SZÖVETSÉG
HÍREK
HÍREK Jegyesség Kis Etelka (Köröstarcsa) és Vándor Péter (Budapest, Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet)
Gyermekáldás Szomor Simon: 2004. október 9. (Barbara és Gábor 4. gyermeke, Sajólászlófalva) Mihalik Máté: 2004. október 12. (Erika és Zoli 5. gyermeke, Sajógalgóc) Kovács Pál : 2004. december 1. (Fanni és Gergõ 5. gyermeke, Budapest)
Alkalmak Október 9-én, szombaton 10-18h-ig Munkatársak Tábori Fóruma volt Szentesen a Nagyörvény u. 59. sz. alatti SINOSZ (volt MSZP) székházban.Az ezévi táborok értékelése mellett a jövõbeli tervek felvázolása történt.
2004. november 20-21-én hitmélyítõ napok keretében Sütõ László testvér A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés szentesi címére. Az Összefogás Egyesület címe: 3502 Miskolc, Postafiók 309. Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2004. IV. negyedév
(Ócsa, Kondoros) Szeghalmon.
szolgált
November 13.-án. Berettyóújfalun Péter István, Nagyvárad - Betlehem Gyülekezet pásztora evangelizált.
November 27-én, szombaton 9.30-16 óráig Testvéri Találkozó volt Wesselényi Utcai Budapesten, a Baptista Imaházban „Növekedés érettség” témakörben, az elõadó Petõ Albert, a Baltonszemesi Baptista Gyülekezet lelkipásztora volt. Az elmúlt alkalmak tapasztalatai alapján szeretettel kérjük a re n d e z v é n y e i n k e n ré s z t v e v õ , a jelentkezést elmulasztó testvéreket, hogy vegyék komolyabban a jelentkezést. Inkább az utolsó (elõtti) pillanatban jelentkezzünk, minthogy egyáltalán nem, így megelõzhetjük a szervezési, étkeztetési problémákat. Törekedjünk a jó rendre (1 Kor 14,40), ne rójunk plusz terheket a vendégszeretet gyakorló testvéreinkre, gyülekezetekre!
Evangéliumi folyóirat Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Lisztes Tibor Felelõs szerkesztõ: Giricz László - Tanítások rovat A szerkesztõség tagjai: Frank Róbert - Bizonyságtételek, Gál Lajos - Beszámoló, Hajnalfény, Kovács István, Molnár István További rovatvezetõk: Kocsis László - Egyháztörténeti szemelvények, Kocsisné Válint Zita - Hírek, Molnár Istvánné - Könyvajánló Tördelés, szerkesztés: Giricz László és Kovács Helga Megjelenik: negyedévente, 1400 példányban
Terjesztés-megrendelés: Szentesi Megújulás Kör 6601 Szentes, Postafiók 38.
[email protected] Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
Evangéliumi folyóirat 2. évfolyam 4. szám
2004. IV. negyedév
MAGUNK MÖGÖTT HAGYNI A MÚLTAT Vajon milyen mérleget készítesz az idei esztendõrõl? Jó évnek tartod? Vagy talán az egyik legrosszabbnak, mely tele volt rengeteg problémával és küszködéssel? De az is lehet, hogy se túl jó, se túl rossz. Voltak problémák, de volt sok szép pillanat is. Az év „forduló” egyik hatalmas elõnye, hogy új lehetõségeket kínál. Elengedhetjük a múltat, felmérhetjük a jelent és nek irugaszkodhatunk a jövõnek. Jó-e vagy nem, nyugodt lélekkel mondhatjuk: „Vége, elmúlt. Ez itt egy vadonatúj esztendõ, amikor mindent tiszta lappal kezdhetek!” Hasonlít ez arra, mikor az ember megtér, újjászületik: új életet kezd, új célok keletkeznek az életbében. Új célokat határozhatunk meg az új évben is, mind a magán, mind a munkahelyi életünkben. Hadd ajánljak néhány alapelvet, mely segítséget nyújthat ezen célok kitûzésében, valamint a múlt összegzésében:
Tanulj a múltból, de ne hagyd, hogy megkötözzön! Gyakran túl sok energiánkat köti le a múltba való révedezés. A „Mi lett volna, ha...”, „Ha nem mulasztom el...” típusú gondolatok bénítóan hathatnak ránk és megakadályozhatják, hogy éljünk a jövõ adta lehetõségekkel. A múlt olyan, mint egy jó tanítómester. A tõle hallottak felkészítenek bennünket arra, hogy bátrabban nézzünk szembe a jövõvel. Fontos
azonban, hogy ne csak tõle vegyünk órákat. „...de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé...” (Fil 3,13).
A múltba révedezés megakadályoz az elõrehaladásban! Próbáltál már visszapillantó tükörbõl nézve autót vezetni? Legyél farmer, autóvezetõ vagy üzletember, nem lehet úgy a kitûzött cél felé haladni, hogy mindig visszafelé nézünk. A múltunk mindig is életünk része marad, de minél többet foglalkozunk vele, annál kevésbé tudunk a célra koncentrálni. Ekkor pedig könnyen irányt tévesztünk, vagy akár karambolozunk. „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62).
Ne félelemmel, hanem reménnyel tekints a jövõre! A félelem erõteljes, sõt néha uralkodó érzés. Hozzáértõk azonban arról számolnak be, hogy a dolgok, melyek félelmet keltenek bennünk 98%ban sohasem következnek be. Olyan dolgoktól rettegünk, mint „Mi lesz, ha lerobban az autóm?”, vagy „Mi lesz, ha elveszítem az állásom?” A legtöbb ezek közül a „Mi lesz...” típusú félelmekbõl teljesen alaptalan. Nem kár hát oly sok energiát pazarolni rájuk? Nem kérdés, hogy lesznek nehézségeink. Azzal azonban, hogy elõre rettegünk tõlük, még
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
2004. IV. negyedév
kontrollálni. Nem lenne sokkal megnyugtatóbb valaki olyannal nekivágni az új esztendõnek, aki ismeri a jövõt? Ez a Valaki pedig Isten, aki kijelentette magát a Bibliában. Ha még nem ismernéd Õt, illetve mindazt amit a munkáról, pénzrõl, sikerrõl, kapcsolatokról és más területekrõl mond, akkor lapozd fel a Bibliát. Kérd tõle, hogy segítsen megérteni a gondolatait. Hidd el, ez örökre megváltoztatja majd az életed! Prókay Árpád, Borsodgeszt
nem változtatunk rajtuk. Nem helyesebb hát a ma kihívásaira koncentrálni, mint a jövõ elképzelt félelmeire? „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,34).
Segítség nélkül ne vágj neki a jövõnek Az élet sokkal bonyolultabb annál, hogy egyedül képesek lennénk szembenézni vele. Rengeteg dolgot nem ismerünk és nem tudunk
Adventi gondolatok Wittenbergben, a vártemplom kapujára kiszögezett, így hangzik az elsõ: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta, ‘Térjetek meg’- azt akarta, hogy a hívek egész élete b û n b á n a t r a t é ré s l e g y e n . ” E z z e l egyetértünk. Hanem aztán amint magyarázza ezt az igazságot a következõ pontokban, azzal nem érdemes foglalkozni. Sajnos a hívõk közül sem tudja mindenki, miért van szükség „a folyamatos bûnbánatra térésre”, és mit jelent ez a gyakorlatban. Azt Isten minden gyermeke tudja, hogy a biblikus megtérés nem jelent: alázatoskodó vallási mea-kulpázást, álszent törvényeskedést, ájtatos siránkozást, képmutató hízelkedést, vagy egyéb magasztos emberi erõlködést. Mindezek éppen a megtérést hivatottak pótolni, és ezért utálatosak Isten elõtt. A megtérés mindig bûnvallást, mégpedig kétirányú bûnvallást jelent: vétkeztem az ég ellen, és te ellened. Elõször Isten elõtt kell belátni, és megvallani, amit elhamarkodott beszéddel, vagy az Õ igéjével ellentétes cselekedetekkel, ellene vétettünk. Ha vállaljuk, lesz erõnk kimondani ember elõtt is: „vétettem ellened is azzal a beszéddel, azzal a cselekedettel, de beláttam, kérlek ne haragudj, bocsásd meg.” Aki ezt nem képes kimondani, hanem
Advent latin eredetû szó, Bibliánkban a Messiás eljövetelét, megjelenését jelenti. Az Úr Jézus Krisztus elsõ eljövetelének János volt az útkészítõje. Azt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek királysága.” Ez a királyság nem szemmel láthatólag jött el, hanem mindazokba a megtérõkbe, akik befogadták a Krisztust, hogy lakozzék a hit által a szívükben. Napjainkban a hívõk az Úr második eljövetelét várják, s készítik útját, hirdetik a megtérés kegyelmi lehetõségét az embereknek, mielõtt eljön megítélni a népeket. Hirdetik a megalázottaknak, a reménytelenségben gyötrõdõknek: minden völgy fölemelkedjék! Az öntelten dicsekvõknek, a rajongó lelkendezõknek: minden hegy és halom alászálljon! A hívõ élet gyakorlatilag adventi útkészítés Megváltónk elõtt, aki megígérte, hogy eljön értünk, és hazavisz örök, boldog hazánkba, a mennyei Jeruzsálembe. Az útkészítés elsõ feltétele, hogy a hívõ életébõl lássák az emberek, mit jelent megtérni. Ezt követheti az Isten Szelleme által ihletett bizonyságtétel, hogy hallják is: Isten megtérésre hív minden bûnöst!
