HELLER FARKAS FÜZETEK SODRÓDÁS ÉS ÚTKERESÉS

HELLER FARKAS FÜZETEK

SODRÓDÁS ÉS ÚTKERESÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 1945–2010

IX. évfolyam, 2011/1.

HELLER FARKAS FÜZETEK Közgazdaság- és Társadalomtudományi Folyóirat

Szerkesztõ: Dr. Botos Katalin – Dr. Schlett András Szerkesztõbizottság: Dr. Hüttl Antónia, egyetemi magántanár, PhD Dr. Gulyás László, egyetemi docens, PhD Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar Dr. Vígvári András, egyetemi docens, PhD, Miskolci Egyetem Elnök: Prof. Dr. Botos Katalin DSc, egyetemi tanár

ISSN 1785-2455

Tarsoly Kiadó, Budapest, 2011 Felelõs kiadó: Dr. Kollega Tarsoly István Nyomtatás és kötés: Verano Kft. Felelõs vezetõ: Marosi Attila

Globalizmus és szociális piacgazdaság Dr. Botos Katalin1 Elõzmények A rendszerváltozás mindenképpen egy nagy kísérlet lezárulását jelentette. Ez a kísérlet az állami tulajdonon alapuló tervgazdálkodás alkalmazása volt, amelyet a piaci mechanizmus alternatívájaként vezettek be a szovjet érdekeltségi övezetben. Próbálkoztak e módszerekkel a fejlõdõ országokban is, de a döntõ mérkõzést a Szovjetunió vezette KGST-országcsoportnak kellett megvívnia a fejlett országok „csapatával”. Ha ez a módszer lehetõvé teszi a tartós gazdasági növekedést és technológiai haladást, a technikai felzárkózást, akkor a kezdeti voluntarizmus és diktatúra enyhülésével keretet adhat a társadalom megszervezésére, s a fejlõdés egy rögös, de járható útját jelenti. De a küzdelem a szocialista alternatíva kudarcával zárult. A gazdaság már a 80-as évek elejére a fizetésképtelenség küszöbére került. A politikai vezetés az IMF-csatlakozásban látta a mentõövet, s azt – elõzetes szovjet jóváhagyás nélkül – meg is kérvényezte. 1982-tõl az IMF tagjaként a nemzetközi szervezet tanácsadását kellett követnie a gazdaságnak, hogy az adóssághelyzetet menedzselni tudja. Mivel a Valutaalap a belpolitikai feszültségekkel kapcsolatosan hagyományosan érzéketlen, a javasolt makrogazdasági kiigazítások nem hoztak strukturális változást, csak egy húzd meg-ereszd meg politikát tettek lehetõvé. A 80-as évek a helyben járás évei voltak. Az átlagos gazdasági növekedés évi egy százalékot tett ki, ami alig volt a statisztikai hibahatár fölött… A megkezdett intézményi reformok – adóreform, bankreform, társasági törvény, tõkepiaci elõkészületek – elõre mutatóak voltak, de hatásuk aligha mutatkozott meg a 90-es évek elején. Ami segítette a társadalmat ebben a stagnáló periódusban, az – furcsa módon – a második gazdaság felvirágzása, a kisvállalkozási formák terjedése volt. A társadalom – sokszoros önkizsákmányolás segítségével –, de talpon maradt. A külpolitikai fejlemények – a Gorbacsov nevével fémjelzett reformok, a katonapolitikai verseny szovjet kudarcának elõre vetülése – hatására a belsõ politikai aktivitás váratlan gyorsasággal felerõsödött, és két forrásból táplálkozva új politikai erõket teremtett. A két rendszerváltó erõ, az alapvetõen nemzeti gyökerû MDF és a hangsúlyozottan liberális SZDSZ a reformkommunisták csöndes asszisztálásával kialakította a többpárti demokratikus politikai rendszert. A választások után konzervatív koalíció került hatalomra, de a gazdaságpolitika addigra már kényszerpályán volt. Világgazdaság a XX. század végén Amíg a magyar politika a gazdasági csõd elkerülésével, a szocialista politikai rendszer átalakításával volt elfoglalva, addig a világban is hatalmas változások mentek végbe. Tömören úgy jellemezhetjük, hogy rendkívüli lendületet vett a világgazdaság irányító posztjainak elfoglalásáért vívott küzdelem. Ez a harc, mivel a két hatalmi pólus szembenállása a Varsói Szerzõdés összeomlásával megszûnt, döntõen gazdasági síkon folyt. Ebben a volt keleti blokk alig vett részt, gyakorlatilag a fejlett világ három centruma között ment végbe.

3

Heller Farkas Füzetek

Az USA, mint a technikai-gazdasági innováció központja, Japán, mint hihetetlen adaptív képességek birtokosa, Európa, meg mint egy rendkívül magasan fejlett technikájú, erõs szociális kohéziójú, de igen tagolt közösség szállt a ringbe. Technikai alapját a mikroelektronika, az innováció viharos fejlõdése adta, intézményi keretét a Washingtoni Konszenzus: a liberalizáció, dereguláció, a tõke mobilitása biztosította.2 Nyertesnek mind a mai napig az USA tûnik, aki az ezredfordulóig hosszú, töretlen fejlõdési szakaszt hagyott maga mögött, míg a másik két régió inkább stagnált. Az EU versenyképességét némiképp javította a keleti blokk összeomlása, s az ez által megnyíló elõnyös piacbõvülési és privatizációs lehetõségek kihasználása. A „motor”, a német gazdaság azonban erõs megterhelést kapott az újraegyesítés gazdasági következményeinek felvállalásával. Az USA sikere sem árnyoldalak nélküli: az amerikai konjunktúra hatalmas deficit mellett jött létre. Ennek vég nélküli fenntarthatóságát semmi nem garantálja, de ma még menedzselhetõ. A 2001-es komolyabb visszaesés után is viszonylag gyors volt a helyreállítás, s egyelõre nem látszanak az ellehetetlenülés jelei. A gazdaságelmélet az elmúlt fél évszázadban két szélsõ pont között lengett ki. A nagy válság után általánossá vált az a felismerés, hogy a magára hagyott piac nem képes a teljes foglalkoztatást biztosítani, s monopóliumok létrejöttéhez vezet. Ez kiváltotta az állam fokozódó gazdaságpolitikai és szabályozói szerepvállalását. A hetvenes évekre megerõsödött az államgazdasági szerepének hátrányaira utaló tendencia, amit gyakorlatilag a politikai motivációktól vezettetett újraelosztás fokozódása váltott ki. A gazdasági szféra versenyét túlterhelte a sok elvonás és a szabályozások bürokráciája. (Ez is az USA helyzetének erõsödését eredményezte, mert a viszonylag legkisebb terhet az Államokban jelentette az állami szerepvállalás.) A 90-es években gyõzött a neoliberalizmus, általánossá vált az állam visszavonulása, mindenek elõtt a tulajdonosi szerepkörbõl. A fejlett országok mellett az ázsiai óriás gazdaságok, India, Kína is elindultak a privatizáció és a piacgazdaság fellendítése útján. A volt szocialista blokk országai képezték az egyik legmarkánsabb átalakuló csoportot, de végül is csak egyike voltak a hasonló folyamatokon keresztül menõ országok csoportjának.3 A magyar örökség A feladat, amely elõtt 1990-ben álltunk: a szocializmus helyett a kapitalizmus építése. De milyen kapitalizmusé? Hiszen ennek arculata is – mint láttuk –, éppen változóban volt/van. Ugyanakkor az eltelt évtizedek olyan markáns nyomokat hagytak a magyar gazdaságon és társadalmon, hogy nem lehet ott folytatni a magángazdaságon alapuló gazdálkodást, ahol abbahagytuk. Magyarország elõtt a második világháborút követõen felsejlett egy dán mezõgazdaságfejlõdéshez hasonlatos út. A politika azonban megakadályozta, hogy ezen induljunk el. Az ötvenes évek voluntarista iparosítása, a hatvanas évek KGST-szakosodási megállapodásai és a hetvenes évek gazdasági reform-elemekkel tarkított modernizációs kísérletei után egy erõsen koncentrált nagyvállalati iparszerkezet és egy sajátos mezõgazdasági szervezeti struktúra alakult ki. A magyar modell sajátossága volt a mikrovállalkozások és a nagyüzem egyfajta szimbiózisa, eleinte csak a mezõgazdaságban, majd a 80-as években az iparban is. Annak is tanúi voltunk, hogy a mezõgazdásági termelõ szövetkezetek mindenféle kiegészítõ tevékenységgel kezdtek el foglalkozni, ami egyre nagyobb részét biztosította jövedelmüknek. A magángazdálkodás bizonyos formái fennmaradtak másutt is a KGST-ben, de

4

Botos Katalin: Globalizmus és szociális piacgazdaság

sehol nem váltak – mert ideológiailag nem válhattak – támogatottá, hiszen a magántulajdon elvileg megszüntetésre volt ítélve. A lengyel mezõgazdaság például ezért volt képtelen gazdasági fejlõdésre a belsõ igények ellátására. A magyar különlegesség a különbözõ tulajdonviszonyok közötti együttmûködés, és ezáltal a politikai támogathatóság ténye volt. Magyarország volt az egyetlen élelmiszeripari exporttal rendelkezõ ország, az egyetlen a szocialista táborban, amely önellátóvá tudott válni, nem szorult behozatalra, sõt. A 80-as évekre egyenesen stratégiai ágazattá vált a mezõgazdaság, mert a KGST barter kereskedelemben, ahol szemben álltak egymással a kemény és puha termékek, és kemény terméket – energiát, nyersanyagot – csak kemény termék szállítása fejében lehetett megkapni, az „energia kontra hús, gabona” csere biztosította a szovjet energiaszállításokat. Az energiahordozókon lehetséges árlefölözés forrásul szolgált az alacsony agrárárak megtámogatására, s a zárt konstrukció így számítva gazdaságosnak bizonyult.4 Mindaddig, amíg mûködött. A KGST-megállapodások rendszerének megszûnése és a rendszerváltás a legnagyobb problémát zúdította a magyar gazdaságra. Megnõtt a nemzetközi fizetõeszköz-szükséglet. A nyugati élelmiszer-segélyszállítások, amelyek politikailag jól eladhatóak voltak a nyugati polgároknak, a magyar értékesítési piacot rombolták le. Ugyan ki vásárolna olajért élelmezési cikket, ha azt ajándékba is adják? Itt állt tehát a magyar gazdaság az újrakezdés küszöbén 1990-ben, legfontosabb piacai összeomoltak. Az ország az adósságcsapdából egy évtized alatt sem tudott kikerülni és ezért a fizetésképtelenség határán volt. A társadalom, amelynek szabad pénztartaléka gyakorlatilag nem volt, abban bízott, hogy a politikai változások a korábbiaknál jobb életkörülményeket hoznak majd. Ehelyett tíz év kellett, amíg a súlyos gazdasági sokk után a gazdaság visszakapaszkodott oda, ahonnan elindult… A feladat Az 1990-ben hatalomra került kormányzat elõtt a következõ sürgõs feladatok állottak: Mindenekelõtt meg kellett õrizni a gazdaság fizetõképességét, mert e nélkül az események kiszabadultak volna az ellenõrzése alól. Ehhez meg kellett nyerni az IMF további támogatását, majd indítani kellett a kapitalista gazdálkodásra való áttérés legfontosabb lépését: a privatizációt. Sürgõsen intézményes garanciát kellett kapni arra is, hogy ez a nyitott gazdaság egy integrációs piac részévé válhat, hiszen a korábbi KGST-piacaink jó része elveszett. Az egyre liberalizálódó világban a piaci verseny viszont egyre élesebb. Sürgõsen ígéretet kellett kapni arra, hogy bevesznek az Európa-Erõdbe… Különösen kedvezõtlen volt a helyzet a magyar mezõgazdaság részére, mert két szék közül aztán végképp a pad alá esett: az EU kialakította az elmúlt évtizedek alatt a maga fölösleget produkáló zárt mezõgazdasági támogatási rendszerét és védett piacait – ide betörni rendkívüli feladat bárkinek is –, a korábbi integrációs keret pedig megszûnt. Sajátos politikai körülményként jelentkezett továbbá, hogy a konzervatív koalícióban a reprivatizációt szorgalmazó kisgazda politika komoly súllyal volt jelen. Ezek a politikai helyzetet teremtett a kárpótlás, aminek következtében magára hagyatott, tõkehiányos és szervezetlen mikroegységek jöttek létre, az összefogást segítõ intézményes megoldások és szervezõ erõ nélkül. Igaz, a kisgazdaságok mellett létrejött néhány nagygazdaság, és a korábbi rendszerbõl megõrzõdött néhány termelõszövetkezet is. A mezõgazdaság újraszervezését azonban a politika teljes mértékben a spontán folyamatokra hagyta, semmiféle konkrét akció-terv nem jött létre az újrakezdés elindítására. Mindez a volt stratégiai ágazat

5

Heller Farkas Füzetek

gyors leépüléséhez vezetett, amiért a nemzetközi környezet egy cseppet sem neheztelt. Tehertétel lett volna egy export-intenzív magyar mezõgazdaság az EU-nak… De nem csupán e téren, hanem általában is súlyos gazdaságpolitikai koncepcióhiányban szenvedett a magyar rendszerváltozás. Túl sokat várt a piaci folyamatoktól, s túlságosan elege volt a korábbi állami intézményes programokból. Majd minden rendszerváltó erõ irtózott az állami beavatkozás gondolatától, mert a régi szocialista voluntarizmust látta benne. Mellesleg a sajtó mindent meg is tett annak érdekében, hogy az államot – mindenfajta államot – károsnak állítson be. Nem volt ezért Magyarországon határozott elgondolás az állam szerepvállalására, az átalakulás gyorsaságára és még sok egyébre. A külföldi és hazai tõke kívánatos arányára, az ágazati gazdaságpolitikákra, ezen belül a vertikális kereskedelmi és szövetkezeti kapcsolatokra, de még a központi kormányzat és az önkormányzatok közötti pontos feladatmegosztásra vonatkozóan sem voltak világos elképzelések. Illúziók éltek az EU-hoz való csatlakozás gyors lehetõségeirõl, a piac szabályozó szerepérõl, a jogállamiságról is. A kísérlet, hogy hazai kézbe juttatva privatizáljunk, valami igazságos, de piackonform megoldással, gyakorlatilag nem volt eredményes. A konjunktúra is lassan indult be. A nehézségek hatására a választópolgárok 1994-ben az ellenzéket összekovácsoló koalíciót juttattak hatalomra. E politikai erõknek a legalapvetõbb kérdésekben egészen más volt az álláspontjuk, mint a rendszerváltó kormánynak. Az egymást követõ politikai elitek váltakozva vagy egyfajta export vezette gazdasági növekedést, vagy ellenkezõleg: alapvetõen a belsõ kereslet növekedésére alapozott gazdaságpolitika folytatását tûzték célul, ehhez igazítva a makrogazdasági eszköztárat, fiskális és monetáris politikát.5 Végül is határozottabb állami gazdaságfejlesztési szerepvállalásra csak a harmadik ciklusban került sor, de ekkor már beszûkült játéktéren. A második ciklusban ugyanis olyan lendülettel ment végbe a privatizáció, hogy a közvetlen termelõ vagyon mellett az infrastruktúra jelentõs része is „elkelt”, s döntõen külföldieknek. Az állami kézben maradó vagyon egyértelmû kisebbségbe került. Számos nagy hagyományú gazdasági ág mindeközben elsorvadt, átalakult. A gépipar erõsen koncentrálódott a jármûgyártásra, de nem a korábbi tömegközlekedés, hanem az autógyártás vitte a prímet. A gépipar néhány terméke adja a külkereskedelem döntõ hányadát. A mezõgazdaság az export 20%-áról 6%-ra csökkent. A legdinamikusabb fejlõdést talán az ingatlanfejlesztés és kereskedelem produkálta, mely meglepõen magas – jóval 10% fölötti – részesedéssel bír a GDP-bõl. A fogyasztási szerkezetben látványos fejlõdést mutatott a gépkocsi park fejlõdése és a telekommunikációs javak vásárlása, kiépült a kiskereskedelmi szupermarket-hálózat is, természetesen a külföldi tulajdon dominanciájával. (S azzal a további hátulütõvel, hogy a hazai beszállítók árait lenyomja az üzletlánc importja…) Ha azt vizsgáljuk, hogy mi segítette, és mi hátráltatta a rendszerváltozás feladatainak végrehajtását, a következõket mondhatjuk: A korán megkezdett irányítási, intézményi reformok minden bizonnyal segítséget jelentettek. A gazdasági motiváció elemei már jóval a rendszerváltást megelõzõen mûködtek a magyar társadalomban, a piaci gondolkodás nem állt távol a magyar polgároktól. Az örökség kellemetlenebb része volt viszont a külföldi eladósodottság. Ennek elengedését kiprovokálni – mindjárt a rendszerváltás esztendejében – túl kicsik voltunk, s egyébként is a kormányzat azonnali bukását jelentette volna. Ezt nem merte kockáztatni az elsõ kormány. A hitelek átütemezését – a visszafizetés határozott ígérete mellett – meg lehetett valósítani. Ebben az IMF nemcsak hogy partner volt, de egyenesen ez volt az egyik súlyponti feltétele.

6

Botos Katalin: Globalizmus és szociális piacgazdaság

Az adósság tényleges visszafizetését a privatizáció során eladott vagyon tette lehetõvé. Ezzel azonban véglegesen elúszott annak lehetõsége, hogy az állam rendelkezzék a gazdaságfejlesztés céljaira bármifajta szabad pénzeszközzel. A további fejlõdés ily módon szinte teljes egészében a külsõ finanszírozhatóság függvénye lett. Mivel a politikai döntéshozatal az állam szerepvállalását a nagy rendszerek mûködtetésében érdemben nem korlátozta, az állam csak a tulajdonosi funkciók többségébõl vonult ki, a bevételek azonban a kiadások fedezésére folyamatosan kevésnek bizonyultak, az állam újfent eladósodott. 2005-re elmondhattuk, hogy hazánk nemzetközi összehasonlításban is a legeladósodottabb országok között volt. A bevételek ugyanis semmiképpen nem voltak elegendõek a megnövekedett szociális finanszírozás terheinek finanszírozására. Az eladósodás módja döntõen a hazai – kisebb részben külföldi valutában denominált – államkötvény kibocsátása. Az államadósság mértéke másfél évtized múltán ma gyakorlatilag ugyanannyi, mint a rendszerváltás idején a külföldi adósság mértéke volt. Mivel azonban a hazai nettó lakossági megtakarítás aránya – egy rövid ideig tartó növekedés után – ismét a minimumra csökkent, ezen adósságok finanszírozásához is szükség van külföldi pénzügyi forrásokra. A forint adósságoknál az árfolyamkockázatot a külföldi futja, de éppen azért, mert a finanszírozás elengedhetetlenül szükséges, a felmerülõ kockázatokat a hozamok feltétlenül kell, hogy fedezzék is. Éppen ezért választotta a kormányzat az utóbbi idõben a deviza-kibocsátást, mivel az a befektetõ számára biztonságosabban felmérhetõ hozamú. Ez kényszerpályára viszi az ország monetáris politikáját, s súlyos terhet rónak a mindenkori költségvetésre. A fiskális politika – sajnálatos módon – a rendszerváltás óta képtelen kiadáscsökkentéssel egyensúlyteremtésre. Mivel a bevételt nem lehet ezek után érdemben csökkenteni, viszonylag magas szinten maradnak a közterhek, ami az ország számára versenyképességi hátrányt okoz.6 A helyzetkép Az IMF nemcsak az adósság-visszafizetés elsõ számú szorgalmazója volt, de mindenkor az államtalanítás élharcosa is, mindenütt, ahová betette a lábát. A Valutaalap alig titkoltan az amerikai érdek és akarat érvényesítõje, az amerikai ideológia propagálója. A másik nagy nemzetközi partner, az EU kisebb intenzitással lépett fel az állami tulajdonnal szemben, hiszen Európában hagyományosan több feladatot old meg a közszféra, mint Amerikában. Nyilvánvaló, hogy a kelet-európai országokhoz közelebb áll az EU-ban általános szociális piacgazdaság modellje, szemben azzal, amit az IMF szorgalmaz. Mindezek ellenére nem állíthatjuk, hogy Magyarország a rendszerváltást követõen az európai kapitalizmus fejlõdési útját választotta volna. Volt ugyan az elsõ ciklusban erre halvány utalás, de gyakorlati lépések alig történtek. A markáns tulajdonosi változásokat hozó szociál-liberális koalíciók alatt modellválasztás helyett egyébként is inkább sodródásról beszélhetünk. Feltételezhetõ, hogy a politikai szándékok szerint is az USA liberális politikai-gazdasági berendezkedése lebegett célként a döntéshozók elõtt. A magyar társadalom és gazdaság azonban egyre inkább a latin-amerikai modellképét kezdte mutatni. A középosztály lesüllyedt, a lakosság jelentõs részének a béren, ill. transzfereken kívül – nyugdíj, segélyek – nincs más jövedelme, nem áll két lábon az egzisztenciája. Ezen azt értjük, hogy nincsenek olyan tulajdonarányos jövedelmeik, amelyek részbeni függetlenséget, tartást biztosítanának a polgárok számára a nehéz élethelyzetekben, az esetleges munkahelymegszûnések, strukturális átalakulások idejére. Némi profit- jövedelem módot adhat kisebb vállalkozások indítására, vállalkozóvá válásra, s így bizonyos

7

Heller Farkas Füzetek

középosztály kialakulására. A középosztály az alapja a szociális piacgazdaság társadalmának és gazdaságának. A magyar valóság azonban ettõl jócskán eltér. Formai szempontból ugyan nem áll olyan távol a szociális piacgazdaságtól, a lényeget tekintve azonban alapvetõ a különbség. A magyar társadalomban is magas kisvállalkozók aránya, de ezek a mikrovállalkozók gyakorlatilag kényszervállalkozók. Önfoglalkoztatatás a céljuk, s a közterhek lehetõ legalacsonyabbra szorítása, annak érdekében, hogy megéljenek. Ezek szociológiailag nem a középosztályi, hanem a munkás-alkalmazotti kategóriának feleltethetõk meg.7 Az egyetlen pozitívuma a magyar mikrovállalkozásoknak, hogy ha nem is tesznek be számottevõ pénzt a közösbe, legalább nem vesznek ki onnan jövedelmet, munkanélküli segély formájában. Ami a sajátos magyar társadalomszerkezetet lényegében megkülönbözteti a latinamerikanizálódott társadalmaktól, az éppen a társadalombiztosítási szolgáltatások közjavakkénti biztosítása. A mégoly szerény nyugdíjhoz, az egészségügyi ellátáshoz való jog is vagyoni értéket képvisel. Ismeretes, hogy a liberális Észak-Amerikában a szegény rétegek, amelyek nem rendelkeznek társadalombiztosítással, rosszabb helyzetben vannak, mint az európai szegények, holott az átlagos fejlettségi szint magasabb. A magyar társadalom végleges lecsúszását az eredményezheti, ha ezek a szolidaritáson alapuló rendszerek végképp a jövedelmektõl függõ biztosítási szemléletû rendszerekkel kerülnek felváltásra. Ugyanakkor erre késztet, kényszerít a globális világverseny, amely a vállalkozói terhek csökkentésére ösztönöz a fejlett világ országaiban is, és különösen a tõkebeáramlásra alapvetõen rászoruló transzformációs országokban, mint hazánk. Ha nem csökkenthetõ a vállalkozók terhe, akkor nincs a magyar telephelyeknek kellõ vonzása, s ez nem csak a foglalkoztatottság, növekedés, de a fizetési mérleg finanszírozása szempontjából is kritikus lehet. A tõkevonzás Magyarországon nem a „jó lenne, ha” kategóriába tartozik, hanem a napi mûködõképesség biztosításának egyik feltétele. A nagy rendszerek átalakítása azonban nem takar mást, mint a közszolgáltatások leépítését. Mivel a jelentõs arányú megtakarítások nélküli társadalmi rétegek esetében nincs hova tovább hárítani a korábbi közköltségeket, ez egyszerûen az életszínvonal csökkentésével lesz egyenlõ. A módosabb rétegek kiváltják vagy kiegészítik az alacsonyabb szolgáltatást nyújtó szolidaritási rendszereket a biztosítási elvû rendszerekkel, de ez csak a társadalom egyik része számára jelent majd megoldást. Úgy tûnik, hogy a globalizáció hatása a kelet-európai térség országai számára kettõs. Egyrészt lehetõség nyílt a világfejlõdés vonalának tartós követésére, más kérdés, hogy meglehetõsen kiszolgáltatott, bérmunkási minõségben, s ez gyakorlatilag a folyamatok igenléséhez vezet. Az is bemegy a szupermarketbe, aki felháborodottan nyilatkozik a kis boltok megszûnésérõl. Az is vásárol a kínai piacon, aki érzékelhetõen idegen-ellenes, mert annyival olcsóbb. Másrészt azonban erõsödnek a társadalmi feszültségek, amelyek a jövedelmi-vagyoni differenciálódással járnak, s azt a társadalom egy része egyértelmûen a globalizáció számlájára írja. Globalizáció: áldás, vagy átok? „Kiszállni” viszont gyakorlatilag nem lehet. Egy olyan Európa részévé váltunk, amely maga is hozzánk hasonló versenyképességi problémákkal küzd. Elöregedõ társadalom, túlelosztó közpolitika, erõsödõ munkanélküliség, az innovációs képesség gyengesége. Csak arra a tanácsra számíthatunk Európától, hogy járjunk élen az áldozatvállalásban, mert részükrõl a segítség korlátozott.

8

Botos Katalin: Globalizmus és szociális piacgazdaság

A legnagyobb bajnak az tûnik, hogy az értelmiség maga is igen megosztott a jelenség megítélését illetõen. A populista elutasítást, ami amúgy is kivihetetlen, a retorika szintjén marad, nem követi semmi olyan építõ, konstruktív eszmefuttatás, amely legalább az elvek szintjén tisztázná a dolgokat: mi a teendõ. Mik az okok és mik a következmények, s hogyan értékelendõk ezek a nemzet jövõje szempontjából. Arról van-e szó, hogy a piac elkerülhetetlenül világpiaccá vált, ahol a mikroegységek és nem országok- versenyeznek, mivel az állam a gazdasági szerepkörbõl kényszerûen visszahúzódik? Ha így van, akkor a méretekkel kapcsolatos fogalmak, bizonyos antitrösztszabályozások értelmüket vesztik, hiszen a világ-arénában az óriásvállalat is átlagos lehet. De mi egyáltalán az államok szerepe e globális kapitalizmusnban? Vannak-e olyan kompetenciájú nemzetközi intézmények, amelyek nemzetközi piaci szabályozás kibocsátására és alkalmazásának kikényszerítésére egyáltalán alkalmasak lennének? (Bár a zöld mozgalmak tesznek erõfeszítéseket arra, hogy a nem-állami intézményeket – NGO-kat – e célra felhasználják.) Arról van-e szó , hogy valóban létrejött egy világméretû integrált társadalom, amely mint a globális kapitalizmus rendszere végül is a közjót fogja szolgálni az ésszerûbb munkamegosztással, még ha átmenetileg jelentkezõ zavarok árán is? Bízhatunk-e ebben, felvállalhatjuk-e az ideiglenes áldozatokat abban a reményben, hogy belátható idõn belül látszik az áldozatvállalás értelme? Beszélhetünk-e felelõs globális kapitalizmusról, arról, hogy az idézett „átmeneti zavarok” rendezésére létezik morális bázisú intézményrendszer, amely a negatív hatások enyhítését, a pozitív hatások széles körû elterjesztését sikerrel megvalósítja? Van-e egyáltalán egységes értékeken nyugvó morális bázisa a globális kapitalizmusnak? A nemzetközi szakirodalomban meglehetõsen elterjedt nézet, hogy a kapitalizmusnak igenis szüksége van erre az említett morális bázisra. Maga a globalizmus ugyan értéksemleges fogalom: technikainak tekinthetõ eszköz, amely összekapcsolja a világ lakosságának túlnyomó részét, jóra és rosszra egyaránt fordítható.8 A felelõs globális kapitalizmus azonban – e fogalom megalkotói szerint – három kérdésre választ kell adnia: 1. milyen termékeket és szolgáltatásokat igényel a modern világ, 2. azokat hol célszerû elõállítani, 3. hogyan lehet az így keletkezõ elõnyöket célszerûen szétosztani. Az elsõ két kérdésre még viszonylag könnyû a válasz. A kapitalizmus az értéktermelésben eredményesebb, mint a méltányos elosztásban. Utóbbi már morális tartalommal is bír, és nélkülözhetetlenné teszi a már említett közös morális értékrend létét. Itt válik szét egyértelmûen a globalizmusról gondolkodók véleménye aszerint, hogy milyen gyökerekkel, kulturális háttérrel rendelkezik az illetõ. Mások viszont határozottan úgy vélik, hogy nem jött létre a világon egységesnek tekinthetõ közös politikai kultúra. Ehhez ugyanis az kellene, hogy az egyének a közösség tagjának érezzék magukat, amely tagsággal jogok és kötelességek járnak együtt. Azt pedig mindennel bizonnyal leszögezhetjük, hogy effajta kötõdésrõl világméretekben egyáltalán nem beszélhetünk.9 A globális kapitalizmusnak – egyes vélemények szerint – éppen abban rejlik a legnagyobb pozitívuma, hogy mûködésképes e nélkül az egységes társadalmi háttér nélkül. Képes a gazdasági-technikai kapcsolatok közvetítésére, ami önmagában érték, s egyébként is, az említett közös értékrend felülrõl amúgy sem kényszeríthetõ rá a világ résztársadalmaira. (A keleti társadalmakból származó gondolkodók egyenesen nyugati etikai imperializmusról beszélnek, annak kapcsán, hogy a globális kapitalizmus ideológusai az individualizmus nyugati típusát – a kifelé aktív ember ethoszát – és a transzcendens „felsõbb erkölcsi lény” létét etalonnak tekintik minden földrész polgárai számára.) Egy hindu szerzõ szerint a moralitás a tradicionalizmussal átörökítve kellõ etikai bázist ad a gazdasági

9

Heller Farkas Füzetek

folyamatoknak, s szerinte lehetséges modernizálni „nyugatosítás” nélkül is. („Modernize without Westernize”)10 A 90-es évek közepére kialakult világgazdasági trendek a nyugati individualista alapú piaci mechanizmus világméretû diadala mellett annak korlátait is jelezték. (A keleti filozófia egy része is individualista és nem közösségi elvû, de nem aktivista, hanem befelé forduló. Ezért szükséges a „nyugati típusú” jelzõ hozzátétele.) A globalizmus mozdonya is megtorpant az ezredfordulót megelõzõ súlyos helyi válságok okán (a délkelet-ázsiai, latin-amerikai, orosz válságok, az amerikai IT-business összeomlása). Ami még talán figyelemre méltóbb, az a kínai gazdaság fellendülése. Utóbbi ugyanis igen markáns példát mutatott arra, hogy van a kapitalizmusnak egy sajátos arca, amely a közösségi értékek kombinálásával nagyon is hatékony fejlõdést képes elérni. A „piacgazdaság kapitalizmus nélkül” jelszó igen dinamikus növekedést eredményezett. Ma már a nyugat-európai kutatóközpontok szinte kizárólagos figyelmét élvezi a kínai jelenség. A kihívás következményei valóban beláthatatlanok a világ, de ezen belül a magyar gazdaság számára is. Az állam szerepvállalása mindenképpen kulcsponti kérdése a globális kapitalizmusnak. Az elmúlt fél évszázadban fölerõsödõ, majd visszavonuló állami beavatkozás a gazdaságban ismét kérdésessé vált. Vajon az állam határainak légiesedésével, átjárhatóságával a piac világméretû integrálódása elõtt nyílt meg az út, s az állam beavatkozása, torzítása volt az oka a korábbi piaci zavaroknak, vagy éppen fordítva? Netán a piac korábbi kudarca miatt volt szükség az állam beavatkozására, s a globalizmus korának zavarai abból erednek, hogy az államok szerepe gyengült? Vajon a Washingtoni Konszenzus követése garancia a fenntartható, tartós növekedésre?11 A harmadik évezred elsõ évtizedének elején az látszott igazolódni, hogy azok az országok is növekedési zavarokkal küzdöttek, amelyek követték az ún. Washingtoni Konszenzust, annak a John Williamson fogalmi definíciója szerinti elveit. A liberalizáció, privatizáció, stabilizáció nem volt elegendõ, hogy az egyébként tisztes gazdaságpolitikát folytató gazdaságokat megkímélje a spekulatív tõke. A piaci árak bevezetése és a magánosítás a tulajdonlásban nem garancia arra, hogy elkerülhetõ legyen a társadalmi feszültség fokozódása, az óriási költségvetési hiányok felhalmozódása. Mind az orosz helyzet, mind az ázsiai válság arra bizonyíték, hogy a piacgazdaság megfelelõ mûködése intézményes feltételek meglétéhez kötött, s elengedhetetlen a morális standardok mûködése. E nélkül csak a vagyonért folyó kíméletlen hajszát, a pénzeszközöknek a „zûrös” gazdaságból való kimenekítését eredményezi a nagy liberalizáció. A távol-keleti sikeres növekedésnek éppen az volt a titka, hogy a a Washingtoni Konszenzus elveit távolról sem a maguk teljes egészében követték, hanem egyfajta policy-mix-et alkalmaztak: egyes esetekben követték javaslatait, más esetben az állam szerepvállalásának adtak teret- s a tevékenység a konfuciánus erkölcs széles körben elfogadott normáira alapozódott. Az ázsiai gazdaságfejlesztési politikában az állam a humán tényezõre – oktatás, egészségügy, kutatás – koncentrált, s ennek látható eredményei voltak. A válság után is viszonylag gyors volt e régióban a helyreigazodás, s bár a szegénységi szint valamivel nagyobb, mint a viharos 90-es évek kezdetén, sokkal, de sokkal alacsonyabb, mint fél évszázada. Maga az ázsiai válság azonban rávilágít, hogy a rövid lejáratú tõkeáramlások válsággeneráló hatása a sikeres ázsiai országokat is megrázta, míg a liberalizált tõkeáramlás pozitív hozadéka sehol nem igazolódott. Volt ugyan a 90-es években elég sok kritikai elemzés, amely arra utalt, hogy a pénzügyi- és bankrendszer szabályozottsága, prudens mûködése hagy kívánnivalót az ázsiai országokban, s valójában alig érthetõ, hogy miért gondolták a kutyaharapást a szõrével gyógyítani. A nem eléggé szabályozott pénzügyi intézményrendszert a szabad

10

Botos Katalin: Globalizmus és szociális piacgazdaság

tõkeáramlás általánossá tétele még tovább dezorganizálta, hozzájárulva a makroökonómiai aránytalanságok fokozódásához. Könnyebb egy tollvonással megszüntetni a szabályozást, mint biztosítani a pénzügyi rendszer hatékony mûködését. Végül is ez nem csak a felzárkózó országok problémája volt, az amerikai LTCM-alappal kapcsolatos mentõakció szükségessége jelzi, hogy a Washingtoni Konszenzus a fejlett országok számára is tartogat megrázkódtatásokat. Sõt, akár azt is állíthatjuk, hogy az adósságválságba került fejlõdõ országok problémáiért a nyugati, jól felügyelt, transzparens(?) bankrendszer a felelõs… Hiszen minden adóshoz tartozik egy hitelezõ, s az – állítólag – mintaszerûen felügyelt fejlett országok egy-egy intézménye volt…12 Szkepticizmusunkat fokozhatja, hogy a korábbi néhány komolyabb válság a transzparencia hiányával nem vádolható skandináv országokban következett be. rácáfolva arra, hogy a liberalizáció és a még több információ valóban elkerülhetõvé teszi a válságokat. Ami azt illeti, fél évtizeddel ezelõtt, az ázsiai és orosz válság idején az IMF részérõl megjelent „még nagyobb transzparenciát!” követelés megfogalmazását, amelyet, mint a nemzetközi pénzügyi rendszer reformját kommunikáltak a Valutaalap szakértõi a nemzetközi piaci közösséggel, a jelen sorok szerzõje már eleve kritikával fogadta. Az idõ igazolta aggályainkat.13 Szociális piacgazdaság vagy globális kapitalizmus? Két rendezõ elvet vehetünk alapul a kérdés megválaszolásához: – nincs mód kitérni a globalizmus elõl; de: – nem kötelezõ annak amerikai modelljét átvenni. Akkor sem, ha az sikeresnek látszik a saját gazdaságában. Mindenekelõtt azért, mert nem biztos, hogy a modellt mi is alkalmazni tudnánk, mivel megismételhetetlen körülmények teszik azzá. A dollár – világvaluta. A hiányok, az ikerdeficit finanszírozása sokkal könnyebb számára, mint más országoknak. Ugyanakkor számos dolgot érdemes eltanulni az USA-tól, így a rugalmas tõkefinanszírozási rendszert, az aktivitás növelésére való ösztönzés és kényszerítés gazdaságpolitikai technikáit. Nem szabad azonban elhinni, hogy a nemzetközi piac nemzetközi liberalizálása megoldást jelent azokra a társadalmi problémákra, a nagyobb hatékonysággal, a jólét növelésével, amelyeket a piac differenciáló hatása hoz létre. Nem célszerû feladni azokat az értékeket, amelyek a társadalom nagyobb kohéziójából adódnak. Ezért áldozatot vállalni – közterhek felvállalásával is – szükségszerû, mert magának a piacnak a mûködését fogja zavarni, ha a nem-piaci társadalmi mechanizmusok csõdöt mondanak. A világon gyakorlatilag sehol nem valósult meg az állam látványos kivonulása a költségvetési szerepbõl. Erre maga Amerika is példa, lásd hadi kiadások! A kiadások GDP-hez viszonyított aránya gyakorlatilag alig csökkent az OECD gazdaságaiban az elmúlt évtizedekben, viszont tény és való, hogy átalakult a szerkezete.14 Az a kérdés csupán, hogy az átstrukturálás után a kiadásoknak hova irányultak. Lehetséges, hogy ez a világ fejlett országaiban is terhet jelent, de az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy e szerepkörbõl teljes visszavonulást megvalósítani senkinek nem sikerült. Aligha lehet ezért a magyar gazdaságban is azt mondani, hogy le kell építeni a nagy rendszereket, csökkenteni kell a szociális kiadásokat, ösztönözni kell a munka keresésére, ha ugyanakkor nem tudunk számukra munkalehetõséget teremteni.

11

Heller Farkas Füzetek

A másik nagy kérdés: van-e remény a helyi összefogásra alapozva, a lokális tényezõk mozgósítására. A mindent piacosítani akaró ideológia, amely a legelemibb szolgáltatásokat is a piacról vásárolandó részelemekre tagolja, s teljes gõzzel nyomja az ideológiai offenzívát, hogy „a piac nem karitatív intézmény”, hogy a gazdasági kapcsolatokban csak az üzlet számít – az is a rövid távú haszonban mérve –, rendkívüli mértékben szétveri a szolidaritás még meglévõ intézményeit. Holott, a helyi összefogással megvalósuló értékek a nemzeti vagyont növelik, piaci értékük nagyobb, mint amennyi költségalapon számított árakon lenne, s ez adhat – jószerint csak ez adhat – akkumulációs lehetõséget az adott nehéz helyzetben a helyi gazdaság vállalkozóinak. Ha a hasznot csaknem egészében elviszi a pénzközvetítõ szektor, ha minden szolgáltatást a piacról kell megvásárolni, akkor a költségszerkezet akkora adó- és kamatterhet fog tartalmazni, amely mellett a kis- és középegzisztenciák versenyképtelenek lesznek. A modern angolszász szakirodalom szörnyû szóalkotásainak egyike a glocalization”. (Jól kifejezi azonban azt a tényt, hogy a nemzetközi kapitalizmus a lokális kultúrákba ágyazódva létezik a belátható jövõben is.) Ha a közösségek nem oldódnak fel a nemzetközi érdekviszonyokban, ha az egyének nem vesztik el a közösséghez való tartozásuk érzését, a jogok és kötelességek együttesének tudatát, akkor a lokális viszonyok a hatékonyságot javító tényezõvé válhatnak. De csak akkor, ha a közösség tagjaiból nem vész ki a szolidaritás. Összegezve mondanivalómat: Credo, quia absurdum est. Hiszem, mert lehetetlen. Hiszem, hogy a magyar gazdaság problémáira csak az ökoszociális piacgazdaság újraépítése jelent gyógyírt. A magyar valóságban nem sok elem mutat arra, hogy a szociális piacgazdaság megvalósítható lenne. Nincs középosztály latin-amerikaivá vált a társadalom szerkezete. Tengõdõ mikrovállalkozók foglalkoztatják magukat. Nem hagyott az ideológiai agymosás teret a szolidaritás fogalmának, mindenki a „kaparj kurta” szellemében tevékenykedik. Nincs összefogás, gyenge a civil szféra, nincsenek kellõ számban új típusú szövetkezetek. Erõs még az államra hagyatkozás. Az alacsonyabb jövedelmi kategóriákba tartozóknál, például az alsó decilis jövedelmeinél az 54%-ot az állami transzferek teszik ki: Ha a költés szerkezetét nézzük, s ugyanannyi a lakásra és az élelemre költött hányad. Azaz, a létminimumot az államtól várják el, míg a további jövedelem-felhasználás szerkezete pazarlónak tûnik. Például: a jármûfenntartás még a legszegényebb rétegeknél is fontos kiadási tétel, hasonlóképpen a telefon és ami elgondolkodtató, az élvezeti cikkek – ital, cigaretta – aránya igen magas.. Talán a reménytelen helyzet (is) arra ösztönöz, hogy feléljük, amink van, minek kuporgatni, semmi értelme. Az államra támaszkodás azonban nem csupán a legszegényebbek sajátja. A magasabb jövedelmû rétegeknél is szokásos az állam „megfejése”, a megszerezhetõ állami elõnyök, megrendelések begyûjtése. Ez a gazdaságot erõsen politikafüggõvé teszi, végsõ soron korrumpálja az egész társadalmat. És mégis: azt állítom, hogy egy ökoszociális piacgazdaság felé való elmozdulás nélkül nincs reménye a magyar társadalomnak, hogy újból elõre törjön a sereghajtók sorából. Nincs ugyanis más „tartalékunk”, csak a szolidaritás. Bátran fel kell vállalni ezt a korántsem népszerû, hazánkban „leírt” fogalmat, a szociális piacgazdaságot. Világossá kell tenni, hogy ez nem azonos a jóléti társadalommal, az „elszabadult elvárások forradalmával”, hogy a Római Klub alapítójának, Aurelio Pecceinek szavait idézzem. Ez egy szigorúan a szabad piacgazdaságon alapul, csupán alkotmányos keretek között ad lehetõséget az államnak, hogy beavatkozzék a gazdasági életbe. A politikai célú osztogatások, elõnyhözjuttatások, lobbyk preferálása nem volt eredendõen a szociális piacgazdaság tartalmi eleme,

12

Botos Katalin: Globalizmus és szociális piacgazdaság

éppen ellenkezõleg. Hogy Európában is torzulást szenvedett, csak azt jelenti, hogy ott is vissza kell térni a gyökerekhez. Így szemlélve nem is lesz a szociális piacgazdaság annyira távol az amerikai gazdaság jogi alapelveitõl. Ugyanakkor markáns különbséget mutat a neokonzervativizmus által propagált megoldásoktól, amelyek – meglehet – magában a „zászlóshajóban”, az USA gazdaságában is elõbb utóbb korrekciót fognak kikényszeríteni. Az pedig végképp furcsa lenne, ha mi követnénk egy olyan ideológiát, amit Amerika a maga számára sem tart vitathatatlanul követendõnek… Népszerûsíteni kell a szociális piacgazdaság eszméit, tudatosítani, hogy az az öko-szociális elemet elveiben kezdettõl fogva tartalmazta, különben a mértékadó magyar értelmiség még azt hiszi, nincs alternatívája a kapitalizmus egyetlen, nálunk érvényesíteni kívánt modelljének. Azt követve pedig semmi remény nincs a társadalom széles rétegeinek jobb jövõjére.

Jegyzetek PPKE, SZTE, professzor Stiglitz, J.: Towards a New Paradigm of Development. In: Dunning, J. (ed.): Making Globalization Good. Oxford University Press, New York, 2003, 83. 3 Yergin, D. – Stanislaw, J.: Commamnding Heights.Touchstone Books, New York, London, 2003 4 Berend T. Iván: Terelõúton. Vince Kiadó, Budapest, 1999 5 Botos Katalin: A rendszerváltozás és a pénzügyi politika. In: Botos, K. (ed.): Pénzügypolitika az ezredfordulón. SZTE GTK Közleményei, Jatepress, Szeged, 2003 6 Erdõs Tibor: A fenntartható növekedés néhány elméleti és gyakorlati problémája. Külgazdaság, 2000. 7–8. sz. 7 Halmosi P.–Botos, K.: A tudathasadásos kisvállalkozó. In: Garai L. – Czagány L.: A szociális identitás és a piac. SZTE GTK Közleményei, Jatepress, Szeged, 2004 8 Dunning, J.: The Moral Imperatives of Global Capitalism: An Overwiev. In: Dunning, J. (ed.): Making Globalization. Good Oxford University Press, New York, 2003 9 Hamlin, A.: Institutions and Moralitiy. An Economist’s Appraisal. In: Dunning, J. (ed.): Making Globalization Good. Oxford University Press, New York, 2003. 70. 10 Lal, D.: Private Morality and Capitalism. Learning from the Past. In: Dunning, J. (ed.): Oxford University Press, New York, 2003. 83. 11 Stiglitz, J.: lásd 1. sz. jegyzet, 83. 12 Botos, K. – Bódy, L.: Nemzetközi pénzügyek. PPKE JAK Közgazdaságtan joghallgatók számára. Osiris, Budapest, 1999 13 Botos, K. – Kõrösi, I.: Nemzetközi gazdasági ismeretek. Szent István Társulat, Budapest, 2004 14 u. o. 1 2

13

Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után Szávai Ferenc1 Ausztria és Magyarország gazdasági kapcsolatait, fejlõdését befolyásolta a történelmi múlt. A történelmi sorsközösség, a gazdasági fejlõdés kiegyenlítõdése és egymásra utaltsága mellett ma feltûnõ a mai gazdasági fejlõdés eredményessége Ausztria javára. Vajon minek köszönheti Ausztria mindezt? Ausztria az egész 20. században gazdaságilag érdekelt volt a magyarországi beruházások ösztönzésében, ez ma is így van, egyik legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarországnak, jelentõs az osztrák tulajdon térhódítása a banki szektorban és az építõiparban. A magyar európai uniós tagság formálta a két ország kapcsolatát, vannak közös, de természetesen eltérõ érdekek. Manapság szaporodni is látszanak a különbözõ problémák. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején is jellemzõ volt a gazdasági fejlõdés regionális szintkülönbsége, s már ekkor is komoly eltérések voltak Magyarország és az örökös tartományok között. Magyarország egy fõre jutó GDP-je elérte 1913-ra a Monarchia hasonló mutatóinak átlagát, az alpi és cseh-morva területek a legfejlettebbek voltak. A gazdaságot régiókra lehet felosztani mindkét állam esetében. Hogyan keletkezett ez a különbség, mi jellemezte a 20. században? Mára csökkent, vagy nõtt az életszínvonal területén a különbség? 1. Közös gazdasági tér – integráció eredményei. A gazdasági növekedés mértéke az Osztrák–Magyar Monarchiában A politikai fejlõdés egyértelmûen a dezintegráció felé haladt egészen Magyarországon a felbomlásáig, de gazdaságtörténeti elemzések szerint a piaci integráció elõrehaladt. De vajon ez az integráció egyformán elõnyös volt-e a Magyarország, összes országa, tartománya számára? Felzárkóztatta-e az elmaradottabb területeket vagy fokozta a különbségeket? Megállapítható, hogy Magyarország gazdasági növekedésének üteme a dualizmus korában a leggyorsabbak közé számított Európában, így felülmúlta Ausztriáét. Fontos kérdés, hogy ebben milyen szerepe volt a közös piacnak! (KATUS, 2008). A gazdasági fejlõdést összehasonlító jelleggel általában az országos GDP növekedési rátával vizsgálták, mindez kiegészült aztán a munka- és tõkeintenzitás mérésével. Ma egyre több társadalmi elem mérési igénye merült fel, így többek között a vizsgáltok a jólétre és életszínvonalra koncentrálnak, illetve az azt befolyásoló tényezõkre (AMBROSIUS et. al., 1996). A dualizmus korszakában még célszerû a gazdasági növekedési rátát, és az egy fõre jutó GDP alakulását megvizsgálni különbözõ metszetekben.

