KALANDOZÁS A HORGÁSZAT VILÁGÁBAN 32 OLDALON VIDEÓ MELLÉKLETEKKEL
HorgászKalandok 2016. II. Évfolyam/Május
AZ INGYENES HORGÁSZMAGAZIN
KEZDJÜNK FEKETESÜGÉRRE PERGETNI 4. RÉSZ 4. oldal
VIHAROS VELENCE! 26. oldal
HARCSACSEMEGÉK 20. oldal
1
2
HorgászKalandok
Tartalom
AZ INGYENES HORGÁSZMAGAZIN
Hogyan dobjunk nagyot 5. rész 8. oldal Megjelenik havonta digitális formában Kiadó: MÉDIA GALAXY KFT. www.horgaszkalandok.hu
[email protected] Tel: 06-70/413-4444 Főszerkesztő: László Attila Felelős Kiadó: Bús Julianna
A wobblerek vezetése 12. oldal
Főmunkatárs: Papp Gergő Hirdetésfelvétel: Tel: 06-70/413-4444
[email protected] Előkészítés – Tördelés: ALFA PRESS DESIGN KFT. Felelős vezető: Ibos Ferenc ügyvezető
Május halai 16. oldal
Meg nem rendelt kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! A fizetett hirdetések tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget! A kiadványban megjelent írások elsősorban a szerzők, de nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
Összhangban a természettel 24. oldal 3
feketesügér horgászat 4
Kezdjünk feketesügérre pergetni 4. rész
Aztán elérkezett az a bizonyos augusztus eleji nap, mikor a sok végigmérgelődött nap után megfogadtam, ha aznap sem sikerül megfognom a műcsalijaimat követő feketesügérek közül legalább egyet, akkor soha az életben nem próbálkozom meg még egyszer ennek a „megfoghatatlan” halfajnak a pergető horgászatával. Erre az utolsónak tervezett kirándulásra egy abszolút kezdő pergetőhorgász-jelölt barátom is elkísért, aki akkoriban még éppen csak az alapok alapjaival ismerkedett. A horgászat célja részemről már nem is a feketesügér megfogása volt; akkoriban már annyit csalódtam, a feketesügérekben, hogy megfogásukra már reményem is alig –alig maradt. Úgy indultunk el tehát pergetni, hogy kezdő barátomnak mutatok néhány alapvető tudnivalót a gyakorlatban, melyek addig csak elméleti síkon kerültek szóba. A megcélzott halfaj pedig természetesen a csuka volt, hiszen ezeken a csatornákon – a feketesügérrel éles ellentétben – viszonylag biztosra mehettem, ha célzottan csukát akartam fogni. (És ha már itt tartunk, több kedves olvasó is megkérdezte, hogy mit jelent nálam az a kifejezés, hogy „viszonylag biztosra menni”? Nos, ez nálam a gyakorlatban annyit jelent, hogy tíz célzott csukapergetésből kilencszer tudok csukát (csukákat) fogni. Természetesen nem állítom, hogy ezekben az esetekben mindig nagy csukát (csukákat) fogok, és természetesen nem állítom azt sem, hogy ezekben az esetekben egy – két óra alatt megfogom az engedélyezett maximális mennyiséget, de hogy tíz célzott csukapergetésből kilencszer fogok csukát (csukákat), ez hál’ Istennek bő húsz éve így van. Néha nagyon meg kell ugyan dolgozni ezért, de többnyire az a jellemző, hogy a másfél – két kilósnál kisebb csukákat a kifogásukat követően azonnal szabadlábra helyezhetem, mert nálam nem negyven centiméter a méret, és többnyire van miből válogatni. A tetthelyre érve azonnal nekiálltunk csukára pergetni, a gyakorlati oktatás keretében. Mindkettőnk pergető felszerelésére támolygó villantó került, és szorgalmasan emelgettük, süllyesztettük őket a hínárlyukakban, illetve a más pergetőhorgászok által már előzőleg
kitermelt vízi-növényzet alkotta folyósokban. Az eredmény nem váratott sokáig magára: hamarosan három kisebb (olyan kiló – másfél kiló) csuka került a szárazra, majd onnan haladéktalanul vissza az éltető elemébe, a vízbe. Kezdő barátom rendkívüli érzékkel, szépen vezette támolygó villantóját, nagyon hamar ráérzett a helyes ritmusra. Mindössze azt az egyet nem akarta megérteni, hogy néhány csuka kifogása után miért kell mindig egy – egy hínárjukkal arrébb állnunk, hogy vajon miért nem dobálhatunk reggeltől estig ugyanabba a horgászbeállóba? (Hiába, na! A békés halazó „előélet” kényelem szeretete tört elő belőle.) De aztán elmagyaráztam neki, hogy ha egy adott hínárjukból az ott tanyázó csukákat már kifogtuk, de szeretnénk még folytatni a pergető csukázást, akkor bizony időről időre mindig arrébb kell állnunk néhány hínárjukkal, mert különben nem lesz csuka és a pergetőhorgászat végül is egy félnomád keresőhorgászat. Szerencsére ezt az állításomat sikerült a gyakorlatban is bebizonyítanom: barátom kérésére bő húsz percet dobáltam abba a hínárjukba rávágás nélkül, ahonnan a három csuka már kikerült, de amint arrébb álltunk egy hínárjukkal, két percen belül megvolt a negyedik, majd újabb két – három perc elteltével az ötödik csuka is. A „bizonyítékok” hatására természetesen barátom is belátta, hogy a pergetőhorgászat csak vándorlással egybekötve működik, tehát vándoroltunk és dobáltunk tovább kitartóan. Mikor rövid idő leforgása alatt kezdő barátom is megfogta élete első villantós csukáit, úgy döntöttem, hogy most már bátran magára hagyhatom, boldoguljon, ahogy tud. Különben is, sokkal jobb, ha magától jön rá bizonyos dolgok nyitjára, mintha valaki folyton ott állna a háta mögött, és osztja az instrukciókat kéretlenül. Arrébb sétáltam tehát, közben természetesen árgus szemekkel figyeltem a vizet, hátha mégis csak feketesügéreket pillantok meg valahol. És láss csodát! Az egyik folyosóban valóban meg is pillantottam egy szép feketesügér párt, ahogyan közvetlenül a víz felszíne alatt békésen napoztak. Lázas izgalommal haraptam le a csukázó – támolygó villantót zsinórom végéről (rossz, fogrongáló módszer, senki ne utánozzon!), és felkötöttem egy twisz-
feketesügér horgászat
2010. július vége – augusztus eleje. Ezekben a napokban reggeltől estig a feketesügéreket űztem az egyik csatornán, ahol korábban véletlenszerűen és óriási szerencsével sikerült fognom néhány kisebb példányt. A szerencse azonban cserbenhagyott; néhány követésen kívül semmiféle komolyabb érdeklődést nem mutattak a feketesügerek a válogatott műcsalijaim iránt. Ezeknek a rám unalmas és borzasztó napoknak rendszerint az lett a vége, hogy az utolsó egy órában, melyet időmből horgászatra szántam, rendszerint átváltottam csukázásra – azt legalább meg tudtam fogni.
5
feketesügér horgászat 6
tert. Gondolom, a folytatás mindenki számára nyilvánvaló: Twiszteremet a feketesügérek többször is egészen a partig követték a szó szoros értelmében a lábam előtt fordultak vissza, de bekapni műcsalimat nem voltak hajlandók, bármilyen rapszodikusan mozgattam is azt. Nem hatott rájuk sem a lassítás, sem a megugrasztás, sem az emelés, sem a süllyesztés, sőt, még a twiszter oldal irányokban történő meghúzása sem. Végül aztán persze, hogy a tizedik dobás után megelégelték a velem való játszadozást, már nem is követték twiszteremet, hanem eltűntek a mélyebb vizekben, ahol már nem láthattam őket. Na, erről ennyit „gondoltam” még megeresztek néhány dobást a feketesügérek távozási irányába, aztán kötöm vissza a csukázó-támolygó villantót, hiszen a csuka eszik, velük legalább jól elszórakozhatom a bosszankodás helyett. Éppen az utolsónak szánt twiszteres dobásra lendült kezemben a pergetőbot, a műcsali még a levegőben volt, mikor kétségbeesett segélykiáltásokat hozott felém a szél. – Csak nem nagyobb csukát akasztott újonc barátom? – villant át az agyamon. Csak de! Mindenesetre a vízbe pottyant twisztert ki sem tekertem, hanem pergetőbotomat a nádra fektetve már rohantam is barátomnak segíteni. Ilyen az újoncok szerencséje: bő tíz perces huzavona és néhány kétségbeesett szabadulási kísérlet, valamint tigrisbukfenc után kereken hat kilós csuka tarkóját ragadtam meg. Barátom öröme természetesen óriási volt, és szerencséjének őszintén örültem én is, hiszen célom a barátom pergetés – vírussal való beoltása
volt, és ez a beoltás maradéktalanul sikerült is. (Azért zárójelben elárulom: kissé bosszankodtam is a horgászélet igazságtalanságán, hiszen barátom a legelső pergető horgászatán rögtön hatos csukát fog, én meg csak a kilós – másfél kilós apróságokkal szórakozhatom. Ezek nem voltak szép gondolatok ugyan, de azért senki ne tévessze össze őket az irigységgel. A csukát felbilincseltem és kikötöttem. Barátom lelkére kötöttem, hogy keressen más, pergetésre alkalmasa helyeket, és próbálja meg megfogni még a hiányzó és engedélyezett két csukát, lehetőleg ugyanebből (vagy nagyobb) méretkategóriából, majd indultam vissza oda, ahol botomat letettem. Útközben kőkeményen elhatároztam, hogy a megfoghatatlan feketesügéreket hagyom a fenébe végleg, és nekiállok most már én is komolyan csukázni, különben csúnya leégés lesz a vége. Botomhoz érve azt kissé ingerült mozdulattal felkaptam, és bevágás szerű mozdulattal felemelve a fenéken heverő twisztert nekiálltam azt kivontatni. Azaz csak nekiálltam volna! Az első emeléskor akkora koppanós rávágást kaptam, hogy pergető botom szinte belenyekkent. És az ötperces fárasztás végén, végre kezembe vehettem egy gyönyörű, mint egy másfél kilogrammos feketesügeret! Ennek a feketesügérnek a kifogása jelentette számomra az áttörést, ez a feketesügér mozdított ki a holtpontról. Azóta ugyanis ezt a „hirtelen halálnak” elkeresztelt alapelvű trükköt alkalmazom – többnyire sikerrel – a feketesügérek átejtésére. A következő lapszámban megnézzük, hogyan is alkalmazzuk konkrétan a „hirtelen halált” a különféle csoportokba sorolható műcsalik esetén! Addig is görbüljön a bot!
