A TARTALOMBÓL: Bolsevik szavazási rend Csíkszeredában. . 2 Déja vu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Valóban drámai a helyzet! . . . . . . . . . . . . 4 Kétharmaddal nyerni! . . . . . . . . . . . . . . . 5 Dokumentumfilm Gyurcsányról . . . . . . . 6 Lop stop! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Felrázó levél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Soros György befolyásolni akarja . . . . . . . 9 a választásokat? Az SZDSZ-nek 50 milliárdja van. . . . . . 10 a kampányra Orbán bukásával számol az MDF . . . . . 11 Privát rendszerváltás . . . . . . . . . . . . . . . 12 Gondolatok a választások elõtt . . . . . . . 13 A terrorizmus valódi oka . . . . . . . . . . . . 14 A Riporter: Gyurcsány Ferenc. . . . . . . . 17 A valóság és a szocialisták . . . . . . . . . . . 18 A prosti esete Gyurcsány Ferenccel. . . . 21 Könyvajánló – Szabó Kálmán: Feri . . . . 23 Gyurcsány és az õrület határa . . . . . . . . 24 Egyesítsük erõinket!. . . . . . . . . . . . . . . . 24 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout
Honpolgári kötelességemnek eleget teendõ, 2006. április 2-án délelõtt rendes, alkalomhoz illõ öltözékben megjelentem a Magyar Királyság (állítólag: Köztársaság) Csíkszeredai Fõkonzulátusán, hogy az országgyûlési választások elsõ fordulóján leadjam szavazatom az országos listát állított pártok, illetve a magyarországi bejelentett lakóhelyem szerinti szavazókörzet képviselõjelöltjeinek egyikére. A külképviselet fõbejáratán belépve egy biztonsági õr kinézetû egyén árgus szemekkel végigmért, majd foghegyrõl megkérdezte ilyen röviden, energiatakarékosan: „Szavazni?“. Igenlõ válaszomra azonnal utasított: „Szíveskedjen várakozni. Foglaljon helyet.“ - és az impozáns elõtérben álló igen szép, az épület stílusához illõ, faragott, asztalka felé intett, amely körül összesen három szék állt, mind foglalt volt, ugyanis rajtam kívül még haton várakoztak. A bejárat közelében két konzuli alkalmazott beszélgetett folyamatosan az ajtónállóval, a beérkezõ szavazópolgárokkal nem törõdve. Pedig, mint megtudtam, mindösszesen 57 magyar állampolgár jelentkezett a csíkszeredai külképviseleten való szavazásra. Illett volna a beérkezõ választópolgárokat legalább kedvesen, személyesen köszönteni, esetleg egy pohár székely borvízzel, egy csésze kávéval, vagy netán szendviccsel, aprósüteménnyel megvendégelni. Mindegy. Amikor rám került a sor, beléptem a választóhelyiségnek kijelölt és berendezett meglehetõsen szûk földszinti szobácskába, ahol hangos „Adjon Isten jó napot“-tal köszöntöttem a Szavazatszámláló Bizottságot. Erre valami halkan mormogott „kívánok“ volt a válasz, de sebaj. Szerény személyem azonosítása után a magasságos Bizottság tagjai halkan (de hallhatóan) egymás közt valami megjegyzést tettek a hivatalos irataimban szereplõ doktori címemre, de efölött is békésen napirendre tértem. A fülemben benne volt még a hargitai madárcsicsergés és a havas hegyoldalakon szikrázó áldott tavaszi napsütés derûje és vidámsága még élt szívemben. Megkaptam a szavazólapokat, az õket majdan befogadó borítékot és beléptem a hevenyészett szavazófülkébe. Amely állítólag szent és sérthetetlen magánterület. Annak rendje és módja szerint „beikszeltem“ a választásomat a szavazólapokon, majd elõvettem a kamerával felszerelt mobiltelefonomat, hogy megörökítsem e választói aktusaimat az utókornak. Amihez jo-
gom van, ugyanis a „Választási eljárásról szóló 1997.évi C. törvény“ nem tiltja. Ekkor megszólalt egy hang kívülrõl, a magasságos Bizottsági asztal irányából, amelytõl alig egy méterre volt a szavazófülke. Major Lászlóné, a Szavazatszámláló Bizottság elnökének hangja volt. A következõ párbeszéd zajlott le közöttünk: Major Lászlóné: „Csiby úr! Valami baj van?“ Én (kidugva fejem a szavazófülke függönyét félrehúzva): „Tessék? Miért tetszik kérdezni?“ Major Lászlóné: „Mert hallottam, hogy a mobiljával valamit csinál.“ Én: „Igen. Na és?“ Major Lászlóné: „Ne mobilozzon!“ Én: „Asszonyom, én nem ‘mobilozok’, csupán a mobiltelefonom kameráját aktiváltam, ugyanis le akarom fényképezni az általam beikszelt szavazólapjaimat. Ez személyiségi jogom. Egyébként pedig, nincs kedve ide bejönni mellém a szavazófülkébe? Biztosan izgalmas élmény lenne!“ Ezt követõen végrehajtottam az általam fent „elõre bevallott“ (mert hazudni nem szoktam) „cselekményeket“, majd kiléptem a szavazófülkébõl. Ott gondterhelt arccal fogadott a „Szavazatszámláló Bizottság tagja“, Schváb Katalin konzul, aki közölte velem, hogy éppen az imént beszélt mobilon „az Államtitkár Asszonnyal“ (azaz: Rytkó Emíliával, az Országos Választási Bizottság elnökével), aki megerõsítette, hogy „tilos a szavazólapot lefényképezni“, továbbá azt is, hogy errõl a „rendkívüli eseményrõl“ jegyzõkönyvet vesznek fel, amit azonnal továbbítanak is az OVB-nek. Mondtam, végezzék csak nyugodtan a dolgukat, de ismételten felhívtam figyelmüket arra, hogy az, ami a szavazófülkében történik, az szigorúan magánügy, abba belekukkolni vagy belehallgatózni törvénysõt alkotmánysértés. Ennek ellenére Schváb Katalin konzul, mint beosztott, kiállította a „Jegyzõkönyvet a szavazás közben elõfordult fontosabb eseményrõl“, amelyen a két fent nevezett hölgyén kívül feltûntették még „Erõss Márta megfigyelõ“ nevét is. A Jegyzõkönyv 1. pontjában, „A szavazás közben elõforduló fontosabb esemény, illetve a szavazatszámláló bizottság elnökének a rend fenntartása érdekében tett intézkedése“ gyanánt a következõt jegyezték fel: „A szavazó állampolgár szavazás közben (kiemelés tõlem: Cs.K.) mobiltelefonnal lefényképezte sza-
vazólapját. Felszólítottuk (helyesen: figyelmeztettük - Cs.K.) ennek tilosságára.“ Bravó, Rytkó Emília! Csillagos ötös, Major Lászlóné és Schváb Katalin, valamint Erõss Márta (aki nem tiltakozott az „eljárás“ ellen)! Ez igazi bolsevik intézkedés volt! Valamit nagyon elrontottak. És azt még le is írták: „szavazás közben“... És ezzel bevallották, hogy éppen Önök sértették meg a szavazás tikosságát! Mert kinek van joga tudni, mit mûvel a „szavazó állampolgár“ (Önök szerint: „lakosság“) a szavazófülkében - azaz: „szavazás közben“?? Arról nem is beszélve, hogy „a szavazás titkosságát“ más, ennél aggasztóbb eljárások is komolyan veszélyeztetik. A külképviseleti szavazásról szóló 60/2005. (XII. 21.) BM rendelet 1. számú mellékletének 36. pontja szerint a külképviseleten leadott szavazólapok sorsa lényegesen eltér a magyarországi szavazóhelyiségekben elõírtaktól! Ugyanis itt két boríték van: egy „belsõ“ és egy „külsõ“. Ami nem lenne nagy gond, legfeljebb papírpocséklás. Csakhogy „A szavazás menetérõl“ rendelkezõ 71/B § a következõket rendeli el: „(2) A szavazólap és a boríték választópolgár részére történõ átadásakor a választási iroda tagja szavazásról szóló nyilatkozatot tölt ki, amely tartalmazza a választópolgár családi és utónevét, lakcímét, személyi azonosítóját. A szavazásról szóló nyilatkozatot a választópolgár aláírásával látja el, és a választási iroda tagja hitelesíti. (3) A választópolgár a szavazólapot - kitöltését követõen - az e célra szolgáló borítékba helyezi, és azt lezárja. A zárt borítékot és a szavazásról szóló nyilatkozatot a választópolgár átadja a külképviseleti iroda tagjának, aki azokat a választópolgár jelenlétében egy másik (külsõ) borítékba helyezi, azt lezárja és átadja a választópolgárnak. A választópolgár a külsõ borítékot a leragasztáson aláírja, majd az urnába helyezi." Értik, emberek? A szavazatokat tartalmazó boríték mellé csatolt „nyilatkozat“ alapján minden további nélkül azonosítani lehet a szavazatot leadott személyt! Bravó, Miniszter Asszony! (Hi, I am Monica. Monica Lamperth.) Éljen a (népi) demokrácia! Hát így állunk az „általános, szabad és titkos választójoggal“, egy héttel az „anya“országi választások elõtt. A többre érdemesült Székelyföld szívében. Isten legyen hozzánk irgalmas! Dr. Csiby Károly
GYURCSÁNY NAGY TUDÁSBELI FÖLÉNYBEN VOLT Gyurcsány – ezt maga is érezhette – nagy tudásbeli fölényben volt, felkészültebb, készség szintjén birtokában a számoknak, ezért próbálta széttörni, talán helyenként meg is alázni Orbánt. Forrás: Németh Péter, Népszava, 2006. április 7.
2
jó ha figyelünk
Nézem a napjában többször is megszakadó televíziós közvetítést. Kommunista diverzánsok aknamunkájának köszönhetõen már a délelõtti órákban többször is elmegy a kép és a hang, élvezhetetlenné téve a „Sorok kö-
zött” címû mûsort. Nyilván a délutáni nagy etapra gyúrnak az elvtársak. Utóbb kiderült, vasárnap estefelé megtudhattuk, a hiba a T-Com közvetítõvonalában volt. Elõtte levõ nap még minden klappolt, vasárnapra valahogy mégis sikerült elromlania annak a fránya közvetítõ vonalnak. Na mindegy. Délután 14 órakor aztán szembesülünk végre a valósággal, a tér, akárcsak négy esztendõvel ezelõtt, ismét megtelt. A hatás ugyan már nem olyan elementáris, mint elõször volt, láttunk már ilyent, nem hat az újdonság erejével, mégis felemelõ, ahogy a „híres” emberek, az ismert személyiségek, közéleti és politikai szereplõk a színpadra sorjáznak, nevüket, arcukat adva az ügy mellé. Ki-ki egy vagy néhány mondatos hitvallását is megosztja velünk. Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Akkor sokan voltunk, tán még többen, mint most, de nem voltunk elegen. Most talán másként lesz. Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Hiteles emberek sokasága, akik már letettek valamit a köz asztalára, akik életükkel, pályájukkal, teljesítményükkel kivívták mindannyiunk tiszteletét, szeretetét és elismerését, odaállnak egy ügy mellé, nevüket, arcukat merik adni egy ügyhöz, ki mernek állni valami mellett, amirõl úgy érzik fontos, és amirõl úgy érzik, beszélni kell, fel kell hívni rá az emberek, a többi polgár, honfitársaik figyelmét is. Még akkor is felvállalják, hogy odaálljanak az ügy mellé, ha ebbõl késõbb ne adj’ Isten kellemetlenségük is származhat. Akkor – a kettõs állampolgárságról szóló népszavazásnál is – közéleti szereplõk (színészek, sportolók, mûvészek, még baloldali jó ha figyelünk
– avagy Kossuth tér 2006. –
politikusok is – Csintalan Sándor, Pozsgay Imre, Németh Miklós) álltak ki az ügy mellett, méghozzá számosan. Olyanok is arcukat, nevüket adták az IGEN-nek, akik eddig tartózkodtak attól, hogy politikai ügyekben a széles nyilvánosság elé álljanak. Mellettük még az összes határon túli magyar szervezet is egy emberként állt sorompóba, félretéve az egymás iránti ellentéteket. A nemzeti ügyért való összefogás talán legszebb példája volt, ahogyan a két örök rivális, a Fradi és az Újpest kezet nyújtott egymásnak és mindkét klub arra bíztatta szurkolóit, hogy IGEN-nel szavazzanak. És ez sem volt elég. A NEM-hez senki nem adta az arcát. Csak Gyurcsány Feri, meg a Hiller Pista. Meg a lakájok hada, de hát õnékik ugye hivatalból ez volt a kötelességük. Ennek ellenére ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy tönkretegyék a nemzet spirituális újraegyesítését. Az alapjáraton tartott vegetációs létezés biztonságát fenyegetõ garasoskodó riogatás hatott. Ma nem huszonhárommillió románnal, hanem két-három robbangató szlovákkal fenyegetõznek. Akkor jött egy hórihorgas ripacs, az egykori KISZ-führer, aki mára egészen a beszari mûminiszterelnökségig vitte, és aszonta: NEM! És ez elég volt. Ma ugyanõ, a köztársaság (önként) felkent védelmezõje riogat, fenyeget minket bombával a múltbafordulás révetegségével, miközben nem veszi észre, hogy személyében õ maga és egykori ideológiai elõdei testesítik meg az alattomosan visszalopakodó átkos múltat.
Ilyen buták lennénk mi magyarok, hogy mindezt nem vesszük észre? Vagy mégsem? Lehet, hogy a magyar nép akkor – és négy esztendõvel ezelõtt is – helyesen döntött, csak szorgos kezek egy tizenhét lépéses algoritmuson keresztül megmanipulálva megváltoztatták a végeredményt? Mert ugye a kedves Olvasó szerint is rendkívül életszerûtlen, hogy mintegy nyolcezernyi honfitásunk (állítólag õk mindannyian levéltárosok vagy múzeológusok lennének) akik itt élnek közöttünk és megrögzött szavazólap-gyûjtõk, õk tehették zsebre a négy évvel ezelõtti országos erõfelmérõn a lapokat, mer’ hogy kis hazánkban, mintegy 8.000, igen, tessenek megkapaszkodni a székük karfájában, nyolcezer szavazókörben találtak üres borítékot a szavazóurnában, amikor a voksokat összeszámolták. Idén nem jönnek EBESZ-megfigyelõk! (Nem mintha sokat érnének, lásd 2002!) Idén sem rendez egyik nagy közvélemény-kutató cég sem exit-poll vizsgálatot, amely jól körvonalazhatóan megmutathatná a valódi választási eredményt, de legalábbis jó közelítéssel szolgálhatna a választók valódi akaratának megismeréséhez. Nem ül össze a parlament rendkívüli ülésre, hogy a láncszavazás miatt módosítsák a választójogi törvényt és elhagyják a tömeges csalásokra lehetõséget adó boríték használatát. Nem módosítják vagy törlik el a belügyminiszter-asszony által még tavaly hozott, és tömeges választók átcsoportosítására lehetõséget nyújtó rendelkezést. Ezúttal a posztkommunista utódpárt óvatosabb duhaj lesz, mint négy évvel ezelõtt, idén magánlakásokban bonyolítják majd a láncszavazási procedúrát, hogy még nehezebb legyen lefülelni õket Bár, ahogyan azt Mark Burnett mondotta egy helyütt: „Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát“. Hogy kormányváltó hangulat van-e, azt ki-ki döntse el maga. Mindenesetre a külföldön szavazó honfitársaink magas részvételi aránya – mintegy 80% körüli – bizakodásra ad okot. Ed Perratore szerint: „Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen meg egy ellenzéki politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig“. És bizony a magunk mögött hagyott négy esztendõ átkozottul hosszú négy év volt. A lebukott titokszolgával, a modernkori demokráciában példátlan kormányfõ buktatással, és a példátlan önjáró, a nép megkérdezése nélküli továbbmenetellel, a multimilliárdos pozõrrel. Átkozottul hosszú volt ez a négy esztendõ, de már tavaszodik. Újjáéled a természet, s vele újjáélednek a reményeink is. Egészen addig élnek, amíg megint el nem csalják õket. Most jött el az idõ! KÉSZÜLJETEK! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
3
Azt hiszem, az alábbi egy nagyon józan helyzetértékelés. Amit én hozzá teszek: Orbánnak nem lesz bátorsága. Õ a dumakormány dumaellenzéke. Õ bátran és szabadon mondja, amit szabad. Látva az amerikai, angol és német választásokat megjósoltam, hogy itt is „éles, fej fej melletti küzdelemre“ kell számítani - mert akkor a legkönnyebb csalni. Ma már a közvélemény az egész világon tudomásul vette ezt és beletörõdött a választási csalásokba. Abba is, hogy választani csak két rossz között lehet, ezért azzal áltatjuk magunkat, hogy az egyik kevésbé rossz. A karmesteri pálca Soros kezében van, õ írja elõ mindkét un. „politikai erõ“ programját és négypárti ügynökei pontosan játsszák a számukra megírt szólamot. Dávid, Boross, Pokorny már nyíltan kimutatták a foguk fehérjét. Orbán is, amikor a múlt választáson eljátszotta szégyenletes szerepét és a rasszista Likud kistestvérének nyilvánította a Fideszt. Ezért nem fog Orbán, a Fidesz még kevésbé, reagálni az alábbiakra. Inkább veszítenek, de a nagykoalíciót sem tartom kizártnak. Véget ért az orwelli forradalom. A disznók bebetonozták magukat a hatalomba. A nyugati politikai köznyelvnek van egy undorító fordulata, a „politikailag korrekt“. Ez azt jelenti, amit régen „a párt irányvonalával teljes egységben“. A politikailag korrekt évente legalább egyszer elzarándokol egy holokauszt múzeumba (vagy legalább úgy tesz, mintha...), legalább hetente tisztelettel meghajol az áldozatok emléke elõtt, naponta dicséri a neoliberalizmust, az USA-t és Izraelt, még álmában sem bírálja õket, és minden nyilatkozatában elhatárolódik a „szélsõségektõl“.
A „négypártunk és kormányunk“ – „politikailag teljesen korrekt“. A Fidesz inkább összefekszik a Maszoppal, mintsem azt kockáztassa, hogy a sakálmédia „politikailag inkorrektnek“ nevezze. Én nem szavazok „politikailag korrektekre“, akik csak Soros és tsa.-i által megengedett nézeteket mernek vallani. Szerintem a kapitalizmus nem emberhez méltó rendszer. A kapitalizmus a társadalom fejlõdésének egy szörnyû aberrációja. A kapitalizmus egy életképtelen, öngyilkos rendszer, amely katasztrófát fog elõidézni az egész emberiségre. Az un. „kétpárti demokrácia“ a nácizmus és bolsevizmus dialektikus szintézise. A globalizáció a kapitalizmus rákfenéjének a végsõ fázisa. A daganat már szétesõben van és megindult az üszkösödés. Üdvtana, a neoliberalizmus nem közgazdasági elmélet, hanem csupán isten nélküli judaizmus. A legrosszabb emberi tulajdonságokat szabadjára engedõ obskúrus félvallás. Mára a közgazdaságtudomány a politika örömlánya lett. Figyelmeztetek mindenkit, hogyha nem határolódik el tõlem, akkor elveszíti „politikai korrektségét“. Olvasás után hypós kézmosás javasolt, mert a politikai inkorrektség fertõzõbb, mint a madárinfluenza. Fõleg gondolkodó emberekre veszélyes.