1

Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézete, egyetemi tanár

14

Szávai Ferenc: Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után

1. táblázat. Gazdasági növekedés 1870–1913 között (egy fõre jutó reál bruttó hazai termék – 1960. évi USA dollárban számítva) az alábbi képet mutatta. Osztrák Köztársaság Ausztria Habsburg Birodalom Németország Franciaország Egyesült Királyság Olaszország Hollandia Belgium Svájc Svédország Dánia Norvégia Spanyolország Oroszország

1,46 1,32 1,45 1,51 1,06 1,00 0,81 0,93 1,05 1,32 2,39 2,19 1,35 0,25 0,62

Forrás: David F. Good (1986): Der wirtschaftliche Aufstieg des Habsburgerreiches 1750– 1914. Forschungen zur Geschichte des Donauraumes Band 7. Böhlau Verlag. Wien–Köln– Graz. 209. old. David F. Good számításai a birodalmi léptékû integráció az 1850–60-as évtizedekben szervezõdött egybe a nagykereskedelmi árak összehangolása alapján. Good a pénzpiaci kamatlábak integrációját az 1880-as évtized elsõ felére helyezte. Eszerint Európában az Osztrák–Magyar Monarchiánál csak Dánia, Svédország és Németország rendelkezett nagyobb növekedési mutatókkal, ami rámutat egyrészt arra, hogy a növekedési szakasz a fenti idõintervallumban indulhatott el a Monarchiában, illetve más nyugat-európai országokban esetlegesen korábban, vagy a növekedés hullámai már nem érték el a korábbi, 1870 elõtti szintet (GOOD, 1986). A közös vámterületen belül is nagyon eltérõek voltak az adottságok, az osztrák-német és cseh tartományok gazdasági fejlettsége az 1860-as években nagyjából azonos volt a németekével, míg Galícia Bukovina és Dalmácia a balkáni és orosz területekhez állt közelebb e téren. Magyarország minden tekintetben köztes helyet foglalt el a tartományok között. 2. táblázat. A bruttó hazai termék Ausztriában 1911–1913 között Régió Alpi területek Alsó Ausztria Felsõ Ausztria Salzburg Stájerország Karintia Tirol, Voralberg

1 fõre, koronában számolva 850 626 641 519 556 600

15

Heller Farkas Füzetek

Cseh területek Csehország Morvaország Szilézia Déli területek Kráin Tengermellék Dalmácia Kárpáti területek Galícia Bukovina Ausztria

761 648 619 439 522 264 316 310 569

Forrás: David F. Good: Der wirtschaftliche Aufstieg des Habsburgerreiches 1750– 1914. Forschungen zur Geschichte des Donauraumes Band 7. Böhlau Verlag. Wien –Köln-Graz, 1986. 239. old. 1.2. Komparatív elõnyök Az osztrák és cseh területek növekvõ nyersanyag- és élelmiszerigénye gyorsan és tartósan bõvülõ exportpiacot nyitott a magyar mezõgazdaság és élelmiszeripar számára. Az osztrák és cseh iparvidék pedig Magyarországra szükséges termelési tényezõket (pl. tõke, korszerû gépek, szakemberek) exportált. A magyar külkereskedelem több mint 2/3-a a közös piacon valósult meg. Magyarország számára fontos kiviteli piac volt, Ausztria esetében ez csak 35–40% volt, tehát õ nem volt oly mértében a magyar termékekre szorulva. Az Ausztriával folytatott külkereskedelmünk az 1840-es években a kivitel 90%-a mezõgazdasági nyerstermék, 10% ipari termék volt. 1909–13-ban a mezõgazdasági nyerstermékek aránya már csak 55%, az ipari termékeké 44%, de ezen belül az élelmiszer-ipari termékek részesedése 25%. Katus László szerint nemcsak a mezõgazdaságra, hanem az iparra is fejlesztõ hatást gyakorolt a közös piac. Az agráripari munkamegosztás egy agrárjellegû, élelmiszer- és nyersanyagtermelõ ország és egy iparosodottabb terület egysége miatt érvényesült. A közös vámterületen a behozatalunk volumene gyorsabban növekedett, mint a kivitelé. A magyar külkereskedelem cserearányai a közös vámterületen 35%-kal javultak, tehát ugyanakkora kivitellel 35%-kal több behozott árura tellett az I. világháború elõtti években, mint 1880 körül. Mindez a közös vámterület elõnyeinek tudható be (pl. a világpiactól eltérõ áralakulásának), viszont a vámkülföldi kereskedelmünk cserearányai tartósan romlottak. A Monarchia közös piaca megkönnyítette a magyar gazdaságban hiányzó vagy szûkében lévõ termelési tényezõk pótlását (ez fõleg a nyugati részekrõl érkezett). Tehát a tõke, a fejlett technika és a szakképzett munkaerõ importja segítette a tõkés gazdaság megalapozását (KATUS, 2008).

16

Szávai Ferenc: Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után

3. táblázat. Az egy fõre jutó nettó hazai termék nagyságrendje koronában 1913 Ausztria 516 Alpi területek 790 Cseh, morva, sziléziai területek 630 Dél-Tirol, Trieszt, Isztria 450 Szlovénia, Dalmácia, Bukovina 300 Galícia 250 Magyarország 435 Az 1920 utáni terület 521 Az „utódállamok” területei 374 Horvát-Szlavónia 295 Habsburg Monarchia 475 Forrás: Scott, M. Eddie, Economic Policy in Austria–Hungary, 1867–1913. The Cambridge Economic History of Europe Vol. VIII. The industrial economies; the development of economic and social policies. Ed. By Peter Mathias and Sidney Pollard. (Cambridge, 1989) 820. old. Nettó hazai termékben számolva Magyarország megközelítette a Habsburg Birodalom átlagát, annak mintegy 90%-a, ugyanakkor az ausztriai átlag 84%-át teljesítette, jelentõsen csökkentette lemaradását. Arra kérdésre tehát, hogy mi határozza meg egy ország gazdasági fejlõdését, többek között a történelme, illetve a meglévõ gazdasági adottságai. 2. A közös gazdasági egység felbontása után a gazdasági pozíciók nem voltak egyformák, és a következmények is eltérõen alakultak. A két világháború között sikeres gazdasági rekonstrukciók következtek, eltérõ támogatottsággal és szerencsével. Mindenesetre az Osztrák Köztársaság nem vállalta jogfolytonosságát a korábbi államalakulattal, sikerült a jóvátételi kötelezettséget elkerülnie, csakúgy, mint a második világháborút követõen. De elégséges magyarázat ez a késõbbi eltérõ fejlõdésre, s a mai gazdasági fejlettség állapotára? A gazdasági fejlõdés szintkülönbsége a kettõs monarchia felbomlása, különösen 1945 után már kidomborodtak. Ez rendszerbeli sajátosság, vagy mennyire köszönhetõ Ausztria szerencsés helyzetének, vagy következetes gazdaságpolitikájának? 4. táblázat. Ausztria–Magyarország utódállamainak részesedése a népesség és termelés területén

Népesség 1000 fõ %-ban

Ausztria–Magyarország

Ausztria

Csehszlovákia

Magyarország

40 137

6 646

13 636

7 605

100

13,5

27,6

15,4

19 552 520

3 594 446

7 022 366

2 961 802

1000 koronában

100

18,4

35,9

15,1

Egy fõre

396

541

515

389

23 392 720

4 610 379

8 080 794

3 422 437

1000 koronában

100

19,7

34,5

14,6

Egy fõre

476

694

593

450

Nettó termelési érték

Bruttó hazai termék

Forrás: Karl Bachinger: Umbruch und Desintegration nach dem Ersten Weltkrieg. Öster-

17

Heller Farkas Füzetek

reichs wirtschaftlishe und soziale Ausgangssituation in ihren Folgewirkungen auf die Erste Republik. Habilitationschrift. Wien, 1981. 143. old. A fenti táblázat érzékelteti, hogy a három állam esetében Csehszlovákia akkora gazdasági forrásokat örökölt területén, mint Ausztria és Magyarország együttesen. Mindemellett széttört a Monarchia autarchikus, történetileg kialakult gazdasági területe. A gazdasági indulást jelentõsen befolyásolta továbbá a rendkívül csekély energia-, és élelmiszerbázis. Ausztriában, Magyarországon és a Lengyel Királyságban egy hiperinflációs szakasz kezdõdött, amit az államháztartás rekonstrukciója, illetve valutareform zárt le. Ehhez jelentett eszközt a népszövetségi kölcsön, amit a térségben, elsõ ízben az Osztrák Köztársaság kapott (MATIS et al., 1987). 3. Eltérõ gazdasági rendszerek. Sikertörténet vs. keleti integráció következményei: Ausztriában a második világháború után „vegyes gazdaság” alakult ki, az 1945–1980 közötti fejlõdést gazdasági szemüveggel sikertörténetként interpretálják. Ausztria Finnországgal, Olaszországgal és Spanyolországgal a második világháború után a „nyugati világ” része lett; Magyarország a szovjet birodalmi rendszer (keleti integráció) kereteibe került. Alapvetõen Roman Sandgruber szerint ez a siker az agrármodernizációnak, a szolgáltatási szektor felfutásának (pincérek és síoktatók hazája), a gépesítésnek volt köszönhetõ (SANDGRUBER, 1995). 5. táblázat. Az osztrák tartományok részesedése (%-ban és 1000 fõben számolva) a teljes idegenforgalmi bevételekbõl 1925–1990 között Bécs

1925 16,5

1937 14,4

1950 5,8

1960 5,2

1970 4,1

1980 3,9

1990 5,9

Alsó-Ausztria

32,4

27,8

16,2

11,0

6,4

5,2

5,4

Felsõ-Ausztria

10,7

11,2

15,6

10,4

8,4

7,1

6,4

0,6

1,9

0,4

0,9

1,0

1,7

1,7

Burgenland Salzburg Stájerország Karintia Tirol Voralberg Ausztria

9,2

9,0

18,3

15,3

17,6

18,4

18,4

11,0

13,0

14,1

9,4

8,7

7,9

7,5

5,9

7,1

8,1

12,6

15,8

16,0

13,4

11,2

11,3

14,2

27,5

31,6

32,9

34,7

2,5

4,4

7,3

7,3

6,4

6,9

6,6

14 684,7 20 595,3 17 164,1 41 965,0 85 824,1 118 023,6 122 749,9

Forrás: Roman Sandgruber: Ökonomie und Politik. Österreichische Wirtschaftsgeschichte vom Mittelalter bis zur Gegenwart. In. Österreichische Geschichte. Hg. von Herwig Wolfram. Ueberreuter Verlag. Wien, 1995. 520. old. Peter Eigner szerint 1950 és 1970 között Ausztria elõkelõ helyet szerzett magának a prosperáló gazdaságok nemzetközi élbolyában, kissé megelõzte Németországot és jóval az

18

Szávai Ferenc: Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után

OECD-országok átlaga fölött teljesített. Ez a nagyarányú beruházásoknak, valamint az 1945 után megváltozott politikai légkörnek is köszönhetõ volt. 1945-ben a turizmus ugyanolyan problémát generált, mint az elsõ világháború idején. Összefügg ez a kérdés a nemzeti jövedelemmel, az élelmezéssel egyaránt. A második világháború után Ausztria olcsó utazási cél volt, összefügg a probléma a megszállási övezetekkel, ellátási gondokkal. Ausztria sikereiben komoly szerepet játszottak az Európai Újjáépítési program befektetései. A bankok gazdasági fellendülésben játszott szerepe nem teljesen tisztázott, a Második Köztársaság politikai-gazdasági rendszerében döntõ volt mûködésük. Az állami gazdaságfinanszírozás egyre nagyobb szerephez jutott. 1980–2004 között az osztrák gazdaság egyre erõsödõ versenyhelyzetbe került (EIGNER, 2005). A második olajválság kirobbanása után Ausztria növekedési mutatói jóval az európai OECD-országok átlaga alá zuhantak. A költségvetés stabilitási gondjai mellett az állami kézben lévõ ipar, fõként a vas- és acélipar ismételten gyenge pontnak bizonyult. Az állami tulajdonú bankok és iparvállalatok eladása végül is hozzájárult a költségvetési hiány lefaragásához és a maastrichti szerzõdés feltételeinek teljesítéséhez. Az 1945 utáni osztrák gazdasági növekedés egyik szembetûnõ jellegzetessége a német gazdaságtól való növekvõ függés. Németország nemcsak Ausztria legfontosabb gazdasági partnere mind az import, mind az export tekintetében, de az osztrák gazdaság legnagyobb befektetõje is. A Bank Austria Creditanstaltot végül a német Hypo Vereinsbank vásárolta meg. A bajor intézmény új stratégiájában az osztrák leányvállalat feladata a közép- és kelet-európai országok felé való nyitás volt (EIGNER, 2005). Ezzel szemben Magyarországon a szocialista rendszer gazdaságára jellemzõ az erõltetett növekedés, krónikus hiánygazdaság (munkaerõhiány, a kapun belüli munkanélküliség) jött létre. A gazdasági vezetés túlzott központosítása, a tervalku, a menynyiségi hajsza jellemezte mindezt. Uralkodó pozíciója volt az állami, kvázi állami tulajdonnak, jellemezte továbbá a puha költségvetési korlát. Mindemellett a marxista-leninista párt osztatlan uralma volt meghatározó. De a fõ jellemzõje a fent felsoroltak közötti kauzalitás hiánya (KORNAI, 1993). Lényege a termelés mennyiségi emelése, a feladatok „hamis sorrendje”, a 100% fetisizálása, harc a terv lazítása és feszítése körül (KORNAI, 1957). A gyakorlatban valójában két hiba rejlett, hogy a tervalkuban a jobb pozíciók a gazdálkodó egység oldalán voltak, viszont nem lehetett elvárni, hogy a végrehajtó egységek saját helyzetüket nehezítsék. Ez magában hordta a pazarlást. A másik a teljes voluntarizmus volt, amely bármilyen utasítást végrehajthatónak hitt (BOTOS, 2007). A gazdasági növekedésnek négy szakaszát különböztethetjük meg: 1. A Szovjetunió anyagellátásán és piacán történõ gyors növekedés 1950–1966 2. A gazdasági reform hatására mûködésbe lépõ növekedési tényezõk 1967–1973 3. Külföldi hitelekkel finanszírozott növekedés 1974–1978 4. Gazdasági stagnálás és válság 1979–1989 (CSIKÓS-NAGY, 1996). A fejlett ipari országokhoz való felzárkózást a Szovjetunió már az 1930-as években elindította, ami nagyrészt a hadigazdaságból nõtt ki. Az igazi kérdés a rendszerben az, hogy ez az „utolérõ fejlõdés” helyettesítheti-e a piac spontán erõit a tervszerû emberi cselekvéssel? Hiszen az ipari országok eredményeik nagy részét a piac mechanizmusának mûködésével érték el. A piaci árak hiányában elmarad az információ, amely a termelés és fogyasztás gazdaságosságáról gondoskodik. Nem lehet így megválaszolni azt az alapvetõ közgazdasági kérdést, hogy mit, kinek, milyen módszerekkel kell termelni, hogy a hatékonysági

19

Heller Farkas Füzetek

optimumot elérjük. Az eredmények a Szovjetunióban látszatra imponálóak voltak, sokan nem látták azonban, hogy milyen hatalmas társadalmi áldozatok árán születtek ezek (BOTOS, 2007). Az elsõ 5 éves terv minden részét azért nem sikerült teljesíteni, mert a trendvonal eléréséig a gazdasági növekedés, a fejlõdés üteme rendkívül gyors volt, de amint elérte azt, a gazdaság a vonalon haladt, mint ahogy azt a háború elõtt tette és a fejlõdés lelassult. Ezzel nem számoltak a terv készítõi (JÁNOSSY, 1966). A fejlesztések elszakadtak az ország adottságaitól, elsõdleges cél volt a hadsereg fejlesztése, a gazdaságosság kérdései teljesen elhanyagolhatóak voltak. A termelési tervek kapkodva készültek. Hatalmas összegeket fordítottak a nyersanyag- és alapanyag-igényes ágazatok fejlesztésére, miközben az országban nem álltak rendelkezésre a szükséges nyersanyagok. A nyugati kereskedelmi kapcsolatokat visszafejlesztették, a drágább megoldást választva a Szovjetunióból importáltak rossz minõségû alapanyagokat. A nehézipart fejlesztették, az eredmény a gazdasági torzulás lehetett. Magyarországon az összes szocialista ország közül a legszélsõségesebb programot fektették le, 80%-át az összes nehézipari beruházásnak az alapanyag-termelõ iparágak kapták. A gazdaság korábbi egyensúlya megbillent (GUNST, 1999). A keleti integráció mérlege A nyugati eladósodást természetesen a belsõ fogyasztás növekedésével köthetjük össze. Ez az életszínvonal szinten tartásával, nemzetközi helyzetünk irányultságával is magyarázható. De tény, hogy a rendszerváltás során ennek fizetését az új kormányok vállalták, amit generációknak kell megfizetni. A mérleghez persze a rossz gazdasági szerkezet a túlzottan nagy társadalombiztosítás is hozzátartozik. Csikós Nagy Béla 15 milliárd USA dollár nettó adósságállományt feltételez, aminek igen érdekes a közgazdasági háttere: 60%-át a túlfogyasztás, 20%-át a nem hatékony beruházás és 20%-át a hibás valutapolitikai mûveletek tették ki. Ugyanakkor a rubel folyó fizetési mérleg az elõirányzott 264 millió többlettel szemben 2,6 milliárd rubel aktívummal zárt (CSIKÓS-NAGY, 1996). Negatív örökség volt a nehézipar (hadiipari túlsúly) dominanciája, a tervutasításos módszerek alkalmazása, a sajátos KGST autarchiára való törekvés, a tercier szektor fejletlensége, a magas nyersanyag- és energiaigény, az elavult technológia és gyenge minõségû termékek és a soktelepes vállalati keretek. Pozitívumként említhetõk a mezõgazdaság sikerei a 70-es években, a mezõgazdasági kutatóbázisok, agrárszakemberek, a mezõgazdasági- és élelmiszeripari specialitások, a magyar gyógyszeripar termékei, magas színvonalúak voltak a fizikai, fényforrás-kutatások. A mezõgazdasági termelésben pedig a nagyüzemek és a kisgazdaságok integrációja (EHRLICH et al., 1994). 4. A rendszerváltás és Európai Uniós csatlakozás A rendszerváltáskor a súlyos örökség pozitív és negatív képet mutat Magyarország esetében, mindenesetre komoly gazdasági visszaeséssel, az adósságállomány növekedésével, a szociális kiadások vásárló erejének romlásával járt együtt. A két különbözõ hatalmi és gazdasági rendszerbe sorolt országok az EU 15-ök átlagához viszonyított egy fõre jutó GDP-jének vonala 1950 táján kettészakadt: az egyik

20

Szávai Ferenc: Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után

oldal gyors fejlõdésével szemben a másik térben a leszakadás megkezdõdött, majd „törés nélkül” folytatódott. Magyarország gazdaságára a keleti integráció következményekkel hatott. Viszont a kommunizmus 1989-es összeomlása nyomán Bécs újra Közép- és KeletEurópa egyik pénzügyi központjává vált, miközben a volt kommunista országok gazdasági csõdbe jutottak, majd egyre inkább tõkehiánnyal küszködtek. Ausztria híd-szerepe megerõsödött ezen új piacok felé. Az osztrák bankok éltek a befektetési lehetõségekkel hagyományos történelmi piacaikon. Eltérõ stratégiákkal kiterjedt hálózatokat építettek fel, vezetõ pozíciót vívtak ki a régió országainak gazdaságában. Az osztrák bankok növekedése ezzel elválaszthatatlanul összefonódott a kelet-középeurópai államok gazdasági növekedésével és prosperitásával. A bankok nettó üzleti profitjának nagy része ekkor is közép- és kelet-európai leányvállalataiktól származik, míg a túltelített osztrák piacon a hozam minimális (EIGNER, 2005). 6. táblázat. Ausztria és néhány szomszéd ország nemzeti jövedelme egy fõre, reálértékben 1913–1990 között (Svájc = 100). 1913

1925

1929

1933

1938

1948

1990

Ausztria

70,7

64,2

56,9

45,2

58,8

35,6

79,2

Csehszlovákia

54,4

49,9

46,3

41,0

45,5

44,2

38,5

Németország

78,6

69,8

60,9

58,5

93,5

36,3

87,1

Magyarország

38,6

35,8

33,5

32,4

37,5

22,2

28,9

Lengyelország

-

20,0

27,7

27,2

30,9

32,0

21,1

Jugoszlávia

29,5

29,6

27,0

23,9

28,2

-

25,3

Olaszország

45,8

41,7

40,9

40,2

45,8

23,8

76,3

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Svájc

Forrás: Roman Sandgruber: Ökonomie und Politik. Österreichische Wirtschaftsgeschichte vom Mittelalter bis zur Gegenwart. In: Österreichische Geschichte. Hg. von Herwig Wolfram. Ueberreuter Verlag. Wien, 1995. 530. old. Nagyjából a fenti adatoknak felel meg, hogy 1990-ben Ausztria egy fõre jutó bruttó hazai termékének 38,2%-át, majd 2000-ben a 35,5%-át érte el Magyarország (MADDISON, 2003). Magyarország megkísérelte a fejlett világhoz való újracsatlakozását, abba való visszatérését megvalósítani 1956-ban és 1968-ban. Ezek, ha teljes mértékben nem is sikerültek, mégis beépültek a gazdasági rendszer egészébe. Ugyanakkor a szocializmus egyik öröksége volt a társadalombiztosítás viszonylagos fejlettsége, aminek finanszírozása komoly terhekkel járt közvetlenül a rendszerváltás után.

21

Heller Farkas Füzetek

1. ábra. Gazdasági fejlettségünkhöz mérten átlag feletti a szociális védelemre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a szociális védelem: öregségi, özvegyi, rokkantsági ellátások, családtámogatás, munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások stb. 25 SE

FR

Szociális védelem / GDP,

DK DE

20

AT FI

HU GR PL

IT

SI

PT

BE NL

15

UK SK

MT

CZ

10

RO

5 5000

LT

10000

ES

IE

CY

LV EE

15000

20000

25000

30000

35000

GDP/fõ (PPS) Forrás:Eurostat- COFOG, 2006 (Szlovákia, Románia, Franciaország, Belgium: 2005) A kiugróan magas GDP/fõ mutató miatt Luxemburg nem szerepel az ábrán.

Forrás: www.tarki.hu/hu/news/2008/kitekint/20080610_almos.ppt letöltés dátuma 2010. január 14. 7. táblázat. Ausztria és Magyarország teljesítménye a XX. század végén néhány alapvetõ gazdasági és szociális területen. GDP Magyarország

Ausztria

50

GDP/fõ 4787

illetve

illetve

100

10 870

210

25 735

Külkereskedelem

Átlagbér

lakásépítés

Átlagos életkor

30

76 000

20-22

66,3

63

450 000

58

74,3

Forrás: Práger László: A magyar felzárkózás: versenyképesség, érdek- és értékrendek a XXI. század elején a globális világ és az Európai Unió terében. Politikatudományi Szemle. Az MTA Politikatudományi Bizottsága és az MTA Politikai Tudományok Intézete folyóirata. 2004. 1–2 szám. 126–127. old. Megjegyzések: GDP: milliárd USD, árfolyamon és vásárlóerõ paritáson. GDP/fõ: USD. Külkereskedelem: export, milliárd USD. Átlagbér: fizikai dolgozók Ft/hó. Lakásépítés: 1997–99 között éves átlagban, ezerben. Átlagéletkor: férfi, év.

22

Szávai Ferenc: Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után

8. táblázat. A megnagyobbodott Európai Unió bevételeinek különbözõsége, 2004 Vásárlóerõ értéken számított egy fõre esõ GDP (Az EU 25 = 100) Luxemburg 230 Írország 136 Dánia 119 Ausztria 113 Belgium 108 Finnország 106 Hollandia 106 Egyesült Királyság 105 Németország 104 Olaszország 102 Svédország 102 Franciaország 101 Spanyolország 85 Görögország 73 Portugália 69 Az EU-15-ök átlaga 102 Szlovénia 73 Ciprus 71 Málta 70 Cseh Köztársaság 66 Magyarország 56 Észtország 55 Szlovák Köztársaság 54 Litvánia 47 Lengyelország 44 Lettország 43 Az újonnan csatlakozottak átlaga 54 Az EU-25-ök átlag 100 Forrás: Barry Eichengreen: The European Economy since 1945: coordinated capitalism and beyond. Princeton and Oxford. 2008. 408. old. A fenti összeállítás jól mutatja, hogy Magyarország 56%-át teljesítette az EU 25-õk átlagának, ezt Ausztria meghaladta 13%-kal és Magyarország gazdasági teljesítménye mintegy 49%-a volt ennek. Tehát az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó békeévében közelebb álltunk az osztrák gazdasági teljesítményhez, mint 2004-ben, az Európai Uniós csatlakozás idején.

5. A mai eltérés nagysága, konklúzió Az osztrák gazdaság jelenét vizsgáljuk az Osztrák Kamara, de pénzügyi körök is igen kritikus hangokat ütnek meg, egészen a pénzügyi szanálás gondolatáig eljutnak. Ezek mögött nyilván a jelenlegi társadalombiztosítási szerkezet és jóléti rendszer fenntarthatóságának kérdése áll (WIRTSCHAFTSKAMMER, 2009). Az államháztartási hiány számai figyelmeztetõek.

23

Heller Farkas Füzetek

2. ábra. Az osztrák államháztartás mérlege 1999–2010

Forrás: Analyse der Bundesbudgets für 2009 und 2010. Wirtschaftskammer Österreich Wien, April 2009. 8. old. 3. ábra. Új közhitel-felvétel nagysága 2009-ben

Forrás: Analyse der Bundesbudgets für 2009 und 2010. Wirtschaftskammer Österreich Wien, April 2009. 16. old. A másik érdekes, de figyelmeztetõ kérdés az eladósodás mértékének növekedése (WIRTSCHAFTSKAMMER, 2009). Mindemellett, ha modern értelemben vizsgáljuk az egyes országok fejlõdését, megállapíthatjuk, hogy a GDP nem mutatja, hogy a gazdaság növekedése valós termelésen vagy hiteleken alapul, nem tartalmazza:

24

Szávai Ferenc: Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után

– a környezeti károkat, – a feketegazdaságot, – a társadalmi különbségeket. Manapság a GDP trónfosztásáról beszélnek (HUSZ, 2009). Az ENSZ tagállamait minden évben rangsorolják a HDI szerint. A lista élén álló országok gyakran reklámozzák, hogy így vonzzák a tehetséges bevándorlókat, vagy mérsékeljék a kivándorlási kedvet. Ha ezen új elvek mentén vizsgáljuk Ausztria és Magyarország életszínvonalát és jólétét, akkor Ausztria a 14., a Cseh Köztársaság 36., Lengyelország a 41., a Szlovák Köztársaság 42, Magyarország pedig a 43. helyet foglalja el a nemzetközi rangsorban (STATISTICS, 2009). Konklúzió A magyarországi gazdasági fejlõdés eltéréseit fogalmazhattuk meg, illetve, hogy Ausztriában az életszínvonal a jólét sokkal kedvezõbb társadalmi környezetet teremtett mára. Közös vonás az aktívak arányának rohamos csökkenése, az elöregedés, illetve az államadóság nagyarányú növekedése. Mégis az osztrák tõkepiaci hozamok ezt kompenzálni képesek, míg Magyarországon a bankok zöme külföldi tulajdonban van. A különbségek okait kutatva az alábbi összefüggések determináló hatásának együttesével indokolhatjuk ennek tényét. Ausztriában a 20. század folyamán kedvezõbb volt a politikai és gazdasági környezet, általában jobb gazdaságpolitikai döntések születtek, nem befolyásolták a tranzíciós gazdaságok visszaesésének következményei, az elmaradottsági szint kisebb mértékû volt (utolérõ fejlõdés kényszerei), a „Sozialpartnerschaft” meghatározó eredményeket hozott, jelentõs nemzetközi segítséget vett igénybe gazdaságának talpra állításához, a HDI esetében az élethossz, egészség, a tudás és életszínvonal területén jelentõs elõrelépés Ausztriában. Mégis a legdöntõbb volt, hogy az osztrák bankok következetesen élnek a befektetési lehetõségeikkel a hagyományos történelmi piacaikon. Így alkalmazhatták a tradicionális pénzügyi kultúrát és kapcsolati hálót (rendszer), s kihasználhatták a rendszerváltó országok tõkeigényét A jövõbeni összehasonlító HDI vizsgálatok rendeltetése az lesz, hogy még reálisabb képet nyújtsanak egyes országok azonos idõszakban zajló gazdasági fejlõdésérõl, a társadalmi környezetrõl, jólétrõl. Irodalomjegyzék Analyse der Bundesbudgets für 2009 und 2010. Wirtschaftskammer Österreich Wien, April 2009. Bachinger Karl: Umbruch und Desintegration nach dem Ersten Weltkrieg. Österreichs wirtschaftlishe und soziale Ausgangssituation in ihren Folgewirkungen auf die Erste Republik. Habilitationschrift. Wien, 1981. Botos Katalin: Rendszerváltástól rendszerváltásig. Heller Farkas Füzetek. Közgazdaság- és Társadalomtudományi folyóirat. V. évfolyam. 2007. Budapest. Csikós Nagy Béla: A XX. század magyar gazdaságpolitikája. Tanulságok az ezredfordulón. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1996. Eichengreen, Barry: The European Economy since 1945: coordinated capitalism and beyond. Princeton and Oxford. 2008. 408. old.

25

Heller Farkas Füzetek

Eigner Peter: Ausztria gazdasági teljesítménye a 20. században. Megjegyzések a bankrendszer és az ipar szerepérõl és egymásra gyakorolt hatásukról. AETAS 20. évf. 2005. 1–2. szám. Good David F: Der wirtschaftliche Aufstieg des Habsburgerreiches 1750–1914. Forschungen zur Geschichte des Donauraumes Band 7. Böhlau Verlag. Wien –Köln-Graz. (1986). Gunst Péter: Magyarország gazdaságtörténete (1914–1989). Magyar Gazdaságtörténet 2. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1999. Husz Ildikó: Az emberi erõforrás indexe. Szociológiai Szemle 2001/2. 72–83. old., Magyar Nemzet 2009. november 23. Jánossy Ferenc: A gazdasági fejlõdés trendvonala és a helyreállítási periódusok. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1966. In: Magyar gazdaságtörténeti szöveggyûjtemény XVIII–XX. század. Budapest, Aula Kiadó 2003. Szerk.: Czoch Gábor, Faragó Tamás, Kövér György, Pogány Ágnes, Szávai Ferenc, Varga Zsuzsanna Katus László (2008): Sokszólamú történelem. Katus László válogatott tanulmányai és cikkei. Kiadja a Pécsi Tudományegyetem Történelem Tanszékcsoport. Szerkesztette: Nagy Mariann, Vértesi Lázár. Pécs. Kelet-Közép-Európa: honnan – hová? Szerk.: Ehrlich Éva, Révész Gábor, Tamási Péter. Akadémiai, Budapest, 1994. Magyarország az 1980-as évek végén fejezet. Kornai János: A gazdasági vezetés túlzott központosítása. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1957. In. Magyar gazdaságtörténeti szöveggyûjtemény XVIII–XX. század. Budapest, Aula Kiadó 2003. Szerk.: Czoch Gábor, Faragó Tamás, Kövér György, Pogány Ágnes, Szávai Ferenc, Varga Zsuzsanna 514–519. Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest, HVG Kiadói Rt, Budapest, 1993. In: Magyar gazdaságtörténeti szöveggyûjtemény XVIII–XX. század. Budapest, Aula Kiadó 2003. Szerk.: Czoch Gábor, Faragó Tamás, Kövér György, Pogány Ágnes, Szávai Ferenc, Varga Zsuzsanna Maddison Angus: The World Economy: Historical Statistics. OECD, 2003. Matis, Herbert – Bachinger, Karl – Hemetsberger-Keller, Hildegard: Grundriß der österreichischen Sozial- und Wirtschaftsgeschichte von 1848 bis zur Gegenwart, Wien 1987. II. Österreich 1918–1945 von Karl Bachinger. Moderne Wirtschaftsgeschichte. Eine Einführung für Historiker und Ökonomen. Herausgegeben von Gerold Ambrosius, Dietmar Petzina und Werner Plumpe. Oldenburg Verlag, München, 1996. Práger László: A magyar felzárkózás: versenyképesség, érdek- és értékrendek a XXI. század elején a globális világ és az Európai Unió terében. Politikatudományi Szemle. Az MTA Politikatudományi Bizottsága és az MTA Politikai Tudományok Intézete folyóirata. 2004. 1–2 szám. Sandgruber Roman: Ökonomie und Politik. Österreichische Wirtschaftsgeschichte vom Mittelalter bis zur Gegenwart. In. Österreichische Geschichte. Hg. von Herwig Wolfram. Ueberreuter Verlag. Wien, 1995 Scott, M. Eddie, Economic Policy in Austria–Hungary, 1867–1913. The Cambridge Economic History of Europe Vol. VIII. The industrial economies; the development of economic and social policies. Ed. By Peter Mathias and Sidney Pollard. Cambridge, 1989 Statistics Human Development Reports (HDR) United Nations. hdr.undp. org/en/statistics/ letöltés dátuma 2010. január 14. www.tarki.hu/hu/news/2008/kitekint/20080610_almos.ppt letöltés dátuma 2010. január 14.

26

Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei Kaposi Zoltán1

A közgazdaságtudomány és a gazdaságtörténet-írás Az európai gazdaság 18. századi modernizációja során kialakult a rendszeres közgazdaság-elméleti gondolkodás, amely nagyban támaszkodott a korabeli történeti ismeretekre. A 18–19. század fordulójának klasszikus közgazdászait (Smith, Ricardo, Malthus) olvasgatva szembeötlõ, hogy az általuk vizsgált kérdések legtöbbje történeti beágyazottságú;2 a közgazdaságtudomány elméleti tételeinek megfogalmazásakor a gazdasági folyamatok történetére, mint verifikációs bázisra tekintettek, a történeti teret és idõt elemezve annak gazdasági általánosságait fogalmazták meg. A gazdaságról való gondolkodás persze nem ragadt le a makrogazdasági elméleteknél. A 18. századi mezõgazdasági forradalom magával vonta az agrárgazdálkodás piaci szemléletét, aminek egyenes következménye volt a mezõgazdasági üzemtan létrejötte. Az üzemtan hõskorát a 18. század közepén élt angol Arthur Young munkássága környékére tehetjük, ám igazán maradandó üzemtani alkotások inkább Közép-Európában, azon belül is elsõdlegesen Németországban születettek meg, fõleg Albrecht Daniel Thaer alapvetõ munkái révén.3 Az üzemtan logikája kezdetben a szembeállításon alapult, amikor is a régi, tradicionális agrárgazdaság mûködési modelljét hasonlították össze a modern (fõleg angol) gyakorlattal, bizonyítva az újabb modell fontosságát és elõnyeit. Mindebbõl kiderül, hogy a nemzetgazdaságtanból kiváló, s önállóságra szert tevõ gazdaságtörténet, mint szaktudomány egyaránt alapozhatott a makro- és a mikrojellegû gazdasági értelmezésre is. A gazdaságtörténet önálló szaktudományos formáját az 1870-es évek felé nyerte el, s nem véletlen, hogy származása is elsõdlegesen a közép-európai terület volt.4 A nyugati térségektõl elmaradottabb, tõkeszegényebb területeken felmerülõ erõltetett fejlõdés gondolata involválta a gazdaságtörténet iránti szakmai igényt. Egyre több olyan történeti jellegû munka született a 19. század középsõ harmadában, amely a gazdasággal összefüggõ kérdések történetiségét mutatta be. Olyan kérdéseket kezdtek el elemezni különbözõ szakterületen mûködõ tudósok, amelyek gazdasági vonzatai egyértelmûek voltak, ám értelmezésük a korabeli jelen szempontjából is lényeges volt. Az egyik nagy témakör az állam és intézményei mûködése volt, hiszen az 1870-es évektõl kialakult német állami gazdasági gyakorlat – s tegyük hozzá mindjárt, hogy az 1880-as évektõl az osztrák és a magyar gazdaságpolitika is – a költségvetés deformálása révén állami beruházásokkal próbálta meg a gazdasági növekedést meggyorsítani, s lemaradását megszüntetni.5 Ennek jegyében vizsgálták azokat a gazdasági és társadalmi kérdéseket, amelyek az elmaradottságot okozhatták. Örök kutatási kérdés maradt jó ötven éven keresztül a gazdaságtörténet számára a jobbágykérdés megoldása, hiszen ezekben az országokban a központi szabályozások nem tudták a problémát teljes egészében megoldani, s az agrár-túlnépesedés, az 1880-as évek nyomott árú piacai, az agrármozgalmak további nehézségeket vetettek fel. Lényeges vonása volt a kialakuló német gazdaságtörténet-írásnak, hogy kezdettõl fogva nagy hangsúlyt fektettek a történeti különösség kategóriájára. Joggal jegyezte meg Ránki György egyik munkájában, hogy a „gazdaságtörténet… az általánosítás elleni harcban keletkezett”.6

27

Heller Farkas Füzetek

A magyarországi üzemtörténet kezdetei7 Ebben az európai közegben a magyarországi gazdaságtörténet-írás tárgyrendszere idõrõl idõre sokat változott. A 19. század utolsó harmadában, a tudományos igényû gazdaságtörténet-írás nálunk is alapvetõen makromegközelítésû volt. A korabeli gazdaságtörténészek kiváló elemzéseket nyújtottak a magyarországi jobbágyság átalakulásáról, az ország gazdasági változásairól, egy-egy nagyobb korszak fõbb gazdasági kérdéseirõl.8 Segítségükre lehetett – s egyben mutatja is az elõrelépést – az 1894-ben megindult Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle9, hiszen a pozitivista szemléletû történetírás ettõl kezdve nagyban támaszkodhatott a helyi jellegû publikált források egyre nagyobb tömegére. Az ipar-és bányászattörténet területén is inkább az átfogó munkák domináltak.10 Ezek eleinte a nagyobb politikai korszakok ágazati változásait mutatták be,11 de késõbb, a 19. század vége felé megjelentek az elsõ nagy üzem-és gyártörténetek, amelyek leginkább a cégek fennállásának jubileumához kötõdtek. Megindult az önportrék, a vállalkozói életrajzok készítése is, amelyekben (megrendelésre) egy-egy család vagy vállalkozó gazdasági és társadalmi felemelkedése volt a téma.12 Az ilyen biográfiák mértéke azonban sohasem érte el a nyugati országokban kialakult szintet.13 Közöttük néha realisztikus gazdasági háttérrajzok is születtek, bár kétségtelen, hogy a romantika sokszor erõsen áthatotta ezeket az írásokat. A pénzügy területén – fõleg a reformkorban megalakult takarékpénztárak 50. évfordulója kapcsán – a 19. század végén több olyan elemzés látott napvilágot, amely egy-egy pénzintézmény korábbi félévszázados mûködését mutatta be.14 Már ezek az esetek is világosan jelzik, hogy volt szakmai és olvasói igény a nagy állami gazdasági folyamatok felvázolása mellett a helyi életet erõteljesen befolyásoló, vagy azt meghatározó vállalkozások és gazdasági intézmények történeti jellegû bemutatására. A két világháború közötti idõszakban az agrártörténet-írásban az ún. Domanovszkyiskola révén utat tört magának az üzemtörténet-írás. Ennek során számos nagy kiterjedésû, általában jól mûködõ uradalom mûködése vált megismerhetõvé. Mivel országunkban mind a bruttó hazai termék elõállításában, mind a foglalkoztatásban sokáig a mezõgazdaság volt az elsõdleges ágazat, nem véletlen, hogy a kutatók elõszeretettel fordultak az uradalmak kutatása felé. Csapody Csaba, Wellmann Imre, Komoróczy György és a többiek fõleg a jelentõsebb forrásanyaggal rendelkezõ, általában családi levéltárakban megmaradt irategyüttesekre támaszkodva végeztek elemzéseket a 16–18. századi uradalmak gazdasági és társadalmi folyamatairól.15 Maradandó, értékes alkotások születtek abban az idõben, amit az is bizonyít, hogy az összehasonlítás módszeréhez nyúlva a ma megjelenõ agrártörténeti munkák is igen sokat hivatkoznak ezekre a könyvekre. Ez az irányzat szoros rokonságot ápolt a hasonló jellegû német gazdaságtörténettel, amely a klasszikus közgazdasági alapelvek alapján kiváló elemzésekkel állt elõ. Az irányzat elõnye a gondos forrásfeltárás, és a világos következtetések rendszere volt.16 Mindez éles ellentétben állt a korszakot meghatározó politikaorientált szellemtörténeti felfogással. A magyar nagybirtok kutatása mellett születtek érdemi eredmények az ipartörténet terén is. Mindez persze szorosan illeszkedett az ország megváltozott gazdasági szerkezetéhez: a megcsonkított, ipari nyersanyag-kitermelõ vidékeit elveszítõ trianoni Magyarországon egyre fontosabbá vált az ipar és a széles értelemben vett szolgáltatási szektor. Nem véletlen, hogy a közgondolkodásnak is egyre jelentõsebb részét képezõ iparról gomba módra szaporodtak az üzemtörténeti alkotások. Ezek többsége ebben az idõszakban egyértelmûen a fõvárosi vállalatokról szólt, de számos átfogó jellegû munka is megjelent.17

28

Kaposi Zoltán: Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei

A hazai üzemtörténet-írás a második világháború után A második világháború utáni politikai események kezdetben nem kedveztek a hazai üzemtörténet-írási gyakorlatnak. Magyarország szovjet megszállás alá került, s gazdaságpolitikájában is centralisztikus elvek érvényesültek. A szocializmus korában ismét fõleg az állam és a központi gazdaságpolitika témája köré szervezõdött a gazdaságtörténet-írás, míg az esetleges ipari vagy agrárjellegû üzemtörténet egyre inkább a másodrangúnak tekintett helytörténetírás kategóriájába sorolódott. A központ kiemelkedése, s a tervgazdálkodás révén mindent meghatározó akarata az 1950–60-as években sokáig béklyóba zárta az üzemtörténet-írást. Tetézte ezt az is, hogy mindenben Budapest fõsége érvényesült, s a vidék – fõleg a magántulajdonos parasztsága révén – sokáig a városi munkásság ellenségeként állítódott be. A Magyar Tudományos Akadémia átszervezése, az egyetemek és fõiskolák politikai hatalom alá hajtása kiszolgáltatottá s nagyrészt engedelmessé tette az értelmiséget, és sokáig nem tett lehetõvé érdemi szakmai változást.18 Az üzemtörténet szempontjából néhány érdemi, a változásra utaló jelet azért kétségkívül láthatunk. Születtek üzem/gyártörténetek akkor, ha például a gyár fennállásának jubileumát ünnepelték,19 illetve amikor a szocializmus elsõ 20 vagy 25 éves idõszakának értékelése vagy dicsõítése került szóba, s így volt alkalom az állami gazdaságok, a kezdeti földmunkás szövetkezetek, tsz-ek vagy egyéb ipari üzemek mûködését számba venni.20 Szaktudományos szemmel persze ezek az alkotások inkább tekinthetõk tömény rendszerdicséretnek, mintsem tudományos alkotásnak, viszont (a nem statisztikai) adatgazdagságuk révén máig jól hasznosíthatók a kutatók számára. Az ebben a korban megjelent gazdaságtörténeti munkák között pozitív kivételek vannak persze, hadd utaljunk itt a Szabad György által írt tatai és gesztesi uradalom mûködésének elemzésére.21 A lassan meginduló kutatás eredménye volt az is, hogy jelentõs területi és intézményi bázisai alakultak ki a hazai üzemtörténet-írásnak. Ilyen volt például a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet (1955 után az MTA hálózatán belül mûködve), ahol az 1950-es évek elsõ felében két érdemi alkotás is napvilágot látott. Babics András a mecseki kõszénbányászatról, Rúzsás Lajos pedig a Zsolnay gyárról írt igen maradandó alkotást.22 Emellett a fõvárosi levéltár, az észak-magyarországi iparvidék és a Sopron környéki terület is fontos bázisát adta az üzemtörténeti munkálatoknak.23 Befolyásolta a hazai üzemtörténet-írást a nemzetközi kutatások erõsödése is. Az 1920as években elindult, s az 1950–60-as évekre jelentõsen megerõsödõ angolszász Finance History, a Business History avagy a német Firmengeschichte, az Unternehmensgeschichte egyre inkább utat tört magának a gazdaságtörténet nagy irányzatai között. Az Amerikai Egyesült Államokban már 1927-ben, a Harvard Business Schoolban önálló tanszék jelent meg Business History néven. 1928-ban elindult az elsõ szakfolyóirat, a The Journal of Economic and Business History.24 A vállalkozástörténet a Harvardon a graduális (BA) képzés tárgya lett. Németországban (némi késéssel) az 1950-es évektõl ment végbe áttörés: 1956-ban indult el a Tradition címû folyóirat, amelyben – s általában a tudományszak megteremtésében is – oroszlánrészt vállalt Wilhelm Treue. Az irányzat terjedése megállíthatatlan volt: 1976-ban megalakult a Gesellschaft für Unternehmensgeschichte, amely társaság elindította a Zeitschrift für Unternehmensgeschichte folyóiratot.25 Az 1968–72 közti gazdasági reform alatt és után azonban végképp kiszabadult a szellem a palackból: az 1970-es éveket már Magyarországon is egyre jelentõseb üzemtörténet-írás jellemzi. Nagy jelentõsége volt a hazai ipari üzemek történetének feltárása szempontjából annak, hogy 1967-ben megalakult a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosz-

29

Heller Farkas Füzetek

tálya, amely megpróbálta koordinálni ezeket a szándékokat, s két évvel késõbb elindította az Üzemtörténeti füzetek sorozatot is. Az 1980-as évek elejétõl megjelentek az Üzemtörténeti értesítõk, amelyekben az ipartörténet hazai és külföldi irodalmának ismertetésére került sor.26 Némileg „szájba rágó jelleggel” jelentek meg módszertani kiadványok, így például olyan szöveggyûjtemény, amelyben politikailag is erõsen orientálták a kezdõ helytörténészeket az üzemtörténet-írás helyesnek vélt módjáról.27 Jelent meg az üzemtörténetrõl bibliográfia is a Társulat üzemtörténeti szakosztálya által.28 Hangsúlyozzuk, hogy az 1970-es évektõl kezdve erõre kapó ipar- és üzemtörténeti kutatások sok esetben maradandó értékeket hoztak létre. Ha csak a dél-dunántúli területen megjelent alkotásokat vizsgálom, akkor Pécs városának ipartörténeti alkotásai mindenképpen kiemelkednek a sorból. A Pécsi Kesztyûgyárról 1977-ben jelent meg olyan üzemtörténeti monográfia, amelyben a szerzõ végig kísérte a hajdani Hamerli-cég mûködését az 1860-as évekbeli alapításától kezdve az 1970-es évek sikertermékének, a szimbolikus „pécsi kesztyû” megszületéséig tartó folyamatot.29 De említhetjük a korai pécsi gázszolgáltatást megteremtõ légszeszgyár történetét feldolgozó kötetet, amely az 1860-as évek közepétõl 1970-ig nyújtott rendszeres áttekintést;30 avagy a pécsi vas- és gépipar reprezentánsáról, a Hamerli-gépgyárról, illetve annak jogutódjáról (Sopiana gépgyár) kiadott könyvet, amelyben a gyár történetét megalakulásától 1965-ig tekintette át a monográfusa.31 Hasonló eseteket még hosszan sorolhatnánk. Nagyon fontos források voltak a szocialista korszak üzemtörténeti kutatásait illetõen az egyre sûrûbben kiadott üzemi füzetek, üzemi híradók, amelyek sok esetben reálisan, az adott kor gazdasági összefüggései között tudták megítélni a vállalatok helyzetét.32 A szaporodó ipartörténeti munkák mellett az üzemtörténet-írás hagyományos terepe maradt az uradalomtörténet is. Változás a korábbi sikerkorszakhoz képest inkább a feldolgozás módszereiben látszik. Mindenképpen komoly szemléleti változást hozott Tóth Tibornak 1977-ben megjelent, a mernyei uradalom történetét feldolgozó elemzése, amelyben a szerzõ elõször használt egy uradalom gazdálkodása elemzéséhez kvantitatív módszereket, korreláció és faktoranalízist.33 Ehhez két dolog kellett: a szerzõ magas szintû közgazdasági és statisztikai ismerete, valamint a piaristák által korábban akkurátus pontossággal vezetett levéltár, amely még ma is több mint 100 folyóméteres anyagot tartalmaz.34 Bár módszertanilag meglehetõsen sokoldalú (s egyben némileg konzervatív is) maradt az uradalomtörténet-írás, de népszerûsége töretlen volt, amit világosan mutat, hogy az 1980-as évektõl kezdve évente legalább egykét minõségi munka látott napvilágot. A mezõgazdasági üzemekkel kapcsolatban említsük még meg az 1958-ban elinduló Agrártörténeti Szemle címû folyóiratot, amely rendszeresen közölt uradalomtörténeti írásokat. Szélesítette a kutatási palettát, hogy az 1960–70-es évek fordulójától megszaporodtak a város- és falutörténeti munkák.35 A települések történetének kutatása nem nélkülözhette a helyi gazdaság számbavételét, a szocialista üzemek valamifajta áttekintését, eredményeik bemutatását. A Dél-Dunántúlon fõleg a frissen városi rangot szerzõ települések jeleskedtek önálló monográfia létrehozásával. Ebben az idõben a nagyobb települések közül csak Kaposvárnak született meg egy várostörténeti kötete.36 Leginkább – érdekes módon – Pécs maradt le ebben a folyamatban, ahol ugyan a pécsi ipari üzemekrõl sokat írtak a szakemberek, ám a város egészének gazdasági fejlõdésérõl csak 2006-ban jött létre monográfia.37 A decentralizáció jeleként az 1970-es évektõl szinte minden hazai levéltár, múzeum, tudományos intézet stb. elindított olyan kiadványokat, amelyekben az adott megyében lévõ gazdasági kapacitások elemzése is megtörténhetett.38 A saját, az 1980-as évekbeli egyetemi tanulmányaim kapcsán tudhatom, hogy az akkori tudományos diákköri dolgozatok jelentõs

30

Kaposi Zoltán: Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei

része uradalom vagy ipartörténeti feldolgozás volt. Mindebbõl világosan látszik, hogy az 1970–80-as évek igazi sikerkorszaka volt az üzemtörténet-írásnak, amit nemcsak a megjelent munkák száma, hanem azok egyre magasabb színvonala is bizonyít. Az üzemtörténet-írás a rendszerváltás után És mi a helyzet az üzemtörténettel a rendszerváltás utáni idõkben? Az egyértelmû, hogy a szakmai kutatási lehetõségek kiszélesedtek. Egyrészt a régi kutatási tabutémák megszûntek. Ma már különösebb érdekek nem kapcsolódnak ahhoz, hogy mondjuk a szovjet modellt támogató magyarországi hadiüzemek történetét ne vizsgálja valaki. Ide tartozhatnak a gépgyárak, a finommechanikai vállalatok stb. Sok olyan vállalat, amely korábban az államhatalom részét képezte, megszûnt vagy átalakult. Másrészt a kutathatóság is javult. Óriási veszteség ugyanakkor, hogy a korábbi állami üzemek dokumentációs anyagának nagy része selejtezésre került, így a különbözõ levéltárak és a felszámoló, iratkezelõ cégek sok esetben már csak az iratmaradványokkal találkozhatnak (fõleg olyanokkal, amelyekkel nyugdíjat és a munkaviszonyt lehet igazolni). Mindebbõl az is következik, hogy a hagyományos gazdaságtörténeti kutatási módszerekkel és gyakorlattal közelítve egyes vállalatokról ma már keveset lehet megtudni.39 Nagyon nehezen megválaszolható kérdése a mai kor üzemtörténészének, hogy mit és miért kutassunk? Egy letûnt, s nyilván sokak reménye szerint soha vissza nem térõ gazdasági, társadalmi és politikai modell belsõ összefüggésrendszerét, törvényszerûségeit, aminek a jövõ szempontjából egyre kisebb hatása lesz? Vagy maradjunk meg a második világháború elõtti, deformált piacgazdasági modellnél, s abból extrapoláljunk mára is használható folyamatokat, modelleket? Vagy tekintsük alapnak a mai piacgazdasági állapotot, helyezzük bele Magyarországot a világ rendszerébe, a globalizációs folyamatokba, s azt vizsgáljuk, mekkora különbségek vannak közöttük? Vagy esetleg a mindenkori magyar valóság paraméterei legyenek az irányadóak? Ezek nem könnyen meghatározható jelenségek, de valahonnan a gazdaságtörténésznek, az üzemek mûködését vizsgáló szakembernek el kell indulnia, amihez pedig kell egy szemléleti keret. Az egyes doktori iskolák, azokon belül folyó egyéni kutatások is igen széles szemléleti határokat hoztak. De a szabadsághoz hozzá tartozik a szabad kutatói témaválasztás, s a kérdések, problémák szabad vizsgálata, még akkor is, ha ezáltal kicsit parttalanná is válhatnak a folyamatok. Javítja hazai lehetõségeinket az, hogy a helytörténeti jellegû üzemtörténet-írásnak óriási elõnyei vannak a mainstream gazdaságtörténet-íráshoz képest. Itt fogható meg ugyanis leginkább az ember, s az emberi döntések rendszere. (Ne felejtsük el, hogy a mai közgazdasági kutatásoknak is igen fontos területe az emberi erõforrás.) Az üzemtörténet az a terület, ahol a „homo oeconomicus” gondolkodását, magatartását, viszonyrendszerét meg lehet ismerni. Itt lehet tanulmányozni a gazdaság valós mûködési világát, a vállalati összefonódottságot, a hálózati mûködést. Ez az, ahol kiderülhet a város/falu és a nagyüzemek kapcsolata. S hatalmas elõnye a vállalati kutatásoknak, hogy megfelelõ források birtokában a hagyományos történeti jellegû módszerek mellett a közgazdasági elemzés széles eszköztára is jól alkalmazható. Nem elfelejthetõ hogy a sok – kisebb-nagyobb – üzem története végül is egyenlõ a magyar gazdaság történetével; országos jellegû gazdaságtörténetet csakis mikrokutatások ismeretében lehet írni.40 Kérdés persze, milyen perspektívát nyújthat az üzemtörténet a mai fiatal doktorandusok számára. Aki egy-egy jelentõsebb ipari vagy mezõgazdasági üzem gazdaságtörténeti feltárására adja a fejét, annak számolnia kell a „következményekkel”. Szinte minden tényezõ,

