2012. szeptember 16.
IV. évf. 1. szám
SZENT FERENC
Hírmondó A ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébánia idoszakosan megjeleno lapja
Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hi dak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Le gyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hidak! Legyünk hi dak! Legyünk hidak! Legyünk hidak!
2
BEKÖSZÖNTŐ
Maria Voce üzenete (részlet)* (...) Körbeutazva a világot találkoztam a tegnap és a ma fiataljaival; láttam az életfeltételeik átalakulását; láttam azok szenvedését, akik nem tudnak munkát találni, akiknek nincs olyan pillanatuk vagy találkozóhelyük, ahol ne a klubok és bárok őrült zenéje vagy a motorok hangja szólna... Minden gyors fejlődésben van, állandó változásban, amelyben lehetetlennek tűnik egy talpalatnyi biztos helyet találni, amely nem omlik össze, vagy akár egy lépést tenni megingás nélkül. Láttam felnőni egy generációt félelemben a csalódástól és a kiábrándulástól, attól, hogy adunk valamit magunkból és utána ott maradunk üres kézzel; attól, hogy teljesen egyedül találjuk magunkat a tömeg közepén. Találkoztam azonban sok fiatallal, közületek is többekkel, akik mindezek ellenére tudják, hogy egy egyesült világ építésében szükségesek a változások, elsősorban pedig a személyes és radikális választások. És ők megteszik ezeket. Felfedezik, hogy a különbözőségek ellenére közeli és egységben élő testvérei lehetnek egymásnak. Rendbe hoznak nehéz helyzeteket, átalakítják a légkört maguk körül, elkezdik, érlelik és növelik mindennapi tevékenységeikkel és kötelezettségeikkel, amit vállaltak: a nemeket és az igeneket, amelyeket nap mint nap képesek kimondani. És ez az a generáció, amelyet most a szívemben hordozok és akiknek szeretném a szemeit a magasba irányítani. Igen, ezt mondom mindnyájatoknak: nézzetek fel. Nézzetek a messzeségbe; ott fogtok valami biztosat találni, amibe bele tudtok kapaszkodni. A Szeretetre figyeljetek, ami maga Isten. Ő az egyetlen,
aki soha nem hagy cserben. Álljatok mellé, a világot az Ő szemével próbáljátok nézni. Így új hidak szilárd pillérei lehettek, amelyeken mindenki boldogan és biztonságban sétálhat, a többiek pedig követni fognak titeket. Ezután, ne féljetek! Legyetek önmagatok és vegyetek részt teljes szívvel a társadalom életében, szolgáljátok képességeitekkel és tehetségetekkel. A hozzájárulásotok egyedi és megismételhetetlen, más, mint a felnőtteké... Most arra vagytok meghívva, hogy az életeteket valami nagyszerűre tegyétek fel, valami halhatatlant hagyva magatok mögött. Tehát: cselekednetek kell... Kezdjetek el konkrétan szeretni. Az első lépés még nem jelent nagyszabású tetteket, hanem csak a szeretet apró jeleit, amelyek az életet nagyszerűvé teszik, hatással vannak a világ változásaira és befolyásolják a társadalmat... És soha ne hagyjátok, hogy a ma felépített hidak leomoljanak. Az első híd itt épült, egymás között... Felépítettétek az egyesült világ egy kicsiny részét, és mindannyian magatokban hordozzátok ennek a tapasztalatnak az erejét... És így a szeretet nagy folyamaként fogtok kiözönleni ebből a Sportarénából. (...) Maximilian Kolbe - a szeretet nagy vértanúja, aki életét adta egy rabtársáért egy koncentrációs táborban, ezt mondta: csak a szeretet kreatív! A világnak pedig több lélekre, több szeretetre van szüksége. És nekünk ezt kell adni a világnak! Akkor hát, bátorság! Egyesüljünk mindnyájan ebben a gyönyörű kalandban! *Maria Voce a Fokoláre Mozgalom elnöke. Elhangzott szeptember 1-jén, a Genfesten.
