KATOLIKUS
HÍRMONDÓ 2009. Október Üdvösségünk eszközei: a szentségek
Az egyházi rend (III. RÉSZ) Az egyházi rend szentségérôl szóló sorozatunk harmadik, egyben befejezô részében szót kell ejtenünk egy „másfajta” papságról is; nevezetesen: a hívek általános, vagy egyetemes papságáról. Az általános emberi és keresztény papsággal kapcsolatban a papi méltóság és feladat lényegét úgy foglalhatjuk össze: önmagunk és a mi világunk célra vezetése. Ezek szerint a krisztusiak általános papsága azt jelenti, hogy minden egyes keresztény képes és köteles önmagát az Atyának adni, olyan szeretet-átadással, mint Jézus tette életének minden pillanatában és megváltó keresztáldozatában. Emellett úgy is szoktuk jellemezni a papságot, hogy annak leglényegesebb eleme a közvetítés Isten és ember között. Míg az elsô meghatározás a hívek általános, vagy egyetemes papságára vonatkozik, addig az utóbbi a papok szolgálati (felszentelt, krisztusi) papságára. Az egyházi rend szentsége valóban közvetítôkké keni fel a kiválasztottakat. Vagyis olyan természetfeletti életerôvel ruházza fel ôket, amelynek erejében képesek és kötelesek úgy közvetíteni Isten és az ô népe között, hogy ezáltal létrejöjjön a szent találkozás Isten és ember között. Vajon milyen kapcsolatnak kellene lennie e kétfajta papság között? Elsôsorban a papoknak a krisztushívô laikusok támaszaivá kell lenniük (és fordítva), hiszen az ô hitük, reményük és szeretetük szolgálatára állították ôket. Fel kell ismerniük a krisztushívôkben Isten fiainak méltóságát, és segítségükre kell lenniük. Az egyetemes papságnak szorosan kapcsolódnia kell a misszióhoz, „Izraelnek királyi papsággá” kell lennie. Ez azt jelenti, hogy aktívan kell misszíonálnunk elsôsorban abban a közegben, amelyben élünk. A hívek feladata ugyanis, hogy az evangélium az élet minden területére, szervezett intézmények és egyéni jelenlét útján eljuthasson. A II. vatikáni zsinat dokumentumai nemcsak elméletileg hangsúlyozzák az egyetemes papság fontosságát, hanem útmutatásokat is adnak a gyakorlati megvalósításra. Így például hangsúlyozzák a hívek tanításának, liturgiai nevelésének fontosságát. Tudniuk kell, mi történik a liturgiában. Aktív részvételüket lehetôvé kell tenni.
„Jézus Krisztus, a legfôbb és örök fôpap, mivel tanúságtételét és szolgálatát a világi hívek által is folytatni akarja, Lelkével élteti és szüntelenül serkenti ôket minden jó és tökéletes cselekedetre. Azoknak ugyanis, akiket bensôségesen a maga életéhez és küldetéséhez kapcsol, saját papi hivatalából is részt ad lelki istentisztelet bemutatására, hogy Isten megdicsôüljön és az emberek üdvözüljenek. Ezért a Krisztusnak elkötelezett és Szentlélek által fölkent világi hívek csodálatosan arra hívatnak és válnak képessé, hogy a Lélek gyümölcsei egyre bôségesebben teremjenek bennük. Mert minden cselekedetük, imádságuk, apostoli kezdeményezésük, hitvestársi és családi ”Vessetek le hát minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, és mint a most született kisdedek, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, miután megízleltétek, milyen édes az Úr. Járuljatok hozzá, mint élô kôhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt. Ti is, mint élô kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pét 2,1-5) #
életük, mindennapi munkájuk, testi-lelki pihenésük, ha a Szentlélek tölti be, sôt az élet terhei is, ha türelmesen hordozzák azokat, Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozattá válnak, melyet az Eucharisztia ünneplésében az Úr testének fölajánlásával együtt nagy áhítattal ajánlanak föl az Atyának. Így a világi hívek, mint mindenütt szentül cselekvô imádók, magát a világot szentelik Istennek.” A hívôk közös papsága és a szolgálati, azaz hierarchikus papság – jóllehet nemcsak fokozatilag, hanem lényegileg különböznek egymástól – egymásra vannak rendelve, mert mindegyik a maga sajátos módján Krisztus egy papságából részesedik.
