HÍRES UTAZÓK NAGY FELFEDEZÉSEI

HÍRES UTAZÓK NAGY FELFEDEZÉSEI

A kötet az alábbi kiadás alapján készült: GREAT JOURNEYS OF THE EXPLORERS Copyright © 2005 Orpheus Books Limited Copyright © Gulliver Könyvkiadó, 2012 Összeállította: Rachel Coombs, Nicholas Harris, Sarah Harrison, Sarah Hartley és Emma Helbrough Orpheus Books Ltd. Írta: Sarah Harrison Illusztrálta: Nicki Palin és Gary Hincks További illusztrációk: Adam Hook, Richard Hook (Linden Artists), Giuliano Fornari, Steve Noon és Alessandro Rabatti A felhasznált fényképek az alábbi gyűjtemények engedélyével, illetve hozzájárulásával szerepelnek a kötetben: British Library, London (20. oldal, balra lent); Denver Public Library, Denver (48. oldal, balra lent); Scott Polar Research Institute (University of Cambridge) (56‒57. oldal, balra fent; jobbra fent); National Archives and Records Administration, Washington (57. oldal, jobbra középen); Kon-Tiki Museet, Oslo (58. oldal, balra lent) Fordította: Deák Márta ISBN 978 615 5230 00 4 Kiadta a Gulliver Könyvkiadó Felelős kiadó a Gulliver Kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő Hertelendy Csaba Műszaki vezető Orosz Attila www.gulliverkiado.hu Nyomta és kötötte: Radin Print Group Felelős vezető Ljubisa Vuletic Kereskedelmi képviselet: Kvadrát ʼ97 Kft. Megjelent 10,04 (A/5) ív terjedelemben

HÍRES UTAZÓK NAGY FELFEDEZÉSEI

Írta Sarah Harrison Illusztrálta Nicki Palin és Gary Hincks

22 AZ ÚJVILÁG Kolumbusz nekivág a végtelen óceánnak 24 Amerika meghódítása 26 A VILÁG KÖRÜL Magellán körülhajózza a Földet 28 A Föld körül 30 MESÉS KINCSEK FÖLDJE Pizarro leigázza az Inka Birodalmat 32 A Nap gyermekei

TARTALOM 6 A NYUGATI „ZÖLD FÖLD” A vikingek felfedezik Amerikát 8 Portyázók és kereskedők 10 A MESSZI KELET TITKAI Marco Polo útja Kínába 12 A „Mennyei Birodalom” 14 AZ ISZLÁM VILÁG ZARÁNDOKAI Ibn Battúta, az „utazók hercege” 16 A Próféta zöld zászlaja alatt 18 TÁVOLBAN EGY FEHÉR VITORLA Vasco da Gama útra kel Indiába 20 A felfedezések kora

6‒7. oldal: Vikingek

46‒47. oldal: Az Oregon-ösvény

34‒35. oldal: René-Robert de la Salle

30‒31. oldal: Francisco Pizarro

Kolu 22‒2 mb 3. ol usz d Kris al: tóf

58‒59. oldal: Kon-Tiki expedíció

18‒19. oldal: Vasco da Gama

4

34 KÉT ÓCEÁN MOSSA PARTJAIT... La Salle utazása a Mississippi folyón 36 Észak-Amerika meghódítása 38 A DÉLTENGEREK HAJÓSA Az Endeavour legendás útja 40 Cook kapitány utazásai 42 A FEKETE KONTINENS Livingstone és Stanley 44 Úton Afrika szívébe

46 EKHÓS SZEKÉRREL A VADNYUGATON ÁT Karavánok az Oregon-ösvényen 48 Irány Nyugat! 50 A VILÁG DÉLI VÉGÉN Burke és Wills expedíciója 52 Ausztrália felfedezése 54 VÉGTELEN JÉGMEZŐK VÁNDORAI Shackleton kalandos megmenekülése 56 A sarkvidékek hősei 58 A RÉGMÚLT FELFEDEZŐI A Kon-Tiki expedíció 60 Az ókor híres utazói 62 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ

10‒11. oldal: Marco Polo

38‒39. oldal: James Cook

14‒15. oldal: Ibn Battúta 50‒51. oldal: Burke és Wills

42‒43. oldal: Livingstone és Stanley

5

A NYUGATI „ZÖLD FÖLD” A VIKINGEK FELFEDEZIK AMERIKÁT

J E G E S -T E N G E R Agyarból faragott szobor

z első viking telepesek Vörös Erik vezetésével úgy ezer évvel ezelőtt Rozmár érkeztek Grönlandra, a „zöld GRÖNLAND Jegesmedve földre”, s hamarosan bejárták a Úszó jégtáblák szigettől nyugatra hullámzó tengereket is. Egy nap Vörös Erik fia, Eszkimó Nyílt tűzön főző kislány Leif Eriksson fülébe jutott a hír, asszonyok hogy egy viharban elsodródott kereskedő ismeretlen partvidéket pillantott meg a távolban. Nyomban elindult a felfedezésére. A Baffin-szigeten partot érő Leif a kopár, sziklás vidéket Hellulandnak („Kőország”) nevezte el. Onnan délnek hajózott a mai Labra- B A F F I N - S Z I G E T dorig, ahol az európaiak közül elsőként Grönlandi (Helluland) Az eszkimók hagyományos település lépett az amerikai szárazföldre. A fákközlekedési eszköze a kajak tól zöldellő vidéknek a Markland („Erdőföld”) nevet adta. A telet viszont már következő állomáshelyén, a Vinlandnak, „Szőlőföldnek” keresztelt HosszúszárnyúAT L A N T I - Ó C E Á N Éjszakai pihenés Newfoundlanden töltötte, majd tavasz- egy öbölben gömbölyűfejűdelfin szal visszatért Grönlandra. Leif sosem látta viszont az újonnan felfedezett fölLABRADOR deket. Egy évvel később fivére, Thorvald (Markland) kelt útra. A lakatlannak hitt vidéken amerikai őslakókba botlott, ám a találkozás A vikingek partot tragikus véget ért. A vikingek többet érnek Marklandon megöltek a megvetően „vadember”-nek nevezett bennszülöttek közül, akik kíméletlen bosszút álltak. Megtámadták a normannok táborát, s a csetepatéban Thorvaldot nyílvessző sebezte halálra. Sorra meghiúsultak a későbbi Szőlő gyarmatosító expedíciók is. A telepesek kis csoportját felőrölte az indiánok A vikingek és a „vademberek” túlereje és a fel-feltámadó viszálykodás, NEWFOUNDLAND összecsapása így a vikingek örökre elhagyták az ame(Vinland) Vinlandi település rikai kontinenst.

A

6

Hajót építő vikingek

N O R V É G -T E N G E R

Vihar a tengeren

SV

NO

ÉG

OR

SZ

ÁG

IA

DÁNIA

IZLAND Izlandi település

RV

ÉD

Feröer szigetek

Shetlandsziget

ÉSZAKITENGER

Kúpos fóka

Narvál

Navigációra szolgáló tájolókorong

Szula

B R I T- S Z I G E T E K

Bálnavadászat Izland közelében

850-ben norvég hajósok indultak a Feröer szigetekre, de nyugatra sodródtak, és egy „nagy országot találtak”, írja a krónika. Nemsokára ismét vikingek kötöttek ki az ismeretlen partokon, akik ‒ az óriási gleccserek láttán ‒ az Ísland (Jégföld) nevet

adták a szigetnek. Első lakói Széphajú Harald norvég király kegyetlen uralma elől menekültek Izlandra, s a 10. század elején már létrehozták saját „parlamentáris” kormányzatukat. Innen indult útnak Vörös Erik, miután 982-ben gyilkosság miatt három évre száműzték.

Új hazát keresve vetődött el Grönland partjaira, s hazatérve termékeny tájakról, zöldellő legelőkről mesélt honfitársainak. Történetei hallatán több száz izlandi vállalta a kockázatos hajóutat, s velük alapította a „zöld föld” első településeit.

Viking teherhajó Leif dús legelőkre, lazacoktól hemzsegő patakokra, no meg szőlőre lelt a mainál akkoriban melegebb éghajlatú Vinlandon. Valószínűleg a nevét is a „vine” (szőlőtőke) ihlette. A régészek 1960-ban a kanadai Newfoundland északi csücskén, LʼAnseaux-Meadows-ban egy viking település maradványait tárták fel. Egykor ez lehetett Vinland.

A vikingek mesterien megépített, a vad viharokkal, erős hullámveréssel dacoló hajóikkal bátran nekivághattak a szeles északi vizeknek. Az új földekre telepeseket szállító, knarrnak nevezett teherhajókat szélesebb és magasabb oldalpalánkokkal építették, mint a tengeri hadjáratokra tervezett karcsú sárkányhajókat. Mindkét hajótípus törzsét sajátos módon ácsolták: a deszkalapok széle úgy fedte egymást, akár a háztetőn a zsindelyek. A „hasas” knarrban elég hely akadt a családokon kívül a lovaknak, barmoknak, szerszámoknak s mindennek, ami egy telep megépítéséhez kellett.

7

PORTYÁZÓK ÉS KERESKEDŐK kelet-angliai Lindisfarne kolostorát 793 nyarán brutális támadás érte. A tenger felől felbukkanó ismeretlen harcosok nyomában nem maradt más, mint kifosztott épületek üszkös romjai és felkoncolt szerzetesek. A keresztény krónikák a kíméletlen pusztítást Isten büntetéseként emlegették. Ezzel a hírhedt portyával léptek a történelem porondjára a vikingek, akiket normannoknak, azaz „északi embereknek” is neveztek. A Skandináviában letelepedett germán törzsek ‒ a norvégok, dánok és svédek ősei ‒ számára a 8. században mind szűkösebbnek bizonyult zord éghajlatú hazájuk. Ahogy nőtt a népesség, úgy lett egyre kevesebb a megművelhető földterület, így a szükség, no meg kalandvágyó természetük új meg új tengeri hadjáratokra ösztönözte a nemzetségeket. Gyors hajóikkal lecsaptak a zsákmánnyal kecsegtető partokra, kirabolták a falvakat, megostromolták az erődített városokat. E félelmetes hírű, kíméletlen martalócokkal nemigen mert senki szembeszállni. A 8‒10. század között a vikingek uralták a tengereket. Miközben letelepedésre alkalmas vidékek után kutattak, az Atlanti-óceán ismeretlen, zord északi vizeit is bebarangolták. A Nap és a csillagok állása, valamint leleményes navigációs eszközeik

A

8

A viking nemzetségfők és királyok többszörösen megerősített földvárakból igazgatták kiterjedt birtokaikat. Az épületek a kör alakú, fából vagy döngölt földből épített védősáncok oltalmában húzódtak meg, s az erődöt fautak tagolták negyedekre.

‒ az úgynevezett tájolókorong vagy az iránytű elődjének is tekinthető „Leidarsteinn” („vezető kő”) ‒ segítségével remekül tájékozódtak. Kalandozásaik során a vikingek elsőként alapítottak kolóniákat Izlandon, majd Grönlandon, sőt még Észak-Amerikába is elvetődtek. Rendre végigdúlták Anglia partvidékét, a frank uralkodók is csak hadisarc fizetésével válthatták meg a békét, Normandiát pedig kénytelen-kelletlen átengedték a letelepedő hódítóknak. A vikingek drekarokon, azaz „sárkányhajókon” indultak tengeri rablóhadjárataikra. Karcsú és gyors, mégis alacsony merülésű hadihajóikkal a folyókon könnyen eljutottak a szárazföld belsejébe. A portyázó seregek a Loire-on végigevezve rajtaütöttek Nantes-on, nem kímélték a Szajna-parti Párizst, sem a rajnai városokat, Kölnt és Koblenzet.

Mindeközben a viking törzsek a Baltikumban is megvetették a lábukat, majd a Kelet-európai-síkság nagy folyóin, a Dnyeperen és a Volgán hajózva egyre délebbre hatoltak. Kereskedelmi telepeket hoztak létre a szlávok lakta vidékeken, s a helybéliektől begyűjtött szőrmét és borostyánkövet ezüstért, selyemért és fűszerekért adták tovább. A kelet felé terjeszkedő, varégoknak nevezett vikingek a 860-as években megalapították az első orosz fejedelemségeket, Novgorodot és Kijevet. A Russzia ‒ azaz Oroszország ‒ név a rusz szóból, a betelepülők szláv elnevezéséből származik. A varégok eljutottak

A viking nemesurak, a jarlok a harcban vassisakot, acélszemekből kovácsolt sodronyinget vagy bőrpáncélt viseltek, felszerelésükhöz a dárda és a hosszú, egyenes „normann” kard mellett a fapajzs is hozzátartozott.

KRONOLÓGIA 793. Viking portyázók feldúlják és kifosztják a lindisfarne-i kolostort.

859. A vikingek az Ibériai-félszigetet körbehajózva eljutnak a Földközi-tengerre. 860. A varégok megostromolják Konstantinápolyt. 874. A norvég vikingek letelepednek Izlandon. 911. Együgyű Károly, Franciaország királya átengedi a dán Rollo hercegnek Normandiát.

930. Az izlandi Thingvellirben első alkalommal ülésezik az Althing, a viking parlament. 982 körül Vörös Erik partra száll Grönlandon. 985.

Izlandról több száz telepes hajózik Grönlandra.

1000 körül Leif Eriksson eljut Észak-Amerikába, felfedezi Vinladot (ma: Newfoundland).

10. század második fele: A dán Kékfogú Harald, majd a norvég Olaf Tryggvason király felveszi a kereszténységet. Véget ér a viking kalandozások kora.

A viking családok többsége tanyákon élt, a szabad földművesek, a karlok kemény kétkezi munkával teremtették elő a mindennapi betevőt. Otthonaikban, a fából ácsolt hosszúházakban egy fedél alatt éltek a marhákkal, juhokkal. Nyílt tűzön sütötték-főzték ételeiket, így néha szinte fulladoztak a füsttől.

a Fekete-tengerig, és virágzó kereskedelmet építettek ki az arabokkal meg a Bizánci Birodalommal. Kalmárjaik a legkelendőbb „portékák”, a rabszolgák árán luxuscikkeket ‒ pompás kelméket, remekmívű edényeket, ékszereket ‒ vásároltak. Bizánci szolgálatba szegődött viking harcosok alkották a császár testőrségét, a varég gárdát.

Az előkelőket mívesen kidolgozott fegyvereikkel ‒ ezüstberakásos pengéjű csatabárdjaikkal, díszes markolatú kardjaikkal ‒ együtt temették el. A sírok még a köpenyüket összefogó arany vagy ezüst melltűket is megőrizték.

csatabárd

arany melltű (bross) kardmarkolat

1. A Polo fivérek Velencében bontottak vitorlát. A Szentföldre hajóztak, s Akkóból mentek tovább Hormuzig. A kikötővárosban elborzadtak a rozoga hajók láttán,

V ELENCE 

Velence, az „Adria királynője”

FEKE

T E -T

ENG

KISÁZSIA

FÖLDKÖZITENGER

ARARÁT

ER

 T RAPEZUNT

 I SKENDERUN

A KKO 

frá

te

sz

KASZPITENGER

 TABRIZ

Átkelés a Pamíron

Ti g ri s

Eu

s inkább a tevekaravánt választották. Az ősi Selyemúton szelték át a perzsa sivatagot, ám útjukat állták a Pamír hatalmas vonulatai. 40 nap alatt verekedték keresztül magukat a zord hegységen, miközben egyetlen emberrel sem találkoztak.

PA M Í R HEGYSÉG Skorpió Hópárduc

Velencei gálya

Sivatagi rablók veszélyeztetik az utazókat

A MESSZI KELET TITKAI MARCO POLO ÚTJA KÍNÁBA középkor talán leghíresebb európai utazója, Marco Polo velencei kereskedőcsaládból származott. Amikor apja, Niccolò és nagybátyja, Maffeo 1271-ben Kínába indult, magukkal vitték a 17 éves fiút is. Több mint három évig tartó, viszontagságos vándorlás után érkeztek meg a távoli birodalomba. Abban az időben a mongol nagykán, Kubiláj ült Kína trónján, aki udvari tisztviselőként maga mellé vette az eszes, több nyelvet beszélő ifjút. Az uralkodó követeként az elkövetkező 17 évben beutazta szinte az egész birodalmat, s a látottakról beszámolót készített a császárnak. 1292-ben a Polo család tengeri úton indult vissza Velencébe. Kubiláj kán megbízásából Hormuzig kísérték Kokacsin hercegnőt, aki jegyeséhez, a perzsiai mongol kánhoz igyekezett. Ezután lovas kísérettel mentek tovább Trapezunt császárságába, s csak 24 évnyi távollét után értek haza.

A

10

ARAB S I VATA G 

H ORMUZ

A sivatagban árválkodó magányos fa az utazók fontos útjelzője. Hormuzi világítótorony Dau

Sivatagi karaván Marco Polo idejében a kietlen ázsiai tájakon gyakran támadták meg zsákmányra éhes rablóbandák az utazókat, ezért aki csak tehette, a nagy karavánokhoz csatlakozva kelt át a sivatagon. A nagyobb biztonság érdekében éjszakára is közösen vertek tábort.

Mongol harcos

3. A Polo család 1275 májusában érkezett meg Sangtuba, a „108 templom városába”. Kubiláj kán szívélyesen fogadta őket fényűző nyári rezidenciáján.

2. Útjuk legnehezebb szakaszának a Góbisivatag bizonyult. Egy hónapig vándoroltak a homokpusztaságban, melyről úgy hírlett, démonok csalják pusztulásba a karavánokat.

Kubiláj kán nyári palotája Sangtuban

 S ANGTU

 H ANBALIK (Peking)

A velenceiek Kubiláj kán színe elé járulnak

G Ó B I - S I VATA G A Nagy Lúdpagoda

Mongol jurták Tevekaravánnal a sivatagon át

 K ASGAR

Híd a Nagy Csatorna felett

 C SANGAN

 K INSZÉ

KÍNA  C SENGTU

Q UANZHOU

Jan

HIMALÁJA

gce

Éjszakai tábor





Kínai dzsunkák

Me kon g

K UNMING 4. Marco Polo számtalan hihetetlennek tűnő dolgot látott Kubiláj kán birodalmában. Lenyűgözte  a nagyságával minden európai B HAMO Útonállók települést felülmúló Kinszé, csodáKaradzsanglattal számolt be „a Mennyei Város” tartományban kövezett utcáiról, közfürdőiről, számtalan csatornájáról és hídjáról. BURMA Ámulatba ejtette, hogy a kínaiak papírpénzt használtak, mert ez a fizetőeszköz akkortájt még ismeretlen volt Gyanta „csapolása” Delfinek Európában. a szumátrai esőerdőben

Kínai földművesek

Egy dzsunka fedélzetén

Gyöngyhalász

INDIA

TANJORE 

Pagoda Tanjoréban

Repülőhalak

SZUMÁTRA

11

A „MENNYEI BIRODALOM” kínaiak már jóval az európai utazók, így Marco Polo előtt, szinte teljes egészében feltárták az ázsiai kontinenst. A Kínai Birodalom terjeszkedése a Han-dinasztia uralkodása alatt kezdődött. Kr. e. 138-ban Vu-ti császár Belső-Ázsiába küldte palotája kapuőrségének parancsnokát, Csang Csient. Bizalmas embere fontos megbízatással kelt útra: el kellett nyernie a jüecsi nép szövetségét a hsziungnuk ellen, akik ekkortájt már rendszeresen rátörtek Kína északi vidékére. Alig lépett Csang az ellenség földjére, szinte nyomban a portyázó nomádok kezébe került. A hsziungnuk tíz évig tartották fogságukban, bár rabsága idején viszonylag szabadon mozoghatott földjükön, s megkülönböztetett, az előkelőket megillető bánásmódban részesült. Végül sikerült megszöknie, megtalálta a jüecsiket, beutazta a Tien-san hegység meg az Amu-Darja folyó vidékét, s 12 évnyi távollét után visszatért hazájába. Bár a jüecsik elzárkóztak a szövetségtől, Közép-Ázsia addig ismeretlen országairól írott értékes beszámolói felkeltették az uralkodó érdeklődését. Nem sokra rá a kínaiak már rendszeresen szállították áruikat a Góbi-sivatagon keresztül a Pamír-hegység lábánál fekvő Kasgarba. E kereskedelmi gócpontban találkoztak a közép-keleti kereskedőkkel, s a város piacain a kínai selyem és

A

12

Kubiláj kán gyakran hódolt kedvenc időtöltésének, a vadászatnak.

a különféle fűszerek a nyugatról érkezett aranyért, ezüstért, pamutért és egyéb áruért cseréltek gazdát. A rendkívül értékes selyemszövetek aztán távoli városokban ‒ Rómában, később pedig Konstantinápolyban ‒ találtak vevőre. A Nyugattal, azaz Európával összeköttetést teremtő kereskedelmi útvonalat nevezték Selyemútnak, amely az akkori kínai fővárostól, Csangantól indulva Közép-Ázsián át egészen a Földközi-tengerig, pontosabban a szíriai Damaszkuszig húzódott. Az európaiak közül Marco Polo az elsők között járta végig a híres útvonalat. A kínai kereskedők teve- és szamárháton szállították portékáikat a Selyemúton.