BESZÁMOLÓ
3
Genfest – egy magyar fiatal szemével Augusztus 31. és szeptember 2. között Budapesten zajlott a Fokoláre Mozgalom által szervezett nemzetközi ifjúsági találkozó, a Genfest, amin 85 ország több mint 10 ezer fiatalja – a legfontosabb keresztény egyházakhoz ill. a nagy világvallások valamelyikéhez tartozó, vagy csak egyszerűen valamely kultúra örököse – vett részt. A jelmondat: Let’s bridge! Építsünk hidakat! De mégis mit jelentett ez az esemény egy résztvevő magyar fiatal számára? Első nap: rácsodálkozni a hatalmas ünneplő tömegre a metró aluljáróban és a Sportaréna előtt, nemzeti ételeket kóstolni (belorusz üdítő, lengyel csoki), együtt néptáncolni oroszokkal, szicíliaiakkal, litván népdalokat hallgatni, dél-afrikaiakkal vuvuzelázni, este pedig élvezni a hatalmas koncertet, amin öt kontinensről érkező zenészek, dj-k és táncosok léptek fel. Második nap: Esőben is jó hangulatban várakozni az aréna előtt, elgondolkodni a német, izraeli, egyiptomi, tájföldi, fülöp-szigeteki, olasz és magyar fiatalok tanúságtételein, élvezni az indiai, orosz, litván, líbiai és török táncos előadásokat, bemutatni magyar játékokat és figyelni, hogyan növekszik a kör brazilokkal,
olaszokkal, szlovákokkal, spanyolokkal, nevetni az elrontott lépéseken, elmagyarázni a magyar zászló jelképeit, megismerni a fülöp-szigetekiek zászlójának jelentését, majd végigsétálni a városon, énekelve, tapsolva, hullámozva a brazil dobok ütemére. A nap záróakkordjaként pedig megcsinálni a flashmobot (villámcsődületet) a Lánchídon. Harmadik nap: a megszokott tömeggel érkezni a Bazilika elé, lengetni a kis magyar lobogónkat a zászlótengerben, látni a különböző népviseletekbe öltözött fiatalokat a szentmisére hozott áldozati adományokkal felvonulni, tapsolni a bíboros úr magyar és olasz prédikációja után, kezet fogni a körülötted álló legalább 20 „idegennel”, hálaadó és dicsőítő énekeket énekelni három nyelven. Végül a búcsúzáskor látni a több ezer kis „hidat”, amint egyszerre mozog a Let’s bridge című dalra. Mindezeken kívül miért vált ez a három nap felejthetetlenné? Mert sikerült együtt egy nagy családdá válnunk a szeretet, az emberiesség és a testvériség szellemében. Andrássy Kati
4
H ARANGOZÓ
Folytatódik… Egyszerre öröm és felelősség, ha egy közösségi vállalkozás folytatódik. Ismerjük magunkat… Mégis örömmel és töretlen bizakodással adunk hírt arról, hogy a Templomok éjszakáján a saját kulturális programunkkal veszünk részt, és ugyanekkor indul Bakáts téri ősz 2012 címen a templom első, saját szervezésű koncertsorozata is. A műsor nyilvános, sokfelé elérhető, jó szívvel ajánljuk mindenki figyelmébe. A plébániai közösségen belül létrejött kis csoport azon munkálkodik, hogy a templom magas színvonalú, jól szervezett művészeti-kulturális „helyszín” legyen. Van mire építenünk, értékes örökséggel gazdálkodhatunk, sok jó programot fogadtunk már be. Most kísérletet teszünk arra, hogy saját erőből, saját programot szervezzünk. Persze mi a saját erő? A sok munka, az elszántság és a hozzáértés, de pénzt csak pályázatokon nyerhetünk. A sikeres pályázat – egyik – feltétele a siker. Ezért is fontos, hogy saját közösségünk előtt sikeresek legyünk, hogy minél többen tekintsék sajátjuknak a templom programját. Tartsák számon, hogy ez a „mi programunk”. Nagy lehetőség, egyben nagy feladat a közelgő Ybl évre való felkészülés, ami lökést adhat törekvéseinknek. Vegyük figyelembe, hogy az egyre sürgetőbb és egyre elkerülhetetlenebb nagy rekonstrukciót is segíti a „jó hír és név”.