Fté
Ellenőriztük a dobási távolságot, melyet meg tudunk dobni
Hogyan dobjunk nagyot 5. rész Cikksorozatunk előző négy részében megnéztük milyen felszerelésekre van szükségünk ahhoz, hogy extrém távolságokra is be tudjuk dobni szerelékünket. Miután megtanultunk a látóhatár közelébe és még azon is túl is dobni, tapasztalni fogjuk, hogy mindez nem elég ahhoz, hogy halat is fogjunk. Kéne még hozzá csali, de vajon azt hogyan jutassuk be oda, ahová dobtunk? 8
Kiindulva az előző négy részben kapott információkból, amelyekben beszéltünk botokról, orsókról és zsinórokról, elérkeztünk ahhoz a részhez, amelyben bemutatom Önöknek, hogy én milyen szerelékeket használok, továbbá kitérünk az extrém távolságok eléréséhez használatos etetőrakétás és PVA zacskós megoldásokra is.
pontyhorgászat
hettek ki tudja mennyit rajtuk, még talán bele is pusztultak. Még a hideg is kiráz, ha visszagondolok rá! Ezt átgondolván, már amint megláttuk a csónak újbóli közeledtét, rögtön ki is húztuk szerelékeinket, így többször már nem vágta el zsinórunkat. E kis kitérő után térjünk vissza cikkünk fő témájához. Abban az esetben, ha az előtétzsinóros változattal horgászom, akkor helikopter szereléket alkalmazok, amely készülhet leadcore-ból vagy egy speciális tungsten gyűrűs monofil zsinórból, melyet úgy hívnak, hogy Safe Zone. Azért dolgozok e kétfajta anyagból készült szerelékekkel, mert én előtét zsinórként fonottat használok és nem monofilt, ugyanis a fonott zsinór jobban alkalmazkodik a különböző sokkhatásokhoz. De ha csak fonottat használnék, végig egészen a szerelékig, akkor azzal akár komolyabb sérüléseket is okozhatnék a halnak, ugyanis fárasztás közben nagy az esélye annak, hogy a fonott kontaktusba léphet a hallal, ezáltal megsebezheti, pikkelyeit leszedheti, vagy akár meg is vághatja. Visszatérve a helikopter szerelék ólom fölötti részéhez, véleményem szerint a leadcore-s megoldás jobb, mint a gubancgátlós csöves, ugyanis a leadcore-ba a helikopter szerelék nem engedi belegabalyodni az előkét és a horgot, így egy esetleges szakadás esetén a szerelék darabjai automatikusan lepottyannak. Viszont a gubancgátló csöves helikopter szerelék esetében a cső lecsúszhat az ólomról, majd felcsúszva megakadhat az előtétzsinór csomójában, ezzel arra késztetve a halat, hogy egy esetleges szakadás esetén magával cipelje az egész szereléket. Na itt jön ki a fonott előtétzsinór előnye a monofillal szemben, ugyanis egy ugyanolyan szakítószilárdságú fonott zsinór jóval vékonyabb, mint egy hasonló képességű monofil, amelyből kifolyólag jóval diszkrétebb lesz a csomónk is, amellyel a főzsinórhoz csatlakozunk. Abban az esetben, ha előtét zsinór nélkül horgászom, mert van ilyen is, akkor egy klipsszel kombinált, félig rögzített szereléket használok, de amint visszatérek az előtétzsinóros változathoz, akkor máris helikopter SZERELÉKEK szereléket alkalmazok. A klipszes szerelékekkel is el tuKezdjük máris a legegyszerűbb szerelékkel, amelyet dunk érni hatalmas dobásokat, viszont a helikopteres előtétzsinórral kombinálva használok. Az előtétzsi- változat biztonságosabb, messzebb is el lehet dobni nóros horgászat alkalmazásakor, mindig tartsuk szem vele, mint a klipszessel, jobban szeli a levegőt annak előtt azt, hogy mi történhet azután, hogy a zsinórt köszönhetően, hogy az előke az ólom mögött helyezfárasztás közben elvágja valami, vagy dobás közben kedik el, így nincs akkora ellenállás. elszakad. Egy rosszul összeállított szerelék súlyos kö- Ami az előkét illeti, abban arra törekszem, hogy az mivetkezményekkel járhat, ugyanis az árván maradt sze- nél rövidebb legyen, így kisebb lesz a súrlódás és nem reléket a gyanútlan hal felveszi és nem biztos, hogy használok hozzá semmilyen kiegészítőt sem, úgymint egyhamar meg tud szabadulni tőle, ez esetben a ponty gubancgátló hüvely, mert dobáskor métereket veszítek miatta. Ha az előke rövid, nem gubancolódik. Csatúlélési esélyei nagymértékben csökkenhetnek. Emlékszem egy Radutai túránkra, ahol egy olyan hely- liból is a lehető legkisebb méretűt használom, ezzel is re húztunk, ahol szemben velünk egy barackos volt a javítva a szerelék aerodinamikáját. víz alatt. Időnként egy motorcsónak járt arrafelé és két-három alkalommal el is vágta zsinórunkat a mo- PVA ZACSKÓK tor propellerjével. Még belegondolni is rossz, hogy a szerelékeink felvétele után mi történhetett azokkal a A fentebb leírt szerelékekkel könnyű távolra dobni, pontyokkal, amelyek a barackos felé vették az irányt. de csak akkor, ha a csalit egymagában dobjuk be, PVA Az is lehet, hogy belegabalyodtak a fákba és ott csüng- zacskó nélkül. Mint tudjuk, vannak olyan esetek is, ami-
9
pontyhorgászat 10
kor a csali mellé érdemes egy kis etetőanyagot is bejuttatni, így vonzóbbá téve csalinkat. Itt jön szóba a PVA vagyis az oldódó zacskó. A már említett leader-es szerelékkel és a PVA zacskóval, amelyet mindjárt leírom, hogyan is kell előkészíteni, problémamentesen akár 100 méteren felül is el tudunk dobni. De ha ügyesek vagyunk és mindent jól csinálunk, akkor a 180 méteres távolság sem lehet akadály. A zacskók, amelyeket ez esetben használok kisebb méretüknek köszönhetően pont olyanok, amilyennek kell lenniük. Ehhez ugyancsak helikopter szereléket használok, ami annyiban különbözik a másiktól, hogy a távdobó ólom helyett egy körte alakú ólmot alkalmazok. Az előke mérete ez esetben 6-7 centiméter. Az első, amit a zacskóba helyezek az az ólom, amire jól ráfeszítem a zacskót, majd egy picit megnedvesítve a zacskó szélét ráragasztom azt az ólom köré. Fontos, hogy a csali ami belejön a zacskóba, ne találjon utat magának az ólom mellett. Az ólom fölé teszünk egy kevés kis méretű pellet-et (1milliméterest) úgy a zacskó háromnegyedéig, majd behelyezzük a felcsalizott horgot, majd az egészet lefedjük még pellet-tel. Jól megkötöm a zacskó száját, arra törekedve, hogy az minél kompaktabb legyen. Ezután a végét jól megtekerem és még húzok rá egy megerősítő kötést egy kis PVA szalaggal. A zacskó máris készen áll a bedobásra, de még egy pár méter plusz reményében, minden kis kiálló részt, ha találok, nedvesítéssel még ráragasztom a zacskóra. Ezt teszem a fennmaradt anyaggal is, amely a zacskó szájánál keletkezett, jól megtekerem még, hogy az jól rátapadjon a leadcore-ra. Meglátják így több lesz a hal, majd meg fognak lepődni azon is, hogy egy ilyen PVA-s zacskós megoldással mekkorát lehet dobni. Ha nem szeretnének hatalmasakat dobni vele, akkor lehet használni nagyobb méretű zacskókat is, főleg hogy ezeket könnyebb is előkészíteni. Ebben az esetben első lépésként a zacskóba előbb pelletet teszünk, úgy 2 cm magasságig. Itt már az 1 mm-es pellet mellé teszünk 2 mm-est és 3-4 mm-es pelletet is, majd az ólmot és a csalit a zacskó közepén ráhelyezzük a
Leadcore-s helikopter szerelé
PVA zacskós szerelék, pellet-tel és körte alakú ólommal. A PROLOGIC PVA ZACSKÓI egytől egyik kötözővel vannak ellátva. A PVA szalaggal erősíthetünk a kötésen, így az tökéletesebb lesz
Etetőrakéta
pellet ágyra, ezt követően feltöltjük a zacskót egészen háromnegyedig pellet-tel és bojli törmelékkel, vagy 10 mm-es bojlikkal. Ekkor megszorítjuk jól a zacskó száját és egy kissé megpaskoljuk, hogy az egész kompaktabb legyen. Most ha akarnak, tehetnek hozzá folyékony aromákat is, természetesen olyat, amely nem oldja a PVA zacskót. Mikor úgy érezzük, hogy zacskónk elérte azt a formát, amilyent szeretnénk, megtekerjük a zacskó száját és megkötjük. Utolsó műveletként a zacskó sarkait kissé megnedvesítjük, majd rátapasztjuk a zacskóra, így jobban fog repülni. Az egyik legnagyobb hiba, amit a PVA zacskóval való horgászatkor a horgászok el szoktak követni az, hogy elkezdenek előbb etetőrakétával etetni, jól beetetik a kiszemelt helyet, majd észreveszik, hogy a PVA zacskót nem tudják eldobni a már rakétával beetetett helyre. Előbb mindig jelöljék meg a helyet, amit meg szeretnének horgászni, majd ez után jöhet egy PVA zacskós próbadobás, hogy meg legyenek győződve arról, hogy egyáltalán eltudnak-e dobni odáig és csak ezután jöhet az etetőrakéta. Fontos, hogy rakétával és PVA zacskóval is egyaránt el tudjanak dobni a kiszemelt helyre.
ETETŐRAKÉTÁK Tehát ellenőriztük a dobási távolságot, melyet meg tudunk dobni, most pedig nézzük, mivel etetünk. Ami a rakétákat illeti, figyeljünk arra, hogy a rakétának mennyi időre van szüksége az ürítéshez. Ezt jó ha tudjuk, mert így nem húzzuk vissza idő előtt, és a benne lévő etetőanyagot nem fogjuk szétszórni nagy területen. Igaz az is, hogy 120 méteres távolságban nehezen tudjuk megállapítani a rakéta ürülési idejét, ezért azt javaslom, előbb mindig végezzünk vele tesztet a sekélyebb vízben, de az ideális az, ha bedobás után várunk vele egy pár másodpercet és csak azután vontatjuk vissza rakétánkat. A következő részben kitérünk a végszerelékekre, de addig is menjenek el horgászi és fogjanak sok halat. Görbüljön a bot! László Attila
Tógazdák, tótulajdonosok, egyesületi elnökök figyelem! A „HorgászKalandok” című internetes magazinunk „Horgászvizek” című rovatába és a „HOROGRA AKADVA” című Tv műsorunk „Hol horgásszunk? című blokkjába történő megjelenési lehetőségekről bővebb információt a 06-70/413-4444-es mobil számon vagy az
[email protected] e-mail címen kérhetnek.