Nem félünk senkitõl és semmitõl! Felajánljuk, de kérjük is a segítséget a jelenlegi népnyúzó kormánykoalíció megbuktatásához! Ismerje fel végre mindenki, hogy az önzõ, az egymást megbántó és kiszorító, a sérelmekre felépülõ belterjes politikai civakodás nem vezet sehová. Kedves Fideszben politizáló barátaim! A politikai képlet végtelenül leegyszerûsödött. Az utolsó héten a közvélemény kutatók mindegyikénél fej-fej mellett, 45%-on áll a két nagy párt támogatottsága. A küzdelem sajnos kiegyenlítõdött, így a kampányharc színtere az utolsó napokban áttevõdött a kispártok frontvonalára. Most már nyilvánvaló, hogy minden az SZDSZ és a HARMADIK ÚT párharcában dõl el! Az alakíthat csak kormányt, aki mellett ott lesz a letisztult politikai esszencia. Liberális vagy nemzeti. Ez lesz a végsõ kérdés, ez adja a végsõ megoldást! A kormányváltás lehetõsége jelenleg számunkra távoli remény csupán. A szocialisták teljes gõzzel nyomják elõtérbe az áruló MDF kirakat-politikusait. /Boross Péter éppen most jelentette be, hogy a várható jobboldali választási vereséget követõen a rendõrségnek határozottan szét kell vernie az eredményt megkérdõjelezõ tüntetõket!/ Ennek ellenére az utolsó héten a kommunikációs súlypont teljes mértékben átkerül az SZDSZ térfelére. A csapból is még több Kuncze és Kovács Pisti ömlik majd ránk. Minden a po4
litikai paraziták és szadisták kulcsszerepét hangsúlyozza, joggal. Kis János, Hack, TGM, és a vezetõ „liberális” értelmiségiek minden fórumon kétségbeesetten kérik az elsõ fordulóban az MSZP-s átszavazást és segítséget. Ne legyenek kétségeink, õk megkapják! A globális megszállás pártja nem eshet ki a parlamentbõl! A jobboldali Fidesz vezetése eközben dermedt és néma. Az antikommunista forradalmár Wittner Mária kivételével senki sem gyakorol felénk látványos gesztuspolitikát. Változatlanul mûködik a nemzeti radikálisok
Csöröge, aki olykor Röcsöge
és érdekvédõk irányaiba az átkos cenzúra. A teljes körû elhallgatás és kiszorítás sötét intézménye. Senki sem képes felismerni a végveszélyt azt, hogy minden az SZDSZ – HARMADIK ÚT párviadalának végeredményétõl függ! Az áljobboldal fanyalgó dzsentriszellemében örömmel rugdos belénk a nyilvánosság fórumain Tóth Gy. és Bencsik, miközben a polgári párt liberális kampányvezérei Deutsch vezetésével /Na, és a finom lelkû Pokorni!/ bõszen elhatárolódnak a nemzeti alternatíva lehetõségétõl. Közeledés, kézfogás és gesztus helyett a Fidesz szalon-radikálisai, giccsmagyarjai és szabadelvû technokratái változatlanul az SZDSZ hevességével gyûlölnek bennünket. Gyáván elhúzódnak, elõkészítik számunkra ismét a közös és megsemmisítõ vereséget! Késõbb aztán megint örömködni fognak a „szélsõség” kiszorításán, de ebben már nem lesz semmiféle köszönet! Nem akarja senki felismerni és bevallani azt az egyszerû tényt, hogy a nemzeti radikálisok potenciális szavazóbázisának egy jelentõs része ma sajnos a legnagyobb ellenzéki pártban politizál. Most elsõsorban nekik kellene visszaszavazni a HARMADIK ÚT pártlistájára. Nekik kellene szûkre szabott pártsovinizmus helyett felelõsen, nemzetben gondolkodni! Nekik kellene 1-2% segítséget nyújtani az elsõ fordulóban, hogy késõbb 5-6% támogatást visszakapjanak a másodikban. Nekik kellene minden szavazókörben felvilájó ha figyelünk
gosítást és mozgósítást végezni a teljes körû nemzeti összefogás érdekében. Mert nincs több lehetõség! Mi, akik önzetlen szívvel, odaadással és áldozatvállalással szolgáljuk nemzetünk felemelkedését, mi valóban sokszor és joggal kritizáltuk a polgári párt politikáját, de sorsdöntõ helyzetben soha nem lettünk hazánk ügyének elárulói. Soha nem tettünk olyan kijelentést, mint Boross, Debreczeni és Tölgyessy /a volt miniszterelnök álnok fõtanácsadói/, akik szerint a magyar demokráciára nézve a legnagyobb veszedelmet Orbán Viktor eljövendõ kormányzása jelentheti. Mi józanul nem tettünk egyenlõségjelet a nemzet és Orbán közé, de közös ügyeink képviseletében sem lettünk képmutató értelmiségi árulók! Mi ezért sem állítottunk saját miniszterelnök jelöltet! Értse meg mindenki: a magyar nemzeti radikálisok soha nem fognak átszavazni a Fideszre! Állva inkább, de büszkén, emelt fõvel meghalnak! Már túl sok pofont kaptak, túl sértettek és érzékenyek, túl vannak minden tûréshatáron. Õk lettek ebben a gyalázatos korszakban - az álságos jobboldalon is -, az agyongyötört, levadászandó nagyvadak! Ez a 15o – 2oo ezer ember picinyke gesztust vár! Tudom, hogy hiába várja a MIÉP tagsága Pokornitól, hogy kérjen bocsánatot a 2002-es vereség éjszakáján tett gyalázatos kijelentéseiért. Tudom, hogy hiába várja a kisgazda párt tagsága Martonyitól a bocsánatot, aki aláírta a magyar föld kiárusításának és gyarmatosításának vérfagyasztó szerzõdését. S tudom, hogy nem várja a JOBBIK fiatal tagsága sem a kinyújtott baráti kezet ettõl a szétzüllött, erkölcstelen elittõl. Mégis, most ezekben az utolsó sorsfordító napokban nyílt politikai gesztusokat kérünk és számottevõ médianyilvánosságot várunk politikánk szélesebb körben való bemutatására a Fidesz felelõs vezetõitõl! A helyzet kulcsa megint, mint már annyiszor Orbán Viktor kezében van! Legyen bátorsága, akár az olasz kormányfõnek, Berlusconinak a nyílt kézfogásra! Legyen eltökéltsége a szélesebb nemzeti együttmûködésre, lebegjen elõtte a nagyszerû lengyel példa elsöprõ ereje! Szóljon a HARMADIK ÚT tagságához, segítve és bátorítva õket a Kossuth téren! Mi ott leszünk a hatalmas tömegben, és hitet teszünk közösen egy eljövendõ NEMZETI KORMÁNY megalakítása érdekében! Nem félünk senkitõl és semmitõl! Felajánljuk, de kérjük is a segítséget a jelenlegi népnyúzó kormánykoalíció megbuktatásához! Ismerje fel végre mindenki, hogy az önzõ, az egymást megbántó és kiszorító, a sérelmekre felépülõ belterjes politikai civakodás nem vezet sehová. Fogjunk kezet végre, hiszen közösek céljaink! Tegyünk rendet Magyarországon!
A hatalom mindent bevet a polgári-nemzeti erõk megfélemlítéséért A hatalom mindent bevet a lakosság s azon belül is a polgári-nemzeti erõk megfélemlítése érdekében. Most a békési Fidesz-szimpatizánsokat állították meg a rendõrök, a gazdatüntetés idején pedig ott fagyoskodtak szegény vidékiek az út szélén a traktorokban. A hatalom egyenruhás emberei akkor arra hivatkoztak, nekik lejárt a munkaidejük, s különben is a BRFK hatásköre további fõvárosba való bevezetésük. Így vesztegelhettek hat nyolc órán át is szegények, tenger bajuk közepette- amíg megérkeztek a rendõrök és éjféltájt bevezették õket a Felvonulási térre remélhetõleg hamarosan Gazdák terére. A T-Com cégbirodalomnál éppen a FIDESZ MPSZ nagygyûlésének közvetítése idején keletkezett a többszöri képátvíteli hiba, amely nagyon-nagyon zavaró volt. Ugyancsak furcsa, mi több, jogszerûségét erõsen megkérdõjelezhetõ hatósági döntés(ek) következményeként a Hír Tv nem forgathatott helikopterrõl. Pedig igencsak hiteles képet adhatott volna, milyen , talán minden eddigit meghaladó sokaság vett részt a nagygyûlésen,
amely a két párt versenyében nem elhanyagolható adat lehetett – volna. Elgondolkodtató sõt, kifejezetten megdöbbentõ és intõ jelek ezek. A félelemkeltés nem is olyan apró tényei! Nekem is megvannak a saját napi élményeim. Egyetlen megoldás segíthet a diktatórikus, a demokrácia alapjait sértõ démonizáló törekvések letörésére. Kétharmaddal nyerni! Ellenkezõ esetben, ha netán rémálmok valóságá válnak, az ellenzék szimpatizánsai Keller feljelentõi, meghurcoló kihallgatói prédájává válnak. Tehát: nem szabad bedõlni, nagy-nagy fegyelemmel kell viselnünk az elkövetkezendõ hét megpróbáltatásait, várható provokációit. Mert ha nem így tesszük dolgiunkat, vívjuk harcunkat, ezek , a múlt emberei kikészítenek bennünket ! Ismétlem: menjenek menjünk el, legyünk mind többen. Kétharmaddal nyerni! M. Szabó Imre
Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke
jó ha figyelünk
5
Tény- és múltfeltáró riportfilmet készített Pesty László, a Fekete Doboz fõszerkesztõje Gyurcsány Ferencrõl, akit korántsem hízelgõ beszámolókban értékelnek a produkcióban megszólalók. A riporter azt kérdezi: ha minden úgy történt, ahogy a jogi szakértõk és a Magyar Nemzet feltárta, vajon miért nincs eljárás, miért nem történt meg a miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztése? Egy hiteles ember – ez a címe annak az egyórás tényfeltáró riportfilmnek, amely tegnaptól látható a www.box.hu weboldalon Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnökrõl. Pesty László, a Fekete Doboz fõszerkesztõje olyan filmet készített a szocialista milliárdosról, amely szinte a gyermekkortól az iskolás éveken keresztül egészen a KISZ-vezetõi funkcióig, majd a kormányfõi poszt betöltéséig kíséri figyelemmel Gyurcsány életét. Pesty azonban nemcsak leírja a történteket képpel és szóval, hanem hiteles tanúkat is megszólaltat, akik az életút különbözõ állomásairól számolnak be. S ezek a beszámo-
lók korántsem hízelgõk a KISZ- és pártkarrierrõl a nagypolitikába „ejtõernyõzõ“ szocialista miniszterelnök-jelöltre nézve. Annak a bejátszásnak a végén, amely a Magyar Nemzet által feltárt botrányos cégügyeket tárgyalja, Pesty László azt kérdezi, ha minden úgy történt, ahogy a jogi szakértõk és a napilap feltárta, vajon miért nincs eljárás, miért nem történt meg a mentelmi jog felfüggesztése? Ironikusan megjegyzi: most szóljon, aki nem érti, mert a pénztártól, vagyis a szavazóurnáktól való távozás után reklamációt már nem fogadnak el. S hogy miért kellene protestálni a polgároknak? A 80-as évek elején hatalmi eszközökkel felszámolt egykori, másként gondolkodó Dialógus csoport tagjai azon csodálkoznak, miként lehet, hogy az általuk megismert tehetségtelen, törtetõ ember, aki KISZ-titkárként és pártapparátcsikként tevékeny részt vállalt üldöztetésükben, karrierjük derékba törésében, ma ilyen komoly pozíciót tölthet be egy
Négy esztendeje a szabad demokraták Lop stop! feliratú táblákkal felfegyverezve akarták lejáratni politikai ellenfeleiket, mondván, eltulajdonították a közvagyont. Míg õk makulátlan erkölcsûek és tisztakezûek. Azóta a közpénzek elköltésének szabályosságát ellenõrzõ Keller Lászlónak szinte valamennyi feljelentésérõl kiderült, hogy légbõl kapott volt, vagyis a volt államtitkár megalapozatlanul vádaskodásra fecsérelte el a hivatala fenntartására fordított adóforintjainkat. A szocialisták hátrébb is vonták õt a frontvonalból. A minap a szocialisták miniszterelnök-jelöltjérõl bizonyosodott be: elévült ügyei vannak, sõt az ügyészség szerint jó erkölcsbe ütközõ szerzõdéssel szerezte ingatlanvagyonának egyik darabját. Vagyis a bûnüldözõ hatóság szerint törvénytelenül, azaz bûnös módon gazdagodott. Lássuk be, kevés olyan ország van Európában, amelyikben az egyik vezetõ politikai párt hol karhatalmista pufajkást, hol a titkosrendõrség szigorúan titkos tiszti rangú besúgóját, hol a nemzeti vagyonból erkölcstelenül meggazdagodott volt ifjúkommunistát jelöli miniszterelnöknek. A koalíciós társnak szegõdött SZDSZ-rõl a volt titkosrendõr miniszterelnöki megbuktatásakor kijelentette, „tele vannak korrupciós ügyekkel”. Igaz, azóta sem derült ki, pontosan mire gondolt a puccsal eltávolított kormányfõ; a gyanús „kakaóbiztos” ügyeknek, a megmagyarázhatatlan körülmények között lezajlott közbeszerzéseknek, a jó gazda gondosságát nélkülözõ privatizációs ügyeknek csak a felszínét sikerült megkapirgálnia az ellenzéknek. És most híre kelt, hogy az ügyészség állítólag Demszky Gábor gépkocsihasználatával összefüggésben hûtlen kezelés gyanúja miatt nyomoz, amire a fõpolgármester – az egykor nagyra becsült demokratikus ellenzéki ellenálló – annyit mond, hogy õ errõl már korábban értesült „fideszes barátaitól”. Demszky úgy tudja, azzal gyanúsítják, hogy szolgálati autóját a felesége használta, és az õ benzinkártyájával tankolt. Ám ez nem igaz, minden szabályosan történt – állítja. A fõpolgármester szerint „az országgyûlési választás tétje, hogy a Gyurcsány-kormány folytatni tudja-e munkáját, s ez az SZDSZ sikerén múlik”, és ez áll megtámadása hátterében. Demszky okkal vélheti, hogy a bûncselekménygyanús ügy kiszivárogtatása az ellenzék negatív kampányának a része, csakhogy „fideszes barátai” a pozitív kampányfinisre hangolódtak, vagyis ez a kis benzinkártyás ügy nem 6
demokratikus országban. Merthogy annak idején még Mellár Tamásnak, az MSZP-SZDSZ-kormány által menesztett KSH-elnöknek, akkori egyetemi oktatónak is leszóltak a pártbizottságtól, hogy figyeljen oda, ha a levelezõ tagozatra járó Gyurcsány elvtárs érkezik hozzá vizsgázni. De odafigyelnek mai szereplésére is a neurolingvisztikusok éppúgy, mint az avatott jogi szakértõk vagy éppen a politológusok. A szocialista szimpatizánsok számára különösen elgondolkodtató lehet, amit a személyiségjegyekrõl mondanak: hihetetlenül elégedett magával, s belsõ emócióit nem tudja mindig lefojtani. Rendkívül barátságos lehet bizonyos szituációkban, ám hallatlanul rossz, gonosz ellenfél, ha érdekei úgy kívánják. Talán Légrádi Tibor egykori ellenzéki közgazdász mondja ki leghitelesebben a film végén a legfontosabb üzenetet: ha nincs rendszerváltás, õ börtönben ülne, Gyurcsány pedig az állampárt vezetõje lenne. Forás: Magyar Nemzet
illeszkedik a képbe. Ráadásul a fõpolgármester úrék házi cégének tartott Sawyer Miller Grouppal kötött kommunikációs tanácsadói szerzõdések és a bulvárlapok által tálalt, dzsentri hangulatot idézõ isztriai villasztorit, terepjáróstul, überelni bajosan lehet. A demokrácia hazájának tartott Egyesült Államokban azonban egy ilyen piti tankoláson is akkorát lehet csúszni, amekkorát a legenda szerint Rottenbiller polgármester bukott a pesti budibizniszen. Mindezek figyelembevételével is szögezzük le Kádár János örökbecsû szavaival: a krumplileves az legyen krumplileves! A lopás meg legyen lopás, kampány elõtt is meg utána is, még akkor is, ha az ügyészségi nyomozó hivatal alapos gyanúja meggyengíti az SZDSZ-t a sorsfordító napig. Ha majd a testüregi motozással is megalázzák a hûtlen kezeléssel meggyanúsított bukott politikusokat, állami vagyonkezelõket, köztisztviselõket, akkor ugyanúgy felháborodott vezércikkben tiltakozunk a brutális eljárás ellen, mint azt annak idején megtettük az ártatlanul meghurcolt aszszony ügyében. Amikor ezt az emberi jogokra oly kényes liberális barátaink elmulasztották. Forrás: Torkos Matild – MNO
jó ha figyelünk
Kedves Magyar Testvéreim! Rövidesen ujból választások lesznek Hazánkban. Kétségtelenül a legfontosabb és legdöntöbb jelentöségü, mióta -most már másfél évtizede- egy igazi „Rendszerváltást“ várunk. Jólétünk, életünk, megélhetésünk föleg az utolsó években igen sokat romlott, és sajnos a jövönkre vonatkozóan is csak hasonló romlást várhatunk Ha az ezen való változtatás rajtunk is mulik, érdemes tennünk valamit? Kedves Magyar Testvéreim! Gondolkozzatok és mondjátok meg, még hiszitek, hogy az elmult négy év tapasztalatai után, csak a romlást, az ország rendkivüli, erönkön felüli eladósodását és az eddigi tehetetlenségüket látva, hogy kormányunk igéretei nem elöre tudott hazugságok? Hihetjük-e, hogy az ellenzék javaslatainak általuk megjósolva, csakis sulyosan fenyegetö következményei lehetnek? Mondjátok meg, hogy milyen csodára várunk? Anélkül, hogy mi bármit is tennénk, a lassan már valóban nyomorgó életünk javitására, jövönk és Hazánk jövöje -amitöl elszakithatatlan a mi sorsunk is- javulásának érdekében? Bármennyire is fogunk éhezni családunkkal, gyerekeinkkel együtt a „Sült galamb“ váratlanul soha sem fog a szánkba repülni éhségünk csillapitására. Az utóbbi hetekben ahogyan közeledünk a sorsdöntö választásokhoz, igen sokat gondolkoztam, mind többet és már csaknem elviselhetetlen idegességgel a fentieken. Végül is rádöbbentem valóban megijedve, hogy mindezekért én magam vagyok a legteljesebb mértékben a felelös. Soha sem gondolkoztam és mindig minden