31

Heller Farkas Füzetek

ami befolyásolja a kutatást, negatívan hat a mai fiatalra. A levéltári és egyéb adat- és tényfeltárás fáradságos, lassú és hosszadalmas folyamat. Hosszú éveket kell intenzív kutatással eltölteni úgy, hogy közben valamennyien tudjuk: a mai magyar kutatási infrastruktúra sokszor egyáltalán nem kutatóbarát.41 Pedig szembe kell nézni azzal, hogy kutatni egyre inkább csak akkor érdemes, ha az hatékonyan végezhetõ. És itt nem a történészi kényelmességrõl van szó, mint azt egyesek feltételezik,42 hanem a társadalomkutatók által sajnálatos módon meg nem értett hatékonyságról. Kutatói verseny nélkül, korszerûtlen módszerekkel és infrastruktúrával csak a letûnt korok emberei állnak neki „dolgozni”. A mai kor világa már másról szól: világos, s általában rövid távú projektek, szoros és szigorú határidõk, szakmai és pénzügyi elszámoltatás, az eredmények zsûriztetése, projektekhez kötött állások (és nem élethossziglan megszerzett székek és asztalok); ezek azok a tényezõk, amikhez Nyugaton már hozzá szoktak a kutatók. Talán nálunk is a 21. századi nyugati hatékonysággal kellene felnõni a feladatokhoz. Minden gazdaságtörténész kutató szembesülhet azzal, hogy ha más területre fektetne be hasonló mennyiségû energiát, már akár meg is gazdagodhatott volna. Ez különösen azoknál a doktorandusoknál probléma, akik közgazdasági diplomával a zsebükben kezdtek gazdaságtörténeti kutatásokba. Tapasztalataim szerint éppen ezért nagy az elvándorlás a doktorandusok részérõl, ugyanakkor a bölcsészeti végzettséggel rendelkezõk mintha kitartóbbak, elkötelezettebbek lennének a kutatás iránt. Ráadásul a történeti kutatás presztízse látványosan csökkent, s a társadalom részérõl hamar megkaphatja a kutató a „kitartott”, a „közpénzen eltartott” címkét. Jelentõs érdektelenséggel lehet találkozni még szakmai berkekben is: a korai specializáció következménye, hogy a kutatók sokszor 1–2 témával töltik el az életüket, így más területek felé kevésbé érdeklõdnek, hiszen pl. kit érdekel ma – egy szûk szakmai réteget leszámítva – az, hogy a pécsi Zsolnay-gyár hogyan vergõdik 20 éve, s hova nyúlnak vissza bajok gyökerei?43 Egy nyíregyházit biztos nem, de valószínûleg Szegeden sem okoz a probléma túlzottan nagy társadalmi riadalmat. A doktori kutatások eredményeinek megjelentetése külön tortúra, ma már szinte természetes, hogy a megvédett dolgozatok jelentõs része íróasztalfiókban marad. Van még egy nehézség, amivel szembe kell nézni, s ez a nemzetközi kutatásokhoz képest a módszertani elmaradottság. Azzal azért tisztában kell lenni, hogy modern értelemben vett üzemtörténeti kutatásokat csakis interdiszciplináris módszertani ismeretekkel érdemes folytatni. Ez annyit jelent, hogy mielõtt valaki tudományos céllal egy ipari vagy mezõgazdasági üzem mûködésének elemzésébe belekezd, nem árt egy kicsit tanulmányozni az adott kor könyvelési és számviteli szabályait. Az sem árt, ha a kor alapvetõ adózástechnikai szabályaival sikerült már tisztába jönni. Érdemes a korszak közgazdasági (piaci, tervgazdálkodási) folyamatait megismerni, hiszen ellenkezõ esetben az ember süketen állhat olyan fogalmak elõtt, hogy vállalati eredmény, mérleg, saját tõke, jegyzett tõke stb. Mindez feltételezi azt a gazdaságtörténeti doktorandust, aki nyitott más tudományok felé, legalább két nyelven kommunikációképes, tanulmányozta a kor közgazdasági mûködését, s vannak mai modern módszertani ismeretei. Úgy látom, hogy óriási hiányosságokat kell lefednie a hazai gazdaságtörténészeknek, hiszen a modern szemléletû, kvantitatív apparátust felhasználó vállalati történetírásra alig-alig van pozitív példa. Említettem már, a korreláció-, faktor- és clusteranalízis már 30 éve megjelent a hazai gazdaságtörténeti szaktudományban,44 mégis nagyon kevés olyan kutató vagyon még ma is az országban, aki megfelelõ hatékonysággal tudná ezeket a módszereket használni. S akkor a térgazdaságtani, az új gazdaságföldrajzi, a regionális gazdaságtani vagy mikroökönómiai elméletekrõl és módszerekrõl nem is beszéltünk.45 Nekünk, egyetemi oktatóknak az a feladatunk, hogy a dokto-

32

Kaposi Zoltán: Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei

randusok és egyéb kutatók figyelmét ráirányítsuk arra, hogy minden esetben próbáljanak meg a mai kor színvonalán álló módszertannal közeledni adott témájukhoz. Mi az akkor mégis, amiért érdemes ilyen kutatásokba belevágni? Fõleg azért, mert az üzemtörténeti kutatások során megfoghatóan jelenik meg a korabeli társadalom és gazdaság modellje. Kicsiben ott érezheti az ember a történelmet. Magam is átélhettem, hogy ilyen kutatás során az ember szoros kapcsolatba kerül az üzem pár száz dolgozójával, pár hónapos kutatás után mindegyiknek ismeri nevét, az összes baját, ismeri családját, tevékenységét, meggyõzõdhetett lustaságáról vagy termelékeny munkájáról.46 Kicsiben ott a fél ipari vagy mezõgazdasági társadalom. Lehetõség nyílik egy-egy üzem tanulmányozása kapcsán arra is, hogy feltárjuk a gazdaság valós mûködését, a döntéshozatali rendszert, a civil kurázsi lehetõségeit, az összeszervezõdést, ami akár antropológiai, hálózati, kapcsolati sémák leírására is alkalmat adhat. Megismerheti az ember a vállalat mûködését piaci vagy éppen tervgazdálkodási körülmények között. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy az üzemtörténeti eredmények általában jól összevethetõk más ipari üzemek mûködési sajátosságaival, ami vagy alátámasztja, vagy módosíthatja nézeteinket. Bepillantást engedhet az üzemtörténeti vizsgálat az egyéni és közösségi megnyilvánulásokba; a közösség erejébe, szándékaiba, spontán vagy tudatos akcióiba. Megismerhetõ egy üzem kapcsán az is, hogyan is jöhetett létre a magyarországi túlzottan nagy ökológiai lábnyom, hogyan élte fel a magyar gazdaság az erõforrásait, avagy hogyan használta ki egy-egy üzem (s a politika) a munkaerõt. Az üzemtörténet arra is jó, hogy a ma oly divatos fenntartható gazdasági fejlõdés számára is legyen mondandója a történésznek azzal, hogy megvizsgálja a vállalat mûködésének helyi vagy regionális hatásait, nyersanyag, vagy félkésztermék-beszállító rendszerét, s elemzi a termékértékesítést – ez esetben nyilván hosszú távú vizsgálatra van szükség. S végül, de nem utolsósorban azt a közhelyszerû megállapítást említjük meg, amely szerint „nincsen tõke tõkés nélkül”, vagyis az üzemtörténet-írás során óhatatlanul szükséges a vállalat tulajdonosával, irányítójával foglalkozni, s e révén a mának szóló minták is és tapasztalatok is adódhatnak (patriarchalitás, takarékosság, kockáztató magatartás stb.).47 Természetesen nagyban befolyásolhatja az eredményességet, hogy a jó forrásadottságú üzemeket a mai idõsebb generáció kutatói már elvitték, feldolgozták, így a fiataloknak már csak a „selejt” jutott; amihez nincs elég irat, s nagyon nagy munkával lehet csak körbeírni egy-egy vállalat mûködését.48 Ez nagyjából igaz is. De érdemes arra is gondolni, hogy a rendszerváltás során végmenet gazdasági átalakulás óriási irattermelõ volt, hiszen az átmenet nehézségei, valamint a csõd- és felszámolási eljárások során nagyon sok papír termelõdött, így a korszak vállalatai, üzemei mégis csak megismerhetõk, vizsgálhatók. Nyilván segíti a helyzetet, hogy a szabad sajtó, a szaksajtó s más egyéb információra kíváncsi intézmények is realisztikus képet adhattak egy adott üzemrõl, az átalakulásról, s ott van még a volt vezetõk, termelésirányítók, gazdálkodók megszólaltatása stb.49 Azt is mondhatnánk, hogy az üzemtörténeti kutatások arra is jók, hogy az ember elsajátítsa a kutatás gyakorlatát, megismerje a levéltárakat, a különbözõ írott vagy egyéb jellegû forrásokat, azok felhasználási lehetõségét. De talán a leglényegesebb, hogy az ilyen, sokszor biográfiai mélységekbe lenyúló kutatások varázsolják elõ a történész számára az „embert”, a gazdálkodót. Márpedig a történeti kutatás alapvetõen mégiscsak errõl szól.

33

Heller Farkas Füzetek

Hivatkozott irodalom Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Bp. 1908. Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt 1526–64. Bp., 1888 A Dél-dunántúli Tüzép Vállalat története (1949–1974). Pécs, 1974 A Lajta-Hansági Állami Gazdaság 20 éve. Gyõr, 1969 A magyar üzemtörténeti irodalom válogatott bibliográfiája. Magyar Történelmi Társulat. Bp., 1979 A pécsi Sopiana Gépgyár 1865–1965. Szerk.: Kopasz Gábor. Pécs, 1965 A Villamosgép és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamos ipar fejlõdésében 1913–1963. KJK. Bp., 1963 Ágoston Péter: A magyar világi nagybirtok története. Bp. 1913 Babics András: A pécsvidéki kõszénbányászat története. Pécs, 1952 Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984. Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a 19. század elsõ felében. Bp. 1988. Bakó Imre: A magyar állami Országos Fegyvergyár” mûködése 1848–49-ben. Bp., 1942 Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történelmi fejlõdése 1472–1877. Bp., 1878 Barcs múltja és jelene. Szerk.: Bihari Ottó. Barcs, 1979 Bányászatunk 30 éve. 1945–1975. Szerk.: Szabó László. Bp., 1977 Berghoff, Hartmut: Moderne Unternehmensgeschichte. Eine themen- und theorieorientierte Einführung. Paderborn, 2004. Bernát Tivadar – Enyedi György A magyar mezõgazdaság területi problémái. Bp. 1977. Bolgár Dániel: Levéltári kánon és egy tapasztalatlan történetíró. Levéltári Szemle, 2009. 2. Csapody Csaba: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a 18. század elsõ felében. Bp., 1933 Dávid J. – Udvardy Gy.: Két évtized. A Szombathelyi Állami Gazdaság fennállásának 20 éves krónikája. Szombathely, 1969 Deák Bertalan – Szita László: A Pécsi Légszeszgyár. Pécs, 1970 Déri János: A Pécsi Kesztyûgyár története 1861–1976. Pécs, 1977 Fischer Ferenc: A Pécsi Takarékpénztár Részvénytársaság 50 éves múltjának rövid ismertetése (1845–1895). Pécs, 1895 Futó Mihály: A magyar gyáripar története. Bp., 1944 Gelléri Mór: A magyar ipar úttörõi. Élet és jellemrajzok. Bp., 1987 Gelléri Mór: Ötven év a magyar ipar történetébõl 1842–1892. Bp., 1892 Gelléri Mór: Hetven év a magyar ipar történetébõl. Bp., 1912 Gerendás Ernõ: Az esztergomi Fõkáptalan garamszentbenedeki birtokkerülete a 18. század második felében. Bp., 1934 Gras, Norman Scott Brien: Are you writing a Business history? Cambridge, 1944 Gulyás J. – Vörös M. – Tóth G. – Fodor Gy.: A kétszáz éves pécsi bõrgyár. Pécs, 1962 Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 1995. 189. Gyáni Gábor: Levéltári kánon és történetírói tapasztalat. Levéltári Szemle, 2008. 3. 4–10. Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. In: Az üzemtörténet-írás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerk.: Incze Miklós. Bp., 1979 Hankiss Elemér: Kelet-Európai alternatívák. Bp., 1989 20 éves a Görösgáli Állami Gazdaság (1949–1969). Pécs, 1970

34

Kaposi Zoltán: Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei

Iglói Zoltán: A Bólyi Állami Gazdaság. Pécs, 1970 Kaposi Zoltán: Adam Smith nézetei és a korabeli gazdaság történeti szempontból. In: Adam Smith tudományos emlékülés elõadásai. MTA – Közgazdasági Szemle Alapítvány. Budapest, 2007. 51–64. Kaposi Zoltán: Az európai gazdaság fejlõdésének fõ vonalai a 18–19. században. Gyõr, 2002. Kaposi Zoltán. A gazdasági folyamatok és a közgazdasági gondolkodás kapcsolata a 18. században. Pécs, 1996. JPTE Kiadó Kaposi Zoltán: A gazdaságtörténeti kutatások és a levéltári szolgáltatások (Gondolatok a kutatói vágyakozásokról). Levéltári Szemle, 2008. 3. 10–16. Kaposi Zoltán: Kanizsa gazdasági struktúrájának változásai 1743–1848. Nagykanizsa, 2009. Czupi Kiadó Kaposi Zoltán: Pécs gazdasági fejlõdése 1867–2000. Pécs, 2006. P-BKIK. Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1975 Kállai László: A 150 éves Goldberger. Magyar textiltörténelem 1784–1934. Bp. 1935 Kátay A. – Boda A.: 25 éves a Székesfehérvári Finommechanikai Vállalat. Székesfehérvár, 1975 Kocka, Jürgen: Zum Tod von Fritz Redlich. Geschichte und Gesellschaft, 5. Jahrg, H. 1. (1979), 167–171. Komoróczy György: Nádasdi Tamás és a XVI. századi nagybirtok gazdálkodása. Bp., 1932 Konrád György–Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Bp., 1989 Koroknai Ákos: A Ganz Mûszer Mûvek története. Bp., 1975. Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztálya Koroknai Ákos: A magyarországi tõkés vállalkozók típusai. In: Az üzemtörténet-írás kérdései. Szerk.: Incze Miklós. Bp., 1979. 137–171. Kósa János: A budapesti selyemipar kialakulása. Bp., 1939 Kovács András: Villány község élete a múltban és a jelenben. Pécs, 1970 Kováts Lajos: A Dunai Repülõgépgyár Rt. története. Bp., 1985 Krugman R. Paul: Development, geography, and economic theory. Cambridge–London, 1999 Krugman, R. Paul: Földrajz és kereskedelem. Bp., 2003 Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedõk. A magyar gazdasági elit a 19. században és a 20. század elsõ felében. Bp., 1989 Malthus, Thomas Robert: Tanulmány a népesedés törvényérõl. Bp., 1902 Marczali Henrik: Mária Terézia 1717–1780. Bp., 1891 Mikóczi Alajos – Solymosi László: Nagybajom története. Nagybajom, 1979 Nagyatád. Szerk.: Jávori Béla. Nagyatád, 1971 Nagyváthy János: Magyar Practicus Termesztõ. Pest, 1821 Nagyváthy János: Magyar Practicus Tenyésztetõ. Pest, 1822. Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság, I–III. Sopron-Pozsony-Bécs, 1805–14 Péch Antal: Magyarország bányamûvelésének története I–II. Bp., 1884–87 Pierenkemper, Toni: Unternehmensgeschichte. Eine Einführung in ihre Methoden und Ergebnisse. Stuttgart 2000 Ránki György: Közgazdaság és történelem – a gazdaságtörténet válaszútjai. In: Ránki György: Mozgásterek, kényszerpályák. Válogatott tanulmányok. Bp., 1983 Redlich, Fritz: American Business History. Vierteljahschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte. Bd 38. 1945 Ricardo, David: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei. Bp., 1991

35

Heller Farkas Füzetek

Rostow, Walt Whitman: Malthus and David Ricardo. In: Rostow Theorists of Economic Growth from David Hume to the Present. New York – Oxford, 1990. 73–91. Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története. Pécs, 1954 Sarkady István: Hajnal. Arcképekkel és életrajzokkal díszített album címû alkotás. Bp., 1873 Smith, Adam: Vizsgálódás a nemzeti vagyonosság természetérõl és okairól I–III. Bp., 1891–94 Sokszínû kapitalizmus. Pályaképek a magyar tõkés fejlõdés aranykorából. Szerk.: Sebõk Marcell. Bp., 2004 Soós László: A Szolnoki Cukorgyár története 1912–1948. Bp., 1981 Steib György – Tarcsay István: A Bonyhádi Zománcgyár története. Bonyhád, 1973 Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom áttérése a robotrendszerrõl a tõkés gazdálkodásra. Bp., 1957 Szõke Sándor: Dombóvár. Dombóvár, 1971 Szöveggyûjtemény az üzemtörténet-írás tanulmányázásához. Honismereti útmutató. Szerk.: Huller Gyula. Bp., 1980 Thaer, Albrecht Daniel: Einleitung zur Kenntniß der englischen Landwirthschaft, 3 Bd. 1798–1804. Berlin Thaer, Albrecht Daniel: Grundsätze der rationellen Landwirthschaft, 4 Bd., 1809–1812 Tóth Tibor. A nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az elsõ világháborúig. Bp., 1977 Tóth Tibor: A magyar mezõgazdaság struktúrája az 1930-as években. Bp., 1984 Tóth Tibor: Ellentét vagy kölcsönösség? A magyar mezõgazdaság területi problémái. Bp., 1982 Treue, Wilhelm: Firmengescichte. Historische Zeitschrift, 1951. 3. Tripammer Károly: Adatok a Nagy-Kanizsai Takarékpénztár Részvénytársaság ötvenéves fennállásának történetébõl. Nagykanizsa, 1895 Vargha Gyula: A magyar hitelügy és hitelintézetek története. Bp., 1896. Wellmann Imre: A gödöllõi Grassalkovich-uradalom gazdálkodása különös tekintettel az 1770–1815. esztendõkre. Bp., 1933 Wiener Moszkó: A magyar cukoripar fejlõdése I–II. Bp., 1902 JEGYZETEK PTE–KTK, egyetemi tanár Lásd: Smith Adam, 1891–94.; Ricardo, David, 1991.; Malthus, Thomas Robert, 1902. Értelmezéséhez: Kaposi Zoltán, 2007; Kaposi Zoltán, 1996; Rostow, Walt Whitman, 1990 3 Kaposi Zoltán, 1996; Thaer, Albrecht Daniel, 1798–1804, illetve Thaer, Albrecht Daniel, 1809–1812; Magyarországon Thaer munkája hamar megjelent kisszántói Pethe Ferenc adaptációjában: Pethe Ferenc, 1805–14; Az üzemtan sajátos változata mutatkozik meg Nagyváthy János két munkájában, aki nagyban támaszkodott a délnyugat-dunántúli uradalmak gazdasági gyakorlatának megfigyelésére: Nagyváthy János, 1821; Nagyváthy János, 1822. 4 Ránki György, 1983; Kaposi Zoltán, 2002, 1. fejezet 5 Kaposi, Zoltán, 2007. 77–78. 6 Ránki György, 1983. 26. 7 A továbbiakban állításaink igazolását szolgáló hivatkozások esetében szándékosan próbá1 2

36

Kaposi Zoltán: Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei

lunk meg fõleg dél-dunántúli eseteket idézni, legalábbis azokban az esetekben, ha erre módunk van. Ezzel az üzemtörténet terén is megnyilvánuló egyoldalú fõváros-központúság oldását akarjuk elérni. 8 A fontosabb munkák közül: Acsády Ignác, 1888; Acsády Ignác, 1908; Marczali Henrik, 1891; Ágoston Péter, 1913; stb. 9 A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle címû folyóirat 1894–1906 között jelent meg. Ez alatt több száz olyan cikket, tanulmányt közölt, amelyek a magyar középkor vagy újkor jelentõs gazdasági kérdéseihez, avagy egy-egy település vagy uradalom mûködéséhez kapcsolódtak. Nagyon fontos témakör volt például a bányászat, az adózás, az uradalmak betelepítése, a birtokirányítás stb. 10 Lásd pl. Ballagi Aladár, 1878; Wiener Moszkó, 1902; Péch Antal, 1884–87 11 Lásd pl. Gelléri Mór, 1892; Gelléri Mór, 1912 12 Lásd pl. Gelléri Mór, 1897. Egy sikeres alkotás például az iparos, kereskedõ és bankár dinasztiát létrehozó Gutmann-család felemelkedésérõl Sarkady István, 1873 13 Hanák Péter, 1979. 53. 14 Lásd pl. Fischer Ferenc, 1895; Tripammer Károly, 1895; összefoglalóan: Vargha Gyula, 1896 15 Domanovszky Sándor (1877–1955) a magyar mûvelõdés- és gazdaságtörténet-írás egyik kiemelkedõ alakja volt. A Domanovszky-iskolához tartozó uradalomtörténeti munkák az 1930-as években jelentek meg. A sorozat fontosabb darabjai: Wellmann Imre, 1933; Komoróczy György, 1932; Gerendás Ernõ, 1934; Csapody Csaba, 1933; stb. 16 Kaposi, Zoltán, 2002. 1. fejezet 17 Bakó Imre, 1942; Kósa János, 1939; Futó Mihály, 1944; Kállai László, 1935 18 Gunst Péter, 1995. 189.; Hankiss Elemér, 1989; Konrád György–Szelényi Iván, 1989 19 Csak néhány példát hozunk ebbõl a gazdag irodalomból: A Villamosgép és Kábelgyár, 1963; Gulyás et al., 1962; Kátay Antal – S. Boda András, 1975; A Dél-dunántúli Tüzép, 1974; Bányászatunk 30 éve, 1977; Koroknai Ákos, 1975 20 Iglói Zoltán, 1970; Dávid József – Udvardy Gyula, 1969; A Lajta-Hansági ÁG, 1969; 20 éves a Görösgáli ÁG 1970; stb. 21 Lásd pl.: Szabad György, 1957 22 Babics András, 1952; illetve Rúzsás Lajos, 1954 23 Hanák Péter, 1979. 54. 24 A kialakuló üzemtörténet-írás elsõ értelmezési kísérleteihez lásd. Gras, Norman Scott Brien, 1944; Redlich, Fritz, 1945. Redlich munkásságához: Kocka, Jürgen, 1979. A nemzetközi eredmények itthoni bemutatásához: Hanák Péter, 1979. 48–49. 25 A német folyamatokhoz: Treue, Wilhelm, 1951; A mai értelmezésekhez lásd: Pierenkemper, Toni, 2000; Berghoff, Hartmut, 2004 26 Az Üzemtörténeti füzetek sorozatban megjelent munkák közül említjük meg: Kováts Lajos, 1985; Soós László, 1981; Steib György – Tarcsay István, 1973 címû alkotását. 27 Szöveggyûjtemény, 1980 28 A magyar üzemtörténeti irodalom, 1979 29 Déri János, 1977 30 Deák Bertalan – Szita László, 1970 31 A pécsi Sopiana Gépgyár, 1965 32 A nagyobb gyárak, üzemekés mezõgazdasági állami gazdaságok évrõl évre, néha csak elvétve, jelentettek meg vállalati beszámolókat. Ezek a legtöbb esetben a vállalat nevén jelentek meg: Pécs környékén a mintegy 9000 holdon gazdálkodó Pécsi Állami Gazdaság PÁG Híradó címen. Az OSzK-ban viszonylag szép számmal lehet efféle híradókat találni.

37

Heller Farkas Füzetek

Tóth Tibor, 1977. A szerzõ a módszert felhasználta késõbb az 1930-as évek mezõgazdaságának elemzésére is. Lásd: Tóth Tibor, 1984 34 Lásd: Somogy Megyei Levéltár. XI. Gazdasági szervek. A Piarista Custodiátus Mernyei Gazdaságának iratai 1719–1950. Az anyag ma 109 levéltári folyóméter, ám ez már egy erõsen selejtezett mennyiség, korábban csaknem elérte a 200 folyómétert. 35 Csak néhány példa a dél-dunántúli területrõl: Kovács András, 1970; Mikóczi Alajos – Solymosi László, 1979; Barcs múltja, 1979; Nagyatád, 1971; Szõke Sándor, 1971; stb. 36 Kaposvár, 1975 37 Kaposi Zoltán, 2006. Tegyük hozzá, hogy az 1980-as évek végétõl megkezdõdött Nagykanizsa városi monográfiájának elkészítése. Ennek során 1994-ben megjelent az elsõ, 2006-ban a második kötet, míg a harmadik kötet megjelenése 2012-ben várható. 1992-tõl zajlik az öt kötetre tervezett Pécs monográfia létrehozása is, amelynek elsõ két kötete 2010ben várható, a másik három viszont vélhetõen csak a következõ évtized elejére/közepére fog megjelenni. 38 Lásd például a Somogy megye múltjából; a Somogyi Almanach; a Baranyai helytörténetírás; a Tanulmányok Tolna megye történetébõl; a Közlemények Zala megyei közgyûjteményeinek kutatásaiból (Zalai Gyûjtemény); a Zalai Múzeum stb. sorozatokat. 39 E sorok írója a Pécs Európa Kulturális Fõvárosa 2010-re készülõ Pécs Lexikon gazdasági szócikkeinek írása és szerkesztése során szembesülhetett azzal, hogy a város korábban mûködött agráripari és mezõgazdasági nagyüzemeinek igen jelentõs, néha 50–100 folyóméteres iratállománya eltûnt, vagy legalábbis csak töredékek találhatók meg. 40 Lásd a témáról: Kaposi Zoltán, 2009. Bevezetés. 41 Lásd: Gyáni Gábor, 2008. 4–10.; Kaposi Zoltán, 2008. 3. 10–16. 42 Bolgár Dániel, 2009. 2. 56. 43 Lásd: Kaposi Zoltán, 2006 monográfiát. 44 Lásd: Tóth Tibor, 1977; Tóth Tibor, 1984; Bácskai Vera – Nagy Lajos, 1984; Bácskai Vera, 1988 45 A kérdés korai értelmezéséhez lásd: Bernát Tivadar – Enyedi György, 1977; Tóth Tibor, 1982. A mai elméletekhez: Krugman, R. Paul, 2003; Krugman, R. Paul, 1999 46 Természetes és jó, ha a kutató jelentõs szakmai-érzelmi kapcsolatba kerül kutatása tárgyával, hiszen ez sokat segíthet a forrásszerûen követhetõ folyamatok emberi oldalának megértésében, a döntések értelmezésében, a vállalati közösségek elemzésében. 47 Nyilván nem véletlen, hogy a vállalkozói biográfia egyre népszerûbb témája a hazai gazdaság-és társadalomtörténet-írásnak. Néhány fontosabb munkára utalunk: Koroknai Ákos, 1979. 137–171.p.; Lengyel György, 1989.; Sokszínû kapitalizmus, 2004. 48 Ez persze nem tragikus. Több évtizedes kutatói múlttal a hátam mögött írhatom, hogy egy-egy szakmai kérdéskör körbejárása még erõsen hiányos források esetén is eredménnyel járhat, nem is beszélve arról, hogy ilyen esetekben a kutatói szellem, a kombinatív képesség, a szintetizálási lehetõség, s az absztrakció magasabb fokát lehet elérni. Ezzel szemben viszont, amikor egy kérdés megválaszolására minden forrás rendelkezésre áll, fennállhat a veszélye annak, hogy „mindent le akarunk írni”, s a forrás nagyon megvezetheti a kutatót, ami az eredményt is befolyásolhatja. Nagyon sokat találkozhattam PhD vagy egyéb dolgozatokban, tanulmányokban, hogy a szerzõnek alig van önálló gondolata, lényegében azt írja le prózában elbeszélve, amit a forrásban elolvasott. 49 Mindez persze veszélyes is lehet, fõleg akkor, ha az üzemtörténeti probléma vizsgálatára nincs más módszer, mint a szóbeli forrás felhasználása. Az ilyen esetekben – az ösztönös megérzéseken túl – nem árt némi kutatói tapasztalat. 33

38

A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése Honvári János1 Az egykori Szovjetunióval és a mai Oroszországgal kapcsolatos hazai megnyilatkozásokat gyakran áthatja az oroszokkal szembeni elõítélet. Tanulmányomban azt szeretném bizonyítani, hogy a két ország ellentmondásosan alakuló gazdasági kapcsolatának a történetét kutatók sem mentesek ettõl a mai magyar közéletre oly jellemzõ nagyfokú egyoldalúságtól. Magyar szempontból a szovjet megszállás, majd a tartós berendezkedés a háború utáni elsõ évtizedben gazdasági szempontból hatalmas veszteségeket okozott. A lerombolt, kifosztott és éhezõ országra hárult a milliós nagyságrendû Vörös Hadsereg és a mértéktartónak semmiképpen sem nevezhetõ Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság ellátása, a gazdaság teljesítõképességét jócskán meghaladó háborús jóvátételi fizetési kötelezettség, nem is beszélve a legtöbb háborúval együtt járó rablásokról, fosztogatásokról, zabrálásokról. Az 1945 utáni magyar gazdaság történetével foglalkozó kutatók és epigonjaik abbéli igyekezetükben, hogy az amúgy valóban katasztrofális méretû és a háborút követõ elsõ években éppen ezért teljesíthetetlennek bizonyuló szovjet tõkekivonást eltúlozzák, a szovjet jóvátétel, a Vörös Hadsereg ellátása, a magyar–szovjet vegyesvállalatok és a magyarországi német vagyonban a háború alatt bekövetkezett károk miatt fizetett állítólagos kártérítés kapcsán önkényesen emelik ki a prekoncepciójukba illõ és hallgatják el az azzal ellentétes tényeket. 1. Jóvátétel A szovjetek a 6 év alatt teljesítendõ 300–300 millió dolláros román és finn jóvátétellel szemben az „utolsó csatlóst” szigorúbban akarták büntetni, ti. Magyarországnak egy évvel rövidebb idõ alatt kellett volna 100 millió dollárral többet fizetnie. Végül a Szovjetunió respektálta az angolszász hatalmak érvelését, így a magyar jóvátétel a finnel és a románnal azonos feltételekkel került be az 1945. január 20-án aláírt ideiglenes fegyverszüneti egyezménybe. (Földesi Margit 2002. 44–47.) Szögezzük le rögtön, hogy az angolszász hatalmak nem a sokat szenvedett Magyarország iránt táplált együttérzésük, hanem elsõsorban önös érdekük miatt szorgalmazták a Szovjetuniónak járó magyar jóvátételi terhek csökkentését. Attól tartottak ugyanis, hogy a túlzott méretû magyar reparáció a nyugati kártalanítás rovására menne. (Fülöp Mihály 1994. 152–153.) A Miklós Béla magyar miniszterelnök és Vorosilov marsall által 1945. június 15-én aláírt szovjet–magyar jóvátételi egyezmény értelmében Magyarország 6 év alatt, évi egyenlõ részletekben 200 millió USA dollár értékben, külön mellékletekben rögzített árulista és ütemezés alapján volt köteles árukat szállítani a Szovjetuniónak okozott károk részleges megtérítése céljából. A magyar kormány a jóvátétel elszámolását úgy értelmezte, hogy a kiszállítandó áruknak az 1938/39-es gyári pengõárát a hivatalos (1938-ban 1 dollár=3,42 P) kurzuson számítják át dollárra.2 A szovjetek ezzel szemben világosan leszögezték, hogy a jóvátételt kizárólag világpiaci dollárárak alapján hajlandóak beszámítani és nem fogadják el azt az érvelést, hogy a magyar árukat csak a világpiacinál magasabb áron lehet elõállítani. A világ élvonalához viszonyítva a magyar gazdaság termelékenysége lényegesen alacsonyabb,

39

Heller Farkas Füzetek

ebbõl fakadóan a hazai áruk elõállítási költsége nagyságrendekkel magasabb volt, ezért a hivatalos dollárparitáson számított ár sok esetben két-háromszorosa volt az adott termék világpiaci árának.3 Hiába érvelt a tárcaközi bizottság azzal, hogy a fegyverszüneti egyezmény tételesen errõl nem szól, meg hogy részben világpiacon soha sem értékesített magyar áruk szerepelnek a jóvátételi listákon, amelyeknek ily módon természetesen világpiaci áruk sem lehet, illetve hogy az ilyen ár a magyar államháztartásra „beláthatatlan következményekkel járna”, a szovjet fél hajthatatlan maradt. 4 Zorin, a SZEB jóvátételi osztályának a vezetõje 1945. május 19-én kijelentette, hogy jelen esetben szó sincs egyszerû kereskedelmi tárgyalásokról, a vesztes nem emelhet kifogásokat, nem alkudozhat a feltételekrõl, hanem „azt kell szállítania, amit a Szovjetunió tõle igényel, éspedig azokon az árakon, mely akkor (ti. 1938-ban – H. J.) a világpiacon uralkodott”.5 Az 1938-as (némileg megemelt) világpiaci árak alkalmazása a hazai termelési költségeken történõ értékeléshez képest a magyar jóvátételi terheket legkevesebb megduplázta. Az MNB 1945. évi vizsgálatából kiderül, hogy az elsõ jóvátételi szállítmányok közül egy dollár értékû új gépet 10,2 1938-as pengõért, az 1945/46-ban leszerelt (a jóvátételi egyezményben eredetileg 9,9 millió dollár értékben szerepeltetett) gyárberendezések minden dollárját 16 pengõért, a mezõgazdasági cikkek egy dollárját 7,53 békebeli pengõért lehetett volna megtermelni. A szállítási, csomagolási, biztosítási költségeket is figyelembe véve a 200 millió dolláros szovjet jóvátételt a magyar gazdaság 1938-ban 2,5 Mrd pengõért tudta volna elõállítani, szemben a hivatalos dollárkurzussal számított 684 millió, illetve a hivatalos dollárfelárral számított 1040 millió pengõ helyett. A legtöbb szerzõ a szovjetek önkényes eljárásának tekinti a jóvátétel világpiaci árakon történõ értékelését, mondván, hogy a fegyverszüneti egyezmény nem szól világpiaci árakról. (Borhi László 1997. 67–71.) A sokat idézett fegyverszüneti egyezmény 12. pontjához fûzött Függelék ezzel kapcsolatban a következõt mondja: a jóvátételi szállításokat „az 1938-ban érvényes árak alapján fogják teljesíteni”, mégpedig az ipari berendezések árát 15, az egyéb termékek árát 10%-kal felemelve. (Magyar–szovjet kapcsolatok 41.). A Függelékben expressis verbis valóban nem szerepel az 1938-as világpiaci ár, mint ahogy az sem, hogy az értékelést az 1938-as magyar árak alapján gondolnák. Az árak emelésére történõ utalás azonban mégiscsak érzékelteti, hogy világpiaci – de legalábbis nem hazai – árakról van szó, mert az 1938-as magyar árakat miért kellene felemelni? A világpiaci ár és a jóvátétel közötti közvetlen kapcsolatot az egyezménynek az a kikötése jelenti, miszerint a kártérítés alapját az USA dollár 1945. január 20-i aranyparitása képezi, vagyis egy uncia arany értéke 35 dollár. (Ugyanennyi volt az amerikai dollár aranyparitása 1938-ban is.) Ha történetesen az oroszok a magyar jóvátételt nem áruban, hanem effektív dollárban és/vagy aranyban követelték volna, akkor Magyarországnak a 200 millió USA dollár, vagy a dollár aranyparitása alapján számított durván 177 tonna arany jóvátétel kitermelése valóban 2,5 Mrd békepengõbe került volna. Ez természetesen csak feltételezés, a II. világháború után a magyar gazdaság nem volt abban a helyzetben, hogy dollárban vagy aranyban teljesítse a jóvátételt (ezt a gyõztes hatalmak is világosan látták, ezért ez még ötlet szintjén sem vetõdött fel). Egyedül a szovjet jóvátétel egy évi részletének aranyban történõ törlesztése felemésztette volna az MNB teljes aranytartalékát, ami ráadásul 1945-ben még nem is volt a jegybank trezorjában. A dezorganizált, szétrombolt magyar gazdaság ebben az idõben sem külkereskedelmi, sem fizetési mérleg többletre nem volt képes szert tenni. A háború elõtti utolsó békeév 5,2 milliárd pengõre becsült nemzeti jövedelme 1945-re a felére csökkent. Ehhez a kibocsátási szinthez képest valóban teljesíthetetlen tehernek bizonyult a magyar gazdaságra kedvezõtlen feltételek mellett kirótt jóvátétel.6 Az egykorú

40

Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése

elemzések szerint a lecsökkent nemzeti jövedelemnek legfeljebb 10%-a lett volna jóvátételre és újjáépítésre fordítható. Ezzel szemben annak legalább 35%-át ezek a kiadások emésztették fel, ami a lakosság életszínvonalát teljeséggel elviselhetetlen szintre szorította vissza.7 A történészek a jóvátételnek a magyar gazdaság kibocsátó képességéhez viszonyított elviselhetetlen mértékét az 1945 õszén keletkezett egykorú elemzések alapján mutatják be. (Borhi László 1997. 67–71.) Arra azonban már – ami több mint hiba – nem mutatnak rá, hogy a terhek abszolút nagysága (fõleg a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya) az elkövetkezõ években jelentõsen mérséklõdött. Az újjáépítési periódusnak – ahogyan azt Jánossy Ferenc munkáiból megtanultuk – az egyik sajátossága az, hogy a szûk keresztmetszetek felszámolása miatt a kibocsátás növekedése különlegesen gyors. A jóvátétel viszonylagos terhe elsõsorban emiatt csökkent. De megcsappant azért is, mert magának a jóvátételnek az összege is apadt, mégpedig elsõ lépésben a Petrozsényi Román Kõszénbánya Rt. magyar tulajdoni hányadának a jóvátétel fejében történõ átadása miatt. A magyar kormányküldöttség Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével 1946. április 9–18. között Moszkvában tárgyalt. A delegációt elsõsorban az a cél vezérelte, hogy elnyerje a Magyarországot megszállva tartó gyõztes nagyhatalom támogatását a Romániával szemben táplált részleges magyar területi igényekhez. Sztálin Romániához és Finnországhoz hasonlóan beleegyezett, hogy Magyarország a jóvátételt az ideiglenes fegyverszüneti egyezményben szereplõ 6 év helyett 8 év alatt teljesítse. (Magyar–szovjet kapcsolatok 131–132.) Gerõ Ernõ ekkor vetette fel Sztálinnak a Dél-Erdélyben lévõ Petrozsényi Román Kõszénbánya 30–50 millió dollárra becsült magyar tulajdonrészének jóvátétel fejében történõ átengedését. (Vida István 2005. 206.) A szovjeteknek kapóra jött a bánya magyar részvénytöbbsége, amelyet egy ottani szovjet–román vegyesvállalat apportjaként akartak felhasználni. Számos tényezõ megfontolása után Erõss János azt a javaslatot terjesztette a magyar kormány elé, hogy a bánya 62%-os részvénycsomagját 25,3 millió dollárért adja el a szovjet kormánynak. Végül 12 millió dollárban állapodtak meg, ezzel az összeggel csökkent Magyarország 1946–47. évi jóvátételi fizetési kötelezettsége. (Szücs László 2003. 1562–1569.) A kérdéssel foglalkozó történészek ezzel kapcsolatban egyetlen dolgot emelnek ki: a szénbányában lévõ magyar érdekeltség jóval áron alul került orosz kézre. Mintha semmit sem tudnának a CASBI-ról, a Romániában 1945. február 10-én felállított Ellenséges Javakat Kezelõ és Felügyelõ Pénztárról, amely az összes ott lévõ, 2–300 millió dollárra becsült magyar jószágra rátette a kezét, amirõl aztán az 1953-ban aláírt magyar–román pénzügyi és vagyonjogi egyezményben a Rákosi-rezsim a nagyságrenddel kisebb román követelések fejében teljes egészében lemondott.8 Nem véletlen, hogy Nagy Ferenc kormánya – amely tisztában volt ennek a vagyonnak a jövõbeni sorsával – azt szorgalmazta, hogy úgyszólván bármilyen áron az összes Romániában lévõ magyar jószágot adja át hazánk a szovjeteknek a jóvátétel csökkentése fejében. Egy másik ország területén, gondnokság alatt lévõ, lényegében befagyott vagyon minden esetben a valós piaci érték töredékét éri csupán. Arról is csak kevés szó esik, hogy a jóvátétel a pakett átadásával éppen azokban az években csökkentette a terheket, amikor a magyar gazdaság még nem heverte ki teljesen a háború okozta pusztításokat. Természetesen ebben az esetben is jóvátételi dollárról volt szó, amely – a világpiaci árbázis alkalmazása miatt – a magyar terheket a pengõ hivatalos paritásához képest 2–3-szoros súllyal csökkentette.9 A magyar kormányfõ 1946. május 21-i kérését respektálva a szovjet kormány hozzájárult a jóvátételi kötelezettség fokozatosan emelkedõ részletekben történõ teljesítéséhez.

41

Heller Farkas Füzetek

V: P. Szvirodov altábornagy, a magyarországi SZEB elnökhelyettese egyidejûleg arról értesítette Nagy Ferencet, hogy eltörlik a késedelmes szállítások miatt felhalmozódott 6 millió dollár pönálét. (Magyar–szovjet kapcsolatok 140–149., Pécsi Kálmán 1979. 88.)10 A döntés jelentõségét akkor érthetjük meg igazán, ha azt is látjuk, hogy 1946-ban 51,4 millió dollár helyett 27,5 millió, 1947-ben 53,2 millió dollár helyett 29,3 millió jóvátétel vált esedékessé. (Balogh Sándor et al. 1998. 182.) A Szovjetunió a magyar kormány kérésére a két egymást követõ aszályos év miatt az 1947/48-as gazdasági évben jóvátétel címén esedékes gabonaszállítmányból 60 000 tonnát átütemezett a következõ évre. A Szovjetunió magyarországi követe 1948. január 19-én értesítette a magyar Külügyminisztériumot, hogy a jóvátételi cikkek árát részben felemeli, így a reparáció 17 214 400 USA dollárral csökkenti. Egyúttal lehetõvé teszi, hogy a magyar jóvátételi árukat a szovjet határ helyett dunai magyar kikötõkben adhassák át.11 A jóvátételi árak felemelése illetve a szállítási feltételek könnyítése az összes kötelezettséget mintegy 20%-kal csökkentette. (Magyar–szovjet kapcsolatok 260., Magyar–szovjet kapcsolatok 1948–1970., 1973. 20.) Az 1948. július 23-án aláírt egyezmény értelmében július 1-jétõl a Szovjetunió elengedte a még hátralévõ, 131,4 millió amerikai dollár jóvátételi fizetési kötelezettség felét.12 Ez a döntés a mezõgazdasági cikkek kiszállítását jelentõsen, a gépi berendezésekét és vasúti gördülõanyagokét kisebb mértékben csökkentette, ugyanakkor a hajószállítási kötelezettség lényegében nem változott.13 A Rákosi részére készített jelentés a következõképpen fogalmaz: „Az orosz tervezet nagymértékben, részben várakozáson felül vette tekintetbe a magyar kívánságokat”, amely számunkra „annyira elõnyös, hogy lényeges változtatás nélkül való elfogadását javasolnám”.14 Nem véletlen, hogy 1948. július 1-je után a nagyjából évi 14,5 millió dollár körül alakuló jóvátételi szállításokkal rendre elõszállításban volt Magyarország.15 2. Vegyes vállalatok Egyesek az 1946 tavaszán létrejött szovjet–magyar vegyesvállalatokat is az orosz tõkekivonás fontos eszközének tartják és kifogásolják, hogy megalakításukra az 1945. augusztus 27-i állítólag felhatalmazás nélkül aláírt 5 éves gazdasági együttmûködési szerzõdés alapján került sor. (Borhi László 2000. 31.) Valójában Gerõ Ernõt Miklós Béla miniszterelnök feljogosította a szerzõdés parafálására. Az egyezmény egyébként is csak a ratifikáció után lépett életbe, vagyis Gerõ és Bán aláírásán túl szükség volt a magyar kormány hozzájárulására is.16 Semmi alapja nincs annak az állításnak, miszerint Rákosi meggyõzte volna Nagy Ferencet, hogy Moszkva akkor hajlandó támogatni a Romániával szembeni magyar területi igényeket, ha idehaza megtörténik az ötéves gazdasági együttmûködési terv ratifikálása. (Borhi László 2000. 40., Békés Csaba 1992. 3. sz.) Az 1946. márciusi londoni külügyminiszter-helyettesi értekezleten a szovjetek a magyar és a román békeszerzõdés tervezetének tárgyalásakor egész Erdély Romániához való tartozása mellett foglaltak állást. Besszarábia gond nélkül visszatért a szovjet fennhatóság alá és a szomszédos nagyhatalom ezzel a gesztussal próbálta meg kárpótolni a román közvéleményt. (Horváth Julianna et al. 2003. 209.) Visszaemlékezéseikben Rákosi Mátyás és Nagy Ferenc még csak meg sem említi ezt az állítólagos megállapodást. Sõt Rákosi az USA-ba és NagyBritanniába látogató kormányküldöttségnek arról a keserû tapasztalatáról számolt be, hogy Magyarország „területi kérdésekben semmit sem remélhet”. Ahol ezt a kérdést „csak pedzettük, mindenütt azonnal lehûlt körülöttünk a levegõ, sõt olyan benyomásaink voltak,

42

Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése

hogy tárgyaló feleink azt gondolják: hol jár ezeknek az eszük, tavaly még Hitler utolsó csatlósai voltak, s most még területi igényekre célozgatnak.” (Rákosi Mátyás 1997. 294, 308.) Borhi László szerint Magyarországot már a vegyes vállalatok vagyonának bevitelekor jelentõs veszteség érte, szerinte ugyanis a szovjet hozzájárulás „túlbecsülése, illetve a magyar apport alulkalkulálása miatt Moszkva a magyar gazdaság nagyobb hányadára tehetett szert, mint azt a korábbi német tulajdonok értéke indokolta volna”. (Borhi László 2000. 38.) Ezzel a minden közgazdasági alapot nélkülözõ, légbõl kapott állítással a szerzõnek az volt a célja, hogy saját prekoncepcióját, vagyis a mértéktelen szovjet tõkekivonást bizonyítsa. Egy vállalat értékének a megállapítása a pénzügy és a számvitel egyik legbonyolultabb mûvelete. A jól ismert vállalatértékelési módszereket a háború utáni kötött gazdálkodás körülményei között aligha lehetett alkalmazni. A vegyesvállalatokba apportált vagyont paritásos szovjet–magyar bizottságok értékelték. Bizonyítható, hogy a magyar oldalról késhegyig menõ vitákat folytattak a vagyonértékek megállapítása körül és sok esetben sikerült engedményeket kicsikarni.17 A Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Társaság (MASZOVLET) megalakításához a szovjet fél 11 db Li-2-es utasszállító repülõgéppel, 20 db Po-2-es repülõgéppel, motorokkal, teherautókkal, mentõautókkal, reflektorokkal, szerszámokkal és egyéb repülõtéri berendezésekkel járult hozzá, amelynek értéket 13,3 millió pengõre becsültek, éppen annyira, mint a magyar apportként a közös vállalatba bevitt összes magyar repülõtér 30 évre történõ bérbeadásának tõkésített értékét. Ki tudja ma már megmondani, hogy vajon a darabonként 600 ezer pengõre értékelt Li-2-es repülõgép a túlértékelt, vagy az 1850 ha bevitt magyar repülõtér 278,5 ezer pengõs évi bérleti díja alulértékelt? A magyar repülõterek 70 650 m3 légterû különféle rendeltetésû épületeinek évi 239 ezer pengõs bérleti díját találja Borhi alacsonynak? Vagy netán a beton kifutópályák négyzetméterenként 0,665 pengõre taksált évi bérleti díjával van a baj?18 A MESZHART hajózási vállalatba bevitt magyar és szovjet hajókat a lóerõ alapján dollárban értékelték, mégpedig úgy, hogy számos korrekciós tényezõt alkalmaztak.19 Egy ötéves hajó értékét az újhoz képest 0,9037-es szorzóval, egy 60 évest 0,2188-as szorzóval stb. vették figyelembe. Ráadásul mindez csak javaslat volt, a vegyes bizottságok a vagyon végleges értékén tovább vitatkozhattak.20 Az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt.-ben a paritásos tulajdoni arányt a magyar részvények 7,76%-ának átadásával érték el, amiért cserébe a szovjet fél a Bauxit Ipar Rt. 42,24%-os pakettjét ajánlotta fel. Nem kevés bátorság kell 5–6 évtizeddel az események után annak a határozott kijelentéséhez, hogy a 7,76%-os magyar pakett többet ért, mint a szovjet tulajdonban lévõ másik vállalat 42,24%-os részvénycsomagja. És a sort még nagyon sokáig lehetne folytatni. A szovjet–magyar vegyesvállalatok kétségkívül privilegizált helyzetben voltak, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek felerészben magyar állami21 vállalatok voltak, amelyek a magánvállalatokhoz képest minden rendszerben privilégiumokat élveztek.22 Egyesek a szovjet erõfölénnyel való visszaélést és a fokozatosan totálissá váló pártállam gyengeségét, Moszkvával szembeni megalkuvását és engedékenységét látták abban, hogy a vegyesvállalatok fiktív nyereség után kaptak osztalékot, illetve abban, hogy a magyar állam fedezte a vegyes vállalatok (pl. a MASZOVLET) veszteségeit. A totális államosítás és a direkt típusú tervgazdaság kiépítése után a szocializmusban a nyereség, mint olyan elveszítette közgazdasági tartalmát. A központilag megállapított árak és egyéb indikátorok függvényében lett egy vállalat nyereséges vagy veszteséges. A Magyarországon mûködõ vegyes társaságok termékeinek az árát (és ezzel a vállalat jövedelmezõségét) a magyar