Nem csupán árucikkeket juttattak el messzi vidékekre a Selyemúton, hanem vallásokat is. 100 körül Indiából érkező szerzetesek terjesztették el Kínában a buddhizmust. 399-ben a kínai Fa-hszien, a Selyemút északi és déli ágát követve, gyalogszerrel kereste fel Ázsia szívének „buddhista országait”, majd India kolostorait, sőt hajóra szállva Srí Lankára és Szumátrára is eljutott. Úgy 250 évvel később egy másik tanult szerzetes, Hszüan-cang zarándolt ‒ a Tiensanon és a Hindukuson átkelve ‒ Indiába, s majd tizenöt évig barangolt a hatalmas szubkontinensen. Híres műve, a Hszijü csi („nyugati vidékek leírása”) felbecsülhetetlen értékű áttekintést nyújt a korabeli Belső-Ázsiáról és Indiáról, nem kevesebb, mint 138 királyságot bemutatva.

KRONOLÓGIA Kr. e. 221. Csin Si Huang-ti császár elsőként egyesíti Kínát.

Kr. e. 206–Kr. u. 220. A Han-dinasztia uralkodása

Kr. e. 138–126. Csang Csien beutazza Belső-Ázsiát.

Kr. e. 114. Kínából megindulnak a karavánok a nyugatra vezető Selyemúton. 100 körül Indiai szerzetesek meghonosítják a buddhizmust Kínában.

Az évszázadokig épített kínai nagy fal a nomád népek északról fenyegető támadásaitól védte a Mennyei Birodalmat.

399. A kínai szerzetes, Fa-hszien a buddhizmus tanulmányozására Indiába és Srí Lankára utazik.

618–906. A Tang-dinasztia uralkodása. 629–645. A kínai buddhista szerzetes, Hszüan-cang végigzarándokolja Belső-Ázsiát és Indiát. Értékes vallásos szövegek és szent relikviák egész gyűjteményével tér vissza hazájába.

960–1279. A Szungdinasztia uralkodása.

1211. Dzsingisz kán megtámadja Kínát.

1260. Kubiláj kán A Jüan-dinasztiát megalapító Kubiláj kán művelt, toleráns uralkodó hírében állt.

megalapítja a Jüandinasztiát. Csangan városa (a mai Hszian) volt a Han- és a Tang-dinasztia fővárosa. Értékes és különleges árucikkek tömkelegét, így például selymet, aranyat, ezüstöt és prémeket adtak-vettek nyüzsgő piacterein.

A „Mennyei Birodalom” a Tang- és a Szung-dinasztia uralkodása idején élte aranykorát. Noha a kínai nagy fal hosszú századokig védelmet nyújtott a belső-ázsiai nomád népek ellen, 1211-ben a Dzsingisz kán vezette mongolokat már képtelen volt feltartóztatni. Unokája, Kubiláj 1279-ben megsemmisítette a fellázadó déli Szung udvar seregét, s császárként egész Kínát egyesítette uralma alatt.

1294. Kubiláj kán halálával hanyatlásnak indul a Mongol Birodalom.

1368. A Ming-dinasztia megdönti a mongol uralmat. A kínaiak sok száz évvel az európaiak előtt ismerték a selymet, a porcelánt, a puskaport vagy az iránytűt. Ötletes találmány volt az áruk szállítására használt kínai talicska is.

13

AZ ISZLÁM VILÁG ZARÁNDOKAI IBN BATTÚTA, AZ „UTAZÓK HERCEGE”

F Ö L D K Ö Z I -T E N G E R TANGER 

A LGÍR

 T UNISZ

MAROKKÓ

Ibn Battúta

 legnagyobb mohamedán utazó, a 14. M ARRAKES században élt Ibn Battúta, több mint 120 000 kilométert tett meg vándorlásai során. Beutazta Egyiptomot, Arábiát, Találkozás Mali Mezopotámiát, elvetődött Indiába, Kínászultánjával ba, még Európába is. 1325-ben Marokkóból zarándoklatra indult Mekkába, a muzulmánok szent városába. Első útján különös álmot látott: egy óriási madár vette a hátára, és messze kelet felé repült vele. E látomás ösztönözte arra, hogy bejárja az iszlám világ legtávolabbi sarkait is. Előkelő származásának, műveltségének köszönhetően mindeNiger nütt szívélyesen fogadták, tudósok és uralkodók egyaránt. 1349-ben MALI D JENNÉ tért vissza Marokkóba, ám két év  múlva még tett egy utolsó utazást a Szaharán át a „fekete földekre”, Mali királyságába. Csodálatos élményeit egy andalúziai költőnek, Ibn Dzsuzajnak mondta tollba. Így született híres könyve, Vízilovak a Rihla (Utazásaim).

A

Tevekaraván

14



Muzulmán esküvő Sivatagi rablók támadása

Oázis

SZAHARA Ahaggar-hegység

A nagymecset Djennében

1. Ibn Battúta 1325-ben hagyta el szülővárosát, a marokkói Tangert. Csatlakozott egy tevekaravánhoz, és kelet felé vette útját. Alexandriában megcsodálta a hatalmas világítótornyot, a Fároszt, az ókori világ hét csodájának egyikét. Jeruzsálemben ellátogatott a Templom-hegyre, és elragadtatással szemlélte a Sziklamecset „tűzgömbként izzó” aranykupoláját. A muzulmánok szent városában, Mekkában a Kába-kőnél imádkozott, ahogy a többi zarándok.

2. Mekkából észak felé, egy Bagdadba tartó zarándokcsoporthoz csatlakozva indult tovább. Éjszaka, fáklyafénynél utaztak, nappal ugyanis elviselhetetlen volt a forróság. A karavántól elszakadva Nyugat-Perzsia felé vette útját, Iszfahánban és Sirázban csodás mecseteket látott. Innen érkezett végül Bagdadba.

Pénzérme

TABRIZ  frá

ris

Sziklamecset

Ti g

Eu

te

sz

Imám- (Sah-) mecset

 I SZFAHÁN

B AGDAD 

J ERUZSÁLEM 

F Ö L D K Ö Z I -T E N G E R A LEXANDRIA



S IRÁZ

K AIRÓ 



Datolyapálmák

A kairói Citadella

Ní

lus

Alexandria világítótornya, a Fárosz

A F R I K A

M EDINA 

PERZSAÖBÖL

Tevekaraván fáklyásokkal

ARÁBIA

ARABTENGER

M EKKA 

Z AFAR Mekkába tartó  muszlim zarándokok

VÖRÖSTENGER A Kába-kő a mekkai Nagymecsetben

 A DEN 3. 1327-ben Ibn Battúta megbetegedett, s visszatért Mekkába. Felgyógyulása után a Vörös-tenger partjára, Aden kikötővárosába utazott, ahol egy délre ‒ az afrikai Mogadishuba ‒ tartó kereskedőhajóra szállt.

4. A kelet-afrikai partok mentén a mai Tanzániában fekvő Kilváig hajózott. Részletesen beszámolt a virágzó arab kereskedővárosról, melynek kalmárjai aranyat, elefántcsontot, kínai porcelánt, illatszereket adtak-vettek. Innen a dél-arábiai Zafarba ment.

 M OGADISHU

Delhi szultánja 1332-ben Ibn Battúta Indiába utazott, ahol fogadta Mohamed ibn Tuglug, a legendás uralkodó. Hosszú évekig szolgálta Delhi szeszélyes és különc szultánját, aki megtette a város főbírájává, majd 1341-ben nagykövetként, kincsekkel megrakott karaván élén Kínába küldte.

M OMBASA 

Dau (arab kereskedőhajó)

INDIAIÓCEÁN  K ILVA 15

A PRÓFÉTA ZÖLD ZÁSZLAJA ALATT 7. század második felében új világvallás, az iszlám terjedt el viharos gyorsasággal szerte Arábiában. Az arab szó annyit tesz: „Isten akaratának való alávetés”. Az iszlámot az első próféta, Mohamed alapította. 610-ben szülővárosában, Mekkában kezdte hirdetni ‒ az egyetlen igaz istennek tekintett ‒ Allah igéit, melyeket a legenda szerint Gábriel arkangyal tolmácsolt számára. Idővel azonban összeütközésbe került a régi isteneknek hódoló mekkaiakkal, így 622-ben muszlimnak („Isten akaratában megbékélőnek”) nevezett követőivel Medinába menekült. Az „igazhitűek” ezt az évet tekintik a muszlim időszámítás kezdőpontjának. 629-ben sereggel foglalta el Mekkát, s az iszlám zöld zászlaja alatt egységbe kovácsolta a viszálykodó arab törzseket. Mohamed halála után az első kalifák („örökösök”)

A

Bagdad városát 762-ben alapította al-Manszúr, az iszlám világot uraló Abbászida-dinasztia második kalifája. A perzsa falucska helyén épült metropolisz a legendás Harun al-Rasid kalifa (786‒809) idejében a művészet és tudomány fellegvára lett. Az Abbászidák fővárosa kereskedelmi központként is a legfontosabbak közé tartozott, ahová még a távoli Kínából is érkeztek áruk.

vették át Arábia irányítását. Hódító seregeik a következő két évszázadban nyugaton Spanyolországig, keleten Indiáig terjedő birodalmat hoztak létre, s muzulmán hitre térítették a leigázott népeket. Az arabok azonban nemcsak a harcban jeleskedtek, kitüntetett figyelmet szenteltek a tudományoknak is. Az ókori görög-római kultúra méltó örököseinek bizonyultak, az antik kor földrajzi ismereteit saját tapasztalataikkal gazdagították. Számos művelt muszlim vállalkozott nagy felfedezőutakra, ellátogatva az akkor ismert világ minden zegzugába, Kelet-Ázsiától az Ibériai-félszigetig, a Szaharától Indonéziáig. A bagdadi al-Maszúdi ‒ akit az arab Hérodotosznak is neveznek ‒ 956-ban bekövetkezett haláláig keresztül-kasul beutazta az iszlám világot, s több mint harminc könyvben számolt be az Afrikában, Indiában, Srí Lankán és Kínában látottakról. A másik neves arab földrajztudós, az A könnyű fegyverzetű ‒ íjjal, szablyával, lándzsával hadakozó ‒ arab csapatok katonai sikereiben fontos szerep jutott erős és gyors lovaiknak, a sivatagi nomád törzsek által kitenyésztett arab telivéreknek.

16

andalúziai al-Idríszi az 1100-as években Szicília normann királya, II. Roger szolgálatában járta be Európát, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet. Az uralkodó számára készítette fő művét, a Tabula Rogeriana néven ismert „világtérképet”, amit részletes útikönyveivel együtt még századok múlva is használtak az utazók. Úgy vélte, az Atlanti-óceán Kína partjait is mossa, tehát ‒ évszázadokkal megelőzve Kolumbuszt ‒ gömb alakúnak tartotta a Földet. A muszlimok már a kora középkortól busás hasznot húztak a Távol-Kelettel folytatott tengeri kereskedelemből, tekintélyes árucserét bonyolítottak a kelet-afrikai partokon létesített kikötők is. Kalmárjaik a 13. századtól a kínai dzsunkák nyomán kifejlesztett hajókkal, a daukkal indultak a távoli utakra. E mozgékony, ugyanakkor erős vitorlásokkal biztonságosan kelhettek át az Indiai-óceánon. A legnagyobb dauk olykor 400 tonna árut szállítottak. Az arabok leleményességét dicséri több új navigációs eszköz megalkotása is. Az asztrolábium például lehetővé tette, hogy a Nap vagy a csillagok segítségével pontosan meghatározzák földrajzi helyzetüket a tengeren.

Az Oszmán Birodalom szultánjai Isztambulban, a Topkapi Palotában rendezték be fényes udvartartásukat.

KRONOLÓGIA 570. Mekkában megszületik Mohamed próféta. 622. Mohamed és követői Medinába menekülnek. 632. Mohamed halála. Kalifák uralkodnak Arábiában. 634–650. A muszlimok elfoglalják a Közel-Keletet, Egyiptomot és Perzsiát.

762. Bagdad lesz az Arab Birodalom fővárosa. 943. Al-Maszúdi befejezi fő műve, az Aranymezők és drágakőbányák megírását. 1100-as évek Az arab al-Idríszi beutazza Európát és a Közel-Keletet.

1258. A mongolok elfoglalják Bagdadot. 1325–53. Ibn Battúta beutazza az iszlám világot. Kína talán legnagyobb felfedezője, Cseng Ho admirális muzulmánnak született. Kincses Flottája 1405-ben indult első küldetésére, és az elkövetkezendő közel harminc évben további hat tengeri utat tett Indiába, Arábiába meg Kelet-Afrikába.

Az óriási Arab Birodalom idővel mindinkább széttagolódott, egyes területeit más-más mohamedán hitű uralkodók kormányozták. A 16. században az oszmán török szultánok hatalmát nyögte a fél világ Egyiptomtól egészen Iránig. Perzsiában a Szafavidák kerültek hatalomra, Indiában pedig megszületett a Mogul Birodalom, melynek élén muszlim sahok álltak.

1405–33. Cseng Ho (Zheng He) kínai admirális hét tengeri útja.

1526. A mongol származású Bábur Indiában megalapítja a Mogul Birodalmat.

Vallási ünnepeiken a törökországi aszkétarend tagjai, a „kerengő dervisek” körbekörbe forogva, az önkívületig „járják” misztikus táncukat.

17

TÁVOLBAN EGY FEHÉR VITORLA

S PA N Y O L PORTUGÁLIA ORSZÁG  L ISSZABON

VASCO DA GAMA ÚTRA KEL INDIÁBA 15. században a portugálok mindent megtettek, hogy új Vasco da Gama tengeri utat találjanak a Távol-Keletre. Kolumbusz beszámolói nyomán úgy hitték, vetélytársaik, a spanyolok Kanáris zigetek hatalmas előnyre tettek szert az Ázsia fűszereiért folytatott versenyfutásban. 1497 júliusában Vasco da Gama abban a reményben bontott vitorlát Lisszabonban, hogy sikerül eljutnia Sirály Indiába. Parancsnoksága alatt két nagyméretű kereskedőhajó, a São Gabriel és a São Rafael, a gyors és könnyű karavella, a Berrio, valamint egy névtelen, ellátmányt szállító teherhajó vágott neki a vakmerő kalandnak. A flotta kezdetben dél felé viZöld-fokitorlázott, majd a Jóreménység fokát megkerülve északszigetek keletnek vette az irányt. Végighajóztak a kelet-afrikai partok mentén, ahol elámulva látták a perzsa és arab Közönséges hajókkal teli kikötőket, végül szerencsésen elérték levesteknős az indiai Malabar-parton fekvő Calicutot. Útközben sok helyütt padrãót, azaz jelzőoszlopot AT L A N T I állítottak, mintegy a korona tulajdonának Delfin ÓCEÁN nyilvánítva egy-egy területet. Hazafelé viszont elpártolt tőlük a szerencse. A tengerészeket megtizedelte az éhség és a betegségek. A legénység nélkül maA kapitány asztrolábium segítségével határozza meg radt São Rafaelt Mozambik partjainál hajói földrajzi helyzetét felgyújtották, az élelmet szállító kíD É Lsérőhajó már korábban kettétört és elsüllyedt az Indiai-óceánon. Az ex- A M E R I K A Skorbutban szenvedő pedíció zászlóshajója, a São Gabriel, matróz fedélzetén Vasco da Gamával, 1499 Vasco da Gama flottája a Zöld-fokiőszén érkezett vissza Lisszabonba. szigetektől a dél-afrikai Szent Ilona-öbölig, hatalmas körívet leírva szelte át A hálás portugál uralkodó, I. Máaz Atlanti-óceán nuel „India admirálisává” nevezte déli vizeit. ki a kapitányt.

A

18

A flotta kifut Lisszabon kikötőjéből

1. Vasco da Gama lehetőség szerint igyekezett elkerülni a kedvezőtlen szeleket és áramlatokat, ezért nem Afrika nyugati partjai mentén haladt, hanem merészen kivezette flottáját a nyílt óceánra. Három hónapig nyomát sem látták szárazföldnek, a legénység már attól rettegett, hogy lehajóznak a Föld pereméről. Nagy ámbráscet

F Ö L D K Ö Z I -T E N G E R 2. A kelet-afrikai Mozambik kikötőjében a portugálok reményteli várakozással szemlélték az arannyal, ezüsttel, fűszerrel megrakott arab hajókat, ám a város mohamedán lakossága ellenségesen fogadta a keresztény utazókat. A kenyai Mombasában sem látták őket szívesen, egyedül Malindi uralkodója bocsátott a rendelkezésükre élelmet, valamint egy muszlim navigátort Calicutig.

3. Calicut ‒ a mai Kalkutta ‒ hindu uralkodója, a zamorin fogadta ugyan a portugálokat, a kereskedelmi megállapodástól azonban elzárkózott. Az európaiak ajándékai ‒ korallékszerek, ruhanemű, olaj és méz ‒ egyáltalán nem keltették fel a dúsgazdag uralkodó érdeklődését. Vasco da Gama szerény, bár Európában így is vagyont érő fűszerrakománnyal hagyta el Indiát.

A zamorin fogadja Vasco da Gamát

INDIA ARÁBIA Dau

C ALICUT 

Fregattmadár Padrão



 M ALINDI

INDIAIÓCEÁN

Repülőhalak

M OMBASA

Malindiben feltölthették élelmiszer-készleteiket.

AFRIKA M OZAMBIK  Mozambik szultánja sértődötten visszautasítja az európaiak „hitvány” ajándékát.

A lángoló São Rafael

St. Helenaöböl  Jóreménység foka

Hottentották

 Mossel-öböl

Vasco da Gama hajói Calicutban A kikötőbe befutó portugál hajókat körülrajzották a friss gyümölcsöt és zöldségféléket kínálgató árusok csónakjai. A „bőség országa” mégsem váltotta be reményeiket. Az uralkodótól ‒ főként a muszlim kereskedők áskálódása miatt ‒ hiába vártak kedvezményeket. Így a város piacán, áron alul adtak túl portékáikon, hogy borsot, gyömbért, fahéjat vásárolhassanak.

19

A FELFEDEZÉSEK KORA középkor derekán a Kelet kincsei szárazföldi karavánutakon érkeztek Ázsiából a Földközitenger keleti partvidéke, azaz Levante nagy kikötővárosaiba, Konstantinápolyba, Akkóba meg Alexandriába. Innen az arab kalmárokkal gyümölcsöző kapcsolatokat ápoló Genova és Velence hajói hozták Európába a kínai selymet, az indiai és indonéz fűszereket, drágaköveket, aranyat s más luxuscikkeket. Az akkori világ peremén fekvő kis királyság, Portugália nem vetélkedhetett a „levantei” kereskedelmet uraló, erős itáliai városállamokkal. Tengerészeit mégis új utak keresésére ösztönözték a távoli országokról szóló káprázatos elbeszélések. A portugálok a 15. század elején fürge hajóikkal, a karavellákkal kimerészkedtek a nyílt óceánra. A korai felfedezőutak szervezésében Tengerész Henrik ‒ I. János király harmadszülött fia ‒ járt az élen, aki elsőként küldte

A

20

kapitányait az „ismeretlen dél” felé. A herceg saját vagyonát áldozta a hajózás fejlesztésére, és arra is nagy gondot fordított, hogy a hajósok elsajátítsák a hosszú expedíciókhoz nélkülözhetetlen navigációs, térképészeti és csillagászati ismereteket. A legenda szerint Sagresben tengerészeti iskolát is alapított. Az 1430-as évektől a portugál felfedezők fokozatosan feltérképezték a nyugat-afrikai partvonalat. Hamar felismerték, milyen páratlan kincseket tartogat számukra az afrikai kontinens. Erődökkel védett kereskedelmi állomások láncolatát építették ki a Guineai-öbölben, mohón kutattak arany és elefántcsont után, s tömegével hurcolták el rabszolgának a bennszülötteket. Amikor 1453-ban a törökök bevették a Keletrómai Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt, s rátették Henricus Martellus Germanus 1490-ben kiadott világtérképe tüntette fel elsőként a portugál felfedezőutak legújabb eredményeit.

kezüket a keletre vezető karavánutakra, világossá vált, hogy az Európa és Ázsia közötti közvetlen kereskedelem csak tengeri úton, az afrikai kontinens megkerülésével lehetséges. Bartolomeu Dias expedíciója hozta meg az áttörést: 1488-ban két hajójával túljutott Afrika legdélibb csücskén, a Jóreménység fokán. Noha nyitva állt előtte a „kincses India” kapuja, a kimerült legénység fellázadt, és visszafordulásra kényszerítette. Helyette Vasco da Gama aratta le a babérokat, amikor tizenegy évvel később horgonyt vetett a dél-indiai Calicutban. Elődei nyomdokain

KRONOLÓGIA 1434. A portugál Gil Eannes Afrika északnyugati partvonalát követve elhajózik az addig megkerülhetetlennek hitt Bojador-fok mellett, s egészen a Blanc-fokig jut. 1458. A portugál Diogo Gomes a mai BissauGuineáig, a Geba folyó torkolatáig hajózik.

