HETj
FORPITASOK és kiadóhivatal V I I I . . Rökk S z i l 4 r ö . n r „ u
,k
..
H A D R I K
A N N A
i
Gmehling
Hermann
F e l t ű n ő
császári és királyi udvari szállító
bőr- és bőrbutor-gyára. fiőr^éfiefi,
papírkosarait,
támlányofi,
fiályha-ellen-
2Öfi,
mappáfi.
S j é f i e f i bőrrel
j{égi
I
olcsó
I
!
árak
!
A z ország legnagyobb czipőgyára:
„TURUL"
nád-
bevonatnafi.
czipőgyár részvénytársaság
BUDAPEST, VII., DAMJANICH-U. 6.
központi
főraktára
Budapest, Kossuth Lajos-utcza 14—16. szám.
175 Ifrt
Női füzöeAgn ozipö, f e - | 0 U kete és / f r f szines £111
NÖI ' gombos czipö ^
Ifrt
NÖIfüZÖB f czipö 1 box-Calf (J
czugos O 8 0 Férfl 0 czipö.bo- / , , hegymá- ^z.x rltott és / frt szó czipö y ílí sima
Férfl J füzös n box vagy£l chevreau |
25 •frt
Fekete • nöi i félczipő £
női Q 5 0 SS* /frt
Ifrt
Női 0 félczipő / x - i szines £1(1
Női szUrke4 vitorlavászon • frt félczipő | l l l
Férfl vitorlavászon szürke félczipő
120 Ifr
Nöi ' félczipő gummlval
130 Ifrt
Fekete és m nn színes füzőslUU czlpok 1, , leánykák Ifft részére
Fekete ée a ezinee gom-i 1 bos czipö / . , leánykák / f i t részére —"
Fekete és szines fü- J zös vagy 1 gombos ée gyermek- | felczipö jebb
Nöi eza- • lonczlpö lakk- v. zergebör
150 [frt
cJÍi
w
frt
<3*
K Ü L Ö N L E G E S S É G !
„Goodyear Welt" American b o o t s ! Elegáns, tartós, kényelmes és olcsó. Csak Kossuth Lajos-utcza 14—16.
H A
Ő S Z Ü L
A
H A J A ,
HASZNÁLJA A HÍRNEVES
Ára 2 korona mely nem
Kapható egyedül
Ára 2 korona
| Stella^vizet fest, hanem
a h a j eredeti
színét
adja
Zoltán Béla]
O c s á s z . é s kir. f e n s é g e József f ö h e r c z e g udvari
^
vissza.
gyógyszertárában. szállítója.
BUDAPEST, V., SZABADSÁG-TÉR, SÉTATÉR-UTCZA SARKÁN
ZONGORÁK E S PIANINOK a világ első
gyárai-
ból valamint a párisi világkiállításon kitüntetett saját készítmélesz és egészségét ezáltal csak megerősíti, ha PILULES APOLLO-t használ. Ennek hatása a növényből nyert »Vesiculosine«-ben rejlik. Ezek, az orvosok által jónak talált pilulák karcsúvá teszik a termetet és nem hatnak kedvezőtlenül az egészségre, mint sok más készítmény. Nem hajtanak, hanem közvetetlenül hatnak a táplálkozásra és a zsiranvagsejtekre. A túlnagy elkövéredés gyógyításán kivül e PILULES APOLLO-k szabályozzák a test funkcziőit, meglfjitják az arczvonásokat es a testnek visszaadják a rugékonyságot és az erőt. Ez minden nő titka, ki karcsú és fiatal testalkatot akar. A PILULES APOLLO-k maguk magi mindkét nem számára, még a legkényesebb természetüeknek is, k e l l e m e s e k és n e m á r t h a t n a k az egészségi ' Te. A körülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni és a tényleges eredmény állandóan megmarad. (Tiörvény védi.) Üvegje utasítással 6 korona 4 5 fillér, bérmentesen, utánvéttel 6 korona 7 5 fillér. J. R Ratie gyógy sz. 5. Pas. W e r d e a u , P a r i s IX. — Egyedüli F jr.ií raktár a . Magyarország ... a.. n , , n J. és Ausztria r é —,— s z é r e . TÖRÖK gyógyszerésznél B u d a p e s t , Király-utczaa 12.
Karcsú
nyek (közöttük jókarban lévő átjátszottak is) ez időben legszolidabban tók
vásárolha-
KERESZTÉLY
SÁNDOR
hírneves
zongoratermében.
XSL.
r
MESJELEN MINDEN VASÁRNAP.
A
—
A
T
kor. 2 0 . — •
Félévre
>
10.—
Negyedévre
>
5.—
ft1
V ft.
T
1 — ^
II—1I 1H;
A
Előfizetési feltételek : Egész évre
24/754.
Í9Ö4.
évfolyam.
ft.1
ft.1
1 m,
V J
POLITIKAI ÉS IRODALMI
Egyes szám á r a 40 fillér.
SZERKESZTI K I S S
Budapest,
Krónika.
Jenny Gross. — junius
10.
Jenny Gross a németek nagy színésznője volt; a napokban temették el, mint a kutyát. Pályatársai közül néhányan koszorút tettek koporsójára, de a szinészegyesület hivatalból és orvul levágatta a koszorú szalagját: ne kompromittáltassék a színészet nagy és megközelíthetetlen erkölcse az olyan koporsón, mint a Jenny Grossé. Mert Jenny Gross erkölcstelen életet élt. A nagy Németországban, ahol mindent alaposan megfontolnak s a legradikálisabb szillogizmus utján jutnak a köznapiság és a példabeszéd bölcseségére, ezt az eljárást is meg tudják okolni. A szinészi pálya is becsületes pálya, aki tehát választja, becsülje meg magát. Jenny Gross nem becsülte meg magát, pályatársai pedig nem szankczionálhatják a maguk tiszteletével a fölfogást, hogy a szinész-' nőnek több szabad, mint más nőnek s eszerint a színésznőnek nem dukál akkora porczió a női becsületből, mint más uri dámának. Hamarosan és igazságosan nem tudok számot adni, hogy Jenny Grossnak hány szeretővel volt többje, mint annak a színésznőnek, aki ha ma meghal, még kap végső tisztességet a pályatársaitól. Azt sem tudom, vájjon a német szinészegyesület alapszabályaiban meg van-e szabva a szerelmi maximum, melyre a szinésznő pályatársai közbecsülése mellett jogot formálhat. Azt sem tudom, hogy ez a maximum milyen arányban áll a mai színésznőknek engedélyezett társadalmi latitude-del. Adatok dolgában tehát igen szegény vagyok, de tudom, hogy a németek annál gazdagabbak morál dolgában. Nálunk ellenben a doloj* megfordítva áll. Nálunk sok az adat és igen fogyatékos a morál. Nem tudok esetet, hogy szinésznő meglakolt volna immoralitásaért; minden erre való kísérlet fényes rehabilitáczióval végződött. S engedjék meg, hogy örüljek s csak a mi morálunk' bensőbbségét lássam a türelemben az immoraiitás iránt. Jogczimem van rá: soha színésznőnek nem udvaroltam s mindig azt vitattam, hogy színésznőnek sincs több megengedve, mint más nőnek. Nem áll, hogy a művészet heve és szabadsága okvetetlenül kloáka után kívánkoznék, s hogy például a bűn ismerete a szinpad számára szükségesebb, mint a szűziesség ismerete. Hogy valamint Macbeth sze-
Szerkesztőség és kiadóhivatal :
r—|—1
II
BUDAPEST, VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz.
1 ft.
SZEMLE.
hó
Hirdetések f e l v é t e l e ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza
JÓZSEF.
junius
Szám.
12.
—
mélyesitőjének nincs szüksége rá, hogy előzőleg királygyilkosságban gyakorolta legyen magát, azonképen a franczia bohózatban szereplő hölgyeknek sincs égető szükségük arra, hogy a cocotte-mesterséget von pick auf kitanulmányozzák. Szóval, azt vallom: hogy a szinésznő nemcsak lehet tisztességes úrinő, hanem hogy ugyanolyan arányban valóban tisztességes, mint a többi nő, a herczegnőtől a cselédig. Ezt a tételt, ugy-e bár, meg is lehetne fordítani? De nem fordítom meg. Hihetetlen, hogy a modern fölfogásban mekkora a hebehurgya képmutatás. Ha akármilyen uriasszonynyal szemben a szkepszis nélkül való tiszteletnek adok kifejezést, okvetlenül akad, aki ostobának tart. A pletykák, az újságok, a törvényszékek polczai tele vannak botrányokkal, polgári drámákkal és a legjobb körökből való disznóságokkal. És hirt és csodálatot nem a pletykák és botrányok keltenek, hanem a tisztesség és megközelíthetetlenség. Hogy X-né őnagysága megcsalja urát, azt csak állítanom kell, de hogy Y-né nem csalja meg az urát, azt már bizonyítanom is kell. Igy van ez nálunk, igy van Németországban és igy az egész művelt nyugaton. S ugyanaz a szkeptikus gondolkodás és ripők előitélet a polgári társadalmat mégis azonosítja a moralitással és tisztességgel, mig aki rajta kivül kerül, azt lenézi és megveti. A kis szinésznő, a nagy művésznő, ha nem is más, mint a többi, mégis konczessziókra szorul, hogy olyan lehessen, mint a többi. Egy átlagból való a többivel, de a polgári fölfogás fölruházza kivételes erkölcsi szabadsággal, hogy legalább a szabadság dolgában különbözzék tőle. Hogy pedig a szabadsággal valóban nagyobb mértékben élne, éppen csak a nyilvánossága bizonyítja. A szinésznők a publikum szeme előtt élnek, ha végigkocsikáznak az utczán, mindenki megismeri őket. Ha egy-egy viszonyukat titkolni akarják, akkor hétszázezer ember előtt kell bujkálniok, mig őnagyságának csak ismerőseinek néhány tucatjától kell óvnia féltett titkát. Ez azonban optikai különbség csak s még nagyon kétséges, hogy száz szinésznő és száz polgári nő között erkölcs dolgában van-e különbség vagy nincs S ha Jenny Gross ugyanilyen életmód mellett egy szatócs elvált feleségeképen hal meg, az ő köre megadja neki a végső tisztességet, mert akármilyen volt is, a nagyvilág nem tudott róla. A Jenny Grossok kalandjain ellenben az erkölcsi társadalom szeme kíváncsian és követelően függ: botrányt akarok, érdekességet akarok. Még mindig a régi embereddel vagy? Mikor lesz már műsorváltozás? A művészet iránt való érdekiődés ürügye alatt 1
,374 a polgári erkölcs pornográfiája valóságos kultuszt csinál a művésznő pikáns viselt dolgaiból s eszeágában sincs életében elriasztani őt a morális felháborodással. Ellenkezőleg, mindenünnen hangzik a biztatás: csak előre, neked minden szabad, mert művésznő vagy, épp ugy tapsolnak, ha éled világodat, sőt még jobban, mert ez érdekessé tesz és elvonja a figyelmet rólunk! Nem egészen kicsi dolog ez, különösen minálunk, ahol semmi sem szervezkedik annyira, mint a házasságpótló intézmények. Másutt sem tisztább az erkölcs, de az erkölcstelenséget nem szigetelik ugy el foglalkozás szerint, sőt foglalkozássá, mint minálunk. Én a franczia és az angol léhaságot becsületesebbnek tartom, ahol a nőről, mint nőről formálódik ki a fölfogás, mig nálunk kipéczézik a színésznőt, hivatalnoknőt és a nevelőnőt, ezeket fölruházták az erkölcsi szabadság rabbilincseivel s ezzel mintegy azt deklarálják: a többi pedig arra való, hogy feleségül vegyék. Csúnya és gyilkos ez a liberális kiközösítés s ami igazság benne van, az utólag áll elő, a polgári társadalom nyomása és a kiközösítettek daczos elkeseredése következtében: tehetek, amit akarok, nincs tehát mód a meggyőzésre, hogy nem teszem, amit elvárnak tőlem. A Jenny Grossok pedig megöregednek, vagy meghalnak. A szépség multával elvonják tőle a konczessziót visszafelé is és megvetett, kilökött teremtésekké válnak, mivel nem vétkezhetnek többé. A hites tisztes asszonyok meghúzódnak a nagymama-székben s kiszáradt erényük kötőtűkkel szurkálja a szerencsétlen másikat, aki épp oly méltósággal tudná megülni ezt a széket, ha valakinek eszébe jutott volna, hogy feleséggé tegye, mielőtt anyává tette. K. T.
Hajók. Boldog az ember, kinek a szíve Könnyelmű, léha s üres a lelke. Olyan az éppen, mint az a sajka, Amelynek nincsen súlya, se terhe. Az élet zúgó, nagy óézeánján Gondtalan kedvvel tánczol, repül, S ha útját állná valami zátony, Átsikamlik a rejtett sziklákon : Sértetlenül. Ámde jaj annak, ki teli szívet, Mélységes lelket hozott a földre! Olyan az, mint a nehézkes gálya, Mely drágasággal van teletöltve. Dús rakománya, kincse lehúzza, A tengert mélyen járja, szeli, S az első zátony, melyre balsorsa Viharos szárnynyal reásodorja: . Összetöri.
Jörgné Draskóczy Ilma.
\
Az oszákai férfiak. Irta: CHOLNOKY VIKTOR.
.Napkeleti és napnyugóti' mese az oszákai férfiak története. Mese, mert csak olyan helyen történhetett volna meg, ahol a Napkelet és a Napnyugot nemcsak érintkezik, hanem egygyé is olvad, egymásba hasonul, ahol valami csoda folytán uj szabású emberek, uj stilusu lelkek keletkeznek, ahol nyugoti gondolkozású, hideglelkü férfiak meg tudnak halni a legkeletibb, legostobább babonáért, ahol a legforróbb, legkáprázatosabb fantázia a nyugoti számítás és hidegvérű cselekvés szürke ruháját ölti magára . . . Nincs föld, ahol az ellentétekből harmónia keletkezhessék, nincs égalj, amely egyszerre legyen forró és hideg, nincs emberi lélek, amely a tomboló őrület pillanatában a nyugodt fontolás tettét kövesse el, nincsen Oszáka s az oszákai férfiak története csak mese. Nekilódult fantázia szülöttje, amelyet feljegyzőjének sánta tolla alig bir követni, a folyamán sokszor adós marad a megokolással, a ragyogást csak fakult színekkel tudja visszaadni. •
I.
