A modern magyar nemzet születésnapja

A modern magyar nemzet születésnapja Tisztelt Ünneplõ Gyülekezet! Amint a mindenkori tavasz az emberekben világszerte, úgy ébreszt újra és újra szép reményeket Március 15-e immár 164 éve bennünk, magyarokban bárhol éljünk a nagyvilágon. Ez a nap, amelynek gyönyörû története van, mint egy világháló fog össze bennünket. És tölti fel újra és újra történeti tudatunkat azzal a csodálatos üzenettel, hogy a magyarság képes volt a mármár végpusztulással fenyegetõ 300 éves elnyomatásból újjászületni, az életet újrakezdeni. Ezt a képességét azóta is sokszor bizonyította. Azt mondottam, hogy Március 15ének gyönyörû a története. Benne van minden látványos és emlékezetre méltó esemény, mely Pesten és Budán, szerte Magyarországon, Erdélyben és itt a Székelyföldön történt, amelyet a nemzeti és egyéni szabadság érzése és szelleme mozgatott. De vajon csak a szép és felemelõ történetek, emlékek, a nemzeti szimbólumok éltetik e nagy napot? Bizonyosan nem csak ezek. Valami nagy, jövõbe mutató változásnak kellett a felszíni események s ceremóniák hátterében történnie ahhoz, hogy e napot csillagnak nevezzék el már a kortársak. Tisztelt Ünneplõ Gyülekezet! Én úgy látom, hogy Március 15-ét joggal nevezzük a modern magyar nemzet születésnapjának! Ezt fejezi ki a legtömörebben a mindenki által ismert nevezetes 12 Pont, mert az eddigi nemesi-rendi nemzet helyén meghirdette a minden magyart egyesítõ modern magyar nemzet létrejöttét. Errõl szól az a vers is, amelynek címe Nemzeti dal. Petõfinek ez a lelket-testet megmozgató verse kísérte végig

mindenhol a 12 Pont elõterjesztését, és segített elfogadni-befogadni azt, annak programját és üzenetét, páratlanul rövid idõ alatt jövõképet adott a magyarságnak, amelyben benne volt az is, amit mai kifejezéssel rendszerváltásként szoktunk emlegetni. Igen, rendszerváltásról volt szó, annak meghirdetésérõl, amelyet napok alatt a törvényhozás elindított a megvalósulás útján. Mindennél többet mond az, hogy az elsõ törvény a jobbágyok felszabadításáról, a jobbágyrendszer eltörlésérõl szólt, majd a törvény elõtti egyenlõségrõl, a sajtó szabadságáról, a nemzet egyesítésérõl és így tovább. A forradalom és szabadságharc kiváló történetírója, Kõváry László, 1848. március 15-ének jelentõségét így foglalta össze: „Mi nem kértünk egyebet, mint a feudalizmustól feltagolt társadalom és nemzet egységesítését a jogegyenlõség, közteherviselés alapján; az abszolutizmus kezébõl nemzeti nyelvünket; az ország egysége helyreállítását az

Egyed Ákos unió által; az ország önállóságának elismerését a nemzeti színek, nemzeti címerünk kitûzhetése által; õsi alkotmányunk rég letett elveinek a parlamentarizmus formájába átöntését.” És így folytatta a történetíró: „S mert minden kívánságunk három nap alatt teljesült, a márciusi napok egyetértése, fényes sikere páratlan történetünkben. Sõt több, páratlan a világtörténelemben, mert nincs nemzet, mely a középkorból, a rendi állás kapcsából vér nélkül kibontakozott volna.” Igen, vértelen, békés volt a márciusi magyar forradalom, de – tudjuk – vívmányainak megvédése alig pár hónap múltán sajnos annál több vért kért és

Az agyagfalvi emlékmű

3

követelt. Ezt a magyarok s a székelyek Kossuth hívó szavára nem vonakodtak megadni. Az a hõsi harc is páratlan volt az akkori Európában, amelyet a magyarok két nagy ország és az ellenük fellépõ nemzetiségek egyesült hadereje

ellen vívott. Ebben a gigászi küzdelemben kovácsolódott össze végérvényesen a márciusban újjászületett magyar nemzet. Ünneplésünk egyaránt szól a márciusi vívmányok kiharcolóinak és a szabadságharc hõseinek. Amíg nem

feledkezünk meg róluk, a magyar nemzet élni fog.

EGYED ÁKOS Elhangzott Székelyudvarhelyt, 2012. március 15-én.

Március 15-i koszorúkért politikai börtön Világszabadság a kommunista diktatúrában Ma már szabadon emlékezhetünk és szabadon koszorúzhatunk ünnepeinken. Voltak azonban olyan idõk, amikor Romániában börtön járt egy hazafias versért, egy nemzetiszín kokárdáért, illetve egy, a negyvennyolcas hõsök emlékmûvén elhelyezett koszorúért. Ilyen koszorúzások nyomán fizettek súlyos börtönévekkel például azok a zömében tizenéves fiatalok, akiknek a szívét sokmillió szabadságvágyó emberhez hasonlóan megdobogtatta az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Köztudott, hogy Romániában, ezen belül Erdélyben több civil szervezõdés vagy csoport jött létre 1956 októberét követõen, s bár a kezdeményezések a magyar kultúra ápolásától és népszerûsítésétõl, a népi demokráciának mondott kommunista diktatúra során ad-

dig elszenvedett emberi és nemzetiségi sérelmek felleltározása és az Egyesült Nemzetek Szövetsége elé terjesztése szándékától a diktatúra megdöntéséig kiterjedt, valamennyi elképzelésben egyvalami vitathatatlanul közös volt: a szabadságvágy. Nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Alábbi írásomban két, elsöprõ többségében zsenge tizenéves fiatalok által életre hívott kezdeményezésbe próbálok betekintést nyújtani az egykori fõszereplõk visszaemlékezés-töredékei alapján. Az egyik ilyen kezdeményezés az Orbán László unitárius teológusjelölt által kezdeményezett és a brassói Lay testvérek – Imre és György – segítségével létrehozott szervezkedés, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) volt. A mozgalom éppen a kivívott magyar szabadság

Erdélyi volt ötvenhatosok és emlékezők Rózsa Sándor sírjánál Szamosújváron

4

elleni, második és döntõnek bizonyuló szovjet támadás napján, 1956. november 4-én indult el, és fõképp a Homoród mentére, valamint Erdõvidékre terjedt ki. A Brassó melletti Hosszúfaluhoz hasonlóan a szervezetnek Erdõvidéken, ezen belül Köpecen és Vargyason volt a legtöbb tagja. Az EMISZ tagjai unitárius lelkészek, teológusok, brassói és erdõvidéki munkásifjak voltak. Tervük szerint olyan, egész Erdélyre kiterjedõ szervezetet építettek volna ki, amely a magyar kultúra ápolásával és népszerûsítésével párhuzamosan összegyûjti a kisebbségi panaszokat, amelyeket szándéka szerint eljuttat az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez. Az EMISZ-nek egy 15-20 fõs csoportja 1957. március 15-én megkoszorúzta a fehéregyházi Ispán-kútnál Petõfi Sándor emlékmûvét, ami akkoriban fõbenjáró bûnnek számított. A szervezet 77 tagját 1958. augusztus 17. és 1959. február 15. között több hullámban letartóztatták, majd a kolozsvári katonai törvényszék marosvásárhelyi tárgyalásain három csoportban 4 és 25 év közötti ítéletekkel sújtották. A másik kezdeményezés a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumból indult. A kilenc mikós diák által alapított Székely Ifjak Társasága (SZIT) szintén együtt érzett az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal, tevékenysége csúcsaként és egyetlen mozzanataként néhány tagja 1957. március 15-én az éjszaka leple alatt titokban koszorút helyezett el a sepsiszentgyörgyi

fõtéri parkban álló 1848-as emlékmûre. A Securitate másnap meglepõdve vette tudomásul a koszorúzás tényét, de a következõ évben, 1958. március 15-én embereit lesbe állította az emlékmû környékén. A SZIT tagjai ismét koszorút helyeztek el, de a szekusok lecsaptak rájuk, és a fiúkat letartóztatták, majd a kolozsvári katonai bíróság 1958. június 3-án többévi börtönre ítélte õket. Alább a történtek néhány szereplõje eleveníti fel emlékeit. A – késõbb kiegészült – magnófelvételek és a fényképek azon a körúton készültek, amelynek során az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 40. évfordulóján, 1996 szeptemberében erdélyi volt politikai elítéltek – köztük EMISZ-esek és SZIT-esek – autóbusznyi csoportja felkereste meghurcoltatásának helyszíneit: a marosvásárhelyi, a szamosújvári és a jilavai börtönt, a Dunadeltában levõ Periprava falu, valamint a brãilai Nagy-szigetén levõ Luciu-Giurgeni falu melletti egykori kényszermunkatábort. Lay Imre (EMISZ, Brassó): „(…) Kezdett tavaszodni, s megegyeztünk, hogy elmegyünk és megünnepeljük március 15-ét. Ez megtörtént, s amikor hazajöttünk, fogalmaztunk egy esküszöveget, és akkor Orbán Laciéknál a kertben az EMISZ-tagoknak elég nagy része letette az esküt. Közben megvolt a választógyûlés, amelyen megválasztottuk a vezetõséget. Orbán Laci volt az elnök, alelnökök voltak Sándor Balázs, Vinczi János, a Steagul roºu iskolából, Ambrus János. Engem választottak titkárnak. Én akkor észrevettem, hogy Laci eléggé felületesen kezeli a szervezet pénzét, ami a tagsági díjból származott, természetesen. Hát mit mondjak, nem volt beírva a füzetben, hogy mire mit költött. Ugye, vettünk füzeteket, meg ilyesmiket, és akinek március 15én nem volt pénze, ebbõl a pénzbõl utazott Fehéregyházára.” Néhai Gagyi Balla István kolozsvári történész sok életinterjút készített erdélyi volt politikai elítéltekkel, köztük Lay Imrével. A Gagyi Balla-hagyatékban (Ko-

lozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Gagyi Balla István hagyatéka, 3. doboz, 29. iratcsomó) õrzött visszaemlékezésében Lay szerint így zajlott le a fehéregyházi megemlékezés: „(…) Az összes 48-as énekeket ismertük, úgyhogy nem volt nekünk március 15-e ismeretlen dolog, és boldogok voltunk, mert akkor még a román rádió is minden március 15-én bemondta, hogy ma van március 15-e, a magyar forradalom és szabadságharc napja. És olyan büszkék voltunk, hogy a magyar történelemben ilyen dátum van. Ezért gondoltuk, hogy ezt meg kell mi is ünnepeljük. (…) Mi éjszaka utaztunk vonattal, hajnalban érkeztünk oda, ott fagyoskodtunk. Elég hideg volt, mások azután érkeztek, és akkor ott különbözõ verseket szavaltunk el. Orbán Laci rövid szónoklatot tartott március 15-e jelentõségérõl és összehasonlította 1956. október 23-mal. Ez történt tulajdonképpen, másfél óra alatt lezajlott az egész. (…) 16-20-an voltunk (…) EMISZ-tagok, mind ismerõsök. (…) dugott kokárdája mindenkinek volt, az mindig volt. (…) Láttuk, hogy ott valami civilek megállnak, jönnekmennek, néznek, de hát azokat helybelieknek ítéltem. (…) Elhangzott vagy nyolc Petõfi-vers, én mondtam azt, hogy Európa csendes, újra csendes. Mindenki más verset mondott, Ambrus

Jani is mondott verset, Orbán Laci is mondott verset és többen. És akkor aztán hazajöttünk. (…) Nemcsak a vádiratban, még a védõügyvéd is hangoztatta, hogy az ifjak Petõfi Sándornak a rosszabbik oldalát érzékelték, a mételyt, a mérget, valami ilyesmit mondott ott. (…) Ismerõs körökben mondták, hogy na, hallom voltatok, hát ügyesek vagytok, így meg úgy és csak ennyi. Más nem volt. Mi persze nagyon büszkék voltunk, hogy elmentünk s ott fagyoskodtunk, és ezt az ünnepélyt megtartottuk.” Bede István (EMISZ, Barót): „Az egész úgy kezdõdött, hogy Fehéregyházán volt egy koszorúzás a Petõfi-emlékmûnél. Én nem voltam ott, csak a Brassó környékiek. Persze, tudtam, hogy az EMISZ a kollektivizálás ellen akar fellépni, hogy az emberektõl ne vegyék el azt a kicsit, amijük van, a földeket, a szerszámokat, az állatokat, a felszereléseket, legyen szabadság, legyenek jogok. (…)” Oláh János (EMISZ, Barót): „A kihallgatásokon elmondtuk, hogy jóformán semmit sem tudunk az EMISZ-rõl. Hiszen Simon Gyula volt közelebb a brassói maghoz, mert ott járt iskolába. Egy évben néhányszor hazajött, olyankor találkoztunk, de ennyi volt az egész. Tehát nem volt ahonnan tudjuk az EMISZ dolgait. Egyetlen bûnünk az volt, illetve az lett

Volt politikai elítéltek: Fosztó Zoltán, Fülöp G. Dénes és Aurel Baghiu a szamosújvári börtön kapujában

5

Találkozás három évtized múltán: Lay György és Aurel Baghiu a szamosújvári börtön udvarán.

6

volna, hogy 1958. március 15-én el akartunk menni Fehéregyházára, a Petõfi-emlékmûhöz. Tilos volt. Ezt soha nem jelentették ki, tehát szabadott volna menni és emlékezni, de hát tudjuk, hogy volt akkor... Aztán a fehéregyházi látogatásból mégsem lett semmi, mert, ha jól emlékszem, Gyulának a kabátját elkapta volt, s felcsavarta az esztergapad tokmánya. Szegény Gyulának vagy két oldalbordája betört, s mert õ beteg volt, mi sem mentünk nélküle. (…) Gyertyánosi Csaba (SZIT, Sepsiszentgyörgy): „Az elsõ koszorúzáson hárman voltunk: Jancsó Csaba, Bordás Attila és én. 1957. március 15-én volt. Megkoszorúztuk Sepsiszentgyörgyön az 1848/49-es hõsök emlékmûvét, és megpróbáltuk elhitetni magunkkal, hogy mégis tettünk valamit. Hát végsõ fokon ez nem volt olyan nagy dolog, de abban az idõben mégis valami volt. Ez az elsõ koszorúzás nagyon simán ment, mert senki nem számított arra, hogy abban az idõben valaki ilyent is tehet. Nagyon simán ment: feltettük a koszorút, hazamentünk, s ennyi volt az egész. Este, sötétben történt. A következõ esztendõben, 1958-ban elhatároztuk, hogy újra meg fogjuk koszorúzni a hõsök emlékmûvét. Jancsó Sándor, Bor-

dás Attila és én. Ekkor még nem szóltunk Jancsó Csabának, nem akartuk õt belekeverni. Úgy határoztunk, hogy a szüleinknek azt mondjuk: Bordás Attilához megyünk tanulni. Nem is volt feltûnõ senkinek a családban. Jancsó Sanyi is jött az iskolástáskájával, én is jöttem a táskámmal. Attiláéknál egy kicsit beszélgettünk. Õk a Borvíz utcában laktak, a mostani Sugás utcában. A koszorú már elõ volt készítve, este volt, körülbelül nyolc-fél kilenc lehetett, és Attila azt mondta egy adott pillanatban a szüleinek, hogy: Megyek és kikísérem a fiúkat. Nem volt feltûnõ sem az édesapjának, sem az édesanyjának. Ahogy minket kikísér, azt mondja Attila: Na most, gyertek fiúk, gyorsan intézzük el! Te Sanyi, a biciklivel fogsz körbejárni és nézed, hogy valaki követ-e, mi pedig Attilával feltesszük a koszorút. Jancsó Sanyi biciklivel volt, felült a kerékpárra. Úgy egyeztünk meg, hogy ketten Attilával feltesszük a koszorút. De már gyanakodtunk, volt egy olyan érzésünk, hogy esetleg a Securitate leshet is. Késõbb kiderült, hogy a Securitate valóban figyelt minket és lesben állt. A tragikus sors is úgy akarta, hogy Bordás Attilának az édesapja, Bordás Bandi bácsi vezetésével pontosan akkor építették a tûzoltómedencét, a vízellátást a színház számára. A fõmester éppen az Attila édesapja volt, és megkérték, hogy Bordás elvtárs, vágjanak egypár lyukat az építõtelepet körülvevõ gyékényfalakon. De szegény öreg nem kérdezte, hogy miért, hát senkinek fogalma sem volt arról, hogy mirõl van szó. A gyékényfalak mögé bújtak meg a szekusok. Meg is érkezünk a koszorúval (…). Mondom: Attila, tedd fel a koszorút, s én alulról nézem, hogy igazítsuk meg. Attila fellépett, hogy feltegye a koszorút, én alul figyeltem, hogyan igazítja meg. Abban a pillanatban, amikor õ rá volt hajolva a koszorúra, hogy igazítsa meg, hát egy füttyöt hallok, s ez feltûnõ volt abban az órában. Mert késõ volt már, körülbelül olyan kilenc-fél tíz lehetett este, éppen abban az idõpontban jöt-

Lay Imre, Papp Bálint Mihály és Fülöp G. Dénes a peripravai volt kényszermunkatábor udvarán.

