Európai Unió és nemzetközi fejlesztés no. 10. 2010. június
Pártok a magyar fejlesztéspolitika szükséges változtatásairól 2
Millennium Fejlesztési Célok és esélyegyenlôség – Nôk a házban 4
Concord Aid Watch jelentés – 2010, Magyarország
Hókusz-fókusz
Közép-Ázsia és a nemzetközi fejlesztés – Az ajtók záródnak? 5
Gyermekmunka vs. oktatás – Futószalag vagy iskolapad? 7
Borúlátó képet fest hazánk várható idei teljesítményérôl a segélyezési és fejlesztési NGO-k európai szövetségének beszámolója. Nincs világos koncepció a pénzek elköltése kapcsán, az elszámolásban nem valós segélyelemek is szerepelnek és az átláthatósággal komoly problémák vannak. Továbbra sem látszik, miként fogjuk teljesíteni a nemzetközi közösségnek tett ígéreteinket.
Félhomály El fogjuk érni a 2010-es vállalt segélyezési szintet a jelenlegi költségvetési tervezés adatai alapján? Nem. És vajon elérjük-e a 2010-es vállalt szintet a segélyek inflálása nélkül? A válasz megint csak: nem – állítja a Concord napokban publikált jelentésének Magyarországgal foglalkozó része. 2009ben hazánk a nemzeti összjövedelem 0,09%-ára növelte nemzetközi fejlesztési együttműködési keretét a 2008-as 0,08%-as szintről, ugyanakkor a bilaterális NEFE keret majdnem hogy eltűnt, leszámítva az afganisztáni nemzetközi kötelezettségvállalást. Nincs továbbá semmilyen tervezet arra nézve, hogyan fogjuk teljesíteni a nemzetközi fejlesztési ígéreteinket és szembeötlően hiányzik a fókusz a Millenniumi Fejlesztési Célokhoz történő hozzájárulással kapcsolatban. Az adatok között nem valós segélyelemek is szerepelnek és mivel számos információ nem érhető el, nem világos, melyik elemek melyik évre utalnak, illetve milyen arányt képeznek az adott év elszámolásában. A tanulmányi ösztöndíjak egyre nagyobb arányban kerülnek elszámolásra, mint ahogyan a „demokrácia támogatása” is, noha hiányzik a konkrét cél, tartalom, valamint értékelési és hatásvizsgálati módszertan.
A segélyezés minôsége A nemek egyenlősége és a nők helyzetének javítása nem kiemelt fontosságú cél a magyar kormányzat számára. A fejlesztési segélyezésben a mai napig nem születtek meg a nemek egyenlőségét célul kitűző tervek, stratégiák vagy indikátorok. A fejlesztési együttműködésre vonatkozó adatok nem ismerhetőek meg teljeskörűen, a nyilvánosságra bocsátott tartalmak nem kellőképpen részletezettek, pontosak. Továbbá, a statisztikai háttéradatokat nem adják ki az elérhető – amúgy is folytatás a 2. oldalon a
Hókusz-fókusz a folytatás az 1. oldalról
foghíjas – adatokkal együtt, ami rendkívüli módon megnehezíti az adatok értelmezését és elemzését. A költségvetési adatok teljességének megismerhetőségére vonatkozó törvényi szabályozás ellenére erre esetenként külön figyelmeztetni kell a kormányzati szerveket. Ezen felül számos kivétel akad – például az üzleti titkok többnyire tág értelmezése projektszintű adatok esetében is –, ami miatt a tájékoztatás megtagadható. Magyarországnak nincs világos koncepciója az ODA (a hivatalos fejlesztési támogatás angol rövidítése) allokációjára, de a jelenlegi trendek arra utalnak, hogy a szegénységcsökkentés nem élvez prioritást. A teljes bilaterális ODA körülbelül 78%-a öt
országba – Afganisztánba, Ukrajnába, Szerbiába, Koszovóba és Montenegroba – irányul. Ezek közül csak Afganisztán tartozik a legkevésbé fejlett országok közé. Kína és Grúzia is fontos fo gadó országok, a kormányzati beszámoló szerint humanitárius okok miatt. A legtöbb bilaterális segélyt bizonyítottan nem a Millenniumi Fejlesz tési Célokra és/vagy az alapvető szolgáltatásokat nyújtó szektorokra fordítják. A segélyezési pénzeket a külpolitikai, migrációs és gazdasági érdekek szerint költi el az ország. l A jelentés a Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND) segítségével készült.
teljes oda
Magyarország valós és inflált fejlesztési támogatása 160
valós segély idei cél
euró m
140 120 100 80 60 40 20 0 2004
2005
2006
2007
2008
2009
A nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó hazai civil szervezetek a kormányzattól a következôk teljesítését várják • Növelje a bilaterális és a valós segélyek arányát. • Vizsgálja a segélyek elköltésének haté konyságát és javítson a segélyek minô ségén azáltal, hogy monitorozási és értékelési mechanizmusokat vezet be a fejlesztési programok esetében, ide értve a nemek közötti egyenlôség és az ökológiai fenntarthatóság vizsgálatát és szempontjainak érvényesítését. • Jól elemezhetô, külön válogatott, szét bontott adatokat szolgáltasson a támo gatások nemek egyenlôségére gyako rolt hatásainak vizsgálatához. • Javítsa a fejlesztési adatokhoz, statisz tikákhoz, jelentésekhez és projekt érté kelésekhez való hozzáférés lehetôségét. Erôsíteni kell az átláthatóságot egy fej lesztési adatbázis kidolgozásával, egy dokumentációs központ létrehozásával. • Dolgozzon ki NEFE kerettörvényt az összes érintett bevonásával. • A nemzetközi fejlesztési segélyezést a szegénységcsökkentési prioritásokra alapozza; növeljék a legkevésbé fejlett országoknak nyújtandó támogatást. A segélyezés legyen kiszámíthatóbb.