Kóbé és Szakái között, zárt öbölnek a sarkában fekszik Japán legnagyobb szigetén Oszáka városa, amelynek a férfiairól az a közmondás járja egész Japánban, hogy gyávák. A közmondások mindig hazudnak és mégis mindig igazat mondanak, mert a néplélek általánosító szokásának a rövid, axiómás felvillanásai. Amikor Japán középkora véget ért s a kétkardu kszátriák hatalmas kasztjának ereje megtörőben volt az elhatalmasodó nagy dinaszták előtt, Oszákában a kszátriák mind megölték magukat — egynek a kivételével. Ennek az egynek a lelke — beteg, törődött, bár fiatal testben lakó lélek — előbbre látott a többinél. A senyvedő test nyughatatlan, nem tud helyben maradni,- mintha ő meg az egészsége eltévedtek volna egymástól, szüntelen keresésre, összetalálkozásra vágyik; Naászogó is félig gyermek volt még csak s már nem tudott otthon maradni, valahova messze, oda vágyott, ahol talán az egészsége vár reá. A nagy Tai-nan szigetére vetette a sorsa, ott találkozott össze európai hajósnéppel, amely Formózának nevezte azt a földet. Oszakában senki sem tudta, hogy a fiatal kszátria, az oroszlán-, kasztnak ez a beteg, fáradt ivadéka mit beszélt a franczia misszionáriusok közvetítése révén a bagórágó kékszemüekkel, de talán azért, mert a beszélgetés nagyon czifrán ment, — franczia barát fordította le kinai nyelvre Tong-csöngnek, a tolmácsnak, az meg a maga sziszegő, kinai orgánumával adta tovább tört japáni nyelven Naászogónak — a beteg farkaskölyök még betegebben érkezett haza Oszákába. Nemcsak a vállatövénél szúrta már valami, amikor lélegzetet vett, hanem a szemének is valami baja támadt. Nem tudott vele oda nézni, ahova akart, valahova a szemhatár fölé meredt mindig, oda, ahol a Fuzijáma tűzhányóhegye csak mint valami ködkisértet rajzolódott le a sötétkék égre. Mintha azon túl keresne valamit, mintha ott mást, ujat látna, nem a Dáj Nippont, hanem valami mesébe való uj japáni országot. . . Amikor az oszákai kszátriák esti, utolsó összegyülekezésükben eltökélték a diadalmas halált, akkor is csak a fejével bólintott, hogy jó, ő is meg fog halni, de a szeme akkor sem mozdult, ott függött.a Fuzijáma füstfelhőjének a szerterepedező ködén. S mintha az a fekete közepü, halványsárga mandula belátott volna a szemhatár pereme alá is' s onnan verődött volna vissza a fény a szeme-
,375 bogarán, Naászogó pupillája elkezdett vöröses-sárga fényben világitani. A Fuzijáma kráterének a fénye volt az? Vagy a láz belülről előtörő zsarátnokheve? Avagy a felkelő nap igazi felkelésének első hajnalhasadása ? Vagy pedig az első értőnek, az Idők első látójának, a haldokló prófétának érzékien is megjelenő lelke? Ki tudja. Hajnalban az oszákai kszátriák nyolcz dobosa veszett rohanással járta be a várost. Óbégató üvöltésük, dobjuk tompa bufogása hirdette, hogy itt a kikötött idő, amikor a kaszt azzal győzi le a mikádót, hogy mind a maga kezétől hal diadalmas halált. S nem volt Oszakában kszátria, aki akkor nem emelte volna bambusznyelü, vagy csontfogantékos kardját, hogy kiomló belével tanúskodjék arról: a mikádó győzhet, de szolgahada csak holt embereken diadalmaskodik. Hajh! Nagy diadal napja volt az! A kszátria aszszonyok sárgába öltöztették a gyermekeiket s kivitték a Niohau dombja lejtős oldalára, hogy ott eregessenek vörös sárkányt a győzelem ünnepére, mert minden kszátria meghalt a maga kezétől. A hősök hőse, Tiomoku, az öt láb két hüvelyk magasságú óriás egyszerre döfte mindkét kardját a testébe. Hogy kétszer legyen átkozott a mikádó, aki meg akarta törni a harcos kasztnak a hatalmát. A szakáji kszátriák, akik csak a maguk istenének az ünnepnapjára határozták el a meghalást, apró, háncsfedelü hajókra keltek és az öblön átvitorláztak Oszakába, hogy eltemessék a halottakat. Mert kszátriát csak kszátria temethet el. Négyszáz és hetven meg nyolcz volt azoknak a száma, akiket betakargattak fehér selyem szemfedőbe, A négyszázhetvenkilenczedik holttest láttára aztán egyszerre mindnek a kardja markolatára szaladt a keze. A Naászogó holtteste feküdt előttük — seb nélkül. Csak az ajkán volt valami kis véres tajték; a szeme akkor is nyitva volt s nézte a Fuzijáma égretörő, a keleti szél nyomása alatt nyugot felé elhajló füstoszlopát. És még akkor is ott volt az a jövendőmondó fény a szemében. — Gyáva volt! — hördült fel a Szakáiból való Mokumi. — Ez az ijedés tajtékja a száján, —• rebegte a másik. — S a szeme most is nyugotra néz, ahonnan a fehér ördögök jönnek,. — susogta a szintén szakáji Nokumó. Mert akkor nagyon gyűlölték még az idegent Japánban. S az első idegenbarátnak, az oszákai Naászogónak a holtteste bizony a rizsföld szélén rothadt el az árokban. Egy irgalmas saskeselyű vájta ki a szemét, hogy ne nézzen, vele többé nyugot felé. Az országot pedig kezdte bejárni az a hir déltől északig, hogy Oszákában egy kszátria gyáván halt meg. És a hirnek a szárnya Japánban is délibábból van szőve, hogy minden embernek mást mutogathasson. Évek múlva már nem egy kszátriáról beszéltek az emberek, hanem kszátriákról s ahogy telt az idő, a gyáva tettre mindjárt csak Oszákával kezdtek példálódzni, Igy kövesedett meg a közvélemény, igy született meg a közmondás: — Az oszákai férfiak gyávák. . . . Ez a Napkelet. II. Most jön a Napnyugot . - . Nem a kszátriák harczos kasztja adja ma már Japánnak a katonát, hanem a hadkiegészítő parancsnokságok. S nem a családfő vezeti a csapatokat, hanem ezredes és tábornok. Amit Naászogó megtörő szeme csak álomnak látott, az valóra vált: a nyugoti szokás, a nyugoti műveltség megérkezett Japánba, a gyűlölt idegenből, a kékszemü-
ből, védelemre, daczra kész barát, fegyvertárs lett. S a negyedik gyalogezred hadkiegészítő parancsnoksága Oszákában van. Ott, ahol gyávák a férfiak. És nem dobosok buffogó dobja, nem hirhordók veszett rohanása, óbégató üvöltése hivja többé harczba a férfiakat, hanem fekete nyomással koczkákra osztott papiros; nem riadozva verődnek csoportba a kétkardu harczosok, hanem motyójukat összeszedve állítanak be a kaszárnya udvarára a katonakötelesek. Még a Fuzijáma is, mintha uniformist hordana, a kúpja mindig egyformán füstszürke, a füstje pedig változatlanul mindig olyan kék, mint a minőnek a kszátriák pusztulása idején a távoli hegyek látszottak. A középkornak vége van, Oszáka nem a közmondás városa többé, hanem a kaszárnyáké; a hadkiegészítő parancsnokság, épülete szabályos koczkáival majdnem a színpadias Kelet világába erőszakolja bele a mellette épült kis buddista templom kőből épült, de bambuszstilü apró arányait. Itt van a ma. Oszáka hadkiegészítő parancsnokság s az »anyag«, amelyet a japáni hadseregnek szolgáltat, kitűnő. Mert ma már a katona nem bátor és nem gyáva, hanem fegyelmezett vagy fegyelmezetlen. S az oszákai katonák mind jól tartják a fegyelmet, hamar beletanulnak az európai fegyverfogásokba, beletörődnek az európai ruhába s nem lázonganak az idegen szokások ellen. Csak a hajdani kszátriák utódaiban forr fel még néha az indulat minden ellen, ami idegen. De ők is maguknak tartják a haragjukat, nem mutogatják — hiszen az oszákai férfiak gyávák. Omákubói, a kszátriák utódából is csak akkor tört ki hangos' szóval az idegengyűlölet, amikor a kaszárnyába megérkezett a mozgósítás hire. Megyünk az orosz ellen. Akkor sem volt valami hangos ez a szó, Omáku csak ugy félig susogva, félig dörmögve szólt oda a glédában mellette álló másik kszátria-finak: — Halál az idegenre! A felállított ezred sorain döngve, búgva szállt végig ez a szó; más ezredek égig viharzó banzáj-kiáltással fogadták a mozgósító parancs kihirdetését, az oszákai csak halk dörmögéssel. Igy illik ez — Oszákában. S amikor megérkeztek a nagy máruk, a szélesfaru szállitóhajók, hogy magukba fogadják Oszáka kikötőjében is a mindenünnen összesereglő katonaságot, az oszákai ezred akkor is nagyon csendes volt, nem barátkozott össze más ezred katonáival; az oszákai legények a hajó fedélzetén is mindig csak egymást bújták, ahelyett, hogy segítettek volna a többinek a lármában, tréfacsinálásban, csoportokba verődtek, összebújtak, mintha tanácskoztak volna valamin. Szemmel láthatóan Omáku, a kszátriafi volt köztük a szóvivő, az magyarázott nekik valamit, az tartotta őket szóval. S a más vidékbeli katonák nem is igen bánták, hogy az oszákaiak igy félrehúzódnak. Bizonyos, hogj' a gyávaság szegi a kedvüket; azért oszákaiak a nyomorultak. Amikor a máru áthaladva a szimonoszekii tengerszoroson, közeledett Csu szigete felé, az égről lassankint kezdett eltűnni a Fuzijáma füstkoronájának a legcsucsa is. S ekkor Omákuval csodálatos változás ment végbe. A társai azt hitték, hogy a honvágy szállta meg, azért olyan hallgatag, az idegenek pedig, mint előbb a susogását, ugy most a hallgatását is a gyávasága rovására irták. Omáku azonban nem törődött semmivel, csak ült a helyén egész nap s elvilágosodó szeme mindig a tengernek arra az egy pontjára volt irányozva, ahol a Fuzijáma füstkoronája eltűnt — kelet felé. Ő már akkor tudta, hogy soha többé látni nem fogja a Fuzijámát. Hetekig tartó hajóút után érkezett meg a negyedik gyalogezred idegen partok vidékére, a Liáótung félszigete mellé, ahol akkor már hónapok óta folyt a csata. Kincsou felett rakták 'őket partra s az oszákaiaknak a partraszállás*
l*
,376 nál nem volt alkalmuk sem bátorságot, sem gyávaságot tanusitani, mert ellenállás nélkül kiszállhattak, az orosz akkor már jobban délre húzódott, egészen Port-Artur fölé, a nánszáói megerősített magaslatokra. A táborban az oszákaiak aztán újra megkezdték a sugdosást, Omákunak is újra megjött a hangja, bár a szeme még mindig ott függött az ég Keletén, keresve a Fuzijáma füstczirádáit. A susogáson túl azonban nem mentek az oszákaiak mindaddig, amig meg nem érkezett a táborba a parancs, hogy holnap megkezdődik a roham a nánszáói magaslatok ellen. Ekkor ők is cselekedtek.. Omáku, maga mellé véve még négy kszátriafit, jelentkezett az ezredesénél s bezárkózva vele a sátorba, hosszasan tanácskoztak. Egyszerre az ezredes segédtisztje kilépett a sátorból és sietve hivta össze az egész ezred tisztikarát; azokkal együtt folyt tovább a tanácskozás s az egész ezred izgatottan várta, hogy mi lesz az eredménye. Végre kilépett az ezredes, nyomában örvendő tolongással a tisztek s az öt kszátriafi. Mindnyájan sietve haladtak fel a dombtetőre ütött tábornoki sátor felé, amely előtt csakhamar megjelent Oku báró, a második japáni hadsereg vezére. Az ezredes halk hangon beszélt vele valamit, amire Oku először csak a fejét rázta, aztán már csak a vállát rángatta, végre pedig a tenyerével belecsapott a levegőbe, ami japáni nyelven is csak annyit jelent, hogy: »üsse kő, nem bánom hát!« Amint ezt-a mozdulatát meglátták az ezredes körül állók, akkor aztán egyszerre megszólaltak az eddig csak suttogni tudó oszákai torkok. A tisztek csapatából tört fel először a hangos »banzáj«, a szél felkapta, leszaladt vele a táborba, ahol egyszerre dörgő visszhangja támadt: ezernyolczszáz oszákai férfi zúgta a banzájt, a saját maga halotti énekét. Mert Oku tábornok azzal a kézmozdülattal azt engedte meg, hogy az oszákai ezred lehessen az első, az kezdhesse meg a rohamot Nánszáó ellen. És mikor a nap már nyugovóra szállt, Omáku is elmondta hangosan a társainak azt, amit annyiszor elsuttogott: — Atyámfiai, holnap estére mindnyájan meghalunk. Tudjátok, hogy meg kell halnunk. Egy ember költötte gyáva hirét az oszákai férfiaknak, közülünk egynek sem szabad megmaradni. A többi harczol Dáj Nipponért. Nektek is kell harczolnotok érte, de meg is kell halnotok: a gyermekeitekért. Ne maradjon Oszákában gyáva férfi. Halál az idegenre! . . . Hajnali három órakor kezdődött meg a legnagyobb ütközet, amelyet eleddig japáni fegyver megvívott. Az ágyuharcz alatt az oszákaiak türelmetlenül álltak a helyükön s amikor a japáni hadihajók ágyutüzének a segítségével Oku tüzérsége képes volt kissé meglankasztani az orosz ütegek erejét: megkezdték az előrenyomulást. Az első roham kudarczczal végződött; -az oszákai ezred nem birta megállni az orosz tüzelést, amint a kartács véres utczákat vert a sorain, felbomlott a hadirendje, a legények elbukó társaik holttestén át botladozva menekültek vissza a hegy lábához. A fogukat csikorgatták a dühtől. Nem igy képzelték ők a meghalást, hogy olyan ellenségtől pusztuljanak el, amelyet nem is látnak! A tüzet még nem próbált katona tapasztalatlanságával azt hitték, hogy a csata azzal kezdődik, hogy az ellenfelek ölrekapnak, vagy legalább is szuronyvégre jutnak egymáshoz. Az egyszer visszavert ezredet pedig ujabb rohamra vezetni katonai képtelenség. A lassan induló visszavonulás vad rohanássá, esztelen, vak futássá változik át csakhamar s az emberáradatot visszafelé való hömpölygésében fel nem tudja tartóztatni senki és semmi. Oku tábornok véresre harapta a szája szélét, hogy miért, engedett az oszákaiak kérésének, de kővé dermedt, amikor azt látta, hogy a negyedik ezred legénysége nem
szalad túl a hegy lábán, hanem ott megáll és sorakozik. És még csak ki sem fújták magukat, újra elindultak, neki a hegynek. S ezek az emberek tiz perez alatt megtanulták, hogy mi az a tüz és hogy hogyan kell kutyába se venni. Az oszákaiak a második rohamban felmentek egészen az oroszok védővonaláig s átugrálva a drótsövényeken : egyszerre ott voltak, ahol akartak lenni: puskavégre az ellenséggel. Az utánuk törő harmadik ezred soraiba már csak itt-ott csapott alá egy-egy lövedék, maga Omáku volt az első, aki fölugorva egy földhányás tetejére, leszúrt két orosz tüzért s elhallgattatta az első ágyút. Ah, ez a halál! Ilyennek gondolták ők! Szembe állni a fogvicsorgató ellenséggel s beledöfni a szuronyt, hogy kidőljön a bele, vagy a puskatussal zúzni össze a fejét. Látni a vért, ordítva marczangolni a sápadtképü katonát s fölbukni vele együtt, nem is érzett sebből vérezve el. Ez a halál! Az oszákai gyávák tigrissé, hiénává változtak át, még a legvitézebb orosz katona is véredermedten hátrált ez elől az őrjöngő csapat elől. S mire a nap délutánra fordult, ki volt verve az orosz minden hadállásából, a hegyoldalon áz utolsó viaskodás folyt, már czél nélkül, mert nem fordíthatott a csata sorsán, csak az elszabadult szenvedélyek végig való kiégése volt. S mire a nap nyugovóra szállt, az oszákaiak megtették a kötelességüket. Lefeküdtek mind, engedelmesen. Ezernyolczszáz oszákainak és ezerhétszáz más japáninak a holtteste hevert szanaszét a nanszáoi magaslatokon. De fenn a hegytetőn ott lebegett a japáni zászló s amint az alkonyodó nap megaranyozta, Omáku ráemelte megtörő szemét. Arra lobogtatta a szél a selymét, Kelet felé, ahol Omáku eltűnni látta a Fuzijáma füstkoronáját. Most, a felröppenő lelke magaslatáról újra szemébe tünt. *
Oszákában ma nincsenek férfiak. Csak nők, gyermekek és öregek. De a város mellett, zöld dombon, faragott emlékkapu hirdeti, hogy Nánszáó magaslatán vérbe fulladt az a babona, hogy Oszákában gyávák a férfiak.
