Hit-el vagy kölcs-ön? Bankárháborúk, avagy gr. Teleki Pál vértanúsága. Kiadta a Szent Jobb keresztyén magyar nemzeti mozgalom, 2011

Hit-el vagy kölcs-ön? Bankárháborúk, avagy gr. Teleki Pál vértanúsága Kiadta a „Szent Jobb“ keresztyén magyar nemzeti mozgalom, 2011. Jégbontó havában

Tartalom Gr. széki Teleki Pál s halála ........................................ 3. Bankárháborúk Széchényitôl Telekiig ................ 5. Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül ............................................... 11. gr. Teleki Pál emlékezete kiben így, kiben úgy él! .......................................... 17. gr. széki Teleki Pál gondolatai .............................. 22. Bankárháborúk: „Kossuth kudarcot vallott, Orbánnak sincs sok esélye” ............................. 27. Kis magyar numizmatika ............................................... 31. Zsidók célja, felhívásaiknak „déja vu” („már látott”) érzése ................... 32. Elôszó: Mi köze van egymáshoz gróf Teleki Pálnak, a Rothscildoknak, a bankok közötti háborúknak, és a Trianoni békediktátumnak? Megtudhatja, ha elolvassa kiadványunkat! Bizonyított tény, hogy a II. János Pál pápa elleni merényletet Törökországban Mihail Szergejevics Gorbacsov utasítására, a KGB hajtotta végre. Olaf Polme svéd külügyminisztert a feltételezett gyanú szerint Jugoszlávia, Josip Broz Tito titkosszolgálata gyilkoltatta meg. Akkor miért ne gyaníthatnánk, hogy gróf széki Teleki Pál öngyilkosságnak beállított megölését a Rothscildok utasítására, a szerb bolsevista anarchisták tervelték ki és hajtották végre, akár náci egyenruhában is.

2

Jézus a zsidókhoz: „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” (János evangéliuma 8.44)

Gr. széki Teleki Pál s halála Fõméltóságú Úr! Szószegõk lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerzõdéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bûnös vagyok Teleki Pál (gróf Teleki Pál búcsúlevele) Gróf Teleki Pál a mai politikai nézet történelmi tanítása szerint a fent leírt, kissé zavaros búcsúlevele után öngyilkos lett. Elõzménye, hogy a Szerb-HorvátSzlovén (Jugoszláv) királysággal örök barátsági szerzõdést kötött a trianoni Magyarország az õ miniszterelnöksége alatt (1940 dec. 12). Majd miután a német szövetségben is lévõ Jugoszláv kormányt puccsal megdöntötték a bolsevik anarchisták, Horvátország és Szlovénia kivált a kreált délszláv szövetségbõl, 1941. április 2-án hadat üzent Magyarország Szerbiának. Ettõl gróf Teleki Pál – kit a történelmi tananyagot író utókor, személyiségét leminõsítve gyenge idegzetû, lelkileg instabil, családi problémákkal küszködõ megháborodott emberré nyilvánított, mint Széchenyit, kit Döblingbe számûztek –, lelki meghasonlásba került és fõbe lõtte magát. Érdekes, hogy ezt a tényt bizonyítottnak mondják, tartják napjainkban is a modern kriminológia tudomány vizsgálatainak alátámasztása nélkül. Mi azonban kételkedjünk és vizsgáljuk egy kicsit más szemmel ezt a politikai ÖNgyikosságot! A lexikonok a Telekiek nevét és tevékenységét sorra szedik, de gróf Teleki Pál miniszterelnök neve egyik-másikból kimarad. Miért? Amelyikben benne van, az csak a miniszterelnökségét említi. Az alábbi életrajzi lexikon is tele van ellentmondásokkal, hemzseg a hamisságoktól. pl. franciabarát lévén és a frank-hamisítási botrány résztvevõje? Nem említi a Magyar Királyság elsõ nemzetiségi térképének megalkotását, a híres vörös-térképet. Ezzel érvelt ugyanis Trianonban az országrészek elszakítás ellen. Mikor rájött, hogy eldöntött tény a Magyar királyság feldarabolása, aláírás nélkül távozott a kastélyból.

Teleki Pál, gróf (Bp., 1879. nov. 1. – Bp., 1941. ápr. 3.): politikus miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1913, ig. 1922, t. 1925). Bp.-i egy.-i tanulmányai után 1903-ban államtudományi doktor s a bp.-i egy. földrajzi tanszéken egy.-i gyakornok lett. 1904-ben Szatmár vm.-ben szolgabíró; 1905-tõl 1910-ig, majd 1915-tõl 1918-ig alkotmánypárti képviselõ.

1909 – 1913 közt a Földrajzi Intézet ig.-ja; a Magyar Földrajzi Társaságnak 1910-tõl 1923- ig fõtitkára, majd alelnöke. Az I. világháború elõtt nagyobb tanulmányokat tett Európában, É-Afrikában, Amerikában. A külföld 1909-ben figyelt fel tudományos munkásságára. Mint a Turáni Társaság elnöke (1913 – 1916), ill. a Magyar Keleti Kultúrközpont egyik alelnöke (1916 – 18). 1914-tõl az Egyesületközi Fajegészségügyi Bizottság 1917-tõl a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság, 1917 – 18-ban az Orsz. Hadigondozó Hivatal elnöke. 1918 – 19-ben a Területvédõ Liga elnöke; 1919-tõl egy.-i ny. r. tanár. Svájcban érte a Tanácsköztársaság kikiáltásának híre. Megdöntésére elõbb Bécsben szervezkedett (Antibolsevista Komité), majd Károlyi Gyula és Ábrahám Dezsõ szegedi kormányában kultusz-, ill. külügyminiszter (1919. máj. 3-tól aug. 12- ig). A békeelõkészítõ iroda tudományos osztályának vezetõje, a párizsi béketárgyalásokon részt vevõ magyar delegáció tagja. 1920. ápr. 19- tõl a Simonyi-Semadamkormány külügyminisztere, júl. 19-tõl 1921. ápr. 13-ig miniszterelnök (1920. szept. 22-ig külügyminiszter is). Ratifikáltatta a trianoni békét, fellépett a különítmények garázdálkodása ellen, meghozatta a zsidóellenes „numerus clausus” törvényt, a Nagyatádi Szabó-fék földreformot; külpolitikája franciabarát és szovjetellenes. Az elsõ királypuccs után lemondott. A Keresztény Nemzeti Liga, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, a Menekültügyi Hivatal elnöke. 1922 – 23-ban országos fõcserkész, de a továbbiakban is a magyar cserkészmozgalom reprezentáns irányítója. 1920 – 21-ben ngy.-i, 1922 – 26-ban ogy-i képviselõ pártonkívüli programmal; 1926-ban belépett a kormánypártba. 1927-tõl 1938ig felsõházi tag, majd ismét képviselõ. 1924 – 25-ben népszövetségi megbízásból tagja volt a moszuli olajvidék Irakhoz tartozását javasló szakértõi bizottságnak. A csehszlovák, román, jugoszláv földreform következtében kisajátítást szenvedett magyar nagybirtokosok érdekképviseletének irányítója, az 1925-ben kirobbant frankhamisítási botrány egyik szereplõje. A nemzeti propaganda ellenõrzésére kinevezett kormánybiztos, a Szociográfiai Intézet és Államtudományi Intézet alapítója (1926), a Magyar Revíziós Liga megteremtõje (1927). Hazai és külföldi elõadásaiban az európai kapitalista országok szovjetellenes tömörítése érdekében sürgette az erõegyesítést akadályozó Párizs környéki békék revízióját, s az általános európai revízió keretében a magyar revíziós igények érvényre juttatását. Gr. széki Teleki Pál s halála

3

Számított Németország „dinamizmusára” az európai statusquo megbontásában, de elsõk közt ismerte fel a hitleri birodalom veszélyességét; harcolt befolyásának növekedése ellen. Az Eötvös Kollégium kurátora (1920tól), 1932 – 36 közt az Ösztöndíjtanács, 1936 – 37-ben a Közoktatási Tanács elnöke, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, s így az Horthy-rendszer értelmiségi elitképzésének legfõbb irányítója. 1931 – 38 közt elnöke a Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztõ bizottságának; nemzetközi kongresszusokat szerveztetett Mo.-on, ill. egyéni látogatásra hívatott meg neves külföldi értelmiségieket, hogy megnyerje õket a magyar revízió gondolatának. Tevékenyen részt vett a Szellemi Együttmûködés Nemzetközi Bizottságának munkájában, ahol 1937-tõl Mo. hivatalos képviselõje. 1938-ban létrehozta a Magyar Táj- és Népkutató Intézetet, amelynek fiatal munkatársai azonban a reform szükségét radikálisabban értelmezték, ezért fellépett ellenük és kiállításukat bezáratta. 1938. máj. 14-tõl vallás- és közoktatásügyi miniszter Imrédy kormányában. 1938-ban egyik vezetõje a komáromi csehmagyar tárgyalásokon a magyar delegációnak; elõkészítõje az elsõ revíziós eredménynek. Az 1938 õszi politikai válság idején fellépett a hagyományos kormányzati módszerek védelmében, mind a jobbról, mind a balról jövõ kormánybuktató kísérletek ellen. 1939. febr. 16-tól 1941. ápr. 3-ig másodízben miniszterelnök. Csatlakozott az antikomintern paktumhoz, végrehajtotta Mo. kilépését a Népszövetségbõl. Meghozatta a második zsidótörvényt s egy mérsékelt földreformtörvényt. A II. világháború kitörésekor elhárította a német csapat átszállítási kérelmet, az olasz semlegességre támaszkodva a „fegyveres semlegesség” álláspontján állt, a lengyel menekülteket befogadta. Jugoszláviával örökbarátsági szerzõdést kötött semlegesítése céljából. Az 1941. márc.i belgrádi németellenes fordulat nyomán azonban Hitler éppen Jugoszlávia ellen kívánt katonai együttmûködést, revíziós lehetõséget ajánlva fel. Korlátozott mérvû és leplezett együttmûködéssel próbálta elkerülni a szerzõdésszegés ódiumát, majd öngyilkos lett és Horthy Miklóshoz írt búcsúlevelében elítélte a Jugoszlávia elleni akciót. (Magyar életrajzi lexikon) Tény, hogy róla kevés olyan publikáció jelenik meg, mely a rendszerváltás után kielégítené a kíváncsiskodót. Vannak azonban kísérletek történelmileg még nem elismert egyedi kutatások, feldolgozások, (mint pl. ez) publikációk Teleki gróf életérõl, amelyek hivatalosan nem legitimálhatók, amelyeket elhallgatnak a közszemléletet formáló neves történészeink. A Kádár-rendszerben sem volt ildomos munkásságát, politikai szemléletét, életmûvét elemezgetni, és még ma sem vált „divattá” a nemzeti tudatú magyarság gondolkodásában (majd késõbb rámutatunk erre is, hogy miért), miközben gróf Teleki Pál nevét viselõ egyesületek, társaságok, intézmények, iskolák mûködnek. Teleki gróf kétszer volt

4

Gr. széki Teleki Pál s halála

miniszterelnök (1920-1921, 1939-1941), mint gróf Tisza István (1903-1905, 1913-1917), mindketten háborúellenesek voltak. Tisza a Habsburg-ház magyar miniszterelnökeként, míg gr. Teleki Horthy miniszterelnökeként. Mindkettõjükkel golyó végzett! A hivatalos kádári kommunista történelemoktatás tananyagában elõbb mindketten öngyilkosok lettek. Majd lábjegyzetben Tiszát a fehérterror idején fosztogató rablók, Telekit a nácik gyilkolták meg. Mindenesetre a sorsközösségük is gyanússá teszi az ön és/vagy politikai gyilkosságot. Valamilyen más közös háttér állhat a személyi/nemzeti tragédiák mögött. Meggyilkolták õket? Kinek, kiknek, és milyen érdekeknek állhattak az útjában? Ehhez át kell tekinteni a kor nagyhatalmi politika viszonyait, visszamenõleg! Hogy Teleki náci politikai gyilkosság áldozatává lett volna? Józanul átgondolva ennek ellent mond a következõ: Ausztria Németországhoz csatolásával közvetlenül szomszédos lett Jugoszláviával. Abszolút nem volt szükségük magyar felvonulási területre a kommunistává vált Szerbia lerohanásához. A német és magyar szövetségben lévõ jugoszláv kormány ellen végrehajtott szerb bolsevik puccs után a jugoszláv szövetségbõl kiugró, a német és magyar szövetséget azonban betartó horvát-szlovén terület megfelelt volna felvonulási útvonalnak. Azzal érvelnek bizonyos körök, hogy Teleki nem járult hozzá a németek magyar területen való áthaladásához, ezért ölették meg. Badarság! Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szövetségben állt a németekkel. Szerbiában, szinte a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása által már megjárt úton kommunisták vették át a hatalmat. Teleki és Tisza meggyilkolásának kommunista politika háttérkörülményei kísértetiesen hasonlítanak. Egy nap alatt ugyanolyan zûrzavar lett úrrá Szerbiában, mint 1918ban Magyarországon. Így hát törvény- és jogszerûnek nevezhetjük a magyar hadüzenetet és a németek bevonulását a szerb kommunista hatalomátvétel után, amelynek ezen verziója szerint Teleki gróf emiatt öngyilkos lett 1941. április 2-án éjjel. Napjainkra korabeli dokumentumokból is kiderült, sem Sztálinnak, sem Hitlernek nem volt érdeke ez a balkáni háború. Tegyük fel a kérdést: akkor kinek? Mások állhattak a háttérben... Tehát feltételezhetõ, hogy ismét (nemzeti) vagyonellenes gyilkosság volt, csak Teleki esetében sikeresebbek voltak a „Roth”-ok. Azóta senki nem tud pl. a magyar koronázási ereklyék bizonyos eltûnt részérõl. Nem az érdekes, hogy ki követte el a Teleki-gyilkosságot, hanem kinek a megbízásából. Minden rablás és rablógyilkosság mögött van egy uzsorás, aki lehetséges cinkos, esetleg megbízóként áll a háttérben. Teleki (ön)gyilkosság egy kreált politikai gyilkosság, nem más, mint a magyar nemzet vagyonának megszerzéséhez vezetõ egyik megsemmisítendõ akadály. A magán és a nemzet vagyonának az elsinkófálásához legideálisabb körülmény a zavarosban

halászoknak a háború, a politikai és fizikái háború. Feltételezhetõ, sõt biztos él még ma is olyan személy ki tud ezen elhallgatott nemzeti kincsünk, ereklyés vagyonunk hollétérõl és bízzunk benne, hogy visszakerül ez is, mint ahogyan a Szent Korona is visszakerült az USA-ból. Mert egyszer minden titkos bûn világosságra kerül, és a háborús bûnökért mindenkinek felelni kell, ha máshol nem, hát Isten színe elõtt és nem lehet majd feloldozni holmi holokauszt kártérítési perekkel, alapítványi jótékonykodásokkal. Teleki

mártírhalálával inkább kiérdemelte volna a boldoggáavatást, mint a magyar nemzettel konfrontációba került Habsburgok utolsó magyar királya, IV. Károly. A Teleki-gyilkosság rejtélyének megfejtése kulcs a II. világháborús magyar szerepvállalás kiderítéséhez, hamis és koholt vádak felfedéséhez, mellyel a magyar nemzetet vádolták, vádolják még ma is. A gyilkosság körülményeinek elferdítése, hamisítása, titokban tartása a vétkesek érdeke, akár emberöltõkön át.

Bankárháborúk Széchényitôl Telekiig „Háborúkba sodorjuk a keresztényeket nemzeti hiúságukat és ostobaságaikat kihasználva. Ekkor egymást fogják lemészárolni, így csinálva helyet a mi embereinknek.” – Le Contemporian, 1880

Rothschildok

A XIX. sz. második felében (1848-49-es szabadságharc leverése után) a bankár-pénzhatalomak (Rothschildok, Fuggerek, Lloydok) térnyerésének útjában álltak az Európát uraló, több nemzet felett is királykodó nagyhatalmi dinasztiák. A királyok gyengítésének bankárstratégiája, az uralkodók háborúinak hitelekkel való finanszírozása, az internacionalizmus

szításával nemzetállamok létrehozása. Véres háborúk útján olasz, francia nemzetállamok alakultak, kitalálták a szlávizmust. (Érdekesség: ezen nemzetállamok lakói nem értették egymás nyelvét.) A német nemzetállam megteremtése azonban nem ment zökkenõmentesen. A már létezõ egyik nagyhatalmi államnak (francia, olasz, orosz, angol és Habsburgok) sem volt ínyére nagy Németország, sõt a vallási megosztottság sem kedvezett az egyesítési törekvéseknek. Észak-német kis fejedelemi államok protestánsok, míg a déliek katolikusok. A franciák, az olaszok, a Habsburgok, az orosz cárok háborút vívtak a protestáns német egység ellen és mellett, valamint egymás ellen. Összességébe véve a XIX. sz. Európájában mindvégig háborúk dúltak mely csak a Kárpát-medencét kerülte el a század második felében, mint hadszíntér, egészen a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáig. A háborúkhoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz – tudta ezt már a XVII. században az olasz származású osztrák császári hadvezér Montecuccoli is. Kik pénzelték az uralkodókat? A bankárok! Rothschildok, Fuggerek, Lloydok! A poroszoknak a Fuggerek kölcsönöztek, kik jól jöttek ki miután létrejött a porosz-német egységes császárság, jól megsarcolták Franciaországot, a Habsburgoktól elvették Sziléziát, majd lengyel-német területekre is szert tettek. Megvalósult a nagy német nemzetegység, melyet a II. világháború után ismét széttagoltak NSZK és NDK-ra. Az elvesztett I. világháború után horribilis hadisarcot róttak ki a német császárságra – következménye II. Vilmos lemondása – melynek utolsó részlete 2010-ben telt le. A Habsburgoknak a Rothschildok hiteleztek, uzsorahitelt, melynek kamatait az 1850-1859-ig tartó Bach-korszakban a magyar gazdaság szabályos lerablásából törlesztettek. (Ez az idõszak kísértetiesen hasonlít a GyurcsányBajnai kormánykorszakra, az IMF és EU-s hitelek felvételével melynek fedezetéül szintúgy a magyar Koronát, és a még meglévõ nemzeti vagyont adták, mint nyugdíj, Kárpát-medence vízkészlete. Gr. széki Teleki Pál s halála, Bankárháborúk Széchényitõl Telekiig

5

Emlékezzünk csak Gyurcsány Szent Koronára tett megjegyzésére!. „…nem is tudom, hogy minek van ez itt a Parlamentben…”) Miközben a háború dögkeselyûi a bankárok híztak, az uralkodók kincstárai kiürültek, a tartományok gazdasága kimerült, õk tovább csatároztak. Ez kényszerítette a Habsburgokat a magyarokkal való 1867-s kiegyezésre. A háborúkban hatalmas vagyonokra szert tevõ (zsidó) bankároknak mindig a lehetõ legjobban alakultak a dolgok. A háborúk mindig folytatódtak! A balkánon, majd az orosz-török háborúk, melyet szintén a cár mögött is álló Rothschildok finanszíroztak. A cár elvárása volt a Habsburgok részvétele a török elleni háborújában a Szentszövetségi szerzõdés értelmében, de õk kivártak és függetlenné váló Bosznia-Hercegovinát Habsburg fennhatóságuk alá vonták. Ez felsõbb politikai és balkáni nacionalista körök rosszallását váltotta ki, aminek az anarchizmusszitással Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolása lett a vége, majd következménye az elsõ világháború. De biztos, hogy csak nacionalista politika hátterû volt a merénylet? Nézzünk egy kicsit a kor császári trónja mögé. A Monarchia gazdasági fejlõdése megtorpant. Ekkor vált szállóigévé I. Ferenc József híres mondata „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve!” Tegyünk most bele egy kis összeesküvés-elméletet. Ferdinánd erõszakos halála lehetett nyomás a hitelek visszafizetésére? Érthetõbben: A Habsburg-ház nem tudott kikecmeregni még mindig az uzsorahiteleibõl. A Habsburg hitelek visszafizetése akadozhatott, mert a magyar nemesség kezében volt a fedezetül szolgáló magyar nemzeti vagyon Történetesen ekkor gr. Tisza István miniszterelnöknél és õk már nem szívesen áldozták „életüket és vérüket a császárért!”. (Ezt a vagyont államosította 1945 után a kommunista rendszer, majd (ki)privatizálták(lopták.) 1990 és 2000 közt) A Habsburg császáriház nagypolitikai hatalma meggyengült magával rántva ezzel a hitelezõ Rothschildokat is, kik politikai gyilkosságoktól sem riadtak vissza.

PÉNZT VAGY ÉLETET? A hitelezõk az erõszaktól, zsarolástól, sõt még a gyilkosságoktól, sem riadnak vissza. Az uzsorahitelek kamatos-kamat rendszere már a ma átlagembere számára is ismert. Nem új keletû, a keresztes háborúkig visszavezethetõ akár a magyar történelemben pl. II. András koráig. Errõl szól a Bánk bán is. Mátyás király hirtelen halálának körülményei gyanakvóvá tesznek bennünket, magyarokat. Szélütés érte vagy mérgezésben hunyt el? Vagy pl. a mohácsi vész idején, ma már bizonyított, hogy a meggyilkolt II. (U)Lászlót utólag helyezték a Csele patakba. Ezek azonban régebbi történetek, itt most a reformkortól tekintjük át a bankár-háborúkat, alább kronológiai sorrendben.

