André Burger kért tõlem egy Neuchâtel melletti forrásvidék geológiájáról, még 1965-ben. Itt teljesen át kellett rajzolnom a létezõ, de rossz geológiai térképet, amit 50 évig hibásan használtak, ugyanis senki nem látta azt a 400 méteres horizontális eltolódást ami gyakorlatilag meghatározta a források helyét (lásd ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers KiralyL66.pdf). Neuchâtel: belépés a hidrogeológiába (1966–1970) A posztgraduális kurzus csak 1966 októberében indult, de én már januárban Burger rendelkezésére álltam. Kapcsolatunk elég rosszul kezdõdött. Közölte velem, hogy asszisztense, Jean-Pierre Tripet, a genfi egyetemrõl jön ahol egy kitûnõ diplomamunkát írt a geofizikát alkalmazva egy neuchâteli szinklinális szerkezetének a megértéséhez. Büszkén mutatott egy, a harmadkori molasszban lévõ gyûrõdésekkel teli geológia metszetet a szinklinálison keresztül, de amikor megláttam a szinklinális nevét elkezdtem nevetni és mondtam, hogy ez teljesen hibás és ilyesmi nem létezik a valóságban. Azt hittem rögtön ki fog rúgni: hogy merek ilyesmit mondani, amikor a geofizika egy komoly tudomány, Tripet egy komoly geológus és az eredmény valószínû. Most már nevetés nélkül közöltem vele, hogy az olajvezeték majdnem ott megy át a szinklinálison ahol Tripet metszete van és 2,5 méteres mélységben mindenhol a helyben álló kõzetekben voltunk. Harmadkori molassz ott nincs, csak mezozoos, alsó-hauterivi márga (de ezt a geofizika nem tudhatta) és a rétegek laposan dõlnek, minden gyûrõdés nélkül, egy rájuk tolt antiklinális alá. Persze az olajvezeték már be volt temetve és Burger nem nagyon hitte el, amit mondtam a felvett szelvények ellenére, de szerencsére pont azon a helyen volt velem egy lausanne-i professzor mint külsõ szakértõ és õt még mindig meg lehetett kérdezni. Viszonylag hidegen váltunk el miután megmagyarázta, hogy az elsõ évben a neuchâteli Kanton hidrogeológiai térképét 201


kellene megszerkeszteni 1:50 000 léptékben. Egy kicsit kezdett zsenírozni, hogy már több alkalommal kellett a többiek munkáját hibásnak nyilvánítani, de akkor még nem tudtam mi vár rám késõbb. Mindenesetre Tripetvel nem volt semmi probléma amikor megérkezett, mert õ tudta milyen könnyen tévedhet az ember amikor az elektromos módszerek eredményeit interpretálja és a vele való barátság ma napig is tart. Munkámat teljesen szabadon oszthattam be (amiért hálát kell adnom André Burgernek) és a térképhez való adatgyûjtés mellett rengeteget olvastam a rendelkezésemre álló egyetemi könyvtárban. Emellett személyesen elõfizettem néhány akkoriban induló nemzetközi folyóiratra, mint az Earth-Science Reviews, az Engineering Geology, késõbb a Journal of International Association of Mathematical Geology és a francia BRGM Chronique d’Hydrogéologie címû újságára. Idõközben létesítettek az egyetemen egy Számítóközpontot ahol volt egy lyukkártyás IBM 1130 számítógép 16 K (igen, kérem, 16 Kilobyte!) központi memóriával. Amikor a Fizikai Intézet elindított egy kurzust a Fortran IV-el való programozásra, rögtön beiratkoztam, habár a geológiai intézetben szánakozva mosolyogtak rajtam, mivel ilyesmire a geológusoknak úgysem lesz szükségük. Októberben elkezdtük a posztgraduális kurzusokat amelyek egy része fõleg a francia hidrogeológia két korifeusának (G. Castany és H. Schoellernek) a könyveire alapult. A nagyon komoly hidraulikai részt E. Recordon, a lausanne-i Polytechnikum egyik professzora adta le, elég sok gyakorlati számítással. 1966 végére megcsináltam a neuchâteli kanton geológiai térképét, megjelenítettem nemzetközi jelöléssel (amit Párizsban G. Castany-val határoztunk el) a kevéssé vízáteresztõ és víztároló rétegeket, elkészítettem az összes források, kutak, drenázsok listáját a pontos koordinátákkal és vízhozammal, végül is 1967 elején megszerkesztettem a legfontosabb karsztvíztároló feküjének (a kb. 400 méter vastag malm mészkõösszlet feküjének) a szerkezeti felületét, természetesen kézzel rajzolva (lásd ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers KiralyL69b.pdf). Most már csak a kinyomtatáshoz szükséges pénzre kellett várni, ami sokkal késõbb jött. Egyszer Burgerrel való beszélgetés közben szerencsétlenül megjegyeztem, hogy némely szinklinálisban a víztároló rétegek jól elhatárolt hidrogeológiai egységeket képeznek, mire õ kajánul mosolyogva rám nézett és kijelentette: maga egy nagyon szép kifejezést használt és a „Hidrogeológiai egységek meghatározása a Jurában” lesz a maga doktori tézisének a tárgya. Miért nem fogtam be a számat, hiszen ilyen tézistárgyat csak annak adnak, 202


akitõl gyorsan meg akarnak szabadulni. A tézisre maximum két és fél évet adott, tehát legkésõbb 1969 novemberében meg kellett védenem, vagyis 1969 nyár végén be kellett fejezni az írást, hogy a zsûrinek legyen ideje elolvasni. Elõször arra gondoltam, hogy az olajcsapdák mintájára a hidrogeológiai csapda fogalmát kellene meghatározni, de hamar láttam mindazt a sok befolyásoló tényezõt, ami az olajcsapdáknál nincsen. Azon kívül nehéz volt a befolyásoló tényezõket egy hierarchiába besorolni és meghatározni mi a fontosabb és mi nem, mi jön elõször és mi jön utoljára. És akkor történt egy kisebbfajta csoda: az Earth-Science Reviews számait lapozgatva elkezdtem olvasni P. Meyboom cikkét a „Current Trends in Hydrogeology” címmel és a cikkben volt egy Tóth Józseftõl kölcsönvett ábra, ami az áramlási rendszereket mutatta. Amikor megláttam ezt az ábrát, az olyan volt mintha egy fátyol tûnt volna el a szemem elõl, egyik legszebb „Aha-élmény” amit átéltem. Hirtelen (majdnem) minden világos lett elõttem, jóformán magyarázat nélkül: miért lehet, hogy még egy teljesen homogén medencében is a víz kémiai vagy izotópösszetétele hirtelen változhat a mélységgel, a víz hõmérséklete is hirtelen változhat a mélységgel, a víz különbözõ irányokba mozoghat a különbözõ mélységekben és miért nincs semmi értelme bizonyos források vagy kutak vizének a „korát” egyetlen értékkel megadni. Miért lehet, hogy még egy homogén medencében is bizonyos részek mocsarasak és más területek „szárazak”. De a legfontosabb, amit láttam az a legszebb hidrogeológiai egység amit el lehet képzelni: az áramlási rendszer. És ezt az áramlási rendszert pontosan lehet definiálni: az áramlási rendszer az egy topológiai ekvivalencia osztály az áramvonalak halmazában (a szórend egy kicsit más mint Tóth eredeti definíciójában, de az értelme ugyanaz). Egy kis habozás után írtam Tóth Jóskának és miután röviden tájékoztattam tézisem tárgyáról, kértem tõle különlenyomatokat azokból a cikkekbõl ahonnan származott a már látott ábra. A „Dear Sir”-bõl rövid idõn belül „Kedves Jóska” lett mivel mindketten Sopronból jöttünk és csak 3 év korkülönbség volt közöttünk. Megragadom itt az alkalmat, hogy legõszintébb köszönetemet fejezzem ki Jóskának, nemcsak azért mert tanácsaival akkoriban sokat segített, mint ahogy azt az elõttem lévõ régi leveleink mutatják, hanem azért is mert az áramlási rendszerek fogalma teljesen megváltoztatta a hidrogeológiai problémákkal kapcsolatos gondolkodásmódomat. Probléma esetében persze még mindig a régi jó heurisztikus tanácsból indulok ki: „képzeld el a megoldást”, de most már tudom, hogy a legjobb segítség a megoldás elképzelésére az áramlási rendszerek fogal203


mában és a hidrodinamika alapos ismeretében rejlik. No már most, hogyan lehetne mindezt a sok szép és jó dolgot olyan heterogén és anizotróp közegekre alkalmazni mint a repedéses és karsztos víztárolók a Jurában? Erre egy másik régi heurisztikus tanácsot követtem, a regresszív vagy visszafelé menõ analízist. A célt ismertem: az áramlási rendszerek. Ezek meghatározásához kellettek az áramvonalak. Az áramvonalak szerkesztéséhez kellet ismerni a hidraulikus gradiens mezõjét (és anizotrópia esetén a szivárgási tényezõ tenzorának a mezõjét). A hidraulikus gradiens mezõt a hidraulikus emelkedési magasság mezõjébõl kapjuk meg (nem merem a hidraulikus potenciál kifejezést használni, mert vannak pedáns személyek, akik azt hiszik, tévesen, hogy csak a Hubbert-féle potenciálra szabad ezt a kifejezést használni) és a hidraulikus emelkedési magasságok mezõjét pedig legtöbb esetben matematikai vagy analóg modellekkel kell szimulálni. Ez azt jelentette, hogy behatóan kellett foglalkoznom a matematikai vagy analóg modellekkel, esetleg azok programozásával vagy elkészítésével, mivel számítógépprogram beszerzésére vagy technikusok alkalmazására már nem volt pénzünk. Így lett, célkitûzésem következményeként, a földalatti vizek mozgásának modellekkel való szimulálása egyik fõ feladatom. Még egy lépés visszafelé és a modellhez szükséges adatokhoz érkezünk: a peremfeltételek alkotják az egyik csoportot és, a legegyszerûbb esetben, a szivárgási tényezõ tenzormezõje a másik csoportot. Maradjunk a szivárgási tényezõ ágában: a mezõ direkt mérések interpolációjával való meghatározása a legritkább esetben lehetséges, tehát még egy lépést kell visszafelé tenni, ami végre a geológiával való kapcsolathoz vezet, ugyanis a szivárgási tényezõ tenzormezõje kizárólag a több nagyságrendû, egymásba ágyazott geológiai diszkontinuitásoktól függ (rések néhány milliméter vagy centiméter kiterjedéssel, méteres vagy deciméteres repedések, hectométeres vagy kilométeres vetõk és eltolódások, végül is a több kilométeres, csõszerû karszthálózat ami sokszor egy karsztforráshoz vezet). És itt két másik fontos problémához kellet hozzányúlnom: hogyan lehet a diszkontinuitások bizonyos paramétereibõl a szivárgási tényezõ tenzorát kiszámítani, valamint hogyan lehet a diszkontinuitások ezen paramétereit a terepen mérni vagy terepi mérésekbõl meghatározni. Ennek a három, látszólag független kutatási területnek (földalatti vizek mozgásának modellekkel való szimulálása, a szivárgási tényezõ mezõjének a szerkezete karsztos és repedéses víztárolókban, valamint a több nagyságrendû geológiai diszkontinuitások kvantitatív tanulmányozása a terepen) 204


a logikus összefüggését és sorrendjét a regresszív analízis sémája biztosította és ez a három kutatási terület maradt munkásságom központjában a következõ 35 év alatt. A tézis megvédéséig tartó két évben természetesen csak az elsõ lépéseket tudtam megtenni a fent említett irányokba. Már 1968-ban találtam egy módszert, Jaccard fizika professzor segítségével, a szivárgási tényezõ háromdimenziós tenzorának a kiszámítására kétdimenziós és egydimenziós geológiai diszkontinuitások paramétereibõl. A cikk 1969-ben jelent meg, abban az évben amikor D. Snow cikke ugyanerrõl a témáról, de a mi módszerünk levezetése kevésbbé nehézkes mint Snow-é. Szintén 1968-ban dolgoztam ki a repedések orientációjának és igazi sûrûségének quantitatív, statisztikai analízisét és ezt a módszert alkalmaztam az egyik szinklinálisban végzett terepi mérésekre. Ebbõl a cikk szintén 1969-ben jelent meg a német Geologische Rundschau-ban. A feltárt karsztjáratok és repedések közötti összefüggéseket a barlangász egyesületekkel együtt vizsgáltuk és az eredmények több kisebb cikkekben jelentek meg 1967 és 1971 között (lásd KiralyL69.pdf, KiralyL69a.pdf, KiralyL68.pdf, KiralyL71a.pdf a ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers helyen). Ami a felszín alatti vízmozgás modellekkel való szimulálását illeti, rögtön láttam, hogy az elektromos modellekkel nem lehet sokra menni, sem az ellenálás-kondenzátoros modellekkel (túl nagyok a cellák), sem a szokásos vezetõpapír modellekkel (homogén, izotróp közeg, permanens vízmozgás). Végül szórakozásból én rajzoltam egy pauszpapírra egy geológiai metszetet antiklinálissal és szinklinálissal: a jó víztároló rétegeket 2B-s ceruzával grafitoztam be, a kevéssé vízáteresztõ rétegeket pedig 6H-s ceruzával és kész volt a heterogén papírmodell. Egy másik geológiai metszetbe berajzoltam 2B-s ceruzával különbözõ irányítású és különbözõ sûrûségû sraffokat („repedéseket”) és meg lett a heterogén és anizotróp papírmodell. A többiek ezt annyira érdekesnek találták, hogy írattak velem cikkeket a svájci olajgeológusok lapjába és a Journal of Hydrology-ba (lásd KiralyL70.pdf és KiralyL71.pdf az ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers helyen), de az én érdeklõdésem ekkor már teljesen a matematikai modellek felé fordult. Hála a Fortran IV kurzusnak, már 1968-ban készítettem egy viszonylag primitív „házi” programot kétdimenziós véges differencia modelleknek, de néhány próbafuttatás után már láttam, hogy az akkori gépekkel nem ez lesz a legjobb módszer karsztmedencék szimulálására. 1969-ben írtam egy programot egyszerû háromszögû végeselemekre, de sajnos már nem volt idõm néhány érdekes példát elkészíteni, mert nyáron a tézis szövegét és rajzait kellett megcsinálni és szeptemberben, 205


Franciaországban voltam, a fontainebleau-i Ecole des Mines-ben, Matheron professzor geostatisztika tanfolyamán. 1969. november 27-én megvédtem tézisemet, de a zsûri összetétele nem tetszett az új geokémia professzornak, akinek kinevezését Schaer igazgató idõközben kiharcolta, tekintve, hogy André Burger nem õt hívta meg a zsûribe, hanem az egyetem logika professzorát, mert az egyik fejezetet nem egészen a geológusok megszokott nyelvén fogalmaztam meg. Az új professzor szintén Wegmannál írta a doktoriját, majd az olajiparban dolgozott és kiváló, nemzetközileg elismert specialistája lett az agyagásványoknak. Nagyon szimpatikus ember volt, szintén Wegman régi asszisztense, de sajnos azt hitte, hogy mindent olyan jól ismer, mint az agyagásványokat és mindenbe bele akart avatkozni. Ezért már összeakaszkodott néhányszor Burgerrel és én is tettem már neki néhány kellemetlen, talán nem mindig udvarias megjegyzést, amikor bõdületes dolgokat mondott a vízmozgással vagy a repedések statisztikájával kapcsolatban. Sajnos ezeket a talán sértõnek vehetõ megjegyzéseket a majdnem mindig körülötte lézengõ udvaroncai elõtt mondtam, amit soha nem tudott megbocsájtani nekem és a zsûri ügye természetesen csak elmérgesítette a helyzetet. Sebaj, gondoltam én, egy jó ellenség még mindig többet ér mint egy rossz barát. Persze akkor még nem tudtam, hogy egy jó ellenség rossz ellenséggé is válhat, amikor a rágalmazás fegyveréhez folyamodik. Ami a tézis publikációját illeti, arra csak évekkel késõbb került sor, ugyanis az Eclogae Geologicae Helvetiae szerkesztõje szerint, akinek elküldtem egy lerövidített változatot, túl sok ábra és képlet volt a cikkben és nekem kellett volna fizetni a szedésért a felárat a nyomdának, ami több ezer frankot jelentett. Ilyesmirõl persze szó sem lehetett és vártam jobb napokra, miután az egyetem titkársága megnyugtatott, hogy az akkori szabályok szerint a megvédés dátuma lesz a doktori diplomámon, még akkor is, ha tíz év múlva nyomtatják ki. Néhány éven belül professzor Burger elindította az eléggé rendszertelenül megjelenõ „Bulletin du Centre d’Hydrogéologie” nevû cikkgyûjteményt, és itt jelent meg a néhány végeselemmodellel kibõvített tézis szövege, ingyen. A Bulletin kinyomtatása amatõrmunka volt, sok hibával a képletekben, de a kézhez kapott doktori diplomámon tényleg a megvédés dátuma volt: 1969. november 27. Az aranykor (1970–990) A fejezet címe sajnos nem vonatkozik akkori anyagi helyzetünkre, amire mindent lehetett mondani, kivéve azt, hogy rózsás volt, mert idõ206


közben a gyerekek is megnõttek (13, 9 és 6 évesek lettek 1970-ben) és az õ igényeiket is számításba kellett venni. Mivel csak 1972-ben kérhettem a svájci állampolgárságot, addig Neuchâtelben kellett maradnunk (máskülönben éveket vesztettünk volna el), tehát nem kereshettem állást máshol. Az „aranykor” inkább arra a fejlõdésre vonatkozik, amin a hidrogeológia és az informatika ment keresztül a tézist követõ 20–30 évben, és vonatkozik az én fejlõdésemre is, mindarra amit tanulhattam és megérthettem ezalatt az idõ alatt, végül vonatkozik arra a büszkeségre is, amit az immáron öreg hidrogeológus érez amikor visszagondol, hogy õ is hozzájárult, bármilyen szerényen is, az akkori hidrogeológia fejlõdéséhez. Az 1970-es évek jól kezdõdtek, mert a Geologische Rundschau-ban és az Eclogae Geologicae Helvetiae-ben megjelent cikkek révén sok külföldi kapcsolatot tudtam létesíteni, fõleg amerikai, francia és német geológusokkal. C. Drogue meghívott Montpellier-be, Franciaországba, elõadást tartani a repedések tanulmányozásáról, valamint a repedések és karsztjáratok közötti összefüggésekrõl, de hozzám is jöttek Neuchâtelbe gyakorlók Franciaországból és Németországból akik vagy a repedések statisztikai analízisét, vagy a matematikai modellek módszerét akarták elsajátítani néhány hét, esetleg néhány hónap alatt. 1971 és 1974 között félállásban dolgoztam egy kis Hydrogéo nevû „consulting” vállalatnak, félállásban az egyetemnek, mint egy újonnan bevezetett tárgynak, a matematikai geológiának, egyetemi elõadója. A Hydrogéo-nál szakvéleményadással és fõleg karsztvíztárolók végeselemekkel való modellezésével foglalkoztam, az egyetemen pedig egy bevezetést adtam a statisztikai módszerekbe, valamint a véges differenciás és végeselemes-modellek felépítésébe és használatába. Ezekben az években alakult ki néhány alapvetõ eszme és fogalom, mint például a karszt dualitása (a szivárgási tényezõ, a beszivárgás, a vízmozgás és a medencébõl való vízkilépés dualitása), ami meghatározza a karsztforrások tipikus vízhozamgörbéjét, a hidraulikus gradiens inverziója a karsztjáratok és a körülöttük lévõ kevésbé vízáteresztõ repedéses kõzet között, a karsztforrások alaphozamának („baseflow”-nak) a meghatározása a hidraulikus gradiens inverziójának figyelembevételével, a léptékhatás vagy nagyságrendhatás („scale effect”) elve, vagyis a szivárgási tényezõ változása az egymásba ágyazott, különbözõ nagyságrendû diszkontinuitáshálózatok hatására, a karsztdualitás szükségszerû beépítése a végeselem-modellekbe, ha a karsztvíztárolókban lejátszódó folyamatokat kell szimulálni, az 1-D, 2-D és 3-D végeselemek kombinációja az erõsen heterogén háromdimenziós modellekben, és még egy pár más dolog. 207


Ezek közül az egyik legfontosabb, a léptékhatás vagy nagyságrendhatás („scale effect”) akkor tûnt fel amikor a neuchâteli Jurában lévõ nagy Areuse-karsztforrás vízgyûjtõ medencéjét modelleztük egy megbízó, alkalmazott hidrogeológiai problémájára: Tripet barátom karsztjárat nélküli ellenállás-kondenzátoros elektromos modellel, én pedig végeselemes matematikai modellel ahová beépíthettem egydimenziós vonalelemekkel a karsztjáratokat. A forrás vízhozamának legnagyobb része egy zárt, felszíni lefolyás nélküli szinklinális-poljébõl jött, ahol az öt 300–400 méter mély fúrásban mért szivárgási tényezõk 10–6 és 10–7 m/s között mozogtak. A karsztjáratok nélküli modellekben több mint ezerszer nagyobb szivárgási tényezõt kellett használni, körülbelül 10–3 m/s, ha a megadott beszivárgás mellett elfogadható víznívókat akartunk szimulálni. A látszólagos ellentmondás a fúrásnagyságrendû és medence-nagyságrendû értékek között eltûnt amikor kb. 1 kilométeres sûrûségû karsztjáratokat építettem a matematikai modellbe: a karsztjáratok közötti elemeknek (tehát a medence majdnem egész térfogatának) lehetett 10–6 m/s értéket adni, de globálisan a medence úgy viselkedett mintha az átlagos szivárgási tényezõ 10–3 m/s lenne. Ez annyit jelent, hogy a kisebb nagyságrendû térfogatokban mért értékeket nem lehet minden további nélkül medence-nagyságrendû térfogatokra extrapolálni és viszont: nevetséges lenne a globális értékkel egy lokális, karsztjáraton kívüli kút vízhozamát elõre jelezni. A tranziens karsztmodell azt is mutatta, hogy a szivárgási tényezõ dualitása mellett el kell fogadni a beszivárgás dualitását is: a lassú beszivárgás mellett a beszivárgó vízmenynyiség egy részének gyorsan kell direkt a karsztjáratokba érkezni. Ennek viszont volt egy nagyon fontos következménye: ha a direkt beszivárgás nagy, a hidraulikus emelkedési magasság gyorsabban nõ a karsztjáratokban mint a körülöttük lévõ repedéses kõzetben (gradiens inverziója), tehát az amit szokásosan „baseflow”-nak, alaphozamnak nevezünk el fog tûnni vagy negatív lesz. Az idevonatkozó cikkek csak néhány évvel késõbb jelentek meg a megbízó engedélyével (lásd ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers KiralyL76.pdf, KiralyL76a.pdf, KiralyL84.pdf, KiralyL98.pdf). A „scale effect” elvét alkalmaztam nem karsztos, de repedezett víztárolókra is, és két elméleti diagrammal mutattam be, hogy az egymásba ágyazott, különbözõ nagyságrendû diszkontinuitáshálózatok hatására a szivárgási tényezõ értéke nagy valószínûséggel növekszik a számításba vett térfogat nagyságrendjével. Ezek, egy valós mérésekre alapuló harmadik diagrammal együtt, több cikkben jelentek meg 1973 és 2005 között, 208


tehát több mint 30 éven keresztül (lásd ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers KiralyL73.pdf, KiralyL75.pdf, KiralyL94.pdf, KiralyL-03.pdf). A magas nívójú sztochasztikus módszerekkel repedéses közegeket generáló tudósok persze ellenkezõ eredményre jutottak, ami szerint a szivárgási tényezõ értéke csökken, ha a számításba vett térfogat növekszik, mivel a repedések közötti jó összeköttetések valószínûsége csökken. Sajnos a repedéses víztárolók nem jártak egyetemre, nem olvasták a Water Resources Research cikkeit és továbbra is konokul úgy viselkedtek, mintha a sztochasztikus repedésgenerációval foglalkozó tudósok nem léteznének, vagyis a szivárgási tényezõ értéke továbbra is növekedett a számításba vett térfogat nagyságrendjével. Természetesen nem a sztochasztikus számítások voltak hibásak, hanem a valós rendszer meglátása volt rossz: egy eloszlásból nem lehet az összes egymásba ágyazott, de egymástól nem szükségképpen független, különbözõ nagyságrendû diszkontinuitás-hálózatokat generálni. Mint ahogy a „guru” Edward de Bono írta: „the excellence of logic can never make up for inadequacies of perception” , vagyis a legkitûnõbb logika sem tudja kompenzálni a hibás meglátást. Persze nem szabad azt hinni, hogy a helyzet sokat változott 30 évvel késõbb, néhány kivételtõl eltekintve. Például az olajiparban dolgozó L. W. Lake és S. Srinivasan elfogadják a permeabilitás letagadhatatlan növekedését a térfogat nagyságrendjével, de hozzáteszik: „This behavior is at odds with current upscaling practice wherein the mean permeability either decreases or remains constant with increasing scale”, vagyis mindennapi munkájukban még mindig sokan elfogadják, hogy a permeabilitás csökken a térfogat nagyságendjével [lásd L. W. Lake, S. Srinivasan /Journal of Petroleum Science and Engineering 44 (2004) 27–39]. És mindez 2004-ben, 30 évvel késõbb! Visszatérve vidámabb dolgokra: 1971-ben kõzetmechanikából követtem egy tanfolyamot a lausanne-i Polytechnikumban és 1971-ben alapította meg André Burger és Louis Dubertret az International Association of Hydrogeologists (I.A.H.) Karsztbizottságát amerikai, szovjet és európai tagokkal. A svájci alapító gyûlésen André Burger és jómagam voltunk Svájc képviselõi, Magyarországot pedig Böcker Tivadar képviselte a Vitukiból, aki szintén Miskolcon és Sopronban járt egyetemre és nagyon hamar baráti kapcsolatot létesítettünk egymással. Tivadarral rengeteget nevettünk, mert elmesélte a legutolsó pesti vicceket és felidéztük a régi miskolci és soproni emlékeket, olyannyira, hogy orosz és amerikai kollégáink gyanakodva néztek bennünket: egyik a szocializmust építi, másik a kapita209


lizmust és mégis mindig együtt vannak, a hasukat fogva a nevetéstõl. Szerencsére az ilyen ellentéten mi már régen túl voltunk, mert mindenhol tárgyilagosan ítéltük meg a helyzetet. A Karsztbizottság minden évben más-más országban rendezett találkozót, ami alkalmat adott a különbözõ karszttípusok megismerésére és baráti kapcsolatok fenntartására. 1972 májusában megkaptuk a svájci állampolgárságot, de amilyen rendetlen vagyok elfelejtettem írásban lemondani a magyar állampolgárságomról. Még azon nyáron hazamentünk Sopronba, ahol az összes cukrászdában kipróbáltuk a krémest, és Budapestre, ahol a gyerekek kipróbálták az összes fürdõt és ahol órákat töltöttem a Liszt Ferenc téri mûszaki könyvkereskedésben. Itt találtam meg az én „kis piros könyvemet” amibe még ma is beleolvasok, ami tele van színes aláhúzásokkal, színesen bekeretezett képletekkel, szamárfülekkel, és amibõl sok ötletet vettem át amikor természettudományos képzettségû geológusoknak kellett néhány, a matematikai modellekhez szükséges, fizikai és matematikai alapfogalmat megmagyarázni. Ez Szûcs Ervin 1971-ben megjelent „Dialógusok a mûszaki tudományokról” címû kis könyve, amit csak tanácsolni lehet a hidrogeológusoknak, de amit kötelezõvé kellene tenni a hidrogeológusokat oktató személyeknek. Már csak azért is, mert fontos lenne elõször bizonyos fogalmak fizikai jelentõségét tisztázni különösebb formalizmus nélkül (extenzív és intenzív mennyiségek, mezõk, gradiens, konduktív és konvektív áramsûrûségek, áramsûrûségek divergenciája stb.) mielõtt elkezdenének parciális differenciálegyenletekkel dobálózni. 1974 és 1978 között csak az egyetemen dolgoztam, egyrészt mint tanácsadó néhány egyetemi projektben (tézisek, szakvélemények stb.), másrészt mint egyetemi elõadó, mert a posztgraduális statisztikához és a modellezéshez hozzájött még a geomorfológia is amit geológusoknak és geográfusoknak kellett oktatni elsõéves nívón, ugyanis a régi geomorfológia professzor nyugdíjba ment. Rossz nyelvek azt állították, hogy bosszúból pályáztam meg a geomorfológiát a régi professzorral való nézeteltérések miatt, de ez nem volt (teljesen) igaz. Egyrészt az állás hozzájárult a megélhetésünkhöz, másrészt a geomorfológia egy nagyon szép és érdekes tudománnyá vált amikor az ember megértette, hogy a domborzat egy komplikált, de részben önszabályozó rendszer eredménye, ahol a domborzat fejlõdésének, kialakulásának egyik legfontosabb tényezõje a domborzat saját maga. A visszacsatolási mechanizmusban természetesen a különbözõ transzportfolyamatok játszanak fontos szerepet, de helyük és kölcsönhatásuk jól meghatározott az önszabályozó rendszer sémájában. 210


Az I.A.H. Karsztbizottsága már kevéssel megalakulása után elhatározta egy könyv kiadását „Hydrogeology of Karstic Terrains” címmel és a könyv 1975-ben meg is jelent Párizsban. A Karsztbizottság tagjai írták a könyv 11 fejezetét, nekem az ötödik fejezet jutott „Report on the Present Knowledge on the Physical Properties of Karstic Rocks” címmel (Beszámoló a karsztos kõzetek fizikai tulajdonságainak jelenlegi ismereteirõl), de a szöveg franciául jelent meg. A fejezetet ugyanannak a regressziós analízisnek a sémájára építettem fel mint amit már tézisemben is használtam. Jelen esetben a karsztmedencék peremfeltételein kívül fõleg a szivárgási tényezõ és a víztárolási tényezõ mezõinek a meghatározása volt a cél. Már 1969-es tézisemben bemutattam, hogy a karsztosodás, amitõl végeredményben a hidraulikai paraméterek mezõi is függenek, egy nagy részben önszabályozó folyamat: a vízmozgás függ a peremfeltételektõl és a szivárgási tényezõtõl, a szivárgási tényezõ függ a diszkontinuitások nyílásától, a diszkontinuitások nyílása függ a kõzet oldásától, a kõzet oldása függ a kémiai paraméterektõl és a vízmozgástól, különösen a vízmozgás sebességétõl, amivel záródik a visszacsatolás. Ez annyit jelent, hogy a karsztos víztárolók önszabályozó rendszerek a peremfeltételek, az áramlási rendszerek és a hidraulikai paramétermezõk állandó kölcsönhatásával. Ezt az önszabályzó rendszert és ezeket a kölcsönhatásokat jelenítettem meg egy összefüggõ diagramm formájában, ahol a különbözõ nívójú tényezõknek megvolt a logikus helye, és amely tényezõkrõl való akkori ismereteket meg lehetett vizsgálni a helyes sorrendben (lásd KiralyL75.pdf az ftp://sitelftp.unine.ch/ Kiraly/papers helyen). Egy hidro-geokémiai tézis elolvasása által kiváltott nagy felháborodás volt az eredete annak az 1977-tõl 1979 végéig tartó érdekes projektnek, aminek megvalósítását Müller Imre barátom kitûnõ terepi mérései tették lehetõvé. A tézist egy kémikus csinálta, akivel egyébként nagyon jó viszonyban voltam, annak a geokémia professzornak az irányítása alatt aki már régóta bele akart avatkozni a hidrogeológusok ügyeibe. A tézis tárgya a neuchâteli karsztvizek kémiája volt, beleértve a már általunk tanulmányozott nagy Areuse-karsztforrást is. Sajnos a tanulmány, ami hetenként egyszeri vízmintavételre alapult, nem maradt meg a kémiai egyensúlyok tárgyalásánál, hanem a vizek kémiai összetétele és egy favágóstílusú statisztika alapján hajmeresztõ dolgokat állított a karsztban végbemenõ folyamatokról: például, nincs kapcsolat a forrás vízhozama és a víz mineralizációja között, a kalcium-karbonát koncentrációja csak évi változást mutat és csak a talajban képzõdött CO2-tõl függ, mivel 2–3 hónap különb211


ség van a maximális CO2-képzõdés és a maximális kalcium-karbonát tartalom között, a karsztvíz tartózkodási ideje 2–3 hónap a forrás vízgyûjtõ medencéjében stb., stb. Közöltem Burger professzorral, hogy a tézisben található hibás állításokat meg kellene cáfolni mielõtt kárt okoznának. Így például a szivárgási tényezõ és a beszivárgás dualitása ismeretében a tézisben megemlített tartózkodási idõnek nincs semmi értelme, másrészt elõre látható, hogy minden nagyobb árhullámnál a karsztjáratokba direkt beszivárgó „friss víz” gyorsan le fog érni a forráshoz és ott mérhetõ hígítást fog elõidézni az oldott anyagok koncentrációjában. Ha ezt a hígítást mérni akarjuk, akkor az árhullám gyors levonulása alatt több vízmintát kellene venni, ami minden 6, 8 vagy 12 órában való vízmintavételt jelentene, mert a heti mintavétel természetesen nem mutatna semmit. Mindez lehetséges lenne, mivel Müller Imre, aki a fribourgi egyetemrõl jött hozzánk, nemcsak kitûnõ mûszerekkel rendelkezett (automatikus vízmintavevõ, elektródok a víz elektromos konduktivitásának és néhány ion koncentrációjának a mérésére), de fõleg nagy gyakorlata volt a mûszerek terepen történõ telepítésében és használatában. Burger professzor beleegyezett, hogy az Areuse-karsztforrásnál csináljuk a méréseket, a svájci Kutatóalap is elfogadta a projektet és 1977 nyarán Imre elkezdte a fárasztó terepi munkát. Augusztus végétõl mûködött az automatikus vímintavevõ, november végétõl folyamatosan regisztráltuk (akkor még csak papíron) a forrásvíz elektromos konduktivitását és a nátrium-ion koncentrációját és 1978 augusztusától a víz hõmérsékletét is regisztrálta egy mûszer. Imre rengeteget dolgozott a mûszerek karbantartásával, néha még éjjel is kiment a terepre beigazítani a vízmintavevõt, hogy vihar esetén gyakrabban vegyen vízmintát. Neki köszönhetjük, hogy már az elsõ év végén kitûnõ mérési eredményeket tudtunk tanulmányozni, amelyek megerõsítették feltevésemet a gyors, karsztjáratokba történõ direkt beszivárgásról és árhullám esetén a forrásnál megfigyelhetõ „hígításról”. Természetesen az eredmények ugyanakkor bizonyították a beszivárgás dualitását is (lassú beszivárgás a repedezett mészkõbe, gyors beszivárgás direkt a karsztjáratokba), tehát az egy értékkel megadott tartózkodási idõ hiábavalóságát. A hígítást lehetett az évi változásokra is általánosítani: a télvégi hóolvadás és esõk „friss” vizének nagymennyiségû beszivárgása átlagosan lecsökkentette az oldott anyagok koncentrációját, a karsztjáratok nyári kiürülése (amit a többhetes alaphozamok mutattak) és a kismennyiségû beszivárgás pedig nyár végére felemelte a koncentrációkat. Ezt a francia, besançoni egyetem hidrogeológusaival mutattuk be 212


35 Jura hegységben lévõ karsztforráson. Az eredményeket részletesen leíró cikkek 1979-ben jelentek meg a Bulletin du Centre d’Hydrogéologie-ban (lásd KiralyL79a.pdf és KiralyL79b.pdf az ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/ papers helyen). Habár semmi becsületsértõ megjegyzést nem írtam az Areuse eredményeit bemutató cikkbe (lásd KiralyL79a.pdf), geokémikus professzorunk elvitte a cikket az egyetem akkori vice-rektorához és panaszkodott, hogy milyen gonosz és rosszindulatú dolgokat ír Király a dolgozataiba. Pedig, ha tudta volna milyen hálás voltam neki és doktoranduszának, mert buta állításaik nélkül soha nem csináltuk volna meg azt a szép tanulmányt az Areuse-forrásról. Gondolom azt sem értette meg miért mosolyogtam rá olyan barátságosan minden reggel és miért érdeklõdtem melegen hogyléte felõl. Mert ugye milyen unalmas lenne az élet egy legjobb ellenség nélkül... Idõközben nem felejtettem el a matematikai modellek továbbfejlesztését, mivel a számítóközpont is kapott nagyobb, gyorsabb gépeket és majdnem minden irodába kaptunk képernyõs terminált. Már csak kvadratikus végeselemeket használtam és áttértem a háromdimenziós modellekre. Mivel a megoldásra az úgynevezett „direkt”, Gauss eliminációs eljárást használtam a zseniális B. M. Irons frontál-módszerével, és mivel a számítógépek kapacitása nem volt még elég nagy az 1970-es években, szerettem volna viszonylag kevés csomópontot használni. Ezért a karsztjáratokat és a vetõket egydimenziós (1-D) és kétdimenziós (2-D) elemekkel akartam szimulálni, amiket be lehetett volna a háromdimenziós (3-D) elemek közé csúsztatni anélkül, hogy a csomópontok száma megváltozott volna. Sajnos a szakkönyvek csak azt írták le hogyan kell 2-D elemeket 2-D térben és 3-D elemeket 3-D térben használni, de az 1970-es évek elején nyomát se találtam hogyan kell 3-D térben lévõ 2-D végeselemekre az egyenleteket felírni. A lausanne-i Polytechnikumban sem tudtak segíteni, mert nem találták a problémát érdekesnek, úgy hogy nekifogtam a tenzoralgebrai ismereteim elmélyítésének görbe vonalú koordinátákban görbe felületeken és a metrikus tenzor segítségével egy idõ után megoldottam a problémát. Amikor az elsõ 1-D, 2-D és 3-D végeselemekbõl álló modell jó eredményeket adott, akkor értettem meg, hogy egy bizonyos nívón a matematika nemcsak hasznos, de nagyon szép is. A módszert leíró cikk elõször a mi kis Bulletin du Centre d’Hdrogéologie folyóiratunkban jelent meg 1979-ben, de szerencsére csak az 1988-ban megjelent angol nyelvû cikk után figyeltek fel rá (lásd KiralyL79.pdf és KiralyL88.pdf az ftp://sitelftp.unine.ch/Kiraly/papers helyen), így jó tíz évig dolgozhattunk 213


vele minden konkurencia nélkül (például, a FEFLOW-ba csak több mint 20 évvel késõbb tették be ezt a lehetõséget). 1978-ban kineveztek „directeur de recherche”-nek, kutatási igazgatónak, ami egy „ad personam” állás, és ami megengedte, hogy abbahagyjam a geomorfológia elõadásokat. Így gyakorlatilag csak a modellekkel és azoknak fõleg karsztos és repedéses víztárolókra való alkalmazásával foglalkozhattam. Idõközben Burger professzorral való viszonyom is megjavult és az elsõ évek bizalmatlanságát kölcsönös bizalom váltotta fel: õ tudta, hogy számíthat rám a technikai problémák sikeres megoldásában és én tudtam, hogy számíthatok rá az adminisztrációs problémák megelégedésünkre történõ elintézésében. Ez tényleg egy hasznos szimbiózissá alakult át, mert én nem akartam Intézetünk vezetésébe beleavatkozni, õ nem akart az én technikai problémáim megoldásába beleavatkozni, de ketten elértük, hogy Intézetünknek egyre jobb hírneve lett külföldön is. Persze tudtam, hogy ilyen nagy szabadságom semmilyen más egyetemen nem lett volna, és ezért örökké hálás leszek André Burger-nek és Jean-Paul Schaer-nek. Még 1978-ban kaptunk egy fontos megbízást egy Guatemalában erõmûvet építõ nagy svájci vállalattól: egy részben karsztosodott guatemalai mészkõmasszívumon keresztülvezetõ, kb. 15 kilométer hosszú csatornába beszivárgó vízmennyiséget kellett végeselem-modellel szimulálni a karsztosodás optimista és pesszimista hipotéziseire. A munkát 1979-ben kezdtük el és az több szakaszban 1982-ig tartott, ahol az alagút már elkészült részében tett megfigyeléseket felhasználtuk a maradék szakaszokban tett elõjelzések javítására. Még mielõtt a guatemalai munkát befejeztük volna, már egy sokkal nagyobb projektre kellett felkészülnünk, olyanra amit még soha nem csináltunk. Az 1970-es években Svájcban is problémát okozott a radioaktiv hulladékok tárolása és ennek a problémának a megoldására alapították meg a NAGRA vállalatot (Nationale Genossenschaft für die Lagerung radioaktiver Abfälle). Az 1970-es évek végére a NAGRA javasolt néhány helyet az alaphegység gránitjaiban az erõsen radioaktiv hulladéktárolásra fõleg azon a területen, amely a Rajna Basel és a Konstanzi-tó közötti szakaszától délre esik. A svájci szövetségi állam egy fõleg geológia professzorokból álló bizottságot nevezett ki NAGRA javaslatainak a felülvizsgálatára és a bizottság egyik tagja úgy találta, hogy a NAGRA által javasolt helyek túl közel vannak a Rajnához ahol a felszín alatti vizek a hulladéktárolóktól felfelé fognak szivárogni. Ez a geológia professzor mutatott is egy kézzel rajzolt színes sémát a feltételezhetõ áramlási rendszerekrõl, amit biztos egy 214


hidrogeológustól kapott. A NAGRA geológusai és hidrogeológusai természetesen más véleményen voltak (Tóth Jóska eszméit az áramlási rendszerekrõl akkoriban még nem ismerte, vagy nem fogadta el mindenki) és a NAGRA akkori fõgeológusa eljött Neuchâtelbe, hogy megkérdezze, mit gondol a Hidrogeológiai Centrum, kinek van igaza. Mivel professzor Burger azon a héten külföldön volt, szerénységem fogadta a NAGRA fõgeológusát (aki régebben az olajiparban dolgozott) és én tárgyaltam vele. Javasoltam neki, hogy pillanatnyilag ne adjunk igazat egyik félnek se, mert az csak további szakértõk közötti elméleti vitákra fog vezetni, megcáfolhatatlan eredmény nélkül. De javasoljunk olyan technikát vagy módszert, aminek az eredményét mindkét fél el fogja fogadni, akár kedvezõ neki, akár nem. Vegyük például a 2000–3000 méteres mélyfúrásokat, amelyeket a NAGRA már elkezdett, de ezek csak pontszerû eredményeket fognak adni és mindig lehet vitatkozni mi történik 2–3 kilométerrel messzebb. De fel lehetne építeni egy háromdimenziós vízföldtani modellt is, ami a NAGRA által kijelölt hulladéktárolásra alkalmas helyeket magában foglalná, és megmutatná, hol szivárognak a felszínalatti vizek lefelé, hol szivárognak felfelé és hol szivárognak fõleg horizontális irányban. Ez nem csak a fent említett vita eldöntésében segítene, de hozzájárulna a hulladéktárolásra legkedvezõbb hely kiválasztásához is, annál is inkább, mert a modell felépítése a NAGRA geológusainak, hidrogeológusainak és munkatársainak a részvételével történne. A mélyfúrásokban végzett mérések természetesen a modelleredmények ellenõrzésére is szolgálnának. Ezután megmutattam néhány példán hogyan lehet kvadratikus véges elemekkel a geológiai szerkezeteket felépíteni, hogyan lehet 2-D elemekkel a vetõket vagy feltolódásokat szimulálni, hogyan lehetne a szimulációk eredményeit a különbözõ geológiai rétegben megjeleníteni és persze nem felejtettem el aláhúzni, hogy mi nem csak modellezõk vagyunk, de geológusok is. Kis idõvel késõbb a NAGRA közölte velünk, hogy szeretnék, ha részt vennénk a vízföldtani modell projektben és ugyanakkor felkértek egy elõadásra a NAGRA egyik partnerintézményénél, az Eidgenössisches Institut für Reaktorforschung-nál (most Paul Scherrer Institut), vagyis az atomfizikusoknál. Ott fõleg az áramlási rendszerek, a végeselem-modellek és a geológiai tényezõk (repedések, vetõk, szerkezetek) közötti összefüggéseket mutattam be a regresszív analízis vezérfonalával, de a fizikusok kérdéseivel az elõadásból egy valóságos vizsga lett. Válaszaim nem lehettek túl rosszak, mert nemsokára értesítettek bennünket, hogy a mi kis 215


neuchâteli Hidrogeológiai Centrumunkat bízzák meg a regionális vízföldtani modell elkészítésével és nem a nagy lausanne-i vagy zürich-i Polytechnikumokat. Burger és Schaer professzorok természetesen nagyon büszkék voltak Neuchâtel sikerére, de én majdnem megijedtem, amikor láttam milyen nagy fába vágtam a fejszémet: egy csomó segédprogramot kellett fejleszteni a végeselem-hálózat félautomatikus szerkesztésére (de még így is kellett néhány elemet „kézzel” elhelyezni), jóformán csak éjjel lehetett számolni, mert egy változat futtatása 4–5 órát vett igénybe a gép majdnem teljes kapacitásával, emellett javítani kellett az eredmények 3-D-s megjelenítését is. A geológiai szerkezeti felületek digitalizálása persze sok idõt vett igénybe és a geológiai szerkezetek egyszerûsítése szintén nem ment minden vita nélkül. Szerencsére kaptam segítséget: Francesco Kimmeier nélkül soha nem lett volna kész a végeselem-hálózat (csak mindig követelõzött, hogy most hirtelen ilyen vagy olyan segédprogramot készítsek neki), Pierre Perrochet és Claude Wacker pedig sokat segítettek a változatok futtatásában és néhány program javításában. Végül is kész lett egy kb. 23 ezer négyzetkilométer nagyságú regionális modell és egy kisebb, de részletesebb lokális modell a NAGRA által kiválasztott hulladéktároló helyek körül. A számítóprogram leírása 1985 januárban jelent meg mint a NAGRA NTB 84–49 számú jelentése (lásd KiralyL85.pdf a ftp://sitelftp.unine.ch/ Kiraly/papers helyen), amit követett a nagyon sok ábrával ellátott, végeredményeket bemutató NTB 84–50 számú jelentés ugyanabban a hónapban. A modellek (a regionális és a lokális) persze azt mutatták, hogy a Rajna környékén a felszínalatti vizek felfelé szivárognak, tehát az a kézzel rajzolt színes séma a feltételezhetõ áramlási rendszerekrõl ami az akkori vitát kiváltotta, teljesen helyes volt. Egy kis nosztalgiával nézem ezt a most is elõttem lévõ kézzel rajzolt sémát, amit akkoriban Schaer professzornak adtam, és amit továbbra is emlékként fogok õrizni. Persze nem csak a NAGRA-modell készítése volt mozgalmas. Amikor az 1980-as évek elején híre ment, hogy fél Svájcot modellezem (persze, mint minden rémhír, ez is túlzott volt) egymás után jöttek a meghívások elõadások tartására, modellkészítésre, tézisek zsûrijébe való részvételre vagy cikkírásra. Szégyellem magam, de sajnos nem vagyok olyan ember, aki mindig szeret valamilyen hasznos dologgal foglalkozni, amit sváb származású és protestáns nevelésû nejem csak a velem született lustaságnak tulajdonít (annak ellenére, hogy dédnagymamám szintén sváb volt). Normális körülmények között szükségem van néhány órára naponta, 216