Krónika II. Dr. Meissner. Bécs, jun.
9,
Nem tudom, Magyarországon is ösmerik-e a Meissnerügyet, amely túl a piros-fehér-zöld grániezokon nem csekély feltűnést keltett s általános szimpátiákkal találkozik. Lehet, hogy nem tudnak róla — jó magam egyelőre olvasási diatát tartok s hazai hirlap nem kerül a kezembe — azért hát ha foglalkozni akarok vele, szükséges, hogy a tudós professzor esetét röviden elmondjam. Dr. Meissner Göttingában egyetemi tanár. Jeles tudósnak -tartják, már fiatal korában kathedrán ült. Ma a tanár negyvenhárom esztendős, amit, mint az ügy egyik faktorát, konstatálni szükséges.' Az elmúlt télen Meissner egy fiatal bécsi hölgygyei ismerkedett meg, akit az osztrák hirlapi ál-szemérem F. kisasszonynak jelöl meg. A göttingai professzorok szive sincsen kőből s igy a tanár mihamar beleszeretett F. kisasszonyba, aki viszonozta is a plátói érzelmeket. A bécsi hölgy, ezt is meg kell állapitanunk, ekkor huszonhárom esztendős volt. Az esküvőnek az elmúlt hónapban kellett volna megtörténnie. Mikor azonban a násznép összegyűlt, hogy tem-
,377 plomba kisérje az ifjú párt, kiderült, hogy dr. Meissner eltűnt. 'Keresték a szállásán, a barátainál, az egész városban — egy nagybácsi, aki a »Fliegende«-ket olvasgatja, még az egyetemi könyvtárba is elnézett, nem ragadt-e ott a szórakozott tudós? — hiába, a professzor ugy elillant, mint a házassági szédelgők szoktak. Az esküvőt el kellett halasztani ad calendas graecas. A menyasszony azonban nem hagyta a jussát, elment megkeresni az elveszett vőlegényt. Beutazta egész Osztrákországot, déli Németországot, Svájczot, Olaszországot, hogy ráakadjon a tanárra. Nem volt sehol. Csak azt tudta kifürkészni: Meissner mért távozott el. Az okot egy jóbarát árulta el. A professzor szökése első stácziójáról levelet irt, amelyben szomorú lapidaritással ezt közölte barátjával: »Nem hiszem, hogy feleségemet boldoggá tenni tudjam. A köztünk lévő korkülönbség nagy.« F. kisasszonyt ez nem csüggesztette el; tovább kutatott. Megmozdítván minden követ, végre egy napon megtudta, hogy vőlegénye Párisban van. Rögtön kiutazott tehát Frankhonba s napestig járta a boulevardokat; a rendőrség ugyanis mit se tudott a doktorról, aki nyilván hamis nevet jelentett be. Az ifjú hölgy fáradozásait siker koronázta, mikor egy délelőtt végigment a boulevardon, egy padon, magába mélyedve ott találta Meissnert . . . A többi magától értetődik, a menyasszony megvigasztalta vőlegényét, az első csók elcsattant s, az elhalasztott esküvőt közelébb megtartják. Ez a Meissner-eset, amelyhez tessék hozzászólani, mert meglehetősen ritka a társaságos életben, sőt a tudósok között is. Az én véleményem szerint, a fiatal hölgyek el lesznek ragadtatva: ime egy regény, ahogy Eschstuth nem írhatta volna meg különben. Mily nemes karakter — nemde ? — ez a dr. Meissner s mily igaz lélek F. kisasszony. Ez a valódi férfi, aki lovagias még befelé is, ez a második Werther, nem, a második Isolde — férfikiadásban. Az ilyen férfiakról álmodnak a hölgyek, különösen a fiatalok, akik a szerelemben a szomorút szeretik s a könycsepp révén lesznek boldogok. És szimpatikus alak ez az F. kisasszony is, aki egyenlő értékű Meissner doktorral, mert meg tudja őt érteni. És szép, kedves az egész regény, eleven hátterével, tarka változataival s mindenek fölött: békés megoldásával. Ez a fiatal hölgy nézete, amelylyel ellentétben .lesz az enyém, én ugyanis csúnya hazugságnak tartom az egész komédiát, ostobának a professzort és dőrének a leányt is, aki, hogy regényt vegyen, nem a bécsi SingerWolfnerhez fárad, hanem az élethez. De az élet nem foglalkozik regények csinálásával s ha mégis belekontárkodik ebbe a mesterségbe, akkor megemlegeti az, akinek közelébe jut. Vérrel Íródnak ott a tragédiák, sőt a vigjátékok is, nem limonádéval s a Meissner-F. ügy bár bajzalenkeszerüen indult, szomorúan, kedvezőbb esetben: ostobán fog végződni Mert lássuk közelebbről a göttingai Werthert s akkor velenczei Dapertutto lesz belőle. A professzor, nemde, negyvenhárom éves. A legszebb kor, a férfi érettségét egyik részről az ifjúság zománcza, másik oldalról a tapasztalatok arzenálja veszi körül.1 Ebben a korban az ember küzdeni, teremteni hivatott, e mellett bizonynyal férfi is.
Viszont a huszonhárom esztendős kisasszony nem bakfis már, aki egy csinos bajusz után szalad s nem tudja a komolyabb tartalmat értékelni. De ha süldő leány korában belebolondul egy tudósba, valószínű, hogy annál jobban fogja becsülni, amennyivel több időt tölt oldala mellett, hiszen csak az igen fiatal leányok és az igen öreg dámák szaladnak jogászok után'. Ebben a tekintetben tehát a doktor nyugodt lehetett s ha voltak is kételyei: ezeket okos szóval, kölcsönös egyetértéssel jobban meg lehetett volna beszélni s pro vagy contra elintézni, mint szökéssel. Dr. Meissner távozásának tehát más okát kell keresni, inkább fiziológiai, mint pszihólogiai magyarázatát. Azt hiszem értik, hogy miről van szó. S ha ő ugy érezte, hogy családi élete.nem lesz tökéletes, okosan tette, hogy odébb állott. Ez mindenesetre szép volt tőle, mig a mellékkörülményeket, a formát, melyben szerelmi ügyét lebonyolította, el kell ítélni. Bolygó hollandi-szerü viselkedése, nagy érzékenysége, regényes allure-jei mögött igen szimpla dolog lappang, amelyet igy kicziczomázni mindenesetre ügyesség, de nem szimpátikus dolog. De végre is, ő megtette kötelességét és felmentette a leányt egy hézagos családi élet szomorú következményeitől. Ellenben F. kisasszony nem helyesen cselekedett, mikor belement az operettebe s üldözni kezdte a szökevényt. Kedves kisasszony, önnek bizonyára nincs édes apja, aki megsimogatva homlokát igy szólt volna önhöz: »Gyermekem, a házasélet nem áll abból, hogy az ember regényt játszik és turbékol. A házasság családi életet jelent, annak minden konzekvencziájával, az élet folytonosságával s a természetes ösztön respektálásával. Ha erre nem volna szükség, ha ez nem volna a mindenható élet parancsa, ugy nem léteznének' emberek, kihűlne a földgolyó. Isten oltotta belénk az ösztönt, engedelmeskednünk kell neki, ahogy engedelmeskedett apád, nagyapád egész Ádámig. Aki másként tesz, hazudik, aki hazug, arra az élet pirit rá.« De nem volt apa, aki ezt megmagyarázza s igy regény lett a históriából. Ujságolvasmánynak, meg kell hagyni, kávé mellett nem épen érdektelen, mint minden, még a legotrombább hazugság is. De az örök limonádéból azért kevés olvasó kérne s amilyen nemes alak igy a göttingai Werther, épp olyan nevetséges és szánalmas közelről megnézve. A férfi végre is legyen férfi, a kizlaragák is lehetnek okosak, szépek, kedvesek, de az élethez nincs közük. Sok szép regényt olvastam különben róluk is, talán érdekesebb tartalmút is, mint amilyet fentebb elmondtam. Azt hiszem, F. kisasszony meg fogja bánni, hogy nem a könyvkereskedőhöz ment olvasmányért. Egy regényt olvasni az egész életen át, meddő dolog, az ember megunja még 1 a don Quixote-ot is, ha mindennap tanulmányozza. A bécsi kisasszony regényét pedig nem lehet fölcserélni mással s a szép időkből kaczagni való tragédia lesz. A világ hamar napirendre fog térni fölötte, egy ifjú élet azonban beiépusztulhat, kedvezőbb esetben: elsavanyodik, mint a vén kisasszonyok. Én tehát nem veszek részt a nász-induló eléneklésében és duryán bár, de talán okosan, azt mondom: »Kisasszony, ön nágy bolondot tett.« Syrion.
,378
Az Olt partján. Szép szőke habjaid Szomorúan
nézem,
H i s z ' oly idegen vagy S z é p s é g e s viz, n é k e m ! A te partodon is Van fűzfa, m i n t otthon, S itt is csak csicsereg Madár, ringó gallyon Akárcsak minálunk Partján a Tiszának. De m é g i s m á s h a n g j a Van ott a h u l l á m n a k , Csicsergő madárnak. A m a d á r m á s k é p szól, Máskép susog a h a b ! A Tisza m a g y a r u l Beszél a m a g y a r n a k , Ez m e g idegen viz, Idegen a habja, Idegen nyelven búg A szellő is rajta. Állok s hallgatózom A parton, nagy b ú s a n . A szivem mind jobban Megtelik nagy búval. S mig k ö n n y e m
kicsordul
Olt vize t ü k r é b e , L e l k e m elkalandoz A Tisza t ü k r é r e . A Tisza t ü k r é r e A Tisza partjára, Ahol m a g y a r a föld Mindegyik f ű s z á l a ; Ahol m a g y a r szótól H a n g o s a szép tájék — Hol n e m é r z e m , m i n t h a Temetőben járnék.
Vértesy Gyula.
Az amulet. — Történeti elbeszélés. — Irta : CONRAD FERDINÁND MEYER.
volt okom arra, hogy szeretetreméltó legyek iránta s ezenkívül még a pénz is sürgősen kellett, hogy megkönynyítsem fiamnak — aki a nématalföldi rendek szolgálatában állott és egy szőke, gömbölyű holland-leánynyal jegyezte el magát — háztartása első berendezését: elhatároztam, hogy engedek és a szerződést hamarosan megkötöm. Ősi birtokán találtam egyedül, elhanyagolt állapotban. Szürke haja rendetlenül csüggött homlokára és hátul nyakára. Mikor meghallotta engedékenységemet, kialudt szemei fölvillantak az örvendetes hirre. Mert vénsége napjaiban is gyűjt és kuporgat, rá sem gondolva, hogy törzse ő benne elkorhad és vagyonát nevető örökösökre hagyja. Egy kis toronyszobába vezetett, ahol szúette szekrényben iratait őrizte, üléssel kinált meg s kért, hogy foglaljam irásba a kontraktust. Ezt a rövid munkát hamar elvégeztem s az öreg felé fordultam, aki ezalatt valami fiókban pecsétje után kutatott, melyet nem tudta, hová tett. Amint láttam, hogyan dobál mindent egymás hegyérehátára, önkéntelenül fölkehem helyemről, mintha segítenem kellene neki. Éppen egy titkos rekeszt nyitott ki lázas gyorsasággal, mikor melléje' léptem, egy pillantást vetettem belé — és felsóhajtottam. A rekeszben egymás mellett két tárgy feküdt, melyeket én nagyon jól ösmertem: egy átlyukasztott nemezkalap, amit egykor golyó fúrt keresztül, s egy nagy, kerek ezüst-érem az einsiedelni Szűz Mária képével, vert érczből meglehetős durván összekalapált munka. Az öreg megfordult, mintha sóhajomra akarna felelni és siránkozó hangon igy szólt: — Igén bizony, Schadau ur, engem még az einsiedelni 'Boldogasszony megőrizhetett békében is, harczban is; de mióta az eretnekség világra született, s még a mi Svájczunkat is elpusztította, semmivé lett a jó asszony hatalma, még az igazhitűek számára is! Ez bebizonyult Wilhelmen, — az én édes fiamon. És egy könny szivárgott szürke szempillái alól. Ez a jelenet szivembe markolt s az öreghez néhány vigasztaló szót intéztem fia elveszte fölött, aki velem egykorú volt s akit mellettem sebeztek halálra. De beszédem ugylátszott elszomorította, vagy nem is figyelt reá, mert ismét üzletünkről kezdett szólni, megint a pecsétet kereste, végre megtalálta, hitelesítette vele az okmányt s minden különösebb udvariasság nélkül távoznom hagyott. Hazalovagoltam. Miközben, az álkony derengésén át utamon ügettem, a tavaszi föld illatával multam emlékei oly erővel, oly üdén, oly éles és határozott vonásokban éledtek föl lelkemben, hogy szinte meggyötörtek. Wilhelm Boccard sorsa az enyémmel a legszorosabban össze volt nőve, előbb barátságos, később csaknem iszonyú módon. En vezettem a halálba. Azonban, bármennyire nyomasztó ez rám nézve, meg nem bánhatom s bizony hasonló esetben ma is ugy kellene cselekednem, mint húszesztendős koromban cselekedtem. Mindamellett e régi dolgok emléke annyira felizgatott, hogy elhatároztam magamban: irásba foglalom e csodálatos történet egész lefolyását s igy könnyítek kedélyemen.
I.