6

Bankárháborúk Széchényitõl Telekiig,

Lloyd részvény 1825. Az egyre bonyolódó hitelviszonyokat már I Ferenc (1792-1835) osztrák császár és magyar király 1825ben összehívott pozsonyi országgyûlésen rendezni kívánta. Nevezzük ezt a rendezést itt most sikeresnek, mely folyamatot aztán gyorsan ellehetetlenítettek pénzspekulációk, harácsolók, és nemzetárulók egészen a napjainkig. Kik hova sorolhatók, nem cél ezen írásban eldönteni, csupán szemléltetni, mint tényt…, és nem feledjük: „A történelem az élet tanító mestere!” 1830-ban Pesten kiadják gr. Széchenyi István Hitel c. mûvét. Széchenyi a hitel fogalmán egyszer a gazdasági hitelt, mint kölcsönt érti, mellyel beindítható az árutermelés, másrészt a polgári hitelesség, mint morális társadalmi alapkövetelményt, és nem a felvett pályázati pénzek hitelek visszaosztását, a „hazudtunk éjjel, este, meg reggel!”-t Széchenyi angol (Lloyd) banki hitelek segítségével beindítja a reformkor gazdasági fejlõdését Magyarországon. 1848. július 11. az elsõ magyar felelõs kormány gr. Batthyányi Lajos vezetésével, miután tárgyaltak a német birodalmi gyûlésben, 42 milliós hadikölcsönt vesz fel a német Fugger-bankháztól. A pénz egy-részén Angliában fegyvereket vesznek. 1848. augusztus 5-én kibocsátják az Kossuth-bankót, 1 és 5 forintos címletekben. A Szabadságharc eleste után a császári kamara betiltja, mint fizetõeszközt, igyekszik begyûjteni, akinél megtalálják, elkobozzák, de a kiegyezésig élõ titkos fizetõeszköz marad. A Habsburgok által begyûjtetett Kossuth-bankókat állításuk szerint megsemmisítették, de lehet, hogy még ma is ott lapulnak valamelyik bank titkos széfjében. 1849 augusztusában Kossuth Lajos a szabadkõmûvesek kérésére elhagyja az országot, Görgeyre hagyva minden felelõs döntést megszökik. Nyugaton az egyik szabadkõmûves páholy felveszi a Kossuth nevet. 1849. október 6-án Pesten kivégzik gr. Batthyányit, Felségárulás a vád. Batthyányi utolsó szavaival – „Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színérõl! Õt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak

rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!" – megátkozza az egész Habsburg dinasztiát, melyre késõbb hivatkoznak a sok rájuk köszöntött szerencsétlenségükben. 1849. október 24-én az 1849. márciusi olmützi alkotmányra hivatkozva ideiglenes császári közigazgatási rendelettel szétdarabolják a történelmi Magyar Királyságot: Erdély, Magyar Királyság, Horvát-Szlavónia és Vajdaság 1867-ig a császárság önálló részeivé válnak – gyarmatosítási kísérlet, mellyel lerakták az alapjait a trianoni békediktátumnak. 1850-ben Alexander Bach császári belügyminiszter rendelettel bevezeti Magyarországon az egyenes adózás rendszerét. Egyedül a szabadkõmûves páholyokba lépõk kapnak felmentést és szabad mozgásteret. A Bachkorszak 10 évig tombol – innen a Bach szekere elnevezés. Akkor még „Bach-szekerén”, hordták Bécsbe a magyar nép által megtermelt nemzeti vagyont a Roth(vörös)schild bankároknak és nem talicskán, Nokiás dobozokban tolták ki. 1853-ban figyelmeztetik a Habsburg-házat a bankárok. Libényi József bécsi szabólegény sikertelen merényletet hajt végre Ferenc József ellen. 1860-ban a tébolyodottá nyilvánított és Döblingbe számûzött gr. Széchenyi István állítólag öngyilkos lett. Elhiggyük az önkezûséget? 1867-ben kiegyezés. A kiegyezésben foglaltatik, hogy Magyarország átvállalja a Habsburgok adósságainak egy részét. A Kossuth-bankó helyett elfogadnak egy közös pénzt, a koronát, Magyarország visszakapja önrendelkezési jogát, de a külügy, a hadügy és ezek fedezetére szolgáló pénzügy uralkodói, azaz Habsburg felségjog marad. A Habsburg birodalom hivatalos neve innentõl kezdve Osztrák-Magyar Monarchia, illetve AusztriaMagyarország továbbá a magyar fõ- és köznemesség (itt most értsük alatta szabadkõmûvesek, liberális Deákpárttömörüléseket) elfogadja és megkoronázzák Ferenc Józsefet magyar királynak. Szent a béke, de meddig? 1873-ban a bécsi tõzsde fizetésképtelenné válik és öszszeomlik, majd 1877-ben Osztrák Nemzeti Bank összeolvasztva a jól mûködõ magyarral Osztrák-Magyar Bankká alakul. Már a név is árulkodik, újra a magyar nemzet vagyonát használják a talpra állásukhoz. 1889-ben újabb figyelmeztetés? Tragikus hirtelenséggel meghal Rudolf trónörökös. Állítólag szerelmi kettõs öngyilkosság volt egy vadászkastélyban, amelyre semmilyen komoly oka nem volt. Még búcsúlevelet is hagytak hátra, mint Teleki gróf esetében. Helyét Ferdinánd veszi át a családi hierarchiában. 1897-ben THEODOR HERZL vezetésével megtartják az elsõ cionista világkongresszust Bázelben (Svájc) Cionizmus a zsidóság politikai fegyvere és azért állt elõ, hogy beteljesítse a zsidók politikai céljait, melynek része a zsidó haza megteremtése.

Magyar királyi krajcár, a korona váltópénze 1868-ból és elõdje 1848-ból Állítólag ezeknek az üléseknek a jegyzõkönyve fönnmaradt, és ezek a „protokollok” azóta is viták forrásai. 1898-ban Genfben meggyilkolják Ferenc József császár és király feleségét Erzsébetet. Sissi a magyar nemzet által is elfogadott és felkoronázott királyné. 1905-ben „Cion bölcseinek protokollja” elsõ példányai megjelennek Oroszországban, egy évvel késõbb Londonban. Sokan azt állítják, hogy a protokollok a cionista világuralom megszerzésének tervei. A zsidók erõteljesen tagadják ezt és azt állítják, hogy a protokollok hamisítványok. 1914-ben Ferdinánd feleségével együtt anarchista merénylet áldozata Szarajevóban. IV. Károly veszi át a trónutódlást. A Monarchia hadat üzen Szerbiának. Gr. Tisza István magyar miniszterelnök ellenzi a háborút, kinyilvánítja, hogy a magyarság nem szeretné „életét és vérét” áldozni a Habsburgokért. A háború azonban elkerülhetetlen. 1916-ban meghal Ferenc József, Károlyt Bécsben osztrák császárrá, Budán magyar királlyá koronázzák. 1918. október 31-én gr. Tisza Istvánt máig tisztázatlan katonai különítményesek meggyilkolják, villáját feldúlják, miután okt. 17-én a Parlamentben elismeri az OMM háborús vereségét és lemond. A gyilkosok nem találták meg azt, amit kerestek. 1917-ben a Szabó Ervin (róla nevezték el a könyvtárat) bolsevik csoport már kísérelt meg merényletet ellene. 1918 novemberében IV. Károly lemond királyi és császári felségjogairól Ausztriában és Magyarországon. Mindkét országban kikiáltják a köztársaságot majd Magyarországon a Tanácsköztársaságot is. 1919. november 6-16-között Horthy Miklós csapatokat szervez Szegeden, majd bevonul Budapestre, célja a kommunisták kiszorítása, visszaállítják az alkotmányos rendet és a királyság államformát. Bankárháborúk Széchényitõl Telekiig,

7

Mögötte angol-francia (Lloyd bank) érdek áll szem- ban nagy zsidó bankok ruháznak be a német iparba és ben a Habsburgok mögött álló Rothschildokkal. Innen nagy kölcsönöket adnak Németországnak a világháború eredeztethetõ Horthy angol kapcsolata II. világháború- utáni újjáépítésre, mert tudják, hogy egy egészséges ipar ból való kiugrás kísérletéhez. egészséges nyereséget hoz és nagy kölcsönök nagy ka1921-ben Károly áprilisban majd októberben megkí- matfizetést hoznak. Ebbõl az uzsorakamat-rendszerbõl sérli a visszatérést a magyar trónra. Feltételezhetõ, hogy Hitler Németországa éppúgy ki akar törni, mint MaRoth-ok nyomására továbbra is fejõstehénként akarják gyarország a Habsburgok által a Rothschild bankháztól megtartatni vele a magyar Koronát, azt amelyrõl elõször felvett hitelekbõl. önként lemondott, de a Monarchia felbomlásával a 1934-ben Marseille-ben meggyilkolják Sándor jugoSzent Korona-tan értelmében alkotmányos felségjogait szláv király. is elveszítette. Ekkor gr. Teleki Pál volt Magyarország 1936-ban kórházi kezelés közben meghal Gömbös miniszterelnöke, elõbb hajlott a Habsburgokkal való Gyula miniszterelnök egy müncheni kórházban. Bolsekonszolidációra, majd elvetvén lemondott. vista próbálkozás az Ibériai-félszigeten. Kitör a spanyol 1924-ben megalakul az önálló és független Magyar polgárháború. A Habsburg dinasztia spanyol ágának Nemzeti Bank. Széchenyi nyomdokain, angol banki uralmát megdöntõ kommunisták kikiáltják a köztársaháttérrel bevezetik az ezüst alapú pengõt ságot, melyet Franco vezetésével nyílt háborúban 19391929-ben a bankárházak szövetségre lépnek. Kartelle- re vernek le. A másik ibériai királyság megdöntésére, zésük (ma már büntetendõ gazdasági bûncselekmény) Portugáliára –ahova 1945 után a Horthy család menekövetkeztében összeomlik a New York-i tõzsde. Kitör a kült – 40 évvel késõbb kerül sor. gazdasági világválság – éppúgy, mint 2008-ban. Olaszor1937-ben az elsõ Magyar-Amerikai Olajtársaság megszágot kevésbé érinti, ahol a globális szabad piacgazda- kezdi az olajkitermelést a zalai olajmezõkön. Tudta ön, ság helyett a nemzetgazdaságot építgetik a „bûnös fasisz- hogy az utolsó pillanatokig a zalai olajmezõk kitermeléták”. Németországban kitör a weimarizmus, melynek sére létrehozott elsõ Magyar-Amerikai Olajtársaság Hitler vet véget 1933-ban a „nem ejtünk foglyokat!” szállította az üzemagyagot a német hadigépezethez? nyílt parancs kiadásával. Magyarország az ezüst pengõ1938-ban I. bécsi döntéssel Magyarország visszakapja nek köszönhette teljes gazdasági összeomlásának elkerü- az elrabolt Felvidék magyar anyanyelvû területének nalését. Az ezüstpengõ, mint fizetõ eszköz eredetileg ezüst gyobb részét. I. zsidó törvény a Nomerus cause, melyet érme, melynek váltója a papírpénz. Nemesfém fedezete vitatva, de Teleki grófhoz kötnek. az ezüst, mely egyedüli volt akkor a világban – minden1939-ben a magyar csapatok Hitler tiltakozása ellenéki az aranyban utazott. A gazdasági válság és a II. világ- re visszafoglalják Kárpát-alját. Ha Horthy nem lép Sztáháború alatt a pengõ stabil fizetõeszköz marad egészen lin foglalta volna el az akkor ismét szabad prédává vált 1945-ig, melyet csak a szovjet megszállás alatt tudtak õsi magyar területet. Ekkor jön létre az ominózus szoverõszakkal elinflálódtatni. (fedezetlen pengõt, hamis pa- jet lengyel-magyar határ, amelyen át érkeznek a lengyel pír bankjegyeket hoztak forgalomba) Érdekességként: zsidó menekültek a megszállt szovjet lengyel területrõl Magyarország amikor már teljesen megszállt szovjet te- és nem a németek elõl menekültek Magyarországra, rület volt még mindig mûködött az országon kívül és be- mint ahogy a történelemhamisítók tanítják lül is a ki- és befizetés, ezüstpengõben. A pengõt, mint 1940-ben II. bécsi döntéssel az anyaországhoz visszafizetõeszközt – nem véletlenül – még ma is úgy állítják kerül Észak-Erdély, Székelyföld, Nagyvárad, Kolozsvár. be a hazugok, hogy egy sikertelen és értéktelen pénz 1940. deceber 12-én gr. Teleki Pál miniszterelnök alávolt. Bebuktatták a judeobolsevikok. írja a Magyar-Jugoszláv Örök Barátság Szerzõdést – ek1933-ban hatalomba pénzelik Hitlert. Kik? a zsidó kor még királyság a déli szomszédunk államformája. bankárok, akik a gazdasági összeomlásban menteni sze1941 március végén a szerb bolsevisták puccsal megretnék vagyonukat. „Mi döntik a jugoszláv kortörténik, ha Hitler gyõz? mányt. Nyerünk egy csomó A Szerb-Horvát-Szlopénzt, ha pedig veszít vén királyság felbomlik, nem történt semmi” – a horvátok és a szlovémondták. Gondoljuk nek maradnak német és csak át, honnan volt pénz magyar szövetségben, Hitler pártjának a gazdavisszaadják a horvát és sági válság idején 1 milszlovén területekhez lió fizetett és 3 millió tarcsatolt magyar anyatalékos tagot számláló nyelvû területeket, Dráfélkatonai szervezet az va háromszög, Mura viSA fenntartásához. 1920- Ezüst 2 pengõ „Magyarország védasszonyával” 1939-bõl. dék.

8

Bankárháborúk Széchényitõl Telekiig,

1941. április 2-án Magyarország hadat üzen az újdonsült szerb bolsevista kormánynak. 1941. április 3-án a Sándor palotában meggyilkolják gr. Teleki Pált, Magyarország miniszterelnökét. 1941. április 11-én a magyar honvédség a dél-vidéki magyarság védelmére a Vajdaságba, a német hadsereg Szerbiába vonul be, hogy katonai erõvel eltávolítsa a bolsevistákat a szerb kormányból és közigazgatásból. – Amint látható a kronológiai áttekintésünkben – amit majd alább folytatunk – itt nagyon felgyorsultak az események. Gr. Telei Pál mártírsága kiált a magyar nemzet igazságtételért, és nem véletlen a nagy politikai hallgatás halálnak, történelmünk igazságtétele körül, mert ha kimondtatik – és kimondattatik egyszer – soksok magyarellenes disznóság fényre kerül, amit nem szeretnének a nemzetünk elleni összeesküvõk. Persze a sort lehetne tovább is folytatni akár Antall Józseffel, akire figyelmeztetõ lövést adtak le Hollandiában, mely állítólag a piros lámpás negyedben történ. Vagy itt van Orbán Viktor, akit a Frei-dossziéban elhangzottak alapján elsõ miniszterelnökségekor kétmillióért bedarálták volna ukrán kolbásznak, vagy mikor 2006. október 23-án a Fidesz nagygyûlésen a pletyka szerint célkeresztben volt. „Ezt az országot nem csak képviselõk, politikusok vezetik...” – mondta Gyurcsány elsõ évértékelõ beszédében 2005-ben. Naiv ember az, aki tudatlanul abban a hitben él, hogy Európa a béke szigetévé vált a II. vh után. Nem volt olyan évtized 1945 után, hogy ne lett volna „aratás” akár egy-két évig, vagy pár hónapig, esetleg csak hetekig, illetve 1-2 napig. Az eseti terrorcselekményeket, a vérbe folytott tömegtüntetéseket nem említve háborúk dúltak Európában: Görögország, Magyarország (’56), Albánia, Csehszlovákia (prágai tavasz, ’68), Írország, Ciprus, Portugália (’70-s évek polgárháború), Románia, Moldova, Jugoszlávia (balkáni háborúk). Ma már csiszoltabb módszerekkel privatizáltatnak és offshore-lovagokkal. A XXI. sz. elsõ évtizedében Magyarország a legújabb „soros” bankárháborúját vívja melynek a kiteljesedése a II. Orbán-kormányra tevõdik. Tegyük fel a kérdést, ki áll Orbán mögött, kinek van Õ elkötelezve??? Gyurcsány-Bajnai az IMF-nek és Orbán? A kettõjük mögött álló háttértámogatók harcának vége Trianon befejezése lenne? Tessék tudomásul venni, nem minden nemzeti, ami magyar! Legyünk így az euróval is, mert ha az magyar is lesz, soha nem lesz nemzeti.

TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG FELOSZTÁSA (TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM) A BANKÁRHÁBORÚK SAJÁTOS SZEMSZÖGÉNEK MEGVILÁGÍTÁSÁBAN. Az I. vh-s német-francia béke-megállapodás a Fuggerek és angol (Lloyd) bankszövetség kompromisszuma, a németek gyakorlatilag visszafizetik az 1870-s évek béli franciákra kivetett hadisarcot. A Monarchia esete

azonban más. A Rot.-ok hatalmas pénzügyi veszteségeket kénytelenek elkönyvelni a tönkre ment Habsburgdinasztia (bankár)háborús vereségei miatt. Az orosz cárnál történt Szentszövetségi befektetés sem hozza az általuk elvárt uzsorahozamot. Érdekük a zavarosban halászás, ott álltak pénztõkével az anarchista bolsevikok mögött is. Mint a Habsburg-hitelek követelõi szorgalmazták az I. vh. utáni nemzetállamok létrejöttét a Monarchia területén, bízván a jogutód államokon behajtható lesz a követelésük. Nevezzük ezt uzsora kintlévõségeik utáni hajtóvadászatnak. Támogatják nagy Csehszlovákiát, mint nemzetállamot, egyedüli zsidó nacionalista szovjet típusú állami berendezkedéssel. Az OMM lakosságának 26%, iparának 70%-t örökölték, de ott maradt még Ausztria mint önálló független köztársaság is a kezükben. Nem véletlenül menekültek Horthy bevonulása, a Tanácsköztársaság bukása után Kun (Khon) Béláék Bécsbe. A Román királyság Hohenzoller II. Károly alatt a német Fuggerek, míg a Jugoszláv (Szerb-Horvát-Szlovén) királyság az angolfrancia érdekszférába tartozott. Jugoszlávia még a romániainál is eltérõbb kulturális és vallási hagyományokat õrzõ népeket foglalt magába. A Szerbia vezetésével létrehozott délszláv államban szerb irányítás érvényesült. Kezdetben Pašiæ miniszterelnök, Jugoszlávia egyik megalapítója, majd az 1921-ben trónra lépõ montenegrói származású I. Sándor király összpontosította kezében a hatalmat. 1921-ben elfogadott alkotmány értelmében a törvényhozó hatalmat a király és a parlament gyakorolta, ugyanakkor a király kezébe került a legfelsõbb végrehajtó hatalom is. A déli szláv-királyságot Sándor király meggyilkolásával sem sikerült a „Rot”htoknak(vörösök) teljes fennhatóságuk alá vonni, csak az 1941-s kormánypuccs után, mely során gr. Teleki Pált is meggyilkoltathatták. (?) Ez azonban egy Gordiuszi csomó mind a mai napig, melynek átvágásával megoldódhatna, azaz tisztázódhatna a történelmi Magyarország ártatlan politikai háborús szerepe, mai pénzügyi viszonyaival egyetemben.

TRIANONBAN „NEMZET(T)-ÁLLAMOK” LAKOSSÁGI ÖSSZETÉTELE: (Nagy)Csehszlovákia: csehek, szlovákok, magyarok, németek, ruszinok (ruténok), lengyelek- 6 nemzet, csúnya szóval nevezzük Rothschild-nemzett államnak (Nagy)Románia. románok, magyarok, németek, oroszok (ukránok), szlovákok, ruszinok (ruténok), szerbek, bolgárok, törökök. – 9 nemzetiségû, ha átgondoljuk az erdélyi szászok inkább álltak a német származású Hohenzoller II. Károly alá, mint a Tanácsköztársaság bolsevikjaihoz az Erdélyi döntéskor, melyben dönteni kellett, Erdély magyar vagy román legyen. A Partium –Arad, Nagyvárad, stb. – azonban más, Romániához csatolt terület. Bankárháborúk Széchényitõl Telekiig,

9

iránti igényt, amelyért a Jukoszt orosz olajipari céget kapták. A késõbb elnöki székbe kerülõ Putyin ezt az olajoligarchiát nagy nehézségekkel, jogi úton felszámolja. (Mihail Hodorkovszkij ismerõsen cseng?) A Szovjetunió ideje alatti judeobolsevikok pénzügyi hátterét Rothschildok-Rockkefelerek biztosították orosz-zsidó szabadkõmûves páholyon keresztül. Miért érdekes történet ez? Hát példa nekünk, magyaroknak, a rendszerváltáskor nemzeti vagyonunk privatizálásához! A privatizációs oligarchiák felszámolása nálunk sajnos még várat magára. (Nagy)Jugoszlávia (Szerb-Horvát-Szlovén királyság): szerbek, horvátok, szlovének, bosnyákok, macedónok, montenegróiak, magyarok, németek, románok, szlovákok. bolgárok, törökök, olaszok. – 13 nemzetiségû nemzet(t)-állam – angol érdekszféra, és furcsa mód még Tito idejében is az maradt. A történelmi Magyarország (Horvátország nélkül) területén élõ, a gr. Teleki Pál által készített híres „vörös térkép” (vörös –képen a sötétebb – színnel jelöli rajta a magyarok lakta területeket, innen az elnevezés.) szerinti lakosság összetétele: magyarok, szlovákok, németek, románok, ruszinok (ruténok), szerbek – 6 nemzetiség élt az országban.