Munkatársaink készséggel állnak rendelkezésükre!
ponty horgászat
HORGÁSZVIZEK VIDEÓI
Délpesti HE Horgásztava
Pötrétei Horgásztavak
Préri Horgásztó
Szálkai Tározó Keselyűsi Holt-Sió 11
A wobblerek vezetése A wobbler egy „egyszerű” műcsali – legtöbbször fából, az utóbbi időben pedig strapabíróbb műanyagból készül. A nevezetes holmival „rém egyszerű” horgászni – bedobom, s mivel húzásra kezd élni, remegni-veretni, csak tekerni kell. A dolog ennél azért lényegesen bonyolultabb!
pergetőhorgászat
Írásomban igyekszem megismertetni a kezdő és a már gyakorló pergetőt a wobblerezés néhány hasznos és gyakorlatban eredményesen alkalmazható vezetésével, ugyanis pergető horgászmódszerrel, wobblereket használva jó helyen, jó időpontot választva eredményesebbek lehetünk, mint élőhallal, szelettel. (Többek
Mindenkinek megvan a saját stilusa között ezért is szeretünk pergetni, ugye…) Kevesebb motyó kell az efféle pecához, hisz boton, orsón, zsinóron, s a fogósnak vélt műcsalikon, no meg a hiten kívül, csak biztos kézre van szükség. A vontatás-vezetés mikéntje rettenetesen személyfüggő. A gyakran pergetők közül idővel mindenkinek kialakul egyfajta stílusa, amivel eredményes tud lenni. A különböző stílusoknak létezik egyetlen közös, meghatározó pontja, amelyet nem alkalmazunk tudatosan, horgásszunk akár álló-, akár folyóvízen: ez a megállítás. A bevontatás tulajdonképpeni technikája arra alapoz, hogy a ragadozó, ösztönéből fakadóan akkor vág oda, ha beteg, sérült kishalat gyanít wobblerünk mögött. Mikor tudjuk ezt elhitetni vele? Akkor, ha szakaszosan, 12
hol gyorsabban, hol lassabban tekerünk, botspiccel bele-belecifrázunk – ez eddig sokszor és sok helyen volt olvasható, és tegyük hozzá, logikus érvelés –, és megállítjuk a fahalat. Történt aminap, hogy pont ezen gondolkodtam: miért is van, hogy néha eredményesebb vagyok, néha nem? Legtöbbször nem úgy jutok ki a partra, hogy kipihenten, feltöltődve – tehát nem fáradtan, töprengve, gondolkodva –, azaz teljes mértékben a vezetésre összpontosítva horgásszak. Ez nagy hiba. (Erről persze nem én tehetek!) És elkezdtem holtágam partján játszani elébb a gondolattal, majd miután azt tett követte, a wobblerrel is: bele-belehúztam, majd nem „spicceltettem”, hanem megállítottam a fahalat. (Úgy emlékszem, egy 4 centis Risto Rap volt fenn.) Az addigi üres este – ígérkezett bármilyen jónak, persze csak kiérésünk előtt… – élni kezdett. A megállított, fölfelé mozduló, lassan lebegő Risto kicsikart egy rávágást. Gondoltam, erre lehet alapozni! Ha fáradt vagyok ahhoz, hogy minden idegszálammal a vezetésre figyeljek – amit persze megold egyegy adrenalin-fröccsként ható sikeres, vagy eredménytelen rávágás –, akkor lehetek lusta is: csak időről időre meg kell állítanom a wobblert. Kevés olyan műcsali van, amelyik an�nyi alternatívát kínálna, mint a fahal. A különböző típusok biztosítják, hogy úszási (merülési) tulajdonság, forma és szín alapján a megfelelő kombinációt válasszuk. Bizonyos típusok kifejezetten ajánlottak a „rángatós” horgászathoz, mások pedig nem. Míg az úgynevezett jerkek, jerkbaitok a megállítós-technikát követelik meg – az eredményesség hatványozódik, ha húzás közben megállítjuk, pihentetjük a csalit – addig ebben a családban (értsd: a wobblerek között) is vannak olyan példányok, amelyekkel megállítva horgászni nem sok esélyünk van, a célba vett ragadozó halak ellen. Melyek azok a wobblerek, amelyek alkalmasak arra, hogy jobban trükközünk velük? Elsősorban a süllyedők, a lebegők, és a hosszabb nyelvvel ellátott, mélyen (vagy csak mélyebben) járó típusok. Leggyakrabban a Rapala termékeit használom, így néhány konkrét típust is megnevezek. (Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy
pergetőhorgászat
csak ez a jó, sőt: az Ugly Duckling, a Nils Master, a Yo-Zuri kínálatában ugyanúgy találunk alkalmas csalit.) Kipróbálva az SR, CDSR, RR, CDJ, CD és JSR darabokat, megállapítást nyert – nevezetes műhalaknak létjogosultságuk van, majd minden vízben: megállj tehát, wobbler! Válasszuk külön a vizeket, a két „alaptípusra”: legyen szó egyszerűen álló-, és folyóvízről. A két víztípus más-más fahalat (műanyagot…) és máskénti megállítást követel meg. Állóvizek: tavak, víztározók, holtágak, nagyon lassan áramló csatornák a következő módon próbálhatóak ki. A választott, jónak vélt hely mélységétől függően érdemes a süllyedő vagy a le- Akadhat bajszi is… begő fajtákból választani egy-két dobás erejéig. Miért ezekből? Mert az említett vizeken gya- ható. S ahol a kishal jobban megáll – pont az említett korlatilag nincsen sodrás, így például mélyre, mondjuk helyeken – ott a ragadványozó is. Folyón különbséget 2-3 méternyire lejátszani egy öt-hétcentis úszó wobb- kell tenni a nagyon ritkán alkalmazott, árral megegyelert, és azt ott tartani a feltételezett kapászónában, las- zően húzott-vezett és a standard, árral szemben húzott sú csalivezetés mellett szinte képtelenség. A sinking és műcsalik vezetése között. Árral megegyezően húzva, a suspending felirat esélyt adhat: a süllyedő (CD, CDJ, ha úszó wobblert választunk, annak merülési mélyCDSR) és a lebegő (HJ, JSR) csalik az álló vízben is reme- sége olyan kell legyen, hogy hamar elérhessük vele a kül megjátszathatók – a süllyedőt magunk felé, fölfelé félvizet, vagy a vízoszlop alsó harmadát. A mélyebben emelve állítjuk meg, míg a lebegőt mozgásunkkal mint- járó típusok erősen javalltak – hisz nincsen sodrás, ami egy hibernáljuk pár másodpercig. Tehát süllyedőnél a megdolgoztatná s lejjebb nyomná a fölúszó csalinkat… botspiccet leheletnyivel följebb emelve, végig kontak- Egészen sekély víznél az SSR széria is jó, és gyakorlatust tartva állunk meg picit, míg lebegő wobblert vá- tilag ez volt számomra az egyetlen Rapala-termék, lasztva valóban álljunk bele a húzásba: hajtókar elen- amivel hosszú ideig mind álló-, mind pedig folyóvízen ged, botspicc nem mozdul; minden megáll. És aztán, eredményes voltam. Sőt, folyókon árral megegyezően ha ott van a süllő, kapaszkodj, horgász! Előnye még a húzva is. megállítós-dolognak, hogy alkalmazva a bizalmatlan Árral szemben húzva jobban le lehet tapogatni a köragadozó is jobban bátorítható, fölhergelhető – ha pél- vezést, vagy az akármilyen medret. A víz sodrása nagy dául az SSR-t csak ütögeti, föl neki a CDJ-t, aztán meg- segítsége ilyenkor a pergetőnek: ki tudja használni állj. Ebbe általában már bele szokott koppanni a koma. wobblere teljes mozgásszabadságát. Ráadásul választEgészen más a helyzet a folyókon – hisz itt akadnak sza- hat kevéssé mélyen járót – ha megfelelő a sodrás erőskaszok, ahol limány, nagy forgó, lassan lötyögő víz talál sége –, így az elakadás veszélyét jelentősen csökkentheti. Lefelé dobva, főleg este-éjjel legtöbbször víztetőn, de legalábbis félvízen van a hal. Jó sodrásban a már említett SSR is mélyre buktatható, onnan pedig meg-megállítva, húzva-elengedve átfésülhető a vélt kapászóna. Legnagyobb előnye a lefelé horgászásnak – túl a megállításban rejlő nagyobb lehetőségeken -, hogy a kapó halnak van ideje rávágni. Általában jól akadnak, ritka kivételtől eltekintve nem maradnak le halaink. Ellentétben ugye, a fölfelé dobott „kütyükkel”. Ott a ragadozónak gyakorlatilag nincs ideje megszemlélni, valóban megérezni a csalit – ösztönéből fakadóan, sokszor az átlagoshoz képest durván odakap. (Nagyon jól megfigyelhető ez például csatornakifolyóknál, de legjobb példa erre egy duzzasztómű: a Husky Jerk – suspending, azaz úszólebegő típus
13
pergetőhorgászat 14
pillanatot, lágy, de határozott, akasztásszerű mozdulattal kell kapcsolatot keresni a wobblerrel, és kissé belehúzni, mintha szegény táplálék-imitáció rövid pihenő után „elszaladni” szeretne vélt vagy valós ragadozója elől. Remélhetőleg ekkor durran majd bele a rávágás karunkba. Kívánom, hogy így legyen! Utoljára talán még annyit, hogy lehetőségekhez képest a legkisebb karabinert használjuk, mert JSR (Jointed Shad Rap) – szintén suspending, ráadásul mélyretörő: folyókon bár a 7-9 centis wobblerek kefölfelé dobálva is kiváló vésbé érzékenyek erre, bizony a kisebbek nagyon megsínylik a suta holmit. Példa erre egy jó két, három évvel ezelőtti időszakunk… Zsolt cimborámmal akkor álltunk neki not-a-knot kapoc�csal rögzíteni a mütyüröket, és egész egyszerűen nem értettük, hogy a sötét éjszakában, ahol lehetett (mert hisz még így is fogtunk!) süllő, nem jött, csak a kisebb, abból sem sok. A csalicsere egyszerű volt – karabiner kinyit, wobbler lecserél, újjal dob, „teker-húz-megállít”. Jó néhány kevésbé eredményes éjjelt magunk mögött tudva elkezdtünk „kockáztatni”, csupán egyetlen, omega-kapoccsal (vagy karabinerrel, ki hogyan hívja) rögzítettük a wobblereket. Ez hatott! A dolog magyarázata abban rejlett, hogy hiába éreztük mi szépnek, jónak a fahalak mozgását, az „elakadásbiztosan” rögzített „kütyük” nem hoztak halat. Persze, hiszen az alig kétcentis not-a-knot, és a közepesnél kisebb méretű, forgókapcsos (!) karabiner megtette, ami tőle tellett… A kettő együtt lebénította, megfelelően gyanússá tetÁrral szemben húzott SSR fogta meg te wobblereink mozgását. Azóta vagy egy kisméretű, halak általában már „unják” a folyamatosan, sodrás- sima karabinert, vagy pedig ritkán, de csak a piciny nak lefelé hajigált wobblereket, kanalakat, miegyebe- not-a-knot kapcsot használjuk. A tanulság ebből an�ket. Azonban a duzzasztó felé dobott, és a gyors vízzel nyi, hogy legtöbbször nem a halakon múlik, kapnak-e… együtt húzott csali mind nappal, mind éjjel eredményes Gondolkodva és trükközve, horgászva nagyobb az esétud lenni, persze valamivel sajnos számolnunk kell: a lyünk. vadul kapó hal, legyen az süllő, balin, domi, éppen a -ábor vad rántás, az agresszív kapás miatt sokszor lemarad.) Létjogosultsága igazán akkor van, ha az árral együtt tudunk horgászni, és valamilyen szinten az árral együtt húzva is meg tudjuk állítani a csalit – ez persze relatív, hisz a sodró víz nem teszi lehetővé a valós megállítást, pusztán annyit, hogy wobblerünk remegéséből kihagy majd néhány ütemet. Hogyan érhető ez el? Nem féltve a felcsatolt műcsalit, el kell veszíteni pillanatokra – persze nem laza zsineggel – a kontaktust. Ezt úgy képzeljük el, mint amikor kishallal horgászunk, fenekező módszerrel, és bevetés után nem tudjuk feszesre spannolni a kócot, mert túl kicsi ólmot választottunk. Tehát durván feszes még a zsinegünk, miután nem hajlik a botspicc, de már nem érezzük, hogy remegne a fahal. Ez a jó ritmus! Figyelni persze, azt nagyon kell ám – a víz sodrása főleg a süllyedő, vagy a lebegő csalit gyakran a visszahozhatatlan mélységbe taszítja, a kockázatot azonban vállalni kell! Kivárva egy-két – vállalkozó szelleműek, kockáztató típusok előnyben! -, három Másképp pergetünk tavakon és másképp folyóvízen
HORGÁSZ CIKKEK
(FELSZERELÉSEK, ETETŐANYAGOK, KELLÉKEK)
Z S Á G R HO E K
C I KPHAKZOO-ban! az AL
FEBRUÁRTÓL MEGVÁSÁROLHATÓAK AZ ALPHAZOO EUROCENTERBEN! 1032 Budapest, Bécsi út 154.
