HELLER FARKAS FÜZETEK GAZDASÁG- ÉS ESZMETÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

HELLER FARKAS FÜZETEK

GAZDASÁG- ÉS ESZMETÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

VIII. évfolyam, 2010

HELLER FARKAS FÜZETEK Közgazdaság- és Társadalomtudományi Folyóirat

Szerkesztõ: Dr. Botos Katalin – Dr. Schlett András Szerkesztõbizottság: Dr. Hüttl Antónia, egyetemi magántanár, PhD Dr. Gulyás László, egyetemi docens, PhD Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar Dr. Vígvári András, egyetemi docens, PhD, Miskolci Egyetem Elnök: Prof. Dr. Botos Katalin DSc, egyetemi tanár

ISSN 1785-2455

Tarsoly Kiadó, Budapest, 2010 Felelõs kiadó: Dr. Kollega Tarsoly István Nyomtatás és kötés: Verano Kft. Felelõs vezetõ: Marosi Attila

ELÕSZÓ Gazdaságtörténeti program 10 éve Ahogy az universitas, maga az egyetem a hallgatók és oktatók közössége, úgy a doktori iskola még inkább annak tekinthetõ. Az, hogy a doktori képzés a „harmadik bolognai szint” a dolog egyik oldala. Ezen az ún. harmadik oktatási szintnek, a magas szintû ismeretek nyújtása mellett a célja, hogy olyan hosszabb-rövidebb ideig tartó kutató-közösségeket hozzon létre, amelyekben az összefüggõ kutatási koncepciók alapján, körbejárva egy adott kérdéskört több olyan munka is születhet, amely szinergikus hatásokat produkál. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskolája 1999-ben a Gazdaságtörténeti program létrehozásával kezdõdött. Az akkori szabályok lehetõvé tették, hogy a programot két egyetem, a Corvinus és a PPKE gesztorálja. 2001-ben, az új szabályozásnak megfelelõen, a program iskolává alakult át. Több mûhely jött létre. Régiótörténet, eszmetörténet, politikatörténet, életmódtörténet mellett a gazdaságtörténeti csak a mûhelyek egyike lett. A történettudományi doktori képzés során messze nem csak a legújabb korral ismerkedhetnek meg a hallgatók. Mivel a doktori képzés kimondott célja a történettudományi ismereteknek a graduálisnál magasabb szintre emelése. A három év során a hallgatók nem csupán saját kutatási területükhöz kapcsolódó, de az adott egyetemen mûvelt minden fontosabb, kiemelkedõ eredményt hozó tanáregyéniséggel találkoznak, függetlenül attól, hogy konkrétan melyik korszakot kutatják. Ugyanakkor a mûhelyekben szervezett oktatás és kutatás célzottabban törekszik a koherenciára. A gazdaságtörténeti program eredendõ célkitûzése a legújabb kori magyar gazdaságtörténet feldolgozása volt. Jól illeszkedett az elképzelés a legújabb kor magyar politikatörténetének kutatásaihoz, amelyek viszont kezdetektõl a Pázmány Újkori Történettudományi Tanszékének fókuszában álltak. A gazdaságtörténeti mûhely a mai napig is alapvetõen erre a korszakra koncentrál. Ugyanakkor nagyon fontos a többi mûhellyel való kapcsolat, így különösképpen az eszmetörténettel határos területek. A kutatások egyértelmûen az oktatók és hallgatók közös erõfeszítését jelentik; egymás mellett jelennek meg tanárok és diákok munkái a publikációkban. Maga a gazdaságtörténeti program eredendõen három mûhelyre tagolódott: A pénz- és nemzetközi gazdaságtörténeti, az agrárgazdaság-történeti és a szociális piacgazdaság eszmetörténeti mûhelyre. A doktori iskola létrejöttével a gazdaságtörténeti program egyetlen mûhellyé alakult vissza, de a kutatások mindvégig megõrizték a fenti hármasságot. Noha voltak mindig sajátos kutatási témák, a fenti három terület jól kirajzolódik az oktatók és a hallgatók tudományos tevékenységében, egy-egy esetben akár egy személy munkásságán belül is. A Pázmány gazdaságtörténeti programja 2001-ben alapos levéltári munkával hozzáfogott az 1945 utáni idõszak gazdaságtörténeti tényanyagának feltárásához. Ehhez három évre elnyerte a Magyar Nemzeti Bank támogatását. Áttekintettük az addig megjelent másodlagos forrásokat, majd lefolytattuk a levéltári kutatásokat. Bár párhuzamosan megjelentek a korszakkal foglalkozó munkák (lásd: Kaposi Zoltán, Honvári János gazdaságtörténeti könyveit), és a kor átfogó történészi áttekintése is igen sok gazdaságtörténeti adalékot tartalmazott (Romsics Ignác), továbbá voltak utalások Berend T. Ivánnak KözépEurópa e korszakával foglalkozó mûvében is a régió gazdaságtörténetére, így Magyar-

3

országéra is (Terelõúton, 1999), bátran állíthatjuk, hogy levéltári munkánkkal az élvonalban voltunk a téma kutatásában. Eredményeit az elmúlt három évben sikerült publikálnunk. A program a magyar gazdaságtörténet mellett azokat a nemzetközi gazdasággal kapcsolatos kérdéseket is elemezte, amelyek a hazai kutatásokban az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, de éppen a rendszerváltás fényében tûnnek különösen fontosnak. Segítségükkel ugyanis jobban megvilágíthatók gazdaságunk jelenlegi problémái. Ezek közé tartoznak az összehasonlító közgazdaságtan által egyébként logikailag elemzett mechanizmus és modell különbségek. Gazdaságtörténeti kutatásainkat nem korlátoztuk kizárólag a legújabb korra. Eszmetörténeti kutatásaink visszanyúlnak a múlt század és a két világháború közötti magyar közgazdasági gondolkodók munkásságára. Foglalkozunk – elsõsorban amerikai gazdaságtörténészek és szociológusok munkáira alapozva – a hosszú távú gazdasági idõsorok vizsgálatával. Az intézmény jellegéhez illeszkedõen tanulmányozzuk a vallások gazdasági tanításának hatását is a különbözõ régiók gazdasági fejlõdésére. Kitüntetett szerepe van ezekben az elemzéseinkben a katolikus egyház társadalmi tanítása eszmetörténeti vonatkozásainak, hiszen a szociális piacgazdaság történeti megvalósulása éppen ezekben a tételekben gyökerezik. Elmondhatjuk, hogy a mûhely (s korábban a program) kutatásai valóban olyan eredményekkel jártak, amelyek a közelmúlt gazdaságtörténet kulcskérdéseire fókuszáltak, s amelyeket érdemes tudományos tézisek formájában megfogalmazni. Botos Katalin

4

I. GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Gazdaságtörténet a II. világháborútól napjainkig Bevezetõ gondolatok Botos Katalin1 A magyar és kelet-közép-európai kutatásaink mottója az, hogy a világ eme részén nem fejlõdés ment végbe kitérõvel, más szóval, nem „terelõúton”, hanem tévúton voltunk. Az idézõjeles kifejezés Berend T. Iván azonos címû munkájára céloz, (Terelõúton. Vince Kiadó, 1999), amely nagyon érdekesen mutatja be Közép-Európa gazdasági-politikai útját 1945 után. Berend T. úgy látja, hogy kitérõkkel ugyan, de a régió mégiscsak haladt elõre a társadalmi-gazdasági modernizáció útján. A kelet-európai és így a magyar társadalmi fejlõdés egy zsákutcás irányba ment el, ahonnan nem volt más út: vissza kellett térni a kapitalista gazdaságfejlesztésre. Az átállás, a Kompország gazdaságának átállítása 1945 után a szocialista igényekre, majd ismét a nyugat-európai versenyképességi szintre, óriási pazarlásokkal járt. Emberben, reál-erõforrásokban egyaránt. Az is tény, hogy az erõforrások – meglehetõsen durva állami aktusokkal történõ – allokációja kiépített bizonyos korábban nem létezett gazdasági struktúrákat ( bár tönkretett másokat…) A vas és acél országának produktumai, az új struktúrák azonban semmit érõnek bizonyultak a rendszerváltozás után. Ózd, Sztálinváros (ill. Dunaújváros), a Csepeli Vasmû a maga 1950–60as évekbeli formájában eltûnt a gazdaságföldrajzi térképrõl. Részben törvényszerûen, mert a világszinttõl elmaradó modernizáció miatt a struktúrák által gyártott termékek versenyképtelenek voltak, a termékszerkezet elavult volt, de részben az átalakulás hibáinak, és bizonyos a tendenciózus külsõ hatásoknak is betudható volt. (Piacszerzési célú privatizáció, ami a hazai gyárak bezárásához vezetett.) Sok olyan, az 1960–70-es években nagy erõfeszítéssel létrehozott iparág – vegyészet, gépgyártás, autóbuszgyártás, élelmiszeripar -, amelyet a szocialista piac igényeire hoztak létre, megszûnt, vagy nagyságrendekkel lecsökkent termelési potenciálja. Ha a vállalatok a „pénz túlélõ gépezetei”, (hogy Mérõ Lászlót idézzem – Pénzevolúció c munkája), akkor bizony, hogy az a pénz, amit ezekbe invesztáltak, elveszett. Éppen úgy, mintha a világháborús pusztítás söpörte volna le a föld színérõl. A kár azonban a mi esetünkben sokszoros, mert nem csupán a befektetett értékeket vesztettük el, de a piacokat is, amire helyreállítás után termelhettünk volna. A rendszerváltozás után a gazdaságpolitika teljes hiányának a következményeivel kell szembesülnünk. Ipari kultúrák tûntek el, a mezõgazdaságban elért eredményeink a következetlen és koncepciótlan agrárpolitika miatt váltak semmivé. Az iparosítás fellegváraiban, amelyek már a szocialista kurzus elõtt is komoly szintet képviseltek, a Váci úton autószalonok és áruházak sorakoznak. Bennük többségében nem hazai elõállítású termékeket kínálnak az eladók. Ikaruszok helyett Volvó buszokon utazunk, holott az Ikarusz volt Közép-Európa legnagyobb buszgyára. (Aligha valószínû, hogy a volt szovjet nagyvárosokban azóta gyalog járnának munkába az emberek, még akkor sem, ha a buszpark felújítására az elszegényedett városi önkormányzatoknak kevés volt a rendszerváltás után a pénze. Komoly exporthitel-biztosításra azonban nem volt tõkefedezet a költségvetésben, a nemzetközi pénzintézmények által vezérelt gazdaságpolitika gátat vetett az ilyen célból történõ adósságvállalásnak.) Az iparpolitikai koncepció hiányára mutat, hogy azoknak a jó színvonalú magyar kéziszerszámoknak a gyártása is megszûnt, amelyeket tömegesen használ fel maga a magyar gaz1 Egyetemi tanár, SZTE, PPKE-JÁK