tek a szövõgyárból a munkások. S én azzal odakiáltottam: Attila, menekülj! Attila, menekülj! Mert gondoltam, hogy a szekusok követni fognak. Én azzal megiramodtam. Fel akartam rohanni a megyeháza felé a lépcsõn, de azok is tudták, hogy azt az utat el kell állni. Egy szekus szaladt velem szembe, mindenfelõl szaladtak a szekusok. Egyedüli út, amelyik nyíltnak és elég szabadnak mutatkozott, az a sétány volt, amelyik a Lábas házhoz, a Székely Mikó Kollégium sarka felé vezet. Megiramodtam azon az úton, a szekus utánam. Kiabált, hogy: Stai cã trag, stai cã trag! Állj, mert lövök, állj, mert lövök! Mindenféle nyelven kiabált. Én azért figyeltem hátrafelé, nagyon nehéz volt a szaladás, de azért mégis bírtam az iramot abban az idõben. Eljutottam egészen az útig, a Lábas ház felé szaladtam. Gondoltam, hogy ott valahol elbújok, vagy felszaladok Erõss János tanárunkhoz, aki abban az idõben ott lakott. Gondoltam, felmegyek a tanáromhoz, elmondom neki, hogy mi történt, de meggondoltam magam, hogy János bácsit nem keverem bajba. Beszaladtam a román templom irányába. Menet közben, ahogy átszaladtam volna az úton, elestem, elejtettem a táskámat, amelyik szerencsére úgy csúszott, hogy beesett

az árokba, és az utánam szaladó szekus nem vette észre. Õ is megcsúszott vagy kétszer, mert olyan jeges, goromba idõ volt, és nem vette észre, hogy a táskám elmaradt. (…) A román templom abban az idõben még építés alatt állt, a mostani román ortodox katedrális. Annak a pincehelyiségében, az alagsorban akkor még zöldségraktár volt, gondoltam ott valahol meghúzódok, de nem sikerült, mert eléggé nyílt terep volt, s a másik már szaladt utánam. De szerencsére olyan nagy elõnyöm volt a szekussal szemben, hogy ott egy kerítés volt, majd utána valami pajták voltak, tyúkketrecek, s én szépen átugrottam a kerítésen, s meghúzódtam a tyúkketrecek háta mögött, és vártam, hogy mi történik. (…) a szekus bejött az udvarra, figyelõzött s nézelõdött, de szerencsémre nem vett észre, és nem talált meg engem. Késõbb megjelent egy illetõ egy teherautóval, azt is megvártam, hogy menjen el, majd a kis üzletek mellett visszamentem a Mikó utcára. (…) Hazamentem, a nagykabátom csupa sár, mocsok volt, a szüleimnek azonnal feltûnt, hogy nézek ki, nyakig sárosan. Kérdezték: Csaba, mi történt veled? Édesanyám és édesapám is ott volt, mondom nekik: megkergettek a szekusok. Feltettünk egy koszorút, ez illegális dolog, lehetséges, hogy az éjjel le fognak tartóztatni. Mit csináljak? Hát édesapám nagyonnagyon félénk ember volt, nyugodjék csendesen, õ kezdett jajgatni, édesanyám pedig sírni… Mi lesz, hogy lesz, merre lesz… Hát, mondtam, várnunk kell… S akkor röviden elmondtam nekik, hogy mirõl is van szó. Hogy tulajdonképpen létezik egy ilyen szervezet, egy titkos szervezet, amelyiknek én is tagja vagyok, miként többen. Neveket nem mondtam nekik, csak annyit: több mint valószínû, hogy az éjjel le fognak tartóztatni. Azt mondták: feküdjél le, most várunk. Természetesen nem tudtak elaludni. Éjjel úgy fél kettõ felé, valamivel egy óra után Bumm, bumm, bumm!… valaki veri az ablakot. Nagyon-nagyon hangosan, agresszíven. Hát két szekus volt. Az egyik Szabó Lajos

Periprava, az egykori kényszermunkatábor udvara.

volt, a szekus Szabó Lajos, a másik azt hiszem valamilyen Székely nevezetû, a testvére futballista volt. Elég erélyesen jelentek meg: Gyertyánosi Csabát keressük! Név szerint szólítottak. Mondom: én vagyok. Azt mondja Szabó Lajos édesapámnak: velünk jön a fia, egy kicsit elvisszük a Securitatéra, de ne búsuljon, holnap reggel visszaeresszük. Édesanyám azt kérdi: hogy öltözzön fel a fiú? Nem kell erõsen felöltözzön, azt mondja, úgyis vissza fog jönni. De azért én csak felöltöztem. Amikor a kapuhoz kivittek, közrefogtak, s Szabó Lajos azt mondja: mit csináltál, te gazember?! Itt ebben a helyben agyonütlek!… S erre azt mondja a másik szekus: ilyent ne csinálj, Laji, még nem tudjuk, hogy mi lesz a gyermekekkel, egyszer be kell vigyük a Securitatéra. Valóban bevittek a Securitatéra. Nem bántak embertelenül, nem is csináltak semmit, azt mondták, hogy várjak. Betettek egy szobába. Késõbb megtudtam, hogy Attila és Jancsó Sanyi már le vannak tartóztatva. (…) Bordás Attilával az történt, és ezért nincs is amiért haragudni rá, mert õ nem tehetett a történtekrõl, õ tehetetlen volt, szóval az történt Bordás Attilával, hogy õ le akart szökni az emlékmûrõl, és õ is megpróbálkozott elmenekülni, mint én, de én hamarább kezdtem szaladni, s mire õ is eliramodott volna, a szekusok már elég szûkre ösz-

szevonták a gyûrût, mert láttam, hogy minden irányból jöttek: az építõtelep gyékényfalán vágott lyukon keresztül, a fák mögül, a megyeházától, mindenünnen! És olyan szûk lett a kör, hogy Attilának már semmilyen esélye nem volt elmenekülni. Késõbb mesélte el, hogy megkucorodott egy fa mögé. Pechjére abban az idõben ahhoz, hogy a füvet védjék ilyen félmagasan egy szál szúrósdrótot húztak körös-körül, hogy az emberek ne menjenek rá a gyepre, s az egyik szekus nagy buzgalmában keresztülbucskázott a drótkerítésen. A szekusok villanylámpával rohangáltak utánunk, s ennek a szekusnak kirepült a lámpa a kezébõl, s milyen a sors iróniája, az pont úgy repült, hogy Attilával szembevilágított. Amikor a szekus ment a villanylámpa után, hát kit lát: egy ember meg van húzódva a fa mögött. Azonnal letartóztatta. Olyan peches volt szegény Bordás. S természetesen õk már tudták, hogy három személy volt. Látták, hogy Jancsó Sanyi a biciklivel köröz, õt is üldözõbe vették, engem is üldözõbe vettek, Attilát elfogták, nem volt mit tennie, meg kellett mondja, ki volt a másik két személy. És ezáltal bekerült Jancsó Sanyi is és én is, úgyhogy ezért mondták név szerint, hogy Gyertyánosi Csabát keresik. (…)”

BENKÕ LEVENTE

7

MŰEMLÉKVÉDELEM FELSŐ FOKON A KLMT évi közgyűlése

Tárlatnyitással és díjazással összekötött közgyûlést tartott a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság A Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság 2012-es közgyûlését hagyományosan a Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében tartotta március 3-án. A gyûlés szokásos menetrendjét délben megszakította az ünnepélyes tárlatmegnyitó. A szép számban megjelent tagokat és mûemlékpártolókat Gaal György elnök köszöntötte, külön üdvözölve Szûcs Zoltánt Magyarország Fõkonzulátusa képviseletében és Dáné Tibor Kálmánt, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület elnökét. Mindketten pár szóval üdvözölték a közgyûlés részvevõit és értékelték a KLMT munkásságát. A továbbiakban az elnök bemutatta az elnökségben helyet foglalókat, ismertette a közgyûlés menetét, majd rátért a múlt évi tevékenység beszámolójára. A KLMT vezetõsége 2011. április 2-án részt vett a restaurált Mátyás-szobor hivatalos leleplezésén és koszorút helyezett el. A Társaság lényegesen hozzájárult

a szoborcsoport restaurálásához a megelõzõ lézer-szkenneres felméréssel. Április 30-án Gaal György és Gergely Istvánné a bécsi Kaláka Klub vendégei voltak, az ottani magyar közönségnek vetített képes elõadást tartottak a Házsongárdi temetõrõl, az ott folyó értékmentésrõl. Utána sor került Gaal György–Gránitz Miklós: Örök Házsongárd címû albumának a bemutatására és a megvásárolt kötetek dedikálására. Június közepén a Barabás Miklós Céhvel közösen rendezte a KLMT Takács Gábor szervezésében és részvételével a Nemzetközi Ex libris-kiállítást a Bethlenbástyában. Megnyitó beszédet mondott Németh Júlia és Ovidiu Pecican. Június 18-án a ballagásokon az Apáczai, Brassai, Báthory és Ghibu gimnáziumok, valamint a református és unitárius kollégiumok egy-egy arra érdemes végzõs diákja a KLMT könyvjutalmában részesült. A június 30–júl. 6. között megrendezett egri Román András Mûemlékvédelmi Nyári Egyetemre Szente László brassói fiók-elnököt és egy ottani tagot valamint két építészhallgatót küldött ki a Társaság. Ott megis-

Gaal György elnök felolvassa évi beszámolóját

8

merkedhettek a Történeti terek és térkapcsolatok témakörrel, s részt vehettek egy felvidéki tanulmányi kiránduláson. A 2011. augusztus 15–21. közötti – immár másodszor megrendezett – Kolozsvári Magyar Napok keretében Gaal György és Gergely Istvánné négy napon át felváltva temetõsétákat vezetett a meglepõen sok érdeklõdõ számára. Asztalos Lajos pedig városnézõ körutakat irányított a történelmi városrészekben. Gergely Istvánné Tõkés Erzsébet temetõi értékmentõ munkásságáért magas állami kitüntetésben részesült Schmitt Pál köztársasági elnök részérõl. A rendezvénysorozat elsõ napján a Bethlen-bástyában nyitották meg kiállításukat a Mûemlék-jellegû kapuk címû fotópályázatra beérkezett felvételekbõl. A legjobb felvételek szerzõi: Kónya Márta, Tóth Klára, Essig József és László Miklós itt vették át díjaikat. Augusztus 16-án a fõtéri Római Katolikus Plébánia udvarán került sor Szervátiusz Jenõ A hét vezér címû, a Társaság által restauráltatott szoborkompozíciójának a bemutatására. A sokáig egy udvaron hányódott, töredezett szobrot Dési Károly és Venczel Attila restaurátorok mentették meg a pusztulástól. A plébániaudvaron lévõ Szervátiusz-múzeumban került közszemlére. A szobrot Banner Zoltán mûvészettörténész értékelte, Dési Károly a restaurálás folyamatát ismertette. Befejezésként a fõesperes úr fogadást adott. A Magyar Napok alig értek véget, máris kezdõdött a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Hungarológiai Kongresszusa (augusztus 22–27.) Kolozsvárt. Ennek keretében Gaal György vetített képes elõadást tartott a Házsongárdi temetõ sírfeliratairól, Gergely Istvánné pedig temetõ-sétát vezetett. Szintén a kongresszushoz kapcsolódott augusztus 23-án Kovács András, a KLMT volt alelnöke, jelenlegi tiszteleti

tagjának köszöntése 65. születésnapja alkalmából és a tanítványai által összeállított tisztelgõ kötet átadása. A Liber discipulorum címû könyv megjelentetését a KLMT anyagilag is támogatta. Az iskolák közötti mûemlékismereti vetélkedõ 2010-es két díjazottja 2011 szeptemberének elején egy tanárnõ kíséretében ötnapos prágai kiránduláson vehetett részt. A 2011-es vetélkedõt november 19-én tartották, ezen a kolozsvári Apáczai, Báthory, Brassai és Ghibu gimnáziumok valamint a református és unitárius kollégiumok 18 diákja vett részt. A háromtagú zsûrit Gaal György elnök, Vincze Zoltán történelemtanár és Weisz Attila mûvészettörténész alkotta. Mindegyik versenyzõ diplomát kapott, osztályonként a két-két elsõ pedig jutalmat. A gyõztesek: Tasnádi István és Bányai Csaba (mindketten a Református Kollégium X. osztályosai), továbbá a XI. osztályos Sztojka Tímea (Református Kollégium) és László Henrietta (Apáczai Gimnázium). A szervezési munkát Takács Gábor, a KLMT irodavezetõje végezte. Tervbe volt véve a vidéki városok bekapcsolása is a versenybe, hogy a nagyobb városokban szintén megrendezzék a vetélkedõt, s tavasszal országos döntõre került volna sor. Sajnos sok másféle versenyre való hivatkozással, a történelemtanárok jórészt elhárították a helyi vetélkedõk szervezését. Szeptember 17-én a Magyar Örökség és Európa Egyesület Kelemen Lajos Erdély múltja emlékeinek õrzésében kifejtett munkásságát Magyar Örökségnek nyilvánította. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezett ünnepségen Benkõ Samu akadémikus értékelte a KLMT névadójának tevékenységét, s a Társaság képviselõit kérték fel az oklevél átvételére. Az idõpont azonban sem az elnöknek, sem az ügyvezetõ alelnöknek nem felelt meg, úgyhogy Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök vette át a diplomát, amely a Társaság levéltárába került megõrzésre. December 22-én a Györkös-Mányi Emlékházban Gaal György: Kolozsvár. Történelmi

városkalauz címû, a Tortoma Könyvkiadónál megjelent kötetének a bemutatójára került sor népes közönség részvételével. A kötetet Egyed Ákos akadémikus méltatta. 2012. február 21-én Magyarország Fõkonzulátusának fõtéri termében Takács Gábor Ex libris-albumának a bemutatóját tartották, a kötetet Murádin Jenõ és Ovidiu Pecican ismertette. Ezek mellett számos, folyamatosan zajló tevékenységet is folytatott a KLMT. Az elnök kiemelten említette a Házsongárdi temetõ két éven át folytatott felmérését a mûemlékké nyilvánítás céljából. Megfeszített iramban kellett a múlt nyáron át a topográfiai felmérést, majd õsszel az adatlapok kitöltését végezni, hogy még a kormányváltás elõtt jóváhagyásra kerülhessen a jegyzék. Kelemen Hunor mûvelõdésügyi miniszter február 14-én aláírta 394 házsongárdi sír mûemlékké nyilvánítását. Harmadik nekifutásra sikerült! Folyó munka a mûemlékvédelmi adatbázis állandó fejlesztése, ezt Maksay Ádám alelnök vezeti. A református Apafi Mihály Kollégiumban a KLMT támogatásával Mûemlékvédelmi Szakkollégium indult 18 hallgatóval, az elõadásokat eddig Maksay Ádám és Weisz Attila tartották, két szakmai kirándulást is szerveztek. A Társaság vezetõi ismételten tiltakoztak a temetõi és városbeli mûemlékrombolások ellen, nyilatkoztak a rádiónak és televíziónak. Asztalos Lajos a Szabadságban heti helytörténetimûemlékvédõ oldalt szerkeszt. Ugyancsak õ képviseli a Társaságot az RMDSZ Megyei Képviselõk Tanácsában. Az elnök beszámolóját Kelemen Hunor mûvelõdési miniszternek címzett nyílt levél felolvasásával zárta. Ebben a KLMT és a Házsongárd Alapítvány egyrészt köszönetet mond a temetõi sírok mûemlékké nyilvánításáért, másrészt felhívja a miniszter figyelmét arra a romboló hatásra, mely az alsóvárosi (ún. Kétágú) református templom mögötti építkezéssel történik. A továbbiakban hozzászólásokra és kiegészítésekre került sor. Maksay Ádám fõleg a brétfûi

Kós-házzal kapcsolatban tájékoztatott. Ez – miután az EMKE eladta részét a Transsylvania Nostra Alapítványnak – fele-fele részben az elõbbi alapítvány és a KLMT tulajdona. Valójában csak az alapítvány használja, irodákat mûködtet benne, bért nem fizet, viszont az adót a KLMT is kénytelen fizetni. A KLMT választmánya hasznosabbnak találná, ha az ingatlanrészt eladná, s helyette egy belvárosi lakást vásárolna, amely szükség esetén irodának is használható lenne. A társtulajdonos alapítvány vezetõje, Szabó Bálint kijelentette, hogy hajlandók a megvásárlásra. Éppen ezért szükséges az eladáshoz a közgyûlési határozat. Az elnök szavazás alá bocsátotta az eladás jóváhagyását, egyhangúlag támogatták. Takács Gábor az iskolások mûemlék-ismereti vetélkedõirõl számolt be. Bara István alelnök a szatmári, Szente László a brassói, Keresztes Géza pedig a marosvásárhelyi fiókegyesületek múlt évi tevékenységét ismertette. Maksay Ádám alelnök felvázolta az ez évi célkitûzéseket: a Mûemlékvédelmi Világnap és az Európai Örökség napja megünneplése mellett fõleg a Kolozsvári Magyar Napokon való szereplés, a Quadro Galériával közös kiállítást terveznek mûemlékeket ábrázoló képekbõl. Újra meghirdetik a fotópályázatot, megtartják a mûemlék-ismereti vetélkedõt, s a legérdekesebbnek ígérkezik a Magyar Operával és a kolozsvári Magyar Fõkonzulátussal közösen megszervezendõ jótékonysági koncert és bál, melynek jövedelmébõl a Házsongárdi temetõ mûemléki gondozását támogatnák. A könyvelõ távollétében ugyancsak Maksay Ádám olvasta fel a pénzügyi jelentést. Mind a munkatervet, mind pedig a jelentést megszavazták. Délben a 98 éves Cs. Erdõs Tibor grafikusmûvész tárlatának megnyitójára került sor. A tárlatnak az adott különös aktualitást, hogy az idõs mester az elmúlt években rendszeres vázlatokat, rajzokat készített a Mátyás-szobor szétszedésének, restaurálásának és összerakásának mozzanatairól. A terem egyik fala mellett ezek voltak kiállítva, a másik felöl