Tengerész Henrik a korai felfedezőutak ösztönzője s egyik fő támogatója volt.

1482. A portugál Diogo Căo kis hajórajával felfedezi a Kongó folyó torkolatát és a mai Angola déli partvidékéig jut.

1485. Diogo Căo második útján eléri az angolai Bálnaöblöt, és első európaiként átlépi a Baktérítőt. 1487. A portugál Pêro da Covilhã és Alfonso de Payva a Vörös-tengeren végighajózva eljut Adenbe.

1487. Bartolomeu Dias elsőként kerüli meg a Jóreménység fokát.

1492. Kolumbusz Kristóf keresztülhajózik az Atlantióceánon, és felfedezi Amerikát. A portugálok vitorlása, a karavella elévülhetetlen érdemeket szerzett a felfedezőutak során. Az arab és viking mintára megalkotott, alig 20 méteres hajó fő erénye a gyorsaság, könnyű kezelhetőség s főként a kiváló manőverezőképesség volt.

1494. Spanyolország és Portugália pápai jóváhagyással megköti a tordesillasi szerződést.

1498. Vasco da Gama eljut Indiába, és partra száll Calicutban. 1500. Pedro Álvares Cabral felfedezi Brazíliát, ahonnan

indult útnak 1500-ban Pedro Álvares Cabral, de az erős szelek délnyugatra sodorták flottáját. Elsőként ért partot Dél-Amerikában, a mai Brazíliában, s az ismeretlen földet portugál tulajdonná nyilvánította. 1492-ben Kolumbusz Kristóf eljutott az Újvilágba, s új gyarmatokat vett birtokba a spanyol korona nevében. A két vetélkedő hatalom között támadt viszályt az 1494-ben megkötött tordesillasi szerződés rendezte. A rendelet felosztotta a portugálok és a spanyolok között a világ újonnan birtokba vett és még felfedezésre váró szárazföldjeit. A Zöld-foki-szigetektől 2000 kilométerre meghúzott vonaltól keletre Portugália, míg tőle nyugatra Spanyolország formálhatott jogot minden leendő gyarmatra.

India felé vitorlázik tovább, s Afrikát megkerülve hat hajóval eljut Calicutba. Bartolomeu Dias a Jóreménység fokának felfedezése után ismét megpróbált eljutni Indiába, ezúttal Pedro Álvares Cabralhoz csatlakozva. Afrika déli partjainál azonban hajója egy viharban elsüllyedt, s legénységével együtt a hullámok között lelte halálát.

21

Pinta

Niña Santa María

Kolumbusz Kristóf

Kolumbusz Kristóf az itáliai Genovában született. Fiatalon felhagyott a családi hagyománnyal, és matróznak állt. 25 éves volt, amikor hajóját kalózok támadták meg, s ő sebesülten Lisszabonba került. Portugáliában maradt, és több hajóutat tett az Atlantióceánon és Afrika nyugati partjai mentén. Tapasztalatai és Marco Polo utazásai érlelték meg benne az óceán átszelésének tervét.

Kolumbusz három hajóval kel útra. A zászlóshajó a háromárbocos Santa María. A két kis karavellán egy testvérpár parancsnokol.

2. Miután várakozásaival ellentétben Kolumbusz színét sem látta a gazdag ázsiai városoknak, Kuba felé vette az irányt. Az európaiak csodálkozva látták, hogy a bennszülöttek függőágyakban alszanak, és rúddá sodort dohányleveleket pöfékelve „szivaroznak”. A békés tainók, a Karib-tenger szigeteinek őslakói népesítették be a szomszédos Hispaniolát is, melynek partjait december elején pillantották meg a spanyolok.

Kvadráns (korabeli navigációs eszköz)

AT L A N T I ÓCEÁN Kolumbusz partra száll San Salvador szigetén

Föld a láthatáron! , hangzik fel a várva várt kiáltás három hónap elteltével.

Vándormadarak

É S Z A K-A M E R I K A

Tengeri madarak

Ananász

S AN S ALVADOR BAHAMASZIGETEK

Fatörzsből kivájt indián csónak

 I SABELA

 N AVIDAD H I S PA N I O L A

KUBA A tainó faluban barátságosan fogadják a felfedezőket.

JAMAICA

K Ö Z É PAMERIKA 22

Szivarozó bennszülött

A Santa María roncsai

SP PO

AN

RT

YO

AZ ÚJVILÁG

LO

RS U ZÁ L ISSZABON  G Á G LI A  AZORIIndulás Palos P ALOS SZIGETEK kikötőjéből

KOLUMBUSZ A hosszú útra összeállított felszerelés és élelem szinte minden helyet elfoglalt a hajón.

AF

Homokóra

3. December végén a Santa María hajótörést szenvedett Hispaniola partjainál. Kolumbusz 40 emberét hátrahagyta, hogy építsék fel Navidad (Karácsonyváros) erődjét, s januárban hazaindult Európába.

Az erőd építéséhez a hajó roncsait használják fel.

A flotta átvergődik a Sargassotenger lebegő moszatrengetegén

KA

A matrózok szabadidejükben kockáznak vagy hihetetlen kalandjaikat mesélik.

RI

KANÁRISZIGETEK

1. Kolumbusz 1492 augusztusában bontott vitorlát Palos kikötőjében. Nem tudhatta, meddig tart majd a hajóút, ezért a fedélzeti naplóba kevesebb tengeri mérföldet jegyzett fel, mint amennyit valóban megtettek, nehogy az emberek elveszítsék a hitüket. Október 12-én végre föld bukkant fel a láthatáron. A spanyolok partra szálltak az apró szigeten, melyet a San Salvador (Szent Megváltó) névre kereszteltek. A barátságos bennszülötteket Kolumbusz ‒ abban a téves hitben, hogy Indiában kötött ki ‒ indiánoknak nevezte el. Azóta is így emlegetik Amerika őslakóit.

Kolumbusz egzotikus ajándékokkal kedveskedik a királyi párnak.

NEKIVÁG A VÉGTELEN ÓCEÁNNAK urópában a 15. század vége felé a tudósok többsége már egyetértett abban, hogy a Föld nem lapos, hanem gömb alakú. Miközben a portugál tengerészek Afrika megkerülésével igyekeztek megtalálni az Ázsiába vezető vízi utat, a genovai hajós, Kolumbusz Kristóf szilárdan hitte, hogy a fűszerben, selyemben gazdag föld nyugat felől, az Atlanti-óceánon keresztülvitorlázva is elérhető. Úgy okoskodott, hogy ha a Föld gömbölyű, akkor a másik oldalról is megközelíthető ugyanaz a pont. Az idők során a vikingek felfedezései rég feledésbe merültek ‒ mindössze egy-egy izlandi legendában éltek tovább ‒, így Kolumbusznak és kortársainak fogalma sem volt az amerikai kontinens létezéséről. Az itáliai utazó elsőként a Portugália trónján ülő II. Jánosnak ajánlotta fel szolgálatait. Hajókat és legénységet kért, hogy felderítse az Indiába vezető új útvonalat. Ám az udvar tudósai úgy vélték, a Föld nagyságára vonatkozó számításai hibásak, alábecsüli az óceán szélességét, így a király nem pártfogolta a lehetetlennek tartott expedíciót. Kolumbusz a kudarc után Spanyolország uralkodópárjához, Ferdinánd királyhoz és Izabella királynőhöz fordult segítségért. Terve felkeltette érdeklődésüket, és hajlandónak mutatkoztak anyagilag is támogatni a felfedezőutat. Több éves várakozás után, 1492-ben végre kihajózhatott. A Bahama-szigeteken kikötő Kolumbuszt keserű csalódás érte, mivel nyomát sem lelte a forgalmas kikötőknek. Azt hitte, az Ázsia körüli egyik szigeten ért partot.

E

23

AMERIKA MEGHÓDÍTÁSA

MEXIKÓ T ENOCHTITLÁN 

Spanyolországba visszatérő Kolumbuszt Ferdinánd király és Izabella királynő kinevezte „India alkirályává”, vagyis az újonnan felfedezett szigetek kormányzójává. Hat hónappal később, 1493 őszén 17 hajóból álló flotta kelt útra. Fedélzetükön több mint ezren ‒ a legénység mellett katonák, földművesek, papok ‒ vállalkoztak a hosszú útra a mesés kincsek reményében. Hispaniolán azonban a Navidad erődnek csak a romjait találták, s a barátságos bennszülöttek helyett feldühödött harcosok várták őket. A spanyolok véres harcokban leverték a lázadást, s hozzáláttak egy új település felépítéséhez. A meghunyászkodott tainókat rabszolgaként dolgoztatták. Sok bennszülött az európaiak által behurcolt fertőző betegségek, például a himlő, áldozata lett. 1494 áprilisában Kolumbusz felfedezte Kuba déli partját, és eljutott Jamaicáig, majd két évvel később hazalátogatott. 1498-ban hajóival már a Karib-szigetvilág felé vitorlázott. Fivéreire, Bartolomeóra

A

K Ö Z É PAMERIKA

Az Újvilág felfedezése során a konkvisztádorokat lenyűgözte a kontinens népeinek gazdagsága, pompás városai, jól szervezett társadalma. A kegyetlen hódítók azonban néhány évtized alatt szinte kiirtották az őslakókat, s elpusztítottak három magasan fejlett indián kultúrát: Közép-Amerikában az aztékok és a maják, Dél-Amerikában pedig az inkák civilizációját.

KUBA

HISPANIOLA

KARIBTENGER

ATLANTIÓCEÁN onas Amaz

D É LAMERIKA

Kolumbusz 2. útja Kolumbusz 3. útja Kolumbusz 4. útja Vespucci útja Cortés útja Orellana útja

és Diegóra bízta Hispaniola kormányzását, ő pedig nekiindult megtalálni a tengeri átjárót a Távol-Kelet felé. Úgy gondolta, a szigetek mögött valahol ott kell lennie Ázsiának. Valóban rátalált egy szárazföldre, méghozzá Dél-Amerikára. Mire visszaért Hispaniolára, ott eluralkodott a káosz. A spanyol telepesek megelégelték a Kolumbusz fivérek keménykezű uralmát, és ellenük fordultak. A lázongásról értesülve az uralkodópár kormányzót küldött a gyarmatra, aki elfogta a bukott alkirályt. Kolumbuszt láncra verve hurcolták Spanyolországba, hogy számot adjon a történtekről. Kegyvesztettsége ellenére 1502-ben kapott még egy lehetőséget, s negyedszer is elhajózott az „Indiákra”. Utolsó expedícióján elérte ugyan KözépAmerika partvidékét, átjárót azonban nem talált Ázsiába. Két év hiábavaló keresés után csalódottan, betegségtől megtörten tért haza. Sosem tudta meg, A Hispaniolán maradt spanyolok erőszakoskodása miatt a bennszülöttek fellázadtak. Lerombolták az előző évben emelt Navidad erődöt, s mindenkit megöltek. A visszatérő Kolumbusz új települést épített, s a királynő tiszteletére Isabelának nevezte el.

24

mekkora felfedezést tett. Pedig amikor elindult utolsó útjára, egy itáliai utazó, Amerigo Vespucci már kimondta, hogy az általa megtalált föld nem Ázsia, hanem egy új földrész, és Újvilágként emlegette. A szárazföldre merészkedő konkvisztádorok („spanyol hódítók”) aranyban dúskáló civilizációkra bukkantak. A hír hallatán, a könnyű meggazdagodás reményében özönlöttek a kalandorok az Újvilágba. 1517-ben Hernandez de Córdoba felfedezte a középamerikai Yucatán-félszigetet, s a szárazföld belsejében rejlő gazdag királyságról ‒ az Azték Birodalomról ‒ szóló beszámolókkal kápráztatta el Európát.

KRONOLÓGIA 1492. Kolumbusz átszeli az Atlanti-óceánt, és partra száll a Bahamákhoz tartozó San Salvador szigeten.

1493–96. Kolumbusz felfedezi Jamaicát, Puerto Ricót és a Kis-Antillák Az azték harcosok közül csak több szigetét.

1498. Kolumbusz

a legbátrabbak kerülhettek az állatbőrbe öltözött, faragott sisakot viselő „jaguár-lovagok” közé.

eléri az Orinoco folyó deltatorkolatát, és első európaiként Dél-Amerika földjére lép.

1501–1502. Az itáliai Amerigo Vespucci Dél-Amerika keleti partjait látva felismeri, hogy az nem Ázsia, hanem egy új kontinens.

1502–1504. Kolumbusz, ázsiai átjárót keresve Honduras és Panama között, végigkutatja KözépAmerika partvidékét. 1507. Új térképén a német térképész, Martin Waldseemüller, Amerigo Vespucci után nevezi el Amerikát.

1513. Vasco Nuñez de Balboa keresztülvág a Panamaföldszoroson, és megpillantja a Csendes-óceánt.

1517. Hernández de Córdoba felfedezi a Yucatánfélszigetet, s az Azték Birodalmat.

1519–21. A spanyol konkvisztádor, Hernán Cortés leigázza az Azték Birodalmat. A babonás aztékok hittek Quetzalcoatl, a Tollaskígyó isten visszatérésében. Amikor lova nyergében Cortés partra lovagolt, várva várt istenüket látták benne, és pazar fogadtatásban részesítették.

Hernán Cortés félezer, jól felfegyverzett katonájával 1519-ben szállt partra. Az aztékok tisztelettel fogadták. Cortés azonban fogságba vetette és meggyilkoltatta királyukat, II. Moctezumát. Szűk két év alatt ‒ maga mellé állítva az aztékok által elnyomott népeket ‒ az egész országot az uralma alá hajtotta, Tenochtitlánt, a fővárost is elfoglalta. Néhány évvel később egy hasonlóképpen vakmerő és kíméletlen spanyol szerencselovag, Francisco Pizarro igázta le az Inka Birodalmat.

1541–42. Francisco de Orellana végighajózik az Amazonas folyón.

Az azték ünnepeken különös labdajátékot játszottak. A csapatoknak egy falra szerelt gyűrűn kellett átjuttatni a keménygumiból készült labdát. A vesztesekre szomorú sors várt, gyakran feláldozták őket az isteneknek.

25

A VILÁG KÖRÜL MAGELLÁN KÖRÜLHAJÓZZA A FÖLDET mióta 1498-ban Vasco da Gama eljutott Indiába, a portugálok tartották kezükben a busás hasznot hozó fűszerkereskedelmet. Noha a spanyolok is szemet vetettek a távol-keleti Fűszer-szigetekre, az Indiai-óceánon nem hajózhattak. Ezt a térséget ugyanis Portugália tartotta fennhatósága alatt. Akadt azonban egy spanyol szolgálatba szegődött portugál tengerész, Ferdinand Magellán, aki Kolumbuszhoz hasonlóan töretlenül hitte, hogy Dél-Amerikát megkerülve nyugat felé is eljuthat a Fűszer-szigetekre. Megnyerte tervének a spanyol királyt, aki 1519-ben öt hajót bocsátott a rendelkezésére az új tengeri út felkutatásához. Az expedíció során Magellán vasakarattal vitte végig a nagy célt, úrrá lett egy zendülésen, megküzdött a viharokkal, túlélte az éhínséget. Ám a Föld első körülhajózásának dicsősége mégsem neki jutott, a Fülöp-szigeteken megölték a bennszülöttek. Flottája is odaveszett, 1522-ben egyedül a Victoria jutott haza.

A

Ferdinand Magellán

2. A Csendes-óceánt csaknem négy hónap alatt szelték át. Sokan éhen haltak, de még több áldozatot követelt a skorbut, a vitaminhiány okozta betegség.

1522 szeptemberében ünnepi körmenetet tartottak Sevillában, hálát adva a Magellán expedíció életben maradt tengerészeinek szerencsés megmeneküléséért.

S EVILLA  Sevilla kikötőjében berakodják az ellátmányt a flotta vitorlásaiba. Cápa

A hajók átkelnek a zegzugos Magellán-szoroson.

AFRIKA

Zöld-fokiszigetek

D É LAMERIKA Albatrosz

Patagónok

CSENDESÓCEÁN Éhség és betegség gyötörte matrózok

Küzdelem a viharral a nyílt tengeren

 S AN J ULIÁN

Magellánszoros

26

AT L A N T I - Ó C E Á N

Medvefókák

1. 1519-ben útnak indult az öt hajóból álló flotta, végighajózott Dél-Amerika partja mentén, s a La Plata torkolatánál kereste ‒ sikertelenül ‒ az átjárót a másik óceánra. A spanyolok a gyűlölt portugál parancsnok ellen fordultak, de Magellán könyörtelenül letörte a zendülést. Továbbhajóztak dél felé, a termetes bennszülötteket a legénység „nagy lábúaknak”, azaz patagónoknak nevezte el. Innen kapta nevét Patagónia. 1520 októberében végre ráleltek a rég keresett átjáróra, amit az utókor Magellán-szorosként jegyzett a térképre. A szemük elé táruló ismeretlen tengert az admirális „Mare Pacíficónak”, Csendesóceánnak keresztelte el.

A TRINIDAD Magellán flottájának élén az admirális zászlóshajója, a körülbelül 30 méter hosszú Trinidad haladt. Egyedül ezt a vitorlást szerelték fel a kalózok ellen ágyúval, rakterében rengeteg kétszersültet, sózott húst, lisztet, szárított borsót halmoztak fel a hosszú útra. A hajók közül a Santiago elsüllyedt a dél-amerikai partoknál. A készletek javát szállító San

Antonio megszökött a Magellán-szorosban, s visszatért Sevillába. A Concepciónt ‒ legénység híján ‒ Cebu szigeténél felgyújtották, de a Trinidad sem jutott haza, a Fűszer-szigeteknél portugál hadihajók fogságába került. Egyedül a Victoria érkezett meg 1522-ben, a Jóreménység fokát megkerülve, Sanlúcar kikötőjébe. Az egykori 270 fős legénységből csak 18-an látták viszont Spanyolországot.

CSENDES„Tolvajok szigete” ÓCEÁN

Á Z S I A

Fűszerek

Fülöpszigetek

Guam-szigetek

Maluku (Fűszer-szigetek)

Magellán halála

INDIAIÓCEÁN AUSZTRÁLIA A magányosan hazafelé tartó Victoria

A kapitány a főárbochoz kötözve navigál a viharos tengeren.

Cserekereskedelem

3. 1521 márciusában érték el Guamot, a „tolvajok szigetét”, majd a Fülöp-szigetekre vitorláztak. Itt Magellán, vesztére, beavatkozott a helyi hatalmasságok viszályába. Mactan szigetén elesett az őslakókkal vívott csatában.

4. Az admirális halála után Juan Sebastián del Cano vette át a parancsnokságot. Portugálok uralta, veszélyes vizeken vezette haza a Victoriát.