5

Heller Farkas Füzetek

daság is. Példaszerûen: osztrák kasza, finn ásó, lapát, metszõolló, kínai öntözõfejek, mexikói fogók, kalapácsok, csavarhúzók. Magyar termék nincs a piacon. Pedig korábban – száz éves hagyománnyal – gyártott ilyen termékeket a magyar ipar. Lássunk tisztán: a hazai piac feladásáról van szó! Nem a gazdaságos termelés abszolút lehetetlensége, hanem a gazdaságpolitika tehetetlensége („majd a piac eldönti…”) az oka ezek megszûnésének. Nem kell ahhoz vas és acél országának lenni, hogy szögeket és csavarokat rentábilisan termelni tudjunk. Tartósabb hozama volt a szocializmus éveiben elért általános oktatási és egészségügyi helyzet javulásának, ami ugyancsak világtendencia volt a nyugati féltekén. Másutt is javultak a halálozási ráták, másutt is tovább élnek az emberek – nálunk kissé kevésbé tovább, mint Nyugaton – és másutt is terjedt, a miénkénél nagyobb ütemben a közoktatási tevékenység. Az emberi tõkébe való beruházás azonban a mi esetünkben – az ideológiai torzítások leszámításával is – idõt állóbb volt a reálberuházásoknál. (Most vagyunk éppen ott, hogy ezt a pozitívumot is felszámoljuk.) A második világháború utáni magyar gazdaságtörténetnek fontos választóvonalai voltak. Ilyenek: 1956, 1968, 1981 és természetesen 1989–1990. 1956 fontos fordulópont volt a gazdaságtörténetben is. Olyan korszak következett utána, amelyben a lakosság jóindulatának megnyerése érdekében folytatott gazdaságpolitika – a forradalmat követõ terror után – igyekezett bizonyos minimális életszínvonal-garanciákat adni. Az 1956-ot követõ idõszakban már nem a lakossági megszorítások-beruházási megszorítások ciklusossága jelentkezett, hanem a beruházási szükségleteknek a fizetési mérleg terhére történõ biztosítása. (Ezt a tételt – kissé más formában – Bauer Tamás közgazdász is megfogalmazta). A Kádár-korszak legitimációjának sikere az agrárium terén járt „külön útban” gyökerezik: a nagybirtok és a háztáji gazdaság összekapcsolásában. A magántulajdonú háztájikban folyó termelést integrálták a tsz-ek. A tsz-ek tevékenységében integráló szerepet töltött be a néhány sikeres állami gazdaság, így az agrárium támogatásának ideológiai akadálya, hogy esetleg a szocialista állam a magántõkét segítené, elhárult. A viszonylag jó belsõ ellátás meghozta gyümölcsét: a társadalmi békét. (Pontosabban: a tespedést. Kifejezõ cikk cím a korabeli Valóság címû folyóiratból: „A hetvenes évek a semmibe néznek”.) Az 1968-as mechanizmus-reform egy módosított központi irányítású gazdaságot hagyott ránk. (Antal László: „Indirekten direkt irányítás.”). Terv, vagy szabályozólebontás, igazából nem jelent különbséget az információs probléma, mint a tervezés legfõbb kérdésének megoldása szempontjából. A „modified centrally planned economy”-ban tabu volt a tulajdon fogalma, és a deviza konvertibilitásának kérdésköre. Az elõzõvel viszonylag sokat foglalkozott a korabeli magyar közgazdaság-tudomány. A szocializmus rákfenéje valóban a magántulajdon kiirtása volt. A mechanizmus-reformból az 1972-es visszarendezõdés után is megõrzött vállalati érdekeltségi rendszer a vállalatokat a könnyebb piaci ellenállás felé terelte, s ezt a szocialista piac jelentette. Ide nem kényszerbõl, hanem önként és lelkesen szállítottak a magyar vállalatok, nem érzékelve, hogy az ezen a piacon elért többletek ára a jelentõs kereskedelmi deficit a tõkés relációban, azaz a makrogazdaság szintjén dollár konverziója ment végbe rubelre. Ennek a fordítottját nem tudtuk elérni. Egyre nagyobb lett a tõkés fizetési mérleg hiánya, majd így az adósságállományunk is. Egymás mellett jelentett tehát súlyos gazdasági problémát a szocialista aktívum és a tõkés passzívum. Hogy ez hogyan volt lehetséges? Úgy, hogy a párt- és állami vezetés csak forintban gondolkodott. Nem vette figyelembe a devizahatásokat. Valutánkat nem a piaci folyamatokkal összhangban értékeltük fel, s ez kedvezõtlen hatással volt a kereskedelmi mérlegre, viszont jótékonyan csökkentette az inflációs nyomást. Pontosabban: konvertálta az inflációt fizetésimérleg-problémává. Forintban a gond lényegesen csekélyebb

6

Gazdaságtörténeti tanulmányok

volt, s azt is csak a legfelsõbb szint (OT, MNB, PM) érzékelhette. A vállalatoknál nemhogy nem volt hátrányos a szocialista piacra szállítani, de egyenesen egybevágott a nyereségérdekeltségi rendszerrel. Az irreális felértékelés oka a súlyos voluntarizmus volt, amely a „megállítjuk a határon az inflációt” tételben jelentkezett. (Tarthatatlanságára a maga idejében Hagelmayer István közgazdász mutatott rá.) Miért döntöttek így a szakemberek, noha kellett, hogy tudják, mihez vezet a folyamat? (Ha másból nem, Hagelmayer elemzésébõl.) A korabeli szakmai elit – saját pozíciója megõrzése érdekében – igyekezett eleget tenni a politika – a pártelit – elvárásának, hogy ne jelentkezzék belpolitikai feszültség az életszínvonal esetleges romlásával, s ezt ne használhassák ki a moszkovita szárny politikusai a hatalom esetleges visszaszerzésére a pártban folyó belharcok során. Ezzel természetesen csak elnapolta a problémák megjelenését, hiszen a felhalmozódott adósságok a csõd szélére sodorták az országot. Kiútnak az IMF-be való belépés mutatkozott, amit a politika engedélyezett, a szovjet nemtetszés ellenére is. Más útja az elitnek a hatalomban maradásra ugyanis nem volt. 1982-tõl megkezdõdött az ország külsõ irányításának áthelyezõdése a moszkvai központból a nyugati pénzvilág centrumaiba. Az IMF szorgalmazta az adórendszer és a bankrendszer reformját. Létrejött a külföldi tõkét becsalogató közös vállalati törvény is. A rendszerváltás elõtti évtizedben fokozatosan terjedtek Magyarországon a kisvállalkozási struktúrák, amelyek hasonlóan a mezõgazdasághoz, a közösségi tulajdon alapelvének feladása nélkül terjesztették a vállalkozó szellemet (GMK, VGMK-k). Éppen ez, vagyis a tulajdon ideologikus abszolutizálása vezetett olyan párhuzamos erõfeszítésekhez a nagyvállalati alkalmazotti státus mellett a kisvállalkozói létben, (hasonlatosan a tsz-háztáji együttmûködéshez), amely a magyar humánerõforrás végletes kizsákmányolásához vezetett. Míg a parasztság már a hatvanas évektõl kezdve, addig a munkásság a nyolcvanas évektõl kezdve dupla mûszakot teljesít. Ezt nem lehet büntetlenül megtenni. Ezt tükrözi a magyar férfilakosság katasztrofális egészségi állapota. Nem lehet ugyanis más magyarázatot találni arra, hogy éppen a középkorú férfiak, s a 80-as években aktívak mai fizikai állapota kirívóan rossz hazánkban, a régióval egybevetve, de szélesebb nemzetközi összehasonlításban is. Kétségtelen, hogy a ma középkorú férfiak nagy halandóságához a rendszerváltás stressze is hozzájárult, de az elõzõ kohorszok egészségét ez a végtelen túlhajszoltság tette tönkre. Így ért bennünket 1989-90. A Kádár-rendszer súlyos örökséget hagyott ránk: a devizafüggést, a felborult államháztartási egyensúlyt, a társadalom leromlott egészségi állapotát és a szabad tõkék (megtakarítások) szinte teljes hiányát. Ez hajszolt bele a rendszerváltás után a nagyarányú külföldieknek történõ vagyonértékesítésbe. A rossz egészségi helyzet pedig terheli a társadalombiztosítást, mindkét kasszáján, a nyugdíj- és egészségügyi biztosítón keresztül egyaránt. A hirtelen piaci váltástól és gazdasági visszaeséstõl fölöslegessé vált munkaerõ – a magyar állampolgárok egy része – a társadalombiztosítás mentõcsónakjába kapaszkodott. Hirtelen félmilliós nyugdíjas-többlet lett 1990 után. Az egészségügyi szolgáltatások iránti igény, s a gyógyszerkassza megugrott. Ebben a privatizáció, a TB intézményi változásai és elmaradt érdemi reformja (feltõkésítése, paramétereinek változtatása) és az egészségügyi finanszírozási módszerek módosítása is súlyosan felelõs volt. A deviza adósságszolgálatát az Antall kormány – kényszerûségbõl – vállalta. Az ország államadóssága azonban az évrõl évre jelentkezõ jelentõs költségvetési hiány miatt tovább nõtt. Minthogy hazai forrás – a megtakarítási deficit miatt – alig volt, s mivel a nemzetközi pénzintézmények a hazai pénzkibocsátással való jegybanki finanszírozástól – annak inflációs hatására hivatkozva – eltanácsolták az országot, (ezt az elfogadott jegybank-törvény nem tette lehetõvé), az államadósság hiány gyakorlatilag külföldi finanszírozást jelentett, közvetve, forintkötvények tõzsdei forgalmán keresztül, vagy adott idõszakokban közvetlen

7

Heller Farkas Füzetek

devizában denominált kötvények kibocsátásával. Az államkötvényeket lejegyzõ pénzügyi intézmények maguk is külföldi tõketulajdonosok kezében voltak, anyavállalataik devizahitelvonalai álltak a vásárláshoz rendelkezésükre. Tehát még a forintban jegyzett állampapírok mögött sem hazai forint megtakarítások álltak, hanem külföldi források. Azaz, deviza. A magyar gazdaságra is rendkívül fontos hatást gyakorolt a nemzetközi gazdaságban végbement helyzet. Az exportorientált ázsiai fellendülés megtakarítással és valutafelvásárlással járt. A nemzetközi egyensúlytalanság likviditásbõvülést hozott, ami olcsóvá tette a nemzetközi hitelfelvételt. Ez a tény adósság csapdába csalta a kelet-európai országokat. A balti országok a növekedést finanszírozták külföldi hitellel; hazánk – és más közép-európai országok is – a közkiadások túlszaladását finanszírozták a külsõ forrásokból. Azonban nemcsak a közkiadások igényeltek külsõ finanszírozást, a magyar lakosság is belefutott az adósságcsapdába, a lakáshitelek miatt – érdekes módon, az USA polgáraihoz hasonlóan. A rendkívüli pénzkínálat a nemzetközi piacokon olcsóvá tette a hitelfelvételt, s a magyar polgárok is, mint az amerikaiak, a saját lakás megszerzése érdekében eladósodtak. Mindez együttesen pénzügyi válságba sodorta az országot, annak ellenére, hogy a hazai bankrendszerbe nem került be sok ún. „fertõzött termék” (rossz minõségû, de jónak vélt értékpapír), ami Amerikában a bizalmat megingatta. A külsõ finanszírozási források váratlan hirtelenséggel elapadtak. A nemzetközi fejlemények közvetlenül a magyar bankok anyabankjaira hatottak: ez elég volt ahhoz, hogy a magyar bankok hitelvonalai is beszûküljenek. A hitelezõk (befektetõk) fokozott óvatossága az állampapírpiacra is kiterjedt. Mivel a magyar bankok is szûkében voltak a külsõ és belsõ forrásoknak, hogy az új kibocsátású állampapírokat megvegyék – márpedig ebbõl kellett volna kifizetni a lejárókat-, és a nemzetközi tõkepiacok szereplõit is elbátortalanította az ország hitelminõsítésének lerontása a minõsítõ intézmények által (aminek oka a folyamatosan nem teljesített egyensúly-teremtési ígéretek voltak), így a magyar pénzügyi válság kettõs gyökerû lett: a külsõ és belsõ körülmények egyaránt szerepet játszottak a kibontakozásban. A döntõ szerepet a nemzetközi viszonyok megváltozása játszotta, annak ellenére, hogy a magyar gazdaságpolitika is sok kívánni valót hagyott. (Ezt lehetne felmentésként értékelni a magyar gazdaságpolitikára, ami azonban nem következik az elmondottakból. Sok hasonlóság van a hazai és a nemzetközi tõke amorális pénzszerzési törekvéseiben, s ez a gátlástalan „piaci fundamentalizmus”, elvakult profit-motiváció se itt, se ott nem fogadható el. Itt azt kívánom leszögezni, hogy a nemzetközi fejlemények egy kis, nyitott, s a szocialista gazdálkodás által tõkéjétõl jelentõsen megfosztott országra rendkívül nagy hatást gyakorolnak. Amit – nyilván – a hazai gazdaságpolitika nem vett figyelembe, folyamatosan, a rendszerváltás óta sem.) Kutatásaink kiterjedtek az USA elmúlt három évtizedének gazdaságpolitikájára, adósságtrendjére, valamint a világgazdasági változások történeti földrajzára, a keleti és nyugati integrációs törekvésekre, és a fenntartható pénzügyi rendszernek a moralitással való kapcsolatára is. A világgazdaságban a második világháború után kettõs versengésnek lehettünk tanúi. Egyrészt a társadalmi modellek, vagyis a szocialista tervgazdasági modellnek és a kapitalizmus küzdelmének, amely a felszínen politikai-katonai egymásnak- feszülés volt, de végsõsoron a gazdaság síkján dõlt el. Másrészrõl – s gazdasági szempontból ez volt világméretekben az igazán lényeges – a három centrum harcát kísérhettük figyelemmel. Ez utóbbi az USA, Európa (és itt Nyugat Európa értendõ a fogalom alatt) és Ázsia hatalmi vetélkedése, ami a gazdasági vezetõ pozíciókért folyik. Ázsia hosszú évtizedekig Japánt jelentette, majd megjelentek a Kis Tigrisek. Az 1990-es évektõl kezdve a kérdés Kína szerepének ugrásszerû megnövekedése lett, és az, hogy ennek milyen lesz a hatása a világgazdaságra. A harmincas években bekövetkezett világkereskedelmi csökkenés-a nagy válság kísérõjelensége-arra ösztönözte a nagyhatalmakat, hogy egy, a bilateralizmussal szemben álló, multilaterális