2010
Pártok a magyar fejlesztéspolitika szükséges változtatásairól 1.
Jó lenne, ha lenne volumen No. 10. / 2010. június
l kiss ádám
2
A magyar fejlesztéspolitika maga is fejlesztésre szorul, ezt a parlamenti pártok is belátják. Több pénzre, hatékonyabb mûködésre, erôsebb szakpolitikai kontrollra lenne szükség – állítják képviselôink, akik a kívánatos változtatásokról inkább csak általánosságban beszéltek. Az LMP a koncepciózusságot hiányolja, a Jobbik a külpolitikai prioritások felülvizsgálatának részeként revízió alá vonná a fejlesztéspolitikát is. Az MSZP szerint nem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Elsô cikkünkben az ellenzéki pártok véleményét ismertetjük, a folytatásban tesszük közé a nagyobbik kormánypárt álláspontját, terveit.
A helyzet Magyarország az ENSZ, az OECD és az EUtagjaként azon államok közösségébe tartozik, amelyek vállalják, hogy éves GDP-jük meghatározott részét szegény, természeti csapások és háborúk pusztította, elnyomás alatt álló országok támoga tására fordítják. Fejlesztéspolitikája részeként Magyarország támogatja az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak megvalósítását, amely a szegénységgel összefüggő globális problémák felszámolását és ezen keresztül a legkevésbé fejlett országok megsegítését célozza. Hazánk a kétezres
évek eleje óta tagja a nemzetközi fejlesztési együttműködési (NEFE) közösségnek. Támogatásainak kiemelt célországa Afganisztán, amely egy másik vállalás, a NATO ottani békefenntartó haderejében, az ISAF-ben való részvétel miatt is kötelezettségeket ró ránk. Emellett a környező országokat is támogatjuk, így a magyar kisebbséget Kárpátalján és a Vajdaságban, de a balkáni újjáépítést is szponzoráltuk Bosznia-Hercegovinában. Emellett több program indult Vietnamban, támogattuk Grúziát, Perut, a Moldovában élő gagauzokat és a palesztin börtönőröket is. Azonban sok szempontból az itthoni NEFE-politika is a szokásos magyar beteg-
ségektől szenved. Az elköltött pénz elmarad a vállalásban foglalt GDP-aránytól, miközben a prog ramok működtetése pazarló. Magyarország a támogatások jelentős részét nem közvetlenül juttatja el a rászoruló országoknak, hanem közös donor-alapokba ömleszti bele. A 60–70%-os uniós átlaggal szemben Magyarország a pénzek mintegy 84%-át önti a közös kalapba, így fogalmunk sincs, hogy a pénz túlnyomó része pontosan mire is megy el. A közvetlenül támogatott célországok között viszont Afganisztánt leszámítva alig találhatóak az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaiban kijelölt célok alapján támogatandó országok, így szub-szaharai Afrika és Óceánia államai; ide a kétoldalú kapcsolatokban allokált fejlesztési pénzek körülbelül 2–2,5%-a jut. A programok kidolgozói és végrehajtói nem alkalmazzák a nemzetközileg használt hatékonyság-mérő vizsgálatokat. Úgy tűnik, hogy a fejlesztési tevékenység nincs kellően megtervezve, végiggondolva, az egész terület a magyar közpolitika félreeső területei közé tartozik.
A kérdés A Volumen a kormányváltás után két új szereplővel felálló Parlament pártjainak szakpolitikusait kereste meg azzal, hogy mi a véleményük, és mik a terveik Magyarország NEFE-politikájával kapcsolatban. Arra kerestük a választ, hogy elegendőnek tartják-e a támogatások összegét, változtatnának-e a jelenlegi fejlesztési koncepción, és szükségesnek tartanák-e parlamenti albizottság felállítását, illetve a külügyminiszter rendszeres beszámoltatását. Arra is kíváncsiak voltunk, kiket delegálnak a 2003 óta működő, júniusban összeülő NEFE Társadalmi Tanácsadó Testületébe (TTT), amelynek szakmai szervezetek mellett minden parlamenti párt egy-egy képviselője is tagja.
Az LMP
nunk. Ezért bár a jelenlegi 5–6 milliárdos segélykeret megemelése „erkölcsi kötelesség”, jelenleg az EU elvárásainak betartása a maximum, amit tenni lehet. Ő is fontosnak tartja a fejlesztési pénzek hatékonyabb elköltését. Szerinte a Jobbik akkor támogatná parlamenti albizottság létre hozását, ha az egyértelműen hozzájárulna a fejlesztéspolitikában kifejtett hatékonyabb munkához. Emellett fontosnak tartják, hogy a „lehető legszélesebb keretek közt” nyomon kövessék a testület munkáját és beszámoltassák a külügyminisztert a kérdésben, egyrészt a terület súlya miatt, másrészt már csak azért is, „mert a célok elérése és a célszámok teljesítése erősen kérdő jeles” a fejlesztési politika területén.
