ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 • KIADJA: A H-MÉDIA BT. • SZERKESZTI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG • FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA GÉZA • SZERKESZTŐSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓPART U. 8/C • TEL.: 76/476-115 • E-MAIL:
[email protected]
N Híröss Naptár www.hirosnaptar.hu
Értékőrző helytörténeti újság – 2015. április 15.
NAPRÓL NAPRA 2015. április 1-15. április 6.
150
éve 1865. április 6-án, Kecskeméten született Lakatos Ottó minorita szerzetes, hittanár, tartományfőnök. Szülővárosában végezte alsó és középiskoláit, majd 1883ban Nyírbátorban lépett a minoriták közé. A teológiát az egri érseki líceumban hallgatta. Felszentelése után előbb Aradon, majd Nagybányán volt hitoktató. Oklevelet szerzett gyorsírásból is, kilenc évig azt is tanította. 1895-ben a rendjében létező Páduai Szent Antalról nevezett őrség őre lett. Később a szilágysomlyói gimnáziumot nyolcosztályossá fejlesztette. Gödöllőn és Nyírbátorban gimnáziumot, Miskolcon és Lőcsén fiúnevelő intézetet nyitott, átépítette az egri rendházat. 1918-ban ismét Aradra hívták. 1919ben megalakította az egyházközségi tanácsot és megnyitotta az egyházközségi megye elemi iskolát és főgimnáziumot. A Mosoczi- és a Kádatelepen templomot épített. 1939 és 1941 között az erdélyi rendtartomány főnöke volt. Cikkei az erdélyi lapokban, szentbeszédei a Jó Pásztorban jelentek meg. Az aradi plébánia értesítőit is éveken át ő szerkesztette. Folytatás a 4. oldalon
7. évfolyam 7. szám
A múzeumalapító gyógyszerész
100
éve, 1915. április 8-án született Lóránd Nándor gyógyszerész, múzeumalapító. Családja 1922ben költözött Kecskemétre. A Református Reálgimnáziumban érettségizett, majd Katona Margit gyógyszertárában volt gyakornok. 1938-ban, másodéves gyógyszerészhallgató korában behívták sorkatonának. Részt vett a felvidéki, az erdélyi és
a délvidéki bevonulásokban. Leszerelése után, 1940-ben megnősült, és gyógy-növénybeváltó kereskedésbe kezdett, azután Fördős Lajos patikájában dolgozott. A szőlőmaggal végzett kutatásait azonban már nem szabadalmaztathatta, mert ismét behívót kapott. Újabb frontkatonaság és fogság után 1945ben tért csak vissza családjához. Folytatás a 2. oldalon
Lóránd Nándor
VALLOMÁSOK
Dr. Fodor István nyugdíjas tanár, cukrászmester
75
éves dr. Fodor István nyugdíjas tanár, cukrászmester. Kecskeméten született 1940. április 2-án. Tősgyökeres kecskeméti családból származik: édesapja országosan ismert, elismert cukrászmester volt. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, majd a JATE kémia-fizika szakán középiskolai tanár diplomát szerzett. Az egyetem után hazajött Kecskemétre.
Másfél évtizedig a Katona József Gimnáziumban, azt követően a Kertészeti Főiskolán tanított. Tanári munkássága elismeréseként 1989-ben Than Károly-díjat vehetett át. 1983-tól a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tudományos főmunkatársaként dolgozott. A Fodor Cukrászat munkáját 1990-től irányította, a családi vállalkozást tanácsokkal napjainkban is segíti. Folytatás az 5. oldalon
Dr. Fodor István
VALLOMÁSOK
Probojáczné Túri Éva nyugdíjas pedagógus, iskolaigazgató
70
éves Probojáczné Túri Éva nyugdíjas pedagógus, iskolaigazgató. Kecskeméten született 1945. április 11-én. A nyolc elemit otthona közelében, Rendőrfalu általános iskolájában végezte, majd 1959-től 1963-ig a Katona József Gimnáziumba járt. A tanulás mellett kosárlabdázott, az NB I-es Kecskeméti Dózsa csapatának erőssége,
korosztályos és felnőtt válogatott játékos volt. Édesapját korán elvesztette, ezért érettségi vizsgái után dolgoznia kellett, képesítés nélküli tanítóként két évig Lajosmizse Külterületi Iskolájában tanított. Közben Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakán, levelező tagozaton folytatta tanulmányait. Folytatás a 8. oldalon
Probojáczné Túri Éva
A múzeumalapító gyógyszerész Folytatás az 1. oldalról
A II. világháborút követő években szakmájában nem alkalmazták, mert nem volt szakszervezeti tag. Az államosítás után, 1952-től a Bács-Kiskun megyei Gyógyszertári Központ leltározó gyógyszerésze lett. Munkája közben felfigyelt a patikákban a múlt értékeire, ezért ellenezte a nagyobb selejtezéseket. Megismerte a gyógyszerészi munka régi eszközeit és dokumentumait, és eközben szenvedélyes gyógyszerésztörténeti kutatóvá vált. 1966-tól kezdte gyűjteni a gyógyszerészeti régiségeket – állványedényeket, fatégelyeket –, és két év múlva hivatalossá is válhatott gyűjteménye. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lemondott a Bács-Kiskun megyére terjedő gyűjtési jogköréről, és személyre szóló meghatalmazást és megbízást is adott Lóránd Nándornak a gyűjtés megkönnyítése érdekében, melynek eredményeként 1969-ben létrejött Kecskeméten a Gyógyszerészeti Régiségek Gyűjteménye. Antall József, a
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója egy 1969-ben kelt levelében így fogalmazott: „A Megyei Gyógyszertári Központ Lóránd Nándor lelkes és avatott kutatómunkájának eredményeként összegyűjtötte a megye területén fellelhető anyagot. Különösen nagy jelentősége lenne annak, hogy az Alföldön is legyen egy ilyen kiállításon is bemutatható szakgyűjtemény, és Kecskeméten ennek meg vannak a feltételei. Annak érdekében, hogy Kecskemét gyarapodjék egy értékes helytörténeti szakgyűjteménnyel, lemondunk jogszabályban biztosított jogunkról, az anyag Budapestre szállításáról.” 1968-ban Halmai János meghívta a MGYT Országos Gyógyszerésztörténeti Szakosztálya megalakítására, ahol Lóránd Nándor már beszámolt a kecskeméti gyűjteményről és a megye jelesebb patikáinak történetéről. A Gyógyszertári Központ támogatásával és kezelésében működő szakgyűjtemény 1973-tól 1981-ig Patikamúzeumként Katona Zsigmond régi
Szentlélek Gyógyszertárának irodahelyiségében, a Jókai u. 7. szám alatt kapott otthont. A múzeumi munka mellett Lóránd Nándor rengeteg népszerűsítő előadást tartott, számos tudományos dolgozatot írt, és több tucat cikket publikált a gyógyszerészet és orvostörténet különböző témaköreiből, a megye híres gyógyszerészeiről, a gyógyszerész szakma és az egészségügy történeti vonatkozásairól a Gyógyszerészet, a Gyógyszerésztörténeti Diárium, az Orvostörténeti Közlemények, valamint a napilapok, hetilapok hasábjain. Lelkes szerteágazó munkássága, látványos kiállításai országosan is elismert, népszerű, mindenki által szeretett kutatóvá tették, itthon mégis nehéz küzdelmet kellett vívnia gyűjteménye megmentéséért, hiszen 1981-ben megszűnt a kiállítás lehetősége, és a múzeumi anyag a Rendőrfaluba került raktározásra. 1983-ban súlyos betegen kapta a jó hírt, hogy a patikamúzeum ügye mégis megoldódik, és
gyűjteménye méltó elhelyezést kap a város központjában. 1984-ben a BácsKiskun Megyei Múzeumigazgatóság hivatalosan átvette Lóránd Nándortól a 2504 db tárgyat, 560 db könyvet, 151 gyógyszerészeti folyóiratot számláló szakgyűjteményt, és 1985ben megnyílt az anyagából rendezett állandó kiállítás. Magánéletében is rendkívül sokoldalú és tevékeny ember volt, többféle sportot űzött. 1938-ban kezdeményezője volt a vitorlázórepülés megteremtésének, állandó résztvevője volt az autó- és motorversenyeknek. Több mint 15 évig vezette a Gyógyszertári Központ fotókörét, sok száz fotót készített előadásaihoz, cikkeihez, kiállításaihoz. Nyolc évig tanított a gyógyszerész-asszisztens tanfolyamon, tagja volt több tudományos társaságnak. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság 1971-ben Than Károly, 1975-ben Katona Zsigmond, 1978-ban Kátai Gábor, 1983-ban Ernyey József emlékéremmel tüntette ki. 1995. október 1-jén Kecskeméten hunyt el.