9

a Kolozsvárt megörökítõ korábbi tusrajzok. Összesen 26 alkotás. A mûvész és számos tisztelõje megjelent az ünnepi mozzanaton. Németh Júlia laudációját Takács Gábor – a tárlat szervezõje – olvasta fel, majd a KLMT vezetõi, Gaal György és Maksay Ádám átadták az ünnepeltnek a Veress Ferencdíjat és plakettet. Mint az elnök rámutatott, a Társaság három plakettel járó díjat (Kós Károly, Debreczeni László, illetve Veress Ferenc nevével fémjelzettet) szokott odaítélni. A Veress Ferenc-díj a mûalkotások mûvészi megörökítéséért jár. Így Cs. Erdõs Tibor méltó erre a díjra. Az idõs grafikusmûvész hatásos beszédben mondott köszönetet a kitüntetésért, s rámutatott, hogy a vallás és a mûvészet azonos alapról fakad, a megjelenítési vágyból. A megjelenítéshez adottság, tehetség kell, s ez nem enyészik el az idõvel. A mûalkotás is idõtlen… A kávészünetet követõen két vetített képes bemutató következett. Gergely Istvánné Tõkés Erzsébet ismertette a Házsongárd Alapítvány eddigi csendes munkáját, s azt a folyamatot, amely elvezetett a temetõ 394 sírjának mûemlékké nyilvánításához. Rámutatott, hogy mennyire ellen-

ségesen viszonyult a topográfiai felmérõ munkához a temetõadminisztráció. A minisztérium támogatása nélkül biztosan nem sikerült volna a kivitelezés. Külön kiemelte Csécs Kinga mûvészettörténet szakos hallgató odaadó segítségét: õ töltötte ki a felterjesztett sírok többoldalas ûrlapjait román nyelven. Csécs Kinga ezután bemutatta, milyen kategóriájú sírok, kripták kerültek fel a mûemléki jegyzékre, s mindegyikbõl egynek az adatlapját kivetítette, kommentálva a látottakat. Gaal György hozzáfûzte: van ugyan egy 394 sírt tartalmazó mûemlék-jegyzékünk, s ez nagy lépés, de nem zárja le a védettség ügyét. Most ki kell még dolgozni a védettség mikéntjét, a sírok kezelésének további módját. Meg kellene jelölni a mûemlék-sírokat, s valamilyen szabályzatot elfogadtatni – talán a városi tanáccsal –, amely leszögezze, kik válthatják meg ezeket a sírokat, kik temetkezhetnek belé, mi történik, ha megváltatlanok maradnak, kikre hárul a gondozás. E nélkül továbbra is a temetõadminisztráció szabadon garázdálkodhat. A második bemutatót Maksay Ádám tartotta: kivetítette a KLMT honlapját (www.klmt.

ro), majd ezen az eMonument menûpontot, ahol meg lehet találni a mûemléki adatbázist, amelyet a Társaság állandóan fejleszt. Egyelõre száz mûemlékrõl van teljes leírás és adattár, de összesen 2900 erdélyi mûemlék szerepel a nyilvántartásban, az adatlapok kitöltése folyamatos. László Tibor informatikus, az adatbázis gondozója szólt néhány szót az adatlapokról, s említette, hogy a pályázaton elnyert támogatás követelményének megfelelõen elõször románul készülnek az adatlapok, utána születik meg a magyar verzió. Egyelõre fényképek szemléltetik a mûemlékeket, de remélhetõleg videofelvételek is rákerülnek majd. A közgyûlés utolsó mozzanata egy könyvbemutató volt. A KLMT elnökének, Gaal Györgynek a Kolozsvár. Történelmi városkalauz címû, a baróti Tortoma Kiadónál megjelent kötetét Vincze Zoltán tanár, helytörténész mutatta be. Szólt a pár éve létesült kiadóról, a fényképeket készítõ László Miklós fotómûvész munkásságáról, s végül a szerzõrõl valamint más ez irányú, helytörténeti köteteirõl.

Cs. Erdős Tibor laudációja

10

Ha a lovas felül a lóra, kell hogy tudjon lovagolni. Ha nem tud és leesik a lóról, azt semmiféle izmussal nem lehet igazolni – összegezte frappánsan a mûvészi munkáról alkotott véleményét Cs. Erdõs Tibor. Merthogy szerinte a mûvészet a született adottságok mellett tudás és gyakorlás kérdése is. Mindezekben pedig az immár 100. életéve felé közelítõ mûvész korántsem szûkölködik. Esetében viszont már a legelsõ lépések, a kezdet is ígéretesnek bizonyult. Fõiskolai tanulmányait ugyanis Budapesten olyan alkotói légkörben végezte, amelyre Szõnyi István, Varga Nándor Lajos, Rudnay Gyula, Aba-Novák Vilmos, Rippl-Rónai József munkássága, szellemisége nyomta rá a bélyegét. Az ígéretes indítást-indulást követõen mûvészi kiteljesedése Nagyváradon folytatódik, hogy aztán 1948-ban Kolozsváron csúcsosodjon ki, ahol az alkotás mellett immár a felsõfokú mûvészképzésben is tevékeny részt vállal. Az a megtiszteltetés éri, hogy alapító tagja és tanára lehet a sajnálatos módon rövid életû, de mindazonáltal európai hírû

Cs. Erdős Tibor: Apokalipszis

GERGELY GYULA

Cs. Erdős Tibor: Önarckép

mûvészeket elindító kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézetnek, amelynek megszûntével a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolán folytatja sikeres mûvészetpedagógiai tevékenységét, és a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezõjeként is érdemeket szerez. Életmûvének, mûvészi tevékenységének legfontosabb jellemzõje a sokoldalúság. Grafikus, festõ, iparmûvész, díszlettervezõ egy személyben. S ez a változatosság, amellyel egyik mûfajról a másikra tér, s a mûfajokon belül szinte minden elképzelhetõ technikát kipróbál, rendkívüli mobilitásának a bizonyítéka. Annak a mobilitásnak, amely mind a mai napig jellemzi, s amely egyben arra is készteti, hogy ne a külvilágtól elzártan, egyfajta steril elefántcsonttoronyban éljen, hanem együtt lélegezzen szeretett városával, Kolozsvárral, érzékeny szeizmográfként reagáljon annak alakulására, változásaira, mûvészetitársadalmi életének legfontosabb eseményeire. Ilyen szempontból akár természetesnek is tûnhet, hogy a 2010-es esztendõ legfontosabb kolozsvári történése, a Mátyás-szobor restaurálása is érdeklõdése középpontjába került. Csakhogy az elõrehaladott korú Mester, 98 évét meghazudtoló vitalitással nem csupán passzív szemlélõként követte nyomon a helyreállítási munkálatok hosszadalmas és bonyolult folyamatát, a szobor darabokra szedésének, majd visszaállításának mozzanatait, hanem az idõjárástól függetlenül, esõben, szélben kint volt a téren, és vázlatfüzetében rögzítette, örökítette meg a vissza nem térõ pillanatokat. A választott városát, Kolozsvárt szeretõ-féltõ polgár, a vérbeli dokumentarista és a nem mindennapi rajzkészséggel megáldott grafikus egyesült személyében, s alkotta meg a Mátyás-szobor újjászületésének krónikáját. Azt az egyedi meglátásokkal fûszerezett, sajátos kordokumentumot, amely a jelent rögzítõ, de az utókornak szóló, 21. századi kolozsvári képes krónikaként vonulhat be a kincses város legjelentõsebb mûvészeti eseményeit rögzítõ gyûjteménybe. Mintegy kiteljesítéséül annak a

mûemlékvédelmet is szolgáló tevékenységének, amelynek eredményeképpen születtek meg az erdélyi templomokat, építészeti szempontból értékes épületeket sajátos szögbõl, sajátos mûvészi átlényegítésben megörökítõ tusrajzai is. Olyan élettel teli grafikák, amelyek a mûemlékek mértani arányai és stílusuknak megfelelõ, jellegzetes összetevõi, épületdíszei mellett az emberi jelenlétrõl sem feledkeznek meg. Az arányok érzékeltetésén túl ez a szerkesztési eljárás a mûemlék és a jelenkor emberének kapcsolatát, együttélését is hivatott hangsúlyozni. „A mûvészetben a folytonosság híve vagyok” – nyilatkozta a mûvész egy vele 1994-ben készült interjúban. S ez a folytonosság jól nyomon követhetõ életmûvében. A realista ábrázolásmód, a figurativitás következetes híveként, a 20. századi izmusok vihara vajmi kevéssé érintette, sõt, mintha szándékosan is kerülte volna az avantgárd törekvéseket. „Az avantgárd kihullhat az idõ rostáján, de például Munkácsy örökre megmarad” – vélte. S ezzel a Mester nem az igényes újítókat óhajtotta leminõsíteni, hanem a mesterséget kellõképpen nem ismerõk, a kóklerek, a mindenképpen mellbevágót forszírozók ellen szólt. Mert szerinte a mûvészet a született adottságok mellett tudás és gyakorlás kérdése is. A kolozsvári mûvészeti élet doyenje néhány nappal ezelõtt ünnepelte 98. születésnapját. További sikeres mûvészi tevékenységet, munkakedvet, jó egészséget kívánunk a Mesternek, Isten éltesse sokáig! NÉMETH JÚLIA Cs. Erdős Tibor átveszi az emlékplakettet Gaal Györgytől és Maksay Ádámtól

11

FELHÍVÁS a Kárpát-medence magyar kórusaihoz Tordaszentlászló RMDSZ Szervezete, Önkormányzata, a Thamó Gyula Közmûvelõdési Egyesület, a helyi EMKE, valamint a falu Református Egyházközsége, az RMDSZ, a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE védnökségével az idén is megszervezi a hagyományos, immár a

XXIII. Szent László-napi kórustalálkozót

Szent László királyunk szentté avatásának 820., Kodály Zoltán születésének 130. valamint halálának 45. évfordulója tiszteletére. Az eseményre 2012. június 30-án, szombaton kerül sor Tordaszentlászlón. A kórusok részvételi szándékát 2012. május 25-ig írásban kell bejelenteni a következõ címre: Szõke Zoltán nyugalmazott lelkipásztor, az EMKE helyi elnöke, RO 407505 Sãvãdisla –Tordaszentlászló, str. Szõlõ utca 144. sz., jud. Cluj – Kolozs megye. Telefon: 004-0264-374120. A távolabbról érkezõket, külhoniakat, akik egy vagy több napot szeretnének itt tölteni, a faluturizmus keretében, fizetõvendégként tudjuk fogadni a következõ e-mail címen: [email protected]. Kérjük a jelentkezõket, hogy mûsorukban, amely nem haladhatja meg a 10–15 percet, szerepeljen egy Szent Lászlóról szóló és legalább egy Kodály-kórusmû, valamint a közös éneklésre kijelölt kórusmûvek: 1. Berzsenyi Dániel–Kodály Zoltán: Magyarokhoz… 2. Liszt Ferenc: Magyar ünnepi dal, 3. Erkel Ferenc–Bárdos Lajos: Szózat. A jelentkezési lapon kérjük pontosan közölni a kórus teljes nevét, nemét, címét, létszámát, a kórusmûvek címét és szerzõjét, a karvezetõ nevét, s akik elõször vesznek részt a találkozón, jelentkezési lapjukhoz csatolják kórusuk összefoglaló rövid történetét is archívumunk számára. Kedves Dalostestvérek! Jeligénk továbbra is:

Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és művészetében érez a nemzet! Kós András: Leányok (1969, szil)

12

Galéria

KÓS ANDRÁS EMLÉKEZETE Az idei, 12. sztánai farsangi mulatság sem csak a felszabadult mulatozásról szólt, hanem a falu és a kistáj, Kalotaszeg táji-természeti, építészeti és mûvelõdési értékeinek népszerûsítésérõl. A lelkes helyi mûkedvelõk Illyés Gyula parasztkomédiáját, a Tûvétevõket mutatta be nagy sikerrel Papp Hunor tiszteletes vezetésével, a Somvirág közösségi teremben Dennis Galoway a múlt század húszas éveiben készült sztánai fényképeibõl rendezett kiállítást az Erdélyi Néprajzi Múzeum támogatásával, a Mûvelõdési Otthonban pedig Liviu Vlad kolozsvári grafikus bonchidai képeivel idézte Kós Károly munkatársa, a szintén grafikus, de író, színházvezetõ, politikus és irodalomszervezõ Bánffy Miklós emlékét. A farsang egyik fénypontja volt a sztánai telepen a Szentimrei házban a megemlékezés a középsõ Kós fiú, Kós András munkásságára. Róla készült filmmel és Németh Júlia írásával idéztük a 2010-ben elhunyt szobrászmûvész emlékét. * Élt 95 évet, miközben a 20. század minden nyomorúságába és minden nagyszerûségébe belekóstolt. Két világháború és megannyi impériumváltás kísérte életpályájának alakulását. Kós András, az erdélyi, az összmagyar és az európai szobrászat emblematikus alakja 1914. november 4-én született az akkor Kolozs megyéhez tartozó Sztánán, négy testvér közül sorrendben a másodikként. Apja Kós Károly, anyja Balás Ida. Ezek tények. Csakhogy „azt, amit életnek nevezünk, nem a száraz tények teszik – vélte a mûvész –, hanem azoknak az ember által való megélése, átélése. A maguk elõzményeivel, következményeivel, a személyhez kötött, tehát személyes, szubjektív vonatkozásaival. A száraz tényeket, állapotokat ezek a vonatkozások telítik tartalommal, általuk kelnek életre, és adják az egyén által élt élet sajátos színét, formáját, értelmét is.” Az Életemrõl röviden címû, 1991 januárjában írottak késõbb Élet és rajz címû, a Polis Könyvkiadónál 2004-ben, 90. születésnapjára megjelent, saját kezûleg illusztrált memoár kötetében nyertek igazolást. Amikor is a száraz tények a legbensõségesebb tartalommal telítõdtek, rávilágítva azokra a mindennapokat kitöltõ, olykor

Önarckép (1943, tölgy, 57x36x30 cm)

látszólag lényegtelennek tûnõ, de valójában sorsdöntõ momentumokra, amelyek Kós András emberi, mûvészi habitusát meghatározták. A természet szeretete, a fák iránti különleges vonzalma sztánai gyökereiben keresendõ. „Legrégibb, teljesen világos emlékem olyan 17-18 hónapos koromból való. Az élõ fáról, viruló virágról, az ég napjának éltetõ sugaráról szól. A tavasznak erdõillatú, madárdalos muzsikájáról”– indítja a visszaemlékezések sorát. A Varjúvár és környéke, a hegyi tisztások, kaszálók, ahol a Kós-testvérek ismerkedtek a kétkezi munka nehezével-örömével, és a kúriát övezõ erdõségek, az embert nemigen kényeztetõ, köves, meredek partokkal szegélyezett, egyenetlen, vízmosásos kalotaszegi táj, a sztánai „társasmagány” formálta, alakította a majdani szobrászt. Legelsõ élményei is az „égig érõ fához”, egy ha-

13

Kós Károly (1985, szil, 46x30x39 cm) Asszonyok (1965, 125x177x63 cm)