A templom az idők során elvesztette ékességeinek nagy részét. Ezért mutatjuk meg a korszerű technika segítségével, hogy milyen is lehetett, amikor a színes üvegablakok fénye uralta a belső teret. Most az északi bejárat fölötti Szent Gellért képet „rekonstruáltuk”. Persze nem igazi rekonstrukció ez, inkább felhívás, szándéknyilatkozat, figyelmeztetés, hogy mit veszítettünk és mit kellene pótolnunk. Felújítva-átszerkesztve nyílik meg szeptember 15-én ismét a Kincseink kiállítás, amely segít megismerni a templom, ezen belül az üvegablakok történetét. Fedezzük fel az épület rejtett csodáit! Hány gyönyörű, míves részlet, nemes anyag, mesteri kidolgozás! A koncertet követően tárlatvezetés segít értelmezni a látnivalókat. Szotyori Nagy Gábor fiatal, de már nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező orgonaművész kapott lehetőséget egy egész sorozat megszerkesztésére. A program magáért beszél, nekünk nincs is más dolgunk, csak eljönni és örülni. Legfeljebb annyi, hogy házigazdaként vigyük hírét az eseményeknek, hívjunk meg rokont és barátot. Mindenki, aki így cselekszik, segíti munkánkat, alkotótársa lesz a jövő nyitott, a maga értékeire méltán büszke plébániai közösségének. Orbán György
H ARANGOZÓ
5
Ferencvárosban folytatódik a Főpásztori látogatás-sorozat Évek óta tart az esztergom-budapesti főegyházmegye plébániáinak kánoni vizitációja, amely során Erdő Péter bíboros érsek látogatja sorra az espereskerületeket. A Főpásztori látogatások egyik állomásaként, november első hétvégéjén (nov. 2–4.) érkezik a plébániánkra bíboros atya. A Főpásztori látogatás-sorozat céljáról így nyilatkozott Erdő Péter bíboros prímás a Katolikus Rádiónak: „A plébániák lelkipásztori látogatása ősidők óta a püspök kötelességei közé tartozik. Azt is kívánja az egyház, hogy legalább néha, személyesen is sor kerüljön erre, hiszen megbízott útján, például az esperesek segítségével a plébániákon évről évre van hivatalos látogatás, amikor ellenőrzik a gazdasági helyzetet, a lelkipásztori állapotokat, áttekintik a könyvelést, az anyakönyveket, és így tovább. A Szentszéknek a kétezres évek elején, a püspökök szolgálatáról kiadott direktóriuma arra buzdít bennünket, hogy vegyük fel a kapcsolatot a plébánia hívő népével, lehetőleg közös liturgikus ünneplés keretében is, de személyes beszélgetésekre is teremtsünk lehetőséget csoportokkal, közösségekkel, lelkiségekkel. Az öregeket, a betegeket látogassuk meg. Vizsgáljuk meg a szociális helyzetet vagy az egyház karitatív tevékenységét, keressük a kapcsolatot az ott élő szerzetesekkel, de esetleg a helyi világi társadalommal vagy az olyan munkahelyekkel, amelyektől az ott lakó emberek megélhetése függ.” „Egy-egy plébánia meglátogatása kéthárom napig tart, és általában a hétvégékre