43

Heller Farkas Füzetek

állam határozta meg. Miután 1948/49-tõl kezdve a valós piaci mechanizmusok nem mûködtek, a nyereség sem lehetett valós. A szovjetek ezért ragaszkodtak a forgalom egy bizonyos százalékában meghatározott nyereséghez. A MASZOVLET vesztesége jórészt abból eredt, hogy magyar kérésre fenntartották a belföldi járatokat. A MESZHART-é pedig részben abból adódott, hogy a magyar állam a pécsi szénbányákban kitermelt szénre irreálisan alacsonyan megállapított árat – annak tovagyûrûzõ hatásai miatt – nem akarta felemelni, ezért inkább vállalta a társaság ebbõl származó veszteségeinek a megtérítését. 23 Bizonyítható az is, hogy sokak állításával ellentétben az osztalék-elõleg (amelyet szovjet javaslatra nem a „tételenkénti mérleg-revízió” rendkívül hosszú ideig tartó és igen sok „súrlódásra” alkalmat adó módszerével, hanem „globális megállapodással” döntöttek el) nem szakadt el teljesen a gazdasági realitásoktól. Az 1949. évi osztalékelõleg megállapításával foglalkozó magyar bizottság pl. arra kapott felhatalmazást, hogy 54 millió Ft-ig mehetnek el, mivel az 1948. évi tényleges eredmény az Iparügyi Minisztérium szerint kb. 60 millióra becsülhetõ.24 Az egykori német, 1946 után szovjet vagyont Magyarország több szakaszban visszavásárolhatta. A kereken 4 Mrd Ft-ra értékelt egykori német vagyonért 1,7 Mrd Ft-ot fizetett Magyarország, a fennmaradó összeget a szovjet kormány elengedte. Sokak szerint ez is túlságosan nagy ár ahhoz képest, hogy 1948/49-ben a többi magyarországi tõkés érdekeltségeket lényegében kártérítés nélkül sajátítottuk ki.25 A tõkés országokkal hosszas tárgyalások és alkudozások után megkötött pénzügyi és vagyonjogi egyezményekben elvállalt kártalanítás azonban mindennek nevezhetõ, csak jelképesnek nem. (Honvári János, 2009. 1. sz. és Honvári János, 2007) Másrészt csak becsülni lehet, hogy a kártalanítás összegében hogyan számolták be a magyar követeléseket, mindenekelõtt a nyugaton rekedt magyar vagyonok értékét 3. A magyarországi német vagyonban bekövetkezett háborús károkért fizetett állítólagos jóvátétel A magyarországi német vagyonnal kapcsolatban el kell oszlatnunk egy több évtizedes félreértést. A magyar–szovjet kapcsolattal foglalkozó kutatók egymást idézgetve szinte kivétel nélkül makacsul állítják, hogy Magyarországnak (számos súlyos kötelezettségen túl) még a szovjet tulajdonban átment hazai német vállalatokban esett háborús károkért is dollár százmilliókat kellett kártalanításként fizetnie. A magyar jóvátétel legfontosabb dokumentumait közlõ munka bevezetõjében Balogh Sándor és Földesi Margit a kérdéssel kapcsolatban az alábbiakat állítják: „A fegyverszünet arra is kötelezte a magyar kormányt, hogy a német tulajdont az 1945. januári állapot szerint óvja meg. Ennek azonban az Ideiglenes Nemzeti Kormány – önhibáján kívül – képtelen volt eleget tenni. Egyrészt mert Magyarországon a legsúlyosabb, a legtöbb kárt, pusztítást okozó harcok a fegyverszüneti szerzõdés aláírása után következtek be; másrészt mert az új hatalmi szervek csak fokozatosan tudták felügyeletük alá vonni a felszabadult területeket, s akkor sem voltak önállóságuk teljes birtokában. A fegyverszünet aláírása utáni károkért azonban – az egyezmény szerint – Magyarországnak kellett vállalnia az anyagi felelõsséget. A Népszabadság 1957. március 29-i számában közölt adatok szerint e jogcímen kb. 150–180 millió dollárt fizetett ki a magyar kormány a Szovjetuniónak.” (Balogh Sándor et al. 1998. 10.) Földesi Margit a 2002-ben megjelent monográfiájában a Szovjetunió tulajdonába átment egykori magyarországi német vagyonban bekövetkezett károkért állítólag fizetett kár-

44

Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése

talanításról szóló fentebb ismertetett állítást megismétli. A szerzõ itt didaktikus módon az olvasó szájába rágja, hogy a fegyverszüneti szerzõdés26 arra kötelezte a magyar kormányt, hogy „olyan állapotban õrizze meg a német tulajdont, amilyenben az a szerzõdés aláírásakor, tehát 1945. január 20-án volt”. (Földesi Margit 2002. 122–123.) Az ideiglenes fegyverszüneti egyezményben (és a békeszerzõdésben sem) találunk azonban olyan elõírást, amely a magyar kormányt a német vagyonban bekövetkezõ háborús károk megtérítésére kötelezte volna. Hogyan is utasíthatták volna a Szövetséges Hatalmak a hónapokig Debrecenben mûködõ és Budapestre csak 1945 tavaszán27 átköltözõ Ideiglenes Nemzeti Kormányt arra, hogy az ország területének nagy részén akkor még dúló háborúban az 1945. január 20-i állapotában õrizzék meg a Budapesten vagy a Dunántúlon található német tulajdont, vagy ha erre nem képesek, akkor fizessenek a háború okozta károk miatt külön kártalanítást? A fegyverszüneti egyezmény értelmében a magyar kormánynak a SZEB utasításai szerint kellett (volna) a magyarországi német vagyont megõrizni. A SZEB azonban „nem adott ki semmiféle utasítást a magyarországi német javak megõrzésére vonatkozóan”. Sõt arról, hogy mi számít német vagyonnak, a magyar kormány csak közvetlenül az átadás elõtt, vagyis jóval a háború befejezése után szerzett tudomást. Vagyis a német vagyon tényleges átadásáig pontosan azt sem tudta, hogy mit is kellett volna neki megõriznie.28 Témánk szempontjából az ideiglenes fegyverszüneti egyezmény 8. és 12. pontjának van különös jelentõsége. A fegyverszüneti egyezmény 8. pontjában a magyar kormány arra vállalat kötelezettséget, hogy a „Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság beleegyezése nélkül nem engedi meg semmiféle vagyon (beleértve az értékeket és valutát is) kivitelét vagy kisajátítását, amely Németország vagy az általa elfoglalt országok területén élõ személyek tulajdonát képezi”. (Magyar–szovjet kapcsolatok 38. Kiemelés tõlem – H. J.) A magyar kormánynak tehát nem a háborús károktól, hanem az eredeti tulajdonosoktól és a zabrálóktól kellett megóvni a hazai német (vagy annak minõsített) vagyont, vagyis minden eszközzel meg kellett akadályozni a leendõ szovjet tulajdonnak Magyarország területérõl való kivitelét, bármiféle megterhelését, felélését, elidegenítését, örökítését stb. A gyõzteseknek a magyarországi vagyonukban a II. világháború során bekövetkezett káraikért fizetendõ kártérítésrõl az ideiglenes fegyverszüneti egyezmény 12. (és nem – mint ahogy Földesi Margit állítja – a 13.) pontja rendelkezett. (Földesi Margit 2002. 134.) A három nagyhatalom a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának fizetendõ 300 millió dollár jóvátétel fizetésen túl arra kötelezte Magyarországot, hogy fizesse meg azokat a károkat és veszteségeket, amelyeket a háború a gyõztes szövetséges államok és polgáraik hazánk területén lévõ vagyonában okozott. (Magyar–szovjet kapcsolatok 38. Kiemelés tõlem – H. J.) Mivel a Szovjetuniónak a II. világháború elõtt magyarországi vagyona nem volt, ezért itt a tõkés országok magyarországi befektetéseiben bekövetkezett háborús károk megtérítésérõl volt szó.29 A békeszerzõdésben a gyõztesek – némi vita után – úgy döntöttek, hogy Magyarország ezeket a károkat forintban és a veszteségek 2/3-a erejéig köteles megtéríteni. Ilyen címen nagyobb összegeket az Egyesült Államok és Nagy-Britannia követelt Magyarországtól, a többi ország ez irányú igénye együttesen is nagyságrendekkel maradt el a két angolszász hatalom több mint 2 milliárd Ft-os igényétõl.30 Az egy más kérdés, hogy a tõkés országok a Magyarországgal kisebb-nagyobb megszakításokkal hosszú éveken át folytatott pénzügyi-vagyonjogi tárgyalásokon ténylegesen mit tudtak ezekbõl az igényekbõl érvényesíteni.31 Ami a magyarországi német vagyonban 1945. január 20-a után bekövetkezett háborús károkért fizetett kártérítés nagyságrendjét, a 150–180 millió amerikai dollárt illeti, Földesi

45

Heller Farkas Füzetek

Margit legfõbb forrásként a Népszabadság 1957. március 29-i számát említi. A testes monográfia szerzõje, aki a hazai levéltárak iratanyagának tanulmányozásán túl végigkutatta a moszkvai, a londoni, a prágai levéltárakat is, nem vette a fáradságot, hogy benézzen egy nagyobb hazai közkönyvtárba és kezébe vegye az MSZMP központi napilapjának inkriminált számát? Ez esetben ugyanis azonnal rájött volna, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség 1957. március 20. és 28. között Moszkvában folytatott tárgyalásai végén aláírt közös nyilatkozatokat nem a március 29-ei, hanem a 30-ai szám közölte.32 Ez tulajdonképpen szóra sem érdemes baki. Ám a szerzõ figyelmét az is elkerülte, hogy a párt szócsöve itt egyáltalán nem a német tulajdonban bekövetkezett háborús károkért fizetett állítólagos magyar reparáció összegérõl rántotta le a fátylat a kíváncsi olvasó elõtt. Sem a Szabad Nép, sem a Népszabadság nem tartozott a nyilvánosságnak azon fórumaihoz, amelyeken a pártvezetés a nemzetközi pénzügyi egyezmények legféltettebb titkaiba avatta volna be az „imperialistákat” és saját alattvalóit.33 Pláne akkor, ha a Szovjetuniónak fizetett tetemes magyar kártalanításról volt szó. Éppen ellenkezõleg: a központi pártlap március 30-i számában megjelent kormánynyilatkozatban arról olvashatunk, hogy a Szovjetunió – bizonyos korábbi hitelek prolongálása mellett – elengedte a korábban Magyarországnak eladott volt német tulajdonért és a volt szovjet–magyar vegyes társaságok szovjet érdekeltségéért járó „több mint egymilliárd forint összegben fennálló” követelését”. 34 Magyarországnak 1951 és 1955 között több szakaszban nyílt lehetõsége arra, hogy 3965 millió Ft-ért visszavásárolja a szovjet tulajdonba ment egykori német és osztrák vagyont. A megváltási összegbõl a Szovjetunió 1955. december 31-én 1130 millió Ft-ot elengedett. Magyarország 1956-ig 1000 millió Ft-ot készpénzben, 790 millió Ft-ot áruban törlesztett a vételárból, majd 1957-ben (a Kádár-vezette párt- és kormánydelegáció tárgyalásainak eredményeképpen) a szovjetek törölték az akkor még fennálló 1045 millió Ft tartozást. (Honvári János 2008. 69–70.) Errõl, vagyis a szovjet vagyon visszavásárlásából 1957 elején még fennálló hátralék elengedésérõl számolt be a Népszabadság fent említett száma és nem a Szovjetuniónak a német vagyonban bekövetkezett háborús károkért fizetett magyar kártalanításról. A magyar gazdaság történetének ezzel a korszakával foglalkozó kutatók – Földesi Margithoz hasonlóan – a magyar kormánynak a német vagyon megõrzésére vonatkozó kötelezettségét az ebben a vagyonban a fegyverszüneti egyezmény aláírása után bekövetkezõ háborús károkért fizetendõ kártérítési felelõsségeként értelmezik. Kaposi Zoltán pl. a következõket írja: „Nagy csapás volt az 1945. januári fegyverszüneti egyezmény azon pontja is, amely kimondta, hogy a Magyarországon lévõ német (immár szovjet) tulajdont Magyarország köteles megõrizni, az abban létrejött károkat pedig meg kell téríteni a szovjeteknek” (Kaposi Zoltán 2002. 323.) A téma legismertebb hazai szakértõje, Borhi László a kártérítés nagyságrendjét szintén 150–180 millió dollárban határozza meg. (Borhi László 2003. 10. sz., Borhi László 2000. 106.) A téma legfrissebb feldolgozása közé sorolható a II. világháború utáni magyar koalíciós kormányok minisztertanácsi üléseinek a jegyzõkönyveit bevezetõ tanulmánnyal és bõséges jegyzetapparátussal közlõ forráskiadvány. A Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzõkönyveit tartalmazó kötet bevezetõ tanulmányát a két szerkesztõ, Szûcs László és G. Vass István írta. Ebben szintén a német vagyonban bekövetkezett háborús károk megtérítésérõl van szó, az összeg azonban a valóságnak megfelelõen 150–180 millió dollárról tízegynéhány millió forintra szelídül. (Szücs László et al. 2008. 11.) A jóvátétellel kapcsolatban monográfiák, tanulmánygyûjtemények sora született, a levéltári források mennyisége pedig minden bizonnyal meghaladja a több száz folyómétert.

46

Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése

Szó van a jóvátételrõl a fegyverszüneti egyezményben és a békeszerzõdésben, külön-külön valamennyi érintett országgal részletes egyezményt írt alá Magyarország, amelyben tételesen felsorolták a jóvátétel címén leszerelendõ, illetve idõbeni ütemezés szerint kiszállítandó javak mennyiségét, minõségét, fajtáját, darabszámát és értékét.35 A jóvátétellel hatalmas irányító és technikai apparátus foglalkozott. A háború utáni elsõ években alig volt olyan kormányülés, Gazdasági Fõtanácsi értekezlet, amelynek a napirendjén a jóvátétel valamilyen formában ne szerepelt volna. Az MNB és a Magyar Külügyminisztérium mellett elsõsorban az iparügyi, a földmûvelésügyi, újjáépítési és a közellátásügyi tárca volt kénytelen napi szinten ezzel a kérdéssel foglalkozni. Visszatérõ téma ez a pártközi értekezleteken és a koalíciós pártok vetetõ testületeinek az ülésein is. Végül írásos nyoma van a jóvátétel befejezésének, a jugoszláv jóvátétel felfüggesztésének, majd déli szomszédunkkal a tárgyalások ismételt megkezdésének végül a kérdésre vonatkozó újabb egyezmény megszületésének és a jugoszláv jóvátétel befejezésének is. Hogyan lehetséges az, hogy a német vagyonban bekövetkezett, állítólagos 150–180 millió dolláros jóvátételre nézve ilyen adatokkal nem találkozunk? Teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar államháztartás akkori helyzetében, a jegybank szerény valutatartalékai illetve a dezorganizált, lerombolt magyar gazdaság alacsony exportpotenciálja miatt ekkorra összeg konvertibilis valutában való kifizetésére – még részletekben sem – kerülhetett volna sor. Vagyis kizárólag áruszállítás jöhetett volna számításba, ennek azonban semmilyen nyomát (szerzõdés, megállapodás, határidõk, ütemezés, cikklisták, vállalati megrendelések, minõségi kifogások, átvételek stb.) sem találjuk. Nem találjuk, mert nem volt ilyen összegû és ilyen címen felmerülõ magyar reparáció. A hazai német vagyonban keletkezett háborús károk megtérítésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos félreértésnek minden bizonnyal Petõ Iván és Szakács Sándor a „felszabadulás” 40. évfordulójára írt (de a hivatalos történetírásnál már akkor is kritikusabb és reálisabb) monográfiája a forrása. Ebben olvasható ugyanis az, hogy a fegyverszünet „arra kötelezte a magyar kormányt, hogy a német tulajdont az 1945. január 20-i állapot szerint óvja meg. A kormányzat ennek a kötelezettségnek – részben a még folyó hadi cselekmények miatt, részben mivel csak fokozatosan tudta felügyelete alá vonni a felszabadult területeket – nem tudott teljes mértékben eleget tenni. Így a jelzett idõpont utáni károkért egyezményszerûen viselnie kellett az anyagi felelõsséget. A Szovjetunió az eredetileg ezért megítélt összeg több mint felét elengedte, s így végül is a kormányzat e címen mintegy 150–180 millió dollárt fizetett” (Petõ Iván–Szakács Sándor 1985. 22–23.). Az összeg nagyságrendjébõl illetve abból, hogy a kötelezettség több mint a felét a Szovjetunió elengedte, egyértelmûen következik, hogy itt nem a magyarországi német vagyonban a fegyverszüneti egyezmény aláírása után a háborús események miatt bekövetkezett károk megtérítésérõl, hanem a háromhatalmi egyezmény értelmében a Szovjetunió tulajdonába átment német vagyon 1955-ig történõ megvételérõl, ellenértékének kifizetésérõl van szó. Petõ–Szakács, illetve nyomukban a mai szerzõk álláspontját megerõsíteni látszik az a tény, hogy a szovjet kormány 1946 õszén valóban követelni kezdte a potsdami egyezmény értelmében tulajdonába került egykori magyarországi német vagyonban a fegyverszüneti egyezmény után bekövetkezett károk megtérítését. A Gazdasági Fõtanács elé 1946 õszén egy olyan elõterjesztés került, amelyben a Pénzintézeti Központ négy szovjet tulajdonba került egykori német vállalatnál 12 millió Ft kárt állapított meg.36 A kormány az 1946. október 30-i és november 15-i ülésén hozzájárult ennek az összegnek havi részletekben történõ átutalásához.

47

Heller Farkas Füzetek

Magyarország 311 hazai és 46 külföldi részvénytársaságot, 36 külföldi részvénytársaság magyarországi telepét, leányvállalatát, 61 kft.-t illetve magyarországi telepét, 75 szövetkezetet, közkereseti illetve betéti társaságot vagy ezek hazai fióktelepét, több száz házat, építési telket, földbirtokot, lakberendezési tárgyakat és üzemi berendezéseket adott át a Szovjetuniónak. (Pécsi Kálmán 1979. 91.) A német (vagy annak tekintett) vagyonoknak az átadása természetesen a német tulajdoni hányad arányában történt. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egyetemisták százai tanulnak olyan gazdaságtörténeti összefoglalóból, amelynek szerzõje szerint a szovjetek „eléggé sajátosan értelmezték »a német tulajdon« kérdését, lényegében ahol már volt esetleg néhány százaléknyi német tulajdonrész, azt szovjet tulajdonnak tekintették” (Kaposi Zoltán 2002. 323.). A két angolszász hatalom a jóval kisebb számú magyarországi angol és amerikai vállalatokban bekövetkezett háborús károk címén külön-külön is 1 Mrd Ft-nál nagyobb összegû kártérítésre tartott igényt. Lehetséges lenne, hogy a Szovjetunió a tulajdonába került mintegy félezer egykori német gazdasági szervezetek háborús kára címén megelégedett volna 11 629 089 Ft-tal? Az összeg nagyságrendjébõl (amely a késõbbiek során még néhány millió Ft-tal emelkedett és összesen mintegy 1,5 millió dollárt tett ki) következik, hogy itt nem a német vagyonban bekövetkezett háborús károk megtérítésérõl, hanem a magyar kormány döntése nyomán a német vagyon egy részének felhasználásáról van szó. Például arról, hogy a német vállalatok felszerelésének egy részét (3,4 millió Ft értékben) jóvátételi célokra fordították. Ennek az összegnek a kifizetését Magyarország vállalta, mint ahogy annak az eltûnt vagyonnak a megtérítését is, ami elsõsorban az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának mulasztásából adódott. (Szûcs László, 2003, 1604.) Ugyanakkor elutasították a szovjet kártérítési igényt abban az esetben, ha a Vörös Hadsereg a német vállalatoktól anyagokat, berendezéseket stb. szállított el. A Jóvátételi Hivatal álláspontja szerint ugyanis a magyar kormányt a fegyverszüneti egyezmény alapján felelõsség „csak az olyan, általában jogosulatlanul okozott károk tekintetében terhelheti, amelyeket módjában lett volna elhárítani. Nyilvánvaló, hogy a Vörös Hadsereggel szemben a kormánynak erre nem volt meg a lehetõsége, aminek folytán a Vörös Hadsereg intézkedésébõl elõállott hiányokért a felelõsséget, illetõleg ezeknek a hiányoknak a megtérítését nem vállalhatja” (Szûcs László, 2003, 1627.) Az irodalomnak az egybehangzó állítása, miszerint a német javakban bekövetkezett károkért a magyar kormányt a fegyverszüneti egyezmény aláírásának napjától, vagyis 1945. január 20-ától terheli a felelõsség, egyáltalán nem állja meg a helyét. A német javak átadásával kapcsolatos 1947. november 17-i feljegyzés szerint ugyanis a magyar kormány ez irányú felelõssége terén a fegyverszüneti egyezmény aláírásának a napja „illetõleg ezen idõpont után felszabadult területen a felszabadulás idõpontja” volt az irányadó. Az elõterjesztõ még ezt is vitatta, szerinte a magyar kormányt csak a közigazgatás és rendõrség visszaállítása után terhelte ez ügyben a felelõsség. Az elõterjesztés szerint a német vagyon értékcsökkenéséért a magyar kormány csak a saját, bizonyítható mulasztása miatt terheli a felelõsség.37 Ezt az oroszok respektálták, így ezen a címen hazánk 1946 végétõl részletekben mintegy 15 millió Ft kártérítést fizetett. Ez a kérdés 1947 elején még nem volt véglegesen rendezve, amikor jelentõsége eltörpült a Magyarországgal szembeni német követelések ügye miatt. Mint ismeretes, Magyarország a fegyverszüneti szerzõdésben szentesített módon lemondott a Németországgal szemben fennálló tetemes követeléseirõl, ugyanakkor a németekkel szemben fennálló tartozását a Szovjetunió felé köteles volt kifizetni. A szovjetek a háború alatti német–magyar kereskedelemben nem a kialakult egyenleget, hanem annak csak a néme-

48

Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése

teket illetõ magyar tartozását vették figyelembe. (Mint ahogy az átadott magyarországi és más megszállt országokban lévõ német vagyon esetében is „kettészakították” a fõkönyvet és az aktívák átvétele mellett a vagyont terhelõ tartozásokat az illetõ ország nyakába varrták.) Magyarország ennek a kérdésnek eleinte nem tulajdonított nagyobb jelentõséget és elvi fenntartásai ellenére (ti. hogy nem õ tartozik Németországnak, hanem Németország Magyarországnak) beleegyezett a német követelések átadásába, mivel kezdetben 1–2 millió dolláros követelésrõl volt csupán szó. Késõbb azonban a szovjet követelés egyre nõtt és 1947 tavaszán már 200 millió dollárt, vagyis egy második jóvátételt követeltek ezen a címen Magyarországtól. Hazánk ettõl kezdve vitatta a németekkel szemben fennálló magyar adósság nagyságát, legfõképpen pedig ennek a különféle valutákban fennálló tartozásnak forintra történõ átszámítási metódusát. (Szûcs László et al. 2008, 395–406.) A Pénzügyminisztérium a kormány 1947. február 19-i ülésén részletesen indokolta az orosz követelés tarthatatlanságát és 10 millió dollár kártalanítást ajánlott fel a Szovjetuniónak a német javak és követelések átadásával kapcsolatos összes, még fennálló magyar tartozások fejében. Ez a 10 millió dollár fedezné a. Magyarország Németországgal szembeni összes tartozását b. a Szovjetuniónak átadott magyarországi német vállalatok 1945. január 20. óta bekövetkezett kárait c. a két fenti tétellel kapcsolatos kamatokat és d. „minden egyéb, a Szovjetunió által a Potsdami Egyezmény alapján támasztható, de eddig még nem érvényesített igényt”. (Szûcs László et al. 2008, 734.) A német vagyonban bekövetkezett károk végleges rendezése tehát ettõl kezdve összekapcsolódott egy sokkal súlyosabb kérdéssel, a magyarországi természetes és jogi személyek Németországgal szembeni tartozásának az ügyével. 1947 elején errõl a kérdésrõl hosszas, majd egy évig tartó (sokáig eredménytelen) tárgyalássorozat kezdõdött. A szovjetek a 10 millió dolláros ajánlatról hallani sem akartak, ezért a magyar kormány tagjai hajlandóak voltak további engedményeket tenni. (Szûcs László et al. 2008, 1255–1266.) A tárgyalások 1947. december 9-én egy sor jegyzõkönyv és azok mellékleteinek aláírásával zárultak. Magyarország német adóssága fejében 45 millió dollár kifizetését vállalata, amelybõl 30 millió dollárt Magyarországon, az itteni szovjet vállalatok beruházásaira, illetve a Magyarországon maradt orosz katonai egységek ellátására használtak fel, 15 millió dollár értékben pedig Magyarország 1949. január 1-jétõl négy éven át árut szállított a Szovjetuniónak.38 A szerzõdés tételesen nem szól a magyarországi német vagyonban keletkezett károk megtérítésérõl, de a magyar szándékokból és az elõzetes tárgyalások anyagából kiderül, hogy ezzel a 45 millió dollárral hazánk ezt a tételt is letudta és kifizette.39

Irodalom A magyar jóvátétel és ami mögötte van…Válogatott dokumentumok 1945–1949. Válogatta, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Balogh Sándor és Földesi Margit. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998 Békés Csaba: Dokumentumok a magyar kormánydelegáció 1946. április moszkvai tárgyalásairól. Régió – Kisebbségi Szemle, 1992. 3. sz.

49

Heller Farkas Füzetek

Borhi László: A vasfüggöny mögött. Magyarország nagyhatalmi erõtérben 1945–1968. Ister, Budapest, 2000 Borhi László: Iratok a magyar–amerikai kapcsolatok történetéhez 1957–1967. Dokumentumgyûjtemény. Ister, Budapest, 2002. Iratok a diplomácia történetéhez B. sorozat. Sorozatszerkesztõk Ormos Mária és Vida István. Borhi László: Magyar–szovjet viszony, 1945–55. História, 2003. 10. sz. Borhi László: Megalkuvás és erõszak. Az Egyesült Államok és a szovjet térhódítás Magyarországon 1944–1949. Kossuth Egyetemi Nyomda–MTA Történettudományi Intézet. Debrecen–Budapest, 1997 Földesi Margit: A megszállók szabadsága. Kairosz Kiadó, Budapest, 2002 Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerzõdés (1947). Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1994 Honvári János: Magyarország tõkés országokkal szembeni rendezetlen adósságai a II. világháború után. Szakmai Füzetek 2007. 21. sz. Budapesti Gazdasági Fõiskola, KKFK 2007. 5–17. old. Honvári János: 20. századi gazdaságtörténet. In: Magyar gazdaság. 21. századi enciklopédia. Szerk.: Andor László. Pannonica Kiadó, Budapest, 2008 Honvári János: Pénzügyi és vagyonjogi tárgyalások és egyezmények Magyarország és az Egyesült Államok között, 1945–1978. Századok, 2009. 1. sz. 37–82. old. Pártközi Értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció 1944–1948. A dokumentumokat válogatta, szerkesztette, a jegyzetekkel ellátta Horváth Julianna, Szabó Éva, Szûcs László, Zalai Katalin. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003 Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 1700–2000. Dialog Campus, Budapest–Pécs, 2002 Magyar–szovjet kapcsolatok 1945–1948. Dokumentumok. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és a Szovjetunió Külügyminisztérium kiadása. H. és é. n. Magyar–szovjet kapcsolatok 1948–1970. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma és a Szovjetunió Külügyminisztériuma. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973 Nagy Ferenc elsõ kormányának minisztertanácsi jegyzõkönyvei 1946. február 5.–1946. november 15. B kötet. 1946. július 26.–1947. november 15. Szerkesztette, a jegyzeteket és a bevezetõ tanulmányt írta Szûcs László. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2003 Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzõkönyve 1946. november 22.–1947. május 31. A kötet. Szerkesztette, a jegyzeteket és a bevezetõ tanulmányt írta Szûcs László és G. Vass István. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2008 Pécsi Kálmán: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok 30 éve. Eredmények, problémák, fejlesztési lehetõségek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1979 Petõ Iván–Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945– 1985. I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás idõszaka. Közgazdaság és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések I–II. 1892–1925. Napvilág Kiadó, Budapest, 2002 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések I–II. 1940–1956. Napvilág Kiadó, Budapest, 1997 Szívós István–Uzoni Ödön: Az 1946-ban létrejött szovjet–magyar vegyes vállalatok. Valóság, 1992. 1. sz. 67–85. old. Lásd még ugyanõk: Vegyes vállalatok 1946 és 1954 között Magyarországon. Fejlesztés és Finanszírozás 2004. 1. sz. 66–72.

50

Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése

JEGYZETEK Egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem. MOL XIX-J-1-j. SZU TÜK 18. doboz 59/a tétel. A Magyar Külügyminisztérium Fegyverszüneti Osztály Negyedik tájékoztató összefoglalás, 1945. június 17. 3 Hivatalos paritáson számítva a magyar export veszteséges lett volna, ezért a kötött devizagazdálkodás bevezetése után az MNB jelentõs (1938-ban pl. 51,5%-os) középfelárat fizetett a dollárért exportálók számára. (MOL XIX-J-1-j KÜM SZU TÜK 23. d. 59/f tétel. Feljegyzés Magyarország jóvátételi fizetési kötelezettsége tárgyában, 1945. november 15.) 4 MOL XIX-J-1-j. SZU TÜK 18. doboz 59/a tétel. A Magyar Külügyminisztérium Fegyverszüneti Osztály Negyedik tájékoztató összefoglalás, 1945. június 17. 5 Egészen pontosan az 1945. január 20-i ideiglenes fegyverszüneti egyezmény lehetõvé tette az iparcikkek 1938-as árainak 15%-os, egyéb áruk árainak 10%-os emelését. (Magyar–szovjet kapcsolatok… 41.) 6 Magyarországnak 1945. november 19-ig 23,7 millió dollár értékû árut kellett volna jóvátétel fejében a szovjeteknek átadni. Ehhez képest a ténylegesen leszállított áru értéke alig haladta meg az 1,1 millió dollárt. Ha ehhez hozzáadjuk a jóvátételre legyártott és a gyárak raktáraiban tárolt, illetve a már úton lévõ árukat, akkor is csak kereken 8 millió dollár értékben teljesített Magyarország. A jóvátételi egyezmény értelmében a két utóbbi tétel nem számított teljesítésnek, ezek után fizetni kellett a havi 5%-os késedelmi kamatot. (MOL XIX-J-1-j KÜM SZU TÜK 23. d. Magyar–orosz jóvátételi egyezmény, dátum nélkül.) 7 MOL XIX-J-1-j KÜM SZU TÜK 23. d. 59/f tétel. Feljegyzés Magyarország jóvátételi fizetési kötelezettsége tárgyában, 1945. november 15. Ennek a feljegyzésnek a 19. dobozban van egy 1945. szeptember 10-i variációja is. 8 A CASBI-ról és a romániai magyar vagyon sorsáról lásd Vincze Gábor tanulmányait, a függõben lévõ román–magyar pénzügyi és vagyonjogi tárgyalásokra és egyezményre nézve pedig MOL M-KS 276. f. 65/285. õe. 9 Magyar hivatalos körök véleménye szerint a részvények átadási értéke „effektíve magasabb a ténylegesen megállapított összegnél, ugyanis az értékelés az ún. jóvátételi dollár alapján történik” – áll a Külügyminisztérium értékelésében. (MOL XIX-J-1-j KÜM SZU TÜK 21. d. 59/e tétel. A Külügyminisztérium 1946. november 26-i levele SzegedyMaszák Aladár washingtoni követnek.) 10 Szvirodov 1946. július 27-i levelét és az új, immár 8 évre vonatkozó, progresszíven emelkedõ jóvátételi szállításokra vonatkozó ütemezést lásd: MOL XIX-J-1-j Lejárt nemzetközi szerzõdések, 340. d.) 11 MOL XIX-J-1-j KÜM SZU TÜK 23. d. 59/f tétel. 12 Az egyezmény szövegét lásd: MOL XIX-J-1-j. Lejárt nemzetközi szerzõdések, 340. d. A kérdésre nézve lásd még: Szabad Nép, 1948. június 9. 13 MOL M-KS 276. f. 54/4. õe. 14 MOL M-KS 276. f. 65/253. õe. 15 MOL M-KS 276. f. 65/253. õe. 16 Az egyezmény megerõsítõ okiratait Gyöngyösi János külügyminiszter és Puskin budapesti szovjet követ 1946. január 10-én cserélték ki és ezzel a szerzõdés életbe lépett. 17 Lásd pl. a tisztán szovjet tulajdonú vállalatok megvételérõl és a vegyes társaságokon kívüli bauxit és olajvállalatok apportálása körül 1952-ban hónapokig folytatott vagyonértékelési vitát! (MOL XIX-J-1-j Szovjetunió TÜK 23. doboz 60/c tétel.) 1 2

51

Heller Farkas Füzetek

A MASZOVLET alapításáról szóló 1946. március 29-i szerzõdés 6. cikke a vagyon végleges értékének megállapítására 3 hónapot biztosított. Ha ennek során valamelyik fél apportja a másikéhoz képest kisebbnek bizonyul, akkor a vagyonhiányt 1946. december végéig az érintett tulajdonosnak további vagyonok apportálásával pótolni kell. A szovjet és a magyar apport elõzetes értékét a 3. sz. melléklet tartalmazza. (Lásd: MOL XIX-J-1-f. Lejárt nemzetközi szerzõdések 341. doboz.) 19 Az itt alkalmazott francia értékelési módszer figyelembe vette a motor üzemanyagát, a hajó életkorát, funkcióját, a hajócsavarok számát stb. 20 MOL XIX-J-1-f. Lejárt nemzetközi szerzõdések 341. doboz. A MESZHART alapításáról szóló egyezmény 5. sz. melléklete. 21 Az államosításokig néhány vegyes társaságban a magántõke is rendelkezett némi tulajdonnal, ennek azonban nem volt különösebb jelentõsége. 22 A magyar állam a két világháború között is különleges kedvezményekkel csalogatta hazánkba a nyugati mûködõ tõkét. Különleges kedvezményeket kapott pl. a MAORT vagy a MANAT, de a többi külföldi cég is. 23 MOL XIX-J-1-j SZU 59/f. SZU 1947. 21. doboz. 24 MOL M-KS 276. f. 54/59. õe. 25 Ugyanezt az érvet az MSZMP apparátusa is be akarta vetni a két ország gazdasági kapcsolatait 1956 után új alapokra helyezõ tárgyalásokon. Egy 1956 decemberében keletkezett javaslat az akkor már több mint három éve befejezõdött orosz jóvátételt jogosnak, ugyanakkor a volt magyarországi német vagyonra támasztott mintegy 4 Mrd Ft igényt elvileg helytelennek és a szocialista országok között „megengedhetetlennek” minõsítette, mivel a „felszabadult magyar nép gyakorlatilag kártalanítás nélkül sajátította ki a nyugati tõkések magyarországi vagyontárgyait”. (MOL XIX-A-2-gg. 39. doboz. Közli: Baráth Magdolna: Ismeretlen dokumentum a magyar-szovjet kapcsolatokról 1956 decemberébõl. Archívnet internetes folyóirat.) 26 A szerzõ az „egyezmény” helyett következetesen mindvégig a „szerzõdés” kifejezést alkalmazza kivéve ott, ahol a dokumentumok között közli az ideiglenes fegyverszüneti egyezmény szövegét. (Földesi Margit 2002, 359—366. old.) 27 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. április 9—11. között költözött Budapestre, a fõvárosban elsõ ülését április 18-án tartotta. 28 Feljegyzés a magyarországi német javaknak a Szovjetuniónak átadásával kapcsolatban, 1947. november 12. MOL XIX-A-10 66. doboz. 29 Az egyezmény 12. pontja szerint Magyarországnak a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia területének megszállásával, az ott folytatott háborús cselekményeivel okozott károk részleges megtérítéséért 300 millió amerikai dollár összegû jóvátételt köteles fizetni. Majd ez a pont azzal zárul, hogy Magyarország megtéríti azokat a károkat és veszteségeket, melyeket a háború „más szövetséges államoknak és azok polgárainak okozott”. (Kiemelés tõlem – H. J.) Más, vagyis a Szovjetunión, Csehszlovákián és Jugoszlávián kívüli szövetséges államok magyarországi vagyonában a háború alatt bekövetkezett – és az egyezmény szerint összegszerûen késõbb meghatározandó – kártérítésrõl volt tehát szó. 30 Az Egyesült Királyság, amellyel Edgar Sanders kiszabadulása után, 1954 tavaszán indult újra az 1949 végén megszakadt pénzügyi-vagyonjogi tárgyalás, eleinte 36 millió font, vagyis több mint 1,1 Mrd Ft háborús kárigényt jelentett be. (MOL KÜM XIX-J-1-j Anglia 65. doboz. 198. tétel. 1954. április 22-i feljegyzés.) Hasonló nagyságrendû (kereken 1,1 Mrd Ft) volt az ilyen típusú amerikai kárigény is. ( MOL M-KS 288. f. 5/323. õe. Az MSZMP Politikai Bizottság 1963. december 21-i ülésére készített elõterjesztés.) 18

52

Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése

Nagy-Britannia pl. háborús kártalanítás címén 36 millió fontot követelt Magyarországtól, ám az 1956-ban a két ország között aláírt vagyonjogi megállapodásban egyetlen tétel, a hosszú lejáratú kötvényadósság kivételével 4,5 millió font ellenében sikerült az összes többi, minden egyéb jogcímen felmerült angol adósságot rendezni. Ráadásul magyar szempontból különösen kedvezõ volt az, hogy az angolok hozzájárultak a globális összeg részletekben és a szigetországba irányuló magyar export értékének 6,5%-os „kihasításával” történõ törlesztéséhez, így az állam a pénzügyi egyezmény aláírásával együtt megkötött kereskedelmi egyezmény révén keletkezõ devizabevétel egy részének feláldozásával sikerült a kártérítés pénzügyi alapját is megteremteni. (MOL XIX-J-1-j KÜM Anglia, 198. tétel, 65. doboz.) 32 A két kormány és a két párt 1957. március 28-i közös nyilatkozatáról szóló újságtudósítást – érdemi rövidítések nélkül – a Magyar–szovjet kapcsolatok 1948–1970 címû dokumentumgyûjtemény is közli és itt is hibásan tüntetik fel a lapszámot. (A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma és a Szovjetunió Külügyminisztériuma. Kossuth Könyvkiadó, 1973. 99–113.) 33 Az ilyen típusú információkat még a gondosan kiválogatott és abszolút megbízható képviselõkbõl álló országgyûléssel, sõt az ennél jóval kevesebb tagból álló Központi Vezetõséggel, ill. 1956 után Központi Bizottsággal sem osztotta meg a legfelsõ pártvezetés. 34 Népszabadság, 1957. március 30. Kiemelés tõlem – H. J. 35 Az 1945. június 15-én aláírt szovjet jóvátételi egyezmény sok példányban kinyomtatott melléklete pl. 95 oldalon részletezi az elsõ jóvátételi évben leszerelendõ, illetve a legyártandó és a Szovjetunióba kiszállítandó áruk listáját. Elõírták pl. a jóvátételre szállítandó villamos portál daru kinyúlásának hosszát, emelõmagasságát, nyomtávját, a teher felemelésének, a daru forgásának és mozgatásának sebességét. Meghatározták a kiszállítandó búza hektoliter súlyát, nedvességét, a hízósertés szalonnavastagságát, de még a jóvátétel fejében szállítandó facsemeték alanyát, koronájának típusát, törzsvastagságát, életkorát és gyökérzetének a hosszát is. (MOL XIX-J-1-j Szovjetunió, TÜK 18. doboz 59/a tétel.) 36 A Gazdasági Fõtanács 1946. szeptember 30-i elõterjesztése. MOL XIX-A-10 66. doboz. 37 MOL XIX-A-10. 66. doboz. Feljegyzés a magyarországi német javaknak a Szovjetuniónak átadásával kapcsolatban, 1947. november 17. 38 Az az állítás sem igaz tehát, miszerint a békeszerzõdés ratifikálása után az ausztriai utánpótlási vonalak biztosítása végett Magyarországon maradt szovjet csapatkontingensek ellátása továbbra is a magyar kormányt terhelte és ezért a szovjet kormány semmit sem fizetett. Az 1947. december 9-i egyezményben szereplõ 45 millió dollárból a Szovjetunió 30 millió dollárt három év alatt magyarországi beruházásaira illetve az itt mûködõ szovjet szervek (követség, kereskedelmi kirendeltség, orosz katonai alakulatok) ellátására fordít. 1948-ban erre a célra 44 millió, 1949-ben 44,9 millió Ft-ot fordítottak az egy évre esõ 117,4 millió Ft-os keretbõl. (MOL XIX-J-1-j KÜM SZU TÜK 23. d. 60/c tétel. Magyar–szovjet közös vállalatok létesítése, megszüntetése, vezetése, termelési stb. kérdések 1945–55.) 39 MOL XIX-J-1-j SZU 59/f. SZU 1947. 21. doboz. 31

53

Polgárosodás? Kispolgárosodás? Felemás polgárosodás? (A vidéki társadalom életstratégiáinak változása a Kádár-korban) Varga Zsuzsanna1 A tanulmányom címére tekintve elsõként bizonyosan az a kérdés merül fel az olvasóban, hogy miként volt lehetséges polgárosodás a szocialista rendszerben, amelynek ideológiájával nem fért össze sem a magántulajdon, sem a vállalkozói szabadság. S fõleg hogy jön ide a vidék? Ezek a kérdések teljesen jogosak, hiszen a kommunista párt Magyarországon is mindent megtett a magántulajdonos, vállalkozói réteg felszámolására. A társadalomfejlõdés azonban az államszocializmus idõszakában sem mindig a párt eredeti elképzelései szerint alakult. Különösen szembetûnõen jelentkezett ez vidéken. A 60-as években, a kollektivizálást követõen szembesülnie kellett az MSZMP vezetésének azzal, hogy a mezõgazdaságban a szocialista nagyüzemek (tsz-ek, állami gazdaságok) felsõbbrendûsége nem igazolódott be a gyakorlatban. Bizonyos ágazatokban a nagyüzem nem tudott versenyképesen termelni, nem tudta kielégíteni a lakossági igényeket. Ez súlyos probléma volt, hiszen az 1956-os forradalom tanulságaiból okulva a hatalmi elit felvállalta az életszínvonal emelését. Mivel ez ekkor még döntõen az élelmiszer-ellátáson múlt, a párt a több és a jobb minõségû termelés érdekében rákényszerült, hogy teret engedjen azoknak a paraszti kezdeményezéseknek, amelyek a sztálini kolhoz-modell korrekciójára irányultak.2 Ennek az érdekegyeztetésnek a részeként stabilizálódott a mezõgazdasági kistermelés helyzete, holott ezt a szektort a kommunista ideológia mindig is idõlegesnek, megszüntetendõnek tartotta. A háztáji és kisegítõ gazdaságoknak nagy szerepe volt abban, hogy a belsõ ellátás magas színvonalú biztosítása mellett a magyar mezõgazdaság a 70-es évektõl rendszeresen exportált a keleti és a nyugati piacra is. Ez egyedülálló teljesítmény volt a szocialista blokkon belül.3 Ugyanennek a folyamatnak a társadalmi következményeire figyeltek fel a szociológusok, statisztikusok, néprajzosok és történészek a 80-as években. A mezõgazdasági árutermelésbõl a vidéki lakosság olyan jövedelemre tett szert, amely a lakásállomány látványos modernizálódását és a fogyasztási színvonal gyors emelkedését eredményezte. Ezeknek az új, meglepõ jelenségeknek az értelmezése nyomán a 80-as években élénk szakmai vita bontakozott ki a társadalomtudósok között.4 Abban egyetértés volt, hogy a klasszikus paraszti polgárosodás folyamata, amely a 19. század második felében, a jobbágyfelszabadítást követõen indult meg, az 50-es évek elsõ felében az erõszakos kollektivizálás miatt megtört. A vita arról folyt, hogy a mezõgazdasági kistermelés társadalmi következményei értelmezhetõk-e a polgárosodás újbóli jelentkezéseként. Voltak, akik ezt elfogadták, voltak, akik tagadták, s voltak, akik a folyamat korlátozott, felemás jellegét hangsúlyozták.5 Az említett vita óta több mint húsz év telt el. Sajnos a 80-as évek végi, 90-es évek eleji nagy nekilendülés fokozatosan elcsendesedett, s az említett jelenségek szisztematikus társadalomtörténeti és szociológiai vizsgálatára azóta sem került sor. Természetesen egyegy résztémában születtek kiváló monográfiák és tanulmányok, de az alapvetõ kérdések még megválaszolásra várnak. Ezek közül én a jelen tanulmányban azt igyekszem feltárni, hogy a kollektivizálással együtt járó gazdasági és társadalmi változások milyen hatást gyakoroltak a vidéki társadalom, s azon belül fõleg a falvakban élõk megélhetési stratégiáira, életmódjára és értékrendjére. Történeti megközelítésben vizsgálom a jelzett kérdése-

54

Varga Zsuzsanna: Polgárosodás? Kispolgárosodás? Felemás polgárosodás?

ket, de felhasználom a szociológiai, néprajzi, társadalomstatisztikai és társadalom-földrajzi kutatások eredményeit is. Jelezni szeretném elöljáróban még azt is, hogy a jelen tanulmány nem egy lezárt kutatás eredménye, s ebbõl adódóan bizonyos kérdésekre most még csak részleges válaszok születtek. I. A jövedelmi viszonyok átalakulása a falvakban Közismert, hogy a kollektivizálás 1958 és 1961 közötti záró szakasza rendkívül intenzív népességmozgást indított el: a 60-as évek elsõ felében százezrek léptek ki a mezõgazdasági termelésbõl.6 Ugyanakkor a mezõgazdaság elhagyása nem járt mindig együtt a faluról való elköltözéssel. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a falusi családok az új helyzethez alkalmazkodva „több lábra álltak”. Az addig tisztán paraszti háztartások vegyes összetételûekké váltak. Legtöbbször egykét, többnyire férfi családtag az iparban vagy más nem mezõgazdasági ágazatban dolgozott. Ez általában együtt járt a távolsági vagy naponkénti ingázással.7 Egy másik családtag (feleség vagy idõsebb férfi) a helyi tsz-ben vagy állami gazdaságban dolgozott. Ezáltal jogosult volt háztáji gazdaságra vagy illetményföldre. Ezt a kisgazdaságot, amelynek területe hivatalosan maximum 1 kat. hold volt, a háztartás tagjai együttesen mûvelték. A gazdasághoz tartozott állatállomány is, amelynek nagyságában és összetételében igen nagy eltérések mutatkoztak a háztartások között.8 A kollektivizálás befejezését követõen tehát háromféle forrásból élt a falusi népesség. Az egyik a mezõgazdasági nagyüzem, a másik a háztáji és kisegítõ gazdaság, a harmadik pedig a mezõgazdaságon kívül – az iparban, szolgáltatásban stb. – vállalt munka.9 A szociológiai és néprajzi kutatások segítségével megkíséreljük rekonstruálni, hogy a falusi háztartások az 1960-as, 1970-es években miképpen használták ki a többféle jövedelemszerzés lehetõségét. Mindenekelõtt fontos felidézni, hogy az általunk vizsgált két évtizedben a magyar társadalom túlnyomó többségének jelentõs mértékben javultak a jövedelmi viszonyai, s ezzel együtt az anyagi életkörülményei. 1950-hez (100) viszonyítva korszakunk elején, 1960-ban az egy fõre esõ reáljövedelem és a reálbér indexe egyaránt 154, a fogyasztásé 152 volt. Két évtized múlva, 1980-ban a reáljövedelem indexe 332-re, a reálbéré 242-re, a fogyasztásé pedig 314-re emelkedett. A növekedés legdinamikusabb idõszaka 1965–1975 közé esett.10 A jövedelmi viszonyok vizsgálatánál ugyanakkor azt is szem elõtt kell tartani, hogy a statisztika által számba vett reáljövedelem és a valóságos jövedelem – változó mértékben ugyan, de – mindvégig különbözött egymástól. Különösen igaz ez a falusi lakosság esetében, amelynek jövedelme jelentõs részben a második gazdaságból származott. A jövedelmekrõl és a fogyasztásról tehát igen nehéz precíz képet adni, mert éppen a tényleges (nem a névleges) jövedelmek nagysága és a megtakarítások mennyisége ismerhetõ meg legnehezebben. A jelen munka éppen ezért mindössze arra vállalkozik, hogy felvázolja a községi háztartások négy fõ típusára – tsz-paraszt, munkás, kettõs jövedelmû, nyugdíjas – jellemzõ fõbb tendenciákat. Ahogy említettük, a 60-as évek elején befejezõdõ kollektivizálást követõen mintegy öthét évre volt szükség a konszolidálódáshoz. A mezõgazdasági munkából származó jövedelmek az évtized közepétõl indultak dinamikus növekedésnek: rendszeressé váltak a pénzbeli kifizetések, megszûnt a munkaegység-rendszer. Ennek hatására a tsz-paraszti jövedelmek országos átlagban 1968-ban már elérték a munkás háztartások jövedelmének szintjét.11 Ugyanakkor a falusi jövedelmek nagyobb mértékben szóródtak, mint a városiak. Ez a jövedelemdifferenciálódás természetesen területileg is jelentkezett.