VAGYON NEM VÉSZ EL CSAK GAZDÁT CSERÉL! Az orosz cár is a Rothschildok lekötelezettjévé vált a Szentszövetség szerzõdés és az 1848-ban kitalált pánszlávelmélet pénzelése után. (A pánszlávelmélet és a finnugorizmus megelõzte a holokausztot, melyhez elvontan ugyan, de hasonlítható éppúgy, mint a globális klímaváltozás amelyekkel nagyon sok pénz lehet keresni.) A cár orosz állami kötvényeket, un. cári-kötvényeket adott fedezetként, melyet a Rothschildok tõzsdére bocsájtottak. A cári család bolsevista lemészárlása után az értéktelenné váló kötvényeket egy londoni zsidó tõzsdeügynök darabját 1 centért felvásárolta, örökül hagyva a gyermekeinek, õrizzék meg, mert egyszer majd nagyon sokat fognak érni. Az örökösök, a Szovjetunió összeomláskor, szabadkõmûvesség orosz páholyához tartozó Gorbacsovnak benyújtották a cári kötvények

10

Bankárháborúk Széchényitõl Telekiig,

Hova tûnt és mivé lett a magyar nemesek, fõnemesek, magán és hitbizományi vagyona, a magyar nemzet vagyonának letéteményes õrzõi Széchenyi, Batthyányi, Tisza, Teleki, és többiek mivé lettek? Hol van az a nemzeti ereklyés-kincs melyért Teleki gróf az életét adta? Érdekes, hogy a magyar nemességet szerzett zsidók, Eszterházy, Herczog, Károlyi és a hozzá hasonlók, valamint a holokauszt áldozatainak magánvagyona meg van, elõkerül, hol itt, hol ott. Kinél lehet az aranyvonatról ellopott nemzeti vagyonunk eltûnt része miután az amerikai hadisarccá vált. (Aranyvonatnak nevezzük azt a vonatszerelvényt, melyre a Szálasi-kormány felrakta a még megmaradt, el nem csalt, el nem lopott nemzeti vagyont, a Koronát, a Magyar Nemzeti Bankot, az ország aranykészletét, mentve a rabló sztálinista szovjet hordák elõl, melyre az amerikai hadsereg talált rá és foglalt le Ausztriában a svájci határ mellett. Az utolsó pillanatokig, Magyarország szovjet megszállása alatt is mûködtették róla bankrendszert.) Egy nemzet ereklyés nemzeti vagyonát el lehet lopni, rabolni, le lehet foglalni háborús zsákmányként, de az ily módon szerzett vagyon értéktelenné válik tolvaj tulajdonosa számára. Madách Imre az Ember tragédiájából való egyik gondolata szerint nem a birtoklás, hanem a megszerzéshez vezetõ út okozza a boldogságot. És milyen igaz! Mivé lett a nemzetünk vagyona, melyet állítólag ennek a nyomorult sorsba taszított nemzetnek adtak a kommunizmus alatt, aztán elvették. Egy országot meg lehet szállni, el lehet foglalni, rá lehet telepedni népére, de a hitét nem lehet elvenni.

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül Teleki gróf öngyilkosságának cáfolatára sejtetésekkel meg-meg jelennek idõnként írások, publikációk, bizonyítandóan a gyilkosok náci mivoltát. Fentebb már elvetettük azt a tényt, hogy Teleki a német hadászati stratégia útjában állt volna. (Teleki halálának kitudódásakor a német vadászrepülõk feltehetõen azért repkedtek a vár felett, mert Hitler attól tarthatott, hogy a belgrádihoz hasonlóan Budapesten is bolsevista kormánypuccs történt) Felvetettük viszont az egyszerû rablógyilkosság tényét – mint Tisza gróf esetében történt – mely bizonyos dokumentumok, nemzetünk vagyonbizonylatainak megszerzésére irányulhatott. Sajnos errõl egy árva szóval sem tesznek említést, mint lehetséges ok. Az ilyenre mondják Õk, hogy vérvád!? Az alább kiszivárogtatva közreadott „tanúvallomások” – nevezzük kordokumentumnak – cáfolják az öngyilkosság évtizedes kommunista hazugságát és erõsen kiemelik a német náci elkövetést. Alaposan végigolvasva mindkettõt, a hitelességét megkérdõjelezi a Witz és Fritz név is, mely egy és ugyanaz a személy.

AZ ALÁBBI RÉSZLET DR. ZSITVAY TIBOR 1945 UTÁNI EMIGRÁCIÓBAN ÍRT NAPLÓJÁT, FELJEGYZÉSEIT TARTALMAZÓ – A RÁDAY GYÛJTEMÉNY ÉS A PALATINUS KÖNYVKIADÓ KÖZÖS KIADÁSÁBAN A MEGJELENÕ (SZERKESZTETTE: SIPOS PÉTER ÉS CSIFFÁRY TAMÁS) – FORRÁSKIADVÁNYBÓL SZÁRMAZIK. Teleki Pál a Legfelsõbb Honvédelmi Tanács döntõ jelentõségû ülését követõ napon, április másodikán, vége lévén az izgalmas bizonytalanságnak, üdítõ kikapcsolást keresett a maga számára az idegeit próbára tett, kínosan ránehezedett közügyek terhe alól. Kapóra jött számára a szívéhez közelálló Magyar Cserkész Szövetség aznap délutánra a Szent István Bazilikába kitûzött lelkigyakorlata, amelyet így húsvét közeledtével évente rendezni szoktak és amelyen õ is rendszerint résztvett. A Cserkész Szövetség elnöke akkoriban Witz Béla dr. volt, a Bazilika plébánosa és Teleki bizalmas barátja meg egyben rendszeres gyóntatója is. A válságos napok megrázkódtatásai után igen érthetõ volt, hogy ezúttal is, sõt most még inkább rávágyódva, odakívánkozott maga is a cserkészei körébe, hogy az Isten házában és vigaszában találjon rá megint a lelki megnyugvás jótékony állapotára. Részt is vett hát a lelkigyakorlaton és utána, mint hívõ katolikus, el is végezte Witz Bélánál az egyház parancsában elõírt húsvéti gyónását. A közös áldozás másnapra – április 3-ra –, a reggeli mise folyamán volt tervbe véve, amelyen õ maga is cserkész egyenruhában készült megjelenni. Ki is adta inasának a parancsot, amint este hét óra után

visszaérkezett a Sándor-palotában lévõ lakására, hogy készítse ki még az este a cserkészruháját és keltse fel õt idejében.

Telefonbeszélgetés Telekivel halála elõestéjén Idáig terjed az általános ismeret Teleki Pálnak a legutolsó estéjérõl, amelyet követõleg nemsokára életét vesztette. Én azonban – a véletlen közbejötte révén – abban a helyzetben vagyok, hogy még ugyanannak az estének mintegy másfél órával késõbbi idõpontjáról is hiteles adatokat szolgáltathatok Telekivel kapcsolatban. Ui. 1941. április 2-án este, fél kilenc óra tájban személyesen is váltottam vele telefonon néhány szót, amikor õ felhívta az Országos Kaszinót és a kéznél éppen nem lévõ, általa keresett Karafiáth Jenõ volt kultuszminiszter, közös barátunk helyett, annak odaérkezéséig én vettem fel a kagylót. A röpke néhány szó, a kurta beszélgetés betû szerinti értelme egészen jelentéktelen, mégis a körülmények, amelyek között megtörtént, alkalmassá teszik arra, hogy betekintést nyerjünk Teleki lelki állapotába a halálát egy-két órával megelõzõ idõszak alatt. Szerintem határozottan segítségünkre válik a halálát fedõ titokzatosság megfejtéséhez. Nem hiábavaló tehát, ha a legmesszebbmenõ részletességgel számolok be errõl az élményemrõl. 1941. április 2-a szerdai napra esett. Egész éven át, a nyári hónapok kivételével, minden szerdán este fél kilenckor szokta – elõadással egybekötött – társasvacsoráját tartani az Országos Kaszinó Semmelweis utcai épületében a közérdekû problémák – magas szintû – megvitatása céljából alakult „Országos Nemzeti Klub” Teleki Pál a Klub megalakulása óta igen gyakori résztvevõje volt ezeknek az összejöveteleknek, többször tartott ott elõadást és nem ritkán vett részt a – kurta ötperces hozzászólást engedõ – élénk vitákban. Határozottan kedvelte ezt a válogatott társaságot, amelynek soraiban Bethlen István is meg-megjelent és sokan mások az elsõ vonalból. Erre a – késõbb végzetessé vált – szerda estre különösen illusztris elõadó: Herczeg Ferenc, a nagy író Rákóczit méltató értekezése volt kitûzve és – természetesen – igen nagyszámú résztvevõre lehetett számítani. A klub elõrelátó elnöke ezért az Országos Kaszinó földszinti, nagy „sárgatermében” teríttetett és Teleki miniszterelnöknél telefonon egy nappal elõbb közvetlenül érdeklõdött az iránt, hogy személyes megjelenésére lehet-e számítani? Az igenlõ válasz után még azt is megkérdezte, hogy kellemes lesz-e, ha számára az elõadó jobbján lévõ helyet tartja fenn? Sõt, nagyon is! – volt Teleki válasza. Szerda este, csakugyan száznál is többen gyûltünk össze nyolc óra után és csoportokba verõdve, társalogva

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül

11

vártuk a gongütést, amely a félkilencet jelezve, az asztalhoz hív bennünket. Herczeggel és Karafiáthtal hármasban ott álltunk már a kijelölt helyeink mögött – középen az elnök, tõle jobbra az elõadó, balra én –, amikor a kaszinó fõlakája engedélyt kért Karafiáthtól, hogy a gongot megszólaltathassa. „Várjunk még egy-két percet, amíg megjön Teleki kegyelmes úr is! – hangzott az elnök válasza.” Erre valaki, aki velünk szemben állt a patkó-alakú asztal belsõ oldalán, megjegyezte: Mindig pontosan szokott megjelenni. Bizonyára fenn van a kaszinó társalgójában és nem sikerül a társaságtól egykönnyen megszabadulnia.” „Jó, hogy mondod – kiáltott fel Karafiáth –, már volt ilyen eset. Felszaladok és lehozom!” Gyors léptekkel körülkerülte a nagy asztalt és alig tûnt el a szemközti kijáraton, hozzám rohant a fõlakáj és izgatottan jelentette: „Kérem tessék a telefonhoz jönni. Teleki õexcellenciája Karafiáth kegyelmes úrral szeretne beszélni, de õt nem találom. Könyörgöm, tessék odajönni, kegyelmes úr!” A fõlakájt felküldtem a társalgóba az elnök után, én pedig a terem észak felé nyíló kijáratán át a szomszédos helyiségben lévõ telefonhoz siettem és bemondtam nevemet a telefonba. „Te vagy az, Tibor – hallottam Teleki Pál jól ismert hangját –, nagyon kedves, hogy idejöttél, de sajnálom, hogy idefárasztottalak, hiszen én Karával akartam beszélni. Ugyanis kissé késni fogok ...” Ebben a pillanatban megérkezett Karafiáth, amire én már csak ezt mondtam be a telefonba: „Már itt is van, átadom neki a kagylót!” Karafiáthot, persze, egyedül hagytam a telefonnál és visszasiettem a fehér asztalhoz Herczeg Ferenc mellé. Alig néhány perc múlva már megszólalt az asztalhoz hívó gongütés is, amire csak az elnök adhatta meg a jelet. Úgy is volt, már jött Karafiáth és engem Herczeg Ferenc jobbjára tessékelt, miközben a Teleki nevét hordozó kartonlapot onnét elvette és az én névkártyámat tette a helyébe. „Mindjárt megmagyarázom – jegyezte meg, látva kérdõ tekintetünket és az én vonakodásomat –, csak foglaljunk helyet, hiszen már úgyis nagy késésben vagyunk!” „Teleki maga kívánta így – mondotta, miután helyet foglaltunk. – Téged kéretett, Tibor, hogy foglald el az õ helyét illusztris elõadónk jobbján, hogy ott ne tátongjon a vacsora alatt, amelyre közbejött kényszerítõ körülmények miatt már nem tud megérkezni, föltûnõ ûr. Téged pedig – fordult szavaival Herczeg felé –, arra kér, ne tekintsd a nem rajta múlott késését figyelmetlenségnek, hiszen, amikor az elõadásodat megkezded, õ már mindenesetre itt lesz. Õ majd igyekszik feltûnés nélkül besurranni a terembe és Tibor eredeti helyét elfoglalni, itt, tõlem balra.”

12

Ilyen minuciózus figyelmet szentelt Teleki ebben az utolsó telefonbeszélgetésében minden apró körülménynek, hogy valahogyan csak rendet ne bontson és érzékenységet ne sértsen a késésével. Ilyesmi csak tökéletesen nyugodt lelkiállapotban képzelhetõ el még a legkeményebb férfinál is, hát még õnála, aki törékeny testtel bírt. A hangja teljesen mindennapian csendült, abban a közvetlen kedélyességet árasztó, baráti tónusban, ahogyan megszoktuk nála és az izgalomnak a legkisebb jelét sem árulta el. Sohasem tapasztaltunk nála alakoskodást, csak abszolút õszinteséget, vagy – ha tapintatlan kérdezõsködõvel állt éppen szemben – mély hallgatást. Ha tehát õ azt mondta, hogy Herczeg elõadása elejére megérkezik azon az április másodiki estén a körünkbe, akkor nem lehetett kétség abban, hogy õ ezt abban a pillanatban, este fél kilenckor, valóban így szándékolta és hogy e velünk közölt tervének a kivitelében csakis olyan váratlan, külsõ körülmény akadályozhatta meg, amelyre egyáltalán nem gondolhatott. Az természetével, sõt a jellemével nem fért volna össze, hogyha neki kétségei lettek volna a megjelenési szándékának kivihetõsége tekintetében, mégis az elõadás kezdetére való biztos megérkezésével – nála sohasem tapasztalt – félrevezetõ módon hitegessen minket. Ennek a józan ész is ellentmond, mert hiszen a közlésének a tényleges tartalmával, csak azt érhette el, hogy a vacsora megkezdésével csakugyan nem várakozunk rá, de annál inkább megvárjuk õt az elõadással! Azt pedig õ nyilván nem szándékolhatta, hogy fél kilenckor ne várakozzunk a megjelenésére, de negyed tízkor már igen, mert akkor okvetlen ott lesz! Így hát csakugyan félóra késéssel került csak sor Herczeg elõadására, miután Teleki megjelenésére mindaddig hiába várakoztunk és a közönségünk sürgetõ „halljuk”-ozása egyre türelmetlenebb lett. Ami érthetõ volt, mert nem tudták, hogy mi okozta a késést és a közönségünk zöme ahhoz szokott, hogy az összejöveteleinkrõl legkésõbb 11 órára hazaérhet. Jó is volt, hogy nem vártunk tovább, mert Teleki, bizony nem jött el ezen az estén az Országos Nemzeti Klubba. Hogy mért nem, azt másnap hitetlenül olvastam a zûrös huzavona után nagy nehezen megjelent hivatalos közlésben: „Teleki Pál miniszterelnök az 1941. április másodikáról harmadikára forduló éjjel a miniszterelnökségen lévõ hálószobájában agyonlõtte magát. A kormányzó úr Õ Fõméltóságához és a családjához intézett búcsúleveleket hagyott hátra...” Ez a megdöbbentõ közlés – az elõzõ estén részemrõl tapasztaltak után – teljesen valószínûtlennek tûnt fel számomra. Szilárd meggyõzõdésem, hogy este fél kilenckor még esze ágában sem lehetett, akárcsak a halála lehetõségére is gondoljon, annál kevésbé, hogy öngyilkosságra készüljön.

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül

A további részletek, amelyek lassanként kiszivárogtak, csak megerõsítettek abban, hogy öngyilkosságról szó sem lehetett. Azt terjesztették, hogy Telekit április másodikán teljesen kiforgatta a lelki egyensúlyából a londoni követünk, Barcza György jelentése, amelyrõl a délután folyamán értesült és amely szerint Anglia hadat üzen, ha szövetségesével, Jugoszláviával szemben katonai akciót kezdünk. Hogy ez a jelentés végzetesen lesújtó hatással lett volna rá, azt több ismert tény zárja ki. Mindenekelõtt az a kijelentése, amelyet a hír vételekor tett – (és amelyet célzatosan csak az elsõ felében szoktak terjeszteni). Megbízható külügyi forrásom szerint Teleki megnyilatkozása szó szerint a következõ volt: „Tudtam, hogy ez lesz a vége” –, volt az elsõ megjegyzése. Ez pedig arról tanúskodik, hogy nem érte meglepetés, következésképpen nem volt mért izgalomba jönnie, vagy éppen kétségbeesnie. Hogy a „lelki egyensúlyát” csakugyan nem borította fel a neki nem meglepõ hír, azt a folytatólagos – (a vonatkozó közlésekben rendszerint elsikkasztott) – szavai vitán kívül helyezik: „No, de nem eszik a levest olyan forrón, ahogyan tálalják! Hiszen az õsszel is ugyanígy fenyegetõztek, amikor a német csapatok átvonulása Románia felé megkezdõdött és az egész csak üres fenyegetés maradt, úgy-e? Most is így lesz... Legalább is remélhetjük...” Ha Teleki így intézte el a részérõl elõrelátott angol intervenciót, akkor – minden izgalom nélkül fogadta. Nem is történt ezután semmi változás az az napi késõ délutáni tervében. Nem sokkal a londoni hír vétele után bement a Bazilikába, hogy a cserkészekkel együtt részt vegyen a lelkigyakorlaton. Meg is gyónt, ami – a vallását az õ módján komolyan vevõ férfinál – kizárja, hogy a lelkének bármilyen titkát is elhallgatta volna a lelkiatya elõtt. Az is kétségtelen, hogy nem kaphatott volna föloldozást, ha viszont meggyónta volna, hogy öngyilkosságra készül. Azt, hogy a feloldozást megkapta, tudjuk teljes bizonyossággal, hogy másnap reggel áldozni készült. És ugyan lett volna-e valami értelme annak, hogy a másnapi áldozás alkalmára még este kikészíttesse a cserkészruháját, ha nem akart volna másnap csakugyan elmenni reggel a Bazilikába, hanem ehelyett ekkor már öngyilkosságra készült volna? Ha londoni közlés után nem mutatkozott nála semmi jele a lelki egyensúly megbomlásának, még kevésbé idézhette elõ a gyónása! Sõt, ellenkezõleg: ha lett is volna benne bizonyos mértékû lelki nyugtalanság, azt is meg kellett szüntetnie nála a lelki fürdõ újjávarázsoló, felpezsdítõ és kiegyensúlyozó hatásának! Hogy pedig Teleki a gyónása után csakugyan ilyen abszolút nyugodt lelkiállapotban volt, azt nemcsak a másnapi áldozásra való készülésével kapcsolatos intézkedése, hanem Karafiáth Jenõ és a magam – kétségbe nem vonhatóan szerzett – tapasztalata is bizonyítja. Ui. április másodikán este fél kilenckor vele lefolyt telefon-

érintkezésünk során észlelt magatartásából: az apró, szinte jelentéktelen körülményekre is kiterjedõ, éber körültekintésébõl, a tapintatos figyelmességébõl és a hangja mindennapian nyugodt, szokottan kedélyes megnyilatkozásából csakis az õ normális kedélyállapotára vonhattunk le következtetést. Mindebbõl nyilvánvaló, hogy a velünk való érintkezése idejében még semmi esetre sem foglalkozhatott öngyilkossági gondolattal. Arról, hogy még ez után az idõpont után történt volna a nap hátralévõ mintegy három órája alatt valamilyen olyan végzetes esemény, amely Teleki egyensúlyát megbontotta és õt kétségbeesésbe sodorta volna, soha senki semmiféle adattal nem szolgált! Ha lett volna ilyen váratlanul a nap utolsó óráiban lesújtó esemény, az nem maradhatott volna titokban, hiszen nyilván az egész országot súlyosan érintõ csapásnak kellett volna annak lennie! Mindezek alapján kétségbevonhatatlan az a józan logikával levont, lélektanilag is egyedül elfogadható következtetés, hogy Teleki Pálnak a tényleg bekövetkezett erõszakos halála elõtt az utolsó két-három órában semmi oka sem volt és a lelkiállapotában semminõ jel sem utalt a küszöbön álló – állítólagos – öngyilkosságára. Ha pedig így van, akkor az õ halálát külsõ erõszak idézte elõ.

Külsõ tények is ezt igazolják. Nyakszirtlövés oltotta ki az életét. Ezt az ember saját magán végre nem hajthatja! Aki megpróbálja, annak legfeljebb csak könnyen súrolhatja a nyakát, az elferdült irányból érkezõ golyó. Teleki koponyájába azonban merõlegesen hatolt be! Õt ágyban fekve találták holtan: márpedig fekvõ állapotban még kevésbé lehetséges az öngyilkos nyakszirtlövés saját kezû végrehajtása. Az aránylag kevés vérnyom az ágyban, komoly gyanút kelt arra nézve, hogy a lövés nem az ágyában érte Telekit. Viszont sebesülése olyan súlyos volt, hogy a lövés után õ maga nem tudhatott már elhelyezkedni az ágyában! De sem a hálószobájában, sem máshol a lakásában nem is találtak vérnyomokat. Végül az a körülmény is az öngyilkosság feltételezése ellen vall, hogy Telekit reggel az õt felkelteni készülõ inasa koromsötét szobában találta. Az ablak – szokás szerint – el volt fedve, villanylámpa nem égett a szobában. Már pedig egészen valószínûtlen, hogy valaki, ha öngyilkosságra készül, azzal tegye bizonytalanná a kívánt eredményt, hogy tette elkövetése elõtt eloltja a villanyt és aztán a sötétben keresi meg a pisztolyát és tapogatózva illesztgeti azt a testéhez. Viszont az az eset, úgy-e, hogy takarékosságból a lövés eldördülése után oltotta volna el a lámpát, nyilvánvaló abszurdum. Csak egyetlen feltevés állhatja meg a helyét, az hogy a pisztolyt is, meg a lámpát is a meghalttól eltérõ személy kezelte. Vagyis: Teleki Pál gyilkosság áldozata lett!

