HÍRADÓ 56-OS SZÖVETSÉG LAPJA
Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság, egyetértés. 1. 2.
Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését. Felel ő s ministeriumot Buda-Pesten.
3.
Évenkénti országgy ű lést Pesten.
4.
Törvény el ő tti egyenl ő séget polgári és vallási tekintetben.
Nemzeti ő rsereg. Közös teherviselés. Urbéri viszonyok megszüntetése. Esküdtszék, képviselet egyenl ő ség alapján. Nemzeti Bank. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el t ő lünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unio.
5. 6. 7. 8. 9. 10.
Egyenl ő ség, szabadság, testvériség! 2009 FEBRUÁR. – 2009 MÁRCIUS.
PETŐFI SÁNDOR: A MAGYAROK ISTENE FÉLRE, KISLELKŰEK, AKIK MOSTAN IS MÉG KÉTELKEDNI TUDTOK A JÖVŐ FELETT, KIK NEM HISZITEK, HOGY EGY ERŐS ISTENSÉG ŐRZI GONDOSAN A MAGYAR NEMZETET! ÉL AZ A MAGYAROK ISTENE, HAZÁNKAT ÁTÖLELVE TARTJA ATYAI KEZE; MIDŐN MINKET ANNYI ELLENSÉGES SZÁZAD OSTROMOLT VAK DÜHHEL: Ő VÉDELMEZE. AZ IDŐK, A NÉPEK ÉKTELEN VIHARJA ELFUJT VOLNA MINKET, MINT EGY PORSZEMET, DE Ő SZENT PALÁSTJA SZÁRNYÁT RÁNK TAKARTA, S TOMBOLT A VIHAR, DE CSAK FEJÜNK FELETT. NÉZZETEK BELÉ A TÖRTÉNET KÖNYVÉBE, MINDENÜTT MEGLÁTNI VEZÉRNYOMDOKÁT, MINT A FOLYÓVÍZEN ÁLTAL A NAP KÉPE, ÁTHÚZÓDIK RAJTA ARANYHÍD GYANÁNT. ÍGY KERESZTÜLÉLTÜNK HOSSZÚ EZER ÉVET; EZER ÉVIG AZÉRT TARTOTT VOLNA MEG, HOGY MOST, AMIDŐN MÁR ELÉRTÜK A RÉVET, AZ UTÓLSÓ HABOK ELTEMESSENEK? NE GONDOLJUK EZT, NE KÁROMOLJUK ŐTET, MERT KÁROMLÁS, RÓLA ILYET TENNI FEL, NEM HOGY EGY ISTEN, DE MÉG EMBER SEM ŰZHET ILY GÚNYOS JÁTÉKOT GYERMEKEIVEL! A MAGYAR NEMZETNEK VOLT NAGY ÉS SOK VÉTKE, S BÜNTETÉSEIT MÁR ÁTSZENVEDTE Ő; DE ERÉNYE IS VOLT, ÉS JUTALMAT ÉRTE MÉG NEM NYERT... JUTALMA LESZ MAJD A JÖVŐ. ÉLNI FOGSZ, HAZÁM, MERT ÉLNED KELL... DICSŐSÉG ÉS BOLDOGSÁG LÉSZEN A TE ÉLETED... VÉGET ÉR MÁR A HÉTKÖZNAPI VESZŐDSÉG, VÁRD ÖRÖMMEL A SZÉP DERÜLT ÜNNEPET! (PEST, 1848. ÁPRILIS)
EMLÉKEZZÜNK
FEBRUÁR BABÉR ÍSTVÁN 1928. - 1959. 02. 13. BARTÓK JÁNOS 1936. - 1957. 02. 12. BATONAI LÁSZLÓ 1927. – 1957. 02. 05. BATONAI ISTVÁN 1928. – 1957. 02. 05. BÁRÁNY JÁNOS 1930 - 1959. 0.2 18. BÓNA ZSIGMOND 1930.- 1957. 0.2 12. FARKAS IMRE 1929.- 1958. 02. 28. FARKAS MIHÁLY 1928.- 1957. 02. 02. FRANYÓ FERENC 1927.- 1958. 02. 20. GARAMSZEGI ALFRÉD 1918.- 1959. 02. 03. HAVRILLA BÉLÁNÉ 1932.- 1959. 02. 26. HULLÁR GÁBOR 1924. - 1957. 02. 07. IVICZ GYÖRGY 1936. - 1959. 02. 18. KATONA SÁNDOR 1915.- 1957. 02. 12. KÓTÉ SÖRÖS JÓZSEF 1927. -1959. 02. 26. LÉDERER JENŐ TIBOR 1935.-1957. 02. 15. MÁNYI ERZSÉBET 1937. - 1957. 02. 02. MÁRÁSZ SÁNDOR 1927. – 1958. 02. 26. MOLNÁR LÁSZLÓ 1922. – 1958. 02. 20. NAGY JÓZSEF 1929. - 1958. 02. 28. NAGY JÓZSEF 1936. - 1959. 02. 18. RENNER PÉTER 1933. - 1958. 02. 05. SÖRÖS IMRE 1932.- 1958. 02. 05. SZABÓ JÁNOS 1928. - 1960. 03. 02.
MÁRCIUS ANDI JÓZSEF 1924. --1958. 03. 06. BABOLCSAI ISTVÁN 1905.-1958. 03. 06 BALOGH TAMÁS 1931. – 1958. 03. 04. BERTA JÁNOS 1938. – 1958. 03. 28. BOGNÁR OTTÓ 1931. - 1958. 03. 14. CZERMANN LAJOS 1926. - 1959. 03. 28. ERDÉLYI GYULA 1925. - 1959. 03. 25. FÁY FERENC DR. 1908. - 1958. 03. 14. FENYVESI MIKLÓS 1935. – 1958. 03. 28. GONDA ANDRÁS 1900. – 1961. 03. 03. HORVÁTH TIBOR 1936. – 1959. 03. 04. KŐRÖSI SÁNDOR 1932. - 1958. 03. 06. MAJOR ERNŐ 1915. - 1958. 03. 06. MANSFELD PÉTER 1941. - 1959. 03. 21. MOLNÁR SÁNDOR 1933. - 1958. 03. 06 PALOTÁS JÓZSEF 1935. - 1958. 03. 14. PATKÓ ISTVÁN 1910. – 1960. 03. 03. PETRUS JÓZSEF 1936. - 1958. 03. 05. SOMOGYI TIBOR 1935. - 1958. 03. 06. SOTONYI JENŐ 1913. – 1960. 03. 03. SZABÓ JÁNOS 1928. - 1960. 03. 02. TUMBÁSZ ÁKOS 1935. – 1959.03. 28. ZRÍNYI JÁNOS 1925. - 1958. 03. 14.
