majd szembesíted ezt a történetet. Hazugság és pontos tükörkép.
Hiányáról pontosabban Amikor találkozásokról beszélek, semmit sem mondok el ezekről a találkozásokról, mert semmit sem mondok el a körülményekről, furcsa szeméremből letakarom a képet a képről, és az unalmas leplet mutogatom kihívó magakelletéssel. Pedig annyira mégsem szerethetek bele a jelzőimbe, hogy elfelejtsem, mire aggatom ezeket a jelzőket, ezeket a fényes, tűzveszélyes karácsonyfadíszeket. Ha őszinte akarnék lenni, akkor nem az utánagondolásokról kellene beszélnem, hanem a kezdődő kopaszság észrevételéről, mint valami érzékletes hiányáról, az érzéklet hiányáról pontosabban, és arról, hogy hol álltam éppen én, és hol állt ő, akiről csak annyi nyomasztó semmiség tudható, amit magamról is könnyen megosztok bárkivel, ami nekem fontos, de másnak figyelem az esti olvasmányra, amit csak a szép kötése miatt veszünk a kezünkbe.
26
27
Ha őszinte akarok lenni, épp arra kellene válaszolnom, hogy őszinte akarok-e lenni; ám ha úgy döntenék, hazudni fogok – vagy döntés nélkül ismerném be hazugságomat –, az eredetibb volna-e vajon.
28
Férc Úgy, mint aki kész partitúrával bolyong a mindennapok díszletei között, mint aki tudja, már csak meg kell találnia azt, akire olyan tökéletesen illik a szerep, mint angol öltöny angol férfiakra. Úgy, mint akinek kötelessége, és nem passziója a magára szabott feladatok elvégzése. Akinek napi rutin, hogy megtanuljon boldog lenni, vagy megtudja az okát, miért nem az. Mint akinek minden vágya az, hogy hitelesen mondjon ki torokszorító közhelyeket. És ha valaki elém került, akit megfelelőnek találtam a cél nélküli feladatra, időközben elveszett a szövegkönyv. Hiába vágytam arra, hogy tökéletes konfekciót szabjak haute cotoure, csak a fehér férc nyűgözött le.
29
Titkos élet
Soha élet
Milyen szépek a józsefvárosi homlokzatok!, mondta, és összességében tényleg nem hazudott. De épp az a szürke, az az egyenetlenül olyan, amire mutatott, nem volt szépnek mondható. Mert lehet-e szép a forma szín nélkül? A reliefeken gondtalan gyerekek játszanak, úgy, mint amikor még minden elképzelhető, de legfőképp a remény a jóra. A nem várt beteljesülés izgató közelsége. Aztán mégis úgy maradnak mindahányan. Továbbra sem kíváncsiak a titkos életemre.
Soha életemben nem tudtam történetet írni, mondta. Csak kamaszos kitöréseket, az én bántó közelségével. Ezen a közelségen az sem segített, ha harmadik személyben beszéltem, vagy a mondatok végére illesztettem: mondta. A távolságot azonban a nyelv sohasem: csak a történet hozhatta volna el, amihez nem volt érzéke.
30
31
Ennek a szépségnek Nem a test szólal meg a vágyban, nem a hús, de nem is a szellem. Voltaképpen a test is olyan, mint a történet: úgy vágysz rá, hogy nem csak neked nincsen közöd hozzá. A vágynak mindig a szépség az oka, de ennek a szépségnek nincsen köze ahhoz, aki viseli. A szépség oka nem a gondolatok tetszetőssége, de nem is a test szimmetriája. Más, és nem tudod, mi, így lesz mítosz. Csak abban vagy biztos, hogy a szépségnek semmi köze nincs ahhoz, aki hordozza. Ezért, mint a történet, olyan.
34
MÁSOK SZERELME
Férfiakról Mindent el akarok mondani, amit tudok a férfiakról, de nem tudok róluk semmit. A férfiakról, akiknek olyan a látványa, mint egy seb, akiknek a szépsége rést üt a hétköznapok biztonságos rutinján. Férfiakról, akiknek épp úgy nincs közük a saját szépségükhöz, mint a szépségük által ütött sebekhez. Férfiakról, akiknek nincs közük saját magukhoz. És nőkről, akiknek nincs közük saját történetükhöz: a férfiak szépsége által életükön ütött sebekhez. Hajtincsekről kell beszélni és a kopaszodás első, alig észrevehető jeleiről, napbarnította vádlik szőréről, a férfiak érdesen durva arcbőréről, amin átátüt a csak közelről egyenetlen, de karnyújtásnyi távolságból már lenyűgöző látványt nyújtó borosta. Az időt mint távolságot megmutató himlőhelyek nyomáról kell beszélni és az anakronisztikus, gyerekes pattanásokról, a farkasbőr durvaságáról és a tűzfoltok titokzatos mintázatáról, az ádámcsutkák rettentő érdességéről és az elhízott, meleg húsról. 37
Migrén És majd jönnek, jönnek az összes férfiak, akik valaha nem kértek belőlem. Akiknek soha nem tudtam elég okosan felkínálni magam. Úgy jönnek, mint egy álom, és nem fogok felébredni belőlük. Nem lesz nyálfolt a párnán. Jönnek, és kedvesek lesznek, odaadók és szellemesek, mint egy premierparti füstös csillogása egy nyüzsgő étteremben, amit soha nem tudtam tisztán megfigyelni. Hiába voltam ott, jelen, mindig elkapott a migrén, a megbocsáthatatlan. Én nem értem a színészeket, hogy nem fáj folyton a fejük. Hogy mindig van kivel szeretkezni, magányuk csillárdísz csupán. Hogy csábításuk nem ígéret: önmaguk, és nem tör rájuk a kiszámítható hányinger a döntő pillanatban.