27

A FÖLD KÖRÜL tven év telt el Magellán bravúros tengeri utazása után, mire akadt egy újabb vakmerő tengerész, aki vállalkozott az embert próbáló kalandra. Másodikként az akkori idők rettegett angol kalóza, Francis Drake hajózta körül a Földet. 1577-ben I. Erzsébet királynő megbízásából indult útnak öt hajója élén, hogy végigsarcolja az amerikai spanyol gyarmatokat. A Magellán-szoros viharai szétszórták a flottát, csak zászlóshajója, a Golden Hind (Aranyszarvas) jutott ki a Csendes-óceánra. A veszteség nem szegte „őfelsége kalóza” kedvét, sorra kirabolta Chile és Peru kikötővárosait, s jó néhány spanyol hajót szabadított meg arany és ezüst rakományától. Eljutott egészen a mai Kanada partvidékéig, ahol Nova Albion néven kolóniát alapított. Joggal gyanította, hogy az ellenség hadihajói Dél-Amerika déli csücskénél lesnek rá, így nyugat felé fordult, s a Csendes-, majd az Indiaióceánt átszelve vitorlázott vissza az angliai Plymouthba. Vakmerősége, no meg a gazdag zsákmány jutalmaként 1580-ban a királynő lovaggá ütötte. Több mint 300 évvel később honfitársa, Thomas Stevens ugyancsak megkerülte a földgolyót, igaz nem hajón, hanem két keréken. 1884-ben San Franciscó-

Ö

Az angol Joshua Slocum kapitány volt az első, aki 1895‒ 1898 között egyedül hajózta körül a Földet. Spray nevű hajóját maga építette, s inkább kedvtelésből, mintsem dicsőségvágytól hajtva vállalkozott a nagy kalandra.

ból velocipéden, az akkori idők fura kerékpárján vágott neki a nem mindennapi útnak. Mivel drótszamara első kereke sokkal nagyobb volt a hátsónál, a lejtőkön rendre felbukfencezett, így aztán legalább annyit cipelte a biciklijét, mint amennyit tekerte! Két év múlva érkezett vissza Kaliforniába, miután keresztülkerekezett Amerikán, Európán, Közép-Ázsián, Indián és Japánon.

Amikor a Voyager felszállt a kaliforniai Edwards légitámaszponton, a szárnyvégek a talajhoz csapódva kissé megsérültek. Nem csoda, hiszen a rendkívül könnyű, mindössze 426 kilogrammos gép tele volt üzemanyaggal ‒ feltöltés után 4400 kilogrammot nyomott. A repülőgép szerencsére kormányozható maradt, így a két pilóta az eredeti terv szerint 9 nap alatt, leszállás nélkül megkerülte a Földet.

28

Az első repülőgép 1903-ban alig néhány száz métert siklott a talaj felett. Három évtizeddel később az amerikai Wiley Post már arra vállalkozott, hogy megvalósítja valamennyi pilóta dédelgetett álmát, s egyedül repüli körbe a Földet. Winnie Mae névre keresztelt gépét egy robotpilótaszerű berendezéssel szerelték fel. A leleményes találmány segítségével 1933-ban nyolc nap alatt, 11 leszállással véghezvitte a nagy vállalkozást. Ugyancsak mérföldkövet jelentett a repülés történetében, amikor 1986-ban az amerikai

KRONOLÓGIA 1519–22. Ferdinand Magellán expedíciója elsőként hajózza körül a Földet. A flotta öt vitorlása közül csak a Victoria tér haza Spanyolországba.

1577–80. Az angol Sir Francis Drake Föld körüli útja.

1598–1601. A holland Olivier van Noort körülvitorlázza a földtekét, négy hajójából csak a Mauritius érkezik vissza Rotterdamba.

1895–98. Joshua Slocum kapitány egyedül vitorlázza körül a glóbuszt.

A spanyolok szemében Sir Francis Drake nem volt más, mint közönséges kalóz. Az El Draque, azaz „sárkánykígyó” néven emlegették, s tekintélyes vérdíjat tűztek ki a fejére.

1933. Az amerikai Wiley Post az első pilóta, aki egyedül kerüli meg repülőgépével bolygónkat.

1961. Az orosz Jurij Gagarin a Vosztok-1 űrhajóval körberepüli a Földet.

1970–74. Az amerikai Dave Kunst 23 500 kilométert gyalogolva járja be a földgolyót.

1986. A Voyager megszakítás nélküli repülőútja a Föld körül.

1999. A bolygónk körüli első, leszállás nélküli hőlégballon-utazás. 1999-ben Bertrand Piccard és Brian Jones új rekordot állított fel, leszállás nélkül kerülték meg hőlégballonjukkal a Földet. A Breitling Orbiter 3 március 1-én indult Svájcból, és 20 nappal később ért földet az egyiptomi sivatagban.

Richard („Dick”) Rutan és Jeana Yeager az egyedi tervezésű Voyageren landolás nélkül repülte körbe a földgolyót. Dave Kunstnak viszont mindössze 21 pár cipőre volt szüksége a Föld megkerüléséhez: előtte még senki sem vágott neki gyalogszerrel a hosszú útnak. Négy év alatt négy kontinensen gyalogolt keresztül. 1961. április 12-én először csodálhatta meg ember bolygónkat a világűrből. Jurij Gagarin orosz űrhajós végrehajtotta a világ első űrrepülését, és a Vosztok-l űrhajóval 108 perc alatt megkerülte bolygónkat.

2002. Az amerikai Steve Fosset elsőként repüli körbe egyedül hőlégballonnal bolygónkat.

Thomas Stevens bicikliútja során Ázsiában került szembe a legtöbb nehézséggel.

29

30



 Atahualpa bevonulása Cajamarcába

Aranyszobrocska

Teraszos földművelés

Inka pap áldozatot mutat be a Napistennek

Q UITO

T OMEBAMBA

H UANCARBAMBA

C AJAMARCA



Chasqui (futár)

P IURA

Kukoricabetakarítás

Kőburkolatú út

Függőhíd



T UMBES

Balsafa tutaj

A többárbocos spanyol hadihajók, a galleonok a perui partoknál

 

Pe r

ui

at siv

ag

A Cajamarca mellett állomásozó inka hadsereg mintegy 80 000 főt számlált, Pizarro azonban ravasz tervet eszelt ki, amely végül hozzásegítette a győzelemhez. Meghívta magához az inka uralkodót, aki kérésének eleget téve fegyvertelen kísérettel érkezett a városba. A főtéren a spanyolok rejtekhelyükről rajtuk ütöttek, s több ezer indiánt mészároltak le. Atahualpát maga Pizarro ejtette foglyul.

A

PIZARRO LEIGÁZZA AZ INKA BIRODALMAT

vakmerő konkvisztádor, Francisco Pizarro parancsnoksága alatt 1532-ben spanyolok kis csapata szállt partra a mai Peru északi részén, az inkák földjén. A kalandorok a „nagy hegyeken túl” fekvő legendás királyságot keresték, melyről azt rebesgették, hogy aranyban s más kincsekben bővelkedik. Véres belháborúba süllyedt birodalomra találtak, amelynek trónjáért épp két fivér versengett. Pizarro mindössze 177 emberével átkelt az Andok hegyláncain, s Cajamarcánál aljas csellel foglyul ejtette Atahualpát, az inka uralkodót. Az idegenek aranyéhségét látva a király felajánlotta, váltságdíjul egész celláját megtölteti arannyal és ezüsttel. Pizarro elfogadta ugyan a mesés, mintegy 20 tonnányi zsákmányt, mégis megölette Atahualpát, és hamarosan a fővárost, Cuzcót is elfoglalta. Az inka uralkodók Vilcabambába visszahúzódva még évtizedekig folytatták elkeseredett ellenállásukat a hódítókkal szemben. 1472-ben a spanyolok elfoglalták a magas hegyek között rejtőző várost. Az utolsó inkát, Túpac Amarut elfogták, s miután megkeresztelték, családjával együtt Cuzcóban kivégezték. Az Inka Birodalom végérvényesen spanyol uralom alá került.

Atahualpa

MESÉS KINCSEK FÖLDJE

Francisco Pizarro

Tűzifát cipelő alpaka

 Sziklába vágott lépcsősor



K

H UAMANGA

Inka harcosok rajtaütnek a spanyolokon

Ap

ur

im

ac

Kondorkeselyű

C UZCO

Titicacató

Cuzco látképe

Láma

Fából készült átjárókon kelnek át a hegyi patakokon.

Cuzco felett egy hegyfokon emelkedik Sacsayhuamán hatalmas erődítménye. Több mint 16 méter magas, 50-100 tonnás kőtömbökből épített, roppant erős, szövevényes falrendszere akár 10 000 embernek is menedéket nyújthatott. A spanyol hódítók úgy hitték, csak démonok építhették a gigantikus erősséget.

M ACHU P ICCHU

Nádcsónak a Titicaca-tavon

Függőhíd az Apurimac szurdokvölgyében. A mély szakadékok felett olykor 40 méter hosszú, kötélből font függőhidak vezettek keresztül.

Hídfelügyelő

J AUJA



CSENDESÓCEÁN

Az inkák az Andok égig érő hegyei között építették fel fővárosukat, Cuczót, amely ‒ az inkák által is beszélt ‒ kecsua nyelven azt jelenti: „a világ köldöke”. A szabályos mértani rendben kialakított lakónegyedek legpompásabb kőépületeit, Inka a palotákat, templomokat és harcos kolostorokat elborította az aranyés ezüstdíszítés, a raktárépületeket csordultig megtöltötték a különféle termények s más földi javak. A nád- és szalmatetős házak falait kőből faragták, a jókora, többnyire szabálytalan alakú tömböket nagy jártassággal, rendkívül precízen csiszolták, s olyan pontosan illesztették össze, hogy még egy késpenge sem fér a rések közé.

H UÁNUCO A O ND





31

A NAP GYERMEKEI z inkák eredetileg a mai Peru területén, az Andok magas hegyláncai között meghúzódó magasföldeken éltek. 1200 körül ‒ miután legyőzték és végigfosztogatták a szomszédos ellenséges falvakat ‒ a vidék legerősebb népe lettek. Az új birodalmat fővárosukból, Cuzcóból irányították. Az első „inka” ‒ kecsua nyelven így hívták az uralkodót ‒, Manco Capac alakját legendák sokasága övezte. Róla és utódairól, a dinasztia későbbi királyairól egyaránt úgy tartotta a nép, hogy a Nap gyermekei, ezért illeti őket a trón. 1438-ban az inkák ősi ellenségei, a chancák több tízezres sereggel indultak „az istenek lakhelye”, Cuzco ellen, ám a kilencedik „inka”, Pachacuti („Földrengető”) megsemmisítő vereséget mért csapataival a támadókra. Pachacuti fia, Túpac Yupanqui („Feledhetetlen”) folytatta a terjeszkedést, észak felé nyomulva meghódította az erős Csimu Birodalmat és városait. Huayna Capac dél felé indulva még nagyobb területeket foglalt el seregével, pár évtized alatt birtokba vette a mai Chilét és Északnyugat-Argentínát. DÉLAMERIKA A legyőzött népeknek nem csupán

A

Inka előkelő fogadja a meghódított földek lakóinak ajándékait, a művészi szépségű szövött köpenyeket, csipkét és arany ivóedényeket.

a földjeit szerezték meg, valamennyit rákényszerítették kultúrájuk, valamint nyelvük, a kecsua felvételére. 1493-ra az inka uralkodók tízmillió alattvalónak parancsoltak az Andok vonulatai között 4000 kilométer hosszan elnyúló, Tahuantinsuyunak (Négy Világtáj) nevezett királyságban. A fénykornak azonban

I NKA B IRODALOM

Machu Picchu 1450 körül, uralkodói székhelyként épült. Miután a spanyolok 1532-ben leigázták az Inka Birodalmat, aranyéhségtől sarkallva feldúlták, kifosztották és lerombolták a legtöbb várost. Az égig nyúló hegyek között rejtőző Machu Picchut azonban soha nem találták meg. 1911-et írtak, amikor az amerikai régész, Hiram Bingham a helybéliek segítségével rábukkant az erdővel sűrűn benőtt, de amúgy érintetlen „eltűnt város” masszív kőtömbökből emelt épületeire.

32

fájdalmasan korán véget vetett a spanyol hódítás. A kormányzás az államapparátus rendkívüli szervezettségén nyugodott, s hatékonyságát nagyban segítették a birodalom minden szegletét behálózó utak, amelyek a „szent fővárosban” futottak össze. Valamennyit bámulatba ejtő szakértelemmel építették meg: néhol a függőleges sziklafalba mélyítettek ösvényt, másutt lépcsősorokkal tették járhatóvá a meredek szakaszokat, a mély folyóvölgyeket, hegyszorosokat kötélből font függőhidakkal ívelték át. A birodalom „ütőere”, az északi Quitóból kiinduló, s egészen a déli Titicaca-tóig húzódó „Királyi út” mentén 20-30 kilométerenként tampuk, vagyis őrházak

A Nap fiának tartott „inka” aranymaszkja

KRONOLÓGIA 1200. Trónra lép Manco Capac, az első inka uralkodó. A legenda szerint egykor a Titicaca-tóból bukkant elő házastársával, Mama Ocllóval, megalapították Cuzcót, s megtanították az inkákat a földművelésre.

1438. Pachacuti király elfoglalja a Cuzco körüli földeket; megkezdődik az Inka Birodalom terjeszkedése.

1471–93. Túpac Yupanqui meghódítja a Csimu Birodalmat.

1493–1525. Fia, Huayna Capac uralma alá hajtja a mai Chilét és Argentína északnyugati részét.

1530–32. Huayna Capac fiai véres Az inkák sem a kereket, sem a lovat nem ismerték. Az alattvalók az uralkodót a vállukon, arany hordszékben szállították. Ez a szolgálat különleges kiváltságnak számított, s mindig ugyanaz a két tartomány adta a székhordókat.

épültek. Mindegyikben 4-6 fiatal futár, chasqui időzött, akik egymást váltva ‒ háztól házig futva ‒ hozták-vitték a fontos híreket és az uralkodó parancsait. Az üzenetek rögzítésére, ahogy a számadások vezetésére is a kipu ‒ azaz a csomóírás ‒ szolgált: gyapjúfonalakra csomókat kötöttek, melyeknek színe, helye más-más adatot és számot jelentett. Az utakat a futárokon kívül főként a hadsereg meg a teherhordó lámakaravánok vették igénybe, bár ‒ a sors fintoraként ‒ nagy hasznát vették a Cuzco felé menetelő spanyol csapatok is.

háborút vívnak a hatalomért. Végül Atahualpa győzedelmeskedik a trón jogos örököse, Huascar felett.

1532. A spanyol konkvisztádor, Francisco Pizarro megérkezik az Inka Birodalomba. Cajamarcánál győzelmet arat az inka sereg felett, majd tőrbe csalja és meggyilkoltatja Atahualpát.

Az inkák az úgynevezett kiput használták az adatok feljegyzésére.

1572. A spanyol hódítók elfogják és lefejezik Túpac Amarut, az utolsó inka uralkodót. Végleg összeomlik az inkák ellenállása. Az inkák az egyik legősibb szövőalkalmatossággal, a hátszíj szövőszékkel készítették szőtteseiket.

33

Szürkegém

3. A franciák kenukon folytatták útjukat a Michigan-tavon. 1680 januárjában cölöpökből felhúzták a Miami-erődöt. Továbbhaladva elérték az Illinois folyót, s hozzákezdtek a Crèvecoeur-erőd felépítéséhez. La Salle utánpótlásért visszaindult a Frontenac-erődbe. Távollétében azonban emberei fellázadtak, lerombolták az erősséget, és Kanadába szöktek.

Illin

Sóni indián

Green-öböl

Michigan-tó

Prémvadász

M IAMI - ERŐD

Crèvecoeur-erőd

ERŐD

C RÈVECOEUR-

ois

Rejtélyes módon eltűnik a Green-öbölből az Ontario-tó felé vitorlázó Griffon: valószínűleg elsüllyedt egy viharban.

Felső-tó

A franciák a kenuikat vonszolják az Illinois jegén

Indián település az Illinois folyó partján

Mackinacsziget

io





Oh

34 Erie-tó

Niagara-vízesés

Ontario-tó

F RONTENAC - ERŐD

a Green-öbölig vitorlázott, ahol rengeteg szőrmét gyűjtött. A hódbőrökkel megrakott vitorlást visszaküldte az Ontario-tóhoz, ám a hazaúton a Griffonnak nyoma veszett.

A feltehetően 45 tonnás és 12 méter hosszú Griffon építése.

2. La Salle prémkereskedelemből igyekezett előteremteni felfedezőútjának költségeit. A Niagara folyó partján megépítette hajóját, a Griffont, s 1679 augusztusában embereivel

Huron-tó

Egy indián nyírfakéregből készít kenut

1. La Salle az Ontario-tó partján fekvő francia kereskedelmi állomásról, a Frontenac-erődből indult első felfedezőútjára. 1678-ban csónakkal eljutott az Erie-tóra, s közben érintette a Niagara-vízesést is.



35

nsas

La Salle keresztet állít a Mississippi deltájában, és a francia király nevében birtokba veszi Louisianát.

MEXIKÓIÖBÖL

A franciák a Prudhomme erődöt építik

Arka

A békepipa elszívása a barátság jele az indiánoknál.

ppi

Quapaw indián

Mississippidelta

Aligátor

M

issi ssi

4. 1682 februárjában La Salle kenukon mintegy 40 kísérővel indult útnak a Mississippin lefelé. Az Arkansas torkolatának közelében a quapaw törzs dobjainak hangjára lettek figyelmesek. Az indiánok barátságosan fogadták, s három napig vendégül látták az európaiakat. A mai Memphis közelében a franciák felépítették a Prudhomme erődöt. Az expedíció áprilisban érte el a nagy folyó deltatorkolatát.

Úton a Mississippi torkolata felé

A franciák legkiválóbb Amerika-utazóját, René-Robert de la Salle-t 1672-ben nevezték ki a „tengeren túli expedíciók vezetőjének”. Beutazta a Nagy-tavak, majd a Mississippi vidékét. 1687-ben a tengeren, négy hajóval és telepesekkel indult újabb expedícióra a folyamhoz. Ám a Mexikói-öbölben nem talált rá a torkolatra, s két évig kereste-kutatta embereivel a folyót. Kísérői végül megunták a céltalan bolyongást, és Navasotánál, a mai Texasban megölték.

A

La Salle

z Észak-Amerikát gyarmatosító hollandok, angolok és franciák az 1600-as évek elejétől kolóniák egész láncolatát hozták létre a keleti parton. A hatalmas és teljesen ismeretlen belső területek feltárásában és birtokbavételében a francia felfedezők jártak az élen, akik a Nagy-tavak felől hatoltak be a földrész szívébe. Közéjük tartozott René-Robert de la Salle is, akit legalább annyira hajtott a kíváncsiság, mint a francia korona amerikai birtokainak gyarapítása. Nagyszabású tervvel járult a Napkirály, XIV. Lajos elé: erődök egész sorát kívánta felépíteni a Mississippi folyó mentén, melynek felső szakaszát a jezsuita hittérítő, Jacques Marquette már 1673-ban feltárta. Az uralkodó támogatta ugyan az elképzelést, de pénzzel nem járult hozzá megvalósításához, így az utazó prémkereskedelemből teremtette elő a szükséges pénzt. 1682-ben indult útnak a „vizek atyja” felkutatására: kenuval ereszkedett le az Illinois folyótól egészen a Mississippi torkolatáig. A folyam egész vízgyűjtő területét Franciaország tulajdonának nyilvánította, s a gyarmatot királya tiszteletére Louisianának nevezte el.

LA SALLE UTAZÁSA A MISSISSIPPI FOLYÓN

KÉT ÓCEÁN MOSSA PARTJAIT...

ÉSZAK-AMERIKA MEGHÓDÍTÁSA 16. század első évtizedeire a spanyolok uralmát nyögte a karib-tengeri szigetvilág és KözépAmerika néhai indián birodalmai. A hódítók figyelme immár az ismeretlen észak-amerikai kontinens felé fordult. 1528-ban Pánfilo de Narváez úgy 600 emberével partra szállt Floridában, s megindult a szárazföld belsejébe. A konkvisztádorok sorait azonban hamar megritkította az éhínség, a betegségek és a bennszülöttek támadásai. Az életben maradt spanyolok a Mexikói-öböl partja mentén, tutajokkal igyekeztek eljutni Mexikóba, de hurrikán csapott le rájuk, sokan vízbe fúltak. A túlélőket, Alvar Núňez Cabeza de Vacát és három társát a yaqui indiánok mentették meg. Öt évig éltek közöttük, majd megszöktek, és több mint 2000 km-t gyalogoltak ‒ a mai Texason és Sonorán keresztül ‒, míg elértek Mexikóvárosba. Ebben az időben jelentek meg a franciák ÉszakAmerika keleti partvidékén, s egyre beljebb merészkedtek a mai Kanada területére. 1535-ben az I. Ferenc király szolgálatában álló Jacques Cartier expedícióival bejárta a Szent Lőrinc folyót és környékét. Barátságot kötött a huron indiánokkal, akik elvezették Hochelaga nevű településükre, a mai

A

Frobisher útvonala Hudson útja Franklin útja Amundsen útja

Victoriasziget

É S Z A KAMERIKA

Ellesmereszigetek

GRÖNLAND

BAFFINÖBÖL Vilmos király sziget Baffinsziget

HUDSONÖBÖL

ATLANTIÓCEÁN

Az évszázadok alatt sok felfedező életét követelte a Távol-Kelettel összeköttetést teremtő Északnyugati-átjáró felkutatása. 1906-ban a norvég Roald Amundsen haladt végig elsőként a tengeri útvonalon.