fontos dolgon túltettem magamat, mint egy idegen és érdektelen futball meccs eredményén. Soha sem gondolkoztam az elözö kormányaink ténykedésén. Soha sem tettem összehasonlitást az elözö kormányok részemre elönyös, vagy káros eredményein. Rájöttem, hogy itt lehet a hiba. Mindezeket felismerve, teljesen elvesztettem az önbecsülésemet Most szégyenkezve bevallom, hogy az utolsó három választáson én magam sem vettem részt, pont ugy, mint Te is és hazánk választópolgárainak a legnagyobb része. Gondolkodás nélkül, nagyon könnyen magamévá tettem barátaim alig szükséges rábeszélését, hogy miért mész szavazni, látod én sem megyek. Most amikor már családomnak mindennapos gondjai vannak, most már jól tudom, hogy a szavazásra kapott demokratikus jogom, az valójában egy rendkivül fontos demokratikus lelkiismereti kötelességem, ugy a magam és családom jelen jólétének, jövöjének, mint az ország jelenének és jövöjének az irányitására és biztositására. Mond állami javaink hová lettek? Mi lett belölük? A múltra vonatkozóan ez a bünös és megbocsáthatalan felelõsség mulasztásom, már jóvátehetetlen. De most már van egy felismerésem, egy emberi elhatározásom, hogy „EZEN A VÁLASZTÁSON ÉS A JÖVÖBEN IS, MINDEN VÁLASZTÁSON RÉSZTVESZEK; KOROMTÓL FÜGGETLENÜL, MÉG BETEGEN IS, HA GURULÖSZËKEN KELL ODAVIGYENEK IS“. A multban mindig kritizáltam a kormány minden nekem nem tetszö intézkedését, de most már érzem és tudom, hogy nem volt jogom rá, mert nem teljesitettem állampolgári kötelességemet, nem hoztam meg még azt a kevés áldozatot sem, azt a félórát, órát, de sohasem több mint két órát, hogy részt vegyek a választásokon, sajátmagam és népem sorsának az irányitásában. Gondolkoztál már rajta, hogy a mérhetetlen külföldi adósságunk hová lett? Kedves Magyar Testvéreim! Ti, akik hozzám hasonlóan a multban önzö kényelemböl, de mindenképen bünösen felelötlenek voltatok, szálljatok magatokba és legyetek, szavazati joggal rendelkezö, méltó, értelmes felnött és felelös állampolgárai a Hazának. Vegyetek részt ugy a magatok, mint Hazánk jelenének és jobb jövöjének az irányitásában, biztositásában és vegyetek részt a már mostani választásokon is. Én a multamon ugyan még szégyenkezve, de már tiszta és nyugodt lelkiismerettel tudom, hogy sem rossz idö, vagy betegség nem tud visszatartani, hogy a mostani rendkivül fontos választásokon részt ne vegyek. Alig várom, hogy a választás után már ujra teljes önbecsüléssel térhessek haza. Mindezt megbeszéltem családom mind a hat választójogú tagjával. Mind egyetértettek velem, és hozzám hasonló büntudattal részt fognak velem együtt venni a választásokon. Most tudtam meg, hogy családom egyetlen tagja vett részt -soha sem emlitve- az elözö választásokon.. Néhány barátom, akivel erröl beszéltem, engem megértve és nekem igazat adva, ök is részt vesznek a mostani sorsdöntö választásokon. Kedves Magyar Testvérem, aki eddig -talán csak kényelembölszintén távolmaradó voltál! Gondolkozz a fentieken! Beszéld meg barátaiddal. Meglátod, hogy másként fogod érezni Te is magadat. Amire talán soha sem gondoltál eddig, az önbecsülésedre, tudatossá fog válni és Te is érezni fogod. Szavazz jó magyar lelkiismereted szerint, meglátod nagyon meg fogja érni. Megnyugszik a lelkiismeretem is, hogy ezeket papirra vetettem. Ez keresztény lelkiismereti kötelességünk is. Adja a Mindenható, hogy sokan elfogadjátok. Népünkért és Hazánkért aggódó magyar testvéretek: L. Domingó Argentína
jó ha figyelünk
7
Soros György 50 milliárd forintnyi adománya a magyar választások kimenetelét akarja befolyásolni – közölte Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke a párt Szabadság téren tartott kampányzáró rendezvényén, ahol a felszólalók a szovjet katonai emlékmû eltávolítását követelték. Néhány száz fõs tömeg gyûlt össze a Jobbik Magyarországért Mozgalom kampányzáró gyûlésére a Szabadság térre, ahol a párt szónokai a szovjet emlékmû eltávolítását követelték. Novák Elõd, a Jobbik fõszervezõje kifejtette, mindazok jelentek meg ma itt, akik tenni szeretnének az elhazudott rendszerváltozás ellen. Mint fogalmazott, az elõzõ rendszer haszonélvezõi átmentették hatalmukat, csakhogy nem elégedtek meg ennyivel, ezért önkényuralmuk jelképét is át kívánják menteni. Van jogi út a katonai emlékmû eltávolítására Világi József, az 1956-os közösség elnöke leszögezte: „Egy magyar vagyok közületek”. Egy olyan magyar – folytatta –, aki a független szabad magyar királyságban született, és aki soha el nem tántorodott a hittõl, hogy magyar. Világi beszédében kifejtette azt is, olyan erõre van szükség a Parlamentben, amelyik valóban a magyar nemzeti érdekeket képviseli. Gyalázatnak nevezte a szovjet emlékmûvet; azt mondta, a második világháború végén szó se volt felszabadításról, rablás és gyilkolás jellemezte a „dicsõséges szovjet hadsereget“. A következõ kormány külügyminiszterének meg kell keresnie Moszkvát azzal, hogy „vigyék el innen ezt a szemetet“ – hangsúlyozta. „A rendszerváltozás idején sokan reménykedtek abban, hogy ezt az emlékmûvet lebontják a hátam mögül” – emlékeztetett Bégány Attila, a Jobbik V. kerületi elnöke. Mint mondta, nemrég javaslatot tett arra, hogy az V. kerület költségvetésébõl 10 milliós összeget különítsen el a szovjet emlékmû eltávolítására, és hogy máshova helyezzék, ám ezt az ötletet egyik parlamenti párt sem támogatta. Mindez egyértelmû bizonyítéka annak, hogy ez eddig elmaradt a rendszerváltás Magyarországon – fûzte hozzá. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország és Oroszország között egy szerzõdés áll fenn, melynek értelmében egymás katonai emlékmûvét tiszteletben tartják. Csakhogy – figyelmeztetett Bégány – fontos állami érdekbõl áthelyezhetõ lenne az emlékmû. A politikus szerint ez az érdek egy új 56-os emlékmû lenne, míg a mostanit a köztemetõ 215-ös parcellájában kellene elhelyezni. Kiemelte: nem lerombolni akarják a szovjet emlékmûvet, hanem áthelyezni. 8
Soros György szelleme ismét Magyarországon „Milyen ország az, ahol a Szabadság téren a megszállókat dicsõítõ emlékmû állhat, és ahol a kormánypárti politikusok meg is koszorúzzák azt” – fogalmazta meg kérdését Budaházi György, kiemelve: a koszorúzásra éppen a magyar katonaságot vezényelték ki tisztelegni, miközben õket ölték meg a szovjeteket. Véleménye szerint 1945-ben a terror nem véget ért, hanem elkezdõdött Magyarország számára. Hozzátette azt is, ez az emlékmû az egész magyar nemzet megalázásának szimbóluma. Le kell gyõznünk az emlékmûvet – zárta gondolatait. Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke kifejtette: az a szobor arra emlékeztet, hogy nem történt rendszerváltás Magyarországon. Úgy fogalmazott, hogy április 9. történelmi
sorsforduló lesz, az SZDSZ vagy a Harmadik Út, a liberalizmus vagy a nemzeti értékek között kell választani. Mint fogalmazott, Soros György szelleme ismét itt van Magyarországon, mégpedig azért, hogy befolyásolja a magyar választások kimenetelét. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Soros két barátja ül az OVB felsõ vezetésében, maga az elnök Szigeti Péter és „Halmai doktor is”, aki egykoron Soros alapítványának kurátori elnöke volt. Molnár rámutatott, 50 milliárd forintnyi pénz érkezett az Európai Egyetemre, Soros György egyetemére, ám ez a pénz már nincsen jelen. Ez a pénz olyan emberek kezében van, akik tovább taszítanák a mélységbe az országot – vélekedett, arra is felhívva a figyelmet, hogy az egyetemre érkezett 50 milliárd forint az egész magyar felsõoktatás éves költségvetésének az egynegyede. „Ne legyenek illúzióink, túl kell nyernünk magunkat“ - mondta, hangsúlyozva, nem szabad engedni, hogy Soros György globális birodalma tovább terjeszkedjen, és a nemzetet anarchiába süllyesszék. A rendezvény végén a Jobbik adományokat gyûjtött az árvízkárosultak részére. Forrás: gondola
jó ha figyelünk
A Jobbik Magyarországért Mozgalom aggodalommal figyeli, hogy Soros György éppen a magyarországi választási kampány kezdete elõtt nyújtott 43,5 milliárd forintos, azaz negyvenhárom milliárd ötszázmillió forintos extra adományt a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) számára. Csak remélni tudjuk, hogy ez az összeg az egyetem, a hazai felsõoktatás javát szolgálja és ebben az esetben nem a Grúziához vagy Ukrajnához hasonlóan a magyar belpolitikai folyamatokba történõ beavatkozásról van szó. Háttér: A jelek szerint komoly dolgokra készül Magyarországon az ismert amerikai milliárdos, Soros György, aki alapítványán keresztül az elmúlt két évtizedben mintegy 150 millió dollárral, azaz majdnem 30 milliárd forinttal támogatta hazánkban, úgymond a nyílt társadalom intézményesülését. A Soros Alapítvány a nyolcvanas években a rendszerváltás egyik katalizátoraként ösztöndíjakkal támogatta a másként gondolkodókat, tevékenysége azonban késõbb erõsen megosztotta a közvéleményt. Sokan úgy vélték nem minden alap nélkül -, hogy Soros beavatkozott a magyarországi folyamatokba, a saját, a világban is erõsen vitatott elképzelései szerint igyekezett terelni az alakuló demokráciát. Az uniós csatlakozással azonban Magyarország történelmében új fejezet kezdõdött, az ország új helyzetbe került, új kihívásokkal néz szembe. Soros is úgy vélte, alapítványa betöltötte eredeti küldetését, hiszen megtörtént a rendszerváltás, kiépültek a demokratikus társadalom alapjai. Az alapítvány tevékenysége jelentõsen szûkült, 2005-tõl pedig már nem is indított új programokat. A tervek szerint 2007 az összegzésé és az értékelésé lesz, s az év végén a Magyar Soros Alapítvány megszûnik. Éppen ezért furcsa, hogy a magyar származású üzletember az amerikai www.slate.com kimutatása szerint a tavalyi év végén minden korábbi támogatást meghaladó összeget, 205,9 millió dollárt adományozott a budapesti Közép Európai Egyetemnek (CEU). Ez az összeg megjelenik a CEU honlapján is, azzal a további 24,2 millió dollárral együtt, amelynek adományozására Soros még kötelezettséget
vállalt az egyetem üzleti iskolája számára. Mindez 43, 5 milliárd forintot jelent, kiegészülve 5,1 milliárd forinttal. Felvetõdik a kérdés, ha Soros György a 2004 õszétõl 2005 nyaráig tartó tanulmányi év költségeihez 4,7 milliárd forinttal járult hozzá és a 2005-2006-os tanévre 5,1 milliárd forintot ajánlott fel, akkor mire szolgál a - valószínûleg a 43,5 milliárd forintos extra adomány, amely több mint nyolcszorosa a szokásos összegnek? Az összeg méreteinek érzékeltetésére csak annyit, hogy ez negyede a költségvetésbõl a teljes magyar felsõoktatás mûködésére jutó évi 172,3 milliárd forintos költségvetési támogatásnak. Ha ebbõl a 43,5 milliárd forintból Suzuki gépkocsikat vásárolnánk, 87 kilométer hosszú sort tudnánk kiállítani, húszezresekre váltva pedig végigrakhatnánk a bankjegyekkel az országot nagyjából Miskolctól Gyõrig. Felmerül tehát a kérdés, mi célt szolgál ez a hatalmas, minden eddigit meghaladó támogatás az 1991-ben alapított egyetemnek? Ez az összeg a magyar viszonyok között a CEU egyfajta szuperegyetemmé fejlesztését feltételezi, ennek jeleit azonban egyelõre nem látni. Nem kizárt, hogy Soros jó befektetést lát a magyar felsõoktatásban, egyelõre azonban erre sem utal semmi. A „világmegváltó“ milliárdos közelmúltbeli, a „demokráciai exportjában“ játszott szerepe másra enged következtetni. Saját doktrínáját, mint az Egyesült Államok által vezetett
kollektív konstruktív megelõzés politikájaként fogalmazza meg egy cikkében Soros György. Ebbe, mint írja, végsõ esetben akár a katonai erõ alkalmazása is beletartozhat. „A világnak vezetésre van szüksége! A múltban betöltöttük e szerepet, s ma azért olyan erõsek az Amerika-ellenes érzelmek, mert jelenleg nem tesszük“ - írja. Ezek után nem meglepõ, hogy a világsajtó szerint Soros György 2003-ban kiemelt szerepet játszott a grúziai fordulatban, helyi szinten hatalmas összeggel, félmillió dollárral támogatva a Khmara ifjúsági mozgalmat, valamint a Rusztavi 2 tévécsatornát, s magát Mihail Szaakasvili mostani elnököt is. Egy évvel késõbb Soros egyes források szerint 18, mások szerint 27 millió dollárt áldozott George W. Bush megbuktatására, s pénze ott dolgozott az ukrán „narancsos forradalomban“ is. Õt tekintette példának Oroszországban Mihail Hodorkovszkij is, mikor komoly összegeket áldozott a nyílt társadalom megteremtésére. Soros György, mint ezt interjúiból is tudjuk, már csak származása miatt is külön figyelemmel kíséri a magyarországi események alakulását. Éppen ezért fel kell tennünk a kérdést, eljött volna az idõ a neoliberális rezsim ismételt magyarországi megsegítésére? A világ átrendezése közepette netán a magyarországi választásokba is beavatkozna Soros György? Miért e hatalmas támogatás akkor, amikor az alapítvány már kivonulóban van Magyarországról? Van-e valamilyen köze e furcsa idõbeli egybeesésnek a magyarországi választásokhoz? Mibõl telik egy kis pártnak ennyi Kovács Pisti óriásplakátra? Csupán véletlen, hogy a Magyar Soros Alapítvány kuratóriumának elnöki tisztét 2001 és 2004 között betöltõ Halmai Gábor alkotmányjogász most az OVB alelnöke? Abban is csak a sors keze van, hogy a választási bizottság elnöke az a vörös csillag viselése mellett korábban kiálló Szigeti Péter, aki a gyõri Széchenyi István Egyetemen Halmai közeli kollégája? Mindez csupán összeesküvés elmélet, vagy tényleg szuperegyetemmé alakul a CEU? Források: http://www.slate.com/id/2136398/ http://www.ceu.hu/facts_figures.html Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke
HORN GYULA: EGYEDÜL VAGYUNK Horn Gyula: – Egyébként a Szocialista Párt az egyetlen az országban, amelyiknek nincs szövetségese. Szanyi Tibor: – Hogy mondtuk ezt? Horn Gyula: – Nincs szövetségese a Magyar Szocialista Pártnak. Hogy mi lesz a kormánykoalícióval, az egy más dolog. Mostanról beszélek. Egyedül vagyunk, Tibor! Egyedül! Te meg én, meg a nézok. Hát nem? Kivel álljunk össze? A Thürmerékkel? Jobbikkal? Vagy kivel? Hát nincsen. Forrás: Hír Tv, 2006. április 7. jó ha figyelünk
9