A megtérés bûnvallást jelent! Luther 95. pontja közül, amelyeket
2
SZÖVETSÉG
KÖNYVAJÁNLÓ, HAJNALFÉNY
Könyvajánló Don Batten – Ken Ham – Jonathan Sarfati – Carl Wieland: Kérdések a kezdethez – A teremtés logikája (Evangéliumi Kiadó)
Olyan idõben, amikor a teremtés, a bûnbeesés és az özönvíz bibliai alapjait a liberális felfogás következtében egyre inkább megkérdõjelezik, ebben a könyvben a középpontban Isten Igéje áll. Ha a Biblia elsõ oldalai nem lennének igazak, hogyan hihetnénk Isten üdvtörténetében? A szerzõk világosan kifejtik, hogyan függ össze az Evangélium a teremtés sok részletével. Ízelítõ a kérdésekbõl:
\ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \
Isten valóban hat nap alatt teremtette a világot? Vannak-e olyan tények, amelyek a Föld fiatal korára utalnak? Ha fiatal a világegyetem, hogyan láthatjuk a millió fényévekre levõ csillagokat? Honnan vett Káin feleséget? Létezhet-e élet odakint a világmindenségben? A kontinensek vándorlásának van-e köze az özönvízhez? Honnan jött és hová lett az a hatalmas vízmennyiség az özönvíz után? Hogyan fért be a sok állat a bárkába? Valóban voltak-e jégkorszakok? Hogyan jöttek létre a különbözõ emberi „rasszok” Noé családjából? Mi történt a dinoszauruszokkal?
A szerzõk a fejezetek elején ismertetik a l e g g y a ko r i b b e l l e n é r v e ke t . E z u t á n m i n d tudományosan, mind bibliailag megalapozott módon kimutatják, milyen következményei vannak a gondolkodásra és a hitre nézve, ha valaki a Bibliával szemben álló felfogást követ. Végül felszólítják az Olvasót, hogy döntsön amellett, amit Isten mond, és lépjen a bizalomnak erre az útjára. Molnár Istvánné, Miskolc
19
2004. IV. negyedév
Hajnalfény - Rövid bibliai üzenetek „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Jn 8,12 Szentestén, szüleinktõl autóval hazafelé utazva, a Sebes-körös hídjának tetejérõl elénk tárultak a karácsonyi díszkivilágításban tündöklõ Szeghalom fényei. A szép látvány elõször lenyûgözött, majd szívemet Isten szerinti szomorúság töltötte be. Egészen a házunkig nem tudtam abbahagyni a sírást: milyen sok fény van ebben a városban, de milyen kevés világosság. A fény és a világosság között az a különbség, ami a nap és a hold között. A hold a sötétségben fénylik, de nem ad világosságot. A nap fénye nemcsak arra elég, hogy a sötétségbõl kitûnjön, hanem ott, ahol világít, nincs is sötét. Annyi fényt áraszt, hogy világossá tesz mindent. Jézus Krisztus szelídségével, bölcsességével, szentségével, hatalmával nemcsak kitûnt kortársai közül, nemcsak követendõ (vagy inkább követhetetlen) példa volt, hanem másokat is szelíddé, bölccsé, hatalmassá, szentté tett. Mert Õ nem fény volt, hanem világosság. „A nép, amely sötétségben ül, lát nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek, azoknak világosság támad.” Mt 4,16 Ugye így jobban értjük, hogy mirõl beszél az Úr, amikor így szól: „Ti vagytok a világ világossága”? Mt 5,14 Amikor egy apa fény a családban, egy hívõ fény a gyülekezetben, egy igehirdetõ fény a szószéken, az már jó, de még kevés. A fény önmagára hívja fel a figyelmet, a világosság arra, amit bevilágít, míg maga többnyire észrevétlen marad. A tûzijáték fényénél a tûzijátékot látjuk, egy lámpa világosságánál egymást. Legyetek olyan fényforrások, akik nem csak magatok részesültök világosságban, de azt árasztjátok szét környezetetekben is mindenfelé, igazi jó hatást kiváltva ezzel. Testvéreim! „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat!” Mt 5,16 Gál Lajos, Szeghalom
SZÖVETSÉG
KÖNYVAJÁNLÓ
2004. IV. negyedév
tudnék a felesége lenni minden hibája, gyengesége ellenére is, csak neki, és senki másnak. Ezt követõen is tovább erõsítette bennem az Úr azt, amit eddig kimunkált. Csodákat éltem át Vele, persze volt amikor meggyengültem és nehéz volt a várakozás. Nem volt könnyû az sem, amikor Péter a közelemben volt, vagy amikor pont vele beszélgettem. Sokszor úgy kellett rá tekintenem, mintha lány lenne, hogy csak a testvért lássam benne és ne a jövendõbelimet. Mielõtt Peti megkérte a kezem, egy héten belül háromszor jött elém a Mt 6,3233: „Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem elõször keressétek Istennek országát, és az Õ igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” Tulajdonképpen ez kísért végig az utóbbi években. Naponként meg kellett harcolni, el kellett engedni a párválasztás kérdését, idejét, Péter személyét. Újra és újra az Úrra kellett bízni és neki kellett dõlnöm annak a feladatnak, amit az Úr mutatott, rám bízott: a családban, a munkahelyemen, a gyülekezetben a legkisebb apróságoktól kezdve a nagyobbakig. És most ebbõl az Igébõl is az csengett ki, hogy jól tudja az Úr az én szükségemet, meg is adja a ráadást, de én csak az Õ dolgával törõdjek, a többit bízzam Õrá. 2004 tavaszán az volt bennem, hogy nem vagyok még elég érett a házasságra, nem tudnám azt minden terhével vállalni és nagyon örültem annak, hogy egyelõre nincsenek ilyen terheim. Azonban közvetlenül a lánykérés elõtti napokban megismertem olyan fiatalokat, akiknek gyermekkoruktól kezdve nehéz terheket kellett hordozniuk. Ekkor rácsodálkoztam, hogy az Úr engem eddig mennyi mindentõl megóvott. Egyben el is szégyelltem magam, hogy eddig nem akartam vállalni a házassággal járó terheket. Megvallottam ezt az Úrnak, valamint elmondtam, hogy legyen meg nekem az Õ akarata és most már kész vagyok vállalni a házassággal járó terheket is. Másnap Péter megkérte a kezem, mellesleg egy konyhában ... Kis Etelka, Köröstartcsa
bizonyosságom, akkor erõsítse azt meg. Ezután olvastam a soron következõ Igét a Filemonhoz írt levélbõl. Nem tudtam elképzelni, hogy ebbõl a levélbõl mit mondhat az Úr az én kérdésemre. De szinte az egész levél nekem szólt: „Visszaküldöm neked õt, vagyis az én szívemet ... Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerû, hanem önkéntes legyen. Hiszen talán azért szakadt el tõled egy idõre, hogy örökre visszanyerd... aki... az Úrban szeretett testvéred. Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd õt úgy, mint engem.... megadom õt neked. Azt ugyanis nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban. Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban. Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.” Halkan hallottam ebben az Úr szeretõ, kérlelõ, szelíd hangját. Nem Pál írta most ezt a levelet Filemonnak, hanem az Úr nekem. Összecsengett ez az Ige a korábbi kérésemmel (két férj) és az Úr válaszával (kétszeresen megfizetek néked). Az volt még nagyon hangsúlyos, hogy bár az Úr tudta mit végzett felõlem, nem akarta azt rám erõltetni korábban, mint ahogyan azt el tudtam volna fogadni („döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerû, hanem önkéntes legyen”). Örültem az Igének, de rövid idõn belül ismét elbizonytalanodtam. Történt ez azért, mert korábban volt olyan eset, hogy a saját akaratomat olvastam bele az Igébe. Nem szerettem volna, ha ez az eset ismétlõdik meg. Mentem ismét az Úrhoz. Szólt is: „Higgyetek Istenben.” (Mk 11,22) és még hasonló Igékkel bátorított az Úr, hogy ez a dolog a szívemben Õtõle van, csak bízzak, higgyek Benne. Majd az 1Krón 29-ben azt olvastam, hogy Dávid és a nép tiszta szívbõl, jó kedvvel, nagy örömmel, szabad akarattal gyûjtött ajándékokat és áldozott áldozatokat az Úrnak. És az volt az én szívemben is, hogy tiszta szívbõl, jó kedvvel, örömmel és szabad akaratomból csak Péternek
18
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
2004. IV. negyedév
A bûnvalló megtérés iránti állandó készség, a biblikus hívõ élet alapfeltétele. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor Urunk hét hívõ gyülekezetnek üzen, ötöt arra szólít fel: térj meg! A hívõ számára nincs fontosabb, minthogy rendezett kapcsolata legyen az Úrral, és emberekkel. Akkor megtéréshez illõ szellemi gyümölcsöket teremhet az élete. Mivel mindenkor kész a józan önvizsgálatra, és a bûnvallásra, örülhet az Úrban mindenkor, és ez az öröm gyakorlatilag a szabadulás öröme. Így maradhat meg az Úr iránti elsõ szeretetben, és mert inthetõ, helye van a testvéri közösségben, Csak közöttük lehet szellemileg felnövekedni, hitben érett férfiúságra. Nem ismerik e kegyelmi javakat a rajongók, mert többségük még megtéretlen. Nem tudnák, milyen a töredelmes és bûnbánó szív, amit Isten soha nem vet meg? Akik köztük levõ bukott hívõk – tudják, de nem tusakodtak végig a bûn ellen, már nem vállalják a bûnvalló megtérést, a helyreállást. Életük testies, bûnös, örömtelen, szellemileg magányosak (az együtt óbégatás nem közösség), és hitben kisdedek. Békétlen és elgyötört állapotukban, elfogadják a hitetõ szellemek „vigasztalását és bátorítását”, akik egzaltált érzelmeket és ordítozó extázist gerjesztenek lelkükben.
bocsánatkérés helyett kedveskedõ szavakkal, esetleg szokatlanul segítõkész jócselekedettel (?) igyekszik „megengesztelni” azt akit megbántott, aki ellen vétett, még Istennel sem rendezte dolgait! Erre utalnak Urunk szavai is: „ha megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár elõtt a te ajándékodat, és menj el, elõbb békélj meg a te atyádfiával...” (Mt 5,23-24). Ha egy hívõ csak odáig jut el a „folyamatos bûnbánatra térés” során, hogy egy másik (!) ember elõtt látja be, ha vétett valaki ellen, ez még nem bûnvallás, csupán a rossz lelkiismeretének álszent kesergése. Az elõtt kell kimondani akit megbántott: vétkeztem, te ellened!
