HELYI ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM

HELYI ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM

1

AZ ÓVODA ADATAI

Az óvoda neve: Az óvoda székhelye: Alapítás éve: Az óvoda alapítója, fenntartója: Az óvoda napi nyitva tartása: Az óvodába felvehető maximális gyermek létszám: Az óvoda feladata:

Mesekert Természetközeli Óvoda 5900 Orosháza, Bajnok u. 17. 2013. Boldog Gyermek, Boldog Család Egyesület 5900 Orosháza, Thék Endre u. 20/c Egésznapos óvoda 1 csoport (maximálisan 25 fő) Óvodai nevelés (3-7 évesek nevelése)

Az óvoda tevékenységei és szakmai kódjai – a tevékenységekben részesülő legmagasabb gyermek létszámmal: Alaptevékenységek: 851011

Óvodai nevelés, ellátás (3-7 éveseknek) 25 fő

Az intézmény kiegészítő tevékenységei: 562912 562917 581400 749031 749032 855935

Honlap: E-mail:

Óvodai intézményi étkeztetés Munkahelyi étkeztetés Folyóirat, időszaki kiadvány kiadása Módszertani szakirányítás Minőségbiztosítási tevékenység Szakmai továbbképzések

www.mesekertovoda.hu [email protected]

2

Tartalomjegyzék BEVEZETŐ ................................................................................................................................... 4

I.

Helyzetkép .................................................................................................................................. 5

1.

GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP............................................................................................... 6

II. 1.

Gyermekkép ............................................................................................................................... 6

2.

Óvodakép ................................................................................................................................... 7 AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI .................................................................................. 9

III. 1.

Az óvodai nevelés általános feladatai ....................................................................................... 9

2.

Az egészséges életmód alakítása ............................................................................................. 10

3.

Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása ............................................. 14 AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI ...................................................... 16

IV. 1.

Személyi feltételek ................................................................................................................... 16

2.

Tárgyi feltételek ....................................................................................................................... 16

3.

Az óvodai élet megszervezése ................................................................................................. 16 3.1.

Dokumentumok, az óvónők tervezési feladatai ................................................................. 18

Az óvoda kapcsolatai ............................................................................................................... 21

4.

4.1.

Együttműködés a családdal ............................................................................................... 21

4.2.

Kapcsolattartás egyéb nevelési, oktatási, szakszolgálati, kulturális intézményekkel ........ 22

V. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI ....................................................................................................................................... 23 1.

Játék.......................................................................................................................................... 23

2.

Vers, mese ................................................................................................................................ 25

3.

Ének, zene, énekes játék, tánc ................................................................................................ 27

4.

Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka .................................................................................. 29

5.

Mozgás ...................................................................................................................................... 31

6.

A külső világ tevékeny megismerése ...................................................................................... 33

7.

Matematika jellegű tapasztalatszerzés .................................................................................. 35

8.

Munka jellegű tevékenységek ................................................................................................. 36

9.

A tevékenységekben megvalósuló tanulás ............................................................................. 38

VI.

A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE .............................................. 40

VII.

GYERMEKVÉDELEM .......................................................................................................... 42

VIII. IX.

ZÁRADÉK ........................................................................................................................... 45 FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................................. 46

3

I.

BEVEZETŐ „Az ifjúságot nevelni azt jelenti, a holnapot a mában, a szellemet az anyagban, a szellemi létet a földi életben ápolni...” (Rudolf Steiner)

Óvodánk programja az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (továbbiakban Alapprogram) és főleg az Epochális rendszerű Óvodai Nevelési Program alapján készült. A helyi sajátosságokat figyelembe véve, néphagyományőrző, természet közeli, családokkal együttműködő óvodai program. A 3-7 éves gyermekek életkori szükségleteihez igazodva alakítottunk: - vegyes életkorú csoportokat, ahol a gyermekek együtt nevelkednek, leképezve a családot; testvérek, rokonok, barátok együtt járhatnak; - rugalmas, folyamatos napirendet, amelynek keretében mindenki egyéni igénye, fejlődési üteme szerint élheti mindennapjait; a legtöbb időt a játékra fordítjuk; - kötetlen foglalkoztatási formát, ami biztosítja, hogy minden hozzánk járó gyermek érdeklődése, aktivitása, képességei szerint kapcsolódjon be a tevékenységekbe. Ezek az elemek alapot adnak ahhoz, hogy minden gyermek érzelmileg biztonságban érezze magát a közösségben, kibontakozhasson önállósága, önérvényesítése. Gyermekbarát nevelőmunkánkkal biztosítjuk annak lehetőségét, hogy az óvodánkba járó gyermekek felszabadultan élhetik óvodás éveiket. Életkoruknak, egyéniségüknek megfelelő területeken, tevékenységekben tapasztalatokat, élményeket, alkotó ismereteket szereznek, sikerélményekhez jutnak, harmonikusan fejlődnek. Pozitív érzelmekkel kezdhetik az iskolát. Az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a) a gyermeket – mint fejlődő személyiséget – szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg; b) a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be. 4

c) az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatásának megerősítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával; oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben. 1. Helyzetkép Óvodánk Békés megye harmadik legnagyobb városában, a belváros szélén, csendes környéken helyezkedik el. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek minél családiasabb környezetben nevelkedjenek, ezért az óvodát egy kétszintes családi ház földszintjén alakítottuk ki 1 csoportszobával, ami kellőképpen tágas és világos, így biztosítva megfelelő játékteret és mozgáslehetőséget a gyermekeknek. A csoportszobán kívül az épületben található még: 1 irodahelyiség; 1 felnőtt és 1 gyereköltöző; 1 felnőtt és 1 gyermekmosdó, WC helyiség; 1 melegítő konyha, 1 raktárhelyiség. Berendezési tárgyaink újszerűek, s folyamatosan bővülnek. Előszeretettel használjuk a természetes anyagokat és a népi használati tárgyakat. A gyermekek mindennapi életéhez, játékához szükséges eszközök rendelkezésre állnak. Nagy hangsúlyt fektettünk az óvoda arculatához igazodó felszerelések beszerzésére, használatára. A sajátos tevékenységi rendszerünk megerősítéséhez szükséges eszköztárunkat – amely jelenleg is jó színvonalú munkára ad lehetőséget – folyamatosan tovább bővítjük. Udvarunk, folyamatos, tudatos fejlesztéssel vált alkalmassá a sokoldalú gyermeki tevékenységre: füves területek, homokozó, konyhakert, virágoskert, gyümölcsfák, cserjék segítségével a környező világ tevékeny felfedezésére, megszerettetésére. Igazi kis „mesekertet” alakítottunk ki. Az óvoda személyi feltételei a csoport számához mérten szerénynek mondható. Az egész napos nyitva tartásból eredően 2 fő felsőfokú végzettségű óvodapedagógus, és 1 fő szakképzett dajka vesz részt a gyerekek nevelésében. Az egészséges óvodai élet biztosítása érdekében – lehetőségeinkhez mérten – tiszta, higiénikus, biztonságos környezetet teremtünk. Az óvoda adottságai, szellemisége igazi óvodás éveket biztosít minden kisgyermeknek.

5

II.

GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP

1. Gyermekkép Gyermekképünk megfogalmazásánál abból az Alapprogram által megfogalmazott tényből indulunk ki, hogy az ember mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre. Célunk, olyan gyermekek nevelése, akik érzik, hogy őket olyannak fogadjuk el, amilyenek. Érzelmi biztonságukat gondoskodásunk, szeretetünk adja. Alapelvünk, hogy a gyermek egyedi és önálló személyiség, így ennek megfelelően érdeklődése, igényei, fejlődésének üteme sajátos személyiségéből fakadó. Célunk, hogy gyermekeink személyiségének kiteljesedését a belső késztetés, a tevékenységigény motiválja. Ragaszkodnak környezetükhöz, tudják, hogy ők is a természet részei, élvezik a mozgás örömét, természetes szükségletükké válik. Ismerkednek a népi hagyományokkal, szokásokkal, képesek felfedezni mindezeket, örülni, élményeket befogadni. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. Életkoronként és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik. Az óvodás évek alatt minden gyermeket személyiségének készségeinek és képességeinek megfelelő egyéni bánásmódban, fejlesztésben részesítünk. Nevelőmunkánk eredményeképpen szeretnénk elérni, hogy személyiségükbe beépüljenek a pedagógusok által közvetített értékek, vidám, pozitív gondolkodású, kreatív önbizalommal rendelkező, jó problémamegoldó gyermekké váljanak. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását. A gyermekek fejlesztését pozitívan befolyásolja az óvoda nyitottsága, hisz így szorosabb és hatékonyabb kapcsolatot tudunk ápolni a családokkal. A kisgyermekek elsősorban biztonságra és szeretetre vágynak. Ha ezt megteremtjük számukra, akkor igényeiket, szükségleteiket különféle tevékenységi, tapasztalati formákban, kíváncsiságuktól, ösztöneiktől vezérelve kiegyensúlyozottan, saját maguk diktálta tempóban kielégítik. Ehhez a folyamathoz adunk teret, keretet, eszközt, közösséget, biztonságot és szeretetet, vagyis megteremtjük az optimális feltételeket, lehetőségeket az egészséges személyiségfejlődéshez.

6

Óvodásainkat olyan gyermekekké neveljük, akik érzelmileg gazdagok, kötődnek lakókörnyezetükhöz, településünkhöz, a környezetükben jól tájékozódnak, nyitottak, érdeklődőek, önmagukat és másokat értékelni tudók, elfogadók, együttműködők. Célunk olyan gyermekek nevelése, akik az óvodában szerzett ismeretek, tapasztalatok által önálló gondolkodású, a világ dolgai felé forduló felnőttekké, őszinte, igaz emberekké válnak. Közvetetten segítjük az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Nem készítjük föl a gyerekeket az iskolára idő előtt iskolai szokások, magatartási módok, tudásanyagok begyakoroltatásával, hanem alkalmassá tesszük őket az iskolai életmódra.

2. Óvodakép Az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család. Valljuk, hogy kisgyermekeket nevelni csak szeretetteljes, biztonságot sugárzó, családias légkörben lehetséges, így óvodánkban erre törekszünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy óvodánkat egy tágas családi házban alakítottuk ki. Nevelőmunkánkat a feltétel nélküli gyermekszeretet, a bizalom, a gyermeki jogok védelme, az örömteli óvodai mindennapok megteremtése, az együttműködés, a harmonikus légkör jellemzi. A kapcsolatok kialakításánál a kölcsönös tiszteletre és megbecsülésre törekszünk, úgy a gyermekekkel, mint a szülőkkel. Fontosnak tartjuk a cselekvés, a tevékenység, a beszéd és a gondolkodás egységét, valamint a cselekvésbe ágyazott, tapasztalás útján történő, a felfedezés örömére épülő nevelési-, képességfejlesztési folyamatok szervezését. A vegyes életkorú csoportkialakítás következtében a gyerekek mindvégig ugyanazokkal a gyerektársakkal tartoznak egy csoportba, függetlenül attól, hogy hány évig járnak óvodánkba, így nem kell csoportot váltaniuk óvodai éveik alatt, és tartós baráti kapcsolatokat alakíthatnak ki. Az óvodáskorú gyermekek magatartását érzelmeik befolyásolják. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a velük kapcsolatba kerülő felnőttekkel pozitív hatások, élmények érjék őket, hogy az óvodapedagógusokban és más óvodai dolgozókban társra, ha kell természetes támaszra találjanak. Óvodánkban olyan pedagógusok dolgoznak, akikre a pedagógiai optimizmus, a gyermekek érdekeinek tiszteletben tartása, a megértő, együtt-érző, elfogadó, a segítőkészséget előtérbe helyező magatartás jellemzi. Ismerik a családok értékrendjét és a szülők véleményét az óvodai nevelésről, bevonják a szülőket az óvodai életbe, és szakmai támogatást adnak a családi neveléshez. Az óvoda a köznevelési rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének legmegfelelőbb feltételeit. Az óvodában, miközben az teljesíti a funkcióit, a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskolás korba) való átlépés belső pszichikus feltételei.