Régi eszközök és dokumentumok az Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjteményben
2
Lóránd Nándor
Lóránd Nándor születésének 100. évfordulója alkalmából Kecskeméten, a Cifrapalotában gyógyszerésztörténeti konferenciát és fotókiállítást rendeztek
A Balaton szerelmes tudósa
Dr. Darnay-Dornyay Béla
50
éve, 1965. április 5-én hunyt el dr. Darnay-Dornyay Béla muzeológus, múzeumigazgató, helytörténész, tanár, szakíró. Keszthelyen született 1887. március 25-én. Korán árva lett, ezért az elemi iskola elvégzése után Tatára költözött rokonaihoz. Középiskolába előbb Tatán és Vácott, azután 1903 és 1905 között Kecskeméten járt. A hírös városban tette le az érettségi vizsgát. Vácott lépett be a piarista rendbe, és egyúttal beiratkozott a budapesti tudományegyetemre, mellette a rend fővárosi tanárképzőjében is tanult. 1910ben kapta meg történelem–természetrajz szakos tanári, 1913-ban geológiából bölcsészdoktori oklevelét. Pappá 1910-ben szentelték. 1910 és 1912 között a piaristák rózsahegyi gimnáziumában tanított, 1912től Veszprémben volt tanár, mellette a múzeum természetrajzi osztályán is dolgozott 1918-ig. Ezután a mosonmagyaróvári főgimnáziumban geológia- tanár és múzeumi őr is volt. 1921ben kilépett a rendből. Budapesten az Ampelológiai Intézetben kezdett dolgozni, majd 1921–től 1923-ig az Állami Gombászati Állomáson kapott kutatói állást. 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban a reálgimnáziumban oktatott. Szerkesztette a Salgótarjáni Könyvek című
sorozatot is. Tatai (Tatatóvárosi Múzeum), rózsahegyi (Liptóvármegyei Múzeum) és salgótarjáni tartózkodásai alatt múzeumokat is alapított. 1940-ben hazatért Keszthelyre. A Balatoni Múzeum munkatársa, majd 1941–től 1948-ig a múzeum igazgatója volt. Ebben az időben került Sümegről Keszthelyre a Darnay Kálmán-féle nagy textília-gyűjtemény. Ekkor vette fel a Dornyay mellé a Darnay nevet. 1948-ban nyugdíjazták, azonban 1949-ben megvonták nyugdíját. Később a Magyar Állami Földtani Intézetben geológusként dolgozott. Ezután újra Keszthelyre költözött, majd 1963-ban Óbudán telepedett le. Ebben az évben rehabilitálták. Dr. Darnay-Dornyay Béla széles körű érdeklődése tudományos publikációiban, múzeumalapító lelkesedésében nyilvánult meg. Pedagógusként a szemléltető oktatás lelkes szorgalmazója volt. Polihisztor hajlamú kutatóként nemcsak geológiával, hanem hidrológiával, barlangkutatással, zoológiával, botanikával,
archeológiával, műemlékkutatással és -védelemmel is foglalkozott. Ismeretterjesztő munkát is folytatott, helytörténeti tanulmányokat, cikkeket írt. A keszthelyi múzeum igazgatójaként múzeumi értesítőt jelentetett meg, elindította a Balatoni Múzeumi Füzetek című sorozatot és a Balatoni Múzeum Keszthely értesítőjét. Gyűjtötte a Balaton környéki helységekről szóló irodalom adatait („Balatoni kódex”). Sokat dolgozott a hévízi tó keletkezésének, és a különböző magasságokról a mai szintre történt leszállásának földtani magyarázatán. Az Ős-hévíz nyomait mindenütt megtalálta a Hévízhez közeli dolomithegyek, dombok hévforrás-lerakódásaiban és az általuk létrehozott formákban. Úttörő volt ebben is, akárcsak a Kárpátok földtani kutatásaiban! Valóban honismertető volt, a szó legszebb értelmében, kedves jelszava szerint: „honismerettel a honszeretethez!” A Műemlékek Országos Bizottsága tagja, a Magyar Kárpát Egyesület alelnöke, a salgótarjáni Balassa
Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt. 1964-ben Tata város díszpolgára és az ELTE aranydiplomása lett. Életének végén felkérték Salgótarján és Gyenesdiás történetének megírására, de már nem tudta befejezni a munkát. A keszthelyi Szent Miklós temetőben, családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Ott búcsúztak tőle mindazok, akik tisztelték és szerették: tanítvány, tudományos munkatárs, turistatárs és Salgótarján város, mely népes küldöttséggel jelent meg a végtisztességen. A Balaton szerelmes tudósa ott pihen a nagy tó partján. Hagyatéka a tatai Kuny Domokos Múzeumba került. Halála után a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal a Zádorvárban felépített kilátótornyot róla nevezte el. A Bakonyi Intéző Bizottság a Zircen létesített Bakonyi panteon falán elhelyezte arcképével ellátott emléktábláját és a salgótarjáni turistaház, illetve egy tatai utca is az ő nevét viseli. (Összeállította: Varga Géza)
Kiállítás a Darnay Pince és Szőlészeti Bemutatóudvarban
3
NAPRÓL NAPRA – 2015. április 1-15. Folytatás az 1. oldalról városokban, valamint Olaszországban (Caldonazáprilis 7. zo, 1994), Ausztriában (Dornbirn, 1995 és Graz, éves Lovas Ti- 1997) és Németországbor grafikusmű- ban (Würzburg, 1998). A vész, művészeti szakve- Medgyessy Ferenc Képzőzető, középiskolai tanár. művészeti Stúdió, illetve a Debrecenben született Fiatal Képzőművészek Stú1955. április 7-én. Közép- diója korábbi tagja, a Maiskolába a hajdúböszörmé- gyar Rajztanárok Országos nyi Bocskai István Gimná- Egyesülete és a Műhely ziumba járt, azután Művészeti Egyesület alapíNyíregyházán, a Bessenyei tó tagja, a Magyar AlkotóGyörgy Tanárképző Főis- művészek Országos Egyekolán biológia-rajz szakos sülete és a Kecskeméti tanár diplomát szerzett, Képzőművészek Közössége majd 1991-ben a Magyar tagja. Képzőművészeti Egyetemen grafikusként végzett. április 8. 1978-tól Jobbágyiban a Helyőrségi Művelődési Ottéve, 1840. hon igazgatója, 1982-től április 8-án nyolc évig a Hajdúböször- hunyt el Sipos József taményi Pedagógiai Főiskola nár, református lelkész, tanára volt. 1990 óta Kecs- nyelvész. 1775. március keméten él. Előbb az SOS 18-án Kecskeméten szüleGyermekfalu helyettes ve- tett. Szülővárosa és Debrezetőjeként dolgozott, míg cen református kollégiu2000 óta a Katedra Közép- maiban tanult, majd iskola művészeti szak- Hódmezővásárhelyen volt vezető tanára. Grafikus- rektor. Göttingeni tanulművészként rendszeresen mányút után 1799-től Hódszerepel városi, megyei és mezővásárhelyen, 1803országos képzőművészeti tól Kecskeméten, 1805-től biennálékon, nemzetközi Szentesen tanított. 1818tárlatokon (Prága és Brno, tól Békésen volt református 1988; Párizs, 1991; This- lelkész. A nyelvújítási ted, 1996). Több önálló ki- harcban Kazinczy ellen fogállítása volt már magyar lalt állást.
