HÍRADÓ ’56-OS SZÖVETSÉG LAPJA
Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság, egyetértés. 1.
Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2.
Felel ı s ministeriumot Buda-Pesten.
3.
Évenkénti országgy ő lést Pesten.
4.
Törvény el ı tti egyenl ı séget polgári és vallási tekintetben.
5.
Nemzeti
6.
Közös teherviselés.
7.
Urbéri viszonyok megszüntetése.
8.
Esküdtszék, képviselet egyenl ı ség alapján.
9.
Nemzeti Bank.
10.
A
ı rsereg.
katonaság
katonáinkat ne
esküdjék vigyék
meg
az
külföldre,
a
alkotmányra, külföldieket
magyar vigyék
t ı lünk. 11.
A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12.
Unio.
E gy enlı s ég, sz ab ads ág , t es tv éris ég! 2010. MÁRCIUS - ÁPRILIS
el
ISTEN, HAZÁNKÉRT TÉRDELÜNK ELİDBE. RÚT BŐNEINKET JÓSÁGODDAL FÖDD BE. SZENT MAGYAROKNAK TISZTA LELKÉT NÉZZED, ÉRDEMÉT IDÉZZED. ISTVÁN KIRÁLYNAK SZÍVE GAZDAGSÁGÁT. SZENT IMRE HERCEG KEMÉNY TISZTASÁGÁT. LÁSZLÓ KIRÁLYNAK VITÉZ LOVAGSÁGÁT Ó, HA CSAK EZT LÁTNÁD. SZENT ERZSÉBETBİL HİS SZERETET ÁRAD. MARGIT IMÁI VEZEKELVE SZÁLLNAK. MINKET HIÁBA URAM NE SIRASSON, ÁLDOTT BOLDOG ASSZONY. RÁNK, BŐNÖSÖKRE MINDEN VERÉS RÁNK FÉR, DE KÖNYÖRÖGNEK İK TÉPETT HAZÁNKÉRT. HADD LEGYÜNK MINK IS TISZTÁK, HİSÖK, SZENTEK,
HAZÁNKAT ÍGY MENTSD MEG.
PETİFI SÁNDOR: A MAGYAROK ISTENE (PEST, 1848. ÁPRILIS)
FÉLRE, KISLELKŐEK, AKIK MOSTAN IS MÉG KÉTELKEDNI TUDTOK A JÖVİ FELETT, KIK NEM HISZITEK, HOGY EGY ERİS ISTENSÉG İRZI GONDOSAN A MAGYAR NEMZETET! ÉL AZ A MAGYAROK ISTENE, HAZÁNKAT ÁTÖLELVE TARTJA ATYAI KEZE; MIDİN MINKET ANNYI ELLENSÉGES SZÁZAD OSTROMOLT VAK DÜHHEL: İ VÉDELMEZE. AZ IDİK, A NÉPEK ÉKTELEN VIHARJA ELFÚJT VOLNA MINKET, MINT EGY PORSZEMET, DE İ SZENT PALÁSTJA SZÁRNYÁT RÁNK TAKARTA, S TOMBOLT A VIHAR, DE CSAK FEJÜNK FELETT. NÉZZETEK BELÉ A TÖRTÉNET KÖNYVÉBE, MINDENÜTT MEGLÁTNI VEZÉRNYOMDOKÁT, MINT A FOLYÓVÍZEN ÁLTAL A NAP KÉPE, ÁTHÚZÓDIK RAJTA ARANYHÍD GYANÁNT. ÍGY KERESZTÜL ÉLTÜNK HOSSZÚ EZER ÉVET; EZER ÉVIG AZÉRT TARTOTT VOLNA MEG, HOGY MOST, AMIDİN MÁR ELÉRTÜK A RÉVET, AZ UTÓSÓ HABOK ELTEMESSENEK? NE GONDOLJUK EZT, NE KÁROMOLJUK İTET, MERT KÁROMLÁS, RÓLA ILYET TENNI FEL, NEM HOGY EGY ISTEN, DE MÉG EMBER SEM ŐZHET ILY GÚNYOS JÁTÉKOT GYERMEKEIVEL! A MAGYAR NEMZETNEK VOLT NAGY ÉS SOK VÉTKE, S BÜNTETÉSEIT MÁR ÁTSZENVEDTE İ; DE ERÉNYE IS VOLT, ÉS JUTALMAT ÉRTE MÉG NEM NYERT... JUTALMA LESZ MAJD A JÖVİ. ÉLNI FOGSZ, HAZÁM, MERT ÉLNED KELL... DICSİSÉG ÉS BOLDOGSÁG LÉSZEN A TE ÉLETED... VÉGETÉR MÁR A HÉTKÖZNAPI VESZİDSÉG, VÁRD ÖRÖMMEL A SZÉP DERÜLT ÜNNEPET!
AZ 1848-49-ES MAGYAR SZABADSÁGHARC (Forrás. Internet)
A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én Pozsonyba érkezik. Kossuth március 3-án, az alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, önálló magyar kormányt, polgári reformokat, és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom egészének. Ezt az alsótábla el is fogadta. Az udvar az országgyőlést fel akarja oszlatni, hogy idıt nyerjen István nádort és helyetteseit Bécsbe küldik, hogy ne tudja senki összehívni a felsıtáblát. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, ennek hírére március 14-én Kossuth 12 pontját a fırendek elfogadták. Kossuth 200 emberrel és 2 gızhajóval Bécsbe utazik. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax kávéházban a 'márciusi ifjak' elhatározták, hogy követeléseiknek másnap, tüntetéssel adnak nyomatékot. Másnap Pest utcáin húszezres tömeg vonult zuhogó esıben. A helytartótanács elfogadott minden követelést. A bécsi udvar rákényszerült, hogy a magyar országgyőlés határozatait V. Ferdinánddal jóváhagyassa. A törvényeket a király április 11-én ünnepélyes keretek között szentesítette. Megvalósult az örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszőnt a cenzúra. Battyhány Lajos, az Ellenzéki Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök április elejére megalapította kormányát. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetıibıl került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földmővelés és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár hadügyminiszter lett. Májusban felállítottak tíz honvédzászlóaljat, majd Kossuth július 11-i javaslatára az országgyőlés egyhangúan megszavazott 200 ezer katonát. A magyarországi parasztság soknemzetiségő volt. A mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet nélkül részt vettek. A túlnyomó részben nemzetiségek lakta országrészek nemzetiségi mozgalmai is paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, akik követelték az ıket megilletı hasonló jogokat. A Barthány-kormány azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van. A nemzetiségi vezetık egyre inkább Bécs felé fordultak. Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelıkkel. Horvátországban Jellasics készülıdése is Magyarország ellen irányult. A horvát autonómiát, a belsı nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, de az erıs horvát mozgalom nem érte be ennyivel. Az események itt is fegyveres összeesküvés felé fejlıdtek. Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Battyhány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta ıket. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsájtását. Szeptember 15-én az országgyőlés eltörölte a szılıdézsmát. A liberális nemesség az önkéntes alávetés helyett az önvédelmi harcot választotta. A miniszterek, Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével, lemondtak. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivı kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth. Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer fınyi seregével átlépte a Drávát. A gyenge magyar csapataink visszahúzódtak, s a volt császári tisztek kardcsapás nélkül feladták csaknem az egész Dunántúlt. Jellasics Pest felé igyekezett. Pest azonban készülıdött, a város határában erıdítési munkák folytak. Az udvar által teljhatalmú biztossá kinevezett, de a magyar országgyőlés által el nem ismert gróf Lamberg Ferenc Pestre utazott. A hajóhídon felismerték, s felkoncolták. A táborba érkezett országgyőlési küldöttek arra kényszerítették Móga altábornagyot, a fıparancsnokot, hogy megütközzék Jellasics seregével. Erre szeptember 29-én került sor Pákozd és Sukoró között, ahol jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerıben lévı ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Gyırön át elhagyta az országot. Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyőlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erı intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése miatt. Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erık azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erıket.
1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fısereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer fınyi magyar sereg állott Görgey Artúr vezetésével. Galíciából betört Schlick hadteste s elfoglalta Kassát, és Miskolcot. Puchner szebeni fıhadparancsnok elfoglalta Kolozsvárt. Görgey Pozsony térségébıl Pest felé húzódott harc nélkül. Perczel Mór december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz seregével, de a többszörös túlerı legyızte ıt. A pesti haditanács a Debrecenbe vezetı út védelmét Perczelre bízta. Görgey Vác felé indult, majd nyugatra Windischgrätz hátát fenyegetve, hogy visszatartsa Debrecen elleni támadásától. A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyőlés is átköltözött Debrecenbe. Battyhány és Deák Bicskén felkeresi Windischgrätzet. İ azonban Battyhányt egyáltalán nem, Deákot meg csak magánemberként fogadja. Windischgrätz feltétel nélküli megadást követelt. Az erdélyi hadsereg új fıparancsnoka Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Január 13-án, Marosvásárhelyen, január 17-én Gálfalvánál, február 9-én Pisknél Puchber vereséget szenvedett tıle. 1849. február 5én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói-hágón. Klapka György Tokajnál megállította Schlicket. Perczel kiverte Windischgrätz elıvédjét Szolnokról. Kossuth Dembinsky Henriket nevezte ki a magyar sereg fıvezérévé. Dembinszky 1849. február 26-27-én Kápolnánál ellentámadást indított, ahol a várt siker elmaradt. Görgey az elégedetlenkedı tisztek élére állt, s Dembinszkynek megtagadta az engedelmességet. Kossuth a táborba érkezvén látta, hogy mindenki Görgey mellett áll, s Dembinszkyt alkalmatlannak találják a sereg vezetésére. Kossuth ekkor Görgeyre bízta a fısereget. 1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki (oktrojált-kényszerített), melyben Magyarország elveszti függetlenségét, s Bécs Magyarországot egyszerő tartományként sorolja be. 1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte Windischgrätzet. Ezután a fısereg április 4-én Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, április 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál, április 23-án Komáromnál aratott gyızelmet. Az Isaszegi ütközet után Bécs leváltja Windischgrätzet, de a helyébe került Welden se járt több sikerrel. Április 23-án Pest felszabadul. 1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét. Ferenc József segítséget kér I. Miklóstól, ki május 9-i kiáltványával tudatta, hogy segít. Június elején megkezdi támadását 200 ezer katonával, a császári sereg Haynau vezetésével 160 ezer katonával. Vele szemben a magyar sereg csak 170 ezer katonából állt. 1849 júliusában elfogadták azt a tervet, hogy elıször dél-keleten verik ki az orosz csapatokat, majd nyugaton a császári erıket. Kossuth Dembinszkyt nevezi ki a fısereg élére. Bem július 31-én Segesvárnál vereséget szenved, ezért menekülni kényszerül. Kossuth Dembinszkyt leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus 9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar fısereg szétesett, csak Görgey serege volt az egyetlen harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat Görgeynek. Görgey a világosi-síkon augusztus 13-án a feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár 20 ezres seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta a várban tartózkodó katonai és polgári személyek bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október 2-án. Október 6-án, Aradon kivégeztek 13 honvéd fıtisztet. Pesten agyonlıtték Battyhányt. A várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat.