7

Az óvodai nevelés célja az, hogy elősegítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok kiegyenlítését, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a kiemelt figyelmet igénylő gyermek ellátását is). Az óvodai nevelésben alapelv, hogy: a) a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi; b) a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását; c) az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk. A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét. A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (a továbbiakban: migráns) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.

8

III.

AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI

„A nevelést tekintsük úgy, mint kiteljesedést és felemelkedést, nem pedig tudás felhalmozást, idomítást vagy kondicionálást. A gyermek segítségünkkel saját maga építi fel személyiségét. Hagyjuk szabadon megnyilvánulni, a lehető legkevesebb kényszerrel.” (C. Freinet)

1. Az óvodai nevelés általános feladatai Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: – az egészséges életmód alakítása, – differenciált személyiségfejlesztés, gyermekvédelem – az érzelmi és erkölcsi nevelés és a szocializáció biztosítása, – az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. Gyermekvédelem Veszélyeztetettség fogalma: „olyan – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult – állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza”, személyiség fejlődését veszélyezteti. A hátrányos helyzetű gyermeknél a szükségletek kielégítése korlátozott valamilyen mértékben, de fejlődése nem veszélyeztetett. Sajátos nevelési igényű gyermek – a testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, valamint pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermek -. Gyermekvédelmi felelős az óvodavezető Minden pedagógus és óvodai dolgozó munkaköri kötelessége a rábízott gyermekek védelme, pedagógiai eszközökkel való segítése.

Feladatok: o Elősegíteni a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekek óvodába kerülését, járását o Biztosítani a gyermekeket megillető jogok érvényesülését az óvodán belül, szükség esetén védő-óvóintézkedésekre javaslatot tenni o A gyermekeket és családjukat a lehetőségekhez képest minél jobban megismerni o A problémákat, a hátrányos helyzet okozta tüneteket, az okokat felismerni, és ha szükséges, ehhez szakember segítségét kérni

9

o A differenciált fejlesztés, nevelés. A feltáró munka után az egyéni fejlesztő lapokon a hátrányok kompenzálására tervet készíteni, a felzárkóztatást megszervezni, a tehetséggondozást megvalósítani, illetve elősegíteni o A hátrányos helyzetű nehezebben szocializálódó, sajátos törődést igénylő (lassabban fejlődő, sajátos nevelési igényű, hátrányos helyzetű, elhanyagolt, ill. kiemelkedő képességű) gyermekek befogadása, elfogadása nagymértékben függ az óvónő attitűdjétől. Az ilyen kisgyermekkel az óvónő „látványosan” játsszon együtt, érezze jól magát vele, majd óvatosan vigye be, s így lassan igazán be is fogadtassa őt a csoportba egészen addig, míg ez a helyzet fokozatosan önmagától természetessé nem válik. A gyermekek dicséretét örömünkkel is támasszuk alá. A feszültebb helyzeteket próbáljuk meg humorosan feloldani. A személyes bánásmód, illetve a gyerekek egymás közti kapcsolatai a sokféle helyzetben fejlesztik a nyitottságot, a kölcsönös kifejezőkészséget. Nagyon fontos, hogy gyermekeink toleránsak legyenek egymással és a hátrányos helyzetű gyerekekkel egyaránt. Tudjanak kompromisszumot kötni, bizonyos célok érdekében együttműködni o A rendszeres óvodalátogatást figyelemmel kísérni, szükség esetén jelezni a hiányzást o A családok szociális és anyagi helyzetének megfelelően a különböző támogatásokhoz való hozzájutást javaslattal elősegíteni o Minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni a gyermek családban történő felnevelését o A sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó óvodapedagógus és a szakképesítéssel rendelkező gyógypedagógus, terapeuta fokozott kapcsolatot tart a szülőkkel a rehabilitáció sikerességét szolgáló ismeretek átadásával Tevékenységek, amellyel e feladatok megoldhatók o Rendszeres családlátogatások, szülői értekezletek, ünnepélyek, fogadóórára való behívás o Gyermeki és szülői jogok bemutatása o Egyéni fejlesztési lapok vezetése – az óvodapedagógus készíti a szakember útmutatásával, iránymutatásával o Szakellátás (gyógypedagógia, logopédia, fejlesztő pedagógia, pszichológus, terapeuta, szükség esetén gyógymasszőr) o Alapítvány működtetése a gyermekekért o Pályázatok o Kapcsolat a Gyermekjóléti Szolgálattal

2. Az egészséges életmód alakítása Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai nevelés feladata: 10

– – – – – – – –

a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása; a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása; a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása; megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve – speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.

Az egészséges életmód magában foglalja a környezettel való harmonikus együttélést, a természet szeretetét és védelmét. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban van, így minden adódó lehetőséget kihasználunk a mozgásra, s figyelünk arra, hogy lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel járó tevékenységet. A mozgás és pihenés egyensúlyának biztosításával sikerülhet a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülni. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek el a szabad levegőn, hiszen a napfény, a víz a levegő az eső is edzi, erősíti őket, amire udvarunk optimális lehetőséget biztosít (napos, árnyékos, félárnyékos területek). Mindezt természetesen az időjárásnak megfelelő ruházatban. A természet szépségének élvezete, a szabad természetben való játék öröme, a mozgás szabadsága, a mozgást követő pihenés és nyugalom legbiztosabban vezeti el a gyermeket a természet szeretetéhez, védelméhez, és a környezettudatos szemlélet és magatartás kialakulásához. Az óvónő tudatossága abban is megnyilvánul, hogy a séták, kirándulások alkalmával, gondosan megválassza a helyszíneket és felhívja a figyelmet a környezet megóvásának fontosságára. A játék, a kirándulások célját és ezzel együtt időtartamát a gyermekcsoport életkori sajátosságaihoz igazítsuk. A szokásrendszer kialakításával azt kell elérni, hogy a tevékenységhez szükséges eszközök bármikor a gyermekek rendelkezésére álljanak és a tevékenységet magát ne korlátozzuk vagy szabályozzuk be. Az egészséges életmód szokásainak kialakítása magában foglalja az étkezések körülményeinek biztosítását is. A helyes táplálkozási szokások kialakításánál a rendszeresség mellett az egészséges ételek fogyasztása is kiemelkedő jelentőségű. Óvodánk környezeti feltételei kedvezően befolyásolják a gyermekek egészséges életmódjának alakítását, érzelmi kötődésüket második otthonukhoz. A környezet alakításában a berendezés, felszerelés megóvásában, tisztaságának megőrzésében az óvónők, dajkák és a gyermekek is tevékenyen részt vesznek! Az együttmunkálkodás élménye és eredménye erősíti a szocializációt, a „mi” tudatot. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére

11

–

– – – – – –

Törekszik betartani az egészséges életmód, testápolás, étkezés, öltözködés, betegségmegelőzés, egészségmegőrzés szokásrendszerét (egészséges életvitel igényeinek alakítása). A gyermekek átélik a mozgás örömét, kialakul bennük a tudatosan irányított mozgás utáni vágy, a mozgásigény. Óvodáskor végére a gyermekek tudatában vannak a baleseti forrásoknak, ügyelnek önmaguk és mások testi épségére. Váljék a gyermekek szokásává a rendszeres, gondos, önálló tisztálkodás igénye. – Szilárduljon meg az étkezés közbeni kulturált magatartás. Alakuljon ki az önállóság a vetkőzés és öltözködés területén. Törekedjenek környezetük esztétikus kialakítására, vigyázzanak rendjére és tisztaságára. Ismerjék meg a környezetünket és egészségünket károsító, ártalmas hatásokat (média, alkohol, dohányzás).

12

Az érzelmi és erkölcsi nevelés és a szocializáció biztosítása Óvodánkban az érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteljes légkör megteremtését biztosítjuk. Ennek érdekében fejlesztjük a gyermek erkölcsi érzelmeit (szeretet, barátság, tisztelet), a gyermek erkölcsi tulajdonságait (együttérzés, bátorság, stb.), intellektuális érzelmeit (kíváncsiság, felfedezés, stb.). Az esztétikai érzelmek alakításában a harmonikus környezet, a népi művészeti alkotások nyújtotta élményekre építünk. Mindezeket a néphagyományőrzés és természetszeretet együttes hatásrendszerével tudatosan ébren tarjuk, fejlesztjük. A szocializáció szempontjából különös jelentőségű szokás- és normarendszer megalapozása. Az érzelmi biztonságot nyújtó, szeretetteljes családias légkör megteremtése a beszoktatástól az óvodáskor végéig tart. Biztosítjuk az érzelmekre épülő kapcsolatteremtő és megtartó képességek formálását. A természeti és társadalmi környezetünkben olyan feltételek megteremtése a cél, melyben alkalom nyílik az egymáshoz való viszonyításra. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus és a dajka kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modell értékű szerepet tölt be. Ezáltal a reális én-kép, pozitív értékrend, a helyes viselkedés fejlődik. A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlása. Ezért olyan óvodai életet szervezünk, amely segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint pl.: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladat- és szabálytudatának) fejlődését. Közösségfejlesztő munkánkat az odafigyelés, meghallgatás, saját érzéseink elmondása, mások érzéseinek elfogadása, meghallgatása jellemzi, így a gyermek örömteli optimizmusa fejlődik. Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartásának érzelmi vezéreltsége. Elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy – – – –

a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék; az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze; az óvoda egyszerre segítse a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését, én tudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező törekvéseinek; az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek különböznek egymástól.

Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja, hogy rá tudjon

13

csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére – – – – – – – –

A gyermekek aktívan vegyenek részt a közös tevékenységekben. Fogadják el az egyes tevékenységek által megkívánt magatartási formákat. Viselkedjenek tisztelettel a felnőttekkel és társaikkal szemben. Bizalommal forduljanak a velük foglalkozó felnőttekhez. Alakuljon ki szabálytudatuk és vállalják tetteik következményeit. Társas kapcsolataikban egyszerű konfliktusaikat legyenek képesek megoldani. Élményeiket és gondolataikat egyre könnyebben, árnyaltabban, választékosabban fogalmazzák meg, hogy ez által alkalmassá váljanak a másokkal való együttműködésre. Értsék meg és tartsák tiszteletben társaik közötti különbözőségeket.

3. Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel– az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Programunk lényeges része a beszéd, az anyanyelv és a kommunikáció fejlesztése. Az egyéni fejlődés biztosításához szükséges, hogy az óvodapedagógus személyes példájával, kommunikációs helyzetek megteremtésével ösztönözze a gyermekek közötti kommunikációt, bővítse szókincsüket, adjon lehetőséget metakommunikációs ismereteik bővítésére. Az óvodapedagógus és a gyermek párbeszéde a társalgási formákon túl alapvetően nyelvtani kategóriák kialakulását is elősegítik. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszédés kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani. Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára - mint életkori sajátosságra -, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetről. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) fejlesztése. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére – –

Beszédük jól érthető, mondataikban jelenjenek meg a főnevek, igék, melléknevek, számnevek. Megfelelő tempóban, hangnemben, hangsúllyal beszéljenek kifejezve érzelmeiket, gondolataikat.