8

Gazdaságtörténeti tanulmányok

kereskedelmi kapcsolatokat lehetõvé tevõ nemzetközi egyezmény-rendszert hozzon létre. A GATT – majd a 90-es évektõl a WTO – és az IMF ezt a célt szolgálta. A II. világháború után az USA domináns részaránya mellett az európai országok csak úgy tudtak döntõ szerephez jutni, ha összefogtak és integrációra törekedtek. 25 év alatt, a hetvenes évek elejére az USA szerepe lecsökkent a világkereskedelemben 12%-ra, ezt azonban azóta is tartja. Emellett Japán jelentõsen feljött a világkereskedelemben, a 0%-ról mintegy hét százalékra. Ebben a versengésben minden eszköz bevetésre került. A technológiai versengésen túl a valutáris viszonyok megváltoztatása, a dollár leértékelése és az IMF alapszabály módosítása, az árrobbanással kiváltott árforradalom és versenyképességi küzdelem, a világ elárasztása dollárral és a dollár fokozatos, jelentõs leértékelõdése, a hatalmas USA adósságok és fizetési mérleg-deficitek felhalmozása, s ennek révén a katonapolitikai célok és a technikai innovációk szinten tartása az USA-ban. Európa erre az ötvenes években az integrálódással, majd annak fokozatos mélyítésével, s végül az euro-övezet létrehozásával válaszolt. A harmadik évezredben már úgy döntött, hogy a mélyítés helyett a bõvítést választja- így került sor a kelet-közép-európai országok egy részének felvételére 2004-ben. Kelet-Európa megkísérelte utánozni – jó tíz éves késéssel – az ötvenes években létrehozott Európai Fizetési Unió (EPU) multilateralizmusát, de az országok belsõ mechanizmusainak direktív jellege miatt ez a törekvés nem járhatott sikerrel. Kényszerûen a külön utat választották az eladósodott országok: az IMF-hez való csatlakozást. A Reagen-i amerikai politika belehajszolta a Szovjetuniót a fegyverkezési versenybe-, a szovjet gazdaság összeomlott. A KGST 1991-ben szétesett. Megindult Kelet- és Közép-Európa visszaállítása a magántõkén alapuló gazdálkodásra. Kelet-Európában azt hittük, ez a legnagyobb jelentõségû folyamat az egész világgazdaságban: a tervgazdálkodás és diktatúra kudarca. Pedig az átalakulással járó privatizáció – madártávlatból nézve – belesimult a washingtoni konszenzus egész világra kiterjedõ folyamatába, a keynesianus gazdaságpolitika és az állami szerepvállalás visszaszorításába. Az amerikai szakértõk szemében itt sincs másról szó, mint Angliában vagy LatinAmerikában, Indiában vagy Nyugat-Európában. A nyugati gazdaságtörténelem ugyanakkor messze súlyán alul kezeli a szocialista gazdálkodás által Közép-Európának okozott kárt. Itt nem csupán az állami tulajdon visszaszorításáról, de 70, illetve 40 éven át folyamatos pazarlásáról, és ennek eredményeként a magánmegtakarítások súlyos hiányáról is szó van. Nemcsak Magyarországon, de az egész régióban. 1990 óta, a Washingtoni Konszenzus óta a különbözõ kapitalista rendszerek versengése folyik, az amerikai laissez-fair, a kínai államkapitalista modell és a nyugat-európai szociális piacgazdaság különféle változatai között. Európa kettõs szorításba került. Úgy tûnt húsz éven át, hogy visszavonhatatlanul az USA-modell a sikeres. A legújabb fejlemények ezt megkérdõjelezik. Az állami szerepvállalás leépítésének világméretû visszarendezése folyik. Kínában a Teng-féle reformok (1978) óta megkísérelték a kommunizmus megreformálását: egypárti politikai rendszer, magántõkén alapuló gazdasággal. („Mindegy, hogy milyen színû a macska, csak fogjon egeret.”) Ami a furcsa, a modellt a magyaroktól kölcsönözték, s ezt hangoztatják is. (A magyar rendszerváltás végül is egész más úton indult el.) A kilencvenes évek végétõl hatalmas deviza-tartalékok képzõdtek Kínában a sikeres export-offenzíva következtében. Az USA fizetési mérleg-hiánya és nemzetközi adóssága ezzel párhuzamosan egyre nõtt. A két folyamat kölcsönösen feltételezi egymást. A pénzügyi apály 2008-ban a bizalmi tõke elillanása miatt jött létre, nem az abszolút likviditáshiány az oka. A válság szorosan összefügg a pénzügyi innovációk korlátlan és nem rendeltetés-szerû használatával. Mindez megerõsíti a morális kérdések fontosságát a gazdasági élet megszervezésében.

9

Valóban magasabb szintû gazdaságtörténti modell a magyar piacgazdaság, mint a piaci elemekkel átitatott tervgazdasági rendszer? Lentner Csaba Dr. habil.* Bevezetés Az 1980-as években kiterjedt társadalmi vita zajlott a szocialista tervgazdasági rendszer hibáiról, illetve megreformálási lehetõségeirõl. A tervgazdasági rendszer válsága jó alapot teremthetett volna az 1968-óta alkalmazott – kisebb-nagyobb visszarendezõdésekkel tarkított – tervgazdasági rendszer keretein belül alkalmazott piacosítási folyamatok még fokozottabb érvényre juttatására. Az 1980-as évek végén azonban felerõsödtek azok a hangok, amelyek a tervgazdasági rendszer teljes kiiktatására törekedtek. A gyakorlatban ez utóbbi álláspont valósult meg, ám 1987-tõl permanenssé váló, és 1990-tõl politikai támogatást is élvezõ átalakulás illetve piacgazdasági rendszer közel két évtizedes regnálása után felmerül a kérdés: valóban magasabb szintû gazdasági modell a magyar piacgazdaság, mint a piaci elemekkel átitatott tervgazdasági rendszer? A tervgazdasági mechanizmus tudományos modell leírását már az 1990-es években, a piacgazdasági átmenet eufóriájában elvégezték, (Kornai János, Csaba László, Török Ádám és még sokan mások), ám a magyar piacgazdasági rendszer tudományos, komplex analizálásával, a tervgazdasági rendszeréhez hasonló léptékû definiálásával mindvégig adós a hazai közgazdász társadalom. Az átalakulás értékeléséhez elengedhetetlen a jelenlegi válságba torkoló piacgazdasági rendszer hibáinak feltárása. A válság eredendõ oka: piacgazdasági átmenet ellentmondásai A magyar gazdaságot az angolszász másodlagos jelzálogpiacokról begyûrûzõ válság hatékony védekezési eszközök nélkül, már legyengült állapotban találta, noha az 1987-tõl meginduló, permanens piacgazdasági integráció modellértékûnek számított, az ezredfordulót követõen azonban a gyengülés jelei mutatkoznak. A gyengülés egyik oka az elégséges belsõ tõkeakkumuláció hiányának „felhalmozódása” és a magas, nemzetgazdasági szempontból elsõdlegessé váló külföldi tõkefüggõség, aminek következtében válság idején nemzetgazdasági szintû termelés visszaesés, súlyos költségvetési-, vállalati-, és banki likviditási problémák keletkeznek. A másik ok pedig, az államháztartás és a hozzá kapcsolódó szolgáltató szektor reformintézkedéseinek félbeszakadása. A jelentõs, 10 százalék feletti úgynevezett beragadt költségvetési hiány lefaragása érdekében elindított 2006 évi konvergencia pályamódosító program a rendszerváltozás kezdete óta permanensen túlköltekezõ pénzügypolitikával való szakítás szándékával történt, azonban a kiigazítás területei, az egészségügyi-, felsõoktatási-, államigazgatási reformok a magyar társadalom ellenállása miatt nagyobb részt elvetéltek. Az angolszász másodlagos jelzálogpiacokról nemzetközivé terebélyesedõ gazdasági válság idõszakára, 2008 õszére, a válság elleni hatékony intézkedések feltételei nem teremtõdtek meg. Az országot reformokkal ellenséges közhangulat jellemezte. A magyar gazdaságpolitika jelenlegi ellentmondásos helyzetét ismerve fontos annak a sajátos egymásrautaltsági kapcsolatnak a definiálása, modellezése, amely az elmúlt 20 évben hazánk és a fejlett piacgazdaságok között alakult ki. Magyarország a tervgazdasági rendszert folytató kelet-közép-európai országok talán egyik legsikeresebb államaként az *

tudományos rektorhelyettes - WSUF Budapest, MTA Jövõkutatási Bizottság tagja

10

Gazdaságtörténeti tanulmányok

1980-as évek végére végképp elveszítette a további dinamikus fejlõdés lehetõségeit. A szocialista tervgazdasági rendszer belsõ erõforrás tartalékainak kimerülése és a szerkezetátalakításra felvett külföldi hitelek kedvezõtlen felhasználása után, illetve az életszínvonal mesterséges, nem belsõ jövedelemképzõdésbõl való fenntartása közepette, a magyar gazdaságpolitika – társadalmi elvárásoknak engedve – továbbra is kereste a gazdasági növekedés, és ennek bázisán az életszínvonal emelésének lehetõségeit. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben egy társadalmi elvárásoknak is eleget tenni akaró gazdaságpolitika a lehetõ legkisebb társadalmi ellenállási közeget preferálja, a legszélesebb körben és a leggyorsabb úton kívánja megvalósítani a kitûzött célokat. Az 1980-as évek végén, a szocialista társadalmi és gazdasági rendszer kimerültsége, majd bukása idõszakában – a teljes gazdasági és társadalmi eszkalációt elkerülendõ – egy a fejlett piacgazdaságokból érkezõ, jó befektetési lehetõségeket keresõ, és a magyar gazdasági viszonyok dinamizálásához megfelelõ mértékû tõketömeg invesztálásával látványos, gyors eredmények voltak elérhetõk. Ennek társadalmi vetülete – különösen a munkahelyteremtés és a fejlettebb ipari kultúra megvalósításának esélye – is látványosnak ígérkezett. Kedvezett a magyar gazdaság 1980-as évek végén jelentkezõ gyors dinamizálási igényének a világgazdaság egészében érvényesülõ, a tõkebefektetések liberalizálását, könnyítését lehetõvé tevõ gazdaságpolitikai környezet érvényre juttatása, amely Washingtoni Konszenzus néven vált ismertté. Az 1980as évek végétõl Magyarországra tömegesen érkezõ mûködõ-tõke befektetésekre, majd az államháztartás finanszírozására hivatott portfóliótõke invesztíciókra kedvezõ hatást gyakorolt a magyar adó-, pénzügyi és számviteli szabályozási környezet, ami a tõke átjárhatósága, kétoldalú mozgása szempontjából is (befektetések, profitrepatriálás) kedvezõ viszonyokat teremtett, mind a befektetõi, mind pedig a társadalmi oldalon. Egy sajátos kapcsolatrendszer alakult ki a tõkeszegény, de dinamikus fejlõdési célokat ígérõ magyar gazdaságpolitika, a nyugati fogyasztási szintet preferáló, fogyasztói paradicsom-váró hazai lakosság és a – magyar nagyságrendekhez mérten – korlátlan tõkebefektetésre képes fejlett piacgazdaságok illetve nemzetközi nagyvállalatok között. Egyrészrõl a fejlett piacgazdaságokhoz felzárkózni kívánó kelet-közép európai poszt tervgazdasági rendszer, (amely számos vonatkozásában a gazdasági és társadalmi félperiféria jellemzõit mutatja) és a nyugateurópai, észak-amerikai befektetõk kétoldalú kapcsolatában fogadói oldalon állandósult egy folyamatosan növekvõ igényszint, elvárás tömeg, míg a fejlett gazdasággal rendelkezõk oldaláról adottak voltak azok a konstans képességek, amelyek a korlátlan tõkemennyiséget, és fejlett technológiát képesek eljuttatni Magyarországra. Ez a tõke, technológia, fogyasztási kultúra transzfer-áram az 1980-as évek második felétõl vette kezdetét. A magyar gazdaságot ez egy bizonyos ideig, és bizonyos mértékig dinamizálta, a társadalmi jólétet növelte. Probléma azonban közel negyedszázad elteltével, hogy a magyar gazdaság részérõl ugyanaz a szerkezetû igényskála, ugyanazok a jellegû elvárások fogalmazódnak meg, vagyis a magyar gazdaság sikere továbbra is a külföldi tõkebefektetések fenntartásától, az országban lévõ tõkemennyiség szintjétõl függ. A mûködési problémák nélküli fejlõdés addig tart, ameddig a tõkebefektetések szintje számottevõen nem csökken. Magyarország végérvényesen egy külsõ erõforrás vezérelt gazdasági pályára lépett jó 20 évvel ezelõtt, azonban a belsõ akkumulációs folyamatok a társadalom fogyasztási igényszintjét, a költségvetési pálya alakulását nem tudták tartósan a jó, és a meglévõnél önállóbb fejlõdési pálya irányába terelni. A befektetett tõketömeg, a felhalmozódó termelési tapasztalatok nem lettek „belsõ önerõsítõ” termelési tényezõk, nem stabilizálták tartósan a költségvetés helyzetét, nem javították átfogóan a társadalom komfortérzetét. További ismérv, hogy Magyarországon már a mûködõ tõke állomány dinamikus növekedésének idõsza-

