II.4.1. TÁJRENDEZÉS
HELYZETFELTÁRÁS 1.
Táji és természeti adottságok vizsgálata
1.1. Természetföldrajzi tájbesorolás A földrajzi tájbeosztás szerint Bácsalmás az Alföld Bácskai síkvidék középtájának Bácskai löszhátság kistájában található. A lösszel fedett futóhomokvidék jellemző domborzati formája a tagolt löszös síkság és a vízfolyások mentén az alacsony ártéri síkság. A felszíni földtani képződmények közül leginkább a mozgalmas felszínt kialakító szélbarázdák határozzák meg a tájat, amelyeket vastag lösztakaró borít, kiváló termőképességű talajt biztosítva. A lankás buckákon az erózió nem jelentős. A buckás, hullámos felszíni formák, melyek között az állandó vagy időszakos vízfolyások mentén húzódó mocsárrétek tűnnek fel - képezik a bácsalmási táj sajátos képét. 1.2. Éghajlat Ez az ország egyik legmelegebb tájegysége. Az erős kontinentális hatás miatt a telek hidegek, a nyarak forróak, szárazak. Itt a legerősebb a hőmérsékletingadozás. Nagy a valószínűsége a késő tavaszi és a kora őszi fagyoknak. Igen magas a napfényes órák száma –évi 2000 - 2050 óra. Az évi középhőmérséklet 10,7°C. A fény- és hőmérsékleti viszonyok igen kedvezőek, de a csapadékviszonyok nem. Környezetéhez viszonyítottan száraz terület. Az éves csapadékösszeg 525 – 600 mm. Nagyon alacsony az éves csapadékmennyiség (Bácsalmásnál: 565 mm). Tartós hótakaró általában csak a tél közepén alakul ki, a hóréteg legnagyobb vastagsága 30 – 35 cm. Alacsony a páratartalom. A relatív légnedvesség (58-60%) gyakori csökkenése miatt az országos átlagot meghaladó itt a légaszály. A lehetséges párolgás jelentősen meghaladja a csapadék mennyiségét. Az uralkodó szélirány északnyugati. 1.3. Földtani felépítés: Bácska tengeri, folyóvizi és eolikus (szél felszínalakító munkája) feltöltésű medence. Az aljzat gránitból, különböző üledékekből áll, melyen 500-2000 m vastag pannon üledéksor (agyag, agyagmárga, durvaszemcséjű üledékek, agyag, homokos agyag, kavics) húzódik. A hordalékkúp épülése a pleisztocénben indul meg, a Duna megjelenése után. A Bácskai síkvidék az ősSárvíz és a mecseki vízfolyások hordalékkúpja. A törésvonalak mentén a térség süllyedt. Az egyes felszínrészek váltakozó intenzitással töltődtek fel és süllyedtek le a harmadidőszak végétől. A süllyedés megszűnése után beindul a futóhomokmozgás, közepes és nagyméretű futóhomokformák keletkeznek. A felső pleisztocénban különült el az Észak-bácskai Hátságot ma alkotó három tájegység. A negyedidőszakban a szárazzá vált térszín szintkülönbségeit a folyók hordalékai egyenlítették ki. A Kígyósok vízgyűjtő területén elsősorban löszfelhalmozódás ment végbe. A felszínfejlődés a jelenben is folyik, amit a társadalmi fejlődés (emberi beavatkozás) is befolyásol. 1.4. Talaj: A leggyakoribb, legnagyobb területet borító talajtípus a mészlepedékes csernozjom, de a réti csernozjom és a mélyben sós réti csernozjom is nagy arányban található. A humuszos homoktalaj elhanyagolható mértékben van jelen. Fizikai talajtípusként a vályog és a homokos vályog a legjellemzőbbek. Az állandóan vízborította térségben megjelenik a réti szolonyec talaj is.