Montrealba. Ám az új francia gyarmat első lakói, a prémkereskedők és halászok csak az 1600-as évek elejétől, Samuel de Champlain érkezése után telepedtek le nagyobb számban a vidéken. Az „Új-Franciaország atyjának” is nevezett felfedező 30 évet töltött Kanadában. Keresztül-kasul beutazta a Szent Lőrinc folyó környékét, 1608-ban megalapította Québec városát, felvirágoztatta a szőrmekereskedelmet, s vele együtt a kolóniát. A 16. századtól sok európai hajós kereste a kanadai sarkvidék szigetlabirintusában a Távol-Keletre vezető tengeri utat. A rejtélyes Északnyugati-átjáró felkutatásában eleinte az angolok jártak az élen. 1576-ban Martin Frobisher eljutott egészen a Baffin-szigetig, ahol sárgán erezett, csillogó kövekre talált. Több tonnát vitt belőle Angliába, ahol rakományáról kiderült, mindössze értéktelen pirit, a „bolondok aranya”. 1610-ben Henry Hudson szentül hitte, hogy megtalálta a Csendes-óceán felé az átjárót, valójában azonban egy addig ismeretlen öböl (a mai Hudson-öböl) hatalmas víztükrén vitorlázott. A fagyok beálltával hajója, a Discovery, a jég fogságába került. Embereivel 1845-ben a tapasztalt sarkutazó, az angol Sir John Franklin indult az Északnyugati-átjáró megkeresésére, két kitűnően felszerelt hajója azonban eltűnt. Az 1847-től kiküldött mentőexpedíciók elhagyott tárgyakra, holttestekre leltek, majd 1859-ben a Vilmos király szigeten rátaláltak Franklin utolsó feljegyzésére. A beszámoló szerint hajói több mint egy évre a jég fogságában rekedtek. A legénység a kanadai szárazföldön igyekezett biztonságba jutni, de valamennyiükkel végzett a kegyetlen hideg.

36

rendkívüli szenvedések közepette áttelelt, de amikor a tavaszi olvadást követően tovább akart hajózni, a legénység ellene fordult. A kapitányt kisfiával és néhány hű tengerészével meleg ruha, élelem nélkül csónakba rakták, és sorsára hagyták. Nagy-Britannia 13 észak-amerikai gyarmata 1776ban elszakadt az anyaországtól, s csapataik a függetlenségi háborúban legyőzték az angol hadsereget. 1783-ban Anglia elismerte az Egyesült Államok önállóságát. Határait az atlanti partok és a Mississippi jelölte ki. Az ország harmadik elnöke, Thomas Jef-

KRONOLÓGIA 1527–28. A spanyol Pánfilo de Narváez partra száll Floridában, több száz embere közül csak négyen maradnak életben.

1528–36. Narváez expedíciójának egyik túlélője, Alvar Núňez Cabeza de Vaca gyalogszerrel átszeli Texast, és eljut Mexikóvárosba. 1539–42. A spanyol

Samuel de Champlain

Hernando de Soto vezette a huron indiánok soraiban expedíció Floridában, majd harcolt az irokézek ellen a mai Georgia és Alabama vívott háborúban. államban kutat arany után, többször összecsap az indiánokkal. A spanyol konkvisztádor az első európai, aki megpillantja a Mississippi folyót.

1576. Az angol Martin Frobisher eljut a Baffin-szigetre. 1610–11. Henry Hudson angol tengerész felfedezi a róla elnevezett öblöt.

1682. A francia René-Robert de la Salle eléri a Mississippi deltatorkolatát. Lewis és Clark nem csupán lenyűgöző tájakról, ismeretlen indián törzsekről hozott hírt. Új állatfajokkal találkoztak, mint például grizzlymedvékkel. A két vadállat csaknem szétmarcangolta őket.

ferson 1803-ban megvásárolta Louisianát Napóleontól, s a következő évben expedíciót indított útnak az ismeretlen nyugati tájak feltárására. A feladatra személyi titkárát, Meriwether Lewist kérte fel, aki megosztotta a „felfedező-alakulat” vezetését barátjával, a jóval tapasztaltabb William Clarkkal. Negyven főt számláló csapatukkal kenukon eveztek fel a Missourin, majd lóháton átkeltek a Sziklás-hegységen. Ezután a Columbia folyón leereszkedtek a Csendes-óceánig, ahonnan 1806-ban tértek vissza Saint Louisba. A két felfedezőt, akik több mint 12 000 kilométert tettek meg útjuk során, hősöknek kijáró ünnepléssel fogadta a város. Alig telt el néhány év, s megjelentek az első telepesek az amerikai Nyugaton.

1804–06. Két amerikai utazó, Meriwether Lewis és William Clark bejárja Észak-Amerika nyugati tájait. 1906. A norvég sarkkutató, Roald Amundsen elsőként hajózik át az Északnyugati-átjárón. 1842-ben John Frémont tábornok tűzte ki az Egyesült Államok zászlaját a Sziklás-hegység legmagasabb csúcsára.

37

Paradicsommadár

Tövises rája

ÚJ-GUINEA

Dugong

Cook kapitány II. György király nevében felvonja a brit lobogót

NA

Kenguruvadászat

3. Augusztusban a kapitány Nagy-Britannia nevében birtokba vette Ausztrália keleti partját, és a gyarmatot az ÚjDél-Wales névre keresztelte. Ezután az Endeavour hazafelé vette az irányt, és 1771 júliusában megérkezett Angliába. A legénység egyetlen tagja sem halt meg a C-vitamin hiánya miatt fellépő skorbutban. Cook ugyanis rájött, hogy savanyú káposzta fogyasztásával megelőzhető a betegség.

GY KO RA LL ZÁ TO NY

AUSZTRÁLIA

Az Endeavour zátonyra fut a Nagykorallzátonyon

Új növény- és állatfajokat tanulmányozó tudósok

2. Cook Kelet-Ausztrália mentén vitorlázva feltérképezte az ismeretlen, több ezer kilométer hosszú partvidéket. Júniusban hajója zátonyra futott a Nagy-korallzátonyon, s javítása hónapokig tartott.

Vörös lonc



Botanyöböl

A maorik hajói, a wakák

Északisziget James Cook kapitány

A

N

D

Maori család

James Cook, egy yorkshire-i napszámos fia ifjúkorában az Északi-tengert járó szénszállító hajókon szolgált, mielőtt 1735-ben jelentkezett a hadiflottához. Negyvenéves korában léptették elő tisztté, s lévén tapasztalt tengerész és kitűnő navigátor, kinevezték a déltengeri expedíció parancsnokává.

38

É JZ Ú

1770 áprilisában Cook megérkezett Ausztráliába, és horgonyt vetett a Stingray-öbölben. A két természettudós, Banks és Solander garmadával gyűjtötte a soha nem látott növényeket, ezért kapta a part a Botany Bay, azaz a „Növénytan öble” nevet. A felfedezők ámulva szemlélték a különös állatokat is ‒ a kengurut „egyfajta szarvasbikának” vélték.

L

TA S M A N I A

Délisziget

Tetovált arcú maori harcos

1. Az Endeavour 1768 augusztusában hagyta el Angliát, fedélzetén a 80 főnyi legénységen kívül 11 tudós is utazott, köztük Joseph Banks, a kiváló botanikus. Cook a Horn-fokot megkerülve, 1769 áprilisában érkezett Tahitira, és június 3-án a csillagászok társaságában szemtanúja lehetett a Vénusz áthaladásának. Ezt követően bejelentette a küldetés másik feladatát. Bár a tengerészek vonakodtak elhagyni a mesésen szép szigetet, a hajó három hónap után vitorlát bontott, és a parancs szerint délnyugatnak vette az irányt. A kapitány a Csendes-óceán ismeretlen déli vizein Terra Australisnak nyomát sem lelte, helyette Új-Zélandra vetődött. Az Északi- és a Déli-szigetet egyaránt körülhajózta, feltérképezte partvonalukat, s találkozott az őslakos maorikkal is.

Az Endeavour Cook kapitány szokatlan vízi járművet szemelt ki az utazásra. Átalakítása előtt az Endeavour (Törekvés) szénszállító hajó ‒ háromárbocos bark ‒ volt, hasonló azokhoz, melyeken ifjúkorában vitorlázott az Északi-tengeren. Az alig 35 méter hosszú, kissé lomha, ám igencsak tágas vitorlás tekintélyes mennyiségű rakományt és népes legénységet szállíthatott.

Ta h i t i

A Vénusz átvonulását megfigyelő tudósok Tahiti varázslatos partvonala

Az Endeavour fedélzetén

Delfinek

Vörösfarkú trópusimadár

DÉLI CSENDESÓCEÁN

A DÉLTENGEREK HAJÓSA AZ ENDEAVOUR LEGENDÁS ÚTJA brit Királyi Természettudományos Társaság ‒ az Admiralitás lordjaival egyetértésben ‒ 1768-ban James Cookot jelölte ki egy csendes-óceáni tudományos expedíció vezetésére, és kinevezték az Endeavour parancsnokának. A tudós társulat azzal bízta meg, hogy induljon Tahiti szigetére, ahol a szakembereknek fontos csillagászati megfigyeléseket kellett végezniük. Kiszámították, hogy 1769 júniusában a Vénusz bolygó áthalad a napkorong előtt, s a ritka égi jelenség segítségével pontosan meghatározható a Nap és a Föld távolsága. De a kapitány titkos parancsot is kapott feletteseitől, amit csak Tahitin olvashatott el. Ebben arra utasították, hogy találja meg Terra Australis Incognitát ‒ az „Ismeretlen Déli Földet” ‒, kutassa fel kincseit, és nyilvánítsa Nagy-Britannia birtokává. Akkoriban sokan hittek a messzi délen „rejtőző” óriási földrész létezésében: a titokzatos kontinenst még a korabeli térképeken is jelölték.

A

Az Endeavour nem volt gyors, de biztonsággal szelte a hullámokat.

39

COOK KAPITÁNY UTAZÁSAI indössze egy évvel hazatérése után Cook kapitány újra vitorlát bontott. Ezúttal két hajóval, a Resolutionnal és az Adventure-rel a mitikus „Terra Australis” felkutatására indult. 1772ben az afrikai Fokvárostól délre vitorlázott, és 1773 januárjában ‒ a történelemben elsőként ‒ átszelte a déli

M



P LYMOUTH

ÉSZAKI AT L A N T I ÓCEÁN

E U R Ó PA

sarkkört. Noha körülhajózta, s alig 160 kilométerre megközelítette az Antarktiszt, útját állták az áthatolhatatlan jégmezők, és sohasem pillanthatta meg a „hetedik földrészt”. 1775-ig bejárta a Csendes-óceán hatalmas déli térségét, ismét ellátogatott Tahitire és Új-Zélandra, s végleg megcáfolta a feltételezett földrész, a „Terra Australis” legendáját. Ekkor fedezte fel Tonga szigetét, az Új-Hebridákat, Új-Kaledóniát meg Dél-Georgiát, s nemcsak elkeresztelte, hanem fel is térképezte valamennyit. Szinte meg sem pihent a több éves expedíció után, 1776-ban már a Csendes-óceán északi vizei felé tartott, hogy nyugatról, a Bering-szoros felől találjon rá az Északnyugati-átjáróra. 1779-ben télire visszatért Hawaii szigetére

ÁZSIA 

M AKAÓ

AFRIKA INDIAI-ÓCEÁN



D É LAMERIKA

J AKARTA

AUSZ



F OKVÁROS

DÉLI AT L A N T I - Ó C E Á N

Jóreménység foka

DélGeorgia

DÉLI-ÓCEÁN

A N TA R K T I S Z 40

Cook kapitány először a Lono isten tiszteletére rendezett ünnepség idején kötött ki Hawaii szigetén. Az őslakók istennek kijáró hódolattal fogadták. Legközelebbi látogatásán viszont egy elcsent csónak miatt összetűzésbe keveredett a bennszülöttekkel, akik több társával együtt felkoncolták.

Bering-szoros Szibéria

Alaszka

‒ amit egy évvel korábban maga fedezett fel ‒, összekülönbözött a polinéz őslakókkal, s egy szerencsétlen csetepatéban életét vesztette. Legénysége ‒ helyettese, Charles Clarke vezetésével ‒ még egyszer elindult északra, ám a következő évben ÉSZAKeredménytelenül tért vissza Nagy-Britanniába. AMERIKA

BERINGTENGER ÉSZAKI CSENDESÓCEÁN Japán

Hawaii Második út 1772‒75 Harmadik út 1776‒79 Cook legénységének hazatérése 1779‒80

Fi d z s i To n g a

D É LAMERIKA

Szamoa Ta h i t i

Húsvét-sziget

TRÁLIA Új-Zéland

DÉLI CSENDESÓCEÁN

H o r n- f o k

41

42



AT L A N T I ÓCEÁN

LUANDA

Boma



2. Livingstone 1853-ban bennszülött kísérőivel csónakon indult felfelé a Zambézin. 1854-ben elérték Luandát, majd az Afrika-kutató visszatért Seshekébe. Onnan 1855-ben, a folyamon leereszkedve, keletnek vette az irányt. Útközben rátalált a Viktóriavízesésre, s 1856-ban megérkezett Quelimane városába.

Stanley leereszkedik a Kongó folyón

Ko n g ó

i béz



Rabszolgák

Livingstone a Zambézin

Bennszülött segítői viszik Livingstone holttestét

Viktóriavízesés



Ngami-tó

S ESHEKE

Z ANZIBÁR Tanganyika-tó

N YANGWE

Kannibálok támadása

Stanley szétszedhető hajója, a Lady Alice

Viktóriató

Orvosságos láda

S ENA

A Ma Robert gőzhajó

Q UELIMANE

ma

M IKINDANI u Ruv

Fatörzsből kivájt csónak

Nyasza-tó

Elefánt

Zsiráf

Bennszülött település

A Lady Alice a Viktória-tavon

Zanzibár

Stanley expedíciója útra kel

3. Stanley 1874-ben visszatért Afrikába, és Zanzibárból 700 fős karavánnal útra kelt Afrika belsejébe. Eljutott a Viktória-tóhoz, s a Lady Alice-szel körbehajózta: ezt a több darabra szétszedhető bárkát a felszereléssel együtt cipelte a több tucat teherhordó. Megbizonyosodott róla, hogy Speke korábbi felfedezése helytálló, a tó valóban a Fehér-Nílus forrása.

A két felfedező vitorlázik a Tanganyika-tavon

Sir Henry Morton Stanley



Úton a Ngami-tóhoz

Zam Csimpánzok

L u a la b a

Livingstone az európaiak közül elsőként pillantja meg a Viktória-vízesést.

4. Stanley a szárazföldön, Ujijit érintve vezette nyugat felé csapatát. Megkerülték a Tanganyika-tavat, majd a Lualabán csónakokon leereszkedtek egy még hatalmasabb, mindaddig ismeretlen folyóig, a Kongóig. Ennek völgyében haladtak tovább. Tucatnyi zuhatagon, vízesésen verekedték át magukat, végül 1877 augusztusában elérték Ko n g az Atlanti-óceánnál fekvő ó Bomát. Az embereknek alig fele élte túl az expedíciót.







S h ir e

M ABOTSA

KOLOBENG









Víziló

A

INDIAIÓCEÁN

Dau (arab vitorlás hajó)

1871-ben a nagy amerikai lap, a New York Herald tulajdonosa egyik tudósítóját, Henry Morton Stanleyt bízta meg a néhány évvel korábban eltűnt Livingstone felkutatásával. A brit származású újságíró a kelet-afrikai Zanzibárból indult el, a régi karavánutakat követve, s a Tanganyika-tó melletti Ujiji városában megtalálta a legendás Afrika-kutatót. Ekkor hangzottak el híressé vált köszöntő szavai: „Dr. Livingstone, ha nem tévedek.” Stanley 1872 márciusában hazaindult, Livingstone azonban nem tartott vele Angliába. Megrendült egészsége dacára tovább kutatta a Nílus forrását.

Találkozás Ujijiben

opo

skót orvos és misszionárius, David Livingstone 1840-ben érkezett Fokföldre. Az őslakók megtérítésének szándékával lépett Afrika földjére, s idővel a földrész legnevesebb kutatója lett. 1849-ben, első felfedezőútján ökrösszekérrel vágott át a Kalahárin, s a sivatag belsejében rábukkant a Ngami-tóra. 1853-ban feltárta a Zambézi felső folyását. Úgy vélte, a folyamon a brit hittérítők és kereskedők eljuthatnak a fekete kontinens belsejébe. E „vízi országút” megnyitásának reményében kutatta végig a Zambézit, s utazta keresztül Afrikát. Az expedíció során azonban világossá vált, hogy a zúgók és vízesések miatt a nagy folyón lehetetlen végighajózni. Később Ma Robert nevű gőzösével elérte a Zambézi torkolatát, de bejárta a Shire folyót és a Nyasza-tavat is. Eltökélten kutatta a Nílus forrását, végül 1873-ban az általa felfedezett Bangweulu-tó közelében érte a halál. Kívánsága szerint szívét Afrikában temették el. Holttestét hű fekete emberei bebalzsamozták, s a vállukon vitték több mint ezer kilométeren át Zanzibárig, hogy Londonban temethessék el.

LIVINGSTONE ÉS STANLEY

A FEKETE KONTINENS

megy Kurumanba.

Oroszlán támad 1. Hittérítőként Livingstone Strucc Livingstone-ra először Kurumanban Mabotsában. K URUMAN rendezte be szállását. Hamarosan azonban északabbra, Mabotsában alapított missziós telepet, ahol megtámadta, és kis híján széttépte egy oroszlán. A Kalahári-sivatagot átszelve, 1851-ben jutott el Seshekébe, s barátságot kötött a kololo törzs főnökével. Ezen a helyen látta meg először a hatalmas Livingstone ökrösszekérrel Zambézi folyót. F OKVÁROS

David Livingstone

K A L A H Á R I - S I V ATA G p Lim

43

ÚTON AFRIKA SZÍVÉBE 18. századra a portugál és angol hajósok részletesen feltérképezték Afrika teljes partvonalát, de a kontinens belseje változatlanul fehér folt maradt. Az európaiak fantáziáját izgatták a még ismeretlen tájak, így például a Niger folyó vidéke, amiről úgy vélekedtek, titokzatossága és a rémisztő legendák ellenére nagyszerű kereskedelmi lehetőségeket tartogat. A „fekete kontinens” tudományos feltárásának elősegítésére 1788-ban megalakult a Sir Joseph Banks vezette Afrika Társaság. A tudós szervezet Nyugat-Afrika belső vidékeinek felfedezését tűzte célul, s e veszélyekkel teli feladattal a merész, becsvágyó fiatal orvost, Mungo Parkot bízták meg. A skót utazó 1795-ben végighajózott a Gambia folyón, s a Szenegálon átkelve haladt tovább úti célja, a Niger felé. Útközben a bennszülöttek mindenétől megfosztották, rengeteget koplalt, láz verte le a lábáról, de a megpróbáltatások ellenére 1796 júliusában elérte a folyót. Meglepődve tapasztalta, hogy vize nyugatról hömpölyög keletnek,

A

1830-ban az angol testvérpár, Richard és John Lander a nyugat-afrikai Bussából indult a Niger alsó folyásának feltérképezésére. Útjuk során rátaláltak Mungo Park 1805-ben eltűnt expedíciójának nyomaira. A tengerpart felé tartva maguk is bennszülöttek fogságába estek, de sikerült megszökniük, és az európai felfedezők közül elsőként jutottak el a folyó óriási deltatorkolatáig.

44

Az 1820-as években a párizsi Földrajzi Társaság díjat ajánlott fel annak az európainak, aki eljut a legendákkal övezett Timbuktuba, s élve visszatér onnan. 1827-ben a francia René Caillié vállalkozott a lehetetlennek tűnő feladatra. Nyugat-Afrikába hajózott, és körülbelül 2400 km-t utazott a Szahara déli peremének titokzatos városáig. A mohamedánok kíméletlenül végeztek az arra vetődő „hitetlen” keresztényekkel, ezért Caillié álruhát öltött, s arab kereskedőnek adta ki magát. Megérkezésekor csalódottan látta, hogy a gazdag, palotákkal ékes „Aranyváros” pusztán mese ‒ a helybéliek egyszerű vályogházakban élnek.

vagyis épp ellenkező irányba, mint ahogy azt az európai geográfusok gondolták. 1805-ben ismét Afrikába utazott, s ezúttal több mint 1600 kilométeren át követte a Niger folyását a földrész belsejében. Az expedíció során legtöbb társa meghalt, s amikor a mai Nigériában, a Bussa-vízesésnél a hauszák rajtaütöttek csónakján, a menekülő Park vízbe fúlt.