11

Heller Farkas Füzetek

kában a költségvetési hiány rendszer-specifikus jelenség lett, sõt a 2006 õszi konvergenciapálya-módosítás elõtti idõkig Magyarország a növekvõ arányú és értékû költségvetési hiány vált a rendszer egyik specifikus jellemzõjévé. Egy gazdasági és politikai berendezkedési formát váltó, új fejlõdési alternatívát keresõ ország életében a kiválasztott, majd integrált modell (ha már a fejlõdési koncepció nem saját) indokolt, hogy igazodjon az ország gazdasági múltjához, a gazdasági és társadalmi erõforrások fejlettségi szintjéhez, a társadalom igényszintjéhez és a meglévõ gazdasági erõforrások potenciális teljesítõképességéhez. Magyarországon a szocialista nagyipar és a nagyüzemi mezõgazdaság felszámolása az 1990-es évek közepére gyakorlatilag megtörtént. Az elavult, felszámolt termelési kapacitások helyére friss, hatékony külföldi tõke áramlott be. A hazai stratégia ágazatok, termelési vertikumok, új technológia iparágak és a szolgáltató ágazatok zöme egy fejlettebb technológiát, biztonságosabb kibocsátást megvalósítani képes nemzetközi nagyvállalati körhöz került, illetve általa került kiépítésre, részben a privatizáció, részben a zöldmezõs beruházok révén. A hazai tulajdonosi hátterû kis- és középvállalatok nemzetgazdasági szerepének növelésére hivatott kormányzati fiskális és az 1990-es évek közepéig a közvetlen monetáris politikai eszközök a pénzügyi politika eszköztárában megtalálhatóak voltak, ám az egyes kormányzati ciklusok, sõt néha cikluson belüli intézkedések is, a kisvállalkozói szektor támogatását egyenetlenné, mûködését gyenge hatékonyságúvá tették. Egy fajta „cikk-cakkosság”, átgondolatlanság érvényesült a hazai vállalkozások támogatásában, amely akadályozza a belsõ tulajdonosi kör megerõsödését, és egy társadalmi léptékû polgári réteg („polgárosodás”) létrejöttét (Lentner, 2005). A magyar piacgazdasági átmenet legfõbb problémája abban nyer igazolást, hogy a folyamatosan növekvõ, tömeges mértékû mûködõ tõke beáramlás idõszakában is a magyar költségvetés és fizetési mérleg folyamatos – sõt idõszakonként növekvõ – egyensúlytalanságot mutatott, a lakosság esetében pedig az új típusú termelési módtól elvárt jövedelem- és a ténylegesen biztosított szint között mind mélyebb szakadék keletkezett. A stabilizációs illetve a tartós növekedési pálya vízióját felmutató reformintézkedések (1995., 2006. és 2008–2009. évi kiigazítások) pedig a politika által mélyen befolyásolt lakosság közhangulatát sokkolják, így a reformok, végsõ soron a makrogazdasági egyensúlytalanság rendezésének antagonisztikus ellenzõje lett a társadalom jelentõs része. Negyedszázad elteltével, az eredmények láttán elmondható, hogy a rendszerváltozás korai gazdasági sikerei és társadalmi jólét irányába tett intézkedései a lassan mögöttünk lévõ évtizedben feloldódnak. A hazai tulajdonosi hátterû kis- és középvállalkozások nemzetközi nagyvállalatokénál gyengébb piaci, jövedelmezõségi pozíciói, támogatási esélyei, továbbá a magyar gazdasági kibocsátás zömét adó nemzetközi nagyvállalati kör válság idején szûkített újratermelést preferáló döntései együttesen lecsökkentik a nemzetgazdaság kibocsátását, és ennek következtében a lakosság munkajövedelembõl származó fizetõképes keresletét. A magyar piacgazdasági átmenetben kialakult túlzott, egyoldalú külföldi mûködõ-tõke függõség, illetve a dinamikus tõkebeáramlás idõszakában is meglévõ instabil államháztartási pénzügyek egy idõ után együttesen eredményezik a tõkevonzó képesség csökkenését, végsõ soron a magyar gazdaságot kizárólagosan dinamizáló tõketulajdonosok befektetési hajlandóságának mérséklõdését. A gazdasági teljesítmény és munkajövedelem (ez utóbbinál helyettesítõként néha szociális jövedelem) dinamizmushoz szocializálódott magyar társadalom, ugyanúgy, mint a tervgazdasági rendszer évtizedeiben, már a növekedés mérséklõdését is konfliktus helyzetként éli meg. Sõt, az ezredfordulót követõ szociális segélyezés reálértékben történõ apadását, a lakossági fogyasztói hitelek dinamizmusa kompenzálta. A hagyományosan átpolitizált magyar viszonyokban, az eddigi

12

Gazdaságtörténeti tanulmányok

reformokat politikai-szavazati vélemény nyilvánításaiban rendre elvetõ lakosság zöme és a gyengébb teljesítményeket felmutató gazdasági szektor, és ez utóbbit övezõ közgazdasági, oktatási és szociális feltételrendszer együttesen Magyarország gazdasági és társadalmi versenyképességének romlását váltja ki (Botos, 2009, Kovács, 2005, Lentner, 2007 a-c. Török, 2008). A folyamat, illetve annak végeredménye – láncreakciószerû hatásként – elvezethet a demokratikus társadalmi berendezkedés elhúzódó válságához, illetve a piacgazdasági átmenet, és az eddigi demokratizálódási folyamatok kudarcához. Magyarország rendszerváltozás kezdetén alkalmazott gazdaságpolitikája a tervgazdasági rendszerbõl piacgazdaság irányába menetelõ országok körében, de világgazdasági léptékben is modellértékûnek számított (Matolcsy, 2008). Utólag igazolható, hogy a nem minden részletre kiterjedõ, körültekintés nélkül átvett gazdasági és társadalmi modell következményei láncreakciószerûen, egy idõ után felgyorsulva képesek arra, hogy az egyébként gyors, de nem minden elemében szerves fejlõdési pályát felmutató közép-európai ország eddigi eredményeit megingassák. A helytelen piacgazdasági modell átvétele, alkalmazása tartósan kaotikus állapotokat szülhet, mind a gazdasági erõforrások mûködése, mind a társadalmi tényezõ oldalán. Tetézi a problémáinkat, hogy a magyar gazdaságpolitika alapvetõen a külsõ erõforrásokra, azaz a külsõ mûködõ tõke vonzására, az államháztartást finanszírozó portfólió tõkebefektetések növekvõ igényeinek lefedésére, a lakosság nyugati mintákat preferáló fogyasztási hajlandóságának kielégítésére, illetve mindezek megvalósulását segítõ, ugyancsak a nyugati világból „importált”, így sok esetben „lazább” szabályozó rendszer átvételére összpontosított. Balszerencsénkre, 2007-tõl a külsõ fundamentum vezérelt, mûködõ-tõke import és túlzott termékexport függõ nemzetgazdaságok fejlõdése világszerte megtorpant, így a magyar piacgazdaság és a társadalom átfogó, a rendszer alapjaiig hatoló nehézségekkel szembesül. A múlt, ami elmúlt A tervgazdasági rendszer 1980-as éveiben a gazdaság átalakítására négy egymással vitázó közgazdasági nézet került elõtérbe. Az elsõ felfogás képviselõi a gazdaság liberalizálásában látták a megoldást. Elsõsorban monetarista eszközökkel, azaz a kibocsátott és forgalomban lévõ pénzmennyiség szabályozásával kívánták a gazdasági bajokat orvosolni. E koncepció hívei a bankok pénzforgalom szabályozó szerepének növelésében látták a termelés megújításának feltételeit. Az adósságállomány visszafizetése érdekében radikális pénzszûkítõ gazdaságpolitikát kívántak bevezetni, amivel költségvetési többlet érhetõ el, és így az adósságállomány törlesztése lehetõvé válik. Az akkori álláspont szerint mindent meg kellett tenni a külföldi befektetõk beruházásra ösztönzéséért, egyidejûleg a költségvetési támogatások megszûntetését hangsúlyozták a hazai vállalatok esetében. A második, az akkori szóhasználattal élve úgynevezett konzervatív irányzat képviselõ lényegében a hatvanas, hetvenes évtizedben kialakult indirekt gazdaságirányítás fenntartását tartották hatékony útnak: a vállalatok védelmét az állam beavatkozó szerepének növelésével kívánták biztosítani. A harmadik irányzat képviselõi az állam hatalmának növelésében, sõt kizárólagossá tételében (állami diktatúrában) látták a központi akarat erõsítésének és ezzel a rend helyreállításának lehetõségét. A negyedik koncepció képviselõi a nemzeti identitás alapján a nemzeti adottságok és lehetõségek kiaknázásában vélték a válság megszüntetésének lehetõségét. Koncepciójuk szerint a hazai kulturális gyökerek, a meglévõ magas színvonalú szellemi tõke állomány további bõvítésével, a nemzeti sajátosságok kiaknázásával megvalósítható a gazdaságfejlesztés. Ugyanakkor megfontolandónak tartották a mindenáron való exportkényszert, és szükségesnek a hazai piac ellátásának javítását jó minõ-

13

Heller Farkas Füzetek

ségû hazai termékekkel. A negyedik módozatú gazdaság helyreállítási nézetet vallók körében általános volt az egyetértés a külföldi hitelek visszafizetésének átmeneti felfüggesztésérõl. A gazdasági rendszerváltozás formálásának vitájában a fõ alternatívaképzõ tényezõ az ország nyitottsága körül bontakozott ki. Az egyik álláspont szerint az akkori helyzetben az ország gazdaságát célszerû lett volna bizonyos fokig zárni. A másik szerint az ún. relatív zárás mindenképpen az ország lemaradásához vezethet a nemzetközi versenyben, konzerválhatja a mûszaki színvonalat. A külsõ egyensúly problémáit az export fokozásával látták helyreállítani. Szemléletesen képviselte a szükséges nyitottság kérdésében ütközõ álláspontokat Hoch Róbert és Nagy András Közgazdasági Szemle hasábjain lezajlott vitája (Hoch, 1986, Nagy, 1986.). Hoch Róbert álláspontja, hogy a magyar gazdaság túl nyitott, és ezért a külgazdaság hatékonysága szuboptimális. Nagy András – Hoch Róberttel ellentétben minõségileg kezelve a nyitottságot (ez a mozgásszabadság nagyságát fejezte ki a nemzetközi munkamegosztásban) – azon az állásponton volt, hogy valójában a gazdaságunk zárt, így azt az import szabaddá tétele, és a vállalati önállóság fokozása szüntetné meg. Az úgynevezett túlnyitottság ellen lépett fel Kozma Ferenc is. (Kozma, 1980). Több mint negyedszázad elteltével visszatekintve megállapítható, hogy a gazdasági rendszerváltozás a nyitottság fokozása mentén valósult meg. A gazdasági rendszerváltozás alakításában alul maradt ún. negyedik koncepció követõinek mezõgazdaságra és élelmiszeripar fejlesztésére, és a monetáris típusú válságkezelés elvetésére irányuló koncepciója tulajdonképpen 25 éve ellenzéki pozícióra korlátozódik. A szocialista berendezkedésû országok többségében, de fõleg Magyarországon, a gazdasági bajokra hatékony és átfogó terápiát a bankok pénzszûkítõ politikáján keresztüli irányítási forma, és a gazdasági nyitottság fokozása nem vezetett eredményre, a magyar gazdaság az 1980-as évek óta válságban van, a rendszerváltozás válságában. Az egymással szemben álló közgazdasági szellemi mûhelyek vitáinak vázlatos ismertetetése mellett indokolt utalni, az 1989-ig elviekben a gazdaság irányítását is felügyelõ Magyar Szocialista Munkáspárt reformokkal sodródó lépéseire. Az MSZMP KB 1984-es átfogó reformot meghirdetõ áprilisi határozata elõtt már több közgazdász felhívta a figyelmet a válság veszélyeire, miközben a kormány a nyolcvanas évtized második felére stabilizációt és fellendülést ígért a programjában. Az 1985-ben megtartott XIII. kongreszszus idõszakára sikerült mûvi eszközökkel gazdasági növekedést és némi egyensúlyjavulást elérni, azonban ez a szigorúan visszafogott import következtében jött létre, a termelési folyamatok tartós fellendülése nélkül. A kongresszust követõ idõszakban azonban mind élesebbé váltak társadalmi-gazdasági folyamatok funkció zavarai (Gidai, 1988). Az 1985ben megtartott Kaposvári Elméleti tanácskozás forgatókönyve és a tanácskozás tartalma jól példázza, hogy az akkori pártvezetés hogyan kicsinyítette a válság hatásait (Horváth J. 1985). Az 1987. július 2-i KB ülésen elfogadott kibontakozási program viszont azt igazolja, hogy a XIII. Kongresszus határozata alapján a VII. ötéves tervben meghirdetett dinamizálási-gazdaságfejlesztési koncepció kudarcba fulladt. A Szegeden 1987-ben megtartott elméleti tanácskozás vitáján már elhangzott a VII. ötéves terv, mint sikertelen konszolidációs program kritikája. Ezt követõen a tervgazdasági rendszer felbomlása, a keleti piacok elvesztése, a külkereskedelmi egyensúlytalanságok felerõsödtek, a tervgazdaság részben a belsõ erõforrás tartalékainak kimerültsége, a keleti piacok összeomlása, és fõleg a hibás gazdaságterápia következtében összeomlott.