SZABÓ LAJOS KÁROLY 1930.-1959. 02. 18. TÓTH JÓZSEF 1927. - 1959.- 02. 26. ZSIGMOND LÁSZLÓ 192. - 1958. 02. 05. (A „HALOTTAINK” II. c. KIADVÁNYBÓL)
MIT KÉRHETÜNK SZÁMON, ANTALL JÓZSEFEN „Nem tetszettek forradalmat csinálni!” Nem bizony. Az ’56-os generáció fegyvert fogott a szabadságért, s megdöntötte a gyarmati uralmat. Utódai - 33 év kádári lélekrohasztás, tudatrombolás, történelmi hazugságözön után – már kissé közömbösen, tétlenül nézték, miként dől össze a kártyavár. A pártelit tudta, mi várható, hiszen Bácskai Tamás jókor ki merte mondani: Tömtük a pénzt a lyukakba, hogy fenntarthassuk a teljes csődöt. Eközben „az ország jogos urait” azzal hitegették, hogy a szocializmus fölénye behozhatatlan. „Csak egy kicsit dolgozzunk jobban elvtársak”, mondta a Kádár ’86-ban, amint a fék helyett a gázra lépett, éppen a szakadék előtt. A dolgozó tömegek, pedig annyira hittek a pártnak, hogy több milliónyi szavazattal tartják hatalomban az óta is az élcsapatot, amelynek a nyomorukat köszönhetik. Ez a tömeg lett volna hát a magyar társadalomnak az az ereje, amely eredetileg a szocializmust vitte volna győzelemre. Most azonban élcsapata vezetésével a kapitalizmusból kellene, vizsgázzék, ha életben akar maradni. Egy bizonyos: 18 évvel ezelőtt már senki sem állt készen forradalmi cselekvésre. Nem volt, aki ismét áldozatot hozzon. Mindenki a kiskapuk ügyeskedéséhez szokott hozzá, ám ugyanakkor mégis „forradalmi” cselekvést vár volna el az első szabadon választott kormány fejétől. Micsoda fogalmi zűrzavar! Mindenki kádárista önmagát megtartva lépett át a vesztes világból a győztesbe, meg sem értve, hogy a vereség okozói hogyan lettek itt is győztesek, az „uralkodó osztály” pedig miként került ismét alulra. S akkor a szabadságban és demokráciában ellenérdekelt hírközlő-birodalom még ködösítéssel súlyosbította helyzetünket! Hát persze, hogy „nem tetszettünk”! Elvesztettük önmagunkat. A lélektan szerint az ember kétféle módon reagálhat valamilyen szenvedést okozó próbatételre: katarzissal vagy extázissal. Az utóbbiban az ember elveszítheti önmagát, az előbbiben megtalálja. Az extázis a könnyű kiút, hiszen az ember „kilép” önmagából s amíg „távol van”, addig nem szembesül bűnével, vereségével, gyászával. Felébredés után viszont még feketébb a lét. Katarzison átmenni nagy lelki fájdalom: szembe kell néznünk önmagunkkal, meg kell tagadnunk sok mindent, különben nem szolgál hasznunkra az egész kínszenvedés. Ha azonban alá adjuk magunkat, megtisztultan, más emberként kerülünk ki belőle. Ez lenne tehát az igazi értelme annak, hogy „nem tetszettünk”. Bizony, megúsztuk a katarzist! Közhely: aki nem tanul a történelemből, osztályt kell, ismételjen. A rossz étvágyú gyereknek addig teszik a tányérjára a „nem szeretem” ennivalót, amíg meg nem eszi. Mi is visszakapjuk a meg nem tanult történelmi leckét. Jobb lett volna rögtön jelesre felelni, bár már akkor is készületlenek voltunk. A nemzet iránti féltés azt mondatja velem, hogy minden újabb ismétlésben kisebb a siker esélye. Budapest, 2009. január 10. Regéczy-Nagy László TIB elnök
EMLÉKEZÉS A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAIRA A mai nap, február 25-e, a kommunizmus áldozatainak szomorú, kegyeletes, ugyanakkor figyelmeztető emléknapja. 1947 februárjában – koncepciós vádak alapján – ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Majd többévi előzetes fogva tartás után a Szovjetunióba hurcolták, és 1952-ben 25 évi szabadságvesztésre ítélték. A „Gulag” néven ismert kényszermunkatáborok keserveit megjárva, 1955-ben térhetett haza, de csak félév múlva szabadult. Bár ezután még képviselőként politikai szerepet is volt alkalma vállalni, az igazságtalan meghurcoltatás és fogság megpróbáltatásai következtében 1959-ben 51 évesen meghalt. Sorsa egyfajta típus-példája lett azoknak, akiket ma már a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. Kovács Béla példája és a doni katasztrófa úgy kapcsolódik össze, hogy a második világháború, benne a doni vesztes csata során fogságba került magyar hadifoglyok is százezres nagyságrendben kerültek a Gulag embertelen kényszermunka-táboraiba, s közülük sokan ott lelték halálukat. A „malenkij-robot” címen elhurcolt magyar civileknek, pedig csak mintegy 10 %-a maradt életben, s térhetett vissza otthonába. Ezek között jelentős számú nő, sőt fiatal nő is volt. Az elmúlt évszázad ötvenes éveiben itthon Magyarországon is ezrek kerültek koncepciós vádak és perek alapján börtönbe, bitófára vagy kényszermunka-táborokba. Az úgynevezett kitelepítetteket, pedig minden indoklás és ítélet nélkül hurcolták el, s tartották, dolgoztatták embertelen körülmények között évekig a hortobágyi, és más e célra létesített telepeken. Ezeken a helyeken a gyermekek is együtt szenvedtek szüleikkel. A letartóztatások, elhurcolások, kihallgatások módja (általában éjjel vagy hajnalban, az ágyból riasztották fel a soron következőket), a verések, a testi és lelki megaláztatások az emberi méltóságot sárba tiporták, s minden erkölcsi megfontolást nélkülöztek. A kínzások, az éhezés, a fázás, a betegségek, továbbá a nehéz munka következtében sokan még fogságuk idején meghaltak, mások testileg-lelkileg megrokkantak, s akik még ma is életben vannak, azok többsége is élete végéig viseli e megpróbáltatások nyomait. Ezután következtek még az 1956-os forradalom kivégzettei, bebörtönzöttei és a külföldre menekültek serege. Az áldozatok között sokan voltak, akiket kifejezetten a hitükért üldöztek, s még többen, akik a nehézségeket Istenbe vetett hittel és bizodalommal voltak képesek elhordozni és túlélni. Ők voltak azok, akik rabtársaikat is erősítették, s táplálták bennük a reményt. Az üldözések értelmi szerzői és kegyetlen végrehajtói, kísértetiesen megvalósították a Pál apostol által idézett prófétai igéket: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik; Isten félelmével nem törődnek.” Róma 3, 1218).
A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA – SZÁMOKBAN Magyarországon először 1919. március 21. és augusztus 1. között volt bolsevik típusú proletárdiktatúra. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt mintegy 300 embert végeztek ki. A politikai okokból bebörtönzöttek, internáltak, túszként fogva tartottak számát 2-5 ezer főre becsülik a történészek. A második világháború után a szovjet hadifogságba esett magyar katonák számát 400-430 ezerre teszik, további 200-220 ezer civilt, pedig kényszermunkára vittek vagy internáltak. A Rákosi-korszakban halálos ítélet miatt vagy a börtönviszonyok következtében mintegy kétezren haltak meg. A polgári bíróságok ebben az időszakban 387 ezer embert ítéltek szabadságvesztésre, vagy helyeztek rendőri felügyelet alá, a rendőrség, pedig 850 ezer pénzbírságot rótt ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után mintegy négyszáz embert végeztek ki, 16 ezret ítéltek fegyházra, 13 ezer "megbízhatatlant" internáltak. Kb. 200. 000 magyar keresett új hazát. (Forrás: Internet)
Kossuth mondta: „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, ami lesz.