amikor semmi „hasznosat” nem csinálok és ez egyre jobban hiányzott az 1980-as években annak ellenére, hogy nem fogadtam el minden ajánlatot. Már 1981-ben meghívtak Hollandiába, ahol a karsztos víztárolók modellezésérõl beszéltem és 1982-ben a svájci Eidgenössisches Institut für Reaktorforschung hívott meg egy INTRACOIN (International Nuclide Transport Code Intercomparison) workshopra ahol átfogó képet kellett adni a repedéses kõzetekben lévõ felszínalatti vizek hidraulikájáról. Még az év végén el kellett mennem Kubába is egy pár napra megint a karsztos víztárolók modellezésérõl beszélni, egybekötve egy pár szép kirándulással (többek között rumot gyártó üzemekbe is). 1983-ban meghívtak Tübingenbe, Németországba, ahol a mély áramlási rendszerekrõl beszéltem a NAGRA modell felhasználásával. Az elõadás utáni kávészünetben odajött két úriember mondván, hogy két kérdést szeretnének nekem feltenni. „Maga magyar?” volt az elsõ kérdés, amire igennel feleltem. „Akkor mikor tudna nekünk a Bajor-medencérõl egy háromdimenziós vízgeológiai modellt csinálni” volt a második kérdés. Semmi esetre sem 1985 elõtt, mondtam én, mire címet cseréltük és megígérték, hogy két év múlva telefonálnak Münchenbõl. Ez a dolog érdekelt volna, egyrészt mert sógorom München mellett lakott, másrészt mert a bajor modell a NAGRA-modell folytatása lett volna kelet felé. Még abban az évben meghívtak a zürich-i Polytechnikumba is, hogy beszéljek a repedéses víztárolók hidraulikai tulajdonságairól a „4th International Course on Groundwater Management” keretében. Természetesen büszke voltam, hogy olyan elõadókkal voltam együtt mint Jacob Bear Izraelbõl és G. de Marsily Franciaországból, mert õk már akkor is a felszín alatti vízmozgások világhírû specialistái voltak. 1984-ben nem fogadtam el semmilyen meghívást, mert a NAGRA projektet kellett befejezni és készülni kellett 1985 legfontosabb eseményére: Burger professzor helyettesítésére, mivel õ 1985 õszén nyugdíjba ment. Már 1984-ben kiírták a pályázatot és Svájcban minden hidrogeológus meg volt gyõzõdve, hogy én is fogok a Hidrogeológiai Centrum igazgatói állására pályázni, de errõl természetesen szó sem lehetett. Megmondtam Schaer professzornak is, hogy nem pályázok, de szeretnék abban a bizottságban lenni, amelyik javasolni fogja az új igazgatót. Megmagyaráztam Schaer-nek, hogy az igazgatói állásban keresztet vethetnék a modellek fejlesztésére és konkrét víztárolók modellezésére, azonkívül az én munkastílusom összeférhetetlen az adminisztrációval, mert ott nem lehet tíz napig csak egy dolgot csinálni éjjel-nappal, mint a mo217


dellezésnél és hagyni minden mást a következõ hónapra. Viszont Tóth Jóskát érdekelte az állás, mert mondtam neki, hogy én nem pályázok. Jóska pályázott, a bizottság (amiben én is benne voltam) õt javasolta, az egyetem és a neuchâteli állam ki is nevezte Jóskát professzornak, de kinevezése után egy pár nappal jött egy levél Tóth Jóskától, hogy meggondolta magát és mégis inkább Kanadában marad. Ha akkor Jóska ott lett volna elõttem... Mivel akkor már késõ volt, hogy még egyszer kiírják a pályázatot, mint ahogy javasoltam, a bizottság többi tagja egyszerûen vette azt a Jóska után következõ jelöltet. Így lett F. Zwahlen, aki egyik afrikai államban tanított egy technikumban, a Hidrogeológiai Centrum új igazgatója ahelyett a világszerte jól ismert Tóth József helyett, akire annyira számítottam. Nagy meglepetésemre 1985-ben tényleg kaptam egy hívást Münchenbõl, ahová elmentem megbeszélésre. Ami különösen érdekelte õket az a Dunától délre fekvõ karsztosodott és vastag harmadkori réteggel fedett, mély malm víztároló vízháztartása (beszivárgások helye és mennyisége, vízkilépések helye és mennyisége). Elfogadtam a munkát, de csak velem tudtak, személyesen, szerzõdést kötni és nem a Centrummal, mert Svájc nem tartozott az Európai Közösséghez. Így tehát gyakorlatilag magamnak kellett a modellt felépíteni, mert a Münchenbõl kapott „segítség” sajnos használhatatlan volt a végeselem-hálózat szerkesztéséhez. Fõleg az egyetemi nyári szünetekben tudtam a bajoroknak dolgozni, 1986 nyarától 1989 nyaráig és a fõbb modelleredményeket egy 1990-es jelentésben adtam le errõl a több mint 300 kilométer hosszú és 80 kilométer széles modellrõl. Ez a munka azért is hasznos volt, mert sikerült a NAGRA-modellhez használt programot jelentõsen feljavítani, különösen a 3-D eredmények grafikus megjelenítését illetõen. 1985-ben elfogadtam még két meghívást: egyet Barcelonába ahol a 3-D modellezésrõl kellett beszélnem a „Curso internacional de hidrologia subterranean” tanfolyamon, és egy másikat az USA-ba, a University of Delaware-hoz, ahol a repedéses víztárolók jellegzetességeirõl kellet elõadást tartanom a „NATO Advanced Study Institute on Fundamentals of Transport Phenomena in Porous Media” keretében. A következõ évben, 1986-ban, még kétszer kellet Spanyolországba mennem: egyszer a baszkokhoz San-Sebastianba (baszk nyelven Donostia) ahol a karsztvíztárolók modellezésérõl beszéltem és utánna még egyszer Barcelonába a „Curso internacional de hidrologia subterranean”-hoz, ahol ugyanarról a témáról adtam elõ mint a baszkoknál. Egyébként Antigüedad baszk barátom adott 218


egy baszk nyelven írt geológia könyvet, hogy találok-e benne szavakat amik a magyarra hasonlítanak, mert õk is keresik nyelvük eredetét valahol a Kaukázus mögött. Spanyolország után Portugáliába, Liszabonba hívtak meg kétszer a következõ években: a National Laboratory of Civil Engineering-ben volt 1987-ben a “NATO Advanced Research Workshop on Advances in Analytical and Numerical Groundwater Flow and Quality Modelling”, ahol a “Large scale 3-D groundwater flow modelling in highly heterogeneous geologic medium” címû tanulmányomat kellett bemutatnom és ugyanott volt 1989-ben az „Advanced Workshop on Heat and Mass Transport in Fractured Rocks”, ahol megint a repedéses víztárolók jellegzetességeirõl kellett beszélnem. 1986 júniusában a francia Kutatóalap (CNRS, Centre National de la Recherche Scientifique) igazgatója kinevezett, 1988 decemberéig, a „Heterogén víztárolók hidrogeológiája” nevû GRECO (Groupement de Recherche Coordonnée) tudományos tanácsába tagnak, tanács amit G. de Marsily vezetett, és aminek egyik eminens tagja J. Margat volt, a francia hidrogeológia egyik korifeusa. Szerepünk fõleg abból állt, hogy az ebben a csoportban dolgozó kutatók eredményeit értékeljük és néhány érdekesnek ígérkezõ kutatási irányt javasoljunk. Persze ebben a csoportban dolgoztak a repedéses és karsztos víztárolókkal foglalkozó francia kutatók is. André Burger nyugdíjbamenetele után én vettem át a karszt tanítását is, amibõl „repedéses víztárolók és karszt” lett, és amit kitûnõen lehetett párosítani a modellek tanításával: a modellezés megengedi, hogy jobban megértsük a vízmozgást ezekben a nagyon heterogén víztárolókban, és ezek a nagyon heterogén víztárolók megvilágítják a modellek gyenge pontjait a közeg diszkretizálását és az egyenletek megoldását illetõen. A tanítás és a bajor modell mellett megint kellett 1987-ben egy viszonylag komplikált 3-D-s modellt építeni a Rhone völgyében, Visp környékén, Brig-tõl valamivel nyugatra. Az erre a részre tervezett autópályát akarták egy, a Rhone üledékeibe mélyített, alagúton át vezetni és az építkezés közben fellépõ hidrogeológiai nehézségeket kellett szimulálni különbözõ hipotézisekre. A munka 1990-ig tartott és legnagyobb részét jó barátom, Mahmoud Bouzelboudjen, végezte el a megrendelõk megelégedésére. Nekem csak néhány kis részletet kellett még a programba tenni, mint például a nullavastagságú vízátnemeresztõ falak szimulálását, amik szükségesek voltak az alagút mélyítésénél. 219


Nem vagyok legyõzhetetlen (1990–2010) Az 1970 után eltelt 20 év elég mozgalmas volt, mert a fent említett elfoglaltságokhoz hozzá kell venni még a diplomamunkák és tézisek megítélését (a több mint 40 tézis túlnyomó többsége külföldi volt: francia, német, spanyol, belga, portugál), az I.A.H. Karsztbizottságát, a kisebbnagyobb munkákkal összekötött tárgyalásokat és a meg nem említett rendszeres, vagy alkalmi összejöveteleket, kongresszusokat. Az ilyen összejöveteleken majdnem mindig volt több magyar származású résztvevõ, egyszer legalább nyolcan voltunk az asztal körül délben. Evés közben beszélgettünk, külföldiekrõl, magyarokról, amikor egyik asztaltársunk megjegyezte: „azt nem szeretem a magyarokban, hogy mindenkit hülyének néznek”. Egy kicsit hümmögtünk, amikor elment az asztalunk mellett egy Ázsiából származó úriember aki odaköszönt barátunknak. Az visszaköszönt, azután felénk fordult: „Láttátok ezt az ürgét? Ez egy olyan nagy barom, hogy el se tudjátok képzelni!” Persze megnyugodva nevettünk: saját meghatározása alapján asztaltársunk még mindig igazi magyar maradt. Ami engem illet, nem néztem le kollégáimat, de mivel 55 éves koromig majdnem minden sikerült, amit elkezdtem és még mindig jó formában voltam a sok pipázás, kávézás és éjjeli munkák ellenére, azt hittem minden tûzön keresztül tudok menni, anélkül, hogy megégetném magam. Ezért volt úgy 50 és 55 éves korom között az a csalóka érzésem, hogy majdnem legyõzhetetlen vagyok és még azt sem tûnt fontosnak, hogy a kutatási igazgató címhez hozzákaptam a „professeur associé” (társprofesszor) címet is. Hogy ez az érzés mennyire csalóka volt, azt 1991-ben tudtam meg, amikor egy szokásos orvosi ellenõrzésnél az EKG egy régi szívinfarktust jelzett. Ilyesmit én soha nem éreztem, mondtam az orvosnak, de azért õ elküldött kivizsgálásra ahol megerõsítették az infarktus létezését, de vigasztaltak is, miszerint még megmaradt 95%-a a kapacitásomnak. Akkor minden rendben van, mondtam én, beszedtem a tanácsolt aszpirint, de amúgy nem változtattam sokat életmódomon. Fejlesztettem a programokat a tömegtranszportra és a telített – nem telített vízmozgásra, valamint a diszperzivitás jól ismert „scale effect”-jét próbáltam magyarázni a repedésekben lévõ egyenetlen üregeloszlással. Ami a karsztot illeti, egyszerû elméleti 3-D-s modellekkel mutattam be az úgynevezett „epikarszt” szerepét a karsztforrások vízhozamában és a negatív „baseflow” vagy alaphozam létezésében (lásd KiralyL95.pdf és KiralyL98.pdf a ftp://sitelftp. unine.ch/Kiraly/papers helyen). Még elfogadtam két meghívást Belgiumba 220


1993-ban és 1994-ben, a Free University of Brussels-hez ahol karsztról és repedéses víztárolókról kellett beszélnem az „Interuniversity Postgraduate Programe in Hydrology” keretében. Szintén kétszer mentem még DélPortugáliába, Faroba 1994-ben és 1995-ben ahol rövid tanfolyamok keretében beszéltem karsztos és nagyon heterogén víztárolók modellezésérõl. Végül is a repedéses kõzetekben lévõ felszín alatti vizek mozgásáról kellett beszélnem Németországban, Amsbergben 1994-ben a „Seminar über Interpretations-Strategien in Exploration und Produktion” keretében. Hosszú idõ után 1995-ben találkoztam újra Tóth Jóskával és a Molnál dolgozó Viszkok Jánossal Szegeden. Viszkok János egy tézist szeretett volna készíteni a Pannon-medence keleti részérõl és az ott mûködõ áramlási rendszerekrõl, amiket kapcsolatba akart hozni az olajmigrációval. A Pannon-medence keleti részének 3-D-s vízföldtani modelljét velem akarta elkészíteni, aminek semmi akadályát nem láttam. Tóth Jóska irányította volna az áramlási rendszerek és az olajmigráció közötti kapcsolat vizsgálatát. Viszkok Jancsi Genfben talált magának egy félnapos állást, beiratkozott a genfi egyetemre és nehéz körülmények között csinálta tézisét. Eleinte nem tudtam sokat segíteni neki, mert 1996 végén jött második infarktusom, amit ezúttal éreztem, és 1997 tavaszán jött még egy harmadik infarktus is, ezután véglegesen abbahagytam a pipázást, egyik napról a másikra. 1997 szeptemberében átestem egy by-pass operáción, ami után megjavult egészségi állapotom, olyannyira, hogy 1998 tavaszán elfogadhattam az ELTE Alkalmazott Földtani Tanszék vezetõjének, Mindszenty Andreának a meghívását két kis elõadásra a modellekrõl és a karsztvíztárolókról. Tóth Jóska szintén Budapesten volt és részt vettünk a magyar hidrogeológusok tavaszi összejövetelén Siófokon, ahol volt szerencsém személyesen megismerni Juhász József professzort, akinek „Hidrogeológia” könyve már régen a könyvespolcomon volt. Még volt lehetõségem egy napra elutazni Miskolcra is és meglátogatni régi évfolyamtársamat, Somfai Attila professzort a megváltozott Egyetemvárosban. Tóth velem jött Budapestrõl Neuchâtelbe, mert tagja volt egy neuchâteli tézis zsûrijének. Az úton megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy nálunk Somogyban a szederfának bólongat feketén a lombja és nem az eperfának, mert olyan nincs, de a kemény alföldi fejével nem akarta elhinni. Na ja, el kell fogadni, hogy a nagy tudósok se tökéletesek. A tézisvizsga után Jóska visszarepült Kanadába, én pedig nekifogtam helyettesem keresésének, mert 2000 júniusában nyugdíjba kellett men221


nem. Azt elértem, hogy az új modellezõtanár „ordinárius” legyen, tehát viszonylag független legyen az „elbeszélõ hidrogeológiát” tanító igazgatótól. Szerettem volna, hogy helyettesem már 1999-ben Centrumunkba jöjjön az eszmecserék miatt. Ezért a pályázatot már 1998 elején kiírtuk és májusra már elég sok jelölt volt. Azok közül meghívtuk az öt legjobbat egy rövid elõadásra, hogy össze tudjuk hasonlítani õket. Részemrõl csak ketten jöhettek számításba: P. Perrochet és O. Kolditz. Perrochet-t már régóta ismertem, a lausanne-i Polytechnikumot végezte és én segítettem, hogy Kaliforniába és Ausztráliába mehessen, mint fiatal kutató. Kolditz nagyon jó matematikus és még jobb programozó volt, vele biztos fellendült volna a karsztos és repedéses víztárolók modellezése. 1998. június végén meghallgattuk az öt pályázót és a bizottsággal viszonylag gyorsan kijelöltük Pierre Perrochet-t. A probléma az volt, hogy Pierre nem akart ordinárius lenni, õ „directeur de recherche”, kutatási igazgató szeretett volna lenni, mint amilyen én voltam, mert õ is utálta az adminisztrációt. Mondtam neki, igaz, hogy nem kellett adminisztrációt csinálnom, de nem voltam elég független munkatársaim kiválasztásában, tehát jobb, ha elfogadja az ordinárius professzori állást. Most, tíz év múlva, persze hálás a tanácsért, mert van neki egy jól összedolgozó kutatókból álló csapata. Röviddel nyugdíjba menetelem elõtt, 2000 áprilisában, barátom Mahmoud Bouzelboudjen és az újonnan kinevezett professzor Perrochet szerveztek egy háromnapos nemzetközi kollokviumot aminek témája a nagyon heterogén víztárolók modellezése volt. Tóth Jóskán kívül az elõadók fõleg francia és német barátok és ismerõsök voltak (Mangin, Kinzelbach, Ackerer, Matthai, Ababou, Renard, Massonnat a Total-ELF-tõl stb.), a közönség pedig inkább svájci egyetemistákból tevõdött össze. Ezt az alkalmat használtuk fel, hogy Viszkok János megvédje tézisét Tóth Jóska jelenlétében, de a zsûri magyarországi tagjai (Somfai Attila a miskolci egyetemrõl és Bérczi István a Moltól) sajnos nem tudtak Svájcba jönni. Ezután Pierre Perrochet berendezett az egyik folyosón lévõ vitrinben egy kis „múzeumot” a modellek fejlõdésérõl. Elõször jöttek a papírmodellek, többek között a különbözõ keménységû ceruzákkal pauszpapírra rajzolt modellek, azután Tripet ellenállás-kondenzátoros modellje és végül a 2-D-s és 3-D-s véges differenciás és végeselemes-modellek vízmozgásra és tömegtranszportra. Ezek között van az a 3-D-s modell is, amit Pierre csinált a franciáknak a Mururoa atollról. Egy kis sarokba beletette a modellezõ legfontosabb munkaeszközeit: régi hamutartómat legszebb pipámmal és utolsó zacskó dohányommal, egy kis olasz kávéfõzõt, egy piszkos kávéscsészét 222


(ez szemtelenség, mert majdnem mindig elmostam a csészémet) és Zienkiewicz nyitott könyvét a végeselemekrõl. Nyugdíjazásom után az aktív hidrogeológiától való eltávolodás lassú, fokozatos és majdnem fájdalommentes volt. Kovács Attila, az ELTE-rõl, Neuchâtelben csinálta tézisét a karsztvíztárolókról és sokat beszéltünk egymással mert programjaimból többet is használt, Viszkok az ELF-nél dolgozott néhány évig Franciaországban és többször voltam vele és fõnökével (G. Massonnat-val) a terepen repedéseket mérni, egy németekbõl, szlovénekbõl, bolgárokból és svájciakból álló nem hivatalos, „levegõben lógó” karsztcsoporttal majdnem minden évben találkoztunk valahol, és természetesen szerettem volna programjaimat is modernizálni. 2002-ben meghívtak Szlovéniába az „Evolution of Karst: from pre-karst to cessation” címû szimpóziumra, ahol a „Karstification and groundwater flow”-ról beszéltem (lásd KiralyL-02.pdf és KiralyL-03.pdf a ftp://sitelftp.unine.ch /Kiraly/papers helyen). A szimpózium után elmentem Budapestre, ahol kapcsolatba kerültem a MÁFI hidrogeológusaival. A következõ évben megint volt alkalmam találkozni velük és hosszasan beszélgettünk Tóth Györgyel, aki szintén fõleg modellezéssel foglalkozott. 2005-ben kétszer is kellett Budapestre mennem: májusban magánügyben és augusztusban az ELTE meghívására mint elõadó az UNESCO „Erdélyi Mihály” School of Advanced Hydrogeology keretében. Még májusban közöltem Tóth Gyurival, hogy Viszkok 3-D-s modellje a Dunától keletre terül el és milyen érdekes lenne a Dunától nyugatra és a Drávától északra elterülõ részrõl is egy 3-D-s modellt készíteni. Valószínûleg a dunántúli kölyök beszélt belõlem, amikor megemlítettem, hogy nyugdíjas lévén és azért mert érdekel, megcsinálhatnám „társadalmi munkában” a dunántúli 3-D-s modellt, ha a MÁFI rendelkezésemre bocsájtaná a modell szerkesztéséhez szükséges geológiai alapanyagot (szerkezeti felületeket, geológiai metszeteket stb.). Mivel a MÁFI egyik munkatársa, Muráti Judit, a neuchâteli hidrogeológia tanfolyamot kívánta elvégezni, kapcsolatunk Tóth Gyuriékkal biztosítva lenne. Muráti Judit tényleg jött Neuchâtelbe, mutatott néhány térképet és mondta, hogy Tóth Gyuriék egy dunántúli terepszemlét terveztek 2006 elsõ felében, amiben én is részt vehetek. Még most is meghatódok, amikor arra gondolok milyen kedvesen fogadtak és milyen szakszerûen vezettek a terepen a MÁFI hidrogeológusai vagy geológusai és ezúttal is szeretnék köszönetet mondani Jocháné Edelényi Emõkének, Muráti Juditnak, Tóth Gyurinak, Fodor Lacinak és Horváth Istvánnak. Idõközben Muráti Judit megkapta neuchâteli 223


diplomáját, mint hidrogeológiában specializált geológus, de sajnos én egy lépést sem haladtam a dunántúli modellel. Arra ugyanis nem számítottam, hogy 2006 nyarától nemcsak saját egészségem, de Éva egészsége is nagyon megromlik. Különösen Éva egészségi állapota nyugtalanított, és mivel nem akartam õt egyedül otthon hagyni, inkább én vonultam vissza a hidrogeológiától. Ez a dunántúli modell-projekt volt az elsõ nagy kudarcom. De azért minden reményt nem adok fel, mert az a benyomásom, hogy az utóbbi hónapokban Éva gyógyulófélben van: már többször kinevetett, hogy milyen lassan gondolkozom, amit nagyon jó jelnek tekintek. Persze kettõnk nyolc végtagja közül azért mindig van egy, ami nem teljesen úgy mûködik úgy, ahogy kellene, de hát ez már a korral jár, vigasztalt egy bölcs ember néhány nappal ezelõtt. A család természetesen sokat segít kisebb-nagyobb bajunk elviselésében. Mint sok más család, a mienk is eléggé kevert: van öt unokánk (a legidõsebb elmúlt 18 éves, a legkisebb másfél éves), a többi nagyapák Olaszországból, Korzikából és Lengyelországból származnak, de a nagymamák között van egy igazi svájci hölgy is. Éva imádja legkisebb unokánkat és azt hiszem a kis kölyök tényleg hozzájárult, hogy nagymamája gyógyulófélben legyen.

Epilógus (2010– ) Van egy dolog, ami elég kellemes az én koromban és hízeleg a vitáktól immáron visszavonult öreg hidrogeológusnak: néhány régi, néha több mint 30 évvel ezelõtt megjelent dolgozatomat csak most, egy pár év óta, kezdik gyakrabban megemlíteni a nemzetközi karsztos irodalomban, vagyis 20–30 évvel a megjelenés után. Ebbõl persze nem szabad azt következtetni, hogy a hidrogeológusok butábbak lettek az utóbbi években, hanem inkább azt, hogy ha ez így megy tovább, akkor utolsó éveimre majdnem aktuális dolgozataim lesznek minden aktuális szerkesztési munka nélkül, ami különös örömet okoz egy olyan lusta embernek, mint én. Most már csak azért imádkozok, hogy legyen elég lelkierõm elkerülni a „látjátok, nekem volt igazam” mondatot, amiért majdnem mindig utálják az embert, ugyanis szeretném, ha életem végén nekem is maradna néhány barátom a hidrogeológusok között. Ezt fejezi ki, sokkal szebben, mint én, az alábbi kis ima, aminek sajnos nem ismerem a szerzõjét, de amivel szeretném zárni soraimat: 224


Lord, Thou knowest that I am growing older. Keep me from becoming talkative and possessed with the idea that I must express myself on every subject. Release me from the craving to straighten out everyone’s affairs. Keep me from the recital of endless detail. Give me wings to get to the point. Seal my lips when I am inclined to tell of my aches and pains. They are increasing with the years and my love to speak of them grows sweeter as time goes by. Teach me the glorious lesson that occasionally I may be wrong. Make me thoughtful but not nosey, helpful but not bossy. With my vast store of wisedom and experience it does seem a pity not to use it all. But Thou knowest, Lord, that I want a few friends at the end.

Ahogy némely hidrogeológus a modellezõt látja

225


Elméleti karszt szinklinális karsztjáratokkal és „epikarszt” réteggel

226

Klinghammer István: Ötven évvel ezelõtt kezdtem meg tanulmányaimat, hogy térképész legyek

KLINGHAMMER ISTVÁN

Ötven évvel ezelõtt kezdtem meg tanulmányaimat, hogy térképész legyek

Bevezetõ Az életutam, iskolai tanulmányaim, majd egyetemi oktató-kutató pályám stációi jól követhetõk. Elég ráklikkelni valamelyik internetes hálózati portálra, amely életrajzi adatokat közöl. Ami vallomást igényel, az az, hogy mi volt a munkám célja, és amit tettem, az hogyan hasznosult, milyen visszhangra lelt. A kérdés elsõ felére könnyû válaszolni, a másik felére pedig nem illik önértékelést adni. Azt válaszolják meg hallgatóim, tanítványaim, a hazai és a nemzetközi szakma. (Azért férfiúi hiúságom szelíd biztatással kimondatja, tessék a 65. születésnapomra kiadott tanulmánykötetet kézbe venni.) Munkám célja négy mondatban összefoglalható: A térképtudomány kialakulását történetiségében nyomon követni és feltárni önállóvá válási fázisait. Modellelméleti szempontok alapján kidolgozni napjaink kartográfiájának szerkezeti koncepcióját. Leírni a mai térképek jellemzõ tartalmi és formai jegyeit. Rendszerbe foglalni a tematikus kartográfia kifejezési formáit. A történetiség értelmezése a térképészetben A térképek és az egyéb térképészeti ábrázolási formák (földgömbök, 3D-s modellek, tömbszelvények, metszetek), amelyek mint a környezeti realitás specifikus modelljei bizonyos szerkezeteket és kapcsolatokat nagy hûséggel képeznek le, mind a gyakorlati tevékenységben, mind a tudományos megismerési folyamatokban fontos szerepet töltenek be. Mind227


ezeken felül a térképi modellezés számos tudományágban nélkülözhetetlen kutatási módszer is. Bár a térképek, illetve térképszerû ábrázolások társadalmi szüksége már az emberiség korai történetében, feltehetõleg még az írás elterjedése elõtt felmerült, a térképészet mégis csak a 20. században vált önálló tudományággá. Létrejötte tehát igen hosszadalmas volt. Kialakulásának kutatása már ezért is kitüntetõ érdeklõdésre tarthat számot a tudományágak keletkezésének összehasonlító vizsgálata szempontjából. A térképtudomány kialakulása még más különös vonásokat is mutat. Ezek egyrészt a gyakorlati és tudományos tevékenység között fennálló és szakmailag jellegzetes kapcsolatokból következnek, minthogy a két tevékenységi ág együtt alakítja ki a térképészet egységét; másrészt alapvetõ vonása az egész kartográfiának a tudományok összességéhez való viszonya, és ennek a viszonynak a történeti alakulása. A térképkészítés, mint tudományos tevékenység elõször a prediszciplináris tudomány eleme volt. Ezt az idõszakot olyan, zömében természettudományi irányultság követte, amelyben a térképszerkesztés az alkalmazott matematika egyik ágaként fejlõdött. A kartográfiának a földrajz és geodézia határterületeként való kifejlõdésével olyan részei alakultak ki, amelyek a mûszaki, illetve hadtudományokhoz tartoztak. A térképészet természettudományos orientációja új formát nyert a tematikus térképek megjelenésével. Ezen a módon kapcsolatba került egy egész sor olyan természettudományos diszciplínával, amelynek már a megszületésénél szerepet játszott, például a geológiával, a meteorológiával, az oceanográfiával. Emellett a térképészet a gazdasági és történeti kartográfia alakjában a társadalomtudományok részterületeként is kifejlõdött. A történetiség a térképészetben két szempontból is értelmezhetõ. Az egyik a térképészet történetét feldolgozó kultúrtörténeti, a másik a tudománnyá válás történetiségét feltáró tudománytörténeti értelmezés. Nem lehet köztük fontossági sorrendet felállítani. A térképtudomány kialakulásának meghatározásában, „létrejötte” idõpontjának kijelölésében nagy eltérések mutatkoznak. Az eltérések több okra vezethetõk vissza. Elsõsorban arra, hogy a kutatók eltérõ ismérveket és eltérõ indexálást alkalmaznak munkáikban. Például olyan fogalmak, mint tudomány, vagy tudományág, más-más értelmezésben szerepel a szerzõknél; nem beszélve arról, hogy magáról a térképészetrõl és szerkezetérõl is eltérõ felfogásokat vallanak. De az eltéréseknek nemcsak a kutatók szubjektuma az oka, hanem ennek objektív alapja is van. Nevezetesen 228


az a több fejlõdési vonalú szövevényesség, amely a kartográfia önállóvá válásának folyamatában megmutatkozik. Sajnálatosan gyakori ma a térképészetben az a felfogás, amely szerint valamely szakkérdés vizsgálatakor elegendõ a legújabb vonatkozó irodalom ismerete. Az ismeretek történeti fejlõdésének figyelmen kívül hagyása, azaz a szakmai visszatekintés hiánya, megengedhetetlenül szegényíti a szaktudós ismeretvilágát. Sokszor idõben távolibb megfigyelések és elméletek azok, amelyek a forradalmian új tudományfejlõdés csíráját alkothatják. Ezeket a megfigyeléseket és elméleteket saját koruk mellõzte, kuriózumként kezelte, mivel nem illettek bele az ismeretek adott rendszerébe. Más tények iránt nem volt igény egy adott idõpontban, ezért maradhattak visszhang nélkül. Hiába bizonyította Eratoszthenész több, mint kétezer évvel ezelõtt a Föld gömbölyûségét, a Földet mindenki, aki rajta járt lokálisan síknak, „laposnak” találta. Mondhatni, hogy a természettudomány tapasztalaton és gondolati munkán alapuló gömbölyû világképe a laikusok közvetlen tapasztalatán nyugvó „hiszem, amit látok” lapos világképével állt szemben. Így ezt a felfedezést legfeljebb elegáns szellemi mutatványként értékelte néhány „szakmabeli”, de mérhetõ társadalmi szintû világképváltozást nem váltott ki. Vasco de Gama és Kolumbusz földkörüli útjai már nemcsak direkt úton igazolták a Föld gömbölyûségét, de igencsak érzékelhetõ módon zavarták meg a társadalom világképét is. Az õ gömbölyû világképük ugyanis hatalmat, aranyat, hajóipart, kereskedelmet, egyszóval társadalmi elõnyt jelentett a „lapos” világképûek számára is. Mindenesetre a tudományos világkép fejlõdése ebben az esetben alig kevesebb, mint kétezer évvel megelõzte a társadalmi világkép fejlõdését. A tudományos ismeretek rendszere egy adott társadalom kultúrájába ágyazódva keletkezik és hat. A térképészet fejlõdésére erõsen hatnak az egyes nemzeti társadalmak gazdasági, politikai és kulturális sajátosságai. A térképészet történetének vizsgálata azt bizonyítja, hogy az ismeretek nemzetközi áramlása mellett a kutatások nemzeti céljainak alapvetõ jelentõsége van abban, hogy a tudomány a társadalom fontos hatóerejévé válhasson. Kétséges, hogy a természethez kötött életmódot folytató, a közvetlen észlelésben és ösztönben erõs õsembernek életterében való tájékozódáshoz szüksége volt-e hasonló segédeszközre, mint a civilizált embernek. A mai természeti népek, akiknek életmódja sokban hasonló õseinkéhez (inuitok, déltengeri szigetlakók) különbözõ, környezetükben fellelhetõ tárgyakat, anyagokat (fa, kókuszrost, kagyló, halcsont) használ229


nak a tér- vagy irányjelölés kicsinyített, modellszerû ábrázolására (pálcikatérképek). Számos sziklarajzot találtak állatokról, csónakokról, áldozati eszközökrõl, használati tárgyakról, és ismerünk õskori ornamentális urna- és vázadíszítéseket. Ezzel szemben igen ritkák az olyan vonalas rajzok, amelyek a környezet jelzéseként nagy bizonyossággal térképszerû ábrázolásnak lennének minõsíthetõk. Az õsi kultúrák igen magas fejlettségi fokot értek el: gondoljunk a csillagászatra, a városépítésre, de onnan is csak kevés régi térképleletet ismerünk. Bizonyára igen sok dokumentum elveszett. Feltehetõ például, hogy Mezopotámiában, vagy a Nílus mentén léteztek kataszteri térképek adózási célokra vagy a földfelosztás rögzítésére. Kínából ismeretesek ilyenek a Kr. e. 2. évezredbõl. KözépAmerika elfoglalásakor a spanyol hódítók az indián õslakosság magas fejlettségû térképészetével találkoztak, de ennek termékei csaknem teljesen megsemmisültek. Az antik világban az õsanyag, a Föld és az óceánok (Okeánosz) nagysága és alakja (lemez, henger, gömb) foglalkoztatja a görög filozófusokat. A gömb alakra vonatkozó felfogás lassan teret nyert. A babilóniai elképzeléseken alapuló csillagászat és matematika fõként Alexandriában fejlõdött tovább. A csillagászati megfigyelések a geometriához (a földméréshez) és az útleírásokhoz szükséges tájokozódási feltételek kidolgozásához (fokmérés, vetületek) vezetnek. A rómaiaknál a kolóniák, a gyarmati városok alapítása gromatikusok és agrimensorok (földmérõk) által végzett kataszteri felméréseket (formae) igényelt, de ezekrõl a munkákról csak kevés feljegyzés maradt meg. A formae, a kataszteri térképek mellett léteznek a földrajzosok tabulae-i, a földrajzi térképek. A római katonai igazgatási szervezet számára a távolsági adatok feltüntetésével sematikus (méretarány nélküli) úttérképek (menetút-vázlatok) készültek. A Mediterránumtól, a Földközi-tenger medencéjétõl függetlenül fejlõdött tovább a térképészet Kínában. Európában Kelet-Ázsiáról, minden kereskedelmi kapcsolat ellenére is, csak homályos elképzelések voltak. A híres Tyrus–Szamarkand selyemút Lancsauban végzõdött. A középkor Európáját teljesen a keresztény hittan uralta. Minden a túlvilági létre irányult, a reális élet elvesztette a jelentõségét. Az égi megfigyeléseket és csillagászati méréseket istennek nem tetszõnek minõsítették. A Föld gömb alakjáról szóló antik tanítások feledésbe merültek, és nem is tûrték azokat. A Földet ismét korong alakúnak tekintették. A kolostorokat díszítõ nagy, kerék alakú, dekoratív térképek középpontja Jeruzsálem (T–O térkép, keresztséma). Emellett ismertek kis kör alakú térképek is a 230


földi nagy klímaövezetek tagolásával, amelyeket a görögöktõl vettek át. Az antik világ földrajzi öröksége átkerült az iszlám tudományba. 830 körül Ptolemaiosz mûveit lefordították arabra, és kiegészítették azokat. A 9. és 10. évszázadban kialakult az iszlám atlasz típusa, többnyire 21 térképpel: egy világtérkép, a Földközi-tenger, a Kaszpi-tenger és a Perzsa-öböl ábrázolásával három tenger-térkép és általában tizenhét térkép az iszlám országokról. A világtérkép az Okeánosz által körülfolyt korongot mutatja a három ismert tenger vázlatos öbleivel. A 12. századtól kezdve normann befolyás érvényesül (Szicília) az iszlám térképeken. A 12. századtól kezdve Velence és Genova városállamai a kereskedelem és hajózás révén a Földközi-tenger medencéjében hatalmi pozícióra tettek szert. Ez a helyzet csak a 15. században szûnt meg. Spanyolországban, Franciaországban, Angliában és Hollandiában a tengerpartokon új kereskedelmi központok alakultak ki (London, Antwerpen). A Balti-tenger térsége a 12–14. évszázadoktól a német keleti kolonizáció és a Hanzavárosok révén nagyobb jelentõségre tett szert. A kínai flotta-expedíciók a 15. évszázad kezdetén Délkelet-Ázsiában új partokat tártak fel. A növekvõ tengeri forgalom erõsen hatott a térképészetre. A 14. évszázadtól kezdve Itáliában és Katalóniában új típusú tengeri térképek, a portolánok jönnek létre. Kínából az arabok és a keresztesek közvetítésével került Európába az iránytû, és terjedõ használata meghatározó szerepet játszhatott a térképlapokat lefedõ szélrózsa-rajzok alkalmazásában. A hajózás térképigénye (a hajókon egy idõben legalább két térképet kellett tartani) nagy keresletet teremtett a portolánok iránt. A 15. század elsõ felében Itáliában (Genova, Velence, Ancona), Mallorca szigetén és Barcelonában, késõbb Sagresben is a tengeri térképészet saját iskolái alakultak ki. A portolánokon és tengeri atlaszokon kívül ebben a történeti idõszakban még egy-egy régi stílusú világtérkép is megjelenik (Fra Mauro muranói kör alakú térképe). A reneszánszra az egyházi-kolostori kötöttségbõl való kitörés a jellemzõ. Az a kulturális változás, amely a törökök elõrenyomulásával (1453-ban Konstantinápolyt, 1460-ban Athént foglalják el) és a görög-bizánci tudósok Itáliába menekülésével kezdõdött, tartós hatást gyakorolt a térképészet fejlõdésére. Ptolemaiosz Geográfiájának újra felfedezése másolatos kiadásokhoz és fordításokhoz vezetett — sõt a ptolemaioszi atlaszok ismételt kinyomtatásához is. Az antik világ egy ideig még abszolút tekintélyként szerepelt a kor embere elõtt, minthogy azonban a reneszánsz egybeesett a nagy földrajzi felfedezések korával (Bartolomeus Diastól Kolumbuszon át Magellánig), a ptolemaioszi térképeket kezdték modern 231


tabulákkal (tabulae modernae) kiegészíteni, majd lassan helyettesítették is azokat. A ptolemaioszi geográfiát Peter Bienewitz- (Apianus-) és Sebastian Münster-féle kozmográfiák váltották fel. A világtérképek szerkesztése ugyan még elõtérben áll, de megjelennek az elsõ nagyobb méretarányú, szárazföldi területeket ábrázoló térképek. A mûvészet és az építészet is hatással van a térképészetre (Leoardo da Vinci, Albrecht Dürer), és ugyanez érvényes a csillagászatra és a matematikára is. Kopernikusz megalkotja a heliocentrikus világképet, de tanai nyomtatásban csak halála évében, 1543ban jelennek meg, és két év múlva betiltják azokat. 1472-ben Johannes Müller (Regiomontanus) a nürnbergi csillagvizsgálóban megfigyeli a (Halley-) üstököst, 1494-ben megjelenik az elsõ nyomtatott aritmetikai és geometriai tankönyv, Luca Pacioli munkája. A térképészeti termékek rendkívüli módon történt megszaporodásához a technikai újítások is hozzájárultak. Egyrészt a papírgyártás, amely Kínából és az iszlám területekrõl került át Európába (Franciaországban a 14. század közepe táján, Németországban a 15. század közepén jelent meg), és kiszorította az addig használt pergament, másrészt a fametszet feltalálása, amely a papírgyártással csaknem egyidejûleg terjedt el. Néhány évtized múlva (1446) pedig már megjelent a rézmetszet is. A mozgatható betûkkel történõ könyvnyomtatás (1440 körül) csak közvetett jelentõséggel bírt a térképészetben, minthogy a térkép grafikai elemeit nem lehetett szavak módjára az egyes betûkbõl elõállítani. A barokk korszakban nagy szerepet játszott a térkép keretének kartusokkal és emblémákkal való díszítése. A gazdag díszítõ grafika ellenére a térbeli információk ábrázolásában egyre nagyobb pontosságra törekedtek. A 16. század közepe a nagy tengeri és szárazföldi atlaszok korszakának kezdete. A Földközi-tenger medencéjében jelentõs és nagynevû térképész famíliák mûködése nyomán (Itáliában a Freducci, Maggiole, Agnese, Mallorca; Marseillesben az Olives család) valóságos tengertérkép- és tengeriatlasz-ipar alakult ki. A hajózás és kereskedelem kiépülésével (Kelet-indiai Kereskedelmi Társaság) a térképigény lényegesen megnövekedett, és a tengeriatlasz-kartográfia súlypontja a Földközi-tenger környezetébõl Hollandiába helyezõdött át. A szárazföldi (földrajzi) atlaszok is elsõsorban a németalföldi térképészek és újonnan alakuló térképkiadó vállalataik tevékenységének eredményeként jönnek létre. A legismertebb nevek: Mercator, Ortelius, Hondius, Jansson, Blaeu, de Witt, Danckert, Valck. Az atlaszoknál a korábbiaktól eltérõen már nem az egyes térképészek által készített világtérképek kiadásáról van szó, amelyeket technikai okokból 232


különálló lapokra kellett szétvágni, hanem sok, lehetõség szerint több országból származó szerzõ gyûjteményes térképmûvérõl. Az atlaszok a folytonosan táguló világ megismerését, a földrajzi környezetre kíváncsi ember információszükségletét elégítették ki, és többnyire több kiadást éltek meg. E kartográfiai produkció központja elõször Antwerpen volt, majd az 1600-as évek után Amszterdam. 1702-ben és 1708-ban új térképészeti mûhelyek (officinák) jöttek létre Nürnbergben és Augsburgban. XIV. Lajos korát követõen, elsõsorban Franciaországban, a topokartográfia is lendületet vett. A francia iskola megalapítója Sanson d’Abbeville. Mellette Picard, Mortier, a három generációt átfogó Cassini család (a párizsi csillagvizsgáló igazgatói) és De L’Isle (Delisle), a kartográfia reformátora nevét kell kiemelni. A kor geodéziai-térképészeti problémáját a Föld méretérõl és alakjáról adatokat nyújtó fokmérések, valamint egy egységes, természethez kötött hosszmértékegység és kezdõ meridián meghatározása jelentették. A topográfiai térképezésben úttörõ jelentõségû volt az elsõ országos háromszögelés Franciaországban, és a „Carte Géometrique de la France 1 : 86 400” elkészítése. Számos államban nagyméretarányú országos gazdasági felvételek (kataszteri térképezés) kezdõdtek a földadózás és a mezõgazdasági termelés fokozása érdekében. A topográfiai térképezés új terepfelmérési módszerekre épül (alapvonalmérés, háromszögelés). A domborzat ábrázolása nagyot javult. A csillagászat fejlõdése (1675 a greenwichi obszervatórium megalapítása) tartós hatást gyakorolt a felmérésre. Galilei kísérletei nyomán (1583 az ingaészlelések, 1602 a szabadesés) kifejlõdik a kísérleti fizika. A mikroszkópot, a földi és csillagászati távcsövet és a tükörteleszkópot bevezetik és alkalmazzák a földi és égi mérésekben. Toricelli 1672-ben a fehér fényt a spektrum színeire bontja, Römer 1676-ban meghatározza a fény sebességét. Huygens 1673-ban a Föld lapultságát a centrifugális erõvel magyarázza. Tycho de Brahe mérései alapján Kepler 1609-1629 között kidolgozza a bolygómozgás törvényeit. Newton 1666-ban felállítja a tömegvonzás elméletét. Száz év múlva, 1785ben használja elõször Coulomb a torziós mérleget a földi nehézség meghatározására, de már néhány évtizeddel korábban Hadley tükörszektánsa (1751), illetve Harrison tengeri kronométere (1764) segítségével meg tudták határozni a földrajzi szélességet és hosszúságot. A természettudományos felfedezésekhez az elméleti alapokat a matematika szolgáltatta. A tizedes törteket 1460, az algebra és a matematika formanyelvét 1576 óta alkalmazták. Napier 1614-ben megalkotta az elsõ logaritmustáblát, 1637-ben Fermat és Descartes koordinátarendszer munkái nyomán megszületett az 233


analitikus geometria. Newton és Leibniz 1665-ben kidolgozza az infinitezimális számítás alapjait, Bernoulli 1685-ben létrehozza a kombinatorika és a valószínûségszámítás tudományát. A térképvetületek szerkesztését 1794ben Monge az ábrázoló geometria segítségével biztos alapokra helyezte. A 19. század topográfiai térképészetében a nagyobb méretarányú, de a politikai-államszervezési felaprózódás miatt nem egységes rendszerû országos térképmûvek szerkesztése állt elõtérben. A háromszögelési eljáráson alapuló topográfiai felmérések pontos alapvonalmérésekre és földalak — szferoid — meghatározásokra (1841 Bessel, 1866 és 1880 Clarke) támaszkodtak. Új geodéziai koordinátarendszereket fejlesztettek ki (porosz poliéder vetület, Gauss-féle koordináták). A topográfiai térképek domborzat ábrázolására Poroszországban és Hessenben a Lehman-féle lejtõcsíkozás 1821-ben Müffling által tökéletesített módszerét, Svájcban az árnyékcsíkozást (Dufour-térkép) alkalmazták. 1840 után a lejtõcsíkozást részben magassági vonalakkal egészítették ki, vagy pótolták. Hauslab, Sydow és Sonklar munkássága nyomán egyre gyakoribbá váltak a színes rétegszínezéses (hipszometrikus) térképek is. A tengeri felmérést, amelyre a gõzhajózás 1819-es megindulása után fokozottabb feladatok hárultak, az egyes országok hidrográfiai hivatalok felállításával újjá szervezték (1800 Spanyolország, 1827 Olaszország, 1849 Portugália, 1851 Finnország, 1861 Poroszország). A térképek elterjedéséhez, a térképet használók számának növekedéséhez nem kis mértékben járultak hozzá a sorra alakuló földrajzi társaságok (1821 Párizs, 1828 Berlin, 1830 London, 1852 New York, 1872 Budapest). A 19. századon végighúzódó politikai változások is (napóleoni háborúk, nemzeti államok kialakulása, késõbb a gyarmati érdekek jelentkezése) kedvezõen hatottak a térképészet fejlõdésére. Számos magántulajdonú térképészeti intézet alakult, és tevékenységüknek köszönhetõen egy sor, ma klasszikusnak nevezhetõ atlasz jelent meg. A földtudományok a 19. század elsõ felében Humboldt és Ritter befolyása alatt álltak. A két neves tudós erõs hatást gyakorolt mind a topokartográfiára (magasságmérés), mind pedig a tematikus térképezésre (izovonal-térképek, éghajlati és növényzeti térképek, a gazdasági térképek kezdetei). Rendkívüli fejlõdésen ment keresztül a geológiai térképezés: ezen a szakterületen mutatkoztak elõször a nemzetközi egységesítési törekvések (1881 bolognai kongresszus). Meghatározó jelentõségû volt a technikai fejlõdés is. A mind jobban elterjedõ kõnyomtatás nagyobb mértékû térképkiadást tett lehetõvé, mint a rézmetszet. Igaz, a rézmetszet teljesítõképességét is jelentõsen megnövelte a Jacobi által 1838-ban bevezetett galvanoplasztika (másoló 234


