HELYI ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM

M IKSZ ÁT H K ÁLM ÁN ÁLT AL ÁN O S I SKO L A É S Ó V O D A 31 3 2 NÓ G R ÁDM EG Y E R, Ó VO D A ÚT 4 .

HELYI ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM

2010.

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés

1.

1.1. Az óvoda jogi státusza és adatai

2.

1.2. Az óvoda adottságai, környezete

3.

1.3. Az óvoda személyi feltételei

5.

1.4. Tárgyi feltételek

5.

2. A HOP alapelvei. A nevelési program globális célrendszere

6.

2.1. Alapelveink

6.

2.2. Az óvodai nevelésünk célja

7.

2.3. Az óvodai nevelésünk általános feladatai

9.

2.4. Nevelésünk rendszerábrája 3. Az óvodai nevelés kerete

10. 11.

3.1. Az egészséges életmód kialakítása

11.

3.2. Az érzelmi nevelés és szocializáció

16.

3.3. Esztétikai nevelés, ízlésformálás

22.

3.4. Értelmi nevelés és anyanyelvi nevelés megvalósítása

25.

4. Az óvodai élet tevékenységformái

30.

4.1. A játék

30.

4.2. A külső világ tevékeny megismerése

35.

4.3. Mozgás – mozgásos játékok

40.

4.4. Mese – vers – irodalmi nevelés

43.

4.5. Ének-zene, énekes játék

45.

4.6. Rajzolás – mintázás – kézimunka

48.

4.7. A munka jellegű tevékenységek

51.

4.8. Játékba integrált, cselekvő tanulás

54.

5. Az óvoda partnerkapcsolatainak rendszere és azok együttműködése

56.

5.1. Család – óvoda

56.

5.2. Iskola – óvoda

57.

5.3. Közművelődési intézmény – óvoda

57.

5.4. Egyéb kapcsolattartás

58.

6. Gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység

59.

7. Speciális feladataink

60.

7.1. Sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése

60.

7.2. Etnikai kisebbségi óvodai nevelés

61.

8. Szolgáltatásaink

61.

9. Záró rendelkezések

62.

Felhasznált irodalomjegyzék

63.

Melléklet: A nevelési program végrehajtásához szükséges eszközök és felszerelések jegyzéke

1.Bevezetés A Ktv. 47.§ értelmében az Óvodai Nevelés Alapprogramjának 51/ 2004. kiadásáról szóló 137/1996. kormányrendelet módosítása figyelembe vétele mellett, és a 2003. évi LXI. Törvény 129.§ 6. bekezdése alapján 1999.-ben módosítottuk a helyi nevelési programunkat. Az elmúlt években az átdolgozott program szerint dolgoztunk. Óvodánkban évtizedek óta magas a hátrányos helyzetű gyermekek létszáma. Ahhoz, hogy a hátrányokat az óvodai nevelés csökkenteni tudja, tudatos óvodai pedagógiai munkára van szükség. A 2007./2008. tanévtől az óvodai programunk kiegészült az Óvodai Integrációs Fejlesztő Programmal, amely meghatározza az óvodai nevelés azon területeit, amelyek kiemelkedő jelentőséggel

bírnak

a

halmozottan

hátrányos

helyzetű

gyermekek

fejlődésének

elősegítésében. Nem jelent külön programot az óvodai munkában, a hatályos jogszabályok figyelembevételével az Óvodai nevelés országos alapprogramjára épül, figyelembe véve az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. Törvényt. Az Óvodai Integrációs Program lényeges elemei 1. Szervezési feladatok A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodai beíratásának támogatása. Integrációt elősegítő csoportalakítás 2. Nevelőtestület együttműködése 3. Pedagógiai munka kiemelt területei: Az óvodába lépéskor komplex állapotfelmérés Kommunikációs

nevelés

(szókincs,

nyelvi

kifejezőkészség,

beszédészlelés, fejlődésének elősegítése) Érzelmi nevelés, szocializáció Egészséges életmódra nevelés Társadalmi érzékenység tudatos fejlesztése Korszerű óvodapedagógiai módszerek 4. Gyermekvédelemmel, az egészségügyi ellátással kapcsolatos munka. 5. Együttműködések kialakítása az óvodán kívüli szervezetekkel. 6. Óvoda-iskola átmenet támogatása: Lépésről lépésre program 7. Szülőkkel való kapcsolattartás, együttműködés 8. Intézményi önértékelés, eredményesség 1

beszédértés,

Az országos Alapprogram 2009. évi módosítása alapján - amely 2009. november 20.-án lépett hatályba- 2010. évben a mi Helyi nevelési programunk is átdolgozásra került. Helyi programunk alapja az Alapprogram, melyet tevékenykedve, személyiségfejlesztő, környezetbarát és differenciált formában a gyermekek fejlődéséhez igazodva a helyi sajátosságok figyelembe vételével igyekeztünk kidolgozni, s a szükséges változtatásokat, pótlásokat elvégezni. 1.1 Az óvoda jogi státusza és adatai Óvodánk neve: Mikszáth Kálmán Általános Iskola és Óvoda Címünk: 3132 Nógrádmegyer, Óvoda út 4. OM azonosító: 032245 Az intézmény fenntartói szerve: Többcélú Közoktatási Intézményt Fenntartó Társulás Az alapító okirat óvodára vonatkozó részei: Az intézmény típusa: Napközi Otthonos Óvoda, 3 csoporttal működő nevelési, oktatási intézmény. Felvehető maximális létszám: 75 fő + 20% Intézményvezető: Antal Gyula Az intézmény által ellátandó alaptevékenységek: -

óvodai nevelés, iskolai életmódra felkészítés,

-

etnikai kisebbségi óvodai nevelés,

-

sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése

-

óvodai intézményi étkeztetés.

A törvényes működés alapdokumentumai: 1. Óvoda Alapító Okirata 2. Helyi Nevelési Program 3. Óvodai Fejlesztő Program dokumentációja 4. Házirend 5. MIP 6. Éves Munkaterv

2

1.2 Az óvoda adottságai, környezete Nógrádmegyer Nógrád megyében található község, ahol a lakosság lélekszáma kb. 1750 fő. A munkaképes lakosság nagy része munkanélküli, s akik dolgoznak azok is a létminimumon élnek. Mindezeknek egyenes ágú következménye a halmozottan hátrányos helyzet nagyarányú fennállása. A faluban és a környező városokban is nagyon nehéz munkát találni, s tovább ront a helyzeten a lakosság nagyon alacsony iskolai végzettsége. Sok esetben még a 8 általános végzettség is hiányzik, a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők száma nagyon minimális. Mindezek miatt a családok viszonylag nagy része létminimum alatt él, és ez közvetve kihat a tanulók helyzetére, tanulmányi eredményeire, szocializáltságukra, viselkedéskultúrájukra. Az intézmény bemutatása Az intézmény neve: Mikszáth Kálmán Általános Iskola és Óvoda Az iskola 8 évfolyamos általános iskolai képzést folytat, továbbá

enyhe-

gyermekek

és

oktatását

középfokú is

végzi.

értelmi

fogyatékos

Az

Intézmény

Önkormányzati fenntartású, részben önálló gazdálkodású intézmény. A tanulók nagy százaléka ( kb. 80 %) hátrányos helyzetű, sőt halmozottan hátrányos helyzetű. Óvodánk nagyon szép környezetben fekszik a falu központjában. A korszerű óvodát 1983.-ban építették óvodai használatra. 2004./2005.-ös tanévtől összevontan működik

a

helyi

általános

iskolával

az

iskola

tagintézményeként. Az óvodát egy nagy területű óvodakert övez, amely árnyat adó fákkal, játszani hívogató bokrokkal beültetett, esztétikus környezetet biztosít a gyermekek számára. Csoportszobáink világosak, tágasak, a kollégák szorgos munkája által barátságosak, dekoratívak. Óvodánk büszkesége a csoportokban található két süllyesztett mesesarok, és egy kiemelkedő színpad, mely nagy lehetőséget nyújt az enyhébb beszédhibák javítására. A szülők és a nevelőtestület döntése alapján azonos életkorú csoportok működnek, ez azért előnyös, mert a csoportokban a gyermekközösség három évig állandó marad. 3

Az óvoda 3 csoporttal működik, a kihasználtság 100 % -os. Óvodánkban évről – évre a gyermeklétszám 70-80 %-a hátrányos helyzetű. A gyermekek nem egyenlő feltételekkel indulnak, sokan olyan családból érkeznek, ahol a szülők iskolai végzettsége nagyon alacsony, egy erőteljesen ingerszegény környezetben nevelkednek, igényeik és ehhez süllyednek le. Ezért már óvodában meg kell, hogy kapják a kellő segítséget és szükséges, hogy lássanak egy másfajta életstílust, magasabb igényszintet, hogy majd később kívánkozzanak kiemelkedni eddigi életükből. Egyre több a feszült, problémás gyermek. A gyermekek fejlettségi szintje alacsony, a gyermekek többsége fejlődésben visszamaradt, sok a magatartásbeli, viselkedési probléma. Óvodánk célja az összhang megteremtése. A gyermekek közötti különbségek rendkívül sokfélék, a személyiség széles dimenzióiban írhatók le, és nem korlátozhatók le egyetlen tevékenységben elért eredményekben megmutatkozó különbségekre. Ezért nagyon fontos a differenciálás, amely mindenki számára a saját komplex személyiségstruktúrájának leginkább megfelelő, számára optimális fejlesztés biztosítását jelenti, figyelembe véve a gyermek igényeit, törekvéseit, érdeklődését, személyiségének rá jellemző vonásait, erősségeit és gyengeségeit. Célunk a nevelés, oktatás igazítása a gyermekhez, és ahhoz a közeghez, amelynek a gyermek részese, és a szociális helyzetből és a képességek fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozását célzó nevelés-oktatás megszervezése és megvalósítása integrált keretek között.

4

1.3. Az óvoda személyi feltételei: Az óvodában a nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt

munkájának hozzá kell

járulnia az

óvodai

nevelés

eredményességéhez. Az intézmény dolgozói: 6 óvónő, 3 dajka, 1 konyhai dolgozó, 2 kisegítő személyzet és 1 portás. Öt óvónő főiskolai, egy pedig szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik. Minden dajka dajkai képesítéssel rendelkezik. A nevelőtestületben fiatalok és középkorúak dolgoznak, személyiségüket a gyermekszeretet jellemzi. Az óvónők és a dajkák munkáját a közös gondolkodás és az összetartás jellemzi. Az óvónők a dajkákat tájékoztatják a nevelési tervekről, a célkitűzésekről, a cél eredményesebb eléréséért. Valamennyi munkatárs folyamatos együttműködésére, összehangolt munkájára van szükség, a befogadó szellemiségű óvoda, az inkluzív nevelés kialakítása érdekében. A gyermek- dajka kapcsolatát a pozitív attitűd kell, hogy jellemezze! Erre irányul minden törekvésünk. 1.4. Tárgyi feltételek Az óvodánk rendelkezik a helyi nevelési program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Az óvoda épületét, udvarát, kertjét, berendezését oly módon alakítottunk ki, hogy szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfelel testméreteiknek, biztosítja egészségük megőrzését, fejlődését. Lehetővé teszi a mozgás- és játékigényük kielégítését, és a gyermekeket harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal veszi körül. A tárgyi felszereléseket, amelyeket a gyermekek használnak, számukra hozzáférhető módon és a gyermekek biztonságára figyelemmel helyeztük el. Az óvoda megfelelő munkakörnyezetet biztosít az óvodai munkatársaknak, és lehetőséget ad a szülők fogadására. Az épületben 3 csoportszoba, 1 tornaszoba, 1 orvosi szoba, folyosók, gyermeköltözők, gyermekmosdók, felnőtt öltözők, WC-k, tálalókonyha, irodahelyiség, fejlesztő és logopédiai foglalkoztató, játszóudvar, raktárak találhatóak. A csoportszobák és az udvar mérete is megfelelő. A csoporttermek többfunkciósak, jól felszereltek. ( Kötelező eszközök és felszerelések jegyzéke a Mellékletben található.) 5

2. A HOP alapelvei. A nevelési program globális célrendszere.

2.1 Alapelveink - A gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet és megbecsülés övezze. Felelősek vagyunk a gyermekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséért, a gyermeki közösség kialakításáért és fejlesztéséért. Ezért a szülők közösségével együttműködve végezzük nevelő munkánkat. - A neveléssel lehetővé tesszük a gyermekek személyiségfejlődését, egyéni képességek kibontakoztatását. - Gondoskodunk a derűs, szeretetteljes, óvodai légkör megteremtéséről. - Tevékenységközpontú nevelésre és az életkornak megfelelő műveltségtartalmak közvetítésére törekszünk. - A roma kisebbségi óvodai nevelésben fontosnak tartjuk a kisebbségi önazonosság megerősítését a kultúra ápolását, erősítését, átörökítését. - Gondoskodunk a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált neveléséről és a megfelelő feltételekről. Programunkkal a helyi szükségleteket, az óvodába járó gyermekeket és családjukat kívánjuk szolgálni. Biztonságos, kedvező csoportos együttlétre, megfelelő testi, mentális gondozásra, az óvodai élet nyitott, bizalmas, szeretetteljes légkörének megvalósítására törekszünk. Tiszteletben tartjuk a gyermekek egyéniségét, érdeklődését, adottságait, önállóságukat, autonómiájukat.

Segítjük

önkifejezésüket,

személyiségük

természetes

fejlődését.

Együttműködünk a gyermekkel az egymásra figyeléstől a szervezett tevékenységekig. Tevékenységközpontú nevelésre törekszünk, melyre a gyermekek a legkülönbözőbb programokban vehetnek részt, melyet az óvónő kezdeményez igazodva az életkor követelményeihez, az életkori sajátosságokhoz. A tevékenységi formák egymásra építettségét fontosnak tartjuk, mert a gyermekek által szívesen és könnyen végezhető tevékenységek összessége biztosítja a gyermek fejlődését. Az összes óvodai tevékenységet a természet körforgása, változásai, a környezet tisztelete, formálása, megőrzése, a falusi ember munkájának megbecsülése teszi teljessé. Az

ismereteket

nem

elszigetelten,

nem

mozaikszerűen,

hanem

összefüggéseiben,

kölcsönhatásaiban sajátítják el a gyermekek, úgy ahogy a valóságban előfordul. Az óvodai nevelés területei, tevékenységformái között szoros összefüggés van. Egyiket sem kezeljük 6

elszigetelten, viszont meghatározó szerepet szánunk a már jól kialakult hagyományainknak, játéknak, mozgásnak és anyanyelvnek. Programunk rugalmasan alkalmazható mind a hátrányos helyzetű, mind a tehetséges gyermekek esetében, vagyis esélyegyenlőség megteremtésére törekszünk. Mindezeket esztétikus környezet megteremtésével igyekszünk biztosítani. 2.2 Az óvodai nevelésünk célja Az óvodások sokoldalú harmonikus fejlesztése a gyermeki személyiség sokoldalú és teljes kibontakoztatása az életkori és egyéni sajátosságok, valamint az eltérő értelmi fejlődési ütem figyelembe vételével, közvetetten elősegítve az iskolai beilleszkedést. Különös tekintettel a hátrányos helyzetű, tehetséges és speciális ellátást igénylő gyermekekre is. Általános célunk elsődlegesen a személyiségfejlesztés, olyan érték- és normaközvetítés, amely a személyre szabott társadalmi szerep megtalálását segíti. Óvodakép Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének optimális feltételeit. Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvoda közvetetten segíti az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermek környezettudatos magatartásának kialakulását. Az óvodai nevelésben alapelv: - a gyermeki személyiséget, elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi; - a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását; - az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai intézkedéseknek a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk. Nevelés filozófiánk, hogy a ránk bízott gyermekeket formáljuk, egyéni fejlettségükből kiindulva egyéni fejlődésüket figyelembe véve, önmegvalósítási szándékukat, gyermeki szabadságukat és jogaikat tiszteletben tartva, érzelmileg elfogadva. Folytatjuk a család nevelő munkáját, új módon kiegészítve azt a mindennapi élettel a mindennapi életre nevelünk. Olyan pedagógiai környezet kialakítására törekszünk ahol a befogadó attitűd természetessé válik, az 7