A Bácskai Löszhát csernozjom talajainak általában jó a vízháztartása, az ország legtermékenyebb talajai közé tartoznak. 1.5. Vízrajz: A Duna-Tisza közi hátság erei a Duna menti síkságra futnak le. Ezeket a Duna-völgyi főcsatorna gyűjt össze, és vezeti Mohács alatt a Dunába. A térség a Kígyós vízgyűjtőterületébe tartozik, amelynek nagysága 1050 km2. A belvíz által mérsékelten veszélyeztetett vízrendszerek közé tartozik. A belvízrendszernek nincs kapcsolata más vízrendszerekkel, így más rendszerekbe történő vízátvezetésre nincs lehetőség. A Kígyós vízkészlete erősen függ a talajvízkészlet állapotától, mivel meghatározó a talajvízből való táplálása. A csapadék hatása elsősorban a talajvízen át érvényesül. A vízkészletek csökkenő tendenciát mutatnak, amely feltételezhetően az emberi tevékenység következménye: a tározók, halastavak vízfelület-növekedéséből adódó párolgási veszteség növekedése, a vízfolyásból kivett vizek használata. A középtájra jellemzőek az időszakos vízfolyások, amelyek mészben, Na-sókban gazdagok. Sok a homokbuckák közti lefolyástalan tó. A talajvíz szintje változó. 1.6. Növényvilág: Növényföldrajzilag az Alföld erdőssztyepp lenne, de az emberi tevékenység folytán ma már kultúrpusztának tekinthető. Az eredeti növényzet emlékeit a lápos-ligetes árterek, a füzes-nyáras-tölgyeskőrises-égeres ligetek őrzik. Az eredeti erdei növénytársulások, a valamikori tájra jellemző kocsányos tölgy (Quercus robur) eltűnése, helyettük az akác nagy elterjedtsége társadalmi hatásnak tudható be. A felszín legnagyobb részét a különböző mezőgazdasági növények hasznosítják. A természetes növénytakaró szempontjából Bácsalmás környezete az Alföld flóravidékének (Eupannonicum) Duna-Tisza köze flórajárásába (Praematricum) tartozik. A területen a korábban meghatározó löszpusztarétek mára egy-két legelőre, mezsgyékre szorultak vissza. Jellegzetes fajaik: szennyes ínfű –Ajuga laxmannii, Tavaszi hérics – Adonis vernalis, buglyos zanót – Chamaecytisus austriacus, karcsú orbáncfű – Hypericum elegans, selymes boglárka – Ranunculus illyricus. A gyapjas gyűszűvirág – Digitalis lanata termőhelye /mely az Alföldön egyedüli/ itt, Bácsalmáson található, és védettség alatt áll. A tipikus löszpusztarét zárt gyep. Jellemző és állandó fajai mediterrán kapcsolatokra utalnak. Tömegesen jelenik meg benne a pusztai csenkesz – Festuca rupicola, a vékony csenkesz – Festuca valesiaca, a kunkorgó árvalányhaj – Stipa capillata. Virágzáskor feltűnő a magyar kutyatej – Euphorbia pannonica, a ligeti zsálya – Salvia nemorosa, a mezei zsálya – Salvia pratensis. A löszfalnövényzet jelenléte jellegzetes, de viszonylag szegény az állományuk. A csatornák, erek növényzete (jellegzetes a keskenylevelű békakorsó – Berula ercta) és az azokhoz kapcsolódó mocsárrétek jó állapotúak. A vizes élőhelyeken a nád (Phragmites), a gyékény (Typha) a szittyó (Juncus) a tipikus. 1.7. Állatvilág: A növényzettel együtt az állatvilág is kicserélődött. Az egykor itt fészkelő madarak többségét már csak az őszi – tavaszi vonulásukkor láthatjuk. A vizes élőhelyek adnak még fészkelési lehetőséget a madárvilág számára, melynek leggyakoribb képviselői a kis vöcsök, búbos vöcsök, tőkés réce, barna réti héja, vízityúk, szárcsa, bíbic, sárszalonka, kakukk, nádirigó.
A Kígyós csatornában a valamikori gazdag élővilág –melynek jellemző állatai a törpeharcsa, nyurgaponty, kárász, keszeg, réti csík, pettyes és tarajos gőte, vízi sikló, mocsári teknős, tavi kagyló, kecskerák - ismét kezdi birtokba venni a vizében megtisztult patakrendszert. 1.8.