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül

13

Ki tehette? Mint mindig, az, akinek ez az érdekében állott! Ezt pedig igen könnyû felismerni Hitlerben, illetve az õ parancsára cselekvõ hóhérgarnitúrában. Pályafutása alatt sohasem tûrt ellentmondást, még kevésbé ellenállást, hanem az elsõ ilyen jelre, vagy ilyesmire való elszántság puszta feltételezése esetén is már eltétette az illetõt a láb alól. Számtalan példája van ennek, köztudomású ez a gátlástalan elvetemültség az õ minden emberi tulajdonságból kivetkõzött rendszerében. Akitõl Hitler félt, mert akárcsak megérezte az illetõrõl, hogy megveti, hogy adott esetben kész vele szembefordulni, azt az õ diktatórikus módján halálra ítélte. Ez a sors érte pl. Borisz bolgár királyt és Horthy István kormányzó-helyettest, mert nem csináltak titkot Hitler-ellenes nézeteikbõl. Hogy Teleki Pál nem volt németbarát, az nem volt titok, sõt szinte köztudomású. Hitler nem felejtette el neki, hogy meg merte tagadni a német csapatok hadi felvonulását a velünk baráti Lengyelország ellen; tovább ingerelte a féktelen diktátort, hogy Teleki a román ügyben is „nehézségeket” támasztott neki, legutóbb pedig a jugoszláv vonalon „akadékoskodik”. Neki nem tetszõ feltételeket tûz ki, ragaszkodik a Bánáthoz, amelyre õ maga vetette rá a szemét. De betelt a pohár, amikor Teleki március végén Legfelsõbb Honvédelmi Tanács ülésén kemény szavakkal kelt ki Hitler hadvezetõségének a magyar kormány háta mögött immár ismételten bekövetkezett, közvetlen rendelkezései ellen a magyar honvéd vezérkar irányában. Nem kétséges, hogy az az erélyes fenyegetés, amelyet Teleki e háta mögötti eljárás megismétlése esetére bekövetkezendõ megtorlás kíméletlensége tekintetében Werthhez intézett, a németeknek is szólt, hiszen ennek a divatba jött alattomos eljárásnak és jogtalan hatalmaskodásnak a végét jelentette. Az sem kétséges, hogy a Legfelsõbb Honvédelmi Tanács titkos ülésén történtekrõl a német diplomácia – tehát e réven – Hitler is – késedelem nélkül értesült. E Tanácsnak ui. az összes miniszterek is tagjai; márpedig a magyar miniszterek között – (elképesztõen szégyenletes!) – akadt már ekkor is egy: Reményi-Schneller Lajos – (az Imrédy kiválasztotta és a többé el nem bocsájtható!) – pénzügyminiszter, aki, mint idõvel kiderült minden budapesti német követnek a rendszeres hírvivõje volt! Elképzelhetõ, hogy azt a Hitlert, aki Jugoszlávia pálfordulása, különösen pedig a diktátor képének Belgrád nyílt terén történt bemocskolása óta az õrjöngõ dührohamok egyikébõl a másikába esett, milyen mód felett felingerelhette Teleki kifakadása és fenyegetése. Kimondotta rá, amit az elõbb Jugoszláviára: el kell pusztítani, tiporni, megsemmisíteni! Hát negyvennyolc órán belül meg is tette! A tettes fölbujtója csakis õ lehetett! Minden adat cáfolja az „öngyilkosság” lehetõségét – minden adat bizonyítja a hitleri parancsra végrehajtott gyilkosság tényét!

14

De a nácik magatartása a gyilkosság éjjelét követõ napon el is árulta az õ rossz lelkiismeretüket! Éppen abban a pillanatban, amikor délelõtt összegyülekezõben voltak a Sándor-palotában a hirtelen egybehívott minisztertanács tagjai, eszeveszett dübörgõ zaj viharzott el az épület felett. Szinte súrolta az a német légiraj, amely felette többször is – egészen mélyen szállva –, elrepült, majd a Duna-hidak, végül Pest felett ismételte meg különös csendzavarását. Arra, hogy ez a repülõegység, amely – állítólag – úton volt Jugoszlávia felé, Budapest felett megszakítsa útját és ott ilyen zene-bonát rendezzen, se repüléstechnikai, se valamilyen stratégiai ok nem volt, az egész tüntetésnek tehát csakis politikai oka lehetett! Meg akarták félemlíteni a kormányt és a magyar fõváros egész népét, hogy valahogyan ne merészeljen hangot adni a Teleki meggyilkolására vonatkozó, széles körben lappangó gyanúnak és Hitler ellenes tüntetésekben kitörni, illetve ismeretlen tettes ellen éppen hogy magát a bûnvádi eljárást meg is indíttatni. Hát ez el is maradt, mert a kormány is így fogta fel ezt a figyelmeztetést. Erre kétségtelen bizonyíték van! Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki mint rangidõs, ideiglenesen átvette a kormány vezetését, a miniszterelnöki dolgozószobából a minisztertanács terme felé tartott. A titkár szobáján áthaladva, abba a minisztertanács termét megelõzõ helyiségbe ért, ahol audienciára várakozók szoktak tartózkodni. Most néhány újságíró lappangott ott, hírszerzõ alkalomra lesve. Látszik, hogy az épületben zûrzavar uralkodott, mert minisztertanács idején ide senkit sem szoktak beengedni. Keresztes-Fischer meglátva a szokatlan várakozókat, igen idegesen kiáltott rájuk: „Mit keresnek itt az urak? Tessék lemenni a sajtóirodába, majd ott megkapják a kommünikét...” Ebben a percben éktelen „égzengés” zaja dübörgött el az épület felett, amelynek az ablakai megreszkettek. Keresztes-Fischer ott termett a Dunára letekintõ terasz ajtajánál és kinyitva, kitekintett rajta. A német hadi repülõraj ott fordult meg a szeme láttára, hogy még mélyebben dübörögjön el a magyar kormányhatalom székhelye felett. Ez a manõver, bizony, félreérthetetlen célzatot árult el. Éreztetni akarta a magyar kormánnyal a német diktatúra mindenre kész túlerejét! Keresztes-Fischer, aki erõsen náciellenes érzelmû volt, izgalmában és fölháborodásában valósággal reszketve fordult vissza a küszöbrõl és – a jelenlévõkrõl megfeledkezve – õszinte kifakadást hallatott: „Még ezt is!” – kiáltotta, de meglátva a jelenet alatt még mindig ott lévõ újságírókat, a szavai folytatását elharapta. Indulatos mozdulatot kanyarított le a jobbjával, majd nála szokatlan nyers hangon rákiáltott a nagy zaj hallatára utána sietett elnökségi titkárnak: „Hívd fel azonnal a német követséget! Beszélni akarok velük! Tûrhetetlen... Mi az? Az urak még mindig itt vannak?!”

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül

Ez már a kijárat küszöbén még mindig ott leselkedõ újságíróknak szólt. El is tûntek azok abban a pillanatban. Így aztán a következõ részletekrõl nem is szivároghatott már semmi sem ki a nyilvánosság számára, amelynek meg kellett elégednie a minisztertanács hosszúra húzódó ülése után kiadott hivatalos közleménnyel, amely Teleki halálát öngyilkosságnak minõsítette, mégpedig azon az egyedüli alapon, hogy búcsúleveleket hagyott hátra. Mintha, bizony, ilyenek hamisítása nem lett volna könnyû feladat a mindenre felkészült náci „bûnszövetkezet” számára! Ezeket a leveleket nem tették közzé, sõt meg sem vizsgáltatták írásszakértõvel! Amit a szövegbõl utólag – töredékesen – megtudott a nyilvánosság, két árva szón kívül semmi elfogadható okot sem hoz fel öngyilkosság elkövetésére. Ez a két szó Horthy Miklós kormányzó Emlékiratai 217. oldalán olvasható és így szól: „...gazemberekkel szövetkeztünk...” Ez bizony, olyan kifejezés, amilyennel Teleki Pál finom egyénisége nem szokott élni! És – ne felejtsük el! – az õ halálát megelõzõ 2-3 órában nem is történt semmi olyan, ami ilyen kifejezés kiváltására késztethette volna. Ami pedig a magyar kormány háta mögött való, tehát álnokul alattomos eljárást illette, arról Telekinek már 1940 szeptembere óta tudomása volt és annak a megismétlõdését, amely 1941. március vége felé tudódott ki, õ maga már akkor felszámolta a Legfelsõbb Honvédelmi Tanács ülésén. Azóta, hogy akkor, bizonyos feltételek mellett – beleegyezett mégis a kormány háta mögött elõkészített akcióba –, és ezzel felmentést adott a kifogás alá esõ elõzményekre vonatkozóan – semmi olyasmi sem történt, amely azt a kifakadást, hogy „gazemberekkel szövetkeztünk”, aktuálissá tette volna. Valószínûnek látszik, hogy a hamisító azért írt a levélbe ilyen drasztikus szavakat, hogy megelõzze a levél közzétételét! A hivatalos kommüniké hitelét nem erõsítette, hogy a közzétételével nem várta meg a hullaszemlén részt vett orvosszakértõk véleményének végleges kialakulását, amely a déli lapok szerint a délelõtt folyamán még nem jött létre. Nem is csoda, hiszen, amint kiderült, tõlük azt kívánták, hogy a gyilkosság gyanújának már önmagában is tápot adó boncolás nélkül foglaljanak állást. Ebben pedig már feszélyezõ sugalmazás is volt a számukra, hogy az öngyilkosság megállapítása a kívánatos! A véletlen úgy hozta magával, hogy a szakértõk egy nevezõre hozásának a nehézségérõl szinte közvetlen tudomást szerezhettem. Én ui. 1933. március óta ismét gyakorló ügyvéd voltam és ebben a minõségemben felkerestem a budapesti kir. ügyészség elnökét, Baróthy Pált április 4-én. Egészen kivételes eset volt és halaszthatatlanul sürgõs. Akkor már mûködött az a nem éppen szigorúan törvényes szerv, amelyet Keresztes-Fischer hatalmaskodása

hozott létre, a belügyminisztériumba berendelt kir. ügyészi csoport, amely besúgások, benyálazások, sõt ilyen tartalmú levelek alapján is elindította a bûnvádi nyomozást. Egy abszolút korrekt ügyvédtársam, régi barátom kapott ehhez a titokzatos fórumhoz idézést a következõ napra. Az õ védelmében akartam haladéktalanul beszélni a Budapesten mûködõ kir. ügyészek egyetlen törvényes fõnökével, Baróthyval, hogy felvilágosítást kérjek tõle az ügy mibenlétérõl és közöljem vele, ha ezt meg nem kapom és a kihallgatás helyét át nem teszik törvényszerû színhelyére, a Markó utcai ügyészség helyiségébe, én egyedül fogok elmenni a belügybe az idézésnek megfelelõen, de magához a belügyminiszterhez, hogy az idézõ szerv léte és mûködése, tehát idézése ellen is tiltakozzam. Mielõtt azonban a Teleki-tragédia miatt most miniszterelnöki gondokkal túlterhelt Keresztes-Fischert felkeresni próbálnám, elõbb nála kísérlem meg az ügy „törvényes útra” terelését. Ezt a kínos ügyet semmiképpen sem lehetett másnapra halasztani, így hát, amikor ifj. Boronkay Dénes, Baróthy titkára azzal fogadott – nagy bocsánatkérések között –, hogy az ügyészségi elnök úr ezen a délelõttön senkit sem fogadhat, mert perceken belül igen fontos értekezlet lesz nála, amelynek az idõtartama kiszámíthatatlan, én bizony azzal hökkentettem meg, hogy helyet foglalván, tudtára adtam, hogy meg fogom várni az értekezlet végét, bármeddig is tartson, mert az én dolgom halaszthatatlan és ha annak elintézésére a nap folyamán sor nem kerül, súlyos következményei lennének. Boronkay ezt jelentette és azzal jött vissza, hogy ha van bizonytalan idõre kiterjedõ türelmem, az ügyészségi elnök úr az értekezlet végeztével mindenesetre rendelkezésemre fog állani. Miközben újságokat és szivart tett elém, nyílt az elõszoba ajtaja és hat-hét férfi jött be rajta, akik elõtt a titkár nyomban kitárta az ügyészségi elnök szobája ajtaját. A csoport élén Bakay sebészprofeszszor haladt. Róla olvastam az újságban, hogy a Teleki halála okát kivizsgáló orvosszakértõi triumvirátus tagja. Ezzel aztán megvilágosodott elõttem, hogy miféle értekezletrõl van szó. Az erõszakos halállal elhaltak eltemetése elõtt ügyészségi engedélyre van szükség, vagyis annak az elõzetes eldöntése mellõzhetetlen, hogy fel kell-e boncolni a hullát, vagy sem? Bûncselekmény gyanúja esetén az ügyészség a boncolás elrendelésének az indítványozásától tehát el nem tekinthet. Ezt a kérdést rendszerint a napos ügyész intézi el, mégpedig az iratok alapján, minden tanácskozás, sõt tûnõdés nélkül. Így hát ez a tömeges fölvonulás ilyen hasonló kérdésben már maga nyilvánvalóvá tette, hogy legalábbis nem egyöntetû a szakértõk véleménye a döntõ kérdésben. Ez nagyon is érthetõ, hiszen a laikus is tudja, hogy a lövés irányát csak a felboncolt testrészben talált seb irányából lehet megállapítani és hogy a boncolás adhat alapot csak arra is, hogy a lõfegyver távolságát a meglõtt testtõl kikövetkeztetni lehessen.

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül

15

Eszerint – kétség esetén – egyedül boncolás döntheti el a problémát, hogy idegen vagy saját kéz sütötte el a gyilkos fegyvert. A gyakorlat az volt, hogy a legkisebb kétség esetén sem szabad mellõzni a boncolást. Már maga az a körülmény, hogy a boncolás mellõzéséhez vezetõ értekezlet több mint másfél órát vett igénybe, nyilvánvaló, hogy nem volt egyöntetû vélemény a jelenvoltak között, hanem igenis: szakszerûen indokolt kétségek merültek fel, ami bizony, kötelezõvé tette volna a boncolás elrendelését. Az ettõl való eltekintést megmagyarázza az a körülmény, hogy az értekezleten Radocsy igazságügyminiszter képviselõje is részt vett, ami teljességgel szokatlan volt, de nem törvénytelen, mert a kir. ügyészségek nem függetlenek, mint a bíróságok, hanem az igazságügyminiszter utasításait kötelesek követni. A gyakorlati szokástól eltérõ döntés tehát nyilván az igazságügyminiszter részérõl, tehát elsõsorban – úgy látszik – politikai meggondolásból jött létre… Mert bizony, olyan vizsgálóbíró – ha az ügyészség a kétségre tekintettel indítványozta volna a boncolást – nem akadt volna, aki annak az elrendelését mellõzze! Bírói döntés nélkül semmi okunk sincs, hogy a gyilkosság gyanúját elhárító állásfoglalásnak – az ennek ellentmondó számos körülmény semmibe vételével hitelt adjunk. Ellenkezõleg: a boncolás mellõzésével kapcsolatban észlelt körülmények egyenesen megerõsítik – legalábbis bennem – a soha meg nem ingott feltevést, hogy Teleki Pál nem akart az õ annyira szeretett cserkészeinek a lelki összeomlásból nemkívánatos példát adni… Még hozzá: alig egy-két órával a velük együtt végzett lelkigyakorlat és szentgyónás után… A szélsõjobboldali sajtóban megjelent, akkoriban egy túlbuzgó, tehát gyanús fejtegetés arról, hogy már csak azért sem képzelhetõ el a gyilkosság lehetõsége, mert a miniszterelnöki palota kapujában éjjel-nappal rendõrõrszem áll és a belépõket a portás is ellenõrzi. Ezzel azt kívánta a cikk írója elhitetni, hogy idegen személy sem be nem hatolhatott oda észrevétlenül, sem ugyanúgy el nem távozhatott. Nos, ez az állítás nem helytálló! A Sándor-palotának még három bejárata van, mégpedig olyan, amelyet ugyan zárva tartanak, de ellenõrzés alatt nincsenek. Ezek: a Szent György térre nyíló, második nagy kapu, a Duna-felé nézõ emeleti terasz alatt a bástyára nyíló ajtó és a Várszínház épületébe vezetõ átjáró. Fejlett technikai eszközök birtokában bármelyiken könnyen behatolhatott gátlástalan személy, vagy akár több is teljesen észrevétlenül. De nem hallgathatom el, hogy amióta tudom, hogy a kormányzó mellett éveken át testõrzõ szolgálatot teljesített m. kir. államrendõrségi detektív bebizonyítottan a nácik fizetett ügynöke volt, hajlandóbb vagyok elhinni inkább azt is, hogy ugyanilyen személy Teleki környezetében is akadt, mintsemhogy öngyilkosságát hihetõnek tartanám… Minden esetre van két koronatanúm, akiknek a ha-

16

sonló meggyõzõdésére hivatkozhatom, mégpedig – Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásra és Witz Béla pápai prelátusra, Teleki gyóntatójára. A katolikus egyház ui. öngyilkosoktól megtagadja az eltemetésükben való részvételt, tiltja a szokásos szertartás megtartását. Ez alól kivétel csakis akkor tehetõ, ha feltehetõ, hogy az öngyilkos be nem számítható állapotban követte el a tettét. Telekinél, ugyebár igazán szó sem lehet ilyen állapot feltételezésérõl? És lám: Witz Béla prelátus (fõpap!) megtartotta az Országház kupolatermében – tehát a legdíszesebb helyen(!) – a gyászszertartást, amelyen részt vett Magyarország hercegprímása is, így tevén mindkettõ tanúbizonyságot afelõl, hogy Telekit nem tekintik öngyilkosnak! Holtteste meg is kapta a hívõket megilletõ beszentelést a parlamenti ravatalán csakúgy, mint a Kerepesi díszsírhelyén, ahová honfitársainak ritka méretekben és megrázóan õszintén megnyilvánuló, országos részvéte kísérte…

ROZGICS MÁRIA: TÖPRENGÔ TÖRTÉNELEM Az Erdélybõl elszármazott zenész a közelmúltban egy igen érdekes titkot osztott meg velünk. „Sokszor hallottam gróf Teleki Pál tragikus halálának körülményeirõl, amelyet a közvélemény a mai napig öngyilkosságként fogad el. Jómagam 1940. szeptember végén tudtam Kolozsvárról kijönni Budapestre, itt rövidesen az erdélyi menekültek otthonába kerültem és kapcsolatot teremtettem a Mária Kongregációval, ahol Varga László volt a prézes (a kongregáció világi vezetõje) és ott ismerkedtem meg egy nagyon kedves, idõs páterrel, akit úgy hívtak, hogy Fritz Béla. Tõle tudtam meg, hogy õ gróf Teleki Pál gyóntatója volt. Elmondtam neki, hogy a nõvérem Nagyszebenben maradt és õ is próbál Budapestre jönni. Megkérte az útlevelét, hogy Magyarországra kijöhessen, és mit lehetne tenni, annak érdekében, hogy biztosan meg is kapja a szükséges okmányt. Fritz páter azt mondta: elintézem a dolgot a miniszterelnök úrnál. A nõvérem magyar, német, és román nyelven anyanyelvi szinten beszélt, gyors- gépíró volt, és biztosítottak neki egy állást a miniszterelnöki hivatalban. A tragikus eseményrõl, Teleki Pál haláláról csak másnap szereztem tudomást, mert akkor nem volt nekünk sem rádió, sem újság. Rögtön elsiettem a Horánszky utcába, hogy a páter úrral tudjak beszélni. Õ ott volt, Varga László otthonában és tõle tudakoltam, mi történt. Azt mondta: „Nem lett öngyilkos, egyszerûen megölték. Aznap reggel gyónt nálam, készült egy nehéz idõszakra, mert telefonokat kapott Berlinbõl, ahol megfenyegették, elkapták a küldöncét, akit Angliába küldött ki. A küldöncnél lévõ levelet beolvasták neki a telefonban. Göring ordított, s õ letette a telefont”. Ezt a reggeli gyónáskor elmondta Fritz Bélának, aki tõle tudta.