14

talmas tölgyhöz kapcsolódnak. Egyébként szobrai vonatkozásában is a tölgy dominál. A fa szerelmese, lélekbúvára és utolérhetetlen megmintázója azonban nem csupán a nyersanyagot látta a fában. Bevallása szerint társaként szerette ezt a megejtõ szépségek forrásául szolgáló, embert, állatot gyámolító lényt. A megalkuvást nem tûrõ gerincesség, az egyenes tartás, a magabiztosság jelképét látta az inkább kidõlõ, semmint törzsét meghajlító fában. Példaképet, amelyet elveihez való töretlen ragaszkodással követett a legvégsõkig. A sztánai erdõ és a kolozsvári Farkas utca – Kós András életének meghatározó helyszínei. Az elõbbibe, a családi otthonba, a Varjúvárba beleszületett, sõt édesanyja közremûködésével tanulmányait is itt kezdte: „elemista koromban magántanuló voltam a sztánai erdõben” – írja az Élet és rajzban. A Farkas utcai Református Kollégiumba pedig, ahova már „felsõsnek” érkezett édesapja hozta be. „... tanárainkat törekvésükben a tudós és bátor tanítónak, Apáczainak háromszáz évesen is továbbélõ szelleme vezérelte.” Aki „hitte és hirdette, hogy erdélyi magyar népünk emelkedésének legfõbb eszköze a magyar nyelven oktató sok iskola”– fejti ki ugyanott, és hangsúlyozza, hogy a kollégiumi otthon „tõszomszédja, Istennek nagy háza elejétõl fogva vigyázta a mellette folyó életet, segítette a növekvõ diákság testi-lelki gyarapodását”. Itt, a mûvész életében oly fontos szerepet játszó Farkas utcai református templomban lelt otthonra a

felbecsülhetetlen értékû kósi életmû legjava is. Egy rendkívüli élet rendkívüli hozadéka. Amely képes volt messze felülemelkedni a 20. század történelmi, társadalmi és mûvészeti viharain, hiszen olyan lélektõl lélekig ható üzenet hordozója, amelyben benne foglaltatik az egyénnek és egész közösségünknek a múltja, jelene és jövõje. Szobrai úgy korszerûek, hogy idõtlenek, s úgy egyediek, hogy egyben általánosak is. Összesítik annak a közösségnek a legfontosabb jegyeit, amelybõl vétettek. Korokon, divatokon, irányzatokon felülemelkedve hirdetik az értékteremtõ mûvészet diadalát. Kós Andrásnak a 20. századot szinte teljes egészében felölelõ és a 21. századba is átnyúló munkássága mérföldkõ az erdélyi szobrászatban. Alkotásai szellemiségükben és formavilágukban egyaránt a legnemesebb transzszilván hagyományokból nõttek ki, de olyanformán, hogy sikerrel ötvözik azokat az egyetemes mûvészet évszázados értékeivel és legkorszerûbb kívánalmaival. Nyílt, határozott, egyenes szobrászi beszéd jellemzi tevékenységét. Minden fölösleges sallangot mellõzõ, egyszerûségükben már szinte az aszketizmus határait súroló szobrainak lényege a nagy, összefoglaló formák, a tömbök, hasábok, gömbök erõteljes hatást kiváltó látványában rejlik. A nyers erõ és megejtõen gyöngéd kecsesség együttes jelenléte jellemzi szobrait: a kalotaszegi táj emberének kemény munkában edzett, szögletes mozdulatai s a lelki finomságából fakadó, majdhogynem légiesnek tûnõ gesztusok. Leányka-szobrainak egyszerûségükben megejtõ bája, az anyaszobrok, az áldott állapot mûvészi megfogalmazásai alkotójuk nem mindennapi gyöngédségére utalnak, amelyek mintha feleselni látszanának határozott, büszke jellemével, elveihez konokul ragaszkodó felvetett fejûségével. Utóbbi magatartásforma olvasható ki történelmünk, mûvelõdéstörténetünk nagyjainak állított plasztikáiból is. Többen, többféleképpen igyekeztek egyik vagy másik irányzatba belehelyezni, egyféleképpen beskatulyázni Kós András mûvészetét: némelyek a romantikához, mások a gótikához közelinek minõsítették. Valójában azonban minden besorolás sántít. Mûvészetére egyetlen minõsítés illik: kósi. Egyedi és utánozhatatlan. Nem véletlenül nincsenek például Kós-epigonok. A mûvész évtizedekig oktatott a képzõmûvészeti fõiskolán, korunk legjelesebb szobrászai tartják mesterüknek, éppen azért, mert nem utánozni, hanem alkotni tanított. Arra biztatta tanítványait, hogy fedezzék fel önmagukat, és alakítsák ki saját mûvészi világukat. Ahogyan azt õ maga is tette. Hosszú élete során az utolsó pillanatig figyelemmel kísérte az erdélyi mûvelõdési élet eseményeit, tevékeny részvevõként is hozzájárult annak alakításához. Az 1929-ben, édesapja, Kós Károly által alapított Barabás Miklós Céh hosszas kényszerszünet utáni, 1994-es újjászervezésének egyik

kezdeményezõje és élete végéig tiszteletbeli elnöke volt. 2010. június 11-én, életének 96. évében távozott az élõk sorából. Rokonok, barátok, tanítványok, tisztelõk százai búcsúztatták a Házsongárdi temetõben, egy ugyanolyan tavaszutói, nyáreleji napsugaras, madárdalos napon, amilyenhez elsõ emlékei is kötõdtek.

NÉMETH JÚLIA Álmok (1971, tölgy, 44x102x42 cm)

15

Enciklopédia

ÖRMÉNY GYÖKEREK ÉS A KOLOZSVÁRI RÓMAI KATOLIKUS FŐGIMNÁZIUM (2.)

16

Folytatjuk a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium magyarörmény diákok hosszú névsorát a földbirtokos, turisztikai szakíró Merza Gyulára emlékezve. Mint örmény család leszármazottja, az örménység kutatója is volt. Kolozsváron született 1861. február 25-én. Az 1871/72-es tanévben íratták be a piariba. Az elsõ osztályba ekkor kötelezõ felvételi vizsgával lehetett bejutni, szabály szerint a 9. évet betöltött fiúknak. Követelmények voltak: az értelmes és folyékony magyar olvasás; magyar nyelvtanból az alaktan fõbb részeinek, az egyszerû bõvített és összetett mondatoknak ismerete; feltûnõbb hibák nélkül, jól olvasható diktandó; a számtani négy alapmûvelet egész számokkal és közönséges törtekkel. Tekintsünk bele az ekkori iskolai állapotokba is. A tanév október 1-jén kezdõdött. Mivel nem voltak engedélyezve a párhuzamos osztályok, az elsõ osztályba 75 gyerek volt beírva. Osztályfõnökük Tóth Pál hitelemzõ, a hittan, a latin és a görög nyelv tanára volt. Viszonylagosan kötelezõ tantárgy volt a román nyelv, hetenként két óra a felsõbb osztályokban. Ezenkívül választható tantárgyként is szerepel a román (az alsóbb osztályokban), a francia nyelv, a mûének és a testgyakorlat mellett. Tornaterme még nem volt az intézetnek, az iskola udvarán az egész gimnáziumi ifjúság három csoportban hetenként két-két ízben „gyakoroltatott a tornászatban a nyári hónapokon át”. Merza Gyula I. osztályos értesítõjébõl megtudjuk, hogy „erkölcsi viselete példás, szorgalma ernyedetlen”, végig jeles (vallástan, magyar, latin, földrajz, természetrajz és mennyiségtan), kivéve Propper Ferenc világi

rajztanárnál, ahol mértani rajzból 2-ese, szépírásból meg 3-asa volt. A rajzzal és a szépírással a további években is hadilábon állt. Érdekességként megemlítjük, hogy testgyakorlatból Jaksch Károly tisztjelölt tornatanítónál is csak 3-asa volt. A további gimnáziumi években Nyárádi Lajos tornatanítónál vagy fel volt mentve, vagy 2-ese, 3-asa volt, pont neki, a késõbbi utazónak és nagy kirándulónak. Végül az I. osztályban a tanév befejeztével kitûnõ minõsítést kapott. Azt is jelezzük, hogy a 480 beírt tanulóból Merza Gyulán kívül még 30 örmény diák ült a padokban. Íme egy táblázat is erre vonatkozólag a kiegyezés utáni értesítõk adatai szerint:

Salzbauer János kánonjog-tudor, történelem-, görögtanár, a Mária Terézia fiúnevelõ intézet elsõ aligazgatója. A leggyengébb gimnáziumi éve a VII. osztályban volt. Ekkor egy 4-es is becsúszott az értesítõbe természettanból, több tantárgyból 3-asa lett, szorgalma szintén 3-as volt, erkölcsi viselete 2-es. Év végén a minõsítése nem kitûnõ, nem jeles, csak elsõ rendû. Ebben a tanévben (1877–78), az intézetbe beírt 329 diák közül 6-an meghaltak és 13-an elmaradtak. Nyolcadik osztályban fordul a kocka, értesítõjében mindenbõl 2-es szerepel, bölcsészettanból pedig 1-es, az érettségit jelessel tette le. Ezen évek furcsasága, hogy Merza Gyula nem vett részt

Gimnáziumi éveiben Merza Gyula osztályfõnökei évente váltogatták egymást: Tóth Pál után, a IV. osztályban Réti Márton hittan-, német- és történelemtanár következett, V-ben Moós János, a latin nyelv tanára, VI-ban Halmi László, a Szent József nevelde másod aligazgatója, hitszónok, a magyar nyelv tanára, VII-ben Schmidt Ágoston bölcsésztudor, egyetemi tanár, végül VIII-ban

a közösségi akciókban. Nem szerepel sem a mûéneknél, sem a dalárdában és az önképzõkör munkálatain sem; nem választják meg semmiféle tisztségbe, nem vesz részt a pályázatok készítésében, és a választható tantárgyak sem érdeklik. Egyetlenegyszer bukkan fel a neve egy önképzõköri pályázaton, de ezen sem mint pályázó, hanem mint adakozó: „Értekezés e címen: Hogy

Merza Gyula

hasznosíthatjuk legjobban ismereteinket? Jutalma Merza Gyula 8. o. t. szívességébõl 3 db. 1 forintos tallér. Nyerte Puskás Lajos 8. o. t.” Ez már elõrevetíti a késõbbi nagylelkû adakozót egykori iskolája számára. Az érettségi után orvosi tanulmányokat folytatott Kolozsvárt, majd a bécsi egyetemen. Késõbb gazdasági pályára lépett, hisz jómódú földbirtokos volt. Merza Gyula fél századnál hosszabb idõn át tevékeny részt vállalt Kolozsvár egyházi, tudományos és társadalmi életében. Mint armenológus az erdélyi örmények folklórját tárta fel, s az önálló örmény nemzeti egyházat ismertette. Neve és személyisége kiemelkedik az Armenia folyóirat munkatársai közül. Az örmény kereszt (Szamosújvár, 1902) címû munkájáért XIII. Leó pápa apostoli áldással tüntette ki, a pápai Szent Szilveszter rend lovagja lett. Az 1919 után megjelent néprajzi és turisztikai cikkeit közölte a Magyar Nép, Keleti Újság, Pásztortûz, Nagyvárad, Véndiákok Lapja, Független Újság. Több kötete is megjelent. A magyarörmény sorskérdést dolgozta fel A hazai örmények ethnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról (Szamosújvár, 1895) címû tanulmányában. 1907-ben Szongott Kristófról, a szamosújvári Armenia címû folyóirat alapítójáról írt megemlékezést.

Szintén 1907-ben jelent meg Az örmény népköltõkrõl (Szamosújvár) címû irodalomtörténeti forrásmunkája. 1923. április 13-án közölte a Keleti Újság 6. száma Merza Gyula írását: Népies román fametszetek az EKE múzeumában, késõbb Erdély örményei (Keleti Újság, 1929. június 16.) Ávedik Félixszel és Alexa Ferenccel közösen adták ki Az örmény nép címû kötetüket (Bp., 1922). Az 1932-es Erdélyi Magyar Évkönyvben jelent meg az erdélyi örmények nép- és korrajzát bemutató írása. Külön fejezetet képez Merza Gyula életében turista, természetjáró szenvedélye. Élete során sokat utazott, a turisztikai irodalom szakemberének képezte ki magát, tájrajzi múzeumokat, idegenforgalmi intézményeket, kirándulóhelyeket, üdülõket tanulmányozott. Évente jelentek meg különbözõ turisztikai munkái is: Úti emlékek a tavak országából (Kolozsvár, 1895); Svájci képek (Kolozsvár, 1896); Látogatás a külföldi alpesi klubokban (Kolozsvár, 1897); Az Erdélyi Kárpát-Egyesület története (Klny. az Erdély 1930/4-5. számából); A magyar turistaság keletkezése Erdélyben (fejezet A magyar sport ezer éve címû kötetben, Bp., 1930). Írásai közlésekor számos álnevet is használt: Araráti, Ekefalvi, Figyelõ, Sinapsis, Vándor, Veridicus, Za-la. Mint közéleti személyiség, Merza Gyula az EMKE egyik

Merza Gyula: Kereszt (1874. július 15. Kolozsvár)

alapító tagja, a szamosújvári Örmény Múzeum létesítõje, az Erdély címû honismereti folyóirat szerkesztõje, a bukaresti Ararat örmény szaklap munkatársa volt. Mindezek mellett az EKE egyik legmeghatározóbb személyiségét is tisztelhetjük benne. Az alakuló gyûléstõl élete végéig figyelemmel kísérte a szervezet munkáját. Alapító tagja, 36 éven át fõpénztárosa, 6 éven át folyóiratának szerkesztõje, néprajzi múzeumának igazgatója, majd nyugalmazott igazgatója, végül az EKE tiszteletbeli elnöke volt. Tagja volt számos bizottságnak, klubnak, társaságnak. Hûséggel, legjobb tudása szerint szolgálta az egyesületet. A természetben érezte jól magát, a mezõk, dom-

Merza Gyula: Gömb (1874)

17

Bulbuk Ernő, V. gimnazista tanuló, 1902.

18

bok, erdõk szerelmese volt. Jól ismerte a Kolozsvár környéki erdõket. 1876. szept. 15-én járt elõször a Bükkben és 1943. okt. 24-én tette utolsó kirándulását a Hójába – ez volt az 1120. kirándulása Kolozsvár környékén. Több mint 10 ezer km-t tett meg egyedül vagy barátaival. Merza Gyula életrajzában, életpályáján mi is túrázva, kanyarodjunk vissza a kolozsvári piarista fõgimnáziumhoz. Az évek során Merza Gyula folyamatosan támogatta egykori iskoláját. Amikor 1926-ban felmerült az új díszterem megépítésének és berendezésének gondolata, a költségek,

120 000 lej elõteremtése, a Jósika család 100 000 lejes megajánlása után, másodikként adakozott 10 ezer lejt. Ugyancsak 1926-ban az Öregdiák visszanéz címû György Lajos szerkesztette kötetben írása jelenik meg Suaviter in modo, fortiter in re (Szelíden a módban, szilárdan a lényegben) cím alatt. Ebben felidézi Váradi Mór igazgató, latintanár emlékét, reá tett hatását. Az övé volt a címben használt bûvös jelige, s bár a latin mindig a diákok rémképe volt, õ mégis megszerettette velük tantárgyát. Beszél bravúros tudásáról, klasszikus olvasottságáról. A latin remekírók mûvei a kisujjában voltak, úgy idézte azokat, mint a matematikus a tantételeit. Jellemével, rendkívüli egyéniségével mintaképe volt a diákoknak. Az õ búcsú kézszorításával távoztak az intézetbõl, olyan tisztelettel tekintettek a piarista atyákra, hogy még gondolatban sem mertek ellenük véteni. Merza Gyula 1941-ben 104 könyvvel gazdagította az intézet könyvtárát, majd 300 pengõs alapítványt tett azzal a rendeltetéssel, hogy annak kamataiból a további években mindig egy önképzõköri pályamunkát jutalmazzanak. 1941. június 22-én a kolozsvári római katolikus gimnázium évzáró ünnepélyével kapcsolatban rendezett véndiák találkozó alkalmával a legöregebb piarista növendék, Merza Gyula elnöklete alatt, egyik véndiák indítványára az egybegyûltek „egyhangú lelkesedéssel kimondták, hogy a piarista diákszövetségek mintájára kívánatos lenne a kolozsvári gimnáziumban végzett növendékek összetartásának ápolására és az õsi Alma Materhez való ragaszkodás kifejezésre való juttatására a Kolozsvári Piarista Diákszövetség megalakítása”. Ebbõl a célból egy elõkészítõ bizottságot választottak meg, melynek elnökéül Merza Gyulát kérték fel. Ez volt a ma is mûködõ diákszövetség megalakulásának kezdete. Merza Gyula 81 éves korában még lelkes beszédet intézett az érettségizõ diákokhoz Az elmúlt nagy idõk tanúi címmel, melyben felidézte egykori osztályfõnöke, Salzbauer János emlékét, 1879. június 26-át, mikor tizen-

heted magával érettségizett, harmadmagával jelesre. A vizsgát követõen Hója erdei diákmajális következett. Emlékezett társára, Gábor diákra, aki agytífuszban halt meg a vizsgák elõtt. Most õ a legöregebb diák, életét kitöltötte az egyetem, a közügyekben való részvétel és a természetjárás. Beszédét a végzõsökhöz intézett tanácsaival zárta: életpályájukon ápolják a magyar nemzetet és a katolikus eszményeket, a szabad természet kultuszát; elõbbiek a lelket edzik, utóbbi a testet erõsíti, mindezek pedig együttesen megszilárdítják az Erdély iránti törhetetlen ragaszkodást. Végül gondoljanak hálával az öreg skolára és a fõtisztelendõ piarista rendre. 83 éves korában hunyt el, 1943. december 17-én temették a kolozsvári Házsongárdi temetõben. Temetésén részt vettek a 6. és 7. osztály tanulói Uitz Mátyás és Meskó Lajos piarista tanárok vezetésével. Sírja a temetõ I. B. parcellájában található, 3 református püspöksír és K. Papp Miklós, a Magyar Polgár szerkesztõje sírjának szomszédságában. Legutóbb befogadta Bajor Andor (1927– 1991) humorista író és szerkesztõ hazaszállított hamvait is. Napjainkban, az EKE újraalakulása után, hagyománnyá vált egy év végi emléktúra szervezése Merza Gyula tiszteletére. Több Kolozsvár környéki kirándulóhely is kötõdik nevéhez. A Bükkben nevét viseli a Merza-kilátó, a volt Merza-menedékház. Névadója az Árpád-csúcsnak, a Mailáth-kútnak. A Házsongárdban, a lutheránus és a régi zsidó temetõkben, a Keleti útra néz Merza Izsák nagy kriptája. A családból a piariban végzett még 1864-ben ösztöndíjas diákként Merza Márton, 1871ben Merza István, 1874-ben Merza Lajos, utóbbi királyi igazgató tanácsos, kinek csinos házát Pákey Lajos építette, és végül 1896-ban Merza Bálint. Az 1897/98-as tanévben a 4. osztályos Merza Tódor kimaradt az intézetbõl. A család legrégibb fellelhetõ, bejegyzett tagja az intézet diákjainak sorában, Merza Martinus, egy a jezsuita korszakból származó 1769-es Mária kongregációs aktában sze-