Ma, ezerhatszáztizenöt márczius tizennegyedikén átlovagoltam a Bieler-tó mellett fekvő birtokomról Courtionba, az öreg Boccardhoz, hogy befejezzük a már kissé soká elnyúló alkut egy tölgy- és bükkfákkal benőtt lejtő fölött, amely az enyém volt. Az öreg ur hosszadalmas levélváltásban igyekezett olcsóbb árakat elérni. A kérdéses erdőrészlet értéke ellen komoly szót emelni nem is lehetett, mindamellett az öreg, ugylátszott, kötelességének tartotta, hogy valami keveset lecsípjen belőle. Mivel azonban nékem
II. Az ezerötszázötvenharmadik évben születtem 3 nem ismertem apámat, aki születésem után néhány évre SaintQuentin sánczain esett el. Elődeim eredetileg Thüringiából származtak be és valamennyi hadiszolgálatban állván, sok vezért követtek harczaiba. Atyám a würtembergi Ulrich herczeg szolgálatába lépett, aki hiven teljesített szolgálatai fejében hivatallal ruházta fel grófságában s lehetségessé tette egy
,379 berni leánynyal való házasságát, akinek nagyapja szivesen látta a herczeget házában, mikor Ulrich, országából .menekülve, Svájczban kódorgott. Atyámnak azonban nem sokáig volt türelme e békességes állásban, katonának ment Francziaországba, amely akkor Pikardiát Anglia és Spanyolország ellen védelmezni volt kénytelen. Ez volt utolsó hadjárata. Anyám rövid időn belül követte apámat a sirba s engem egy anyai nagybátyám vett magához, akinek birtoka a Bieler-tó mellett feküdt. Ez a nagybátyám finom és különös ember»volt. Ritkán avatkozott nyilvános ügyekbe s tulajdonképen csak a berni évkönyvekbe ragyogóan beirt nevének köszönhette, hogy Bern területén egyáltalán megtűrték. Ugyanis kora ifjúságától kezdve sokat foglalkozott bibliamagyará-zattal, ami a vallásos rázkódtatások amaz idejében nem is volt szokatlan; azonban a szentkönyv némely helyéből s különösen a János kinyilatkoztatásából azt a meggyőződést vonta le, hogy a világ vége felé jár s ezért nem tanácsos és hívságos munka e mindent átalakító krízis előtt uj egyházat alapitani, amiért aztán a berni nagytemplomban rendelkezésére bocsátott ülést makacsul és elvei értelmében visszautasította. Amint mondtam, csak visszavonult életmódja oltalmazta meg a papi uralom szigorú karjaitól. E becsületes, szeretetreméltó ember keze alatt növekedtem fel, ha nem is fegyelem, de legalább vessző nélkül. Csak a szomszédfalu parasztgyerekeivel és papjával érintkeztem ; ez utóbbi szigorú kálvinista volt, s nagybátyám erős önmegtagadással engem is Kálvin hitében neveltetett föl vele. Ifjúságom e két alakitója több pontban nem egyeztek meg egymással. Mig a theologus, mesterével Kálvinnál egyetemben a pokoli bűnhődés örökkévalóságát az istenfélelem nélkülözhetlen alapjául tekintette, addig a laikus az elkövetkezendő bűnbocsánat és a vidám engesztelés eszméjével vigasztalódott. Elmém gyönyörűséggel gondolt a kálvini tan komor következményeire és áttekintette az erős háló egyetlen szemének elejtése nélkül: de szivem föltétlenül nagybátyámé volt. A képek, melyeket ő a jövendőről alkotott, kevéssé' foglalkoztattak; csak egyszer sikerült neki, hogy engem megriasszon. Már régtől fogva vágyakoztam egy vad, fiatal csikó után, melyet Bielben láttam; nagyon szerettem volna a pompás fakót, s egy reggel e nagy kéréssel nyelvem hegyén, közeledtem nagybátyámhoz, aki könyvébe mélyedve ült székében; nem a csikó magas ára miatt féltem kérésem megtagadásától, hanem mert az egész környék ismerte az állat vadságát, melyet én be akartam tanitani. Alig hogy szóra nyitottam számat, nagybátyám keményen reám nézett ragyogó kék szemével és ünnepélyesen igy szólt hozzám: — Tudod-e, Hans, mit jelent a fakó ló, melyen a halál ül? A bámulat nagybátyám prófétai tehetsége fölött, elnémított; de egy pillantás az előtte fekvő nyitott könyvre megmutatta, hogy- nem az én fakómról, hanem az Apokalipszis négy lovagjának egyikéről szólott. A tudós pap egyszersmind mathematikára is oktatott, sőt bevezetett a haditudomány előcsarnokába is, amennyire az akkor használatos kézikönyvekből tehette; mert ifjúságában, mint genfi diák ki-ki vonult a sánczokra és mezőkre hadakozni. Elhatározott dolog volt, hogy tizenhét éves koromban hadi pályára lépek; az sem lehetett kérdéses előttem, hogy melyik vezér alatt fogom eltölteni első esztendeimet. A nagy Coligny neve betöltötte akkor az egész világot. Nem győzelmei, mert győzelmeket nem aratott, hanem vereségei, melyeket vezéri tehetsége és jellem-nagy-
sága a diadal értékével tudott felruházni, emelték ki'valamennyi élő hadvezető közül, hacsak a spanyol Albát nem helyezték melléje, akit azonban gyűlöltem mint a poklot. Nemcsak bátor atyám állt hiven és-daczosan a protestáns vallás mellé, nemcsak bibliában jártas nagybátyám volt a pápaságról rossz véleménynyel s vélte, hogy az Apokalipszis bábeli asszonyában van megrajzolva képe, hanem én magam is heves lélekkel kezdtem az uj hit ügye felé hajolni. Hiszen már gyermekkoromban a protestáns seregbe léptem, midőn ezerötszázhatvanhétben fegyvert kellett fognunk, hogy Genfet megvédjük Alba becsapása ellen, aki Itáliából a svájczi határ hosszában Németalföld felé igyekezett. Mint ifjú azután már nem maradhattam meg a chaumonti magányban; Chaumont volt nagybátyám birtoka. Az ezerötszázhetvenedik esztendőben a Saint-Germain-en-Laye-ben kiadott pacifikációs ediktum Francziaországban minden hivatalt hozzáférhetővé tett a hugenották számára és Coligny, akit Párizsba hivtak, meghányta-vetette a királylyal — kinek a szivét, amint mondották, teljesen megnyerte — egy Németalföld felszabadítására Alba ellen irányuló hadjárat tervét. Türelmetlenül vártam az évekig elhúzódó hadüzenetet, mely Coligny csapataihoz hivott volna; mert lovassága mindig németekből állott s atyám nevének már korábbi időkből ismeretesnek kellett lennie előtte. Ámde ez a hadüzenet csak nem akart megtörténni s két boszantó esemény még megkeserítette hazámban töltött utolsó napjaimat. Egy májusi estén, mikor nagybátyámmal a virágos hársfa alatt vacsora mellett ültem, előttünk, meglehetősen csuszó-mászó alázatossággal egy keshedt ruháju idegen jelent meg, kinek nyugtalan tekintete és durva vonásai kellemetlen benyomást gyakoroltak reám. . Istállómesterül ajánlkozott a kegyes uraságnak, ez pedig a mi viszonyaink közt lovászlegénynél egyebet nem jelentett s már röviden eí akartam utasítani, mikor az idegen elkezdte minden tudományát és képességét előszámlálni. — A vívótőrt ugy forgatom — mondotta — mint nem sokan s a magasabb vivóiskolát alaposan ismerem. Mivel minden városi vivóiskolától távol éltem eddig, nevelésemnek éppen ezt a hiányát fájdalmasan éreztem és bár ösztönszerűleg húzódoztam a jövevénytől, minden további gondolkodás nélkül megragadtam az alkalmat, magammal vittem az idegent vivókamrámba, egy pengét adtam kezébe, amelylyel oly kitűnően elhárította az enyémet, hogy nyomban megegyeztem vele és szolgálatunkba fogadtam. Nagybátyámnak kifejtettem, mily kedvező alkalom ez, lovagi ösmereteim kincstárának gyarapítására még az utolsó pillanatban, elutazásom előtt. Ezentúl minden estémet az idegennel töltöttem — cseh származásúnak vallotta magát — sokszor a késő éjjeli órákig a fegyverkamrában, melyet két fali lámpással, amennyire lehetett, megvilágítottam. Könnyen megtanultam a szúrást, védelmet, cselt és nemsokára — az elméletet tökéletesen elsajátítva — az egész iskolát mesterem megelégedésére vivtam végig; mindamellett valósággal kétségbeejtettem szegényt azáltal, hogy képtelen voltam azt a velem született kényelmességet levetni, melyet ő lassúságnak szidott és villámsebességgel czikkázó pengéjével játszva legyőzött. Hogy belém öntse a hiányzó tüzet, különös eszközt eszelt ki. Vivópánczélul egy vörös bőrből vágott szivet varrt, mely a dobogó sziv helyét mutatta, s melyre vivás közben balkezével gúnyosan, kihivó mosolylyal mutatott. Amellett néhány harczi kiáltást is hallatott, legtöbbször ezeket: — Éljen Alba! — Halál a németalföldi lázadókra! Vagy ilyeneket is:
,380 tyám sürgetésse, tudott rábírni arra, hogy a meghívásnak — Halál az eretnek Colignyre! eleget tegyek. — Akasztófát néki! Ámbár e kiáltások legbensőmben fölháboritottak, s Nőkkel szemben félénk voltam. Erős testalkatú, szomég kiállhatatlanabbá tették előttem ezt az embert, mint katlanul magas, de nem szép arczvonásu fiatal ember amilyen már anélkül is volt, mégsem sikerült mozdulataimat létemre, éreztem —.ha nem is adtam számot magamnak sebesebbé tenném, mert mint lélkiösmeretes tanuló már erről, — hogy szivem egész kincsét én egy számra kell, > úgyis olyan fokú gyorsaságot alkalmaztam, amelyet lehe- hogy feltegyem s az erre nyiló alkalom — legalább igy tetlen volt nagyobbítanom. derengett előttem — homályosan az én hősöm környezeEgy este, mikor a cseh éppen rettenetes ordítozást tében fog kínálkozni. S azt is erősen feltételeztem magamkezdett, nagybátyám aggódva belépett, hogy megnézze, ban, hogy a teljes boldogságot, teljes koczkázattal, életem mi történik, azonban megrettenve húzódott vissza, amint koczkáztatásával fogom megnyerni. hallotta, mit kiált ellenfelem: Ifjúkori csodált alakjaim között a nagy admirális — Halál a hugenottákra! mellett öccse Dandelot foglalta el az első helyet, kinek És hatalmas szúrást mért a mellemre, mely — ha világhírű büszke nászutja lángra lobbantotta képzeletemet. komolyan folyik a vivás — keresztüldöfött volna. Szerelmesét, egy lotharingiai kisasszonyt, katholikus halálos Másnap reggel, miközben hársfánk alatt reggeliztünk, ellensége — a guisek — szemei előtt vitte el városuknagybátyámnak valami szorongatta a szivét; azt hiszem ból, Nancyból, ünnepi menetben kürtharsogás közepette az a kívánság, hogy a kellemetlen embertől szabadulhasson, lovagolván el a herczegi kastély mellett. s ime a bieli városi követtől egy nagy hivatalos pecséttel Valami ilyenfélére sóvárogtam én is. ellátott irást hoztak. Komoran és rosszkedvűen indultam tehát bieli utamra. Nagybátyám felnyitotta, olvasás közben összeránczolta A lakodalmas háznál igen előzékenyek voltak irántam s homlokát és nekem nyújtotta e szavakkal: az asztalnál egy kedves leányka mellé ültettek. Amint már — No itt van! Olvasd, Hans, aztán megbeszéljük, társaságban járatlan emberekkel történni szokott, hogy a hogy mit cselekedjünk. kínos hallgatásnak elejét vegyem, az ellenkező irányú Az írásban az állott, hogy egy cseh, aki nemrégen árammal sodrattam el magam s" nehogy udvariatlan színmint vívómester telepedett le Stuttgartban, feleségét, egy ben tűnjek fel, élénken udvaroltam szomszédnőmnek. Velünk sváb születésü asszonyt, féltékenységből leszúrta; a hatóság szemben ült a bírónak, egy előkelő füszerkereskedőnek fia. értesült, hogy a tettes Svájczba menekült, sőt hogy őt A biró az arisztokrata párt élén állott, mert a kis Bielmagát vagy valakit, aki hozzá hajszálig hasonlit, Chaumont nek, éppúgy mint a nagy köztársaságoknak megvoltak a urának szolgálatában látták ; kérik tehát sürgősen nevezett maga arisztokratái és demokratái. Franz Godillard, ez volt urat, akihez boldogult sógora: Schadau emléke miatt, á a fiatal ember neve, aki talán komoly szándékkal forgolóherczeg különös hajlandósággal van, hogy a gyanús embert dott szomszédnőm körül, figyelemmel kisérte beszélgetéfogja el, hallgassa ki személyesen, s ha a gyanú alapos- sünket, anélkül, hogy én ezt kezdetben észrevettem volna, nak bizonyul, szállíttassa a határra. Az okmányt a stutt- s érdeklődése folyton növekedett, pillantásai mind ellenségesebbekké lettek. garti herczegi hivatal irta alá és pecsételte meg. Mig én az iratot olvastam, elgondolkodva egyszer Ekkor a csinos leány megkérdezte, mikor akarok a cseh kamarája felé pillantottam el fölötte, mely, mivel Francziaországba indulni. a kastély oromzatán feküdt a hárs alól könnyen látható — Mihelyt a háborút annak a vérebnek, Albának, volt. Meg is láttam a csehet, aki az ablakban állva szorgosan megizenik — válaszoltam én. tisztogatott egy pengét. Bár elhatároztam magamban, hogy — Egy ilyen emberről kevesebb tiszteletlenséggel, a gonosztevőt elfogom és az igazságszolgáltatásnak átadom, kellene szólani! — szólt bele beszédembe Godillard az mégis önkéntelenül fölemeltem az irást, ugy hogy a nagy asztalon keresztül. vörös pecsétet, ha éppen bepillantott, észrevettette — s — Ön elfelejti — válaszoltam én — a megkínzott ezáltal a menekülésre időt nyerhetett. németalföldieket! Nem nyilatkozhatom tisztelettel elnyomóAzután megtárgyaltam nagybátyámmal a bűnös jukról, ha a világ első hadvezére lenne is. elfogatását és szállitását; mert hogy ő volt a keresett, — Lázadókat fenyített meg — volt Godillard feleabban nem kételkedtünk. lete — és üdvös példát adott a mi Svájczunk számára is. — Lázadókat! kiáltottam én, egy pohár tüzes CorEzt elvégezvén, felmentünk, mindegyikünk pisztolytalloid-bort felhajtva — azok csak annyira lázadók, vagy lyal kezében, a cseh kamrájába. — Üres vólt. De a nyitott ablakon át, az udvar fái fölött — nagy nem azok, amennyire a rütli-i szövetségestársak. Godillard gőgös arczot vágott, fontoskodva vonta távolságban, ahol az ut a domb mögé kanyarul, egy lovast láttunk vágtatni, s mikor lementünk, a bieli követ, aki az magasra szemöldökét, aztán morogva igy szólt: — Ha egy alapos tudós megvizsgálja a dolgot, akkor irást hozta, jajgatva jött elénk, hogy hasztalan keresi lovát, melyet az udvar hátsó kapujánál megkötve hagyott, mig talán kiderül, hogy az Ausztria ellen fellázadt parasztok ügye igazságtalan volt és a nyilt rebellióval egyértelmű. ő maga a konyhában egy ital bort felhajtott. Ehhez a csúnya történethez, mely a környéken nagy, Egyébként ez nem tartozik ide, én csak annyit mondok, feltűnést keltett s a tömeg száján kalandos színezetet nyert, hogy egy még érdemek nélkül való ifjú emberhez, eltemég egy szerencsétlenség járult, melynek folytán nem volt kintve minden politikai véleménytől, rosszul illik, ha egy hires hadvezért szóval, gyalázza. tovább otthonmaradásom. Ez a czélzás, mely az én elhúzódó hadiszolgálatba Meghívtak lakodalomra Bielbe, ahol nekem, mivel a városka alig egy órányira volt tőlük, néhány — ámbár csak lépésemre vonatkozott, a legmélyebben felháborított, az futólagos — ismeretségem volt. Meglehetősen zárkózott élet- epe elöntött és felkiáltottam: módom miatt büszkének mondottak, s a közel jövőben — Gazember, aki a gaz Albát védelmébe veszi. elkalandozó gondolataim, melyek, ha a legszerényebb állásRettenetes zűrzavar keletkezett erre, melyből Godilban is, a protestáns világ nagy sorsfordulatával összekap- lardot behasított fejjel vitték el és én vérző, egy hozzám csoltak, képtelenné tettek arra, hogy a kis bieli köztársaság dobott pohártól megsebzett arczczal távoztam. belső villongásai és tereferéi érdekeljenek. Igy aztán ezt a Másnap reggel szégyenkezve ébredtem föl, ,mert a meghívást nem a legszivesebben fogadtam s csak éppen előre láttam, hogy én, az evangélikus igazság védelmezője, olyan visszavonultan élő, de amellett nyájaslelkü nagybá- részeges hirbe kerülök.
,381 Hosszadalmas megfontolás nélkül összecsomagoltam holmimat, elbúcsúztam nagybátyámtól, kinek megemlítettem kellemetlenségemet s aki sok lebeszélés után beleegyezett, hogy a háború kitörését Párisban várjam be, azután egy tekercs. aranyat vettem magamhoz atyám kis örökségéből, magamra öltöttem fegyvereimet, felnyergeltem fakómat és elindultam Francziaország felé. X
III.