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül

Azt is elmondta, hogy egész éjjel bent volt a miniszterelnöki hivatalban, iratokat égettek, rendezgettek mindent, s valamikor hajnalban két lövés hallatszott. Telekit ott találták a bal kezében egy kis pisztollyal, viszont a lövedék a tarkója baloldalán hatolt be, és ez egy nagy, 9 mm-es katonai pisztolyból származó lövedék volt, nem olyan, amilyen a miniszterelnök úr kezében volt. Ha valaki jobb kezes, nem lövi tarkón magát bal kézzel. Az volt a gyanú, hogy maga Kietl jött ide, egy SS katonával, aki magyar származású volt, s õt utasította, hogy lõje le. Tehát nem lett öngyilkos, hiszen az egyház, ha egy bíboros öngyilkos volt, õt sem temette el egyházi szertartás szerint, mi pedig ott voltunk gróf Teleki Pál temetésén, amelyet fõpapi segédlettel celebráltak. Késõbb hallottam, hogy a családi sírboltba átvitték a Kerepesi temetõbõl. Arról is hallottam, hogy ezzel a sváb katonával, aki lelõtte Teleki Pált, valamikor 2000 körül egy újságíró beszélt, akit súlyos betegen, igen rossz körülmények között ugyan, de még élve talált meg, s ez a katona bevallotta, hogy õ volt az, aki lelõtte Telekit, parancsra. Valóban nem lett öngyilkos. Teleki azt válaszolta Göringnek a telefonba, hogy ha meg nem támadási szerzõdést kötöttek Szerbiával, akkor egy magyar mi-

niszterelnök a szavát nem másítja meg. Ha jól emlékszem. Fritz páterrel még 1949 augusztusában találkoztam, mert szerettem volna felkérni, hogy õ eskessen össze a leendõ feleségemmel, de azt mondta, hogy nagy baj van, és neki el kell hagynia az országot. Sikerült kijutnia, és úgy hallottam, hogy Belgiumba került, ahol még egy rövid ideig élt, de nem tudom azt sem, hogy meddig. 1949-ben oszlatta fel a hatalom a szerzetes rendeket és a papság körébõl is sokakat elvittek. Találkoztam olyan személlyel, aki az Andrássy út 60-ban, egy szobában legalább hatvan holttestet látott, akik mind szerzetesek vagy kispapok voltak, s errõl sem beszélnek azóta sem, hiszen még azt sem lehet tudni, hogy hányan lehettek a meggyilkolt áldozatok. De Teleki Pál halálának valós körülményeirõl sem lehet beszélni, a hatalomnak pedig nem érdeke, hogy feltárja az igazságot. Ezt, amit tudok, azért adtam közre, hogy minél többen értesüljenek róla, s minél többen járjanak nyitott szemmel a Hazában, hogy senkit se lehessen becsapni, átverni, kilopni a talpunk alól a magyar földet.

gr. Teleki Pál emlékezete kiben így, kiben úgy él! Mint fentebb már céloztunk rá, Teleki körül nem csak halála, hanem érdemei, munkássága körül is vannak nézetkülönbségek, továbbá nagy hallgatások, és még nagyobb hamisságok, megérdemelt szobrának budapesti felállításáról nem is beszélve gróf Teleki Pál (1879-1941) sírja Máriabesnyõn

STOFFÁN AZ „ÉN ÖLTEM TELEKI PÁLT“ CÍMÛ KÖTETÉBEN A KÖVETKEZÕKET ÍRJA:

MEG

„Antall József és Kohl kancellár megegyeztek abban, miszerint Teleki halálának körülményeit a magyar történészek nem kutathatják a továbbiakban sem, mert ha kiderülne az igazság, a magyar népnek talán megváltozna a véleménye a németekrõl és ez árthatna a két nemzet barátságának." Azt hiszem, itt az ideje, hogy az utókor megismerhesse az igazságot Teleki Pál egykori miniszterelnökünk halálát illetõen! A történelem meghamisítására nem hajlandó történészek vállalják fel ezt a nem mindennapi témát, valamint a magyar nemzet tagjai kérjék Teleki Pál exhumálását! Pusztaszeri László

történész szerint ebben az esetben, (s ha a koponya épen maradt) megtudhatjuk, mi az igazság: vajon megölték-e Teleki Pált? A magyar nemzet ifjúságának kötelessége lesz feltárni az igazságot, hogy igaz színben és látásban megismerhessék gróf Teleki Pál életútját. Feltehetõen ismét egy követhetõ, hívõ, katolikus példakép állhatna a magyar ifjúság és a magyar nemzet elõtt.

ANTAL JÓZSEF RENDSZERVÁLTÓ MINISZTERELNÖK, MEGPRÓBÁLTA FELÉBRESZTENI A SZUNNYADÓ EMLÉKEKET, 1991. ÁPRILIS 3-ÁN, TELEKI GRÓF HALÁLÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁN MONDOTT MEGEMLÉKEZÕ BESZÉDET. Részlet: Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt emlékez gyülekezet! Különleges érzés itt állni és Teleki Pál, Magyarország egykori miniszterelnöke nem mindennapi életútjára és tragikus halálára emlékezni. Közönteni mindazokat, akik ma olyan érzésekkel vannak közöttünk, hogy vállalják Teleki Pál életmûvét, vállalják mindazt, ami Teleki Pál életútjában, életmûvében maradandó, és számunkra is iránymutató. Tragikus befejezés, de tragikus volt Magyarország helyzete és tragikus a magyar történelem menete és mindaz, ami az elmúlt évtizedekben és évszázadokban velünk történet. E történelem okkal sugallta Kölcsey-

Witz az a Fritz: tények és találgatások Teleki Pál halála körül Teleki Pál emlékezete kiben így, kiben úgy él!

17

nek, a Himnusz költõjének: „megbûnhõdte már e nép a múltat s jövendõt.“ Teleki Pál életmûvében mindig figyelembe kell venni azt, hogy mely korban élt, milyen kihívásokra adott választ, és mi volt a válaszadás lehetõsége, itt a Kárpát-medencében. Mi volt az az idõszak, amit 1879 és 1911 áprilisának tragikus idõszaka között megélt? Mit tett és hogyan kísérelte meg tudományban, politikában, nevelésben, mindabban ami e gazdag életmûnek része volt, Magyarország felemelkedését szolgálni. stb., Amit beszédében Teleki életmûvébõl figyelembe vett: Teleki német „náciellenességét” – utalva ezzel a náci gyilkosokra, – és az akkori politikai helyzetre, mely mentségére szolgál a numerus clausus, azaz a zsidótörvényre

AZTÁN A ZSIDÓTÖRVÉNY MIATT ZSIDÓ ELISMERÉS TELEKINEK „Teleki Pált – akinek nevéhez egyetlen zsidó halála sem fûzõdik, viszont zsidók ezreinek életét mentette meg – lengyel barátainkkal közösen a jeruzsálemi Jad Vasem kitüntetésre javasoljuk – Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat 2005. Csicsery-Rónay István: Teleki Pál és a zsidóság

TELEKI PÁL HALÁLA – MÚLT IDÉZÕ 2004. ÁPRILIS: Az elmúlt hetek és hónapok Teleki-szobor körül kavargó vitája tökéletesen leképezte a magyar szellemi élet összes nyomorúságát. Volt minden, mint a búcsúban: aláírásgyûjtõ honlap, néhány hét alatt kétezer hozzászólás fölé futó topik az Indexen, sértõdött nyilatkozatok, megbütykölt Teleki-búcsúlevél, soha meg nem jelent könyvre, tanulmányra való hivatkozás, számtalan történelmi tévedés, publicisztikai dömping, amelybõl például – ennyivel tartozunk a morálnak vagy valami ilyesminek – Aczél Endre mértéktartó Népszabadságbeli írása határozottan kilógott. Voltak még fontoskodó olvasói levelek az országos napilapokban és komoly tanácstalanság abban, hogy hol is vannak már Teleki-szobrok az országban (Szolgálati közlemény: két büsztje van neki, egy Gödöllõn, egy meg az érdi földrajzi múzeum kertjében. A közgazdasági egyetemen csak egy emléktáblát találunk.) Feltûnõ volt azonban az, hogy a történészek legtöbbje csendben maradt, vagy ha nyilatkozott, akkor olybá tûnt, mintha

18

Teleki Pál emlékezete kiben így, kiben úgy él!

a fogát húznák. E sorok szerzõje csak korlátozott mértékben tartozott a fogfájósok közé, és kényszert érzett a réz ún. kivágására a Rubicon hasábjain, ez is az igazsághoz tartozik. A Fidesz mélyen hallgatott – valószínûleg jól tette. Ezen megfigyeléseink azonban vajmi keveset számítanak. Nem feladatunk eldönteni, legyen szobor, avagy sem, meg hogy hol álljon. Üljön. E terhet levette rólunk Balatonboglár önkormányzata, és ez nagyon helyes. A kései kutató számára nehezen megmagyarázható az a szívósság, amellyel Teleki nemzedékek emlékezetében meg tudott ragadni, s hogy az ellentétes nézetek ütközése ilyen szikrázást idézhetett elõ. Egyfelõl igaz, hogy Teleki egy sor olyan törvényt támogatott, szorgalmazott, szavaztatott meg életében, amelyek magyarok százezreit rekesztették ki a nemzetbõl. Antiszemita volt, na. És nem azért, mert meg akarta menteni a zsidókat, hanem mert a közép- és kelet-európai politikusoknál van egy kitartó, bár nem túl rokonszenves hagyomány, amely arra készteti õket: nemzetük modernizációját egynémely kisebbség rovására valósítsák meg. Iuliu Maniu és Edvard Benes arra jött rá a harmincas években, hogy a magyarok zavarnak, ki kell rakni õket. Teleki az új (nem dzsentri) középosztály legkomolyabb akadályát látta a magyar zsidóságban, és a második világháború elején õ is korlátozásukban/eltávolításukban gondolkodott. Nem érte meg a vészkorszakot, és nem tudhatjuk, mit tett volna 1944-ben. Másfelõl Teleki tudatos elit-politikája, az ország függetlenségén munkálkodó kormányzása és önként vállalt halála jócskán árnyalja a róla alkotott/alkotható képet. S bár a két szemléletmód (kirekesztõ/nemzetépítõ Teleki) korántsem összeegyeztethetetlen, az összecsiszolásra nem sokan hajlandóak. Egymást kizáró identitások küzdelme zajlik, és a józanságnak alig van terepe. S mintha ez nem lenne elég, csodálatos túlélõképességet mutat az a nézet, amely szerint Telekit – régi magyar hagyomány – meggyilkolták. 1941. április 3-án reggel fél hét tájban vette észre az ablakokat kinyitó inas, hogy az ágyban fekvõ miniszterelnökkel valami baj történt. Némi zavarodottság után sietve értesítették az orvosokat és Teleki családját, továbbá a kormány tagjait, akik a délelõtt folyamán mind megérkeztek a Sándor-palotába. Egy félórára a kormányzót is magára hagyták a holttesttel. Horthynak alkalma lehetett elgondolkodni úgy is, mint Teleki két búcsúlevele címzettjének. A kormányzó még aznap Bárdossy Lászlót nevezte ki a kormány fejének. Teleki március végétõl mindennel küszködött, amit a szakirodalom preszuicidális szindrómaként ismer: alvászavarai voltak, régóta meglévõ depressziója is kiújult, fokozatosan elmagányosodott: gyermekei távol voltak tõle, felesége halálos betegen feküdt egy budai szanatóriumban, s a miniszterelnöknek néhány napon belül szembesülnie kellett bel- (nemzetiségpolitika Szatmárban) és külpolitikája (jugoszláv válság) kudarcával. Híressé vált búcsúlevelei saját kezétõl származnak, és igenis, Teleki

Pál néha leírt csúnya szavakat, sokkal cifrábbakat is, mint a „legpocsékabb nemzet”. Arról, hogy a németek gyilkolták volna meg, eddig semmiféle forrás nem került elõ. Berlinnek sem érdeke, sem oka nem volt meggyilkoltatni Telekit. A Teleki meggyilkolása-legendakör érdekes módon átfedéseket mutat a sumér rokonság kutatásával. A legendák elsõ és legelszántabb képviselõje, Zakar András ez utóbbit is mûvelte. 1983-ban, Bécsben megjelentetett, mûhelytanulmánynak nevezett könyvében irreális és önmagában is logikátlan konstrukciót vázolt fel a tudós-politikus likvidálásáról. Mûvének erénye, hogy számos olyan szereplõ nyilatkozatát közli, akik a hetvenes években még életben voltak, s az események szemtanúiként értékes részinformációkat adtak a miniszterelnök haláláról. A gyilkossági legenda tézisei a nyolcvanas években elérték a História címû folyóiratot, s ott bizonyos nyilvánosságot kaptak. A kilencvenes években a legendakör teljes pompájában megmutatta magát híveinek és ellenzõinek. Országos napilapokban, rádiómûsorokban, havilapok és egyesületi hírlevelek hasábjain jelentek meg újabb adalékok, vagy Zakar téziseit visszhangzó írások, s nem csak amatõr múltkutatók, hanem más történeti részdiszciplínában maradandót alkotó tudósok (Szilágyi Ferenc irodalomtörténész, Csapodi Csaba történész) tollából is. A dilettáns és a tudós értelmezésekben azonban volt néhány közös vonás: amellett, hogy levéltári vagy más forrásokkal nem terhelték meg õket, szerzõik nem ismerték alaposan sem Teleki életmûvét, sem a kort, amelyben élt. – Múlt idézõ 2004. április. Ablonczy Balázs

PÉLDAKÉPEINK: TELEKI PÁL – NEMZETI INTERNET FIGYELÕ 2010/03/28: Csigalassúsággal halad az a munka, amely a rendszerváltás elõtti évtizedek történészei és politikusai által „közkinccsé tett hordalékot letakarítja hazánk történelmérõl és történelmi személyiségeirõl. A megrögzött és megfizetett hazudozók generációkat vezettek félre, a gyûlölet és a széthúzás magvait hintették el minden olyannal szemben, ami nemzeti értékeink szerves része volt. Mérhetetlen energiát fordítottak arra, hogy lejárassák õseinket, hõseinket, közéletünk minden szereplõjét, és olyanokat favorizáljanak a szovjetektõl importált „készáruként”, mint Lenint és Sztálint, illetve holdudvaruk seregét, az emberiség (bizonyítottan) legnagyobb és legkegyetlenebb gonosztevõit. A „felsõfokú” (2-6 hónapos) gyorstalpaló foxi-maxi marxista tanfolyamokat végzett egykori politikusaink megkülönböztetett ellenszenvvel viszonyultak a szakemberekhez, azt pedig megbocsáthatatlan bûnnek tartották, ha az érintett – a sors kiszámíthatatlansága miatt – grófi vagy bárói titulust viselt. Így került gróf Teleki Pál is a bolsevikok fekete listájára, ami elismerésként is felfogható, hiszen jellemét és életútját értékelve eleve nem rokonszenvezhettek vele azok, akik a Kreml magyarországi kiszolgálói és helytartói voltak.

A TUDÓS GRÓF Az Erdélybõl származó Teleki Pál Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, geográfusnak készült, de gazdasági téren is felsõfokú képzésen vett részt, és egy ideig az egyetem közgazdasági fakultásán tanári beosztásban dolgozott. A földrajzi irodalomkutatás területén elért eredményei alapján a Földrajzi Intézet igazgatójának nevezték ki. Nemzetközileg is elismert földrajztudósként tartották számon. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Kiemelkedõ földrajzi és gazdasági ismeretei segítették abban, hogy a politika területére is sokrétûen megalapozott felkészültséggel kapcsolódjon be a politikai életbe, helyesen értékelje – hazánk szempontjából – a bonyolult nemzetközi helyzet rövid és hosszú távú kihatásait.

A TÁRSADALMI FEJLÕDÉS MOTORJA Gr. Teleki Pál elkötelezett híve és tevõleges segítõje volt az új nemzedék sokoldalú képzésének. Meggyõzõdéssel vallotta, hogy az ifjúság testi és szellemi fejlõdése a jövõnk egyik legfontosabb záloga. Fõcserkészként irányította a fiatalok tanintézeten kívüli nevelését, nemzeti tudatuk és fizikai állóképességük növelését. Fáradhatatlanul dolgozott a cserkészmozgalom fejlesztéséért, a nemzetközi fórumokon való megmérettetés eredményességéért, amelyek többek között azért vezettek eredményre, mert személyes példamutatása meggyõzõ volt mind a fiatalok, mind pedig az idõsebbek körében. Teleki Pál a Turán Társaság és a Területvédõ Liga elnökeként – korát megelõzve – , már a XX. sz. elsõ évtizedében felismerte a környezetvédelem jelentõségét, és sokat tett azért, hogy földrajzi adottságunkat kihasználva, kellõ körültekintéssel, hozzáértéssel és következetességgel növeljük nemzeti vagyonunkat, óvjuk környezetünket és természeti kincseinket. Bár sokan irredentizmussal vádolták (félremagyarázták tevékenységét), Trianon után igazolást nyert Teleki törekvése, mert a magyarság a mai napig sem nyugodott bele területének megcsonkításába, honfitársainak elszakításába, és az egykori magyar területek tönkretételébe (lásd: erdõirtások, folyóvízszennyezések, falurombolások, stb.). Szinte törvényszerû volt, hogy Teleki Pál fellépett Kun Béla lenini ihletésû rendszerével szemben, és a szegeden megalakult új kormány szolgálatába állt. Elévülhetetlen érdeme, hogy külföldön is megismerték a bolsevik banda rémtetteit, valamint terjeszkedésük veszélyeit. Teleki Pál abban a tragikus idõszakban vállat külügyminiszteri, majd miniszterelnöki posztot a Horthy-kormányban, amikor az ország egy vesztes világháborút követõ, igazságtalan békeszerzõdéssel megcsonkított helyzetbe került, sokkos állapotba jutott a vörös terror miatt, és a Horthytól független mûködésû tiszti különítményesek önbíráskodása következtében, akik törvényTeleki Pál emlékezete kiben így, kiben úgy él!

19

telen módszerekkel akarták megtorolni a Lenin-fiúk bandájának kegyetlenkedéseit. Vitathatatlan, hogy a nemzeti érzésû embereket felháborította Kun Béla és társainak kegyetlenkedése, majd a felelõsségre vonás elõli megfutamodásuk (kibújásuk). Bár jogállamban nem fogadható el az önkényeskedés egyetlen formája sem, azonban értelmetlen lenne Horthytól vagy Telekitõl számon kérni, hogy a kaotikus állapotokat elõidézõ bolsevikok után, a helyzet normalizálását nem voltak képesek egyik pillanatról a másikra megoldani. Teleki Pál határozottan és eredményesen lépett fel a különítményesek túlkapásai (önbíráskodásai) ellen, és gyakorlatilag néhány hónap leforgása alatt a minimálisra csökkentette a kilengéseket. Történelmi tény, hogy az atrocitások kisebb mértékben még folytatódtak az ország egyes területein, mert a visszamaradt, vagy a Bécsbe kimenekült és visszaszivárgott (Kun Béla által pénzelt) bolsevik csoportok mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a Horthy-kormány stabilizálódását, ennek következtében Telekinek nem volt könnyû (ilyen bonyolult helyzetben) fellépni a különítményesek ellen. Teleki nevéhez fûzõdik a trianoni békeszerzõdés ratifikálása, valamint az un. „numerus clausus” törvény életbeléptetése. Teleki ellenségei fõként az utóbbi miatt átkozták a miniszterelnököt, elfelejtkezve arról, hogy ha az elsõ forradalmi kormányzótanács tizenhat népbiztosa közül tizenöt nem lett volna zsidó származású (Kun Bélával egyetemben), akkor aligha került volna terítékre ez a kérdés, mivel a „numerus clausus”-al azt kívánták elérni, hogy egy elõre meghatározott mennyiség (arány) legyen érvényben az iskolai felvételeknél vagy állások betöltésénél a nemzetiségi vagy faji hovatartozás függvényében. Hasonló törvény már a cári Oroszországban is létezett, és az USA-ban is léteztek számtalan diszkriminációs törvények és rendeletek, mégsem kreáltak belõle „Teleki”-féle ügyet. Ma már ilyen törvény (talán) elfogadhatatlan lenne egy demokráciában, de az adott történelmi idõszakban a törvény létrehozását Kun Béláék tettei provokálták ki a közvéleménybõl, és a törvényhozókból! Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy a „numerus clausus” egyes részeit éppen azok alkalmazták konspiratív (és gyakorlati) módon, akik a legjobban tiltakoztak ellene, mi több, még a gondolatát is személyes sértésként könyvelték el, és világgá visították, ha õket érintette a diszkrimináció negatív következménye!

AZ ELSÕ KIRÁLYPUCCS UTÁN Nem Teleki volt az egyedüli a kormány tagjai között, aki IV. Károly (Magyarország törvényesen megválasztott királya) visszatérésekor (1921-ben) bizonytalan lett a hatalom birtoklását illetõleg, ezért lemondott a miniszterelnökségrõl és visszatért választott tudományága mûveléséhez. Az õ szerkesztésében készült el Magyarország elsõ néprajzi térképe. Horthy felkérésére (1936 és

20

Teleki Pál emlékezete kiben így, kiben úgy él!

1939) között két-két évig betöltötte a vallás, majd a közoktatásügyi miniszteri posztokat.

ISMÉT A KORMÁNY ÉLÉN 1939. február 16-án Imrédy Bélát gróf Teleki Pál váltotta fel a miniszterelnöki bársonyszékben. Elsõ tevékenységeként felosztatta a Hungarista Pártot, belügyminisztere pedig betiltotta a Hungarista Mozgalmat. Elsõként ismerte fel a hitleri Németország veszélyességét, ugyanakkor sürgette az európai országok szovjetellenes összefogását is. Gróf Teleki Pál minden erejével azon volt, hogy az igazságtalan trianoni békeszerzõdést békés úton, tisztességes konszenzus alapján – korrigálják és tegyenek igazságot a hazájuktól elszakított magyarok ügyében. Gróf Teleki Pál 1939. július 24-én két levelet intézett Hitlerhez a lengyel kérdés tárgyában. A két levél kivonatos tartalma: I./ Kegyelmes Uram! Európa helyzete változatlanul komoly. Az elõrelátó nemzetek összegyûjtik anyagi és erkölcsi tartalékukat, hogy felkészüljenek minden eshetõségre és váratlan eseményre. A magyar királyi kormány egy általános konfliktus esetén a maga politikáját a tengely politikájával fogja összhangba hozni. Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, és nem emelhet akadályt nemzeti céljaink megvalósítása elé. II./ Kegyelmes Uram! Magyarország, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy hadmûveleteket kezdjen Lengyelország ellen. Van szerencsém kifejezni Nagyméltóságodnak legmélyebb tiszteletemet: Gróf Teleki Pál m. kir. Miniszterelnök Ha visszagondolunk a második világháború elõtti történelmi eseményekre, akkor aligha találunk példát arra, hogy egy ország miniszterelnöke hasonló tartalmú (udvarias) elutasító (!) levelet mert volna küldeni Európa félelmetes, rapszodikus és hisztériás diktátorának.

1939. SZEPTEMBER 10-ÉN A MINISZTERTANÁCS – TELEKI JAVASLATÁRA ÉS HORTHY JÓVÁHAGYÁSÁVAL – VISSZAUTASÍTOTTA A NÉMET KORMÁNY KÉRÉSÉT, HOGY NÉMET CSAPATOK VONULJANAK ÁT MAGYARORSZÁGON LENGYELORSZÁG IRÁNYÁBA. Szlovákia viszont csatlakozott a németekhez, és csapatai együtt „masíroztak” a német, majd a szovjet csapatok által megtámadott lengyelek ellen! Ebben az idõszakban Horthy Miklós és Teleki Pál hatékony intézkedéseinek köszönhetõen ezrével fogadták a Lengyelországból, Szlovákiából és Romániából idemenekülteket, többek között a zsidókat(!), akik nem jutottak arra a sorsra, ami szülõhazájukban érte sorstársaikat…

(Zárójelben kell megemlíteni, hogy Szlovákia a Szovjetunió megtámadásakor (1941 júniusában) is elsõként sorakozott a németek mellé, majd a II. világháború „lezárását” követõ béketárgyalásnak köszönhetõen, immáron Csehszlovákia „tagjaként”, bezsebelhette a magyarokra kirótt jóvátétel (30 millió dollár) reá esõ részét.) Gr. Teleki külpolitikájának köszönhetõ, hogy a második Bécsi Döntés alapján (1940. augusztus 30-án) ÉszakErdélyt visszacsatolták Magyarországhoz.