60
175
4
Lovas Tibor
Ferenczy Klára
április 12.
50
éves Ferenczy Klára tanítónő, költő. Kecskeméten született 1965. április 12én. Parrag Kláraként anyakönyvezték, nevét huszonéves korában édesanyja, nagyapja és legfőképp az anyai ág leghíresebb személye, Ferenczy Ida iránti tisztelete miatt változtatta meg. Szülővárosában, a Kodály Iskolában végezte el az általánost és a gimnáziumot. Érettségi után a kecskeméti, illetve a bajai tanítóképzőben tanult, azután egy évig pedagógusként dolgozott. Ezt követően elcsábította az idegenforgalom. Később nyelvet tanult Németországban, és dolgozott is kint egy rövid ideig. Volt banktisztviselő, korrepetitor, tolmács, igazgatói titkárnő. Férjével és kislányával jelenleg Győrben él. A költészet gyermekkora óta érdekli, Petőfi verseit már alsós gyerekként átfabrikálta. Első igazi verseit huszonnégy évesen írta. Első önálló verseskötete 2007-ben, a második 2009ben jelent meg. „1965. április 12-e reggelén, Kecskeméten érkeztem e
világra. A »hírős város« nagy szülötte által alapított Kodály iskolában végeztem az általánost és a gimnáziumot. Érettségi után a kecskeméti, valamint kis kitérővel a bajai tanítóképző következett, majd egy év a pedagógus pályán. Azután hosszú időre elcsábított az idegenforgalom. Később nyelvet tanultam és dolgoztam Németországban, voltam banktisztviselő, korrepetitor, tolmács, titkárnő. Ott ismertem meg a férjemet, akivel több mint tíz éve vagyunk együtt. Kislányunkat együtt neveljük. Számomra az utazás, a kirándulás, a természet jelentik a kikapcsolódást. A művészetek iránti feltétlen rajongásom egész életemben elkísér. Fotózom, kiállításokra, koncertekre járok, elvarázsol a tánc, aminek Győrben, ahol élek, kedvemre hódolhatok. Éhezem és szomjazom a szépet. Érdekel az emberi lét, a pszichológia, a vallásfilozófia, a spiritualitás. »Változatos szellemi táplálékon kell élnünk« – mondta egy kedves, idős barátom. Ezt az ars poeticát vallom magam is. Első verseskötetem 2007ben, a második 2009-ben jelent meg, mindkettő Csáky Lajos festőművész barátom csodálatos képeivel. A költészet »nagyjai« közül Tóth Árpád, József Attila, Ady
Szegediné Tóth Ildikó
Endre, Weöres Sándor, Rilke versei állnak a szívemhez legközelebb. Kortársakat említve Kiss Judit Ágnes, Sárhelyi Erika és Gámentzy Eduárd tehetsége lenyűgöz. Ha költészetre vágyunk, tegyük félre egy időre a racionalitást. A költői szó a lélek legmélyéről szakad fel túl téren és időn, sokszor megfejthetetlenül. Vallom, hogy a verseket megérteni nem lehet, azokat érezni kell. Már iskolásként irtóztam az elemzésektől, de emlékszem kedves magyar tanárnőmre, ahogy felolvasott nekünk. Megszentelte azt a néhány pillanatot. A szemei könnyel teltek meg, a hangja hálával, mint, aki imát mond. Igen. a jó vers lélekemelő vagy torokszorító, csendet kér, néha könnyeket, néma visszatalálást önmagunkhoz.” április 13.
50
éves Szegediné Tóth Ildikó, a Kodály Iskola tanára. Dunaújvárosban született 1965. április 13-án. 1983-tól Szeged, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanult, magyar-ének szakos tanári diplomáját 1987-ben szerezte. Később, 2003-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének-zene tanár és karvezető szakát is elvégezte. 1988-tól 1992-ig szülővárosában, a Móricz Zsigmond Általános Iskolában tanított. 1992 óta Kecskeméten él. Hét tanéven át a Bányai Júlia Gimnáziumvolt a munkahelye. 1999 óta a Kodály Iskola tanára. Bemutató órái szakmai sikereket arattak, gyermekkarával kórushangversenyeken arany minősítéseket szerzett. Kórusával 2012-ben a XVIII. Regionális és III. Országos Kórusfesztiválon, Érden I. helyezést értek el. „Gyermekkorom óta ének-zene tanár szerettem volna lenni. Büszke vagyok arra, hogy a Kodály Iskolában taníthatok!”