óvodapedagógus, a nevelőmunkát segítő munkatársak, szülők, gyermekek számára egyaránt. Minden gyermeknek joga van arra, hogy egyediségéhez optimálisan illeszkedő pedagógiai rendszerben, a számára legkevésbé korlátozó és legkevésbé szegregált környezetben nevelkedjen, ez a gyermek oldaláról szükséglet, a felnőttek számára kötelesség. A gyermeki fejlődésbe vetett bizalom, mint a pedagógiai optimizmus megvalósítása, a különbözőségek elfogadása, a diszkrimináció tilalmának érvényesítése; hit a gyermek fejlődésében, a gyermek jelzéseire biztosított komoly figyelem. Gyermekkép Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést. Az óvoda nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben. A nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek és a hazájukat elhagyni kényszerült családok gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét. Minden magyar óvoda felé elvárásként fogalmazódik meg / nem csak az integráló intézményekben / a befogadó /inkluzív / nevelés legtágabb értelmezése, összhangban az egyenlő hozzáférés elvével, a multi- és interkulturális nevelés szemléletével, a gyermeki szükségletek kielégítésével, az egyéni bánásmóddal, a gyermek egyéni készségei, képességei kibontakoztatásával. Az inkluzív (befogadó) pedagógiára helyezzük a hangsúlyt, amely alapján igyekszünk minden gyermek egyéni szükségleteit kielégíteni. Az ismeretek tapasztalati úton történő megszerzéséhez segítjük hozzá a gyermekeket. Megteremtjük annak lehetőségét, hogy a gyermek a játékon, az alkotómunkán, saját tevékenységén keresztül szerezhesse meg azokat az élményeket, amelyek megnyitják, és ébren tartják benne a vágyat a környező világ megismerésére, a tudás örömének átélésére, hiszen a valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg és cselekvésen keresztül sajátít el, amelyet képes alkalmazni képességei, készségei által. Olyan gyermekeket szeretnénk nevelni, akik harmonikus mozgással, fejlett kommunikációs készséggel, beszédkészséggel, és beszédkultúrával rendelkeznek. Megismerő funkcióik kifejlődnek, érzelmi életük kiegyensúlyozott, szociális magatartásuk alkalmassá teszi őket a közösségben való tevékenykedésre, az iskolai élet megkezdésére. Nevelő munkánkkal el akarjuk érni, hogy környezetét ismerő és tisztelő, szerető, környezetével kiegyensúlyozott viszonyban élő, ember társait tisztelő, tevékeny felnőtté váljanak. 8

2.3 Az óvodai nevelésünk általános feladatai Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermekek testi és lelki szükségleteinek kielégítése, fejlődésének biztosítása. A gyermekek lelki egészségének megóvása, speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása a megfelelő szakemberek bevonásával, a szülővel, óvodapedagógussal együttműködve. Kiegyensúlyozott légkör. Az önkifejező, önérvényesítő gyermeki törekvések segítése. Különbözőségek elfogadására, tiszteletére nevelés. A gyermek környezettudatos magatartásának megalapozását segítő pedagógiai tevékenységrendszer és tárgyi környezet kialakítására kell törekedni. A szülőföldhöz való kötődés alapjaként a gyermekek ismerjék meg szűkebb és tágabb környezetüket. Korszerű óvodapedagógiai módszereket alkalmazunk a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése során: Differenciálás : ez a terület a sikeres integráció egyik feltételeként az egyéni fejlődési különbözőségeknek,szükségleteknek megfelelő fejlesztés módszere. Kooperatív tanulás: A kooperatív tanulás alapelvei az együttnevelés szempontjából lehetőséget adnak a legfontosabb kompetenciák fejlesztésére.

.

Multikulturális tartalmak, interkulturális nevelés: a társadalmi előítéletek tudatosítására, azok csökkentésének stratégiáira vonatkozó ismeretek bővítésére, az óvodai kultúra és környezet alakítására irányul, az óvodások egyenlő lehetőségeinek és aktív részvételének biztosítása érdekében. A gyermekek fejlődésének nyomon követése, hatékonyabbá tétele. A fejlesztő értékelés szemléletét és tevékenységrendszerét, az óvodapedagógiai gyakorlatba való beépítést, a szülőkkel való sikeres kommunikáció módszereit erősítjük. (Anamnézis, DIFER-mérés 4 éves kortól )

9

2.4 Nevelésünk rendszerábrája

Óvodai nevelés célja

Feladata

Egészséges

Érzelmi nevelés

életmódra nevelés

és szocializáció

Esztétikai nevelés és ízlésformálás

Értelmi nevelés anyanyelvi nevelés

Az óvodai élet tevékenységformái Játék Külső világ tevékeny megismerése Mozgó- mozgásos játékok Mese-vers Ének-zene énekes játék Rajzolás – mintázás - kézimunka Munka Cselekvő Tanulás

Az óvoda kapcsolatai

Család, iskola, fenntartó, közművelődési intézmény, egyéb

kapcsolattartás A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére.

10

3. Az óvodai nevelés kerete 3.1. Az egészséges életmód kialakítása Helye a nevelés folyamatában Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása az óvodás korúaknál kiemelt jelentőségű. Segíti a kisgyermek szükségletének kielégítését, elősegíti növekedését, fejlődését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, jó közérzetéhez, egészséges életmódjának kialakulásához és megteremti a nevelési hatások érvényesülésének feltételeit. A környezeti tényezők segíthetik, vagy lassíthatják az öröklött adottságok kibontakozását. Ezért nagyon fontos, hogy az óvoda feltételrendszere, szokásrendje a gyermek egyéni fejlettségének megfelelően legyen képes a környezethez való legoptimálisabb alkalmazkodásra. Célja: testi, lelki elégedettség és harmónia biztosítása az óvodai élet során. A gyermek személyes belső környezetének, testi, lelki, szociális egészségének gondozása, környezettudatos magatartás megalapozásával az egészség fejlesztése, védelme. Az egészséges életmód iránti igény megalapozása az óvodai életet követő életszakaszokra. Feladatok: - a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; - az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása; - a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet; - a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása; - megfelelő szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása. - A gondozás kiemelt jelentősége, nevelés kapcsolatépítés a gyermekekkel, önállóságuk fejlődésének elősegítése, együttműködve a gondozást végző többi munkatárssal.

Egészséges környezet Az óvodai környezet feltételei jelentősen befolyásolják az egészséges életmód kialakulását, ezért gondoskodnunk kell a megfelelő tárgyi környezetről, melynek egyik színtere az udvar. Udvarunk tágas, gyermeklétszámnak megfelel. Játszóhelyek kialakítottak, homokozók, mászókák, csúszda, hinták, fa beépített játékok, pihenőhelyek segítik a változatosságot. 11

Füves terület áll a gyermekek rendelkezésére. Napos és árnyékos részek jól elkülönülnek. A WC, gyermekmosdó, a csoportszobák megfelelőek, jól felszereltek. A falak színe világos, a csoportszobák megvilágítása megfelelő. A szellőztetés folyamatos. A berendezések a gyermekek méretének megfelelőek, a megrongálódott berendezési tárgyak folyamatos javítási lehetőségének megoldására törekszünk. Az egészséges, tiszta környezet fenntartásának legfontosabb feltétele az alapos takarítás, fertőtlenítés, melyben a gyermekek maguk is részt vesznek (lásd munka). Betegségek megelőzése Az óvodába csak egészséges gyermek járhat, a napközben megbetegedett gyermekeket lefektetjük, a szülőt értesítjük, szükség esetén orvoshoz visszük. A fertőző betegségek megelőzése érdekében biztosítjuk a megfelelő feltételeket (külön jellel ellátott fogmosó pohár, fogkefe, törölköző, ivópohár, ágynemű, megfelelő fertőtlenítések stb.). A helyes életritmus biztosítása Az életkornak megfelelő helyes életritmus kialakítása az egészséges testi és szellemi fejlődés alapfeltétele, ez a gondozás központi kérdése. A napi életritmus, a rendszeresen megszokott időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra. Minden tevékenységnél alapfeltétel a jó hangulat, oldott légkör, kellemes közérzet. Gondozási teendők végzése közben igyekszünk kihasználni minden olyan lehetőséget, melyek a kapcsolatépítést segítik./ összehangolt, sürgetésmentes munka, kommunikáció, érzelem kinyilvánítás, stb. / A szabályok, szokások kialakításához hosszabb idő szükséges, a gyermekek egyéni képességei adottságai fejlettsége meghatározó ehhez. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez, a gyermek egyéni szükségleteihez, tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítására ügyelünk, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét. A helyes életritmust a családdal együtt alakítjuk ki, figyelembe vesszük a gyermek környezetéből adódó igényeit, és ajánlott napirenddel segítjük a családi nevelést.

12

Napirend Az óvoda nyitva tart: 700-tól 1600-ig Időtartam -tól, -ig

Tevékenységek

7.00-8.00

Gyülekező ,szabadjáték

8.00-8.45

Játék a csoportszobában

8.45-9.00

Mindennapos testnevelés

9.00- 9.30.

Előkészület a tízóraihoz, tízórai. Testápolási teendők

9.30.-10.30.

Szabadon választott, ajánlott tevékenységek (Párhuzamos tevékenységek biztosítása) Tevékenységekben megvalósuló cselekvéses tanulás: -

környezet tudatos nevelése

-

anyanyelvi nevelés mesével, verssel, dramatizálás

-

rajz, mintázás, kézimunka

-

zenei nevelés

-

mozgásfejlesztés

-

egyéni részképességek fejlesztése

10.30-11.45. Séta- tapasztalatszerzés, játék az udvaron, teremben az időjárástól függően. 11.45.-13.00 Előkészület az ebédhez, ebéd. Testápolási teendők.

13.00-14.45

Pihenés, alvás mesével - zenével

14:45-

Testápolási teendők, uzsonna Folyamatos hazamenetel 13

Egészségügyi szokások elsajátítása Táplálkozás A növekedés és fejlődés alapvető feltétele a táplálkozás. A gyermekek az óvodában napi háromszori étkezéssel, kellő összetételben és elosztásban a napi tápanyagszükséglet 65-70% át kapják meg. Testápolás A testápolás a gyermekek egészségének a védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres és szükség szerinti tisztálkodásukat és tisztaság iránti igényüket fejleszti. Szükség szerint az óvónők és dajkák is közreműködnek a testápolási szokások kialakításában, közben bensőséges kapcsolat alakul ki a gyermek és felnőtt között, ezek eleinte a kapcsolatfelvételt szolgálják, később a tevékenység megtanulását segítik. Alkalmazkodunk a gyermek egyéni igényeihez, otthonról hozott szokásaihoz, és befolyásoljuk az otthoni szokások alakulását. Bizonyos tevékenységeknél külön is biztosítjuk a kézmosást. Naponta egyszer helyesen fogat mosnak a gyermekeink. Orrtörlésre papírzsebkendőt használunk, mely a gyermekek által elérhető helyen van, használat után fedett szeméttartóba kerül. A gyermekek a WC-t a nap bármely időszakában igényük szerint használják, az intim helyzetű WC-használat megoldott. A gyermekek fokozatosan az egyéni fejlődés ütemének megfelelően jutnak el a személyes gondozottság igényléséig. Öltözködés Az öltözködés védekezés az időjárás hatásai ellen, de fejleszti a gyermek ízlését, önállóságát is. A szülőkkel igyekszünk elfogadtatni a réteges öltözködést, amely a gyermek igényeit szolgálja. A lúdtalp megelőzése érdekében nem javasoljuk a sarok nélküli cipőben járást. A szülőktől minden kisgyermek számára váltóruhát kérünk. Mozgás A mozgás nagyon fontos az egészség megőrzéséhez. A tornaruhában végzett testnevelés és a szabadban töltött minél több idő hozzájárul a gyermekek egészségének, erőnlétének fokozásához. Ősztől nyárig sok időt töltünk az udvaron. Szeles, esős időben a teraszon levegőzünk. A környezeti adottságokat kihasználva sokat sétálunk, kirándulunk. Hetente egy alkalommal „sétálónapot”tartunk.

14

Pihenés, alvás A gyermek fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő pihenés. A délutáni pihenés előtt mesével altatunk, figyelünk a zaklatott, nyugtalan gyermekekre. A gyermekek alvási szokásait tiszteletben tartjuk (apró tárgyak, kendők, játékok). Megfelelő méretű, kényelmes ágyon csendben pihennek a gyermekek. Naponta többször szellőztetünk. A gyerekek saját jelükkel ellátott párnán, takaróval alszanak. A fejlődés általános jellemzői óvodáskor végére Alakuljon ki szükségletük az egészséges életmódra (mozgás, korszerű táplálkozás, egészségügyi szokások) Igényesek a tisztaság iránt, önállóan mosakodnak, törölköznek, használják a körömkefét, a fésűt, rendben tartják hajukat. Önállóan mosnak fogat, fogápoló szereiket tisztán tartják. Helyesen használják a zsebkendőt. Saját magukat kiszolgálják, önállóan tevékenykednek, holmijukra vigyáznak. Mindennapi szükségleteiket kielégítik. Tisztán étkeznek, kultúráltan viselkednek. Megfelelően használják az evőeszközöket. Csukott szájjal rágnak, igénylik az asztal esztétikai rendjét. Önállóan öltözködnek, vetkőznek, ruhaneműikkel gondosan bánnak, cipőjüket bekötik. Önállóan fel- vagy levesznek ruhadarabot magukról. Berendezésekkel óvatosan bánnak, a rendetlenséget megszüntetik. Igényükké válik a levegőzés, szívesen tornáznak, vesznek részt mozgásos játékban.

15

3.2 Az érzelmi nevelés és szocializáció

Helye a nevelés folyamatában Az óvodáskorú gyermek jellemző sajátossága a magatartás érzelmi beállítódása. A személyiségen belül az érzelmek dominálnak, ezért fontos, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, otthonos, szeretet-teljes légkör vegye körül. Az „én” fejlődésében a 3-7 éves szakasz kiemelt jelentőségű. A 3-4 évesre jellemző agresszív, önérvényesítő magatartástól 7 éves kor végére eljut a gyermek a kezdeményező, együttműködő, szociális magatartás, viselkedés szintjére. Ez természetesen csak csoporthelyzetben valósulhat meg. Az együttesség, a közösen átélt élmények bizonyos többletet adnak, növelhetik az egyén társas hatékonyságát, módosíthatják viselkedésmódjait, önértékelés kialakulását teszik lehetővé. A kisgyermek életében a környezetnek, a csoportnak kiemelkedő jelentősége van. A gyermek természeti és társadalmi környezetével való kapcsolatának alakítása, a természet és az ember által létrehozott környezet megismerésére, az emberi munka, alkotások megbecsülésére,

hagyományok

ápolására

nevelés.

A

környezettudatos

magatartás

megalapozása az érzelmi viszonyulások, a környezettudatos cselekvési szükségletek, szokások, gondolkodás, értékrend, döntési képességek fejlesztésével. A környezettudatos cselekvési szükségletek, szokások megerősítése, az értékek belsővé válásának elősegítése érzelmi, motivációs hatásokkal komplex tevékenységi rendszerrel. A modellértékű attitűd, a különbözőségek elfogadásának természetessé tétele a gyermekek számára fontos ebben az életszakaszban, mint a különbözőségek tisztelete, elfogadása, sajátosságainak megismerése, kezelése egymáshoz való alkalmazkodással, egyénhez igazított fejlesztéssel. A szociális tanulás legfőbb eszköze az utánzás, a mintakövetés, a felnőtt, majd a társmodell szociális viselkedésének, érzelmi indíttatásból fakadó átvétele, majd e minta egyre szélesebb kiterjedése, mely megnyilvánul a gyermek tevékenységében. Célja: a személyiség, az „én” kifejlődése során optimális kapcsolat alakítása a szűkebb és tágabb társadalmi környezettel. Pozitív érzelmi viszonyulásra törekvés, úgy az akarati életük, mint jellemvonásaik alakításában, tiszteletben tartva a gyermek egyéniségét. Az iskolai beilleszkedés közvetett segítése a pozitív énkép, önbizalom, önfegyelem, önállóság, szabálytudat, kommunikáció, együttműködés formálásával, a szándékos tanulás iránti pozitív attitűd megalapozásával . Az erkölcsi tulajdonságok, szociális készségek és képességek, attitűdök, azaz kompetenciák / együttműködés, önállóság, segítőkészség, önkifejezés, önérvényesítés, önfegyelem, a közös értékek óvása, védelme, kitartás, akarat, 16

feladat, szabálytudat, együttérzés, önzetlenség, figyelmesség stb./ fejlődéséhez, a szokások gyakorlásához szükséges tevékenységi és értékelési rendszer, interakciós kultúra biztosítása az értékrend megalapozása érdekében.

Feladatok: - az érzelmi nevelés és szocializáció feltételeinek megteremtése, - kapcsolatok biztosítása, elősegítése, tiszteletben tartása, - értékek, normák közvetítése, annak színterei - a közösségi életre való felkészítés, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlesztése.