PETİFI SÁNDOR NEMZETI DAL (Pest, 1848. március 13.)
TALPRA MAGYAR, HÍ A HAZA!
FÉNYESEBB A LÁNCNÁL A KARD,
ITT AZ IDİ, MOST VAGY SOHA!
JOBBAN ÉKESÍTI A KART,
RABOK LEGYÜNK, VAGY SZABADOK?
ÉS MI MÉGIS LÁNCOT HORDTUNK!
EZ A KÉRDÉS, VÁLASSZATOK!
IDE VELED RÉGI KARDUNK!
A MAGYAROK ISTENÉRE
A MAGYAROK ISTENÉRE
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
NEM LESZÜNK!
NEM LESZÜNK!
RABOK VOLTUNK MOSTANÁIG,
A MAGYAR NÉV MEGINT SZÉP LESZ,
KÁRHOZOTTAK İSAPÁINK,
MÉLTÓ RÉGI NAGY HÍRÉHEZ;
KIK SZABADON ÉLTEK - HALTAK,
MIT RÁKENTEK A SZÁZADOK,
SZOLGAFÖLDBEN NEM NYUGHATTAK.
LEMOSSUK A GYALÁZATOT.
A MAGYAROK ISTENÉRE
A MAGYAROK ISTENÉRE
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
NEM LESZÜNK!
NEM LESZÜNK!
SEHONNAI BITANG EMBER,
HOL SÍRJAINK DOMBORULNAK,
KI MOST, HA KELL, HALNI NEM MER,
UNOKÁINK LEBORULNAK,
KINEK DRÁGÁBB RONGY ÉLETE,
ÉS ÁLDÓ IMÁDSÁG MELLETT
MINT A HAZA BECSÜLETE.
MODJÁK EL SZENT NEVEINKET.
A MAGYAROK ISTENÉRE
A MAGYAROK ISTENÉRE
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK,
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB
NEM LESZÜNK!
NEM LESZÜN!
RENDET, ERİT, MUNKÁT Országértékelı beszédében Orbán Viktor elhatárolódott a szélsıségektıl A Fidesz elnöke kész a józanész vezette kormányzásra, szerinte a közös nemzeti értékekben egyetérthetnek a jobb- és baloldali választók (Fotó: Hegedüs Róbert)
Itt az idı, hogy a gyengéket leváltsák az erısek! – mondta tegnapi ország-értékelıjében Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Millenáris Parkban. Olyan erıs vezetés kell, amelyben megbízhatnak az emberek itthon és külföldön egyaránt, amely képes helyreállítani az ország tekintélyét, hogy újra tisztelet övezzen bennünket a nagyvilágban. Orbán elmondta azt is, készen áll a nemzeti ügyek kormányának vezetésére. A közös nemzeti értékekben szerinte a csalódott bal- és a dühös jobboldali választók egyetérthetnek. Elsıdlegesnek tartja a gazdaság talpra állítását, s tíz év alatt egymillió munkahelyet kell teremteni. Hangsúlyozta: csak józanésszel lehet kormányozni, el kell utasítani a radikálisok győlöletkeltését és a most hatalmon lévık törvényfelettiségét. A józanész diktálta kormányzásra, termelésre és munkahelyteremtésre alapozott gazdaságpolitika kialakítására vállalt garanciát tegnapi ország-értékelı beszédében Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Millenáris Pakban. Munka, otthon, család, egészség, szociális biztonság, közrend és a gazdaság talpra állítása – ezeket a közös nemzeti célokat nevezte meg az új kormány alappilléreinek a politikus. „Kis különbség, kis változás, nagy különbség nagy változás” – ajánlotta tegnap közönségének figyelmébe Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Puskás Öcsi stílusában az április 11-i választás tétjét. Hangsúlyozta, a Fidesz a józanész politikáját képviseli, szemben a győlöletet hirdetı radikalizmussal és a hatalommal, visszaélı kormányzattal. „Az igazi, mély változást csak a józanész politikája viheti végig – jelentette ki. Az egyik szélsıséget a most hatalmon lévık jelentik, akik a törvények fölé helyezték magukat. Erre példaként a fıvárosi korrupciós botrányokat hozta fel a pártelnök. „Itt van például Budapest, ahol lassan mindenki rács mögé kerül, aki a városvezetésben megfordult” – hangoztatta. A másik szélsıség a győlöletet képviseli, amibıl semmi nem születik újjá. A párt miniszterelnök-jelöltje szerint az új politikának, az új kormányzatnak vissza kell kanyarodnia az emberekhez, az ı képviseletükhöz. Orbán Viktor ennek véghezvitelében számít a volt baloldali szavazókra is. „A jobboldaliak tılük nem várják, hogy megváltoztassák a felfogásukat, de rájuk is számítunk az ország újjáépítésében, a közös nemzeti ügyekben, mert nélkülük nem fog menni” – hangoztatta. Felhívta viszont a figyelmet: a jövıbe repítı vonatjegy még nincs a jobboldal zsebében, egyetlen igazi közvélemény-felmérés létezik, az pedig a választás napján van. Április 11-én minden szavazatot – az egyéni és a listás voksoláson is – a Fideszre kell adni. A nemzeti ügyek képviselete, a jövıkép közös nevezıre hozhatja a csalódott baloldali és a dühös, elkeseredett jobboldali választókat. Munka, otthon, család, egészség, szociális biztonság, közrend és a gazdaság talpra állítása – ezeket nevezte az ország közös értékeinek a Fidesz elnöke. Szerinte a Gyurcsány-korszak a magánérdekeket elébe helyezte a közérdeknek, ezért jutott ide Magyarország. A választás után nem lesz bosszúkormányzás – hangoztatta –, de ez nem jelenti azt, hogy „átlépünk a dolgokon”. Orbán véleménye szerint a gyermekeinknek tartozunk a felelısségre vonással, hogy az, ami az elmúlt idıszakban történt, ne ismétlıdhessen meg. Úgy vélekedett, mindenkinek tudnia kell, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, a hatalmon lévıknek is felelısséget kell vállalniuk szavaikért és tetteikért. A Fidesz miniszterelnök-jelöltje új gazdaságpolitikát hirdetett, amely szerint rehabilitálni kell a termelést, hiszen a magyar kapitalizmus most tisztán pénzkapitalizmus, amely nem a tisztességes vállalkozókat, hanem a spekulánsokat támogatja. Ennek a rendszernek azért lett vége, mert a bankok nem a munkájukat végezték, nem hiteleznek a termelı vállalkozóknak, akik kénytelenek dolgozóikat elbocsátani. Ez az elmúlt egy év kormányzásának is kudarca, hiszen egyre kevesebben dolgoznak, és mindezt a kormány és a jegybank ölbe tett kézzel nézi. A következı tíz évben egymillió