14

Gazdaságtörténeti tanulmányok

Hogyan tovább? Az 1980-as évekre a szocialista tervgazdasági rendszer (Botos, 2009), az 1980-as évektõl pedig a tervgazdasági rendszer romjain kialakuló piacgazdasági struktúra egyaránt válságba jutott Magyarországon. Az okok más jellegûek, de a gazdasági és társadalmi következmények igen nagymértékben hasonlatosak. Az 1940-es évek végétõl bevezetett tervgazdasági rendszer, és az 1980-as évek közepétõl visszafordíthatatlanná váló piaci rendszer egyike sem illeszkedett a korabeli a magyar viszonyokhoz, a történelmi múlthoz, a gazdasági, társadalmi hagyományokhoz, így a rendszerek váltása nem a szerves fejlõdés következménye volt. Ebbõl adódik, hogy mind a tervgazdasági, mind a piacgazdasági rendszer gyakorlatában a termelõerõk és a termelési viszonyok fejlõdése, kölcsönhatása számos ellentmondással terhelt Magyarországon. A tervgazdasági rendszer romjain végbevitt gazdasági nyitottság fokozása, a gazdaság túlzott liberalizálása téves gazdasági helyzetfelismerésbõl fakadt, hibák sorozatára épült. Jóllehet a külsõ, nemzetközi tényezõk hatása jelentõs volt az 1980-as évektõl ugyanúgy, mint az 1940-es évek végének gazdasági rendszerváltása idején. Modell adaptációk tárházának felvonultatása és részletekbe menõ elemzésétõl eltekintve, empirikus tapasztalások útján adódik, hogy a tervgazdasági rendszerben egyfajta védettséghez szocializálódott magyar lakosság és állami tulajdonú vállalatok egy túlzottan liberalizált piaci környezetben súlyos és védhetetlen károkat szenvedtek. Az gazdasági és társadalmi anarchia szintjérõl a II. világháborút követõen Németország nyugati megszállási övezetei egy szociális piacgazdaság irányába váltottak. A piacgazdaság lendületét a klasszikus szabadpiac helyett a társadalmi igazságosság érdekében kontrollált piacgazdaság keretei közé szorították. A világháborút megelõzõ, majd a világháború alatt a német hadigazdaság beszabályozott rendszere, és a kényszerûségbõl ehhez igazodó lakosság a kommunista tervgazdasági modell (tehát egy újabb totalitariánus kurzus) vagy a nyers piaci elemek érvényesülése helyett egy emberközpontú gazdaságot épített. Wilhelm Röpke után szabadon, igazolható napjainkban is, hogy a piacgazdaság sikere a keresleten és a kínálaton túl dõl el, ahol a pénzügypolitika védi a gyengéket, és a kormány a játékszabályok betartását ellenõrzi a gazdasági szférában. Vagyis az a jó piacgazdaság, ahol a szociális szféra igényeivel szinkronba mûködik a pénzügyi politika. Ami eredményessé tette a német rendszert, az egyrészt a kollektív szerzõdésekre jellemzõ mezoszint, másrészt a kvalitatív, azaz a munkafeltételekkel kapcsolatos szerzõdések súlya és gazdag tartalmi spektruma volt. A szociális piacgazdaság a nemzeti fizetõeszköz stabilitásának, és értékállóságának megteremtése következtében erõteljes antiinflációs hatást volt képes elõírni a jegybank részére, amelynek gazdaságtörténeti elõzményei, a freiburgi iskolából eredõ ordoliberalizmus és a keresztény emberkép ötvözetére épültek. (Dombi Á. 2009, még bõvebben a témáról: Inotai A. 1986., Mihályi P. 1989., Vonyó T. 2006). A II. világháború utáni Németország gazdaságpolitikáját alakító rendszerszabályozás a szociálpolitika, a versenypolitika, valamint a munkavállalók és a munkáltatók közötti kapcsolat elõzetes rögzítésén alapult, mondhatni Németország a hadigazdaság kötöttségébõl egyfajta piacgazdasági kötöttségbe lépett, kerülve a korábbi hasonló szisztéma szerint szocializálódott gazdaság- és társadalompolitika teljes megszüntetését. Összehasonlítva a magyar rendszerváltás elmúlt negyedszázadával: Magyarországon azok a változások okozták a káoszt, a gazdasági, társadalmi problémákat, amelyek nem a szerves fejlõdésbõl, a korábbi gazdasági és társadalmi attitûdökbõl adódtak. Mindezek következtében a magyar piacgazdaság válsága hasonló léptékû és jellegû, mint a tervgazdasági rendszeré volt az 1980-as évekre.

15

Heller Farkas Füzetek

Irodalom Botos Katalin (2009): Is Hungary really different? Heller Farkas Papers, Vol. 7. No. 1. Tarsoly Kiadó Botos Katalin szerk. (2009): Idõsödés és globalizáció, Tarsoly Kiadó Dombi Ákos (2009): Németország In. Gazdaságpolitika a globalizált világban, BMGE – Typotex Kiadó, (szerk. Veress József) Gidai Erzsébet (1988): Válság és Reform, Kézirat; Reformgondolatok az 1980-as évekbõl. In. Gazdasági Élet és Társadalom, 2009. március Hoch Róbert (1986): A gazdasági nyitottságról, Közgazdasági Szemle, 7-8. szám Horváth Jenõ szerk. (1986): A 80-as évek kapitalizmusa, Kossuth Kiadó Inotay András (1986): Az NSZK a változó világgazdaságban, Közgazdasági és Jogi Kiadó Kovács Árpád (2007): Töredékek a versenyképességrõl, a fenntartható fejlõdésrõl és a fenntartható jogállamról. In. Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején, Akadémiai Kiadó (szerk. Lentner Csaba) Kozma Ferenc (1980): A népgazdaság optimális nyitottsága, Külgazdaság, 11. Lentner Csaba (2005): Rendszerváltás és Pénzügypolitika, Akadémiai Kiadó Lentner Csaba (2007.a.): A demokrácia pénzügyi csapdája, Polgári Szemle, Február Lentner Csaba (2007.b.): The Competitiveness of Hungarian University-Based Knowledge Centre sin European Economic and Higher Education Area, In. Transformations in Business and Economics Vol. 6. No 2 (12) Lentner Csaba (2007.c.) The Health Care System as a New Competitive Factor in the Light of the Convergence Programme, Hungarian Medical Journal, Separatum Matolcsy György (2008): Éllovasból sereghajtó. Elveszett évek krónikája, Éghajlat Kiadó Mihályi Péter (1989): Az NSZK gazdaságpolitikája, Kossuth Kiadó Nagy András (1986): Nyitni kék, Közgazdasági Szemle, Decemberi szám Török Ádám (2008): Tudomány vagy versenyképesség In. Pénzügyi Szemle, 4. szám Vonyó Tamás (2006): Modell Deutschland, Pro Pannonia Kiadó

16

A magyarországi privatizáció elsõ szakasza: A spontán privatizáció 1988–1990 Dr habil. Gulyás László* Bevezetés A magyarországi privatizáció története napjainkban (ezen tanulmány kéziratát 2010 januárjában zártam le; G. L.) több mint 20 éves múltra tekint vissza. Véleményem szerint ezen idõszakot a privatizáció szempontjából az alábbi szakaszokra lehet osztani: 1. A spontán privatizáció kora (1988–1990) 2. Az Antall-Boross kormány idõszaka (1990–1994) 3. A Horn-kormány idõszaka (1994–1998) 4. Az Orbán-kormány idõszaka (1998–2002) 5. A Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok idõszaka (2002–2010) A 2009 novemberében megtartott „Magyarország tényleg más” konferencián a „Magyar privatizáció története és mérlege 1987-tõl napjainkig” címmel tartott plenáris elõadásomban a fenti privatizációs szakaszok fõbb jellemzõit ismertettem. Mivel az elõadás gondolatmenetét a „Modern magyar gazdaság története Széchenyitõl a Széchenyi tervig” címû könyv (Gulyás 2009/a) nyolcadik fejezetében (Gulyás 2009/b) már a konferencia elõtt publikáltam ezért, hogy elkerüljem a másodközlést és elsõ közlésként megjelenõ tanulmánnyal tiszteljem meg a konferencia elõadásait közlõ kötetet, úgy döntöttem, hogy az elõadás elsõ részét – mely a spontán privatizációval foglalkozott – alaposabban és részletesebben megírom. Így született meg ez a tanulmány, mely kifejezetten csak a spontán privatizáció kérdésével foglalkozik. A spontán privatizáció fogalma és jogi elõfeltételei A spontán privatizáció fogalmáról a mai napig nincs szakmai konszenzus, napjainkban inkább szitokszó, az állami vagyon ellopásának szinonimájaként használják (Gazdag 2010). Az biztosnak látszik, hogy ezt a fogalmat elsõ ízben Matolcsy György használta egy rövid újságcikkben, méghozzá dicsérõleg és nem szitokszóként (Matolcsy 1989). Matolcsynál a spontán privatizáció nem jelentett többet, mint a vállalati önkezdeményezésen alapuló tulajdonosváltást, melynek során az állam, mint tulajdonos helyét egy új tulajdonos – általában magántulajdonos, de ez nem minden esetben igaz – foglalja el. Jelen tanulmányban Mihályi Péter definícióját tekintjük kiindulópontnak, azaz spontán privatizációnak nevezünk minden olyan szervezeti-tulajdonosi változást, amely az állami vállalatok életében a 80-as évek második felétõl az ÁVÜ 1990 márciusáig történõ megalakulása között történt (Mihályi 1998). A politikai rendszerváltás kezdõpontjának általában 1990. március 25-öt – a kommunista diktatúra utáni elsõ szabad választások elsõ fordulójának napja – tekinti a történeti szakirodalom. Tanulmányunk címébõl jól látható, hogy az ún. spontán privatizáció már két évvel a politikai rendszerváltás elõtt, azaz még a pártállam keretei között megkezdõdött. A spontán privatizáció megindulását két dolog tette lehetõvé. Egyrészt néhány korábbi idõszakból fennmaradt, érvényben maradt törvény. Ilyen volt például a részvénytársaságokra vonatkozó 1875. évi kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. tc.) és a kft.-kre vonatkozó 1930. évi V. tc. Másrészt kedvezõ alapokat adott a spontán privatizáció elindulásához a Kádár-korszak utolsó évtizedében – azaz a 1980-as években – kibontakozó gazdasági irányítási tendencia. Botos Katalin hívja fel a figyelmet arra, hogy a 80-as években a kibontakozó válsággal való szembenézés érdekében az MSZMP számos gazdasági reformintézkedést vezetett be. A leg*

Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar, Ökonómia és Vidékfejlesztési Intézet, egyetemi docens