Minden különösebb kaland nélkül haladtam át a szomszédos grófságon, majd Burgundon, s elértem a Szajna folyását s egy este közeledtem Melun tornyaihoz, melyek már alig egy órányi távolságban feküdtek s fölöttük nehéz zivatarfelhők csüngtek. Atlovagolva egy falun, mely az ut mellett nyulott el, az elég tisztességesnek látszó Három liliomhoz czimzett korcsma kőpadján egy fiatal embert pillantottam meg, akit magamfajta utas katonának néztem; de ruhája és. fegyverzete olyan válogatott volt, hogy az én egyszerű kálvinista öltözetemtől hatalmasan különbözött. Mivel utitervem értelmében szerettem volna Melunt még az éj leszállta előtt elérni, csak futólag viszonoztam köszönését, ellovagoltam mellette, de aztán mintha ezt a kiáltást hallottam volna magam mögött: — Jó utat, földi! Egy negyedóráig ügettem állhatatosan tova, mig a zivatar feketén előmbe vonult, a levegő elviselhetlenül fülledtté lett s rövid, forró szélrohamok kavarták fel az ut porát. Lovam horkolt. Hirtelen vakitó és ropogó villám csapott le néhány lépéssel előttem a földbe. A fakó ágaskodott, megfordult és vad ugrásokkal vágtatott vissza a falu felé, ahová szakadó esőben értünk. Csak a korcsma előtt sikerült a megriadt állatot megfékeznem. A fiatal vendég mosolyogva kelt fel a széles eresztől megvédett kőpadról, odahivta a lovászt, poggyászom lecsatolásánál segített és igy szólt: — Nem kell megbánnia, hogy itt fogja tölteni az éjszakát, pompás társaságot talál. — Abban nem is kételkedem — feleltem én, miközben az ifjút üdvözöltem. — Természetesen nem magamról beszélek — folytatta a fiatalember — hanem egy öreg tiszteletreméltó úrról, akit a korcsmárosné tanácsos urnák titulál — tehát magasrangu tisztviselő az öreg — és leányáról, vagy húgáról, a gyönyörűséges kisasszonyról . . . — Nyissanak ennek az urnák egy szobát — mondotta a hozzánk lépő 'korcsmárosnak — és ön, kedves földim, öltözzék át gyorsan és ne várasson magára, mert már teritettek is- vacsorára. — Földijének nevez ? — válaszoltam francziául, mert ő is igy szólított meg engem. — Miről ismeri meg, hogy földije vagyok. — Fejéről, testéről! — mondotta vidáman. — Mindenekelőtt ön német és egész határozott, biztos formáján látom a bernit. Én pedig az önök hűséges fryburgi szövetségesei közül vagyok s a nevem Wilhelm Boccard". Követtem az előttem menő korcsmárost abba a kamrába, melyet nekem megnyitott, ruhát változtattam és lementem a vendégszobába, ahol már vártak reám. Boccard hozzám lépett, megfogta kezem és ezen szavakkal mutatott be egy előkelő megjelenésű őszhaju urnák és egy karcsú leánynak, aki lovagló ruhában volt': — Bajtársam és földim . . . — és; kérdő pillantást vetett rám. • T Berni Schadau. ' , , — Igen örvendek — szólott az öreg ur lekötelező' mosolylyal — hogy találkozhatom egy ifjú polgárával
annak a hires városnak, amely oly sokat tett genfi' hitsorsosaim érdekében. Chatillon parlamenti tanácsos vagyok, akinek a vallásszabadság megengedi, hogy Párisba visszatérjen. — Chatillon ? — ismételtem én tiszteletteljes csodálkozással. — Ez a nagy admirális családi neve. — Nem vagyok oly szerencsés, hogy rokona lehetnék — mondta a parlamenti tanácsos — vagyis hogy csak igen távolról vagyok az; de ismerem az admirálist, barátságban vagyok vele, amennyire ezt az állásunk és személyes értékünk különbsége megengedi. De üljünk le, uraim. A leves már gőzölög és az este elég alkalmat nyújt még a beszélgetésre: (Folyt, következik.)
Krónika III. Cronje alkonya. — jun. 11. Kinai kertészmesterkedés babramunkája, hogy apró cserépben termel gyümölcsfát. Igazi gyümölcsfát, csakhogy miniatűr arányokban. Tollszár-magasságu cseresznyefát, pohárnyi koronájú narancsfát. A kis fa maga semmire sem való, árnyékában legfeljebb a légy ha meghuzódhatik, gyümölcse csak gyermekpuskába jó, de azért mint játék, kedves dolog. Ámbár valószínűleg kegyetlen is, mert hogy az a kis törpén maradt óriás alighanem érzi a maga torz mivoltát s megszenved vele. Az öreg Természet, akármilyen vén is, néha szintén játékra jön kedve. Csinál ő is törpe óriásokat, apró cserépbe rak televénybe illő csemetét. Kis nemzetnek ád nagy embert. Kegyetlen játék, mert nincs irtózatosabb vergődés, mint amelylyel az érvényesülni nem tudó tehetség torznak maradt sasszárnya veri a ketrecze vasrácsát s nincs keserűbb eledel, mint az a gondolat, amelyet le kell nyelnünk, mert tettre nem válthatjuk. Cronjét megverte a sorsa azzal, hogy nagy embernek szánta s kis nemzet fiává tette. Mi lehetett belőle más? Szabadsághőssé lett. A szabadsághős az apró nép nagy emberének a leggyakoribb jelentkezőformája, szinte tipusa s egészen elfogulatlanul tekintve, meglehetősen kellemetlen embertípus. A kis nép életének a sziveverése a szabadságáért való folytonos küzdelem. A nagyobb szomszéd expanzív erejével szemben kénytelen az erejét folyton kifelé feszíteni meg, extenzive dolgozik, intenzív államéletre csak rendkívül szerencsés körülmények közt van módja és ideje. Ezért nem szülhet nagy politikust, akinek feladata a meglévőnek a kiépítése és nem szülhet nagy katonát, akinek missziója a hozzászerzés, hanem szüli a kettő hibridumát, az itt is, ott is résenállót, a politikus katonát: a szabadsághőst. A hibridum azonban éppen azért hibridum, mert nemcsak a két törzsfajnak a fő jellemzékei vannak meg benne, hanem mellékvonások, uj árnylatok is. Ez az uj szin pedig a szabadsághősben csaknem kivétel nélkül szokásosan a kalandor-mellékiz. Minden szabadsághős többé-
,382 kevésbbé aventurier, szükségszerűen laza az erkölcseiben s nem nagyon válogatós az eszközeiben. Hiszen tudjuk, hogy az elmúlt század derekán, a nagy szabadságharczok idejében voltak foglalkozásszerü szabadságharczosok is, akik hol a lengyel, hol a magyar, hol a görög szabadságért harczoltak, de azért alkalomadtán rendelkezésére álltak olyan harczos félnek is, amely éppen valamely szabadságot nyomott el. A "renesszánsz condottiere-inek a modernebb kiadásai ezek; amint azok hol a pápa, hol Borgia Cesare, hol meg az Orsiniak és Colonnák seregébe vitték a csapataikat, ugy emezek mindig odaszegődtek, — nem mondom, hogy tudatosan, de legalább is ösztönszerűen — ahol nagyobb szükség volt a jó katonára. Ez a magyarázata annak is, hogy a szabadságharczos, ha éltető eleméből, a verekedésből szárazra jut, leginkább csak azokat az oldalait mutogatja a karakterének, amelyek — éppen csak a verekedésben jók. Ma már lehiggadt históriai igazság, hogy a negyvennyolczadiki magyar szabadságharcz egyike volt a legbecsületesebb, legtisztább tengelyeken mozgó küzdelmeknek; a mellékérdek vajmi kevés volt, a főérdek pedig ideálisan nemes. Es mégis, a mi szabadságharczosaink közül is nem egy a küzdelem befejezése után éppen csak hogy meg birta tartani az egyensúlyt annak az ároknak a szélén, amely elválasztja a polgári országutat a züllés sarától. Hiába! A verekedés immoralitása gyökeret ver a szabadságharczos szivében, ha a fennálló politikai rend ellen való küzdelmében szárnya szegik, háborúságba jut a fennálló társadalmi renddel. Vakard meg a szabadságharczost s megjelenik a rastaquouére. Ezeknek a vonásoknak azonban egyike sincs meg Cronjében, a paardebergi oroszlánban, aki most elmegy St. Louisba, a világkiállításra, hogy ott a cirkuszban produkálja magát. Nem tekintve azt az egyetlen egy körülményt, hogy déraciné volt, nem törzsbur, hanem franczia kivándorolt család ivadéka, Vagyis terhelt ember, aki talán beleörökölte magába őseiből a nyughatatlanságot, a kalandra való vágyakozást: ezt az embert semmi, de- semmi más nem utalta rá arra, hogy a bur szabadság harczosává legyen, mint az, hogy kis nemzet nagy fiának született. A torzhelyzet átka. De ez az átok aztán végig is üldözte, úgy ahogy átok csak megüldözni tud valakit. Ahogy nem lehetett az apró bur nép között mássá csak szabadságharczossá, ugy megtörtént vele, a kis nemzet nagy fiának a másik szerencsétlensége is: amikor elesett, nem volt aki felemelje. Mert nagy nép soha, de kis nép mindig cserben hagyja az elesettjét. Jameson doktor, az igazi, vérbeli kalandor, Angliától kényelmes, fényűző életet kapott,' Cronje, az igazán nagyszabású, koplal. S hogy ne legyen kénytelen tovább koplalni a hetven esztendős gyomrával, elmegy St. Louisba — dolgozni. Ha tőrülmetszett » szabadságharczos « lett volna, talán összeszedi a raudon, ami arany és gyémánt a kezébe jut s elmegy vele Hollandiába imádkozni, vagy pedig szegényen jön, de becsületesen és jóllétben él meg a gazdag európai testvér bőséges péterfilléreiből; avagy hamarosan beáll angolbarátnak s lesz belőle pacifikáló kormánybiztos.
De az ő becsületes/nagy lelkétől távol állt minden kalandorkodás, neki a szabadságharcz sem volt kaland, hanem becsületes munka — nem kaphatott mást, mert nem volt más. S most is elmegy újra dolgozni. És mentegeti érte magát egy olyan levélben, amelynek a becsületességére kicsordul az ember szeméből a könny . . . Amikor a nap lemenőben van s egészen haránt fordul bele a föld gőzkörébe, egyszerre elveszti sziporkázó megnézhetetlenségét, lefoszlik róla a gyémánt-köntös, vérvörös, erősen körülhatárolt, karikává válik, de: nagyobb lesz. Ime, a leáldozó aggastyánról is most, hogy panissá teszi a circensest, lefoszlik a szabadságharczos sziporkázó dicsfénye; a paardebergi oroszlán sugársörénye eltűnik. De az ember nagyobbá lett. Pelárgus.
SAISON. Modern pesti férfidivat. — Divatlevél. —
Tisztelt Szerkesztő Ur! A szezonnak vége, itt a nyár. Itt a nyári ruhák ideje, s mialatt a gazdaember odahaza szidja a száraz, napos időt, a pesti vivőr gondosan készitgeti elő nyári toalettjét, mely hivatva van őt tenni, mivel ruha teszi az embert. Ha elfogadjuk alaptételül ezt a századok által sem megdöntött igazságot, hozzá kell füznünk azt, hogy ez az igazság ha valamikor, ugy a nyári ruhaszezon kezdetén szilárdabb, mint bármikor máskor. A párisi újdonságok diadalmasan vonulnak be elsőrangú fehérneműkereskedőink raktáraiba, az angol nyári szövetujdonságok egymásra rakva - illatoznak a szabók műhelyeiben, s várják a rendelőt vagy a vevőt, aki őket megrendelje, illetve megvásárolja. Itt jegyzem meg, hogy czégünk [főnöke, Kardos B. Szaniszló ur a minap érkezvén meg London—Páris—Bécs körútjáról, az összes occassio és sensations-ujdonságokat magával hozta; mely czégünknél megtekintésre felhever és jutányos áron, mint eredeti minta kapható. Itt a nyár, itt a nyári ruhaszezon kezdete. Mint kedvelt újdonságok lesznek viselve máris harisnya tekintetében a szines minták, mint schottisch-divat inkább piros-kék-zöld összetételben harántcsíkokkal és keresztbordázva,, ugyanazon szin. Határozottan lejárta magát a fekete zokni beléjeszőtt szines selyemvonallal, inkább már csupán a mult zenéje: A nyakkendő viselet kalapra való áttétellel határozottan kiterjesztette hatáskörét és nagy lendületet adott emiitett iparnak, melynek brünni gyárait czégünk főnöke, Kardos B. Szaniszló ur megtekintvén, onnan eredeti mintákkal távozott. Itt a nyár, a ruhaszezon in floribus virágzik. Elegáns viselet, főleg angolok által gyakorolva, a fehérpettyes kék nyakkendőnek a szürke kalapra való csatolása, mely külön kapcsok által történik. Nyakkendőben az örökéletű La Valiéres erősen tartja magát, melylyel azonban erősen verseng a .szines ing sajátjából készült
383 vászon selbstbinder, alsónadrág szintén sajátból. Nem nevezhető ruhájára gondot forditó férfinak az, ki különkülön szinű alsóruhát visel. Itt a nyári szezon! A virágok kéjes színpompájában kaczagó és eddig esarp-nyakkendőnek viselt brokátselymek mellényszövetekké változtak át és a XX. század első tizedének divat-történelmében mint jelentős nouveautés-ok szerepelnek. A szines brokátselymeknek a nyaktól a gyomortáj felé való tendencziózus vonulása .már a kilenczvenes években is — bár csupán sporadikusan — jelentkezett, de inkább a mellény alatt, s ezért bír némi újszerűséggel a londoni czégek ezén alkotása, népszerű nyelven: mellény, nyakkendőszövetből. Mintszinek, használatosak a mellénynél: spenót, carmin átszövéssel, fekete zsinórbordür; bőrszin sóskazöld virágdiszszel, kék üveggombok; márványszürke, olivzölden dongázott, duplasoros, darurepülés-gombsorral (lásd a népdalt: »V« alakban repülnek a darvak . . .) avagy legutóbb: vérszegényfoghusszin, töksárga izlandi goemon-mintával, klapnik szélesen, külön gombokkal. Elérkezett az aratás édes időszaka, a nyár. A szántóvető ember búsan ballag ekéje mellett és jobbra-balra hinti az áldásosztó búza aczélos szemcséit, melyek majdan kenyérré válva ugyanoda kerülnek vissza, ahonnan termettek, az anyaföldbe. A fehér flanell nadrág Tegethoff kamgarn kétsoros kabáttal már-már. divatját multa, s az angol at home vagy a franczia plage előkelő gavallérja gúnymosolylyal fintorítja le az ilyen elegancziát. Inkább viselik a könnyű brekfeast-dining szövetből készült hosszú zsakettet, egy finom Panamával a fejben, könnyű kígyófejes sétaböttal, s ugyanilyen kígyóbőrből a zsebtükör széles tokja. Kézelőgombok kámeákkal összelánczolt Burding-féle önzáró csattok, maga a kézelő laposra vasalva, de ugy, hogy a két vége nem élesen, de laposan találkozzék, mint czégünk főnöke, Kardos B. Szaniszló ur Londonban megfigyelte, ahol lovaspólónál és mailcoachon csakis ilyen kézelőt látott, sajátból. Londoni ujitás a kabátujjon eddig varrott két gomb helyett négy, sőt délután hat órától kezdve öt gomb. Szinházi öltözék- a smoking, zsebek ferdén, tükör moaré-selyemből duplán tűzve. Midőn Bismarck az 1870—7l-es franczia háború után egyszer találkozott Moltkével, s őt kézelő nélkül látta, igy kiáltott fel: — Tábornok ur még vászonból sem szereti kezén a bilincset! Ezt a történelmi anekdotát csak azért hoztam fel, hogy milyen sajátságaik vannak nagy embereknek divat tekintetében. A nyár beálltával, bárhogy verje is a japán az oroszt, a szibériai jégmezők vadjainak prémje a budapesti lakásokban a moly tehetetlen prédájává válik, s itt jegyzem meg, hogy czégünk szőrme-ovatolási szakosztályt létesitett, mely czégünk főnöke, Kardos B. Szaniszló, ur által berendezve, a t. közönség rendelkezésére áll. A virágok pompáznak, döngicsél a méh és a fák lombjai közt vidáman csattog a veréb. Alant egy nagy nyári vendéglő terül el, villamos Ívlámpák ezreinek gömbjei által megvilágítva zsibong az elite-társaság, a katonazene pattogó ritmusa szolgáltatja a lábravalót. Feltűnik itt a
fehér czipő divatja, ugyanolyan keztyüvel, antilop- vagy szarvasbőrből, bikabőr varrott-talppal, a keztyü talp nélkül. Ezekben meríthetem ki az idei nyári divat legeklatánsabb újdonságait, melyek nélkül egy gentlemanlike sem érezheti magát kulturembernek. »Ruha teszi az embert® — mondja a költő, és e kijelentése aera perennius viharzik át saisonokon keresztül, s bár legyen győztes Kuroki vagy Kuropatkin, s bár győzzön le száz bikát a daliás Pouly, sem a vasúti sztrájkvezérek pöre, sem az országos szárazság érzete nem hangolja le az elfogulatlan szemlélőt annyira, mint ha egy oly egyént lát, akit öltözködésében a modern eleganczia olyannyira elkerül, hogy nem érdemli meg a világfi nevet. Budapest, 1904. junius 9.