VALLOMÁSOK
Dr. Fodor István nyugdíjas tanár, cukrászmester Folytatás az 1. oldalról
„Tősgyökeres kecskeméti vagyok, családunkban 1790 óta minden ősöm itt született. Felmenőim egyszerű, szerény körülmények között élő emberek – béresek, szolgák – voltak. Közülük elsőként apám »emelkedett« ki, ő ugyanis iparos lett. 1939ben önállósította magát, akkor alapította a ma is működő családi cukrászatot. Persze mi is szegények voltunk. Bocskai utcai otthonunk egy pici szobából – ez volt a cukrászműhely, ahol kezdetben mindent kézzel csináltak – és egy színszerű konyhából állt, és tartozott hozzá még egy ablaktalan helyiség is, abban születtem. Apám egész életében dolgos ember volt, még 75 évesen is napi 12 órát dolgozott. Anyám is hihetetlen munkabírással bírt: vezette a háztartást és a boltban is helytállt. Egymás nélkül nem boldogultak volna, azt is mondhatnám, hogy ketten voltak egyek! Mindenük az üzlet volt, a munka mellett azonban jutott idejük a családra is. Húgommal ketten vagyunk testvérek, de apám bátyjának fiával – az ő szülei még
1943-ban meghaltak – együtt nevelkedtünk fel. Mindig úgy éltünk, mint három testvér. Egész kicsi koromtól kezdve vannak emlékképeim a műhelyről. Három és fél éves lehettem, amikor szüleim először bíztak meg egy »játékos« munkával: szaloncukrot csomagoló lányokat kellett figyelnem. Hat-hétévesen vasárnap délutánonként már a kasszát kezeltem, kilencévesen pedig megkaptam életem első fizetését: a reáliskola területén rendezett kerti ünnepélyen fagylaltot árultam, s mivel két tégelynyit is eladtam, a jutalmam egy ezüst Kossuthötforintos lett. 1946-tól a Jókai utcai elemi iskola tanulója lettem. Szerettem oda járni, de hetedik után mégis el kellett hagynom. Akkor indult ugyanis a Czollner téri általánosban az orosz tagozat, és a város minden iskolájából 2-2 jól tanuló gyereket odairányítottak. Tanáraim megnézték, hogy kik azok, akik származásuk miatt biztosan nem tanulhatnak tovább, és Bajnóczi Laci barátommal kettőnket küldtek át a Czollner térre. Nagy jót tettek velünk, mert
ugyan elég nehezen vettük az új iskolában a nyolcadik osztályt, de onnan fölvettek bennünket a Katona József Gimnáziumba. A Katonában eltöltött négy év mind a mai napig kitörölhetetlen emlék számomra. Egykori osztálytársaimmal – többek között Muraközy Jánossal, Mészáros Sándorral, M. Tóth Antallal, Sahin-Tóth Gyulával, Homoki Ferenccel és Németh Árpáddal – szinte havi rendszerességgel találkozunk. Sajnos, közülünk többen – Horti Attila, Rozsnyay Simon és Nagy Ervin – már nincsenek közöttünk! Osztályfőnökünket, a németet és irodalmat tanító dr. Szép Ernőt is szerettem, de talán még közelebb állt hozzám Iványosi-Szabó Tibor. Ő a történelemtanárunk volt. S bár »nehéz« időket éltünk, ő akkor se mondott nekünk valótlant! A katonás tanárkollégákkal való rendszeres találkozóinkon még most is oktatói szerepet tölt be. Olyan érdekes dolgokat tudunk meg tőle Kecskemét múltjáról, hogy teljesen új kép, új szemlélet alakul ki bennünk a városról. Folytatás a 6. oldalon
Édesapámmal
5
VALLOMÁSOK
Dr. Fodor István nyugdíjas tanár, cukrászmester Folytatás az 5. oldalról
A gimnáziumi évekhez hozzátartozott a sport is. Szerettem kosárlabdázni, az iskolai csapat mellett még a Kecskeméti Petőfi NB II-es csapatában is játszottam. Az aktív versenyzést ugyan fiatalon abbahagytam, de az öregfiúk együttesének még sokáig tagja voltam. Velük is
szoros barátságot alakítottam ki. Gouth Ivánnal, dr. Bíró Ernővel, Eszenyi Sándorral, Szarka Balázzsal és a többiekkel minden hónap első hétfőjén együtt töltünk néhány órát. Életem során mindig az vezérelt, hogy segítenem kell apámnak és anyámnak. S bár nem szerettem a cukrászatot, nehéz szak-
A Kecskeméti Petőfi csapatában, 1958-ban
Ballagási ünnepség a Katonában, 1973-ban
6
Feleségemmel és gyermekeinkkel 1974-ben
mának tartottam, nincs is hozzá igazán tehetségem, a gimnázium után mégis cukrásznak készültem. Egy évig inas voltam. Olyan jól tanultam, hogy 1959-ben évengedménnyel fölszabadítottak, a második inasévet nem kellett letöltenem. Ezután egy évig még apám mellett dolgoztam, azután – elsősorban édesanyám biztatására – a továbbtanulás mellett döntöttem. A kémia kötődik talán a leginkább a cukrászathoz, ezért a szegedi egyetem kémia-fizika szakára felvételiztem, sikerrel. Az egyetemi évek is csodálatosak voltak. Eleinte vidáman, bohémen teltek a napjaim, azután komolyabban vettem a tanulást. Egyik szorgalmas, jól tanuló csoporttársam is ösztönzőleg hatott rám, később ő lett életem párja. Másodévtől kezdve már jeles és kitűnő lettem, és ennek köszönhetően már ekkor bent dolgozhattam az egyetemen. Kutatómunkát végeztem, az abban az időben teljesen új laboratóriumi módszerrel, a kromatográfiával foglalkoztam. Érdekes volt, és miután más még nem ismerte, önálló kutatási feladatokat is kaptam. Kapcsolatunk Anikóval közben megerősödött, 1965ben össze is házasodtunk. Ő szegedi lány volt, tudtuk azonban, hogy a diákévek
Fiammal tésztagyúrás közben
befejeztével ott nem maradhatunk, az egyetemi városban nem kaptunk volna lakást. Szüleim segítségével már 1964 februárjában építkezni kezdtünk Kecskeméten, így a diplomáink átvétele után ideköltöztünk. Feleségem a Bányai Júlia Gimnáziumban kapott állást. Ő azon kevesek egyike, akik egész életükben egy munkahelyen dolgoztak. Párom 38 évig tanított a Bányaiban. Sokat foglalkozott a tehetséggondozással, számos később nagydoktori és professzori címet szerző diákot nevelt. Két gyermekünk született. Anita fogorvos lett, de 2003 óta természetgyógyászattal is foglalkozik, biológiai fogászatból, kineziológiából és hagyományos kínai orvoslásból is vizsgázott már. István sütő- és édesipari mérnök diplomát szerzett, 1990-től közösen vittük a családi cukrászatot, 2002 óta egyedül vezeti a vállalkozást. Mindketten kétkét unokával örvendeztettek meg bennünket. Kecskemétre költözésünk után rövid ideig oroszt kellett tanítanom Lajosmizsén, feleségem állásának ez volt az ára. Három hónappal később azután a Katona József Gimnázium kémia-fizika szakos tanára lettem. Felemelő érzés volt egykori iskolámba immár pedagógusként visszatérni.