Soros emberei ott vannak az OVB elnökségében. Lamperth javaslatára, a parlamenti pártok által megválasztott grémium vezetõje a nyíltan marxista Szigeti Péter (Krausz Tamás és õ a vörös csillag rehabilitálás bajnoka!), helyettese, Halmai, a Soros Alapítvány kuratóriumának volt elnöke. A szadesznek majd 50 milliárdja van kampányra! Az elõzmények: a magyar Soros Alapítvány 2007. december 31-én megszûnik. A világszerte ismert pénzmágnás az ultra-liberális nyitott társadalom megvalósításába 20 év alatt 30 milliárdot fektetett be Magyarországon! Soros doktrínája egyszerû: „Lehet, hogy a pénz nem boldogít, de sok mindenre jó!“ Ennek a pénzpiaci gátlástalanságnak a jegyében kívánta megbuktatni Bush-t, így támogatta Bill Gates-t, így avatkozott be a Grúz és az Ukrán választások kimenetelébe. Soros a globális gyarmatosítás egyik mozgatójaként tõzsdéket rendít meg, ingatlan panamákat gerjeszt, génkezelt élelmiszerekkel borítja el a világot. Hatalma minden képzeletet meghalad, pénzügyi manipulációival könnyedén destabilizálni tud földrajzi térségeket, manipulálni tud politikai berendezkedéseket. Most úgy tûnik, hogy Soros minden eszközzel meg akarja akadályozni a magyar Nemzeti Kormány megalakítását! Soros beavatkozik a 2006 évi országgyûlési választásokba! Soros a saját pénzén viszi be a parlamentbe a szélsõséges SZDSZ-t! Soros emberei már ott vannak az Országos Választási Bizottság elnökségében. Lamperth Mónika Belügyminiszter javaslatára, a parlamenti pártok által egyhangúlag megválasztott grémium vezetõje a nyíltan marxista Dr. Szigeti Péter (Krausz Tamás és õ a vörös csillag rehabilitálásának bajnoka!), valamint helyettese Dr. Halmai Gábor, a Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke. Õk ketten egyébként összetartó munkatársak, a gyõri Széchenyi István Egyetem tanszékvezetõ tanárai. Jelenleg ennek a két megbízottnak a kezében van a magyar választások sorsa és végkimenetele. Ne legyenek velük kapcsolatban illúzióink! Õk mindketten a jelenlegi balliberális kormányzat elkötelezett hívei! Nincs felettük semmiféle ellenõrzési lehetõség! Soros 2005-ben az amerikai slate.com („segélyegylet“.com) kimutatása szerint 205,9 millió dollárt adományozott a budapesti Közép Európai Egyetemnek. Az aktuális devizaárfolyamon számolva ez 43.508.729.000 Ft, azaz 43,5 milliárd forint! Ezen felül további 24,2 millió dollár adományozására vállalt kötelezettséget az egyetem üzleti iskolája számára. Ez újabb 5,1 milliárd forint! Felvetõdik a kérdés, hogy ha Soros a 10
2004 õszétõl 2005 nyaráig tartó tanulmányi év költségeihez 4,7 milliárd forinttal járult hozzá, és a 2005-2006-os tanévre 5,1 milliárd forintot ajánlott fel, akkor milyen célt szolgál
a –valószínûleg a 2005-ös év végén tett – 43,5 milliárd forintos extra adománya, amely több, mint nyolcszorosa a szokásos összegnek? (A Soros által adományozott extra összeg egyébként a teljes magyar felsõoktatás mûködési költségvetési támogatásának 25%-a!) Hol rejtõzködik ez a pénz? Miért titkolják létezését? Ha itt van, miért nem kapott Soros is Kossuth-díjat? A magyar demokrácia barátai közül most sokan félnek. A jól érzékelhetõ pénzügyi instabilitás, a forint tudatos meggyengítése mellett fondorlatos politikai destabilizálás jelei is érzékelhetõk! A CEU-nak, a budapesti Közép Európai Egyetemnek átutalt közel 50 milliárd forint alkalmas lehet arra, hogy befolyásolja és az SZDSZ parlamentbe juttatásával eldöntse Magyarország jövõjét! Ne hagyjuk, hogy pénzügyi összeesküvés térítse le Magyarországot a Harmadik Útról! Most minden rajtunk múlik: Soros birodalom vagy nemzeti kormány, ez a kérdés válasszatok! Forrás: Molnár Tamás
jó ha figyelünk
Egy megbízható MDF-es forrásból lapunknak eljuttatott szakértõi dokumentum kifejti, milyen lehetõségek állnak az MDF elõtt, ha a Fidesz elveszti a 2006-os választásokat. A párt elemzõi szerint, ha beválnak számításaik, négy év múlva akár a 15 százalékot is elérheti az MDF. A FigyelõNetnek eljuttatott belsõ, „szigorúan titkos”, meg nem nevezett politikai elemzõk által írt dokumentummal információink szerint a párt vezérkara komolyan foglalkozik. Ezt egyébként lapunknak Dávid Ibolya is megerõsítette. Az írás politikai helyzetértékelés után a kisebbik ellenzéki párt esetleges hosszú távú stratégiáját vázolja fel. Készítõi szerint a Fidesz nagy valószínûséggel elveszti a 2006-os országgyûlési választásokat, amire több jel is utal. Itt említik a sorozatos kampányhibákat, mint a Rogán-fax, a szerverfeltörés, az MDF jelöltjeinek megzsarolása, illetve Mikola István elszólásai, amelyek mind-mind sokat ártottak a Fidesznek. A dokumentum kitér arra is, hogy a Fidesz a kampány végén folyamatosan napirenden tartja egy esetleges választási csalás lehetõségét, így készítve elõ a vereség utólagos magyarázatát, a politikai felelõsségre vonás elkerülését, ahogy 2002-ben is tették. A FIDESZ HIBÁI Ugyancsak a Fidesz vereségét vizionálják az MDF szakértõi szerint a belsõ viszályok. Mint írják, a Fidesz programját készítõ munkacsoportok közötti rivalizálás elmérgesedett, emiatt csúszott a program elkészítése. A választási programban fellelhetõ hibák kapkodásra, az utolsó pillanatban történt összetákolásra utalnak. Ráadásul – mint fogalmaznak – a Fidesz listájának öszszeállítása nem ment zökkenõmentesen. Az õsfideszesek háttérbe szorulása, az új arcok elõtérbe kerülése elsõsorban a pártelnök hatalmi pozícióinak megerõsítését szolgálták, de politikailag hibás döntésnek bizonyult, mivel ismeretlen, kevésbé szimpatikus arcokkal töltötte fel a Fideszt. A dokumentumban külön pont foglalkozik az egyházon belüli megosztottsággal is. A szerzõk meglátása szerint fõleg a katolikus egyházon belül okozott zavart a Fideszen belüli vallási fundamentalisták (Mikola, Semjén) megerõsödése. A katolikus egyház mérsékelt szárnya úgy érzi, Orbán Viktor elárulta õket, és a radikálisokat segíti. A vereség elõjelének tartják a külföldi jelzéseket is: az elmúlt hónapokban ugyanis több külföldi diplomata fejezte ki aggodalmát a Fidesz politikája miatt. „A Fidesznek jelenleg nincs külpolitikai szövetségese a lengyel és a horvát kormányt kivéve” – állapítja meg az elemzés. Ráadásul bizalmas információk szerint már a párton belül is eljó ha figyelünk
könyvelték a vereséget, belsõ beszélgetésekben a Fidesz vezetõi közül többen is választási kudarcra számítanak, amiért elsõsorban Orbán Viktort okolják. MI LESZ A FIDESSZEL? Az MDF szakértõi mindezekbõl két következtetést vonnak le: a pártnak fel kell készülnie egy Orbán Viktor utáni Fideszre, illetve megnyílik a lehetõség egy új, jobbközép centrum felépítésére. Véleményük szerint a Fidesz veresége után a jelenlegi nagyobbik ellenzéki párt elõtt három út áll: vagy populista párttá alakul, azaz folytatja a jelenlegi politikát (erre 30 százalék esélyt adnak az elemzõk), vagy bevállal egy újabb politikai irányváltást (ezt tartják a legkevésbé valószínûnek), míg a leginkább elképzelhetõ forgatókönyv szerint a Fidesz jobbra tolódik, és radikalizálódik majd 2006 után. ORBÁN POZÍCIÓJA MEGGYENGÜL Egy azonban biztos: Orbán Viktor pozíciója mindenképpen meggyengül. Ennek okait leginkább a finanszírozási gondokban látják az elemzés készítõi: a Fidesz 2006 után számításaik szerint nagyjából két évig tudja még pénzelni holdudvarát, illetve az általa mûködtetett médiát. A Fidesz üzleti háttérembereihez 1998–2002 között kimenekített pénzek ugyanis 2008-ra elfogynak, vagyis a Fidesz finanszírozási problémákkal, esetleg csõdhelyzettel szembesül. Ezen az sem változtat lényegesen, ha az önkormányzati választásokon jobb eredményt érnek el, mint 2002-ben, mivel a tehetõs, így a párt finanszírozására képes nagyvárosokban (Debrecen kivételével) szocialista gyõzelem várható. Orbán Viktor meggyengülésének másik oka a párton belüli lázadás lehet. Mint a dokumentum fogalmaz, a párton belül a sértõdött õsfideszesek közösen felléphetnek Orbán Viktor ellen, vagy pedig dezertálhatnak. Erre utaló jelek már most vannak: információik szerint Kósa Lajos debreceni polgármester szûk körben már célzott arra, hogy a választási vereség után hajlandó átvenni a párt irányítását. FIDESZ-POLITIKUSOK AZ MDF-HEZ PÁRTOLNÁNAK? Az elemzés szerint az MDF parlamenti bejutása, illetve a Fidesz parlamenti többség megszerzéséhez nem elegendõ választási szereplése esetén várható, hogy egyes fideszes politikusok kapcsolatot keresnek az MDF-fel. Mint írják, „vannak átvehetõ emberek, de ki kell zárni az együttmûködést azokkal, akik korrupciós híresztelések vagy homályos üzleti érdekeltségek, gyanús va-
gyonosodás miatt kockázatosak (Kósa Lajos), ideológiailag problematikusak (Kövér László), vallási fundamentalisták (Semjén Zsolt), megélhetési politikusok, a Nemzeti Fórum tagjai, vagy az állampárthoz bármilyen módon köthetõ személyek (Mikola István)”. Mindezekbõl két lényeges következtetést vontak le: csak kevés fideszes fogadható el az MDF számára, az Orbán Viktorral való együttmûködés pedig hosszú távon is lehetetlen. AZ ÚJ JOBBKÖZÉP CENTRUM POLITIKÁJA Az MDF elemzõi szerint a Fidesz választási veresége után a párt számára megnyílik az út egy új, jobbközép centrum, a jelenleginél sokkal erõsebb, európai konzervatív párt felépítése elõtt. Az új jobbközép centrum politikai alapjait a piacgazdaság erõsítésében, a mérsékelt kereszténydemokráciában, az elvek képviseletében, illetve abban látnák, hogy demokratikus falat képeznének a szélsõjobb és a szélsõbal felé. Az új jobbközép centrum célcsoportja elsõsorban a középosztály, a mikro-, kis- és középvállalkozások vezetõi, tulajdonosai közül azok, akik nem a politikától várják az üzleti sikert, a radikalizmust elutasító fiatalok, a mérsékelt keresztények, a konzervatív liberálisok, a kiábrándult Fidesz-szavazók, illetve a kényszer MSZP-szavazók lennének. Az elemzés szerint 15-20 százalék az így meggyõzhetõ szavazók aránya. NÉGY ÉV MÚLVA 15 SZÁZALÉK A stratégia öt lépésbõl állna a dokumentum szerint: elõször egy békejobbmodellt kell kialakítani, azaz szimpatikus, mérsékelt jobboldali párt arculatának építése a cél. Ezt követõen holdudvart kell kiépíteni értelmiségiek és jelenleg néma konzervatív véleményformálók megnyerésével. Harmadik lépésben új, versenyképes jelölteket kell felkutatni. A negyedik lépés lenne – 2008 körül – az aktív politikai jelenlét, végül pedig a kampányszerû mûködés beindítása. Ezzel a 2008-as EP-választásokon akár 7-9 százalékos eredményt is el lehetne érni a szakértõk szerint, de a legfõbb cél a 2010-es 15 százalék. FIDESZ: NYERNI FOGUNK A FigyelõNetnek név nélkül nyilatkozó fideszes forrásunk szerint a dokumentum egy hipotézisre épít. Informátorunk szerint ugyanis korántsem olyan szoros a verseny a két nagy párt között, mint a mérések mutatják, hiszen sokkal jobban mozgósítanak, mint az MSZP. Ráadásul az emberek már elfelejtették a fax- és szerver-ügyet. Forrás: FigyeloNet
11
Az Olvasó ír
Történt, hogy 1976. március 15-én a politikai rendõrség civil ruhás munkatársai megjelentek a Kartográfia Vállalat budapesti, Szövetség utcai telephelyén. Beálltak a piszkosfehér Zsigulival a kapualjba, és sietõs léptekkel megindultak az emeleti iroda felé. Értem jöttek. Udvariasak voltak, nem nyomtak a vesémnek gumibotot. Megkérdezték, a fogason melyik az én kabátom. Kezembe nyomták, és levittek az autóhoz. Felkínálták a hátsó ülést. A bal hátsó ajtaja be volt hegesztve. Jobbról kellett beszállnom. Azt a március 15-ét a rendõrségen töltöttem, reggeltõl estig. Nem kaptam se inni, se enni. Ha szomjas voltam a vizeletszagú vécé falikútjára hajolhattam. Miért kerültem ide? Bagatell. A Rákóczi úti Marika presszóban hetekkel korábban arról beszélgettünk, hogy a március 15-én röplapokat kéne szórni. Földobni egy dobozt a villamos tetejére, úgy hogy ne essen le, s a menetszél majd kipörgeti a lapokat. Ezzel az ötlettel vívtam ki elismerést, bár egy nõt se szedtem föl. A levél fölmutatja, milyen is volt a régi idõkben a cikkek végére kanyarított (ön)seggnyaló vörös farok A történetnek valójában nincs nagy jelentõsége. Életem egy kis darabkája. Egy emlék, aminek néha örülhetek. Tévedés azt hinni, hogy rendszerváltást tíz-húsz – ismert számú – férfi és nõ hozta meg nekünk, bamba magyaroknak, akik leginkább a szoboszlói langymeleg vízben áztattuk sörhasunkat, vagyis hogy elfogadtuk, hogy, na, itt a rendszerváltás, akkor éljünk most már egy másik rendszerben, de nem tettünk érte semmit, mert a népnek a semmittevés a dolga. Idõvel minden kiforrja magát, mint a must. Van, amihez 150 év kell, van, amihez cirka negyven, s van, amire 80 éve várunk. Orbán Viktor április 2-i beszédét hallva tollat és papírt fogtak öten (Hodosán Róza, Demszky Gábor, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Petõ Iván, Rajk László), s megírták: „Nemet mondtunk a kommunizmusra, igent a szabadságra és a piacgazdaságra. A Fidesz mai programja és négyéves kormány12
zása mindennek gyökeres ellentéte. A Fidesz tizenhat éve a piacgazdaság pártja volt – ma folyamatosan támadja a magántõkét, a privatizációt, és a szocializmus éveit idézõ gazdaságpolitikát képvisel.” A levél fölmutatja, milyen is volt a régi idõkben a cikkek végére kanyarított (ön)seggnyaló vörös farok: „Az SZDSZ áll ki legkövetkezetesebben a szabadság, a demokrácia és a piacgazdaság mellett. S az SZDSZ az egyetlen párt, amelynek vezetésében nincsenek az elmúlt rendszerben fontos szerepet vállaló politikusok.” ebben a szép kis tömegben benne vagyok én is, anélkül, hogy kérkednék vele Ha ki-ki lehetõsége, ereje szerint hozzájárult a rendszerváltáshoz, s ebben a szép kis tömegben benne vagyok én is, anélkül, hogy
kérkednék vele, akkor a közös küszöb – ahonnét indultunk – emlékére hivatkozva, hadd kérdezzem meg hangosan, mert csak magamban dünnyögöm évek óta. Hodosán Róza, Demszky Gábor, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Petõ Iván, Rajk László, mi a helyzet a kommunizmussal – ma? Csak a szabadság? Csak a demokrácia? Csak a piacgazdaság? És hol a kommunizmus régi tagadása? Tudjuk, merjük, tesszük? Mit? Milyen érzés egy platformon lenni Gál Zoltánnal, az utolsó belügyminiszterrel, az utolsó iratégetõvel? Milyen érzés terveket szõni a jobboldal ellen – Horn Gyulával? Milyen érzés belecsapni a jobb kezet Medgyessy Péter jobb kezébe? Milyen érzés két puszival gratulálni Gyurcsány Ferencnek névnapjára? Mi van a fejbiccentésben Kapolyi László láttán? Tisztelet? Csodálat? A kornak, az embernek, a pénznek? Nincs tükör otthon. Forrás: Mohácsi-Gulyás István – Index
jó ha figyelünk
Magyarországon forradalmi helyet van. A 15 év alatt kialakult helyzet tarthatatlan. A tömegek változást akarnak, viszont a politikai szervezetek nem adnak lehetõséget a helyzet szükség szerinti alakítására. A médiák egyoldalú tájékoztatása az igazság elferdítése, vagy visszatartása akadálya a demokratikus folyamatoknak. Az elmút tizenöt évnek a FIDESZ ugyanúgy részese mint az MSZP most mégis azt a látszatot igyekeznek kelteni mintha a FIDESZ lenne a magyarság utolsó mentsége. Ne higyjetek az ígérgetéseknek. A FIDESZ és az MSZP nagyon jól megértették egymást a parlamentben minden alkalommal amikor a magyarság érdekeit kellett mellõzni. (A kilencvenes években az Antal kormány idején az ország a „reform“ útjára lépett és már abban az idõben látszott, hogy a politikai „elit“ nem rendelkezik igazi motivációval az ország helyzetének javításában. A parlament csomag számra kapott leveleket a nyugati magyarságtól, segíto szándékkal, mégis Egyházas parlamentünk lett. A privatizációt, a kárpótlást helytelenül hajtották végre és a népességpolitika is a lehetõ legrosszabbul alakult 1990 óta. A vezetõség 1989-ben elmulasztotta érdekeink képviseletét a romániai forradalom idején. Nem keltek védelmére az ezer számra legyilkolt magyarnak Erdélyben. Azt követõen, már egy új vezetõséggel minden akadály nélkül elfogadták Románia belépését a NATO-ba. Következetesen, minden esetben lemondtak mindenféle területi követelésrõl vagy határrendezésrõl, a magyarok rovására. A Boszniai háború idején elmulasztották érdekeink képviseletét a Vajdasági magyarok védelmében és ez a mai napig kisért bennünket. A szerb nacionalizmus tombol és 300,000 magyar él kiszolgáltatottan a Vajdaságban. Nem képesek még a meglévõ jogaikat sem gyakorolni a szerb terror miatt ami jó ha figyelünk
kürül veszi õket, és szintén a magyarországi vezetés szemhunyó politikája miatt. Az életszínvonal rontásával és alacsonyan tartásával a mûvi vetélések számát növelték, ahelyett, hogy annak eltörlésére törekedtek volna és ez már egy nemzeti katasztrófához vezetett.