A hívõ állandóan kész, hogy megvallja saját bûneit, másokét pedig megbocsássa! Azok a hívõk élhetnek hitbõl, akik azonnal készek megvallani bûneiket Urunk elõtt, és belátni azok elõtt az emberek elõtt is, akiket megbántottak. Képesek eleget tenni e felszólításnak is, hogy szüntelen imádkozzatok. Ezt úgy kell érteni, hogy legyünk mindig készen a bûnvalló, a hálaadó, és a könyörgõ imádságra. Akik hosszan zsolozsmáznak imádság helyett, még nem ismerik Istent, és azt gondolják, hogy az õ sok beszédükért hallgattatnak meg. Mi pedig azt tapasztaljuk, ha szívünk nem vádol, mert megvallottuk bûneinket, békességünk van Istennel. Tudunk hitbõl élni, hálát adni mindenért, békés és próbás körülmények között egyaránt. Tudunk megbocsátani, még hetvenhétszer is! Nekünk tízezer talentum bûnadósság lett elengedve, ezért mi sem követeljük másoktól azt a száz gírát, amivel tartoznak némelyek, nem rójuk fel a gonoszt. Sõt, aki elénk áll, és azt tudja mondani: „megbántam”, annak istenfélelme is valódi, megbocsáthatjuk bûneit Urunk nevében, azokat is melyekkel Isten ellen vétkezett (Jn 20,23).
Milyen lesz Urunk eljövetele, mikor Isten megváltott gyermekeit elragadja e földrõl? Úgy jön el értünk, amint a tanítványok látták õt felmenni a mennybe. Azt ígérte az övéinek: „elmegyek hogy helyet készítsek néktek, de ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Eljövetelének idejét nem tudják még az ég angyalai sem, csak az Atya egyedül. „Akkor ketten lesznek a mezõn, a malomban, az ágyban, s az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” Romlandó testünk egy szempillantásban elváltozik, mennyeivé válik
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
2004. IV. negyedév
A gonosz levegõbeli hatalmasságokat, a mennybe ragadott hívõk fogják megtapodni, mint az utca sarát. Összetörjük õket, lábaink alá hullanak. A Sátán angyalainak megtapodására Megiddó hegye fölött kerül sor, mert a prófécia szerint:„Izrael hegyein esel el, te és minden sereged.” Ezzel egy idõben megfogaték a fenevad (Isten ellenes civilizáció szellemi inspirátora) és õvele együtt a hamis próféta (Isten elleni vallásosság szellemi inspirátora), és a kénkõvel égõ tüzes tóba vettetének. Istennek egy angyala pedig megfogja a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög, a Sátán, és megkötözi ezer esztendõre. Amikor azt mondta: „az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet”, az lett büntetése, hogy a földre vetteték, s az õ angyalai is õvele levettetének. Amikor eljön az Úr haragjának napja, mélyebbre vettetének, a mélység kútjába. Az ezeréves Békekirályság végén kiszabadulnak majd rövid idõre, aztán õk is a tûz és kénkõ tavába vettetnek. A földi népek azt látják majd, hogy feltûnik az ember Fiának jele az égen. Megrettennek, és bemenekülnek a sziklák barlangjaiba, és a föld hasadékaiba, az Úr dicsõsége elõl. Az Izrael ellen összegyûlt hadseregek Jósafát (istenítélet) völgyében, a mezõ színén fognak elpusztulni. A bosszúállás napján meglátogatja a földön a bûnt, s a gonoszokon vétküket. Mert haragjának tüzében emésztetik meg az egész föld, és kevés ember marad meg (Armageddon!). Mindezeket tudva, ne vállaljunk közösséget Testvéreim, a hamis ünnepi hangulatkeltõkkel. A mi feladatunk az adventi útkészítés az év minden napján, és mindig ünnepelünk, ha készen várjuk az Õ eljövetelét, mert nem tudjuk, mely órában jön el a mi Urunk! id. Frank Sándor, Izrael - Karmiel
és elragadtatunk az Úr elébe, és mindenkor az Úrral leszünk. A mennyben odaállunk Urunk elé, ahol jutalmat kapunk, mindenki olyan mértékben, amennyi maradandó kincset, aranyat, ezüstöt, drágakövet gyûjtött, a földi élete során. Ezért ott sok elsõk lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk. A mennyben ez már nem jelent meghasonlást, mert nem megy oda be semmi tisztátalan. A jutalom mértékének megfelelõ sorrendben ülünk Urunk asztala köré, tiszta és ragyogó fehér gyolcsba öltözve, mint az Õ (szellemi) felesége, amikor elkezdõdik a Bárány menyegzõjének vacsorája. Urunkat csak azok fogják meglátni második eljövetelekor, akiket magával ragad. A földön élõ népek, csak a hívõk eltûnését fogják észrevenni, és elsõ döbbenetükben hozzájárulnak a pusztító utálatosság lebontásához. Felépül a har madik (ezékieli)Templom, s amikor elkezdõdnek a reggeli és esteli égõáldozatok, betölti azt Izrael Istenének dicsõsége. Ezzel kezdõdik az utolsó évhét, melynek közepén hatalmat kap a földön, egy természetfeletti képességekkel rendelkezõ ember, az Antikrisztus-Fenevad. Neki is vannak útkészítõi, õk globalizálják a világot, õk szervezik a vallások közötti együttmûködést, az ökumenét. Ennek az ördögi világdiktátornak a Sárkány ad hatalmat, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Ez alatt összegyûjti Jeruzsálem ellen a föld minden népét, hogy elpusztítsa Izraelt, de megjelenik az Úr Jézus az égbõl, hatalmának angyalaival.
Milyen lesz Urunk megjelenése, mikor bosszút áll a gonosz szellemeken, s a föld népein? Ama napon meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban. Akkor megnyílik az ég, megjelenik Urunk fehér lovon, vérrel hintett ruhába öltözve, és követjük Õt mi is, fehér lovakon, tiszta és ragyogó gyolcsba öltözve.
4
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
is, hogy bár jönnek ezek a dacolós gondolatok, nem akarok azoknak engedni. Bármi legyen is az akarata az én életemre nézve, szeretném szeretni Õt úgy, mint Uramat még akkor is, ha egyedül kell maradnom. Korábban az Úr azzal erõsített, biztatott az Ézs 54-bõl, hogy Õ az én férjem. Most kértem: Uram, nem lehetne, hogy két férjem legyen? Az egyik Te és egy másik is, egy földi társ? Következõleg, amikor az Igét kezembe vettem a Zak 9,12-t olvastam: „Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!” . Csodálatos válasz és vigasztalás volt ez az Ige. Ezután a Zak. 10,1ben azt olvastam: „Kérjetek esõt az Úrtól a késõi esõ idején!” Ekkor kezdtem el megtanulni azt, hogy mindenféle kérésemmel menjek azonnal az Úrhoz. Merjek kérni. Jól tudja és látja mire van szükségem, de kérjem. A szülõk is tudják, látják gyermekeik szükségét, mégis megvárják, míg azok kérnek tõlük, s csak aztán adják meg amit kértek. Ezt kellett naponta gyakorolnom és a várakozásban is kitartani az Úrban, reménység ellenére reménykedve hinni. Ahogy telt az idõ, az Úr egyre könnyebbé tette a várakozást, közben sokat formált, csiszolt. Idetartozik még a kései esõhöz, hogy azon a helyen ahol élek, évek óta nem volt kiadós esõ, de termés sem. Az idén felfigyeltem a rendszeres és kiadós esõkre, és a termésre is. Pl. Bizonyos szilvafáink és szõlõtõink sok éve már egyáltalán nem hoztak termést. Az idén e szilvafákon nagy szem szilvák jelentek meg és a terméketlen szõlõtövek roskadoztak a fürtöktõl. Számomra már ennek kapcsán is felmerült, lehet itt a kései esõ ideje? Letelik a várakozás ideje? Beteljesedik amit az Úr mondott?