A TISZTESSÉG ÉS BECSÜLET TRAGÉDIÁJA Teleki minden lehetõséget felhasznált arra, hogy megakadályozza a nemzetek közti konfliktusok kirobbanását és segítse a második világháború mielõbbi befejezését, illetve a hadviselõ felek számának korlátozását, valamint szorgalmazta a kölcsönösen elõnyös egyezmények megkötését. 1940. április 18-án például Teleki javaslatára Bulgária, Jugoszlávia, Románia és Magyarország megegyeztek a dunai forgalom zavartalan biztosításában. 1940. november 20-án Magyarország csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez. Még ebben az évben Románia és Szlovákia, majd 1941. március 1-jén Bulgária is követte Magyarország példáját. 1940. december 12-én aláírták a jugoszláv-magyar barátsági szerzõdést, és Jugoszlávia 1941. március 25-én a Háromhatalmi Egyezmény tagja lett. Teleki tehát bízott abban, hogy ezek a szerzõdések (összességükben) a további fegyveres konfliktusok kialakulási lehetõségét jelentõsen lecsökkentik. Március 27-én viszont a belgrádi katonai puccs eredményeként Németországgal szembeni ellenséges kormány alakult meg, ezért Hitler utasítást adott a német haderõnek egy jugoszláviai hadjárat megkezdésére. Hitler (és a német vezérkar) szükségesnek tartotta Magyarország részvételét a jugoszlávok elleni akcióban. A hadmûveleti helyzet minden hozzáértõ elõtt világos volt: Németország egyedül is megoldja a jugoszláv problémát, viszont a magyarlakta területeket vagy német, vagy szovjet erõk szállják meg, mert április 5-én aláírták a szovjet-jugoszláv baráti szerzõdést, és a szovjetek is készen álltak támadó hadmûvelet végrehajtására. Egyébként ismert volt már a világ elõtt a finnek vagy a balti-államok példáján, hogy mit jelent egy szovjet „szerzõdés” a gyakorlatban… Gróf Teleki Pál dilemmáját bonyolította az angol külügyminisztérium figyelmeztetõ átirata, miszerint: „Ha Magyarország bármilyen indokkal csatlakozna egy Jugoszlávia ellenes támadáshoz, úgy Nagy-Britannia és szövetségesei hadüzenetével is számolni kell”. Teleki Pál tisztában volt azzal, hogy az adott helyzetben Magyarország nem vonhatja ki magát a jugoszlávok elleni hadmûveletekbõl. Azzal is tisztában volt, hogy Németország „végsõ” gyõzelme csak Hitler zavaros agyszüleményének ködös terméke, hiszen az un. „angliai légi háborút” is elveszítette, az USA, Ausztrália és Ka-

nada pedig egyre több (sokrétû) segítséggel kapcsolódott be (közvetve vagy közvetlenül) a náci Németország elleni küzdelembe. Ebben az iszonyatosan komplikált helyzetben Teleki egyetlenegy kiutat látott: 1941. április 3-ára virradó éjszaka, hivatali szobájában fõbe lõtte magát, mert halálával (is!), a nemzete jövõjét akarta szolgálni. Fel akarta rázni a világ közvéleményét és politikai vezetõit, hogy Magyarország a kényszer hatására cselekszik, nincs ereje és lehetõsége, hogy Európa nagy részét hetek alatt lerohanó Német Birodalommal szembeszálljon. Gróf Teleki Pál öngyilkossága rendhagyó indítékkal és tartalommal bírt! A magyar nemzet és politikusainak tisztességét és becsületét kívánta a világ tudomására hozni egy vis maior helyzetben. Ezt a tragikus üzenetét nagyon sokan megértették belföldön és külföldön egyaránt. Churchill, a Hitler ellenes koalíció egyik megteremtõje kijelentette, hogy a béketárgyaláson TELEKI PÁL EMLÉKÉRE EGY SZÉKET ÜRESEN FOGNAK HAGYNI! Meglehet, hogy nem rajta múlt a teljesítés elmaradása, mert a „hálás” brit választópolgárok 1945. július 26-án Attlee kezébe tették a kormánypálcát, aki aligha emlékezett elõdje ígéretére. Gróf Teleki Pál az életét áldozta fel hazájáért, tette példátlan volt a második világháború történelmében, a politikát irányítók körében. Emlékezzünk tisztelettel gróf Teleki Pálra, aki mind a tudományterületén, mind a politikában a lehetõ legtöbbet nyújtotta, és a hazáért mindenre képes volt! – Prof. Dr. Bokor Imre a Justitia Bizottság elnöke – Nemzeti Internet Figyelõ 2010/03/28 Talán még nem fordult elõ, hogy Bokor Imre bátyámmal vitatkozom, de most, egy olyan állítás szerepel az egyébként reális és értékes Teleki dolgozatban, amely az egésznek a hitelességét veszélyezteti. Gróf Széki Teleki Pál nem öngyilkos lett, hanem egy aljas politikai gyilkosság áldozata. Nem kevés történész dolgozik azon, hogy felfedje a németek által kötelezõvé tett, de a kommunista söpredék által is átvett öngyilkossági verziót, amely a németek szempontjából csupán egy politikai ködösítés volt, azonban a kommunista zsidó hatalomnak jól jött a „fasisztázás” és a magyar nemzet lejáratása érdekében. Ha Telekirõl végre kimondja a hivatalos magyar történész társadalom, hogy politikai gyilkosság áldozata lett, úgy Magyarország II. világháborúsa szerepét át kell értékelnie minden, a magyar nemzetet a téves, és rosszindulatú, de szándékosan lejárató politikai erõnek szerte a világban. Az öngyilkosság verzió nem bizonyított kézzel foghatóan, míg a gyilkosságot ezernyi bizonyíték támasztja alá. Itt nem részletezem terjedelmi okokból. Rossz beidegzõdéssé, hogy egy immár csaknem hetven esztendõs hazugságot ír le egy megbecsült ember, aki mint a Justitia Bizottság elnöke nyilvánul meg. A Jusztitia elnevezés egészen mást feltételez és követel! Kérem, hogy Teleki ügyben tájékozódni szíveskedj kedves Imre Bátyám! a régi barátsággal: Stoffán György 2010-03-28 Teleki Pál emlékezete kiben így, kiben úgy él!

21

LEZSÁK SÁNDOR BESZÉDE GRÓF

TELEKI PÁL SZOBORAVATÓ ÜNNEPSÉGÉN

2010. október 26án a Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezésére a budai Eötvös József Collegium-ban felavatták Teleki Pál tudós-államférfi, a Collégium volt kurátora és az elsõ magyar fõcserkész szobrát. A kisméretû szobor Rieger Tibor szobrászmûvész alkotása, mely egyben az elsõ budapesti Teleki szobor. Ne engedjünk az ármánykodó kísértésnek, álljunk ellen a gonoszoknak, hazaárulóknak, a hazugságnak, a politikai bûnözõk tudatos rágalmazásának, szégyenteljes akadémiai dolgozatokat védelmezõ hamisítóknak! Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Legyen bátorságunk példázattá emelni rendíthetetlen keresztény hitét, nemzeti elkötelezettségét, erkölcsét. Legyen erõnk és bátorságunk, hogy a nemzet önismeretében méltó helyre emelkedjen gróf Teleki Pál, a miniszterelnök, az akadémikus, a nemzetnevelõ fõcserkész. Több évtizednyi történelemhamisítást és rágalmazást követõen merjünk a nemzet nagyjairól beszélni, merjük õket példának és iránytûnek tekinteni, és ne csak a tudatunkban, de a városok és falvak közterein is merjünk számukra emlékmûvet emelni! Legyen bátorságunk szólni és cselekedni a történelmi hazáért, a mártírok vérébõl születõ

jövendõrõl, merjünk beszélni Isten szolgájáról, Mindszenty bíborosról, mint nemzeti – és nem csupán katolikus – példaképrõl! Merjünk beszélni gróf Teleki Pál munkásságáról, életútjáról, aki nemzedékével együtt a Lenin-fiúk által megkínzott, Trianonban megcsonkított ország megmaradása érdekében rendkívüli erõfeszítésre volt képes! Merjük idézni Prohászka Ottokár püspök intelmeit, szociális tanításait! Legyen bátorságunk újra és újra a nemzeti jövendõ szolgálatába állítani a két világháború közötti népi írók gondolatait! Merjünk emlékezni és beszélni, mert vakmerõ – a nemzetre nézve káros következményekkel járó – gyávaság lesz, ha elszalasztanánk a korszakváltó történelmi esélyünket! Igen, végzetes és vakmerõ gyávaság, ha igazunk és lehetõségünk tudatában nem leszünk képesek az országleltárral párhuzamosan hiteles történelmi leltárt is készíteni, ha nem leszünk képesek a fiatal kutatóknak, történészeknek lehetõséget biztosítani az elmúlt évszázad történéseinek tudományos elemzésére, feltárására. Vakmerõ gyávaság, ha igazunk és lehetõségünk tudatában nem mondjuk, nem képviseljük azt, ami közjó, ami nemzeti érték és minõség. Igazunk és lehetõségünk tudatában merjünk szobrot állítani Tóth Ilonkának, Wass Albertnek, és még mennyi történelmi adósságunk van! Merjünk Budapesten, köztéren szobrot állítani gróf Teleki Pálnak! Merjünk elõtte egyenes derékkal megállni és lengyel barátainkkal együtt fõhajtással megköszönni, hogy a barna és a vörös ordas eszmék világot hipnotizáló erõterében tízezrek életét mentette meg, és millióknak ad a jövõben is keresztény és magyar példázatot. Az iskola és a közélet megújhodásával, a nemzeti reneszánsz reményével merjünk magyarok és európaiak lenni gróf Teleki Pál életének, sorsának példázatával is, akirõl Illyés Gyula 1941-ben a ma is érvényes versmondatában így írt: „Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat.” – Lezsák Sándor – Elhangzott Budapesten, az Eötvös Kollégiumban, 2010. október 26-án gróf Teleki Pál szoboravató ünnepségén.

gr. széki Teleki Pál gondolatai „Nincsenek kis nemzetek, csak kishitûek, nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitûek… Becsületünk elõbbre való a jólétünknél.” (Teleki Pál)

ALKALMAZKODÁS AZ EURÓPAI PIACHOZ Termelésünket fokozni kell, ami annyit jelent, hogy át is kell alakítanunk. Alkalmazkodnunk kell az európai piachoz, Európának, a világnak gazdasági fejlõdéséhez, igényeihez, különösen azoknál az államoknál, amelyek vevõink: Németországnál, Olaszországnál, a skandináv államoknál és bizonyos mértékben a Balkánnál is.

22

gr. széki Teleki Pál gondolatai

Alkalmazkodnunk kell a iparcikkekben is, ahol ez sokkal könnyebben megy. Mindig azt kell adni, amit a vevõ keres, mert akkor jobban izet. Amit ezzel kapcsolatban már elmondottam, bizonyos aggodalmakat okozott, inert mindig aggodalmat keresnek amögött, amit az ember mond.

Pedig úgy áll a helyzet, ahogy mondom. Megmondottam, hogy azt a búzatermelési rendszert, amelyet folytatunk, éveken keresztül nem bírja az állam. Ez nem azt jelenti, hogy még ma megszüntessük ezt a rendszert és a gazda kevesebbet kapjon, hanem azt, hogy örökké nem folytathatjuk. Ha ma nem törekszünk elõrelátással arra, hogy a gazda ne a búzán, hanem a terményen nyerjen többet, akkor késõbb tátott szájjal állunk majd a semmi elõtt. Más termelésekre kell tehát áttérnünk. Látom például, hogy sokkal nagyobb mennyiségben keresnék egyes államok a kendert, a lent, az olaj-magvakat és részben a takarmányt is Ha az öntözést megvalósítjuk a Tisza mentén, ahol a Kárpátalja visszaszerzése folytán ez könnyebben lehetséges, akkor minderre részben már a mai gazdaságunkban is mód nyílik.

FÜGGETLENSÉGET EKÉVEL IS LEHET VÉDENI! Az ország egész termelését kell emelnünk, és mindenkinek abban a tudatban kell élnie és dolgoznia, hogy az az ország, amely többet és jobbat termel, gazdagabb lesz és abból mindenki hasznot húz, mert az egész ország életszínvonala, életstandardja akkor emelkedik, és az gazdaságilag is, politikailag is nagy jelentõségû mind az országra, mind az egyénre nézve. Minél kevesebbet tudunk termelni, minél kevesebbet tudunk megalkotni, annál függõbb lesz a helyzetünk a nemzetek életében. Viszont minél erõsebbek leszünk gazdaságilag, annál erõsebb lesz helyzetünk és annál függetlenebb a nemzetek életében. Függetlenséget nemcsak karddal, hanem ekével is lehet védeni. A földhöz juttatásnak két fontos szempontja van. Az egyik a nemzeti szempont. Nemzeti szempont az, hogy minél több erõs egzisztencia, erõs gazda s fõleg kisgazda-egzisztencia kezébe adjuk a földet és minél magyarabbak kezébe. Ez a kérdés súlypontja. A hangsúly nem azon van, hogy minél több egzisztencia kezébe adjuk a földet. Ez a tévedés, amelybe az utóbbi idõkben estek. A hangsúly azon van, hogy erõs és nemzeti egzisztenciák kezébe jusson a föld. Mit jelent az, hogy erõs? Erõs nemzeti érzésben, erõs erkölcsi érzésben, erõs józan észben és a szüleitõl is örökölt, de a maga által kifejlesztett tulajdonságokban, tudásban, s végül erõs eszközökben és a föld terjedelméhez mért anyagi erõben. Vigyáznunk kell arra, nehogy sok olyan kategóriát és nagyon sok olyan látszólag önálló és független egyéni egzisztenciát próbáljunk megteremteni, amelynek anyagi tehetsége túl csekély, a nekik juttatott föld túl kicsiny. Nem hiszem, hogy ez az egyénnek és az országnak is boldogulását szolgálná. Az a fontos, hogy olyan lehetõségeket adjunk mindazoknak, akik földhöz jutnak, hogy azt a földet valóban jól megmûvelhessék és abból nemcsak nekik, hanem az országra is haszon származzék. Ezzel máris át-

nyúltam a másik kérdéshez, a földkérdésnek a termelés szempontjából való fontosságához. Tanult gazdák kellenek, tehát sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a megfelelõ gazdasági ismeretek terjesztésére. Állandó tanítás és irányítás szükséges részben iskolákban, részben tanfolyamokon. Aztán nagyon fontos a gazdasági felügyelõk számának emelése, azoknak a különbözõ mezõgazdasági és állattenyésztési ágak szerinti jobb differenciálása, más különbözõ gazdasági felügyelõk beállítása, ezek és a kiváló gazdák tanácsainak szétosztása, ismertebbé tétele. A földreform és többtermelés kérdését együttesen kell megoldani. Ez nem két külön kérdés, ez tökéletesen egy és ugyanazon kérdés, mert a földkérdés megoldásának elsõ követelménye az ország termelésének az emelése. A másik az, hogy a földreformot nemzeti alapon oldjuk meg, nemzetileg biztos kezekben, a nemzethez, az országhoz, hagyományaihoz, vezéréhez és jövõjéhez hû kezekbe kerüljön a föld. Ehhez szükségképpen hozzátartozik az, hogy keresztény magyar kezekbe kerüljön, értve magyar alatt azt, hogy magyarok vagyunk mindnyájan, akik ígérjük. Ez volt a felfogás mindenkor, nem nézve, Európának melyik tájáról vagy melyik szomszéd országból jött valaki.

HAZATELEPÍTÉS Most még egy dolgot szeretnék megemlíteni. A székelységnek nagy része kivándorolt, kitelepült. Mi most nagy súlyt vetünk, mint a menekültek esetében is a legnagyobb súlyt vetettük arra, hogy a regátba kiment magyarság az utolsó emberig hazajöjjön. Ez azonban nem fog sikerülni, mert nagyon sok olyan ember sem telepíthetõ át, aki a legrosszabb viszonyok között él. Sokan nem akarnak hazajönni és különösen a moldvai csángókkal elég nehéz munka lesz ez a hazatelepítés. Ha bárki segíthet ebben a tekintetben, nagy szolgálatot tesz az országnak. A bukovinaiak visszatelepítésének a kérdésével rendkívül komolyan foglalkozunk. Ez folyamatban van, csak talán még nem értük el azt a fokot, hogy e szót tökéletes joggal lehessen használni. Ott a dolog mindenesetre könnyebben menne, hála Istennek. Ezenkívül haza kell hoznunk az elszórt városi lakosságot, a Bukarestben, Gálácban, Brazíliában stb. élõ magyarokat. Ezeknek nagy része haza is jött. De nagyon nagy súlyt vetünk arra, hogy mindenki jöjjön haza, mert nem vagyunk olyan sokan, hogy nélkülözhessük õket.

A KERESZTÉNY NEMZETI IRÁNY ÉS A ZSIDÓKÉRDÉS

Tizenkilenc évvel ezelõtt megmondtam, hogy nagy és nehéz dolog, kemény és elszánt vállalkozás keresztény nemzeti politikát folytatni és megvalósítani. Könnyû lett volna keresztény politikát vállalni nemzeti politika nélkül, megalkudva az egyik oldalon, vagy gr. széki Teleki Pál gondolatai

23

nemzeti politikát folytatni, megalkudva a másik oldalon. De megalkuvás nélkül hirdetni mindazt, ami érzésünk szerint helyes és szükséges, ami a jövõben hatalmas keresztény Magyarországot teremthet meg, mindezt egyszerre akarni és vállalni s emellett erõs akarattal ki is tartani: kétségtelenül nagy vállalkozás volt. Nagy vállalkozás volt akkor, de nem kisebb vállalkozás ma sem. Mi kitartottunk mellette eddig és ki fogunk tartani ezentúl is. Keresztény nemzeti irányt követtünk az összeomlás és a kommunizmus óta a politikában és a társadalomban egyaránt. Sokszor inkább a politikában, mint a társadalomban. De mit jelent a keresztény nemzeti irány a politikában és mit a társadalomban? A keresztény nemzeti gondolat a politikában azt jelenti, hogy pótoljuk azokat a mulasztásokat, helyreállítsuk azoknak a rombolásoknak a következményeit, amelyeket a XIX. század materializmusa okozott, a liberalizmus és a kapitalizmus, különösen pedig ezeknek túltengése. Intézményesen kell biztosítanunk, hogy a keresztény magyarság – idetartoznak az idegen nyelvû magyar állampolgárok is – visszanyerje, illetve elnyerje azokat a helyeket a gazdasági életben és egyebütt is, amelyek õt megilletik. Erre a nemzet további élete és fejlõdése érdekében feltétlenül szükség van. A magyarság e fontos helyeket azért nem tudta elfoglalni, azért vesztette el, mert a török hódoltság és az Alföld pusztulásának korszakát túl gyorsan követte a világ fejlõdésében a kapitalizmus, minden kinövésével együtt. A társadalmi életben azt jelenti a keresztény irány, hogy amit politikai keretek között meg tudunk teremteni, azt tartalommal kell kitölteni. Nem elég törvényeket hozni. A törvényeket tartalommal kell kitölteni és meg kell azokat valósítani mindennapi munkánkban. A törvényes keret kitöltése ugyanabból az akaratból kell hogy származzék, amelybõl a törvényhozás erõt, kezdeményezést szerez a törvény megalkotásához. A keresztény társadalomnak összefogással kell megvalósítania a törvény adta lehetõségeket. A társadalmi életben tehát a keresztény irány minden egyéni érdektõl mentes keresztény összefogást jelent. De jelent nyilván kötelességeket is. Jelenti, hogy mindenki a maga helyén teljes felelõssége tudatában jól végezze munkáját. Teljesítse kötelességét a keresztény társadalom iránt, amelynek tagja. Mert nem egyéni érdekbõl állunk valamely helyen, nem állásokat kapunk, hanem feladatokra állítanak bennünket. A keresztény gondolat mindezeken kívül módszert is jelent, éspedig mindenkivel szemben. Nyíltan megmondom, hogy a zsidósággal szemben is. Ez azonban nem jelenti a gyûlölködés rendszerét, mert amit teszünk, nem gyûlölségbõl tesszük. Nem szabad, hogy cselekedeteinket gyûlölködés fûtse. A nemzet megújhodása érdekében kell végrehajtani cselekedeteinket. Ereznünk kell a felelõsséget, amely a jövõ nemzedék érdekeire való tekintettel erre a nemzedékre nehezedik. Ereznünk kell

24

gr. széki Teleki Pál gondolatai

a felelõsséget keresztény módon, egyénileg, emberségesen a jövõ keresztény magyar nemzedékek iránt. Politikában és társadalomban tehát érzésem szerint elsõsorban az a keresztény irányzat feladata, hogy a magunk lábán járjunk, magyar politikát folytassunk, magyar érzés hasson át bennünket és minden cselekvésünkben a magunk, ne a más érdekét szolgáljuk.