EMLÉKNAPRA 100 millió áldozat, plusz – mínusz 10 millió. ez még győzelemért is sok lett volna, ám végül vereségért sikerült összehoznia annak a világméretű modernizációs kísérletnek, amely „az emberiség jobbik felének volt a reménysége”. S ez az irdatlan szám csak a megszámolható ára az egésznek, hiszen az emberéletek mögött ott a lélek, a szellem kultúra, a tudat: ezeket kellett valójában örökre eltaposni! Manapság illik csodálkozni az elmúlt 18 év szabadságának félre sikerült történetén. Lukács György szerint a sztálinizmus: piramis. A legfelső zárókő alatt sok millió kisebb Sztálinból áll a nagy mű. Hogyan lett volna ebből valaha is bármi más, mint amiből készült? A mi lenini élcsapatunk a világ színe előtt vitte csődbe a szocializmust. Igen, szólt az értelmezés, mert csak az volt benne életképes, amit saját zsebre csináltak. Hát akkor ugyanezek az elvtársak miért vitték csődbe a kapitalizmust is? Csődök sora, saját zsebre? A marxizmus - állítólag - nem dogmagyűjtemény, hanem dinamikus gondolkodásmód, pengeéles elemzés. Jó lenne kézbe venni azt a művet, amely valódi marxi elemzést nyújt erről a világraszóló bukássorozatról. Érdekes mérleget kapnánk: mindkét tányérja csordultig tele bűnnel, halállal, gyalázattal. Regéczy-Nagy László TIB elnök
EMLÉKEK 1950-1953 között a kommunizmus sötét korszakában mintegy tízezer ember tragédiájának volt színhelye a „szépséges magyar rónaság”, a hortobágyi puszta. Több ezer kitelepített ember és család tragédiájának. Az elhurcolás bírói ítélet nélkül történt. Több zárt munkatáborban - mint például Árkus, Borzas, Kónya, Lenin-tanya, Ebes, Tedes, stb. – tartották embertelen körülmények között fogva a családokat. A hatalom nem volt tekintettel sem csecsemőre, sem aggastyánra, sem betegre. Az elhurcolandók listájára bárki felkerülhetett, akinek esetleg gazdag portája vagy személyes ellensége volt. a cél világos: megfélemlíteni az elhurcoltakat és az otthon maradottakat. Az első tömeges elhurcolás a déli határ menti falvakat, Baranya, Somogy, Zala településeit sújtotta. A felnőttek - 15 éves kortól - rendőri őrizettel hajnaltól késő estig mezőgazdasági munkát végeztek, amiben rizs-és gyapottermesztés is szerepelt. A gyermekek a tábor területén – természetesen rendőrök által őrizve – csellengtek, majd engedélyezték, hogy a rab sorstársak közül foglalkozzanak velük. Tízéves koruk után már őket is könnyebb munkára kötelezték. a táborokban rengetegen haltak meg, s méltatlan körülmények között, szeretteik nélkül temették el őket, Van, akit nem temetőben. Hozzátartozóik még ma sem tudják, hogy hol nyugszanak. A halotti anyagkönyvi kivonat adatai sok esetben üresek, vagy ismeretlen bejegyzést tartalmaznak, hisz törvényen kívülállók voltak, életükkel nem kellett elszámolni. Az elhurcolás bírói ítélet nélkül történt. Több film készült, sokféle visszaemlékezés íródott az eseményekről… dr. Bauer Pál érdeme az a kétrészes dokumentumfilm, amit Sághy Gyula forgatott. Azért készült ez a film, hogy a történet el ne felejtődjön… A kitelepítettek közül páran így emlékeznek. Hegyiné Schrem Erzsébet: Két és félévesen került a Borzas-tanyára szüleivel, majd onnan át, Mihályhalmára. Két nyolcvan éven felüli dédszülő ott halt meg. Az internálással teljesen kisemmizték őket, elvették mindenüket. Oda lett a házuk bútoraik, minden vagyonkájuk. s bár a táborokat 1953-ban felszámolták, szülőfalujukba, Udvarba csak 1956 után mehettek vissza…. Dr. Bauer Pál: Drávafarokról került családjával vagonba. Kutatásai szerint úgy véli, hogy 2524 család, 7281 ember élt különféle tanyákon kényszermunkatáborokban a Hortobágyon. a kényszer intézkedés furcsa momentuma: sok családfővel aláírattak egy papírt, amelynek záradéka szerint saját maguk tanúsítják kézjegyükkel, hogy önként hagyják el otthonaikat, és önként indulnak a pusztára. Dr. Guzsvány Mihályné Balogh Irma: Pécsen él. 1950. június 23-án az Ormányságból hurcolták el szüleivel, s került a Lenin-tanyára, ahol istállókban, birkahodályokban, barakkban helyezték el őket. Balogh család hat személy, egy 10 x 12 m-es barakkban, a földön, szalmán élt 146 sorstársukkal együtt, 40 hónapon keresztülállandó rendőri felügyelet alatt. a Lenin-tanyán három év alatt 19-en haltak meg. (Forrás: Internet)
AZ 1848/49-ES SZABADSÁGHARC ÉS FORRADALOM ESEMÉNYEI 1848. április 11: V. Ferdinánd szentesítette az új törvényeket. (áprilisi törvények) 1848. július: Ekkor gyŰlt össze az első népképviseleti országgyŰlés Pesten. Kossuth elmondta híres megajánlási beszédét. A legendás felkiáltás: megadjuk" kétszázezer újonc és 42 millió forint hitel megszavazását jelentette. 1848. nyár-ősz: Harc a szerb felkelők ellen. 1848. szeptember 5: Széchenyit megrendült idegállapotban Döblingbe szállították. 1848. szeptember 11: Jellasics horvát bán átlépte a Drávát, és a főváros felé nyomult. Batthyány beadta lemondását. 1848. szeptember 28: Lemberg Ferenc császári biztost a pesti nép felkoncolta. 1848. szeptember 29: A magyar csapatok fővezére, Móga János altábornagy Pákozd térségében legyőzte Jellasics hadseregét. Közben Jellasics tartalék hadoszlopát, amelyet Róth és Philipovics vezettek, Perczel Mór és Görgey Artúr csapatai késztettek megadásra Ozoránál. 1848. október 3: Az udvar elfogadta Batthyány lemondását. Ugyanakkor a törvények ellenére feloszlatta az országgyŰlést. Jellasicsot kinevezték teljhatalmú királyi biztossá. 1848. október 8: A végrehajtó hatalmat ideiglenes jelleggel az Országos Honvédelmi Bizottmányra (OHB) ruházta a parlament. Elnöke Kossuth Lajos lett. 1848. október 6: Bécsben ismét kitört a forradalom. A bécsi udvar Olmützbe költözött. Latour hadügyminisztert a bécsi nép meggyilkolta. A császári hadak főparancsnoka Windischgrätz herceg lett, aki a királytól teljhatalmat kapott a bécsi és a magyar forradalom leverésére. 1848. október 30: Móga altábornagy vonakodott Jellasicsot egészen Bécsig üldözni, mivel a határ átlépése már több lett volna, mint önvédelem. (A hadsereg nem kapott egyértelmŰ felhatalmazást az országgyŰléstől.) Október 30-án Kossuth közbelépésére mégis előrenyomultak, de Schwechatnál a császári sereg megállította őket. Kossuth a lemondott Móga helyett Görgey Artúrt nevezte ki a fel-dunai sereg parancsnokává. Görgey ütőképes sereget kovácsolt a hadból. 1848. december 2: Az udvarban lemondatták V. Ferdinándot, és helyébe Ferenc Józsefet ültették trónra. Az országgyŰlés nem ismerte el törvényes királynak Ferenc Józsefet, mivel nem koronázta magát magyar királlyá. - 1848. december 16: Windischgrätz vezetésével kb. 44 ezer katona lépett országunk területére. A főváros felé tartó, túlerőben lévő sereggel Görgey nem vállalt csatát. Perczel Mór viszont, aki vállalta az ütközetet december 30-án csatát vesztett. 1848 vége: 1848 utolsó napjaira világossá vált, hogy a főváros nem tartható. Az országgyŰlés úgy döntött, hogy a képviselőházat és a kormányzatot Debrecenbe telepíti át, ami meg is történt. Eközben Erdélyben Bem seregei visszafoglalták Kolozsvárt, majd 1849 elején Marosvásárhelyt. 1849. január 5: Windischgrätz bevonult Pestre. Hadjáratát győztesnek vélte, Batthyányt fogságba vetette, és hozzálátott az 1847-es állapotok restaurálásához. Ugyanekkor Görgey Vácott nyilatkozatot adott ki (váci nyilatkozat), amelynek célja az volt, hogy megőrizze a tisztikar egységét. * Kész volt a király által szentesített alkotmányosságot minden külső ellenséggel szemben megvédeni; követeli a hadsereg szakszerŰ irányítását: hadügyi kérdésekben ne az OHB, hanem a hadügyminiszter (Mészáros Lázár) döntsön. 1849. január-február: Görgey északi hadjárata. 1849. február 9: A piski csatában Bem legyőzte Puchner hadait. 1849. február 26-27: Kápolna térségében az újonnan kinevezett főparancsnok, Dembinszki összecsapott Windischgrätz seregével. A csata tulajdonképpen eldöntetlen maradt. A magyar had veszteségei nem voltak túl nagyok, de a sikertelenségért a tisztikar Dembinszkyt hibáztatta. (Dembinszky valóban nem volt jó választás. A tisztikarral nem tudta elfogadtatni magát, nem tudta kihasználni csapattestei erejét, parancsai egymásnak ellentmondóak voltak.) A kápolnai csata következményei: Windischgrätz a csata után azt hitte, ez már a végső győzelem volt. Ezt is jelentette az uralkodónak. Ekkor az udvar kiadta az olmützi "oktrojált" (kényszerített) alkotmányt. Ennek értelmében Magyarország a központosított birodalom egyik tartománya. E manifesztum soha nem lépett életbe. A tiszafüredi magyar táborban a tisztek Dembinszky leváltását, Görgey ismételt kinevezését követelték. Szemere Bertalan kormánybiztos, majd Kossuth is belátták, hogy a fővezér csakis ő lehet. Az OHB mégis Vetter Antalt nevezte ki fővezérnek, aki egy csatavesztés és betegség után távozott beosztásából. Március végén Görgey került a seregek élére. 1849. március 11: Bem serege beveszi Nagyszebent. Az ellenséges erők kimenekültek az országból: Erdély felszabadult.