lemezek). 1892 után elterjedt az alumíniumlemezrõl történõ síknyomás, végül az 1904-ben az USA-ban kidolgozott ofszet nyomtatás napjainkig alkalmazott technológiát hozott létre. A térképészet fejlõdését tartósan befolyásolta a Daguerre és Niepce által 1839-ben létrehozott fotográfia, és Talbot 1841-es fotográfiai eljárása. Goodwin és Eastman 1883-1888 között megalkotja a filmet, mint a fotográfia réteghordozóját. 1890-bõl származik az Ulrich és Vogel nevéhez fûzõdõ háromszínnyomó eljárás, és ebben az évben készíti el Hollerith a lyukkártyát. Ezen találmányok közül különösen a lyukkártya az, amely már messze a 20. évszázadra utal. Meghatározó hatással volt a térképészetre a fotogrammetria 1859-es kialakulása. Már az I. világháború forradalmi változásokat hozott a térképészetben. A topográfiai térképek naprakészen tartása, új felvételek készítése idegen országok területérõl, és más országok térképeinek saját célokra történõ hasznosítása mind-mind sürgõs katonai feladatot jelentett. A földi fotogrammetria sztereoszkópikus légifénykép-méréssé bõvült. A II. világháborút követõen a rakéták katonai célokra való kifejlesztése lehetõvé tette a mûholdak földkörüli pályára állítását és a világûrutazást. Mûholdas geodéziáról az 1960-as évek eleje óta beszélhetünk. A lézersugarak 1960-ban történt alkalmazása mind a földi, mind a bolygóközi térben fokozta a távolságmérések pontosságát. Mérhetõvé vált a geoidunduláció. A Holdra történõ asztronauta-repülések és a bolygószondák ezernyi fényképfelvétele megteremtette a világûr-térképészet alapjait. Már az I. világháború után megnõtt az érdeklõdés a gazdaság- és népességföldrajzi térképek és atlaszok iránt, de ezek a munkák többnyire csak kisebb régiókra korlátozódtak. A II. világháborút követõ években a tematikus kartográfia példányszámban túlnõtte a topográfiai térképészetet. A tematikus nemzeti és regionális atlaszok, a szaktudományi atlaszok és a tervezési térképek száma állandóan növekedett. A földrajztudományban végbemenõ kvantitatív forradalom a térképészetre is kihatott; a matematikailag megfogalmazott modellek fejlõdése különösen az angolszász nyelvterületen vezetett az álizovonal-térképek mérhetetlen tömegéhez. A részben közvetlenül légifényképekbõl készülõ topográfiai és tematikus térképek elõállítása csak a technológia teljes átalakulása nyomán vált lehetõvé. A térképnyomtatás új eljárásai, a többszínnyomású ofszet eljárás nagy példányszámú kiadványok elõállítására, a szitanyomás kisebb igény esetén, éppoly fontossággal bírtak, mint a tisztázatirajz-készítés és a sokszorosítási eredeti reprográfiai elõállításának megváltozott módszerei. A rajzhordozó mérettartó 235


mûanyag fólia, a karcfólia vagy korábban üvegkarceljárás, a lehúzófilmek és lehúzóeljárás, a pozitív másolóeljárás, a rasztermásolás, a névrajz fényszedéssel történõ elõállítása mind-mind új technológiai lehetõségeket jelentettek. A rövidhullámú és ultrarövid-hullámú technika fejlõdése, a radarberendezések alkalmazása szintén tartós hatást gyakorolt a topográfiai felvételi eljárásokra és térképekre. Megjelent az elektronikus távmérõ és a rádiós helymeghatározás. Ehhez jöttek az elektronikus adatfeldolgozás lehetõségei, a számítógépek, sornyomtatók, plotterek, mikrofilmrajzoló eszközök kartográfiai alkalmazásai. A mûholdakról történt távérzékelés egészen új lehetõségeket nyújtott a térképészetben. Az egész világra kiterjedt térképészeti aktivitásnál a nemzetközi együttmûködés (Nemzetközi Hidrográfiai Dekád, Nemzetközi Geofizikai Év) mind a tematikus kutatásban, mind az eredmények térképészeti értékelésében nélkülözhetetlennek bizonyult. A térképészeti modellelmélet — a térkép modelltulajdonsága A II. világháborút követõ évtizedek tudományos-technikai fejlõdése, kiváltképpen az utolsó három évtized mikroelektronikai forradalma olyan változásokat hozott a térképészetben (távérzékelés, GPS, GIS), amelyek sürgetõen vetették fel az éppen önállóvá vált tudományág ismeret- és tudományelméleti kérdéseinek újrafogalmazását. Az új digitális technológiák nemcsak a kartográfiai ábrázolás, a kartográfiai vizualizáció eljárásait változtatják meg, hanem a térhez kötött strukturális adatok feldolgozását is átalakítják. A napjainkra jellemzõ gyors változásokkal a szakmai célok is változnak, és különösen a rendszerbe foglalt digitális információgyûjtés, -tárolás és feldolgozás révén az érdeklõdés mind inkább a kartográfiai információk megformálására helyezõdik. A térkép fogalmát érintõ változás azzal jellemezhetõ, hogy a térhez kötött információk digitális feldolgozása során a feldolgozás folyamata maga térhez kötött ismeretnyerési modellként mûködik. A feldolgozási folyamat lépcsõfokai a gyors és áttekinthetõ digitális ábrázolási lehetõségek segítségével maguk is lényeges és alapvetõ bepillantást nyújtanak a térhez kötött információk összefüggéseinek szerkezetébe. Így a kartografálási folyamat közbülsõ lépcsõi nemcsak gyakorlati döntési alapként használhatók, hanem közvetlen betekintést kínálnak a térképészeti megismerés egymásra épülõ menetébe. A térképhez mint ismereti modellhez vezetõ út deskriptív és normatív tudományelméleti elemzést igényel, hogy bemutassa azokat az impliká236


ciókat, amelyek a kartográfiai gyakorlat kimondatlan alapját képezik. Abból a feltevésbõl kiindulva, hogy minden megismerés modellben történõ megismerés, a térképet, mint a térhez kötött információk strukturális modelljét definiáljuk, és az alapvetõ tudomány- és ismeretelméleti összefüggéséket, amennyire ezek a kartográfiai modellezési folyamat megértéséhez szükségesek, az általános modellelmélet bevonásával ábrázoljuk. Ennek alapján a térkép a valóságról alkotott térhez kötött információk szerkezeti modellje. Alapvetõ feltételezésünk, hogy a térkép és minden más térképészeti kifejezési forma a modell-gondolkodás, és a modellel való tevékenység széles problémakörét foglalja magában. A kartográfia számára lényeges az a pragmatikus látásmód, amely minden más modellhez hasonlóan a térképészeti modell esetében sem hagyja soha figyelmen kívül készítõjéhez, használójához, a modellfelépítés idõtartamához, az eredeti megjelenítéséhez és felhasználási céljához való kötõdését. A pragmatikus döntés értelmében a kartográfiát a megismerés intencionalitása jellemzi. A térképszerkesztõ szempontjából ez azt jelenti, hogy a térképkészítés kezdetén el kell dönteni, hogy milyen témát, milyen célra, mely térképhasználói kör számára és milyen „térképi nyelven”, a kifejezési lehetõségek milyen grafikai formájával kívánja elkészíteni. Ismeretformációként a modellek „konstruált valóságot” reprezentáló térképek. Ismeretelméletileg ez azt jelenti, hogy a számunkra hozzáférhetõ entitások mindig csak modellként felfogható konstrukciók, amelyek vagy kiállják a „valóság” próbáját, vagy sem. A térkép modelltulajdonságát három általános ismérv jellemzi: a leképezési-, a rövidítési- és a pragmatikus ismérv. Az elsõ, a leképezési ismérv szerint a mindig valaminek a modelljei, mindig visszatükrözések, természetes vagy érzékileg észlelhetõ entitások képviselõi. A második jellemzõ ismérv a rövidítési ismérv — a térképi generalizálásnál alkalmazott kiválasztási alapelv értelmében. A modellek általában nem ölelik fel az összes eredeti attributumot, hanem csak azokat, amelyek a modellképzõ (térképszerkesztõ), vagy a modellalkalmazó (térképhasználó) számára lényegesek. Mivel az eredeti modell-összehasonlítás térképészetileg egyértelmûen kivitelezhetõ, a rövidítési ismérv méretarányhoz való kötöttséget tartalmaz. A pragmatikus ismérv a térképi modelltulajdonság harmadik jellemzõje. Eszerint a modellek nem rendelhetõk hozzá per se egyértelmûen eredetijeikhez. Helyettesítõ funkciójukat ezért bizonyos megismerõ és cselekvõ alanyok számára látják el (az eredeti reprezentáció bizonyos idõintervallumán belül, és bizonyos célkitûzésekhez viszonyítva, amelyeknek a modellképzés és a modellel történõ operációk alárendeltek). 237


A modellképzés tehát a következõ kérdéssémának alávetett, mirõl, kinek, mikor és mihez készül a térkép. Szemiotikai kifejezéssel élve: a térképmodell pragmatikus entitás, és így egy többjegyû állítmány megvalósulása: a térkép az eredeti (a valóság) egy modellje, egy térképkészítõtõl, egy térképhasználónak, egy bizonyos idõben, egy bizonyos intencióra vonatkoztatva. A mai térképek megjelenési formái — digitális tárgy- és térképi modellek A megismerõ alany és a mindenkori külvilág, a megismerés tárgyának, a valóságnak szétválasztása két különbözõ modellképzésre vezet: egy belsõ elképzelési, és egy külsõ megjelenítési modell kialakulására. A belsõ, az elképzelési modell: minden ember szubjektív képet alkot az õt körülvevõ világról. Ezt a képet térképészeti szempontból elképzelt térképnek nevezhetjük, az angol a mental map, a német a kognitive Karte kifejezést használja erre. Az absztrakt modell az egyénben gyökeredzik, és más személyek számára nem hozzáférhetõ, nem „látható”. A külsõ, a megjelenítési modell: kommunikáció céljából a külvilág leírására az emberek tárgyiasult megjelenítéseket hoznak létre konkrét modellek, például nyomtatott térképek formájában, amelyek mindenki számára hozzáférhetõk. Bár a belsõ modellképzéshez tartozó elképzelt (kognitív) térképek vizsgálata is vonzó kutatási terület, magam csak a megjelenített térképekkel foglalkoztam. Pontosabb képet kapunk, ha a modellértelmezést ketté bontjuk, és világosan szétválasztjuk az adatnyerés (az adatfeltárás, az adatgyûjtés, az adatfelvétel) és az adatfeldolgozás folyamatát. Az adatnyerés folyamata a térbeli vonatkozások digitális feltárását, azaz digitális tárgymodellek képzését, az adatfeldolgozás folyamata pedig a térbeli vonatkozású adatok digitális feldolgozását, azaz digitális térképi modellek képzését jelenti. A térbeli vonatkozások digitális feltárása folyamatának nem kell feltétlenül kapcsolatban állnia térképészeti tevékenységgel. Fõképpen akkor nem, ha az adatgyûjtés elsõsorban nem térképészeti célú felhasználásra irányul, mint például a népszámlálásnál, a talajértékelésnél, vagy az idõjárási megfigyelések alkalmával. Az ilyen adatgyûjtés messzemenõen független lehet a grafikus módszerektõl, és ez a folyamat a digitális tárgymodell felépítéséhez vezet. A digitális tárgymodell a következõ adatfajtákat tartalmazza: a térbeli vonatkoztatás geometriai adatait, a tematika minõségi és mennyiségi adatait és az idõbeli vonatkozásokat rögzítõ statikus vagy dinamikus adatokat. A tárgymodell szaktartalmi információhor238


dozását tekintve két típusa különböztethetõ meg: a digitális tájmodell és a digitális szaktartalmi (tematikus) modell. A digitális tájmodell esetében teljes topográfiai modellrõl van szó, amely digitális síkrajzi modellbõl és digitális domborzatmodellbõl áll. A digitális szaktartalmi modell esetében valamilyen térbeli vonatkozásokkal rendelkezõ tematika modelljérõl van szó. A modell egy többé-kevésbé egyszerûsített digitális tájmodellbõl és a tulajdonképpeni tematikus információkból áll, ahol a tájmodell a szaktartalom elhelyezéséhez topográfiai alapként szolgál. A gyakorlatban a digitális tárgymodell egy geoinformációs rendszer kiindulási adatainak összességét képezõ adatbázis felépítéséhez vezet. A digitális térképi modellek képzése a tárgymodellben történt digitális adattárolás átalakítása digitális térképészeti modellé. A digitális térképi modell az összes tárgyi információ rajzi szerkezetben való összegzését jelenti, azaz mindazt, amit digitálisan tárolt térképnek, sokak számára nyelvileg logikusan, mégis ellentmondást rejtõen digitális térképnek neveznek. A tematikus kartográfia kifejezési formáinak rendszere A tematikus térképészetben a lényegi kihívást a térbeli adatstruktúrák kezelését megoldó rendszerek fejlesztése, ezek teljesítõképességének növelése, valamint a térképészeti modellkészítéshez és a grafikus megjelenítéshez való illesztés, azaz a térképészeti vizualizáció jelenti. Egy tárgy vagy jelenség térbeli sajátosságainak térképi szemléltetésére olyan ábrázolás típust kell választani, amely jól tükrözi a valóságot, azaz a térképhasználónál az illetõ tárgyról vagy jelenségrõl a helyes, és a térképszerkesztõ által szándékolt képzetet alakítja ki. Ennek érdekében meg kell állapítani az ábrázolandó tárgyak és jelenségek tipikus ismérveit, azaz a tárgyi törvényszerûségeket, és meg kell határozni, hogy milyen rajzi törvényszerûség alapján lehet ezeket az ismérveket szemléltetni. A kétféle törvényszerûség között nincsen egyértelmû egymáshoz rendelés, vagyis nem minden tárgyi törvényszerûségnek felel meg kizárólag egy rajzi ismérv, és viszont. A tárgyi törvényszerûségek három ismérvpár segítségével csoportosíthatók. Az elsõ ismérvpár a minõség–mennyiség megkülönböztetése. A minõségi ismérvek egy tárgy vagy jelenség jellegére, tulajdonságára, vagy ismertetõ jeleire, a mennyiségi ismérvek pedig egy tárgy mennyiségére, értékére, sûrûségére vagy intenzitására utalnak. A második ismérvpár a diszkrétumok–kontinuumok megkülönböztetése. A diszkrét eloszlású ele239


mek térben elhatárolhatók, és ezen belül nem mutatnak további, a térképhasználó szempontjából lényeges különbségeket. A folyamatos eloszlású elemek térben nem határolhatók el, csupán számértékkel jellemezhetõk, amelyek értéke helyrõl-helyre állandóan változik. Ezen elemek térképi ábrázolása meghatározott egyedi értékek (kotált pontok), értékvonalak (izovonalak) és értékfokozatok, azaz mennyiségi adatok szemléltetésén alapul. A harmadik ismérvpár a statika–dinamika megkülönböztetése. Idõvel minden objektum több-kevésbé megváltozik. A térképi szemléltetés szempontjából nem az a fontos, hogy egy tárgy vagy jelenség gyorsabban vagy lassabban változik-e, hanem az, hogy az ábrázolás során a pillanatnyi állapotot vagy a változás ütemét, mértékét kívánják-e bemutatni. A rajzi törvényszerûségek esetén, a tematikus térképek végtelen sokféle ábrázolásmódját ismerve, felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt a változatosságot néhány alapvetõ típusba sorolni. A térkép, mint minden grafikai termék, rajzi szempontból nézve pontokból, vonalakból és felületbõl áll. A pontokból, vonalakból és felületekbõl kialakított rajzi elemek meghatározott térbeli elrendezései és kombinációi révén jutunk el a térképi ábrázolás módszereihez, azaz az egyes objektumok helyzetét, minõségét és mennyiségét bemutató térképészeti közlésformákhoz. Mivel a térkép befogadóképességét az ábrázolt téma ismérvei, az ábrázolásra kerülõ tárgyak és jelenségek száma és kapcsolata, azaz a modellképzéshez választott közlésforma összetettsége, valamint az ábrázolási mód együttesen határozza meg, a méretarányhoz kötési (generalizálási) folyamat lépéseit ezek figyelembevételével kell kialakítani. Ha a térképészeti információközlés alapeseteit, vagyis a térképen kifejezhetõ (modellezhetõ) tartalmi közlések alapeseteit derékszögû koordinátarendszer szerkezetben korreláltatjuk a térképi grafikus megjelenítés alaplehetõségeivel, akkor eredményként a térképészeti közlésformák táblázatos gyûjteményét kapjuk. * Meggyõzõdésem, hogy a térképészet modern tudomány jellege az utóbbi évtizedekben megerõsödött. Örülök, hogy a kartográfia megújulási folyamatának részese lehettem.

240


Életrajz címszavakban 1941. augusztus 10-én született Budapesten, 1959-ben az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban kitûnõen érettségizett. 1965-ben az ELTE-n tanári (földrajz, biológia), 1966-ban az ELTE-n térképész diplomát szerzett. 1966-tól az ELTE Térképtudományi Tanszékének oktatója, 1971-tõl adjunktusa, 1980-tól docense, 1994-tõl egyetemi tanára. 1969–1970-ben és 1976-ban a Bonni Egyetemen, 1980-ban a Bécsi Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt. 1987–2005 között tanszékvezetõ. 1999–2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. 1978-ban kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését védte meg, 1994ben egyetemi habilitációt tett. 1983–1989 és 1991–1994 között a Természettudományi Kar dékánhelyettese, 1989–1990 között a Kar dékánja, 1997-ben az egyetem rektorhelyettese. 2000–2006 között az ELTE rektora. 2005–2006-ban a Magyar Rektori Konferencia elnöke. 2000 óta a Leopoldina Német Tudományos Akadémia tagja. Az MTA levelezõ tagja 2004 óta. Székfoglalóját 2005. február 15-én tartotta „A térképészet tudománya” címen. Számos hazai és nemzetközi tudományos társaságban tölt be vezetõ tisztséget, illetve tagságot. 2005-ben a Nemzetközi Térképészeti Társulás tiszteleti tagjává választották. Díjai közül kiemelkedõ: — a Lázár deák díj (1990)(a magyar térképészet legkiemelkedõbb elismerése), — a Természettudományi díj (1993), — az Akadémiai-díj (1997), — Pro Universitate díj (1994), — Toldi Miklós-díja (1998), — Eötvös-gyûrû (2006), — Fasching Antal-díj (2010) (a magyar földmérés legnagyobb elismerése).

241


242

Müller Imre: Geológia, teológia, vagy amiben ma hiszek

MÜLLER IMRE

Geológia, teológia, vagy amiben ma hiszek

Amikor Horn János felkért életutam összefoglalására több okból húzódoztam. Egyrészt nem tartom magamat korszakalkotó kutatók közé valónak, másrészt életem egyes döntései, egyes periódusai, nehezen feltárhatónak, nehezen magyarázhatónak tûntek számomra. Végül is — többszöri személyes beszélgetés után — elfogadtam felkérését remélvén, hogy ez egyben alkalom lesz egyéni meggyõzõdésem kifejtésére, mint geológus, és mint teológus, talán anélkül, hogy bárkinek bánatot vagy csalódást okoznék. Szó lesz, tehát geológiáról és szó lesz a vallásról, amely szerintem egy átöröklõdõ szociális kategória és a hitrõl, amely egy személyes meggyõzõdés, kiállás. A vallásról, mely egy adóval terhelt, anyakönyvezett dogmatikus törvénykönyv, a hitrõl, ami pedig állandó kihívás, keresés, kételkedés és felfedezés. Az elõbbi karrier és álláslehetõség, az utóbbi fizetés nélküli rizikó, mely koldusbotra jutathat és talán még börtönbe is vezethet. Mi lesz, tehát egy olyan geológussal, aki elvesztette vallását de, megõrizte a hitét? Hát errõl fog szólni történetem! Gyermekkorom Budapesten születtem 1937. augusztus 9-én. Édesapám, Müller Ferenc, gyermekorvos volt Angyalföldön. Édesanyám tanítónõi képesítést szerzett az Angolkisasszonyoknál, de nem helyezkedett el. A Szent László úton laktunk egy kertes házban, amelyre még homályosan emlékszem. Kishúgommal, Máriával sokat játszottunk, pancsoltunk a kertben lévõ kis medencében és átjártunk a közelünkben lakó apai nagymamánkhoz, aki 243


jobban tudott svábul, mint magyarul, és aki rendszerint „smarnival” kedveskedett nekünk, egy igen zsíros és cukros palacsintaféleséggel. Nagymama, lánykori nevén Distl Anna, rossz viszonyban volt édesanyánkkal, mert fiának egy gazdag sváb lányt szemelt ki feleségül, márpedig édesanyánk családtagjai Erdélybõl bevándorolt magyar emberek voltak. Ennek a feszültségnek a következménye az volt, hogy nem tanultunk meg németül. Ez a nyelv az elõítéletek miatt háttérbe szorult. Nagyapámat nem is ismertem, mert már pár hónappal születésem elõtt meghalt. Õt édesanyám nagyon szerette és becsülte. Rendõr volt Budapesten, ahol édesapám született 1902-ben. Bácskából költöztek fel a fõvárosba számomra ismeretlen okokból az 1890-es évek végén. Édesanyám szülei az Alföldön, Soltvadkerten éltek. Nagyapámnak ott szõlõi és borpincéi voltak. Minden nyarat náluk töltöttünk kishúgommal. Abban az idõben Soltvadkert még zsúpfedeles, poros utas, láppal teli kis falu volt. Este petróleumlámpát gyújtott nagyanyám miközben hallgattuk az unkabékák kuruttyolását és a csendes, csillagos éjszakában néha egy-egy távoli vonat elhaló dübörgését. A háború ellenére a nagyszülõi ház egy gyermekparadicsom volt, pedig abban az idõben Budapestrõl a 120 kilométeres utazás egy hihetetlen tortúrának és megpróbáltatásnak számított, mely egy napig is eltarthatott. Szomorú emlékeim maradtak arról a balesetrõl, amikor szemem láttára egy szerencsétlen asszonyt a tömeg a vonat alá nyomott, ahol a lábait vesztette el. Szörnyû volt fiatalon ilyet átélni. Soltvadkerten jártam az elsõ elemit. A faluban három templom volt: katolikus, református és evangélikus. Nagyapám református volt, nagyanyám pedig katolikus, mint a szüleim is. Az iskolában a tanító néni közeli rokonunk volt, de velem éppen olyan szigorúan bánt, mint a többi gyerekkel. Néha sarokba térdeltetett. Az írás és olvasás mellett hittant is tanultunk. Igen meg voltam lepõdve, hogy a plébános úr bûn terhe alatt megtiltotta, hogy protestáns templomba betegyük a lábunkat. A tilalmon sokat töprengtem, mert nagyapám református volt. Gyerekfejjel ez nagyon zavarosnak és felfoghatatlannak tûnt. Volt a faluban még egy izraelita rabbiképzõ iskola is, éppen a nagyszülõk telke mellett. Az innen néha áthallatszó érthetetlen nyelven elhangzott szertatások majdnem, hogy félelmet keltettek bennünk, mert olyat is beszéltek a faluban, hogy a zsidók meg a cigányok elrabolják a gyermekeket. Sejtettük, hogy ez nem lehet igaz, de mégis megborzongtunk és féltünk a sötétben. Sok, akkor még számomra teljesen váratlan dologgal találkoztam a faluban, akaratlanul is belelátván az élet szép és fõleg a szomorú dolgaiba. Menyegzõ, majd a fiatal kismama 244


halála. Jómód és nyomorúság. A nagyvárosi élettel ellentétben, ebben a kis községben, „emberközelben” voltam, jobban érzékelve az örömöket és fájdalmakat, a tradíciók szépségeit és ezek kényszerítõ erejét. Az utóbbi években már csak Mindenszentek táján megyek vissza Soltvadkertre, hogy meglátogassam drága szeretteim sírhalmait, de ott már minden felismerhetetlenül megváltozott, kivéve a három templomot és a három temetõt. Ebbõl a szempontból ott megállt ez a rohanó világ, mely elsodorta boldog gyermekkorunkat, de ma mégis úgy érzem, hogy a plébános úrnak semmiképpen sem volt igaza, mert ugye nem e az a nagy „bûn”, hogy még most is három templom és három temetõ osztja meg azokat az embereket, akik az örök szeretetben hisznek? Amikor a front már Budapest felé közeledett, szüleim felvittek Budapestre, egy Erzsébet körúti bérházba, mert Szent László úti házunk megsérült a bombázásokban. Az ostromot itt éltük át a pincében, ahonnan csak ritkán mentünk ki az utcára. Égõ romok, halottak és pusztulás mindenfelé. Ennivalónk is fogytán volt. Nehéz idõk voltak. Amikor vége lett a háborúnak és úgy, ahogy helyre állt az élet, megint iskolába kellett menni. A Szív utcai elemiben jártam a második osztályt. Hogy valami nyelvet is tanuljak, egy francia oktatórend iskolájába, a „Freres Maristes” barátokhoz jártam utána a két végsõ elemi évet, a Knézich utcában. Itt gyorsan tanultunk franciául, énekelve, verselve, játékosan. Még óraközti szünetekben is franciául kellett beszélni egymással. Viktor testvér, a tanítóm, szigorú de kedves ember volt. Sokáig élt Franciaországban és a nyelvet tökéletesen beszélte. Még vidékre is elvitt magával egy hétvégére, ürgét önteni. Egy-két osztálytársammal évekig jó baráti viszonyban maradtam. El sem tudtam volna akkor képzelni, hogy majd egyszer negyvenhat év emigrációból hazatérvén, mint francia állampolgár, még Magyarországon is állandóan franciául fogok beszélni, feleségem anyanyelvén. Ezután jött a Rákosi-rendszer diktatúrája és a szerzetesrendeket feloszlatták. A francia oktatórend iskoláját is bezárták. Hogy a francia tanulás folytatódjon, késõbbiekben édesapám egy magántanárt keresett fel, akivel heti két órában nem csak a nyelvtant gyakoroltunk, hanem még regényeket is olvastunk. Volt ebben Verne Gyula úti kalandjain kívül még több más szépirodalmi regény is. Ez a bájos agglegény még jobban izgult az olvasottakon, mint én magam és már alig várta a folytatást. Élvezet és szórakozás volt vele minden óra. Legalább öt nyelven tudott kiválóan. Mi „Teacher”-nek neveztük. Évekkel késõbb felvettem vele az angolt és a németet is. 245


Középiskolai éveim Az általános iskolát a Trefort utcai gyakorló középiskolában kezdtem, de közben nagy változás következett be életemben. Egyik délután édesapám kézen fogott és elvitt a Damjanich utca 50-ben található „Regnum Marianum”-ba. Ez egy olyan katolikus egyesületnek, vagy kongregációnak mondható, melynek célja az ifjúság testi-lelki, szellemi képzése, kiteljesedésre és önállóságra való nevelése evangéliumi megvilágításban. A kongregáció jelenleg is aktívan mûködik. Olyasféleképpen kell ezt elképzelni, mint a jól ismert cserkészmozgalmat. Egyforma korosztályokból alakuló egységeket „népek” alkották, melyek aztán tízévestõl tizennyolc éves korukig együtt maradtak. A népek egy madár nevét kapták. Én például Sas lettem és csapatomban körülbelül húszan voltunk. A népek élén két-három tiszt állt, akik öt-hat évvel idõsebbek voltak, végül pedig egy fiatal pap volt a parancsnok. Összesen lehettünk talán kétszázan. Minden hét egyik délutánján gyûlést tartottunk, amelyeket sokoldalú foglalkozás, játék, sportversenyek és szellemi vetélkedõk tettek változatossá. Volt itt csomókötözés, fõzõverseny, szavalóverseny, színpadra írt darabok betanulása és elõadása és még sok más roppant változatos program. Vasárnaponként mentünk a hegyekbe kirándulni, számháborúzni. Nyáron, három héten keresztül táboroztunk, eveztünk, vitorláztunk. A fiatal atyák mindenben velünk voltak, velünk sportoltak és jelenlétükkel megadták azt a tekintélyt, ami elegendõ volt, ahhoz, hogy mindig mindenben a szeretet és a megbecsülés uralkodjék. Együtt éltek velünk. Mindig elérhetõk voltak és szeretettel fogadták a hozzájuk látogatókat. „Hittantanítás” nélkül adták tovább azokat a lényegbevágó dolgokat, ami az Evangélium, a „jó hír”, mibenlétét megérteti, élõvé teszi. Átadták azt a ragályos szeretetet és reményt, amivel húsz évszázaddal ezelõtt az egyszerû halászemberekbõl toborzott tanítványok elindultak a nagyvilágba. Ez tartotta össze az õskeresztényeket a katakombákban. Ez tartotta össze a regnumi „népeket” az illegalitásban, mert a Regnumot 1951-ben hivatalosan betiltották. Az atyák pedig elhatározták, hogy mûködni fogunk tovább. Nagy rizikó volt a kommunista diktatúrával ujjat húzni, mert a vád mindjárt államellenes összeesküvés volt. Családi konzíliumot tartottunk arról, hogy mitévõk legyünk. Fiatalabb korában édesapám is regnumista lévén, vállalta azt az áldozatot, hogy esetleges lebukásunk börtönhöz vezethet. Csak most mérem fel érett férfiként, hogy milyen megalkuvás nélküli, hívõ ember volt az édesapám. Csodálom bátorságát, amelyet akkor 246


is bizonyított amikor, élete kockáztatásával, 1944-ben, a zsidó gettókba is bement kezelni a beteg gyerekeket… csupán csak szeretetbõl! A Regnumban ezután, az illegalitásban, kisebb csapatokat alkotva, privát lakásokon gyûltünk össze és nyáron mindig mozgótáborokat szerveztünk. 1956-ig szerencsénk volt. 1961-ben azonban sok regnumi atyát és tisztet tartóztattak le és börtönöztek be államellenes összeesküvés vádjával. Én ekkor már külföldön voltam. Szüleim mindenben a legnagyobb szeretettel és bizalommal halmoztak el bennünket. Olyan szabad kezet adtak nekünk, ami talán ma már elképzelhetetlennek tûnik. Ennek jó példája, hogy elengedtek 17 éves koromban a nálamnál két évvel fiatalabb Mária húgommal éjnek idején Nagykovácsi vadvédelmi erdeibe szarvasbõgést hallgatni. Csak reggel az elsõ busszal jöttünk haza. Mehettünk ketten több napra táborozni sátorral a Vértesbe. Végtelen hálával gondolok vissza erre a bizalomra, mert ma úgy érzem, hogy akkor kaptuk meg azt az erõt, azt az önállóságot, amire lehetett egy életet alapozni. A regnumi tisztekkel baráti kapcsolataim alakultak ki. Õk ekkor már egyetemisták voltak és nagyon felvillanyoztak azokkal a számomra még ismeretlen tudományágakkal, amit az egyetemen tanultak. Fõleg a természettudományok érdekeltek. Orosz Ferenc barátom segítségével egy kis szerves kémiai laboratóriumot szereltünk össze az Erzsébet körúti lakásunkban. Nagyon sok hely ugyan nem volt, de megoldottuk a Bunsen-égõ és a hûtés problémáit a konyhai gázzal és a fürdõszoba vízcsapjával, gumicsövekkel. Kisebb szerves szintézisek tehát lehetségesek voltak. Csináltunk többek között DDT-t, brómacetont, fenolftaleint, fluoreszceint, jódazidot, no meg robbanóhiganyt. Ezt az utóbbit a WC-ben teszteltem le egy kalapáccsal. Még a vakolat is leomlott...tehát a szintézis sikerült. Egyben tanultam a szerves kémiát egyetemi tankönyvekbõl is, Feri pedig vigyázott, hogy a teória és a praktikum összhangban legyenek. Ebben az idõben erõsen fontolgattam a biokémikus pálya lehetõségét, mert a biológia is nagyon érdekelt. Szüleimtõl karácsonyra ilyen jellegû könyveket kaptam ajándékba. Az egyik gyönyörû németnyelvû képes albumban találtam egy szórólapot. A szerzõ, Dr. V. J. Stanek , arra kérte az olvasót, hogy amennyiben felismeri a terepen azt a gombát, amely a szórólap mellett volt látható, akkor azt küldje el neki, mert határozókulcsot készít errõl a nemzetségrõl. Egy nagyon szép csillaggomba (Geastrum fimbriatum Fr.) képe volt az albumban, amellyel még sosem találkoztam de, ezek után már nyitott szemekkel és tudatosan jártam az erdõt. Találtam is nemsokára egy csillaggombát, valahol a Pilisben, és nagy lelkesedéssel vettem fel a kapcso247


latot Stanek úrral Prágában, aki igen kedvesen és hosszan válaszolt németül. Szerencsére édesapám segített a levelezésben, mert akkor még németbõl elég gyengén álltam. Stanek úr kérte, hogy ha lehet, nézelõdjek a Bugac környéki homokos talajú akácosokban, mert ott sejtett érdekes fajokat. Egyik iskolai szünetben, 1954-ben, lementem késõ õsszel, sátorral Bugacra és elképesztõ fajgazdagságban és példányszámban gyûjtöttem be a csillaggombákat. Prágában nagy volt a lelkendezés. Rövidesen kaptam egy örömhírt. Új alfajt találtam, amelyet rólam neveztek el: Geastrum coronatum, varietas Mülleri. Nagyon boldog voltam, fõleg azért, mert meghívtak Prágába, hogy személyesen is megismerkedjünk. Édesapám állta a költséges repülõutat. Stanek úr és felesége családtagként fogadtak. A Cseh Mikológiai Társaság ülésére is elvittek, ahol híres gombászokkal találkozhattam. Ez nagy lendületet adott ahhoz, hogy a mikológiával, a biológiával és fõleg a nyelvtanulással többet foglalkozzak. A franciával ugyanis nem igen boldogultam Prágában. A Kölcsey Gimnáziumban, ahol érettségiztem, az orosz tagozatra kellett járnom. Ha akartam, ha nem, ide vettek fel. Sajnos, az orosz nyelv irodalmi szépségét háttérbe szorították akkor azok az emlékek, amelyek az orosz katonai megszállásra és a kommunista elnyomásra voltak visszavezethetõek és az orosz nyelvet így csak kényszerbõl tanultam. Ma már sajnálom, mert a késõbbiekben hasznát vehettem volna. Édesanyám felhozta idõsödõ szüleit Budapestre, mert õket államosították, azaz egy-két bõrönd ruhával kitették õket a házukból. Mindenüket elvesztették. Édesapám megtagadta, hogy belépjen a kommunista pártba. Õ is osztályidegennek és klerikális beállítottságúnak számított. Nem is kapott a Péterffy Sándor Kórházban, ahol sok éven át dolgozott, soha semmiféle elõléptetést. A Kölcsey Gimnáziumban jelesre érettségiztem 1956-ban, de egyetemre nem akartak felvenni. Rossz volt a káderlapom. Nagyon el voltam keseredve. Szerencsére édesapámnak voltak olyan jó barátai, akik segítségével végre bejutottam az Orvostudományi Egyetemre, pedig én soha nem akartam orvos lenni. Hogy ezt hogyan tudta elérni azt soha sem árulta el. Ezekben az idõkben már többször megfordult a fejemben az a gondolat hogy pap leszek, de ezt olyan hivatásnak éreztem, ami összeegyeztethetõ lenne egy természettudományos egyetemi képzéssel is. Jól láttam a gimnáziumi tanulmányaim során, hogy a kommunista ideológia milyen féltudományos elvekkel argumentál, hogy az embereket félrevezesse. Többek között a Darwinizmust, a fajfejlõdést, próbálták felhasználni arra, hogy mindent a materialista ideológiára vezessenek vissza. Gondoltam hogy, ha 248


elmúlik a diktatúra, szükség lehet olyan jól felkészült teológusokra, akik a természettudományokban megfelelõen képzettek lesznek ahhoz, hogy a materialista világnézetet megkérdõjelezzék. Akkor én ezt így képzeltem el, de ma már egy kissé másképpen látom a dolgokat. Azt viszont már akkor is biztosra vettem, hogy a kommunista Magyarországon pap sosem mehet majd egyetemre tovább tanulni. Ebbõl azt a következtetést vontam le, hogy jobb lesz elõször természettudományokat abszolválni és csak utána a teológiát. Kissé naiv lévén, arra viszont nem számítottam, hogy Beresztóczy Miklós, békepap, az Állami Egyházügyi Hivatal nevében nem fogja majd engedélyezni egy diplomás embernek, hogy beiratkozzon a szemináriumba. Akkortájt ugyanis még a jövendõ kispapokat is „lekáderezték”. Mivel felvettek az orvostudományi egyetemre, beletörõdtem tehát sorsomba, ami még mindig sokkal jobb volt, mint a katonai szolgálat és elkezdtem egyetemi tanulmányaimat szeptemberben. Októberben kitört a forradalom. Új életem Amikor nyilvánvalóvá vált, 1956 decemberében, hogy a kommunista megtorlás egy életre tönkre fog tenni bárkit, akit majd gyanúba fognak és így is, úgy is csak egy reménytelen rabszolgasors jut majd részünkül talán évtizedeken át, nehéz szívvel elhatároztuk Varga Péter regnumista jó barátommal, hogy elbúcsúzunk szép Magyarországtól. Szüleink nagyon bánkódtak és féltettek bennünket, hiszen még húsz évesek sem voltunk, de belátták, hogy jövõnk érdekében jobb, ha megyünk. Édesapám is azt gondolta, hogy a szovjet kolosszus rabságából az ország belátható idõn belül nem tud megszabadulni. Ma már világosan látom hogy ez volt életem legokosabb lépése. A búcsúzás nagyon nehéz volt. Édesapám csak annyit mondott: „Bátran és tisztán tovább…”. Megöleltük egymást és indultunk az ismeretlenbe. Péternek voltak közeli rokonai a Fertõ-tó mellett, akik segítettek minket átjutni az osztrák határon. Mocsarakon kellett átevickélni, elég nehéz körülmények között éjszaka, de jól láttuk az osztrák falvak fényét a sötétben és szerencsésen célba értünk. Aranyos emberek fogadtak ott forró teával, takarókkal. Biztonságban voltunk. Innen rövidesen átvittek minket egy nagy menekülttáborba, a Linz közelében lévõ Ried in Innkreis-ba. Lehettünk ott talán négy-ötszázan is, barakkokban elszállásolva. Katonai laktanya lehetett ez régebben. Kaptunk ruhákat, meg egy igazolványt, hogy magyar menekültek vagyunk. Nagyszámú osztrák személyzet biztosította a tábor ellátását és biztonságát, 249


mindezt a francia vöröskereszt szárnyai alatt. A francia vöröskereszt delegációja öt személybõl állt, Jacques Perrin de Brichambaut úr vezetésével. Jött vele egy orvos, egy ápolónõ, meg még két úr, akik a pénzügyeket meg a logisztikai problémákat intézték. Mivel akkor már elég jól tudtam franciául, tolmácsnak léptettek elõ. Legtöbb idõmet az orvos mellett töltöttem, mert a sok magyar beteget nem tudta volna különben ellátni. Brichambaut úrral is sokat voltam együtt és megszerveztük az 1956-os magyar karácsonyt a táborban. Emlékezetes ünnepség volt ez, mert a francia követség még delegációt is küldött a Bourbon-Parme-i hercegnõ részvételével. Brichambaut úr arra kért, hogy maradjak tolmácsként a táborban, és ne menjek el a csapatostól induló menekültekkel más országok felé, mert õ majd Párizsban megszervezi a jövõmet és egy egyetemi ösztöndíjat. Így hát maradtam hónapokon keresztül Riedben. Varga Peti barátom Angliába ment februárban. Késõ tavasz volt, amikor megérkeztem második hazámba, Franciaországba. A Brichambaut család úgy várt mintha testvérek lettünk volna. Mindent megtettek hogy mielõbb bele tudjak illeszkedni a párizsi életbe. Sok barátjukkal összeismertettek, úgy hogy nem éreztem magam egyedül. Honvágyam sosem volt. Szüleimet már Ausztriából sikerült értesítenem hogy szerencsésen átjutottunk a határon, de innen Párizsból hetenként írtam a beszámoló leveleket. Rövidesen lett egy kis lakásom és ösztöndíjam. Felvettem a kapcsolatot a párizsi magyar katolikus misszióval is. Rezek Román, bencés szerzetes és Gánóczy Sándor atya szeretettel fogadtak. A misszión kívül élt ott még két magyar pap, Gácsér Imre és Szalai Jeromos. Párizsba nagyon sok magyar menekült család érkezett 1957-ben. Sok volt közöttük a fiatal, akik szülõk nélkül jöttek. Amikor Gácsér atya, öregcserkész lévén, megtudta, hogy én a Regnumban nõttem fel, elhatározta, hogy megszervezzük a párizsi magyar cserkészcsapatot. Erre tényleg nagy szükség volt. Gácsér atyának az amerikai segélyszervezetekkel voltak jó kapcsolatai, úgy hogy rövid idõn belül a húsz, huszonöt tagú frissen toborzott kiscserkészt felszerelt egyenruhákkal, hátizsákokkal, sátrakkal és 1958-ban már indultunk is az Angliában megrendezett Jamboree-ra. Vezettem tovább a Párizsi Petõfi Sándor Cserkészcsapatot egészen 1964-ig úgy, mint azt a Regnumban megtanultam. Életre szóló barátságok kötõdtek ott a sok kirándulás, táborozások és barlangi kalandozások alkalmával. Ugyanis barlangász cserkészek lettünk és jártuk a francia Jura hegység meg az Elõ-Alpok gyönyörû cseppkõbarlangjait. Felcsendült az esti tábortüzeknél a magyar nóta és egyben megõriztük nyelvünket és a magyar tradíciókat. Nem volt szabad franciául 250


beszélni a cserkésztáborokban. Ez számomra is nagyon hasznos volt, mert közeli barátaim nem egyike idõvel „elfelejtett” magyarul. Elõször még francia szavakat ragozott magyarul, aztán késõbb már azt sem. Kiadtunk négyhavonta egy cserkész újságot, melyet Rezek atya sokszorosított, és amelyet a vasárnapi magyar nyelvû istentiszteletek alkalmával az egyenruhás kiscserkészek szép számban el tudtak adni a minket nagy szeretettel segítõ magyar családoknak. Az így begyûjtött pénzbõl felszereléseket vásároltunk. Stanek úr fotóalbumainak hatására, akivel még Párizsból is tartottam a kapcsolatot, nagyon szerettem volna én is fényképezni a természet csodálatos formáit, az élet sokszínû szépségeit. Sokat spóroltam, hogy végre tudjak venni egy tükörreflexes 24×36-os fényképezõgépet. Abban az idõben csak a fekete-fehér fotózás volt elérhetõ árkategóriában, de még ma is úgy vélem, hogy ez az igazi mûvészet. Szintén spórolási okokból, nem adtam oda az exponált filmjeimet egy fotólabornak, hanem beszerezve az aránylag olcsó mûanyagkádakat, megtanultam szakkönyvekbõl elõhívni és nagyítani filmjeimet. A kémiai fürdõk elõállítása gyerekjáték volt ahhoz képest, amit Orosz Feri barátommal Budapesten készítettünk. Rövidesen egy komplett fotólaboratórium mûködött a párizsi kis lakásomban. Ismerõseim gyermekeirõl készítettem portrékat, amelyek olyan nagy sikert arattak, hogy kezdtem pénzt keresni. Sok megrendelésem volt. Gyermekfényképész lettem, és felszerelésemet állandóan bõvítgettem. Egyszer összehoztak egy antikváriussal, aki leginkább régi festményekkel foglalkozott. Szeretett volna festményeirõl egy reklámkatalógust készíteni és felkért egy-két próbafelvétel kidolgozására. Rendkívül meg volt elégedve munkámmal és attól kezdve nagyon sok feladatot kaptam tõle. Akkor tanultam meg igazán fotózni, profi színvonalon, szûrõket használva, halogén megvilágítással. Nagy barlangász fotós lettem. Vittem le a föld alá a villanólámpákat és sokszor teljesen egyedül jártam a gyönyörû cseppkõbarlangokat, hogy ne kelljen semmit sem elkapkodni. Láttam, hogy többedmagammal ez nem igen lehetséges. Ott a hófehértõl a koromfeketéig minden szürke árnyalat jelen van. Ezeket kidolgozni nem csak mûvészet, hanem valódi gyönyörûség. Sok akkor készült barlangi fotó borítja itt Magyarországon irodám falait. Teológiai tanulmányaim Elhatároztam, hogy elõször elkezdem teológiai tanulmányaimat, és pap leszek, majd pedig nekiállok a természettudományoknak. Gánóczy atya 251