17

Heller Farkas Füzetek

fontosabbak az alábbiak voltak: 1980/81-ben decentralizálták a korábbi monopolhelyzetû nagyvállalatokat, 1984-ben elfogadták a vegyes tulajdonra épülõ piacgazdaság programját, liberalizálták a külkereskedelmet és legalizálták a második gazdaság kiépülését, 1987-ben bevezették a kétszintû bankrendszert (Botos 2007/a; Botos 2007/b). Ezeket a reformintézkedéseket tetõzte be a Németh Miklós kormánya által meghozott alábbi három törvény: 1. Az 1988. évi VI. tv. a gazdasági társaságokról, 2. az 1988. évi XXIV. tv. a külföldi befektetések védelmérõl és 3. az 1989. évi XIII. tv. az átalakulásokról. Az 1988. évi VI. tv. a gazdasági társaságokról megengedte gazdasági társaságok alapítását, lehetõvé tette, hogy az állami vállalatok vagyonuk egy részét, köztük legjobb gyáraikat, tevékenységük legnyereségesebb részét – külsõ tõke bevonásával vagy anélkül – gazdasági társaságokká alakítsák át, s ezáltal – valamint az üzletrészek, a részvények eladásával – a vállalatot részben vagy egészen magántulajdonba adják. Ez a törvény tette lehetõvé, hogy egyrészt, amennyiben a menedzsment vagy az állami vezetõk érdeke ezt diktálta, az állami vagyont mélyen üzleti értéke, sõt névértéke alatt, az érték nélkül nyilvántartott, bérelt üzlethelyiségek, telkek fölértékelése nélkül stb. vigyék gazdasági társaságokba, másrészt, hogy a részvényeket, üzletrészeket mélyen valódi értékük alatt idegenítsék el (Mocsáry J. 2001). Az 1988. évi XXIV. tv. a külföldi befektetések védelmérõl lehetõvé tette a külföldiek magyarországi befektetéseit – tulajdonszerzését -, és ezzel megnyílt a lehetõség a spontán privatizációba történõ bevonásukra. Az 1989. évi XIII. tv. az átalakulásról, az állami vállalatok gazdasági társasággá alakítására és privatizálására adott lehetõséget, a leendõ tulajdonosok számára hallatlanul kedvezõ feltételekkel. A törvények a vevõ kiválasztását és a feltételek részletes szabályozását a menedzsmentre bízták. Ráadásul a törvény lehetõvé tette az önálló gyáregységek vezetõinek, illetve a vállalati tanácsoknak – ahol szintén alapvetõen a menedzsment tagjai domináltak -, hogy minisztériumi hozzájárulással kilépjenek az országos nagyvállalatokból (Mocsáry J. 2001). Itt kell megjegyeznünk, hogy a fenti három törvény létrehozásában kulcsszerepe volt Sárközy Tamás jogász professzornak, aki 1988 és 1990 között igazságügyi miniszterhelyettesként, 1989 és 1990 között pedig deregulációs kormánybiztosként dolgozott. Összefoglalva: A fenti három törvény legitimálta a magánvállalkozásokat és engedélyezte a külföldi befektetéseket és közben megteremtette annak a lehetõségét, hogy állami tulajdonból magántulajdon váljék. Bár itt kell megjegyeznünk, hogy Soós Károly Attila szerint a fenti törvények eredeti célja a gazdálkodás javítása, az akkortájt sok vállalatot fojtogató adósságok kezelése volt (Soós 2009). A spontán privatizáció típusai és technikái A spontán privatizáció valójában egy gyûjtõfogalom, amely három típusból – és ezen belül számos altípusból – áll össze, amelyek az alábbiak (Voszka 1998): 1. Az adott állami vállalat társaságok halmazára történõ bomlása 2. Az adott vállalat valódi privatizációja 3. Nomenklatúra privatizáció. A privatizáció elsõ típusa során az állami vállalat társaságok halmazára bomlik oly módon, hogy a cég egyes részlegeit önálló kft.-vé, rt.-vé szervezik át, miközben maga az anyavállalat állami tulajdonban marad. A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár kiváló példa a spontán privatizáció ezen típusára (Bossányi K. 1988; Sitkey B. 1989; Bán Zs. 1989).

18

Gazdaságtörténeti tanulmányok

A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár (GD) adósságai a 80-as évek végére jelentõsen megnõttek. A GD vállalati tanácsa úgy döntött, hogy 1989 elején egy vagyonkezelõbõl és hét termelõ, továbbá hét szolgáltató egységbõl álló társaságcsoporttá szervezi át önmagát. A központból megmaradt csak vagyonkezelõi funkciókat betöltõ állami vállalat mind hét termelõ és mind a hét szolgáltató egységben kb. 90%-os tulajdoni hányadot szerzett. A vagyonkezelõ a DG tartozásainak túlnyomó részét magára vállalta. 1990 elején a vagyonkezelõ kifizette az adósságokat oly módon, hogy a hitelezõk – Állami Fejlesztési Intézet, Magyar Hitelbank – az adósság fejében részvénycsomagot kaptak a termelõ és a szolgáltató egységekben. Bár így a vagyonkezelõ megszabadult az adósságoktól, viszont a termelõ és szolgáltató egységekben a hitelt nyújtó bankok tulajdont szereztek. Ezek után megpróbálták a termelõ és szolgáltató egységeket „igazi holdinggᔠszervezni, ezért létrehozták a Trezorg Rt.-t. Ez a holdingszervezés nem járt sikerrel, a termelõ és szolgáltató egységekben tulajdonossá váló bankok – pontosabban az általuk kinevezett menedzsment – képtelenek voltak a cégek talpra állítására. A döntõen banki tulajdonba került termelõ és szolgáltató egységek is sorra csõdbe jutottak. Eközben a kiürült vagyonkezelõ egység a végelszámolás sorsára jutott. Az 1990-es évek közepére már csak egyetlen egy termelõ egység, a Darugyár mûködött. Ezt azonban megvette egy olyan cég, amely korábban kisebbségi tulajdonos volt, majd az így tulajdonába került Darugyári-telket a Duna Pláza felépítésére használta fel. A spontán privatizáció ezen típusánál az ún. apport-technika töltött be fontos szerepet. Ennek lényege: az adott állami vállalat vagyontárgyainak egy jelentõs részét egy vagy több vegyes tulajdonú új gazdasági társaságba, vagy kft.-be apportálta. Az új társaság vagyonának másik részét – ez általában egy jóval kisebb rész volt -, a magánbefektetõk által adott javak képezték. Itt jegyezzük meg, hogy ezek a magánbefektetõk lehettek hazai befektetetõk vagy külföldi befektetõk, ennek megfelelõen beszélünk hazai vegyes vállalatról, vagy külföldi vegyes vállalatról. A legtöbb esetben a konstrukció ezek után úgy mûködött, hogy a magánbefektetõk az állami részbõl bevitt apportért cserébe a vegyesvállalat üzletrészét vagy részvényét adták oda az állami cégnek. Nyilvánvaló, hogy ha tényleges tulajdonos hajt végre apportot, akkor az ilyen típusú akció gyarapodáshoz vezet. Viszont itt pont az ellenkezõje történt: az adott állami vállalat tulajdonosi jogait gyakorló menedzserek az új vállalatba bevitt állami apport részt szándékosan leértékelték, míg a magánbefektetõi oldalról jövõ magánrészesedéseket szándékosan felértékelték, majd különféle trükkökkel (alaptõke le- és felértékelése, cég megkettõzés) a vegyes vállalatban megnövelték a magán részesedést. Ez a játék addig folyt, míg az állami rész elértéktelenedett (azaz kötvények, részvények már nem értek semmit), míg a vállalat értékes része (ami képes profitot termelni) átment tiszta magántulajdonba. Az apport-technika alkalmazása következtében fellépõ vagyonvesztésre egyetlen egy példa: A Budapesti Édességbolt Vállalat (BÉV) a Bonbon Hemingway Rt.-vel (BH) hozott létre vegyes céget. A BÉV a Budapest sétáló utcájában a Váci utcában lévõ édességboltját 765 ezer forint értékben apportálta a BH-val közösen létrehozott vegyes vállalatba. Miközben a Váci utcában ebben az idõszakban 1m2 bolti terület piaci ára 700–800 ezer forint körül mozgott (Mihályi 1998). A fentiekbõl világosan kirajzolódik a spontán privatizáció elsõ típusának technikai lebonyolítása: elsõ lépésben társaságokra kell bontani az adott állami vállalatot, az életképes részeket ki kell vinni vegyes vállalatba, míg az életképtelen részeket ott kell hagyni a vagyonkezelõnél. A második lépésben a tartozásokat a vagyonkezelõ részlegre, azaz az állami tulajdonba maradó részre kell terhelni. A harmadik lépésben a vállalat

19

Heller Farkas Füzetek

életképes részlegeit le kell értékelni – itt lép be az apport-technika –, majd további pénzügyi trükkökkel át kell vinni õket magántulajdonba. Esetleges negyedik lépésként a magántulajdonba került egykori részleg megvásárolja – persze áron alul – az állami tulajdonban marad még használható részeket, például az értékes telkeket, ingatlanokat, amelyeket aztán építési célra tovább lehet adni/használni. Külön kell szólnunk az állami vállalatok menedzsmentjének szerepérõl. A menedzsment érdekelt volt a halmazra bontásban. Egyrészt a bontás következtében megszaporodtak a betölthetõ magas és jó fizetéssel járó pozíciók, úgymint vezérigazgató, vezérigazgatóhelyettes, IT és FB elnök, tag, és így tovább. Másrészt a halmazra bomlás arra is lehetõséget adott, hogy a megszületõ kft. tulajdonosává, résztulajdonosává váljék az állami cég menedzsere. A menedzsment ilyen irányú törekvéseit megkönnyítették a személyi átfedések. Erre nézzünk egy tipikus példát: az Üvegipari Mûvek (ÜM), mint állami vállalat vezérigazgatója tagságot vállalt három olyan társaság igazgatóságában, amely az ÜM-bõl vált ki, de továbbra is az ÜM maradt a legfontosabb partnere. A spontán privatizáció második típusában az állami vállalat „egy az egyben” megszûnik és teljes vagyonával társasággá alakul, miközben magántulajdonba megy át. Ez az 1990 márciusa elõtt (azaz ÁVÜ megalakulása elõtt) teljes mértékben azt jelentette, hogy az adott állami vállalatot (általában bankok közbeiktatásával) külföldieknek adták el. Így jutottak külföldi tulajdonba 1990 márciusa elõtt az alábbi nagyvállalatok: Tungsram (1988. november), Ganz Árammérõ (1989. július), Ganz Jármûgyár (1989. augusztus), Ózdi Kohászati Üzemek (1989 õsz), Hungária Biztosító (1989 decembere), Graboplast (1990. február), Általános Értékforgalmi Bank (1989. február; Mihályi 1998). A külföldi kézbe kerülésre a fenti ipari nagyvállalatok közül a Tungsramot mutatjuk be mintapéldaként (Becsky 1989; Bossányi 1989; Gergely 1989; Réti 1988). A Tungsram az 1980-as évek közepére hat milliárd forint veszteséget halmozott fel, 1986-ban az Állami Tervbizottság utasította a vezérigazgatót, hogy állítsa helyre a cég részvénytársasági formáját és keressen tõkeerõs külföldi tulajdonost. A vezérigazgató elsõ lépésben hat milliárd forinttal felemelte az alaptõkét, és ebbõl törlesztette a Magyar Hitelbanknak (MHB) az 5,5 milliárd forintos tartozást. Ezen akció következtében az MHB 91%-os tulajdont szerzett a Tungsramban, míg a közvetlen állami tulajdon 8% lett. Ezután a privatizáció elõkészítése érdekében 2,6 milliárd forinttal leszállították a tõkeértéket, aminek a következtében az állami tulajdonrész gyakorlatilag megszûnt. Ezek után 1988ban az MHB eladta a cég egy jelentõs részét az osztrák Girocentrale bank által vezetett konzorciumnak, mely a részvények 49,6%-át vette meg 110 millió dollárért. A Girocentrale még abban az évben továbbadta a Tungsram részvényeit 150 millió dollárért a General Electricnek (GE). A GE közben megvásárolta az MHB részvényeit is, így 1991-re a Tungsram 100%-ban a tulajdonába került. A történet tanulságos, hiszen a Tungsram ténylegesen külföldi tulajdonba került, de állami bevétel nem keletkezett, hiszen az eladásából keletkezõ haszon a magyar és az osztrák pénzintézeteknek jutott. Magyarul, miután a magyar állam a szocializmus hosszú évtizedei alatt forint milliárdokkal támogatta a Tungsram mûködését, a bankok „elprivatizálták” az állami tulajdont. A történet külön pikantériája, hogy mindezek után a magyar kormány külön megállapodásban tízéves adómentességet adott a GE-nek (Voszka 1998). A spontán privatizáció harmadik típusa – nomenklatúra privatizáció – során hivatalosan nem változott meg a szervezeti és tulajdonosi forma, de jelentõs jövedelmet szivattyúztak át az állami cégbõl magántársaságokba, ez gyakran az állami cég teljes kiürítését jelentette (Voszka 1998). Ennek alapvetõen két technikája volt.