1830. Az angol Lander fivérek végighajóznak a Nigeren, és felfedezik a folyó deltatorkolatát.

1849–55. A német Heinrich Barth feltárja NyugatAfrikát és a Szaharát. Cailliéhez hasonlóan, álruhában felkeresi Timbuktut, s az addigi legrészletesebb beszámolót készíti a városról. 1857‒58-ban az angol Richard Burton és John Hanning Speke Kelet-Afrikában kutatott a Nílus forrása után. Felfedezték a Tanganyika-tavat, majd Speke ‒ beteg társát hátrahagyva ‒ rátalált a Viktória-tóra.

keletről nyugatra átszeli Afrikát.

1857–58. Az angol Richard Burton és John Speke a Nílus forrását keresi Kelet-Afrikában.

KRONOLÓGIA

1862. Speke a Viktória-tótól

1768–73. A skót James Bruce az Etióp-magasföldön

északra felfedezi a Ripon-vízesést, amit a Nílus forrásának vél.

megleli a Nílus egyik ága, a Kék-Nílus forrását.

1788. Sir Joseph Banks más angol tudósokkal

1874–77. Az angol Henry Morton

megalapítja a Afrika Társaságot.

Stanley végighajózik a Kongón.

1795–1797. A skót Mungo Park rátalál a Niger folyóra, és eljut annak alsó szakaszáig.

1827–28. René Caillié francia utazó arab kereskedőnek öltözve eljut Timbuktuba.

1893–95. Az angol Mary Kingsley két utat tesz Nyugat-Afrikába, tanulmányozza a növény- és állatvilágot.



TANGER

1853–56. A skót David Livingstone első európaiként



A térkép a Szahara, illetve Nyugat- és Kelet-Afrika európai felfedezőinek 18‒19. századi útjairól nyújt áttekintést. Összehasonlítva a korábbi utazók, így például Ibn Battúta hatalmas területeket érintő barangolásaival, szembetűnő, mennyire lassan haladt az afrikai kontinens belsejének feltárása.

T RIPOLI

Ní

lus

SZAHARA

A bennszülött törzsfők hatalma olykor több népre is kiterjedt.



T IMBUKTU ge



Ni

K ARTÚM

r



K ANO



Y OLA

Viktória-tó n Ko

gó



Park útja Caillié útja a Lander fivérek útvonala Barth útvonala Burton és Speke útja Speke 1. expedíciója Speke 2. expedíciója

Nílus

AFRIKA

TABORA

45

2. Az Oregon-ösvény a Platte folyó menti füves pusztákon haladt a Laramie-erődig. Az első komoly akadályt a Szikláshegység jelentette. A szekérkaravánokat a vidéket kitűnően ismerő prémvadászok, a „hegyi emberek” vezették át a Déli-átjáró alacsony nyergén a Snake-folyó Telepes család tutajjal völgyébe, ahol folytatereszkedik le a Columbia hatták útjukat nyugat felé.

1. Sok telepes igyekezett az oregoni Willamettevölgybe, ahová a Szikláshegység égbeszökő, télen járhatatlan vonulatain át vezetett az út. Néhány merész vállalkozó az utolsó néhány száz kilométert a Columbia folyón tutajon leereszkedve tette meg.

Columb

ia

folyón.

T HE D ALLES 

OR

C S E N D E S - P ORTLAND  ÓCEÁN

EG

Új farm Oregonban

O

S

N -Ö

Z

SV É

I

NY

Grizzly medve

K L

OREGON

Á

B OISE - ERŐD 

S

Sn ak e

Telepesek indiánokkal üzletelnek „Hegyi ember”

H ALL- ERŐD 

Földfoglalók érkeznek Oregonba

NIA OR LIF KA

Hu

mb

old

t

LIF KA

S AN F RANCISCO

46

koponya

Száraz bölénytrágyából rakott tábortűz A kiszáradt szekérkereket vízzel itatják át

B RIDGERN a g y ERŐD sóstó  S ALT L AKE C ITY

Csörgőkígyó

 S UTTER- ERŐD 

San Francisco kikötője

A NI R O

NY VÉ S -Ö Ökör-

Aranyásók

4. A Nagy-sóstónál az Oregon-ösvény kettéágazott: a délnek forduló Kaliforniaösvény gyilkos sivatagokon át, magas hegycsúcsok között vezetett a Sacramento folyó termékeny völgyéig. A perzselő hőségben sok igásállat elpusztult. Az utazók az összeszáradt kocsikerekeket a folyóknál vízbe áztatták, másképp menet közben leestek volna róluk a vasabroncsok.

A „Mormonösvény” vándorai

A mormonokat, a furcsa hitelveket ‒ többnejűséget, halottak keresztelését, többistenhitet ‒ valló keresztény felekezetet 1846-ban elüldözték Illinoisból. Új otthont keresve keltek át a Déli-átjárón, majd a „Mormon-ösvénynek” is nevezett úton jutottak el a Nagy-sóstóhoz, ahol megalapították Salt Lake Cityt.

-

3. Az Oregon-ösvényt övező füves síkságokat sziúk és más indián törzsek lakták. Ősidők óta háborítatlanul éltek a prérin, bölényre vadásztak, prémekkel kereskedtek. Fapóznákra feszített, összevarrt állatbőrökből készült sátraikat, a tipiket bárhol könnyen felverhették. A törzsek között gyakran lángoltak fel vad harcok a vadászterületekért.

EKHÓS SZEKÉRREL A VADNYUGATON ÁT KARAVÁNOK AZ OREGON-ÖSVÉNYEN 19. század elején az Egyesült Államok óriási területekkel gyarapodott. Az 1840-es évekre a Mississippitől a Sziklás-hegységig nyúló prérin kívül Kalifornia, valamint a mai Utah, Colorado és Új-Mexikó állam is a birtokába került. Az a hír járta, hogy Oregonban ‒ így nevezték akkoriban az Alaszkától egészen Kaliforniáig húzódó csendes-óceáni partvidéket ‒ termékeny szűzföldek, dús legelők várnak a letelepülőkre. Mivel keleten már alig akadt megművelhető földterület, a csábításnak engedve tízezrek hagyták el otthonukat örökre, s vágtak neki az Oregon- és a Kalifornia-ösvényen a „Vadnyugat” meghódításának. A karavánutakon vándorló pionírokat ‒ azaz úttörőket ‒ éhség és szomjúság gyötörte, sokakkal útonállók végeztek.

A Bölényre vadászó indiánok

-

H E

Laramieerőd

Independence Rock Y Déli- S É hágó G G

Szekértábor

 L ARAMIE - ERŐD

Nort

h Pla tte

Platte



ri

Sziú indián

ou

K EARNY- ERŐD

ss

Pionírok kelnek át a Platte folyón

Folyami gőzös a Missourin

Mi

Chimney Rock

Gázlón átkelő pionírok

Kansas

ÖKRÖSSZEKÉR-KARAVÁN Az Oregon felé tartó telepesek ökrök vontatta ekhós szekereken utaztak. A ponyvával fedett kocsikra csak a kisgyermekek és a betegek ülhettek fel, a gazdák gyalog vezették az állatokat. A vizet a batárok oldalára felszíjazott hordókban szállították. A meredek lejtőkön gyakran a kerekek alá tett farönkök segítették a felés lejutást; ezeket ugyancsak magukkal cipelték, a szekér farára erősítve.

I NDEPENDENCE 

Az Oregon-ösvény a mai Missouri államból, Independence városából indult. Határában olykor tömegével táboroztak az útra készülődő telepesek. Telepesek tábora

47

IRÁNY NYUGAT! 19. század derekán az Észak-Amerikán átutazó, Oregon felé tartó földfoglalókat a Mississippitől nyugatra végtelen kiterjedésű füves pusztaságok fogadták. A prérin élő indiánok korántsem örültek az 1830-as évektől mind nagyobb számban érkező telepeseknek. A Vadnyugat szívébe vezető Oregon-ösvény csak azután nyílhatott meg, hogy az amerikai kormány megállapodott a sziú törzsek képviselőivel, s a karavánok szabad átvonulásáért évente meghatározott összeget fizetett. Másfél évszázada nyoma sem volt városoknak a határvidéken, akkoriban még csak az első erődök épültek a karavánút mentén. A gerendavárak egyszerre voltak katonai őrállomások és kereskedelmi gócpontok, ahol a fehér kereskedők takaróért, szövetért, tűzfegyverért és szeszes italért ‒ „tüzes vízért” ‒ felvásárolták a prémeket az indiánoktól. A helyőrség feladatai közé tartozott a vándorlók ellenőrzése és nyilvántartásba vétele. Az erődök falai között felszerelést, élelmiszert halmoztak fel, hogy a sok száz kilométeres út előtt a telepesek szükség szerint feltölthessék készleteiket. Az ekhós szekerek rendszerint több tonnányi rakományt

A

A „hegyi emberek” baráti, olykor rokoni kapcsolatot ápoltak az indiánokkal.

Egy telepes az Independence Rock gránitjába vési a nevét.

szállítottak, a családok az elemózsián kívül magukkal vittek mindent ‒ szerszámokat, bútorokat, konyhafelszerelést ‒, amire új otthonukban szükségük lehetett. A Platte folyó mentén nyugatnak tartó karavánok előtt hatalmas falként magasodtak a Szikláshegység vonulatai. A vándorlók

Éjszakára az utazók körben állították fel ekhós szekereiket, középen felverték sátraikat, s ide terelték állataikat is. A „corral”, azaz szekértábor védelmet nyújtott a vadállatok és a mindenütt garázdálkodó útonállók ellen.

Ezen a korabeli felvételen az ekhós szekerei mellett pihenő népes telepes családot örökített meg a fényképész. Az Oregonba vagy Kaliforniába tartó pionírok gyakran találkoztak „visszafordulókkal”, akiket megtörtek az út fáradalmai, s inkább visszatértek keletre.

48

szívesen fogadták fel vezetőként a vadont jól ismerő, „hegyi embereknek” nevezett prémvadászokat, trappereket (csapdaállítókat). A hegygerincek között már korábban felfedeztek egy viszonylag jól járható útvonalat, a Déli átjárót, amelyen az évtizedek alatt utazók százezrei keltek át, s mentek tovább nyugatra. Valamennyien megpihentek a hágó bejáratánál álló Indepence Rocknál, sokan még a nevüket is belevésték a kietlen táj fölé magasodó gránitsziklába.

KRONOLÓGIA 1841. A pionírok első csoportja, körülbelül 100 farmer és családja a Bidwell-Bartleson csoportban, elindul Kaliforniába. Útjuk során néhányan úgy döntenek, Oregonban telepednek le.

1843. Az első nagyobb bevándorlás Oregonba: több mint 800 ember érkezik meg új hazájába.

1846. A Brigham Young vezette mormonok az Oregonkaravánúton nyugatra indulnak, majd Utah felé veszik az irányt.

1848. Kitör a kaliforniai aranyláz. A következő hét évben mintegy 300 000 aranyásó érkezik a délnyugati államba az USA-ból, és a világ minden tájáról.

1854–57. Az első sziú háborúban sok utazó esik a hadiösvényre lépett indiánok áldozatául. 1859. Megjelennek az első postakocsik.

1860. A Kalifornia-ösvényen megindul a Pony Express nevű postajárat. A küldeményeket egymást váltó lovas futárok továbbítják.

1861. Kiépül az első távíróvonal a nyugati és keleti part között, csődbe megy a Pony Express.

1869. Megépül az észak-amerikai földrészt átszelő, azaz transzkontinentális Union Pacific vasútvonal ‒ végképp leáldozik a szekérkaravánok korszaka. Nevét (Függetlenség-szikla) onnan kapta, hogy a karavánoknak július 4-ig, a függetlenség napjáig mindenképpen el kellett jutniuk a lábához. Ellenkező esetben az életükkel játszottak, ugyanis a nagy havazások kezdete előtt aligha érhettek célba. Intő példaként lebegett mindenki szeme előtt egy 1846-os expedíció borzalmas tragédiája. George Donner és 87 pionír a hóviharok miatt a Sierra Nevada hegyláncai között rekedt. Miután élelmük elfogyott, sokan az éhségtől félőrülten halott társaik húsát ették meg. A hegyekben a farkasordító telek, a kietlen sivatagokban a forróság tette próbára a telepeseket. A veszélyek dacára mégis mind több önkényes földfoglalót ragadott el az Oregon-láz, a távoli termékeny földek, a jobb élet és a meggazdagodás ígérete.

1848-ban aranyat találtak Kaliforniában, ahová a következő évben tömegével érkeztek a „negyvenkilencesek”, az aranyláz szerencsevadászai. Nap mint nap nekiláttak az aranymosás kemény munkájának. Kiásták, majd átszitálták vagy mosótálban forgatták a hegyi folyók, patakok iszapját, hátha aranyrögökre találnak. Többségüknek ábránd maradt a gyors meggazdagodás.

49

50

Átkelés a sivatagon

Bennszülött harcosok

2. Félúton, Cooper Creeknél kettévált az expedíció: William Brahe a csapattal a folyónál maradt, míg Burke és Wills két társukkal, John Kinggel és Charles Grey-jel észak felé indult. 1861. február 10-én elérték a Carpentaria-öblöt, de a Flinders folyó mangrove-mocsarai útjukat állták, így a tengert nem láthatták. Kimerülten vánszorogtak visszafelé a találkozási ponthoz. Útközben a beteg Grey meghalt. Bordás krokodilok

Mangrove-mocsarak

Emu

A Cooper Creek-i tábor

A „Dig Tree” Cooper Creeknél a törzsébe vésett üzenettel

3. Amikor visszaértek a Cooper Creekhez, a négy hónapja várakozó Brahe már kiürítette a tábort ‒ mindössze nyolc órával előttük indult haza. A tartalékokból azonban több hétre elegendő élelmiszert hagyott hátra. Az elásott készletek helyét egy eukaliptuszfa törzsébe vésett üzenet jelölte: „Áss három láb mélyre!”.

Patkány

Ausztrál levesteknős

CARPENTARIAÖBÖL

A

Robert Burke

William Wills

Sokan rossz döntésnek vélték Burke jelölését az expedíció vezetésére. Nem ismerte az ausztrál vadont, s felfedezőként is tapasztalatlan volt. Helyettese, William Wills ‒ foglalkozását tekintve sebész ‒ részletes naplót vezetett az utazásról.

19. század közepére Ausztrália keleti és déli partvidékét már feltárták, de középső területeire még a legelszántabb utazók sem jutottak el. A kontinens belsejének felfedezésére Victoria tartomány kormánya hatalmas összeget áldozott. Délről indulva kellett elérni az északi tengerpartot, vagyis átszelni az egész földrészt. A választás Robert OʼHara Burke-re, az ír származású rendőrfelügyelőre esett, aki sokkal inkább kalandos múltjával, elszántságával, mintsem gyakorlati tapasztalataival és tudományos felkészültségével győzte meg alkalmasságáról a kétkedőket. A „viktoriánus felfedező expedíció” 1860. augusztus 20-án népünnepélynek beillő búcsúztatás közepette indult útnak Melbourne-ből. Ennél nagyobb és költségesebb kutatóutat sem előtte, sem utána nem szerveztek Ausztráliában. A csapat 23 lóval és 26 ‒ Indiából hozatott ‒ tevével vágott neki a kalandnak. 1861 februárjában Burke és helyettese, William Wills elsőként jutott el az északi Carpentaria-öbölig, ám a visszaút tragédiába torkollt. Hónapokig tartó bolyongás után végzett velük az éhség és a kimerültség.

BURKE ÉS WILLS EXPEDÍCIÓJA

A VILÁG DÉLI VÉGÉN

Co ope r C ree k Az őslakók fúvós hangszere, a didgeridoo

MOOTWINGEE

rr Mu ay Kacsacsőrű emlős

M ENINDEE

Kígyó

 

Kengurupatkány

M ELBOURNE

B ENDIGO

S WAN H ILL

B ALRANALD

Kenguru

Erejük azonban rohamosan fogyott, végül 1862 júniusában Burke és Wills belehalt a betegségekbe és az éhezésbe. King a bennszülötteknek köszönhette életét, akik főtt patkányhússal táplálták. Pár hónappal később talált rá a mentőcsapat.

Ünneplő tömeg búcsúztatja Burke csapatát Melbourne-ben

4. Burke nem eredt Brahe nyomába, úgy döntött, társaival inkább a Cooper Creektől 214 kilométerre lévő Mount Hopeless rendőrállomása felé veszi útját. Amikor elfogyott az élelmük, egy sokfelé előforduló növénnyel, a narduval csillapították éhségüket.

Burke, Wills és King Mount erejük végső megfeszítésével Hopeless felé vánszorognak

Nardu és spóratokja



Az expedíció keresztülhalad Délkelet-Ausztrália bozótos vidékén

1. 1860 októberében a 19 fős társaság elérte Mootwingee-t, az ausztrál bennszülöttek egyik legszentebb helyét. Szikláira ember- és állatalakok sokaságát vésték az őslakók, sok helyütt saját tenyérlenyomatukat is megörökítették.

Bennszülöttek sziklarajzai

Dingó

 

51

AUSZTRÁLIA FELFEDEZÉSE usztrália őslakói úgy 30 000 éve települtek át Délkelet-Ázsiából, s népesítették be a kontinenst. Az angol hódítóktól kapták az „aboriginal” ‒ azaz a „kezdetektől ott élő”‒ nevet. Cook kapitány bátor, zárkózott népként emlékezett meg róluk. „Valójában sokkal boldogabbak, mint mi, európaiak ‒ írta hajónaplójába ‒, a Föld és a tenger kérés nélkül ellátja őket mindennel, amire szükségük van”. Életmódjuk a kőkorszakot idézte, kisebb hordákban vándorolva vadásztak és gyűjtögettek. A fémeket nem ismerték, a zsákmányt kő- és csonthegyű dárdákkal és sajátos hajítófegyverükkel, a bumeránggal ejtették el. A sivatagban is tévedhetetlenül rátaláltak a vízlelőhelyekre. Tudták, hogyan tehetik ehetővé a mérgező növényeket, s hol lelhetnek csemegének számító hernyókra. Háborítatlan életüknek a 18. század végén a gyarmatosítók érkezése vetett véget. Az angol telepesek rátették kezüket a földjeikre, a kíméletlen népirtás és a behurcolt betegségek nyomán az őslakosság száma az 1930-as évekre alig a harmadára csökkent. Az első európaiakat a véletlen sodorta Ausztrália partjaihoz. 1606-ban a holland Willem Jansz a Jáva szigetén alapított kereskedőállomásra, Bataviába ‒ a mai Jakartába ‒ tartott. Hajója, a Druyfken azonban a Carpentaria-öbölbe vetődött, s a kapitány partra is

A

A gyarmatosítók által primitív „vadembereknek” tartott bennszülöttek gazdag hagyományokat, sok ezer éves hiedelmeket őriznek. Az őslakók úgy hiszik, a szent helyeken ‒ így Uluru vörös sziklatömbjénél ‒ kapcsolatba léphetnek szellemőseikkel, s visszatérhetnek a múlt ködébe vesző, mitikus „álomidőbe”.

szállt a Pennefather folyónál. 1642-ben Anthony van Diemen, a Holland Kelet-Indiai Társaság főkormányzója Abel Tasmant küldte az „ismeretlen déli föld” felkutatására. A hajós Ausztráliától délre új partokat fedezett fel, s Van Diemen-földnek keresztelte el a vidéket. (Csak 1798-ban állapította meg az angol Matthew Flinders, hogy valójában sziget, s tőle kapta a Tasmania nevet). Tasman kötött ki elsőként Új-Zélandon, ahol az őslakók, a maorik ellenségesen fogadták: a „Gyilkosok öblében” megtámadták hajóját, és négy emberét megölték. Második útján, 1644-ben végigbarangolta és feltérképezte Ausztrália északi partjait. A hollandok azonban úgy vélték, az újonnan felfedezett földek nem tartogatnak különösebb kereskedelmi lehetőségeket, így Tasman útjai hamarosan feledésbe merültek. 1699-ben a brit kormány anyagi támogatását élvező William Dampier indult felfedezőútra a déli tengereken. Az Indiai-óceánt átszelve a nyugatWillem Jansz mintegy 400 kilométer hosszan követte Észak-Ausztrália partjait, majd a kopár tájat meg a „civilizálatlan fekete bennszülötteket” látva visszatért Jáva szigetére.