Az érzelmi nevelés és szocializáció feltételeinek biztosítása Törekedni kell a barátságos, derűs légkör kialakítására, mert ez ad a gyermek számára biztonságérzetet. A derűs hangulat tevékenységre serkent. A várakozás és a túlszervezés kiküszöbölése nyugalmat eredményez. A gyermeki élet szinterei legyenek otthonosak, barátságosak, összhangban legyenek az óvoda környezetével, a gyermekek ötleteinek, igényeinek megfelelően is formálódjék. Alakítsunk ki kuckókat, bensőséges zugokat, válasszunk le sarkokat, melyek a csoportszobák családias intimitását növelik. A derűs légkörben alapozzuk meg a gyermek kötődését óvónőjükhöz, az óvoda felnőtt dolgozóihoz. Az óvoda dolgozói magatartásukkal, gyermekekhez való viszonyulásukkal, bánásmódjukkal segítsék elő, hogy minden óvodába járó gyermek jól érezze magát, szívesen járjon óvodába, tekintse második otthonának azt. Kapcsolatok biztosítása, elősegítése A felnőtt-gyermek kapcsolat alapja és háttere minden pedagógiai munkának. Az érzelmekre épülő szeretetteljes kapcsolat lehet az alapja az új megértésnek, az élmény feldolgozásának, a szociális

viselkedésminták

átvételének,

a

normák,

szabályok

elfogadásának,

a

konfliktushelyzetek megoldásának. Igen fontos ezért az érzelmi támaszt nyújtó, függőségi törekvéseket kielégítő meleg nevelői személyiség, az óvodai életet átfogó gyermek-óvónő, gyermek- dajka közötti kapcsolat. Az óvónő a személyiségével, modell értékével hat a csoportszerveződés folyamatára, serkentője a gyermek fejlődésének. A gyermekek érzékenyen reagálnak az óvónő érzelmeire, viszonya egy-egy gyermekhez szándéka ellenére is hat a csoporton belüli kapcsolatokra. 17

Igyekszünk minden gyermekhez szeretettel, megértéssel fordulni. Érezze, majd értse a gyermek, mit tart a felnőtt helyesnek, mit miért utasít el. Mindezt fejezzük ki cselekvéseinkben, szavainkban. A gyermekek így kezdetben érzelmileg, később belátás alapján azonosulnak azzal az értékrenddel, melyet számukra közvetítenek. Az óvónő magatartása legyen határozott, barátságos, szeretetteljes, őszinte. Bánjon igazságosan és differenciáltan, egyéni sajátosságaikhoz igazodva a gyermekekkel. Követeléseinél vegye figyelembe a gyermekek fejlettségét, törekvéseit, de tartsa szem előtt fejlesztésük feladatait. Az óvónő és a gyermek kapcsolatának alapvetően fontos követelménye, hogy a kapcsolatban az óvoda valamennyi felnőtt dolgozójának magatartása legyen határozott, következetes, barátságos, szeretetteljes. Minden gyermek számára elfogadó és toleráns, tehát mintaértékű.

Gyermek-gyermek közötti kapcsolat Ahhoz, hogy a gyermek a csoport tagjának érezze magát, tapasztalnia kell, hogy őt számon tartják, hogy a csoportnak szüksége van rá. A kortársi kapcsolatok szerepe nagy hatású a szocializációban. Ehhez az óvodai nevelés – a családi nevelésen túl – semmivel sem pótolható szociális színteret biztosít a gyermek számára. A gyermek-gyermek közötti kapcsolat a személyiségfejlesztésben több szempontból is fontos, az egyes gyermekeket gazdagítja, az egészséges „én” fejlődéhez biztosítja a sokoldalúságot, az összehasonlítási lehetőséget. A csoportközeg segíti lerövidíteni a tapasztalatszerzés útját, alkalmat ad a probléma többirányú megközelítésére, így rugalmas gondolkodásmódot alakít. A kortárs is modell a gyermek számára – amit egy vagy több gyermek átvesz – ezek egy része állandósul, a gyermek beiktatja szokásrendszerébe. A felnőtt felelőssége, hogy a gyermekcsoport atmoszférája hogyan alakul. A szocializáció folyamatában figyelnünk kell, hogy a gyermekek „én” tudata megerősödjék, „én” képe a különböző tevékenységek során és a kapcsolatokban differenciálódjék, egyetlen gyermek sem tűnjön el észrevétlenül a csoportban. El kell érnünk, hogy figyeljenek egymásra, legyenek képesek beleélni magukat más gyermek helyzetébe, az elősegíti, hogy minden gyermek önálló, aktív személyként élje meg önmagát, hogy „én” és a „másik” elkülönüljön. Így lesznek a gyermekek a csoportnak nem névtelen, hanem egyéni színekkel, tulajdonságokkal rendelkező tagjai. Segítenünk kell az egymáshoz közeledő gyermekek tevékenységét, barátságok alakulását. Konfliktusok kezelését önállóan oldhassák meg, beavatkozásra csak akkor kerüljön sor, ha veszélyben van a gyermek. Segítsük elő, hogy a különböző tevékenységek végzése közben együttműködve, közösen oldhassanak meg feladatokat. A spontán kialakult csoportok mellett, alakítsunk ki egy-egy csoportot bizonyos 18

feladatok elvégzésére (kerti munka, udvarrendezés). Tapasztalhassák meg, közösen örömtelibb, eredményesebb minden tevékenység. Fontos, hogy a gyermek elfogadja társaitól eltérő külsejét, viselkedését, különleges állapotát. Törekedjünk arra, hogy az óvodába, de más csoportba tartozó gyermekek is érezzék, hogy összetartoznak, ezt közös tevékenységek szervezésével érhetjük el, melyhez meglévő hagyományainkra épülő programunkban sok lehetőség nyílik.

Értékek, normák közvetítése Tanulják meg és tapasztalják meg az együttműködésben az alkalmazkodás és az önérvényesítés lehetőségeit, a kompromisszumok, konszenzusok kialakításának stratégiai elemeit. A közösségi szokások előfeltételei annak, hogy a gyermekek beilleszkedjenek a közösségbe. Kialakulásuknál kezdettől fogva figyelni kell arra, hogy pozitív érzelmekhez kapcsolódjanak, és lassan felismerjék a szokás értelmét, és minél önállóbban alkalmazzák a gyermekek. Ezeket ismerje az óvónő, – köszönés, kérés, segítés, stb. – saját példaadásával adjon mintát a gyermekek utánzására. A gyermek boldogulása a felnőttekhez és gyermektársaikhoz való viszonyulásától alapvetően függ, ezért akkor nevelünk hatékonyan, ha a viselkedés kialakítását alapvető feladatnak tekintjük. Meghatározzuk az együttélés szokásait, normáit, elősegítjük az azokhoz való alkalmazkodást, a szokást példamutatással, a követelmények következetes betartásával alakítjuk. Fontos az egyéni bánásmód széleskörű alkalmazása.

Az együttélés, a viselkedés érvényesítő módjai A bizalom a felnőtt-gyermek, a gyermek-felnőtt kapcsolat alapja, feltétele minden emberi együttlétnek. A szeretetteljes magatartás, barátságos, biztonságos légkört biztosít a gyermek számára. Segítsük őket érzelmeik megjelenítésében, követendő példát mutassunk. A tiszteletadás alapvető követelmény, tisztelet a felnőtt családtagok, az óvoda dolgozóival, vendégekkel, csoporttársakkal szemben. Megnyilvánulásai szóban és kommunikációs helyzetekben. A csoporttagok egymás iránt érzett és kinyilvánított megbecsülése. Figyeljenek társaik és a felnőttek munkájára és vigyázzanak a produktumra. Tevékenységük során gyakorolják a tapintatos viselkedést ( pl. vigasztalják szomorú társukat ). Legyenek figyelmesek, éljék át és váljék szokásukká a mások számára szerzett öröm. A segítségnyújtás számtalan formáját legyen alkalmunk megélni (segítsenek gyengébb táruknak, kisebbeknek). 19

Tanulják meg késleltetni vágyaikat, kívánságaikat, legyenek türelmesek. Tapintatos nevelői magatartással neveljünk önfegyelemre. A gyermek egyéni céljait a csoportnormákhoz alkalmazkodva valósítsa meg, ha kell, rendezze át elképzeléseit, vagy mondjon le eredeti szándékáról. Önértékelése az óvodai gazdag tevékenységrendszerében fejlődik, mind jobban alakul, annál

fontosabb a kudarc tűrőképessége, amely által

lehetővé válik a

viszálykodásmentes csoporttársi együttműködés. Színterek Beszoktatás, befogadás Az első találkozás az óvodával minden gyermek életében alapvetően befolyásolja a csoporthoz fűződő későbbi kapcsolatát. A kisgyermekben bizonytalanságot, elveszettségi érzést kelthet a számára idegen környezet. Ezért kiemelten kezeljük gyakorlatunkból és tapasztalatainkból a gyermek befogadását, annak előkészítését és folyamatosságát. A beíratást követően családlátogatás során megismerkedünk a gyermekkel, szüleivel és környezetével. Beszélgetünk a gyermek családban betöltött helyéről, érzelmi kapcsolatairól. Lehetővé tesszük, hogy ellátogassanak az óvodába, ismerkedhessenek a leendő óvó nénikkel, környezettel. A gyermekek kedvenc játékaikat, tárgyaikat, biztonságukat fokozó eszközöket magukkal hozhatják. Törekvésünk az, hogy minden körzetben élő óvodáskorú járjon óvodába! A régi óvodásokat felkészítjük az újak fogadására. Hagyományok, ünnepek A közös tevékenység a gyermek fejlődésének serkentője. A közös készülődések, tervezgetések, a holnap öröme távlatot jelenthet a gyermek számára. Az óvodai élet szokásai, hagyományai, ünnepi érzelmei átélésre, gazdagon motivált tevékenységekre biztosítanak lehetőséget. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek maguk is részt vegyenek a szervezésben, a mindennapi élettől eltérő legyen és az esemény tartalmától függően a szülők is segédkezzenek. Az ünnepek, hagyományok három témakörre épülnek: - a gyermekek ünnepei (születésnapok, gyermeknap, anyák napja, ballagás), - természettel, néphagyománnyal összefüggő ünnepek (mikulás, karácsony, farsang, húsvét), - társadalmi ünnepek (nemzeti ünnepek, nőnap, idősek köszöntése). A születésnapok egybeünneplése: Az azonos hónapban született gyermekek születésnapját közösen, csoportonként, havi egy alkalommal ünnepeljük meg.

20

Az ünnepek fényét emeli a feldíszített óvoda. A jó érzelmi előkészítés és az egyre fokozódó örömteli várakozás, maga az ünnepi együttlét az alapja az ünnepek varázsának. A gyermekek megterhelő, szorongással járó szerepeltetését szeretnénk kerülni. Az ünnepek csak a szülők együttműködő támogatásával érhetik el hatásukat. Ez nem jelenthet terhet sem a szülő, sem a gyermek számára.

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére Kialakul

a

gyermekek

kapcsolatteremtésre,

„én”

tudata,

együttműködésre.

az

„én”

Elfogadják

érvényesítési a

törekvés.

különbözőséget.

Képesek Szívesen

tevékenykednek együtt társaikkal, elfogadják, betartják a tevékenység által megkívánt magatartásformákat. Akaratukat alá tudják vetni mások akaratának. Érdeklődnek egymás iránt, tekintettel vannak egymásra. Figyelnek egymás játékára, alkotására, meghallgatják a felnőtteket, társukat. Türelmesek, önállóan keresik a segítségnyújtás formáit. Tudják, hogy összetartozó csoport tagjai. Örülnek a közösen elért sikereknek. Bíznak önmagukban és társaikban. Udvariasak, köszönnek, a vendéget hellyel kínálják. Segítenek egymásnak és a kisebbeknek, öltözködés, étkezés, séta közben. Alkalmazkodnak a szabályokhoz, tudják késleltetni szükségleteik kielégítését. Feladattudatuk kialakult. Az óvodapedagógus feladata, az iskolai beilleszkedés közvetett segítése a pozitív énkép, önbizalom, önfegyelem, önállóság, szabálytudat, kommunikáció, együttműködés formálásával, a szándékos tanulás iránti pozitív attitűd megalapozásával. Készen állnak az iskolai élet és a tanító elfogadására.

21

3.3 Esztétikai nevelés, ízlésformálás

Helye a nevelés folyamatában A gyermekek otthoni környezetükből nagyon eltérő tapasztalattal, ízlést alapozó élménnyel kerülnek óvodába. A gyermekek esztétikai nevelése az óvodai nevelés keretein belül, a spontán hatások mellett tudatos nevelői tevékenység. Ebben a korban az esztétikai tevékenységek iránti vonzódás spontán, csak a hajlam adott és csírája annak a képességnek, amely egyre szándékosabbá válik. Fontos, hogy a gyermekek ebben a fogékony életkorban kapjanak lehetőséget, ösztönzést a környezettel való helyes értékes kapcsolatteremtésre, mikor fogékonyságuk, eredetiségük, ízlésviláguk még tiszta. A gyermek az esztétikai tevékenységben szívesen vesz részt, mert újra élheti élményeit. Az esztétikai nevelés komplex folyamat, hatásrendszere segíti a világról alkotott kép befogadását, újraalkotását, az önálló produktív szemlélet kialakítását, a világ jelenségeinek megfigyelését, a természeti és társadalmi, esztétikai tevékenységek élményét. Célja: olyan élményekre és tapasztalatokra épülő nevelés megvalósítása, melyek során a környező világ érzéki síkon megfoghatóvá válik, és képessé teszi a gyermeket a valóság esztétikai felismerésére, befogadására és létrehozására.

Feladatok: - esztétikailag megfelelő környezet biztosítása, - változatos és rendszeres élménynyújtás, különféle tevékenységeken keresztül, - illemszabályok kialakítása. A fejlesztés tartalma: - esztétikailag megfelelő környezet biztosítása. Az óvoda belső tereinek kialakításánál az egyszerűséget, és a célszerűséget igyekszünk szem előtt tartani. Fehér színűek a falak, fehér mennyezet, nagyméretű ablakok. A függönyök is fehér színűek. Sok a zöld növény. Dekorációknál sokszor használjuk a természetes anyagokat. A bútorok modernek, faszínűek, az asztalok trapéz alakúak. A gyermekek eszközei színesek, modernek. A felnőtt dolgozók megjelenésükkel, viselkedésükkel igyekeznek követésre méltó modellt nyújtani. 22

Változatos és rendszeres élménynyújtás különféle tevékenységeken keresztül Az esztétikai nevelés céljának megvalósítása érdekében az óvónő céltudatosan vezeti a gyermekeket a környezet iránti nyitottság és az ezzel szorosan összefüggő szemlélet birtoklása felé. Egyrészt teret és lehetőséget ad az életkori sajátosságokból fakadó gyermeki kíváncsiságnak fantáziának. Másrészt felkínálja mindazokat a lehetőségeket, melyek a nevelési mintakövetésből, mint bő forrásból adódnak. Az óvónő modellként ad mintát a sokszínűség, az alkotó kíváncsiság kielégítésére, a világ gyermekek számára való kitágítására. Így az esztétikai élmény iránti vágy megalapozása egyik fontos feladata egész óvodai nevelésünknek. A gyermekek esztétikai nevelését az őt körülvevő környezet hatásrendszere biztosítja. Az óvodai nevelésben az esztétikai nevelés az irodalom, a zene, a vizualitás, a mozgás, a viselkedés és a környezet esztétikájában valósul meg. Másik fontos feladat a változatos és rendszeres élménynyújtás. A gyönyörködtetés, a rácsodálkozás alkalmainak és lehetőségeinek megteremtésével, szervezésével az eszközök széles körű kínálatával gazdag tevékenységrendszert kell biztosítani a gyermekek motivációja és aktivitása érdekében. Meg kell teremteni a hangulati feltételeket, emellett gyakoroltatni az esztétikus környezet felismerését, óvását, alakítását. Ennek érdekében az óvónő szervezzen, kezdeményezzen minél több sétát, kirándulást, bábozást, énekes játékot, adjon lehetőséget a vizuális megjelenítéshez. Olyan anyagokat, eszközöket biztosítson a gyermek számára, amelyek elősegítik az esztétikai élmény kialakulását, magába rejtik az egyéni megvalósulás lehetőségét is (festék, filc, gyurma, mesekönyv, báb, paraván, különböző természetes anyagok stb.). Fokozatos fejlesztéssel törekedjék az élmény és tanulás, tapasztalatszerzés, gyönyörködtetés, befogadó és cselekvő tevékenység szoros egymásba fonásával az egymás iránti vonzódás kialakítására. Illemszabályok kialakítása Ahhoz, hogy a gyermekek az életükben adódó helyzetekben gyorsan és megfelelően tudjanak dönteni, meg kell velük tanítani a helyes viselkedés és együttélés elemi szabályait. Az ember viselkedése része a környezet esztétikájának, információt ad a látható és hallható jeleivel az ember belső állapotáról. A világban való eligazodáshoz önmagunk, és mások elfogadásához szükség van az illemszabályok kialakítására, megértésére, alkalmazására. Ezeket a szabályokat pontosan és egyértelműen fogalmazza meg az óvónő. A szabályok elsajátításának színterei: a szituációs játék, bábjáték, és a felnőttek mintaadó viselkedése.

23

Az óvónő megtanítja a gyermekeket: - a jó megjelenésre (tisztaság, ápoltság, rendezettség), - az óvodai viselkedés szabályaira (kérdezés módja, udvariassági szokások, bocsánatkérés, köszönés módjai, a konfliktusok intelligens rendezése egymás között, az árulkodás és a jogos panasz közötti különbség felismerése, bemutatkozás, óvodán belüli viselkedés – utazás, öltözködés ünnepeken stb.), - az érintkezés szabályaira (tekintettartás, gesztikulálás kerülése, udvarias és halk beszéd). Fontos az, hogy a gyermekek ismerjék a szabályok tartalmát, képesek legyenek betartani és másokkal is betartatni azokat, hogy eljussanak mások és önmaguk megértéséhez, az emberi érintkezés mindenkit kielégítő és tartalmas formáihoz.