ALPHAZOO: KEDVENCEKNEK MINDEN EGY HELYEN! ÁLLATELEDEL • FELSZERELÉS • SZÉLES VÁLASZTÉK • SZAKTANÁCSADÁS • WWW.FACEBOOK.COM/ALPHAZOO ALPHAZOO ÁRUHÁZAK: •BELVÁROS 1072 Budapest, Dohány u. 17. •ÓBUDA 1032 Budapest, Bécsi út 154. (Eurocenter) •VÁCI ÚT 1138 Budapest, Gács u. 3. (TESCO) •SOROKSÁR 1239 Budapest, Bevásárló út 2. (Auchan) •TÖRÖKBÁLINT 2045 Törökbálint, Torbágy u. 1. (Auchan) •VERESEGYHÁZ 2112 Veresegyház, Szadai út 7. (CBA Üzletház) •DUNAKESZI 2120 Dunakeszi, Fõ út 190. (TESCO) •CSÖMÖR 2141 Csömör, Határ u. 6. (Auchan üzletsor) •MAGLÓD 2234 Maglód, Eszterházy J. u. 1. (Auchan) •MISKOLC 3527 Miskolc, József Attila u. 87. (Auchan) •SZÉKESFEHÉRVÁR 8000 Székesfehérvár, József Attila u. 37. •BALASSAGYARMAT 2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 83. ALPHAZOO PARTNER ÜZLETEK: •CSEPEL 1212 Budapest, Görgey Artúr tér (volt Áruház tér - a SPAR mellett) •EGYETEM 1072 Budapest, István u. 2. (az Állatorvostudományi Egyetem udvarán) •MÁTYÁSFÖLD 1165 Budapest, Újszász u. 47/B. (a Lidl mellett) •PÁSKOMLIGET 1156 Budapest, Páskomliget u. 49. (a CBA mellett) •ZUGLÓ 1144 Budapest, Remény u. 42/A •BUDAKESZI 2092 Budakeszi, Bianka u. 1. (Budakeszi TESCO, külső üzletsor) •DEBRECEN 4030 Debrecen, Monostorpályi u. 5. •DIÓSD 2049 Diósd, Balatoni út 2/A. (Interspar üzletsor) •DOMBÓVÁR 7200 Dombóvár, Kórház u. 120. (A Lidl áruházzal szemben) •DUNAFÖLDVÁR 7020 Dunaföldvár, Rákóczi u. 2. (a városközpontban) •KISVÁRDA 4600 Kisvárda, Gyár úti lakótelep 36. •LEÁNYFALU 2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond u. 138. •SIÓFOK 8600 Siófok, Honvéd u. 26. (az állatorvosi rendelőben) •SOLYMÁR 2083 Solymár, Szent Flórián u. 2-4. (Auchan üzletsor) •SZEGED 6724 Szeged, Damjanich u. 13. •SZENTENDRE 2000 Szentendre, Dunakanyar krt. 2. •SZÉKESFEHÉRVÁR 8000 Székesfehérvár, Homoksor 7. •TATA 2890 Tata, Május 1. út 20. (A CBA üzletházon belül) •TATABÁNYA 2800 Tatabánya, Aradi vértanúk tere 7. •VESZPRÉM 8200 Veszprém, Endrõdi út 11.
ELADÓ PONTYOK!
Szomor Halgazdaság Apaj
Mészáros Pál Telefon: +36/30-915-77-38 15
Május halai Májusban már teljes gőzzel beindul a természet. Van hal, „aki” már túl van az íváson, van, amelyik most kezdi el, és van, amelyik még vár rá. De így vagy úgy mindegyik nagyobbra növő halunk valamikor eszik ebben a hónapban. Lássuk sorra:
módszerek és praktikák
A süllők az elhúzódó ívást még a hideg tavaszelőben fejezik be, de legkésőbb május első hetében, biztosan. Ívás után a nagy nász helyszínéről az ikrásak eltűnnek, ők már vennék az utat a nyári rejtekhelyek felé, de előbb még állnak egy kicsit eszegetni, pótolni az elveszett sok-sok kalóriát. A tejesek ugyanezt két héttel
Májusban ívás után a süllő jól fogható később teszik. Pontosabban: enni már ők is esznek, de nem csak a kalória-pótlás okából. Ők ugyanis egy ideig még az ikrák, vagy a frissen kelő ivadék környékén maradnak, „őrzik a fészket”. És nem nemcsak az éhség miatt támadnak a környékükön elhúzott műcsalira, hanem azért is, mert azt ikrapusztító ellenségnek vélik. Az előbbiekből már következik is: ebben a két hétben úgy az ikrás, mint a tejes elsősorban műcsalira vág oda, gumihalra, twisterre, wobblerre. És néha egészen furcsa színűekre, nekem május elején elsősorban a piros-sárga gumihal jött be. De vigyázat: az a piros-sárga, amelynek a háta piros és a hasa sárga. Mert megpróbáltam a nagyon szépnek látszó, piros-sárga „zebracsíkos” műhalat is – undorral elkerülték, majd amikor ismét az eredetit raktam fel, rögtön volt ütés. A „menetrend” ilyenkor a következő: alig pirkad, félig még szürkület van, amikor dobni kell, elsősorban kőforgóknál, kisebb vizeknél az utak alatti átfolyóknál - már ahol merő ostobaságból nem tiltják be a „műtárgyak közelében” a horgászatot. /Ezen az alapon a pesti hidak mellett sem lehetne horgászni, de ott szerencsére 16
értelmesebb vízügyesek és horgászvezetők vannak…/ Szóval: odaérsz, félig még sötét van, dobsz. Többnyire már az első húzásra ütés van, amit illik meg is fogni. Ha „üres volt”, akkor még 5-6-ot érdemes dobni az adott helyen, többnyire még egyszer odaszól a kedves vendég, akit felajzott az előbbi, eltévesztett támadás. Ha viszont 10-15 dobásig egyáltalán nincs ütés, azt a helyet gyorsan ott kell hagyni, és amíg még nem világosodik ki teljesen, másik helyet kell keresni - mert az elsőn ez esetben egyáltalán nincs süllő. Ha nincs több zúgó, sarok, forgó, akkor érdemes a parti bokrok mellett is dobni néhányat, általában párhuzamosan a parttal, és úgy húzni a műhalat. Ha sekély is a víz széle, nem tanácsos, hogy a parttól már három-négy méterre kiemeljük a műcsalit – mert néha bizony a lábunk előtt, szinte a botvégnél vág oda a süllő. Ilyenkor két eset van. Vagy eleve ott lapult a morcos tejes, vagy láthatatlanul követte már pár méter óta az izgő-mozgó gumihalat, és csak amikor már látta, hogy nagyon közel van a parthoz, akkor vágott utána. Ahol még nem nagyon ismerik a halak a villantót, ott tanácsos kicsi pergetővel, általában 1-2-es méretű Mepssel próbálkozni. 80-as években például a nem agyonhorgászott tolnai holtágon igen szép süllőket fogtunk így. És van egy olyan sejtésem, hogy mivel vizeink többségén a gumihalat, twistert kezdik egyre jobban megismerni – és „megunni” tüskéshátú kedvenceink, hát érdemes újra elővenni a mepsseket. Egy hátrányuk van: igazán csábosan csak a 20-as monofil zsinóron pörögnek. Kipróbáltuk. Azzal viszont egybokros partszélben egy komolyabb fogas bizony időnként szépen be tudja vinni a cájgot az akadóba. Ilyenkor csak az vigasztal, hogy „adtunk egy esélyt a halnak”, bár mondjuk egy 4-500 forintos csodavillantó egy négyes fogas esetében ez nem túl jó vigasz… Érdekes még, hogy május elején, bár eszi már a süllő a kishalat, mégsem javaslom jó szívvel a mártogatást az előbbi helyeken. Ugyanis mohón falják a csalihalat a kicsi, 25-32 centis ifjú fogas-jelöltek. És jó hogy vis�szadobjuk, belevágjuk a zsinórt, de sok még így is elpusztul, kár a jövő halait tönkretenni. A nagyobb, 9-11 centis műhallal azért már kilehet szelektálni a jobbját, olyan 60-80 dekástól jönnek erre, kisebbet még nem fogtam. Kis twistert sem használok ilyenkor, mert néha azt is apró süllőcskék ütik-verik…
A csuka furcsa módon nemigen eszik májusban. Április elején, ívás után még fogogat az ember párat, elvétve, aztán ugyanabban a vízben, ahol íváskor százával lehetett látni, ilyenkor „eltűnik”. No nem, nem vész el, csak már megkeresi nyári helyeit, növények alá áll be lesbe, és onnan pergetve elő nem bányászod. Kis hal meg már van elég, a tavalyi ívású bodorkák, veresszárnyúak terített asztalt kínálnak, miért venné fel pont a horgon kínáltat? A balin viszont érdekes módon most kezd el tombolni, pedig az is leívódott már zömében április 6-8-ig. Április végéig még nem eszik, viszont május elején mindenre fogható. Műlégyre, balinólomra, de víz színén úsztatott rovarra, sőt, néha kenyérrózsára is! Május első két hetében tart a vad falatozás, a második két hétben már több ügyességben kell a „kijózanodó” csíkhúzók becsapásához, június elejétől pedig sokszor már csak kora hajnalban, amikor „fenekeszeg őfelsége” még rosszul lát, tudsz becsapni egy-egy példányt, pedig ott forog, hajt vagy ötven –száz is. Ahol egyáltalán van feketesügér, ott hamar megtanulják a horgászok: ívás előtt van 6-10 nap, amikor eszik a kishalat is. Aztán párba áll, ívik, majd fészket őriz. Ilyenkor orra elé húzhatod a műcsalit, meg sem rezzen. Ha meg kishalat ejtesz a fészke elé, beveszi a nagy szájába, villámgyorsan fut vele egy métert, ott kiköpi, de nem eszi meg, csak a fészek mellől viszi arrébb, hogy az ikrában ne tehessen kárt. Szóval: májusban tanácsos békén hagyni, mert úgysem eszik meg semmit cirka három hétig. Május utolsó napjaiban, és június első harmadában viszont valóságos tűzijátékot rendeznek reggelenként egy-másfél órán át, és alkonyat felé. Ez az az időszaka az évnek, amikor óvatosságot felejtve üti-veri az általában víz színén húzott műcsalit / súlytalan twister, műbéka, műgiliszta, wobbler/, de úgy, hogy néha egy dobásra hárman is startolnak, szinte egymást verik el a horogtól, néha meg a nevető negyedik alulról nyúl föl, és viszi el a A csukát már keresnünk kell a növények közt
módszerek és praktikák
A harcsa egy külön „szám” májusban
remélt csemegét, a pofára esett vetélkedők elől. Néha volt részem ilyen tűzijátékban, egyszer tizet fogtam másfél óra alatt így, a legnagyobb 2 kiló 28 dekás volt, az vezette az országos rekordlistát évekig. Kár, hogy a csatorna, ahol ez volt, ma már jórészt „üres”, egy „kutatóintézet” munkatársai árammal verték le a „bassokat”, mert „tenyészteni akarták”. A hülye helyi horgász-szervek ebbe beleegyeztek. Aztán az ivadékot Spanyolországba exportálták a „kutatók”, és amikor egy magán-tó számára a leívott anyahalakat akartuk megvenni tőlük, elmondták hogy azokat bizony – megették… A harcsa ez külön „szám” májusban. Olyan helyeken is lehet sorozatba is fogni, ahová máskor alig téved be. Keres, kutat, ívóhelyet akar találni. A halászok mondása szerint akkor eszik legjobban, amikor az akác levele akkora, mint az egér füle. A baj csak az, hogy nehéz egeret fogni, hogy legyen viszonyítási alapunk… De tény: van két májusi hét, amikor felejthetetlen harcsás élményeket lehet átélni. És mivel a szakhatóság okosan és szerencsésen visszavitte a tilalomban kifogható harcsa méretét 80 centiméterre, végre érdemes is harcsázni. Mert az elmúlt egy-két évben éppen elegen dühöngtek azért, hogy a májusi harcsainvázió idején félórás küzdelemben, finomabb pergető szereléssel fogtak mondjuk egy kilences harcsát – aztán dobhatták vissza, mert a tízkilós határhoz hiányzott egy kiló, vagy akárcsak fél kiló. És azért a harcsát sen-