Akit a szolgálati papságra szenteltek föl, szent hatalom birtokában kialakítja és kormányozza a papi népet, Krisztus személyében létrehozza az eucharisztikus áldozatot, és az egész nép nevében fölajánlja Istennek; a hívek pedig királyi papságuk erejével részt vesznek az eucharisztikus áldozatban, és azt a szentségek felvételében, az imádságban és hálaadásban, a szent élet tanúságtételével, önmegtagadással és tevékeny szeretettel gyakorolják, illetôleg valósítják meg. (HT)
Rózsafûzér Királynôje Ezt az Mária ünnepet, több mint négy évszázaddal ezelôtt vezették be hálaadásként egy nagy gyôzelem emlékére, amelyet a keresztények Szûzanyának tulajdonítanak. Különbözô helyeken, pl. Mária-kegyhelyeken, már korábban is szokás volt, hogy a hívek minden nap egy bizonyos számú Áve Máriát elimádkoztak, és közben minden tizedik után a Miatyánk-ot latin nyelven. Ehhez az imádsághoz fokozatosan kapcsolták hozzá, Jézus életének fôbb eseményeit megfogalmazó rövid titkokat. Így alakultak ki a tizedek és a három „csokor”, amit késôbb II. János Pál pápa egészített ki a világosság rózsafüzér titkaival. A rózsafüzér tehát Máriával végzett evangéliumi elmélkedés. Együtt imádkozunk vele, utánozzuk ôt, amint Fia életének eseményeit „emlékezetébe véste és szívében gyakran gondolkozott rajtuk” (Lk 2, 19). A nehéz órákban, amelyek nem hiányoztak Mária életébôl sem, gondoljunk a betlehemi szegény körülményekre, az Egyiptomba menekülésre, hányszor, de hányszor emlékezetébe idézte és fontolgatta az angyal szavait: „Gyermeket fogansz, fiat szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságos fiának fogják hívni” (Lk 1, 31-32). Nem felejtette el Erzsébet köszöntését sem, aki isteni közremûködéssel, de felismerte Máriában a várva-várt Messiás édesanyját. Bizonyára gyakran emlékezetébe idézte Jézus születésének boldog pillanatát, az angyalok énekét, a pásztorok látogatását. Valószínû Máriának köszönhetjük, hogy Jézus életének e mozzanatait megörökítették az evangéliumok. Mária, mint kincset, ôrizte szívében ezeket az eseményeket, és Jézus mennybemenetele után elbeszélte ezeket az elsô tanítványoknak, mint például Lukács evangélistának, aki leírta Jézus gyermekségtörténetét. Egy másik szó Mária életében, amelyet biztosan nem felejtett el, Simeon jövendölése: miszerint gyermeke „az ellentmondás jele” lesz, az ô anyai szívét pedig tôr járja majd át (Lk 2,34-35). Jézusnak hozzá és Józsefhez fûzött szavai is elevenen élhettek Máriában: „Hát nem tudjátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49). Akkor talán még nem is értette egészen a kemény szavak jelentését, de késôbb a názáreti csöndes években, majd a magányban, amikor Fia Isten országát hirdetve bejárta Palesztinát. Bizonyára eljutottak Máriához a Fiát ért fenyegetô gyûlölet visszhangjai is, amelyek fájdalmas elmélkedéseket jelenthettek egy édesanya számára. Az utolsó vacsorán Mária nincs jelen, de miután a tanítványok tájékoztatták Jézus kínszenvedésének elsô mozzanatairól: a halálküzdelmérôl, a megostorozásról, a töviskoronázásról, ô is a kivégzés helyére siet. A Golgotán már egybeolvad a Fiú és az Anya kínszenvedése: a kereszt mellett állva haldokló fiával együtt mutatja be a teljesen elégô áldozatot. A keresztrôl megtört szívvel veszi karjaiba Jézus holttestét, sírba teszi, de hite nem inog meg. Biztos benne, hogy a Magasságbeli Fia nem lehet a halál zsákmányává. A harmadik nap hajnalán, amikor elterjednek a Feltámadásról szóló elsô hírek, Máriának