14

– – – –

Beszédükben jelenjenek meg az elvont fogalmak és az ok-okozati összefüggéseket jelölő szavak Mutassanak érdeklődést az új és ismeretlen kifejezések iránt. A könyveket szívesen nézegessék, meséljenek a képekről, élményeiket képi ábrázolásban jelenítsék meg. Alakuljon ki nyelvi fejlettségük, írás, olvasás iránti érdeklődésük.

15

IV.

AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI

1. Személyi feltételek Az óvodában a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll, s kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Személyisége, viselkedése, szakmaisága fontos feltétele az óvodai nevelésünknek. A gyermek szeretetszükségletét kielégíti, mellyel számára biztonságérzetet nyújt. Megértő, türelmes, érzelmileg elfogadó partneri szerepet töltünk be az együttnevelésben. A dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, attitűdjével hatást gyakorol a kisgyermekre. Nevelőmunkánk során a dajka és az óvodapedagógus tevékenységének összehangoltsága hozzájárul az óvodai nevelés eredményességéhez.

2. Tárgyi feltételek A helyi programunk megvalósításához szükséges tárgyi eszközöket szülők, lelkes támogatók és egyesületünk segítségével szereztük be. Az óvoda épületét, udvarát, kertjét, berendezését oly módon alakítottuk ki, hogy az szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen változó testméretének, biztosítsa egészségük megőrzését, fejlődését. Az óvoda kertje lehetővé teszi a gyerekek mozgás- és játékigényének kielégítését. A csoportszobában a gyermekeket harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal vesszük körül. Fontosnak tarjuk, hogy minél természet közelibb anyagokkal, tárgyakkal, játékokkal vegyük körül őket. A gyermekek által használt tárgyi felszereléseket számukra hozzáférhető módon és a biztonságukra figyelemmel helyezzük el.

3. Az óvodai élet megszervezése A gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket. Ezek a megfelelő időtartamú, párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek, tervezésével, szervezésével valósulnak meg. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermeknek. A folyamatos napirend zökkenőmentes megvalósítása feltételezi az óvónők által alaposan átgondolt, a gyermekekkel megtanított, betartott szokásrendszert.

16

A gyermekek pontosan tudják, mit kell tenniük, hogyan viselkedjenek, ha egy-egy tevékenységbe be akarnak kapcsolódni (étkezés, tanulás), vagy éppen be akarják fejezni azt (pl. étkezés előtt és után kezet mosnak). Az ésszerű szabályok megkönnyítik a higiéniai és együttélési normák elfogadását, biztonságérzetet adnak a gyermekek számára, mert tudják mit várunk el tőlük. A szokásrendszer kialakítása zavartalanná, szinte „önmagától” működővé teszi a csoport életét. Kerüljük az értelmetlen, túlzottan aprólékos szabályozást. A mindent behatároltság megöli az önállóságot, a kezdeményezést, a gyermeki szabadságot. A folyamatos napirend rugalmasságával lehetővé teszi, hogy egyéni tempójuk, teljesítőképességük, saját igényük szerint végezzék a gyermekek a tevékenységet. Nem várakoznak, nem sietnek. Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét. Pozitívum még, hogy a gyermekek dönthetik el – természetesen egy időegységen belül –, hogy mikor kezdenek el vagy fejeznek be egy tevékenységet. A játszó gyermekeknek nem szükséges abbahagyniuk a játékot, ha behozzák a tízórait. Akkor étkeznek, ha „kijátszották” magukat. A napot nagy intervallumokra bontjuk, kevés tevékenység idejét határozzuk meg, ami azért lényeges, mert a folyamatosság nem eredményezhet anarchiát. Magában kell hordoznia az állandóságot és a rugalmasságot, ami a gyermekeknek a kiegyensúlyozott biztonságot adja.

Napirendi javaslat – – – – – – – – – –

8.00 - Az óvónő és a dajka közösen kezdik a napot, előkészítik tevékenységeiket, fogadják a gyerekeket 8.00 - 8.30 A gyerekek megérkeznek, majd bekapcsolódnak a játékba. 9.00 - 10.00 A szabad játék ideje, illetve játékba integrált tanulás. Mozgásfejlesztés, választható tevékenységek. 10.0 - 10.30 Tízórai – folyamatos, tisztálkodás,mese, 10.30 -12.00 Játék a szabad levegőn. 12.00 -12:30 Ebéd 12:30-13:00 Tisztálkodás, alváshoz készülődés 13:00-15:00 Pihenőidő 15:00-15:30 Uzsonna, tisztálkodás 15:30-16:00 Játék, gyerekek hazabocsátása

Ez a napirend lehetővé teszi – miután a folyamatos tevékenységeket egyszerre kevés gyermek végzi –, hogy megfigyeljük, és pontosan tudjuk, melyik gyermek, milyen szinten végzi az önkiszolgáló munkát (pl.: öntés kancsóból, stb.), miben, hogyan segítsük őt önállóságának, az egészséges életmód (testápolás, öltözködés, étkezés) szokásainak megerősítésében, fejlődése érdekében, milyen feladataink vannak a gondozási folyamatban. Az önkiszolgáló munkák öntevékeny végzését nem kötjük életkorhoz, mindig az önállósulási törekvéstől függ. Óvodánkban vegyes életkorú csoport van, mert a fejlődésbeli egyéni különbségek jobban láthatók, egyértelműen észrevehetők. 17

Életszerűbb, családiasabb az ilyen összetétel, az új kicsik beilleszkedése hamarabb lezajlik, segítik a testvérek és a nagyobbak a kapcsolatteremtést. Lerövidül a beszoktatási idő, mert az újak egy kiépült szokásrendszerű csoportba kerülnek, látják, utánozhatják a nagyobbak tevékenységét, így hamarabb megtanulják az óvodai életet. A kicsiket szeretettel, sok apró figyelmességgel váró nagyok, az óvónők mellett érzelmi támaszt, megkapaszkodási lehetőséget is nyújtanak. A csoportban tapasztalt szeretetteljes fogadtatás, meleg légkör, társas kapcsolatok fokozzák a kisebbek biztonságérzetét, fejlesztően hat rájuk. Egy csoportba kerülnek a testvérek, barátok, ismerősök. A nagyobb megéli az óvó, segítő szeretetet, a kicsi a biztonságot a nagyban, és mindketten az összetartozás érzését. Nem testvéri kapcsolatban ugyan, de hasonló érzelmeket élhetnek meg az egykék is, mely segíti a helyes önértékelő magatartás kialakulását. Megteremtődnek az utánzás, modellkövetés feltételei a gyermekek között, eredményesebb a szociális tanulás, felgyorsul az önállóság fejlődése. Megtanulnak alkalmazkodni, viselkedni heterogén életkorú közösségben, fokozódik a gyermekek empátiás képessége, természetesebben fogadják a „másságot”, különbözőséget. Lényegesen csökken a gyermekek között a konfliktusok száma, mert a más-más érettségi fokon álló gyermekek mintát adnak egymásnak a megegyezésre. Vegyes életkorú csoportban a gyermekeket ért hatások megsokszorozódnak. E csoport irányításánál az óvónőnek fokozott empátiás képességgel kell rendelkeznie, hisz egyszerre kell a 3-7 éves gyermek érzelemvilágába beleélnie magát. A csoportban az a fő elv, hogy a gyermekeket azonos jogok és kötelességek illetik meg. A nagy segíthet a kicsinek, ha akar – s hogy akarjon, erre motiválhat a nevelő funkcióját érvényesítő óvónő –, de a segítség ne legyen kötelező számára, ne végeztessen el vele olyan feladatot, ami a kisebb dolga lenne. Óvó, védő szeretet, az összetartozás érzése erősödjön a gyermekek között.

3.1. Dokumentumok, az óvónők tervezési feladatai Kötelezően vezetendő dokumentumok: csoportnapló, fejlődési napló, felvételi és mulasztási napló. Az óvodapedagógus számára alapvetően fontos feladat a teljes nevelési folyamat tudatos átgondolása még akkor is, ha jelentős mértékben építünk a spontán ötletekre, tapasztalatokra. A tervezésben tudatosan vegyük számításba, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme különböző, így a fejlődés dinamikája egy-egy gyermek esetében a különböző területeken más és más lehet. A nevelés és tanulás tervezése egy tömbben, egymással szoros kölcsönhatásban valósítható meg. A cél és a feladatok ismeretében a fejlesztést hosszú távon, éves, féléves periódusokban gondoljuk át, ám konkrét formában tervezni inkább egy vagy két hetes periódusokban célszerű, hiszen csakis ez esetben nyílhat lehetőségünk a gyermek spontán ötleteinek és tapasztalatainak begyűjtésére és a nevelőmunkában való felhasználása. A gyermeket foglalkoztató élmények és tapasztalatok éppen olyan részei a nevelésnek, mint az óvodapedagógus által előzetesen átgondolt és megtervezett feladatok. Ezért a tervezés során külön is biztosítani szükséges a gyermeki tapasztalatok előre nem tervezhető tartalmának megjelenítését a tervező és megvalósító munkába. A gyermekek folyamatos megfigyelése, az óvodások élményeinek meghallgatása és közös élmények nyújtása a tervezés előkészítő folyamatához 18

tartozik. A rövid időszakot átfogó tervezés ugyanakkor lehetővé teszi olyan nevelési alaphelyzet kialakulását, amiben a gyermek és az óvodapedagógus aktív egymásra hatása képes a nevelési, tervezési folyamatot befolyásolni. A tanulási folyamat tervezése ciklusos és heti, melyet a csoportnaplóban rögzítünk. Csoportnapló tartalma: – – – – – – –

Gyermekek névsora és jele Napirend Hetirend Ciklusok, munkarend Felhasznált módszertani segédanyagok Gyermekek kötelező tűz- és balesetvédelmi tájékoztatása Szülői nyilatkozat – házirend

Ciklusos, hogy az óvónő folyamatként lássa, kezelje a tapasztalatszerzés, megismerés útját. Ne egy hétre, hanem a teljes ciklusra (3-4 hét) készüljön. Ismeri a gyermekek egyéni fejlettségét, az elsajátítandó műveltségtartalmat, mely alapján elkészíti fejlettségi fokozatokban a játékokat. Az ilyen felkészültség garantálja a gyermekek egyéni képességeinek fejlődéséhez szükséges feltételek meglétét. Ciklusosan, azaz 3-4 hétre előre megtervezi az óvónő a környezet vagy matematika keretanyagát, a mesét vagy verset, az ének, dal vagy mondóka anyagát és a testnevelést. A heti tervezés azért fontos, hogy a gyermekek fejlődési üteméhez, igényeihez igazodhasson, a feladatok egymásra épüljenek, az élethelyzet, a gyermekek, az aktuális feladat irányítsa a folyamatot. Hetente az előző hét eredményeire építve tervezi az óvónő a tevékenységi formákat.

A gyermek fejlődésének követése, a fejlődési napló A fejlődési napló dátumozott, tényfeltáró, helyzetelemző dokumentum, melyben az általuk meghatározott szempontsor alapján – egyénenként külön-külön – folyamatosan rögzítjük a gyermekről szerzett tapasztalatainkat, fejlesztő feladatokat tervezünk, melyek kiterjednek a nevelési, tanulási folyamatra is. A fejlődési napló alkalmas a fejlődési folyamat követésére, a lemaradások, eredmények, egyénnek szóló feladatok meghatározására. Vezetése az óvónő számára rendszeresen, folyamatosan kötelező. A gyermekek körében elvégzett méréseket és az egyéni fejlesztési tervet a fejlődési naplóban kell dokumentálni. A fejlődési naplóban foglaltakat az óvónő feladata a szülőkkel megismertetni fogadóóra keretén belül.