Mangold Béla Kolos.
Krónika IV. Levél a rózsa-ünnepről. A m u l t v a s á r n a p én, mint úriasszony, Ki a j ó t é k o n y s á g o t szeretem, A szent czél érdekében m e g j e l e n t e m A n a p s u g a r a s Margit-szigeten. H o g y a n n y i n é m á n szenvedő betegnek Nagy tőke jusson s még nagyobb kamat, Lelkesedéssel, b u z g ó n e l f o g l a l t a m Elárusitónői s á t r a m a t . Legszebb r u h á m a t öltöttem m a g a m r a S a fejemen p i h e n t p a z a r k a l a p , A messzeségben r ó z s á k i l l a t o z t a k , D e itt közel lángolt, tüzelt a N a p . É n jól b e f ű z v e m o z d u l a t l a n ültem, Elragadó mosolylyal ajkamon S epedve v á r t a m , h o g y m a j d csak megindul S á t r a m k ö r ü l a lelkes f o r g a l o m . E p e d v e lestem a dicső g a v a l l é r t , Ki m i n d e n t megvesz, a m i t eladok É s én a j ó t é k o n y s á g n a p s ü t ö t t e -Oltáráról m a j d e l b a l l a g h a t o k . D e a h , e t á j r a senki, senki nem j ö t t , Szent rémülettel elkerült a nép, M i n t h a azt s ú g n á : » A d j a föl r e m é n y é t , Mind, mind, a k i ez á t k o s h e l y r e l é p ! « A m i g a p u b l i k u m merész r o h a m m a l Z a r á n d o k o l t á r n y a s b h e l y e k felé A d r á g a N a p m i n d h e v e s e b b e n csókolt, H o g y olvadozni k e z d t e m m á r belé. A publikum a nyájas fák tövében V í g a n t i p o r t a a kies gyepet, A z ünnepélyből ő k a p t a a rózsát S én a rózsából csak az ü n n e p e t . S z e r e t t e m v o l n a elrepülni messze, Hol égfelé m e r e d n e k j é g h e g y e k , H o g y is l e h e t t e m oly m e g g o n d o l a t l a n , Kellett nekem, h o g y j ó t é k o n y l e g y e k ? Kellett n e k e m a szent czél érdekében Félangolosra sülnöm a napon ? F o g t a m m a g a m t e h á t — hisz u g y se l á t j á k És levetettem pazar kalapom.
—
2*
,384 A N a p s ü t ö t t , o l v a d t a m egyre j o b b a n , S ü l t e m t o v á b b , k é t s é g s r e m é n y között, E p e d v e lestem a dicső g a v a l l é r t D e a dicső g a v a l l é r m o s t se j ö t t . A többi s á t o r h ö l g y e o d a volt m á r Ájuldozott, hörgött már mind a húsz F o g t a m m a g a m t e h á t — ' hisz u g y se l á t j á k S a d e r e k a m r u l lekerült a blúz. . A híd a népek ezreit
—
okádta
É s h e m z s e g e t t , h ö m p ö l y g ö t t a tömeg, De azt, a m i t a s á t r a m b a n k í n á l t a m Nem nézte és nem vette senki meg. A j ó t é k o n y , nemes czél érdekében Mind f o r r ó b b a n t ű z ö t t a l á a N a p , I g y t ü n t el rólam, — minek részletezzem, Egymásután ruhámból több darab.
—
Minek m o n d j a m t o v á b b m é g a legendát ? S e j t h e t i k kérem, h o g y mi volt a vég, A s á t r a m a t , az eddig elkerültet, Most a z u r a k mind k ö r ü l ö v e z é k . M i n d e n t e l a d t a m , m i n d e n t s z ö r n y ű áron, A c z ó k - m ó k o m b u l semmi sem m a r a d t Csak most é r t e t t e m meg, k i n e k j a v á r a Küldött a Nap rám annyi s u g a r a t !
*
A j ó t é k o n y c z é l érdekében történt, A z é r t lövelte r á m ó r á k o n á t K i á l l h a t a t l a n , elviselhetetlen, R u h á i m a t elsöprő s u g a r á t . S h o g y N a p s ü t ö t t a rózsa-ünnepélyen É s nem a h i d e g f é n y ű szende hold, E z volt az ü n n e p e n a l e g j o b b ötlet A z egyetlen, mi jól rendezve v o l t ! >
Ineubus.
INNEN-ONNAN. A A t ö r ö k r e n d j e l . A s z u l t á n n á l k i t ű n ő b b d i p l o m a t a nincs és nem is volt. A Goluchovvski gróf fenyegetésére és goromb a s á g á r a fenyegetéssel és g o r o m b a s á g g a l kellett v o l n a felelni, de e h h e z a s z u l t á n n a k nincs elég k á p l á r j a és shrapnelje. F o g t a m a g á t t e h á t és k ü l ö n követséggel k ü l ö n n a g y k i t ü n t e t é s t k ü l d ő felségének, a G o l u c h o w s k i u r á n a k és p a r a n c s o l ó j á n a k . E' kitüntetésre viszont hízelgő szóval köszönet j á r s t a l á n viszontk i t ü n t e t é s s erre e z u t á n a r a v a s z s z u l t á n a miniszter goromb a s á g a i ellenében a g a z d a hízelgő és szerető n y i l a t k o z a t á h o z j u t o t t . M á r pedig az u r a l k o d ó s z a v a csak t ö b b e t jelent, m i n t egy miniszteré s G o l u c h o w s k i gróf d i p l o m a t i z á l h a t t o v á b b , de le v a n főzve s a t ö r ö k s z u l t á n fényesen és félreérthetetlenül elégtételt szerzett m a g á n a k u g y , h o g y m a g á v a l Ferencz Józseffel d c m o n s t r á l t a t o t t G o l u c h o w s k i ellen és a t ö r ö k mellett. E r r e v a l ó a rendjel, s igy t ö b b e t ér K r u p p legszebb a l k o t á s a i n á l . »
*
ime válik a felesége, a k i Rothschild-leány, mert a z após, R o t h schild A l f o n z b á r ó m á r n e m győzi fizetni a veje k á r t y a v e s z teségeit. A z E p h r u s s i Móricz veszteségeit, a ki k é t izben spreng o l t a a m o n t e k a r l ó i b a n k o t . — A F o r t u n a t u s Móriczért, a k i t a D r u m o n t l a p j a szerencse-ludnak nevezett el, m e r t r u t felekezeti g y ű l ö l s é g b ő l szerencse-malacznak nevezni n e m a k a r t a . íme kiderül, h o g y a l u d - m a d á r is veszedelmes m a d á r , h a a szerencse a s z á r n y a : egyszerre c s a k u g y elröpül, h o g y m é g Rothschild b á r ó is s i r v a néz u t á n a . S z e g é n y E p h r u s s i Móricz e l k ö v e t t e azt a végzetes h i b á t , h o g y z s a r n o k m ó d j á r a b á n t a szerencsével, a h e l y e t t , h o g y engedelmes s z o l g á j á u l szegődött v o l n a . P e d i g •vele k i t ű n ő e n b á n t ez á k é n y e s h a t a l o m , a p a p á j á u l e g y milliomost a d o t t neki, feleségül e g y R o t h s c h i l d - l e á n y t ; semmit se kellett volna tennie, c s a k éppen b e l é n y u g o d n i ebbe a p o m p á s á l l a p o t b a . De ő folyton d o l g o z t a t t a a szerencséjét, n e m t ö r ő d v e azzal, h o g y m é g a s a j á t elmebeli á l l a p o t á t is k o m p r o m i t t á l j a v e l e : i g y pedig a szerencsével, a m e l y n a g y o n reális p o r t é k a , bánni n e m lehet. A szerencsének m é g az ördöggel sincs szerződése, a n n á l k e v é s b é E p h r u s s i Móricczal, elmegy, a m i k o r a k a r , m e r t millió .helyen v á r j á k t á r t k a r o k k a l . E p h r u s s i M ó r i c z n a k elég bolond szerencséje v o l t : de szegény, ő n e m t u d o t t elég o k o s lenni h o z z á .
*
Ő E p h r u s s l . E p h r u s s i Móriczról, a kis fekete b a n k á r r ó l h a r m a d é v e is s o k a t i r t a k az ú j s á g o k . A k k o r a b b ó l az alkalomból, h o g y az e g y i k héten az ő l o v a első lett a párisi lóverseny l e g n a g y o b b f u t a m á b a n , a k ö v e t k e z ő héten pedig a fekete Móricz n é g y ó r a a l a t t s p r e n g o l t a a m o n t e k a r l ó i j á t é k b a n k o t . A k k o r a z E p h r u s s i Móricz neve u g y csengett, m i n t az a r a n y "és u g y h a r s o g o t t , mint a d i a d a l m i k ü r t s z a v a : most u g y puffog, m i n t a n a g y dob liczitácziókor. E p h r u s s i Móricztól
*
#
A A v a s u t a s o k . K ö n n y ű dolguk v o l t : tizenhármán egy ellen, a m i k o r e g y ü k k e l szemben t i z e n h á r o m v á d l ó sem h o z h a tott v o l n a föl elég s ú l y o s v á d a k a t . De h á t kellett-e perbe T fogni ő k e t ? S kellett-e kérlelhetetlenül a z utolsó fázisáig végigf o l y t a t n i ezt a pert ? A n n y i bizonyos, h o g y a v a s u t a s o k tizenh á r o m vezetője a rossz ü g y e t becsületesen képviselték s t i s z t á b a n lehettek azzal,- h o g y a l e g n a g y o b b siker is s z á m u k r a ' c s a k b a j t és mellőzést j e l e n t h e t m a j d . A siker n e m állt be a m á s o k s z á m á r a , a b a j b a ők belekerültek n y a k i g . A megbolygatott erkölcsi r e n d n e k ennyi is elég lett volna. De v a l ó j á b a n az egész b ü n p e r e g y o p t i k a i c s a l ó d á s n a k a m ű v e . A s z t r á j k idej é n t i s z t á r a l á t s z o t t , h o g y a v a s u t a s o k szervezve v a n n a k , egységes p a r a n c s o k szerint j á r n a k el s mivel élükön a t i z e n h á r m a s b i z o t t s á g állt, logikus, h a az egységes vezetést n e k i k t u l a j d o n í t j á k . H o g y tilos, sőt b ü n t e t e n d ő dolgok i s . megestek, h o g y h i v a t a l i h a t a l o m m a l is visszaéltek,' az is bizonyos, de ime kisült, h o g y a t i z e n h á r m a s b i z o t t s á g minden i n k á b b volt, c s a k n e m vezér s a m i n t ilyen t ö m e g m o z g a l m a k n á l természetes, a v a l ó b a n b ü n t e t e n d ő c s e l e k m é n y e k n e k nincs g a z d á j u k . E z t most m i n d e n k i l á t j a , de h o g y előbb senki sem l á t t a , n e lepjen m e g senkit. S a v a s u t a s o k vezérei, ezek a s z e k é r r u d j á r a ü l t e t e t t legyecskék; eléggé meg v a n n a k b ü n t e t v e , h a fölmentik is őket. Lakolnak a konzekvencziákért, nem a *
#
bünükért. *
+ A t é k o z l ó s ó g o r . A tékozló sógor a n é m e t császár sógora, F r i g y e s Lipót herczeg, a k i se nem k á r t y á s , se d r á g a , istállót nem t a r t , a ballet se szenvedélye, mégis m e g kellett rendszabályozni, mert különben ráment volna a végrehajtó. A nemes herczegnek csak e g y g y ö n g é j e v o l t : n a g y o n szerette — a b ú r o k a t , a k i k o l y a n g y ö n y ö r ű hősiességgel v é d t é k a s z a b a d s á g u k a t . É s ez a búr-szimpátia f e n y e g e t t e v a g y o n i romlással. E g é s z sereg embert szerződtetett az u d v a r á b a — b ú r n a k . E z e k nem v o l t a k b ú r o k , de ő kiöltöztette és k i k é p e z t e t t e őket b ú r o k n a k . Lehet, h o g y a n n y i b ú r t a k a r t ilyen m ó d o n »szervezni«, a m e n n y i m a j d elég lesz e g y k o r a b ú r s z a b a d s á g k i v i v á s á r a . F á j d a l o m , ebből m á r nem lesz semmi, mert a tékozló s ó g o r ' dolgait m e g t u d t a a t a k a r é k o s sógor és a b ú r o k a t v a l a m i o l y a n , g o n d n o k i h a t á r o z a t t a l egyszerűen f e l o s z l a t t á k , a h i v a t a l u k b ó l e l m o z d í t o t t á k , a fizetésüket b e s z ü n t e t t é k . E z e k m o s t e l m e h e t n e k a szégény Cronje generálishoz, a k i v a l ó s á g o s b ú r volt és most k é n y t e l e n beállani czirkuszi a t t r a k c z i ó n a k , mert, m i n t a s z o m o r ú levelében e l m o n d j a , nincs miből megélnie. O c s a k dicsőséget nyert a- c s a t á n , egyebet • m i n d e n t elveszített, m a g á t a c s a t á t is
,385 Csudálatosképen neki n e m a k a d t h i v a t a l a herczegi búrok között, ami különben most m á r szerencse, mert ime ezt is elveszítette volna.
Színházi k r ó n i k a .