A Jobbik Kaufer Virág mellé a másik újonc párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Bana Tibort, a Parlament Európai Ügyek Bizottságának tagját delegálja a NEFE TTT-be. Bana Tibor nyilatkozott a Volumennek a párt fejlesztéspolitikai elképzeléseiről is. Bana szerint a Jobbik szükségesnek tartja a magyar külpolitika prioritásának felülvizsgálatát, ebből következően a fejlesztéspolitika revízióját is. A szakpolitikus szerint „a fejlődő országok támogatása kötelességünk, hiszen a kétoldalú kapcsolatok erősödéséből hazánk is profitálhat”. Bana Tibor ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg szűk a pénzügyi gazdasági mozgásterünk a kérdésben, és a gazdasági világválság miatt szűkülő lehetőségekkel kell számol-
Az MSZP Az MSZP még nem döntött a NEFE TTT-be delegálandó képviselő személyéről. A Volumen kérdéseire Szabó Vilmos, a párt külpolitikusa, a Külügyi Bizottság tagja válaszolt. A szocialista külügyér szerint „elégedettek nyilván nem lehetünk” a magyar fejlesztéspolitika jelenlegi szá maival, ugyanakkor csak az ország gazdasági és pénzügyi lehetőségeinek megfelelően lehet pénzt fordítani a fejlesztési célokra. „Megítélésem szerint a magyar külpolitika jelenlegi fő irányait nem kell felülvizsgálni. Egyes hangsúlyokon persze lehet változtatni, erősíteni, vagy gyengíteni valamelyiket. A Nemzetközi Fejlesztési Együttmű ködés-politikát nyilvánvalóan folyamatosan erősíteni kell” – válaszolta lapunknak Szabó, aki szerint ezt a törekvést jól szolgálhatja egy parlamenti albizottság felállítása. A szocialista politikus is egyetértett azzal, hogy a külügyminisztert és a többi illetékes minisztert a szakbizottságok beszámoltassák a fejlesztési munkáról. l
Wikipedia.org
volumen No. 10. / 2010. június
„A fejlesztéspolitikát nem kezelhetjük egy újabb ’ágazatként’, amelynek teendőit két konferenciával, néhány publikációval és egy kevés segéllyel le lehet tudni” – írta Scheiring Gábor, a Lehet Más a Politika (LMP) szakpolitikusa. Scheiring szerint a magyar NEFE-politika hatékony megvalósításához elsősorban „koherencia és strukturális szemlélet” kell. A fejlesztési koncepciót nem pusztán segélyezésre kell alapozni, hanem a szegény országokat támogató globális gazdasági környezet kialakítását kellene megcélozni, szabályok kidolgozásával, és a pénzügyi támogatások mellett „átfogó környezeti-gazdasági-társadalmi és kulturális politikai erőfeszítésekkel.” Az LMP szakpolitikusa is megerősítette, hogy Magyarország távol van a kitűzött támogatási szint elérésétől. Scheiring szerint mivel az idei költségvetés alapján a segélyezés mértéke ötven százalékkal esett vissza a múlt évihez képest, így egyelőre nem közelebb, hanem távolabb kerültünk a 2015-re vállalt 0,33%-os támogatási aránytól, ami 2009ben is csak 0,09% volt. Scheiring Gábor indo-
koltnak tartja az érintett miniszterek rendszeres beszámoltatását és a rendszeres parlamentáris ellenőrzést NEFE-ügyben. A fejlesztéspolitikát erősítené szerinte, ha a külügyi, vagy a gazdasági bizottságban állandó albizottság foglalkozna a fejlesztési kérdésekkel. Az LMP a NEFE TTT-be egyébként nem a párt programjának fejlesztéspolitikát érintő részét kidolgozó Scheiringet, hanem Kaufer Virágot jelölte, aki korábban nemzetközi fejlesztéspolitikával foglalkozott, többek között az Oxfam humanitárius és fejlesztési szervezet munkatársaként.
3
Millennium Fejlesztési Célok és esélyegyenlôség
Nôk a házban l csillag gábor wpradio.co.uk
A fejlôdô világbeli nôk státuszának megváltoztatása igen elôkelô helyet foglal el a nemzetközi fejlesztés napirendjén, és így a millenniumi célok rangsorában is. Ennek egyik legfontosabb terepe a nôk esélyeinek javítása a politikában és a törvényhozásban. Mi a helyzet az új magyar Parlamentben?
kaptak jogot a nők, hogy egyáltalán indulhassanak választásokon. Óceániában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában a törvényhozásban szerephez jutó nők aránya még mindig nem éri el a 10 százalékot. A csendes-óceáni térséghez tartozó Mikronéziai Szövetségi Államok, Tonga, Palauszigetének, a közép-amerikai Belize, vagy a közelkeleti Katar, illetve Szaúd-Arábia parlamentjében egyetlen nő sem található.
A 189 ENSZ-tagállam által 2000-ben elfogadott célok közül a hármas számú a nemek közti egyenlőség előmozdítására és a nők felemelkedésére irányul. Az ehhez rendelt indikátorok közül az egyik az, hogy növekedjen a nők által betöltött mandátumok aránya a nemzeti parlamentekben. Ez a folyamat azonban igen lassan halad. Jelenleg világszinten a különböző országgyűlési helyek pusztán 18–19 százalékát birtokolják nők. A világ parlamentjeinek egy negyedében a nők aránya még mindig nem éri el a tíz száza lékot. Kilenc országban – elsősorban a csendesóceáni térségben, illetve az arab államokban – pedig egyáltalán nincs nő a törvényhozásban. Borítékolhatjuk, hogy így nem fog teljesülni az
Hogy volt?
awlproject.org
A fenti adatok nem túl szívderítőek, ám a választójogi törvények alakulása még több meglepetéssel szolgál. Megdöbbentő, hogy kulturálisan
a nemzetközi célkitűzés, hogy a nők politikai rep rezentáltságában mutatkozó szélsőséges egyen lőtlenségek megváltozzanak.
volumen No. 10. / 2010. június
Hogy van?