17
módszerek és praktikák
A balin május elején mindenre fogható
18
ponty esetében csak olyan vizekről lesz szó, ahol nincsen májusban fajlagos tilalom./ Nézzük kedvenc növényevőnket. Ez is általában április utolsó és május első hetében találja meg a hosszú tél után először az étvágyát. Érdekes, hogy ilyenkor nem a mély vizeken, vagy a kisebb folyók, csatornák közepén van, hanem a partszéli bokrok, vízinövényes foltok takarásában. De mivel nagyon óvatos hal, becserkészni is nagyon nehéz, igen ritkán fordul elő, hogy a horgászhely közelében jön partközelbe. Csatornáknál tanácsos a túlparti bokrok elé dobni, de csak olyan helyen, ahol nincs a másik partnál is horgászhely. Itt aztán a reggeli órákban, 6-9 óra között, egyszerű, könnyű fenekezővel, egy szem puha kukoricával akár két-három kapás is lehet egy óra alatt, akkor is, ha nem látni, hogy ott lebzselnek a 3-10 kiló közötti amurok. Két dolog az, amire ilyenkor még figyelni illik: a tavaszi, óvatos amurnak nem kell a 35-40-es zsinór, a nehéz önetető csobbanása elijeszti partközelből, és ahonnét egyszer elugrik, oda aznap már nemigen megy vissza. Ráadásul 6-8-as horognál nemigen megy rá. Az ideális szerelés, amelyre hamar van kapás, 25-ös zsinór a helyhez alkalmazható legkisebb csúszó ólom és 6-8-as horog.. De olyan zsinór kell, amely a tízes halat is megtartja, és olyan horog, amelyet nem tör el. Nem könnyű az ilyen szerelést ös�szeállítani. És ha már az amurnál tartunk: miért van a horgászrendnek azon ostobasága, hogy míg pontyból, harcsából, más nagytestű halakból is fogható napi három darab – amurból csak egy? Ahol van amur, ott ennek semmi értelme nincs, ahol meg nincs, ott úgyis mindegy. Ez megint az a szabálypont, amelyet egyszer meghoztak egy minisztériumi asztalnál / a vélhető ok: növényt ritkítani telepítettek amurt, és nem akarták, hogy túl
ki sem szokta visszadobni, egyrészt, mert igen kedvelt konyhai hal, másrészt meg, van belőle éppen elég egy sor vízben, és ahol van, oda egy-két nyaras pontyot telepíteni enyhén szólva nagyvonalúság, harcsatápnak van elég keszeg, kárász is. Ráadásul nem csak pergetve fogják, hanem éjszakánként egy sajátos módszerrel már április utolsó hetétől is: 10-20 dekás kárászt, bodorkát tűznek a horogra, egy nádszálat tesznek rá, de nem úszónak, csak azért, hogy fenntartsa a kishalat a víz színén, ezt csónakkal tíz-húsz méterre beviszik, mert ha dobnák, az ekkora kishal már elpusztul a vizet éréskor – aztán kinyitják az orsót és várnak. Amikor kezd peregni a zsinór, számolnak húszig, bevágnak – és megvan. Többnyire éjjel tizenkettő és három között. A Ráckevei Duna-ág alsó szakaszán 2005-ben szépszámú 4-6 kilós bajszost fogtak meg így. Már nem tehetik, mert egy ostoba intézkedés, amelyet olyanok hoztak, akik életükben harcsázó botot kezükbe sem vettek, harcsára májusban és június első felében általános és teljes tilalmat rendelt el. /Nagy a valószínűsége, hogy az egész személyes bosszú volt néhány olyan ismert és neves harcsahorgász ellen, akik középvezetőkként felemelték a szavukat az intéző bizottság néhány igencsak furcsa lépésével kapcsolatban. De a bosszú levét többszáz harcsahorgász ihatja meg… Ilyenkor újra és újra kimondom, ami már harminc éve: tilalmat az hozzon, aki maga is ért az adott hal horgászatához. Az ilyen ember, aki szereti is kedvenc halát, tudja, hogy mit, mikor, és hogyan kell védeni rajta, és nem íróasztal mögül tiltogat, csak azért, hogy kiélhesse ostoba hatalomvágyát!/ Amur és ponty, mint békés halak nagyra növő egyedei, szintén májusban rohamoznak igazán. /Most A tavaszi, óvatos amurnak nem kell a 35-40-es zsinór
ÚJDONSÁGUNK
WWW.GUNZERTAMAS.HU
módszerek és praktikák
Cabler
gyorsan kifogják /, aztán változzon rendszer, kormány, bármi, a közben rég értelmét vesztett tiltás örökéletű marad! Akkor is, ha sok az amur az adott vízben, és már rég kiették a növényzetet belőle… A külföldi horgászvendég meg áll, és néz leesett állal: Nálatok még mindig Sztálin-korabeli felfogás uralkodik? Tiltsunk mindent, abból nem lehet baj? És végül a ponty. Nemcsak a nagy, a közepes, még a 2-3 kilós is jön ilyenkor. Mindegyiket szeretjük fogni, ha lehet. És ha szabad. Május elején megnő az étvágyuk, gyűjtik a kondit az íváshoz. És esznek a part közelében, mert közben ők is az ivóhelyeket mustrálgatják, vagy csak vonulásban vannak azok felé, de akkor is a szélvízi sekélyben böngészgetnek közben. Különösen hajnalban lehet sokszor látni, hogy egészen partszélben hömpölyög egy-egy példány, de délelőtt sem mennek 8-10 méternél távolabb, hacsak nem ordítozik, csörömpöl, rádiózik-magnózik egy csorda alibi-horgász a parton. Úgy május 15-ig kukorica, pufi, málé egyaránt jó. / A bojlizás külön ügy, az nem az én „asztalom”./ Aztán van -3 nap, amikor növényi csalit már alig eszik, de a nagyobb vörös gilisztát még igen. Főleg, ha nincs törpeharcsa a vízben, ami elzabálja előle. És általában május harmadik hetében elkezdődik az ívás. Ilyenkor a legtöbb helyen nem eszik, van egy-egy víz, ahol csontira, gilisztára rákap – de ilyenkor illik békén hagyni. Ami a furcsa: amikor leívott, nem marad az ivóhely körül enni. Sőt, máshol sem eszik. Vagy két hétig teljes étvágytalanság jellemzi, azután május-június fordulóján cirka egy hétig újra lehet fogni néhányat, de ezek már koránt sem az áprilisi-május eleji vehemenciával esznek. És június második-harmadik-negyedik hete általában „pontytalan”. Mindez persze csak a természetes vizekre vonatkozik, a kicsi, elzárt, havonta telepített tavacskákra nem, ott mindig az érkező „újoncok” pár napi kapása az esemény, ezért aki ilyen vizeken horgászik, és azt hiszi, hogy a természetes vizeken is állandóan eszik a potyka, az többnyire jókorát csalódik. Július elejére aztán újra étvágyánál van a ponty, de már nyári, megszokott helyein, nagyobb tavak mély vizében, vagy csatornák közepe táján. Hát ennyi: EZ LENNE A BIZTOS RECEPT? Nem tudom. 40 évi horgásznaplóim átböngészése, körülbelül 1520 általában jó horgászpályának számító természetes víz, Duna, Körös, holtágak, csatornák, nagyobb tavak eredményei ezt mutatják. Persze, akkor, ha az időjárás is „átlagos”. Ami ebben a felfordult éghajlatú világban egyre ritkább. De megpróbálni azért érdemes, mert a halak ezekre az életritmusokra több száz, több ezer év alatt szoktak rá a mi eddigi éghajlatunkon, és 3-4 év alatt az örökölt ösztönök még nem változnak. Később – talán… De akkor ezt a tájat már nem Közép-Európának fogják hívni, hanem mondjuk „kárpáti sivatagnak”, vagy „özönvíz országnak”. Én a hatvan évemmel szerencsére ezt már nem érem meg. A fiataloknak még van rá „esélyük”. Ha nem tesznek ellen időben. -már
19
Harcsacsemegék
harcsahorgászat
Sok horgász azt hiszi, hogy a lótetű az egyetlen olyan csali, amely mindig eredményes a harcsa horgászatánál. És aki nem tud lótetűt beszerezni? A következő sorokban szeretnék Önöknek bemutatni egy-két olyan csalit, amelyekkel bizakodva indulhatunk horgászni hazánk legnagyobb testű vízi ragadozójára. Higgyék el, nemcsak lótetűvel lehet harcsát fogni! A 80-as évek végén, amikor kezdtem valójában megismerkedni a harcsahorgászat fortélyaival, meg se fordult a fejemben, hogy bojlit használjak csaliként. Ennek több oka is volt. Először is senkit nem hallottam vagy láttam, aki bojlival harcsázott volna, másodszor a tavakon, ahol pontyra horgásztam, nem emlékszem, hogy lett volna harcsakapásom bojlira, pedig akkortájt elég sok harcsa garázdálkodott azokban a vizekben. Rendszeresen járok francia vizekre bojlizni, mert ott valahogy egészen más a bojlizás feelingje. Egyik ilyen kiruccanásom alkalmával arra lettem figyelmes, hogy a tóban hangya módra elszaporodtak a harcsák, egyszerűen meg sem lehetett mozdulni a sok kis harcsától. Kedves olvasóimnak valahogy úgy kell elképzelni az esetet, mint nálunk a törpeharcsa szindrómát. Csak ezt szürkeharcsa módra. Annyira, de annyira tele volt a víz velük, hogy már az idegeimre mentek. Bármilyen feltűzött élő csalit pillanatok alatt szétcincáltak, lehetetlenné téve a nagyobb harcsákra való horgászatot. Egyedül a makréla fej állta a sarat, valószínűleg az is csak azért, mert keményebb állaga miatt a kis bestiák nem tudták lerágni a horogról. Annyira sok volt a harcsaporonty, hogy egy leleményes angol horgászokból álló csapat élő csaliként kezdte használni őket. Fogtak is velük, nem is egy 15 kilón felüli harcsát. Érdekes, hogy a pontynak szánt bojlikat nem bántották, így a pontyra jól lehetett horgászni. Természetesen a fent említett történet nem befolyásolt abban, hogy ne próbálkozzak a továbbiakban bojlival harcsára. Az esetet követő alig két év után,