1849. április-május: A tavaszi hadjárat: * április 2. Gáspár Sándor győzelme Hatvannál. * április 4. Klapka és Damjanich győzelme Tápióbicskénél. * április 6. Isaszegnél a magyar fősereg is győzött. Az udvar a vereség hírére Windischgrätz helyébe Welden táborszernagyot nevezte ki. * április 10. Görgey győzelme Vácnál. * április 19. Görgey győzelme Nagysallónál. * április 26. Komárom felmentése a császári ostrom alól. * május 4-21.: Buda sikeres ostroma. 1849. április 14: A Függetlenségi Nyilatkozat. A debreceni református Nagytemplomban kimondták a Habsburg-ház történelmünkben második trónfosztását. (Az európai diplomáciában a Függetlenségi Nyilatkozat inkább ártott a magyar szabadságharc ügyének, mivel sem a francia, sem az angol politikusok nem kívánták a Habsburg-monarchia szétesését, a cárnak, pedig jogalapot teremtett a beavatkozásra.) 1849. május eleje: Megalakult az új kormány: Szemere Bertalan (miniszterelnök, belügyminiszter) Batthyány Kázmér (külügyminiszter, földmŰvelési, ipari, kereskedelmi miniszter) Vukovics Sebő (igazságügy miniszter) Csány László (közlekedésügy miniszter) Horváth Mihály (vallás- és közoktatásügy miniszter) Duschek Ferenc (pénzügyminiszter) A honvédelmi miniszter Görgey lett, de nem hagyta ott csapatát, így átmenetileg Mészáros vezette a tárcát. 1849. május 9: I. Miklós cár közzétette azt a nyilatkozatát, amelyben megígérte, hogy katonai segítséget nyújt Ferenc Józsefnek a magyar szabadságharc leveréséhez. - 1849. június: Betört az országba az orosz Paskievics herceg 200 ezer fős serege. A császári haderő ezzel egy időben Haynau táborszernagy vezetésével lépett magyar földre. Görgey úgy tervezte, hogy a két ellenséggel külön-külön kell megmérkőzni. Miközben az oroszok benyomulását késleltetik, a komáromi erődrendszerre támaszkodva kell csapást mérni az osztrákokra és lehetőség szerint áttörni Bécs irányába. - Áttörési kísérletek: június 16. Zsigrádnál, Sempténél (vereségek). *Június 21: Perednél győzelem, de az áttörést megakadályozza egy orosz segélycsapat. * Június 26-án Kossuth elfogadja Görgey tervét a komáromi csapatösszevonásról. * Június 28-án a honvédsereg vereséget szenvedett Győrnél. június 30: A győri vereség hatására Kossuth új haditervet akar. Június 29-én, egy Pesten tartott tanácskozáson elvetette a Komárom melletti csapatösszevonás tervét, és úgy határozott, hogy a sereg a kormányt fedezve Szeged irányába vonuljon vissza. *Június 30-án egy háromtagú küldöttség (Csány, Aulich, Kiss Ernő) közölte Görgeyvel a parancsot, aki bár nem értett egyet a tervvel, de biztosította a küldöttség tagjait engedelmességéről. 1849. július 2: Haynau támadását Görgey igen kemény csatában visszaverte. Ő maga is súlyos fejsérülést szenvedett. Görgey csapatával ezután észak felé fordult, megkerülő hadmŰvelettel sikerült kijátszania Paszkievics seregét, majd sikeres manőverek után augusztus 9-én érkezett Aradra, hogy egyesüljön a többi csapattesttel. 1849. július 28: Az országgyŰlés elfogadta a nemzetiségi törvényt. Ezt megelőzően több tárgyalás történt a románokkal, egyezség született a szerbekkel is. A törvényt már nem tudták végrehajtani. 1849. augusztus 9: Miután a magyar fősereg Dembinszky vezényletével Szőreg mellett csatát vesztett, a fővezérséget Kossuth Bemre bízta. Bem augusztus 9-én Temesvárnál veszi át a parancsnokságot, ahol a magyar csapatok megütköztek Haynauval. A csatában elfogyott a tüzérség lőszere, Bem megsebesült, így a magyar sereg elvesztette az ütközetet. 1849. augusztus 13: Kossuth a reménytelen helyzetben lemondott, a haditanács és a kormány Görgeyt teljhatalommal ruházta fel. Augusztus 13-án Görgey Világosnál Paszkievics seregei előtt letette a fegyvert. 1849. augusztus-szeptember: Utóvédharcok. * Damjanich János augusztus 17-én, Aradon, * Dessewffy Arisztid augusztus 19-én Karánsebesnél, * Vécsey Károly augusztus 21-én Borosjenőn tette le a fegyvert. * Munkács augusztus 26-án, * Pétervárad szeptember 5-én,
* végül a komáromi erődrendszer október 2-án nyitotta meg kapuit. (Klapka György elérte, hogy a várvédők sértetlenül távozhattak.) 1849. október 6. Haynau parancsára ezen a napon, Aradon kivégeztek tizenhárom honvédtábornokot, és ugyanezen a napon, Pesten kivégezték Batthyány Lajost is.
1849 aug.13-i világosi fegyverletételt követő egyéves időszak Julius Haynau táborszernagyot a bécsi kormány tejhatalmú megbízottjává nevezte ki. Legfőbb feladatául a „rendcsinálást” jelölve meg. Haynau „becsülettel" eleget tett megbízásának: közel 120 ítélet alapján kivégzettről tudunk, de ennél lényegesen nagyobb volt az ítélet nélküli felkoncoltak száma. Megközelítőleg 1200 elítéltet zártak fegyházba, és a volt honvédeket tízezerével vitték kényszersorozottként külföldre. Az ország lakosságán dermedt félelem lett úrrá. A nemzetközi felháborodás, valamint a katonai és civil hatóságok szüntelen viszálya, 1850 nyarán Haynau elmozdításához, a rémuralom végéhez vezetett. Haynaut 400 000 arannyal kifizették, melyből Magyarországon birtokot vásárolt, és itt élt, mint „új földesúr”, a „BRESCIAI HIÉNA””. (Forrás: Internet) Haynau, mint „Pesti Mepfisto” (korabeli gúnyrajz)
PETŐFI SÁNDOR,
NEMZETI DAL (Pest, 1848. március 13.)
TALPRA MAGYAR, HÍ A HAZA!
FÉNYESEBB A LÁNCNÁL A KARD,
ITT AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA!
JOBBAN ÉKESÍTI A KART,
RABOK LEGYÜNK, VAGY SZABADOK?
ÉS MI MÉGIS LÁNCOT HORDTUNK!
EZ A KÉRDÉS, VÁLASSZATOK!
IDE VELED RÉGI KARDUNK!
A MAGYAROK ISTENÉRE
A MAGYAROK ISTENÉRE
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
NEM LESZÜNK!
NEM LESZÜNK!
RABOK VOLTUNK MOSTANÁIG,
A MAGYAR NÉV MEGINT SZÉP LESZ,
KÁRHOZOTTAK ŐSAPÁINK,
MÉLTÓ RÉGI NAGY HÍRÉHEZ;
KIK SZABADON ÉLTEK, HALTAK,
MIT RÁKENTEK A SZÁZADOK,
SZOLGAFÖLDBEN NEM NYUGHATTAK.
LEMOSSUK A GYALÁZATOT.
A MAGYAROK ISTENÉRE
A MAGYAROK ISTENÉRE
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
NEM LESZÜNK!
NEM LESZÜNK!
SEHONNAI BITANG EMBER,
HOL SÍRJAINK DOMBORULNAK,
KI MOST, HA KELL, HALNI NEM MER,
UNOKÁINK LEBORULNAK,
KINEK DRÁGÁBB RONGY ÉLETE,
ÉS ÁLDÓ IMÁDSÁG MELLEMODJÁK EL
MINT A HAZA BECSÜLETE
SZENT NEVEINKET.
A MAGYAROK ISTENÉRE
A MAGYAROK ISTENÉRE
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
NEM LESZÜNK!
NEM LESZÜNK!
„A CS ÖND E R DEJE E LŐ T T ” RÉSZLET: ALBER CAMUS: A MAGYAROK VÉRE c. írásából. „Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának, és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét… … A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon, az elmúlt húsz esztendőben… A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok, életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat….”