repel a neve a grammatikusok között. Említsük meg a mi Merza Gyulánk névrokonát is: ifj. Merza Gyula 1892-ben, Egeresen született, bánffyhunyadi földbirtokos volt, ki ugyanott végzett polgári iskolát, majd korán árvaságra jutva, átvette szülei birtokát. 1920ban kereskedõ és szíkvízgyártó lett, a Magyar Párt tagja, a Népbank felügyelõ bizottságának tagja volt. Zárjuk visszaemlékezésünket Kelemen Lajos egy anekdotájával. Õ írta, hogy a marosvásárhelyi szülõi házat Pataky Etelka festményén „úgy nézegettem, forgattam, tettem-vettem a képet, mint egy gyermek, mint Merza örmény egykor az új házát nézvén, én is jött, hogy kérdezzem magamtól: vajon igazán a tied ez a pompás kép, nem álmodol csak, te Kelemen?” * Emlékezzünk a fõgimnázium néhány magyarörmény tanárára is. Többen közülük egy-két év után iskolát változtattak, õket csak röviden említjük. Száva Piusz az 1867/68-as tanévben tanította a magyart, latint, németet, földrajzot, számtant és természettant. 1890. november 10-i püspöki kinevezése után egy évet tanított Szenkovics Gyula világi tanár, énektanító. Flórián Gyula 1904 és 1908 között az intézet görög katolikus segédlelkésze, hitoktatója. Wolf János kegyesrendi áldozópap 1928-tól volt a mennyiségtan és a természettan rendes tanára, a természettani szertár õre, osztályfõnök. Heti óráinak száma 20 volt. Sokat fáradozott a cserkészek zenekarának tanításával. Ekkor már tapasztalt tanár volt, 19 éve tanított. Idézünk az 1936-os értesítõbõl: „a Kegyelmes Püspök úr 1935-ben, a tanév elején kinevezte az eltávozott tanárok helyébe Dávid László hittanárt és Denderle József történelemtanárt”. Kezdõ tanárként jött az intézetbe Dávid László egyházmegyei áldozópap, okleveles helyettes hittantanár, a hittudományok doktora, az 1. B. osztályfõnöke. Tanította a vallástant az 1–7. osztályokban, az alsó osztályos tanulók hitszónoka, a Mária kongregáció prézese volt. Az Apostol címû egyházi lap munkatársai

között találjuk, cikkeket írt a Jóbarátba, ahol külön rovatot is vezetett a kongregáció részére. Három éven át tanított a piariban, 1938-ig. Pályája kezdetén került az intézethez Denderle József kegyesrendi áldozópap. 1935 és 1938 között mint okleveles helyettes tanár tanította a történelmet a 2–8. osztályokban heti 20 órában, majd a történelmi szertár õre. Rajparancsnok is volt az ország õrei (strãjeria) szervezetben. A helybeli katolikus legényegyletben lelkigyakorlatot és több közmûvelõdési elõadást tartott, cikkeket írt a Jóbarát ifjúsági lapba, az Erdélyi Fiatalokba, az Erdélyi Iskola folyóiratba. 1948-ig, az iskola államosításáig tanított a piariban. Annak idején a 6. líceumi osztálytól diákja is volt az intézetnek. Egyébként naszódi születésû, 1911 karácsonyán látta meg a napvilágot. Kivételesen 16 éves korában lett a piarista rend tagja, és 1934-ben szentelték pappá. Élete során megtapasztalta a fogságot is, majd innen a csodával határos szabadulást. Sokat dolgozott, tankönyveket írt, fordított, énekkart alapított, 1984-ben mutatta be aranymiséjét. Hangulatos történelemóráin humorérzékét is megcsillantotta. Kitûnõ elõadó, nagy tudású, szigorú, de igazságos tanár volt. A továbbiakban két olyan örménymagyar tanárról szeretnék árnyaltabb képet nyújtani, akik hosszabb ideig tevékenykedtek a piarista fõgimnáziumban. Zachar János az 1880/81-es tanévtõl lett a fõgimnázium tanára. 1843. május 23-án született Szélaknán, Hont megyében, 1860. szeptember 18-án lépett a Kegyestanítórendbe, 1869. augusztus 12én szentelték áldozópappá. Több éven át tanárkodott a veszprémi, kisszebeni, rózsahegyi, nyitrai, nagykárolyi és budapesti gimnáziumokban. 17 évi tanárkodás után került Kolozsvárra mint a piarista gimnázium rendes tanára. Tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, a Matematikai és Fizikai Társulatnak és az Országos Középiskolai Tanár-egyletnek. Heti 22 órában tanította a német nyelvet az 5. és 6. osztályokban és a mennyiség-

tant az 1., 4., 5. és 6. osztályokban. Osztályfõnök is volt. Az intézet egyik legkiválóbb tanáraként tartották számon, egész életét és munkásságát páratlan munkaszeretet, szakértelem, didaktikai és metodikai ügyesség és atyai jóság jellemezte. Önzetlen, odaadó barátja volt társainak és tanítványainak. Az 1886/87-es tanévtõl megbízták a Lyceumi Könyvtár rendezésével és vezetésével. Az elsõ teremben térképeket és metszeteket helyeztek el, a második teremben 1891-ben fejezték be az asztalosmunkát, és ezután egész szabad idejét a 27 788 könyv katalogizálására szánta. A könyvtár rövidesen szakavatottságának és finom esztétikai érzékének bizonyítéka lett. A nemes lelkû tanár fogékony volt a természet minden szépsége iránt is. Feljegyezték, hogy „csendet keresõ lelke rózsás ligetében, énekesmadarai között” pihente ki fáradalmait. Mikor már 15. éve tanárkodott az intézetben, tragikus hirtelenséggel, 53 éves korában hunyt el Kolozsvárt, 1896. április 26-án. Két nappal késõbb kísérték örök nyugalomra a Házsongárdi temetõbe, nyughelyén látható a piarista tanárok obeliszkje. A fekete márványba vésett nevek: legfelül Zachar János, Salzbauer János, Réti Márton, Erdélyi Károly, Vajda Gyula, Nemes Endre, Krasznopolszky József, Varjú János. Idõzzünk még el Zachar János személyénél, lássuk, hogyan emlékeztek rá egykori diákjai. Kendi Finály Lajos, miniszteri tanácsos írja: „Zachar János volt a nyolcadikos osztályfõnököm... csaknem mind a nyolc év alatt tanárkodott. Magába zárkózott, külsõleg rideg, de valójában melegszívû, jó ember volt. Számtant, algebrát és mértant tanított, tehát olyan tárgyakat, amelyeket általában népszerûtlennek mondhatnak, továbbá német nyelvtant és irodalmat, az utóbbit maga diktálta német szöveggel kellett megtanulnunk. Tanári munkáján megéreztük a meggyõzõdésbõl fakadó igyekezetet, hogy hasznos tárgyait elménkbe minél jobban beledolgozza… 25 éves találkozónk alkalmával virággal róttuk le kegyeletünket a sírjánál a Házsongárdi temetõben, a szeretet-

19

20

tel teljes hálát pedig szívünkben õrizzük.” Rass Károly fõgimnáziumi tanár így emlékezik: „A vakációt nem lehetett megnyújtani semmiféle diák rafinériával. Feledhetetlen professzorom, Zachar János ex cathedra kijelentette, hogy a vakáció eddig tart, az elmaradást még orvosi bizonyítványra sem fogja igazolni. És nem is hiányzott soha senki. A kérlelhetetlen fegyelem is összefér a humanizmussal, tulajdonképpen ez a piarista nevelés lényege.” Széki Tibor, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendes tanára emlékeibõl: „Zachar János a számtant, német nyelvet és német irodalmat, tehát nem az ún. közkedvelt tantárgyakat tanította, de oly vonzóan, oly mesteri módon, hogy talán egy sem volt az osztályunkban olyan, kinek figyelmét lekötni ne tudta volna. A tehetségtelenebbekkel gyakrabban foglalkozott, a jobbakat ambicionálta, s ha azt látta, hogy valaki valamit nem ért, felelõ tanítványát a tábla mellõl nem engedte addig helyre, míg példákkal és magyarázatokkal a homályos részeket világossá nem tette elõtte. Szigorúsága mellett mindig igazságos, mindig következetes és végtelenül türelmes volt. A hanyagokkal azonban nem törõdött, kíméletlenül buktatta õket. Nyolcadik gimnáziumban osztályfõnököm volt, míg értékes élete oly tragikus módon véget ért.” Az egykori fõgimnázium tanárainak sorából kiemelkedik Puskás Lajos önfeláldozó, példamutató élete, munkássága és közéleti tevékenysége. Gyergyóalfaluban született 1901. május 22-én. Édesapját korán elvesztette, hányatott gyermekkora volt. Vadgyümölcsöt szedett, borvizet hordott, csordát legeltetett, körhintát hajtott pár krajcárért, és megismerte az árvaházak minden keserûségét is. Középiskolába Székelyudvarhelyen, Nagyszebenben és Fogarason járt. Osztályából egyedül érettségizett jelesre. Történelem szakos tanári diplomát szerzett a budapesti, majd a bukaresti egyetemen cum laude minõsítéssel. Szakdolgozatának témája: I. és II. Rákóczi György kapcsolatai

a román fejedelmekkel. Késõbb latin nyelvbõl és jogból, majd magyar nyelvbõl és irodalomból is szakképesítést szerzett. Tanári pályáját 1924-ben kezdte a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban. 1925-ben a kolozsvári piarista gimnáziumba nevezték ki, ahol rövid megszakítással két évtizeden keresztül tanított. Érkezésekor történt az igazgatóváltás is, az intézet tanügyi fõhatósága Patay József helyébe Biró Vencelt nevezte ki igazgatónak. Puskás Lajos világi tanár volt, latin nyelvet, történelmet és alkotmánytant tanított heti 21 órában, és osztályfõnökséget is vállalt. Jó szervezõi készséggel vezeti az intézet segélyezõ egyesületét, ennek könyvtárát, majd kinevezik az ifjúsági könyvtár õrévé is. Az 1925/26-os tanév végén az intézetben tankönyv és írószer szövetkezetet alakít Hangya elnevezéssel, ennek igazgatója volt. A munkába bevonta a tanulóifjúságot is, részvényessé tette õket. Mindenki 100 lej kölcsönt adott és 250 lejes üzletrészeket is jegyezhetett. Az esetleges hasznot az ifjúság segélyezésére fordították. Puskás Lajos volt az intézet cserkészparancsnoka. 1927. január 9-én az alakuló cserkészet ünnepségén elõadást tartott. Õ teremtette meg az intézetben a VII. számú kolozsvári cserkész századot, melynek végig éltetõ lelke volt. Több mint ötven cserkésztáborban vettek részt. Kitüntették a Virtutea cercetãºeascã-val. Õ lett a filológiai szertár, valamint az érem- és régiségtár õre, a Báthory–Apor Szeminárium vezetõje, az egyházközségi iskolaszék tagja. Munkatársa volt a Jóbarátnak, ennek cserkészrovatát vezette. Cikkeiben a falusi cserkészmunkáról, a cserkészetnek a kisebbségi életben betölthetõ szerepérõl, jellemnevelõ hatásáról írt. Írásai jelentek meg az Erdélyi Iskolában, az Esti Lapban. Megszervezte a katolikus tanoncok cserkészraját is. 1928-ban bevezetõt mondott a Magyar Színházban a Bizánc címû ifjúsági elõadáshoz. További elõadásokat tartott a Katolikus Népszövetségnél, a Római Katolikus Nõszövetségben, a Katolikus Leányklubban, az Erdélyi Múzeum-Egyesületben. 1939-ben

Kolozsvárt a Magyar Népközösség megalakulásakor megbízták a társadalmi szakosztály vezetésével. Ez a mozgalom lett az úgynevezett Tízes Szervezet. Egyik létrehozója volt a háziipart népszerûsítõ Alfa, valamint az Ararát nevû szövetkezetnek. 1942–44 között a Magyar Cserkészszövetség IX. (erdélyi) kerületének parancsnoki tisztségét töltötte be. A hatalomváltás után a hírhedt ún. purifikáló bizottság eltiltja a Kolozsváron tanítástól, aztán mégiscsak tanít a piarista gimnáziumban. 1947. május 5-én éjjel elhurcolják a szamosújvári börtönbe, majd szabadon bocsátják. Két évet tanít még a gyulafehérvári Mailáth Fõgimnáziumban, az 1948-as államosítást követõen 7 évet a kisbácsi iskolában, ezt követõen cséplõgépi ellenõr lett. 1958-ban kizárják a tanügybõl, súlyos megélhetési gondokkal küzd. Nyugdíjazzák, majd ettõl is megfosztják, nincs mibõl élnie, tanítványokat keres. Két nagyobbik fiát letartóztatják, és súlyos kényszermunkára ítélik. Csaba fia az 1970-es árvíz idején a Szamos vizében, mentés közben hõsi halált halt. Puskás Lajos többször utazott Moldvába, bejárta a csángó vidékeket, és sok értékes adatot gyûjtött pusztuló hagyományaikról, keserves körülményeikrõl. Lefordította Julius Caesar egyik munkáját, Pápai Páriz Ferenc latin nyelven írt több írását. Önálló kötetei: Él a törvény. A cserkésztörvény nagy emberek életében (Kolozsvár, 1935); A tizedéves határkõnél (Kv. 1937); Népközösségi utakon (Kv. 1940); Tizedesség és a kolozsvári tizedesek (Kv. 1942); A középkor története (Kv. 1946). Puskás Lajos 1982. április 10én hunyt el Kolozsvárt, 81 éves korában. Sírját, kívánsága szerint, kõbe faragott cserkészliliom díszíti. 1989 után önéletrajzából részletek jelentek meg a Romániai Magyar Szóban és a Korunkban. Tanítványai mindvégig zseniális szervezõként emlegették. Új szellemet hozott az õsi piari falai közé. Az ifjúságnak a gyakorlati életre nevelése vezérelte. A szigorú, igényes nevelõ, szorgalmat, fegyelmet, becsületet kö-

vetelt diákjaitól. A jellemalakítás mestere volt. * A Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium magyarörmény diákjainak, tanárainak hosszú névsorát tekintve jelen írásból bizony sokan kimaradtak. Ezúttal csak egy továbbra sem teljes felsorolást közlünk azokról az örmény családokról, amelyeknek fiai szintén a piariba jártak: Alexa, Amberboy, Anka, Aszbei, Ávédik, Babcsák, Betegh, Bogdán, Buzeskó, Csiki, Csoma, Dajbukát, Dániel, Darkó, Dobál, Dragomán, Donogán, Duducz, Duka, Ember, Eránosz, Faik, Fejér, Fugulyán, Gajzágó, Gámán, Gámentzy, Gogomán, Görög, Haragay, Jakubovits, Jovián, Kajetán, Karácsonyi, Katona, Keresztes, Király, Kopár, Kosztin, Kricsa, Kristóf, Kuibusz, Lászlófi, Lengyel, Lukács, Magyarossy, Mánok, Marián, Mártonfi, Medgyesi, Mélik, Meskó, Meskovits, Móricz, Nevelics, Novák, Opra, Osztián, Papp, Paskuj, Patrubány, Persián, Petelei, Petrás, Platsintár, Pongrácz, Potoczki, Rácz, Retezár, Roska, Soó, Szarukán, Szervátiusz, Tauffer, Tellmann, Temesvári, Tódorfi, Tömösvári, Torma, Tulics, Tüzes, Vákár, Vertán, Virág, Voith, Zabulik, Zakariás, Zöld stb. És íme néhány ismertebb személy: Petelei István író, Betegh Miklós fõispán, Erdély kormánybiztosa, Dániel Elemér, Károly és Gusztáv jogászok, Darkó László festõmûvész, Dobál Ferenc és Antal ügyvédek Duka Mihály bánffyhunyadi magyar királyi adótárnok, Embery Árpád fõgimnáziumi igazgató, Faik Antal páncélcsehi közjegyzõ, Fejér Gerõ kanonok, Gajzágó Dezsõ budapesti fõorvos, Vilmos dési fõszolgabíró, Kristóf zilahi földrajztanár, Miklós jogász és György katonatiszt. Az intézet diákja volt Gámentzy Jenõ marosvásárhelyi ügyvéd, Görög Joachim kanonok, Haragay István író, Jovián Antal, a kolozsvári Capitol mozi tulajdonosa, Karácsonyi János püspök, tudós, történész, Béla gyógyszerész és László orvos (a Karácsonyi családnak alapítványa is volt az intézetben), Katona József tanár és István közgazdász. A Keresztes családnak is mûködött itt alapítványa, ide

járt Keresztes Kálmán szobrászmûvész, restaurátor, illusztrátor, Zoltán közgazdász, riporter, rejtvénykészítõ, Sándor jogász diplomata és Endre egyetemi tanár, úgyszintén Kopár Gerõ igazgatófõorvos, Kopár József gyógyszerész, Kosztin Árpád jogász és Péter biokémikus. A Lászlófi család is alapítványt tett, ide járt Lászlófi Ferenc MÁV-fõellenõr és József királyi járásbíró, Lengyel László vegyészmérnök, Lukács László miniszterelnök, Mártonfi József erdélyi püspök. Itt volt diák a Kakas Medgyesiként emlegetett Medgyesi János kereskedõ, az Aranykakas fûszerüzlet tulajdonosa. Móricz Sándor törvényszéki jegyzõ és István, a kolozsvári tantestületi fõigazgatóság titkára, Novák István ügyvéd és Novák Ernõ egyetemi tanár, Orsos-Opra Zoltán jogász, tanár, Persián Kálmán az I. világháborúban eltûnt kiváló könyvtári szaktudós, Viktor ügyvéd, fõszolgabíró, Puskás Tivadar, Edison világhírû munkatársa. A piariba járt és tanított is késõbb Rácz Miklós görög katolikus hitoktató. Ide járt Retezár Gerõ, Torda város királyi fõmérnöke, Roska Péter, Maros vármegye alispánja, berei Soó Rezsõ egyetemi tanár. Ide járt az Osztrák–Magyar Monarchia börtönügyeinek legkiválóbb szakértõje, Tauffer Emil; Vilmos, a budapesti orvosi egyetem nõgyógyász professzora és Lajos, az állomásfõnök; Tellmann József szamosújvári városi fõszámvevõ; Tódorffi Lukács polgármester; a Voith kereskedõcsalád fiai; Zabulik László, aki új alapítványt tett, Zakariás Aladár közjegyzõ, Murádin László nyelvész és még sokan mások.