Nagyszerű tanártársakkal, egymást segítve dolgoztunk. Csupa minőségi gyereket tanítottunk, akik évről évre kiváló eredményeket értek el. Egyik 32 fős osztályomból például mindenkit elsőre felvettek valamilyen felsőoktatási intézménybe. Oktató-nevelő munkámban a diákokat társakként kezeltem, törekvésemről Munkatársaim a tanítványaim címmel újságcikk is megjelent. Pedagógusi tevékenységemért több szakmai elismerést is átvehettem, így például az OKTV 25. jubileumán – az országosan három jutalmazott tanár egyikeként – miniszteri dicséretet is kaptam. 1980-ban áthívtak a Kertészeti Főiskolára. Kedvezőbb körülmények között taníthattam ott, ez is a váltás egyik oka volt. Jól éreztem magam, de egyfajta csalódás is ért. A középiskolában ugyanis magasabb szakmai követelményeknek kellett megfelelnem. Annál több örömöt okozott számomra az, hogy a Közművelődési Bizottság elnökeként a főiskola kulturális életét irányíthattam. Nagyszerű segítőmmel, Ónhausz Évával közösen ragyogó programokat szerveztünk. Kiállításainkon mutatkozott be például Orosz István, Csáky Lajos és Sonkodi István, de beategyütteseket is felléptettünk. Munkánkat az állami gazdaságok anyagilag is támogatták, és a koncertek bevételeit is visszafordíthattuk
újabb rendezvények megtartására. Tetszett, hogy mindezeknek köszönhetően a diákok közül sokan nem kocsmákba jártak. 1983-ban ismét váltottam, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tudományos főmunkatársa lettem. Nagyon jól éreztem magam, ragyogó munkatársak, témák, lehetőségek vettek körül. Különösen jól esett, hogy beosztottjaim között több egykori tanítványom is akadt. Osztályvezetői hatáskörben ismét kutatással foglalkozhattam, szakmailag is komoly kihívást jelentett az ott folyó munka. Az 1980-as évek második felében a Pénzügyi Felügyelet (később APEH, napjainkban NAV) meghurcolta apámat. Az ügy büntetés nélkül végződött, mégis megviselte őt. 75 éves is elmúlt már ekkor, ezért családi döntés született: fiammal ketten átvettük a családi cukrászatot. A tőle tanultakat megőrizve – apai örökségünk ez – mi sem engedtünk a divat csábításának, és termékeinket csak természetes alapanyagot használva gyártottuk és gyártjuk ma is. Apámat követjük abban is, hogy a technológiát állandóan korszerűsítjük, fagylaltjainkat ma már teljesen automata gépsoron készítjük. Az elmúlt negyedévszázad alatt folyamatosan fejlődtünk. A Széchenyivárosban új üzemet alakítottunk ki, és termékeink Kecskeméten már négy helyen, a Nagykőrösi
Fiammal és unokámmal
utcai, a főtéri, a Széchenyi téri és a Március 15. utcai üzleteinkben, valamint Kiskunfélegyházán is megvásárolhatók. Már az 1990-es években is voltak tanulóim – a vállalkozás üzemeltetése mellett a szakképzéssel is foglalkoztam –, a diákok cukrász szakmunkás vizsgára való felkészítését később is folytattam. A cukrászat munkáját azonban 2002 óta fiam egyedül irányítja, én már csak tanácsokkal segítem őt.
Évtizedek óta aktív társadalmi életet élek. Számos szakmai egyesület – MTESZ, Magyar Kémikusok Egyesülete – munkájában is részt vettem. Ma már inkább a magánkapcsolatokat ápolom, több baráti társasággal is rendszeresen összejárok. Mindig úgy próbáltam élni, hogy barátokat szerezzek, és ne ellenséget. Erőmet az utolsó cseppig a környezetemben lévők boldogulására szeretném fordítani!”
Kosaras barátaimmal 2000-ben
Osztálytársaimmal 2001-ben
A családdal egy cukrászvacsorán (ifj. Fodor István, dr. Fodor István, dr. Fodor Istvánné, dr. Fodor Anita, Fodor István, Fodor Istvánné)
7
VALLOMÁSOK
Probojáczné Túri Éva nyugdíjas pedagógus, iskolaigazgató
Probojáczné Túri Éva Folytatás az 1. oldalról
1965-ben Helvéciára hívták át, az ott töltött 18 év – a Feketeerdői Általános Iskolában fizikát és testnevelést tanított – élete legszebb időszaka volt. 1983 nagy változást hozott életében: családjával visszaköltözött Rendőrfaluba, és egykori alma mátere – abban az időben a Halasi Úti nevet viselte, napjainkban Damjanich János Általános Iskola – lett a munkahelye. Ott is fizikát és testnevelést tanított, de feladatköre három évvel
később jelentősen kibővült, mert a tantestület őt választotta meg az intézmény igazgatójának. Ebben a tisztségében kollégái később három ízben még megerősítették, így az iskola munkáját 16 évig irányította. Ezekben az években aktív közéleti munkát is vállalt, 1994-től három cikluson át önkormányzati képviselőként, valamint az oktatási bizottság tagjaként a kecskeméti iskolák és Rendőrfalu fejlődését segítette. Az Európa Jövője Egyesület alapító tagja, a Kecskeméti Nyugdíjas Szövetség alelnöke. Kimagasló szakmai és közéleti tevékenységéért számos elismerésben részesült: főtanácsosi cím (1997), Kecskemét Városért Oktatási Díj (2002), Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete aranyérem (2002), Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért Díj (2004), Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt polgári tagozata (2005), Baloldalért érdemérem (2015).
Szüleimmel, valamint bátyámmal és öcsémmel 1956-ban
8
Osztálykiránduláson Kuna Miklós tanár úrral, 1958-ban
„Tősgyökeres kecskeméti – úgy szoktam mondani, hogy »bennszülött« – vagyok. Szüleim egyszerű emberek voltak, apám kőművesként dolgozott, míg anyám a háztartást vezette. Bár szegény körülmények között éltünk, hét gyermeket vállaltak. Ketten még egész kiskorukban meghaltak, két fiútestvérem pedig felnőtten hunyt el. Három lánytestvéremmel napjainkban is itt, a hírös városban élünk. A Rendőrfaluban laktunk, a Halasi úi iskolába (1997 óta Damjanich János Általános Iskola) jártam. Nagyszerű osztálytársakra leltem, többükkel – például Vetési Zsófival, Bodóczky Zsuzsával, Szabó Irénnel – mind a mai napig őrzöm a baráti kapcsolatot. A pedagógusokra is szívesen emlékszem vissza. Papp Istvánné Ilike néni – az ő szülei alapították az iskolát – szerettette meg velem a történelmet. Perjési Pál igazgató a matematikát tanította, kiválóan, míg Kuna Miklós fizikatanárra több okból is megkülönböztetett szeretettel gondolok vissza: az ő révén ismertem meg a kosárlabdát, illetve amikor édesapám meghalt – hetedikes voltam –, öcsémet és engem is fölkarolt, apánk hiányát megpróbálta pótolni. Mindig is pedagógus akartam lenni, már általános iskolás koromban kijelentettem: »Ha kisbalták potyognak az égből, én akkor is tanár leszek!« Osztálytársaim közül többen is