20

Gazdaságtörténeti tanulmányok

Az egyik technika: az adott állami vállalat menedzsmentje vagy annak üzleti/baráti hálójához tartozók létrehoznak egy kis magán kft.-t – ehhez elegendõ volt egy minimális tõke mennyiség –, amely aztán kft.-ként üzleti kapcsolatba lépett az állami céggel. A kapcsolat során a kft. az „olcsón venni – drágán eladni” stratégiát követte. Azaz, ha a kft. vette igénybe a vállalat adott erõforrását – például a mûködéshez szükséges iroda bérlése – akkor azt igyekezett jóval piaci ár alatt megkapni. Míg, ha a kft. nyújtott valamiféle szolgáltatást – például marketing tevékenység, tanácsadói tevékenység – a nagy állami vállalatnak, akkor viszont a lehetõ legdrágábban nyújtotta azt. Ezt „olcsón venni, drágán eladni” technikát az tette lehetõvé, hogy nagyon komoly személyi átfedések voltak az állami cég menedzsmentje és a kft. irányítói/tulajdonosi köre között. A spontán privatizáció harmadik típusának másik technikája az adott állami vállalat technológiai kulcspontjának kivásárlása volt. Azaz a leendõ privatizátorok megnézték, hogy mi az adott üzlet lelke, majd ezt szerezték meg, a perifériákat pedig állami tulajdonban hagyták. A megszerzés módja lehetett kivásárlás vagy lízingelés. A lízingelésnél az állam részérõl az igazi vagyonvesztés a magáncég számára kedvezõ lízingfeltételekbõl (alacsony lízingdíj) adódott. A spontán privatizáció ezen típusát Voszka Éva külföldi szerzõk alapján nómenklatúra privatizációnak nevezi (Voszka 1998). Ezzel az elnevezéssel utalva arra, hogy ezen típus megvalósításához különösen fontosak voltak a kapcsolati rendszerek, hiszen sikeres végrehajtásához bennfentes információkra, együttmûködõ vezetõkre és olyan vezetõi döntésekre volt szükség, melyek egyértelmûen hátrányosan érintik az adott állami céget. A spontán privatizáció hivatalos vége A spontán privatizáció során használt technikákat semmiféle törvény nem tiltotta, tehát jogilag szabályosak és törvényesek voltak, csak nem voltak etikusak, és ami még ennél sokkal fontosabb, jelentõs állami vagyonvesztéssel jártak. Úgy véljük, hogy a korabeli közvélemény joggal háborodott fel a spontán privatizáción. Míg a spontán privatizáció második típusánál a külföldiek úgy jutottak magyar állami vagyonhoz, hogy abból az államnak nem származott bevétele. Addig az elsõ és harmadik típusnál a párt nomenklatúrájának tagjai transzformálták át az állami vagyon saját magánvagyonná. Mivel az állami cégek vezetõit a pártállamban az ún. káderhatásköri-lista alapján a párt (MSZMP) nevezte ki (Gulyás 2008), gyakorlatilag a spontán privatizáció során ezek a pártkáderek jutottak hozzá az állami vagyonhoz. Ezt nevezte a népnyelv átmentésnek, ami alatt azt értették, hogy ezek a pártkáderek a politikai hatalmukat gazdasági hatalom megszerzésére használták fel. Természetesen az akkor formálódó ellenzéki pártok is felszólaltak az átmentés ellen. Az állami bevételek elmaradása, és az ellenzéki pártok támadása miatt az utolsó pártállami kormány – a Németh-kormány – meghirdette az államilag vezényelt privatizációt. Ennek jegyében 1990 januárjában két új törvényt (1990. évi VII. és 1990. évi. VIII. tc.) vittek keresztül a Parlamenten, majd 1990. március 1-jén felállították az Állami Vagyon Ügynökséget (ÁVÜ). Ezzel ért hivatalosan véget a spontán privatizáció korszaka, de mint a következõ alfejezetben látni fogjuk, ezen megállapításunk komoly kiegészítésre szorul. A spontán privatizáció mérlege és hatása Tanulmányunk lezárásaképpen kétféle szempontból értékeljük a spontán privatizációt: 1. A spontán privatizáció anyagi mérlege a korábbi tulajdonos, azaz az állam szempontjából. 2. A spontán privatizáció rövid és hosszú távú hatásai. Ha a spontán privatizáció anyagi mérlegét akarjuk meghúzni, akkor az alábbiakat rögzíthetjük: a privatizáció elsõ típusa esetében arra vonatkozóan, hogy mennyi és milyen értéket kép-

21

Heller Farkas Füzetek

viselõ vállalat alakult át társaságok halmazává 1990 márciusáig, a becslések elég szórtak (Matolcsy 1990; Matolcsy 1991; Móra 1991; Csillag 1990). Az ezen becsléseket összegzõ Voszka szerint mintegy 100 vállalat alakult át, és ez minimum 50 milliárd, maximum 170 milliárd forintnyi állami vagyont érintett (Voszka 1998). A privatizáció második típusa következtében az Állami Vagyon Ügynökség létrejötte elõtt – azaz 1990 márciusa elõtt – Csillag szerint 10–12, Móra szerint 9, míg Sárközy szerint 30 vállalat alakult át teljesen, azaz külföldi tulajdonba került (Csillag 1990; Móra 1991; Sárközy 1997). Ezen cégek esetében szintén jelentõs állami vagyonvesztés történt. Ennek nagyságrendjének érzékeltetésére csak egyetlen adatsort idézünk: a Ganz-MÁVAG egyik önálló gyára, a Ganz Vasúti Jármûgyár könyvszerinti értéke 7,8 milliárd forint volt. Ez a vagyon elsõ körben 1,1 milliárd forintért került a belföldi bankok tulajdonába (Budapest Bank, Külkereskedelmi Bank, MHB stb.), majd ezektõl egy külföldi cég – a Hunslet – 359 millió forintért vette meg a részvények 51%-át, továbbá évi tízezer forintért bérelte az ingatlanokat, és ingyen megkapta a Ganz márkanevet. A privatizáció harmadik típusáról mindössze egy becslést találtunk a szakirodalomban, Voszka Éva 10 milliárd forintra becsüli az ezzel a módszerrel az állami tulajdonból magántulajdonba átszivattyúzott vagyon értékét (Voszka 1998). A szakirodalmi becsléseket összesítve úgy véljük, a spontán privatizáció fenti három típusának következtében 1988 és 1998 között 200-250 milliárd állami vagyont privatizáltak. Ez kb. 10%-a az akkor létezõ 1800 állami cég 2000 milliárdos vagyonának (Mocsáry 2001). A spontán privatizáció rövid távú hatásait vizsgálva azt rögzíthetjük, hogy az 1990 tavaszán lebonyolított elsõ szabad választások után 1990 májusában hivatalba lépõ Antallkormány (Salamon 2008) a spontán privatizáció idején lezárt akciókat és a megkötött szerzõdéseket nem érvénytelenítette, a gyanús ügyletek esetében büntetõ jogi eljárásokra nem került sor. Viszont számos olyan spontán privatizációs folyamat, amely még 1990 májusa elõtt kezdõdött áthúzódott az Antall-kormány idõszakára. Ezekben az esetekben az Antall-kormány szervei felléptek a spontán privatizáció ellen, az érintett vállalatokat államigazgatási irányítás alá rendelték, megtiltották az elõkészített privatizációs lépéseket (Voszka 1998). A spontán privatizáció hosszú távú hatásait vizsgálva, azt rögzíthetjük, hogy a spontán privatizáció során kialakult attitûdök – törvényesnek törvényes, de nem etikus – továbbá a kidolgozott és jól bevált privatizációs technikák jelentõs része tovább élt a 90-es években. Komolyan befolyásolta a kormányok és a privatizálandó állami vállalatok magatartását. Gondolunk itt az alábbiakra: a vállalati kezdeményezésre induló folyamat, a menedzsment befolyása a folyamatra és az új tulajdonos kiválasztására, a menedzsment résztulajdonossá válása, a halmazra bontás és a vegyes vállalatalapítás technikája, a nyereséges részlegek kivásárlásának technikája, a privatizációs bevételek magáncégekhez – sõt pártokhoz – történõ kiszivattyúzása. Végsõ konklúzióként azt mondhatjuk, hogy a spontán privatizáció az állami cégek vagyonának csak kis részét – mint fentebb láthattuk 10%-át – érintette. A konkrét számokban mérhetõ vagyonvesztés mellett sokkal súlyosabb következménynek tartjuk, hogy a spontán privatizáció attitûdje és technikái tovább éltek és segítségükkel újabb jelentõs állami vagyonrészek tûntek el, oly módon hogy azokból bevétel nem folyt be az államkasszába. Egyetértünk Gazdag Lászlóval, aki az 1988-tól napjainkig zajló privatizációs folyamatot az alábbi módon értékelte: létrejött egy latin-amerikai típusú tulajdonszerkezet Magyarországon, mely önmagában termeli-élteti a korrupciót, a gazdaság, a politika és a bûnözés szoros összefonódását (Gazdag 2010).

22

Gazdaságtörténeti tanulmányok

IRODALOMJEGYZÉK a/ Könyvek, tanulmányok Botos K. 2007/a: Janus arcú évtizedek. In. Heller Farkas Füzetek. V. évfolyam. 28–36.old. Botos K. 2007/b: A jegybank a kétszintû bankrendszerben In. Heller Farkas Füzetek. V. évfolyam. 37–47.old. Gazdag L 2009: Magyarország útvesztése. A rendszerváltás közgazdaságtana. Mundus Kiadó. Budapest. Gulyás L. (szerk.) 2008: A humán erõforrás menedzsment alapjai. JATE-Pressz. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged. Gulyás L. (szerk.) 2009/a: A modern magyar gazdaság története. JATE-Pressz. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged. Gulyás L. (szerk.) 2009/b: A magyar gazdaság története a rendszerváltástól napjainkig. In. Gulyás L. (szerk.) 2009/a: A modern magyar gazdaság története. JATE-Pressz. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged. 175–187. old. Matolcsy G. 1990: A spontán tulajdonreform védelmében. Külgazdaság 1990/3. szám Matolcsy Gy. 1991: Lábadozásunk évei. Privatizációs Kutatóintézet. Budapest. Mihályi P. 1997: Privatizáció és vagyonkezelés. Régi és új dilemmák. Közgazdasági Szemle 1997/3. szám Mihályi P. 1998: A magyar privatizáció krónikája. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. Mocsáry J. 2001: Visszapillantás a privatizációra. Eszmélet 52. 4–39.old. Móra M.1991: Az állami vállalatok (ál)privatizációja. Szervezeti és tulajdonosi formaváltozások 1989–1990. Közgazdasági Szemle 1991/6. szám Salamom K. 2008 : A magyar ezredforduló krónikája. Auktor Könyvkiadó. Budapest. Sárközy Gy. 1997: Rendszerváltozás és a privatizáció joga. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. Soós K. A 2009: Rendszerváltás és privatizáció. Corvina Kiadó. Budapest. Szabó Richárd 1989: A pluráris tolerancia modell. Kézirat. MKKE-BKE. Voszka É. 1998: Spontán privatizáció. Kulturtrade Kiadó. Budapest. b/ Újságcikkek Bán Zs: Nincs még lefutva a hajógyári tender Óbudán. Világgazdaság 1989. június 12. Becsky R. 1989: A múltba ugranak elõre. Interjú Gábor Andrással. Figyelõ. 1989. május 11. Bossányi K. 1988: Merre úszik a hajó? Népszabadság. 1988. július 9. Bossányi K. 1989: Kolumbusz égõje. HVG 1989. január 28. Csillag I. 1990: Privatizáció ’89. Világgazdaság 1989. július 11. Gazdag L 2010: Prima Primissa Díj a spontán privatizáció atyjának. Magyar Nemzet. 2010. január 6. Gergely L. 1989: Mennyit vesztett az állam a Tungsramon? Magyar Nemzet 1989. május 10. Matolcsy Gy.1989: HVG 1989. október 28. Réti P. 1988: Hogyan lesz az Rt.-bõl Rt.? Figyelõ 1988. november 10. Sitkey B 1989: Szép fekvésû sziget patinás hajógyárral eladó. Népszabadság 1989. április 13.