közbenjárásával bekerültem a Párizsi Katolikus Egyetem (Institut Catholique de Paris) papképzõ szemináriumába, amely régen egy Karmelita kolostor volt. Ezért hívták Karmelita szemináriumnak ezt a történelmi, régi épületet. Hat évet töltöttem itt. Az elsõ két évben filozófiát tanultunk, utána négy év teológiát. Igen nagy reményeket fûztem ezekhez, a tanulmányokhoz, de csalódtam. Természetesen sokat kellett ott elsajátítani. Az elsõ két évben, részletesen foglalkoztunk az antik görög filozófusokkal, fõleg Platónnal és Arisztotelésszel, majd kevesebbet a reneszánsz gondolkodókkal, a felvilágosodás koráról alig, a jelenkori gondolkodókról pedig jóformán semmit sem hallottunk. Ezek is inkább csak kritikák voltak. Hiányérzetem támadt, mert, a természettudományokra érzékeny ember számára valahogy nem jött kielégítõ válasz. Teljesen hiányzott ugyanis a jelen idõk égetõ szükségének megfelelõ modern kozmológia meg antropológia, a tér, idõ, anyag, energia összefüggései, a változó föld és az ember helye a természetben. Mintha megállt volna a világ a középkorban. Vizsgázni ugyan levizsgáztam filozófiából, de lényegében csalódott maradtam, mert nem kaptam meg azt, amit vártam. Távolról sem állt össze bennem a hit világa és a tudományok világa között egy egységes kép. Teológiai éveim alatt aztán jobban megértettem a problémák mibenlétét és gyökereit. Az egyháztörténelem pontosabb megismerése és fõleg az elsõ századok egyházatyáinak tanításai ráébresztettek arra a tényre, hogy az Evangélium hirdetése a görög-római világban nagyon nehéz feladat volt. A zsidó, szemita kultúrából, amelyben a kereszténység megszületett, a görög kultúrába kellett átültetni az Evangélium héber kozmológiába ágyazott tanítását úgy, hogy a lényeg lehetõleg érintetlenül megmaradjon. Ez a dupla „fordítás” természetesen nem csak filológiai nehézség volt, hanem egyben kulturális és filozófiai adaptáció is. Megmagyarázni az Evangéliumot a görögöknek feltételezte a Platóni és Arisztotelészi kozmológiának és antropológiának a használatát, ahhoz, hogy a „fordítás” sikerüljön. Az átültetés jól sikerült, sajnos azonban az idõk folyamán elmosódott az a fontos diszkriminációs eszköz, ami lehetõvé tette volna a lényeg különválasztását a fordításhoz használt görög filozófia elemeitõl. Ezek után pedig még meg is kellett védeni a hit lényegét mindenféle elhajlásokkal szemben. Meg kellett tehát fogalmazni, idõrõl idõre, a hit mibenlétét, ami szintén feltételezett filozófiai segédeszközöket. A tizenharmadik században, Aquinói Szent Tamás monumentális teológiai szintézise is igen erõsen támaszkodott Arisztotelész filozófiájára. Ettõl kezdve a hitigazságok, azaz a dogmák, 252


tehát amit hinni kell, tartalmaznak olyan kozmológiai és antropológiai elemeket is, amelyek az idõk folyamán teljesen túlhaladottakká váltak. Egy tipikus példája ennek a Galilei-per, aki az egyházi bíróságon keresztül végül is Arisztotelész kozmológiájával szembesült. Aquinói Szent Tamás teológiáját ezért én zárt rendszernek tekintem, mert nem alkalmas új világnézet befogadására. Szerintem ebben rejlenek azok a félelmek is, amelyek az egyház vezetõsége és a tudományos világ között kialakultak. A zárt rendszer nem képes befogadni és értékesíteni a tudományos világból érkezõ információkat. Innen a félelem. Valahogyan ki kellene már lépni a görög filozófia béklyójából, és újra, meg mindig újra, „lefordítani” az Evangéliumot a kor ismereteinek megfelelõen. Természetesen, a haladó világban a magyarázatok, a „fordítások”, nem kötelezõ erejûek, mert végleges szintézis soha sem lesz. Így tehát sosem valamiben (dogmákban, doktrínákban) hanem mindig valakiben (egy személyben) kellene hinnünk, ha nem akarunk ideológiák (kommunizmus, fasizmus…és nem is merem tovább részletezni), csapdáiba esni. Az ideológiákra ugyanis az a jellemzõ, hogy valamiben, valami tanban, kell hinni, amely persze idõvel elévül. Egy személyt pedig csak szeretni lehet idõtlen idõkig, de megérteni vagy megmagyarázni soha. Az õskeresztényeknek sem volt tanuk, csak Jézus személye, akit szerettek, és akiben hittek. Dogmáik, definícióik, nem voltak. Az elsõ apostoli zsinat megengedte még a pogányoknak is, hogy keresztények legyenek, ha megkeresztelkednek, anélkül, hogy felvennék a zsidó vallást. Egyszóval, akkor még nem dogmatizálták õket, hanem szabadságra, szabad gondolkodásra lettek hivatottak. Nem kényszeríttették rájuk a zsidó vallást és az ezzel járó törvényeket. Nem kellett elfogadniuk a zsidó kozmológiát és antropológiát ahhoz, hogy keresztények legyenek. Nekünk pedig ma el kell fogadnunk a görög filozófia számos elemét, ahhoz hogy kereszténynek vallhassuk magunkat, hiszen olyan dolgokat is hinnünk kellene, ami nincs is az Evangéliumban. Kedves Olvasó! Ez a hosszúra sikerült eszmefuttatás csak azért volt szükséges, hogy megértessem, elmagyarázzam, személyes, nehézségeimet a múltban de még a jelenben is. Természettudományos beállítottságom révén kerestem egy elfogadható magyarázatot az ember származására, az evolúcióra, és még sok olyan kérdésre, amirõl tanulmányaimból akkor nem kaptam kielégítõ választ. Sok jelenkori teológus mûveit olvastam azokban az idõkben, hogy az elõbb felvetett problémákra valami megoldást találjak. Akkortájban kezdték kiadni Pierre Teilhard de Chardin, a jezsuita paleontológus, írásaiból összeállított könyveket. Barátai adták ki, 253


mert õt magát a Vatikán eltiltotta munkáinak publikálásától, és Kínába számûzték. A szeminárium könyvtárában ezek a könyvek sosem jutottak be. Olvasásuk nem volt tanácsos, pedig korszakalkotó forradalmi áttörésnek lehetne ezt az új világnézetet nevezni. A neves geológus pap számára nem volt kétség, arról hogy földünk egy fejlõdésben lévõ nyitott rendszer, amelynek során a fajfejlõdés és az emberré válás nincs ellentétben az Evangéliummal és hitünkkel, hanem éppen ellenkezõleg, a Teremtés maga egy olyan állandó fejlõdésben rejlik, amely most is folyamatosan útban van. Ma már felgyorsulva, a föld szellemi átalakulásával, tökéletesedésével. A Vatikán ilyen gondolatokat, abban az idõben, az 1950-es években, a fent említett okok miatt, nem tudott elfogadni. Megpróbálták ugyan valahogy hátráltatni, jelentéktelenné tenni és „megmagyarázni” Teilhard írásait, de a könyvek minden nyelvre lefordítva futótûzként terjedtek. Rezek Román atya is, aki igen mûvelt irodalmár volt, nagy lelkesedéssel olvasta Teilhard munkáit és elhatározta, hogy válogatott fejezetekbõl magyar nyelvû fordítást készít. Rezek atyának aztán több fordítása is megjelent. Talán a legterjedelmesebb (686 oldal), a Szent István Társulat kiadásában, 1980-ban „Út az Ómega felé” címmel. Többször beszélgetett velem Párizsban azokról a fordítási nehézségeirõl, amelyeket Teilhard újonnan kreált francia szakszókészlete okozott, új fogalmak bevezetésével. Teilhard nem egy tant alkotott, csupán geológusként a saját hitén gondolkodott. Saját maga mondta egyik levelében, hogy õ, az értelmet keresõ hit nevében, csak javaslatokat hoz, nem pedig állításokat vagy tanítást. Számomra Teilhard írásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy végre egy egységes világkép megformálása, kialakulása, lehetségessé váljék elmémben és tanulmányaimban. Ma már értem hogy a végleges világkép nem is fog összeállni soha, hacsak nem a síron túl… hiszen, csak haladni lehet ebben az irányban, de a végtelent kimeríteni nem. Pappá szentelésünk elõtt még aláírattak velünk egy anti-modernista nyilatkozatot is, amelynek szövege, ha jól emlékszem, még X. Piusz pápától származott. Ez a dokumentum egy az egyben tükrözte a fent megvitatottakat, de aláírtuk tudván, hogy a pápaság nincsen soha sem diapazonban a jelennel. Galileit is csak az 1990-es években „rehabilitálták”. 1964 húsvétján pappá szenteltek. Erre az alkalomra, a Brichambaut család meghívására az anyagi fedezetet is beleértve, édesapám is el tudott jönni Párizsba, kishúgommal, Mártával. Csak öt US dollárt kaphattak az utazáshoz. Édesanyám, Mária húgommal túszként otthon maradtak. 254


Szemináriumi éveim vége felé derült ki, hogy én a párizsi egyházmegye kötelékébe tartozom. Ez azért volt baj, mert ebben az esetben a továbbtanulás lehetetlennek bizonyult volna. Olyan nagy volt már akkor is a paphiány, hogy mindenkire szükség volt a plébániákban. Keresnem kellett tehát egy olyan püspököt, aki engem „megvásárol” a párizsi egyházmegyétõl, és aki megengedi, hogy továbbtanuljak. Szerencsém volt. Az afrikai, észak-kameruni, Garouai egyházmegye püspöke, Mgr. Yves Plumey, felvállalt. Nála már volt ugyanis egy német származású pap, aki szintén a Párizsi Katolikus Egyetemen végzett. Csak arra kért, hogy legalább két évet töltsek német kollegámnál Kamerunban, utána pedig mehetek továbbtanulni. Ennek az ajánlatnak nagyon örültem és elutaztam Németországba, papkollégám szülõi házába, Singen Hohentwil-be, ahol felkészítettek az afrikai útra. Marseille-bõl indultam hajóval Douala-ba 1964 decemberében. Ott már várt rám nálamnál csak pár évvel idõsebb német paptestvérem, Dietrich atya. Tényleg testvérként éltünk a Ngouandere-i misszióban, nagyon szerény körülmények között. Püspökatyától kapott pénz nem lett volna elég az autók karbantartására és a benzinköltségekre, hogyha nem kaptunk volna rendszeres és komoly segítséget Singenbõl. Ott egy egész plébánia lakossága segített bennünket. Hegyes völgyes szavannás vidéken éltünk Nigéria határához közel, de távol nagyobb várostól vagy repülõtértõl. Esõs idõben csak lovagolni lehetett, mert az autók benne ragadtak a nagy sárban, vagy rosszabbik esetben a megáradt folyókban. Dietrich atya elemi iskolákat alapított DélKamerunból szerzõdtetett tanítókkal, segélyhelyeket szervezett, és már megtanulta a helyi nyelveket is. Megpróbált úgy élni mintha ott született volna. Csodáltam õt, mert én nehezen szoktam hozzá a helyi étlaphoz. Mária húgom küldött magyar paprikát Budapestrõl és ettõl kezdve volt gyöngytyúkpörkölt, mert ezeket a tömegesen elõforduló vadmadarakat könnyû volt vadászni. Amikor Dietrich atya vakációra visszautazott Németországba 1965-ben, a püspök atya nem akart engem egyedül hagyni a távoli szavannákon megtelepített misszióban, hanem ideiglenesen áthelyezett a Tokombere-ben mûködõ kórház mellé, Maroua-tól északra. A missziót egy afrikai idõs pap, Baba Simon vezette, aki mellett még egy fiatal spanyol származású pap is dolgozott. Voltak ott még afrikai kedves nõvérek is. A kicsi, de jól felszerelt kórházat egy svájci orvos, Dr. Maggi alapította. Ez már a harmadik kórház volt, amelyet útjára indított. Vele dolgozott az a doktornõ, Dr. A. M. Schõnenberger, akivel együtt utaztam hajóval Doualába. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk világnézetünkkel kapcso255


latos teológiai problémákról, Teilhard de Chardin írásairól és egy lehetséges teológiai megújulásról. Nagyon bátorított hogy folytassam tanulmányaimat. Az õ édesapja befolyásos bíró volt a svájci föderális törvényszéken. Megszervezte, hogy Európába való visszautazásom esetében a Fribourgi Egyetemen megkezdhessem természettudományos tanulmányaimat. 1966 nyarán megérkeztem Svájcba. Afrika azonban kitörölhetetlen nyomokat hagyott életemben. Oda mindig visszavágytam és még ma is állandóan, visszavágyok. Szívem egyik csücske végleg ott maradt az afrikai szavannákon. Fribourgi egyetemi tanulmányaim Mind nyilvánvalóbb volt számomra hogy a föld és az élet fejlõdését kell megértenem, tehát geológiát kell tanulnom. A geológiai tanszéken Prof. J. Klaus örömmel fogadott és tanácsára elõször négy különbözõ tárgyat összefogó Licenciat rerum naturalium (Lic. rer. nat.) egyetemi fokozatot céloztam meg. Akkor még a jelenleg bevezetett diplomarendszer nem létezett. A geológián kívül még az ásványtant, biológiát és kémiát választottam a lehetséges tárgyak közül. A geológia francia, az utóbbi három pedig mind német nyelvû oktatás volt, amit eleinte nagyon megszenvedtem. 1971-ben tettem le az utolsó szigorlatokat és mehettem tovább doktorira. Disszertációmhoz szerettem volna egy olyan témát választani, mely a fajfejlõdéssel és az emberré válással szoros kapcsolatban van, de egyetemünkön a gerinces paleontológiához nem volt hozzáértõ egyetemi docens. A Természettudományi Kar Tanácsa kérvényemre elfogadta, hogy témavezetõm egy más egyetem tanára legyen. A Fribourgi Geográfiai Intézet vezetõ tanárának, Jean-Luc Piveteau-nak édesapja, Jean Piveteau, a Francia Tudományos Akadémia tagja, világhírû specialistája volt a hominidák õslénytanának. Õ volt a Párizsi Sorbon Egyetemen az Õslénytani Tanszékének vezetõ tanára. Már idõs ember volt, de elvállalt utolsó doktorandusának. Elutaztam Párizsba, hogy a disszertáció témáját megbeszéljük. Prof. Piveteau úgy gondolta, hogy a meningeál artéria (arteria meningea media) lenyomatainak tanulmányozása az endokrániumban lenne egy új és érdekes téma. Megvizsgálni és összehasonlítani a jelenlegi majmok, az õsmajmok, majd pedig az õsemberek, no meg természetesen a jelenlegi ember koponyájának belsõ oldalán található artéria lenyomatokat és ezekbõl valami filogenetikai összefüggést kisilabizálni. Hát ez egy kicsit, elsõ látásra, ijesztõnek tûnt, mert el sem tudtam képzelni, hogy honnan fogom az ehhez szükséges „anyagot” beszerezni, de örömmel beleegyez256


tem. Hihetetlen szerencsémre a fribourgi egyetemünk Zoológiai Intézetének padlásán, szépen becsomagolva nagy dobozokban elképesztõ menynyiségû majomkoponya és endokrániumok gipszlenyomatai „vártak” rám. A pár éve elhunyt, Prof. Kaelinnek a hagyatéka volt ez, aki primatológiával is sokat foglalkozott. Véletlenül bukkantam rá, a technikai személyzet visszaemlékezéseit követve. Az intézet vezetõsége szívesen kikölcsönözte nekem az egész gyûjteményt, amit mindjárt átvittem a geológiai intézetbe. Olyan sok anyagra tettem szert, hogy statisztikai módszerekkel is módomban volt dolgozni. Intézetünknek egy jól felszerelt fotólaboratóriuma volt, ami a gipszlenyomatok fényképezéséhez elengedhetetlen segítõeszköznek bizonyult. Most örültem csak igazán, hogy Párizsban megtanultam egy ilyen laboratórium minden csínját-bínját. Természetesen összejártam és összetelefonáltam minden állatkertet és kutatóintézetet, ahonnan majomkoponyákat reméltem beszerezni. Kaptam több helyrõl, még emberszabású majmokból is. Sokat kellett boncolnom, ami a geológiai intézetben nem igen volt lehetséges. Gusztustalannak tartották. Átjártam tehát az közelben lévõ Anatómiai Intézetébe. Megismerkedtem ott egy nagyon mûvelt hölggyel, Dr. Fabiola Müller-el, aki adjunktusként dolgozott ebben az intézetben. Õ apáca volt, egy svájci tanító rend tagja és már sok éve tanított az anatómiai intézetben orvostanhallgatókat. Nagyon ismerte az anatómiát. Tanácsára, a fajfejlõdésbõl visszamaradt legprimitívebb rovarevõkkel, a majmok elõdeivel, kezdtük el a kutatómunkát, mert a téma õt is kezdte nagyon érdekelni. Elõször a Madagaszkári primitív majmocskák koponyáit vizsgáltuk meg mikroszkópikus metszetekben. Fabiola nõvér tudta hogy ezek a nagyon értékes, kikölcsönözhetetlen metszetek az Utrechti Egyetemen találhatóak, de csak helyben lehet õket megvizsgálni. Tehát elutaztunk Hollandiába és tíz napig csak hisztológiai metszetetekkel, dolgoztunk. Sikerült is Fabiolának azonosítani a szemet irrigáló artéria õsét és az ebbõl leágazó meningeál artéria legprimitívebb formáját. Eredményeinket le is közöltük a „Morphologisches Jahrbuch”-ba. Közben sok mással is foglalkoztam. Tanársegéd lettem a geológián és így már oktatói feladatokat is kaptam. Szabadidõmben sokat barlangásztam a svájci Alpokban, de Franciaországban is. Fribourban, egy-két barátommal egy barlangász társaságot alapítottunk. Az Elõ-Alpok magasan fekvõ mészkõ szinklinálisaiban nagy üregeket sejtettünk, amelyek létezését a völgyekben fakadó karsztforrások is bizonyították. Találtunk is rövidesen 2000 méter magasságban mély kürtõket és ezzel kezdetét vették azok a barlangászkalandok, amelyek még ma is tartanak, de ma már a 257


második generációval, régi barátaim gyermekeivel. A hidrogeológia nagyon érdekelt. Megtudtam, hogy van a Neuchateli Egyetemen egy magyar hidrogeológus, Király László, akivel felvettem a kapcsolatot. Mindjárt meghívott otthonába és a legnagyobb szeretettel fogadott. Azóta is igen jó barátok vagyunk. Õ már akkor, a computer-technika hajnalán, kvantitatív módszereken dolgozott hogy a karsztvíztározók feltöltõdését és kiürülését modellezze. Bátorított, hogy végezzem el a hidrogeológiai képzést, amely egy posztgraduális tanfolyam volt a Neuchateli Egyetemen. Ez akkoriban heti két napos elfoglaltság volt egy egész tanéven keresztül, amelyet csak nehezen tudtam kikönyörögni fõnökömtõl a Fribourgi egyetemen, hiszen a doktori kutatómunkám mellett még a geológushallgatókkal is foglalkoznom kellett. Kissé megszidott a „szétszórt, minden lében kanál” életmódomat illetõleg de megengedte. Így kerültem 1973-ban a Centre Hydrogeologie kutatóintézetbe Prof. André Burger-hez, nem is sejtve akkor, hogy késõbb majd nyugdíjamig ott fogok dolgozni. Mivel a Fribourgi Egyetemen nem volt geofizikai képzés a diákoknak lehetõségük volt a Zürichi Mûszaki Egyetem (ETHZ) rövidkurzusán részt venni. Itt minden évben egy négy napos tanfolyamot szerveztek, ahol az alapvetõ módszereket ismertették és a terepen be is, mutatták. Ott találkoztam elõször Prof. Rybach Lászlóval, aki a szeizmikát tanította. Nyáron, Prof. Piveteau kérésére, régészeti ásatásokon vettem részt Dél-Franciaországi barlangokban. A Lazaret és Vallonet barlangokban ugyanis Henry de Lumeley vezetésével az ante-neandervölgyi õsemberek táborhelyeit kutattuk. Sokat tanultam Marie-Antoinette-tõl, Henry de Lumeley feleségétõl, aki orvos volt ugyan, de teljesen az õsemberek paleontológiájának szentelte életét. Fribourgban sok magyar menekült élt. Természetesen részt vettem a Magyar Katolikus Misszió tevékenységében és még Lausanne-ba meg Genf-be is eljártam a magyar közösségeknek Istentiszteleteket tartani. Az egyetemi ifjúság számára vitaesteket szerveztem a természettudományos világnézet és a hit kapcsolatairól. Láttam ugyanis a hallgatókkal való beszélgetéseim során, hogy ez a téma nagyon is aktuális és sokakat érdekel. Itt kezdõdtek azonban a bajok. Rossz hírbe kerültem. A Fribourgi Egyetem teológiai fakulása ugyanis teljesen a Dominikánus atyák fennhatósága alatt volt. Õk, Aquinói Szent Tamás utódai és követõi, nem jó szemmel nézték, hogy én hogyan „rontom” az ifjúságot. Éppen akkor menesztettek egy morálteológus professzort, aki szerintük túlságosan szabadelvû volt. Az egyetemen ilyesmi még abban az idõben is nehezen volt elképzelhetõ. Az egyetemi ifjúság nagyon kiállt tanára mellett, de nem 258


tudták megakadályozni eltávolítását. Nehéz helyzetbe kerültem, de láttam hogy a hozzám hasonló teológusok, papok, mind hasonló problémákkal küzdenek. Louis Evely, Jean-Claude Barreau, akiknek írásait igen nagy értékûnek tartottam, elhagyták papi funkciójukat. Hans Küng a német teológus is nagy bajban volt. Marc Oraison, az orvos-pap, aki Párizsban élt, szintén erõs nyomás alá került, hogy elhallgattassák. Könyveit még most is kézbe veszem, mert nem fogott ki rajtuk az idõ. Õ már akkor meg merte mondani, hogy a papnövendékeket pszichológiai szûrésnek kellene alávetni, hogy a homoszexuális és pedofil hajlamú kandidátusokat ne szenteljék fel. Ebbõl is botrány lett, pedig mennyire igaza volt. Doktori disszertációm közben elkészült. A lehetõ legjobb jegyet kaptam rá. Most már csak ki kellett volna adni százötven példányban, de erre már csak 1975-ben kerülhetett sor, mert szegény ember voltam. Geológiai tanulmányaim végeztével nem maradhattam tovább a geológiai intézet kötelékében, mert az intézet kutatási profilja az alpesi tektonika és a mikropaleontológia voltak. Prof. Adolf Faller meghívott az egyetemünk Anatómiai Intézetébe tanársegédnek. Itt az elsõ és másodéves orvostanhallgatók tanultak anatómiát. A meghívást elfogadtam, mert valamibõl meg kellett élnem. Prof. Faller biztosított arról, hogy intézetében foglalkozhatok tovább paleontológiával. Nekiestem tehát az anatómia tanulásának, mert az emberi test legnagyobb részérõl fogalmam sem volt. Nehéz volt, fõleg megint mindent németül. Minden héten, két egész délután, nyolc orvostanhallgatóval hullát boncoltam. Szerencsémre, Fabiola nõvér néha otthagyta csoportját és átjött hozzám segíteni, mert a sok tanulás és elõkészületek ellenére sem voltam mindig a helyzet magaslatán. Az intézetben síri hangulat uralkodott. Minden évben új tanársegédeket kellett toborozni, mert Prof. Fallernek nagyon nehéz természete volt és így rövid idõ elteltével mindig mindenki felmondott. A legtovább azok maradtak, akik máshová már nem is tudtak menni. Egy háromgyermekes görög állatorvos és egy idõsödõ román orvos, politikai menekült, voltak bajtársaim. A holttesteket nekünk úgy kellett elõkészíteni a boncoláshoz, hogy az orvostanhallgatók munkáját lehetõleg megkönnyítsük. Ha ilyenkor valami ideget vagy eret elvágtunk, akkor Prof. Faller elvörösödött és olyan ordítozás és szitkozódás kezdõdött, amelyet ma már a patológiai esetek közé sorolnék. Paleontológiai jellegû kutatás szóba sem kerülhetett az oktatási munka óriási megterhelése miatt. A formalin, amelyben a hullák voltak konzerválva, kezdett nálam allergiás tüneteket okozni. Fõleg légzési problémáim voltak. Kezdtem asztmával küszködni. Mélypontra kerültem. 259


Közben meg még jöttek a pápai enciklikák is, a fogamzásgátlásról és egyéb olyan témákról, amelyek engem a legmélyebben érintettek. Beláttam, hogy képtelen vagyok elöljáróimat képviselni, tanításukat megmagyarázni, megvédeni. Ezt már nem tudtam magamra erõszakolni, pedig sok ismerõsöm és barátom azt várta el tõlem, hogy én majd megmagyarázom… Elegem lett a félrebeszélésekbõl és a feltételes módokban megfogalmazott kertelésbõl. Nem voltam képes többé az Istentiszteleteken beszédet mondani, prédikálni, mert mindig elöljáróim ellen beszéltem. Ennek nem volt tovább semmi értelme, mert láttam, hogy több kárt teszek, mint hasznot. Írtam tehát püspökömnek, Mgr. Plumey-nek, hogy kérje Rómában papi státusom alól való felmentésemet, azaz laicizálásomat. Nagyon szomorú volt de megtette. A Vatikán pár hónap elteltével visszaigazolta, hogy a Pápa felmentett. El sem tudom mondani, hogy ez a lépésem milyen fájdalommal és keserûséggel járt. Átéltem valami olyasmit, mint egy olyan fiatal házasember, aki valami baleset során elveszti feleségét és gyermekeit. Ilyen erõsen megviselt lelki állapotban mondtam fel állásomat az Anatómiai Intézetben és indultam útnak a semmibe. Az orvoslátogató ügynöki évek Elköltöztem a kedves nõvérektõl egy kis stúdióba, és újsághirdetésekben állást kerestem. Egy nagy francia gyógyszergyártó cég, a RhonePoulenc Spécia, Genfben, keresett ügynököket új gyulladásgátló készítményük bevezetésére. Anatómiai és egyetemi képesítéseim nagyon megfeleltek és azonnal felvettek, jó fizetéssel. 1975 õszén már indultam is orvoslátogató „turnékra”. Nehéz és megalázó foglalkozás volt ez, mert rendszerint mindenhonnan kidobtak. Az orvosok már torkig voltak az ügynökökkel így hát nem csoda, hogy durvák lettek. Idõseb kollégáim azt tanácsolták, hogy ilyenkor üljek le a lépcsõházban, és becsukott szemmel kezdjek el 1000 Frankos bankjegyeket számolni,…de lassan, nagyon lassan! Hát ez bevált. Közben volt idõm azon is elmélkedni, hogy paptársaim errõl a reális földhözragadt életrõl mit sem tudnak, hiszen vagy koldulásból élnek, mint a francia klérus, vagy mint Németországban, olyan állami fizetést kapnak, egyházadóból, mint egy postás vagy tanító. Mind a két státus elgondolkodtató, mert vagy kiszolgáltatottakká vállnak az alamizsnaadókkal szemben, vagy funkcionáriusok lesznek. Vajon lehetne-e papnak lenni úgy, hogy az ember dolgozva, megkeresse kenyerét, mint mindenki más? Ugye nem lenne-e ez is egy megoldandó kérdés, egy valós probléma, hiszen kiürül260


tek a szemináriumok és krónikus a paphiány. De ugyan miért? Megfelel e még a középkori társadalmi modell a mai papság szociológiai státuszának? Hát ilyen kérdések merültek fel bennem. Mivel kis ügyeskedéssel, meg egy kis rutinnal, a kötelezõ napi adagomat, azaz a négy-öt orvost, gyorsan elintéztem, maradt még sok szabad idõm is. Beiratkoztam minden posztgraduális egyetemi kurzusra. A Berni Egyetemen egy évig jártam az „Izotóp geológiai” képzésre. Tanultam szedimentológiát és mikropaleontológiát Lausanne-ban. Szerettem volna egy második doktorátusba belevágni, a geológia valamelyik olyan praktikus tudományágába, amivel majd élvezettel tudok a késõbbiekben dolgozni. Az orvoslátogatást csak ideiglenes nyûgös kenyérkeresetként éltem meg. Beiratoztam, tehát a Neuchateli Egyetemre, hogy hidrogeológiából doktoráljak, hiszen a kurzust már két évvel azelõtt teljesítettem. Prof. Burger beleegyezésével a „Fribourgi Elõ-Alpok hidrogeológiáját” tûztem ki az új disszertációm témájának, mert ezt a régiót már jól ismertem tanulmányaimból és barlangász múltamból. Nekiálltam a terület lehatárolásának, amelyen két nagy, de teljesen különbözõ jellegû karsztos szerkezetet különböztettem meg. Ez jól látszott a karsztvizek fizikai és kémiai paramétereibõl is. Abban az idõben még a svájci fõiskolák is meglehetõsen szerényen voltak felszerelve terepi mérõmûszerekkel. Laboratóriumi mérõeszközök voltak ugyan szép számban, de még a Centre Hydrogéologie-nek sem voltak hordozható terepi mûszerei. Még egy pH-mérõ sem. Mivel ügynöki keresetembõl futotta, jó minõségû hordozható felszereléseket vásároltam, hogy tudjam mérni „in situ” a legfontosabb paramétereket. A terepen próbáltam meghatározni a legfontosabb fizikai és kémiai tulajdonságokat és a két különbözõ karsztvíztározó vízkémiáját jellemezni. Mivel voltak ion-szelektív elektródáim és ion-métereim, még folyamatosan is sikerült a kémiai változásokat a vízhozam függvényében felrajzolni, mindjárt ott a terepen. Ez ma már könnyûnek tûnik, de akkor még nem volt az. Az ion-szelektív nátriumelektróda folyamatos érzékenységének köszönhetõen, egy felhígításos módszert javasoltam turbulens patakok vízhozamának meghatározására, konyhasóval, amelyet aztán publikáltam egy svájci folyóiratban. Minden hétvégén nagy körutakat tettem az Elõ-Alpokban, hogy a harmincnál is több forrást és kiáramlási pontokat elemezzem, és vízhozamukat megmérjem. Meteorológiai állomást telepítettem 1400 méter magasságban, amelynek kiszolgálása télen nagy nehézségekkel járt. Eleinte egyedül jártam az Alpokat, de késõbb elkísért Marie-Claude, egy szociális gondozónõ. Utána már mindenhová, még Magyarországra is 261


velem jött, mivel 1976-ban feleségül vettem. Marie-Claude Rulliere francia családból származik, Lyon környékérõl. Így lettem én is francia állampolgár. A Neuchateli Egyetemen Bár eredményeimet folyamatosan publikáltam, disszertációm még korántsem volt kész, amikor Prof. Burger egy nagyszabású pályázat keretében, a karsztvízkutatás indirekt módszereivel lett megbízva, tehát olyan módszerek kidolgozásával, amelyek a vizek fizikai és kémiai paramétereinek idõbeli változásával, a vízhozammal korrelálva, alapot szolgáltatnak a víztárolók hidrodinamikájának jobb megértéséhez. Ezt a pályázatot a Svájci Országos Kutatási Alap (OTKA) négy évre finanszírozta. Prof. Burger akkor arra kért, hogy úgy, mint Király László barátom, legyek munkatársa ennek a pályázatnak a sikeres megvalósításában. Nagy örömmel adtam beleegyezésemet és otthagytam az ügynökösködést. Már éppen ideje volt. 1977 õszén elkezdtük tehát a munkát a Jura hegység nagy karsztforrásainak tanulmányozásával. Több nagy karsztforrásban helyeztünk el folyamatos mérõberendezéseket, hogy a vízhozammal együtt tudjuk vizsgálni a víz fizikai és kémiai paramétereinek változását. Négyóránkénti mintavételekbõl még izotópokat is elemeztünk a Berni Egyetemmel együtt dolgozva. Természetesen mintaterületünkön elhelyeztünk három meteorológiai állomást, hogy az esõ meg a hó kémiáját és izotópösszetételét is ellenõrizhessük. Barlangokban mûszereket helyeztünk el, hogy a felszínrõl jövõ beszivárgást is tanulmányozzuk. Az így begyûjtött paraméterek voltak a rendszer természetes nyomjelzõi, melyek a permanens, tehát az állandó változások állapotáról adtak információt. Ezt a nagy munkát, mely folyamatos karbantartást igényelt a terepen, csak két laboráns és a barlangászok segítségével tudtuk elvégezni. A mesterséges nyomjelzést az általunk befecskendezett anyagokkal végeztük, hogy a rendszer tranziens állapotát vizsgáljuk. Nem csak víznyelõkben, tehát búvópatakokban, alkalmaztuk ezt a technikát, hanem barlangok felett, a felszínen, még mesterséges esõ formájában is hogy a beszivárgásról reális információkat nyerjünk. Csatlakoztunk 1979-ben egy nemzetközi kutatócsoporthoz, az ATH-hoz (Association Tracer Hydrologists) melynek alapító tagjai az osztrák és a német egyetemek neves tanszékvezetõ tanárai voltak. Segítségükkel egy nagyszabású összetett nyomjelzést szerveztünk meg mintaterületünkön, az Areuse-forrás vízgyûjtõjében. Egy évig tartott a minták és a nyomjelzõk analízise és kiértékelése. Eredményeinket 1981262


ben a svájci, Berni Egyetemen rendezett nemzetközi kongresszuson publikáltuk. Továbbra is tagja maradtam az ATH-nak és a késõbbiekben, együttmûködtem velük a görög karszton, meg a németországi repedéses víztárolókban, gránitban. Kevés igazán jó nyomjelzõnk volt. Tudvalévõ hogy egy jó nyomjelzõ egy olyan anyag, mely nagyon kicsiny mennyiségben, óriási hígításban is pontosan analizálható, nem káros az élõvilágra, nem adszorbálódik vagy bomlik és ráadásul még olcsó is. Mindenki állandóan új nyomjelzõket keresett. Az ATH együttmûködésével egy német orvos kísérletezett bizonyos ciano-baktériumokkal, de ezeknek a kiértékelése nagyon bizonytalan volt, mivel már természetes módon is jelen voltak a karsztvizekben. Az egyetemünk mikrobiológiai tanszékével konzultálva a vírusok felé fordultam, mint lehetséges, nyomjelzõk. Prof. Michel Aragno adott is, mindjárt két ártalmatlan vírusból is szuszpenziót, melyeket õ, a laboratóriumában, jól ki tudott tenyészteni. Egy nagy vihar alkalmával tettem be a vírusokat két különbözõ víznyelõbe. Mind a kettõ megérkezett az Areuse-forrásba, nagy távolságból, nagy sebességgel. Nagyon örültünk ennek a szép eredménynek és elhatároztuk, hogy kidolgozunk vírusalapú nyomjelzõket. Prof. Aragno szakdolgozókat állított a témára és megkezdõdött a keresgélés. Végül is tengervízben élõ vírusok váltak be a legjobban. Ezek az úgynevezett bakteriofágok kizárólag tengeri baktériumokkal táplálkoztak és édes vízben ugyan évekig „eléltek” de táplálékot nem találván, szaporodni már nem tudtak. Így aztán kihalásra voltak ítélve. Kimutatásuk rendkívül egyszerû és érzékeny volt, mert a petricsészében már egyetlen egy vírus is kimutatható volt egy köbcentiméter vízmintából. Több tengeri bakteriofágunk is volt, úgy hogy „multiple tracing” is lehetségessé vált, tehát egy idõben, egyszerre, több vírus használata volt kivitelezhetõ a terepen. Nagy lehetõségeink nyíltak ezzel, mert a láthatatlan nyomjelzõink, a fágok, igen diszkrét kísérleti eszköznek bizonyultak a színezõ, fluoreszkáló anyagokhoz képest, ráadásul beérkezésük nagy biztonsággal bizonyította a nyomjelzés sikerét. A fágok még kavicsos, homokos víztárolókban is nagyon beváltak. Prof. Aragno-val több közös doktorandusszal dolgoztunk sok éven keresztül a svájci OTKA anyagi támogatásával, és szép eredmények, doktori tézisek születtek. A hidrogeológus számára a mészkõhegységek víztárolóiban az ivóvízbázisok telepítése jelenti a legnagyobb kihívást. Ez különösen igaz a Jura hegységben, ahol a múlt század közepén még nagyobb településeken is csak az esõvizes ciszterna látta el a lakosságot a fúrások sikertelensége miatt. A mészkõben vizet keresni feltételezi a kõzet repedezettségének ala263


pos ismeretét, hiszen a kõzet tárolási képessége, porozitása és hidraulikai vezetõképessége, a permeabilitása, kizárólag ezektõl függ. A negyedkori üledékekkel borított Jura karszton a repedezettség tanulmányozása nem volt egyszerû feladat. Ennek iránya, nyitottsága és sûrûsége rendkívül heterogén eloszlású, a tektonika függvényében. Sokat beszélgettünk errõl Király László barátommal, aki a repedezettség tanulmányozásában, élvonalban álló munkáiról ismert. Nagyon szerettem volna hozzájárulni én is az állandóan jelenlévõ problémának a megfejtéséhez, a sikeres próbafúrások elhelyezéséhez. Olvastam a szakirodalomból azokról a geofizikai módszerekrõl melyeket más országokban, már régóta alkalmaztak a repedezettség tanulmányozására, de én nem tanultam komolyabban soha geofizikát az egyetemen és pénzünk sem volt, hogy az OTKA pályázat már kiszabott anyagi keretein belül mûszereket vásároljunk. A különbözõ kanadai cégek katalógusaiból láttam, hogy még a legegyszerûbb geoelektromos felszerelés is egy vagyonba kerül, amit én saját erõmbõl nem tudok beszerezni. A fribourgi barlangász barátaimnak panaszkodva a geofizika árban elérhetetlen mûszereirõl, beajánlottak nekem egy fiatal elektrotechnikust, Jacques Duperrex urat, aki abban az idõben állás nélkül volt. Elfogadta felkérésemet és készített számomra egy egyszerû és olcsó egyenáramú geoelektromos készüléket. Ezzel kezdem el tanulni a geofizikát „alapfokon”, elméletet és gyakorlatot. A barlangászok jöttek segíteni lelkesen. Sekélyjáratú barlangok fölött szondáztunk és szelvényeztünk, egész jó eredménnyel. Keményen spóroltam egy jobb mûszerre és Jacques, aki közben nagyon jó barátommá vált, készített is egy nagyon alacsony frekvenciatartományban dolgozó váltóáramos mûszert. Három szinten szûrve, ennek az érzékenysége már hihetetlenül jó volt. Akkor doktorált a Montpellier-i Egyetemen Mme Brion, aki a francia karszt fennsíkokon többirányú Schlumberger-szondázásokból érdekes következtetésekre jutott. Fontos alapfogalmakat tisztázott a repedezettség geofizikával való tanulmányozásában. Ezt én is kipróbáltam, annál is inkább, hogy tudtam gerjesztett polarizációval is dolgozni frekvenciatartományban. Ez még most is egy érdekes kutatási téma lehetne a repedések agyagos kitöltésének, eldugulásának a tanulmányozásában, mert az akkori méréseim koherens és érdekes eredményekre vezettek. Sok szakirodalmat olvasva láttam, hogy az érckutatás, a keskeny telérek keresése, elektromágneses módszerekkel történik, mert ilyenkor az érctelér maga is aktívvá válik és az indukció hatására egy másodlagos teret, sugároz. Az érctelér a felszínrõl így könnyebben lokalizálható, mint a galvanikus geoelektronikával. 264


Remélve, hogy a mészkõben lévõ repedések agyagos kitöltése érctelérhez hasonló választ fog majd adni, elhatároztam, hogy Jacques Duperrex úrral nekivágunk az elektromágneses mûszerek építésének. Jövedelmem egy része erre ment el, de elkészült 1981-ben a legelsõ Very Low Frequency Resistivity (VLF-R) mûszerünk 12–27 kHz frekvenciatartományban. Futottam vele ki az erdõbe, a fedetlen mészkõkibúvásokra, hogy mindjárt ki is próbáljam. Láttam azonnal, hogy ugyanazon a helyen, a több irányban végzett méréseim rendszeres de sokszor nagy különbségeket mutatnak, de ezt akkor még nem tudtam magyarázni. Csak késõbb értettem meg a méréseknek rendkívüli jelentõségét a repedezettség analizálásában. A már régebbrõl jól ismert vetõk és nyíródások melyeket a barlangászok segítségével geoelektronikával kimértem, most a VLF-R mûszerrel, nagy amplitúdóval és nagyon pontosan jöttek ki. Megtaláltuk azt a gyors és pontos geofizikai módszert, amivel a karszt heterogeneitását térképezni tudjuk. A módszer és a mûszer nagyon bevált a negyedkori üledékek térképezésénél is. Hajszálpontosan tudtam ráfúrni az agyagos moréna alatt kanyargó keskeny kavicsos folyómedrekre. A svájci mérnökirodák erre felfigyeltek és egy kis kételkedéssel ugyan, de méréseim alapján mégis „megreszkíroztak” felderítõ kutakat. A módszer Svájcban akkor még teljesen ismeretlen volt. Kiváló eredményeim voltak és mindig több és több munkám lett. 1981-ben Prof. Burger felkért, hogy az alkalmazott hidrogeológia oktatását vegyem át tõle. Meglévõ jegyzeteit kibõvítve és állandóan fejlesztve, ettõl kezdve az oktatásban is aktívan részt vettem. Ez nagyon érdekes feladat volt, mert a csekély létszámú posztgraduális tanfolyam hallgatói nagyon motivált fiatalokból tevõdtek ki. Az OTKA meghosszabbította pályázatunkat még két évre. Pályázatokból megélni mindig nagy bizonytalanságot hordozott magában, ugyanis a pályázat végeztével az állástalanság rémképe ott lebegett a határidõ horizontján. Valami buta adminisztrációs félreértés során aztán egyszer velem is elõfordult hogy állás nélkül maradtam. Bár hitvesem dolgozott, mégis mint kétgyermekes családapa nagyon kellemetlenül éreztem magam. Sajnos ezt a szorongató félelmet és bizonytalanságot manapság már sokan ismerik. Egy új pályázat beindulásáig ugyanis, hónapokon keresztül nem volt állásom az egyetemen. A geofizikából akkortájt még nem tudtam volna megélni. Így hát bejelentkeztem munkanélküli segélyre, amelynek az volt a feltétele, hogy minden héten legalább három álláskeresõ ajánlatot mutassak be a megyei adminisztrációnak. Írtam tehát fûnek, fának, még a baseli állatkertnek is, mert ugye én majomspecialista voltam! Mondani sem 265


kell, hogy nem vettek fel sehová, de amikor az OTKA vezetõsége hírt kapott nehézségeimrõl azonnal kézbe vette sorsomat és találtunk is egy ideiglenes megoldást az új pályázat kezdetéig. Az életben történnek furcsa dolgok. Elõfordult velem például, hogy véletlenül találkoztam egy unokahúgommal a Magas-Tátra erdeiben egy gyalogösvényen, viszont nem találkoztam azzal a nemzetközileg híres geofizikussal, Prof. Gaston Fischer-rel, aki tõlem csupán csak pár száz méterre dolgozott Neuchatelben. Elõbb utóbb aztán „felfedeztük” egymást és ettõl kezdve sokat kutattunk és mértünk is együtt. Õ, mint fizikus nagyon tudta az elméletet, én, mint geológus jobban érzékeltem a földtan realitásait. Neki volt egy nagyszerû audio-magneto-tellurikus felszerelése, amellyel nagy mélységben tudott szondázni, hogy az elektromos paraméterek segítségével rétegsort modellezzen. Sajnos a módszer Svájcban alig volt használható a magasfeszültségû távvezetékek által okozott „zajok” miatt. A magneto-tellurikusok egy kis nemzetközi „családot” alkotnak, ahol mindenki ismer mindenkit. Háromévenként vándorgyûlést tartanak. Prof. Fischer is rendezett egy ilyen nemzetközi összejövetelt Neuchatelben, ahová Magyarországról is érkezett egy kis delegáció. Akkor ismertem meg Ádám Antalt, Szarka Lászlót és Nagy Zoltánt. Jó barátok lettünk azonnal, amelyen sosem fogott az idõ. Még ma is együtt dolgozunk a magyar egyetemeken. Ekkortájt Jacques Duperrex-vel már az elektromágneses mûszerek továbbfejlesztésén is dolgoztunk. Szerettünk volna egy magasabb frekvenciatartományt bevonni a VLF mûszerünkbe, hogy nekünk is vertikális szondázásra nyíljon lehetõségünk, de csak csekély mélységben, amelyre a hidrogeológusnak szüksége van. Jacques-nak sokáig nagy problémát okozott a fázis. Nem tudta ebben a széles frekvenciatartományban az elektromos és a mágneses komponens közötti fáziseltolódás mérését pontosan megoldani. Elõször egy 200 kHz-es vevõt készített, melyen még a moduláció is rajta maradt, úgy hogy, mérés közben még zenét is hallgattunk. Végül sikerült megoldania ezt az elektromérnöki problémát és egy olyan készülék született, amely 12–240 kHz sávban tudott szondázni, mérvén a fajlagos ellenállást és a fázist. Elkészült a Rádió-Magneto-Tellurikus (RMT) mûszer. Ez egy igazi áttörés volt. Két operátor napi kétszáz szondázást tudott elvégezni, a hidrogeológus számára fontos 30–50 méter mélységig. Prof. Fischer inverziójával lehetségesé vált a három rétegû szerkezet numerikus kiértékelése. Erre már mindenki felfigyelt, még a Lausanne-i Egyetem Geofizikai Intézetének tanárai is, akik nagyon féltékenyen és 266


taszítóan kezdtek viselkedni. Ez az intézet ugyanis igen sok alvállalkozói munkát végzett el mérnökirodáknál és fõleg vízfeltárásokon dolgoztak a klasszikus geoelektromos módszerekkel, még Afrikában is. Az RMT megszületése számukra nagy vetélytársat jelentett. A mérnökirodák velem kezdtek el dolgozni. Húsz évnek kellett eltelnie, hogy egyszer aztán meghívjanak egy kis elõadás megtartására Lausanne-ba, miközben már bemutattam a módszert és a mûszert szinte egész Európában. Mértem a Skandináv-szigetvilág kristályos kõzeteiben az édesvíz és a tengervíz kölcsönhatásit térképezve, de tanulmányoztam a tengervíz behatolását, a mészkõbe, messze a kontinens mélyébe, Dél-Portugáliában és DélGörögországban is. Itt a narancsültetvények öntözéséhez illegálisan lemélyített kutakból nagy mennyiségû édesvizet pazaroltak el, miközben ennek helyére visszavonhatatlanul beáramlott a tengervíz. Ennek lehatárolására az RMT mûszer nagyon bevált. Baj volt azonban akkor, ha vastag agyagos fedõréteg borította a sziklát. A nagyon alacsony ellenállású agyagon a rádiófrekvenciás mûszer behatolási mélysége nem volt elegendõ. A német hidrogeológusok, geofizikusok, ilyen esetben olyan induktív módszert használtak, amely egy adó és egy vevõtekercs segítségével, sokkal alacsonyabb frekvenciatartományban tudott mérni. Ilyesféle mûszereket Kanadában készítenek szintén érckutatáshoz. Elutaztunk, tehát Németországba, hogy egy mérési kampányban részt vehessünk és a mûszer használhatóságát, kipuhatoljuk. A német kollégák szívesen magukkal vittek a terepre. Nagyon meggyõzõ mérési eredmények születtek vastag fedõréteg alatt húzódó vetõk kimutatásában, mire elhatároztuk, hogy mi is nekiállunk ennek a tekercses mûszernek a testre szabott kifejlesztéséhez. Az úgynevezett Slingram (Dipol-Dipol) módszerrõl van szó, amely, ha nem is megyek bele a részletekbe, abból áll, hogy egy adótekercs egy elsõdleges mágneses teret bocsát ki, melyet a vevõtekercs a föld alatt gerjesztett másodlagos térrel együtt elemez és a két tér százalékbeli arányát, adja meg. Ha van egy jól vezetõ érctelér, akkor nagy a másodlagos tér. Ha nincs egy jól vezetõ merõleges heterogeneitás, akkor a másodlagos tér elenyészõen kicsi. Jacques nekiállt a munkának és egy év elteltével egy olyan csodálatos mûszert dolgozott ki, amely nem csak a másodlagos tér százalékos arányát adta meg, hanem még a kõzet fajlagos ellenállását is. Így ez a mûszer nem csak a repedéses kõzetekben volt használható a vetõk felkutatására, hanem az üledékes laza kõzetek szondázására is. A maximális tekercstávolság nyolcvan méter volt, ami sokkal meghaladta a rádiófrekvenciás mûszerek behatoló mélységét. Akkortájt, a Berni 267