A bácsalmási táj jellemzői:
A bácskai löszös sík kiváló termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Ebből következően felszínének nagy részét beszántották, a térség mezőgazdasági művelés alatt áll. A mezőgazdasági termelés szerepe nagy a falu életében. A szántóművelésű táblák látványa uralja a tájat, amelyből csak néha emelkedik ki egy-egy erdőfolt, vagy az utak mentén húzódó nyár és akácsávok, fás szakaszok. Alapvetően szántó művelés folyik, főként nagyparcellás rendszerben. Az olajos magvúak (napraforgó, repce) és a búza, árpa, kukorica termesztése a legjellemzőbb. Szőlőtermesztés nincs. A bácskai falvak jellegzetessége a kertművelés, de Bácsalmáson a településtől délnyugatra a kertes mezőgazdasági területen a felhagyott kert területek a jellemzőek. Összefüggő tanyás térség a bácsszőlősi határ menti sávban és a Mátételki-Kígyós-főcsatorna mellett (Óalmási tanyák) alakult ki, máshol csak néhány major, tanya helyezkedik el elszórtan. Rét, legelő művelési ágú terület főként a vízfolyások, állóvizek környezetében találhatók, a szántóművelésű térséghez képest kis arányban. Bácsalmás közigazgatási területének jelentéktelen részét borítja erdő. A művelt parcellák látványát néhol mezővédő erdősávok és az utak mentén található facsoportok, erdősávok törik meg, összefüggő erdős térség kevés van. A meglévő erdők elsődlegesen gazdasági célúak. Fafaj-összetétel szempontjából kiemelkedő jelentőségű az akác. Az eredeti vegetációt idéző növénytakaró csak apró foltokban található meg. A vízfolyások mentén vagy a buckamélyedésekben megmaradt állóvizek körül, ligetek, gazdag állatvilággal rendelkező lápos területek különféle vízi növényekkel, terjedelmes nádasok oldják a kiterjedt szántóföldek egyhangúságát és szebbnél-szebb tájképeket varázsolnak szemünk elé. Ilyen látványos, vizes élőhelyek Bácsalmás településtől délre találhatók: a Mosztonga tó időszakos vízborítású sekély vízfelületei, melyet terjedelmes nádas övez és erdősáv határol. A Sóstó szikes tó, mely kiszáradt, de a kilencvenes években fürdőzésre alkalmassá mélyítettek; és a mellette található tölgyes ad otthont a gyapjas gyűszűvirág állományának - az esztétikus táj szabadon látogatható természetvédelmi terület. A Horgásztó a Kígyós patakból kialakított nagyméretű vízfelület, - az ökológiai hálózat részét képzi - változatos, harmonikus, rendezett, horgászok által gyakran felkeresett környezettel. 2.
Védett, védendő táji-, természeti értékek, területek
Bácsalmás közigazgatási területén található védettségi típusok az ökológiai folyosó, magterület és természetvédelmi terület. Az európai ökológiai hálózat részét képezi a Kígyós- főcsatorna, a Mátételki-Kígyós csatorna és annak partjától számított 200-200 m-es övezet, mely olyan természetes, természetközeli élőhelysáv, mely alkalmas az ökológiai hálózathoz tartozó egyéb élőhelyek közötti biológiai kapcsolatok biztosítására. E területsáv építési tilalom alá esik. A fokozottan védett magterületbe sorolt a Mosztonga tavak, a Sóstó és ezek környezetében található vizes élőhelyek összessége. A Sóstó melletti telepített tölgyerdő 4 ha-os térsége a Bácsalmási Gyapjas Gyűszűvirág Termőhelye Természetvédelmi Terület. Találhatók még olyan védett természeti területek - vizes élőhelyek -, melyek a törvény erejénél fogva élveznek kiemelt oltalmat: az ex lege lápok és természeti területek. Ezek természetközeli állapotban megmaradt mocsár, nádas, lefolyástalan vizes területek. Itt a használati mód és a művelési ág megváltoztatása a környezetvédelmi felügyelőség hozzájárulását igényli.