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére Kialakul igényük az esztétikus környezet iránt, képesek maguk is létrehozni, alakítani, formálni azt. Fogékonyak a szépre a természetben, a társadalomban és művészeti alkotásokban. Képesek megfogalmazni esztétikai élményeiket, beszédükben igényükké válik az ízléses csendes tónus, a finom beszédstílus. Igényesek megjelenésükben, a viselkedés és az érintkezés szabályait ismerik és betartják. Nevelőmunkánk eredményeként az esztétikai tevékenységek belülről fakadó, belefeledkező, gátlásoktól mentes, szívesen vállalt tevékenységgé válnak.

24

3.4 Értelmi nevelés és anyanyelvi nevelés megvalósítása

Értelmi nevelés Helye a nevelés folyamatában

Az értelmi képességek kibontakoztatása, az önálló, alkotó, az aktív, gondolkodás alapjainak lerakása nagyon fontos szerepet foglal el az óvodai nevelésben. Kiindulópont kell, hogy legyen a gyermek meglévő tapasztalata, ismerete. Az óvodapedagógus által tervezett téma és a gyermeki tapasztalat össze kell, hogy kapcsolódjon a közös témaválasztással, s a kivitelezés módjának kijelölésével (projekt téma megválasztása). Biztosítanunk kell a különböző élethelyzetekben való gyakorlást, az életkori sajátosságoknak megfelelő cselekvéses tanulást. Célja: a gyermek olyan ismereteket, jártasságokat, készségeket sajátítson el, értelmi képességei úgy fejlődjenek, hogy az élet egyre változó helyzeteiben jelentkező feladatokat meg tudja oldani, tudjon eligazodni a világban. Feladata: - a valóság megismeréséhez, összefüggéseinek feltárásához szükséges képességek harmonikus fejlődésének biztosítása, - a megismerő tevékenységet segítő képességek (a figyelem, megfigyelőképesség, emlékezet, gondolkodás) fejlesztése. A fejlesztés tartalma A valóság megismeréséhez, összefüggéseinek feltárásához szükséges képességek harmonikus fejlődésének biztosítása. A két feladat megoldása szerves egységben valósul meg az óvodai nevelésben. Fokozzuk az értelmi erők fejlődését, mind magasabb szintű ismerettartalom, értelmi erőfeszítést kínáló feladatok állításával. A fejlődésre döntő hatással van a neveléstanulás tartalma, az ismeretanyag jellege, formája és módszere. Három-négy éves korban elsősorban a megismerő tevékenységet erősítjük, az ehhez szükséges képességeket fejlesztjük (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet), manipulációs játékok, gyakorló játékok, helyszíni megfigyelések alkalmával sokrétű tapasztalatszerzés biztosításával. A fejlesztés kiindulási alapja a szemléletesség és tapasztalatszerzés. A tapasztalatok minél többféle megismerő tevékenységet aktivizáljanak a 25

világról, minél több információt szerezzenek a gyermekek, érdeklődésüknek egyéni fejlettségüknek megfelelő szinten. Iskoláskorig a gondolkodás ok-okozati összefüggések, a képzelet valóságának megfelelő ellenőrzése irányában tolódik el az értelmi fejlesztés. A gyermekekben kialakítjuk azt a képességet, hogy környező világ dolgaiban összefüggéseket keressenek, rendszert átvegyenek, illetve maguk is alkossanak. Pl. őszi tapasztalatszerzési séta három-négy éves korban – színek, formák, hangulat -, 4-5 éves korban – az időjárás konkrét jelenségeinek hatása hogyan nyilvánul meg a természetben, hideg hatása, évszakváltás, előzmények, stb. A helyes fogalmak kialakításához a tárgyak elemzése (analízise) s az egyes elemek összekapcsolása egésszé (szintézis) vezet. Az óvodás gyermek jól ismeri a tárgyak jegyeit, ha jó a megfigyelőképessége. Segíti az elemző képességet, ha nem csak szavakban, hanem gyakorlatban is konkrétan megtapasztalhatják az adott tárgy vagy jelenség tulajdonságait. A helyes gondolkodás feltétele, hogy a gyermek tudjon összehasonlítani, meglássa a dolgok közötti hasonlóságokat és különbségeket. A gyermek gondolkodásának legfőbb mozgatója az érdeklődés fenntartása. Ahhoz, hogy a probléma megoldására való kedv és képesség kialakuljon a gyermekben, az kell, hogy önállóságukat tiszteletben tartsuk, és minél több lehetőséget biztosítsunk az ismeret- és tapasztalatszerzésre. A megértés, a gondolkodás egyik alapfeltétele, hogy a gyermek újonnan szerzett ismereteit összefüggésbe tudja hozni a régiekkel. Minél többet lát és tapasztal, annál inkább meglát problémákat és igyekszik azokat a maga erejéből megoldani. A gyermek zavartalan értelmi fejlődése érdekében nagyon sok érzelem indította játékos-mozgásos tevékenységet, és sokoldalú tapasztalatszerzést kell kezdeményeznünk. Mind több tevékenységet, lehetőséget biztosítunk, annál többet fedeznek fel, ismernek meg, egyre nagyobb lesz az érdeklődésük és tudásvágyuk. Többszöri megfigyelés után a gyermek tapasztalatait alkalmazni tudja, akár több szakaszból álló cselekvéssort is végrehajt, ezt beszédében kíséri, beszédfejlődése így fokozatosan új irányt ad a gyermek gondolkodásának. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére - érzékelő funkciók épek legyenek (látás, hallás, szaglás stb.), - belső érzékelése (mozgás, egyensúly) megfelelően működjön, - múltbeli tapasztalataira építve felfogja környezetének eseményeit, jelenségeit, - kialakul tér- és időérzéke, - önkéntelen figyelme szándékos és tartós figyelem felé halad, megfelelő érzelmi motiváltsággal, kellő ideig tart, 26

- sokoldalú tevékenysége során formálódik, tökéletesedik megfigyelőképessége, - képes az ún. gondolati, vagyis megértésen alapuló emlékezésre, tudatos emlékezetbe vésésre, - képes az emlékképek kombinálására, új alkotására, különbséget tesz a valóság és a képzelet világa között, - meglát dolgok közötti összefüggéseket, a tárgyak lélektelen tulajdonságaitól el tud vonatkoztatni, lényeges jegyek alapján általánosításra képes, - szemléltethető tapasztalatból kiinduló összefüggések révén ok-okozati összefüggéseket felismeri, - tapasztalatainak, ismereteinek gazdagsága által problémamegoldó képessége az önálló problémamegoldás felé halad.

Anyanyelvi és kommunikációs nevelés

Helye a nevelés folyamatában Az embert a beszéd kapcsolja a többi emberhez, és beszédben tudja megérteni a külvilágot, ugyanúgy, mint a belső mozgás, beszéd és gondolkodás egymással szoros kölcsönhatásban fejlődnek. A megzavart mozgás gátolja a beszédfejlődést, a lassú beszédfejlődés visszaveti fejlődésében a gondolkodást. A nyelv elsajátítása során két folyamat – a beszéd megértése és a beszéd létrehozása - egymást feltételezve és támogatva fejlődik. A beszédfejlődéshez állandó társas fejlődés (anya, gyermek, család) szervezett, differenciált környezet, megfelelő idegrendszer, ép beszéd- és hallásszervek kellenek. Az anyanyelv használata végigkíséri az óvoda egész napi életét, szerves része az óvodai élet minden mozzanatának. Átfogja az óvodai nevelőmunka minden területét, közvetítő elemként jelen van a nevelési feladat minden mozzanatában. A valódi anyanyelvi nevelésnek alapja: az óvodai szóbeli közlést kiváltó, derűs légköre. Célja: bő szókinccsel, fejlett kommunikációs készséggel rendelkező, mindennemű helyzetben megnyilatkozni tudó, élményeit, elképzeléseit bátran megfogalmazó gyermekek nevelése. Célzott beszélgetéssel a szókincs, nyelvtani rendszer és a helyes ejtés sokoldalú, differenciált fejlesztése. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés, a kommunikáció különböző formáinak differenciált fejlesztése a nevelőtevékenység egészében.

27

Feladata: - az óvónő modellszerepe érvényesüljön az anyanyelvi nevelésben, - beszéd- és kommunikációs képességfejlesztés különböző tevékenységeken keresztül, - beszédtechnikák, hibák korrigálása, -a gyermekek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartása, ösztönzése beszélő környezettel, - beszédészlelés, beszédértés szóbeli emlékezet fejlesztése, - szókincsgyarapítás (relációs és általános), gyarapítása, szófaji gazdagság megalapozása. - folyamatos, összefüggő, tiszta beszéd, nyelvi kifejezőkészség kialakítása, - nyelvi készség (társalgási vagy kontextusos és elbeszélő, vagy összefüggő beszéd) fejlesztése, - kommunikációs ( verbális, nem verbális ) jelzések felismerésének, használatának gyakorlása, egyéni bánásmód, differenciált fejlesztés alkalmazásával, - együttműködés a logopédussal és a családdal a megelőzés és a korrekció területén, - szociokulturális háttér figyelembe vételére épülő differenciált készség és képességfejlesztés megvalósítása, - a HH, HHH gyermekekre fordított kettős figyelem, a beilleszkedés támogatása a játékban, minél több spontán párbeszédes helyzet és célzott,tervszerű anyanyelvi fejlesztés. A fejlesztés tartalma Az óvónő modell szerepe érvényesüljön az anyanyelvi nevelésben. Az óvónő és a felnőtt dolgozó

gyermekekhez

fűződő

viszonyában

legyen

elfogadó,

együttműködő,

kapcsolatteremtésben kezdeményező. Egyenként ismerje a gyermekek szokásait, kedvenc játékait, napi örömeit, bánatait. Legyen meleg és támogató, határozott és következetes. Eszköztárában szerepeljen a humor és a vicc, de kerülje a gyermekekre irányuló gúnyt, a kiabálást, fenyegetőzést. A beszédfejlesztés leghatékonyabb eszköze az óvoda minden felnőtt dolgozójának példamutató beszéde, kommunikatív viselkedése, gyakori szeretetteljes beszédkezdeményezése és beszédkapcsolata. A beszédhelyzetekben szerzett tapasztalatai során a gyermek átveszi a környezetétől a szórend, a ragok, a jelek, a képzők, a névelők, a névutók, a névmások, az igekötők, az igemódok gondolatot kifejtő és a környezet számára pontosan érthető használatát. A fejlődés során elkülönülnek a mondattípusok. A láncszerű vagy szaggatott szövegszerkesztéstől a jól szerkesztett, nyelvtanilag helyesen felépített mondatokig jutnak el a gyermekek. A felnőttel való beszédkapcsolat az óvodában kiegészül a gyermektársakkal való tevékenység közbeni beszéddel. Több társ beszédét, viselkedését kell a 28

gyermeknek követnie, ezáltal fejlődik beszédfegyelme. Az egymás iránti érzelmeket kölcsönösen jellemzik meta-kommunikatív elemek, a tekintet, a mimika, a gesztusok egyaránt hordoznak személyiségjellemzőket és tanult viselkedési formákat is. Fontosnak tartjuk, hogy életszerű helyzetekben természetes módon minden gyermek beszélgessen arról, mi foglalkoztatja, érdekli. Azt utánozza, amit hall és úgy, ahogyan hallotta, ezért lényeges a környezetében élők helyes és szép beszéde, amelynek spontánnak, önkéntelennek kell lenni, törekedni a szemléletességre, a képszerű kifejezések alkalmazására, amely segíti a gondolkodás fejlődését is. Az anyanyelvi és kommunikációs képességfejlesztés eszközei: mondókák, versek, mesék, bábok, dramatikus és anyanyelvi kommunikációs játékok. Ezek szorosan kapcsolódnak a mindennapi élethez, a fejlesztés területeihez, környezetismeret, hagyományápolás, vizuális nevelés, ének-zene, testnevelés, játék, munka, gondozás. Az óvónő tárja fel a gyermek beszédzavarait (interakció), keresse meg azok okait, tapintatosan törekedjen azok megszüntetésére. A beszédtechnikai hibákat, (légzéstechnikai, artikulációs hiba stb.) ismerje fel, és spontán beszédnél vers és mesemondásnál, példaadással korrigálja. Ez hosszadalmas és nagy tapintatot igénylő feladat, amely beépül a mindennapi tevékenységek rendszerébe. Nagyfokú elmaradás esetén logopédiai kezelést kell igénybe venni. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére Legyenek képesek társaikkal és a felnőttekkel szívesen kommunikálni, kapcsolatot teremteni és kontaktust fenntartani. A gyermekek eljutnak arra a szintre, hogy aktívan használják a tapasztalatok során bővült szókincsüket. Beszédük összefüggő, elbeszélésük folyamatos, logikai összefüggéseket tartalmaz. Figyelmesen, nyugodtan képesek végighallgatni a másik megnyilatkozását. Helyesen használják a névmásokat, névutókat, igekötőket, módokat. Kialakult a beszédhelyzethez és az anyanyelvi szabályokhoz illeszkedő, jól érthető, többnyire megfelelő hangsúlyozású, hanglejtésű, hangerejű és sebességű beszéd. Beszédüket érzelmük által kiváltott természetes gesztus, arcjáték kíséri. Tisztán ejtenek minden hangot. Beszédhelyzetekhez illő állító és tagadó mondatokat, a felkiáltást, a felszólítást, az óhajtást, az anyanyelvhez megfelelő hanglejtéssel, hangsúllyal használják. Ismerik a helyben, szűkebb régiókban használt népnyelvi kifejezések értelmét. A jellemző mesefordulatok kifejezései is megjelennek a mindennapi beszédben. 29

4. Az óvodai nevelés tevékenységformái 4.1 A játék Helye a nevelés folyamatában A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek minden nap visszatérő módon, hosszantartóan ki kell elégülnie. A gyermek tapasztalatait, élményeit játssza el sajátos, gyakran alakított formában. Motivációja magában a cselekvésben van. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó benyomásait játékában tagolja, rendezi, így a játék kiemelt jelentőségű, tájékozódó jellegű tevékenység. A gyermek a játék útján ismerkedik a világgal, a tárgyakkal, a valóság jelenségeivel, eseményeivel, ezáltal hatással van az értelmi képességek fejlődésére. A játék a legfőbb személyiségfejlesztő eszköz az óvodáskorú gyermek életében, mert a kisgyermek képességeinek fejlődését segíti elő, valamint lehetőséget biztosít a szociális kreativitás fejlődésére (magatartásmódok, szerepek felcserélése, mások ötletei iránti nyitottság). Fejlesztő hatását fokozzák a játékot kísérő pozitív érzelmek. A játékot kísérő érzelmek közlési vágyat ébresztenek, fokozódik a gyermekek beszédkedve. Játékban nyilvánulnak meg és fejlődnek a gyermekek közötti társas kapcsolatok, válnak közelivé, és elfogadhatóvá a viselkedési szabályok, és nagy hatással van a gyermekek ízlésének alakulásában is. Bizonyos értelmi és szociális képességek kialakulásának optimális időpontja az óvodáskor. Ebben az életszakaszban többet tanul – anélkül, hogy ennek tudatában lenne, - mint később egész életében. A tanulási folyamat szinte teljes egészében a játékban talál közvetítő közegére. A játék kreativitást fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenység. Célja:. A gyermekek elemi pszichikus szükségletének, a szabad játéknak minél optimálisabb színtű kielégítése, a megfelelő feltételek biztosításával, játéktámogató magatartással, reflektív attitűddel, a szülők szemléletének formálásával. Váljék az önkifejezés, az individulizáció és szocializáció legfőbb tevékenységformájává a játék, igényeljék a játékot és keressék az együttműködést

társaikkal,

egyeztessék

elképzeléseiket,

megőrizve

személyiségük

autonomiáját, kreativitást, az ötletességet. A játék váljék a személyiségfejlesztés eszközévé, formáinak és tartalmának gazdagítása segítse a gyermekek képességeinek fejlődését. 30

Feladatok: - élménynyújtás és tapasztalatszerzés biztosítása, - a játék feltételeinek megteremtése, megfelelő légkör, hely, idő, eszközök, - az óvodapedagógus tudatos jelenléte kell, hogy biztosítsa az indirekt irányítás felelősségét, - a gyermekek fejlődését elősegítő játékfajták biztosítása.