Egyetem Geográfiai és Fizikai Intézetei kaptak egy komoly megbízást Kenyában, hogy Mont Kenya hidrológiai térképét szerkesszék meg. Erre a munkára én is hivatalos voltam és Jacques Duperrex-vel, komoly mûszerezettséggel indultunk Nairobiba. Szerencsés döntés volt, hogy Jacques is eljöhetett, mert a sok geofizikai felszerelés esetleges javításához csak õ értett. Hát volt is mit tennie, mert a gyermekbetegségek gyorsan jelentkeztek de õ mindent helyben megoldott. Az elektromágneses módszerekkel gyorsan haladtunk a térképezéssel, néha reszketve a bivalycsordák közelében, de semmi bajunk sem esett. Nyanyuki városkában laktunk egy hónapig és még a híres Gróf Teleky-völgyet is megjártuk, visszaemlékezvén a híres magyar kutatóra. A Slingram-mûszer itt nagyon bevált, de már akkor láttuk, hogy a jövõben az afrikai utakra, még nagyobb teljesítményû mûszert kell szerkesztenünk. Az évek aztán gyorsan peregtek és Prof. Burger 1985-ben nyugdíjba ment. Nagyon sajnáltuk hogy visszavonult, mert munkatársainak nagy szabadságot biztosított, ami a kutatómunkához elengedhetetlen volt. Prof. Francois Zwahlen követte õt az Intézet irányításában. Õ, hat évig élt Nigerben a Svájci együttmûködés hidrogeológusaként. Nagyon értette a fejlõdõ világ szociális problémáit is, nem csak a hidrogeológiát. Kutatóit jó barátként kezelte megértésben, szeretetben. Igazgatói kinevezése alkalmával, úgy, mint azt a mesékben szokás, három kívánságát teljesítette az oktatási tárca. Az egyik kívánsága az volt, hogy engem nevezzenek ki professzornak. Ezt elfogadták, de mivel pénz nem volt, így hát csak egy kétharmados állást kaptam, de így legalább végleges álláshoz jutottam. Véget ért az örökös bizonytalanság az OTKA pályázatok határideivel. Mivel minden geofizikai felszerelésemet saját erõmbõl finanszíroztam, elhatároztam, hogy alapítok egy kis céget és maradék idõmben mérnökirodáknak alvállalkozóként, dolgozom. Megegyeztem Prof. Zwahlennal hogy, ha túlságosan nagy megbízások jönnek, akkor bevonom az Intézetet is. Ilyenek voltak az afrikai expedíciók. Nem akartam konkurálni régi diákjaimmal, ezért csak olyan geofizikai jellegû munkákat vállaltam el Svájcban, amelyet más nem is tudott volna elvégezni. Hát lett is annyi, hogy alig gyõztem. Rövidesen tudtam venni magamnak egy huszonnégy csatornás OYO-szeiszmikát, egy gradiens proton-magnetométert és egy 256 csatornás gamma-spektrométert, radon-detektorral. Jacques Duperrex pedig „gyártotta” tovább a legkiválóbb elektromágneses mûszercsaládot, olyan indukciós felszereléseket, amelyek autóra felszerelve, 30–40 km-es sebességgel, folyamatosan rögzítették az indukciós paramétereket, lehetõvé 268


téve a repedezettség részletes térképezését. Még elektromágneses gradiens-antennáink is voltak. Új korszak nyílt meg Afrikában, ahol doktoranduszaim terepjáró autókból rajzolták párhuzamos profilokkal a vetõket és egyéb tektonikai elemeket, hogy a próbafúrások helyeit kijelöljék. Nigerben negyven vízbázis telepítését végeztük hetven százalékos sikerrel, olyan helyeken ahol a „klasszikus” geoelektromos módszerek nem váltak be. Ez idõben lett divat a környezettudományok oktatása mindenfelé Európában. Volt környezetmatematika, környezetkémia, de természetesen környezetgeofizika is. Zürichben a Mûszaki Egyetemen (ETH-Zürich) ezt a tárgyat kedves barátom Prof. Rybach László oktatta, aki megkért, hogy az elektromos, elektromágneses módszereket vegyem át tõle. Hát ez nagy megtiszteltetés és egyben nagy kihívás is volt, mert geofizikai ismereteimet kizárólag autodidakta módon sajátítottam el. Több éven keresztül, a téli szemeszter egy részében, minden héten elutaztam tehát Zürichbe, környezetgeofizikát tanítani. Különben egész Svájcban közremûködtem vízfeltárásokon, vízbázisok védelmi zónájának kijelölésében, földcsuszamlásokon, régi hulladéklerakók környezettanulmányának elkészítésében és minden hidrogeológiával kapcsolatos probléma megoldásában ahol a geofizika segítséget nyújthatott. Közben jöttek a külföldi megbízások, az Arab Emirátusokban, Nigerben, Maliban, Tanzániában, Mongóliában, a Fülöpszigeteken és mindenfelé Európában. Alig érte a lábam a földet, amit családi életem sínylett meg. Még ma is hallgatnom kell a szemrehányásokat, hogy sosem voltam otthon, családom körében, és fiaimmal nem foglalkoztam eleget. Ez bizonyára igaz, de annyi megbízásom nem volt, hogy egy geológust foglalkoztassak, így hát mindent nekem kellett egyedül elvégeznem. E mellett még két-három doktoranduszom is volt, akik vagy a nyomjelzõkkel vagy az alkalmazott geofizikával dolgoztak a terepen és rájuk is figyelnem kellett. Minden évben részt vettem több nemzetközi konferencián, ahol eredményeinket publikáltuk, no meg még intézetünk nevében is szerveztem kongresszusokat Neuchatelben. Állandóan új és új OTKA pályázatokat kellet írnom, mindig angolul, hogy munkatársaimnak jövõjét biztosítsam. Ilyenkor még éjjel is dolgoznom kellett. Most azzal vigasztalom magam, hogy drága édesapámat sem láttam sokszor fiatal éveimben, mert orvos lévén õ is nagyon sokat „loholt”, de mégis tõle kaptam azt a nagy szeretetet, bizalmat és szabadságot, mely mélyen megalapozta egész életemet. A kilencvenes években sokat jártam Portugáliába, mert az egyik nagyon tehetséges volt doktoranduszunk, Amélia de 269


Carvalho, tanári kinevezést kapott a Farói Egyetemen. Minden évben meghívott elõadásokat tartani és nagyszabású geofizikai felméréseket végezni. Kerestünk vizet karsztban, lehatároltunk szennyezõdéssel kapcsolatos problémákat régi elhagyott szénbányák, régi radioaktív meddõk környékén. A Portugál OTKA egy nemzetközi bizottságot hívott össze 2001-ben, hogy fõiskoláik geológiai tanszékeinek kutatási színvonalát átvilágítsák. Nyolcan vettünk részt ebben a bizottságban, franciák, angolok, svájciak, hollandok. Tíz napig vittek autóbusszal a portugál egyetemekre, ahol az intézetek bemutatták a már teljesített pályázatok eredményeit és megvitatták velünk a jövõ reálisnak vélt terveit. Ezekrõl aztán jelentést kellett írnunk. Amélia még ma is meghív Portugáliába, doktori védésekre, terepi munkákra, tanácsadásra. Svájcban az utolsó OTKA pályázatot Magyarországért nyújtottam be. A régi kommunista államok felzárkóztatása érdekében ugyanis Svájc pályázatot írt ki, hogy két éves együttmûködés keretében, egy általunk kiválasztott partnerintézettel, közös kutatási programot dolgozzunk ki. A svájci OTKA minden kiadást fedezett, még mûszerfejlesztést is, amely aztán a partnerintézmény tulajdona marad. Azonnal felvettem a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetével, Sopronban, hiszen mint már említettem Prof. Ádám Antal és Prof. Szarka László urak már régóta igen jó barátaim voltak. A pályázatot megnyertem. Megbeszéltük a programot és a mûszerfejlesztést. Jacques Duperrex mindjárt neki is állt egy Slingram-mûszer elkészítésének, melyet a rákövetkezõ évben a Mecsek hegység karsztos vízgyûjtõiben próbáltunk ki. Ebbõl az alkalomból mindkét intézmény munkatársai több napig a helyszínen mértek a Slingram-mûszerrel, a VLF- meg az RMT-felszereléssel. Prácser Ernõ kollégánk kedvességének köszönhetõen még egy angol nyelvû publikációnk is megjelent méréseink kiértékelésérõl. A vízmû kérésére két lehetséges próbafúrási helyet jelöltünk ki akkor, amelybõl évekkel késõbb egyet megfúrtak. Vass Béla, a Pécsi Vízmûnél nyugdíjazott vízmérnök errõl azt írta nekem, hogy a hidraulikai vezetõképesség (permeabilitás), nagyon jó, mert a kõzet repedezettsége a méréseinket igazolja, de a vízkémia nagyon rossz a magas nitrátkoncentráció miatt. A két év lejártával egy kis tudományos összejövetelt rendeztünk Sopronban, elõadásokkal, meghívott vendégekkel. Még Kárpátaljáról is jött egy professzor. A pályázat lezárása tehát jól sikerült. 2002 nyarán aztán elértem a nyugdíjkorhatárt. Megható ünnepséggel búcsúztattak. Huszonöt évet töltöttem Neuchatelben, életem legszebb éveit. 270


Ismét Magyarországon Nem éreztem magamat öregembernek. Svájcban egy nyugdíjas tanár ugyan nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend, de sem, az oktatásban sem a kutatásban nem vehet már többet részt. Feleségem beleegyezett egy Magyarországi vándorútba, mert rokonlátogatások alkalmával már sokszor megfordult Magyarországon még a Kádár-korszakban is. Számomra a magyar egyetemek új kihívást jelentettek, mert itt szerettem volna még hasznossá tenni magamat, amennyire egészségem engedi. Lehorgonyzásunk helye már adva volt. Azzal kell kezdenem a történetet, hogy kishúgom, Márta, négygyermekes családanya, már az 1970 évek vége felé kereste a lehetõségét annak, hogy a pesti panelkaszárnyából gyerekeit, legalább a nyáron, kivigye a természetbe. A sógor elindult vidékre egy kicsi és olcsó nyaraló után nézni. Úgy, mint a mesében, ment mendegélt, amíg a Zala megyei Tilajba nem érkezett. Itt talált a falu végén egy olyan házat, ami megfelelt. Sok munkával kijavítgatta és a család minden évben az egész nyarat Tilajban töltötte szerény körülmények között. Úgy, mint a mesében, kishúgom csemetéi késõbb, felnõtt korukban, visszatértek Zalába és itt házasodtak meg. Most is itt élnek boldogan. Amikor, még a rendszerváltás elõtt, mint francia állampolgárok, ellátogattunk Tilajba, feleségemnek nagyon megtetszett az erdõkkel borított dimbes-dombos táj, és õ is szeretett volna Tilajban nyaralót vásárolni. Ezt a vásárt nyélbe ütöttük és vettünk a falu végén egy még lakható állapotban lévõ parasztházat. Mi is ide jártunk nyáron fiainkkal táborozni, mert elektromos áramon kívül akkor még ott semmi sem volt. Amikor a korszerû vízellátás és a városi gáz megérkezett a faluba úgy döntöttünk, hogy a házat átépítjük és modernizáljuk. 2002 õszén elhatároztuk, hogy átköltözünk Magyarországra. Így lettünk tehát ennek a picinyke kis falunak a lakói, Hévíztõl 12 kilométerre. Svájcban azért megtartottuk házunkat, mert még ma sem tudjuk, hogy meddig maradunk Magyarországon. Magyar állampolgár lévén, áthozhattam vámmentesen Magyarországra mérnökirodám felszerelésének jórészét, geofizikai és geokémiai mûszereim javát, jelentõs szakmai könyvtáramat, mikológiai laboratóriumomat. Megérkezésünk után elmentünk az idegenrendészetre, hogy feleségem letelepedési engedélyét rendezzük. Ezzel el sem képzelhetõ tortúrába vágtunk bele, mellyel hetekig el voltunk foglalva. Svájci és francia állampolgárok lévén, a svájci útlevéllel kezdtük a procedúrát. Kértek a rendõrségen egy orvosi igazolást, melyet háziorvosunk ki is állított, de ezt nem fogadták el. A megyei 271


kórházban, hat-hét szakrendelõben kellett igazoltatni, hogy feleségem nem tüdõbajos, nem vérbajos, nem bõrbajos, nem rühes, nincsenek ragályos nemi betegségei és nincsenek parazitái. Már sírt szegénykém a sok megalázástól. Számomra is roppant megalázó és sértõ volt, hogy feleségemet így meghurcolják és akkor én, már láttam, hogy ott eltörték a hegedû húrját véglegesen, mielõtt még a tokjából kivették volna. Kezdtem sejteni, hogy mi naiv idealisták „otthont” tévesztettünk, amikor visszaköltöztünk Magyarországra. A tisztiorvos ezek után adott egy igazolást arról, hogy feleségem a magyar társadalomra nem közveszélyes. A sok kórházi hercehurca persze nem volt ingyenes. Egy középiskolai tanárember két hónapi fizetését hagytuk ott a megyei kórházban. Aztán még jött a jegyzõ, a földhivatal, a banki igazolások, a társadalombiztosítás, és így tovább, amíg végre feleségem kapott egy ideiglenes letelepedési engedélyt egy évre. Társadalombiztosítását három hónaponként kellett meghosszabbítani Zalaegerszegen. Hát nem elképesztõ? Szerencsére késõbb, amikor Magyarország is belépett az Európai Unióba, akkor a francia útlevelével már jobban boldogultunk és kapott egy végleges letelepedési engedélyt. De ekkor már 2008-at írtunk. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkalmazott Földtani Intézetében igen nagy szeretettel fogadtak. Prof. Mindszenty Andrea és Szõnyi Judit docens bizalma, figyelmessége és szeretete egészen meghatott. Mindent megtettek hogy mielõbb az ELTE professzora legyek. Kinevezésem meg is történt és nagy örömmel és lelkesedéssel próbáltam, és próbálok, beleilleszkedni az intézetben folyó kutatásba és oktatásba. Megpályázták és megkapták számomra a „Pro renovanda culturae Hungariae” ösztöndíjat. Amikor az intézetünk keretében mûködõ Erdélyi Mihály hidrogeológiai iskola megkapta az UNESCO támogatását, felkértek hogy vállaljam el a tanfolyam vezetését. Ez egy nagy megtisztelés volt, amelyet nem érdemeltem meg. Rendeztünk 2005 nyarán egy ötnapos tanfolyamot a karsztvizek vízvédelmi stratégiáiról, sok külföldrõl érkezõ résztvevõvel és számos svájci meg francia vendégtanárral. Ha feljövök Budapestre tanítani, Mária húgomnál lakom és onnan járok be az egyetemre. Ott egy olyan lelkes kis csapat tevékenykedik a hidrogeológiai kutatásban és oktatásban, ami engem teljesen meggyõzött arról, hogy érdemes volt visszajönni és velük szolidaritást vállalni. Kedves jó barátom, Prof. Tóth József is visszajött Kanadából Magyarországra és három évig az ELTE-n dolgozott. Az õ jelenléte és oktatása igen nagy fellendülést hozott. Sokszor beszélgettünk szakmai problémákról, de még Teilhard de Chardin 272


világnézetérõl, filozófiájáról is. Amikor visszament Kanadába elszorult szívvel búcsúztattuk. Sokat, nagyon sokat kaptunk tõle, de még így a távolból is. Az ELTE-n szakdolgozatokban és doktori tézisekben való tanácsadás, doktori kurzusok megtartása és terepgyakorlatokon való részvétel a fõbb együttmûködési tevékenységem. Mûszereim forognak a terepen a szakdolgozók és doktoranduszok kezében. Az alkalmazott geofizika beépült a hidrogeológiai kutatómunkába. Térképeztünk karsztot a Bakonyban és a Mecsekben. Tanulmányoztuk homokkõben a repedezettséget a Balaton északi partján. Sok mérés történt Kelemenszék-tó környékén, ahol a folyamatos kutatás eredményeit publikálva én is több értekezésnek lettem társszerzõje. Láttam az Interneten, hogy van a Keszthelyi Georgikonon (Pannon Egyetem, Veszprém) egy Meteorológiai és Vízgazdálkodási Tanszék. Mivel Keszthely közel van lakóhelyemhez, gondoltam felkeresem az intézetet, hogy megismerkedjünk. Prof. Anda Angéla, a tanszéket vezetõ tanárnõ, igen nagy örömmel és szeretettel fogadott. Ott is mindjárt otthon éreztem magam. Micsoda lelkesedéstõl áradó, aranyos kis családba csöppentem ott be! Mindig szeretettel várnak, pedig nehezen tudom ott igazán hasznossá tenni magam, lévén, hogy jelenleg nincs hidrogeológiai oktatás. A környezettudományok oktatásában próbáltam besegíteni, terepgyakorlatokkal. Egy év sem telt el és Anda tanárnõ kérésére a Pannon Egyetemen is egyetemi tanári kinevezést kaptam. Mivel ezért a megtisztelésért tenni kellett valamit, így az alapfokú geológia oktatásában veszek részt már évek óta, az ásványtan és kõzettan ismertetésével. Bizony be kellett szereznem és elõ kellett vennem modern tankönyveket, hogy az órákra felkészüljek, mert a lemeztektonika megvilágításában ezek a tudományágak sokat fejlõdtek az utóbbi harminc évben. Így, aztán, sokat tanultam, de így van ez rendjén, mert „jó pap holtig tanul”. Az intézet a talajerózióval kapcsolatosan is végez kutatómunkát, amelybe be tudtam kapcsolódni geofizikai megközelítéssel. Itt a tilaji lösszben erre jó példák vannak. Több módszert próbálgattam két kiválasztott mintaterületen, a termelõszövetkezet velünk határos földjein, ahol a mélyszántások és a kémiai „kezelések” megölték már a talaj élõvilágát, és a birtokunkon elterülõ mezõkön, ahol a háborítatlan, biológiailag aktív talaj „él”. A legjobb eredményt a legegyszerûbb geoelektromos Wenner-felállással értem el. A halott talajon, ahol alig van beszivárgás és nagy az erózió, igen alacsony a fajlagos ellenállás, míg az élõ talajban, amely jól ellenáll az eróziónak, gyors a beszivárgás, és nagy a fajlagos ellenállás. Ezt le is közöltük a Georgikon tudományos közleményében. 273


A Soproni, Nyugat-Magyarországi Egyetemen Szarka László, akivel már régen közös kutatómunkáink és publikációink voltak, kérelmezte tanári kinevezésemet. Már közel húsz éve, ismerjük egymást. Még a Fertõtavon is mértünk együtt egy csónakból, elektromágneses módszerekkel, hogy a repedezettséget tanulmányozzuk a tó fenekét alkotó kristályos kõzetben. Igen érdekes eredményekre jutottunk, melyet még most is mutogatok a diákoknak. Akkoriban Sopronban, a hallgatóknak, mint az ELTE professzora mutatkoztam be, de Szarka László szerette volna, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetemen nekem is legyen valami kötõdésem. Ezért kérvényezte kinevezésemet a Természettudományi Karon. Akkor aztán nehezen felfogható dolog történt, melyet még ma sem értek egészen és így meg sem tudom jól magyarázni. A tanács, ülésezés közben, „lekáderezett” a Svájci, Neuchateli Egyetemen. Egy telefaxot küldtek oda, amelyre azonnali választ kértek. A titkárnõnk bajban volt, mert a tanszékvezetõ tanár, Prof. Zwahlen, éppen Kínában volt egy kongresszuson és nem volt elérhetõ. A sebtében és azon nyomban visszaküldött faxot alapul véve, a tanács nem akarta Szarka László elõterjesztésétt elfogadni. Õ is, de fõleg én, meglehetõsen megalázott helyzetben voltunk. A tanács valószínûleg nem tudhatta, hogy a franciaajkú egyetemeken nincsen habilitációs rendszer, úgy, mint a német tradíciókat követõ egyetemeken. Nekem persze nem volt habilitációm, állásom is csak két-harmados. Így hát a tanács, rögtönítélõ bírósághoz hasonlóan, azon nyomban „lefokozott”, egyszóval leszázalékoltak. Valahogy úgy nézhetett ki a dolog, mintha inkompetens haverját szerette volna Szarka László egy olyan nem megérdemelt pozícióba beügyeskedni, amihez hiányzott az egyetemi képesítés. Ez azért volt bántó és megalázó, mert Magyarországon soha, sehol, kinevezést vagy honoráriumot nem kértem. Nem egy fizetéses állást akartunk megpályázni! Pénzrõl tehát szó sem volt. Ezt inkább én hoztam volna milliókat érõ mûszereimmel. Egyszóval, jöttem volna nagy lelkesedéssel ingyen tanítani, hazaszeretetbõl, idealizmusból! A történtek után, persze azonnal faképnél kellett volna hagynom a Soproni Egyetemet, de ezt becsületbeli okokból nem tehettem, mert semmiképpen sem hagyhattam el kedves barátomat, aki kiállt értem. Évekkel késõbb, végül mégis csak elfogadtam egy címzetes tanári kinevezést, bár jobban szerettem volna, ha visszaadják a csalódásban lebénult lelkesedésemet, idealizmusomat. Ezeket azonban akkora már „elfújta a szél”. „Gone with the wind”. Ha ma Sopronban járok, akkor még most is egy kicsit „osztályidegennek” érzem magam. A csalódást, a kiábrándulást, úgy látszik, nem tudja orvosolni az idõ. 274


A doktori iskolában vagyok tanácsadó, és a sümegi terepgyakorlatokon veszek részt minden évben, ahol a soproni diákoknak a hidrogeológiában és a környezetvédelemben használatos geofizikai módszereket ismertetem, mérések és kiértékelés formájában, persze a saját felszerelésemmel. Hét éve lakunk Magyarországon, de nem érezzük otthon magunkat. Van-e nekünk egyáltalán valahol egy igazi otthonunk? No hát errõl a kérdésrõl írtam már egy pár sort, amikor Prof. Tóth József barátomat búcsúztattuk, de ezt is csak franciául, mert éreztem, hogy ezen a nyelven tudom magamat a legjobban kifejezni. Mi minden nyelvet megtanultunk, minden kultúrát magunkévá tettünk és bár valójában mindenütt otthon vagyunk, de végül azonban sehol sem. Mindig ott szeretnénk lenni, ahol nem vagyunk! Így hát minden két-háromhónaponként visszatérünk fiainkat, unokáinkat meglátogatni Svájcba, és feleségem rokonságát levizitelni Franciaországba. Valahányszor átlépünk egy országhatárt más emberekké válunk, másképp reagálunk, másképp gondolkodunk. Mintha több életünk lenne. Természetesen, a tisztiorvosi szindrómákat leszámítva, Magyarországon is jól érezzük magunkat, de nem tudjuk jelenleg elképzelni életünk alkonyát ebben az országban. Nyáron néha jönnek hozzánk is ismerõsök vagy rokonok látogatóba, de ezt leszámítva csak remetéskedünk. Örülünk a minket körülvevõ gyönyörû természetnek, a nyugalomnak, az egyszerû de kedvesen berendezett házunk kényelmének. Feleségem nagy odaadással kertészkedik, parkosít, szõlõt ültet, festeget és próbál megtanulni magyarul. Hát ez nehéz dió, de nem akarom a kedvét elvenni. Jómagam elõadásokra készülök, karbantartom nagy mûszerparkomat, fényképezek, gombászok és rétet kaszálok. Most még jól megy, de vajon még meddig?.., hiszen már ott lebeg a horizonton egy új határidõ, amikor a tilaji ház gyermekeink, és unokáink nyaralójává válik, mi pedig kérdõre vonhatjuk magunkat, hogy vajon eleget tettünk-e a szeretet kihívásának?

275


276

Reményi Károly: A Wekerle teleptõl a Tóth Árpád sétányig

REMÉNYI KÁROLY

A Wekerle teleptõl a Tóth Árpád sétányig

Gyermekéveim A munkásságomról a munkáim beszélnek. Itt az életemrõl lesz szó. 1934. március 31-én születtem, Pestszenterzsébeten. Szülõfalumból (akkor még külön község volt) azonban nincsenek emlékeim, mert még egy éves sem voltam, amikor szüleim, az akkor két és féléves Évi testvéremmel, 1935-ben átköltöztek a Kispest, II. kerületbe, azaz Wekerle telepre. A részben Kós Károly keze nyomát õrzõ telep fejlõdésének fénykorában volt. Elsõsorban a közeli állami vállalatok elit, szakmailag legjobb munkásai (sajnos az elit szó jelenleg nagyon rossz mellékízt kapott a politikusok áldásos tevékenységének „köszönhetõen”) lakták, az iskolákban dolgozó tanítókkal és pl. a telep orvosaival egyetemben. Ilyen emberek között, akiknek a tisztesség, becsület és munkaszeretet a vérükben volt, szocializálódni (borzalmas szó) jó iskola volt. A máshol sokszor rossz mellékzöngével bíró telep szó, itt egy csodálatos kertvárost és közösséget, biztonságot jelentett. A szülõk rendkívüli gondjaiból, viszonylag kevés teher jutott a gyerekeknek, lelkünk egészséges maradt. Gyermektársaim családjában a megélhetési problémák hasonlóak voltak, és ha nem is vettük természetesnek, de különlegesnek sem. Az iskolában a sokféle tanító és gyerek egymásra talált, és a kisiskolás éveket is átvészeltük. Legkedvesebb nekem Telkes Alfrédné tanító néni, aki a negyedik elemiben különösen nagymértékben segítette kibontakozásomat, éppen akkor, amikor a gimnázium elõtt erre legnagyobb szükségem volt. A harmonikus családi légkörben a jövõ tervezése elsõsorban abból állt, hogy tanulni kell, és majd meglátjuk mi lesz. 277


Visszagondolva erre az idõkre még nem alakultak ki bennem elképzelések. Kisgyermek koromban, valószínû az Eucharisticus Kongresszus hatására rövid ideig pápa akartam lenni, nem mint a legtöbb gyerek masiniszta. Ezen kívül szerettem a tûzzel játszani (fizikailag), és a sparherdba (tûzhely) már 5-éves koromban is szakszerûen be tudtam gyújtani. Ez talán már bizonyos ösztönöket mutatott a késõbbi és jelenlegi szakterületem felé. Az 1940–1944-es kisgyermekkor évek sötét társadalmi eseményeit szüleim gyakran nagyon gondterhelt viselkedése jelezte. Mindig tisztelettel gondoltam rá, de csak szülõként tudtam igazán értékelni, milyen lelki nagyság kellett ahhoz, hogy nagyobb lelki törés nélkül ússzuk meg ezt a borzalmas idõszakot. Az elsõ Sztálin-gyertya talán 1944 elején égett a kertünk felett, de a mellé tartozó kis 50 kilós bombákkal a Kispest határában lévõ cigány-telepet szórták meg. Sokkal komolyabb esemény 1944. április 3-án, hétfõn történt. A mindig nagyhangú politika nyugtatott bennünket, hogy a magyar légvédelem kiváló és megvéd bennünket, különben is a mi kis lakásainkra nem pazarolják a lakásaink sokszorosát érõ bombákat. Teljesen nem nyugodtunk meg, és az április 3-át megelõzõ napon, vasárnap, a négylakásos ház kertjében apáink egy kb. 20 m hosszú, 1,5 m széles és 2 m mély bunkert ástak, deszkákkal, faágakkal és földdel fedték be. Másnap már szükség is volt rá, ide vonultunk le április 3-án, hétfõn, a napsütéses délelõttön, amikor megjelentek a liberátorok, és Csepeltõl Kõbányáig megszórták bombákkal (szõnyegbombázás) ami útjukba esett, de lerombolták elsõsorban a gyárakat, pályaudvarokat, nem kímélve a lakosság házait sem. A néhány száz méter magasságig hatásos légvédelem talán fel sem látott a néhány ezer méteren közlekedõ repülõkig, amelyek nem nézték azt, hogy a bomba ára megéri-e, vagy sem a kis lakóházakat. Minket, gyerekeket nehéz volt, és csak kényszerrel lehetett a bunkerben tartani, mert érdekesek voltak a kondenzcsíkot húzó, csillogó repülõk, továbbá a még forró repeszdarabokból szerettünk volna minél többet összegyûjteni. Nem feledhetõen, de néhány barátunk tragikumához nem hasonlíthatóan teltek az évek az ostromig. Nekünk ez kemény ostrom volt, bár kétség kívül sok ember számára felszabadulást jelentett. 1944. december elejétõl 1945. január 6-ig, a már említett árokban töltöttük a heteket, bár többször mínusz tíz °C volt a hõmérséklet. A lakást közben szétlõtték. A nyirkos, hideg árkot egy kis kályhával próbáltuk fûteni, kevés sikerrel. Nõvérem korai halálát is az itt szerzett kór indíthatta el (krónikus vesegyulladás). Kispest elõtt hónapokig állt a front, Vecsésnél. 1945. január 6-án jelent meg 278


egy kedves kozák legény a pincénk lejáratánál, és vidáman mondott valamit, amibõl érthetõ volt, hogy itt vannak. Mi fellélegeztünk, és felmentünk a kissé romos lakást a lehetõségek szerint rendbe szedni. Ezután következett a fekete leves, jó néhány nap és hét, amely félelmet és borzalmakat is hozott. Nem részletezem, háború volt, még nem volt vége, mindenkinek meg van a külön regénye. A néhány, mondhatni kaotikus hét után meg kellett keresni a tovább élés lehetõségét. A legszûkebb család megvolt. A szûk is nagyjából, bár egyik nagybátyám eltûnt a keleti fronton, õt néhány éve találta meg a Vöröskereszt, Baskíriában (gyakorlatilag az õsmagyarok egyik szálláshelyén) halt meg. A másik nyugati fogságban volt, testében 8–10 vándorló szilánkkal tért haza, élete végéig sem jött ki mind belõle. Számomra ez idõben lényeges változás volt kilátásban, mert ekkor, a négy elemi elvégzése után a nyolcosztályos gimnázium következett. Nõvéremet szüleim (anyagi nehézségek) a zsákutcát jelentõ polgári iskolába íratták, ami neki lelki törést is okozott. A polgári után azonban gazdasági középiskolát végzett, és a Miskolci Egyetem Kohómérnöki Karán szerzett diplomát. Életem történetének folytatása elõtt, vissza kell térni szûk családom, szüleim életére. Édesapám 1905. november 5-én született, Budapesten. Hatan voltak fiútestvérek, Õ volt a legidõsebb. Apai nagyapám fémöntõ volt, nagyanyám a gyerekeket nevelte. Édesapám polgárit végzett, és öntõ szakmunkás lett a Magyar Állami Pénzverõben, ahol 1956 februárjában bekövetkezett haláláig dolgozott. Az utolsó években a nemesfémolvasztó vezetõje volt, amely egyértelmû bizonyítvány a becsületességére. Ez a munkahely azonban igen erodáló hatású volt, különösen a háborút követõ években. Ekkor a jóvátételre összegyûjtött drága, finom ékszereket olvasztották tömbökbe. A munkát végzõ dolgozók mögött állandóan ÁVO-s ellenõrök álltak. Az idegfeszítõ munka és egy elkezelt tüdõgyulladás életének 51. évében végzett vele. Édesanyám szintén hatgyermekes családban született. Korán gyárba (a Lõportál utcai Egyesült Gépgyár) adták szülei, pedig jó-képességû és érdeklõdõ gyermek volt. Sokat olvasott, és az akkori lehetõségeknek megfelelõen az eszperantisták közé járt, ahol a nyelvet tökéletesen megtanulta. Japántól Mexikóig levelezett. Mindketten elsõdlegesnek tekintették a gyerekek boldogulását, bár ez nem jelentett kényeztetést. A szociális érzékenység és bátor igazságérzet, tõlük, számomra szintén az örökségek (sokszor terhes) közé tartozik.

279


Gimnáziumi évek Harmonikus családi körben növekedve értem az 1944–1945-ös gimnáziumi évek megkezdéséig. Az 1944-es nyáron már nem volt szünetem, mint késõbb sem, dolgozni kellett. Generációnk, a szüleinkkel együtt igazi nagy túlélõ nemzedék. A kertben nyíló orgonából csokrot készítve virágot árultam a Kerepesi Temetõ bejáratánál, édesapámmal rossz tûzhelyeket összevásárolva újjávarázsoltuk, drótkerítést gyártottunk, a Pénzverdében fizetésként kapott rézgálicot árultam Dunapatajon a piacon stb., stb. Nevetve meséltem kislányomnak és az unokámnak Budapesten sétálva hogy, számos épületet én építettem, pl. a József Attila Színházat, a Margitszigeti színpadot, a Szigeten a gyermekvárost, a Hungária körúti laktanyát (ma talán egyetem) stb. A nyugdíjam megállapításánál közel 2,5 év munkaviszony jött össze a diákmunkában töltött idõkbõl. Tíz évesen a Pénzverõ kertészetébe vettek fel, de átkértem magam a vegyi üzembe, ahol kb. 4–5 kilós kõkosarakban lévõ tárgyakat kellett savba-lúgba-vízbe mártogatva tisztogatni. Itt a dupláját kerestem. Ekkor is, de késõbb is a keresetem a családi kasszába ment, és minimális zsebpénzt kaptam. Már itt elõre kell bocsátanom, hogy az én életemben, de a generációméban is a küzdés volt a jellemzõ, és kevés pihenés, szórakozás. Ettõl függetlenül egyáltalán nem keserûen emlékezem az eddigi életemre, ellenkezõleg, nagyon tartalmas élet volt. Távlati tervek persze nem voltak, de mindenben az adott pillanatban a legjobbat kellett teljesíteni. Ezt ma is tudnám ajánlani a fiatal generációnak. A kiszemelt gimnázium, a X. kerületi Széchenyi István Gimnázium volt, a Tisztviselõ telepi Elnök utcában. Itt a származási spektrum már nagyobb volt, mint a Wekerle 1. sz. Elemi Iskolában. Több volt az értelmiségi és polgári (kereskedõ, tisztviselõ stb.) gyerek, akik anyagilag valamivel jobban voltak eleresztve, mert a múltból valami nélkülözhetõ tartalékaik voltak. Nem voltak azonban problémák, legfeljebb az ünnepségekre felvett ruhám abban különbözött a hétköznapitól, hogy elõzõ este mosta ki édesanyám, és reggel frissen volt vasalva. Az iskola polgári szellemû és vallásos erkölcsû iskola volt. Minden vallásnak a gyakorlása biztosítva volt, de erõs római katolikus túlsúly volt. Volt egy olyan osztály, amelybõl tizenegy gyerek választotta a papi hivatást. Liska Zoltán hittan tanár a 441-es cserkészcsapat vezetõjeként is erõsen érvényesítette befolyását. A Rezsõ téri templomban a vasárnapi misén való ministrálás kitüntetés volt, természetesen latinul, és különösen a csengõs oldalon. 280


Két kiváló tanáromat név szerint is meg kell említenem. Vági Károly fizika és számtan tanárnak a kíváncsiságunkat sikerült felkelteni. A levezetések után diadalittasan írta és írtuk le Q. e. d., azaz quod erat demostrandum. Érdeklõdésünket azzal tartotta melegen, hogy a legérdekesebb, de számunkra még túl bonyolult részeknél közölte, hogy majd a „hét–nyolcban” fogjuk tanulni. Számomra ez a hét–nyolc már máshol jött el. A másik dr. Klenner Aladár magyar és némettanár volt, akinél elsõsorban a nyelv gazdagságát fedeztük fel, és megszerettük az olvasást. A versírási leckénél jelentõs sikereim voltak. Költõi pályám egy önkritikus felismeréssel ért véget. A Széchenyi végül számomra elveszett. Itt lett nekem az elsõ „Horger Antal-om” (még lett több is). A kezdeti nehézségeken hamar úrrá lettem, és a negyedik már gondtalannak ígérkezett. Jött azonban egy új osztályfõnök, dr. Ladomerszky Pál, történelem tanár. Sima elsõ félév, jó jegyek, történelem is jeles (1-es). Év vége ugyancsak jó jegyek, de Ladomerszky úr édesanyámmal közölte bukásra állok. Azért volt különös, mert egész félévben egyetlen egyszer sem feleltetett. A tanári kar egy emberként állt ki mellettem és át kellett engednie. A jövõm azonban nem volt túl bíztató. Egyébként fogalmam sem volt mi történt, mert én jó magatartású, illedelmes, jó tanuló voltam. Késõbb kiderült a történet, a forrásra már nem emlékszem. Sajnos, mondom, a tanár úr valami pszichológiai problémában szenvedett, késõbb öngyilkos lett. Két dologért neheztelt rám. Az egyik valós dolog volt, a másik nevetséges. A negyedik elejétõl osztályfõnökünk minden gyereknek rendszeresen (talán hetente) átadta a Március 15-e újságot. Nem volt egy színvonalas lap, sokan már útközben eldobtuk. A baj év vége elõtt jött, amikor ki kellett fizetni, elõzetesen errõl nem volt szó. Én kifejeztem nem-tetszésemet, mert uzsonnára sem volt pénzünk, nem felesleges újságokra. A második dolog már vicc. Torna óránk (tornatermünk) nem volt, 14–15 éves fiúknak kell a mozgás. Kitaláltuk, hogy egymás hátára ülve lovas viadalokat játszunk a szünetekben, lent az udvaron (én stabil, erõs gyerek voltam, így mindig ló lettem, a gyõzelem dicsõsége általában a lovasé volt). Két csapatot is alkottunk, az egyik volt a „veritas vincit” (az igazság gyõz), a másik a „vae victis” (jaj a legyõzöttnek), amiket akkor a latin leckéinkben tanultunk. Ezt üldözéses tanárunk mint szervezkedést értékelte, és fellépett ellene. A bizonytalan jövõtõl tartva, a beiratkozás idején elindultunk egyik osztálytársammal (szintén jeles, kivéve egy tárgy) új iskolát keresni. Ekkor ilyen vonatkozásban már teljesen önálló voltam, szüleim életemnek ebbe a 281


területébe már nem szóltak bele. Elsõ a Lónyai utcai Református Gimnázium volt, nem kellettünk, ugyanúgy az Eötvösben sem. Végül a Tavaszmezõ utcai Zrínyi Miklós Fõreálban kötöttünk ki, ahol nagy örömmel fogadtak bennünket. Az öröm oka csak késõbb világosodott meg. Kiderült, hogy ez az iskola volt a gyûjtõhelye az ország más iskoláiból „távozott” diákoknak. Rögtön meg kell jegyeznem, hogy azért az itt legrosszabb gyerek is csak kiscsoportos lenne a ma még esetleg „pajkosnak” mondott diákok között. Néha egymással összeverekedtek, de mondjuk az osztálytárs csoportos rugdosása, tanárverés???? (ma nem ritka), „horribile dictu”. Én, aki elsõsorban a családban, de az elõzõ gimnáziumban is, csak túl finom viselkedést tanultam, csak kapkodtam a fejemet. Az itt töltött rövid idõszak (1 év), azért nem volt haszontalan számomra, mert elkezdtem és megszerettem a sportot. Ezek között a gyerekek között különbözõ sportok országos bajnokai voltak, és közülük kerültek ki az országos középiskolás sakkverseny gyõztesei is. Mostantól a szerencse is kezdett felém fordulni. A Zrínyi megszûnt, a gyerekeket szétosztották különbözõ iskolákba. Én a X. kerület, Mester utcai Fáy András Gimnáziumba kerültem. Valójában ettõl kezdtem, már koromnál fogva is szellemileg és testileg magabiztosan fejlõdni. A sport sokat segített. Szabó József torna tanár úr, lelkiismeretes tornaórákat tartott, kapcsolatai révén felszereléseket, pl. sífelszerelést szerzett, bekapcsolódtunk különbözõ rendezvényekbe, versenyekbe. Én játékszerûen majdnem minden sportot megszerettem, torna, atlétika, tenisz, úszás, pingpong, kosárlabda, sakk stb. Röplabdában igazolt játékos voltam (Építõk, országos II. oszt., néha I. oszt.), meghívtak az ifjúsági válogatottba. A Ferencvárosi Vasutassal (Fervas) megnyertük a budapesti alapfokú csapatbajnokságot. Ma is rendszeresen úszom. Az iskolának kiváló tanári gárdája és a gyerekek kibontakozását segítõ szelleme volt (az iskola volt tanulói közül jelenleg heten tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának). Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy míg más kiváló iskoláknál egy-egy szakterületen teremnek nagyobb számban kiváló szakemberek (pl. Fasori Gimnázium fizika), a Fáy akadémikusai a legkülönbözõbb szakterületeken találhatók, fizika, orvostudomány, irodalom, szociológia, történelem, energetika. A legkedvesebb két tanárom Schágh Mária fizika tanár és Strobel Ernõ matematika tanár volt. Értettem és tanultam is a fizikát, mert a természet lényegét ismertük meg. Strobel tanár úr osztályfõnök is volt, igazi pedagógus. Ezt csak érezni lehet, de a következõ kis példa talán elgondolkoztató. Akkoriban a filmszakma min282


den addigit (jelenlegirõl nem is beszélve) meghaladó csúcson volt tartalmilag és az élményteremtésben is. Nagyon sok film üdítõ kikapcsolódást és ismeretbõvítést jelentett egyszerre, fõleg az olasz, francia, cseh, svéd stb. filmek. A zenés filmek, Puccini, Verdi, a Kis karmester, Mascani stb., a romantikusok Királylány a feleségem, Egy nyáron át táncolt, Monte Cristo, Egymillió fontos bankjegy stb.. Ezeket látni kellett, de az este a tanulásé volt. Ezt úgy lehetett összehangolni, hogy a délelõtti elõadásokra üljünk be. Néhányan kispestiek, kõbányaiak, lõrinciek (nem egyszerre) a Nagyvárad téren találkoztunk és irány a Puskin, vagy a Bartók. Egy napos hiányzást a szülõ igazolhatott, aki viszont ezt nagyon ellenezte volna. Nem szépítem a dolgot, én édesanyám nevével éltem vissza, édesapámat szükség esetén magasabb szintre hagytam. Ez gyakorlatiasságomat igazolja, mert édesanyám bár nem mellõzve a büntetést, de segített volna kimászni a csávából. Édesapámra is mindenben feltétlen számíthattam, de sokkal keményebb ügy lett volna. Az egynapos betegség mi lehetett, fejfájás, gyomorrontás. Drága jó osztályfõnököm az igazolás átadásakor rám nézett és csak annyit kérdezett, meggyógyultál-e már? Pedagógus volt, ismerte a gyermeki lelket. Addig, amíg minden kötelességemet jól teljesítettem, tisztességesen viselkedtem, jól tanultam, sportoltam, addig nem kívánt élni a szabályok által kezébe adott, de az emberi lélekhez még kötelezõen igazítandó hatalommal. Az élet azt igazolta igaza volt, szerénytelenség nélkül úgy érzem, a társadalom számára az életem hasznos volt. A gimnáziumi évek sok tanulással, sporttal, viszonylag nyugalmasan teltek, ami azért nagy szó, mert ezek az 1948–52-es évek voltak. 1952-ben kitûnõen, dicsérettel érettségiztem, ami azért jelentett sokat, mert felvételi vizsga nélkül lehetett egyetemre menni. Elképzelésem annyi volt csak, hogy valami természettudományokhoz közeli pályát választok, nõvérem javasolta, hogy gépészmérnök legyek. Azt választottam. Azon belül pedig a hõerõgépész szakot, mert az egyetemi tájékoztatáskor ezt a szakot nevezték meg legszínvonalasabbnak. Egyetemi évek — munka és tanulás Az élet közben nehezedett, egyik napról a másikra elõfordult 100%-os árváltozás is. Nõvérem a Miskolci Egyetemen, én a Budapesti Mûszaki Egyetemen elég kevés ösztöndíjat kaptunk, mert édesapám 1514 Ft/hó fizetését magasnak tartották. Másodévtõl kezdve az akkor lehetséges heti 18 órás állást vállaltam a Szerelõipari Vállalatnál, a Váci úton (helyén az Elektromos Mûvekkel szemben ma a Vízmûvek van). Az álláshoz a sport 283