esik. Mindez időigényes, de egyben örömteli munka. Nem minden héten kerülhet sor ilyen látogatásra – fogalmazott a Bíboros az Esztergom–Budapest lapban –, de elég jó ütemben haladunk. A munkatársaim számára sem kis kihívás ez, de úgy látom, hogy ők is érdeklődéssel végzik a munkát, szívesen vesznek benne részt. A legutóbbi személyes főpásztori egyházlátogatás az 1930-as években történt. Azután jött a háború, majd az ismert körülmények ilyen látogatásra nem adtak lehetőséget.” „Nagy élmény az is, amikor a liturgiában a hívők népesebb közösségével találkozunk, esetleg bérmálásra, vagy felnőttkeresztelésre kerül sor. Ugyanígy, ha betekinthetünk a hitoktatás munkájába vagy meglátogathatunk egy-egy iskolát, meghallgatjuk a terveiket, a gondjaikat, adott esetben az épületük állapotával összefüggő kérdéseket is” – vázolta Erdő Péter bíboros a plébániai látogatások öszszetettségét. A három és fél évre tervezett látogatássorozattal Erdő Péter olyan elődök nyomdokaiba lép, mint például Pázmány Péter, akinek az egyházlátogatásaiból fennmaradt dokumentumok, jegyzőkönyvek egyháztörténetünk igen fontos forrásanyagát képezik. November első hétvégéjén tehát „hazalátogat” bíboros atya, készüljünk úgy, hogy a hosszú hétvége ellenére alkalmunk nyíljon találkozni vele. A részletes program hirdetésre kerül majd a szentmisékben. Mészáros László
6
ZSIBONGÓ
Hat napos kaland Hétfő reggel. Indulás! Megvan-e mindenki? Semmi stressz. Az egyik család autójából elfolyt az olaj, taxival jönnek, de mégis lekésik a vonatot. No nem baj, végül mindenki szerencsésen megérkezik a táborhelyre. Huszonnyolc gyerek. Húha! Egy ágyat nem tudunk kiszabadítani szobafogságából, hogy átvigyük egy másik helyre. Nem baj, akkor valaki matracon alszik. Mindenki kirakja az elemózsiáját, abból szépen kitelik az ebéd. Játszunk kint és bent. Van, aki csigát gyűjt, más pedig kártyavárat épít. Csapatokat osztunk. Vacsora, zuhanyzás, esti mese, ima, alvás (több-kevesebb sikerrel). Kedd. A szentmise után délelőtt kirándulni megyünk. Számháborúzunk! A Kapitány vezeti seregeit. Haj-jaj, nem jók a szabályok! (Legközelebb jobban figyelünk…) Nyertünk és vesztettünk. Délután játszunk egyet. A lányok nagyon ügyesek;
reszkessetek, tornaversenyek! Vannak bűvészjelöltek is. A tűznél hatalmas tortával köszöntjük a nyolcéves Lillát (a fenti képen a tábori születésnaposok mosolya látható). Éljen! Ezt csak a három aranyásó történetének eljátszásával lehet megkoronázni. Na, ez már elég hosszú nap volt! Szerda. Reggel a fiúkkal bevásárolunk. A délelőttünk fő programpontja az ebéd elkészítése. Ági és Zsuzsi néninek hála, megtömhettünk a bendőnket finom paprikás krumplival. Ebéd után döfönye (csend és nyugalom…). A fiúk közben merényletre készülnek: a Nagy Börzsönyi Bányászati Zrt. nevében előadják követeléseiket a lányok felé (15 tonna nemesfém és még néhány apróság, lehetőleg másnapra). Elmegyünk játszani. Zsákban ugrálunk és métázunk. Az éj leple alatt ismét harci cselekményre kerül sor, de ez már olyan titkos, hogy bővebben nem szólhatok róla. Csütörtök. A tigriskrém napja. Ez egyben azt is jelenti, hogy strandra megyünk. A reggeli felhőket elfújta a Jóisten lehelete, így bizakodva indulhattunk utunkra. Hideg a víz, de mindenki ügyes, és főleg, falja az előző nap elejtett csíkos szőrű vad húsából készült étket. Estére mindenki fáradt, alszunk egy jót.