Egyedi tájértékek közé tartozik a látványilag feltűnő, megőrzésre érdemes táji érték: a Katonai őrhely: XIX-XX. sz. eleji földbe vájt álcázott leshely. Helyi jelentőségű védett természeti területek Bácsalmás belterületén helyezkednek el: a 3,9 ha-os Kossuth-park, a templompark és védett fák és fasorok.
JAVASLATOK Bácsalmás intenzív mezőgazdasági művelésű körzet része, ahol továbbra is árutermelő nagygazdaságok fennmaradásával lehet számolni. A kitűnő minőségű nagytáblás művelésű szántóterületek intenzív felhasználása a község gazdasági életének fenntartásához, fejlesztéséhez nélkülözhetetlen. A szántóművelés szerkezetéből következően a terület kopár, kevés a fa, erdő és a külterületi utak mellett hiányosak az összefüggő fasorok. Javasolt a mezővédő erdősávok - amelyek a szélerózió elleni védelemben is nagy szerepet játszanak telepítésének folytatása, a meglévő erdősávok rendszerébe való beillesztéssel. A védőfásítást egy komplett rendszerként kell elképzelni, amely a már meglévő kisebb-nagyobb erdőfoltokat is magába foglalja, összeköti, ezzel is biológiai folyosót biztosítva a környék magasabbrendű élőlényeinek. Összekötő szerepre alkalmasak a vonalas létesítmények – utak, dűlőutak, táblák szélén - amelyek mentén a fásítás is megtörténhet. Leginkább az uralkodó északnyugati szélirányra merőleges szakaszokon érdemes kialakítani ezeket a mezőgazdasági területeken. A szakaszos vagy különálló fatelepítéseket pótolni kell egységes fasorrá, ahol ez hiányzik, összefüggő fasor telepítendő. A cél, hogy a külterületi utak mentén is legalább egyoldali fásítás történjen meg. A mezővédő erdősávok a tájkaraktert erősítő és az adott természeti viszonyoknak leginkább megfelelő őshonos fajokból készüljenek. A fák közé célszerű cserjéket – főként gyümölcstermő vad fajokat telepíteni (pl: húsos som, csipkebogyó, kökény, galagonya, vadkörte stb). Fásítások, mezővédő erdősávok telepítésére ajánlott természetesen előforduló növény fajok listája Fák: Acer campestre - mezei juhar
Pyrus pyraster – vadkörte
Acer tataricum – tatárjuhar
Padus avium – zselnicemeggy
Alnus glutinosa – mézgás éger
Quercus pubescens – molyhos tölgy
Betula pendula – közönséges nyír
Quercus robur – kocsányos tölgy
Betula pubescens – szőrös nyír
Salix alba – fehér fűz
Carpinus betulus – gyertyán
Salix caprea - kecskefűz
Cerasus avium – madárcseresznye
Sorbus domestica – házi berkenye
Juglans regia – dió
Ulmus laevis – vénicszil
Fraxinus angustifolia ssp.pannonoca – magyar kőris
Ulmus minor – mezei szil
Fraxinus excelsior – magas kőris
Tilia cordata – kislevelű hárs
Malus sylvestris – vadalma
Populus alba – fehér nyár
Populus canescens – szürke nyár
Populus nigra – fekete nyár
Populus tremuls – rezgő nyár
Robinia pseudoacacia – fehér akác
Juniperus communis – közönséges boróka
Cserjék: Berberis vulgaris – sóskaborbolya
Prunus spinosa – kökény
Cerasus fruticosa – csepleszmeggy
Rosa canina – vadrózsa
Cornus mas – húsos som
Salix cinerea – rekettyefűz
Cornus sanguinea – veresgyűrű som
Salix rosmarinifolia – serevényfűz
Corylus avellana – mogyoró
Salix viminalis – kosárkötő fűz
Crataegus laevigata – cseregalagonya
Sambucus nigra – fekete bodza
Crataegus monogyna – egybibés galagonya
Staphylea pinnata – hólyagfa
Euonymus europeus – csíkos kecskerágó
Viburnum lantana – ostorménfa
Ligustrum vulgare – közönséges fagyal
Máté Zita okl. táj- és kertépítészmérnök 6000 Kecskemét, Kvarc u. 4.b