révén jutottam. Ezzel kb. 500–600 forintot lehetett megkeresni. Ezt a munkát az egyetem befejezéséig megtartottam. Elég kemény napjaim voltak. Reggel 8-ra az egyetem kb. délután 2-ig, onnan rögtön ki a Váci útra kb. du. 3-tól este 8-ig, majd bumlizás haza, Kispestre, amire este 9 óra lett. Ez tartott hétfõtõl péntekig. Tavasszal és õsszel hagyján, de télen elég fárasztó volt. A sport szombatra és vasárnapra maradt, néha hétköznap is elengedtek edzésre. Társaim között még kissé irigyelt is voltam, mert pénzt kerestem, de az természetesen a családi kasszába ment. Problémák csak a rajzok beadásánál voltak, amit csak úgy tudtam megoldani, hogy a beadás elõtti nap elkezdtem, és csináltam amíg el nem készültem, ha kellett másnap reggelig. Ez nem csak az idõbeosztás miatt volt így, hanem azért, mert nem volt körzõ- és rajzkészletem, azt a vállalattól kellett kölcsönöznöm. Megjegyzem, hogy elvégeztem két egyetemi szakot, késõbb a villamosmérnökit úgy, hogy nem volt körzõkészletem. A problémákon nem siránkoztunk, megoldandó feladatként vettük. Társaim is küzdöttek, és nem éreztük magunkat sajnálni valónak. A nehézségeink többségén elhumorizáltunk. A hangulatot az ismeretek mohó megszerzésének igénye uralta, bár mindenkinek volt olyan tárgya, amelyet finoman szólva nem szeretett. Nekem elsõsorban a rajzok szép kivitelezése okozott problémát, bár szakmailag nem voltak hibásak. Mi voltunk az elsõ évfolyam, amelyik már csak kétszer egy-egy hónapra, 1953 és 1954 nyarán vonultunk be katonának. Harckocsi parancsnoki kiképzést kaptunk (hk.pk), tizedesi, szakaszvezetõi rangfokozattal. Én természetesen tizedes lettem. Ennek késõbb nagy hasznát vettem. Amikor kislányom kicsi volt, akkor játszották „A tizedes meg a többiek” címû, csodálatos filmet, és rendkívül büszkén dicsekedett társainak, hogy a papája is tizedes. A katonaságról persze sok emlék maradt, és nagyokat nevetünk, ha egy-egy történet szóba kerül (érdekes a férfiak többségének, az öregeknek is a katonaság, gyakorlatilag az ölés; a nõknek a szülés, gyakorlatilag a teremtés, az életben egy meghatározó élmény). A tanáraink többsége szakmájának kiemelkedõ tudósa és alkotója volt, Heller, Gillemot, Lévai, Pattantyús Á. G., Strommer, Gallai, tovább, tovább. Az egyetemi napok keményen, de kiemelkedõ esemény nélkül teltek. Az esemény 1956. október 22-én jött el. Délután 3-kor a K I. 61-ben Heller óránk lett volna, de a táblára az volt írva: gyertek az Aulába nagygyûlésre. Mindent, amit eddig írtam szépítgetés nélkül, tárgyszerûen írtam le és ezután is ezt teszem. Általában széleskörûen és jól tájékozott voltam, az agyam a lényeget szelektálni és tárolni tudja. A történészeknek tapaszta284


lataim szerint nem mindig hiteles adat áll rendelkezésre, de még a leírt anyagok sem mindig a valóságot tükrözik. A hiteles történelem maga az élet. Az átélõk kisebb, tényszerû emlékei igen fontos források kellenének, hogy legyenek. Mi, élõk is tapasztaljuk, hogy az igen mozgalmas életünk nem egészen valósághûen öröklõdik a történelemben. Sajnos még jóhiszemûségbõl és rajongásból is torzulások lépnek fel, de még többen vannak, akik valamilyen cél elérése érdekében félremagyaráznak, vagy megmásítanak történéseket. Kisebb a baj, ha csak saját életükbõl, nagyobb, ha általánosítanak. Tehát 1956. október 22-én délutántól késõ estéig, éjfélig az Aulában beszédek, felszólalások hangzottak el. A két fõ témacsoport a következõ: a hazai politikai helyzet és a függetlenség, azaz az oroszok vonuljanak ki téma volt. Forró, izzó hangulat, arra gondoltunk, hogy az ÁVH már készül körülzárni az egyetemet. Csolnoki rektor bölcsen, higgadtságra szólította fel az ifjúságot, kevés sikerrel. Ezt és a továbbiakat már sokan megírták, reálisan és kiszínezve is. Én saját élményeimre szorítkozom, csak résztvevõ voltam végig, de nem vettem részt semmilyen vezetésben. Másnap, október 23-án az egyetem fõ épületkomplexumának parkjában középen álló szovjet emlékmûnél folytatódott az elõzõ napi nagy-gyûlés. Újabb beszédek, követelések, pontokba szedve is, és a kivonulás elõkészítése. Az engedélyt hol Piros, hol Fekete „elvtárstól” kívánták megszerezni, akik azonban hol megadták, hol visszavonták. Végül, késõ délután, nyolcas sorokban, egymásba karolva elindult az egyetemi menet a Bem tér felé. Az összefogódzásra azért volt szükség, hogy a felvonulás rendben menjen, és zavarkeltõ elemek ne tudjanak közénk férkõzni. A menetet profi módon Marian István iskolaparancsnok szervezte, akinek ma is hálás lehet az egyetemi fiatalság. A felvonulást számos emlékezõ írás feldolgozta. Az egyetemi ifjúság összetartozását mutatta, hogy a BME hallgatók menetükben, egészen a végéig, zömében egyben maradtak. A tömeg duzzadt, a munkát befejezõ dolgozók is csatlakoztak a menethez. Himnuszok, szavalatok, szorongás és lelkesedés, de a folytatás már öngerjesztõvé vált. A Margit híd után a Parlamentnél már sötétedett, a kupola tetején kigyulladt a vörös csillag, olaj a tûzre, nagy már a hangzavar. Kezdtek radikális csoportok leválni, irány a Rádió, vagy más fontos intézmény. Marián alezredes (vagy õrnagy?) összetartotta a BME-t, és visszavezetett oda bennünket, ahonnan elindultunk, az egyetem udvarába. Azzal búcsúzott, hogy másnap újra találkozunk, de az élet a másnapot már másképpen rendezte. Az életemnek errõl a pár hetérõl néhány epizódot szükségesnek tar285


tok elmondani, mert bizony nem mindent úgy láttam, ahogyan ma számos írás elmeséli. Nem vettem részt cselekményekben, de a legtöbb fontos helyszínrõl vannak emlékeim. Az igazat, és csak az igazat, ez a családi neveltetésem, bár sokszor jó lett volna megfogadni az igen változatos szólások közül néhányat, például a „hallgatás aranyat…”, hogy néhány kellemetlenséget elkerüljek. Mindegy, én nem fogom be pörös számat. Rengeteg rádiószózat, nyilatkozat, beszéd hangzott el, amelyeket ma tényként lehetne közölni, de elemezni, sokszor szofisztikus, mert senki nem látta át és nem uralta az eseményeket. Úgy emlékszem, hogy október 25-én, vagy 26-án, a rádión keresztül hívtak be bennünket az egyetemre. A K épület alagsorában csirkepaprikást és géppisztolyt osztottak. Éhes voltam, a csirkepaprikást megettem, a géppisztolyból nem kértem, elmentem. Két gyerekkel találkoztam az utcán, egy ZIL teherautó mellett álltak. Az egyik beszállt a vezetõfülkébe és szólt nekünk, gyertek, a János Kórházban nincs fûtés, szénre lenne szûkség. Elmentünk a Józsefvárosi pályaudvarra, és teljesen önkiszolgáló módon megragadtuk a „szívlapátokat”, megpakoltunk és fuvaroztunk a Jánosba. Ezt többször, és másnap is megtettük, bár kiderült, hogy kisbarátunknak nincsen jogosítványa, csak tanul vezetni. A benzin kifogyott, felbomlott az alkalmi csoport, soha nem találkoztunk, egymás nevét sem tudjuk. Jártam a várost. Elborzadtam a Boráros tértõl a Baross utcáig terjedõ körútszakaszon felrobbantott T–34-es századon, mint említettem, magam is harckocsizó voltam. Volt olyan torony, amely mint a citromhéj vált ketté. A kiskatonák néhány cm vastagságúra szétkenve az aszfalton. Láttam a Corvin-köziek és a laktanya (Maléter) szembenállását. Hallgattam a Köztársaság téri kopogást (?) akkor is, amikor már több mint tíz méter mély üreg tátongott. A meglincselt, állítólagos ÁVH-st, leszórva papírpénzzel, nadrágja alól pizsamája kandikált ki. Láttam Kispestnél az Üllõi úton kimenni Vecsés felé a sok száz szovjet páncélost, és hallgattam a Határ úti kiserdõbõl tüzelõ Sztálinorgonát. Rengeteg borzalom, és miért? Ma sokan magabiztosan felelnek erre is. Én csak azt tudom és leírom — ha sok farizeus el is ítél érte — amit azon a két héten az utca mondott. Ez két dolog volt: a szovjet csapatok vonuljanak ki és Rákosi és társai takarodjanak. Semmi ideológiába nem bocsátkozom, és nem tudok azokról a szervezõkrõl, akik esetleg maguk között, védett helyeken tervezgették a stratégiát és a jövõ Magyarországát maguknak. A mi generációnk együtt nõtt fel, ismerjük egymást, tudjuk ki, hogyan viselkedett kritikus helyzetekben és az évtizedek során. 286


A Csepeli Erõmûben Hangsúlyozom, nem voltam 56 aktív résztvevõje (mint sokan mások, akik elhiszik magukról, hogy igen), de számomra mégis lett következménye. Én 1957. június 27-én szereztem elsõ diplomámat, jeles eredménnyel a BME gépészmérnöki Kar Hõerõgépész Szakon (közel fél évet csúszott az évfolyam). A korábbiaktól eltérõen minket nem helyeztek el munkahelyekre, hanem magunknak kellett munkát találni. Itt sem volt sok ötletem. A Komondy tanszéknél szóba kerültem, de gyorsan levettek a napirendrõl (szerencsémre), akkor nem tudtam miért? Megint szeretett nõvérem segített. Õ már egy éve a Csepel Mûveknél dolgozott és hamar elismertséget szerzett a szakmájában. Javasolta próbálkozzak az Erõmûnél, majd szól Kocsis László fõmérnöknek, aki Õt elismeri. Jelentkeztem, de két évfolyamtársam (Újhelyi Géza és Damó Zoltán) és egy harmadik fiatal mérnök megelõzött. Mégis szerencsém volt, mert a szakmai színvonalat erõsítendõ, a folyamatos mûködésû erõmû négy mûszakjába két neves szakember, Vadász Elemér igazgató és Zettner Tamás fõmérnök egy-egy fiatal mérnököt kívánt felvenni. A jeles diplomámmal felvételre jelentkezve az erõmû személyzetisénél meglepetés ért. Piros bácsi (nem az a Piros) a személyzetis közölte, és megmutatta, hogy az egyetemtõl rám és Újhelyi Gézára azonos elutasító véleményt kapott, amely szerint én „…kritizálja a rendszert, sehova felvételre nem javasoljuk”, olvasható aláírás, egy évfolyamtársam neve. Ez a tisztességes munkásemberbõl lett vezetõ, azonban messze megelõzve korát és sok mai humánpolitikust, közölte: „Õt nem érdekli ez a vélemény, ha jól dolgozol itt a helyed, ha nem, nincs rád szükség, az erõmû nem játék”. Felvettek 1957. július 2-án, de fizikai állományba és munkakönyvvel tudom igazolni (sok mással, aki hõsiességét csak maga tudja), hogy jeles diplomával elsõ munkaköröm „üzemlakatos”. Itt is azonban csak egy évet kaptam, mégis mûszakban dolgozva, a berendezések javításával, fejlesztésével és üzemével foglalkozva itt kaptam meg igazi mérnöki bizonyítványomat, magabiztos szakemberré váltam. A Csepeli Erõmûben jött a második „Horger Antal-om”. Vadász Elemér elõtt a korábbi igazgató, Bán Ervin volt (a szóbeszéd szerint eredetileg tojáskereskedõ, nem ellenõriztem). Elbeszélésbõl ismerem csak az elõzményt is, a dolgozók finoman szólva nem szerették, és 1956-ban, amikor lehetõség adódott, eltávolították (nem politikai okból). A rehabilitáció révén visszakerült, és elsõ dolga az volt, hogy engemet és Újhelyi Gézát az erõmûbõl az energetikai részleghez helyeztessen át. Bár ezt az idõsza287


kot is nagyon hasznosnak ítélem, mert egy gyáróriás energiagazdálkodásában vehettem részt, tudtam, hogy nem sokáig fogok itt dol-gozni. Az Erõmû Trösztben Itt is hangsúlyoznom kell, hogy életem során rengeteg gáncs ért, de valahogy, ha sok energiával is, de jól jöttem ki belõlük, és végül minden szerencsésen alakult. Nem sokkal fél év után adódott az alkalom, hogy az Erõmû Tröszt Hõtechnikai szolgálatához egy energetika szakos mérnököt felvesznek. Jelentkeztem, voltak akik ismertek már, és felvettek 1958. szeptember 1-én. Szakmai utam mondhatni kiegyenesedett és néha akaratomon ellenére jó irányba fordult. Ez a munkahely különösen azért volt jó, mert bár a Tröszt Központon belül volt, de mégis olyan volt mintha erõmûben dolgoztam volna. A munkák az ország összes erõmûvéhez kapcsolódtak, azok berendezéseinek problémáit kellett megoldani. Ideális volt, kevés adminisztráció, mérés, számolás, tervezés, üzemeltetés. Nagyüzemi, az akkor legfejlettebb berendezésekkel, kazánokkal, turbinákkal, segédberendezésekkel dolgozhattam. Közben beiratkoztam a BME Villamosmérnöki Kar Erõsáramú Szakra és 1962-ben szintén jeles diplomát szereztem. Nagyon szép munkáim voltak, az energiarendszer fejlõdött, minden évben egy-egy erõmûi nagyblokk lépett üzembe, igazi mûszaki problémákkal (persze a probléma csak a mérnöknek feladatként volt szép és jó). Gyakorlatilag minden erõmûben benne van a kezem munkája, ezek az erõmûvek: a borsodi, tiszapalkonyai, tiszaújvárosi, pécsi, oroszlányi, Mátra, Dunamenti, paksi és a fûtõerõmûvek: kispesti, kõbányai, óbudai stb. A számítástechnika, a repülés fejlõdése csoda. Számomra mégis az igazi csoda az volt, hogy a dunapentelei kukoricaföldön kubikoltunk, vagy uszályt raktunk ki, és egy óriási vasmû nõtt ki. A Mátra aljában a földfelszín alól szén került elõ és a szántóföldön beszéltük meg hol lesz a fõépület, a kazán és a turbinaépület és minden meg is valósult. Bokodon szárazon jártunk a késõbbi tó területén. Az elképzelésektõl a megvalósításig és a késõbbi fejlesztésekig alkotó része voltam az erõmûrendszernek. Tiéd az ország magadnak építed, volt a jelszó. Az én generációm kétszer, 1945-ben és 1956-ban valóban újra építette az országot, és a többi idõszakban minden erõmmel fejlesztettük. A jelszó azonban becsapott bennünket. Az általunk alkotottakból semmit sem kaptunk, mások tulajdonították el. Hogy adóságot is hátrahagytunk? Valóban, de az eladott vagyon árából bõven ki lehetett volna fizetni, és még maradt is volna. Az elmúl 20 évben növelték az adósságot, nem alakult ki húzóipar, a 288


munkamorál szégyenteljes. Mindig felháborít, ha azt hallom, hogy egyesek, a múlt rendszerben rosszul értelmezett ellenállás címén hanyagul dolgoztak és gátolták az ország fejlõdését. A rendszerváltáskor azonban, sokan személyesen is igényt tartottak arra a vagyonra, amit én hoztam létre. Akármilyen rendszerben okoz valaki kárt az országnak, az a nemzet kára, arra nincs mentség. Büszke vagyok arra, hogy én minden tehetségemmel és minden erõmmel dolgoztam az ország fejlõdésén. Kivétel nélkül, minden megszorításnál a pénzügyi vezetõk elsõ gondolata a nyugdíjak megkurtítása. Sok nyugdíjas társammal ellentétben én nem vagyok megértõ ilyen intézkedésekkel. A mi generációnknak lényegesen több nem csak járna, hanem jutnia is kellene, ha a mai nemzedék a mienkéhez legalább közeli munkát végezne és az elosztási viszonyokban rendet teremtene. A Tröszt igazgatója Hámor Gyula volt, igazi barát, puritán, segítõkész. Amikor gipszben volt a lábam, hetekig a saját kocsiján vitt be dolgozni. Talán 7–8 évvel volt idõsebb nálunk, de Gyuszi bácsinak szólítottuk, tiszteletbõl. Szakmailag kiemelkedõ munkája volt az „Erõmûvek Havi Mûszaki Jelentése.” bevezetése. Ma közelében sincs olyan energiagazdálkodás az erõmûvekben (igaz mások a szempontok). Hajdú Elemér a fõmérnök. Nagy szakmai tudású és tapasztalatú szakember, rendkívül mûvelt. Csak az erõmûvekben érezte jól magát, nem szeretett irodában ülni és adminisztrálni. Pár év után, miután megismert, reggelenként bejött hozzám és vitt valamelyik erõmûbe valamilyen szakmai probléma megoldását megbeszélni. A történelemtudása is kiemelkedõ volt. A múzeumi idegenvezetõk rettegtek tõle (mondhatni talán utálták is egy kicsit), mert számtalanszor helyesbítette az elmondottakat. Azzal próbálta az idegenvezetõket kiengesztelni, hogy a látogatások végén busás borravalóval nyugtázta diadalát, bár nem tartózott a pénzt szórók közé. 1962-ben megnõsültem. Feleségemet még a Csepeli Erõmûben ismertem meg, ott mûszaki ügyintézõ volt, majd késõbb a Vegyépszernél könyvtáros. Judit gyermekünk és férje mérnökök, az Õ gyermekük Alexandra unokám 1990-ben született. Laci fiunk Németországban tanult, dolgozott és ott nõsült meg, egy kislánya és egy fiúgyermeke született. A két harmonikus család örömet jelent életünkben. El kell, hogy meséljek, egy, ma már talán nem világosan érthetõ, de akkor az életemet jelentõsen könnyítõ, fõnyereménnyel felérõ eseményt. Még 1962 elején irodámban dolgoztam, amikor szokása szerint bejött Hámor Gyuszi bácsi, az igazgató. Az erõmûi dolgokról beszélgettünk, 289


majd különösebb átmenet nélkül megkérdezte: neked nincsen szükséged lakásra? Ez még nem jutott eszembe, válaszoltam, de azt sem tudom milyen lehetõség lenne. Hát, mondta Õ, a Tröszt a Budai Várban, az Úri utca 38. sz. telken (Tóth Árpád sétány 27.) épít egy házat, ha gondolod, add be a kérelmedet. Így lett, abban az idõben csodaszámba menõ csodaszép lakásom, amelyben ma is lakom. Az erõmûi mûszakban szerzett tapasztalatokat jól tudtam hasznosítani az energetikai fejlesztések területén. Rövid idõn belül azonban szemet vetett rám az Ipari Minisztérium. Az egyik szakfõmérnöke (ott mindenki fõmérnök volt) Csávolszky Jenõ az akkor szervezett Pécsi Erõmûbe ment, és helyére kívántak alkalmazni. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy a hívást nem fogadtam el. Pedig a tröszt 2100 Ft/hó fizetése helyett 3200 Ft/hó lett volna a bérem, ami özvegy anyám mellett (még nõsülésem elõtt volt) nem volt mindegy. Az iparági igazgató és helyettese több órát próbált „meggyõzni” finom, de határozott erõszakkal. A búcsúmondat az volt: rendben, de messze elér a mi kezünk. Nem akarom azért dramatizálni mindketten rendes emberek voltak és ez nem volt azért olyan félelmetes, mint ahogyan hangzik. Késõbb mindkettõjükkel jó viszonyom alakult ki. Még jártam a BME Villamosmérnöki Karára, amikor 1960-ban aspirantúrára jelentkeztem. Bátran kijelenthetem, hogy akkor egy kandidátusi fokozat (az elnevezés kissé humoros) értéke nagyon jelentõs volt. A felvételi vizsga szakmailag nagyon nehéz volt, bár az eredmény a felvételnél nem nagyon befolyásolta a Tudományos Minõsítõ Bizottságot. Rangsorolás azért volt, a 25–26 vizsgázóból általában kettõt vettek fel. A Felvételi Bizottság kiemelten elsõ helyre rangsorolt, a TMB döntése: „Hely hiányában nem nyert felvételt”. Némi reményt adott az, hogy az elutasítás azzal végzõdött: jövõre próbálkozzék újra. Még kétszer próbálkoztam, a második alkalom másolta az elsõt, végül 1962-ben felvettek levelezõ aspirantúrára (megjegyzem az elõttem felvett négy aspiránsból soha nem lett kandidátus). Az Erõmû Trösztöt és a villamos iparágat a francia EdF mintájára átszervezték, a Trösztbõl Magyar Villamos Mûvek (MVM) lett, új vezetéssel. Már Hámor Gyula idejében is az energiarendszer erõteljesen fejlõdött, és a fiatal mérnökök jó helyeket, osztályvezetõi, fõmérnöki beosztásokat kaptak az új, épülõ erõmûvekben Az egyik legvonzóbb erõmû az 1960-as években a Dunamenti Hõerõmû volt, majd 2000 MW teljesítményre tervezve. Én is szerettem volna valamelyik középvezetõi állásba bekerülni, mert vil290


lamosmérnöki oklevelem, erõmûi gyakorlatom, fejlesztési és központi irányítási tapasztalatom volt. A szervezést végzõ igazgatótól és fõmérnöktõl azt az üzenetet kaptam: tudósokra nincsen szükség. Utólag áldom jószerencsém, mert én, a szorosan vett üzemeltetéssel bizonyára nem elégedtem volna meg, és a mélyreható elméleti érdeklõdésbõl konfliktusok lettek volna. 1967-ben egyhangú szavazással kandidátus lettem, jelentõs fizetésemeléssel „mûszaki-, gazdasági tanácsadóvá” neveztek ki. Néhány nyugalmasabb, tartalmas év következett, szakmai ismeretekben, de anyagilag is gyarapodtam. Az iparág világviszonylatban egy nagy család volt, az ember akár az országban, akár a világ bármely országában biztonságban érezhette magát, mert probléma esetén ismeretlenül is számíthatott a segítségre. Segítségre nem volt szükségem, de biztonságot jelentett (a mai tulajdonosi és tulajdoni viszonyok mellett ez a világegység szétesett). A Villamos-eenergiaipari Kutató Intézetben Az 1970-es év újra választás elé állított. A korábban két kutatóintézetbõl, a Hõtechnikai Kutató intézetbõl (HÕKI) és a Villamos-energetikai Kutató Intézetbõl (VILLENKI) alakított Villamosenergia-ipari Kutató Intézetet az Ipari Minisztérium átszervezte. Az átszervezéssel és az igazgatói állással, akkor az Ipari Minisztériumban dolgozó Vajda Györgyöt bízták meg. Részleteket nem ismerek, de mint gépészmérnöki és villamosmérnöki diplomával, továbbá kandidátusi tudományos fokozattal rendelkezõ szakember szóba kerültem tudományos igazgatóhelyettesnek. Ezt a megtisztelõ ajánlatot mégsem fogadtam azonnal lelkesedéssel két okból: elõször is az MVM-ben lévõ munkámmal meg voltam elégedve, jól bejárattam magam. Másodszor, Vajdát nem ismertem és a hírek szerint (lehet rossz helyrõl) nem igen maradtak meg mellette tartósan az emberek. Ami viszont az állás mellett szólt, egyrészt a nem könnyû, de szép feladat, másrészt az, hogy Hajdú Elemér ebben az idõben nyugdíjba készült. Végül az MVM is közölte nem tud tovább ellenállni. 1970. április 15-ével kineveztek a Villamos-energiaipari Kutató Intézet (VEIKI) tudományos igazgatóhelyettesének. Itt Vajda György igazgatóval eltöltött évtizedek voltak életem legalkotóbb, legbiztonságosabb évei. Ki kell emelni, hogy a gazdasági igazgatóhelyettes is új lett, Kósa Rudolfné személyében. Õ, igen okos asszony volt, a szakmai munkához tökéletes gazdálkodást teremtett meg, abszolút tisztességes ember. Ha kellett diplomata is volt és mindent megtett az esetleges súrlódások elkerülésére. A 291


személyzetis, Erdélyi Jánosné jó partner volt a kutatógárda szakmai színvonalának emeléséhez. Az intézetben mindenkinek biztosítva volt, hogy tehetségét kibontakoztassa. A központi felmérések azt mutatták, hogy a tudományos fokozatok, nyelvvizsgák, publikációk stb. tekintetében az országban élen álltunk, 12 Állami és Kossuth- díjasunk volt (én nem kaptam ilyen elismerést). Vajda Gyuri elsõ beszélgetésünkkor vezetõi jótanácsként adta számomra: a besúgni akarókat rögtön szembesíteni a megvádoltakkal, házi nyúlra nem lövünk, a kollégáktól ne fogadj el semmit, te viszont adhatsz, egy ügyiratot lehetõleg egyszer vegyél kézbe és a szakmában emeld magasra a mércét. Ezek a jellemzõk a génjeimben voltak, tehát nem kellett rájuk külön figyelmet fordítani. E könyvsorozatban Vajda György az intézetrõl sok mindent elmondott a saját emlékeivel. Nekem is megvannak a sajátjaim. Elõttünk az intézetben a villamos szakterületet az igazgató, Kovács K. Pál irányította, a gépészt és a hõtechnikait Zettner Tamás igazgatóhelyettes vezette. Én gépész és villamos ember is vagyok, így egységesen a teljes tudományos terület a tudományos igazgató helyettes hatásköre lett. Fiatalember voltam és nagy körültekintés kellett ahhoz, hogy az ott lévõ, szakmájuk legnagyobb tekintélyû szakemberei elfogadjanak. Az elsõ idõszakban sokszor voltam egyedül, mert Gyurinak korábbi megbízásaiból még gyakran kellett külföldi tárgyalásokon részt venni. A természetem segített, mert képmutatásra alapvetõen alkalmatlan vagyok, gondolom ez a kollégáknak megnyugtató volt. Ma is büszke vagyok arra, hogy a 750 fõs intézet korábbi dolgozóival barátságosak a találkozások. Beláttam, nem kellett hozzá nagy ész, hogy a kutatási eredmények összefoglaló jelentéseinek aláírásakor, addig tudok elmenni, hogy megértsem azokat, és újdonságuk súlyát meg tudjam állapítani. E mellett egy szûkebb területen magam is a legjobb legyek. Ez utóbbi lett a tüzeléstechnika és az energetikának a termodinamikai része. A különbözõ tudományterületeken hihetetlenül erõs szakembergárda alakult ki. Félve kezdem sorolni, de hitelem igazolására mégis néhány nevet említenem kell, akik kiemelkedõ szakemberek és vezetõk is voltak. A rendszertechnikában Pázmándy László, Weingárt Ferenc; a vegyészeten Nagy Olivér, Ambrusné Zsuzsa; a hõtechnikán Szabolcs Gábor, Boross László, Vörös László; villamos területen Karsai Károly, Vajta Miklós; a számítástechnikán Braun Péter, Bókay Béla, Csébfalvi Károly és így tovább. Az intézet az ország legerõsebb, és 750 fõvel az egyik legnagyobb kutatóintézetévé vált Az alapkutatási eredmények az ipari kutatásokból 292


nõttek ki (nem fordítva, és ez nem szokatlan a tudományban, lásd gõzgép és a termodinamika). A tudományos fokozatok megszerzéséhez külön disszertációt nem kellett írni, hanem a kutatási jelentés színvonala kellett, hogy megfeleljen a disszertációval szemben támasztott követelményeknek. Sorra születtek az egész gazdaságot alapvetõen érintõ eredmények. Ilyenek a gyenge minõségû szenek õrlésére alkalmas szénõrlõ-malom, különleges olaj- és gázégõk sora, új tüzelési eljárások, pl. fluidizációs tüzelés, a 750 kV-os feszültségszint bevezetéséhez szükséges kutatás, a villamosenergia-rendszer védelmi készülékeinél az elektronikus megoldásra való átállás, nagytisztaságú erõmûi és atomerõmûi tápvíz-kezelési és tisztítási rendszerek, az elsõ nagyteljesítményû számítógép üzembeállítása és üzemeltetése, számítástechnikai fejlesztések, napkollektor fejlesztés és gyártás, atomerõmûi biztonsággal kapcsolatos kutatások, gázturbinákkal kapcsolatos kutatás és kísérletek stb., stb. Néhánnyal kapcsolatban kisebb történetek is eszembe jutnak. A villamosenergia-rendszer védelmi berendezéseit korábban a biztonság miatt mechanikus elemekbõl készítették. Óriási értékek biztonsága függött e védelmektõl és nem megfelelõ mûködés esetén az energiakiesés miatti kár is nagyon nagy lehetett. Egy tanulmány zsûrije alkalmával megjegyeztem, hogy át kellene állni az elektronikus megoldásokra. Akkor a szakértõk ezek biztonságát nem ítélték megfelelõnek. Amikor az ideje elérkezett haladéktalanul kifejlesztették a nemzetközileg is legkorszerûbbnek értékelhetõ rendszer védelmi berendezéseket. A magyar energiarendszer Európában a legbiztonságosabbak közé tartozott és ma is azok közé tartozik. A csapat a rendszerváltás után kivált a VEIKI-bõl és önálló vállalkozásként is nagyon sikeres. A számítástechnikában szakembereink Magyarországon valóban úttörõ munkát végeztek. A magyarországi nagygépek közül elsõként kaptunk egy szovjet RAZDAN típusú gépet, amelyet korábban a rakétások használtak. Polgári alkalmazását szoftverfejlesztéssel és perifériaillesztéssel az intézetben tettük lehetõvé. A második nagygépünk egy IBM-hez hasonló NDK számítógép volt. Ez a választás már dilemmákkal járt. Felmerült az intézetben személyi számítógéprendszer kiépítése. Mivel meg kellett élni, a folyamatos munkát jelentõ nagy gépet választottuk. Nagy nemzetközi tekintélyre tett szert az erõmûi tápvíz-kezeléssel foglalkozó kutatócsoportunk is. A szellemes, korszerû megoldásokat széles körben alkalmazták, bele értve a Paksi Atomerõmûvet is. Elméletben és gyakorlatban is egyik legszínvonalasabb kutatás293


fejlesztési terület volt a tüzeléstechnika. Ezt a hazai tüzelõanyag helyzet kényszerítette ki, mert tüzelõanyagaink világszerte is a leggyengébbek közé tartoztak. Gyenge minõségû szeneket, ligniteket és rossz minõségû import olajat és gázt kellett tüzelni. A környezetszennyezés csökkentésének igénye miatt a tüzeléssel is biztosítani kellett a szennyezõ anyagok emissziójának csökkentését. Ez a tüzeléstechnikában paradigmaváltást kényszerített ki. A szilárd szennyezõk csökkenését az akkori elõírásoknak megfelelõen az elektrofilterek megoldották, de jelentõsen kellett csökkenteni a kén-oxidok és nitrogén-oxidok mennyiségét. A kén-oxidok csökkenését adalékanyaggal, a nitrogén-oxidokét tüzelési eljárással lehet elérni, alacsony hõmérsékleten. Mindkettõre egy új tüzelési eljárás, a fluidizációs tüzelés nyújtott lehetõséget. Az adalékanyag mészkõ lehet, a tüzelési hõmérséklet 800–850 °C. Már MVM-es koromban foglalkoztam a témával, kisebb kísérleteket végeztem, de hazai fejlesztésre nem igen láttam lehetõséget. A VEIKI-ben intenzívebbé váltak a kísérletek. A kutatásban többen részt vettünk. Számos kísérlet és nem kevés kudarc után olyan helyzet alakult ki, hogy nem lehetett tévedni. A Tatabányai Erõmû igazgatója Kovács Sándor lehetõséget adott egy 50 tgõz/h teljesítményû, szénportüzelésû kazán fluidizációsra való átalakítására. Nagy felelõsséget vállalt, mert ettõl a kazántól függött Tatabánya város távfûtése. Gondolni is rossz arra, ha Tatabánya fûtés nélkül marad. Ekkor már június volt. Összeállítottam egy csoportot, és emlékezve indulásomkor Vajdától kapott intenciókra, meghatároztam a berendezés fõ elemeit és szabadalmi szintnek megfelelõ szöveggel, az utolsó betûig megfogalmaztam és leírtam a megoldást. A szabadalomban természetesen tüzeléstechnikus, tervezõ, gyártó, megvalósító és üzemeltetõ is részt kapott. Nem részletezem, a szabadalomnak a kényszer szülte újdonsága az, hogy a tüzelõanyagnak fluidizált égése és az el nem égett részecskék cirkulációja egy térben történik. Nem kell a tûztér mellé külön bonyolult leválasztó elem. Az üzemi megvalósítás sikeres volt. A tatabányai siker után egy bátor igazgató, Bérczi Pálné Horváth Katalin, kiváló szakember, volt évfolyamtársam, az Ajkai Erõmûben négy darab 100 tgõz/h kazánnál sikerrel valósította meg a rendszert (ma is üzemben van). Ilyen teljesítménnyel ez az eljárás akkor a nemzetközi élvonalba tartozott. Kati már korábban a Borsodi Erõmû igazgatójaként is, az erõmûben, az ottani szénõrlõ-malmoknál lehetõséget adott kandidátusi munkám keretében végzett õrlési kísérletekre. A fluidizációs tüzelés ma is a legkorszerûbb eljárás szilárd tüzelõ294


anyagok tüzelésére. A környezetszennyezést lényegesen csökkenti és jelenleg az egységteljesítmény már közelít a szénportüzeléssel elérhetõ értékekhez. Szabadalmunk Hibrid-Fluid névvel vált ismertté. Elindult az eljárás a siker útján. Soha nem tudni azonban, a szerencse hol áll lesben, de azt sem kik akarják levadászni. Egy kis nemzetközi szakmai konferencián, Romániában, Déván tartott elõadásomra felfigyelt az óriás világcég, a Combustion résztvevõje. Hosszú a történet, nagyon rámenõsen szerettek volna a VEIKI-vel közösen részt venni a szabadalom hasznosításában. 1998–99-et írtunk, a részletek tisztázása után (birtokomban van az ajánlatuk) a szabadalomért 700 000 USD és az alkalmazásért royalty volt az ajánlatuk, teljesen korrekt. E mellett egyenlõ számban magyar–amerikai, 2–2, vagy 3–3 tagból álló közös vállalkozást javasoltak, amelynek a szerzõdés szerint, az elsõ két évben, a költségeihez 800.000–800.000 USD támogatást nyújtanak A szerzõdést már csak jóvá kellett volna hagyni a VEIKI-nek. Ebben a legnagyobb elõny az lett volna, hogy a kisipari munka helyett egy óriásnak az infrastruktúráját és gyártási lehetõségeit állíthattuk volna magunk mögé. A rendszer váltója azonban nekünk is váltott. Vajda igazgatót leváltották és az új vezérigazgató, Krómer L. István (a 750 fõs intézetnek elegendõ volt egy igazgató, a kb. 100 fõsnek vezérigazgató kellett), igazgatóság és az elnöke szervezésbe fogott. Az amerikaiakkal való tárgyalásra meg sem hívtak, az új vezérigazgató és a gazdasági vezérigazgató tárgyalt velük és nagyon mohók voltak. Több százezerrel többet kértek a megajánlottnál, szakértelmük pedig nem volt. Az amerikaiak hamar átlátták a helyzetet, szakmailag nem volt kivel tárgyalniuk, néhány udvarias levélváltás után minden kútba esett. Az elképzelt széleskörû megvalósítás nem jött létre, de általam tervezett berendezés megvalósítása, pl. az Oroszlányi Erõmû négy 230 tgõz/h teljesítményû kazánján ma is folyamatban van. Az átalakított kazánok magas hatásfokkal, nagy százalékban bio-tüzelõanyagot hasznosítva mûködnek. A nagy teljesítmények felé az elv mindinkább elõtérbe fog kerülni. Élettörténetemben kissé vissza kell lépjek néhány dolog elmesélésére. Az intézet elismertségével nõ a vezetõk elismertsége is (ezt jó, ha tudja néhány csak a saját sikereit hajszoló vezetõ). 1974-ben teljesen problémamentesen megszereztem a „Tudományok Doktora” tudományos fokozatot. Heller professzor 1980-ban bekövetkezett sajnálatos halála után, a szakma, az MTA-n az energetikusok közül az én levelezõ taggá választásomra számított. Én is. Egyszerû dolog jött közbe, Pál Lénárd másra gondolt. 295


Jelen voltam például egy akadémikusnál, amikor ezt vele közölte is. Másodszor 1984-ben valami más ok volt és harmadszorra 1987-ben lettem az MTA levelezõ tagja. Székfoglalóm címe „Széncsata” (1988. II. 22.) volt. Nem tudom a 3-as szám szerencsés-e nekem, vagy szerencsétlen. Nem bánnám, ha a számsor néha 3-mal kezdõdne, de a jelen idõkig nincs változás. Jó is történt. A Mûegyetemmel a korábbiak ellenére mindig jó volt a kapcsolatom (bár egy bocsánatkéréssel még tartoznak) a diploma megszerzése óta. Néha meghívott elõadó voltam, sok diplomaterv konzulense és a Mérnök Továbbképzõ Intézetben jó néhány évig folyamatosan elõadásokat tartottam. 1989-ben az akkori dékán, Artinger István felvetette, hogy ipari szakemberként jó lenne, ha bekapcsolódnék az oktatásba. Bár az egyetem egyes részeivel kapcsolatban volt egy kis elõítéletem, némi gondolkodás után igent mondtam. A Hõ- és Rendszertechnikai Intézet igazgatója, Szabó Imre kiírta az egyetemi tanári pályázatot, amelyet elnyertem. 1990. július 1-i kinevezéssel az új Köztársasági Elnöktõl (talán ideiglenes), Göncz Árpádtól átvettem a kinevezésemet. Új tárgyakat is bevezettem, és meghatározó szerepem volt az energetikai mérnök szak létrejöttében. Ezen a szakon végzett elsõ három mérnök diplomáján az én aláírásom szerepel. Különösen büszke vagyok arra, hogy a felsõoktatás európainak megfelelõ átszervezésekor az energetika szakot az ezt nélkülözõ elõterjesztés ellenére, a teljes energetika ipart mozgósítva, sikerült a végleges döntéskor a szakok közé bevetetnem. A rendszerváltásnak óriási melléfogása volt, a mûszaki kutatásfejlesztés területén mûködõ ipari kutatóintézetek gyakorlati felszámolása. Azokat szocialista képzõdményeknek tartotta, politikailag támadta. Ostobaság, a fejlett világban is egyes iparágak rendelkeznek kutatófejlesztõ intézetekkel, így az energiarendszerek is. Például a francia EdF, vagy az angol CEGB, hogy csak néhány nagyot említsek. Az ipari kutatóintézetek az ipar számára eredményt hozó kutatásokból kellett, hogy megéljenek, nem állami támogatásból és mellette jelentõs elméleti eredményeket is felmutattak. Az elképzelések szerint az egyetemeknek és a vállalatoknak kellett volna átvenniük a kutatás ezen területét. Az eredmény, az ipari kutatóintézetek megszûntek, vagy elsorvadtak, az egyetemek csak kis részben tudták átvenni a feladatot, a vállalatok a külföldi magánkezekbe kerülve csak morzsákat juttatnak a fejlesztésbõl. A 20. században még világhírû magyar energetikai gépgyártás, jármûgyártás gyakorlatilag eltûnt. A VEIKI másodrendû intézeté vált és hosszú agóniával, az elmúlás felé halad (Kasszandra jóslatom bár ne válna be). 296


1997-ben engem is elért a Széchenyi-díj, nem szerénykedem, mint sokan mások, úgy én is megérdemeltem. Az akadémián a levelezõ tagság után néha a következõ választáskor, általában a másodikkor a levelezõ tagokat rendes taggá választják, ha nem is automatikusan. Mondanom sem kell, nálam ez is a harmadik alkalommal történt meg [székfoglalóm címe: „Paradoxonok a tüzeléstechnikában (1998. VI. 9.)], bár az osztály 21:1 arányban támogatott (mellõzésemet mindenki (?) nagy igazságtalanságnak tartotta, nem értem). Életem során igazi ellenségeskedést nem tapasztaltam, de nem is váltam egyetlen csoport (nevezhetjük érdekközösségnek) a tagjává sem. Kaptam elismeréseket, de nem lettem közösségeknek fontos tagja, amelyek a lehetõségeket, nevezzük nyíltan, maguk között igyekeznek elosztani. Nem egyetlen példa az, hogy energetikai cégek igazgatótanácsaiba, felügyelõbizottságaiba, ahová köztudottan a pártok ültetik be tagjaikat, soha nem választottak be, bár a szakmában a nevem nem ismeretlen. Erre akár büszke is lehetnék, de a jövõ számára ez nem túl bíztató. Ettõl függetlenül mindig kedvemre dolgozhattam. Sok könyvet, cikket és tanulmányt írtam (könyveim a világ összes nagy egyetemének könyvtárában megtalálhatók, egyet kínaira is lefordítottak). Bejártam a világot konferenciákkal, szakmai tanulmányutakkal, tárgyalásokkal, elõadásokkal. Számos jelentõs hazai és nemzetközi szervezet tagja, elnöke és tisztségviselõje voltam, néhánynak vagyok is. Ilyen a Combustion Institute, és jelenleg is elnöke vagyok World Energy Council MNB-nek és tagja a Boardnak. A Magyar Mérnök Akadémia is tagjává választott. Hosszú az út a Wekerle teleptõl a Tóth Árpád sétányig és a Wekerlei I. sz. Elemi Iskolától a Magyar Tudományos Akadémiáig. Hálás lehetek a sorsomnak, hogy ezt az utat járhattam és egy ideig még járhatom is.