munkahelyet kell teremteni. Ehhez meg kell védeni a magyar árut, földet, vízkészletet. Olyan kormány kell, amely a jegybankot és a pénzügyi felügyeletet is megújítja. Ezek közösen viselik a felelısséget a gazdaság összedöntéséért. Megkérdeztük Fricz Tamás politológus: Egy kormányfıi pozícióra készülı államférfi beszédét hallhattuk Orbán Viktortól. A Fidesz elnöke számot vetett a múlttal, és ismertette a jövıbeni kormányzás elvi alapjait. Ennek fényében hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek vezetı politikusainak felelısségre vonása nélkül nem lehet elırelépni. Kiemelte a nemzeti egység megteremtését, amelynek kapcsán nyilvánvalóvá tette: nem megosztani, hanem egybekovácsolni akarja a nemzetet, és ebben mindenkire számít. A beszéd egy fontos paradigmaváltást is tükröz – az elmúlt húsz év elitdemokráciája után Orbán az emberekkel együtt akarja megvalósítani a felemelkedést. Akik a konkrétumokat hiányolták, azokat emlékeztetném, hogy a Fidesz elnöke ország értékelıiben mindig elvekrıl beszél, de ezekbıl egyértelmően kikövetkeztethetık a részletek. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézıpont Intézet kutatási igazgatója: Meglepetés- és kockázatmentes volt Orbán Viktor beszéde, a 2007 nyarán megkezdett középre nyitás stratégiájának logikus folytatása. A Fidesz elnöke célzottan is megszólította a baloldalból kiábrándultakat, de más, külön társadalmi csoportot nem említett. Fontos elem, hogy Orbán hangsúlyozottan a Fideszre adandó „két szavazatot” említette, ami a Jobbikhoz tartó jobboldali szavazók megtartásaként értelmezhetı. Ugyanezt a célt szolgálta, amikor azt mondta: aki elégedetlen, és változásban bízik, annak kizárólag a Fideszre kell szavaznia. A „nemzeti ügyek kormánya”, a munka, a gazdaság, az egészségügy, a szociális és a közbiztonság üzenete is az ideológiamentességet, a szavazókat megosztó témák helyett a beszéd pozitív karakterét voltak hivatottak alátámasztani. A konkrétumokat hiányolták A szocialista Mesterházy Attila azt mondta, Orbán Viktor Fidesz-elnök ország értékelıjét a sok beszéd és kevés tartalom jellemezte. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, frakcióvezetıje közölte: az értékelı olyan volt, mintha Orbán attól félne, lehúzzák a Fidesz listájáról, ha túl sok konkrétumot árul el pártja programjáról. „A Fidesz elnöke ma sem töltötte ki azt a biankó csekket, amelyre felhatalmazást kér a választóktól, így valójában azt kéri, hogy bekötött szemmel kövessék az emberek az ismeretlenbe” – vélekedett Mesterházy. Vona Gábor Jobbik-elnök szerint Orbán „maszatolt”. Megjegyezte: Orbán azért tarthatja szélsıségesnek a Jobbikot, mert vele ellentétben az ki meri mondani „a teljes igazságot a multinacionális tıkérıl, az EU-ról, az IMF-rıl, az izraeli térhódításról vagy a cigánybőnözésrıl”. Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF szóvivıje úgy látja, Orbán Viktor ország értékelıjében folytatta az elmúlt hetek Fideszes politikáját, nem volt hajlandó semmit elárulni abból, mit akar kormányon a Fidesz. „Rendpárti, központosításra törekvı, nagy államszervezet képe rajzolódik ki Orbán Viktor beszédébıl – mondta Retkes Attila SZDSZ-elnök. – Kerülte a konkrétumokat, nemcsak pártja programjáról, hanem a leendı kormányprogramról sem beszélt.” „Egy reményteljes ország reményteljes miniszterelnök-jelöltje beszélt – reagált Halász Zsuzsa, a KDNP szóvivıje. – Aki ezek után azt állítja, hogy a Fidesz–KDNP-frakciószövetségnek nincs programja, az süket.” (BR-KD) Reuters-tudósítás az ország értékelésrıl A következı magyar kormánynak meg kell újítania a nemzeti bankot és a pénzügyi felügyeletet, hogy sikeresek legyenek azok a törekvések, amelyek kivezethetik a magyar gazdaságot a válságból – tudósított Orbán Viktor ország-értékelı beszédérıl a Reuters brit hírügynökség. A tudósító hozzáteszi: az Orbán Viktor által irányított Fideszt tartják az április 11én és 25-én rendezendı parlamenti választások esélyesének, s ezzel a Fidesz a nyolc éve uralmon lévı szocialistákat menesztené a hatalomból. (JV) (Forrás. Internet, Pindroch Tamás)
GYURKOVICS TIBOR: NEMZET
HA LEHET, ÉS HA NEM LEHET SZERETNI KELL EZT AZ ESETT DALIÁT, EZT A NEMZETET. HA HIÁBA REMÉNYKEDETT, HOGY VALAMIKOR MÉG LEHET HA BECSAPTÁK, HA TÉVEDETT. SZERETNI KELL A NEMZETET A TRIANONBAN ELVESZETT, HEGYÉLEKEN AZ ÉLEKET HA BOLDOG BOLDOGTALAN VOLT HA FENNHÉJÁZOTT BUJDOKOLT, AHOGY FELHİK KÖZÖTT A HOLD. HA KÖHÖGÖTT, HA ÖRDÖGÖT SANDÍTOTT A HÁTA MÖGÖTT HA KEDVE EGEKIG SZÖKÖTT. ÉS AKKOR IS, HA MEGSZÖKÖTT SORSA ELİL A MENEKÜLT LEZÁRULT HATÁROK KÖZÖTT. HA VÉRES A SZEMÉN A FOLT, HA GYARLÓ, ÉS HA BAMBA VOLT, HA DÉLIBÁB UTÁN LOHOLT. HA NEGYVEN ÉVIG SEMMIRE SE JUTOTT EGY SZEMERNYIRE, SE ERİSÖDÖTT A SZÍVE, A MÁR-MÁR KIÜRESEDETT SZEMEIBEN A SZÉTESETT, EMLÉKEKET ÉS FÉNYEKET.
A KAPCÁKAT, A RONGYOKAT A FELHASÍTOTT TALP ALATT KALLÓDÓ MENNYORSZÁGOKAT. AZ URAKAT, A PAPOKAT, A MENTÉKET, ZSINÓROKAT, HA SZÉTMÁLLOTT, HA LESZAKADT. A LÁB ALATT A PATAKOT, AMIBE LAJOS BEBUKOTT, S PÁNCÉLJÁVAL OTTRAGADT. ASSZONYOK SÁPADT ARCAIT, VÉGVÁRAK VESZTETT HARCAIT, RADNÓTIT, BALGA MÁRAIT. AZ ÖRÖKKÉ ELLENKEZİK FÖLÖTT A BESZAKADT TETİT, A LÁB ALATT A VÉRMEZİT. A CSENCSELÉST A NEM-LEVÉST, A LASSÚ GERINCFERDÜLÉST, A PÚPOS HÁTAKBAN A KÉST. AZ ISTENT, EZT AZ ELNAGYOLT ÉS BETÖRT TEMPLOMABLAKOT, KI NEM RAGYOG KI ELHAGYOTT. A SZERBET, HORVÁTOT, ZSIDÓT EZT AZ EGÉSZ ÁLLAPOTOT, AMIBİL LÉTREJÖTT A BOG. OLÁHOT, TÓTOT, KUNT, MAGYART, AKI URALKODNI AKART, VAGY FÖLDBİL MAGOKAT CSIKART.
CSONTJAIBAN A RÉMEKET, HA NEM HISZI, HOGY VÉGE LETT, ÉS OTTHON EGYEDÜL REMEG.
A SVÁBOT, AKI DUZZOGOTT, DE A LÁGERBEN NEM NYAFOG, HA KIHULL SZÁJÁBÓL A FOG.
A FEL SE SZÁNTOTT FÖLDEKET, ELVESZTETT BECSÜLETEKET HA VISSZAKAPNI SEM LEHET.
A KRUMPLIT, A VASÁRNAPOT, AZ ÓLAKBAN AZ ÁLLATOT MÉG AZT IS, AKI ÉN VAGYOK.
MINDENT, MINDET A KOSSUTHOK SZÁJÁN HARSOGÓ MONDATOT, AMI CSAK LÁNGOLT, LOBOGOTT. AZ İSÖK CSELSZÖVEVÉSEIT, A VEZÉREK ERÉNYEIT, AZ ARANYAT, HA VOLNA MIT.
A MEGVETETTEKET, A SZENT EGYÜGYŐT, AKI GAJRA MENT, KIT LETIPOR A REGIMENT. SZERETNI KISEBESEDETT UJJAINKON E NEMZETET, SZERETNI MINDENEK FELETT.
KÖVÉR: KÉTHARMADOS GYİZELEM A CÉLUNK Nem kétséges, kínkeserves idıszak áll az új kormány elıtt A demokrácia nem azt jelenti, hogy négyévente elmegyünk szavazni. Mindenkinek részt kell vennie a közéletben, a demokráciát a polgárok mőködtetik. Most azért kell tenni, hogy Magyarország ne csak féldemokrácia legyen, ahol csak kellékek, kulisszák állnak, és olyan haramiák mőködtetik ezeket, mint Gyurcsány Ferenc – mondta tegnap a szolnoki Tisza Szállóban Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke. Hozzátette: a Fidesz - KDNP szövetség célja változatlanul a kétharmados gyızelem. Hangsúlyozta, történelmi léptékben is emberfeletti feladata lesz a következı kormánynak: békeidıben kell eltakarítani a háborús romokat, amelyeket a nyolcéves szocialista-liberális kormányzás hagyott hátra. A politikus nem hagyott kétséget a felıl, hogy az új kormány elıtt kínkeserves idıszak áll. Bajnai Gordonék azt harsogják, hogy mindent rendbe tettek, és a következı kabinetnek nem lesz nehéz dolga. Ez hazugság – hangsúlyozta. Szerinte, ha az elsı fél évet túl tudják élni nagyobb baj nélkül, megalapozhatják a következı három év kormányzati sikereit.