ZSIBONGÓ Péntek. Nőmentes délelőttöt tartunk – tehát elmegyünk focizni a fiúkkal. Az izgalmas meccs szünetében megdöbbenve veszem észre, hogy az egyik fiú otthonról hozott szendvicset kezd majszolgatni. Kikapom a kezéből – szerencsére a szalámi nem romlott meg… A táborhelyre visszatérve szemrevételezzük, a lányok ez idő alatt mit kezdtek magukkal. Hmmm… egészen csinos! Szépségversenyt rendeztek, gyorsan le is fotózom a győztest. Arcunkra fagy azonban a mosoly, amikor megkapjuk a lányok (a fiúkéhoz képest legalább kétszer olyan hosszú) listáját arról, mit követelnek a fiúktól. 25 ló, állandó mosolygás, 8 kg saját készítésű kalács… szerencsére meg se fordul a fejünkben, hogy teljesítsük. Délután kincskeresés. Eltűnt Ági néni fakanala! Hogy lesz így (a szintén nyolcéves) Milánnak tortája? Megkeressük az összes információtöredéket, de még sincs eredmény…
7
Aztán felderítőink jelentik, hogy a halastónál találtak valamit. Kisebb kalandok után végre… előkerül a kincs, a fakanál maga, helyreáll az Univerzum rendje. Ezt a helyi szabadtéri színpadon kis színdarabokkal és tornabemutatókkal ünnepeljük meg. A téma az aranyszabály: amit szeretnél, hogy veled tegyenek, azt tedd mással is. Nagyon szépek voltak az előadások (még a fiúk is megörvendeztettek minket egy epigramma-szerű jelenettel). Este Milán is megkapta a tortáját, mindenki örül. Szombat. Hazamegyünk. Pakolás, étkezés, pakolás, aggodalmaskodás. Csökken a gyerekek létszáma. Petra (szintén nyolcéves) tortát kap. A vonaton már mindenki az otthoni vacsorára és a meleg vizű fürdőkádra készül. Ezeket pedig mihamarabb vagy egy kicsit később, de végül mindenki megkapta… Simonkay Marci
8
ZSIBONGÓ
Hittantábor 2012: Menedék III. 2012. augusztus 1.: eljött a nap … 11 napra a kis létszámú, de lélekben mégis nagy csapat elindult egy számunkra még ismeretlen helyre, Magyarország első kulcsosházához, a Samassa-házhoz. Utunkat és ottlétünket vidámság övezte. Érkezésünket követve felfedeztük lakhelyünket, és elfoglaltuk szobáinkat. A napok egyre gyorsabban teltek. Harmadik nap, mielőtt első túránkra indultunk volna, három vezetőnk bemutatta nekünk Jeffet, a földigilisztát, akit uralkodói bánásmódban kellett részesítenünk. Ottlétünk alatt három nagy túrán és egy éjszakai kis túrán vettünk részt. Az éjszakai túráról még csak sejtésünk sem volt, hiszen amikor elindultunk, úgy tudtuk, hogy csak a hullócsillagokat fogjuk nézni azon a helyen, ahova métázni és teniszlabdával frizbifocizni (!) jártunk. Ez meg is történt, de egyszer csak egyik vezetőnk azt mondta, hogy egyesével elvisz bennünket, és egy számunkra teljesen ismeretlen tanösvényen kell hazamennünk a Hold fényénél. Voltak páran, akik erre megilletődtek, de hősöket megvető bátorsággal épen és egészségesen hazatértek. Egyik Menedéklakó társunkat majdnem egy őzcsorda vitte magával, de végül mégiscsak a Menedéket választotta.
Egy kellemes délutánon arra kértek bennünket, hogy két külön csoportban adjuk elő a bibliai Eszter könyvét egy másik korszakba áthelyezve. A végeredmény egyszerűen fenomenális lett. Az én csoportom az ősemberek, míg a másik csapat a mai maffia korában játszotta el feldolgozását. Mindkét előadást nagy tapsvihar és felhőtlen nevetés övezte. Gábor atya a szentmisék és az elmélkedések alkalmával számos dolgot tanított nekünk az egymáshoz való viszonyulásról, a két szentmise közti állapotról (amikor nem Krisztus, hanem mi magunk vagyunk az áldozat), és magáról Istenről. A hittantábor nem lett volna teljes Gábor atya személye nélkül, hiszen mindig türelmesen és szeretettel fordult hozzánk, bármilyen gonddal, vagy éppen örömmel kerestük fel. Egész táborunk alatt Isten velünk volt, a miséken, a szentségimádáson, a közös étkezésekkor, a túrákon, a közös röpizések, és játékok alakalmával is. A 11 nap békében és nyugalomban telt, mindent megtettünk azért, hogy minél jobban szeressük a másikat. A tábor után rengeteg erővel, szeretettel és élményekkel feltöltve érkeztünk haza. Börzsönyi Timi