A ZSIDÓTÖRVÉNY TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGESSÉG Már a liberális gazdasági jólétben élõ korszak eltévelyedései, mondhatnám könnyelmû élete után is keresztény politikát hirdettünk, a keresztény Magyarország visszaállításának szükségességét. Két évtizeddel ezelõtt megmondtam, hogy a hazai zsidóság azon részének, amely valóban idetartozónak érzi és vallja magát, kötelessége volna élesen és határozottan szembefordulni az újonnan bevándoroltakkal. Sajnos, ez nem történt meg. Ha egyesek részérõl talán meg is történt, általánosságban semmi esetre sem. Ezért aztán le kellett vonnunk a következményeket. Gondolatvilágunk akkor is ugyanaz volt, és az egymást követõ kormányok ugyanezt a felfogást igyekeztek érvényre juttatni, különösen a legutóbbi idõkben. Ezt szolgálta annak idején, elsõ miniszterelnökségem alatt a numerus clausus, és ezt szolgálta az elsõ zsidótörvény is, amelyet bizonyos okokból meg kellett változtatnunk. Sokan azt képzelik, hogy a zsidó törvényjavaslatot csak mint örökséget képviseltem az országgyûlés két háza elõtt. Én sohasem szoktam takarózni másnak sem elõnyös, sem hátrányos tollaival. Ha valamit képviselek, azt meggyõzõdésbõl teszem és helytállók érte. Remélem, hogy ezt most már mindenki tudomásul veszi és megérti, hogyha valamit kimondok, az úgy is van. Mindenesetre hangsúlyozom, hogyha saját magam által szerkesztett törvényjavaslatot hoztam volna, az ennél a törvénynél szigorúbb lett volna. Meggyõzõdésem szerint a zsidótörvény történelmi szükségesség. Mind az európai, mind a hazai történelmi fejlõdésbõl természetszerûen következik. Szükségszerû következmény, mintegy visszahatás arra a fejlõdésre, amely a múlt század elején indult meg, a század elsõ felében nagy gazdasági fellendülést szült és az emberek gondolkodását leginkább ebbe az irányba terelte. Ez a fejlõdés Európának a világ felett gyakorolt központi hatalma által egészen különös, de csak ideig-óráig fennálló gazdasági felfogást teremtett. A teljes szabad kereskedelem felfogását alakította ki, amelyet egyfelõl gazdasági fejlõdés, másfelõl a liberalizmus kibontakozása és túltengése kísért. De amint ezt a fejlõdést természetes kirobbanásként követte a világháború, ugyanúgy természetes következményként jelentkezett szociális téren az a gondolat- és érzésvilág, amely olyan változtatást kívánt az életben és az életet szabályozó törvényhozásban is, amilyen a zsidó-törvény. Egyesek szerint ez a törvény szakítás a szentistváni gondolattal. Ezek túl szûk látókörbõl nézik a szent-

istváni gondolatot, amelynek nemcsak egy eleme van. Szeretik szentistváni gondolatként csak azt kiemelni, hogy elsõ királyunk végrendeletében intelemként hagyta Szent Imre hercegre, jó, ha egy ország sokféle népbõl, sokféle nemzetiségbõl, soknyelvûségbõl tevõdik össze. A szentistváni gondolatnak azonban nemcsak ez az eleme van. Ez a gondolat sokkal mélyebb, sokkal szélesebb, átfogóbb és nem is élhetett volna meg kilencszáz esztendõt, ha csak ilyen kevésbõl állana. A szentistváni gondolatnak eleme az is, hogy az ország vezetése olyan kezekben legyen, amelyek az országalkotó és fenntartó gondolatot, eszmevilágot és érzéseket lényük egészébõl képviselik. Van a szentistváni gondolatnak még egy lényeges eleme; az, hogy ugyanolyan bölcsen kell az ország mindenkori helyzetéhez és a nemzet mindenkori szükségleteihez képest kormányozni, amint ezt Szent István is megtette a maga korában. Legalábbis erre kell törekednünk a magunk véges erõivel. Nem szabad a szentistváni gondolatot jelszóként alkalmazni, legkevésbé annak egyes kiszakított részeit. A szentistváni gondolat, nézetem szerint, mindenesetre védekezést sürget azzal a veszéllyel szemben is, amellyel a zsidóság óriási, legnagyobbrészt még csak felületesen beolvadt tömegei fenyegetik a magyar nemzettestet, a magyar nemzet jellegét. A zsidótörvény nem nemzetiségi törvény és nem alkalmazható az országban élõ német, szlovák, román, ruszin vagy más nemzetiségekre. Ezek a nemzetiségek az európai keresztény életközösség népeibõl valók és évszázados, sok tekintetben azonos fejlõdés részesei. Nem kívánom itt hosszasan részletezni a fejlõdés elemeit, de mindannak, ami a humanizmus, a renaissance, a lovagkor gondolatvilágát alkotta, és a sok mindenféle egyéb korszellemnek õk éppen olyan részesei az európai életközösségben, mint mi. Ezek nem is különböztethetõk meg olyan élesen az európai emberiség egészétõl, mint a zsidóság, mert sokkal kevésbé fajtiszták, sokkal kevésbé önállóak, különállóak. Nem helyénvaló tehát az összehasonlítás a nemzetiségi problémákkal. A kettõ között nincs semmi kapcsolat, nincs alapja az összehasonlításnak.

A FAJI KÉRDÉS A zsidótörvény egyesek szerint a faj és a vér idegen eszméjét hozta be a magyar törvényalkotásba és gondolkodásba. Meg kell állapítanom, semmi idegenszerûség nincs abban, ha faji össze-tartozandóságról, faji kapcsolatokról beszélünk. Ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag immár régóta vallom, és több mint húsz éve írom és hirdetem, tehát jóval elõbb kezdtem ezt, semmint hogy ebben a tekintetben külsõ új befolyások hathattak volna rám. A természettudományoknak ma még két misztikuma van. Az egyik az, hogy még nem látjuk tisztán a kapcsolatot az élettelen és az élõ között, a másik pedig az, hogy nem látjuk tisztán az anyagi élõnek és a lelkinek kapcsolódását, összeszövõdését. Világos azonban, hogy a

kettõ egymással rokonságban fejlõdik. Lelki tulajdonságok kiülnek az arcra, testi formák lelkiséget tükröznek. Embercsoportok élettanilag élesen különböznek és gyakran felismerhetõk. Típus-tulajdonságok állapíthatók meg embereken és ugyanolyan embercsoportoknak közös gondolkodásbeli sajátosságaik vannak. Erõs beltenyésztés mellett annyira kiütközhetnek egyes embercsoportokban a különös jellegek, faji vagy fajta-jellegek, hogy másokkal való összeházasodás esetén is mint uralkodó tulajdonságok érvényesülnek a gyengébb féllel szemben. Ezeket ma már mindenki tudja, aki egy kissé is járatos élettanban és egyéb természettudományokban. Ezek adott tények, amelyek felett nemigen lehet vitázni. Kifogás tárgya volt az is, hogy a törvény keresztényeket zsidóknak minõsít. Ezzel kapcsolatban csak azt kívánom megjegyezni, hogy az ember lelkivilága nemcsak vallási meggyõzõdésbõl áll, hanem ezenkívül nemzeti érzésbõl, mindenféle hagyományoknak lelkünkben való hordozásából. Velünk bármily alapon rokonembereknek és embercsoportoknak szeretetébõl, a velünk való együttérzésbõl. A vallási érzés, a vallási rész lelkiségünknek csak egyik eleme. Lehet olyan ember, akinek egész lényét százszázalékosan ez tölti ki, viszont másokban csak nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalán nincs meg. Ezek is, azok is inkább kivételek. A legtöbb ember lelkében ezek az elemek különbözõ arányban érvényesülnek, talán ugyanannak az embernek az élete folyamán is idõszakonként változó arányokban. Befolyással van erre sokszor a korbeli fejlõdés, sokszor a külsõ események s ezeknek következtében hol az egyik, hol a másik elem jut túlsúlyba. Senkit sem ítélhetünk meg tehát csak azon az alapon, hogy kikeresztelkedett. Ezzel még nem merítjük ki lelkivilágának egészét. Ha valakit állami és nemzeti szempontból akarunk megítélni, akkor nem helyezkedhetünk csak a vallási kritérium alapjára. Az évezredes összetartozás és hagyomány érzése csak ritkán és nagyon nehezen múlik el még az egyedbõl is, még kevésbé az egyedek családi együttesébõl vagy a nemzedékek sorozatából. Tény, hogy valamelyes beolvadás a kereszténység által mindig bekövetkezett. A kereszténység szentsége természetesen hat. De meg kell küzdenie az élet egyéb áramlataival is, és az egyed részérõl külön akaraterõre van szükség ahhoz, hogy az ellenséges áramlatokkal vívott küzdelmében a keresztség szentsége jusson érvényre és azok fölött egyszer s mindenkorra úrrá legyen.

A JOGFOSZTÁS KÉRDÉSE Többször tették szóvá a jogfosztás kérdését is. Természetesen áll az, hogy a zsidótörvény sok tekintetben jogfosztás az egyedekre nézve. Ez világos. De mindenesetre a nemzet magasabb érdekébõl történt jogfosztás. A törvény jogos önvédelembõl korlátoz jogokat, hogy védelmet biztosítson a nemzetnek idegen elemekkel gr. széki Teleki Pál gondolatai

25

való túlzott átitatásával szemben. Megengedem, hogy ez a jogkorlátozás messzemenõ sokak szempontjából, de mások szempontjából nem eléggé. Vajon ez az elsõ törvény-e, amely akár nálunk, akár a külföldön meglevõ jogokat korlátoz? Kivételes idõk, amilyen a mai is, kivételes intézkedéseket kívánnak. Ezek során rengeteg jogfosztás történt, például a nyugdíjasoknál, a B-listásoknál. De már a mai kort megelõzõ szabadelvû korszaknak is voltak – enyhébben szólva – jogszigorításai, amelyeket az érintett emberek magukra nézve jogfosztásnak érezhették. Például az 1881. évi XLI. törvénycikk az ingatlantulajdonossal szemben megszorítja a magántulajdon fölött gyakorolt szabad rendelkezés jogát. A teljesen liberális felfogással szemben, amely a múlt század 50-es és 80-as évei között uralkodott, ez is jogmegszorítás, vagy ha úgy tetszik, jogfosztás. A XVIII. és XIX. század, bölcsészetének hatása alatt s a technikai és gazdasági fejlõdésbõl, gazdagodásból származó gondolkodásában, törvényeket alkotott, jogszabályokat, jogszokásokat és ezeknek nyomán életrendet, életmódot. Fõleg városi életszokásokat teremtett, amelyek könnyelmûen szabadelvûek voltak. Nem rovom fel e kor vezetõ férfiainak a könnyelmûséget, de könnyelmû volt maga a kor és a természetes következmény, amely belõle származott. Annak a kornak az emberi élet korlátlanságáról vallott felfogásával elaltattak olyan aggodalmakat, amelyeket már Széchenyi István és egykét kortársa is éreztek. A liberális törvényalkotás veszedelmes következményeit némelyek hamarabb is meglátták, de végeredményben természetesen egy-két nemzedék kellett ahhoz, hogy a nemzet teljes egészében felismerje a helyzetet. A XX. század elsõ negyedében már érezte a nemzet, hogy a liberális jogfejlõdés hova vezetett, tisztán látta, hogy itt hiba történt, amelyet megfelelõ törvényalkotásokkal kell jóvátenni. Arról is esett szó, hogy a zsidótörvény nem felel meg alkotmányunknak, abba új elemet visz. Ne tévesszük azonban szem elõl, hogy az alkotmány nem rideg, holt és mozdulatlan valami. A magyar alkotmány azoknak a törvényeknek a foglalata, amelyek átmentek a nemzet vérébe, gondolkodásába. Ebbõl következik, hogy néha a meghozott törvény válik hosszabb-rövidebb idõ múltán a nemzet közfelfogásává, közérzésévé és ezzel az alkotmány részévé. Máskor – ugyanolyan természetesen – évtizedek alatt kialakult közfelfogásokat, közszükségleteket visszatükrözõ érzések jelentkeztek. Ezek az érzések, mint méreganyag ellen védekezõ antitoxinok érlelõdnek ki a nemzetben, és gyökeres változásokat, megfelelõ törvényalkotásokat kívánnak. Ha tehát az alkotmány azoknak a törvényeknek foglalata, amelyek a nemzet vérébe mentek át, ugyanúgy a nemzet – nézetem szerint – azoknak az embereknek a foglalata, akik egész lényükkel beleolvadtak a magyar nemzetbe. Hogy ezt a zsidóság tömegeirõl nem lehet elmondani, azt már a zsidótörvény indoklásában kifejtettem.

26

gr. széki Teleki Pál gondolatai

A ZSIDÓSÁG TÚLTENGÉSÉNEK VESZEDELME A zsidóság számaránya nálunk olyan nagy, mint általában a tõlünk keletre levõ országokban. Ezekben viszont egész más módszerrel kezelte a zsidóságot az állam és a társadalom. Nálunk hat-szórta nagyobb a zsidóság arányszáma, mint a nyugat-európai országokban. Mi azonban a folytonosan és sokszor nagy tömegben bevándorló keleti zsidóságot nyugati módszerek szerint kezeltük, így bántunk vele. Ez a keleti zsidóság idegen anyaggal szõtte át a nemzet élõ testét. Itt nem is annyira a vérre, mint inkább a lelkiségre célzok. Még veszedelmesebbé teszi ezt a folyamatot a beözönlés állandósága és hogy az elkeveredés csak bizonyos társadalmi csoportokban, osztályokban vagy rétegekben folyt le. Ez veszedelmet rejt magában a nemzeti jelleg és jellemvonások épségben tartásának szempontjából. Mindenki tudja, hogy én ezt a nézetet nem most vallom elõször, nem is akkor kezdtem vallani, amikor Európában erre felfigyeltek. Vallottam régen, már nagyon régen önmagamban és nyilvánosan is, mindjárt a háború után. Már akkor kértem, hogy a zsidóság maga vessen gátat a folytonos keleti beözönlésnek. Ez nem történt meg, és ma már olyan erõsen nyilatkozik meg a nemzeti akarat, hogy a törvényt aligha lehetne mérsékelni. A kérdés rendkívül nehéz a részleteiben, mert hiszem sem egészen enyhén, sem egészen radikálisan nem lehet eljárni. A törvény egyes részein lehet vitatkozni. De ahogy egyes helyeken talán joggal lehet vitatkozni enyhítésrõl, éppen olyan joggal lehet vitatkozni más helyeken a szigorításról. A közgazdasági hatásokat is sokszor említették. Tisztán látom, hogy a törvény bizonyos vonatkozásokban nehéz helyzetet teremt, de ezzel a nemzet meg akar birkózni, meg is kell birkóznia. A történelmi sors, sajnos, úgy hozta magával, hogy azonos idõre esik gazdasági, szociális és nemzeti kérdéseink megoldásának szükségessége. Nem véletlenül történik ez, nem is olyan különös, mert a fejlõdésben s így az emberiség fejlõdésében is ezek csak látszólag külön vonalak és csak könyvekben lehet ezeket egymástól elkülöníteni. Az életben ezek együtt fejlõdnek tovább. Egész természetes tehát, hogy a megoldások is közel fekszenek egymáshoz, sokszor esnek egy idõbe, sokszor olyanok, hogy alig lehet azokat külön-külön, sorjában elõvenni. A zsidótörvény elsõsorban társadalmi kérdést igyekszik megoldani, de szükségszerûleg kell ezzel együtt megoldani a gazdasági kérdést is. Elsõsorban mindenesetre azt a szellemet akarja megváltoztatni, amely mindjobban elharapózott a nemzetben. Meggyõzõdtem arról, hogy a zsidóság olyan mértékben alakítja át a magyarság fizikai és lelki világát, ami már a legnagyobb veszélyt rejti magában. Nem is annyira az üzleti életre gondolok, mint inkább a társadalmi és szociális életre. Látom az iskola, az összeházasodó családok gondolkodásának megváltozását, a vezetõség elzsidósodását és még a vérségileg tökéletesen keresztény rétegek gondolkodásnak deformálódását is. A törvény megítélése gyakran részletekbe fullad, és

akik a törvényrõl beszéltek vagy írtak, minduntalan szem elõl tévesztették a törvény egészének szándékát és lényegét. Pedig ez a fontos. Ennek oka bizonyos mértékig az a maradi liberális felfogás, amely még mindig köztünk él, amely az egyén jelentõségét és jogát, sokszor elsõbbségig menõ jogát hangsúlyozza az összességgel, illetve a nagyobb egységgel, a nemzettel szemben. Ez a gondolatvilág az, amely még mindig a letûnt korszakot tükrözteti vissza, és amely folyton az egyénekkel történt sérelmeket panaszolja fel. Ezzel szemben nekünk elsõsorban a nemzet egyetemes nagy céljára kell tekintettel lennünk, ezt kell szolgálnunk. Mindenki tapasztalhatta, mint jómagam, hogy a részletes vitában gyakran kiesik az egész kérdés lényegének fonala a bírálók kezébõl. Az egyes emberek iránti méltányosságról beszélnek, amikor éppen ezt az egyéni érdeket kell alárendelni a nemzet érdekének. Egyforma igazsággal csak szélsõséges megoldások szolgálhatnak: vagy a teljesen liberális megoldás, amely nem csinál semmit, vagy a legradikálisabb megoldás. Mindenki beláthatja, hogy az elsõt nem lehet követnünk, viszont még a legradikálisabb törvényhozók sem kívánták a legmeszszebbmenõ megoldást. Ennek következménye olyan

megoldás, amely csoportokat állít fel, de nincs a világnak az a csoportosítása, amely ne zárna ki ugyanabból a csoportból olyanokat, akik nem érdemlik meg a kizárást s ugyanakkor nem engedne be olyanokat, akik nem érdemlik meg a bejutást. Ez a kérdés: magyar kérdés, amely megoldásra vár, mert itt egy zárkózottságban töltött hosszú élet folytán erõsen különbözõ, minden más fajnál vagy nemzetiségnél beolvaszthatatlanabb embercsoportról van szó. A cél – mint mondottam – nem az üldözés, hanem a jogos és indokolt védekezés. Azt is nemegyszer hangsúlyoztam, hogy ez a törvény fájdalmas operáció. Fájdalmas az élet különbözõ terén velünk együttmûködõ egyes emberekkel szemben, de a törvény megszavazását halaszthatatlanul szükségessé tette – úgyszólván a tizenkettedik órában – a nemzet magasabb létérdeke. Szükségessé tette a nemzet jellegének megóvása, különösen azokban a rétegeiben, amelyeket a nemzet mint vezetõrétegeket termel ki magából. Ismétlem, ez a törvény nem gyûlöletbõl és hasonló érzésekbõl származik, aminthogy Magyarországon ilyen törvényt nem kísérnek és nem is fognak soha törvényes formákon túlmenõ jelenségek kísérni.

Bankárháborúk: „Kossuth kudarcot vallott, Orbánnak sincs sok esélye“ Az „elefánt” és az „egér” kapcsolata történet egy eddig ismeretlen spanyol diák története, mely különbözõ gondolatokkal megtûzdelve, kiegészítve felkerült az internetre. Ez a fiatalember a Habsburg – eredeti nevük Habish – család rejtélyének megoldását a Rothschild család történetének felgöngyölítésével találta meg, akik 1848-49-ben eltaposták Magyarországot. (Azt tudni kell, hogy a spanyol trónon is a Habsburg dinasztia egyik ága ült.) Ez a titokzatos fiatalember remélhetõleg nem azonos Hiller Istvánnal a Gyurcsány – Bajnai kormány kultuszminiszterével. Bár ez is megeshet. Hiller István is a császári dinasztia jeles családfakutatója, a Habish-ok történetét in memoriam filmen is dokumentálta – közpénzen. A Hiller memoárban azonban legkevésbé sem esik szó, hogy a HabsburgRothschild családok ilyetén taposták el Magyarországot 1848-49-ben.