azt tapasztaltam, hogy, igenis lehet bojlival harcsát fogni. Abban az évben az egyik legjobb franciaországi harcsás vízen töltöttem szabadságom, az Etang du Cailleaux-on és ott tanúja lehettem 30 kg-os példányok kifogásának, jelzem bojlival. Ekkor tudatosult bennem, hogy harcsára is épp olyan eredményesen lehet horgászni bojlival, mint pontyra. E nem furcsa jelenségnek az a magyarázata, hogy az Etang du Cailleaux a pontyhorgászok által igen intenzíven horgászott tó, évente több tonna bojli került bele, így a harcsák megtanulták elfogyasztani. A fentebb említett harcsainváziós tóban valószínű azért nem volt fogós a bojli, mert ott jóval kevesebb bojli került a vízbe. Megjegyzem, hogy az itthoni kedvenc vizemen idén is már többen fogtak harcsát bojlival, köztük én is egy 10,4 kilogrammosat. Egy kissé szomorkás lett a hangulatom, amikor a harim kifeküdt a felszínen, ugyanis a fárasztás alatt igen keményen védekezett, azt az érzést keltve bennem, mintha most akasztottam volna meg életem legnagyobb pontyát. Tehát megint pontyozás közben ért a meglepetés, bojlis szerelékemen ponty helyett harcsát kaptam. Mi is a tanulság ebből? Az, hogy bármely olyan vízen, ahol az utóbbi időben intenzíven etettek bojlival, számíthatunk harcsára is, mivel a harcsák egy idő után megszokják ezt az eredetileg pontynak szánt csalit és szívesen el is fogyasztják. Lehet bármilyen ízesítésű bojli, a harcsa szívesen el fogja fogyasztani mindegyiket, feltéve, ha elég nagy mennyiségben etettünk velük. Azonban akár a ponty esetében, úgy a harcsánál is, a legvonzóbbak a halliszt alapú bojlik, amelyek halolajat is tartalmaznak. Az én kedvenceim azok a bojlik, amelyek hallisztalapú keverékébe egy jó adag lazac olajat keverek, amely mellé még teszek egy kis nutramint és egy kis áfonya aromát. Ezzel etetek. Figyelembe véve azt, ahogyan a harcsa táplálkozik, a pop-up bojlik több kapást eredményeznek, úgyhogy csalinak én is jó nagy, 22-24 milliméter átmérőjű pop-up bojlikat használok, melyeket a hűtőszekrényben tárolok, halolajjal töltött edényben. Akár a ponty esetében, a harcsára is a legvonzóbbak a halliszt alapú bojlik, amelyek halolajat is tartalmaznak
A lótetű az egyik legjobb haricsemege 20
A gilisztát sem veti meg
Harcsázó bojlimat, a pontynak szánt és visszamaradt alapanyagokból állítom elő, úgy azok mindig frissek. Ezekből kínálok fel 3-4 szemet hajszálra fűzve harcsázó 3/0 vagy 4/0-s horgon. Általában a csalim mellé nem dobok több bojlit etetőanyagként, kivéve azt a pár szem pelletet, amelyekkel csalim köré vonzom a fehér halakat. Azt hiszem, hogy csak idő kérdése mikor válik a bojli fő harcsafogó csalivá. Példának okáért elég ha megfigyeljük a bojli fejlődését, ma már a békés halak többsége igen jól fogható ezzel a csoda csalinak mondható golyócskákkal.
A TERMÉSZETES CSALIK Az élő vagy élettelen halak csaliként való használata az egyik hagyományos módja a harcsa horgászatának. Az évek során több halfajt is kipróbáltam csaliként, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy dolgot azonban megfigyeltem: a csali mérete nagyon fontos. Jelenleg én nem az óriási harcsákat célzom meg, inkább a közepes példányokra vadászom. Lehet, majd eljön nálam is a kapitális harcsák ideje, de egyelőre a 20-30 kilogrammos példányok keltik fel az érdeklődésemet. Éppen ezért nem is tartom magam nagy harcsa szakértőnek, inkább lelkes harcsahorgásznak hívnám magam, amelyből kifolyólag az igazán kapitális harcsákra tartozó csalik elméletét átadnám a nálamnál több tapasztalattal rendelkező harcsahorgászoknak. A közepes méretű harcsák horgászatánál azt tapasztaltam, hogy a kisebb méretű halak, csaliként jobban beváltak, mint a nagyobb társaik. Feltűzésükkor azt az elvet követtem, hogy a horog hegye látható legyen, akasztás esetén a harcsa könnyebben megakadjon. Mint minden más harcsahorgásznak, nekem is sok melléfogásom volt, vagy azért mert a hal kiköpte a horgot, vagy én nem vágtam be elég jól. És miért? Mert a horoghegy rejtve volt a csalihal testében. A kisebb méretű csalit könnyebb úgy feltűzni a horogra, hogy a horoghegy látható legyen. Használtam én is nagyméretű csalikat, mint makrélát, egészben felkínált tintahalat és nagyobb élőhalat is, de a kifogott harcsák aránya kisebb volt, mint a kisebb méretű csalikkal fogott harcsák aránya. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nagyobb csalik használata időpocsékolás lenne, főleg azoknak akik, kizárólag a nagy példányokra mennek.
A nadály jól bírja a horgon és a harcsa is nagyon szereti
Az első olyan természetes csali, amellyel fogtam harcsát és fogok a mai napig is, az a tintahal. A tintahal igen erős illattal rendelkezik, a harcsa folyamatos vonzalmat érez iránta. Miután csápjait és fejét levágtam, megmaradt a háromszög alakú teste, mely könnyen szétbontható. Ezt a testet addig szabdalom, míg egy belül üres, 10 centiméteres darabot nem kapok, majd belehelyezek egy polisztirén darabot, amely majd kellően felemeli a csalit a fenékről. Összehajtom, mint egy kebabot és egy vékony cérnával összevarrom. A végtermék egy kis méretű, jól illatozó és lebegő, kompakt természetes csali. A tintahal eddig nekem jól bevált majdnem minden vízen, sőt vannak olyan vizek is, ahol a harcsák egészen oda vannak érte. Egy másik hatékony természetes csali, főleg olyan vizekben, amely hemzseg a sok kis harcsától, az a makréla. A makréla húsa kemény állagú, éppen ezért jól bírja a csipegetést. Ennek a halnak kemény húsa van, és sokáig egyben marad. Jobban kedvelem a kisebb testű makrélákat, de ha nagyobbak az se baj, egyszerűen kettévágom őket. A horgot a fejnél vezetem be, úgy hogy áthatoljon a felső ajkakon is. Minden esetben jó, ha a csalinkat kissé lebegővé tesszük egy kis polisztirén golyó segítségével, melyet vagy a horog fölé fűzűnk vagy a csali belsejébe helyezünk. A kissé lebegő csalit a harcsa könnyebben felveszi. Léteznek olyan szituációk is, amikor az élő csali bármely más csalinál jobb lehet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a két barátom, Laci és Péter esete. Már egy jó pár napja horgásztak eredmény nélkül egy olyan tavon, amelyben elég sok közepes méretű harcsa lakott. Horgászatuk ideje alatt jól evett a harcsa, mások fogtak, de ők nem, mert kizárólag csak tintahallal csaliztak. Mivel Laci felesége nem bírja, ha élő csalival horgászik a férje, - egyszerűen undorodik tőle – ezért, hogy meg ne sértsék, szolidaritásból mind a ketten folytatták a horgászatot anélkül, hogy más csalival is próbálkoztak volna. Egyik éjjel, amíg az asszony aludt a sátorban, Laci fogott egy bodorkát, melyet abban a pillanatban horogra is tűzött. És láss csodát! Kis idő elteltével, Laci máris fárasztott egy 35 kilós harit. Horgászatuk végén mind a ketten egy jó pár harcsával büszkélkedhettek, mindegyik élő kishalas csalira kapott, de megjegyzem, a családi balhé sem maradt el. Az én véleményem szerint a legjobb élő csali a kisméretű compó és a kárász. A harcsa imádja a compót,
harcsahorgászat
Élő hal csaliként, legtöbbször a kárász jöhet szóba
21
harcsahorgászat 22
mert a compó természeténél fogva lassú mozgású hal, könnyen elkapható. A kárász pedig azért jó csaliként, mert a végtelenségig kibírja a horgon. Másik kedvenc élő csalim a sügér. Elkövettem azt a hibát, hogy egyszer elhittem egyik nagyra becsült harcsahorgász állítását, hogy a sügér nem jó harcsa csali. Évekkel később, egy horgászat alkalmával csalihalakat próbáltam fogni, de szinte csak sügér akadt a horogra. Mivel nem volt más kiút, kénytelen voltam ezekkel csalizni. Hát nem bántam meg. A legtöbb harcsahorgász hamar rájön, hogy a harcsa szinte bármit megeszik. Láttam már olyat is, amint a harcsa a kis kacsát vagy más kisebb testű madarakat egyszerűen beszippantott a vízfelszínről. Romániában a Maros kutyfalvai szakaszán, a harcsahorgászok gyakran használják a kis kacsát csalinak. A kis kacsa szárnyát átkötik egy gézzel, melybe egy nagyméretű hármas horgot helyeznek, majd a madarat útjára engedik, hadd úszkáljon a vízen. Egy bizonyos pillanatig, mert jön a nagy harcsa és hupsz….A harcsahorgásznak tehát igen széles csali választék áll rendelkezésére. Ezek közül hadd említsek még egy pár olyan csalit, amellyel jól lehet harcsára pályázni: Valószínűleg majdnem minden horgász fogott már gilisztával harcsát. A giliszta mérete minél nagyobb, annál jobb. Nagyon hatékonyak és mivel jól mozognak a horgon, a harcsa előszeretettel veti magát rájuk. Általában egy csokornyi gilisztát fűzök a horogra, de előfordult az is, hogy egy vagy két darab nagy testű girnyó is elegendő volt egy-egy harcsa elejtéséhez. A kevesebb számú giliszták előnye még, hogy egy injekciós tű segítségével levegőt juttathatunk beléjük, amitől a vízben majd lebegnek. Vigyázzanak a tűvel,
Fogtam harcsát préselt sonkára is. Hátránya, hogy a sonkát nagy könnyedséggel le tudják rágni a halak, ugyanakkor vonzza a pontyot és a horgászott vízben található összes halat. A kemény állagú préselt sonkát használjuk, a lágy nem jó semmire. A préselt sonka nálam csak akkor jöhet szóba, ha már nincs semmilyen más alternativa. Próbáltam a májat is, de 10 kg-nál nagyobb példányt nem sikerült fognom vele. Elég gusztustalan csali, de ha helyesen használják, hozhat eredményt. Hallottam horgászokról, akik hatalmas példányokat fogtak májjal. Én személy szerint, nem próbálkoztam soha nadállyal horgászni, elsősorban azért, mert irtózom ezektől a csúszó-mászóktól, de komoly harcsahorgászok gyakran használják. Az egészségügyben is használt vérszívók nagyon erősek, sokáig bírják a horgon, hosszú ideig tárolhatók, azonban ha boltból szerezzük be őket, igen borsós áruk van. A garnéla igencsak hatékony az etetőanyag előállításában, de többedmagukkal a horgon akár jó harcsa-csali is lehet. Hátrányuk, hogy más halak is kedvelik, kön�nyen üres horoggal maradhatunk.