– például Juhász Éva, Mócza Mária – a Katona József Gimnáziumba mentek tovább, tanulmányaimat velük együtt én is ott folytattam. Ismét nagyszerű tanárok vettek körül: osztályfőnökünk, Szőts Rudi bácsi oroszt, Gyöngyösi János történelmet, Szemerey Andor fizikát tanított. A kapcsolatot velük azóta is ápolom, ötévenként az iskolában mindig megtartjuk az osztálytalálkozónkat, jó érzés a még köztünk lévő tanárokkal együtt föleleveníteni az egykori emlékeket. Osztálytársaimmal még sűrűbben találkozom. Velük minden évben összejövünk, és valamelyikünk otthonában jót beszélgetünk. Már egész kicsi koromban érdekelt a labda, babázás helyett inkább a fiúkkal fociztam, fejeltem. A Katonában akkor indult a kosárlabda, jelentkeztem és ott ragadtam. Az Adamik Ferenc edzette csapattal előbb városi, azután megyei bajnokságot nyertünk. Tagja lettem az NB II-es Kecskeméti Egyetértésnek is, majd már Kecskeméti Dózsa néven bejutottunk az NB I-be. A vidéki játékosok közül nehezen lehetett bejutni, nekem sikerült, és 1965-től ifi, azután utánpótlás-válogatott lettem. Sőt, a nagy válogatottba is behívtak: összesen 42-szer öltöttem magamra a címeres mezt, kétszer az Európa Bajnokságon is részt vettem. A játék jól ment, Pestre és Szolnokra is hívtak, én azonban
Helvécián, egy tanévzáró ünnepségen
nem akartam elhagyni sem anyámat, sem Kecskemétet. A sikeres érettségi után – történelemből dicséretet is kaptam – dolgozni kezdtem. Lajosmizse Külterületi Iskolájában képesítés nélküli tanárként helyezkedtem el, és két évig elég nehéz körülmények között – sokat bicikliztem abban az időben – ott tanítottam. Közben Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola levelező tagozatos hallgatójaként tanulmányaimat is folytattam, és 1969-ben földrajz-testnevelés szakos tanári diplomát szereztem. Ekkor már Helvécián tanítottam, mert még 1965-ben áthívtak a Feketeerdői Iskolába. 18 évet töltöttem ott, életem legszebb időszaka volt, a kollégák és a diákok is szerettek. Táborozni mentünk, sportversenyeken vettünk részt, a helyi állami gazdaság segítségével még egy mini kosárlabdapályát is építettünk. »Csacsogó-bacsogó« fiatal lányként gyakran beálltam a gyerekek közé játszani, egyszóval az úttörőélet minden örömét kiélveztük. A helvéciai évek alatt családot is alapítottam. Első férjemet, Holman Pétert még kosárlabdásként ismertem meg: újságíró volt a Petőfi Népénél, és kétrészes riportot készített velem. Házasságunk rövid ideig tartott, ugyanis fiunk, Péter megszületése után két évvel, 1974-ben elhunyt. Második férjemet is a sportnak köszönhetem. Miklós a Kecskeméti Dózsa sportlövője volt – ő is komoly sikereket ért el, belügyi sportolóként magyar bajnok lett –, így
Halasi úti gyerekekkel egy megyei tűzoltóverseny után, 1987-ben
régről ismertem őt. Amikor egyedül maradtam, fölajánlotta, hogy segít Peti fölnevelésében. 1976-ban házasodtunk össze. Ígéretét betartotta: mindkét gyermekünk – 1977-ben megszületett lányunk, Éva – felcseperedésében, életre való indulásában »főszerepet« vállalt. Péter és Vicus is Kecskeméten él, fiam kettő, lányom négy gyermeket nevel, azaz már hat unokának örülhetünk. 1983-ban új otthonba költöztünk, visszamentünk Rendőrfaluba. Onnan nehezen lehetett kijárni Helvéciára, ezért férjem közbenjárásának is köszönhetően – személyesen felkereste a Halasi Úti Általános Iskola igazgatóját, Kispál Lajost – egykori alma máterem tanára lettem. Három évig beosztott nevelőként fizikát és testnevelést tanítottam, majd a tantestület az iskola igazgatójának választott meg. Később ezt a döntésüket három alkalommal is megerősítették, így összesen 16 évig irányítottam az ott folyó munkát. Büszke vagyok arra, hogy a Grosán Pálék által kezdeményezett mindennapos testnevelést mi is bevezettük, diákjaink nem csak egészségesebbek lettek, de több, később kiváló eredményt elérő sportolót is mi indítottunk el: a karatés Tápai Ági és Süveg Tibor Európa-bajnoki címet is nyert. Az iskola fejlesztésében is sikerült előre lépnünk: mini kosár- és kézilabdapályát alakítottunk ki, és a 2004-ben átadott sportcsarnok építését is elkezdtük. A tenni akarást, a közösségért való felelősséget mindig fontosnak éreztem. Már Helvécián felismertem az úttörőmozgalom értékeit, és az MSZMP tagjaként is igyekeztem a gyerekekért a lehető legtöbbet megtenni. A rendszerváltáskor az újjáalakuló baloldal munkájában részt vettem, az MSZP alapító tagja lettem, a pártnak ma is tagja vagyok.
A pozíciók nem vonzottak – még az elnökségi tagságot sem vállaltam –, de Rendőrfaluért a képviselőséget elfogadtam. Elsősorban a kisiskolák megmaradásáért küzdöttem, és persze a választókerületem fejlődéséért is minden tőlem telhetőt megtettem. Három cikluson keresztül voltam a közgyűlés tagja, éveken át a városrészi önkormányzat elnöke. Örülök annak, hogy ezalatt a 12 év alatt sikerült a matkói iskola bezárását elodázni, Rendőrfalu csatornázását megoldani, a közvilágítást rendben tartani, a földutak többségét lebetonozni, és természetesen a kiváló birkózóról, Balla Józsefről elnevezett tornateremre is büszke vagyok. Elértem azt is, hogy a sok évig eredményesen dolgozó intézményvezetők főtanácsosi címet kaphassanak. Mindez nem pénzbeli jutalmat jelent, de már akkor is tudtam, hogy az erkölcsi elismerés is fontos az érintetteknek. Az iskoláért folytatott örökös harc rengeteg energiámat emésztette fel. S bár a tantestület végig mellettem állt – benne voltak a melóban is –, mégis elfáradtam,
ezért 2002-ben az igazgatói feladatokat átadtam. Félállásban még évekig tanítottam, de már inkább a levezetés évei voltak ezek. Összesen 49 tanévet töltöttem el a pedagógusi pályán. Nyugdíjas éveim lassabb tempóban telnek. Egy kicsit lezserebb életet élek, és amire korábban nem volt példa, férjemmel együtt is el tudunk menni hosszabb útra, kirándulni. Közben születtek-születnek az unokák is, jó dolog velük lenni, gyermekeimnek segíteni! Persze nem vonultam teljesen vissza, a városi nyugdíjas szövetség tagjaként, alelnökeként sok-sok program szervezésében részt veszek: sport- és kulturális versenyeket tartunk az idősebb korosztálynak, emellett immár öt éve napi rendszerességgel nyugdíjasokat tornáztatok. A CSCSCS-vel – egykori kosaras társaimmal mi voltunk a Csinos Csajok Csapata, azután a Csinos Családanyák Csapata lettünk –, korábbi osztálytársaimmal és kollégáimmal napjainkban is rendszeresen találkozom. Ha egészségem engedi, szeretném, ha ezek a kapcsolataim még sokáig megmaradnának!”