Ha nem cselekszünk Magyarország meg fog szünni mint a magyarság hazája és ezt nem engedhetjük meg.) Ha a FIDESZ meg is nyerné a válsztásokat a jelenlegi felállás szerint a parlamentben megint csak Fidesz és MSZP képviselõk hoznák a döntést mint eddig, tehát érdemleges változásra nem számíthatunk. A többi pedig bikaszar. Elnézést a kifejezésért... Az egyetlen lehetõség változásra, ha a magyarság az eddig mellõzött MIÉP-re szavaz és a MIÉP egy jeletos létszámmal bejut a parlamentbe. Ha a cipõ illik rád viseljed!!! Ha magyar vagy szavazz a magyarokra, akik Téged fognak képviselni. A FIDESZ minden féleképpen be fog jutni a parlamentbe és az MSZP is (mid a kettõ eddig is bent volt, így jutottunk ide ahol vagyunk...), most juttassátok be azokat akik Titeket fognak képviselni. Még nem késõ... Ne szavazzatok az MSZMP utódpártjaira, orököseire. Szabad Magyarországot akarunk!!! Egy szellemi felfrissülésre látogassátok meg honlapunkat, www.magyarsag.org talán mident másként fogtok látni... („az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért“...) Szeretettel és Tisztelettel Mészáros Gábor
13
Az izraeli lobbi befolyása az amerikai külpolitikára Alig jelent meg a Harvard Egyetem John F. Kennedy School of Government sorozatának legújabb tanulmánya, azonnal világsiker lett - kivéve az Egyesült Államokban, ahol az alternatív, háború ellenes média kivételével szinte teljes hallgatás övezi. A tanulmány címe: Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika. szerzõi John J. Mearsheimer, a politikai tanulmányok professzora és a Nemzetközi Biztonságpolitika Programjának igazgatója a Chicagói Egyetemen, valamint Stephen M. Walt, a fentebb említett és a kormányzással foglalkozó Kennedy Intézet dékánja. A tanulmány szinte megjelenése pillanatában teljes terjedelemben felkerült a háborút vehemensen ellenzõ antiwar.com címen elérhetõ honlapra és rövidített változatban azt szinte azonnal a tekintélyes London Review of Books is közölte. A közel-keleti arab sajtó címoldalán üdvözölte, míg a Jerusalem Post címû, angol nyelven megjelenõ izraeli napilap vehemensen támadta. A két egyetemi tanár tanulmányáról sok meglepõ dolog mondható el. Az egyik az, hogy egyáltalán megjelent. Ugyanis amit abban elemeznek, az az Egyesült Államokban az egyik, ha nem a legfõbb tabutémának számít. Az erõs tudományos apparátussal, a világ legjobb egyetemének tartott Harvardon készült tanulmány és következtetéseinek egy másik, igen csak meglepõ eleme az, hogy az - lábjegyzetekkel igen erõsen alátámasztva - gyakorlatilag megerõsíti szinte a legvadabbnak tartott elõítéleteket, amelyeket fõként „szélsõségesnek“ bélyegzett lapokban hangoztattak, illetõleg azokat az elemzéseket, amelyek a kérdés egy- egy részletével az Egyesült Államokban kiadott könyvekben jelent meg. A tanulmány központi témája, mint címe is jelzi, hogy az Izrael érdekében ügyködõ amerikai lobbiszervezetek milyen hatást fejtenek ki az amerikai külpolitikára és az, hogy mennyire természetellenes egy olyan szövetség, amely az amerikai érdekkel ellentétes. Ezt a kérdést ilyen mélységben utoljára 1992 óta nem „feszegették“, amikor George W. Ball, az amerikai diplomácia egyik óriása testvérével, Douglas B. Ball-lal jelentette meg magisztrális munkáját, A szenvedélyes kötõdés: Amerika viszonya Izraelhez 1947-tõl napjainkig címmel. A témáról ezután az Egyesült Államokban hosszú, 14 évig tartó csönd következett. Egészen most márciusig, Mearsheimer és Walt 83 oldalas tanulmányáig, amely szinte szóról szóra ugyanazon következtetésre jut, mint a Ball-fívérek. De ne siessünk elõre, ugyanis e cikk célja a tanulmány ismertetése abban a sorrendben, ahogyan az íródott. 14
A szerzõk kiindulópontja egy alapvetõen zavaró kérdés: „Vajon az Egyesült Államok miért hajlandó arra, hogy saját biztonságát félretéve egy másik állam érdekeit mozdítsa elõ?“ A kérdésre adott feltételes válasz az lehet, hogy a két ország - az Egyesült Államok és Izrael - közötti kapocs közös stratégiai érdekeken vagy pedig kényszerítõ morális parancsokon alapul. Azonban - mint ahogyan az a tanulmányból kiderül - egyik feltételezés sem igaz. A valódi válasz az, hogy Amerika közel-keleti politikáját csaknem teljes egészében az amerikai belpolitika irányítja, elsõsorban az „Izrael lobbi“ tevékenysége. Márpedig ez a lobbi a többi érdekcsoporttól annyiban tér el, hogy míg más érdekcsoportoknak is sikerült eddig befolyásolni az amerikai külpolitikát a nekik tetszõ irányban, de egyetlen egy lobbinak sem sikerült az, hogy az amerikai külpolitikát az amerikai nemzeti érdektõl oly messze vezérelje, miközben arról gyõzi meg az amerikaiakat, hogy az Egyesült Államok és Izrael érdekei lényegében azonosak. A rövid bevezetõ után a tanulmány rátér arra, hogy Washington mekkora pénzügyi támogatásban részesíti Izraelt, amely a II. világháború óta 140 milliárd dollár közvetlen amerikai segélyt kapott. Az évente nyújtott 3 milliárd dollár összegû közvetlen segély azt jelenti, hogy minden egyes izraeli állampolgár ötszáz dollár amerikai támogatásban részesül, ami „különösen meglepõ, ha figyelembe vesszük, hogy Izrael gazdag ipari ország, amelynek egy fõre jutó jövedelme nagyjából megfelel Dél-Korea vagy Spanyolország egy fõre jutó éves jövedelmével.“ E közel-keleti ország részesedik a közvetlen külföldi pénzügyi támogatásokra fordított amerikai segélyek egyötödével és ugyanakkor az egyetlen olyan ország, amely a segély teljes összegét az év elején megkapja, és nem kell számot adnia arról, hogy azt miként költi el. Mint például olyan célokra, amelyeket az Egyesült Államok ellenez, beleértve a ciszjordániai telepek létrehozását. Ezen kívül Izrael katonai segélyt is kap, miközben olyan hírszerzõi értesülésekhez férhet hozzá, amelyeket NATO-szövetségeseitõl megtagad. Nem beszélve arról, hogy Washington úgy tesz, mintha nem látná azt a tényt, hogy Izrael atomfegyverekre tett szert. A két egyetemi tanár szerint ez a rendkívüli nagyvonalúság érthetõ lenne akkor, ha Izrael létfontosságú stratégiai szövetséges
lenne, de nem az. Sõt, állítják a szerzõk, annak pontosan a fordítottja: stratégiai tehertétel. A legerõsebb amerikai Izrael-lobbi, az Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága szerint az Egyesült Államok és Izrael különleges partneri viszonyt alakított ki, hogy szembe nézzenek a Közel-Kelet növekvõ stratégiai veszélyeivel és ez az együttmûködés jelentõs elõnyökkel jár mind az Egyesült Államok, mind Izrael részére. Csakhogy ez az állítás hiten alapul, nem pedig tényeken. Például, írják a szerzõk, az amerikaiaknak az a döntése, hogy az 1973 októberi háború idején 2,2 milliárd dolláros, azonnali katonai segítséget nyújtsanak Izraelnek, beindította az OPEC olajembargóját, amely jelentõs károkat okozott a nyugati gazdaságoknak és ezen kívül az izraeli hadsereg nem tudta megvédeni az amerikai érdekeket a térségben. Az 1990-91-es elsõ Öböl-háború idején pedig kiderült, hogy Izrael stratégiai tehertételt jelentett. Az Egyesült Államok nem használhatta az izraeli támaszpontokat, mert ha ezt tette volna, szétesett volna az Irak-elleni koalíciója. A történelem 2003-ban megismétlõdött. Annak ellenére, hogy Izrael alig várta, hogy az Egyesült Államok megtámadja Szaddam Husszeint, Bush elnök nem kérhette fel izraeli szövetségesét segítségnyújtása, mert ezzel a háborút támogató arabokat fordította volna maga ellen. Vagyis Izrael ismét a partvonalon kívül maradt. De Izrael az Egyesült Államok nyakára kötött kõ is a terror elleni háború és a „lator államok“ elleni nagyobb erõfeszítés terén. Annak ellenére, hogy a zsidó állam minden erõfeszítése arra irányul, hogy egybeolvassza az Egyesült Államok és saját „terror elleni háborúját“, tény, hogy a palesztin terrorizmus nem Izrael vagy a Nyugat ellen irányuló, vaktában kivitelezett terrorcselekmények, hanem lényegében választ jelent Izrael folyamatos azon erõfeszítésére, amelynek célja Ciszjordánia és a Gázai-övezet gyarmatosítására. A szerzõk szerint az az állítás, hogy az Izraelt és az Egyesült Államokat a mindkettõjük ellen irányuló terrorista veszély kapcsolja össze, fordított oksági kapcsolat, amely a valóságban azt jelenti, hogy az Egyesült Államokat jórészt azért fenyegeti terrortámadások veszélye, mert szoros kapcsolatban áll Izraellel. jó ha figyelünk
Kétségtelen, olvasható a tanulmányban, hogy számos al-Kaida vezetõt - Oszama bin Ladent is beleértve - Izrael jeruzsálemi jelenléte és a palesztinok sorsa motiválja. Az is kétségtelen tény, hogy Izrael atomarzenálja annak egyik oka, hogy szomszédjai közül nem egy atomfegyverekre kíván szert tenni. Amerika két ismert politológusa tanulmányának következõ fejezetében azt a mítoszt támadja, amely szerint Izrael azért érdemel feltétlen amerikai támogatást, mert elõször is gyenge és ellenségek veszik körül, másodszor demokrácia, amely morálisan elõnyben részesítendõ kormányzati forma, harmadszor a zsidó nép a múlt bûnei miatt szenvedett és ezért különleges bánásmódot érdemel, valamint, negyedszer, Izrael magatartása erkölcsileg ellenfelei magatartása fölött áll. Csakhogy közelebbrõl vizsgálva ezen érvek egyike sem állja meg a helyét. Izrael létezésének támogatása erõs erkölcsi súllyal esik latba, csakhogy a roppant katonai erõvel rendelkezõ Izrael létezését nem fenyegeti veszély. Továbbá: tárgyilagosan nézve Izrael múlt és jelenbeli magatartása semmiféle erkölcsi alapot nem jelent arra, hogy a palesztinokkal szemben elõnyben részesítsék. Izraelt, írják a szerzõk, gyakran ábrázolják úgy, mint egy ellenséges arab Góliát által körbe vett zsidó Dávid. Csakhogy az ellenkezõje áll közelebb az igazsághoz. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a cionistáknak nagyobb, jobban felszerelt csapataik voltak az 1947-49-es függetlenségi háború idején és az izraeli hadsereg gyors gyõzelmet aratott Egyiptom ellen 1956-ban, majd Egyiptom, Jordána és Szíria ellen 1967-ben mielõtt az Egyesült Államok jelentõsebb amerikai segélyekkel kezdte támogatni Izraelt. Mára Izrael a Közel-Kelet legerõsebb katonai ereje. Hagyományos hadereje jóval meghaladja szomszédjaiét és az egyetlen a térségben, amelynek nukleáris fegyverei vannak. Egyiptom és Jordánia békeszerzõdést írt alá Izraellel és ezt Szaúd-Arábia is felajánlotta. Szíria elveszítette szovjet támogatóját; Irakot három katasztrofális háború tizedelte meg és Irán több száz kilométerre fekszik Izraeltõl. A palesztinoknak pedig gyakorlatilag nincs hatékony rendõrségük és Izraelt fenyegetni képes katonaságuk sem. Ha tehát a gyengébb fél támogatása lenne a logikus választás vagy morális parancs, az Egyesült Államoknak Izrael ellenfelei mellett kellene állniuk. A Harvard Egyetemen készült tanulmány azt sem fogadja el készpénznek, hogy Izrael éppen olyan demokrácia, mint az amerikai, ugyanis az Egyesült Államok liberális demokrácia, amelyben az embereknek fajuktól, vallásuktól és etnikai hovatartozásuktól függetlenül egyenlõ jogokat kellene élvezniük. Ezzel szemben Izraelt kifejezetten zsidó jó ha figyelünk
államként alapították és az állampolgárság vérség alapú. Így azután nem csoda, hogy az ott élõ 1,3 millió arabot másodrendû polgárokként kezelik. A szerzõk azt a mítoszt is ízekre szedik, hogy 1947-48-ban azért menekült el földjérõl 700 000 palesztin, mert vezetõi erre buzdították õket. A tény az, hogy ennek az ellenkezõje történt: a legtöbb arab vezetõ maradásra bíztatta a palesztin lakosságot, de attól féltek, hogy a cionisták kegyetlenül meggyilkolják õket. A háborút követõen azután Izrael megtiltotta a palesztin menekültek visszatértét. Ben-Gurion izraeli vezetõ maga mondta: „az arabok sem a nácikért, sem Hitlerért, sem Auschwitzért nem felelõsek. Csak azt látták, hogy idejövünk és ellopjuk az országukat. Miért fogadnák ezt el?“ Mersheimer és Walt ezután izraeli történészek munkáira támaszkodva ismertetik, hogy a ’47-48-as háborúban a zsidók etnikai tisztogatást, tömeggyilkosságot és nemi erõszakot követtek el a palesztinok ellen. A kegyetlenségek folyamatának soha nem szakadt vége. Az elsõ intifada - palesztin lázadás - idején a svéd Rädda Barnen gyermekvédõ szervezet adatai szerint két év alatt mintegy 30 ezer gyermeket kellett orvosi kezelésben részesíteni verés miatt elszenvedett sérüléseik miatt. Egyharmaduknak csontja tört. Ami a megölt palesztin és izraeli gyerekek arányát illeti, az 5,7 az 1-hez. A tanulmány írói ezután rátérnek arra, hogy a cionisták szintén a terrorizmus eszközeihez folyamodtak, amikor gyenge helyzetben voltak és biztosítani akarták saját államukat. 1944 és 1947 között számos cionista szervezet bombát robbantott, hogy a briteket távozásra bírja Palesztínából és ennek során számos ártatlan halálát okozta, közöttük Folke Bernadotte ENSZ közvetítõét, mivel a cionisták ellenezték Jeruzsálem nemzetközivé tételét. Az egyik terrorista vezetõ, a késõbb miniszterelnök Jichak Samír azzal érvelt, hogy „sem a zsidó etika, sem a zsidó hagyomány nem mond ellent a terrorizmusnak, mint harci eszköznek“. A két nagytekintélyû politológus ezután rátér tanulmánya központi kérdésére, az „Izrael lobbira“, amelynek a létezése is azt mutatja, hogy az Egyesült Államok politikáját befolyásolni kívánja - különben nem létezne. A lobbi magja olyan amerikai zsidók, akik napi életükben jelentõs erõfeszítéseket tesznek, hogy Washington politikája Izrael érdekeit szolgálja. Tevékenységük messze nem csak abban merül ki, hogy izraelbarát jelöltekre szavaznak, levelet írnak, pénzzel támogatják jelöltjeiket és izraelbarát szervezeteket támogatnak. Az Izrael-lobbi abban különbözik az Egyesült Államokban mûködõ többi érdekcsoporttól, hogy az elõbbi messze hatékonyabb az utóbbiaknál. Sikeres stratégiájának egyik oszlopa az, hogy a kongresszust és a
végrehajtó ágat nyomás alá helyezi, hogy az általa kívánt módon támogassa Izraelt. Második oszlopa annak biztosítása, hogy a nyilvánosságban Izraelt minden esetben pozitív fényben ábrázolják; mítoszokat ismételgessenek Izraelrõl és megalakulásáról, valamint hogy az éppen aktuális politikai vitában Izrael oldalának biztosítsanak nagy nyilvánosságot. A lobbi a Kongresszusban olyan nagy hatalomra tett szert, hogy a potenciális bírálók egyszerûen nem merik Izraellel kapcsolatos bírálataikat hangoztatni és azzal kapcsolatban gyakorlatilag nem is folyik vita. Azon képviselõket vagy képviselõjelölteket, akiket a lobbi nem tekint Izrael barátjának, azok ellenfeleinek kampányköltségeit finanszírozzák. A demokratapárti elnökjelöltek például támogatásuk hatvan százalékát zsidó támogatóiktól kapják. A lobbi szervezõi arról is gondoskodnak, hogy a zsidó állam bírálói ne kapjanak fontos külpolitikai pozíciókat. Jimmy Carter George Ballt akarta kinevezni külügyminiszterének, de tudta azt, hogy a lobbi ezt ellenezné és ezért elállt szándékától. Ezért van az, hogy az amerikai külpolitikai establishmentben nagyítóval is nehéz találni olyanokat, akik nyilvánosan bírálni mernék Izraelt. A lobbi egyébként még azt sem tûri, hogy az arab-izraeli konfliktusban valaki egyenlõ mércével mérjen és pártatlan legyen. Nem meglepõ tehát, olvasható a tanulmányban, ha a palesztin tárgyalók arról panaszkodnak, hogy a gyakorlatban „két izraeli csapattal tárgyalnak az egyik elõtt izraeli zászló, a másik elõtt amerikai zászló van“. A média manipulálása fejezetben az elemzõk Közel-Kelet szakértõk adataira hivatkozva azt írják, hogy míg 61 olyan országszerte ismert, befolyásos publicistát tartanak számon, aki reflexszerûen izraelbarát, csupán öten vannak, akik következetesen bírálják az izraeli magatartást vagy arabbarátok. A szerzõk idéznek a CNN hírtelevízió egyik vezetõjét, aki elmondta, hogy alkalmanként egyetlen nap akár hatezer e-mailt is kap, amelyek kifogásolják, ha egy tudósítást „izraelellenesnek“ ítélnek. Számos szervezet pedig tüntetést szervez vagy igyekezik rávenni a pénzügyi támogatókat anyagi támogatásuk visszavonására, ha úgy ítélik, hogy egy médium nem a szájuk ízének megfelelõen viszonyul Izraelhez, mint tették ezt a Nemzeti Közszolgálati Rádióval. De az egyetemi életben is hasonló a helyzet, csakhogy ott a véglegesített állásban lévõ professzorokat sokkal nehezebb elhallgattatni. Ugyanakkor a lobbi figyelemmel kíséri azt, hogy a professzorok mit írnak és tanítanak. Sõt, diákokat bíztatnak arra, hogy jelentsenek azon professzoraikról, akiket Izraellel ellenségesnek lehet tekinteni. A tanulmány ezután számos konkrét esetet ismertetve megvizsgálja, mi történik ak15