MI TÖRTÉNT 1848–BAN? Volt egyszer egy Rothschild család… Apró, jelentéktelen pénzváltó üzlet, amely a valódi nagyok árnyékában egy sikátorban vegetált… Volt egyszer egy Fugger család! A Fugger család lassan minden nagy pénzügyi dinasztiát maga alá gyûrt, de az örökös harc már elgyengítette… Szüksége volt egy titkos megbízottra, akit a többiek nem ismernek, akinek az utazásaira a legyõzött, (de

még nem kivérzett!) vetélytársak nem figyelnek fel. Szüksége volt egy apró kis szövetségesre, aki sehol nem kelt feltûnést. Elvégez minden felderítést, megbízatást (a Fugger család ekkor már császárt és pápát jelölt ki...) és megelégszik apró morzsákkal a nagy, „nemzetközivé vált” üzletekbõl. Az elefánt (Fuggerek) és az egér (Rothschild) baráti kapcsolata… Az „egér” lassan, türelmesen erõsödött és növekedett… A titkos megbízatásokból szolid haszonra tett szert. Közben, lassan megismerte egész Európa királyi házait a felderítõ munkák során. Közben megismerte a Vatikán és a Porta titkosszolgálatát, majd idõvel a világ minden (ismert) uralkodójának a titkosszolgálatát is… A titkosszolgálatoknak mindig szükségük van (és volt) a pénzre és az információra. A Rothschildok zseniális találmánya: egyesíteni a titkosszolgálatok (az ellenséges titkosszolgálatok) pénzügyeit! Apró közös üzletekkel kezdõdött, majd óriási pénzügyi világbirodalom bontakozott ki a jótékony homályban… (ma IMF) Ahogy lenni szokott: a világbirodalom is lassan elindult a saját útján, és önállósodott napjainkra. Na, nem függetlenedett! Csak már nem a Rothschildok irányítják. A Rothschildok, a fõnökök váltak beosz-

gr. széki Teleki Pál gondolatai Bankárháborúk: „Kossuth kudarcot vallott, Orbánnak sincs sok esélye”

27

tottakká, úgy, mint valamikor náluk, a régi nagyfõnökeik: a Fuggerek. De maradjuk még a kezdeteknél. Az Osztrák Nemzeti Bank (a Bécsben élõ Salamon irányítása alatt mûködõ Rothschild magánbank) már megerõsödött a császárvárosban és „nyíltan” átvette a birodalom irányítását. A Habsburgok nehezen törõdtek bele, hogy újra olyan jelentéktelen rabszolgaként, cselédként szolgálják a Rothschildokat, mint valamikor a Fuggereket, de megértették, hogy a szolgálat az végleges. A régi fõnökeik, most az új pénzcsászárt szolgálják és a rabszolga az mindig elajándékozható… A Fuggereknek már volt valamikor egy magánháborújuk Magyarországgal, de a Hunyadiak kiirtása után a jelentéktelen Jagellókat már könnyen legyõzték. Az új pénzügyi dinasztia példás kegyetlenséggel vette kezébe a birodalmi gyarmat pénzügyeit. Széchenyi és Kossuth személye hozta az elsõ kavicsokat a harácsrendszerük õrlõkerekei közé. A harács. Szép új neve: a kamat, a magyar gazdaságot fojtogatta legkegyetlenebbül. Az 1825-ös országgyûlés nem feküdt le a Habsburgok mögött megbúvó pénzügyi polipnak. A történet többi részét, már majdnem minden mûvelt ember ismeri. Azokat az „apró” de nagyon fontos információkat már Drábik János ismertette meg a hazai közönséggel, hogy a Rothschild család mennyire odafigyelt a megbízható családtagok beillesztésére is az osztrák – magyar politikai eseményekbe. Windischgrötz, Haynau személyének (családtagok) kiválasztása, az „uralkodó császár leváltása (családi puccs)”, mind- mind apró jelek amit érdemes a történelem iránt érdeklõdõknek alaposan tanulmányozni. Az orosz cár vonakodását a kalandtól, a hatalmas pénzösszegeken felül az új, fiatal „császár” személyes utazása, majd könyörgései és a bankártól rákény-szerített megalázkodás (kézcsókkal köszöntötte a cárt és kézcsókkal köszönte meg a megígért „segítséget”) enyhítették és a cár „tanácsadói” jelenthették a sikert az Osztrák Nemzeti Banknak. A történet során és végén a Rothschildok, minden más európai uralkodónak megparancsolták: kuss legyen! Egyedül, a török birodalom uralkodója: a szultán nem járult hozzá saját titkosszolgálata javaslatához, hogy Kossuth és a többi magyar menekült kiadatását pénzügyi szempontok alapján mérlegelje… A szultán, elõdjére hivatkozott, aki Rákóczy kiadatását elutasította, a Fuggerek minden befolyása ellenére. A 1848-as szabadságharcunknak volt néhány érdekes alakja! Ha nem világos, a magyarországi pénzügyi szakembereink hihetetlen bárgyúsága, talán jobban „megértjük” õket, ha történelmi elõdjeik személyét vesszük górcsõ alá. Vodiáner Sámuel és Hamvas József! Ez a két „megbízható” szakember juttatta el Bécsbe a Kossuth bankók arany-ezüst fedezetét. Ha meg-

28

nézzük további életútjukat, a kiegyezés utáni sorsukat: igazgatótanácsi tagság a bankokban stb. Közben nézzünk, majd egyszer utána: ki volt Fortuna Imre aki megszervezte Magyarország pénzügyi kifosztását. Ez a pénzügyi akció (arany – ezüst - réz kiáramlása) a mohácsi csatával és a százötven éves török uralommal elõkészítette az osztrák gyarmati rendszert. Ekkor még a Fugger család irányította a pénzügyeket… És ma???

MI TÖRTÉNIK MA MAGYARORSZÁGON? Folytassuk tovább a kronológiai áttekintést onnan ahonnan abbahagytuk: 1945, szovjet megszállás, fosztogatások, a nemzeti vagyon 40%-a megsemmisül, eltûnik. Elkobozzák a nagybirtokokat 1946-ban az ezüstpengõ helyett bevezetik a forintot. 1947, visszaállítják Magyarország trianoni határait, 300 milliós háborús jóvátétel fizetésére kötelezik az országot. 200 millió a Szovjetuniónak, 30 Csehszlovákiának, 70 Jugoszláviának. 1956, népi kísérlet a hatalom visszaszerzésére, A forradalmat a kommunisták egymás elleni leszámolásra is felhasználják. A Kádár-korszak és az újbóli szovjet megszállás kezdete. A nyugat nem ismeri el Kádárt. 1973, olajválság, az infláció begyürüzik a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítõ Tanácsa) országaiba. 1974-78 Magyarország 1milliárd dollár nyugati kölcsönt vesz fel, ennek java része kivándorol Moszkvába, az Orenburgi gázvezeték építése közben. Sacc/kb 1 rubel így 270-340 Ft-ba került, holott a valuta árfolyam 35 volt akkor. (Így érhetõ lesz a 11-szeres visszafizetés, amely csak Magyarországot terhelte. Kételkedjünk abban, sõt ne higgyük el, hogy a Kádár-rendszer hitelekbõl finanszírozta a gulyáskommunizmusát. Ezt csak a jelenlegi hitelezõk érve az újabb uzsorahitelek felvételének legitimálásához, illetve a népjóléti vívmányok megnyirbálásának magyarázata nép általi elfogadtatásához?) 1978, jan. 5. 22 óra. Az USA által visszaszolgáltatott magyar Szent Korona hazai földet ér Ferihegyen. Kádár rendszer meghasonlása és elismerése nyugaton. Kádár elvtársi kommunista szocialista HIT(el)ének tudathasadása, Moszkva elvárásából elkötelezni magát a kapitalista finánctõkének, és mindezt „magyar nemzeti színben”? 1987-88, Magyarország belép a Világbank és a Valutaalapba, a szovjet-bábkormány tizenegy milliárd dollár kamatot fizetett ki idáig az egymilliárd dollár után. 1989, rendszerváltás, csõdhelyzetben az ország, mert összegyûlt 20 milliárd államadósság! Elsõ Magyar-Izraeli megállapodás a közvetlen Budapest-Tel-Aviv légifolyosóról, és még ki tudja mirõl…? Az arab világgal való gazdasági kapcsolatok elhidegülnek, Magyaror-

Bankárháborúk: „Kossuth kudarcot vallott, Orbánnak sincs sok esélye”

szág egyiptomi, jemeni, iraki, iráni kintlévõségei mind a mai napig a hallgatás enyészetévé lesz. 1990 elején a magyar államadósság már mintegy 22 milliárd dollár. 1990-ben Soros György és Andrew Sarlós felajánlja Antall József leendõ miniszterelnöknek, hogy megvásárolják Magyarország adósságállományát. 22 milliárd dollárt. Mit kértek cserébe? „Mindössze” a magyar nemzeti vagyon értékesebb darabjait. Itt gondoljon mindenki, amire akar. Antall nem vállalta. Elgondolkodott rajta, de nem vállalta. Mint mondta: „…ez kommunikálhatatlan, ezzel õ nem tud kiállni a magyar társadalom színe elé. Nem tudja elmondani, hogy a Nyugat (Soros és Sarlós!), amelytõl a felszabadításunkat vártuk, azzal kezdi a felszabadításunkat, hogy az adósságunk fejében elveszi a nemzeti vagyonunkat.” Antallal a nyugati pénzemberek, bankárok tudatosították, hogy mi az, amirõl sem õ és a kormányzati rendszer egy tagja sem beszélhet sohasem. Ez pedig az államadósság kérdése volt! Amennyiben errõl beszéltek volna azonnali hatállyal „forradalmat” robbantottak volna ki Sorosék. Van olyan teória, mely a taxisblokádot és a 2006-os eseményeket egy forradalom kirobbantásának kudarcba fulladt kísérletének tartják. Ha ez megállja a helyét akkor ebben a mechanizmusban Budaházy György – kit az alkotmányos(?) rend megdöntésének koncepciós vádjával, terrorcselekményre való elõkészülettel tartanak fogva – ugyanolyan kavics lett a gépezetben, mint Kossuth…

Orbán Soros György pénzén tanult és szerzett diplomát Oxfordban (Oxford magyarul ökörátjárót jelent). Soros György – cége a Soros Fund Management LLC – a tõzsdeguruk azon egyike, akiknek a válság nyereséget hozott. A Rothschildok tanítványa Soros, Soros-é Orbán volt. Vajon Orbán képes lesz arra, hogy úgy túljárjon mestere eszén, mint ahogy Soros tette…

Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor (jobb szél) elõször, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon is fizette a kamatokat. Mindegyik hazudott errõl a magyaroknak! Orbán másodjára megpróbál most valamit, de mivel nem õszinte kevés az esélye. Magyarország (és minden más nemzet is) csak akkor veheti fel az uzsora HIT-el-len a harcot, ha a „saját nemzeti bankja saját nemzeti valutát/pénzt bocsájt

ki”, és hogy minden magyarnak tudtára kell adni, miért nem nyomtathatunk forintot, miért kell kölcsönt felvenni kamatra? Miért számolta fel Orbán a felelõs magyar kormányban a pénzügyminisztériumot? Gyurcsány azzal érvelt az IMF és EU-s hitelek felvétele mellett, hogy egy nagyon drága hitelt fognak kiváltani egy olcsóbbal. Biztos?

1990-2000 privatizálások. A nemzeti vagyon kb. 90%-a idegen kézre kerül. 1997, a Soros György pénzelte Közép Európa Egyetemen tanácskozik a Világbank. (Bokros Lajos a Horn kormány gazdasági miniszter itt is elõadó) Elindítják a magyar genocídiumot. (népirtás) Magyarország lakosságát 8 millió fõben határozzák meg (lásd lugánói tanulmány). 1999, nyomott piaci áron eladják az ország még megmaradt 58 tonna aranykészletét,- aranyfedezet nélkül maradt az ország 2004, életbe lép a következõ Magyar-Izraeli paktum. (Magyarország befogadó ország) 2006. ÉVI 110 MILLIÁRD DOLLÁR ADÓSSÁG!?! 2007, Simon Perez izraeli miniszter Tel-Avivban bejelenti „Izraelnek példa nélküli sikerei vannak, kivívtuk gazdasági függetlenségünket és fölvásároltuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot..”

Bankárháborúk: „Kossuth kudarcot vallott, Orbánnak sincs sok esélye”

29

2008, globális hitelválság, csõd közelben a magyar kormány, Várakozáson felüli, 25,1 milliárd dolláros, vagyis 20 milliárd eurós hitelkeretet kér és kap a Gyurcsány kormány az IMF-tõl és az Európai Uniótól. 2010 az államadósság már 135 milliárdra nõtt?! Izrael egyenlõ fél az euro-mediterrán szerzõdés értelmében az EU társult tagországaival. „A történelem, a valós történelem ismerete nélkül, az embereknek, a népeknek esélyük sem marad a gazdasági válságok után…” Az ország fuldoklik egy érthetetlenül nagy adósság szorításában! Tehát: kölcsön: 1 milliárd dollár a szovjeteknek. (Na jó, azért gázt kaptunk cserébe!) Visszafizetve: 11 milliárd dollár! Maradék adósság: 1989-ben a 20-ra még plusz 2 milliárd dollár! 1990. ÉV: 1 – 11 = 20 + 2. 2006. ÉV: 110 MILLIÁRD DOLLÁR ADÓS-SÁG/év!? 2008 ÉV: 110 + 25 = 135 MILLIÁRD adósság/év. 35 milliárd kölcsön 100 milliárd az uzsorakamat. Erre, mondta „szent Antal”: „Az adósságot vissza kell fizetni!”„Ez becsületbeli ügy!” Vajon kinek a „becsülete” múlott azon, hogy ezt a szélhámos pénzügyi mûveletet elismerjék, amit a megszállók és hû kutyáik a magyar nép nyakába varrtak, varrnak?

MIÉRT KELL EGY JEGYBANKNAK FÜGGETLENNEK LENNIE? Ön feltette már magának ezt az alapvetõ kérdést? Nem? Ne csodálkozzon. Az Ön agyát is kimosta már a „hivatalos” média, mely belõlünk magyarokból egy megosztott nemzetet csinált, és olyan egyszerû problémára degradált le minket, hogy Gyurcsány vagy Orbán. Míg mi marakodunk a koncon, a média, mely ugyanazon kezekben van, mint a jegybankok szítja közöttünk továbbra is az ellentétet, hogy eltereljék a figyelmünket a valódi csalásról. Ugyanezek a körök fizetik a pártmédiákat is, melyeknek szerepe szintén a nemzet megosztása. Így a HÍR-TV, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlapnak ugyanaz a szerepe, mint a NÉPSZAVÁ-nak, a Népszabadságnak, az ATV-nek és a 168 Órának. A lényeg: a társadalom megosztása. Az egyik oldalon Aczél Endrék és Mészáros Tamások, Bolgár Györgyök és Avar Istvánok a másikon Csermely Péterek, Bencsik Andrások, Kerényi Imrék osztják meg a magyarokat. A „balosok”

75 forintos ezüst emlékérme: kibocsájtás éve 1999, állítólag ekkor volt 75 éves a MNB.

30

egy kicsit kulturáltabban teszik a hülyét, a jobbosok egy kicsit véresszájúabban lázítják egymás ellen a magyarokat. A közös bennük, hogy mindannyian fizetett és agymosott újságírók, akik valószínûleg hisznek igazukban, de nem látják a fától az erdõt és nem veszik észre, hogy a nagy jóakaratukban éppen saját maguk ássák a magyarság sírját, annak megosztásával. Szóval tõlük, ne várja senki sem azt a kérdést, hogy miért kell függetlennek lennie a Magyar Nemzeti Banknak? Ha feltennék ezt a kérdést, gazdáik már másnap kirúgnák õket. Elõször is nézzünk egy ellentmondást. Kitõl kell a Magyar Nemzeti Banknak (továbbiakban: MNB) függetlennek lennie? A kormánytól. A kormányt a Parlament választja. Tehát az MNB független a Parlamenttõl. A Parlamentet a nép választja. Tehát az MNB független a magyar nemzettõl. Ennyi. A kör bezárult. Nekünk, magyar embereknek semmi közünk nincs a saját jegybankunkhoz. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarország központi bankja. A központi bankok – vagy más néven jegybankok – fõ feladatai elsõsorban a monetáris politika vitele, az árstabilitás fenntartása, a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása, és sok ország esetében a devizatartalékok kezelése. A Magyar Nemzeti Bank feladatait – az I. Orbán-kormány törvénybe is iktatta – a 2001. évi LVIII. törvény (jegybanktörvény) módosította. Íme: 2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról . Az Országgyûlés törvényt alkot a Magyar Nemzeti Bankról, annak elsõdleges céljairól, alapvetõ feladatairól, intézményi, szervezeti, személyi, pénzügyi függetlenségérõl, mûködésérõl, figyelemmel a fejlett piacgazdaság követelményeire. I. Fejezet A MAGYAR NEMZETI BANK JOGÁLLÁSA, ELSÕDLEGES CÉLJA ÉS ALAPVETÕ FELADATA 1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. (2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitõl és szerveitõl, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtõl. Tehát nem fogadhatnak el egy magyar intézménytõl sem utasítást, csak az Európa Központi Banktól. Mi magyarok tehát nem bocsájthatunk ki saját pénzt, csak kölcsönt vehetünk fel, kamatra. De nem tudom tudta-e, hogy ez nem mostani keletû probléma. Az 1848-as forradalom és a 1849 szabadságharc is e miatt robbant ki. (forrás: Független Szabad Európa Gazdaságpolitikai Hetilap és más internetes oldalak.)

Bankárháborúk: „Kossuth kudarcot vallott, Orbánnak sincs sok esélye”

Kis magyar numizmatika

Nemesfém és erkölcsi fedezete is volt a Kossuth bankónak mely a Fugger-bankház által 42 milliós jelzáloggal volt megterhelve.

Osztrák-Magyar 100 korona – 1860.

Magyar 2 korona – 1920.

Az ezüst alapú pengõ 1930-ból, Mátyás király arcképével...

...és 1946-ból.

A zöldhasú 10 forintos 1949-bõl.

A piroshasú 100 forintos 1957-bõl. Figyeljük meg a címert!

„Add ide az Ady-t!” 1975, az olajválság okozta infláció tette szükségessé a bevezetését.

Emlék 2000 forintos, a kétezredik év millenárisára.

Húszezres a liberális Deák Ferenc arcképével. Neki köszönhetjük a kiegyezést?

A zsidók célja, felhívásaiknak „déja vu“ („már látott“) érzése „Háborúk a zsidók aratásai. Ezekért az aratásokért kell a keresztényeket megsemmisítenünk és aranyukat magunkhoz venni. Már 100 milliót megsemmisítettünk és még messze nem vagyunk a dolgok végénél.” –1859, Rechorn rabbi, Franciaország fõrabbija Az alábbi szónoklat1919 március 20-án egy lembergi zsidó gyûlésen hangzott el mely megjelent a Star c. lengyel lapban Testvéreim! Az izraeliták a 19. század óta küzdenek a világhatalomért, melyet maga az Isten ígért meg Ábrahámnak. Eddig a kereszt hatalmaskodott a zsidók felett, ez utóbbiak a világ minden részében szétszóródva hosszú idõ óta a legkegyetlenebb üldözések tárgyai voltak, de most remélhetünk. Az a tény, hogy azoké az ország és tulajdonukat képezi. Izrael napról napra hatalmasabb lesz, nekünk zsidóknak sikerült kezünkbe keríteni a világbörze leghatalmasabb központjait. Ha a zsidók mindenütt a nagytõke fölött rendelkeznek, az összes államok el vannak adósodva, akik arra kényszerülnek, hogy bányáikat, vonataikat, gyáraikat lekössék a zsidóknak. Most már csak az van hátra, hogy a földbirtokok is teljesen zsidó kézre kerüljenek, fõleg a latifundiumok. A nagybirtokok is teljesen zsidó kézbe mentek át, úgy, hogy azokon a dolgozó munkások temérdek jövedelmet hajtanak a zsidóknak. Ma már mi vagyunk a leghatalmasabbak. Igaz ugyan, hogy sok zsidó megkeresztelkedett, de ez is csak arra jó, hogy még jobban növeljék a hatalmukat, mert az soha nem szûnik meg zsidóknak lenni. El fog jönni azaz idõ is, mikor a keresztények szívesen lennének zsidókká, de akkor a nép utálattal fogja õket visszalökni magától. A legádázabb harcot elsõ sorban a katolikus klérussal fogja vívni. Fel fogjuk használni a gúnyt, gyalázkodást, botrányt, történettel fogjuk beszennyezni s ily módon tesszük ki a világ nevetésének. Azután hatalmunkba kerítjük az iskolákat. A kereszténység eddigi irányítását el kell törölni, az egyház el fogja veszíteni befolyását. Szegénnyé tesszük és annak vagyona is a zsidóké lesz. A fönti fölhívás 1947-ben megismétlõdött mely a Fáklya c politikai hetilap – vezetõje Taki József – ’47 márc. 11.-i számában jelent meg: Zsidók - Izrael népe! Hatalmas szövetségünkké váltak a forradalmi idõk. Ha mindnyájan összefogunk, és nem tartjuk magunkat magyaroknak, hanem fajunk szívósságával védjük azokat a bástyákat, amelyeket most hiába próbál ostromolni bárki, megépíthetjük Judeát. Arra törekedjetek, hogy a közhivatalokat és a kulcspozíciókat kizárólag a mi sorainkból töltsék be.

Ne magyarosítsátok többé a neveteket. Átok a kikeresztelkedõkre! Jehova velünk van. Ezredéves vándorlásunknak vége van. Új hazát nyertünk a Duna-Tisza közén. Jelszavunk, minden zsidónak megfelelõ helyet az új hazában. Aztán ugyanezt a fölhívást a Budavári Palota Holocaust Magyarországon c. kiállításán lehetett olvasni: Zsidók - Izrael népei! Hatalmas szövetségesünkké váltak a forradalmi idõk. Ha most mindnyájan összetartunk és nem tartjuk magunkat magyar zsidóknak, hanem fajunk szívósságával védjük azokat a bástyákat, amelyeket most hiába próbál ostromolni bárki is, megépítjük Júdeát. Arra törekedjetek, hogy a közhivatalokat is sorainkból töltsük be. Ne magyarosítsátok többé neveiteket, átok a kikeresztelkedõkre. Jehova velünk van. Ezredéves vándorlásunknak vége lesz. Új hazát nyerünk a Duna-Tisza közén. Látogassátok a szent egyleteket, ez mindenkinek, minden igaz hitû zsidónak megfelelõ helyet biztosít az új államban. Szamuely megvéd, ne féljetek, pogrom itt sohasem lesz. Agitáljatok az új hazáért, „THEESRE”, hazánk csillaga nekünk világít.

A fenti felhívások stílusát, üzenetét összevetve Orbán beszédeivel, „Déja vu”-nk támadhat, olyannak tûnik, mintha a miniszterelnök úr beszédeinek tartalmi mondandóját ezekbõl ihletné.., De ez már meddõ badarság, mert pár sorból nem lehet órás évértékelõ és választási gyõzelmi beszédeket mondani. De az áthallások, mint „forradalmi idõk” „összetartozunk” „védjük azokat a bástyákat” „felépíthetjük…” mit is? ja igen az új vagy régi Magyarországot? Meg a törekvés, hogy a „közhivatalokat és a kulcspozíciókat kizárólag a mi sorainkból töltsék be.”… Ez már egy rémálom, egy különös érzés, vagy a történelem tényleg ismétli önmagát? De az is lehet, hogy déja vu Gyurcsány: Hölgyeim és Uraim, Új Magyarországot építünk! (…) Az Új Magyarország Fejlesztési Terv már errõl az új világról szól. – Gyurcsány Ferenc 2007-s évértékelõ beszédébõl.

Jelen kiadvány ingyenesen terjeszthetô, kérjük, amennyiben elolavás után egyetért a tartalmával, adja tovább! 32

A zsidók célja, felhívásaiknak „deja vu“ („már látott“) érése