H ARANGOZÓ
Néhány ünnepünk a közelmúltból
Timi és Gyuri
Új hittanosunk: Horváth Róza Szül. 2012. jún. 17. Testhossz: 55 cm Tömeg: 3660 g
Eszter és Laci
9
10
ÚTRAVALÓ
Templomi divat Az emberek a külsejükkel mindig kifejeznek valamit: a hajukkal, a lakásukkal, tárgyaikkal, de elsősorban az öltözködéssel teszik ezt. Még az is, aki azt mondja magáról, ő nem akar semmit kifejezni, és ezért szakadt farmerben megy az operába – na, az is pontosan kifejez valamit magáról. Amióta az ember öltözködik – azaz már a régi görögök előtt is – mindig volt divat. A mindennapi divatot többé-kevésbé a használat szabta meg: hidegben bunda, vastag, hosszú kabátok, Afrikában fűszoknya. Ugyanakkor mindig jelen volt valami extrémitás is: a varázslónak agancs a fejére, vagy tollkorona, a derekára csontok, másoknak madárfészkekkel vetekedő kalapok. Ezeknek is komoly jelentése van, ahogy a katolikus és más egyházakban a szertartásokhoz viselt ruháknak. Egyes alkalmakra másképpen kell öltözködni, mint hétköznapokra. Egy futballmeccsre a játékos az előírt mezt, nadrágot, sportszárat veszi föl: e nélkül nem játszhat, eszébe sem jut, hogy alkudozni kezdjen, hogy de neki van egy kedvenc halászgatyája, meg egy bálnás pólója, ő abban akar játszani. Egyszerűen nem, és kész. Ha a meghívón az áll, hogy a fogadásra megjelenés öltönyben, nyakkendőben, akkor oda öltönyben, nyakkendőben kell menni, mert különben nem engednek be. Jobb esetben az ajtónálló kerít egy öltönyt, nyakkendőt. A templomban való megjelenésre is vannak szabályok – azokat nem 120 kilós ajtónállók tartatják be, és többnyire a „játékvezető” sem zavarja le a szabálytalan öltözékűt a pályáról. (Azért mecsetbe ne
próbáljunk meg cipőben bemenni, vagy a Siratófalhoz félmeztelenül, fedetlen fővel, ott szigorúbbak a játékvezetők.) Az öltözködésre a Szentírás nem sok konkrét eligazítást ad: Szt. Pál az 1.Kor 11,4-ben írja, hogy „minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére”. Az Egyházi törvénykönyv a klerikusok (papok) és szerzetesek öltözködését szabályozza. Egy III. századi levél írja: „Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak.” Az öltözködésre, viseletre az általános parancsok irányadóak: ne legyen kihívó, ápolatlan, hivalkodó... XII. Pius pápa így beszél a divatról, öltözködésről: „Divatnak és illemnek két testvérként kellene együtt haladnia, hiszen mindkét szónak ugyanaz az eredete: a latin modus szó, vagyis a helyes mérték. Isten nem azt várja el tőletek, hogy korotokon kívül éljetek vagy nevetségessé tegyétek magatokat, mikor kortársaitok ízlése ellen öltöztet fel benneteket. A divat önmagában
ÚTRAVALÓ nem rossz; az emberi társas létből következik, abból a vágyból, hogy a többiekkel összhangban legyünk. Amit Isten követel, az nem más, mint a lemondás arról, ami a tisztaságot, az illendőséget vagy a szépséget veszélyezteti.” Minden vallásra igaz, hogy az öltözködés iránti érdeklődésük nem esetleges. A rend megőrzéséhez a vallások – és más szervezetek – az öltözéket is felhasználták, és felhasználják. Az öltözködés szabályai változnak, régen pusztán a feltűnő öltözék is szemérmetlennek számított. Nemcsak arra kell ügyelni, hogy az öltözék magunknak (testünknek és lelkünknek) megfelelő legyen, hanem másokra is tekintettel kell lenni – ezért tűnnek szigorúbbnak a hívők ruházkodásának szabályai, különösen az ajánlott „templomi viselet” szabályai. Ezek az előírások nyilván a józan ész, lelkiismeret és illendőség határain belül változhatnak éghajlattól, napszaktól, időjárástól és kultúrkörtől függően. Hazai viszonyok közt templomban a következő ajánlott: Férfiak Hosszúnadrág, a felsőkar egy részét vagy egészét takaró felsőruha: ing vagy póló. Nem jó az izompóló, atlétatrikó, illetve a félmeztelen felsőtest. Sapkát, kalapot levesszük – a fej tetején kis gömbsüveg alakú sapka maradhat. A lényeg, hogy a test bokától a felső kar egy részéig takarva legyen. Azaz az arabok által viselt ruha is tökéletesen megfelelő. Nők Térdtől a felsőkar egy részéig takaró ruhát illő viselni. Tehát templomban
11
semmiképpen nem jó az ujjatlan ruha, a hatalmas kivágások elől-hátul, a derékig felsiccelt szoknya. Klasszikusan a nőknek fedett fejjel kellett a templomba belépni, amire egy kendő teljesen megfelelő. Ma már nem okoz nagy lelki törést, ha a nők fedetlen fővel mennek templomba, de azért a hajzuhatagok, frizurák eltakarása talán mégis jobb. A fej befedése persze nem egyenlő a kalapköltemények bemutatásával. Mind a nők, mind a férfiak kerüljék a teljesen testhezálló, idomokon feszülő ruhákat: erősen elvonja a figyelmet, aki szép, azon azért, aki ronda, azon meg azért. A tetoválásokat illendő elfedni. Az iszlám országokban az utcán is kötelező eltakarni, ha valaki a tetoválásait nyíltan mutogatja, az simán a rendőrségre kerül. Ugyanis az iszlám szerint az ember tökéletes alkotás, Allah művébe ember ne kontárkodjon bele – ahogy a falat sem szabad összegrafittizni, úgy az embert sem. Általában gond, ha templomba kell menni, de világi jellegű az alkalom. Hangverseny, esküvő... Ilyenkor elő kell venni a fantáziát, és okosan megoldani: a menyasszony, rokonság ujjatlan ruháit egy-egy kendővel el lehet fedni. A mecsetekben a látogató rövidnadrágos turistáknak adnak egy nagy kendőt, amit a derekukra tekerhetnek. Templomba, ünnepi (vasárnapi) szentmisére nyugodtan fel lehet öltözni „ünneplőbe”. ha egy állásinterjú kedvéért meg tudja tenni az ember, akkor a Jóisten kedvéért is megteheti. Makk Attila
12
Hirdetőtábla ÉVKÖZI MISEREND Hétfő: 19.30 (zsolozsmás mise) Kedd: 8.30 Szerda: 17.30 Csütörtök: Péntek: 17.30 Szombat: 17.30 Vasárnap: 9.30, 17.30
ESEMÉNYTÁBLA Szeptember 29. Templomi koncert. Október 6. Templomi koncert. Október 7. Fél 10-kor búcsús szentmise. Október 20. Kolpingos kirándulás (Gyula–Békéscsaba) Október 27. Templomi koncert. November 2–4. Bíboros atya látogatása. November 10. Templomi koncert. November 24. Templomi koncert. November 25. Krisztus Király vasárnapja.
HITTANÓRÁK Hétfő
17.30: Ovis hittan 1–2. osztályos hittan 20.15: ifjúsági hittan Kedd 16.30: 3–4. osztályos hittan 5–7. osztályos hittan 17.15: elsőáldozásra készülők hittanja Szerda 17.30: gimnazista hittan 18.30: biblikus hittan A további felnőtt katekézisek időpontját később hirdetjük.
PLÉBÁNIAI IRODA Cím: 1092 Bp., Bakáts tér 13. (‚Iroda’ csengő) Telefon: 217-0214 Számlaszám: 11709002-20006431 Nyitvatartás: Hétfő: 10.00 – 11.30 Szerda: 15.00 – 17.30 Péntek: 14.00 – 16.00
IMPRESSZUM: Szent Ferenc Hírmondó. A belső-ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébánia hírlevele. Megjelenik alkalomszerűen, 150 példányban. Szerkesztette Makk Attila és Mészáros László. Grafika: ifj. Kovács Mihály, tördelés: Simonkay Márton. Kiadja az Assisi Szent Ferenc Plébánia, felelős kiadó Szabon Gábor plébános. E-mail:
[email protected]