*** A Kolozsvári Piarista Öregdiákok emlékkönyve. Kv., 1992 Gaal György Magyarok utcája. Kv., 1995 Tört kövön és porladó kereszten. Kv., 1997 Kolozsvár, millenniumi kalauz. Kv., 2001 Ház a Fõtér sarkán. Kv. 2004 Sas Péter: A Szamos-parti Athén. Kv., 2003 Mesélõ képeslapok. Kolozsvár 1867–1919. Bp., 2003 Orbán István: Évgyûrûk a kolozsvári Báthory István Gimnázium múltjából (1773–1914) Kv., 2004 Jósika örökség a kolozsvári Báthory István Gimnázium múltjából. Kv., 2006 Tóthpál Tamás: Rekviem egy ördögfáért. Szabadság, 2011. december 30. Tauffer Lajos, V. gimnazista tanuló, 1900.

ORBÁN ISTVÁN Irodalom

A Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium évkönyvei, 1852–1944 között. *** Öreg diák visszanéz. Szerk. György Lajos. Kv., 1926 *** Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., 1927 Balogh Jolán: Kolozsvár mûemlékei. Bp., 1935 Puskás Lajos: A tizedéves határkõnél. Kv., 1937

21

Vita Zsigmond tudósításai a moldvai csángókról katonáskodása idején (1932)

22

A Bethlen Könyvtárba beadott sajátkezû önéletírásában a címbe foglalt kérdés kapcsán ezeket írja Vita Zsigmond: „1931–32-ben katonai szolgálatot teljesítettem Romanban a 8-as tüzérezrednél és ott összetalálkoztam a csángókkal. Így mentem azután ki 1932ben több ízben is a szabófalvi csángókhoz, Roman mellett, és cikkeket írtam róluk az Ellenzékbe. Nagy élmény volt számomra a csángókkal való találkozás, akik még románnal kevert magyar nyelven beszéltek és fõleg katolikusoknak vallották magukat. De az istentiszteletük, az énekeik románok voltak, magyar papjuk és iskolájuk nem volt. A katonaságnál elég könnyû dolgom volt. Segédszolgálatos voltam, ez azt jelentette, hogy egy õrmester mellett irodában dolgoztam, számításokat végeztem. Így az ágyúkhoz nem sok közöm volt, katonai gyakorlatokon nem kellett részt vennem (…) kinn laktam a városon. Szombatonként el lehetett menni egy moziba és ismeretségeket keresni – nem sok sikerrel. De így mehettem ki egyegy szombat délután a szabófalvi csángókhoz.” Elsõ szabófalvi útjáról 1932. május 8-án számol be az Ellenzék olvasóinak. „A város szélén a kocsma elõtt szekér áll, csángó ember pálinkát iszik és kenyeret visz az asszonyának. Szabófalvi ember, magyarul beszél a feleségével. A szekér hazafelé fordul, vasárnapi templomozásra otthon kell lenni. Így jutok el én is Szabófalvára a vasárnapi misére.” Az asszony gondosan kendõbe csavarta a kenyeret, ugyanis otthon csupán mamaligát ettek, mert a búza helyett csak „pujt” termeltek, amibõl a továbbiakban kisült, hogy a kukorica helyi neve. Ezenkívül még „pityókát” is termeltek, másutt pedig cukorrépát a helyi cukorgyár részére. No meg a fér-

fi sötét condrája azt is elárulta, hogy kendert is termesztettek. A kender és gyapotszálak összeszövése után az asszonyok vörös és zöld fonállal keresztszem öltéssel kivarrták a gallért, ujját és a szegélyeket. A férfiak a hosszú kabátot a nyakuknál összehúzták, alul pedig szélesen hagyták. Közben két román falu elhagyása után 9 km. út után érkezett meg a szekér Szabófalva határába. A széles utcák rendetlenül vezetnek jobbrabalra, e legszebb csángó faluban még semmi sem mutatja, hogy itt más a lakosság. Itt is éppen olyan kis zsindelyes, oszlopos, tornácos házak vannak, mint a szomszédban. A lakóház az udvar boglyái és pajtái között húzódik meg szerényen, a falu közepe táján aztán egy-egy nagyobb gazda szebb bádogfedeles háza, zöldre festett ablakfáival, oszlopaival vonja magára a szemlélõ figyelmét. A templomba veszi útját. Oda belépve, különös látványt nyújt számára a fehér és színes kendõk alatt menteként vállra vetett, alul kiszélesedõ szürke condrakabátok tömege, mintha valami madársereg bújt volna ott össze. A színesebben öltözött lányok elõtt állottak a szószék körül a férfiak. Csak a hosszú csimbókos hajú öregek ültek padokon. A szószékre fölmenõ pap aztán románul prédikál az egybegyûlteknek. Kijövetelkor pedig szinte egyáltalán nem érti a kijövõk beszédét. A kocsmába veszi útját, hol aztán inkább megered a helybeliek nyelve: „Minálunk mind egy szálig katolikusok – mondják –, nincs egy román sem. A katolikus az itt mind magyar, mégha nem is tud magyarul. Azért mi mind igaz magyarok vagyunk – mondják –, de már nem tudunk olyan szépen beszélni, mint Erdélyben, ott tanultabbak az emberek, lassabban és alaposabban beszélnek, mint mi.” Aztán nagy

Vita Zsigmond

vita támad, hogy mennyien is lehetnek összesen a faluban. Volt aki 10 000-re teszi, más 8000-re csökkenti, végül is kisül, hogy az 1600 házban 7000 körül van a lélekszám. Azt is elmondják, hogy a falutól föl észak felé „több a katolikus, mint a román”. Ott van Kelgyest, amit a románok Pildestnek mondottak, majd Gyirisfalva, Jugán, Rekesuny „ott még beszélnek magyarul”, tovább azonban Mogoºeºti, Hãlãuºeºti, Batuºeºti , ahol „már nem beszélnek magyarul”. A Szereten túl pedig Szkéja és Butea magyar faluk találhatók. Ezekben a falvakban viszont sehol sem volt magyar pap, illetve magyar tanító. „Magyarul olvasni, írni talán már senki sem tud, a bukaresti lapokat olvassák, azt mondják, csak arra van szükség itten. A magyar betû már idegen az itteni csángóknak, idegen számukra a magyar dal is, csak katonaviselt férfiak tudják, hogy milyen a csárdás Erdélyben és a magyar szó elítélve haldoklik” – hangzik Vita Zsigmond megállapítása. A temetõben viszont még sikerül a régi, korhadt fakereszteken alábbiakat kibetûzni: „1899. Boldogul kimúlt életének 60. esztendejében… Róza Farcas”. „1896. Özvegy Dégh Borba…” „1893. Itt nyugszik Boldogul kimúlt e világból Éva Péter, Életének 59. esztendejében.” Közben a mezõ bizonyos része megtelt falusiakkal, hol polkát meg horát táncoltak, melyen mint a verebek ugráltak az összefogódzott lányok. Ma-

Derűs nap (1980, tölgy, 52x132x10 cm)

gyar dalt viszont nem volt alkalma hallania a látogatónak. A katonaságot Erdélyben végzett helybeliek, valamivel jobban tudván magyarul, szívesen, tiszta szívvel hívogatták vissza körükbe, azon biztatásukkal egyetemben, hogy „itt mind igaz magyarok vannak s meg lehet náluk hálni.” Következõ alkalommal a Szabófalvától kb. 2-3 km-re levõ Kelgyestre látogat. Az albíróhoz utasítják, de a kocsmánál nem tudják, hogy mi az, végül kisütik, hogy delegátnak mondják, õ viszont távol lévén, faluszemlére indul a riporter. A templom elõtt cigány húzza a talpalávalót, s egy kis csoport ugyanazt a polkát játssza, mint Szabófalván, majd bosztont, de külön-külön a fiúk és lányok, a pap nem engedvén a közös táncolást. Itt sincs semmi magyar dal, a gombozó gyermekek szavát sem érti – noha magyarul beszélnek. Visszaérkezve, Józsa Csobán gazda is hazakerül, kinek beszédét eléggé jól érti, bár mint mondotta „elkorcsosodtak a dolgok”. Elmondása szerint ezerhatszáz katolikus lakosa volt e falunak s valamennyien magyarok. A következõ falu, Gyirisfalva már vegyes, ott ortodoxok is laktak és inkább románul beszéltek. Tovább, keletre olyan magyar nevû falvakat említ, mint Tamásfalva, Halasfalva, Damófalva – „mind katolikus csángók – de már nem beszélnek magyarul”. Közben Józsa Csobán azt is elmondotta,

hogy mi tartotta addigi magyarságukat. Azelõtt 20-30 évvel még jöttek Erdélybõl kántorok, „gyákok” és a templomban magyarul énekeltek, magyarul mondták az imádságot. Állítólag még az iskolában is tanítottak volna még magyarul. Most viszont a Józsa Csobán gyermekei is románul mormolták az imádságot. Beesteledvén, Józsa Csobán édesapja házához vezeti vendégét szállásra, hol másnap reggel már friss tejjel, rántottával kínálják, útravalót is biztosítanak neki magyaros vendégszeretetüket nyilvánosan köszöni meg Vita Zsigmond tudósítása végén. 1932. június 5-én Jugánban tett kiszállásáról s ott szerzett tapasztalatairól számol be olvasóinak. A házak itt is olyan rendetlenül épültek egymás mellett, mint a többi csángó faluban. Mindenki a saját tetszése szerint épített, egyik az utca felé, a másik háttal az utcának emelte háza homlokzatát. A széles fõúton alig egy-két gyerek, munkaidõ lévén, a nép a határban szorgoskodott. Egy kútnál asszonyok vizet húznak. Rájön, hogy csángóul beszélnek, de hogy mit, azt már nem érti. Egy vénasszonnyal akarván beszélni, amaz hamar útjára igazítja. „Menjen a krismárhoz.” Egy kisfiú kíséri arrafelé: „– Te csángó vagy-e? – kérdem tõle. Megbámul, gondolkozik, majd kivágja: – Én katolikus vagyok.” A kocsma üres, kettesben be-

szélgetnek. Megtudja, hogy mintegy kétszáz ház van a faluban s szinte valamennyien beszélik a magyar nyelvet, ellenben a szomszédos Teckaniban a „graiul moldovenesc”-et beszélik. „Még Gyiresten beszélnek egy kissé magyarul, de már csak olyan korcsitúra módon.” Arra a kérdésre, hogy vajon honnan kerültek õk oda, emígy válaszol a kocsmáros: „Nem régi kérem ez a falu. A többi román falu mind sokkal régibb és ott más népek laknak. Csak Ferdinand újabb még, azt most csinálták, mindenfelõl hoztak oda népeket. Mert valamikor nagy erdõség vala itten. Aztán valami százötven esztendõvel ezelõtt az oroszok elõl az erdõbe menekül vala vagy húsz goszpodár ember. Husból menekültek ide, aztán itt megtelepültek vala és így lett a falu.” A valós tényeket, eseményeket viszont maga a riporter tisztázza tudósításában. „Husból elmenekül húsz gazda és falut alapít, de a husi gazdák valamikor, vagy ötszáz évvel ezelõtt Erdélybõl menekültek, mert husziták voltak és kiüldözték õket. Az erdélyi magyar husziták így kerültek el Jugánba, hogy rendre elfelejtették azt is, hogy husziták, azt is, hogy magyarok voltak valamikor.” A továbbiakban Erdélyrõl és a magyarsággal való kapcsolatairól kezdi faggatni a kocsmárost, de hamarosan kiderül, hogy alig tud valamit e vonatkozásban: „Hát

23

Leányka (1977, tölgy, 107x40x19 cm)

24

magiknak jobb iskoláik vannak, ott tanultabbak az emberek. De nálunk csak románul kell tanulni a szkolában, arra van szükség. Magyar földön nagyobb goszpodárok vannak, ott jómódúak az emberek.” Eltávozván, egy öregasszonynyal találkozik, aki a háza küszöbén mutatja be varrottasait. Mintegy 2-2,5 m vastagon szõtt, erõs vászonkendõt csavartak az asszonyok a fejükre, ezt kerparuhának mondották, vagy csak románul cârpának. A kendõ két vége sûrû öltésekkel sárgára volt kivarrva, a fehér szál alig látszott ki a varrás között, csillag alakot vagy egy keskeny csíkot formálva. Asztalterítõket, függönyöket is csináltak, vörössel kivarrva, mindig egyszerû mintákkal vagy csillagokkal. A fiatalok ingein azonban már sokkal bonyolultabb, virágos mintákat lehetett látni, amit a tanítónõktõl tanultak el. A pap Girestbõl járt oda s románul beszélt. Riporter azon kérdésére, hogy csángók laknak-e a faluban azt feleli: „A csángó az székely, mi nem vagyunk székelyek, mi románok vagyunk. Igaz román. Azért mert magyarul beszélünk, csak románok vagyunk. A beszé-

det eltanulja az ember. Amikor az oroszok jöttek vala, oroszul is megtanultunk vala. A többi faluban nem is beszélnek magyarul, csak amit innen tanultak. Régen a gyák magyarul énekelt a miszén, most már azt szenki sze tudja, de a fiatalok olyan szépen énekelnek (…) A guszajoszba nem engedi õket a pap. Nem énekelnek.” Azon év június 12-én Halasfalvát keresi útjában s Hãlãuceºti-re érkezik a tudósító. „Nem olyan nagy ugyan, mint Szabófalva, de kedvezõbb a fekvése: közvetlenül a vasútállomás mellett fekszik. 1897 óta minorita rendház van a parókia mellett, késõbb nyomdát is vettek, és a csángómagyarok elrománosítása most már könnyen megy románcsángó papok nevelésével, román egyházi könyvek terjesztésével” – hangzik elsõ benyomása. Damoc, a rendház papja hosszú arcán, egyenes orrán, vastag ajkain, vöröses szakállán kiütött a tipikus csángó jelleg. Gyanakodó szemekkel fürkészte, szûkszavúan válaszolt kérdéseire, alkalmatlan idegent látott benne, románul beszélgettek „mert Damoc tisztelendõ úr nem beszél magyarul, és erre semmi szüksége sincsen, mert itten nem beszélnek magyarul.” Szûkszavú információit pedig azzal fejezte be, hogy „Legjobban teszi uram, ha az esti vonattal visszautazik, mert a szeminárium annyira tele van, hogy itt nem lehet meghálni.” Tanácsát mégsem fogadta el, s hamarosan falunézésre indul. Hiába szólott magyarul az emberekhez, senki sem reagált a szavaira. Egy hosszú, fehér hajú aggastyán is azt felelte, hogy honnan is tudna õ magyarul, amikor az apja is románul beszélt vele. Csak amikor a hõsök oszlopához érkezett, fedezte fel, hogy egykoron magyarok is laktak a helységben. Istok, Bartic, Cadar, Varga, Dobos, András, Trefas, Farkas, Fekete, Bodros magyar neveket sorakoztat föl, de már hiába kérdené õket, honnan jöttek, mi lett magyar vérükkel, nem válaszolnak. Az esti vecsernyére viszont már Rafael plébánossal ment, akitõl a továbbiak során azt is megtudta, hogy Olaszországból