se ellenvetése, se kétsége nincs. Jézus mennybemenetelén sem csodálkozik, tudta és hitte: „országának nem lesz vége”. Azok között maradt, akiket Jézus a kereszten ôrá bízott, az apostolokkal és a tanítványokkal együtt várja a Szentlelket. Mária segíti imájukat, erôsíti hitüket, és állandóan emlékezteti ôket szent Fia tanítására. A rózsafüzér nekünk is segít, hogy Máriával együtt végigelmélkedjük Fia életének szent titkait: a Megtestesülést, Csodáit, Kínszenvedését, és a Feltámadását. Amikor a keresztény ember a rózsafüzért imádkozza, vagyis elkíséri Máriát élete különféle mozzanataiban, akkor megsejthet valamit a Szent Szûz szívét eltöltô érzelmekbôl, hiszen ô tanúja és „fôszereplô”-je volt Jézus életének. Így válik a rózsafüzér elmélkedéssé, Mária vezetésével végzett szemlélôdéssé. Az Üdvözlégyek állandóan Máriához emelik az emberi lelket, aki kéri, hogy Mária vezesse az isteni titkok megértésében: „Atyánk, add meg népednek, hogy nagy hittel újra átélje Fiad misztériumait és lássa a megváltás ígéreteinek megvalósulását”. Ámen. (SA) 2
„Engedjétek hozzám a gyermekeket!” EBBEN A HÓNAPBAN TERÉZ ANYÁRÓL OLVASHATSZ, AKI MINDENÉT FELADVA SEGÍTETTE AZ UTCÁN ÉLÔ SZEGÉNYEKET. NEM TETT KÜLÖNBSÉGET KÖZÖTTÜK, ÖNZETLEN SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL SZOLGÁLTA ÔKET. Teréz anya 1910. augusztus 27-én, Skopjeban, Agnes Gonxha Bojaxhio-ként jött a világra egy albán építômunkás család harmadik gyermekeként. Már 18 évesen belépett a Loreto Nôvérek Rendjébe, ahol felvette Szent Teréz (Lesiux), a misszionáriusok patrónusa nevét. A rend indiai rendházába került Darjeelingbe, s egy kalkuttai katolikus leányiskolában tanított közel 20 éven át földrajzot és hittant. 1946-ban vonaton Darjeeling felé tartott, amikor egy belsô hang arra szólította, hogy életét a szegények megsegítésére áldozza. („Szolgálja Istent a szegények legszegényebbjei között.”) 1946ban rendje engedélyével Kalkuttába ment, és itt egy nyomornegyedben megalapította elsô iskoláját, majd 1949-ben egy patanai iskolában kitanulta az ápolónôi munkát. Felvette az indiai állampolgárságot, s felöltötte késôbbi, „egyenruhájává” vált öltözékét, a fehér szárit kék csíkokkal. Elkezdte összeszedni, ápolni, tisztálkodásra tanítani Kalkutta utcagyerekeit, hajléktalanjait.1952-ben pápai engedéllyel megalapította a Szeretet Misszionáriusai Nôvérek rendjét, amelyet 1965-ben VI. Pál pápa közvetlen vatikáni irányítás alá vont. A kalkuttai szegényeket és betegeket ápolta. Minden elesettnek, haldoklónak igyekezett segíteni, mindenkiben Isten gyermekét látta. Leprásoknak, AIDS-eseknek enyhítette szenvedését, s imádkozott értük, velük, hogy békében, és méltósággal távozzanak az élôk sorából. A szegények, nélkülözôk, betegek, árvák közötti emberbaráti tevékenységéért 1979-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Utolsó éveiben súlyos betegségekkel küszködvén orvosai azt tanácsolták, hagyjon fel fárasztó munkájával, de ô ezt soha nem tette. Egyszer azt mesélte, hogy álmában a mennyország kapujában állt, ahol Szent Péter azt mondta neki, még menjen vissza a Földre, hiszen itt fent nincsenek nyomornegyedek. Teréz anya 1997. szeptember 5-én hunyt el Kalkuttában, 1999. július 26-án elkezdôdött boldoggá avatásának folyamata. (BPR) Keresd meg és húzd ki az alábbi szavakat a betûrejtvénybôl. (függôlegesen, vízszintesen és átlósan is!) A maradék betûket összeolvasva megkaphatod, hogy mi volt az alapja Teréz anya szolgálatának.