Az emberek a szomszédaiknak hisznek, nem a politikusoknak - vázolta Kövér az önkéntes kampány súlyát. Az emberek nem hisznek a politikusoknak, de a szomszédoknak igen – hívta fel a figyelmet Kövér László Barack Obama amerikai elnök egyik kampányszlogenjére. „Ez itthon is érvényes, a kampányban és a kormányzás alatt a Fidesz szimpatizánsai, tagjai a szomszédokkal, ismerısökkel beszélgetve sokkal meggyızıbbek lehetnek a bizonytalan szavazókra, mint maguk a párt politikusai” – vélekedett. Mint mondta, ık nap, mint nap találkoznak egymással, ugyanabból a környezetben élnek, ugyanazok a gondjaik, bajaik. Így hitelesen el is tudják magyarázni, mi is a Fidesz politikájának lényege. Arra is kitért: senkinek ne az ötven százalék plusz egy, hanem a kétharmados gyızelem legyen a célja. „Ezért még roppant sokat kell dolgozni” – hangsúlyozta A Fidesz választmányi elnöke kijelentette: ha a következı kormányzati ciklusban nem tudjuk újjászervezni magunkat, mint nemzet, nem biztosíthatjuk, hogy négy vagy nyolc év múlva nem térhetnek vissza olyan haramiák, mint Gyurcsány Ferenc. Kövér László egyébként jogállami felelısségre vonást ígért. Kiemelte, a mostani hatalomnak, így Bajnai Gordonnak vagy Oszkó Péternek azt sem lehet elhinni, ha azt mondják, kétszer kettı-négy. „Ha ezt hallják tılük, nagyon gyorsan számoljanak utána” – jegyezte meg. Így azt sem lehet elhinni nekik, hogy bármit is rendbe tettek volna az országban. Hangsúlyozta, a pénz, a paripa és a fegyver az ı kezükben van, és mindenhol látható, hogy a kormányhirdetések az MSZP-s plakátok mellett ellepték az országot. „A siker bennünk rejlik” – jelentette ki végül Kövér László, amit szerinte bizonyít, hogy a Fidesz 2002 óta a hatnyolcezres tagságról negyvenezerre tornázta fel önmagát. „A kampányban legalább százezren leszünk” – mondta Kövér, hangsúlyozva, hogy a most minden önkéntesre és szimpatizánsra szükségük lesz. A Jobbik térnyerésére, vonatkozó felvetésre Kövér László kijelentette: „Az én olvasatomban ez egy sajnálatosan negatív folyamat, amely az MSZP–SZDSZ-katasztrófakormányzás szükségszerő következménye”. (Internet: Szerzı: Pindroch Tamás; fotó: Hegedüs Róbert)
T I S Z T E L T M E G E M L É KE Z İ K ! (Szombathely 2010. január 13-i megemlékezésen
Lechner Ferenc Vas-megye elnökének ünnepi beszéde)
Ma ismét eljött az évforduló napja, melyen megemlékezünk a doni áttörés néven megismert, számunkra tragikus, II. világháborús eseményrıl, mely nagyon súlyos –, nagyjából 142 ezer fıs magyar áldozatot követelt. Minden megemlékezésen közelebb kerülünk e máig is bonyolultnak tőnı esemény megértéséhez, fájdalmainak feldolgozásához. 1943-ban iskolás gyermekként érzelmileg átéltem a felnıttekkel, az itthon maradottakkal a lappangó titkot, a bizonytalan gyızelmi jelentések mögött meghúzódó drámát. Együtt éreztem gyászában közeli ismerısünkkel, aki egyetlen katonatiszt fiát veszítette el, vagy az utcabeli borbélyüzletet egyedül mőködtetı feleséggel, kinek férjét SAS behívóval vonultatták be, de 1942 novembere óta nem kapott hírt róla. Apró munkákkal naponta besegítettem a szegény asszonynak, hallgatva keserőségét, félelmét, fájdalmát. Itt most Isten házában, magas lelki erıtérben, a történelmi szempontból már ismert események érzelmi, lelki feldolgozását kívánom elsısorban kiemelni. Már az elején világosság kell tenni, hogy minden háború, mely emberéletek, kioltásával jár, a gonosz erık mőve. Isten szándékával ellentétes. Ma, amikor a történelmi távlat már lehetıvé teszi, tekintsük át a tragédiát a hozzávezetı úttal együtt, a különbözı szinteken meghozott döntések következményeként. A legmagasabb szintő döntést két gonosz szellem Hitler és Sztálin hozták meg. Angol –amerikai súgásra-, biztatásra Sztálin is készült titokban a háború megkezdésére. Hitler gyorsabb volt, megelızte Sztálin szándékát. Elkezdte a harcot, minden elıtte megkötött megnemtámadási, baráti szerzıdés ellenére. Ez a harc világháborúvá nıtte ki magát. Az egyéni hatalomvágy és világuralmi törekvés, a területszerzési igényő háború kényszerhelyzetet teremtett, mások számára is megnyitotta az emberi tragédiák sorát. Tehát az emberi életek pusztulását, a háborús bőnösség legfıbb okát ebben a döntésben kell keresni! A mási döntési színt Magyarországon zajlott. A döntésnek tétje az volt, hogy részt veszünk-e a háborúban, és ha igen, akkor ki mellett és ki ellen? Döntési alternatívaként nem jöhetett szóba, hogy semlegesek maradjunk. Trianon után, ahol országunk kétharmadát, nemzetünk millióit, természeti kincseinket, magas kulturális értékeinket, gyönyörő nagy városainkat rabolták el tılünk, a világon egyedülálló, példátlan módon – nagyon mély nyomot hagyott. Érdemtelenül másoknak juttatták. Ezért nem maradhattunk tétlenül, semlegesen egy területeket újraosztó háborúban. Azután ismét nem lehettünk a Szovjetunió támogatója, vagy semleges partnere? Mint ahogyan a hajszálnyira repedt görög amforából az olaj kiszivárog és elterül, úgy telítıdtünk a szovjet bolsevizmus számunkra idegen életformáiról és borzalmairól szóló információkkal. De világos képünk volt a hazai 1919-es kommünrıl is. Történelmi ismereteinkbıl tudtunk a Szovjetunió terjeszkedı, támadó, agresszív, a kommunizmust exportálni akaró természetérıl. Az 1920-as lengyelországi-varsói lerohanási szándék, majd az 1939-benFinnország leigázásra tett kísérlet is bizonyította ezt! Tudtuk, hogy Sztálin személyében rafinált, kegyetlen diktátor került hatalomra, aki saját kezőleg is, de közvetlen utasításai alapján is sokszoros gyilkos volt. Ma is Magyarország fıvárosának díszpolgára! Tehát egyértelmővé vált, hogy a Szovjetunió felé kizárt a közeledés, tılük védeni kell a hazát! Döntési lehetıségként maradt az angolszász irányú közeledés és partnerkeresés, valamint az olasz-jugoszláv- magyarlengyel függıtengely létrehozása védekezés céljából. Ezek az egyezségek különféle okokból nem jöttek létre. Közben a német orientáció erısödött! Ausztria bekebelezése után a náci Németországgal szomszédok lettünk. A magyar közvélemény megosztott lett, németbarát és német ellenzık között. Horthy megegyezett Hitlerrel Csehország lerohanása tervében Kialakult a német- japán-olasz fıtengely, melyhez a csatlakozási kényszerünket csak növelte az a tény, hogy Románia, Szlovákia már csatlakozott, minket megelızve, újabb osztalék reményében. Ezért csatlakoztunk! Ettıl kezdve felgyorsultak az események. A németek oldalán megtámadtuk a Szovjetuniót. Anglia megszüntette velünk a diplomáciai kapcsolatot, majd hadat üzent. Németország hadat üzent az Egyesült Államoknak. Hadba lendült. Lerohanta Lengyelországot, Franciaországot, Belgiumot, Jugoszláviát. Így mi rövid történelmi pillanatok alatt sodródtunk bele a II. világháborúba. Az elején még villámháborúra számítottunk, melyben részvételünk csupán formai, s a végén a sikerekben csak osztozni kell. E pillanatban a meghozott döntéseink felelıs személyeken keresztül a legoptimálisabbnak tőntek, nem látva, nem sejtve elıre azoknak a tragikus végkifejletét. Itt vissza kell utasítani a kommunista történetírás, zsigeri győlöletbıl táplált azon állításait, mely szerint, háborús bőnösök, fasiszták és egy eszmeiségben káros rezsim – Horthy korszak- hibásan hozta meg a végzetes döntéseket. Olcsó demagógia ez! 1. Nem maradhattunk semlegesek! 2. A szovjet befolyás minden fajtája ellen, pedig védekezni kellett. 1942 nyarán a 2. Magyar hadsereg kiérkezik az orosz frontra. 200 ezer harcoló katonával, 50 ezer megszálló katonával, 40 ezer munkaszolgálatos katonával, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes vezetésével, a németek legfelsıbb parancsnokságának alárendelve. A harmadik döntési szint már a hadsereg sorsáról rendelkezett. Jány észlelte a 2. hadsereg létszámhiányát, szegényes, korszerőtlen felszereltségét, a németektıl való harci függıséget. Mindezekrıl értesítette a legfelsıbb vezetıi szinteket, követelte a hiányok pótlását. a sokszor kemény helyi döntések mögött a korra jellemzı katonai becsület állt. Döntéseit soka kritizálták, majd a háború után 1947 novemberében népbírósági koncepció alapján, mint háborús bőnöst elítélték és kivégezték.