55

Heller Farkas Füzetek

Ez a kiegyenlítõdés annak ellenére következett be, hogy a mezõgazdasági szövetkezetekben dolgozók átlagkeresete még hosszú évekig (a 70-es évek közepéig) elmaradt az ipari keresetek átlagszintjétõl. Ráadásul a társadalmi juttatásokból is alacsonyabb szinten részesedtek a tsz-paraszt háztartások.12 A kiegyenlítõdés hátterében tehát a háztáji gazdálkodásból nyert jövedelem állt, amit viszont a tsz-paraszti háztartások igen jelentõs többletmunkával értek el. A szövetkezeti paraszti háztartások jövedelmeinek 1961-ben 54%-a, 1972-ben 40%-a, de még 1981-ben is 25–30%-a származott a háztáji és kisegítõ gazdaságokból. Ugyancsak mellbevágó az az adat, amit a KSH 1972/73-as idõmérleg-felvételeibõl ismerünk. Eszerint falun mind a férfiak, mind a nõk átlagosan – hétköznapon, valamint vasár- és ünnepnapon – több mint 2 órát dolgoztak a kisüzemi gazdaságban.13 A négy falusi háztartás-típust a fent említett kiegyenlítõdési tendencia nem egyformán érintette. A falusi munkáscsaládok jövedelemszintje alacsonyabb volt a szövetkezeti parasztságénál. Ebben szerepet játszott, hogy az ipari munkásságnak a legalacsonyabb keresetû tagjai éltek falun, s náluk a nem keresõ munkaképes korúak és a gyermekek nagyobb száma miatt az eltartottak aránya is lényegesen magasabb volt, mint a paraszti vagy kettõs jövedelmû családokban.14 Az is szembetûnõ, hogy mind a tsz-paraszt, mind a munkáscsaládoknál magasabb volt a kettõs jövedelmû falusi háztartások jövedelme. Ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy e háztartás-típusnál – a definíció értelmében – két aktív keresõ, általában egy munkás és egy tsz-paraszti volt, hanem az is, hogy ezek a családok is folytattak mezõgazdasági kistermelést. E háztartástípus lett falun a legdinamikusabban növekvõ csoport, már 1967-ben minden ötödik család ide tartozott.15 Ez a típus testesítette meg a legtöbbet dolgozó és a változó körülményekhez leginkább alkalmazkodni tudó rétegét az átalakuló falusi társadalomnak. A gyarapodó csoportok mellett szólni kell azonban azokról is, akik szegénységben, illetve szegénység közeli állapotban éltek. Annál is inkább, mert ezek igen jelentõs része falun élt. Losonczi Ágnes, Bokor Ágnes és Kemény István korabeli kutatásai megegyeztek abban, hogy a hatvanas-hetvenes évtized fordulójának tipikus szegényei a munkából már jórészt visszavonult idõs falusi emberek voltak. Különösen veszélyeztetettek voltak az öregségi járadékosok, továbbá azok a nyugdíjasok, akik egészségi állapotuk miatt már nem tudtak foglalkozni a háztájival.16 Összegzésképp elmondható, hogy a falusi családok több lábon állása révén a 60-as évek második felétõl a falusi jövedelmek gyorsan közeledtek a városi jövedelmekhez, mi több, ezek átlaga a 70-es évek elejére kiegyenlítõdött. Fontos azonban azt is hozzátenni, hogy a falusi és városi jövedelmek kiegyenlítõdése még messze nem jelentette a falusi és városi életkörülmények kiegyenlítõdését. 2. Fogyasztói és életmódbeli szokások átalakulása Közismert, hogy a két világháború közötti idõszakban a falusi lakosság különbözõ vagyoni helyzetû csoportjainak fogyasztási szokásai csak kevéssé tértek el egymástól.17 Azonos jellegû ételeket ettek, annyi különbséggel, hogy a módosabb családok kalóriadúsabban táplálkoztak, s gyakrabban ettek húst. Azonos jellegû volt a ruházat is, de a módosabb gazdák megengedhették, hogy jobb minõségû anyagot vegyenek, illetve nekik ugyanabból a ruhafajtából esetleg több darabjuk volt. Jelentõs eltérés mutatkozott viszont a befektetésekben. A birtokos gazdák földre, gazdasági felszerelésre, házra gyûjtöttek. Ugyanez a lehetõség csak nagyon ritkán adatott meg a szegényeknek.

56

Varga Zsuzsanna: Polgárosodás? Kispolgárosodás? Felemás polgárosodás?

A falusi háztartások többségére jellemzõ volt az önellátás. Ez a törekvés fennmaradt a kollektivizálást követõen is, részint a falusi közellátás szegényes színvonala, részint a családok szerény készpénzbevétele miatt. A változás a 60-as második felétõl lesz szembetûnõ: egyrészt amiatt, hogy a tsz-ek áttértek a pénzbeli munkadíjazásra, másrészt pedig azért, mert fokozódott a nõk munkába állása. Az évtized végére tehát a falusi lakosság is egyre inkább bekapcsolódott a „fogyasztói társadalomba”.18 Fennmaradt persze bizonyos önellátási törekvés is, annyira, amennyire a saját kezelésben lévõ föld mûvelése erre lehetõséget adott. A fogyasztói magatartás és szokások átalakulásának vizsgálatához nagy segítséget jelentenek a háztartásstatisztikai elemzések, azonban itt is – akárcsak a jövedelmeknél – csak a fõbb tendenciák felvázolására vállalkozunk. A különféle forrásból származó jövedelmek felhasználásának szerkezetét tekintve a legnagyobb hányadot a 60-as, 70-es években is élelmezésre fordították. Természetesen ez a részarány csökkenõ tendenciát mutatott. Az 1967. évi adatok alapján megállapítható, hogy a falun élõ munkás és parasztrétegek, továbbá a nyugdíjasok jövedelmük több mint 50%-át költötték élelmiszerre. A kifejezetten alacsony nyugdíjúak – fõleg tsz-nyugdíjasok és járadékosok – körében ez a részarány elérte a kiadások 65%-át. A 70-es évek során az élelmiszerkiadások aránya a szövetkezeti parasztság és a falusi munkásság esetében 34– 32%-ra csökkent. A nyugdíjasoknál azonban a részarány továbbra is 40% fölött maradt.19 A ruházkodási kiadások részaránya falun a nyugdíjasoknál volt a legalacsonyabb, továbbá a parasztságnál is kisebb arányú volt, mint a munkás és alkalmazotti rétegeknél.20 A ruházkodásra fordított költségek lényegesen magasabbak voltak olyan családokban, ahol gyermekek voltak. A felnõtteknél a ruházkodásra fordított összeg a korral együtt csökkent. Falun a kulturális kiadások legnagyobb tételét többnyire a gyerekek taníttatására fordított összegek jelentették.21 A felnõttek önmagukra szánt kulturális kiadásai között a rádió, majd a tv, esetleg egy-egy napilap vagy képes hetilap elõfizetése szerepelt. Mielõtt a mindennapi életvitelhez kapcsolódó kiadásokról áttérnénk a családi beruházásokra (háztartási gépek, bútor, jármû, lakásfelújítás és házépítés), érdemes röviden kitérni arra, hogy az általuk vizsgált idõszakban a lakosság pénzmegtakarítási hajlandósága növekvõ ütemet mutatott. Az éves megtakarítások összege országosan 1960-hoz képest 1965-ben kétszer, 1970-ben pedig 5,5-szer több volt. Ebben az évtizedben a megtakarítások aránya megháromszorozódott: 1,4-rõl 4,4%-ra nõtt.22 Mindez tükrözõdött a lakossági takarékbetét-állomány bõvülésében is. Közismert, hogy a szocialista korszakban a pénzügyi megtakarítások kezelésének egyetlen legális formája a takarékbetét (kamatozó betét, nyereménybetét, gépkocsi nyereménybetét) volt. A lakossági takarékbetét-állomány 1950-ben 289 millió, 1960-ban 5,5 milliárd, 1965-ben 20,4 milliárd, 1970-ben 42 milliárd, 1975-ben 81,2 milliárd, 1980-ban pedig 145 milliárd Ft volt. A növekedési ütem még akkor is figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük a pénzromlás hatásait és az igen alacsony reálkamatokat. Rendelkezésre áll ennek az adatsornak a Budapest–vidéki bontása. Ebbõl kiderül, hogy vidéken a megtakarítások 1960–65 között megnégyszerezõdtek, majd a következõ 5–5 évben megduplázódtak.23 A megtakarítások szükségességére rávilágít az a tény, hogy a tartós fogyasztási cikkek az átlagjövedelmekhez képest meglehetõsen drágák és nehezen hozzáférhetõek voltak, így a háztartások gyakran erõn felüli áldozatokat is vállaltak a beszerzés érdekében. Mindez azt is jelentette, hogy nemcsak a háztartási munka megkönnyítése miatt váltak fontossá, hanem ideig-óráig státuszszimbólummá, a vagyonosodás reprezentációs eszközeivé váltak. Országos tendenciaként figyelhetõ meg, hogy a tartós fogyasztási cikkek vásárlására fordított jövedelmek aránya 1960 és 1975 között az összes személyi célú kiadásnál gyor-

57

Heller Farkas Füzetek

sabban növekedett.24 Ezen belül a növekedési ütem a 60-as évek második felében volt a legnagyobb, amikor a reáljövedelem növekedésével párhuzamosan a kínálat is lassan bõvülni kezdett. A tartós javak elterjedése a falvakban élõk esetében lassúbb volt, mint a városiaknál. Mivel a termelõeszközök birtoklása szigorú korlátok közé volt szorítva, ezért az ingóságok között a tartós fogyasztási cikkek domináltak. A növekedés legdinamikusabb idõszaka az 1965 és 1975 közötti tíz esztendõ volt. A beszerzési sorrendben rendszerint a mosó- és hûtõgép került az elsõ, illetve a második helyre, a harmadikra a porszívó, a negyedikre a centrifuga.25 Nem szabad elfeledkeznünk a tv-készülékrõl – elõbb a feketefehér, majd a színes képernyõs – sem, hiszen a közös nagycsaládi, szomszédi tévézések után mindenki arra törekedett, hogy saját maga számára is vásároljon. Ezt nagyban megkönnyítette a részletfizetés. A falusi és városi háztartások kiadásszerkezetét vizsgálva látható, hogy a legnagyobb különbség a lakásépítésre és ingatlanvásárlásra fordított összegekben jelentkezett, mert a városoktól eltérõen a falvakban az állam alig vállalt szerepet a lakáshelyzet javításában. A szövetkezeti parasztság és a falusi munkásság tehát elsõsorban saját lakásépítéssel – OTPkölcsönnel vagy anélkül – tudta megoldani lakásgondját. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy a falusiak a 60-as, 70-es években mindvégig hátrányban voltak a városiakhoz képest a felvehetõ hitel összegében, sõt még a kamatláb mértékében is. Ugyancsak nem illette meg az öröklakás- és családiház-építõket falun az eltartott gyerekek utáni szociálpolitikai kedvezmény sem 1983-ig. A lakásépítésnek ez a kedvezõtlen pénzügyi feltételrendszere is arra ösztönözte a falusiakat, hogy az építkezést igyekezzenek tradicionális módon, azaz családi, rokoni összefogással – kalákában – megoldani. Ennek a megoldásnak a sikerét bizonyítják az alábbi adatok: 1960 és 1980 között másfél millió lakás épült Magyarországon, ebbõl 42% a községekben.26 S ahogyan az alábbi táblázat is mutatja, a községekben épített lakások túlnyomó része magánerõvel készült. Hogyan alakult át a falvak lakásellátottsága? A magyar falvak lakásviszonyai – a hatvanas évek közepéig – nem sokat változtak. Általános volt a téglalap alaprajzú falusi ház, az ún. hosszú ház, amely rendszerint az utcára merõleges tájolású, három vagy négy osztatú – szobát, konyhát és szobát/kamrát magában foglaló épület volt. Az évtized második 1. ábra Lakásépítés a községekben, 1960-1980 180000 160000 140000 120000 100000

Állami erõ

80000

Magánerõ

60000 40000 20000 0 1960-65

58

1966-70

1971-75

1976-1980

Varga Zsuzsanna: Polgárosodás? Kispolgárosodás? Felemás polgárosodás?

felében indult meg, s a 70-es években vált általánossá az átalakulás: elterjedt a kockaház divatja.27 Eleinte úgy, hogy a régi hosszúházak utcafronti részét még egy szobával kibõvítették és sátortetõt emeltek fölé. A késõbbiekben pedig egyre inkább úgy, hogy lerombolták a régi házat, helyére a típustervek alapján modern anyagokból felépítették az új sátortetõs kockaházat. Ha közelebbrõl megnézünk egy ilyen kockaházat, láthatjuk, hogy ezek a korábbiakhoz képest nagyobb belmagasságúak és világosabbak a nagy ablakok révén. Belül is sok a változás: a legfontosabb talán az, hogy megjelent a fürdõszoba, s ez még akkor is fontos, ha csak késõbb, a boylerek elterjedésével vették birtokba. Ahogy a következõ táblázat is mutatja, nemcsak a ház megépítése érdekében tettek nagy erõfeszítéseket a családok, hanem a felszerelés, a komfortfokozat növelése érdekében is. 2. táblázat Lakások ellátottsága falun (%) Villannyal Vízvezetékkel Vezetékes és palackos gázzal Vízöblítéses WC-vel Szennyvíz csatornával ….

1960 61,4 3,1 1,6 2,4

1970 86,2 10,8 40,5 7,3 11,4

1980 95,9 41,6 72 29,6 44,8

Forrás: A falu és a mezõgazdaság fõbb társadalmi és gazdasági jelzõszámai. Szerk.: Oros Iván, Budapest, KSH, 1994. 70–71. Enyedi György és Barta Györgyi vizsgálatai ráirányították a figyelmet arra, hogy a falusi infrastrukturális fejlesztés – elektromos hálózatbõvítés, vízvezeték, csatornázás – költségeit zömmel a helyi lakosság fedezte, míg a városokban lakók számára ez ingyenes volt. A kutatók még számos kisebb-nagyobb hátrányt soroltak fel. A falusi lakos a nagyobbrészt saját pénzen bevezetett elektromos áramért magasabb díjat fizetett, mint a fõvárosi fogyasztó, a helyi autóbuszok viteldíja magasabb volt stb.28 A falusi lakosságra tehát igen nagy terhet rótt, ha azt akarta, hogy lakása komfortfokozata megközelítse a városlakókét. S akkor még nem beszéltünk az utak, járdák állapotáról, az üzlethálózat, egészségügyi ellátás, gyermekintézmények színvonaláról vagy éppen a mûvelõdési-szórakozási lehetõségekrõl. Az állami költségvetés e területeken is nagy szerepet szánt a lakossági hozzájárulásnak.29 Ezt a célt szolgálta a községfejlesztési járulék vagy éppen a társadalmi munka. Ennek kapcsán szólni kell a tsz-ek szerepérõl. Ahogy a közös gazdaságok többsége stabilizálódott a 60-as évek végére, úgy tudtak mind többet fordítani a szociális-kulturális alapjukból a falu fejlesztésére. A tsz-ek munkával és pénzzel egyaránt beszálltak a falu középületeinek felújításába, illetve gyakorta az építésébe is, s emellett az is gyakori volt, hogy járdákat, buszmegállót, sportpályát építettek. 3. Módosuló értékrend Közismert, hogy a hagyományos paraszti értékrend középpontjában a föld, a családi birtok és a hozzátartozó felszerelés, állatállomány állt.30 Ez volt a megélhetés alapja, ez biztosította a következõ nemzedék megélhetését, s egyúttal ez határozta meg a helyi társadalomban az adott család helyét, státuszát. Éppen ezért elemi parancs volt, hogy a felme-

59

Heller Farkas Füzetek

nõktõl örökölt földet meg kell õrizni, s lehetõség szerint gyarapítani kell. A földtulajdon olyan központi jelentõségû volt, hogy nemcsak a birtokkal rendelkezõ, hanem a nincstelen agrárproletár családok törekvéseit is ez határozta meg. A földvásárláshoz komoly családi megtakarításokra volt szükség. Ezt pedig csak rendkívül szorgalmas, kitartó munkával lehetett elérni. A maga-ura parasztság számára a munka életük állandó tartalmát jelentette, számukra a kikapcsolódás, a szórakozni vágyás a lustasággal volt egyenlõ. A földszerzésre való törekvésbõl adódóan a paraszti értékrend felhalmozás-centrikus volt. Ez a sajátosság szervesen összefonódott a parasztcsaládok önellátásra való törekvésével. Az aktuális fogyasztási igényeket magától értetõdõen rendelték alá a földgyarapítás magasabb rendû parancsának. Ebbõl adódóan a falusi társadalom különbözõ anyagi helyzetû csoportjai között – mint már említettük – nem voltak élesek az életmód-különbségek.31 A parasztság földtõl való megfosztása az 50-es évektõl kezdve – több fázisban – de jelentõsen elõrehaladt. A 60-as évek végére, különösen az 1967. évi IV. törvény következtében a föld elveszítette korábbi jelentõségét.32 Ez nagy ûrt hagyott maga után a birtokos parasztoknál, a szegényebb rétegeknél viszont egyfajta felszabadító erõt jelentett, hiszen többé nem egy eleve elrendelt helyzetbõl kellett indulniuk, hanem boldogulásuk sokkal inkább a személyes ügyességen, munkabíró-képességen múlott. Ezt nevezte Márkus István „szegényparaszti ambíciórobbanásnak”.33 Amikor tehát azt a kérdést vizsgáljuk, hogy mi lépett a föld helyére a paraszti értékrendben, érdemes figyelemmel lenni a falusi társadalom korábbi rétegzõdésébõl adódó mentalitásbeli eltérésekre. Fontos kontinuitás, hogy az új presztízsértékek is anyagi jellegûek. A háztartásstatisztikai vizsgálatok alapján egyértelmû, hogy a családi ház került az elsõ helyre. Régen a ház a föld és az állatállomány után következett, s akkoriban is igen hosszú, gyakran egy teljes élet eredménye volt. Most ez került elsõ helyre, annál is inkább, mert kiválóan betöltötte azt a szerepet, hogy kifejezze a család helyét a helyi társadalomban.34 Ráadásul az ifjabb nemzedék egzisztenciájának megalapozását is nagymértékben elõsegíthette. A föld kiesésével újra kellett gondolni az utódokról való gondoskodás lehetséges módozatait is. Így került elõtérbe a gyerekek taníttatása. Már a 60-as években megfigyelhetõ a gyerekek szakmunkásképzõbe küldése. Elõbb a fiúkat, majd a 70-es években a lányokat is egyre inkább engedték szakmát tanulni. A középiskolai taníttatás nagy terhet rótt a szülõkre, hiszen három-négy évig nem keresett a gyerek, ráadásul még plusz pénzkiadást is jelentett az útiköltség, kollégiumi díj, öltözködés stb. révén. Ezt a dupla terhet a módosabb családok engedhették meg könnyebben. õk erre azért is áldoztak tudatosan, mert közvetve így próbálták megõrizni a korábbi vezetõ-szerepüket, azt a rangot, amit korábban elfoglaltak. A gyerekekrõl való gondoskodás jegyében felértékelõdött a lakodalom funkciója is.35 A falu közvéleménye ezt az alkalmat már korábban is különös jelentõségûnek tartotta, hiszen ez az esemény hûen tükrözte a család helyét, rangját. Ez a funkció megmaradt, s mellette felerõsödött az anyagi gondosodás kötelessége. Általában is elmondható, hogy míg korábban a gyermeket szülei, nagyszülei után becsülték, a Kádár-korban ez megváltozott. A gyermekért hozott anyagi áldozat nagysága jelezte a falu számára a szülõ életének eredményességét. A gyermek tehát fontos mérce lett a szülõk megítéléséhez. Ebbõl adódóan kiemelt szerepet kapott kiskorban a gyermekek öltöztetése, késõbb pedig a fiatal lányok ruházata és kelengyéje.36 Az eddig felsorolt presztízsértékek komoly anyagi hátteret igényeltek. Ennek elõteremtését a korábbi munka-centrikus életforma továbbélése biztosította. Ez az életfelfogás

60

Varga Zsuzsanna: Polgárosodás? Kispolgárosodás? Felemás polgárosodás?

tovább öröklõdött, s új célokért aktivizálta a falusi társadalmat.37 A munka-centrikus életvitel az idõsebb és a középkorú generációt jellemezte leginkább. Ezen utóbbi korosztálynál különösen jól megragadható, hogy a magukat nem kímélõ munkájukat úgy tekintették, mint eszközt, amellyel a gyerekeik számára fontos dolgokat megszerzik. Nem meglepõ, hogy ez a réteg a fizetett szabadságot nem üdülésre, pihenésre fordította, hanem a háztájiban esedékes nagyobb munkákra, vagy éppen építkezésre tartogatta. A fiatal generáció elég kritikusan nézte szülei önkizsákmányoló életét. A kikapcsolódás, szórakozás, utazás már természetes része volt az életüknek. Családalapítás után viszont észrevétlenül betagozódtak õk is a munka-centrikus életbe. Ha olyan szerencsések voltak, hogy az esküvõ utáni években családi összefogással felépítették a házukat, akkor az ezt követõ évek azzal teltek, hogy munkában visszaadják azt, amit õk kaptak segítségként. Életük késõbbi szakaszában pedig eljött az idõ arra, hogy a lakodalmakban is helyt álljanak az illendõ értékû ajándékokkal. Akik nem kaptak komoly szülõi, családi segítséget az induláskor, azok eleve éveket töltöttek azzal, hogy felhalmozzák az építkezéshez szükséges tõkét, s ez leginkább úgy sikerült, ha a család mind az elsõ, mind a második gazdaságban (fõleg a kistermelésben) adódó lehetõségeket igyekezett maximálisan kihasználni. Az önkizsákmányoló élet ez esetben is hosszú évekre adott volt. Amikor az értékrend állandó, illetve változó elemeirõl beszélünk, nagyon fontos kitérni a közösségi kontroll szerepére. Láthattuk, hogy a falvakban az élet minden területén igen sok volt a kötelezõként elfogadott norma. Az átalakuló értékrend tükrözõdött a viselkedést konkrétabban szabályozó normák terén is. Általános érvényüket a közösségi ellenõrzés biztosította. Ahogy az eddigiekbõl kiderült, továbbra is norma maradt az önkímélést nem ismerõ, egész napot átszövõ munka. Egy rendes asszony „mindig talált otthon munkát.” A nõk a pihenést, kikapcsolódást csak burkolt formában engedhették meg maguknak. Így például: beszélgetés a kertkapuban vagy épen sorbaálláskor. Hasonló elvárások fogalmazódtak meg a férfiakkal szemben is, még akkor is, ha ingázó életformát folytattak. „Rendes iparkodó embernek otthon is dolgoznia kell.” Norma volt az önellátás, és ez még akkor is fennmaradt, amikor a falu többsége már bérbõl élt. A közösségi kontrollnak nagy szerepe volt az anyagi természetû normák állandó emelkedésében. Az is megfigyelhetõ, hogy az új lehetõségekkel összhangban lévõ normák kialakítása általában a városokban munkát vállaló fiataloktól indult ki. Záró gondolatok Az általunk vizsgált két évtizedben az egykori, magánparaszti múlthoz kötõdõ és az újonnan keletkezett presztízsértékek keveredésének számos jelét tapasztaltuk. Az új körülményekhez való sikeres alkalmazkodás mellett megfigyelhetõ a tradicionális paraszti mentalitás és értékorientáció továbbélése. A finomszerkezet feltárásához a következõ lépés az lehetne, hogy családtörténeti interjúk sorával feltárjuk, hogy a 20. század második felében az erõs hatalmi beavatkozások nyomán miképpen alakultak át a rendkívül tagolt magyar parasztság életformái, tekintélyviszonyai. Máig aktuális, ahogyan Márkus István körvonalazta ezt a kutatási feladatot: „E problematikában a legfontosabb valószínûleg az, hogy felderítsük, miféle új életviteli, magatartási normák léptek a paraszti normák helyébe. Illetve, hogy az, ami e téren történt, merõ bomlásként és általános értékvesztésként értelmezhetõ-e, vagy úgy, hogy a szorgalom, takarékosság és rokonsághálóba illeszkedõ családiasság régi – paraszti

61

Heller Farkas Füzetek

normarendszerét másféle kötelezõ szorgalom, más célokat szolgáló felhalmozási és költekezési kényszer s egy új, polgáriasabb, esetleg zárkózottabb, egy-két gyerek felnevelésére koncentráló családiasság kötelezettségei váltották fel és váltják fel.”38 Valójában csak ezután lehetne érdemben újragondolni a definíciós kérdéseket. Legfõképpen azt, hogy alkalmas-e a polgárosodás, esetleg a kispolgárosodás fogalom a vidéki társadalomban lejátszódott folyamatok leírására. Ha igen, akkor tisztázni kellene ennek ismérveit, ha pedig nem, akkor új fogalomkészlet megalkotása válik szükségessé. A jelzett kérdések olyan léptékûek, hogy szisztematikus feltárásuk mindenképp csak team-munkával lesz majd lehetséges.

Irodalomjegyzék ANDORKA 1979 Andorka Rudolf: A magyar községek társadalmának átalakulása. Magvetõ Kiadó, Bp., 1979 ANDORKA et al., 1982 Andorka Rudolf – Harcsa István: A községi népesség társadalomstatisztikai leírása. In: A falu a mai magyar társadalomban. Szerk.: Vágvölgyi András, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 179–236. BÕHM et al., 1985 Bõhm Antal – Pál László: Társadalmunk ingázói – az ingázók társadalma. Kossuth Kiadó, Budapest, 1985 CSITE, 1997 Csite András: Polgárosodás-elméletek és polgárosodás-viták. Szociológiai Szemle, 1997/3. 117–137. ENYEDI, 1980 Enyedi György: Falvaink sorsa. Magvetõ Kiadó, Bp., 1980 FÉL et al., 1997 Fél Edit – Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Balassi Kiadó, Bp., 1997 FÖRDÕS et al., 1975 Fördõs István – Lacza Gábor: A tartós fogyasztási cikkek forgalma a számok tükrében. Kereskedelmi Szemle, 1975/9. 26–29. GERGELY, 1978 Gergely Katalin: Változások Varsány népviseletében. In: Varsány. Tanulmányok egy észak-magyarországi falu néprajzához. Szerk.: Bodrogi Tibor. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 201–276. GUNST, 1998 Gunst Péter: A magyar agrártársadalom 1919–1945 között. In: A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk.: Gunst Péter. Napvilág Kiadó, Bp., 1998. HARCSA, 1996 Harcsa István: A paraszti népesség társadalmi mobilitása. In: Magyarország agrártörténete. Szerk.: Orosz István–Für Lajos–Romány Pál. Mezõgazda Kiadó, Bp., 1996. 531–548. HOCH et al., 1975. Hoch Róbert – John Ede: A fogyasztás szerkezetének változása és a társadalmi preferenciarendszer II. Kereskedelmi Szemle, 1975/5. 5–9. KOVÁCH, 1991. Kovách Imre: A polgárosodásfogalom értelmezéséhez. (Összegzés helyett) Századvég, 1991/2–3. 217–229. KÓSA, 1998. Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880–1920) Planétás Kiadó, Bp., 1998 MÁRKUS 1991.a. Márkus István: A hazai mezõgazdaági kistermelés az 1960–70-es években. Századvég, 1991/2–3. 193–201. MÁRKUS 1991.b. Márkus István: A mai falukutatás kérdései és módszerei. In: Válság és kiút. Falukonferencia. Pécs, 1991

62

Varga Zsuzsanna: Polgárosodás? Kispolgárosodás? Felemás polgárosodás?

MOLNÁR, 1996 Molnár József: „A” háztáji. In: Magyarország agrártörténete. Szerk.: Orosz István–Für Lajos–Romány Pál. Mezõgazda Kiadó, Bp., 1996. 631–643. SÁRKÁNY, 1983 Sárkány Mihály: A lakodalom funkciójának megváltozása falun. Ethnographia, 1983/2. 279–283. SZAKÁCS, 1989 Szakács Sándor: A reform kérdése és a termelés. Agrártörténeti Szemle, 1989/1–4. SZUHAY, 1996 Szuhay Péter: Az életmód változása a magyarországi falvakban. In: Magyarország agrártörténete. Szerk.: Orosz István–Für Lajos–Romány Pál. Mezõgazda Kiadó, Bp., 1996. 705–720. VALUCH, 2003 Valuch Tibor: „Községünkben nagy elõrehaladást értünk el a szocializmus építése terén” – A történeti parasztság és az életmód változásai Magyarországon a hatvanas években. In: Múlt századi hétköznapok – tanulmányok a Kádár-rendszer kialakulásának idõszakáról. Szerk.: Rainer M. János. 1956-os Intézet, Bp., 2003. 129–176. VALUCH, 2004 Valuch Tibor: A hosszú háztól a kockaházig. A lakásviszonyok változásai a magyar falvakban a hatvanas években. In: „Hatvanas évek” Magyarországon. Tanulmányok. Szerk.: Rainer M. János. 1956-os Intézet, Bp., 2004. 386–407. VARGA, 2001. Varga Zsuzsanna: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon 1956–1967. Napvilág Kiadó, Bp., 2001

JEGYZETEK ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, egyetemi docens Errõl bõvebben lásd: VARGA, 2001, 82–103. 3 A magyar mezõgazdaság nemzetközi összehasonlításban. Budapest, KSH, 1987. 25–28. 4 Itt egyrészt a Magyar Szociológiai Társaság Faluszociológiai Szakosztálya által 1989 szeptemberében rendezett tanácskozást kell megemlíteni, másrészt pedig a Replika folyóirat 1990. januári vitaestjét, ahol Szelényi Iván kutatói munkásságának eredményeit értékelték. Az elõbb említett vita anyaga a Századvég 1991-es évfolyamának 2–3. számában jelent meg, az utóbbié pedig a Replika 1990-es évfolyamának 2. számában. 5 A különbözõ álláspontok bemutatására lásd: CSITE, 1997. 117–137.; KOVÁCH, 1991. 217–229. 6 1959 és 1965 között közel 450 ezer fõvel csökkent a mezõgazdasági aktív keresõk létszáma. Lásd: Mezõgazdaságunk a szocialista átszervezés idején, 1958–1962. Budapest, KSH, 1963. 147., Mezõgazdasági Statisztikai Zsebkönyv. Budapest, KSH, 1966. 248. 7 BÕHM et al., 1985 8 MOLNÁR, 1996. 631–643. 9 ANDORKA, 1979 10 Magyarország statisztikai évkönyve, 1980. Budapest, KSH, 1981. 19. 11 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) M-KS-288. f. 15/188. õ. e. A KSH jelentése a jövedelmi színvonal és jövedelemszóródás alakulásáról az 1967–1969 években. 12 Magyarország statisztikai évkönyve, 1980. Budapest, KSH, 1981. 141., 387–388. 13 ANDORKA et al., 1982. 204–212. 14 HARCSA, 1996. 531–548. 15 ANDORKA et al., 1982. 213–217. 1 2

63

Heller Farkas Füzetek

MOL M-KS-288. f. 15/188. õ. e. Az MSZMP Gazdaságpolitikai Osztály feljegyzése a Gazdaságpolitikai Bizottság részére a KSH által a társadalmilag indokolt szükségletek minimumára végzett számításokról. 17 GUNST, 1998. 269–284. 18 VALUCH, 2003 19 HOCH et al., 1975 20 Uo. 21 Uo. 22 Magyarország statisztikai évkönyve, 1975. Budapest, KSH, 1976. 318. 23 Magyarország statisztikai évkönyve, 1980. Budapest, KSH, 1981. 360. 24 FÖRDÕS et al., 1975 25 Uo. 26 A falu és a mezõgazdaság fõbb társadalmi és gazdasági jelzõszámai. Szerk.: Oros Iván, Budapest, KSH, 1994. 88. 27 VALUCH, 2004. 28 ENYEDI, 1980. 29 MOL M-KS-288. f. 23/1963/28. õ. e. Az Államgazdasági Osztály jelentése a községfejlesztési tevékenység továbbfejlesztésérõl. 30 FÉL et al., 1997 31 Az országnak csak meghatározott kistájaira volt jellemzõ a polgárosodottabb életvitelt képviselõ paraszt-birtokos/parasztpolgár. Errõl bõvebben lásd: KÓSA, 1998 32 SZAKÁCS, 1989 33 MÁRKUS, 1991.a. 34 A ház szimbolikus jelentõségét mutatja, hogy sok szempont játszott közre a megítélésében. Elõször is a telek fekvése, mérete, aztán a ház magassága, az ablakok száma stb. 35 SÁRKÁNY, 1983 36 Általános gyakorlat volt, hogy az anyák nagy mennyiségben vásárolták lányuk számára a ruhafélét, kelengyét, s emellett a lányok is erre költötték szinte egész keresetüket. Ebben is felfedezhetõ egy régi tradíció: a paraszti háztartás készletgyûjtõ törekvése, amely a kelengye révén egész életére ellátta a fiatalasszonyt vászon holmival. GERGELY, 1978 37 SZUHAY, 1996. 705–720. 38 MÁRKUS, 1991.b. 16

64

Politika kontra mezõgazdaság Az innováció lehetõsége és lehetetlensége a szocializmusban Schlett András* I. BEVEZETÉS A szocialista rendszert leíró alapmûvek egyöntetûen hangsúlyozzák, hogy az azért volt életképtelen, mivel lehetetlenné tette az innovációkat. A rendszer nem ösztönzött újításra az alapvetõ technológiai változások korában. Minthogy az mindig kockázattal jár, és eredménye megjósolhatatlan, a termelési egységek vagy önmagukat gyõzték meg, vagy felsõbb szinten beszélték le õket arról, hogy ilyen kockázatos vállalkozásba fogjanak. Innováció hiányában a növekedés egyetlen forrása a – költségvetés által kikényszerített – megtakarítások termelésbe történõ befektetése maradt, majd egy ideig a külföldi hitelfelvétel, végül az adósságfizetés súlya alatt összerogytak a tervgazdaságok. Másik lehetõség, hogy egy „Ceausescu-féle” export mellett sikerül elérni a pozitív kereskedelmi mérleget, de az ezzel járó elnyomorodás a rendszer teljes legitimációját felemészti. Az innovációk lehetetlenné tételérõl a nem normatív elvonások rendszere „gondoskodott”. Amíg egy piacgazdaságban érdemes kockázatot és kutatási költségeket vállalva innovációkat létrehozni, (ha sikeres az innováció, akkor ez a vállalat piaci értékét jelentõsen emeli), addig a szocialista rendszerben a költségvetés azonnal elszívja a többletnyereséget (Csillik– Tarján 2002). Így végül a vállalat vezetõi és alkalmazottai akkor járnak jól, ha nem innoválnak, mivel kevesebb ráfordítás mellett ugyanakkora eredményhez (bérhez és fejlesztési lehetõséghez) jutnak. Sõt a rendszer fõ haszonélvezõi a rossz teljesítményt nyújtó szektorok és vállalatok voltak, hiszen a vállalatok között megvalósuló újraelosztás révén õk kapták a legtöbb állami segítséget (Muraközy, 2004). A rendszerbe tehát egy erõteljes kontraszelekció volt beépítve, melyben az erõfeszítések elsõsorban az államtól kapott juttatásokra és nem a profit maximalizálására irányultak. Lehet-e innováció a szocializmusban? S ha általában nem is lehet, akkor mi volt az innovációs szigetek titka? Miért nem tudtak a szigetek szárazfölddé egyesülni, mi okozta végül is a szocializmus bukását? A tanulmány célja, hogy képet kapjunk azokról az akadályokról, amelyek a termelési innováció bevezetését akadályozták, és bemutatásra kerüljenek az azok kiküszöbölése érdekében tett erõfeszítések. Így a szocialista agrármodernizáció történetén keresztül kitapinthatóvá válik, hogy egy ágazat mennyire volt képes megszabadulni a rendszer diszfunkcionális vonásaitól, s mennyiben volt ez az eredményesség kovácsa, illetve elengedhetetlen elõfeltétele. Fontos kérdés az is, hogy a termelési innovációkban élenjáró, ún. mintavállalatok sikerességben milyen szerepet játszottak a rendszer alapvetõ, illetve „származékos” sajátosságai, valamint a piaci elemek bevezetése? II. AZ INNOVÁCIÓ ALAPESETEI Az 1960-as évek elejétõl kezdõdõ technika-váltás, az ipari módszerû mezõgazdaság anyagi és mûszaki alapjainak a létrehozása beemelte a magyar mezõgazdaságot a világ élvonalába, a legfejlettebbek közé. A változások leglátványosabban a hozamok növekedésében, az élel* Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog és Államtudományi Kar, Heller Farkas Közgazdasági Intézet, egyetemi docens

65

Heller Farkas Füzetek

miszer-kínálat megjavulásában mutatkoztak meg. A termelés megsokszorozódását segítette elõ a nagy hozamú fajták elterjedése, az intenzív technológiai eljárások meghonosodása. A magyar mezõgazdasági termelés potenciálja nemzetközi összehasonlításban is jelentékeny volt. A búza és a kukorica termésátlagai a francia, a dán, az egyesült államokbeli, vagy a kanadai eredményeknek feleltek meg, a hústermelés is a legjobbak között volt a világon. Amint Ludwig fon Mises már az 1920-as évek elején rámutatott, ahelyett, hogy megvalósulna a világszocializmus, a szocialista országok kényszerülnek rá, hogy lemásolják a kapitalista országok termelési módszereit, a termékeiket és a technológiájukat (Mises, 1920/1990). A hazai innováció is elsõsorban másolást, azaz technológia-átvételt jelentett a vizsgált idõszakban, s természetesen a szocialista agrármodernizáció sem jöhetett volna létre a kapitalizmus, pontosabban az ott zajló agrártechnikai forradalom nélkül. A szocialista innováció sajátosságainak és korlátainak feltárása során vezérfonalul J. A. Schumpeter által leírt innovációs alapeseteket használjuk, melyek a következõk: 1. Új, tehát a kérdéses ágazatban még gyakorlatilag ismeretlen termelési eljárás bevezetése, amelynek azonban semmiképpen sem kell új, tudományos felfedezésen alapulnia, és amely valamely áruval kapcsolatos új kereskedelmi eljárás is lehet. 2. Új – tehát a fogyasztók körében még nem ismert – javaknak, vagy egyes javaknak új minõségben való elõállítása. 3. Új elhelyezési lehetõség, vagyis olyan piac megnyitása, amelyen a kérdéses ország iparága ez ideig nem volt bevezetve, akár létezett a piac korábban is, akár nem. 4. Nyersanyagok, vagy félkész áruk új beszerzési forrásainak megnyitása: ismét mindegy, hogy ez a beszerzési forrás korábban is létezett, csupán nem vették figyelembe, illetve nem tartották megfelelõnek, vagy pedig elõször kellett kialakítani (Schumpeter, 1980). A központi tervezés végsõ összeomlásának az innováció – új technológiák kellõen gyors kifejlesztésének – hiánya volt az egyik fõ oka a volt Szovjetunióban és a többi szocialista országban. Ugyanakkor a szocialista innováció alacsony színvonalát nem csak sok tényezõ magyarázza, de ezek a tényezõk bonyolult, hierarchikus viszonylatban is vannak egymással (Kornai et al. 2004). Így a kudarc közvetlenül kapcsolódik a puha költségvetési korlát szindrómához. Mindennek az erõforrás-korlátosság, a paternalizmus, az árrendszer mûvi összekuszáltsága, valamint az értéktörvényen elkövetett erõszak képezte a fõ tényezõit. A tervgazdaságon alapuló központi irányítás következtében a politikai meghatározottság folytán az innováció intézményesült. Az innovatív képesség abban az ágazatban vagy gazdaságban bontakozott ki, amelyet a gazdasági tervezés valamilyen szempontból kiválasztott. A szocialista rendszer más rendszerektõl eltérõ, jól megkülönböztethetõ sajátosságokkal bírt, amely sajátosságok mutattak egy belsõ egységet. A rendszer egyes elemei illeszkedtek egymáshoz, ugyanakkor feltételezték is egymást. Egyes jellemzõi ugyanakkor „alapvetõbbek” s így megkérdõjelezhetetlenek voltak, mint például az állami tulajdon, vagy a kommunista párt egyeduralma, s ezek mûködésébõl következett más, kevésbé alapvetõ („származékos”) sajátosságok fennállása, mint például a paternalizmus vagy a kiválasztottság. Ezek a tényezõk a gazdaság és a társadalom mezo- és a mikroszférájában, mint üres általánosságok, felületi megnevezések, zéró nagyságrendûvé zsugorított, „széjjelmázolt felelõsség”, mellébeszélés, másra hárítás, illetve ködösítés formájában fejtették ki romboló hatásukat. A szocialista innováció logikája ezek alapján néhány kérdést tesz fel elméleti szinten: – volt-e az innovált terméknek valamilyen sajátossága, aminek alapján közelebb esett a haditermékhez, mint a polgári termékhez ?

66

Schlett András: Politika kontra mezõgazdaság

– játszhatott-e különös szerepet e termék az alapfontosságú olaj beszerzése érdekében? – képes volt-e az innovátor visszaszorítani a jövedelemlefölözõ költségvetést annyira, hogy érdemes legyen belevágni a költséges és kockázatos innovációba? – milyen politikai erõvel kellett rendelkeznie ehhez az innovátornak? 1. Agrártechnikai forradalom Az ötvenes években jelentõs változások történtek a nyugati világ mezõgazdaságában. A zöld forradalomként is emlegetett átalakulás számos területen megsokszorozta a termelékenységet. A teret nyerõ iparszerû termelési rendszerek a mezõgazdaságot a külsõ anyagbevitel és erõforrások függvényeivé változtatták. Mesterséges rendszereket teremtettek, arra törekedve, hogy úgymond függetlenítsék a folyamatokat a környezeti hatásoktól. Az iparszerû, energia-intenzív, nagy mesterséges ipari eredetû anyag- és energiafelhasználású mezõgazdasági rendszerrel az ipar logikája (zárt, ember által szabályozott tér, funkcionális kapcsolatokon alapuló folyamatok stb.) mint ideál jelent meg a mezõgazdaságban. Alaptörekvése ennek megfelelõen a függetlenedés, mesterséges szabályozás, a természeti erõforrások fokozatos kicserélése (helyettesítése) mesterséges erõforrásokkal. A mezõgazdasági mûszaki fejlesztés olyan folyamatos, komplex, következetes és céltudatos innovációs tevékenység, amely mennyiségi és minõségi változásokat okozva kihat a mezõgazdasági termelés elemeire (termõföldre, munkaerõre, termelési eszközre), és eredményeként a mezõgazdasági termelést a korábbinál magasabb színvonalon, hatékonyabban lehet megvalósítani. Az iparszerû mezõgazdálkodás általános alapjellemzõit az alábbiakban foglalhatjuk össze: – A függetlenedési alapelvnek megfelelõen a tér egyéb (biológiai és társadalmi élettér) szerepeinek rovására figyelmét kizárólag a termelési feladatokra irányítja, a megoldásokat, technológiai folyamatokat azok termelékenysége, hatékonysága és gazdaságossága alapján választja ki és használja. – Ennek érdekében koncentrációra és centralizációra törekszik, a méreteket (üzem, tábla, gép) növeli, igyekszik minél nagyobb „homogén” területeket kialakítani, ezek révén a „központi vezérlést, manipulálhatóságot”, a folyamatok „kézben tartását” minél hatékonyabbá tenni. – Alapmódszere a környezet átalakítása az elhatározott feladatok és tevékenységek igényei szerint, vagyis a teret alakítja a feladathoz, és nem a tér adottságaihoz illeszkedõ tevékenységeket keres. – Mindezekkel összefüggésben fokozott mértékû, mesterséges erõforrás ráfordításnövelést valósít meg. A magyar mezõgazdaságban a ’60-as évek elejétõl valóságos technikai, technológiai forradalom kezdõdött. Ennek fõ motívuma a politikai megfelelés és a gazdasági racionalitás ellentmondásának az összeegyeztetése lett. Ennek folyamán az uralkodó szocialista ideológiai megközelítésekhez illeszkedõen próbáltak nyugaton mûködõ termelésszervezési rendszereket meghonosítani. Az új technológiák mielõbbi sikeres adaptálására égetõ szükség volt, mert a szövetkezetesítés következményeként (a tagok érdektelensége, gépek és tapasztalt vezetõk hiánya) csökkent a mezõgazdasági termelés. Munkacsúcsok idején gyakran katonákat, diákokat kellett kivezényelni a termés betakarítására, de még így is jelentõs gabona- és

67

Heller Farkas Füzetek

kukoricabehozatalra került sor 1960–62-ben, ami jelentõsen rontotta a külkereskedelmi mérleget. Az átszervezéssel a mezõgazdaság eszközigénye nagymértékben megnövekedett. 1958 és 1968 között a mezõgazdasági beruházásoknak csaknem kilenctizedét kellett pusztán a kiesett kisüzemi termelõerõk pótlására fordítani. Ugyanakkor biztosítani kellett az újonnan létrejött nagyüzemek magasabb mûködési költségeit. Tömegessé vált a szakmunkásképzés, felsõfokú technikumokat szerveztek, újjáélesztették a korábban megszûntetett agrár felsõoktatási intézményeket (Debrecen, Keszthely, Óvár). Felemelték az agrárszférára szánt beruházások összegét, megnövelték a termelõi árakat (1966-ban 10%-kal, 1968-ban további 10%-kal). Az új agrárpolitika eredményei az élelmiszer-kínálat megjavulásában, az ipari módszerû mezõgazdaság anyagi-mûszaki alapjai létrehozásában, valamint a mezõgazdasági dolgozók munka- és életkörülményeinek gyökeres átalakításában mutatkoztak meg (Romány, 1998). 2. Termékszerkezet váltás és mérethatékonyság. Két sikerterület: baromfi és kukorica A szocialista ideológia az agráriumban is a termelési arányok erõltetett átalakítása, a magasabb termelékenységû szegmensek elõretörése, a kibocsátás gyors növekedése irányába hatott. A magyar mezõgazdaság a vizsgált idõszakban két területen ért el kimagasló eredményeket: a baromfihús- és tojástermelésben, valamint a kukoricatermesztésben. A mennyiségi termelésre az állattenyésztésben a baromfi adott jó alapot. A baromfiágazatban az ’50-es években óriási technológiai forradalom zajlott le. Az ágazat elsõnek és következetesen alkalmazta az ipari megoldásokat, s ezek a baromfitenyésztést nagy termelési értéket produkáló szintre emelte. Az állami támogatásokkal megteremtõdtek a gazdaságos termelés feltételei. A baromfitermékek elõállítása, a takarmány-értékesülés, a munkaerõ és a beruházások megtérülése szempontjából, egyaránt igen gazdaságos. A baromfi nagy szaporasága, gyors nemzedékváltása következtében a termelés forgása is gyors ütemû és alkalmas arra, hogy egyik évrõl a másikra nagy tömegû húst produkáljon. Adaptációs képessége rendkívül széles körû, az ipari jellegû termelés minden szintjén megállja a helyét. Ez az ágazat biztosította a legrövidebb idõ alatt a legnagyobb tömegû, legegyenletesebb minõségû és egyben legolcsóbb hústermelést. A baromfi- és tojástermelés nagyüzemi szervezésével a gazdasági és a politikai profil jól összeegyeztethetõvé vált. A komplex tenyésztés- és tartástechnológia kialakítása és elterjesztése széles körû nemzetközi és hazai munkamegosztást követelt, nagy mozgásteret és sok szempontból szabad kezet kívánt. A magyar mezõgazdaság külföld felé nyitása is lényegében ehhez az ágazathoz kapcsolódott. Nyugati (elsõsorban német) minták alapján dolgozták ki az iparszerû baromfitartás elméleti és gyakorlati alapjait, és létrehozták az elsõ rendszerbe szervezett mezõgazdasági ágazatot. A magyar nagyüzemi állattenyésztésben a legprogresszívebb szerepet a vizsgált idõszak végéig a baromfitartás töltötte be, s színvonalában legközelebb került a termelésben élenjáró országokhoz. A baromfitartás révén világméretekben is számottevõ szerephez jutottunk a mezõgazdaság innovációjában. A termelés gyorsuló ritmusának követelményéhez ez az ágazat tudott a legjobban igazodni. A jelentõs belsõ kínálat és az aránylag olcsó ár következtében a hazai baromfihús-fogyasztás ugrásszerûen emelkedett. A növénytermesztésben is jelentõs változások történtek. Az 1960-as évektõl a szántóföldi növények egyik csoportja, általában a jobban gépesített és nagy hozamú fajtákkal

68

Schlett András: Politika kontra mezõgazdaság

bírók vetésterületének növekedése mellett, a fennmaradók területe számottevõ csökkenést mutat. A búza, a kukorica, a lucerna és a napraforgó területe 1961–1970 között együttesen 2,5 szerese volt az egyéb növények termelési területének. Ez az arány 1972-re már 4,3 szeresére növekedett, ami gazdaságokra vetítve jelentõs vetésszerkezet-egyszerûsödést jelentett. Bár az iparszerû árutermelés zárt rendszere a baromfitermék termelésében bontakozott ki elõször, a hibridizációt, mint az egyik legfõbb indítékot a kukoricatermelésbõl vették át a baromfitenyésztõk. A kukorica már a hatvanas években az intenzív, iparszerû termelés lehetõségeit vizsgáló szakemberek érdeklõdésének a középpontjába került, mivel a nagyüzemi állattenyésztés eredményességét nagymértékben befolyásolta a takarmánykukorica minõsége. A gabonafélék közül ez a növény rendelkezik a legnagyobb termõképességgel, egységnyi mennyiségben a legtöbb energiát tartalmazza, és e két tulajdonsága miatt leginkább alkalmas volt a felsõ vezetés által meghirdetett gabona- és húsprogram célkitûzéseinek a megvalósítására. A nagyüzemi keretekben történõ hatékony termesztésre az USA-ban és Jugoszláviában találtak mûködõ példát, ezért a termelésszervezési és technológiai változásoknál a figyelem központjába került az ott alkalmazott eljárások átvétele. Az iowai Garst-farm közvetlenül részt vett a magyar rendszer kialakításában, a hibridvetõmag szállításában, de a késõbbiekben jugoszláv és magyar intenzív fajták is jelentõs területeket foglaltak el. Hazánkban a kukorica a szántóföldi növénytermesztésben is meghonosodó termelési rendszerek elsõszámú növénye lett. Legfõbb tulajdonsága, amely erre alkalmassá tette, a jó monokultúra-tûrés. Az átlagtermés 1970-tõl 1980-ig 25%-kal emelkedett hektáronként. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy viszonylag rövid idõ eltelte után a monokultúra különféle természetû problémákat eredményezett, amelyek közömbösítése tekintélyes anyagi áldozatokat követelt. Ilyen volt a talaj kedvezõtlen fizikai-kémiai és biológiai elváltozása. Sok gondot okozott az egyes monokultúrával összefüggõ rezisztens gyomok (pl. fénycirok) gyors terjedése, illetve a vegyszermaradványok halmozódása. További hátrányt jelentett a termelésben az optimális idõk lerövidülése az éves munkák során. Akárcsak az állattenyésztésben, a termelési rendszerek kialakulásának a legfõbb jellemzõje ez esetben is a termelés teljes skálájára kiterjedõ organizálása volt. Ide értendõ a termõhely kiválasztástól, a talajvizsgálatokkal, fajtakísérletekkel, a tudomány legújabb ismereteivel kialakított termesztés technológián át az árukukoricáig terjedõ teljes folyamat. Ezt szolgálta a gépesítés, melynek mintegy velejárójaként jelentkezett a termelési rendszerekben általánosan elterjedt termelési egység. A gépesítés ilyen értelmû blokkokra bontása segítette az áttekinthetõséget, ezáltal a munkaszervezés egyszerûsödését is szolgálja. Fontos megemlíteni, hogy az iparszerû termelés bevezetésére más területeken is történtek kísérletek, ezek azonban jórészt kudarcot vallottak. Így például az iparszerû sertéshústermelés bevezetésénél a legfõbb hiba az volt, hogy a megvalósítás során mechanikusan lemásolták a baromfiprogramot, s ennek megfelelõen a kezdeti fázis – elletés, korai választás (28 nap) – történt a rendszerközpontban, amely a sertés esetén a legkritikusabb rész. Hízlalásra pedig kihelyezték õket a környezõ szövetkezetekhez. Kiderült, hogy nem mindent lehet átvenni a baromfiprogramból, mert a baromfinál a folyamat legnehezebb része, a keltetés, rendkívül jól megoldható volt, a sertésnél viszont a korai fázis számos további problémát szült. Látványos kudarccal végzõdött a juhászat iparszerûsítésére tett kísérlet is, mivel az a legkevésbé sem volt összeegyeztethetõ az állat biológiai adottságaival. A termelés iparsze-

69

Heller Farkas Füzetek

rûsítésénél a zárt taposórácson történõ tartás már rövid idõ múlva lábproblémákat és lesántulást okozott, így az állatokat a késõbbiekben hagyományos körülmények között, de intenzív takarmány-kiegészítéssel hizlalták. 3. Külsõ kapcsolatok A Kádár-féle politikai vezetés az 1960-as évek elején, az SZKP XXI. Kongresszusa után jelentõs gazdaságpolitikai váltásra szánta el magát. Szükségesnek ítélték a Szovjetuniótól való egyoldalú gazdasági függés lazítását, a gazdaság „két lábra állítását”. E cél megvalósítása érdekében az illetékes állami szervek a nyugat-európai országokba szakembereket küldtek, és ezzel megkezdõdött a fejlett nyugati technológia különbözõ formákban történõ átvételének elõkészületei. Ezt a folyamatot felgyorsította az idõközben bekövetkezett enyhülés, amely döntõen az Európán belüli kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokat élénkítette. A szocialista magyar mezõgazdaság három fõ piacra építette fel üzletpolitikáját. A szocialista országokkal évrõl-évre bõvült a külkereskedelmi kapcsolat, közülük is elsõsorban a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, az NDK-val és Lengyelországgal. A tõkés viszonylatú export fejlesztése és az önálló tenyésztés kialakítása érdekében kooperációk jöttek létre európai tõkés országok egyes vállalataival. Igen dinamikusan fejlõdtek és devizavolumenét tekintve egyre jelentõsebb exportpiaccá váltak a közel-keleti országok. Az összes magyar baromfihús export csaknem 30%-a például a Közel-Keletre irányult. A mûszaki fejlesztés nagyrészt nyugati licencek, know-how-ok vételéhez kapcsolódott, amelyre úgymond „ráfejlesztettek”. Fontos szerepük volt a nyugati cégekkel fenntartott kapcsolatoknak. Nyugat-Németországból importált Lohmann-féle tyúkokkal kezdték meg a tojástermelést. Ezt követõen szervezték meg az új típusú baromfiistállók építését a gazdaság területén, amelyek a kialakuló zárt termelési rendszernek megfelelõ konstrukcióban épültek. A fejlett nyugati technika beszerzése és alkalmazása segítette a termékszerkezet-váltást, és a minõség javítását is. A kiemelt vállalatok (ún. mintagazdaságok) a gépek beszerzésén túlmenõen együttmûködésre (például közös fejlesztésekre) is törekedtek a fejlettebb tõkés cégekkel. A nyugati technikai, technológiai szint ismeretében a vállalatok vezetése „igényesebbé vált”. A kapcsolatok serkentették a korszerû szervezési, vezetési elvek átvételét is. A nyugati gyártókkal való szoros kapcsolatok kialakítását szolgálta a közös vállalatok létrehozása is. Az iparszerû termelési rendszerek fejlesztéséhez nagyban hozzájárult a különbözõ külsõ piaci kapcsolatok folytán összegyûjtött ismeret, módszer, tenyésztési és termelési eljárás, amely az állattenyésztés és az árutermelés különbözõ fázisaiban a külföldi partnereknél elsõsorban az üzleti együttmûködés mindennapi gyakorlatában volt megszerezhetõ. Számos kooperáció jött létre a fejlett nyugati cégekkel, illetve közös vállalatok alapítására is sor került. Ezek információs bázisul szolgáltak a tenyésztés, a mûszaki fejlesztés, a piaci változások felderítésében. Hasonlóképpen pótolhatatlan volt a szerepük a legújabb eszközök, eljárások, fajták beszerzésében és kipróbálásában, a bábolnai szakemberek képzésében. A közös vállalatok megkönnyítették az integrálódást a nyugati piaci viszonyokhoz, s ezáltal segítették a helytállást a kezdeti kritikus idõszakban. Fontos megemlíteni a nemzetközi piaci versenybõl eredõ kritikai nyomást, amelynek révén a mezõgazdaságban egyre inkább elõtérbe került a minõségi szemlélet. Az export célterülete, volumene és idõbeli szekvenciája termékenként jelentõs különbségeket mutatott. A baromfi termékcsoportnak jellemzõ sajátossága volt, hogy összes kivitelének mintegy 80 százaléka az 1970-es években nem rubel-elszámolású üzlet keretében talált vevõre.