A makréla is hatékony harcsacsali
Lehet, hogy a szőkéket is szereti!!??…..
mert egyszer kissé illuminált állapotomban, nem a gilisztába nyomtam levegőt, hanem az újamba! Nem kellemes érzés! Nem szoktam használni a gilisztát olyan vizeken, ahol sok a kis harcsa vagy a ponty, hiszen köztudott, hogy a ponty is felveszi a gilisztát, és ha nagy horgot használunk az eredmény nem valami látványos. Láttam egyszer egy 10 kg-os pontyot, amit harcsázó szerelékkel fogtak ki – a száját teljesen tönkretette a 4/0-os horog.
semmilyen eredmény nélkül. Ahogy azt már fentebb is említettem, a harcsa horgászatban én csak egy amatőr vagyok, általában harcsát is csak akkor fogok, amikor tulajdonképpen pontyra horgászom. Elismerem nem ez a legjobb taktika a sikeres harcsa horgászathoz. Aki nagy harcsát akar fogni, annak elsősorban és kizárólagosan csakis erre a halra kell koncentrálnia, félre téve a pontyos szerelékeket. Sajnos, nekem nincs erre elég akaratom! Pásztor Zoltán
FURCSA CSALIK A francia harcsahorgászok egészen odavannak egy furcsa és nagy mű békáért, amelyeket ingyen osztogatnak a horgászboltokban egy-egy csomag nagyméretű harcsázó horog vásárlása esetén. Én nem próbáltam soha, de őszintén bevallom, nem láttam még egyetlen egy horgászt sem, aki ilyesmivel fogott volna. A csúcs, amit eddig láttam, egy vízfelszínen úsztatott döglött patkánnyal való horgászat volt, természetesen
pontyhorgászat
• ALC: Merev alumínium ház, talp és rotor • Tűgörgős + kilincses kettős visszaforgásgátló rendszer • 6+1 rozsdamentes acél csapágy • Vízálló fékrendszer hatalmasfékerővel: 13-20 kg! • Esztergált alumínium, betekerős hajtókar • Nagy teherbírású kemény alumínium felkapókar • Méretek: 40, 55, 65, 80, 90
www.okumafishing.hu facebook.com/okuma.fishing.hungary Lanitex Kft. 1097. Budapest, Kén utca 2. Tel.: +36-70-429-9236 23
Összhangban a természettel
vizeink védelmében
Horgászataim során, nem csak a halfogás öröméért mozdulok ki otthonról, hanem a természet szeretetéért is, és hogy kint legyek a szabadban, a növények és az állatok között, mint ahogy annak idején az őseink is éltek. De gondolom ezzel, sokan vagyunk így. A legtöbben csak ritkán tudnak időt szakítani kedvenc hobbijuknak, a horgászatnak. Ilyenkor irány a legközelebbi, horgászatra alkalmas víz.
24
Ezzel nincs is baj, amíg mindenki odafigyel az adott szabályok betartására. Gondolok itt a tilalmi időszakra, a méret és mennyiségi korlátokra. Ezeket a legtöbben be is tartják. Bár a mennyiségi határt nem biztos, de ez legyen mindenkinek a lelkiismeretére bízva. Amit viszont sajnos rendszeresen tapasztalok, mikor vízpartra megyek, az a természet nem tisztelése. Ez nagyon komolyan hangzik így első hallásra, de ha megvizsgáljuk a vizek partjait, azt tapasztaljuk, hogy bárhová is megyünk, mindenhol szemétkupacok fogadnak bennünket. Sokszor szétszórva, sokszor pedig kis zacskókban ös�szegyűjtve. Ilyenkor a vízpartra látogató társaink nem veszik figyelembe, hogy ők csak vendégek azon a helyen. A vízpart a természet része, így az nem az ember tulajdona, hanem a természeté, melynek a megóvása közös ügyünk, ha azt akarjuk, hogy az unokáink is élvezhessék. Sajnos a vízparton is ugyanaz a jelenség észlelhető, mint a városokban, hogy ami nem kell, azt eldobják az emberek az utcán. Persze tisztelet a kivételnek! A horgásztavakon ez a jelenség nem érezhető ilyen mértékben, mivel ott a tó gazdája gondoskodik a szemét elszállításáról, és összegyűjtéséről. De ez a természetes vizeknél, sajnos nem megoldott, így ezt magunknak kell elvégezni. De nem is várható el senkitől, hogy összeszedje a mi szemetünket. Megoldható lenne persze, mint a magántavaknál, de ez plusz költséggel járna. Mindannyian tudjuk, hogy ezeknél a horgásztavaknál a na-
pijegy árak, és az éves engedélyekről már nem is beszélek, milyen drágák. Hát igen, az extra szolgáltatásokat meg kell fizetni. A magántavaknál más okokból is könnyebb tisztán tartani a horgászhelyeket. Mivel ott sokan vannak, akik rendszeresen oda járnak, és Ők nem is szemetelnek, ezért alkalmi látogató, mivel sokan látják, nem meri szétszórni a felesleges zacskókat, dobozokat. Mindenesetre mindenkinek magában kell létrehozni ezt a gátlást. Ez közös ügyünk. Hiszen a horgász szeret egy helyre visszajárni, ha ott jól érezte magát. Pont ezért érthetetlen számomra, hogy képesek az emberek úgy eldobálni a szemeteiket, hogy tudják, legközelebb is visszatérnek a természet adta csodákat kiélvezni. Legyen az a táj szépsége, vagy egy nagy hal megakasztása Remélem egyre többen fognak majd hozzám hasonlóan gondolkodni. De azért a tisztesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy sokan vagyunk már most is, akik így gondolkodnak. De a cél eléréséhez, azaz a környezetünk tisztántartásához, mindenkinek így kell gondolkodni. Meg kell mutatni, a világnak, és persze elsősorban magunknak, magyaroknak, hogy büszkék vagyunk arra, amink van, és tudunk is rá vigyázni. Kellemes horgászatot kívánok mindenkinek, összhangban a Természettel! Varga Péter
Method Feederes Trükkök Tavaszra a Top Mix-től 2016 Videó
CARP LINE ETETŐ PELLET, Édes keksz
Magas minőségű etetőpellet elérhető áron. Ez jellemzi legjobban a TOP MIX Carp Line etetőpellet családját. Egy fejlesztésünknek köszönhetően pelletjeink legnagyobb részét már mi gyártjuk. Ezért megfelelően tudunk alkalmazkodni a piac igényeihez. Manapság egyik legkedveltebb etetőanyag a pellet. Nem kíván különleges előkészítést, nem kell bekeverni, legfeljebb beáztatni. Azonnal használható, minőségkárosodás nélkül hosszú ideig eltartható. Hozzákeverhető etetőanyaghoz, vagy akár horogcsalinak is használhatjuk.
www.topmix.hu
PREMIUM CARP ETETŐ PELLET
Vonzó és sokoldalú etető pelletek. Régi vágy, hogy nagy területről odacsaljuk és az etetésen tartsuk a halakat anélkül, hogy túletetnénk őket. Ez, a vízben oldódó pellet vonzó és kiegyensúlyozott ponty táplálék. Az Etető pellet használható közvetlenül is etetésre, pl. jól lőhető rakós távolságra, de vízben feláztatva etetőkosárba nyomva, vagy két végén nyitott feeder kosárba töltve is kiváló és sokoldalú felhasználást biztosít. Felhasználási javaslat: Tegyen a pelletből egy csalis edénybe amennyit fel kíván használni és öntsön rá annyi vizet (és aromát), hogy az ellepje, hagyja így ázni, annyi percig, ahány mm-es a pellet (1,5 mm-es 1,5 percig), majd öntse le róla a vizet és egy kicsit keverje meg. Ezután várjon tíz percet, és a pellet tökéletes állagú lesz az etetőkosárba. 25
Viharos Velence!
dovit oldalak
Kedves Sporttársak! A következő sorokban próbálom ezt a csodálatos vízterületet a maga szépségével, és hatalmával bemutatni, amikor is a természet ereje döntött és nem a mi elképzelésünk! Remélem tudok majd kellő kedvet csinálni minden kedves horgásztársamnak, hogy ellátogasson erre a vízterületre és átérezze a vadvízi horgászat csodálatos szépségét!