19

A fejlődési napló szempontjai 1. Testi érettség, egészségi állapot, motoros képesség – Fizikális adatok – Motoros képességek 2. Szocializálódás jellemzői – Önmagához való viszony – Társakhoz való viszony 3. Érzelem, akarat – Érzelmi hangulati jellemzők – Akarati jellemzők – Tevékenységhez való viszony – Normákhoz, szabályokhoz, szokásokhoz való viszony 4. Nyelvi kommunikációs képesség – Beszédállapot – Beszédértés – Beszédtartalom, beszédkedv – Artikulációs képesség – Kommunikációs képesség 5. Értelmi képesség – Megismerő folyamatok – Figyelem – Fogalmi háló alakulása és az ehhez kapcsolódó gondolkodási műveletek – Gondolkodás – Képzelet A fejlődési napló vezetésével el kell érni, hogy: – az óvónő tudja, melyik gyermeket miben, mivel kell fejleszteni ahhoz, hogy önmagához képest optimálisan fejlődjön, – az egyes gyermekeknek tervezett feladat a gyermek ismeretében tudatos, pontos, képességfejlesztő legyen, – az óvónő felelősséget érezzen, vállaljon minden gyermek, minden területen történő fejlődéséért

20

4. Az óvoda kapcsolatai

4.1. Együttműködés a családdal Az alapelveinkkel összhangban, saját nevelési céljainkat és feladatainkat a családi nevelés kiegészítéseként terveztük meg, mert tiszteletben tartjuk, hogy a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége. Szeretnénk gyermekeink fejlesztését a szülők együttműködésével megvalósítani, melynek alapja a kölcsönös bizalom és tisztelet. Ebben az együttműködésben felvállaljuk a kezdeményező szerepet. A szülőket tekintsük nevelőpartnernek! Az óvodai nevelés kiegészítője a családi nevelésnek. Az óvodai nevelés nem lehet eredményes családi megerősítés nélkül, az összhangban nevelés elengedhetetlen. Nevelési problémák esetén közös – otthon és az óvodában is alkalmazott – módszert kell keresni. Az óvónő segít, tanácsot ad, mindig kikéri a szülő véleményét is. Együttműködés formái: – – –

családlátogatás beszoktatás közös programok:

karácsony anyák napja gyermeknap évzáró ünnep közös kirándulások

Fontos, hogy az ünnepek emelkedjenek ki a mindennapokból, mind külsőségekben, mind tartalmában. –

nyílt nap

A nyílt nap célja a szülőknek lehetőséget biztosítani a napi óvodai életbe való betekintésre. A szülők személyes élményeik alapján, gyermekük, új vonásait, tulajdonságait fedezhetik fel. Képet kaphatnak gyermekük közösségben elfoglalt helyéről, viselkedéséről, teljesítőképességéről, egyúttal módjuk van társaikkal való összehasonlításra is. Átélhetik a szabad játék készségekre, képességekre gyakorolt hatását, a gyermek kompetenciáinak fejlődését. A nyílt nap idejéről egy héttel előbb faliújságon tájékoztatjuk a szülőket. –

fogadóóra

Megtartását célszerűnek tartjuk személyre szabottan, igény szerint időpont-egyeztetés után lebonyolítani. Ezek az alkalmat adnak lehetőséget olyan információk cseréjére, melyek a gyermekkel és közvetlen környezetével kapcsolatosak, bizalmas jellegűek. A fogadóórát óvónő és szülő egyaránt kezdeményezheti. Az előre tervezhető fogadóóra időpontja minden hónap harmadik szerdája, 16.30-18.00-ig.

21

–

szülői értekezlet

Az értekezlet célja az óvodát, a csoportot, a gyermekeket, szülőket érintő legfontosabb témák, feladatok, programok, esetleges problémák megbeszélése. Az óvónő feladata a szülők tájékoztatásán kívül, véleményük meghallgatása, javaslataik figyelembe vétele. Az értekezlet idejéről, témájáról egy héttel korábban a szülőket tájékoztatni kell. Jelenléti ív írása és jegyzőkönyv készítése kötelező.

4.2. Kapcsolattartás egyéb nevelési, oktatási, szakszolgálati, kulturális intézményekkel

Az óvodai élet alatt a Pedagógiai Szakszolgálat, Nevelési Tanácsadó, egészségügyi szolgáltatók (orvos, szakorvos, védőnő) a Gyermekjóléti szolgálat és a Családsegítő a gyermekek nevelését speciális szakismereteikkel segítik. A közművelődési intézmények (könyvtár, múzeum) a gyermekek érdeklődését és életkori sajátosságait figyelembe véve látogatják csoportosan pedagógus vezetésével, vagy egyénileg szüleikkel. Az iskolával való kapcsolattartás célja az óvoda-iskola átmenet megkönnyítése. Formái: – 5-6-7 éves gyermekek látogatása az iskolába az óvónővel iskolai szervezésű programokon való részvétel egymás munkájának megismerése kölcsönös hospitálással szakmai tapasztalatcsere, a gyermekek fejlődésének nyomon követése

22

V.

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

1. Játék

Óvodáskorban a gyermek tevékenységformái a játék, a tanulás és a munka. A játékból alakulnak ki, és fokozatosan különülnek el, de játékos jellegük az óvodáskorban végig megmarad. A játék a gyermek legfőbb tevékenysége, a szocializáció színtere. A gyermek fejlődése a játékban a legintenzívebb. Az utánzás, a tevékenységi vágy, az önállósulás, az értelmi, a motoros, a kommunikációs képességek, az érzelmi, akarati tulajdonságok, a szociális magatartás a játékban – a gyermekeknek szabadon választott önkéntes tevékenységében – integráltan fejlődik. A játék a gyermek önmegvalósítása, érzelmeinek, vágyainak, lelkiállapotának önkifejezése, fejlettségének legjobb mutatója. A játék a valóság szubjektív tükröződése, a szimbólumképzés csodálatos világa. A játékban a szimbólumok elemzésével érthetjük meg a gyermek érzelmi állapotát, viselkedését, megfigyelhetjük kommunikációs, kognitív fejlettségét, információt kapunk a teljes személyiségről. A gyermek jelzéseit „értő” óvónő felismeri, érzékeli a problémákat, segít a gyermeknek a feldolgozásban. Az óvónő a gyermek lelkiállapotába, problémájába beleélve magát a gyermek érzelmeit szóban megfogalmazza, megérti őt, segíti ezáltal a saját megoldás megtalálásában, a feszültségek levezetésében. Minden helyzetben kimutatja és megfogalmazza az óvónő a saját érzelmeit is. A módszer alkalmazására játéktevékenység során fokozottan nyílik lehetőség, de az a jó, ha minden tevékenységnél lehetőség szerint alkalmazzuk. A játékban a gyermekek megtanulják sok pozitív példa alapján önállóan megoldani konfliktusaikat. Ilyen helyzetekben erősödik bennük a kreatív konfliktusmegoldás sémáinak megtanulása. A vegyes életkorú csoportban csökken a konfliktusok száma, mert különböző fejlettségű gyermeknek más a játékeszköz igénye, és a szociálisan érettebb gyermekek mintát adnak az együttműködésre, a megegyezésre. Az óvodáskorú gyermekek legtöbb játéka közösségi játék. Ez adja az óvodai közösségi nevelés sajátosságát, amit a legjobb család sem tud gyermeke számára nyújtani. A gyermek játékát az élmény motiválja, az elsődleges tapasztalatot a család és a közvetlen környezet nyújtja. Az otthonról hozott élményeket változatosabb, közös eseményekkel 23

gazdagítjuk. Ezeket tudatosan, tervszerűen beépítjük a nevelőmunkába. Cél, hogy az én-tudat mellett a természethez, környezethez való megfelelő hozzáállás viszonyát is megalapozzuk. A környezeti ciklusban szerzett élmények (piac, bolt, mentőállomás, orvos, stb.) megjelennek – sok szubjektív töltéssel – a játékban. A tanulásban, a spontán játékban egyaránt alkalmazott társas- és szabályjátékok ötvözik a játék spontaneitását, és a tanulás célirányosságát. A játékban kiemelten fontosnak tartjuk az óvónő szerepét. Fő feladatai: 1) A szabad játék folyamatosságának megteremtése 2) Az óvoda és az óvodapedagógus feladata - már a tervezéskor - a játékformákhoz, s szimbolikus szerepjátékokhoz, a konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz a feltételek biztosítása, emellett elengedhetetlen a nyugodt légkör megteremtése. A gyermekeknek helyzetekhez kell igazítaniuk viselkedésüket, ami az alkalmazkodás magasabb formája. A párhuzamosan zajló tevékenységek közül a játék az alaptevékenység. A tanulás szervezése, a tanulás maga nem zavarhatja az elmélyülten játszókat, de a játszók sem zavarhatják a nyugodt tanulást. Minden gyermek azt a tevékenységet végzi, háborítatlanul, melyet önmaga választott. A csoportnaplóban játéktémát tervezünk, melyhez élményt biztosítunk és eszközöket készítünk. 3) Együttjátszás a gyermekekkel, mindig abból kiindulva, hogy a játszó csoportnak mire van szüksége. Az együttjátszás nem lehet beavatkozás, nem korlátozhatja a gyermekek önállóságát. Az együttjátszás nagy jelentőségő, mivel az óvónő magatartása, viselkedése, kommunikációs reagálása a gyermekek megnyilvánulására, egész személyisége modell a gyermekek számára. Az óvodapedagógus nem kívülálló külső, hanem a játékélménybe beépülő belső modell, ami segíti amintával azonosulást. Az óvónő általában nem vállal irányító szerepet, nem korlátozza a téma és eszközválasztást. Az együttjátszás arra is jobban lehetőséget ad, hogy az óvónő „belülről” segítse a gyermekek saját elképzeléseinek megvalósítását, megértse a gyermekek viselkedését, megtalálja a mélyen rejtőző okokat, segítsen a feszültségek önmegoldó levezetésében. Az együttjátszás iránti igény fokozottabb kiscsoportban, majd a szabályjátékoknál (nagycsoport) ismét erőteljesebb. Az óvónő irányító, segítő, ötletadó szerepe mindig a játszók igényeihez igazodjon. Az irányítás nem lehet, nem válhat állandó fegyelmezéssé, a gyermekek zaklatásává. A túlirányított csoport kevesebb viselkedési próbálkozásra kap lehetőséget, csökken a szereptanulási esély, a gyermek önállósága. 4) Tegye lehetővé a különböző fejlettségű gyermekek igény szerinti elkülönült játékát is. Alkalmazza azokat a nevelési eljárásokat, ami a családban különböző korú testvérek esetében természetes. Fogalmazza meg kívánságát: „Ne zavard most a nagyobbakat / kicsiket!”