A FORRADALMAT KÖVETŐ MEGTORLÁSOK ÁLDOZATAI (Életutak a „Halottaink, 1956 I.” c. könyvből)
SZABÓ LAJOS 1930. FEBRUÁR 9 – 1959. FEBRUÁR 18)
Munkáscsaládból származott, édesapja szabósegéd, tüdőbeteg, röviddel Lajos születése után meghalt. Ezután édesanyja szövőgyárba ment dolgozni, keservesen nevelte gyermekét, majd férjhez ment, még három gyermeke született. Nevelőapja rabiátus természetű, iszik, erőszakoskodik a családdal. Elvégzi a nyolc elemit, 1945-ben segédmunkás, később motorszerelő tanuló. Katonáskodott, ahonnan megszökött, elítélték. 1954-ben megnősült, egy kisleánya és fia született. A Danuvia gépgyárban dolgozott betanított munkásként. A forradalom alatt a Corvin közben tevékenykedett, a százados úti kenyérgyárból kenyeret visz teherautókon a felkelőknek, majd a híradócsoport parancsnoka lesz, katonai adóvevőket telepít. Futárszolgálatot is teljesít a Nemzetőrség parancsoksága és a felkelők között. Egy amerikai újságírót elkísér a főpostára, hogy Mindszenthyről képeket adjon fel. ezt a tényt külön felrója neki a „népbíróság”. Később Érdre megy, hogy ott is szervezze a nemzetőrséget. Felróják neki azt is, hogy a BM Fogarasi úti raktárából katonai felszerelési holmikat (csizmákat, nadrágokat, pufajkákat, bundasapkákat) vitt teherautóval a Corvin közbe és ott szétosztotta a fázó felkelők között. (Társadalmi tulajdon kárára elkövetett „lopás” a vád.) November 4-én hajnalban, a szovjet támadás hírére körbejárta a közeli laktanyákat, katonai körleteket és a felkelő, valamint nemzetőr egységeket, és riasztotta őket. A védelmi harcokban részt vett, majd nagy Józsefékkel visszavonultak a rettenete orosz tűzerő hatására a Kálvin térre. Onnan hatodikán hazament, de megállapodott társaival, hogy keresik egymást. November 10-én megkereste Nagy Józsefet, és azután együtt tevékenykedtek, szervezték az ellenállást. A szervezetben fedőneve „Lajdó” volt. (Gyermekkori beceneve) A szervezet felgöngyölítése során 1957. május 7-én tartóztatták le. A nyomozás és tárgyalás során bátran viselkedett (Ő volt a per második vádlottja.), tőle sem kaptak a nyomozók újabb neveket, másokat nem vádolt, amit tett, azért vállalata a felelősséget, csupán a bemocskolása végett ráragasztott köztörvényes vádak ellen tiltakozott. A halálra várakozás 9 hónapját nemes türelemmel, kiegyensúlyozottan élte végig, csupán két kisgyermeke és felesége sorsa aggasztotta. Bátran ment a halálba, hazáját éltette. (Mécs Imre)
GYURKOVICS TIBOR: NEMZET HA LEHET, ÉS HA NEM LEHET SZERETNI KELL EZT AZ ESETT DALIÁT, EZT A NEMZETET.
A KAPCÁKAT, A RONGYOKAT A FELHASÍTOTT TALP ALATT KALLÓDÓ MENNYORSZÁGOKAT
HA HIÁBA REMÉNYKEDETT HOGY VALAMIKOR MÉG LEHET HA BECSAPTÁK, HA TÉVEDETT.
AZ URAKAT, A PAPOKAT, A MENTÉKET, ZSINÓROKAT, HA SZÉTMÁLLOTT, HA LESZAKADT.
SZERETNI KELL A NEMZETET A TRIANONBAN ELVESZETT, HEGYÉLEKEN AZ ÉLEKET
A LÁB ALATT A PATAKOT, AMIBE LAJOS BEBUKOTT, S PÁNCÉLJÁVAL OTTRAGADT.
HA BOLDOG BOLDOGTALAN VOLT HA FENNHÉJÁZOTT BUJDOKOLT, AHOGY FELHŐK KÖZÖTT A HOLD.
ASSZONYOK SÁPADT ARCAIT, VÉGVÁRAK VESZTETT HARCAIT, RADNÓTIT, BALGA MÁRAIT.
HA KÖHÖGÖTT, HA ÖRDÖGÖT SANDÍTOTT A HÁTA MÖGÖTT HA KEDVE EGEKIG SZÖKÖTT.
A ÖRÖKKÉ ELLENKEZŐK FÖLÖTT A BESZAKADT TETŐT, A LÁB ALATT A VÉRMEZŐT.
ÉS AKKOR IS, HA MEGSZÖKÖTT SORSA ELŐL A MENEKÜLT LEZÁRULT HATÁROK KÖZÖTT.
A CSENCSELÉST A NEM-LEVÉST, A LASSÚ GERINCFERDÜLÉST, A PÚPOS HÁTAKBAN A KÉST.
HA VÉRES A SZEMÉN A FOLT, HA GYARLÓ, ÉS HA BAMBA VOLT, HA DÉLIBÁB UTÁN LOHOLT.
AZ ISTENT, EZT AZ ELNAGYOLT ÉS BETÖRT TEMPLOMABLAKOT, KI NEM RAGYOG KI ELHAGYOTT.
HA NEGYVEN ÉVIG SEMMIRE SE JUTOTT EGY SZEMERNYIRE, SE ERŐSÖDÖTT A SZÍVE,
A SZERBET, HORVÁTOT, ZSIDÓT EZT AZ EGÉSZ ÁLLAPOTOT, AMIBŐL LÉTREJÖTT A BOG.
A MÁR-MÁR KIÜRESEDETT SZEMEIBEN A SZÉTESETT, EMLÉKEKET ÉS FÉNYEKET.
OLÁHOT, TÓTOT, KUNT, MAGYART, AKI URALKODNI AKART, VAGY FÖLDBŐL MAGOKAT CSIKART.
CSONTJAIBAN A RÉMEKET, HA NEM HISZI, HOGY VÉGE LETT, ÉS OTTHON EGYEDÜL REMEG.
A SVÁBOT, AKI DUZZOGOTT, DE A LÁGERBEN NEM NYAFOG, HA KIHULL SZÁJÁBÓL A FOG.
A FEL SE SZÁNTOTT FÖLDEKET, ELVESZTETT BECSÜLETEKET HA VISSZAKAPNI SEM LEHET.
A KRUMPLIT, A VASÁRNAPOT, AZ ÓLAKBAN AZ ÁLLATOT MÉG AZT IS, AKI ÉN VAGYOK.
MINDENT, MINDET A KOSSUTHOK SZÁJÁN HARSOGÓ MONDATOT, AMI CSAK LÁNGOLT, LOBOGOTT.
A MEGVETETTEKET, A SZENT EGYÜGYŰT, AKI GAJRA MENT, KIT LETIPOR A REGIMENT.
AZ ŐSÖK CSELSZÖVEVÉSEIT, A VEZÉREK ERÉNYEIT, AZ ARANYAT, HA VOLNA MIT.
SZERETNI KISEBESEDETT UJJAINKON E NEMZETET, SZERETNI MINDENEK FELETT.
PETŐFI SÁNDOR Pest, 1847, január
A KUTYÁK DALA
A FARKASOK DALA
SÜVÖLT A ZIVATAR
SÜVÖLT A ZIVATAR
A FELHŐS ÉG ALATT; A TÉL IKER FIA,
A FELHŐS ÉG ALATT; A TÉL IKER FIA,
ESŐ ÉS HÓ SZAKAD.
ESŐ ÉS HÓ SZAKAD.
MI GONDUNK RÁ? MIENK
KIETLEN PUSZTASÁG
A KONYHA SZÖGLETE, KEGYELMES JÓ URUNK
EZ, AEMLYBEN LAKUNK; NINCS EGY BOKOR SE’, HOL
HELYEZTETETT IDE.
MEGHÚZÓDHATNÓK MAGUNK.
S GONDUNK ÉTELRE SINCS.
ITT KÍVÜL A HIDEG,
HA GAZDÁNK JÓLLAKÉK, MARAD MÉG ASZTALÁN,
AZ ÉHSÉG OTT BELÜL, E KETTŐS ÜLDÖZŐNK
S MIENK A MARADÉK.
KÍNOZ KEGYETLENÜL;
AZ OSTOR, AZ IGAZ,
S AMOTT A HARMADIK:
HOGY PATTOG NÉMELYKOR, ÉS PATTOGÁSA FÁJ,
A TÖLTÖTT FEGYVEREK. A FEHÉR HÓRA LE
NO DE: EBCSONT BEFORR.
PIROS VÉRÜNK CSEPEG.
S HARAG MULTÁN URUNK
FÁZUNK ÉS ÉHEZÜNK
ISMÉT MAGÁHOZ INT, S MI BOLDOGAN NYALJUK KEGYELMES LÁBAIT!