Védekezése során saját szavaival mondta el: Soha nem tettem mást, mint amit esküvel fogadott katonai kötelességem elıírt, még akkor is, amikor kemény rendszabályokhoz kellett folyamodnom, hogy a rend és fegyelem fel ne boruljon.” Jányi sem orosz, sem németbarát nem volt. Mint mondja: „… magyar katona voltam, kitıl politikai és annak áramlatai távol álltak.” Fényes igazságot kapott, amikor 1993-ban „poszthumusz” rehabilitálták. A Magyar Köztársaság Legfelsıbb Bírósága ítéletének indoka szerint:”Jány Gusztáv volt vezérezredest az ellene háborús bőntett miatt emelt vád alól felmenti, mert a terhére rótt bőncselekményt nem követte el!” A 2. hadsereg alegységeinél a harci cselekmények során alacsonyabb, de nem kisebb kihatású döntési szintek születtek. A német csapatokhoz való változó viszonyok, a támadó és védı stratégiák és taktikák, az emberi életekért, a Hazáért, az otthon maradottakért érzet felelısség, a katonai becsület védelme kényszerített ki döntéseket a katonai vezetıktıl. Ezen a téren is történtek jó és hibás döntések: Farkas alezredes öngyilkossága a felelısség súlya alatt, a döntések hibáiért vállalt katonai becsület példája. 290 ezer lélek! 3 ezer km-re! Távol a hazától! 1942. nyarán már harcolva és veszteségekkel jutott el a Don folyóig. A folyó nagy patkó alakú kanyarulatában ıszre – télre 200 km. hosszban védelmi vonalra rendezkedett be. Lassan beköszöntött a végtelen orosz síkságra a tél. Hóval, sötétséggel és nagy hideggel. Otthon, Magyarországon, a fronton lévık hozzátartozói, szülık, testvérek, feleségek, gyerekek, menyasszonyok, szomorúan készülıdtek 1942. karácsonyára. Könnyes hangulatban gondoltak a távolba szakadottakra. 900 ezer, vagy talán egy milliónyi szív dobban együtt a fronton levıkért. Számtalan sóhaj száll, féltı szeretet, forró vágy süt a hideg, sötét csillagos téli éjszakákon át. Itthon, a rádiókban, szórakozóhelyeken, fényes ajtókon kiszőrıdve búgnak a dalok, melyek törten, recsegve, esetlen foszlányokban eljutnak a távoli hómezıkre, „ahol csak a szél muzsikál.” Karády Katalin, Nagykovácsi Ilona elsıdleges érzelmi élményként éneklik meg a társadalom akkor közérzetét. A dalok, nosztalgiát, hazafias érzelmet, szerelmes üzeneteket közvetítenek. A „Valahol Oroszországban”, a Tábori levelezılap”, „Üzenet a harctérre”, „Csak egy nap a világ”, „Honvágy”, mind-mint a magyar lélek könnyei. 1943. január 12. reggel /Don kanyar/, -32 fok Urics és Scsucsje hídfıállásoknál megindul a szovjet ellentámadás. 200 tankkal, háromszoros túlerıvel. A 2. magyar hadsereg, a tisztek, a honvédek, a katonai fegyelemnek és becsületnek megfelelıen a Haza és az otthon maradottak védelmének tudatában, hısiesen helytálltak. Az olasz, román, német védelmi vonalak is már átszakadnak. Legutoljára a magyar sereg hagyja el a Dont. Megindul a hosszú, halásos menetelés visszafelé a – 42 fokos hidegben. Több mint 7000 emberünk fagy meg, 40-50 ezer katonánk a harcokban esik el, sokan, pedig fogságba kerülnek, még többet eltőntnek nyilvánítanak. A vakító fehér hóban az ereje fogytán lévı katona megpihen- a szülıi házat, véli látni, meleget érez. A kedvesét öleli, a tőzhely tüzét sejti, s békés mosollyal alszik el örökre. Kegyetlen háborúban vesztettünk és még annyi juhunk sem maradt, hogy elsirassuk halottainkat! Azóta, az utóbbi évtizedekben katonai temetık, emlékmővek létesültek kint. De itt magemlékezéseinken is sirassuk el a hısöket újra meg újra, lelkük üdvéért fohászkodjunk Istenhez! Befejezésül idézek Somogyvári Gyula „HONVÉDEINK SÍRKERESZTJE”címő versébıl Aludjatok, ti áldott hıseink Pihenj, Te néma hadsereg! Ringasson békén a távoli rög, S ne bántson a könny, mely értetek pere. Apák, fiak, szerelmes vılegények, Kik porladoztok oly sok éve már, Kik elé dörgı ágyúszóval, Véres mezıkön toppant a halál. Aludjatok, Don-melletti halottak, E folyó mentén szunnyadó bakák, Álmodjatok ott messzi idegenben Magyar testvéreink fiak és apák. Aludjatok csak, néma, szent hadak! Pihenni édes, pihenni jó. Úgy nyugtasson a Donnak zúgása, Mint idehaza a Tisza folyó. De jó tinéktek, hogy lelketekben élt Utoljára is a szent gondolat, Hogy bárki gyız a véres dáridóban, A magyar nép él, s hona megmarad.
VÁLASZT KAPTAM LOURDES-BAN Másfél évszázada annak, hogy a franciaországi Lourdes-ban egy francia parasztlány elıtt megjelent Mária. Az én történetem nem ilyen nagyszabású, de azért egy szobor hozzám is beszélt. Meg nem tudnám mondani, hányszor láttam már az Annie Hallt, Woody Allen klasszikus filmjét. S benne hányszor hallottam e párbeszédet: „15 éve járok egy pszichiáterhez" - mondja Woody Allen Annie-nek. „15 éve!" - kérdez vissza hitetlenkedve a lány. „Igen! Adok neki még egy évet, de aztán elmegyek Lourdesba." Bizonyára nem vagyok egyedül, aki e dialógus hallatán inkább a másfél évtizedes kezelésre figyelt fel inkább, mintsem hogy eljutott volna a tudatáig az alternatív megoldás, Lourdes. Miért is kell oda elmenni? Késıbb már megkérdıjelezhetetlenné vált, hogy egy napon én is ott leszek, Lourdes-ban. A helyen, ami magához vonz, és aztán alighanem soha el nem enged. Pedig még 15 éves eredménytelen pszichiátriai kezelés sincs a hátam mögött, sıt, egyetlen percet sem töltöttem ilyen szeánszon. De egyszer meg kellett érkeznem Lourdes-ba! Lourdes magához hív Többször megfordultam már a környéken, egyre felkészültebb lettem a városból, Bernadette-nek, a parasztlánynak a történetébıl, akinek a 19. század derekán ott, a Pireneusok tövében, egy barlangban megjelent Mária, a Szeplıtelen Fogantatás. Közeledtem, de a fizikai kapcsolatunkra még várni kellett. Ám ahol dolgunk van, ott elıbb-utóbb felbukkanunk. Így történt ez velem is, DélSpanyolországból vezetett Magyarország felé tavaly az utam, és nehezen felfogható, honnan tört elı a gondolat, hogy az egyébként sem rövid, Budapestig tartó 2500 kilométert még vagy hétszázzal megtoldjam. Késı délután érkeztem meg a városba, és egy pillanat alatt kiderült, teljesen fölösleges volt a szállodás térképe, Lourdes-ban minden út a barlanghoz, a katedrálishoz vezet. S ha még az energiavonzás is kevés lenne, akkor kisegíti az embert az a kék vonal, amelyet 2008-ban, a jubileumi évben festettek fel a lourdes-i utcákra, és a Bernadette útja nevet viseli. A lány életének legfontosabb állomásaihoz vezet, a végcél, pedig természetesen a barlang, az 1858-as jelenés helyszíne. Végül, ha még a vonal sem segít, akkor utat mutat a vonuló tömeg, amely ezen az egyszerő, ünnepmentes napon is megtöltötte az utcákat. No, meg a boltok, az utcai árusok sokasága, ahol minden kapható, ami csak elképzelhetı, és sok olyan, ami elképzelhetetlen, de valamilyen köze van Máriához, Bernadettehez, Lourdes-hoz, a forrásvízhez, az egyházhoz.
Lourdes története A Pireneusok dél-nyugati lábánál fekvı Lourdes-ban 1858. február 11-én, egy csütörtöki napon csoda történt: a környékbeli parasztlány, bizonyos Bernadette Soubirous elıtt egy barlangnál megjelent egy fehér ruhás nıalak. Majd ezt követıen további tizenhét alkalommal találkoztak. A transzba esett leány harmadik találkozásukkor arra kérte a jövevényt, írja le a nevét. A válasz Bernadette szerint ekkor ez volt: „Nem szükséges tudni a nevem. Gyere el még 15 napon át, nem ígérek boldogságot ezen a világon, annál inkább a jövıben!" Bernadett újra és újra elment a barlanghoz. A jelenés kérésére hitetlenkedve ivott az ottani forrásból, ami kezdetben inkább mocsár volt, mint tiszta víz. Március 1-jén, a tizenkettedik jelenéskor már vagy másfél ezren kísérték el Bernadettet, köztük papok is. A helyi plébános biztatta a lányt, kérdezze meg a nı nevét, de egészen a 16. jelenésig mindig csak mosoly volt a reagálás. Ekkor azonban megkapta a választ: „Én vagyok a Szeplıtelen Fogantatás." Mária utoljára 1858. július 16-án jelent meg, a lány elmondása szerint akkor minden korábbinál gyönyörőbb volt. Bernadette rövid és vitatott, betegségekkel sújtott földi élete 1879. április 16-án, 35 éves korában ért véget. Nevers város püspöke, orvosok, és más hivatalos személyek jelenlétében 1909-ben exhumáltatta a holttestet. Nagy megdöbbenésre az épen maradt, miközben a kezében lévı kereszt és rózsafüzér