297


298

Tóth József: Célba értem: önéletrajzi vázlat

TÓTH JÓZSEF

Célba értem: önéletrajzi vázlat

A nyájas olvasó figyelmébe! A tanulmány címe, hagyományos rendeltetése mellett, figyelmeztetésül is szolgál. Érzékeltetni kívánom vele hogy az alábbi sorok nem feltétlenül elégítik ki minden olvasó, teljesen jogos, igényét. Kezdem azzal, hogy nem születtem mesemondónak, nem tudok szórakoztatóan írni vagy beszélni. Egyetemi elõadásaimon is csak azok a hallgatók nem bóbiskoltak, akiket a saját értelmük és érdeklõdésük ébren tartott mert, szeretném hinni, tartalom viszont volt bennük. Másik probléma, hogy ez a tanulmány valamilyen fajta hibriddé vált a szakmám tudománytörténete és a magánéletemnek a politikai történelem által bonyolított eseményei között. És mindez nem is elõre kigondolt átfogó terv szerint lett összefonva, hanem darabokban került a szövegszerkesztõbe. A dolgozat elsõ részét ugyanis egy amerikai szaklap meghívására, kizárólag tudománytörténeti fókusszal, irodalmi hivatkozásokkal alátámasztva angolul írtam (Tóth 2002). Egy évvel késõbb és kissé kibõvítve ez a rész megjelent magyarul is, habár nem saját fordításomban (Tóth 2003). A jelen tanulmány írását csak azzal a feltétellel tudtam elvállalni, hogy lényegileg az a már meglevõ anyag kibõvítése lesz. A tudományos stílus némileg szükségszerû merevsége tehát eleve adva volt (konkrét tények, tömör fogalmazás, kijelentések bizonyítása, irodalmi hivatkozások stb.). A mostani kiegészítésben, második rész, ezt a stílust az egyöntetûség kedvéért meg kellett tartanom, habár valamelyest lazítottam rajta. Különösen nem tudtam, és nem is akartam, megválni a hivatkozásoktól. Egy iro299


dalomjegyzék növeli még a népszerûsítõ tudományos munkák értékét is, legalább két módon: a hitelesség és adatforrás szempontjából. Van még egy további tulajdonsága is a dolgozatnak, ami nehezíti a hálósipkában kandallótûz melletti olvasását: az események nem következnek idõben és térben katonás rendben egymás után. Most elõre ugrok, majd visszanyúlok; innen a „zötyögés”. A zûrzavar egyik oka hogy, mint említettem, az írás két különbözõ idõben és különbözõ célkitûzésekkel megfogalmazott rész összeillesztésébõl áll. A másik, hogy a tudományos és magánéletem eseményeit nem lehet mindig idõben párhuzamba állítani. Nyájas Olvasó! Ha még mindig nem ment el a kedved, jó olvasást. Remélem, fogsz benne valami érdemlegeset is találni. 1933–1951: Békés

ELSÕ RÉSZ

Magyarország délkeleti részén, egy nagy vidéki községben, Békésen születtem 1933. június 22-én. Édesapám a Keszthelyi Gazdasági Akadémián, az 1910-es évek végén végzett gazdász, Dunántúlról Békésbe került gazdatiszt, majd a Hangya Szövetkezet tisztviselõje. Édesanyám pedig egy hétgyermekes, jól ismert ügyvéd lánya volt. Az elsõ világháborút követõen — még születésem elõtt 13 évvel — az ország kétharmadnyi területét a körülötte levõ hét országhoz csatolták. Tizenegy éves voltam mikor, a második világháború vége felé és nem sokkal azután hogy megkezdtem középiskolai tanulmányaimat, Magyarországot megszállta a Szovjetunió. Részben családom múltja miatt, meg azért, mert a szovjetek által diktált kommunista politikával szembefordultak, részben mivel magam sem voltam szervilis, remény sem volt rá hogy valaha is egyetemre juthassak. Ezt én megértettem, mégis ellenálltam édesanyám ösztökélésének hogy negyedik gimnázium után egy újonnan beindult faipari szakiskolába iratkozzam be. Annak ellenére, hogy engem akkor jobban érdekeltek a sportok, a cigányzene, a fafaragás és biciklitúrázás, mint a tanulás, és a jegyeim alig haladták meg az átlagot, 13-14 éves koromban erõs hajlamot éreztem arra, hogy a fejemmel keressem majd meg a kenyeremet. E cél eléréséhez viszont egyetemi végzettségre lett volna szükség. Tovább álmodoztam, de a valóság diktált! Mint minden gimnáziumot végzett diákot a „rendszer” engem is kötelezett hogy, a statisztikák szépítése céljából, jelentkezzem egyetemre. Megtettem, de válaszra nem is vártam, mint kiderült, nem is jött. Két héttel érettségi után, 1951 júliusában 300


elkezdtem dolgozni idomszerész „átképzõs”-ként az ország legnagyobb fémfeldolgozó üzemében, a Weiss Manfréd alapította és Tõle elvett „Rákosi Mátyás Vas- és Fémmûvek”-ben Budapesten. Abban reménykedtem, hogy ha a „munkásosztály” tagjává válok megnyílik a továbbtanulás lehetõsége. Igaz, lett volna egy közvetlen út is. Tornatanárom, Kecskeméti Gábor, az 1936-os Olimpián a magyar tornászcsapat kapitánya volt, nagy tiszteletben állt sport körökben és kapcsolatokkal rendelkezett. Felajánlotta, hogy bejuttat a „TF”-re (Testnevelési Fõiskola). Féltem hogy megbántom, mégis elhárítottam az ajánlatát: „Nagyon köszönöm, Tanár Úr de, bár reményeim szerint addig fogok tornászni míg testem-lelkem összetart, nem tudom magam elképzelni hivatásos sportolóként.” (Igen, még mindig, úgy mond, tornászom, hetente kétszer.) 1951–1952: Csepel A fémüzemben egy év alatt felszabadultam, mint idomszerész segéd. Abban az idõben az a szakma a fémipar elitje volt. Bonyolult munkadarabokért a „8.-kategóriás” legmagasabb órabért is megkaphattuk. Ráadásul mivel én csak darabbérben voltam hajlandó dolgozni elég jól is kerestem. Keresetemet ruházkodásra költöttem. Még ha be is jutnék egyetemre, ösztöndíjat biztos nem kapok. Szüleimet tönkretették a kommunisták, kisajátították Édesapám vitézi telkét, elvették a nyugdíjukat, megtagadták a foglalkoztatásukat. Õk nem tudtak volna engem segíteni. 1952 közepén eljött az idõ hogy szerencsét próbáljak és megkíséreljem az egyetemi felvételt, most már, mint az elõnyben részesített munkásosztály tagja. A kockázat nagy volt. Ha nem sikerül, besoroznak katonának, valószínûleg a munkaszolgálatosok közé, mint több hasonló családi hátterû unokatestvéremet és barátomat. Ki tudja, hogy leszerelés után, két vagy három év múlva, lenne-e kedvem, akaraterõm vagy esélyem hogy egyetemre menjek. Elég nagy volt a lelki teher ahhoz, hogy magamtól, senkitõl sem befolyásolva, cigarettázni kezdjek és idõnként rettegõ vágyakozással hallgassam a közeledõ „Gyorsvasút” kerekeinek hívogató csattogását. Ez a vonat repített nap mint nap a Csepel-szigeti gyáramhoz és onnan vissza. Jelentkeztem felvételire. De mielõtt postára adtam az üzemi pártbizottság kötelezõ ajánlólevelét a Soproni Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karára, felnyitottam, csak hogy biztos legyek a dolgomban. Lényegében azt mondta, hogy kiválóan szakképzett és nagyon jól termelõ munkás vagyok, hogy jó viszonyom van a munkatársaimmal, csak egy „kicsit vitatkozós” a természetem. Ez nem árthat, gondoltam, és útjára engedtem 301


a levelet. A választ mérhetetlen örömmel fogadtam: felszólított, hogy jelentkezzem a felvételi vizsgára, a Miskolci Egyetemen. Szabadságot kértem és kaptam Csepelrõl és mentem Miskolcra. Az írásbelin (matematikán, fizikán és kémián) túl, a szóbeli következett. Hangsúly itt a személyes nézeteken, a politikán és a párt történetének az ismeretén volt, olyan témák melyek, részemrõl, óvatos megközelítést igényeltek. A vallatás végén, a bizottság párttitkár elnöke — valószínûleg nyolc elemis végzettséggel — kijelentette: „Tóth elvtárs, a gondolkodásod szörnyen lassú, de idõvel javulni fog.” (Tóth 1967). Szerettem volna megölelni. Hangszíne elárulta — felvesznek! Visszatérve a gyárba, rögtön fel akartam mondani. Megrökönyödtek: „Nem szükséges felmondania ahhoz, hogy egyetemre járjon.” Feleltem hogy nehéz lenne naponta ingázni Sopronba, 230 km távolságra, az ország nyugati végébe. Kiderült, hogy kedvezõ ajánlásuk arra a tévhitükre épült, miszerint egy fõvárosi egyetem levelezõ-szakos hallgatójának jelentkeztem. Érhetett volna ennél nagyobb szerencse?! Ott maradtam, hogy befejezzem még a székesfehérvári lámpagyár megrendelésére készített félig-kész ágyúgolyó idomszereimet. Nagy pontossági igényük miatt ezeket a darabokat mások nem szerették csinálni, pedig nagyon jól fizették. 1952–1956: Sopron 1952 szeptemberében megkezdõdtek egyetemi tanulmányaim kutatási geofizika terén, a Soproni Mûszaki Egyetemen. Tisztában voltam azzal, hogy családi hátterem és ál-munkáskáder létem miatt senkiben sem bízhatok, hogy tartanom kell a számat, és csak egyszerûen azt kell bizonyítanom, hogy egy sokat ígérõ geofizikus palánta vagyok. De még így sem tudtam elhinni, hogy bárki komolyan veheti a Párt filozófiáját és propagandáját, még annak oktatói sem. Persze mutatják, élni kell, én is olyasmit csinálok, de az csak „falazás”. Naivitásom katasztrófához vezetett: megbuktam életem elsõ egyetemi vizsgáján, a Szovjet Kommunista Párt történetébõl. A vizsgaidõszak után a személyzeti osztály vezetõje behívatott, és fenyegetõen kérdezte: „Hogy lehet az, Tóth elvtárs, hogy jelesre mentél matematikából, fizikából, ábrázoló geometriából és kémiából, de megbuktál marxizmus-leninizmusból?” Biztosítottam õt, hogy az utóbbi tantárgy túl bonyolult az én egyszerû, technikai beállítottságú agyamnak, és hogy mindent meg fogok tenni, hogy feljavuljak a fontos tantárgyakat illetõen is (a „Szentháromság” másik két tagja volt az orosz nyelv és a „Honvédelmi ismeretek”, értsd elméleti tüzérkiképzés). Átmentem az utóvizsgán. 302


Tudtam viszont, hogy megfigyelés alatt állok, mint sokan mások, és hogy a jövés-menésemrõl, személyes kapcsolataimról jelentenek. Ezért aztán, óvatos elõrelátásból, magamnál tartottam azokat az eredeti, hivatalos okmányokat, melyek az Édesapám katonai kitüntetéseirõl és érdemeirõl tanúskodtak, közöttük a legnagyobbak a Vitézi Rend és felterjesztés a Mária-Terézia Rendre. Mindezeket tisztként szerezte az orosz és olasz frontokon az elsõ világháborúban. Kivétel nélkül azért kapta õket, mert saját élete kockáztatásával magyar katonákat és egész századokat mentett meg a pusztulástól vagy fogságtól. Reméltük hogy ezek a papírok megvédenek attól, hogy kizárjanak az egyetemrõl, ha a Párt ügyet csinálna az õ katonai múltjából (mint ahogy csinált, mind 1921-ben, mind 1946-ban). Egy napon az összes dokumentum eltûnt a kis zárt fadobozból, amelyet a diákszállóban, a hálószobai szekrényemben tartottam. Máig sem tudom, ki vitte el. Több mint fél év kellett ahhoz, hogy egy évfolyamtársam és én, külön asztalnál egyedül tanulva az „Új Épület”-i diákotthon nagy és jéghideg tanulójában, megbízzunk egymásban annyira, hogy beszélni merjünk a családjainkról és nézeteinkrõl. Késõbb kiköltöztünk és „kamarásként” együtt laktunk 1956-ig, amikor is mindketten elhagytuk az országot. Óvatosságunk megalapozottnak bizonyult. Az elsõ tanév befejezése elõtt több mint egy tucat hallgatót tiltottak ki a 40-es létszámú évfolyamunkról „társadalomellenes”, „munkásosztály-ellenes”,”osztályellenség”, „kulák” (módos parasztgazda), „burzsoá”, „értelmiségi” és ezekhez hasonló indokokkal. Sztálin meghalt 1953-ban. A Szovjetunió új pártelnöke, Hruscsov, lazított egy keveset a gyeplõn és ezzel megindult az elégedetlenkedések, majd követelések és a részben félelmükbõl eredõ pártengedmények egyre gyorsuló spirálja. A spirál elvezetett a véres 1956-os szabadságharchoz. Az oroszok új csapatokat küldtek Magyarországra, mert a már ott lévõk vagy megtagadták a harcot, vagy a mi oldalunkra álltak. Végül gyõzött a 250 millió a 10 millió ellen! Magyarok ezrei haltak meg, és körülbelül 150 000en hagyták el az országot. Négy és fél év egyetem után fél évem lett volna hátra a diplomáig. 1956–1960: Utrecht, Hollandia Erdõmérnök-hallgató menyasszonyommal, Erzsivel, együtt mi is elhagytuk az országot. Ausztria felé távoztunk egy teherautó hátán üres kézzel, kivéve egy géppisztolyt és egy aktatáskát tele lõszerrel. A teherautó egy kerékszántotta erdei földúton zötyögött. Amikor észrevettem, hogy a 303


lábunk alatti ponyva az autó rakterében nem ömlesztett csöveskukoricát, hanem kézigránátokat takar leszálltunk, és gyalog folytattuk az utat. A hollandok az elsõ segítséget hozók között jelentek meg az ausztriai menekülttáborunkba. Egy üres vonattal érkeztek, hogy politikai menedékjogot adjanak, és Hollandiába szállítsanak 300 egyetemistát és néhány beteg és rokkant embert. Bizonyítottan egyetemi hallgatók ösztöndíjat is kaphattak majd egy, a holland egyetemisták által létrehozott és fenntartott alapítványtól (University Asyl Fonds: UAF). Az egyik ok, amiért éltem a lehetõséggel a holland nyelv volt; képletesen szólva, az az angol, német és francia nyelvek alkotta egyenlõszárú háromszög súlypontjában helyezkedik el. A holland ezek közül bármelyikre elõkészít (úgy is volt). Ki tudhatta hová kerülök végül is? Hollandiába érve menyasszonyom és én nem vártunk tovább a diplomaszerzésre. Házasságra léptünk és reméltük hogy folytathatjuk egyetemi tanulmányainkat, vagyis hogy gyorsan végzünk. Nem úgy lett. Mondván, hogy nem tudnak semmit a magyar egyetemekrõl, a Holland Felsõoktatási Minisztérium csak a középiskolai érettséginket fogadta el. Ez azt jelentette, hogy aki ott egyetemet akart végezni annak az elsõ évtõl kezdve minden vizsgát le kellett tennie. Fellebbezésnek nem volt helye (nem is igen tudtunk volna, nyelvismeretünk általában szégyenletesen nulla lévén!). Két lehetõség közül választhattam: vagy feladom egyetemi törekvéseimet, érvényesítem idomszerészi képzettségemet (amire lett volna lehetõség) és családot alapítok, vagy komolyan nekifogok az újrakezdésnek. Az utóbbit választottam. Négy év múlva, 1960 augusztusában, két kislánnyal és egy geofizikai „doctorandus”-i fokozattal (tézis néküli PhD) búcsúztam az Utrechti Állami Egyetemtõl. Rendelkeztem egy teljes évi terepi geológusi tapasztalattal, amelyre Európa különbözõ hegyeiben és hollandiai szénbányákban tettem szert; úgyszólván anyanyelvként beszéltem hollandul (a mai napig otthonosan érzem magam benne), és használható gyakorlati szinten franciául, angolul, spanyolul és németül; és volt vagy 15 kg súlyfeleslegem. Végül, készen arra, hogy megbirkózzam az élettel, csábító ajánlatot kaptam a Holland Királyi Shell Részvénytársaságtól (Royal Dutch Shell): egy irányító pozícióhoz vezetõ fúrólyuk-szelvényezõ állás, a hágai központjuk kutatólaboratóriumában. Ehelyett, egy régi utrechti hallgatótársam tanácsára, aki már maga is ott dolgozott, a kanadai Edmontonban levõ Albertai Tartományi Kutató Intézetet (Research Council of Alberta) választottam. Geofizikai kutatásokat kell majd végeznem az újonnan létrehozott, 304


felszín alatti vizekkel foglalkozó osztályon. Beadott pályázatom sikerrel járt. Egy fontos tényezõ, ami az Észak-Amerikába való költözésre késztetett az évszázadokon átnyúló szakadatlanul viharos és erõszakos európai történelem volt. Magunkat és leszármazottainkat meg akartam kímélni ennek lehetséges folytatásától. (Az azóta eltelt 50 év békéjére Európában és az Európai Unióra akkor még nem lehetett számítani). Egy másik, sürgetõbb ok volt hogy el kellett tartanom szüleimet, akiket a kommunista rendszer mindenükbõl kiforgatott, életüket teljesen ellehetetlenítette. A háború következményeitõl még szenvedõ Nyugat-Európához viszonyítva az Új Világ jobb gazdasági helyzetben volt. Kilátásaim ezért biztatóbbnak tûntek Kanadában, a „Jövõ Országai”-nak egyikében, mint Hollandiában ahhoz hogy a jövõbeli költségeim fedezésére szükséges összegeket elõ tudjam teremteni. (A „Jövõ Országai”-hoz tartoztak még az ’50-’60-as évek felfogása szerint Ausztrália, Dél-Afrika, az USA, és Új-Zéland.) Az UAF-nek is tartoztam tetemes, habár jóindulatukra jellemzõen kamatmentes, kölcsönnel. Két gyerek mellett Feleségem nem tudta folytatni tanulmányait és így elesett az ösztöndíjától. Azt pótoltam a kölcsönnel, hogy ne kelljen Neki gyermekeink mellett dolgozni. Szüleim a letelepedésünk után 18 hónappal érkeztek meg Kanadába miután keményvalutával megvásároltam Õket Magyarországtól. Kivándorlásuknak még a magyarországi költségeiért is, útlevél, vonatjegyek, orvosi igazolványok stb., dollárral kellett fizetni. Az engedély feltételeként le kellett mondaniuk magyar állampolgárságukról és aláírniuk, hogy soha többé nem teszik lábukat magyar földre! 1960–2003: Edmonton, Alberta, Kanada 1960. október 7-én, Feleségemmel és két kislányunkkal azzal a szilárd elhatározással léptem az ígéret földjére hogy, nyolc év iskolapaddal a hátam mögött, legalább egy évig nem veszek kezembe tankönyvet vagy tudományos szaklapot. Szerencsére a dolgok ismét másként alakultak. Hamarosan rájöttünk az Intézetben arra, hogy az elektromos mérési módszer amellyel a felszín alatti vizek után kellett volna kutatnom nem tud különbséget tenni az õsvölgyek márgás-iszapos kréta korú alapkõzete és az azokat feltöltõ fluviális és glaciális víztároló hordalék között. Volt állásom geofizikusként, de munkám nem. Át kellett magam képezni. A folyamatot Todd (1959) „Talajvíz hidrológiája” címû könyvének az olvasásával kezdtem, 1960 decemberében, egy nagyon hideg (–25 °C) hóvi305


haros éjszakán, az országúton. Egy technikus vezette a kombit egy falusi szivattyúpróbához, amellyel megbíztak, hogy bonyolítsam le. Útközben próbáltam kitalálni, hogyan is fogjak hozzá; a többit azután is megnézhetem. Azután beosztottak Közép-Albertának egy körülbelül 200×200 km-es területére, „talajvíz-geofizikus” minõségben, hogy a környék gazdáinak, településeinek és ipari üzemeinek a felszín alatti vizekkel kapcsolatos problémáival és kérdéseivel foglalkozzam, mint tanácsadó — mi tagadás, bedobtak a mélyvízbe! Úgy gondoltam, hogy a várható problémák általános hátterének a megismerésére leggyorsabb és legjobb mód az lesz ha megértem egy esõcsepp útvonalát attól a helytõl és pillanattól kezdve amikor az beszivárog a talajba addig, amíg újra a felszínre kerül. Kollégáimtól azt a tanácsot kaptam, hogy ennek a kérdésnek megválaszolásához legjobb kiindulás M. King Hubbert (1940) nagyra becsült, de kevesek által értett dolgozata. Elolvastam mind a 159 oldalát és megpróbáltam a tanultakat alkalmazni. Hamarosan azonban eltérést vettem észre a várt és a tapasztalt eredmények között. Hubbert 45. ábrája szerint az összes beszivárgott víz a folyóvölgy talpvonalában jön a felszínre, mintha az egy lecsapoló csatorna lenne. Ezzel szemben, az én területem minden patakja vízszegény volt, medreik sok helyen szárazak, vagy télen fenékig befagytak. Pedig a talajvízszint sehol nem mélyebb 3 m-nél, még a vízválasztókon sem, tehát a kõzetváz telítve van. A patakok 150-200 m-es tengerszint feletti magasságú, érett morfológiájú völgyekben, egymással 10-15 km-es távolságra párhuzamosan futnak. Vajon hová lesz az a sok víz melyet a meredek völgyoldalak nagy szintkülönbségei a jól áteresztõ kõzeten át hajtanak és biztosítani is tudja a gazdaságok és települések vízellátását? Hová megy, ha nem a talpvonalba? Egy napon aztán észrevettem valamit: a Hubbert ábráján levõ áramvonalak konvergenciája posztulátum, nem eredmény! Lássuk csak hová akar menni a víz magától, határoztam el, és megoldottam a Laplace-egyenletet a ma már „egység medencének” (Unit Basin) nevezett vízgyûjtõ geometriájára vonatkozóan (Tóth 1962). A megoldással világossá vált, hogy a medence mindkét völgyfalának az egész alsó fele vízkiáramlási terület. Ez az egyszerû felismerés egy új világot tárt fel elõttem és szakmai jövõm szempontjából meghatározóvá vált. Ami még fontosabb volt: rájöttem hogy mi az, mit már tizenéves koromtól, tudat alatt, életem céljaként próbáltam megfogalmazni, de nem sikerült szavakba öntenem. Hogy miért utasítottam el Édesanyám jóakaratú ösztökélését a faipari szakiskolára és tornatanárom felajánlott 306


segítségét a TF-re jutáshoz, vállalva azzal a katonai szolgálat veszélyét, és miért kezdtem el a tanulást újra Hollandiában. A megfogalmazást kijátszó életcél az volt, hogy amivel a kenyeremet keresem az a kedvtelésem is legyen. Az élmény megmutatta, hogy a temészetkutatás számomra hobby. Az egység medence felszínére helyezett szinuszhullámos domborzat egy fokkal valószerûbbé tette a talajvíz áramképét. Eredményképpen létrejött az „összetett” vagy „komplex” áramlási rendszerek fogalma (Tóth 1963; „Tóthian flow” field —„Tóth-féle áramtér” — a mai szóhasználattal), melyet Engelen oly találóan „hierarchikusan fészkelt áramlási rendszereknek” nevezett (Engelen és Jones 1986, p. 9). Az Amerikai Földtani Társulat (The Geological Society of America) újonnan alapított „O. E. Meinzer Díj” bizottságának tagjai valami érdemét fedezhették fel az elméletnek, mert az 1963-ban megjelent dolgozatomat választották az 1965-ben elõször kiosztásra került díj nyertesének „A hidrogeológiához való kiemelkedõ hozzájárulás elismeréseként” (Tóth 1967). Szerencsémre, a komplex gravitációs áramlási rendszerek fogalma megfelelõ idõpontban született meg, a vízföldtani világ fogékony volt rá. Sok jól ismert vagy majd a jövõben ismertté váló hidrogeológus figyelt fel rá, és dolgozta ki magas szintû elméletté vagy gyakorlati alkalmazássá ennek számos aspektusát. Például: Freeze és Witherspoon (1967), Williams (1968, 1970), Deer és Patton (1971), Domenico és Paciauskas (1973), Schwartz and Domenico (1973), Galloway (1978), Winter (1978), Garven and Freeze (1984) és Garven (1989), hogy csak néhányat említsek. Én magam elõször egy közép-albertai község krónikus vízkészlet problémájára alkalmaztam az elméletemet. Jó szerencsével, találtam vizet (Tóth 1966a). A település annyira hálás volt, hogy egy bronz emléktáblát állítatott a községházán. Végül is, a kutatás teljes terve, a feltárás és az Olds község számára történt felszín alatti vízszolgáltatás kifejlesztése képezték az alapját a PhD disszertációmnak, amit 1965-ben Utrechben védtem meg (Tóth 1966a). Ezután kezdtem el tanulmányozni a kapcsolatokat egy oldalról az áramlási rendszerek, másik oldalról talajtípusok, a talaj ásványi anyag tartalma, mechanikai állapota, mállási tulajdonságai, és a felszín alatti vizek vegyi összetétele között (Tóth 1971, 1999). Késõbb születtek meg gondolataim a geológiai idõkben számított nem stacionárius gravitációs áramlásról (Tóth 1978), a kõolajvándorlás általánosított hidraulikai elméletérõl (Tóth 1980), a kõzettest erózió okozta elasztikus tágulása mint a szubhidrosztatikus pórusnyomás okáról (Tóth és Corbet 1986), a mélységi vizek áramlásának az olajgeológusok „geokémiai kéménye” (Geo307


chemical Chimney) kialakulásában játszott szerepérõl (Tóth 1996), a nukleáris hulladék felszín alatti vízáramrendszerekre alapozott biztonságos elhelyezésének az elvérõl (Tóth and Sheng 1996). 1965-ben az Albertai Egyetem Geológiai Intézete felkért külsõ elõadóként a hidrogeológiának mint tantárgynak az egyetemi tanmenetbe való bevezetésére és oktatására. Négy éven át tanítottam, féléves tematika szerint. Amikor 1968-ban kineveztek a kutatóintézetem Felszín alatti vizek Osztályának (Groundwater Department) a vezetõjévé éreztem, hogy nem tudom egyszerre kielégítõen ellátni a négyes feladatot: tudományos kutatás, adminisztrációs teendõk, a régiómban levõ tanácsadói kötelezettségek és tanítás. Feladtam a negyediket. Ugyanakkor láttam, hogy hatékony tanácsadáshoz és sikeres vízföldtani elméleti kutatáshoz egy adott terület alapos ismerete és egy jól szervezett adatbázis elengedhetetlenül szükséges. Úgy érveltem, hogy egycsapással két legyet üthetünk egy olyan hidrogeológiai térképezési program beindításával, amely Alberta tartomány teljes 660 400 km2-nyi (255 000 négyzetmérföld) területét felöleli. Néhány hónapba került, amíg megterveztem és megszerveztem a 10 éves programot (Tóth 1977). 1968-ban kezdtük el, és az archivált és új adatok, valamint fúrások és terepi térképezések alapján megszerkesztettünk 48, színes hidrogeológiai térképet, 1:125 000 és 1:500 000 között mozgó méretaránnyal. Mindezt idõben és a költségvetési kereteken belül. (A térképek az Interneten elérhetõk: „Alberta Geological Survey” 1972.) Az elsõ térképeket egy Nyugat-Kanadát átszelõ nemzetközi hidrogeológiai terepbejárás során mutattuk be 1972ben, a Montrealban tartott Nemzetközi Geológus Kongresszus (International Geological Congress) 24-ik ülésének részeként (Cherry et al. 1972). Ezen a kongresszuson önkéntesen vállaltam hogy megszervezem a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének a Kanadai Nemzeti Tagozatát (International Association of Hydrogeologists – Canadian National Chapter). Ennek 1984-ig maradtam elnöke. Szerettem világot látni és nemzetközi munkát végezni, különösen a kettõt együtt. Kezdetben, mint „kikölcsönzött munkatárs”, a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségnek (Canadian International Development Agency – CIDA) dolgoztam, késõbb PhD-zõs külföldi diákok témavezetõjeként. Ezen munkáim során alkalmam adódott arra, hogy a világ sok részét belülrõl is láthassam, együtt dolgozva és néha együtt is lakva helybeli kollégákkal, illetve arra hogy új vízföldtani körülmények között kipróbáljak, alkalmazzak és kifejlesszek elképzeléseket és munkamódszereket. 308


Vakációzás helyett inkább külföldi megbízatásokat vállaltam. Miután a munka beindult, Feleségem rendszerint utánam jött és még a terepbejárásokon is részt vett. Kell ennél jobb szabadság? Látni a világot, nem mint turista, hanem a helybeliek szemszögébõl, közben hasznos dolgot tenni, és a helyi kollégák kényeztetését élvezni. Ráadásul mindezt költségmentesen! Így szerveztem, konzultáltam, vezettem és személyesen felügyeltem projekteket Ghánában (1972), India különbözõ részeiben (1970, 1973, 1974, 1976), Kenyában (1972), Mexikóban (1985, 1999, 2004), Német- és Franciaországban (1984, 1985, 1986, 1987’, 1988), Sri Lankában (1979), Thaiföldön, (1985, 1987). Sok ilyen nemzetközi projektnél, melyeket általában az idõ-és adathiány, valamint az eredmények sürgõssége jellemzett, nagy segítségemre voltak a felszín alatti vizek áramlásainak és természetes hatásainak magam által felismert megnyilvánulásai. Az 1970-es évek elején levelezési kapcsolatom alakult ki a Szovjet Olajés Gázipari Minisztérium egy hidrogeológusával, Dr. Kortsensteinnal, aki szénhidrogén-kutatásra használta tudományát. Érdeklõdését felkeltette egy a témáról írt korai cikkem (Õ nekem oroszul írt én angolul válaszoltam). Az 1974-es indiai utam elõtt megkérdeztem Tõle volna-e lehetõség rá hogy találkozzunk, ha Moszkvát útba ejtem. Nem könnyen de Õ megkapta rá az engedélyt, én a vízumot és február elején csúnya, havazós-olvadós, didergetõ és lelket ölõ borús idõben megérkeztem Moszkvába egy öt-napos tudományos értekezés reményében. Másnapi telefonhívásomra nem Õ vette fel a kagylót. Aki jelentkezett értésemre adta hogy Dr. Kortsensteinnak terepre kell menni így nem találkozhatunk. Sok huzavonával mégis csak sikerült harmadnap egy délutáni „tudományos értekezletre” összejönni. Nagy Pobjeda autóval vittek ki a városon kívüli „Nemzeti Teljesítmények Parkjába”. Ott a minisztériumnak egy nagy fûtetlen hodályában, hosszú nyersfa asztal egyik oldalára helyezett fapadon ültem, közvetlen balra mellettem Mr. Guljajev, jobbról balról pedig két-két angolul nem tudó hentes alkatú fogdmeg. Tovaris Guljajev fiatal gázmérnök volt, jól beszélt angolul és nyíltan megmondta hogy Õ a minisztériuma idegen kapcsolatokat ellenörzõ Osztályának a Fõnöke. Dr. Kortsensteint velem szemben ültették. Értésemre adták hogy „Vendéglátóm” nem tud angolul, a felügyelõnk fog fordítani. „Kérem, kezdjék meg a tudományos értekezést”, adta ki a Fõnök az ukázt. Azzal kezdtem, hogy egy ajándékul magammal hozott modern hidrogeológia könyvet átnyújtottam a Kollégának. Azaz át akartam! Mire a könyv az asztal feletti tervezett útjának a felénél járt az Ellenõr kinyújtotta karját, 309


megragadta az ajándékot, azt magához vette, a lapokat végigpörgette és saját aktatáskájába tette. Megmordult a galambepém. A még magammal hozott tíz saját cikkem különlenyomatait egyenként nyújtottam át az asztal felett. Darabonként mindegyikkel ugyanaz történt. Mire a folyamat végére értünk a tudománynak szentelt idõ is csaknem elfogyott. Még megcsodáltuk a park közepén égbemeredõ Szputnyikot, aztán mentünk sietve a vendéglõbe vodkázni-sörözni, meg borscst és scsit enni. A szállodámhoz vissza már nem Pobjedával hanem villamossal vittek, amit bokáig érõ sárban értünk el. Az volt az utolsó alkalom hogy láttam vagy hallottam valamit Dr. Kortsensteinról. Leveleimre válasz többet nem jött. A még hátralévõ két estémet Moszkvában Guljajev társaságában töltöttem, azaz kellett töltenem. A Dr. Kortsenstein és neje számára rendelt jegyeimmel is Õ és Felesége kísért el a Bolsoj Színházba. 1978 elsõ felében Calgaryben (the Oil Capital of Canada) részt vettem egy amerikai olajgeológus által tartott rövidtanfolyamon, amelynek a címe azt ígérte hogy a hidrogeológiának a kõolaj kutatásban való alkalmazásával foglalkozik. A hallottakkal kapcsolatban elégedetlenségem úgy jutott kifejezésre, hogy ott mindjárt felhívtam a Calgaryi Egyetem Geológiai és Geofizikai Intézetének a vezetõjét, habár nem ismertem, még nem is találkoztam Vele. Megmondtam Neki telefonon, hogy eljött az ideje hogy Kanada olajfõvárosának az egyeteme vízföldtant kezdjen oktatni, mivel az alapvetõ eleme lehetne a szénhidrogén-kutatásnak, még ha azt az olajvállalatok nem is érik fel ésszel. Meglepetésemre, pozitívan reagált és kért egy tantervjavaslatot. Azt elfogadták és így még azon év õszén bevezettem a hidrogeológia tantárgyat a Calgaryi Egyetemen. Két õszön keresztül ingáztam repülõgéppel Edmonton és Calgary között. Hetente másfél napot töltöttem a Calgaryi Egyetemen. Napjainkban az egyetemnek teljes értékû hidrogeológiai programja van. Idõközben a munkaadó kutatóintézetem vezetésének stílusa olyan irányban változott, amely nekem nem tetszett. Mint a Felszín alatti vizek Osztályának a vezetõje én a kutatásban és a kutatások irányításában láttam a feladatomat, tudtam képességeimet érvényesíteni, és leltem örömömet, a fõnökség viszont menedzseri szereplést várt el. Hogy megszüntessék a helyzet adta feszültséget, kineveztek elsõként, a cél érdekében újonnan létrehozott „kutatási fõmunkatárs” (Research Fellow) pozícióba; adminisztrációs feladatok nélkül, de adminisztrátori fizetéssel. Nálam nem pénzrõl volt szó. Eljöttnek láttam az idõt, hogy lépjek, és léptem. 1980 végén teljes professzori kinevezéssel csatlakoztam az Albertai Egyetemhez 310


itt helyben, Edmontonban, a hollandiai TNO (Toegepaste Natuurwetenschappelijke Onderzoek, azaz a holland nemzeti Alkalmazott Természettudományi Kutató Intézet) és a University of Toronto által felkínált pozíciók helyett. A döntés szerencsésnek bizonyult. A helyzet lehetõvé tette számomra hogy a vízföldtannal, mint lehetséges szénhidrogénkutatási módszerrel kapcsolatos gondolataimat egy teljes egyetemi tantárggyá, ill. egy tudományággá dolgozhassam ki, amit „Petroleum Hydrogeologynak” neveztem el; hogy kutassak és elõadásokat tartsak Kanadában, az Egyesült Államokban; Mexikóban, Ausztráliában, Kínában, Thaiföldön, és Európa számos országában; és hogy sok örömet adó, lelkes és kiváló posztgraduális (MSc, PhD) diákok egész sorával foglalkozzam. 1986-ban recehártya-leválás történt a jobb szememen. Ezt egy súlyos és késõbb több sikertelen szemmûtét után, a fél szememre elvesztettem a látásomat. Végül is 1996-ban, másfél évvel a Kanadában akkor még kötelezõ nyugalomba vonulási idõ elõtt, az aktív tantermi tanítástól való visszalépésre kényszerültem. Idõközben, 1989-ben a Szovjetunió összeomlott, és a megszálló szovjet alakulatok kivonultak Magyarországról, jóllehet nem szívesen. Az ország szabad lett és demokratikus államformát kapott, de magával hurcolta a több mint 40 évnyi kegyetlen elnyomás örökségét. Amikor felajánlottam, hogy a szakmabeli dolgokban rendelkezésre állok, a fiatal generáció szívesen fogadott. Rövid tanfolyamokkal bemutathattam a szakma jelenlegi nemzetközi állását, valamint saját hidrogeológiai nézeteimet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és vendégtanárként 1996ban egy teljes szemeszteri fõkollégiummal. 1995-ben, a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (MOL) megbízásából, megkezdhettem egy 3 éves olaj-hidrogeológiai tudományos- és olajkutatási projektet is az Alföldön, ifjúságom színhelyén (Tóth és Almási, 1998, 2001). Az 1996-os nyugdíjba vonulásom alkalmából kaptam a legkedvesebb szakmai kitüntetésemet. Egykori posztgraduális diákjaim, kihasználva az AAPG (American Association of Petroleum Geologists) Calgaryben rendezett évi konferenciája adta alkalmat, Kanada, sõt a világ különbözõ részeiben élõ volt diákjaim részvételével, ill. segítségével, nagy ünnepséget szerveztek számomra Calgaryben, egyikük saját házánál. A házigazda, az elsõ „Petroleum Hydrogeologybõl” végzett diákom, egy sikeres olaj-hidrogeológiai cég alapítója és tulajdonosa lett. Egyesek Kanada messzi vidékeirõl jöttek, mások a világ minden tájáról írtak: Európából, 311


Thaiföldrõl, Ausztráliából, és az Egyesült Államokból. A ünneplés sok változatos és kedves pillanata során, többek között, egy „Cordon Bleu (Hons.)”: „In Goulash We Trust” (Bízunk a Gulyásban) feliratú egyetemi diplomára emlékeztetõ oklevéllel fejezték ki megbecsülésüket a konyhamûvészet iránt, amellyel Feleségem kényeztette õket az általunk szervezett számos házi muri alkalmával. (Az USA 1$-os pénzérméjére írott jelszava: „In God We Trust”, Bízunk az Istenben). De a számomra legtöbbet jelentett az 1963as áramképem „kõbe vésett” mása, amit „Continuity...” („Folytonosság...”) címmel az albertai Paskapoo víztároló-réteg homokkövébõl kivágott táblára faragtattak. Szóban még hozzátették: „Nem csak hidraulikus „Folytonosságról” van szó!” Nemrégiben, mintegy tetõzve 40 év szakmai élményeit, a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége (International Association of Hydrogeologists), meglepetésemre, engem választott az „1999 Elnöki Díj” kitüntetettjének. A díjat évente adják „a vízföldtan fejlõdéséhez kiemelkedõen hozzájáruló”-nak ítélt életmunkáért. 2002-ben pedig, ezen önéletrajzi vázlat eredeti, angol változatának megjelenése után, a Kanadai Geotechnikai Társulat (The Geotechnical Society of Canada) a szintén évenként odaítélt „Robert N. Farvolden Díj”-jal tüntetett ki a „felszín alatti vizek fontosságának a föld — és mérnöktudományokban való hangsúlyozásában játszott kiemelkedõ szerepéért.” Mi volt a titka egy munkás élet tartalmasságának és elégedettségének? Én úgy hiszem, hogy annak a megérzése, elõször ösztönösen és rejtetten, késõbb tudatosan, hogy mire vagyok elhívatva. Ez, kombinálva a makacs elhatározással, hogy azt valóra is váltom az olykor-olykor nagyon kedvezõtlen feltételek ellenére is és anélkül, hogy bármilyen jutalmat vártam volna érte. Számomra a munka nem eszköz volt, és marad, egy cél eléréséhez, hanem maga a cél. Vezéreszmémet legjobban talán a „legnagyobb magyar” 19. századi, átfogalmazott alapelvével tudnám kifejezni. Gróf Széchenyi István: „Ismerd meg önmagad, és aszerint alkoss!” De azt elismerem, hogy az élet elég jó is volt hozzám, ahhoz hogy ilyen konok lehessek! MÁSODIK RÉSZ 2003–2005: folytatás Edmontonban Eddig tartott a Natura Bekesiensis 5. számában, némi fogalmazási különbségekkel megjelent önéletrajzi vázlatom (Tóth 2003). Habár a het312


venediket töltöttem be abban az évben, azóta is történtek velem szakmai hangsúlyú életrajzba illõ események. Azok közül a legnagyobb, külön alfejezetet érdemlõ, a Magyarországra történt, ahogy késõbb kiderült ideiglenes, visszatelepülésünk 2005-ben. Mielõtt viszont arra sor került kaptam még néhány megtisztelõ elismerést. Elsõ volt egy háromnapos tudományos találkozó, amit a magyar hidrogeológus közösség rendezett 2003 júniusában az ELTE és a Magyarhoni Földtani Társulat közös szervezésében 70. születésnapom alkalmából. Az elsõ és a harmadik napon a Magyarországon akkorra már megindult tevékenységem kedvenc színhelyén helyi szakértõk vezetésével tanulmányoztuk a felszín alatti vizek felszíni megnyilvánulásait, mint pl. szikesedés, növényzet, talajmorfológia vagy talajvízkémia. A kirándulás az Alföldön ment át és Szegeden végzõdött. (Szinte rendelésre, éppen „borfesztivált” tartottak, amelyen az aranyérmet nyert „Ásotthalmi Chardonay” sokat segített a kirándulás fáradalmainak kipihenésében, ugyanis volt mit kipihenni.) Az egész napos konferenciát szülõvárosomban, Békésen, rendezték. Kedves figyelmességgel emlékezvén fiatalkoromról szóló történeteimre a szervezõk a napot egy közeli vadaskert vendégkastélyának öreg tölgyfái alatt fejezték be, 80-egynehány személy részvételével, grilles vacsorával, hattagú igazi cigánybanda muzsikája mellett. Mindezt néhány miskolci hidrogeológus jó hangjával és hangulatával alátámasztott selmeci, soproni miskolci diáknótázás fejezte be. Ugyanennek az évnek decemberében még a National Ground Water Association tüntetett ki az M. King Hubbert Award-jával Dél-Florida Orlando városában „In Recognition of Scientific Contributions to the Ground Water Industry”. 2004-ben, szinte búcsúzásként, kaptam még három megtisztelõ elismerést az észak-amerikai kontinenstõl. Az International Association of Hydrogeologists (IAH) Kanadai Nemzeti Tagozata akkor alapította meg a „Best Student Paper in Canadian Hydrogeology” címû diákkitüntetését, Kanada hivatalos kétnyelvûségére való tekintettel, „Le Prix J. Tóth Award” névvel. Ugyanabban az évben az IAH-nek a mexicói Zacatecas City-ben tartott évi Kongresszusára „Keynote” elõadónak hívtak meg, majd az American Institute of Hydrology „C. V. Theis Award 2004”-et Las Vegasban vehettem át „for Major Contributions in the Field of Ground Water Hydrology”. Visszapillantás, elemzés, tétovázás: 1960–2005 2004 végére megért bennem az elhatározás hogy visszatelepülök Magyarországra. Feleségem, nem örömmel de, beleegyezett hogy velem 313


tart. Részemrõl sem volt könnyû a döntés. Negyvennyolc évet éltünk külföldön, ami már nem jelentett „idegenbent”. Itt alapítottunk családot, itt végeztem egyetemi tanulmányaim hollandiai utolsó négy évét, és itt dolgoztam le egész munkás életemet. Hetvenegy éves fejjel egy megülepedett, egyensúlyban lévõ háztûzhelyet bontok fel. Mindennek teljes tudatában voltam, mi volt hát mégis az indíték? Lényegében három tényezõ: a honvágy; a bizodalmam hogy szakmailag hasznos lehetek „otthon” (habár a fogalom használatát hamisnak tartottam kanadai létemre); és az ország, de fõként az Alföld által felkínált kutatási lehetõségek. Ezen tényezõk súlyának megfelelõ érzékeltetéséhez vissza kell lépnem idõben bõ félévszázaddal, „elõzményekként”. A honvágytól nem tudtam megszabadulni attól a naptól kezdve, hogy 1956. november 4-én átléptem a határt. Már Ausztriából vissza akartam menni. Menyasszonyom, ma Feleségem, tartott vissza az ausztriai menekülttáborban figyelmeztetvén, hogy milyen részem volt a Soproni eseményekben. Szakmai hasznom remélt érvényesítését arra alapoztam, hogy milyen szívesen fogadtak az ELTE-n a vízföldtanos és rokonszakos oktatók és fõként a fiatalság az 1994-es bemutatkozásomat követõ években, valamint azon megállapításomra, hogy az uralkodó magyar hidrogeológiai szemlélet el van maradva a nemzetközitõl. A kortársaim és egy-két évtizeddel fiatalabb kollégák közönyössége és személyem kerülése nem zavart. Nem rajtuk múlik a hazai tudomány jövõje! A harmadik tényezõ, Magyarország, de fõként az Alföld, vízföldtani különlegességei a fentieknél elvontabb volt. Az szinte tudat alatt játszott szerepet, habár arról már korábban írásban is szóltam. Évtizedekre visszamenõen, az 1960-as évek eleje óta igyekeztem figyelemmel kísérni a hozzáférhetõ tanulmányokat, tartottam némi kapcsolatot jelentõs magyar hidrogeológusokkal. Az Alföldet a világ leghozzáférhetõbb, egyben legizgalmasabb, terepléptékû hidrogeológiai laboratóriumának tekintettem. Hát, ha még dolgozhatnék is benne egyszer! Elsõ ténylegesen magyar vonatkozású szakmai lépésemet Rónai (1963) tanulmánya motiválta. A tanulmány bemutatta az Alföld negyedkorú rétegeinek a pórusnyomás viszonyait, de azokra magyarázatot nem adott. Én viszont izgalmas meglepetéssel állapítottam meg, hogy ezen vizek nyomásmintázatát az abban az idõben megjelent talajvízáramlási elméletem megmagyarázza (Tóth 1962, 1963). Ezt a felismerést 1963 decemberében Rónai Andrással írásban közöltem, amit évtizedekig tartó leve314


lezés követett. Néhány évvel késõbb egy vitacikkben (Tóth 1966b) Szebényi Lajosnak (1965) „Az artézi víz forgalmának mennyiségi meghatározása” c. tanulmányában felvetett probléma fontosságára és annak a legújabb szemléletek szerinti megvilágítására igyekeztem rámutatni. Az 1962–1963-ban megjelent elméletemet Erdélyi Mihály alkalmazta elõször a Pannon-medence hidraulikájára (Erdélyi 1976). Munkájának elsõ kéziratát 1971-ben kiküldte nekem véleményezésre. Az elsõ kapcsolatot élete végéig tartó szakmai levelezés és személyes barátság követte. Rajta keresztül kerültem intenzív levelezési viszonyba Kiss Istvánnal, a szegedi Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola professzorával. Kiss István az alföldi szikekkel, a sziken növõ algákkal és (talaj-)vízfeltörésekkel („forráskák”) foglalkozott. Különösen érdeklõdött olyan munkáim iránt, és rendszeresen utalt rájuk cikkeiben, amelyekben az albertai prériken észlelt hasonló jelenségeket írok le és magyarázok áramláselméleteim alapján. 1976-ban részt vettem az International Association of Hydrogeologists Budapesten rendezett „Nagy üledékes medencék hidrogeológiája” c. konferencián (Hydrogeology of Great Sedimentary Basins) és az azzal kapcsolatos alföldi tanulmányi kiránduláson. Az élmény meggyõzött hogy az ország, és azon belül az Alföld, hidrogeológiai Paradicsom! Az 1970-es és 1980-as években sokat dolgoztam kivitelezõ, irányító vagy tanácsadói szerepben különbözõ méretû és témájú, nagyarányú terepmunkát igénylõ projekteken a világ különbözõ részein, mint pl. India, Kenya, Mexico, Németország, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Texas, Thaiföld, nem beszélve a kanadai Alberta tartományról. Itt, mint a helyi kutatóintézet (Research Council of Alberta) Talajvíz Osztályának a vezetõje, megfogalmaztam és irányítottam a kõolajban és földgázban rendkívül gazdag tartomány egész 650 000 km2 területét befedõ „Vízföldtani Felderítõ Térképezés Program”-ot („Hydrogeological Reconnaissance Mapping Program of Alberta”; Tóth 1977). Ez a munka, kedvemre, megkívánta hogy a tartomány északi örökfagyos tundráitól a tajgán, a Sziklás-hegység hóborította csúcsain, keleti lejtõin, az elõhegységeken és ligeterdõkön keresztül a füves vagy félsivatagos déli prérikig, a legkülönbözõbb fiziográfiai és éghajlati viszonyok között láthassam a környezet és talajvíz kölcsönhatásának egymásra gyakorolt hatását. Így ismertem fel hogy az áramló talajvíz univerzális földtani tényezõ és hogy ez az egyetlen, térben és idõben általánosan ható felszín alatti szállító mechanizmus. Ráadásul, hogy ennek okozati hatása van a szénhidrogének vándorlására és csapdázódására, amit ha megértünk 315


a kutatásnál is alkalmazhatunk. Így született meg fejemben egy új szakterület fogalma, a „Szénhidrogén hidrogeológia” (Petroleum Hydrogeology; Rostron 2002). Ez a háttér bizonyossá tette bennem, hogy az Alföld hajdani mocsarassága, mostani szikessége, feltörõ belvizei, aszályos dombhátai, mélybõl felszökõ artézi vizei, jellegzetes növényei, geotermikus hõkincse, olaj- és gázmezõi, mind összefüggésben vannak egymással a felszín alatti vizektõl való közös és kölcsönös függésük miatt. Nem csoda hogy kaptam az alkalmon, hogy részt vegyek az 1994-ben Budapesten rendezett „Hegységközti nagy medencék geológiája” (Geology of Great Intermontane Basins) konferencián. A konferenciának számomra legizgalmasabb ígérete volt a tervezett „Alföld hidrogeológiája és szénhidrogén geológiája” c. tanulmányi kirándulás. És amint kiderült ezen a kiránduláson indult meg a 2005-ös visszatelepedésünkhöz vezetõ folyamat. Azzal kezdõdött, hogy a felszín alatti vizek mozgása és szénhidrogén-elõfordulások kapcsolatára vonatkozó korábbi feltevéseimet és érveimet alátámasztottnak találtam. Márpedig ha ez igaz, akkor a magyar szénhidrogénkutatók által nem ismert hidrogeológiai elméleteket és módszereket is érdemes nekik bevonni az olaj- és gázkutatás mesterségébe. Elõször otthon és késõbb, ha megértik, nemzetközileg is alkalmazhatják, konzulens szerepben. Ezt én a kirándulás vége felé, a szervezésben is részt vevõ, MOL néhány szakemberének, majd egy határozathozatali helyzetben levõ vezetõ embernek is elmondtam. Õ szavamon fogott: „Adj be egy projekt javaslatot.” Itthonról, Edmontonból, megírtam, a javaslatom elméleti hátterét is részletezve. „A döntéshez szükségünk van hogy élõben és teljes egészében is halljuk az elméletedet. Kérünk vázlatot egy esetleges rövid tanfolyam tartalmára.” Beadtam, elfogadták, és 1995 májusában megtartottam az egyhetes „Olaj-hidrogeológia” c. tanfolyamot Budapesten, MOL- alkalmazottak számára, de „külsõsök”, konzulensek, egyetemi oktatók és hallgatók, lehetséges részvételével is. Eredményként a MOL leszerzõdtetett egy, az Alföldön kivitelezendõ három éves, olaj-hidrogeológiai kutatóprojektre. Segítségem egy ELTE-s magyar diák lett. Õ kijött hozzám dolgozni és a projekten végzett munkájából PhD-zett nálam az Albertai Egyetemen olajhidrogeológiából. Zárójelentésünket, magyarul, a MOL-nak 1989 novemberében adtuk le (Tóth és Almási, 1998) majd késõbb a hidrogeológiára vonatkozó részét nemzetközileg is leközöltük (Tóth and Almási, 2001). A „Zárójelentés” MOL által felkért szakértõje javasolta, többek között, „a munka folytatását...és a vizsgálati terület kiterjesztését a Dunántúlra.” 316