52

ausztráliai partokon, a Cápa-öbölben vetett horgonyt. A nyomorúságos, kopár és barátságtalan vidékről szóló beszámolói nyomán az utazók évtizedekig elkerülték a világnak ezt a szegletét. A britek Cook kapitány felfedezőútjai után kezdtek hozzá Ausztrália gyarmatosításához. Kezdetben büntetőtelepnek használták a távoli kolóniát, ahova 1788-ban érkeztek az első fegyencek. A szabad telepesek tömeges bevándorlása csak a 19. század közepén, az aranylelőhelyek felfedezésekor kezdődött meg. Az első nagyobb városokat, így Sydneyt, Melbourne-t és Perthöt a tengerparton alapították.

KRONOLÓGIA 1616. A holland Dirk Hartog horgonyt vet a nyugatausztráliai Cápa-öbölben.

1642–44. A holland Abel Tasman rátalál a Van Diemen-földre, a mai Tasmaniára. Ezután felfedezi Új-Zélandot, majd végighajózik Ausztrália északi partja mentén.

1699. Az angol kalóz és

 P ORT E SSINGTON  D ARWIN

felfedező, William Dampier Nyugat-Ausztráliában felfedezi a Dampier-földet.

1768–79. James Cook

angol kapitány három felfedezőútja során a Csendesóceán óriási térségeit térképezi fel.

AUSZTRÁLIA J IMBOUR  rl Da

 A LBANY

A DELAIDE 

Sturt útja Eyre útja Leichhardt útja Stuart útja

Mu

Az ausztrál bennszülöttek befestett testtel, ősi hangszerük, a didgeridoo hangjaira járják rituális táncukat.

ing

rra

y

1801–03. Az angol Matthew Flinders körülhajózza Ausztráliát, és feltérképezi partvonalát. Útja során találkozik a francia Nicolas Baudinnal, aki az ellenkező irányból kerüli meg a kontinenst. 1828. Charles Sturt rátalál a Darling és a Murray folyóra. 1840–41. Edward John Eyre Adelaide-ből eljut Albanybe, átvág a kietlen Nullarbor-síkságon, és rábukkan az Eyre-tóra.

Ta s m a n i a

Sokan úgy vélték, Ausztrália belsejét hatalmas tenger foglalja el. 1844-ben azonban az indiai születésű Charles Sturt ‒ aki korábban délkeleten a Darling és a Murray folyót is felfedezte ‒ expedíciójával bebizonyította, hogy a földrész szívében végtelen bozótosok, kietlen sivatagok vannak. A déli partvidéket Edward Eyre térképezte fel. 1840-ben bennszülött kísérője, Wylie társaságában gyalogszerrel tette meg az Adelaide-től Albanyig vezető 2000 mérföldes utat. A német Ludwig Leichardt északon, Queensland tartományban vezetett expedíciókat. 1848-ban keletről nyugat felé akart átkelni a földrészen, de csapatának nyoma veszett. Végül 1862-ben John McDouall Stuartnak sikerült átszelnie a kontinenst.

1844–48. A német Ludwig Leichhardt feltárja Ausztrália északkeleti partvidékét. Utolsó útján nyoma vész.

1860–61. Az ír Robert OʼHara Burke és az angol William Wills délről északra átszeli a földrészt. 1861–62. Az angol John McDouall Stuart délről északnak tartva keresztülvág a kontinensen. Stuart 1860-ban indult útnak a dél-ausztráliai Adelaide-ből, hogy délről északra tartva átszelje a kontinenst. Tartalékai azonban kifogytak, így kénytelen volt visszafordulni. Egy évvel később siker koronázta erőfeszítéseit, és az északi parton, Darwinban diadalmasan kitűzte a brit zászlót.

53

A Stromness bálnavadász-állomás Dél-Georgia szigetén.

Shackleton társaival tobogánon siklik le a hegyoldalról Dél-Georgiában.

DéliSandwichszigetek

Dél-Georgia

4. Shackleton és a legénység öt legszívósabb tagja 1916. április 24-én az egyik vitorlássá alakított csónakkal, a James Cairddal elindult segítségért Dél-Georgia felé. 1450 kilométeres út állt előttük a világ egyik legviharosabb tengerén. Dacára a vadul süvítő Shackleton csónakja viharral küzd úton szeleknek, tomboló hullámhegyeknek, 17 nap Dél-Georgia felé múlva megérkeztek a szigetre.

1914 decemberében útnak indul az Endurance

Az Endurance a Weddell-tengeren

Albatrosz

2. Az Endurance 9 hónapon keresztül mintegy 1000 km-t sodródott észak felé a jég fogságában, ám 1915 októberének végén ütött az utolsó órája. A torlódó jégtáblák nyomása szinte kiemelte a vízből (lent), palánkjai összetöredeztek, és elárasztotta a jeges víz. Shackleton nem tehetett mást, kiadta a parancsot a hajó elhagyására.

Déli-Orkney-szigetek

A sarkutazók csónakokból épített szállása az Elefánt-szigeten

Ruhaszárítás

Elefánt-sziget Az elhagyott Endurance Az Óceán-tanya

KTI Fotográfus

SZI -FÉ LSZ

Szánhúzó kutyafalka a jégen

IGE T

54

TA R

3. A sarkutazók az Endurance hullámsírjától nem messze, egy jókora jégtáblán ütöttek tábort. Új otthonukat Óceán-tanyának nevezték el. Élelmiszerkészleteik azonban rohamosan fogyatkoztak, kényszerűségből fókára és pingvinre vadásztak, zsírjukkal fűtötték a kályhákat. 1916 elején a három megmaradt mentőcsónakot Kardszárnyú delfin vonszolva útra keltek, hogy elérjék a jégmező szélét ‒ csak így lehetett esélyük a megmenekülésre. Négy hónapos vándorlás után végre vízre szállhattak. Éhezve, teljesen átfagyva eveztek három napig, mire partot értek az Elefánt-szigeten.

Az Endurance-t összeroppantja a jég

AN

DéliShetlandszigetek

ANTARKTISZ Állszíjas pingvin

VÉGTELEN JÉGMEZŐK VÁNDORAI

ATLANTIÓCEÁN

SHACKLETON KALANDOS

Rablósirály

MEGMENEKÜLÉSE Kék bálna

Futballmérkőzés a jégen

D

Leopárdfóka

WEDDELLTENGER

Jéghegy

él-Georgia szigetéről 1914. december 5-én brit expedíció indult útnak a déli sarkvidék felé az Endurance (Kitartás) nevű, kitűnően felszerelt hajó fedélzetén. A 27 főnyi legénységet Sir Ernest Shackleton, a tapasztalt angol sarkkutató vezette, s nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy elsőként szelje át „tengertől tengerig” ‒ a Déli-sarkot is érintve ‒ az Antarktiszt. Ám a kontinens partjait sohasem érte el, a vitorlást előbb körbezárták, s kilenc hónapnyi tehetetlen sodródás után összeroppantották a hatalmas jégtáblák. Shackleton és legénysége fél évre a jég hátán ütött tábort. Ezután a Weddell-tenger jégtábláin, mentőcsónakjaikat vonszolva eljutottak a nyílt óceánig, s áteveztek a közeli Elefánt-szigetre. Emberei zömét hátrahagyva Shackleton és öt társa az egyik csónakkal segítségért indult Dél-Georgiába. Noha szerencsésen célhoz értek, a viharok miatt a sziget lakatlan oldalán kötöttek ki. Utolsó erejüket összeszedve átkeltek a hegyeken, s végül eljutottak a bálnavadász-állomásra. Shackleton mentőakciót szervezett társai megmentésére. Öt hónappal később a chilei Yelcho nevű hajó vette fedélzetére a legénység hátrahagyott 22 tagját. Hihetetlennek tűnik, de a rendkívüli megpróbáltatások ellenére mindenki túlélte az expedíciót.

Császárpingvin Az Endurance-t foglyul ejti a jég

Shackleton útja Amundsen útja Scott útja

Az Endurance jégbe fagyva sodródik

W EDDELLTENGER

Szánhúzó kutyák a jégbefagyott hajó fedélzetén

1. Az Endurance csupán 160 km-re volt az Antarktisz partjaitól, amikor 1915. január 18-án az úszó jégtáblák összeálltak körülötte. „Befagyott, akár a mandula a tejkaramellába”, ahogy a legénység egyik tagja írta, s a tengerészek hasztalan igyekeztek kiszabadítani a hajót.

A nagy térképen ábrázolt terület

Déli-sark A N TA R K T I K A

R OSS -TENGER

ANTARKTISZI EXPEDÍCIÓK

55

A SARKVIDÉKEK HŐSEI z északi és a déli sarkvidék egyaránt zord és kietlen jégvilág, az örök fagy birodalma. A fél évig tartó éjszaka, a zajló-torlódó jéggel borított tengerek, az örökös, csontig hatoló hideg és a tomboló hóviharok miatt a sarkok meghódítása minden más felfedezőútnál több veszélyt rejtett, ugyanakkor sokkal nagyobb dicsőséget ígért, mint a földgolyó bármely más szegletének feltárása. Az Arktisz, vagyis az Északi-sarkvidék első felfedezői ‒ eltekintve a vikingektől ‒ az Északnyugatiátjárót kereső európai hajósok voltak. Az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő és Szibéria partjait követő másik „vízi folyosón”, az Északkeleti-átjárón 1878‒79-ben a svéd Adolf Erik Nordenskjöld hajózott végig először. Az északi jégvilág feltárásában a „sarkutazások óriása”, a norvég Fridtjof Nansen szerzett elévülhetetlen érdemeket. 1893-ban indult felfedezőútjaira Fram nevű, különlegesen tervezett és megépített hajóján. Vitorlását hagyta belefagyni a jégbe, aztán rábízta magát a sarki áramlásra. Nem csupán a Jeges-tenger belsejét tárta fel. A parancsnokságot Otto Sverdupra bízva elhagyta a hajót, s kutyaszánnal csaknem 360 km-re megközelítette a sarkpontot. Leghőbb vágya az Északi-sark meghódítása volt ‒ a dicsőség azonban egy másik sarkkutatónak, az amerikai Robert Pearynek jutott. Számos kudarcba fulladt expedíció után, 1909 áprilisában

A

Scott és társai a sátrukban húzták meg magukat a dermesztő hidegben. A Herbert Ponting fényképén látható felfedezők egyike sem élte túl az utat. Balról jobbra: Edgar Evans, Henry Bowers, Dr. Edward Wilson és Robert Scott.

végre siker koronázta erőfeszítéseit, s kitűzhette hazája lobogóját a „földtengely északi végén”. A helyenként 4000 méteres jégpáncéllal borított „fehér kontinens”, az Antarktisz földjét csupán 1820ban pillantotta meg kutatóútja során Fabian Gottlieb von Bellingshausen. Az orosz admirális parancsnoksága alatt vitorlázó Vosztok és Mirnij hatszor lépte át a sarkkört, miközben körülhajózta a földrészt. Nem sokkal később egy bálnavadász, James Weddell rábukkant a róla elnevezett tengerre, 1841-ben pedig a partvidéket feltérképező brit kutató, James Clark Ross egy tengerbe nyúló gigantikus, titokzatos jég-

A földrészek közül a rendkívül zord éghajlatú Antarktiszt tárták fel utolsónak a felfedezők. A „hetedik kontinensen” alig hull csapadék, és bolygónk egyik leghidegebb helye: néhol telente ‒70 ºC az átlaghőmérséklet.

56

falról adott hírt. Évtizedekkel később derült ki, valójában gleccserek táplálta, roppant méretű jégmező homlokfalát látta, ami róla kapta a Ross-jég nevet. A Déli-sark meghódítására 1908-ban az ír Ernest Shackleton tett először kísérletet, ám kis csapata a hallatlan erőfeszítések ellenére, a cél előtt mindössze 170 km-rel, visszafordulásra kényszerült. A következő évben Peary elérte az északi pólust, így aztán 1911-ben a felfedezések történetében páratlan versenyfutás kezdődött a Föld legdélebbi pontjának meghódításáért. A Robert Falcon Scott vezette brit expedíció Shackleton nyomdokain igyekezett a sark felé. Az időjárás viszont vetélytársának, a norvég Amundsennek kedvezett. Kutyaszánjain október Amundsen a lehető leggyorsabban akart eljutni a Déli-sarkra, ezért másokkal ellentétben nem vitt magával nehéz tudományos felszerelést. Korábbi arktiszi útjain az eszkimóktól leste el a szánhúzó kutyák használatát, s megtapasztalta prémruháik előnyeit is. A grönlandi kutyák szinte repítették szánjait, miközben átkelt a végtelennek tűnő Ross-jégen. Az antarktiszi hegyek szakadékokkal teli gleccserein viszont többször eltévedt. 1911. december 14-én érte el a Déli-sarkot, s kitűzte a norvég lobogót.

KRONOLÓGIA 1576–78. Az angol Martin Frobisher a jeges északon keres átjárót az Atlantióceántól a Távol-Keletre.

1725–28. A dán felfedező, Vitus Bering felfedezi Alaszkát és Szibéria keleti partvidékét.

1773. James Cook angol kapitány elsőként szeli át a Déli-sarkkört.

Fridtjof Nansen, a híres norvég sarkutazó 1888-89-ben elsőként szelte át kelet-nyugati irányban Grönlandot.

Robert Peary az Északi-sarkon készítette ezt a fényképet társáról, Matthew Hensonról és eszkimó kísérőikről.

1893–96. Fridtjof Nansen norvég sarkutazó Fram nevű hajójával bejárja a Jeges-tengert.

1909. Az amerikai Robert Peary eléri az Északi-sarkot. 1911–12. Roald Amundsen norvég és Robert Falcon Scott angol sarkutazó eljut a Déli-sarkra.

1914–16. Az ír Ernest Shackleton antarktiszi expedíciója.

közepén, 10 nappal az angolok előtt nekivághatott a küzdelmes útnak, és 1911. december 4-én elérte a Déli-sarkot. Scott csak egy hónappal később ért célba, s csalódottan látta, hogy megelőzték. A visszaúton az elcsigázott angolok az elhullott teherhordó pónik helyett maguk vonszolták a szánokat. A tomboló hóviharban élelmük elfogyott, skorbut és fagyások kínozták mindannyiukat. A mentőexpedíció fél év múlva, sátrukban talált rá Scott, Bowers és Wilson holttestére, alig 20 kilométerre élelemmel és tüzelővel teli raktáruktól!

1926. Az olasz Umberto Nobile átrepül az Északi-sark fölött Norge nevű léghajóján. 1992–93. A Pentland expedíció két résztvevője, a brit Ranulph Fiennes és Mike Stroud első alkalommal szeli át az Antarktiszt.

1994. A norvég Liv Arnesen az első nő, aki egyedül, sítalpakon jut el a Déli-sarkig. Napjaink sarkutazója a hagyományos, jól bevált kutyaszánnal.

57

A RÉGMÚLT FELFEDEZŐI

A mélytengerek lakója, a kígyómakréla

A KON-TIKI EXPEDÍCIÓ 20. század közepéig elméletek sokasága született arról, honnan származhatnak Polinézia lakói. Thor Heyerdahl figyelt fel arra, hogy a Húsvét-sziget szobrai hasonlítanak a Peruban fennmaradt óriási, kőből faragott emberábrázolásokra. Úgy vélte, innen érkezhettek a polinézek elődei, vagyis Dél-Amerikából népesítették be a szigetKalauzhalak kísérte cápa világot. A tudósok azonban lehetetlennek tartották, hogy egy olyan ősi kultúra tengeri utakra alkalmas vízi járművet készíthetett. Heyerdahl 1947-ben a perui indiánok ősi balsafa tutajainak mintájára építette meg a Kon-Tiki-t, és Callaóból nekivágott a Csendes-óceánnak. Közel 8000 kilométert hajózva végül a Tuamotuszigeteken ért partot. Bár merész felvetése nem igazolódott, expedíciója bebizonyította, hogy tutajjal a történelem előtti időkben is átszelhették az óceánt.

A

Raroria

Heyerdahl társaival a polinéz szigetvilághoz közelít

CSENDESÓCEÁN

Nagy ámbráscet úszik át a tutaj alatt. Egyetlen mozdulattal felboríthatná a törékeny alkotmányt.

Tuamotuszigetek

Raroria korallzátonyán a Kon-Tiki megfeneklik

Ember a vízben!

A Kon-Tiki legénysége A Kon-Tiki legénységét öt norvég és egy svéd utazó alkotta. Egyikük sem számított tapasztalt hajósnak, mégis gyorsan hozzászoktak a tengeri élethez. Maguk jöttek rá, hogyan kell a kormányevezővel és a vitorlával kormányozni vízi járművüket. Az ivóvizet a tutaj aljához erősített bambusz- és bádogcsövekben vitték magukkal. Puszta kézzel fogott tonhalakkal, kis cápákkal meg a fedélzetre ugró repülőhalakkal csillapították éhségüket.

58

1. Heyerdahl a dél-amerikai őslakosok szájhagyományai és a spanyol hódítás idejéből származó kódexillusztrációk alapján tervezte a tutajt, amit aztán az ecuadori őserdőből származó, több mint 10 méteres balsafa rönkökből épített meg. A vízi járművet a perui Napisten, Virakocha régies neve után keresztelték el Kon-Tikinek.

A balsa-szálfákat leúsztatják a Csendes-óceánig

Tintahal Tonhal Egy gőzhajó kivontatja a Kon-Tikit az öbölből

A Kon-Tiki a nyílt óceánon vitorlázik

D É LAMERIKA

 C ALLAO Amerikai vitorláshal

Delfinek és repülőhalak

2. 1947. április 28-án ‒ miután egy vontatóhajó 80 km-re kivezette a nyílt tengerre ‒ a tutaj elindult hosszú útjára. Az első néhány napon a rossz időjárás nagyon megnehezítette a dolgukat, ráadásul az expedíció

egyik tagját, Knut Hauglandot leverte lábáról a tengeri betegség. A hajósok a fedélzeten épített bambuszházikóba húzódtak a vihar elől, ahol hetedik útitársként kedvenc papagájuk is helyet kapott. Ünnepélyes hajóavatás Callaóban

A fedélzeten épített bambuszkunyhóban pihen a legénység

3. Néhány nap múlva javult az időjárás, szinte rajzottak a delfinek és a repülőhalak a Kon-Tiki körül. Éjszakánként ismeretlen tengeri „szörnyek”, mélytengeri élőlények bukkantak elő a sötétségből. Gyakran a tutajhoz kötött gumicsónakból tanulmányozták és fotózták az óceán pezsgő életét. Bambuszrudakból még búvárkosarat is fabrikáltak, s

búvárszemüvegben megcsodálták a tenger világát. 93 nap elteltével megpillantották Puka-Puka szigetét, de tutajukat nem tudták odakormányozni. Végül augusztus 7-én a tutaj megfeneklett a Tuamotu-szigetekhez tartozó Raroria korallzátonyán. A legénység valamennyi tagja sértetlenül megúszta a kalandos utat.