51
Saskia
Utó
Mikor megismerte Saskiát, kétségbeesetten jegyezte le a naplójában, hogy akkor ő már soha nem lesz szerelmes, reménytelen? Nem az ölelés hiányzik, és még csak nem is a vonzalom: az minden ellenkező híresztelés ellenére megmarad. És nem is az időszakos kaland. Én soha nem voltam hippi. Csak férjekkel szeretkeztem, és nem másokéval. Én nem tudok csábítani, nem értek hozzá. Vonzalom vagy nincs, vagy elárulom. A csúnya lány Esti vonatán. Évek után is bámulatos a szégyenem. Mint egy ex-hippi nagymama, együttérző felháborodással figyelem, aki voltam. A régvolt tévedések máshogy élesebbek. A régi hiányok helyén a hiány emléke: más hiány. Minden név álnév: eltakar. Megtalálni Saskiát nem a következő találkozásokat semmisíti meg. A megelőző találkozások hiányára vet új fényt. Árnyat.
Újakba már nem szerethetek. Csak a régieket számolom. Az eredmény mindig más és más. Piszkálom őket, mint a parazsat, mint egy halott hasonlatot. Van szerelem, ami nem jut el a szájig. Nem is akar eljutni oda. Pedig hányszor mondtam ki a nevedet. Hányszor rosszul.
52
53
Elő
Egy harmadik
A vágy nem logika. De kombináció. Noha a vonzalommal számolni nem lehet, azt mégis egy-egy művelet okolja. Nem a szerelmes számol: a képlet eredménye ő. Csak a viszonosság nem jósolható.
Ahol két ember jelen van, ott egy harmadikról beszélnek. Ezért minden szerelem egy régi szerelem megosztásával kezdődik. Két ember bizalma egy harmadik árulása. Ezért reménytelen az első szerelem, mert nincs kiről beszélnie.
54
55
Tiltott szavak
A szavak árulása
Valójában nem lennék anya. Kínos kötőszók! Fordítani gyereknyelvre mindent. Figyelni, hogyan rakódik por a szegletekbe. Portalanítani. Mire beszélgetni tudnánk, kirepülnek, mint egy halott nyelv ismeretlen hasonlata. A felnőttélet öröme: koffein és alkohol. De aki örül neki, nem lehet még felnőtt. Egyre több kavics. Kitalált egy szót: mutállak. Hogy ne kelljen gondolkodni számon és személyen.
A megcsalásnak nincs története. Mindig megtöri a csalatotté. A csalás árulása kölcsönös, tudatlanság sincs, csak megkésettség. A szeretkezés színjáték. Testek elhallgatása, nem csak előzőeké: a jelenvalóra gondol, de máshogyan. Szilánkos időm ez: aláhulló korpa. Ahogy időt lopok titkos életemre. Ez nem szerelem, nem emlék: ez beszéd mindazokról. A migrén tesz nővé. És a hisztéria. Minden másom olyan férfias. Titkos életem: fólia. Számomra is meg-megfejthetetlen.
64
65
Hátsó ajtó
A világ szeme
Ha ránézek, szorít az életem. Kínos középkor! Bezárul minden ajtó négy után. Én nem hiszek a közhelyekben, mégis látom azt, hogy szűk szobában él, ám az albérletért kárpótol a részegítő köztes állapot. Folyamatos szerelem. Legyél gyerek. Bár lennék ő, nem kéne így okosnak lennem – nem kárpótol, nincs mondat, ami így vigasz. Szeretnék megmegállni, udvarolni úgy, ahogy nekem kellene másneműeknek.
A nő csupa lyuk, de nem úgy, ahogy vélik. A nő hiány: a magassarkú cipők vonaláé, a szőré a lábon és a hajlatokban, ez tesz nővé a világ szemében. Szép férfiak! Szépségük valódibb: nem igényel gondozást. Ezért, hogy nővé a távoli férfiak tesznek. Szégyen, hogy így beszélek. Hogy a nő viszony, a férfi változás.
66
67