A fejlesztés tartalma A játék témája, tartalma nagyrészt a gyermekek valóságról szerzett benyomásairól, tapasztalatairól, ismereteitől függ, ezért arra kell törekedni, hogy a gyermekek minél jobban megismerjék környezetüket, részesei legyenek az eseményeknek, pl. orvosi rendelő, szüret, betakarítás stb. Elsősorban olyan nyugodt, barátságos, kiegyensúlyozott légkört, melyben a gyermekeknek módjában áll kiválasztani a legvonzóbb játéktevékenységet, módjában áll nézelődni, válogatni és dönteni, hogy mit hol és kivel kíván játszani. Elmélyülhet a választott tevékenységben, kijátszhatja pozitív és negatív érzelmeit. Ennek alapja az óvónő-gyermek közötti szeretetteljes kapcsolat. A jó játékhoz megfelelő helyre és egyszerű alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. A hagyományos játékok mellett a természetes anyagokból készült játékok és a természetben található, évszakonként elérhető anyagokból (termések, kavics, kagyló, csutka, csuhé stb.) készített játékszerek, eszközök nagyszerű kiegészítői a falusi környezet adta élményanyag kivetítésének a játékban. Készítésüket az óvónő közreműködésével a gyermekek maguk is elsajátíthatják. A játékeszközök szabad birtoklása joga a gyermeknek, ennek a feltételnek a biztosításával az elmélyült hosszan tartó játékot segítjük elő. Az újonnan jött társ befogadása, illetve elutasítása, az otthonról hozott eszköz birtoklása, illetve annak differenciált megosztása, szintén a jó játék feltételei közé tartozik. Az elmélyült, nyugodt játékhoz állandó és ideiglenesen kialakított játszóhelyek szükségesek. A teret úgy kell megosztani, hogy szolgálja a könnyű és biztonságos mozgást. Ezek lehetnek: Családi játékok tere (szobai konyhai kellékekkel, imitációs kiegészítőkkel). Mesesarok (nyugalmas hely, könyvekkel, bábokkal, dramatizáló eszközökkel, jelmezekkel, párnákkal, szőnyeggel. Építő-közlekedő játékok tere (különböző kockákkal, kirakó és összerakó játékokkal, terepasztalokkal, állatokkal, környezet felépítését inspiráló eszközökkel). Rajzolás, gyurmázás, kézimunka, festés, barkácsolás helye megfelelő eszköztárral, 31

szerszámokkal, inspiráló anyagokkal). Énekes játékok tere (ritmus hangszerek, a népi játékok kellékei, képek az ismert játékokról). Kincses láda (különböző érdekes tárgyak az éppen aktuális játékokhoz takarók, szép anyagok). Különböző egyéb foglalkozások kellékei.(orvos, szerelő, postás, fodrász, tanító, rendőr, tűzoltó, fotós, mentős, építő munkás, számítógépes, stb.). A csoportszobában, illetve az udvaron való szabad rendezkedés, aktív közreműködés a tervezés és a szervezés terén, a kreatív tárgyhasználatot, illetve a döntésképesség, és a szituációhoz való alkalmazkodás képességét alakítja ki a gyermekben (pl. az óvodás székek szabad rendezése során vonat, autóbusz, lovas kocsi stb.). A játékidő nagy részét a gyermekek által kezdeményezett, spontán kialakult szabad játék tölti ki. Az óvónő a szabad játékban elsősorban partnerszerepet tölt be, együttműködik és segít, de csak olyan szinten és mértékben, amennyiben az adott gyermeknek adott szituációban szüksége van. A segítség módját a konkrét játékhelyzet, a gyermek igénye és fejlettsége határozza meg. Az óvodapedagógus a játék kibontakoztatása, és nem a játék fejlesztése céljából hat a játékra. Tudatosan megengedő, elfogadó, biztonságot és bizalmat adó, segítő, támogató jelenlét pedagógiai optimizmus. Potenciális partner, akit érdekel, amit a gyermekek játszanak, tesznek, csak szükséges esetekben avatkozik be, például a veszélyessé váló agresszív játékba. Az óvónő változatos szervezéssel éri el, hogy szívesen tartózkodjanak a gyermekek a szabadban, kezdeményezzen mozgásos játékokat is, a gyermeki igények figyelembevételével. A szabad játék örömét fokozza, ha az óvónő maga is szívesen vesz részt benne, szeret játszani, ismeri a gyermekek érdeklődési körét, tapasztalatait, élményeit, játékuk jellemzőit. Közben alkalma nyílik – ami egyben feladata is – egy-egy gyermek, egy-egy csoport megfigyelésére, a gyermekek jobb megismerése érdekében. Erre alapozhatja a továbbiakban tervszerű kezdeményezéseit, kötelező foglalkozásait. A

gyermekek

fejlődését

elősegítő

játékfajták

a

gyermekek

képességeinek

kibontakoztatásában, fejlesztésében nagy szerepet játszanak. Az óvodáskort megelőző fejlődési szakaszban a gyermekek tárgyi cselekvésének egész sorát sajátítják el és gyakorolják. Ezek a gyermekkor minden időszakában újra megjelennek, valahányszor a gyermek új képességet szerez. A gyakorlójáték gyakorisága a beszéd megjelenésétől kezdődő fejlődéssel együtt csökken. A gyermekek a játéknak ezen a fokán felhasznált anyagok, eszközök tulajdonságaival a tárgyak egymáshoz való viszonyával, működésével ismerkednek. Fontos, hogy megfelelő mozgásteret, játékszereket, eszközöket, anyagokat biztosítsunk a manipulációs vágy kielégítésére. Gyakorló játék jelentkezik a konstrukciós és szerepjáték elemeként is. Akkor kell erre figyelnünk, ha a gyermek kizárólag 32

a gyakorlójáték szintjén marad. A szimbolikus játék a szerepjátékot megelőző játékforma, két formáját ismerjük, egyrészt amikor a kisgyermek saját cselekvését,viselkedését úgy utánozza, hogy mással végezteti (babák sétáltatása), másrészt, amikor másoknál megfigyelt cselekvést utánoz.( pl. traktort vezet, mint az apukája.). A szimbolikus és szerepjáték nevelési szempontból a leggazdagabb lehetőséget nyújtó játékfajta: színlelő-, szerep-, fantázia játék, bábozás, dramatizálás, alkotójáték, barkácsolás. A szerepekkel bővült fantázia játéknak a megismerés szempontjából nagyon sok ismerethordozója van. A vállalt szerepeken keresztül megjelenítik a valóság számukra lényeges elemeit, miközben sokoldalúan megnyilvánulnak és alakulnak a gyermekek közötti társas kapcsolatok (együttműködés, alá- fölérendeltség, viselkedési formák, fejlődik akaratuk, önállóságuk, beszédkészségük, gondolkodásuk, stb.). Kísérjük figyelemmel a gyermekek szerepjátékát, a gyermekek kérésére vegyünk részt abban, jelenlétünkkel, viselkedésünkkel adjunk mintát (pl. egy-egy kevésbé vonzó szerep elvállalása). A szerepjátékban számos eszközre van szükségük a gyermekeknek, ezeket alkalomadtán az óvónővel közösen készítik el, barkácsolják össze, melyet fantáziájuk szerint szabadon használnak fel. Ehhez legyen egy kis sarok, eszközökkel, anyagokkal, hogy bármikor készíthessenek eszközöket. Hagyományokhoz, jeles napokhoz (pl. farsangi álarcok). A szerepjátékot gazdagítja a gyermekek irodalmi élményeire épülő dramatizálás, bábozás. A gyermekek kötetlen módon játsszák el ezeket az élményeket, ezért adjunk módot, hogy szándékuk szerint átformálják, vagy szőjék tovább a történetet. Gondoskodjunk jelmezekről, kellékekről, eszközökről. A báb mögé bújva a félénkebb, visszahúzódóbb gyermekek is szívesen szólalnak meg. Legyen a báb állandóan jelen, kézközelben, legyen alkalmunk minden tevékenység közben szabadon használni. Készítsünk közösen bábokat (zacskó, termés, fakanál, bot, ujjbáb). Használják szabadon, fantáziájuk szerint. A gyermekek játékuk során valamilyen szabályhoz alkalmazkodnak. A szabályjátékok egyes fajtái a gyermekek mozgását, mások elsősorban értelmi képességeiket fejlesztik. Megtanulják a magatartás

alapvető

formáit: szerénységet, mértéktartást,

eredményre törekvést,

kudarctűrést. Ezt a játékfajtát akkor szeretik meg igazán a gyermekek, ha érdekes és vonzó, a szabály érthető számukra, nem okoz nehézséget. Az óvónő részvételét, figyelmét ez a játékforma különösen megkívánja. Mindennapjainkban természetes módon jelennek meg a népi játékok, melyeket alkalomadtán a szabadban is játszunk. Van mozgásos és értelemfejlesztő játékok gyűjteménye, melyet folyamatosan használunk és bővítünk.

33

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére A gyermekek szeretnek és tudnak játszani. A környezetükben megfigyelt tapasztalt jelenségeket képesek feldolgozni és újraalkotni. Önállóan kezdeményeznek, szerep- és szabályjátékokat. El tudják osztani a szerepeket, betartják a szabályokat, egymáshoz és szabályokhoz tudnak alkalmazkodni. Elfogadják egymás véleményét, javaslatát, a konfliktusokat megoldják. Képesek problémahelyzeteket megoldani (dominó, kártya, puzzle). Egyszerű kiegészítő eszközöket önállóan elkészítenek, játékukban felhasználják azokat (bábok, kiegészítő eszközök dramatizáláshoz).

34

4.2. A külső világ tevékeny megismerése Helye a nevelés folyamatában Az óvodai nevelés akkor valósítja meg célját, ha programját a gyermekek környezetével kapcsolatos tevékenységrendszerbe ágyazza, kihasználja a tapasztalatszerzés természetes élethelyzetét, s ezeket tudatosan meg is szervezi. Elősegíti, hogy a gyermekek természeti és társadalmi környezetükről tapasztalatokat szerezzenek, mely tapasztalatok szükségesek az életkoruknak megfelelő biztonságos eligazodáshoz, a környezettel való aktív kapcsolat kialakításához segíti a gyermek spontán és irányítottan szervezett tapasztalatainak feldolgozását, fejleszti értelmi képességeiket, lehetővé teszi a csoporthoz való érzelmi kötődést, kapcsolatépítést, a szülőföld szeretetének megalapozását. A kisgyermek első tapasztalatait a környezetéből meríti. A különböző hatások ellenére a családi nevelésnek alapozó, a fejlődés folyamán a személyiség jellemzőinek kialakulásában elsődleges szerepe van. Ismerkedjenek közvetlen környezetük népi foglalkozásaival, eszközeivel, hagyományos szokásrendjükkel. Az óvoda környezetével, tevékenységrendszerével két fontos területen járulhat hozzá az otthonról hozott tapasztalatok gazdagításához: - más jellegű tevékenységet kínál a gyermeknek, - a gyermektársak a nevelői attitűd. Célja:

olyan

szokások,

szokásrendszerek,

viselkedésformák

kialakítása,

amelyek

meghatározzák a természet és az ember által létrehozott környezettel való harmonikus együttélést. Az ember környezetkultúrája, környezethez való viszonya születésétől kezdve alakul, óvodáskorban ennek tere a külső világ tevékeny megismerése. Feladatok: - a gyermek önálló véleményalkotásának, döntési képességének fejlesztését segítő pedagógiai attitűd kialakítása, - szűkebb természeti és társadalmi környezet megfigyelése, és tapasztalatok szerzése, - hagyományok ápolása, - környezetük formái, és mennyiségi viszonyainak megtapasztalása, - környezetalakítás, környezetvédelem.

35

A fejlesztés tartalma A természeti és társadalmi környezet megfigyelése és tapasztalatok szerzése. Az óvodai hagyományok ápolása. Társadalmi környezetükből a gyermekek rendelkezzenek koruknak megfelelő ismeretekkel, a családról, szükségleteikről, munkájukról, a családtagok jogairól, egymáshoz való viszonyáról, az együttélés konkrét tapasztalatairól. Viselkedésüket jellemezze szeretet, tisztelet, az őszinte együttérzés, a részvét, a segítő szándék, a megértés. Magatartásukban nyilvánuljon meg a tolerancia és önfegyelem. Az óvoda új környezet a gyermek számára, ezért fontos, hogy megismerése pozitívan hasson. Megismerése során egyre nagyobb biztonsággal és otthonossággal mozog az óvodai környezetben. A gyermekek ismerjék a felnőttek óvodai munkáját, saját közreműködésükkel ők is járuljanak hozzá környezetük ápolásához. Szerezzenek tapasztalatot az óvoda környezetében megfigyelhető foglalkozásokról (kereskedelem, építkezés stb.). Legyen tapasztalatuk az orvos, a védőnő munkájáról. Ismerjék a gyógyszerek használatát, a baleset megelőzést (közlekedés, tűz, áram stb.). Tudják megnevezni az emberi testrészeket, ismerjék érzékszerveiket, azok funkcióit, védelmét, gyakorolják önálló tisztántartásukat. Látogassanak el az iskolába, ismerkedjenek az ott folyó munkával (5-6-7 évesek). Gyakorolják a helyes gyalogos közlekedést. Ismerjék a közlekedési eszközöket, a falusi környezetben még előforduló lovas fogatot, szánkót, a sokszor látható munkagépeket és teherszállító járműveket (traktor, vetőgép, kombájn, úthenger stb.) Utazzanak közösen távolsági autóbuszon, ismerjék meg és gyakorolják a viselkedési formákat (jegyváltás, köszönés, idősek megsegítése stb.). Figyeljék meg a megkülönböztetett jelzésű járműveket a rendőrségen és a mentőállomáson, valamint a közlekedésben. Figyeljék meg a napszakokat, gyakorolják az ehhez kapcsolódó tevékenységeket. Időérzékük fejlődjön, legyen fogalmuk kisebb-nagyobb időegységről (év, évszak, hónap, hét, nap). A természeti környezetet az évszakok változásain keresztül közvetlen megfigyeléssel tapasztalják meg. Az időjárás a természet jellemzői, a színek, fények, formák szépségei alapvető biológiai, ökológiai fizikai kémiai tapasztalatokat nyújtanak. A növény- és állatvilág megismerése fontos része a környezet megismerésének. Védelmüket, gondozásukat helyszínen is módunkban áll közvetlenül megfigyelni házak udvarán, kertben.

36

Megismertetjük az évszakokhoz kapcsolódó mezőgazdasági munkákat, az ehhez használatos eszközöket, s az állatok viselkedését, gondozását a környezetben. Társadalmi és természeti környezet megismertetésében érzelmileg telített, környezetünknek megfelelő, egyes gyermekek számára konkrétan megtapasztalható élményeket nyújtunk. Környezetünk formai és mennyiségi viszonyainak megtapasztalása. A környező valóság fontos jellemzői a formai és mennyiségi viszonyok. Tudjuk, hogy a környezet tárgyai, jelenségei egyéb tulajdonságain kívül mennyiségi jellemzőkkel is rendelkeznek. A környezet változásainak megfigyeléséhez feltétlen szükség van matematikai alapismeretre. A matematikai alapismeretek alapján lesznek képesek visszahatni a gyermekek a természetre, társadalomra. A környezet mennyiségi és formai viszonyai a környezet megismerésére nevelés témakörében jelenik meg. A matematikai tapasztalatszerzés természetes környezetben a legeredményesebb. Jól fejleszti a gondolatok tevékenységgel, szóval történő kifejezését. Az egyéni feladatmegoldás egyéni sikert eredményez, a közös siker pedig erősíti a csoporttudatot. A matematikai nevelés elősegíti a gyermek környezetéről szerzett tapasztalatainak feldolgozását. Főbb tevékenységek a matematikai tapasztalatszerzés területén: - megfigyelések, összehasonlítás, szétválogatás tulajdonságok szerint, saját szempontok alapján, - sorba rendezés, mennyiségi tulajdonságok, felismert szabályosságok szerint, - a számfogalom megalapozása mérési, összemérési feladatokkal, mennyiségekkel, halmazokkal, különböző egységekkel, - tapasztalatszerzés a geometria körében építés, síkbeli alkotások, geometriai formák felismerése, - tükörrel való tevékenység, mozgások tükör előtt (fontos feltétele a téri percepció kialakításának), - tájékozódó képesség fejlesztése térben és síkban (testnevelés, rajzolás, énekes kör- és szabályjátékok). A matematikai nevelés anyagát nem elvont „ismeretek” alkotják, hanem a környezet megismerése során szerzett élmények, tapasztalatok feldolgozásával, az egyéni fejlődés figyelembevételével, a problémamegoldó tevékenység környezetre való kiterjesztésével alakítjuk ki.