IMA HIT ANYA KÔ ÉG SÓ BÉKE ALÁZAT Teréz anya szolgálatának alapja a __________________volt. (megfejtés helye) 3
Mária, Magyarok Nagyasszonya Szent István király halála elôtt, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Szûz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Ôseink ezt a felajánlást szent örökségként adták tovább. A Mária tiszteletnek a nemzeti jellegét a Szentszék is elismerte. A Magyarok Nagyasszonya ünnepet XIII. Leó pápa rendelte el 1896-ban, majd X. Szent Piusz az ünnepet október 8-ra tette. 1980-ban II. János Pál pápa ezen a napon a Szent Péter bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszony tiszteletére kápolnát szentelt. Azóta évente a magyar püspökök és a Rómában tartózkodó magyar papok ünnepi szentmisét mutatnak be a kápolnában. Máriát, Jézus anyját többféle megszólítással is illetik szerte a világon, például Istenszülô, Égi Királynô, Egyház Anyja, stb. Azonban egy nyelv sem használja a mi „Nagyasszony”, vagy „boldogságos” szavainkat, amelyek nemcsak hogy kifejezésükben, de még sajátosan történelmünkben is egyedülállóak. A legfontosabbnak tartom talán azt, hogy az egyházi képzômûvészetben kizárólag a magyar nemzetnek van arra joga, hogy a koronázási inszignákkal, jelvényekkel ábrázolja a Szûzanyát. A leggyakoribb ábrázolása általában szobrokon, amikor Mária a Szent koronával a fején, palásttal, karjában a gyermek Jézus (Jézus kezében az országalma) és a jogar. Ez valóban egyedülálló, a Magyarok Nagyasszonya méltó felékesítése és szimbóluma a Szent Istváni felajánlásnak. Ajánlom esetleg a kedves Hívek figyelmébe látnivalóul, hogy térségünkben, Szankon, a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban, a fenti leírásnak megfelelôen áll a Nagyasszony szobra a fôoltáron. Mi, magyarok elsôként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak, a Boldogságos Szûz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsek: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti Patrónaként tisztelni Máriát, s 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638-ban és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta fel Máriának, 1647-ben, ôk december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynôjévé János Kázmér király nyilvánította a Szûzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész Latin-Amerikát a Szûzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó
adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szûzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék, valamint, hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak. A magyar nép mindig átélte, hogy Mária segítsége ott volt mellette, hiszen öt évszázadon át pénzeit arról ismerték meg, hogy Mária képét ütötték rá, országunkban máriással fizettünk. Alakja ott volt a szabadságért vívott zászlónkon és katonai lobogókon. Magyarország napjainkra elég sok kollektíve utaló jelzôt összeszedett, amik nem éppen a „máriással” vannak összefüggésben, inkább annak szöges ellentétei. Olyanok váltak dicsekvéssé, amelyek az erkölcstelenség és a szégyenteljesség tulajdonságai. Egyesek odáig mentek, hogy a nyilvánosság elôtt kijelentették: Mária levette a kezét az országról, nem kell már az Ô segítsége, megvagyunk nélküle is! Az így gondolkodóknak üzenem, hogy inkább ôk tették rá a kezüket Mária országára és nem Ô vette le rólunk. Mária anyai természete tökéletes az ô gyermekei iránt, még akkor is, ha bûnösök vagyunk. Minden Krisztusban hívônek szeretettel írom ezt a kis imarészletet, mondjuk ki együtt a viszontagságok ellenére is: Magyarország Nagyasszonya, könyörögj érettünk! (KP)