17
2004. IV. negyedév
A 2003-as táborokban teljes, egyértelmû bizonyosságom lett Péter személyét illetõen. Tudtam, hogy csak õ lehet a férjem és senki más, és hogy ez az Úrtól van a szívemben, Igék nélkül is. Nagyon örültem ennek a bizonyosságnak. Korábban nem tudtam elképzelni, miként lehetséges az, hogy tízezer közül is ki fog tetszeni az egyetlen. Hogy fogom ezt megérteni? És most eljött az idõ, megértettem. 2003. novemberében testvéri találkozóra készültem. A következõket álmodtam: Készülök egy testvéri találkozóra és egymás után t a l á l k o z o k testvérekkel. Többen jönnek elém és mondják: „Etelka, készülj, mert jön az igazi, de ne felejtsd el megtenni azt, amit az Úr mutat neked.” Ez t ö b b s z ö r megismétlõdött. Kérdeztem: „Ugye, Péter lesz az?” De erre a kérdésre nem kaptam választ. Felébredtem. Azon a testvéri találkozón nem történt lánykérés. Idõközben azonban érzékeltem, hogy vannak lányok, akik nem közömbösek Péter iránt. Elmondtam az Úrnak, hogy bármi legyen az akarata, szeretném azt elfogadni. Eddig, ha valami olyat tettem, ami Õelõtte nem volt kedves, intett, figyelmeztetett. Kértem, ha Péterrel kapcsolatban a bizonyosságom mégsem Tõle van, adja értésemre. Ha másnak rendelte õt, akkor vegye ki a szívembõl, mert én nem akarok magamban ilyen gondolatokat megtûrni. Kértem, szóljon Ige vagy álom által. De se álom, se Ige nem szólt. Mivel reggel ez a téma változatlanul terhelt, kértem az Urat ismét, ha nem nekem rendelte Pétert, adja értésemre azt, ha pedig Tõle van a
SZÖVETSÉG
2004. IV. negyedév
BIZONYSÁGTÉTEL
Amikor kimondta Etelka nevét, hirtelen szólni sem tudtam. Majd megkértem, mondja meg, honnan tudja, hogy õ az. Mivel elég közelrõl ismert, tartottam attól, akaratlanul is valami jelét adhattam szerelmemnek. Azt mondta, semmi ilyen nem történt, csak úgy „beugrott” neki Etelka személye. Mivel nem szokott prófétai kijelentéseket kapni, ezt különösen is Istentõl való jelnek tekintettük. Ezt követõen biztatott, hogy mihamarabb lépjek, ugyanis én még kb. félévet várni akartam a leánykéréssel. Aztán Isten más módon is siettetett, míg
végül kialakult bennem, hogy rákérdezek az
Áldott várakozás
legyek. Ezután a félreértett helyzet után kezdtem el gondolkodni azon, mi van akkor, ha mégis egymásnak szánt minket az Úr, és én meg nem akarom azt, amit Õ akar. Egyszer az Úr elé álltam, hogy adjon valami útmutatást az Igébõl Péterrel kapcsolatban. A Zsolt 147,13-ból olvastam a következõket: „erõsekké teszi kapuid zárait.” Ezt úgy értettem, hogy nem Péter az, akit az Úr adni akar. Még aznap éjjel, amikor ezt az Igét olvastam, azt álmodtam, hogy Peti megkérte a kezem egy konyhában. Úgy tûnt, hogy az Ige és az álom ellentmond egymásnak. Nem igazán értettem, de elraktároztam magamban. Késõbb azt gondoltam, az Igével talán arra utalhatott az Úr, hogy várakoznom kell. Újra és újra nehezen tudtam elengedni a párválasztást. Sokszor lázadtam, dacoskodtam az Úrral a várakozás miatt. Majd egyszer ezt Õ leleplezte a szemeim elõtt. Ismét rácsodálkoztam arra, milyen nagyon szeret Õ engem, és minden területen számomra is a legjobbat akarja, bármi legyen is az, az Õ akaratát el kell fogadnom. Egyik alkalommal ismét uralomra akartak törni szívemben a dacolós gondolatok, de ezt észlelve egybõl mentem az Úrhoz hálaadással. Elmondtam Neki, nagyon jó az, hogy Õ engem nagyon szeret és én viszontszerethetem. Elmondtam azt
engem a tábor végén megsürgetõ testvérre, volt-e benne konkrétan valaki, és ha igen, Etelka volt-e az. Eldõlt bennem, hogy két „igen” válasz esetén az október 9-i szentesi tábori fórumon megkérem Etelka kezét. A két „igen” után már csak egy harmadik
igenre
Szentesen
nem
vártam: kis,
viszont
tõle.
Ezt
kellemes
meglepetésemre egybõl meg is kaptam, és azóta kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy ilyen nagy kincset nyertem meg. Vándor Péter, Budapest
A párválasztás kérdése volt az életemben az a terület, amit a legnehezebben tudtam odabízni az Úrra. Amikor az 1998-as táborban az Úr megújított, szerettem volna ezt a kérdést is Õrá bízni. Péterrel is itt találkoztam elõször, és mindjárt ezen a héten felmerült bennem a kérdés: lehet õ lesz majd a férjem. Ezt az Úr elé vittem és az aznapi Igében a következõket olvastam: "Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura." (1Tim 6,15-16). Megértettem, majd ha eljön az ideje, az Úr meg fogja mutatni. Igen ám, de telt az idõ, nem történt semmi és én egyre türelmetlenebb lettem, nem tudtam hittel várakozni. Elkezdtem találgatni, vajon kit szánt nekem Isten... Az is elõfordult, hogy belemagyaráztam az Igébe valakit. Nagyon fájdalmas, de szükséges volt a kijózanodás. Majd ismét találgattam. Egyszer egy helyzetet úgy értelmeztem, hogy Peti meg akarja kérni a kezemet és gyorsan elsiettem elõle. Majd álomba sírtam magam és azt mondtam az Úrnak, hogy én õt nem akarom, akkor inkább maradjak egyedül. Ekkor már ott tartottam, hogy csak a hibáit, gyengeségeit láttam, nagyítottam és nem tudtam volna elképzelni, hogy a felesége
16
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
2004. IV. negyedév
Veszélyben a gyermekek, fiatalok „Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak... Jaj azoknak!” (Ézs 5,20) Harry Potter nevét megjegyezte az egész világ. Ugyanúgy, mint a Gyûrûk urát. Ám míg az elõbbi a XX. század legvégének a terméke, addig az utóbbi több évtizedes múltra tekinthet vissza. Mégis van bennük valami közös. Azon túl, hogy mindkét történetben sok okkult és mágikus elem található, a belõlük készült filmek n a g y b a n befolyásolták a tizenévesek gondolat- és érzésvilágát. Az utóbbi évek legnagyobb kasszasikerei voltak ezek a filmek, s leginkább a fiatal korosztályra voltak nagy hatással, s a hatás azóta is tart: a gyerekek csak úgy falják az okkultizmussal kapcsolatos könyveket, melyek egyre inkább kiegészülnek a horrorisztikus jellegû regényekkel. Gyermekkönyvtárban dolgozó könyvtárosként nap mint nap tapasztalom ezt. Minden magyarázkodás helyett álljon itt egy tipikus beszélgetés-részlet, ami a könyvtáros és egy 10-12 éves gyermekolvasó között zajlik. Olvasó: Szeretnék olyan horroros, fantasztikus könyvet! Könyvtáros: Miért? Mi abban a jó? Olvasó: Hát, mert azt szeretem. Könyvtáros: De mit szeretsz benne? Olvasó: Azt, hogy olyan izgalmas. Könyvtáros: De hát a horrorban folyik a vér és csúnya dolgok történnek! Olvasó: Az a jó. Én az ilyet szeretem! Könyvtáros: De hát rosszat fogsz álmodni. Olvasó: Ááááá, nem.
fogékonyak az újra és az érdekesre. A mai könyv- és lapkiadás pedig bõséggel ellátja õket érdekfeszítõ olvasmányokkal, lassan ölõ méreggel. „Magam a wicca (boszorkánymozgalom) papnõje vagyok... Nem hiszek egyedül üdvözítõ megoldásokban, a legkülönbözõbb vallások isteneit és istennõit tisztelem.” - írja a Boszorkánypraktikák címû könyv szerzõje önmagáról. Sajnos ez a könyv igen népszerû olvasmány a tizenévesek között, hiszen rengeteg varázsigét, olcsó, könnyen kivitelezhetõ módszert mutat be, melyek segítségével a fiatal olvasó megszerezhet mindent, amit csak akar, ill. amit az arra illetékes istenség megenged neki. De azért jó lesz vigyázni - szól a könyvben a figyelmeztetés mert az istenségek kiszámíthatatlanok és nem mindig akarnak jót! Sajnos kevesen tudják, de a boszorkányság a sátánizmus elõszobája. Nemrég egy 15 éves kamaszlány jött be a könyvtárba. Egy-két éve még egy átlagos, kedves, csöndes kislány volt. Aztán elkezdett foglalkozni a boszorkánysággal. A csöndessége megmaradt, csak éppen egy sátánista fordított kereszt lógott a nyakában egy halálfej mellett. „Tudod minek a jelét hordod? - Igen. Hiszel benne? - Félig-meddig.” Daren Shan nevét is sok gyerek ismeri. Rémregényein egyre többen borzonganak. Õ is tizenévesen k e z d t e a z okkultizmust, ami kiegészült a horror iránti érdeklõdésével. Regényei is ezt tükrözik. De sajnos nem õ az egyetlen ebben a
Közhely de igaz: a gyerekek nagyon
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS, BESZÁMOLÓ
mûfajban. Egy 10 év körüli kislány mondta egyszer: „Én az olyat szeretem ahol kibelezik az embereket...” Elõször voltak a Pöttyös könyvek meg Jack London. Ma meg vannak a Boszorkánypraktikák és Daren Shan. Mi lesz 20 év múlva? Az én korosztályom még Kukori Kotkodán és más hasonló témájú rajzfilmen nõtt fel, ma már akciódús, az erõszakot és a mágiát népszerûsítõ rajzfilmekben gyönyörködhetnek a gyerekek. Persze igaz, hogy sokan néhány év elteltével elhagyják a gyermeki dolgokat és kinövik azt a sok zagyvaságot, amit egy-egy könyvben olvastak vagy láttak a TV-ben. Mégsem mindegy, hogy milyen lelki táplálékkal etetjük gyermekeinket. Mert felnõhet valaki csupa egészségtelen édességen és nyalánkságokon - elvégre sok kalória van azokban is - de a táplálkozástudomány a megmondhatója, hogy milyen hátrányos hatása van az ilyen étrendnek. Mert, amit gyermekkorban nem eszünk meg, azt nem biztos, hogy késõbb bepótolhatjuk. Így van ez a lelki-szellemi eledellel is. Említést kell még tenni a világ által nyújtott lelki eledel egy másik fajtájáról is. Mert nemcsak az okkultizmus és a kegyetlen erõszakban való gyönyörködés fertõzi meg a fiatalok lelkét, hanem a szemérmetlen nemiség nép -
2004. IV. negyedév
szerûsítése is. Az ifjúságnak íródott magazinok szerkesztõinek nincsenek erkölcsi gátlásaik (tisztelet a kivételnek). A fiatalokat burkoltan vagy nyíltan egyaránt biztatják a szexuális élet örömeinek megtapasztalására. A képekkel dúsan illusztrált folyóiratok csak úgy hemzsegnek a különbözõ ismert és ismeretlen emberek életének intim részleteitõl. Természetesen nem maradnak el a „bölcs” pszichológusok és orvosok által az olvasóknak küldött „jótanácsok” sem, amelyekben nem állítják túl magasra az erkölcsi mércét... Szegény fiatalok, könnyû céltáblái a meztelen képeknek, beavatódnak a tisztátalanságba mások életébõl való parázna részletek megismerésével. Mindezt persze minden bûntudat nélkül, hiszen a szerkesztõk mindezekben semmilyen kivetnivalót nem látnak, s a bibliai értékrendet mint ósdit elvetik! Varázslás, keleti misztika, horror, szabad szerelem. Sokan jó dolgoknak tartják ezeket. Ám az Úr az embereket másra tanítja, a próféta figyelmeztetése pedig több évezred távlatából ma is hallatszik: „Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak... Jaj azoknak!” (Ézs 5,20) Vágvölgyi Zoltán, Szentes
BESZÁMOLÓ: NÉMÓ NYOMÁBAN Egy sikerfilm a hívõ szülõ szemével, és még néhány gondolat Mire nyitja rá a szememet? Mit bíz rám? Megvéd-e az ellenség tõrétõl? S mi lesz a fiaimmal? Õk különös veszélyben lehetnek. A lépcsõn felfelé menet fegyverzetemet ellenõrízve felsóhajtottam, s kértem Uramat a hiányosságok pótlására (Ef 6,13-18). Oltalomért is kiáltottam a film alatt folyamatosan. Megkaptuk, mert Õ hû. (Csel 2,21.) Most tehát lássuk a filmet, elõször annak rövid történetét: Az óceán mélyén, a korábban özvegyen
Hét év után újra a mozipénztárnál álltam, ezúttal azonban – most elõször – apaként. A két nagyobb fiammal érkeztem, a hat és a négy évessel. Rápillantva a film megvásárolható „cápás” óriásplakátjára, egyszerre korábbi események összefüggései álltak össze bennem teljes bizonyossággal - amelyekre most nem térek ki -, s láttatták meg velem, hogy nem a magam akaratából vagyok itt. De vajon mit akar az Úr? Mit üzen nekem egy Oscar-díjas animációs rajzfilmen keresztül?