eloxidálódott. A tíz évvel késıbbi második kihantolás is hasonló eredményt hozott, az egyben maradt test önmagától mumifikálódott. Szent Bernadette - 1933-ban avatták szentté - testét 1925-ben arany- és üvegkoporsóba tették, a szülıi házánál lévı, róla elnevezett kápolnában, Nevers-ben ma is látható. Szent Bernadette a betegek, a szegények és a családok védıszentje. A jelenés helyén Mária kérése, a lány elmesélése alapján kápolnát emeltek, de a felszentelésén 1976-ban, különös módon, nem volt ott. A szent helyen ma már katedrális és templomok fogadják a zarándokokat. A mocsárból lett forrás, pedig az óta kiapadhatatlanul adja vízét, gyógyulni vágyók milliói isszák és fürdenek benne. Lourdes, a katedrális, a barlang a keresztény világ egyik legismertebb, leglátogatottabb kegyhelye lett. A kegyhely a zsúfoltságával, állandó lüktetésével együtt is maga a megtestesült nyugalom és tisztaság. Magányosok és népes zarándokcsoportok, makkegészségesek, társaik segítségére szoruló mozgássérültek, vándorok a világ minden tájáról - más és más indíttatással, milliónyi gonddal, bajjal és örömmel eljöttek, hogy a lehetı legközelebb érezzék magukat az égiekhez. Mert hol máshol, ha nem ott, ahol a legenda szerint Mária, a Szeplıtelen Fogantatás is megjelent? Csendben, magukba fordulva várják ki a sorukat a barlangnál, tenyerükkel tapogatva a falat, erıt, hitet merítve bíznak abban, hogy a forrásvíz táplálta fürdıben majd testi gyötrelmeik elillannak. Pohárban, kulacsban, demizsonban, kannákban, ki tudja, mi mindenben hordják el a csörgedezı vizet. Mormolják a Rózsafüzért, ki magában, ki pedig fennhangon. Vajon hányan gondolnak Máriára, hányan Bernadette-re? Elvitathatatlan, itt, a Pireneusok lábánál a helybıl árad az energia. Az átélt csoda És biztos, mindenki más töltéssel hagyja maga mögött Lourdes-ot. Nekem, a katedrális mellett induló keresztúton derült ki, miért kellett ide jönnöm. Az egyes stációkat életnagyságú, aranyra festett szobrok örökítik meg. Az elsınél Jézus és a római katonák. Megálltam, karnyújtásnyira a velem egymagasságú Jézus. Arcába néztem, és pár perc múltán a szobor szája megmozdulni látszott. Mintha Mondott volna valamit nekem, de nem értettem. Különös izgalom lett úrrá rajtam, hirtelen körbenéztem, van-e rajtam, rajtunk kívül valaki a közelben. Csak ketten voltunk. És a száj ismét megmozdult. Hang nem jött, csak a mondanivaló. Vagy fél órán átálltunk egymással szemben, elgyengülve, remegı lábakkal indultam volna tovább. A búcsú egy mosoly volt, s egy invitálás, holnap ismét jöjjek. A „beszélgetés" után kimerülve, sportos múltam és jelenem, férfierım minden tartalékát kihasználva még felkapaszkodtam a keresztút végéig, majd szinte tudattalanul néztem végig, hogy az esti fáklyás felvonuláson micsoda hittel éneklik ezrek a Regina Caelit, az Alleluját. Azon az éjszakán nem jött álom a szememre. Egy szobortól megtudtam valamit, amire már régen keresem a választ. Az élet egyik nagy kérdésre kaptam kéretlenül is feleletet: mi dolgom ezen a Földön? Ennél azért konkrétabb volt a „dialógus". Az elmúlt idıszakban életem mindenféle változással volt terhelt, válás sok-sok éves házasság után, munkaügyben is megannyi kérdıjel. Magától értetıdıen a választható utak megtalálása, számbavétele rendszeresen gondolkodtatnak, ám Lourdes-ba nem azzal a kifejezett szándékkal indultam, hogy ott majd érkezik a konkrét válasz. Egy szoborral való beszélgetésre végkép nem voltam felkészülve. De ott, a lourdes-i keresztúton mégis segítséget kaptam, hogy merre tovább. Így, égi útmutatással azért könnyebben indul el az ember. Töprengtem, vajon miért kell másnap újra mennem? Izgultam, szorongtam. Nem minden nap történik meg az ilyesmi. Délelıtt halogattam az újbóli találkozást. Sétáltam a mindennapi életét élı kisvárosban, ahol éppen úgy járnak piacra, dolgozni, ügyeiket intézni a helyiek, mint bárhol másutt. Még egy vizit a barlangnál, még egy korty víz a kútnál, merengés a napsütésben: évek óta motoszkált bennem Lourdes, és most itt vagyok. A barlang, a templomok, a forrás, a keresztút szobrai, mind évtizedek óta ezen a helyen. Miért pont most érkeztem meg? Alighanem most voltam kész a szobor mondanivalójának megértésére. Délután újra megtaláltam az alkalmat, hogy kettesben maradjak a szoborral. Már nem mozgott a száj, de mintha egy mosoly végigfutott volna az arcán. Talán azért, mert célba ért a mondanivalója? Lourdes-ban kérdés nélkül kaptam választ egy régi kérdésemre. Egy szobortól? Vagy a helytıl? Lényegtelen. Mindenesetre ott kellett lennem azért, hogy felbolydult életemben a nyugalmat, a harmóniát ismét megteremtsem. (Internet: C. Azahar2010. 01. 31.)
Mindjárt itt van az ítélet napja! Az ország romba döntése sokak számára egy kecsegtetı üzlettel kezdıdött. A rendszerváltás hajnalán megindult ugyanis a „Gorenje-turizmus”. Sokan meggazdagodtak belıle, de fontos, hogy az így keletkezett forintjaikat ki is tudták menteni Ausztria zugbankjaiba. Ha akkor kiragadjuk Marjaiék kezébıl a karmesteri pálcát, elszámoltatjuk Fekete János bankelnököt, akkor ma máshol tartanánk. Ez volt a magyar gazdaság egyik legnagyobb tragédiája, ráadásul ezzel a tudatosan megtervezett folyamattal becsapta a szellemileg amúgy is teljesen lebutított országot. Már száz nap sincs hátra, választani fogunk. Élet vagy halál? Ez itt a kérdés! Mert egy új, immáron igazi rendszerváltással kell kezdenünk, semmit sem szabad továbbvinnünk az elmúlt húsz év gyakorlatából. Eddig kétszer szalasztottuk el a lehetıséget. Elıször ’90 és ’94, majd pedig ’98 és 2002 között. Mindkét idıszakban megtehettük volna, hogy leszámolunk a nyakunkon ülı oligarchákkal, a kommunista múlttal és a mindent átszövı és átfonó ávós gyökerekkel, illetve annak késıi változataival, amelyek befurakodtak napjaink titkosszolgálatába. De ne feledkezzünk meg a médiáról sem, amely az óta is nemzetellenes propaganda-hadjáratot folytat az összmagyarság ellen. Mi sem jellemzıbb, mint hogy Fásy Ádám – a legsötétebb nemzetellenes kampányt folytató ATV-n – elmerte énekelni csapatával együtt újévi köszöntıként a székely himnuszt, mire azonnal rárontott a Népszava és a Vasárnapi Hírek. Ez ma Magyarország. Ezeket a lapokat és társaikat meg kell büntetnünk, ez nem mehet így tovább. Az elsı az lehetne, hogy a turulmadár elıtt el kellene énekelniük ezeknek a nemzetietlen alakoknak az Árpád apánk, ne féltsd ısi nemzeted… kezdető dalt, amelyhez a kereszténységen viccelıdı Boross, Bochkor, Hajós és Bakács szolgáltatná a zenét. Persze ezzel nem elégedhetünk meg. Fekete Jánoson már nem lehet behajtani az elherdált milliárdokat, a rossz hitelfelvételeket, de maradtak még elegen Békesik, Barthák, Surányik. Tényleg, hova lett az ország aranykészlete? Kérdezem csak úgy Surányitól. A számonkérésben és az elszámoltatásban, nem elégedhetünk meg a tettesek megnevezésével, elı kell adniuk az elrabolt nemzeti vagyont is. Sıt! Mára minden magyar állampolgárnak több mint kétmillió forintnyi adósságteher nyomja a vállát. Mondjuk ki végre, hogy fizessék meg azok ezt az adósságot, akik csinálták! Képzeljék el honfitársaim, mi lenne, ha az eltékozolt Andrássy úti paloták elıtt egy-egy fára felhúzva, mint a középkorban, szégyenkosárban himbálóznának az ország kirablói? Gyurcsányok, Draskovicsok, Veressek, Oszkók, Simorok, Székely-gáborok, Hunvaldok, Bajnaik, Demszkyk… Elnézést, ha kifelejtettem valakit! De ez csak az Andrássy út egyik oldala. A másik oldalon a szégyenkosárban a szoclib médiamunkások hadára kell, hogy várjon a megszégyenítés. Avar, Dési, Vágó, Bolgár, Bánó, Németh Péter, Andrassew, Esterházy, Bitó, Vincze Mátyás, és persze mindenekelıtt Gréczy Zsolt, mint blogíró. Folyamatosan gúnyt őztek és őznek a magyar nemzetbıl. Persze helyet kéne szorítanunk Paul Lendvainak, mint az egyik legfıbb kórustagnak is, többek között miatta lettünk lesajnált kis állammá, és persze ott a helye a fára aggatott kosárban Vásárhelyi Máriának is, az értelmiségi árulók élén. És nem kaphatna támogatást a jövıben a saját nemzetét gyalázó 168 óra, de nem kaphatnának laptársai sem, mint például a Hócipı. Ideje lenne betiltani az olyan agymosó médiumokat, mint az RTL Klubot vagy a Tv2-t. Országrablók, közeledik az igazság pillanata, amikor benyújtjuk a számlát. Mindenért meg kell fizetnetek! És itt most álljunk meg egy szóra! Tisztelettel gondoljunk azokra a nemzettársainkra, akik már nem élhetik meg egy új, boldogabb Magyarország születését, mert e népnyúzók, az idegen érdekek kiszolgálói a halálba kergették ıket. A bankok által öngyilkosságba hajszoltak, a Hajdú-Bét kárvallottjai kiáltanak igazságot Bajnaira! De mindenkit elı kell venni. Azokat is, akik hamis pályázatokból építettek wellness hoteleket, a „brókerkedı” szerencsevadászokat, akik az állam pénzével bővészkedtek, aztán a felügyelıbizottságok tagjait, akik megszavazták a milliárdok bőnös kifizetését. A rendıri vezetık sem maradhatnak ki a sorból, akiknek parancsára magyar embereket vertek. De a túlfizetett bankárok sem kerülhetik el sorsukat. Hamis játékot őztek, a világválság leple alá bújva facsarták ki a szuszt a hitelesekbıl. Kifosztották az egész társadalmat. Brutális mínuszból kell kezdenünk az ország újjáépítését, de együtt, összefogva, a nemzeti oldalnak sikerülni fog. A szoclibnek álcázott kommunizmus nem szedheti tovább az áldozatait! Csak egyetlen kérdés nem hagy nyugodni: miért vártunk húsz évet, amikor kezdettıl fogva tudtuk, hogy ezek a gonosztevık beépültek közénk? Itt két évtizeden átviseltek hadat ellenünk, látszólag fegyverek nélkül. De a megszületı magyar jogállam ellentámadást indít! Nem is akármilyet! Vámos György (Forrás: Internet, Magyar Hírlap)
(Forrás: Internet, Magyar Hírlap)
A váci rabtemetı halottai Az elmúlt bı másfél évtized során a szélsıjobb, a mérsékelt, önmagát néha konzervatívnak nevezı jobboldali erık olykor nyílt, olykor burkolt támogatásával megszállta, kisajátította magának köztereink, utcáink jó részét. A penetránsan antiszemita Prohászka Ottokár püspökrıl még Balogh Zoltán képviselı (Fidesz) is azt hiszi, hogy csak azért szerepel képe a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán, mert mi, a kiállítás tartalmáért felelıs történészek nem folytattunk kellı mélységő történeti kutatómunkát.