,,Áldott Nagyasszonyunk! [...] Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idôk küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erôsítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hûséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint.” (Hozsanna imakönyv.) 4
Egyházközségünk archívumából „Ôt dicsérje éneked, mert Ô a te Istened!” (5Mz 10,21) – Ismét eltelt a nyár, sárgulni kezdtek a fale-
velek, és a diákok is visszaültek az iskolapadokba. Megjött az ôsz. S ha ôsz, akkor ismét elkezdôdik egy év, nem csak az iskolákban, hanem a városi ifjúsági szentmisék tekintetében is. Ebben az évben is minden hónap második péntekjén Isten kegyelmébôl újra összegyûlik a város ifjúsága, hogy együtt dicsérhesse az Urat. Nem volt ez másként szeptember 4-én sem, amikor is újra megtöltôdött élettel és vidámsággal a Kalmár kápolna. Új atyákkal és a régi lelkesedéssel kezdtük el
az idei „évad”-ot, ami immár a 3. közös év. Isten kegyelmét és áldását kérjük erre az esztendôre is, hogy mindannyiunknak épülésére szolgáljon, és egész évben hónapról hónapra imádsággal és vidámsággal tölthessük meg a Kalmár kápolnát. (BPR)
„Ti vagytok a Föld sója” – Városmisszió 2009 – Dr. Bábel Balázs érsek atya, székfoglalásának 10. esztendeje alkalmából, egyházmegyei missziót hirdetett, melyhez egyházközségünk is csatlakozott.
A Missziós Mária Napok programsorozat keretein belül került megrendezésre a város katolikus közösségeinek nyílt délelôttje, ahol volt lehetôség egymást jobban megismerni, találkozni, beszélgetni és megszólítani az utca emberét is. Hûvös és borús reggel köszöntött ránk, elsô pillantásra az idôjárás nem tûnt túl kegyesnek. De egy kis lelkesedés és énekszó kellett csak, és máris oszlani kezdtek a felhôk. A színpadon az Ótemplom és Újtemplom fiataljai énekszóval, színdarabbal tették színesebbé a délelôttöt. Természetesen nem maradhatott el a közösségek bemutatkozása sem. A város valamennyi közössége képviselôket
küldött, aki bemutatkozott a csoport nevében. Hallhattunk igazi és értékes tanulságtételeket, ôszinte hívásokat és láthattunk „egymás felé nyitott szíveket” s mások megismerésére kíváncsi füleket. Kézbe vehettük a közösségek bemutatkozó szórólapjait is. A Betánia közösség jóvoltából pedig mindenki pörgethetett egy-egy üzenetet, hogy hogyan töltse el a napját, mint például: mosolyogjon rá egy idegenre, legyen türelmes vagy menjen el gyónni. Az idô elôrehaladtával egyre jobban sütött a Nap, és egyre többen csatlakoztak hozzánk. A délelôtt nagyon jó hangulatban telt és jelentôsége Simon András szavaival foglalható össze a legjobban: „Nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, talán unalmas is lenne a világ, ha mindenben hasonlóak lennénk és mindenben egyetértenénk. Ahogy magamat szeretem, téged is úgy fogadlak el. Gyökereink összeérnek a föld mélyén, s a nap is ugyanúgy simogatja szirmainkat.”. (BPR)
„E jelben gyôzni fogsz!” – Zsibvásár volt akkor is, ahogy ma is – kezdte a szentmisét Dr. Bábel Balázs,
egyházmegyénk fôpásztora 2009. szeptember 13-án a Kálvárián. A párhuzam Krisztus keresztre feszítése és 2009 szeptembere között a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe (szeptember 14.) volt. Az Érsek Úr – akit Dr. Sulyok László köszöntött a Sarlós Boldog Asszony Plébánia Képviselôtestülete nevében – szentbeszédében történelmi összefoglalót adott a Szent Kereszt megtalálásáról.