59

AZ ÓKOR HÍRES UTAZÓI z első tengeri vitorlások úgy 6000 évvel ezelőtt már szelték a Csendes- és az Indiai-óceán vizeit, jóval korábban, minthogy az egyiptomiak vagy az európaiak kimerészkedtek volna a nyílt tengerre. Óceánia több ezer apróbb-nagyobb szigetét a Délnyugat-Ázsiából származó mikronézek és polinézek népesítették be, akik a hajóépítés tudományában még a vikingeket is felülmúlták. A polinézek 3500 évvel ezelőtt telepedtek le Tongán és Szamoán, majd fokozatosan kelet felé terjeszkedve birtokba vették a Csendes-óceán déli és keleti részét, a „polinéz háromszöget”. Az idők során utolérhetetlen mestereivé váltak a hajózás tudományának, telA polinézek míves faragásokkal díszített, dupla törzsű jes biztonsággal vándohajói, a katamaránok olykor roltak szigetről szigetre elérték a 40 méteres hoszaz Ázsiánál kétszer naszúságot, s akár 300 embert is szállíthattak a fedélzetükön. gyobb területű „Déli-tenger” határtalan vizein. A szelek gondos megfigyelésén, az égitestek és csillagok állásán kívül az egyszerű, de remekül használható pálcikatérképek segítségével tájékozódtak, amelyeken a tengeráramlatokat pálcikákkal, a szigeteket kagylókkal jelezték. Legendáikban nagy felfedezőutak

A

MAKEDÓNIA

A föníciaiak a bíborcsiga nedvéből kivont festékkel készítették legkelendőbb portékájukat, a pompás bíborkelmét. Az ország görög neve, a Phoiniké is a phoinix (bíborfesték) szóból származik. Művészi tökéllyel űzték a kézművességet, csodálatos üvegtárgyaik, kerámiáik, ötvöseik nemesfém-vázái eljutottak Itáliába, Görögországba, keleten Mezopotámiába, sőt Iránba is.

emléke is megőrződött. Kalandoztak az Antarktiszt övező tengerek sodródó jégtáblái között, és a maláj hajósok előtt rátaláltak a Madagaszkárba vezető tengeri útra. A másik kiváló tengerésznép, a föníciaiak a Kr. e. 2. évezredben a mai Szíria és Libanon területén alapították kikötővárosaikat, s idővel virágzó gyarmatok sorát hozták létre a Földközi-tenger partvidékén, köztük az észak-afrikai Karthágót. Gályáikkal kimerészkedtek a Gibraltári-szoroson túlra, felfedezték

ÁZSIA M ARAKANDA 

T ÜROSZ A LEXANDRIA 



B ABILON



PERZSIA  P ERSZEPOLISZ INDIA

EGYIPTOM Nagy Sándor hadjáratainak útvonala

60

Nagy Sándort, Makedónia királyát az ókor legnagyobb hadvezérei között tartja számon a történelem. Trónra kerülése után uralma alatt egyesítette a görög városállamokat, majd Kr. e. 334‒331 között több csatában legyőzte a perzsákat. Elfoglalta Kis-Ázsiát, a föníciai Türoszt, és Egyiptomot. Kr. e. 330‒325-ben meghódította a Perzsa Birodalmat, seregeivel délen Indiáig, északon a szogdiai Marakandáig, a mai Szamarkandig jutott. Óriási birodalma magában foglalta szinte az egész akkor ismert világot.

a Kanári- és a Madeira-szigeteket. Kr. e. 500 körül a karthágói Hanno egészen Nyugat-Afrikáig jutott, a pun kereskedőhajók az angliai Cornwallból hozták az igen keresett ónt. II. Nékó egyiptomi fáraó megbízásából aranyért és elefántcsontért indultak Kelet-Afrikába, ám végül a mesésen gazdag „Punt országánál” jóval messzebb vitorláztak. Vasco da Gama előtt 2500 évvel körülhajózták a „fekete kontinenst”!

KRONOLÓGIA Kr. e. 1500. A polinézek letelepednek Szamoán és Tongán.

Kr. e. 1400. A föníciaiak gyarmatokat alapítanak a Földközi-tenger medencéjében.

Kr. e. 8. század A görögök gyarmatokat hoznak létre a Földközi-tenger keleti partvidékén.

Kr. e. 814. A föníciaiak Észak-Afrikában megalapítják Karthágót.

Kr. e. 500. A föníciai Hanno Karthágóból Szenegálba hajózik. Kr. e. 334. Nagy Sándor megtámadja a Perzsa Birodalmat.

Kr. e. 330 körül Pütheasz Britanniába és Skandináviába hajózik. Elvetődik Thule szigetére, ahol beszámolója szerint a Nap „sohasem száll le”. Nagy Sándor legendás harci ménje, Bukhephalosz nyergében indult harcba.

A föníciaiak nagy riválisai, a görögök a Kr. e. 8. századtól fokozatosan kezükbe kaparintották a kereskedelmet a Mediterráneumban, még a Fekete-tenger partvidékét is „gyarmatosították”. A helléneket ugyancsak csábították a távoli, ismeretlen földek. Kr. e. 330 körül Pütheasz, a görög földrajztudós, csillagász, Marsigliából (a mai Marseille-ből) kelt útra. Írásai szerint járt Britannia déli és keleti partjain, majd eljutott az északi sarkkörig. Megemlít egy szigetet is, melynek a Thule nevet adta ‒ elbeszélése alapján valószínűleg Izlandon járt. A római korban, a 2. század elején két római tiszt a kelet-afrikai partok mentén a mai Mozambikig hajózott, majd a szárazföldön folytatta útját. Beszámolójukban szót ejtenek a „Hold-hegyekről”, vagyis bebarangolták a FehérNílus forrásvidékét ‒ csaknem két évezreddel megelőzve az angol John Speke-et!

400. A polinézek eljutnak Hawaiira és a Húsvét-szigetekre.

A 2. században a római kereskedőhajók rendszeresen megfordultak a dél-indiai Malabar-part és Taprobane (Srí Lanka) kikötőiben, sőt „Thinae”, azaz Kína peremvidékére, a rejtélyes Kattigara városába is eljutottak.

1000 körül A maorik birtokba veszik Új-Zélandot. 1000-1600. Az őslakók gigantikus szobrokat emelnek a Húsvét-szigeten. Mintegy 800 fáradságos munkával kifaragott és felállított óriásszobor áll a Húsvét-szigeten. Máig rejtély övezi, milyen céllal alkothatták egykor az átlagosan 4 méter magas és 14 tonnás kőfigurákat a polinéz szigetlakók.

61

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ A, Á Abbászida-dinasztia 16 Adelaide 53 Aden 15 Adventure 40 Afrika 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 43, 44, 45, 61 Afrika Társaság 44, 45 Akkó 10, 20 Alaszka 47, 57 Albany 53 Alexandria 14, 20 Al-Idríszi 17 Al-Manszúr kalifa 16 Al-Maszúdi 16, 17 Althing 9 Amerika, lásd Észak-Amerika ‒ Közép-Amerika ‒ Dél-Amerika Amerikai Egyesült Államok 37, 47 Amu-Darja folyó 12 Amundsen, Roald 36, 37, 57 Andok 30, 31, 32 Anglia, lásd Nagy-Britannia Antarktisz, lásd Déli-sarkvidék Arab Birodalom 16, 17 Arábia 14, 15, 16, 17 Argentína 32, 33 Arktisz, lásd Északi-sarkvidék Arnesen, Liv 57 asztrolábium 17, 18 Atahualpa inka uralkodó 30, 33 Atlanti-óceán 8, 17, 18, 23, 25, 42, 50,56 Ausztrália 38, 51, 52‒53 ‒ őslakói 51, 52 aztékok 24, 25 Ázsia, 12, 13, 16, 18, 20, 21, 23, 24, 28, 60

B Baffin-sziget 6, 36, 37 Bahama-szigetek 23 Bagdad 15, 16, 17 Balboa, Vasco Nuñez de 25 Bangweulu-tó 43 Banks, Sir Joseph 38, 44, 45 Barth, Heinrich 45 Battúta, Ibn 14‒15, 45 Baudin, Nicolas 53 Bellingshausen, Fabian Gottlieb von 56 Belső-Ázsia 12, 13 Bering, Vitus 57 Bering-szoros 40 Berrio 18 Bingham, Hiram 32 Blanc-fok 21 Bojador-fok 21 Boma 42 Botany Bay 38 Bowers, Henry 56, 57 Brahe, William 50

62

Brazília 21 Breitling Orbiter 3 29 Bruce, James 45 Burke, Robert OʼHara 50‒51, 53 Burton, Richard 45

C, CS Cabral, Pedro Álvares 21 Caillié, René 44, 45 Cajamarca, 30, 33 Calicut 18, 19, 21 Callao 58, 59 Cano, Juan Sebastián del 27 Cão, Diogo 21 Carpentaria-öböl 50, 52 Cartier, Jacques 36 Champlain, Samuel de 36, 37 Chile 28, 32, 33 Clark, William 37 Clarke, Charles 40 Columbia folyó 37, 46 Concepción 27 Cook, James 38‒39, 40‒41, 52, 53, 57 Cooper Creek 50, 51 Córdoba, Hernández de 25 Cortés, Hernán 25 Covilhã, Pêro da 21 Crèvecoeur-erőd 34 Cuzco 30, 31, 32, 33 Csangan 12, 13 Csang Csien 12, 13 Csendes-óceán 26, 27, 28, 37, 40, 53, 56, 58, 60 Cseng Ho (Zheng He) 17 Csimu Birodalom 32, 33 Csin Si Huang-ti kínai császár 13

D, DZS Damaszkusz 12 Dampier, William 52, 53 Dampier-föld 53 Darling folyó 53 Darwin 53 dau 17, 43 Dél-Amerika 21, 24, 25, 26, 27, 28, 58 Delhi 15 Dél-Georgia sziget 40, 54, 55 Déli átjáró 46, 49 Déli-sarkvidék (Antarktisz) 40, 55, 56, 57, 60 Dias, Bartolomeu 21 Diemen, Anthony van 52 Discovery 36 Dnyeper 9 Donner, George 49 Drake, Sir Francis 28, 29 drekar (sárkányhajó) 8 Druyfken 52 Dzsingisz mongol kán 13 dzsunka 11, 17

E, É Eannes, Gil 21 Egyiptom 14, 17, 29, 60 Elefánt-sziget 54, 55

Endeavour 38‒39 Endurance 54‒55 Erie-tó 34 Erzsébet, I., angol királynő 28 Észak-Amerika 6, 8, 9, 35, 37, 48 Észak-amerikai indián törzsek 36, 37, 46, 47, 48 ‒ huron 36, 37 ‒ irokéz 37 ‒ sóni 34 ‒ sziú 48 ‒ quapaw 35 ‒ yaqui 36 Északi-sarkvidék (Arktisz) 56, 57 Északkeleti-átjáró 56 Északnyugati-átjáró 36, 37, 40 eszkimók (inuitok) 6, 57 Európa 11, 12, 14, 17, 19, 20, 21, 23, 25, 28 Evans, Edgar 56 Eyre, Edward John 53 Eyre-tó 53

F Fa-hszien 13 Fekete-tenger 9, 61 Ferdinánd spanyol király 23, 24 Feröer sziget 7 Fiennes, Ranulph 57 Flinders folyó 50 Flinders, Matthew 52, 53 Florida 36, 37 Fokváros 40 Fosset, Steve 29 Földközi-tenger 9, 12, 60, 61 föníciaiak 60, 61 Fram 56, 57 Franciaország 35 Franklin, Sir John 36 Frémont, John 37 Frobisher, Martin 36, 37, 57 Frontenac-erőd 34 Fülöp-szigetek 27 fűszerek 10, 12, 20 Fűszer-szigetek 26, 27

G Gama, Vasco da 18‒19, 21, 26, 61 Gagarin, Jurij 29 Gambia folyó 44 Geba folyó 21 Genova 20, 22 Germanus, Henricus Martellus 20 Gibraltári-szoros 60 Góbi-sivatag 11 ,12 Golden Hind 28 Gomes, Diogo 21 Görögország 60 Green-öböl 34 Grey, Charles 50 Griffon 34 Grönland 6, 7, 8, 9, 57 Guam 27 Guineai-öböl 20

H Han-dinasztia 12, 13 Hanno 61 Harald (Kékfogú) dán király 9 Harald (Széphajú), norvég király 7 Hartog, Dirk 53 Harun al-Rasid kalifa 16 Haugland, Knut 59 Hawaii 40, 41, 61 „hegyi emberek” 46, 48, 49 Helluland 6 Henson, Matthew 57 Heyerdahl, Thor 58‒59 Hispaniola 22, 23, 24 „Hold hegyek” 61 Hormuz 10 Horn-fok 39 hsziungnuk 12 Hszijü csi 13 Hszüan-cang 13 Huascar inka uralkodó 33 Huayna Capac, inka uralkodó 32, 33 Hudson, Henry 36, 37 Hudson-öböl 36, 37 Húsvét-sziget 58, 61

I Ibériai-félsziget 9, 16 Ibn Battúta 14‒15, 17, 45 Ibn Dzsuzaj 14 Illinois folyó 34, 35 Independence 47 Independence Rock 48, 49 India 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 21, 28, 60 Indiai-óceán 17, 18, 28, 52, 60 Indonézia 16 inkák 30‒31, 32‒33 Irán 17, 60 Isabela 24 iszlám 16, 17 Isztambul 17 Itália 60 Izabella, spanyol királynő 23, 24 Izland 7, 8, 9, 61

J Jamaica 24, 25 János, II., portugál király 23 Jansz, Willem 52 Japán 28 Jefferson, Thomas 37 Jeges-tenger 56 Jeruzsálem 14 Jones, Brian 29 Jóreménység foka 18, 21, 27 Jüan-dinasztia 13

K Kába-kő 14, 15 Kairó 15 Kalahári-sivatag 42, 43 kalifák 16, 17 Kalifornia 28, 47, 48, 49

Kalifornia-ösvény 46, 47 Kanada 28, 34, 36 karavella 18, 20, 21 Karib-szigetek 24 Károly (Együgyű), francia király 9 Karthágó 60, 61 Kasgar 12 katamarán 60 Keletrómai (Bizánci) Birodalom 9, 20 Kijev 9 Kilva 15 Kína 10, 13, 14, 16, 17, 61 Kínai Birodalom 12‒13 kínai nagy fal 13 Kincses Flotta 17 King, John 50, 51 Kingsley, Mary 45 Kinszé 11 kipu (csomóírás) 33 Királyi Természettudományos Társaság 39 „Királyi út” 33 Kis-Ázsia 60 knarr 7 kololók 43 Kolumbusz Kristóf 18, 21, 22‒23, 24, 25, 26 Kongó folyó 21, 42, 45 konkvisztádorok 25, 30, 33, 36 Konstantinápoly 9, 12, 20 Kon-Tiki 58‒59 Közel-Kelet 17 Közép-Amerika 24, 25, 36 Közép-Ázsia 12, 28 Kuba 22, 24 Kubiláj mongol kán 10, 11, 12, 13 Kunst, Dave 29 kvadráns 22

maják 24 Makedónia 60 Malabar-part 18, 61 Mali 14 Malindi 19 Manco Capac inka uralkodó 32, 33 Mánuel, I., portugál király 18 maorik 38, 39, 52, 61 Markland 6 Marokkó 14 Marquette, Jacques 35 Medina 16, 17 Mekka 14, 15, 16, 17 Melbourne 50, 51, 53 Mexikó 36 Mexikói-öböl 35, 36 Mezopotámia 14, 60 Ming-dinasztia 13 Mirnij 56 Mississippi folyó 35, 37, 47 Missouri folyó 37, 47 Moctezuma, II., azték uralkodó 25 Mogadishu 15 Mogul Birodalom 17 Mohamed próféta 16, 17 Mohamed ibn Tuglug, Delhi szultánja 15 Mombasa 19 mongolok 13, 17 Montreal 36 Mootwingee 51 mormonok 46, 49 Mormon-ösvény 46 Mozambik 18, 19, 61 Murray folyó 53 muszlimok 16‒17, 19

L

Nagy-Britannia 37, 38, 39, 41, 52, 53 Nagy-korallzátony 38 Nagy Sándor, 60, 61 Nagy-sóstó 46 Nagy-tavak 35 Nansen, Fridtjof 56, 57 Narváez, Pánfilo de 36, 37 Navidad-erőd 23, 24 navigáció 7, 8, 20, 22 „Negyvenkilencesek” 49 Nékó, II, egyiptomi fáraó 61 Newfoundland 7, 9 Ngami-tó 43 Niagara folyó 34 ‒ vízesés 34 Niger folyó 44, 45 Nílus 42, 43, 45, 61 Niña 22 Nobile, Umberto 57 Noort, Olivier van 29 Nordenskjöld, Adolf Erik 56 Normandia 8, 9 Nova Albion 28 Novgorod 9 Nullarbor-síkság 53 Nyasza-tó 43

Labrador 6 Lady Alice 42 Lajos, XIV., francia király 35 Lander, John és Richard 44, 45 LʼAnse-aux-Meadows 7 La Plata folyó 27 Laramie-erőd 46 Leichardt, Ludwig 53 Leidarsteinn („vezető kő”) 8 Leif Eriksson 6‒7, 9 Lewis, Meriwether 37 Lindisfarne 8, 9 Lisszabon 18, 22 Livingstone, David 42‒43, 45 Louisiana 35, 37 Luanda 42

M Mactan 27 Ma Robert 43 Machu Picchu 32 Madagaszkár 60 Madeira-szigetek 61 Magellán, Ferdinand 26‒27, 28 Magellán-szoros 26, 27, 28

N, NY

63

O, Ó Óceánia 60 Óceán-tanya 54 Olaf Tryggvason norvég király 9 Ontario-tó 34 Oregon 46, 47, 48, 49 Oregon-ösvény 46, 47, 49 Orellana, Francisco de 24, 25 Oroszország 9 Orinoco folyó 25 Oszmán Birodalom 17

P Pachacuti, inka uralkodó 32, 33 padrão 18 Palos 23 Pamír 10, 12 Panama 25 Park, Mungo 44, 45 Patagónia 27 Payva, Alfonso da 21 Peary, Robert 56, 57 Perth 53 Peru 28, 30, 32, 58 Perzsa Birodalom 60, 61 Perzsia 15, 17 Piccard, Bertrand 29 Pinta 22 Pizarro, Francisco 25, 30‒31 Platte folyó 46, 47, 48 Plymouth 28 polinézek 41, 58, 60, 61 Polinézia 58 Polo, Marco 10‒11, 12, 22 Pony Express 49 Portugália 20, 21, 22, 23, 26 Post, Wiley 29 Prudhomme-erőd 35 Puka-Puka 59 Punt 61 Pütheasz 61

Q Québec 36 Quelimane 42 Quito 33

R Raroria 58, 59 Resolution 40 Rihla 14 Ripon-vízesés 45 Roger, II., normann király 17 Rollo, dán herceg 9 Róma 12, 61 Római Birodalom 61 Ross, James Clark 56 Ross-jég 57 Rutan, Richard („Dick”) 29

S, SZ Sacramento folyó 46 Sacsayhuamán 31

64

Sagres 20 Saint Louis 37 Salle, René-Robert de la 34‒35, 37 Salt Lake City 46 San Antonio 27 San Francisco 28 Sangtu 11 San Salvador sziget 22, 23 Santa María 22, 23 Santiago 27 São Gabriel 18 São Rafael 18, 19 Sargasso-tenger 23 Scott, Robert Falcon 56, 57 Sesheke 42, 43 Selyemút 10, 12, 13 Shackleton, Sir Ernest 54‒55, 57 Shire folyó 43 Skandinávia 8 skorbut 26, 38, 57 Slocum, Joshua 28, 29 Snake folyó 46 Soto, Hernando de 37 Spanyolország 16, 21, 23, 24, 27, 29 Speke, John Hanning 42, 45, 61 Spray 28 Srí Lanka (Ceylon) 13, 16, 61 Stanley, Henry Morton 42‒43, 45 Stevens, Thomas 28, 29 Stroud, Mike 57 Stuart, John McDouall 53 Sturt, Charles 53 Sydney 53 Szafavidák 17 Szamoa 60, 61 Szent Lőrinc folyó 36 Szahara 14, 16, 44, 45 Szenegál folyó 44 Szibéria 56, 57 Sziklamecset 14 Sziklás-hegység 37, 46, 47 Szumátra 13 Szung-dinasztia 13 Sverdup, Otto 56

T

Tabula Rogeriana 17 Tahiti 39, 40 Tahuantinsuyu 32 tainók 22, 24 tájolókorong 8 tampu 33 Tanganyika-tó 42, 43, 45 Tang-dinasztia 13 Tanger 14 Tasman, Abel 52, 53 Tasmania 52 Távol-Kelet 17, 18, 24, 26, 36, 57 Tengerész Henrik portugál herceg 20, 21 Terra Australis Incognita 39, 40 Texas 37 Thorvald 6

Thule 61 Tien-san 12, 13 Timbuktu 44, 45 Titicaca-tó 31, 33 Tonga 40, 61 tordesillasi szerződés 21 Trapezunt 10 trapperek 49 Trinidad 27 Tuamotu-szigetek 58, 59 Túpac Amaru 30, 33 Túpac Yupanqui inka uralkodó 32, 33

U, Ú Új-Dél-Wales 38 Új-Hebridák 40 Ujiji 42, 43 Új-Kaledónia 40 Új-Zéland 39, 40, 53, 61 Uluru 52

V Vaca, Alvar Nuñez Cabeza de 36, 37 Vadnyugat 47, 48 Van Diemen-föld 52, 53 varégok 9 Velence 10, 20 Vespucci, Amerigo 25 Victoria 26, 27 vikingek 6‒7, 8‒9, 23, 56 Viktória-tó 42, 45 Viktória-vízesés 42 Vilcabamba 30 Vinland 6, 7 Volga 9 Vosztok 56 Vosztok 1 29 Voyager 28, 29 Vörös Erik 6, 7, 9 Vörös-tenger 15, 21 Vu-ti, kínai császár 12

W Waldseemüller, Martin 25 Weddell, James 56 Weddell-tenger 55, 56 Willamette-völgy 46 Wills, William 50‒51, 53 Wilson, Edward 56, 57 Winnie Mae 29 Wylie 53

Y Yeager, Jeana 29 Yelcho 55 Young, Brigham 49 Yucatán-félsziget 25

Z Zafar 15 Zambézi folyó 42, 43 Zanzibár 42, 43 Zöld-foki-szigetek 21