*
6 N e m z e t i ü n n e p . Belgrádban elhatározták, h o g y nemzeti ünnep legyen a n n a k a n a p n a k az évfordulója, amikor v a g y százötven vitéz katonatiszt lemészárolt egy alvó házaspárt, szeretett királyát, akinek hűséget esküdött, meg a feleségét. Ezt a cselekedetet közgyűlési, v a g y nem t u d o m miféle h a t á r o z a t t a l a .haza megszabadításának; a g y é m á n t g y ű r ű k és d r á g a k ö v e s szelenczék eltűnésével fűszerezett, erősen egyéni zarnatú kis szab a d s á g h a r c z d á t u m á t pedig ime megteszik nemzeti ünnepnek. H o g y mi lesz a nemzeti ünnep p r o g r a m m j a , a r r a méltán kiváncsi a világ. V a l a m i szép alkalmi d a r a b o t kellene komponálni, a m e l y azzal kezdődik, h o g y a tiszt u r a k leteszik a hűségi esküt ő felségének a k i r á l y n a k , a vége természetesen az, h o g y éjnek idején a feleségével e g y ü t t legyilkolják, a holttesteket az ablakon kidobják, m á s s z ó v a l : a h a z á t megmentik. H o g y ezt megcsinálják-e, az kérdéses, de az biztosra vehető, h o g y a nemzeti ünnep n a g y o n szép lesz és változatos. Ezék az u r a k , akik rendezik, bebizonyították már, h o g y . v a n n a k ötleteik. Lesz mindenféle m u l a t s á g , tréfa, s z a v a l a t , tombola, világposta és végül f á k l y á s m e n e t t e l n a g y hódoló fölvonulás oda, a h o n n a n mind ez a sok Őröm f a k a d t , a k o n a k elé, Péter királyhoz. Ott a z t á n a tiszt u r a k ' tisztelegni ' f o g n a k ő felségének és ünriepiesen megígérik-neki, h o g y h a - j ó l viseli m a g á t , egy szép napon m a j d az ő emlékezetére is rendeznek egy ilyen nemzeti ünnepet. H o g y erre a k i r á l y meg lesz h a t v a ,
az s o k k a l több, mint bizonyos. *
*
*
+ ' Kernel Eddin b á s a . Kernel Eddin b a s a most a konstantinápolyi nem t u d o m h á n y torony fenekéri búsul, a h o v á az apósa, a fényes á b r á z a t ú p a d i s a h z á r a t t a . A derék b a s á n a k u g y a n i s a t ö b b e k között a szultán legkedvesebb l e á n y a is a felesége és Kernel Eddin b a s a igy a többek között egy kicsit a szultán legkedvesebb l e á n y á t is megcsalta. H o g y a hitvesi hűség ez igazán meglepő á t h á g á s á b ó l h á n y perczent s ú j t j a a szultán legkedvesebb l e á n y á n a k szivét, azt nem tudni, de a szultán veje elég n a g y u r ahhoz, h o g y legalább hetvenhét felesége legyen neki, . h a u g y a n nincs több; M á r pedig ennek a tekintetbe vételével a derék Kémei Eddin b a s a áthütlenkedése a szomszédos p o r t á r a t ö b b mint fölháboritó, t ö b b mint é r t h e t e t l e n : egyenesen imponáló. E g y feleséget m e g c s a l n i : ez is csúnya és nehéz dolog, de hetvenhét feleséget megcsalni égy m á s n a k a hetvennyolczadik feleségével: ezen a g y a u r elme elálmélkodik és nem talál r á szót, amivel nevezze. E z . egy o l y a n képtelenség, mint amilyen természetes és könnyen érthető, h a egy török b a s á t megcsal a felesége, akinek h e t v e n h e t e d ' m a g á v a l v a n egyetlen egy férje. I g a z á n nincs mit csodálkozni r a j t a , h o g y a szultán ő felsége mérhetetlen módon fölháborodott a telhetetlen b a s a p a j k o s s á g á n és tömlöczbe vettette őt ;• mert megbocsátani csak , az tud, aki megérteni tud. M á r pedig az ilyen természetű büntevés megértését a, szultántól, akinek tudvalevőleg négyszáz felesége van, igazán túlzás lenne követelni.
Igazi úrinő arczának ápolására sohasem használ mást, mint a Kriegner-féle Akáczia-szépitőszereket, u. m. Akáczia-arczkrém 2 korona, púder 1 korona, szappan 1 korona. Páris, London, Milánó, sőt Amerikában is el vannak terjedve. Hatásuk oly bámulatos,' hogy még a legrégibb külföldi szépítőszereket is teljesen kiszorítják. Kaphatók: a Korona-gyógyszertárban; Budapest, Kálvin-tér. • A magyar-amerikai hajójárat Fiúméból legközelebb, június 14-én az Uttonia, junius 28-án a Slavonia indul New-Yorkba. A hajóstársaság különös gondot- fordit az utasok élelmezésére és a jegy árában bent'foglaltatik két napi ellátás már Fiúméban és teljes ellátás a hajón: Díjtalan felvilágosítást ad és előjegyzéseket elfogad a Központi Merietjegyiroda, Budapesten, - Vigadó-tér 1. • • • . . • • •
Pódium és színpad. Erre a hétre egy nevezetes szinházi szenzáczió esett, egy olyan szenzáczió, melynek a jelentőségét, artisztikus értékét s uj gondólatokat reveláló érdekességét a hazafiak nagyfokú sivalkodása teszi még markánsabbá. Tudnivaló dolog ugyanis, hogy minden u j gondolat veszedelem a magyar kulturára, hogy nincsen más igazság, csak a harmincz év előtti igazságok, hogy meg kell védeni a tiszta hagyományokat, mert ezek nélkül tönkremegy az akadémia és igy közvetve az ' egész magyarság, — legfőképen és tűzzel,' vassal hirdetni kell azt a dogmát, hogy mi már készen' vagyunk, nekünk nincs mit tanulni és nyugodtan leköphetjük a forrongásban levő- kulturákat, például a németet. Ez a ténykedés, amellett hogy kiválóan hazafiás[ egyúttal nagy mértékben hasznos is, hiszen már nálunk is kopogtat az ajtón az ifjúság, a forradalmár, az illetlen ifjúság, tehát el kell torlaszolni az ajtót, külömben bejön és nagy pusztulás támad az egyedül üdvözitő theoriák között: Természetesen a német szinészek vendégjátékára gondolunk, amely megrázta a hazafiak máját, kétségbeesett erőfeszítésekre izgatta a magyarságot monopolizáló, csökönyös és jónevelésü polgárokat, s aránylag előkelő fórumokon letagadták még a keresztvizet is a szegény németekről; elmondták, hogy tizedrangu szinészek, hogy szamár dara' bokát hoztak ide, a csodálatos szinészek - és ugyanilyen " drámák hazájába; hogy odahaza Berlinben csak ripacsoknak nézik őket és elmondtak még több ilyen finom elmésséget, amitől valószínűleg gondolkodóba esik szegény Maximilian Harden s a bűnbánat terére lép az egész német kritika, amely elég vigyázatlan volt, hogy nem várta be a magyarok Ítéletét és föltétlenül elsőrangú művészi jelentőséget kon•czedált ezeknek a ripacsoknak. . • A berlini szinészek előadták Hofmannsthal Elektráját es a táblabiró-esztetika fokozott buzgósággal csepüli-' őket. Ez az utóbbi tény eleve szimpátiát ébreszt iá lesajnált művészek iránt és- bennünket, akik mindig hajlandók vagyunk egy kis hazaárulásra, különböző .összehasonlításokra csábit. Hugó von Hofmannsthal Elektrája levetette kothurnusait, klasszikus általánosságából drámai egyéniséggé finomodott s az őrjöngő heroinából egy összetört, megrugdosott, szolgasorba degradált királyleány lett,akit, mint egy női Hamletet, csupán a bosszú -gondolata1 tart életben. Egy hatalmas akarat ez a lány, valóságos, inkarnácziója a gyűlöletnek, - aki meddő - tehetetlenségében lobogó vágygyal várja' ez- erőt, hogy akaratátvégrehajtsa, megátkozza nővérét,, az erőset; a fiatalt,mert gyáva és nem meri neki kölcsönadni rugal-' mas izmait és mikor'megjön az aktiv energia, megjön Oresztész, a férfi/Elektra átadja neki minden gyűlöletét és meghal, mert nincs értelme, hogy tovább éljen: Nagyon professzoros, illetve magyaros dolog volna, ha Sophoklész és Hofmannsthal értékét méregetnénk a theoriák fontjaival és uncziáival, - ellenbep végtelenül érdekes összehasonlí-.
,386 tásokra ad alkalmat ennek a darabnak az előadása a mi nagy drámai kulturánk és a végérvényesen konstatált német szegénység között. Ezek a németek a különös darabhoz különös ábrázoló stilust teremtettek meg, amelyben abszorbeálódott egy másik művészet: a piktúra. Azon kezdték, hogy oldalbarugták a tradicziót, amely minden görög dolgot csak a Periklesz korában tud elképzelni s a trójai háborút is fejlett görög architektúra környezetében és kifinomodott kulturgörögökkel tudja elképzelni. A németek visszamentek a homéroszi időbe, a görög barbárkorba s a mykénei cziklopszfalak stílusában, sötét, barbár sziklákból konstruálták meg Agamemnon palotáját, összefogván az egész szinpadot egy komor tónusba, amelyben tompa szinü ruhák foltjai rendeződnek gyönyörűen megkomponált képekké. Nálunk minden szin külön rikit le a színpadról, fehér himationok, bibor palástok, agyondetaillirozott architektúrák vad összevisszaságban ütik, verik, marczangolják egymást, sőt egyetlen ruhán is a legbarbárabb czifrasággal kerülnek egymás mellé lehetetlen szinek, fárasztva, lesújtva, vérig dühösitve minden fogékonyabb lelkű embert. A németek előadásán bele van fogva minden szin az egységes tónusba s ebben a borongó, misztikus szürkeségben finom, egészen halk barna, lilaszin és zöld szinfoltok kavarognak, szenvedélyesen verődnek egy csoportba, rémült zavarban üldözik egymást, kopott szolgalányok bújnak össze egy kut mellett, egységes nagy tömegek hullámzanak' folyton változó kompozicziókbán és mindig külön, egy magányos, elhagyatott, megvetett barnászöld színfolt imbolyog a meleg tónusok között: az Elektra szegény ruhája, amelyről élesen válnak el a meztelen, sovány karok. És ebbe a Böcklini titokzatosságba az izgatott pillanatokban beleharsog Klitemnesztra vérpiros és mégis letompított szinü ruhája, megriadt fáklyalángok vörös reflexeket hullatnak a kopár kövekre s a ruhák barnaságából kivillan a czombok izzó testszine, egy pillanatra, mint egy futó villáma az életnek, azután ismét ráborul mindenre az a dermesztő tónus, mig a sziklából rótt kapufelek előtt kiterjesztett sovány, meztelen karokkal áll Elektra, a bosszú irtózatos kis férge, a meduza-fejü kis fúria; kívülről hallatszik a megszabadított nép örömlármája, idebenn magánosan meghal a lelkétől megfosztott Elektra, tánczra perdül és elvágódik a földön, mint a passzív akarat, amely véget ér a tett aktivitásában. Emlékezzünk vissza: a mi heroináinkra és hősszerelmeseinkre, akik őrjöngenek az örömtől, őrjöngenek a fájdalomtól és páthoszuk áradó hevébe belefullad minden pszikhologiai igazság. Emlékezzünk vissza arra, hogy nálunk katonai evolucziókban vonulnak fel a csoportok és mint egy konczert-pódiumról, ugy zengik el az iró tirádáit, minden színész függetlenül a másiktól, szépen kiszínezve a szavakat, abszolúte nem törődve azzal, hogy a szavak egy helyzetet illusztrálnak. És azután gondoljunk erre a modern német stílusra és most már keserű irigységbe veszekedve igazán áruljuk el a hazát. Ezek a németek szinpaddá tették a podiumot, amely együtt alakul, forrong, változik a színdarab evolucziójával, értékelik a jeleneteket, egyiket a háttérben játszatván le a fonto-
sabb, a kiemelendőbb javára, roppant intelligencziák behajtják fejőket az ensemble fegyelmébe, magok elébe engednek másokat, mikor annak igy kell történni és monumentális egyszerűséggel, egy elcsukló szóval, egy minden perspektívát megnyitó gesztussal éreztetnek akkora lelki szenzácziókát, amilyenek előtt bénán, tehetetlenül állanak a mi falakat rengető torokgimnasztikusaink. Mikor Elektra megtudja, hogy Oresztesz él, Eysold Gertrúd nem tartja szükségesnek a nagy stil orditó hangosságát, ő csak exaltált, imádó rajongással egy szóba önti az egész démoni örömét. Oresztesz nevét belekiáltja a palota visszhangjába, azután észreveszi magát, hogy ezt meghallják odabenn és fojtott, elcsukló hangon mondja még egyszer: Oresztesz! Ennyi az egész és ez minden. Ennél több már megmosolyogni való komédia lenne. A Reinhardték stilusáról lehet vitatkozni, ő k a Deutsches Theater tiszta naturalizmusától szeczessziót jelentenek, s az egészen naturalisztikus darabokban is megengedik a szenvedélyek túlhevitését és az abszolút igazságból egy uj stiluskereső útra indultak. Ez a stilus még nem kész és csak az ilyen darabokra applikálható zavartalanul, mint az Elektra. Azonban elhozták a rendező-művészetnek akkora tökéletességét, mint még senki ő előttük és ezt meg kell látni a legmokányabb magyarnak is, ha nem csukja be a szemét és nem kultiválja azt a kedvesen fajmagyar »csak azért se« princzipiumot. Bizonyos, hogy a drámairás stílusa Európában megváltozott, s ehhez módosulni kell a színjátszásnak is, aminthogy az olasz verizmus és a német naturalizmus meg is találta ezt az uj ábrázoló stilust. Megtörtént az a differencziálódás, amely a barokk reczitálásból kiválasztotta az emberábrázolás nemes értékeit, amely a theatrális pódiumot intim szinpaddá alakította, megtörtént ugyanaz a reneszánsz, ami a fontainebleaui piktorok paysage intime-jével agyonverte a heroikus tájképet és művészet lett a komédiából minden akadémiák és minden hagyományok ellenére. Reinhardték tovább kutatnak és még nem lehet tudni, hová fognak kilyukadni. Annyi azonban konstatálható tény, hogy a rendezés művészetében befejezett tökéletességet produkálnak és utóvégre is ez a Regiekunst az alfája minden modern színjátszásnak. No hát, mi hazafiabbak vagyunk a hazafiaknál, mikor tanulni akarunk ettől a toronymagas kulturától, mikor meghalljuk, hogy minálunk is kopogtat már az ifjúság és a dohos üregekben vinnyogva, szűkölve félti életét a fenyegetett tehetetlenség. Jön az ifjúság és ha nem engedik be, hát betöri az ajtót, s majd amikor munkát kapnak modern színészeink és munkát kap az első modern rendező, mikor éles, metsző, friss levegőtől fognak lefagyni a hervadt, elaszott, minden helyet elfoglaló gyomok, akkor a magyar reneszánsz napján hálával fogunk megemlékezni ezekről a németekről. Marco. H a d r i k A n n a . A Nemzeti S z i n h á z t a v a s z i v e n d é g j á r á s a , p é n t e k e n este m e g k e z d ő d ö t t a H a d r i k A n n a föllépésével. A m ű vésznő F e d o r á t v á l a s z t o t t a , S a r d o u n a k ezt a r a f f i n á l t h a t á s csinálásra épített d r á m á j á t s t e k i n t v e azt, h o g y ez a gyilkoss á g g a l és ö n g y i l k o s s á g g a l s ú l y o s b í t o t t b ű n ü g y i m ű a l a p o s a n megp r ó b á l j a a szinész képességeit, m i n d e n e k e l ő t t a z t az ambicziót
,387 kell n a g y elismeréssel honorálnunk, amely a művésznőt ehhez a kényes feladathoz vezette. S o k a t borzongott m á r a Nemzeti Színház, p u b l i k u m a a • F e d o r a idegcsiklandó jelenetein és r o p p a n t népszerű alakitások emlékével kellett Hadrik A n n á n a k megküzdeni ebben a szerepben. Sőt m é g élénk emlékezetünkben v a n e g y frappánsul' egyszerű és modern szinészmünka, az Italia Vitaliani F e d o r á j a és eszerint u g y a régi, mint a z u j színpadi stílusban egy-egy jelentős a l k o t á s emléke kínálkozik mértékül a H a d r i k A n n a képességeinek értékeléséhez. Respektábilis eredmény, h o g y nem h a l v á n y u l t el a m a g y a r F e d o r a mellette s t a l á n egy fejlesztő h a t á s ú milieu-ben a modern mértékhez is hozzáfejlődhetik. Minden külső k v a l i t á s a m e g v a n hozzá, pompás színpadi megjelenés, beszédes, fegyelmezett arczán sok mindent ki t u d fejezni és a h a n g j a kellemes eufoniával csengő, bársonyos beszédre képesiti, t e h á t csak a belső k v a l i t á s o k a t kell feltételeznünk, h o g y előkelő helyet jelöljünk meg s z á m á r a az eljövendő m a g y a r szinészművészetben. L e g n a g y o b b veszedelme éppen a szépen csengő h a n g , amely még belecsábitja a szavalásba, de a tréma f á t y o l á n át csillogott a gondolkodásnak a k k o r a mennyisége, ami elég lehet ahhoz, h o g y idővel legyőzze a h a n g kísértését. Mindenesetre egy megérdemelt, meleg sikert k o n s t a t á l h a t u n k , amely a r r a m u t a t , h o g y a publikum szívesen akczeptálja a H a d r i k A n n a művészetét.