4
A regionális átlagokat tekintve a skandináv államok jócskán az élen vannak 42,1%-kal. Jelentősen lemaradva követi őket az amerikai kontinens 22,9 százalékkal, illetve Európa többi része 20 százalékkal. Ami a változás ütemét illeti, jelentős előrelépés csak Latin-Amerikában és a Karibi-régióban történt, ahol a nők a különböző országgyűlési helyek 22%-át birtokolják. Ezen belül Kuba az éllovas 43 százalékkal. A szubszaharai országokban is komoly erőfeszítéseket tesznek a nők politikai esélyegyenlőségének megteremtésére. Itt Ruanda viszi a pálmát. A 2008-as választáskor történelmet írtak, amikor a törvénykezés alsó házában többségbe kerültek a női képviselők, arányuk elérte az 56 százalékot. Persze minden relatív. 2009 májusában négy nőt választottak be a kuvaiti parlamentbe, ami csekélynek tűnik, mégis óriási eredmény annak fényében, hogy csak 2005-ben
A legmagasabb és legalacsonyabb brit képviselônô
és földrajzilag nem is olyan távoli országokban a tiltakozó táblákkal felvonuló szüfrazsettek munkája mikorra érett be. Csak néhány példa. Svájcban szövetségi szinten pusztán 1971ben(!) fogadták el a női szavazójogot, Portugáliában a teljes, korlátozásmentes szavazati jogot csak 5 évvel később, kapták meg a nők. Európa adóparadicsomának és sok mindenben modell országnak számító Lichtensteinban ez csak 1984-ben következett be. A nők csak a hetvenes években szerezték meg a szavazati jogot olyan parlament.hu
Nigériai politikusnôk
A felismerés megszületett: a nők jelenléte a törvény kezésben és a kormányzásban elengedhetetlen. A nemzetközi segélyezés lassan bár, de követi ezt a felismerést – az utóbbi években a segélyek közel egyhatoda kifejezetten a nők státuszának javítására, a női esélyegyenlőség előmozdítására allokálják.
Magyar képviselônôk fóruma a Sziget fesztiválon 2006-ban
Hogy lesz? A nők tényleges bevonása és a politikai egyenjogúsítás persze nem pusztán egy jog megadásától, vagy egy törvény lététől függ. A nőket számos más eszközzel is helyzetbe kell hozni, a beiskolázottságban megjelenő nemi esélyegyenlőségtől, a munkahelyi lehetőségeken át odáig, hogy a vál-
Itthon Magyarországon elôször 1918-as I. nép törvény 1. paragrafusa deklarálta, hogy a nôk választhatnak (már ha valamely hazai élô nyelven írni és olvasni tudnak, 24. életévüket betöltötték és legalább hat éve magyar állampolgárok). A 2. paragrafus pedig kimondta, hogy a vá lasztói jog automatikusan a választható ságot is jelentette. A magyar nôk teljes választójogának elismerése a Tanács köztársaság idejére esett: 1919. április 2-tôl minden 18. életévét betöltött férfi és nô szavazati joggal bírt. 1919 után azonban újra korlátozták a jogokat, és az 1925: XXVI. [93] illetve az 1938: XIX. törvény szigorú megszorításokkal élt a nôi (és férfi) választójog tekintetében. Az általános, egyenlô, közvetle és titkos választójogot Magyarországon – miként a többi környezô szocialista országban – a háború után, 1945-ben vezették be. Az elmúlt húsz évben bár volt né hány „miniszter-asszony”, s egy ideig országgyûlési elnök is, a képviselônôk száma mindössze 7 és 11% között moz gott, ez pedig ami az európai átlag fele(!) A 2010-es választás után a korábbi ciklus hoz képest kevesebb (9%) nô lesz a ma gyar parlamentben. A legrosszabb nemi arányt a 47 fôs Jobbik frakcióban találjuk, itt 3 nô ül. Ezt követi a legnagyobb frak ció (a 263 fôs Fidesz-KDNP- frakcióban összesen 22-en vannak), míg a legjobb a legkisebb frakciónál – a mindösszesen 16 fôs LMP frakció tagjai közül 5 nô – ez közel 1/3. Az 59 fôs MSZP frakcióban is 5 nô dolgozik.
lalati szektorban a női vezetők és menedzserek fizetése ne legyen alacsonyabb a férfiakénál. A politika, a törvényhozás, illetve a kormányzás területén a különböző (leggyakrabban átmeneti) esélykiegyenlítő intézkedéseket, ösztönzőket és női kvótákat alkalmazó országokban bizonyítottan jobb a helyzet. Ezekben az országokban a 18%-os világátlaggal szemben már 24% a női képviselők aránya. A felismerés megszületett: a nők jelenléte
a törvénykezésben és a kormányzásban elengedhetetlen. A nemzetközi segélyezés lassan bár, de követi ezt a felismerést – az utóbbi években a segélyek közel 1/6-a kifejezetten a nők státuszának javítására, a női esélyegyenlőség előmozdítására allokálják. A történelmi és kulturális akadályok azonban igen jelentősek, és láthatólag e téren a „fejlett” világban is sok még a tennivaló. l
Közép-Ázsia és a nemzetközi fejlesztés
Az ajtók záródnak? l wagner péter
Szegénység, tömeges elvándorlás, jelentôs demokráciadeficit sújtja a térség egykori szovjet tagállamait, amelyekbe az erjedéstôl félô vezetôk miatt viszonylag kevés NGO és fejlesztési támogatás érkezik a világ többi részébôl. A magyar szerepvállalás szerény mértékû és alapvetôen technikai jellegû. Hová lett a Híd a Harmadik Világért Alapítvány?