Az idegenek régen azt gondolták, ha ellopják a keresztet, elveszik a keresztények erejét. A Szent Kereszt nem szentség, de legszentebb jelünk, melynek darabját az oltáron is ôrizzük. Homíliájában arra is kitért, hogy a mai embert a kereszt idegesíti, nem tud mit kezdeni vele, de a keresztény emberek számára Isten szeretetének a jele, a hívô 5
embereknek pedig a remény forrása. Kitárt két vízszintes karja, mintha át akarná ölelni, a függôleges pedig összeköt Istennel. A régi korok embere, ha elment a feszület elôtt mindig megállt imádkozni, megemelte kalapját, keresztet vetett, most legalább gondolatban mondjunk köszönetet a kereszt elôtt elhaladva, Isten szeretetéért zárta beszédét az érsek.
A Kálvárián tartott szentmise jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy Isten szent ege alatt, a gyönyörû ôszi napsütésben, közösen elmélkedhessünk a Szent Keresztrôl, melynek segítségével képessé válhatunk Isten akaratának teljesítésére. (SK)
[MI IS OTT VOLTUNK… CONSTANTINUM 12/E] Spanyolországi osztálykirándulás – Barcelona-Calella: Viva Espania… vagy inkább Catalonya?! Idén (szeptemberben) már másodszor, viszont egy új tanév keretében volt lehetôségünk 5 napot (4 éjszakát) a katalán fôvárosban, Barcelonában és közelében, Calellában eltölteni. A februári római kirándulásunkhoz hasonlóan ez is egy osztálykirándulás volt, amin teljes létszámmal plusz néhány kísérôvel vettünk részt. Hogy biztosított legyen a lelki élet és a biztos földet érés repülôvel, „vittünk magunkkal” egy ferences atyát, a saját osztályfônök nôvérünk mellé. Velük zsolozsmáztunk, imádkoztunk és miséztünk is. A nagy távolság miatt 2 egész nap utazással telt. Pénteken a csipet-csapat vonatra szállt és Ferihegy 2-rôl indulva menetrend szerint 16:40-kor landoltunk Barcelonában. Aznap délután elbuszoztunk a tengerpaton fekvô kis üdülôvárosba Calellába, ahol elfoglaltuk a szállodai szobáinkat, majd felfedeztük az ínycsiklandó finomságokkal teli svédasztalos büfét. Este még ismerkedtünk a várossal majd nyugovóra tértünk. Szombat reggel bô reggeli után elsô utunk a partra vezetett, ahol hajóra szálltunk és sokan elôször megcsodáltuk a hatalmas Földközi-tengert. Blanestôl Tossa de Mar-ig hajókáztunk és közben megtekintettük a parton fekvô mediterrán városkákat is. Blanes-ben idôztünk még egy botanikus kertben is, ahol testközelbe kerültünk az ottani jellegzetes növényekkel: pálmafákkal, kaktuszokkal, örökzöldekkel (a legjobban talán a velünk
6
tartó biológia tanárnô élvezte ezt a kis kitérôt). Délután – nagy örömünkre – fürödtünk Costa Brava (vad part) hirtelen mélyülô, de meleg és legtisztább vizû öblében. Este sikerült bejutnunk egy hazai focimérkôzésre, ahol a katalán FC Barcelona csapata játszott a spanyol Atlético Madrid ellen. (A katalánokról sok új dolgot tanulhattunk meg: a mai Katalónia területén 80 000 éves leletek tanúskodnak az ember megjelenésérôl. Ahogy fejlôdött az emberiség, a kereskedelem, a gyarmatosítás és vándoroltak a népek – hasonlóan a mi országunkhoz – sokan megpróbálták ôket bekebelezni és elnyomni. Spanyolországgal a Napóleon elleni függetlenségi háború idején egyesültek végérvényesen. Próbálták ôket beolvasztani, megtiltották a nyelvük nyilvános használatát, de nem sikerült. A mai napig egy nemzetnek tartják magukat a nemzetben. Ôk nem csupán spanyolok. Külön nyelvük van, eltérô szokásaik, nemzeti ételük, városaik…) Természetesen nekik szurkoltunk és ezt ki is mutattuk minden egyes gólnál. Barcás védjegyekkel ellátott sálakban, sapkákban, zászlót lengetve örültünk a fölényes 5:2 gyôzelemnek. Vasárnap délelôtt a szállodában volt számunkra magyar mise, majd egy magyar idegenvezetôvel együtt buszra szálltunk és újra Barcelonába gurultunk. Gyalogos sétánkon a Güell-park színes mozaikos padsorai (Gaudi keze nyomai), árkádjai és díszkútjai ejtettek