37

Környezetalakítás A környezet megismerésére nevelés alapvető célját akkor éri el, ha a gyermek a tapasztalatokra épülő ismereteit gyakorolhatja, alkalmazhatja. A gyermek tevékenységével tapasztalatokat szerez, azokat feldolgozva visszahat környezetére. A gyakorlás egyik formája a szabad játéktevékenység. Az alkotó fantázia mozgósítására állandóan kézközelben vannak az óvodai csoport eszközei. A gyakorlás másik módja a természetes élethelyzetekben történő környezet-átalakítás. Az óvodai élet folyamán a gyakori tevékenységváltáshoz szükség van a környezet megfelelő átalakítására. Játéktér kialakítása meséléshez, bábozáshoz, körjátékhoz, szabályjátékhoz stb. A hagyományok ápolásához kapcsolódóan környezet-átalakításra van szükség, dekoráláshoz és egyéb tevékenységekhez gyűjtött tárgyak elhelyezéséhez. A természeti környezetből évszakonként összegyűjtött anyagok (levél, termés, csuhé stb.) elhelyezése és a csoportszoba évszakonkénti feldíszítése is ilyen tevékenység. Facsemeték ültetése, gondozása az óvoda udvarán. Környezetvédelem A környezetvédelem a környezet ismeretén, megbecsülésén, rendben tartásán alapul. Ehhez szükséges a természethez való pozitív érzelmi viszony, mely tiszteletet jelent mind a társadalmi, mind a természeti környezettel szemben. A környezet-alakítással és a munkatevékenységgel szorosan összekapcsolódik. Fontos nevelési feladat, hogy a gyermekek védjék az élő környezetet, gondoskodjanak életfeltételeik biztosításáról, ne rongálják, ne pusztítsák azt. Tudják, hogy minden élőlénynek joga van az élethez. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére Ismerik nevüket, szüleik nevét, foglalkozását, lakásuk címét. A testrészeket az emberi test felépítésnek megfelelően megnevezik, igényesek testük tisztaságára. Megkülönböztetik a jobb és baloldalt, dominanciájuk kialakul. Gyakorlottak lesznek az elemi közlekedési szabályok betartásában, ismerik a közlekedési eszközöket, tudják, hogy azok az emberek munkájaként készülnek és az emberek munkáját könnyítik. Ismerik a környezetükben lévő intézmények nevét, rendeltetését. 38

Különbséget tudnak tenni az évszakok között, ismerik jellemző tulajdonságaikat, az évszakokhoz kapcsolódó néhány népszokást, hagyományt. Felismerik és megnevezik a napszakokat, a hónapokat, a hét napjait. Ismerik a növény szót, annak tartalmát, hogy a növények fejlődése és az időjárás között összefüggés van. Tudják, hogy a növényeket gondozni kell, ismernek néhány növénnyel kapcsolatos munkát (szántás, szüret, aratás stb.). Ismerik és megnevezik a környezetükben élő állatokat, tudják csoportosítani életmódjuk, egyéb tulajdonságaik szerint. Ismernek néhány erdei és vadállatot, néhány madarat – költözőt és nálunk telelőt – ismerik óvásukat, védelmüket. Ismerik és megnevezik környezetük színeit, a sötét és világos árnyalatait, gyakran észlelt tárgyak feltűnő összefüggéseit. Képesek lesznek ismert tárgyak, jelenségek közötti összehasonlításokat végezni külső jegyeik, rendeltetésük szerint. Ismernek néhány jellegzetes hagyományt, a hozzájuk kapcsolódó szokásokat. Képesek az óvónő kérdéseit, gondolatait megérteni, követni. Matematikai jellegű helyzetről, problémáról saját gondolataikat szabadon is elmondani, egymás állításainak igazságát megítélni. Jól ismert tulajdonságok szerint válogatást, összehasonlítást, sorba rendezést végeznek. Értik és helyesen használják a mennyiségeket, a halmazokkal kapcsolatos kifejezéseket (több, kevesebb, ugyanannyi, rövidebb, hosszabb stb.). Önállóan is össze tudnak mérni hosszúság jellegű mennyiségeket, két halmazt párosítással az elemek különféle színe, nagysága, elrendezése esetén is. Elő tudnak állítani különféle elemekből különféle elrendezéssel, bontással, többet, kevesebbet, ugyanannyit. Meg tudnak számolni tárgyakat legalább tízig oda, vissza. Számfogalmuk kialakult, elemi műveletekre képesek tízes számkörön belül. Halmazokat tudnak képezni megadott vagy választott szempontok szerint. Építéseik, síkbeli alkotásait legfőbb eredménye a szemléletfejlődés: azonosítani tudnak különféle helyzetükben is egyező alakú tárgyakat, síkbeli alakzatokat. Másolással képesek megépíteni, kirakni a mintával megegyező elemekből színben és nagyságban eltérő elemekből térbeli és síkbeli alakzatokat. Különféle geometriai tulajdonságok szerint szétválogatni, egyszerű tulajdonságokat megnevezni. Kettő-négy elemből álló alakzat tükörképét meg tudják építeni. A térben való tájékozódásban értik és tudják az irányokat, illetve a helyeket jelölő névutókat. (pl.: alá, fölé, között stb.) Mindezt síkban is értik. 39

4.3. Mozgás – mozgásos játékok Helye a nevelés folyamatában Az óvodába kerülő gyermekek szívesen mozognak. A mozgás és tevékenység útján szerzett tapasztalatok érthető és jól feldolgozható információt jelentenek, ezért a mozgásnak az óvodáskor egész időszakában jelentős szerepe van. A mozgás a gyermek napi tevékenységeiben szinte állandóan jelen van, és a testnevelés keretein belül tervszerűen, de egyénre szabottan valósítja meg feladatait. Az egészséges életmód területén hozzájárul ahhoz, hogy számtalan tevékenység – főként a szabadban – a gyermekek természetes igényévé váljon. Hozzájárul az értelmi nevelés megvalósításához, a különböző mozgások ismétlésével, felidézésével fejlődik a gyermek vizuális memóriája. A testrészek, a téri irányok és a különböző formák megismerésével gyarapodnak ismeretei. A hallott, látott és elvégzett cselekvések elősegítik a fogalomalakítást és a keresztcsatornák fejlődését. Mozgás közben lehetőség nyílik a környezet tapasztalati megismerésére. A gyermek saját testének mozgásos képességeinek megismerésével fejlődik „én” tudata, szociális énje. A közös mozgás öröme elősegíti a társas kapcsolatok alakulását, a társakhoz való alkalmazkodást, mozgás közben fejlődik önuralma, együttműködő képessége, akarata. Kialakul egészséges versenyszelleme. Célja: A személyiség sokoldalú fejlesztése, változatos tevékenységben, a fizikai aktivitáson keresztül. A szellemi aktivitás

előkészítése, a gyermek alkotó gondolkodásának

kibontakoztatása. Feladatok: - A mozgásigény, fejlettség, terhelhetőség megismerése - Változatos, differenciált, párhuzamosan végezhető lehetőségek biztosítása a mindennapos mozgásra valamennyi gyermek számára (mindennapos testnevelés, nagymozgás, szabad mozgáslehetőségek kihasználásának nyomon követése). - a fizikai állóképesség fejlesztése, az önértékelés és az önbizalom növelése, - nagy-és finommozgások, a fizikális erőnlét fejlesztése, egyensúlyfejlesztés, szem- kéz, szem--láb koordináció, ritmusérzék fejlesztése, - testséma fejlesztése: - testrészek ismerete, a test koordinációjának alakítása, testfogalom, kezesség, lateritás, dominancia,

40

- a vizuális (képi) és auditív (hang) percepció (észlelés) fejlesztését alapozó, illetve a kiegészítő mozgások, -

a

problémamegoldó

képesség

erősítése

mozgásos

tevékenységgel

elvégzett

feladatmegoldásokkal, - mozgással kapcsolatos szókészlet fejlesztése, - egészséges versenyszellem kialakítása. A mozgásfejlesztés tartalma A mozgásprogram – a gyermek kötetlen, motivált mozgástevékenységének biztosításával, a konkrét

fejlesztést

szolgáló

testneveléssel,

testedzéssel

és

ügyességfejlesztő

sportprogramokkal – teljesíthető. A szabad mozgástevékenységnél cél a természetes mozgáskedv és a mozgásigény kielégítése, a tudatos környezetalakítás. Kísérletezhessenek kedvük szerint, korlátozás nélkül, bátorságuk szerint minden tornaszeren, udvari játékon. A frissítő testnevelés a gyermekek napirendjében fontos szerepet tölt be, felfrissíti, edzi őket, elősegíti mozgásszintjük és testi képességeik fejlődését. Naponta szervezzük, időtartama a gyermekek fejlettségétől függ. Mozgásanyaga a testnevelési foglalkozások mozgásanyagához kapcsolódik, azt előkészíti, illetve az ott megtanultak begyakorlására szolgálnak. Helyszíne a csoportszoba, illetve az udvar. A gyermekek különböző nehézségű feladatokat fokozatosan, egyéni képességeiknek megfelelően sajátítják el, fontos, hogy folyamatosan mozogjanak és a mozgás öröm legyen számukra. Ügyességfejlesztő sportprogramok Elsődleges célja az egészséges életvitel megalapozása a családi nevelés, a család életmódjának befolyásolása. A szülőkkel való együttműködés a sporttevékenységeken való alkalmi részvétel, feladatainak, mozgásanyagának megismerése meggyőzi a szülőket a mozgás fontosságáról, személyiségfejlesztő hatásáról. Mindezekhez meg kell teremteni a feltételeket. A tornaszoba berendezésénél: az eszközök kiválasztásánál figyelembe vesszük a gyermekek egyéni fejlettségét, az egy csoportba járó gyermekek egyéni mozgásszintjét és mozgásigényét.

41

Biztosítjuk a nagyobb mozgást igénylő játékok számára a megfelelő helyet és kihasználunk minden lehetőséget. A gyermekek napját az óvodában úgy szervezzük, hogy minden gyermek számára biztosítva legyen az a mozgáslehetőség, játékos mozgások teremben és szabad levegőn egyaránt. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére Szeretik és igénylik a mozgást. Ellenálló képességük, edzettségük, alkalmazkodóképességük szabályokhoz és a társhoz kifejlődött. Magatartásukban

megnyilvánulnak

erkölcsi

tulajdonságaik,

mint

felelősségérzet,

segítőkészség stb. Ismerik az eszközök nevét és a gyakorlatokhoz kapcsolódó kifejezéseket. Mozgásuk összerendeződött. Erőnlét, egyensúlyérzék, ritmusérzék kifejlődött. Kitartóan képesek a feladatok elvégzésére: futás, járás, egyensúlyozás, irányváltoztatás, téri tájékozódás, térben mozgás, eszközös játékok (labda, kötél) kúszás, ugrás. Játékos és versenyhelyzetekben megfelelő akarattal, fantáziával, kreativitással, önálló szervezéssel vannak jelen. Figyelmük, gondolkodásuk, emlékezőképességük, ötletességük megfelelő szintű.

42

4.4. Mese – vers – irodalmi nevelés Helye a nevelés folyamatában Az óvodai nevelésnek fontos területe az esztétikai nevelés részeként a mese, a vers, az irodalmi nevelés. Része az óvodai életet átfogó anyanyelvi nevelésnek. Helye és ideje van mindig, ahányszor a nap folyamán lehetőség és igény van rá. A mese és a vers emberi kapcsolatokra tanít, erkölcsi tartalma van, belső indulati élményekkel közvetít. A mese és a vers élmény a kisgyermek számára. A gyermek kezdetben a befogadó, az óvónő az előadó. Az irodalom közege a nyelv, ezért lényeges, hogy nyelvileg tiszta, esztétikailag értékes mesét, verset halljanak a gyermekek. Az óvodán kívül szerzett élményeket, ha esztétikailag elfogadható, az óvónő építse be, használja fel a csoport közös élményének kialakításában. A mesék, versek az anyanyelv eszközei, a szóhasználat, a sajátos stílus az írói eszközök gazdag lehetőségeit kínálják. Az irodalmi művel szókészlete, a szójelentés megértése, a mesék fordulatai ösztönzik a gyermeket a szóbeli kifejezésre. Hozzásegítik őket szorongásaik leküzdéséhez, gátlásaik oldásához, képzeletük erősödéséhez, önbizalmuk, „én” képük alakulásához.

Feladatok: - a gyermeki önkifejezés alternatív lehetőségeinek biztosítása a mese-vers tevékenységek során, - a népi, klasszikus és a kortárs irodalmi művek megismertetése a gyermekekkel, - a gyermekek irodalomhoz fűződő pozitív viszonyának kialakítása, - a nyelvi érintkezés formáinak kialakítása, a gyermekek aktív bekapcsolása a verbális tevékenységbe, - a felhasznált irodalmi anyag igényes összeállítása. A fejlesztés tartalma Az óvónő naponta többször kezdeményezzen verset, mesét, a gyermekek kérésének, érdeklődésének,

az

adott

szituációnak

megfelelően,

az

életkori

sajátosságok

figyelembevételével. Egy-egy mesét hosszabb időn keresztül legyen alkalma a gyermekeknek meghallgatni. A mindennapi mesék hatására segítse elő a dramatizáláshoz és bábozáshoz szükséges eszközökkel a mese tartalmának kijátszását. Beszéde feleljen meg a helyes magyar 43

beszéd szabályainak. Teremtse meg a mesehallgatás külső és belső feltételeit, hangulatát (fény, zene, festmény, természeti környezet stb.). Ossza meg érzéseit, érzelmeit a gyermekekkel. Magatartásával közvetítse, saját élményként élje át a mesékben rejlő üzenetet, azt az igazságot, hogy az ember mindig többre, tökéletesre törekszik. Igényesen válogasson egyéni érdeklődéséből, műveltségéből adódóan a rendelkezésre álló irodalmi alkotásokból. Az irodalmi anyag tartalma legyen szituációhoz és a gyermekek életkorához, érdeklődéséhez megfelelően kapcsolható. Forrásai a magyar és a világirodalom gyermekek számára készült alkotásai. Grimm, Andersen, Magyar népmesék, Illyés Gyula, Arany László meseválogatásai, Móra Ferenc meséi. Versek közül a gyermekekhez közelállók Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Szabó Lőrinc stb. A szabadidő tartalmasabbá tételére és a mindennapi tevékenységek színesítésére alkalmazzuk népi gyermekköltészetünk alkotásait: etetők, altatók, ujjsorolók, mondókával kísért mozgásos játékok, népi eredetű drámajátékok, növényekhez, állatokhoz kapcsolódó, hozzájuk fűződő érzelmi viszonyt tükröző és fejlesztő mondókák. Irodalmi nevelésünk akkor éri el célját, ha a gyermek befogadóból előadóvá válik. Mindennapi életében felismeri azokat a helyzeteket, amelyre ráillenek az irodalmi alkotásokban megismert fordulatok, felfedezik környezetükben a szépet, a jót és egységben élnek önmagukkal és a világgal. Az óvodapedagógus a gyermeki önkifejezés fejlődésének segítése érdekében saját vers és mesealkotására ösztönzi a gyermekeket, változatos módszerek alkalmazásával. Például: mesealakok, szituációk, megjelenítése dramatizálással, bábozással, ismert mese befejezése, mozgásos átváltozás, utánzás, mimetizálás, felnőtt által megkezdett mese befejezése, mese kiegészítés, átalakítás, fantázia játékok, gyermek meséje egy-egy ismert mesehősről, mese szerkesztése megadott címről, ismert mese feldolgozása kérdések alapján, képolvasás, közös, vagy egyéni. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére Szeretik és igénylik a mesemondást. Részt vesznek a mesemondás feltételeinek kialakításban. Figyelmesen végighallgatják a mesét, tekintetükön látszanak a belső képzeleti képek jelei. Van kedvelt mesehősük, a mese fordulatait beviszik játékukba. A meséről beszélgetnek, szófordulatait mindennapi beszédükben alkalmazzák. Bábozás, dramatizálás, mesejelenetek ábrázolása kedvelt tevékenységeik közé tartoznak. Mesekönyveket

önállóan

nézegetik,

hozzájuk

kapcsolódó

szöveget,

képolvasást,

magyarázatot összefüggően mondanak. A játék tartozékaiként verset, mondókát, az alkalomhoz illően önállóan mondanak. 44

4.5. Ének-zene, énekes játék Helye a nevelés folyamatában A zene hatása olyan emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre. Az értékes zene fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását. Az óvodai zenei nevelés a gyermekeket élményhez juttatja, felkelti a zenei érdeklődésüket, formálja zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Megszeretteti a gyermekekkel az éneklést, az énekes játékokat és szoktatja őket a szép, tiszta éneklésre. Fejleszti a gyermekek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, játékos zenei alkotókedvét, mozgáskultúráját. Elsősorban az érzelmekre hat, de egyidejűleg az értelemre is. A képességek fejlődését az élet során szerzett tapasztalatok az ebből adódó tevékenységek határozzák meg. Az óvodai ének-zenei nevelés szorosan kapcsolódik más nevelési területekhez, az évszakokhoz, a népszokásokhoz, a mozgáshoz, az óvodai élethez. Zenei élményeket szereznek a gyermekek játék közben, kezdeményezéseken. Az óvodai ének-zenei nevelés során gyakran hatunk a gyermek érzelmeire és a gyermek érzelmei visszahatnak a felnőttére. Együtt örülünk, bánkódunk, mindez fejleszti az együttlét társas örömét. Célja: A gyermekeknek az éneklés örömet szerezzen, belőle társas éneklés, társas zenélés bontakozzon ki, alapozza meg a zenei anyanyelv kialakulását. Kis zenei formákon keresztül a néphagyományokból kiindulva a világirodalom remekeihez jussunk el.