6
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
2004. IV. negyedév
legkülönbözõbb lelki-szellemi kérdésekben is. Feltûnt még számtalan esetben, mennyire példásan forgolódik. Véglegesen ekkor dõlt el bennem, hogy õ és csakis egyedül õ lehet a segítõtársam, és majd valamikor megkérem a kezét. Tábor végén, ahogy az egyik testvér elköszönt tõlem, hozzátette: – Peti, lépned kellene. – Mire gondolsz? - kérdeztem nagy ártatlanul. – Ha nem tudod, Isten majd megmutatja. – A házasságra gondolsz? – Igen. Noha egyértelmûen bennem volt Etelka személye, ekkor még se kérdezni, se mondani nem mertem errõl semmit. Az elkövetkezõ hetekben szerettem volna még jobban megismerni Etelkát, ezért váltottunk néhány e-mailt. Bár ezek hasznosak voltak, hamarosan azt éreztem, hogy így egymásnak „csupán” testvérei vagyunk, nem pedig jegyesek, egy bizonyos szintnél tovább nem juthatunk egymás megismerésében. A táborok után néhány testvérrel megosztottam természetesen név nélkül, hogy mi van bennem. Volt aki hallva, hogy mi alapján tartom összeillõnek magunkat illetve, hogy miket tapasztaltam a táborokban, úgy fogalmazott, hogy ez már „bizonyságok fellege”. Olyan is akadt aki, bár nagy szeretettel, de óvott attól, hogy igei megerõsítés nélkül lépjek egy ennyire fontos dologban, és arra bíztatott akár böjtölve is, de kérjek Istentõl Igei vezetést. Amikor egy harmadik testvért is beavattam szívem titkaiba, megkérdezett, hogy mondhat-e nevet. Mivel elvileg igen sok testvér nõ jöhetett szóba, nagy magabiztosan mondtam neki, hogy igen.
Párválasztás „...lépned kellene...” Megtérésem után fel-feljött bennem a párválasztás kérdése, de igazán komolyan csak az utóbbi pár évben került elém. Sok vívódással teljes éven át arra vártam, hogy Isten Igén keresztül vezessen. Végül eljutottam oda, hogy nekem is felelõsségem testvérnõk lelki-szellemi beállítottságát megismerve mérlegelni, hogy ki a hozzám illõ segítõtárs. Két dolgot elengedhetetlennek tartottam majdani társamban. Egyrészt lásson tisztán lelki-szellemi dolgokban, hogy ne „csupán” megtért legyen, hanem különbséget tudjon tenni jó és rossz, tiszta és tisztátalan között. Másrészt legyen érzékeny, vegye észre, ha valakinek problémája van, tudja szeretni és vigasztalni. Köreinkben csak felületesen ismertem testvérnõket. Ez alapján idõrõl idõre elém jött egy-egy, akirõl azt gondoltam, el tudnám képzelni, hogy majd õ legyen a társam. Ahogy azonban mélyebb lelkiszellemi beszélgetések során kicsit jobban megismertem õket, módosult ez a látásom. Etelkáról tudtam, hogy az elsõ „pontnak” megfelel, de szögletesnek és túl merevnek láttam. Ez év tavaszán azonban rádöbbentem, hogy milyen sok szeretet és érzékenység van benne, miként érez együtt másokkal és vigasztalja õket. Egy ízben, mikor közelrõl láttam, hogy valakit lelkigondoz, gyönyörködtem éleslátásában és gyengédségében. Az idei nyári táborokban több mély lelki beszélgetésünk is volt. Megdöbbenve tapasztaltam, mennyire egy hullámhosszon vagyunk, egy húron pendülünk a
15
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
kocsiban ülve, ahogy hallgattam a beszélgetésüket, egyre határozottabban szólalt meg bennem: „Ez nem igaz! Hamis az õ lelke!” Ott volt egy másik fiatalember is, aki azt erõsítette a férjemben, hogy az ilyen típusú kazánoknak panelbajuk van, õ is éppen így járt, pedig csak egy éves a kazánja. Odafordultam Sanyihoz és azt mondtam: „Ne rendeld meg a panelt! Egy másik szerelõvel nézessük meg!” Hallgatott rám. Másnap egy másik szerelõt hívtunk, aki két perc alatt felállította a diagnózist, hogy csupán egy kapcsolót kell kicserélni, ami 300 Ft-ba fog kerülni.„Nem panelcsere kell?” – kérdezte a férjem ámulva – „De az én jó cimborám azt mondta, hogy ez a baja. És mi van a beszerelési díjjal? Ugyanis azt is mondta, hogy a panel beszerelése 25000 Ft lenne?”. „Micsoda? Legfeljebb 10000 Ft-ot szoktunk egy ilyen munkáért elkérni! Hát igen!” – mosolygott a szerelõ. – „Ha valakit jól be akarnak csapni, azt mondják, hogy nagy a baj, felszámolják a magas összegû alkatrészt, miközben megcsinálják az apró hibát, amirõl a laikus megrendelõ mit sem tud. A kazán mûködni fog, és a szerelõ pénztárcája is dagad. Sajnos nálunk is ez megy, és fõleg idõs nyugdíjasokkal teszi ezt a fõnököm. Szívem szerint nem is dolgoznék nála, de mit tegyek, az én családomnak is szüksége van a jövedelemre”. Szomorúság fogott el, amikor hallottam ennek az ember nek megszólalni a lelkiismeretét. Imádkozom érte, hogy õ is kilépjen ebbõl az ördögi csapdából, ne csak a felismerésig jusson el, hanem az Isten szerinti szomorúságra, mely megbánhatatlan megtérést szerez. Ugyanakkor hála és öröm töltött el, mert az Úr nem engedte, hogy szégyent valljak férjem elõtt, és kijelentette szívemben, hogy be akar csapni a szerelõ. Hát még a férjem mennyire örült! Sok-sok bizonyságfelleg veszi õt is körül, sokszor megláthatta az Úr gyógyító kegyelmét, gondviselését, imameghallgatását… Mégis az ígéret várat még magára. Az Úr tudja, hogy
2004. IV. negyedév
miért. Néhány nappal a történtek után hallgattam a rádióban a református félórát. Éppen Cseri Kálmán szolgált, és arról tett bizonyságot, hogy fiatal lelkészként családot látogatni ment, amikor a házigazda ilyen szavakkal fogadta: „De jó hogy jön, t i s z t e l e t e s ú r, l e g a l á b b e g y ü t t imádkozhatunk a káposzta tolvajokért!” -„Káposzta tolvajokért még úgy sem imádkoztam, de mi történt?” Nagyon szegény volt ez a család, káposztatermeléssel foglalkoztak, és amit megtermeltek, azt elrakták télire. Gúlába rakták a káposztát, gondosan szalmával rétegenként betakarták, de másnap hûlt helye volt. A feleség nagyon felháborodott, jogtalannak érezte a történteket, de a férje imádkozott: „Úr Jézus! Könyörülj ezeken a tolvajokon, hogy megtérjenek és megismerhessenek Téged, hiszen értük is meghaltál!” A fiatal lelkészt megalázta az a szeretet, amely ebbõl a családfõbõl áradt. Még nem hallott senkit így imádkozni az ellenségeiért. Az a szegényes környezet, amiben éltek, olyan ellentétben volt azzal a szellemi gazdagsággal, amit a családfõ megélt. A történet vége az lett, hogy a következõ évben felettébb megáldotta az Úr ezt a családot, mint ahogy elgondolhatták volna. Magamra ismertem! Szabad-e a szívem, hogy félretegyek minden kárt, sérelmet, hogy ellenségeimért, az õ megtérésükért imádkozzak? Ez az eset nemcsak arra volt jó, hogy egy újabb bizonyságfelleg legyen férjem elõtt, hanem arra is, hogy tudjak imádkozni ezért a gázszerelõért, és azokért is, akik még nem ismerik az Urat, más úton keresik a boldogságot, boldogulást. Hálás vagyok azért, mert az Úr leleplezi indulataimat, és arra tanít, hogy az az indulat legyen bennem, ami volt a Krisztus Jézusban is, hogy tudjak jóval fizetni a rosszért. Az Úré a dicsõség, ha ez így van. Ha nem, segítsen az Úr valamennyiünket, hogy így lehessen! Tornyiné Tarcsi Tünde, Berettyóújfalu
14
SZÖVETSÉG
BESZÁMOLÓ
maradt bohóchal apuka (Pizsi), az elsõ iskolai napra kíséri egyetlen fiát, a kis Némót. A gyülekezõ forgatagában hamarosan nagy baj történik: felgyorsult korunk pörgõs világával Pizsi papa nemigen tud lépést tartani. Merev esetlenségére, jószándékú, kicsinyét féltõ
2004. IV. negyedév
mellette marad az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokban. Pótolhatatlan segítség még a doki óvatlanul vízbe pottyant búvárszemüvege, amelynek pántján a név és a rendelõ címe olvasható. Pizsinek tehát van min és kivel elindulnia, hogy fergeteges és látványos, lélegzetelállító vagy olykor mulatságos kalandok sorozatán keresztül, az egész óceánt átszelve végül Sydneyben kössön ki, s minden jóra forduljon. A film elejétõl a végéig lebilincselõ. A nézõ – legyen gyermek, vagy felnõtt – egyetlen pillanatra sem unatkozik, hanem vagy izgul, vagy gyönyörködik a vízfelszín alatti világ színpompás, valósághûen visszaadott képeiben. Tökéletes megoldások, akárcsak a zenében, és a hanghatásokban. A több tucat szereplõ pedig kiváló érzékkel megalkotott, remekül kidolgozott karakter, tipikus emberi vonások hordozója. Mimikájuk teljes összhangban áll a beszédükkel, hanghordozásukkal, a cselekménnyel, a hangulattal… Színészek, filmsztárok is megszégyenülnek ezen életre keltett technikai csodák árnyékában. Bravúros! De kitûnõre vizsgázott a magyar stáb is, mert a szöveg, a szinkron, a humor elsõ osztályú. Ennek a filmnek nincs gyenge pontja, jogos az Oscar-díj, indokolt a kasszasiker.