A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztet Magyar Bálinttól vehettem át
Férjemmel a megyei elismerés átvételekor, 2004-ben
9
VALLOMÁSOK
Bohács József villamosmérnök, nyelviskola-vezető
Bohács József
60
éves Bohács József okleveles villamosmérnök, nyelviskola-vezető, Kecskemét korábbi alpolgármestere. Budapesten született 1955. április 11-én. Általános és középiskoláit Kecskeméten végezte: előbb a Béke Téri Általános Iskola, azután a Katona József Gimnázium diákja volt. Érettségi után sikeresen felvételizett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára, és 1979-ben a folyamatirányítás és szabályozástechnika szakon okleveles villamosmérnökként diplomázott. Ezt követően a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzemében fejlesztő mérnökként kezdett el dolgozni,
10
Gyermekként
majd a Kecskeméti Konzervgyárban a műszerész csoport vezetője lett. Itt találkozott először az aszeptikus technológiával, melynek beszerelésében és indításában már aktívan közreműködött. Tudását 1988 és 1994 között külföldön is kamatoztatta, komplett üzemek beszerelését, indítását felügyelte. Később garanciális problémák megoldásában is segített. Közben egy másik területen is vállalkozásba fogott, irányításával a Korona Nyelviskola jelenleg is működik. A rendszerváltás első éveiben aktívan politizált. 1989-ben az alakuló MDF tagja lett, és a párt színeiben az 1994-es önkormányzati választásokon bejutott Kecskemét képviselő-testületébe. A tisztségviselői választáson alpolgármesterré választották, megbízatása 1998. december 14-ig szólt. Politikai szerepet azóta nem vállalt, az MDF-ből is kilépett, a civil szervezetek munkájában azonban továbbra is részt vesz. A Széchenyivárosi Szentcsalád Plébánia alapítványának alapítója, „A Cserkészetért Alapítvány” kuratóriumi elnöke, a Szent László Lions Klub tagja.
„Jóllehet a szlovák származásra utaló vezetéknevem gazdagságot jelent, őseim kifejezetten szegény körülmények között éltek. Nagyszüleim Piliscsabán, a kastélyhoz tartozó cselédsoron egy földpadlós, egyszobás lakásban laktak. Édesapám a lakatos szakmát tanulta ki, majd mozdonyvezető lett, azután mint munkásfiúkat két bátyjával együtt tiszti iskolába küldték. Azt is mondhatnám, hogy a honvédség »bekebelezte« őket. Apámat 1950-ben katonatisztként Kecskemétre helyezték. 1956-ban leszerelt, de négy évvel később visszahívták, és onnan ment nyugdíjba. Itteni szolgálata elején ismerkedett meg édesanyámmal, aki tősgyökeres kecskeméti. Összeházasodtak, két gyermekük született. Én Pesten láttam meg a napvilágot – szüleim épp rokonlátogatáson voltak –, míg húgom 1956. november 6-án jött a világra, katonai páncélos járművel vitték a kórházba. Szüleim később elváltak. Édesanyám könyvtárosként dolgozott, azután főkönyvelő lett, több mint 20 évig a Korona Nyelviskola gazdasági ügyeit is vitte. Még 82 évesen is segített nekem. Tavaly vesztettem el őt.
1973 nyarán stoppolás közben
A Kada Elek utca (a mai Petőfi Sándor utca) 1. szám alatt laktunk, így természetesen a Béke Téri Általános Iskola tanulója lettem. Orosz tagozatos, erős osztályba jártam, közülünk szinte mindenki gimnáziumban tanult tovább. Nemrég találkoztunk, a 42 fős csapatból több mint 30-an összejöttünk. Jó volt emlékezni a régmúltra, a délutáni tanításokra, a szénszünetre, a konzervgyári őszi munkára – szilvát feleztünk –, Madár Imre tanár úr kézilabdás edzéseire. Nyolcadik után több osztálytársammal együtt tanulmányaimat én is a Katona József Gimnáziumban folytattam. Biológia-kémia tagozatra jártam, előbbi tantárgyat Vetési Katalin tanárnő, utóbbit Fodor Csiszta tanította. Az osztályfőnökömmel is szerencsém volt, Szekér Endrét is szerettük. Az iskola igazgatóját, Mester Barnát már nem különösebben kedveltük, csak később láttuk be, hogy milyen profi módon lavírozott abban az időben. Neki is köszönhető, hogy a Katona végtelen humánus gimnáziummá vált. Az ott tanító pedagógusok még TANÁROK voltak, és nem direkt módon ugyan, de a művészetek iránti fogékonyságot is belénk táplálták. A sport alól sem lehetett kibújni, magasságom miatt három évig röplabdáztam, míg negyedikben már atletizáltam. A gimnázium utolsó évében sokáig vívódtam, hogy orvos vagy mérnök legyek. Abban az időben az elektronikai ipar ugrásszerűen fejlődött, érdekelt is ez a terület, ezért a Műegyetemre felvételiztem, sikerrel. Az öt budapesti év gyorsan elszaladt. Forradalmi helyen, a »Vári Koleszben« laktam ugyanis, ahol erős kollégiumi közösség volt. Nem kellett sehová eljárnunk, mert
fantasztikus klubok működtek nálunk, a kor legjobb zenekarai léptek föl, a Piramis is ott mutatkozott be. A tanulás és a szórakozás mellett sokat dolgoztunk is – kellett a kiegészítés, a zsebpénz –, többek között az épülő Hilton Szálló alapjaiba is talicskáztam a homokot. Feleségemet még a gimnáziumban ismertem meg, az osztálytársam volt. Érettségi után ő Kecskeméten maradt, a kertészetit végezte el. Több mint 20 évig a konzervgyárban dolgozott, majd az egyik multinacionális vállalat minőségbiztosítási vezetője lett. 1978ban, negyedikes egyetemista koromban házasodtunk össze. Két gyermekünk született. Péter villamosmérnök lett, ugyanolyan szakon végzett, mint én, jelenleg Pesten dolgozik. Zsolt Kecskeméten él, ő is műszaki pályát választott, a Phoenix Mecano Kft. termelési menedzsere. Egyetemi diplomám megszerzése után, mivel két évig a Budapesti Rádiótechnikai Gyár ösztöndíjasa voltam, a cég kecskeméti üzemében fejlesztő mérnökként kezdtem dolgozni. Egy év múlva a honvédség kikért, átvállalták a második évet, és a repülőtéren, a légijármű javítóüzemben a pályán alkalmazott hitelesítő műszerekkel kellett foglalkoznom. Dupla fizetést kaptam ugyan, de a munkaidő-kihasználtság olyan gyenge volt – gyakran kevés munkát adtak –, hogy egy év múlva Csongovai Tamás hívásának engedve átmentem a konzervgyárba. Ott akkor indult a bébiételgyártó üzem, az új gépek, gépsorok beállítása már komoly feladatot jelentett. A műszerész csoport vezetőjeként ekkor találkoztam először az aszeptikus technológiával. Az ipari elektronika abban az időben még szűz terület volt, kevesen értettek hozzá, én nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat a
munkába. Új fejlesztéseket terveztem, amelyek újabb munkákhoz juttattak. Többek között az Agrikon is megkeresett, a töltőgépükre gyártottam új szintvezérlő elektronikát. Kiváltottam a kisiparosi engedélyt, majd gmk-t alakítottam, azután kkt.-ként, illetve kft.-ként is működtünk. Egy olasz partner megbízásából 1988 és 1994 között külföldön (Chile, Ausztrália, Új-Zéland, India, Thaiföld, Portugália, Spanyolország, Szlovákia) is dolgoztam. Ezekben az országokban komplett üzemek beszerelését, indítását felügyeltem. Később garanciális problémák megoldásában is segítettem. Külföldi munkáim során gyorsan felismertem, hogy a szocializmus nem a legjobb létező rendszer. S bár az olaszoktól kaptam állásajánlatot, letelepedhettem volna kint, de Magyarországot sose tudnám elhagyni, hazajöttem tehát. Konzervatív gondolkodású, jobbközép politikai értékrendet valló emberként – a szélsőségektől mindig irtóztam – úgy gondoltam, hogy az akkor szerveződő Magyar Demokrata Fórum esélyt nyújthat egy jobb világ kiépítésére. Így lettem 1989-ben az MDF alapítója, majd támogatásukkal az 1994-es önkormányzati választásokon Hunyadiváros önkormányzati képviselője.