Bevetésre készen 26
Nagyon vártam ezt a napot, hiszen két éve voltam ugyanitt egy kellemes napot eltölteni, és ahogy akkor, úgy most is az aprónépet vettem célba, csak éppen most nem úszós, hanem feederes technikával. Mint ahogy a címből is kiderült a Velencei tóra látogattunk el a Horogra Akadva stábjával egy pár órás horgászatra. Az apróhalas horgászat feederes készséggel való űzése egy kicsit több előkészületet igényel, ami ezen a pályán pláne elengedhetetlen. Talán éppen ezért nem olyan népszerű sajnos a horgászok körében ez a fajta keszegezés. Előkészületek alatt azt értem, hogy sokkal több időt kell tölteni az etetőanyag bekeverésére, az élő anyag megfelelő felkínálása, mind csali, és mind etető változatban egyaránt. Nézzük is miként ál össze egy jó keszeges keverék, és mik azok a fontosabb momentumok, amiket el kell végeznünk ahhoz, hogy az adott horgászatunk sikeres legyen. Természetesen rengeteg variáció és keverék létezik, éppen ezért csak azt a verziót mutatom be, ami már sok helyen bizonyított Nekem, és nagyon jól adta a halat. Nézzük először az etető szúnyogot, és annak horgászható állapottá tételét. Alap esetben, ahogy megves�szük, mondhatnám, hogy használhatatlan, pontosabban nem alkalmas még a megfelelő felhasználására, hiszen nedves újságpapírba csomagolva, a puha lárvák egy csomóba vannak tömörülve, összetapadva! Tárolás tekintetében így tarthatóak el a legtovább, és ami fontos, hogy alacsony hőfokon tároljuk, mert elég kényesek és hamar elpusztulnak! Szét kell őket választani egymástól, és amennyire lehet, életben kell tartani őket a horgászat végéig. Ehhez szükségünk van szúnyog szétválasztó porra, és löszös agyagra, ez utóbbiból Nekem elég volt 1kg. Első lépében még az újságpapírt szétnyitva a szétválasztó port rászórjuk, így a papírra tapadt lárvák is könnyen leperegnek (elég nagy mennyiség szokott lenni)! Ha ezzel megvagyunk, akkor egy üres vödörbe ezt belerakjuk! Második lépés a löszös agyag átrostálása, itt csupán csak annyi, hogy egy sűrű szitán áttörjük a földet, a homogenitás miatt. Ragasztani lehet, ha csak ezt szeretnénk kosárba tenni, én
dovit oldalak
ezt most nem tettem, hiszen a kosárba etetőanyaggal mixelve töltöttem a földel elkevert szúnyogot. A következő favorit csali a csonti, amit horogra élve, kosárba pedig fullasztva, vagy áztatva tettem így nem rúgja szét az etetőanyagot, de ugyanolyan fogós marad, mint eredeti állapotában. Az etető anyag élő része ezzel kész is van, apropó csalinak még a pinki az, ami igazán a szúnyog után szóba jöhet, így vigyünk magunkkal azt is. Következő lépésben a gabona alapú keveréket készítettem el, ami állt 2 kg Xtra dévér plusz etetőanyagból, 0,5 kg őrölt ttx-ből, fél flakon Black booster-ből, és 0,25 kg süllyedő vegyes morzsából. A ttx-et 1 a 2 arányban kell Velencei-tavi dévérezés 2016 Videó keverni, így lesz optimális az oldódása, és lesz teljesen felázva. Ezt adalékként Dovit kellékek a két kg keverékhez hozzáadjuk, és úgy keverjük össze az egészet, a boosterrel együtt! Ezzel kész is vagyunk, jöhet a szerelék, aztán pedig a Mivel én akkus fúróval kevertem össze így nem kel- horgászat. lett rostálni! A vegyes morzsát pedig a végén beleön- Erre a napra egy hagyományos alul-felül nyitott más töttem, ez nem igényel különösebb előkészületeket. néven round kosaras szereléket csináltam, aminek a mérete 30 g! A főzsinórom 20-as, az előke 12-14-es, a horog 14-16-os ezeket váltogattam, az előke hossz 7080 cm. A bot 3,60-as medium feeder 1 oz spiccel, az orsón nem variáltam, tökéletesen megfelelt a mindig is használt 4000-es nyeletőfékes verzióm! Korai érkezés miatt akadt helyünk bőven, viszont a nagyon erős szél miatt nehéz volt megfelelő helyet találni, ami valamennyire szélvédett! Aztán végül döntöttünk, lesz, ami lesz alapon leültünk! Vigyázni kellett a kipakolásnál, mert olyan könnyedén belekapott a szél a csalis tálkákba, vödrökbe, hogy azokat le kellett súlyozni vagy legalábbis úgy összerakni, hogy ne kapjon bele a szél. Mint minden horgászatnál, úgy most is meg kellett tervezni azt a pár órát, amíg horgászni fogok. A helyi sporik nagyon segítőkészek voltak, boldogan válaszoltak a kérdéseimre, viszont amikor arról kérdeztem Őket, hogy mostanság mit sikerült itt fogni akkor a korai lelkesedésem alábbhagyott, mert elmondásuk szerint több hete nem sikerült halat fogni, bár van benne, de nem nagyon eszik. Ha kora hajnalban nem fog az ember, akkor már ne is számítson semmi jóra. Órámra pillantva bőven 8 után voltunk már, a kipakolás, és az előkészületek, valamint az erős szélben való kevergetés, intézkedés, sok időt elvett. Semmi baj, azért megpróbáljuk, csak van pár keszeg előttünk, amit meg lehet fogni. KB 30 méterre lőttem be a távot, szerencsére iránynak volt sok támpont, így a zsinórt kiakasztva bíztam abban, hogy egy helyre sikerül majd etetnem. Kezdésnek 10 kosárnyi adagot dobtam be, nagyjából egy helyre, a szél persze nem volt segítségemre, így bele kellett számolnom az általa eltérített távolságot is. Mivel a felső vízoszlop meglehetősen hullámzott, így a lehető legkeményebben tömörítve nyomtam bele a szúnyogos keveréket a kosárba, hogy Készen vagyok a bekeveréssel
27
dovit oldalak
Az feltűnt, hogy még jobban erősödik a szél, de hát annyira elmerültem a horgászatban, hogy már fel se tűnt. A szemközti parton a viharjelző a legmagasabb fokozattal villogott, így a helyiek tanácsára pakolásba kezdtem, mert nem szerettem volna ládástól vizes lenni a kicsapódó hullámok miatt. A természet döntött, és a maga erőteljes hatalmával mutatta, hogy mire is képes! Csodálatos víz ez a Velencei-tó, nem tudom pontosan megmondani mi az, amivel hatalmába kerített, a víz illata, a nagysága, a tisztasága, vagy egyszerűen csak gyerekkorom szép emléke miatt kedves nekem! Mindenesetre a rossz időt leszámítva nagyon jó kis peca volt, annyi keszeg jött amennyinek kellett jönnie, és kész! Abban biztos vagyok, hogy ellátogatok még ide egy kellemesebb nyári időpontban, akkor célba veszem a bajuszos barátaimat! Remélem tudtam kedvet csinálni egy kis velencei keszegezéshez, és sok hasznos tippet tudtam adni a keverékek terén. Ez a horgászatom megtekinthető is lesz hamarosan, így legalább minden általam most nem leírt apróságra választ tudtok kapni. Sok sikert, jó pecázást görbüljön! Jámbor Attila
28
Az első keszegek még véletlenül se vigye el az áramlat! Kezdő etetés utáni fél egy órában semmi nem volt, így elkezdtem intenzíven dobálni, csupán 2-3 percig volt bent a szerelék, és újra dobtam! Ez fél órára levetítve volt 10 dobás, ami által mindig megfelelő mennyiségű anyagot tudtam bejuttatni a kiakasztott helyre. Így a közel 3 kg etetőanyagom fele bő egy óra elteltével el is fogyott. Volt értelme, hiszen bejelentkezett az első vendégem, egy gyönyörű velencei dévér, aminek nagyon örültem. Forog a film a Horogra Akadva című műsorhoz Csali 3 szál tűzőszúnyog volt, 1 szem pinkivel. Ez egy sikeres kombináció már sokaknak bizonyított és nekem is. Ahol 1 keszeg van, ott van több is alapon folytattam az agresszív horgászatot, egyetlen bánatom az volt, hogy nem mindig sikerült pontosan dobnom, bár a távolság meg volt, de az erős szél még az etetőanyaggal megtömött kosarat is ide-oda dobálta a levegőben, így volt, amikor 2-3 méterre sikerült csak az etetőstől horgásznom, bevallom nem volt egyszerű! Nem éppen egy nyeletőfék kinyitós ücsörgős peca ez, de éppen ezért kedvelem annyira. Kapások tekintetében nem voltak valami harciasak, éppen csak megcsipegették a csalit, így még jobban le kellett finomítani a szereléket. 16-os horogra, és 12-es előkére cseréltem, hátha ez majd segít. Segített is, a halak jobban akadtak, és bátrabb kapásokkal reagáltak a felkínált csalikra. Nem mondom, hogy haldömping volt, de azért jöttek a maguk módján. Kb 3 órája horgásztam, amikor is, mindenki elkezdett vadul pakolni körülöttem. A viharos Velence adta a keszeget
DOVITSHOP klikk ide
FLUO-VIT MIX
horgászportré
Fluoreszkáló etetőkeverékünk, a FLUO-VIT MIX, mely külsőre éppen úgy néz ki, mint egy hagyományos etető. Azonban vízzel összekeverve a színe sárgássá válik. Vízbe dobást követően pedig jelentkezik a ködképző hatás, így vonzza oda a halakat. Finom és homogén szemcsézete miatt nem csak a hagyományos és a feederes, de a method kosaras horgászathoz is ajánljuk. Praktikus, simítózáras, aromazáró tasakban kerül forgalomba, így a fel nem használt etetőanyag félretehető a következő horgászatokra.
Dovit Fluo-Vit Mix Promo Videó
Így is lehet sikeres
Akcióban a pop-up
29
JÓNÁS
AKÜZLET
SPORTHORGÁSZ NAGYKER ÉS SZ
et: 2600 Vác, Nárcisz u. 5. Nagyker: 1201 Budapest, Helsinki út 74–75. Üzl e-mail:
[email protected] szbolt.com, Tel.: 06-27/318-441, Honlap: www.jonashorga : 8–12-ig Üzlet nyitva tartás: H–P: 9–12 h, 14–20 h-ig Szo ELEKTROMOS KAPÁSJELZŐ SZETT 4+1 részes -15%
ROD POD BOTTARTÓK
ELEKTROMOS JELZŐK Zebco kapásjelzők végkiárusítása -20%
PONTYOZÓ SZÉK -15%
BUSBAR ÉS ÁGAS FEJEK PVA HÁLÓ CSÖVES ÉS UTÁNTÖLTŐ PVA ZSINÓR ÉS ZACSKÓ -15 %
PONTYMATRACOK
STONFO PVA ZACSKÓK ÉS ZSINÓROK TÖBB MÉRETBEN
STONFO PONTYOZÓ APRÓCIKKEK STONFO BOJLIFÚRÓ, BOJLIFŰZŐTŰ, CSALIZÓ SZILIKONOK
30
HOROGRA AKADVA PECAMAGAZIN A HATOS CSATORNÁN!
Tavaszi Pontyozás a Dovit-al Videó
A HATOS CSATORNA A KÖVETKEZŐ KÁBELSZOLGÁLTATÓKNÁL ÉRHETŐ EL:
31
MÁR MOST ETESSE BE TÁVIRÁNYÍTÓJÁT!
31