örökös aggodalmaskodására, tekintélyt nélkülözõ atyai szigorának erõtelen kísérleteire a kis Némó türelmetlen daccal, és egy lázadó „utállak” – kal válaszol. Apját faképnél hagyva megmutatja bátorságát leendõ osztálytársainak, s odaúszik egy látszólag céltalanul veszteglõ, lehorgonyzott motorcsónakhoz. A csónak gazdája egy Sydney-beli fogorvos, aki egzotikus halakra vadászik búvárkodással töltött szabadsága idején. Gyûjteményébõl már csak a kis bohóchal hiányzik. Némó fennakad a hálón, és nemsokára a doki rendelõjének akváriumában találja magát. Idõsebb fogolytársai hamarosan be- és elfogadják, sõt megesik a szívük kis rabtársukon, amikor kiderül, hogy a doki unokahúgocskájának, Undinak szeszélye folytán veszélybe kerül az élete. (A kislány – aki a hírek szerint pár nap múlva ismét érkezik fogszabályzásra - elõszeretettel gyötri a bácsikájától ajándékba kapott halakat.) Némó gyors szökését tervezik tehát, és biztosítják segítségükrõl. Közben a kétségbeesett apa, Pizsi, fejvesztve rohan, azaz úszik, hogy megmentse fiát. Társául szegõdik egy – férfiakkal könnyen kapcsolatot teremtõ – kék nõstény halacska, aki innentõl kezdve végig
Nos, aki idáig eljutott e cikk olvasásában, mondhatná, hogy eleddig bármelyik újság moziajánlójában elmenne ez a kis kedvcsináló, eltekintve esetleg a címtõl és az elsõ néhány sortól. A további gondolatok tényszerû ismertetése viszont azt garantálja, hogy mégsem lesz széles publikum elõtt feltárt, s még kevésbé népszerû a közkedvelt Némó-film alábbi leleplezése, mert a vizsgálat szempontjai a világ elõtt érthetetlenek, és pláne nemkívánatosak. (1Kor 2,4-15) Álljon hát itt pár jelenet, amelyek nem maradhatnak szó nélkül, jóllehet nincs mód most a teljes átvilágításukra. (A szülõk különösképpen figyeljenek, hiszen gyermekeiknek négy évestõl fölfelé egészen a középiskolás korig ezt ajánlja fogyasztásra számtalan kereskedelmi és kulturális ágazat,
7
SZÖVETSÉG
BESZÁMOLÓ
reklámok sokaságától kezdve a médiákon, a tanszeriparon át a benzinkutakig.) 1. A cápás jelenet. Egy sátánista gyûlésbe – majdhogynem ítélõszék elé – csöppennek hõseink. A háttér: nyikorgó, elrozsdált hajóroncsok, világháborús, csüngõ láncosbombák, sejtelmes félhomály. Akár egy heavy-metál zenekar lemezborítója. Csak a szörnypofa hiányzik. Helyette a fõnök, Protkó, az óriáscápa elnököl. Mindaddig feszült kedélyességgel zajlik a – sokszor kétértelmû – csevegés, ameddig egy csepp vér Protkó orrlikába nem szivárog. Pillanat mûve és bezsong, akár egy magánkívül került kábítószeres, majd elszabadul a pokol… Õrjöngve kezdi üldözni Pizsiéket, miközben még cápatársai is tesznek néhány esélytelen kísérletet a megfékezésére. Ja, Protkó és „emberei” mégis pozitív figurák, ezt egy
filmvégi jelenet megerõsíti. 2. A horgászhal - Isten egyik csodálatos mélytengeri teremtménye - hõseink életére tör. Nincs megszemélyesítve, nem beszél, de már csak ragadozó természeténél, és félelmetes külsejénél fogva is a negatív szereplõk közé soroltatott be. 3. Vonuló levesteknõsök. A 60-as, 70-es évek Amerikájának szabad, szabados korszakát idézik. A vándorló, gyakran családostól útrakelõ hippivilág jegyeit, a „szelíd motorosok” szlengjeit és beszédstílusát „Na, csá, kishaver!” stb. hordozzák. Hõseinket is befogadják, ameddig útjuk rövid ideig közös vonalon halad, majd lazán, érzelemmentesen elválnak, amikor a búcsú ideje elérkezik.
8
2004. IV. negyedév
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
2004. IV. negyedév
4. A film szellemi tetõpontját kétségtelenül egy – a doki rendelõjének akváriumában játszódó – éjszakai esemény jelenti. Egy szabadkõmûves szeánsz tárul elénk, annak is egy beavatási szertartása. Valamely õsi azték, vagy inka varázslás és rituálé teremti meg a hathatós okkult alapot: Démoni jelenet! Miközben a háttérben feltûnnek – bizonyára a világjáró doki dél-amerikai útjáról hozott színesre festett indián fa-bálványszobrok, addig felhangzik az egykori varázsszöveg, amit egyre sodróbban, erõsebben skandál, huhog az akváriumlakók kórusa. Megjelenik méltóságteljesen, sejtelmes éjszakai fények és hangok közepette a rendfõnök, egy sebhelyes „arcú” csipeszhal. Az akvárium többi foglya engedelmesen asszisztál rendbéli rangjának megfelelõen a kis Némó beavatásában, amikor is átmegy a tûzön. (Átúszik egy vörösre világított buborékoszlopon, amely egy szent vulkánjelkép (5 Móz 18,10; 3 Móz 19,26). A vizsga (próba) sikerül, Némó új nevet is kap (Csali), és most m á r õ i s „ t e s t v é r ” . ( Ta r t s u k t á v o l gyermekeinket, és akiket lehet az ördög ilyen csalijaitól!) No, persze mindez ártatlan és mulatságos ezektõl a kedves kis tengeri egzotikumoktól!
akkor egy hasmenéses vírus tombolt a szegedi gyermeksebészeten, és le is zárták az osztályt. Ettõl menekített meg az Úr. Már 11 hónapja csak szondán volt táplálva. 2004. januárjában ismét a mûtéttel kapcsolatban Szegedre kerültünk. Az volt a feltétel - amirõl mi nem értesültünk-, hogy csak úgy mûthetõ, ha szájon keresztül tud enni. Ekkor végezték el kisebb mûtétben a hasfali sérv visszahelyezését. Itt derült ki, hogy milyen gyenge az immunrendszere, mert nagyon csúnya, 40 fokos lázzal járó tüdõgyulladást kapott. A tavasz folyamán megtanultunk szájon keresztül enni, én pedig meg lettem próbálva türelem tantárgyból. Ahogy hazakerült a családunkba sok mindenben változott. Eddig semmit sem tudott tartani a kezében s most elkezdett játékokat megfogni és játszani azokkal. Bár még elég bizonytalanul, de felült. Az idõ múlásával és kis háta erõsödésével most már szépen ül. Júniusban felállt a kiságyban, de ma már az is olyan stabil, hogy nem esik el, sõt
egy kézzel kapaszkodik, másik kezében játékkal játszik s körbe-körbe járkál kapaszkodva. Szellemileg nem látjuk lemaradottnak, (amit a fõorvos is elismert) úgy gondoljuk, hogy hallása részleges. Hosszú, bár soványka, de jó és Istentõl megáldott gyermek. A gyermekeink pedig nagyon megszerették elsõ perctõl fogva, ami szintén Isten csodája, mely felérne a többi dologgal együtt még több bizonysággal.