kor, ha az amerikai és izraeli politika ütközik. Arra a következtetésre jut, hogy akkor az utóbbi kerül ki gyõztesen az amerikai Izrael-lobbi nyomása révén. Brent Scowcroft, volt nemzetbiztonsági tanácsadó például 2004 októberében ki is jelentette, hogy Saron izraeli miniszterelnök Bush elnököt „az ujja köré csavarja“. A Harvard-tanulmány legérdekesebb fejezete talán az, amely Izraellel és az iraki háborúval foglalkozik. A szerzõk megállapítják, hogy noha nem egy amerikai azt hiszi, hogy a háború az „olaj“ miatt folyt, erre nem igazán van közvetlen bizonyíték. Arra viszont igen, hogy a háborút nagy részt az váltotta ki, hogy Izraelt biztonságát növeljék. „Az Egyesült Államokban az iraki háború mögötti fõ hajtóerõt az izraeli Likud Párttal szoros kapcsolatokat ápoló neokonzervatívok kis csoportja jelentette. A neokonzervatívok egyébként Ahmed Csalabit, a minden gátlás nélküli iraki emigránst, az Iraki nemzeti Kongresszus korábbi vezetõjét is azért támogatták, mert zsidó-amerikai csoportokkal dolgozott együtt és ígéretet tett nekik arra, hogy jó kapcsolatokat hoz létre Izraellel, mihelyt hatalomra kerül. Az amerikai hírszerzõ közösségben egyébként széles körben terjedt el az a vélemény, hogy „Izrael és a neokonzervatívok összeesküdtek annak érdekében, hogy az Egyesült Államokat rávegyék az Irak elleni háborúra“. Egy ismert amerikai publicista úgy fejezte ki véleményét az ügyben, hogy „Izrael szerepérõl a hallgatás olyan, mint az a porcelánüzletben lévõ elefántról szóló mondás: mindenki látja, de senki sem említi“, nehogy antiszemitának nevezzék. Izraelben azt remélték ugyanis, hogy Szaddam Husszein eltakarítása dominó-hatást vált ki és az Izraellel ellenséges országok kormányai egymás után megbuknának. A szerzõk ezt követõen ismertetik, hogy az AIPAC, a legerõsebb amerikai Izrael-lobbi nyomására miként született meg az amerikai törvényhozásban a Szíria elleni törvény és leszögezi: ha nem lenne Izrael-lobbi, ilyen törvény nem született volna és ennek hiánya inkább az Egyesült Államok nemzeti érdekét szolgálta volna. 2003 áprilisában azután a washingtoni izraeli nagykövet lobbizni kezdett az amerikai kormánynál, hogy az iráni rezsimet változtassák meg. Mint hangsúlyozta, Szaddam megbuktatása „nem volt elegendõ“. A neokonzervatívok azonnal csatlakoztak a sürgetéshez. Május 6-án az American Enterprise Institute nevû agytröszt egynapos konferenciát rendezett Iránról egy izraelbarát alapítvány és a Hudson Intézet társasságában. A felszólalók kizárólag izraelbarátságukról ismertek és mindegyikük arra hívta fel az amerikai kormányt, hogy az iráni rezsimet egy demokratikus rendszerre cseréljék le. A Bush-kormány a lobbi nyomására azzal vála16
szolt, hogy éjt nappallá téve dolgozott azon, hogy Irán nukleáris programját megszüntessék. Csakhogy - mint a szerzõk írják - ha Washington együtt élt egy nukleárisan felfegyverzett Szovjetunióval, Kínával, sõt ÉszakKoreával, akkor Iránnal is együtt élhet. A tanulmány összefoglalójában azt írja: nem meglepõ, hogy Izrael és amerikai támogatói ki akarnak iktatni minden, Izrael biztonságát fenyegetõ veszélyt. Ha ugyanis Izrael ellenségei meggyengülnek vagy megbuknak, Izraelnek szabaddá válik a keze a palesztinokkal szemben és „az Egyesült Államok az, amelyik küzd, katonái meghalnak, újjáépít és fizet“. De még akkor is, ha az Egyesült Államok képtelen átalakítani a Közel-Keletet és konfliktusba kerül egy mind inkább radikalizálódó arab és iszlám világgal, Izraelt még mindig megvédi a világ egyetlen szuperhatalma. Ez ugyan a lobbi szempontjából nem ideális megoldás, de még inkább elõnyösebb, mintha Washington elhatárolódna Izraeltõl vagy arra késztetné Izraelt, hogy kössön békét a palesztinokkal. A szerzõk a következtetésük elsõ mondatában felteszik a kérdést, vajon a lobbi hatalma csökkenthetõ-e? Az iraki kudarc, Amerika imázsának lerombolása az arab és az iszlám világban, valamint az a tény, hogy kiderült, az AIPAC amerikai kormánytitkokat juttattak el Izraelnek arra mutat, hogy ez történik majd. Csakhogy erre nem lehet számítani, mert az AIPAC-nek és szövetségeseinek (beleértve a keresztény cionistákat) nincs erõs ellenfelük a lobbisták világában. Mivel az Izrael-lobbi tudja, hogy mind nehezebb Izrael igazát érvényesíteni, ezért tevékenységüket kiterjesztették és munkatársaik létszámát növelték. Továbbá: az amerikai politikusok a jövõben is függenek kampányukban a lobbi pénzügyi támogatásától és érzékenyen érinti õket a lobbi nyomása. Ezen kívül a nagyobb médiumok nyilvánvalóan továbbra is rokonszenveznek majd Izraellel függetlenül attól, hogy a zsidó állam mit tesz. „Ez a helyzet mélyen aggasztó, mert a lobbi hatása számos fronton bajt okozhat. Növeli azt a terrorista veszélyt, amelynek minden ország ki van téve, beleértve Amerika európai szövetségeseit. A lobbi azáltal, hogy nem teszi lehetõvé az amerikai vezetõknek: gyakoroljanak nyomást Izraelre az izraeli-palesztin béke érdekében, a lobbi lehetetlenné tette az izraeli-palesztin konfliktus befejezését. Ez a helyzet a szélsõségeseknek erõs toborzóeszközt biztosít; növeli a potenciális terroristák és a velük rokonszenvezõk merítési lehetõségét és hozzájárul az iszlám globális radikalizmusához“. A szerzõk szerint a lobbi tevékenysége révén az Egyesült Államok tevõlegesen segítette Izraelt abban, hogy terjeszkedjen a megszállt területeken és így cinkossá vállt a palesztinok ellen elkövetett bûnökben. „Ez a helyzet megbénítja Washington erõfeszítését
abban, hogy külföldön a demokráciát segítse elõ és képmutatóvá teszi, amikor más államokat az emberi jogok tiszteletben tartására akarja rászorítani. De szintén farizeussá teszi az amerikaiak azon erõfeszítését, hogy korlátozza az atomfegyverek terjedését, amikor tudomásul veszi Izrael nukleáris arzenálját, ami Iránt és más országokat arra ösztönöz, hogy hasonló képességekre tegyenek szert.“ A tanulmány leszögezi, hogy a lobbi azon kampánya, hogy az Izraellel kapcsolatos vitát - például feketelistázással, bojkottálással, antiszemitizással - elfojtsa, egészségtelen a demokráciára, mert mindez megsérti a demokrácia alapelvét, a nyílt vitát. Vonatkozik ez az amerikai kongresszusra, ahol szintén nem lehet e kérdést nyíltan megvitatni. Ezzel egy idõben a lobbi tevékenysége Izraelre is káros hosszú távon, mert ha a zsidó állam nem köt békét a palesztinokkal, az hajthatatlanná teszi ellenségeit. Nem is szólva arról, hogy Izrael egy nap észre veszi, hogy a világon olyan államnak tekintik majd, mint egykor az apartheid Dél-Afrikát. Ugyanakkor, állítják a szerzõk, reménykeltõ az, hogy a lobbi negatív hatását mind nehezebb elkendõzni, ugyanis a valóság örökké nem rejthetõ el. A tanulmány megjelenését követõen az amerikai Christian Science Monitor címû lap március 21-i száma a tanulmányt ismertetve emelte ki, hogy Izraelt és az Egyesült Államokat nem a terrorizmus problémája köti össze, hanem az Egyesült Államoknak van „terrorizmusproblémája“ azért, mert oly szoros szövetségben áll Izraellel. A lap hozzáteszi: kétségtelen, hogy az al-Kaida vezetõit, Oszama bin-Ladent beleértve Izrael jeruzsálemi jelenléte és a palesztinok nyomorúságos sorsa motíválja. Justin Raimondo, a tanulmány elérését elõször egy internetes hírportálon, az antiwar.com-on lehetõvé tevõ médium fõszerkesztõje az arról írt hosszú, méltató cikkét úgy fejezi be, hogy „e tanulmány mérföldkõ az amerikai külpolitikáról folytatott vitában. Az emberi emlékezetben elõször a Lobbi hatalmát két neves egyetemi tanár megkérdõjelezte. A Lobbi aktivistái bárhogy igyekeznek majd, Mearsheimer-t vagy Walt-ot nem fogják tudni neonácikként beszennyezni és az sem sikerül majd nekik, hogy aggodalmaikat ’marginális figurák õrjöngéseként’ elmismásolni. Ami a Lobbit illeti, a komédiának vége és ennek nagyon is eljött az ideje“. Mint emlékezetes, az Eurobarometer, az uniós közvéleménykutató egy tavalyi, óriási megrökönyödést és megdöbbenést keltett felmérése eredményei szerint a megkérdezett európaiak Izraelt és az Egyesült Államokat nevezték meg, mint azt a két országot, mint amelyek a leginkább veszélyeztetik a világbékét. A Harvard Egyetem John F. Kennedy School of Government-en most ismertetett jó ha figyelünk
Vitának nem ezt nevezzük. Vitázni ott lehet, ahol a kitérõ vagy semmilyen válasz után mód van újra megkérdezni: de mégis, miért? Mibõl? Miért nem? Ez a rendszer direkt úgy készült, hogy ne lehessen senkit sarokba szorítani. Gyurcsány ennek ellenére, a gömbben is megpróbálja beszorítani Orbánt a sarokba, ami nincs. Hû, de milyen istenesen nekiesett, kérem tisztelettel, akár úgy is mondhatnánk politikailag inkorrekten, hogy oláh az anyjának. Kedves közönségünk, itt állunk a csatatéren, füstölgõ kráterek között: itt egy Torgyán csapódott be, ott a szakadék, ahol a hétfejû körmöst adott a legkisebb fiúnak, és amott vetette be a nukleáris lárifárit. Olyan volt, mint a Gyûrûk Ura végsõ csatája. Sõt százharminc százalékkal olyanabb. Szóval erre nem számított senki. Hogy a miniszterelnök kvázi odakeni a falhoz Orbánt, nyolc év bûnlajstromát olvassa fel neki, épp csak a sintérhurkot nem teszi a nyakára. Rizikós stratégia. Egyetlen hatása biztos, hogy az Orbán-rajongók tuti elmennek szavazni. Hát hiszen báncsák a Viktort. Sikeres ezzel csak azok közt lehet, akik szeretik, ha valaki nekimegy Orbánnak padlógázzal, tolólappal. Van bizonyára ilyen is – a kérdés, hogy mennyi. Gyurcsány alighanem úgy ítélte meg, több, mint a rajongókból. Már abban a rétegben, amely megnézi az ilyen vitákat. Merthogy ennek a show-nak az emléke, veleje az lett, hogy Gyurcsány alaposan kiosztotta Orbánt, illetve bunkózott vele a faragatlan, nyegle, idegbeteg miniszterelnök. KÁR, HOGY NINCS ILYEN MAGYAR RIPORTER, ÉS GYURCSÁNY KOLLEGÁNAK KELLETT ELJÁTSZANI. Pedig voltak jópofa ígéretek is. Olyanok, amik a programokban nem szerepelnek; Orbán simán bemondta a Budapest-minisztériumot (fõpolgármester is van ám, szólok elõre, hogy gyanús öt-
tanulmány minden bizonnyal csökkenteni fogja az említett felmérés által a közvéleményformálókban kiváltott hatást. Utóirat: a Harvard Egyetem - miközben e tanulmány ázsiai és arab lapok címoldalain ismertették - úgy döntött, hogy az egyetem logóját eltávolítja róla. Justin Raimondo rossz jó ha figyelünk
let felülírni az önkormányzat elvét), meg a százezres minimálbért, amitõl bizonyára õrületes munkahelygyarapodást vár, a befektetõk meg nyilván nem húznak el bárhová máshova, hanem még adnak a százezer mellé ingyenkurvát is. Szolidaritásból. A mûsor csúcspontját azonban nem ezekért köszönhetjük neki, hanem mert megpróbálta a panelprolizást Gyurcsányra kenni. Kikéri magának a panelprolizás említését, mert õ maga is, egyszer, egy másik életében panellakó volt. Hát elnök úr, ilyen égig érõ pofátlanságot tényleg ritkán hallani. De legalábbis eddig alsóbb szinteken volt kiosztva. Ezért nemhogy verbális támadás, hanem két emberes frász járna. Nem mintha példa nélküli volna ebben a kampányban a szégyentelen hazudozás. Az viszont igen, hogy élõ adásban üzenje meg a miniszterelnök egy miniszterének, hogy ennyi volt. Orbán úgy döntött, elég lesz ide a haknikon begyakorolt szöveg. Odament, és belemondta a kamerába. Nem számított erre az agresszióra. Kudlik Julihoz szokott hozzá. Hirtelen nem is tudott jobbat kitalálni, mint hogy ignorálja Gyurcsányt. A miniszterelnök pedig – szûkös és félreértelmezett színészi eszköztárával – megpróbált eljátszani egy szerepet, amit egyébként nemigen játszott még el senki magyarul. A riportert. Aki nem tapintatos, aki szemérmetlenül odakérdez, ahol legjobban fáj, felteszi a soha meg nem válaszolt kérdéseket, amikhez nem szokott az elnök úr, és aki, ha tehetné, nem tágítana. Egy riporter, aki nem esik hanyatt a nagyembertõl. Olyan szokatlan, olyan hiánypótló volt, amit produkált, hogy végül is megérdemelten vitte el a show-t. Kár, hogy nincs ilyen magyar riporter, és Gyurcsány kollegának kellett eljátszani. Ha esetleg a miniszterelnökséghez mégsem lesz ez elég, vagy netán túl soknak bizonyul, a magyar médiában biztos akad neki hely.
jósnak bizonyult: Eliot Engel new yorki kongresszusi képviselõ a tanulmányt antiszemitának nevezte és kijelentette, hogy „megérdemli az amerikai nyilvánosság“ megvetését. A nyilvánosság azonban csak akkor vethet meg valamit, ha megismeri. Ez eddig nem történt meg. Forrás: Lovas István – Magyar Nemzet
Forrás: Tóta W. Árpád – Index
Utóirat: Antiwar.com: Már nem a Harvard Egyetem Kennedy intézetének dékánja Stephen Walt, aki társszerzõje volt az Izrael-lobbinak az amerikai életre gyakorolt roppant befolyásáról készült Harvard tanulmányának-olvasható a háborúellenes amerikai portálon. 17
A rekordokat döntögetõ, hivatalos munkanélküliségi adatokat nem kommentálta Hiller István a magyar Rádiónak adott interjújában, helyette a közvélemény-kutatók más témára vonatkozó adataira hivatkozott. Az interjúban többek között szóba került a 2002-es választások tisztasága, és az Altus Rt. ügyei is. A péntek esti Háttér vendége volt Hiller István, az MSZP elnöke. - Ön úgy vélekedik, hogy a Fidesznek nincsen programja. Valóban úgy látja, hogy a Fidesznek nincsen programja? - A Fidesz kampánya az én véleményem szerint megbukott - mondta Hiller István. Megbukott a depressziókampány, amelyet heteken, hónapokon keresztül folytattak, sok-sok száz plakáton ontották az emberekre a minden rossz politikáját. Az emberek pedig ezt döntõ többségükben nem hitték el - ezt nemcsak én mondom, hanem egymástól függetlenül mûködõ közvélemény-kutatók mondják. - Akkor sem hiszik el, hogy ha most a legújabb adatok szerint 7 éve nem volt ilyen magas a munkanélküliség, 7,8 százalék? A Foglalkoztatási Hivatal szerint is 447 ezer a regisztrált munkanélküli ma Magyarországon. - Nézze, én az emberek helyett nem tudok, és nem is akarok gondolkodni, ez a vélemény, amit megfogalmaztak, amelyet közvélemény-kutató cégek egymástól függetlenül és nyilván eltérõ módszerekkel is kimutattak, egy az egyben ezt a véleményt tükrözik. Ráadásul a különbözõ cégek felmérései szinte százalékra ugyanazt az arányt mutatták. Én tehát hajlamos vagyok elhinni, hogy bizony az emberek döntõ többsége, több mint 60 százaléka ezt nem hitte el, nem így gondolja és éli meg. - Nagykátán Bácsics Gyula, az MSZP választási bizottságának helyi alelnöke beszámolt arról, hogy láncszavazás történt a 2002-es választásokon. Az MSZP darabját 2 ezer forintért vette meg a szavazatoknak. Önök hogyan értékelik ezt? - A szocialista párt betartotta, betartja és be fogja tartani a választójogi törvényt. A 2002-es választások tiszták és demokratikus körülmények között lefolyt választások voltak, mint ahogy ‘98-ban, ‘94-ben és 1990ben is. - Na de hát ott elmondta ez a bizottsági alelnök, hogyan történt. - Aki persze magát bizottsági alelnöknek mondja. - Miért? Nem az? - Nem. - Láttunk dokumentumot arról, hogy õ ennek a bizottságnak az alelnöke volt. - Én kérem nem ennek az úrnak a személyérõl akarok vitatkozni, és nem is gondolom, 18
Steve, és Mediterrán Moszkva mindenható ura, Don Tollerone hogy ez lenne a témánk. Az MSZP tiszta választásokon nyert 2002-ben, az MSZP tiszta választásokon vívott küzdelmet ‘98-ban, amikor a Fidesz nyert, tisztának tartom a választást, amit ‘94-ben szintén mi nyertünk meg, mint ahogy az elsõ szabad és demokratikus választásokat is 1990-ben tiszta körülmények között bonyolították le. Mindenki tartsa be a választási törvényeket, mi betartjuk, és 2006-ban is, biztos vagyok benne, hogy tiszta és demokratikus választások elé nézünk. - Az üres borítékok az urnában nem azt jelzik, hogy valóban történt ilyen? - Én csak megismételem, amit mondtam: 2006-ban tiszta választásokon akarunk nyerni. - De nem válaszolt a kérdésre, ne haragudjon. - Miért nem válasz, hogy be fogjuk tartani és betartottuk a törvényeket? - Én azt kérdeztem, hogy az a tény, hogy választási urnákban üres borítékot találtak... - Nézze, több mint 10 ezer szavazókör van Magyarországon. Több mint 60 ezer magyar állampolgár a szavazókörökben õrködik a választások tisztaságán. Én nem kérdõjelezem meg ennek a 60 ezer embernek a tisztességét, nem kérdõjelezem meg... - ...csak ennek az egy embernek a tisztességét, aki azt mondta, hogy ez nem így történt? - Annyira szeretném befejezni a mondatot, hogy el se hiszi. Tehát nem kérdõjelezem meg ennek a több mint 60 ezer embernek a tisztességét, nem kérdõjelezem meg se a korábbi, se a mostani választási bizottság, már Országos Választási Bizottság és Választási Iroda tevékenységét. Következésképpen,