A MOL-tanfolyamon az ELTE „Alkalmazott és Környezettföldtani Tanszékének” hidrogeológiát oktató adjunktusa, Mádlné Szõnyi Judit is részt vett. Judit hallott már rólam Erdélyi Mihálytól. Tetszett Neki az is, amit a tanfolyamon hallott és bemutatott a tanszékvezetõjének. Ezt követõen gyorsan peregtek az események. Az Albertai Egyetemrõl 1996 nyarán nyugdíjba mentem. Azon az õszön, a magyar Felsõoktatási Minisztériumtól elnyert „A magyar hidrogeológia modernizálása” c. pályázatból finanszírozva már fõkollégium szinten, azaz teljes három hónapos elõadássorozatban, adtam le a magamfajta hidrogeológiát az ELTE-n. 1997-ben az ELTE és a Magyarhoni Földtani Társulat rendezésében tíznapos kirándulást szerveztem külföldi kollégák számára „Hydro-Petro-Geology and Hungary” címmel. Különbözõ kutatóprojekteket indítottunk és irányítottunk Szõnyi kollégával, többnyire végzõs hallgatók diplomamunkájaként. 2004-el bezárólag minden évben voltam Magyarországon, legalább egyszer. Tanfolyamokat tartottam, tanulmányi kirándulásokat rendeztünk, terepgyakorlatokba segítettem, diákprojektekben vettem részt, több mint 10 diplomamunkában voltam konzulens. Szívesen csináltam, de sokasodó éveim kezdtek tiltakozni az évi 24 000 km-es légi ingázás ellen; a honvágy meg erõsödött; a kutatnivaló témák és kérdések egyre tisztábban körvonalazódtak. A kutatás elé gördülõ különféle akadályokat viszont palástolta a velem dolgozó fiatalok értelme, lelkesedése, szorgalma. A bürokráciával sok dolgom nem volt tartózkodásaim ideiglenessége miatt. Végeredmény: visszatértünk Magyarországra, mindketten, Feleségem és jómagam, magyar útlevéllel, magyar állampolgárként, a 2007-ben megvásárolt majd nagyrészt felújított Szilágyi Erzsébet fasori lakásunkba. 2005. november 27én megkezdõdött második életünk Otthon. 2005–2008: Budapest Míg az Edmontonból konténerben érkezõ bútorainkra, edényeinkre és könyveinkre vártunk nem unatkoztunk: az adminisztrációs rendszerbe való felvételünkkel kapcsolatos ügy-(nem)intézés gondoskodott elfoglaltságról. Mindketten magyar útlevéllel, magyar állampolgárként léptünk ki a repülõgépbõl Ferihegyen, mégis egy kerek hónapig jártunk Canossát. Hivatalból küldtek hivatalba (elõfordult hogy egy ügyet nem ott intézték, ahova a hivatalos nyomtatott útmutató szerint mennünk kellett hanem Budapest ellenkezõ végében), nyomtatványok végtelen sorát töltöttük ki és 5-6 órákat ácsorogtunk, leülés lehetõsége nélküli, emberekkel telezsúfolt, fûtetlen termekben (az ilyen helyzetet különösen nehezítette 317


Feleségem fájó csípõje). Egy emlékezetes eset volt az a fenti viszonyok között állva és kézzel kitöltendõ egyoldalas nyomtatvány, amelynek a felsõ és alsó felében szóról-szóra azonos, korábban más ûrlapokon ugyanabban az ügyben már többször kitöltött kérdésekre kellet válaszolni születési hely, év, hó, napunkról, anyánk nevérõl, lakcímrõl stb. (Azóta sem felejtettem el ezeket az adataimat!) Egy teljes hónapba telt míg végre, karácsonyi ajándékként, kezünkbe volt a teljes jogú állampolgárságunkat jelentõ és bizonyító három csinos kis plasztik kártya: 1. MAGYAR KÖZTÁRSASÁG — SZEMÉLYAZONOSITÓ IGAZOLVÁNY-IDENTITY CARD”; 2a. (egyik oldal) „MAGYAR KÖZTÁRSASÁG — SZEMÉLYI AZONOSÍTÓT IGAZOLÓ HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY”; 2b. (másik oldal) „LAKCÍMET IGAZOLÓ HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY”; 3. „HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY — TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI AZONOSITÓ JELE” (kilencjegyû szám). A két és féléves magyarországi tartózkodásunk eseménydús volt, vegyes élményekkel, következményekkel és benyomásokkal. Az igazolványok beszerzése és a lakás felújításának utolsó de elhúzódó simításai után lett idõm, hogy beköltözzek az egyetemi szobámba. Az ELTE új, Lágymányosi természettudományos kampuszán, az Általános és Környezetföldtani Tanszék lett az új otthonom. Kényelmes, világos, tágas szobát kaptam, saját használatra. Örömömre, a teljes, magammal hozott, szakmai könyvtáram befért így aztán kezdettõl fogva otthon éreztem magam barátaim között. A kollégák, a kisegítõ személyzet és a már korábbról ismerõs hallgatók õszinte barátsággal és segítõkészen fogadtak. Kívánságaim beteljesedtek, mielõtt megfogalmaztam volna. Tartottam tõle és mondtam is, hogy nem fogom tudni megszolgálni a sok kedvességet és jót! Kisvártatva megkaptam hivatalos kinevezésemet is mint címzetes egyetemi tanár (azaz, egyetemi tanári jogokkal felruházva, fizetés nélkül). Tanszéki feladataimat elõzetes lelevelezésben már körvonalaztuk: segítek a hidrogológia program kialakításában, ideértve az oktatást, kutatást és szervezést; indítványozok vízföldtani kutatási projekteket, és részt veszek diplomamunka témák megfogalmazásában és vezetésében; segítek a tanszék vízföldtani oktatásában kurzusokkal, terepgyakorlatokkal; és vizsgáztatok PhD szinten mind szóbeliken mind védésnél. Nem utolsó sorban, megírom a 2004 óta tervezett hidrogeológiai monográfiámat. A PhD vizsgákra vonatkozó szereplésem tragikus eseménnyel kezdõdött: az elém került elsõ jelölt disszertációját elégtelennek minõsítettem. Mikor hat hónap után még semmit nem hallottam az ügyrõl írásban 318


érdeklõdtem az illetékes Dékántól. Egy héttel késõbbi válasza közölte velem hogy a másik opponens a disszertációt „cum laude”-re minõsítette. Ilyen szélsõséges különbség esetén, az egyetemi szabályok szerint, harmadik bíráló véleményét kell kérni, amely érkezésére néhány napon belül számítanak. Meg is jött: „elégtelen”. Hónapokkal késõbb tudtam meg, a bírálótól személyesen, ki volt Õ. Talán nem meglepõ, de az (esetleg túl-) lelkesen megfogalmazott ambiciózus tervekbõl sok minden nem, vagy csak szerény változatban valósult meg. Három okra tudtam gondolni: a tanszemélyzet (tanárok, tanársegédek) túlterheltsége; pénzhiány; szervezetlenség, azaz, gazdaságtalan idõkihasználás. Egyben viszont nem volt hiány, sem a szakmabeli oktatók sem a diplomázó-kutató hallgatók részérõl: igyekezet, õszinte lelkesedés, szorgalom, idõ és fáradság nem kímélése egy-egy ügy érdekében. Sokszor gondoltam, mit ki nem lehetne ebbõl az odaadásból hozni megfelelõ szervezéssel, megfelelõ viszonyok között?! 2006 tavaszán tartottam egy teljes féléves doktori kurzust. Több mint negyven résztvevõ hallgatta, az ország különbözõ részérõl jártak az, éppen ezért kéthetenként tartott, elõadásokra. A hágai Shell vállalat szerzõdéses megbízásával megindítottunk egy Budai termálkarszt projektet szénhidrogén-hidrogeológiai kutatási célkitûzésekkel (a szerzõdés megkötése elhúzódott, mert az egyetem gazdasági hivatalának problémája volt az angol nyelv megértésével/ fordításával). Egy, a korábbi Alföldi kutatásunkból (Tóth és Almási, 2001) kinõtt sikeres diplomamunka a MOL megbízásából PhD projektként folytatódik ma, részben itt Edmontonban. Igyekeztem a külföldi kapcsolatokat is elõsegíteni. Többször hangoztatott álláspontom és célom volt, és marad: „Ahhoz hogy a magyar hidrogeológiai tudomány és gyakorlat nemzetközi szintre jusson mûvelõinek be kell kerülni a nemzetközi vérkeringésbe”. Ennek egyik szükséges, de nem elégséges, feltétele az angol nyelv használati szinten való általános ismerete. Nem a nyelvvizsgák számítanak! Megalakítottuk, tehát, a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének (International Association of Hydrogeologists, IAH) Magyar Tagozatát, és öt személlyel részt is vettünk az IAH Lisszabonban tartott 2007-évi nagy konferenciáján. A Duna–Tisza közi kutatómunkánk eredményét a rangos Hydrogeological Journal leközölte (Mádlné Szõnyi and Tóth 2009). A könyvemen valóban sikerült dolgoznom. A kéziratát éppen a kanadai viszszatelepedésünk elõtti hetekben küldtem el a kiadónak (Tóth 2009). Voltak, akik neheztelték, hogy nem magyarul írtam! Idõközben engedélyt kaptam 319


a Testnevelési Egyetem (a hajdani TF) Torna Tanszék vezetõjétõl hogy bejárhatok edzésre a tornászterembe. Hátrány volt hogy öltözõ és zárható szekrények hiányában az utcai ruhát göngyölegben kellett magunkkal vinni a tornaterembe, hogy szem elõtt legyen, meg hogy nem volt zuhanyozási, ill. mosakodási lehetõség. Nyárára meg az egész épületet lezárták. 2006 októberében ijesztõ dolog történt. Egyhetes terepgyakorlatra indulás elõtt kora reggel, az egyetemrõl még egyszer el akartam búcsúzni Feleségemtõl telefonon de nem vette fel a kagylót. Rosszat sejtve, az indulásra kész diákcsoporttól elköszöntem és mentem haza, ahogy csak a taxi bírta. Eszméletlenül találtam. Két óra múlva, a második kórházban, megkezdett két, intenzívosztályon töltött napot, stroke által sújtva. Három hét múlva vihettem haza, kevesebb maradandó károsodással, mint amitõl joggal féltünk. Fél év múlva, 2007 májusában az évek óta fájó jobb csípõjébe protézist kellett beépíteni. A mûtéttel igyekeztünk már csak azért is, hogy a Geological Society of Amerika az év októberében Denver, Coloradóban rendezendõ évi nagy konferenciájára Õ is el tudjon jönni. A konferencián ugyanis napirenden volt egy tiszteletemre tartott egész napos elõadóülés (GSA: Session No. 67–96, 2007) és egy „Hydrogeologists Time Capsule”-nek címzett video-interjú felvétele az IAH-sorozat számára (IAH, Time Capsule). Na meg Denver elég közel van Edmontonhoz, hogy egyben „haza” is látogathassunk. Igaz hogy ekkorra már komolyan megfordult fejünkben a „re-repatriation”, a „haza-visszaköltözés”. A szakmai elfoglaltságaim mellett igyekeztem Magyarországon szülõvárosommal is kapcsolatot tartani. Ezt megkönnyítette. hogy egy fiatal, közügyekben is aktív vízépítõ vállalkozó Békésen indította meg jól menõ üzemét és többször fordult hozzám útmutatásért. Na meg az is, hogy még mindig nem lehet a „békési szilvapálinkánál” jobbat kapni sehol, mint helyben. Nem hiszem, hogy ezek közül bármelyik is szerepet játszott volna, de igen nagy meglepetésemre a város megtisztelt 2007-ben a „Békés Díszpolgára” címmel „a hidrogeológia területén végzett munkásságáért, a város hírnevének öregbítéséért”. Ugyanezen alkalommal engem kértek fel az évi pálinkaverseny döntõje zsûrielnökének. Az 2007-es edmontoni látogatásunkkor megszületett a határozat: viszszaköltözünk. Találtunk megfelelõ lakást. Meg is vettük azzal a tervvel, hogy 2008 közepe táján, a könyvem kéziratának a befejezése után, jövünk vissza. Elõbb bajos lett volna, hiszen a könyvtáramra szükségem volt, azt meg az ELTE-nek kívántam hagyni, ami úgy is történt. Tervünkrõl viszont senkinek sem szóltunk. Tudtam hogy ez sokaknak, mind szakmai mind 320


személyes ismerõsöknek, nem beszélve közeli barátokról, igen rosszul fog esni. Nem feltétlenül mi, személyesen, fogunk hiányozni. De magyar szemmel a lépés jelentõségét nem lehetett pozitívan értelmezni. A magam szempontjából is a lehetõ minimumra akartam csökkenteni a szekérrúd kifelé állásának az idejét. Így aztán a társasházbeli tõszomszédainkon kívül, akiket már csak lakásunk áruba bocsátásával járó várható jövésmenések miatt is be kellett avatnunk, legközelebbi barátaink és egyetemi kollégák is csak két héttel indulásunk elõtt tudták meg hogy megyünk. És mégis! A valószínûtlenül rövid rendelkezésre álló idõ ellenére is, Szõnyi Judit szervezett egy búcsú elõadóülést. Kollégák és diákok tartottak szakmai elõadásokat olyan témákról, amelyekhez nekem is volt némi közöm. Kifejezett szándékuk volt meggyõzni hogy jelenlétem nem volt szakmailag hatástalan és hasztalan. Legmeggyõzõbb bizonyítékul tettek egy azóta teljesített ígéretet, t.i., hogy az elhangzott elõadásokat le fogják közölni, egytõl-egyig angolul! Megtették (Mádl-Szõnyi 2008). De az addigi idõ sem telt bonyodalom nélkül. 2008. februárban, egy unokatestvéreméknél gyakran megejtett észak-amerikai BBQ-t (grillezés) utánzó vacsora közben néhány pillanatra rosszul lettem, de a vacsorát, társalgást, koccintgatást zavartalanul folytattam. A társaság három másik tagja semmit nem vett észre. Másnap döbbentem rá, hogy az estének kb. 2½ órája teljesen hiányzik az emlékezetembõl. Ráadásul teljesen erõtlen és kedvtelen lettem, 200 Hg mm-ig menõ vérnyomással. Egy hét múlva szívritmus-szabályozót (pacemakert) kaptam és 19 napig tartottak kórházban. Az orvosok nem tudták mi a bajom, de valamit kellett tenniük. A pacemakert régen leállították (már Magyarországon, a hathetes kontrolnál mondta, aki betette, hogy nincs rá szükség), minimális vérnyomáscsökkentõ gyógyszer mellett rendben vagyok. Tudom mi volt a bajom: elég mélyreható kiábrándultság, hogy az idegrendszeremre hasson. Elkeserítõ látni, hogy minden egyéni erõfeszítés ellenére, annyi kiemelkedõen értelmes, produktív, becsületes, és egyéni tulajdonságok alapján jobb sorsra érdemes embernek, akik közül én is olyan sokkal találkoztam, ilyen társadalmi körülmények között kell elvesztegetni képességeit, szorgalmát és energiáját, és megfosztva lenni azok jutalmától. A kiábrándulás lassan, szinte észrevétlenül jött és tudatos ellenállásomba ütközött. Erõre kapásához szükséges volt, hogy a saját hitetlenkedésemet és hinni nem akarásomat le tudja gyõzni; hogy meggyõzõ személyes megfigyeléseket tegyek, tapasztalatokat éljek át. Tudatosan használtam fentebb az átfogó „társadalom” szót és fogalmat. Mert a 321


2005–2008 közötti két és félév aktív és helybeli, valamint az azt megelõzõ tízéves ingajáratom tapasztalatai alapján meggyõzõdésemmé vált hogy a nemkívánatos politikai és gazdasági helyzet Magyarországon a magyarság társadalmi szintû éretlenségének a következménye. A múlt század elejei íróink, a Nyugat hívei és értelmiségünk egy része, azt megelõzõen Széchenyi István, látták ezt és igyekeztek rámutatni és változtatni rajta, mindhiába. Az átlag, azaz a többségi, magyar, még mindig nem érzi, és nem látja be hogy az egyéni elõrehaladásnak közösségi alapja van. Hogy ahhoz hogy én elõre jussak nem gáncsolnom kell, hanem túltennem a vetélytárson. Hogy a mûködõ demokrácia nem államformát jelent, hanem társadalmi hagyományt, apánktól örökölt személyes, egyéni magatartások, világnézetek összességét. Hogy annak lényege nem a választási folyamat, hanem a többségi határozat elfogadása és a vele való együttmûködés, bármilyen léptékben (lakógyûlés, önkormányzat, országgyûlés) még akkor is, ha azzal személy szerint nem is értek egyet. Hetekkel azután, hogy ezeket leírtam, Kanadának a Haïtii származású Alkirálynõje a következõket írta, nyílt levélben, szülõföldje korrupt, közigazgatásilag nem mûködõ, és gazdaságilag életképtelen társadalmáról, a 2010 januári pusztító földrengést követõ nemzetközi újjáépítési erõfeszítésekkel kapcsolatban: „Ce qui doit changer en Haïti, c’est l’égoïsme, c’est le chacun pour soi et pour son clan” [„Aminek Haïtiban változni kell az az önzés, hogy mindenki csak magának és a maga klikkjének él.” (Jean, 2010; Õ maga megjegyezte hogy ez sok más országra is érvényes.) Ezen alapprobléma mellé, vagy abból, következik jó néhány, eszmei haladást is gátló társadalmi szintû gondolkodásmód, ill. magatartás is. Minden problémánkért valami bûnbak a felelõs. Jelenleg legközkedveltebbek a „kommunista negyven év”, az EU, az USA., a cigányok, a „multik”, a zsidók, Trianon, csak úgy, mint hajdan a török, a tatár, a labanc, a „kis ország vagyunk”. Túlbecsüljük magunkat. A golyóstollat is magyar adta a világnak, azért hívják Argentínában még ma is Bironak. A METESZ székház kapubejárata melletti Nobel-díjasaink nevét feltüntetõ két márványtáblán Polányi János neve is szerepel. Õ a 30-as években Angliába menekült matematikus-filozófusnak a fia, aki Kanadába került és ottani munkájáért kapott Nobel-díjat. A világtól rossznéven vesszük, hogy nem ismer, és nem ismer el, bennünket, de tudományos eredményeinket magyarul csak egymásnak írjuk, nemzetközi konferenciákon alig szerepelünk. Büszkék vagyunk Szentgyörgyire, Tellerre, Neumannra, Kármánra, Szilárdra, Mosonyira és sokan másra, de nem tesszük hozzá, 322


vagy nem látjuk(?), hogy mindannyiuknak külfödre kellett menni, hogy képességeik kibontakozhassanak. A korrupcióról sokat beszélünk, de az a társadalom mindennapi életének természetes, meggyökeresedett és elfogadott része. Teljesen magától értetõdõ volt (nekem nem) hogy a 32 000 000 Ft-ért, jó nevû ingatlanforgalmi iroda közvetítésével vett lakásunk árát 28 000 000 Ft-al vezetik be az adásvételi szerzõdésbe. Hogy az elõleg készpénzben való kifizetése után fennmaradt összeget, egy dagadó aktatáskányi 20 000 forintossal kell kifizetnem a hivatalukban, ahol a milliós kupacokat számlálás végett, szinte komikus körülmények között, körbe-körbe adtuk a vevõ (azaz jómagam), ügyvéd, ügynök, eladó-1 és eladó-2 (elvált férj és feleség) között. A vételárért meg a kb. 4 000 000 Ft felújításért, sõt még az ügyvédi költségért is, egyetlen számlát nem kaptam, még amikor kértem sem! Egy nagy nemzeti szintû projekten dolgozó ismert honi konzultáns vállalatnak végzett munkámért elõször adtam be az eredményeket, aztán megkaptam a feladat hivatalos leírását, majd az érte járó fizetség 2/3 részét készpénzben, 1/3 részét banki átutalással, és végül aláírtuk a szerzõdést (de akkor határidõre hivatkozó sürgetéssel). Egy Svájcból visszatelepedett magyar kollégám megbotránkozva mondta el, hogy amikor figyelmeztette a kereskedõt Budapesten becserélésre vitt autójának a többszázezer kilométeres múltjára, az ember megvonta a vállát: mit számít, majd visszatekerjük az órát! De talán még ennél is nagyobb baj a társadalmi produktivitás egyéni magatartásokból és/vagy elavult szokásokból eredõ alacsony szintje. Ezt csak nyugati termelékenységhez szokott, de huzamosan Magyarországon élõ ember veheti észre. Az ott élõk nem láthatják, Nekik ez a természetes. Egy jó barátom hatcsaládos társasházának viszonylag kisméretû, de belülrõl történõ, tetõjavítása elõkészítéséhez hetekkel a munka megkezdése elõtt már felállították az állványzatot a lépcsõházban. A lakók inkább tréfálkoztak morgolódás helyett. Igazuk volt. Sokan nem érzik a különbséget a „kemény munka” és a „produktív munka” között: „keményen dolgozunk, mégis kicsi a fizetség.” (A kemény és produktív munka közötti különbség legjobb illusztrációját életemben az indiai kövesutak mellett láttam, ahol asszonyok kuporogtak, legtöbbször kis gyerekkel a hátukon, hajnaltól napestig és kézi kalapáccsal törték a bazaltot, hogy estére egy kupacot elszámolhassanak. Kemény munka, de mennyi értéket termelt? Látogatók, még ha ismételten és rendszeresen járnak is, mint pl., én 1995 és 2005 között, elkönyvelik furcsának, néha bosszantónak a gazdaságtalan ügyvitelt, és még viccelõdni is lehet megtörtént esetekkel. A valóság az, hogy a magyar 323


társadalom termelékenysége, azaz versenyképessége, a mindennapi jelenségek, eredmények és igények alapján messze a fejlett országoké alatt van. Idézni nem tudok számokat, nem is illenek ide. De azt tudom, hogy mikor egy kanadai autóvezetõi jogosítvány „honosítása” 17 (írd és mond: tizenhét) minimum félnapos hivatali látogatással jár, az még egy magamfajta hasznot nem hajtó öreg embernek is gazdaságtalan, nemhogy akinek munkából kell eljönnie és megélnie. Esetem egy sokat mondó alfejezete volt hogy Budapest II. kerületi lakos lévén annak az Önkormányzati hivatalában kezdtem el a kálváriát. Zsúfoltság miatti többszöri kudarc után autóiskolám tanára javasolta hogy menjek az I. kerületbe mivel a jogosítvány kiadása kerülettõl független. Megfogadtam tanácsát és a pozíciója magaslatának nyilvánvalóan tudatában lévõ kb. 22 éves Wágner Katalin íróasztala elé kerültem („De szép, igen szép volt az átkozott”; Vörösmarty, 1830, 172. old.). Õ elutasított mondván, hogy nekem a II. kerületbe kell az ügyet intéznem. Elõször könyörögve, majd felindulva kértem, hogy essen meg rajtam a szíve, hiszen ezt az ügyet Kanadában 30 perc alatt lebonyolítanák. Karját összefonva hátradõlt székében és magasra emelt fejjel kijelentette: „Kérem, most mi Magyarországon vagyunk!” Nem tudtam a gondolatot a fejemben még csírájában elfojtani, megszületett: „Kár!” Végül is megkönyörült rajtam és engedélyezte azt ami a szabályok szerint kutyakötelessége volt. Nem hiába jelent az angol „civil servant” („közszolga”) magyarul „tisztviselõ”-t! De hogy ne legyen az öröm üröm nélkül, a kanadai jogosítványomat elkobozták. Különben nem kaptam volna meg a magyart. Ha vissza akartam volna kapni a kanadait, le kellett volna adnom a magyar „jogsit” (úgy tudom az EU-országokkal megengedik a kettõs vezetõi igazolványt) . Még sok tennivaló maradt a lakáson mikor érkezésünk után azt átvettük. A fõvállalkozóval folytattattuk a munkát, Õ hívta, és várta, az asztalost, villanyszerelõt, csõszerelõt stb., még vagy két hónapon keresztül. Igen, várta. Kiállt reggel nyolc, félkilenckor a Szilágyi Erzsébet fasor és Trombitás utca sarkára és várta az éppen soros iparost a megbeszélt idõre. Nem egyszer ott állt még tíz, tizenegykor, és nem egyszer hagyta el posztját dolgavégezetlenül. Feleségem csípõmûtétje után kontrollra kellett mennünk a János Kórházba. Az orvossal nyolcra beszéltük meg a találkát. Erzsi asszony leült a folyosón, én elmentem a 300(!) forintos „vizitdíjat” befizetni. Jól ismertem már a helyzetet, három lehetõség között (a negyedik, az automata rendszerint nem mûködött) az általában legrövidebb sorhoz mentem. Mire a tin324


taceruzát nyalogató (szó szerint!) kasszás nénihez kerültem, és Õ kiállította a nyugtámat tizenegy óra elmúlt. Az orvos közben megnézte Feleségemet és elment, szidva engem hogy illõ lett volna jelen lennem. A kígyózó sorban legtöbben aktív munkakorban levõ nõk/férfiak voltak. Az egyetemi vizsgaeredmény bejegyzés még most is kõtáblára emlékeztetõ módon történik. Év elején az oktató beírja a diák indexébe, hogy hallgat(hat)ja a tárgyat. Vizsga után a diák igyekszik az oktatóval találkozni, hogy megkapja a jegyét. Idõigényes vállalkozás mind a tanár mind a diák részérõl; a siker függ az évfolyam létszámától meg a találkozás véletlenjétõl. Mindenképpen hatékonyabban is le lehetne bonyolítani. Például bevezetni a központi eredmény-nyilvántartást („transcript” rendszer), ahova a tanár közvetlenül, és vizsga után öt napon belül, adja le a jegyeket. Nagy probléma a hazai oktatással az is, hogy a külföldi egyetemek nem tudják mit kezdjenek a magyar egyetemek jegyeivel, diplomáival. Szembeötlõen túlméretezett az üzletek, hivatalok, sõt az egyetemek „biztonsági szolgáltatása”. Az ELTE Lágymányosi kampusza épületeinek legtöbb bejáratánál legalább egy, de helyenként két-három ember ül, semmit tenni egész nap. Nem lehet tagadni a szolgálat szükségességét, de az ottani láthatóan túlméretezett és hatástalan, pedig pénzbe kerül. A fenti problémák nem lennének problémák, ha a társadalom belátná és elfogadná magatartásának a következményeit, az azzal járó életformát és életszínvonalat. Mint ahogy egyszer sörözés közben egy diák reagált hasonló fejtegetéseimre: „Ez mind igaz, Jóska bácsi, de mi már csak ilyen balkánfajta nép vagyunk!” A baj ott van, hogy elhitetjük magunkkal, hogy ennek a „balkáni” felfogásnak és életvitelnek dacára a modern világ módján élünk, nyugati jellegûnek tartjuk magunkat, és elvárjuk hogy Nyugat is e szerint kezeljen bennünket. Pedig, hogy vannak egyetemeink (a legjobbnak minõsített magyar egyetem a 250-300 közé soroltak csoportjában szerepelt egy 2009-es nemzetközi ranglistán), kórházaink, színházaink, sportlétesítményeink, mûvészeink, nemzetközileg ismert és kiemelkedõ kutatóink éppen úgy nem teszi a társadalmat nyugativá, mint ahogy az Alkotmány és a Parlament létezése sem teszi a magyar nép mentalitását demokratikussá. Úgy érzem, hogy a képzelet és valóság közötti különbség megérzése, tudatosan vagy tudat alatt, meghasonlást okoz túl sokak lelkében, és nagyban hozzájárul az általános letargiához, elégedetlenséghez, elreménytelenedéshez, esetenként szélsõséges erõszakossághoz, amelyeknek olyan sok nyílt és burkolt formájával találkoztam. A fiatalok meg nem elmélked325


nek. Akiben van tehetség és mersz, megy külföldre; legtöbbje, hála az EUnak, Európába. Mindent összevetve arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy nem azért mennek rosszul a dolgok Magyarországon, mert nincs pénz (gyakran felidézett bûnbak), hanem azért nincs pénz, mert rosszul mennek a dolgok. A gazdasági helyzet minket nem érintett. Ha attól tartanunk kellett volna, nem telepedtünk volna vissza. De a felismerés után már nem volt visszaút a gondolatban. A gondolattal együtt élni meg nem lehet. Az egyetlen kiút volt vissza Kanadába. Így született meg a döntés, ami 2008. június 12.-én valósult meg. Úgy tûnik, hogy nem hibáztunk. 2008-22010: Edmonton, Alberta, Kanada Újra itthon. Már Magyarországról felvettem a kapcsolatot hajdani MSc/PhD diákommal, aki az Albertai Egyetem „Earth and Atmospheric Sciences” osztályán utódomként a vízföldtan tanára lett. Tudnának-e nekem területet találni az osztályon? Nem tudtak, hivatalosan. Az egyetem (osztályunkat is beleértve) úgy nõ, hogy az aktív oktatók is helyszûkében vannak, Emeritusoknak egy közös kis szobájuk van. Jövõbeli új otthonunk, egy 10 emeletes hatalmas épület közvetlen mellettünk csak 2011-re készül el. Utódom, területét megosztó kollégájával egyetértve és az osztályvezetõ belegyezésével, megoldotta a problémát: még az annak idején saját végzõs diákjaimnak használt térségben kaptam íróasztalt, számítógépet, könyvespolcot és fiókokat hogy szerény körülmények között de üzemképessé válhattam. Alberta tartomány meg Edmonton város is mintha várt volna vissza bennünket. Visszakaptuk a régi telefonszámunkat, az élelmiszerkereskedésben a személyes kedvezményünket, hajdani betegbiztosítási számainkat, újat a Magyarországon „elkobzott” vezetõi jogosítványom helyett (nem vették el a magyart!), a Tanári Kaszinói tagsági számomat, egyetemi e-mail címemet stb. Kicsiségek de sokat mondanak. Elsõ nagy lélegzetû feladat volt letelepedésünk után az azóta megjelent könyvem kéziratán és kefelenyomatán teendõ utolsó simítások (Tóth 2009). Idõközben felélénkültek nemzetközi kapcsolataim, nem kis mértékben a közel félévszázados talajvíz-áramlási elméletem reneszánsza következtében. Ezzel kapcsolatban hívtak meg a japán Chiba Egyetemre 2008 õszén; tervben van egy több egyetemre tervezett körút Kínába ez év (2010) májusában; lektoráltam négy, az elméletemet tovább fejlesztõ tanulmányt nemzetközi folyóiratoknak; és együttmûködöm az Ausztrál „Nemzeti Talajvízkutatási és Oktatási Központtal” (National Centre for 326


Groundwater Research and Training; NCGRT, Adelaide) a „Nagy artézi medence” (Great Artesian Basin) felszín alatti vízáramlási rendszereinek felmérésében és modellezésében, valamint elméleteimre alapozott geokémiai modellek szerkesztésében. Az itteni tartományi Geológiai Intézettel (Alberta Geological Survey) az Ausztrál munkához hasonlóan dolgozom az albertai préri talajvíz modelljén. Tavaly augusztus óta egy ELTE-s magyar PhD-s diáklány tanul itt és dolgozik egy évig az irányításom alatt egy MOL-lal kötött szerzõdéses munkán. Témája az Alföld mélyhidrogeológiája, a víz- és szénhidrogén-áramlása. Közben, kb. negyven éves késéssel, hozzáfogtam tanulni a numerikus modellezés fortélyait, hogy önállóan is tudjak felszín alatti vízáramlási modelleket készíteni. Az utolsó néhány sorral talán túl is léptem életutam végét. De mit ér az élet tervek nélkül?! Hivatkozott irodalom Alberta Geological Survey” (1972). Cherry, J., van Everdingen, R. O., Meneley, W. A. and Tóth, J. (1972): Hydrogeology of the Rocky Mountains and the Interior Plains. Excursion A26. Guidebook (A Sziklás-hegység és a prérik hidrogeológiája. A26 Tanulmányi Kirándulás. Kalauz). — XXIV International Geologic Congress. Montreal, Canada Deere, D. U. and Patton, F. D. (1971): Slope stability in residual soils (Rézsûállékonyság maradványtalajokban). — In: Proceedings of the Fourth Panamerican Conference on Soils Mechanics and Foundation Engeering. San Juan, Puerto Rico, pp. 87–170. Domenico, P. A. and Palciauskas V. V. (1973): Theoretical analysis of forced convective heat transfer in regional groundwater flow (Regionális talajvízáramlásban történõ advektív hõszállítás elméleti elemzése). — Geological Society of America Bulletin 84, 3803–3814. Engelen, G. B. and Jones, G. P. ed (1986): Developments in the analysis of groundwater flow systems (Fejlemények a talajvíz-áramlási rendszerek elemzésében). — IAHS publication 163, International Association of Hydrological Sciences. Wallingford, England. Erdélyi, M. (1976): Outlines of the hydrodynamics and hydrochemistry of the Pannonian Basin (A Pannon-medence hidrodinamikai és hidrogeokémiai körvonalai). — Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungariae 26, 287–309. Freeze, R. A. and Witherspoon, P. A. (1967): Theoretical analysis of regional groundwater flow. 2. Effect of water table configuration and subsurface permeability variation (A regionális talajvízáramlás elméleti elemzése. 2. A talajvíztükör alakjának és a kõzetváz permeabilitásának a hatása). — Water Resources Research 3/2, 623–634. 327


Galloway, W. E. (1978): Uranium mineralization in a coastal-plain fluvial aquifer system: Catahoula Formation, Texas (Uránium ércképzõdés a parti síkság fluviális víztároló rendszerében: Catahula Formáció, Texas). — Economic Geology 73, 1655–1676. Garven, G. (1989): A hydrogeologic model for the formation of the giant oil sands deposits of the Western Canada Sedimentary Basin (A nyugat-kanadai üledékes medence óriási olajhomok-üledékeinek hidrogeológiai modellje).— American Journal of Science 289, 105–166. Garven, G. and Freeze, R. A. (1984): Theoretical analysis of the role of groundwater flow in the genesis of stratabound ore deposits. 1. Mathematical and numerical model; 2.Quantitative results (A talajvízáramlás szerepének elméleti elemzése az üledékes érctelepek képzõdésében. 1. Matematikai és numerikus modell. 2. Kvantitatív eredmények). — American Journal of Science, 284, 1085–1124. GSA: Session No. 67–96 (2007): Groundwater Flow I-II: In: Honor of József Tóth (Talajvíz áramlás I–II: Tóth József tiszteletére). In: Geological Society of America Annual Meeting, Abstract with Programs 39, 187. Hubbert, M. K. (1940): The theory of ground-water motion (A talajvízmozgás elmélete). — The Journal of Geology 48, 785–944. IAH, Time Capsule. (2007): http://timecapsule.ecodev.ch/ Jean, M. (2010): Lettre au pays natal (Levél a szülõföldhöz). — L’Actualité 35/3, 26–27. Mádl-Szõnyi, J. (2008): The contribution of József Tóth to modernization of Hungarian Hidrogeology. (plus seven other papers) (Tóth József szerepe a Magyar Hidrogeológia modernizálásában. (plusz még hét cikk). In: Haas, J. (ed.): Central European Geology 51/39, 181–281. Mádlné-Szõnyi, J. and Tóth, J. (2009): A hydrogeological type section for the Duna–Tisza Inerfluve, Hungary (A Duna–Tisza közének egy hidrogeológiai típusszelvénye). — Hydrogeological Journal, 17/4, 961–980. Rónai A. (1963): Az Alföld negyedkori rétegeinek vízföldtani vizsgálata. — Hidrológiai Közlöny 43/5, 378–391. Rostron, B. J. (2002): József Tóth: The Father of Petroleum Hydrogeology (Tóth József: az olajhidrogeológia atyja). In: Deming, D. (ed.): Introduction to Hydrogeology. McGraw-Hill Higher Education, 468 p. Schwartz, F. W. and Domenico, P. A. (1973): Simulation of hydrochemical patterns in regional groundwater flow (Regionális talajvízáramlás hidrokémiai mintázatainak modellezése). — Water Resources Research 9/3, 707–720. Szebényi L. (1965): Az artézi víz forgalmának mennyiségi meghatározása. — Hidrológiai Közlöny 45/3, 125–130. Todd, D. K. (1959): Ground Water Hydrology (Talajvíz hidrológia). — John Wiley and Sons, Inc. New York. 336 p. Tóth, J. (1962): A theory of groundwater motion in small drainage basins in central 328


Alberta, Canada (Talajvízáramlási elmélet a kanadai közép Alberta kis vízgyûjtõ medencéire vonatkoztatva). — Journal of Geophysical Research 67/11, 4375–4387. Tóth, J. (1963): A theoretical analysis of groundwater flow in small drainage basins (Talajvízáramlási elmélet kis vízgyûjtõ medencékre vonatkoztatva). — Journal of Geophysical Research, 68/16, 4795–4812. Reprinted In Physical Hydrogeology; Benchmark Papers in Geology, Freeze, R. A. and Back, W. eds (1983): Hutchinson Ross Publ. Co. Stroudsburg, Pennsylvania, U.S.A. pp. 328–345. Tóth, J. (1966a): Groundwater Geology, Movement, Chemistry and Resources near Olds, Alberta (Talajvíz geológia, mozgás, kémia és készlet, Alberta Olds térségében). Bulletin 17, Research Council of Alberta. Edmonton, Alberta, Canada. Also: Alberta Geological Survey “Bulletin Series”, BUL-17) http://www.ags.gov.ab.ca/publications/, Edmonton, Alberta, Canada. Tóth, J. (1966b): Hozzászólás dr. Szebényi Lajos: „Az artézi víz forgalmának menynyiségi meghatározása” címû tanulmányához. — Hidrológiai Közlöny 46/6, 261–264. Tóth, J. (1967): Acceptance by József Tóth, First Recipient of the O. E. Meinzer Award (Tóth József köszönete, mint az O. E. Meinzer kitüntetés elsõ nyertese). In: Proceedings Volume for 1965, The Geological Society of America, Inc. pp. 136–137. Tóth, J. (1971): Groundwater discharge: A common generator of diverse geologic and morphologic phenomena (Talajvíz kiáramlás: változatos földtani és morfológiai jelenségeknek gyakori okozója). — International Association of Scientific Hydrology Bulletin 16/1–3, 7–24. Tóth, J. (1977): The hydrogeological reconnaissance maps of Alberta (Alberta áttekintõ vízföldtani térképei). In: Alberta Research Council Bulletin, Edmonton, Alberta, Canada, 35, 1–11. Also In: Contributions to the Hydrogeology of Alberta. Alberta Geological Survey Bulletin 035, Edmonton, Alberta, Canada; http://www.ags.gov.ab.ca/publications/ Tóth, J. (1978): Gravity-induced cross-formational flow of formation fluids, Red Earth Region, Alberta, Canada: analysis, patterns and evolution (Rétegvizek rétegharántoló gravitációs áramlása Alberta Red Earth vidékén, Kanada). — Water Resources Research, 14/5, 805–843. Tóth, J. (1980): Cross-formational gravity-flow of groundwater: A mechanism of the transport and accumulation of petroleum (the generalized hydraulic theory of petroleum migration) [Rétegharántoló gravitációs talajvízáramlás mint szénhidrogént szállító és csapdázó mechanizmus (a szénhidrogén migráció általánosított hidraulikus elmélete)]. — In: Roberts III, W. H. and Cordell, R. J. (eds)Problems of Petroleum Migration. American Association of Petroleum Geologists, Studies in Geology No 10, pp. 121–167. Tóth, J. (1996): Thoughts of a hydrogeologist on vertical migration and near-surface geochemical exploration for petroleum (Egy hidrogeológus gondolatai a szén329


hidrogének vertikális migrációjáról és a felszínközeli geokémiai kutatás módszereirõl). In: Hydrocarbon Migration and its Near-surface Expression, Schumacher, D. and Abrams, M. A. (eds): American Association of Petroleum Geologists, Memoir 66, Tulsa, Oklahoma, U.S.A. pp. 279–283. Tóth, J. (1999): Groundwater as a geologic agent: An overview of the causes, processes, and manifestations (A felszín alatti víz mint földtani tényezõ: okok, folyamatok, megnyilvánulások — egy áttekintés). — Hydrogeology Journal 7/1, 1–14. Also published in Spanish translation: Tóth, J. (2000). Las aguas subterráneas como agente geológico: causas, procesos y manifestaciones. — Boletín Geologico y Minero, 111/4, 9–26 Tóth, J. (2002): József Tóth: An Autobiographical Sketch (Tóth József: Önéletrajzi vázlat). — Ground Water 40/3, 320–324. Tóth, J. (2003): József Tóth: Önéletrajzi vázlat. — Natura Bekesiensis, (Szerk. Domokos T.) Békésmegyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 5, 5–20. Tóth, J. (2009): Gravitational Systems of Groundwater Flow: Theory, Evaluation, Utilization (A talajvízáramás gravitációs rendszerei: Elmélet, Adatfeldolgozás, Alkalmazás). Cambridge University Press. Cambridge, UK. 288 p. Tóth, J. és Almási, I. (1998): Szénhidrogénkutatás az Alföldön hidrogeológiai szempontok figyelembevételével. — Mol Rt. „Zárójelentés”, Budapest. (Nem nyilvános vállalati jelentés). Tóth, J. and Almási, I. (2001): Interpretation of observed fluid potential patterns in a deep sedimentary basin under tectonic compression: Hungarian Great Plain, Pannonian Basin (Felmért folyadékpotenciál-mintázat értelmezése egy tektonikai kompresszió alatt álló mély üledékes medencében: Pannon-medence, Magyar Alföld). — Geofluids 1/1, 11–36. Tóth, J. and Corbet, T. (1986): Post-Paleocene evolution of regional groundwater flow-systems and their relation to petroleum accumulations, Taber area, southern Alberta, Canada (Regionális talajvízáramlási rendszereknek paleocén utáni alakulása és kapcsolata a szénhidrogén-telepekkel Taber region, dél-alberta, Kanada). — Canadian Petroleum Geology Bulletin, 34/3, 339–363. Tóth, J. and Sheng, G. (1996): Enhancing safety of nuclear waste disposal by exploiting regional groundwater flow: The Recharge Area Concept (A radioaktív hulladékelhelyezés biztonságának a növelése regionális talajvízáramlás kihasználásával: A Táp Terület Elv). — Hydrogeology Journal 4/4, 4–25. Vörösmarty M. (1830): Szép asszony. In: Vörösmarty Mihály összes versei. — Szépirodalmi Könyvkiadó, Franklin Nyomda, 1955, Budapest. Williams, R. E. (1968): Groundwater flow systems and related highway pavement failure in cold mountain valleys (Talajvízáramlási rendszerek és kapcsolatos mûútburkolati problémák hegységi hideg völgyekben). —Journal of Hydrology 6/2, 183–193. 330


Williams, R. E. (1970): Groundwater flow systems and accumulation of evaporate minerals (Talajvízáramlási rendszerek és evaporitásványok felhalmozódása). — American Association of Petroleum Geologists Bulletin 54/7, 1290–1295. Winter, T. C. (1978): Numerical simulation of steady-state, three-dimensional ground-water flow near lakes (Három dimenziós, stacionáris, tóközeli talajvízáramlás numerikus modellezése). — Water Resources Research 14, 245–254.

331


332

D r . HORN JÁNOS (1932) aranyokleveles olajmérnök (Műszaki Egyetemi Karok, Sopron, Miskolci Egyetem), gazdasági mérnök (Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem), okl. szakközgazda (Marx Károly Közgazdaság tudományi Egyetem) gazdaság földtani szakértő (MGSZ). Doktori disszertációját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen védte meg. 1957-1961 között mélyfúró vállalatnál mint fúrómérnök, majd 1961-1991 között az Országos Földtani Főigazgatóságon majd jogutódjánál a Központi Földtani Hivatalban mint területi főmérnök, majd közgazdasági főosztályvezetőként dolgozott. 1992-töl jelenlegi munkahelyén a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetében mint elnöki főtanácsadó dolgozik, 1994—1998 között az MVM Rt. Felügyelő Bizottság tagja (1994-1995). majd elnöke (1995-1998). Az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségiigyi Bizottság, állandó, az MTA Bányászati Tudományos Bizottság és a Miskolci Egyelem Műszaki Földtudományi Kar Kari Tanács állandó meghívott tagja. Az Energetikai Állandó Válásztoltbíróság választott bírói testűlet tagja. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség külső bíráló bizottságának szakértője a Környezetvédelem és Energia/Energia szakterületen. A B K L Bányászat c. szakmai lap Szerkesztő Bizottságának tagja'. A Bányász Kultúráért és a SZGTI Alapítványok elnöke, a Bányászokért Alapítvány Kuratóriumának, és a soproni Központi Bányászati Múzeum Alapítvány Felügyelő Bizott ságának a tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, a Bányászati Szakosztály budapesti helyi szervezetének elnöke. A M T E S Z Díjbizottság és az Energia gazdálkodási Tudományos Egyesület Műszaki Tudományos Tanács, a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége (GTTSZ) Energia-tagozat elnökségének a tagja. Több állami és szakmai kitüntetés tulajdonosa, 2005-ben Eötvös Loránd-díjjal, 20Í0. március 15-én a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. Eddig e „sorozatban"'megjelent könyvei: Egy szakma tündöklése és hanyatlása Aföldtanés bányászat Kossuth-, Állami- és Széchenyi-díjasai Ahogy én láttam nemCsaka szépre emlékezem Főgeológusok visszaemlékesései Földtan a visszaemlékezések tükrében Életutak — Földtudósok az. Akadémián Életutak —földtan, környezetvédelem, bányászat, energetika Életpályák —földtudományok, bányászat, energetika A sorozaton kívül megjelent könyvei: Képeslap—bányászat Bányászati emlékhelyek

HORN JÁNOS ÉLETEK UTAK. földtudományok, környezetvédelem, energetika

Recommend Documents