A Magyarországi pénzintézetek országos szövetsége folyó
hó 6-án Mándy Lajos elnöklete alatt igazgatósági ülést tartott. Elnök bemutatta a szövetségnek kormányilag jóváhagyott, alapszabályait és jelentést tett a szövetség érdekében tett eddigi intézkedéseiről, úgyszintén a szövetség pénzügyi helyzetéről. Ezen jelentések alapján elhatározta az igazgatóság, hogy a szövetség alapszabályszerű működését azonnal megindítja, nem várva bé azt sem, hogy a szövetségi központi iroda felállíttassák, mire nézve egyébiránt az igazgatóság megfelelő intézkedést tett. Elrendeltetett a vidéki bizottságok szervezésének és beosztásának tanulmányozása, valamint a szakosztályok szervezésének és működésének megkezdése iránt tétetett intézkedés. Végre megbeszélte az igazgatóság a revízió és revizorok kérdését és ez irányban a főelvekre nézve megállapodásra jutván, elhatároztatott, hogy a revízió és revizorokra vontkozólag egy részletes és kimerítő utasítás dolgoztassák ki. Ezeken a belső ügyviteli kérdéseken kivül érdekes eszmecsere fejlődött ki az igazgatóságban a vidéki pénzintézeteket érdeklő egyes gyakorlati kérdések körül. A kifejlődöttt eszmecsere következtében legközelebb konkrét javaslatok és indítványok is fognak az igazgatóság elé kerülni oly kérdésekről, amelyek a pénzintézetek közvéleményét régóta foglalkoztatják és melyeknek mielőbbi megoldása minden oldalról kívánatosnak jeleztetett. Egyes konkrét kérdésekben egyébiránt nap-nap után érkeznek javaslatok, panaszok és indítványok az' igazgatósághoz, melyek az igazgatóság kebelében előkészítve, mihelyt a szakosztályok megalakulnak, beható megbeszélések és elhatározások tárgyát fogják képezni.
A Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank Részvénytársaság
IRODALOM. K l a s s z i k u s r e g é n y t á p . E g y olyan irodalmi vállalat lép most a közönség elé, amelyhez f o g h a t ó eddig nem volt minálunk s amelynek a külföldön sem találni p á r j á t . A klasszikus külföldi regényirók l e g n a g y o b b m u n k á i jelennek meg egyöntetű k i a d á s b a n 6 0 kötetben a m a g y a r könyvpiaczon. A vállalat szerkesztői: A m b r u s Zoltán és dr. Voinovich Géza, a legkitűnőbb irók legérdekesebb és legbecsesebb m u n k á i t v á l o g a t t á k össze, u g y , h o g y minden nemzet minden n a g y irója legjobb m u n k á i v a l v a n képviselve a g y ű j t e m é n y b e n ; ők irják az egyes Írókról szóló essay-ket is a m u n k á k elé. A fordítás mindenütt művészi, a legkitűnőbb irók •• egyesültek erre a c z é l r a ; h o g y ezeknek a kitűnő m u n k á k n a k művészi fordításban való megjelenése a m a g y a r irodalomnak, Íróknak és közönségnek e g y a r á n t mennyire fejleszti ismereteit, Ízlését, k r i t i k á j á t , és mennyi művészi g y ö n y ö rűséget szerez m i n d n y á j u n k n a k , azt nem szükséges bizonyítgatni. A m i a g y ű j t e m é n y kiállítását illeti, ez a h a t a l m a s 6 0 kötet p á r a t l a n a m a g a nemében, amennyiben 2 5 — 3 0 ives kötetek meglepő olcsók és még e h a t a l m a s kötetek egyes ivein is 3 8 0 0 0 betű v a n elhelyezve anélkül azonban, h o g y a betűk kicsinyek, v a g y a n y o m t a t á s sürü lenne. Örömmel l á t j u k a most megjelent kötetekből, h o g y a k i a d ó k technikai kiállítás dolgában is olyan ú j í t á s o k a t hoznak, melyek a l k a l m a s a k arra, h o g y az. olvasás kedvét fokozzák, a k ö n y v n e k becsét emeljék. A bekötési t á b l a Ízléses és k ö n n y ű , az egész k ö n y v pehelyk ö n n y ű papirosra v a n n y o m t a t v a , u g y , h o g y az olvasót a k ö n y v t a r t á s a n e m fogja kifárasztani. A most megjelent első sorozat — 5 kötet — Balzac Goriot apóját és Grandét Eugéniáéit hozza e g y kötetben. Dickens Twistjét. Dosztojewszkij Biin és bünhödését, : a z t á n D a u d e t Numa Rumesztánjii és Tartarinjít egyben, és ismét e g y kötetben Meyer K o n r á d Ferdinándtól Jenatschot, Borgia Angélát, Pascera Megpróbáltatását vagyis az 5 kötetben 9 n a g y m u n k á t . E n n y i előnynyel a legkitűnőbb irói g á r d a közreműködésével indul világgá a vállalat, a v i l á g i r o d a l o m legkitűnőbb alkotásait h o r d v a szét, h o g y megkönnyítse v e l ü k a m a g y a r szellemet és a m a g y a r k u l t ú r á t . A vállalatot a Révai Testvérek Irodalmi Intézet r. t. a d j á . ki. E g y díszesen k ö t ö t t kötetre két forint esik. Megszerezhetni az, egészet h a v i részletfizetésre is.
Női f e s t ő r i s k o l a , Városligeti fasor 2 2 . T a n á r Bertalan. Beiratkozhatni bármikor.
KÖZGAZDASÁG.
Karlovszhy
felszámolás alatt Budapesten. Vagyonállapot 1904. április 30-ikán. Vagyon : Váltótárcza 101.160 korona, értékpapirtárcza 629.994 korona, pénzintézeti betétek 2,599.36692 kor., különféle adósok 3,975.725'30 kor., óvadékok 272.015'20 kor., angyalföldi telkek 60.000 kor. Teher: Takarékbetétek 77.155'68 kor., hitelezők 46.025'07 kor. óvadékok 272.015'20 kor. A fenti vagyonállapot a petroleum-üzlet teljes lebonyolításának eredményét tartalmazza. Az 1903. deczember 31-iki vagyonkimutatásban még 12,823.993'18 koronával szereplő hitelezők tétele kiegyenlítés által megszűnt s e mellett a vagyonoldalon 2'/a milliót meghaladó bankbetéten kivül a különféle adósok állománya 1 3'97 millióra emelkedik a korábban továbbított iparvállalati elfogadványok visszaváltása által. Azáltal, hogy a Deutsche Bank az Etoile Roumaine részvényeiből pári-árfolyamon fix átvett 8,000.000 frankon felül további 8,000.000 frank részvényre szintén pari-árfolyamon fennálló és 1905. végéig terjedő optiójogát már gyakorolta s vele, mint a fenti kimutatásból látható, folyó évi április havában a végelszámolás is megejthetővé vált, a bank felszámolása jelentékeny lépéssel haladt előre. A váltótárcza, értékpapirtárcza és konzorcziális üzletek állományának csökkenése szintén ez év folyamán történt lobonyolitások eredménye. A még hátralévő aktívumok értékesítése iránt tárgyalások vannak folyamatban. Á Dunagőzhajózási társaság május hó 28-án tartotta Bécsben évi rendes közgyűlését Deutsch J. elnöklete alatt. Az évi jelentést, amelyről már megemlékeztünk, felolvasottnak tekintették. A közgyűlés elhatározta, hogy a kimutatott tiszta jövedelemből, mely 2,609.787 K-át tesz ki, 38 K-át oszt ki részvényenkint osztalékképen és 440.323 K maradékot uj számlára visz át. Az elnök és alelnök megválasztását ezúttal is elhalasztották. Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. (Gyermek- és életbiztosító intézet) Budapesten, VI., Teréz-körut 40—42. sz. Alapíttatott 1863. Folyó évi május havában 1,853.800 K értékű biztosítási ajánlat nyújtatott be és 1,539.200 K értékű biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében 66.684 K 47 fill. fizettetett ki. 1904. január 1-től 1904. május 31-éig 8,841.200 K értékű biztosítási ajánlat nyújtatott be és 7,548.800 K értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki; biztosított összegek fejében 331.068 K 07 fill. fizettetett ki. Ezen intézet a gyermek- és életbiztosítás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és legelőnyösebb feltételek mellett. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF.
Hasztalannak bizonyult eddig a legtöbb hirdetett szépitőszer, mig végtére a Mirtus-crémre akadtam. Ez igényeimnek teljesén megfelel.
A tavaszi divat legiziésesebb' kiállítású művirág-czikkeit a devőközönség legolcsóbban a Szekulesz R. czégnél (IV., Károly-utcza 4—5.) szerezheti be, ahol egyszersmind az enemü alkalmi tárgyak: csokrok, koszorúk, tollak, a legnagyobb választékban állanak a t. vevők . rendelkezésére. Exotikus növenyek, élő és impregnált pálmák ugyancsak itt szerezhetők be a legjobb állapotban.
3 8 8
A TAVASZI ES NYÁRI DIVAT LEGÚJABB TERMEKEI DUS VÁLASZTÉKBAN ÉS A LEGJUTÁNYOSABB GYÁRI ÁRAKBAN KAPHATÓK
IKAVIADALOK rBUDAPESTEN
SZEKULESZ % művirág- és
disztoll-gyárában.
Budapest, IV. ker., Károly-utcza 4. és 5. Kalapvirágok, tolldiszek, kőcsagtollak, tollboák. Alkalmi ajándékok, finom dísztárgyakban. Menyasszonyi koszorúk, és diszek a legújabb divat szerint. Színházi, alkalmi és sirkoszorúk szalag és nyomattal, bármily kivitelben; különlegességek dísznövények és pálmakban. Eladás nagyban és kicsinyben. Sürgönyczim
Szekulesz, Károly-utcza.
Az állatkert területén épült teljesen fedett Arénában: s z o m b a t o n , j u n i u s hó l l - é n , v a s á r n a p , j u n i u s hó 12-én, k e d d e n , j u n i u s hó 14-én.
POULY
a hírneves sevillai
A L A P Í T T A T O T T 1860-BAN.
E L O F I Z E T E S I ARA:
AHET
Egy évre 20 kor. és félévre 10 korona.
FILS
toreador és quadrillája. Pénztárnyitás délután 6 órakor, az ===== megnyitása este órakor.
aréna
A wiadalok kezdete este '/28 é r a k o r .
THE MUTUAL NEW-YORKI ÉLETBIZTOSÍTÓTÁRSASÁG a világ összes életbiztosító társaságai között az
első
helyet
foglalja el ugy a kötvénytulajdonosoknak teljesített fizetéseket illetőleg, melyeknek összege
3,268.000.000.
frankot,
valamint biztosítéki alapja tekintetében is, mely
2.081.977.521.55 frankot
tesz ki. Az érvényben lévő élet- és járadékbiztosítások összege 1903 deczember 31-én
7.500.923.900.57 frank. MAGYARORSZÁGI VEZÉRIGAZGATÓSÁG: Budapest. VI.
ker., Andráss/-ut 20. szám.
A bikaviadalok arénájához az állatkert mentén, az Aréna-ut sarkától a Wampetics-féle vendéglőig (a szépművészeti múzeum mögött) külön kapubejáratok nyiltak meg A jegyeket az ellenőrző-közegeknek már ezez kapubejáratoknál is fel kell mutatni, mig a jegyek ellenőrző-szelvényét csak az arénában tépik le. A külső kapubejáratoknál vannak a jegypénztárak is elhelyezve. Az aréna 8 részre és pedig A, B, C, D, E, F, G, H szakaszokra van beosztva. Minden jegy ehhez képest A., B. és igy tovább szakaszu jelzéssel van ellátva, a mi a tájékozódást rendkívül egyszerűsíti.
Mattoniféie Erzsébet sósfürdö BUDAPEST -
(BUDÁN). (Villamosvasúti állomás.)
Meglepő gyógyhatással bir különösen női bajokban, továbbá : alhasi és általános vérbőségben, verőczéri pangások esetén, máj- és lépbajokban, aranyérben, stb. — Idény április 15- tői szeptember végéig. 65 fürdőszoba. Számos, kellően berendezett, kényelmes vendégszoba. Vendéglő mérsékelt áru ételek- és italokkal.
Rendelő orvos:
Dr. P O L G Á R
EMIL.
M i k é n t lehet szép i d o m o k h o z jutni? A szép mell egyike a női szépscg legelőkelőb kellékeinek s azzal a természet nem igen pazarkodik. — A hölgyek örömmel fognak tudomást venni arról, hogy létezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne fukarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előnyösen ismert szer a Ratie-féle PILULES ORIENTALES alkalmazása, mely a legelőkelőbb párisi orvosoktól ajánlva s tényleg birják azon tulajdonságot, hogy a mellet fejlesztik, ruganyosságát elősegítik, a szöveteket erősbitik, a vállcsontok kiszögelését eltüntetik az által, hogy a mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatása abban áll, hogy az ételek hizó alkatrészeit elősegítik s azok a mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden külön kezelés nélkül megmarad. A Katié-féle P I L U L E S O R I E N T A L E S eltelő hatása folytán szép, üde arezbőrt és fiatal
kinózést kölcsönöznek és az egész testet fiatalítják. — Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy használhatja, mint a kifejlett asszony es semmi körülmény között nem ártalmas. Törvényileg védett védjegy. A körülbelül 2 hónapig tartó gyógymódhoz könnyen lehet a l k a l m a z k o d n i a n é l k ü l , hogy a m e g s z o k o t t é l e t m ó d o t a , legcsekélyebben m e g k e l l e n e v á l t o z t a t n i . Ara egy doboznak, használati utasítással, 6 kor. 4 5 fill. (Szétküldés bérmentve, titoktartás mellett.) Utánvétellel 6 kor. 7 5 fillér. Ne f o g a d j u n k el oly dobozt, a m e l y e n n i n c s e n az UNIO-védjegy s a m e l y a czimkén k ő v e t k e z ő f e l i r a t o t nem t a r t a l m a z : J . P a r t i é Pharmacien, 5., P a s s a g e V e r d e a u , P a r i s . Főraktár Magyarország és Ausztria részére: TÖRÖK J. g y ó g y s z . , B u d a p e s t , K i r á l y u t c z a 12.
Budapest, 1904. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.