S ÁTLŐVE OLDALUNK, RÉSZÜNK MINDEN NYOMOR… DE SZABADOK VAGYUNK!
DEBRECENBEN, SZAVALVA EMLÉKEZTEK A FORRADALOMRA. 1.) 2008. október 23-án, tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Nemzeti Forradalmi Szavalóversenyt az ’56-os forradalom emlékére. Az országban csak Debrecenben ünneplik– 1848-hoz hasonlóan – forradalmi lírával az évfordulót. Az évek folyamán nemzetközivé nőtt, hiszen erdélyi, kárpátaljai és délvidéki szavalók is szép számban részt vettek a versenyen, 150-en jöttek szavalni. A forradalom költőjének, Pesti Józsefnek a „Vulkán peremén” című verseskötetéből válogattak a versmondók. A négy kategóriában indult versenyzők I. helyezettjei: I. II. III. IV.
általános iskolai kategóriában: középiskolai kategóriában: felnőttek, egyetemisták kategóriában: nyugdíjasok kategóriában:
Kurely László Téglás, Miskolczi Fruzsina Szolnok, Perduk Emese, Olaszliszka, Sike Károlyné, Füzesabony.
2.) Az alábbiakban közlünk Lechner Ferenc 2008. október 23-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor mondott ünnepi beszédéből, mely a szombathelyi Városháza nagytermében az ’56-os Forradalom és Szabadságharc 52. évfordulója hangzott el. Ma, amikor (felvettük ünnepi ruhánkat és) eljöttünk, lelkünkben ünnepre vágyva, ’56 szelleméhez fordulunk útmutatásért. Megemlékezni jöttünk! Feleleveníteni az 52 évvel ezelőtti-világraszóló eseményeket, dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk történéseit, kiemelten azok lelke-szellemi összetevőit. Úgy tűnik, hogy az utolsó 20 évben már szinte minden tudhatót leírtak, elmondtak a forradalomról-kimerítve a témát. Vagy talán mégsem? Van még üzenete a forradalomnak a mai ember számára? Hiszek benne, hogy IGEN! A forradalom nem megrendelhető, nem kiprovokálható, a forradalom egy évszázadban csak egyszer van, ezért gyűrűznek ma is érezhetően utóhullámai. 1956 egy olyan „archimedesi” fix pont, melyhez minden kornak viszonyulnia lehet és kell. De minden kor számára más-más külön üzenete is van. Mint ahogyan már üzenet a közelmúltban az 1990-es évek előtt is- üzen most is! Mielőtt eljutna hozzánk az útmutatás, közelítsük meg a forradalom „lélektanát” egy – eddig kevésbé összefüggésbe hozott szempontból is. Vizsgáljuk meg a hozzávezető út egy régebbi szakaszát, az 1920-tól, 1945-ig terjedő korszakot, melyet Horthy Miklós nevével fémjeleztek hazánkban. A Trianon utáni „Csonka „Magyarország” talpra állításáról, összetevőiről van szó. E korban alapozódott meg egy olyan mentális és erkölcsi tartás, egy erős nemzeti karakter, mely az ezt követő időkön és változásokon is átnyúlva, mély hitet adott, nem hagyott belenyugodni sorsunkba. Erős magára ébredés, erős nemzeti érzés, - nemzeti öntudat alakult ki. Ebből fakadóan az anyaország megtett mindent, meghozott minden áldozatot a Trianonban elrabolt területei visszaszerzéséért, a nemzet egységért. Ezen közben, ez idő alatt, e rendszerben kiteljesedett egy Istenben hívő keresztény Magyarország, szilárd erkölcsi alapokra helyezkedve, mely a közéletet is áthatotta megfelelő mélységig. Az itt megteremtett oktatási rendszert mai is kiváló példaként, nosztalgiával emlegetjük. E rendszerből kikerülő polgáraink hozzájárultak, biztosították az ország sikereit, fejlődését, világhírnevét. De meg kell itt említeni az emberiességre, keresztényi alázatra és szeretetre épült egészségügyet - a kimagasló! –, a kor színvonalának megfelelő szakmai-és etikai értékű orvostársadalmával. Mit üzen ez a korszak a mának? Csupán annyit, hogy a felemlített értékrendben is, de minden paraméterében is kiállja az összehasonlítást. Nem véletlenül szereztünk az 1952-es „Helsinki Olimpián”16 aranyérmet. Bízom, hogy érthető vagyok, a kormányfő visszahivatkozását is illetően-már, mint az olimpiai siker nem pénz kérdése. 1932-ben vagy az azt megelőző évtizedben születtek, és az általuk vizsgált időszakban – ebben a rendszerben – nevelkedtek. Tehát a II. világháború előtt időszak - a Horthy-korszak a forradalomhoz vezető út első állomásaként is felfogható. Ekkor halmozódtak fel azok a hatalmas potenciális erők, melyek egy jó évtized múlva a társadalmi robbanás szellemiségét és energiáját szolgáltatták.
Ezután elérkeztünk a forradalomhoz közvetlenül vezető, második út vizsgálatához, az 1945-től, 1956-ig terjedő időszakhoz. A hazánkat felszabadító szovjeturalom kinyitotta a kaput a kommunizmus nevű súlyos társadalmi betegség vírusos fertőzése előtt. A társadalom rétegeit szembe állították egymással. Felrajzolták (mint ma is) az ellenségképet. Osztályidegennek, a „népi demokrácia” ellenségének” aposztrofálta embercsoportokat. Megbízhatatlannak tartották az értelmiséget. Szörnyű időszak következett. E korszakra jellemző példaként kell megemlítenem a szovjet katonai bíróságok magyar állampolgárok feletti ítéleteit; 200 ezer magyarunk került „malenkij robot” címén a „Gulag”-okra. Fele sem tért haza. E korszakban dívott a valódi ügynökök ideje. Besúgásukkal azonnal, direkt juttattak embereket börtönökbe, vagy éppen Recskre. A nemzeti tudatot az internacionalizmusra cserélték. Kiirtották az Istenhitet, a vallásosságot, szembeállítva vele az ateizmust és a materializmust. Elrettentő példát statuáltak Mindszenthy hercegprímás „Krisztus”-i megkínzásával. Elítélték, levetkőztetve majdnem agyonverték. Sötétzárkába tették, injekcióval tudatát módosították. Ő azonban mindvégig Istenhez, igazságához, nemzetéhet ragaszkodva, megrendíthetetlenül, a világon egyedülállóan szolgált pozitív példaképül… Nem hagyhatom ki Gérecz Attila, a forradalmár-költő szívbemarkoló történetét. Mint költő, Petőfi Sándorral, Radnóti Miklóssal együtt mérhető óriás lehetett volna…(Híradó: 2007. 09-12-i számában). Azért szólok róla immár nem először, mivel, mint rangos költőt, mint kiemelkedő forradalmi személyiséget iskoláinkban ma sem tanítják, nem állítják példaképül az ifjúság elé. Ezek és a hozzá hasonló esetek tömege a hírekben, a sajtóban nem jelentek meg, ellenben soha nem látott szocialista sikereket hazudtak. Az igazság azonban a társadalom széles rétegeiben informális úton átívódott, tudatosult. Az ezekből keletkező feszültség, elégedetlenség 1956 őszére, a csúcspontra jutott. Egy intelligens, becsületes, erkölcsös kis nemzet öntudatosan azt kiáltotta: „ELÉG VOLT”! Most nem a szörnyűségek szükségtelen felhánytorgatása volt a célom. A forradalomhoz vezető „szellemi” utat igyekeztem felrajzolni és örök tanulságul elmondani, hogy milyen cselekedetekre képes az ember az ISTEN nélkül; hit és erkölcs nélkül, nemzeti öntudat nélkül, a kommunizmus vírusától megfertőzve, elvakulva. E korszakban hibás volt a cél és rossz volt az eszköz is. Az előzmények felvázolása után a forradalom szellemét kíséreljük meg tovább nyomon követni, eszmeiségét felkutatni. Az ifjúság, a lángoló! A szenvedélyes! A forrongó! - az egyetemek szellemi központjaiban fogalmazta követeléseit. Beküldte: Lechner Ferenc- Vas-megyei elnök (folytatjuk)
BÚCSÚ KECSKÉS ISTVÁNTÓL (SZOMATHELY, 2009. JANUÁR 30.)