Pályaívek Az egykori Szovjetunió közép-ázsiai utódállamai a szovjet fejlődési modell majd hetven éves uralmának köszönhetően sajátságos fejlődési pályát jártak be. Ez a hatalmas térség az 1917-es bolsevik forradalom előtt ugyanazon a színvonalon állt, mint Afganisztán, azaz gyakorlatilag egy-két szigetszerű várostól eltekintve nem volt ipar, csak állattartás és önfenntartó mezőgazdaság. A lakosság nagy rész írástudatlan, konzervatív és mélyen vallásos volt. A Szovjetunió alatt először a szokások és a vallás elleni éles támadással, üldözetéssel próbáltak átalakítani a hatóságok az emberek világ nézetét, majd a második világháború kényszere enyhítette a szovjet uralmat és nagyarányú moder nizáció indult. Ennek a majd három évtizeden át tartó, az 1980-as évekre kifulladó fejlesztési tevé-
kenységnek köszönhetően a közép-ázsiai országok fejlettségi mutatói teljesen vegyes képet mutatnak. A Szovjetunió a nyolcvanas évekig sokkal több forrást küldött ebbe a térségbe, mint amennyit az itteni gazdaságok megtermeltek. Ennek köszönhetően a fejlettségi különbségek az egykori nagyhatalmon belül jelentősen csökkentek, bár az is tény, hogy például mindig is Tádzsikisztán volt és maradt a tizenöt tagállam közül a legfejletlenebb. A szovjet modernizációs erőfeszítéseknek köszönhetően Közép-Ázsiát utak hálózták be, kialakult a közoktatás, középiskolák és egyetemek jelentek meg. A közegészségügy sosem a nyugati színvonalat képviselte, de a harmadik világ országaihoz képest sokkal jobb ellátást kínált. Ennek is köszönhető, a hogy a térség tagállamaiban a második világháború utáni első harminc év alatt szinte minfolytatás a 6. oldalon a
OROSZORSZÁG
K A Z AHSZTÁN
ALMATI ÜZ B EG IS Z TÁ N
TASKENT BISKEK K IRG IZ IS Z TÁ N
BAKI T Ü R K M E N I S Z TÁ N
TA D Z S IK ISZ TÁ N
ASGABAT DUSANBE IRÁN
AFGANISZTÁN
volumen No. 10. / 2010. június
országokban, mint Banglades (1972) Jordánia (1974) Angola, Mozambik (1975) a néhai Moldáviai Szovjet Szocialista Köztárság, vagy Nigéria (1978). Jó néhány arab országban a női választójog csak a 21. században köszöntött be. Bahreinben 2002-ben kapták meg a nők a szavazati jogot (2002-ig amúgy semmilyen választás nem volt a Királyságban), Ománban 2003-ban, Kuvaitban és Katarban 2005-ben (az utóbbiban az önkormányzati választásokon, már 1999-től szavazhattak a nők), míg az Egyesült Arab Emirátusokban korlátozottan 2006-tól, teljes körűen csak 2010-től szavazhatnak lányok és asszonyok. A világon két államban még mindig nem szavazhatnak nők. A Vatikánban, ahol csak a 80 év alatti bíborosoknak van csak erre lehetőségük, és Szaúd-Arábiában, ahol mai napig csak a 21 év feletti férfiak járulhatnak az urnákhoz.
PA K I S Z TÁ N
200 km
Szovjet-Közép-Ázsia államai
5
denhol megduplázódott a lakosság létszáma. A Szovjetunió felbomlását követően a helyi kommunista politikai elitek szinte mindenhol sikerrel mentették át a hatalmukat, ennek megfelelően a legtöbb ország politikai berendezkedés továbbra is autoriter, ami a sajtó- és gyülekezési szabadság teljes hiányával, az ellenzék tevékenységének korlátozásával és központilag irányított etatista gazdaságpolitikával jár.