24

A gyermekek tanulják meg tisztelni egymás igényeit, tanuljanak meg alkalmazkodni egymáshoz. Az óvónő teremtse meg annak feltételeit, hogy minden gyermek saját igényeinek megfelelően játszhasson gyakorló-, szerep-, konstrukciós-, építő- és szabályjátékokat, barkácsolhasson, bábozhasson, ha akar. Az eszközök biztosításánál a fő szempont, hogy a játékok legyenek esztétikusak, igazodjanak a gyermekek életkorához, segítsék elő a sokoldalú fejlődést. Fontos, hogy fantáziálásra, gondolkodásra, problémamegoldásra ösztönözzék a gyermekeket A játékokat lehetőleg természetes anyagokból készítjük, illetve vásároljuk. Kapcsolódjanak a természeti környezethez, informáló hatásúak legyenek. Az eszközök között helyet kapnak a régi paraszti élet használati tárgyai. A gyerekek rendelkezésére állnak mozgásra inspiráló játékeszközök is. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére Tanuljanak meg szabályokhoz alkalmazkodni, azokat önállóan betartani, mert az óvónő csak indirekt módszerrel tud figyelni a játszókra, míg a tanulást irányítja. Alkalmazkodjanak az együttjátszás során egymás igényeihez. Rendelkezzenek konfliktuskezelési technikákkal. Fogadják el az óvónő és egymás segítségét, ha szükséges, ha a szerep úgy kívánja az alá- és fölérendeltségi viszonyt is. Játsszanak hosszan, kitartóan, elmélyülten csoportosan és egyénileg. A nagyobbak készítsenek önállóan eszközöket, a kisebbek jelezzék eszközigényüket. Életkori sajátosságuknak, egyéni fejlettségüknek megfelelő játékokat kezdeményezzenek, és játszanak Jelenjen meg személyiségükben az óvónő viselkedésmintája, kommunikációja, mint követő modell. 2. Vers, mese

A gyermekkornak két tündérvilága van: a cselekvés síkján a játék, szellemi síkon a mese. A 3-7 éves kor a szavakkal való játéknak, a szavak muzsikájában való gyönyörködésnek a kora. Mindennapos mondókák, dúdolók, versek, ritmusukkal, a mozdulatok és a szavak egységével a gyermeknek érzéki – érzelmi élményeket adnak. Mesét vagy verset – egy hétig ugyanazt – a hét minden napján hallanak a gyermekek, megközelítőleg azonos időben. Az éves agyag nagyobb részét a magyar népmesék és népi mondókák adják, benne a klasszikus és kortárs irodalmi műveknek is helye van. Fontos a mesék, versek helyes arányának megválasztása, ne kerüljön egyik sem túlsúlyba. Szöveghűen, szemléltető eszköz nélkül mesélnek az óvónők, hogy a televízióhoz szokott 25

képet passzívan befogadó gyermekek képesek legyenek a belső képalakításra. A mesevárás hangulatát a mesesarok függönyének elhúzása és a gyertyagyújtás teremti meg. A mesélés a kommunikációs képességfejlesztés legfontosabb eszköze. Az a gyermek, akinek naponta mesélnek, az másfél évvel előzi meg nyelvi fejlettség terén a mesét alig hallgató kortársait. A mesén való részvétel a gyermekek számára mindig önkéntes. Ők döntik el, mikor akarják csak játék közben távolról hallgatni a mesét, és mikor akarnak közvetlenül részesei lenni ennek a folyamatnak. Vegyes életkorú csoportban különböző típusú és bonyolultságú meséket kell összegyűjteni, hogy minden gyermeknek megfelelő legyen. A mesék, versek komplexen (hangulatban, témakörben) kapcsolódjanak más tanulási tevékenység tartalmához, pl.: évszakokhoz, énekanyaghoz, ünnepekhez, egyéb aktualitásokhoz. A hangulati egység fokozottabban biztosítja a gyermekek számára az esztétikai élményt. A gyermek saját vers és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egy módja. A mesélés játékidőn belül történik Az óvónő és a gyermekek közötti kapcsolat akkor teljes, ha végig szemben ülnek egymással, az óvónő tartja a gyermekekkel a szemkontaktust. A gyermekek ilyen elhelyezése biztosítja a pontosabb megértést, láthatóvá teszi a mese, vers érzelmi töltésének mimikai megjelenését az óvónő arcán, és a tiszta hangképzést, helyes artikulálást. Az óvónő számára a gyermek arcán tükröződő érzelem, jelzéssel szolgál a mese, vers hatásáról. Ha színes a mesélés, akkor már elmondás közben lehet érezni az érzelmi azonosulást, a mesére hangolódást, az együtt lélegzést. Az óvónő előadásmódjára a helyes hangképzés, hangsúlyozás, hanglejtés, hangszín, beszédtempó megválasztása, szabályos mondatszerkesztés, mondatfűzés, a nyelvhelyességi szabályok betartása legyen jellemző. A mindennapi mesék hatására nő a gyermekek bábozó, dramatizáló kedve, melyet fokoz az óvónő bábjátéka is. Ez azért jó, mert a szorongásos, visszahúzódó gyermekek is megfeledkeznek gátlásaikról, felszabadultan merülnek el a bábozásban. A mese csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelembe vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. Szülőföld szeretetére nevelés a hagyományok ápolásával, jeles napok, ünnepek szervezésével történik. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére Szeretik a mesét, verset, szívesen hallgatják. Szeretik a könyveket, szívesen nézegetik. Szívesen báboznak. Ismernek 15-20 verset, mesét, képesek az önálló mese, vers mondására, 26

visszaadására az önkifejezés (gesztus, mimika, hangsúly, hanglejtés) eszközeivel. Képesek történetek kitalálására (kreativitás). 3. Ének, zene, énekes játék, tánc

Az ének, a zene fontos szerepet tölt be életünkben. A dal, a zene nemcsak megszépíti, megszínesíti a hétköznapokat, hanem lehetőséget is ad az érzelmek intenzív kiélésére, olyanra, amilyenre a hétköznapokban nincs lehetőség.

A zene fogékonnyá tesz a „szép” befogadására, ösztönöz a „szép” létrehozására. Általa kifejezhetjük és közvetíthetjük érzelmeinket. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A programban az ének-zenének nincs meghatározott időpontja és napja. Mivel a részvétel önkéntes, és a résztvevők változnak, ezért fontos, hogy a hét bármely napján legyen lehetőségük a gyermekeknek az énekes játékra. A zenei anyag zömét a népi mondókák a dalos játékok adják, hiszen a népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az énekes népi játékok és az igényes kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. Az ének-zene, énekes játék a gyermek nyelvi kommunikációs fejlődésére is hatással van. Az ének-zenében egy héten át ugyanaz a zenei anyag. A zenei feladatokat is egy hétre bontja le az óvónő. Az ének-zene kötetlen tanulás során sor kerülhet az új dal megtanulására, dalos játékok ismételésére, a zenei képesség fejlesztésre, a zenehallgatásra. Az anyag megválasztásánál figyelembe kell venni a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermek hovatartozását is. Naponta annyi időt lehet szánni a éneklésre, amennyit a gyermekek érdeklődése lehetővé tesz. A fontos az, hogy az adott hétre tervezett feladatok a hét folyamán megvalósuljanak. A különböző zenei képességek fejlesztésével kapcsolatos feladatok fokozatosan egymásra épülnek, pl.: egyenletes lüktetés: – felnőtt játéka ölbeni gyermekkel (lovagoltatás, höcögtetés), 27

– karral, kézzel végzett egyenletes mozgás, játékos mozdulat (combütögetés, kalapálás), – egyenletes törzsmozgás, – egyenletes lüktetés kifejezése tapssal, stb. Egy-egy körülhatárolt feladatcsoportot akár két-három héten keresztül is lehet gyakorolni. A csoport életkori összetétele és a gyermekek egyéni fejlettsége határozza meg, a képességfejlesztés fokozataiból történő személyre szóló választás. A zenei hallás- és ritmusérzék fejlesztés feladatait úgy tervezzük, hogy mindig pontosan tükrözze, kit, milyen területen kell fejleszteni. A képességfejlesztés fokozatait általában addig gyakoroljuk, játsszuk, amíg a gyermek tökéletesen nem tudja azt, ami tőle elvárható. Csak ezután lépünk tovább a következő szintre és időnként vissza is térünk, időt hagyva az érési folyamatra. Az egyenletes lüktetés érzékeltetése, gyakorlása minden hétre tervezendő feladat, mert ez a zenei fejlettség alapja. A dalok, mondókák a feladatok megvalósításának eszközei. Lehetőséget teremtünk a spontán zenélésre, éneklésre, táncra, mozgásra, az improvizációs képesség fejlődésére. A felnőtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének. Vegyes életkorú csoportban a kisebb látja, hallja a nagyobbak zenei teljesítményét és ez felgyorsítja a zenei érés folyamatát. Egy-egy zenei feladatnak több szinten történik a feldolgozása. Így minden gyermeknek adott a lehetőség arra, hogy önmaga képességei alapján megtalálja az önmaga számára kivitelezhető fejlesztő megoldásokat. A dalanyagok, a játékok kiválasztásakor egyaránt szem előtt tartjuk a lassabban és a gyorsabban fejlődő gyermekek igényeit is. Az óvónő kiemelt figyelemmel kíséri az egyes gyermekek zenei fejlődését. A gyengébb képességű vagy a gátlásosabb gyermek nem reked meg a fejlődés egy szintjén, hanem lehetőséget kap a kibontakozásra. A zene, a dal élményt, sikert ad számára, ösztönzi, miközben megszereti az éneklést, és nyitottá válik a zene felé. A zene az önkifejezés eszközévé válik azáltal, hogy ki tudja fejezni saját érzéseit, jókedvét, szomorúságát, örömét a dal, a zene, a hangok által. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére A gyermek: Szívesen és örömmel vesz részt mondókás, énekes játékokban. Kialakul zenei anyanyelve: a mondókák és dalok kb. felét csoportosan és egyénileg is biztosan, jó hangmagasságban, érthető szövegmondással, tagoltan, a magyar beszéd ritmusának, hanglejtésének, illetve a dal karakterének megfelelően, tisztán tudja játék közben mondani, illetve énekelni.

28

Ismer kb. 10-15 mondókát, 20-25 nagy hatod hangterjedelmet meg nem haladó, különböző hangkészletű és szöveghosszúságú népi gyermekjátékdalt, néhány alkalmi dalt, műdalt. Képes mondókákat, dalokat – pedagógusi segítséggel – magasabb és mélyebb kezdőhanggal, különböző tempókban és eltérő hangerővel is megszólaltatni, a jellegzetes dallamfordulatok irányát kézmozgással kifejezni. Tudja az egyszerű szerkezetű és ritmusú mondókák, illetve dalok megszólaltatásához az egyenletes lüktetést, a motívumhangsúlyokat és a ritmust különböző mozgásformákkal, pl.: játékos utánzó mozgással, tapssal, járással kifejezni, hangoztatni. Fel tudja ismerni a tanult dalokat dúdolásról, hangszerjátékról, jellegzetes részleteiről. Ismeri szűkebb és tágabb környezetének főbb hangjelenségeit, képes azokat egymástól megkülönböztetni. Képes rövid – négylüktetésnyi (kétütemes) – szöveges ritmus-, illetve dallammotívumokat bemutatás után megismételni, visszahangoztatni. Képes mondókát, egyszerű dalt – folyamatos ismétlés közben – hangosan és magában is mondani, illetve énekelni, a kétféle megszólaltatást (jelre) cserélgetni (bújtatást végezni). Képes oldott (zenei) légkörben az elsajátított mondókák és dalok összetevőit (játékot, szöveget, ritmust, dallamot) önállóan variálni, az egyes elemekhez új összetevőket kitalálni (játékot, szöveget, ritmust, dallamfordulatot improvizálni). Képes rövid élményt adó élő zenei bemutatásokat – énekelt, hangszeres játszott dalokat, zenedarabokat – figyelemmel, türelemmel, érdeklődéssel végighallgatni. Kialakul a zenei kultúránkhoz való pozitív viszony. 4. Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka

Az ábrázolás (rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, kézimunka) az önmegvalósítás, önkifejezés eszköze. A gyermek ízlésének, alkotó-, befogadó képességének, fantáziájának, kreativitásának kibontakoztatását, az esztétikai nevelést szolgálja. A gyermeki alkotások a belső képek gazdagítására épülnek, melyeket a műalkotásokkal, népművészeti elemekkel való ismerkedés, és az esztétikus környezet segítenek elő. Az ábrázoló tevékenység során a gyermekeknek hetente új, vagy más technikákat mutattunk be, tanítunk. Legtöbbször önálló elgondolás alapján dolgozhatnak, a témavezérlés ritka, alkalmakhoz kötődik. Az új technika alkalmazása lehetőség a gyermekeknek. Az előző ciklusban használt eszközök is mindig elérhetők, használhatók, mindig azzal a technikával dolgoznak, amivel ki tudják fejezni magukat. Természetesen az óvónő ösztönzi a változatos alkalmazást. 29

A gyermekek alkotókedvét nem szorítjuk szűk időkeretbe. Az óvodapedagógus feladata, hogy ábrázoló tevékenységre az egész nap folyamán biztosítson helyet és lehetőséget. A hét minden napja szükséges ahhoz, hogy a gyermek a tevékenység gazdagságáért, sokszínűségéért, önmaga belső látásmódja kifejezéséért vegyen részt az ábrázolásban. A tevékenységet egyszerre 6-8 gyermek választhatja, a létszám a technikától is függ. Így valósítható meg, hogy a résztvevő gyermekek személyre szóló segítséget kapjanak, az óvónő követni tudja szín-, formaviláguk, technikai ismeretük, eszközhasználatuk fejlődését. Fontos, hogy a gyermekek minden nap lássák, tapasztalják, megismerjék az általuk használt anyagok sokszínű tulajdonságát, variálhatóságát. Dolgozzanak gyakran természetes anyagokkal, ismerkedjenek meg az agyag formálhatóságával, nyomathagyásos technikával, festéssel, tépéssel, vágással, ragasztással, hajtogatással, bábkészítéssel, szappan-, viaszkarccal, kollázs-montázs, batikolás, stb. technikákkal. A festés, agyagozás állandó lehetőség legyen a gyermekek számára. Agyagozás során jó minőségű agyagot biztosítunk. A jól formálható agyagot a gyermekek lapítják, sodorják, gömbölyítik, így érzékelik annak változtathatóságát. Először egy tömbből alakítható formákkal ismertetjük meg őket. Ez a módszer azért olyan fontos ujjgyakorlat, mert az illesztés, ragasztás nehéz, mert ha két darab esetleg szétválik, akkor kárba vész a munkánk. Kirándulás, séta közben különböző anyagokat gyűjtünk, amivel gazdagíthatják munkájukat. A festés asztalon és földön is lehetséges. A csöpögtetés, vonalvezetés jó alkalmat ad a színek varázsának megismerésére. Nagy élmény a gyereknek, amikor felismeri, hogy új színeket hoz létre, hogy keze mozdulatával hogy változnak a színek. A gyerek mindig olyan technikával dolgozhat, amivel sikerélményhez jut, s ki tudja fejezni önmagát, ami újabb és újabb ábrázoló tevékenységre ösztönzi. Több napos munkában is szívesen dolgoznak együtt (például makett-készítés). Fontos, hogy ne a csoport életkorát, hanem a gyermekek fejlődési ütemét vegyük figyelembe. Nem siettetjük a fejlődési folyamatot, a kifejezési mód kialakulására, kiforrására időt kell hagynunk. Vegyes életkorú csoportban igen jó példa a kisebbeknek a nagyobb, ügyesebb gyermekek munkája, viselkedése. Ebben az esetben hamarabb fedezik fel a nehezebb technikát is, s bátrabban nyúlnak hozzá, mert lehetőség van az utánzásra. Cél, hogy úgy ábrázolja a gyermek a világot, ahogyan ő látja, és nem, ahogy mi mondjuk neki. Nagyon sok a belső indíttatású, belső élményre irányuló munka. A saját tapasztalatra, élményekre támaszkodva dolgoznak a gyermekek, bár ebben a korban az utánzásos tanulás is jelentős. Az ábrázoló tevékenységben való részvétel az óvónő mindennapos feladata. 30

Együttműködik a gyermekekkel ezekben a tevékenységekben. Munkájával ösztönzi a technikához illeszkedő témaválasztást, beszélgetéssel segíti az élmények szubjektív megjelenését az ábrázolásban. Ő is készíti a saját alkotásait, s szemlélteti a technikai eljárásokat. Munkájában mindenki tartsa szem előtt, hogy ha gyermekek szabadon szárnyaló látásmódját nem korlátozzuk földhözragadt tételekkel, akkor ötletgazdag, alkotni vágyó emberekké nőnek.

A fejlődés jellemzői óvodáskor végére Szeretnek ábrázolni, ismerik a technikákat. Több technikával is ki tudják fejezni önmagukat, képesek megjeleníteni az ábrázolás eszközeivel gondolataikat, az elképzelt képeket. A mesék, versek, tevékenységek, élmények, megjelennek munkáikban. Ábrázolásukat gazdag témaválasztás, színhasználat, forma, arányismeret, biztos technikai tudás, eszközkezelés jellemzi. Sokat és szívesen gyurmáznak, formaábrázolásuk változatos, a megkülönböztető jegyek felfedezhetők. Emberábrázolásuk egyre differenciáltabb, egyre több testrészt jelenítenek meg, esetenként a mozgás is felfedezhető. Közös alkotás létrehozásakor szeretnek együtt dolgozni a többiekkel A használt eszközöket elrakják, a munka befejezése után helyre állítják a környezet rendjét. 5. Mozgás

A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató, és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Mindezek nagymértékben hozzájárulnak a tanulási képességek, kompetenciák kialakulásához, fejlődéséhez. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait.

31

A testi nevelés célja: – a szervezet megóvása, gondozása, egészséges fejlődése, – testi képességek kibontakoztatása, –mozgáskészségek, kognitív képességek (keresztcsatornák, stb.) szociális képességek (alkalmazkodóképesség, döntésképesség, önfegyelem, engedelmesség, kitartás) fejlesztése. A testi nevelés színterei: 1. Mozgásos szabadjáték

Szabad levegőn, önként választott mozgásos tevékenység (focizás, labdázás, mászókázás, mozgásfejlesztő eszközök használata, szánkózás, biciklizés, rollerezés, stb.) 2. Mindennapos testnevelés A mindennapos testnevelés az időjárás függvényében az udvaron vagy a csoportszobában. 3. Kötelező, szervezett testnevelés foglalkozás A tanulási rendszerhez igazodva ciklusos bontásban tervezzük. Minden ciklusban megjelöljük azokat a képességeket, amelyeket fejleszteni akarunk. Ezután a fejlesztendő képességhez hozzárendeljük a testnevelés mozgásanyagát, mellyel a fejlődést kívánjuk elérni. Hetente 2 kötelező foglalkozást tartunk. A csoport minden tagja egyszerre tornázik, de a gyakoroltatás egyéni fejlettség szerint történik. Minden gyermektől annak a gyakorlatnak a pontos végrehajtását várjuk el, ami fejlettségének megfelelő. Kisebbeknél az a feladat, hogy megszerettessük a tornázást, nagyobb gyermekeknél a terhelés fokozatos növelését és a gyakorlatok pontos, fegyelmezett, kitartó végeztetésére törekedjünk. Az óvónő gyakorlatvezetése is alkalmazkodik a gyermek fejlettségéhez, a feladathoz, anyaghoz. 4. Egyéb szervezett mozgásformák Zenés torna, váltóverseny, labdajátékok, zenés mozgás, játszótéri látogatás, séták, kirándulások, tartásjavító torna, stb. Az óvónő feladata még, hogy: – a gyermekek megszeressék a testnevelést, – a különböző fejlettségű gyermekek megfelelő szintű irányítást kapjanak az egész 32

foglalkozás alatt, – értékelése egyénre szabott és ösztönző legyen, – az együtttornázás pozitív hatásait tudatosan használja (egymásra figyelés), – a preventív mozgásanyagot változatosan építse be a foglalkozások és a mindennapi testnevelés anyagába, – érdeklődésüket folyamatosan fenntartsa, figyelmüket irányítsa. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére A gyermekek szeretnek tornázni, élvezik és örülnek a mozgásnak. Mozgásuk összerendezetté válik. A gyakorlatokat pontosan végzik, bátran és fegyelmezetten használják a tornaszereket. Szívesen játszanak, a szabályokat önálló játék alatt is betartják. Erőfeszítéseket tesznek a közös vagy egyéni győzelemért. Egymásra vigyáznak, tudnak a kisebbekhez is alkalmazkodni, példát mutatni. 6. A külső világ tevékeny megismerése

A gyermekeknek érezniük kell a természetben, az „itthon vagyok” érzését. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a természetet ismét közel visszük hozzájuk, emocionális kötődéssel. Meg kell láttatnunk a környezet esztétikumát, a nyíló virág szépségét, az esőcsepp szivárványszínét a napsugárban, a szikrázó hó, az őszi erdő varázsát. Hallja meg fülünk a madár dalát, ne tapossák el eső után a gilisztát. Tanulják meg szépnek látni az óvónő segítségével a természetet, s ha szeretik, vigyáznak rá és gondozni fogják. Alapelv, hogy tervezetten csak olyan témakörökkel lehet foglalkozni, melyek helyszínen, természetes környezetben feldolgozhatók, megmutathatók a gyermekeknek. A témaköröknél, melyek a környezetismeret keretét adják, figyelembe vesszük: – a települést, azon belül az óvoda szűkebb és tágabb környezetét, helyi és népi hagyományok, szokások, családi és tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét, – a település természeti környezetét, jellemzőit, állat- és növényvilágát, – a közlekedést, – az utazási lehetőségeket, mert így gyakorolják a biztonságos közlekedést, megfigyelik a járműveket, megismerkednek társadalmi környezetükkel, megtanulnak tájékozódni, eligazodni a világban. Öt témakör feldolgozására van lehetőség, természetvédelmi feladatok, a munka és az illem.

ezekhez

szervesen

kapcsolódnak

a

1. állat – 3 hét 2. ősz (emlékezés a nyárra) – 3 hét 3. tél – 2 hét 33

4. közlekedés – 4 hét 5. tavasz – 3 hét A természetvédelmi feladatokról: az indíttatást a természethez kötődő pozitív érzelmi viszony adja. Az a gyermek, aki szereti a természetet, az gondoskodik is róla, mert amit szeretünk, azt óvjuk és védjük. Javasolt a Föld napja, Madarak és Fák napja, stb. beépítése az aktuális ciklusba. A gyermekeknek meg kell tanulniuk – a szemetet a tárolókba, tartókba tegye, – óvja, gondozza a virágokat, növényeket, – figyelje meg, védje a bogarakat, állatokat, – hogy a természetet az ember óvja, mert az életünk része, de tönkre is tehetjük, ha nem vigyázunk rá. A munka az évszakokhoz kötődik, tevékenységen keresztül történő tapasztalatgyűjtést, és a munkára nevelést szolgálja. A gyermekek gondozzák a füvet, virágokat ültetnek, locsolnak, télen havat sepernek, stb. A környezeti neveléshez kapcsolódó természetes élethelyzetekben tanítsuk meg a gyermekeket a helyes viselkedésre, minden olyan dologra, ami a világban történő eligazodásukat, helytállásukat megkönnyíti, például viselkedés járműveken, udvariassági szabályok, segítségkérés felnőttől, stb. A környezet megismeréséhez a tapasztalatokat a gyermekek a helyszínen, természetes környezetben szerzik. Jellemzőek a csoportos kirándulások is, hisz a közös élményszerzés, az összetartozás érzésének erősítése fontos feladat. A beszélgetés kiemelt módszer. Nagyon fontos, hogy a gyermekek megfigyeléseiket, tapasztalataikat, tevékenységeik mozzanatait fogalmazzák meg szóban is. Beszélgessenek egymással, az óvónővel, idegen felnőttel, gyermekkel, ha arra lehetőség nyílik. Jó kérdések segítségével, de önállóan fogalmazzák meg élményeiket, máshol szerzett tapasztalatukat. Kérdezzenek, vitassák meg a felmerülő problémákat. A célirányos megfigyelés – mely alkalmazkodik a gyermekek érdeklődéséhez –, az elmélyülés, az egymásra épülő folyamatot képező tapasztalatgyűjtés biztosítja a szükséges ismeretek megszerzését. A megismerés folyamatát és mélységét nem követelményrendszerhez, hanem a gyermek képességéhez és érdeklődéséhez igazítjuk. A ciklus utolsó hetében a tapasztalatok, ismeretek alkalmazását gyakorolják a gyermekek a csoportszobában, szervezett tanulási helyzetben, játékokon keresztül. Vegyes életkorú csoportban a témakörök feldolgozása 2-3 hét helyszíni és 1 vagy másfél hét benti felosztással történik. 34