Külön megtiszteltetésnek vettem, hogy 1994 decemberében képviselőtársaim alpolgármesterré választottak. Négy éven át szociálpolitikai, oktatási, egészségügyi, kulturális és sportkérdésekben elsősorban nekem kellett a felelősséget felvállalnom. Sajnos, hamar kiderült, hogy a politikai hatalmat sokan saját érdekük szerint kívánták fölhasználni, tapintható hátsó szándékoktól vezérelve hozták meg döntéseiket. Nem akartam megélhetési politikussá válni, ezért 1998-ban inkább visszatértem a korábbi munkáimhoz. Azóta a még 1992-ben indított vállalkozásom tevékenységét irányítom. A Korona Nyelviskola immár közel 25 éve sikeresen működik. Elsősorban nyelvoktatással, tanfolyamok szervezésével és nyelvvizsgáztatással foglalkozunk, de vállalunk fordítást és tolmácsolást is. Büszke vagyok arra, hogy a dél-alföldi régió egyik legdinamikusabban fejlődő felnőttképzési vállalkozásává váltunk. A politikamentes közéletben örömmel veszek részt. »A Cserkészetért Alapítvány« kuratóriumi elnökeként a gyermeknevelő és karitatív jellegű tevékenységeket, illetve az ehhez szükséges eszközök beszerzését próbálom elősegíteni, míg
1994 decemberében alpolgármesterré választottak
a világ legnagyobb klub alapon szerveződő jószolgálati szervezete, a Szent László Lions Klub tagjaként immár közel húsz éve a környezetünkben élő vakok és gyengén látók, hátrányos helyzetűek, betegek, gyerekek és idősek érdekében igyekszek tenni valamit. Az elmúlt hat évtizedre elégedetten tekintek vissza. Dolgoztam eddig is, és dolgozni szeretnék a jövőben is. Vallom, hogy a munka, az alkotás az élet egyik legfontosabb része, életkortól függetlenül örömöt kell, hogy jelentsen. Én így éltem eddig, és aktív, no meg persze egészséges szeretnék lenni a jövőben is!” (Lejegyezte: Varga Géza)
1997-ben Aomoriban, a Nebuta Fesztiválon
11
Bagoly Egészségház, ahol a középpontban az ember áll „Bármit tesztek, lélekkel tegyétek…” (Kol. 3,23)
SZAKORVOSI RENDELÉSEK Balázs László dr. ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Manyák Erzsébet dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Bartos Zsuzsanna dr. bőrgyógyász szakorvos
bőrgyógyászat
M
Maráz Róbert dr. általános sebész, onkológus szakorvos
sebészet
M
Bán Gyula dr. gyermeksebész főorvos
sebészet
TB, M
Nagy Magdolna dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
Bense Nóra dr. szemész szakorvos
szemészet
TB
Naszódy Péter dr. belgyógyász, endokrinológus szakorvos
endokrinológia
TB, M
Berta László dr. manuál- és lézerterapeuta
manuál- és lézerterápia
M
Olasz Kitti dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Boda Tamás dr. vállsebész és ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Pécsi Ferenc dr. gyermekorvos
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Bodonhelyi Zsolt dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
ultrahang
TB
Borda Ferenc dr. diabetológus, belgyógyász főorvos
diabetológia belgyógyászat
TB
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Csendes Ágnes dr. szemész szakfőorvos
szemészet
TB
Csendes Judit dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
TB, M
Cserényi László dr. általános sebész, érsebész szakfőorvos
sebészet
Csőszi Tibor dr. belgyógyász, onkológus, gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB, M
Danka Róbert dr. urológus főorvos
urológia
Domján Zsolt dr. urológus főorvos, ált. sebész szakorvos
Pócs Krisztina dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Pongrácz József dr. gyermekorvos Preiszinger Andrea dr. felnőtt háziorvos belgyógyász szakorvos, diabetológus
felnőtt háziorvosi rendelés, belgyóTB, M gyászat, diabetológia
Prohászkáné Burján Ágnes
RHINO-LIGHT kezelés
M
Pusztai Zoltán dr. szülész-nőgyógyász szakorvos
nőgyógyászat
TB, M
Rákász Éva dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB
TB
Seregély Katalin dr. reumatológus szakfőorvos
reumatológia
M
urológia
M
Serényi Péter dr. cytológus szakfőorvos
cytológia
M
Dubravcsik Zsolt dr. gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB
bőrgyógyászat
TB, M
Faragó Katalin dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Somogyi Tihamér dr. gyermekbőrgyógyász szakfőorvos, kozmetológus
Hauk István dr. fül-orr-gégész főorvos
audológia, fül-orr-gégészet
ultrahang
TB, M
TB, M
Hegedűsné Küű Irén logopédus
TB, M
M
Száz Ágnes dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
logopédia
Janositz Gábor dr. ortopéd szakorvos
fül-orr-gégészet
TB
ortopédia
M
Szepes Andrea dr. fül-orr-gégész szakorvos, audiológus
Juharos Ágota dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
fül-orr-gégészet
TB, M
ultrahang
M
Sztanó Balázs dr. fül-orr-gégész szakorvos
Kara László dr. onkoradiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Tímár Sándor dr. kardiológus szakfőorvos
kardiológia
TB, M
ultrahang
M
Tímár Zsuzsanna dr. homeopátia, akupunktúra
homeopátia, akupunktúra
M
Karsai Zita dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Tóth László dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB, M
Katona Viktória dr. ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Török Norbert dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
M
Kelemen Edit dr. főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermektüdőgyógyász szakorvos
gyermektüdőgyógyászat
TB, M
Vajda Kornél dr. általános sebész főorvos, proctológus
sebészet
TB
Komlódi Júlia dr. bőr- és nemi gyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Varga Gábor dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Kuczka Mária dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB
Venczel László dr. általános sebész
sebészet
TB
M
Szakál Tibor dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
JELMAGYARÁZAT: TB – a társadalombiztosítás által támogatott rendelés • M – magánrendelés
12
Források: *ferenczyklara.com *Gál Lajos – Hársfalvi György: Gyenesdiás nevezetes személyiségei *Katona József Könyvtár *Katona József Múzeum *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Keszthelyi Életrajzi Lexikon *Ki Kicsoda Kecskeméten *Magyar Életrajzi Lexikon *Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság *Magyar Természetjáró Szövetség *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái *Magyar Katolikus Lexikon *Székely Műhely Online Művészeti Folyóirat