bámulatba bennünket. Megnéztük a híres Aquáriumot (ami hasonló a budapesti Topikáriumhoz, csak sokkal nagyobb). Sétáltunk a híres Ramblason (magyar jelentése: kiszáradt folyómeder), Barcelona fô sétáló utcáján, láttuk a Plaza Real-t, Kolombusz szobrát és jártunk a Katalán téren is. Az eredeti program szerint este még megnéztük volna a zenélô-táncoló szökôkutakat, de egy hirtelen jött nagy esô keresztülhúzta a számításainkat. Akkora zápor kerekedett, hogy a járdán csorgott a víz és görgette a szemetet, még a buszból sem tudtunk kimenni. Aznap sokan megfáztunk, de hétfôn mégis folytattuk a barcelónai városnézést. Megcsodáltuk Gaudi munkásságának egyik csúcspontját, a Sagrada Familia (Szent Család) templomot, amely a város egyik jelképének is számít. Belülrôl nem csodáltuk meg, hiszen még nincs is kész, története nagyon érdekes: a templom építésének ötlete egy gazdag barcelonai könyvkereskedôtôl ered, José María y Bocabella álma volt egy olyan bazilika felépítése, ahol gazdagok és szegények egyaránt imádkozhatnak. Alapítványa így megvásárolt egy 2 hektáros területet a város akkori egyik szegénynegyedében. Az épület alapjait Francesc Paula de Villar tervezte. Majd összeveszett az építtetôkkel, akik a munkával ezután Joan Martorell-t, Barcelona egyházmegyei fôépítészét keresték meg. 1883-ban kapta meg Gaudí a templom készítésének feladatát. Életének további részét fôként ennek a munkának szentelte. A spanyol polgárháború alatt a félkész épület egy részét, Gaudí modelljeit és mûhelyét is lerombolták. Nem sok ép terv maradt fent, de jelenleg is igyekeznek az eredeti stílushoz hasonlóan befejezni. Több, mint 100 éve épül, de mivel nem kapnak hozzá támogatást, nagyon lassan halad. Még egy mise sem volt benne, hisz még fölszentelve sincsen. Jelenleg 8 tornya van, de ha kész lesz, akkor 18 lesz neki, és a 157 méter magas tornyával (ha addig nem épül egy még nagyobb) a legmagasabb épület lesz Barcelonában. Innen továbbhaladva sajnos csak buszból, de megcsodáltuk Passeig Gracia gazdag polgári házait, köztük a két Gaudi tervezésû házat (Casa Mila, Casa Batlló). Utána a Plaza Catalunya-ra men-
tünk. Megismerkedtünk a középkori város magjával, a Gótikus Negyeddel, a Katedrálissal (ezt már belülrôl is megcsodáltuk) és a királyi Palotával. Látogatást tettünk Barcelona karakteres hegyére, a kikötô felett emelkedô Montjuic-re (zsidók hegyére). Azon megtekinthetô volt az olimpiai stadion, a Nemzeti Múzeum, a Plaza de Espana, a díszkert és egy kilátópont. Ezt követôen a közeli hegyekben felkerestük a vad sziklák közé ékelt Montserratot. A híres bencés zarándokhelyen megérinthettük a Fekete Madonnát, amelytôl ha szívbôl kérünk valamit, teljesíti azt. A sok utazás és látnivaló között azért volt szabadidônk is, amikor vásárolhattunk ajándékokat az itthoniaknak. Alig-alig, de hazafelé sem léptük túl a bôröndökre szabott súlyhatárt. A fárasztó, tartalmas hétfô után jött egy még fárasztóbb egész napos utazós nap haza busszal, repülôvel és vonattal. Rengeteg szép emlékkel és fényképpel jöttünk haza. Hálásak vagyunk a Jóistennek (és persze mellette az osztályfônökünknek és az angyalkáinak), hogy eljuthattunk egy ilyen különleges helyre, és épségben haza is tértünk; hogy gazdagodhattunk tapasztalatban és fejlôdhettünk lelkileg is. És van még valami, ami a katalánokra a leginkább jellemzô és soha sem szabad szem elôl tévesztenünk: Mindenhol jó, de azért a legjobb, mégiscsak itthon! (KG)
KATOLIKUS HÍRMONDÓ A KISKUNFÉLEGYHÁZI SARLÓS BOLDOGASSZONY EGYHÁZKÖZSÉG HAVILAPJA Kiadja: Római Katolikus Plébánia I.