A fejlődés jellemzői óvodáskor végére Ismerik lakókörnyezetüket, jól el tudnak igazodni. Pozitív érzelmi kötődés a jellemző, észreveszik a természet szépségét, gyönyörködnek benne. Megismerkedett a helyi hagyományokkal, szokásokkal (néphagyományok, családi kultúra értékei). Tiszteli és óvja népi kultúránk értékeit. Ismerik az évszakok jellemző jegyeit, egymásutániságát, s képesek jellemzők alapján történő „felépítésére”. Ismerik a testüket, az egészség, betegség fogalmát, a napszakokat, felismerik az időrendiséget. Ismerik a gyalogos közlekedés szabályait, s tudják a bolt, posta, gyógyszertár, könyvtár, iskola, mentők, tűzoltók, rendőrség, stb. funkcióját. Pozitív érzelmi viszony alakul bennük az állatok iránt. Ismerik és felismerik a jellemző jegyek alapján a természetes környezetben látott házi és vadállatokat. Szeretik és védik a természetet, óvják a növényeket, állatokat. Tudnak alkalmazkodni (piac, színház), megfelelően viselkedni, képesek segítséget kérni, megszólítani felnőtteket, ha szükséges. Felismerik az oksági viszonyokat, összefüggéseket, észreveszik az azonosságokat, különbözőségeket, képes általánosításra, konkretizálásra, szempontok szerinti osztályozásra. Biztonsággal használják a témakörökhöz kapcsolódó fogalmakat (növény, virág, gyümölcs, zöldség, háziállat, baromfi, sínen közlekednek, stb.). Tapasztalataikat, tevékenységüket verbálisan is meg tudják fogalmazni. 7. Matematika jellegű tapasztalatszerzés

A matematika a környező világ azon tárgyainak tulajdonságaival történő ismerkedést szolgálja, melyekkel a gyermekek nap mint nap kapcsolatba kerülhetnek játékuk vagy más tevékenységük közben. Matematikai tanulással a cél, megteremteni annak lehetőségét, hogy tevékenykedések, cselekvések során fejlődjenek képességeik, alakuljon ki bennük pozitív viszony a későbbi matematikához úgy, hogy közben többször megélhetik, átérezhetik a felfedezés, a rátalálás, felismerés, a tudás örömét, és alkalmazzák a mindennapi tevékenységekben. A spontán helyzeteken kívül rendszeresen szervezni kell matematika tanulást, ahol lehetőség van a hatékony és tudatos egyéni képességfejlesztésre. A gyermekek a feladataikat matematikai játékokkal, játékos feladatokkal oldják meg. A játékok színesek, esztétikusak, a gyermekek szívesen dolgoznak velük. A matematika ciklusok szervezése témaköreinek meghatározása osztatlan csoportban: 35

1. (4 hét) – tapasztalatszerzés a környezet tárgyairól, azok tulajdonságairól 2. (4 hét) – testséma, téri viszonyok tapasztalása, oldaliság gyakorlása 3. (3 hét) – kiterjedések térben, síkban 4. (3 hét) – gyakorlás A keretanyagból az óvónő választja ki, hogy a gyermekeknek egyénenként milyen matematikai játékkal fejleszti a képességeit, az ő egyéni fejlettségének megfelelően. Az óvónő a teljes ciklusra készül. A ciklus keretanyagát hetekre bontja, majd hetente egymásra építve megtervezi a heti részfeladatokat és a felhasználásra kerülő játékokat. A tanulás során, látva, hogy milyen képességű a gyermek, hogy milyenek az ismeretei, stb. adja az egyes gyermek saját képességének megfelelő játékot, a fokozatokat betartva. A feladatadás sorrendjét befolyásolja a fejlettség, a játékok bonyolultsága. Arra is felkészül az óvónő, hogy ne forduljon elő, hogy nem tud a gyermek számára nehezebb fejlesztő feladatot adni. Minden ciklus játékát elérhető helyre teszi, hogy egy-egy gyermeknél visszanyúlhasson egy előző ciklus anyagához, ha arra szükség van, illetve a következő ciklus anyagával is dolgozhasson az, aki gyorsabb ütemben halad, mint a társai. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére Szeretik a matematikát, örömmel végzik a feladatokat. Sok-sok gyakorlás után pontos tapasztalatokkal rendelkeznek környezetük tárgyairól, differenciálódtak az észlelési funkciók (látás, hallás, tapintás, téri tájékozódás) a szenzoros és motoros funkciók fokozatos összerendeződése megtörténik. Pontos az alaklátásuk (alak-háttér, alak, forma állandóság), formaészlelésük (forma, méret, felület, szín), egy és több tulajdonság alapján képesek halmazokat képezni, rendszerezni. Helyesen ismerik fel az egész és rész összefüggéseit. Pontos testképük van, biztosan eligazodnak a térben (alatt, fölött, előtt, mögött, lent, fent, stb.), kialakult a lateritás. Felismerik a kiterjedéseket (kisebb, nagyobb, magas, alacsony, széles, keskeny, hosszú, rövid, ugyanolyan, stb.). Szeretnek számolni, tudnak mennyiségeket összehasonlítani (több, kevesebb, ugyanannyi), biztosan használják a relációs jeleket, ismerik a tő és sorszámokat, bontanak, pótolnak. Szeretik a perioditást, sorozatokat, függvényeket, kombinatorikát gyakorló játékokat. Tapasztalataikat, tevékenységüket verbálisan is megfogalmazzák. Megoldásaikat megmagyarázzák, képesek kreatívan gondolkodni, újabb és újabb megoldást keresni, ellenőrizni saját eredményeiket. 8. Munka jellegű tevékenységek

A munka – bár a játékból gyökerezik – más indítékból, külső szükségességből motivált, felelősséggel jár, a végeredménye hasznos, szükséges, melyet a gyermekek tapasztalat útján fedeznek fel. Olyan fontos akarati tulajdonságokat fejleszt, mint a kitartás, felelősségérzet, fegyelmezettség, erőfeszítésre késztet, pozitívan és sokoldalúan hat a motoros képesség fejlődésére. A 36

munkában a gyermekek sokszínű tapasztalatot szereznek a környezetről, az anyagok milyenségéről, az eszközök használatáról. Fontos, hogy: – a gyermekek tudják, mikor végeznek hasznos, eredményt létrehozó munkát, – szívesen kapcsolódjanak be, önként vállalják a munkában való részvételt, – munkájukról kapjanak teljesítményükhöz, és saját fejlettségi szintjükhöz igazodó értékelést, – tanulják meg a munkavégzés pontos menetét, mert itt a részmozzanatokat nem lehet felcserélni, – becsüljék meg mások munkáját, értük a közös tevékenység alatt tudjanak alkalmazkodni egymáshoz, pozitív viszony alakuljon ki bennük a munkához, – tapasztalják, hogy a munka rendszeresen ismétlődő tevékenység, újra és újra el kell végezni, – a munka közösségformáló hatása érvényesüljön. Munkafajták 1.) Önkiszolgáló munka Saját magukkal kapcsolatos tevékenység, mely végig kíséri az óvodai életét. Fejleszti a gyermekek önállóságát, fegyelmét, kitartását és feladattudását. Nem kötődik életkorhoz, de fokozatosan elvárjuk az öntevékeny részvételt, majd a teljes önállóságot, mindenkitől saját fejlődési ütemében, tempójában. Étkezés, öltözködés, testápolás. 2.) Közösségért végzett munka – naposi munka: a naposság vállalásával az önkéntesség dominál az életkortól függetlenül. A jelkép /kötény/ nemcsak a megbízást és a feladatvállalást jelzi, hanem vonzóvá teszi a tevékenységet, amire büszke és örömmel teljesíti. A naposi munkát úgy szervezzük, hogy minél kevesebb időt vegyen el a gyermek játékából. A naposi teendőket a hagyományőrző cselekvések és a környezetvédelemhez kapcsolódó tevékenységek tovább bővíthetik. – mindennapi élettel kapcsolatos állandó és alkalomszerű munkák: ide sorolunk minden olyan tevékenységet, amelyek előre tervezhetően bekövetkeznek, vagy spontán élethelyzetek teremtik meg /pl.: egyéni megbízatások, üzenetek teljesítése, ünnepi készülődés, házimunka jellegű tevékenységek/ – növény és kisállat gondozás: a munkálatok közben a gyermek megismerkedik az egyes munkafolyamatokkal. A csoportszobában kialakított élősarok az udvaron létesített virágoskert egész évben folyamatos munkát igényel. Gondozza, óvja, védi a környezetében lévő növényeket és állatokat, ezzel alapozódik meg a másokról való gondoskodás igénye. A kisebb gyermekeket az eszköz, cselekvés vonzza, míg nagyobb gyermeket a tudatosság kölcsönöz.

37

3.) Heti munkanap Hetente egyszer mindig ugyanabban az időben az óvónő elkezdi annak a munkának a végzését, melyet a csoport számára választott. A munkát mindig az óvónő kezdi el – mintát adva a gyermekeknek a rendszerességről –, előkészíti a szükséges eszközöket és munkához lát. A gyermekek csatlakozhatnak, ha akarnak. Aki bekapcsolódik, annak a munka fázisait pontosan, tökéletesen kell végezni, s csak akkor hagyhatja abba, ha végigvitte a folyamatot. A gyermekek valódi eszközökkel dolgoznak – ismerik a balesetvédelmi és higiéniai szabályokat – , a munka eredményét ők maguk is látják, élvezik, pl. elfogyasztják a finom süteményeket, melyet büszkén kínálgatnak. Átélik az eredményes, jól végzett munka örömét, sikerét.