Feladatok: A zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése. A gyermekek zenei érdeklődésének felkeltése, élménynyújtás. A gyermekek megismertetése énekes népi játékokkal és igényesen válogatott kortárs művészeti alkotásokkal. A zenehallgatási anyag megválasztásánál a nemzetiségi, etnikai kisebbség kultúrájának, szokásainak figyelembe vétele. Különösen a beilleszkedési időszakban, igény szerint többször sok-sok ölbeli játékkal, népi gyermekdallal, énekes játékkal örömszerzés, zenei érdeklődés felkeltése, zenei ízlésformálás, esztétikai fogékonyság fejlesztése. Képességfejlesztés: hallás, éneklési készség, ritmusérzék, harmonikus szép mozgás kialakítása. 45

A fejlesztés tartalma A zenei nevelés lehetőségeit az egész nap folyamán ki kell használni, a gyermek óvodába lépésének pillanatától az eltávozásig. A jó zenei légkör átszövi az egész napot. Énekeljünk, dúdolgassunk a gyermekek között hangulatkeltés, a gyermekek érzelmi állapotának megtartása vagy éppen megváltoztatása céljából. Az óvónő hangja a „zenei légkörhöz” tartozik, hangszíne, hangereje egész viselkedésmódja minta a gyermekek számára. Biztosítson megfelelő teret, eszközöket a sikeres zenei neveléshez. Vannak énekes játékok, melyek kifejezetten udvarra alkalmasak, mert nagyobb teret igényelnek. Álljon rendelkezésükre néhány ízléses, szép kivitelezésű eszköz, hangszer, azokat bármikor kedvük szerint használhassák (fejdíszek, szoknyák, mellények, botok, ritmushangszerek stb.). Az énekelgetés, a személyes kapcsolat, az énekes játék a legjobb módszer a gyermekek zenei érdeklődésének felkeltésére. Az énekelgető óvónő érzelmileg hat a gyermekre, örül a közös játéknak, kedvet kap, utánozza és maga is énekelgetni kezd. Azok a gyermekek dúdolgatnak, énekelgetnek szívesen, ahol az óvónő is dalos kedvű és szeret a szavakkal, dallamokkal játszani. Zenei élményeket szereznek a gyermekek játék közben, spontán, kötetlen keretű szervezett foglalkozásokon egyéni érdeklődésük alapján. A fejlesztés tartalma a korosztálynak megfelelő mondókákból, dalanyagokból, zenehallgatási anyagokból áll. Ehhez kapcsolható az állatok hangja természetben, környezet hangjai, ezek újra felidézése, hangutánzással való kiegészítése, emberi hang megnyilvánulások, hangutánzó játékok, hangadást

kísérő

mozdulatok,

egyszerű

játékos

mozgások,

különböző

nehézségű

mozgásformák, táncos jellegű mozdulatok színesítik a zenei tevékenységet. Az óvónő feladata, hogy biztosítsa az éneklés, a mozgásos játékok gyermekek által kezdeményezett alkalmainak lebonyolítását, a kezdeményezések és kötelező foglalkozások mozgás és zenei anyagának a gyermek életkori sajátosságaira épülő kiválasztását, kapcsolódását környezeti és hagyományápoló elképzeléseinkkel. Biztosítsa, hogy a gyermekek a nap bármely szakában próbálkozzanak zenés tevékenységgel, használja ki ezeket a lehetőségeket az egyéni fejlesztésre. Segítse a gyermekek önmegvalósítását, önállóságát, kreativitását, képzeletének és fantáziájának fejlődését. 3-4 éves korban tartsa tiszteletben a gyermekek jogát a tevékenység elutasítására, s engedje bekapcsolódni bármikor a gyermeket szándéka szerint. Ezáltal biztosíthatjuk, hogy a visszahúzódó, félénk, szégyenlős gyermek is feloldódik – bizonyos idő után, ha meggyőződhet arról, hogy senki sem kényszeríti a részvételre – nem kerül kudarchelyzetbe.

46

A szerepcserés játékoknál lehetőleg minden gyermek kerüljön sorra. A készségfejlesztő játékok egymásra épülnek és mindaddig előkerülnek és felszínen vannak, ameddig az minden egyes gyermek sajátja nem lesz. Az óvónő ismerje a zenei képességek fejlesztésének területeit, hogy munkáját tudatosan tudja megtervezni: - éneklési készség (tiszta éneklés, a gyenge hallású gyermek, a gyermekhang ápolása és fejlesztése), a zenei hallás fejlesztése (magas és mély hang különbsége, halk hangos közötti különbség, hangszínek felismerése, a belső hallás fejlesztése), a ritmusérzék fejlesztése, az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása, a tempóérzékelés, a mozgáskultúra, tánc, gyermekhangszerek), a zenei formaérzék fejlesztése (a motívumhangsúly kiemelése mozgással, dallammotívumok, ritmusmotívumok), zenei alkotókészség fejlesztése, a zene hallgatására nevelés. Segítse a családi nevelést az otthoni énekelgetésben (dal, mondóka, mozgásanyag megismertetése). A szülői érdeklődést ilyen irányban is elégítse ki. Forrásaink: Forrai K.: Ének az óvodában, Kodály: Kisemberek dalai, Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában stb. Az együtt mozgás és együtt éneklés élménye kibővül a helyszínen szerzett környezeti tapasztalatokkal, élményekkel – természet, régi használati eszközök – mely által színesebbé válnak hétköznapjaink. A zenében, mozgásban feloldódó, önmagát kifejező, boldog gyermek látványa a legnagyobb öröm, mely célunk, és eredményünk egyaránt. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére A gyermekek önként, belülről fakadó késztetésként énekelnek. Egyszerű dallammotívumokat tisztán énekelnek vissza. A mondókákat a magyar beszéd ritmusa szerint mondják. Dallamfelismerést, ritmusvisszaadást változatos formában alkalmazzák. Halk-hangos

éneklést, gyors-lassú tempó érzékeltetését, felelgetős játékot,

magas-mély éneklés közötti különbségeket egyedül is képesek érzékeltetni. Belső hallásuk kifejlett, dallambújtatásra, természethez kapcsolódó hangok utánzására, hangszínek megkülönböztetésére, hangszerek hangjának felismerésére képesek. Megérzik a zenei motívumok hosszát, azt mozgásban és térben szemléltetik. Egyöntetűen körben járnak szép testtartással, kézfogással is. Egyszerű táncos mozgások elemeit ismerik (dobbantás, koppantás, páros forgás, kilépés stb.). Térformák kialakítására, visszaalakítására esztétikusan képesek. Dalokhoz, egyszerű játékokat, mozgást kitalálnak. Élőzenét, népdalokat, műdalokat figyelmesen hallgatják, örömet jelent számukra a zene. 47

4.6. Rajzolás – mintázás – kézimunka Helye a nevelés folyamatában A rajzolás, festés, mintázás, építés, a kézimunka különböző fajtái a műalkotásokkal való ismerkedés fontos eszközei a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermek alapozó élménye a külvilágról szerzett tapasztalatai eltérőek. Biofizikai érésük, manipulációs készségeik író, rajzoló mozgásuk, egyéni és az óvodáskor előtti időszak pozitív és negatív hatásait tükrözi. A látás-befogadás, látás-kifejezés, ábrázolás alakítás során fejlődnek értelmi képességeik, vizuális érzékelésük, észlelési, emlékezeti képességeik, manuális és dinamikai képzeteik, fantáziájuk, képi gondolkodásuk, alkotóképességük, esztétikai érzékenységük. Tudatosodik bennük, hogy a környező világ, térben, mozgásban, történésben létezik. A gyermek vizuális fejlődésére hatást gyakorol a társadalmi környezet, a tömegkommunikáció, a téri és tárgyi környezet, külső téri táj, udvar, kert, épületek, a belső tér bútorai, eszközei, díszítményei, műalkotások, valamint a társak és az őt körülvevő felnőttek. Célja: az óvodai nevelésben ismeret- és képességjellegű tudás megszerzése, mely által a gyermek vizuális, kommunikációs képessége fejleszthető. A gyermeki élmény és fantázia világ gazdagításával fejleszthető a saját formanyelv, az alkotó, alakító önkifejezés fejlődésének segítése. Az esztétikai érzékenység, a szép iránti nyitottság, környezet esztétikai alakítására és a vizuális esztétikai élmények befogadására való fogékonyság megalapozása. Ennek eredménye a kreatív, esztétikum létrehozása, tartalom és forma összhangjának kifejezésére képes, „én” tudattal rendelkező, és önelfogadó gyermek nevelése.

Feladata: - a látó, érzékelő rendszer, keresztcsatornák, térészlelés, testséma, alaklátás, és formálandóság, a nagy és kismozgások fejlesztése, manuális érzékelés, finommotoros mozgás, színészlelés fejlesztése, - feltételek biztosítása: - tapasztalat, élmény, lehetőség, eszközök. Technikai ismeretek elsajátítása.

48

A fejlesztés tartalma Az óvodás gyermek az őt környezetéből érő spontán, vizuális ingerek és a szervezett foglalkozások hatására egyaránt fejlődik, tapasztalatokkal gazdagodik. A tárgyi világról egyre pontosabb ismereteket szerez, majd sokrétű ábrázoló tevékenysége során mindegyik újraalkotja. Ábrázolótevékenysége nem más, mint a világról kialakított vizuomotoros reprezentációja. A megfelelő vizuális önkifejezés kiteljesedéséhez szükség van a testséma, a test fogalom minél pontosabb kialakulására, a belső érzékletek és a térészlelés fejlődésére ahhoz, hogy a gyermek térben, mozgásban tudja megjeleníteni a különböző dolgokat. Mindezek tudatos fejlesztéséhez sokféle ötletes játékot választhatunk – mivel az óvodai élet korai szakaszában az ábrázoló tevékenység szervesen beépül a játékba – szinte észrevétlenül játék közben bármikor elővehetjük, segíthetjük a gyermekek ezirányú fejlődését. Minden csoportban a gyermekek rendelkezésére áll a megfelelő hely és a gyermek által elérhető, bármikor elővehető eszközök, a csoportszoba berendezése. Az óvodai élet során sokféle tevékenység szervezésére, kezdeményezésére van lehetőség. Építés, plasztikai munkák, képalakítás, festés: papírra, fára, textilre. Barkácsolás, gyöngyfűzés, tojásfestés, lisztgyurma figurák készítése és festése. Az eszközökhöz kapcsolódó technikai ismeretek elsajátítása, a velük való ismerkedés csoportosan vagy egyénileg történik. Ott és akkor segítünk, amikor szükség van ránk: fogások, eszközhasználat, időrendiség a folyamatban. A megértésről való meggyőzés, a fogalmak tisztázása, pontos magyarázat, és bemutatás után figyelünk a pontos megtanulásra, és elegendő időt biztosítunk a kellő begyakorlásra. Fontos, hogy a gyermek még a gyakorlás időszakában megkedvelje az adott tevékenységet, ne akarjon kimaradni semmiből. Újabb technika bemutatása csak a készségszint elérése után következhet. A technika fejlődése, az önkifejezés magasabb szinten történő megvalósulását eredményezi. Havonta és hetente számba vesszük a környezet változásából, az ünnepek tartalmából adódó lehetőségeket, az oda illő anyagokat, a velük kapcsolatos eszközöket, technikákat. A természet gazdag választékot biztosít a rajzolás, festés, mintázás, kézimunka gyakorlására. Az ábrázolás óvodánk kiemelt tevékenysége, ezért még nagyobb hangsúlyt fektetünk ezen tevékenységek játékidőbeli biztosítására is.

49

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére - élményeiket, tapasztalataikat vizuálisan képesek megjeleníteni, - a rendelkezésükre álló téralakításban ötletesek, célszerűek, - a tárgyak térbeli kiterjedésével tisztában vannak, főbb formai jellemzőket megneveznek, - a képi kifejezés változatos eszközeit készségszinten alkalmazzák, - színhasználatuk valóságnak megfelelő, vannak kedvenc színeik, - formaábrázolásuk változatos, arányok, egyensúly és térbeliség létrehozására képesek, - emberábrázolásuk részletező, mozgásábrázolással próbálkoznak, - tárgydíszítésben önállóak, az ábrázolás technikáit készségszinten művelik, - tevékenységük kitartó, egymás munkáit értékelik, - fejlettségi szintjük a részletgazdagságban, a kompozíciókészítésben, bonyolultságban, tervszerűségben tükröződik, - egyre gyakoribb az együttes alkotás, - díszítő jellegű írás-előkészítő feladatokat szívesen oldanak meg, a balról jobbra haladás, a díszítő munkában szín, forma, mennyiségi – ritmus tartásával nem okoz problémát.

50

4.7. Munka jellegű tevékenységek Helye a nevelés folyamatában A személyiségfejlesztés egyik eszköze a munka és a munka jellegű aktív tevékenység. A munka célra irányuló tevékenység, többnyire külső irányítással folyik, a gyermekektől belső fegyelmet, kötelezettségvállalást és annak teljesítését igényli. A munka végzése közben megfigyeléseket végeznek, tapasztalatokat, ismereteket szereznek, természeti és társadalmi környezetükből. Minden munkatevékenység újabb tapasztalatok forrását jelenti. A kertben végzett munka hatására alakul ki a gyermekekben a munkavégzés készsége és szokása. Közben megtanulják a legszükségesebb eszközök, szerszámok, célszerű használatát, ismerkednek a munkaszervezés folyamataival. Munkavégzés során alakul kötelességtudatuk, felelősségtudatuk, erősödik kezdeményezőkészségük, fejlődik együttműködési képességük. Az óvodában a munka elsősorban közösségért végzett tevékenység, közben alakulnak a gyermekek közötti társas kapcsolatok, elősegítik a kapcsolatok színesebbé, bensőségesebbé válását. Lehetővé válik általa a kitartás, a felelősségérzet, a kötelességteljesítés gyakorlása, az önértékelés, és a közösségi értékelés alakulása. Fontos nevelési eszköz, nevelő ereje nagy hatású, mert elősegíti a gyermekekben a munka játéktól eltérő jegyeit, ízlésformáló hatásával fejleszti esztétikai alkotó képességüket. A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. Nagyon fontos a munka jellegű tevékenységekben rejlő, a gyermek saját magához viszonyított értékelése. Célja: A gyermek egész személyiségének alakítása, fejlesztése az óvodai élet során megszerzett és megkedvelt munka, illetve munka jellegű aktív tevékenységeken keresztül.

Feladatok: - lehetőség biztosítása a gyermek számára olyan munkák végzésére, amelyek fejlesztik képességüket, gazdagítják személyiségüket, - tapasztalat útján fedezik fel a gyermekek a munka hasznosságát, szükségességét, - éljék át a munka örömét, tanulják meg tisztelni a munkát végző embert, munkavégzés közben alkalmazkodjanak egymáshoz, - becsüljék egymás munkájának eredményét, éljék át a „én csináltam”, „mi csináltuk” sikerélményét. 51

A fejlesztés tartalma Feltételek megteremtése Teremtsük meg a gyermekek számára az életkorukhoz, erejükhöz mért munkalehetőségeket. Lehetőségekhez képest kapjanak tartalmilag gazdag, változatos feladatokat. A gyermekek saját személyük, illetve a csoport érdekében maguk végezhessenek el minden olyan munkát, amelyre egészségük károsodása nélkül képesek. Mindezekhez eszközöket kell biztosítani, melyek könnyen kezelhetők legyenek, és ne okozzanak balesetet. Meg kell teremteni a munkához szükséges nyugodt, kiegyensúlyozott légkört. Önálló munkavégzéssel adjunk módot, hogy a gyermekek a szükséges készségeket elsajátítsák, gyakorolják. A közvetlen segítés, a gyermek önállóságának és a munka elvégzéséhez szükséges ismereteinek, készségeinek fejlesztésben nyilvánuljon meg. Napirendben megfelelő időt biztosítsunk, hogy a különböző feladatokat a gyermekek egyéni tempójuknak megfelelően végezzék. Az óvónő és a dajka kezdi a munkát, és mintát ad a gyermekeknek a pontos, kitartó munka végzésére. Munkafajták – munka jellegű tevékenységek: 1. Mindennapi élettel kapcsolatos munkák: - teremrendezés, elpakolás, (játékeszközök stb.), terítés, naposság 2. Évszakhoz, ünnepekhez kapcsolódó, alkalomszerű munkák: - kerti munka, udvarrendezés, levelek összegyűjtése, - rendrakás, ábrázoló tevékenység után, cipőtisztítás Mikulásra, - nagytakarítás, dekoráció kicserélése ünnepek előtt, farsangi álarc készítése, - játékeszközök, babaruhák, könyvek javítása, segítés a felnőtteknek. A gyermek életkorának megfelelően a szemlélődéstől a konkrét munkáig terjedő folyamat a gyermek számára szabadon választható. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére A gyermekek képesek szükségleteiknek megfelelően önállóan ellátni magukat. (öltözködés, önkiszolgálás). A naposi munkát egyéb alkalomszerű tevékenységet szívesen végzik. Szívesen segítenek az óvoda rendjének, tisztaságának fenntartásában. A munkavégzéshez szükséges eszközök, szerszámok célszerű használatát ismerik. Minden olyan területen segítenek, ahol erre szükség van.