”Egy igaz ember végső búcsúztatására gyűltünk itt össze. Kecskés Pista bajtársunk, örökös barátunk, jó munkatársunk, korán elmentél. A búcsú megemlékező szavait mély szomorúsággal mondom most el, az ’56-os Szövetség Vas-megyei Szervezetének teljes tagága nevébe, akik mind ismertek és tiszteltek Téged. Egész életed az ’56-os forradalom szelleméhez volt elkötelezve.”…”Családot alapítottál”, ”. Házasságkötésetek napja: október 23-a volt.” „Szép és intelligens gyermekeket neveltetek fel, unokáitokat is megértétek. A hosszú, sötét társadalmi korszak, mely nem ismerte el a forradalmat és üldözte annak résztvevőit, a megbélyegzés, a mellőzés terheit rakta reátok is.” „… 1990-ben csatlakoztatok a haladó mozgalmakhoz. Nem maradtatok tétlenek, részvétlenek. Azóta együtt jártuk veletek az utca naposabbik oldalát, de fogtuk egymás kezét a megrendítő, a sodró viharokban is. Ildikóval együtt tagjai lettetek az ’56-os Szövetségnek, mely egyesület elhivatott az érdekvédelem, a hagyományőrzés és a forradalom eszmei tisztaságának megőrzésében. Pista barátunk! Te az utolsó öt évben ügyvezetőként végezted e bonyolult, áldozatos munkát a társadalom jobbítása érdekében. A jövő szépreményű várományosa voltál. Valódi cselekedeteid fognak minősíteni téged és tovább fogsz élni bajtársaid és pátriád emlékezetében.”… …” Érezzük azok közelségét, akik a közelmúltban lépték át a földi halál bűvös kapuját (Füzessy József, Pap Lajos, Nusika, Császár János, Patyi Endre, Füves Attila), és most Te is csatlakozol a halhatatlanok égi csapatához. Isten akaratában és a sors rendelésében megnyugodva kívánjuk. Emléked élje, hamvaid nyugodjanak békében! (Lechner Ferenc Vas-megyei elnök)
MEGALÁZTÁK A VOLT POLITIKAI FOGLYOKAT (Magyar Nemzet 2009-02-09.)
Csaknem két évtizedes hagyományt vett semmibe a Gyurcsány – kormány azzal, hogy az idén először, nem engedte emelkedni a politikai okból elítéltek és szabadságukban korlátozottak nyugdíjkiegészítését. A posztkommunista hatalom még csak azt sem tartotta fontosnak, hogy tájékoztassa a döntéséről és annak okairól a sok tízezer érintett embert, illetve hozzátartozóikat. Átlagosan nyolcezer forint azon honfitársaink havi nyugdíj-kiegészítése, akiket mondva csinált politikai okokból bebörtönöztek, internáltak, szovjetunióbeli rabtelepekre, hadifogolytáborokba hurcoltak a második világháború végétől kezdve. E kárpótlás gyanánt kapott összeget egy kilencvenes évek elején született kormányrendelet alapján kapják a túlélők, illetve (fele részben) az özvegyük. A rendeletet eddig évente módosította a mindenkori kormány annak érdekében, hogy a kiegészítés összege ne értéktelenedjen el. Az Orbán-kormány, jelentős mértékű emeléssel ismerte el a politikai indíttatású, jogtalan szabadság korlátozások tényét. A hagyománytörést a Gyurcsánykormány követte el, 2009-re vonatkozóan. Ezt csak abból tudhatták meg az idős érintettek, hogy a Nyugdíjfolyósító Intézet idei kifizetésekről szóló értesítőcéduláján a kárpótlási kiegészítés „emelés” rubrikája üresen maradt, hogy az idei összeg azonos a tavalyival. Vagyis a Gyurcsány-kormány többé nem tartja szükségesnek emelni – más címen járó nyugdíjakkal – a szóban forgó tételt. Holott egy kommunista utódpárti kormánynak volna miért 2009-ben is „kompenzálni” a diktatúra meghurcoltjait.
A hajdani szabadságkorlátozással sújtottak körében hetek óta téma ez a méltánytalan kormányzati lépés, amelyre sajtótájékoztató keretében fogunk visszatérni a közeli napokban – közölte érdeklődésünkre Menczel Gusztáv, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások szervezet (Szorakész) elnöke, aki tizenhat évig volt a Kárpótlási Kollégium elnöke. A Gulag rabtelepeit megjárt civil szervezeti elnök arra is kitért, az önkéntes gyurcsányi lépésre az adott lehetőséget, hogy ezt a fajta kárpótlási formát nem törvény, csak kormányrendelet szabályozza. A Kormányszóvivői Irodakésőbb ígért választ idevágó kérdéseinkre. A problémára özvegy Sturmann Sándorné hívta fel a figyelmünket. Későbbi férjét tizennyolc évesen a korabeli Egri Tanítóképző Iskolából hurcolták el osztályfőnökével, és valamennyi osztálytársával együtt, 1944 karácsonya előtt pár nappal. Az osztály „málenkij robotra” a Szovjetunióban találta magát; Sturmann Sándor két és fél év múltán térhetett haza. A rendszerváltás után az özvegy jelentkezett a Kárpótlási Hivatalnál, ahol néhai férjét „SZU polgári volt hadifogoly”-ként iktatták. Sturmanné 1991 májusától kapott kárpótlásként havi nyugdíj-kiegészítést, először 500 forintot. Az összeg 2008-ra 4965 forintnál állapodott meg, ám a nyugdíjcédula tanúsága szerint nem fog emelkedni az idén. „Az én esetemben kicsiny összegről van szó, mégis úgy érzem, szóvá kellett tennem az intézkedést, amely sérti férjem és a hozzá hasonlóan sokat szenvedettek emlékét” – mondta az özvegy.
(1776 -1836) BERZSENYI DÁNIEL: A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Sok századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak. Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd, undok viperafajzatok Dúlják fel a várt, mely sok ádáz. Ostromokat mosolyogva nézett. Nem ronthatott el tégedet, oh magyar! A vad tatár kán xerxesi tábora S világot ostromló töröknek Napkeletet leverő hatalma. Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő Századja s titkos gyilkosaid keze, A szent rokonvérbe ferösztő Visszavonás tüze közt megálltál. Mert régi erkölcs, spártai férfikar Küzdött, vezérelt förgetegid között Birkózva győztél, s Herkulesként Ércbuzogány rezegett kezedben.
S egy gyenge széltől földre teríttetik. Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledűl s rabigába, görbed. Mi a magyar most? Rút sybarita váz. Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája földúlt védfalából Rak palotát heverő helyének. Vallástalanság rút szüleményei, Erkölcstelenség, minden utálatos Förtelmek áradnak hazánkra, Régi nemes magyarok porára. Fegyverre termett szép deli ifjúság Kardforgatásban nem gyakoroltatik, Nem tud nyeregben, nem tud ugró Gyors paripán leragadva szökni. Elődeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megunván, rút idegent cserélt, A nemzet őrlelkét tapodja, Gyermeki báb puha szíve tárgya! Oh, más magyar kar mennyköve villogott Attila véres harcai közt, midőn A fél világgal szembeszállott Nemzeteket tapodó haragja. Más néppel ontott bajnoki vért hazánk Szerzője, Árpád a Duna partjain, Ó, más magyarral verte vissza Nagy Hunyadink Mohamed hatalmát
Most lassú méreg, lassú halál emészt. S mint a kevély tölgy, melyet az északi Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik, Akkor vitéz hírt, férfias érdemet
Szerzett az ifjú Hercules útjain, Most, íme – oh, szégyen, mivé lett – Módi majom, gúnyolásra méltó. Átok reátok, Hárpia fajzati, Erkölcseinket vesztegető fenék!
TÖRTÉNELMI VÁR MAKETTEK A DON BOSCOBAN
Az 56-os Budapesti Szövetség vár-maketteket ajándékozott a Don Bosco Katolikus Általános Iskolának. A gesztus a szervezet azon elhatározásából indult ki, hogy a diákokhoz közelebb vigyék, és kézzel foghatóbbá tegyék a történelmet. A várak élére rögtön kis kapitányokat is kineveztek, akik felesküdtek erődjük védelmére. Az albertfalvai iskolában már kora reggel nagy volt a nyüzsgés, hiszen az ötödikes fiúk már tudták, ma van a nagy nap, a várkapitányi kinevezésük napja. A hat, történelmileg hű vár makettet adományozó 56-os Budapesti Szövetség ugyanis úgy gondolta, ajándékot megkapni könnyű, megtartani viszont már nehezebb. Az átadó ünnepségen az 56-osoktól hivatalos kinevezésüket is megkapták az ifjú kapitányok, ezzel, pedig vállalták, hogy ha nem is az életük árán, de megvédik saját erődítményüket, ha nem is az ellenségtől, de a portól-biztosan. Az átadáson megjelent Fodor Vince alpolgármester. Megjegyezte, biztos benne, hogy a makettek jó kiegészítő eszközei lesznek a történelem óráknak, hiszen már elhelyezésükkor is élénk érdeklődés mutatkozott az új építmények iránt. Az alpolgármester azt reméli, a többnyire már
A makettek átadói (Kapcsos János, Styop Ferencné OE. alelnök, Menyhárt János, Fodor Vince alpolgármester és a kisdiákok.