4.) Környezet ciklushoz kapcsolódó munkák A tanuláshoz kötötten tervezzük, a csoportnaplóban heti lebontásban. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére Precízen végrehajtja a tisztálkodási teendőket, ápolószereit tisztán tartja. Az alapvető higiéniai szabályokat ismeri, felszólítás nélkül elvégzi a teendőket. Önállóan öltözködik, igénye a jól ápoltság, amire folyamatosan törekszik. A kulturált étkezés szabályait szokásként alkalmazza. Vigyáz a tisztaságra. Tudatában van a baleseti forrásoknak, ügyel önmaga testi épségére. 9. A tevékenységekben megvalósuló tanulás

Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. Célja: Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. Ismeretek elsajátítása, készségek, jártasságok kialakítása. Tudás gyarapítása, a tanuláshoz szükséges képességek fejlesztése. Az élethosszig tartó tanulás megalapozása. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását. – Teremtsen megfelelő, nyugodt légkört, alakítson ki „beszélő környezetet” – Pozitív megerősítéssel, dicsérettel ösztönözze a gyermekeket a kívánt viselkedés elsajátítására 38

– Juttassa sikerélményhez a gyermeket, melynek motiváló hatására tudatosan építse tudásanyagát – Használja a hagyományőrzést, a természetvédelem változatos tevékenységeit a spontán szervezett és utánzásos tanuláskor – Ismertesse meg a családdal a gyermeki tanulás sajátosságait – A tanulás szervezeti formáinak biztosítása – A gyermek érzékszervét foglalkoztató tapasztalás lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése – Feladat és problémamegoldó gondolkodás és kompetenciák fejlesztése

Az óvodai tanulás alapjai a különböző tevékenységek, amellyel a gyermekek az óvodában élnek. Azok a tapasztalatok, felfedezések, amelyeket közvetlenül, vagy közvetve szereznek, és amelyek elősegítik a világ megismerését. Az óvodában a tanulás folyamatos tevékenység. A gyermekek tanulási tevékenységének a tere, szervezeti formája a játék, módszere a játékosság, feltétele a gyermekek cselekvéses tanulása; A tanulás lehetséges formái az óvodában: – az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása), – a spontán játékos tapasztalatszerzés; – a cselekvéses tanulás; – a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; – az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; – gyakorlati problémamegoldás.

39

VI.

A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

A kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben az óvodásból iskolássá érik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. Az iskolai érettségnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek egyformán fontosak és szükségesek az iskola megkezdéséhez. Testi érettség Megtörtént az első alakváltozás, megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Mozgása összerendezett (erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció, finommotorika). Ismeri és alkalmazza a higiéniai szabályokat, testi szükségleteinek kielégítését képes irányítani. Szeret mozogni, teherbírása, terhelhetősége fokozatosan nő. Lelki érettség Örömmel készül az iskolába, szeret és akar tanulni. Tele van kíváncsisággal, érdeklődéssel, megismerési vággyal. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Ismeri saját testrészeit, megerősödött a téri tájékozódása, saját testén is és a térben is felismeri a jobb és bal irányt, megfelelően használja a téri viszonyokat jelölő névutókat (alatt, fölött, mögött, között; -on, -ról, -ban, stb.) Megtörténik az észlelési funkciók, látás, hallás, tapintás, téri tájékozódás, és a motoros (mozgásos) rendszerek működésének összerendeződése, integrálódása. Szerepük meghatározó a tanulás eredményességében. Az alak, forma, méret (nagyság), szín felismerés azt jelenti, hogy képes a gyermek több szempont (pl.: szín, méret, forma, felület anyag) szerint csoportosítani, párosítani, felismeri a különbségeket, azonosságokat. Csak tapintással, vagy csak illat, vagy szóbeli jellemzés, csak hang, stb. alapján is felismeri környezete tárgyait. A részből felismeri, ki tudja rakni az egészet, az egész látásakor felfedezi a hiányzó részeket. Megjelenik a szándékos figyelem, a megtanulni akarás, azaz a szándékos bevésés és felidézés, az elemi fogalmi gondolkodás (tudja, mi tartozik a virágok, zöldségek, játékok, közlekedési eszközök, évszakok, gyermekek, emberek, állatok, vadállatok, stb. fogalmába). Az egészségesen fejlődő gyermek érthetően, folyamatosan, összefüggően beszél, gondolatait, érzelmeit, tevékenységeit szóban is meg tudja fogalmazni. Képességeinek megfelelően rendelkezik tapasztalatokkal, ismeretekkel, melyeket természetes környezetben szerzett meg, így ezek valóságosak, reálisak. Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról, családjáról, a napszakokról, ismeri és alkalmazza 40

az alapvető közlekedési szabályokat, ismeri a járműveket, az évszakokat, azok legjellemzőbb jegyeit, a környezetében látható virágokat, zöldségeket, gyümölcsöket, állatokat. Tud tájékozódni szűkebb környezetében, ismeri az ott lévő intézmények, épületek (bolt, posta, könyvtár, orvos, stb.) funkcióját. Érzelmileg kötődik lakhelyéhez, szereti a természetet, meglátja annak szépségét, védi, óvja a növényeket, állatokat, környezete épségét. Rendelkezik mennyiségi ismeretekkel (több, kevesebb, ugyanannyi), számlál, felismeri a formákat (kör, háromszög, stb.), a kiterjedéseket (alacsony, széles, hosszú, stb.). Szereti a problémahelyzeteket, új megoldásokat is keres, feladatvégzésben kitartó, sikerre törekszik. Gyakran ellenőrzi tevékenysége eredményességét, a felfedezett hibáit javítja. Szociális érettség Készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására. Képes kapcsolatok alakítására, együttműködésre felnőttekkel, gyermekekkel egyaránt. Elfogadja, ismeri és igyekszik betartani a szabályokat, fokozatosan alakul az alkalmazkodás és önérvényesítés helyes aránya. Tudja késleltetni igényei kielégítését, képes mások igényeihez alkalmazkodni. Erősödik feladattudata, a tevékenységeket, ha elkezdi, nem hagyja abba, amíg el nem készül vele, a feladatokat megoldja, sikerre, eredményre törekszik. Egyre szembetűnőbben kitartás, fegyelmezettség, önfegyelem, önállóság jellemzi. A három éves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése.

41

VII.

GYERMEKVÉDELEM

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. Törvény rendelkezései az irányadóak. Minden pedagógus és óvodai dolgozó munkaköri kötelessége a rábízott gyermekek védelme, pedagógiai eszközökkel való segítése. Az óvodai nevelés folyamatában a gyermeki jogok tiszteletben tartása, védelme, erősítése, érvényre juttatása. A gyermeknek joga van: – A nevelési és oktatási intézményben, biztonságban és egészséges környezetben neveljék, oktassák. Óvodai napirendjét életkorának megfelelően alakítsák ki (játékidő, levegőztetés, pihenőidő, étkezés, testmozgás). – A gyermek emberi méltóságának és személyiségének tiszteletben tartása érdekében nem vethető alá embertelen, megalázó büntetésnek, testi fenyítésnek, zaklatásnak, idetartozik az étel erőltetése, a levegőztetés megvonása is. A gyereket közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés nem érheti. – A gyerek joga, hogy képességének, érdeklődésének megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön. – Vallási vagy világnézeti, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, fogyatékossága, egészségi állapota nem sérthető. – A gyerek nevelése és oktatása az intézmény pedagógiai programja alapján történik, mely szerint az ismeretek közlését, átadását tárgyilagosan és többoldalúan kell megvalósítani. Biztosítani kell a foglalkozásokon való részvételét. – A gyerek cselekvési szabadságát, családi élethez, magánélethez való jogát az óvoda nem korlátozhatja, de a gyerek ezen jogának gyakorlása közben nem veszélyeztetheti saját, illetve társai, az óvoda alkalmazottainak egészségét, testi épségét. Nem akadályozhatja viselkedésével a többiek művelődéshez, fejlődéséhez való jogát. A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozójától csak a saját érdekében, törvényes, meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okokból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. A gyermeki jogok védelme: a gyermeki jogok védelmére köteles minden olyan természetes és jogi személy, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, a gyermek ügyeinek intézésével foglalkozik. Szülői jogok és kötelességek: – A szülő joga, hogy megismerje a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, intézményi minőségirányítási programját, szervezeti és működési szabályzatát, házirendjét, és tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról. A házirend egy példányát a beiratkozáskor a szülőnek betekintés céljából át kell adni. 42

– Joga, hogy saját gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, a gyerek neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. – Az intézmény vezetője és a pedagógus hozzájárulásával részt vegyen a foglalkozásokon. – Kezdeményezheti szülői szervezet, óvodaszék létrehozását, s abban tevékenyen közreműködhet. – A szülő kötelessége, hogy gondoskodjon a gyermeke testi, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételekről. – Biztosítsa gyermeke zavartalan és rendszeres óvodába járását. – Amennyiben a szülő a gyermeket másik óvodába kívánja elvinni, akkor az új óvoda igazolását meg kell kérni. A visszajelzés hiányában értesíteni kell az illetékes jegyzőt. – Kísérje figyelemmel gyermeke fejlődését, és a tőle elvárható módon segítse a fejlődés folyamatát, valamint a gyerek közösségbe való beilleszkedését, a közösségi élet szabályainak elsajátítását. – Rendszeresen tartson kapcsolatot a gyermekével, foglalkozó pedagógusokkal és részükre az együttnevelés érdekében a szükséges tájékoztatást adja meg. – Tartsa tiszteletben az óvoda dolgozóinak emberi méltóságát és jogait. Célunk: A prevenció, a gyermeki jogok és érdekek érvényesítése, testi- lelki egészségüknek és a családban történő nevelésüknek elősegítése, szükség szerint segítségnyújtás, valamint együttműködés a különböző intézményekkel és szakemberekkel. Feladatunk: – A hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekek és családok segítése. – A gyermekek fejlődését korlátozó ártalmak kiszűrése, külső speciális szakemberek bevonásával (Pedagógiai Szakszolgálat). – Külső segítőkkel, gyermekvédelmi szervekkel, intézményekkel való kapcsolattartás, együttműködés. A társintézményekkel való kapcsolattartás mélyítése (bölcsőde, szomszédos iskolák, óvodák) a prevenció minden gyermekre való kiterjesztése. Az óvodapedagógusok feladata: – Biztosítja a gyermeki jogok érvényesülését. – Hátrányos és veszélyeztetett helyzetet felismeri. – Szükség esetén megfelelő szakemberhez, intézményhez irányítja, megszervezi a gyermek felzárkóztatását. – Biztosítja a gyermekek differenciált és egyéni fejlesztését. – Figyelemmel kíséri a gyermek rendszeres óvodába járását. – A feltáró munka után a felzárkóztatást, tehetséggondozást megtervezi, megvalósítja (a 43

gyermekek fejlődési lapjain feljegyzést készít). – A szülőkkel megfelelő, együttműködő kapcsolatot alakít ki. – Biztosítja a gyermekeket megillető jogok érvényesülését, szükség esetén védő,- óvó intézkedésre javaslatot tesz. – Közreműködik az óvodán belüli szociális szolgáltatások megszervezésében.

44

VIII. ZÁRADÉK

A Mesekert Természetközeli Óvoda helyi nevelési óvodai programját az intézmény fenntartója nevében jóváhagyja a Boldog Gyermek, Boldog Család Egyesület.

Orosháza, 2014. szeptember 2.

Szuláné Tóth Nikolett egyesületi társelnök

A Mesekert Természetközeli Óvoda helyi nevelési programját, mint az intézmény vezetője, jóváhagytam. Orosháza, 2014. szeptember 2.

Szabó Gabriella

A Mesekert Természetközeli Óvoda helyi nevelési programját, a nevelőtestület nevében elfogadtam. Orosháza, 2014. szeptember 2.

Kovács Diána

45

IX.

FELHASZNÁLT IRODALOM

(A legfontosabb alapdokumentumok, törvények, szakirodalmak)

– – – – – –

– –

– –

ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJA Alapító okirat 2011 évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 2012. évi CXXIV. törvény a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosításáról 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet a nevelési- oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról 229/2012. (VIII.28.) korm.rend. a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról o 138/1992.(X.8.) Kormányrendelet a közalkalmazottakról szóló tv. végrehajtásáról a közoktatási intézményekben 1997. évi XXXI.tv. a Gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról 255/2009.(XI.20) Kormány Rendelet Óvodai Nevelés Országos Alapprogram módosítása o EPOCHÁLIS RENDSZERŰ ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM (Debrecen) TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM TERMÉSZETKÖZELI ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM (Debrecen)

46