érkezett és immár 26 éve nem volt otthon s nem látta családját. „Nehéz az otthontól, rokonoktól, mindentõl elszakadni, azért kellett ide misszionárius papok jöjjenek” – mondotta ottlétének mintegy igazolásaképpen, akik el tudtak ugyan szakadni hazájuktól, de azt tõlük nem lehetett elvárni, hogy a nyelvében megtartsák a magyarságot. S nem is tartották meg! Másnap reggel a szomszédos Mirceºti-be, Vasile Alecsandri szülõházához s mauzóleumához indult. A faluban jártakor valami 100 román katolikus járt a kis fatemplomba imádkozni, a hõsök oszlopán viszont sikerül pár magyar nevet is fölfedeznie úm. Arva, Andries, Trefas, Joja (Józsa). „De a hõsök emlékének veszélyes a felírását lejegyezni, talán még veszélyesebb az államra a templomot vagy az emléket lefényképezni. Legalább úgy látszik, azt tartja a mirceºti-i csendõrség, ahol igazoltattak. Kihallgatás után ezúttal még kegyesen megengedték, hogy folytassam vissza az utamat, de megtanácsolták, hogy többet ne jöjjek ki ide. A Szeret-menti katolikusokat nem szabad meglátogatni, nehogy még magyarokká váljanak nagy hirtelen” – hangzott Vita Zsigmond végmegállapítása. Minden hatósági tiltás ellenére a június 19-i tudósítás szerint ismételten Szabófalván találjuk. „Ismét Szabófalván voltam, ezúttal tudtam, hogy már utoljára, mert a csendõrség figyelõ szeme rajtam nyugodott és visszaparancsolt a városba.” A papi lak felé tartott s Anton Bisoc minorita atyát kereste, akirõl így beszéltek a faluban: „– Nem beszél magyarul. Tud beszélni, csak nem akar. Kell tudnia, ha magyarok közt lakik. Olyan szépen prédikál, hogy messzirõl jönnek ide. Nagyon jó ember.” AZ atya lmondása szerint Hãlãuceºti-rõl jött át ide, nem beszélt magyarul, de nem is volt rá szüksége, hiszen – állítása szerint – a nép sem beszélt már rendesen magyarul. Valami kevert, elromlott nyelvet beszéltek, igazán jól már csak románul tudtak. Különben az iskolában is csupán

románul tanultak, s így a dialektusukról is fokozatosan leszoktak. A helység története felõl érdeklõdvén a riporter megtudta, hogy ezt is homály borította. 1599-bõl szól az elsõ feljegyzés. Eredetileg lent a Szeret völgyében volt a falu. Az ellenséges pusztítások és egy pestis miatt húzódott a lakosság az erdõbe, ahol állítólag egy szabó telepedett meg elõször s innen kapta a falu a nevét. Különben két emberöltõvel annak elõtte még megvolt a kis fatemplom amott a völgyben, szántáskor pedig az emberek gyakran találtak tégla- és cserépmaradványokat, valamint egy régi – talán a római korból fennmaradt – vízvezeték hálózatot. A lakosság számát 4450-re tette az atya, ezek közül 1621-en Pildeºti-en, 350-en Corhanán, 357-en pedig Traianban éltek. Ennek kapcsán veszi elõ a riporter a Bandinus misszionárius pap által 1646-os útja alkalmával összeállított Kódexet, melyben az összeállított névjegyzékben olyan magyar neveket talált mint: Beteges Márton, Katona János, Székely Mihály, Kelemen János, Csik Lõrincz stb. Ellenben a pópa által felmutatott anyakönyvben most már olyan neveket talál mint: Bacosca Magda Mihai, Cobzaru Dumitru, Creþ Ioan, Catalin Adam Joja, Eva Petru Mihai s ugyanott fedezi fel az elõzõ papnak, Gratian Kárpáthynak is a nevét, kirõl Bisoc tisztelendõ nyomban kész magyarázattal is szolgált: „Kárpáthy Erdélybõl jött, elmagyarosodott román volt, de õ is románul beszélt.” Az esti órákban a kántorhoz látogatott el a riporter, akit a nép gyáknak hívott, de aki magát dascãlnak mondotta és õ is csakis románul beszélt. Hãlãuceºti-en tanult, a Dimineaþa újságot olvasta, politizált és történelmi dolgokkal is foglalkozott. Õ is a pap szerint mondotta el a falu történetét: „Rendre jöttek ide kérem a székelyek a bojérokhoz munkát keresni. Még most is jönnek… Tãmãºeni-ben, Adjudeni-ben (Tamásfalva, Dsudafalva) kunok laktak eredetileg. Még látszik most is rajtuk, ott egész más népek laknak. Hãlãucesti-et, meg a többi falut ismét mások alapították,

Isten tudja kik kerültek oda, talán a gepidák, aztán románok.” Családjáról szólva azt állította, hogy õk is románok voltak, az apja is románul beszélt. „De itten mindegy az, hogy magyarul vagy románul beszél-e valaki, mindenki csak katolikusnak mondja magát. Mind jó román állampolgárok vagyunk. A háborúban még volt róla egy kis beszéd, hogy ki magyar vagy román, most senki sem törõdik azzal” – hangzik végmegállapítása. Közben a ház elõtt magyarul köszönt egy gazda, Creþ Mihály, akinek a sebes csángómagyar beszéd pereg az ajkán, az udvaron pedig az asszony szintén magyarul beszél a keresztanyjával, csupán a gyerekeihez szól oda románul. Vacsorára várva Creþ Mihály egypár régi varrottast, finom megmunkálású kendõket, terítõket, majd Zsasskovszky egri énekeskönyvét, egy Singer és Wolfner által kiadott ábécés könyvet, Káldi György által fordított bõrkötéses Bibliát mutogat vendégének. – Az apámé voltak, most én olvasgatok belõle – vallotta be a gyák. Vasárnap délelõtt a templom elõtt gyülekezett a falu népe, mely már az elsõ harangszóra a templom elõtt termett, hol az öregek a padon mesélgettek, a fiatalok odébb vitáztak, az asszonyok bölcsõben hozták apróságaikat s a templom elõtt telepedtek le. Egy csoporthoz közeledik, hol nagy, vörös szakállas férfi magyarázott valamit. Erdély hallatára fölvillanyozódnak, mintha valami távoli ígéret-országáról hallanának. „– Ott száz évvel elõbbre vannak az emberek mint nálunk, tudom én azt, mikor ott jártam a háború után. Micsoda szép városok vannak ottan. Ott beszélnek igazán szépen magyarul, de ott magyarul tanítanak az iskolában. Mi már nem tudunk úgy beszélni – mondja egy másik –, s mintha szégyellnék csángó beszédüket, a románra térnek át. – Más népek laknak arrafelé, ha ottan bevernek egy szeget a falba, az ott marad. – Magiknál a pap is magyarul beszél? – kérdi az egyik.

Asszony fiával (1969, tölgy, 106x41x34 cm)

– Nekünk a püspökünk is magyarul beszél – mondom –, de a maguk püspöke nem magyar. – Hogyne volna magyar – felelik –, igaz katolikus.” „Robu püspököt a falujában még magyarnak tartják – hangzik riporter megállapítása –, csak õ feledkezett meg róla, hogy csángó volt és magyar.” Befejezésül Vita Zsigmond az erdélyi magyar illetékesek figyelmébe ajánlja a moldvai csángók sorskérdéseinek megoldásra váró gazdag halmazát. „Így beszéltek a szabófalvi csángók, és a szavukban irigykedõ vágyakozás csendült meg, amint Erdélyre gondoltak. Így beszéltek a szabófalvi csángók és a szavuk most már a Kárpátokon át Erdélybe is elrepül. Vajon meghallják-e ott ezt a beszédet? A riporter itt leteszi a tollat és várja, hogy a szárnyaló hang valahol messze leszálljon.”

GYÕRFI DÉNES

25

Vadrózsa

Adalékok az erdélyi cigányságnak a 14. század végétől 1893-ig terjedő történetéhez

26

1390 és 1406 között Mircea cel Bãtrân havaselvei fejdelem által kiadott adomány vagy megerõsítõ levél Costea fogarasföldi bojár birtoktesteit sorolja fel, s ezek között említ 17 sátoros cigányt (Ciganus tentoriatos). Ez az okmány datálja legelõször az erdélyi cigányokat. De a cigány szóból származó helynevek már az 1370-es években is elõfordultak Erdélyben, nagyjából azonos idõpontban a Magyar Királyság területével. A tatárok elõl nyugat felé menekülve vagy katonai segédnépként (kovács-patkókovács) kisebb szórványaik már eljuthattak Erdélybe. A legvalószínûbb azonban az, hogy Havaselvérõl hatoltak be kisebb csoportokban, majd Moldvába vándorolnak, ahol 1428 óta említik õket, s a 15. század végén, a 16. század elején már az egész országban letelepedtek. Nagyszeben városában, 1476-ban, 1487-ben és 1492-ben királyi elõjogokat megerõsítõ oklevelekben írtak róluk. 1500-ban már a törcsvári kastély környékén is jelen voltak. Az 1475–1500-as adólajstromokban két személy szerepel „Cziganen” néven. 1500 körül ágyút öntöttek a temesvári várban, 1514-ben pedig ugyanitt cigány hóhérok kínozták halálra Dózsa Györgyöt. Kolozsváron 1550-tõl az itt lakó cigányság már rendszeresen végzett hóhér-munkát. 1582-ben a szétbontott épületek zsindelyeiben található szegeket cigánygyerekek húzták ki, s ezekbõl a helyi cigány kovácsok új szegeket készítettek. Dolgoztak a fejedelmi udvarok számára is, ún. ónos szegeket készítettek úgy, hogy kaptak hozzá vasat és szenet. A város lakosainak is segítettek: 1597-ben öt napon keresztül, amíg a kaszálás tartott, több cigány kint volt a réten, hogy azonnal kijavítsák az eltörött kaszát. A 17. század második felére zsindelyezõ, aranymosó, sóvágó, vasmíves, fuvarozó paraszt-cigányok már mezõvárosokban és bányavárosokban telepedhettek le viszonylagos önállósággal. A kolozsvári számadási és törvényszéki jegyzõkönyvek szerint a felakasztást (1550), a megkövezést, az eleven elvermelést, vízbefojtást (1638), lófarkon vonszolást, karóba húzást (1647) mind jól megfizetett cigány hóhérok (henger) végezték cigány segédeikkel. De az õ feladatuk volt a testi büntetés (vesszõzés, pellengérezés, kaloda), kínzás, kínvallatás, kutyák hálóval való befogása, a dögök és a szemét eltakarítása. Brassó város számadáskönyveibõl (1504, 1508) és Nagyszeben város cigányoknak adott kiváltságlevelébõl (1487. ápr. 8.) is kiderül, hogy az államigazgatás kezdettõl fogva igényt tart a cigányok rendszeres adójára, sõt rendszeres hóhéri és sintéri feladatok ellátására. A nagyszebeni okmány szerint

„[…] Szeben városunk védelmének az érdekében bizonyos munkák elvégzésére vannak kötelezve régtõl fogva és mindig, mint tudjuk, a szabadság azon elõjogának örvendtek, hogy senki a mondott részek vajdái és alvajdái közül, de az õ familiárisai közül sem háborgathatta és zaklathatta semmilyen módon ama cigányokat, és semmilyen fizetéseket vagy adókat sem csikarhattak ki tõlük”. A fémmegmunkáló céhek számára komoly versenyhelyzetet jelentett a cigány szakértelem és olcsóság. Ezért céhszabályokkal, városi magiszteri rendeletekkel próbálták korlátozni a másfajta tudás jelenlétét, s általában határozott különbséget tettek a saját településükön élõ és a máshonnan érkezõ cigányok között. A kolozsvári lakatosok és sarkantyúkészítõk 1620-ban így rendelkeztek céhszabályzatuk 33. pontjában: „[…] se az Cziganoktol ne weigenek, se oh miewet ne foldoztassanak, se ne onoztassanak, hanem mindeneket mi töllwnk Lakatgiartoktol vegienek, es welwnk miweltessenek”. A városnak tehát fontosak voltak a cigányok, de korlátozott számban és meghatározott termelõ munkák kiszolgálóiként. Amikor a helyi munkavégzés lehetõségei beszûkültek, a cigányoknak egyéb megélhetési módot kellett keresni. Arra, hogy egész éven át ugyanazon a településen megoldották a foglalkoztatásukat csupán Erdély néhány városában találunk példát. Gyakori volt, hogy az uralkodók az egyes városok kérésére cigány csoportokat mentesítettek az adófizetés alól. Errõl tanúskodik például I. Ferdinándnak a szamosújvári cigányok adómentességérõl (1552), Izabella királynõnek pedig a Dés város kérelmére keltezett mentesítõ oklevele (1557). Sõt egyes városok megerõsítették, megújítatták a nyert kiváltságokat. Például Nagyszeben város Mátyás királytól kapott oklevelét (1487) 1583-ban Báthori Zsigmond átíratta, 1502-ben Kolozsvárnak II. Ulászló király kiváltságot adott, amelyet 1554-ben Kendy Ferenc és Dobó István erdélyi vajdák megerõsítettek. Az Erdélybe vezetõ fontos stratégiai és kereskedelmi útvonalon fekvõ törcsvári várat 1406-ban Luxemburg Zsigmond átadta Havaselve fejedelmének, Mircea cel Bãtrânnak, akinek fejedelmi rabszolgaként kerültek birtokába a cigányok (certi Egiptii seu Cigani). A cigányok évi adót fizettek, és bizonyos szolgáltatásokat tartoztak teljesíteni a várúrnak. A nagyszámú cigányságot 1498-ban az akkori fejedelem Brassónak adta át, így a város jobbágyai lettek az eddigi rabszolgák. A rabszolgákat azonban nemcsak eladományozni lehetett, hanem

vásárolni is. A fogarasföldi bojárok cigányai is szolgák voltak, de egyébként a középkori Erdélyben a cigányoknak csak elenyészõ része volt rabszolga. Amikor a 14. század második felében a román fejedelemségekben megjelentek az elsõ cigányok, a politikai körülmények miatt (a tatárok és a törökök elleni harcok) még nagyon eleven volt a szembenállás a keresztények és a pogányok, a letelepedett románok és a vándor idegenek között. Sajátosságaik, életmódjuk, csoportokba szervezõdésük miatt a cigányokat ellenségnek tekintették, és rabszolgává tették õket. Ellenben Erdélyben és a közép- és kelet-európai országokban már az 1414-19 között érkezett cigányok elsõ hullámát nem azonosították ellenséggel, hanem kifejezett érdeklõdés és tolerancia nyilvánult meg irántuk. Késõbb viszont, amikor azt tapasztalták, hogy a cigánycsapatok jóslásból, varázslásból, lopásból élnek, a 18. századig komoly retorziókat (védelmi törvények, testi fenyítések, halálos ítéletek, üldöztetések, kiutasítások, deportálások, pogromok) alkalmaztak ellenük. Általában a nagyobb erdélyi városok falaikon kívül már megtûrték a cigánytelepeket, hisz lakóik hasznot hajtottak nekik. Ezek a települések mégis csak fából épülhettek, hogy szükség esetén a város elöljáróinak utasítására könnyen le lehessen bontani, és a bennük lakó cigányokat el lehessen ûzni. A 16-17. században a cigányok jelentõs része már letelepedett Erdélyben. A másik része viszont a 20. századig folytatta a nomád életmódot. A 17. századot megelõzõ idõszakot illetõen nem tudjuk felbecsülni az Erdélyben élõ cigányok számát. Magyarországhoz viszonyítva itt valószínûleg nagyobb volt az arányuk a lakosság egészéhez képest. Az Erdélyi Fejedelemség sokkal nagyobb biztonságot nyújtott, mint a háborúzó másik két országrész. Ugyanakkor évszázadokon keresztül folyamatos volt az utánpótlás is: a román fejedelemségekbõl (Havaselve, Moldva) állandóan áramlottak be a cigánycsoportok, amelyek Magyarország nyugati területeit is Erdélyen keresztül érték el. A havaselvei és moldvai szolgaság elõl menekültek, mert Erdélyben rendszerint jobb bánásmódban volt részük, a többség nomád életmódja is ilyen gerjesztõ elem volt. Számos okirat bizonyítja, hogy amikor a cigányok átszöktek Erdélybe, a régi tulajdonosok visszakövetelték õket, és vissza is fordították a szökevényeket. A meglehetõsen nagy lélekszám következtében az Erdélyi Fejedelemségben többet foglalkoztak a cigányok helyzetével. Több országgyûlésen szerepelt napirendként a cigányügy, számos, kifejezetten cigányokra vonatkozó törvénycikk született. Ezek közül Zsigmond király 1422-ben kiadott menlevele megengedte, hogy László vajda cigány csapatával szabadon utazhasson az ország területén. Zsigmond uralkodása idején valószínûleg rögzíthették már a cigányok jogi státusát, amit sokáig megtartottak Magyarországon és Erdélyben. Az 1476-os oklevélben Mátyás király megtiltotta az erdélyi vajdáknak és helyetteseinek, hogy a Nagyszebenben letelepedett cigányokat saját joghatóságuk alá vonják, hanem hagyják õket a város joghatósága alatt.