volumen No. 10. / 2010. június
Adottságok, különbségek
6
Némi különbségek mindezek ellenére megfigyelhetőek az egyes országok között. Jellemzően minél szűkebbek az ország működtetéséhez rendelkezésre álló belső erőforrások, az adott rezsim annyival nyitottabb a külső segítségre, támogatásokra, fejlesztési segélyekre. A térség már említett hibrid jellegét jól jelzi, hogy a Millennium Fejlesztési Célok bizonyos pontjai már a meghirdetésükkor teljesültek, más pontok elérése ugyanolyan reménytelen, mint számos szegény ország esetében. A szovjet hagyományoknak köszönhetően szinte általános az oktatáshoz való hozzáférés, majd mindegyik országban 90-95 százalékos az írástudók aránya. Szintén a kommunizmusnak köszönhető, hogy ezekben a muszlim társadalmakban a nők semmilyen hátrányban nem részesülnek az oktatás terén, sőt - a régi nőmozgalmak mintájára - számos esetben az adott kormány kifejezetten preferálja a nők politikai, gazdasági szerepvállalását. A születéskor várható élettartam a fejlődő országokhoz képest magas, átlagosan hatvan év felett van. Az öt év alatti gyermekhalandóság, a gyermekágyi halandóság és a HIV/AIDS terjedése kapcsán már kevésbé biztató eredményeket találunk, de még mindig sokkal jobb állapotok uralkodnak, mint sok afrikai országban. A legfejlettebb országnak Kazahsztán számít, itt a lakosság alig egyharmada él a szegénységi küszöb alatt. Kirgizisztán, Türkmenisztán és a Tádzsikisztán esetében ez a mutató 22-25 százalék körül van; a legnépesebb, majd 30 milliós Üzbegisztán esetében már 46 százalékról beszélhetünk. Mindezek ellenére politikai és gazdasági értelemben KözépÁzsia talán legerősebb állama Üzbegisztán, amely gyakorlatilag minden téren önellátó, de talán itt a legerősebb a demokráciadeficit. A rendszer vezetője Iszlám Karimov egyben az üzbég kommunista párt utolsó főtitkára az ázsiai kistigrisekre emlékeztető fejlesztő modellt igyekszik megvalósítani.
Való igaz, hogy az emberi jogokat gyakran megsérti a rendszer, viszont olyan stabilitást biztosít, amely Afganisztánra, vagy mostanság Kirgizisz tánra tekintve jelentősen felértékeli a rendszert.
Támogatások, NGO-k Mivel a Szerbiában és a volt szovjet tagköztársaságokban lejátszódott „színes forradalmak” csak megerősítették a helyi rezsimek véleményét arról, hogy a külföldi civil szervezetek gyakran az ilyen események potenciális előkészítői lehetnek, az elmúlt években sok helyütt megszigorodott a NGO-k tevékenységének engedélyezése. Üzbegisztán és Türkmenisztán korábban sem látta örömmel az ilyen szervezeteket, napjainkban azonban jelenlétük szinte a nullával egyenlő. Kazahsztánban, amely gazdaságilag a térség legfejlettebb állama, az egy főre jutó GDP 12000 dollár körül van (Magyarország esetében ez tavaly 18.800 dollár volt). A térség két legszegényebb állama a jelenleg súlyosan instabil Kirgizisztán és az egykor polgárháborún is átesett Tádzsikisztán. A segélyszervezetek szempontjából ebben a két országban adódik a leginkább lehetőség a klasszikus fejlesztési tevékenységekre. A két főváros hangulata majdnem ugyanolyan, mint a „harmadik világ” többi részén: adott a segélyszervezeti munkatársak által frekventált egy vagy két étterem és kávézó, sok a légkondicionált nagy fehér terepjáró mindenféle, és a legeldugottabb falvakban aktivistákat és önkénteseket találunk. A civil szervezetek jelenléte ellenére Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban sem túl magas az ide érkező hivatalos fejlesztési támogatás (ODA); az évi mintegy 220270 millió dollár azonban a térségben viszonylag magasnak számít. Üzbegisztánban, ahol csaknem tizenöt millió ember él a szegénységi küszöb alatt, mindössze évi 166 millió dollár érkezett. Az extrém példa Türkmenisztán, ahova a rendszer zártsága miatt mindössze 22 milliós fejlesztési támogatás jutott be 2008-ban.
Elvándorlás, emberkereskedelem A térséget érintő problémák közül a legnagyobb az a hatalmas méretű elvándorlás, amelyre valószínűleg kevés példa akad a világ más részén. Tádzsikisztán munkaképes lakosságának több mint fele külföldön, elsősorban Oroszországban dolgozik. Az ország éves GDP-jének 46 százaléka a
wikipedia.org
en.sco2009.ru
Iszlam Karimov üzbég államfô és Medvegyev orosz elnök – Erôs kézzel
Nyugati segélymunkások Türkmenisztánban
migránsok rendszeres hazautalásainak köszönhető. Üzbegisztán és Kirgizisztán hasonlóan jelentős munkaerő kibocsátó és mivel milliós embermozgásokról van szó, az embercsempészet és a szervezett bűnözés óhatatlanul megjelenik. A munkások többsége természetesen feketén dolgozik külföldön és nagy arányú a nőket érintő emberkereskedelem. Ennek hátterében az orosz tőke terjeszkedése áll. Montenegró tengerpartján, Isztambul villáiban vagy az Egyesült Arab Emirátusok fényűző felhőkarcolóiban egyre többet oroszul beszélő embert hallani. Ennek a több tízezres, százezres kirajzó csoportnak elsősorban oroszul beszélő olcsó munkaerőre van szüksége, és ebből a szempontból a közép-ázsiaiak a leginkább megfelelőek. A nők nagyobbik része azonban nem a hirdetésnek megfelelő munkát kapja, hanem prostitúcióra kényszerítik.