A kommunista diktatúra áldozataira kegyelettel kell emlékeznünk, mind a körülbelül háromezer emberre, akiket 1962-ig politikai okok miatt állítottak bíróság elé, ítéltek halálra és végeztek ki, vagy a börtönökben, internálótáborokban pusztultak el. D Teknıs Miklós
Ma gimnáziumok, közoktatási központok sora viseli Prohászka nevét. Történészként, egyetemi oktatóként a történelemhamisítás e megnyilvánulásai ellen nem sokat tehetek. Olykor szólni, írni próbálok. Véletlenül vettem észre csaknem egy évtizede, hogy emléktáblát avattak Vácott. Kutatni kezdtem az emléktáblán szereplık után, munkám eredményét a R. L. Braham professzor 80. születésnapjára kiadott emlékkötetben tettem közzé. Az emléktábla változatlanul ott díszeleg. A napilapok hírül adták 2001 ıszén, hogy a váci rabtemetıben befejezıdött a „kegyeleti-régészeti” feltárás, a halottakat az igazságügyi orvos szakértık azonosították. November elsején a kegyeleti parkká átalakított emlékhelyet csonka ökumenikus istentisztelettel avatták föl (a zsidó hitfelekezet, mivel nem kapott meghívást, nem képviseltette magát). A november 1-jei ünnep szónoka Dávid Ibolya igazságügy-miniszter volt. Az újságok „fél évszázadig jeltelen sírban nyugvó politikai áldozatokról”, illetve „politikai foglyokról” írtak. A diktatúra kezdete A napilapokban közzétett névsor 118 nevet tartalmazott. Közülük Hóman Bálint egyetemi tanár, történész talán a legismertebb. A meggyızıdéses nácibarát kultúrpolitikus vallás- és közoktatásügyi miniszterként 1939-tıl 1942-ig a Teleki-, a Bárdossy- és rövid ideig a Kállay-kormányban is mőködött. Hóman vitathatatlan történészi tekintélyével is legitimálta az antiszemita törvényeket is, amelyek ellen soha, mellettük többször is felszólalt. Hóman Bálint 1951. június 2-án hunyt el a váci börtönben. Rátz Jenı a nácikkal lelkesen kollaboráló Sztójay-kormányban miniszterelnök helyettes volt, Szálasi Ferenc nyilas „nemzetvezetı” pedig a Felsıház elnökévé nevezte ki. Mint azt a történelmi tényeknek megfelelıen népbírósági ítéletének indoklása is megállapította, Rátz Imrédy Béla és Ruszkay Jenı mellett a nácik harmadik miniszterelnök-jelöltje volt 1944. március 19-én, csak Horthy Miklós helyette is inkább Sztójay Dömét nevezte ki. A politikus 1952. január 21-én halt meg a váci börtönben. Nyilas államtitkár Szögi Géza 1939-tıl Szeged város nyilas képviselıje volt, a képviselıházban sorozatosan tartott antiszemita beszédeket. A Szálasi-kormányban, mint miniszterelnökségi államtitkár, Szıllısi Jenı miniszterelnök-helyettes jogi tanácsadója volt, és a kormányülések jegyzıkönyveit is ı vezette. A népbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítélte, de a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT), helyt adva védekezésének, hogy tényleges döntéshozatali szerepe a nyilas rezsimben nem volt, büntetését tíz év fegyházra mérsékelte. 1952-ben halt meg a váci börtönben. A mai jobboldali politikusok, publicisták szinte egyöntető véleménye szerint 1944–1945-ben elıbb a németek, majd az „oroszok” (bár pontosabb lenne, ha „szovjetekrıl”, vagy a szovjet Vörös Hadseregrıl beszélnének) szállták meg Magyarországot. A Vörös Hadsereg, pedig azonnal hatalomra juttatta a kommunistákat - legalábbis, ha elhisszük mindazt, amit például a budapesti Terror Háza Múzeumban”, az Andrássy út 60. alatt 2002. február 24-e óta látható kiállítás sugalmazni próbál.
A Népbíróság nem kommunista pártbíróság A valóságban a népbíróságok nem a Magyar Kommunista Párt pártbíróságai, hanem az antifasiszta erıket tömörítı Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot alkotó pártok delegáltjaiból álló bíróságok voltak. A váci kegyeleti emlékhely létrehozásában igen aktív (helyi) Független Kisgazda és Polgári Párt (FKGP) jogelıdjének delegáltjai éppen úgy ott ültek és szavaztak a népbíróságokban a kommunisták mellett, mint a Polgári Demokrata, a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt képviselıi. E pártok delegáltjaihoz késıbb az Országos Szakszervezeti Tanács által küldött népbírák csatlakoztak. A népbíróságok döntéseiket szavazattöbbséggel hozták, fellebbezni halálos ítéletük ellen akkor lehetett, ha a népbírák többsége az elítéltet kegyelemre méltónak találta. Ha a kérelmet elutasították, az elítéltet két órán belül, még aznap kivégezték. A NOT, mint fellebbviteli fórum azonos pártösszetételben mőködött, de tagjai szakképzett jogászok, bírák voltak. A népbíróságok ítéleteit a NOT az esetek jelentıs részében enyhítette. A népbírósági rendeletek, majd az ezeket összefoglaló és módosító törvény alapján pusztán a Volksbund-tagság, illetve a Nyilaskeresztes Párt-tagság is elegendı volt a börtönbüntetés kimondásához. A háborús és népellenes bőnöket, elkövetıket, a nácikkal kollaborálókat 1945 után Európa-szerte felelısségre vonták. Ha a halálos ítéletek, illetve a kivégzettek számát vesszük alapul, akkor Magyarországról elmondhatjuk, hogy körülbelül az európai átlagnak megfelelıen végeztek ki nálunk háborús bőnösöket. Körülbelül 40 ezer fıre becsülhetjük azokat, akiket 1945–1948 között letartóztattak, internáltak és népbíróság elé állítottak. Bár a népbíróságok hivatalosan 1950-ig mőködtek, 1948, a kommunista hatalomátvétel éve után már nem tekinthetık többpárti népbíróságoknak. 322 halálos ítélet A népbíróságok összesen 27 ezer emberre róttak ki hosszabb vagy rövidebb börtönbüntetést, 322 fıt ítéltek halálra és 146 embert végeztek ki. A háború utáni megtorlás áldozatai, közé kell számítanunk a körülbelül 200 ezer „népi” németet (volksdeutschen), akiket zömmel a mai Ausztria, illetve Németország területére telepítettek ki. A váci rabtemetıben 1945–1959 között eltemetettek emléktáblájának szövegét olyasvalakik fogalmazták meg, akik szerint 1945-tıl Magyarországon kommunista diktatúra volt, a rabtemetıben, pedig a kommunista terror politikai áldozatai alusszák örök álmukat. Arról, hogy pontosan mikortól is lehet számítani az „igazi”, „kemény”, „totális” kommunista diktatúra kezdetét Magyarországon, a kérdés szakértıi között nincs teljes egyetértés. De ha azt vesszük figyelembe, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapját Magyarországon 2001-tıl kezdve február 25-én rendezik meg, akkor a kommunista diktatúra kezdetének tekinthetjük akár 1947. február 25-ét, amikor Kovács Bélát, az FKGP fıtitkárát a szovjet belügyi hatóságok elhurcolták. A váci rabtemetı emléktábláján viszont nyolc olyan személy is található, akik 1945–1946-ban haltak meg. 10 érdemtelen név a táblán A váci rabtemetıben elhantoltak közül összesen 25 emberrıl (Hómanon, Rátzon és Szögin kívül) lehet tudni, mikor, milyen vádak alapján állították ıket népbíróság elé, és milyen ítélettel sújtották ıket. Ezt a listát három csoportra lehet osztani: I. az ártatlanok, II. a háborús és népellenes bőnöket elkövetettek mellett (ide összesen tizenhárom embert tudtam besorolni) egy tucat ember esetében a hiányos és/vagy ellentmondásos népbírósági iratanyag alapján nem lehet egyértelmően eldönteni, hogy jogosan ítélték-e el ıket. Az emléktáblán tíz olyan ember szerepel, akik semmiképpen sem érdemlik meg, hogy nevüket a valódi politikai foglyokkal együtt örökítsék meg. A legegyszerőbb esetnek Perényi Géza ügye látszik. A nyugállományú csendır alezredest 12 évi fegyházra ítélték, mert Budinszky László nyilas igazságügy miniszter rábeszélésének engedve, elvállalta Nógrád megye fıispáni tisztét, „életét fenyegetı kényszerő szükség nélkül” a nyilas rezsimben vezetı állást vállalt. A népbíróság 10 évi, a NOT 12 évi fegyházra ítélte. Mint a népbíróság elıtt kiderült, mintegy három hétig tartó fıispáni mőködése idején bőncselekményt nem követett el, de a népbírósági törvény és joggyakorlat szerint ítélete jogosnak, ha túl szigorúnak is tőnik. 1955. december 11-én hunyt el a váci börtönben. Mozgó vesztıhelyek Külön alcsoportba soroltam a munkaszolgálatos perekben elítélteket. Közülük elsı helyen Kreskai Józsefet lehetne „bemutatni”. Mint a 101/3-as munkaszolgálatos század parancsnoka, 1942 szeptemberében 215 zsidóval érkezett meg a keleti frontra. 1942. december 7-ig Kreskai századából már körülbelül negyven ember elpusztult. Mint azt Sallai Elemér rendır ırnagy 1946. április 8-án kelt feljelentı levelében megírta, Kreskai volt beosztottai közül a népbíróság már két embert halálra ítélt és ki is végezték ıket. Sallai szerint Kreskai századára a „vandál kegyetlenkedés és szisztematikus kiéheztetés” volt a jellemzı, mindezek következtében az egész század elpusztult. Kreskai századát „mozgó vesztıhelynek” nevezték. Végül 10 év fegyházra ítélték. 1954. január 6-án halt meg a váci börtönben. Rosenfeld János gépészmérnök a 109/15. sz. munkaszolgálatos század parancsnoka volt. A tanúvallomások szerint kemény, kegyetlen parancsnok volt, századából 16 embert vezényeltetett át büntetıszázadba, tizenöten közülük az elsı népbírósági tárgyalás napjáig (1945. július 12.) nem tértek haza. A népbíróság életfogytiglani fegyházra ítélte. A