KAZÁN
Itt kell megjegyeznem, hogy fiaim a visszhangzó varázséneket (Hu-ha-hu-ha…) a maguk módján elraktározták, hazavitték, napokig fújták, alig tudtam õket leállítani, midig újra kezdték. Kétéves öccsük, a ki a mozi közelében sem járt, három hónap elmúltával – amikor már azt reméltem, hogy régen elcsitultak a varázshangok -, tökéletesen visszhangozta a testvéreitõl még anno, melegében hallott hangokat, és ritmust. Félelmetes! (Urunk azután felelt imádságunkra, és pár nap múlva nyom nélkül megszûnt a film ezen egyetlen hatása.) Azt láttam meg, hogy milyen tartós, milyen szívós méreg van ebben a szellemben. Démonizált világunkban ez pedig csak egy a sok közül! Körül vagyunk véve ezzel az áradattal… de a kegyelem nagyobb: „Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.” (Zsolt 139,5.) A 91. Zsoltár is végig
„Az én juhaim hallják az én szómat...” (Jn 10,27a)
fog kerülni, plusz még a szerelési díj, ami még további 25000 Ft lesz. Ez utóbbi részt természetesen õ fogja állni, mivel Sanyi is sokat segített rajta. Amikor ezt meghallottam, döbbentem néztem a férjemre, egybõl az motoszkált bennem, hogy miért engedte ezt meg az Úr. Ennyi kiadás súlyosan megterhelné a családi kasszát. Próbáltam megadással lenni, és várni, hogy mit mond Isten e dolog felõl. Nagyon sokszor kerültem emberileg kilátástalan helyzetbe, de gyakran átéltem, hogy ami emberek elõtt lehetetlen, az Istennél lehetséges. Arra gondoltam, biztosan most is jót fog kihozni az Úr ebbõl a helyzetbõl, ahogyan ezt már annyiszor tette. Nem kellett sokáig várnom. A szerelõ megígérte, hogy megrendeli a panelt, és mihamarabb beszereli. Néhány nap múlva az utcán futottunk vele össze. Sötét volt, az arca alig kivehetõ, mégis ott a
Emberileg mindezeket egy toxoplazma fertõzés következményeként állapították meg, amit a terhesség elsõ három hónapja alatt kaphattam meg. De tudom azt, s így is fogadtuk el, hogy Istennek terve és célja van Ráhel életével felénk s mások felé is. Hálás vagyok, hogy általa is tanít minket Isten, sõt kincseket ad ezekbõl a megpróbáltatásokból, amit így fogalmaz meg Ézs 45,3-ban: „Neked adom a sötétség (nehézségek) kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.” Varga Árpádné, Békéscsaba
Felemás igában élek, éppen ezért az Úrnak különös gondja van arra, hogy olyan körülményekbe helyezzen bennünket, amelyekben a férjem is felfedezheti, ez nem véletlenek sorozata, vagy a „szerencse” közbenjárása, hanem itt az élõ Isten munkálkodik. A közelmúltban elromlott a gázkazánunk. Férjem felkereste az egyik jó ismerõsét, aki egyben a lekötelezettje is volt. Mivel egy vállalkozóról van szó, és a férjem ajánlotta õt mind szóban, mind szórólapokat terjesztve, gondoltuk, a bizalom és a segítõkészség odavissza mûködik. Készségesen eljött, szétszerelte a kazánt, és megállapította, hogy panelcserére lesz szükség. Ez kb. 45000 Ft-ba
13
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
2004. IV. negyedév
megmagyarázhatatlan nyugtalanság fogott el. Sokszor felkeltem és az éppen látható gyermekklinika felé tekintettem. Ott járt a szívem. Nem tudtam mi történik, de a halállal kapcsolatban jöttek gondolatok, énekek elém. Másnap összepakolva, készülve haza, látogatást tettünk Ráhelnél, elmondta a tanárnõ (fõorvosnál magasabb orvosi fokozat), hogy most volt egy krízisponton. Oxigént eddig is kapott, de csak búra alatt, tehát õ magától spontán lélegezhetett, aminek mértékét állapotától függõen változtatták. Ez általában 20-25% volt. Ez az érték az éjszaka folyamán 100%-ra nõtt, ami azt jelentette, hogy a 101% már a lélegeztetõgép. Bár felment a maximumra, Isten mégis megõrizte. Nem kellett gépre tenni, sõt még anyatejet is fogadott a kis gyomra. Én ekkor teljesen elvesztettem reménységemet, mert egészen másra számítottam szívemben. Nagyon összekavarodott lettem, de az Úr kegyelmébõl reménységet adott. Azóta Isten sok mindent engedett átélni Ráhellel kapcsolatban, láthattuk azt, hogy Õ ajándékozza az életet és csak Õ veheti vissza. Talán már háromszor elõfordult, hogy a gonosz meg akarta kaparintani, s elvenni kicsi életét. A következõ Igét akkor kaptam amikor 32 hetesen megtudtam a dolgokat majd születése után, teljesen függetlenül két testvérnõn keresztül is ezzel bátorított az Úr: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségét szolgálja, hogy általa megdicsõüljön az Isten Fia: Jézus Krisztus.” (Jn 11,4) Valóban nagyon sokszor láthattuk az Úr Jézus dicsõségét, amikor a hétköznapokhoz Õ adott erõt, kitartást, szeretetet, hitet, mások felé bizonyságot. Tervezték 2003. december elején, hogy mûtétre vigyük a nyúlajak, farkastorokkal. Isten egy betegséget engedett meg Ráhelnél, felhasználva arra, hogy ne menjünk akkor Szegedre. Úgy alakította, hogy hosszú elõkészület után hazahozhattuk véglegesen. Késõbb tudtuk meg, hogy épp
bennem, amikor odaállt elém a nõvérke szülés után és megkérdezte, hogy szeretném-e látni, mielõtt elviszik a gyermekklinikára. Nem tudtam mitévõ legyek. Nagyon erõtlennek éreztem magam és így ezt elutasítottam. Életének másnapján rosszabbul lett Ráhel s hívtak minket szülõket, hogy döntsünk afelõl, hogy ha végszükség lesz rá akkor rátegyék-e lélegeztetõgépre – ilyen kilátástalan életjelenségekkel, lehet, hogy csak hónapok után tudnák levenni ha egyáltalán le tudnák. A férjem véleménye az volt, hogy igen tegyük rá, én pedig éppen az ellenkezõjét gondoltam amiatt, hogy Isten elveheti annak ellenére is, ha ráteszik. Itt volt már a példa elõttem: szerették volna visszatartani a szülést, de Isten másképp döntött. Természetesen tiszteletben tartottam a férjem döntését, úgy hogy az enyémet nem is emlegettem, mert tudtam, úgyis minden az Úr akarata szerint fog történni. Elõször õ ment be megnézni az intenzív részlegre, én addig kint voltam a tolószékben, egyedül a folyosón. Mikor kijött, megkérdeztem véleményét. Azt mondta, ha megtehetem ne nézzem meg. Nagyon nagy harc indult meg bennem ismét: hát ne nézzem meg? Hisz hónapokon keresztül én hordtam testemben… Mikor így ezeken harcoltam, eszembe jutott a sógornõm, s felhívva elpanaszoltam neki ezeket a dolgokat. Azt a tanácsot kaptam, hogy úgy nézzem õt, mint amilyen a mennyei dicsõségben lesz, ne földi szemmel nézzem. De menjek csak be, mert õ imádkozni fog értem. Ezt hallva lelkem lecsendesedett úgy, mint mikor az Úr Jézus egy pillanat alatt lecsendesítette a háborgó tengert. Már ez is csoda volt. Ahogy bementem, Isten valóban eltakarta szemem elõl azokat a dolgokat (meghallgatva sógornõm imádságát), s nagyon kedves gyermekké tette Ráhelt. Stabilizálódott az állapota, így nem is volt semmi különösebbre szükség a 4. nap éjszakájáig. Már másnap hazamentem volna, amikor éjszaka nem tudtam aludni. Egy
12
SZÖVETSÉG
BESZÁMOLÓ
errõl tesz bizonyságot. Milyen igaz! Milyen jó nekünk! 5. Undi, a doki nyolcéves unokahúga egy csúnyácska, neveletlen – nehéz eset – kislány (Péld 22,15/a). Az is lehet, hogy szellemi fogyatékos, hiszen úgy viselkedik. A film nézõinek milliói remélik vesztét, vagy legalábbis csúfos vereségét az ostobácska kis állatkínzónak. (Pedig ezen tulajdonsága kapcsán én is magamra ismertem néhány gyermekkori emlékemet felidézve.) A katartikus élmény nem marad el, Undi megkapja – persze nem emberektõl – a megérdemelt leckét. 6. A város (Sydney) vízalatti csatornáiban hulladékokat lesõ, guberáló „beszûkült” tengeri pókok, a hajléktalanok, a koldustársadalom megszemélyesítõi. Nem kívánatosak, a film sem keres megoldást az életükre, mint ahogyan a világ sem ismeri a kivezetõ utat. Pedig ha tudná, hogy Krisztus nélkül éppen hogy egy csónakban evez ezzel a kitaszított réteggel (is) együtt az ítélet felé!