minthogy õk hirdették ki - nyilván idén is õk fogják kihirdetni az eredményt -, tiszta és demokratikus választásokról szóltak, és ennek végeredményét mondták, és senki kedvéért és senki szavára nem vagyok hajlandó ezt a véleményemet megváltoztatni. - Még akkor sem, hogyha ezt egy MSZP-s tag mondta? - Még akkor sem, hogy bármelyik párt képviselõje, akkor sem, hogyha párton kívüli mondta. Mert a választások végeredményét az Országos Választási Bizottság, meg a Választási Iroda teszi közzé, õk pedig négy évvel ezelõtt világosan fogalmaztak, tiszta volt a választás, demokratikus körülmények között folyt, 2006-ban is õszintén remélem, hogy így lesz. Ha rajtunk múlik, így lesz. - Ön azt mondta, hogy önök csapatmunkában dolgoznak és az önök csapatkapitánya Gyurcsány Ferenc. Nem ingatta meg önöket egyáltalán az, hogy az ügyészség azt mondta hétfõn, hogy a Szalay utcai ingatlant az Altus Rt. hûtlen kezeléssel, az államnak kárt okozva szerezte meg? - Nem. - De hát az ügyészség megállapította azt is, hogy fölmerült a hûtlen kezelés gyanúja, részben a büntethetõsége elévült, de polgári pert indítanak annak érdekében, hogy az állam visszaszerezze a vagyont. - Ön azt kérdezte, hogy megingatott-e minket a miniszterelnök-jelöltünkbe vetett hitünkben: nem. - Ön szerint mit üzen a választóknak, milyen üzenete van annak, hogy az ügyészség beperli a Magyar Köztársaság miniszterelnökét? - Hogy függetlenül mûködik a politikától az ügyészség. - Attól függetlenül, hogy milyen ügyben, és a Nomentana-ügyben is felmerült az okirat-hamisítás gyanúja, csak az is elévült 2005 decemberében, de attól még az okirat-hamisítás gyanúja él. - Gyanú. Azt kérdezte, hogy ezek a dolgok megingattak-e minket? - És milyen üzenete van önök szerint ennek a választók felé? - Én pedig azt gondolom, hogy szép magyar anyanyelvünkön elég világos választ adtam: nem. - Rendben van. - Ennek örülök, így van, rendben van. - Azt nem tartja érdekesnek, hogy mindez után másnap jelentette be a miniszterelnök úr egy rendkívüli sajtótájékoztatón - miután már reggel mindenki elolvashatta a Népszabadságban -, hogy terrorcselekmények fenyegetik Magyarországot és elsõsorban a két választási nagygyûlést? - Én példaértékûnek tartom amit, és ahogy a miniszterelnök tett. Mint ahogy minden parlamenti párt elnökét, engem is jó ha figyelünk
Ökör iszik csak magában felhívott a bejelentés elõtt és tájékoztatott arról, hogy mi a helyzet, és hogy mit fog mondani. Nem is akarom titkolni, mert nyilvánvaló tény, hogy a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje és a szocialista párt elnöke között nyilván egy szorosabb kapcsolat van, mint közte és egy másik párt elnöke között. - És azt is mondta önnek, hogy õ már hat napja tudja ezt a fenyegetést? - Azt mondta, hogy mikor érkezett meg ez a bizonyos jelzés. Elmondta, hogy ennek a jelzésnek az ellenõrzése - hogy nem dezinformációról van-e szó - megtörtént, és hogy most derült ki az világosan, hogy ez egy valós dolog, hogy lényegi információ, és hogy õ kötelességének tartja a magyar közvéleményt errõl tájékoztatni. Én ezt helyesnek tartottam és most is helyesnek tartom. Örülök, hogy az országnak olyan miniszterelnöke van, aki egy ilyen jelentõs ügyben nyilvánosság elé áll és elmondja. - Ha ez valódi fenyegetés, akkor tényleg jelentõs, de senki nem erõsítette ezt meg a szlovák információs hivataltól. A szlovák alelnök is azt mondta, hogy õ nem tartja valószínûnek, hogy szlovák információs szolgálattól érkezett ez az információ. A Népszavát hadd idézzem önnek, hogy mit mond Bugár Béla: a szlovák parlamenti ügyvezetõ elnök szerint elképzelhetõ, hogy provokációra használták fel a szlovák titkosszolgálatot a magyarországi választások ügyében. - Én nem tudom, hogy mi képzelhetõ el, meg mi nem. Azt tudom, hogy van egy valós információ, ez eljutott ide, ez kontrollálták, a köztársaság miniszterelnöke pedig kiállt a nyilvánosság elé és elmondta. Nagyon jó dolognak tartom, hogy ez így történt, ez õszintén remélem, hogy ennek elriasztó hajó ha figyelünk
tása van mindazokra, akik esetleg tervezték. Biztos vagyok benne, hogy ez ilyen erõvel hat, és nem is akarom végiggondolni, hogy mi történt volna akkor, hogyha ez az esemény bekövetkezett volna, vagy bekövetkezne. Szerintem ez így nagyon rendben van, példaértékû, amit Gyurcsány tett. - Lépjünk tovább. Az SZDSZ sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a leendõ új kormányban, hogyha nyer a koalíció, akkor szeretné az egészségügyi tárcát is, jelöltje is van, Molnár Lajos kórházigazgató személyében. Jól tudjuk, hogy az SZDSZ kórházprivatizációt szeretne, több-biztosítós rendszert és fizetõs egészségügyet. Egyetértenek önök ezzel? - Kérem, én azért dolgozom, hogy a szocialista párt minél több szavazatot nyerjen el a területi listákon és minél több egyéni mandátumot szerezzen. Minden erõmmel, energiámmal arra koncentrálok, hogy április 9-én, meg 23-án számunkra egy kedvezõ eredmény, gyõzelem szülessen. Aztán, hogy mi lesz a választások után, azt majd a választások után szépen megbeszéljük, leülünk, és akkor fogunk ilyen kérdésekrõl beszélni. - Nem fontos akkor, hogy az MSZP-nek milyen egészségügyi programja van? - Dehogynem. Mint ahogy az MSZP programját, az Új Magyarország programot is sok-sok helyen sok-sok tízezer emberrel beszéltük meg. Végigjártuk az ország sportcsarnokait Szombathelytõl Debrecenig. - Még az is elhangzott ezen a sajtótájékoztatón, hogy a gazdasági csúcsminisztériumot is az SZDSZ szeretné. Erre is azt mondja, hogy majd meglátjuk a választás után? - Ha hiszi, ha nem, igen. Merthogy nem az egyes tárcákról, meg egyes szakterületekrõl külön folynak alkudozások, tudniillik
nincsen ilyen tárgyalás jelen pillanatban. Én azt szeretném, hogyha minél többen eljönnének szavazni, minél többen az MSZP területi listáira, meg egyéni képviselõjelöltjeire szavaznának 9-én,és 23-án, és a két választási forduló után sikerrel fejezhetnénk be a választást, aztán majd április 24-én leülünk, és ezekrõl a kérdésekrõl beszélünk. Hogyha ez a kérdés a gazdasági csúcsminisztérium, akkor arról éppúgy, mint az egészségügyi kérdésekrõl. - Ön tanárember is nemcsak politikus. Mi a véleménye arról, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó mára már külföldi tulajdonban van? - Engem az érdekel, hogy jó minõségû tankönyvek legyenek a diákok kezében, ezekbõl a tankönyvekbõl modern ismeretanyagot sajátíthassanak a kisebbek és nagyobbak Magyarország iskoláiban, és egyáltalán nem gondolom, hogy az lenne egy modern célravezetõ eszköz, mint amit a Fidesz miniszterelnökhelyettes-jelöltje mondott, hogy õ ugyan nem tudott szépen írni, de kapott egy körmöst, aztán utána egybõl szépen írt. Én ezt nem tanácsolom. - De nem gondol arra, hogy egy külföldi befektetõ nem lesz tekintettel arra, hogy hány szegény ember van Magyarországon és neki mennyi pénzbe kerül majd a tankönyv? És arra is figyelni fog, hogy az MSZP és SZDSZ koalíció 10 ezer forintos tankönyvnormatívát állapít meg, amibõl 2500-at rögtön oda kell adni könyvtárfejlesztésre és marad 7500 forint? - Nyilván vannak olyan szabályok, amelyek ezt keretbe foglalják, engem az érdekel, hogy jó minõségû tankönyv legyen, meg még inkább, hogy a minõség ne egyszerûen a tankönyvre, hanem annak tartalmára vonatkozzon. Itt még sok teendõ van. Az én számomra az oktatásügy nem egyszerûen csak tudásátadás és tudásátvétel, hanem nevelés is. Azt meg jól képzett tanárokkal és tehetséges gyermekekkel, diákokkal lehet megcsinálni. - Önök azt mondták, hogy ingyen tankönyv lesz 2002-ben és nem volt az. - A rászorulók a kormányprogramnak megfelelõen ingyen tankönyvet kaptak. Összehasonlíthatatlan több magyar gyermek, iskolás, rászoruló gyermek jut ingyen tankönyvhöz négyéves kormányzásunk után, mint négy évvel ezelõtt, nem beszélve a nyolc évvel ezelõtti állapotokról. - Hatezerrel kevesebb érettségizõ jelentkezik most a felsõoktatási intézményekbe. Ezt minek tudja be? Ezt is sikernek értékelik? - Valamivel több mint 10 év alatt 3,2-szeresére növekedett a magyar felsõoktatási hallgatóság fõiskoláinkon és egyetemeinken, több mint háromszor annyi hallgató van, mint durván egy évtizeddel ezelõtt. Én ezt a mennyiségi növekedést helyeseltem ellenzékbõl és helyeseltem kormánypártiként. Azt gondolom, hogy ez a szám, amit ön most említett, ez Magyarországon reális, a magyar felsõoktatásban én immáron nem a mennyiségi 19
növekedést, hanem a minõséget tartom központi kérdésnek és kulcskérdésnek. A magyar felsõoktatás évtizedes, sõt, évszázados hagyományai a határon túl is messze-messze arra a következtetésre juttatták az embereket, hogy ez egy jó minõségû felsõoktatás, itt érdemes fõiskolára, egyetemre járni, következésképpen én a minõség híve vagyok az elkövetkezõkben. - Na de azért az csak mutat valamit, hogy hatezer fiatal megrémült attól a kétszintû érettségitõl, ami olyan sikeresen vizsgázott a tavalyi évben, nem? - Nem tudom megítélni, hogy hatezer diák miért döntött így vagy úgy. Nyilván többen látták, hogy például egy szakmával a kezükben vagy éppen szakmával és idegen nyelv tudásával többet és gyorsabban boldogulnak, mint esetleg egyetemen és fõiskolán. Megjegyzem, azért ez még mindig egy jelentõs mérték, a generációnak hozzávetõlegesen 40 százaléka jár Magyarországon fõiskolára és egyetemre. Én nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljünk többet arról a durván 60 százalékról, akik nem, õnekik a szakképzés átalakítása kell ahhoz, hogy kevésbé életidegen, sokkal inkább elhelyezkedni képes, végzettséget adó szakmákat nyerjenek. Ez 20
Magyarországon a magyar oktatásügy, sõt, többet mondok, az egész magyar politikának egyik kulcskérdése. Én tehát a szakképzésre nagy-nagy hangsúlyt fektetnék. - Kampánnyal kezdtük, a végén térjünk vissza a kampányra. Önök, amikor elindult a kampány, elhangzott egy gyûlésen, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kérte a párt tagjaitól, hogy személyesen bántót, lejáratót sem írásban, sem szóban ne mondjanak a politikai riválisról. Ehhez képest látunk a televíziókban személyes, személyükben bántó nyilatkozatot Orbán Viktorról, Mikola Istvánról, tehát az MSZP mégiscsak ezt a lejárató kampányt folytatja. Miért? - Nem folytatja. Az kétségkívül igaz, hogy ebben a választási kampányban sok olyan dolog történt, amely a szabad Magyarország történetében még soha, se választási kampányban, se azon kívül. Nem fordult még olyan elõ, hogy egy választásokon induló párt egy másik párt számítógépes rendszerébe betör. Betör, ott 11 órán keresztül kutakodik, aztán több mint 2900 dokumentumot elvisz. Ezt a magyar nyelv úgy nevezi, hogy betörés. Ennek van büntetõjogi következménye, ezt vizsgálja a rendõrség, meg vizsgálja majd a bíróság nyilván
és vannak politikai következményei. Én tehát ezt a kampányt egy olyan kampánynak tartom, amelyben a szocialista párt állította és állítja programját, az egyedüli választási pártprogram az Új Magyarország program, amely egy modern és gyarapodó Magyarországot kínál. Ez egy ajánlat, egy olyan ajánlat, amelynek megvan a financiális, pénzügyi bázisa, egy olyan ajánlat, amely ennek az országnak a fejlesztését akarja, és õszintén remélem, hogy ha megvalósítására kerül sor, akkor ez az ajánlat valósággá is válik. - Nem láttam ebben a programban, hogy mindezeknek a megvalósítására mennyi hitelt terveznek fölvenni? Mint ahogy arról sem beszéltek, hogy az elmúlt négy évben mennyi hitelt vettek fel. - Nyilván azért, nem a programban a financiális bázis világosan megfogalmazva úgy szerepel, hogy ez az európai uniós források teljességének a felhasználásán alapul, azokon a pénzeken, amelyet a köztársaság delegációja, élén a miniszterelnökkel tavaly Brüsszelben sikeresen kiharcolt. 85 százalékban errõl. Ez egy realitás, nem álmok álmodóinak álma. radio.hu – fidesz.hu
jó ha figyelünk
Hát, nem gondoltam volna, hogy „meglett” koromra, aprólékos kutatómunkákkal és vaskos kötetekkel a hátam mögött egyszer csak egy hivatásos kurva egyszerû szavai hozzák el számomra a megvilágosodást. Ha másért nem, hát ezért biztosan hálás vagyok Pesty Lászlónak, hogy elkészítette filmjét Gyurcsány Ferenc hazugságairól. Az Egy hiteles ember címû alkotás ezer sebbõl vérzik, a legfõbb gond vele éppen az, hogy nem mindig elég hiteles, ezért a Gyurcsány-fanokat aligha rendíti meg makacs hitükben. Zavaros a kóborló kislány története, túl sok a sejtetés, túl sok az ellentmondás, habár az így is nyilvánvalóvá válik, hogy a mese kikerekítésében, Gyurcsány, a nemes lelkû lovag felmutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a kormányfõ piárcsapata, nem kevésbé az õt lelkesen kiszolgáló-megcsináló-felépítõ balos médiavilág. Csakhogy ez újdonságnak kevés, leleplezésnek meg végképp elégtelen. Ugyancsak elég zavaros a kétidegennyelves gimnáziumi történet, éppen mert egy meglehetõsen súlytalan ügyet állít reflektorfénybe; ha Pesty nem csak sugallná, de bizonyítaná is, hogy Gyurcsány azért hagyott fel pesti tanulmányaival, mert az elvtársak pártmunkára, netán egyenesen ügynöknek készítették fel, akkor persze volna teteje a most mellékesnek látszó történetnek. Pesty elfelejti az aranyszabályt: ami ennek az oldalnak esetleg kellemesen borzongtató sejtetés, az a túloldalnak merõ ködösítés, ha nem egyenesen hazudozás, rágalmazás. Mindenképpen olyan
dözötté, áldozattá – mondhatni, ártatlanná válik, akit nem elzavarni kell az ország élérõl, sokkal inkább megvédeni, posztján, közjogi méltóságában megerõsíteni. Azt is mondhatnánk, persze, hogy ha valakit icipicit is érdekel az igazság, így is éppen elég cáfolhatatlan munícióhoz juthat a filmbõl. Ráadásul még két újdánsághoz is. Az egyik Mellár Tamás, az új Gyurcsány által elcsapott KSH-vezetõ személyes emléke: amikor egykoron az ifjú Gyurcsány vizsgázni készült hozzá, leszóltak odaföntrõl, hogy „kérlek szépen, Gyurcsány elvtárs megy hozzád vizsgázni, figyelj oda rá”. A másik az egykori ellenzéki Dialóg csoport három pécsi hölgytagjának ugyancsak személyes tanúságtétele. Hogy ez a részlet a többihez képest valóban mennyire hatásosnak bizonyult, hadd bizonyítsam az Index fórumának egyik hozzászólásával (a „webes” helyesírást az olvashatóság kedvéért kiigazítottam): „A pécsi történet megrázó. Tudom, sokaknak ez nevetséges, de elbõgtem magam. Láttam azokat a lányokat, akiket tönkretettek akkoriban, akikrõl mindig is tudtam (csak õk nálam pár évvel idõsebbek, csak látásból/hallomásból ismertem õket), de most itt szó szerint elmondták azt a bizonyos mondatot, ami évek óta kering a pécsi körökben,
hiteltelenség, amely a szerzõ szándékaival ellentétes hatást vált ki: nem filmje alanyát fogja szavahihetetlenné tenni, hanem saját magát. Gyurcsány bûnösbõl és üldözõbõl ül-
amióta a Gyurcsány visszatért a politikába: »Marxista világnézete nem eléggé kiforrott, az ifjúság nevelésére nem alkalmas«. Ez volt az a mondat, amivel a Gyurcsány (tanárkép-
jó ha figyelünk
zõ kisztitkár) által aláírt fõiskolai ajánlások kódolt üzenetben jelezték a megpályázott munkahelynek: nem szabad felvenni, állástalant kell belõle csinálni. El tudjátok képzelni, mit jelentett ez akkor???” Könnyek ide, könnyek oda, az egész film úgy folyt volna át rajtam, mint mostanság az összes többi nagy leleplezés, akár a Magyar Nemzetéi, akár a Hír Tv-i. Kádárék végóráiban még volt jelentõség annak, ha valakire rámászott a nyilvánosság: bele is lehetett bukni. Ma már, úgy tûnik, nem lehet. Ma már jószerivel nincs általában nyilvánosság, csak jobboldali és baloldali közvélemény, s az egyik megdolgozásán a jobbra húzó, a másik megdolgozásán a balra húzó médiahadtest szorgalmatoskodik. S ha balról támadják a jobboldalit – vagy jobbról a baloldalit –, ezzel még jót is tesznek neki, hisz’ a saját táborában nõ az ázsiója, a másik oldallal pedig amúgy is megszûnõben mindenféle szellemi, szervezeti és egyéb keveredés. Nem csoda, ha az ember egyre kevésbé érti maga körül a dolgokat. Itt van ez a csodálatos eszköz a jónép kezében: négy évenként leválthatná az így-úgy bûnösöket, a csalókat, a hazugokat, a tolvajokat, ám könnyen lehet, hogy mégsem teszi. Ellenkezõleg: minél több disznóság derül ki, íme, az éppen regnáló kormányfõrõl, annál magasabbra emelkedik, annál több tántoríthatatlan híve – rajongója – támad. Ez volna hát a demokrácia? A népfenség legcsodálatosabb, legigazságosabb politikai rendszere, amely a nyilvánosság ellenõrzése révén egyre igazságosabb, egyre értékesebb világ felé terelné az emberiséget? Hogy is van ez? Ki érti ezt? * Ki gondolta volna, hogy elmém éppen egy hivatásos prostituált fogja hirtelen megvilágosítani? Pesty filmjének egyik epizódszereplõje, Maya. Aki elmondása szerint sok helyre bejut. „Mondjuk, nem egy és nem kettõ politikust is ismerek – meséli a kamerának, stílszerûen egy széles heverõrõl –, és biztosan tudom, hogy azok a dolgok, amikrõl mi szavazunk, azok már rég el lettek döntve.” Kisvártatva hozzáteszi: „Ha szavaznék, valószínûleg az MSZP-re.” Hogy is van ez? Szóval biztosan tudja, hogy minden lap elõre le van osztva, de azért elmegy szavazni, méghozzá a szocialistákra?! Valami hirtelen azt súgja, hogy ettõl a kissé egyszerû észjárású, ám annál szókimondóbb hölgytõl végre megtudhatom azt, amit évek óta hiába próbálok megfejteni. Hogyan képes a demokrácia népe egy volt karhatalmistának bizalmat szavazni? Hogyan képes egy hazug rendszer 21