Menyhárt János,„várkapitányt” avat.
elfeledett, mára az elszakított magyar területeken található várakat a diákok valamikor személyesen is felkeresik majd egy tanulmányi kirándulás alkalmával. Az iskola legforgalmasabb pontján, a lépcsőfordulóban elhelyezett makettek Keselökő, Likava, Dettrekő, Tarkő, Kapi és Tátika várának kicsinyített másai. A diákok számára többnyire ismeretlen várakról így nemcsak tudomást szereznek a tanulók, de egyben megismerik a várak réteges felépítését, és a benne folyó élet minden részletét- tette hozzá vitéz Kapcsos János, a maketteket készítő szövetségi tag. A kicsinyített építmények a Rákóczy-féle szabadságharc időszakából származó végvárak, amelyek többnyire az osztrák benyomulástól védték az országot. A várak megformálásánál fő szempont volt az is, hogy azok magyar királyokhoz, vagy főúri családokhoz kötődjenek - tette hozzá az alkotó, aki szerint az ajándék izgalmas nyomozó munkára is lehetőséget ad a kicsiknek, akik a szülők régi történelem könyvei között megpróbálhatják felkutatni az említett erődítményeket és azok történetét. (Forrás: Internet)
Kapcsos János, a makettek készítője bemutatja a várakat.
ISTEN, HAZÁNKÉRT TÉRDELÜNK ELŐDBE. RÚT BŰNEINKET JÓSÁGODDAL FÖDD BE. SZENT MAGYAROKNAK TISZTA LELKÉT NÉZZED, ÉRDEMÉT IDÉZZED. ISTVÁN KIRÁLYNAK SZÍVE GAZDADSÁGÁT. SZENT IMRE HERCEG KEMÉNY TISZTASÁGÁT. LÁSZLÓ KIRÁLYNAK VITÉZ LOVAGSÁGÁT Ó, HA CSAK EZT LÁTNÁD. SZENT ERZSÉBETBŐL HŐS SZERETET ÁRAD. MARGIT IMÁI VEZEKELVE SZÁLLNAK. MINKET HIÁBA URAM NE SIRASSON, ÁLDOTT BOLDOG ASSZONY. RÁNK, BŰNÖSÖKRE MINDEN VERÉS RÁNK FÉR, DE KÖNYÖRÖGNEK ŐK TÉPETT HAZÁNKÉRT. HADD LEGYÜNK MINK IS TISZTÁK, HŐSÖK, SZENTEK,
HAZÁNKAT ÍGY MENTSD MEG.
’56-OS SZÖVETSÉG TISZTSÉGVISELŐI E LN ÖK FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ
ALELNÖK DR. FARKAS LÁSZLÓ - STYOP FERENCNÉ
ELNÖKSÉG DR. FARKAS LÁSZLÓ – FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ KAPCSOS JÁNOS - LECHNER FERENC – PÁSZTOR GYULA - PETŐ SÁNDOR DR. RÓZSA GYÖRGY – STYOP FERENCNÉ - SZARKA LAJOS - SZENDINÉ KÓSA KATALIN TÓTH JÓZSEF
ELNÖKI KABINET FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ – DR. FARKAS LÁSZLÓ – STYOP FERENCNÉ – KANTER FERENC
RÉGIÓ ELNÖKI MEGBÍZOTT SKANDINÁV ÁLLAMOK – EUGEN STORLIND
PÉNZÜGYI ELLENÖRZ Ő B IZO TT SÁ G D R . F AR K A S L Á S Z L Ó – STYOP FERENCNÉ – LECHNER FERENC
E T IKAI É S FE LVÉ TEL I B I ZOTTS Á G DR. FARKAS LÁSZLÓ – KISS JÁNOS – PIFF JÓZSEF
SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG TÓTH JÓZSEF - PÁSZTOR GYULA
K EG YEL ET I B IZO TTSÁG STYOP FERENCNÉ - FELEKI DÉNES – KARACS ZSIGMOND – MÁTÉ ANDRÁS SZARKA LAJOS
H ÍRADÓ SZERK ESZTŐ S ÉG E SZENDINÉ KÓSA KATALIN - LECHNER FERENC
SZÖVETSÉG I ZÁSZLÓ ŐR PÉNZES JÓZSEF
N EM Z ET I S Í R K ERT F E L E LŐ S M Á T É AN D R Á S
PÉNZTÁRNOK K AN T E R F E R E N C
SZÖVETSÉGI TISZTSÉGVISELŐK ÜGYELETI RENDJE FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ ELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 09 – 12 –IG DR. FARKAS LÁSZLÓ ALELNÖK HÉTFŐ DE. 10-12 -IG STYOP FERENCNÉ ALELNÖK, NAGYBUDAPESTI ELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 10 – 12 -IG SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG - TÓTH JÓZSEF HÉTFŐ – KEDD – SZERDA – CSÜTÖRTÖK DE. 10 - 12 -IG KEGYELETI BIZOTTSÁG – STYOP FERENCNÉ HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 10 – 12 -IG ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG – DR. FARKAS LÁSZLÓ HÉTFŐ DE. 10 – 12 -IG KÖZPONTI PÉNZTÁR - KANTER FERENC HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 10 – 12 -IG HÍRADÓ SZERKESZTŐSÉGE – SZENDINÉ KÓSA KATALIN HÉTFŐ - KEDD – SZERDA DE. 09 – 11 -IG ELŐZETES IDŐPONT EGYEZTETÉS 312 – 80 - 41 -ES TELEFONON ELNÖKI KABINET ÜLÉSE MINDEN HÉTFŐ REGGEL ORSZÁGOS ELNÖKSÉG ÜLÉSE MINDEN HÓNAP ELSŐ KEDDJÉN
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK LEGYEN EZ AZ IDŐSZAKONKÉNT MEGJELENŐ KIADVÁNY ÖSSZETARTÓ, ERŐSÍTŐ, ÉS EGYMÁST SEGÍTŐ KAPOCS, AZ ORSZÁG MINDEN ’56-OS SZÖVETSÉGI TAGJA KÖZÖTT. SZERETNÉNK, HA MEGÍRNÁTOK AZT IS, HOGY MI A VÉLEMÉNYETEK A SZÖVETSÉG MUNKÁJÁRÓL. A VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELŐK FELADATÁNAK VÉGZÉSÉRŐL. VÁRJUK A TERÜLETI SZERVEZETEK ÉSZREVÉTELEIT, BESZÁMOLÓIT A HELYI PROBLÉMÁKRÓL, EGYÉNI SORSOK ALAKULÁSÁRÓL. FELHÍVJUK FIGYELMETEKET, HOGY A SZERKESZTŐSÉG NEM MINDEN ESETBEN ÉRT EGYET A MEGJELENT CIKKEL. BEJEGYZÉS FŐVÁROSI BIRÓSÁG 14. PK. 62. 860-1990-54 SZÁMLASZÁMUNK: ERSTE BANK 11600006-00000000-21528312 HONLAP: www.56osszovetseg.hu EMAIL:
[email protected] FELELŐS KIADÓ FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG SZENDINÉ KÓSA KATALIN LECHNER FERENC TELEFON, FAX: 36-1-312-80-41 1051 BUDAPEST, NÁDOR UTCA 36 VI. EMELET
HALÁLOSAN Harcos László
(Kivégezték 1954. január 14-én.)
A cella mélyén minden csendes, A holdsugár szinte megremeg. A földön elnyúlva, meggyötörten, Fekszenek fáradt emberek. Egy halálos halkan sóhajt, Bajtársa fájón felzokog. A város felett ördögi fénnyel, Ragyognak a bűnös csillagok. Alszik a börtön, utcák, terek, házak, Alszanak már az emberek. A HÓHÉR nem alszik. S fenn az égben, Isten szeméből fájó könny pereg.