70

Schlett András: Politika kontra mezõgazdaság

A nem rubelelszámolású export nagy arányában szerepe van annak is, hogy a hetvenes évektõl legnagyobb vásárlóvá elõlépett Szovjetunió nagy mennyiségben vásárolt dollárelszámolás ellenében is. Összességében az 1970-es évek második felében a vágottbaromfiexportnak mintegy 40 százalékát a Szovjetunió, 21%-át a közel-keleti és 17%-át a közös piaci országok vették fel. 1983-ban ez az arány 57,2%, illetve 4,3 és 13,5% volt. Az export volumene szempontjából a szocialista országok (Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország) és a fejlõdõ észak- és fekete-afrikai, valamint közel-keleti országok (Irak, Algéria, Líbia, Egyiptom, Angola, Libanon, Irán) voltak meghatározóak. Az európai fejlett tõkés országok (Ausztria, NSZK, Franciaország, Svájc, Olaszország) esetében a piaci jelenlét, a legigényesebb piacok értékítéletének a megismerése, az állandó naprakészség és informáltság volt a fõ cél. A nyugati import célja a hazai szaporítás egy részének, illetve a fajtaválasztéknak a folyamatos fenntartása, kereskedelmi, szakmai kapcsolattartás, egyes esetekben kooperáció a világ legjobb tenyésztõ cégeivel. A vázolt folyamat az ország külgazdasági szerkezetének nyitottságát erõsítette, de a külkereskedelmi forgalom tekintetében ekkor még kiegyensúlyozta a KGST reláció és az ún. keményvalutás reláció arányát. Magyarország a fejlett technológia tranzit országa lett a KGST felé. Európa nyugati része kelet felé bõvítette felvevõpiacait. Magyarország pedig a KGST-bõl olcsón importált anyagok feldolgozásán alapuló kivitelért tudott fejlett technikát és korszerû fogyasztási cikkeket importálni. 4. Szervezeti változások, új szervezetek Amíg a fejlett tõkés országok mezõgazdaságában a technikai forradalom következtében csökkent az átlagos üzemnagyság, addig nálunk – sokszor abnormális – növekedés volt a jellemzõ. A hetvenes években nagyarányú vállalati egyesítések történtek a mezõgazdaságban. 1970 és 1979 között az állami gazdaságok száma 184-rõl 131-re csökkent, átlagterületük pedig 5548 hektárról 7598 hektárra emelkedett (Csizmadia, 1981). Magyarországon soha nem látott méretû mezõgazdasági vállalatok jöttek létre, melyek termelési értéke vetekedett az ipari nagyvállalatokkal is. A gazdaságokon belül több nagyméretû ágazat alakult ki, és a mezõgazdasági termeléshez ipari és kiegészítõ tevékenység is kapcsolódott. Szinte minden mezõgazdasági nagyüzem tevékenységének egyharmada nem szorosan a mezõgazdasági termeléshez kötõdött. A mezõgazdasági nagyvállalatok és ezen belül az elsõ ún. kombinátok az 1970-es évek elején alakultak ki Bábolnán, Agárdon, Bólyban, Mezõhegyesen. A „minél nagyobb, annál jobb” elvét a technokraták is támogatták, akik azonban csak az egy gép által teljesített üzemórát, illetve megmunkált területet optimalizálták, nem pedig a termelés költségeit. A kombinátok esetében a fõ profilt jelentõ tevékenység nem korlátozódott a mezõgazdasági termelés egyes szakaszaira. Átfogták a termék-elõállítás korábbiakban elkülönült szakaszait, mint a termelõeszköz-gyártás, a mezõgazdasági alapanyag-termelés, feldolgozás és az értékesítés, s egyazon vállalati keretben érvényesítették azokat. Az így kialakult és felépített vállalati szervezetnek mûködési körében a komplex fejlesztést is magára kellett vállalnia. Ez széles körû kutató-, a tudományos eredményeket felhasználó fejlesztõ munkával, a termelés nagyfokú koncentrációjával, partneri kapcsolatokkal volt elérhetõ (Klenczner, 1982). Az agráriumban a centralizációs folyamat mellett jellemzõ fejlõdési iránnyá vált a nagyüzemek integrációs tevékenysége. A vállalati méretek növekedését egyre inkább horizontális és vertikális kapcsolatok váltották fel. A vállalati keretek mellett vállalat fölötti

71

Heller Farkas Füzetek

szervezettípusok (rendszerek, társulások) is létrejöttek. Új típusú együttmûködési formákkal, új tartalommal telítõdött a termelési koncentráció és a szakosodás folyamata is. A mezõgazdaságban sokfunkciójú és gazdag profilú vállalatrendszerek alakultak ki. A termelési innováció létrejötte feltételezte az üzemszervezeti változásokat, és együtt járt a mezõgazdaságban létrejött különféle társulási formák terjedésével. Ezeknek a technikai-technológiai innováció fejlesztésében volt jelentõs feladata. A rendszerközpont innovációsközpont szerepkörét a genetikai, a technikai-technológiai és gazdálkodási komplex rendszer alapozta meg, ahol egyre nagyobb szerepet kapott a kutató-fejlesztõ tevékenység. A kooperációs folyamat legjellemzõbb vonása, hogy az egyes korábbi vállalati funkciók gyakran kiváltak a vállalati keretekbõl és az integráció más szervezeti lépcsõjén helyezkedtek el. A termelési rendszerek technológiai és szervezési innovációt képviseltek, és legtöbbjük innovációt terjesztõ szervezetként is mûködött. A kombinátok és állami gazdaságok egyre nagyobb területeket integráltak, hatalmas termelési volumeneket hoztak létre, úgy a mezõgazdaság, mint az élelmiszeripar és különféle ipari tevékenységek fejlesztésével. Nagy szerepet vállaltak a termelési rendszerek kialakításában. A létrejövõ termelési rendszereken keresztül biztosították a korszerû technika és technológia széles körû elterjedését. A magyar agrármodell egyik pillérét a hatvanas évektõl a termelési rendszerek képezték. E sajátos termelésszervezési forma keretében a kiválasztott gazdaságok, együttmûködve kutatóintézetekkel, mezõgazdasági termelõeszközöket gyártó és forgalmazó cégekkel, feldolgozókkal valamely ágazatra (pl. kukorica) komplex termelési technológiát dolgoztak ki. A termelési rendszerekhez csatlakozó gazdaságoknak díj, illetve többlethozam bizonyos részének fizetése ellenében átadták a technológiát, beszerezték a szükséges gépeket, kemikáliákat, vetõmagot, valamint a legújabb kutatási eredmények alapján biztosították a szaktanácsadást és az oktatást. A taggazdaságok legfontosabb feladata a termelés, amelyet a rendszergazda útmutatásai alapján végeztek. A taggazdaságok kutató, kísérletezõ tevékenységet nem folytattak, de azáltal, hogy termelési tapasztalataikat megosztották a rendszerközponttal, segítették annak kutatómunkáját. A rendszerközpont, mint szolgáltató szervezet mûködött, amely szolgáltató tevékenysége fejében bevételhez jutott. A méreteket jól mutatja, hogy a bábolnai iparszerû baromfihús- és tojástermelési rendszerhez 1987-ben 195 gazdaság tartozott, melyek együttesen 162 ezer tonna baromfihúst és 1650 millió db tojást állítottak elõ. A növénytermelésben az Iparszerû Kukoricatermelési Rendszer 264 taggazdasága 1987-ben összesen 220 ezer hektár területen kukoricát és 349 ezer ha területen kalászos gabonát és más növényeket termelt. III. LOJALITÁS ÉS KOMPETENCIA MENEDZSERI FORRADALOM ÉS INNOVÁCIÓS KÉNYSZER A tervutasításos gazdaságban a politikai rendszer túldetermináló szerepe érvényesült a társadalmi alrendszerek viszonyában. Minden társadalmi szféra belsõ mozgását és alakulását a politikai hatalom határozta meg, akadályozva annak speciális törvényszerûségeit és belsõ ésszerûsítési lehetõségeit. A szocialista redisztribúció a piaci döntéseket központi, hatósági, adminisztratív döntésekkel helyettesítette, és e döntések hálózataként létrehozta a tendenciájában egyközpontú, monolitikus és az egész társadalmat átfogó bürokratikus szervezetet. Az érdemleges gazdasági-hatalmi döntések a bürokratikus elit felsõ szintjein zajlottak le. Megszûnt a piacgazdaságokban szinte alkotmányos elvként tételezett hatalmi megosztottság, a gazdasági, a politikai és a kulturális hatalom elkülönültsége.

72

Schlett András: Politika kontra mezõgazdaság

Az 1956-os forradalom után a Kádár-rendszerben a fogyasztás szintjének folyamatos növelése lett a fõ politikai prioritás. Fontossá vált a termelés minél nagyobb mértékû növelése egyrészt a belföldi élelmiszer-ellátásnak a növelése érdekében, másrészt a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek kiviteli többletének fokozása, a devizaegyenleg – kiváltképpen a konvertibilis valutában való – növelése miatt. Felértékelõdtek az olyan áruk, amelyek szükségesek voltak a lakosság „nagyfokú megelégedettségének” a biztosításához. A politikai áruk, vagy ahogy a mezõgazdaságban hívták, „politikai termények” szállításáért cserébe a vállalatok vezetõi alkuba bocsátkozhattak a több erõforrás, illetve a kedvezõbb tervmutatók kialakítása tekintetében (Bruszt, 1995). A poszt-sztálini korszak magyar vezetése sajátos kompromisszumot kínált a magyar társadalomnak: hangsúlyozta, hogy a korábbinál nagyobb jelentõséget tulajdonít az iskolai végzettségnek, illetve a társadalmi és gazdasági rendszer racionalizálásának hajlamos megosztani a hatalmat a szakértelmiséggel. Az uralkodó rend, hatalmi monopóliumáról lemondva, részleges engedményeket tett elsõsorban a technokrata értelmiség javára. A kulcsfontosságú döntések fölötti hatalom fokozatosan a redisztribútoroktól a menedzserek felé. Ennek oka, hogy a szocializmus poszt-sztálini szakaszában már a menedzserek birtokolták a gazdasági, a kulturális és a társadalmi tõke legkedvezõbb kombinációit. Kedvezõbbet, mint a politokrácia, amely kulturális és társadalmi tõkéjét tekintve talán némiképp erõsebb, de gazdasági potenciálja jóval kisebb. Ugyancsak kedvezõbbet, mint az értelmiség, és sokkal kedvezõbbet, mint a belsõleg differenciálódó és gyenge kisvállalkozói osztály. A kiemelt vállalatok és vezetõik szerepe ezen is túlmutatott. A technokrata a párt és a szakma kettõs állampolgárává vált, ha szigorodott a légkör és a szakmai körökre nagyobb ideológiai nyomás nehezedett, politikai szerepét domborította ki, ha enyhülés mutatkozott, ha szakmai körökben forgott, vagy külföldön járt, akkor szakmai szerepe, szakmai tekintélye vált hangsúlyossá (Konrád–Szelényi, 1989). A Kádár-korszak gazdaságát és társadalmát keresztül-kasul átszövõ bürokratikus különalkuk jellemezték. Az elit különalkuk rendszerében nõtt fel, vált a hatalom birtokosává. Ha akarta, ha nem, elõrejutása során igénybe kellett vennie a bürokratikus különalkuk rendszerét. Az informális alkudozás képessége tulajdonságává vált, ez azonban jelentõsen gyengítette piaci irányultságának az erejét. Az informalizmus mindvégig az engedmények kiharcolásának eszköze maradt (Szalai, 1990). Mindazonáltal a legfelsõbb szintû támogatás sem volt állandósult elõny, hanem a politikai elit változásával a vállalatok lehetõségei is jelentõs mértékben változtak. A hetvenes évek elején a reformmal szemben megindult a retrográd erõk ellentámadása. Az országos fejlõdés, a gazdasági mechanizmus megtorpanása és ennek következtében a párt felsõ vezetésében felerõsödõ vita újabb feszültséget hozott. 1972. február 11–14. között Kádár János látogatást tett Moszkvában. Brezsnyev nehezményezte, hogy magyar növekedési ütem elmarad a KGST átlagtól, valamint azt is egyértelmûvé tette, hogy nem támogatja a ’68-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszert, s hogy szorosabb szovjet–magyar gazdasági kapcsolatokat akar kialakítani. 1972. november 14–15-én az MSZMP KB határozatában a reformok ellen döntött. Megindult az újracentralizálás, Állami Tervbizottságot hoztak létre a központi vezetés erõsítésére (MOL 288. f. 5/575). A visszarendezõ erõk fõ célpontjai természetesen a kiemelt vállalatok voltak, amelyek ekkor élen jártak az új gazdasági mechanizmus megvalósításában. A Központi Bizottságban levõ reformpolitikusok révén ezeknél lehetõség nyílt számos „szabálytalanságra”, amit a másik fél, mint „a kapitalizmus csíráit” igyekezett kiirtani. Számos vizsgálódás is folyt e

73

Heller Farkas Füzetek

gazdaság körül, amelyek elsõsorban a cégek nyugati (elsõsorban amerikai) kapcsolatait vették célba. Kádárnak létfontosságú volt, hogy a Brezsnyevnél õt állandóan támadó erõkkel (Biszku Béla, Komócsin Zoltán) szemben gazdasági fejlõdést mutasson fel. Így Kádár „kompromisszum-játékában” felértékelõdött a termelési innovációkban élenjáró vállalatok gazdasági „alkotó ereje” és termelésének súlya. Az események mindenesetre jól példázzák, hogy a gazdaságok mennyire a politikai hatalom függvényei voltak. Így a megszerzett elõnyök sem voltak örök életûek, s a felsõ politikai vezetésben történt változások és hangsúlyeltolódások következtében, mindaz, ami nemrég még a támogatott, vagy az „éppen tûrhetõ” kategóriába tartozott, azt késõbb a konzervatív erõk megerõsödésével már, mint a kapitalizmus csíráit állították pellengérre. Bábolna például hol mint szocialista mintagazdaság, hol mint a kapitalizmus elõretolt bástyája került a figyelem központjába. A támadások szociológiai tartalma abban írható le, hogy a retrográd erõk a technokrácia ellen indított támadássokkal kívánták meggyengíteni a reform-kommunisták és a technokrácia szövetségét. A technokrata gazdaságirányítási módszerek átvétele pedig valóban képessé tette a politikai rendet arra, hogy ne kövessen el kirívó gazdaságpolitikai hibákat. Így ideig-óráig elkerülte a gazdasági válságokat, biztosítani tudta az életszínvonal növekedését, az árualap és fizetõképes kereslet viszonylagos egyensúlyát és elkerülni, hogy a gazdasági elégedetlenség politikai megrázkódtatásokat eredményezzen. A rendszerközpontok az 1970-es évekre a magyar mezõgazdaság nélkülözhetetlen részévé váltak, vezetõik jelentõs befolyásra tettek szert a politikai életben is. A kiemelt vállalatok számos területen monopolhelyzetet élveztek, s vezetõik rendelkeztek a kulcsfontosságú termelési tényezõk fölötti kontrollhoz nélkülözhetetlen technikai kulturális tõkével, amely erõs nyomásgyakorló képességgel járt. IV. VÁLSÁG ÉS ÚTFÜGGÕSÉG A hetvenes évektõl jelentõs átalakulások színterévé vált a világgazdaság, s a mezõgazdaságra nézve is alaposan megváltoztak és kedvezõtlenné váltak a világpiaci körülmények. A magyar mezõgazdaság fejlõdését a XX. század második felében a közvetlen (üzemanyag) és közvetett (mûtrágya, növényvédõszer, gép stb.) energiabevitel rohamos növekedése jellemezte (Kaposi, 2007). Az ipari eredetû, illetve feldolgozású anyagok részaránya a mezõgazdaság összes anyagfelhasználásán belül az 1960-as évek elején még elenyészõ volt, de az 1980-as évek közepére megközelítette a 60 százalékot. Ezt kísérte továbbá a birtokstruktúra gyökeres átalakulása, a koncentráció, centralizáció, méretnövekedés és ezzel együtt a diverzitás, a sokszínûség drasztikus csökkenése (Varga, 2008). Míg a hatvanas évek növekedési feltételeit a viszonylag olcsón és bõségesen rendelkezésre álló termelési tényezõk megléte, akkumulálódása, a nemzetközi kapcsolatok kiszélesedése, az ebbõl adódó piacbõvülés jellemezte, a 1970-es és 1980-as évek világgazdasági változásai felnagyították és láthatóvá tették a gazdálkodási rendszerek gyengeségeit (Bekker, 1995). Az energia- és nyersanyag-árrobbanás gyökeresen átrendezte a magyar külkereskedelem árviszonyait. A világpiaci ármozgások, ha késleltetve is, de a rubelelszámolású forgalomba is begyûrûztek, az ötéves, csúszó árbázisra való áttérés következményeként. Ennek nyomán 1975-ben, ebben a relációban az import árszínvonala több mint 25%-kal nõtt, az energiahordozóké pedig megkétszerezõdött (Barát, 1994). Ez jelentõsen kihatott az energiaigényes mezõgazdasági rendszerek költségigényére.

74

Schlett András: Politika kontra mezõgazdaság

Mindeközben az agrártermékek világpiacán túltermelési válság alakult ki. A tõkés országokba történõ eladásokban az élelmiszerek ára jelentõsen csökkent, és bekövetkezett az élelmiszerek viszonylagos leértékelõdése. A mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek konvertibilis valutaszerzõ ereje legyengült, stratégiai szerepük megkérdõjelezõdött. A piacgazdaságokkal folytatott külkereskedelem egyre inkább a magyar gazdaság Achillessarkává vált. A fejlõdéshez behozatalra volt szükség, ez viszont kivitelt igényelt. A Nyugattal viszont csak saját mércéi alapján lehetett kereskedni. Az alacsony hatékonyságot az egyre növekvõ külkereskedelmi deficit tükrözte vissza, melynek nyomában egyre drámaibb mértékeket öltött az államadósság. A gazdaságirányítás 1968-ban kialakított rendszerének kezdettõl fogva alapvetõ fogyatékossága volt, hogy nem hozott létre valóságos piacot. Nem alakította ki azt a piacot, ami úgy hatott volna vissza a gazdálkodásra, hogy a gazdasági hatékonyságnak a fejlõdésben, a fejlesztések kijelölésében és megvalósításában szelektáló ereje legyen. Ez közvetlenül az árrendezéshez kötõdik, tekintettel arra, hogy a piaci viszonyok leginkább az árviszonyokban fejezõdnek ki és léteznek. A reformmal szembeni elvárások az árrendszer tekintetében sem valósultak meg. A reform ugyanis azt ígérte, hogy olyan árrendszert léptet életbe, amely eligazítást nyújt a termelés összetételének változtatására, megtérülési határokat szab a termékek költségeire, egyszóval piaci impulzusokat közvetít a vállalatokhoz. Ezekbõl a bevezetett árrendszer szinte semmit sem teljesített. Nem valósult meg az orientáló szerep azért, mert az árak „az autarkiás fejlesztés igényei” szerint igazodtak a költségek szintjéhez és növekedéséhez is. Azaz nem az ár szabott határt a költségeknek, a költségek megtérülésének, hanem fordítva: a költségek emelkedését követte az árak emelkedése, biztosítva bárminõ költségnek, költségnövekedésnek a megtérülését – indokoltságától függetlenül. A fejlesztések és az ehhez kapcsolódó termelésnövelés anélkül történt, hogy a fejlesztések kiválasztásában és megvalósításában a költségeket mérlegelték volna. A tervgazdaság könyvelési rendszere alapvetõ akadálya volt a termelékenységet fokozó innovációknak, a technológia és a vállalatvezetés terén egyaránt. A vállalatok teljesítményét a bruttó termelési értékben mérték. Ez a kibocsátási érték az összes input értéket magában foglalta. Ezért senki nem volt érdekelt abban, hogy adott termékben csökkenjen az inputok értéke. Változatlanul maradt a gazdaság energiafaló szerkezete. Sok olyan, ipari módszereket megalapozó termelési objektumot építettek ki és technológiai eljárásokat vezettek be, amelyek üzemeltetése eleve csak magas költségekkel volt lehetséges. A mezõgazdasági vállalatok a nagy fejlesztések és termelési célok jegyében születtek és szilárdultak meg, miközben a költségérzékenységre nem kényszerültek rá, s ebbéli készségük és lehetõségük sem fejlõdött ki. Hiszen a meg nem kapott impulzusokra nem lehetett válaszolni. A Kádárrendszer gondosan ügyelt arra, hogy a polgárok elért szerény életszínvonalát ne csökkentsék a külsõ megrázkódtatások. A deviza-árfolyamok pedig nem a piac, hanem a voluntarista gazdaságpolitika szerint alakultak. A mezõgazdaságban az árak orientáló szerepét tovább gyengítette az ipari és mezõgazdasági árak túlzott diszparitása. Ebbõl az árdiszparitásból kiindulva, már kezdettõl fogva jelentkezett az árkiegészítõk alkalmazásának az igénye. Ez részben az üzemviteli támogatások, benne az ipari eredetû termelési eszközök árkedvezményei, részben beruházási árkiegészítés révén történt meg (Vági, 1986). Ezen termelési támogatások szerepe a fejlesztési források képzõdésében tetemes volt. Nagysága az 1970-es évtized java részében abszolút összegében és az erõforrásokból való részesedésében is növekedett. 1978 táján aztán a kialakult kedvezõtlen gazdasági helyzet megálljt parancsolt, s a támogatások – mindenekelõtt a beruházási

75

Heller Farkas Füzetek

árkiegészítések – abszolút összegükben és viszonylagos súlyukban is csökkentek. Ez azonban a finanszírozási rendszeren, annak alapállásán nem változtatott. A fejlesztési források tekintélyes része az árbevételektõl függetlenül alakult ki. Ehhez járult még, hogy a támogatások, kiváltképpen a beruházási árkiegészítések folyósítását a vállalati önállóságot korlátozó feltételekhez kötötték (Szollár, 1984). Mindezek jól érzékeltetik, hogy a mezõgazdasági nagyüzemek piaci orientáltsága nem vált eleven hatóerõvé. Mivel az árak nem támasztottak költségmegtérülési korlátot, nem állítottak hatékonysági követelményt sem. S hozzátehetjük: nemzetközi versenyképességi követelményt sem, mivel a mezõgazdasági termékek termelõi ára teljességgel izolált volt a külpiaci értékesítési áraktól. Sõt, tekintettel arra, hogy a jövedelemrealizálás és fejlesztési forrásképzõdés a támogatási rendszer folytán alaposan eltávolodott egymástól, a pótlási és fejlesztési források költségvetési újraelosztása eleve leszállította és alacsonyra szabta a vállalati fejlesztések hatékonysági követelményét, jövedelmezõségi mércéjét. Az adósságválság kibontakozásával, a kritikus helyzetben a vezetés onnan vont el, ahonnan tudott, nálunk a mezõgazdaságból. Így egyre erõteljesebbé vált a közvetlen költségvetési elvonás is. Már 1975-tõl elkezdõdött és 1978-at követõen felerõsödött a mezõgazdaság terhelése – többek között az agrárolló kinyílása, az üzemviteli, kiváltképpen a beruházási támogatások visszafogása, továbbá a különféle jövedelem elvonások, benne az adók növelése révén. Ennek következményeként a termelés némileg csökkenõ, de továbbra is gyors, évi 2,5–3,0%-os növekedése dacára nem növekedett a vállalatok felhasználható bruttó, és a benne dolgozók személyes jövedelmének reálértéke. Az adók és az elvonások összege a 70-es évek közepétõl 1989-ig a mezõgazdaságban háromszorosára, az élelmiszeriparban két és félszeresére emelkedett. A növekedés csak részben tulajdonítható a termelés bõvülésének, hiszen a bruttó termelési érték ugyanezen idõ alatt csak 2,3 illetve 1,9szeresével nõtt, nagyobb részben a költségvetés szigorodásából adódott. Az elvonások üteme a támogatásokénál is jobban emelkedett, ezért ha az összes támogatást és az összes elvonást figyelembe vesszük, az élelmiszergazdaság 1980 óta nettó befizetõ volt. A feltételek megváltozása s a nem megfelelõ reagálások következtében egyre inkább viták pergõtüzébe került a mezõgazdaság fejlõdése s ezen keresztül a gazdaság növekedésében való részvétele. A kibontakozó adósságválság miatt mégsem került sor a szerkezet átalakításához szükséges lépések megtételére. Néhány piackonformnak gondolt szabályozási változás volt hivatva arra, hogy kedvezõbb folyamatokat indítson el a késõbbi szerkezetátalakítás felé. E lépéseket azonban háttérbe szorította az importvisszafogás kényszere és az a kényszer, hogy – függetlenül egy-egy tevékenység gazdaságosságától és szerkezeti hatásától – ami konvertibilis valutáért eladható volt, azt kellett termelni. Így volt ez az agrártermékek esetében is (Fertõ et al., 1991).

V. KÖVETKEZTETÉSEK Visszatérve a tanulmány elején feltett kérdésekhez, lehet-e innováció a szocializmusban? Illetve, ha általában nem is lehet, akkor mi volt az innovációs szigetek titka? Miért nem tudtak a szigetek szárazfölddé egyesülni, s mi okozta végül is a szocializmus bukását? A titok – mint láthattuk – pont a szigetszerûségben rejlett, abban, hogy a siker nem válhatott általános modellé, mert épp az volt a létfeltétele, hogy sziget maradt. Azért is kellett e

76

Schlett András: Politika kontra mezõgazdaság

szigeteknek egyre terjeszkedve integrálniuk a saját uralmuk alá a kooperáló (illetõleg nem kooperáló) egységeket, mert a környezet alkalmatlan volt a kooperációra. A másik tanulság ebbõl a szempontból az volt, hogy az egész idõszakot végigkísérte a rendszerbe illeszkedés és a rendszerbe nem illeszkedés kettõs küzdelme, mind gazdasági és szervezeti, mind politikai és társadalmi szempontból. Az innovációs szigetek részben ismert mezõgazdasági termékeket a hazaihoz képest jobb minõségben állítottak elõ, részben hazai fajtát sikerült létrehozni egyes területeken. Az iparszerû zárt rendszerû baromfitermelés (majd kukoricatermesztés) például, ekkor még új termelési eljárásnak számított Magyarországon. Az élelemfélék között a hús félig polgári, félig biztonsági (stratégiai-hadi) terméknek számított, érte olajat lehetett kapni a KGSTben. A szovjet piacra dollárelszámolásban eladott agrártermék újnak volt tekinthetõ, a német tenyészállat import pedig jó minõséget biztosított a tenyésztésben. A szervezeti rendszer célszerûen adaptálta a kapitalista gyakorlatot a szocialista környezethez. A kádári gazdaságpolitika prioritásaiban nagy súlyt kapott a lakosság anyagi jólétének emelése, majd a növekvõ gazdasági nehézségek közepette, a termelés stagnálásának és visszaesésének idõszakában az életszínvonal-romlás fékezése. Az innovátornak erõs politikai tõkével kellett rendelkeznie, hogy sikeresen küzdhessen meg elõbb a helyi, majd felsõbb szintû miniszteriális gáncsoskodókkal. Az állami támogatások, kedvezmények különbözõ formáihoz elsõdlegesen azok a vállalatok jutottak hozzá, amelyek képviselõi tagjai voltak felsõbb szintû irányítási szerveknek (Csanádi, 1983). Látható, hogy mindegyik válasz különleges feltételt képez: nem lehet mindegyik termék stratégiai termék, csak néhány lehet az; nem lehet mindegyik igazgató KB tag, csak néhány lehet az; nem tud mindegyik vállalat szembeszállni a bürokratikus irányítással, csak néhány lehet kivételes helyzetben. Így világos, hogy az innováció a szocializmusban nem lehet szabály, csak kivétel, és épp ezért bukott el ez a gazdálkodási forma a történelemben. Míg nyugaton az energiaválság a termelés minden területén számos változtatást és újítást kényszerített ki, a szocializmusban felülrõl vezérelt modernizáció sajátos útfüggõséget eredményezett. A rendszer gátolta a változások vállalati szintû érzékelését, de egyben ellenérdekelté is tette a „kiválasztott vállalatokat” bármifajta változtatásban, ami esetleg akár csak rövid távú hátrányt is jelentett volna számukra. Így a rendszer alapvonásainak megtartása mellett csak kis mértékben volt képes megszabadulni annak diszfunkcionális vonásaitól. A kiemelt vállalatok kimagasló szerepének kivívásához olyan egyedi mentességek és lehetõségek vezettek, mint a profilkötöttség alóli mentesség, vagy az önálló exportjog megadása. Ezek tették lehetõvé a gazdaságok számára, hogy innovációs bázisként, rendszerszervezõként jelentõs bevételre tegyenek szert. Bár a mintagazdaságok törekvéseit mikro- és mezoszinten a diszfunkciók elleni mármár heroikus küzdelem és annak hangoztatása jellemezte, ezt a küzdelmet, a piacgazdasági elemek alkalmazását ugyanakkor a vezetõ technokraták politikai hatalomba való integrálódása tette lehetõvé. Eközben a kedvezményekért (monopóliumok, szubvenciók) cserébe elfogadták az uralkodó rend által kijelölt korlátokat. (Konrád–Szelényi, 1989) E vállalatok így valójában a rendszer tartópilléreként viselkedtek, valós érdekeik – egyes piackonformabb elemek bevezetése ellenére is – nem a verseny, a piac felé vittek, hanem a kevésbé hatékony túlelosztás, a monopoljogok – mint diszfunkciók – fenntartása, a politika és a vállalat összefonódása felé.

77

Heller Farkas Füzetek

Irodalomjegyzék Barát M. 1994 A magyar gazdaság vargabetûje. Aula. Budapest Bekker Zs. 1995 Rendszerválság. Alkalmazkodási folyamatok a kelet-európai országokban 1970–1990 között. Aula. Budapest Bruszt L. 1995 A centralizáció csapdája. Savaria University Press. Szombathely Csanádi M. 1983 Függõség, konszenzus és szelekció. Pénzügykutató Intézet Kiadványai, 3. Csillik P. – Tarján T. 2002 Maddison Countries. Growth Paths in a Kornai World. International Atlantic Economic Review (Research Notes 366 IAER). VOL. 8, No. 4. Csizmadia E. 1981 Folytonosság és változások agrárfejlõdésünkben a nyolcvanas évek elején. Agrártudományi Közlemények, 40. Fertõ – Juhász – Mohácsi 1991 Az agrárrendszer válsága és a kibontakozás lehetõségei. In: Jelentések az alagútból. Budapest Hámori B. 1991 „Sem terv, sem piac”: A korlátozott vállalati önállóságon alapuló tervgazdaság. Aula. Budapest Husti I. 1993 A mezõgazdasági mûszaki fejlesztés néhány társadalmi-gazdasági összefüggése. Akadémiai Kiadó. Budapest Kaposi Z. 2007 A magyarországi energiapolitika változásai a tervgazdasági rendszer idõszakában. In: Botos Katalin (ed.): 1956: Fordulópont a gazdaságpolitikában. SZTE Gazdaságtudományi Kar. Szeged Keserû J. 2007 Parasztsorsfordítók között. Napvilág Kiadó. Budapest Klenczner A. 1982 Új vonások az állami gazdaságok gazdálkodásában. Gazdálkodás, XXVI. 11. Konrád Gy. – Szelényi I. 1989 Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Gondolat. Bp. Kornai J. – Maskin E. – Gerard, R. 2004 A puha költségvetési korlát II. Közgazdasági Szemle, LI. 9. Mises Ludwig fon 1920/1990 Economic Calculation in the Socialist Commonwealth. The Ludwig fon Mises Institute, Auburn, Ala. MOL 288. f. 5/575. MSZMP Politikai Bizottsági ülés, jegyzõkönyv Orosz I. 2003 A modernizációs kísérletek fõbb szakaszai a magyar mezõgazdaságban a XIX–XX. században. Múltunk, 2. Romány P. 1998 Reform az agrártermelésben, reform az agrárpolitikában. In: Gunst Péter (ed.): A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Napvilág Kiadó. Budapest Schumpeter J. A. 1980 A gazdasági fejlõdés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Szalai E. 1990 Gazdaság és hatalom. Aula. Budapest Szollár Gy. 1984 A mezõgazdasági ár- és költségviszonyok alakulása az 1970-es évtizedben, összehasonlítva a világpiaci tendenciákkal. Aki. 4. Budapest Tamás Pál (szerk.) 1990 Modernizációs szigetek: A siker szerkezete a késõi államszocializmusban. MTA Politikai Tud. Int. – MTA Társ. Konflikt. Kut. Kp. Budapest Vági F. 1986 Vállalatiság és gazdaságirányítás. Gazdálkodás, XXX. 4. Varga Gy. 1985 Élelmiszer-gazdaságunk nemzetközi versenyképessége. Gazdálkodás, XXIX. 7. Varga Zs. 2008 Mezõgazdasági reformelképzelések és megvalósításuk politikai korlátai a nyolcvanas évek második felében. In: Majtényi György és Szabó Csaba (ed.): Rendszerváltás és Kádár-korszak. Kossuth Kiadó. Budapest

78

Rendszerváltás a pénzgazdaságban A magyar makropénzügyi struktúra transzformációja 1987–1991 között Nagy Csaba1 Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa azon változásokat, amelyek az 1989–90-es rendszerváltásba ágyazódottan, de részben azt meg is elõzve a pénzügypolitika és a pénzügyi piacok vonatkozásában Magyarországon lezajlottak. Ennek érdekében elõször röviden bemutatásra kerül az 1980-as évek második felének makrogazdasági környezete, a pénzügyi válságba került hazai gazdaság. Ezt követõen a pénzügypolitika két ágában, a fiskális és a monetáris politikában, illetõleg az ezekért felelõs intézmények, a Pénzügyminisztérium (PM) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerepében bekövetkezett változásokat vesszük górcsõ alá. Az írás harmadik része a pénzügyi piacokkal (pénz- és tõkepiac) foglalkozik, bemutatva a pénzügyi közvetítõ rendszer legfontosabb elemeinek, azaz a kereskedelmi bankszektornak és a tõzsdének a megjelenését. A magyar gazdaság helyzete a 80-as évek közepén A magyar gazdaság a 80-as évek közepére válságba került. A válság elsõsorban pénzügyi jellegû volt: a gazdaság külsõ egyensúlya felborult, ami komoly fizetési mérleg hiányban öltött testet. A 80-as évek elején az ország már átesett egy külsõ likviditási válságon, amin a belsõ felhasználás éveken át tartó szigorú korlátozásával és a nemzetközi pénzügyi szervekhez (IMF, Világbank) történõ csatlakozás nyomán javuló finanszírozási feltételek kihasználásával sikerült úrrá lenni. Ez azonban csak „tüneti kezelés” volt, amit az okok megszûntetése nem követett, azaz a gazdasági struktúrája és a gazdaságirányítási rendszer érdemleges változtatás nélkül funkcionált tovább. A külsõ fizetési válság elmúltával újra felerõsödött fogyasztás- és beruházásnövelõ törekvések már 1985–86-tól olyan mértékû külsõ egyensúlyromlással jártak, amelynek veszélyeit – a hetvenes évek eladósodási folyamata és a nyolcvanak évek elsõ felének adósságválsága után – a politika is felismerte. Rontott a helyzeten, hogy míg (ahogy akkor nevezték) tõkés relációban az ország a nyolcvanak évek közepétõl kezdve minden évben igen jelentõs deficitet halmozott fel, ezalatt rubel viszonylatban folyamatosan többlet keletkezett, azaz Magyarország kvázi hitelezte a KGST-n belüli országok gazdaságát. Ennek alapvetõ oka az volt, hogy a rubel elszámolású kereskedelemben a partnerországok egyre kevésbé voltak képesek (és hajlandók) olyan termékeket Magyarországra exportálni, melyekre itt lett volna kereslet. Eközben a magyar vállalatok szívesen szállítottak ezekbe az országokba, elsõsorban a szovjet piacra, mert annak hatalmas felvevõképessége, alacsony igényessége, a verseny hiánya, a több évtizedes szállító–vevõ kapcsolatok „bejáratottsága” könnyûvé tette az oda irányuló exportot, különösen a konvertibilis elszámolású (világ-)piacra történõ exporthoz képest. Ahhoz ugyanis, hogy a hazai termékek versenyképesnek bizonyuljanak a világpiacon átfogó szerkezet- és ennek megfelelõ szemléletváltásra lett volna szükség, az ilyen szerkezetváltáshoz pedig ekkor még nem volt meg a politikai akarat.

79

Heller Farkas Füzetek

Változások a pénzügypolitikában A Magyar Nemzeti Bank A válság kikényszerített egy sor gazdaságpolitikai jellegû lépést, amelyek egyik elsõ és döntõ mozzanata a kétszintû bankrendszer megteremtése volt 1987. január 1-jén. Ekkor alakultak ki a modern magyar kereskedelmi bankrendszer alapjai, és vált a Magyar Nemzeti Bank egyértelmûen a monetáris politikáért felelõs központi bankká, jegybankká. Ebben az idõben még – hasonlóan az ezt megelõzõ négy évtizedhez – a gazdaságpolitika és ennek részeként a monetáris politika a népgazdasági tervekbe ágyazódottan fejezõdött ki, míg maga a Magyar Nemzeti Bank is tulajdonképpen egy kormányszervként funkcionált: a Magyar Nemzeti Bank elnöke a miniszterelnök felügyelete alatt mûködött, és állandó résztvevõje volt a minisztertanács üléseinek. A kormány népgazdasági tervben kifejezõdõ gazdaságpolitikája kötelezõ volt a Nemzeti Bankra, miközben a terv kialakításában a banknak változó mértékû, de a nyolcvanas években általában igen jelentõs szerepe volt. Az egyszintû bankrendszerben a Magyar Nemzeti Bank nemcsak az ország jegybankja, azaz az emissziós monopólium birtokosa és a monetáris politika (akkori terminológiával: pénz- és hitelpolitika) meghatározója volt, hanem egyben a vállalatok és a szövetkezetek számára mûködésükhöz hiteleket nyújtott, kvázi kereskedelmi bankként funkcionált. Az MNB mellett az Országos Takarékpénztár a lakosság bankja volt (mellette a lakossági szférában marginális súlya volt a takarékszövetkezeteknek); létezett még a különleges (nemzeti banki) engedélyekkel a külkereskedelem területén mûködõ Magyar Külkereskedelmi Bank, és az állami beruházások finanszírozását lebonyolító Állami Fejlesztési Bank. A kétszintû bankrendszerre való áttérés során, 1987-ben a Nemzeti Bank belföldi hitelfõosztályaiból két kereskedelmi bank jött létre: a Magyar Hitel Bank és az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank, de nagyobbrészt a Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységének utódbankjaként jött létre a Budapest Bank is (a Nemzeti Bank Pest megyei Igazgatóságából, a volt Budapesti Igazgatóságból és az állami beruházások finanszírozására 1972-ben létrehozott Állami Fejlesztési Bank idõközben kialakult kereskedelmi banki fõosztályából). Figyelembe véve az 1980-as évek elején, külföldi részvétellel alakult vegyes bankokat (Citibank, Unicbank, CIB), illetve más kisebb pénzintézeteket, 1987 elejére a hazai bankrendszer nyolc kereskedelmi bankból, tizenegy szakosított pénzintézetbõl, valamint a kereskedelmi banki státussal ekkor még nem rendelkezõ OTP-bõl (és számos takarékszövetkezetbõl) állt. A három új bank átvette a Nemzeti Bank vállalati számla-, betét- és hitelállományát: ez 399,2 milliárd forint hitel- és 117,9 milliárd forint betétállományt jelentett, és a kettõ különbözetét (a három új bank tõkéjével és egyéb forrásaival) a Nemzeti Bank által automatikusan nyújtott 264,2 milliárd forint refinanszírozási hitel hidalta át2. Az MNB monetáris politikai eszköztára már ekkor jórészt piackonform, ma is alkalmazott elemekbõl állt, mint a kötelezõ tartalék és a jegybanki refinanszírozás. Ugyanakkor részét képezte az eszköztárnak „a refinanszírozási és a pénzintézetek által alkalmazandó egyes kamatlábak mértékének megállapítása”, azaz a piacgazdaságokban ma már nem alkalmazott hitelplafonok megállapítása is.

80

Nagy Csaba: Rendszerváltás a pénzgazdaságban

A forrásallokációról, a vállalati betéti és hitelkamatokról a kereskedelmi bankok kezdettõl fogva szabadon dönthettek, míg a lakossági szférában még évekig fennmaradt a kamatok adminisztratív szabályozása. A refinanszírozási hitelkereteket a rövid lejáratúak esetében a bankok saját vagyonának arányában (folyószámla-hitelkeretként és váltó-viszontleszámítolási keretként), az éven túliak esetében pedig az adott kereskedelmi banki beruházási hitel százalékában határozták meg. A refinanszírozási hitelek mintegy kétharmada hosszú lejáratú volt3. A Pénzügyminisztérium A pénzügypolitika alakításáért felelõs másik intézmény, a Pénzügyminisztérium számára a rendszerváltás részben azonnali, részben folyamatos, de mindenképpen lényegbevágó változásokat hozott. A gazdasági átmenet levezénylése és végsõ célként a jól mûködõ piacgazdasági rendszer megteremtése, illetve mûködtetése minõségileg új helyzetet teremtett az állam gazdasági szerepvállalása, a gazdaságpolitika és így a költségvetési politika számára. A Pénzügyminisztérium esetében ez kettõs kihívásként jelentkezett. Míg makrogazdasági–gazdaságpolitikai szerepe megnõtt, addig a gazdaság mikroszférájába való direkt beavatkozása szûkült. A gazdasági szereplõk életébe történõ diszkrecionális – nem egyszer önkényes – beavatkozási lehetõségek kiiktatásával párhuzamosan megnövekedett a PM felelõssége – a költségvetésben részletesen megállapított limitek mellett – a jogszabályokban meghatározott feladatokért. A piacgazdasági átmenet során egyébként ez a tendencia általánosnak tekinthetõ. Az általános szabályokkal élõ igazgatás megnöveli a minisztérium felelõsségét a jogalkotásban, miközben a végrehajtás, az ellenõrzés (felügyelet) szélesedõ körben erre specializált szervezetek feladatává válik. A pénzügyminiszter feladat- és hatáskörének újraszabályozására az 50/1990. (IX.15.) kormányrendeletben került sor. Ennek értelmében pénzügyminiszter felelõs a Kormány gazdaságpolitikájára vonatkozó javaslat elõkészítéséért, kidolgozásáért és az elfogadott gazdaságpolitika végrehajtása során – az érdekelt szervekkel együttmûködve – a kormányzati intézkedések összhangjáért. A hazai és nemzetközi feltételek és a Kormány programjának figyelembevételével elõrejelzéseket készít a makrogazdasági folyamatok alakulásáról, javaslatokat tesz a Kormány gazdaságpolitikájának céljaira és az ezek megvalósításához szükséges eszközökre, melyeket többéves gazdaságpolitikai programban, illetve az éves költségvetési javaslathoz kapcsolódóan foglalja össze. Természetesen a pénzügyminiszter felelõs az éves költségvetésre és a zárszámadásra vonatkozó javaslat elõkészítéséért és gondoskodik az elfogadott költségvetés végrehajtásáról. Szintén a pénzügyminiszter felel a társadalombiztosítási alapok pénzügyeivel, költségvetésével, zárszámadásával, gazdálkodásával, beszámolásával kapcsolatos kormányzati feladatokért és a pénz- és tõkepiaci rendszer, valamint a biztosítási rendszer mûködésére, illetõleg szabályozására vonatkozó javaslatok elõkészítéséért és kidolgozásáért. A pénzügyminiszter kidolgozza az államot illetõ befizetési kötelezettségekre vonatkozó javaslatokat és felelõs a központi adók beszedéséért. Mindebbõl látszik, hogy a pénzügyminiszter átvette a megszüntetett Országos Tervhivatal azon funkcióit, amelyek a piacgazdaság követelményeivel összhangban vannak,

81

Heller Farkas Füzetek

illetve az MSZMP Központi Bizottság és általában a párt, mint gazdaságpolitikai döntéshozó centrum megszûnésével a gazdaságpolitikai döntések itt centralizálódtak. A pénzügyminiszter szerepének kiemelkedését mutatja, hogy õ lett a Kormány Gazdasági Kabinetjének irányítója. Ezzel kormányzati koordinációs szerepe jogilag is megerõsíttetett, ugyanis a gazdaság- és költségvetés-politikát érintõ elõterjesztések, javaslatok csak a Gazdasági Kabinet jóváhagyásával kerülhetnek a Kormány elé. Ez de facto vétójogot és ezáltal „prímhegedûs” szerepet biztosít a pénzügyminiszternek a gazdaságpolitika formálásában. A változó funkciók és közvetlenül az Országos Tervhivatal megszûnése alapjaiban érintette a minisztérium létszámát és szervezetét. A Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal 1990-es 786 fõs létszámából 533 fõs minisztérium alakult úgy, hogy a Tervhivatal dolgozóinak egy része más minisztériumba került áthelyezésre. A vezetés struktúrája is átalakult. Új funkcióként jött létre a politikai államtitkári státusz; a miniszterhelyettesek helyett pedig helyettes államtitkárokat neveztek ki a PM kompetenciájába tartozó nagyobb szakterületek szerint (költségvetés, adó- és vámügyek, gazdaságpolitikai és nemzetközi ügyek, állami vagyonkezelés). Fontos változás, hogy a PM felügyelete és részben irányítása alatt kiépült az államháztartás, a pénz- és tõkepiac biztonságos és hatékony mûködését biztosító országos intézmények rendszere. Új intézmények jöttek létre (Államkincstár, Kincstári Vagyon Igazgatósága, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete – PSZÁF, Állami Szerencsejáték Felügyelet), illetve korábban is létezõ hivatalok alaposan átalakultak (Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal – APEH, Vám- és Pénzügyõrség). Reformértékû lépések voltak szükségesek az államadósság nyilvántartásának, kezelésének és finanszírozásának piackonform és valósághû szabályozásában is. Ennek intézménye az Államadósság Kezelõ Központ Rt. (ÁKK) lett. Az elmúlt évtizedben a gazdaságpolitikai és költségvetési feladatokon túlmenõen a Pénzügyminisztérium kiemelkedõ feladata lett az államháztartási reform irányítása, illetve megvalósítása. Ennek során 1992-ben megszületett az államháztartási törvény, amely alkotmányosan, a parlamenti demokrácia elveinek megfelelõen szabályozta a költségvetési tervezést, a döntéshozatal rendjét, a döntési, végrehajtási és ellenõrzési kompetenciákat. A korábban mindent átfogó költségvetés helyén négy önálló alrendszerbõl álló államháztartási rendszer alakult ki, amely lehetõvé tette az egyes alrendszereknek a funkciójukhoz igazodó gazdálkodását (központi költségvetés, tb. önkormányzatok, helyi önkormányzatok, elkülönített állami alapok). A pénzügyi közvetítõ rendszer átalakulása A bankrendszer reformja 1987–1991 között 1987-ben a központi bank hitelezési igazgatóságainak a jegybankról történõ leválasztásával mesterségesen három nagyobb kereskedelmi bankot hoztak létre – gyakorlatilag rendeletek révén – amelyek feladata volt átvenni az MNB-tõl a vállalatok közvetlen finanszírozását, bár a jegybank normatív és eseti refinanszírozási gyakorlata még évekig tovább élt. A kereskedelmi bankok létrehozásának célja az volt, hogy ezáltal a pénzügyi forráselosztás terén is érvényre juthassanak az állami beavatkozástól mentes verseny erõi,

82

Nagy Csaba: Rendszerváltás a pénzgazdaságban

hatékonyságkényszert támasztva a vállalatok számára. Ez a reformlépés egyben a hatásos monetáris politikai megvalósításához szükséges intézményi keret kialakítását és az ehhez szükséges eszköztár bõvítését is szolgálta. A bankrendszer 1987-et követõ fejlõdésében egyaránt tükrözõdnek az idõszak makrogazdasági folyamatai, a bankreform folyamatának elõrehaladása és a monetáris politika mindezekre adott válaszlépései. Az újonnan létrehozott bankrendszer szolgáltatásai iránti keresletet gyorsan növekedett, hiszen a társasági törvény életbelépése után ugrásszerûen, 1989–91 között közel ötszörösére nõtt a gazdálkodó szervezetek száma. A számlaforgalom közel két és félszeresére nõtt, a számlatulajdonosok száma átlépte a félmilliót. A közvetlen külkereskedelmi jogosultság kiszélesedése, majd általánossá válása, a lakossági devizaszabályozás liberalizálása a banki devizaszolgáltatások iránti keresletet növelte ugrásszerûen, és a bankok devizajogosítványainak fokozatos kiterjesztésével a bankok lehetõséget kaptak a gyorsan növekvõ kereslet kielégítésére. 1989-ben néhány bank felhatalmazást kapott devizabetétek gyûjtésére és devizahitel nyújtására, majd 1990 elején nyolc bank kapott engedélyt a külkereskedelmi mûveletekkel összefüggõ fizetések bonyolítására, 1991 végén pedig 19 bank végezhetett ilyen mûveleteket. A növekvõ kereslet, a mélyülõ pénzpiaci igények kielégítésére sorra alakultak a bankok, amelyek száma 1991 végére 35-re nõtt (emellett volt még 261 takarékszövetkezet). A 35 bankból 22 kizárólag belföldi, 13 pedig vegyes, illetve külföldi tulajdonban volt; a 22 magyar tulajdonú pénzintézetbõl már csak 5 volt a kereskedelmi banki jogosultsággal nem rendelkezõ, ún. szakosított pénzintézet. A 35 pénzintézetnek összesen 726 fiókja volt.4 Az újonnan létrehozott kereskedelmi bankok – vagyis a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) a Magyar Hitel Bank (MHB), valamint a Budapest Bank (BB) – megalakulásukkor nemcsak a jegybank hitel- és betétállományát örökölték meg, hanem ezekkel együtt az ügyfélkört is. Ez viszont determinálta örökölt portfoliójuk gyenge minõségét. A kilencvenes évekre nemcsak e három, de jószerivel valamennyi magyar tulajdonban lévõ kereskedelmi bank portfoliójának jelentõs részét tették ki a rossz hitelek. A nagymértékû portfolióromlás, a rossz hitelek magas aránya mögött részben a transzformációs sokk, a kilencvenes évek elején bekövetkezett gazdasági visszaesés, részben pedig a jól képzett, banki szakismeretekkel rendelkezõ szakemberek hiánya húzódott meg, mind magukban a kereskedelmi bankokban, mind az azokat felügyelõ hatóságok oldalán. A pénzintézetek nehéz helyzetét fokozta, hogy nem rendelkezvén kellõ tartalékkal a hitelezési veszteségek leírására, egy-egy nagy adós elleni felszámolási eljárás rájuk is visszaütött volna, éppen ezért nem kezdeményeztek. Az egyre súlyosabb helyzetet felismerve, a felhalmozódott rossz hitelek problémájának megoldása érdekében a kormányzat 1991-ben lépésekre szánta el magát. 1991-ben a parlament elfogadta az ún. pénzintézeti törvényt, melynek értelmében a kereskedelmi bankoknak jól körülhatárolt szabályok szerint céltartalékokat kellett képezniük kintlévõségeik után, 1994 januárjára a bankok tõkemegfelelési mutatójának el kellett érnie a 8 százalékos értéket. Az 1992 januárjától hatályos számviteli törvény, a cégek gazdálkodásának átláthatósága érdekében elõírta és egységesítette azok beszámolási kötelezettségét. Ettõl kezdve minden vállalatnak olyan üzleti kimutatásokat (mérleg, eredmény kimutatás, üzleti jelentés, kiegészítõ melléklet) kellett készíteni, amelyek gazdálkodásukról megbízható és valós összképet nyújtanak.

83

Heller Farkas Füzetek

Az 1991. évi IL., csõdtörvény hatását tekintve 1992 áprilisában lépett életbe. A törvény megalkotói a kötelezõ öncsõd intézményének bevezetésével azt várták ettõl a szigorú szabályozástól, hogy a pénzügyi fegyelem helyre fog állni a gazdaságban5. A tõzsde létrehozása A kétszintû bankrendszer kiépülését követõen már viszonylag korán történtek lépések a szabályozott értékpapír-kereskedelem rendszerének hazai kiépítésére. 1987 decemberében 22 bank megkötötte az ún. Értékpapír-kereskedelmi megállapodást, majd 1988 júliusában megalakult a Tõzsdetanács elõdje. Az igazi áttörésre azonban 1990 márciusában került sor, amikor is hatályba lépett az értékpapírtörvény, amely jogi keretül szolgált a Budapesti Értéktõzsde megalapításához. Három hónappal késõbb a Budapesti Értéktõzsde megtartotta alakuló közgyûlését. Az alapítók – 42 bank és brókercég – Bokros Lajost választották a BÉT Tanácsának elnökévé. Az elsõ tõzsdenapot még az ideiglenes tõzsdeteremben (Budapest, V. kerület Váci utca) tartották, az elsõ bevezetett részvény az IBUSZ volt. Ezt követõen szédületes iramú fejlõdés indul meg a börzén. A kezdeti részvény és vállalati kötvénykereskedés mellett 1991-tõl államkötvényekkel, a következõ évtõl kezdõdõen pedig kárpótlási jegyekkel is lehet kereskedni. Rendkívül fontos az 1995-ös év, ugyanis ekkor kezdõdik a BUX index publikálása, illetve ez évben nyílik meg a BÉT származékos piaca és megkezdõdik a határidõs kereskedés a BUX, a három hónapos diszkontkincstárjegy, a dollár és a márka kontraktusára. Már közeledõ Európai Uniós tagságunkat jelezte, hogy 1999-ben az Európai Tõzsdeszövetség (FESE) elsõként fogadta társult tagjai sorába a Budapesti Értéktõzsdét. Jól jelzi a tõzsde növekvõ szerepét a kapitalizáció folyamatos növekedése. A BUX index 1995-ös az induláskor 1000 pont volt, míg 2000-ben elérte addigi történelmi maximumát: 10 479,91 pontot, de 2005-ben már jóval 20 000 pont fölött járt. Zárszó Magyarországon a piacgazdaság keretei kiépültek, és az átmenet napjainkra lényegében lezárult. A gazdaság kiegyensúlyozott és tartós fejlõdésének egyik fontos tényezõje a jól mûködõ pénzügyi rendszer, amely hazánkban – talán más szektoroknál gyorsabban és eredményesebben – alkalmazkodott a rendszerváltás utáni új kihívásokhoz, és örökölt hibáitól, gyengeségeitõl megszabadulva katalizátorként mûködve járult hozzá a piaci rendszer hazai kiépüléséhez. Hivatkozások ÁBEL ISTVÁN – SZAKADÁT LÁSZLÓ: A bankrendszer átalakulása Magyarországon 1987– 1996 között, Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 1997. július – augusztus BALASSA ÁKOS: A magyar bankrendszer konszolidációja és jelenlegi helyzete, I–II. Külgazdaság, 1996. 4–5. sz. BOKROS LAJOS: Gondolatok a pénzintézetek tulajdonviszonyainak reformjához, Bankszemle, 1990. 9–10. sz. BONIN, J.: Átalakulóban a bankszféra: a magyar, a lengyel és a cseh bankprivatizáció, Külgazdaság, 1996. 7–8. sz.

84

Nagy Csaba: Rendszerváltás a pénzgazdaságban

CSERMELY ÁGNES: A vállalkozások banki finanszírozása Magyarországon 1991–1994, MNB Füzetek, 1996. 6. sz. KIRÁLY JÚLIA: Válságspirál, avagy a magyar bankok tõkevesztésének egy lehetséges értelmezése, Közgazdasági Szemle, 1995., 9. sz. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM: Belsõ elemzések, munkaanyagok, policy paper-ek VÁRHEGYI ÉVA: Reform és konszolidáció a magyar bankrendszerben, Külgazdaság, 1993. 9. sz. VÁRHEGYI ÉVA: Monetáris és bankpolitika: a rendszerváltás elsõ kormányának mérlege, Külgazdaság, 1994. 4. sz. TARAFÁS IMRE: Bankrendszer és monetáris politika Magyarországon 1987–2000, Aula, Budapest, 2002 JEGYZETEK PhD hallgató Bõvebben lásd: Tarafás Imre: Bankrendszer és monetáris politika Magyarországon 1987– 2000, Aula, Bp., 2002 3 Bõvebben lásd: uo. 4 Uo. 5 Ábel István – Szakadát László: A bankrendszer átalakulása Magyarországon 1987–1996 között, Közgazdasági Szemle, XLIV. évf. , 1997. július – augusztus 1 2

85

Az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtása és szerepe a privatizációban Báger Gusztáv1 1. Technikai segítségnyújtás A saját szakemberei által, illetve saját forrásaiból végzett elemzéseken és tett ajánlásokon túl, a nemzetközi pénzügyi intézmények mindegyike támogatja ügyfélkörében a szaktanácsadók igénybevételét és a hazai szakértõk továbbképzését, a tapasztalatcsere lehetõségét. Ezt nevezik technikai segítségnyújtásnak. Az ilyen támogatásra általában a kölcsönnyújtáshoz hasonló formátumú támogatási szerzõdések alapján kerül sor. Az esetek zömében a technikai segítségnyújtás térítésmentes támogatást jelent. Ezt a nemzetközi pénzügyi intézmények általában kétoldalú megállapodások alapján az általuk kezelt alapokból fedezik. Mind az EBRD, mind a Világbank több ilyen, különbözõ OECD-országok által rendelkezésre bocsátott alapot kezel. A világbanki kölcsönökhöz például gyakran kapcsolódott – fõleg a megalapozást célzó elemzésekre, illetve az államháztartási reform különféle aspektusaihoz – egyenként több százezer USD értékû japán segély. Maguk a világbanki és EBRD-kölcsönök is általában tartalmaznak az adott projekthez szorosan kapcsolódó kisebb szaktanácsadási komponenst. Egyes esetekben (például IMF, a Világbank csoporthoz tartozó IFC, illetve a kölcsönfelvétel visszaszorulása után a Világbank) a szaktanácsadásért díjazást számítanak fel. E technikai segítségnyújtás, oktatás-képzés „terméke”, illetve hatása – tartalmukat tekintve, a gyakorlati tapasztalatok alapján – gazdaságpolitikai ajánlásnak tekinthetõ, már csak azért is, mert az oktatás-képzésben az ország gazdaságirányító szerveinek középvezetõi és vezetõ szakértõi mellett esetenként a felsõszintû döntéshozók is részt vesznek. 1.1. A Nemzetközi Valutaalap szakmai segítségnyújtása Az IMF azzal is segíteni kívánja tagországait, hogy a kompetenciájába tartozó szakterületeken szakértõi segítséget nyújt, és Washingtonban, illetve Bécsben oktatási központokat mûködtet (szakmai továbbképzés). Az IMF szakértõi segítségnyújtása 1994-ben kezdõdött Magyarország számára. Az átalakuló országok közül 1994–1995-ben az igénybevétel nálunk volt a legkisebb mértékû, majd az 1995–1997 közötti idõszakban az MNB, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Államkincstár és az APEH számos területen vették igénybe a Valutaalap szakértõi segítségnyújtását. Az 1995-ös év folyamán a megoldandó feladatok között szerepelt a Kincstár létrehozása. Emellett két területen: az adóigazgatás, illetve a jegybank belsõ ellenõrzése témájában kaptunk a Valutaalaptól segítséget. 1996-ban az adópolitika és adóigazgatás vonatkozásában egy tanulmányt (Ebrill – Craig – Bodin, 1996) készítettek, amely elsõdlegesen a személyi jövedelemadó bevezetésének lehetõségeit tárgyalja. A jegybank mérlegének az átértékelési veszteségtõl történõ megtisztítása, illetve a költségvetési támogatások rendszerének javítása terén kértünk, és kaptunk szakértõi segítséget.

86

Báger Gusztáv: Az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtása és szerepe a privatizációban

1996 februárjában pedig az MNB volt a házigazdája egy humánerõforrás menedzsment témájú IMF szakértõi tanácskozásnak. 1997-ben folytatódott a támogatások (agrár, gyógyszerár, lakás, és közlekedési) rendszerének korszerûsítése a Valutaalap segítségével, majd 1998 februárjában a Pénzügyminisztérium kérésére újabb szakértõi delegáció érkezett Budapestre a kormányzati pénzügyi statisztika tartalmának és minõségének javítása érdekében. A szakértõi segítségnyújtással szorosan összekapcsolódik a Valutaalap által Magyarországra delegált állandó IMF-képviselõ tevékenységének megkezdése 1996 áprilisában. Az IMF a szakértõi segítségnyújtás során szerzett nemzetközi – köztük magyar – tapasztalatokat 1999-ben igazgatósági ülésen tekintette át és e funkciójával kapcsolatban a következõ fõbb javaslatokat fogadta el: – A technikai segítségnyújtást az IMF felügyeleti tevékenységébe szükséges integrálni, különös tekintettel a IV. cikkely szerinti gazdaságpolitikai konzultációkra. – Fontos, hogy e segítségnyújtást igénybe vevõ országok együttmûködjenek az IMF szakértõivel annak érdekében, hogy olyan együttmûködési akcióterv készüljön, amely egy középtávú keretben elégíti ki a jelentkezõ igényeket. – A Valutaalap csak olyan területeken adjon tanácsokat a tagországoknak, ahol vitathatatlanul gazdagabb tapasztalatokkal rendelkezik. – Az IMF a technikai segítségnyújtást visszavonja olyan esetekben, amikor a fogadó ország részérõl nem lát a sikerhez szükséges elkötelezettséget. – A segítségnyújtás elsõsorban a rövid távú problémamegoldást segítse elõ a tagországokban. A következõ években e szempontok figyelembe vételével folytatódott a technikai segítségnyújtás Magyarország számára is. 2001–2002-ben értékes segítséget jelentett az a módszertan, amelyet az IMF a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni intézkedések megalapozása céljából dolgozott ki. Az illetékes hatóságok a szükséges feladatok kijelölését ennek figyelembe vételével végezték el. Másik két jelentõs projektként említhetõ, hogy a Pénzügyminisztérium felkérése alapján az IMF szakértõi 2005-ben átvilágították a magyar adórendszer mûködését, kiemelten az APEH tevékenységét, elemezték az adóreform kialakított koncepcióját, és következtetéseiket, javaslataikat tanulmányban rögzítették (Az adópolitika, 2005). A Valutaalap szakértõi – a IV. cikkely szerinti konzultációk keretében – sokoldalúan felhasználható jelentést készítettek a pénzügyi rendszer mûködésérõl, a pénzügyi rendszer stabilitásáról, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemrõl is. Az elkészített dokumentumok nyilvánossága hozzájárult ahhoz, hogy kedvezõ kép alakuljon ki Magyarországról. 2006-ban a Pénzügyminisztérium kérésére az IMF szakértõi tanulmányozták a gyorsan bõvülõ köz- és magánszektor partnerségének (PPP-programoknak) a hazai gyakorlatát, kiemelt figyelemmel a jogi, intézményi szabályozásra és a költségvetési kapcsolatokra. A nemzetközi tapasztalatokra épülõ sokoldalú megállapításaikat, javaslataikat a magyar szakértõk rendelkezésére bocsátották.2 2007-ben a – Pénzügyminisztérium kérésére – az IMF szakértõi az adóreformról, az APEH szervezeti átalakításáról és a költségvetés középtávú tervezése, illetve a költségvetés menedzselése témában vázolták javaslataikat a tervezett reformintézkedések számára. 2008-ban a szakértõk a magyar nyugdíjrendszer reformjához, valamint az APEH középtávú stratégia tervének az elkészítéséhez adtak tanácsokat. Az IMF-nek az APEH középtávú stratégiai tervének kidolgozásához tett legfontosabb javaslatai a következõk voltak:

87

Heller Farkas Füzetek

– A hivatal folytassa – a legjobb nemzetközi gyakorlatok figyelembe vételével – az alacsony hatékonyságú adminisztratív folyamatok felülvizsgálatát, és ennek eredményeként azok mérséklését költségmegtakarítás céljából. – Az APEH nevezzen ki egy vezetõ beosztású kockázatkezelõt azzal a feladattal, hogy a legfontosabb kockázatokkal kapcsolatban kidolgozzon egy kiegyensúlyozott és összehangolt jogkövetési stratégiát. – Szükséges, hogy megállapodás jöjjön létre az új adatvagyon-gazdálkodásról, amelynek élére egy olyan Vezetõ Tudás Menedzser kerüljön, akinek feladatát az átfogó információs és kockázatkezelési szervezet létrehozása képezi. – A középtávú stratégiai terv megvalósítása érdekében készüljön a külsõ és belsõ támogatást elõsegítõ kommunikációs stratégia. A Valutaalap keretében két oktatási központban folyik térségünk vezetõ szakembereinek, állami tisztviselõinek szakmai továbbképzése. A washingtoni IMF Institute-nak az 1964-ben történt megnyitása óta több mint 15 000 résztvevõje volt a világ szinte minden országából. A bécsi Joint Vienna Institute megnyitójára 1992 októberében került sor. Életre hívása azért vált szükségessé, hogy Közép- és Kelet-Európa, valamint a volt Szovjetunió utódállamaiból érkezõ munkatársak oktatási igényét kielégítse, és ez által is segítse a tervgazdálkodásról a piacgazdasági rendszerre való áttérés folyamatát. A bécsi intézetet az Európai Közösség, és öt nemzetközi intézmény (IMF, IBRD, OECD, BIS) hozta létre eredetileg 1999 augusztusáig, amikor az alapító okmány értelmében az intézet automatikusan megszûnik; azonban a szponzoráló intézmények meghosszabbították a mûködését. Az IMF tanfolyamok iránti magyar igényeket tekintve mind a washingtoni, mind pedig a bécsi tanfolyamok iránt jelentõs érdeklõdés mutatkozott. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az utóbbi években a bécsi intézet tanfolyamainak felépítése már szinte kizárólag a szovjet utódállamok munkatársainak igényeit elégíti ki, így a magyar jelentkezések legnagyobb hányada az IMF Institute-ba irányul. Az elmúlt néhány év statisztikái szerint a magyar jelentkezõk kb. 40%-át fogadják el a tanfolyamokra. A jelöltekkel szemben támasztott magas követelményeket figyelembe véve a 40%-os elfogadási arány jónak tekinthetõ. A magyar szakemberek körében különösen népszerûek a Statistics, National Accounts Statistics, Balance of Payments Statistics, amelyekre rendszerint 3–4 jelentkezõbõl kell kiválasztani az egyetlen kiküldésre javasolt jelöltet. Az elsõ, hazai rostát követõen a jelentkezõknek át kell esniük egy, a Valutaalap állandó kiküldöttjével folytatott tájékozódó beszélgetésen, majd ezt követi az utolsó washingtoni szelekció. 1.2. A Világbank szakmai segítségnyújtása A Világbanktól állami hitelfelvétel 1999-tõl már nem történt és a korábban elindított projektek is gyakorlatilag lezárultak. Az együttmûködésben egyre inkább elõtérbe került a technikai segítségnyújtás. A Világbank segítségnyújtásának prioritásait és programjait a két-három évenként készített, illetve megújított ún. ország-támogató stratégiák határozzák meg. Az 1992-ben készült stratégiában a fõ figyelem a környezetvédelmi feladatok meghatározására és a költségvetési decentralizáció lehetõségeinek áttekintésére irányult. Az 1995. évi stratégiában a prioritások köre – abból kiindulva, hogy a lakosság mintegy 15%-a a létminimum szintjén él – kibõvült a szociális védõháló kiépítésének feladatával, továbbá azzal, hogyan korszerûsíthetõ az államháztartás mûködési rendszere, másrészt pedig azzal, hogyan növelhetõ az ország mezõgazdasági versenyképessége. A 1997. évi stratégiában új kiemelt elemként jelent meg a nyug-

88

Báger Gusztáv: Az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtása és szerepe a privatizációban

díjreform és az egészségügyi reform, valamint a helyi önkormányzatok szabályozási, pénzügyi és adminisztratív reformjának az elõkészítése. A 2001. évi stratégia – amely az EU-csatlakozás idejéig úgy határozta meg a világbanki segítségnyújtás kereteit, hogy az már nem kapcsolódik a hitelnyújtáshoz – a tudásalapú gazdaság, az önkormányzati reform, a regionális fejlesztés, a roma kisebbség-védelem, valamint az agrárszektor intézményfejlesztése területére tartalmaz prioritásokat. E célok eléréséhez szükséges elemzések elvégzését, tanulmányok kidolgozását a Világbank egyrészt saját forrásaiból finanszírozta. A Világbankkal való együttmûködés egy másik jelentõs elõnye – mint már említettük –, hogy vissza nem térítendõ támogatásokhoz lehet hozzáférni az általa kezelt környezetvédelmi alapok (GEF, PCF) forrásaiból. A GEF által meghatározott témák a következõk: (I.) a biodiverzitás megõrzése, (II.) a klímaváltozás/ általános felmelegedés kérdése, (III.) az ózon károsító anyagok kiváltása, (IV.) a nemzetközi vizek védelme. Magyarország számára az elsõ két támogatási program (6,9 millió USA dollár, illetve 5 millió euró) után 2000-ben az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) közvetítésével 4 millió USA dollárt hagyott jóvá a GEF az energiatakarékosság támogatására. A GEF késõbb is résztvevõje volt a Világbank vagy az IFC által finanszírozott környezetvédelmi programoknak. Jelentõs volt az a szaktanácsadás is, amelyet a Világbank 1998–2000-ben a felsõoktatási reformhoz nyújtott részben a saját, részben a japán kormány által rendelkezésre bocsátott forrásokból: a visszatérítés-mentes támogatás együttes értéke 2 millió dollár körüli volt és tanulmányok, felmérések finanszírozását, valamint a nemzetközi tapasztalatszerzés céljait szolgálta. A 2002–2005 közötti idõszakra szóló ország-támogatási stratégia prioritásainak elérésére a Világbank a megvalósítandó programok számára évenként nagyságrendileg 40–50 millió forint vissza nem térítendõ támogatást biztosított, amely a hazai ráfordításokat egészítette ki. E támogatás elsõsorban a Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium intézményfejlesztésének (földpiaci reform, ingatlan-nyilvántartás), a roma kisebbségi politika megvalósításának, a tudásalapú gazdaság, informatikai társadalom megteremtésének és az egészségügyi finanszírozási reform elõkészítésének a céljait szolgálta. Kiemelkedõ jelentõségû volt 2007-ben az a hozzájárulás, amelyet – a Pénzügyminisztérium és az Államreform Bizottság felkérésére – a kormány a feketegazdaság visszaszorítása érdekében tett erõfeszítései érdekében a Világbanktól kapott. A javaslatok között adó- és járulékoldali intézkedések, munkaerõ-piaci lépések és ellenõrzéssel kapcsolatos tevékenységek szerepeltek. A népszavazási kezdeményezések nyomán a világbanki szakértõk vizsgálni kezdték a vizitdíj és a kórházi napidíj, valamint a felsõoktatási tandíj szerepét, azok gazdasági és szolgáltatási hatásait is a nemzetközi tapasztalatok tükrében. Ennek eredményeit a Világbank 2008 elején ismertette az illetékes magyar szervekkel. Jóllehet, a kiválasztott fenti programok a megvalósult technikai segítségnyújtásnak csak egy kisebb részét teszik ki, elegendõnek bizonyulnak arra, hogy bemutassák a technikaiszakmai együttmûködés fontosságát Magyarország számára az elõ-graduációs folyamatban. E folyamat eredményeként Magyarország a világbanki tagságának 25. évfordulóján, 2007 áprilisában graduált, tehát a világbanki kölcsönfelvevõi státuszát megszüntette és donor országgá lépett elõ. A graduáció folyamatának öt évvel korábban történt megkezdésekor a Világbank – a graduációra vonatkozó banki szabályoknak megfelelõen – megvizsgálta: (I.) az ország nemzetközi pénzpiacokhoz való hozzáférését, (II.) a hátralévõ intézményi reformokat, (III.) a szegénység mértékét, és (IV.) a tõkeáramlások

89

Heller Farkas Füzetek

ingadozását. A Bank a graduáció megkezdésének további feltételeként az 5225 dolláros egy fõre jutó GDP szint elérését írja elõ.3 2007 õszén a pénzügyminiszter, majd a miniszterelnök a kormány nevében kezdeményezte, hogy a Világbank Európa–Közép-Ázsia (ECA) régiójának tervbe vett közép-európai központja Budapesten létesüljön. A Világbank vezetése fogadta a kezdeményezést, és jelezte, hogy ugyan a tervezés kezdeti stádiumában járnak, de komoly verseny várható a központért, és a döntés meghozatala során a vendéglátó kormánytól származó felajánlás, támogatás is jelentõséggel bír majd. A központ elnyerését célzó elõkészítõ és lobbitevékenység megkezdõdött, a döntés idõhorizontja egyelõre ismeretlen. 2. Az IMF és a Világbank szerepe a privatizációban A privatizáció, tágabb értelemben a magánszektor fejlesztése egyike az IMF és a Világbank prioritásainak a strukturális átalakításban. A Bank a rendszerváltozást követõen több országban is gazdaságpolitikai vállalásokon alapuló kölcsönökkel támogatta a vállalati és pénzügyi szektor reformját, beleértve a privatizációt. Emellett több elemzõ, összehasonlító tanulmány is megjelent. A piacgazdaságra való átmenet meghatározó tényezõi a Nemzetközi Valutaalap szerint (Issues Brief, 2008) a piaci liberalizáció, a makrogazdasági stabilizáció, a reorganizáció és a privatizáció, valamint a jogi és intézményi reformok voltak. A szerkezetátalakítás és a privatizáció célja az IMF tanulmány szerint az, hogy az átalakuló gazdaságokban olyan magánvállalatok jöjjenek létre, amelyek a szabadpiacokon eladható termékeket képesek elõállítani, és mûködõképes legyen a pénzügyi rendszer. A jogi és intézményi reformokra az állam szerepének újragondolása, a jogállam megteremtése, a verseny kialakítása és szabályozása miatt volt szükség. Az átalakulási folyamat kezdetén arra számítottak, hogy a piaci liberalizáció és a gazdasági stabilizáció viszonylag hamar megvalósítható és a kisebb vállalkozások privatizációja is viszonylag rövid idõt vesz igénybe. A nagyvállalatok privatizációja, valamint a jogi és intézményi reformok bevezetése az átmenet késõbbi szakaszában teljesedhet ki, és hosszabb ideig eltart. Ez így is történt. A Világbank szakértõinek egy csoportja a visegrádi országok kezdeti privatizációs tapasztalatait elemezve azt emelte ki (Borish–Noël, 1996), hogy a privatizációnak világszerte három fõ célja volt, amelyek egymással nem mindig összeegyeztethetõk: – az állami tulajdonban lévõ vállalatok és az állami tulajdonban lévõ kereskedelmi bankok kivonása az állam tulajdonából elsõsorban a rendszer átalakítása céljából; – a privatizációból származó bevétel maximalizálása, a költségvetési bevétel növelése céljából; – a részvénytulajdon széles körû elterjesztése a társadalomban, az elosztás igazságosabbá tétele érdekében. A Nemzetközi Valutaalap összefoglaló értékelése a piacgazdaságra való átmenetrõl (Issues Brief, 2008) két fõ megközelítési módot emel ki. Eszerint a gyors privatizáció hívei úgy gondolták, az állami tulajdon megszüntetésének célszerû módja, ha az eszközöket a lakosság tulajdonába adják, például az eladandó állami tulajdonban lévõ vállalatokból vásárlásra jogosító utalványok révén. E módszer egyik fõ motívumának a méltányosság igényét tartották, hogy az átlagos állampolgárok is kapjanak részt a gazdaságból. A voucher módszer híveit az is motiválhatta, hogy meg kell ragadni a magánkézbe adás lehetõségét,

90

Báger Gusztáv: Az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtása és szerepe a privatizációban

mielõtt az állami bürokráciák újjászervezõdnek és megakadályozzák e folyamatot. Más szakértõk, akik az állam fokozatos, az új magánvállalkozások kialakulásával párhuzamos kivonulása mellett érveltek, a privatizációnak azt a módját helyezték elõtérbe, melynek során az eszközöket olyan vevõknek adják el, akikrõl valószínûsíthetõ, hogy a vállalat teljesítményének javításán fognak munkálkodni. E koncepció hívei emellett hangsúlyozták a kemény költségvetési korlát szükségességét, hogy a krónikus veszteségtermelõ vállalkozások kiszoruljanak a piacról, illetve az eredményesebbek képesek legyenek a befektetõk vonzására. Ugyanezt a két alapvetõ megközelítést veszi figyelembe a Világbank is. A szakértõk kiemelik, hogy a még a visegrádi országok csoportján belül is a privatizációnak különféle módszereit részesítették elõnyben. A Cseh Köztársaságban kezdetben széles körben alkalmazott kuponos privatizációval szemben Magyarországon a „voucher” osztás kizárólag a kárpótlási jegyre korlátozódott és az ilyen tranzakciók az összes privatizációnak csak néhány százalékát tették ki. Mindenesetre a széleskörû versenyeztetésen alapuló magyar tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények felülvizsgálták a kezdeti – voucheres, tömeges privatizációt preferáló – álláspontjukat, és késõbb már a versenyeztetés alapján, valódi tulajdonosoknak értékesítést részesítették elõnyben, különösen a nagyobb tranzakciók tekintetében (Economies in Transition, 2004). Konkrétan Magyarországon két világbanki kölcsönnek is központi témája volt a privatizáció. Az egyik a Vállalati reform kölcsön (ERL), a másik a Vállalati és pénzügyi szektor kiigazítási kölcsön (EFSAL). A vállalati reform kölcsönnek az elõkészítése az 1990-es évek elején történt, megelõzve a régió más országait. Így a korábbi években megszokott együttmûködéshez hasonlóan, lényegében egyedi megállapodás jött létre, amely a magyar sajátosságokat tükrözte. Az is egyszerûsítette a kölcsön struktúráját, hogy ezzel párhuzamosan élt az 1991-ben kötött 3 éves IMF megállapodás és a SAL-II. kölcsön, ami lefedte a makrogazdasági keretekre vonatkozó elvárásokat. A Világbank minden további nélkül elfogadta, hogy abban az idõben elsõsorban a vállalatok piackonform mûködésének megalapozása – a társasággá alakulás és hatékony vállalatirányítás (corporate governance) megteremtése – volt napirenden, valamint a kompetitív szektor részleges privatizációja. A Világbank elfogadta, hogy az infrastruktúra és energetika vállalatainak privatizációja egyelõre nem volt aktuális, és számos stratégiainak tekintett vállalatot tartósan állami kézben kívánt a kormányzat tartani. A Bank teljes mértékben alkalmazkodott a magyar fél által választott intézményi megoldásokhoz (ÁVÜ, ÁPV Rt.), valamint a kormányzati munkamegosztás többszöri változásához. Fontosnak tartották viszont a privatizációért felelõs két szervezet megfelelõ intézményfejlesztési tervét és megfelelõen felkészült munkaerõvel való ellátását. A kölcsön két fõ célt kívánt támogatni. Az egyik a hatékony tulajdonlás megteremtése minden vállalatnál, akár gyors privatizáció, akár az állam által megvalósított hatékony vállalatirányítás révén. A másik a jelentõs mértékû vállalati szerkezetátalakítás ösztönzése, hogy felgyorsuljon az új piaci realitásokhoz való alkalmazkodás és a tartós termelékenységnövekedés megalapozása. Ebben a vonatkozásban kísérték figyelemmel a csõdtörvény mûködését. A Világbanknak a kölcsönrõl készített zárójelentésében foglalt értékelése szerint a kitûzött célokat sikerült elérni (Implementation Completion Report, 1996). A vállalati és pénzügyi szektor reformját támogató kölcsön (EFSAL) elõkészítése az 1990-es évek elején a bankszektor konszolidációjának támogatására indult. A felmerült súlyos problémák kezelési lehetõségeinek feltárására az ország mind az IMF-tõl, mind a Világbanktól kért szakmai tanácsot, segítséget. Hasonló problémák ugyanabban az idõszak-

91

Heller Farkas Füzetek

ban egyidejûleg több országban is felmerültek, amelyek következtében a Világbank több országban készített elõ egyidejûleg EFSAL programot. Sok esetben ugyanazok a munkatársak több országban is tevékenykedtek. Ezért sok esetben volt „áthallás”. Ez részben hasznos volt a hasonló problémákra különbözõ országok által javasolt megoldások és tapasztalatok megismerése szempontjából. Tanulságos volt például a bank- és adóskonszolidáció különféle kezelési lehetõségeinek, az alkalmazott módszerek tapasztalatainak megismerése (beleértve az USA-ban szerzett tapasztalatokat is) vonatkozásában. Idõnként azonban inkább zavart okozott, ha más körülmények között megfelelõ megoldást próbáltak nem feltétlenül odaillõen átültetni. Például a csõdtörvény teljesen más alapon mûködött Lengyelországban, mint Magyarországon. Másik példa, hogy a bankprivatizáció lehetõségét, a külföldi bankokkal való kapcsolat jellegét alapvetõen meghatározta, hogy az adott országban megengedett volt-e a külföldiek bankalapítása. A többi országban szokásos vállalások nagy része már korábban, más kölcsönökhöz kapcsolódóan teljesült, például az ERL után nem lett volna szükség az EFSAL-ban vállalati privatizációs komponensre. Nehezen tudták azonban kezelni – legalábbis az EFSAL kölcsönnel foglalkozó munkatársak egy része –, hogy a magyar EFSAL kölcsön lényegesen eltérõ szerkezetû legyen, mint a többi országé. Az egyéb okokból hosszúra nyúlt kölcsön elõkészítési idõszak miatt aztán ezek a problémák részben menet közben aktualitásukat vesztették. A kölcsönben foglalt privatizációs célkitûzések az ÁPV Rt. mindenkori üzleti tervét tükrözték messze túlteljesítve a Világbank elvárásait. A bankok irányításának javítására vonatkozó teendõkrõl folyó vitát felülírta a stratégiai befektetõk általi privatizáció. A program megvalósításából a Világbank által levont egyik tanulság az, hogy eredményesnek bizonyult az a kezdetektõl érvényesülõ magyar törekvés, hogy az állami tulajdonban lévõ vállalatokat és bankokat stratégiai befektetõknek adják el, akik rendelkeznek a szükséges tõkével és know-how-val, valamint képesek biztosítani a vállalat megfelelõ irányítását. A Bank úgy ítélte meg, hogy a külföldi stratégiai befektetõk pozitív hatást gyakoroltak a bankok és vállalatok reorganizációjára és a gazdasági növekedésre. A magyar privatizáció tapasztalatairól lásd részletesen Báger–Kovács, 2004. * A magyar privatizációban játszott fontos szerepe mellett a Világbank sok más országban is aktív alakítója volt a privatizációs programoknak. Ezért célszerû röviden áttekinteni a Bank által szerzett nemzetközi tapasztalatokat is. – A világbanki szakértõk és konzultánsok a sikeres privatizációs programok legfontosabb feltételének azt tekintették, hogy az adott ország politikai vezetése egyértelmûen támogassa a megvalósításukat.4 – Tekintve, hogy a privatizáció sokoldalú szakmai képzettséget és technikai szervezõ munkát tételez fel, ez a folyamat akkor lehet igazán sikeres, ha részét alkotja a hatékonyságot javító átfogó reformprogramoknak, ahogyan erre Új-Zéland, az Egyesült Királyság, Mexikó és Chile esetében láttunk példát. – Az eredményes privatizáció feltételezi azt is, hogy létezzen és hatékonyan mûködjön a piacgazdaságot támogató intézményi rendszer, beleértve a magánszektort is, amelynek fejlettsége lehetõvé teszi, hogy az új tulajdonosok el tudják kerülni a versennyel szembeni védettségbõl adódó kockázatokat.

92

Báger Gusztáv: Az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtása és szerepe a privatizációban

– A megfelelõ szabályozás és átláthatóság hiánya nagymértékben veszélyezteti a privatizáció sikerét. Az ilyen körülmények között megvalósított privatizáció növeli a korrupciós kockázatokat, amint erre a világbanki szakértõk Németország, Olaszország, India, Magyarország, Mexikó, Oroszország és Pakisztán esetében találtak – bírósági szakaszba került – példákat. – Általános jelleggel is érvényes, de néhány esetben kiemelten fontos, hogy megelõzze a privatizációt az értékesítés elõtti rekonstrukció. Így elkerülhetõ a privatizált vagyon nagyarányú értékvesztése. – A Világbank szerint szükséges, hogy a kormányok, illetve hitelfelvevõk nagy figyelmet fordítsanak a privatizációval járó szociális – foglalkoztatást, szakképzést, munkanélküliségi segélyt stb. érintõ – hatásokra. – A világbanki tapasztalatok szerint célszerû arra törekedni, hogy a privatizációs tranzakciók lehetõleg készpénzes formában valósuljanak meg, s így elkerülhetõk legyenek azok a kockázatok, amelyek a magánpartner hitelfelvételével kapcsolatban felmerülnek. Mint a fenti felsorolásból látható a Világbank tapasztalatai szerint a privatizáció sikere nagymértékben függ a privatizációs elkötelezettségtõl, a privatizáció megvalósításának kapacitásától és a magánszektor fejlettségétõl. A Világbank tevékenységét értékelve az Állami Számvevõszékek Nemzetközi Szervezetének (INTOSAI) a Privatizációval, a Szabályozással és a PPP-kel Foglalkozó Munkacsoportja javasolta e tapasztalatok nemzetközi megismertetését és alkalmazhatóvá tételét az országok számára.

Felhasznált irodalom: Az adópolitika (2005) és az adóigazgatás áttekintése Magyarországon, International Monetary Fund, October 2005 Báger, Gusztáv – Kovács, Árpád (2004): Pribatization in Hungary Summary study. Research and Development Institute of the State Audit Office of Hungary, Budapest, 2004 Borish, Michael – Noël, Michel (1996): Private Sector Development in the Visegrad Countries, Finance & Development, Washington, DC. Ebrill, Liam – Craig, Jon –. Bodin, Jean-Paul (1996): Hungary: Options for the Personal Income Tax. International Monatary Fund, Fiscal Affairs Department, August 1996 Economies in Transition (2004), an OED Evaluation of World Bank Assistance, 2004., Executive Summary, 11, Issues Brief (2008): 00/08, Transition Economies: An IMF Perspective on Progress and Prospects, Nov.3, 2000 Implementation Completion Report (1996): Hungary, Enterprise Reform Loan, June 27, 1996 Schwarz, Gerd – Corbacho, Ana – Funke Katja (eds) (2008): Public Investment and PublicPrivate Partnerships, International Monetary Fund, Palgrave Macmillan, New York, 2008

93

Heller Farkas Füzetek

JEGYZETEK ÁSZ FEMI fõigazgató, egyetemi tanár E témához kapcsolódva megemlítjük, hogy a Valutaalap 2007 márciusában, Budapesten tartott nemzetközi szemináriumot az „Állami beruházások és a köz- és magánszféra partnerségébõl eredõ kockázatok irányításáról” címmel. A szeminárium anyagát az IMF és a Palgrave Macmillan 2008-ban könyv alakban is publikálta. (Schwarz, Corbacho, Funke (eds), 2008). 3 Az Európai Unióhoz csatlakozott közép-európai országok közül elsõként Szlovénia graduált. 4 Gyakran felhozott példa az argentin sikeres privatizáció, amelyben meghatározó szerepet játszott az ország elnökének, Carlos Menemnek a támogatása. 1 2

94

Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása (1945–1991) Kõrösi István* A II. világháború utáni évtizedekben Magyarországot úgy jellemezték, hogy földrajzilag Közép-Európában fekszik, történelmi, kulturális, civilizációs hagyományai Nyugat-Európához kapcsolják, míg kívülrõl a nagyhatalmak és a jaltai rendszer által eldöntött politikai, gazdasági rendszere szerint a Kelethez, a keleti tömbhöz tartozott. Ez utóbbi változott meg az egész kelet-közép-európai térség sorsát átalakító 1989–1990. évi világtörténelmi jelentõségû változások nyomán. A rendszerváltással, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) és a Varsói Szerzõdés felbontásával ráléptünk az útra, „vissza Európába”. A közép-európai térség sorsát mindkét világháború után kívülrõl, a gyõztes nagyhatalmak érdekei alapján döntötték el. A térség keleti felét, benne Magyarországot, a jaltai szerzõdésben a szovjet hatalmi és érdekövezetbe sorolták, így évtizedekre kimaradt a háború után megkezdõdött nyugat-európai integrációs folyamatból. Ehelyett a Szovjetunió vezetésével és stratégiája szerint alakult meg 1949-ben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), amely az ún. szocialista típusú integráció megvalósítását tûzte ki célul. A korábbi, a XX. századot megelõzõ történelmi korszakokban az európai konfliktusok háborús „megoldásán” a gyõztes fél pénzügyileg is nyerhetett (hadisarc, anyagi erõforrások megszerzése stb.) révén. Mindkét világháborún viszont a gyõztes európai hatalmak is súlyosan veszítettek, az emberi életek mellett erõforrásokban is, pénzügyi veszteségekkel, eladósodva kerültek ki a háborúból. Mindkét világháború Európa eladósodásához, térvesztéséhez, s az USA megerõsödéséhez, dominanciájához vezetett. 1. Magyarország a kettéosztott Európában a II. világháború után Európa kettészakadása, a kelet–nyugati erõviszonyok és befolyási övezetek meghatározták Magyarország mozgásterét is. Az EK és a KGST egymást kölcsönösen ellenfélként kezelte, érdemi együttmûködés évtizedekig nem alakulhatott ki közöttük. Párbeszédre is csak lassú folyamatként került sor. A II. világháború és az azt követõ békekötés két egymásnak ellentmondó s következményeiben máig is ható folyamatot indított el: Európa nyugati részének integrálódását és Európa megosztását. Az Egyesült Államok a Marshall-segéllyel támogatta a lerombolt Európa újjáépítését. A Szovjetunió ezt nemcsak magára nézve utasította el, hanem a békekötéseket megelõzõ jaltai megállapodásban érdekeltségi övezetébe sorolt államokra vonatkozóan is. Európa két felének sorsa egymással ellentétes módon alakult: – Nyugaton megteremtõdtek az integrálódás feltételei, a határok mind átjárhatóbbakká váltak. Keleten a külföldre utazást is akadályozták. – Nyugaton tért hódított a demokrácia (noha néhány dél-európai államban jelentõs késedelemmel), Keleten az 1940-es évek végétõl diktatúrák jöttek létre. – Növekedett Európa két része között a gazdasági szakadék. Mindkét világháború és az utánuk következõ, nagyhatalmak által diktált békeszerzõdések legsúlyosabban Kelet-Közép-Európát érintették, területének mintegy négyötödét * PPKE JÁK, egyetemi docens

95

Heller Farkas Füzetek

négyszer (néhol többször) újrafelosztották, csak Magyarország trianoni határait hagyták jóvá (néhány negatív módosítással) a II. világháború utáni párizsi békeszerzõdésben. Az államhatárok, a politikai berendezkedés megváltoztatása, a külsõ erõk és azoknak a térségen kívüli érdekviszonyok által meghatározott beavatkozása alapvetõen megváltoztatták Kelet-Közép-Európa képét. A két világháború hatalmas gazdasági pusztításait tetézte, hogy a külsõ és belsõ változások következményei a kelet-közép-európai országok történelmileg, földrajzilag, geopolitikailag szervesen kialakult nemzetközi és térségen belüli munkamegosztás kapcsolatainak szálait elmetszették, a kialakult értékesítési, piaci kapcsolatokat csaknem megszakították Kelet-Közép-Európán belül is, valamint a kelet-közép-európai térség Nyugat-Európához fûzõdõ kapcsolataiban is. Ez határozta meg Magyarország sorsát is. 2. Magyarország nyugat-európai gazdasági kapcsolatai az 1970-es évekig Kelet-Közép-Európa, benne Magyarország nemzetközi munkamegosztásában és külkereskedelmében egyaránt a legfontosabb s a legnagyobb horderejû kettõs szakadás, hogy drasztikusan és mesterségesen csökkent Magyarországnak a nyugat-európai országokkal és a kelet-közép-európai (visegrádi) országokkal folytatott külkereskedelme és gazdasági összefonódása. Magyarországnak (és a kelet-közép európai országoknak) a nyugat-európai országokkal folytatott külkereskedelme az 1950-es évek elsõ felében, különösen az 1950–53-as koreai háború idõszakában mélypontra zuhant, de az 1950-es évtized egészében minimális maradt. Európa kettészakításának gazdasági vetülete, hogy Nyugat-Európa kialakította a szocialista országoktól független gazdasági munkamegosztási és külkereskedelmi rendszerét, az utóbbiakat pedig a Szovjetunió szervezte saját sugaras szerkezetû munkamegosztási és függõségi rendszerébe. Magyarország (és a visegrádi országok) külkereskedelme az 1958-ban létrejött EK-val igen alacsony szintû és arányú volt. 1959-ben a magyar exportnak mindössze 10,9%-a irányult az EK-országokba, ahonnan importunk 12,0%-a származott. Az EK-országok aránya a magyar külkereskedelemben 1968-ig – az 1960-as évek közepétõl lassan érezhetõ enyhülés és kapcsolatbõvítés ellenére – valamelyest még tovább csökkent (1968-ra az exportban 10,1, az importban 10,9%-ra). A termelés és a külkereskedelem szerkezetének és színvonalának az 1940-es évek második felétõl évtizedeken át eltérõ fejlõdése súlyos következményekkel járt: Nyugat- és Kelet-Közép-Európa világgazdasági szerepe, súlya és munkamegosztási lehetõségei egymástól eltérõen, rendkívül elszakadva fejlõdtek. Az 1950-es évektõl fogva a szûk keresztmetszetet az alkotta, hogy a kelet-középeurópai országok, köztük Magyarország rendkívül kevés olyan árucikket tudott elõállítani, amelyet Nyugaton megvásároltak. A térségben az import fõ célja a hiánypótlás volt, a máshonnan be nem szerezhetõ termékek beszerzése (amelyért Magyarország elsõsorban mezõgazdasági termékeket, élelmiszereket, részben nyersanyagokat szállított cserébe). Az 1960-as évek nagy részében Magyarország részaránya az NSZK, Nagy-Britannia, Hollandia külkereskedelmében 0,1–0,1%-ot tett ki, az exportban és az importban egyaránt. 1960-ban a Hatok közül egyetlen ország importjában sem érte el Magyarország szállítói részesedése a 0,5%-ot, s csak Olaszország exportjában haladta meg, de csak minimálisan (0,6%).

96

Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása

Az 1970-es évek elején Magyarország egy lakosra jutó nyugati gépkivitele mintegy 3 dollárt tett ki, az NDK-é ennek kb. háromszorosát, Romániáé pedig kb. 2 dollárt. Az EGK-val fenntartott gazdasági kapcsolatok fõ motívuma Magyarország számára kezdetben a hiánypótlás (a hiányzó, hazai termelésbõl és KGST importból nem biztosítható termékek beszerzése), majd a konvertibilis devizaszerzés volt (az elõbbi céllal is összefüggésben), késõbb a beruházási javak importja lett a fõ cél. Ez utóbbi már az 1968-ban bevezetett ún. új gazdasági mechanizmus fejlesztési igényeihez kapcsolódott, amelynek fõ célja a magyar ipar korszerûsítése, szaknyelven az intenzív gazdaságfejlesztési útra történõ áttérés volt. Az 1970-es évek elején megindult fejlesztés az import növekedésével járt, amelynek devizafedezetét viszont az export nem tudta kitermelni. Így indult be eladósodásunk elsõ hulláma az 1971–78-as idõszakban. (Az EGK-val folytatott külkereskedelmünk a 70-es években utoljára 1973-ban mutatott magyar többletet.) A Szovjetunió (és hatására a KGST tagállamai) az EGK-t sokáig ellenséges képzõdménynek tartották, diplomáciailag nem ismerték el. A két tömörülés nem ismerte el egymást diplomáciailag integrációs szervezetként. Az EGK tagországai, majd az EGK közös külsõ kereskedelempolitikája korlátozásokat alkalmazott az ún. állami kereskedelmet folytató országokkal szemben. Magyarországot is ezek közé sorolták. 3. A magyar–EK kapcsolatok történeti fejlõdése 1968–1988 között A magyar EGK-kapcsolatok fokozatos kiépítése, normalizálása több lépcsõben, igen lassan valósult meg, s éppen két évtizedet vett igénybe (1968–1988). Ez az út a következõ fõ szakaszokra osztható: – 1968–1971: az agrárágazatban ún. technikai megállapodások megkötése. A magyar agrárexport biztosítása céljából a magyar fél garanciát nyújtott arra, hogy bizonyos árnál olcsóbban nem szállít az EGK piacaira, cserébe az EGK a kivetett pótvám (ún. pótlefölözés) alól bizonyos határig mentesítést nyújtott. – multilaterális fórumokon kialakított kapcsolatok: 1973: Magyarország csatlakozott a GATT-hoz, 1975: a Helsinki Egyezményben a résztvevõk rögzítették, hogy „törekednek arra, hogy fokozatosan felszámolják a kereskedelem fejlesztésének mindenféle akadályát”. (EBEÉ záróokmány II. kosár I. pont.) – A KGST–EGK párbeszéd elsõ szakasza (1973–1981) sikertelen maradt. 1958-ban, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításakor Magyarország exportjában és importjában 14. ill. 15 százalék volt a közösség súlya (az akkori hat tagállam: NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg). Ez az arány részben a kereskedelem fejlõdése, részben az EGK kibõvülése következtében az 1980-as évekre 20 százalék fölé nõtt, s a rendszerváltásig az exportban 29, az importban 24 százalékra emelkedett a magyar külkereskedelemben. Az elsõ hivatalos kapcsolatokat Magyarország 1967-ben létesítette az EGK-val (Lengyelországgal és Romániával együtt). Ez egy bizonyos sertéshús fajtára (hasított félsertésre) vonatkozó árgarancia volt, amelyben a magyar Külkereskedelmi Minisztérium és a kizárólagos exportõr külkereskedelmi vállalat vállalták, hogy az EGK Bizottsága által meghatározott minimális árszintnél olcsóbban nem szállítanak az EGK-országokba. Ezért cserébe az EGK Bizottság mentesítette a magyar exportõrt a pótlefölözés alól. 1970 novemberében a magyar bor szállítására nyújtottunk hasonló garanciát. 1971 februárjában a kaskavál sajtra született magyar árgarancia, amelyért viszonzásul az EGK csökkentett lefölözést alkalmazott. Az árgarancia-megállapodások

97

Heller Farkas Füzetek

révén Magyarország szerzõdéses kapcsolatba került az EGK hatóságaival. Az árgaranciamegállapodások technikai jelegûek voltak, de kifejezték az EGK de facto elismerését. Gazdasági hasznunk abban állt, hogy javították az érintett magyar termékek piacra jutási feltételeit és többletbevételhez juttatták a magyar exportõröket (a kedvezõbb kondíciók révén). A magyar–EK kapcsolatok az 1970-es és 1980-as években 3 multilaterális fórum keretében folytatódtak: a GATT, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet és az EK–KGST tárgyalásain. Magyarország 1973. szeptember 9-én csatlakozott a GATT-hoz; az Általános Vámtarifaés Kereskedelmi Egyensúlyhoz. Magyarország célul tûzte ki, hogy ténylegesen mûködõ vámrendszerrel rendelkezõ országként vámengedményekkel fizethessen a GATT hasonló engedményeiért. Ezt a GATT el is fogadta. A GATT tagjai viszont nem fogadták el a magyar árrendszert, árképzési, támogatási és nyereségátcsoportosítási gyakorlatot. Az EK Magyarországot „állami kereskedelmû” országként kezelte, s ez az alapállás meghatározta az EK-nak a magyar exporttal szembeni elbánását is, azaz ragaszkodtak azoknak a mennyiségi korlátozásoknak a fenntartásához, amelyeket a többi „állami kereskedelmû” országgal szemben alkalmaztak. Magyarország GATT-csatlakozási jegyzõkönyvében a szerzõdõ felek rögzítették, hogy a mennyiségi korlátozások diszkriminációs fokát (terhét) nem növelik és kötelezettséget vállaltak a korlátozások fokozatos felszámolására. Erre azonban sem konkrét menetrendet, sem tényleges kötelezettséget nem állapítottak meg, így a mennyiségi korlátozások továbbra is érvényben maradtak, egészen a rendszerváltás utánig. A GATT-csatlakozástól Magyarország azt remélte, hogy a tõkés országokkal folytatott kereskedelmében megszüntetik a hátrányos megkülönböztetést. Az 1968. évi új gazdasági mechanizmusra hivatkozva azt állította, hogy a külkereskedelmét piaci eszközökkel szabályozzák (vállalatok viszonylagos önállósága, az ún. szocialista piacgazdaság koncepciója, aktív vámpolitika), s ezen az alapon fokozatosan kedvezõbb egyedi elbírálást remélt az EGK-tól. (Fõleg a magyar kivitelt sújtó mennyiségi korlátozások leépítését várta volna.) Ezek a remények hiúknak, a feltételezések pedig alapvetõen tévesnek bizonyultak: az EGK Magyarországot egészen a rendszerváltásig, 1989-ig állami kereskedelmû országként kezelte. Magyarországot az EK kereskedelempolitikai szempontból egyértelmûen az „állami kereskedelmû” országok csoportjának tagjaként kezelte, érdemben nem különböztette meg a többi KGST-országtól. Valóban tény, hogy Magyarország külkereskedelmét az állam centralizáltan irányította. A Külkereskedelmi Minisztérium tervezte és programozta, és túlnyomórészt 14, szigorúan állami külkereskedelmi vállalat bonyolította le. A külkereskedelem állami monopóliuma a rendszerváltásig érvényben volt. Ugyanakkor a vállalatok egyre nagyobb mozgásteret kaptak fõleg exportjuk, majd az export révén kitermelt deviza egy részének felhasználásával dollár viszonylatú importjuk lebonyolítására, de ezt a közvetlen külkereskedelmi felhatalmazással rendelkezõ vállalatok kivételével kizárólag az állami külkereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolíthatták le. A mennyiségi korlátozások GATT-beli leépítési kötelezettsége és annak elmaradása az EK-országok részérõl a magyar-EK kapcsolatok állandó témája maradt egészen a kapcsolatok 1988. évi normalizálásáig. A nemzetközi feszültség enyhítésére nemcsak politikai, hanem kereskedelempolitikai szempontból is fontos volt 1975. augusztus 1-jén Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet záróokmányának aláírása. Az Európai Közösség is aláíróként szerepelt, a Közösség képviseletében Olaszország delegátusa írta alá az EBEÉ záró-

98

Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása

okmányát. Az EK-t ezzel minden aláíró ország a nemzetközi közjog alanyaként ismerte el, (még ha a Szovjetunió és a KGST-országok nem is tettek semmilyen erre vonatkozó nyilatkozatot). A Helsinki Nyilatkozat általánosságban, de egyértelmûen leszögezte, hogy a résztvevõ államok „törekszenek arra, hogy fokozatosan felszámolják a kereskedelem fejlesztésének minden akadályát”. Az EBEÉ szerepe a politikai közeledésben, az emberi jogok hangsúlyozásában és kötelezõ normáinak valamennyi aláíró részérõl történt elfogadásában állt elsõsorban, a kereskedelempolitika konkrét kérdéseiben az EBEÉ nem volt illetékes, illetve nem vállalt konkrét szerepet. 3.1 Az ágazati megállapodások szerepe és eredményei Magyarország az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején három ágazati megállapodást kötött az EK-val. 1978–1981 között Magyarország ágazati megállapodásokat kötött az EGK-val az acélipari, majd a textilipari termékekre, végül a juh- és kecskehús kivitelére, amelyekben önkéntesen vállalta exportjának részleges korlátozását, az exportot sújtó korlátozások részleges csökkentéséért cserébe. 1978-ban az acélágazatban került sor megállapodásra. Az EK a nyugat-európai acéltúltermelés következtében kialakult válság miatt célszerûnek látta a kívülálló országokkal megállapodás létrehozását a szállítandó mennyiségekre, árakra, az export idõbeni ütemezésére vonatkozóan. A megállapodások keretében Magyarország (és több harmadik ország) „önkéntesen” vállalta az export korlátozását, illetve a fenti korlátozó feltételek betartását, cserébe viszont az EK biztosította a korlátozott piacra jutást. A textilágazat volt a következõ, amelyre vonatkozóan magyar–EK megállapodás született. A GATT a textilszektorban a megállapodások lehetõségét az exportõrök és az importõrök közötti megegyezésre bízta. Magyarország a szektorban kétoldalú megállapodást kötött az EK-val, háromszor egymás után, négyéves idõtartamra (1978, 1982, 1983–1986, 1987–1991). Elsõsorban az érzékenynek minõsülõ kategóriákban kellett mennyiségi önkorlátozást, szállítási plafonokat vállalni. Az agrárszektor folyamatosan az EK neuralgikus pontja volt, mivel a közös agrárpolitika (CAP) keretében létrehozott agrárimport-szabályozás, az ún. lefölözési rendszer, azaz csúszó vámok alkalmazásával a közösségen kívüli országok agrárexportját rendkívül megnehezítette, gyakran lehetetlenné tette. 1981-ben Magyarországnak sikerült az EK-nak megfelelõ szállítási, piaci árfeltételek elfogadásával a juh- és kecskeexportról megállapodást kötnie az EK-val, ami azért volt nagy jelentõségû, mivel az agrárszektorban különösen kemény, autonóm módon meghatározott EK-feltételek érvényesültek a külsõ szállítókkal szemben. Az ágazati megállapodások a gyakorlatban azt jelentették, hogy Magyarország önkorlátozást vállalt az érintett szektorokban az EK-országokba irányuló kivitel mennyiségére, árára és a szállítás ütemezésére vonatkozóan, cserében viszont az EK vállalta, hogy nem alkalmaz további egyoldalú importkorlátozást. A magyar–EK viszony normalizálására saját tapogatózó kezdeményezések is folytak 1982-tõl, mivel a KGST–EK szintû kereskedelempolitikai viszony az 1980-as évek elején gyakorlatilag „befagyott”. Magyar részrõl a GATT 1982. novemberi miniszteri értekezletén kezdeményezték átfogó kétoldalú megállapodás megkötését az EK-val. 1983–84-ben Brüsszelben folytatott szakértõi megbeszéléseken magyar részrõl kinyilvánították a készséget magyar–EK különmegállapodás létrehozására, ha az EK felszámolja a Magyarországgal szemben alkalmazott megkülönböztetéseket, és a megállapodás lényeges gazdasági elõnyöket

99

Heller Farkas Füzetek

biztosít Magyarország számára. Kiderült, hogy az EK nem kívánja a többi KGST-országtól lényegesen eltérõen kezelni Magyarországot, sem kereskedelempolitikai, sem politikai szempontból. 3.2 Magyarország az EK–KGST párbeszédben – út a magyar–EK megállapodásig Az EK–KGST párbeszédet 1973 augusztusában a KGST kezdeményezte, majd 1974 májusában az EK Tanácsa válaszában kinyilvánította készségét a kapcsolatfelvételre. 1975 februárjában az EK Bizottságának delegációja Moszkvába látogatott, s a KGST Titkárságával tárgyalt. Újabb egy év telt el, amíg mindkét integrációs szervezet megállapodástervezetet dolgozott ki, s megküldte egymásnak. 1978-ban kezdõdtek hivatalos tárgyalások a két szervezet között, amelyek 1981-ben közös koncepcionális alap híján eredménytelenül félbeszakadtak. Már korábban, 1974-ben az EK megállapodás-vázlatot dolgozott ki, amelyet postán küldött el a KGST-országok, köztük Magyarország brüsszeli képviseletének. A KGSTországok ezt reagálás nélkül visszaküldték. Magyarországnak az akkori helyzetben követnie kellett a KGST-országokat, illetve a szovjet utasítást. Az EK az „állami kereskedelmû” orszá-gokkal való kapcsolatot autonóm jogalapra helyezte, így Magyarország vonatkozásában is az EK Bizottsága döntött a kereskedelempolitikai kérdésekrõl. A magyar külkereskedelmi politika abban reménykedett, hogy az 1973. évi GATT-csatlakozás után 1975-tõl az EK felülvizsgálja a hazánkkal kapcsolatos megkülönböztetõ mennyiségi korlátozásokat. Ez nem történt meg, 1974 júliusában az EK közös agrárpolitikája keretében, a megnõtt készletek miatt azonnali hatállyal leállította a külsõ országoktól származó élõ-marha- és marhahúsimportot. Magyarországot, mint jelentõs exportõrt ez a lépés súlyosan érintette. Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország nem kaphatott külön elbánást részleges gazdasági reformjaira hivatkozva. 1981-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az EK–KGST-tárgyalások eredménytelenül megszakadtak. Magyarország óvatos kétoldalú kezdeményezéseket tett az EK-hoz való közeledésre. Magyar politikusok még a szabadkereskedelem létrehozását is felvetették, aminek akkor még nyilvánvalóan egyik oldalról sem volt meg sem a realitása, sem a feltételei. 1982 novemberében, a GATT miniszteri értekezletén, magyar részrõl javasolták az EKnak egy átfogó, kétoldalú megállapodás létrehozását. 1983–1984-ben három találkozóra került sor a magyar kormány és az EK képviselõi között. Magyar részrõl felvetették a kapcsolatok külön rendszerének esetleges lehetõségét. Magyarország két érdemi feltétel teljesítését kívánta: 1., az EK számolja fel a magyar exporttal szembeni megkülönböztetõ korlátozásokat a GATT normáinak megfelelõen; 2., a kötendõ egyezménytõl lényeges gazdasági elõnyöket remélt Magyarország számára. Az EK nem kívánt különútra lépni Magyarországgal kapcsolatban, így a tárgyalásokat eredmény nélkül egyelõre befejezték Mind a világpolitikában, mind az EK-val való kapcsolatokban minõségi változást hozott M. Gorbacsov, a szovjet politika 1985-ben megválasztott új irányítója, aki már hivatalba lépésének évében kapcsolatokat kezdeményezett az EK soros elnökével és az Európai Parlamenttel. 1988 júniusában aláírták a KGST és az EGK közös nyilatkozatát, amely szerint „...a felek fejleszteni fogják az együttmûködést az illetékességüknek megfelelõ és a közös érdekeket képviselõ területeken ...”. A KGST nem akart kereskedelempolitikai megegyezést. 1985-ben készült el az ún. Zarges-jelentés, az Európai Parlament német delegátusának vezetésével készített beszámoló, amelyet 1986 júniusában vitatott meg az EP. Ez fontos

100

Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása

elõrelépést jelentett, mivel az elfogadott határozat azt rögzítette, hogy Magyarországot egyedileg, sajátosságainak megfelelõen kezeljék és javasolták, hogy az EK kössön Magyarországgal kereskedelmi és együttmûködési szerzõdést. Erre azonban újabb két évet kellett várni, s az EK akkor sem egyedi elbánásként, különúton állapodott meg Magyarországgal, hanem csak a Gorbacsovval és a KGST-vel történt elõzetes egyeztetés és egy EK–KGST Közös Nyilatkozat aláírása után. 4. Magyar–EGK megállapodás a kereskedelemrõl és a gazdasági együttmûködésrõl A magyar–EK megállapodáshoz vezetõ megbeszélések már 1985-ben megkezdõdtek. Abban, hogy az EK a KGST-tagok közül elsõként Magyarországgal kezdett el tárgyalni, a magyar kezdeményezésen kívül valószínûleg szerepet játszott az is, hogy az Európai Parlament is eredményesnek ismerte el az 1968 óta tartó magyar reformfolyamatot. A tárgyalások ennek ellenére sem bizonyultak könnyûnek. Nem sikerült elõre jutni a mezõgazdasági termékek kereskedelmében, s a Magyarország GATT-tagságából eredõ teljes liberalizációnak (köztük a bevitel mennyiségi korlátozásának) is csak fokozatos, 1995-ig történõ megvalósítását rögzítették. A megállapodást Magyarország csak az EGKval kötötte, így az nem ölelte fel az Európai Szén- és Acélközösség hatáskörébe tartozó árukat. A Magyarország és az EGK között létrejött 1988. évi elsõ átfogó kereskedelmi és gazdasági együttmûködési szerzõdés alapvetõen „klasszikus”, a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló szerzõdés. E szerzõdés az ipari termékek kölcsönös kereskedelmére vonatkozott, az acél- és a textilipari termékek kivételével, amelyekre a korábbi külön ágazati megállapodások maradtak érvényben, és nem érintette a mezõgazdasági termékeknek az EK agrárrendtartása szerinti szabályozását. A megállapodás fõ célja a szokásos nemzetközi kereskedelmi feltételek biztosítása volt. Ezzel összefüggésben a Közösség vállalta az irányunkban fenntartott diszkriminatív korlátozások több menetben, legkésõbb 1995. december 31-ig való eltörlését. A szerzõdés lehetõvé tette védintézkedések meghozatalát abban az esetben „ha a Közösség és Magyarország közötti kereskedelemben bármely terméket olyan megnövekedett mennyiségben, vagy olyan körülmények között hoznak be, hogy az komoly kárt okoz, vagy komoly kár okozásával fenyegeti a hasonló vagy azzal közvetlenül versenyzõ termékek hazai termelõit”. A megállapodás elõirányozta, hogy megvizsgálják: milyen kölcsönös engedményeket nyújthatnának egymásnak a felek a mezõgazdasági termékek kereskedelmében, továbbá tervbe vették a gazdasági együttmûködés elõmozdítását (például ipar, mezõgazdaság, mûszaki-tudományos együttmûködés, energetika területén). A felek vállalták, hogy ezt elõsegítendõ megkönnyítik a gazdasági és kereskedelmi tájékoztatások cseréjét, kedvezõ környezetet alakítanak ki a beruházások, a vegyes vállalatok létrehozására és a szabadalmak hasznosítására. A hosszú és nehéz tárgyalások eredményeként létrejött szerzõdés a korábbi helyzethez képest lényeges elõrehaladást jelentett. A magyar érdekek szempontjából azonban nem volt teljesen kielégítõ, mivel egyebek között nem biztosította Magyarország számára a diszkriminációmentes elbánást, és lényeges mennyiségi korlátozások maradtak érvényben. Ezeket az EK a rendszerváltás küszöbén, 1990 januárjában megszüntette, és kiterjesztette Magyarországra az Általános Preferencia Rendszert (GSP-rendszert).

101

Heller Farkas Füzetek

Az 1990. évi márciusi választások után megalakuló új magyar kormány programjában az elsõ pillanattól kezdve kiemelt szerepet kapott az Európához való „visszatérés” kérdése, és stratégiai célként megjelent az Európai Közösségekhez való csatlakozás igénye. 5. A rendszerváltástól a társulásig vezetõ út Az 1988 szeptemberében az akkori politikai, kereskedelempolitikai és gazdasági rendszerek viszonyát tükrözõ magyar–EGK megállapodás a két fél viszonyát szerzõdéses alapokra helyezte és normalizálta, de ennél többet nem lehetett várni az adott helyzetben. 1989-ben azonban gyors történelmi változások mentek végbe, amelyek elvezettek a békés rendszerváltásig és Európa tömbökre osztottságának megszüntetéséhez. A változásokat Közép- és Kelet-Európa átalakulása hozta létre. Az események 1989 és 1991 között viharos gyorsasággal peregtek. A Magyarországi rendszerváltás, illetve az azt közvetlenül elõkészítõ lépések változást eredményeztek az EK magatartásában is. Ennek elsõ jeleként 1990. január 1-jétõl az EK – saját elhatározásából – megkönnyítette a magyar termékek bejutását a piacaira: megszüntette a büntetõ jellegû, az állami kereskedelmûnek minõsített országokkal szembeni mennyiségi korlátozásokat, és felfüggesztette a GATT-országokkal szemben érvényesített ún. nem specifikus, azaz nem diszkriminatív korlátozásokat. Ezzel egyidejûleg kiterjesztette Magyarországra és Lengyelországra (majd fokozatosan a többi reformországra) a korábban a fejlõdõ országokra alkalmazott GSP-t. A piacgazdaságra való áttérés és a gazdasági átalakulás elõsegítésére 1989-ben elindították a PHARE (Pologne-Hongrie: Assistance pour la Réconstruction Économique, azaz Lengyelország–Magyarország: Segítség a Gazdasági Újjáépítéshez, de a phare franciául világítótornyot jelent) elnevezésû segélyprogramot, amelyet késõbb fokozatosan további reformországokra is kiterjesztettek. A fenti kedvezmények gyorsan éreztették hatásukat a magyar-EK kereskedelemben. Ez természetesen összefüggött a keleti piacok 1988–1989-ben már jól érzékelhetõ válságával és 1990-ben bekövetkezõ hirtelen összeomlásával is. Az Európai Közösség az 1980-as évtized végére Magyarország legfontosabb külgazdasági partnerévé vált: a Közösség 1989ben exportunkban és importunkban egyaránt 25%-kal részesedett. A gyors és nagyméretû váltás nyomán a kiviteli részarány 1990-ben 32%-ra, 1991-re pedig mintegy 44%-ra emelkedett. A részarányváltás mögött nemcsak a keleti piacok összezsugorodása, hanem az EKba irányuló exportunk gyors növekedése is meghúzódott: EK-kivitelünk értéke (dolláralapon) 1990-ben 35%-kal, 1991-ben pedig 41%-kal növekedett. Magyarország részaránya az EK összesített kereskedelmi forgalmában az 1980-as évek végén valamivel meghaladta a fél százalékot. A részarány az 1990-es évek közepére kb. 0,7%-ra nõtt. A GSP kedvezményei jelentõs, bár nem számszerûsíthetõ ösztönzést adtak a hatályuk alá tartozó magyar termékek kivitelének, és nyilvánvalóan hozzájárultak a keleti piacok összeomlásából következõ átállási feladatok megoldásához. A Magyarországnak nyújtott GSP-kedvezmények az Európai Megállapodás alkalmazásának kezdetéig voltak érvényben. A politikai és a gazdasági átalakulási folyamatok gyorsasága vezetett – az 1990. áprilisi dublini csúcsértekezleten – ahhoz, hogy az EK felvesse a Magyarországgal, a Cseh és Szlovák Köztársasággal, valamint Lengyelországgal kötendõ társulási megállapodás gondolatát. Magyarország örömmel üdvözölte ezt a közösségi kezdeményezést, és ennek kifejezéseként a magyar kormány elnöke 1990 júliusában átadta a Bizottság elnökének,

102

Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása

Jacques Delors-nak a társulás tartalmára vonatkozó magyar javaslatokat összefoglaló memorandumot. A társulási szerzõdés megkötésére irányuló tárgyalások 1990 decemberében kezdõdtek meg Brüsszelben, és 1991 végén fejezõdtek be. 5.1. A PHARE program filozófiája, kedvezményezettjei A hét vezetõ ipari ország 1989. évi eredményeként 1990-ben indult meg az Európai Unió által finanszírozott PHARE program. Az elsõ évben, 1990-ben Magyarország és Lengyelország volt a program kedvezményezettje. 1991-ben a támogatott országok köre a Cseh és Szlovák Köztársasággal, Bulgáriával és Romániával bõvült. Ugyanebben az évben kiterjesztették a programot Jugoszláviára is, de kedvezményezetti státuszát felfüggesztették a háború kitörésekor, majd az ország is felbomlott. 1992-ben bekerültek a programba a balti államok, Albánia és Szlovénia is. A PHARE a kelet-közép-európai országok gazdasági és társadalmi reformjait támogatta különbözõ programok finanszírozása révén. A kedvezményezett kormányok tettek javaslatot a segítségnyújtás prioritásaira, megvitatták ezeket az Európai Bizottsággal, amely a programokat jóváhagyta. A Bizottság ezeket az összegeket az európai adófizetõk pénzébõl folyósította, ezért különös figyelmet szentelt az eljárási rend betartására és ellenõrzésére. A PHARE csak a kedvezményezett országok kormányainak hivatalos megkeresésére válaszolt, azaz kormányközi együttmûködést jelentett. A PHARE nem pénzintézet, vállalkozások, magán- vagy kormányzati intézmények nem pályázhattak közvetlen projektfinanszírozásért; a PHARE kormányzati programokat finanszírozott. Ez általában tanulmányok, stratégiai tanácsadás, szakmai segítségnyújtás és képzés formájában valósult meg, ugyanakkor sor kerülhetett berendezések szállítására is. Késõbb új vonása volt a programnak, hogy (bizonyos korlátok között) beruházások (társ-)finanszírozására is felhasználhatóvá vált. A PHARE különös figyelmet fordított: – az Európa Megállapodásból eredõ kötelezettségekre, illetve igényekre; – a gazdaság hatékony növekedését szolgáló célok támogatására; – a társadalmi, gazdasági politikát alakító és végrehajtó intézményrendszer fejlesztésére; – a kormány középtávú gazdaságpolitikai stratégiai céljainak támogatására, kiemelt szektorokra koncentrálva; – infrastruktúra-fejlesztési projektek társfinanszírozására. 5.2. A PHARE magyarországi mûködése A PHARE magyarországi koordinálását a Segélykoordinációs Tárcaközi Bizottság végezte. A bizottság tagjai a belügy-, a földmûvelésügyi, az igazságügyi, az ipari és kereskedelmi, a környezetvédelmi, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, a külügy-, a munkaügyi, a mûvelõdési és közoktatási, a népjóléti, valamint a pénzügyminiszter, illetve a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság elnöke által kijelölt képviselõk voltak. A tárcaközi bizottság folyamatosan közvetítette egyrészt a magyar prioritásokon alapuló igényeket a segélyfelajánlóknak, másrészt a segélylehetõségeket a hazai intézmények-

103

Heller Farkas Füzetek

nek, potenciális kedvezményezetteknek. A PHARE program keretében nyújtandó támogatás nagyságáról az Európai Parlament évente foglalt állást. Az 1990. évi költségvetés, amely csak Lengyelország és Magyarország számára szólt, 500 millió ECU volt. 1994-ben a teljes költségvetés már 990 millió ECU volt, 11 ország számára. A segélyprogramok hazai végrehajtásával kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a felajánlók, adott esetben az Európai Bizottság által jóváhagyott programokat a kedvezményezett intézmények valósítják meg. A konkrét projektek esetében a végrehajtást az adott szaktárcák, intézmények végzik. A PHARE program Magyarország számára nyújtott segítsége a következõ fõ területekre koncentrált: – gazdaságfejlesztés; – infrastruktúra-fejlesztés; – emberi erõforrások fejlesztése; – a közigazgatás fejlesztése; – környezetvédelem. Valamennyi területen kiemelt figyelmet kapnak az európai integrációt segítõ projektek. A PHARE elõször Lengyelország és Magyarország, majd összesen 11 közép- és keleteurópai rendszerváltó országnak az uniós csatlakozásra való felkészülését kívánta támogatni. A Bizottság szerint Magyarországon hamar kialakultak a piacgazdaság intézményi keretei, de tartósan súlyos gondoknak ítélték a külkereskedelmi mérleg és az állami költségvetés hiányát, a társadalombiztosítás egyensúlyi gondjait és a gazdasági szerkezet átalakítását. Ennek érdekében Magyarországnak két fõ feladaton kellett dolgoznia: 1. versenyképes gazdasági szerkezet kiépítése; 2. a munkaerõ (az „emberi erõforrás”) minõségének javítása mind a közigazgatásban, mind a vállalatoknál. Ennek megfelelõen a PHARE fõleg a következõ területeket, tevékenységeket támogatta: – az európai integrációra való felkészülés (a jogközelítést és a közigazgatás korszerûsítését is ide értve); – az oktatás és a szakképzés fejlesztése; – az államháztartás és a társadalombiztosítás reformja; – a gazdaság fejlesztése (különösen a mezõgazdaság, a privatizáció, a szerkezetátalakítás, a kis- és középvállalatok fejlesztése, a területfejlesztés, a kereskedelem és a befektetések ösztönzése, az idegenforgalom és a munkaerõpiac fejlesztése); – az infrastruktúra szinte valamennyi ágának (közlekedés, távközlés, víz- és energiagazdálkodás) korszerûsítése, valamint a környezetvédelem; – az EU programjaihoz szükséges magyar pénzügyi hozzájárulás átvállalása. A PHARE programon kívül az Európai Beruházási Bank (EIB) is juttatott forrásokat Magyarország gazdasági átalakításának és modernizálásának támogatására. Az EIB a Magyar Nemzeti Bankkal 1990-ben kötött keretmegállapodást, s számos beruházási program finanszírozásában vett részt és hitelkereteket is nyitott Magyarországnak. Az EIB elsõsorban az infrastruktúra fejlesztésével kívánta segíteni a magyar gazdasági növekedést, a szerkezetátalakítást.

104

Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása

6. A magyar Európa Megállapodás céljai és eredményei Az Európai Megállapodás (EM) létrehozására irányuló tárgyalások Lengyelországgal és Csehszlovákiával párhuzamosan folytak, az aláírásra egyidejûleg került sor 1991. december 16-án. A kereskedelmi kedvezményeket 1992 márciusától alkalmazzák, maga a társulási megállapodás – a ratifikációkat követõen – 1994 februárjában lépett érvénybe. (A Magyar Országgyûlés a szerzõdést 1992. november 24-én hagyta jóvá.) Az EM jelentõsége abban állt, hogy nemcsak egy szabadkereskedelmi szerzõdésre jellemzõ rendelkezéseket tartalmazott, hanem a kapcsolatok jóval szélesebb körét fedte le. Azon túl, hogy – az ipari termékekre szabadkereskedelmet irányzott elõ; – a mezõgazdasági cikkekre pedig kedvezményeket biztosított; – rendelkezéseket tartalmazott a jogharmonizációra, a szellemi tulajdonjog védelmére, valamint a szabványügy területén; – haladást kívánt elérni a gazdasági szabadságok elérésében (a letelepedés, munkaerõmozgás, szolgáltatások, tõkemozgás liberalizációja), gazdasági, pénzügyi és kulturális együttmûködés vonatkozásában; – kereteket teremtett a politikai párbeszédre. Az EM mindezeken túlmutató jelentõséggel is bírt: az európai integrációba történõ betagolódásunk eszközét jelentette. Az EM tárgyalása kezdetén a magyar fél hangoztatta, hogy a társulási kapcsolatot jelentõ EM megkötését a tagság elérésének reményében teszi; ezzel szemben a Közösség ellenállást mutatott. Kompromisszumként így az került be a szövegbe, hogy az aláírók tudatában vannak annak, hogy „Magyarország végsõ célja, hogy a Közösség tagja legyen, és hogy ez a társulás, a Felek véleménye szerint segíti e cél elérését”. Az EM fontos jellemzõje, hogy a kedvezményeket a felek aszimmetrikusan biztosították egymásnak: a Közösség gyorsabban, nagyobb mértékben építette le kereskedelmi akadályait, mint Magyarország, ezzel is tudomásul véve a szerzõdõk közötti fejlettségbeli különbségeket. Az Európai Megállapodást további szerzõdések egészítették ki, illetve módosították. (Külön szabályozták a bor- és a textilkereskedelem; a bor-eredetvédelem; a közösségi programokban – az EK céljainak elérését segítõ néhány éves projektek, például a kutatás és a képzés terén – való magyar részvételt; a származási szabályok módosítását.) A társulási szerzõdés az EK-ban alapvetõ fontosságúnak tekintett négy „alapszabadságra” épült: az áruk, a szolgáltatások, a munkaerõ és a tõke szabad mozgására. A szerzõdés megvalósításával az ipari termékeket illetõen a Közösség és Magyarország között teljes szabadkereskedelmi övezetet létesített. Az áruk vámoktól és mindenféle behozatali korlátozásoktól mentesen, szabadon áramolhatnak. Ez még azokra a termékekre is érvényes, amelyeknek kereskedelmét a Közösség hagyományosan különlegesen szigorúan szabályozta (textil- és acéltermékek). A szabadkereskedelem bevezetése idõben „eltolva”, aszimmetrikus módon történt: a Közösség gyorsabban nyújtotta a kedvezményeket, amelyeket Magyarország – türelmi és felkészülési idõt nyerve – késõbb viszonzott. (A vámok és korlátozások lebontásának magyar menetrendje óvatosabb, elnyújtottabb volt, és így nagyobb mértékû aszimmetriával élt, mint a lengyel vagy a cseh és szlovák szerzõdések.) A teljes magyar export 60% körüli hányadát kitevõ általános ipari termékek (acél és textil nélkül) tekintetében a mennyiségi korlátozásokat 1992. március 1-jétõl eltörölték, s

105

Heller Farkas Füzetek

nagy részük esetében a vámokat is megszüntették. (A textil- és textilruházati termékek kivételével, amelyek esetében a mennyiségi korlátozásokat késõbb számolták fel). Magyarország az EK tagállamaiból származó ipari termékeket csoportokba sorolta aszerint, hogy vámjukat mikor törli el. A mezõgazdasági termékeket illetõen a felek kölcsönös kedvezményeket nyújtottak egymásnak. E téren a teljes jogú tagságig nem volt kilátás szabadkereskedelem elérésére; a Közösség közös agrárpolitikája miatt erre csak a belépést követõen számíthattunk. A kedvezmények által nem érintett területeken mindkét fél szabad kezet kapott agrárpolitikájának alakításában. Az élelmiszer-gazdasági termékek kereskedelmi feltételeinek javítása a társulási tárgyalások legnehezebb és legérzékenyebb területe volt. Gazdaságunk és társadalmunk szempontjából kiemelt jelentõségû feladatnak minõsült, hogy a magyar export hagyományosan 20–25%-át kitevõ élelmiszer-gazdasági kivitel számára javuló piacra jutási feltételeket teremtsünk. Ugyanakkor az EK csaknem valamennyi tagállamában a mezõgazdaságot érintõ bármely intézkedés folyamatosan belpolitikai feszültség forrása (noha ennek az ágazatnak a súlya ezen országok termelésében, a foglalkoztatottak számában Magyarországhoz képest kisebb). Az Európa Megállapodásban rögzített könnyítések a következõk voltak: a. A Közösség szerzõdésben vállalta, hogy a jövõben is megadja az eddig számunkra egyoldalú döntése alapján nyújtott kedvezményeket. b. Az eddig kedvezményben nem részesített, a magyar exportban fontos szerepet betöltõ agrártermékekre (a sertéshúsok döntõ része, baromfi- és marhahús, sajt, búza, a zöldségek és gyümölcsök zöme, élõ juh és juhhús stb.), bizonyos mennyiségi határig az EK vám- és lefölözés-kedvezményt adott. A szállítható mennyiségi keretek fokozatosan növekedtek, az alkalmazott vámok szintje pedig csökkent. A magyar mezõgazdasági és élelmiszer-ipari importban alapvetõen a behozható áruk mennyiségét szabályozták; a vámok szerepe másodlagos volt. Így tehát azok a piacra jutási kedvezmények, amelyeket Magyarország az EK-nak nyújtott, szintén elsõsorban az importálható mennyiségre vonatkozott. Az EK élelmiszer szállításai Magyarországra drasztikus ütemben növekedtek, a magyar árukat erõteljesen kiszorítva, amely hozzájárult a magyar agrárium hanyatlásához. A GATT uruguayi fordulója alapjaiban változtatta meg a mezõgazdasági termékek kereskedelmének szabályozási eszközeit. E változások legfõbb eleme volt, hogy a mennyiségi korlátozásokat, illetve a velük egyenértékû intézkedéseket „vámosították”. (Magyarországnak meg kellett szüntetnie az agrárimport engedélyezési eljárását, de „cserében” megemelhette ugyanezen termékeknek a vámját. Az EU pedig a lefölözési rendszerét építette át úgy, hogy a korábbi védelmet vámok biztosították.) 6.1. Kereskedelempolitikai rendelkezések A társulási szerzõdés meghatározta a kereskedelemmel kapcsolatos ügyeket és a szabadkereskedelmet kísérõ intézkedéseket: a származási szabályokat, védzáradékokat, a dömpingeljárást, a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kötelezettségeket, a versenyszabályokat, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a vámjogok közelítését stb. A származási szabályok azt határozták meg, hogy mely feltételek teljesülése esetén tekinthetõ egy termék közösségi vagy magyar eredetûnek. (A kölcsönös kedvezmények ugyanis csak az ilyen termékekre vonatkoznak.) Érdemes megismerkedni a védzáradékokkal is. Születõ iparágak (például mikroelektronika), szerkezeti átalakítás alatt álló ágazatok (például gépgyártás) vagy olyan szektorok

106

Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása

termékeinek esetében, amelyek komoly nehézségekkel néznek szembe – különösen, ha ezek a nehézségek súlyos társadalmi problémákat idéznek elõ –, Magyarország átmenetileg megemelhette volna a behozatali vámokat. Ezek az intézkedések legfeljebb öt évig lehettek volna érvényben, s a Közösségbõl származó importot akkor is elõnyben kellett volna részesíteni a más országokból jövõ árukkal szemben. Az Európa Megállapodás megengedte, hogy mindkét fél védekezõ intézkedéseket vezessen be, ha valamely termék importja nagymértékben megnövekszik, és az import olyan olcsó, hogy az kárt okoz(hat) a hazai termelõknek. (Ez az ún. piaczavarás esete.) Hasonló átmeneti – védekezésre lehetõség nyílt volna akkor is, ha az ország fizetési mérlegének egyensúlya megbomlik. A szerzõdés az ún. érzékeny szektorokra külön védintézkedéseket is tartalmazott. A szerzõdés rendelkezett a dömping elleni fellépésrõl is. Dömpingrõl akkor beszélünk, ha egy termelõ nagyobb mennyiségben olcsóbban ad el külföldre, mint a saját országában. A szerzõdés komoly kötelezettségeket rótt ránk a versenyszabályok területén. Kötelezettséget vállaltunk például arra, hogy a megállapodás hatálybalépése utáni 5. év végére az áruk beszerzési és forgalmazási feltételeinek tekintetében Magyarország és a tagállamok állampolgárai között nem lesz semmiféle megkülönböztetés. Vállaltuk azt is, hogy elejét vesszük a verseny mindenfajta, vállalatok részérõl kiinduló korlátozásának, amennyiben ezek érintenék a Magyarország és a Közösség közötti kereskedelmet. Ugyanígy köteleztük magunkat arra, hogy a magyar vállalatok állami támogatásának rendszerét egyértelmûvé és nyilvánossá tesszük. Az állami támogatások rendszere valójában az EU-ban és Magyarországon is bonyolult, gyakran nehezen áttekinthetõ és ellentmondásos maradt. Az EUországok saját versenykiírásaiknál úgy specifikálják a teljesítendõ feltételeket, hogy a hazai cégeket igyekeznek elõnyös helyzetbe hozni. Magyarországon ez túlnyomórészt nem érvényesült. Az EM keretében a felek vállalták, hogy az állami megrendelésekért folyó versenyben a társult országok vállalatai is részt vehetnek. A gyakorlatban az EU-cégek egyre nagyobb mértékben hatoltak be a közép-és kelet-európai piacokra, Magyarországon különösen nagy piaci szegmenseket sajátítottak ki. Ez a folyamat egyoldalúan a régi EUtagállamok elõnyére érvényesült, hiszen a közép-kelet-európai, így a magyar cégek sem tõkeerõvel, sem technológiával nem rendelkeztek a nyugati térhódításhoz. 6.2. A tõke, a munkaerõ, a szolgáltatások mozgása és a letelepedés A munkaerõmozgással összefüggésben a társulási megállapodás elõirányozta a törvényesen külföldön dolgozók munkaügyi és szociális körülményeinek javítását, és lehetõvé tette a nyugdíjak átutalását is. A szerzõdés szerint kétoldalú megállapodásokban kellett meghatározni, hogy az egyes EK-tagállamok és Magyarország a partnerország hány dolgozójának munkavállalását engedélyezik. A szolgáltatásokkal foglalkozó fejezet általános célként elõírta, hogy a felek fokozatosan számolják fel azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák a közösségi, illetve a magyar vállalatok, pénzintézetek és állampolgárok szolgáltató tevékenységét. A felek külön szerzõdéseket kötöttek a légi és a szárazföldi szállítás területén a kölcsönös piacra jutásról. A szerzõdõ felek bizonyos kivételekkel és fokozatosan, de kölcsönösen biztosították, hogy vállalatok vagy magánszemélyek a másik szerzõdõ fél területén üzleti tevékenység folytatása céljából letelepedhessenek. (Magyarország nem biztosította ezt például az ingatlanügynökök, a szerencsejátékok szervezõi vagy a jogi szolgáltatásokat nyújtók számára.)

107

Heller Farkas Füzetek

A tõkemozgás terén a felek kölcsönösen garantálták a külföldi beruházásokból származó nyereségnek és magának a befektetett tõkének a hazautalhatóságát. A társulási szerzõdés nagy gondot fordított a jogszabályok közelítésére, amelyet elõsegített az Unió ún. „fehér könyve”. A szerzõdés rendkívül széles együttmûködési lehetõségeket nyitott meg Magyarországnak a nyugati piacok minõségi kívánalmaihoz való felzárkózása elõtt (például a szabványosításban, a mûszaki fejlesztésben, az energetikai együttmûködésben, a szállításban és hírközlésben, az idegenforgalomban, az oktatásban és a képzésben). A társult államok bizonyos közösségi programokban is részt vehettek, sõt ehhez a Közösség anyagi támogatást is nyújtott. A szerzõdés társulási intézményrendszer létrehozásáról is rendelkezett. Ezek az intézmények a Társulási Tanács, illetve a Társulási Bizottság, valamint a Társulás Parlamenti Bizottsága voltak. A megállapodás rendszeres politikai párbeszédet és együttmûködést létesített a felek között, beleértve kül- és biztonságpolitikai kérdéseket is. Összefoglaló gondolatok Magyarország a II. világháború után a Szovjetunió gazdasági, politikai és katonai hatalmi övezetébe került a Jaltai Egyezmény nyomán. Mintegy négy és fél évtizeden át hármas dezintegráció érvényesült: 1. Kiszakadás a Nyugat- és Közép-Európa között korábban kialakult munkamegosztásból; 2. A közép-európai országok közötti, a két világháború között nehezen kiépült gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok intenzitása is csökkent, mivel a Szovjetunió sugaras szerkezetben valamennyi kis KGST-országot bilaterálisan igyekezett magához kapcsolni; 3. 1948-tól a belgazdaságot is radikálisan elválasztották a külgazdaságtól (a külkereskedelem állami monopóliummá vált, kötött devizagazdálkodást vezettek be, és a külkereskedelmet szakosított külkereskedelmi vállalatok bonyolították le). A II. világháború után az 1989. évi rendszerváltásig Magyarország tendenciaszerûen jelentõs térvesztést szenvedett el a világkereskedelemben; a világexportban Magyarország súlya 1938-ban 0,7 százalékot tett ki, 1989-re megfelezõdött, 0,35 százalékra csökkent. Botos Katalin mutatta ki, hogy az 1970-es években fõ problémáink az elmulasztott alkalmazkodásból fakadtak, az 1980-as években a helyzetet súlyosbították a világgazdaságból érkezõ, a magyar gazdaság erejéhez mérve túlzott kihívások, amelyekre nem sikerült megfelelõen reagálni. Strukturális lemaradásunk történelmi távlatban az erõltetett nehéziparosítás következménye. Szerkezeti gyengeségeinket súlyosbította a textilipar és az acélipar eladósodáshoz vezetõ, kevéssé sikeres átalakítása és az EU (akkor még EGK) relációban nem kellõen exportképes kapacitások kiépítése. Ugyanakkor a többi KGST-országbelinél a magyar gépipar nyugati relációban exportképesebb volt, a Közös Piacon jobb gépexportárakat értünk el. (Errõl lásd Botos József átfogó elemzéseit). Az EU felé való nyitásunk mindvégig importalapú, azaz importvezérelt volt, a fejlett technikát, technológiát az 1970-es évek elejétõl egyre növekvõ mértékben tõlük importáltuk. Az 1980-as években a magyar gazdaság válságjelenségei felerõsödtek és az eladósodás lavinaként növekedett, immár újabb nettó hitelfelvétel nélkül, a kamatterhek megugrása és az árfolyamok számunkra kedvezõtlen alakulása miatt. Magyarország és az EU (EK) kereskedelmi, gazdasági kapcsolatai gyorsan bõvültek az 1980-as években, de a kereskedelempolitikai rendezés, a legnagyobb kedvezményes elven alapuló gazdasági és kereskedelempolitikai szerzõdés megkötésére csak 1988-ban kerülhetett sor, 15 évvel Magyarországnak a GATT-hoz történt csatlakozása után.

108

Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása

A rendszerváltás után egyszerre jelentkeztek a piacgazdaság újbóli megteremtésének feladatai, a belgazdaság átalakításának és a külgazdaság reorientációjának szükségessége. A múlt rendszer örökségébõl gazdasági téren a nagyvállalati termelés nagy részének összeomlása, a keleti piacok ellehetetlenülése, a gyenge gazdasági szerkezet, a saját tõkeerõ hiánya és a lepusztult infrastruktúra jelentették a legnagyobb terhet. A rendszerváltás költségeit a közép- és kelet-európai országoknak maguknak kellett viselniük, míg a Nyugat és Közép-Kelet-Európa közti gazdasági kapcsolatok kiépítésének elõnyeibõl az EU profitált többet a piaci térhódítás, a beruházások haszna, a termelõ kapacitások megszerzése és az olcsóbb termelési költségek révén. Az EU döntõen piaci alapon finanszírozta a rendszerváltó országokat, így Magyarországot is, a PHARE-program révén nyújtott segítség 1 fõre évi 10 ECU-t (=eurót) tett ki. Magyarország terelte át a leggyorsabban és viszonylag nagymértékben korábbi KGSTexportját Nyugat felé. 1990–1991-ben EU relációban a magyar külkereskedelem többletet mutatott. Az EU-ba irányuló kivitelünk erõsen koncentrálttá vált; több mint fele Németországba, kb. 15 százaléka Ausztriába, közel 10 százaléka Olaszországba irányult. (Ez a viszonylati struktúra tartóssá is vált). A magyar gazdaság és a külkereskedelem szerkezete gyorsan átalakult, a gépek, berendezések, szállítóeszközök és a feldolgozóipari termékek dominánssá váltak a magyar exportban. Ez az átalakulás azonban döntõen „derivátum”, a Magyarországon megtelepült külföldi mûködõtõke-beruházások alakították ki a szerkezetét. Így magyarországi, de sajnos nagyobb részben nem magyar tulajdonú vállalatok teljesítményérõl van szó. A gyors reálgazdasági nyitásból a Nyugat, döntõen az EU profitált többet. Magyarország kereskedelempolitikai téren nagy aktivitást fejtett ki, hogy mielõbb intézményesítse kapcsolatrendszerét az EU-val (EK-val), s elérje a társulást. Az Európa Megállapodások megkötésével ez 1991. december 16-án megtörtént, új történelmi korszak kezdõdött. Magyarország népessége és bruttó hazai terméke Év

Népesség (millió fõ)

1950

9,29

Bruttó hazai termék millárd Ft millárd USA dollár 45,5 1,5

Egy fõre jutó bruttó hazai termék (USD) 163

1960

9,96

175,2

5,8

624

1970

10,32

332,5

11,8

1073

1980

10,71

721,0

31,4

2917

1989

10,42

1722,8

29,2

2778

1990

10,38

2089,3

33,1

3171

1991

10,36

2476,7

31,4

3200

1992

10,33

2885,6

36,5

3538

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyvek, Központi Statisztikai Hivatal

109

Heller Farkas Füzetek

Bibliográfia Balázs Péter (1996): Az Európai Unió külkapcsolatai és Magyarország, KJK, Bp. Balázs Péter (2003): Az Európai Unió külpolitikája és a magyar EU kapcsolatok fejlõdése, KJK-Kerszöv, Budapest Blahó András (szerk.) (2002): Tanuljunk Európát! BKÁE, Világgazdasági Tanszék, Második javított kiadás, Budapest Botos József (1998): KGST-szállítások gépexport-árai (egységértékei) a Közös Piacon. Külgazdaság, No. 2. Botos Katalin (2005): Magyarország külgazdasága a rendszerváltás elõtti évtizedben (1978–1988). In: Botos Katalin – Kõrösi István: Nemzetközi gazdasági ismeretek, Szent István Társulat, Budapest Botos Katalin (2005): A „transzformáció” korszaka Kelet-Közép-Európában. In: Botos Katalin – Kõrösi István: Nemzetközi gazdasági ismeretek, Szent István Társulat, Budapest Farkas Beáta – Várnay Ernõ (1997): Bevezetés az Európai Unió tanulmányozásába, JATE Press, Szeged Halm Tamás – Kõrösi István (1996): Európáról a katedrán. Középiskolai tanári kézikönyv az Európai Unióról és Magyarország csatlakozásáról, Euro Info Service Horváth Jenõ (2001): Az európai integráció története napról napra. 1945–2000. Kronológia, Osiris, Budapest Horváth Zoltán (2002): Kézikönyv az Európai Unióról. Ötödik, bõvített kiadás Magyar Országgyûlés, Budapest Kacsirek László (2000): Irány az Európai Unió! Perfekt, Budapest Kiss J. László (szerk.) (2002): A tizenötök Európái Osiris, Budapest Lõrincné Istvánffy Hajna (2001): Pénzügyi integráció Európában KJK-Kerszöv, Bp. Palánkai Tibor (1976): A nyugat-európai integráció KJK, Budapest

110

TARTALOM

Botos Katalin: Globalizmus és szociális piacgazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Szávai Ferenc: Eltérõ gazdasági fejlõdési utak Ausztriában és Magyarországon 1945 után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Kaposi Zoltán: Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei . . . . . . . . .27 Honvári János: A magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok elsõ tíz évének néhány kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39 Varga Zsuzsanna: Polgárosodás? Kispolgárosodás? Felemás polgárosodás? A vidéki társadalom életstratégiáinak változása a Kádár-korban . . . . . . . . . . . . . . . .54 Schlett András: Politika kontra mezõgazdaság. Az innováció lehetõsége és lehetetlensége a szocializmusban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65 Nagy Csaba: Rendszerváltás a pénzgazdaságban. A magyar makropénzügyi struktúra transzformációja 1987–1991 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .79 Báger Gusztáv: Az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtása és szerepe a privatizációban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .86 Kõrösi István: Magyarország és az európai integráció gazdasági kapcsolatainak alakulása (1945–1991) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .95

111