52

Az évszakokhoz kapcsolódó tevékenységek, jeles napok, ünnepek

Március 15.

Adventi koszorú Ünnepi asztal készítése, díszítése, Karácsonyfa díszítés,

Tavaszi népi játékok

Madáretetés

Téli sport

Télapóváró

Húsvéti tojásfestés,

Húsvét Anyák napja

Farsang Újév

Tavaszi hajtások, munkák

Gyermeknap

Karácsony

Locsolkodás

Pünkösd

Miklós nap

,

Családi nap

Farsang

Tél

Őszi termések gyűjtése (makk, dió, csipke mogyoró)

Szüreti

Tavasz

Ősz

Gyermeknap ,

Barkácsdélután

Ballagás Népi játék

Nyár

készítése Udvari munkák

Mindenszentek

Barkácsdélután

Virágok ápolása sziklakert kamilla,

Termésjátékok készítése

csuhé, kukorica, toboz, levelek, bogyók, tök felhasználásával

ÉVKÖR

53

4.8. Játékba integrált, cselekvő tanulás Helye a nevelés folyamatában Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretben valósul meg. A gyermekek legnagyobb értelmi teljesítményét, az anyanyelv elsajátítását, az önkéntelen figyelem által vezérelt spontán utánzási késztetéstől hajtva valósítja meg. Ez a mintakövető utánzás a tanulás legfőbb formája. A tanulási folyamat alapját az érzékelés, észlelés útján szerzett tapasztalat képezi. Tapasztalatokhoz változatos tevékenységeken keresztül jut el a gyermek. Tevékenysége során különböző képességei fejlődnek – a cselekvés képességei, kognitív vagy megismerő képesség, gondolkodási képesség. Cél: Sokoldalú cselekedtetés (tevékenység) közben fejleszteni a gyermekek értelmi képességeit, a tanuláshoz való pozitív viszony kialakításával iskolai életmódra való előkészítés. Feladatok: - a tanulás feltételeinek megteremtése, a tanulást támogató környezet megteremtése, építve a gyermekek előzetes tapasztalataira,ismereteire - a tanulás megszervezése-tervezése, - a tanulás irányítása. A fejlesztés tartalma A tanulás alapfeltétele mindenekelőtt a meleg, korlátozó, előítélet mentes, szeretetteljes légkör, melyben tiszteletben tartjuk a gyermek szándékát. A célszerűen berendezett és átrendezett csoportszoba, a jól átgondolt szokásrendszer, lehetőségek megteremtése a gyermek szükségleteinek kielégítésére, - közlés, önkifejezés, szereplés, versengés, tevékenységek stb. – mind feltétele nevelési rendszerünkben a tanulásnak. A tanulás feltétele 54

a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának segítése. Korcsoportonként figyelembe vesszük a gyermekek egyéni fejlettségét, és ennek alapján határozzuk meg a nevelési feladatokat nevelési területenként. A tervezésben tükröződik az óvónő felkészültsége, műveltségi szintje, önmagával és a gyermekekkel szembeni igényessége. Éves tervet készítünk. Az éves nevelési-tanulási tervben megfogalmazottakat heti terv szerint valósítjuk meg. Az együttes tevékenységek körében a gyermek: - felfedezhet, - önállósága érvényesülhet, - élményt szerezhet. - cselekedtetve tanulhat Fontosnak tartjuk, hogy ezekben a tevékenységekben szerezzék meg a gyermekek azokat az ismereteket, képességeket, amelyek a feladatok megoldására képessé teszik őket. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a gyermek önmagához képest optimálisan fejlődjön.

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére Képesek azonosulni az óvónő által meghatározott feladattal. Kialakul bennük az igény, hogy a feladatokat sikerrel oldják meg. Megkezdődik az önellenőrzés képességének alakulása, kifejlődik együttműködő képességük. Kialakulnak a közösségi élet szempontjából fontos normák (egymásra figyelés, egymás meghallgatása, segítségadás stb.). Az iskolai tanulás megkezdéséhez rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, készségekkel, képességekkel, önfegyelemmel.

55

5.Az óvoda partnerkapcsolatainak rendszere és azok együttműködése 5.1.Az óvoda és a család

Alapelveink: - a nevelésben a család szerepe elsődleges, az óvoda épít rá és kiegészíti azt, - az óvoda éreztesse az őszinte odafordulást és a segítő szándékot addig a pontig, amíg a szülő ezt elfogadja, - a kapcsolat épüljön a tapintatra és mélyüljön el a közös programok együttes tevékenységek során, - az óvónő ismerje és fogadja el a család szokás- és szabályrendszerét, tapintatosan befolyásolja az életmód jó szokásainak alakításában, Óvodánkban a szülők képviseletét a Szülői Munkaközösség látja el, mely Szervezeti és Működési Szabályzatában megfogalmazottak és a vezető irányításával vesz részt az óvoda életében. Kialakult kapcsolattartás formái: - napi beszélgetések, információ a gyermek állapotáról, fejlettségéről. - Szülői értekezletek, - Családlátogatás, - Fogadóóra, - Közös ünnepek, közös rendezvények megtartása - Családi, gyermek és egészségnap - Családi Mesevetélkedő - Barkácsdélután (évente két alkalommal), - Nyílt nap (évente egy alkalommal), - Csoportújság szerkesztése (évente két alkalommal).

56

5.2. Iskola – óvoda Kapcsolatainkat környezetünk adottságai határozzák meg. Fontosnak tartjuk az óvodából az iskolába történő zavartalan átmenetet, így az óvoda és az iskola nevelőmunkájának összehangolását, az együttműködést. Az óvónő szoros, nevelőpartneri viszonyt alakítson ki az iskolai pedagógussal. Tegye lehetővé, hogy a gyerekek pozitív élmények útján megismerkedjenek az iskolai életmóddal. A családok és a gyermekek egyéni helyzetét és jellemzőit ismerve segítse az iskolába lépés zavartalanságát. A hatékony együttműködés érdekében ismerje meg az iskola nevelési elveit, adjon lehetőséget a tanítónak az óvodai nevelési módszerek, eljárások megismerésére. Adjon tájékoztatást a gyermekek fejlődéséről, egyéni fejlődési üteméről, az egyéni bánásmód tapasztalatairól és az estleges várható alkalmazkodási nehézségekről. Tegyenek kölcsönös látogatást, a gyermekek ismerkedjenek leendő tanítójukkal, vegyenek részt közös rendezvényeken. Az óvónő kísérje figyelemmel a gyermekek iskolai beilleszkedését. Munkatervébe építse be a kapcsolattartás konkrét feladatait. A fejlettség szerinti beiskolázásra az óvónő folyamatos megfigyelése, tapasztalatai és az orvosi szakvélemény alapján kerüljön sor. Ha a beiskolázás eldöntéséhez kiegészítő vizsgálatra van szükség, forduljon Nevelési Tanácsadóhoz. Óvoda-iskola átmenet könnyítésére intézményünkben külön munkacsoport alakult. Hatékony munkájukat segítendő munkatervben rögzített időpontban és módon működnek együtt. 5.3. Közművelődési intézmény - óvoda A Művelődési Ház művelődésszervezője színházi műsorokat szervez a gyermekeknek. Szükség esetén rendelkezésünkre bocsátja a Művelődési Házat (Ünnepélyek alkalmával). Alapelv: Könyvtár, művelődési ház – sajátos lehetőségeit tudatosan használja fel az óvónő a nevelőmunkában. Ezeket úgy válogassa, hogy elősegítse a nevelési feladatok sokoldalú megoldását, lehetőleg úgy építse be a nevelőmunkába, hogy ne zavarja a gyermek napirendjét, pihenését, válogasson a kínálatból igényesen. Ismerkedjenek a könyvtárral, 1-1 könyvet kölcsönözzenek az óvodai kezdeményezésekhez, tevékenységekhez. Vegyenek részt óvodás gyermekek részére szervezett néhány báb- és színházi előadáson, egy-egy alkalommal óvónő kapcsolódjék be az óvodáskorú gyermekek számára szervezett speciális programok megszervezésébe, szakértelemmel segítse a közművelődési intézményekben folyó munkát. 57

5.4. Egyéb kapcsolattartás Kapcsolattartás a helyi Alapszolgáltatási Központtal. Meglátogatjuk az időseket, ahol a nagycsoportos gyermekek rövid műsorral kedveskednek az időseknek. Hagyomány szerint : Idősek napján Mikulás ünnepélyen Anyák napján Mikulásra, Anyák napjára apró ajándékot is készítünk az időseknek. Kapcsolattartás a Gyermekjóléti Szolgálattal. A szülők támogatása, Családlátogatás Problémás gyerekek családjainak megkeresése, tanácsadás, segítségnyújtás A gyermekek óvodai beíratásának támogatása

Kapcsolattartás a Körzeti orvossal és a védőnővel. Kapcsolatot tartunk az óvoda orvosával, védőnőjével, az egészséges életmód, az egészség megőrzése érdekében. A védőnő által megírt munkaterv szerint végzi az orvos és a védőnő az általános vizsgálatokat, és az iskolába készülő gyermekek szűrővizsgálatait. Ha bármilyen egészségi rendellenességet tapasztalunk a gyermekek körében, azt jelezzük az orvosnak, illetve a védőnőnek. Kapcsolattartás a Fenntartóval. Önkormányzatunk folyamatosan figyelemmel kíséri az óvodában folyó munkát. Vizsgálják a fenntartás és működés feltételeit, szükség esetén támogatják kéréseinket, pályázatainkat. Kapcsolattartás a Szakszolgálat intézményeivel. Pedagógiai Szakszolgálat segítségét kérjük szükség esetén és a beiskolázás zavartalan lebonyolítása érdekében. Az általuk szervezett továbbképzéseken részt veszünk, az ott hallottakat felhasználjuk nevelőmunkánkban.

58

6. Gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység Óvodánkban a gyermekvédelmi munka kiemelt jelentőséggel bír. A társadalmi, gazdasági viszonyok változásával magasabb lett a mindennapi gondokkal, megélhetéssel küzdő családok száma. A munkanélküliség nőtt és ezzel egyenes arányban a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű családok száma is emelkedett. Gyermekvédelmi munkánk hosszú távú célja a helyi sajátosságok ismeretében: minden óvodáskorú gyermekre kiterjedő preventív tevékenység megszervezése, a speciális segítséget igénylő gyermekek és családok gondozása. Feladata: hogy megőrizze, elhárítsa azokat a hatásokat, amelyek a gyermekekben károsító jellegűek, másrészt segítse azoknak a hatásoknak az érvényesülését, amelyek hozzájárulnak a gyermekek zavartalan fejlődéséhez. Az óvodai gyermekvédelem magába foglalja a gyermekközösség egészére kiterjedő, ezen belül minden egyes gyermek harmonikus személyiségfejlesztéséért kifejtett pedagógiai tevékenységét. A gyermekekre való fokozott odafigyelés teszi lehetővé, hogy időben fedezhetjük fel a személyiségfejlődési problémákat (nehezen kezelhetőség, testi, szellemi fejlődésben való elmaradás A gyermekek zavartalan fejlődéséért, a gyermekek védelméért az óvodai nevelőtestület együttesen felelős. Az óvónő feladata a családlátogatáskor a gyermekek megismerése, az anamnesztikus adatok rögzítése. Személyiséglapon vezeti a gyermek fejlődésének útját. A hiányosságok észlelése esetén egyéni bánásmóddal, fejlesztéssel próbál segíteni. Ha szükséges, szakemberek segítségét kéri (logopédus, fejlesztőpedagógus). Ha a gyermek fejlődését,

életét

veszélyeztetettnek látja a családban, akkor a gyermekvédelmi felelőshöz fordul. Mivel a családnak a nevelésben elsődleges a szerepe, ebben az esetben az óvónő és a gyermekvédelmi felelős feladata a szülők segítése, olykor az egész család védelme. A gyermekvédelmi felelős feladatai: - minden tanév elején összegyűjti a HH , a HHH és a veszélyeztetett gyermekek adatait, - munkatervet készít, mely tartalmazza a kapcsolattartás formáit, csoportos óvónőkkel, szülői munkaközösséggel, orvossal, védőnővel, önkormányzattal, gyermekjóléti szolgálattal, - feladatokat időrendben rögzíti, nevelési tanácsadóhoz, Értelmi Képességet Vizsgáló Bizottsághoz irányítást segít; rendszeresen látogatja a veszélyeztetett gyermekeket, és a hátrányos helyzetű családokat, - segíti az óvónők gyermekvédelmi munkáját (pl. család helyzetének felméréséhez szempontsor összeállításával stb.).

59

7. Speciális feladataink 7.1. Sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése

Célja: a 3-7 éves sajátos nevelési igényű gyermekek a normál óvodai nevelés során – a részükre folyamatosan és elégségesen biztosított speciális fejlesztés mellett – a gyermeki jogaikat gyakorolva szociálisan értelmileg, érzelmileg váljanak éretté az iskolai életre. Az integráció adjon lehetőséget mind az ép, mind a speciális nevelési szükségleteket igénylő gyermekek számára az

egymással való

kommunikációra, egymás

megismerésére,

elfogadására, így alapozva meg a későbbi társadalmi integrációt.

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére - speciális egyénre szabott eszközök használatának elsajátításával, az életkoruknak megfelelő tapasztalatok megszerzésével legyenek önállóak a maguk körüli teendők elvégzésében. - a korai szakaszban pozitív irányban befolyásolt sérült funkciókkal a gyermek tudja használni azt a lehetőséget, hogy sikeresen kudarcoktól mentesen lépjen tovább az óvodából.

60

7.2. Etnikai kisebbségi óvodai nevelés Cél: A kisebbségi óvodai nevelés az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően a kisebbség kultúrájának megismerését, elsajátítását, a kulturális hagyományok átörökítését és fejlesztését szolgálja. Az óvodapedagógus feladata: - a kisebbség szellemi és tárgyi kultúrájának, hagyományának, szokásainak ismerete - a kisebbségi kultúra ápolását segítő eszközök alkalmazása /könyvek, tárgyi emlékek, zenei anyag/ Óvodánkban a roma kisebbségi nevelés – roma kulturális nevelés keretében magyar nyelven történik. Az óvodai tevékenységformákban szerepeltetjük a roma játékokat, verseket, meséket, dalokat. A vizuális nevelésben a sajátos szín és formavilág is helyet kap. A mozgáshoz kötődő tevékenységek között szerepel tánckultúrájuk megismertetése is. A kisebbségi óvodai neveléssel oly módon készítjük fel a gyerekeket a sikeres iskolakezdésre, hogy tudatosan építenek a roma kultúra és a többségi kultúra közötti különbözőségek és hasonlóságok megismertetésére. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: A családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként - a gyermekekben alakuljon ki pozitív viszony a kisebbségi kultúra iránt. - ismerjen a kisebbség kultúrájából merített dalokat, meséket, verseket, játékokat. - ismerkedjen a helyi kisebbségi szokásokkal, hagyományokkal, a tárgyi kultúra értékeivel, tanulja meg azok tiszteletét és megbecsülését.

8. Szolgáltatásaink Az óvodánk alapfeladatai közé nem tartozó, de igénybe vehető szolgáltatásaink: - hittan oktatás a középső és nagycsoportos gyerekeinknek, -kirándulások szervezése, -bábszínház, -színházi előadások.

61

9. Záró rendelkezések A program hatálya: Kiterjed a nógrádmegyeri Napközi Otthonos Óvoda valamennyi dolgozójára és az óvodába járó gyermekekre. Hatályba lépés: 2010. szeptember 01. A Helyi Óvodai Nevelési Programot a Nevelőtestület elfogadta:

Dátum: ………………………………… Nevelőtestület:…………………………….......... A Helyi Óvodai Nevelési Programot az Intézmény vezetője jóváhagyta:

Dátum……………………………………Intézményvezető:……………………………........ Egyetértését nyilvánította: Dátum……………………………………SZMK elnöke:……………………………..............

A Helyi Óvodai Nevelési Programot a Képviselőtestület elfogadta. A Helyi Óvodai Nevelési Programot az Intézmény fenntartója jóváhagyta:

Dátum…………………………………. Fenntartó képviselője…………………………......... Tájékoztatásul megkapták: -

Az Intézmény Fenntartója

-

Intézményvezető

-

Tagintézményvezető

Nógrádmegyer, 2010. ………hó……..nap

62

Felhasznált irodalomjegyzék

- Alapprogram 2009. - Pereszlényi Éva, Porkolábné dr. Balogh Katalin: Játék, mozgás, kommunikáció 1996. - Porkolábné dr. Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában 1992. - Nagy Jenőné: Segédletek az óvodai nevelési program elkészítéséhez - Forrai Katalin: Ének az óvodában - Bakonyiné Vincze Ágnes, Nagyné Kasza Ilona: Mozgás, öröm a szabadban.

63