népbírósági gyakorlatban példátlan és nyilvánvalóan jogsértı módon az ítéletet „jogerısnek és végrehajthatónak” nyilvánították. A váci börtönben hunyt el 1955. április 2-án. Fehér Béla Károly kórházi fıgyógyszerész 1944 októberében a miskolci Erzsébet Kórházban gyógykezelt munkaszolgálatosokat a Hadtest II. osztályánál feljelentette, majd a helyi nyilas pártszervnél is bejelentette, hogy a kórházban munkaszolgálatosok vannak. Pár nappal késıbb a nyilasok az összes munkaszolgálatost, kb. 35-44 embert elhurcoltak és kivégezték ıket. A miskolci népbíróság Fehér Bélát életfogytiglani fegyházra ítélte, a NOT fellebbezését elutasította, az ítéletet helybenhagyta. 1950. október 8-án halt meg a váci börtönben. Klippel Antal is beismerte tettét, a bíróság elıtt csak azzal védekezett, hogy elmebeteg és súlyos alkoholista. Klippel három, név szerint is megjelölt zsidót személyesen vitt be a nyilas rezsim idején a rendırségre, ahol ezeket az embereket megkínozták és valószínőleg ki is végezték. Legalábbis a tárgyalás napjáig (1945. augusztus 3.) nem kerültek elı. A népbíróság és a NOT is halálra ítélte Klippel Antalt, mégsem végezték ki. 1952. február 11-én halt meg. Epresi Béla asztalossegéd, mint a rákospalotai Kisegítı Katonai Alakulat (KISKA) egyik vezetıje a vád szerint a nyilas rezsim idején katonaszökevények, zsidók, kommunisták elfogásában vett részt. Több tanú is elmondta, hogy amikor lakásukat, házukat Epresi embereivel átkutatta, gyakran volt részeg, goromba. Gyurkovics István elmondta, hogy Epresi egy elfogott fél zsidó gyereket súlyosan bántalmazott, elszedte a nála talált értékeket, a gyereket, pedig elvitette. Kurlender Jenı azt állította, hogy tudja, Epresi vitette el a munkaszolgálatból megszökött fiát. Epresi Bélát a népbíróság 10 év kényszermunkára ítélte, az ítéletet a NOT helyben hagyta. 1951. november 27-én halt meg a váci börtönben. Baumann Gyula, mint a budapesti Wesselényi u. 69. sz. ház „viceházmestere” a vád szerint két társával a ház zsidó lakóit zsarolta, fosztogatta, feljelentette. 1948 júliusában, a váci börtönben meghalt. Machó József fodrászsegédrıl öt tanú is elmondta, hogy 1944 decemberében az Irgalmasok Kórházában nyilasokkal együtt razziázott. A nyilasok végül két embert elhurcoltak. Machót 1946. május 22-én a népbíróság nyolcévi börtönre ítélte, október 19-én a NOT büntetését 12 évre súlyosbította. Bóna Andrásról tanúk sora vallotta, hogy a Nagymezı u. 25.-ben, ahol házfelügyelı volt, a zsidó lakókat terrorizálta, lakásaikat fosztogatta. Stáhl Nándorné azt vallotta, hogy 1944. november 3-án, amikor elköltözött a házból, a vádlott azzal „biztatta”, hogy kár annyi holmit cipelni, úgyis a Dunába kerülnek, majd a férje télikabátját kivette a kezébıl. A népbíróság Bónát 1946. december 7-én négy év hat hónap börtönre ítélte. 1949. február 4-én halt meg a váci börtönben. Nánay Árpád szőcsmester 1944. május 13-án egy „ıskeresztény” főszerkereskedı, Holczreiter Béla zsidó származású feleségét feljelentette „zsidócsillag nem viselése miatt”. Holczreiternét internálták, majd deportálták és a népbírósági tárgyalás idıpontjáig, 1945. november 12-ig nem tért vissza. A népbíróság elsı fokon 15 évi fegyházra ítélte Nánayt, az ítéletet a NOT tízévi fegyházra mérsékelte. Nánay Árpád 1950. július 21-én halt meg a váci börtönben. Nánay Árpád szőcsmester 1944. május 13-án egy „ıskeresztény” főszerkereskedı, Holczreiter Béla zsidó származású feleségét feljelentette „zsidócsillag nem viselése miatt”. Holczreiternét internálták, majd deportálták és a népbírósági tárgyalás idıpontjáig, 1945. november 12-éig nem tért vissza. A népbíróság elsı fokon 15 évi fegyházra ítélte Nánayt, az ítéletet a NOT tízévi fegyházra mérsékelte. Nánay Árpád 1950. július 21-én halt meg a váci börtönben. Akik nem „politikaiak” Végigtekintve a névsoron az világosnak tőnik, hogy legalább 13 ember semmiképpen sem érdemli meg, hogy „politikai fogolyként” tisztelegjen emlékük elıtt az utókor. Náci- és Imrédy-barát kultuszminiszter, náci megszállókkal kollaboráló miniszterelnök-helyettes, nyilas államtitkár és fıispán, munkaszolgálatosok haláláért, embertelen szenvedéseiért felelıs századparancsnok, zsidókat feljelentık, fosztogatók, gyötrık, zsarolók neveinek semmi keresnivalójuk egy emléktáblán. Az Igazságügyi Szakértıi Intézetek Hivatala keretén belül dr. Susa Éva vezetésével mőködı szakmai csoport eredetileg Vác Város Kegyeleti Bizottságának az emléktáblára a következı szöveget ajánlotta: „1945–1962 között BV [büntetésvégrehajtás] intézményben (VOB [Váci Országos Börtön], Mosonyi utcai kórház és internálótáborok) elhalt és a váci rabtemetıben eltemetett háborús bőnösök és politikai elítéltek névsora”. A Kegyeleti Bizottság (KB) által megfogalmazott szöveg, amely ma az emléktáblán olvasható: „Váci Rabtemetı, az 1945– 1959 között itt eltemetett politikai foglyok névsora”. Mint látható kihagyták a „háborús bőnösök”-et, az arra való utalást, hogy a VOB rabtemetıjében eltemetettek közül többeket más börtönökbıl, internáló táborokból szállítottak elhalálozásuk után Vácra. A KB tagjai ezek szerint tudták, hogy háborús bőnösök, náci kollaboránsok és nyilasok is szerepelnek emléktáblájukon. Aktuálpolitikai döntést hoztak, elvakultan antikommunista meggyızıdésüktıl vezéreltetve. A kommunista diktatúra áldozataira kegyelettel kell emlékeznünk, mind a körülbelül háromezer emberre, akiket 1962-ig politikai okok miatt állítottak bíróság elé, ítéltek halálra és végeztek ki, vagy a börtönökben, internálótáborokban pusztultak el. De nácikkal kollaborálókra, nyilasokra, tömeggyilkosokra nem. Utóbbiak nevének feltüntetése bármilyen emléktáblán a kommunizmus valódi áldozatai emlékének meggyalázza és nem utolsósorba történelemhamisítás. (Forrás: NÉPSZABADSÁG ONLINE)
KÖZÉRDEKŐ KÖZLEMÉNYEK LEGYEN EZ AZ IDİSZAKONKÉNT MEGJELENİ KIADVÁNY ÖSSZETARTÓ, ERİSÍTİ ÉS EGYMÁST SEGÍTİ KAPOCS A VOLT MAGYAR POLITIKAI FOGLYOK KÖZÖTT. SZERETNÉNK, HA MEGÍRNÁTOK AZT IS, HOGY MI A VÉLEMÉNYETEK A SZÖVETSÉG MUNKÁJÁRÓL. A VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELİK FELADATÁNAK VÉGZÉSÉRİL. VÁRJUK A TERÜLETI SZERVEZETEK ÉSZREVÉTELEIT, BESZÁMOLÓIT A HELYI PROBLÉMÁKRÓL, EGYÉNI SORSOK ALAKULÁSÁRÓL. FELHÍVJUK FIGYELMETEKET, HOGY A SZERKESZTİSÉG NEM MINDEN ESETBEN ÉRT EGYET A MEGJELENT CIKKEL. BE J EG Y Z É S F İ V ÁR O SI B IR Ó S ÁG : 1 4 . P K. 62 . 8 60- 1 9 90- 5 4 SZ ÁM L AS Z ÁM U NK: E RST E B AN K 1 1 60 0 00 6- 0 0 0 00 0 00- 2 15 2 83 1 2 HONLAP: www.56osszovetseg.hu EMAIL:
[email protected] FELELİS KIADÓ FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ SZERKESZTİSÉG KÓSA KATALIN-LECHNER FERENC 1051 BUDAPEST, NÁDOR UTCA 36 VI. EMELET
MÉG NEM ELÉG!
Nem elég megborzongni, de lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, de mindig égni kell! És nem elég csak égni: fagyot is bírjon el, ki acél akar lenni, suhogni élivel. Nem elég álmodozni. Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el; jövınket - tudni kell! Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsınek, elıl indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer. Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: - az értelem! Mit ér a hővös ész?! Több kell: - az érzelem! Ám nemcsak holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég - a Világért! Több kell: - a nemzetért! Nem elég - a Hazáért! Több kell most: - népedért! Nem elég - Igazságért! - Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!