Magyar szerepvállalás Magyarország közép-ázsiai jelenléte igen szerénynek mondható. Mindössze Kazahsztánban van nagykövetségünk a többi négy ország a kazah, a moszkvai és a teheráni képviseletünk valamelyikéhez tartozik. A nemzeti fejlesztési stratégia a térségből Kirgizisztánt jelölte ki a magyar fejlesztések egyik célországaként. Nem tudni, milyen szempontok alapján született a döntés, de hasonlóan a többi partnerországhoz a magyar szerepvállalás itt is szerény maradt. A kooperáció alapvetően a technikai együttműködés jelenti, a projekt-típusú fejlesztési programok igen ritkák. 2008-ban a Külügyminisztérium kimutatása szerint majd tizenötmillió forint fordítottunk Kirgizisztánra. Ebből tízmillió forintot a Híd a Harmadik Világért Alapítvány kapta meg, a KüM 2008-as NEFE beszámolója szerint „Mezőgaz daság fejlesztése vidéki és városi területeken Kirgizisztán déli részén” célra. A civil szervezet weboldala azonban a cikk írásakor elérhetetlen volt, korábban a megadott telefonszám nem működött és a szervezet email címére írt levélre egy hónap után sem érkezett válasz. A fejlesztési források többi részéből technikai együttműködési programokra került sor. Például a Honvédelmi Minisztérium nyelvi továbbképző központja által fogadott kirgiz katonatisztek képzési költsége számított ide. Emellett nyolcezer euro értékben 2008-ban humanitárius segítségnyújtásra is sor került. l
Gyermekmunka vs. oktatás
Futószalag vagy iskolapad l Csillag Gábor
Jelenleg körülbelül 210 millió 5–14 év közötti kiskorút dolgozik, vagyis világszinten minden hatodik gyermek érintett. Leggyakrabban szabályozásmentes környezetben, kiszolgáltatott, jogfosztott állapotban robotolnak.
Alacsony önérvényesítési képességük miatt a gyer mekeket előszeretettel alkalmazzák veszélyes, illetve egészségkárosító környezetben, így például bányák ban és vegyi-üzemekben. Emellett rengeteg gyermek dolgozik a mezőgazdaságban, illetve (főként a lányok) „szolgaként” a tehetősebbek birtokain, otthonaikban. Szubszaharai Afrikában a gyermekek egyharmada (közel 69 millió kiskorú) végez munkát, ez a szám Dél-Ázsiában 44 millióra rúg.
Oktatás mindenkinek?
Vegyes kép Már csak öt év van hátra a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesülésére kitűzött 2015-ös dátumig, de egyértelmű, hogy a jelenlegi erőfeszítések mellett biztosan nem fognak teljesülni a célok. A Világbank legfrissebb jelentése szerint (Global Monitoring Report, 2009) a helyzetkép igen vegyes. Kelet-Ázsia, a Csendes-óceán térsége, LatinAmerika és a Karibi-szigetek viszonylag jól halad. Európa, Közép-Ázsia, a Közel-Kelet, és ÉszakAfrika csak nagyon csekély előremozdulást mutat, míg szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia egészen fotó: Linder Bálint
A lassan a teljesítés kétharmados küszöbéhez érkező – 189 ENSZ-tagállam által 2000-ben elfogadott – Millenniumi Fejlesztési Célok (MDGs) igen ambiciózus számokat fogalmaztak meg a gyermekek fejlődéséhez létfontosságú alapok-
oktatásba; az 1. osztályt elkezdő és az 5. osztályt befejező tanulók aránya; az írni-olvasni tudók aránya a 15–24 évesek között.
de nem olyan sebességgel, hogy elérjük, amit akartunk. A 2009-es MDG-jelentés szerint világszerte 72 millió gyermeknek nincs lehetősége iskolába járni. 2007-re 88%-ra emelkedett az iskoláskorú gyerekek beiratkozási aránya (2000-ben 83% volt). Bár 2000 és 2007 között a szubszaharai Afrikában 15%-kal növekedett ugyan a beiratkozott gyermekek száma, az iskolába nem járó gyermekek közel fele így is ebben a régióban található. További egynegyedük Dél-Kelet-Ázsiában él, míg például Pakisztánban az iskoláskorú gyerekek több mint egyharmada nem jár iskolában. Az UNESCO statisztikái szerint szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában az alapfokú írni-olvasni tudás az ifjúsági korosztályban (15–24 év között) még mindig csak 60–80% körül mozog (ennek ideális esetben 99–100%-nak kellene lennie. Magyarországon 98,6%). Néhány ország esetében pedig a számok még ennél is sokkal rosszabbak. 7 országban 45 és 60 százalék között mozog – Guinea (46,6), Etiópia (49,9), Szenegál (50,9), Benin (52,4), Mozambik (52,9), Sierra Leone (54,1), és a Közép-Afrikai Köztársaság (58,5). Míg 5 országban még a 45 százalékot sem érik el: Afganisztán (34,3), Niger (36,5), Mali (38,8), Burkina Faso (39,3), Csád (44,4). Az esetek elsöprő többségében a fenti országokban a lányok oktatási mutatói sokkal rosszabbak a fiúkénál, mivel a lányok taníttatásának társadalmi hasznosságát még kevésbé fogadják el.