volt titkosszolgájának megbocsátani? Hogyan képes a világ szélhámosának, a kapcsolati tõkék gátlástalan forgatójának bizalmat szavazni? Vajon mennyi ebben a zsigeri – önkéntes – hit, és mennyi az agymosás? A film riportere itt mintha csak nekem akarna segíteni, megkérdi: - Mi az a mozzanat, amitõl hitelesebbé válik egy politikus, mint a másik? „Talán hihetõbben hazudik” – feleli Maya. Nos, ezt biztos nem a kétoldali agymosás mondatta vele. Ilyen másfél évtized után, ami mögöttünk van, sokkal közelebb áll az igazsághoz, hogy a jobboldali és a baloldali politikai elit egyaránt átverte a jónépet, mint az, hogy a politikai elit legfõbb mozgatóereje a nép tisztességes szolgálata lett volna. Maya azonban hozzátette: „Ami számomra döntõ a Gyurcsány úr mellett, az annyi, hogy nem látom azt, hogy az MSZP pakolna.” Azaz hogy lopna. „Igazság szerint ez az a dolog, ami mellette szól. Nem látom azt, hogy harácsolná össze az államkasszát.” Ez viszont, úgy tûnik, már a másik tényezõ jelenvalóságának bizonysága. Maya, a prosti, ugyebár mi mást láthatna – eltekintve vagy nem eltekintve most a közvetlen politikusi behatástól – , mint amit a tömegtájékoztatás láttat vele, amit ez sulykol bele. Azt gondolhatnánk ezek után, hogy végül is e két hatás logikus eredõje, hogy Maya „szívesebben szavazna” Gyurcsány Ferencre áprilisban. A jobboldalnak nem sikerült lényegesen szavahihetõbbnek mutatkoznia a baloldalnál, a balliberális túlsúlyban leledzõ média pedig sikeresen elhitette Mayával, hogy a baloldali elit kevesebbet lop, mint a jobboldali. Ennyi. Ám ha csak ennyi, akkor bizony szemernyit sem lettünk okosabbak. Csakhogy a film láthatatlan riportere itt – nagy szerencsénkre – feltett egy nagyon fontos kérdést különleges hõsünknek, s az erre adott válasz minden eddigi logikánkat, következtetésünket egyszeriben borítja. A kérdés így szólt: - Ha most kiderülne, hogy súlyos bûncselekményt követett el a múltban, akkor megváltozna a véleményed? A válasz pedig – szó szerint, háromszori tagadással - így: - Nem. Nem. Nem változna meg a véleményem. * Nos, ez volt az a pillanat, amelytõl kezdve gyökeresen másképp látom egész demokráciánkat – s általában a demokráciákat. Mert nem igaz az, hogy Maya, a prosti, azért szavazna inkább Gyurcsányra, mert az kevesebbet lop. Tõle Gyurcsány akár nehéz fajsúlyú bûnözõ is lehetne, akkor is rá szavazna inkább. Vajon miért? Vajon miért ne? 22
A prosti – az prosti. A prosti világa nem valamiféle nemes „polgári” értékekbõl, közösségi ideákból, jogok és kötelességek vágyott harmóniájából épül fel. Gyurcsányra nem azért van szüksége, mert tõle várná a demokrácia rendszerének ügyes mûködtetését, Magyarország felvirágoztatását. Nem várja el Gyurcsánytól, hogy bûntelen legyen, hogy példakép legyen. Gyurcsányra egészen másért van szüksége, Gyurcsánytól egészen mást vár el: azt, hogy õ legyen Gyurcsány. Az a kép, amelyet csináltak belõle. A táncoskedvû színész. A szenvedélyes harcos. A hórihorgas mutatványos. A színházigazgató. A cirkuszigazgató. Kit érdekel, hogy amúgy milyen jellem? Hogy mire fog az országgal menni? Egyszeriben – meg kell mondjam, nagyon furcsa érzés – Maya szemével kezdtem
el látni a világot. Egy hivatásos prostituált, ugyan bizony, milyen magasztos célokért szeresse a világot? Mitõl emelhetné magát olyan magasra, ahonnan távlatokban látszik minden? Nem biztos, hogy egy prostituált leginkább rendre, komolyabb értékek szerinti rendezettségre vágyik; nem biztos, hogy számára a család, a munka – hát még a kereszténység – megfelelõ hívószavak. Hiszen én (Maya) abból élek, hogy a magam testét árulom, egy szál magamban állok a magam lábán, nem látok magam elõtt semmiféle nemzetet, nem látok magam elõtt semmiféle magasztos tisztességet, értem és másokért hozott igazi lemondást, áldozatosságot. S akik a politika szószékérõl effélékrõl prédikálnak, utána meg jönnek hozzám egy menetre. jó ha figyelünk
A demokráciának, a nép, a démosz hatalmának – legalábbis mostani formájában – alighanem éppen ez a lényege, veleje: éppen annyira torz, mint maga a nép. Persze, távlatosan hihetünk a nép (a magunk) megváltozásában, (a magunk) testi-lelki-szellemi felemelkedésében, valamikori nagyszerûségében, de egyelõre még itt vannak a Mayák – mondhatnám, mi vagyunk a Mayák, mi vagyunk a nép. S ha mi vagyunk, mi döntünk. S aki halatomra szeretne kerülni, annak velünk kell fõzni. Annak ildomos ránk figyelni, hozzánk hasonulni. Nem azon kell tehát meghökkenni és megbotránkozni, hogy a bûnben fogantat ily magasra tolja fel a nép (mi), inkább azon érdemes csodálkozni és annak érdemes örülni, ha a nemesebb értékek hordozója is egyáltalán labdába tud rúgni. El kell szakadnunk attól a hamis ideától, hogy a demokrácia önmagában egy nagyszerû dolog, s csak a Gyurcsány-félék (Blair-félék, Bush-félék) élnek vissza vele. A demokrácia valójában egy idomtalan zsák, amely mindig meg fogja találni a maga foltját. Hol ilyet, hol olyat. * Igazán izgalmas és lényegi kérdés már csak egy marad: Hány prostituált jut egy magyar demokráciára? Látszólag nem olyan sok. Valójában nagyon is. Légrádi Tibor közgazdász, egykori ellenzéki fejtegeti Pesty filmjében: „Kialakult egy olyan médiaelit, amelyet csak a hatalom, a befolyás, és csak a pénz, a vagyonosodás érdekel. És ezért mindent megtesz. És hogy ha õk a baloldal, a volt kommunisták és leszármazottak pártjától várhatja azt, hogy õket hatalomban tartja, és ebben a pozícióban – a társadalombefolyásoló pozícióban – tartja, akkor nyilvánvalóan hozzájuk fog húzni, és mindent el fog követni azért, hogy úgy manipulálják a tömegeket, hogy lehetõleg hatalomban maradjanak.” A médiaprostitúció semmivel nem ritkább jelenség, mint a testi prostitúció. De nem ritkább jelenség a gazdasági prostitúció sem (a példa kedvéért ld. a kétszeres, háromszoros árú autó-pályaépítéseket), vagy akár a kulturális prostitúció, és így tovább. Úgy tûnik, tényleg itt az ideje leszámolni a hamis illúziókkal, hamis eszményekkel. Amíg ezt nem tesszük meg, értetlenül állunk az elõtt a jelenség elõtt, hogy a magyar miniszterelnök minden további nélkül fogadhatja saját luxuslakában a világpolitika két olyan meghatározó személyiségét, mint a brit miniszterelnök és az orosz elnök, anélkül, hogy a magyar nép tudomást szerezhetne arról, milyen szándékból tette, s milyen haszna vagy kára származott vagy származik ebbõl Magyarországnak. Amíg mindent a demokrácia eszményei koordinátarendszerében próbálunk elképzelni, erre a jelenségjó ha figyelünk
re nem találhatunk kielégítõ magyarázatot. Az illúziókkal leszámolva azonban azonnal elõttünk a válasz: Gyurcsány Ferenc sem tett mást, mint – képletesen szólva – ágyába fogadott két befolyásos politikust nyilván a számára megfelelõ fizetségért. Akármennyire fáj, a létezõ demokráciának ez éppen olyan magától értetõdõ része, mint Maya létezése. * Fájdalom ide vagy oda, valójában nem kell félnünk leszámolni az illúziókkal, bátran felhagyhatunk a demokrácia eszményítésével. Ugyancsak személyesen átélt élményként számolhatok be arról – végigkövetve a két nagy párt hétvégi nagygyûlésének minden percét –, hogy van érezhetõ különbség nép és nép között. Négy évvel ezelõtt a Kossuth téri – Orbánért lelkesedõ – sokaságról sokaknak sikerült olyan képet látni és láttatni a túloldalról, hogy itt valamiféle fasiszta lelkületû csõcselék gyülekezett volna össze. Most nem akarok még csak sugallni sem ilyet vagy hasonlót a baloldal hívására egybegyûltekrõl. Hogy Gyurcsány tábora csupa Mayákból állna. „Gyurcsány Kókára szavaz!” – olvasom az SZDSZ szórólapján; lám, a szabad demokraták a bûnben foganttal igyekeznek a magyar parlamentbe emelni saját jelöltjüket. Vegyes ez a tábor, s ott sorakoznak azok is, akik nem annyira Gyurcsányt szeretik, mint inkább Orbánt gyûlölik. Az Index egyik hozzászólásában olvasok egy hölgyrõl, egy hajdani – rendszerváltás elõtti – ellenzékirõl, aki négy éve Orbánt akarta mindenáron leváltani, ezért szavazott a „kommunistákra”; utána meg egész héten hányt, annyira megviselte, hogy örök ellenségeire voksolt… Nem az a tábor – az a felünk – létezése érdekes most, hanem a másik. Nem arról beszélek, amit és is tudok a Fideszrõl meg a jobboldali média- és gazdasági prostikról, hanem amit érzek, amit átélek, amit ott látok: a Fideszes nagygyûlés minden pillanatát, minden mozzanatát figyelemmel követve. A szinte tapintható sugárzásról – kisugárzásról – beszélek, amely semmiképp nem a prostik nyomorúsága, nem is a jövõtlen, istentelen percemberek ráérõs idõmúlatása, de nem is a félelem hangos szorongása. Van itt is „igehirdetés”, van itt is nagyotmondás, népbefolyásolás és -bolondítás, ám az egész teret belengõ, szinte tapintható hit mégsem a gyõzelem öngerjesztõ, arénás várakozása és vágyakozása; sokkal inkább a jövõbe, a nemzetbe, az összetartozás értelmébe – mondhatnám, az Élet értelmébe vetett erõs, derûs bizakodás. Ez is a nép. Ez is a démosz. Ezek is mi volnánk. Forrás: Varga Domokos György – gondola
SZABÓ KÁLMÁN: FERI
Szabó Kálmán pedagógus. A „Feri” címû könyvében pedig bizonyítványt állít ki a balliberális koalíció, különösképpen Gyurcsány Ferenc és kormánya ténykedéseirõl. Munkájában – pedagógushoz méltón – nem személyeskedni kíván, hanem bemutatni, magyarázni és éberségre inteni. Azt vallja, hogy Feri valójában a librálbolsevizmus képviselõje és megtesítõje, amit számtalan példával érzékletesen bizonyít. Könyvében a szerzõ arra hívja fel a figyelmet, hogy a „Gyurcsány-jelenségben” a legembertelenebb „izmusok” (leninizmus, sztálinizmus, bolsevizmus, internacionalizmus, neoliberalizmus stb.) elevenednek meg, amibõl egyenesen következik a legnemesebb, legfontosabb értékek (Isten, haza, család) valójában az életértékek lerombolása. Szabó Kálmán munkája nem bunkó, nem vitairat, hanem vádirat és intelem. Arra int valamennyiünket, hogy felelõsséggel tartozunk döntéseinkért. A kiadó
23
GYURCSÁNY ÉS AZ ÕRÜLET HATÁRA Ezt a hangot ismerem... Így beszéltek velem mindig, akkor, hivatalos helyeken. Kioktatva. A biztos pökhendiség, az agresszív butaság magasságából. Nézem ezt az embert. Ha mindenben igaza lenne (nincs), akkor sem lehetne elviselni. Tényleg. Ez most nem pártszimpátia kérdése. Pökhendiség, otrombaság, nyegleség, demagógia, lekezelés, támadó agresszivitás, önteltség, valami hihetetlen, ájult önimádat. Gyurcsány Ferenc mindezt produkálta egy óra alatt. Nézem ezt az embert. Valahai párttitkárok, iskolai KISZtitkárok, az egészen hülye tanáraim, a házbizalmi, a tömbházfelügyelõ, a BKVellenõr. Mindez együtt elõmászott most a múlt homályából. Gyurcsány Ferenc elhitte magát. Gyurcsány Ferenc meggyõzõdése szerint neki küldetése van. Ilyen küldetése volt valaha az önkéntes rendõrnek. A „szochazásnak“ a csoportomban. Gyurcsány Ferenc egy nagyon vékony mezsgyén billeg. Ez már tényleg az õrület határa. Forrás: Bayer Zsolt
Normális európai demokráciában Gyurcsány Ferenc nem lehetne miniszterelnök-jelölt A választások elõtti utolsó napokban Magyarország újabb Guinness-rekordot dönt meg – ismét negatív értelemben. Az egyik esélyes néppárt miniszterelnök-jelöltjével, Gyurcsánnyal szemben hétfõtõl polgári peres eljárás van folyamatban, s DeutschFür Tamás újabb fellebbezése alapján még az is lehet, hogy az elévülés sem állja meg a helyét a Szalay utcai ügyben. Elõször is: normális európai demokráciában egy ilyen helyzetben lévõ politikus nem is lehetne miniszterelnök-jelölt. Másodszor: képzeljék el azt a helyzetet, hogy a szocialisták gyõznek, Gyurcsány újra miniszterelnök lesz, s mondjuk a polgári peres eljárásban Gyurcsánynak viszsza kell szolgáltatni a jogtalanul megszerzett százmilliós állami vagyont. Sõt, még az elévülés sem áll meg, ezért a hûtlen kezelés ügye is tovább zajlik, melyben a büntetõ tétel kettõ és nyolc év közötti börtön. Képzeljük el, hogy a választások után ezek a perek hátrányosan végzõdnének Gyurcsány és társai számára is. Nos, akkor vajon mi lenne? Mondjuk nem Gabon vagy Mali, hanem Ruanda és Elefántcsontpart? Ezt akarjuk? Forrás: Fricz Tamás
24
Tisztelt jobboldali érzelmû választópolgárok! „Halgass a szívedre, szavazz a Fideszre.“ Emlékszünk? Az 1994-es kampány fõ jelmondata volt. Ahogy a Kis hercegbõl is tudjuk: jól csak a szívével lát az ember. Sokan vagyunk, akik úgy érezzük, hogy a szívünkkel a politikai zûrzavarban is egyre jobban látunk. De vannak a jobboldali érzelmû szavazópolgárok között olyanok is, akiknek a szíve máshová húz. Most inkább hozzájuk szeretnék szólni. Földi életünkben az egyik legfontosabb feladatunk, hogy igyekezzünk minél jobban az igazságnak érvényt szerezni. A politika világában (valamennyire mindannyian a köz ügyeivel való törõdésünk miatt politikusok is vagyunk) ez csak a többség megszerzésével lehetséges. A mostani kiélezett helyzetben ezért nagyon fontos, hogy egyesítsük erõinket. Sokan mondják, hogy a mostani választások egyik tétje az, hogy kétpárti vagy többpárti parlament alakul. Persze ezeket egyrészrõl a kis pártok hangoztatják; érthetõ: be szeretnének jutni az Országgyûlésbe. Másrészrõl politikai ellenfeleink is ezt erõsítik, hiszen az õ céljuk a Változást akaró emberek szavazatainak megosztása. A jobboldali kisebb pártokra szándékozni szavazók között többféle politikai irányultság van. Ezek közül talán legnagyobb az MDF tábora. Ez a párt évek óta azt hangoztatja, hogy a Fidesz a beolvasztásukra törekszik. Ez nem igaz, a Fidesz Szövetséget épített ki és ebbe a szövetségbe hívta az MDF-et is. Gondoljuk csak meg: hol lenne ma a kereszténydemokrácia politikai képviselete a Fidesz nélkül. Nem beolvasztották, hanem átmentették Európa második világháború utáni legnagyobb hatású politikai mozgalmának eszméit. A Fidesz védõszárnyai nélkül ma nem beszélhetnénk Magyarországon életképes kereszténydemokráciáról. Az MDF elnöke a 2002-es választási vereség után azt mondta, hogy azért kell külön indulniuk a 2006-os választásokon, mert így erõsebbek lesznek, és akkor az elsõ forduló után a 3. helyen õk fognak állni és visszalépésükkel segíthetik a Fideszt. Hol van már az MDF ettõl a felfogástól? A pártból távozniuk kellett azoknak, akiknek sok kérdésben más volt a véleményük. Elnökük Orbán-gyalázásban versenyt fut a szocialistákkal. Az utóbbi idõben – ahogy mások megfogalmazták – kóros önértékelési problémákkal küzd. Úgy látszik, hogy a Nemzeti Fórum lesz az a csoport amelyik az MDF eredeti szellemiségét a Fidesz segítségével átmenti békésebb idõkre, hiszen képviselõik ott lesznek a parlamentben. Hasonló a helyzet a kisgazda világgal is. Azt hiszem, hogy õk már megértették, hogy egyik kisgazdanevet viselõ vagy hasonó nevû
csoportosulásra sem szabad szavazniuk, de a szövetséges Magosz révén erõs képviseletre és az agrártárca vezetésére is számíthatnak. A Harmadik út nevû pártszövetség a két korábban szemben álló radikális párt hirtelen – utolsó lehetõségként – összeborulásából alakult. Gonosz dolgot tesznek, amikor a Fideszt a baloldali pártokkal együtt nemzetrontóként állítják be, ezzel nemcsak hazudnak, hanem igyekeznek valamennyi választópolgárt a politikából kiábrándítani. Más a helyzet a Centrum Párttal. Négy évig nem hallottunk róluk semmit. Most megint itt vannak, és azoknak a szavazatára számítanak, akik nem szeretnek sem igent sem nemet mondani. Az értékeikben elbizonytalanított emberek között mindig találni olyanokat, akik ezt a kényelmes álláspontot választják, és így nyugtatják meg a lelkiismeretüket. A választásokon nem az a tét, hogy hány párt fog bejutni az Országgyûlésbe, hanem az hogy az ország sorsa miként alakul. Mehetnek a dolgok két párttal is jó irányba és több párttal továbbra is rossz irányba. Az MDF elnöke a „kétszínû“ parlamentet (a szó negatív értelmét erõsítve) még az „egyszínûnél“ is rosszabbnak állítja be. Igazi demokrata ilyet nem mondhat: az egypártrendszert a kétpárti parlamenttõl egy világ választja el. A jobboldali politikai irányzatok sokszínûsége továbbra is megmarad. A Szövetség a mostani együttmûködésben is lehetõvé tette, hogy a választások után a KDNP és a Vállalkozók Pártja is saját frakciót alakíthasson. Sokan gondolják úgy, hogy majd az elsõ fordulóban szavaznak valamelyik jobboldali kis pártra és a másodikban persze a Fidesz jelöltjére. Ne csapjuk be magunkat, pártokra csak az elsõ fordulóban szavazhatunk. Az Országgyûlésbe be nem jutott pártokra leadott szavazatok elvesznek, ill. azt az oldalt is erõsítik amelyik ellen szándékoztunk szavazni. Másrészt pedig vegyük figyelembe, hogy a politikai elemzõk szerint ez a választás már nagy valószínûséggel az elsõ fordulóban el fog dõlni. Lehet, hogy az a néhány ezer vagy tízezer szavazat fog dönteni, amit a jobboldali érzelmû polgárok az általuk kedveltebb kis pártra adnak, de az MSZP-hez kerül. Nem pártokat kell választanunk április 9-én, hanem a különbözõ politikai irányzatok közül azt, amelyik hazánk sorsának jobbrafordulását, saját és közösségi boldogulásunkat segíti elõ. Ez egy személyes ügy. A valóságban a magunk helyét választjuk meg vele a világban. Lehet, hogy nem hangzik olyan jól, és biztos, hogy nem is rímel olyan szépen, mégis most azt kell mondanunk: Hallgass az eszedre, szavazz a Fideszre! Füleki Jolán
jó ha figyelünk