Az éjszakai varázslás megteremtette „jó gyümölcsét”, meghozta a várva várt szabadulást. A döntõ napon a varázs tûzoszlop (vulkán) nemcsak Némó szökését segíti, de fogolytársaiét is. Sõt, a sebhelyes rendfõnök (nagymester) tanítása egy hatalmas halraj megmentésénél is kamatozik, akiket a halászok már-már a fedélzetre vontak hálóikkal, de Némó a tanult módon kiszabadítja azokat. Jól alkalmazza a tömegpszichózist, és a tömegben rejlõ erõt: „Húzd, húzd, lefelé, lefelé a mélybe.” Ott cseng még mesterének biztatása, amit többször is hallottunk: „Lazíts! Csak a feladatra figyelj! Meg tudod csinálni! Képes
9
2004. IV. negyedév
vagy rá!” (Vagy ahogy nemrég egy hálaadó napon hallottuk sokan ugyanezt egy magyar nyelvû igehirdetõtõl (!) emígy: „You can do it!” Hm. Némó a gyülekezetekben – avagy csali az Egyházban...) Bizony, szószékekrõl hirdetik a „Meg tudod csinálni” vagy az „Isten sikerre rendelt téged” „evangéliumot”. „Törj ki, törj át! Formáld át a gondolkodásodat!... Bartimeusnak is sikerült!”- biztatott egy másik ismert szónok ugyanarról a helyrõl pár héttel késõbb... Pedig milyen jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig! (JSir 3,26) Ezt tette Bartimeus is. Amikor pedig az Atya vonni kezdte a Fiúhoz ( Jn 6,44), indult és kiáltott.( Mk 10,48) Nem a horgászhal jelenti az igazi veszélyt, hanem az, aki a fentebb idézett – és hozzájuk hasonló - „horgászokat” a maga szolgálatába tudja állítani.( Ef 6,12) Isten könyörüljön rajtuk, és azokon is, akik hittek az õ beszédüknek; akik bevették a csalit. Az itt kiemelt jeleneteket az alábbiakban foglalhatnánk össze: A megromlott ember Isten elleni lázadásának sokféle útja-módja ismert. Ezek némelyikét megszemélyesítõ, tehát emberi tulajdonságokkal felruházott állatok (halak) egytõl-egyig jók, szimpatikus szereplõk, legyenek bár sátánisták, szabadkõmûvesek, varázslók, vagy amolyan „szelíd motorosok”. A pusztán teremtmény mivoltában meghagyott már említett horgászhal, vagy a portugál gályák (medúzafélék) raja Undival, a neveletlen (határeset) kislánnyal a rossz oldalon áll. Alig észrevehetõ, ördögi csúsztatások ezek. Látszólag „belefér” a filmalkotói fantáziába, valójában azonban Isten tervének és akaratának a feje tetejére állítása. A happy endrõl annyit, hogy a sok megpróbáltatás után, a könnyfakasztó jelenetben a kis Némó eképpen rendezi édesapjával elfogása elõtti utolsó „utállak” beszólását: „Papa, nem utállak.” A hosszú, önfeláldozó, életmentõ rohanás és az apának járó tiszteleten esett csorba olyan mérvû honorálása és visszaállítása (megkövetése) ez, hogy Pizsi papa teljesen meghatódik, és mindenért bocsánatot kér kicsinyétõl. (Ez is egyfajta – terjedõben levõ – példa az apa-fiú,
SZÖVETSÉG
BESZÁMOLÓ
illetõleg a gyermek-szülõ kapcsolatra és a konfliktusok rendezésére. „De te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amik reád bízattak, tudván kitõl tanultad.” 2Tim.3,13) Végül az Oscar-díjról a Némó nyomán: egykoron úgy indult útjának, hogy a filmek között sok jó is akadt, s a világ a maga avatott szakértõi által bizonyos kategóriákban és bizonyos szempontok szerint ezzel az elismeréssel díjazta. A filmek alkotóinak leghõbb törekvése az volt, hogy valamely mûvészi, társadalmi, vagy egyéb érdekfeszítõ témát megfilmesítsenek, s így minél szélesebb körben adják közre a mondanivalót, (pl.: filmdrámák), bizonyos ismereteket (pl.: a természetfilmek), vagy éppen a szórakoztatást (vígjátékok) mûveljék felsõfokon. Ha ez sikerült, az alkotók elégedettek lehettek. Külön öröm, ráadás, ha még díjat is vehettek át érte. Az Oscar-díj (mint a legmagasabb filmes elismerés) tehát eleinte nem cél, hanem ráadás volt. Napjainkra aztán nagyot változott a világ, fordult a kocka. A filmesek (persze itt a legjobbakra kell gondolni, tisztelve a kivételt) konkrét elképzelés nélkül, de nagyon is konkrét Oscar-díj nyerési céllal állnak neki alkotni. Már a kezdetekkor a végsõ jutalom lebeg a szemük elõtt, a kis arany szobrocska, s a vele járó hírnév. Nem ismerõs? „Jertek… és szerezzünk magunknak nevet” (1Móz. 11,4). Összeáll tehát egy profi vezérkar, amely létrehozza a célnak megfelelõ stábot. Kiválogatja a legideálisabbnak tûnõ, gyõzelmi esélyeket – szerinte – leginkább garantáló személyi és technikai apparátust, valamint a témát. Nem kímélve az anyagiakat, de semmilyen más áldozatot sem, komoly kísérõ kampánnyal, beharangozással hozzálát a nagy mûhöz. Elképesztõ, hogy micsoda erõket képes megmozgatni ez a – pedig csak – ideig-óráig tartó elismerés. És micsoda erõk, szellemi hatalmasságok, levegõégbeli fejedelemségek (Ef 6,12) szegõdnek az egyre magasabbra törekvõ ember (alkotógárda) segítségére – látszólagos szolgálatába-, hogy fogollyá tegyék elõször õt, az alkotót, majd a nézõk millióit (beadva nekik a
2004. IV. negyedév
csalit – emlékszünk). E világ fejedelme remekül asszisztál – valójában vezet –, és briliáns produkciók születnek. Urunk pedig már nem zavarja össze a készítõk és közremûködõk nyelvét, hogy idejében kényszerû megállásra bírja õket. Nem. Annál sokkalta teljesebb, tökéletesebb megoldásként önmagát áldozza keresztre, hogy hit általi önkénteseket toborozzon, s hívjon el magának: „… hogy valaki hisz Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” ( Jn 3,16) Aki hisz, már nem Egyiptom kincseit választja, az ideig-óráig valót, hanem a Krisztust, és az Õ gyalázatát, mint Mózes, mert a megjutalmazásra tekintett (Zsid 11,26), mégpedig az örökérvényûre. Testvéreim! Tudjuk-e, hogy kinek hittünk? (2Tim 1,12) Tõle tudakozódunk-e, Aki igazán és igazságosan ítél, avagy mi is sodortatunk a világgal? Felismerjük-e ezeket a sodró tényezõket (Ef. 6,12), csapdákat, és tusakodunk-e ellenük a vérig (Zsid 12,4)? Netán visszük, küldjük, engedjük gyermekeinket most a filmnél maradva – a mozikba, ill. a képernyõk elé? Milyen eredménnyel csábít bennünket a világ? Mi lesz a kívánság, a csali sorsa? Vizsgáljatok meg mindent, hogy Istentõl vannak-e azok! „Mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok, és mindentõl, ami gonosznak látszik, õrizkedjetek” (1Thessz 5,21-22). „És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja õrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban (Fil 4,7). Tomka János, Püspökladány (Ugyanerre a „kaptafára” készült sok más, jelenleg is nagy sikert arató animációs produkció, mint pl. a SHREK 2., vagy a Cápamese ... - és ugye tudjuk folytatni a sort? Ha nem, nézzük meg néha amit a gyermekeink, kortársaik fogyasztanak a filmek, a játékok kínálatából - különös tekintettel a számítógépes változatokra. Talán az Oscart nem is célozzák meg a készítők, de a pénzsóvárság és az ördögi-szellemi beavatás könnyen tetten érhető ezekben is... – a szerk.)
10
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
2004. IV. negyedév
Péter csodálatos szabadulását említette (ApCsel 12,6-11) ahol utolsó akadályként a magától megnyíló nagy vaskapun kellett átmenni. Ez a hóvihar volt az én „vaskapum”, amire csodálatosan megnyitotta az Úr a szemem s estére Isten teljes békessége lett az enyém. Éjszaka, amikor nem esett a hó, nyitotta meg Isten elõttünk is utunkat Szegedre. Egy hetet kellett bent töltsek, amikor este éppen megvacsoráztam, megindult a szülés. Szerettem volna ha nem altatva szülök ugyanis tudtam, hogy császáros szülés lesz a kimutatott betegség és a farfekvés miatt. Ezt a vágyamat is figyelembe vette Isten, ugyanis miután eszik valaki 6 órán belül nem altatható. Vissza akarták tartani reggelig a szülés elõrehaladását infúzióval, de ismét Isten keze nyúlt a dologba – hisz mindennek rendelt ideje van - ugyanis erõsödtek a fájások, sõt még méhen belül bekakilt a magzat, ami aztán a szülés azonnali befejezését „követelte” a fertõzés veszélye miatt. Gerincbe lettem érzéstelenítve, így hallottam, láttam mindent s ami legcsodálatosabb volt a számomra: olyan, soha nem tapasztalt békesség vett körül a mûtõben míg ott feküdtem az asztalon, hogy szinte tapintottam Isten jelenlétét. Amikor megszületett négy fiúgyermekünk után Ráhel este 10 órakor, nyilvánvaló lett a többi halmozott (multiplex fejlõdési rendellenesség) betegsége is. A késõbbi vizsgálatokkal együtt ezek a következõk: kisfejûség (ennek ellenére Isten megõrizte, hogy szellemileg ne maradjon le), nyitott hátgerinc (bár nem nagy, de van), hasfali sérv (kint volt a bélrendszerének egy szakasza a köldök helyén, aminek a mûtéti helyreállítása az idén 2004. januárjában megtörtént), vérszegénység, epilepszia (ami gyógyszerrel kezelve van, így nem is jön elõ azóta), egy szemgolyója sincs, egy veséje van, nyúlajak, farkastorok, deformált fülek, összenõtt ujjak lábon és kézen egyaránt, szívprobléma… Persze már ekkor elkezdõdtek a harcok
Bizonyságtétel Ráhel születése „Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.” Ézs 45,3 A minap olvastam a Szövetség c. újság legutóbbi számából a „A reménység pedig nem szégyenít meg” c. bizonyságot. Megérintett s azonnal arra késztetett Isten Szelleme, hogy én is írjam le ötödik gyermekünk születése körüli dolgokat, melyek szintén Isten nagyságáról és hatalmáról tesznek bizonyságot. Nagyon nehéz dolgom van, ugyanis majd két év megtapasztalásait -amirõl két határidõ naplónyi írás van- kell röviden leírni. 2002. december 10. 32 hetes ultrahangos vizsgálatra mentem, ahol az orvos azt közölte, hogy 4. agykamrai tágulata van a magzatnak. Az elõzõ hetekben többször hívtak UH-os vizsgálatra, de semmit sem közöltek velem, ennek így utólag nagyon örülök. Így másnap Szegeden találtam magam vizsgálaton ahol azt tanácsolták, hogy Szegeden szüljek. Voltak bennem aggodalmak ugyanis 2003. január 8ra jegyeztek elõ felvételre, de tudtam hogy terhességem már elõrehaladottabb. Mivel éppen az ünnepek következtek, mindig le kellett csendesíteni magamat az Úrban, hogy minden a maga idejében fog történni. Mielõtt másnap átmentem volna, akkor kezdõdött az országos hóvihar, mely nagyon belenyúlt szinte a tavaszba is. Teljes pánikba estem, pedig reggel, mikor még a hó sem esett, már készített az Úr egy Igével: „Légy bátor és erõs, ne félj és ne IJEDJ meg (az egyik fordítás szerint), mert veled lesz az Úr a te Istened mindenben amiben jársz.”(Józs 1,9). Ezt sajnos figyelmen kívül hagytam. Isten tovább bátorított egyik testvérnõmön keresztül, aki már napok óta szeretett volna meglátogatni.
11
