HELLER FARKAS FÜZETEK ALAP ÉS FELÉPÍTMÉNY. Gazdaságpolitika a Kádár-rendszerben

HELLER FARKAS FÜZETEK

ALAP ÉS FELÉPÍTMÉNY Gazdaságpolitika a Kádár-rendszerben

VI. évfolyam, 2008

HELLER FARKAS FÜZETEK Közgazdaság- és Társadalomtudományi Folyóirat

Szerkesztõ: Dr. Schlett András Szerkesztõbizottság: Dr. Hüttl Antónia, egyetemi magántanár, PhD (történelem) Dr. Gulyás László, egyetemi docens, PhD (közgazdaságtan), PhD (történelem), Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar Dr. Vígvári András, egyetemi docens, PhD (közgazdaságtan), Miskolci Egyetem Elnök: Prof. Dr. Botos Katalin DSc, egyetemi tanár

ISSN 1785-2455

Tarsoly Kiadó, Budapest, 2008 Felelõs kiadó: Dr. Kollega Tarsoly István Nyomtatás és kötés: Verano Kft. Felelõs vezetõ: Marosi Attila

Bevezetõ

Tíz éve, 1999-ben indult a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Gazdaságtörténeti programja. A program az 1992-ben alapított PPKE BTK elsõ, és az iskolaként történõ akkreditációs kérelem beadásáig az egyetlen olyan program volt, amely a doktori képzés kereteit biztosította. 2001-tõl már az átfogó Történettudományi Doktori Iskola egyik mûhelyeként mûködik. A Gazdaságtörténeti Mûhely több jelentõs kutatási projekttel foglalkozik. Ezek közül a 20. századi gazdaságpolitika, az agrártörténet, az összehasonlító gazdaságtörténet, a pénztörténet és az elmélettörténet a legfontosabbak. Az évforduló alkalmából most a „Rendszerváltástól rendszerváltásig” kiadvány folytatásaként a kádári Magyarország gazdaságpolitikáját, annak változásait követjük nyomon. A tanulmányok a szocialista magyar gazdaság és gazdaságpolitika fejlõdésének legfontosabb sajátosságait veszik sorra és elemzik. Közismert tény, hogy a kommunista vezetés egy életképtelen rendszert erõltetett Magyarországra, és politikai elveit széles körû terrorral próbálta megvalósítani. Azonban a világpiactól mereven elzárkózó, autarkiára törekvõ, az ország sajátosságait figyelmen kívül hagyó rendszer létezésének utolsó idõszakában már csak külföldi hitelekbõl volt képes az életszínvonalnak még a látszólagos fönntartására is. A Nyugat felé történõ nyitás az átlagember számára is nyilvánvalóvá tette a hatalmas különbséget NyugatEurópa és a szovjet blokk országai között. A politikai rendszerváltást tehát megelõzte a gazdasági összeomlás. Jelen kötet azt a folyamatot követi végig, amely elvezet a szovjet tipusú tervutasításos gazdálkodás bukásához. A kiadványt nem csak oktatási célokra készítettük. Úgy gondoljuk, hogy érdekes olvasmány mindazok számára, akik érdeklõdéssel tekintenek az elmúlt század eseményeire, és azok hátterére. A tanulmányok ezen túl több tekintetben adalékul szolgálhat a korszak gazdaságtörténete számára, mivel kirajzolják a szocialista gazdaság mûködési lehetõségeinek végsõ korlátait. Dr. Schlett András szerkesztõ

3

Heller Farkas Füzetek

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás. Új utak felkutatásának szükségessége az 1956-os forradalom és szabadságharc után Az 1956-os forradalom és szabadságharc rövid intermezzója után megkezdõdött a proletárdiktatúra konszolidálása. Az 1948–56 közötti idõszakot általában még a szocialista korszak neves történetírói és közgazdászai is egyértelmûen tévútként, illetve zsákutcaként értékelik, amelynek okaként a szovjetrendszer szolgai másolását nevezik meg, azaz, hogy a gazdaság irányítói nem voltak tekintettel a magyar sajátosságokra. Ekkoriban jött létre a Gazdasági Bizottság, mely a párt útmutatásai alapján, a Minisztertanács mellett mûködött. Munkájában felhasználta az Országos Tervhivatal, az Országos Árhivatal és a szakminisztériumok, egyéb országos fõhatóságok anyagait. 1956. december 10-i ülésén jelen voltak Apró Antal, Antos István, Friss István, Kiss Árpád, Kossa István és Rónai Sándor. Apró kijelentette, hogy a bizottság üléseit és munkaprogramját szervezettebbé kell tenni, hogy „ad hoc kérdések helyett nagyobb, átfogóbb” problémákkal foglalkozzon. Határozat született, hogy a titkári teendõket Friss István látja el, létrehoznak egy „kis létszámú függetlenített apparátust” és üléseiket mindig hétfõn 9 órakor tartják. Legfontosabb aktuális feladatuk a kormányprogram gazdasági részének kidolgozása volt (természetesen az „átmeneti szükséggazdálkodás” keretei közt.). Elhatározták egy „szélesebb bizottság” létrehozását, melynek fokozatosan létrejövõ fõbizottságai a Közgazdasági (elnöke: Varga István) és az Ipari termelési bizottság (elnöke: Kiss Árpád). Késõbb kellett megalakítani az Iparszervezési, a Mezõgazdasági, az Ár, Anyaggazdálkodási, a Bér és munkaügyi, a Belkereskedelmi, Külkereskedelmi és a Pénzügyi bizottságokat (mindannyit 15–30 fõs létszámmal). „A gazdaságtörténet ma már közhelyszámba menõ megállapítása szerint 1956 után a kádári vezetésnek kétszer kellett szembenéznie azzal a veszéllyel, hogy a növekedés lelassul. Elõször az 1956 utáni „kis újjáépítést” és a mezõgazdaság 1959–61-es kollektivizálását követõen, a hatvanas évek elején. Erre a kihívásra a Kádár-rendszer az 1968 elején bevezetett „gazdasági mechanizmus”-reformmal válaszolt, mégpedig sikeresen, hiszen egészen a hetvenes évek végéig a magyar gazdaság igen magas, évi 5–7%-os GDPnövekedést mutatott. Másodszor a hetvenes évek végétõl, amikortól a növekedés csupán egyszer (1987-ben) haladta meg a 4%-ot, egyébként a gazdaság stagnált, 1988-tól pedig mind gyorsabb visszaesést mutatott. Erre megfelelõ választ a Kádár-rendszer nem talált, a gazdasági válság a nyolcvanas évek második felében elmélyült, nyilvánvalóvá vált s a jelenig húzódó „átalakulási válságba” ment át.” (Rainer M. János: A Kádár rendszer válsága. In: Rubicon, 1998. I. szám.) Változtatásra minden esetben akkor került sor a gazdaságirányításban, ha ezt a szovjet nyomás kívülrõl, vagy a felhalmozott gondok belülrõl kikényszerítették azt. Szentül hitték a szocializmus ama nagy ígéretét, hogy a rendszer nem csupán megszünteti a kizsákmányolást (az emberek kiszolgáltatottságát), hanem a jogi és szociális egyenlõséget is teremt: eszközei birtokában mindenkit ellát munkája, szükséglete szerint. Az elmaradottságot gyorsan felszámolva, a szocialista országok „történelmileg rövid idõ” alatt utolérik, sõt túlszárnyalják a legfejlettebb kapitalista országokat, mivel a „fejlettebb szocialista termelési viszonyok” sokkal kedvezõbb feltételeket teremtenek a termelõerõk fejlõdéséhez. A kizsákmányolás alól felszabadult dolgozók már nem elidegenedett fragmentumok, lelkesedésük hatalmas többlet-teljesítményt fog eredményezni. Míg az elõbbiek „formális demokráciájukkal”, piacgazdaságukkal egy már elavult gazdasági–társadalmi berendezkedést képviselnek, és a történelem szemétdombján végzik (hanyatlásuk, „rothadásuk” számos

4

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

jelét vélték felfedezni a szocialista közgazdászok még az 1970-es évek elsõ felében is!). Mi mást eredményezhet az anarchikus piac, a krónikusan visszatérõ túltermelési és gazdasági válságok? Mi más oldhatja meg a problémákat, mint a leghaladóbb tudomány által is alátámasztott tervgazdálkodás? Magyarországnak „a hatvanas évek elsõ harmadáig gyakorlatilag nem voltak katonai kiadásai, a forradalmat követõen ugyanis leszerelték a forradalom oldalára átállt és politikai kockázatot jelentõ hadsereget. A sorköteleseknek csak töredékét hívták be, csupán a hadsereg infrastruktúráját tartották fenn. Ebben az idõszakban a hadiipari termelés leállt, sõt a hadiipar egy részét a Kádár-rezsim véglegesen civil termelésre állította át. A „vadásztölténygyár” ekkor alakult át a rádió-, majd tévékészülékeket gyártó Videotonná.” (Szabó Miklós: A klasszikus kádárizmus. In: Rubicon, 1998. I. szám) Az MSZMP mint koalíciós párt tevékenykedett, hiszen nagy nehezen rekrutált tagsága legalább három nagy csoportra (reformkommunisták, szociáldemokraták és MDP-sek) volt bontható. Ez az eklektika visszaköszönt a párt alakuló programjában is. Ígérték régi törvénytelenségek megszûntetését, de elkezdõdött megtorlás; az új életszínvonal politika mellett látnunk kell a Munkásõrség viharos gyorsaságú megszervezését. Magától értetõdõen tabu maradt a „párt vezetõ szerepe” (gyakorlatilag monolit hatalma a belpolitikában) és a Szovjetunióhoz való „különleges kapcsolat” (beleértve csapataik „ideiglenes” jelenlétét). Az 1956-os forradalom és utóvédharcai során mintegy 3 milliárd forint kár keletkezett Magyarországon, a termeléskiesés pedig megközelítõleg 20 milliárdos veszteséget idézett elõ. A helyreállítás és a gazdaság normális beindítása még meg sem kezdõdött, mikor november 10-én egy kormányhatározat (8–15%-kal) fölemelte az ipari, építõipari, helyiipari, bányavállalati dolgozók fizetését. (A baráti országok már november második felében áru- és pénzsegélyt adtak Magyarországnak.) A kérés a Gazdasági Bizottság összegzése szerint: Hitelkérelem, millió dollárban kifejezve Forrás: MOL. XIX-A-39-b 1. doboz, A Gazdasági Bizottság 1956. december 17-i ülése. Az ország neve Szovjetunió Kína NDK Csehszlovákia Lengyelország Románia Jugoszlávia Bulgária Összesen:

Áruban 200 30 20 50 20 10 20 5 355

Devizában 50 20 – 10 10 5 5 – 100

Összesen 250 50 20 60 30 15 25 5 455

Hiány mutatkozott fûtõanyagból is, ezért szenet külön államközi egyezmények keretében kértek, összesen 2 950 000 tonnát és segélyként (Bulgáriától és Csehszlovákiától) még 156 000 tonnát. A Szovjetunióval történt 1957. március 21–28. közötti megállapodás szerint Magyarország több mint 1000 millió rubel értékû ipari nyersanyagokban és élelmiszerekben ellenszolgáltatás nélküli segítséget és 750 millió rubel hosszúlejáratú kölcsönt kap1. Csehszlovákia 90 millió korona, az NDK 22 millió márka, Jugoszlávia 150 millió dinár és Lengyelország 100 millió zloty értékû áru- és értéksegélyt nyújtott. 1957 folyamán a SZU

5

Heller Farkas Füzetek

875 millió rubel értékû áruval és ebbõl 264 milliónyi szabad devizával, Lengyelország 40 millió rubeles, Csehszlovákia 100 millió rubeles, a Kínai Népköztársaság 100 millió rubeles hosszú lejáratú hitellel segítette Magyarországot. A kölcsönök nagy részét azonban a kormány nem a gazdaság átalakítására, hanem szociális juttatásokra költötte. A munkások illetve a parasztok megnyerésére a következõ intézkedéseket tette a kormány: bérrendezést hajtott végre (különös tekintettel a bányászokra), gondoskodott a kisipari termelõszövetkezetek továbbfejlõdésérõl, valamint különbözõ kedvezményekkel ösztönözte a magánkisipart is. A termelõszövetkezetek nagy vonzereje lett az a tartalékföld, amelyet az állam örök használatra nekik átengedett, ezért a mezõgazdasági nincstelenek és törpebirtokosok a termelõszövetkezetben maradtak. (Ungvárszky Ágnes: Gazdaságpolitikai ciklusok Magyarországon 1948–1988. 34.) Ugyanakkor az állam támogatást nyújtott az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is. Az életszínvonal szinte szent tehén volt a Kádár-korszak egészében. Még a „szûk esztendõkben is ennek szerény növelését ígérték, s legalább papíron meg is valósították. „A javakért és az egyéni életstratégiák tervezhetõségéért a társadalom mintegy lemond a politizálás jogáról és „legitimációpótlékot” (a „surrogate legitimacy” kifejezést Kis János használta egy angol nyelvû tanulmányában; Hankiss Elemér ugyanezt a jelenséget „az eredmények általi legitimációként” írta le) nyújt a hatalmat gyakorló pártnak. Más szóval: cserében elfogadja a párt vezetõjének „atyai gondoskodását” – ez az, amit „paternalista diktatúraként” szoktak említeni. A hatalom részérõl, amint arra Kornai János rámutatott, az „alku” megkötését a félelem motiválja: félelem az 1956-os forradalom s elsõsorban saját összeomlása megismétlõdésétõl. Az életszínvonal emelését mint legfõbb jótéteményt egyrészt a nagyon szerény kiinduló alap (a háború, az azt követõ évek, majd a Rákosirendszer idõszaka), másrészt a nemzeti össztermék állandó növekedése teszi lehetõvé.” (Rainer M. János: A Kádár rendszer válsága. In: Rubicon, 1998. I. szám.) Az Elnöki Tanács 1956:21. számú törvényerejû rendelete (november 12.) megszûntette a mezõgazdaságban a kötelezõ beszolgáltatást. A Gazdasági Bizottság december 23-i ülésén az „október 23-i események” egyik okaként a korábbi gazdaságpolitikát tartották, ezért indokolt, hogy Magyarország „a mélypontról való kijutás és adottságainknak megfelelõ népgazdasági struktúránk kialakíthatóságának érdekében megfelelõ nagyságrendû hosszúlejáratú kölcsönt és segélyt kapjon”. (MOL XIX-A-39-b 1. doboz, A Gazdasági Bizottság 1956. december 23-i ülése, pp. 9.) Az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. decemberi határozatában kimondta, hogy mielõbb ki kell dolgozni az „új helyzetnek megfelelõ gazdaságpolitikát.” A legfõbb elveket az alábbi módon fogalmazták meg: „1) Minden tekintetben az ország gazdasági adottságaira és sajátosságaira kell épülnie. 2) Messzemenõen segítenie kell az egyéni kezdeményezés és szaktudás érvényesítését. 3) Nagy figyelmet kell fordítani az anyagi ösztönzésre minden területen, a mûszaki fejlesztés, a minõség javítása, az önköltség csökkentése, a munka termelékenységének emelése érdekében. 4) A tervezés – amely változatlanul fontos – feladatkörét meg kell változtatni, elsõsorban a népgazdaság legfontosabb arányai és fejlesztési iránya meghatározására kell összpontosítani. 5) A szocializmus építését nem veszélyeztetve nagyobb lehetõséget kell biztosítani a magánszektor fejlesztésére.” (Szabó Bálint: Az „ötvenes évek”. Kossuth Könyvkiadó, 1986. pp. 367–368.)

6

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

Ez a határozat kísértetiesen hasonlított az 1953-as Nagy Imre kormányprogram szövegére. Történhetett ez annál is inkább, mivel Kádár politikájában 1956. november és 1957. február között bizonyos kettõsség tapasztalható: abban reménykedett, hogy sikerül kiegyeznie Nagy Imrével, illetve az õt körülvevõ „csoporttal”, illetve a társadalom szervezeteivel. A még a jugoszláv nagykövetségen tartózkodó Nagy Imre azonban mindenféle közremûködést elutasított. A magyar társadalom többségét sem elégítették ki a Kádárkormány ígéretei. A Gazdasági Bizottság december 30-i ülésén hozzájárult az 1957. I. negyedévi 600 millió Dft értékû fogyasztási cikk importhoz, és pótlólag 3–5 millió dollár értékû tõkés importhoz, azzal a feltétellel, hogy azokat legalább kétéves-lejáratú hitelre kapjuk és 1 Dft értékû import legalább 15 Ft-os belföldi fogyasztói árként jelenjen meg. Ugyanekkor döntöttek beruházások leállításáról és az ezekkel kapcsolatos megrendelések törlésérõl. Indokolta ezt a Pénzügyminisztérium december 21-i jelentése a tõkés devizahelyzetrõl. Leszögezték, hogy „tõkés tartozásainkat konszolidálnunk kell”. November 30-i állás szerint tartozásaink megoszlása: 1956. végéig 570, 1957. I. negyedévében 560, a II. negyedévben 430, késõbb 760 millió Dft volt esedékes. Segélyek a világ minden tájáról érkeztek: Dögei Imre 1957. március 12-én arról számolt be Apró Antalnak (a Gazdasági Bizottság elnökének), hogy a FAO segélyakciója keretében 2500 tonna holland és 100 tonna luxemburgi vetõburgonya érkezett hazánkba. (MOL XIXA-39-b 1. doboz, ikt. sz.: 283/G.B./57.) Az Államgazdasági Osztály 1957. február 5-én számolt be az 1956-os terv teljesítésérõl. A Központi Statisztikai Hivatal becslésével (+2,5%) szemben a tény 13,2%-os lemaradás volt (termelõi áron ez 12 milliárd forint volt). Minisztériumonként: Bánya- és Energiaügyi – 85,9%; Vegyipari – 78,4%; Kohó- és Gépipari – 83,6%; Könnyûipari – 87,4%; Élelmiszeripari – 89,4%; Begyûjtési – 78,8%; Építésügyi – 89,4%. (MOL XIX-A-39-b 1. doboz, ikt. sz.:168/G.B.) Az Országos Értekezlet elõtt nem sokkal készült el a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány Gazdasági Bizottságának összefoglaló javaslata a kormány gazdaságpolitikai programjához. (Elnöke az ötvenes években félreállított Varga István egyetemi tanár, titkára pedig az 1954-ben beindult Közgazdasági Szemle egyik szerkesztõje, Antos István pénzügyminiszter-helyettes lett. A reformbizottságban a kommunisták mellett egykori szociáldemokraták, kisgazdák és pártonkívüli szakértõk is voltak, valószínûleg a folytonosság biztosítása miatt, ugyanis 1953 és 1956 között a politikai csoportosulások, illetve a forradalom alatt újra legalitást nyert pártok nagy része elvetette a túlzott iparosítást és az erõszakos téeszesítést. A bizottság összetétele alapján nyilvánvaló volt, hogy a radikális reformok hívei voltak túlsúlyban.) Új gondolatnak tûnhet az a megállapítás, amely szerint a tervek kidolgozásánál eztán jobban figyelembe kell venni az ország és a népgazdaság adottságait. Magától értetõdõ, hogy ebben a munkában is központi szerepet kapott a gyors ütemû iparosítás – figyelembe véve a népesség növekedése miatt szükségessé váló új munkahelyek létesítését is. A fejlesztésben a dokumentum szerint figyelembe kell venni az ipar és mezõgazdaság arányos fejlesztését. Utóbbinál a belterjességre való törekvést és a gépesítés fokozását emelhetjük ki. Elõbbiben pedig a hagyományos iparágak mellett a hazai nyersanyagokat és nagy munkaerõ ráfordítást igénylõ, kevésbé nyersanyag- és tõkeigényes ágazatok felfuttatását. Mindezek feltételezik az energiahordozók nagyobb arányú behozatalát. A gazdaság irányításában pedig a tervgazdaságon belül a „demokratikus centralizmus” érvényesítését – azaz: mind jobban bevonni a terv elkészítésébe a dolgozókat, de a végrehajtásnál követke-

7

Heller Farkas Füzetek

zetesen szigorú központi irányítást kell alkalmazni. Nagyobb szerepet kell kapnia a közvetett befolyásolásnak, a vállalati önállóságnak, a dolgozók anyagi érdekeltségének. Központi irányítás alatt kell a továbbiakban is maradnia a beruházásoknak, az anyaggazdálkodásnak és az árrendszernek. Felvetették a termelõi árak rendezésének szükségességét (bevezetik: 1959-ben). Talán nem túlzás, ha ezeket a munkákat nevezzük az új gazdasági mechanizmus elsõ fecskéinek, az itt felvetett gondolatok legnagyobb része így, vagy úgy, de a késõbbiekben fel-felbukkan. „Ám a kádári politika mindvégig azzal a céllal kezdeményezte a változásokat, hogy ne változzon semmi. Hitte, hogy az újítások a rendszer lényegét nem érintik, sõt annak stabilitását biztosítják. A korrekciók ennek megfelelõen többnyire nem az átfogó rendszerépítés jegyében történtek, hanem annak függvényében, hogy a politikai vezetés mit vett tudomásul a kényszerítõ gazdasági körülmények nyomása alatt, olykor saját jobb meggyõzõdésével szemben, esetlen éppen ideiglenes engedményként. A szocializmus – s így a Kádár-korszak – politikai vezetõi egy átfogó világképbõl kiindulva alakították a politikai és gazdasági berendezkedést, s többnyire e nézetrendszer határozta meg a napi feladatok megoldásának lehetséges módozatait is. Az ideológiai keretet a szocializmus ama nagy ígérete adta, hogy a rendszer nem egyszerûen megszünteti a kizsákmányolást, azaz az emberek kiszolgáltatottságát, hanem a jogi mellett szociális egyenlõséget is teremt: a rendelkezésére álló eszközök birtokában mindenkit ellát munkája, illetve szükséglete szerint. Úgy vélték, hogy a viszonylagos elmaradottságot gyorsan felszámolva, a szocializmust építõ országok néhány évtized alatt utolérik, sõt túlszárnyalják a legfejlettebb országokat, amelyek formálisnak tekintett demokráciájukkal, kapitalista piacgazdaságukkal egy elavult társadalmi berendezkedést képviselnek.” (Petõ Iván: Egy rendszer átalakulásai. Változások a Kádár-korszak gazdaságában. In: Rubicon, 1998. I. szám) Az MSZMP 1957. júniusi Országos Értekezlete (június 27–29.) is érintette a gazdaságpolitikát. Bár nem fogalmaztak meg konkrét tervet, de az „iránymutatás” a kiútkeresést mutatta. A szokásos szólamok (a „szocialista társadalom építése”; „a dolgozók életszínvonalának növelése”) mellett a felemás változások szele volt érzékelhetõ. Folytatni kívánták az iparosítást (értelemszerûen a „szükséges mértékben” a nehézipart is), de fõként a szövetkezetesítést. „…a szocializmus további építésének központi kérdése – a mezõgazdaság általános fejlesztésével egyidõben és ennek érdekében – a mezõgazdaság szocialista átalakítása.” – olvasható a határozatban. „A termelõszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvetõ érdeke. A termelõszövetkezeti mozgalom a mezõgazdaság igazi fellendülésének, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlõdésének nagy kérdése…” (Az MSZMP Országos Értekezletének jegyzõkönyve. 1957. június 27–29. Kossuth Könyvkiadó, 1957.) Liberálisabb elbírálást helyezett kilátásba a kisipar és kiskereskedelem megítélésében (fõként azokon a területeken, ahol „egészségesen kiegészíti a szocialista szektort”). A „vannak még hibák elvtársak” jegyében azokat nagyobbrészt az elõzõ idõszak szerkezeti torzulásaira és az „ellenforradalom” pusztításaira vezették vissza. Ami a gazdaság irányítását illeti: „Meg kell teremteni a központi irányításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerû irányítás és a helyi kezdeményezés legmagasabb fokát biztosítja.” (Az MSZMP Országos Értekezletének jegyzõkönyve. 1957. június 27–29. Kossuth Könyvkiadó, 1957. 266–272.) A Párt iránymutatásainak megfelelõen elkészült az 1957-es gazdasági terv (a pártszerveknek a szervezésben és a végrehajtásban is fontos szerepet szántak). Ennek új vonatkozásai voltak: a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, és a takarékosság.

8

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

Igyekeztek fokozni a vállalatok önállóságát és csökkenteni a kötelezõ tervet, a központi (miniszteriális) irányítást. Bevezették a vállalati nyereségrendszert: a vállalatok ettõl kezdve megtarthatták a terven felüli nyereség egy részét fejlesztési célokra, másik részét pedig a dolgozók kapták éves teljesítményük alapján. A termelésnél is a nyereség fontos mutató. „Így a termelésben a gazdaságosság szempontjainak fokozott érvényesítése, illetve az erre irányuló törekvés ölelkezik egy másik, az anyagi ösztönzés alkalmazásának tökéletesítésére irányuló törekvéssel. E törekvés legjelentõsebb megnyilvánulása a vállalat egész kollektívájának érdekeltté tétele a vállalat nyereségében.”2 A célok elérésében azonban még ekkor is nagy fontosságot tulajdonítottak a „szocialista munkaversenynek”. Összefüggésben az életszínvonal-politikával, kiemelték az állami felvásárlási terv szigorú teljesítését. Vissza kellett fogni a beruházások ütemét (a 7,6 milliárd 1949 óta a legkevesebb volt). Az ipar növekedését 2%-ban határozták meg (a nehézipar 3,4%-os csökkentése mellett a könnyûipart 9%-kal kívánták fejleszteni). Az agráriumban is csupán 3,2%-os fejlõdést irányoztak elõ, miközben érvényben maradt a beszolgáltatás eltörlése és a felvásárlási árak emelése. A provizóriumot mutatta a külkereskedelem: az export 12%-os visszafogása mellett az import 30%-os fokozása állt. A különbözetet a Szovjetunió és a „baráti országok” hitelének kellett fedeznie. A reálbéreknek 14–15%-kal, a reáljövedelmeknek 9–10%-kal, az átlag fogyasztásnak 8%-kal kellett nõnie. Az MSZMP 1957. november 1-jei ülésén (Az MSZMP Központi Bizottság 1957. november 1. ülésének jegyzõkönyve: MOL 288. f. 4/13. õ. e.) újra foglalkozott a gazdaság helyzetével. A beszámoló bíztatónak találta az elsõ háromnegyed év teljesítményét, a mennyiségi és minõségi mutatók alapján is. A tervet jelentõsen túlteljesítették (bár az elõzõ év teljesítményének csupán 91%-át érte el). Egyedül a termelékenység mutatóiban találtak kifogásolni valót. A sikerek okát a „baráti országok” segítségében vélték felfedezni. Kedvezõbbnek tûntek a mezõgazdaság kilátásai. Túlteljesítette tervét a külkereskedelem (export: 17,5%; import: 0,4%) – ezzel javult az ország fizetési mérlege (510 millió Dft) – bár a kivitel így is csak az elõzõ évi 76%-a lett. Ez számszerûleg több mint 2 milliárdos passzívum. Nõtt a kiskereskedelem forgalma, jó volt az élelmiszer ellátás („az igényeket… teljes mértékben kielégítette.”) Igaz, ehhez hozzáfûzték, hogy minden igyekezet ellenére a „hiánycikkek köre mégis túlzottan nagy.” Magas volt viszont a beruházási terv teljesítése, és az eszközök felhasználása is szétforgácsolódott. A beszámoló summázata lehet, hogy „erõfeszítéseink 1957 év elsõ felében arra irányultak, hogy a belsõ erõforrásokat és a baráti országok által nyújtott anyagi segítséget – a dolgozó nép életszínvonalának növelése mellett – a megingott egyensúly visszaállítására és stabilizálására mozgósítsuk.” (Az MSZMP Központi Bizottság 1957. november 1-jei ülésének jegyzõkönyve MOL 288. f. 4/13. õ. e. pp. 108.) Ekkor is felmerült a tervezés problematikája. Némi vállveregetéssel állapították meg, hogy a realitásra törekedtek, és helyt adtak az alulról jövõ kezdeményezésnek, bár „meg voltunk gyõzõdve arról, hogy a tervben van még tartalék.” (MOL 288. f. 4/13. õ. e. pp. 109.) „Gazdasági helyzetünk nem könnyû”, állapították meg, rámutatva egyben a kivezetõ útra: „Fegyelmezettebb munkát, határozottabb vezetést, több kezdeményezést”. A problémák zömét az állami fegyelem lazaságában látták, sõt! „Központi Bizottságunknak foglalkozni kell a közeljövõben azzal a kapitalizálódási folyamattal, a kapitalista erkölcs feléle désével és hatásával, mely az ellenforradalom óta gazdasági életünkben tapasztalható.” (MOL 288. f. 4/13. õ. e. 111–112.) Jellemzõ tünetként hozták fel a kisiparosok számának növekedését (97 ezerrõl 123 ezerre), melyet követett a szövetkezetek számának

9

Heller Farkas Füzetek

növekedése. „Hasonló jelenségeknek lehetünk tanúi a kiskereskedelem területén is.” (MOL 288. f. 4/13. õ. e. 112.) Problémákat okozott még a bûnözés, felelõtlen gazdálkodás, ezek megoldása „milliárdokkal javíthatja népgazdaságunk jelenlegi helyzetét.” (Uo.) Megoldásként a népi ellenõrzés megszervezését, a takarékossági mozgalmat látták. Megállapították természetesen az 1958-as népgazdasági év keretszámait. Az Országos Tervhivatal számításaira hivatkozva az ipar termelését 7,4%-kal kívánták emelni (ez nagyjából megfelelt az 1956-os tervnek, csupán 7%-kal volt több az 1955. évinél). „Természetesen” a nehézipar növekedését prognosztizálták a legmagasabbra (bányászat: 12,2%; villamos energia: 20,2%; vegyipar: 11%), míg a könnyûiparban 7,8%-kal számoltak. A növekedést most is elsõsorban a termelékenység fokozásától remélték (ebben még „voltak tartalékok”). Ami a mezõgazdaságot illeti, itt mindössze 3%-os fejlõdéssel számoltak, a nemzeti jövedelemben pedig 3,8%; a fogyasztás 5% lett volna. Az állóalapok növelésére 20%-ot szántak. A fizetési mérleg egyrészt a termelés – elosztás aránytalanságát, másrészt a külkereskedelem passzívumát tükrözi a beszámoló szerint. Nem vonatkozik ez a beruházási hitelekre, hiszen azok (bár legnagyobb részt a nehéziparra estek) növelik az elosztható nemzeti jövedelmet és importot (becslés szerint évi 2500 millió Dft-ot) váltanak ki. 1957-ben az év végéig átadott nagy beruházások: a Dunai Vasmû II. számú nagyolvasztója, a Tiszapalkonyai Hõerõmû elsõ gépegységei illetve a Dunai Vasmû koksztermelõje. Külön fejezet foglalkozott a nemzeti jövedelem elosztása és az életszínvonal kérdésével. Nem véletlenül, hiszen „Az ellenforradalom elõkészítésének eszmei fegyvertárában igen nagy szerepe volt annak a hazugságnak, hogy Magyarországon az életszínvonal alacsonyabb, mint a felszabadulás elõtt volt, továbbá, hogy az életszínvonal nem emelkedik, hanem csökken.” (MOL 288. f. 4/13. õ. e pp. 115.) Ezt az állítást az 1951–53 közötti idõszakot leszámítva cáfolja, sõt: „1953 óta azonban a reálbér és az életszínvonal évrõl évre emelkedett és az ellenforradalomig már jelentõsen meghaladta az 1949. évit.” (Uo.) A lakosság fogyasztása a nemzeti jövedelem 95%-át tette ki, de ez csak a közkiadások lefaragásával és kölcsönök igénybevételével volt lehetséges, így ez az út hosszabb távon nem volt járható. Az Országos Tervhivatal számításai szerint ez a hároméves terv idõszakában mintegy 12%-ot tehet ki, megszorításokkal (a fogyasztás, beruházások visszafogása). Ezután megkezdõdött helyreállítást szolgáló hároméves terv mutatóinak kidolgozása. A munkálatok nem hétköznapi politikai és gazdasági feltételek között folytak. Két irányzat: az „ortodoxok” és a „mérsékeltek” küzdelmeként alakult ki az elaborátum. Végül a növekedési elõirányzatokat mérsékelték – ekkor még sikerült megakadályozni a „feszítés”-re irányuló erõfeszítéseket. A nemzeti jövedelem évi átlagos növekedésének ütemét pl. az MSZMP Államgazdasági Osztálya 7%-ban, az Országos Tervhivatal Fejlesztési Fõosztálya 5,7%-ban határozta meg. Ennek indoklásaként az Országos Tervhivatal elnöke a következõket hozta fel: „…helyes most és helyes lesz a jövõben is minden, a terv mennyiségi emelését célzó javaslatot szigorú következetességgel megvizsgálni a szükségletek és a gazdaságosság szempontjából, mert ellenkezõ esetben csak elfekvõ készletek keletkeznek, felesleges beruházásokat valósítunk meg, nemzetközi fizetési mérlegünket terhelõ anyagokat használunk fel szükségtelenül vagy mellérendelt célokkal. Végsõ soron ezzel nem a fejlõdés ütemének gyors növelését segítjük elõ, hanem a mennyiség hajhászása közben a nemzeti jövedelmet pazaroljuk.” Az általában „szolid” jelzõvel illetett, a korábbiakhoz képest valóban alacsony növekedési elõirányzatot a gazdaságpolitikai vezetés úgy fogadta el, hogy abban a késõbbi gyors növekedés kényszerû áldozatát láttatta. Ezzel még az Országos Tervhivatal is kénytelen-kelletlen egyetértett. („A hároméves terv szilárd alapot teremt ahhoz, hogy a következõ ötéves terv idején nagyobb léptekkel haladjunk elõre termelõerõink fejlesztése terén.”)

10

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

Megfigyelhetõ volt a „mezõgazdaság szocialista átszervezésének” kiemelt kezelése. Alapvetõen a tervek szerények voltak, elsõsorban a gazdaság konszolidálását kívánták elérni. Már ekkor felbukkantak a szótárban olyan új kifejezések (a vállalati önállóság növelése; nyereségérdekeltség; a teljesítménybérezés kiterjesztése), melyek a késõbbiekben meghatározóvá váltak. Beruházásokra 32 milliárdot irányoztak elõ (ebbõl 47%-ot az ipar, 12,5–12,5%-ot a közlekedés és a lakásépítés, míg 11,5%-ot a mezõgazdaság kapott). Az iparon belül megmaradt a nehézipar primátusa (szénbányászat, energiatermelés, vaskohászat, gépipar, vegyipar). Termelésének növekedését 25%-ban határozták meg – legnagyobb részt a termelékenység növelésével. A könnyûipar fejlõdése az átlagnál alacsonyabb (23%-os), az élelmiszeriparé még ennél is szerényebb (11%-os) volt. Ebben változatlanul kiemelt volt a munkaversenyek és szocialista brigád-mozgalom szerepe. A villamosenergia iparág 1958-ban a következõ, értékhatár feletti beruházásokat tervezte: Ajkai Erõmû

Pécsi

Oroszlányi

Dunamenti

Hõerõmû

Erõmû

Hõerõmû

Beruházás (mill. Ft) 512,6

589,1 + 118

610

770

Kezdete

1955. IV.

1955. IV.

1957. III.

1950. IV.

Kivitelezés

1958. XII. 31.

1958. VI. 30

1959. I. né.

1959. XII. 31.

(NM. 004/41/1957/1. MOL XIX-A-39-b 9. doboz) A terv reálbérek 6%-os (a mezõgazdaságban 4%) emelését irányozta elõ azzal, hogy ha gazdaság általános helyzete ezt lehetõvé teszi, akkor magasabb is lehet. Fontos szociálpolitikai döntésként a tervidõszakban 110 ezer új lakás átadását tervezték – ebben már szerepet kapott a magánerõ is, melyet építõanyaggal és hitellel kívántak serkenteni. Javítani kellett a Magyar Népköztársaság fizetési mérlegét – már csak azért is, mert a szocialista országoktól felvett hiteleket 1959-tõl törleszteni kellett. Ennek érdekében növelni kellett az exportot, ami bizonyos Nyugat felé való nyitást is feltételezett. A Központi Statisztikai Hivatal 1957-es évkönyvének pénzügyi melléklete szerint az ötéves tervkölcsön és a hat sorozat békekölcsön befizetései összesen 7889,5 millió forintot tettek ki, a visszafizetés 2649,9 (34,2%) volt 1957. december 31-ig. A lakosság takarékbetét állománya összesen 1337,5 millió forint volt, ebbõl takarékbetét 1094; nyereménybetét 132,4, bélyegbetét 24,8; szelvényes takarékbetét 6,1; elõtakarékossági betét 0,4 és egyéb 79,8 millió volt. A nemzetközi jelentõs hiányt mutatott (millió Dft): Árufizetés Ennek mellék költségei Egyéb kifizetések Összesen 1957 2228,9

413,7

225,8

2868,4

1958 +422,4

-364,2

+470,9

+529,1

(Forrás: A Központi Statisztikai Hivatal 1957-es és 1958-as évkönyve)

11

Heller Farkas Füzetek

Deviza helyzetünk (millió Dft): Összes Összes Egyenleg Aranykészlet Egyenleg és Vállalt Javukra tényleges követelés az elõzõ aranykészlet kötelezettségek nyitott tartozás évhez képest akkreditívek Szocialista 4002,4 629,9 –3372,5 – 2879,5 32,0 30,8 1957

Kapitalista 1651,1 Összesen

5653,5

427,4

–1223,7

–258,7

+205,0

374,6

151,3

1057,3

–4596,2

–258,7

2674,5

406,6

182,1

Összes Összes Egyenleg Aranykészlet Egyenleg és Vállalt Javukra tényleges követelés az elõzõ aranykészlet kötelezettségek nyitott tartozás évhez képest akkreditívek Szocialista 4316,3 1222,7 –3093,6 – +278,9 25,7 15,0 1958

Kapitalista 1637,4 Összesen

5953,7

689,4

–948,0

–0,2

+275,5

292,4

202,5

1912,1

–4041,6

–0,2

+554,4

318,1

217,5

(Forrás: A Központi Statisztikai Hivatal 1957-es és 1958-as évkönyve) A Központi Statisztikai Hivatal évkönyve 1958. Pénzügy (Budapest, 1960.) szerint az állami költségvetés bevételei 1957-ben 49 526, 1958-ban 49 455 millió forintot tettek ki (ebbõl a külföldi kölcsönök és segélyek összege 3244 illetve 328 millió volt). 1958 végétõl – a doktriner irányzat térnyerésének biztos jeleként – egyre erõteljesebben jutottak érvényre a „gyorsításra” irányuló törekvések. 1958. október 14-én tárgyalta a Politikai Bizottság az Államgazdasági Osztály és az Országos Tervhivatal által készített tájékoztatót az 1959. évi népgazdasági tervrõl. Az addig elért eredmény „lehetõvé tette, hogy az 1959. évi népgazdasági tervben általában a hároméves terv keretszámainál némileg magasabb termelést, beruházást és fogyasztást irányozzunk elõ. Mivel a hároméves tervvel szemben mutatkozó eltérések általában kedvezõk és elvi változtatást nem tartalmaznak, a Politikai Bizottság véleménye szerint nincs szükség rá, hogy az 1959. évi népgazdasági tervet akár a Központi Bizottság, akár az Országgyûlés jóváhagyja.” (MOL 288. f. 5/99. õ. e. pp. 879.) Várakozásaik szerint az ipar 3,8%-kal teljesít többet, a termelékenység 1–1,5%-kal nõ, a termelés költségszintje pedig 1,5–2%-kal csökken. Ezek lehetõvé teszik az árualapok növelését és a beruházások ütemének fokozását. Aktívummal zárult a fizetési mérleg, minek eredményeként felgyorsulhat a hitelek visszafizetése. A nemzeti jövedelem növekedése 1959-es terv (eredeti) (módosított) 1960-as terv

4,3% 8,3% 9,0%

Az ipari termelés növekedése 5–6% 9–10% 8–10%

A második ötéves terv kialakítását tûzte napirendjére Politikai Bizottság 1958 végén. (Elõterjesztés a második ötéves terv munkájának állásáról és fõbb problémáiról. MOL 288. f. 5/106. õ. e.) A KGST IX. ülésszakán döntöttek úgy, hogy a tagállamok az 1965-ig szóló terveiket 1958 decemberében elkészítik és megküldik. Ezt követõen az Állandó Bizottságok 1959. március 1-jéig kidolgozzák javaslataikat és ajánlásaikat. Értelemszerûen tehát a politikai vezetésnek nem csupán saját ígéreteire, vágyaira és a vele szemben belföldön megfogalmazott elvárásokra kellett koncentrálnia, hanem a testvéri országok érzékenységére és a Nagy Testvér direktíváira is!

12

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

Már ekkor leszögezték, hogy „a terv elsõsorban a külkereskedelem és a nemzetközi együttmûködés terén lényegesen megalapozottabb az elõzõ ötéves terveknél.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp. 30.) Az Országos Tervhivatal számításaiban abból indult ki, hogy az életszínvonal emelését kell összhangba hozni a gazdaság harmonikus fejlesztésével. Egy gyorsabb ütemû fejlõdést egyrészt a reálbér és a termelékenység, másrészt a fogyasztás és a felhalmozás közti diszharmónia akadályoz csupán, ezért a legfontosabb feladat ezek korrigálása. „A tervidõszakban ezért célul tûzzük ki a lehetõségekhez mérten a felhalmozás részarányának növelését a nemzeti jövedelemben, annak biztosítása mellett, hogy a fogyasztás az ötéves tervben gyorsabb ütemben növekedjék a hároméves tervben elõirányzottnál. E célkitûzés csak a termelékenység jelentõs emelésével oldható meg. A népgazdaság fejlesztését ezért továbbra is a nehézipar elsõdleges fejlõdése alapján kívánjuk megvalósítani, és a jelenlegihez képest lényegesen kívánjuk fejleszteni a mezõgazdaság anyagi technikai bázisát is.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp. 30/2.) Számadatokban: a nemzeti jövedelem növekedése 28–30% (szemben az 1955–60 között várható 23%-kal); ezen belül az ipari termelés 35%, a mezõgazdasági 14–15%-kal (korábban ez 26% ill. 11% volt). Ez biztosítja azt, hogy szerzõdés szerint törleszthetõ legyen az 1956–57-ben kapott segélyek összege. A fogyasztási alap 23–24%-kal nõne (ez kevesebb az 1955–60 közöttinél, de több, mint a hároméves terv idõszakában elért szint). A felhalmozási alap tervezett növekedése 40–44%. Bár ez az ütem kisebb a baráti országokénál, de biztosítja a lakosság „következetesen emelkedõ életszínvonalát”, és „csak olyan termelési feltételekre épít, melyeket vagy saját termelésünkbõl, vagy a külkereskedelem útján feltétlenül biztosítani tudunk.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp. 31.) Természetesen a terv végleges elkészítéséig rendelkezésre álló idõt arra is ki kell használni, hogy „fejlõdésünk ütemét meggyorsító lehetõségeket kutassunk fel… saját belsõ tartalékaink feltárása útján.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp. 31.) Biztosítottnak látták a fizetési egyensúly elérésére, a külkereskedelmi mérlegben jelentõs aktívummal számoltak. 3,4 milliárd Dft-os újabb hitelfelvétel mellett 4,1 milliárdos törlesztést irányoztak elõ, így az adósságállomány 6,7-rõl 6 milliárdra csökkenne. A fizetési mérleg másfél milliárdos hiányát prognosztizálták, ami „a tervezés mai állapotában nem túlzott” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. 39.), a problémát inkább az okozza, „hogy a hiány nagyobbrészt az 1961–63 években jelentkezik” és fennáll a veszélye annak, hogy a hiány nagyobb részt tõkés relációban jelentkezik. (Uo.) Az életszínvonal, a nemzeti jövedelem tervezett növekedése esetén a fogyasztási alap 23–24%-os (tehát a nemzeti jövedelemnél 5–6%-kal kisebb) mértékben, (az egy fõre esõ fogyasztás illetve jövedelem pedig 17–19%-kal) emelkedik. A megélhetési költségekre forrás lehet Szegedi Józsefnek (Vecsés, Margit u. 4. sz.) a többgyerekes családok számára folyósítandó lakásépítési kölcsön-javaslatának melléklete. Levelét 1957. IV. 16-ával keltezte és a miniszterelnökhöz címezte. Ebben közölte 5 gyerekes családjának (a gyerekek 3–15 évesek voltak) kiadásait. Felesége nem dolgozott, az õ fizetése „nemrég lett 2100.- Ft”. „Legutolsó három év adataiból: kenyér, napi 3 kg a 3.- Ft – 270.tej, napi 1 l a 3.- Ft – 90.cukor 8 kg a 12.- Ft 96.liszt 10 kg a 4.60 46.zsír 8 kg (sok zsíroskenyér fogy)224.hús vasárnaponként 1 kg. 120.szappan hetenként 2 db a. 5.- Ft 40.-

13

Heller Farkas Füzetek

mosópor 8x2 villany 48.tüzelõ (télen 7 személynek 1 szobát fûtünk) burgonya (különösen télen sok fogy) közlekedési költség fodrász havi egyszer, 7 személy cipõkrém hetente 1 fekete, 1 barna tea ecet paprika só 2 kg tojás savanyúság (sok burgonya fogyasztás miatt) hagyma cipõtalpalás zöldségfélék fogkrém morzsa gyufa sütõpor, vanília Vim tejfel szódavíz zsemle kávé (nem eredeti) iskolai felszerelés és költség Szórakozás-jellegû kiadások: újság, folyóirat Rádió elõfizetés Különbözõ tagsági díjak Összesen

16.140.120.75.21.8,80 10,40 5.16.5.18.50.16.50.15.6.6,60 1,60 2,80 4.16.26.4.12,50 100.20.10.50.1759,70

(Forrás: MOL XIX-A-39-b 9. doboz, ikt. sz.: 307-1/GB-664-1/GB.) A Központi Statisztikai Hivatal közlése 9/1958. július 10. Beruházások és felújítások 1957. (Budapest, 1958) „Az októberi ellenforradalmi események következtében az 1956. III. negyedévében elkészített beruházási és felújítási tervet 1957 áprilisában kerek 6 milliárd Ft-os csökkentéssel hagyták jóvá.” (I. m. pp. 7.) 1957 szeptemberében a Gazdasági Bizottság 1,6 milliárdos „túlteljesítési keretet” engedélyezett. A teljesítés

1957. áprilisi MT-terv 1957. szeptember 1957-ben felhasználható összeg összesen

Beruházás+felújítás milliárd forintban Beruházás Felújítás 12,8 8,2 1,6 1,4

Az 1957. évi terv százalékos megoszlása Beruházás Felújítás 64,0 36,0 84,0 16,0

14,4

66,3

9,6

33,7

(Forrás: A KSH közlése 9/1958. július 10. Beruházások és felújítások 1957. pp. 7.)

14

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

Az ipari beruházások 84,3%-a a nehéziparra, 8,6%-a a könnyûiparra és 7,1%-a az élelmiszeriparra esett. Összességében a volumen 1956-hoz képest 12,6%-kal csökkent, de a könnyûiparé 22,3%-kal nõtt. A leállított beruházások 17,5%-ot tettek ki. Megvalósult beruházások 1959-ben: Mátravidéki Szénbánya (ecsedi külfejtés), Országos Villamostávvezeték V. (Sztálinváros, transzformátor állomás), Budapesti Erõmû Vállalat, Alkaloida Vegyészeti Gyár (Tiszavasvári), Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár (Gyõr), Csepeli Papírgyár, Nagykõrösi Konzervgyár, Nagykanizsai Sörgyár, tokaji Tisza híd stb. „Az elmúlt három esztendõben a beruházásokra az év elején elõirányzott összeget minden évben számottevõ mértékben megemelték. Az év elején jóváhagyott eredeti tervhez képest a növekedés 1957-ben 17,1%, 1958-ban 16,3%, 1959-ben pedig 18,5% volt. … Az 1959. év végi felemelt keret az 1958. évi tervben elõirányzott teljesítésnél már 44,1%-kal nagyobb volt. Az összesen 4,8 milliárd forint összegû tervmódosításból 3,4 milliárd forint az állami beruházások növelését, 1,4 milliárd pedig a nem állami – ezen belül elsõsorban a termelõszövetkezeti – beruházások forrás bõvítését szolgálta.” (Beruházások és felújítások 1959. KSH. 1960. november.) „A beruházási elõirányzat kidolgozásánál abból indultunk ki, hogy a beruházásoknak az anyagi erõforrásokkal összhangban álló, minél nagyobb ütemû emelése célszerû.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. 40/2.) Legtöbbet az ipar kapna, a mezõgazdaságra 13, a közlekedés pedig 14–15%-ot. Az alábbi táblázat (MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp 41/2.) azt mutatja, hogy jelentõsen emelkedik a nem termelõ beruházások összege (milliárd Ft/év). Mrd Ft/év

1950–54

1955–57

1958–60

1961–65

Ipar

5,8

4,9

5,7

7,1

Nem termelõ

2,8

4,1

5,0

5,7

Alátámasztja a fentebb elmondottakat, hogy a zárszóban az alábbi intenció olvasható: „Annak érdekében, hogy elkerüljük terveink túlzott lazaságát és az irreális célkitûzéseket, célszerûnek látjuk, hogy az Országos Tervhivatal jövõ év elsõ felében a II. ötéves tervre vonatkozó számításait a Szovjetunió tervhivatalával konzultálja. A konzultáció eredményei támpontot nyújtanak arra, milyen álláspontot helyes a KGST-ben szilárdan képviselni.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp. 41/2–42.) 1960-ban a beruházási elõirányzat 35,7 milliárd (év közben jelentõsen nem módosult). Megvalósult 36,9 milliárd (az 1959. évi 117,8%-a). Teljesítés: Millió Ft Az elõzõ év %-ában Megoszlási % 1958

22 273,9

–

24,6

1959

31 371,0

140,8

34,6

1960

36 950,6

117,8

40,8

1958–60

90 595,5

100

100

(A Magyar Beruházási Bank összefoglaló jelentése. MOL XIX-A-39-a/39. doboz) Az árrendszer Sajátos probléma volt 1957 elején az infláció, mely az 1953-tól folyamatosan növekvõ bankjegyforgalommal is leírható. A 2,4 milliárdos júniusi átlag 3 év alatt 85%-kal nõtt. A forradalom után „az ipari termelés és a szállítás szinte teljesen megbénult, ez a nemzeti

15

Heller Farkas Füzetek

jövedelemben hozzávetõleges becslések szerint mintegy 9 milliárd forint értékû kiesést okozott az 1956. évi tervhez képest (…) az elõirányzatnál 1.100 millió forinttal, 12,6%-kal fizettek ki többet munkabérek és munkabér jellegû juttatások címén.” (Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium elõterjesztése a Gazdasági Bizottsághoz. 1957. február 26. MOL XIX-A-39-b/ 10. doboz.) Az infláció csak a megfelelõ készletek fenntartásával, a termelés folyamatosságának biztosításával, vagyis a vásárlóerõ árufedezetének elõteremtésével hárítható el. Ez a törekvés jól kimutatható az 1957-es népgazdasági tervben. Ennek fontos részét képezte a fogyasztói árak emelése, mivel az adott politikai helyzetben a bérek és jövedelmek csökkentése elképzelhetetlen volt. Átmenetileg burkolt áremelést javasoltak (a választék kicserélésével). Csikós Nagy Béla már 1957 tavaszán konzultált árkérdésekrõl lengyel kollégájával (Oskar Langéval, a Lengyel Közgazdasági Tanács elnökével), tapasztalatcsere céljából. A Pénzügyminisztérium 1957. elején tett javaslatot „A külkereskedelmi árkiegyenlítés rendszerének megváltoztatására”. Ez (a belföldi és az export ár közti különbséget) ugyanis 1951-tõl automatikusan az állami költségvetésbõl fedezték, ami 1951–55 között 10–11 milliárdot tett ki. Az okokat a bel- és külföldi árak változásában , illetve a „minden áron exportálni” elvben látták. A határozat az automatikus árkiegészítést 1957. január 1-jével megszüntette, helyette évenként megállapított kulcsokat vezettek be árucsoportonként. 1957. január 11-én készült az Országos Árhivatal elõterjesztése (6/1957/Eln/GI) az ipari árszabályozásról. Mivel a fogyasztói árak 1951. december 1-jétõl nem változtak, az 1957. január 1-jei új árrendszer az „1956. október 23-át követõ események miatt … elmaradt” megoldás aktuálissá vált. Ideiglenes termelõi árakat vezettek be, melyek december 31-ig voltak hatályosak, bevezetésükrõl az Országos Árhivatal elnöke gondoskodott, folyamatosan. „Az ipar termelésének és önköltség szintjének normalizálódása után, 1957. december 31-ig el kell végezni az ipari termelõi árainak rendezését, annak érdekében, hogy a több évre tervezett ipari termelõi árak 1958. január 1-jén életbeléptethetõk legyenek.” (MOL XIX-A-39-b/10. doboz.) Mivel az árváltozás indoka a termelési feltételek változása volt (béremelés, a munka intenzitásának tudatos csökkentése, energia gazdálkodás, a természetbeni juttatások kiterjesztése), egyidejûleg az állami árszabályozás új rendszerét is ki kellett dolgozni. Ezzel érvényét veszítette a 3128/II. 15./1956. M.T. sz. és a 3157/VIII.10./M.T. sz. határozat. „Az Egységes Termék- és Árjegyzékben, a leszállított árak jegyzékében, az Árszabályozás címû hivatalos közlönyben, valamint a 46/1955./VIII. 10./M.T. sz. rendelet szerint illetékes árhatóságok hivatalos közlönyeiben, leirataiban 1956. december 31-ig megállapított bruttó termelõi árak, illetõleg a fogyasztói árak változatlanul érvényben maradnak.” (Uo.) Az Országos Árhivatal január 18-án az árszabályozás esetében a bürokratikus hatósági ármegállapítás helyett az alábbi alapelveket javasolták: – ki kell alakítani az önköltséget tükrözõ termelõi árakat; – kötelezõ, általános árképzési irányelveket kell kiadni a vállalatoknak; – az adórendszerrel kell korlátozni a vállalati nyereséget; – gondosan meg kell vizsgálni, hol lehetséges az „irányelves ármegállapítás” és hol kell fenntartani a hatósági árat. Csikós Nagy Béla (ekkor az Országos Árhivatal elnöke) február 27-én készítette el az árszabályozási hatáskörök és feladatok tervezetét. A minisztériumok és országos szakhatóságok az általuk irányított területeken munkálkodtak, azok a minisztériumok, melyek oktatási intézményt mûködtettek a Mûvelõdési Minisztériummal egyetértésben állapították meg a tankönyvek és taneszközök árát.

16

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

1959. január 1-jével új termelõi árakat vezettek be. Ezt az MSZMP Központi Bizottság Államgazdasági Osztálya az Országos Árhivatallal közösen készített jelentésében így indokolta: „Gazdasági életünkben különbözõ oldalakról évek óta sürgetik az ipari termelõi árak megváltoztatását.” (Fock Jenõ sajátkezû, ceruzás javítása: MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp. 51.) Ez az 1951-es rendelkezést valamelyest racionalizálta. Megszüntette a hazai alapanyagok dotációs árát, az új ár a tényleges önköltséget tükrözte, hivatkozván arra, hogy az 1957-es béremelések, és a mezõgazdasági beadási árak megszûntetése „új helyzetet teremtett”. A korábbitól ez a rendelkezés az alábbiakban tér el: az 1950-es termelési szerkezet helyett a népgazdaság 1956. évi költségviszonyait veszi alapul (kivéve, ahol 1958-ra az önköltség csökkenésével kedvezõbb árak alakultak ki). Általában, az új árak fedezik az önköltséget (nem számítva néhány termelõeszközt, melyeknél maradt a dotáció). „Az új termelõi árakat iparágankénti átlagos önköltség alapján állapították meg. …a nyereség átlagos szintje a szocialista iparban a jelenlegi 1,5%-ról 5,6%-ra emelkedik.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. 52.) „Ennek következtében az ipari alapanyagok ára két-háromszorosára, a búza, a rozs és a cukorrépa ára pedig másfélszeresére nõtt. Az intézkedés következtében csökkent az energia- és alapanyag-felhasználás terén addig tapasztalható irtózatos méretû pazarlás.” (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bp., 1999. 424.) Természetesen ez az intézkedés sem okozhatott áttörést a gazdasági életben, hiszen megmaradtak a hatósági árak, a termelõi és fogyasztói árakat pedig még mindig szakadék választotta el egymástól. Pedig a jelentés aláhúzta: „Így a termelõi árszínvonal közelebb kerül a mai fogyasztói árszínvonalhoz. Az új árak alapján más képet fogunk kapni az ipar szerkezetérõl, a társadalmi termelés összetételérõl, a nemzeti jövedelem felhasználásának arányairól.” (MOL 288. f. 5/106. õ. e. pp. 53.) Az árrendezés átlagosan 56%-os emelést jelentettek, de ez csak kis mértékben érintette a fogyasztói árakat (ez bonyolult dotációs eljárásokat indított volna el). Bár az árrendezés a kiskereskedelmi áruforgalomnak „nem egészen 7 ezrelékét” érintette, hatással volt a jövedelmi viszonyokra: Bérbõl, fizetésbõl élõk

Parasztság

Összesen

Áremelés (millió Ft)

–232

–182

–414

Árleszállítás (m. Ft)

+401

+204

+605

Különbözet (m. Ft)

+169

+22

+191

(Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bp., 1999. 56.) A második hároméves terv (1958. január 1.–1960. december 31.) elsõ értékelése az MSZMP VII. kongresszusán (1959. november 30.–december 5.) történt meg. „Három esztendõ áldozatokban és küzdelmekben bõvelkedõ, de sikerekben sem szûkölködõ munkája van mögöttünk. Ma, amikor harcaink területét áttekintjük, elmondhatjuk, hogy van erõs, harcedzett marxista-leninista pártunk, melyet megbecsül és bizalommal követ a dolgozó magyar nép. Szocialista építõmunkánk eredményes, dolgozóink élete hónapról hónapra, évrõl évre szépül, javul.” – mondta Münnich Ferenc megnyitó beszédében. (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 10.). A kongresszus legfontosabb célként a szocializmus alapjainak lerakását tûzte ki (ebben fokozott hangsúlyt kapott a mezõgazdaság). Kádár ekkor kijelentette, hogy A Magyar

17

Heller Farkas Füzetek

Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a szilárdság, a gyors fejlõdés jellemzi. A népi hatalom erõsebb, mint az ellenforradalmi felkelés elõtt volt, a szocializmus alapjai jelentõsen szélesedtek azóta, és a szocialista építés rendben, lendületesen folyik. (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 36.) A gazdaság helyzetét elemezve az elsõ titkár a nehézségeket (szinte megismételve az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. decemberi határozatát) Rákosi és csoportjának gazdaságpolitikai torzulásokat elõidézõ politikájában látta, majd így folytatta: „Elvtársak! Országunk gazdasági helyzete jónak nevezhetõ.” Kitért az eltelt mintegy másfél évtizedre. „A gazdasági életben a felszabadulás óta elért hatalmas eredmények tényei bizonyítják a szocialista rendszer hatalmas fölényét a kapitalizmus felett.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 41–42.) Megállapította: „1957 végére már helyreállt a népgazdaság. Helyreállt és termelt a szocialista ipar, termelt a mezõgazdaság. A begyûjtési rendszer helyett bevezettük a felvásárlás rendszerét megfelelõ árakkal, emeltük a dolgozók életszínvonalát a városban és a falun egyaránt. 1957 végén a termelés színvonala és a dolgozók életszínvonala elérte és meghaladta az ellenforradalom elõtti utolsó normális év, 1955 színvonalát. Egy év alatt erre csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása képes.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 43.) Az 1958-as évrõl: „Az elsõ három negyedév összes eredményei azt mutatják, hogy az ipari termelés, az önköltség és valószínûleg a termelékenység tekintetében is megvalósítjuk a márciusi határozatcéljait, azaz egy évvel hamarabb elérjük néhány fõ mutató tekintetében a hároméves tervben 1960 végére tervezett szintet. (Taps.) (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 46.) Késõbb „a gazdasági építés terén elõttünk álló feladatokról” az alábbiakat mondta: „Népünknek a legközelebbi években be kell fejeznie a szocialista társadalom alapjainak lerakását, és meg kell gyorsítania a szocialista társadalom felépítését. Közvetlen gazdasági, termelési feladatunk: az ez évi és jövõ évi terv végrehajtásával túlteljesíteni a hároméves tervet, s ezzel magasabb szinten biztos kiindulási alapot teremteni az új ötéves tervhez. Feladatunk egy jó, új ötéves terv kidolgozása, és a tömegek mozgósítása annak végrehajtására.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 50.) Célként azt határozták meg, hogy 1965-re az 1958-as szintet 65–70%-kal haladják meg az iparban (a termelékenység egyidejû 37–40%-os növelésével), 30–32%-kal a mezõgazdaságban. A nemzeti jövedelem másfélszeresét kellett volna elérni. Az ipar fejlesztésében nem feledkeztek meg a könnyûiparról sem, bár arányát a nehéziparhoz viszonyítva ekkor még nem határozták meg. Az ötéves terv alatt a reáljövedelmeknek 26–29%-kal kellett nõniük, a fogyasztási alapnak pedig 40–45%kal. A 15 éves lakásépítési program a terv idõszakára 250 000, a következõre 350 000, a harmadikra pedig 400 000 új otthon megteremtését irányozta elõ. Ez a milliós terv a pártvezetés szándéka szerint teljes mértékben megoldotta volna a feszítõ lakásgondokat 1975-re! Szintén az életszínvonal emelését szolgálta a terv azon szakasza, mely a tartós fogyasztási cikkekkel való jobb ellátást célozta (460 000 mosógép, 150 000 hûtõszekrény [„frizsider-szocializmus”], 300 000 motorkerékpár és 39 000 személygépkocsi. Magyarországon az életszínvonal emelkedését mutatta, hogy részletre is lehetett gépkocsit vásárolni a Merkúrnál. 1963-ban a Trabant 44, a Wartburg 60, a Skoda 61, míg a Moszkvics 64 ezer forintba került. [Késõbb a határozat 450 000 televíziós készüléket is említett.] Az eddigiek is jól bizonyítják, hogy a pártvezetésen belül újra a mennyiségi szemlélet vált

18

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

uralkodóvá. Megjegyezzük: a magyar elvtársak csupán igyekeztek felzárkózni a szovjet hétéves terv nagyravágyó (egyben megalapozatlan) törekvéseihez. Bizonyítható ez azzal is, hogy több számítás az 1958–65 közötti idõszakot vette figyelembe… Ekkor még úgy látszott, mûködik a gondoskodó állam, amely nem csak a teljes foglalkoztatást biztosítja, de dotációs áraival a megélhetést, egészségügyi ellátást, oktatást, kulturális ellátást, de még az üdülést is. Mutatja a lassú, de biztos és kiszámítható gyarapodást a lakosság betétállományának növekedése, mely az egyetlen legális megtakarítási forma volt és még az inflációs hatással együtt is imponáló: 1950-ben 289 millió; 1960-ban 5500 millió; 1970-ben pedig 42 700 millió forint! Valószínûleg nem a realitásoktól elrugaszkodó nézet az, hogy ez a pénzmennyiség szabadult fel a béke- és tervkölcsön megszûnésével. Képzõdését elõsegítette a szocializmussal ekkoriban „szükségszerûen” együttjáró akut áruhiány. A kongresszusi határozat a megvalósítás eszközrendszerében a mûszaki színvonal emelését, a gazdaságosságot és az önköltség csökkentését látták a legfontosabbnak. Mindezek mellett „növelni kell a népgazdaságon belül a tervszerûséget, a terv- és állami fegyelmet” hangsúlyozta az elõadó. (Uo.) A teljesítmények fokozásában a régi recept (felajánlások, munkaverseny, szocialista brigádok, erkölcsi elismerés) mellett Kádár megemlítette az anyagi ösztönzõket is (bér-, fizetés- és prémiumrendszer). Nagy reményeket fûztek a nemzetközi együttmûködéshez: „Gazdasági vezetõinknek meg kell tanulniuk nagyobb mértékben hasznosítani népgazdaságunk javára a szocialista országok gazdasági együttmûködésében rejlõ lehetõségeket. Törekednünk kell az eddiginél nagyobb mértékû gazdasági specializálódásra és kooperációra a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szervezetén belül.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 53.) [1959. december 14-én Szófiában a Magyar Népköztársaság, Bulgária, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió mellett) aláírta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) alapokmányát. Létrehozásáról 1949. január 29-én, Moszkvában döntöttek.] Fock Jenõ terjesztette elõ az Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elõkészítéséhez anyagát. Elvi alapvetésében az elõadó leszögezte, hogy a fõ feladat „a szocializmus alapjai lerakásának befejezése, a szocializmus építésének meggyorsítása.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 88.) A nehézipar fontosságának változatlanságát a „bõvített szocialista újratermelés” sajátosságaival magyarázta, melynek megfelelõen ennek a szektornak a növekedése meghaladja az ipai átlagot. Talán nem véletlen, hogy ezen kijelentés alátámasztására idézte az SZKP XX. Kongresszusának vonatkozó passzusait. A termelés bõvítése és az életszínvonal (állandóan hangoztatott) növelése megkívánja a megfelelõ arányok helyreállítását a nemzeti jövedelemben a fogyasztás és a felhalmozás között. Nem véletlen, hogy külön fejezetben foglalkozott a termelékenység növelésének kérdésével: immár a legfelsõ politikai vezetés elõtt is világossá vált, hogy az extenzív fejlõdés lehetõségei Magyarországon megszûntek. Indokolttá vált a sokat hangoztatott szerkezeti változások és technikai korszerûsítés végrehajtása, bár Fock szerint a kivezetõ utat „a hároméves terv idõszakában megkezdett gazdaságpolitika fejlettebb színvonalú továbbfolytatásában látjuk.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1960. 94.) Kiemelte a fûtõanyag mérleg változtatását (a szénbányászat, kõolaj- és földgáztermelés fokozása). Kõolajból kétszer, földgázból háromszor annyit kívántak elõállítani. A villamos energia termelését (szintén 1958-hoz viszonyítva) 72–75%-kal kellett növelni. A gépipar

19

Heller Farkas Füzetek

fejlesztésén belül a mûszeripar, híradástechnika, az erõsáramú berendezések, vegyipari- és élelmiszeripari gépek gyártása kapott elsõbbséget. Hátrább került (legalábbis a felsorolásban) a vaskohászat, ezen a területen a minõség javításában és a jobb minõségû acélok gyártásában gondolkodtak. Fejlesztendõ terület az alumíniumgyártás, fõként a félgyártmányok. „Az ipar – ezen belül is a nehézipar – fejlesztésében különös fontosságú a vegyipar fejlesztése, mert ezzel szinte egész népgazdaságunkat elõrelendítjük.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1960. 99.) A könnyûiparban a termelékenység fokozását a mûszaki színvonal emelésével kívánták elérni. Növelni kell a beruházások hatékonyságát, a „rejtett tartalékok” feltárását. Ma már anakronisztikusan hangzik az a felszólítás, hogy „használjuk ki jobban a nemzetközi együttmûködés [értsd: KGST] elõnyeit”. Az elõadó nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a szocialista országok a mûszaki színvonal ezzel a módszerrel jelentõsen fokozható lesz. „A szocialista tábor országai gazdaságának mind jobb összehangolása, egymás segítése, támogatása és a minden oldalú együttmûködés gazdagítása még közelebb hozhatja a békés versenyben gyõzelmünk idõpontját. (Taps.)” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1960. 109.) A legutolsó helyre került a gazdasági vezetés színvonalának emelése, a „decentralizálást”, a nyereségrészesedés bevezetését a pozitívumok közé sorolta. Egybe leszögezte azt is, hogy „a szocializmus gyõzelmébe vetett hittel, szocialista öntudattal áthatott emberek a párt szavára, a feladat világos, egyértelmû megjelölése esetén, szinte csodákat mûvelnek és széles dolgozó tömegekre képesek átvinni lelkesedésüket. Helyrehozhatatlan hibát követ el az a gazdasági vezetõ, aki errõl a hatalmas erõrõl lemond és mindent prémiummal akar elintézni.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1960. 119.) A hároméves terv eredeti növekedési elõirányzatai jelentõsen túlteljesültek: a nemzeti jövedelem 13 helyett 23%-kal, az ipari termelés 22 helyett 39%-kal nõtt. Ebben szerepe volt egyrészt a korszak „helyreállítási” jellegének, az 1956-os összeomlás utáni gyors gazdasági konszolidációnak, másrészt az 1958–59-ben felgyorsított nehézipari fejlesztésnek (második nehéziparosítási hullám) és a külföldi kölcsönöknek. Ezzel egyidejûleg a külsõ egyensúlyi helyzet fokozatosan romlott. Míg az 1958-as év aktívumot, 1959 egyensúlyt, az 1960-as év már mintegy 4,5 milliárdos külkereskedelmi passzívumot mutatott az egyenleg. Nem teljesült a terv több, minõségi jellegû elõirányzata sem (pl. a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése), továbbá jelentõsen nõtt az ipari készlet állománya. Mindezek ellenére tovább folytatódott a gyorsítás politikája. Ebben nagy szerepet játszott az SZKP XXI. kongresszusán (1959. I. 27.–II. 5.) meghirdetett nagyszabású növekedési program, amelynek nyomán a szatellit országokban hasonló folyamatok indultak be, felemelték az érvényes tervelõirányzatokat. Szerencsére hazánkban a (Mao szóhasználatával élve) „nagy ugrás” szelídebbre sikerült, mint a Szovjetunióban, de a „bukfencnek” nem kis szerepe volt abban, hogy komolyan foglalkozni kellett a gazdaságirányítás megreformálásával. A Központi Statisztikai Hivatalnak a hároméves terv teljesítésérõl kiadott jelentése szerint a nemzeti jövedelem (kerekítve) 20%-kal, az ipari termelés (az elõirányzott 22-vel szemben) 40%-kal a mezõgazdaságé 11–12%-kal nõtt. A fogyasztási alap 16–17%-kal, a szolgáltatások és társadalmi juttatások 17–19%-kal lettek nagyobbak. Igaz, Kádár János a Központi Bizottság 1960. decemberi ülésén ezt mondta: „Még mindig olyan helyzetben vagyunk, hogyha a Statisztikai Hivataltól kapunk számot – a mezõgazdaságét –, az a PMtõl és a SZÖVOSZ-tól ugyanarra, az három szám. Az holtbiztos, hogy az három szám.” (MOL 288. f. 4/38–39. õ. e. pp. 979.)

20

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

Az ötéves tervvel kapcsolatban a Határozat kimondta: folytatni kell az iparosítást, a termelés színvonalának és a dolgozók jólétének növelését. „Az ipari termelés 65–70 százalékos emelkedésén belül a termelési eszközök termelésében legalább 70–75 százalékos, a fogyasztási cikkek termelésében 45–50 százalékos emelkedést kell tervezni.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 600.) Ezzel egyidejûleg termelékenységnek 37–40%-kal emelkedni, a termelési költségeknek pedig 12–14%-kal kell csökkenni. „A tervben a mezõgazdaság termelését az 1954– 1958-as évek átlagához képest az 1961–1965. évekre mintegy 30–32 százalékkal magasabban kell elõirányozni.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. pp. 610.) A termelés ilyen arányú növelését csak szocialista mezõgazdasági termelõszövetkezetek létesítésével lehet elérni, hiszen „csak ez teszi lehetõvé a modern technika és tudomány alkalmazását a mezõgazdaságban.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzõkönyve, Kossuth Könyvkiadó, 1960. 614.) Beruházásokra állami erõforrásokból 170–175 milliárd forintot, szövetkezeti, vállalati és egyéb erõforrásokból pedig 30 milliárdot kell fordítani. Ebbõl az ipar (fõként az alapanyagok termelése és a villamos energia elõállítása) 80 milliárdot, a mezõgazdaság 37–39 milliárdot a közlekedés pedig 22 milliárdot kapna. A tervidõszak végére a dolgozók reáljövedelmét 26–29%-kal kell növelni, béremeléssel és árleszállítással. A fogyasztási alapot 40–45%-kal kell emelni. Folytatni kellett a 36–42 órás munkahétre való áttérést. Lakásépítésben 250 000 új lakással számoltak. Végül a tények: a vegyipar erõltetett ütemû fejlesztése (a ’60-as években a nehézipari beruházások ötöde) növelte gazdaságunk kiszolgáltatottságát a nyersanyagok és energiahordozók terén. Kényszerûségbõl (is) a tárgyalt korszak legtöbb beruházására az energia- és alapanyagiparban került sor. Anakronizmus lenne még azt is felhozni, hogy mindezek mennyire megterhelték a természeti környezetet. Elmondhatjuk, hogy az ’50-es évek közepétõl a szigorú bürokratikus szabályozás mellett megjelent a „piacibb jellegû” irányítás is. Ez azonban keveset segített a változatlanul rossz szerkezetû gazdaságon. Némi enyhülést csak az hozott, mikor a mezõgazdaság kezdte beváltani a „hozzá fûzött reményeket” (mivel minden összefügg mindennel: ebben viszont a vegyipar fejlõdésének volt vitathatatlan szerepe). A PB. 1961. november 21-i ülésén: Elõterjesztés egyes fogyasztói árak rendezésérõl (Friss István) Már az elõzõ év végén (1960. december 13-án) kimondta a testület, hogy „elvben egyetért a sör és a dohányféleségek árának felemelésével”. Ez 1961. december 11-én történt meg. Ez 900 milliós többletbevételhez juttatja az államot. Mintegy kompenzációként a kávé és déligyümölcsök, valamint a csokoládé árának mérséklésérõl is döntöttek (évi 720 milliós nagyságrendben). Csökkent néhány importcikk ára (kínai töltõtoll, szovjet, NDK-s fényképezõgépek), mivel ezekbõl jelentõs eladatlan készletek halmozódtak fel. A döntést maga az elõterjesztés minõsítette: „Számolni kell azzal, hogy az áremelések közvetlen politikai hatása nem lesz kedvezõ. Az árleszállítás jórészt nem ugyanazokat a rétegeket érinti, mint akiket az áremelkedések sújtanak. A kedvezõtlen hatást megfelelõ agitációs munkával kell ellensúlyozni.” (MOL 288. f. 5/251. õ. e. pp. 92.) Az intézkedéstõl azt várták, hogy némileg csökkenti a vásárlóerõt, egyben az ellátási nehézségeket, kedvezõen hat a külkereskedelmi mérlegre és esetleg lehetõvé tesz némi béremelést 1962 második félévére.

21

Heller Farkas Füzetek

A mezõgazdaság új modellje A párt agrárpolitikájának alapvonalai már 1957-ben kialakultak és a (szocialista) nagyüzemi gazdálkodás irányába mutattak. Elítélték az 1956 elõtti hibákat, az erõszakos szövetkezetszervezéseket, földcseréket, és orvosolták az ezekkel kapcsolatos sérelmeket. „A termelõszövetkezet jellemzõi közül a legfontosabb, hogy a termelési eszközök (kivéve a háztájiban meghagyható eszközöket) közösek és minden gazdasági ágban közös a termelés, az értékesítés és a beszerzés. A jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján [munkaegység] osztják el, kisebbik részét földjáradékként fizetik ki. A szövetkezeti vagyont évrõl évre legalább 5%-kal gyarapítják. A gazdálkodást éves terv alapján folytatják és pontos nyilvántartást vezetnek. Gondoskodnak a tagok szocialista szellemû nevelésérõl. Az állam csak azt a termelõszövetkezetet ismeri el – és támogatja –, amely e felsorolt elvek szerint mûködik.” (A magyar népi demokrácia története 1944–1962. Kossuth Könyvkiadó, 1978. 45.) Mint láttuk, ez a feladat folyamatosan felmerült a párt irányító szerveinek munkájában. Az állami gazdaságokban 1957-tõl kezdve radikálisan csökkentették a kötelezõ tervmutatók számát, fokozatosan bevezették a nyereségrészesedést.3 A beadási rendszerrel együtt az egyéni gazdaságok és a termelõszövetkezetek számára megszûnt az értékesítési kényszer, az egyéni gazdaságok számára pedig a vetési kényszer is. A beadási rendszer helyett kereskedelmi módszerek, a szerzõdéses felvásárlás lépett életbe. A pénzügyi és árpolitika vált a termelési és a jövedelmi viszonyoknak a tervvel összhangban álló alakításának fõ szabályozójává. A kormány felemelte a mezõgazdasági termelõi árakat, csökkentette az adóterheket. Számottevõ támogatást nyújtott az állami gazdaságoknak és termelõszövetkezeteknek gazdálkodásuk rendbetételéhez, de egyúttal segítette az egyénileg dolgozó parasztság termelését, anyagi helyzetének a javítását is. Politikájában azt az elvet követte, hogy az életszínvonal javításával kell a parasztság bizalmát megnyerni, a paraszti tömegeket a szocializmus mellé állítani, nem pedig az adóztatás útján, a jövedelmek csökkentével vagy egyéb korlátozásokkal termelõszövetkezetekbe kényszeríteni.4 „…be kell bizonyítani dolgozó parasztságunknak a korszerû mezõgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdaságokkal szemben.”5 – hangzott a jelszó. Az állam a szövetkezetek álló- és forgóeszközeinek a bõvítésére adott tekintélyes összegeket, a gépi munkát támogatta, ezen kívül gondoskodott a tagoknak kifizetett jövedelem kiegészítésérõl is. (hogy az legalább elérje a néhány holdas kisparasztok jövedelmét.)6 A termelõszövetkezeti csoportoknak kétötöde nem mûködött alapszabály szerint 1957-ben. Sok helyen a tagok a megengedettnél nagyobb háztáji területen gazdálkodtak, volt, ahol az értékesítést egyénileg végezték. A szervezésnél „természetesen” az önkéntesség és fokozatosság lenini elvét kellett volna alkalmazni (munkánknak nem kifejezett tárgya az ebben az esetben is elkövetett törvénytelenségek taglalása). „A párt és a kormány szilárdan el van szánva arra, hogy a szövetkezetek fejlesztésében az önkéntesség elvének legkisebb megsértését sem tûri. A beadás eltörlésével jelentõsen megjavult a parasztság anyagi helyzete is. Megszûnt a kötelezõ vetésterv-elõírás, egész agrárpolitikánk alkalmassá válik arra, hogy erõs ösztönzést adjon a mezõgazdaság fejlesztésének, mégpedig a mezõgazdasági termelés intenzitásának fokozása irányában.”7 Eredményeként a mezõgazdasági termelés dinamikus növekedését várták – társadalmi szempontból pedig azt, hogy ezzel a magyar lakosság elsöprõ többsége az állami, vagy a szövetkezeti szektorban fog dolgozni.

22

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

A meglévõ szövetkezeteket minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeztek megerõsíteni, a „magasabb terméshozam – magasabb életszínvonal” szlogen jegyében, hogy így tegyék vonzóbbá ezt a gazdálkodási formát. Az egy kholdra jutó beruházások így alakultak: 1955: 2300 Ft, 1957: 3144 Ft; 1958: 3404 Ft. Az egyéni gazdálkodók adóját 1955-höz képest 1957-ben 11%-kal,, 1958-ban 34%-kal emelték. Ezek az összegek, illetve a termelés nagyságrendjének változása lehetõvé tette a gépesítés fokozását, a mûtrágya felhasználás fokozását és az állattenyésztésben is voltak kezdeti bíztató jelek. Az MSZMP Központi Bizottságának 1958. december 7-i ülésén már az a vélemény alakult ki, hogy az addig elért sikerekre támaszkodva, belátható idõn belül megteremthetõk az ugrásszerû fejlõdés feltételei. Szövetkezetek száma

Forrás: Fazekas Béla: Mezõgazdaságunk a felszabadulás után. Bp., 1967. Mezõgazdasági Kiadó és Csizmadia Ernõ: Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezõgazdaság. Bp., 1984. Kossuth Kiadó.

Tagok száma (ezer)

Területük (ezer ha)

1949

1367

36

1950

2185

120

182 444

1951

4625

311

1002

1952

5110

369

1501

1953

4536

250

1143

1954

4381

230

1082

1955

4816

306

1213

1956

2089

119

597

1957

3394

156

820

1958

3507

169

958

1959

4489

565

2620

1960

4576

960

3941

1961

4681

1221

4539

1975

1833

1006

4738

1980

1415

931

5300

A Központi Bizottság 1958. december 5–7-i határozata értelmében (MOL 288. f. 4/20–21. õ. e.) különbözõ foglalkozású párttagokból (és -funkcionáriusokból) álló brigádok járták a vidéket, gyõzködvén a parasztokat a belépés elõnyeirõl. Bevezették a baleseti és öregségi járadékot, de adott esetben zsarolást, erõszakot is alkalmaztak. 1959-ben a szervezési hullám alábbhagyott. Márciusban született az a döntés, mely idõlegesen leállította újabb termelõszövetkezetek szervezését, hogy aztán az év végén újra lendületet vegyen és 1962-re gyakorlatilag be is fejezõdjön. A mezõgazdasági termelés üteméhez igazodva, három hullámban, gyakorlatilag 15 hónap alatt befejezõdött a kollektivizálás (1959 elsõ három hónapja, 1959–60 és 1960–61 tele). Ez Petõ Iván szavaival: „… volumenében nagyobb, következményeiben tartósabb változást jelentett, mint az 1945. évi földreform.” (Petõ Iván: Egy rendszer átalakulásai. Változások a Kádár-korszak gazdaságában In: Rubicon, 1998. I. szám.) Ezzel az agrárgazdaságban is a tervutasításos módszer valósult meg, természetesen (a jogi formák tiszteletben tartásával: ez ugyanis csoporttulajdont érintett) nem közvetlenül szövetkezeteken, hanem a tanácsokon, felvásárló szervezeteken keresztül. (Persze a termelõsövetkezetek gazdálkodási terve párt- és tanácsi jóváhagyás nélkül nem léphetett érvénybe.) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3.004/1959-es határozata (MOL XIXA-83-a. 101. sz. jkv.) „A termelõszövetkezetek gazdasági megerõsítésérõl és a termelõszövetkezeti mozgalom fejlesztésérõl” behatóan foglalkozott a mezõgazdaság problémáival (kiegészítve a 3.004/1958-as határozatot), és a ‘60-as évek közepéig meghatározta azt.

23

Heller Farkas Füzetek

Szervezeti megerõsítésként fontosnak tartották „politikailag szilárd, a vezetésben jártas, a politikai és szervezõ munkában nagy tapasztalattal rendelkezõ vezetõkkel és a szocializmushoz hû, jól képzett szakemberekkel” ellátni a termelõszövetkezeteket. (MOL XIX-A83-a. 101. sz. jkv. 2-3.) Részletesen kitért ezek javadalmazására, további pályafutására, társadalombiztosítási ellátására. Az 500 holdnál nagyobb kiterjedésû szövetkezeteknél elõírták felsõfokú („de legalább technikumot végzett”) szakember foglalkoztatását, könyvelõ alkalmazását. A „komiszár” elnökök és a „szakemberek” bérét az állam 3, illetve 2 évig kiegészítette. Azokat az új termelõszövetkezeteket, melyek úgy jöttek létre, hogy a község lakosságának 70–80%-a lépett be, külön kedvezményekben részesítették. A gépállomások díjaiból az elsõ évben 50, a másodikban 25%-os kedvezményt kaptak, kedvezõbb volt hitel elbírálásuk és indulási hitelt is kaphattak. A növénytermesztéssel kapcsolatban: kedvezményesen jutottak bizonyos vetõmagokhoz; azok a csoportok, melyek közösen végezték valamennyi munkálatukat szintén engedményt kaptak a gépállomási tarifákból Az árutermelés terén szorgalmazták a közös értékesítést („elsõsorban a központi árualapok számára”). Már az 1958/59-es gazdasági évben meghatározták azon növények körét, melyeket csak az állami gazdaságok és termelõszövetkezetek termeszthettek. A beavatkozás eszközének tekintették a termelési- és értékesítési szerzõdéseket (kedvezõ volt ebbõl a szempontból, hogy a szerzõdöttek elõleget kaptak). A többlettermésre zöldségbõl és gyümölcsbõl a felvásárlók kötelesek voltak pótszerzõdést kötni. Ezen termények esetében a szövetkezetek maguk is foglalkozhattak kereskedelemmel, illetve közvetlenül köthettek értékesítési szerzõdéseket. Amennyiben elérték, vagy meghaladták az elõírt értékesítési szintet, hitelelengedésben is részesültek. Szorgalmazták a feldolgozás felfuttatását, ez irányú tevékenységük „körét az élelmezésügyi és a könnyûipari miniszterrel, valamint a SZÖVOSZ elnökével egyetértésben a földmûvelésügyi miniszter állapítja meg.” (MOL XIX-A-83-a. 101. sz. jkv. pp. 15.) Külön foglalkozott a határozat a gépi munkákkal, gépállomásokkal. Díjkedvezmény szempontjából három csoportba osztották a termelõszövetkezeteket: „megszilárdultak”; „1958. január 1. elõtt alakult, de még gyenge” és az „1958. január 1. elõtt alakult, és fejlõdõ” szövetkezetek. Ennek megfelelõen kaptak kedvezményeket. A jól mûködõk engedélyt kaptak (kombájn és cséplõgép kivételével) mezõgazdasági gépek vásárlására. A szakcsoportok csak 15 lóerõs, a szakszövetkezetek és szakcsoportok pedig mindössze 6–8 lóerõs traktorokat szerezhettek be. Beruházások: a folyó 1959. évben a saját erõbõl való 165 milliós összeget az állam hosszú lejáratú hitelekkel egészítette ki, az építkezéseket és tatarozásokat természetbeni juttatásokkal (téglától a gumiabroncsig) támogatták. A határozatot vegyes rendelkezések zárták, meghatározván a végrehajtás módját, az oktatás és szakember-utánpótlás mikéntjét. Január 31-én kiegészítést csatoltak ehhez, melyben többek közt „A Kormány felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a jelen határozatnak az 1959. évi költségvetésbõl nem fedezhetõ kiadásaira – a földmûvelésügyi miniszter igénylése alapján – legfeljebb 310 millió forintos keretben póthitelt engedélyezzen.” A KSH 1960-as jelentése szerint a mezõgazdaságban a szocialista szektor aránya 87,2% (az iparban 98%) volt. Falvaink 71%-a „termelõszövetkezeti község” lett. Az MSZMP Központi Bizottsága 1960. februári jelentésében már leszögezte, hogy a tömeges szervezés befejezõdött és a mezõgazdaságban is „uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok”. 1963-ra azonban a mezõgazdaságban foglalkoztatottak száma az 1959-es 41-

24

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

rõl 30%-ra csökkent. Ez alapvetõen átstrukturálta a társadalom szerkezetét és biztosította az extenzív fejlõdés munkaerõ-szükségletét. Gazdasági következménye pedig az lett, hogy a hiányosságok (a tagok érdektelensége, gép és tapasztalt vezetõk hiánya) miatt mintegy 10%-kal csökkent a mezõgazdasági termelés. Gyakran katonákat, diákokat kellett kivezényelni a termés betakarítására, de még így is jelentõs gabona- és kukorica behozatalra került sor 1960–62-ben, ami jelentõsen rontotta a külkereskedelmi mérleget. A kivezetõ utat a háztáji gazdálkodás lehetõségeinek megteremtésében vélték megtalálni. Minden tag, aki teljesítette a kötelezõ munkaegységet az jogosult mintegy 1 hold nagyságú földre. Ez ugyan a vidéki lakosság önkizsákmányolásának színtere lett, viszont biztosította élelmiszer ellátásukat, az évtized végére pedig már népgazdasági szinten is nélkülözhetetlen mennyiségû (20% körüli) élelmiszert állítottak elõ a háztáji gazdaságokban. Ezt egészítette ki a részes mûvelés rendszere – egyének, kisebb közösségek éves bérletre kaptak területeket, melyek után nem csak a munkaegységeket kapták meg, hanem a többlettermelés meghatározott hányadát is. Bevezették a prémiumok és havonta felvehetõ elõlegek rendszerét. A Politikai Bizottság 1962. március 6-i ülésének (MOL 288. f. 5/259. õ. e.) programján szerepelt a „Jelentés az egyes gépállomások gépeinek eladására hozott politikai bizottsági határozat végrehajtásának tapasztalatairól és javaslat a tennivalókra” (Németh Károly). A testület 1961. január 17-i határozatának végrehajtásáról szólva: 1042 darab használt traktort adtak el a termelõszövetkezeteknek, így az év végére az ország traktor állománya (44 100 db) 65% – 35% arányban oszlott meg a két szervezeti forma között. A folyamat a továbbiakban is zöld utat kapott, végére (terv szerint 1964/65-ben) a gépállomások javítókká válnak. Természetesen csak azoknak a szövetkezeteknek a gépesítés folytatódott, melyek „gazdaságilag és politikailag kellõen megszilárdultak”. A határozat kimondta, hogy az új gépeknek legfeljebb 2/3 részét lehet a termelõszövetkezeteknek eladni, a Mezõgazdasági Osztály pedig (az „illetékes állami szervekkel”) vizsgálja meg a kedvezményezési rendszert. A Politikai Bizottság 1962. március 20-i ülésén (MOL 288. f. 5/261. õ. e.) szintén a mezõgazdaság helyzetével foglalkozott. Németh Károly beszámolójában a Központi Bizottság nevében „jelenti a pártnak és az egész magyar dolgozó népnek, hogy befejezõdött hazánkban a mezõgazdaság szocialista átszervezése. Az ország szántóterületének 95,6%-án állami gazdaságok és termelõszövetkezetek gazdálkodnak.” (MOL 288. f. 5/261. õ. e. pp. 54.) Ezzel „falun is gyõzött a szocializmus”, elhárult az utolsó nagy akadály „gazdasági és társadalmi fejlõdésünk útjából”. A feladat most a „mezõgazdasági termelés és árutermelés gyorsütemû fejlesztése”, az ötéves terv végrehajtása. Lényegében az itt elhangzottak többnyire visszaköszönnek a párt VIII. kongresszusán, részletezésére tehát ott térünk ki. 1962. március 28–30-án újra tárgyalt a Központi Bizottság a mezõgazdaság helyzetérõl. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták, és a határozatból kimaradt javaslatok továbbdolgozását döntötték el a Politikai Bizottságban. (MOL 288. f. 4/46. õ. e.) Az ügynek az adott aktualitást, hogy befejezõdött a „termelõszövetkezetek tömeges, számszerû fejlesztése” (ahogy patetikusabb megfogalmazásban majd a VIII. kongresszuson is elhangzott). Nem rázott meg senkit az a bejelentés, hogy „A pártkongresszus, valamint a Központi Bizottság állásfoglalásai sorra megvalósultak: a gyakorlat igazolta õket.” (MOL 288. f. 4/46. õ. e. pp. 6.) Elõbbin nem kell csodálkoznunk, a dolgok természetes rendjéhez tartozott (legalábbis elvileg), de utóbbi igazságtartalma legalább aggályos. Ezzel az ország szántóterületének 95,6%-a került a szocialista szektorhoz (ezen belül a termelõszövetkezetek aránya 78,6%). A mezõgazdaságból élõk 95%-át érintette az átszervezés. A beruházásoknak köszönhetõen az „anyagi-mûszaki alapok” gyorsan nõttek.

25

Heller Farkas Füzetek

Következésképpen, „a párt agrárpolitikája bevált: annak változtatására nincs szükség.” (MOL 288. f. 4/46. õ. e. pp. 7.) Hruscsovi mintára hazánkban is fölmerült a „szûzföldek feltörése”, vagyis a homokos területek zöldséggel, gyümölccsel és szõlõvel való betelepítése (érdekes módon a Szovjetunió ezen cikkek iránt mutatott érdeklõdést a „szocialista nemzetközi munkamegosztás” jegyében). Fontos feladatként határozták meg az élelmiszeripar fejlesztését is, nehogy ennek „felkészületlensége váljék akadályává a mezõgazdasági termelés gyors növelésének.” A fejlõdés meggyorsítása érdekében itt is a termelékenység és a belterjesség fokozására került a hangsúly. Ez egyéni, csoport és társadalmi érdek egyidejûleg – mondták. Nagy feladatok hárulnak az állami gazdaságokra a termelésben és a korszerû eljárások tanítóiként is. Tervüket a rossz körülmények között is teljesítették, igaz a dotáció itt még jelentõs, de ezt a következõkben ki kell gazdálkodniuk. „Csak oda szabad dotációt adni, ahol a vezetés rendbetétele után vagy azzal egyidõben megkezdték a termelés növelését, a jövedelmezõség biztosítását” – így Fehér Lajos. (MOL 288. f. 4/46. õ. e. pp. 32.) Ebben is segítséget nyújt (a többször emlegetett) 3004-es kormányhatározat. A gazdaságok szocialista jellegének kidomborításában a szövetkezeti pártszerveknek vannak feladatai, amellett, hogy „erõsítik a vezetést”. Az agrárpolitika egységes értelmezése megkívánta a termelõszövetkezeti parasztság egységének további megerõsítését, mert „a belépett dolgozó parasztok egyrésze nem vált mindjárt öntudatos, szocialista szellemben gondolkodó és élõ szövetkezeti gazdává”. (MOL 288. f. 4/46. õ. e. pp. 37.) Érvényt kell szerezni a „törvényes rendeleteknek”, például a földjáradék fizetésénél. Meg kell akadályozni, hogy az engedélyezettnél nagyobb háztáji földet vagy illetményföldet utaljanak ki. Bevált az anyagi ösztönzõk alkalmazása: az elõleg, prémiummunkaegység-díjazás és a garantált pénzfizetés, de ezeket a módszereket differenciáltan kell alkalmazni. „A tsz-ek jelenlegi formáikban még nem kialakult nagyüzemek. A korszerû nagyüzemi üzemszervezés feltételei nem kis mértékben az üzemnagyság miatt ma még nincsenek meg mindenütt.” (MOL 288. f. 4/46. õ. e. pp. 43.) Ebbõl adódik a feladat: az összevonás. Ez a folyamat már megkezdõdött, így a szövetkezetek földterülete elérte átlagosan a 2000 katasztrális holdat. Szükségessé vált viszont néhány birtokpolitikai intézkedés (földrendezés, a zárt kertek, földvédelem kérdése, az állami gazdaságok területének bõvítése stb.). Folytatódott a gépesítéssel összefüggésben a gépállomások leépítése: az új beszerzések kétharmadát egyenesen a szövetkezetek kapták és a géppark eladása sem szûnt meg. Ezek az üzemek a javításokra tértek át. 1962. november 20–24. között, az MSZMP VIII. kongresszusán megállapították, hogy a mezõgazdaság átszervezésével „…megoldottuk a szocialista forradalom egyik legbonyolultabb feladatát, a mezõgazdaság szocialista átszervezését. Befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Kiadó, 1963. 8.), a cél most már a szocializmus teljes felépítése lett. Mint látni fogjuk, a hurrá-optimizmus indokolatlan volt. A gyors szövetkezetesítés az ezt követõ években a termelés jelentõs visszaesését eredményezte, kénytelen volt a felmerülõ problémákkal a legfelsõ vezetés is behatóan foglalkozni. (Ennek az ország fizetési mérlegére gyakorolt hatását másutt boncolgatjuk.) Az ellátás problémáival a Politikai Bizottság már 1960. IX. 13-i ülésén foglalkozott: Elõterjesztés a lakosság élelmiszerellátásának problémáiról a második ötéves terv idõszakában címmel (MOL 288. f. 5/200. õ. e.) Nem csak a rossz terméseredmények aggasztották a pártvezetést: felgyorsult a falusi lakosság migrációja a fejlettebb településekre. A

26

Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás

hatvanas évek elsõ felében évente mintegy 250 000 paraszt választotta ezt az utat. Bebizonyosodott, hogy nem elégséges az agráriumba csupán újabb beruházásokat eszközölni, biztosítani kell a terület szakember ellátását is! Tömegessé vált a szakmunkásképzés, felsõfokú technikumokat szerveztek, újjáélesztették a korábban megszûntetett agrárfelsõoktatási intézményeket (Debrecen, Keszthely, Óvár). A változásokat tervezõ, levezénylõ apparátus élére Fehér Lajos került (a Politikai Bizottság és az Elnökség tagja, 1962tõl miniszterelnök-helyettes). Titkárságát Csizmadia Ernõre a Marx Károly Közgazdaságtudományi egyetem tanárára bízta, a Központi Bizottság mezõgazdasági osztályát pedig Dimény Imrére, aki korábban az Országos Tervhivatal helyettes elnöke volt. Munkájukat felhasználta az Agrárpolitikai (késõbb Mezõgazdasági) Bizottságban (mûködött 1962 októberéig), késõbb a Szövetkezetpolitikai munkaközösségben illetve az Agrárpolitikai Elméleti Munkaközösségben (1957–1960). 1963-ban az ország gabonaellátásában is gondok mutatkoztak, õsszel a Politikai Bizottság több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az október 8-i ülésén Nyers Rezsõ szóbeli tájékoztatója szerint (MOL 288. f. 5/316. õ. e.) kenyérgabonából „A tervezetthez képest 920 000 tonna kiesés van a termelésbõl.” (MOL 288. f. 5/200. õ. e. pp. 11.) Ennek harmada a területcsökkenés, kétharmada pedig az alacsony termésátlaggal magyarázható, így a felvásárlás is kevesebb lett 600 000 tonnával. Hiány mutatkozott takarmányból (496 000 tonna). Importtal csak részben volt megoldható ezek pótlása (1–2 éves hitelekkel). Az Államgazdasági Bizottság szabályosan rekvirált búzát az állami gazdaságoktól, a termelõszövetkezetektõl takarmánygabonáért cserébe próbáltak kenyérnek valóhoz jutni. Megváltoztatták a kiõrlési arányt – ezzel romlott a liszt és a belõle készült termékek minõsége (bevezetve: október 15-tõl). Felmerült a jegyrendszer bevezetésének ötlete, de ezt végül elvetették. Három variánsa is elkészült az áremelésnek (20 fillértõl 1 Ftig a kenyér; 40 fillértõl 1,40-ig a liszt kerül többe). Ez a lakosságot 550–1000–1500 millióval terhelte volna meg. Csupán a ’60-as évek közepére sikerült az önellátást újra biztosítani, mikor a búza átlagtermése meghaladta a 20 q/ha-os szintet.

Jegyzetek A Szovjetunió által nyújtott segélyszállítmányokról in A Jelcin-dosszié. 109–111. Friss István: Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdésérõl. 21. 3 Csizmadia Ernõ: Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezõgazdaság. 283. 4 Csizmadia Ernõ: Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezõgazdaság. 22. 5 Donáth Ferenc: Reform és forradalom. 161. 6 Donáth Ferenc: Reform és forradalom. 164–165. 7 Friss István: Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdésérõl. 20. 1 2

27

Heller Farkas Füzetek

Schlett András: A konszolidáció útján. Reformtervek, ezek politikai és gazdasági háttere 1963 és 1968 között A reform gondolatát Magyarországon a hatvanas évek középsõ harmadában jelentkezõ gondok vetették fel. „Bíztató jel” volt, hogy más baráti országokban is hasonló gondokkal küszködtek. Befolyásolta a folyamatot az is, hogy lezárult az „ellenforradalmárokkal” szembeni represszió, sõt a nagy amnesztiával hazánk szalonképesebbé vált. A minél gyorsabb növekedés koncepciója egészen 1964 végéig uralta a gazdaságpolitikát. Ekkor a vezetés még megpróbálkozott a nemzeti jövedelem belsõ felhasználásának visszafogásával javítani a külsõ egyensúlyi helyzetet, de még mindig nem adta fel az ipari termelés gyors növelésének koncepcióját. A próbálkozás kudarcot vallott: a külkereskedelmi hiány a kétszeresére emelkedett, az ország a fizetésképtelenség árnyékában vegetált. Eközben egyre gyakoribbá vált annak hangsúlyozása, hogy a növekedési ütemet csak az egyensúly megszabta lehetõségek figyelembe vételével lehet megszabni, a két célt egyenrangúan kell kezelni. Élezõdtek a belsõ feszültségek is: szûkültek a reálbérek emelésének lehetõségei, az ötéves terv életszínvonal emelési elõirányzatait csökkenteni kellett. Egyidejûleg csökkent a mezõgazdasági termelés, romlott az ellátás, mert a búza vetésterülete a kolhozosítást követõ években mintegy 30%-kal csökkent (helyette ipari- és takarmánynövényeket vetettek). 1964-ben az amúgy is feszült külsõ fizetési egyensúlyt tovább terhelte a szükségessé vált, de elõre nem tervezett gabonaimport. Mivel a búza felvásárlási árának emelése közvetlenül hatott volna a fogyasztói árakra, ez a megoldás ekkor szóba se jöhetett, a takarmánynövények vetésterületének csökkentése pedig az állattenyésztés (háztáji!) miatt volt nehezen megoldható. 1964. október 14-én Hruscsovot minden tisztségébõl felmentették. Helyét a párt élén L. I. Brezsnyev, a Minisztertanácsban A. Ny. Koszigin vette át, az állam elnöke A. Mikojan, késõbb Ny. Podgornij lett. Ez a változás nem csak azt jelentette, hogy Kádár legfõbb támogatóját vesztette el, egyben sötét árnyékot vetett az alakuló „mechanizmus” tervére. 1964 végéig a politikai vezetés az állami irányítás szigorának fokozásával próbált úrrá lenni a sokasodó gondokon, miközben egyre inkább arra is törekedett, hogy belpolitikai bázisát szélesítse. Ebbõl az idõszakból való „Aki nincs ellenünk, velünk van” jelszó – ezúttal Kádár egészen Lukács evangélistáig nyúlt vissza. Plasztikusan más ez, mint a Rákosi-éra „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” gondolata. Egyre elodázhatatlanabbá vált a gazdasági reform, ezt mutatta a Központi Bizottság 1964. decemberi határozata A Politikai Bizottság 1964. december 15-i ülése: Tájékoztató és végrehajtási terv a Központi Bizottság határozatáról, az 1965. évi népgazdasági tervvel kapcsolatban. (MOL 288. f. 5/354. õ. e.) Kádár János hozzászólásában ezt mondta: „Szerintem hiba volna, káros és ártalmas volna, ha azt a vitát, ami a Központi Bizottságban folyt – és ami egészséges volt – szétszórnánk az egész országban.” (MOL 288. f. 5/354. õ. e. pp. 21.) Jellemzõ a tárgy fontosságára, hogy az azon részt vevõ 19 politikusból hosszabban, rövidebben tízen szóltak fel. A népgazdaság fejlõdésérõl: a második ötéves terv addig eltelt idõszakában a nemzeti jövedelem 22–23%-kal nõtt, de ez 5%-kal elmaradt a tervezettõl. Az ipar 40 százalékával „hozta a tervet”, de fejlõdése nem volt egyenletes. Emelkedett a termelékenység (22–23%), de a növekedésben kisebb szerepet játszott (58%) mint elképzelték. 1964-ben például a túlteljesítés fõként a tízezernél több új foglalkoztatott munkába lépésével valósult meg.

28

Schlett András: A konszolidáció útján

A mezõgazdaság 10%-ot hozott (az elõirányzott 32–33%-os növekedést irreálisnak értékelték), a felvásárlás 26,3%-kal lett magasabb. A ráfordítások a termelésnél nagyobb ütemben növekedtek. „A munkások és alkalmazottak reáljövedelme 1964 végén 18%-kal haladja meg az 1960 évi színvonalat, s ezzel már az év végén túlteljesül az öt évre tervezett elõirányzat.” (I. m. pp. 38.) A reálbérek 9%-kal lettek magasak, így (ha elfogadjuk azt a kijelentést, hogy „A fogyasztói árak stabilak voltak”) az életszínvonal szerényen, de emelkedett. Ennek magyarázata az, hogy a „nemzeti jövedelmet meghaladó ütemben emelkedtek a költségvetésbõl fenntartott intézményekre, társadalmi juttatásokra fordított kiadások.” (MOL 288. f. 5/354. õ. e. pp. 39.) A felhalmozási alap 35–36%-kal nõtt, beruházásokra, felújításokra 15 milliárddal többet költöttek a tervezettnél (elsõsorban a vegyiparban és az ipar korszerûsítésében, de jutott a mezõgazdaságra is). A negatívumok: nem növekedett a gazdaságosság (termelékenység, önköltség csökkentése). Kisebbek lettek a központi tartalékok, mivel az export kisebb, az import viszont nagyobb lett a tervezettnél. „Fogyatékosságok” mutatkoztak a tervezésben, döntéshozásban. Végezetül: „A gazdaságpolitikai elvek és határozatok végrehajtása, a végrehajtás megszervezésére irányuló állami és pártmunka a gazdasági irányítás különbözõ szintjein nem kielégítõ.” (MOL 288. f. 5/354. õ. e. pp. 41.) Gond volt a vállalatoknál, de a minisztériumokban, sõt egyes pártszervezeteknél is. Az 1965-ös tervezésnél tehát szükséges a jövedelmek és a felhalmozás „emelkedésének mérséklése”. Az 1965-ös terv célja: a „negatív jelenségek leküzdésével” az ötéves terv eredményes befejezése. Javítani kell a külkereskedelmi mérleget, a dolgozók életszínvonalát „meg kell szilárdítani”, az emelést pedig gazdaságilag megalapozni. Eszközei: a gazdaságosság fokozása („Fel kell lépni a termelés mennyiségi növelésének egyoldalú hajszolása ellen”). (MOL 288. f. 5/354. õ. e. pp. 43.) A „tartalékokat és túlteljesítéseket” az export fokozására kell felhasználni, csökkenteni és helyettesíteni kell a tõkés importból származó anyagokat. Fokozni kell a hatékonyságot a mezõgazdaságban is. Az elõirányzatok: a nemzeti jövedelem 3%-os növelése, ebbõl az iparra esett 4,5%. A termelést befolyásolja, hogy a fogyasztás csak kis mértékben nõhet, a felhalmozás pedig csökken. Mivel csökken az alkalmazható új munkaerõ száma, bizonyos átcsoportosításokra lesz szükség. A mezõgazdaság termelését 1,5–2%-kal kell fokozni, és ez is elsõsorban a növénytermesztésre hárul. Csökkennek a beruházások, a felvásárlást pedig 5–6%-kal kellett növelni. Kevesebb pénz jutott beruházásokra, korlátozásokra kellett számítani, a rendelkezésre álló eszközöket néhány kiemelt létesítményre kell fordítani. „A lakosság fogyasztási alapja 1964-hez képest mintegy 2%-kal emelkedhet.” (MOL 288. f. 5/354. õ. e. pp. 47.) A reáljövedelem és -fogyasztás csak „kismértékben emelhetõ”. Vagyis az „automatikus” jövedelem-növekedés kisebb lesz és ezt is megcsapolják áremelésekkel. Ilyen a telefondíj, egyes divat- és luxuscikkek, a gépkocsik adója, a kisiparosok és szabadfoglalkozásúak jövedelemadójának növelése, szeszforgalmi adó és a külföldi utazások. Mivel addig még nem valósult meg, a kétgyermekesek családi pótlékát és az 1000 forint alatti nyugdíjakat emelni kell. Mérsékelni kell a költségvetési kiadások emelkedését: az igényelt 9%-ról 3-4%-ra. Külön intézkedtek a termelékenység és a munkafegyelem fokozására. Ennek fõbb összetevõi: az „elavult” normák rendezése; létszám leépítés (elsõsorban az adminisztratív állományban; akár elbocsátással is!); fel kell lépni a hanyagság és lustaság ellen (akár

29

Heller Farkas Füzetek

elbocsátással); növelni kell a fegyelmi büntetések hatásosságát. Az átlagosan 1%-os béremelést is differenciálni kell, megszüntetendõ a „prémiumhajsza”. Mindez szigorú takarékossági rendszabályokkal párosult. Ez jelentett létszámleépítést és bércsökkentést is. Tilalmazták a pazarlást és felesleges kiadásokat, ezért korlátozták a közületi beszerzéseket. 8-10%-kal kellett fokozni az adóbevételeket. „A Központi Bizottság a VIII. kongresszus határozatainak megfelelõen szükségesnek tartja a jelenlegi gazdasági mechanizmus (beleértve a tervezési, a pénzügyi, az ár- és anyagi érdekeltségi rendszert) átfogó, kritikai felülvizsgálatát és a helyzetnek megfelelõ módosítását. A továbbfejlesztéssel elérendõ cél legyen a népgazdaság össz-termelõerõinek hatékonyabb felhasználása, a vállalati önállóság és felelõsség növelése, valamint a bürokratizmus visszaszorítása. A mechanizmus egészének felülvizsgálatát a Központi Bizottság Államgazdasági Bizottságának irányításával, a szakértõk munkájára támaszkodva kell 1966 év végéig elvégezni és a Központi Bizottság elé terjeszteni. Azokat a változtatásokat, amelyek megértek és végrehajthatók, már menet közben is be kell vezetni a gyakorlatban. ” (Kiemelés tõlem, MOL 288. f. 5/354. õ. e. pp. 55.) Erre a témára alig egy hónap múlva (1965. január 12-én) visszatértek: a Politikai Bizottság határozatot hozott a Központi Bizottság 1964. december 8–10-i ülésén elhangzott javaslataira. (MOL 288. f. 5/356. õ. e.) A Központi Bizottság kezdeményezésére válaszul öt kormányhatározat született: 1, az 1965-ös tervrõl; 2, az állami költségvetésrõl; 3, munkaügyi és takarékossági intézkedésekrõl; 4, 1965-ben a vásárlóerõ és árualap összhangjának biztosításáról és 5, a helyi forrásokból megvalósítandó beruházások és felújítások korlátozásáról. Mint a címekbõl is következtethetõ, lényegében egy vészhelyzetet megoldani kívánó szükség-programról volt szó. Az 1. kérdésben: az építõipar kivételével megtörtént a terv vállalatokra való lebontása. 2.: a költségvetés létszám takarékossági és egyéb költségkímélõ intézkedéseket tartalmaz. 3.: felülvizsgálják a normákat (csak a rend kedvéért jegyezzük meg: ez mindenkor a normák felemelését jelentette!), szigorítják a prémiumok rendszerét és növelik a közvetlen termelésirányítók hatáskörét. Az Országos Tervhivatal és a Munkaügyi Minisztérium megállapodott az átlagbérekben és a létszámokban. Létszám megtakarítás esetén bérfejlesztési prémiumot lehetett adni! 5.: az 1965. január 3tól bevezetett áremeléseket tervezett újabb (fentebb már részletezett), a vásárlóerõt megcsapoló intézkedésekre kerül sor. A „perspektivikus fejlesztésre vonatkozó javaslatok” szintén megszorító intézkedéseket tartalmaznak. Köztük szerepel, hogy „a termelési feladatok reálisan feszítettek legyenek, ugyanakkor az elosztás biztonsággal, tartalékképzéssel történjen. A III. ötéves terv és az 1966-os tervben alkalmazni kell ezt a követelményt.” (MOL 288. f. 5/356. õ. e. pp. 105) A mezõgazdasággal kapcsolatban tíz évre érvényes vetésszerkezeteket kell kidolgozni. Az iparban, a gépek jobb kihasználása érdekében meg kell szervezni a második mûszakot, kísérletképpen a folyamatos munkarendet. „A fogyasztási árak egész komplexumát felül kell vizsgálni és a jövõben közelíteni kell az értékarányokhoz.” (MOL 288. f. 5/356. õ. e. pp. 106.) Ez érinti a gyógyszerek, egyes szolgáltatások árát, felmerült, de elvetették a gyermektelenségi adó ötletét. Kompenzációként csupán a pedagógusok és egészségügyi dolgozók béremelése szerepel (már 1965-ben is!). Felbukkantak „a népgazdaság irányítási rendszerének megjavítására vonatkozó javaslatok”. Ezek még nem érintik a lényeget, alapvetõen bürokratikusak, a változtassunk valamit, hogy azért ne változzék semmi alapján. Az egyetlen ezzel ellentétes javaslatot levették a napirendrõl. Tételesen: az irányítási rendszernek biztosítania kell a különbözõ szintû veze-

30

Schlett András: A konszolidáció útján

tõk „minél nagyobb önállóságát”. Megyénként népgazdasági tanácsokat kell létrehozni, „felül kell vizsgálni” az átlagbér rendszert, növelni szükséges a teljesítménybérben dolgozók számát. Több területen megszüntetendõ a „tonna terv” és a kétéves külkereskedelmi szerzõdések rendszere (helyette folyamatos tervezésre van szükség), sõt az ipar is „devizatervet” kap. „A mechanizmus felépítését nem a részleteknél kell kezdeni, vonuljon el 20-15 koncepciózus közgazdász meghatározott idõre. Ezek alakítsák ki az átfogó rendszer koncepcióját és annak megvitatása után induljon meg a részletezõ munka. …A javaslat helytelen. A munkát a meglevõ rendszer elemzésével kell kezdeni és a gyakorlati tapasztalatok mélyreható vizsgálata alapján célszerû a mechanizmus tökéletesítésére irányuló koncepciót kialakítani.” (MOL 288. f. 5/356. õ. e. pp. 108.) 1965. elsõ felében csupán két területen kezdõdött meg az irányítási rendszer felülvizsgálata: a beruházásoknál és a prémiumok rendszerében. A Politikai Bizottság 1965. április 13-i ülése (MOL 288. f. 5/363. õ. e.) napirendje: 1.) Gazdasági fejlõdésünk értékelés, gazdaságpolitikánk megvalósulásának tapasztalatai Az elõadók Ajtai Miklós és Párdi Imre voltak. Miután befejezõdött a mezõgazdaság átszervezése, ez a nemzeti jövedelemben is megmutatkozott: míg 1960-ban annak 91, addig 1964-ben már 97%-át adta a szocialista szektor. A foglalkoztatottak aránya ebben a szektorban 1955: 66%; 1960: 90%; 1965: 96% lett. Az elõzõ öt évhez képest 50%-kal több beruházásra került sor (ebbõl 46%-ot az ipar, 21%-ot a mezõgazdaság, 18%-ot a lakossági szolgáltatás kapott). „Az 1961–65 évi idõszakban is érvényesül az az alapelv, hogy a szocializmus építése egybekapcsolódjék a lakosság életszínvonala javulásával.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 75.) Az anyagi fogyasztás 19–20%-kal lett nagyobb (1956–60 között ez 43% volt); a munkások-alkalmazottak egy fõre jutó reáljövedelme 19%-ot emelkedett (elõzõ idõszak: 41%), a parasztság fogyasztása 14%-kal több (elõtte: 29%) – bár az ágazat elmaradt termelési tervétõl. Az életszínvonal emelkedése rendszeres, de egyenetlen mértékû volt (csúcspontja az 1963–64-es években). „A jövedelmek terven felüli emelkedése ellenére az elõirányozottnál kisebb mértékben tudtunk központi intézkedéseket végrehajtani. Ezért háttérbe szorult a termelés anyagi ösztönzése a jövedelmek differenciálásán keresztül, a kereslet jobb irányítása az árakon keresztül. El kellett halasztani több idõszerû bérpolitikai és szociálpolitikai intézkedést.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. 75.) Mintha már a reform szele fújdogálna! A számadatok, megállapítások zöme alig másfél év múlva, a IX. kongresszuson fog felbukkanni (ezekre értelemszerûen nem térünk ki). A nemzeti jövedelem várhatóan 26–27%-kal fogja meghaladni az 1960-as szintet. Ennek megoszlása az elmúlt tíz évben az alábbi módon alakult: Ipar

Mezõgazdaság

1955 53%

31%

1960 58%

22%

1965 66%

18%

(Forrás: MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 77.) „Az ipari termelés növelését, mûszaki színvonalának emelését elõsegítette, hogy a tervidõszakban számos vállalatnál sor került a termelõberendezések kisebb-nagyobb rekonstrukciójára; emellett több korszerû új termelõberendezés is létesült, elsõsorban a villamosenergiaiparban, a vegyiparban, az alumíniumiparban, az építõanyagiparban, a

31

Heller Farkas Füzetek

könnyû- és élelmiszeriparban. ” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 77 – az eredeti helyesírás szerint.) Megállapították továbbá, hogy a mezõgazdaság átszervezése „terven felüli anyagi eszközöket kívánt a népgazdaságtól” (nõttek az ide irányuló beruházások). A külkereskedelem forgalma jelentõsen nõtt, az exporté 61, az importé 53%-kal, de az „egyenleg 1961 évvel kezdõdõen egyik évben sem fedezte a nemzetközi fizetési mérleg növekvõ egyenlegszükségletét és a fizetési mérlegben elszámolt, külkereskedelmi áruforgalommal összefüggõ egyéb tételeket sem. A nemzetközi fizetések helyzete ezért legproblematikusabb területe jelenlegi fejlõdési szakaszunknak.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 81.) Az adósságállomány tehát növekedett, mégpedig kedvezõtlen összetételben, vagyis nõttek a tõkés országokkal szembeni adósságaink. Hiányosság az is, hogy több területen (közlekedés, raktározás, mûszaki szakemberképzés, városi-községi infrastruktúra) fennmaradt a korábbi elmaradottság. A nemzeti jövedelembõl fogyasztásra így aztán változó mértékben jutott: 1955: 75%, 1960: 76% és 1965: 74%. A kibontakozás lehetõsége a „Fejlõdésünk egyes kérdései” fejezetben rajzolódtak ki: a fejlõdés ütemének lassulása (bár ez „más szocialista országokban is tapasztalható”) feltétlenül orvosolandó. A mennyiség helyett a minõség követelménye, illetve az a megállapítás, hogy az ország munkaerõ tartalékai kimerültek, már az intenzív fejlõdésre való áttérést tételezik. A termelékenység fokozásának sürgetése gyakorlatilag le se kerül eztán a napirendrõl. Felvetõdött (nem elõször) a termelés és elosztás egyensúlyának problémája. 1961-et nem számítva, folyamatosan többet költöttünk fogyasztásra és felhalmozásra, mint amit a nemzeti jövedelem megengedett volna. Ennek egyik következménye az „eladósodás gyorsuló folyamata”. Gazdaságunk állapota megköveteli a termeléshez szükséges import csökkentését (1965ben, az iparban 1000 forint érték elõállításához 42,50 dft behozatal szükségeltetett). Strukturális problémái közül lényeges az ipar és a mezõgazdaság fejlõdése közti jelentõs különbség (átlag évi 7,7 illetve 1,8%). Gondot jelentett az ipar magas energia- és fûtõanyag szükséglete. „A tervidõszakban szerzett tapasztalatok szerint nem sikerült elérni, hogy az egyenként indokoltnak tekinthetõ nagyszámú célkitûzés mindegyikénél a második ötéves terv éveiben a kitûzött elõrehaladást megvalósítsuk. Túlbecsültük a rendelkezésre álló erõket és eszközöket, nem kellõen mérlegeltük a fejlesztésekhez nélkülözhetetlen anyagi eszközök és szellemi erõk igénybevételének szükségességét és lehetõségeit és bizonyos idõleges jelenségeket – fõként ha ezek kedvezõek voltak – tartósnak fogadtunk el.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 95.) Ezen belsõ tényezõk mellett külsõknek is szerepük volt az 1965-re kialakult helyzet elõidézésében. Az enyhülés például lehetõvé tette a tõkés országokkal való gazdasági kapcsolatok elmélyítését. Ez kedvezõ volt abban az esetben, mikor emelkedtek az agrár árak, de kedvezõtlen a technika és technológia behozatala, amennyiben nem kellõképpen fokozta az exportot és a fizetési mérleg hiányának egyik eredõjévé lett. Ilyen tényezõnek látták a rossz idõjárást, a mezõgazdaság szempontjából, a nem megfelelõ mértékû szakosodás a KGST-n belül. „Összefoglalva: meg lehet állapítani, hogy a jelenlegi szakaszban kialakult feszültségeknek nem un. ‘külsõ okai’ vannak, hanem azok gazdaságunkban gyökereznek.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 99.) Az ezekbõl levont következtetések: az „irreális” tervezés, kiegészülve a termelés adott (alacsony) hatékonyságával megbontotta a termelés és elosztás arányát. Hozzáadódott ehhez az is, hogy „a nemzeti jövedelem egy része a tervidõszak folyamán kereslettel alá nem támasztott, tehát gazdaságilag felesleges termékekben immobilizálódott.” (MOL 288.

32

Schlett András: A konszolidáció útján

f. 5/363. õ. e. pp. 100.) A munkaerõ tartalékait kimerítette az extenzív fejlõdés, így a továbbiakban szükséges a munkaerõ átcsoportosítása. A munkaerõ relatív hiányával magyarázták a munkafegyelem gyengülését, mely egyik oka a termelékenység nem kielégítõ alakulásának. Rövidesen súlyos gondokat okozhat az energetikai helyzet: a növekvõ szükségletet csak növekvõ behozatallal lehet kielégíteni, ez pedig (amennyiben felhasználása nem elég ésszerû) tovább ronthatja a fizetési mérleget. Érdekes, hogy az amúgy alaposnak nevezhetõ munkában az irányítás korszerûsítésének gondolata még csak fel sem merül… 2.) Elõterjesztés a harmadik ötéves terv kidolgozásának állásáról és a további teendõkrõl Az elõadók Ajtai Miklós és Párdi Imre voltak. A Politikai Bizottság 1964. júniusi határozata óta eltelt idõben lényeges változások állottak be (mint fentebb is láthattuk). Emiatt szükségessé vált az egyensúly helyreállításának aspektusából átvizsgálni a tervet. A legfontosabbnak a fizetési mérleg, illetve a termelés és felhasználásának összhangzásba hozása tûnt. A külkereskedelem feladata: mivel az aktívum elérését nem lehet „a mezõgazdasági termelés és a gépipar remélt eredményeire alapozni”, egyrészt növelni kell az exportot, másrészt racionalizálni kell a behozatalt. Bölcsen megállapították, hogy „A termelés és a felhasználás aránytalanságát csak úgy lehet megszüntetni, ha a nemzeti jövedelem termelése gyorsabban nõ, mint a belföldre elõirányzott felhasználás.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 131.) Számításaikhoz az ipari termelés évi 6, a mezõgazdasági 2,7 és a nemzeti jövedelem 6%-os növekedését vették alapul, az elosztásban pedig a fogyasztás 2,5–2,8 és a beruházások 5%-os emelésébõl. Ha a többi körülmény is „szerencsésen” alakul, úgy három év alatt elérhetõ a fizetési mérleg egyensúlya. „A fogyasztás 14%-os tervezett növekedése 12%-os egy fõre jutó reáljövedelemnövekedést tesz lehetõvé. [de ez] még az automatikusan bekövetkezõ… jövedelem-növekedésre, illetve egy sor jelenleg ismert bérarány és szociális probléma megoldására se nyújt fedezetet.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 132.) Visszafogták a beruházásokat (néhány nagyobb, mint a Nemzeti Színház, budapesti metró mellett a lakásépítés csökkentése), de még így is jelentõs hitelfelvétel tûnt szükségesnek. Felmerült a védelmi kiadások „megfelelõ mérséklése”, ez azért is érdekes, mert a következõ napirendi pont éppen a honvédelemmel foglalkozott. Öt év alatt a várható hiány 8 milliárd dft (fele szocialista, fele tõkés), ha az export jelentõsen javul – ez tehát újabb kölcsönök felvételét jelenti. Több variációs lehetõség is fölmerült, mivel a terv számos bizonytalansági tényezõt tartalmazott. Az egyik ilyen a nemzeti jövedelem növekedése volt. A kalkulált 4% átlagosnak tekinthetõ, és úgy tûnt: a beruházások nagyságának, illetve a hatékonyság növelésének esetében lehet az nagyobb is. Vonatkozott ez úgyszintén a mezõgazdaságra, az elõterjesztés itt külön kitért a háztáji gazdaságok várható teljesítményére, melyet ekkor már komoly tényezõként vettek számításba. „A mezõgazdaság termelési ütemének növelését, sõt a jelenlegi elõirányzott termelés biztonságosabb megalapozását csak úgy lehet elérni, ha a mezõgazdasági irányítási rendszer, beleértve az ár- és adórendszer tökéletesítését mielõbb megvalósítjuk. E munka során az eddigi elképzeléseken túlmenõ javaslatok kidolgozása szükséges.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 138.) Az elõterjesztés záró részében találjuk a következtetéseket, melyek esetenként túlmutatnak az ötéves terv keretein. A termelés és elosztás aránya, valamint a külkereskedelmi hiány gátolja a gazdaság fejlõdését. „Az elõttünk álló évek hiánya olyan mértékû, hogy nem oldható meg eddigi célkitûzéseink kisebb módosításával. 1966 évre ‘0’ szaldó nem irányozható elõ.” (MOL 288. f. 5/363. õ.

33

Heller Farkas Füzetek

e. pp. 140.) Magával a tervvel kapcsolatban olyan elõirányzatok kimunkálását tartották szükségesnek, melyek az egyensúly romlását legkésõbb 1969-re megszûntetik. Az Országos Tervhivatal is ennek az elõterjesztésnek az alapján folytatta munkáját. 3.) Jelentés honvédelmünk helyzetérõl, fejlesztésével kapcsolatos elgondolásokról, a harmadik ötéves terv idõszakára esõ feladatokról (Czinege Lajos). Az 1959–65 közötti idõszakot elemezve, a nemrégiben elõléptetett vezérezredes beszámolt a haderõ átszervezésérõl és átfegyverzésérõl. (Mint korábban említettük, 1956 után a honvédelem a mellõzött területek közé tartozott.) Felállítottak két légvédelmi hadosztályt, ezzel a haderõnem létszáma 10 000 fõvel lett nagyobb, a vadászrepülõk száma megduplázódott, lokátorból háromszor annyi állt rendelkezésre. A szárazföldi erõknél a bõvítés egy össz-fegyvernemi hadsereg parancsnokságot, egy harckocsi hadosztályt, két gépesített lövészhadosztályt és egy rakéta dandárt (9000 fõt) jelentett. Ez 380,3 millió rubeles beszerzéssel valósult meg. Katona létszám Ebbõl: állandó Változó Polgári létszám MN. összlétszám Békében MN. összlétszám "M"-ben

1959

1960

68 500 64 500 4 000 13 500 82 000

95 000 83 000 12 000 15 000 110 000

180.000 200–220 000

(Forrás: MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 156.) Ugyanebben az idõszakban a haditechnika alakulása: Anyag 1959 (db) 1965 (db) Légvédelmi rakétakilövõ 0 84 Vadászrepülõgép 45 148 Elfogó vadász 12 47 Különféle lokátor 41 131 Hadmûveleti-harcászati kilövõ 0 6 Harcászati rakétakilövõ 0 8 Páncélelhárító rakétakilövõ 0 40 Közepes harckocsi 242 922 Pc. Felderítõ gépkocsi 0 490 Különféle jármûvek 10.130 15 850

(Forrás: MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 156.) A haditechnika részletezésekor kiderül, hogy ennek csak egy része korszerû. A vadászrepülõk fele, a harckocsik 49%-a, a gyalogsági fegyverzet 30%-a, a mûszaki-híradó eszközök 35–15%-a, a vegyvédelmi eszközök 30%-a és a gépjármûvek 30–65%-a korszerûtlen. Mutatja ez egyrészt az 1959–60-ban elkezdett fejlesztés eredményeit, másrészt azt, hogy hasonlókra lesz szükség a közeljövõben. Az eddigi költségek (milliárd Ft-ban): Megnevezés

1959–60

1961–65

1959–65

Összeg, % Összeg, % Költségvetés Spec. import Millió rubel Beruházás Összesen Ebbõl: fenntartás, kiképzés Fejlesztés

34

5,4 1,0 31,1 0,7 7,1 4,2 2,9

Összeg, %

76 14

25,4 66 30,8 67 11,6 30 12,6 28 349,2 380,3 10 1,7 4 2,4x 5 100 38,7 100 45,8 100 59 7,0 44 21,2 46 41

21,7

56

24,6

54

Schlett András: A konszolidáció útján

Ezen kívül felhasználásra kerül 1961–65 között az országos központi lakáskeretbõl 340 millió forint lakásépítkezésre. (Forrás: MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 163.) „A néphadsereg eredeti második ötéves terve mindösszesen 34,5 milliárd Ft. volt. Az 1961–62-ben kialakult nemzetközi helyzetben hozott intézkedések a tervidõszakban bekövetkezett jelentõs árkülönbözetek az 5 éves terv módosítását vonták maguk után. …várhatóan 4,2 milliárd Ft-tal nagyobb lesz a felhasználás, amelybõl 1,2 milliárd Ft-ot az árkülönbözetek tesznek ki.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 163.) A honvédelem igényei, létszámban: békeidõben a katonalétszám 100 000 fõ (85 000 állandó, 15 000 változó), polgári létszám 17 000 fõ, mozgósításkor 200–220 000. Ez anyagiakban (a beszerzendõ új haditechnikával együtt) 46,6 milliárdot jelent – ez 5,4 milliárdos csökkentés az 1964 nyári tervszámokhoz képest! Ehhez azonban még hozzájön a megváltozott (33-ról 38-ra) rubel–forint szorzó okozta többlet kiadás. A Politikai Bizottság 1965. szeptember 21-én tartott ülésén vette újra napirendjére a gazdaságirányítási rendszer „átfogó felülvizsgálatát”. (MOL 288. f. 5/375. õ. e.) Nyers Rezsõ jelentéséhez tízen szóltak hozzá (a 15 megjelentbõl). Végül az a döntés született, hogy a vitában elhangzottak alapján az anyagot átdolgozzák és október 31-ig a testület lé terjesztik (lásd majd alább). A munkálatok a Központi Bizottság 1964. decemberi határozata alapján kezdõdtek el. 1965 májusáig tizenegy munkacsoport, 135 szakértõ (76 miniszteriális, 29 tudós, 30 üzemi vezetõ és pártmunkás) tevékenykedett. Ezen kívül nyolc személy szerint felkért közgazdász írásban fejtette ki véleményét, és tanulmányozták a szocialista országokban folyó hasonló témájú dokumentumokat. A kritikai elemzés elkészítését kollektíven végezték, a kiinduló irányelvek elkészítését azonban már csak 30 kiválasztott. (Magától értetõdik, de nyomatékosítjuk: mindezt a legnagyobb titoktartás mellett!) „Korlátozott mederben tartott vita” folyt a sajtóban, fõként az árrendszer, gazdasági hatékonyság és az iparfejlesztés kérdéseiben, a baráti országok reform tervei kapcsán, így mintegy „szondázva” a közvéleményt. „A helyzet megítélése, lehet mondani, a fõ megállapításokat illetõen egységes. Ez is arra mutat, hogy egyre jobban megérik a helyzet a gazdasági mechanizmus reformjára, s ezúton a szocialista gazdaság hatékonyságának növelésére.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 46.) Az „elméleti kiindulópontban” leszögezték, hogy a reform „gyakorlati követelmény”, bár elméleti jelentõsége is van. A fogalmi készlet tisztázása (áru- és pénzviszonyok, népgazdasági terv, központi irányítás és a vállaltok szerepe) után hangsúlyos hivatkozás történt a nemzetközi tapasztalatokra: „Különös figyelmet kell szentelnünk a szovjet, csehszlovák, lengyel, német és a jugoszláv tapasztalatoknak, de azon túl valamennyi szocialista ország ilyenirányú intézkedéseinek, vagy terveinek.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 48.) Természetesen a reform kidolgozásának alapja csak a hazai tapasztalat lehet – folytatták. Bár ezt a munkát nagy jelentõségûnek tekintették, egyben rámutattak arra is, hogy ez nem jelenti a gazdaságpolitika változását. Hogy bonyolultabb legyen: „Viszont kétségtelen, hogy a gazdaságpolitika és a gazdasági mechanizmus között dialektikus a kapcsolat (a gazdaságpolitika primátusa alapján), vagyis az utóbbi vissza is hat majd az elõbbire.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 49) Ezután a „világos” bevezetõ után következett a kritikai rész. A legnagyobb addigi változást az 1957-es év adta, melyet sok helyes döntés követett, de anélkül, hogy érintette volna a mechanizmus egészét (a centralizált tervutasításos rendszert, a vállalatok alárendelt szerepét az áru- pénzviszonyok és a piaci impulzusok korlátozását). Az idõközben bekövetkezett változások kényszerítik ki most a változtatást. Némileg antedatálva a felismerést, azt már a VIII. kongresszus idõszakára helyezték (állítólag az ott hozott döntések ezt jelezték). Mégis „gazdaságirányítási rendszerünk

35

Heller Farkas Füzetek

azonban ellentmondásba került a gazdaságpolitikával, fékezi annak érvényrejuttatását.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 51.) Konkrétan: fejlõdött a népgazdasági tervezés, de nem a kellõ mértékben. Az 1959-ben bevezetett termelõi árrendszer jó volt és helyes irányba módosították, de még „alapvetõ fogyatékosságai” vannak. (Pl. a termékek árainak megállapítás nem tükrözi a valóságos ráfordítást; túl sok a fix ár nem hozza összhangba a keresletet a kínálattal; hatalmas ár-bürokrácia jött létre. A termelõi árak „elavultak”, közel egy évtizeddel korábbi költségviszonyokat tükröznek. Tág az agrárolló. Jelentõsen elkülönültek egymástól a bel- és külkereskedelmi árak, rossz a rubel és dollár szorzó. A fogyasztói árak is az 1951-es viszonyoknak felelnek meg, alacsonyak a szolgáltatások árai – igaz, ezek minõsége és mennyisége is.) Változtatásra szorul a tervezés szisztémája, a „terv-lebontás” immár anakronizmus, gyakran éppen a tervszerûtlenség forrása. Nem megfelelõ a vállalatok anyagi ösztönzése, mert a változtatások ellenére nem növeli kellõképpen a munka hatékonyságát. Gondok jelentkeztek a beruházásoknál, mert nem vették figyelembe az egyes ágazatok fejlesztésének kölcsönhatásait, a vállalatokat a régi szisztéma inkább pazarlásra ösztönözte és feszültségek keletkeztek a beruházási kereslet és kínálat terén. Nem ritkán itt is a mennyiségi szemlélet érvényesült. Ez után a kereskedelem és a mezõgazdaság problémáit sorjázták. Utóbbi esetében le merték írni, hogy itt is érvényesült (ha áttételesen is) a tervutasítás, pénzügyi alapjaik gyengék, amit tovább fokoz a felvásárlási árak alacsony volta. Beszerzéseikben, értékesítésükben még mindig hátrányban vannak a vállalatokkal szemben. Sok a javítani való („a fejlõdés ellenére”) a tanácsok irányító– gazdálkodó tevékenységében. Költségvetésük 40%-át az állami hozzájárulás képezi. „A gazdaságirányítás reformjának alapelvei” fejezetben a kritikai (valóban igen hosszú) fejezet tapasztalatait így summázták: „problémáink bonyolultak, átfogó reformra van szükség”. Elõször is „növelni kell a népgazdasági tervezés tudományos megalapozottságát”. „A népgazdasági tervezésnek, mint a gazdaság komplex irányítási eszközének fõ feladata a fejlõdés tendenciáinak megállapítása, a gazdasági növekedés megtervezése, a népgazdasági fõ arányok egyensúlyt biztosító meghatározása legyen.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 61.) Mégpedig azzal a módszerrel, hogy több variáns készül, melyek közül a döntéshozók választhatnak, vagy kombinálhatják azokat. A hangsúly a középtávú (ötéves) terveken van, de emellett nem lehet elhanyagolni a hosszú (10-20 éves) távúakat sem. Az éves tervek eztán a menet közbeni változtatások eszközei lehetnének. Különös figyelmet kell szentelni a nemzetközi munkamegosztásra. Fokozottabban számítani kell a bizonytalansági tényezõkkel, az ebbõl eredõ kockázatok hatásaival. Technikai szempontból pedig a központi tervezésnél alkalmazni kell a legújabb tudományos eredményeket. Másik fontos tényezõ az új termelõi és fogyasztói árrendszer kialakítása. Ennek kell biztosítania a „gazdasági tisztánlátást” célkitûzése pedig: „a.) az elõállítási költségek megtérülése, b.) az össz-dolgozók érdekeinek érvényesítése.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 62.) Csökkenteni kell az állam közvetlen ármegállapító szerepét (ezt az alapvetõ cikkekre kell korlátozni), nagyobb jelentõségûek lennének a maximált és szabad árak (fenntartva itt is az állam ellenõrzõ szerepét). Az ipari termelõi áraknak tükrözniük kell a munkaráfordítást és a lekötött eszközök mennyiségét. A mezõgazdasági felvásárlási árakat emelni szükséges, az árarányoknak pedig szolgálniuk szükséges a gazdaságpolitikai célokat, anélkül, hogy „világpiaci árarányok” határoznák meg a belföldi árakat. Importcikkek esetében olyan devizaszorzót kell alkalmazni, mely kifejezi az illetõ pénznem hazai „kitermelési költségét”. A fogyasztói árak esetében: ezek fejezzék ki a ráfordításokat, ettõl csak „nyomós társadalmi érdek, illetve piaci szempont” fennforgása esetén lehet eltekinteni. Ez a módszer követendõ a szolgáltatások árképzésénél is, továbbá elke-

36

Schlett András: A konszolidáció útján

rülhetetlen, hogy a termelõi és fogyasztói áraknak „általában egy irányban kell mozogniuk”. „A gazdasági hatékonyság megköveteli, hogy jelentõsen bõvítsük az állami vállalatok önállóságát, hatáskörét és felelõsségét a termelõerõk és eszközök optimális felhasználása érdekében.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 64.) A tervlebontást tehát fölváltaná a központ közgazdasági eszközöket alkalmazó befolyásolási metódusa. A minisztériumok hatósági jogkörüket gyakorolják, a vállalatok gazdasági tevékenységét úgy irányítsák, hogy figyelmük a „központi fontosságú” fejlesztésekre irányuljon, továbbá ellenõrizzék az éves zárómérlegeket. Mindezek a népgazdasági terv megvalósítását kell szolgálják, úgy hogy fokozatosan megszüntetik a vállalati terv lebontást. Így aztán a termelõ egységek maguk készítik el éves terveiket. Ezeknek biztosítaniuk kell a megrendelõk igényeinek maximális kielégítését és egyidejûleg a jövedelmezõséget. A jobb áruellátást tehát ne az állami szervek próbálják bürokratikus úton biztosítani, hanem a jövedelmek kiáramlásának szabályozásával a keresletet, a vállalatok számára biztosított beruházási lehetõségekkel pedig a kínálatot befolyásolják. „A gazdálkodással együttjáró kockázatot a jövõben a jelenleginél ésszerûbben kell megosztani az állam és a vállalatok között.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 65.) Vagyis: nõne a vállalati kockázatvállalás, melynek fedezete a vállalati vezetõk és dolgozók „alapbéren felüli keresetrésze” lenne. Az állami szervek csak „szükség esetén, közérdekbõl” avatkozhatnának bele a vállalati hatáskörökbe, de ennek „nem szabad rendszerré válnia”. A kiskapu tehát nyitva: ha a csoport érdek a közérdek elé helyezõdne… Az érdekeltségi rendszer is vállalati kompetencia lenne, oly módon, hogy összekapcsolódna a vállalati és a dolgozói jövedelem szintje. Ezáltal utóbbiak egyre jobban érdekeltté válnának az eredményes gazdálkodásban. Az állami jövedelem elvonásnak is ezt a hatást kell elérnie. „A vállalatok nyereségükbõl mindenekelõtt az állami befizetési kötelezettségnek tegyenek eleget, s a fennmaradó nyereségbõl töltsék fel a vállalati alapokat (elsõsorban a fejlesztési és a tartalék-alapot) és külön részesítsék belõle a dolgozókat (nyereségrészesedés).” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 66.) Újabb kiskapu: „bizonyos területeken” az állam továbbra is fenntartaná a beavatkozás lehetõségét, megmaradna a központi bértarifa (FEOR). A szövetkezeti szektorban az érdekeltség a bruttó jövedelemhez kapcsolódna („lehetõség szerint elõmozdítva a garantált munkabért a mezõgazdaságban is”). A beruházások esetén meg kell teremteni a kereslet és kínálat egyensúlyát, a döntési hatáskört pedig meg kell osztani a központi szervek, a vállalatok és a bankok között. Központi hatáskör maradna minden, a népgazdaság egészét érintõ (illetve a nem termelõ szférát érintõ) beruházás, de ennek arányát csökkenteni célszerû. Növelni kell a korszerûsítéseket, ezek keretösszegét célcsoportonként, központilag döntenék el. A vállalatok kisebb beruházásaikban önállóan dönthetnek és saját eszközeikkel finanszírozzák. (A bankhiteleket saját bruttó jövedelmükbõl törlesztenék.) „A kereskedelem mechanizmusát olyan irányba kell továbbfejleszteni, hogy az árukapcsolatokban a termelõk a megrendelõk rendelésének legjobb kielégítésére törekedjenek, s a termelõi és megrendelõi érdekek esetleges ütközésébõl a társadalmi érdek javára billenjen a mérleg.” … „A külkereskedelmet szorosan központilag kell irányítani, fõként a kötött devizagazdálkodás módszereivel.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 68.) Íme, máris két olyan momentum, mely erõsen retrográdnak tûnik! Nehezen értelmezhetõ ezután az, hogy „bõvíteni kell a termelõ vállalatok közvetlen külkereskedelmi tevékenységét” (ilyen jogot különben „indokolt esetben” belkereskedelmi cégek is kaphatnának). Úgy tûnik, ez a terv fenntartaná a külkereskedelmi szervezetek monopol jogait, azzal a kis distinkcióval, hogy kvázi bizományosokká lennének, természetesen oly módon, hogy külpia-

37

Heller Farkas Füzetek

con egymással nem versenyezhetnek. Ennél megengedõbb a belkereskedelem terén: itt a „fogyasztók érdekében” lehetségesnek tartja a konkurenciát. Kiskereskedelmi cégek eztán bármelyik nagykereskedelmitõl vásárolhatnának, sõt, akár közvetlenül a termelõtõl. „A belkereskedelemnek meg kell adni azt a lehetõséget, hogy általában maga bonyolítsa a fogyasztási cikk importot és jobban használja fel azt a belsõ piac befolyásolására.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 68.) Kockázatvállalásukra a kiskereskedelmi árrés növelésével nyílna lehetõség. A termelõeszközökkel foglalkozó vállalatokat elosztó jellegûbõl nagykereskedelmi jellegûvé kell átalakítani. A mezõgazdasági reform legfontosabb célkitûzése szintén az „önálló gazdálkodás fejlesztése” az állami közgazdasági irányítás kiépítése mellett. „A termelõszövetkezeteknél erõsíteni, fejleszteni szükséges a vállalatszerû gazdálkodást, s ennek során az önálló elszámolás és az önigazgatás elvét következetesen kell érvényesíteni.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 69.) Ezeknek is maguknak kell majd finanszírozni beruházásaik nagy részét, hosszú lejáratú hiteleket csak úgy kaphatnak, ha annak visszafizetése (átlagos gazdálkodás mellett) biztosított. Állami irányításuk a törvényes felügyelet mellett „közgazdasági jellegû” lenne. Tagjaik anyagi érdekeltségi rendszerét a „helyi viszonyoknak megfelelõen kell fejleszteni”. Fokozatosan rá kell térni a kétoldalú munkaszerzõdésekre és a garantált havi munkabérre, továbbá a jövedelemtõl függõ nyereségrészesedésre. A szövetkezetek közti túlságosan nagy jövedelmi különbségek kialakulást az államnak kell mérsékelnie. Ennek okai érthetõek (elvándorlás), de ez egyúttal az igazi érdekeltségi viszonyok kasztrálását jelenti. Az állam „szervezõ munkája” a gyengén gazdálkodóknál domborodna ki, itt fennmaradna a pénzbeli támogatás, de megjelenik egy új gondolat, mely aztán egy évtizedre nagy befolyást gyakorolt: az ipari, szolgáltatási tevékenység engedélyezése (mellék üzemágak). „A tanácsok gazdasági jellegû tevékenységét olyan irányba kell fejleszteni, hogy pénzügyi önállóságuk számottevõen nõjjön (sic!), s tevékenységükben egyaránt érvényesítsék az állami gazdaságpolitikát és területük lakosságának közvetlen érdekeit, törekvéseit. Vállalti gazdasági szempontoknak, vagy szektoriális érdekeknek nem szabad uralnia a tanácsok munkáját;” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 70.) Megint egy „szent tehén” a mechanizmus tervének dús legelõjén… „A szocialista állami vállalatok vezetésében együttesen, egybekapcsolódóan kell érvényesíteni az igazgatók egyszemélyi felelõs vezetésének, a szakvezetõk rendszeres tanácsadásának és a dolgozók kollektív részvételének elvét. E három elvet úgy kell felfogni, hogy nem egymást kizáró, hanem szocialista viszonyaink között egymást kiegészítõ elvek.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 71.) Tehát az igazgatók döntenek a „stratégiai” kérdésekben, a szakvezetõk tanácsaikkal segítenek ebben, a dolgozók pedig a szakszervezeten keresztül gyakorolják „jogaikat”. Utóbbiaknak véleményezési, ellenõrzési és döntési jogkört kell biztosítani. Létrejön tehát az „üzemi négyszög” (párt, KISZ, szakszervezet + gazdasági vezetés). Nem kell hosszasan elemezni ezt a kör alakú négyszöget (bár visszautalnánk a pártirányításról Kádár János által elmondottakra), hogy világossá váljon: a KISZ és a szakszervezet pártirányítása, valamint az a tény, hogy fontosabb gazdasági vezetõi pozíciót sem lehetett az MSZMP jóváhagyása nélkül elnyerni, megtartani nem lehetett; eleve kizárta a késhegyig menõ vitákat, a sokszínûnek feltüntetett öntéshozói rendszer meglehetõsen egyszínûre sikeredett. A szervezeti feladatok a továbbmunkálás, bevezetés kéréseit taglalták. Október végén kellett a Központi Bizottságnak állást foglalnia, a különbözõ szintû vitákat követõen a teljes anyagot 1966 márciusában kellett jóváhagyni. A mechanizmus bevezetésében a fokozatosságot tartották célravezetõnek, de oly módon, hogy a folyamat ne húzódjon

38

Schlett András: A konszolidáció útján

túlságosan hosszúra, mivel az „késleltetné a kedvezõ hatások kibontakozását”. Az 1966–68 közötti idõszakot tekintették az átmenet periódusának. „1966-tól kezdve önálló intézkedésként bevezethetjük az új szállítási szerzõdéses rendszert, megkezdjük a mezõgazdasági ár-, adó- és pénzügyi reform megvalósítását, fokozatosan bõvítjük az iparban a hitelbõl történõ beruházásokat, valamint fokozatosan lecsökkentjük a vállalatok felé kiadott kötelezõ tervmutatók számát és növeljük a vállalatok önálló pénzgazdálkodását.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 72.) Döntõ lépésnek az új termelõi árrendezést, majd az anyagi érdekeltség bevezetését tekintették. Ezeket 1967–68-ra tervezték. Végezetül maguk vetettek fel néhány kérdést, melyek a továbbiakra nézvést fontosak lehetnek. – a tudomány és a termelés jobb összekapcsolása; – a vállalati vezetés alkalmassá tétele az új, megnövekedett feladatok elvégzésére; – a vezetés szakszerûségének növelésével párhuzamosan biztosítani „demokratikus kontrollt” (pl. „felügyelõ bizottságok” felállítása); – milyen szervezeti változtatások szükségesek a vállalatoknál, irányító testületeknél; – melyek a pártszervezetek és szakszervezetek feladatai az új körülmények között. Fock Jenõ hozzászólásában megjegyezte, hogy a munkában nagyobb hangsúlyt kapott a „kritikai elemzés, mint a konkrét dolgok”. Szerinte erõsíteni kellene a „tudati tényezõk jelentõségét”. Kiállt amellett, hogy a reformot „komplex módon” kell végrehajtani, különben nem érheti el kitûzött célját. „Én ezért a reformért tudok lelkesedni, de csak akkor, ha következetesen fogjuk végrehajtani.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 21.) Nagyjából ez a hangvétel volt jellemzõ a vitára. Kádár János (amellett, hogy a szûk körben folyó vitát preferálta), ezt mondta: „Most egy újabb fázisba érkeztünk, s ez ezt hozza magával. A napi problémák meglehetõsen eltérnek az egye szocialista országoktól, de ez nem véletlen. Az összes szocialista országban napirenden szerepelt ez a kérdés az utóbbi idõben. Azért, mert az elmúlt két évtized alatt mindenütt megtörtént az, ami nálunk. Ezek közül, mondjuk a Szovjetunió más volt. Arra kell törekedni, hogy itt ez, mint egyik döntõ indokolás legyen. Ha ezt mi szépen megfogalmazzuk, nagyon sokat segít majd a dolgok megértésében. … ezzel a reformmal azt akarjuk elérni, hogy megteremtsük az ország fejlõdésének menetét és az eszközöket is meg akarjuk hozzá nyerni ezeken a forrásokon keresztül. Ez ennek a célja tulajdonképpen.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 37.) Nyers Rezsõ kijelentette, hogy még a sikeres bevezetés ellenére se versenyezhetünk a tõkés országokkal a termelékenységben sem. Az év végén az MSZMP Központi Bizottság határozatot hozott, mely szerint 1965-ben mind a nemzeti jövedelmet, mind az ipari termelés növekedését jelentõsen mérsékelni kell. Ennek megfelelõen az 1965-ös elõirányzatok a következõek voltak: a nemzeti jövedelem 3%-kal, az ipari termelés 4,5%-kal nõtt volna. Ez egyértelmûen a politikai vezetés azon szándékát jelezte, hogy az egyensúly visszanyerése érdekében lemond a gazdaság feszített fejlesztésének szándékáról. A hatvanas évek közepétõl lezajlott gazdaságpolitikai fordulat a megújítást szorgalmazó erõk fokozatos felülkerekedését hozta. Év 1965 1966 1967 1968 1969

Nemzeti jövedelem terv tény 3% 0,5% 4% 7,9% 4% 8,2% 5–6% 5,2% 5–6% 7,9%

Ipari termelés terv tény 4,5% 3,6% 4,6% 6,1% 4–6% 7,1% 6–7% 5,2% 6–7% 3,1%

39

Heller Farkas Füzetek

A Politikai Bizottság 1965. november 9-i ülésének (MOL 288. f. 5/379. õ. e.) második napirendi pontja volt a gazdaságirányítás reformja. Bevezetõjében Nyers elmondta, hogy az „anyagot” többekkel megvitatta, végül az Államigazgatási Bizottságban dolgozták át. Két polemikus pontot emelt ki: az egyik a pártszervezetek szerepe, a másik pedig a vállalatok, illetve a dolgozók anyagi érdekeltségi rendszere. Gyorsan leszögezte azt is, hogy „reform összhangban van a többi szocialista országéval”. Csupán árnyalatnyi eltérések voltak a szeptemberi elaborátumhoz képest. A reform indoklásánál például az, hogy a jelentkezõ problémák összefüggnek egymással, ezért van szükség átfogó intézkedésre. Aláhúzták, hogy ez nem csupán „szakkérdés”, „hanem az egész párt, az egész nép ügye”. A népgazdasági tervezéssel kapcsolatban azt a szemléletbeli változást hangsúlyozták, mely a korábbi mindent (termelést, forgalmat, fogyasztást) meghatározni kívánó, kõkemény tervutasításos szisztémáról az indirektebb befolyásolás irányába hat. Tagadták azt is, hogy a szocializmus jellegébõl fakadna az a helyzet, mikor is a fizetõképes kereslet feltétlenül meg kell haladja a kínálatot. „…a szocialista gazdaság fejlettebb fokán megszüntethetõ a hiánygazdálkodás, hogy az intenzív jellegû fejlõdésre való áttérés megköveteli a kiegyensúlyozott gazdasági növekedést…” (MOL 288. f. 5/379. õ. e. pp. 58.) Külön fejezet (a IV.) foglalkozott az életszínvonallal. „Életszínvonal-politikánk alapelve a következõ idõszakban, a gazdaságirányítás új rendszerében is az legyen, hogy a szocializmus építése a termelés és a termelékenység állandó növekedése járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével.” (MOL 288. f. 5/379. õ. e. pp. 71.) A szocialista elosztás alapelve („Mindenki képességei szerint, munkája alapján”) kiegészül a kollektív teljesítmény elvével, vagyis: az egyéni kereset függ a vállalati teljesítménytõl is. A parasztság életszínvonalát közelíteni kell a munkásokéhoz. A személyi jövedelmek azonban eltérnek a szakképzettség és a viselt felelõsség alapján. Természetesen fennmaradnak a „szokásos” szociális juttatások, de felülvizsgálandóak „bizonyos lakossági szolgáltatások” (lakbér, közlekedés, üzemi étkezés, üdültetés, színház, stb.). Néhány fogyasztási cikk (tüzelõ, gyógyszerek) esetében érvényesíteni kell az önköltséget. A lakásépítéseknél nagyobb feladat hárul a szövetkezeti formára és támogatni kívánták a magánerõs kivitelezést. Az új gazdaságirányítási rendszer más jellegû munkát igényel a párttól. Érvényesítése magától értetõdõen az MSZMP-re hárul, de szintenként másként. – a Központi Bizottság feladata a gazdaságpolitika kidolgozás, továbbfejlesztése és a munka ellenõrzése. Rendszeresen foglalkozni kell „a felhalmozással és a bõvített újratermeléssel, a nemzetközi munkamegosztás fejlõdésével, az életszínvonal alakulásával, a közületi fogyasztással, a gazdaságirányítás rendszerével, a gazdaságpolitikai propagandával és a káder-kérdésekkel.” (MOL 288. f. 5/379. õ. e. pp. 75.); – a határozatok végrehajtásának ellenõrzése a pártszervekre, a párt apparátusra vagy az „állami vonalon dolgozó kommunistákra” hárul; – az éves, ötéves tervek végrehajtása az állami, gazdasági szervek feladata. „Az 1966-ban megvalósítandó intézkedések” közé tartozott a minisztériumok részérõl az exportra és a belkereskedelmi szállításra vonatkozó vállalati tervek jóváhagyása (egyeztetve az Országos Tervhivatallal és a felhasználókkal). Az Országos Tervhivatal csökkentse a központi tervmutatók, kiemelt termékek arányát. Az építõiparban „kiszélesítik a befejezett építményenkénti elszámolási és pénzellátási rendszert”. Új rendszert alkalmaznak a szállítási szerzõdési rendszer területén: ez „terv-technikai kategóriából a vállalatok közti megegyezéssé” lesz. Jogi eszközökkel kell a megrendelõk érdekeit biztosítani.

40

Schlett András: A konszolidáció útján

„Az anyagi érdekeltség terén”: módosították az ipar prémium rendszerét, nagyobb beleszólást engedve ebben a vállalatoknak. Néhány mezõgazdasági termék felvásárlási árát felemelték, megkezdõdött az az intézkedés sorozat, mely (árkiegészítéssel is) biztosítani kívánta a ráfordítások megtérülését. Igyekeztek ösztönözni a külkereskedelmi vállalatokat bevételeik fokozásában. A vitában csak Kádár és Ilku Pál vettek részt, nekik válaszolgattak felváltva Nyers és Fock. Az elsõ titkár kifogásolta a beruházásokkal kapcsolatos részt. Véleménye szerint „ingyen beruházás ne legyen”. Az anyagi érdekeltséggel kapcsolatban a többrétûséget hiányolta. Egyetértett azzal, hogy a gazdaság jobb teljesítményével paralel részesedjék jobban a „munkás és a vezetõ”, de javasolta a közösségi (csoport) érdek megfogalmazását. Felvázolta tehát a marxista érdekeltségi rendszer triptichonját: össznépi-, csoport- és egyéni. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bevezetés (1968. január 1-jére tervezték) és a meghirdetés között nagy a differencia (1965-öt írunk). Márpedig a csehszlovák tapasztalatok bizonyították ennek káros voltát. Bátrabb hangvételt kért, majd vissza-visszatért az életszínvonal problémájához és a fizetési mérleg kérdéséhez. Vitatta, hogy a reform nem érinti a gazdaságpolitikát. Felvetette egy differenciált jövedelemadó és szociálpolitika bevezetésének lehetõségét. „Az emberek megértik, ha bizonyos ideig nem növekszik a munkások keresete, de nem jó, ha ugyanakkor látják: más rétegek életszínvonala, jóléte nem igazságosan növekszik.” (MOL 288. f. 5/379. õ. e. pp. 25.) Meg akarta hirdetni, hogy a következõ ötéves terv alatt áttérnek a 40 órás munkahétre. Hasonlóan a parasztságra kiterjesztett társadalombiztosítással. „Ez nemcsak reform, hanem gazdasági és szociális program is, kongresszusi program lesz, s olyannak kell lenni, ami mond valamit az embereknek és valamilyen irányba mozgósítja õket. Én pl. még az árakat, szolgáltatásokat is jobban a nevén nevezném. Meg kell egyszer mondani, mit akarunk.” (U. o. pp. 25-26.) Végezetül az a döntés született, hogy „A Politikai Bizottság megbízza Nyers Rezsõ, Fock Jenõ, Szirmai István és Párdi Imre elvtársakat, hogy az anyagot a vitában elhangzott észrevételek alapján készítsék el a Központi Bizottság elé, illetve döntsék el, hogy a felmerült kérdések közül melyek azok, amikkel az elõadói beszédben célszerûbb foglalkozni.” (MOL 288. f. 5/379. õ. e. pp. 4.) A gazdasági mechanizmussal kapcsolatos kérdések még az ülés 3. napirendjének („Jelentés az ideológiai irányelvek tárgyalásának tapasztalatairól”) kapcsán is felmerültek (A gazdasági és ideológiai munka közötti összefüggések). Mondhatjuk, hogy a „pártközvélemény” mellett a civil szférát is egyre inkább érdekelte a kérdés. A Központi Bizottság 1965. november 18–20. között (kibõvített ülésén) értékelte az addigi végzett munkát: Jelentés gazdaságirányításunk átfogó felülvizsgálatáról címmel (MOL 288. f. 4/76–77. õ. e.). A meghívottak: a Központi Revíziós Bizottság elnöke (Horváth András), a Központi Ellenõrzõ Bizottság elnöke (Brutyó János) és 16 tagja, a Minisztertanács tagjai, a Központi Bizottság osztályvezetõi mellett a megyei (és megyei jogú) pártbizottságok elsõ titkárai és a Budapesti Pártbizottság titkárai. Az elõadó Nyers Rezsõ természetesen nem sok újat mondott (az általunk eddig ismertetett dokumentumokhoz képest), inkább az indoklás vált árnyaltabbá és populistábbá. „Pártunk a szocialista gazdaság konkrét irányítási rendszerét nem tekinti örökkévalónak, hanem olyannak, ami alá van vetve a változás, a fejlõdés vastörvényeinek.(…) A közel egy éve tartó felülvizsgálat során arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy alapvetõ, lényeges változtatásokra, a gazdaságirányítás reformjára van szükség. Javasoljuk a Központi Bizottságnak, hogy emellett foglaljon állást. Pártunk vezetõ szerepébõl folyó kötelességünk, hogy a felismert újért, a jobbért folyó küzdelemnek mindig az élén álljunk, adjunk messzirenézõ programot

41

Heller Farkas Füzetek

a cselekvésre, ösztönözzük a program megvalósítását.” (MOL 288. f. 4/76. õ. e. pp. 58.) Hát lehetett ennek ellenállni? A káté-szerû elõadás elsõ kérdése: Miért szükséges a gazdaságirányítás egész rendszerének felülvizsgálása? A választ jól ismerjük: 1957 óta nem történt változás a gazdaságpolitikai alapvetésben. Igaz, a VIII. kongresszuson is voltak ellenzõi a változtatásnak, de az azóta eltelt idõ ennek ellenkezõjét bizonyította. Nem kis önbizalom csendül ki Nyers szavaiból, mikor úgy érvelt, hogy ha csupán kisebb változtatások mellett döntenének, a gazdaság akkor se omlana össze, csupán lehetõségeink szûkülnének! Természetesen a fennálló helyzet alapvetõen akkor sem lenne fenntartható hosszabb távon, mert az politikai feszültségekhez vezetne. Milyen gazdasági elvekre építsük a reform-programot? Újdonságot erre a kérdésre sem válaszolt. A „szocialista tervgazdálkodás elõnyeinek jobb kihasználása, az ipar és mezõgazdaság egyidejû fejlesztése, a hiány-gazdálkodás visszaszorítása és a vállalati önállóság fokozása” – hangzott el. „Fundamentális”-nak minõsítette az 1968. január 1-jével bevezetendõ új árrendszert, mely nem jelentené az állami árpolitika elvének feladását. Aláhúzta, hogy a „külkereskedelem szoros állami irányítása a jövõben is elkerülhetetlen”. (MOL 288. f. 4/76. õ. e. pp. 73.) Milyen politikai elveket tartalmaznak a reform irányelvei? Megnyugtatásul mindjárt leszögezte az elõadó, hogy a reform alapvetõen a dolgozó osztályok érdekeit szolgálja. Kettõs célja pedig a gazdaságosság növelése és a demokratizmus szélesítése. (Külön vizsgálódás tárgya lehet, hogy ekkoriban a demokráciát cipõként kezelték: szélesíteni, bõvíteni, tágítani lehetett. A fejére koppintottak annak, aki jól tette fel a kérdést: van-e egyáltalán?) Megnyugtató lehetett az hallani, miszerint a „reform semmiképpen sem tesz engedményt a piaci viszonyok spontaneitásának, hanem a szocialista állam és a tervgazdálkodás szabályozó szerepét fenntartja (…) a mi rendszerünkben a munkaerõ a jövõben sem lehet áru és, hogy a bõvített újratermelésben, a beruházásokban nem a piaci viszonyoknak, hanem a tudatos, tervszerû állami irányításnak lesz majd döntõ szerepe a jövõben is.” (MOL 288. f. 4/76. õ. e. pp. 78.) Mennyiben segíti majd a reform idõszerû gazdasági problémáink megoldását? Négy idõszerû feladat megoldásában – hangzott a válasz: 1: a gazdasági növekedés ütemében és kiegyensúlyozottságában; 2: a mûszaki fejlõdés fokozásában; 3: a külkereskedelem hatékonyságában és a fizetési mérleg javításában; 4: „a dolgozó tömegek életszínvonalának további rendszeres emelkedésére. ” (MOL 288. f. 4/76. õ. e. pp. 79.) Utóbbi külön kérdésként is fölmerült („Milyen összefüggésben van – elvtársak – a gazdaságirányítás reformja életszínvonal-politikánkkal?”) Nem részletezzük, a válasz megnyugtató! Igaz, felvetette azt is, a közvetett juttatások (elsõsorban a jelentõsen dotált szolgáltatások és fogyasztási cikkek) körét szûkíteni kell, azokat célszerû közvetlen jövedelemmé alakítani. (Ez a költségvetésnek eddig 12 milliárdot jelentett évente.) Elhangzott az is, hogy fentiek nem jelentik az inflációs hatás felerõsödését, csupán a kereslet–kínálat egyensúlyának biztosítását. Mikor és hogyan vezethetõ be a gyakorlatba az új rendszer? Mint alább láthatjuk, egyes elemei (a jóváhagyást követõen, már 1966-tól, teljes egészében 1968. január 1-jétõl. Végezetül Nyers hangsúlyozta, hogy a további kimunkálásban és a bevezetésben a pártnak rendkívül fontos szerepe van/lesz. A vitában huszonheten szóban, ketten (Hevesi Gyula és Molnár Jenõ) írásban vettek részt. Kádár János javaslatára: „A Központi Bizottság a

42

Schlett András: A konszolidáció útján

jelentést jóváhagyólag tudomásul veszi. A kiinduló irányelveket helyesli és egyetért azzal, hogy ezekre alapozva végezzék a reform teljes programjának kidolgozását. Szükségesnek tartja, hogy a reform teljes programját 1966 márciusában terjesszék a Központi Bizottság elé.” (MOL 288. f. 4/76. õ. e. pp. 2.) Néhány napra rá (november 23-án) a Politikai Bizottság újfent több, a gazdaságot érintõ kérdést tûzött napirendjére (MOL 288. f. 5/380. õ. e.). 1.: Jelentés pénzügyi és devizahelyzetünk alakulásáról (Tímár Mátyás) A nehéz helyzet miatt hozott intézkedések némi javulást eredményeztek. „Az állami jövedelmek képzése és felhasználása közötti feszültségek az elõzõ évekhez képest várhatóan enyhülnek, de teljes megszûnésükre ebben az évben sem számíthatunk.” (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 107.) A tervezettnél kisebbek lettek a bevételek, és a lakosság vásárlóerejének csökkentése sem vont el annyi pénzt mint tervezték. Érzõdött a létszám- és bérgazdálkodásban hozott szigorítások hatása. Ennek némileg ellentmond, hogy az áruvásárlás emelkedett (magyarázatként az év közben történt leértékelés hangzott el). A többség életszínvonala becslések szerint stagnált. A devizahelyzet változása millió Dft-ban szocialista nem szocialista Összesen 1961

+633

–487

1962

+165

–397

+146 –232

1963

–805

–398

–1203

1964

–523

–1024

–1547

x

+2

–575

–573

1965

–372

–426

–798

1965

korrigált terv

) Az Országos Tervhivatal 1965. évi várható teljesítési adatai, azzal az eltéréssel, hogy tõkés viszonylatban 150 milliós import elõszállítást is figyelembe vett. (Forrás: MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 109.) A konklúzió: 1966-ban további intézkedések szükségesek, hogy a kedvezõtlen tendenciát meg lehessen fékezni. A folyó évre vonatkozó várható helyzet, szocialista viszonylatban „1965 végére mintegy 5,8 milliárd Dft összegû tartozás várható, ebbõl 5,1 milliárd közép- és hosszúlejáratú”. (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 110.) Rövid lejáratú hiteleink nagysága az elõzõ évhez képest 300 millióval lett kevesebb (700 millió Dft), ebben jelentõs szerepe volt a Szovjetuniótól kapott 25 millió rubeles kölcsönnek. (Ilyen irányú tárgyalások folytak Lengyelországgal és Csehszlovákiával is!) Annyiban még pozitívnak is tartották az adós pozíciót, amennyiben vásárlásra készteti a hitelezõt. Tõkés relációban az adósság a tervezett 426 helyett 575 millió Dft lett, és ezen belül magas volt a rövid lejáratúak aránya. Az augusztus 31-i állapot: összadósságunk 7 milliárd, ebbõl rövid lejáratú 5,4 milliárd. Ez 15%-kal több a tervezett exportnál. Intõ jel, hogy a II. ötéves terv idõszakában a tartozásunk megháromszorozódott, miközben kivitelünk csak duplázódott. A jelentésben külön felhívták a figyelmet a „tõkés piactól való túlzott függés” veszélyére és arra a tényre, hogy adósság állományunk nincs arányban az áruforgalommal, és ki van téve a „tõkés pénzpiac ingadozásaink”. Gondjainkat csak tetézte, hogy internacionalista kötelezettségeinknek megfelelõen, még ebben a nehéz helyzetben is „a korábbinál több hitelt kívánunk nyújtani a fejlõdõ országoknak, ami ugyancsak terheli fizetési mérlegünket.” (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 114.) Ebbõl azt a következtetést vonták le a III. ötéves tervre nézvést, hogy a tervezésnél nem a teljes kapacitás, hanem a „felhasználás mennyiségi és x

43

Heller Farkas Füzetek

minõségi igényeit” kell figyelembe venni. Mindezeknek a beruházási lehetõségekre is korlátozó hatásuk van. – „A Politikai Bizottság a jelentésben foglaltakat tudomásul veszi.” 2.: Elõterjesztés az 1966. évi népgazdasági terv fõ elõirányzatairól (Ajtai – Párdi) Értékelvén elõbb az 1965-ös évet, az „a fõ arányok tekintetében megfelel a Központi Bizottság 1964. decemberi határozatában foglalt célkitûzéseknek.” (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 120.) Az ipar termelése 5%-kal magasabb (a tervnél 2%-kal), ez növelte az export alapot, de a kereslet–kínálat egyensúlyáról még így sem beszélhettek – maradt az áruhiány. A munkaerõ gazdálkodásban az elõírt feladatokat „túlteljesítették”. Viszont a mezõgazdaság 3–4%-kal lemaradt tervétõl, az elõzõ évtõl pedig kereken 5%-kal (ezt a rossz idõjárással és a járvánnyal magyarázták). „A beruházási feladatok teljesítésének tervszerûsége 1965-ben javult. Összességében várható a tervezett beruházási összeg túllépése, fõként azért, mert a saját alapokból végzett beruházások összege meghaladja az alacsony szinten meghatározott elõirányzatot. ” (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 122.) A lakossági pénzbevételek is elmaradtak a tervezettõl és az elõzõ évitõl, növekménye mindössze 2–3%. Emiatt a megtakarítások is csökkentek. Okként a szigorúbb létszám-gazdálkodást és az alacsonyabb átlagbéreket nevezték meg. Új jelenség volt, hogy az árukra és szolgáltatásokra fordított összeg nagyobb mértékben (4,5–5%) nõtt, mint a pénzbevételek. Az 1966-os terv szempontjából kedvezõnek ítélték meg a tõkés eladósodás lelassulását; a kereslet–kínálat kiegyensúlyozottabb voltát; a gondok ellenére a mezõgazdaság teljesítményét; a termelékenység növekedését és a beruházások terén elért eredményeket. Az elõirányzatok: fontos célkitûzés „a III. ötéves terv kidolgozásához adott irányelvekkel összhangban álló fejlesztés megvalósítása, olyan fizetési mérleg egyenleg kialakítása, mely megalapozott lépést jelent azon cél megvalósítása felé, hogy a tõkés adósságnövekedés 1969-re megállítható legyen. Ezzel összhangban a termelés és elosztás arányait úgy kell kialakítani, hogy azok a fogyasztási, a beruházási célkitûzések megalapozása mellett biztosítsák az export-árualapok növelését. ” (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 124.) Ezek mellett a már megszokott, régi jelszavak hangzottak el. 5%-kal kívánták emelni (1965-höz képest) az ipar termelését, ebbõl a belkereskedelem 3%, a külkereskedelem 6%-kal több árut kapott volna. Valószínûsítették ugyanakkor azt, hogy ez a terv túlteljesíthetõ lesz, de még így is egyes cikkekbõl hiány lehet. A mezõgazdaságban 5–5,5%-os növekedést képzeltek el (kicsit pesszimistábban: az 1964-es szintet). Kenyérgabonából ezzel biztosítva lenne a hazai ellátás, de takarmányból importra lesz szükség, emiatt az állattenyésztés is elmarad az 1964-es teljesítménytõl, ami kihat az áruellátásra. A mezõgazdasági–élelmiszeripari exportot 7,5%-kal szükséges növelni (fõként Nyugatra), ez lehet a fedezete a takarmány importjának. A beruházások mintegy 3%-kal lesznek magasabbak, de a korábbinál több jut az iparra és kevesebb a mezõgazdaságra és a nem termelõ szférára. (Mint már korábban leírtuk, ekkor kezdõdött meg az energetikai átállás, a papír- és az építõipar felfuttatása.) Mindezt a foglalkoztatottak számának 37–38 000 fõs emelésével. 1966-ban „20 000 olyan fiatallal (zömében általános gimnáziumban végzett leánnyal) kell számolni, akik tanulmányaik befejezése után munkát keresnek és nem tudnak elhelyezkedni. A munkába nem állítható fiatalok száma kismértékben meghaladja az 1965. évit. ” (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 131.) Bonyolította a helyzetet, hogy ugyanakkor hiány mutatkozott a nehéz fizikai munkát végzõkben. A tervjavaslat szerint az export 5%-kal (a tõkés 9%-kal), míg az import 8%-kal (a tõkés 9%-kal) fog emelkedni. Ezáltal a szocialista vonatkozású fizetési mérleg javul (nem kis mértékben a szovjet törlesztés elhalasztása miatt), a tõkés viszont nem. Itt legfeljebb a

44

Schlett András: A konszolidáció útján

helyzet rosszabbodását lehet célul kitûzni. „A Politikai Bizottság az 1966. évi népgazdasági terv fõ elõirányzataival elvben egyetért, s ajánlja, hogy azt az elhangzott észrevételek alapján módosítsák.” 3.: Javaslat a III. ötéves terv irányelveire (Ajtai – Párdi). Ez a téma az elõzõvel szoros összefüggésben volt. Bár az elõterjesztõk hangsúlyozták, hogy munkájukat még nem tekintik befejezettnek, az alábbi tervszámokat produkálták: A nemzeti jövedelem 19–20%-kal nõ (a II. ötéves tervben ez kb. 25% volt). Szükséges a termelés szerkezetének megváltoztatása, nem kis részben a fizetési mérleg javítása végett. Csökkenteni kívánták az ipar és mezõgazdaság fejlõdése közti különbséget. Az iparon belül a vegyipar és a gépipar kapott elsõbbséget. Csökkenteni kell a bányászati-kohászati termelést, hozzá fûzve, hogy „Ezeken az ágakon belül is elõirányozzuk a mûszaki fejlõdés követelte strukturális változásokat lehetõségeink határához mérten. ” (MOL 288. f. 5/380. õ. e. pp. 143.) A mezõgazdasági termelés növekedését 13–14%-kal tervezték. Az elosztásnál a fizetési mérleg (melynek egyensúlyát 1970-re jövendölték) stabilitását kell szem elõtt tartani. A nemzeti jövedelem 16–17%-os növekedése a fogyasztás 17–18%os és a reáljövedelmek 13–14%-os növelését teszi lehetõvé. Megoldatlan kérdésnek tekintették a fizetési mérleget, valamint a fogyasztás és felhalmozás arányát (a beruházások szerkezetével együtt). „A Politikai Bizottság ajánlja, hogy a III. ötéves terv irányelveinek további munkájában az illetékes elvtársak a vitában elhangzott észrevételeket vegyék figyelembe.” (Az elõzetes számításokat lásd a függelékben.) 4.: Elõterjesztés az elosztási rendszerrõl és az életszínvonal alakulásáról (Párdi) – a Politikai Bizottság a témát levette napirendjérõl és december 3-án foglakozott vele. A Politikai Bizottság 1965. december 3-i ülésének (MOL 288. f. 5/381. õ. e.) napirendje: a.) Az 1966. évi népgazdasági terv fõ célkitûzései és elõirányzatai (Ajtai, Párdi) Mint rendesen, a tervezet most is a folyó év értékelésével kezdõdött: a külkereskedelem javuló tendenciájáról azt tudtuk meg, hogy az export 7,2%-os növekedése mellett az import csak 1,3%-kal lett több (ez jótékonyan hatott a fizetési mérlegre). „Kezdeti eredmények mutatkoznak a termelés és a szükségletek összehangolásának javításában…” (MOL 288. f. 5/381. õ. e. pp. 62.) A mûszaki fejlõdés, gazdaságosság tekintetében az elõrehaladás „lassú”. Nem úgy a munkaerõ gazdálkodásban: a dolgozók létszáma 9000-rel lett kevesebb az elõzõ évinél. (Azt fentebb láttuk, hogy ez a siker „pyrrhosi”, hiszen a másik oldalon a pályakezdõk elhelyezkedési nehézségeit eredményezte.) Számításaik szerint az iparban a termelés növekedésének 80–90%-a származott a termelékenység növekedésébõl. Az elfekvõ készletek csökkentése csak a belkereskedelemben történt meg az árleszállításoknak köszönhetõen (az ipari készletek alig lettek kisebbek). Az építõiparban 6%-kal nõtt a termelékenység, miközben munkaerõhiánnyal küszködött. A mezõgazdaság termelése 3–4%-kal maradt el a tervtõl és 5%-kal az 1964-es teljesítménytõl. Intõ jel, hogy a reáljövedelmek „kismértékû” csökkenésérõl volt szó. 1966-ra azt a célt tûzték a magyar gazdaság elé, hogy a „tõkés áruforgalom olyan egyenlegét kell biztosítani, hogy 1966-ban tovább csökkenjen a fizetési mérleg hiánya.” (MOL 288. f. 5/381. õ. e. pp. 65.) Növelni kell a munka hatékonyságát, termelékenységét és csökkenteni a „fajlagos anyagfelhasználást”. A nemzeti jövedelem növekedése 4%, felhasználásában az állóalapok növekedése 3–4%, a lakossági fogyasztásé pedig 2–3% lett. Ezen belül: az ipari termelés növekedése 5%, ennél magasabb a vegyiparé (9,2%), a villamosenergia-iparé (7%) és a gépiparé (6%).

45

Heller Farkas Füzetek

(Ezekhez képest igen szerény az élelmiszeripar a 2,3%-ával.) A többletbõl a belkereskedelem 3, a külkereskedelem 6%-ot kap. Mezõgazdaságunk terve: 5–5,5%-os növekedés (vagyis nagyjából az 1964-es szint elérése). – „A Politikai Bizottság megbízza Ajtai Miklós és Párdi Imre elvtársakat, hogy az 1966. évi népgazdasági terv fõ célkitûzéseire és elõirányzataira vonatkozó anyagot az elhangzott észrevételek alapján véglegesítsék.” (A Központi Bizottság tagjai másnap kapták meg az anyagot és a december 8-i ülésen elfogadták.) b.) Elõterjesztés a lakosság 1966. évi életszínvonaláról (Párdi) Érdekessége az elõterjesztésnek, hogy három variánsa készült el. Magától értetõdik, hogy a nemzeti jövedelem várt, 4%-os növekedése mellett a fogyasztási alap 2%-os emelését irányozták elõ. „1965-ben elõreláthatóan mind a bérbõl élõk reáljövedelme, mind a parasztság fogyasztásának reálértéke nem emelkedik a tervezett mértékben, hanem az 1964 évi színvonalon marad. Az egy keresõre jutó reálbér – elõzetes számítások szerint–mintegy 1%-kal csökken.” (MOL 288. f. 5/381. õ. e. pp. 75.) Ilyen elõterjesztésre még nem volt példa! A pénzjövedelmek alakulását a gazdaságpolitika más vonatkozásaival kapcsolták össze. Elsõsorban a nominálbérek emelésérõl lehetett szó. A reform elõször a mezõgazdaságra gyakorolt hatást: kiadásaikat bevételeikbõl kellett fedezzék, csökkenõ állami támogatás mellett. Ehhez 1966-ban fel kell emelni a felvásárlási árakat (ez a neuralgikus állati termékeknél fogyasztói áremelést is jelentett). Ezt igyekeztek összekapcsolni a szociálisan hátrányosabb helyzetûek támogatásával. Az I. variáns célja, hogy már 1966-ban bevezessék a szükséges „árintézkedéseket”. „Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, politikailag ez a variáns nehezebben valósítható meg, ugyanis az áremelések valamennyi bérbõl élõt érintenek, béremelésben viszont csak egyes rétegek, kb. 750–800 000 fõ részesül.” (MOL 288. f. 5/381. õ. e. pp. 76.) Sok családnál ez az elképzelés (megvalósulása esetén) jelentõs jövedelem csökkenést eredményezne. A II. variáns eltekintene a szén árának megemelésétõl, ehelyett progresszív nyudíjjárulék emelés lenne. Kompenzációként a két- és többgyermekes családok támogatás gyermekenként és havonta 150 forinttal növekedne. (Bérintézkedések tekintetében maradna az I. variáns tervezete.) III. variáns: nem emeli a tüzelõ árát, de nem lenne ruházati árleszállítás sem. Helyette bevezetné a „kereseti adót”. Ezzel alapot teremtenének szélesebb körû bérintézkedésekhez, így az áremelések hatását az alacsonyabb jövedelmû családoknál csökkentenék. Egyik verzió sem számolt a nyugdíjak emelésével (az 1965-ös intézkedésre hivatkozva), az egész kérdést a közeljövõre napolták el. Jövedelmet csökkentõ intézkedések vártak a kisiparosokra és magánkereskedõkre (jövedelemadó, kedvezmények csökkentése), valamint a szellemi szabad foglalkozásúakra. – „…a Politikai Bizottság javaslataként a II. sz. variánsban foglaltakat – az elhangzott észrevételekkel kiegészítve – kell a Központi Bizottság ülésére terjeszteni.” (Ez a „kiegészítés” tüzelõ árának 25%-os emelését és a nyugdíjjárulék emelését jelentette. A három variáns kalkulációját lásd a mellékletben.) c.) A Központi Bizottság határozata az 1966. évi népgazdasági feladatokról (Ajtai, Párdi). A Kormánynak tett „javaslat” gyakorlatilag az 1. napirendi pontban foglaltakat tartalmazta. Kiemelnénk mégis a reáljövedelem 3,5%-os emelését, továbbá a gazdaságirányítási reformnak megfelelõ intézkedéseket (a kötelezõ tervmutatók csökkentése, a szállítási szerzõdések módosítása, a termelõszövetkezetek vállalatszerû gazdálkodásának elõsegítése, a prémiumok rendszerének megváltoztatása). Tehát mindazok az intézkedések, melyekrõl a párt már jóval korábban döntött.

46

Schlett András: A konszolidáció útján

Mintegy háromszáz szakértõ dolgozott két éven át az új gazdasági mechanizmuson. Ettõl a politikai vezetés nem csak a gondok orvoslását, de a növekedés újbóli felgyorsulását is várta. Fenntartva a teljes foglalkoztatás elvét, az árreformot pedig az infláció megugrásának elkerülése végett egy évtizedre húzták el. Az „új gazdasági mechanizmus” elõkészítése 1966-ra gyakorlatilag hajrájába érkezett az új gazdasági mechanizmus részletes kimunkálásának folyamata. Ez a folyamat nem egyedi eset, hazánk mellett Lengyelország és Csehszlovákia is gazdasági reformokat dolgozott ki. Ez a proletárdiktatúra részleges leépítését is jelentette – már amennyire a Szovjetunió, a Varsói Szerzõdés és a KGST ezt megengedte. A Politikai Bizottság 1966. május 3-án tért vissza a reform kérdésére. (MOL 288. f. 5/394. õ. e.) Nyers Rezsõ elõadását nagy vonalaiban elfogadta a testület, egy héttel késõbb a szöveget véglegesítették, majd ez került jóváhagyásra a Központi Bizottság elé (május 25–27-i ülése). A reform alapvonási között említette a tervszerû központi irányítás és a piac aktív szerepének összekapcsolását. Az új mechanizmusnak biztosítania kellett: – a népgazdaság kiegyensúlyozott és gyorsütemû fejlõdését; – a gazdasági tevékenység hatékonyságának növelését… – a nemzetközi munkamegosztásból fakadó elõnyök kihasználását. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 128.) Evégett az alapvetõ döntéseket a központi irányítás határozza meg, de nagyobb önállóságot kell kapjanak a vállalatok, és a dolgozó emberek. Ehhez arra van szükség, hogy aktívabb szerepet kapjanak a szocialista gazdaságban szükségképpen létezõ, e gazdaság jellemzõ vonásaihoz tartozó áruviszonyok, s ezek kategóriái: a piac, a pénz, az árak, a jövedelmezõség, a hitel stb. (Uo.) Meg kell szûnnie annak a korábbi gyakorlatnak, mely a népgazdasági tervet minisztériumok által tervutasítások formájában bontotta le vállalati szintre, mivel ez erõsen korlátozza az áruviszonyokat, s nem tükrözi a nyereségességet. Summa summarum, a reform alapvetõ vonása:a népgazdaság tervszerû központi irányításának és az áruviszonyoknak, a piac aktív szerepének szerves összekapcsolása a termelõeszközök szocialista tulajdona alapján. (Uo.) Természetesen óva intenek attól is, hogy a piac szabályozó szerepét túlértékeljük. A beruházási politika vitája Az állami vállalatok önállósága és anyagi érdekeltsége fejezetben kerül sorra. Sok újdonság a korábban említettekhez képest itt sem található. Egyértelmû már az expozíció, hogy ezek tulajdonosa a szocialista állam. Ez kifejezésre jut a terméktöbblet felhasználása fölötti állami rendelkezésben, a munkadíjazás állami szabályaiban, a vállalatok alapítására, megszüntetésére vonatkozó állami jogok gyakorlásában és egyéb, tulajdonosi pozícióból történõ beavatkozásokban, abban, hogy a vállalati igazgató az állam megbízottja, állami szervek nevezik ki és mentik fel. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 130.) Világos, hogy az önállóság meglehetõsen korlátozott, jószerivel abban nyilvánul meg, hogy a nyereségesség irányába mozdítsa a termelési folyamatokat, erre ösztönzi õket az érdekeltségi rendszer. A vállalat fejlõdési lehetõsége, eredményessége és az ott dolgozók kereseti viszonyai tehát összekapcsolódnak. Fantáziánk azonban itt sem szárnyalhat: a bérarányok befolyásolása végett az egyes szakmák, munkakörök, munkaköri csoportok számára továbbra is indokolt alsó és felsõ (tól–ig) bérhatárokat központilag megszabni, ügyelve arra, hogy ez a szabályozás ne nivelláljon és adjon kellõ mozgási szabadságot a vállalatok vezetõi számára. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 131.)

47

Heller Farkas Füzetek

Versenyt csak korlátozott mértékben tartottak lehetségesnek, mégpedig úgy, hogy fenntartják egyidejûleg a trösztök monopol helyzetét (megszorítás: ezek fölött az államnak, sõt a társadalomnak fokozott ellenõrzést kell gyakorolnia. A külsõ és belsõ piac szerves összefüggését indokolandó, hazánk gazdasági adottságaiból indultak ki. Tárgyalt korszakunkban az export a nemzeti jövedelem 35%-át tette ki. Az új mechanizmustól azt várták, hogy megszünteti a két piac elszigetelését. Természetesen (mint már korábban megjegyeztük), anélkül, hogy a belsõ piacot kiszolgáltatnák a világpiaci erõk játékának. Más szavakkal: az alapvetõen helyes meglátások nem eredményeztek olyan, valóban mélyreható változtatásokat, melyek a gazdaság diszfunkcionális zavarain valóban segítettek volna. Ezek a fékek már a tervezés fázisában megkérdõjelezték a reform hatásait. A népgazdasági tervezés súlypontja az ötéves tervekre helyezõdött, mert ezek már eléggé konkretizálhatók, ugyanakkor a döntések szabadságfoka még elég nagy. A különbözõ idõtartamú koncepcióknak egységes rendszert kell alkotniuk: a hosszú távúak 15–20–25 évesek; a középtávúak ötévesek (egyes vonatkozásokban 6–7 év), míg a rövid távúak 1–2–3 évesek. Nem nehéz felfedezni, hogy az elsõ esetben a KGST-standardról volt szó, míg a másodikban (fõként annak kiterjesztésével) a szovjet elvárásoknak igyekeztek megfelelni. Az éves terv pedig a kormány operatív terve. Nincs változtatás abban sem, hogy a rövid- és középtávú tervek eztán is törvényként jelennek meg (mai jóváhagyási rendjén nem szükséges változtatni). Összhangzásba kell viszont hozni a népgazdasági és a vállalati terveket. Világos, hogy elõbbi határozza meg az utóbbiakat, bár itt is valamiféle dialektikus kölcsönhatást feltételeztek. A népgazdasági tervezés azáltal gyakorolt hatást a vállalti tervre, hogy megszabta a nemzeti jövedelembõl a felhalmozás és a fogyasztás arányát. Utóbbit a személyes jövedelmek alakításával kívánták szabályozni a szakszervezetek és a Kormány bevonásával. Ez a módszer követendõ a szövetkezetek esetében is, csupán az eszközök rendszerében terveztek némi változtatást az állami szektorhoz képest. A népgazdaság hosszú- és középtávú terveinek megalapozására mûszaki–gazdasági koncepciókat kell kidolgozni. A koncepciók – egyes kérdésekre több változatban is – a legfontosabb mûszaki fejlesztési irányzatoknak és ez irányok megvalósítási lehetõségeinek feltárását szolgálják. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 136.) Ezek a projektek a (fõként ötéves) tervek részét képezik. A reform egyik fontos célkitûzése volt a mûszaki fejlõdés meggyorsítása. Ezért azt az alapelvet követték, hogy a gazdálkodás minden mozzanatát, minden döntését valamennyi szinten áthatják a mûszaki fejlesztés szempontjai. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 146.) Ez a kívánalom felbukkant már a népgazdasági tervezésnél és az árképzésnél is. A fejlesztés lehetett népgazdasági, ágazati, vagy vállalati szintû. Külön kitértek a gyártmány- és gyártásfejlesztésre, a mûszaki kutatásra, a munka- és üzemszervezésre, a találmányokra és újításokra. A beruházások terén (ahogy a fejlesztésnél is) különbözõ szinteket, és ennek megfelelõ metódusokat határoztak meg. Vonatkozott ez a döntéshozataltól a finanszírozáson keresztül az elõkészítésre és kivitelezésre is. Hitel- és pénzforgalmi rendszerünknek kellett (a tervszerû irányítással és az áruviszonyokkal együtt) az egyik fontos gazdasági szabályzóvá válnia. Segítenie kell az áru–pénz egyensúly és a forint értékállóságának fenntartásában. Ez értelemszerûen megnöveli a bankrendszer szerepét, viszont kerülendõ egy bankbürokrácia kialakulása; hatósági funkciókat csak kivételesen, az elkerülhetetlenül szükséges mértékben gyakorolhat (például a devizagazdálkodás terén). (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 152.)

48

Schlett András: A konszolidáció útján

Szükségessé válik (a népgazdasági tervvel párhuzamosan) hitelpolitikai irányelvek kidolgozása, melyek a legfontosabb beruházási, termelést (szolgáltatást) segítõ és a fogyasztást szabályozó elveket tartalmazzák. A forgóeszközök finanszírozására a vállalatoknak saját alappal kell rendelkezniük, szükség esetén azonban a jól gazdálkodók fordulhatnak hitelért is. Az állami vállalatok és szövetkezetek betéteik után kamatot kapnak (felsõ határát 3%-ban állapították meg). A hitelkamatok meghatározásánál az alapkamat a mérvadó, mely az eszközlekötési járulékkal együtt tendál (évi 7–9%). Az alapkamat egy olyan középértéket jelent, melyhez képest, a gazdaságpolitikai elképzelések függvényében el lehet térni. Továbbfejlesztésre került a vállalatok egymás közti elszámolásának rendszere, a fizetést a vevõ kezdeményezi – ezzel megszûnik az automatikus fizetés. Eszköze az átutalási rendszer, mely viszont nem sértheti a pénzforgalmi és hitelmonopóliumot. A szövetkezetekkel kapcsolatban igen lényeges már az expozíció: A szövetkezet a szocialista tulajdon egy formája. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 160.) Ebbõl vezették le azt a gondolatot, hogy a termelõszövetkezeti tagok tulajdonosi és dolgozói egyidejûleg gazdaságuknak. Nem kis képmutatással írták le azt, hogy maguk dönthetnek a termelés és gazdálkodás minden kérdésében (lásd fentebb az elnökök kinevezésérõl, az irányításokról leírtakat!). Tényként kezelték a parasztok jövedelmi és szociális emancipációját – véleményünk szerint ez is csak közelíti a valóságot. A termelõszövetkezetek anyagi helyzetét a harmadik ötéves tervben elhatározott emelt felvásárlási árrendszerrel vélték megoldani, fenntartva bizonyos esetekben az állami támogatást is. (A gazdálkodással, jövedelem elvonással, anyagi ösztönzéssel és egyéb tevékenységgel kapcsolatos részek a korábbiakhoz képest nem változtak. Ugyanez vonatkozik a kisipari szövetkezetekre.) Az új gazdasági mechanizmus bevezetését gondos elõkészítés után zömében egyidejûleg, 1968. január 1-jével szándékozták megtenni. 1966–67 az elõkészítés, 1968–69 pedig a kibontakozás idõszaka volt. Az elõkészítõ szakaszban kellett kidolgozni a végrehajtási intézkedéseket (árreform, az 1968-as népgazdasági terv, szervezeti átalakítások és tartalékok gyûjtése). Ekkor még bizonyos kísérletek is folyhattak (például a külkereskedelem hatékonyságának fokozására). Mûvünk anyaggyûjtésének, felépítésének, a források felhasználásának indoklásaként hozzuk fel az alábbi idézetet: A reform irányelveinek kidolgozása közvetlenül a Központi Bizottság irányításával történt. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 171.) Ezen Irányelvek elfogadása után kerülhetett csupán sor a mechanizmus államosítására. Az 1968-as gazdasági tervnek úgy kellett létrejönnie, hogy az árváltozások elõkészítése már az elõzõ évben megtörténhessen, ezért az érdekeltekkel folyamatosan közölni kellett az indexeket. A ‘68as tervet már nem kellett fõhatóságokra és vállaltokra bontani, utóbbiak saját terveiket már önállóan készítették. Kidolgozásra várt a vállalatok befizetési kötelezettségeinek, a nyereség felosztásának szabályai (ebben is a korábbi elvi álláspont tükrözõdött). A szervezeti átalakításokkal együttjáró káderátcsoportosítás során gondoskodni kell a felszabaduló káderek olyan elhelyezésérõl, amely megfelel képzettségüknek, szakmai tudásuknak. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 172.) Vagyis, a káder nem vész el, csak átalakul, mint ezt már korábban is tapasztaltuk. Fontos feladatnak tekintették az érintettek szakmai továbbképzését, ebben a Pártfõiskola mellett minden képzési intézmény kapott feladatokat. A propagandában a Közgazdasági Társaság, a TIT és a METESZ (és akkor még nem szóltunk a Magyar Televízió jövendõ akcióhõsérõl: Doktor Agyról). A bevezetés és kibontakozás idõszakában biztosítani kívánták a gazdálkodás kontinuitását, kerülni a hirtelen és váratlan fordulatokat. Úgy gondoljuk, a fentiek alapján, ez kissé

49

Heller Farkas Füzetek

indokolatlan aggályvolt. Különösen, hogy Néhány évig… fennmaradnak még a jelenlegi irányítási módszerek szükséges maradványai, valamint a kettõ keverékébõl adódó sajátosan átmeneti módszerek. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 173.) Értsd: az utasítások és egyéb adminisztratív módszerek. A reform kezdeti idõszakában a kiegyensúlyozott fejlõdés fõ problémáit az alábbiakban látták: Foglalkoztatottság. Amennyiben a termelés racionalizálása a vállalatokat arra ösztönözte volna, hogy tömegesen elbocsássák a feleslegessé váló munkaerõt, ezzel szertefoszlott volna a szocializmus teljes foglalkoztatottságot ígérõ nimbusza. Arról már nem is beszélve, hogy összeütközést eredményezett volna az Alkotmánnyal (a munkához való jog) és a PTK-val is (kmk). Elképzelésük szerint a tervszerû átcsoportosítások, átképzések jelentették volna a gyógyírt. Emellett tervbe vettek szociálpolitikai intézkedéseket (újraelhelyezkedési segély, vállalaton kívüli szociális ellátás). Az egyensúly biztosítása a fogyasztási cikkek, az árak és bérek terén. Megoldás: a bér kiáramlás központi szabályozása. Az elképzelés szerint az áremelkedés 1968-ban nem haladhatta meg a 2–3%-ot, és így még reálbér (reáljövedelem) emelkedés is lehetséges. El kell érni a beruházási javak piacán a kereslet és kínálat egyensúlyát (ideiglenesen a kereslet visszaszorításával). Ugyanígy korlátozni szükséges az (elsõsorban nyugati) importot. Végezetül meghatározták a szakszervezetek és a párt feladatait az új gazdasági mechanizmusban (újdonság e téren sem volt). Külön tárgyalták az életszínvonal kérdését. Ez az MSZMP politikájának kardinális részét képezte, így az életszínvonal emelése szinte automatizmusnak számított (legalább az ígéretek szintjén). Elõterjesztésében Párdi az elõzõ két évtized vívmányait sorjázta. Mivel fentebb hivatkoztunk erre, kiemeljük a munkanélküliség megszüntetésének büszke szólamát (a szociális vívmányok mellett). A jövedelemelosztás jól bevált módszerét csupán tovább kell fejleszteni a végbement társadalmi átalakulásoknak megfelelõen. Jelentõsen megnõtt a társadalmi és szociális juttatások szerepe, ami az anyagi lehetõségek korlátozott volta miatt kevés lehetõség nyílott az anyagi ösztönzésre. Ez viszont gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását a termelésben nem szolgálja kielégítõen, állandó igényt támaszt a bérenkívüli juttatások még általánosabbá tételére. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 181.) Az 1957–1960 közötti idõszakot úgy jellemezte, hogy ekkor a lakosság életkörülményei ugrásszerûen javultak. Ez nagymértékben javította a politikai hangulatot, de csak úgy volt lehetséges, hogy a baráti országok jelentõs anyagi segítségére támaszkodtak. A felhalmozás ugyanakkor csökkent, a hadsereg létszáma és technikai fejlesztése átmenetileg stagnált. Ezek hátulütõi jelentkeztek a II. ötéves tervben: megemelkedett a külföldi adósságállomány, miközben a hadsereg fejlesztésére is többet kellett költeni, az elõirányzatok nem voltak reálisak, nõttek a készletek, a mezõgazdaság kollektivizálása nagy terhekkel járt. Ennek ellenére emelkedett az életszínvonal, amit a gazdaság teljesítménye nem támasztott alá. Mindezek konzekvenciáit a termelés és elosztás, különösen pedig a beruházás politikában kellõ idõben nem vontuk le. Folytatódott az eladósodás. A reáljövedelmek a tervezettnél jobban emelkedtek a reálbéreknél. Háromszor kellett korlátozni a kívánatosnak tartott évi 1,5–2%-os átlagbér-emelést, az anyagi ösztönzés nem eredményezte a munkaerõ gazdálkodás és az ergonómia fejlõdését. Az 1966-ban bevezetett intézkedések sem váltották be az ezekhez fûzött reményeket. A parasztság reálfogyasztása nõtt, de a juttatásaik a bérbõl élõkének csupán 70%-át érték el (reálfogyasztásuk 85%, reáljövedelmük 90%). Fogyasztói árpolitikánk és fogyasztói árrendszerünk az elmúlt években általában biztosította az árszínvonal és az árarányok stabilitását. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 184.)

50

Schlett András: A konszolidáció útján

Az 1966-os árintézkedések célja az volt, hogy a kereslet-kínálat figyelembevételével a fogyasztói árakat reálisabbakká tegyék, de ez az árrendszert alapjaiban nem változtatta meg. Alacsony maradt az alapvetõ élelmiszerek és szolgáltatások ára, miközben az iparcikkek ára magas. Ezen premisszákból indult a továbbfejlesztés koncepciója. Az elkövetkezõ 10–15 évben az életszínvonalnövelés fõ útja a munka szerinti elosztás elvének az eddiginél következetesebb érvényesítése lesz. A végzett munkától független – a nem szociális gondoskodás keretébe tartozó – juttatásoknak az egész társadalomra való kiterjesztése fejlõdésünk jelenlegi szakaszában nem idõszerû. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 185.) Az anyagi érdekeltség erõsítésével a termelés és elosztás egységét kívánták erõsíteni. Nagyobb szerepet kap a reálbér (a központi bérkategóriák kialakításánál kiemelten kezelnék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelõsséggel járó munkát. A továbbiakban a már korábban megismert nézetek ismétlõdtek meg (az egyéni és kollektív teljesítmény összekapcsolása; a mezõgazdasági árrendezéssel az ágazat anyagi érdekeltségének, társadalmi juttatásainak növelése; a társadalmi gondoskodás rendszerének fenntartása; a fogyasztói árrendszernek a ráfordításokhoz való nivellálása; a munkaidõ csökkentése stb.). A konkrét javaslatok: – mezõgazdaság: az 1965-ös felvásárlási árak 30–32%-os emelése (ebbõl 1966-ban már mintegy 9% teljesült). Az 1968-ra javasolt újabb 10%-os áremelés már a kenyér áremelését vonná magával. – fogyasztói árak: 1966-ban a fogyasztói árualap 91%-a nem tükrözte a tényleges ráfordításokat. Ennek megváltoztatása csak fokozatosan, a távlati tervekkel összhangban történhet meg, mert alapvetõen megváltoztatná a reáljövedelmeket, az életszínvonal csökkenését eredményezné jelentõs rétegeknél. Az árreformot részben központilag, de mindenképpen több lépcsõben kellene végrehajtani. Már ekkor kiemelték a lakbért és a személyszállítást. Elõbbit azzal indokolták, hogy még a fenntartási költségeket sem biztosítja. (Az állam a befolyt lakbérek két és félszeresét fordította a fenntartásra.) Új lakás esetében (a szociális helyzettõl függõ) építési hozzájárulást terveztek bevezetni. Távolsági személyszállításnál inkább a sokrétû kedvezmények megnyirbálására (megszüntetésére) tettek javaslatot. (Itt a díjak a ráfordítások 64%-át fedezték.) – a társadalmi juttatások közül a nyugdíjak esetében az alacsonyak többszöri emelése sem csökkentette a feszültséget, ám feloldásukra a III. ötéves tervben nem lesz lehetõség. Felmerült a nyugdíjak megállapításának megváltoztatása. A társadalombiztosítás rendszerét alapvetõen megfelelõnek tartották, csupán kiigazításokat javasoltak, például a táppénz és a gyógyszerárak esetében. (Utóbbinál az állami támogatás egységesen 85% volt!) A családi pótlékról megállapították, hogy felemelése ellenére sem arányos a gyermeknevelési költségekkel. Bár a reálbér mellett ezt tartották az egyik legfontosabb életszínvonalat befolyásoló tényezõnek, felemelését a III. ötéves tervben megvalósíthatatlannak tartották. – a nem társadalmi gondoskodás keretébe tartozó közvetett juttatásokat jelentõsen lefaragták a kedvezményes üdülésnél és az üzemi étkeztetésnél. Vizsgálódásunk szempontjából a legérdekesebb a gazdasági reformmal összefüggõ, az életszínvonalra ható érdekeltségi rendszer egyes kérdései lehetnek. – bérek és jövedelmek: a legkisebb és legnagyobb bérek közti különbség akkoriban hétszeres volt, de a munkások és alkalmazottak mintegy háromnegyede az 1200–2500 forintos jövedelmi sávban volt. Ez nem tette lehetõvé a differenciálást és kedvezõtlenül hatott az anyagi ösztönzésre. A reform következtében, a vállalat jövedelmezõsége esetén az alapbérek az addigi, a nyereségtõl függõ részek pedig még gyorsabban növekedhetnek. A nem

51

Heller Farkas Füzetek

vállalati jellegûen gazdálkodó szervezeteknél a bérek kevésbé nõnek, ezért az oktatásban, egészségügyben és az államigazgatásban központi intézkedéseket kell tenni. – foglalkoztatottság, munkaerõ gazdálkodás: a reform egyik következménye a munkaerõ vándorlásának felgyorsulása lehet, sõt idõlegesen és lokálisan munkanélküliséggel is számoltak. Ez a különben is hátrányban levõket fokozottabban sújthatja (csökkent munkaképességûek, nõk, kvalifikálatlan és pályakezdõ munkavállalók). Jól jellemzi az ország technikai színvonalát, hogy az anyagmozgatás gépesítésében jelentkezõ elmaradottság miatt fennmarad a nehéz fizikai munkák férfi munkaerõhiánya. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 206.) Megoldási javaslatok: 1967. második felétõl az újraelhelyezkedési segély bevezetése, a rehabilitációs rendszer új formája (1968. január 1-jétõl) és az anyasági segély bevezetése. A Politikai Bizottság a harmadik ötéves terv idõszakában végrehajtásra kerülõ, életszínvonalat érintõ központi intézkedések közül – az ülésen elhangzottaknak megfelelõen – az 1. számú variánst fogadja el. Az 1966–70-es III. ötéves terv növekedési elõirányzatai erõsen visszafogottak voltak. (MOL 288. f. 5/394. õ. e., 3. napirendi pont.) Jellemzõ vonásai az alábbiak: – fenntartották a felhalmozás és fogyasztás korábbi arányait, hogy a beruházások megalapozzák a további fejlõdést és biztosítsák az életszínvonal emelését. (Itt némi ellentmondást vélünk felfedezni az elõzõ napirendben tárgyaltakkal.) – A termelés növekedése együtt jár a hatékonyság, a mûszaki színvonal és a minõség javulásával. – Az export gyorsabban növekszik a termelésnél. – A termelés a hazai nyersanyag bázis mellett a szocialista importra alapszik. – Az elõzõ idõszaknál gyorsabban nõ a mezõgazdasági termelés. – Lelassul a munkaerõ iparba áramlása, ezért növekedés csak a termelékenység fokozásával lehetséges. – Ésszerûbb beruházás-politika. A nemzeti jövedelem tervezett növekedése 19–21%, a felhasználás arányai változatlanok (fogyasztás 78, felhalmozás 22%). A fogyasztási alap 19%-kal bõvül, a felhalmozáson belül a készletek kisebb mértékben nõnek, így több (73%) fordítható az állóalapok növelésére. Beruházásokra is 30%-kal lehet többet fordítani. Ezeken belül elsõséget kapnak az exportot növelõ, az energiabázist bõvítõ és a közlekedés rekonstrukcióját szolgálók. Számításba vettek újabb 200 millió dollár hitelen felül még 80–100 milliós hosszú lejáratú hitelt gépimportra. A külkereskedelmi forgalom jelentõsen (46%) nõtt. A jelentõsebb, szocialista relációban a kivitel 50, a behozatal 54%-kal bõvül. Nemzetközi fizetési mérlegünk ezzel ebben a viszonylatban egyensúlyba kerül, tõkés relációban ez csak 1970-re érhetõ el. Az ötéves tervvel kapcsolatban át kellett értékelni a korábbi 20 éves tervet. Egyrészt a nagyberuházások megtérülése, a fizetési mérleg alakulása és az elõreláthatólag fokozódó importigény tartalmazott bizonytalansági tényezõket. A KGST-országokkal összehasonlítva 1960-ban a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NDK-ban volt magasabb az egy fõre jutó nemzeti jövedelem, Romániában és Bulgáriában kisebb. 1965-re a helyzet kiegyenlítõdési tendenciát mutatott, az eltérések csökkentek. 1970-re Bulgária a miénknél magasabb, Lengyelország velünk egyezõ szintet tervezett. Az ipari termelés növekedési ütemében (ahogy a mezõgazdaságban is) az élvonalba kerülünk. Summázva elmondhatjuk, hogy a nemzeti jövedelem tervezett növekedése 3,5–4%; az ipari termelés tervezett évi növekedése 5–6%. Ez a visszafogás kedvezõen hatott a külsõ egyensúlyra, 1965 és 1970 között egy év (1967) kivételével, minden évben javult a

52

Schlett András: A konszolidáció útján

külkereskedelmi egyenleg. A tervezett átlagos évi növekedési ütemek: a nemzeti jövedelem 5,6%, a tényleges növekedés 6,8%; az ipari termelés 5,7%, a tényleges növekedés 6,3% volt. Kardinális kérdéssé vált a külkereskedelem, ez vezérelte az iparpolitikát is. Az exportra termelõ, importot kiváltó beruházások kaptak elsõbbséget. A mezõgazdaságot kulcskérdésnek tekintették, a növekedést 13–15%-ban határozták meg (növénytermesztés: 15–17; állattenyésztés: 11–13%). Természetesen a mezõgazdaságtól is fokozott exportot vártak. A felvásárlások mértékét most is a mezõgazdaság termelésénél magasabban (28-32%) tervezték, ebben szempont volt a lakossági ellátás javítása is. Az életkörülmények javításánál figyelembe vették a foglalkoztatottak számának jóval mérsékeltebb növekedését. (A munkaerõ helyzetre most nem térünk vissza.) Az egy fõre jutó reáljövedelem tervezett emelkedése 14–16%, de csak abban a mértékben, amit a gazdaság teljesítõképessége lehetõvé tesz. A reálbérek 9–10%-kal nõhettek. Kiegyenlítõ célzattal a parasztság életszínvonalának növelését magasabban határozták meg (hozzáfûzve, hogy a háztáji termelésnek továbbra is jelentõs szerepe lesz). A lakossági fogyasztás növekedésének mértéke 19%. Tartós fogyasztási cikkekben: Megnevezés Gépkocsi Televízió Rádió Hûtõszekrény Porszívó Mosógép

Számított eladás (öt évre, ezer db) 70–72 1000 1100–1200 800 550 850

Állomány (db/1000 család) 1965 1970 3,1 5,5 26 50 78 109 8 30 14 30 37 54

(Forrás: MOL 288. f. 5/394. pp. 265. alapján) Azzal számoltak, hogy a tartós fogyasztási cikkek vásárlása és a lakásépítés jelentõs elõzetes megtakarítást fog elõidézni. (A tervezett 300 000 lakásnak csak harmadát építette volna az állam.) Mivel a témák kevés újdonságtartalommal bírnak, érdemesebb az ötéves terv és a gazdasági reform összefüggéseit megvizsgálnunk. Ennek az ad sajátos színt, hogy ez a két dokumentum nagyjából egyidejûleg született. Gondot okozott a készítõknek, hogy a reform tényleges bevezetésére 1968-ban kerül sor, hatásait (melyek a tervidõszak végére bontakoznak ki) mégis figyelembe kellene venni! Mivel az ötéves terv munkálatai elõbb kezdõdtek, s ennek nemzetközi kihatásai is vannak, úgy látszik: ez kapott elsõbbséget. A beruházások esetében a helyiek aránya maradt 20%; az értékhatár alattiak 1968 után vállalati hatáskörbe adhatók. Az értékhatár feletti és 1968 után megkezdõdõek a kormány döntési kompetenciájába kerültek (a korábbi, törvénybe foglalt és tételesen szabályozott esetekkel szemben). A tervben általában viszonylag kevés tartalékot képezhettünk. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 275.) Különösen fontos ezért a piaci egyensúly, a kereslet és kínálat helyes arányainak betartatása. Különös gondot kell fordítani a szocialista országokkal megkötött hosszúlejáratú egyezmények pontos betartására. Az ötéves terv fõ-árucsoportonként export–import elõirányzatokat is tartalmaz. Ezektõl csak abban az esetben célszerû eltérni, ha ezzel a fizetési mérlegre kedvezõ hatást lehet gyakorolni. A terv és az új mechanizmus összefüggésében külön is utalni kell arra, hogy a lakosság életszínvonalának javulását fokozottabban szükséges kapcsolatba hozni a gazdálkodás népgazdasági szintû eredményességével. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 275.) Megismétlõdik tehát az automatikus életszínvonal javulás politikájával való (már korábban többször felvetett) szakítás gondolata.

53

Heller Farkas Füzetek

Kiemelték, hogy a terv jóváhagyásának korábbi módszere megváltozott: megszûnik a címzett jelleg és csökken a tervmutatók száma. A Politikai Bizottság az elõterjesztést elfogadta. Külön napirendben foglalkoztak az addig hozott intézkedésekkel (Jelentés a harmadik ötéves tervvel kapcsolatos párt- és állami határozatok teljesítésérõl). Jól látszik ebbõl a jelentésbõl is az átmeneti jelleg mellett az, hogy a bürokratizmus még mindig meghatározó tényezõje volt, és maradt az irányításnak. A Minisztertanács és a Gazdasági bizottság közel 150 utasítást, a Központi Bizottság 2, a Politikai Bizottság pedig 11 határozata foglalkozott ezzel a témával. Állami

Az állami határozatokból

Párthatározatok

határozatok Teljesült részben nem elavult K.B. P.B. Titkárság Vegyipar

27

19

5

1

2

-

-

-

Bányászat

6

4

2

-

-

-

-

-

Villamosenergia

3

1

2

-

-

-

-

-

Kohászat

5

2

2

-

1

Gépipar

1

13

5

8

-

-

Könnyûipar

5

3

2

-

-

-

-

-

Élelmiszeripar

8

5

2

-

1

-

-

-

Építõipar

11

6

4

-

1

-

-

-

Mezõgazdaság

41

34

7

-

-

1

1

8

3

4

1

-

-

2

Belkereskedelem Közlekedés Ter. szoc-kult. ell. Összesen

1

-

5

3

2

-

-

-

15

7

8

-

-

1

5

2

147

92

48

2

5

2

10

2

(Forrás: MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 294. alapján) A politikai háttér vázlatos felrajzolása miatt tartjuk fontosnak a Politikai Bizottság 1966. szeptember 20-i ülésének (MOL 288. f. 5/405. õ. e.) napirendjei közül kiemelni a választójogi törvénnyel kapcsolatosakat. A szocialista demokrácia akként szélesedett, hogy az országgyûlési képviselõk megválasztásánál áttértek a listásról az egyéni választási rendszerre. Ezáltal a képviselõ- és tanácstag-választás egységessé vált. Igazi nóvuma a többes jelölés volt. Jelölt az lehet, aki mellett a választókerület választóinak legalább 10%a állást foglalt. Az országgyûlési képviselõkre és tanácstagokra a társadalmi szervek az egyes választókerületek választópolgárainak gyûlésein tesznek javaslatot. (MOL 288. f. 5/405. õ. e. pp. 108-110.) A jelölés joga természetesen a Hazafias Népfrontot illette meg, így a forradalmi jelleg erõsen csorbát szenvedett, továbbra is megkíméltettünk a parttalan demokráciától. Külön forgatókönyv készült a lebonyolításra: szeptember 30-ig a Népfront, október 20-ig a Kormány tárgyalt a kérdésrõl, november 20-ig pedig az Országgyûlés. A Politikai Bizottságnak december 15-ig kellett döntenie a választások politikai elõkészületeirõl, melyet 1967. január 2-ig kellett kitûzni (a választói névjegyzékek elkészítésének megkezdésével együtt). Január 10–20 között kell kiadja választási felhívását a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnöksége, februárra (2–21-ig) tervezték a jelölõgyûléseket. A választás napja: 1967. március 19., ezt követõen március 22. – április 3. között alakultak meg a tanácsok, az Országgyûlés alakuló ülésére április 6-án kellett sort keríteni. A testület az alapelvekkel egyetértett, Javasolja, hogy az alapelvekrõl illetékes elvtársak szeptember 30-ig konzultáljanak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségével. Egyetértés

54

Schlett András: A konszolidáció útján

esetén az új, egységes választójogi törvény alapelveit október 15-ig a Központi Bizottság és a kormány együttes ülése, majd az Országgyûlés elé kell terjeszteni. (MOL 288. f. 5/405. õ. e. pp. 8.) Nehogy hiba csússzon a számításba, külön kitértek a pártszerveknek a jelöléssel kapcsolatos feladataira. A jelöltekkel kapcsolatos elvárások: Értsen egyet szocialista célkitûzéseinkkel, a párt politikai irányvonalával, legyenek érdemei a szocialista társadalom építésében; Bírja az adott választókörzet állampolgárai, illetve azok egy jelentõs részének bizalmát… (MOL 288. f. 5/405. õ. e. pp. 118.) Még azt is meghatározták, hogy a megválasztottak 60–70%-a legyen párttag a jelenlegi 73,9% helyett. A Politikai Bizottság 1966. november 15-i ülésén (alig két héttel a IX. kongresszus elõtt) foglalkozott az 1967. évi népgazdasági tervvel (MOL 288. f. 5/409. õ. e.). Az 1966. évben az ipari termelés meghaladta a tervezettet, az elõzõ évit 6-6,5%-kal. Csökkentek a készletek, a dolgozói létszám, a termelékenység 5%-kal nõtt, ezzel a többlet 80%-át fedezve. A mezõgazdaság hasonlóan teljesített, magasabb lett az elosztható nemzeti jövedelem, de a tõkés fizetési egyenleg nem javult. Nagyobb mértékben nõttek a tervezettnél a reálbérek és -jövedelmek. A beruházások a minimumon teljesültek. Mindezek alapján az 1967. évi tervezéshez az alábbi premisszákat határozták meg: Az ipari termelés tervezhetõ színvonala meghaladja az ötéves tervben számítottat. …a III. ötéves tervben számítottnál magasabb szinten alakul a belföldi fogyasztás. … az 1966. évi beruházási terv már említett lemaradása miatt nõ a folyamatban levõ beruházások eszközszükséglete. …a tervezés alapvetõ kérdése 1967-ben is a tõkés fizetési mérleg passzív egyenlegének a lehetséges minimumra történõ visszaszorítása. (MOL 288. f. 5/409. õ. e. pp. 61–62.) A terv szerint az ipari termelés 4–6%-kal nõ, de ez a tõkés export lehetõségét csak mérsékelten növeli. A mezõgazdaság 2,5%-os növekedését tervezték, ezzel tõkés egyenlege kedvezõbb lett, de nem érte el a III. ötéves terv elvárásit. A lakosság vásárlóereje 4,5%-kal haladja meg az 1966-os szintet, ehhez a szükséges árualapok biztosíthatók. A munkás- és alkalmazotti létszám növekedése azonban nem haladhatta meg a 40–45 000 fõt, az egy fõre jutó átlagkereset növekedése pedig az 1,2%ot. Elmarad a beruházások volumene is az ötéves terv elõirányzatához képest, a rendelkezésre álló eszközöket a tõkés export fokozására kell elsõsorban felhasználni. Külkereskedelmünkben a szocialista fizetési mérleg némileg romlott, mert az import gyorsabban (13%) nõ, mint az export (2,5%). Tõkés viszonylatban a fizetési mérleg hiányának csökkentése nem éri el a számítottat. A Politikai Bizottság az 1967. évi népgazdasági terv fõ elõirányzataira vonatkozó mutatókkal egyetért, s helyesli, hogy azokat megerõsítés céljából a Minisztertanács elé terjesszék. A gazdasági mechanizmus reformjának elõkészületeirõl szóló tájékoztatóban külön kitértek a párttagok között végzett munkára. Az errõl szóló (KB) határozatot sokoldalúan és részletesen ismertették, megkezdõdött a propagandisták felkészítése a reformról szóló központi tananyag oktatására. Addigi tapasztalataik szerint a párttagok tartottak az életkörülmények átmeneti romlásától, a párt vezetõ szerepének csökkenésétõl és a gazdasági vezetõk felkészületlenségétõl. Mi a magunk részérõl ezekben a felvetésekben már a reform elleni támadást látjuk. Ezt követte a reform elõkészületeirõl szóló jelentés. A Központi Bizottság a bevezetéshez szükséges részletesebb elvek, szabályok, konkrét intézkedések kidolgozását és életbeléptetését a Kormány feladatává tette. (MOL 288. f. 5/409. õ. e. pp. 162.) A jelentés szerint az állami szerveknél megindult az elõkészítés munkálata, így az 1968. január 1-jei határidõ

55

Heller Farkas Füzetek

betartható. Csak az árreform kidolgozásán országszerte mintegy 10 000 ember dolgozott, mégis, egyes területeken lemaradás volt (pl. a fogyasztói áraknál). Szeptember 1-jétõl életbe lépett a szállítási szerzõdések új rendszere, máris szükségesnek látszott annak továbbfejlesztése. A munkák nagyobb része még hátra van – állapították meg. Vita volt például a Külkereskedelmi és Pénzügyminisztérium között az export szubvenciójáról, a Külkereskedelmi valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium viszonylatában az önálló export–import jog megadásáról. Nem tisztázták, hogy milyen bontásban szerepeltessék a beruházási elõirányzatokat és így tovább. Felmerültek emellett szervezeti problémák is. Ezzel kapcsolatban határozat született (a gazdasági mechanizmus reformmal kapcsolatos néhány szervezeti intézkedésre az államigazgatásban). Lényegében az államigazgatás szervezete 1969-ig alapjában maradjon változatlan, de kezdeményezzünk olyan részleges módosításokat, melyek gazdaságpolitikánk megvalósulását lényegesen segíthetik, nem nagymértékûek és egyúttal a reform szempontjából perspektivikusnak tekinthetõk. Úgy gondoljuk: ennél dodonaibb egy határozat nem is lehetne! Ami kibogozható, az a középirányító szervezet lényeges csökkentése 1967. július 1-jéig, vagyis fõként a nemrég létrehozott tröszti apparátusoké. Hasonló sors várt a minisztériumokra és központi fõhatóságokra. Mint már említettük, létrejött a Mezõgazdasági és Élelmezési Minisztérium, az építésügy megkapta a városfejlesztés feladatát. Megszûntették a Tudományos és Felsõoktatási Tanácsot stb. „A párt IX. kongresszusa tiszteletére országos méretû szocialista munkaverseny bontakozott ki. A dolgozók százezrei – élükön a szocialista brigádok tagjaival – a népgazdaság, az alkotó munka minden területén az ország szükségleteinek megfelelõ felajánlásokat tettek, s ezek teljesítésével nagyszerû munkasikereket értek el.” – jelentette ki Kádár János a kongresszuson. 1966. november 28. és december 3. között az MSZMP IX. kongresszusán a gazdaságirányítás volt a fõ téma. (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967.) Mint láttuk, a folyamat már mûhelymunka formájában évekkel azelõtt megkezdõdött. Beszámolójában az elsõ titkár így fogalmazott: „A szocialista társadalom felépítésének idõszakában pártunk tevékenységének legfontosabb területe a gazdasági munka. A vezetõ pártszervek feladata a helyes gazdaságpolitika kidolgozása, s az egész párt mozgósítja és szervezi a tömegeket a gazdasági feladatok megoldására.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 41.) Elvi jelentõségûeknek nevezte a Központi Bizottság 1964-es és 1965-ös decemberi határozatait. Az ötéves tervet értékelve elhangzott, hogy az ipari termelés 47%, az építõipar és közlekedés 35%, a mezõgazdaság pedig 10%-kal növekedett. „A nemzeti jövedelem 25 százalékos növekedése a népgazdasági állóalap 22 százalékos növelését tette lehetõvé. Emelkedett a lakosság életszínvonala, általánossá vált a társadalombiztosítás, javult a lakáshelyzet.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 42.) Az eredmények közé sorolta az iparvállalatok összevonását, a mezõgazdaság termelésének 10%-os növekedését. Külkereskedelmi mérlegünkrõl csak annyi hangzott el: alakulása nem kielégítõ. A Központi Bizottság elemezte a gazdasági fejlõdést. „Ez a vizsgálat is megmutatta népgazdaságunk életerõs alapjait, az elért nagyarányú fejlõdést, ugyanakkor jelentõs fogyatékosságokat is feltárt.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 44.) Ezek: az erõforrások nem kielégítõ kihasználása – ez a legfõbb oka annak, hogy a gazdasági növekedés lelassult, például amiatt, hogy a termelési eszközöket nem kellõképpen használták ki. Ez Kádár szerint egyértelmûen a tervezõmunka hiányossága.

56

Schlett András: A konszolidáció útján

Mindezek oda vezettek, hogy a nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb lett, a fogyasztás és felhalmozás együttesen meghaladta ezt. 1964 végétõl „Napirendre került a gazdasági vezetés javítása, a rend megkövetelése, az általános munkafegyelem erõsítése, a munkateljesítmények fokozása, a létszámgazdálkodás szigorítása.” (Uo.) Ennek eredményei már jelentkeztek. A közvetlen feladat a harmadik ötéves terv sikeres befejezése, melynek célja „a fejlett szocialista társadalom további építése”. Feltétlenül növelni kell a mezõgazdaság teljesítményét, mert ez a feltétele az ipar fejlõdésének. Az 1966-os adatok szerint „a gazdasági fejlõdés fõ vonalaiban megfelelt a harmadik ötéves terv céljainak.” „A Központi Bizottság 1966 májusában határozatot hozott a gazdasági mechanizmus átfogó reformjára. A reform célja erõforrásaink jobb kihasználása, a fejlõdés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. A reform lehetõvé teszi, hogy a döntési jogkörök jelentõs része a kormány és a minisztériumok hatáskörébõl a vállalatok és a tanácsok hatáskörébe kerüljön. [Így] a kormányzati szervek számára biztosítható, hogy figyelmüket az ellenõrzésre, a népgazdaság fõ arányainak tudományosabb kialakítására, hosszabb távú tervek kidolgozására fordítsák. A központi tervezésnek a jövõben is elsõrendû szerepe lesz.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 48.) Itt dõl el a fogyasztás és felhalmozás aránya, a beruházások, mûszaki fejlesztések kérdése, a nemzetközi munkamegosztásból fakadó feladatok mellett a „legfontosabb szociális–kulturális és életszínvonalbeli tényezõk”. A mechanizmustól a kereslet–kínálat és a gazdaságosság terén vártak eredményeket. Valamiféle szocialista piacgazdaság körvonalai kezdtek kibontakozni, habár ezt is a központi tervezés alakította. A vállaltok a lebontott terv végrehajtói helyett „az állami terv fõ céljaival összhangban” (és annak megfelelõen) nagyobb mozgásszabadságot kapnak. Rendelkeznek önálló beruházási és ösztönzési alappal, önállóan tárgyalnak beszállítóikkal és megrendelõikkel. „Általában” nem kötik õket a kötelezõ tervmutatók, hanem maguk dolgozzák ki terveiket (központi iránymutatások alapján). Továbbra is a szükségletek kielégítése marad a szocialista tervgazdálkodás célja, de fontos szemponttá lett a gazdaságosság. Ez feltételezi a termelõi árak általános rendezését, az árképzés módjának megváltoztatását. Ez hatással lehet a fogyasztói árakra, de nem jelenthet életszínvonal csökkenést! „A reform kiterjed a szocialista építés más fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb alkalmazására.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 50.) Vagyis: a munkabér fejezze ki a dolgozó teljesítményét, a fogyasztói ár pedig tükrözze a „társadalmilag belé fektetett hasznos munkát”. Differenciák lesznek tehát vállalatok és keresetek között. Elhangzott az az ígéret is, hogy fennmarad a teljes foglalkoztatottság „és az életviszonyok javulása.” Az új gazdasági mechanizmus fontosságát a munkásmozgalmi pátosz hangszerelésében intonálta: „Jelenlegi viszonyaink között a párt, a forradalmárok számára a gazdasági építõmunka az osztályharc központi kérdése. E munka sikerétõl függ szocialista céljaink elérése, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelése.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 53.) Magától értetõdik, hogy a „pártnak a gazdasági építõmunkában is be kell töltenie vezetõ szerepét”. Az új gazdasági mechanizmus elõkészítõ munkálatai során az egyik vezérelv az extenzív növekedési útról az intenzív növekedésre való áttérés volt. Az MSZMP Központi Bizottság a gazdaságirányításáról elfogadott „kiinduló irányelve” a további fejlõdést olyan „új szakaszként” határozták meg, „amelyben a gazdasági fõ feladat már nem a foglalkoz-

57

Heller Farkas Füzetek

tatottság gyors növelése, hanem az olyan fejlõdés, melynek jellemzõi a gazdasági hatékonyság és a minõségi követelmények nagyobb fokú érvényesítése”. Ez a célkitûzés már önmagában is a mennyiségi növekedés visszafogását jelentette. Ezzel párhuzamosan újfent azok a nézetek váltak uralkodóvá, melyek szerint a gazdaság külsõ egyensúlyát a termelés változatlan összetételû növelése nem biztosíthatja, ahhoz a termelési szerkezet jelentõs átalakítására van szükség: „A tõkés fizetési mérleg hiánya hosszú idõ óta fennálló tendencia… A nehézségek gyökere abban van, hogy a termelés bõvülése nem jár együtt a gazdasági struktúra kívánatos mértékû javulásával, kellõ hatékonyság- és minõségjavulással… a tõkés fizetési mérleg tartós egyensúlya jelentõs gazdasági strukturális változásoktól függ…” Lassan világossá vált az is, hogy a versenyképesség fokozásához nem elégséges a belsõ piac átalakítása, elengedhetetlenül szükséges nyitni a világpiacra! Sõt: még azt is sikerült elfogadtatni a legfelsõ politikai vezetéssel, hogy a korszerûsítés érdekében hiteleket is fel kell venni, mert az ebbõl finanszírozott modernizáció lehet az alapja a fizetési mérleg jobbításának. „A tervezett reformról csak mint a gazdaság jobb mûködését elõsegítõ változásról, és nem mint a szocialista rendszer alternatív gazdasági mechanizmusáról eshetett szó. Olyan elképzelés, amelyik nem a szorosabban vett gazdasági szférát érintette, tehát például a politikai intézményrendszerre vonatkozott, nem kerülhetett a tematikába. Sarokpontként kezelték, hogy az állami vállalatok össznépi tulajdonban vannak, a népgazdaság irányítása központilag történik. Fontos tétel volt, hogy a gazdaságpolitikai célok nem változnak, a reform feladata éppen ezek megvalósításának elõsegítése. Az MSZMP Központi Bizottsága 1966 májusában fogadta el az 1968. január 1-jével bevezetendõ reform elvét: a népgazdaság tervszerû központi irányítását a szocialista tulajdon alapján összekapcsolják az áruviszonyok, a piac aktív szerepével. A változtatás arra irányult, hogy – extenzív tartalékai kimerülése után – a gazdaság képessé váljon az intenzifikációra, a mennyiségi feladatok megvalósítása után a minõségi, piaci követelményekhez tudjon igazodni.” (Petõ Iván: Egy rendszer átalakulásai. Változások a Kádár-korszak gazdaságában. In: Rubicon, 1998. I. szám) Az apparátus utolsó munkanapján, 1966. december 27-én (MOL 288. f. 410. õ. e.) Apró Antal a KGST XX. ülésszakáról és a VB 27. ülésérõl számolt be. Természetesen az ott folyó munkát hasznosnak és eredményesnek ítélte meg. Új jelenség Románia külön utasságának kidomborítása volt. Az ülésszak azt mutatta, hogy az egyetértõ országok között az együttmûködési szándék erõsödött és teljesen egységes a fellépés Romániával szemben, aki (sic!) a legtöbb kérdésben továbbra is lazítani, gyengíteni akarja az együttmûködést. (MOL 288. f. 410. õ. e. pp. 14.) Ugyanekkor átszervezték a Gazdaságpolitikai Osztályt, mely a népgazdaság egészére kiterjedõen, átfogó jelleggel foglalkozik gazdaságpolitikai kérdésekkel. Szervezetileg hét alosztályt szerveztek: terv, pénzügyi és statisztikai; gazdaságfejlesztési és beruházási; nemzetközi gazdasági kapcsolatok; gazdaságirányítási kérdésekkel foglalkozó; életszínvonal; területi gazdaságfejlesztési valamint az agrár- és szövetkezetpolitikai. Ez az osztály felügyelte a Belkereskedelmi, Élelmezésügyi, Építésügyi, Földmûvelésügyi, Kohó- és Gépipari, Könnyûipari, Közlekedési- és Postaügyi ,Külkereskedelmi, Nehézipari illetve Pénzügyminisztériumunkat. (Emellett még 26 fõhivatal tartozott hozzá, apparátusa 44 fõbõl állt.) Érdekesége ennek az ülésnek, hogy foglalkoztak a nem szocialista országokból történõ olajvásárlással (Irán, Irak és Szíria merült fel lehetséges partnerként). Kádár hozzászólásában ezt meg is indokolta: évszámra folytatunk tárgyalásokat s én is többször kaptam

58

Schlett András: A konszolidáció útján

megbízatást, hogy szerezzek a Szovjetuniótól több olajat – s végül mindig kevesebbet kapunk. Úgy gondoljuk, ennyi is elég a KGST-hez és a Szovjetunióhoz fûzõdõ kapcsolataink propagandisztikus és reális állása közötti különbség érzékeltetéséhez. A szabályozó rendszer változásai A központi állami irányításnak úgy kell megvalósulnia, hogy az éves és ötéves tervek a fejlesztés fõ irányelveit és a gazdasági növekedés lehetõ legkedvezõbb egyensúlyt biztosító fõ arányait tartalmazzák. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 129.) A tervek megvalósulását az állam gazdasági eszközökkel fogja biztosítani (pl. a vállalati jövedelem elvonása, vagy felhasználásának szabályozása; adók, hitelek; bér- és árszabályozás; devizaszorzók és a külkereskedelem szabályozása). A külkereskedelemre késõbb visszatérve (minden köntörfalazás ellenére) nem lehet titok elõttünk, hogy annak állami monopóliumán alig esik csorba. (A gazdálkodás más területeihez képest a külkereskedelemben az irányítás gazdasági eszközei mellett viszonylag szélesebb körben kell alkalmaznunk közvetlen állami beavatkozást. MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 130.) Nem változik az sem, hogy a szocialista állam dönti el, hogy a nemzeti jövedelem milyen arányban kerüljön fogyasztásra és felhalmozásra, s rendelkezik is az ehhez szükséges gazdasági szabályozó eszközökkel…[így] megfelelõ keretek között tarthatja a lakosság személyi jövedelmének alakulását… összkeresletét,… a beruházásokat. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 130.) Az állam különbözõ területeken fenntartja azt a jogát, hogy hatósági szabályokkal gyakoroljon nyomást a vállalatok gazdasági tevékenységére (sor kerülhet az állami vállalatoknak adott utasításokra is Uo.) Fontos új terület a munkaerõforrások és munkaerõ szükséglet összehangolása. Az 1966-os PB ülésen elõterjesztett javaslat részletesen kitért a javaslat az állami gazdaságirányító szervekre és vállalatokra. A vállalatok önállóságának növekedése a tervben minden alaklommal összekapcsolódik az állami tervezés és irányítás fontosságának felemlítésével. Ezért a korábbi szervek nem veszítettek jelentõségükbõl, csupán funkcióik változtak meg. Ilyen az Országos Tervhivatal (a kormány központi tervezõ és tanácsadó szerve), a Pénzügyminisztérium (a költségvetési, hitel- és devizapolitika irányításával). A gazdasági minisztériumok, bár a népgazdaság egy-egy szegmensét irányították, de felelõsek a kormány egészének gazdaságirányító tevékenységéért, a döntéseket közösen hozzák és egyetemlegesen felelõsek az azokban konkretizált gazdaságpolitikáért, valamint e politika egységes végrehajtásáért. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 164-165.) A Magyar Nemzeti Bank rendelkezett ezután is a pénzkibocsátás, a hitel- és a devizamonopóliummal, felügyeletét a pénzügyminiszter gyakorolta. A bankrendszer feladata az volt, hogy gondoskodjon a megfelelõ mennyiségû fizetõeszközrõl. Emellett vezette a gazdasági szervezetek számláit és lebonyolította kifizetéseiket, hiteleket nyújtott. A bankrendszer dolgozza ki a pénz-, hitel- és devizaforgalom tervét, együttmûködve az Országos Tervhivatallal, a Pénzügyminisztériummal, illetve a Külkereskedelmi Minisztériummal. A kormány által megállapított irányelveknek megfelelõ hitelpolitikát folytat és ezzel befolyásolja a vállalatok mûködését. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 165.) A vállalatokról szólva (ezek a tervszerûen irányított szocialista gazdaság önállóan gazdálkodó alapegységei) nem tekintette lezártnak a trösztösítés folyamatát, lehetõnek tartotta közös alapítású vállalat, iroda vagy más intézmény alapítását. Alapításuk az állami fõhatóság, vagy a helyi tanács joga, melléktevékenységét egyeztetve az illetékes miniszterrel. A fõ tevékenységhez sorolták termékeik értékesítését, de kül- és kiskereskedelmet csak külön engedéllyel folytathattak. (Tevékenységi körüket módosíttathatták.) Átmeneti zavaraik esetében központi beavatkozásra

59

Heller Farkas Füzetek

számíthattak, de amennyiben ezek már irreverzibilis folyamattá értek, szanálhatóak lettek. Ennek egyik módja a más vállalathoz való csatolás, illetve a felszámolás. (A vezetéssel és az elbírálással foglalkozó részek új elemet nem tartalmaztak. Ugyanez áll a tanácsok munkájára.) Az új gazdasági mechanizmusban megváltoznak az ellenõrzés funkciói. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 169.) Míg korábban az ellenõrzés legfontosabb részét a rengeteg szabály és utasítás aprólékos betartatása képezte, ezután a vállalatok gazdasági tevékenységének érdemi ellenõrzés kerül a homloktérbe. Alapvetõen tehát azt kell vizsgálni, hogy a vállalat a népgazdaság érdekeivel összhangban dolgozott-e, az elvárható optimumnak megfelelõen, vagy sem. Ellenõrizni kell a hatósági elõírások betartását és befizetési kötelezettségeik teljesítését (utóbbit a Központi Adóhivatal végzi). A termelõ szervezeteket immár a bank is átvilágíthatja. Az új körülményeknek megfelelõen kell továbbfejleszteni az információs rendszert, mely az adatszolgáltatás fenntartása mellett magába foglalja a döntési rendszerhez szükséges valamennyi adat rögzítését, továbbítását és feldolgozását tartalmazza, beleértve a feldolgozáshoz szükséges matematikai modelleket, számítástechnikai eljárásokat, a mûszaki, közgazdasági tájékoztatást, a vevõk informálását stb. is. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 170.) A központi tájékoztatás kiterjed: a vezetõ országok fejlõdési tendenciáira; az alapkutatások fontosabb eredményeire; az új termékek, anyagok, helyettesítõ anyagok ismertetésére; a nemzetközi gazdasági fejlõdés, a világpiaci helyzet alakulására; a népgazdasági tervezés és irányítás legújabb eredményeire. Ennek érdekében megoldandó feladat az ügyvitel gépesítése, a korszerû számítástechnika alkalmazása. Lemaradásunkat ezen a területen tehát reálisan látták, a gondot itt inkább (a szokásos akadályok mellett) a hidegháború egyik utolsó bölénye: a COCOM-lista jelentette, mivel a feladatok megoldásához nélkülözhetetlen technika (és tudás) Nyugaton volt… Az új árrendszer A ’60-as évek elsõ harmadában már felmerült az árrendszer újbóli felülvizsgálatának gondolata. A Közgazdasági Szemle 1964. évi I. számában jelent meg Csikós Nagy Béla – Ganczer Sándor – Rácz László: Az elsõ termékrendszerû ármodell címû dolgozata. Ebben az 1959 óta felgyûlt tapasztalatok alapján egy új ármodell alapjait fektették le. Ez a javaslat szándéka szerint az egész vertikumot reprezentálta, „lehetõvé téve az árváltozások kölcsönhatásának tanulmányozását” és gazdasági elemzések végzését. Egyik változata az árváltozások kölcsönhatásainak kiszámítására, a másik gazdaságossági számításokra szolgált (a kettõ közötti különbség az import anyagok kezelési módjában volt). Az ármodell 1200 terméket foglalt magában (alapanyagok: 268; alapvetõ lakossági fogyasztási cikk: 300; beruházási javak: 40; exportcikk: 160, és az ezek gyártásához felhasznált félkész termékek: 440). Három fõ termékcsoportot határoztak meg ágazatonként: alapanyag, félkész termék és késztermék. Az ártervezésben a szocialista országok gyakorlatára támaszkodva a vállalati számvitel adatait vették bázisul – alapja tehát a vállalati szintû költségszámítás volt. Ez a szerzõk szerint biztosította a vásárlóerõ és az árualap egyensúlyát, vagyis termék fajtánként a kereslet és kínálat összhangját, a termelés területén pedig a ráfordítások megtérülését. Az így számított árak azonban nem alkalmasak népgazdasági szintû gazdaságossági számításokra. Mivel ez a kalkuláció népgazdasági színtû számítás, alapját nem képezhette a vállalati utókalkuláció, mert az „elrejti a társadalmi termelõszervezet költségviszonyait”.

60

Schlett András: A konszolidáció útján

A termékszintû ármodell egyszerûsített sémája: Termék árszerkezete Megnevezés

A

B

C

Anyagfelhasználás A termékbõl 0,222x9.- =2.-

0,333x9.- =3.-

0,111x9.- =1.-

B termékbõl 0,072x14.- =1.-

0,143x14.- =2

0,214x14.- = 3.-

C termékbõl 0,444x9.- =4.-

0,444x9.-=4.-

0,111x9.- =9.-

Bérköltség

1.-

2.-

2.-

Tiszta jövedelem

1.-

3.-

2.-

9.-

14.-

9.-

Egységár

Matematikai formulában: p = pA+v+m p: az egységárak vektora A: a technológiai koefficiensek mátrixa v: az egyes termékek bérköltsége m: az egyes termékek tiszta jövedelme. Ez a képlet az alapformája a statikus ár- és értékszámításnak. A fenti képlet, átalakításokkal: p = (v+m) (E-A)-1, ahol (E-A)-1 a halmozott ráfordítás mátrixa. Így a bérek vagy a tiszta jövedelem minden változása esetén közvetlenül meghatározhatók „az összes gyûrûzõ hatásokat tükrözõ új árak”. Ebbõl tehát a reálköltség: pr = v (E-A)-1. Itt pr a reálköltség vektora. Az értéktípusú ár pedig: pé = (v+vá) (E-A)-1. pé: a termék értékének vektora. á: a fogyasztási alapon realizálódó népgazdasági tiszta jövedelem és bérköltség arányszáma. A termelési ár: pt =[v+ (uph + üpi + wpj +zpk)â] (E-A)-1 pt : a termelési árat kifejezõ vektor u: a termék elõállításához fajlagosan szükséges ingatlan ü: a termék elõállításához szükséges üzemi berendezés w: a termék elõállításához szükséges jármûvek z: a termék elõállításához szükséges forgóeszközök értéke kiinduló árakon. ph, pi, pj, pk : az egyes termelõ szektorok árindexe, mely reprezentálja az építõipar (h), gépipar(i), jármûgyártás (j) és a forgóeszközt elõállító iparág (k) árszerkezetét. â: a fogyasztási alapon realizálódó tiszta jövedelem és eszközérték arányszáma. Többcsatornás árrendszernél a képlet attól függ, hogy az eszköz- vagy a bértényezõ adott. pf = [äv + nf (uph + üpi + wpj +zpk)] (E-A)-1 pf : a termékek többcsatornás árrendszerbeli ára, mikor az eszközlekötési tényezõt elõre meghatározzuk és a fennmaradó tiszta jövedelmet a bérekkel arányosan osztjuk fel. pg = [ngv + ç(uph+ üpi + wpj +zpk)] (E-A)-1 pg : mikor a bérekre vetítendõ tiszta jövedelem fennmaradó részét a lekötött eszközökkel arányosan osztjuk fel. ä: a fogyasztási alapnál az eszköztényezõn felül realizálódó népgazdasági tiszta jövedelem és a bérköltség aránya, ha az eszköztényezõ (nf) adott. ç: a fogyasztási alapon a bértényezõn felül realizálódó népgazdasági tiszta jövedelem és a fogyasztási alap eszközszükségletének aránya, ha a bértényezõ (ng) adott.

A Politikai Bizottság 1965. január 12-én tartott ülésén errõl így szóltak: „A fogyasztási árak egész komplexumát felül kell vizsgálni és a jövõben közelíteni kell az értékarányokhoz.” (MOL 288. f. 5/356. õ. e. pp. 106.) Ez érinti a gyógyszerek, egyes szolgáltatások árát, felmerült, de elvetették a gyermektelenségi adó ötletét. Kompenzációként csupán a pedagógusok és egészségügyi dolgozók béremelése szerepel (már 1965-ben is!).

61

Heller Farkas Füzetek

A Politikai Bizottság 1965. szeptember 21-én tartott ülésén megállapították, hogy az 1959-ben bevezetett termelõi árrendszer jó volt és helyes irányba módosították, de még „alapvetõ fogyatékosságai” vannak. (Pl. a termékek árainak megállapítás nem tükrözi a valóságos ráfordítást; túl sok a fix ár nem hozza összhangba a keresletet a kínálattal; hatalmas ár-bürokrácia jött létre. A termelõi árak „elavultak”, közel egy évtizeddel korábbi költségviszonyokat tükröznek. Tág az agrárolló. Jelentõsen elkülönültek egymástól a belés külkereskedelmi árak, rossz a rubel- és dollár szorzó. A fogyasztói árak is az 1951-es viszonyoknak felelnek meg, alacsonyak a szolgáltatások árai - igaz, ezek minõsége és mennyisége is.) Fontos az új termelõi és fogyasztói árrendszer kialakítása. Ennek kell biztosítania a „gazdasági tisztánlátást” célkitûzése pedig: „a.) az elõállítási költségek megtérülése, b.) az össz-dolgozók érdekeinek érvényesítése.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 62.) Csökkenteni kell az állam közvetlen ármegállapító szerepét (ezt az alapvetõ cikkekre kell korlátozni), nagyobb jelentõségûek lennének a maximált és szabad árak (fenntartva itt is az állam ellenõrzõ szerepét). Az ipari termelõi áraknak tükrözniük kell a munkaráfordítást és a lekötött eszközök mennyiségét. A mezõgazdasági felvásárlási árakat emelni szükséges, az árarányoknak pedig szolgálniuk szükséges a gazdaságpolitikai célokat, anélkül, hogy „világpiaci árarányok” határoznák meg a belföldi árakat. Importcikkek esetében olyan devizaszorzót kell alkalmazni, mely kifejezi az illetõ pénznem hazai „kitermelési költségét”. A fogyasztói árak esetében: ezek fejezzék ki a ráfordításokat, ettõl csak „nyomós társadalmi érdek, illetve piaci szempont” fennforgása esetén lehet eltekinteni. Ez a módszer követendõ a szolgáltatások árképzésénél is, továbbá elkerülhetetlen, hogy a termelõi és fogyasztói áraknak „általában egy irányban kell mozogniuk”. Néhány mezõgazdasági termék felvásárlási árát felemelték 1966-ban, és megkezdõdött az az intézkedés sorozat, mely (árkiegészítéssel is) biztosítani kívánta a ráfordítások megtérülését. Az életszínvonallal kapcsolatosan 1965. december 3-án kidolgozott három verzió közül az I. variáns célja, hogy már 1966-ban bevezessék a szükséges „árintézkedéseket”. „Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, politikailag ez a variáns nehezebben valósítható meg, ugyanis az áremelések valamennyi bérbõl élõt érintenek, béremelésben viszont csak egyes rétegek, kb. 750–800 000 fõ részesül.” (MOL 288. f. 5/381. õ. e. pp. 76.) Sok családnál ez az elképzelés (megvalósulása esetén) jelentõs jövedelem csökkenést eredményezne. A II. variáns eltekintene a szén árának megemelésétõl, ehelyett progresszív nyudíjjárulék emelés lenne. Kompenzációként a két- és többgyermekes családok támogatás gyermekenként és havonta 150 forinttal növekedne. (Bérintézkedések tekintetében maradna az I. variáns tervezete.) III. variáns: nem emeli a tüzelõ árát, de nem lenne ruházati árleszállítás sem. Helyette bevezetné a „kereseti adót”. Ezzel alapot teremtenének szélesebb körû bérintézkedésekhez, így az áremelések hatását az alacsonyabb jövedelmû családoknál csökkentenék. 1966. január 1-jétõl bevezették az új mezõgazdasági felvásárlási árakat. A Politikai Bizottság 1966. május 3-i ülésén külön fejezet foglalkozott az árrendszerrel. Bár a korábbiakhoz képest nincs nagy eltérés, a téma fontossága miatt (hiszen ez az egyik legfontosabb szabályozóvá lépett elõ) nézzük meg az alapelveket. Az áraknak tükrözniük kellett a termelés költségeit; a piac „értékítéletét” és az „állami preferenciákat”. Ezek a momentumok váltak az 1968. január 1-jével bevezetett árreform alapjaivá. A valóságban érvényesülõ konkrét áraknak sok esetben el kell térniük a termelési (+ forgalmi) költségek arányaitól. A piacok (a belsõ piac és a külsõ piacok) ugyanis a különféle árukat költségarányiktól gyakran eltérõen értékelik. … Ezért az új árrendszerben

62

Schlett András: A konszolidáció útján

lehetõvé kell tenni, hogy az árak széles körben az eladók és vevõk megegyezése alapján alakulhassanak. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 140.) Az így képzett áraktól gazdaságpolitikai megfontolásból el lehet térni. Ilyen állami preferencia lehet jövedelempolitikai szempontú, export célú, a fejlesztéssel indokolt. A belföldi és külkereskedelmi árak összhangját a már korábban felvetett új devizaszorzókkal kívánták elérni. Ez a forint hivatalos aranyfedezetétõl függetlenül rubelnél 40, dollárnál 60 forint. Fogyasztói áraknál azt a szempontot kellett szem elõtt tartani, hogy azok indokoltak és egymást nagyjából kiegyenlítõk legyenek, hogy az életszínvonalat és a reáljövedelmeket ne csökkentsék. Az 1968-as árintézkedések a forgalmi adóra is hatással voltak, a tervezõk elképzelése szerint aktív árpolitikai szerepet kellett betöltenie. Az árrendszernek mindezek mellett rugalmasnak kellett lennie, fenntartva a háromféle (fix hatósági; megállapodásos és szabad) árat. Jogosan feltételezték, hogy a vállalatok nehézségeiket áremeléssel próbálják megoldani. Mezõgazdasági termékeknél a termelõk az állami monopolcikkek kivételével és a hatósági elõírások betartásával termékeiket közvetlenül is értékesíthetik a mezõgazdasági, ipari vagy egyéb felhasználóknak, illetve fogyasztóknak is. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 158.) A legnagyobb forgalmazó ezután is az állami felvásárlás rendszere maradna, de az eladók egyenrangú partnereiként, azaz megszûnne (?) erõfölényük. Mindez természetesen elõsegítené a lakosság életszínvonalának emelését, a jobb áruellátást. Ennek csatornái változatlanok maradnának (nem számítva a termelõk kereskedelmi lehetõségeit). Bizonyos verseny szituációt is lehetségesnek tartottak, meg akarták szüntetni a nagy- és kiskereskedelmi árrés addigi határozott elkülönítését. Fogyasztói árpolitikánk és fogyasztói árrendszerünk az elmúlt években általában biztosította az árszínvonal és az árarányok stabilitását. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 184.) De ez az árrendszert alapjaiban nem változtatta meg. Alacsony maradt az alapvetõ élelmiszerek és szolgáltatások ára, miközben az iparcikkek ára magas. A központi intézkedéseknek három variációját dolgozták ki. I.: a mezõgazdasági felvásárlási árakkal egybekapcsolt árkorrekciók. Ez alapvetõ változást nem eredményezne, csupán a jövedelmek szóródását csökkentené. II.: a fentiek mellet tartalmazná a lakbérek arányosítását. Ez mintegy 450 milliós jövedelemcsökkenést eredményezne. III.: az elõzõtõl annyiban tér el, hogy a jövedelemcsökkenést béremeléssel és szociális intézkedésekkel kompenzálná. Ez tartalmazza a legkisebb reálbér növekedést, így ellentétes a gazdasági reform azon törekvésével, hogy azok a vállalatok tudjanak több bért fizetni, amelyek jövedelmezõbben gazdálkodnak. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 213.) Csatoljuk a tervhez csatolt anyagot (Megközelítõ számítások a variánsokban javasolt fogyasztói árintézkedések tartalmára. MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 214-221.) A Politikai Bizottság a harmadik ötéves terv idõszakában végrehajtásra kerülõ, életszínvonalat érintõ központi intézkedések közül – az ülésen elhangzottaknak megfelelõen – az 1. számú variánst fogadja el. Fogyasztói árak évi növekedése (%-ban): 1961: 0,9; 1962: 0,5; 1963: 0,6; 1964: 0,4; 1965: 0,7; 1966: 1,2; 1967: 0,4; 1968: -0,3; 1969: 1,4; 1970: 1,3; 1971: 2,0; 1972: 2,9. (Tények könyve ’88. Szerk.: Baló György – Lipovecz Iván. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1987. pp. 727.)

63

Heller Farkas Füzetek

A forint vásárlóerejének és a bérek értékének alakulása, 1946-hoz képest Év

Egy Ft értéke Egy forintnyi akkori bér értéke

1946 1,00

1,00

1949 0,60

1,67

1955 0,36

2,80

1960 0,35

2,83

1970 0,33

3,50

Forrás: Tények könyve ’88. Szerk.: Baló György – Lipovecz Iván. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1987. pp. 727. Május 23-án tárgyalta a Politikai Bizottság az 1968. évi ár-, jövedelem- és bérpolitika, valamint az árreform kérdéseit. (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. május 23-i ülésérõl. MOL 288. f. 5/425. õ. e.) Egyrészt igyekeztek az életszínvonal terén a III. ötéves terv elõírásihoz tartani magukat, úgy, hogy jelentõs rétegek életkörülményei ne romoljanak. Másrészt biztosítani kívánták a vásárlóerõ és az árualapok egyensúlyát. 1968-ra azzal számoltak, hogy a fogyasztói árak legfeljebb 1, az átlagbérek pedig 2%-kal nõnek. A béremelés szerencsés esetben nagyobb is lehet (még a parasztságnál is!), a fogyasztási alap 4,5–5%-kal nõ. 1967-hez képest a reáljövedelmeket 2,5–3,5%-kal szükséges emelni, amire a nemzeti jövedelem 4–5%-os bõvülése teremt alapot. Fogyasztói árak: az alapvetõ cikkek árát változatlanul hatóságilag állapítják meg. Szabad áru lett a belkereskedelmi forgalom 20–25%-a, ezek a mindennapos fogyasztás szempontjából másodlagos termékek (savanyúság, szivar, dohány, méz, bútor, film, képeslap, sport-, játék- és hangszerek). Lényegesebb a zöldség, gyümölcs és tojás, de ezek korábban sem hatósági áron kerültek forgalomba, mint idénycikkek. Hogy ebben a kategóriában elkerüljék a 20–25%-os áremelkedést, átmenetileg eltekintettek az eszközlekötési járulék felszámolásától és az illetményadótól, sõt fenntartották a szállítási kedvezményt. Félig kötött áru (hatóságilag szabályozott) lett a forgalom 25–30%-a (ruházat esetében 60%). Ezeknek azirányáraknak kellett a kereslet-kínálat egyensúlyát megteremteniük. Itt az áremelés maximum 5% lehetett. A termelõi árak változásával, illetve az árucsoportonként bevezetett forgalmi adó egyes esetekben növeli, máskor csökkenti az árakat. A hatóságilag rögzített (maximált) árak a kiskereskedelem 45–55%-át (az élelmiszerek 50–60%-át) érintették. Ez a részarány politikai okokból nagyobb, mint amit az új irányítási rendszer alapelvei a késõbbiekre is indokolttá tesznek. (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 58.) Az árcsökkentések és emelések végeredményben 800 milliós lakossági megtakarítást kellett eredményezzenek. Néhány tartós fogyasztási és iparcikk mellett csökkent a cukor, vágott baromfi, a sajt és a vaj ára. Ezeknek kellett érzelmileg és anyagilag kompenzálni a szabad áras cikkek áremelkedését. Természetesen meglehetõsen nagy volt a kiszámíthatatlan következmény, mert csak becsülni lehetett a lakosság reakcióit (kereslet) és a termelését (kínálat). A javasolt ármechanizmusból következõ ármozgások a gazdaságosabb termelési struktúra irányába hatnak. Ezért hiba lenne az ármozgási lehetõségeket adminisztratív eszközökkel a számításba vettnél tovább korlátozni, mert a további korlátozás már túlzottan konzerválná a termelés áruszerkezetét, továbbá akadályozná a kereslet–kínálat egyensúlyának kialakulását. (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 60.)

64

Schlett András: A konszolidáció útján

Külön napirendben foglalkoztak a termelõi árreformmal. Az 1968 elején bevezetendõ új (induló) árak kialakításában az Országos Árhivatal, az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium mellett más minisztériumok, sõt vállalatok is részt vettek. Az új árak általában jobban tükrözik a valóságos termelési ráfordításokat és figyelemmel vannak a már jelenleg látható piaci kereslet-kínálati viszonyokra is. Gazdaságpolitikai okokból egyes területeken az árak kialakításánál – a ráfordítási elvtõl eltérõ – állami kedvezményeket (preferenciákat) is alkalmaztunk. (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 73.) Ennek fõbb jellemzõi: az új árak (a mezõgazdaság, élelmiszeripar és bányászat kivételével) kialakításánál a munkabért 25, a lekötött eszközöket pedig 5%-os járulék terheli. Magasabb nyereséget kalkuláltak a hiánycikkeknél és jól exportálható termékeknél. Állami preferenciákat (a Központi Bizottság irányelveinek megfelelõen) a hazai termelés versenyképességének biztosítása végett alkalmaztak. A mezõgazdasági és ipari árak közelednek egymáshoz (a takarmányt nem számítva). Megemelték (az iparban közel 40%-kal) a tõkés országokból beszerzett anyagok árát, ami az ezekbõl készült termékek árát is megnövelte, így a tõkés beszerzésû áruk 30–50%-kal lehetnek magasabbak a szocialista beszerzésûeknél. Ezzel a tõkés devizával való takarékoskodást kívánták elõmozdítani. Az exportot ösztönzik azzal, hogy a külföldi eladási árat kapják a vállalatok. Az állóeszközökkel való helyes gazdálkodás érdekében és az építési hányad csökkentésére az építõipari árakat 812%-kal növelik, a beruházási gépek nyereségét pedig magasabban (8–10%) állapítják meg. Ez feloldja a beruházási feszültségeket, viszont megdrágítja a mezõgazdasági- és lakásépítéseket. Az energiahordozók és alapanyagok ára általában csökken, függetlenül attól, hogy a kereslet ezekbõl nagyobb mint a kínálat. Ezt úgy kívánták megoldani, hogy fenntartották a központi elosztást, ösztönözték a nehézfémeknek alumíniummal való helyettesítését. Az 1968 január 1-én életbelépõ (induló) árak önmagukban csak részben tesznek eleget az árreformmal szemben támasztott követelményeknek. A várt pozitív hatások teljes egészükben csak az ármechanizmus rugalmas mûködése folyamatában valósulhatnak meg. (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 77.) Minimumra korlátozzák a hatósági árakat, a legtöbb esetben limit- és irányárakat, maximált és megegyezéses árakat kívántak alkalmazni. Természetesen ebben az esetben is az árstabilitás fenntartása szab gátat ennek a folyamatnak. Fenti irányelvektõl csak a nyereség biztosítása és külkereskedelmi érdek miatt lehet eltérni. Így az alapanyagok és a villamos energia termelésénél, illetve magasabb vámok a hazánkkal szemben kereskedelmi diszkriminációt alkalmazó országokkal szemben. Vállalati dotációban részesülnek azok a cégek, melyek nem képesek az 5%-os nyereség kitermelésére, viszont a kivételesen kedvezõ helyzetûek termelési adót fizetnek, mely jövedelmeik egy részét elvonja. Újdonság, hogy a földet termelési tényezõnek tekintették, ezzel a vállalatok terület felhasználási igényeit kívánták kordába tartani (a területfoglalást használati díjjal terhelték). Duplájára emelték az iparban a vízdíjat, és kidolgozás alatt volt a természeti kincsek kiaknázásáért fizetendõ díjak rendszere. Nyers szóbeli kiegészítésében (Jegyzõkönyv a Központi Bizottság 1967. június 23-án megtartott ülésérõl. MOL 288. f. 4/88. õ. e.) ezekre a kérdésekre tért ki: kellõen érvényesüle az elõkészületekben a Központi Bizottság korábbi határozata; milyen a népgazdaság egyensúlyi helyzete; mi legyen a IX. kongresszus gazdaságpolitikai határozatával és végül, milyen politikai helyzetre, tennivalókra kell felkészülni a bevezetéssel kapcsolatban? A válaszok általában megnyugtatóak voltak. Kitért az új árrendszer sajátosságaira, vagyis arra, hogy ennek gazdasági mellett politikai megfontolásai voltak. Például a mezõgazdasági árszínvonal azért alacsony, és nem tükrözi teljes egészében a költségeket, hogy ennek hatása ne gyûrûzzön tovább a gazdasági élet egészére. Ezzel tehát végeredményben azt

65

Heller Farkas Füzetek

tesszük, hogy az ár- és támogatási rendszer útján az állam átcsoportosítja a termelõi jövedelmek bizonyos hányadát a háztáji és a magánszektorból a szövetkezeti nagyüzemek felé, továbbá a szövetkezeti szektoron belül a gazdaságilag erõsebb szövetkezetektõl a gyengébbek felé. Egyik módja lesz ez a különbözeti földjáradék állami elvonásának. (MOL 288. f. 4/88. õ. e. pp. 97.) Az árak két lépcsõben való emelésétõl és a dotáció fenntartásától azt várták, hogy megszûnik a mezõgazdasági jövedelmek áron keresztüli elvonása és átszivattyúzása más ágazatokba. Politikai okokból marad fenn a fogyasztási cikkek 45–55%-ának hatóságilag rögzített ára, elkerülendõ a spontán áremelkedést. Termelési érték Ebbõl korlátozottan Ágazat

(milliárd Ft)

mozgó és szabad (%)

Energiahordozók

27,3

9,2

8,5

48,3

26,0

21,2

Textilfonalak

4,0

40,0

Készbõrök

1,5

46,7

Szilikát és építõanyagok

5,9

62,7

Fa- és papíranyagok

6,1

32,8

Alapanyag összesen

79,3

25,4

Vegyipari termékek

16,0

71,2

Gépipari termékek

41,0

85,4

Textil és ruházati termékek

21,0

100,0

Fa- és papíripari termékek

6,0

100,0

Szerkezetgyártó építõanyag-

2,7

100,0

46,2

88,1

5,0

92,0

132,9

87,9

Bányászati, nehézipari alapanyagok, vegyipari termékek Vas- és nehézfém kohászati termékek

ipari termékek Élelmiszeripari termékek Szesz-, erjesztés, keményítõ, Likõr, bor- és söripari termékek Feldolgozó ipar összesen

(Forrás: MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 82. alapján) Az 1968. évi ár-, jövedelem- és bérpolitika, valamint az árreform kérdései. (MOL 288. f. 5/425. õ. e.) Bálint József (Gazdaságpolitikai Osztály) tett jelentést az elõkészítés munkálatairól. Mivel olyan új tényezõ, mely módosítást tenne szükségessé nem merült fel, inkább csak a konkretizálásban történt elõrelépés.

66

Schlett András: A konszolidáció útján

+: áremelkedés, –: árcsökkenés, millió forintban Az árváltozások mértéke KB anyag alapján Új javaslat + + Élelmiszerek 62 643 62 857 Ruházati cikkek Vas-mûszaki cikkek 80 166 80 384 Építõanyag 160 Üveg, porcelán Bútor 200 Fa- és papíripar Nehézipari termékek 20 214 20 214 Szolgáltatások 30 423 Összesen 192 1024 785 1615 Egyenleg 832 830 Megnevezés

(Forrás: MOL 288. f. 5/433. õ. e. pp. 71-72. alapján) Szándéka szerint az új árrendszer közelítés az értékarányokhoz, de még mindig jelentõs dotációt tartalmazott, az alábbiak szerint (millió forintban): Megnevezés

Jelenlegi

Várható dotáció

Élelmiszer

1750

4200–4400

450

200–300

1140

1000–1100

240

50–50

70

80–90

100

80–100

2600

3100–3200

Posta (távirat, távbeszélõ)

450

140–150

Ipari, személyi, kulturális

260

1000–1100

Ruházat Tüzelõanyag (tûzifa nélkül) Gépipari fogyasztási cikkek Vegyipar Faipar (tûzifával) Közlekedés (személyszállítás)

és kommunális szolgáltatás Vendéglátás Lakás (eszközlekötési járulék

1040

600–700 800–800

és amortizáció nélkül számítva) Összesen

8100

11 250–11 990

(Forrás: MOL 288. f. 5/433. õ. e. pp. 76. alapján)

67

Heller Farkas Füzetek

Egyszerûsödött a forgalmi adórendszer, a korábbi sok ezer helyett 700–900 adókulcs alkalmazását látták indokoltnak. Tényszerûen, áremelkedés (az árucsoportok forgalmának százalékában): Áremelkedés százaléka Méteráruk Bútorok Festékek Gumiabroncs, köpeny 0–5

26

20

11

50

5–10

9

6

5

15

10–20

9

4

22

-

20 felett

4

6

3

1

Összesen

48

36

41

68

Árcsökkenés (az árucsoportok forgalmának százalékában): Árcsökkenés százaléka Méteráruk Bútorok Festékek Gumiabroncs, köpeny 0–5

17

39

15

11

5–10

15

10

12

19

10–20

16

10

22

2

20 felett

4

5

10

-

Összesen

52

64

59

32

(Forrás: MOL 288. f. 5/433. õ. e. pp. 77. alapján) Nyers Rezsõ a Központi Bizottság november 23–24-i ülésén ezt mondta: Mind a termelõi, mind a fogyasztói árrendszer kialakítása lényegében befejezõdött. (Jegyzõkönyv a Központi Bizottság 1967. november 23–24-én tartott ülésérõl MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 273.) Jövedelem politika és életszínvonal A jövedelemszabályozás és az anyagi érdekeltség rendszere az állami vállalatok esetében nem sokat változott az elõzõ elképzelésekben foglaltakhoz képest. A jövedelem elvonás két nagy összetevõje az eszközlekötési járulék és a bérpótlékolás (15% illetményadó, 10% SZTK). A vállalatokat nyereségérdekeltté kívánták tenni, de ebbõl is vontak el, 1968-ban még azzal a módszerrel, hogy a nyereségbõl levonták az alapbefizetést, a még fennmaradóból pedig a nyereségadót. (A veszteséges vállalatok továbbra is különbözõ címen támogatást kaptak.) Szabályozták az elvonások után fennmaradó nyereség felhasználását is: ebbõl kellett a vállalatoknak tartalékot, fejlesztési- és részesedési alapot képezniük. Konkrétabbá vált a bérezés és az anyagi ösztönzés rendszere. A foglalkozási bérsávok országos meghatározása mellett a vezetõ állásúak jövedelmének 75%, a középvezetõkének 85%-át garantálta az állam, a fennmaradó részt a nyereségesség alapján kapták meg. Maximálták az alapbérek arányában az adható legnagyobb részesedéseket: ez vezetõknél 100%, középvezetõknél 45%, alkalmazottaknál és munkásoknál pedig 15% lehetett. A nyereségorientáltság a munkaerõvel való gazdálkodásban is új szemléletet követelt meg. Elméletileg biztosították a vállalatok ez irányú szabad tevékenységét, de a helyi tanácsok korlátozhatták azt. Szabadabbá vált a felmondások rendszere (a vállalatokat csak szociális szempontokból korlátozták), a módozatot és a felmondási idõt illetõen is. A jogszabályok által lehetõvé tett mozgáslehetõséget a vállalatok a munkaszerzõdésekben szabályozták.

68

Schlett András: A konszolidáció útján

1967. május 23-án tárgyalta a Politikai Bizottság az 1968. évi ár-, jövedelem- és bérpolitika, valamint az árreform kérdéseit. (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. május 23-i ülésérõl. MOL 288. f. 5/425. õ. e.) Bálint József (a Központi Bizottság Gazdaságpolitikai Osztályának vezetõje) elõterjesztésében így érvelt: arra törekedtünk, hogy olyan koncepciót alakítsunk ki, amely érvényt szerez életszínvonal-politikánk követelményeinek, ezzel együtt lehetõséget teremt a piaci mechanizmusok aktívabb mûködéséhez, a rugalmasabb árformák, ármechanizmus fokozatos kibontakozásához. A kidolgozott koncepció ezeket az érdekeket hangolja össze. (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 11.) Fontos összetevõje volt az intézkedéseknek a jövedelmekre és a bérpolitikára vonatkozó része. Abból indultak ki, hogy a dolgozói létszámot és bérszínvonalat a vállalati eredményesség fogja alapvetõen meghatározni. Az átlagbérek emelését központilag 4%-ban maximálták (ez nem tartalmazta a részesedési alapból történõ kifizetéseket), a nominálbérek tehát 2%-kal nõhettek. Ez, az áremelést beszámítva átlagosan a reálbérek 1–2%-os javulását hozzák. (Azokban az ágazatokban, ahol a nyereségesség objektív okokból nem növelhetõ, a béremelést politikai okokból a részesedési alaptól függetlenül kell biztosítani.) A költségvetési szerveknél minden szempontból szigorú takarékosságot kellett bevezetni. Elhatározták, hogy a nyugdíjasok helyzetét folyamatosan figyelemmel kísérjük és az árváltozások jellegének és mértékének függvényében gondoskodunk a nyugdíjak megfelelõ rendezésérõl. (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 61.) A kiegyenlítõ tendencia mellett így is jelentõs szóródás lehetséges például a tiszta aranykorona jövedelem, valamint a gazdálkodás miatt (a marha- és sertéstartók jövedelmezõbbé váltak). Javasolták továbbá a családi pótléknak a bérbõl és fizetésbõl élõk szintjére hozatalát. (Addig a parasztok gyermekenként 70, a munkások és alkalmazottak 100, három gyermektõl havi 120 forintot kaptak.) Összességében tehát 1967-hez képest 1968-ban a munkások és alkalmazottak egy fõre jutó reáljövedelme 2,5–3%-kal; az egy keresõre jutó reálbér 1–2%-kal; a mezõgazdasági lakosság fogyasztása pedig 2,5–3,5%-kal emelkedne. Ez a növekedés lényegében megfelelne a harmadik ötéves terv 1968. évre számított ütemének, de az 1966–1967. évi megvalósulást is figyelembe véve 3 év alatt kb. 13%-os lakossági reáljövedelem emelkedés következik be. (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 65.) 1970-re pedig a tervezett 14–16%-kal szemben a reáljövedelem növekedése meghaladhatja a 20%-ot is – vélték. A megtakarítások üteme némileg csökken, ezt központi intézkedésekkel szükséges kedvezõ irányba befolyásolni, különben ez áruellátási zavarokat eredményezhet. A rendelkezésre álló árualapokkal össze kell hangolni a hitelpolitikát és a kereskedelempolitikai célkitûzéseket. A terv által szorosan beszabályozott hitelnyújtást kell végezni a lakosság felé, s ennek fontosságát meg kell értetni a párt és a társadalmi szervezetekkel. (sic!) (MOL 288. f. 5/425. õ. e. pp. 66.) Fenti adatok alapján a belkereskedelmi árualap igény 6–6,5%-os növekedésével számoltak. A várható nagyarányú vásárlásokra megfelelõ árualapok képzésével kívántak felkészülni. Gondot a húsféléknél (elsõsorban sertéshús), egyes ruházati és vegyes iparcikkeknél láttak. Hiány volt bútorból, személygépkocsiból és építõanyagból is. A PB október 4-i munkanapján a gazdaságot csak közvetve érintõ problémákkal foglalkoztak (MOL 288. f. 5/406. õ. e.). Ilyen volt a népesedési helyzet. Megállapították, hogy az (a meghozott intézkedések dacára) igen kedvezõtlenül alakult. 1965-ben 1000 lakosra mindössze 13,1 élveszülés jutott (ugyanez a szám 1954-ben 23,0 volt). Világosan látszott, hogy ez az aktív lakosság számának és arányának csökkenéséhez vezet, egyre több inaktívat kell eltartani. Veszélybe kerülhetnek így gazdasági és szociálpolitikai célkitûzések

69

Heller Farkas Füzetek

is. A növekedéshez 18–19 ezrelékes születési arányszám kellett. Javasolták, hogy növeljék a családi pótlék összegét, javítani kell különbözõ kedvezményekkel a dolgozó anyák helyzetét. Bõvíteni kell a bölcsõdei, óvodai és napközi otthonos ellátást, a gyermekeket vállalók lakáshoz jutását kedvezményekkel szükséges támogatni. Megvizsgálták az általános munkaidõ csökkentés lehetõségeit (bár ezt a harmadik ötéves terv nem tûzte a célok közé). Annak átlagosan heti 44 órára való csökkentéséhez viszont a feltételek nagyjából adottak. A határozat ezért a vállalatoknál ennek folyamatos bevezetését javasolta 1968-tól (amennyiben ennek összes feltételét megteremtik). Ez a kéthetenkénti szabad szombat indokolt volt a csatolt 2. számú melléklet alapján is. férfiak Nõk Csehszlovákia

5,8

5,1

USA

6,1

4,6

Szovjetunió

6,2

5,7

Franciaország

6,5

5,5

NSZK

6,5

4,7

Jugoszlávia

6,5

5,9

Lengyelország 6,6

5,8

Belgium

6,7

5,5

Bulgária

6,7

6,1

A fõfoglalkozáshoz kapcsolódó munkaidõ napi átlagos hossza (1965-ben, órában, tizedórában)

(Forrás: MOL 288. f. 5/406. õ. e. pp. 126.) Amennyiben ehhez még hozzáadjuk a kapcsolatos idõráfordítást, akkor Magyarország 7,2 6,2 hazánkban ez 8,8 és 7,4 óra. Az életszínvonalat érintette a lakáshelyzet alakulása (4. napirend). Visszatekintve a kormány 15 éves lakásfejlesztési határozatára, mely 1 millió lakás megépítését tûzte ki célul (60% állami, 40% magánerõs), megállapították, hogy az állam a tervezettnél kevesebbet költött lakásépítésre. A csökkentett állami lakásvolumen következtében a lakásigények a tervezett mértékben nem elégíthetõk ki. …Ennek következtében csaknem egy évtizede változatlanul magas a kényszerûen együttlakók, a lakás céljára alkalmatlan létesítményekben élõk száma. (MOL 288. f. 5/406. õ. e. pp. 130.) A második ötéves terv idõszakában a lakások 75%-nál bevonták a lakosság anyagi erõforrásait, ez a harmadik ötéves terv éveiben eléri a 81%-ot (fõként szövetkezeti és öröklakások). Azt a következtetést vonták le, hogy az aktuális lakásgazdálkodás nem vette figyelembe a kereslet és a kínálat (!) közti tartós feszültséget. Már korábban szóltunk arról, hogy a korabeli lakbérek nem fedezték az üzemeltetés és fenntartás költségeit sem. Most ütközött ki annak a hanyagságnak a következménye, mely abban állt, hogy hozzávetõleg 1957-ig a lakások karbantartása, felújítása, sõt építése (szolidan fogalmazva) nem tartozott a kiemelt feladatok közé. Az Államgazdasági Osztály úgy látta, hogy a késõbbiekben is számolni kell lakásépítésnél a lakossági hozzájárulásra. Fejleszteni kell (a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek megfelelõen) a lakásgazdálkodás és -elosztás rendszerét. Kitértek a lakbérrendezésre (mint korábban láttuk, ez már napirenden volt). Érvként azt hozták fel, hogy az új lakások bére átlagosan 50%-kal magasabb a régieknél, miközben ezekre kevesebbet kell költenie a fenntartónak. A rentabilitáshoz mintegy 170%-os emelés lenne szükséges, ám ennek kockázatát nem akarták vállalni. Úgy gondolták a reáljövedelem csökkenését enyhíteni, hogy jövedelemnövelõ intézkedésekkel kívánták összekapcsolni a lakbérek felemelését, de ezt is elnapolták (az 1968-ra tervezett árintézkedések nehezen kalkulálható hatásai miatt). Az állami lakásépítés kialakult gyakorlatán nem kívántak változtatni, hacsak nem számítjuk ide a már korábban felvetett vállalati lakásépítés tervét. Megszûntetésre ítélték az addig szövetkezeti és öröklakások vásárlására adott kedvezményeket. Módosítani akarták az

70

Schlett András: A konszolidáció útján

elosztás rendszerét, általánossá téve azt a városi gyakorlatot, mely társadalmi ellenõrzést alkalmazott. (Az elosztás bürokratikus modelljének felvázolásától most eltekintenénk. Elég talán annyi, hogy állami bérlakásra azok jogosultak, kiknél az egy fõre jutó havi jövedelem nem érte el az 1200 forintot.) Részben a kedvezményes lakásépítési kölcsönnel indokolták egyes takarékbetétfajták és áruvásárlási kölcsönök kamatlábainak, illetve feltételinek módosítását. A kötött betétek részesedése a kamatozó betétekbõl 95% volt (összehasonlításként: a Szovjetunióban 26%; Lengyelországban 8,4, Bulgáriában 0,42%). Három hónapos lekötésnél 5, látra szólónál 3% kamatot fizettek. 1967. január 1-tõl a lakossági takarékbetétek kamatfeltételeit változtassák meg és ezzel egyidejûleg az áruvásárlási kölcsönök kezelési költségeit általában 1%-kal csökkentsék. (MOL 288. f. 5/406. õ. e. pp. 195.) Egy éves lekötésnél 5%, 3 hónaposnál 3%, látra szólónál pedig 2% lett a kamat. Az 1966. január 1-jétõl elhelyezett betétek után nyilatkozni kellett, hogy lekötött, vagy látra szóló, a változtatást pedig 1966. november 1jén hozták nyilvánosságra. Az életszínvonallal és társadalompolitikával foglalkozó rész ismertetését itt szükségtelennek tartjuk, mert a IX. kongresszuson a téma terítékre került és arról határozat született. Csupán egyetlen idézet: Mérlegelve…a harmadik ötéves terv idõszakára elõirányzott intézkedések megvalósítását (gyermekgondozási segély bevezetése, nyugdíjrendszer módosítása, családi pótlék emelése) célul tûzhetõ ki, hogy 1970-ig az egészségügyi ellátás rendszerében és a szociális ellátás – anyagi juttatások – színvonalában (kivéve a nyugdíjés táppénzellátást) megszûnjenek a különbségek a termelõszövetkezeti tagok és a munkások között. (MOL 288. f. 5/406. õ. e. pp. 151–152.) A tervkészítés idõszakában egyre gyengült a vezetés ellenállása a növekedés, különösen az ipari termelés növekedésének meggyorsítására irányuló törekvésekkel szemben. A növekedési ütem visszafogására irányuló szándékoknak a tervezésben csupán három éven keresztül, a tényleges folyamatokban még ennél is rövidebb ideig sikerült érvényt szerezni. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az 1966–1969 közötti idõszak az egyetlen olyan periódus 1945 utáni gazdaságtörténetünkben, amikor a nemzeti jövedelem éveken keresztül gyorsabban nõtt, mint az ipari termelés. A reform célja, hogy a munkabér fejezze ki a dolgozó teljesítményét, a fogyasztói ár pedig tükrözze a „társadalmilag belé fektetett hasznos munkát”. „A reform kiterjed a szocialista építés más fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb alkalmazására.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 50.) Differenciák lesznek tehát vállalatok és keresetek között. Elhangzott az az ígéret is, hogy fennmarad a teljes foglalkoztatottság „és az életviszonyok javulása.” Az új gazdasági mechanizmus fontosságát a munkásmozgalmi pátosz hangszerelésében intonálta: „Jelenlegi viszonyaink között a párt, a forradalmárok számára a gazdasági építõmunka az osztályharc központi kérdése. E munka sikerétõl függ szocialista céljaink elérése, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelése.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1967. pp. 53.) Magától értetõdik, hogy a „pártnak a gazdasági építõmunkában is be kell töltenie vezetõ szerepét”. A két kongresszus között a dolgozók reálbére 9%-kal nõtt (elõirányzat: 9–10%), a reáljövedelem 18%-kal (14–16% helyett) és a társadalmi juttatások is 38%-kal. Bevezették a 48 órás heti munkaidõt, mely 1968–70 között 44 órára fog csökkenni (az egészségre ártalmas, illetve nehéz fizikai munkát végzõknél: 36–42 órára). Ide tartozott még a (havi

71

Heller Farkas Füzetek

600 Ft-os, 2,5 éves) GYES bevezetése, melyet a termelõszövetkezeti tagokra is kiterjesztettek. Utóbbiak életviszonyait javította, hogy még a tervidõszakban a szociális és egészségügyi ellátásuk szintje el fogja érni az iparban dolgozókét, családi pótlékuk pedig 1970 végére válna azonossá. A terv szerint 250 000 lakást kellett felépíteni, ezt a számot a VII. kongresszus ezt felemelte 300 000-re, a tény: 282 000. Agrárium A ’60-as évek elején csökkent a mezõgazdasági termelés, romlott az ellátás, mert a búza vetésterülete a kolhozosítást követõ években mintegy 30%-kal csökkent (helyette ipari- és takarmánynövényeket vetettek). 1964-ben az amúgy is feszült külsõ fizetési egyensúlyt tovább terhelte a szükségessé vált, de elõre nem tervezett gabonaimport. Mivel a búza felvásárlási árának emelése közvetlenül hatott volna a fogyasztói árakra, ez a megoldás ekkor szóba se jöhetett, a takarmánynövények vetésterületének csökkentése pedig az állattenyésztés (háztáji!) miatt volt nehezen megoldható. A teljes jogú szövetkezeti tagok legfeljebb 1 hold (0,57 hektár) földet tarthattak meg. Szõlõben és gyümölcsösben ennek a területnek csak fele lehetett, mindegyik esetben csak belterületen, zártkertben vagy tanyán. Eleinte szerepe inkább az önellátásban nyilvánult meg, késõbb egyre jelentõsebb lett árutermelõ jellege, fõként a zöldség- és gyümölcstermelésben, a baromfi- és sertéstenyésztésben. Kapcsolata a „közös”-sel mindig erõs volt. Nem csupán jogi, de gazdasági szempontból is – a termelõszövetkezet egyre nagyobb mértékben biztosította a kis gazdaságok technikai hátterét, ellátását szaporító anyagokkal. Segítséget nyújtott ezen kívül a beszerzésben és az értékesítésben. A ’60-as években a felvásárolt termények legalább 20%-a származott innen. A ’70-es években a baromfiak 80, a sertések 50%-át biztosították, a bruttó termelésbõl pedig kb. 30%-kal részesedtek. 1970-ben a szántóterület 5,7%-a volt az „egyéni kisegítõ gazdaságoké”, ez mintegy 900 000 egységet jelentett. 1976-ban az összes szántóterület 11,9%-át bírták, kertben ez 92, gyümölcsösben 33, szõlõben pedig 56,5%-át. A tehénállomány 34,2, sertésbõl 50,6, juhból 10,1, tyúkból 79,7 százaléka származott innen. (Forrás: Csizmadia Ernõ: Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezõgazdaság. Bp., 1984. Kossuth Kiadó pp. 138.) A Politikai Bizottság 1964. december 15-i ülésén (MOL 288. f. 5/354. õ. e.) arról számoltak be, hogy a mezõgazdaság 10%-ot hozott (az elõirányzott 32–33%-os növekedést irreálisnak értékelték), a felvásárlás 26,3%-kal lett magasabb. A ráfordítások a termelésnél nagyobb ütemben növekedtek. Úgy döntöttek, hogy a termelést 1,5–2%-kal kell fokozni, és ez is elsõsorban a növénytermesztésre hárul. Csökkennek a beruházások, a felvásárlást pedig 5–6%-kal kellett növelni. 1965. január 12-én a Politikai Bizottság ülésén eldöntötték, hogy tíz évre érvényes vetésszerkezeteket kell kidolgozni. Április 13-án megállapították, hogy a mezõgazdaság átszervezése „terven felüli anyagi eszközöket kívánt a népgazdaságtól” (nõttek az ide irányuló beruházások). A gazdaság szerkezeti gondjai közül kiemelték az ipar és a mezõgazdaság fejlõdése közti jelentõs különbséget: az átlag évi 7,7 illetve 1,8% volt. A harmadik ötéves terv idõszakában ezért a termelés 2,7%-os növelését határozták el. Az elõterjesztés külön kitért a háztáji gazdaságok várható teljesítményére, melyet ekkor már komoly tényezõként vettek számításba. „A mezõgazdaság termelési ütemének növelését, sõt

72

Schlett András: A konszolidáció útján

a jelenlegi elõirányzott termelés biztonságosabb megalapozását csak úgy lehet elérni, ha a mezõgazdasági irányítási rendszer, beleértve az ár- és adórendszer tökéletesítését mielõbb megvalósítjuk. E munka során az eddigi elképzeléseken túlmenõ javaslatok kidolgozása szükséges.” (MOL 288. f. 5/363. õ. e. pp. 138.) Szeptember 21-én a mezõgazdasági reform legfontosabb célkitûzéseként az „önálló gazdálkodás fejlesztése” szerepelt, az állami közgazdasági irányítás kiépítése mellett. „A termelõszövetkezeteknél erõsíteni, fejleszteni szükséges a vállalatszerû gazdálkodást, s ennek során az önálló elszámolás és az önigazgatás elvét következetesen kell érvényesíteni.” (MOL 288. f. 5/375. õ. e. pp. 69.) Ezeknek is maguknak kell majd finanszírozni beruházásaik nagy részét, hosszú lejáratú hiteleket csak úgy kaphatnak, ha annak visszafizetése (átlagos gazdálkodás mellett) biztosított. Állami irányításuk a törvényes felügyelet mellett „közgazdasági jellegû” lenne. Tagjaik anyagi érdekeltségi rendszerét a „helyi viszonyoknak megfelelõen kell fejleszteni”. Fokozatosan rá kell térni a kétoldalú munkaszerzõdésekre és a garantált havi munkabérre, továbbá a jövedelemtõl függõ nyereségrészesedésre. A szövetkezetek közti túlságosan nagy jövedelmi különbségek kialakulást az államnak kell mérsékelnie. Ennek okai érthetõek (elvándorlás), de ez egyúttal az igazi érdekeltségi viszonyok kasztrálását jelenti. Az állam „szervezõ munkája” a gyengén gazdálkodóknál domborodna ki, itt fennmaradna a pénzbeli támogatás, de megjelenik egy új gondolat, mely aztán egy évtizedre nagy befolyást gyakorolt: az ipari, szolgáltatási tevékenység engedélyezése (mellék üzemágak). Az 1966–68 közötti átmeneti periódusban akarták megkezdeni a mezõgazdasági ár-, adó- és pénzügyi reform megvalósítását. A Politikai Bizottság november 23-i ülésén, értékelve az 1965-ös évet, megállapította, hogy a mezõgazdaság 3–4%-kal lemaradt tervétõl, az elõzõ évtõl pedig kereken 5%-kal (ezt a rossz idõjárással és a járvánnyal magyarázták). 5–5,5%-os növekedést képzeltek el (kicsit pesszimistábban: az 1964-es szintet). Kenyérgabonából ezzel biztosítva lenne a hazai ellátás, de takarmányból importra lesz szükség, emiatt az állattenyésztés is elmarad az 1964-es teljesítménytõl, ami kihat az áruellátásra. A mezõgazdasági-élelmiszeripari exportot 7,5%kal szükséges növelni (fõként Nyugatra), ez lehet a fedezete a takarmány importjának. Fel-felbukkanó tézis, hogy csökkenteni kívánták az ipar és a mezõgazdaság fejlõdésének különbségét (ez néha kiegészült az iparban és a mezõgazdaságban dolgozók jövedelem kiegyenlítésével, illetve a szociális juttatásokban mutatkozó különbségek felszámolásával). December 3-án úgy értékelték: a mezõgazdaság termelése 3–4%-kal maradt el a tervtõl és 5%-kal az 1964-es teljesítménytõl. Terv 1966-ra 5–5,5%-os növekedés (vagyis nagyjából az 1964-es szint elérése). Ekkor már a reform határozta meg a politikai vezetés lépéseit. Ez az ágazat szempontjából azt jelentette, hogy kiadásaikat bevételeikbõl kellett fedezzék, csökkenõ állami támogatás mellett. Ehhez 1966-ban fel kell emelni a felvásárlási árakat (ez a neuralgikus állati termékeknél fogyasztói áremelést is jelentett). Ezért igyekeztek összekapcsolni a szociálisan hátrányosabb helyzetûek támogatásával. A gazdasági reform elõszeleként 1966. január 1-jétõl jelentõs változásokat eszközöltek a mezõgazdaságban. Bevezették az új felvásárlási árakat, így a termelõszövetkezetek 1,5 milliárdos többlethez jutottak, ebbõl 1,1-et az amortizációs alapra kell költség, a fennmaradó összeget viszont jövedelmekre, vagy beruházásokra fordíthatják. …biztosra vehetjük, hogy intézkedéseinkkel növeljük a mezõgazdaságban a termelési kedvet, hogy közelebb hozzuk a fogyasztási szerkezetet a reálisan kialakítható termelési szerkezethez és végül, hogy a dotáció csökkentése révén fékezzük a dotált termékek és szolgáltatások fogyasztásának az erõteljes növelését és ezáltal a nemzeti jövedelemnövekedés viszonylag

73

Heller Farkas Füzetek

nagyobb részét tesszük majd a jövõben közvetlenül eloszthatóvá. (MOL 288. f. 4/79. õ. e. pp. 68.) A szövetkezetekkel kapcsolatban igen lényeges már az expozíció a Politikai Bizottság 1966. május 3-i ülésén: A szövetkezet a szocialista tulajdon egy formája. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 160.) Ebbõl vezették le azt a gondolatot, hogy a termelõszövetkezeti tagok tulajdonosi és dolgozói egyidejûleg gazdaságuknak. Nem kis képmutatással írták le azt, hogy maguk dönthetnek a termelés és gazdálkodás minden kérdésében (lásd fentebb az elnökök kinevezésérõl, az irányításokról leírtakat!). Tényként kezelték a parasztok jövedelmi és szociális emancipációját – véleményünk szerint ez is csak közelíti a valóságot. (Ugyanitt olvasható, hogy a szociális juttatásaik a munkásokhoz és alkalmazottakhoz képest csupán annak 70%-a, reálfogyasztásuk 85%, reáljövedelmük 90%.) A termelõszövetkezetek anyagi helyzetét a harmadik ötéves tervben elhatározott emelt felvásárlási árrendszerrel vélték megoldani, fenntartva bizonyos esetekben az állami támogatást is. (A gazdálkodással, jövedelem elvonással, anyagi ösztönzéssel és egyéb tevékenységgel kapcsolatos részek a korábbiakhoz képest nem változtak. Ugyanez vonatkozik a kisipari szövetkezetekre.) A III. ötéves tervben a mezõgazdaságot kulcskérdésnek tekintették, növekedését 13–15%-ban határozták meg (növénytermesztés: 15–17; állattenyésztés: 11–13%). Természetesen a mezõgazdaságtól is fokozott exportot vártak. A felvásárlások mértékét most is a mezõgazdaság termelésénél magasabban (28–32%) tervezték, ebben szempont volt a lakossági ellátás javítása is. A pártvezetés az év végén több, az ágazatot érintõ kérdésrõl tárgyalt (a termelõszövetkezetek mûködése, a földtulajdon és földhasználat, nyugdíj-rendszer). A Mezõgazdasági Osztály elõterjesztésére alapozta 1966. október 4-i határozatát a Központi Bizottság, mely a korábbi (pl. az 1959. évi 7. sz. tvr.) helyébe lépett. Ennek alapelvei: A termelõszövetkezet az önkéntesen társult dolgozó parasztok átfogó szervezete, amely mint szocialista nagyüzem, szövetkezeti vállalatszerû gazdálkodást folytat. A szövetkezeti tagsági viszonyban jusson kifejezésre a tulajdonosi és egyben munkavállalói jelleg. Erõsödjék a tagoknak a szövetkezeti tulajdonban és a közös munkában való érdekeltsége. A tagság döntsön a gazdálkodás alapvetõ kérdéseiben. A termelõszövetkezetek vezetésében a demokratikus centralizmus elve érvényesüljön. A közös gazdaságok elsõdleges fejlesztése mellett a háztáji gazdaságok szerves egységet alkotnak. Ezeket az elveket az 1967. augusztus 31-ig kidolgozásra kerülõ új termelõszövetkezeti törvényben kell érvényesíteni… (MOL 288. f. 5/406. õ. e. pp. 184.) Részletesen kifejtették, hogy ki tekinthetõ termelõszövetkezeti tagnak (akit a közgyûlés felvett és kötelezettségeit teljesíti), melyek a tagok jogai és kötelességei. Szorgalmazták, hogy az alkalmazottak fokozatosan termelõszövetkezeti tagokká váljanak, a pártoló tagság pedig szûnjön meg. Kitértek a tagsági viszony megszûntetésére (csak akkor lehetséges, ha ez nem ellentétes a szövetkezet érdekeivel, de még ebben az esetben tarthat igényt részesedésre a termelõszövetkezeti felhalmozott vagyonból). Egyszerûsíteni kell a felelõsségre vonatkozó rendelkezéseket, fegyelmi jogkörrel kell felruházni a közvetlen vezetõket. Véleményünk szerint a dokumentum 6. pontja tételesen cáfolja az eddig kilátásba helyezett szabadságokat, s egyben betetõzi a szövetkezetek államosítását: A hatósági, igazgatási és felügyeleti feladatokon kívül hosszú- és középtávú üzemfejlesztési tervek koordinálása, valamint az állami támogatás helyi feladatainak ellátása az államigazgatási (tanácsi) szervek hatáskörébe tartozik. Meghatározott esetekben (…) a megyei tanács felfüggesztheti a vezetõséget és meghatározott idõre megbízottat nevezhet ki. (MOL 288. f. 5/406. õ. e. pp.

74

Schlett András: A konszolidáció útján

186.) Emlékeztetnénk a tanácsi és termelõszövetkezeti választásokról korábban leírtakra. Tovább korlátozták a szövetkezetek mozgási lehetõségét a termelõszövetkezeti területi szövetségek. Újdonság, hogy eztán a háztáji juttatását a tagsági viszonyhoz kötötték (elévült a közös háztartáshoz fûzõdõ jog). Minimális mértéke maradt 800 négyszögöl (szõlõgyümölcsös esetén 600), de maximumát 1600-ra emelték. Érvényben maradt az 1959. évi 7. sz. tvr. állattartást korlátozó passzusa, némi kiskapuval (ennél többet a közgyûlés javaslatára, a járási tanács mezõgazdasági osztálya engedélyezhet). Lovat azonban semmiképpen nem. Maguk készíthették el alapszabályukat – az eddigiekbõl is világos ennek értéke – és választhatják meg tisztségviselõiket. A termelõszövetkezetek legfõbb szerve a közgyûlés, melyet minden, a szövetkezet létét érintõ esetben össze kell hívni. Minden olyan ügyben, mely ezt nem igényli, a vezetõség dönt, a vezetõségi ülések közti idõben pedig az elnök. A gazdálkodást érintõ részben az új gazdasági mechanizmus (már taglalt) követelményeit érvényesítették. A Központi Bizottság 1966. október 13-i ülésén agrárpolitikai javaslatokról tárgyalt, a gazdaságirányítás reformjával összefüggésben. (MOL 288. f. 4/83. õ. e.) Ennek egyik lényeges pontja a szövetkezeti földtulajdonra vonatkozott. (…a szocialista forradalom teljes megvalósításához elengedhetetlen a szocialista földtulajdon megvalósítása. MOL 288. f. 4/83. õ. e. pp. 113.) 1966-ban a termelõszövetkezetek használatában lévõ földek 58%-a a tagság, 22% az állam és 20%-a nem szövetkezeti tagok tulajdonában volt. Célja nem más volt, mint e tulajdonnak a megvédése. A tervezett új földjogi törvény megakadályozta a termõföld kiadását még a tagsági viszony megszûntével is. Az állami tulajdonú területeket a szilárd termelõszövetkezetek eszmei díj megfizetésével saját tulajdonukba vehették. A nem szövetkezeti tulajdonúakért megváltási árat fizetve juthattak. (A szövetkezet a föld tulajdonosának 5 évig évi egyenlõ részletben megváltási árat fizet. Ennek évi részlete legfeljebb 20%-kal haladhatja meg az eddig fizetett bérleti díj összegét. MOL 288. f. 4/83. õ. e. pp. 113.) A megváltási ár 1500 Ft/kh lett, szépségflastrom, hogy mégsem államosítás történt. Fennmaradt a szövetkezeti tagok földjáradéka. Nem szövetkezeti tag még csak nem is örökölhette a termelõszövetkezet által használt birtokot (megváltási árat kaphatott). Korlátozták az egyéni gazdálkodók birtokának örökítését is: Gazdasági eszközökkel kell elõsegíteni, hogy az egyéni parasztok tulajdonában levõ 1 kh-on felüli földjét csak élethivatásszerûen mezõgazdasággal foglalkozó családtagok örököljék. Az egyéni parasztok vagy örököseik is térítés ellenében felajánlhatják földjüket az állam vagy a szövetkezet számára. (MOL 288. f. 4/83. õ. e. pp. 113.) Lényegében ezzel létrejött a szövetkezeti földtulajdon, mondhatjuk: államosították a termelõszövetkezeteket. Már korábban is volt arról szó, hogy létrehozzák a termelõszövetkezetek önigazgatási szervezetét. A már korábban is létezett kongresszusokat ettõl kezdve négyévenként kötelezõ volt összehívni. Küldötteit a Területi Szövetségek választották meg. A kongresszus megválasztja, irányítja és ellenõrzi az Országos Tanácsot, jóváhagyja az Országos Tanács szervezeti és mûködési szabályzatát, állást foglal a Területi Termelõszövetkezeti Szövetségek tevékenységével kapcsolatos kérdésekben. (MOL 288. f. 4/83. õ. e. pp. 114.) A TOT választotta meg saját elnökét és bizottságait, az operatív feladatok ellátására függetlenített apparátust tart fenn. A Tanáccsal kellett egyeztetni az állami szerveknek (természetesen vitás kérdésekben a Kormány döntött). A Területi Szövetségek megyénként, illetve gazdasági körzetenként alakultak meg, alapszabályukat a megyei tanács végrehajtó bizottságai hagyták jóvá. Mezõgazdaság: az állami gazdaságok 1966-ban 500 milliós nyereséget értek el (100 millióval többet a tervezettnél). 170 gazdaság közel 645 milliós nyereséget, 41 pedig 145

75

Heller Farkas Füzetek

milliós veszteséggel zárt. „A felvásárlási árak emelése az állóeszközök újraértékelésébõl és az új amortizációs kulcsok bevezetésébõl eredõ többletköltséget csak kb. 50%-ban fedezte. A különbözetre a költségvetés árkiegészítést folyósított.” (MOL XIX-A-39-a/50. doboz, i. m. pp. 16.) A termelõszövetkezetek mérleghiánya az 1965-ös 729 millióval szemben „csupán” 300 millió. 7%-kal kisebb volt rövid lejáratú forgóeszköz hitelük, betétállományuk viszont 35%-kal lett magasabb az elõzõ évinél. Idõleges fizetésképtelenségük 22%-kal volt alacsonyabb. Szintén nem volt újdonság a nyugdíjrendszer átalakításának terve. Gyakorlatilag a bérbõl élõkkel emancipálták a szövetkezeti tagokat, 1967. január 1-jével. (Az öregségi nyugdíj korhatára férfiaknál 65, nõknél 60 év volt, és legalább tíz éves tagsági viszonyhoz kötötték.) Megváltozott a társadalombiztosítási jutalék: 1968. január 1-jétõl egységesen a jövedelem 7,5%-át tette ki, a nyugdíjjárulék mértéke megegyezett az iparban foglalkoztatottakéval. A családi pótlékot 1970-re kívánták a bérbõl élõk szintjére emelni. Nyers Rezsõ elõterjesztését a testület elfogadta. Az Országgyûlés 1967. október 11-én hirdette ki az 1967: III. törvényt a mezõgazdasági termelõszövetkezetekrõl, 1968. január 1jével lépett érvénybe, s ezzel hatályát vesztette az 1959. évi 7. számú, az 1959. évi 22. számú, az 1960. évi 8. számú, az 1960. évi 18. számú és az 1966. évi 1. számú törvényerejû rendelet. (Törvények és rendeletek hivatalos gyûjteménye 1967. Budapest, 1968. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp. 43.) A Központi Bizottság 1967. november 23–24-i ülésén A mezõgazdasággal kapcsolatban kiemelték, hogy a termelõszövetkezetek esetében is fokozódik a vállalati gazdálkodási jelleg. A termelés sajátosságai miatt azonban voltak eltérések. Ilyen például a részesedési alap képzése (nincs államilag garantált munkabér). Nagyobb beruházási kedvezményekben részesülnek, mivel a mezõgazdasági árszínvonal még mindig nem fejezi ki a valóságos ráfordítási költségeket. A beruházási kedvezménnyel csökkentett eszközérték után számított amortizáció is náluk marad. Gazdaságossági szempontokból bõvül a mezõgazdasági üzemek tevékenységi köre. (Forrás: Jegyzõkönyv a Központi Bizottság 1967. november 23–24-én tartott ülésérõl. MOL 288. f. 4/89. õ. e.) Jegyzõkönyv a Központi Bizottság 1968. február 8–10-én tartott ülésérõl MOL 288. f. 4/90. õ. e.: A mezõgazdaságban nõtt az állatállomány (szarvasmarha: 4,1% [további fokozása a takarmányhelyzet függvénye volt], tehén 1,7%, sertés 8,6%), és a kenyérgabona vetésterülete. Bevezetés alatt állt a garantált munkadíjazási rendszer, ez fõleg ott volt eredményes, ahol alacsony volt az alkalmazottak aránya. Nem változott a kedvezõtlen termelési adottságú termelõszövetkezetek helyzete, a folyamatos gazdálkodást ezeknél az állami ártámogatás biztosította. A párt X. kongresszusán a mezõgazdaságról szólva az állami gazdaságok és termelõszövetkezetek mellett a háztáji gazdálkodásról az hangzott el, hogy annak még „hosszú ideig jelentõs szerepe lesz”. A szövetkezeti iparnak a szolgáltatásokban mutattak perspektívát. A külkereskedelem változásai A Politikai Bizottság 1966. májusában a reform taglalása kapcsán kitért a nemzetközi kereskedelemre is. A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás nagy jelentõségû valamennyi ország számára, de szinte létkérdés egy olyan, viszonylag kis ország számára, mint hazánk, amely természeti kincsekben szegény és viszonylag fejlett ipara és mezõgaz-

76

Schlett András: A konszolidáció útján

dasága van. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 153.) Megismételték, hogy az új mechanizmus egyik feladata, szerves kapcsolatot teremteni a bel- és külpiac között. Emiatt viszont elengedhetetlennek tartották az állami irányítást – más szavakkal a külkereskedelem állami monopóliumát, melynek alapja az aktuális ötéves terv. Az elõirányzatot ebben az esetben sem kell a régi módszerrel vállalatokra lebontani, hanem csupán gazdasági eszközökkel befolyásolni. Indokolható az állam monopol helyzete azzal is, hogy a gazdasági eszközök mellett élhetett az export és import engedélyezésének (tiltásának) jogával. A fõcsapás irány a KGST, de a szöveg nem tartalmaz más irányú, azaz nyugati tiltást, vagy korlátozást. Korábban szóltunk már az egységes valutaszorzókról. Itt most csak annyit fûznénk a kérdéshez, hogy a tervezet különbséget tett a kereskedelmi és nem kereskedelmi (turista) árfolyamok között. Míg az elõzõnél nagyjából kötött árfolyammal számolt, utóbbinál (tõkés viszonylatban) a tapasztalatilag reálisnak ítélt arányokat kell kialakítani. Némi liberalizálódás látható az import terén, természetesen a fentebb taglalt feltétel-rendszer keretein belül. A beavatkozás új eszköze a vámok ország csoportonként való besorolása. Ezek: – a preferenciális vámokat élvezõk; – a legnagyobb kedvezményt élvezõk; és a – Magyarországgal szemben diszkriminációt alkalmazók. Emellett cikkcsoportok szerint: – vámmentes (alacsony vámú); – kompetetív cikkek (itt gyakorlatilag védõvámról van szó); és a – korlátozandó termékek (luxuscikkek) köre. Kiolvasható a sorok közül, hogy elsõsorban a tõkés import korlátozása a rendelkezés célja, hiszen az alapanyagok behozatala elé nem igen kívántak akadályokat gördíteni, ám ilyen esetekre ez nem vonatkozott. Beruházási javak esetében is csupán tõkés behozatalnál kívánták meg a forintletétet (ez a vételár többszöröse is lehetett, melyet megrendeléskor kellett eszközölni). Fogyasztási cikkeknél (bár ez a jobb ellátást szolgálná) hasonló jellegû korlátozást tapasztaltunk. Az export népgazdasági jelentõségét és a fizetési mérleg dinamikus egyensúlyának követelményét szem elõtt tartva, a termelõ vállalatok számára érdekeltségi rendszert kell teremteni a jövedelmezõ exporttevékenység fenntartására és továbbfejlesztésére, új exportlehetõségek feltárására. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 156.) A vállalatok a vételárat forintban kapják meg, tevékenységük fokozására szubvenciókat kaphatnak. Külön kitértek a KGST-országokkal folytatott kereskedelemre (mivel ez tervgazdaságunk szilárd támasza). A gazdaságirányítási rendszer átalakításának folyamata más szocialista országokban is végbemegy; ez a körülmény elõ fogja segíteni, hogy a szocialista nemzetközi együttmûködés formáit és módszereit fokozatosan közös érdekeinknek megfelelõen továbbfejlesszük. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 156.) Szükségesnek látszott bizonyos szerkezeti változtatások bevezetése. Ez nem rendítette meg a nagy, specializált vállalatok pozícióit, de lehetõvé tette egyes ipari vállalatok számára a közvetlen külkereskedelem lehetõségét. Bizonyos módosításokra a belkereskedelemben is szükség volt. (Ezekrõl, különösképp a termelõeszközök kereskedelmérõl már szóltunk.) Mezõgazdasági termékeknél a termelõk az állami monopolcikkek kivételével és a hatósági elõírások betartásával -termékeiket közvetlenül is értékesíthetik a mezõgazdasági, ipari vagy egyéb felhasználóknak, illetve fogyasztóknak is. (MOL 288. f. 5/394. õ. e. pp. 158.) A legnagyobb forgalmazó ezután is az állami felvásárlás rendszere maradna, de az eladók egyenrangú partnereiként, azaz megszûnne (?) erõfölényük. Mindez természetesen elõsegítené a lakosság életszínvonalának emelését, a jobb áruellátást. Ennek csatornái változatlanok marad-

77

Heller Farkas Füzetek

nának (nem számítva a termelõk kereskedelmi lehetõségeit). Bizonyos verseny szituációt is lehetségesnek tartottak, meg akarták szüntetni a nagy- és kiskereskedelmi árrés addigi határozott elkülönítését. 1967. április 18-án (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. április 18-án tartott ülésérõl. MOL 288. f. 5/422. õ. e.) többek közt a gazdaságfejlesztés hosszú távú tervezésével kapcsolatos feladatok kerültek megbeszélésre (4. napirend). Ezt többek közt a KGSTországokkal való együttmûködéssel indokolták, elõmunkálatai pedig már a ‘60-as évek elején megkezdõdtek. Az Országos Tervhivatal elkészítette A Magyar Népköztársaság 1980-ig terjedõ 20 éves népgazdaságfejlesztési tervének elõzetes elgondolásai címet viselõ munkáját, az elképzelések többségükben azonban más a III. ötéves terv kidolgozásának befejezõ szakaszában sem voltak irányadók, és a további ötéves tervezés alapjául sem szolgálhatnak. (MOL 288. f. 5/422. õ. e. pp. 52.) Elõször olvashattuk, hogy (az idézett munka) túlbecsülte a népgazdaság fejlesztésének, valamint a KGST-n belüli munkamegosztás kibõvítésének lehetõségét. (MOL 288. f. 5/422. õ. e. pp. 52.) Természetesen az újragondolást indokolni lehetett (mint ahogy meg is történt) az új gazdasági mechanizmussal is. Hivatkozni tudtak arra is: más tagországokban (Lengyelország, Csehszlovákia) hasonló folyamatok zajlódnak le. A hosszú távú terv tartalmazza: 1./ a népgazdaság általános fejlõdési ütemének és fõ arányainak, termelési viszonyainak alakulását; 2./ a nemzetközi gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére vonatkozó stratégiai jellegû elgondolásokat; 3./ a népgazdaság fejlõdését és szerkezetét lényegesen befolyásoló ágazatok fejlõdését (pl. energetika, közlekedés) és egyes kiemelt fejlesztési programokat; 4./ a lakosság életkörülményei javításának és a nem termelõ szféra fejlesztésének célkitûzéseit; 5./ az ország egyes területei fejlesztésének fõbb elgondolásait. (MOL 288. f. 5/422. õ. e. pp. 54.) Az ezeknek megfelelõen kidolgozott tervet ötévenként javasolták felülvizsgálni és szükség szerint kiigazítva újabb öt évre meghosszabbítani hatályát. Itt az 1971–85 közti másfél évtizedet vették figyelembe, tudomásul véve a bizonytalansági tényezõket, mivel az új mechanizmus egyrészt igényli ilyen hosszú távú terv meglétét, másrészt viszont bevezetésének hatásai még a tervezõk számára sem voltak minden szempontból világosak. A munka dandárja továbbra is az Országos Tervhivatalra várt. Feladata a munka megszervezése és összefogása, valamint a fõ arányokra, területekre szóló koncepció kidolgozása volt. Segítségére lehetett az OMFB és a minisztériumok mellett jó néhány, erre a célra létrehozandó (ágazati) bizottság, melyeknek témaköreit körvonalazták is. Ezek tagjait az O. T. elnöke kéri fel, a bizottságok titkári teendõit pedig az O. T. apparátusának tagjai látnák el. 1967 végéig, a tervezés elsõ fázisában elemzéseket kellett készíteni a fejlõdésre ható tendenciákról, felmérni a lehetséges problémákat és az ezekbõl adódó feladatokat, majd ezek alapján (a fõ arányokat, összefüggéseket tartalmazó) vázlatot készíteni az idõszak végéig. A népgazdaság 1971–1985 idõszakbani fejlõdésének elõzetes hipotézisei a nemzeti jövedelem termelésére és felhasználására, a népesség, a foglalkoztatás és a beruházások alakulására, külkereskedelem bõvítésére, a fõbb népgazdasági ágak termelésének emelkedésére tartalmazzon széles ‘tól–ig’ határok között elõzetes adatokat. (MOL 288. f. 5/422. õ. e. pp. 60.) A bizottságokat 1967 folyamán kellett megszervezni, az elsõ összefoglalást pedig 1969 elejére elkészíteni, hogy a következõ ötéves terv megalkotásánál azt már figyelembe vehessék.

78

Schlett András: A konszolidáció útján

A tapintható gazdasági nehézségek miatt készült a Gazdaságpolitikai Osztály tájékoztatója az 1966–1970 közötti idõszak értékhatár feletti termelõ beruházásai külkereskedelmi, illetve fizetési mérleg kihatásainak vizsgálatáról. A Külkereskedelmi Minisztérium és a Magyar Beruházási Bank közös számításai 413 beruházás (68,9 milliárd forintot érintõ) hatásait vizsgálta az export többlet, illetve az import megtakarítás szempontjaiból. Ezek összességükben 260–280 millió rubel és 70–80 millió dollár javulást eredményeznek. Amennyiben a gép- és közvetett import hatásait is figyelembe vesszük, akkor az eredmény már csak 160–170 millió rubel, nem szocialista viszonylatban pedig nincs mérhetõ eredmény. Márpedig ez utóbbi téren lett volna szükség áttörésre. Tapasztalataik a következõk voltak: az átfogó célkitûzések megvalósulása követhetetlen, a több tucat részletprogram miatt. Példának hozták fel, hogy a hazai papír féltermékek gyártókapacitása három évvel korábban készült el, mint a cellulózgyártásé. Nehezen mérhetõk fel a várható külkereskedelmi eredmények. Gondok mutatkoztak a megvalósuló beruházások termelésbe állása után a nyersanyagellátással. Következtetésük az volt, hogy A beruházások elõkészítésének és engedélyezésének eddig alkalmazott merev rendje több szempontból nem felelhetett meg a piacokon való rugalmas alkalmazkodás igényeinek. (MOL 288. f. 5/422. õ. e. pp. 65.) Külkereskedelmünkben az 1966-os évben jelentõs aktívum alakult ki szocialista relációban. Ezt a folyamatot meg akarták állítani, mégpedig úgy, hogy az exportot csupán 9–10%-kal kívánták növelni, szemben az anyagimport 14%-ával. A tõkés export azonban csak 3–5%-kal emelhetõ, miközben az import 13–14%-kal lesz több. Figyelembe véve a fizetési mérleg áruforgalmon kívüli tételeit is, a devizahelyzet romlása az eddigi számítások alapján 1–1,2 milliárd devizaforint, a fizetési mérleg hiánya pedig 1,0–1,1 milliárd devizaforint. (MOL 288. f. 5/433. õ. e. pp. 63.) A reform elõestéjén 1967 a választás éve volt, a Politikai Bizottság is kiemelten foglalkozott a kérdéssel. Január 10-i ülésén (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. január 10-én tartott ülésérõl. MOL 288. f. 5/414. õ. e.) a kampánytervrõl tanácskoztak. Külpolitikai nyitás történt: a Vatikánnal és a Német Szövetségi Köztársasággal fûztük szorosabbra kapcsolatainkat. Elõbbi esetben Mindszenty ügye terhelte a két ország közeledését, utóbbinál az egyre kiterjedtebb gazdasági kapcsolatok indokolták a magas szintû eszmecserét. (A hazánkba látogató Lahr külügyi államtitkár a külügyminiszteren kívül a külkereskedelmi miniszterrel is találkozott.) Némileg átszervezték a Központi Bizottság apparátusát, újra fogalmazták a Párt- és Tömegszervezetek, az Agitációs és Propaganda, a Tudományos, Közoktatási és Kulturális, a Külügyi, Közgazdasági és Adminisztratív illetve a Pártgazdasági és Ügykezelési osztályok, valamint a Központi Bizottság Irodájának feladatait. Tárgyaltak a paksi atomerõmû kérdésérõl. Az építésérõl szóló egyezményt 1966. december 28-án írták alá, a Szovjetunió ehhez 10 éves lejárattal 50 millió rubeles hitelt biztosított évi 2%-os kamattal. (Megjegyezzük, hogy ezen az ülésen módosították a testület 1966. október 4-én hozott határozatát a GYES-rõl: a bérbõl élõk 600, a termelõszövetkezeti tagok 500 forintot kaptak – igaz, ez 100 forinttal volt több, mint a korábbi összeg.) 1967. április 14-én a március 19-i választásokat követõen megválasztották az Elnöki Tanácsot (elnöke Losonczy Pál) és a kormányt (vezetõje a gazdasági szakembernek tartott

79

Heller Farkas Füzetek

Fock Jenõ lett). Már ekkor felmerült az IMF-hez és a Világbankhoz való csatlakozás gondolata, de ezt a szovjet vezetés ekkor még el tudta odáztatni. Biszku Béla szerint A választások rendben és jó politikai atmoszférában folytak le. (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. április 2-én 5-én és 8-án tartott ülésérõl [folytatólagos zárt ülés]. MOL 288. f. 5/420. õ. e. pp. 16.) Kiadott közleményében az Országos Választási Elnökség az alábbi adatokat közölte: részvétel – 98,8%; érvényes szavazat – 99,6%, ebbõl a Hazafias Népfront jelöltjeire 99,7% esett. A gazdasági mechanizmus átalakításával indokolták a Munka Törvénykönyvének módosítását. (Új munkatörvénykönyv készítését a gazdasági irányítás reformja tette szükségessé. Az érvényben levõ Munka Törvénykönyve még a centralizált, utasításon alapuló gazdálkodási rendszerre épült… MOL 288. f. 5/420. õ. e. pp. 85.) Lényegében a munkaerõvel való szabadabb gazdálkodást tették lehetõvé (egyszerûsítve a felmondást). A vállalati vezetõk hatásköre megnõtt (munkaidõ beosztás, differenciált bérezés). Elvileg megnõtt a szakszervezetek jelentõsége is. Márciusra kellett az elsõ tervezetet a Minisztertanács elé terjeszteni, a szakemberek bevonásával lefolytatott vitát követõen augusztus közepére kellett a munkát befejezni, jóváhagyatni az Elnöki Tanáccsal vagy az országgyûléssel, hogy október 1-jével kihirdethetõ legyen. Az ennek alapján készített új kollektív szerzõdéseket 1968. január 1-jétõl lehetett megkötni. (Az 1967: II. törvényt 1967. október 8-án hirdették ki. Ad hoc jellegét mutatja, hogy hatálybalépésével egyidejûleg felmerült egyes kérdések átmeneti jellegû szabályozásának szükségessége. In: Törvények és rendeletek hivatalos gyûjteménye 1967. Közzéteszi az Igazságügy Minisztérium közremûködésével a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága. Budapest, 1968. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp. 30.) Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének idõszakában alkalmazandó gazdaságpolitikai irányelvekrõl Nyers Rezsõ adott tájékoztatást a Politikai Bizottságnak (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság1967. június 6-án tartott ülésérõl. MOL 288. f. 5/426. õ. e.), melyet a Gazdaságpolitikai Bizottság kissé átdolgozott, majd a Politikai Bizottság egy héttel késõbb újra tárgyalt és abban a formában került 23-án a Központi Bizottság elé. Alapkövetelmény az, hogy gazdaságpolitikai céljaink és a rendelkezésre álló eszközök összhangját úgy teremtsük meg, hogy szem elõtt tartsuk: az új mechanizmus mûködõképességének biztosítása a szocialista építõmunka jövõbeli sikerének nélkülözhetetlen feltétele. (MOL 288. f. 5/426. õ. e. pp. 78.) Június 23-án a Központi Bizottság kibõvített ülésén is Nyers Rezsõ tett jelentést a gazdasági mechanizmus reformjának elõkészítésérõl (a beterjesztett jelentést a testület tudomásul vette). Meghívottak voltak a kormány tagjain kívül a Központi Bizottság osztályvezetõi, a budapesti és megyei pártbizottságok titkárai, elsõ titkárai. Az arab–izraeli konfliktus újabb szakasza nem a legkedvezõbb külpolitikai hátteret adta ehhez. Június 5-én reggel a párt és a kormány vezetésében létrehoztuk azt az elsõfokú állandó ügyeletet, amellyel biztosítani tudtuk az események követését, elemzését, a szükséges következtetetések levonását, intézkedések foganatosítását. A honvédelmi, a belügy és a külügyminisztérium vonalán is megszervezték a szükséges készenléti állapotot. Állandó kapcsolatot tartunk konzultációs céllal és lépéseink összehangolása érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságával és kormányával. (Jegyzõkönyv a Központi Bizottság 1967. június 23-án megtartott ülésérõl MOL 288. f. 4/88. õ. e. pp. 12.) Ez az esemény a párttagságot is megosztotta, Komócsin Zoltán szerint egyesekbõl az antiszemitát, másokból a filoszemitát hozta kis, sõt: arra is volt példa, hogy párttagokról bebizonyosodott, nem kommunisták, hanem zsidó vallású, vagy fajú kispolgárok, aki(k)

80

Schlett András: A konszolidáció útján

szembe helyezkedtek elvi-politikai állásfoglalásunkkal, harcunkkal, az izraeli katonai agresszió gyõzelméért drukkolva. (MOL 288. f. 4/88. õ. e. pp. 17.) Nyers szóbeli kiegészítésében ezekre a kérdésekre tért ki: kellõen érvényesül-e az elõkészületekben a Központi Bizottság korábbi határozata; milyen a népgazdaság egyensúlyi helyzete; mi legyen a IX. kongresszus gazdaságpolitikai határozatával és végül, milyen politikai helyzetre, tennivalókra kell felkészülni a bevezetéssel kapcsolatban? A válaszok általában megnyugtatóak voltak. Az állam gazdaságpolitikáját a beruházásokon keresztül érvényesíti, mikor eldönti azokat, illetve elosztja a hiteleket, szabályozza a vállalati fejlesztési alapok felhasználását. Átmeneti rendszabályként a vállalati jövedelmek felhasználását korlátoznák, az átlagbéreket pedig csak 4%-kal engednék emelni. Nem oldódott meg kielégítõen a külkereskedelmi tevékenység szabályozása, bár az erre jogosultak száma 8-ról 22re emelkedett. Több volt a gond a népgazdaság egyensúlyával, az elõadó nem látott ebbõl a szempontból lényegbevágó változást. Ez ugyanis egyidejûleg a reform bevezetésének feltétele, másrészt megvalósulását várták az új mechanizmustól. Az államháztartás pénzügyi egyensúlya ebben az évben (1967) már valószínûleg létrejön, bár egyelõre még aligha tekinthetjük tartósnak. (MOL 288. f. 4/88. õ. e. pp. 101.) A fogyasztási javak esetében a kereslet és a kínálat arányát megfelelõnek ítélték meg. Nem így a beruházási javaknál (sem globálisan, sem összetételében). Ennek okait abban látták, hogy az állam beruházási engedélyek formájában több pénzt bocsát ki, mint amennyi anyag és építési kapacitás gyakorlatilag felhasználható. A másik oka, hogy a beruházások belsõ összetétele és a kivitelezése nem elég hatékony. (MOL 288. f. 4/88. õ. e. pp. 101.) Égetõbb gondok mutatkoztak a külsõ egyensúlynál. Szocialista viszonylatban ugyan nagyjából megfelelõ volt a helyzet, de tõkés relációban 1951-tõl makacsul ismétlõdõ hiány jelentkezik. Külkereskedelmi hiányunk évente 40–50 millió dollár között mozgott. Ez nem egyszerû importtöbblet, ezért drasztikus importkorlátozással nem megoldható (visszavetné az exportot). Nem magyarázható a lakossági fogyasztás növekedésével sem: mi marxisták mindig abból indulunk ki, hogy a bõvített újratermelésnek elengedhetetlen feltétele, hogy a munkás is növelje munkaképességét, ehhez pedig növelnie kell fogyasztását. (MOL 288. f. 4/88. õ. e. pp. 103.) A gondok egy részét a közületi túlfogyasztásban vélték meglelni. A legnagyobb probléma a tõkés export jövedelmezõségének alacsony volta, mutatott rá Nyers. Vagyis viszonylag magas az önköltség, a piaci igényeket nem követi a termelési struktúra, nem kielégítõ a mûszaki színvonal és a minõség. (MOL 288. f. 4/88. õ. e. pp. 103.) Közepes fejlettségünk hátrányait viseljük a tõkés piacokon, elõnyeit azonban csak a szocialistán realizálhatjuk. (Nyers a fejletlenebb tõkés országok tõkehiányával és fizetési nehézségeivel érvelt, melyet Magyarország nem tud megfelelõ hitelnyújtással kompenzálni.) Az új gazdasági mechanizmus elõkészületeit mutatta, hogy az 1968 évi terv célkitûzései és elõirányzatai a tervlebontás útján nem jutnak el a vállalatokhoz. A vállalatok a piaci kapcsolatok és a szabályzók alapján készülnek fel, illetve végzik gazdasági munkájukat. (MOL 288. f. 5/433. õ. e. pp. 66.) A Gazdaságpolitikai Osztály, az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium nevében Párdi Imre, Vályi Péter és Bálint József szignálták az anyagot. A Politikai Bizottság május 23-i ülésének témájára visszatérve (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. május 23-i ülésérõl: az 1968. évi ár-, jövedelem- és bérpolitika, valamint az árreform kérdései MOL 288. f. 5/425. õ. e.) Bálint József (Gazdaságpolitikai Osztály) tett jelentést az elõkészítés munkálatairól. Mivel olyan új tényezõ, mely módosítást tenne szükségessé nem merült fel, inkább csak a konkretizálásban történt elõrelépés.

81

Heller Farkas Füzetek

Szándéka szerint az új árrendszer közelítés az értékarányokhoz, de még mindig jelentõs dotációt tartalmazott. Egyszerûsödött a forgalmi adórendszer, a korábbi sok ezer helyett 700–900 adókulcs alkalmazását látták indokoltnak. A sorsdöntõ 1968-as év gazdasági problémái a Politikai Bizottság 1967. október 20-i ülésén is fölmerültek (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. október 20-án megtartott ülésérõl, MOL 288. f. 5/437. õ. e.). Az 1968-as népgazdasági tervrõl való döntést a Központi Bizottság soron következõ ülésére halasztották (lásd lentebb!). A költségvetést, a hitelpolitikai irányelvekkel és a fogyasztói árreformmal együtt elfogadták. Párdi Imre hozzászólásában így fogalmazott: Olyan információ van, hogy 1968-ban még a mûszaki fejlõdés-adta növekedés nem áll rendelkezésre, így csak létszámnöveléssel tudnak termelést növelni. (MOL 288. f. 5/437. õ. e. pp. 32.) Az intenzív fejlõdés vágya tehát szembekerült a realitásokkal. A költségvetési javaslatban elismerték, hogy a reform bevezetése a szokásosnál nagyobb bizonytalanságot tartalmaz. Fõbb elõirányzatai az alábbiak voltak (millió forintban): 1968. évi

Bevételek Állami

vállalatok

elõirányzat és

szövetkezetek 107 990

1968. évi

Kiadások

elõirányzat

Felhalmozási kiadások

26 200

befizetései Mg. Termelõszövetkezetek befizetései

2 790

Tsz állami támogatása

Lakossági befizetések

6 880

Állami

Költségvetési szervek Befizetései

4 600

Közületi kiadások

Nemzetközi bevételek

4 370

Nemzetközi

vállalatok

4 510 35 930

támogatása 58 090 6 900

kötelezettségek Egyéb befizetések

560

Egyéb kiadások Tartalék

3 250 500

Bevételek összesen

127 190

Kiadások összesen

135 380

Az állami költségvetés egyenlege

– 8 190

Kiadások összesen

135 380

Forrás: MOL 288. f. 5/437. õ. e. pp. 73. alapján

A hiány tehát 8 milliárdnál is több, a költségvetés mintegy 6%-a lett, pedig azt csökkentette (kb. 2–3 milliárddal) az 1967-es vállalati többleteredmények 1968-as befizetése és a reformmal megszûnõ pénzalapok bevonása. A beruházási elõirányzat (25 milliárd, a költségvetés közel 19%-a) az elõzõ évihez képest 14%-kal lett kevesebb, alapvetõen a már megkezdettek folytatásához volt elegendõ. Újabbakra csupán 680 millió jutott, ezek kihatása azonban 12 milliárdot érintett, ezzel jócskán megterhelve a következõ éveket. Emelkedett, de tendenciájában vizsgálva csökkenõ mértékben a költségvetési szervek kiadása. A takarékoskodás legjelentõsebb összetevõje az igazgatási létszám mintegy 3200 fõvel való csökkentése volt. Végkövetkeztetés: az 1968 évi tervezett költségvetésben minden további teher vállalása a hiányt növeli, és a feszültségeket fokozza. (MOL 288. f. 5/437. õ. e. pp. 78.) A honvédelmi kiadásokból is 120 milliót lefaragtak. Mutatja a helyzet komolyságát az is, hogy a határozati javaslatban szükségtelennek tartották pénztechnikai eszközökkel formailag megteremteni a pénzügyi egyensúlyt. Az országgyûlés elé egy, a realitásokat tükrözõ költségvetés beterjesztését kívánták. A hitelpolitikát az új mechanizmus egyik legfontosabb szabályozójának tekintették. Beruházások esetében ezek nagyságáról és megoszlásáról a Kormány döntött. Középlejá-

82

Schlett András: A konszolidáció útján

ratú (legfeljebb 3 éves) hitelnél annak nagyságát a vállalatok fejlesztési alapjától tették függõvé, azzal az általános elvvel kombinálva, hogy a hatékony, jövedelmezõ, gyorsan megtérülõ esetek élveznek elsõbbséget. Hosszú (max. 6 év) lejáratúaknál az engedélyezés egyedi megítélést követel. Az alapelv az volt, hogy 100 Ft befektetés legalább 7 Ft nyereséget eredményezzen. Kedvezményt a futamidõ növelésével (6 évrõl 8–10), illetve a kamatláb (1–2%-os) mérséklésével biztosíthattak. A mezõgazdaság esetében ez 3%-os kamatlábat és 2–20 éves lejáratot jelentett, istálló építésekor pedig 70%-os állami támogatást. A vállalatok forgóeszköz hitelei a szükségletek 20–25%-át tették ki, a szabályozással a készletek indokolatlan felhalmozását kívánták megakadályozni. Mivel az eszközlekötési járulék 5%-os volt, a kamatlábakat ennél magasabban (6–8%) kellett meghatározni. Betéteik után 2–4%-os kamatot kaphattak. Lakossági hiteleknél az alapelv az volt, hogy ne növeljék ezzel a vásárlóerõt, tehát elsõsorban az építkezési célúakat preferálták. A fogyasztói árak az augusztusi verzióhoz képest nagyságrendileg nem változtak, csupán konkrétabbak lettek. Az MSZMP Politikai Bizottsága november 14-i ülésén tett elõterjesztést a Központi Bizottság soron következõ tanácskozásának napirendjére (Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1967. november 14-i ülésérõl. MOL 288. f. 5/439. õ. e.) A testület úgy látta, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának elõkészületei lényegében befejezõdtek, annak 1968. január 1-jei bevezetése nem ütközik akadályba. Az 1968-as népgazdasági tervet a reformmal összhangban levõnek ítélték. Eldõlt az is, hogy a kibõvített ülésen részt vesznek: a KEB elnöke, a KB osztályvezetõi, a megyei pártbizottságok elsõ tikárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, a Minisztertanács tagjai, a SZOT titkárai, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak vezetõi mellett Csikós Nagy Béla, Péter György és Erdõs József. A gazdasági reform ügyében addig végzett munkálatokról a Központi Bizottság november 23-24-i ülésén számoltak be. (Jegyzõkönyv a Központi Bizottság 1967. november 23–24-én tartott ülésérõl MOL 288. f. 4/89. õ. e.) Magunk részérõl az új mechanizmus elleni burkolt támadást látjuk Biszku Bélának az idõszerû belpolitikai kérdésekrõl adott tájékoztatójában. (Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a reform végrehajtásának elsõ szakaszában mutatkozó esetleges nehézségek, másfelõl a reform téves, liberális értelmezései a kulturális területen megnövelhetik a helytelen nézetek hatókörét, új feszültségeket eredményezhetnek. MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 50.) A 3. napirendi pontot (A soron következõ gazdaságpolitikai feladatok) Nyers Rezsõ vezette elõ. Az elõadói beszédet és a hozzászólásokra adott válaszát egyhangúlag elfogadták. Elsõ témája a Politikai Bizottság jelentése volt a reform állásáról. Mi a Jelentés második, nyomtatott verzióját vettük alapul (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 272–278.) A népgazdasági tervezésrõl megállapították, hogy az az egész szocialista gazdaság fejlesztésének és irányításának legfontosabb eszköze lesz. Az új követelményeknek megfelelõen alapvetõ feladata, hogy kifejezze a gazdaságpolitikai célkitûzéseket és megállapítsa ezek megvalósításához szükséges közgazdasági szabályozó eszközöket. (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 272.) A részletes szabályozást és alkalmazást az államigazgatás jogkörében hagyja, melyekrõl a vállalatok és intézmények jogszabályokból, a bankok által meghirdetett feltételekbõl értesülnek. A törvényerõre emelkedett tervet különbözõ ismertetõ és indokoló dokumentumok kísérik. Szorosan szabályozzák a fogyasztás, beruházások és a külkereskedelmi összforgalom kérdését, közvetett módon pedig a termelést és a készletezést. A lakossági fogyasztást a jövedelmek határozzák meg, 1968-ban a vállalatok béremelési lehetõségét 4%-ban maximálták, népgazdasági szinten pedig 2%-os emelkedéssel számoltak. A beruházások 60%-a állami, fennmaradó része pedig vállalati hatáskörben

83

Heller Farkas Füzetek

valósul meg. A külkereskedelmi tevékenység annyiban módosult, hogy a tõkés importot határozott állami elõírásokkal korlátozták. Egyharmadát központi engedélyekhez kötötték, kétharmadát pedig közvetett módszerekkel (ár, árszorzó, vám, hitel stb.) szabályozzák. Mind a termelõi, mind a fogyasztói árrendszer kialakítása lényegében befejezõdött. (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 273.) Ennek elõ kell segítenie a gazdasági erõforrások ésszerû felhasználását, a kereslet–kínálat egyensúlyát. Támogatja a belföldi termelést a kedvezmények és dotáció (exportalap, mûanyagipar) felhasználásával. Szubvencionálást indokol az is, hogy a megállapított devizaszorzóknál magasabb a népgazdaság deviza-kitermelési átlaga (rubel viszonylatban ez 10, a dollár esetében 12–15%). A vállalatok tevékenységét a nyereségesség motiválja. A létrejött nyereség egyik részébõl képezik a vállalatfejlesztési, másik részébõl pedig a részesedési alap. Ezek adómértéke is különbözik, hogy kifejezze a bér- és eszközigényességet. A részesedési alapot progresszív adó terheli, melynek mértéke a bérköltségtõl függ. A vállalatfejlesztési alapra lineáris, átlagosan 60%-os adót vetettek ki. Az indulásnál meglevõ eltérõ mûszaki-technikai különbségeket az amortizáció vállalatoknál hagyott részének eltérõ szabályozásával és részben központi intézkedésekkel kompenzálták. Az ösztönzés rendszerét nem igazították az egyes vállalatok adottságaihoz, mert az újjászülné az egyenlõsdit és ellentmond a reform alapvetõ irányelveinek. Az új anyagi érdekeltségi és adózási rendszer hatékony funkcionálása jórészt attól függ, hogy mennyire sikerül a rendszer alapját képezõ 1968–1970 években megtermelõdõ nyereség reális nagyságát megközelíteni. A bizonytalanságok ágazati szinten ebben a tekintetben meglehetõsen nagyok. (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 274.) A vállalatok anyagi érdekeltségében nagy szerepet kap a hitelpolitika: elsõsorban azok fognak hitelhez jutni, amelyek jövedelmezõen gazdálkodnak. Amelyek veszteségesek, csak állami garanciával tehetik ezt, az okok felszámolásának érdekében. Leszögezték, hogy a bank és a vállalat egyenjogú gazdasági partnerek, tevékenységüket (konzultációs jelleggel) a Hitelpolitikai Tanács segíti. Az új beruházási rendszert egy keretjogszabály foglalta össze (ennek egy része még kidolgozás alatt volt). Célja a vállalati önállóság növelése és a bürokratikus eljárásmód egyszerûsítése. Lényege az volt, hogy ezek egy része a költségvetésbõl történt (nagy beruházások, melyek központi elbírálás alá estek), más részük a vállalati fejlesztési alapból. Az építõiparban például 1968–1970 között a vállalati beruházások az összes 25%-ról 52%ra emelkedtek. Élénkült az érdeklõdés a beruházási hitelek iránt, bár „a beruházások összvolumene korlátozott és behatárolt” volt (a teljes amortizáció 60%-a, kivéve a közlekedést, a mezõgazdaságot és néhány pontosabban nem meghatározott területet). „A külkereskedelmi tevékenység központi irányításának alapját változatlanul a népgazdasági tervek képezik, de a belsõ és külföldi piacok közötti szerves kapcsolat megteremtése elsõsorban az irányelvekben megjelölt gazdasági szabályozó eszközökkel … történik. (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 275/B.) A kül- és belkereskedelmi árak összefüggését az egységes külkereskedelmi szorzók biztosították, de ezt „indokolt esetekben” szubvenciókkal módosíthatták. Az exportáló vállalatok 75%-ánál a deviza kitermelése meghaladta a megállapított ráfordítási arányt. 720 megvizsgált egységnél ez a szocialista export közel 100, a tõkés 95%-át érintette, ezért a költségvetési egyensúly érdekében szükséges szigorításokat bevezetni. A gépimport mérséklésére forintletéti rendszert vezettek be (ez a fejlesztési alapot terhelte a vételár kétszeres összegével, idõtartama 2 év volt és a dollárt 204 forinttal vette számításba) – ez visszafogta a vállalati fejlesztéseket. Vámok esetében megkülönböztették a szocialista, fejlõdõ és a velünk szemben „diszkriminatív” tõkés országokat. Jelentõsen bõvült (12%-ról 28%-ra) az önálló külkereskedelmi

84

Schlett András: A konszolidáció útján

joggal rendelkezõ cégek száma, amit kiegészíthettek az eseti felhatalmazás módszerével. Ezek részesedése az ország exportjából 18%-ról 25%-ra, az importból 3%-ról 12%-ra nõtt. A termékforgalmazásban megszûnt a központi beavatkozás, létrehozva a „közvetlen piaci kapcsolatot”, fenntartva, hogy „átmenetileg még szükség van korlátozó intézkedésekre”. Ezek: „– központi gazdálkodás, – különbözõ típusú (import, export, beszerzési, értékesítõi) kontingensek elõírására, – egyetlen, forgalmazásra jogosult értékesítõ szerv kijelölése, – szerzõdéskötési kényszer elõírása meghatározott célokra és termékekre (például honvédelmi célokra, kiemelt nagyberuházásokra stb.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 276.) Fennmaradt a központi gazdálkodás takarmány, kenyérgabona és hús esetében. Számos terméknél (ötvözött acél, növényvédõ szerek, nyers- és mûgumi) kontingenseket írtak elõ. Ezek bõvülése ellen tilalmi listákat rendszeresítettek. Az új gazdasági mechanizmus a tanácsokat is érintette. „A tanácsok fejlesztési lehetõségeit alapvetõen a népgazdaság adott helyzete és a harmadik ötéves tervre vonatkozó döntések határolják be.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 276.) 1968-ban a helyileg képzõdött fejlesztési alapok egy részét is a központi beruházásokra kellett fordítani, az állami támogatások rendszerét csak 1968-ban rögzítették. A gazdaságirányítás szervezeti kérdései: kormányhatározat állapította meg a gazdasági minisztériumok feladatkörét és létszámát. Ezek „funkcionális fõosztályokat alakítottak ki”, egyes kiemelt feladat ellátására idõlegesen szakágazati szervezetet hoztak létre. Néhány ágazatban fennmaradtak a trösztök, de többségük (az iparigazgatóságokkal együtt) megszûnt. Létrejöttek viszont egyes konkrét feladat megoldására egyesülések – ilyenek létrehozását (maximum öt éves tartamra) az illetékes miniszterek is elrendelhették. A Termelõszövetkezetek Országos Tanácsa és a termelõszövetkezetek területi szövetségei „megkezdték érdemi munkájukat”, szabályozták a SZÖVOSZ és az OKISZ feladatkörét, a szövetkezeti mozgalom egészét érintõ kérdések koordinálására pedig (tanácsadó fórumként) megszervezték az Országos Szövetkezeti Tanácsot. Novemberre tervezték a reform bevezetéséhez szükséges legfontosabb jogszabályok megjelentetését és elõkészítés alatt állt a mechanizmushoz kapcsolódó törvények gyûjteményes közzététele. Politikai következtetések a reform bevezetésével kapcsolatban: az állami és pártszervek azt a feladatot kapták, hogy érjék el a termelés és forgalom zökkenõmentes mûködését és a „bizalomteljes politikai légkör fenntartását”. Felhívták a figyelmet, hogy a megváltozott közgazdasági helyzetben helyi nehézségekre kell számítani, melyekre a „vezetésnek gyorsan és helyesen kell tudnia reagálni.” Különösen három vonatkozást emeltek ki: „1. a vállalatok (szövetkezetek) és az állami irányító szervek között; 2. az állam különbözõ rész-érdekeit képviselõ államigazgatási területek között; 3. a fogyasztók egyes rétegei és a gazdasági szervek között.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 277.) Megfigyeltek olyan tendenciát is, hogy egyes vállalatvezetõk és a központi szervek szemlélete különbözött. (A vállalati vezetõk a szigorú gazdasági feltételekre és a pénzügyi források szûkösségére panaszkodtak.) Erre az „állami és propagandaszerveknek” fel kell készülniük, elfogadtatván egyben azt is, hogy a nyereségesen mûködõ vállalatok nagyobb mértékben részesednek a megtermelt javakból. „Miután az állami vállalatok össznépi tulajdonban vannak, az igazgatók felelõssége az álam felé mindenre kiterjedõ felelõsség, politikai és gazdasági felelõsség egyaránt. A vállalati dolgozók felé viszont nem a vállalat egészéért felelnek, hanem politikai felelõsséggel tartoznak a szocialista ügy-

85

Heller Farkas Füzetek

intézésért, a megfelelõ munkafeltételekért, a szociális és jóléti intézmények fejlesztéséért. A kétféle felelõsség között szerves összefüggést kell teremteni és az állam iránti felelõsségbe bele kell érteni a dolgozók kollektívájával való jó összhang megteremtését is.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 278/B.) Az 1968. évi népgazdasági terv elõterjesztésében a folyó évet értékelve megállapították, hogy a növekedési ütem meghaladta a tervezettet (3,5–4% helyett 5–6% lett). Azonban nem javultak a népgazdasági arányok, mert gyorsabban nõtt a belföldi felhasználás is. Leszögezték, hogy a gyorsuló fejlõdés politikailag pozitív hatást gyakorolt, gazdaságilag azonban elmélyítette az aránytalanságokat. „A termelés és fogyasztás importigényessége tõkés viszonylatban gyorsabban nõ, mint az exportképesség. – Dinamikusan növekvõ fogyasztás mellett a mezõgazdasági termelés stagnált, és a könnyûipari termékek kivitele erõteljesebben növekedett. – A létszám-termelékenységi arány az egy-két évvel ezelõttihez képest romlott. – Miközben a beruházásokra fordított összegek a tervet meghaladó mértékben emelkedtek, fontos ipari alapanyagok elõállítására tervezett kapacitások belépése elhúzódott, vagyis a beruházási hatékonyság nem javult.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 282-283.) A KSH havi jelentése szerint (1968. január) 1967-ben beruházásokra 49 milliárd forintot (az 1966-osnál 1,3 milliárddal, 2,9%-kal többet) irányoztak elõ. A tény 56,6 milliárd (+15,4%) lett! Bontásban: Milliárd forint Az 1967. évi terv %-ában Az 1966. év %-ában Állami beruházások

50,4

114,9

119,5

Szövetkezeti beruházások

6,2

119,5

113,1

A szocialista szektor összes

56,6

115,4

118,7

A beruházások összetétele: Milliárd forint Az 1967. évi terv %-ában Az 1966. év %-ában Százalékban Építés

26,5

114,7

116,4

46,9

Belföldi gép

12,2

113,2

117,2

21,5

Import gép

12,4

129,7

130,8

21,9

Egyéb

5,5

98,5

109,7

9,7

56,6

115,4

118,7

100,0

Összesen

Források: KSH havi jelentés, 1968. január, pp. 17–18. A készletek a KSH adatai szerint 149,2 milliárdot tettek ki, 10,8 milliárddal (8%-kal) többet az 1966-os szintnél. Az állami iparból származó tiszta jövedelem 1967-ben Milliárd forint Az 1966. év %-ában Állami ipar (élelmiszeripar nélkül)

57,1

115,4

Ezen belül: vállalati nyereség

23,0

131,5

eszközlekötési járulék

11,2

105,2

forgalmi adó

16,2

108,0

közteher és illetményadó

6,7

105,5

12,8

108,1

69,9

114,0

Élelmiszeripar Állami ipar összesen

(Források: KSH havi jelentés, 1968. január, pp. 20.)

86

Schlett András: A konszolidáció útján

1968-ra a KB a gazdaság egyensúlyát befolyásoló tényezõk között az alábbiakkal számolt: – a lakosság gyorsan növekvõ vásárlóereje és a kínálat közötti ellentmondás, ez az import növelését vagy az export visszafogását eredményezheti; – a beruházások terén fellépõ feszültségek (magas költségek, késedelmes üzembe helyezés), emiatt több fontos beruházás kerülhet veszélybe; – a népgazdaság csak a szocialista exportot tudja nagyobb mértékben növelni, az itt elérhetõ aktívum viszont „csak kis mértékben váltható át számunkra szükséges termékekre”. A belsõ feszültségek ezáltal csak a tõkés fizetési mérleg romlásával oldhatók fel, ami az egyensúly stagnálását vagy romlását idézi elõ. Figyelembe vették azt is, hogy a reform kedvezõ hatásai csak késõbb jelentkeznek, ezért a terv az egyensúly helyreállítását és a feszültségek feloldását tartotta a legfontosabbnak. 1968ra a nemzeti jövedelem 5–6%-os növelését (ipar, építõipar: 6–7%, mezõgazdaság 3–4%) határozták el – magasabbat az ötéves terv célkitûzéseinél. „A fogyasztás és felhalmozás áruszükséglete meghaladja a számításba vett társadalmi terméket. A különbséget az exportot meghaladó import fedezi.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 286.) Az ipar szempontjából az alapvetõ problémát az alapanyagok gyártása és a feldolgozóipar szükségleteinek összehangolásában látták. Mezõgazdaságunk oldaláról az állattenyésztés és a takarmányalap ellentmondása okozott gondot. A beruházásra szánt 34–35 milliárd forint legnagyobb részét a megkezdettek befejezése kötötte le, újakra csak 700 millió jutott. A lakossági fogyasztás növekedését 5–6%-ban, a reáljövedelem 3–4%-ban, az egy keresõre jutó reálbért 1,5–2%-ban határozták meg. Fizetési mérlegünkben legfeljebb a tõkés adósság növekedésének mérséklését érhettük el, hogy az a „700 millió devizaforintot ne haladja meg”. A tõkés export 7%-os növekedése mellett az import is 6–7%-kal bõvül (fõként az anyagbehozatal, a gépeké csak minimális mértékben, a fogyasztási cikkek szinten maradnak, a mezõgazdasági pedig csökken). Mivel fennáll a „kedvezõtlen irányú eltérés lehetõsége”, ezért az import harmadának központi korlátozását határozták el. „Az állami költségvetés hiánya és a hitelmérleg többlete nagyrészt a gazdasági reform következménye.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 290.) Vagyis: az állami pénzforrások átmenetileg szûkülnek, míg a vállalatiak bõvülnek. Ezt „átmeneti pénzügyi konstrukcióval célszerû megoldani”. Nemzeti jövedelem

1967 várható 1968 tervjavaslat az elõzõ év százalékában 105–106 105–106

Fogyasztási alap

106

105–105,5

110

117–118

Ebbõl lakossági

106

105–106

110

117–118

Felhalmozási alap

114–115

103–104

128

131–133

Ipari termelés

108–108,5

106–107

117

120–121

Építõipari termelés

111

106–107

114

129–130

Mezõgazdasági termelés

99–100

103–104

113

112–113

Beruházás összesen Reálbér

111–113 102,5–103

Munkások, alkalmazottak

A népgazdaság fejlõdését jellemzõ fõbb mutatók: (Forrás: MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 298/B alapján.)

Fejlõdés 1965-höz képest III. ötéves terv éves tervjavaslat 112 119–120

105

Parasztság reálfogyasztása 105,5

–

–

105–106

107–108

103–104

110

114–115

103–104

111–112

115–116

107

110

124

Kiskereskedelmi Áruforgalom Export: szocialista

104–106

108–109

115

119–122

Tõkés

103–104

107

119

119–120

118

109

120

133

107–108

106–107

125

130–132

Import: szocialista Tõkés

110

101–102 101,5–102

87

Heller Farkas Füzetek

A KSH 1967-rõl szóló jelentése (1968. február 1.): Gazdasági fejlõdésünk fõbb adatai (1967. év 1966. év százalékában) Állami ipar Napi átlagos termelés 109 A foglalkoztatottak száma 102 Egy foglalkoztatottra jutó napi átlagos termelés 107 Állami építõipar Építõipari termelés 111 A foglalkoztatottak száma 102 Munkások havi átlagkeresete 106 Felvásárlás, ezen belül: Növényi termékek 114 Vágóállat 96 Ebbõl vágósertés 85 Vágómarha 107 Baromfi 119 Állati termékek 114 Pénz- és áruforgalom A lakosság pénzbevételei 108,7 Ezen belül: munkabér 105,4 Parasztság bevételei 115,9 Kiskereskedelmi forgalom 109,9 A budapesti fogyasztói kosár árindexe 100,9 Takarékbetét állomány (1966. XII. 31.) 112,8 (1967. XII. 31.) 107,7 A forgalomban levõ bankjegyállomány, 1966: 109,2 (1967): 111,4 Külkereskedelmi áruforgalom (határparitáson) Behozatal összesen 113 Ebbõl szocialista 117 tõkés 109 Kivitel összesen 106 Ebbõl szocialista 107 tõkés 104 A teljes külkereskedelmi forgalom egyenlege devizacsoportok szerint (reexporttal és fuvarköltséggel, millió Dft): 1966

1967

+600,0

-318,9

Nem szocialista, konvertálható devizában –166,7

-245,8

Szocialista klíring devizában Összesen

–94,4

-248,5

+338,9

-813,2

Forrás: KSH havi jelentés 1967. év 1968. február 1. alapján 1967-ben a szocialista ipartermelése 9%-kal, a foglalkoztatottak száma 3%-kal emelkedett. Az ipari termékek exportja 6%-kal volt nagyobb, de a „szocialista világpiaci árak csökkenése” folytán (ide irányult a kivitel 78%-a) ezért mintegy 9%-kal több terméket kellett kivinni.

88

Schlett András: A konszolidáció útján

Közvetlen külkereskedelmi forgalom egyenlege a szocialista országokkal (millió Dft) 1966

1967

Szovjetunió

+205

+263

A többi KGST-ország

+465

–736

KGST-n kívüli szocialista ország +135

+181

Összesen

+805

-292

Közvetlen külkereskedelmi forgalom passzívuma a fejlett tõkés országokkal (millió Dft) 1961 1962 1963 757

572

560

1964 1965 1008

1966 1967

554

436

661

A teljes külkereskedelmi forgalom egyenlege (millió Dft): 1966

1967

Szocialista országok devizáiban +600

–319

Konvertibilis devizákban

–167

–246

–94

–248

Összesen +339

–813

Klíring devizákban

Devizahelyzet: konvertibilis devizatartozásaink, követeléseink és a kamatfizetések passzívuma:

1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967

Passzívum növekedése az év folyamán (az arany- Kamat millió Év végi passzívum készlet változásával) Dft 1873 586 60 2361 411 89 2699 420 116 3632 976 170 4254 583 241 4544 294 327 5247 656 323

Az összes konvertibilis passzívum növekedés %-ában 10 22 28 17 41 111 49

Szocialista országok devizái (millió Dft): Év Összes tartozás Összes követelés Egyenleg 1960. XII. 31. 5228,8 759,9 –4468,9 1961. XII. 31. 5104,5 1269,2 –3835,3 1962. XII. 31. 5243,0 1572,9 –3670,1 1963. XII. 31. 5532,2 1056,8 –4475,4 1964. XII. 31. 5999,8 1001,9 –4997,9 1965. XII. 31. 5863,5 1066,9 –4796,6 1966. XII. 31. 5711,1 2065,5 –3645,6 1967. XII. 31. 5750,4 2002,9 –3747,5

X – – – – – – – –

Y –447,4 +633,6 +165,2 –805,3 –522,5 +201,3 +1151,0 –101,9

X= az aranykészlet változása az elõzõ év XII. 31-hez képest Y= egyenleg és az aranykészlet együttes változása az elõzõ év XII. 31-hez képest Nem szocialista országok konvertálható devizái (millió Dft): Év Összes tartozás Összes követelés 1960. XII. 31. 1793,8 572,4 1961. XII. 31. 2424,7 551,6 1962. XII. 31. 3121,0 759,6 1963. XII. 31. 4360,2 1661,5 1964. XII. 31. 5553,6 1921,3 1965. XII. 31. 6194,8 1940,6 1966. XII. 31. 6679,2 2134,8 1967. XII. 31. 7633,2 2385,8

Egyenleg –1221,4 –1873,1 –2361,4 –2698,7 –3632,3 –4254,2 –4544,4 –5247,4

X +109,6 +66,1 +77,6 –82,3 –42,6 +38,9 – 3,3 +47,1

Y –539,7 –585,6 –410,7 –419,6 –976,2 –583,0 –293,5 –655,9

X= az aranykészlet változása az elõzõ év XII. 31-hez képest Y= egyenleg és az aranykészlet együttes változása az elõzõ év XII. 31-hez képest

89

Heller Farkas Füzetek

Nem szocialista országok klíring devizái (millió Dft): Év Összes tartozás Összes követelés Egyenleg 1960. XII. 31. 452,1 446,7 –5,4 1961. XII. 31. 541,7 635,3 +93,6 1962. XII. 31. 616,1 723,2 +107,1 1963. XII. 31. 630,6 759,2 +128,6 1964. XII. 31. 764,7 845,6 +80,9 1965. XII. 31. 784,6 987,1 +202,5 1966. XII. 31. 830,6 1057,6 227,0 1967. XII. 31. 963,0 972,5 +9,5

X -

Y +119,0 +99,0 +13, 5 +21,5 -47,7 +121,6 +24,5 -217,5

X= az aranykészlet változása az elõzõ év XII. 31-hez képest Y= egyenleg és az aranykészlet együttes változása az elõzõ év XII. 31-hez képest Forrás: KSH havi jelentés 1967. év 1968. február 1. alapján)

Az „Elõterjesztés a Központi Bizottság részére az 1968 évre tervezett életszínvonal politikánk egyes kérdéseirõl és a fogyasztói árreformról” az egy fõre jutó reáljövedelem 3–4%-os, az egy fõre jutó reálbér 1,5–2%-os emelését irányozta elõ (1967-hez képest). A fogyasztás 5–6%-kal, az ötéves terv alatt 17–18%-kal lett több, „a lakossági fogyasztás 5 éves elõirányzatai tehát lényegében három év alatt teljesültek”. A pénzbevételek 7%-kal nõttek, a foglalkoztatottak száma 30–40 ezerrel lett magasabb. Az összkeresetek azonban csak a nyereségességgel együtt növekedhetnek, a nem termelõ szférában a bér- és tarifarendszer csak a népgazdasági tervnek megfelelõ 2%-os növekedést tesz lehetõvé. Külön elõterjesztés született „a gazdasági tennivalókkal kapcsolatos agitációs, propaganda és szervezési feladatokról”. A megelõzõ fél évben az új mechanizmus általános ismertetésére koncentráltak, összesen mintegy 20 000 funkcionárius és 15 000 gazdasági propagandista bevonásával. „Az állami vezetõtovábbképzõ tanfolyamokon mintegy 5500 magasabb beosztású vezetõ részesül oktatásban. Ezenkívül a vállalatok a közép- és alsó vezetõk részére nagy számban szerveztek helyi tanfolyamokat. A szakszervezetek 2100 függetlenített tisztségviselõ és nagyszámú aktivista képzését végzik el.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 340.) Ehhez járultak még a pártoktatás gazdaságpolitikai tanfolyamai és a szakszervezetek „Társadalmunk idõszerû kérdései” oktatása (kb. 300–300 000 dolgozóval). Az elkövetkezendõ idõk feladatai közé sorolták, hogy „Az agitációs és propagandamunka segítse a reform bevezetését az ehhez elengedhetetlenül szükséges belsõ egyensúlyi helyzetnek a fenntartását, a reális szemléletû, nyugodt, végletektõl mentes közvélemény kialakítását.” (MOL 288. f. 4/89. õ. e. pp. 340.) Gõzerõvel folyt tehát a mechanizmus magyarázata, fõként a dolgozók érdekeire való hivatkozással. Kiemelték ebben, hogy „három év alatt megközelítettük az ötéves terv egészére elõirányzott társadalmi fogyasztást”. Meghatározták a tömegszervezetek, a szakszervezetek és a KISZ feladatait. A „soron következõ gazdaságpolitikai feladatokat” a november 24-i határozat rögzítette. Az új gazdasági mechanizmust 1968. január elsejétõl vezették be. A reform három területen hozott lényeges változást: csökkent a központi tervezés szerepe és nõtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházások terén; liberalizálódtak az árak, vagyis a hatóságilag rögzített árak mellett egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelõen alakulhattak; a központilag meghatározott bérrendszer helyét egy flexibilisebb, bizonyos korlátok között a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel. Az új gazdasági mechanizmus tehát a központi tervezés és a piaci önszabályozás elemeit egyesítette a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül. Az új gazdasági mechanizmus az akkori tervutasításos gazdálkodás számos baján segíthetett volna, azonban volt két gyenge pontja. Egyrészt a forint nem volt konvertibilis, így nem volt jó mérce a külföldi és belföldi árak reális összehasonlítására. Másrészt nem volt szabad import, nem volt igazi verseny, az ország deviza- és hitelhiányban szenvedett.

90

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött. Magyar gazdaságtörténet 1968–1978 között A szovjet tömbön belül többször is kísérletet tettek arra a pártvezetõk, hogy megreformálják a szocialista tervgazdálkodást. Magyarországon a címben megjelölt idõszakban történt meg a legerõteljesebb nyitás a tõkés termelési rendszer és a nyugati országok felé. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) 1966. május 25–27-én fogadta el az „új mechanizmusról” szóló határozatot, amely 1968. január 1-jén lépett életbe.1 A reformot a gazdasági növekedés ösztönzésével kombinálva kívánták bevezetni, a munkanélküliség növekedése nélkül. Az 1966–1970-es III. ötéves terv készítése éppen a gazdaságpolitikában zajló irányváltás idõszakára esik, ennek következtében az 1966 júniusában törvényerõre emelt terv még a doktriner irányzatra jellemzõ struktúrafejlesztési célokat tartalmaz.2 A mechanizmus reform következtében azonban 1968-tól, a tervidõszak második felében már egyértelmûen megújító típusú fejlesztési irány valósult meg. A beruházások elosztási arányai egyre inkább a megújító irányzat érvényesülésére jellemzõ tendenciák szerint alakultak: az ipar és azon belül elsõsorban a nehézipar részesedése csökkenni kezdett, míg a mezõgazdaságé 1968-tól, a nem termelõ ágazatoké, azon belül a kommunális területeké 1969-tõl növekedtek. A magas gazdasági növekedési ütem helyett az egyensúlyra helyezték a hangsúlyt, bár a gazdasági növekedést és az életszínvonal emelését az MSZMP KB 1968. december 4-i határozatában továbbra is az egyensúlyi szempont elé helyezte.3 Mégis, a harmadik ötéves terv (1966–1970) növekedési elõirányzatai erõsen visszafogottak voltak, a nemzeti jövedelem 3,5–4%-kal, az ipari termelés 5,6%-kal nõhetett, amitõl a külkereskedelmi egyenleg jelentõs javulását várták. A kommunista idõszakban egyedülálló módon 1966–1968 között a nemzeti jövedelem növekedése nagyobb volt, mint az ipari termelésé. Ez az idõszak lehetõséget teremtett a gazdasági szerkezet bizonyos mértékû átalakításához. Ez a magyarázata annak a ténynek, amelyet Stark Antal a középtávú tervek megvalósulását vizsgálva, errõl a tervidõszakról megállapít: „A beruházások ágazati megoszlása több tekintetben jelentõsen eltért a tervtõl. Az ipar-építõipar és a közlekedés részesedése a tervtõl elmaradt, a mezõgazdaság és a kereskedelem aránya viszont jelentékenyen nagyobb volt.”4 Az ipari beruházások 40% alá, a mezõgazdasági beruházások 20% fölé kerültek. A kommunális beruházások is 15% fölé emelkedtek. 1962-höz képest 1970-re 10%-kal csökkentek az ipari beruházásokra fordított költségvetési arányok, míg a mezõgazdaságé 5%-kal nõtt.5 A beruházások szektorok közötti megoszlása (%) Tervek és tények 1966–1970 Terv Tény 1971–1975 Terv Tény

Ipar

Nehézipar

Mezõgazdaság

Nem anyagi ágak

Kommunális ágak

46,7 40,8

37,4 32,6

14,3 14,2

18,8 15,8

13,7 13,6

42,2 37,2

32,1 27,9

12,4 13,5

19,5 20,2

17,2 16,6

Az éves tervek elõirányzatai és teljesítésük (%) Év 1965 1966 1967 1968 1969 1970

Terv 3 4 4 5-6 5-6 5-6

Nemzeti jövedelem Tény 0,5 7,9 8,2 5,2 7,9 4,9

Terv 4,5 4,6 4-6 6-7 6-7 6

Ipari termelés tény 3,6 6,1 7,1 5,2 3,1 7,2

Forrás: KSH Statisztikai évkönyvek

91

Heller Farkas Füzetek

Az 1966-os mechanizmus reform alapja az egyén-és csoportérdekek elõtérbe helyezése, a dolgozók és a vállalatok érdekelté tétele volt a termelésben. A reform egyik fõ célja az egyes ágazatok kiegyensúlyozottabb fejlesztése volt. A mechanizmus reform egyik fontos alapelve volt, hogy a vállalatokat versenyhelyzetbe kényszerítsék, és ezért megkülönböztetett támogatási rendszert hoztak létre a piaci verseny viszonyaihoz alkalmazkodó vállalatok számára. A vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, a kormány csak a tervszámokat határozta meg. A termelés, beszerzés, értékesítés kérdésében önállóan dönthettek. A hetvenes évek elején a még enyhülõ világpolitikai helyzet nyíltan deklarálta a politikai közeledést a két tömb országai között, ami a gazdasági kapcsolatok alakítását is nagyban elõsegítette. 1966–1972 között a vállalatok önállóan is bekapcsolódhattak a külgazdasági kapcsolatok alakításába, ezért a központi tervet sem kellett minden esetben vállalatokra lebontani, mint korábban. De így a vállalatoknak két igényeiben és gazdasági struktúrájában teljesen eltérõ piacra kellett termelniük, ami nem volt megoldható.6 Nyers Rezsõ már 1964 januárjában megállapította: „gazdaságpolitikai céljaink közül egyesek különösen elõtérbe kerültek: a mûszaki fejlesztés, a külkereskedelmi hatékonyság, a termelékenység, gazdaságosság.”7 A mezõgazdasági árak reális alapokra helyezése (áremelés) magával vonta a mûszaki–technológiai fejlõdést is. Ennek következtében növekedett a parasztság érdekeltsége a termelõ szövetkezetekben és emellett a háztáji gazdaságok egyre nagyobb szerepet kaptak a termelésben, mivel a központi vezetés sem nézte õket olyan ellenszenvvel, és már nem csak átmeneti jellegûnek tekintette õket, mint a megelõzõ idõszakokban. A reform azonban végig csak félreform volt, mivel a tervutasításos gazdálkodási rendszer alapjai változatlanok maradtak, így továbbra is a hiánygazdálkodás, a puha költségvetési korlát, a jövedelmezõség elhanyagolása jellemezte a rendszert. Az egyik legnagyobb gond az volt, hogy az új gazdasági rendszer bevezetése mellett nem történt meg a politikai rendszer megújítása, megváltoztatása. A maradi, szélsõbaloldali ellenzék megnyugtatására több „féket” is be kellett építeni a reformot szolgáló mechanizmusba. A hetvenes évek elején azonban a magyar politikában és gazdaságpolitikában egy jól definiálható fordulat következett be, ugyanis a hatvanas évek közepétõl tartó megújítási folyamat megállt, és ismét a doktriner irányzat kerekedett felül. Ez a fordulat meghatározóan hatott a hetvenes évek gazdasági folyamataira, fontos azonban megállapítani, hogy a gazdaságfejlesztés irányának a megváltoztatására nem a világpiaci árrobbanás kényszerítette a politikai–gazdasági vezetést. A folyamatokat a világgazdasági változásokat idõben megelõzõ, azoktól függetlenül lezajló belsõ politikai-gazdaságpolitikai változások indították el. A fordulat nemzetközi hátterében a reformfolyamatnak a többi szocialista országban már korábban bekövetkezett megszakadása állt. A Szovjetunióban már 1968 májusában feladták a Koszigin-reformot, Csehszlovákiában 1968 augusztusában a reformfolyamatot fegyveres erõszakkal állítják le. A KGST 1968-ban lengyel kezdeményezésre meghirdette a saját reformját, ám a prágai események itt is meghiúsították, hogy politikai szinten is hassanak a változások. Így a tagországok nem tudták összehangolni a gazdasági tervek kidolgozását, csupán egyeztetés folyt. A csehszlovák reformkísérlet elfojtása után a szovjet vezetõk 1971-ben elfogadtatták a KGST komplex gazdasági programját, ami hosszú évekre konzerválta a szocialista tábor gazdasági rendszerét.8 A megújító irányzat a szovjet blokkon belül legtovább Magyarországon tartotta magát, 1969-tõl azonban már fokozatosan defenzívába szorult. A doktriner irányzat egyre erõsödõ ellentámadására 1970-tól már számos, a nyilvánosság számára is észlelhetõ jel utalt. A

92

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

támadások kezdetben elsõsorban az új irányítási rendszer, annak egyes elemei ellen irányultak, a viták azonban idõvel egyre több területre terjedtek ki és egyre mélyebb társadalmi, gazdasági, politikai kérdéseket érintettek.9 Egyértelmû, hogy 1969-tõl a reformerek már defenzívába szorultak, s minden igyekezetük az eddig elért eredmények megtartására korlátozódott. Már 1968-ban jelentõs mértékben nõtt az ország adósságállománya, amit Nyers Rezsõék a szocialista export szubvenciójának csökkentésével próbáltak ellensúlyozni. A kivitel egy részét igyekeztek átterelni tõkés relációba, ugyanis tudták, hogy az exporttámogatási rendszer nem alkalmas a fizetési mérleg tartós kiegyenlítésére. 1969-ben a külkereskedelmi mérleg már aktívumot mutatott, fõleg dollár viszonylatban, amit ezután hosszú ideig nem sikerült többet elérni.10 1971-ben a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó ütemû belsõ fogyasztás növekedése lefedte a külsõ adósság teljes egészét. A reformfolyamat azonban már az 1970-es évek elejétõl elbizonytalanodott, megtorpant. Berend T. Iván szerint nem alakulhatott ki az az indító sebesség, amely a tervutasításos rendszertõl való maradéktalan elszakadást és eltávolodást igazán garantálta volna, a politikai intézményrendszer változatlansága pedig nem teremtette meg a reform megfelelõ társadalmi közegét, s ez a reformellenes érdekek és konzervatív erõk újjászervezõdését tette késõbb lehetõvé.11 Mivel a reformerek a beruházások tekintetében egyensúlyra törekedtek, az ipar jóval szerényebb összegeket kapott fejlesztésre, mint korábban. Jelentõsen javult az életszínvonal, 1966–71 között évi 6,3%-kal, összességében átlagosan 35%-kal nõtt a reáljövedelem. Mivel a parasztság életszínvonala gyorsabban emelkedett, mint a gyári munkásoké, ez azzal a következménnyel járt, hogy csökkent a város és vidék életszínvonalának különbsége. Ráadásul az új irányítási rendszerben az állami nagyvállalatok jelentõs része veszteségessé vált, és ennek következtében a nagyüzemi munkások reálbérének növekedése elmaradt az átlagostól. Így a szélsõbal ideológiai alapon hivatkozhatott a munkásosztály védelmére, s arra, hogy a nyugati gazdasági modellekhez közelítõ gazdaságpolitika morális értékválsághoz vezethet. A Biszku Béla és társai fémjelezte szélsõbal ellenezte a nyugat felé történõ gazdasági nyitást, az újabb reformok bevezetését, ezenkívül veszélyesnek tartotta, hogy a munkásosztály kisebbségbe került a Pártban (36%). A kedvezõ folyamatok visszafordítása érdekében az elsõ jelentõs „eredményük” 1972-ben az alkotmány módosítása volt, amelyben rögzítették az egypártrendszert.12 További gondot okozott, hogy még a gazdasági reform elõtt, a hatvanas években egy erõteljes centralizáció ment végbe a gazdaságban. A mamutvállalatok pozícióit az 1968-as reform sem tudta jelentõsen gyengíteni, továbbra is rendelkeztek azokkal az érdekérvényesítési eszközökkel, amelyekkel közvetlenül tudták befolyásolni a gazdasági és pénzügypolitikai célkitûzéseket. Egyes nagyvállalatok tervei például a 4. és 5. ötéves terv készítése során közvetlenül az állami terv részévé váltak.13 A gazdaságtalanul termelõ nagyvállalatok vezetõi is a reformok ellen fordultak. A doktriner politikai vezetõkkel közös érdekük volt a nagyvállalatiság és a vállalati munkásság érdekeinek ideológiai összekapcsolása. A 70-es évek elején a vezetõ gazdaságpolitikusok úgy értékelték, hogy az újratermelõdõ fizetési gondok legyõzését és a társadalmi igények kielégítését csak a gazdasági növekedés ütemének fenntartásával lehet elérni. Elkerülhetetlennek tûnt a korszerûtlen termelési szerkezet átalakítása, ennek megvalósításához azonban hitelfelvételre lett volna szükség. A hosszú lejáratú hitelfelvétel fõ szószólója Apró Antal volt. Ezzel párhuzamosan Magyarország erõs offenzívát kezdett a KGST megreformálásáért és a külsõ pénzforrások bevonásáért, ugyanis piaci alapokon képzelte volna el a tagországok közötti kapcsolatot. 1971-ben

93

Heller Farkas Füzetek

a konvertibilis fizetési mérleg finanszírozására a Magyar Nemzeti Bank (MNB) megszervezte az elsõ kötvénykibocsátási akcióját a tõkés hitelpiacon.14 Célul tûzték ki a reform kidolgozói azt is, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodjon a világgazdasághoz, elengedhetetlenné vált az export és a termelésszerkezet átalakítása, a világpiaci versenyképesség biztosítása. Az 1967-ben elkezdõdött hosszútávú tervezõmunka során a külsõ forrásbevonással és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokkal is foglalkoztak. A pénzügyi szakértõk egy része javasolta, hogy Magyarország kérje felvételét a Valutaalapba és a Világbankba, hogy megkönnyítsék a hitelek felvételét az eljövendõ exportoffenzívához. Az 1968-ban indult mechanizmus-továbbfejlesztési munkálatokban fõ szerepet kapott a forint konvertibilitásának megteremtése, illetve a külföldi mûködõtõke fogadásának jogszabályi feltételeinek kidolgozása. Az árreformot évtizedes folyamatban szabályozva akarták végigvinni az infláció elkerülése miatt. A valutareform keretein belül Magyarország szakított az egyoldalú rubelhez kötött árfolyammal és önálló valutapolitikát kezdett el folytatni (a dollár és a rubel árfolyamát külön szabályozták). Az 1971 tavaszán a Politikai Bizottság (PB) elé került egy jelentés az állami költségve-tésrõl,15 amely már azt állította, hogy a korábban kimutatott költségvetési egyensúly pénzügytechnikai megoldásoknak, és nem valóságos gazdasági, gazdálkodási teljesítményeknek volt köszönhetõ. Olyan szakértõi és bankári értékelések befolyásolták a politikai vezetést, amelyek a kialakult kedvezõ pénzpiaci helyzetet a külsõ forrásbevonás felgyorsítására javasolták felhasználni. A finánchitelek révén való eladósodás annak köszönhetõ, hogy a belsõ gazdasági stabilitást megõrizni és ennek révén az életszínvonalat növelni akaró politikai igény találkozott a külsõ forrás pártiak javaslataival.16 A vezetés és a szakértõk számára kiderült, hogy a magyar gazdaság továbbra sem egyensúlyi gazdaság, ezért a PB intézkedési program elkészítésével bízta meg a kormányt. Ennek fontos határozata volt, hogy a IV. ötéves tervben már nem szabad vállalni újabb, jelentõs teherrel járó elkötelezettséget, sõt már 1971-ben beruházási stopot rendeltek el. A hiány okai elsõsorban a túlzott felhalmozás, a veszteséges termelés és exportfinanszírozás, a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó belsõ fogyasztás bõvülése és a nemzetközi kötelezettségek (fejlõdõ országoknak segélyek, támogatások). Éppen ezért a IV. ötéves terv fõ kritériumai között szerepelt, hogy jelentõs teherrel járó nemzetközi elkötelezettséget nem lehet vállalni, vagyis több segélyt nem nyújthat Magyarország, nem vehet részt új közös nagyberuházásokban, és meghitelezett exportba sem mehet bele az ország.17 A terv finanszírozását részben hosszú lejáratú tõkés és szocialista hitelekbõl kívánták megoldani.18 1972-ben az SZKP nyíltan a reformok ellen foglalt állást. Ezzel szembesült Kádár János, aki február 11–14. között Moszkvában tárgyalt. A megbeszélések során Brezsnyev nehezményezte, hogy magyar növekedési ütem elmarad a KGST átlagtól, ezenkívül azt is egyértelmûvé tette, hogy nem támogatja az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszert, valamint hogy szorosabb szovjet–magyar gazdasági kapcsolatok akar kialakítani.19 A keményedõ SZU magatartás megnyilvánult a KGST VB 1972. áprilisi ülésén is, ahol az egyik fõ napirendi pont a Közös Piaccal való közös álláspont kialakítása volt. A szovjet delegátus elítélt minden esetleges külön akciót, mivel semmi gazdasági hasznot nem remélt a Kelet–Nyugati gazdaság együttmûködésétõl. Ráadásul figyelmeztetett a Közös Piactól való függetlenség fenntartására.20 Aligha meglepõ, hogy ekkor már Magyarországon is nyíltan támadták a reformot. 1972. november 14–15-én az MSZMP KB határozatában a reformok ellen állást foglalt. A KB

94

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

leszögezte, hogy a reform hasznos, hatékonyan szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, de a végrehajtás nem mindenben megfelelõ.21 A határozat két legfontosabb eleme a nagyüzemi munkásság rendkívüli központi béremelésének és 49 nagyvállalat kiemelt kezelésének bejelentése volt. Mivel a nagyvállalatok gazdaságossá, versenyképessé tétele olyan szervezeti, személyi stb. változtatásokat követelt, amelyek egyfelõl súlyosan sértették volna a meglévõ vállalati rendszerhez fûzõdõ érdekeket, másrészt a reformfolyamat radikális továbbvitelét jelentettek volna, ezt a párt- és állami vezetés nem vállalta. Ehelyett úgy döntött, hogy a mechanizmust korrigálja, igazítja vissza a nagyvállalatok feltételeihez, biztosítva továbbélésüket.22 A nyilvánosság elõtt is folyó viták, az ebben az idõszakban hozott intézkedések, a vezetésben végrehajtott személycserék azonban a legszélesebb közvélemény számára is egyértelmûvé tették a reformfolyamat megszakadását, a „reformerek” háttérbe szorítását. 1974-ben felmentettek tisztségébõl több vezetõt, akiket a közvélemény a reform szorgalmazóiként ismert. Többek között elmozdították korábbi posztjukról Nyers Rezsõt, a KB titkárát, Fehér Lajos miniszterelnök-helyettest, Fock Jenõ miniszterelnököt és Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettest. A miniszterelnöki posztra Lázár György, a miniszterelnök-helyettesi posztra Havasi Ferenc került, a KB gazdasági ügyekért felelõs titkára Németh Károly lett. Az 1971–1975-ös évekre szóló IV. ötéves terv kidolgozása és jóváhagyása még a megújító irányzat érvényesülésének az idejére esett, és a tervmutatók többsége az erre az irányzatra jellemzõ fejlesztési arányokat tartalmazták. Azonban már a IV. ötéves terv beindulásának elsõ évétõl, a megvalósulás kezdetétõl kimutatható, hogy az éves tervekben szereplõ beruházási célok és a tényleges beruházási tevékenység által képviselt fejlesztési irány egyre inkább eltért a terv eredeti célkitûzéseiben meghatározott iránytól. Tehát már a világgazdasági árrobbanást megelõzõen megmutatkoztak a doktriner irányváltás jelei, a tervezett beruházások a nehézipar felé tolódtak el. Az újabb nehéziparosító hullámnak az elõzményeit keresve ismételten találkozhatunk a katonai kiadások gyorsuló növekedésére történõ utalásokkal. Az MSZMP KB 1971. decemberi határozatában, amely az elõzõ két év gazdasági fejlõdését értékeli, a következõket olvashatjuk: „…1970-ben és 1971-ben külföldi erõforrásokat kellett igénybe venni. Az egyensúlytalanság fõ oka, hogy beruházásokra lényegesen többet fordítottunk a tervezettnél és lehetõségeinknél. Emellett növeltük a honvédelmi célú kiadásokat, és e váratlan, tõlünk független események ellenére is a tervnek megfelelõen növeltük az életszínvonalat.”23 Mindez azt mutatja, hogy a doktriner irányzat már a hetvenes évek elejétõl uralta a fejlesztéspolitikát. Az 1973–1974-es világpiaci árrobbanás idején tehát már egy fokozottan KGST-orientáltságú és fokozottan nehézipar-centrikus struktúrafejlesztési politika érvényesült. 1974-ben külön hitelkeretet hoztak létre a szocialista gépimport növelésére, 1975-ben pedig állami támogatást nyújtottak a teljes géppark szocialista importból történõ cseréjére. Magyarország a hetvenes években folyamatosan szorgalmazta a KGST strukturális átszervezését, de hiába. 1972-ben kirobbant a világgazdasági válság. Az ennek hatására kialakult folyamatos infláció a szocialista szektort is gyorsan elérte. A gazdasági vezetõk az árak stabilitása mellett szálltak síkra, amit az exportnyereségbõl kívántak finanszírozni.24 Csikós Nagy Béla új struktúrapolitikát dolgozott ki, amelyben az árak csak orientációs szerepet töltenek be, és ahol a struktúrapolitika szüli az árakat, és nem a piaci mechanizmus a struktúrát, de a piaci hatások érvényesülnek a termelésben és az értékesítésben.25 1972-ben a vezetés legfõbb gazdasági célja az import visszafogása és az export növelése volt, fõleg szocialista relációban. Ez azonban hosszú távon nagy kárt okozott. Az

95

Heller Farkas Füzetek

export veszteséges volt, így államilag kellett támogatni, ami az elavult termelési struktúra konzerválását jelentette, hisz a vállalatokat nem kényszerítette semmi a fejlesztésre. Az adósság kétharmadát sikerült közép és hosszú lejáratúvá átalakítani, aminek fõ oka az 1971-ben kialakult valutaválság nyomán keletkezõ többlethitel-kínálat volt. 1967–73 között a nettó adósság 2%-kal nõtt, de jelentõs része már dollár relációjú volt és a tõkés export 80%-át tette ki. Idõközben 1973–1974 fordulójától a magyar gazdaság helyzetét a világgazdaságban bekövetkezõ változások tovább rontották. 1973 õszén bekövetkezett az olajár-robbanás, amely rövidesen ötszörösére növelte az olaj világpiaci árát, a nyersanyagok általános drágulását vonta maga után, s az olcsó tömegáru leértékelõdéséhez vezetett. Számos ország a külkereskedelmi elzárkózást, az erõsödõ protekcionizmust választotta, s ez fõként a közepes technikai minõségi színvonalon álló termékeket sújtotta. A világgazdasági árarányváltozások után hatalmas likvid tõkék halmozódtak fel az olajtermelõ országok kezében, amelyek egy része hamarosan megjelent az európai tõkepiacon is, ahol azonban éppen az olajtermelõk okozta nehézségek miatt a tõkekereslet csekély volt. A fejlõdõ országoknak és a kelet-európai szocialista országoknak azonban rendkívül nagy szüksége volt hitelre gazdasági céljai eléréséhez. Most szinte válogathattak a hitelajánlatokból, a kamatlábak ráadásul igen alacsonyak voltak. Ezért úgy gondolták, hogy a felvett hitelekbõl végrehajtott gazdasági reform után könnyedén lehet majd fizetni a részleteket. Az európai bankok is jó ügyfélnek tartották ezeket az országokat, mivel nem voltak még adósságokkal megterhelve, valamint a tervgazdálkodásban is garanciát láttak arra nézve, hogy annak pénzügyi része – nevezetesen a devizagazdálkodás – is maximálisan tervezett és ellenõrzött. Eddig a vezetés gazdasági problémák esetén mindig számíthatott a SZU pénzügyi segítségére és a hitelfizetések esetleges átütemezésére, a világgazdasági krízis után azonban megváltoztak a feltételek. Ezért Magyarországnak célszerûnek látszott csatlakozni az ENSZ égisze alatt mûködõ nemzetközi pénzügyi szervezetekhez (IMF; Világbank), mivel nem akart egyetlen tõkés országgal szemben sem túlzott függésbe kerülni. A pénzügyvilágot összefogó ezen szervezetek szerepe igen felértékelõdött ebben az idõszakban, mivel bizonyos országokban hatalmas tõkefelesleg keletkezett, míg másutt, elsõsorban a szocialista és fejlõdõ országokban tõkehiány lépett fel. 1973-ban újra napirenden volt hazánk csatlakozása ezen szervezetekhez, ezt a kérdést tárgyalta meg a Gazdasági Bizottság november 19-i ülésén.26 A nyugati irányú külgazdasági nyitás az 1970-es évek elején új, tõkés hitelek felvételét eredményezte, aminek segítségével az ekkor már a doktriner irányhoz tartozó vezetés tovább halaszthatta a gazdasági reformokat. Ezért támogatta az MSZMP PB már 1973 decemberében az IMF-hez és a Világbankhoz való csatlakozást.27 A felsõ vezetés, Kádár Jánossal az élen azonban sokáig halogatta a döntést. A mechanizmus reform egyik alapgondolata az volt, hogy a termelési struktúra korszerûsítését a KGST-n belüli kooperáció szorosabbá tételével lehet elérni, vagyis minden tagországnak bizonyos termelési ágakra kell specializálódnia. A baj ott volt, hogy nem jött létre szoros együttmûködés, és a belsõ és szocialista piac nem támasztott olyan szigorú minõségi követelményeket, amik a termelés modernizációját kikényszeríthették volna. A reformok ideje alatt jobban érvényesülhetett az ésszerû, hatékonyság alapú gazdaságpolitika, lehetõség nyílt modern nyugati technológiák átvételére, gazdasági tõke beáramoltatására (ld. Siemens), tõkés import növelésére a lakossági cikkek terén, ami általánosan hozzájárult az életszínvonal emeléséhez. Azonban a legnagyobb problémát az

96

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

jelentette, hogy a megörökölt termelési struktúra nem tudta a növekvõ tõkés importot ellensúlyozni, így a külkereskedelmi hiány is nõtt, ami állandó támadási alapot nyújtott a doktrinerek számára. A központi irányítás erõsítésének szimbolikus értékû lépéseként a Minisztertanács 1973 júniusában létrehozta az Állami Tervbizottságot, amely a tervezés szerepének és hatékonyságának az erõsítésére volt hivatott. Megindult az újracentralizálás, több iparágban újraszabályozták a bérfejlesztést, valamint 49 nagyvállalatot kiemeltek a többi közül s ezeket kiemelten támogatták. Sajtókampány indult a kisvállalkozás, a melléküzemág és a háztáji gazdaság, mint a visszaélések melegágyai ellen. A tervezett 49 nagyberuházásból azonban csak 28 kezdõdött el, és emellett 14 új projektbe kezdtek bele.28 Az új beruházások az alapanyag- és energiatermelés növelését célozták, miközben törölték a könnyûiparra, az építõanyag-iparra és a nem termelõ ágazatokra koncentráló beruházásokat. Állami nagyberuházások az összes beruházás 18%-át tették ki. A tervezett 1,4 Mrd Ft-ról 2,3Mrd Ft-ra nõtt átlagosan a beruházásokra fordítandó összeg.29 Az állami nagyberuházásokkal kapcsolatos tervcélok változásából ugyanakkor határozottan kirajzolódik a nehézipar-centrikus, azon belül az alapanyag-termelés fejlesztésére koncentráló struktúrapolitikai irány fokozódó érvényesülése. A legfontosabb beruházások:30 1971 Dunai Hõerõmû III. 7 789 MFt Tiszai Hõerõmû 8 347 MFt Inotai Gázturbina 1 046 MFt 1973 Szélesszlag II. 559 MFt Hullámvertikum, Dunaújváros 3 894 MFt Kisköre II. 2 137 MFt Almásfüzitõ, intenzifikálás 312 MFt 1974 Adria-vezeték 3 611 MFt Paksi atomerõmû 54 552 MFt Ózd, intenzifikálás 2 185 MFt Olefin II. 10 528 MFt PAN II. 1 899 MFt LKM SM acélmû 300 MFt Importgázvezeték II. 1 388 MFt Kötöttárugyár, Kiskunhalas 640 MFt Gyulai Húskombinát 1 092 MFt Rádióadó, Solt 724 MFt Simontornyai bõrgyár 321 MFt 1975 Mecseki Ércbánya 2 687 MFt 750 kV-os távvezeték 4 547 MFt Kötöttárugyár II. 655 MFt Újra centralizálás érvényesült a gazdaságban, így elindultak a Központi Fejlesztési Programok (KFP) is. Hat ilyen program valósult meg: a közúti jármû gyártási, a földgázfelhasználási, az alumíniumipari fejlesztési, a számítástechnikai, a könnyûszerkezetes

97

Heller Farkas Füzetek

építési mód és petrolkémiai KFP. Ezek az ipari beruházások 25%-át adták, sõt új beruházásokat indukáltak. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a KGST a tagországok számára önellátásra való átállást tûzte ki elérendõ célul, amelynek megvalósításához a beruházási programokat kooperálva hajtották végre. Mivel a Nyugattal szembeni lemaradás behozása volt a cél, így a gazdaságossági szempont nem játszott szerepet, volt, ahol egyáltalán nem számítottak bevételre. Ugyanakkor a várható kapacitások a nyugatiak tizedét sem érték el, és a nagy verseny miatt az export szinte lehetetlen volt, a kész termékek ára közelített az alapanyagokéhoz, a berendezések pedig nem voltak konvertálhatók.31 A nagy ívû KGST gazdasági programok mindig azt a reményt keltették a magyar kommunista vezetésben, hogy az ország lehetõségei ezekkel megsokszorozódnak, ezért erõsítették a KGST orientációt. 1969-tõl indult be a KGST Komplex Programja, majd 1970-tõl erõsödõ KGST orientáció nyomta rá a bélyegét a magyar külgazdaságra. 1972 és 75 között öt közös KGST beruházási részvételbe egyezett bele Magyarország, úgy, hogy még a mûszaki tervek sem álltak rendelkezésre, nem is beszélve költségszámításokról. Például az Uszty-Ilimszk-i Cellulózkombinát költségei 1972-höz képest 1977-re 50%-kal nõttek, a konvertibilis valutaszükséglet pedig 100%-kal. A tervezett járulékos beruházások összege 15,4%-ról 81%-ra nõtt 1975 és 1977 között.32 Az ipar szerkezetének átalakulása Magyarország számára nem volt elõnyös, különösen nem hosszútávon, mivel az energiastruktúrában a szénhidrogénbázisra került a hangsúly, a vaskohászatban pedig a rekonstrukciós fejlesztések kerültek elõtérbe. Ekkor kezdõdtek a petrolkémiai fejlesztések, a vegyiparban mûtrágya és növényvédõszer-gyártás, és sor került textilipari rekonstrukciókra is. Ezek azonban túlnyomórészt olyan fejlesztéseket jelentettek, amelyek fenntartását, mûködését importból kellett fedezni. Ezzel a gazdaság egyre inkább rászorult, és kiszolgáltatottabbá vált a mindenkori importviszonyoktól, anélkül, hogy az exportstruktúra lényeges változásokon ment volna keresztül. Ami még rosszabb volt, hogy a hetvenes években felvett olcsó hitelekbõl ezeket a beruházásokat fedezték, azaz nem került sor a gazdaság hatékonyságának javítására, sõt e beruházások révén még érzékenyebbé vált a magyar gazdaság a külsõ változások iránt akár a nyugati, akár a szocialista oldalon történtek is azok. 1973-as év nem rubel alapú importja 20%-kal nõtt, míg ugyanebben a relációban az export 34%-os növekedést ért el, így a külkereskedelmi mérleg kiegyenlítetté vált, miközben a rubel alapú kereskedelem jelentõs aktívumot mutatott.33 Azonban 1973 volt az utolsó év, amikor kisebb-nagyobb gazdaságpolitikai korrekciókkal, az exportösztönzéssel, az importkorlátozással, a szabályozók kiigazításával, ha rövid távra szólóan is, de jelentõs javulást lehetett elérni, bár érdemes megjegyezni, hogy a jó mérleget alapvetõen befolyásolta a kiugróan magas gabona termésátlag. Míg az 1974-es tervet az optimizmus jellemezte, már ebben az évben egyértelmû volt, hogy a fejlett tõkés országokba irányuló tömeges agrárexport nem lehet alapja a gazdaság exportorientált növekedésének. Ebben nagy szerepe volt a közös-piaci agrárimport korlátozásainak. 1974-ben a $ alapú export 21%-kal nõtt, de közben a $ alapú import 64%-kal emelkedett az elõzõ évhez képest. A konvertibilis adósság tovább nõtt, ezt az idegenforgalmi és kereskedelmi szolgáltatások aktív mérlege ellensúlyozta. Az 1972-ben felvett középlejáratú hitelek fedezték a nettó adósságnövekedést és lehetõvé tették a devizatartalékok növekedését. 1973-ban a rubel elszámolású forgalomban elõször kerültünk nettó hitelezõi pozícióba. A rubel alapú tõkekihelyezéseket tõkés hitelekkel kívánták ellensúlyozni, s így fenntartani a beruházások és az életszínvonal növekedés ütemét, holott tudták, nincs konvertálás

98

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

a $ és a rubel reláció között. Elkezdõdött az elõre menekülés politikája. Nem feltételezték, hogy az árrobbanás idõvel a KGST szerzõdéses árait is módosítani fogja. A korlátozott import és az erõltetett export növekedés konzerválta az elavult gazdasági szerkezetet és így valóban korlátozta a befektethetõ tõkét. 1974 augusztusában a pártvezetõk szokásos évi találkozóján Brezsnyev világossá tette a SZKP gazdaságpolitikai elvárásait a kommunista országokkal szemben. Ezek szerint a világgazdasági válság a kapitalizmus gyengeségét mutatja, ami bizonyítja a szocialista berendezkedés helyességét. Ezért kötelezõ a gazdasági optimizmus, vagyis a növekedést fenn kell tartani mind a gazdaság, mind az életszínvonal terén. Ugyanakkor a kapitalizmus felé hajló új gazdasági mechanizmus-reformot elítélte. Helytelenítette a mértéktelen nyugati hitelfelvételeket, az eddigieknél azonban a Szovjetunió nem tudott nagyobb gazdasági segítséget nyújtani a rászoruló KGST tagok számára.34 László Andor az MNB elnöke az 5. ötéves terv külföldi erõforrásairól szóló vitában figyelmeztetett a túlzott hitelfelvétel problémáira és rávilágított, hogy a magyar kintlévõségek más természetûek, mint a kötelezettségek, ezért nem lehet õket egymással helyettesíteni.35 Az MSZMP PB némileg mérsékelte hiteligényét, 2,5 Mrd $-t hagyott jóvá – kilátásba helyezve esetleges újabb hiteleket –, és újra kísérletet tettek a Szovjetunióba irányuló tõkeexport mérséklésére. 1974. december 5-i ülésén az MSZMP KB végre kimondta, hogy a világpiaci fordulat tartós jelenség, s a külgazdasági háttér jelentõsen megváltozott. „Számolnunk kell azzal, hogy a népgazdaság fejlõdését kedvezõtlenül befolyásoló külgazdasági tényezõk 1975-ben és várhatóan hosszabb idõszakon át fennmaradnak. Ezért a gazdasági munkában az elõttünk álló idõszakban a fõ feladat a népgazdaság egyensúlyának fokozatos helyreállítása és megszilárdítása … A termelésben olyan szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani, amelyek elõsegítik a rendelkezésre álló energia és nyersanyag jobb felhasználását, a gazdaságosan értékesíthetõ export árualapok termelését, a tõkés import csökkentését, illetve helyettesítését.”36 1973–1978 között a doktriner irányzat szembehelyezkedett a világgazdasági folyamatokkal, amíg vetélytársai alkalmazkodtak az új helyzethez. A külgazdasági politika deklaráltan el kívánt különülni a világgazdaságtól. Megállapították az ország középtávú eladósodását, azonban arról nem szóltak, hogy a nettó államadósság egy év alatt megduplázódott. Mivel az egyensúly megbomlását túlelosztási problémaként kezelték, a szokásos, jól bevált doktriner módszerrel kísérleteztek, azaz úgy döntöttek, hogy a belsõ fogyasztást vissza kell fogni és/vagy a termelést növelni kell. Tehát a prioritás a még nagyobb termelés-növekedés és a „feszítettebb” tervek, a fogyasztás visszafogása, valamint az újabb munkaversenyek. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy közeledett az MSZMP XI. kongresszusa, így a gazdasági realitásokat háttérbe szorították a politikai szempontok, és az elsõdleges cél a stabilitás és a töretlen fejlõdés hangoztatása volt. A belsõ felhasználásnak a felhalmozás javára történõ nagyobb mértékû eltolódása következtében Magyarországon a fogyasztás fokozódó mértékben maradt el a hasonló, vagy gyorsabb növekedést elérõ tõkés országok fogyasztásától. Az 1976–1980-as évekre szóló V. ötéves terv megint a doktriner elvek alapján készült.37 „Az 1976-ban megindult ötödik ötéves tervben … arra kellett elsõsorban megoldást keresni, hogy … választ találjon a világpiaci változások által feltett, s elõrehaladásunkat veszélyeztetõ kérdésekre. A terv ezt sikerrel oldotta meg … Különösen jelentõs a külkereskedelmi egyensúly helyreállítására, s az energiaellátás biztosítására kidolgozott megoldás, ami a

99

Heller Farkas Füzetek

terv központi magvat alkotja. Ez utóbbival függ össze, hogy az ipari beruházáso 40%-át a bányászat, kohászat és villamosenergiaipar területére koncentrálja, ami a tervidõszakon túlmutatva is biztosítékot teremt az energia- és nyersanyagellátás megoldására, de egyben olyan erõket köt le, amelyek – az iparon belül is – az átlagosnal kisebb fejlesztési lehetõségeket biztosítanak csak a feldolgozóipar ágaiban … A sorsdöntõ egyensúlyi és energiaellátási feladatok megoldása … következtében jelen tervünkben átmenetileg megtört az etmúlt évtizedben követett és hosszá távon nagy fontosságú agrárfejlesztés üteme … Az energiarendszer nélkül számított infrastrukturális ágazatok részesedése változatlan, ami az átalakítás igényéhez viszonyítva ma tulajdonképpen kevesebb, mint a múltban … Az egészségügyi és a szolgáltatási beruházás arányai valamelyest csökkentek is az elõzõekhez képest.”38 Az V. ötéves terv kidolgozásánál már nem lehetett kikerülni a KGST beruházásokat, így ezeket tõkés országoktól felvett hitelekkel lehetett finanszírozni. Az adósságok törlesztését újabb hitelek lehívásával akarták megoldani. 2,3 Mrd $ hitelt kívántak felvenni, amibõl 7–800 millió $-t lehetett ténylegesen saját célokra fordítani. A visszafizetés alapjának a bõvülõ konvertibilis exportot tekintették. A hiteleket nagy nyugati bankok finanszírozták, ami tovább rontotta a visszafizetés feltételeit. 1974-ben az V. ötéves terv elõkészítésénél tehát a magasabb növekedési ütem hívei kerültek ki gyõztesen, annak ellenére, hogy az Országos Tervhivatal (OT) szakemberei felhívták a figyelmet ennek tarthatatlanságára, ugyanis a tervkészítés idõszakában a Tervhivatal elnökhelyettese a következõket nyilatkozta: „Nem kizárt, hogy az ipari bruttó termelés ütemét esetleg a jelenlegi számításoknál magasabban kell megszabni. Megjegyezzük, hogy az elmúlt 12 év tényadatai alapján számított trendek az ipari bruttó termelési ütem évi növekedésének 6% feletti prognózisát is alátámasztják … a gyorsabb ipari növekedés esélyeit gyengítõ kiviteli nehézségek ellenére egyöntetû az a vélemény, hogy érdemes, sõt szükséges is az ipari fejlõdés gyorsabb ütemének lehetõségeit alaposabban megvizsgálni.”39 Újra háttérbe szorultak a nem termelõ ágazatok (25%-os volumennövekedés szemben az elõzõ terv 88%-os növekedésével). Az ipari olló tovább nyílt a mezõgazdasággal szemben, míg az elõbbi 28%-os, utóbbi csak 3%-os beruházási növekedéssel számolt. A IV. ötéves tervhez képest az ipari beruházások 55%-kal emelkedtek. A paraszti gazdaságok szövetkezetesítésének szükségességében mindkét irányzat egyetértett, de a megvalósítását különbözõ módon képzelték el. A doktrinerek a szövetkezeti formát az állami tulajdonnál alacsonyabb minõségû szervezeti formának tartották, de elismerték szocialista tulajdonformának.40 Ennek megfelelõen az állami határozatokban rangsorolták, megkülönböztették az állami szektortól, csoportérdekek érvényesülésének tartják. Átmeneti tulajdonformaként kezelték, ezért céljuk a szövetkezeti forma visszaszorítása. A doktriner irányzat a gazdaságilag nem racionális intézkedéseket, amelyek mögött általában saját vagy idegen politikai érdekek álltak, mindig ideológiai elvekkel támasztotta alá. 1972–78 között a háztáji gazdálkodás ellen a legfõbb érvek a munkásosztály védelme, igazságosabb jövedelem elosztás és az egyéni érdek visszaszorítása volt a társadalom érdekeivel szemben.41 A 70-es évek közepétõl a visszatérõ doktriner irányzat szigorú adóterhekkel próbálta elsorvasztani a háztáji gazdaságokat.42 Amíg a 60-as évek elején a centralizáció célja a minél nagyobb méretû, homogén gyártási profilú termelõegység létrehozása volt, addig a 70-es évek elején ezzel ellentétben a kooperáló kisvállalatok beolvasztásával önellátó nagyvállalatokat akartak létrehozni. 1973–78 között az iparvállalatok száma 15%-kal, az ipari szövetkezetek száma 20%-kal csökkent. A mezõgazdasági szövetkezetek és az állami gazdaságok száma a 70-es években

100

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

pedig 50%-kal csökkent. A nagykereskedelmi vállalatok száma is a felére, 40-re zsugorodott.43 A túlfejlesztett és túlcentralizált vállalatok monopol helyzetük révén nem voltak érdekelve a racionalizált termelésre való áttérésben, miután sok kisebb vállalat összeolvasztásából jöttek létre, gyakran nem volt rájuk jellemzõ a nagyüzemi gazdálkodási forma, valamint nem voltak elég rugalmasak a piac gyorsan változó igényeinek kielégítésére. Összességében tehát megállapítható, hogy az 1970-es évek közepétõl újabb feszített ütemû „iparosítási hullámok” beindítására került sor, ezek ugyan intenzitásukban „enyhébbek” voltak, mint az 1953 elõtti iparosítás, de a struktúrafejlesztés irányát, jellegét tekintve alapvetõ hasonlóságokat mutattak azzal. A 70-es évek nehéziparosító beruházásait a világgazdaságban végbement változások kényszerítõ hatásával próbálták alátámasztani. A külpolitika befolyásolta a gazdaságpolitikai változásokat, a hadi fejlesztések pedig megkövetelték a Varsói Szerzõdés országaitól a nehézipar fejlesztését. A 130 Mrd Ft állami termelõ beruházásból 100 Mrd Ft importhelyettesítési célokat szolgált; az ipari beruházások 40%-a energetikai volt.44 Az export fejlesztõ beruházás a termelõ beruházások 7-8%-át tette ki. Az import helyettesítõ beruházások 8–12 évet vettek igénybe, szemben a többi iparági beruházás 1–2, maximum 4–5 éves idõtartamával, plusz a járulékos eszközigénye is többszöröse a többinek. A beruházási javaslatokból hiányzott a hatékonysági számítás, pedig 1969-óta több GB-, OT-, PM-rendelet elõírta az elkészítését. 1971 után 38 beruházásból 15-nél nem létezett hatástanulmány, 80 Mrd Ft összeg értékben, Paks, Borsodi Vegyikombinát, Ózd acél stb.45 Erre az idõre a gazdaság extenzív fejlõdésének a lehetõségei már kimerültek, mégis beindították a nehéziparosító hullámot. Magas eszközigény, alacsony hatékonyság és a sok munkás más hatékony, jobban jövedelmezõ ágazatoktól vonták el a munkaerõt, ezáltal a népgazdaság hatékonysága romlott. A beruházásokon belül kiemelkedett az energetikai szektor. A megváltozott világpiacon az energiahordozók és a „kemény beruházások” értéke emelkedett, az alapanyagok ára viszont csökkent. Hazánk eközben magas energia igényû alapanyag-gyártásra állt át. A magyar kohászat egyébként 30%-kal több energiát igényelt fajlagosan, mint a Közös Piac országaié, de termelékenysége csak a harmadát érte el.46 A belföldi energia szükséglet közben gyorsult, 70–75-ig 3%/év, 75–78-ig 5,3%/év, ezért növelni kellett az energetikai beruházásokat. A csökkenõ hatékonyságú bányászat és a nagy pénzigényû és lassan megtérülõ villamosenergia-ipar kapta a nagy pénzeket. A világpiaci változásokkal ellentétes irányú struktúrafejlesztés valósult meg Magyarországon. 1972–1981 között 20%-os cserearány-romlás következett be a rubel viszonylatú magyar külkereskedelemben, ami csak hitelek útján volt pótolható. Ahogy Faragó Katalin állította: „Önmagában az a tény, hogy 1971. után – a külgazdasági politika fokozódó KGSTorientációjának megfelelõen – több ágazat, így a kohászat, a vegyipar, a gépipar exportjában növekedni kezdett a rubel relációjú export aránya, felgyorsította a dollár relációjú import igény növekedését, mivel a rubel viszonylatú export konvertibilis importtartalmának növekedése meghaladja a tõkés viszonylatú kivitel importigényének növekedését”.47 Mivel ez a gyors beruházás- és termelésnövekedés sem a struktúraalakulás irányát, sem a piaci feltételeket tekintve nem járt együtt a hatékonyság növekedésével, óhatatlanul a külsõ és belsõ egyensúlyi problémák kiélezõdéséhez, a növekedési lehetõségek és ezen keresztül az életszínvonal növelési lehetõségeinek beszûküléséhez vezetett. A Tervhivatal utólagos értékelése szerint az iparban a hetvenes évtizedben olyan eszközhatékonyságromlás ment végbe, amilyenre korábban nem volt példa. Az V. ötéves terv a nemzeti jövedelem 30–32%-os, az ipari termelés 33–35%-os növekedését irányozta elõ. 1975-re max. 450 millió $ adósságnövekedést számoltak, 5–6%-os

101

Heller Farkas Füzetek

import, és 16–18%-os export növekedés mellett. Ezzel szemben 75-ben $-relációban az elõzõ évi export mennyiségét sem sikerült elérni, így jelentõs import korlátozásokra volt szükség ahhoz, hogy ne duplázódjon meg ismét az adósságállomány.48 Nemcsak a külsõ, hanem a belsõ források is szûkültek hosszútávon, egyre kevesebb volt a felhasználható munkaerõ és relatíve kevesebb az eszköz, azaz nõtt az eszközigény.49 1978ra sor került az ötéves terv életszínvonal növekedés elõirányzatainak a csökkentésére, 23–25%-ról 18–20%-ra. A 70-es években fokozatosan szûkült az új munkaerõforrás, így a bérekre fordított összeg növekedése is lelassult, akárcsak a fogyasztás növekedése. Ezzel párhuzamosan nõtt a felhalmozás és elérte a nemzeti jövedelem 30%-át, amelynek 20%-át a nettó beruházások tették ki. Állandó probléma volt, hogy a nemzeti jövedelem termelésének növekedésénél nagyobb volt a felhasználás növekedése, valamint az állami hitelek mögött nem állt valós megtakarítás, vagyis érték, így romlott a külkereskedelmi mérleg és felgyorsult a külsõ államadósság növekedése.50 A bruttó államadósságunk 1974–1978-ig több mint ötszörösére, nettó államadósságunk több mint háromszorosára nõtt. Amennyivel több jutott a beruházásra, annyival kevesebb a fogyasztásra az erõforrás-korlátos gazdaságban. A túlfelhasználást csak külsõ forrásokból lehet fedezni, aminek a következménye a külkereskedelmi és/vagy fizetési mérleg-hiány lett. A külsõ egyensúlyhiány másik oka az volt, hogy a termelésnövekedés importigénye nagyobb mértékben nõtt, mint a megtermelt jövedelemmel szerezhetõ export, illetve deviza szerzõ képesség. Ráadásul a belsõ felhasználásra szánt, vagy nem exportképes, de importigényes ágazatok fejlesztése közben háttérbe szorultak az exportképes ágazatok fejlesztései, mint például a mezõgazdaság. További probléma volt az iparon belül a termelési szerkezet KGST és hazai piac orientáltsága, mert a termelés jelentõs tõkés importot igényelt. A külgazdasági forgalom relációk szerinti alakulása (átlagos évi növekedés %) Idõszak 1966–1972 1973–1978 1979–1984

Behozatal Szocialista Tõkés 9,4 10,2 10,9 13,6 4,9 3,9

Szocialista 10,4 11,6 7,2

Kivitel

Tõkés 10,6 11,1 12,5

Forrás: KSH Statisztikai évkönyvek Az 1973–74-es világpiaci árrobbanás tovább erõsítette a KGST kapcsolatok szorosabbá tételére irányuló törekvéseket,51 mivel úgy gondolták, hogy a nyugati világ gazdasági krízise nem érinti annyira a szocialista országokat, mivel saját világgazdasági rendszerbe tagozódtak. Bíztak benne, hogy a KGST ellent tud állni az olajárrobbanásnak, ezért a XI. kongresszuson a KGST kapcsolatok további elmélyítését határozták el. A világpiaci olajárrobbanásra azonban a KGST nem tudott reagálni, egységesen fellépni, mivel a tagországok érdekei eltérõek voltak. A SZU mint olajexportõr, nagy hasznot húzott az árrobbanásból, míg a többi tagország nagy veszteségeket szenvedett el. Mindenki különkülön próbálta védeni az érdekeit, ami nem vezethetett eredményre. Ez az elkülönülés jól megmutatkozik a tagországok külkereskedelmi kapcsolatainak látványos visszaesésében is. Fock Jenõ 1975-ben, az MSZMP XI. kongresszusán, távozván tisztségébõl, magára vállalta a szerkezetátalakítás elmaradásának felelõsségét. A SZU-tól kapott tíz éves futamidejû áruhitel azonban véleménye szerint elegendõ idõt ad az elmaradt feladatok végrehajtására.52 Hamar kiderült azonban, hogy a 2,5 Mrd $-os hitel nagy része elmegy a

102

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

kamatok kifizetésére, ezért az MNB, az OT és a PM javasolta a GB-nek további 900 millió $ felvételét. Kisebb részét kötvények kibocsátásából, nagyobb hányadát konzorciális és kétoldalú financiális kölcsönökbõl kívánták elõteremteni. Az egyre kedvezõbb hitelpiaci feltételek meggyõzték a GB-t és elfogadták az elõterjesztést, így nem kellett megváltoztatniuk a kongresszus gazdaságpolitikai határozatát.53 A gazdaság siralmas állapotáról szóló jelentés csak a kongresszus után készülhetett el, mivel a választásokat nyugodt, stabil légkörben kellett lebonyolítani, így a vezetés nem kívánt semmiféle kockázatot vállalni. Lázár György, tehát nyugodt körülmények között vehette át a hatalmat, de programadó beszéde már sokkal visszafogottabb volt, mint elõdjéé.54 A KB 1975. november 27-én véglegesítette csak az V. ötéves terv gazdaságpolitikáját.55 Ekkor már világosan látszott, hogy a világpiaci változások alapvetõen befolyásolták a IV. ötéves terv vártnál gyengébb megvalósulását, és azt is, hogy az új középtávú terv számai már az elfogadásuk pillanatában irreálissá váltak. Ennek ellenére nem történt meg a gazdaságpolitikai irányváltás, folytatódott a tervszerû – vagy annak vélt – eladósodás. Nyers Rezsõ és Fock Jenõ, a korábbi reformok kidolgozói, egyre erõteljesebben támadták az ország gazdaságpolitikáját, s javasolták a termelésnövekedés visszafogását, a strukturális átalakítást, valamint a hosszú távú nyugati gazdasági kapcsolatok erõsítését. Ennek egyik módjaként a szocialista országokba irányuló export nyugati átcsoportosítását szorgalmazták. Bár a vitában ekkor még a doktrinerek nyertek, azt elismerték, hogy az ország növekvõ alapanyag szükségletét egyre kevésbé lehet KGST forrásokból kielégíteni, így bõvíteni kell a nyugati gazdasági kapcsolatokat. Az V. ötéves terv elsõ két évére kisebb beruházási ütemet és életszínvonal-gyarapodást írtak elõ. Újra a belsõ felhasználás visszafogásának módszerével kívántak operálni. A külsõ források bevonását is a kezdeti idõszakra tervezték. Ennek következtében a dollárhitelek segítségével teremtett korszerû termelõkapacitások a tervidõszak második felétõl egyszerre szolgálták volna a külsõ – elõször a külkereskedelmi, majd a fizetési – egyensúly helyreállítását és a gyorsabb gazdasági, társadalmi fejlõdést.56 1976 november 30-án az MNB jelentésében leírta, hogy 1973-ban a nettó államadósság a hasonló viszonylatú export 51%át tette ki, ami 1975-re 94%-ra nõtt, nettó 150 millió rubel követelés mellett. 1976. november 30-i ülésén a PB is foglalkozott ezzel „A nemzetközi hitelfelvétel alakulása az 5. ötéves terv idõszakában” címmel.57 1976 januárjában módosították a gazdaságot közvetetten mûködtetõ szabályozókat is. 5%-kal növelték a központosított jövedelmek hányadát. A vállalati beruházásokat ismét a minisztériumok véleményezték. Csökkent az importtámogatás, a bérjárulékokat növelték, mindezek következtében a vállaltok jövedelme 30–35%-kal csökkent. Szigorították a nyereségrészesedés kifizetését. Kimondták, hogy „ha a népgazdasági terv egyes céljai a szabályozó rendszer megfelelõ alakításával nem érhetõk el, és a népgazdaság érdekének érvényesítése szempontjából indokolt, a miniszterek élhetnek az állami vállalatok tekintetében jogszabályban meghatározott utasítási jogukkal.” 58 A KGST bukaresti árelvrõl szóló határozata után jelentõsen romlottak a szocialista cserearányok, ami Magyarországnak mintegy 2 Mrd rubel veszteséget okozott. Ezt tetézték még a közös beruházási hozzájárulások és egy 240 millió rubeles hitel- és segélyprogram. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a vezetés idõben felismerte a világpiaci változások jelentõségét, sõt azok várható tartósságát is (lásd az MSZMP KB 1974.

103

Heller Farkas Füzetek

decemberi határozatát), és idõben reagált is azokra. A problémát tehát nem az okozta, illetve súlyosbította, hogy a gazdaságpolitika elkésett a válaszadással, hanem az, hogy a válasz nem megfelelõ, rossz irányú volt. E válaszadás következményeként a hetvenes évek végére a gazdaság külsõ egyensúlyi helyzete oly mértékben megromlott, hogy az gyakorlatilag elkerülhetetlenné tette a gazdaságpolitika irányának a megváltoztatását. „A tõkés fizetési mérleg hiánya hosszú idõ óta fennálló tendencia … A nehézségek gyökere abban van, hogy a termelés bõvülése nem jár együtt a gazdasági struktúra kívánatos mértékû javulásával, kellõ hatékonyság- és minõségjavulással … A tõkés fizetési mérleg tartós egyensúlya jelentõs gazdasági strukturális változásoktól függ …”59 1976-ban már nyílt vita bontakozott ki a vezetésen belül a reformok elkerülhetetlenségérõl. Csikós Nagy Béla a megoldást rövid távon a belföldi felhasználás dinamikájának visszafogásában és az exportvolumen növelésében látta. Veszélyesnek tartotta az eladósodást is, mert túlfogyasztás esetén az adósságállomány inflálódik. További problémaként említette a KGST politikáját, amely a világpiaci kapcsolatok szûkítésében érdekelt. A szovjet–magyar kapcsolatok továbbfejlesztését azonban kívánatosnak ítélte meg. Berend T. Iván az exportorientált fejlesztési politikát támogatta, míg Nyers Rezsõ a ’68-as úthoz való visszatérésben látta a megoldás kulcsát. A növekedési politika felülvizsgálatát és a világpiaci árak érvényesítését javasolta. Elkerülhetetlennek tartotta a nyugati kapcsolatok bõvítését, hiszen modern technológia nélkül reménytelen a gazdaságos termelés.60 Kozma Ferencék ezzel szemben azt az álláspontot támogatták, miszerint a magyar gazdaság csak olyan fejlesztési stratégiát követhet, amely nem teszi függõvé az országot a tõkés relációban beszerezhetõ anyagoktól és technológiáktól. Továbbá a fejlõdésben fõként a KGST-re kell támaszkodni, a világgazdaságba pedig a meglévõ teljesítõképességgel nem szabad beépülni.61 1976. júniusában Bognár József vezetésével tanulmány készült a világgazdasági változások magyarországi hatásairól. Ebben két lehetséges utat láttak Magyarország számára, a fejlesztési célú eladósodást, vagy a külsõ források nélküli fejlesztést, ami viszont magával vonná a jelentõs életszínvonal és gazdasági növekedés visszaesését, valamint a foglalkoztatottság csökkenését.62 A KB és a KM azonban csak az év végén tárgyalta meg a jelentést. Mivel egyébként 1976-ban a vártnál is kedvezõbben alakultak a pénzpiaci feltételek, újabb hitelfelvételekre került sor, ezt az MNB koordinálta Tímár Mátyás vezetésével. A helyzetet az is könnyítette, hogy az év közepén sikerült 10 éves haladékot kapni a Szovjetuniótól az energia árak emelkedésébõl származó tartozások kiegyenlítésére, valamint a rövid lejáratú hitelek átütemezésére. Komoly restriktív magatartással sikerült elérni, hogy a terv elsõ éve (1976) jól alakuljon, a reálbér csökkenést viszont a PB kedvezõtlennek ítélte és - részben erõs vállalati nyomásra - élénkítést rendelt el, a gyorsítás az OT tiltakozása ellenére be is következett. Mivel 1976-ban jelentõsen nem romlottak a pénzügyi mutatók, az 1977-es terv kidolgozását megint az optimizmus határozta meg, s így ismét a beruházások növelésében látták a problémák kezelésének a kulcsát. Azonban az már tisztán látható volt, hogy a VI. ötéves tervet alapvetõen befolyásolja majd az adósságok visszafizetése. Közben számunkra hátrányosan és igen radikálisan megváltoztak a szovjet nyersanyagés energiaszállítások árfeltételei is. Az 1968-as feltételeknél jóval keményebb beruházási hozzájárulások miatt a szovjet energia költségei megnövekedtek. E beruházási hozzájárulások tõkés importvonzatainak kamatköltségeit a szovjet fél nem ismerte el. Ezen a területen az egyetlen pozitív fejlemény 1976-ban a szovjet-magyar olaj-gabona USD elszámolású konstrukciójának létrehozása volt.

104

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

A nagyarányú szovjet relációjú cserearány-romlásból keletkezett tartozásait és az újratermelõdõ külkereskedelmi hiányt többletexporttal kellett Magyarországnak ellentételezni, amely tovább rontotta az adósságok fedezetállományát. Az elemzõk több megoldást is javasoltak a tartozások átütemezésére, hiszen máskülönben 850–900 millió rubellel kellett volna növelni a SZU-ba irányuló kivitelt. A pártvezetés az árak stabillá tételét látták kivitelezhetõnek, ám Kádár ezt nem vállalta fel, és a Szovjetunióhoz fordult. Ennek eredményeként, Magyarország a 1975. évi adósságára 3 éves, az 1976–80 között felhalmozódóra 10 éves fizetési haladékot kapott. Cserébe azonban újra le kellett mondani a világbanki és IMF csatlakozási igényünkrõl.63 Ezzel a problémák megoldását tovább odázták, s konzerválták a meglévõ elavult és gazdaságtalan gazdasági és pénzügyi rendszert. 1976-ban 10 Mrd-os volt a rövid lejáratú hitelforgalma az országnak, ugyanakkor az elõrejelzések megmutatták, hogy egyre kisebb a lehetõsége Magyarországnak a közép és hosszú távú hitelek felvételére. 1977-ben a restrikció elmulasztása miatt a konvertibilis eladósodás ismét felgyorsult és majdnem 1 milliárddal, 3,6 milliárd dollárra nõtt a nettó adósságállomány . az adósságnövekmény mintegy 70 százalékát közép- és hosszúlejáratú hitelfelvétel fedezte. Természetesen a korábban felvett és idõközben lejárt hitelek helyébe is történt hitelfelvétel. Rubel viszonylatban 1977-ben az adósság megszûnt. 1977-re egyértelmûvé vált, hogy az ország meglévõ és folyamatosan növekvõ adósságállományát a külkereskedelem nem tudja ellentételezni, s a KGST nem tud olyan közeget teremteni, ami alapvetõ javulást hozna. Ezért október folyamán új külkereskedelmi stratégia kidolgozásába kezdtek. Bár látszott, hogy az eddigi stratégia soha nem tapasztalt adósság lavinát indított el, a vezetõk még ekkor sem szánták el magukat radikális változások bevezetésére.64 Nyers Rezsõ a megoldást a KGST részarányának fenntartásában, a világpiaci versenyképesség elérésében és az életszínvonal kisebb mértékû emelésében látta, a külkereskedelmi mérleg folyamatos kozmetikázása helyett, ami folyamatosan újratermeli a hiányokat. Elengedhetetlennek tartotta az újabb IMF és világbanki csatlakozási kísérletet, mert szerinte csak így lehetne javítani pénzügyi pozícióinkon. Az új elképzelések szerint az 1978–80 közötti idõszakban csökkenteni kell a hitelfelvételeket és vissza kell szorítani a gazdaságtalan termelést, ezenkívül az exporthitelezés visszaszorítása is ismét napirendre került.65 A GPB a $ hitelek kapcsán nem látott lebonyolítási nehézségeket, de a gazdasági elemzõk jelezték, hogy az országnak mind keleten, mind nyugaton romlott a megítélése, s így az 1978-as tervek megvalósításához csak rövid lejáratú hiteleket tud majd csak felvenni. Az 1978-as évet átmeneti, korrekciós idõszaknak hirdették meg, az eredeti tervekkel ellentétben, hiszen ekkor tervezték beindítani a látványos gazdasági intézkedéseket. A nemzeti jövedelem 5%-kal; a belsõ felhasználás 2%-kal növekedhetett az új tervek szerint. Kikötötték, hogy a behozatal nem haladhatja meg az 1977. évit, s a nem rubel viszonylatú importnak csökkennie kell.66 Ez a terv önmagában hordozta az eddigieknél jóval nagyobb eladósodást, mert a kamatterhek növekedése mellett egyre nõtt az esedékes visszafizetési tételek összege. 1973–1978 között a nettótartozások dollárban kifejezve mintegy kétszeresére, azt idõközben felértékelt forintban kifejezve, ötszörösére nõtt. A nettó adósságállomány e relációban az export 1,8-szorosa, az adósságszolgálati terhek az export több mint 30%-át jelentették. 1978-ban a nettó adósságállomány arra a kritikus szintre növekedett, amikor az adósság további növekedése és az ország gazdaságának reálteljesítménye elszakadt egymástól, amikor az adósságok finanszírozása már csak egyre növekvõ hitelek felvételével

105

Heller Farkas Füzetek

volt lehetséges, azaz, kattant az adósságcsapda. A 70-es évek végére a külgazdasági helyzet oly mértékben leromlott, hogy elkerülhetetlenné tette a gazdaságpolitika irányának a megváltoztatását.67

106

Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött

Jegyzetek Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) 288.f. 4/80–81. ö. e. Ungvárszky Ágnes: Gazdaságpolitikai ciklusok Magyarországon 1948–1988. K&J, Budapest, 1989. 47. 3 MOL 288. f. 4/97. ö. e. 2. napirendi pont: Az 1968. évi gazdasági fejlõdés, a gazdasági reform és a jövõ évi gazdasági munka fõ irányai 4 Stark Antal: Terv és valóság. Kossuth, Budapest 1973. 221 5 MOL XIX-A-48-a/ 3. d. 6 Somfay Örs: Reformtól reformig. Kézirat. MNB, 2003. 7 7 Földes György: Az eladósodás politikatörténete 1957–1986. Maecenas Kiadó, Budapest, 1995. 8 Ungvárszky Ágnes: i. m. 50. 9 Berend T. Iván: Gazdaság- és társadalompolitikai vitánk történetéhez. Magyar Tudomány, 1982. 8–9. sz. 10 Földes György: i. m. 62. 11 Berend T. Iván: A magyar gazdasági reform útja. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1988. 262. 12 MOL 288. f. 4/116. ö. e. 2. napirendi pont: Az alkotmány módosítása 13 Szalai Erzsébet: a reformfolyamat új szakasza és a nagyvállalatok. In: Gazdaság és hatalom. Aula Kiadó, Budapest, 1990. 288 14 MOL 288. f. 5/555. õ. e. 15 MOL 288 f. 5/555. õ. e. 16 Vígvári András: Eladósodás és adósságkezelés. In: Vígvári András (szerk): Adósság. Tanulmányok adósságunk múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl. Bp. 1990. 23. 17 MOL XIX-A-48-a/ 4. d.;6.d 18 MOL 288. f. 5/557. õ. e. 19 MOL 288. f. 5/575. õ. e. 20 MOL 288. f. 5/580. õ. e. 21 MOL 288. f. 4/119. ö. e. 2. napirendi pont 22 Ungvárszky Ágnes: i. m. 51 23 Népszabadság, 1971. december 3. 24 Figyelõ, 1973.június 27. Világpiaci áremelkedések-belföldi árstabilitás 25 Földes György: i. m. 64 26 MOL 288. f. 15/259. ö. e. 27 MOL 288. f. 5/625. ö. e. 28 Állami Fejlesztési Bank: IV. ötéves terv beruházásai. ÁFB. Budapest, 1976. május. 29 Beruházások a IV. ötéves tervidõszakban. KSH, Budapest, 1976. 30 Ungvárszky Ágnes: i. m. 53 31 Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság: A szelektív iparfejlesztési politika elvei és megvalósulásának módozatai. OMFB, Budapest, 1972. március 32 Ungvárszky Ágnes: i. m. 55 33 Statisztikai Évkönyv 1980. Budapest, 1981. 301 34 MOL 288. f. 47/757. õ. e. 35 MOL 288. f. 24/1974./31. õ. e. 36 MOL 288. f. 4/131-132. ö. e. 37 MOL 288. f. 4/151. ö. e. 1. napirendi pont: Az 5. ötéves terv irányelvei 1 2

107

Heller Farkas Füzetek

Berend T. Iván: Mai gazdaságpolitikánk történelmi összefüggésben. Magyar Tudomány, 1977. 6. sz. 39 Drecin József: Elõkészületben a népgazdaság V. ötéves terve. Társadalmi Szemle, 1974. 6. sz. 25 40 Az MSZMP XI. kongresszusa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975. A reformerek ezzel szemben a háztáji és a közös tulajdont a szövetkezetek szerves egységeként kezelték. 41 Biszku Béla: A XI. kongresszus a társadalmi viszonyok fejlesztésérõl. In: Társadalmi Szemle, 1975. 11.sz. 42 MOL XIX-A-48-a/ 60. Szövetkezetpolitikai koncepció kidolgozása 43 Ungvárszky Ágnes: i. m. 137. 44 Nyilas András: A gazdaságfejlesztés iránya. Figyelõ, 1977. október 5. 45 OT, PM, KSH, OMFB: Javaslatok a beruházások gazdaságosságát értékelõ módszerek továbbfejlesztésére. Budapest 1977. október 46 A hazai energia-, valamint a kitermelõ és az alapanyaggyártó blokk fejlõdésének irányai 2000-ig és annak feltételei. ÁT – III/U/597/1982. 47 Faragó Katalin: Népgazdaságunk szerkezeti változásainak külgazdasági vonatkozásai. OT Tervgazdasági Intézet, 593/Tg3/1979. Budapest, 1973 48 Statisztikai Évkönyv 1980. 304. 49 OT: Kiinduló prognózisok és követelmények az 1976-1990 évekre szóló tervezési munkához. OT 00200/2/V./1973. Budapest, 1976. augusztus 50 Kornai János. A hiány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980 51 Bíró József: a IV. ötéves terv teljesítése a külkereskedelemben. Társadalmi Szemle, 1974. 4. sz. 52 Az MSZMP XI. kongresszusa. Bp., 1975. 91, 185. 53 Fekete János: „Vissza a realitásokhoz!” Bp., 1983. 230. 54 Földes György: i. m. 92. 55 MOL 288. f. 4/141. ö. e. 1. napirendi pont: Az 5. ötéves terv 56 Földes György: i. m. 98. 57 MOL 288. f. 5/706. õ. e. 58 Berend T. Iván: A magyar gazdasági reform útja. Közgazdasági és Jogi Kiadó 1988. 331. 59 Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1967-1970. Kossuth, Budapest 1974. 82. 60 MOL 288. f. 24/1976/50. õ. e. 61 Kozma Ferenc: Gazdasági integráció és gazdasági stratégia. Bp., 1976. 40-44. 62 MOL 288. f. 24/1976/7. õ. e. 63 MOL 288. f. 5/723. õ. e. 64 Somfay Örs: i. m. 19. 65 MOL 288. f. 5/706. õ. e. 66 Az MSZMP határozatai és dokumentumai. 1975-80. Bp., 1983. 633. 67 MOL 288. f. 4/160. õ. e. 38

108

Botos József–Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok) Bevezetés A legújabb kor gazdaságtörténete nem értelmezhetõ az energiakérdés megvizsgálása nélkül. Ha Angus Maddison munkásságát felidézzük1, figyelmesek lehetünk arra, hogy a nyugati világ fejlõdésének felgyorsulását 1820-as idõponttól számolja. Nem lehet véletlen: ettõl az idõponttól gyorsult meg a fosszilis energia felhasználása a gazdasági életben. A gõzmotorok széleskörû elterjedésével megindult hatalmas infrastrukturális fejlõdés az iparosodás olyan fellendülését eredményezte, amely a gazdaság növekedését és a népesség erõteljes gyarapodását hozta magával. A világgazdaság, amely a korlátozott energia-bevitel következtében eddig az idõpontig mindkét területen csak nagyon lassú növekedést produkált, ettõl kezdve meglódul és térben–idõben hullámzásokkal ugyan, de óriásit fejlõdik. Az emberiség lélekszáma megnövekszik, az emberek tovább élnek és az elmúlt századokhoz képest sokkal többet fogyasztanak. Az egy fõre esõ GDP nõ, tehát a malthusi félelem nem igazolódik be. A huszadik századi újabb nagy technikai fejlõdési hullám, a robbanómotorok terjedése ugyancsak a fosszilis energia felhasználásán alapul. Ettõl kezdve a világpolitika egyik fõ mozgatórugójává az olajbázisok megszerzéséért folyó küzdelem válik. A jelenkor A világ energiafelhasználása az elmúlt negyven évben dinamikusasan növekedett. Igaz, az energiafelhasználás növekedési üteme a hetvenes évek olajárrobbanásai hatására mérséklõdött. A sötét perspektíva, amelyet a Római Klub az energiaforrások gyors kimerülésérõl vázolt, nem igazolódott, bár természetesen az igaz, hogy a fosszilis tartalékok végesek. Az újabb feltárások és a felhasználás takarékosabbá tétele még jelentõs ideig mûködtethetõvé teszi a jelen technológiákra alapozott növekedést. Mind több és több ország igényelte azonban a motorizáció áldásait, mind több és több olyan termelési terület alakult ki, amely magas energia-igényû volt. Az ázsiai gazdaságok fejlõdésének felgyorsulásával a kilencvenes évek közepétõl, de fõképp 2000-tõl kezdve az energia-felhasználás növekedési üteme világméretekben ismét felfelé ívelõvé vált. 1. a. ábra: A világ energiafelhasználásának fejlõdése régiók szerint (1 millió tonna) 12000 10000 8000 6000 4000 2000

Európa / Eurázsia Ázsia / Pacifik Észak-Amerika Közép-Amerika Közép-Kelet Afrika

0 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2004

Forrás: www.deutschebp.de adatai alapján.

109

Heller Farkas Füzetek

1. b. ábra: A világ energiafelhasználásának növekedése %-ban (összes energiafelhasználás=100) 6 5 4 3 2 1 0 1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

Growth rate (%)

Forrás: www.deutschebp.de adatai alapján. Természetesen az energiafajták és források sokaságát használja fel az emberiség. A vezetõ energiafajta azonban alapvetõen a gáz és az olaj. 2. ábra: A földgáz, mint Európa és Eurázsia vezetõ energiahordozója Vízenergia Atomenergia

6,2% 9,7% 18,1%

Szén Kõolaj

32,3%

Földgáz

33,7%

Forrás: www.deutschebp.de adatai alapján. Ebbõl a tartalékok zöme a Közel-Keleten található, ami a már említett politikai mozgásokat teljesen világossá teszi. 3. ábra: A biztos kõolajtartalék változása (milliárd Barrel) 1200 Ázsia / Pacifik

1000

Afrika

800

Közép-Kelet

600

Európa / Eurázsia

400

Közép-Amerika

200

Észak-Amerika

0 1984 vége

1994 vége

2004 vége

Forrás: www.deutschebp.de adatai alapján.

110

Botos József–Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok)

Hogy az olajárrobbanásnak milyen hatalmas szerepe volt a világgazdaság viszonyainak átalakításában, más oldalról is már sokan megvilágították. A nemzetközi pénzügyi rendszer megváltozása nem kis mértékben az olajdollárok megjelenésének köszönhetõ. Az eurodollár-piacok által is fûtött nemzetközi méretû infláció szétverte a Bretton–Woods-i fix árfolyamokat. A nemzetközi pénzügyi rendszer ugyan mûködõképes maradt, de válságokkal terhes lett. Napjaink nemzetközi pénzügyi egyensúlytalanságaiban is nem kis szerepe van az olajtermelõ országok devizabevételeinek, bár természetesen ebben sok más tényezõnek is legalább ilyen fontos szerepe van. Ami azonban roppant érdekes, s a jelen tanulmány alapvetõ témáját adja, az, hogy miként alakult az olaj reálára az elmúlt negyedszázadban? Mint idéztük, jelentõs inflációs hullám söpört át a világgazdaságon a hetvenes években, de a 90-es évek kelet-európai gazdaságain is. Fontos tehát megvizsgálnunk, hogyan alakult az olaj inflációtól megtisztított ára a világgazdaságban. 4. ábra: Az inflációmentes olajárak a 80-as évek óta nem emelkedtek (USA dollár/Barrel) 40 35 30 25 20 15 10 5

Inflációmentes olajárak (reál)

2004

2002

2000

1998

1996

1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

1978

1976

1974

1972

1970

0

Olajárak OPEC (nominál)

Forrás: www.deutschebp.de adatai alapján. Talán némiképp meglepõ, de az olaj reálára az elmúlt húsz–huszonöt évben gyakorlatilag nem emelkedett. Jócskán alatta marad a második olajárrobbanás (1979) utáni szintnek, s csak az elmúlt években, feltehetõen az ázsiai felhasználók nagyobb energiaéhsége hatására indult kissé emelkedésnek. Gyakorlatilag tehát az olajtermelõk csak nagyon rövid ideig élveztek reál-elõnyöket a megszerzett dollárokkal, mert amint elköltötték azokat, a fejlett világ „visszakereste” rajtuk az elvesztett pénzt: már jóval magasabb árú késztermékeket, szolgáltatásokat vehettek a pénzükért az olajimportõr országoktól. Mi befolyásolja a nominálárak alakulását? Mindenekelõtt a világgazdasági konjunktúra. Ezt átmenetileg mindig visszavetette az olajárak hirtelen megemelkedése. A kereslet–kínálat elemi szabályai szerint természetesen a másik tényezõ a piacra hozatal mennyisége. Nem véletlen, hogy az OPEC országok szigorúan megpróbálják koordinálni a kitermelt és értékesített mennyiséget, hiszen világos, hogy néhány renitens olajtermelõ devizamohósága mindnyájuk kárára csak csökkentené az olajárakat. A reálárakat azonban a nemzetközi infláció befolyásolja. Furcsa, de valójában maga a hirtelen devizatöbblet tette lehetõvé, hogy mielõbb elolvadjon a reálértéke ezeknek a pénzeszközöknek! Miképpen? Úgy, hogy a világ bankjaiban elhelyezett olajdollárok keresték a kihelyezés lehetõségét. Egyrészt megfinanszírozták a deficiteket – ez lehetõvé teszi, hogy a gazdasági visszaesés ne legyen túlzott mértékû. Ennyiben erõsíti az olajértékesítõk pozícióit, de egyben módot adnak azon beruházások megfinanszírozására is, amelyek csökkentik az energiaigényességet. A fajla-

111

Heller Farkas Füzetek

gos energiafelhasználás csökkentésével pedig mérséklõdnek az energiaigények. Nem csoda, hogy a lökésszerûen megemelt nominális olajárak szépen lassan a keresleti hatásra valóban mérséklõdtek. Ebben a keresleti hatásban nem csupán az energiaigényesség változása, hanem a gazdasági növekedés számos egyéb okból történõ mérséklése is szerepet játszott. Elég itt a nyolcvanas évek stagnálására, recessziójára utalni, amibõl Japán alig, de az európai gazdaságok is csak nehezen tudtak kikecmeregni. Egyedül az USA mutatott robusztus növekedést, viszont õ kevésbé szorul a nemzetközi piacokra. Általában és kevésbé nyitott, mint az európai gazdaságok, s olajkereskedelem szempontjából is ez tette lehetõvé, hogy a harmadik olajárrobbanásra a szakértõk által jósoltnál késõbb kerüljön sor2. Mert az, hogy várható volt az elsõ és második után további emelés, éppen az infláció miatt „elolvadó” devizaösszegek miatt egyértelmû volt. Ehhez azonban mindig kell egy megfelelõ keresleti oldal. Mint ahogy eleve ahhoz is kellett, hogy az elsõ árrobbanás létrejöhessen. Kimutatható, hogy az európai és amerikai konjunktúraciklus szinkronba kerülése – vagy inkább hozatala – eredményezett olyan piaci körülményeket, hogy az olajárat meg lehetett emelni Az meg már az akkortájt amerikai diplomácia élénk tevékenységének is betudható, hogy a nemzetközi szerzõdések devizaneme a dollár volt. Az olajországok ezt kérték vásárlóiktól. Jól jött ez akkor a gyengélkedõ amerikai dollárnak…3 A cserearány-alakulás A világgazdaság árviszonyait a legmarkánsabban a nyersanyag és energiahordozók áralakulásának a késztermék-áralakuláshoz viszonyított aránya jellemzi. A nyersanyag/késztermék cserearányok legbefolyásosabb tényezõje az energiaár. Nem tévedünk hát nagyot, ha a cserearányok alakulásában ennek tükrözõdését látjuk. Hiszen az olaj reáláralakulása kapcsán láttuk, a fejlett országok „visszakeresték” a megdrágult olajárak miatt kiesõ jövedelmüket. A cserearányok alakulásának vizsgálata rámutat, hogy erre konkrétan mely országok gazdasági szereplõi voltak képesek. Nézzük meg tehát, hogyan alakultak a késztermék–nyersanyag cserearányok 1963 és 2000 között!4 Azért választottuk bázisnak az 1963-as évet, mert akkor kivételesen kiegyensúlyozott, nyugalmi állapotban voltak a világpiaci árak, mintegy a koreai és a vietnami háború között. A kisebb–nagyobb helyi háborúknak mindig volt kisugárzó hatása a nyersanyag- és energiapiacokra, s megemelték e termékek árait. A nyersanyagárak is lassú emelkedésnek kezdtek már a 60-as évek második felében. Az energiaárak robbanásszerû emelkedésére azonban csak 1973-ban került sor. Ekkor történt meg a dollár második leértékelése is. A vele szemben felértékelõ valutájú országok export-versenyképessége így kettõs léket kapott. Drágultak az energiaköltségek, és kevesebb lett hazai valutára átszámítva az exportból eredõ bevétel. Ennek együttes eredménye a jövedelmezõség jelentõs romlása lett, amit gyors reagálásként az export-devizaárak emelésével lehetett enyhíteni. Ezt az egyes országok annak függvényében tették meg, hogy milyen alkupozícióval rendelkeztek exportpiacaikon. A magasan fejlett technológiával elõállított, korszerû feldolgozó-ipari termékeket gyártó vállalatok természetesen képesek voltak devizaáraik emelésére, hiszen vevõik máshonnan nem tudták olcsóbban e javakat beszerezni. Az agrárexportõrök már nem voltak ilyen szerencsés helyzetben. S emelni annak is nehéz volt, aki már eleve magas árszinttel bírt. A cserearányok alakulása mindenképpen a versenyképesség egy jelzõje. Nem teljes értékû, nem komplex, de egy jelzésértékû adatnak minden bizonnyal tekinthetõ. Ezt azért érdemes leszögezni, mert sok vita van afölött, alkalmasak-e a cserearányadatok, de akár a

112

Botos József–Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok)

fizetésimérleg adatokkal együtt is, egyértelmûen jelezni egy ország nemzetközi versenyképességet. Mi több, vannak, akik e fogalmat is, hogy ország-versenyképesség, elutasítják. Pedig ha egy területi egység egy valutaegység alá tartozik, amely valutát befolyásolja az a gazdaságpolitika, amely az adott országban vagy ország-csoportban érvényesül, bizonyos, hogy valamennyi ottani piaci résztvevõ versenyképességére hatással van. Ha tartósan deficites egy ország kereskedelmi mérlege, mégis csak felmerül a kérdés, miért oly versenyképesek az exportõrök, akik itt eladnak, hogy áraikat vagy forgalmukat emelni tudják, s miért nem dinamikusabb az export illetve az exportárak növekedése az adott ország részérõl, hogy ezt ellentételezze. A tartós kereskedelmi deficit valamifajta versenyképességi hátrányról mégis csak tanúskodik. Akkor is, ha pénzügyileg könnyû fedezni. Akkor is, ha a technikai szintben az adott ország utolérhetetlen, tehát e területen vitathatatlanul abszolút versenyképes. Nyilvánvaló, hogy ezek a tényezõk fennállnak az USA esetében. Furcsa is lenne „versenyképtelennek” nevezni a világ egyik legtartósabban dinamikus növekedésû gazdaságát. Azért mégis érdekes, hogy az adatok tanúsága szerint az Egyesült Államok cserearányai 1970 óta folyamatosan romlanak.

1996

1992

1988

1984

1980

1976

1972

1968

1964

1960

1956

1952

150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

1948

5. ábra: USA cserearányok alakulása (1963=100)

Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 1977, 1981, 1998 megfelelõ számai alapján saját számítás Export árait tehát nem tudja, vagy nem akarja úgy emelni, ahogy az import árai emelkednek. Azért – vagy éppen ezért is – külkereskedelmi részarányát a világkereskedelemben tartja, 12% körül van folyamatosan. Erre a szintre csökkent le a második világháború utáni 20% fölötti értékrõl. De tény, ami tény, az árakon keresztül átenged bizonyos jövedelemrészt exportszállítóinak, avagy azok ezt sikeresen kiharcolják. Cserearányai soha többet nem tértek vissza az 1963-as szint fölé. Más a helyzet a német árakkal. Ha megnézzük a cserearányok alakulását jelzõ grafikont, azt látjuk, hogy csak viszonylag rövid ideig lökik az olajárrobbanások a német cserearányokat az 1963-as szint alá.

113

Heller Farkas Füzetek

6. ábra: Német cserearányok alakulása (1963=100)

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

1963

1960

1957

1954

1951

1948

150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 1977, 1981, 1998 megfelelõ számai alapján saját számítás

1998

1995

1992

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

1963

1960

1957

1954

1951

150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

1948

A nyolcvanas évek elejétõl a cserearányok ismét pozitívak, azaz, a német gazdaság szereplõi képesek „ledolgozni” az importárak emelkedése által okozott költséghátrányt. Ha alaposabban tanulmányozzuk a német Preise Löhne, Wirtschaftsrechnungen címû statisztikai kiadvány ársorait, megállapíthatjuk, hogy a hetvenes évek közepétõl valóban változás következik be a német árpolitikában. Az elsõ 25 évben a háború után az exportárak szintje rendszeresen alatta maradt az importárak szintjének – érthetõ módon, hiszen a PPP-paritáshoz képest jócskán alulértékelt márkával volt dolgunk ezen idõszakban –, s a vállalatok az üzemi és vállalati általános költségeket alapvetõen a belföldi piacra terhelték. A következõ húsz esztendõben azonban az erõteljesen megemelkedett importköltségeket kompenzálni próbálták – és sikerült is – a devizaárak emelésével. Megjegyzendõ: a márka folyamatos felértékelõdése is kényszerített erre. A felértékelõdés ugyan a deviza importárak emelkedésének hatását bizonyos mértékig ellensúlyozta, ugyanakkor a bevételoldalon csökkentette a dollárban realizált és márkára átváltott jövedelmek értékét is. Ott tehát szintén jelentkezett az általános késztetés a devizaárak emelésére. Kérdezhetnénk, hogyan volt ez lehetséges a nagy nemzetközi versenyben? Úgy, hogy az amerikai versenytárs színvonalát megütõ, de lényegesen olcsóbb termékekrõl volt eredendõen szó, amelyek még az emelés után is vonzóak voltak az importõrök számára, összevetve a beszerzés egyéb lehetõségével. A nagyon energia-importra utalt Japánt erõsen megviseli az olajár-emelkedés. 7. ábra: Japán cserearányok alakulása (1963=100)

Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 1977, 1981, 1998 számai alapján saját számítás

114

Botos József–Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok)

Japán alapvetõen alacsony árszintû exporttal tört be a világgazdaságba. Ezt exportáremeléssel nemigen kockáztatta, így a hetvenes évektõl a kilencvenes évek közepéig rendre alatta maradt a 100%-nak, csak rövid idõre tudott cserearány javulás révén jövedelemre szert tenni. Nem így Svájc, ahol a cserearányok rendszeresen pozitívak. Egyik olajár-emelkedési hullám se fosztotta meg a svájci gazdaságot attól, hogy ne csupán export-volumen többlet révén, de maguknak az áraknak is köszönhetõen ne nyerjen a külkereskedelmén.

1998

1995

1992

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

1963

1960

1957

1954

1951

150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

1948

8. ábra: Svájc cserearányok alakulása (1963=100)

Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 1977, 1981, 1998 megfelelõ számai alapján saját számítás Ha a cserearány-alakulást egyéves GDP-re vetítjük, azt mondhatjuk, hogy egy-egy ország meghatározott ciklusonként megnyeri vagy elveszi megtermelt jövedelmét, pusztán a külsõ devizaárak alakulásának a következtében. Botos József számításai szerint Svájc 11 évenként akár egy egész évi jövedelmével gazdagabb azáltal, hogy folyamatosan kedvezõen alakulnak külkereskedelmi árai.5 Mellékletben bemutatunk még három grafikont. Norvégia, Olaszország vagy Spanyolország görbéi is jól tükrözik az adott országok külgazdasági versenypozícióit. A spanyol cserearányok a hetvenes évek óta nem igazán képesek „helyrejönni”, míg a norvég adatok az olajfeltárások és olajexport eredményeképpen nyereséget jeleznek, nem is csekélyet. Érdekes Olaszország helyzete is. Nagyon érinti az olajáralakulás, de a kilencvenes években már eredményesen javítja cserearányait. Magyar helyzetkép történelmi perspektívában Vajon mit mutatnak a magyar cserearányok, hasonló módon számolva? Veszteséget, veszteség hátán. A magyar külkereskedelmi árviszonyok bizony negyed század alatt sem tudták ezt a sokkot leküzdeni. Nem is csoda, hiszen a mi exportunkban éppen a Szovjetunió felé meglehetõsen nagy súlyt tettek ki a mezõgazdasági termékek. Köztudomású, hogy a rendszerváltás küszöbén a magyar exportból a mezõgazdaság még 20% körüli értékkel rendelkezett. Mindkét relációban ez volt az eladható áru, a szovjet barter-kereskedelemben is ún. „kemény terméknek” minõsült, csakúgy, mint a szovjet nyersanyag és energia az importban. A 80-as években egyenesen szembeállították külön konstrukcióban a hús–gabona szállítást az olajszállításokkal, egy külön barteregyezmény formájában. Az is ismeretes, hogy a szocialista kereskedelemben az ún. „bukaresti árelv” érvényesült, vagyis a transzferábilis rubel árak követték némi csúszással a világpiaci árakat. Ezek az árak a tõzsdei termékeknél jól meghatározhatóak voltak, s a mezõgazdaság termékeinél közismerten meg-

115

Heller Farkas Füzetek

lehetõsen alacsonyak. Az agrárgazdaság volt a legkevésbé abban a helyzetben, hogy áremeléssel kompenzáljon az exportban import-energiahordozó áremelést. A feldolgozóiparban lehetett azt mondani valamire, hogy új, korszerûbb termék, indokolt, hogy magasabb áron adjuk, de a homogén termékek nagy csoportjaira ilyen alapon nem lehetett árat emelni. Az a tény, hogy a magyar gazdaságpolitika a hetvenes években meg kívánta „állítani” a határon az infláció begyûrûzését, s ennek eszközévé a valuta hivatalos felértékelését tette, kétségtelenül ösztönzött a devizaárak emelésére. Ennek sikere azonban termékszerkezet-függõ volt. Tõzsdei termékeknél adott az ár, feldolgozóiparban lehet próbálkozni Csak érdekességképpen jegyezhetõ meg, hogy az ún. tõkés külkereskedelemben lehetett tapasztalni némi javulást az ármunka terén, ami a cserearányokban érzékelhetõ is. Összességében azonban a magyar gazdaság a cserearányok alakulásának vesztese volt. Botos József számításai szerint körülbelül hétévenként elvesztette az árakon keresztül egyéves GDPjét… Ez nagyon éles kontrasztban áll a svájci adatokkal. Természetesen a számítások célja nem más, mint demonstráció. Csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy az adott export– import szerkezet, az érdekeltség és a lehetõségek függvényében milyen más a külkereskedelem hozzájárulása egy–egy ország GDP-alakulásához. Ha a termékek nemzetközi piaci keresettsége, ha tetszik, versenyképessége nagy, akkor módja van az árat emelni, s ezzel saját importár-veszteségeit ellensúlyozni. Így végsõ soron nem kell az országnak lenyelnie a nemzetközi áralakulás jövedelmezõségre gyakorolt negatív hatását, bár természetesen a piaci szereplõnél érvényesül bizonyos átrendezõdés. Hazánkat illetõen azonban nem ez volt a helyzet. Mindkét relációban végsõ soron romlottak cserearányaink. Felvetõdhet ugyan a kérdés, hogy mi köze az ún. tõkés cserearányoknak az olajár-emelkedéshez, mikor energiahordozó importunk gyakorlatilag teljes egészében a Szovjetunióból származott? Ott érthetõ a cserearány-romlás; de miért következik be a tõkés relációban, a nyugati gazdaságokkal folytatott kereskedelemben is? Volt ugyan a magyar gazdaságpolitikának még az árrobbanás elõtt egy költséges és végül is eredménytelen kísérlete a szovjet importfüggés enyhítésére: az Adria kõolajvezeték építése. Szándékaink szerint több lábra álltunk volna, diverzifikáltuk volna a beszerzési forrásokat. Az éppen a hetvenes évek elejére elkészülõ vezeték azonban kihasználatlan maradt, mivel az arab olaj importja még sokkal drágább lett volna, mint a szovjet beszerzés. A szovjet olajárak csak egy csúszó árbázissal ültették át a világpiaci árakat az egymás közötti kereskedelembe, így az árak lényegesen alatta maradtak a potenciális tõkés beszerzés árainak. Ezért aztán a nagy költséggel megépített vezetékrendszer üzemen kívül került. Egyike lett a sok meg nem térülõ szocialista beruházásnak. A gazdaságpolitika mentségére legyen szólva, a politikai szándék nagyon helyes volt, hiszen az olajfüggõség egyenesen vezetett a politikai függõséghez.6 Nem állíthatjuk, hogy a politikai függõségben tartásnak az olaj volt az egyetlen eszköze, de mindenképpen nyomós eszköze volt. A politikai függõségnek fontos eleme volt az a félelem is, hogy esetleges belpolitikai zavarok ismételten külsõ beavatkozáshoz vezethetnek. A belpolitikai nyugalom fenntartásához ezért az akkori hatalomnak erõs érdeke fûzõdött. Ez a külsõ fegyverek segítségével megszerzett belpolitikai dominancia az adott vezetés számára csak akkor volt megtartható, ha a direktebb külsõ beavatkozások elháríthatóak voltak. Az ország viszonylagos jólétét biztosítani hivatott reformok útján viszont csak akkor járhatott az ország, ha nem voltak belsõ elégedetlenségbõl fakadó zavargások. Róka fogta csuka helyzet volt ez! A gazdaság jobb mûködését biztosító reformokhoz társadalmi béke kellett, a reformok viszont csak akkor valósíthatóak meg, ha társadalmi béke van. Különben szemünkre hányják, hogy a gazdaságpolitikában a közösségétõl eltérõ módszereket alkalmazunk, visszaterelnek a terv-

116

Botos József–Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok)

gazdaság korábbi adminisztratív módszereihez – a közösség módszerei viszont szegénységet, a szegénység pedig elégedetlenséget szült volna, nagy valószínûséggel. Biztosítani kellett tehát, hogy a lakosság csöndes együttmûködéssel legitimálja a rendszert. Ebbõl a szempontból bizony nagyon kedvezõtlen volt, hogy az olajárak robbanásszerûen emelkedtek. A lakosság általában nem azt nézi, hogy a nemzetközi piacokon még magasabbra ugrott az árszint, tehát a szocialista olajárak „még nagyobbat is emelkedhettek volna”. Az emberek csak azt konstatálják, hogy esik az életszínvonal, ha drasztikusan megemelik belföldön az energiaárakat. Meg kellet tehát akadályozni a hetvenes években, hogy az árak begyûrûzése társadalmi elégedetlenséget váltson ki. Ami a reform elképzelésekkel meglehetõsen ellentétes volt, hiszen végül is az árak orientáló, ösztönzõ szerepét torzította el. Sem a vállalati, sem a lakossági szféra nem kapott ezáltal kellõ ösztönzést az energiatakarékosságra, ami az adott helyzetben egyetlen ésszerû reakció lett volna. „Generális megoldásként” az „aktív árfolyam-politikát” vetették be, felértékelték a forintot. Mindezt kiegészítette a hatósági árak bemerevítése, ami további ártámogatásokat tett szükségessé a költségvetés részérõl.7 A követett gazdaságpolitika számlája egyértelmûen a költségvetésre hárult. Mind az ártámogatások, mind a felértékelt árfolyam miatt szükségessé váló exporttámogatások a költségvetés terheit növelték. Hazai források híján e forinttöbbleteket külföldi eladósodás útján felvett hitelekkel kellett fedezni. A külsõ forrásbevonásra azért is szükség volt, mert a felértékeléssel mesterségesen olcsóbbá tett dollár csak fokozta az importszívást a gazdasági szereplõk részérõl. Ennek kielégítéséhez devizafedezetre volt szükség. Kialakulóban volt a magyar gazdaság mindmáig kísértetiesen újra meg újra felerõsödõ jelensége, az ikerdeficit. Az más kérdés, hogy a korabeli államszámvitel ezt leplezni próbálta, egyéb bevételként mutatva ki a költségvetés hiányára felvett hitelbõl származó költségvetési tételeket… Hogy miért nem voltak hazai források a költségvetési hiány fedezésére? Azért, mert a bérek relatíve alacsonyak voltak, s az esetleges megtakarításokat messze leterhelték a lakáshitelek. Nettó szabad forrás tehát nem állt rendelkezésre. Maradt tehát a külsõ forrásbevonás viszonylag kényelmes megoldása. Átmenetileg minden belsõ gondot át lehetett cselezni a jövõbe az eladósodás növelésével. Nem tudni, milyen csodában reménykedtek a gazdaság vezetõi. Feltehetõen abban, hogy ez az eladósodás menedzselhetõ lesz, s akkor nem baj, hogy kicsit túlnyújtózunk a takarónkon. Két dologra azonban nem számítottak: Arra, hogy a deficit nem egyszeri aktus, hanem évrõl évre jelentkezik, hiszen az eltorzított mechanizmus miatt a gazdaság nem igazodik a megváltozott világgazdasági feltételekhez, továbbá, hogy a nemzetközi kamatkondíciók drasztikusan megváltoznak. Ez utóbbi „önjáróvᔠtette a külföldi eladósodás problémáját. Amilyen olcsó volt a bõséges likviditás miatt felvenni a hiteleket, annyira drága lett megújításuk és a kamatszolgálat, amikor az Egyesült Államok deficitrobbanása kamatrobbanást eredményezett szerte a világban. Ez megnövelte a kamatszolgálatot, amit a folyamatosan hiánnyal küzdõ tõkés fizetési mérleg végképp nem tudott fedezni. Így hólabdaszerûen nõtt meg az adósságállomány. A valutafelértékeléssel tehát nem lehetett megállítani a nemzetközi inflációt a határainkon, csak ideiglenesen át lehetett konvertálni az áremelkedést a fizetésimérleg-hiányra. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a hatást, amit a sajátos magyar gazdaságpolitika, a megindított, majd visszafogott, felemásra sikeredett reform jelentett a külgazdasági kapcsolatokban is. A valutafelértékeléssel olcsóbbá tett nyugati import ugyanis beleépült a keleti exportba, ami csak fokozta az eladósodás mértékét. Ott aktívum keletkezett, a tõkés pénzpiacokon meg halmozódott az eladósodás. Amikor azonban a további hitelfelvétel csaknem lehetetlenné vált, s az ország – a lengyel gazdasághoz hasonlóan – a fizetésképtelenség kö-

117

Heller Farkas Füzetek

zelébe került, akkor világossá vált a fél-reform tarthatatlansága. Az adósság menedzselése érdekében belépett 1982-ben az IMF-be, de éppen a nemzetközi szervezet tanácsai hatására az ország megszorító politikára folyamatosan kényszerült. A 80-as évtizedben képtelen volt a gazdaságot egy dinamikusabb növekedési pályára állítani. (A statisztika csupán évi átlagos 1%-os növekedést mutatott ki.) Ez növelte az elégedetlenséget, és a külpolitikai fejleményekkel együtt elvezetett az 1990-es rendszerváltozáshoz. Visszatérnénk kiinduló kérdésünkre: Miért volt az olajimporttal terhelt szocialista reláció mellett a magyar külkereskedelem másik részében, a tõkés külkereskedelemben is cserearány-veszteség? Azért, mert a nyugati kereskedelmi partnereink emelték az áraikat. Ezt láthattunk az országonkénti cserearány-grafikonokból. Magyarország ekkorra már külkereskedelmi forgalmának körülbelül a felét a KGST-n kívüli országokkal, mindenekelõtt az EU akkori tagországaival bonyolította. Legfontosabb tõkés külkereskedelmi partnerünk az NSZK volt, de jelentõs szerepet játszott Olaszország is. Láttuk a cserearány-grafikonok alakulásából, hogy ezek az országok mindent megtettek, hogy ledolgozzák saját árveszteségeiket. Így exportáraik emelkedtek, s mi ezt – választási alternatíva híján – kénytelenül tudomásul vettük. Hiszen, mint utaltunk rá, a beépített nyugati technika nagyban hozzájárult feldolgozóipari termékeink versenyképességéhez a keleti relációban. A vállalatok zöme számára pedig a szocialista kereskedelem „hozta a pénzt”. Forintban számukra az üzlet gazdaságos volt! A magyar külkereskedelem tehát két oldalról is elszenvedte az olajárrobbanás hatását: közvetlenül a szovjet relációban, közvetve pedig a nyugati kereskedelemben. Nem háríthatunk azonban minden felelõsséget a külsõ körülményekre. Abban, hogy a hatások oly súlyosak voltak, amilyenek, nem kis szerepe volt magának a magyar gazdaságpolitikának is. Energiapolitikai kihívások és válaszok Az általános gazdaságpolitikai elemzésen túlmenõen érdemes a szorosabban vett energiapolitikai válaszokra is figyelmet fordítani. A korabeli ENSZ szakértõk elemzéseit áttanulmányozva, megállapítható, hogy a fejlett országok az energiaár-robbanásra nem válaszoltak azzal, hogy bármi áron, de a hazai energiaszektort fejlesszék.8 Az Európában lévõ fosszilis energiaforrások kiaknázása jelentõs költséggel járt, egyrészt, mert már nagyon mélymûvelésû szénbányákról volt szó, másrészt, mert az északi-tengeri olaj kitermelése meg az adott fizikai feltételek mellett ugyancsak költséges eljárásokat igényelt. Nem is került sor ezek kiaknázására addig, amíg a második olajár-emelkedés után kellõ magasságba nem lendültek az olajárak. Ekkorra már úgy tûnt, gazdaságossá tehetõk az olajfúrások, így Norvégia és Nagy-Britannia esetében a saját energia-kitermelés reális alternatívává vált. Jól emlékszünk azonban a tacheri politika keménységére, ami viszont a nem gazdaságosan mûködõ, csak folyamatos állami támogatással fenntartható szénbányák bezárását eredményezte, a hónapokig tartó sztrájkmozgalmak ellenére. Sajátos utat járt az energiapolitikában Franciaország, ahol az önálló atomprogram végsõ soron az energiaellátás atomerõmûvekre alapozását eredményezte. Napjainkra Franciaország energiaszükségleteinek igen jelentõs részét atomerõmûvekbõl elégíti ki. Európa országainak többsége azonban a külpiaci vásárlásra alapozott. Még azt az alternatívát sem vették fontolóra, hogy külföldi beruházásokra törekedjenek. Egyrészt azért sem, mert az olajban gazdag országok is felismerték saját természeti kincseik jelentõségét, másrészt, a nem túl megnyugtató politikai viszonyok miatt a külföldi beruházások kockázata jelentõs volt. Maradt tehát a hagyományos kereskedelem, amelyben a fentebb vázolt

118

Botos József–Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok)

módon próbálták exportár-emeléssel visszaszerezni az elvesztett jövedelmet a fejlett országok. Ami a hazai beruházás-politikát illeti, azt azonban markánsan jellemezte az energiamegtakarító fejlesztések térnyerése. Szinte mindenütt csökkent a fajlagos energiafelhasználás. Érdekes tény, hogy mivel az Egyesült Államokban volt a hetvenes években a legkisebb relatív árarány-változás tapasztalható, azaz, a hazai energia-áremelkedés nem volt olyan mértékû, mint a többi országban, az energiatakarékos fejlesztésekben is elmaradás volt tapasztalható az európai trendekhez képest.9 Kelet-Európában ezzel szemben az autarkia erõsödését tapasztaljuk, KGST-szinten. Nem csupán azért, mert, mint láttuk, a relatíve kedvezõbb árak is a belsõ kereskedelem felé tereltek, de azért is, mert az áralakulás végsõ soron a Szovjetuniónak kedvezett. Bár nagyon sokszor lehetett hallani, hogy a KGST-országok energiaellátása teher a Szovjetuniónak, ez a helyzet enyhült az árak számukra elõnyösebb alakulásával. Az árnyereség révén behozható termék-többletek jól jöttek a folyton hiánnyal küzdõ szovjet gazdaságnak. Mivel az ágazat, különös tekintettel a távol-keletrõl történõ szállítások miatt rendkívül tõkeigényes, ezt a kérdést kellett a többek között tõkehiányban is szenvedõ szovjet tervezésnek megoldania. Erre szolgáltak egyrészt az úgynevezett „beruházási hozzájárulások”, másrészt a létrehozott Nemzetközi Beruházási Bank (NBB)10 A korabeli viszonyokat jól jellemzi, hogy a szerzõ ebben az idõszakban írt munkáját (kandidátusi értekezését) az adott idõszakban titkosították. Pedig a benne foglaltak nem támaszkodtak titkos forrásokra, s KGST-kritikájukban sem mentek túl a korábban Ausch Sándor által megírt könyv: A KGST helyzete, mechanizmusa és távlatai c. Akadémiai kiadó által 1969-ben megjelentetett mû megállapításain. Mivel azonban az 1969–72 közötti idõszak a korábbi, szabadabb, reformorientáltabb idõszakhoz képest merevebb szovjet álláspontot hozott, a gondolatok még így is túlságosan „forradalminak” tûntek. Már korábban is szembe találta magát a szovjet hivatalos álláspont ellenzésével, agyonhallgatták, konferenciákra nem hívták meg – megkeseredetté vált. Oktatómunkáját a közgazdasági egyetemen a jelen tanulmány szerzõje vette át.11 Az 1971-ben megalapított NBB az Európai Beruházási Bank mintájára, a közös érdekû fejlesztések finanszírozására jött létre. A kezdeti viták során még megkísérelte a magyar fél azt elérni, hogy ne csupán az infrastrukturális jellegû beruházásokra szánjon eszközöket az intézmény, hanem a feldolgozóipar korszerûsítését is tekintse „közös érdekûnek”, de ez nem járt sikerrel. A bank – amelynek végleges felszámolásáról éppen napjainkban született döntés – a hetvenes években végül is a szovjet energiavezetékek finanszírozására fordította csaknem minden energiáját.12 Amint azt a korabeli tanulmányból láthatjuk13, a bank által is finanszírozott beruházás megvalósítása alapvetõen szovjet érdekeket szolgált, és nélkülözött minden racionális elemet. Az orenburgi gázvezeték építését például az érdekelt országok között felosztották. Mindenkinek magának kellett a kivitelezési munkát elvégeznie, az elszámolás a szovjet építési normák szerint történt. A csöveket tõkés importból szerezték be, erre minden országnak konvertibilis devizában hitelt kellett felvennie a maga szakaszának mértékéig. Természetesen a vezeték szovjet tulajdonba került. A kétoldalú megállapodásokban a szovjet félnek átadott deviza, továbbá a transzferábilis rubelben számolt hitelnyújtás, melynek keretében az építési munkákat végezték, törlesztésre került ugyan, de a hitelnyújtás feltételei is meglehetõsen kedvezõtlenek voltak. Valójában a milliárdos dollár-eladósodás megterhelte a magyar külsõ adósság-helyzetet, s hozzájárult a már említett adósságlavina

119

Heller Farkas Füzetek

kialakulásához. A azt a célt szolgálta, hogy a gázszállítás hosszú távú szerzõdéssel biztosítható legyen. A törlesztés fejében kapott gázt mindenképpen át kellett venni. Ez lett aztán annak a magyarázata, hogy hazánk annyira az élre került a gázalapú felhasználó rendszerek elterjedése terén, nemzetközi viszonylatban is. A vidéken is elterjedt technika megszüntette a hagyományos háztartási felhasználásokat. Lévén kényelmesebb, a lakosság számára természetesen elõnyösnek tûnk, s környezetszennyezési szempontból is elõnyösebb volt, legalább is a széntüzelésnél. Az a közvetett negatív hatás, ami a hagyományos mezõgazdasági hulladék-felhasználás kiiktatásából eredt, elenyészõnek tûnt, bár mai szemmel nézve kár, hogy bekövetkezett. Ma ugyanis az ország a kelleténél jobban függ a gázimporttól. A lakosság pedig – mivel a jóhoz könnyû hozzászokni – az indokoltnál is szélesebb körben használta a gázfûtést. Napjaink dráguló gázárai mellett kezd újból takarékosabb fûtésre átállni (kevesebb helyiség), de a magas felhasználási arány továbbra is jellemzõ marad. Ez – mint a 2005–2006os tél alkalmából tapasztalható volt –, jelentõs gazdaságpolitikai kockázatot jelent az ország számára. Összefoglalás Magyarország a hetvenes években nem ésszerûen reagált a nemzetközi olajárrobbanásra. Szemben a nemzetközi gyakorlattal, nem fordított kellõ figyelmet az energiatakarékos feldolgozóipari fejlesztésekre és a lakossági felhasználás ésszerû orientálására, hanem az extenzív megoldások irányába mozdult el beruházási politikájával. Errõl részben maga tehetett, részben a moszkvai hatalmi kényszernek engedelmeskedett. A KGST-szintû autarkia, melyet a beruházási hozzájárulások jelentettek, párosulva a gazdasági–szervezési megoldások abszolút ésszerûtlenségével, költséges formáját jelentették az energia biztosításának. Az a pénzügyi politika, amely kiszolgálva a hatalom kívánságait, maximálisan lefogta az árhatások belsõ piaci érvényesülését, hosszú távon súlyos károkat okozott az országnak. S ami a legabszurdabb az egészben, hogy a hatások éppen a magyar gazdasági mechanizmus következtében, a negatívumok felfokozódtak. A magyar gazdaságban mindenki érdekelt volt a forintban mért eredményekben. A felértékelt árfolyamok mellett ez a dollárimport fokozását eredményezte, ami a magyar eladósodásnak súlyos tényezõjévé vált. Transzformáltuk a forint-érdekeltségen keresztül a konvertibilis dollárt nem-konvertibilis transzferábilis rubelre. Így a tõkés relációban kialakult adósságot még részben sem enyhítette a szocialista relációban kialakuló követelés-állomány. Magyarország számára végül is mindkettõ csak teher lett. A cserearányaink folyamatosan romlottak, s ezt a feldolgozóipari fejlesztésekkel nem tudtuk megfordítani. De hogyan is tudtuk volna, amikor a modernizációhoz szükséges tõkét elszívta az autark energiapolitika, s a reform is, amely az ésszerû gazdálkodást segíthette volna, csak félreform maradt a rendszerváltásig.14 Jegyzetek The World Economy: a Millennial Perspective OECD Publications, 2004 Botos József: Nemzetközi versenyképesség és árforradalom. KJK, 1981 3 Botos József: i. m. 1981 4 Botos József: Versenyképesség – Nemzetközi versenyképesség. PhD-értekezés, SZTE, 2001 5 Botos József: i. m. 2001 1 2

120

Botos József–Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok)

Nem véletlen, hogy az olajforrásokban gazdagabb Románia sokkal szabadabb külpolitikai hangvételt engedett meg magának a hetvenes évek elején, mint bármelyik másik KGSTország, ami kabarétréfák tárgyává is vált. A Komlós János vezette Mikroszkóp Színpadon ment egy mûsor, amelyben a KGST országok népviseletbe öltözött figurái alkottak egy zenekart. A román figura szájába két hangszer került: egyszerre fújt egy havasi tilinkót és egy szaxofont… 7 Botos – Szalkai – Patai: Pénzügyek és nemzetközi gazdasági kapcsolataink. KJK, 1981 8 Konjunktúra- és Piackutató Intézet: A fejlett tõkés országok beruházás-és fejlesztéspolitikájának hosszú távú alkalmazkodása a megváltozott világgazdasági helyzethez. Vitaanyag, kézirat, 1980 9 Botos Katalin: Energiapolitika külgazdasági szemszögbõl. In: Pénzügykutató Intézet Tanulmányai, 1980. 10 Botos Katalin: A szocialista integráció nemzetközi beruházáspolitikája, Kandidátusi értekezés, 1972 11 Ausch Sándor a könyve megjelenése után váratlanul, tisztázatlan körülmények között meghalt 12 A jelen tanulmány szerzõje a 70-es évek beruházási hozzájárulásaival foglalkozó cikkét a korabeli fõhatóság nem engedte publikálni. A Pénzügykutató Intézet nagy tekintélyû igazgatója, Hagelmayer István ezt azzal indokolta meg munkatársának, hogy Andropov, a KGB vezetõje, a késõbbi fõtitkár Magyarországra látogatott abban az idõszakban, és nyomatékosan – név szerint említve a szerzõt – kérte a pártvezetést, hogy állítsa le a transzferábilis rubel elszámolások rendszerét bíráló cikkek megjelentetését. Nem is sikerült ilyen tartalmú cikket a látogatást követõen publikálni. A cenzúra csak Andropov halálát követõen enyhült. 13 Botos Katalin: i. m. 1972 14 Botos Katalin: Lesz-e konvertibilis a magyar forint? KJK, 1990 6

Melléklet 1. ábra: Norvégia cserearány alakulása (1963=100)

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

1963

1960

1957

1954

1951

1948

160 150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 1977, 1981, 1998 számai alapján saját számítás

121

Heller Farkas Füzetek

2. ábra: Olaszország cserearány alakulása (1963=100)

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

1963

1960

1957

1954

1951

1948

150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 1977, 1981, 1998 megfelelõ számai alapján saját számítás 3. ábra: Spanyolország cserearány alakulása (1963=100)

1999

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

1963

1960

1957

1954

1951

1948

150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Forrás: Monthly Bulletin of Statistics, 1977, 1981, 1998 megfelelõ számai alapján saját számítás

122

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában. A világgazdasági fordulat következményei Magyarországon Az olajárrobanás és annak hatásai Magyarországra A probléma felmerülése A világgazdaságban 1973-ban bekövetkezett sokkszerû változás, az olajárrobbanás Magyarországra is komoly hatást gyakorolt. Az olaj ára a korábbi 25 dollár körüli árról rövid idõ alatt mintegy négyszeresére, 100 dollár fölé emelkedett. Ez a drasztikus árnövekedés természetesen maga után húzta más nyersanyagok árát is. A kis, nyitott gazdaságú Magyarországot, ahol a külkereskedelmi forgalom volumenének értéke megegyezett az akkor 650 milliós India külkereskedelmével, az árrobbanás érzékenyen érintette. KGST irányultságú külkereskedelmünket, ami az összvolumen mintegy 60%-át tette ki, a változás kevésbé és késleltetetten érintette, ellentétben a „nem rubel elszámolású” forgalommal, ahol az ország már 1974–75-ben jelentõs, mintegy 20%os cserearány romlást szenvedett el. 1975-ben már az is egyértelmû volt, hogy rövidesen a KGST kereskedelem árai is követni fogják a világgazdasági árváltozásokat. Ahogy Berend T. Iván, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem akkori rektora fogalmazott a KB 1975-i ülésén: az elsõ ütésre nekiestünk a falnak, de a másodikat már a fal adja. 1974-ben már folytak az V. ötéves terv elõkészítésének munkálatai. Az elõkészítés során már figyelembe kellett volna venni a nemzetközi piacokon történt negatív változásokat, azonban ez az év elsõ felében még nem történt meg. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium ez év áprilisában „Külföldi erõforrások bevonásának lehetõségei és feltételei az 1976–80-as idõszakban” címmel készült közös elõterjesztése nem számolt igazán a világgazdaságban lezajlott változásokkal. Mivel több év együttes teljesítményét vizsgálták, azt a következtetést vonták le, hogy az ország külkereskedelmi, külsõ finanszírozási pozíciója erõsödött, hiszen exportunk dinamikája magas volt és az adósságok szerkezetét sikerült a hosszú lejáratok felé eltolni. A hitelfelvételt nem az adósságszolgálati terheknek az ország teljesítményéhez képest aránytalan megnövekedése szempontjából látták problémásnak. Az elõterjesztõk szerint a gond az, hogy a hiteleket nem tudták elég hatékonyan kihasználni a beruházás finanszírozásban. Helyesen jegyzik meg, hogy az eladósodás csak akkor indokolt, ha a felvett hitelekbõl a beruházási tevékenységet finanszírozzuk, mégpedig olyan beruházásokat, amelyek hozzájárulnak a nemzeti jövedelem növeléséhez, azaz a hitelek törlesztésének feltételeit megteremtik. Az év közepére kiderült, hogy a nemzetközi piacokon megfigyelhetõ negatív fordulat tartósabb lesz, mint azt korábban gondolni lehetett. Ennek ellenére a vezetõk nagy része még nem érzékelte a veszélyt, vagy ha igen, akkor is kitartottak a nem szükséges változtatni politikája mellett. A gazdaságpolitikai vezetés azon tagjai, akik a probléma súlyát és lehetséges következményeit már ekkor látták, már 1974-ben a kiútkeresés mielõbbi megkezdésének fontosságát hangoztatták. Tímár Mátyás, a minisztertanács elnökhelyettese a KB 1974. júniusi ülésén felszólalva arról beszélt, hogy a világgazdasági árváltozásokat a magyar gazdaság nem reagálta le, azaz nem indult meg az alkalmazkodási folyamat. Példaként hozta fel Japánt, amely Magyarországhoz hasonlóan erõsen exportfüggõ ország a nyersanyagok tekintetében. Japánban a kormány megállapodott a fõbb gazdasági szereplõkkel, hogy bizonyos nyersanyag-intenzív áruféleségek termelését csökkenteni kell, bizonyos ágazatok expanzíóját vissza kell fogni.

123

Heller Farkas Füzetek

Másfajta terápiát javasolt Tímár idehaza: a nemzetközi árváltozások „ráengedését” a belsõ piacra, azaz a termelõi és fogyasztói árak emelkedését. Ennek alátámasztásaként az árrobbanás nemzetközi hatásait elemezte. Elmondta, hogy míg az olajtermelõ államok hatalmas, 70 milliárd dollár nagyságrendû többletbevételekre tettek szert, addig a nyersanyagimportra szoruló államok jórészében, elsõsorban a fejlõdõ országokban súlyos fizetésimérleg problémák léptek fel, melyek általános gazdasági és politikai problémákhoz, egyes esetekben kormányválságokhoz vezettek. Érzékeltette, hogy az árváltozások hatását a szocialista országok sem tudják elkerülni, hiszen a két tábor gazdasága rengeteg szállal kötõdik egymáshoz. Egészen konkréten fogalmazott, mikor azt mondta, az árváltozások a magyar fizetésimérleget is negatívan fogják érinteni. Mivel az V. ötéves terv kidolgozása folyamatban volt, Tímár impicite – újfent a Japán példán keresztül – utalt arra, hogy érdemes a beruházási tervek esetében is figyelembe venni a magyar gazdaság megváltozott külsõ feltételrendszerét. Japánban a kormány és a gyáriparosok szövetsége egy negatív és egy pozitív listát állított össze az iparfejlesztést illetõen. Más országok is átgondolják beruházási tevékenységüket, és ezt kell tennie Magyarországnak is. Szükséges, hogy a nyersanyagszegény Magyarország az V. ötéves terv fejlesztési elgondolási során figyelemmel legyen erre a kérdésre, valamint az anyagtakarékosság kérdése is kiemelten kezelendõ. Kiemelte továbbá a közvélemény tájékoztatásának fontosságát is, hogy a meghozandó intézkedések társadalmi elfogadtatása simábban menjen. A Tímár által javasolt óvatosabb, meggondoltabb hitelfelvételi politika irányába mutató elsõ, nem túl markáns lépés jele volt az OT és a KB Gazdaságpolitikai Osztálya által készített elõterjesztés a Politikai Bizottság számára. Ennek hatására a PB, az eredetileg tervezett 3,6 milliárd dollár helyett csak 2,5 milliárd dolláros hitelfelvételt hagyott jóvá az V. ötéves terv idõszakára. Döntést hoztak továbbá a Szovjetunióba irányuló tõkeexport korlátok között tartásáról is. Tisztánlátásuk hiányát azonban jól mutatja az a tény, hogy arról is döntöttek, hogy kedvezõbb konjunkturális helyzet esetében az elfogadott hitelfelvételi limit túlléphetõ. Az elsõ, tétova kísérletek a romló külsõ pozíció kezelésére A pártvezetés és a szélesebb pártelit számára a helyzettel való szembesülés következõ stációját a KB 1974. decemberi ülése jelentette. Németh Károly, aki az évben követte Nyers Rezsõt a gazdaságpolitikai KB-titkári poszton, hosszú beszédet mondott az 1975. évi népgazdasági terv és költségvetés valamint az V. ötéves terv irányelveirõl. Fontos és elõremutató elem, hogy a pártvezetés itt véglegesen realizálta és elismerte, hogy a világgazdaságban olyan negatív irányú tendenciák bontakoztak ki, amelyek Magyarország számára is szükségessé teszik bizonyos konzekvenciák levonását. A KB által elfogadott gazdaságpolitikai intézkedési csomag – inkonzisztens volta ellenére, melyre késõbb még bõvebben kitérünk – segíthetett volna az eladósodás megfékezésében, de a KB határozata nem valósult meg. A határozat ellenére sem történt ugyanis elõrelépés a tekintetben, hogy a gazdaságpolitikai kurzus megváltoztatásán keresztül felkészüljünk e negatív tendenciák hatásainak kivédésére, illetve tompítására. Németh Károly még bevezetõjében elmondta „… a jövõ évi terv és költségvetés, valamint az ötödik ötéves terv irányelveinek kialakításánál a korábbiaktól jelentõsen eltérõ gazdasági feltételeket kell figyelembe venni.1” Elmondta, hogy ugyan a fejlõdés összhangban van az MSZMP X. kongresszusán meghatározott követelményekkel, de a

124

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában

gazdaság egyensúlyi helyzete a tervezettnél kedvezõtlenebb. Elismerte, hogy az ország folyamatos nyersanyag- és energiahordozó ellátása nehézségekbe ütközött, illetõleg ezek magasabb ára a termelési költségekben is megjelent. Néhány fontos anyagból a rendszeres ellátás nem volt megoldható, ami a termelés átmeneti korlátozásához, esetenként szüneteltetéséhez vezetett. Nem derül ki, hogy milyen gyárak, termelõ üzemek kényszerültek korlátozni, szüneteltetni tevékenységüket, de a probléma súlya e nélkül is jól érzékelhetõ. A kényszerû termelésleállások okaként elmondta, hogy a probléma kiindulása ott kezdõdött, hogy a szocialista partnerek szállítási kontingenseiket egyes esetekben nem teljesítették, ahogy Németh fogalmaz ez „partnereink részérõl is nehézségekbe ütközött”. A megfogalmazás nagyon „árnyalt”. Az olajársokk után ugyanis a kisebb szocialista államok, hasonlóan Magyarországhoz komoly cserearány romlást szenvedtek el, amit sok esetben a tõkés piacokon – akár KGST kötelezettségeik rovására – értékesített nyersanyagokkal és egyéb termékekkel próbáltak ellensúlyozni. Mindenesetre ez azzal járt, hogy Magyarország igényeit döntõen a tõkés import növelésével, illetve a többi szocialista országhoz hasonlóan a kiviteli elõirányzatok csökkentésével tudta biztosítani. A nyersanyagokat tehát konvertibilis valutáért és jóval magasabb áron kellett beszereznünk a tõkés piacokon, mintha a KGST-bõl importáltunk volna. Ennek ellenére a belsõ felhasználás lényegesen nõtt – büszkélkedik a KB-titkár. 1974ben jelentõs, 6%-os reáljövedelem növekedés valósult meg, melynek fontosabb elemei között találjuk a nyugdíjak vagy a családi segély emelését és egyéb szociálpolitikai intézkedéseket, de például a sorkatonák pénzbeli ellátmányának (zsold) duplájára növelését is. A beruházási dinamika az elõzõ évhez képest szintén jelentõs, 7% volt. A lakosság talán csak a szeptemberi tüzelõ- és üzemanyag áremelésbõl érzékelhette, hogy valami nincs rendben, de a vezetés mindent megtett, hogy – nem csak a jövedelmek oldalán – igazán ne érzékeljék a súlyosbodó gazdasági nehézségeket. Ezért a költségvetés a terven felül jelentõsen növelte a dotációk volumenét mind a lakossági- mind a vállalati fogyasztás esetében, összesen közel 30 milliárd forint értékben. A helyzetleírás a romló külkereskedelmi pozíció taglalásával ér véget. Németh arról beszélt, hogy tõkés viszonylatban 1974-re nagyjából kiegyensúlyozott pozícióval számolt a gazdaságpolitikai vezetés. Azt feltételezték, hogy a cserearányok 2–3%-kal romlanak. A nyersanyagárak elszabadulása miatt azonban ez a romlás sokkal nagyobb lett.2 Míg az importunkban nagyon jelentõs tételként szereplõ nyersolaj, az ipari, vegyipari alapanyagok árai gyorsan nõttek, a magyar exporttermékek közül csak a vaskohászati készítmények árai emelkedtek erõteljesebben. A tõkés országokba irányuló legfontosabb exportcikkeink, az élõállat és a hús esetében 1974-ben árcsökkenés volt, amit még tetézett a Közös Piac importtilalma is. A romló cserearányok miatt a nemzeti jövedelem elmaradt a tervtõl. A tervben még azzal számoltak, hogy a belsõ felhasználás kisebb lesz, mint a gazdasági növekedés. Valójában ennek éppen az ellenkezõje történt. A termelés és a felhasználás különbségét a tõkés adósságállomány növekedése egyenlítette ki. Mindezek alapján levonta a következtetést. „A külgazdasági háttér minõségileg más, mint a megelõzõ idõszakban volt, ezzel nemcsak a jövõ évben, hanem hosszabb távon is számolnunk kell. Az egyensúlyi hiány nagyobb, mint a korábbi években, ezért csak hosszabb idõ alatt és nagyobb erõfeszítéseket feltételezve állíthatjuk helyre gazdaságunk egyensúlyát. Amilyen hiba lenne, ha nem számolnánk a tõkés külgazdasági háttér megváltozásával, valamint azzal, hogy indokoltan sor kerül a KGST-ben a szocialista szerzõdéses árak módosítására, úgy súlyos hibát követnénk el, ha nem néznénk szembe gazdaságunk belsõ problémáival, munkánk fogyatékosságaival.”

125

Heller Farkas Füzetek

A helyzetértékelés után a KB egy gazdaságpolitikai intézkedés csomagot hagyott jóvá, melynek fõbb elemei a következõk voltak. 1. A termelésben olyan strukturális változásokat kell végrehajtani, melyek révén növekszik az energia- és anyaghatékonyság. A változtatásoknak elõ kell segíteni a tõkés export árualapok termelésének gyorsítását, illetve a tõkés import helyettesítését. 2. Növelni kell a beruházási tevékenység hatékonyságát, meg kell gyorsítani azon beruházások befejezését, melyek üzem behelyezése 1975–1977-re van elõirányozva. 3. A népgazdaság belsõ tartalékainak feltárására, a munkaerõ hatékonyabb felhasználására konkrét programot kell kidolgozni. Lényegesen csökkenteni kell a készletek növekedési ütemét. 4. A gazdasági irányító és szervezõ munka színvonalának javítása. 5. Bár az életszínvonal politikában biztosítani kell az eddig követett elveket, a fejlõdés mértéke az addiginál mérsékeltebb kell, hogy legyen. A KB határozat a nemzeti jövedelem növekedését 5–5,5%-ban határozta meg. Az egyensúly javítása érdekében kimondták, hogy a belsõ felhasználás dinamikája nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, ami 4%-os fogyasztást és 5–6%-os beruházási növekedést jelentett. Az intézkedéscsomag egyes elemeit vizsgálva kijelenthetõ, hogy az intézkedések inkonzisztensek az ország gazdasági feltételrendszerével, valamint az intézkedések és a célok (egyensúly) között is inkonzisztencia áll fenn. Az 5–5,5%-os növekedés elérése ugyanis lehetetlen akkor, mikor mind belsõ, mind a külsõ piaci lehetõségek szûkülnek. A növekedés komponensei közül tehát az export és a belsõ fogyasztás visszaszorul, és csökken a készletállomány. Egyedül a beruházások terén látható gyorsítási szándék, ami viszont a tervezett nemzeti jövedelem növekedéshez nem elég. 1974–1978 között a (manifeszt) gazdaságpolitika végig azzal a feltételezéssel élt, hogy az egyensúly megteremthetõ a növekedés fenntartása és az életszínvonal egyidejû emelése mellett. A gazdaságpolitikai vezetés tehát 1974 végére többé-kevésbé helyesen azonosította a problémát, viszont a javasolt terápia nem volt elegendõ a megváltozott körülmények kezelésére, ugyan némileg javíthatott volna az ország külsõ pozícióján. Ehhez viszont meg kellett volna valósulnia. Az ortodox fordulat és a XI. kongresszus Azonban a körülmények 1974–75 fordulóján egy ilyen típusú – bár közgazdaságilag elhibázott – keresletszûkítõ gazdaságpolitika megvalósításához nem voltak adottak. A párt vezetésében helyet foglaló, ún. munkásellenzék, a keményvonalas kommunisták épp ezidõtájt fúrták meg az új gazdasági mechanizmust és éppen a túlságosan reformernek tartott kormány és a pártvezetõk leváltását készítették elõ. Támadásaik lényege az volt, hogy a gazdasági vezetésben nem érvényesül eléggé a „munkáspolitika”. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyes nagyüzemek nehéz helyzetbe kerültek, a paraszti életszínvonal gyorsabban nõ, mint a munkásoké, hogy az árak emelkednek. A támadások elérték a kívánt eredményt. 1974 elején leváltották Nyers Rezsõ gazdaságpolitikai KB-titkárt és Fehér Lajost. A következõ évben megtartott XI. pártkongresszuson Fock Jenõ miniszterelnök, drámai hangvételû felszólalása után lemondott a kormányelnöki posztról, míg Tímár Mátyást áthelyezték az MNB-be a nyugdíjba küldött László Andor elnök helyére.

126

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában

A gazdaságpolitika vezetõ posztjait mind a kormányban, mind a pártban új emberek foglalták el. A miniszterelnök Lázár György, az Országos Tervhivatal addigi elnöke lett, míg a párt gazdaságpolitikai titkára Németh Károly Komárom megyei elsõ titkár. Az új gazdaságpolitikai vezetés jellemzõen nem a munkásellenzék jelöltjeibõl tevõdött össze, hanem olyanokból, akik a gazdaságirányítási reform kidolgozásában nem vettek részt, illetõleg kevésbé exponálták magukat benne. A keményvonalasok ténykedése döntõ momentum, hiszen nélkülük talán már ekkor beindítható lett volna egy olyan alkalmazkodási folyamat, mely a vállalati és lakossági fogyasztás visszafogásán és a versenyképesebb beruházások elõnyben részesítésén keresztül megakadályozhatta volna az ország következõ években bekövetkezõ nagyarányú eladósodását. Így azonban az V. ötéves terv semmilyen közgazdaságilag racionális választ nem adott az ország egyre romló külsõ egyensúlyi pozíciójára. Nem fogta vissza a belsõ felhasználást, nem szelektált a beruházások esetében és a szubvenciók és dotációk fenntartásán keresztül nem ösztönzött strukturális reformokra. A XI. kongresszuson már az 1974. decemberi KB határozathoz képest is visszalépés történt a keresletszûkítés szükségességét illetõen. Kádár beszámolójában egyértelmûen hitet tett a növekedés és életszínvonal emelés politikája mellett. „… a külsõ nehézségek ellenére elérhetõ, hogy népgazdaságunk a következõ években is az elõzõ évekét megközelítõ ütemben fejlõdjék, és az életszínvonal is tovább emelkedjék.” 3 Az egyensúly helyreállításáról a kongresszuson gyakorlatilag nem esett szó. Még Németh Károly is, aki az elõzõ évben az egyensúly megteremtését gazdaságpolitikai prioritásként kezelte, arról beszélt, hogy nincs szükség a bevált irányelvek módosítására a gazdaságban. Összességében azt mondhatjuk, hogy az új ötéves terv kidolgozása során, a megváltozott és kezelést igénylõ helyzet ellenére, a politikai érdekek domináltak a gazdaságilag szükséges lépésekkel szemben. A politikai vezetés nem látta be, hogy a dolgok nem folytathatók az addig megszokott módon és szükség van társadalmi áldozatokra. A rendszer legitimációs bázisát adó folyamatos életszínvonal emelkedés szent tehén volt. Valószínûnek látszik azonban, hogy amennyiben a reformer alapokon álló, a mechanizmus kidolgozásában aktív szerepet játszó gazdaságpolitikai vezetés a helyén marad, a dolgok másként alakulnak. 1978 felé Az, hogy gyõztek az erõsebb intézkedések megtételének ellenzõi, nem jelentette azt, hogy a kiigazítás teljesen lekerült volna napirendrõl. Nem is kerülhetett, hiszen a helyzet egyre rosszabb lett. Még 1975-ben a KB decemberi ülésén megint csak Tímár Mátyás, már mint az MNB elnöke ismételten felvetette a témát. Ahogy azt már régebben is hangoztatta most is kifejtette, hogy a magyar gazdaság nem független a világgazdasági tendenciáktól, azok nagyon komoly hatást gyakorolnak rá. Manapság szokatlannak tûnhet, hogy Tímár ezt a mindenki által ismert tényt újra elõveszi, de akkoriban ez a téma ismerõin kívül nem volt ennyire egyértelmû. A hivatalos ideológia szerint a világgazdaság nem képez egységet, a tõkés és a szocialista országok, bár sokféle és intenzív gazdasági kapcsolatban állnak egymással, mégis csak két elkülönült gazdasági rendszert alkotnak. Éppen ezért probléma, hogy a világgazdasági kilátások nem voltak éppen kedvezõek. Bár az 1976-os év az exportlehetõségek tekintetében valószínûleg nem lesz rossz, hiszen

127

Heller Farkas Füzetek

mind Magyarország legfontosabb tõkés kereskedelmi partnerében, az NSZK-ban, mind az USA-ban választások voltak, ami általában fiskális keresletélénkítést hozott magával. Középtávon viszont nem látszott a recesszióból való kilábalás lehetõsége. A lassuló növekedéssel párosuló infláció (azaz a stagfláció), a munkanélküliség és a komoly fizetési mérleghiányok eliminálásának esélye kicsinek mutatkozott. Ez volt tehát az ekkor már futó ötéves terv külsõ feltételrendszere. A terv a tõkés adósság jelentõs növekedésével számolt elsõsorban 1976-ban és 1977-ben. A nettó adósságállomány tervezett értéke a tervidõszak végén közel négy és félmilliárd dollárt tett volna ki. Ez az adósság volumen már igen nehéz helyzetbe hozta volna az országot, de sajnos késõbb még ennél is magasabb lett az adósság. A KB plénuma elõtt az MNB elnöke két nagy problémacsoportot különböztetett meg. Egyrészrõl az adósság esedékes kamat és tõketörlesztésének kérdése igényelt kiemelt figyelmet. Még akkor is így volt ez, ha a ’70-es évek közepén viszonylag könnyen lehetett forráshoz jutni a nemzetközi tõkepiacokon. Az adósságszolgálati kötelezettségek azt kívánták meg az országtól, hogy a hiteleket nem a fogyasztás növelésére, hanem a konvertálható árualapok fejlesztésére kell fordítani. Ez biztosíthat ugyanis olyan tõkés relációjú exportot, ami megteremti a törlesztéshez szükséges devizaforrásokat. Ezzel el is érkeztünk a másik problémakörhöz, a beruházások átgondoltabb megvalósításához. Fontos a mezõgazdasági beruházási források addigiaknál átgondoltabb allokálása, illetõleg a gépipar szelektívebb, a nyugati piacok elvárásait jobban kielégítõ termékek elõállítására képes átalakítása. Ahogy Tímár fogalmazott „Legyen bátorságunk ahhoz, hogy nemet mondjunk egyes területeken, ott pedig, ahol versenyképesek vagyunk, a szükséges eszközöket rendelkezésre kell bocsátanunk.”4 Szükségesnek látszott az exporthitelezés, exporttámogatás fokozottabb elõmozdítása is. Az V. ötéves terv 850 milliárd forintot irányzott elõ összesen a beruházásokra, melynek jelentõs részét az energetikai fejlesztések és a lakásállomány fejlesztése kötötte le. Azonban így is maradt néhány százmilliárd forint, melyek felhasználásában még volt mozgástér. Itt javasolta Tímár, hogy a tervezett 45 milliárdos exporttámogatásnál nagyobb volumenek legyenek e célra felhasználva. Újra elõkerült a gazdaságirányítási rendszer bizonyos átalakítása. Az új mechanizmus kifulladása után nem sokkal elég merésznek tûnik, hogy az MNB elnök a szabályozó-, elsõsorban az árrendszer reformjáról beszél. „A jobb árrendszer a nyereség hatékonyságkifejezõ szerepét teszi jobbá, és akkor az érdekeltséget is jobban lehet érvényesíteni, mint eddig. Nagyon lényegesnek tartottam azt, hogy a vállalati önállóság, kezdeményezés ne szenvedjen csorbát. A nagy feladatok, melyek elõttünk állnak, szükségessé teszik azt, hogy a sok tízezer vállalati vezetõ ötleteit, gondolatait a maximális mértékben felhasználjuk.”5 1976–78 között tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági helyzet még a terv nem túl optimista elvárásaitól is elmarad, elsõsorban a tõkés fizetésimérleg és adósság tekintetében. A deficit évrõl-évre nagyobb volt és a tervidõszak egészében mintegy 2,5 milliárd dollárral, azaz az elõirányzat 50%-ával lépte túl a terveket. A problémák ebben az idõszakban már KGST viszonylatban is jelentkeztek. A Szovjetunió viszonylatában jelentõs cserearány vesztesége volt az országnak, miközben összességében aktívumot halmoztunk fel itt is és a többi szocialista ország esetében is, amit szintén a konvertibilis hitelek fedeztek. A szocialista exporttöbbletekre való törekvés a nagyvállalatoknál fennmaradt, amit a költségvetési szubvenciók is támogattak. Az import viszont sokszor gyorsabban, egyszerûbben és fõleg jobb minõségben volt beszerezhetõ Nyugatról. Ilyen, jellemzõen tõkés importból beszerzett termékek voltak a mûtrágyák és

128

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában

növényvédõ szerek, a fehérjetakarmány, a gépek és gépalkatrészek, a fogyasztási cikkek közül a kávé. Volt olyan év, hogy csak ez utóbbi importjára 200 millió dollárt fordítottunk. A duális külkereskedelem által katalizált makroszintû forrásáramlás tehát úgy nézett ki, hogy a magas hozzáadott értékû, tehát fajlagosan drága javakat tõkés kereskedelmi partnereinktõl szereztük be konvertibilis forrásokért, míg ebbe az irányba exportlehetõségeink viszonylag korlátozottak voltak, hisz a magyar termékek minõsége általában – a mezõgazdasági termékeket és az élelmiszereket kivéve – nem érte el az igényes nyugati fogyasztók elvárásait. Ez a külsõ egyensúlyhiány egyre erõsödõ romlását és az ország növekvõ konvertibilis eladósodását hozta magával. Az érem másik oldala, hogy a keményvalutában beszerzett termékeket, alkatrészeket KGST irányú exportunk szívta fel jelentõs részben. A szocialista export tõkés importhányada növekedett és szocialista aktívumunk egyre jelentõsebb lett. Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a magyar eladósodásban jelentõs szerepet játszott a szocialista exportunk, a szocialista országok belsõ fogyasztását tõkés hitelfelvételünkkel fedeztük. A növekvõ gondok 1977-re a pártvezetés ingerküszöbét is áttörték. Az év közepére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az V. ötéves terv elõirányzatai nem tarhatók és a világgazdasági változások negatív hatásai a magyar népgazdaságra a számítottnál kedvezõtlenebbek. Ebben a kontextusban vizsgálta meg a PB 1977. július 12-i ülése az ország egyensúlyi helyzetét, különös tekintettel a magyar–szovjet gazdasági kapcsolatok sajátosságaira. A testület azon a véleményen volt, hogy a nehéz külgazdasági helyzetre való tekintettel kérni kell a Szovjetunió segítségét. A kérés alapját egy 1975. február 3-i Brezsnyev levél képezte, melyben a szovjet elsõ titkár egymilliárd rubeles hitelnyújtásra tett ígéretet Magyarországnak. Ennek alapján a PB úgy határozott, kérni kell a szovjeteket, hogy a bilaterális viszonylatban 1975 végéig felhalmozódott hiány fedezésére nyújtsanak hároméves hitelt. Az V. ötéves terv idõszakában keletkezõ hiány esetében pedig a fedezetet egy tízéves futamidejû szovjet hitel képezte volna. A hitelek kiegészítéseként a PB határozata alapján felsõszintû tárgyalásokat kellett lefolytatni annak érdekében, hogy a Szovjetunió növelje magyarországi exportját, mintegy 350–400 millió rubel értékben. Ahogy a napirendi pont elõterjesztõje, Huszár István OTelnök elmondta „Igényeljünk többletimportokat, 400 milliót mondjuk, de a reális lehetõséget 200 millióban ítéljük meg. Most ezt tartjuk összeegyeztethetõnek a népgazdaság helyzetével. A 350–400 milliós többletexportnak az összefüggéseit megvizsgáltuk a magyar termelési lehetõségekkel, a tõkés egyensúlyra gyakorolt hatásával. Arra az eredményre jutottunk, hogy most erre reálisan vállalkozhatunk, nem zárva ki egy késõbbi nagyobb bõvítés lehetõségét.”6 Kádár hozzászólásában meglehetõsen pesszimistán áll a kérdéshez. Elmondja, hogy az 1975-ös Brezsnyev levél tartalma már a múlté. Az SZKP vezetõje 1976-ban ugyanis módosított elõzõ évi álláspontján. „Véleménye szerint a magyar népgazdaság egyensúlyi helyzete nem olyan rossz, mint ahogy mi magyarázzuk, és egymilliárdos hitelt nem tud megadni, viszont készek az évi hiányt esetenként megtárgyalni és meghitelezni.”7 Ennek hátterében szerinte a szovjet gazdaság problémái húzódnak meg. Ezért, bár próbálkozni kell a szovjeteknél, „illúziókban ne éljünk”. Éppen a fentiek miatt Kádár javasolja, hogy a PB határozatába kerüljön bele, hogy a helyzet kezeléséhez szükséges források megszerzése érdekében tõkés relációban is lépéseket kell tenni, elsõsorban beruházási hitelek megszerzése formájában. Még egyértelmûbben fogalmaz Lázár György miniszterelnök, aki a beruházási hitelek mellett egy másik gondolkodási irányt is a PB figyelmébe ajánl. „Ugyancsak ismert a

129

Heller Farkas Füzetek

tisztelt Politikai Bizottság elõtt – és ismertek az okok is, amelyek miatt a fiókban tartjuk a kérdést –, ez a Világbankkal való kapcsolatunk rendezése. Ez egy másik olyan lehetõség, ami nem gyorsan és nem minden problémát megoldva, de ugyancsak bõvíthetjük hitelforrásainkat és hozzájárulhat az egyensúlyi helyzetünk javításához…”8 Lázár javasolja, hogy a szovjetekkel lefolytatandó hiteltárgyalások során célszerû lenne egyúttal a nemzetközi pénzügyi szervekbe történõ magyar belépéssel kapcsolatos konzultációkat is felújítani. 1973 után tehát újból elõkerült Magyarország csatlakozásának kérdése a Bretton Woods-i pénzügyi intézményekhez. Bár a PB határozatába a miniszterelnök javaslata nem került be, az mégis fontos, mert innentõl kezdve egészen belépésünkig a téma gyakorlatilag „ott van a levegõben”, és a pártvezetõk fejében. A PB döntése értelmében a KB július 14-én levélben fordult az SZKP Központi Bizottságához, amiben a fentebb jelzett hitelek, illetve az exportbõvítés kérdését vette fel. A levélben foglalt kéréseket aztán Kádár a szokásos krími találkozón, amelyet július 26-án folytatott le Brezsnyevvel, megismételte. A találkozó a várakozásokat meghaladó módon eredményes volt. A Szovjetunió beleegyezett, hogy – a szovjet–magyar külkereskedelmi forgalomban 1975 végéig felhalmozódott magyar hiány ellentételezésére hitel nyújt hároméves futamidõre, – az 1976–1980 közötti idõszakban várhatóan keletkezõ magyar deficit teljes összegét tízéves hitellel fedezi, melynek volumene – elfogadva a magyar számításokat – 800 millió rubel, – a Szovjetunió kész tárgyalni az árucsereforgalom ötéves tervben rögzített szintjét meghaladó bõvítésérõl, – az energiahordozók esetében külön tárgyalásokra is hajlandóak.9 Kádár a találkozóról a PB-nek adott szóbeli tájékoztatójában elmondta, hogy az összes magyar kérés teljesítése egy olyan kontextusban értelmezendõ, amikor egyrészt a szovjetek is nehéz helyzetben vannak, másrészt „…nem egyedül a magyar fél az, aki ott sorban áll a problémáival, mások is vannak még, ott van az NDK, a lengyelek és még mások. Most az az eset történt, hogy kivettek minket a sorból, s úgy határoztak, hogy ezt nekünk megadják.”10 Azt, hogy miért éppen Magyarország irányában volt segítõkész a Szovjetunió Brezsnyev egyértelmûen nem fejti ki, azonban a kérdés kapcsán a szovjet vezetõ felvet egy olyan ügyet, ami megvilágíthatja döntésük hátterét. Ez az ügy a Nyugattól való függés kérdése. Brezsnyev szerint a szocialista országokban tapasztalható gazdasági problémák oka a világgazdasági integráció túlzott mértéke. Ezzel kapcsolatban elmondja, hogy „sok nyugati adósságot megtakaríthattunk volna, ha jobban támaszkodunk a szocialista integrációra. …ez a fajta függés, gazdasági függés a nyugattól, ami bizonyos határon túl politikai következményekkel is jár, nem növelhetõ.”11 A szovjetek valószínûleg tudtak arról, hogy Magyarország nem tett le véglegesen a Bretton Woods-i intézményekhez történõ csatlakozásról12, viszont tisztában kellett lenniük azzal is, hogy az egyre romló adósságpozíció elõbb-utóbb ebbe az irányba kényszeríti a magyarokat. Mivel a détente idõszaka éppen kezdett véget érni, a Szovjetunió számára a tábor egységének megbontása semmiképpen nem volt elfogadható. Annak érdekében, hogy Magyarország ne kövesse Romániát a nyugati pénzügyi intézményekhez történõ csatlakozás útján, a szovjetek hajlandóak voltak a gazdasági helyzetük által nem indokolt segítségre is. 1982 szeptemberében Havasi Ferenc, az MSZMP gazdaságpolitikai titkára furcsa beszédet tartott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanévnyitóján. „…Meg-

130

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában

õriztük az ország fizetõképességét és hitelezõink bizalmát, s ezt manapság kevés ország mondhatja el. Fizetési kötelezettségeinknek mindig pontosan eleget tettünk, pedig ezekben az években csak kamatterheink elérték a tíz év elõtti tõkés exportunk egy évi dollárértékét.”13 Micsoda? A közvélemény érdeklõdõ tagjai csodálkozva kapták fel a fejüket a bejelentésre. Veszélyben volt a fizetõképességünk? Közel voltunk a pénzügyi katasztrófához? A pénzügyi katasztrófa szélére sodródott Magyarországot az IMF segítette át a válságon. 1981. november 4-én az angol nyelvû magyar napilap, a Daily News vezetõ helyen közölte, hogy Magyarország felvételét kéri a Nemzetközi Valutalapba és a Világbankba. A csatlakozás híre eldugva megjelent a magyar nyelvû napilapokban is, majd embargós lett. Ennek oka, hogy a rendszer rögeszmésen félt az eladósodással kapcsolatos információk publikálásától, hiszen akkor a laikusok számára is egyértelmûen kiderül: az ország nagy bajban van. 1982 májusában, amikor csatlakoztunk már olyan rossz volt a helyzet, hogy még a tagdíjat sem tudtuk befizetni és a kínaiak adtak kölcsön 100 millió dollárt. Néhány hónappal késõbb jelent meg az IMF Magyarországról szóló tanulmánya, mely a következõ megállapítást teszi: „1973 végétõl 1978 végéig Magyarország külsõ adóssága megháromszorozódott. … 1981 decemberében a bruttó külsõ adósság elérte a 8,7 milliárd dollárt…”14 1978-ra egyértelmûvé vált, hogy a magyar gazdaságpolitikában szemléletváltásra van szükség. Figyelmeztetõ jelek – az egyre rosszabb makroadatok – már korábban is mutatkoztak, azonban a párt és az állam vezetése félt egy kereslet szûkítõ kurzus bevezetésétõl, hiszen hatalma legitimációját a folyamatosan növekvõ életszínvonalban vélte megtalálni. A magyar gazdaság problémáinak közvetlen kiváltó oka a ’70-es évek jelentõsen romló külgazdasági feltételrendszerében, illetõleg az erre adott gazdaságpolitikai válaszokban rejlik. Az elsõ olajválság hatására az ország 20%-os cserearány romlást szenvedett el, amire a döntéshozók reakciója a fogyasztási és beruházási dinamika változatlanul hagyása mellett az volt, hogy az új gazdasági mechanizmus reformjainak felszámolásával újfent megerõsítették a gazdaság állami kontrollját. A belsõ kereslet növekedését pedig egyre növekvõ külsõ hitelfelvétel fedezte. Tetézte a bajt, hogy az évtized végére a jelentõsen felduzzadt adósság esedékes törlesztései is egyre nagyobb gondot okoztak, mert a nemzetközi hitelpiacok, különbözõ késõbb kifejtendõ tényezõk hatására csak egyre drágábban finanszírozták az államokat. Ráadásul hagyományos tõkés exportpiacaink sem kerülhették el a ’70-es évek recesszióját, így e piacok exportkereslete csökkent és ez sokszor protekcionista tendenciákkal is párosult. Innen természetesen egyenes út vezetett az adósságállomány 1978-ra történõ, az ország fizetõképességét veszélyeztetõ felduzzadásáig és a politika irányítói is ekkorra értették meg, hogy az ország lépéskényszerbe került. Világossá vált, hogy az országot nem lehet elszigetelni a külsõ gazdasági környezet hatásaitól, és az is, hogy az 1973–74-es újracentralizáció a hatékonyság ellen hatott. Ma már az is világos, hogy az évtized végén bevezetett intézkedések jórészt megkésettek voltak. Ha a kiigazítás politikája találkozik a még pár évvel korábbi kedvezõ külpiaci és nemzetközi tõkepiaci helyzettel, valószínûleg nem vagy nem ilyen mértékben kerül kényszerpályára a magyar gazdaság. Kényszerpálya volt ez a javából, hiszen a vezetésnek két olyan döntést kellett meghoznia, melyek mindegyike jelentõs politikai kockázatokkal járt. Az egyik ilyen döntés

131

Heller Farkas Füzetek

az 1970-es évek végén beindított restriktív gazdaságpolitika volt, mely az emberek életszínvonalának lassú erodálásához vezetett (belsõ politikai kockázat), a másik az ország csatlakozása az IMF-hez és Világbankhoz, ami a szovjet rosszallás miatt okozott komoly dilemmákat a magyar döntéshozók számára. Az 1979-ben bevezetett intézkedések – ma ezeket megszorításoknak mondanánk – három, részben inkoherens pilléren nyugodtak. 1. A külgazdasági egyensúly helyreállítása A fizetési mérleg rendkívül súlyos helyzete miatt ez a rövidtávon legfontosabb prioritásként került meghatározásra. Megvalósításához a belsõ kereslet, azaz a lakossági, vállalati és állami fogyasztás és beruházás visszafogására volt szükség. 2. A gazdasági szerkezet átalakítása A cél az volt, hogy a gazdaság inputfelhasználása hatékonyabbá váljon, az ország energiahatékonysága növekedjen. Ez utóbbihoz tartozott, hogy az importált energiahordozóktól (elsõsorban az olajtól) való függést csökkenteni szükséges, mégpedig a hazai kõszén- és földgázkészletek fokozottabb felhasználásával. 3. Az életszínvonal fenntartása Míg korábban a reálbérek folyamatos növelése a párt- és állami vezetés számára érinthetetlen prioritás volt, ekkorra nyilvánvalóvá vált ennek lehetetlensége. A tervek szerint az életszínvonal stagnálása csak átmeneti jellegû, a külsõ egyensúly helyreállítása után újra dinamizálódhat a lakossági jövedelemkiáramlás és így a fogyasztás is. Mivel a megszorító intézkedéseket – a társadalom elégedetlenségétõl tartva – csak félszívvel valósították meg, azok eredménye sem volt elegendõ ahhoz, hogy az országot a bajból kihúzza. Annál is inkább így volt ez, mert 1979-ben a világ a második olajárrobbanással volt kénytelen szembesülni, ami a külgazdaságilag nagyon nyitott Magyarország számára rendkívül súlyos következményekkel járt. Ebben a helyzetben a fizetõképesség megõrzése sokszor csak hajszálakon múlott, és mivel a nagy testvér, a Szovjetunió sem volt abban a helyzetben, hogy mentõövet dobjon bajba került csatlósainak, Magyarország számára egyetlen opció maradt: tagság az IMFben és az IBRD-ben. A politikai döntés megszületése után 1981. november 4-én sor került a magyar tagfelvételi kérelem átadására. Ezt követõen november 24. és december 10. között az IMF szakértõi küldöttsége Budapesten tárgyalásokat folytatott magyar szakértõkkel a gazdaság helyzetérõl, a gazdaságpolitikáról és a gazdaságirányítási rendszerrõl. A tárgyalások eredményeképpen jelentést készítettek, amelyben a tapasztalatok összegzése mellett javaslatot tettek a magyar tõkerészesedésre. A tõkerészesedés 420 millió dollár összegû volt, ami némileg meghaladta a magyar gazdaság méreteinek megfelelõ összeget, ugyanakkor pozitív volt abból a szempontból, hogy a késõbbi hitelfelvétel a részesedés nagyságától függött15. Az IMF Tagfelvételi Bizottsága a jelentést és a tõkerészesedést 1982. március 16-án egyhangúlag elfogadta. A tõkerészesedést fél éven belül kellett teljesíteni, 21,7%-át – mintegy 90 millió dollárt – konvertibilis valutában, 78,3%-át (11,2 milliárd forintot) pedig az MNB-nél vezetett forintszámlára kellett befizetni. Magyarország a felvétel után az Ausztria, Belgium, Luxemburg és Törökország alkotta országcsoporthoz csatlakozott, amelyért J. de Groote belga ügyvezetõ igazgató volt felelõs a valutalapnál. A Világbank képviselõi 1982 januárjában érkeztek hozzánk és a népgazdaság fejlesztésének fõbb irányairól, a késõbbi hitelfelvétel szempontjából releváns területekrõl tárgyaltak. A tõkerészesedés összegét a Világbank esetében 250 millió dollárban állapították meg

132

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában

e tárgyalások során. Ennek egytizedét kellett befizetni: 2,5 millió dollárt konvertibilis valutában, a fennmaradó 22,5 millió dollárnyi összeget pedig forintban.16 A két nemzetközi pénzügyi intézmény alapokmányának aláírását megelõzõen – e szervezetek eljárási gyakorlatának és a magyar jogrendszernek megfelelõen – több jogszabály-alkotási feladat is adódott. E feladatokkal a PB március 30-i ülése foglalkozott. A jogszabályok elõkészítése kapcsán a PB azt a döntést hozta, hogy „a hazai jogszabályalkotás az alkotmányjogilag lehetséges olyan legalacsonyabb szinten és nyilvánossággal történjék, amit a nemzetközi intézmények még elfogadnak.”17 Ennek megfelelõen az alábbi jogszabályok megalkotása vált szükségessé. Az Elnöki Tanács határozatban fogadja el a tagságot, amit nyilvánosságra kellett hoznia. A határozat adott felhatalmazást az alapokmányok aláírására, a tõkerészesedés befizetésére, a kapcsolattartás feladatainak ellátására és egyúttal kinyilvánította, hogy az alapokmányok szövegét az Elnöki Tanács törvényerejû rendelettel kihirdeti. A Minisztertanács feladata volt az alapokmányokat aláíró, továbbá az országot képviselõ személyek és helyetteseik kinevezése, és a bejelentés az IMF részére az érvényes magyar devizakorlátozások és az árfolyamrendszer fenntartásáról. Ezen kívül felhatalmazást kellett adnia a tagsággal járó kötelezettségek teljesítéséhez és a hitelfelvételhez szükséges információk kiadására. A PB úgy döntött, hogy az alapokmányok aláírásával Fekete Jánost, az MNB elnökének elsõ helyettesét bízzák meg, s egyúttal õt nevezzék ki a Nemzetközi Valutaalap magyar kormányzójává is. Helyettese Vincze Imre pénzügyminiszter-helyettes lett. A Világbank esetében a PB kormányzóvá Pulai Miklóst az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét, helyettesévé Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettest jelölte. A csatlakozási kérelmünk jóváhagyására a gyorsan romló finanszírozási helyzet miatt égetõ szükség volt. A GPO szükségesnek látta, hogy tájékoztatás céljából és a teendõk meghatározása végett a PB kapjon egy elõterjesztést az ország nemzetközi pénzügyi helyzetének alakulásáról. A jelentést a PB április 14-i ülése tárgyalta. A krízis mélységének érzékeltetése céljából az anyag – amely szigorúan bizalmas volt, mindösszesen egy példányban készült – rögtön a lényegre tér. „Nemzetközi pénzügyi helyzetünk az utóbbi hónapokban kritikussá vált: a hitelfelvétel lehetõségei szûkek, az arany- és devizatartalékok gyakorlatilag kimerültek.”18 Ennek okaként az adósságállomány volumenét, illetve a kedvezõtlen pénzügyi piaci klímát jelöli meg a jelentés. Az 1974. évi 1,3 milliárd dollárról az ország tõkés valutákban fennálló nettó adóssága 1981. végére 7,4 milliárdra nõtt. Kedvezõtlenül változott az adósság struktúrája is, hiszen a rövidlejáratú kötelezettségek aránya nõtt. Mindez azzal járt, hogy az adósságszolgálat a korábbi 20% helyett 1981-ben már az export 40–42%-át is elérte, ami 2 milliárd dollárt jelentett. 1981–85 között az anyag úgy becsülte, hogy tõketörlesztésre mintegy 5,6 milliárd dollárt, míg kamatokra 4,3 milliárd dollárt kell fordítani. Mindez azért rendkívül aggasztó, mert az ország nem jutott hosszú lejáratú hitelhez. 1981-ben, a tervezett 1,8–1,9 milliárd dollár helyett csak 1,2 milliárdot sikerült bevonni, s 1982 elsõ negyedévében, a jelentés elkészültéig még ennél is rosszabb perspektíva bontakozott ki, hiszen csak 250 millió dollárt tudtunk felvenni. Tovább rontotta a helyzetet, hogy az MNB-nél vezetett rövidlejáratú külföldi betétek 1981. második felétõl jelentõs mértékben csökkentek. 1982 áprilisáig a betétkivonás mértéke elérte az 1,4 milliárd dollárt. Ennek egyharmadát arab államok, elsõsorban Irak és Líbia, a többit pedig nyugat-európai és szocialista országok vitték ki. A betétkivonás 1981 november második felétõl – a nemzetközi pénzügyi intézményekhez való csatlakozási kérelmünk benyújtása után – némileg lelassult.19

133

Heller Farkas Füzetek

A hitelfelvétel megnehezülése és a nagyarányú betétkivonás miatt 1981 második felétõl kezdõdõen az esedékes fizetési kötelezettségeknek az ország csak gyors külkereskedelmi és pénzügyi tranzakciók, illetve az arany- és devizatartalékok szinte teljes felélése mellett tudott eleget tenni. A tartalékok volumene az 1981. januári 2,2 milliárd dollárról 1982. áprilisára 570 millió dollárra csökkent, ebbõl azonban mindösszesen 100 millió volt a bármikor felhasználható deviza. Ez azt jelentette, hogy az ország csak 2–3 napi fedezettel rendelkezett. A problémákat tovább fokozták a rossz külkereskedelmi helyzet következményei. 1982-ben komoly árvesztéség keletkezett az ország olyan fontos exportcikkei esetében, mint a gabona, hús, baromfi, növényi olajok vagy egyes vegyipari, kohászati, könnyûipari termékek.20 Ráadásul a szocialista áruforgalom bizonytalanságai is tovább növekedtek. Az év elsõ negyedében szénhidrogénekbõl az idõarányosnál lényegesen kevesebb import valósult meg. Mivel hitelhez nem lehetett megfelelõ volumenben hozzájutni, a fenti kedvezõtlen folyamatok miatt szükségessé vált az éves terv módosítása. A tervezett 100 millió dollár áruforgalmi hiánnyal szemben 3–400 millió dollár aktívumot, az elõirányzotthoz képest 4–500 millió dollár javulást kellett elérni a fizetõképesség fenntartásához. A GPO ezen kívül javasolta a PB-nek a belföldi felhasználás további mérséklését, elsõsorban a beruházások visszafogásával, illetve a költségvetési kiadások lefaragását az intézményi kiadások csökkentésével. Javasolta továbbá „az egyensúlyi követelményeknek meg nem felelõ, a hazai ellátásban nélkülözhetõ, gazdaságtalan termelés, illetve üzemek egy részének leállítását, a munkaerõ átcsoportosítását.”21 Jelzésértékû, hogy az üzemek bezárásáról eddig hallani sem akaró PB – megértve, hogy az ország tényleg a szakadék szélén táncol – elfogadja a javaslatokat, és határozatban utasítja a kormányzati szerveket az intézkedések részletes kidolgozására. Kádár expressis verbis kimondta, hogy az eladósodás az ország elsõ számú problémájává vált. „Ez a kérdés, amirõl most tárgyalunk, ez a millió gondunk közül az elsõ számú probléma jelenleg itt a vezetés számára, amirõl itt szó van, mert ez a gazdasági életünk alapjait érinti és ugyanakkor már politikai kérdés is, és nemzetközi politikai kérdés.”22 Ebben a kontextusban értékeli az IMF és Világbank tagság kérdését is. Elmondja, hogy 1981 õszére állt elõ olyan helyzet, amikor egyrészrõl már nem maradt más választásunk, mint a csatlakozás, másrészt pedig politikailag is megérett rá a helyzet. Ezt azzal támasztja alá, hogy a belépést hosszú idõn át konzekvensen és egyértelmûen ellenzõ Szovjetunió tudomásul vette a magyar döntést, és azóta sem éreztette rosszallását. Véleménye szerint már maga a belépési szándék bejelentése is segített az ország hitelképességének erõsítésében. „Ugye itt már idõsebb fiúk vannak, ha az új gazdálkodást nem is értjük még olyan nagyon, de a régire talán emlékszünk a kapitalista rendszerben. A szándéknyilvánítás, hogy be akarunk lépni, ez bizonyos megítélést már jelent, egy pozitívabb megítélést abban a bankvilágban, amivel itt most foglalkozunk. Ez maga egy picit segített.”23 Elmondta ugyanakkor azt is, hogy a tagság potenciális elõnyeit „minimális mértékben kell kihasználnunk.”24 Ezt azzal indokolja, hogy az ország nyugati függését nem szabad tovább növelni. Mivel a tagság éppen a nyugati pénzügyi piacoktól való függés csökkentésével járt, az elsõ titkár e szólamát a PB maradibb gondolkodású tagjai számára tett gesztusként értékelhetjük. Véleménye szerint a magyar tagság tágabb kontextusban a különbözõ társadalmi rendszerû országok békés egymás mellett élésének elõmozdításában is lényeges szerepet kap. „Nemcsak képzelõdünk, hanem tudjuk is, hogy a nyugati világban is vannak valakik, akik nem háborúra és nem a fegyverkezésre orientálódnak, vagy legalábbis nem azt kívánják.

134

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában

Ilyenek vannak mindenütt, még az Egyesült Államokban is vannak tényezõk üzleti körökben is, és még politikai körökben is. És ez a mi belépési szándékunk bizonyos értelemben ezeknek is adu, hogy valami partnerek mutatkoznak itt Keleten is, hogy akiknek ilyen szándékaik vannak, hogy ezeket megtartsák, megtartsák ezeket a kontaktusokat, ennyiben ez politikai volt a részünkrõl.”25 Ide sorolja Schmidt német és Kreyski osztrák kancellárt, valamint Mitterand francia elnököt és Thatcher brit miniszterelnököt. Szerinte ezek a nyugati vezetõk belátták, „hogy nem lehet a Kelet–Nyugat között egy óriási ollóval mindent elvágni.”26 Nagyon finoman, nagyon burkoltan szembeállítja õket a szovjet vezetéssel, mellyel 1974 vége óta sokszor tárgyalt magyar párt- és kormányküldöttség egy komolyabb összegû hitelrõl, de ezt a szovjetek nem adták meg nekünk. Kádár itt azt érzékelteti, hogy a szovjetek – bár arra hivatkoztak, hogy nem tudják a kért hitelt folyósítani – valójában nem akarták az országot (legalábbis ilyen formában) segíteni. Közben a belépés folyamata a meghatározott ütemben haladt elõre. Az IMF Ügyvezetõ Igazgatóságának javaslata alapján a Kormányzótanács megszavazta Magyarország tagfelvételét. A 145 tagállam közül 127 szavazott a magyar tagság mellett, köztük az összes szocialista és fejlett tõkés ország. 18 ország nem szavazott, mint például Irán, Kenya, Nigéria vagy Szaúd-Arábia.27 Fekete János május 6-án – az Elnöki Tanács felhatalmazása alapján – aláírta a Valutaalap alapokmányát. Ezzel Magyarország a szervezet 146. tagországává vált. Errõl az IMF hivatalos sajtóközleményt tett közzé, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma pedig – mint az alapokmány eredeti példányának letéteményese – a tagállamokkal közölte a felvétel tényét. Röviddel ezt követõen, május 18. és június 12. között IMF szakértõk érkeztek Magyarországra, hogy elõkészítsék a mielõbbi hitelfelvételt. A Világbank Ügyvezetõsége május 25-én tárgyalta a magyar tagság kérdését és támogató jellegû határozati javaslatát szétküldte a tagállamoknak szavazásra. A Világbank 142 tagországa közül 124 mellettünk szavazott, így a határozati javaslat június 24-én érvényessé vált. Ellenszavazat nem volt, de 18 ország nem szavazott, köztük Portugália, SzaúdArábia vagy Paraguay. Fekete János július 7-én írta alá a Világbank alapokmányát, így országunk a szervezet 143. tagjává vált. Világbanki szakértõk már ezt megelõzõen, május 27. és június 18. között nálunk tartózkodtak, hogy megalapozzák az Ügyvezetõség döntését Magyarország hiteljogosultságáról. A Világbank ugyanis csak olyan országokat hitelezett, ahol az egy fõre jutó GDP 1980-as áron nem haladta meg a 2650 dollárt. A konzultációk alapján a bank szakértõi elfogadták a KSH által számított bruttó hazai termék értékét, mivel annak számítási metodikája és tartalma megfelelt a Világbank követelményeinek. Ez alapján az ország hitelképesnek bizonyult, mert az egy fõre jutó GDP 2060 dollárt tett ki 1980-as árbázison.28 Jegyzetek MOL 288. f. 4/131. õe. Németh Károly beszédében nem mond számot. Az IMF késõbbi számításai alapján 1974ben hozzávetõlegesen 10% körüli cserearány romlást szenvedett el az ország. 3 Az MSZMP XI. kongresszusának jegyzõkönyve, Budapest, 1975. 4 Tímár Mátyás: Szürke pénzügyek, Magvetõ Kiadó,1989. 5 Uo. 1 2

135

Heller Farkas Füzetek

MOL 288. f. 5/722. ö. e. Uo. 8 Uo. 9 MOL 288. f. 5/723. õ. e. 10 Uo. 11 Uo. 12 Az 1975–77-es idõszakban több szakértõi anyag is készült ebben a témában, amelyrõl a KGB tudomást szerezhetett. 13 Bozzai Rita–Farkas Zoltán: Hitelválság. (Adósságaink története) Moral Codex, 1989. 14 Uo. 15 MOL 288. f. 5/850. õ.e. 16 Uo. 17 Uo. 18 MOL 288. f. 5/851. õ. e. 19 Uo. 20 Uo. 21 Uo. 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo. 25 Uo. 26 Uo. 27 MOL 288. f. 5/858. õ. e. 28 Uo. 6 7

Irodalomjegyzék Könyvek, folyóiratok A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. október 12-i ülésének dokumentumai, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978 Andor László: Pénz beszél – A nemzetközi monetáris és finanszírozási rendszer politikai alapjai, Aula, Budapest, 1998 Berend T. Iván: A szocialista gazdaság fejlõdése Magyarországon 1945-1968, Kossuth– KJK, Budapest, 1974 Botos K. – Patai M. – Szalkai I. : Pénzügyek és nemzetközi gazdasági kapcsolataink, KJK, Budapest, 1980 Botos Katalin: Pénz, nemzetközi pénz, KJK, Budapest, 1983 Botos Katalin: Világméretû pénzügyi egyensúlyhiány, KJK, Budapest, 1986 Bozzai Rita, Farkas Zoltán Hitelválság: Adósságaink története Morál-Codex, Budapest, 1990 Brüll Mária: A nemzetközi pénzügyi intézmények és magyarországi kapcsolataik, KJK, Budapest, 1993 Brüll Mária: Pénzgazdaság – Világgazdaság, Magyarország és a nemzetközi pénzügyi rendszer, KJK, Budapest, 1983 Fekete János: Vissza a realitásokhoz! Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1983

136

Nagy Csaba: Kényszerek szorításában

Gazdaságpolitikánkról, Válogatott beszédek és cikkek, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983 Havasi Ferenc: Gazdaságpolitika – gazdaságirányítás, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1985 Havasi Ferenc: Új fejlõdési pályán, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1982 Hoós János: Gazdálkodás és racionalitás, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1991 Huszár Tibor: Kádár, A hatalom évei 1956–1989, Corvina, Budapest, 2006 Huszár Tibor: Beszélgetések Nyers Rezsõvel, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2004 International Monetary Fund Occasional Paper 15: Hungary: an economic survey (by a staff team headed by Patrick de Fontenay, IMF Washington, D. C. , December 1982 Izsák Lajos: Rendszerváltástól rendszerváltásig, Magyarország története 1944–1990, Kulturtrade, Budapest, 1998 (Tudomány-Egyetem sorozat) Koltay Gábor–Bródy Péter:„Érdemei elismerése mellett…” – Beszélgetések Havasi Ferenccel, Szabad Tér Kiadó, Debrecen 1989 Kornai János: A szocialista rendszer, Kritikai politikai gazdaságtan, HVG, Budapest, 1993 Nagy Csaba: Az IMF-csatlakozás elvetélt kísérletei, Heller Farkas Füzetek, V. évfolyam, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Folyóirat, Budapest, 2007 Németh Károly: A magasabb követelmények útján, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979 Magyar Nemzeti Bank: Külsõ eladósodás és adósságkezelés Magyarországon, MNB Mûhelytanulmányok 2, Budapest, 1992 Nyers Rezsõ: Útkeresés – reformok, Magvetõ kiadó, Budapest, 1988 Pénzügykutatási Intézet Tanulmánya: Aktuális Nemzetközi pénzügyi kérdések, Budapest, 1985/4. Roger Gough: Kádár János, a jó elvtárs? JLX kiadó, Budapest, 2006 Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához, Interart Stúdió, Budapest 1989 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris, Budapest, 1999 Tímár Mátyás: Gazdasági egyensúly és pénzügyek, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983 Tímár Mátyás: Szürke pénzügyek, Magvetõ Kiadó, Budapest, 1989 (Gyorsuló idõ sorozat) World Bank Country Study: Hungary Economic developments and reforms, The World Bank Washington, D. C. , USA 1984 World Bank Economics Department Working Paper No. 25: The Economic Reform in Hungary, Prepared by Bela Balassa, The World Bank Washington, D. C. , USA, September 16, 1968 Levéltári anyagok MOL 288. f. 4/131. õe. MOL 288. f. 5/722. ö. e. MOL 288. f. 5/723. õ. e. MOL 288. f. 5/850. õ.e. MOL 288. f. 5/851. õ. e. MOL 288. f. 5/858. õ. e.

137

Heller Farkas Füzetek

Cseszka Éva: Rendszerválság. Magyar gazdaságtörténet 1978–1989 között A vizsgált idõszak elején a magyar gazdasági vezetés irányváltást hajtott végre. Az elsõ lépés a doktriner irányzat visszaszorítására, külgazdasági kapcsolatok és a termelési szerkezet átalakítása volt. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) 1977 októberében elfogadta a „Hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelésszerkezet fejlesztésének irányelveit” tartalmazó elõterjesztést.1 Az elõterjesztés szerint Magyarországon és a szocialista országokban addig egyeduralkodó importpótló iparosítási stratégiát szemben fel kell váltani az exportorientált fejlesztés politikájával. Az irányváltásra utaló elsõ, jól dokumentálható jele az MSZMP KB 1977. október 20-i határozata,2 amely átértékelte az addig követett külgazdaság-politikai irányt. Mind a külgazdasági kapcsolatok, mind a termelési szerkezet alakításában a megújító irányzatra jellemzõ célokat fogalmazott meg: fokozottabb bekapcsolódást a nemzetközi munkamegosztásba, a hatékonysági követelmények figyelembevételét a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak mindkét relációjában.3 1978-ban sor kerül a doktriner irányzatú mezõgazdasági politika felülbírálatára is. 1978. március 15-én született a következõ fontos KB határozat, a mezõgazdaság új irányáról.4 A határozat mintegy rehabilitálta a háztáji és a kisegítõ gazdaságokat, a tsz-melléküzemágakat, beismerte, hogy a mezõgazdasági szervezeteknél végrehajtott egyesítési kampány rontotta a gazdálkodás eredményességét, a termelésben átmeneti visszaesést okozott, és kiállt fejlesztésük mellett. Az életszínvonal emelésének szándéka tehát elõtérbe helyezte a mezõgazdaság viszonyait: a szövetkezetek nagyobb önállóságot kaptak, szabadabban gazdálkodhattak. Ekkortól kapott lendületet a melléküzemágak fejlõdése: a szövetkezet komplex termelõegységgé vált, amelynek mûködéséhez szervesen hozzátartoztak bizonyos ipari tevékenységek is, sõt a szövetkezetek jövedelmének egyre nagyobb része származott melléküzemági tevékenységbõl. Az ismét lehetõvé tett paraszti magántevékenység is sokat javított a gazdaság helyzetén: az ún. háztájiban folyt az állattenyésztés döntõ része, de a háztájik látták el gyümölccsel, zöldséggel a nagyvárosok lakosait is, a javuló ellátás pedig pozitívan hatott a közhangulatra. Az 1970-es évek végén a magyar kommunista vezetés újra visszatért a tõkés országok felé történõ nyitás politikájához, most azonban nem külpolitikai megfontolások, hanem az ország egyre nehezebb gazdasági helyzete állt a döntések hátterében. Ezért nem a vállalatokra bízták a kapcsolatok kiépítését, hanem központi irányítás mellett igyekeztek a magyar gazdaságot bekapcsolni a nemzetközi munkamegosztásba. Kormányzati szinten döntöttek a vegyes vállalatok létrehozásáról, továbbá a termelési szerkezet átalakítását is célul tûzték ki, növelve az importot a gazdaságtalan termelés helyett.5 Elvileg kimondták azt is, hogy a nemzeti érdekek elõbbre valók a KGST érdekeinél, ezért racionalizálni kell kapcsolatainkat a szervezet tagországaival. Ezzel együtt fokozatosan megszûnt több területen a világpiaci árnál mesterségesen lejjebb nyomott szocialista árképzés, így a 80-as évekre a cserearány romlás nagyobb volt rubel viszonylatban, mint dollárban. A termelési növekedéssel együtt járó nyersanyag és energia igényeket már nem lehetett KGST forrásokból pótolni, mint ahogy azt eddig is sikertelenül próbálták. Már 1978 elején megkezdõdtek az elõkészületek a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) Pulai Miklós irányításával a kedvezõtlen tendenciák megállítását szolgáló gazdaságpolitikai fordulat megtételére. A politikai vezetés számára is az MNB adta le az elsõ vészjelzéseket. Április–májusban az Országos Tervhivatalban (OT) is gazdaságpolitikai fordulat

138

Cseszka Éva: Rendszerválság

kidolgozására irányuló munkálatok kezdõdtek, a két munkálat eredményeképpen 1978 nyarán sikerült politikai felhatalmazást szerezni új gazdaságpolitikához. A gazdaságpolitikai fordulat kezdetének elsõ nyilvános jele a Kádár János által 1978. november 19-én, a KMP megalakulása 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi KBülésen tartott beszéde volt, amelyben a következõket mondta: „a fejlõdésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek , életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányaink megszilárdítása és a jövõbeni további fejlõdés feltételeinek jó megalapozása a döntõ feladat. Ezért a munka kulcskérdése e területen, hogy a minõségi és hatékonysági tényezõk fokozottabb elõtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlõdését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni.” 6 Megszületett a „kettõs cél”: az elért eredmények megtartásának és a népgazdasági egyensúly helyreállításának politikája. E védekezõ jellegû stratégiát az MSZMP Központi Bizottságának két héttel késõbbi ülése állította a kormányzati és párttevékenység középpontjába. Havasi Ferenc KB titkár kijelentette: szakítani kell az addigi növekedés- és elosztáscentrikus gazdaságpolitikával, s mindent alá kell rendelni a külgazdasági egyensúly romlását megakadályozó intézkedéseknek, mert a konvertibilis adósság mértéke elérte a tûréshatárt. A nettó adósság kétszerese a konvertibilis exportnak, a hiteltörlesztés és a kamatfizetés az éves konvertibilis exportbevételek egyharmadát felemésztette. 1978-ban 1,8 milliárd dollárral emelkedett Magyarország adóssága. Visszamenõleg elismerte, hogy a felvett hitelek egy része nem az exportképesség, a gazdasági hatékonyság növelését célzó fejlesztéseket, hanem az árveszteségeket, illetve a belföldi felhasználás növekedést finanszírozta. Az ülésen elfogadott határozat legkeményebb pontja a zéró növekedés elrendelése a belsõ felhasználásban. Az életszínvonal fõ mutatói (reálbér, reáljövedelem és lakossági fogyasztás) ugyanakkor, ha csak minimálisan is, de pozitív elõjelet kaptak. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy 1977–1978-ban olyan magas volt a felhalmozási szint, hogy abból büntetlenül lehetett volna visszavenni megfelelõ struktúrapolitika és beruházási hatékonyság esetén.7 A hetvenes évek végén végrehajtott gazdaságpolitikai irányváltást az MSZMP KB 1978. december 6-i, pályamódosító határozatában kodifikálta.8 Ez kimondta az addig követett növekedési politika felülbírálatát, ennek következtében ismét azok a nézetek kerekedtek felül, amelyek szerint az adott termelési szerkezetben a magas növekedési ütemre való törekvés a külgazdasági feszültségek kiélezõdéséhez vezet, ezért egyfelõl vissza kell fogni a termelés növekedését, másfelõl viszont fel kell gyorsítani a termelési struktúra átalakítását, megteremtve a gazdaság dinamikus növekedésének új feltételeit. E gazdaságpolitika monetáris restrikción, a belföldi felhasználás korlátozásán, importkorlátozáson és exportösztönzésen alakult. A belsõ felhasználás visszafogását elsõsorban és döntõen a felhalmozás csökkentésével tervezte elérni, és a súlyos gazdasági problémák ellenére is az életszínvonal megõrzését tûzte ki célként. Az 1978-as „pályamódosítás” a doktriner irányzat visszaszorítását jelentette, anélkül azonban, hogy a vezetés határozottan teret engedett volna a megújító irányzatnak.9 Az iránymódosítás felemás megoldást eredményezett, hiszen az átmeneti, az adott pillanatban esetleg nagyon fontos részeredmények ellenére összességében kudarcot vallott. Az MSZMP KB határozata egyébként a termelési szerkezet tényleges alakulására szinte semmi hatással sem volt. Ugyancsak nem került sor a gazdaságpolitika egyik legfontosabb elemének, az irányítási rendszer felülbírálatára. A központi szerveknek a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos magatartását 1979-tõl sajátos kettõsség jellemezte: gazdaságilag

139

Heller Farkas Füzetek

elismerték az irányítási rendszer változtatásának szükségességét, politikailag azonban nem vállalták ennek megvalósítását. Az MSZMP 1980-ban tartott XII. kongresszusának határozatában alapvetõ feladatnak tekintette mind a központi irányításnak, mind a vállalatok, szövetkezetek önállóságának, kezdeményezõkészségének egyidejû erõsítését.10 Az MSZMP KB 1978. decemberi határozatával fordulat következett be a növekedési ütem alakításával kapcsolatos politikában is, azaz a növekedési ütemmel szemben prioritást kapott az egyensúlyi helyzet javítása.11 A KB hangsúlyozta: a további munka kulcskérdése, hogy a minõségi és hatékonysági tényezõk fokozottabb elõtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. Ennek rendelték alá a gazdasági növekedés ütemét és a belföldi felhasználást. A gazdaságpolitikai irányváltás egyik leglényegesebb elemét az a követelmény képezte, hogy a növekedés visszafogásának idõszakát a termelési szerkezet átalakítására kell felhasználni, meg kell kezdeni a külsõ egyensúly tartós biztosításához szükséges strukturális feltételek megteremtését, a gazdaságot „új növekedési pályára” kell állítani. Az MSZMP Politikai Bizottsága a központi szervek irányító szerepének erõsítésérõl döntött. Központi döntés alapján több tröszt, egyesülés és nagyvállalat megszûnt, és általában is a vállalati szervezet decentralizálási folyamatai váltak politikailag támogatottá (1980 és 1984 között a szétválások és kiválások révén csaknem 400 új, önálló vállalat jött létre). Liberalizálódtak a szövetkezeti és a magánszektor mûködésének feltételei. 1980-ban a belkereskedelemben, 1981-tõl a népgazdaság szinte valamennyi ágában sor került a különbözõ kisvállalkozási formák lehetõségének megteremtésére és bevezetésére, valamint gyorsult a külföldi mûködõtõke bevonása vegyes tulajdonú vállalatok létesítésével. Sor került új vállalatvezetési formák bevezetésére is, amivel a tulajdonosi jogok egy részének gyakorlása a minisztériumoktól a vállalatokhoz, a vállalati kollektívákhoz került. 1980-tól új szabályozórendszer lépett életbe, mely a normativitást, a nyereségérdekeltséget, a veszteséges tevékenységekkel szembeni eljárást stb. illetõen valamit visszakorrigált az 1976-os – az eredeti reformkoncepcióval ellentétes elvekre épülõ – szabályozómódosítás hatásaiból.12 A növekedés visszafogása egyébként azonnal éreztette hatását: a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi forgalom egyenlegében már 1979-tõl javulás mutatkozott. 1980-ban 1978-hoz képest a konvertibilis kereskedelmi mérleg egymilliárd dollárral javult, ennek hátterében még mindig a behozatal, és ezzel a beruházások csökkentése állt. Az év végére a bruttó adósság elérte a 9 milliárd dollárt. Ez azonban csak úgy volt elérhetõ, hogy a kivitelben fennmaradt, sõt növekedett a nem gazdaságos termékek mennyisége és aránya, a behozatalban pedig egyre fokozódó korlátozásokra került sor. Ez azonban ellátási zavarokat okozott mind a termelésben, mind a fogyasztásban, és a csökkenõ tõkés gépbeszerzési lehetõségek miatt erõsen beszûkítette a mûszaki fejlesztés lehetõségeit. Fölmerült a fizetésképtelenség deklarálásának kérdése, de ezt a Politikai Bizottság (PB) elvetette, ugyanakkor az életszínvonal komoly visszafogását sem tartotta elfogadhatónak. Mivel a „kettõs célon” belül az életszínvonal védelme volt a domináns, így nem maradt más hátra, mint külsõ erõforrásokat keresni. Így a KB Gazdaságpolitikai Bizottsága és az MNB elkészítették „A nem rubel elszámolású külsõ forrásbevonás lehetõségeirõl” szóló elõterjesztést.13 A beszámoló megállapította, hogy a nettó konvertibilis adósság 213 milliárd forintot tett ki, ebbõl 192 milliárd 1975 után keletkezett. Majd leszögezte, hogy a külsõ forrásokat elsõdlegesen az általános felhasználástöbblet fedezésére és nem a gazdaság modernizálására használták fel, hiszen az 1976–1978 között felvett hitelek kétharmada a folyó fizetésimérleg hiánya fedezésére szolgált, egyharmada a törlesztést biztosította.

140

Cseszka Éva: Rendszerválság

A gazdaság exportképességének gyarapodása messze alulmúlta az adósságállomány növekedésének ütemét, és az összeállítás készítésének idõpontjában az adósságszolgálat felemésztette az éves nemzeti jövedelem növekményt. További nehezítõ tényezõ volt, hogy 9,2 milliárd dolláros bruttó tartozásból 4,3 milliárd rövidlejáratú volt, és hogy az ország arany- és konvertibilisdeviza-tartaléka alig 1,3 milliárd dollárra rúgott, ami pusztán háromheti fizetési kötelezettség teljesítésére volt elegendõ. A dollár gyengülése miatt 1978-ban 400 millió dolláros árfolyamveszteséget könyvelhettek el, amely ténylegesen akkor jelentkezett, amikor a gyenge dollárban realizált árbevétellel erõs valutában fennálló tartozásokat kellett kiegyenlíteni. Szerintük a következõ (az 1981–1985-ös évekre szóló VI.) ötéves terv egészét alapvetõen befolyásolja és megszabja a válság rendezése. Kiemelték, hogy a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásához idõ kell, valamint azt a fontos megállapítást tették, hogy a gazdaságtalan export minden áron való erõltetése nem megoldás a fizetési egyensúly eléréséhez. Ebbõl adódóan ugyanarra a következtetésre jutottak, mint a PB, azaz, hogy újabb hitelekhez kell jutni. Mivel a hagyományos feltételekkel felvehetõ hitellehetõségek kimerültek, és nem látszott realitásnak az, hogy a Szovjetunió nagyobb összegû konvertibilis devizahitelt ad, ismét felmerült az IMF-hez és a Világbankhoz való csatlakozás ügye. Az elemzõk vállalhatónak tartották az információszolgáltatást, mert az éves gazdaságpolitikai konzultációkat formálisnak ítélték. A PB 1979. február 6-i ülésén14 állást foglalt a belépés mellett, és felhatalmazta Kádár Jánost, hogy konzultáljon az ügyben a szovjet vezetõkkel, a PB csak ezután tervezte a KB tájékoztatását. Huzamosabb vita után azonban a PB visszakozott, álláspontjának módosítását a következõképpen indokolta: „bár nincs kilátás a nemzetközi fizetési mérlegünk javítására, számottevõ külföldi hitel igénybevételére, a Világbankba, illetve a Nemzetközi Valutaalapba történõ belépés, mindent mérlegelve pillanatnyilag nem lenne célszerû.”15 1979 nyarán tovább súlyosbodott az eladósodás: a nettó adósság öt hónap alatt 580 millió dollárral nõtt, az arany- és devizatartalék annyira lecsökkent, hogy már csak 15 nap finanszírozására volt elegendõ. Az Országos Tervhivatal és a KB Gazdaságpolitikai Bizottsága sürgõs importcsökkentõ és gazdaságos exportnövelõ intézkedéseket javasolt. A helyzetrõl a PB a KB 1979. június 29-i ülésén számolt be,16 és beszámolóját kiegészítette a gazdaságpolitika új feladataira, a termelõi és fogyasztói árak emelésének idõpontjára tett javaslattal, ugyanis gyakorlatilag erre került a hangsúly. A KB tagok közül Nyers Rezsõ óvott a fogyasztási szint, a reálbérek csökkentésétõl, féltette az MSZMP által összegyûjtött erkölcsi, politikai tõkét, amelyet a késõbbi népszerûtlen intézkedésekre kellett volna tartalékolni. A KB titkár Havasi Ferenc az árrendezést a világpiaci árakra való áttéréssel magyarázta, és javasolta elõrehozását július 30-ra. Véleménye szerint a politikai vezetés eddig óvta a népet a világpiaci árak emelkedésének negatív hatásaitól, most azonban már nem lehet ezzel tovább várni: „még idõben vagyunk, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül elkezdjük a termelés és fogyasztás összhangba hozását.”17 – hangsúlyozta. Az adósságok problémája volt a fõ tárgya az MSZMP KB 1979. december 6-i ülésének is,18 ahol véglegesítették a következõ évi népgazdasági terv és költségvetés irányelveit. Havasi Ferenc pozitívan értékelte az 1979-es évet mert szerinte „megkezdõdött a külgazdasági egyensúly helyreállításának feladata”. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a javulás nagyobbrészt a belsõ felhasználás visszafogásából eredt, és még így is 1,2 milliárd dollárral több lett a konvertibilis adósság a vártnál. A fizetési mérleg hiánya kisebb lett. Az MNB elnöke, Tímár Mátyás kijelentette: az adósságterhek a nemzeti jövedelem növekményének döntõ részét, sõt egészét felemésztik. Véleménye szerint nem tekinthetõ

141

Heller Farkas Füzetek

racionálisnak az a gazdálkodás, ahol ilyen helyzet elõáll, és a politikai vezetésnek fel kell készülnie arra, hogy a magas magyar adósságállomány közismertté válik. 1980 elején továbbgyûrûzött a vita a nehézségek okairól és a fizetési mérlegrõl. A közelgõ pártkongresszust elõkészítõ KB ülésen az egyik napirendi pont a VI. ötéves tervrõl szóló tájékoztató volt. Havasi Ferenc megismételte, hogy a korábbiakhoz képest romlottak Magyarország hitelfelvételi lehetõségei, és reálisan csak annyi hitel felvételével lehet számolni, amennyi az esedékes törlesztések és kamatok nagyobb hányadára nyújt csak fedezetet. Ezért az új terv fõ céljának az adósságállomány csökkentését mondta, amihez az volt szükséges, hogy a konvertibilis export mintegy 50 százalékkal gyorsabban bõvüljön, mint a behozatal. Végül megemlítette, hogy a nemzetközi politikai helyzet sem segíti az országot, sõt kritikussá válhat.19 Az 1981–1985-ös évekre szóló VI. ötéves terv már a növekedés visszafogásának koncepciójára épült.20 A tervidõszak gazdaságpolitikai célkitûzéseit 1980-ban, az MSZMP XII. kongresszusán fogadták el, amely a következõ határozatot hozta: „A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején – 1981 és 1985 között – olyan mértékben növekedjék, hogy összhangban legyen a fejlõdés minõségi tényezõivel, a termelés nemzetközi versenyképességével, segítse a népgazdaság külsõ és belsõ egyensúlyának javítását.”21 Év 1979 1980 1981 1982 1983 1984

Terv 2,9 3,4 2,0 0,8 0,5 1,5

Nemzeti jövedelem Tény 1,2 –0,9 2,5 2,6 0,3 2,5

Terv 4,0 4,1 3,3 2,3 1,6 1,5

Ipari termelés tény 2,2 –0,6 2,8 2,5 0,9 2,9

Forrás: KSH Statisztikai évkönyvek A VI. ötéves terv a beruházások szintentartását, ezen belül a tervidõszak elsõ felében csökkentésüket, második felében lassú növelésüket irányozta elõ. A beruházások ágazati megoszlását tekintve az ipar, azon belül a nehézipar részarányának csökkentését, a mezõgazdaság részesedésének növelését tartalmazta. A gazdaságpolitikai vezetés mindvégig tartotta magát az 1979-es fordulat kiinduló elvéhez, azaz, hogy a nem megfelelõen exportképes, nem elég hatékony – de magas importigényû – termelés növelése a népgazdaság külsõ és belsõ egyensúlyi helyzetének további romlását idézi elõ. Ezért a tervekben a növekedésnek csak akkora ütemét lehet elõirányozni, amely következik a termelési szerkezet kedvezõ alakulásából, az exportképesség növekedésébõl, a hatékonyság javulásából. A VI. ötéves terv tervezése során az elemzéseket benyújtó intézmények szerint a monetáris, jövedelmi szempontoknak kell meghatározni a középtávú gazdasági stratégiát. A terv az adósodás megállítását tûzte ki legfontosabb célul a tervidõszak végére, elõírta, hogy a nemzeti jövedelem dinamikájának meg kell haladnia a belsõ felhasználás bõvülését. Konvertibilis exportból kívánták fedezni a folyó termeléshez szükséges importot és a fizetési kötelezettségek teljesítéséhez szükséges valutabevételt. A VI. ötéves terv készítésének három éve alatt az elõirányzatok fokozatosan csökkentek. Ezt egyrészt az 1976–1980-as tervnek a vártnál sokkal kedvezõtlenebb teljesítése, másrészt a cserearányoknak a feltételezettnél nagyobb romlása mindkét relációban, harmadrészt a Szovjetunióból származó importnak a vártnál erõsebb korlátozása és végül, a katonai kiadásoknak a tervezettet meghaladó növekedése tette szükségessé.22 A nemzeti jövedelem növekedési elõirányzatai a tervkészítés egyes fázisaiban csökkentek:

142

Cseszka Éva: Rendszerválság az 1979 elsõ felében készített I. változatban az 1979 elsõ felében készített II. változatban az 1979 végén készített javaslatban az MSZMP KB 1980. novemberi irányelveiben a jóváhagyott tervben

3–3,5% 4–4,5% 3,2% 2,6–3,2% 2,6–3,2%

Forrás: Ungvárszky Ágnes i. m. 90. A növekedés visszafogásával egyidejûleg a gazdaságpolitika egyéb területein nem következtek be lényeges változások sem a struktúrafejlesztés irányában, sem az irányítási rendszerben, holott ezek biztosíthatták volna a hatékonyságjavulást és ezáltal a restrikció feloldásának, a növekedés valamelyes gyorsításának a feltételeit. 1981-ben szerencsés fejleménynek számított, hogy a valuta-árfolyamváltozások jelentõs nyereséget hoztak, és anélkül állt meg az adósság növekedése, hogy az ország gazdasági teljesítõképességében érdemi változás következett volna be. A politikai vezetõk természetesen az új gazdasági vonal helyességével igazolták ezt. A nemzetközi helyzet, benne elsõsorban a lengyelországi válság a belpolitikában is éreztette hatását, a vezetés óvatosságból egyre több figyelmet szentelt a közérzetjavító intézkedéseknek, míg külpolitikailag újabb akadályokat gördített a kiutat keresõ magyar politika elé. Konkrét lépések történtek a másodgazdaság legalizálására, az itteni tevékenységek kiszélesítésére és az elsõ gazdasággal kombinált formák kialakítására. E lehetõségek kialakítása szûk körben, szinte konspiratív feltételek között történt. 1978–1979-ben a szokásos döntés-elõkészítési csatornákban elkészült az elõterjesztés, majd 1980. február 19-én az MSZMP PB elé került.23 A nem várt pozitív fogadtatás hatására 1981-ben már a Minisztertanács asztalán voltak a konkrét jogszabályok. A döntés szerint az 1982. január 1-jétõl bevezetett formákra vonatkozó jogszabályokat a Tájékoztatási Hivatal által megszabott sorrendben csöpögtetve hirdették ki a Magyar Közlöny számaiban. Ám mindezek együttvéve sem tudtak az eladósodás problémáján hathatósan segíteni. A külsõ feltételek ugyanis szinte minden vonatkozásban kedvezõtlenebbül alakultak, mivel a terv feltételezéseinél a cserearányok mindkét relációban a vártnál nagyobb mértékben romlottak. A világpiacon – a feltételezett inflációval szemben – deflációs folyamat ment végbe, exportunk dollárára a tervezett 50%-os növekedéssel szemben közel 30%-kal csökkent, a kamatlábak magasabbak lettek a feltételezettnél. Mindezek következtében adósságállományunk felértékelõdött és az adósságszolgálat a konvertibilis export egyre nagyobb, a tervezettet jóval meghaladó hányadát vette igénybe (25–30% helyett kb. 60%át). Ezzel párhuzamosan a tervkoncepció egy másik alapvetõ feltételezése, a rubel viszonylatú import 15–16%-os növelési lehetõsége sem teljesült, a rubel viszonylatú import stagnált.24 A magyar gazdaság folyamataira Nyugat felé eladósodás, Kelet felé tõkekihelyezés volt jellemzõ, azaz a magyar gazdaságpolitika harapófogóba került. A szovjet–magyar kapcsolatokat is egyre több konfliktus terhelte. Bár a magyar vezetés még tartotta magát a Moszkva által megkövetelt úthoz (pl. az esetleges IMF csatlakozás ügyében), ugyanakkor a gazdasági helyzet elkerülhetetlenül kemény összeütközéseket hozott, mivel a magyar fél több olajat, a szovjet több búzát szeretett volna, és egyik sem látta teljesíthetõnek a másik kérését. A Szovjetunióban a hetvenes évek végén – mivel az olaj világpiaci árának emelkedése következtében, mint az egyik legnagyobb olajexportõr, jelentõs árnyereséghez jutott – nem volt belsõ gazdasági kényszer sem a politika, sem a gazdaságpolitika megváltoztatására. Így ezúttal elmaradt a külsõ lökés a magyar vezetés felé.

143

Heller Farkas Füzetek

1981 nyarán esedékes találkozón Kádár János jelezte, hogy Magyarország az õt ért árveszteségeket nem tudja újabb áruszállításokkal ellentételezni, és hangsúlyozta, hogy az ország gazdasági helyzetének javításához nélkülözhetetlen a konvertibilis export növelése, s ehhez bõvíteni kell Magyarország nemzetközi pénzügyi kapcsolatait, különös tekintettel a Világbankhoz való csatlakozásra. A nemzetközi pénzügyi rendszerben ekkorra már érezhetõ volt a fejlett tõkés országok pénzpiacainak szûkülése, a nemzetközi kereskedelem stagnálása. A protekcionizmus erõsödése miatt az adós országok nem tudták exportbevételeiket növelni. Lezajlott a második olajárrobbanás is, amely tovább feszítette az olajimportõr országok fizetési mérlegét. Az USA inflációellenes gazdaságpolitikája miatt a nemzetközi pénzpiaci kamatlábak emelkedtek, utólag lényeges mértékben megdrágítva a korábban felvett hiteleket. Emiatt 1979-tõl kezdõdõen az évi kamat- és tõketörlesztési kiadások általában gyorsabban növekedtek mint az adósságállomány, a stagnáló exportbevételek mind nagyobb részét kellett ezekben az országokban adósságszolgálatra fordítani, amelyet egyre nehezebben tudtak megvalósítani. E kiélezett helyzetben az eurobankok hitelnyújtási kockázata megnõtt, ezért hitelpolitikájuk óvatosabbá vált.25 E gazdasági folyamatok egybeestek a szovjet–amerikai viszony kiélezõdésével. Az ismét hidegedõ politikai helyzet fokozottan érintette a kelet–nyugati hitelkapcsolatokat. Magyarország adósságmenedzselési pozícióit sajátos nemzetközi politikai és nemzetközi gazdasági tényezõk együttese határozta meg, mivel a hetvenes évek végét az SS-20-as rakéták telepítése, az afganisztáni, majd a lengyelországi események következményeként a nemzetközi politikai feszültségek élezõdése jellemezte. Az USA újból megerõsödött gazdasági pozícióját kihasználó, újra offenzívába lendülõ amerikai külpolitika a SZU és az európai szocialista országok sarokbaszorítását célozta. E politika sikerét jelzi a fegyverkezési verseny felpörgetése, a SZU-nak az afganisztáni háborúba való belekergetése, miközben a közép-kelet-európai régió is destabilizálódott. A nemzetközi politikai feszültségek élezõdése szabályszerûen felerõsítette a KGST-n belül a fokozott egymásra támaszkodásra, a tõkés importtól való minél nagyobb függetlenedésre irányuló törekvéseket. A KGST 1981-ben Szófiában tartott ülésszakán az az álláspont alakult ki, hogy a termelés intenzifikálását, az export-versenyképesség növelését úgy kell megoldani, hogy az egyes KGST-országok elégítsék ki egymás ilyen irányú igényeit. Valószínûleg az ebben a megállapodásban kifejezõdõ KGST-irányvonal hatására élénkültek meg a közös beruházásokkal, fejlesztésekkel kapcsolatos munkálatok, és születtek ezekre vonatkozó megállapodások. A KGST-autarkiás törekvések felerõsödése mellett a nemzetközi politikai-gazdasági légkör romlása ezúttal is a katonai kiadások gyorsuló növekedéséhez, a fegyverkezés ütemének fokozásához vezetett a katonai egyensúly fenntartása érdekében. Ebben a nemzetközi helyzetben Magyarország, mint élen járó reform-ország fontos szerepet töltött be a nagypolitikai játszmában.26 A helyzetet súlyosbította a tõkés országok részérõl több, a magyar gazdaságot is sújtó gazdasági diszkriminációs intézkedés, míg a KGST-n belüli kapcsolatok feltételeinek további romlása gazdaságilag is erõsen beszûkítette a gazdaságpolitikai vezetés mozgásterét. A Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz való csatlakozás ügyében Havasi Ferenc az MSZMP KB 1981. október 22-i ülésén a különfélék között bejelentette, hogy a pénzügyi egyensúllyal kapcsolatos idõszerû kérdések keretében javaslatot tett Magyarország belépésére az IMF-be és a Világbankba. Indoklásul közölte, hogy a hagyományos erõforrások kimerültek, az adósságszolgálat eléri az évi kétmilliárd dollárt. A másik

144

Cseszka Éva: Rendszerválság

alternatíva a belsõ felhasználás eddigieknél súlyosabb korlátozása lett volna, de ezzel most sem foglalkozott részletekbe menõen. Havasi utalt arra, hogy a magánbankok körében bizalmatlanság uralkodik a szocialista országok fizetõképességét illetõen, és ez károsan befolyásolja Magyarország megítélését is.27 A PB teljesíthetõnek ítélte a tagsággal járó információszolgáltatási, anyagi és konzultációs kötelezettségeket. A reménytelennek látszó fizetési helyzet következtében, és annak köszönhetõen, hogy a nehéz gazdasági helyzetben lévõ SZU saját gazdasági érdekeit mind komolyabban próbálta velünk szemben is érvényesíteni, megszületett a belépésrõl szóló döntés. Az olajszállítások csökkenése és ütemtelensége, az egyre keményebb árukat tartalmazó importigény-listák a politikai vezetést is a nemzetközi pénzügyi szervek, mint lehetséges ellensúly felé terelték.28 A vezetõk azzal számoltak, hogy felvételünket megkönnyíti az a körülmény, hogy az 1979 óta követett gazdaságpolitika Valutaalap-konformnak volt tekinthetõ, sõt hivatalosan annak is tekintették. A KB egy ellenszavazattal elfogadta Magyarország csatlakozását, és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány hivatalosan kezdeményezze a felvételt. A döntésrõl a szovjet vezetõket tájékoztatták. Nem sokkal azután, hogy a kormány megbízottai átadták a felvételre vonatkozó kérelmet Washingtonban, kihirdették Lengyelországban a szükségállapotot. A következmények a szocialista tömbre nézve rendkívül súlyosak voltak: a külföldi bankok kivonták betéteiket, és új hitelek felvételérõl szó sem lehetett. A hetvenes évekbeli kedvezõ helyzet a nyolcvanas évek elejére megfordult: az olajtermelõk hitelforrásai elapadtak, a nyugati gazdaság magához tért, a fellendülés következtében megélénkült a tõkekereslet, ami viszont az ekkorra általánossá vált mozgó kamatozású hitelek kamatlábait gyorsan megemelte. A korábbi hitelek az adós országok számára hirtelen rendkívüli teherré váltak, sok ország bejelentette fizetésképtelenségét, amely elvezetett az 1982-es, a második olajárrobbanást követõ nemzetközi pénzügyi válsághoz, amelynek során a betétesek hirtelen és egyszerre kivonták pénzeiket a fizetési gondokkal küszködõ országokból. Ennek következtében Magyarország szintén súlyos hitel-, illetve hitelképességi válságba került, és a fizetésképtelenség fenyegette. 1981-tõl összesen 1,4 milliárd dollár rövid lejáratú betétet vontak ki az arab, japán, nyugat-európai és szocialista bankok az országból. Az arany- és devizatartalékok gyakorlatilag kimerültek, mindössze két–három napra nyújthattak fedezetet. A jelentés szerint 400 millió dollár hiányzott a fizetõképesség megõrzéséhez.29 A helyzetet nehezítette, hogy a Magyar Nemzeti Bank 1981 májusa óta nem tudott közép- és hosszúlejáratú hitelt felvenni, és 1982 elsõ negyedévében csak 250 millió dollár kölcsönt sikerült szerezni. Ezt a témát az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1982. április 14-i ülésén30 tárgyalta meg. A helyzetet egyértelmûen kritikusnak nevezte, mivel az adósságszolgálat 1982-ben elérte 2 milliárd dollárt. A helyzet megoldásában a pénzügyi szakembereknek nagy szerepe volt, mindent megtettek a helyzet stabilizálására, hogy az ország legalább az IMF tagság mûködéséig idõt nyerjen. Havasi Ferenc egy vele készült interjúban a következõket mesélte: „A magyar bankosok naponta vettek fel rövidlejáratú pénzeket és fizettek. Szóval, ami lejárt, azt visszafizették egy–két napos hitelekbõl. Ahány ehhez értõ ember volt, az mind rá volt állítva egy–egy piacra, bankra: 20–30 milliós tételekben vették fel a hiteleket: még olyanokat is, amelyek három hétre, meg két hétre szóltak, mert ez akkor nekünk nagy dolog volt.”31 Kádár János nemzetközi tekintélyét is felhasználta, amikor 1982. április végén az NSZK-ba utazott, ahonnan 100 millió dollár hitelhez jutott Magyarország. Az 1983–1985 közötti idõszakra konszolidációs gazdaságpolitikát irányoztak elõ, amelyben gazdaságpolitikai prioritássá vált az ország fizetõképességének megõrzése, és

145

Heller Farkas Füzetek

mindent alárendeltek az egyensúlyi követelményeknek, az életszínvonal fenntartása kivételével. A fizetõképesség megõrzéséhez, a tervezettnél nagyobb külsõ veszteségek fedezéséhez olyan mértékû külkereskedelmi aktívumra lett volna szükség, amelyet az export növelése már nem tudott biztosítani. Újabb visszafogó intézkedésekre került sor, beindult az ún. második restrikciós hullám, amelyben a külsõ egyensúly javításának alapvetõ eszközévé már a belsõ felhasználás csökkentése vált. Ennek érdekében erõteljes importkorlátozó intézkedések léptek életbe, az export erõltetése miatt a hatékonysági követelmények egyre inkább háttérbe szorultak, nõtt az exporttámogatás. A magyar fizetési válságot közvetlenül az 1982. augusztusában nyújtott BIS-hitel és egy amerikai konzorcium által nyújtott igen drága hitel hárították el. Emellett óriási erõfeszítések történtek a külkereskedelmi mérleg aktívvá tételére, és sor került a lakossági aranyfelvásárlás liberalizálására. A belsõ erõfeszítések mellett a tõkés piacon áresés (élelmiszerek: 15%, vegyipari termékek: 26–30%), erõsödõ protekcionizmus, embargó volt tapasztalható. Emellett a SZU minden partnere felé 10%-kal csökkentette a szerzõdéses keretben szállított kõolaj mennyiségét. Végül 1982-ben a 100 millió dolláros külkereskedelmi mérlegpasszívum helyett mintegy félmilliárdos aktívumot értünk el. Ezzel együtt a fizetõképesség megõrzése a nemzetközi pénzvilág jóindulatának volt köszönhetõ. Az IMF tagság elnyerése után (1982. július 7.) Magyarország rögtön hitelért folyamodott a nemzetközi intézményhez. 1982 decemberében az IMF Ügyvezetõsége jóváhagyta az elsõ stand-by hitelt 474 millió SDR összegben, ez a kvóta 127 százalékát jelentette. Futamideje 13 hónap volt, a hitelmegállapodásnál az 1978-as gazdaságpolitika következetes megvalósítását kérték. Az 1982. december 1-i KB ülésen Havasi Ferenc elismerte: ha nincs az IMF és a rendkívüli szovjet segítség, illetve az ügyes banki munka, elkerülhetetlen lett volna a fizetésképtelenség deklarálása.32 Javasolta, hogy szakítsanak az elõzõ évek engedékenységével, és hasson ki immár az életszínvonalra is a belsõ felhasználás visszafogása. Csak így lehet ugyanis csökkenteni az adósságállományt, a gazdaságban ugyanis nincsenek már olyan tartalékok, mint 1979-ben. Ez egyebek mellett a reálbérek visszaesését jelentette az 1975–1976-os szintre. Az 1983-as népgazdasági terv ennek szellemében született meg, de ami ennél is fontosabb: véghez is vitték, azaz elsõ ízben került sor fogyasztáscsökkentésre. Az eredmény nem maradt el, a folyó fizetési mérleg tíz év után elõször lett aktív.33 A beruházások elosztásában folytatódtak a doktriner irányzatra jellemzõ folyamatok: emelkedett a nehézipar, azon belül az alapanyag-termelés beruházási részesedése. A bányászatban és a villamosenergia-iparban gyorsan nõttek a beruházások, miközben az összes többi iparágban csökkentek. E két ágazat hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez ugyanakkor folyamatosan és nagymértékben csökkent: a bányászaté 12%-kal, a villamosenergiaiparé 23%-kal. A feldolgozóipar nettó termelése ezzel szemben – csökkenõ beruházások és csökkenõ létszám mellett – a tervezettet meghaladóan több mint 40%-kal nõtt az élelmiszeripar nélkül. A belsõ felhasználáson belül különösen a felhalmozás tervezettet meghaladóan csökkent: a nettó felhalmozás több mint 50%-kal esett vissza a tervezettnél lassabb növekedés és a tervezettnél nagyobb külsõ veszteségek miatt. A szocialista szektor bruttó beruházásai a terv szerinti 7%-os növekedéssel szemben 20%-kal csökkentek. Különösen megfigyelhetõ ez a nem anyagi ágazatoknál, amelyek részesedése a népgazdaság beruházásaiból az 1978. évi 26,8%-ról 1985-ig 33,4%-ra emelkedett. Azonban a magánberuházások növekedése kompenzálni tudta a szocialista szektor nem anyagi beruházásainak csökkenését, ráadásul a nem anyagi infrastruktúra átlagosnál gyorsabb fejlõdését is biztosította.34

146

Cseszka Éva: Rendszerválság

A magánberuházások alakulása Mutatók

1980

1985

Volumen (Mrd Ft)

23,7

49,3

Részesedés a beruházásokból

11,1

18,3

38,1

54,0

(1984. évi áron, %-ban) Részesedés a nem anyagi ágak beruházásaiból (1984. évi áron, %-ban)

Forrás: OT Tervgazdasági Intézet (0071 5/XVIII/1 985): A magyar népgazdaság 1979– 1985 közötti fejlõdése, struktúraváltozásai. 1985. november A mezõgazdaság termelésének növekedése 1979 után meghaladta az iparét: 1979 és 1984 között az ipari bruttó termelés évi 1,5%-kal, a mezõgazdasági 3–4%-kal nõtt. A növekedés elsõsorban a mezõgazdasági szervezetek nem mezõgazdasági jellegû tevékenységének gyors bõvülésébõl származott. A termelési szerkezetnek az alacsonyabb, illetve csökkenõ hatékonyságú területek javára történõ eltolódását és annak következményeit részben ellensúlyozni tudta a magánkisipar, a lakossági kiegészítõ tevékenység és az új ipari kisszervezetek (gazdasági munkaközösségek, vállalati gazdasági munkaközösségek, kisvállalatok, kisszövetkezetek) termelésének dinamikus növekedése. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy az állami ipar kimutatott termelésnövekedésében benne van az ebben az idõszakban megjelenõ és gyorsan szaporodó vgmk-k dinamikus termelésnövekedése, akkor egyértelmûnek látszik, hogy ebben az idõszakban az ipari termelés növekedését gyakorlatilag teljes egészében a szocialista nagyvállalati szervezeti formákon kívüli tevékenységek eredményezték. A termelés bruttó értékének évi átlagos növekedése (1981–1985) Állami ipar Szövetkezeti ipar Magánkisipar és lakossági kiegészítõ tevékenység

1,8% 3,2% 19,1 %

Forrás: OT Tervgazdasági Intézet (00715/XVIII/1985): A magyar népgazdaság 1979–1985 közötti fejlõdése, struktúraváltozásai. 1985. november. 1983-ban is több hitelfelvételre került sor. Az 1983. december 7-i KB ülésen Havasi Ferenc elfogadtatta a testülettel a restrikciós politika folytatását, az alacsony növekedést, a belsõ felhasználás mérséklését, élén a beruházások 10 százalékos visszafogásával és a lakossági fogyasztás szinten tartásával.35 1984 januárjában kötötték meg a második készenléti hitelmegállapodást. A hitel összege 425 millió SDR volt, ez a kvóta 80%-ának felelt meg. A szándéklevélben az 1966-os mechanizmusreform elveinek következetes megvalósítását, ár- és bérszabályozási változásokat, a tõkemozgások és a vállalati szervezetek terén alkalmazandó új konstrukciók bevezetését rögzítették. Az IMF tagság következménye volt a kisebb kamatteher, míg árfolyamnyereség révén közel 400 millió dollárral csökkent a konvertibilis nettó adósság. Az MSZMP KB 1984. április 17-i ülésén döntött az ún. szocialista bankrendszer ,,továbbfejlesztésérõl”, a kétszintû bankrendszer visszaállításáról. A kétszintû bankrendszer szervezetileg a piaci, tõkés bankrendszerhez való visszaigazodást jelentette. A lényege az lett volna, hogy elõmozdítsák a gazdálkodó szervezetek között az eszközáramlást, valamint

147

Heller Farkas Füzetek

biztosítsák, hogy az egymással kapcsolatban álló vállalatok és szövetkezetek szabad pénzforrásuk terhére egymásnak hitelt, illetve elõleget nyújthassanak.36 A külsõ egyensúly számottevõen javult, 1983–1984-ben a konvertibilis folyó fizetési mérleg enyhe többlettel zárt. A romló cserearányok miatt az exportáru-bevétel dollárban változatlan volt. Ugyanakkor a dollár mintegy 40%-os erõsödése következtében és az import jelentõs csökkenése miatt adódott az említett mérlegaktívum. 1983-ban tetõzött a magyar hadiipari export 20 milliárd forintos értékben, amelynek mintegy harmada (kb. 130 millió dollár) konvertibilis valutában teljesült. Az export ösztönzése mellett a GDP belsõ felhasználása lényegében stagnált, a beruházások volumene visszaesett, a vállalatok közötti kooperációs kapcsolatok gyors ütemben bomlottak fel. Az idõszak átmeneti sikereihez hozzájárult a szolgáltatási teljesítmények nettó bevételi többlete, döntõen az idegenforgalom bõvülése következtében. A termelõberuházások elosztási arányai a mezõgazdaság, az iparon belül pedig az alapanyag-termelés és az energiakomplexum javára tolódtak el. Az 1981–1985-ös tervidõszakban az export növekedésében is ezeknek az ágazatoknak a termékei játszottak meghatározó szerepet, ugyanis eladásainkat a fejlett tõkés országokban elsõsorban ezekbõl a termékekbõl tudtuk növelni. Ugyanakkor a termékek a világpiacon folyamatosan és nagy ütemben leértékelõdtek, exportjuk növelése fokozta a népgazdaságot ért veszteségeket. A nyolcvanas évek elsõ felében érvényesített exportorientáltság valójában azt jelentette, hogy a rövid távú egyensúlyjavítás érdekében mindent, amit lehetett, azt exportálni kellett és olyan áron, ahogy lehetett.37 Mindezek következtében a gazdasági elviselhetõség és a politikai tûrõképesség határára került több terület, mivel a reálbérek és a társadalmi juttatások reálértéke csökkent, a beruházások számos területen az állóeszközök szinten tartását sem fedezték, a különbözõ korlátozó intézkedések szinte mozgásképtelenné tették a vállalatokat, a mûszaki fejlõdés lassúsága miatt elmaradásunk a világszínvonaltól évrõl évre nõtt. Az életszínvonal visszafogása, ár- és bérkorrekciók jellemzõek az egész korszakra. Ezzel Magyarország megkezdte az IMF gazdaságpolitikai feltételeinek részleges végrehajtását: a nagymértékû áremelést valamint valutaleértékelést. 1984. január 23–29. között jelentõs áremelések történtek, a forintot pedig (csak a „konvertibilis” valutákra vonatkozóan) 1987. március 11-én nyolc százalékkal értékelték le. A leértékelés ebben az értelemben tulajdonképpen az áremelésekkel, az inflációs folyamatok kibontásával kezdõdött (mivel az infláció, megfelelõ bérkorrekciók nélkül, leértékeli, leértékelte a hazai munkát s ennek arányában értékelte fel a „kemény”-devizát). Már 1979 nyarán áremelésekre került sor, és az egész korszakban folytatódtak38: 1982. április 15: átlag 20 százalékkal emelik az energiahordozók és energetikai szolgáltatások árát. 1982. augusztus 9: 20 százalékos kenyér- liszt-, rizsáremelés. 1984. január: 20–21 százalékos a húsfélékre, húskészítményekre, konzervekre, építõanyagokra, szolgáltatásokra. 1984. július 12: központi áremelés az üdítõitalokra, mosó- és tisztítószerekre stb. 1985. január: A fogyasztói árak és szolgáltatások díjainak emelése. Ennek következtében a VI. ötéves terv idején 5 százalékkal csökkentek a reálbérek. 1985-re is ajánlott az IMF stand-by megállapodást, amelynek feltétele egy, a korábbiaknál drasztikusabb forintleértékelés, és a belföldi árak nagyfokú felszabadítása lett volna. Ezt azonban a politikai vezetés már nem vállalta, hanem a gyorsítás mellett döntött az 1986–1990-re szóló VII ötéves tervkoncepciót illetõleg. Mindez újabb gazdaságpolitikai

148

Cseszka Éva: Rendszerválság

fordulatot jelzett az egyensúlyjavítást elsõdleges célként tételezõ gazdaságpolitikához képest. Az 1985-ös terv már a növekedés élénkítésével, a belsõ felhasználás addigi csökkenésének megállításával számolt. Miközben a háttérben óriási szakmai viták dúltak, a VII. ötéves terv készítésénél a tervkészítõk megpróbálták tartani magukat az 1979-es gazdaságpolitikai iránymódosítás alapgondolatához, ennek megfelelõen a koncepció kidolgozása során hangsúlyozták: „A gazdasági növekedés ütemét az egyensúlyi és hatékonysági követelményekkel összehangoltan, az ezek kielégítésében elért eredményekre támaszkodva szükséges (de nem lehet és nem is szabad ezek rovására) kialakítani egy olyan gazdaságpolitikai magatartás, amely egyoldalúan az önmagukban jogos társadalompolitikai és gazdaságfejlesztési igényekbõl kiindulva a növekedési ütem mindenáron való – fõleg pedig az exportképesség javulása nélküli – gyorsítását tartaná szem elõtt, saját törekvésével ellentétes következményekhez vezetne.”39 Ennek ellenére nem sikerült a növekedés gyorsítását célzó törekvések érvényre jutását megakadályozni, ezért már a tervkészítés elsõ szakaszában megkezdõdött a mennyiségi elõirányzatok növekedése, a pártkongresszushoz közeledve pedig egyre erõteljesebb lett a gyorsítási hangulat. 1984-ben a tervhez három változat készült: egy pesszimistának, egy kielégítõ realitásúnak és egy optimistának minõsített változat. Az MSZMP KB 1984 december 4-én a párt XIII. kongresszusára kiadott irányelveiben a növekedés gyorsítását a központi politikai–gazdaságpolitikai követelmény rangjára emelte: „A következõ években élénkíteni kell a gazdasági fejlõdést … A fejlõdés meggyorsításához szükséges feltételek adva vannak vagy megteremthetõk.”40 A növekedés gyorsításához szükséges feltételek között a tervezõ szervek is elsõrendû követelményként hangsúlyozták az irányítási rendszer 1984-ben elhatározott továbbfejlesztését. Az Országos Tervhivatal a VII. ötéves terv koncepciójára tett javaslatában leszögezte: „A mechanizmus ilyen továbbfejlesztése nélkül nincs esély a gazdasági fejlõdés dinamizálására, a belsõ felhasználás további csökkenésének megállítására.”41 Az irányítási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó központi elképzelések az 1984. április 17-i központi bizottsági határozat42 után azonban egyre visszafogottabbak lettek. A tervkészítés idõszakában egyre inkább az a koncepció erõsödött, hogy a tervidõszak elsõ felében a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését csak kiegészítõ, korrigáló jelleggel kell folytatni, majd a tervidõszak második felében kerülhet sor az érdemibb változtatásokra, az akkori helyzettõl függõen. Az 1985-ben tartott XIII. pártkongresszus határozatában a „reform” kifejezés már egyáltalán nem is szerepelt és a mechanizmus reformjának kérdése is gyakorlatilag lekerül a politika napirendjérõl. Ugyanakkor 1985-ben a gazdaság teljesítménye minden lényeges mutatóban romlott, a gazdaság eredményei elmaradtak a tervezettõl: a nemzeti jövedelem csökkent, a külsõ egyensúly romlott, a külkereskedelmi aktívum nem érte el sem a tervezettet, sem az elõzõ évi szintet. Ezért a növekedés gyorsításához szükséges feltételek között egyre nagyobb hangsúlyt kapott a beruházási tevékenység élénkítése, a beruházásoknak a belsõ felhasználásnál gyorsabb ütemû emelése. Ez utóbbi kérdés a XIII. pártkongresszus határozatai között is szerepelt. A VII. ötéves terv elõirányzatai szerint a GDP belsõ felhasználása öt év alatt 13,5%-kal, a beruházások 22–24%-kal, ezen belül a szocialista szektorban 24–27%kal növekednek.43 A terv tartalmazta az ipar, ezen belül a nehézipar és különösen az energiakomplexum amúgy is rendkívül magas arányának további növelését, az élelmiszeripar és – a magánberuházások nélkül – a nem anyagi ágazatok beruházási részarányának csökkenését. Úgy

149

Heller Farkas Füzetek

gondolták, hogy a tervidõszak második felére halasztják a beruházási arányok valamelyes módosítását, kismértékû (1–3 százalékpontos) eltolódást a feldolgozóipari és a nem anyagi ágazatok javára. A tervtörvény elõírta a belföldi felhasználásban a termelés korszerûsítését és fejlesztését szolgáló felhalmozás arányának növekedését, a beruházási tevékenység minõségének érdemi javulásával egyidejûleg. A felhalmozás gyorsabb növelésének szükségességét a vezetés ezúttal is azzal indokolta, hogy a növekedés és a mûszaki fejlõdés meggyorsításához növelni kell a beruházásokra fordított nemzetijövedelem-részt. Ugyanakkor W. Leontief és szerzõtársai által készített „A világgazdaság jövõje” címû ENSZ-tanulmány a fõ problémát nem a beruházási lehetõségek szûkössége, hanem a beruházási tevékenység rossz hatásfoka okozta.44 A beruházási kiadások központi korlátozása 1985-tõl enyhült, a beruházásindítások száma és a beruházási teljesítés gyors ütemben emelkedni kezdett. A beruházási fellendülés a változatlan mechanizmusban azonban csak a beruházási tevékenység korábbi negatívumainak felerõsödéséhez vezethetett, a termelési szerkezet kedvezõ módosulása nélkül. A KSH értékelése szerint: „A beruházások különbözõ minõségi jegyei arra engednek következtetni, hogy a beruházások nem hoznak lényeges változást a termelési struktúrában, a hatékonyság növelésében, sõt az állóeszközök (elsõsorban a gépek) általános technikai megújulásában sem.”45 Gyengült a gazdaságpolitikai vezetés ellenálló-képessége a KGST-országok által kezdeményezett, a magyar gazdaság érdekeit tekintve erõsen vitatható programokkal szemben. Számos intézmény és szakember mérvadónak tekinthetõ véleménye ellenére két nagyszabású, a magyar gazdaság lehetõségeit aránytalanul megterhelõ beruházási program jóváhagyására és beindítására került sor: a Bõs–Nagymarosi Vízlépcsõrendszer megvalósításáról 1984-ben, a Jamburgi Földgázvezeték építésében való részvételünkrõl 1985 végén született döntés. A két beruházás együttesen – az eredeti költségvetési elõirányzatok szerint – kb. 130 Mrd Ft összegû elkötelezettséget jelentett, aminek jelentõs hányada az 1986–1990-es tervidõszakot terhelte, részben konvertibilis valutában. E két program mellett meg kell említenünk a Paksi I. Erõmû befejezéséhez és a tervidõszakban indításra tervezett Paksi II. Atomerõmûhöz szükséges közvetlen és kapcsolódó beruházásokat is.46 A KGST-orientáció fokozása irányába ható tényezõként hatott az SZKP 1986 februárjában tartott XXVII. kongresszusán meghirdetett, a szovjet gazdaság fejlesztésének meggyorsítását tartalmazó program, aminek alapján újra felerõsödhettek azok a remények, hogy a Szovjetunió gyorsuló növekedése kedvezõ értékesítési lehetõségeket teremt a magyar termékek számára. A KGST-export fokozása irányába belsõ törekvések is hatottak: a szocialista exportban érdekelt vállalatok részérõl egyre erõsebb nyomás nehezedett a központi szervekre a kiviteli lehetõségek bõvítése érdekében. A szocialista relációjú export növekedésének meggyorsítása ellen ugyanakkor számos érv szólt. Áruszerkezete már a nyolcvanas évek elsõ felében is számunkra elõnytelen irányba változott, és ezzel kellett számolni a VII. ötéves tervidõszakban is. Erre a problémára hívta fel a figyelmet a Tervhivatal egyik elõterjesztése: „Az energiahordozó és nyersanyagszállítások szinten tartása érdekében a tervidõszakban a kivitelben növelni kell a nem gép jellegû szállításokat. E termékek mennyiségének és arányának emelkedése következtében növekszik a kivitel fajlagos ráfordítása.”47 Mindezek ellenére 1985-tõl – a doktriner szakaszok elején tapasztalt szabályosságoknak megfelelõen – a szocialista relációjú kivitel növekedése meggyorsult, és a folyó fizetési mérlegben évrõl évre a tervezettnél nagyobb (1985–1987-ben összesen 40 Mrd Ft-ot kitevõ) rubelaktívumunk keletkezett.

150

Cseszka Éva: Rendszerválság

Mivel a termelési struktúra, illetve gyártmányszerkezet lényegében változatlan maradt, a GDP növekedése csak úgy volt elérhetõ, hogy a termelõfelhasználás a GDP-t jóval meghaladó ütemben növekedett. Romlott a termelés fajlagos anyag és ezen belül a fajlagos importigényessége, így ez azt jelentette, hogy a belföldön elosztható források (a cserearányromlással és a nettó devizakamatokkal korrigált GDP) és a belsõ felhasználás közötti olló 1985-tól ismét meredeken nyílni kezdett. A fejlett tõkés országokkal folytatott külkereskedelem egyenlege is rohamosan romlott. Gyorsan romlottak eladósodásunk fajlagos mutatói is: míg 1984-ben az adósság összege a GDP 1/3-nak megfelelõ nagyságú volt, 1987-ben már meghaladta a GDP 1/2-ét; míg 1984ben az éves export 153%-át tette ki, 1987-ben 250%-ának , vagyis 2 és fél évi exportunknak felelt meg. Gyorsan növekedett az adósságszolgálat is: 1984-ben a nem rubel elszámolású export 60%-át, 1985-ben 78%-át tette ki, 1986-ban és 1987-ben már meghaladta a 80%-ot. Az adósság 1984 végétõl 1988 elejéig kb. kétszeresére emelkedett.48 Megtörtént a megnövekedett hitelképesség birtokában az adósságok lejárat szerinti átkonvertálása és deviza-összetételének megváltoztatása. Ettõl az idõszaktól kezdõdõen a devizahelyzetrõl szóló szigorúan titkos minõsítésû tájékoztatóból már nemcsak az adósságok deviza-összetételére vonatkozó adatok, de a lejárat összetételére vonatkozó addig szereplõ információk is kimaradtak.49 Az MSZMP XIII. kongresszusa elõkészítése körüli események, a háromszori váltás a SZU-ban a legfelsõ pártvezetésben, amely elbizonytalanította a hazai vezetést, valamint Havasi Ferenc sikertelen amerikai pénzszerzõ körútja után a hitelfelvételi szándékok és lehetõségek átterelõdtek Japán felé. Az OT szakértõi jelezték, hogy a Szovjetunióval folytatott kereskedelem feltételei a korábbihoz képest romlani fognak, ez fõként az olaj–gabona konstrukció jelentõségének csökkenését jelentette. Az új középtávú tervet tárgyaló 1985. november 12-i KB ülésen50 összegezték a restrikciós politika fél évtizedét. A vitáknak megfelelõen Havasi Ferenc állást foglalt a mûszaki fejlesztés kontra adósságtörlesztés kérdésében. Pozitív képet vont meg, és az adósságtörlesztés prioritását hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a szocializmusban elfogadhatatlan a munkanélküliség. Szerinte elõször meg kell próbálni nyereségessé tenni a termelést, és csak ha bebizonyosodik, hogy ez nem lehetséges, akkor kell átszervezni a struktúrát, megszüntetve a gazdaságtalan tevékenységeket. Tömpe István szerint saját erõbõl kell kikerülnünk a hullámvölgybõl, és ehhez rendkívüli erõfeszítésekre van szükség, ezért kiállt a támogatások radikális, akár munkanélküliséget is elõidézõ csökkentése mellett. A gazdaságos exportot képezõ területek felé kell átcsoportosítani az összes támogatást, a fejlesztési forrásokat kell növelni a külföldi hitelekkel. Berend T. Iván meghívott szakértõként fejtette ki véleményét. Kiemelte a restrikciós politika kétarcúságát, mert az akut veszély elhárítása mellett újratermelte az egyensúlyi feszültségeket. A kitörési pont szerinte a feldolgozóipar javára végrehajtott és azon belüli szelektív szerkezetváltás. Ezenkívül ösztönözni kell a mûködõtõke behozatalt. Az adósságállomány csökkentése szükséges, de annak mértékét minimális szinten, évi 10 millió dollár értéknél maximálni kell.51 A hozzászólások ellenére Havasi Ferenc zárszava egyértelmûen tükrözte a politikai vezetés merev gondolkodásmódját, mert a tisztán politikai stabilitási szempontokat még mindig fontosabbnak ítélte a gazdaságpolitika problémáinál: „Mert ennek az országnak a jövõ garanciáját nem a kohászat vagy az Ikarus buszok gyártása, hanem változatlanul a belpolitika és annak stabilitása adja. Ezt nem engedhetjük kikezdeni, mert akkor akárhány válsághelyzetet is oldunk meg az iparban, nem fog segíteni, s kikezdjük azt a külföldi jó

151

Heller Farkas Füzetek

adós pozíciót, amit nagy nehezen sikerült kiharcolnunk.”52 Havasi szerint az 1985-re kitûzött két legfontosabb cél közül az életszínvonal politikai cél megvalósult, azonban a népgazdaság külsõ egyensúlyának több éve tartó javulásában törés következett be. 53 A központi szándékoknak megfelelõen a beruházási tevékenység 1986-tõl élénkülni kezdett. Volumenük – változatlan áron – 1986-ban 2,3%-kal, 1987-ben 6,9%-kal nõtt, meghaladva mind a GDP, mind a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. A beruházási ráfordítások mindkét évben meghaladták a tervelõirányzatot: 1986-ban 1–2%-kal, 1987ben 8–9%-kal. A termelés dinamizálására ösztökélõ központi határozatoknak és a beruházási tevékenység élénkülésének a hatására azonban gyorsult a nominális bérkiáramlás. Az élénkülõ beruházási tevékenységen belül a lakosság közvetlen ellátását szolgáló kommunális beruházások növekedése lelassult (1986–1987-ben átlagosan évi 1%ra), részesedésük a beruházásokból csökkent.54 A politika egészen 1985-ig nem szánta rá magát az életszínvonal csökkentésére. Az általános, válogatás nélküli visszafogás és a szükséges szerkezetváltozással együtt járó konfliktusok fel nem vállalása egy változatlan szerkezetû, lassú romlást alapozott meg. 1986 közepén azonban már a vezetõ kormányszervek kénytelenek voltak rögzíteni, hogy a gazdaság folyamatai kulcspontokon elkanyarodtak a VII. ötéves tervtõl. Egyetlen év leforgása alatt semmivé lett az 1981–1984 között elért külsõ egyensúly-javítás és adósságcsökkentés.55 Az OT azonnal javasolta a következõ évre vonatkozóan az adósságnövekedés megszüntetését, aktív külkereskedelmi mérleget, a belföldi felhasználás csökkentését, de ezek a javaslatok csak 1987-ben és csak kompromisszumosan kerültek bele a tervbe. 1986. július 2-án az MSZMP KB ismertette kibontakozási programját, amely nevében és irányvonalában a szabvány IMF válságkezelõ programok magyar megfelelõje volt. 1986. november 19–20-i ülésén pedig már szigorú egyensúlyjavító politikát fogadott el, amelyben szerepelt többek között a reálbérek (1952-es mértékû) csökkentése, – amely az addig tabuként kezelt lakossági fogyasztás csökkenését is maga után vonta –, kétszámjegyû infláció engedélyezése és szigorú importvisszafogás.56 Ez egy újabb radikális váltás elhatározását jelzi. Az 1985-tõl rohamosan romló külsõ és belsõ egyensúlyi helyzetre, a külsõ adósságállomány és a költségvetési hiány felgyorsult növekedésére 1987-ben a gazdaságpolitikai vezetés a doktriner irányzat szabályosságainak megfelelõen reagált. Az MSZMP KB 1987. július 2-án elfogadott állásfoglalása „A gazdasági–társadalmi kibontakozás programjáról” az adósságállomány meggyorsult növekedéséért elsõsorban a fogyasztás emelkedését tette felelõssé, és azt a következtetést vonta le, hogy a termelés és a felhasználás összhangját elsõsorban a fogyasztás további korlátozásával kell biztosítani.57 1987-re már hivatalossá vált az a felismerés, hogy a XIII. pártkongresszus gazdaságpolitikai irányvonala és az ezen alapuló VII. ötéves terv nem tartható. 1987 novemberében a VII. ötéves tervet de jure is hatályon kívül helyezõ program indult el, amely az adósságnövekedést 1990-re kívánta megállítani.58 A Grósz-kormány által beterjesztett program fõ céljai a termelés és a beruházások növekedési ütemének fenntartása, a lakossági jövedelmek és a lakossági fogyasztás erõteljes visszafogása. Ennek megfelelõen már 1987ben, év közben határozat született a lakossági jövedelmek jelentõs csökkentésérõl. A különbözõ központi intézkedések hatására és a központi szándékoknak megfelelõen a vállalati gazdasági munkaközösségek és az ipari szolgáltató szakcsoportokból származó jövedelmek 1987-ben 25%-kal, 1988 elején 40%-kal csökkentek. Csökkentek a mezõgazdasági kistermelésbõl származó jövedelmek is, a munkásalkalmazotti keresetek, valamint a termelõszövetkezeti dolgozók keresetének növekedése között kinyílt az olló.

152

Cseszka Éva: Rendszerválság

A tulajdoni perspektívákra tekintettel kezdték feloldani a földtulajdoni korlátozásokat (1987. március). Megkezdõdött az adórendszer átalakítása is, az új adórendszer és morál elõkészítésére hoztak létre az APEH-et. 1988. január 1-jén léptették életbe az általános forgalmi adóról (ÁFA), személyi jövedelemadóról (SZJA), a költségvetésbõl fedezett foglalkoztatási alapról, a kötvények állami szavatosságának megszüntetésérõl, a közérdekû munka bevezetésérõl, a költségvetési hiány kötvénykibocsátás útján történõ finanszírozásáról, stb. szóló rendelkezéseket.59 1988. májusában az MSZMP által összehívott országos pártértekezleten nyílt politikai fordulatként értékelhetõ események zajlottak le.60 Az értekezleten elfogadott állásfoglalás és a pártvezetésben végbement személycserék a megújító irányzat felülkerekedését jelzik. Rendkívül nehezen sikerült újabb, 265 millió SDR értékû IMF stand-by hitelt szerezni, amely a kvóta 50%-ának felelt meg. A szándéklevélben aprólékos és szigorúbb feltételek: belsõ pénztömeg megnyirbálása, a bankrendszer teljes decentralizálása, a magántõke részvételét lehetõvé tevõ jogszabályi feltételek kidolgozása, reális árfolyam fenntartása, importliberalizálás, ár- és bérreform, megfelelõ folyó fizetési mérleg, állami költségvetési küszöbszámok. A folyamatok romlását elõsegítette a lakossági devizaliberalizálási intézkedéscsomag is. 1988. január 19-én megrendezték az elsõ tõzsdenapot, majd 1989. január 1-jén elindult a gazdasági liberalizációs program, amely az ár-, bér- és importszabályozás bizonyos kötöttségeinek szigorú összkereslet, szabályozással egybekötött felszámolását tervezte.61 Nem sokkal késõbb kezdõdött el a vagyonmentés,62 illetve az ún. spontán privatizáció: az állami javak magánkézbe adása (bár 1989 õszéig a nómenklatúra hivatalosan meg nem rendszer-, hanem csupán modellváltásban gondolkodott). Fekete Gyula 1989 januárjában szóvá tette: ,,Én úgy veszem észre, a monopóliumok átmentése folyik napjainkban; egyik dimenzióból a másikba települ át a politika, a gazdaság ilyen-olyan monopóliuma. Egyik szektorból a másikba kinevezésekkel, tõkeátmentésekkel települ át, s ha új állásait kiépítette, leghangosabb híve lesz a szabadpiacnak is, a demokráciának is.”63 A Németh-kormány a vállalati törvény, az 1989-ben életbe léptetett tarsasági törvény, illetve az 1989 közepétõl hatályos átalakulási törvény alapján, olyan „készpénzes” privatizációhoz fogott hozza, ami a gazdaság, az állami vagyon komplett ágazatait adta magántulajdonba. Az eredeti elgondolás az volt, hogy a (hagyományos) vállalati vezetés, illetve vállalati tanács lesz az átalakulás, a vagyonmentés fõszereplõje, és csak késõbb vált a külföldi készpénztõke társítása jellegzetessé. Ennek folyományaként a Németh-kormány alatt egész ágazatok kerültek külföldi kézbe állami bevétel, illetve mindenfajta állami, közösségi kontroll nélkül.64 A gazdaság kormányozhatatlanná válása, a recesszió, a gazdaság leépülésének gyorsulása mellett a devizahelyzet is romlott. Az 1989. elsõ negyedévi rossz gazdasági teljesítmények nyomán az IMF felfüggesztette az utolsó hitelrészlet folyósítását. Ezután a magyar kormány nyilvánosan volt kénytelen beismerni, 1989 végén majd 1990 elején, hogy az MNB által publikált adósságadatok nem felelnek meg a valóságnak. Jegyzetek MOL 288. f. 4/151. õ. e. MOL 288 f. 4/151–152. õ. e. 2. napirendi pont: A termelési szerkezet fejlesztése és a hosszú távú külgazdasági politika irányelvei

1 2

153

Heller Farkas Füzetek

Ungvárszky Ágnes: Gazdaságpolitikai ciklusok Magyarországon 1948–1988. Budapest, 1989. 61. 4 MOL 288 f. 4/154-155. õ. e. 2. napirendi pont: A mezõgazdaság és az élelmiszeripar helyzete, továbbfejlesztésének feladata 5 Az MSZMP határozatai és dokumentumai. 1975–80. Kossuth Kiadó, Bp., 1983. 561. 6 MOL 288 f. 4/159. õ. e. 7 Földes György: Az eladósodás politikatörténete 1957–1986, Budapest, 1995. 143–144. 8 MOL 288 f. 4/160–161. õ. e. 9 Ungvárszky Ágnes i. m. 61. 10 Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1975–80. 1135 11 MOL 288 f. 4/160-161. õ. e. 12 Ungvárszky Ágnes: i. m. 63 13 Földes György: i. m. 146 14 MOL 288 f. 5/765. õ. e. 15 MOL 288 f. 5/768. õ. e. 16 MOL 288 f. 4/163-164. õ. e. 2. napirendi pont: Az 1979-es népgazdasági terv, további gazdaságpolitikai feladatok. Termelõi és fogyasztási árak 17 MOL 288 f. 5/774 õ. e. 18 MOL 288 f. 4/167. õ. e. 1. napirendi pont: Az 1979-es népgazdasági terv végrehajtása és az 1980-as népgazdasági terv 19 MOL 288 f. 4/168. õ. e. 20 MOL 288 f. 4/176. õ. e. KB 1980. november 13-i ülésén döntött a VI. ötéves terv irányelveirõl 21 Az MSZMP XII. kongresszusának jegyzõkönyve. Kossuth Kiadó, Budapest, 1980 22 Ungvárszky Ágnes: i. m. 64. 23 MOL 288 f. 5/793. õ. e. A második gazdaság szerepe és fejlesztésének lehetõségei 24 Ungvárszky Ágnes: i. m. 64. 25 Muhari Mónika: Gazdasági szerkezet és eladósodás. Kézirat. MNB, 2003. 15. 26 Vígvári András: Eladósodás és adósságkezelés. In: Vígvári András (szerk): Adósság. Tanulmányok adósságunk múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl. Bp. 1990. 28. 27 MOL 288 f. 4/181-182. õ. e. 28 Vígvári András: i. m. 37. 29 Muhari Mónika: i. m. 17. 30 MOL 288 f. 5/851. õ. e. 31 Egy idõben már az aranyat is eladtuk – Bozzai Rita és Farkas Zoltán interjúja Havasi Ferenccel, HVG, 1989. szeptember 2. 32 MOL 288 f. 4/189. õ. e. 1. napirendi pont: Az 1983-as népgazdasági terv 33 Vígvári András: i. m. 188. 34 Ungvárszky Ágnes: i. m. 65. 35 MOL 288 f. 4/197. õ. e. 2. napirendi pont: Az 1984-es népgazdasági terv és állami költségvetés irányelvei 36 MOL 288 f. 4/198–199. õ. e. 37 Ungvárszky Ágnes: i. m. 69 38 MOL 288 f. 5/774. õ. e. 1979. június 12. A termelõi és fogyasztói árak rendezése és idõpontja. 39 Országos Tervhivatal: Összefoglaló a VII. ötéves népgazdasági terv koncepciójának tervezetérõl. OT/971/1/I./1985. Budapest, 1985. február. 9-10 3

154

Cseszka Éva: Rendszerválság

MOL 288 f. 4/206. õ. e. 2. napirendi pont: Az 1985-ös népgazdasági terv és állami költségvetés irányelvei 41 Országos Tervhivatal: Összefoglaló a VII. ötéves népgazdasági terv koncepciójának tervezetérõl. OT/971/1/I./1985. Budapest, 1985. február 32 42 MOL 288 f. 4/198–199. õ. e. 2. napirendi pont: A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése. 43 MOL 288 f. 4/213–214. õ. e. 2. napirendi pont: a VII. ötéves terv irányelvei 44 Leontief, W. et al: A világgazdaság jövõje (ENSZ tanulmány) KSH, Budapest, 1978 45 Fõbb népgazdasági folyamatok 1979–1987. KSH, Budapest, 1988 46 Ungvárszky Ágnes: i. m. 164 47 Országos Tervhivatal: Irányelvek a VII. ötéves népgazdasági terv kidolgozásához. OT 971/2/I./1985. Budapest 1985. 40 48 Fõbb népgazdasági folyamatok 1979–1987. KSH Budapest 1988 49 Vígvári András: i. m. 44. 50 MOL 288 f. 4/213. õ. e. 2. naprendi pont: A VII. ötéves terv irányelvei 51 Uo. 52 MOL 288 f. 4/ 213 õ. e. 53 Földes György: i. m. 241. 54 Ungvárszky Ágnes: i. m. 167. 55 Földes György: i. m. 243. 56 MOL 288 f. 4/220-221. õ. e. 57 MOL 288 f. 4/226. õ. e. 1. napirendi pont 58 MOL 288 f. 4/228. õ. e. 59 MOL 288 f. 4/226. õ. e. 1. napirendi pont és Szakács Sándor: Gazdaságtörténet II. SZÁMALK, Budapest, 1998. 272–273 60 Az MSZMP országos értekezletének állásfoglalása a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztésérõl. 1988. május 20–22. Népszabadság, 1988. május 23. 61 MOL 288 f. 4/244. õ. e. 1988. november 1–2. 2. napirendi pont: Népgazdaságunk 1989–1990 gazdaságpolitikájának fõ vonásai és eszközrendszere 62 Tulajdonviszonyokról tárgyal a KB 1988. december 15-i ülése is. MOL 288 f. 4/248–249. õ. e. 63 Bárány Anzelm: Volt egyszer egy sajtószabadság (Media és politika 1987–1997, in: Janus-arcú rendszerváltozás Tanulmányok. Összeáll: Schmidt Mária és Tóth Gy. László. Kairosz, Budapest, 1998 64 Diczházi Bertalan: A tulajdoni átalakulás, in. Janus-arcú rendszerváltozás Tanulmányok. Összeáll.: Schmidt Mária és Tóth Gy. László. Kairosz, Budapest, 1998, és Mihályi Peter: A magyar privatizáció krónikája 1989–1997. KJK. Bp., 1998. és Szakács Sándor: i. m. 273 40

155

Heller Farkas Füzetek

Botos Katalin: A szocialista pénzelmélet fejlõdése Varga István, a két világháború közötti idõszak jeles polgári közgazdásza, a gazdasági folyamatok elemzésével foglalkozó Konjunktúrakutató Intézet igazgatója 1946 után elköszönhetett állásától, címeitõl. Még közremûködött a forint stabilizálásában, de a gazdaság, a konjunktúra kutatására a továbbiakban nem volt szükség.1 A „konjunktúrát” ezután mesterségesen teremtették meg. A hatalomra került új politikai erõk szerint a közgazdaságtudomány legfeljebb az ideológia szolgálóleánya lehetett. A bankok államosítása, a monobankrendszer kialakítása után a pénzügyeket a naturális tervek alá rendelték. Az árrendszer központi meghatározása, a tervmutatók elõírása a pénz és a piac szerepét gyakorlatilag kiiktatta. Pénz és piac nem létezhet egymás nélkül. A piacot azonban a maga spontaneitásaival együtt elvetették. A bankár helyébe tehát a banktisztviselõ lépett, aki végrehajtja annak finanszírozását, amit a központi tervezõ hatóságok – a párt irányelvei alapján – már eldöntöttek. A mindennapi gyakorlatban a pénzügyesek csak könyökvédõs könyvelõk voltak. Az „elmélet” ráadásul azt állította, hogy hamarosan még a csökevényes pénz is el fog tûnni, mivel a kommunizmusban megszûnik a pénzgazdálkodás. (Csak jóval késõbb, az „új mechanizmus” idején mert tréfálkozni az utca embere ilyenképpen: „Kérdés a jereváni rádióban: Lesz-e a kommunizmusban pénz? Válasz: Lesz, akinek lesz, lesz, akinek nem lesz…”) Furcsa ellentmondásként ugyanakkor az ideológusok mereven ragaszkodtak ahhoz, hogy az „igazi” pénz mégiscsak az arany. Marx megmondta, hát annak úgy kell lennie. Az arany különleges áru, a pénznek aranyfedezete van. A pénzegység aranytartalma határozza meg a többi, ugyancsak aranytartalmú valutához való viszonyát, árfolyamát. Tény, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, a nyugati világban is fennmaradt, ha nem is az aranystandard, de az aranydeviza-standard. Bretton Woods is aranyparitást állapít meg a valuták számára, igaz, az új szabályok szerint a belföldi pénz már nem konvertibilis. (De facto már az elsõ világháború óta így volt, de 1944 után „hivatalosan is”.) A pénzteremtés a hitelmechanizmus révén történik. Az aranynak rögzített ára volt dollárban, s a dollárköveteléssel bíró külföldi jegybankok – a vállalás értelmében – kívánságra a FED-nél átválthatták a dollárt aranyra. Erre eleinte nem került sor, hiszen a háború utáni újjáépítés során amerikai árukra, illetve az azok megvásárlására alkalmas dollárra volt szükség. A világ valutarendszere gyakorlatilag dollárstandardon alapult. A szocialista tábor országaiban ellenben az elmélet megrekedt a XIX. századi marxizmus tételeinek ismételgetésénél. A gyakorlatban a pénz a gazdaságirányítás technikai eszközévé degradálódott. A pénzáramlások modellezésével azonban kísérleteket tettek az elvontabb elemzésre. Úttörõként Augusztinovics Mária foglalkozott a pénzforgalmi mérlegekkel.2 Hagelmayer István, aki a pénznek a szocializmusban betöltött szerepébõl írta – éppen Augusztinovics Mária vezetésével – kandidátusi értekezését az 1960-as évek elején, bebizonyította, hogy a szocializmus pénze sem az arany többé, hanem a hitelpénz.3 Keletkezik, mert életre hívja a termelés finanszírozásának szükséglete, de megszûnik, amint feladatát betöltötte. Megsemmisül, hogy újraszülessen a következõ termelési ciklusban. Hitel és pénz egyszerre keletkezik. A pénz a szocialista gazdaság ártalmatlan fõnixmadara. Hagelmayer egyik szemléletes elemzése arra irányult, hogy bemutassa: jól mûködõ tervgazdaságban tehát értelmetlen a lakosságtól begyûjtött betétek után kamatot fizetni. A központi hitelmérleg így is, úgy is forrásnak tekinti a kintlevõ pénzmennyiséget, akár bankbetétben, akár szalmazsákban tartják azt. Örüljön a lakosság, hogy biztos helyen õrzik

156

Botos Katalin: A szocialista pénzelmélet fejlõdése

a pénzét. Miért fizessünk neki kamatot? Úgysem a kamat ösztönöz a megtakarításra, hanem a hiány kényszeríti erre a lakosságot. Egyszerûen nem tudja kielégíteni fogyasztási igényeit, hiszen ha a tervutasítások értelmében ágyút kell gyártani, akkor nem vajat termelünk. A pénzt tehát a lakosság meg fogja takarítani, mert nem tehet mást. Minek akkor szaporítani a pénzt a kamattal? A hagyományos bankáriskolákban nevelõdött szakemberek, akik nem tudták elég gyorsan elfeledni, amit a korábbi rendszerben tanultak, nem tudtak – vagy nem mertek – erre a kérdésre felelni. (A vitriolos szakmai vitában legyõzött, megszégyenült illetékes OTPszakember idegei felmondták a szolgálatot. – A nevetségesség öl.) A téma mindenképpen kényes volt. Azt a kérdést kellett volna feltenni, hogy rendjén való dolog-e afféle szocialista pénzillúzióban ringatni az embereket? Van pénzem, csak nem tudom mire elkölteni. Kiderül, hogy vagy nem tudunk tervezni, vagy tudatosan torzítottan tervezünk. Úgy alakítjuk a termelõeszközök, fogyasztási cikkek termelését, hogy ne legyen összhangban a kiáramló jövedelmekkel. Vagy ha a fogyasztásicikk-hiány nem szándékosan jött létre, az a kellemetlen kérdés vetõdik fel: lehetséges-e, hogy a központ nem tudja, mire van szüksége a dolgozóknak? De kiterjeszthetjük a kérdést akár a termelõi folyamat szervezõire is: lehet, hogy nem is a tervben szereplõ termékekre van a vállalatoknak szükségük? Mert ha a „Hivatal” melléfog, s mondjuk a lakosság nem viszi el az Állami Áruházból a kerti törpéket (mint az egykori filmvígjátékban), akkor a kertitörpe-termelésre kiáramlott pénz nem tud visszatérni a forráshoz, a bankba, s kintrekedve „tervezetlen” megtakarítás keletkezik. Formailag azért ekkor is rendben lesz az országos hitelmérleg, hiszen a felhalmozódó, eladhatatlan készletek finanszírozásához a kényszerû megtakarítások szolgálnak forrásul. A társadalmi elégedetlenség azonban fokozódik, hiszen az emberek a pénzükért nekik tetszõ jószágokat szeretnének vásárolni. A rögzített árak nem jelzik a hiányt, így a pénz vásárlóértékének csökkenése csak lassan válik nyilvánvalóvá. Némi idõ múltán azért a központi árhatóságok is érzékelik a problémát, s áremeléssel szépen megcsapolják a kintragadt jövedelmeket, de mondanunk sem kell, hogy nem a nép nagy örömére. A termelõcégek viszont a direktív tervutasításos gazdasági rendszerben ezektõl az áremelésektõl sem éreznek nagyobb késztetést a termelés fokozására, így a hiány újratermelõdik. A vezetõ elméleti pénzügyesek (Riesz Miklós, Hagelmayer István) ezután véget nem érõ vitát folytattak arról, hogy forrásokból hitelezünk-e.4 Valójában nem is vitáról volt szó, hiszen a professzorok elbeszéltek egymás mellett. A kérdést csakis mechanizmuselemek összefüggésrendszerében lehet értelmezni. Ha tervutasításos rendszer és monobank szisztéma van, akkor – mint láttuk – valóban automatikusan „megteremtõdik” a hitelpénz forrása. Csak az a már feltett kérdés nem kap választ, hogy lehetséges-e így ésszerû forrásallokációt megvalósítani. Garantálható-e a termelés és felhasználás minõségi összhangja? Bizony, távolról sem. Megfogalmazódott, hogy célszerû lenne a „piaci szocializmust” a kereskedelmi bankok intézményével gazdagítani. (A magyar pénzügytani szakirodalomban a kétszintû bankrendszerben való pénzteremtés legközérthetõbb összefoglalását Gubcsi Lajos és Tarafás Imre könyvében olvashattuk az 1970-es években.)5 A kétszintû bankrendszerben, amelyben a bankok egymással versenyezve, jövedelmezõségi szempontokat követve, saját kockázatra hiteleznek különbözõ ügyleteket, vállalkozásokat, természetesen van értelme forrásokat gyûjteni, s erre kamatösztönzést nyújtani. Az üzleti bankok mûködésének kérdése azonban nagyon messzire vezetett volna. Az 1968-as reform még nem eredményezte – bár eredetileg célul tûzte – a kétszintû bankrendszer létrehozását. Csupán a 1980-as évek elején vált éretté a helyzet arra, hogy a kétszintû bankrendszer létrehozásának sürgetõ igényét már a pénzügyi tankönyvek is megfogalmazzák.6 A pénz szerepe az 1968-as reform

157

Heller Farkas Füzetek

után ugyan aktívabbá vált, az árrendszer rugalmasabb lett, s a vállalati termelési döntésekben is nagyobb szerepet játszottak a jövedelmezõségi mutatók, de a piaci reform még távolról sem volt teljes körû. Mint látni fogjuk, a tervgazdálkodás rendszerének fél reformja – bár sok pozitívumot hozott a napi gyakorlatba –, végsõ soron nagy problémákra vezetett. Különösen, hogy elmaradt a piaci valutarendszer bevezetése. A félig-meddig aktivizálódott pénz téves irányba terelte a gazdaságot. Miért állítjuk ezt? Azért, mert többek között ez vezetett Magyarország súlyos, visszatekintve mondhatjuk, tragikus mértékû külföldi eladósodására, amelynek következményeit napjainkig sem sikerült kihevernünk. A pénz funkciói, amelyeket – részben Marx nyomán – a szocialista elméleti közgazdászok oly alaposan tanulmányoztak, nem teljesek a világpénzfunkció nélkül. E tekintetben a kutatások három fõ vonal mentén folytatódtak. Egyrészt a szocialista országok pénzügyesei szerették volna megérteni, hogyan is mûködik a nemzetközi pénzügyi rendszer, mi tölti be ott a világvaluta szerepét. Másrészt ideológiát próbáltak gyártani arra, hogyan teremthetõ nemzetközi valuta a szocialista tábor gazdaságainak. Harmadrészt pedig el kellett dönteni, milyen árfolyamokkal kapcsolódjék a magyar valuta a külföldi valutákhoz. Az elsõ kérdéskörben nemzetközi szinten is vita folyt. Ebbe kapcsolódtak bele a magyar közgazdászok. Az arany demonetizálódásának folyamatát, az áruk és az arany termelésének törvényszerûen elváló trendjét Bácskai Tamás követte tudományos munkásságában.7 Hagelmayer István pedig Rueff francia közgazdász „aranypárti” véleményét cáfolta igen határozottan. Rendkívül szellemes hasonlattal érzékeltette az aranydevizastandard sebezhetõségét: a dollár aranyra való átválthatósága szerinte olyan fék a rendszerben, amely csak akkor nem mûködik, ha meghúzzák. Amikor a külföldi jegybankok megkísérelték dollártartalékaik nagyobb mértékû aranyra váltását a FED-nél, az Egyesült Államok egyoldalúan felfüggesztette vállalt kötelezettségét, s megakadályozta a világháborúk alatt „begyûjtött” aranytartaléknak az országból való kiszivattyúzását; a kingstoni megállapodással – az IMF alapszabályának második módosításával – pedig elérte, hogy végleg megszûnjön az arany monetáris funkciója. A valutaárfolyamok lebegõvé váltak, de a jegybankok a gazdaság érdekében ezt igyekeztek korlátok közé szorítani.8 Az 1960-as évek végén nemzetközi kísérletet tettek – igaz, nem sok eredménnyel –, hogy teremtett nemzetközi valutával, az SDR-rel oldják meg a világlikviditás növelését. Rövidesen bebizonyosodott, hogy az „újítás” nem hozott gyökeres fordulatot. Az SDR – miként ezt a Pénzügykutató Intézet kutatócsoportja az 1970-es évek közepén kimutatta – nem volt több, mint állami szintû kényszerhitel-mechanizmus a devizaszegény fejlõdõ országok javára, illetve a nemzetközi gazdasági versenyképességüket megerõsített, keresett valutájú országok, így az NSZK vagy Japán terhére. S mivel az új „világvaluta” a hitelezõk ellenérdekeltségébe ütközött, nem vált egy új rendszer alapjává.9 Az aranydeviza-standard, amely a fix árfolyamokon és a dollár aranyra való átválthatóságán alapult, megbukott. Helyette egy rendszer nélküli rendszer jött létre, amelyben a valutaárfolyamok a piaci hatásokra elvben szabadon lebeghettek, s a nemzetközi kereskedelem finanszírozására, a nemzetközi tranzakciók céljára egy harmadik ország valutáját használták, mindenekelõtt a dollárt. Az Egyesült Államok negatív fizetési mérlege – no meg az úgynevezett petrodollárok keletkezése – lehetõvé tette, hogy dollárból kellõ mennyiség álljon rendelkezésre. A valutarendszer átalakulásával párhuzamosan ugyanis végbement az olajárrobbanás, s az arab vásárlók dollárban kérték meg exportjuk árát. Ezek az összegek a nemzetközi bankrendszerbe kerülve nagy likviditástöbbletet jelentettek.10 Az úgynevezett eurodollár-piac mûködésének, a nemzetközi pénzügyi rendszer jogszabályainak Gyöngyössy István kitûnõ ismerõje és ismertetõje volt, aki több munkájában elemezte

158

Botos Katalin: A szocialista pénzelmélet fejlõdése

a nemzetközi gazdasági erõviszonyok változásának a nemzetközi pénzügyi intézmények „játékszabályaira” gyakorolt hatását. Ezzel bizonyos értelemben elõkészítette a szocialista országok, köztük hazánk IMF-tagságának elvi elfogadtatását. Bebizonyította, hogy az Egyesült Államok abszolút dominanciájának megszûntével a nemzetközi pénzügyi intézményekben való részvételnek több a potenciális elõnye, mint a hátránya. Az eladósodott országoknak így is, úgy is a nemzetközi pénzpiacokon kell forrást szerezniük, ami drága, sõt olykor lehetetlen is, ha nincs mögötte az IMF garanciája. Gyöngyössy rámutatott az eurodollár-multiplikációnak a nemzetközi hitelkapcsolatok volumenét és a nemzetközi eladósodást nagyban megnövelõ jelenségére, amelynek sajnos az 1970-es évek során Magyarország is részesévé vált. A másik pénzelméleti témakör a KGST-országok valutarendszerének kérdése volt.11 Ebben az alaphangot Ausch Sándor adta meg, aki bebizonyította, hogy egy olyan nemzetközi elszámolóvaluta mûködtetése, mint amilyen az epunit volt, vagy mint amilyennek Keynes a bancort képzelte, jó hatással lenne a KGST-országok gazdaságára. Ennek feltétele azonban a piaci mechanizmus felé irányuló elõrelépés a belsõ gazdaságokban, hiszen nélküle a pénz nem tudja a termelésre és a tõkeallokációra ösztönzõ hatását kifejteni. Mindaddig, amíg nem megy végbe érdemi változás a tervutasításos rendszerben, a multilaterálisnak nevezett elszámolási rendszer formális marad, a bilateralizmus tovább él a kapcsolatokban. Sajnos, a kitûnõ összefoglaló munkát a szerzõ részérõl nem követte több, mert a prágai bevonulást követõ évben publikált mû nem aratott sikert a moszkvai politikai körökben, majd hamarosan meghalt. Mûvén Botos Katalin dolgozott tovább, aki bebizonyította, hogy az ugyancsak 1971-ben létrehozott Nemzetközi Beruházási Bank alaptõkéjének transzferábilisrubel-hányadába minden ország azt tette bele, amije nem volt.12 Mivel a transzferábilis rubel csak elszámoló valuta volt, s az országok nem szándékoztak egymásnak hitelezni, a transzferábilis rubelt megteremtõ Nemzetközi Gazdasági Együttmûködési Bankból átutalt követelések éppen azt jelenítették meg, hogy a követelés birtokosa nem volt képes azt partnereinél érvényesíteni, mivel nem volt megvásárolható áru, vagyis a valutának nem volt árufedezete. Aki pedig a NGEB-tól hitelt kapott az alaptõke-befizetés céljára, végképp nem tudott vele kezdeni semmit. A kapott „transzferábilis” rubelt elvásárolni ugyanis csak a bilaterális egyezmények keretében lehetett, de csak akkor, ha a társországok tervezõhatóságai tudomásul vették a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyozatlanságát. Erre azonban többnyire nem voltak hajlandók, a tõkeszegénységre hivatkoztak, s arra, hogy nem áll módjukban a többi országot ellentételezetlen áruszállítások útján áruhitellel finanszírozni. Fából vaskarika volt tehát a KGST multilaterális pénzügyi rendszere, csak a nevében hordozta a multilateralitást, hiszen a pénzt a bilaterális kereskedelmi forgalom számbavételére lehetett csak érvényesíteni – semmi másra nem volt használható.13 E gondolatok lassan megjelentek a szovjet szakirodalomban is, óvatosan úgy fogalmazva, hogy a transzferábilis rubel „nem teljesen tölti be” a pénzfunkciókat. Botos Katalin ezt úgy fogalmazta át, hogy a transzferábilis rubel „teljesen nem tölti be” a pénzfunkciókat.14 Sajnos, ez a humor nem talált vevõre a moszkvai politikai körökben. Éppen sorozatos fõtitkárváltások voltak napirenden. Brezsnyev után váratlanul Csernyenko is távozott az élõk sorából. Jurij Andropov, az 1956-os magyarországi szovjet követ, aki az 1980-as évtized elejére már a GPU fõnöke volt, a fõtitkári poszt várományosa, ám elõtte még egy magyarországi villámlátogatást tett. Ennek kapcsán a transzferábilis rubelt bírálattal illetõ szakembereknek – köztük Botos Katalinnak – személy szerinti publikációs szilenciumot javasolt a témában. (Tanácsosnak látszott e felszólítást követni, hiszen a magyarországi látogatással kapcsolatban furcsa történetek keringtek, például az, hogy Andropovnak az 1956-os forradalmi

159

Heller Farkas Füzetek

események idején is közremûködõ tolmácsa éppen ez idõ tájt fulladt bele a félméteres Balatonba. A GPU nem tréfált.) Nem kerülhetett sajtó alá Botos Katalinnak a KGST energiahelyzetét és az azzal összefüggõ, úgynevezett „beruházási hozzájárulások” gazdasági ésszerûtlenségeit bíráló tanulmánya sem, hiszen abból világosan kiderült volna, mit ért a transzferábilis rubel az építési szolgáltatási és pénzügyi beruházási szférában, s hogy a továbbadásra felvett hatalmas dollárkölcsön milyen nagy mértékben járult hozzá a magyar eladósodás lavinahalmához. A publikáció tilalma végül is Andropov halálát követõen, Gorbacsov színrelépésével és a „glasznoszty” térnyerésével oldódott fel. A KGST-valutarendszer kardinális kérdésének az látszott, vajon lehetséges-e a keleti és nyugati pénzügyi rendszer összekapcsolása a transzferábilis rubel konvertibilissé tételével, avagy csak a nemzeti valuták közvetlen konvertibilissé válása képzelhetõ el, ha elképzelhetõ egyáltalán. Ez vezet a harmadik fontos kérdéskörhöz, a valutaárfolyamok kérdéséhez. Az 1968-as gazdaságirányítási reform alkalmával fontos szempont volt, hogy az áraknak nyitott, kis gazdaságban nem célszerû elszakadniuk a külpiaci árarányoktól. Ezért kialakították az úgynevezett árszorzókat, devizaszorzókat, amelyek a magyar árszint és az exportárszint közötti átlagos arányt mutatták. Ez a gyakorlatilag vásárlóerõ-paritást kifejezõ mutató szolgált a továbbiakban a valutaátszámításokra a kereskedelmi szférában. A devizaszorzók – amelyeket késõbb kereskedelmi árfolyamoknak is neveztek – érdekeltséget teremtettek a külföldi árak alakulásában. Nem volt mindegy a reform utáni forinteredményekben érdekelt magyar vállalatoknak, hogy drágán vagy olcsón vásárolnak-e a külpiacokon, s az sem, hogy sikerül-e emelni a devizaárakat például a szocialista piacon. A KGST-ben 1958-tól az úgynevezett bukaresti árelv volt érvényben, amelynek értelmében az árakat a világpiacról kellett kölcsönözni, bár mindig csak a következõ ötéves tervidõszakra változtatták meg azokat – hiszen öt évre állapodtak meg naturális részletezettséggel a szállításokban. (Ezen csak az olajárrobbanás után módosítottak, amikor bevezették az úgynevezett csúszó árbázist, az ötéves átlagáradatok egy-egy évvel való korrigálását. (Nem csoda, hogy a szovjet partner sûrûn felemlegette, hogy õk – úgymond – az árarányokon keresztül támogatják a többi országot, s hogy a magyar exportárak relatíve nagyok. Nálunk ugyanis a vállalatok érdekeltebbek voltak az ármunkában, mint a többi tervgazdaságban, éppen a devizaszorzók, azaz a kereskedelmi árfolyamok következtében. A magyar valuta „árfolyama” azonban csak számított érték volt, nem a keresleti-kínálati viszonyoknak megfelelõen változott. Ez a probléma a határárfolyam-átlagárfolyam vitában jelent meg. Az árfolyamok kérdésével Tarafás Imre foglalkozott a legkorábban és a legátfogóbban.15 A devizakitermelési adatokat sorba rendezve nyilvánvalóan a legutolsó kitermelési adat a határárfolyam, hiszen még erre is szükség van az import fedezéséhez. A határszorzók alkalmazása azonban árszintemelõ hatású lett volna, s így nem alkalmazták. Ezzel természetesen távolabb kerültünk a realitásoktól, hiszen tény és való, hogy a szabadabb nyugati importlehetõségek mellett kevésbé érvényesült az átlagárfolyam exportvisszafogó hatása. Fennállt annak a veszélye, hogy dollárt konvertálunk rubelre, ha az utóbbi relációban könnyebben tudjuk az árakat emelni. Ez a félelem valósággá is vált, s nem kis mértékben hozzájárult a konvertibilis valuta romlásához. Ugyanakkor el kell mondani, hogy meglehetõsen nagy szakmai-politikai bátorságról tett tanúságot a magyar gazdaságvezetés azzal, hogy a hivatalos árfolyamokkal szemben, amelyek szerint egy dollár 0,9 rubellel volt egyenértékû, a keresztárfolyam nálunk ellentétes viszonyokat mutatott: 1,5 rubel volt egyenlõ egy dollárral. Ezt ugyan a kitermelési adatok világosan alátámasztották, mégis szúrta a szovjet gazdaságvezetés szemét.

160

Botos Katalin: A szocialista pénzelmélet fejlõdése

A devizagazdálkodás továbbra is központi felelõsség maradt, s ez azzal járt, hogy a konvertibilitás és az integráció fogalma jó ideig még tabu maradt a kutatók számára. (Amikor Hagelmayer István 1975-ben átvette a Pénzügykutatási Intézet igazgatói posztját, azt az utasítást kapta, hogy két kérdéssel nem foglalkozhat: a forint konvertibilitásával és a hazai inflációval. Ezt nyomban visszautasította, mondván, hogy akkor el sem foglalja székét, hiszen e két téma a pénzügyi kutatás kulcsterülete.) Az infláció és a monetáris politika kapcsolatával átfogóan csak az 1980-as évek végén foglalkozott Huszti Ernõ.16 Nem szabad elfelejtenünk, hogy az 1970-es évek közepére már más szelek fújdogáltak, mint a reform elõkészítésekor: a visszarendezõdés számos jele volt tapasztalható az 1972es párthatározatok után. A politikai erõviszonyok úgy alakultak, hogy a reformerek joggal féltették helyzetüket: ha kimutathatóan nagyobb infláció lesz, s az árnövekedések netán elégedetlenséget váltanak ki, akkor a dogmatikusok kiszoríthatják a reformszárnyat a hatalomból. (Az utca embere ezt azzal a viccel fejezte ki, hogy „a hús ára lehet negyvenhat, lehet hatvanhat, csak ötvenhat ne legyen!”) A reformpolitikától megrettenõ politikai vezetõk az egy lépés elõre, két lépés hátra taktikáját követték. Preferálták azokat az okos szakembereket, akik megtalálták az ideológiát az átmeneti megoldásokra: vezessünk be aktív árfolyampolitikát, hogy megállíthassuk határainknál a világpiac inflációs hatásait. Mivel a világpiacon számottevõ árszintnövekedés ment végbe az olajárrobbanás hatására, s a valuták kereslete eltolódott a dollárról a márka, a jen felé, amelyek így a dollárhoz képest felértékelõdtek, mi is az utóbbiak példáját követtük. Felértékeltük valutánkat, mintha bizony a miénk is azok közé tartozott volna, amelyek iránt a kereslet nõ. Megtartottuk ugyan a dollár–rubel arányt, ám az egységnyi dollárért kapható forintösszeget – mintegy a márkával lebegtetve – csökkentettük. Hagelmayer István nagy hatású cikket publikált a témában,17 bebizonyítva, hogy az úgynevezett aktív árfolyampolitika nem tudja a határon megállítani a negatív hatásokat, csak más helyen jeleníti meg azokat. Lehetséges, hogy a belföldi árszínvonal nem növekedik olyan mértékben, mint e nélkül az intézkedés nélkül, a költségvetési hiány ellenben annál inkább. S valóban: mivel a fizetési mérleg gyorsuló romlása, a felhalmozódott adósságállomány szolgálata egymagában pótlólagos teher a költségvetésnek – hiszen a külföldi forrásokat az MNB az állam ügynökeként gyûjtötte be –, az exporttámogatások kényszerû fokozása további kiadást jelent. Hiszen nyilvánvalóan nincsenek egyensúlyban a mesterségesen felértékelt árfolyamok, s ahhoz, hogy érdekeltségi alapon tevékenykedjenek a magyar vállalatok a konvertibilis valutát hozó piacon, meg kell fizetni õket. A magyar pártvezetés elfogadta az új külgazdasági stratégiát, amelyben az volt az új, hogy az exportban hivatalosan is támogatták a konvertibilis valutájú országok felé való nyitást. Valójában ez már addig is így volt; most azonban már a politika is kénytelen volt rábólintani, hacsak nem akarta visszahozni az 1950-es évek drákói módszereit, amelyeknek persze még akadtak szemüket Moszkvára vetõ hívei. A törekvések azonban igen csekély eredménnyel jártak. A nemzetközi tõkepiacokon eladósodott ország rohamléptekkel haladt a fizetésképtelenség felé. Ez azt eredményezte, hogy az ország vezetõi – a belsõ drámát elkerülendõ – új védõernyõt kerestek az IMF intézményében. A szocialista országok eladósodottságát elemzõ írások nem annyira pénzelméletileg, mint gazdaságpolitikai szempontból jelentettek újdonságot a szakma és a közvélemény számára. Elméletileg érdekesebb volt a konvertibilitás fogalmi tisztázása éppen ebben a kritikus idõszakban. Ha a gazdaságpolitika elõre akart menekülni, tovább kellett lépnie a reformok útján. Rendkívül nehéz volt a kötött devizagazdálkodás lazítását jelentõ javaslatok felvetése

161

Heller Farkas Füzetek

akkor, amikor az államcsõd szélén imbolyogtunk. Az IMF-be való belépéshez azonban a VIII. cikkely értelmében garantálni kellett a folyó fizetések zavartalanságát, azaz bizonyos mértékû konvertibilitást. Az ortodox gazdaságpolitikusok azt mondták, hogy a valuta konvertibilitása egy folyamat vége, amikor is már annyira versenyképes a hazai termelés, hogy ezt mintegy „megengedhetjük magunknak”. Botos Katalin és Patai Mihály közös cikkében rámutatott: a konvertibilitás nem a folyamat vége, hanem éppen hogy a reformok kezdete kell legyen.18 A konvertibilis valutájú országokhoz szorosan kötõdõ gazdaságoknak szükségük van a tõkebeáramlásra. A tõke viszont csak akkor jön, ha szabadon mehet is, azaz az átváltást és szabad transzferálást nem gátolják adminisztratív eszközökkel. Az elemzés rámutatott, hogy a Bretton Woods-i rendszer bevezetése után nem a nagyhatalmak egyike, nem Anglia vagy Franciaország, hanem az Egyesült Államokkal határos, hozzá szorosan kapcsolódó Mexikó vezette be elsõnek valutája IMF szerinti konvertibilitását. A háborúban súlyos vereséget és hatalmas veszteségeket szenvedett Németországban valósult meg a leghamarabb a teljes, a tõkemozgásokra is kiterjedõ konvertibilitás. A fejletlenebb országok számára szükséges valutatartalékokat nem exporttöbbletekbõl, hanem hosszabb lejáratú kölcsönökbõl is fel lehet halmozni, ami a folyó fizetések zavartalanságát garantálja. Természetesen a gazdaság reálszférájának a piaci kihívásokhoz való igazodása elkerülhetetlen, de azt éppen a beáramló tõke teszi lehetõvé. A modernizációhoz tõke kell, a tõke pedig nem jön, ha gúzsba kötik a devizaszabályozással. A 1980-as években a konvertibilitás, az árfolyamelméletek és a monetáris politika legfrissebb fejleményeinek magas szintû mûvelõjeként Szalkai István, majd Riecke Werner tûnt ki igényes írásaival.19 Sajnálatos módon az elméleti felismeréseket nem követte a magyar gazdaságban érdemi cselekvés. Ami a gazdasági növekedést illeti, az 1980-as évek is a helybenjárás évei voltak. Az IMF-tagság arra jó volt, hogy a mechanizmusmunkákat továbblendítse, hiszen megindult egy sor fontos intézmény létrehozása. Az IMF közismerten sablonos politikája, amely a gazdasági megszorítások egységes receptjén alapult, csak azt hozta magával, hogy az ország pénzügyi egyensúlyát az állandó visszafogással garantálták, ami természetesen nem hozott magával struktúraátalakulást. Az ugyanis a puszta megszorításból nem jön létre, ahhoz mindenképpen tõke kell. A pártkongresszusok közeledtével pedig – mint minden legitimációt igénylõ politikai erõnél – elemi erõvel tört felszínre az életszínvonal-javítás, a gazdasági felpörgetés igénye, ami természetesen újból a külsõ egyensúlyhiány fokozódását eredményezte. Hiába indult meg a kétszintû bankrendszer létrehozása, az adóreform, a vegyes vállalati törvény elfogadása, egyértelmûvé vált: tulajdonviszonyokig hatoló rendszerváltozásra van szükség. A magántulajdonosi érdek ösztönzõ hatása nélkül reménytelen a makrogazdasági stabilizáció. A valuta tényleges konvertibilitása nélkül pedig nincs esély új típusú nemzetközi munkamegosztás kialakítására. Az egyik legfontosabb elméleti megállapítás e téren éppen a reform két évtizedét áttekintõ glasgow-i konferencián fogalmazódott meg: A magyar gazdaság nehéz helyzete a reform visszásságának volt köszönhetõ.20 Nem tette piacivá az árfolyamokat, nem érzékeltette a vállalatokkal a fizetési mérleghelyzet terheit, a konvertibilis passzívum következményeit és a KGST-aktívum hátrányait. A nyugati adósságok kifizetését kivasalták belõlünk, a keleti aktívumunkat pedig alig tudtuk még a rendszerváltás utáni évtizedben is elkölteni. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság kényszerpályára került. A 1980-as, 1990-es években a már egyre inkább piacivá váló környezetben markánsan továbbfejlõdött a pénzügyi elmélet. E korszak jeles kutató egyénisége Száz János.21 Munkájának jellemzõje a komolyabb matematikai apparátus használata és a legfrissebb nemzet-

162

Botos Katalin: A szocialista pénzelmélet fejlõdése

közi innovációk újszerû pénzelméleti értékelése. Hitel, pénz, tõke címû könyvében szakított számos, korábban uralkodó meggyõzõdéssel. Egyik pénzelméleti újdonsága a pénzteremtési mechanizmus leírásában volt. Néven nevezte azokat az eseteket, amikor nõ a pénztömeg, de nem történik pénzteremtés, vagy fordítva. Riesz Miklós jegybankpénz fogalmának analógiájára bevezették a kereskedelmi bankpénz fogalmát. Száz a pénzteremtés mechanizmusán túl a pénzteremtés hatásával, a zárt és nyitott gazdaságban megjelenõ és tovagyûrûzõ hatások modelljeivel is foglalkozott. Leglényegesebb mondanivalója a pénz heterogenitásának középpontba állítása volt, ezen belül is a jelenbeli és a jövõbeni pénzek fogalmi elhatárolása. Ez a hitel új értelmezését kínálta: a hitel nem kölcsön (bérlet), hanem különbözõ idõpontbeli pénzek adásvétele. A törlesztés nem a kölcsönzött pénzzel azonos (fõként infláció idején), hanem a kamattal rokon, attól nehezen elválasztható. Az 1980-as évek végén újraéledõ értékpapírok kapcsán a szerzõ megkülönböztetett elismervény, illetve ígérvény típusú követeléseket, s ez alapján értelmezte, mely papíroknak lehet, s melyeknek nem másodlagos piaca. A bankhitelbõl, illetve a kötvénykibocsátásból fakadó adósságoknál a kamatláb-növekedés egészen másképp hat az adósságállomány piaci értékére. Száz János könyve volt az elsõ magyar nyelvû könyv, amely részletesen tárgyalta a derivatív ügyleteket, ezen belül az opciókat, valamint ezeknek különbözõ spekulációs, illetve fedezeti stratégiák megvalósítására való felhasználását. Száz János társzerzõje volt (Bánfi Tamással és Sulyok Pap Mártával együtt) az 1985ben megjelent Kötvény címû kötetnek, amely több évtizednyi szünet után az elsõ, értékpapírpiacokkal foglalkozó közgazdasági könyv volt. Szintén e szerzõhármas szerkesztette a Pénzügyi és Kereskedelmi Enciklopédiát, amely több mint öt évtizednyi hallgatást tört meg a maga mûfajában. A rendszerváltoztatás után Száz János a tõzsde egyik vezetõ tisztségviselõjeként a gyakorlatban is tesztelhette elméleti tudását. Az elsõk közé tartozott, akik a kockázatokkal (gamma-kockázat, volatilitás-kockázat) alaposabban foglalkoztak.22 A kockáztatott érték fogalmát a magyar pénzügytanban bevezetõ Király Júliával, valamint Kondor Imrével együtt alapította a hazai Kockázatkezelési Társaságot. Miként látszik, a magyar pénzelmélet egyre inkább megszabadult korábbi ideológiai béklyóitól, s professzionalistává vált, közelebb került a gyakorlathoz. Olyan szakemberek, mint Szapáry György, Ricke Werner, Szalkai István vagy Tarafás Imre nem pusztán és nem is elsõsorban szakirodalmi tevékenységükkel, hanem a monetáris politika de facto kormányzásával alakították a jelenkor gazdaság- és pénzügytörténetét. Mégsem becsülhetjük le a pénzelméletnek a politikával való kapcsolatát, hiszen „fakó minden teória”. A magyar pénzügyi politika elõttünk álló legfontosabb feladata a nemzeti valuta euróvá való „szublimálása”. Ez pedig nem csupán a modern közgazdaság-tudomány egyik legizgalmasabb elvi problémája, hanem a napi gazdaságirányítás nehéz gyakorlati feladata is. Pénzügyi közgazdászok több nemzedéke számára jelent kihívást, olyan szakemberek számára, akik talán már meg sem értik az elõdöknek az irracionalizmus világában a ráció elemeit a magyar gazdaságba belevarázsolni igyekvõ küzdelmeit.

163

Heller Farkas Füzetek

Jegyzetek Schmidt Á. – Kemenes E. (szerk.): Változások, váltások és válságok a gazdaságban. Tanulmányok Varga István emlékezetére. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982 2 Augusztinovics M.: A pénzforgalmi kapcsolatok mérlegérõl. Közgazdasági Szemle, 1962/10. 3 Hagelmayer I.: Pénz a szocializmusban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964 4 Riesz M.: Pénzforgalom és hitel. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980 5 Gubcsi L. – Tarafás I.: A láthatatlan pénz. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977 6 Bánfi T. – Hagelmayer, I.: Pénzelmélet és pénzügypolitika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984 7 Bácskai T.: Pénzáru és pénzérték a jelenkori kapitalizmusban. Kandidátusi értekezés, 1972 8 Hagelmayer, I. – Boros I. – Bánfi T.: Az aranydeviza-rendszer kudarcai és tanulságai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975 9 Botos K. (szerk.): Nemzetközi Pénzügyek Aktuális Kérdései. A Pénzügykutató Intézet kiadványai, 1978 10 Gyöngyössy I.: A nemzetközi pénzmozgások és a valutaválság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975 11 Ausch S.: A KGST együttmûködés helyzete, mechanizmusa, távlatai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969 12 Botos K.: A szocialista integráció nemzetközi beruházás-politikája. Kandidátusi értekezés, 1972 13 Botos K: Pénzügyek a KGST-ben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977 14 Nemzetközi pénzügyek aktuális kérdései. 15 Valutaárfolyam és egyensúly. MTA Közgazdaságtudományi Intézete, Budapest, 1972. 16 Huszti E.: Inflációs útkeresés – mondetáris politika és gyakorlat Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 17 Hagelmayer I.: A külsõ infláció és a cserearányromlás belsõ szakaszai. Közgazdasági Szemle, 1975/7–8. 18 Botos K. – Patai M.: A fizetési mérleg és a tartalékok vizsgálata a konvertibilis valutájú országokban. Pénzügyi Szemle, 1977/7–8. 19 Botos K. – Szalkai – Patai M.: Pénzügyek és nemzetközi gazdasági kapcsolataink. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981 20 Antalóczy K. – Botos K.: Lesz-e konvertibilis a magyar forint? A klíringtõl a konvertibilitásig. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990 21 Száz J.: Hitel, pénz, tõke. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989 22 Száz J.: Kötvények és opciók árazása. JPTE, Pécs, 2003 1

164

Kávássy János: „A magyar modell”: a nyolcvanas évek Magyarországa az amerikai külügyi politikusok és szakértõk szemszögébõl, a magyar külügyi dokumentumok alapján A hidegháborús, kéthatalmi szembenállás kései történetének tárgyalásakor megkerülhetetlen az amerikai fél, alapvetõen diplomáciai eszközökre alapozó, „kislépések politikájának” vizsgálata; melynek legfontosabb terepe egyértelmûen Közép- és Kelet-Európa volt. Románia, Lengyelország és Magyarország a nyolcvanas években mindvégig kiemelt figyelemre számíthatott a State Department (SD) hivatásos külügyéreitõl éppúgy, mint az elnök nemzetbiztonsági tanácsadóitól, vagy a szenátoroktól és kongresszusi képviselõktõl.1 E három ország önmagában való, illetve egymáshoz viszonyított megítélése az évtized során folyamatosan változott. A román diktátor, Nicolae Ceau?escu rendszere, mely a korszak elején a legkedvezõbb pozíciókkal bírt, fokozatosan diszkreditálódott, végül pedig teljesen szembekerült a washingtoni vezetéssel. A lengyel Wojciech Jaruzelski az 1981-es katonai hatalomátvételt követõ években parvenünek számított, és vele szemben az amerikaiak egyértelmûen a Lech Walesa féle Szolidaritást támogatták; igaz, a nyolcvanas évek második felében felélénkült a hivatalos amerikai–lengyel párbeszéd, melyet ezután bizonyos fokú együttmûködés jellemzett. A fenti példáktól eltérõen a magyar–amerikai viszony Kádár János, majd Grósz Károly vezetése idején is töretlen fejlõdést mutatott; sõt 1988-ban – Grósz júliusi amerikai látogatásával – a kétoldalú kapcsolatokat a legmagasabb szintre emelték. Mindezek figyelembevételével az adott keretek között azt igyekszem bemutatni, mikor, miért, miben és hogyan jelent illetve nyilvánult meg Magyarország kiemelten, de legalábbis példaértékûként való kezelése az amerikai politikában. A korábban titkosított külügyi iratok alapján (MOL KÜM TÜK) azt igyekszem számba venni, ki, mikor, hol és kinek nyilatkozott ilyen irányúlag. A magyar–amerikai kapcsolatok megítélésének hátteréül, összevetésként, a korabeli román–amerikai, illetve lengyel–amerikai viszony egy-egy kulcsmozzanatába is beletekintünk, szintén a MOL külügyi anyagai alapján. Az amerikai–magyar viszony javulása egyértelmûen 1978-ban, a Szent Korona, és a koronázási ékszerek visszaadásával kezdõdött.2 A kapcsolatok normalizálásának másik mérföldkövének 1982. május 6. tekinthetõ, ekkor csatlakozott Magyarország az IMF-hez3, majd nem sokkal késõbb az IBRD-hez. A politikai viszonyban beálló változást hamarosan az egyre gyarapodó személyes interakció is tükrözte; direkt külügyi vonalon éppúgy, mint a legkülönfélébb delegációk küldésében és fogadásában. Fontos körülmény, hogy mindez a szuperhatalmi, szovjet–amerikai szembenállást tekintve egyáltalán nem az enyhülés, sokkal inkább az élezõdõ konfliktus, az ún. kis hidegháború4 idõszakában történt. Ronald Reagan elnökségének nyolc évében a differenciálási politika kompromisszumok nélküli végig vitele volt a meghatározó5; miközben az adminisztráció elképzeléseit alapjaiban határozta meg a hidegháború megnyerhetõségének gondolata.6 A magyar–amerikai viszony tehát e két fõ erõvonal mentén mozgott a nyolcvanas években, s lehetõségeinek ezek szabtak határt, mind pozitív mind negatív értelemben. Egy 1982. novemberi jelentés, amely a Christian Science Monitorra és a Boston Globera hivatkozik, a következõképpen fogalmazott az amerikai fél részérõl megnyilvánuló, fokozódó érdeklõdéssel kapcsolatban: „Nem titkolják, hogy a magyar reformpolitikát „nagyító lencsén” keresztül nézik, és eredményeinket felhasználják a szomszédos szocialista országokkal való negatív összehasonlításhoz (a másik fél számára negatívan).

165

Heller Farkas Füzetek

Érzékelik ugyanakkor, hogy Magyarország szintén gazdasági nehézségekkel küszködik, fõleg pénzügyi téren…”7 Mivel a Kádár-rendszer gondolkodásában a fogyasztás biztonsága a politikai legitimitás egyik talpköve volt,8 s ez legfõképpen az életszínvonal folyamatos növekedésében (legalábbis annak érzetben) kellett jelentkezzék, ezért a pénzügyi likviditás kérdése – a rendszer Achilles-sarka – jelentette az amerikai tervezõk számára a kiskaput, saját terveik/szándékaik megvalósításában. Ahogy azt 1982 szeptemberében W. Farrand, az SD kelet-európai osztályának helyettes vezetõje megfogalmazta: „A hivatásos külpolitikusok, a szakértõk álláspontja Magyarországgal kapcsolatban változatlan, Magyarországot külön kategóriaként kezelik. Az Egyesült Államok is érdekelt abban, hogy Magyarország túlzott gondok nélkül vészelje át a jelenlegi idõszakot.9” Az amerikai részérõl mind gesztusokban, mind szavakban megnyilvánuló pozitív megítélés azonban nem mindig szolgálta a magyar érdekeket; legalábbis nem a szocialista szövetségi rendszeren belül. Jól példázza ezt az alelnök, George Bush budapesti látogatása, pontosabban az alelnök által a látogatást közvetlen követõen Bécsben elmondottak. Bush 1983. szeptember 19–20-án járt Budapesten, és látogatása elsõ napján maga a pártfõtitkár fogadta, így a negyvenes évek óta ez volt a legmagasabb szintû, hivatalos amerikai–magyar találkozó.10 Másnap, huszadikán, az alelnök Lázár Györggyel és Losonczi Pállal is tárgyalt; utóbbinak kifejtve, hogy az Egyesült Államok nemcsak a direkt kétoldalú kapcsolatokban, de multilaterális szinten, így a Világbankban és a Nemzetközi Valuta Alapban is a meglévõ jó viszony további ápolására törekszik.11 A tárgyalások lezárulásával az amerikai delegáció továbbrepült Bécsbe. Az osztrák fõvárosban azután az amerikai alelnök nyíltan a Keleti Blokk belsõ fellazítása mellett foglalt állást, kijelentve, hogy minden térségbeli országgal oly mértékig hajlandóak párbeszédet folytatni, amilyen mértékben az a saját polgárait érintõ, belsõ interakciókban is törekszik a párbeszédre. Ugyanilyen fontosnak ítélte az ezen országok által folytatandó, mind függetlenebb (a Szovjetuniótól független) külpolitikát, és a világ (a Nyugat) iránti általános nyitottságot.12 Magyar szempontból ennél jóval kínosabbnak tûnt, hogy Bush az utóbbihoz kapcsolódva pozitív példaként említette Magyarországot13; ráadásul ugyanezen beszédben megkérdõjelezte Jaltát, tehát a fennálló világrendet.14 A magyar politika – természetesen – felháborodottan reagált, és az 1983 októberében bemutatkozó új, washingtoni magyar nagykövet, Házi Vencel mindezt szóvá is tette a State Departmentben, Mark Palmernek.15 „Felvetettem, hogy Bush alelnök bécsi beszédében a Budapesten mondottaktól eltérõ hangot használt. A beszéd a szocialista országok megosztását célozta. Mi tudomásul vesszük a differenciálást…; de nem fogadhatjuk el azt, hogy ezáltal szembeállítsanak bennünket szövetségeseinkkel.16” A nagykövet szavaira Palmer higgadtan reagált, és megismételte, hogy a bécsi beszéd az USA részérõl alapvetõ politikai nyilatkozat volt.17 Alig egy hónappal késõbb, november végén, maga Bush alelnök is csak megerõsítette az általa korábban elmondottakat. Utalt rá, hogy nem „megosztási”, hanem „differenciálási” politikát kívánnak folytatni, az ideológiailag ugyan egy táborba tartozó, ám különbözõ nemzeti sajátosságokkal, magatartással és törekvésekkel bíró országok viszonyában.18 Nyilvánvaló, hogy Kádár nem kívánt a Kremltõl független külpolitikát folytatni; sõt három évtizeden át ennek még a látszatát is igyekezett elkerülni. Tény ugyanakkor, hogy a magyar fõtitkár elfogadta és támogatta a gazdasági liberalizáció gondolatát, s a rendszer – más szocialista országokkal összevetve – jobbára tiszteletben tartotta a Helsinki Záróokmányt.19 A kongresszus számára készült, féléves jelentésekbe tekintve láthatjuk, hogy amerikai szemmel nézve a magyar vezetés teljesítménye a második és harmadik kosár tekintetében mindvégig kielégítõ volt.

166

Kávássy János: „A magyar modell”

Magyarország megítélése nemcsak a törvényhozás két házában (szenátus, kongresszus), és a külügyminisztériumban, de az elnöki tanácsadók körében is pozitív volt. Egyértelmûen bizonyítja ezt Juszel Béla washingtoni sajtóattasé jelentése, 1984 decemberébõl. Juszel november végén, Kornidesz Mihálynak, az MTV akkori elnökének kíséretében találkozott Richard Pipesszal, a Harvard kiváló történész-politológusával, Reagan korábbi tanácsadójával20; illetve Kenneth T. Jowittal, a Berkley politikatudományi tanszékének professzorával.21 Mindketten Reagan a térséggel, a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos véleményét (tehát a tanácsadók által az elnökben kialakított véleményt) idézték.22 Jowitt elmondása szerint a Magyarországgal kapcsolatos kutatások sokáig alapvetõen a gazdaságirányítás reformjára vonatkoztak, ám idõvel egyre inkább a „társadalmi fejlõdés sajátosságainak elemzésére” koncentráltak.23 A professzor szerint Magyarország azért lehetett fontos a nyugati szakértõk számára, mert így be tudták mutatni „a szovjet gazdasági modelltõl való eltérés pozitív hatását a gazdasági és társadalmi élet különbözõ területein.”24 Richard Pipes is külön kitért az amerikai–magyar kapcsolatokra, illetve, arra azok miért voltak fontosak Washington számára. Úgy fogalmazott, Reagan hitt abban, hogy „a magyar gazdaságirányítási reformok fokozatosan meghonosodnak a szomszédos szocialista országokban is, s maga a szovjet vezetés is kénytelen lesz változtatni.”25 A külügyi iratokat olvasva ez az elsõ direkt megfogalmazása annak, hogy az amerikai tervezõk egy része a nyolcvanas évek közepén már egyfajta modellként tekintett Magyarországra.26 Mint a késõbbiekben látni fogjuk, ezt az álláspontot idõvel az amerikai külügyminisztérium vezetõi is magukévá tették. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szovjetekben valóban megvolt a magyar gazdasági modell követésének szándéka. Eleinte csak az ideológia és a politika ködfátyolán átlátó szakemberekben,27 Gorbacsov színrelépésével azonban már a legfelsõbb vezetésben is.28 A magyar–amerikai kapcsolatok 1984-es alakulásának viszonyításához jó támpontot ad, ha egy pillantást vetünk a román–, illetve a lengyel–amerikai kapcsolatok párhuzamos alakulására. Utóbbi kapcsán amúgy is meglehetõs nyomás nehezedett a Reagan adminisztrációra, a nagyszámú, amerikai lengyel emigráns részérõl éppen úgy, mint a pápa, II. János Pál, vagy éppen a nyugati szövetségesek oldaláról.29 Különösen fokozódott mindez az 1984-es nyári amnesztia után, ám Lengyelország IMF tagságát az amerikaiak végül mégis megvétózták.30 Az egyértelmûen különutas31, és évtizedek óta különleges figyelemben részesülõ román vezetés sem kapott többet, mint a magyarok. Mindkét országot megillette a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elve32, de 1984-ig csak évenkénti megújítással. Ennek meghosszabbítását mindkét érdekelt fél rendszeresen kérte az amerikaiaktól, éppen ezért jelentõs elõrelépés – s egyben diplomáciai gesztus – volt, hogy 1984. július 6-án Ronald Reagan elnöki döntéssel33 három évre, automatikus megújítással adta meg az MFN státuszt. Az indoklásban egyértelmûvé tette, hogy mindez „az ezekkel az országokkal fenntartott politikai és gazdasági kapcsolatoknak, beleértve a fontos és eredményes tárgyalásokat az emberi jogi és kivándorlási kérdésekben”34, volt köszönhetõ. Fentieket figyelembe véve elmondható tehát, hogy Magyarország, pontosabban a Kádár-rendszer 1984-re jó, a Keleti Blokk más országaihoz viszonyítva kiemelt szereppel bírt az amerikai külügyi gondolkodásban. Expressis verbis mégsem a hivatásos politikusok beszélték elõször „magyar modellrõl”, hanem egy üzletember, az Occidental Petrol vezetõje és tulajdonosa, Armand Hammer.35 Hammer két elõadást tartott 1985 februárjában, a Tufts Egyetemen, illetve a Columbián; témája a kelet–nyugati kapcsolatok alakulása volt, rengeteg személyes jellegû

167

Heller Farkas Füzetek

anekdotával fûszerezve.36 Saját, több mint hat évtizednyi tapasztalatáról és – kissé talán hiú módon, de újra és újra ismétlõdõen – személyes kapcsolatairól értekezve megemlítette, hogy egy héttel korábban Havasi Ferencet látta vendégül Los Angelesben.37 Beszédében felidézte beszélgetésük fõbb vonalát, majd ehhez kapcsolódva mondta, hogy „a Szovjetuniónak egy olyasfajta szocializmus irányába kell elmozdulni, mint amilyen a magyar modell.”38 Nyilvánvaló, mint erre fentebb utaltam, hogy Mihail Gorbacsov színrelépése elõtt a legfelsõbb szovjet vezetésben nem volt hajlam a változásra; de tény az is, hogy a peresztrojka és glasznoszty meghirdetésében szerepet játszott a változtatás kényszerûségének felismerése.39 A magyar modell ugyanakkor távolról sem jelentett csak gazdasági metódust; a Kádárrendszer modus vivendije, a rendszer belsõ stabilitása is példaként tûnt fel a térséggel foglalkozó szakemberek szemében. Egy, a kongresszus külügyi bizottságában, 1985. október 2-án lezajlott értekezlet jól illusztrálja ezt. Az európai ügyekért felelõs külügyminiszterhelyettes, Rozanne Ridgway vezette megbeszélésen több Kelet-Európa szakértõ is megszólalt, így Sarah M. Terry, Paul Marer (Márer Pál) és Charles Gati (Gáti Károly).40 Terry a kelet-európai országoknak a szovjetekhez való viszonya alapján három kategóriát állított fel (a totális együttmûködéssel, például az NDK-val szemben): 1. a teljes függetlenség kivívása (Jugoszlávia, Albánia); 2. a részleges politikai önállóság elérése (Románia); 3. a szövetségi rendszeren belüli liberalizálás (Magyarország). Rámutatott, hogy mindezen esetekben a nyugati támogatás a rendszereknek, és nem az ellenfeleiknek szólt, így kerülve el azt az instabilitást, mely a beavatkozás lehetõségét adta volna Moszkvának, s egyértelmûen visszarendezõdéshez vezetett volna.41 Marer a szocialista rendszerek gazdasági gyengeségét és nehézségeit elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy „minden kelet-európai ország nem ideiglenes, hanem alapvetõ gazdasági nehézségekkel néz szembe.”42 Charles Gati, aki ekkor többek között Mark Palmernek is tanácsadója volt, kijelentette, hogy a differenciálási politika „az egyetlen felelõs irányvonal, amelyet az Egyesült Államok követhet”43; „jutalmak és büntetések rendszere” – politikai és gazdasági nyomás – „a jó és rossz magaviseletért”44. Charles Gati terminológiáját alkalmazva Magyarország a nyolcvanas évek közepére egyértelmûen a jutalmazottak között, sõt 1985 végére már azok éllovasa volt.45 Ezt erõsíti meg az SD egyik kelet-európai munkatársának decemberi közlése, mely szerint „Magyarország az összes kelet-európai szocialista ország közül a legpozitívabb értékelést kapja.”46 Itt hangzott el, hogy az amerikaiak immár a differenciálás „finomítását” akarták, amely magyar szempontból azt jelentette, hogy az országot „ezentúl nem fogják mindig Romániával együtt kezelni”47. 1985 azonban nemcsak a Keleti Blokk államaihoz képest való megítélés szempontjából jelentett fordulópontot. Gorbacsov fellépése ugyanis elõtérbe hozta annak lehetõségét, hogy valamiféle változás induljon el a Szovjetunióban, s ez felértékelte a már létezõ és mûködõ magyar példát. Októberben szenátusi bizottság járt a térségben, így hazánkban is, s tapasztalataikat egy jelentésben összegezték. Az errõl készült magyar, külügyi rezümében Magyarország olyan szovjet szövetségesként jelenik meg, amely „esetleg hídként szerepelhet a Kelet és a Nyugat között”48. Mindez nem csak a hivatásos politikusok fejében fordult meg. 1986 novemberében, egy New Orleansban tartott, négynapos konferencián ötszáz nyelvész, politológus, történész, szociológus és közgazdász vitatta meg Kelet-Európa helyzetét és lehetõségeit.49 Külön Magyarországgal tizenhárom elõadás és kilenc workshop foglalkozott, melyeken „különös érdeklõdést váltott ki a magyar reform gorbacsovi vezetés általi követésének lehetõsége”50.

168

Kávássy János: „A magyar modell”

A gondolat tehát, hogy hosszútávon a magyar modell elemei meghonosodhatnak másutt, így magában a Szovjetunióban is, nemhogy halványult, de a helyzet változásával egyre inkább erõsödött.51 Változás zajlott a kelet-európai térséggel kapcsolatos amerikai megítélésben is. 1986 nyarára a lengyelek pozíciói erõsödtek, míg a románok helyzete tovább romlott. Elõbbiek 1986 májusában – négy évvel Magyarország után52 – végre csatlakozhattak az IMF-hez; utóbbiak pedig majdnem elveszítették MFN státuszukat.53 Felmerült ugyanis, hogy a román kivándorlási, illetve az etnikai (egyértelmûen a magyarokkal) és a vallási kisebbségekkel szemben alkalmazott diszkriminatív politika miatt a törvényhozás Reagan javaslata ellenére is felfüggeszti Románia kedvezményezettségét. Bár ez végül csak 1987 júniusában történt meg, a román MFN státusz szüneteltetésének lehetõsége innentõl állandóan napirenden volt; az amerikai–román viszony pedig folyamatosan romlott.54 A külviszonyok alakulása tehát tevõlegesen is hozzájárult ahhoz, hogy a nyolcvanas évek második felében a magyar pozíciók jobbára erõsödtek. 1986 novemberében a Budapestre érkezõ amerikai külügyminiszter-helyettes, John C. Whitehead55 már konkrétan úgy fogalmazott, hogy „az USA-hoz Magyarország áll legközelebb a szocialista országok közül”56. Az SD második embere megismételte azt is, hogy „Magyarország példázhatja a szovjet vezetésnek is, hogy a szabadságjogok biztosítása nem vezet káoszhoz, s a piaci elvek érvényesülése hatékonyabb gazdasági fejlõdést eredményez”57. A magyar vezetés hamarosan felismerte az amerikai hozzáállásban számára rejlõ lehetõséget, s a legfelsõbb magyar vezetés kommunikációjába is beépült a fenti lehetõség retorikai alkalmazása. A Whitehead látogatás után egy évvel késõbb az USA-ban tartózkodó – és ott tíz napon át tárgyalásokat folytató – Marjai József George Shultz külügyminiszternek már így fogalmazott: „Látjuk a magyar reform nyomait azokban a szovjet intézkedésekben, amelyekkel a vállalatok önállóságát növelik. Érlelõdik annak a felismerése is, hogy egy jelentõsebb árreformot sem lehet hosszú távra kitolni.”58 Késõbb, a szenátus tagjaival tárgyalva, ugyanehhez a témához kapcsolódva hozzátette: „Magyarország már mintegy húsz évvel ezelõtt elindult ezen az úton.”59 A Marjai amerikai látogatásakor ismét Magyarországon tartózkodó John C. Whitehead eközben a teljes magyar vezetéssel, köztük Kádár Jánossal is tárgyalva60 úgy fogalmazott, hogy a magyar gazdasági rendszer „bizonyos értelemben közelebb került az amerikai megoldásokhoz, s ennélfogva fontosnak tartják, hogy a magyar elképzelések ne valljanak kudarcot.”61 Grósz Károlynak még azt is hozzátette, hogy „az amerikai kormányzat egyéni megközelítést alkalmaz a kelet-európai országok tekintetében, melyek közül Magyarország a legfontosabb az Egyesült Államok számára.”62 A külügyminiszter szavai túlmutattak a formaságokon, és a Kádár Jánost váltó Grósz Károly találkozója Ronald Reagannel, 1988. július 27-én, immár a kapcsolatok legmagasabb szintre való emelését jelentették.63 Az amerikai elnök és a magyar pártfõtitkár találkozója64 – melynek lehetõsége 1984 óta fennállt – igazolta Whitehead kijelentését, és a kétoldalú kapcsolatok évtizedes fejlõdésének csúcsát jelentette. Grósz tíz napos amerikai látogatása igazolta, hogy a magyar modell mindvégig kiemelt figyelemben részesült. Ahogy az áttekintve a fentieket nyilvánvaló, a magyar modell, pontosabban annak jelentése idõrõl idõre módosult, árnyalódott. Lévén Magyarország a szuperhatalmi szembenállás fogja volt, így az amerikai politikai gondolkodásban és tervezésben hozzákapcsolt szerepek és szereplehetõségek nyilván mások voltak 1978-ban, 1984/85-ben, illetve 1988/89-ben. Ami azonban mindvégig konzekvensen jelen volt, az az amerikaiak részrõl megnyilvánuló, különleges figyelem, épp a modellben rejlõ lehetõségek okán.

169

Heller Farkas Füzetek

Hogy e lehetõségek végül mivé forrtak ki, az 1989–1991-es átalakulások viharában, és milyen – más – szempontból váltak fontossá az Egyesült Államok számára a kilencvenes években, azt késõbbi kutatások eredményei alapján lehet majd bemutatni. Annyi azonban bizonyos, hogy az akkor lezajlott folyamatok csak úgy válnak majd érthetõvé, ha a nyolcvanas években kialakult különleges viszonyt megfelelõen kezeljük. Jegyzetek Ugyanilyen figyelemben részesült Kína és Jugoszlávia is, ám elõbbi a szovjet és keleteurópai mintától teljesen eltérõ módon fejlõdött Ázsiában; míg utóbbi – rendszerétõl és elhelyezkedésétõl függetlenül – különutasnak számított, és sosem tartozott a szovjet szatellitek közé. 2 1978. január 6-án Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere, Budapesten ünnepélyes külsõségek közepette adta vissza a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. 3 A Magyarország csatlakozása elõtt 145 taggal bíró Nemzetközi Valutaalapban az USA egymagában a szavazatok egyötödét (19,5%-át) bírta, míg a fejlett és közepesen fejlett – tehát a nyugati mintát követõ – országok összesen 41,5%-ot tudhattak magukénak. Összevetve ezt a szocialista országok alig 5%-nyi szavazatával érthetõ, miért volt az Egyesült Államoknak kulcsszerepe Magyarország a szervezethez való csatlakozásában. Bozzai, Rita, „Mi a Világbank?”, Nemzetközi Szemle, 1982/1, 45. 4 A hidegháború periodizációjában legtöbben az 1979–1985-ös, illetve az 1981–1986-os idõszakra datálják a kis hidegháborút; azonban mindkét idõkeret – mint minden hasonló tagolás – meglehetõsen önkényes. Aligha vitatható például, hogy 1987–88 elõtt valós elõrelépés nem történt a két szuperhatalom viszonyában. 5 Egy kongresszusi vitákat tárgyaló jelentés úgy látta, az USA a továbbiakban majd „arra törekszik, hogy kapcsolatai a kelet-európai országokkal javuljanak olyan mértékben, amilyen mértékben azt az egyes kelet-európai országok hajlandóak vagy képesek viszonozni”. A dokumentum kimondja, hogy ebben a konszenzusokon alapuló kapcsolatrendszerben az Egyesült Államok továbbra is a Helsinki Záróokmányt, és annak betartását fogja alapkõnek tekinteni (továbbvíve így a Brzezinski-féle politizálást) a szocialista országokkal való viszonyában. Arról viszont ez a jelentés sem szól, hogy ez vajon egységesen és egyformán, vagy hangsúlyeltolódásokkal érinti-e a Keleti Blokk országait. A Magyarország számára kedvezõ döntés megszületésének körülményeirõl egy évvel késõbb Petrán János nagykövet számolt be Fehér Ház-i, és külügyminisztériumi forrásokra hivatkozva. Jelentése szerint Washington sokáig megosztott volt azon kérdés eldöntésében, hogy vajon a keleteurópai szocialista országok és a Szovjetunió egységes elbírálás alá essenek-e. Az egységes elbírálást támogatta a teljes katonai vezetés és a hírszerzés: így a Pentagon, a NASA, és a CIA, akik maguk mellett tudhatták a befolyásos Energiaügyi Minisztériumot is. Ugyanekkor a külügyminiszter Haig és a teljes State Department a differenciálási politika mellett tette le voksát. A patthelyzet végül a Nemzetbiztonsági Tanácsban dõlt el. Richard Pipes volt az, aki meggyõzte Reagant arról, hogy a Szovjetunióval szemben folytatott konzekvens erõpolitika annak európai szatellitáira ne legyen érvényes. Pipes azért utasította el az ideológia alapján való egységes kezelést, mert az ideológiánál fontosabb tényezõnek látta a kultúrát, amelyben az ideológia gyökeret tudott verni. Ebbõl a szempontból az alapvetõen ázsiai típusú, despotikus Oroszország (melybõl a kommunista ideológia hozta létre a Szovjetuniót) és az általa 1945 közepéig elfoglalt térség országai között óriási volt a különbség. A differenci1

170

Kávássy János: „A magyar modell”

álási politika, mely alapvetõen pozitív differenciálást jelentett, lehetõséget adott az Egyesült Államoknak arra, hogy a meglévõ kulturális különbségekre (és az ebbõl fakadó eltérõ érdekekre és célokra) építve, azokat mintegy felerõsítve, belülrõl lazítsa fel a KGST és a Varsói Szerzõdés konglomerátumát. MOL KÜM TÜK 4-503 00503 és 4-10 006458 6 Az amerikaiak a fegyverkezési verseny túlhajszolásával valójában gazdasági alapon akarták legyõzni a szovjeteket. A Reagan által jóváhagyott kutatási, fejlesztési és beszerzési programok (azok technikai színvonala és volumene) olyan kihívást jelentettek, melyre a szovjet gazdasági modell képtelen volt választ találni. Ahogy egy az OKP véleményét összefoglaló jelentésben is olvasható: „A tények arra utalnak, hogy ebben a hidegháborús hangulatban a fegyverkezés szempontjából az elnöknek viszonylag jó pozíciói vannak mind a Kongresszusban, mind a közvéleményben.” MOL KÜM TÜK 4-40 005140/5 7 MOL KÜM TÜK 4-10 006466 8 Ahogy azt Kádár maga mondta Brezsnyevnek: „Magyarországon a közellátás biztonsága és a reálkereset növekedése biztonsági kérdés.” Huszár Tibor, Kádár 2, Budapest, Szabad Tér Kiadó–Kossuth Kiadó, 2003. 280. 9 MOL KÜM TÜK 4-146 0116/13 10 MOL KÜM TÜK 4-131 02059/20 11 MOL KÜM TÜK 4-131 02059/20 12 Fordítás az eredeti angol szövegbõl. MOL KÜM TÜK 4-19 004251-es anyagában, külön jelzet nélkül. 13 Bush az általa meglátogatott Romániát, Jugoszláviát és Magyarországot „jó” kommunista országként állította szembe az olyan „rosszakkal”, mint Csehszlovákia (az emberi jogok megsértése miatt), az NDK (terroristák képzése és pénzelése miatt), valamint Bulgária (melyet mindkét bûnben vétkesnek találták). MOL KÜM TÜK 4-134 005322 15 A The New York Times szeptember 22-én a következõ címmel közölt cikket a 21-i beszédrõl: Bush Bécsben segítséget ígért a keleti blokk függetlenségre törekvõ országainak – „Bush alelnök Moszkvát hibáztatta Európa kelet–nyugati megosztása miatt, és segítséget ígért azoknak az országoknak, melyek hajlandóak eltérni a Kreml irányvonalától.” 16 Robie Marcus Hooker Palmer külügyi karrierje egybeforrt a magyar kapcsolatok felfutásával. 1975–78 között a belgrádi követség politikai tanácsadója volt, majd 1981-ben került a State Department európai ügyekért felelõs részlegéhez, ahol 1982-tõl a kelet-európai ügyek osztályának vezetõje volt. Hazánk szempontjából 1986 után vált kulcsszeplõvé, hiszen 1990-ig itt szolgált nagykövetként. – A Public Papers of the Presidents 1986. június 3-i, és a New York Times 1985. november 5-i számának, „Promotion for Palmer” címû tudósítása alapján. (Itt szeretnék köszönetet mondani Szilágyi Ágotának, a budapesti amerikai nagykövetség IRC directorának, a kedves szívességért, hogy 2005-ben megszerezte és rendelkezésemre bocsátotta a washingtoni State Department adatbázisából a korszak amerikai szereplõivel kapcsolatos cikkek, és életrajzi adatok gyûjteményét.) 17 MOL KÜM TÜK 4-116 005517 18 A nagyköveti jelentés szerint: „Tisztában vannak a realitásokkal, és tudják, hogy senkit sem lehet leválasztani a Varsói Szerzõdésrõl. Ugyanakkor a kétoldalú kapcsolatokban azokkal az országokkal törekednek elõrelépésre, amelyek vagy független külpolitikát vagy pedig liberális bel- és gazdaságpolitikát folytatnak és tiszteletben tartják az emberi jogokat.” Uo. 19 Bush gyakorlatilag tételesen megismételte a differenciálási politika azon megközelítését, melyet Richard Pipes fogalmazott meg. MOL KÜM TÜK 4-116 005517/13 20 A kongresszus részére félévente készült jelentés a Helsinki Záróokmány végrehajtásáról, melyben országonként, témakörökre lebontva értékelték az adott ország teljesítményét.

171

Heller Farkas Füzetek

Mind az eredeti (fénymásolt) kongresszusi jelentésekbõl, mind a róluk készült magyar rezümékbõl kiolvasható, az amerikaiak tisztában voltak vele, hogy a magyarok gazdasági érdekeiket szem elõtt tartva igyekeztek kedvezõ képet kialakítani magukról. Jó példa erre a MOL KÜM TÜK 4-20 006185 és 4-10 003598 jelzetû anyag, 1983–84-bõl. 21 Pipes lengyel zsidó szülõk gyermekeként került az USA-ba, az 1939-ben bekövetkezett kettõs megszállás elõl menekülve (akárcsak Brzezinski, Carter külpolitikájának megalapozója), ahol az ötvenes években a Harvardon doktorált, itt kezdett tanítani is. A hatvanas években (a vietnami háború hatására) fellépõ revizionista történetírással ellentétben Pipes azon kisebbséghez tartozott, mely továbbra is legyõzendõ ellenfélként tekintett a szovjet rendszerre. A hetvenes évek elején Henry Jackson demokrata szenátor karolta fel ezt az irányvonalat – alternatívaként állítva Nixon és Kissinger tárgyalásos politikájával szemben. Ez az alternatíva 1975 végén vált meghatározóvá, mikor is Ford elnök kabinetjében egy teljesen új vezetõi garnitúra tûnt fel: Donald Rumsfeld védelmi miniszterként, George H. W. Bush a CIA vezetõjeként, Dick Cheney pedig az elnök tanácsadói testületének élén. Bush hozta létre az úgynevezett „Team B”-t: 16 külsõ szakértõt – többek között Richard Perlet és Paul Wolfowitzot – vonva be így a CIA munkájába; a Team B élére pedig Richard Pipesot állítva. Az ekkor kialakuló személyes és munkakapcsolat tette lehetõvé, hogy a professzor 1981–82-ben a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaként tevékenykedjen; immár magával az elnökkel, Reagannel is jó viszonyt tartva fenn. Fehér Ház-i évei alatt Pipes mindvégig kitartott (radikális) elvei mellett – sokszor George Shultz külügyminiszter, illetve az általa vezetett State Department ellenében is. 22 MOL KÜM TÜK 4-10 006034 23 A Szovjetunióról szólva Jowitt úgy fogalmazott, hogy az elnök azt „rákos fekélynek” tekinti, melynek „gyógyítására” nem sajnálja a pénzt; Pipes pedig azt mondta, hogy Reagan biztosan nem fog elállni a fegyverzet fejlesztéstõl, mert „még nem fejezõdött be a hatalmi harc a legfelsõ vezetésen belül”. Uo. 24 MOL KÜM TÜK 4-10 006035 25 Uo. 26 MOL KÜM TÜK 4-10 006034 27 A gazdasági–pénzügyi átalakulás kényszerét, illetve annak gazdasági és politikai hátterét vizsgálva Botos Katalin is arra a következtetésre jutott, hogy a nyolcvanas évek közepétõl az amerikai politikai tervezõk egy része egyfajta „magyar modell” létrehívását szorgalmazta, mely gondolat tevõlegesen beépült a Reagan adminisztráció KeletEurópával kapcsolatos hosszútávú terveibe. Jómagam 2004–2005-ben, szakdolgozatom írásakor jutottam hasonló következtetésre, a külügyi anyagok elemzésekor. 28 David E. Hoffman, a Washington Post korábbi moszkvai tudósítójának kiváló könyvében több helyen, különbözõ emberek említik, mennyire árgus szemmel követték szakmai berkekben a magyarországi gazdasági átalakulást, 1968-tól egészen 1989-ig. A késõbbi „oligarchának”, Anatolij Csubajsznak például két könyv volt a bibliája: Friedrich von Hayek Út a rabszolgasághoz, és Kornai János A hiány címû munkája. Hoffman, David E., Oligarchák – Erõ és hatalom az új Oroszországban, Budapest, Századvég Kiadó, 2005, 105–107. 29 Ezt 1988 júliusában maga Grósz Károly mondta Ronald Reagannek, amikor pártfõtitkárként találkozott az elnökkel. MOL KÜM TÜK 4-13 001955/36 30 MOL KÜM TÜK 4-10 004529 31 A State Department szerint mindez Jerzy Urban kemény nyilatkozatai, illetve a radikális szakszervezeti vezetõk fogvatartásának volt köszönhetõ. MOL KÜM TÜK 4-10 005341 32 Eme „különutasságot” Hodicska Tibor, a bukaresti ideiglenes ügyvivõ így foglalta össze

172

Kávássy János: „A magyar modell”

1984 nyarán: …román részrõl a nyilvánosság elõtt messzemenõen tartózkodnak az USA elítélésétõl. Ezzel együtt a nem publikus román értékelés is magán hordozza a sajátos külpolitika jegyeit, s nem egy aspektusában a Szovjetuniót is bíráló elemeket tartalmaz.” MOL KÜM TÜK 4-10 003917 33 Az eredeti terminológiában: most favoured nation (MFN). 34 Presidential Determination. MOL KÜM TÜK 4-51 003823 35 Uo. 36 Hammer különleges figura volt, az a fajta vállalkozó, aki hajlandó volt és tudott a különbözõ rezsimekkel üzletet kötni. Kiváló viszonyt ápolt a jugoszláv vezetéssel – õ szervezte meg például a Yugo Florida exportját és forgalmazását az USA-ban – éppúgy, mint a magyar párt elitjével, így magával Kádár Jánossal. 37 Ha hitelt adunk szavainak, akkor ismerte Lenint, és volt Henry Ford üzleti partnere éppúgy, mint ahogy késõbb jó viszonyt ápolt Nixonnal, Forddal, Carterrel és Reagannel; mindeközben keresztbe-kasul utazgatott a Keleti Blokk államaiban, így például a rövid életû szovjet fõtitkárral, Csernyenkóval is találkozott. MOL KÜM TÜK 4-10 001816 38 Uo. 39 Saját fordítás az eredeti angol szöveg alapján. Uo. 40 A Szovjetunióban lezajlott változásokat elemezve többen pont azt emelték ki a gorbacsovi kurzus legnagyobb hibájaként, hogy a politikai szinten végbemenõ változtatásokat végül egyáltalán nem követte semmiféle gazdasági átalakulás. Hoffman, David E., Oligarchák – Erõ és hatalom az új Oroszországban, Budapest, Századvég Kiadó, 2005. 41 MOL KÜM TÜK 4-10 002241/1 42 Negatív példaként pont a lengyel példát, és Jaruzelski 1981-es puccsát említette. Uo. 43 Uo. 44 Uo. 45 Uo. 46 A USIA magyar referense, Demiray, 1985 decemberében azt mondta, hogy emberi jogi szempontból Magyarországot még Jugoszláviánál is pozitívabban értékelték MOL KÜM TÜK 4-13 001512/19 47 MOL KÜM TÜK 4-10 002241/2 48 Uo. Bukarest és Budapest összevetése rendszeres volt ebben az idõben. Mark Palmer 1986 januárjában a Wilson Centerben tartott elõadásában azt mondta, hogy míg Bukarest „külpolitikájában a legliberálisabb a kelet-európai országok között”, addig belpolitikailag „a depresszió állapotában van”. Budapestet viszont úgy jellemezte, hogy az „bizonyos önálló jellemvonások ellenére nem tér el a Szovjetunió politikájától”, de „belpolitikai helyzete szinte ellentéte a Bukarestinek”. „A lakosság életszínvonala, megélhetése különbözik, ill. jobb a többi szocialista országénál.” MOL KÜM TÜK 4-10 00653 49 MOL KÜM TÜK 4-13 005019 50 Az American Association for the Advancement of Slavic Studies megrendezésében sorra került elõadásokról készült jelentés alapján. MOL KÜM TÜK 4-10 005614 51 Uo. 52 A hosszútávú tervezés 1986-ban teljesen reálisnak tûnt. Egyetlen tervezõ sem lát(hat)ta elõre mindazt a változást, amely azután 1989 végéig lezajlott. A KÜM TÜK anyagokban számos olyan dokumentum található, mely – az amerikaiak véleményét összefoglalva – mélyen szkeptikus mind Gorbacsovval, mind az általa beindított folyamatokkal kapcsolatban. Henry Kissinger, például, mind 1986-ban, mind 1987-ben úgy látta, hogy a fiatal fõtitkár helyzete nagyon is bizonytalan (fõként az erõs katonai lobbival szemben), és hosszú távon

173

Heller Farkas Füzetek

biztosan el fogják távolítani. Ennél is többet mond, hogy egy 1988-as, a hivatalos amerikai álláspontot elemzõ, moszkvai külügyi forrásból származó (!) jelentésben a következõ szerepel: „Olyan fejlemények és események is bekövetkezhetnek, melyek visszahatásként a Szovjetunióban lévõ keményvonalas és konzervatív erõk megkísérelhetik a gorbacsovi politika megváltoztatását.” MOL KÜM TÜK 4-14 00323, 4-10 003042, 4-10 0500/1 53 A hivatalos lengyel vezetés mindig is úgy érezte, az amerikaiak részérõl a magyarok különleges figyelemben részesülnek. Ahogy a lengyel származású Joseph Edwin Mroz (az Institute for East–West Security Studies elnöke) fogalmazott a The Washington Post-nak 1984 közepén adott interjújában: „Jaruzselszki meglepettnek és zavarodottnak látszik a személyét támadó, ellenséges nyugati retorika kapcsán éppúgy, mint a Nyugat ellenállása miatt, mely nem hajlandó esélyt adni neki arra, hogy bizonyíthassa: a szocializmusról vallott nézetei leginkább Kádár János pártfõtitkár Magyarországának progresszív modelljéhez állnak közel.” (Fordítás a Post 1984. májusi interjúja alapján.) Három évvel késõbb, 1987-ben, a lengyelek számára kedvezõbb helyzetben is világosan látszott, hogy „a normalizált lengyel–amerikai kapcsolatok a magyar–amerikai kapcsolatok mintájára javulhatnak, nincs lehetõség a visszatérésre az 1950-es, 60-as, 70-es évek különleges lengyel–amerikai viszonyrendszeréhez”. MOL KÜM TÜK 4-10 003163 és MOL KÜM TÜK 4-10 00442 – 0442/6 54 MOL KÜM TÜK 4-103 003667 55 MOL KÜM TÜK 002822/1 56 Az illinoisi származású, korábban sikeres pénzügyi szakember, John C. Whitehead a nyolcvanas évek második felében kulcsfiguraként tûnik fel az amerikai–magyar viszony alakításában. George Shultz helyetteseként felkarolta a magyar modellt, és mûködése alatt (1985–1989) Magyarország az SD részérõl kiemelt figyelemben részesült. 57 MOL KÜM TÜK 4-135 005368 Whitehead november 10–11-én járt Budapesten, majd Jugoszláviába és Romániába utazott tovább. November 13–15-i tárgyalásai a román vezetéssel (MOL KÜM TÜK 4-135 005863) jól tükrözték a viszony errodálódását. Ceausescu, illetve Totu külügyminiszter igen éles hangot ütöttek meg. Utóbbi például azt is mondta, hogy amennyiben az MFN a harmadik kosárhoz kötött, úgy azt akár Románia is felmondhatja. (Pedig a román–amerikai árucsere forgalom elérte az 1 milliárd dollárt, mégpedig 300–350 millió dollárnyi román aktívummal.) 58 Uo. 59 Marjai 1987. november 8–17. között tartózkodott az Egyesült Államokban. MOL KÜM TÜK 4-13 (további jelzet nélkül!) 60 Marjai valószínûleg az 1968-ban beindított, ám késõbb valójában leállított gazdasági reformra, az Új Gazdasági Mechanizmusra célzott. Uo. 61 Tárgyalópartnere volt Kádár és Grósz, Németh Miklós és Szûrös Mátyás; megbeszéléseket folytatott Várkonyi Péterrel, Horn Gyulával, Kovács Lászlóval és Kapolyi Lászlóval. MOL KÜM TÜK 4-135 002484/6 62 Uo. 63 Uo. Egy szintén 1987 õszén Budapesten járt delegáció, a képviselõház Külügyi Bizottságának tagjai is úgy látták, hogy a régióban „Magyarország a leginkább reform orientált, rugalmas ország, amely aktívan részt vesz a nemzetközi kereskedelemben, és ahol ezzel egyidõben fokozódó politikai pluralizmusnak lehetünk tanúi.” MOL KÜM TÜK 4-50 005100 64 MOL KÜM TÜK 4-13 001955 – 001955/36 65 Sem Jaruzelskit, sem Ceausecut nem hívták meg Washingtonba, egyikük sem találkozott soha az elnökkel. Így a kapcsolatok legmagasabb szintre való emelése sem lengyel, sem román viszonylatban nem történt meg amerikai részrõl.

174

Tartalomjegyzék

Bevezetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Ivicz Mihály: Kontinuitás, diszkontinuitás: Új utak felkutatásának szükségessége az 1956-os forradalom és szabadságharc után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Schlett András: A konszolidáció útján: reformtervek, ezek politikai és gazdasági háttere 1963 és 1968 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28 Cseszka Éva: Lefagyott a rendszer, a mechanizmus befejezõdött. Magyar gazdaságtörténet 1968–1978 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91 Botos József – Botos Katalin: Energiapolitika. Kihívás és válasz(ok) . . . . . . . . . . . . .109 Nagy Csaba: Kényszerek szorításában: A világgazdasági fordulat következményei Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123 Cseszka Éva: Rendszerválság. Magyar gazdaságtörténet 1978–1989 között . . . . . . . . .138 Botos Katalin: A szocialista pénzelmélet útja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .156 Kávássy János: „A magyar modell”: a nyolcvanas évek Magyarországa az amerikai külügyi politikusok és szakértõk szemszögébõl, a magyar külügyi dokumentumok alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .165

175