Bangladesi iskolások
tatás biztosítását illetően. Emlékeztetőül: a Millenniumi Fejlesztési Célok közül a kettes számú végcélja megvalósítani a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást. Ezen belül a harmadik részcél szerint 2015-ig biztosítani kell, hogy a világ minden részén minden fiú és lány befejezze az általános iskolát. Az ehhez rendelt mutatók (indikátorok) a következők: nettó beiratkozási arány az alapfokú
biztosan nem éri el a kitűzött célokat. Latin-Amerika és a Karibi régió 24 országából 17, Európa és Közép-Ázsia 18 országából 13, Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség 14 államából 12 már elérte a kitűzött állapotot. Ezzel szemben a dél-ázsiai régió 5 országából 3-nál, illetve Szubszahara 36 országából 33-nál(!) reménytelennek tűnik a hely zet. Ami az alapfokú oktatást illeti, javul a helyzet,
Bár kétségtelen tény, hogy a gyerekmunka elterjedtségének számos kulturális vonatkozása is van, fennmaradását alapvetően gazdasági tényezők táplálják. A fejlődő világ hagyományos (elsősorban mezőgazdaságra épülő) gazdaságaiban a gyermekmunkának igen fontos szerepe volt. Évezredeken keresztül mi sem volt természetesebb, minthogy a gyerekek (fiúk és lányok egyaránt) már serdülő koruk előtt integrálódtak a gazdálkodásba. Az iparosodás sem hozott jelentős változást, sőt inkább rontott a helyzeten, mivel a gyermekeknek egy sokkal rugalmatlanabb és könyörtelenebb, mechanikus termelési rendszerbe kellett betagozódnia. A modernizáció egyik alapvető változása azonban, hogy a munkaerő piaci kereslet a képzett munkaerő irányába fordult. Ebben az új szerkezetben az oktatás válik a társadalmi mobilitás fő eszközévé. A fejlődő országok gazdaságaiban azonban továbbra is egy ördögi kör működik. Fejlesztések és tőkebevonási lehetőségek híján az elavult termelési szerkezet csak konzerválja a nyomort, amely továbbra is az évezredeken át „bevált” modellekre épít, aminek alapja a magas gyermekszaporulat és a gyermekmunka. Fejlesztési szakemberek egyöntetűen úgy vélik, hogy az oktatás (főként a lányok oktatása) a hosszú távú fejlődés meglapozásának kulcsa. Az alkalmi segélyek, a mindenkoron aktuális katasztrófa-elhárítás nem oldja meg a fejlődő
volumen No. 10. / 2010. június
Kultúra vagy gazda(g)ság
folytatás a 8. oldalon a
7
turnbacktogod.com
fotó: ilo photo
országok felzárkóztatásának problémáját. Ezt kizárólag gazdasági szerkezetváltással lehet elérni, aminek viszont meghatározó eleme a jól képzett munkaerő. Az intenzív gyermekmunka azonban egyértelműen ellehetetleníti az alapfokú oktatást. Fel kell ismerni, hogy bár a gyerekek munkába állíttatása lehetséges, hogy rövidtávon hoz némi kiegészítő jövedelmet, hosszabb távon az iskolából történő kimaradás voltaképpen konzerválja szegénységet és az elmaradottságot.
Nem csak gazdasági kérdés Azt is látni kell azonban, hogy a gyermekmunka nem pusztán egy kulturális vagy gazdasági dilemma, hanem egyben emberi jogi, morális alapkérdés. A gyermekek foglalkoztatásánál nem pusztán arról van szó, hogy megfosztják őket a felfelé ívelő társadalmi mobilitás lehetőségeitől, hanem hogy a gyermekmunka a legtöbb esetben a modernkori rabszolgaság egyik formája. A gyermekek nem pusztán dolgoznak, hanem olyan körülmények és feltételek között robotolnak, amelyek nem megfosztják őket alapvető jogaiktól. Alapigazság, hogy a gyermekmunka – minden gazdasági szerkezetváltás mellett is – csak akkor szüntethető meg, ha
A munkára fogott gyerekek 70%-a a mezôgazdaságban dolgozik
nincs, aki a gyerekeket foglalkoztassa. Legutóbb tél végén robbant ki a botrány, amikor kiderült, hogy az Apple cég kínai komputergyáraiban rendszeresen gyerekeket dolgoztatott. Gyermekmunkásokkal dolgoztattak korábban olyan nagynevű óriás vállalatok is, mint az Unilever, a Monsanto, vagy a Nike. Ilyen „példaadók” mellett nehezen várható el lényegi szemléletváltás a szegény országoktól. l
A 8 éves Munna egy riksa alkatrész gyártó üzemben napi tíz órát dolgozik, amiért 8 dollár havi bért kap – Dhaka, Bangladesh 2007.
Merre tart a magyar nemzetközi fejlesztéspolitika? A HAND Szövetség Aid Watch munkacsoportjának második jelentése
A 2007-es és 2008-as statisztikai adatok alapján készült a HAND Szövetség újabb Aid Watch jelentése, amely a magyar nemzetközi fejlesztési pénzek felhasználását vizsgálja és ajánlásokat fogalmaz meg. A jelentést a szövetség Aidwatch munkacsoportja készítette dr. Kiss Judit (MTA Világgazdasági Kutatóintézet) kutatásvezetô közremûködésével.
megrendelhetô vagy letölthető:
www.hand.org.hu
VOLUMEN – Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 3. évfolyam 3. szám (10. szám), 2010. június Felelôs szerkesztô: Linder Bálint Munkatársak: Csillag Gábor, Jaksa Brigitta, Lerner Balázs, Miháltz Réka Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány Felelôs kiadó: Pálvölgyi Péter – ügyvezetô igazgató Layout: Bóna Toma Partnerek: Globalance – www.globalance.hu, People in Need (PIN) Csehország, Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform (PMVRO) Szlovákia, Partners for Democratic Change (PDCS) Szlovákia, Polish Humanitarian Organisation Foundation (PHO) Lengyelország, Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND Szövetség) Magyarország, European Journalism Center (EJC) HU ISSN 2060-0593
A kiadványt az Európai Unió EuropeAid programja támogatja
A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió állásfoglalását.
Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány
