2014. tavasz
Hírlevél
III. évfolyam 1. szám
Témáink Kutatóközponti újdonságok................................................ 2 Tovább folytatódik a kutatási infrastruktúra megújítása az akadémiai kutatóintézet-hálózatban................................... 2 Tudománykommunikációs hírek............................................. 2 Új munkatársak az ÖK-ban.................................................... 3
Pályázataink, témáink........................................................ 13 ÖK mobilitás pályázat........................................................... 13
Megjelent publikációk, sikerek........................................... 4 Akácvita: „Állásfoglalásunk mértékadó a közmédiában - persze: ki hogyan értelmezte?”............................................... 8 MTA ÖK kitüntetések.............................................................. 9 Boros Ádám díjban részesült Bölöni János............................ 9 Széchenyi-díjat kapott Pócs Tamás akadémikus................... 9 Díszpolgári címet kapott szülővárosától Ujvárosi Miklós....... 9 Magas állami kitüntetések március 15-én.............................. 9 Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének 85 éve........................................................... 10
Rendezvények, konferenciák............................................ 15 LIBERATION projekt találkozó Vácrátóton .......................... 15 Beszámoló az SCB Európai Szekciójának vezetőségi üléséről..................................................................................... 15 Nemzetközi konferenciát szerveztünk a Pannon Magbankról Vácrátóton........................................................................ 16 A hazai természetvédelem legfontosabb kutatási kérdései – műhelybeszélgetés Tihanyban......................................... 17 ÖK Farsang 2014................................................................. 18
Botanikus kerti hírek......................................................... 13 Tavaszi programok a Botanikus Kertben.............................. 14
-1-
Kutatóközponti újdonságok Tovább folytatódik a kutatási infrastruktúra megújítása az akadémiai kutatóintézethálózatban Mintegy 1,4 milliárd forint értékben 8 akadémiai intézet 13 pályázatát támogatja a Magyar Tudományos Akadémia a kiemelkedő tudományos tevékenység feltételeit biztosító kutatási infrastruktúra fejlesztését célzó pályázat keretében. A nemzetközi kutatási térben is kiemelkedő kutatásokhoz szükséges eszköz- és műszerpark korszerűsítése révén tovább javul az akadémiai kutatóműhelyek versenyképessége, ami nagymértékben hozzájárulhat a nemzetközi pályázatokon való eredményes szerepléshez. A második kategóriában – amely a kiemelkedő tudományos tevékenység feltételeit biztosító kutatási infrastruktúra fejlesztését célozza – a decemberi határidőig 25 pályázat érkezett, összesen 2,9 milliárd forint igénnyel. A zsűri javaslata alapján 8 akadémiai kutatóműhely 13 pályázata részesül támogatásban. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont nagy feloldású képalkotó laboratóriumot hozhat létre a szárazföldi élőhelyeken zajló, az élő szervezeteknek a környezeti viszonyokhoz történő alkalmazkodása során tapasztalható mennyiségi és minőségi tényezők elemzésére. A konfokális lézer mikroszkópból és 3D szetereomikroszkópból, valamint infravörös kamerából és minta előkészítő egységekből álló eszközpark új kutatási irányokat jelöl ki az algológia, a vízi és szárazföldi élőhelyeken zajló adaptív folyamatok kvalitatív és kvantitatív elemzése, a taxonómia és morfometria, valamint a környezettoxikológia, a kémiai ökológia és az adaptációs neuroetológia területén. A képalkotó laboratórium a Balaton környékén elérhető szolgáltatásaival eredményesebbé teheti az egyetemi kutatócsoportok munkáját, továbbá várható új eredményeivel a mindennapi életben is hasznosítható adatokkal és megoldási javaslatokkal szolgálhat. forrás: www.mta.hu
Tudománykommunikációs hírek Az MTA Ökológiai Kutatóközpont kommunikációs referensi csoportja új taggal bővült. Kovács Ágnes, akinek bemutatkozó írása a Hírlevélben külön megtalálható, média szakember, feladata elsősorban a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kommunikációs tevékenységének szervezése, de közreműködik az MTA Ökológiai Kutatóközpont láthatóságának növelésében is. Tudománynépszerűsítő események szervezésében vagy sajtókonferenciák kapcsán keressétek, számítunk kommunikációs szakemberi tapasztalataira. 2014. február 10-én hatályba lépett a Magyar Tudományos Akadémia és a Titkárság új arculati szabályozása. A szabályzat egyebek mellett határoz az Akadémia védjegyének (=allegória) megjelenítéséről és használatáról. Az akadémiai védjegy az Akadémia illetve a Titkárság által kiadott iratok és kiadványok esetében, az Akadémia testületeinek hivatalos ülésein, állandó akadémiai rendezvényeken, mint pl. a doktori védés vagy a Magyar Tudomány Ünnepe és a hivatalos sajtótájékoztatókon használatos. Minden további irat, esemény, kiadvány stb. esetében az akadémiai védjegy használatához külön engedély szükséges. A részletes szabályzat az MTA ÖK Irat- és dokumentum A megjelent hírek tematikája 2013-ban az IMEDIA sajtószemlék alapján
A megjelenések megoszlása média típus szerint 2013-ban az IMEDIA sajtószemlék alapján
tárában elérhető lesz. Az MTA ÖK honlapon örvendetesen gyarapodnak a Hírek illetve a Sajtóban, médiában rovat hírei, bejegyzései. Az MTA ÖK média megjelenéseit az MTA Kommunikációs Főosztályáról rendszeresen megküldött sajtószemle alapján gyűjtjük és az intézeti kommunikációs referensek: Vászolyi Anikó (BLI), György Ágnes Irma (DKI), Kovács Ágnes (ÖBI, Botanikus kert) felteszik a honlapra. Azok a sajtó megjelenések jutnak el hozzánk, ahol a kutatóközpont neve megjelent. A sajtószemle lefedése korántsem teljes, ezért kérjük a kutatókat, ha saját szakterületükkel kapcsolatban nyilatkoznak, megjelennek a médiában, ezt juttassák el az intézeti kommunikációs referens részére is. Bajomi Bálint szakújságíró az MTA ÖK kilenc kutatójával készített interjút az Élet és Tudomány folyóirat részére az elmúlt évben. Bálint folytatni akarja az interjúk készítését, Vácrátóton, Tihanyban, Gödön és Debrecenben is, ezért aki szívesen bemutatná a témáját, tevékenységét, keresse őt a
[email protected] elérhetőségen. Bálint emellett szerkeszti az Ökológia Blogot, amely a http://okologiablog.hu/ címen érhető
-2-
el. A blogon aktuális ökológiai témák kerülnek terítékre. A cél, hogy a honlap olvasói is bekapcsolódjanak a vérkeringésbe, így mindenkit arra buzdítunk, hogy szóljon hozzá a bejegyzésekhez, illetve írjon saját cikket a blog számára! Az írásokat a bb@ greenfo.hu címre kérjük eljuttatni. Az MTA Kommunikációs Főosztályának sajtószemléje (IMEDIA sajtószemle) alapján a tavalyi évben az előző évihez képest megduplázódott az MTA ÖK média megjelenéseinek száma. A legjelentősebb sajtóvisszhangot kutatási eredményekhez kapcsolódó hírek kapták: a 3. Nemzetközi Duna Expedíció, a Duna virágzás, a Pannon Magbank. A további legnagyobb nyilvánosságot a Balaton víztisztaságához kapcsolódó közéleti hírek és két tudomány népszerűsítő rendezvény: a Kutatók Éjszakája és a margitszigeti Duna gyereknap kapta. Az idei évben az akác vita kapcsán kiadott kutatóközponti állásfoglalás kapott nagy nyilvánosságot. Mázsa Katalin, Bajomi Bálint, György Ágnes, Kovács Ágnes, Szakács Éva, Vászolyi Anikó
Új munkatársak az ÖK-ban Boros Emil A nyolcvanas évek elejétől madarászként kezdtem foglalkozni a természettel rokoni kötődésem okán főként a Kiskunságban. Egyetemi tanulmányaimat agráregyetemen végeztem emellett aktív tagja, később alkalmazottja is voltam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. A kiskunsági aktivitásomnak köszönhetően 1996-tól a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) ökológiai felügyelője lettem, majd később természetvédelmi szakreferense voltam 2007-ig. Bár korábban is a kiskunsági szikes tavak voltak a kedvenc madarászterületeim, de a parknál nagymértékben kiszélesedett a szikesekkel kapcsolatos érdeklődésem és tevékenységem. Ennek hatására kezdtem tudatos ökológiai kutatómunkába és felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Környezettudományi Doktori Iskola Vízi ökológia programjának levelező képzésére. A PhD téziseimet „summa cum laude” minősítéssel védtem meg 2007-ben. Időközben a szikes tavakkal, valamint füves és vizes élőhelyekkel kapcsolatos kutatási és gyakorlati természetvédelmi tevékenységem az egész Kárpát-medencére kiszélesedett, és 2007-től országszerte különféle projektekben dolgoztam ökológus és természetvédő szakértőként. Időközben viszont felkértek a KNPI igazgatói posztjára. Szeretem a kihívásokat, ezért elvállaltam és 2013 végéig 3 évet vezettem a számomra meghatározó intézményt. A különleges természeti és tudományos értékű szikes tavakkal, valamint a vízi és vizes élőhelyekkel kapcsolatos ökológiai kutatásaimat kiváló kollégáimmal itthon és külföldön tovább szeretném folytatni. Ezért jöttem főállású kutatónak az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetébe, amely megtiszteltetés és új kihívás számomra, melynek legjobb tudásom szerint igyekszek megfelelni. Boros Emil
Zlinszky András Zlinszky András vagyok, 1983-ban születtem Budapesten. 2007-ben szereztem biológus diplomát az ELTE-n és kezdtem el a BLKI-ben dolgozni, 2011-ben végeztem a Műegyetemen térinformatikus szakmérnökként, 2013-ban doktoráltam az ELTE-n természetvédelmi biológiából. 2003-ban voltam először nyári diák a Limnológiai Intézetben, először Tóth Viktor, majd Herodek Sándor vezetésével kapcsolódtam be a balatoni nádasok kutatásába, ebből lett később a diploma és PhD témám. Annak idején az alacsony vízállás hatásának vizsgálatakor merült fel, hogy jó lenne digitális légifotókról számszerűsíteni a nádasok változásait. Így kezdtem el beletanulni a térinformatikába az ELTE Térképtudományi valamint Geofizikai Tanszékén, majd az itt megszerzett ismereteimmel a műholdfelvételektől a vízi szeizmikáig sokféle adatot próbáltam feldolgozni és limnológiai szempontból értelmezni. 2010-ben szerveztem egy kutatórepülést a Balatonon, ahol nagy felbontású hiperspektrális és lézerskenneres adatokat gyűjtöttünk a partról és a nyílt vízről. A Bécsi Műszaki Egyetem Fotogrammetria és Távérzékelés Tanszékén felajánlottak nekem 2012-ben egy Marie Curie ösztöndíjas állást Not vegetation Not vegetation két évre. A téma a Natura Shrub Shrub Fringe Fringe 2000 élőhelyminősítési Abandoned Abandoned Lowland hay meadow Lowland hay meadow Meadow like Meadow like folyamat támogatása volt légi távérzékeléssel. Némi töprengés Lawn Lawn Dry meadow Dry meadow után elfogadtam, bízva abban is, hogy Bécs nincs olyan messze Wet high Wet high Molinia Molinia Tihanytól. Kint a Changehabitats2 projektben LIDAR-alapú eljárásokat fejlesztettünk elsősorban gyepek osztályzására és minősítésére. Olyan térképeket szerettünk volna előállítani, amelyek 100 segítségével a földi felmérések pontosabban, hatékonyabban Meters
-3-
és olcsóbban kivitelezhetők. A projektben mérnökök, programozók, biológusok dolgoztak együtt, én pedig igyekeztem összekötő kapocsként szolgálni a különböző felfogások és szemléletek között. 2014. február óta dolgozom ismét a Limnológiai Intézetben. Meggyőződésem, hogy az ökológia, a földtudományok és a távérzékelés kombinációja választ adhat a természetvédelem és a limnológia számos kérdésére. Ökológusként sokat szeretnék a kollégáktól tanulni, hiszen az elmúlt években inkább mérnökként dolgoztam; ugyanakkor szívesen támogatnám a központ régi és új kutatásait távérzékelt vegetációtérképekkel, térinformatikai elemzésekkel. Zlinszky András
Kovács Ágnes Kommunikációs szakember vagyok, talán kezdhetem másképp, könnyedebben a bemutatkozást, mint a hivatalos önéletrajzformákban, ha már a fotóm ilyen komoly (s nem is túl friss). Mindkét területen voltam már, kamera előtt és mögött, cikkeket írtam és rólam is írtak. Voltam sajtót kiszolgáló helyzetben sajtóreferensként, és megismerkedtem a média (+/-) hatalmával is, például vezetőszerkesztőként. Így remélem, hogy minden oldalról érzékelem azokat a gondokat, amik e témában esetleg sokakat megriasztanak és segíteni tudok megoldani ilyen problémákat. Igyekszem senkit sem terhelni feleslegesen és csak kommunikációs szempontból egyoldalúan. Hiszem, hogy könnyedén együttműködve tudjuk terjeszteni az Intézet és a Kert hírnevét és tovább növelni ismertségét. Rövid, szakmailag is idevágó előéletem többek közt: Magyar Televízió - operatőr és szerkesztő; napilap, szakmai magazin, és online média – újságíró, főként kulturális témákban; Környezetvédelmi Minisztérium - természetvédelmi sajtóreferens és rendezvényszervező; Környezeti Nevelési Kommunikációs Programiroda, (erdei iskolák, felsőoktatás) - sajtófőnök; Spinoza Ház - kulturális menedzser; pályázatbíráló, kommunikációs tanácsadó - környezeti nevelési kommunikációs EU-s projektekben. Kevésbé releváns, bár részben hasznosítható tanulmányok és gyakorlat: művelődésszervező JPTE; életmód-tanácsadó és terapeuta kiegészítve fitoterápiával és pszichológiával (NLP) - praxis, cikkek, előadások; biokertészet tanfolyam és hivatásos túravezető végzettség - gyógynövény túrákon valamint környezettudatos zöld séták vezetésében kamatoztatva; ökoboltok és zöld civilek - önkéntes. Éveim száma, kalandvágyam, tudásvágyam, beleszerelmesedő alkatom, a Sors vagy a Kéz, mely sokfelé vezérelt, lehetővé tette, hogy számtalan dolgot kipróbálhassak és elsajátíthassak. Mivel nem szeretném túllépni a nekem szánt hírlevél felületet, valamint jobban is hiszek a személyes kommunikációban - csak a nevem írom még ide: Kovács Ágnes, s remélem, hamarosan mindenkivel megismerkedem személyesen is. Kovács Ágnes
Megjelent publikációk, sikerek A fitoplankton diverzitása, mint az ökológiai állapot lehetséges mérőszáma Borics G, Görgényi J, Grigorszky I, László-Nagy Z, Tóthmérész B, Krasznai E, Várbíró G The role of phytoplankton diversity metrics in shallow lake and river quality assessment Fundamental and Applied Limnology 184: 23-34, 2014 A diverzitás egyike a leggyakrabban használt mérőszámoknak, melyekkel egy társulást jellemezni lehet. A diverzitás metrikák a felszíni vizek ökológiai állapotértékelése során azonban csak abban az esetben használhatók, ha köztük, ill. valamilyen terhelés mutató között jól értelmezhető, szoros kapcsolat áll fönn. Mivel a növényi tápanyagterhelés és a fitoplankton diverzitása közötti összefüggés nem kellően erős, arra kerestük a választ, hogy a fitoplankton biomasszája mennyiben befolyásolja a diverzitás mértékét. Míg a tavi fitoplankton esetén a kapcsolat unimodális jellegét igazoltuk, addig a vízfolyások esetén azt tapasztaltuk, hogy függően attól, hogy felső szakaszú ún. rithrális, vagy alsó szakaszra jellemző ún. potamális típusba tartoznak, eltérő trendekkel jellemezhetők. Míg a rithrális folyók esetén a diverzitás a biomassza növekedésével párhuzamosan növekvő tendenciát mutatott, addig a potamális folyóknál egy csökkenő tendencia volt igazolható. A jelenség magyarázata az, hogy a rithrális vízfolyások alapvetően planktonban szegények így azok fitoplanktonját a befolyók gazdagítják. Tekintettel arra, hogy e vízfolyások vízhozama relatíve csekély így a befolyók fitoplanktonja kevésbé hígul. E folyók fitoplanktonja gyakran eklektikusan kevert, változatos képet mutat. A fajok közti versengés szerepe részben a tartózkodási idő csekély volta miatt nem jelentős. A nagy potamális folyókat ezzel szemben egy fajösszetételében, funkcionális sajátságaiban homogénebb algaközösség az úwn. potamoplankton jellemezi. Ebben a közösségben a kompetitív interakciók jobban érvényesülnek, s így a biomassza növekedésével párhuzamosan egy folyamatos diverzitás csökkenés is megfigyelhető. A fenti példák alapján megállapítható, hogy a diverzitás metrikák felszíni vizek ökológiai állapotértékelésre csak igen korlátozott mértékben alkalmazhatók. A sekély tavak esetén az unimodális jellegből adódóan alacsony értékek jellemezhetik mind a kis, mind pedig a nagy biomasszájú állapotokat, ezért használatuk nem javasolható. Vízfolyások esetén azonban alkalmazásuk megfontolandó, de azzal a szigorú kikötéssel, hogy minden vízfolyás esetén pontosan el kell végezni a tipológiai besorolást. Borics Gábor
-4-
Zengőlégy közösségek egy Debrecen közeli agrárterületen és a mellette húzódó fásvirágos szegélyben Földesi R, Kovács-Hostyánszki A Hoverfly (Diptera: Syrphidae) community of a cultivated arable field and the adjacent hedgerow near Debrecen, Hungary Biologia 69: 381—388, 2014 A zengőlegyek családja kb. 400 fajjal képviselteti magát hazánkban. Jellemző ezekre a többségében hasznos rovarokra, hogy sokáig képesek egy helyben lebegni – percenkénti több száz szárnycsapással (összehasonlításképp: egyes kolibri fajoknál ez 32-34 szárnycsapás) –, innen származik lebegőlégy elnevezésük. Megjelenésükben gyakran hasonlítanak a méhekre, darazsakra, poszméhekre. A zengőlegyek fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémákban egyrészt az imágók, másrészt a lárvák tevékenysége által. Az imágók virágporral, nektárral táplálkoznak, így viráglátogatásuknak köszönhetően részt vesznek a megporzásban. Számos faj lárvája (hazai fajok kb. 2/3-a) kiemelkedő jelentőséggel bír a biológiai növényvédelemben levéltetű pusztításuk révén. A zengőlegyek így mind imágó, mind lárvastádiumban fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak. A bemutatott kutatás egy Debrecenhez közeli agrárterület, illetve a mellette húzódó fás-virágos szegély zengőlégy faunájának felmérését tűzte ki célul különböző csapdázási módszerekkel. A zengőlegyek kitűnő repülő rovarok lévén könnyen keresnek fel új területeket, azonban élőhely választásukat nagyban befolyásolja az imágók és lárváik számára elérhető tápanyag mennyisége és minősége. A monokultúrák, intenzíven kezelt területek nem kedveznek a zengőlegyek életfeltételeinek, mert az alkalmazott növényvédő szerektől a lárvák elpusztulhatnak. A szántóföldek melletti fás, illetve virágos szegélyek megfelelő táplálkozó, telelő és szaporodó helyet biztosítanak az imágók és lárvák számára egyaránt. A vizsgálat során a zengőlegyek gyűjtése hálóval és tálcsapdákkal történt egy búzaföld mellett húzódó fás szegély 400 méteres szakaszán kijelölt három 50 méteres transzektben, valamint a búzaföldön április és szeptember között 2008-ban. A fehér tálcsapdák a szegélyben, valamint attól 10 és 20 méterre lettek kihelyezve a szántóföldi területre, ürítésük hetente történt. A hálós gyűjtések 30 percre standardizálva történtek, hetente. A gyűjtési időszakot 3 periódusra osztottuk (korai, középső, késői). Összesen 1214 zengőlégy egyed került befogásra, amelyek 22 fajhoz tartoztak. 14 faj a lárvák táplálkozása alapján az afidofág csoportba sorolható, ez az egyedek 78%-át jelentette. A domináns fajok az Episyrphus balteatus (De Geer, 1776), a Sphaerophoria scripta (L., 1758), a Syritta pipiens (L., 1758), az Eupeodes corollae (F., 1794) és a Melanostoma mellinum (L., 1758) voltak, amelyek a lárvák táplálkozása alapján a S. pipiens kivételével az afidofág csoportba tartoznak. Összesen 22 faj 861 egyede hálóval került befogásra. A hálós gyűjtéseket tekintve az afidofág csoportba tartozó fajok száma a késői periódusban volt a legalacsonyabb, egyedszámuk a középső időszakban a legmagasabb. A nem afidofág csoport faj- és egyedszámában nem volt kimutatható szignifikáns különbség a gyűjtési periódusok között. Tálcsapdákkal 10 faj 353 egyedét gyűjtöttük be, ebből 298 egyed afidofág, 55 nem afidofág. A fás szegélytől 10 méterre lévő tálcsapdák szignifikánsan több fajt és egyedet gyűjtöttek, mint a szegélyben, illetve az attól 20 méterre lévők. A nem afidofág csoportba tartozó fajok száma a szegélytől 10 méterre, az egyedszám a szegélytől 10 és 20 méterre lévő csapdákban volt a legmagasabb. Az afidofág csoport esetében sem faj-, sem egyedszámban nem találtunk szignifikáns különbséget a tálcsapdák között. A gyűjtés során a hálózás bizonyult eredményesebbnek, a tálcsapdák a búzaföldön, virágos növények hiányában hatottak attraktívan a zengőlegyek imágóira. Földesi Rita
Recovery of inland sand dune grasslands following the removal of alien pine plantation Szitár K, Ónodi G, Somay L, Pándi I, Kucs P, Kröel-Dulay Gy Biological Conservation 171: 52-60, 2014 Az idegenhonos fenyőfajokból álló ültetvények világszerte okoznak természetvédelmi problémákat. Felszámolásukat követően a természetes céltársulások regenerációs képessége ökoszisztémánként változik. Tanulmányunkban a nyílt és zárt homokpusztagyepek spontán regenerációját vizsgáltuk a Kéleshalmi Homokbuckás Természetvédelmi Terület 2007-ben leégett fenyőültetvényei helyén öt évvel az égést követően. Két magassági zónában (a nyílt és zárt referenciagyepek zónájában) hasonlítottuk össze a regenerálódó és a területen foltokban megmaradt referenciaállományok talaját és vegetációját. A talajban talált minimális eltérések alapján arra következtettünk, hogy az abiotikus feltételek nem akadályozzák a vegetáció spontán regenerációját. A teljes fajszám és az összborítás tekintetében a referencia és regenerálódó állományok nem különböztek egymástól. A
-5-
A báránypirosító hamar visszatér
nyílt homokpusztagyepekhez kötődő fajok a fajszám alapján regenerálódtak, míg borításuk lényegesen kisebb maradt a referenciaállományokhoz képest mindkét magassági zónában. A zárt homokpusztagyepekre jellemző fajok a siska nádtippan kivételével nem regenerálódtak sem fajszámban, sem borításban, valószínűleg a regionális talajvízszint süllyedés következtében. A területen a két gyeptípus eltérő regenerációs képessége és egyes évelő gyomok (pl. selyemkóró) zónától független előretörése biotikus homogenizációhoz vezetett. Mindezek alapján elmondható, hogy a regeneráció a nyílt homokpusztagyepek irányában folyik mindkét zónában, és a táji szintű biodiverzitás megőrzése érdekében a természetvédelemnek az elsődleges zárt gyepek megőrzésére érdemes koncentrálnia. Szitár Katalin
Unique picoeukaryotic algal community under multiple environmental stress conditions in a shallow, alkaline pan Pálffy K, Felföldi T, Mentes A, Horváth H, Márialigeti K, Boros E, Vörös L, Somogyi B Extremophiles 18: 111-119, 2014
Algavirágzás a kiskunsági Zab-szék jege alatt 2012 telén
A Kiskunságban található Zab-széken 2012 telén planktonikus alga tömegprodukciót figyeltünk meg, annak ellenére, hogy a tavat mintegy 15cm vastag jég- és hótakaró borította. Az a-klorofill koncentráció elérte az 1000 µg l-1 értéket, miközben az egyeduralkodó 3 µm-nél kisebb eukarióta algák (pikoplankton) abundanciája meghaladta a 80 millió sejtet milliliterenként. A fitoplankton közösség fotoszintézise erősen fénylimitált volt, ugyanakkor a szélsőséges körülmények (alacsony hőmérséklet és fényintenzitás, magas pH és sótartalom) ellenére az algaközösség meglepően diverznek bizonyult: egyetlen minta molekuláris filogenetikai elemzésével több új, eddig ismeretlen zöldalga taxont mutattunk ki. A kapott eredmények ismételten rávilágítottak a téli limnológiai kutatások jelentőségére és az Európai Unióban egyedülálló szikes tavaink élővilágának egyediségére és különlegességére. Pálffy Károly
Phototaxis and polarotaxis hand in hand: Night dispersal flight of aquatic insects distracted synergistically by light intensity and reflection polarization Boda P, Horváth G, Kriska Gy, Blahó M, Csabai Z Naturwissenschaften in press March, 2014 A különböző formájú fényszennyezések káros hatása a vízirovarokra már régóta ismert. A lámpák fénye már messziről vonzza a vízirovarokat megzavarva ezzel az orientációt és késleltetve a víz megtalálását. A polarizáló mesterséges felületek is megtévesztőek, hiszen a vízirovarok azt víznek érzékelve leszállnak rá. A legtöbb esetben, olyan erős a polarotaktikus vonzás, hogy az állat már nem tud elszakadni tőle és kiszárad. A folyamatos technikai fejlődéssel e két jelenség egyre gyakrabban fordul elő egyszerre a környezetben. Azt feltételeztük, hogy az együttes hatásuk sokkal nagyobb lehet, mint külön-külön. Ennek kiderítése érdekében fototaxist és polarotaxist kiváltó ingerek segítségével, egy öt napig tartó választásos terepkísérlet során vizsgáltuk a vízirovarok viselkedését. Egy időben kínáltuk fel a levegőben lévő állatoknak a két optikai jelenség négy lehetséges változatát: megvilágított vászon (fototaxis kiváltása), megvilágítatlan fólia (polarotaxis kiváltása), megvilágított fólia (fototaxis és polarotaxis kiváltása egyidőben), valamint megvilágítatlan fólia vászon (kontroll, nincs vonzás). Összesen 79 taxonhoz tartozó 46 000 egyedet sikerült begyűjtenünk a vizsgálat során. A megvilágított fólia (mint a fototaxis és polarotaxis interakciója) mutatkozott a legvonzóbb felkínált lehetőségek közül mind az egyes fajok, mind a fajegyüttesek szintjén. A leggyakoribb fajok ~több mint 60 %-ánál az interakció jelenléte erősebb vonzó hatása statisztikailag is egyértelműen igazolható volt. Az erősen megvilágított horizontálisan poláros mesterséges felszínek együttes előfordulása tehát jelentősen erősítheti a fényszennyezés és poláris fényszennyezés külön-külön is káros hatását. A két optikai jelenség együttes előfordulása a természetben komplex ökológiai csapdaként működik. Boda Pál
Long-term outcome of nitrogen immobilization to restore endemic sand grassland in Hungary Török K, Szitár K, Halassy M, Szabó R, Szili-Kovács T, Baráth N, Paschke MW Journal of Applied Ecology 51: 1-10, 2014 Az ökológiai restauráció során célunk, hogy a késői szukcessziós fajok kompetíciós erejét növeljük a korai szukcessziós fajokkal szemben. Ennek alapja, hogy a késői szukcessziós fajok általában jobban tolerálják a talaj alacsony elérhető nitrogéntartalmát,
-6-
mint a gyomjellegű, korai szukcessziós fajok. A nitrogéntartalom csökkentésére gyakran alkalmaznak nitrogén immobilizációt szénforrás adagolással, amely során a talaj mikroorganizmusai a szénnel együtt a talaj elérhető nitrogénjét is sejtjeikbe építik, így immobilizálják. Kísérletünkben hat éven át adagoltunk szénforrást (szacharózt és faforgácsot) három tápanyagszegény homoki parlagon a Kiskunságban, évelő nyílt homoki gyep restauráció céljából. Az első két évet követően a talaj mikrobiális biomasszája a kezelés hatására szignifikánsan megnőtt, és a talaj elérhető nitrogéntartalma ennek hatására szignifikánsan lecsökkent. A növényzet összborítását a kezelés csökkentette, de az összfajszám alakulását nem befolyásolta. A korai szukcessziós Átlagos éves összegzett talaj nitrát-N tartalom (+/- SE) az egyik fajok borítása csökkent, míg a késői mintaterületen a szénforrás kezelés 4-6. évében ioncserélő műgyanta (rezin) minták alapján. Fehérrel a kontroll, szürkével szukcessziós fajok borítása és fajszáma megnőtt a kísérlet során, de a kezelt mintanégyzetek átlagai láthatók. ezek a változások szénforrásadagolástól függetlenül következtek be. Eredményeink alapján, bár a szénforrás adagolással történő nitrogén immobilizáció megfelelő módszer a talaj elérhető nitrogénszintjének csökkentésére, a vegetáció változására nem volt szignifikánsan pozitív hatása a több éves alkalmazás ellenére sem. A legjelentősebb kezeléshatás a mohaborítás csökkentésében nyilvánult meg a kísérlet 4-6. évében, kísérleti területtől függően. Ezt a kezeléshatást fel lehet használni Kontroll (moháktól zöld színű) és szénforrással a homoki parlagokon gyakran összefüggő moharéteg felnyitására, és ezzel elősegít- kezelt mintanégyzetek (mohamentes) a kezelés ötödik évében. hető a céltársulás fajainak megtelepedése a talajfelszín zavarása és az inváziós fajok előretörése nélkül. Szitár Katalin
A dunai litorális és mélyvízi bentikus élőhelyek halállományainak összehasonlítása Szalóky Z, György ÁI, Tóth B, Sevcsik A, Specziár A, Csányi B, Szekeres J, Erős T, Application of an electrifiedbenthic frame trawl for sampling fish in a very large European river (the Danube River) – Is offshore monitoring necessary? Fisheries Research 151: 12-19, 2014 Nagy folyó, folyam kutatások elsősorban a parti élőhelyek halállományának megismerésére korlátozódnak. A mélyvízi meder élőhelyek halairól keveset tudunk. A Duna-kutató Intézet munkatársai által kifejlesztett eszköz, az elektromos bentikus keretes húzóháló (EBKH) alkalmas ezen (1. ábra), eddig alig kutatott területek tudományos vizsgálatára. Az új módszerrel végzett felmérések eredményeképpen megismerhetjük a partvonaltól távoli, mélyvizű meder élőhelyek halait, összehasonlíthatjuk a parti élőhelyek és a mélyvízi élőhelyek halállományainak szerkezetét, teljesebb képet kapva a Duna recens halfaunájáról. A Duna teljes keresztmetszetének megismerésével pontosabban vizsgálhatjuk az állományok hosszirányú és keresztirányú elterjedésében mutatkozó különbségeket, mozaikosságot és ennek Az elektromos bentikus keretes húzóháló (EBKH) abiotikus környezeti változókkal magyarázható okait. Az EBKH-val 175 db 500 m hosszú mintavételi egységet (ME) vizsgáltunk, amelyek során 36 faj jelenlétét igazoltuk. Az EBKH módszer hatékonyabb a Natura 2000 jelölő, a védett és a fokozottan védett fajok kimutatásában, ezáltal pontosabb információt kapunk gyakoriságaikról és elterjedésükről. Fontos dunai halat, a kecsegét (Acipenser ruthenus) csak az EBKH-val sikerült kimutatni (2. ábra). A fokozottan védett német bucó (Zingel streber) rendkívül gyakorinak és elterjedtnek bizonyult az EBKH mintái alapján (3. ábra). A vizsgált környezeti változókkal szemben számos faj mutat szignifikáns, azonban nem túl erős korrelációt. Ezen korrelációk magyarázhatják a fajok térbeli eloszlás különbségeit. Kimutattuk, hogy a partvonaltól távolodva az élőhelyeket kisebb fajszámú és egyedszámú közösségek népesítik be. A hosszirányú eloszlás különbözőségeket elsősorban a mederanyag összetételének és a víz áramlási sebességének változásai okozzák (a Paks fölötti Duna szakaszt gyorsabb vízáramlás és sóderes meder, míg az alatti szakaszt lassúbb áramlás és homokos meder jellemez). Az EBKH módszert sikerrel használtuk a 3. Nemzetközi Duna Expedícióban (JDS3) is. Az expedíció során 155 db 500 m hosszúságú ME-et vizsgálva 38 fajt mutattunk ki. Legjelentősebb állományalkotó fajok a pontokaszpikus eredetű feketeszájú géb Kecsege ( Acipenser ruthenus) (Neogobius melanostomus) és Natura 2000 jelölő fajunk
-7-
a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus). A halak eloszlás különbségei alapján a Duna négy víztípusra osztható. Karakterfaj elemzés eredményei szerint a négy típust elsősorban a halak áramlással szemben támasztott követelményei határozzák meg, pl. a felső szakaszra az áramlást kedvelő fajok jellemzőek, míg a Vaskapu duzzasztott szakaszán elsősorban a gyenge áramlási viszonyokat kedvelő fajok dominanciája figyelhető meg. Az eredményeink szerint a mélyvízi meder élőhelyeken számos értékes, ritkuló félben lévő dunai faj fordul elő. Ezért az EBKH rendkívül hasznos eszköz lehet a nagy folyók vizsgálatában és fontos adatokat szolgáltathat a biológiai minősítési eljárások és a természetvédelem számára. Szalóky Zoltán
Német bucók fiatal példányai ( Zingel streber)
Cylindrospermopsis raciborskii algavirágzás és halpusztulás –elektrofiziológiai eredmények neurotoxikus hatásra utalnak Vehovszky Á, Kovács AW, Farkas A, Győri J, Szabó H, Vasas G Environmental Toxicology December, 2013 2012 november elején a Debrecen környéki Erdőspuszta horgásztavak Fancsika 1. tározóján a víz elszíneződése és nagymértékű halpusztulás (Fig. 1), sőt a parton is elhullott állatok voltak megfigyelhetők. Laboratóriumi vizsgálatok a víz Cylindrospermopsis raciborskii (Woloszynska) Seenayya et Subba Raju (Noctocales, Cyanophycae) fonalas kékalga algavirágzását igazolták (Fig. 2). Mivel korábbi elektrofiziológiai vizsgálataink kimutatták, hogy egyes balatoni C. raciborskii algavirágzásból származó izolátumok kivonatai anatoxin-a típusú cianotoxinokhoz hasonló kolinerg gátló hatást fejtenek ki, feltételezhettük rokon neurotoxikus mechanizmusok szerepét, melyek esetleg a fenti nagymértékű halpusztuláshoz is hozzájárulhattak. Helix pomatia központi idegrendszerének azonosított sejtjein teszteltük a Fancsika-tározóból gyűjtött környezeti minta (FTM) és a vízből izolált C. raciborskii biomassza (FCM) kivonatait, összehasonlítva a a Balatonból izolált C. raciborskii ACT 9505 cianobaktérium törzs hasonlóan készített vizes kivonatával. Hasonló hatásokat tapasztaltunk a Fancsika tározó mintáinak (FTM, FCM) valamint balatoni ACT minták esetén is (Fig. 3), ami közös targetmechanizmusokra utal (ACh receptorok gátlása). Hatásosságukat összehasonlítva, a Fancsika (FTM) kivonat neuronális hatása erőteljesebbnek bizonyult, mint a hasonló módon készített C. raciborskii ACT 9505 (balatoni izolátum) kivonata (EC50=0,397 mg/ml ill. 0,734 mg/ml). Cylindrospermopsis raciborskii először az 1970-es években jelent meg Magyarországon, a 80-as években (köztük a Balatonon is) több algavirágzást okozott, és tömegtermelése kisebb állóvizekben, halastavakban jelenleg is fokozódni látszik. Algavirágzáskor a teljes alga biomassza akár 95%-át is képviselheti C. raciborskii, így a potenciálisan neurotoxikus törzsek terjedése hazánkban jelentős humán egészségügyi és környezeti kockázati fenyegetést is jelenthet. Vehovszky Ágnes
Akác vita: „Állásfoglalásunk mértékadó a közmédiában - persze: ki hogyan értelmezte?” Az MTA ÖK állásfoglalása az akác tudományos megítéléséről, amelyet az „Ökológia blog”-on és a „Hírek” rovatban tettünk közzé, mértékadó véleményként jelent meg a közmédiában, az elmúlt 4 hét során több, mint 50 fórumon. Persze a kommunikátorok akár homlokegyenest eltérően is képesek voltak értelmezni ugyanazt (pl. „Az akácért tör lándzsát az MTA” vagy „A kutatók szerint is veszélyes az akác”), bár gyakran változatlanul vették át a részleteket. Az biztos, hogy honlapunk és blogunk ekkora nyilvánosságot még nem kapott - az akácos téma srófolta fel az érdeklődést. A tájékoztatás így kiegyensúlyozottabb és tárgyilagosabb lett, de attól tartok, hogy az ökológia és a természetvédelem továbbra is defenzívában maradt. Ajánlott linkek: • 2014.02.21. Az Akác-koalíció megalapozatlan állításairól, avagy ki védi meg ... (http://www.okologia.mta.hu/Az_Akac-koalicio_megalapozatlan_allitasairol) • 2014.02.27. Az MTA Ökológiai Kutatóközpontja az akác tudományos megítéléséről (http://www.okologia.mta.hu/Sajtokozlemeny _az_akac_tudomanyos_megiteleserol) • Ökológia blog http://okologiablog.hu/ • MTA ÖK a sajtóban, médiában http://www.okologia.mta.hu/Sajtomegjelenes Horváth Ferenc
-8-
MTA ÖK Kitüntetések Az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója évente egy alkalommal MTA ÖK Kutatói Díjat, illetve nem kutatói munkakörben dolgozó közalkalmazott részére MTA ÖK Díjat adományozhat. Ezt a díjat a vezetőség ebben az évben keltette életre a kiemelkedő tevékenységet végző munkatársak munkájának elismerésére. A díjak átadására a kutatóközponti éves visszatekintő és évértékelő értekezleten került sor. 2013. évre az MTA ÖK Kutatói Díjat Ódor Péter vehette át folyamatosan magas szintű kutatói munkájáért, valamint kiemelkedő publikációs tevékenységéért. Emellett 2013-ban és jelenleg is több nagy jelentőségű kutatói pályázat témavezetője a vácrátóti Ökológiai és Botanikai Intézet munkatársaként. 2013. évre az MTA ÖK Díjat Horváth Terézia kapta hosszú évtizedeken keresztül kifejtett magas szintű szakasszisztensi tevékenységéért. 2013. november 30-án ment nyugdíjba a tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetből. Dolgozott Hiripi László, Herodek Sándor és Présing Mátyás mellett. Gratulálunk Munkatársainknak! szerk.
Boros Ádám díjban részesült Bölöni János Örömmel értesültünk róla, hogy a Sopronban tartott X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében (2014. március 7–9.) konferencián Boros Ádám díjban részesült Bölöni János az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársa. A Boros Ádám díj a hazai botanikusok és vegetáció kutatók legrangosabb szakmai díja, amelyet a kétévente megrendezésre kerülő Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferencián adnak át. János az erdőökológiai kutatócsoport tagja. A díj átadásakor kiemelték az erdei vegetáció kutatásában elért eredményeit, valamint meghatározó szerepét a magyarországi élőhelyek leírását bemutató könyv létrejöttében (ÁNÉR 2011). A Magyarország élőhelyei – Vegetációtípusok leírása és határozója, ÁNÉR 2011 című szakkönyv gazdagon illusztrálva mutatja be hazánk 126 élőhelytípusát. Gratulálunk Jánosnak a nagyszerű elismeréshez és további szakmai sikereket kívánunk! szerk.
Széchenyi-díjat kapott Pócs Tamás akadémikus Pócs Tamás akadémikust a március 15-i Nemzeti Ünnep alkalmából Széchenyi-díjjal tüntették ki, aki több mint 60 éve a „sciencia amabilis” (szeretetreméltó tudomány), a botanika művelője. Hatalmas tudományos munkássága eredményeként számos könyve, sok száz publikációja jelent meg, sok fontos díj és elismerés tulajdonosa. Mind idehaza, mind a nagyvilágban óriási szakmai tekintélyre tett szert, nemzetközileg a legismertebb magyar botanikus. Fő kutatási területe a mohák rendszertani és elterjedési viszonyai, a trópusi és sivatagi ökológia, és a trópusi Afrika erdővegetációja. Tudományos munkássága során 60 országban folytatott terepkutatásokat. Több évet töltött Kelet-Afrikában. Közel százharmincezer növénypéldányt gyűjtött, illetve száznegyven a tudomány számára új növényfajt írt le. Pócs Tamás 1978 – 1992 között tudományos tanácsadóként Intézetünkben dolgozott, egy ideig a Botanikus Kertünkben lakva, annak vezetője volt. A magas kitüntetés alkalmából szívből gratulálunk, adjon neki Isten további erőt, egészséget, sikeres munkásságot! Kósa Géza
Díszpolgári címet kapott szülővárosától Ujvárosi Miklós Kutatóintézetünk egykori igazgatóhelyettese, a botanikus kert vezetője, a hazai botanikus társadalom egyik jeles képviselője volt Ujvárosi Miklós. Születésének 100. évfordulójára emlékeztek tavaly szerte az országban, botanikusok, szakemberek, szülővárosa, családja és sokan, akik személyesen is ismerték, együtt dolgoztak vele. A centenáriumi év végén, 2013. december 12-én szülővárosában, Hajdúnánáson, a Város Napja ünnepség keretében posztumusz Hajdúnánás Város Díszpolgára címet kapott. Kósa Géza
Magas állami kitüntetések március 15.-én 2014. március 15. alkalmából intézetünk két kiemelkedő kutatója magas állami kitüntetésben részesült: Bíró Péter, professor emeritus, az MTA rendes tagja és Herodek Sándor, az MTA doktora, tudományos tanácsadó. Bíró Péter, professor emeritus, az MTA rendes tagja, a tihanyi limnológiai intézet 2005-2012 közötti igazgatója a Magyar Érdemrend középkeresztjét vette át Áder János köztársasági elnöktől. Herodek Sándor, az MTA doktora, nyugalmazott tudományos tanácsadó, a tihanyi limnológiai intézet 1991-2004 közötti igazgatója a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vette át Pálinkás Józseftől, az MTA elnökétől. A két kitüntetett életműve mindannyiunk számára példaértékű és kitüntetésükhöz szívből gratulálunk.
-9-
Bíró Péter, professor emeritus, az MTA rendes tagja, (szül.: 1943. május 8., Újfehértó) kutatóprofesszor az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében (Tihany). Kutatási területe: ichthyológia, ökológia (táplálék- és táplálkozás-biológia, táplálékhálózatok, populációdinamika, halállományok kihasználása, tókezelés, kísérletes halélettan, trofikus kapcsolatok és dinamikák modellezése. Számos hazai és nemzetközi tudományos testület vezetőségi tagja: Societas Internationalis Limnologiae (SIL); (Journal of Aquatic Ecosystem Health and Management (Elsevier), International Network for DIVERSITAS in Western Pacific & Asia (DIWPA); MTA Ökológiai és Hidrobiológiai Bizottságok, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, IUBS-SCOPE-UNESCO-ICSU-IGBP-IUMS DIVERSITAS, Inland Water Biodiversity Scientific Coordinating Committee, DE (KLTE) TTK Doktori Tanács és Habilitációs Bizottság tagja. Az MHT Limnológiai Szakosztályának elnöke, az IUBS (Nemzetközi Biológiai Unió) MNB elnöke, a VEAB alelnöke, az EUI (Európai Ichthyológiai Unió) tiszteleti tagja. A BIODIVERSITAS Magyar Nemzeti Bizottság alelnöke, a SCOPE Magyar Nemzeti Bizottság tagja. 1973-óta szervezi a tihanyi Hidrobiológus Napokat, 1995-óta a Hidrológiai Közlönyben kiadja ezek tudományos anyagát. Tevékenységét „Kiemelkedő kutatásokért” (MTA) 1975, 1977, 1980-ban díjazták, megosztott Akadémiai Díjjal (1987), Széchenyi Professzori Ösztöndíjjal (1998) és az MHT „ Pro Aqua” emlékéremével (1999), Schafarzik emlékéremmel (2000) ismerték el. Herodek Sándor, az MTA doktora, Budapesten született 1935. március 19.-én. Felmenőitől örökölt, majd gimnáziumi tanárai által megerősített erkölcsi tartása egész későbbi szakmai életét maghatározta. Soha nem engedett azon hite ellen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia feladata az abszolút igazság képviselete a mindenkori aktuálpolitikai érdekek között. Herodek Sándor 1952 és 1957 között tanult az ELTE biológia-kémia szakán Budapesten. Csányi Vilmos, Juhász-Nagy Pál, Venetianer Pál, Vida Gábor korosztálya. Herodek Sándor 1957 és 1971 között Tihanyban Farkas Tiborral felfedezte, hogy a hideg téli periódusban a viszkózus telítetlen, míg a meleg nyári periódusban a kevésbé viszkózus telített zsírsavak jellemzik a víziállatok zsírszövetének összetételét. A felfedezés később világviszonylatban is igazolást nyert a trópusi és a boreális óceáni környezetben. 1972 és 1976 között végezte Herodek Sándor azon úttörő balatoni radioaktív izotópos vizsgálatait, amelyek az algásodás gyorsuló ütemét bizonyították. 1976-tól Herodek Sándor az MTA SZTAKI (Budapest) és a Nemzetközi Rendszerelemzési Intézet (IIASA, Laxenburg, Ausztria) együttműködésében meghatározta a balatoni algák növekedését limitáló műtrágya- és a kommunális-eredetű foszforterhelés és a fitoplankton termelés intenzitása közötti összefüggést. További terepi megfigyelések, laboratóriumi kísérletek, és a matematikai modellezés impozáns összekapcsolásával megalapozta a Balaton eutrofizációja visszafordításához szükséges nagy volumenű mérnöki beruházási terveket. A Balaton a Ladoga-, és az Onyega-tó (Oroszország) után Európa legnagyobb tava. A Balaton felülete nagyobb a Genfi- és a Bodeni-tónál is. A Balaton utóbbi 15 évben mutatott kiváló vízminősége nagymértékben köszönhető a Herodek Sándor által inspirált és elindított felfedező kutatásoknak az MTA Ökológiai Kutatóközpont tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetében. G.-Tóth László és Vászolyi Anikó
Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének 85 éve Negyedik rész: Az 1945-ös újrakezdés, és a tihanyi limnológiai kutatások 1955-1962 közötti második virágkora Wolsky Sándor 1946 elején a tényeknek megfelelően megállapítja, hogy a háború során a tihanyi intézet maradt az egyetlen hely Magyarországon, ahol a biológiai kutatás feltételeinek folyamatossága töretlen, mert egyébként egyetemeink és intézeteink romokban hevernek . Az intézet személyi állománya azonban 1938 és 1945 között drámaian lecsökkent. A Balaton-kutatók közül egyedül Sebestyén Olga maradt Tihanyban. A többiek vagy elmentek Kolozsvárra tanítani, vagy behívták őket katonának. 1945 őszén hirtelen tizennyolc új kutató érkezett Tihanyba a legkülönbözőbb helyekről. Wolsky Sándor azonban, aki kapcsolatai révén végeredményben megmentette az intézetet, amikor a pusztító front átvonulása idejére a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alá tudta azt vonatni, rövidesen távozott. Egy UNESCO meghívást elfogadva misszióvezetőként sokáig Indiában és Indonéziában szolgált. Később az Egyesült Államokban és Kanadában dolgozott és élt egészen 2004-ben, 102 éves korában bekövetkezett haláláig . Wolsky Sándor távozása után a Cambridge-ben és Londonban jelentős szakmai tapasztalatokat szerzett Beznák Aladár orvosprofesszor vette át az intézet vezetését, de csak 1948-ig. Őt követően 1949 és 1951 között Horváth János mikrobiológus, majd Dudich Endre neves zoológus vezette át az intézet vezetését. De Dudich Endre is mindössze egy éven (1952) keresztül volt igazgató, le sem költözött Budapestről Tihanyba. Közben a 18 új kolléga nagyjából azt folytatta a tihanyi intézetben, tökéletes szervezetlenségben, amit előző életében végzett egészen eltérő tudományterületeken. A Balaton-kutatás és a limnológia ilyen körülmények között óhatatlanul háttérbe szorul. Főleg genetikusok, sejtélettanosok, orvosbiológusok, immunológusok, szerves vegyészek, talajmikrobiológusok láttak munkába 1945 után Tihanyban. Emiatt fakadt ki a limnológus Sebestyén Olga 1957-ben, az intézet fennállása 30. évfordulója alkalmából tartott jubileumi előadásában, hogy „Az 1945 utáni változás során a Balatonkutatás, mint intézeti feladatkör háttérbe szorul, a megértés és bizalom hiányzik, osztályok nincsenek, a munkálatok fellendítésére beadott memorandumok süket fülekre találnak, egyenként, vagy munkacsoportokban folyik a munka a lehetőség szerint.” Az 1945-ben induló kutatómunka rendszertelen halmazában talán az örökléstani kutatások jelentettek bizonyos arculatot. De az sem a „nyugati” országokban alkalmazott, és Tihanyban a háború előtt szintén bevezetett Drosophyla-n, hanem nyulakon, lisztbogáron, selyemlepkén (selyemhernyón, amelynek ipari méretű tenyésztésével az 1950-es évek elején a magyar gazdaság
- 10 -
megpróbálkozott), ukrajnai gyapoton (ennek termesztésével is megpróbálkozott), kukoricán és paprikán. Úgyhogy, ettől kezdve az intézetben egyébként hagyományos élettani és szövettani kutatómunka is jórészt ezeket a szárazföldi lényeket, és nem a vízieket célozta meg. Megépültek a „nyúlházak”, amelyek más funkcióval ma is léteznek. Az évről évre megjelenő „A Magyar Biológiai Kutatóintézet Évkönyve /Tihany/” tanúsága szerint olyan genetikai, élettani, szövettani, orvosbiológiai, immunológiai és élelmiszeripari kutatások kerültek egészen az 1950-es évek közepéig az intézet profiljába, amelyeknek semmi közük nem volt a Balaton életéhez és a limnológiához. A hagyományos irány megmaradását tulajdonképpen az elmozdíthatatlan Sebestyén Olga, és a hét generációs természettudós Entz dinasztia jelenléte biztosította Entz Béla személyében. Valamint, az 1945-ös nagy hullámmal érkező karakán Felföldy Lajos és Tóth László erősítette. Ők, négyen, a beszűkült lehetőségek dacára is igazi limnológiát folytattak a tihanyi intézetben. Egyébként pedig az alábbi kutatási témák uralkodtak el: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
A nyúl mellékvese szövettana; Az újszülött nyúl pajzsmirigye; A hemoglobin, adrenalin, trombin, heparin és a hiszatmin élettani vonatkozásai nyúlalanyokon; Az üreginyúl-házinyúl hibrid vérkataláz aktivitása; A nyúlvérklór, nyúlvérfoszfor, nyúlvérszérum koncentráció függelme; A gabonafélék beltartalmi adottságai a nyúl élelmezésben; A nyulak nyersrost és cellulóz emésztése; A nyulak urea, karbamid és klórürítésének napszakossága; A „tihanyi orosznyúl” fajtaváltozat kitenyésztése, amelyet azután a „Gyapjútermelő vállalat” tenyésztett tovább;
A Tihanyi orosznyúl fajtaváltozat közhírré tétele
A vadegér és a fehéregér keresztezhetősége a letális vakbél aberrációkra való figyelemmel; Lisztbogár alanyként való felhasználása a fejlődéstanban; A lisztbogár báb anyagcseréje, itt egyébként nagy titkokat nyomoztak Konok István és munkatársai, hiszen nem nagyon lehetett még akkor tudni, hogy mi is történik a bábban a teljes átalakulás során? Megállapították például, hogy a bábok transpirációs vízleadása nem jöhet másból, csak a bábban képződő metabolikus vízfeleslegből; Selyemlepke hibridek előállítása; A selyemhernyó légzése, zsírszövete; Az Ukrajnából (akkor: USzSzK) származó selyemlepkék biológiai és gazdasági jellemzőinek vizsgálata; A szenderek, selyemlepkék és lárváik, bábjaik endokrinológiája; A napraforgó sziklevél vízforgalma; A gázcserenyílás funkció (kinyit, becsuk) napi ritmusa; Az etioláltság genetikai háttere paprikán; Mezei juhar könnyű szaporíthatósága; Különféle haszonnövények természetes poliploidiája; Cirokfajták kémiai összetétele; A különböző fajták, fajok és nemzetségek egymásba olthatósága; Streptomyces antibiotikus hatása a termőtalajban; Rákbetegek vérszérumának hatása a Paramecium caudatum szaporodására, orvosdiagnosztikai céllal (e morbid kutatás eredményei szerint a rákos betegek vérszéruma a papucsállatkák szaporodását gátolja); Az Azotobacter N2 kötése; A musterjedést segítő borélesztőfélék anyagcseréje, légzése, alkoholhoz való adaptációja; A talajlakó egysejtűek hatása a haszonnövények fejlődése szempontjából; Az erdőtalajok egysejtűinek jelentősége
Miközben a fenti témákban szárnyalt a kutatás, Sebestyén Olga, a hadifogságból hazatért Entz Béla, az 1945-ben belépő Felföldi Lajos és Tóth László botanikus, valamint az 1950-től belépő Tamás Gizella algológus kisebbségben ugyan, de tovább éltették a limnológiát Tihanyban! Kitartóan kutatták a Pécsely-patak, az Aszófői Séd, a bakonyi tőzegmoha lápok, és a „Nagy Balaton” hidrológiai, kémiai, és biológiai viszonyait. Az eredményeket kilenc terjedelmes könyvfejezetben publikálták Hortobágyi Tibor, Török Piroska, Uherkovich Gábor, Varga Lajos és sok más külső társszerző közreműködésével. Sőt, Sebestyén Olga és Tamás Gizella csendesen lefektették a plankton produkcióbiológia alapjait is. A planktonszervezetek térfogatának és biomasszájának becsléséhez például plasztilinből megformázták a domináns zoo- és fitoplankton fajok modelljeit, és vízzel valameddig megtöltött mérőhengerekbe dobálva „mérték” azok térfogatait. A hazai akvatikus produkcióbiológiai kutatások úttörő kezdeményezései voltak továbbá Felföldy Lajos és Tóth László tihanyi üvegházi és terepi kísérletei egysejtű algákon, hínáron, és a parti kőszórások algafelületein. Felföldy Lajos az oxigénfogyasztásból becsülte például a fotoszintézis sebességét és a primer produkciót balatoni hínáron és fitoplanktonon. Nélkülözhetetlen hátteret nyújtottak mindehhez Entz Béla vízkémiai, és a vízalatti fényviszonyokat célzó vizsgálatai különböző napszakokban és mélységekben, beleértve hóval betakart, és a hómentes jégtakaró alatti helyzetet is. Az intézetnek Dudich Endre távozásától egészen 1955-ig nem volt kinevezett igazgatója. Entz Béla látta el időszakosan a vezetés legszükségesebb feladatait. Az intézet hidrobiológusaihoz 1955-
- 11 -
Gyurma modellek a Balaton planktonikus rákjairól
ben csatlakozott egy egészen kivételes adottságú halbiológus és halászati szakember, Woynárovich Elek, akinek a Magyar Tudományos Akadémia azonnal kezébe adta az intézet vezetését is. Woynárovich Elek halbiológus igazgatóként, egészen 1961-es felmentéséig, elszántan vezette az intézetet, és hivatástudatból igyekezett a kutatómunkát ismét a vízi élet és a Balaton köré rendezni. Az Ő igazgatósága idején került Tihanyba Tölg István (1956), Ponyi Jenő és Herodek Sándor (1957) majd P. Zánkai Nóra (1959). A történeti ismeretek birtokában nyugodtan mondhatjuk, hogy Woynárovich Elek fellépésével kezdődött a tihanyi Balaton-kutatás újabb virágkora. Woynárovich Elek személyében és egy év múlva Tölg Istvánnal megerősödve fellendült a Balaton halainak biológiai és produkcióbiológiai kutatása. A halkutatáshoz Entz Béla is hamarosan csatlakozott, aki felvetette, és vizsgálta a balatoni küsz olajoshal konzervipari felhasználását is. Emellett Entz Béla és Tölg István a fogassüllő ikrák párakamrában történő érlelési módszerének technológiáját is tovább javították. Közben Woynárovich Elek megoldást talált a ponty mesterséges szaporításának legnagyobb nehézségére. Vízelet-eredetű ureával megszüntette a lefejt ikrák ragadósságát. Ezzel elindulhatott a nagyüzemi pontyszaporítás, és később Woynárovivch Elek világhódító útja. Felföldy Lajosból pedig, aki ekkor már 10 éve Tihanyban kutatott, az új helyzet, az új társaság impulzusa a kutatási ötletek hatalmas erupcióit váltotta ki, egyenesen odáig, hogy algatenyészeteivel, az űrhajók legénységének oxigénjét álmodta kielégíteni. Az egysejtű algák tömeges termelésének általa kidolgozott módszerét szabadalmaztatta is!
Az egysejtű algák ipari méretű termelési eljárásának tihanyi szabadalmi diplomája
A tihanyi intézet épülete, ellőtte a Rockefeller-alapítvány támogatásával épült árnyékolás-technikával ellátott üvegházzal, amelyben az 1950-es években az algagyár működött.
A kísérleti algagyár Tihanyban, a háttérben álló személy Dr. Tóth László botanikus
Ponyi Jenővel és P.-Zánkai Nórával a planktonikus, a bevonatlakó, és az üledékben élő rákok és kerekesférgek kutatása erősödött meg. Herodek Sándor pedig, Farkas Tiborral közösen, biokémiai indíttatással ugyan, de a nemzetközi limnológiában elsőként világítottak rá arra, hogy a vízi szervezetek, nevezetesen a rákok telítetlen zsírsav aránya hideg időszakban nő, mégpedig azért, hogy a lipidmembránok vizkozitása megmaradjon. A „tihanyi kutatói lét” újra kiteljesedett. Az országos szintű szakmai erősödés gyanánt 1958-ban Tihanyban indult az azóta minden év október elején megrendezett „Hidrobiológus Napok”. Entz Béla megnyitó szavait idézve „Mi más, mint Tihany, és ott éppen az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóntézete legyen e szimpózionok megtartásának a helye, ahol évről évre megtárgyalják a „Hidrobiológus Napok” keretében a legfontosabb hidrobiológiai eredményeket és megvitatják a problémákat”. A „tihanyi kutatói lét” azonban nem csak szakmai értelemben teljesedett ki. Az akkoriban történt legkülönfélébb intézeti és intézet-körüli társadalmi események, társasági történetek ma már anekdota kincsünk klasszikusai. Egy remek szatírikus szépirodalmi mű, Szalay Károly „Bikakolostor”-c. könyve tükrözi hitelesen a tihanyi intézet akkori éveit, szerencsére álnevekkel, de elképesztően hiteles karakterábrázolásokkal. Ez a fejezet 1962-vel zárul. Az MTA (az intézet 1951-ben került az MTA szárnyai alá) 1961 augusztus 1.-től felmentette Woynárovich Eleket az igazgatói teendők alól és 1963-tól új igazgatót nevezett ki az orvos végzettségű fiatal fiziológus, Salánki János személyében. Ismét új korszak köszöntött az Intézetre, de ez legyen a sorozat egy következő fejezete. Mindenesetre, Woynárovich Elek még egy évig maradt Tihanyban. Eredményeinek híre ment, és a FAO vagyis az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete felkérte, hogy a fehérjeínségben szenvedő országok leendő szakembereinek tanítsa meg haltenyésztési módszereit. Először Nepálba ment, aztán Venezuelába, Madagaszkárba, Brazíliába és még további tíz-tizenöt országba, mind az öt kontinensen, és a környező európai országokba is. Még az Andokban élő kecsua indiánok is jókedvűen tanulták Tőle a mesterséges halszaporítás fortélyait. Példáját hamarosan követte Entz Béla, aki ENSZ szakértőként később Afrika országaiban (Ghana, Egyiptom) nagy víztározók működését menedzselte hidrobiológiai szempontból. Felföldy Lajos és Tóth László pedig a VITUKI-ba távozak Tihanyból, amely 1952-ben jött létre, és tárt karokkal fogadta Őket. G.-Tóth László
- 12 -
Pályázataink, témáink ÖK mobilitás pályázat Az MTA Ökológiai Kutatóközpont kiemelten fontos feladata a tudományos munka nemzetközi szintű megismertetése, megmérettetése és ezáltal az ÖK nemzetközi hírnevének erősítése. A célok megvalósítására külön keret áll rendelkezésre az ÖK kutatói részére, amelyet pályázat útján lehet elnyerni. A beérkezett pályázatokat az ÖK igazgató tanácsa mérlegeli, ezt követően a főigazgató dönt a pályázatok támogatásáról. Idén eddig az alábbi pályázatok nyertek támogatást, összesen 1480 eFt értékben. Pályázó
Cél
Bartha Sándor és Kröel-Dulay György
Vendégprofesszorok fogadása
Árva Diána
19th International Symposium on Chironomidae
Mozsár Attila
Tanulmányút
Tóth Mónika
8th International Shallow Lakes Conference
Horváth Hajnalka
8th International Shallow Lakes Conference
Potyó Imre
The 40th IAD Conference
Tarjányi Nikolett
The 40th IAD Conference
Iványi Kinga
The 40th IAD Conference
Tóth Adrienn
Tanulmányút és pályázat előkészítés
Botanikus kerti hírek Az idei tavasz igen korán érkezett, ill. tél nem is volt igazán. Kb. 3 héttel csúszott előbbre az első a kora tavaszi hagymás-gumós geofitonok virágzása a korábbi évekhez képest, valamint a madarak közül is néhány faj előbb érkezett vissza a telelőhelyről. A tavaszi munkák között valósult meg a Kert viharok alkalmával károsodott és talpon kiszáradt fáitól, a száraz ágaktól való megtisztítása, amelyre az elmúlt 1,5-2 hét szeles időjárása is rásegített. A Rendszertani gyűjtemény liliomféléknek helyet adó ágyásának teljes felújítása és talajjavítása zajlik az elkövetkezendő hetekben, ehhez a növények ideiglenesen kivettük. Korábban már hírt adtunk hídjaink felújításáról. Négy híd teljes cseréjére került sor az ősz folyamán, a további hidak felújító munkáira is sor kerül a tavaszi időszakban. A kerti padok és a botanikai tanséta táblái is felújításra kerültnek, valamint készen van a Vízimalom teteje is. Régóta igény volt a látogatók részéről az üvegházak nyitva tartási rendje miatt a Kertben az eltérő téli-nyári jegyárak bevezetése. A nyári időszak jegyárainak minimális emelésével ez márciustól megvalósult. Az előző két évhez hasonlóan idén is köszöntöttük az MTA Székház hölgyeit. Nőnap alkalmából a Botanikus kert „hangulatát” felidéző, virágos köszöntőt helyeztünk el az Székház női munkatársai részére. Igen pozitív visszajelzéseket kaptunk egy-egy mosoly és köszönet formájában. Örömmel adhatunk hírt a Botanikus kertünket bemutató kertismertető kiadványunk megjelenéséről is. A korábbi kiadásokhoz képest a kötet tartalmilag és formailag is megújult. A sok képpel illusztrált színes könyvecskében összefoglaltuk a Botanikus kert történetét, bemutatjuk a kertet mint élőhelyet, valamint az egyes gyűjteményekről számos információval szolgálunk. A Kerti séták fejezetben a terület nagyobb egységeinek megfelelően találhatnak sétaleírást az adott kertrész érdekesebb növényeivel. Dupla oldal szolgál a Kutatóintézet kutatási tevékenységeinek bemutatására, valamint a korábban megszokott módon angol összefoglalót is találunk benne.
- 13 -
Néhány hete elkészült a Botanikus kert hivatalos Facebook oldala is, amely itt található: https://www.facebook.com/nemzetibotanikuskert A Wikipedia oldalak szerkesztőségével történő együttműködés első eredményeként a Növényrendszertani gyűjtemény általunk megjelölt növényeinek névtábláira QR-kódok fognak kikerülni, melyek már meg is érkeztek. Az együttműködés folytatásaként valamennyi gyűjteményünk út mentén található, jellegzetes vagy különleges egyedeihez készülnek QR-kódok, melyek segítségével Botanikus kertünk a hazai kertek közül elsőként az információközlés új útjait nyitja meg a látogatók felé. Hagyományainkhoz híven idén is hirdetünk tavaszi alkotóverseny pályázatot, melynek kiírása ezen a héten kerül majd fel honlapunkra. Friss hírként értesültünk róla, hogy ajánlásunkra a 2015-ös bélyegkibocsátási tervezet szerint Botanikus kertünkről kétféle bélyeg kiadására kerül sor.
Tavaszi programok a Botanikus kertben 2014. április 19-21. Húsvét és Föld Napja Körülöttünk élnek, tudunk létükről, mégsem ismerjük őket. – Tekints be a zuzmók különös világába! Kérdezz a kutatótól! Zuzmóbemutatón és kreatív alkotó programokon vehetsz részt, megismerheted hazánk és a Kert e különleges élőlényeit, játékos feladatokra bukkanhatsz a kerti sétautak több pontján, zuzmótérképet készíthetsz az izgalmas barangolás közben. A Botanikus Kert által meghirdetett alkotóversenyen helyben is részt vehetsz, és helyszíni segítséget kaphatsz az egyéni megoldáshoz. Akit a tavaszi idő otthoni kertészkedésre csábít, praktikus segítséget, tanácsokat kaphat a különleges zöldségek nevelésével foglalkozó szakértőnktől. A Föld napja alkalmából ingyenes csoportos vezetett sétákon a Kert növényeinek és műemlékeinek titkaiba nyerhetnek beavatást munkatársainktól. 2014. május 1-4. Tavaszi Palántavásár „Égig érő paszuly” - ritka zöldségnövények palántavására. Érdekes, különleges növények börzéje, a legizgalmasabb zöldségektől a fűszer- és gyógynövényekig. Tanácsadás: praktikus segítség e növények gondozásához és felhasználásához. Illatorgia a kertben – szaglászd növényeinket és rajzolj illattérképet séta közben! Mely növényeink ontják illatukat? Mi az illóolaj? Vannak-e büdös növények? Játékos feladványainkat keresd a Kertben. Készíts csodás alkotásokat virágokból munkatársaink segítségével! A Botanikus Kert által meghirdetett alkotóversenyen helyben is részt vehetsz, és helyszíni segítséget kaphatsz az egyéni megoldáshoz. 2014. május 10-11. Madarak és Fák Napja A Magyar Madártani Egyesület és kollégáink segítségével megismerkedhetnek számtalan érdekességgel, amit a madarakról tudni lehet. Megfigyelhetik Kertünk madárlakóit, részt vehetnek madárhang és madártoll felismerésen, fészekbemutatón, odúkészítési és fényképezési tanácsokat kaphatnak. Természetesen csodás Fáinkról sem feledkezünk meg. Kéregfelismerő teszt, különleges termések, őshonos és külhoni érdekességek, magoncok, ifjak és kerti rekorder fák bemutatása, s még számos program élőgyűjteményünk legcsodálatosabb növényei között és a Berkenyeházban. 2014. május 25. Biológiai Sokféleség Világnapja és Gyermeknap A sokféleség jegyében tavaszi nagy növényvásár lesz a Kertben – a kaktuszoktól a gyógynövényekig, a ritka zöldségnövény palántáktól a fűszerekig, a konténeres növényektől a különféle növényi alapú termékekig (finomságok: szörpök, lekvárok, teák - kézműves termékek). Mesesarok: bemutató és mesék felolvasása csodás növényekről - a fejtetőre állított fától a kávélevesig, a gyökértől a gyümölcsig - érdekességek, mítoszok és regék szent fákról, különleges gyógyhatásokról és hétköznapi életünkben is használt élő természeti kincseinkről. Állatnyomok felismerése, de nemcsak lábnyomoké - megtudhatod többek között, hogy másképp rág-e az ügyes mókus, vagy milyen nyomokat hagynak a rovarok. Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt! A programokról további információk későbbiekben honlapunkon és Facebook oldalunkon olvashatók: www.botanikuskert.hu, www.facebook.com/nemzetibotanikuskert Kovács Ágnes, Halászné Szakács Éva
- 14 -
Rendezvények, konferenciák LIBERATION projekt találkozó Vácrátóton Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete, illetve a Nemzeti Botanikus Kert adott otthont a LIBERATION projekt workshop találkozójának, ahol a tervek véglegesítése volt a cél, még a terepszezon indulása előtt. A január 26-29. között megrendezett eseményre szép számmal érkeztek a projektben résztvevő országok - Anglia, Hollandia, Lengyelország, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország - neves egyetemeinek kutatócsoport vezetői, kutatói, Ph.D. hallgatói. Magyar részről az MTA ÖK Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport vesz részt a kutatásban. Az első nap kirándulással kezdődött, melynek során a Hevesi-síkra látogattunk el, ahol nemcsak a vendégek, de mi is az idei télen először láthattunk havas tájat hazánkban. A későbbi terepi munkálatok helyszínének bejárása közben bőven adódott alkalom madár megfigyelésre, akárcsak a befagyott Tisza tavon, ahol vetési ludak egy csapata sütkérezett. A nap a Poroszlói Látogatóközpontban folytatódott, majd vacsorával és a visszaúttal zárult, ahol sokan már a másnapi programokra hangolódtak. A következő két nap a szakmai előadások és beszámolók jegyében telt, hétfőn a vácrátóti Karbonházban, kedden, Veresegyházán. A LIBERATION projekt a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások – úgymint beporzás, biológiai védekezés, tápanyag körforgalom és talajtermékenység – vizsgálatát tűzte ki célul a tájhasználati módszerek és a tájszerkezet összefüggésében. Az előadók bemutatták tervezett kutatásaikat, a terepre kijelölt területeket és az ott elvégzendő felméréseket. A projektben az is hangsúlyos szerepet kap, hogy az egyes országok tájhasználatra vonatkozó jogszabályai és agrárpolitikája hogyan befolyásolhatják, segíthetik elő a biodiverzitás, valamint az ökoszisztéma szolgáltatások védelmét, megőrzését mind lokális, mind nemzeti és uniós szinten. A négynapos rendezvény David Kleijn és Joachim Maes előadásaival zárult szerdán, a vácrátóti kastélyteremben. A prezentációk az ökoszisztéma szolgáltatások és a biodiverzitás megőrzés optimalizálásának lehetséges módjait tárgyalták, valamint az ökoszisztéma szolgáltatások feltérképezésének és értékelésének szükségességét, és eddigi eredményeit az Európai Unió biodiverzitási stratégiája 2020-ig vonatkozásában. Földesi Rita
Beszámoló az SCB Európai Szekciójának vezetőségi üléséről (Montpellier, 2014. január 28 - február 2.) Az emlékezetes 2006-os egri Európai Természetvédelmi Biológiai Konferencia (European Congress of Conservation Biology, ECCB) óta immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre a Society for Conservation Biology Európai Szekciójának konferenciája 2015. augusztus 3-6. között, ezúttal a Világszervezet 3 évente tartott nemzetközi konferenciájával összevontan Montpellierben. A testületi ülés elsősorban ezzel a kongresszussal foglalkozott néhány napos összejövetelén január végén. A konferencia mottója: Mission Biodiversity: Choosing New Path for Conservation. Az összevont konferencia új távlatokat nyithat az SCB és az Európai Szekció közös munkájában. Nagy feladat vár a szervező-bizottságra, hiszen legalább 1500 résztvevőre számíthatnak a világ minden tájáról. Nem véletlen hogy a konferencia helyszínéül Montpellierre esett a válsztás. Ebben a dél-francia városban találhatjuk Európa egyik legrégebbi egyetemét: 1180-ban alapították. A város méltán híres a biodiverzitás kutatásáról. A hagyomány a középkorban gyökerezik: 1529-ben itt alapították Franciaország legelső botanikus kertjét. Később itt működött a híres Zürich-Montpellier-i fitocönológiai iskola, itt tanított haláláig Braun-Blanquet, akinek módszerei forradalmasították a vegetációkutatást. A városnak nemesi adományból létrehozott szabadon látogatható állatkerje van. 2011-ben elnyerték a “European Capitals for Biodiversity” címet. Sok civil kezdeményést támogatnak, a városlakóknak képzéseket és rendezvényeket szerveznek. A hagyományt az Agropolis elnevezésű nemzetközi és független kutatóintézet is ápolja, amely a városban működő különböző egyetemek mezőgazdálkodással és fenntartható fejlődéssel foglalkozó kutatásait fogja össze. Különös hangsúlyt fektetnek fejlődő országok támogatására irányuló kutatásokra. Itt rendeztek szimpóziumot az SCB Európai Szekciójának testületi tagjai január végén. Érdekfeszítő előadásokat tartottak munkájukról. Az Agropolis lesz a házigazdája a 2015-ös konferencia workshopjainak és különböző kurzusainak. A tervek szerint legalább tíz kurzus kerül majd megrendezésre. Az érdeklődők a legjobbak segítségével képezhetik magukat statisztikából, de részt vehetnek majd környezeti etikai kérdésekkel foglalkozó vitaesteken is. Montpellier környékén nemcsak a Cévennes hegyek bércei, de a védett tengerparti mocsarak gazdag madárvilága, köztük a flamingók is érdekelhetik az ide látogató természetvédőket. A flamingók a város szimbólumai, ezt az állatot választotta a konfrencia is címerállatának.
- 15 -
A bizottság új tagokat is üdvözölhetett, köztük a Szent Pétervári Egyetem oktatóját Rustam Sagitovot. Előadásából megtudtuk, hogy mennyire hiányosak ismereteink az orosz természetvédelemről, amely az elmúlt húsz évben óriási változásokon ment keresztül, és egyre inkább “nyugatiasodott”. Oroszország európai területei önmagukban majdnem akkora kiterjedésűek, mint az egész Európai Unió összterülete. A testület elhatározta, hogy támogatni fogja az SCB Európai Szekciójának keleti terjeszkedését. Célul tűzte ki a kelet-európai diákok támogatását, így segítik bevonásukat a nemzetközi természetvédelem fő áramlatába. Egy közös közleményt is fogalmaznak, amelyben a Kelet-európai természetvédelmi aktualitásokat szeretnék majd bemutatni. A következő vezetőségi találkozó helyszíne éppen ezért Szentpétervár és a Ladogató partja lesz 2015 szeptemberében. Találkozás a polgármester-helyettessel Montpellierben
Egyéb hírek az SCB Europe tevékenységéről: Az SCB Europe Section a Janninai Egyetemmel közösen 2014 nyarán is megrendezi a görögországi természetvédelmi nyári iskoláját. További információért látogassák meg az iskola web-oldalát. http://www.jmax.gr/gss2014/. A testület elnöke Báldi András és egyik tagja: Bengt Gunnar Johnsson svéd erdőökológus részt vesz az IPBES munkájában. Erről beszámolók olvashatók blogunkban: http:// euroconbio.blogspot.hu/search/label/IPBES Stefan Kreft az Eberswalder Egyetem munkatársa szintén új testületi tag, aki a politikai bizottság élén irányítja -többek között- a “roadless-(Útmentes)” kezdeményezést. Erről is többet olvashatnak a Szekció blog oldalán. http://euroconbio.blogspot.hu/2013/08/ roadless-in-baltimore-report-from.html Komoly Cecília
Nemzetközi konferenciát szerveztünk a Pannon Magbankról Vácrátóton Kutatóintézetünk 12 ország mintegy 60 szakemberének részvételével szervezett nemzetközi konferenciát az őshonos növények magjainak megőrzéséről. A tanácskozás során a magbanki tevékenységben jártas külföldi intézmények szakemberei osztották meg tapasztalataikat a Pannon Magbank Magyarország határain túlra történő kiterjesztése érdekében. A nemzetközi szakmai testület megerősítette, hogy a Pannon Magbank folyamatos fejlesztése és gazdagítása a pannon biogeográfiai régió természetvédelmi, tudományos és gazdasági érdekeit szolgálja. A fejlesztés érdekében - a nemzetközi kezdeményezésekkel összhangban - ki kell dolgozni a gyűjtemény természetvédelmi és tudományos célú felhasználásának szabályozását. Az esemény tiszteletbeli fővédnöke, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter levélben üdvözölte a tanácskozásra érkezett szakembereket. Mint fogalmazott, Magyarországon ez az első nemzetközi konferencia ebben a témában, ezért maga is „magnak” tekinthető. A Pannon Magbank projekt 2010-ben a LIFE+ program és a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával azért indult, hogy a pannon biogeográfiai régió – vagyis Magyarország egész területe, hozzávéve a szomszédos országok hasonló éghajlatú és élővilágú területét – őshonos növényfajai közül legalább 800 fajt megőrizzenek mag formájában az utókor számára. Ezen fajok ökológiai szerepük mellett az emberek hasznára is válhatnak, mint lehetséges gyógyszeralapanyagok, takarmány vagy az élelmiszernövények nemesítési forrásai. A projekt vezetője a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ, partnerei az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és kutatóintézetünk. Feladataink közé tartozik többek között a magbanki tevékenység alappillérét adó maggyűjtés megszervezése és lebonyolítása, továbbá a duplikátumok tárolása. Az idén záruló projekt eddigi eredményeképp már 682 növényfaj 1238 magtételét sikerült begyűjteni. A Pannon Magbank projekthez tartozik egy visszatelepítéses kísérlet is, melynek során tíz őshonos növényfaj visszatelepítésének lehetőségeit és módszereit vizsgálják egy inváziós gyomok uralta parlagon. A világ vezető magbanki intézményéből, a nagy-britanniai Millennium Seed Bankból (Kew Gardens) érkezett Simon Linington előadásában az intézmény több mint ötvenéves múltra visszatekintő magbanki tevékenységével kapcsolatos tapasztalatait foglalta össze. Marko Hyvärinen, a Finn Természettudományi Múzeum botanikus kertjének vezetője is beszámolt a skandináv ország tevékenységéről, melynek célja a finn őshonos flóra megőrzése. Több ország szakemberei a magyar tapasztalatok iránt érdeklődtek a hasonló programok saját országukban történő beindításához. A konferencia zárásaként a résztvevők meglátogatták a tápiószelei Növényi Diverzitás Központot is, ahol a magok elsődleges tárolása és az azt megelőző előkészítő, illetve minőség-ellenőrzési lépések zajlanak. Pannon Magbank csapata
- 16 -
A hazai természetvédelem legfontosabb kutatási kérdései – műhelybeszélgetés Tihanyban 2014. február 13-15 között Tihanyban az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetében került megrendezésre „A magyarországi természetvédelem legfontosabb 50 kutatási kérdése a következő 5 évben” című projekt záró műhelybeszélgetése az ÖK és Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG) közös szervezésében. A rendezvény célja kettős volt: 1) a hazai természetvédelem számára a kutatási prioritások azonosítása (50 kérdés kiválasztása) és 2) a természetvédelmi gyakorlat összefüggésrendszerének feltárása a beszélgetéseken, eszmecseréken keresztül. A műhelybeszélgetést megelőző folyamat részeként 2013 tavaszán kutatócsoportunk interjúkat készített a gyakorlatban dolgozó szakemberekkel (állami természetvédelem, civil szervezetek és gazdálkodók), hogy ezek alapján előkészítsük és megalapozzuk a következő szakaszban az országos felmérést. A felmérés egy elektronikus kérdőív segítségével 2013. június és augusztus között zajlott le, az online felületen az (önkéntesen) részt vevő kitöltőktől azt kértük, írjanak le 3-5 olyan kutatási kérdést, melyeket a hazai természetvédelem szempontjából kulcsfontosságúnak ítélnek. A kérdőíves adatgyűjtés során összesen 188 személy töltötte ki a kérdőívet, a végső kérdés adatbázisban 490 kérdés szerepelt. A kérdések további feldolgozását és rangsorolását a kutatás utolsó fázisában, a műhelybeszélgetés keretében szerveztük meg. A beszélgetés résztvevőit (24 fő) az államigazgatási, gazdálkodási és civil szektorból hívtuk meg. A műhelybeszélgetésre nyolc kutatót hívtunk meg segítőnek, akik a rangsorolásban nem, de a kérdések értelmezésében és megfogalmazásában vettek részt. A műhelybeszélgetés során a résztvevők kiscsoportos, facilitált beszélgetésekben közösen meghatározták és rangsorba állították az országos felmérés során összegyűlt kérdésekből a hazai természetvédelmi gyakorlat és a természeti erőforrásokkal történő gazdálkodás számára a legfontosabb tudáshiányokat. A megvitatást és rangsorolást négy facilitátor segítette és kiscsoportonként 2-3 kutató. A folyamat végére a végső kérdéslistába összesen 50 kérdés került be, melyek között már nem állítottunk fel rangsort (a listát ld. http://tvk.okologia.mta.hu/node/3). A műhelybeszélgetés során a résztvevők megegyeztek abban, hogy a kérdések meglehetősen átfogó jellegűek, további területi és tematikai lebontásuk a folyamat továbbvitele szempontjából fontos célkitűzés. Egyetértettek abban, hogy a gyakorlati igényvezérelt kutatási kérdések összegyűjtése egy fontos hiányterületet céloz („Végre a gyakorlati embereket is megkérdezik, hogy mire van szükségük”), és több irányban is érdemes az eredményekkel elindulni. Az 50 kérdés és a mögötte felsorakoztatott érvek rendszere egy erős lobbi anyag, amivel a hazai természetvédelmi kutatások helyzetét reményeink szerint támogatni lehet, és további részvételi folyamatok elindítását segítheti, amelyek a kutató szektor és a gyakorlat közti együttműködéseket erősítik.
Ismertető a projektről: „A magyarországi természetvédelem legfontosabb 50 kutatási kérdése a következő 5 évben” Részvételi kutatás a hazai természetvédelmi gyakorlat és a kutatási, tudományos potenciál jobb illeszkedésének elősegítésére Az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a Környezeti Társadalomkutatók Csoportja (ESSRG) szakmai együttműködésében 2013 folyamán kutatás indul a magyarországi természetvédelem számára kiemelten fontos kutatási kérdések feltárására. Célunk, hogy a kutatással és kutatásfinanszírozással foglalkozók számára összeállítsunk egy széleskörű konszenzusos listát a természetvédelmi gyakorlat számára legfontosabb kutatási kérdésekről, tudásunk legégetőbb hiányairól. Arra a kérdésre keressük a választ, milyen kutatásokkal kell segíteni a biológiai sokféleség megőrzését hazánkban – ezen belül kiemelten a természetvédelmi ágazatot az elkövetkezendő 5 évben. A kutatásba a hazai természetvédelem gyakorlatában tevékenykedők széles körét vonjuk be: a területkezeléssel, szakigazgatással, hatósági kérdésekkel foglalkozó állami intézményeket és társadalmi szervezeteket, indokolt esetben egyéb szervezeteket és szakértőket, illetve – mint folyamatsegítőket – a kapcsolódó kutatócsoportok szakembereit. A kutatócsoport tagjai: • Mihók Barbara, MTA Ökológiai Kutatóközpont • Báldi András, MTA Ökológiai Kutatóközpont • Balázs Bálint, Szent István Egyetem, Környezetgazdaságtani Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók Csoportja (ESSRG) • Kovács Eszter, Szent István Egyetem, Környezetgazdaságtani Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók Csoportja (ESSRG) • Pataki György, Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók Csoportja (ESSRG) Mihók Barbara, Báldi András
- 17 -
ÖK Farsang 2014 Az elmúlt évhez hasonlóan február harmadik hétvégéjén ismét megrendezésre került az Ökológiai Kutatóközpont három intézetével közösen a farsangi batyus bál Tihanyban. A reggeli órákban leutazó gödi és vácrátóti kollégáknak lehetőségük nyílt a Balatoni Limnológiai Intézet munkáját közelebbről is megismerni. A rossz idő sem szegte kedvét a bálozóknak, a hangulat nagyon jó volt, melyet Főigazgatónk által „belépőként” kínált finom pálinkák és az élő zene biztosított. A kitűnő vörösboros marhapörkölt és az elfogyasztott itókák megalapozták a jókedvet, mely a késő éjszakáig alább sem hagyott. A jelmezek most is igen kreatívak voltak, a bálozók szavazatai alapján Némethné Mázsa Katalin és Kröel-Dulay György vácrátóti kollégák osztoztak meg az első helyen. Az önfeledt mulatozásról árulkodnak a bálon készült fotók is. Elmondhatjuk, hogy kitünő hangulatban búcsúztattuk el a telet és testben, lélekben megújulva várjuk a tavasz beköszöntét. Reméljük ez a szép és nem utolsósorban a távol lévő kollégákkal való találkozás szempontjából is mindenképpen hasznos hagyomány a jövőben is folytatódni fog. Köszönjük a résztvevők és a szervezők hozzájárulását a bál megvalósulásához, valamint a finom süteményeket a készítőknek. Mészárosné Kuska Éva
ÖK NAPOK, TIHANY 2014. június 19-22.
Impresszum – MTA Ökológiai Kutatóközpont Hírlevél
Felelős kiadó: Báldi András Szerkesztő: Tóthné Nagy Adrienn Fotó: Takács Péter Technikai szerkesztő: Tóthné Nagy Adrienn Észrevételek a hírlevéllel kapcsolatban:
[email protected]
- 18 -