1557-ben Izabella királynõ pátenseiben (Kolozsvár, Kolozsmonostor) a szokásos só fejadó beszedése és a bírság behajtása feladatát a cigányvajdára bízta, illetve kinevezte a cigány fõvajdákat (Nagy Gáspár, Balázsfi Ferenc). A fõvajdai cím szinte udvari méltóságnak számított. A kinevezéssel kapcsolatos nyílt parancslevélben a fejedelemség összes hivatalnokának és tisztségviselõjének meghagyta, hogy segítsék a nevezetteket a cigányok által fizetendõ és õket megilletõ fejadó és bírság beszedésében. 1558-ban és 1560-ban a gyulafehérvári országgyûlés 1 forintban állapította meg a cigányok évi fejadóját, amit két részletben kellett fizetni, április 24-én és szeptember 29-én. Az 1560. március 10-i országgyûlés továbbá rendelkezett arról, hogy minden sátorral bíró cigány 50-50 dénárt fizet Szent György és Szent Mihály napkor. A cigányok védelmét olyan intézkedések biztosította, miszerint „vajdáik által szokatlan terhekkel ne zsaroltassanak”. I. Rákóczi György 1642. június 20-i szabályzatának 3 artikulusa foglalkozott a cigányokkal, melyben eltiltotta õket az „új mívelésû” szekér, kapa, tengely vasazástól, ásó-, kapa-, patkócsinálástól, de „ az foldozás, s’ szerszám vasazás, ásó, kapa, szántó vas nádlás, fejsze aczélozás nekik is szabados leszen”. Ezen engedélyezett tevékenységeket is csak „bizonyos és elrendült helyek lévén” lehetett folytatni. Sajátos rendi és nemzetiségi struktúrájánál fogva Erdély türelmesebb volt a felbukkanó új etnikumokkal, hiszen a társadalomra az erõs mozgás, a hierarchikus rend nyitottsága volt jellemzõ. A vallási és etnikai hovatartozás nem jelentett akadályt. A székely (40-50 százalék), a szász (10-15 százalék), a román (30-40 százalék) lakosság együttélése kitermelte a cigányokkal és más etnikumokkal-vallásokkal (görög, macedo-románok, örmények, zsidók, morva habánok, lengyelek, rácok, törökök) szemben tanúsított nagyfokú toleranciát. A cigányság helyzete teljesen eltért a lakosságétól: etnikai autonómiával rendelkezõ egyik népcsoport volt, nem a közigazgatási hatóságok ellenõrzése alá, hanem kizárólag vezetõik (király, fejedelem, város, cigányvajda) joghatósága alá tartoztak. A kiadott oklevelek kivételes helyzetet biztosítottak a király közvetlen alattvalóinak: a szabad mozgás (nomadizálás) lehetõségét, a megpihenés jogát a koronához tartozó területeken, a cigánycsapatok belsõ autonómiáját, az állami kötelezettségeknek a letelepedett területekhez képest jóval kisebb mértékét (évi 1 forint úrbér), a katonai szolgáltatások alóli mentességet stb. Ezeket az elõjogokat különbözõ vándorcsoportok élvezhették. A kiváltságok legfõbb koordinátora az 1541-ben létrejött, az egész ország cigányvajdájának intézménye volt (Bornemisza Boldizsár, erdélyi fõkapitány Nagy Mátyásra és Enyedi Tamásra ruházta ezt a tisztséget), élén egy nemesemberrel, pénzügyi, jogi és közigazgatási hatáskörrel, cigányok és az állam közötti közvetítõként. A teljes jogkörrel bíró intézmény Izabella királyné alatt (1557) erõsödött meg két fõvajdával: az összes cigány vajdája szedette be a cigánycsoportok vajdáival az évi fejadót, megszabta a pénzbüntetések mértékét, a városok,

27

28

falvak, mezõvárosok vezetõi engedelmeskedni tartoztak neki, aki gátolta munkáját, azt sürgõsségi törvényszék elé állíttatta. 1588-ban, a rengeteg visszaélés miatt, az erdélyi országgyûlés megszüntette ezt a hivatalt és az adószedés kötelezettségét, s a továbbiakban a tulajdonosokra bízta, hogy szedjenek-e fejadót, illetve a cigányok élére állítsanak-e vajdát. Késõbb visszaállították ezt a cigány méltóságot; a Fogarasföldön még a 18. századig az erdélyi fejdelem bízott meg egy fogarasi bojárt e feladatkörrel. Az utolsó vajda az I. Rákóczi György által kinevezett Vallon Péter volt. A cigányok egy része késõbb letelepedett egyes nemesi birtokokon, jobbágyfalvakban vagy a szabad falvak és a város peremén. Letelepedés esetén elvesztették kiváltságaikat, ha nem is azonnal, de rövid idõn belül. Azokból, akik nemesi birtokokon települtek le, jobbágyok vagy zsellérek lettek, akik viszont szász városokba vagy falvakba mentek, szabadok maradtak, de másodrangú lakosként éltek a települések peremén. A nyelvi és kulturális beolvadás, gyors asszimiláció fõleg a jobbágyfalvakba telepedett cigányokra volt jellemzõ és sokkal kevésbé a szász falvakban és városokban élõ társaikra. A középkori román fejedelemségekben, a cigányok hosszú rabszolgaságának idején a cigányok és a románok közötti etnikai keveredés nem volt gyakori jelenség. A rabszolgák felszabadításával (1864) az egész országban a cigányok egy része (életmód- és nyelvváltással) paraszttá vagy mesteremberré (például gazdag fémmûvessé) válhatott, elnémetesedve, elmagyarosodva maradéktalanul beolvadt a befogadó közösségbe. Ez a folyamat fõként azokban az övezetekben játszódott le, amelyek lakosságának túlnyomó többsége idegen etnikumhoz tartozott. A Habsburg birodalom Erdély (1688) és a Bánság (1718) töröktõl való visszaszerzésével a társadalom és intézmények korszerûsítéséhez kezdhetett hozzá, aminek egyik legfontosabb eleme volt a civil lakosság és a cigányok közötti szociális-büntetõjogi konfliktusok állami szabályozása. Az 1776-os erdélyi népszámláláskor 3562 letelepedett cigánycsaládot és 3867 nomád cigánycsaládot írtak össze Erdélyben, ami a lakossága 2,73 százalékát jelentette. Az elõzõ századokban a hatóságok nem foglalkoztak komolyan a cigányok letelepítésével, sem az etnikai beolvasztás kiterjesztésével. A letelepedés lassan és szervesen zajlott (városok közelébe, nemesi birtokokra), szinte csak adóügyi szempontból. A 18. század közepére azonban Mária Terézia császárnõ és II. József felvilágosult abszolutista uralkodó megkísérelték a cigányproblémát globálisan és általánosan kezelni, hiszen a cigány fegyverkovácsok potenciális veszélyforrást jelentettek egy esetleges magyar felkelés támogatásában. Mária Terézia négy dekrétumot adott ki a cigányok letelepítésével és beolvasztásával kapcsolatban, de egyelõre csak a Magyar Királyság területére szóló érvénnyel. Az elsõ rendelet 1758-ban elrendelte a cigányok helyhez kötését, akiket állami adófizetésre és a hûbérúrnak végzett munkára köteleztek, nem tarthattak lovat és szekeret, a falut csak külön engedéllyel

hagyhatták el. A második jogszabály 1761-ben a cigány nevet „új paraszt” vagy „új magyar” névvel váltotta fel, a 16. életévét betöltõ cigányfiút katonai szolgálatra kötelezte. A harmadik dekrétum 1767ben megszüntette a cigányvajda bírói jogkörét, ettõl kezdve a szokásos hatóságok alá tartoztak, megtiltotta a cigány nyelv használatát, valamint a cigányok hagyományos öltözködését és mesterségeit; a negyedik pedig 1773-ban megtiltotta a cigányok közötti házasságot, a vegyes házasságot pedig szigorúan szabályozta. Az ötödik életévét betöltött cigánygyereket elvették a szüleitõl, és nem cigány családra bízták. II. József ezeket az intézkedéseket Erdélyre is kiterjesztette (1782. szeptember 12., De Regulatione Zingarorum), a határozatot pedig új elemekkel bõvítve elrendelte, hogy a cigánygyerekek járjanak iskolába, ne járjanak põrén, járjanak templomba, az aranymosókon kívül egyetlen cigány se tarthasson lovat, és csak akkor muzsikálhatnak, ha nincs munka a földeken. Az 1783. október 9-i (Hautregulatio) rendelet 59 pontban részletesen szabályozta az erdélyi és magyarországi cigányok helyzetét, mintegy összefoglalva a Habsburgok 18. századi kemény civilizatorikus cigánypolitikáját. A rendelet néhány fontosabb eleme: megtiltotta a sátorban lakást, a cigányok közötti házasságot és a koldulást, 24 botütéssel büntették a cigánynyelv használatát és a döghúsevést, a muzsikusok számát a lehetõ legkisebbre kellett csökkenteni, a pap felelt azért, hogy a cigánygyermekek iskolába járjanak, azokat a cigányokat, akik elhagyták lakó- vagy munkahelyüket, csavargónak tekintették és visszavitték szálláshelyükre stb. A birodalom akkori nagy tartományi autonómiája miatt a rendeleteket csak részben vagy egyáltalán nem hajtották végre, de a vándorcigányok egy részét („új bánságiak”) mégis sikerült rábírni, hogy földet mûveljenek (1780-ban 43 609 cigányt írtak össze, 1783-ban 30 240-et, 13 531 „elparasztosodott” cigánnyal kevesebbet), s a megyék közötti népességmozgás is kimutatható volt. II. József halálával a cigányprobléma nem volt fontos a császári udvarnak, s a helyi nemesek és lakosok sem voltak érdekeltek a nagymértékû telepítésekben. Továbbá a cigányság felismerte, hogy e rendeletek nem kevesebbet, mint identitásuk teljes megsemmisítését ígérték, ezért engedetlennek mutatkoztak: 1790 után sokan elhagyták házaikat, a falvakat, s visszatértek a putrikba vagy a vándoréletbe. A hatalomnak a cigányok ellen hozott intézkedései nem voltak etnikai, faji jellegûek, a cigányokat antiszociális kisebbségnek tekintették, aminek el kell tûnnie. Erre szolgált az 1791-es rendi gyûlés hármas adózási kategóriája, amely szerint a kincstárnak sok hasznot hozó adófizetõ aranymosók szezonális nomád életvitelét eltûrték; a nagybirtokosokhoz és városokhoz tartozó cigányok tartósan letelepültek; az éves illetéket fizetõ adóköteles cigányok nomád csoportjai nehezen voltak ellenõrizhetõk, gyakran a magyar puszta felé menekültek a hatóságok elõl. A letelepülési folyamat a 18. század második felétõl felgyorsult. A cigányság nagy része néhány

évtized alatt természetesen asszimilálódott, megtûrt társadalmi-etnikai csoportból állampolgár lett, s a század végére a vándorcigányok elenyészõ kisebbségbe kerültek. A 19. századi modernizációval a telepítések irányított jellege erõsödött fel: állandó lakóhely kijelölése, mezei munkához kötés, a helyi lakosság nyelvének, életmódjának elsajátítása, a cigánynyelv elhagyása, végül cigány mivoltuk eltörlése, a teljes beolvadás. A 19. század elejéig csak az erdélyi, bánsági, Körös-vidéki és máramarosi falvakban, városokban telepedtek le vándorcigányok, de ezután az ország egész részén szétszóródtak, valamennyi övezetben és csaknem valamennyi településen, függetlenül attól, hogy ott melyik etnikum volt túlsúlyban. Egy-egy faluban alacsony volt a számuk, általában 2-3 család. Erdélyben csak az 1841-44-es Diéta foglalkozott ismét a vándorcigányok problémájával, az 1794-es intézkedések átvételével. 1850 és 1860 között, a bécsi központosított vezetés idején, a terézianus és jozefiánus kor egyes rendõri intézkedései léptek újból hatályba, hisz az 1851-es népszámlálás idején 52 665 cigány élt az Erdélyi Fejedelemségben mint a negyedik legszámosabb nemzetiség. Ugyanakkor egyéni és helyi kezdeményezések is voltak a cigányok civilizálására: Hám János, Szatmárnémeti püspöke 1857-ben az általa épített házban nyitott meg egy iskolát a cigánygyermekek számára, amit a ferences szerzetesekre bízott. Ez az iskola azonban nagyon rövid ideig mûködött. A dualizmus 1867 és 1918 közötti jogi és rendõri intézkedései (a csavargás leküzdése, a sátoros cigányok mozgásterének korlátozása, a szálláshelyüket elhagyó cigányok erõszakos hazatelepítése, a koldulás betiltása, a cigányok által elkövetett bûntényekkel szemben a közrend fenntartása) jelzik, hogy a cigánypolitika elnyomó jellege újra felerõsödött, hisz a hagyományos cigánymesterségek fölöslegessé válása újból haszontalan „állampolgárnak” minõsítette a piacról kiszoruló negyedik etnikumot. A dualizmuskori erdélyi cigányságról az 1893-as összeírás ad pontos képet. Az összeírás leplezetlen célja a cigányság helyzetének pontosabb és részletesebb megismerése, hogy visszaszorítsák a csavargást és megvalósítsák a nomád cigányok végleges helyhez kötését. A legtöbben Erdélyben éltek: 105035 fõ (az össznépesség 4,67 százaléka), legtöbben Kis- és Nagyküküllõ vármegye területén. A Magyarországon összeírt cigányok közül 243 432 volt letelepedett, 22 570 félig letelepedett, 8938 pedig sátoros cigány. A tulajdonképpeni Erdélyben a helyzet jelentõsen más volt: 1095 településen a cigányok a többi falusival keveredve éltek, egyre inkább a falu belsejébe költözve, a többségi lakossághoz integrálódva, a római katolikus, ortodox, görög katolikus, református, unitárius, lutheránus vallású cigányok románul, magyarul, németül beszéltek. A cigányság túlnyomó része falusi lakos volt, de ténylegesen nagyon kevesen dolgoztak a mezõgazdaságban. Leginkább kézmûvesek, azaz rézmûvesek, szegkovácsok, kanalasok, faedény-készítõk, téglaégetõk, vályogvetõk, kötélverõk, kefekötõk, muzsi-

kusok voltak. Bár az alkalmazkodás következtében a cigányság sokat vesztett társadalmi, gazdasági és kulturális sajátosságaiból, etnikai elkülönültsége végig megmaradt, hisz az erdélyi cigányság egészének 40,58 százaléka anyanyelvén beszélt. Erdélyben a cigányok jobban megõrizték etnikai azonosságukat, mint Magyarországon, még ott is, ahol a cigányok és a többségi lakosság érintkezése szorosabb, szabályozottabb volt.

Irodalom

SZÛK BALÁZS

Achim, Viorel: Cigányok a román történelemben, Osiris Kiadó, 2001 Erdély rövid története, szerk.: Köpeczi Béla, Akadémiai Kiadó, 1989 Erdély története 1606-tól 1830-ig II. kötet, szerk.: Makkai László, Szász Zoltán. Akadémiai Kiadó, 1988 Gyergyói Sándor: A kirekesztéstõl a beilleszkedésig I. Debrecen, 1990 Ligeti György–Varga Ilona: Magyarországi cigányok Bp., 1998 Nagy Pál: A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában. Kaposvár, 1998 Rostás-Farkas György–Karsai Ervin: A cigányok története, Bp., 1992 Két szál rózsa (1981, körte, 45x30x08 cm)

29

KÖNYVAJÁNLATUNK A Mûvelõdés kiadásában idén és tavaly megjelent könyveinket ajánljuk a kedves olvasóinknak nagykereskedelmi áron. Külön kedvezményként postaköltséget nem számítunk fel. Elég egy levelezõlapon megírni Nitsch Ilona. Red. Mûvelõdés 400027 Cluj-Napoca of. p. nr. 1. cp. 201 címre, vagy a [email protected] villámposta címre, s a kiválasztott könyveket utánvéttel postázzuk. Száz lej rendelés fölött további 10% kedvezményt adunk. Következõ lapszámunkban ajánljuk a régebben megjelent és még kapható könyveinket is, hogy az iskolai év végére, ballagásra ajándéknak kedvükre válogathassanak. A Mûvelõdés Szerkesztõsége

30

Buzás Pál: Kalotaszegi kötődések. 142 l. (Sztánai Füzetek 6.) Ára 10 lej

Szentimrei Jenő: Városunk és más elbeszélések. 234 l. (Sztánai Füzetek 8.) Ára 12 lej

Buzás Pál: Kalotaszegi irodalmi breviárium. 152 l. (Sztánai Füzetek 5.) Ára 10 lej

Művelődés. Tartalomjegyzékkel és névmutatókkal ellátott egybefűzött évfolyamok. 384 l. Ára 20 lej. 2001, 2003–2011. évfolyamok.

Debreczeni László: Szép Erdélyországból, fatornyos hazámból. Szerk. Szatmári László. 240 l. 18 lej

Bendek Elek: Erdélyi Sors. Publicisztikai írások 1921–1929. Utószó: Szabó Zsolt. 224 l. (Sztánai Füzetek 10.) Ára 12 lej

Buzás Pál: Bánffyhunyad és vidéke. 160 l. (Sztánai Füzetek 9.) Ára 12 lej

Mezőség. Történelem, örökség, társadalom. Szerk. Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt. 476 l. Ára 35 lej

Lengyel Dénes: Emlékezések (1947–1980) 240 l. Ára 14 lej

Vlad, Liviu–Nica, Ioachim: Bonchidai fény– árnyék. Bonţida în clarobscur. 48 l. Ára 18 lej Debreczeni László: Kecsesség, derű, ősi komolyság. Monumentális népi építészeti emlékek Erdélyben. Szerk. Szatmári László. 240 l. 22 lej

Szatmári László: Kelet pagodási és Nyugat katedrálisai között félúton. 232 + 16 l. Ára 35 lej Bíró Vencel: A Kolozsvári Római Katolikus Főgimnázium története 1776–1940. (Közös tokban: A Báthory–Apor szeminárium története. A Kolozsvári Róm. Kath. Főgimnázium emlékalbuma. Szerk., utószó Sas Péter. 140+32 l. Ára 40 lej Kalotaszeg antológia (1997–2008). Szerk. Buzás Pál. 566 - 8 l. Ára kötve 50 lej, fűzve 40 lej.

31