Kiskunfélegyháza, Béke tér 1.,
http://otemplom.gportal.hu
Felelôs kiadó: Talapka István c. apát, plébános Fôszerkesztô: Dr. Hevér Tibor
[email protected]
A szerkesztôség tagjai: Barna-Pap Rozália, Hevér Nóra, Keresztesi Gréta, Papp Alexandra, Sárkány Bence, Selb Györgyné, Dr. Sipos Krisztina, Tarjányi Attila E havi számunk további munkatársa: Könyves Péter, Seffer Attila
Nyomda: Pressman Nyomdaipari Bt. (Dabas)
29/365-564, 30/210-5644 7
Teréz anya imája Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen el? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen el, akiknek barátra van szükségük? Uram, neked adom a lábamat. Uram, akarod a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák? Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ôk is emberek? Uram, ma neked adom a szívemet.
Liturgikus naptár – Október Dátum
#
Liturgikus esemény, ünnep / Miseruha színe
Evangélium
A gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz szûz és egyháztanító
Lk 10,1-12
1.
Cs
2.
P
3.
Szo
4.
V
5.
H
6.
K
7.
Sze
8.
Cs
9.
P
10.
Szo
11.
V
12.
H
13.
K
14.
Sze
15.
Cs
16.
P
17.
Szo
18.
V
19.
H
köznap
20.
K
21.
Sze
22.
Cs
23.
P
24.
Szo
25.
V
26.
H
27.
K
28.
Sze
29.
Cs
30.
P
31.
Szo
köznap köznap köznap Kapisztrán Szent János áldozópap Claret Szent Antal Szûz Mária szombatja köznap Mária áldozópap Évközi 30. vasárnap köznap köznap Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok köznap köznap Boldog Romzsa Tódor köznap Szûz Mária szombatja püspök és vértanú
Szent Ôrzôangyalok köznap Szûz Mária szombatja Évközi 27. vasárnap köznap köznap Szent Brúnó áldozópap Rózsafûzér Királynôje Szûz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Fôpátrónája Szent Dénes püspök és Leonardi Szent János köznap társai vértanúk áldozópap köznap Szûz Mária szombatja Évközi 28. vasárnap köznap köznap köznap Szent I. Kallixtusz pápa és vértanú A Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szûz és egyháztanító Szent Hedvig Alacoque Szent Margit köznap szerzetesnô Mária szûz Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú Évközi 29. vasárnap De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópapok és társaik vértanúk
Keresztes Szent Pál áldozópap
Mt 18,1-5.10. Lk 10,17-24 Mk 10,2-16 Lk 10,25-37 Lk 10,38-42 Lk 11,1-4 Lk 1,26-28 Lk 11,15-26 Lk 11,27-28 Mk 10,17-30 Lk 11,29-32 Lk 11,37-41 Lk 11,42-46 Lk 11,47-54 Lk 12,1-7 Lk 12,8-12 Mk 10,35-45 Lk 12,13-21 Lk 12,35-38 Lk 12,39-48 Lk 12,49-53 Lk 12,54-59 Lk 13,1-9 Mk 10,46-52 Lk 13,10-17 Lk 13,18-21 Lk 6,12-19 Lk 13,31-35 Lk 14,1-6 Lk 14,1.7-11