23

A társulástól a tagságig. Magyarország útja az Európai Unióba Kõrösi István*

Az 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás révén létrejött társulás elindította Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásának folyamatát, amelyrõl kezdetben nem gondoltuk, hogy majd 13 évig tartó hosszú, küzdelmes folyamatot jelenthet. A kereskedelmi akadályok lebontása menetrendszerûen megvalósult. Az Európai Közösség már az 1990-es évek elején Magyarország legnagyobb gazdasági és kereskedelmi partnerévé vált. Az Európai Közösség cégei és bankjai a legfõbb külföldi befektetõk Magyarországon; részesedésük meghaladja az 50%-ot. A forgalom szerkezetében a korábban 20–25%-ot képviselõ mezõgazdasági és élelmiszer-ipari export 1995-ben 15–16%-ra esett vissza, míg a gépipari termékek aránya 16–17%-rõl 28–29%-ra nõtt. Importunk szerkezetében viszont az exportnál relatíve kisebb mértékû változások mutatkoztak. A számunkra nagyon fontos mezõgazdasági és élelmiszer-ipari termékek esetében a társulási szerzõdés végrehajtásának elsõ éveiben a kivitelünk a várt növekedés helyett abszolút értékben és a részarány tekintetében is csökkent, miközben az import egyértelmûen növekedett. Ennek hátterében az is meghúzódott, hogy a mezõgazdaságban a rendszerváltás nyomán visszaesett a termelés, és sok esetben egyszerûen nem is volt elegendõ árunk, s így nem tudtuk kihasználni a számunkra biztosított kereteket. Az elmúlt évek aszályai csak súlyosbították ezt a hatást. Esetenként a magyar élelmiszer-feldolgozó iparnak is külföldi nyersanyagokat kellett vásárolnia – ez is növelte az import iránti igényt. A munkaerõmozgást illetõen nem volt elõrelépés. Azok a kétoldalú szerzõdések, amelyekrõl az Európai Megállapodásban szó van, nem születtek meg; csupán elõkészítõ megbeszélések folytak. (Ezek a szakképzettségek és diplomák kölcsönös elismerésével is foglalkoztak.) Kereskedelempolitikai téren kettõs aszimmetria érvényesült: az Európai Unió (1993. november 1-jéig Európai Közösség) nyújtott nagyobb kedvezményeket, gyorsabban építette le a vámokat és megszüntette a mennyiségi korlátozásokat. Reálgazdasági téren a piacnyitásból viszont az EU profitált többet, mivel több piacot hódított meg nálunk, mint fordítva. A mûködõ tõke betelepülése nyomán fokozatosan, de gyors ütemben a magyar gazdasági vagyon, az állótõke több mint fele jutott külföldi kézre, döntõen EU-beli és amerikai cégek kezébe. A profitrepatriálás évrõl évre nõtt és az 1990-es évek közepétõl meghaladta az új tõkebeáramlást, így elkezdõdött, majd megnövekedett a nettó tõkekivonás az országból. A Magyarországon megvalósított mûködõtõke-beruházások nyomán a külföldi tulajdonú termelés növekvõ hasznot hozott a beruházóknak. A Magyarországon termelt hozzáadott érték jóval nagyobb, mint a magyar termelési költségek, viszont a nálunk megtermelt termékek exportja révén, a visszaszállítás nyomán saját nyugati termelési költségeiket csökkentették. A Magyarországról visszaszállított összeszerelt termékeket, illetve félkésztermékeket saját országukbeli (nyugati) árakon árazzák be, így fajlagos termelési költségeiket csökkentik, versenyképességüket javítják a közép-kelet-európai, köztük magyarországi bérmunka révén. Magyarország EU-csatlakozásának elõkészítése 1996. április 26-án az EU Bizottság eljuttatta a csatlakozni szándékozó társult országoknak, köztük Magyarországnak azt a kérdõívet, amelyben a Bizottság a konkrét csatlakozási tárgyalások megkezdésére váró országoktól igen részletes adatokat és tényeket várt el a poli*

egyetemi docens, PPKE–JÁK

24

Gazdaságtörténeti tanulmányok

tikai, gazdasági, szociális helyzet egészérõl és az Unióhoz való csatlakozáshoz nélkülözhetetlen jogharmonizációról, valamint az intézményrendszerek mûködésérõl. Magyarország három hónapos megfeszített munka eredményeként elkészítette a válaszokat és visszaküldte a kérdõívet. A kérdõívre adott válaszok alapján a Bizottság mintegy egy év alatt elkészítette az ún. országvéleményt (Avis) Magyarországról és a tagjelölt országokról. 1996 tavaszától folyt az EU intézményi kormányközi konferenciája. 1996 decemberében az Európai Tanács dublini ülésén megerõsítették a kibõvítési folyamat beindításának madridi programját, s üdvözölték, hogy a Bizottság a kormányközi konferencia befejezése után elõ kívánja terjeszteni a tagjelölt államokról szóló országvéleményeket. Az 1997. június 16–17-i amszterdami csúcstalálkozó befejezettnek nyilvánította a kormányközi konferenciát és megállapította, hogy létrejöttek a konkrét kibõvítési folyamat elindításának feltételei. 1997 júliusában az EU Bizottsága közzétette a csatlakozásra váró államokról szóló országvéleményeket és állást foglalt a jelöltek felkészültségének állapotáról. Az országvélemények alapján a Bizottság a csatlakozási tárgyalások elsõ körébe 5+1 országot javasolt: Magyarországot, Észtországot, Lengyelországot, Csehországot és Szlovéniát, valamint Ciprust. A Bizottság az országvélemények elkészítése és a bõvítéssel kapcsolatos dokumentumcsomag összeállítása mellett kidolgozta az „Agenda 2000” c. dokumentumtervezetét, amelyben egy „erõsebb és szélesebb (kibõvített) unióért” szállt síkra. Az „Agenda 2000”-t az 1999. márciusi berlini csúcsértekezleten fogadták el. Magyarországról az Agenda 2000 megállapította, hogy „stabil intézményekkel rendelkezõ demokrácia jegyeit mutatja”. Rögzítették, hogy Magyarország biztosítja a jogállamiságot, az emberi jogok érvényesítését és a kisebbségi jogok védelmét. Mûködõ piacgazdaságnak ismerték el, amely a Bizottság szerint „közép távon képes lehet arra, hogy az Unión belül szembenézzen a piaci erõkkel és a verseny nyomásával”. Ugyancsak középtávon képesnek tartották Magyarországot arra, hogy átültesse az EU joganyagát, elsõsorban az egységes belsõ piacét. Az EU-joganyag átültetéséhez és alkalmazásához szükséges struktúrákat azonban még létrehozandónak ítélték, s ennek érdekében reformok szükségességét hangoztatták. Különleges erõfeszítéseket tartottak szükségesnek a környezetvédelem, a vámügyek és az energia területén. A konkrét csatlakozási tárgyalások megkezdésérõl az 1997. december 12–13-i luxemburgi csúcsértekezlet döntött, s az „5+1” országgal 1998 tavaszán kezdõdtek el a tárgyalások. A csatlakozási folyamat 1998. március 30-án indult el. A tárgyalások elsõ fázisában a joganyagok összehasonlító vizsgálata volt napirenden. Minden tárgyalási fejezetrõl elõször multilaterális ülést tartottak az EU és az 5+1 ország részvételével, utána pedig kétoldalú tárgyalásokat folytattak. Magyarország és az EU közötti elsõ kétoldalú tárgyalásra 1998. április 24-én került sor. A tárgyalási folyamat idején az EU minden év novemberében országjelentést készített, amelyben értékelték a tagjelölt országok helyzetété és elõrehaladását. Magyarország dinamikusan folytatta a tárgyalásokat, s az országjelentésekben évrõl évre regisztrálták az elõrehaladást. Az EU a legtöbb kifogásolni valót többször az intézményrendszer nem kielégítõ kiépítettségében és mûködésében látta, például abban, hogy sokáig nem sikerült kiépíteni a SAPARD program magyarországi intézményrendszerét, de szociális és média problémák is szerepeltek a Magyarországról írt országvéleményekben. Az 1999. december 11–12-én megtartott helsinki csúcsértekezleten az EU ismét visszatért a társult országok közös nagy blokkban történõ egységes kezeléséhez. Minden résztvevõ államnak egyenlõ esélyt kínálva és a bõvítés átfogó jellegét hangsúlyozva azonban az EU Magyarországot és a többi, már tárgyalásokat folytató 5 országot visszahelyezte

25

Heller Farkas Füzetek

egy nagyobb blokkhoz. Magyarország joggal tartott attól, hogy már elért eredményei és erõfeszítései leértékelõdnek. Magyar szemszögbõl viszont pozitívnak ítéltük Szlovákia bekerülését a csatlakozási tárgyaláson résztvevõk körébe, mivel így a Visegrádi térség együtt-csatlakozására nyílt meg az út. (Szlovákia kimaradása esetén EU-határ választotta volna el a Visegrádi országokat egymástól, ami Magyarországnak is igen káros lett volna.) A csatlakozási tárgyalások folyamata és eredményei (1998–2003) Az Európai Unió luxemburgi konferenciáján, 1998 márciusában hozott döntés alapján kezdõdtek meg Magyarországgal is Brüsszelben a csatlakozási tárgyalások. A csatlakozási tárgyalásokon 31 (28+3) fejezetet tárgyaltak meg. Az egyes fejezeteket multilaterálisan, majd bilaterálisan világították meg. A tagjelölt országok elkészítették, majd megtárgyalták álláspontjukat. Ezt követõen az Unió készítette el a közös álláspontot, amely a 15 régi tagországnak felfogását tükrözte (Common position). A csatlakozási tárgyalásokat 2003 decemberében zárták le, majd az erre vonatkozó szerzõdéseket Athénban, 2004. április 16-án írták alá. A csatlakozási szerzõdéseket valamennyi régi és új tagállamnak ratifikálnia kell. Az újonnan belépett 10 tagállam a 2004. júniusi európai parlamenti választásokon már teljes jogú tagként vett részt. A Bizottság 2004 novemberétõl kiegészült az új EU-tagállamok fõbiztosaival. 2004 novemberétõl a kibõvítés utáni új szavazati arányok léptek életbe, s az új EU-10-ek teljes jogú tagként szerepelnek az EU Bizottságban, a kormányközi konferenciákon, miután képviselõik már elfoglalták helyüket az Európai Parlamentben is. Az áruk szabad áramlását (1. fejezet) alapvetõen kölcsönösen elfogadták. Magyarország 3 területen jelentett be átmeneti mentességi igényt; a kakaó- és csokoládétermékekre, a gyógyszerekre és a kulturális javak exportjára. Az elsõ okafogyottá vált a közösségi rendelkezések megváltozásával, a másodikat a vállalati joggal kapcsolatos fejezetben rendezték, a harmadikban a Bizottság elismerte, hogy a nemzeti engedélyezési rendszer fenntartását EU-konformnak tekintik. A szolgáltatások nyújtásának szabadságát is kölcsönösen vállalta az EU és Magyarország is (3. fejezet). Néhány átmeneti mentesség a pénzügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozik. Magyarország átmeneti mentességet kért és kapott a Befektetõ Védelmi Alap (BÉVA) nyújtotta biztosítási összeg minimumára vonatkozóan, amelyet 2008-ig kell az EU-irányelv által megkívánt szintre emelni. Ugyancsak átmeneti idõszak érvényes (2008-ig) a már mûködõ szövetkezeti hitelintézetek alaptõkéjének az EU-ban elõírt szintre emeléséhez (1 millió euró). A bankok, lakás-takarékpénztárak, a befektetési szolgáltatók, a biztosítóintézetek és a biztosító egyesületek magyarországi tõkeelõírásai már megfelelnek az uniós követelményeknek. Átmenetileg derogációt kapott az EXIMBANK Rt. és az MFB Rt. a banki irányelv hatálya alól, így enyhébb prudenciális elõírásoknak kell eleget tenniük. A szolgáltatások fontos területét képezi a közlekedéspolitika, amely közös szabályozása kiterjed valamennyi szállítási ágazatra, s a közlekedéssel összefüggõ mûszaki, biztonsági követelményekre, valamint az ágazatban érvényes képzési és szociális feltételekre (9. fejezet). Magyarország csatlakozása óta a következõ eltérésekkel vezette be a közösségi rendelkezéseket. A közúti árufuvarozási kabotázs értelmében a belépést követõ három évig magyar fuvarozók nem végezhetnek kabotázst az EU régi és új tagállamainak területén, s ugyanez érvényes az õ fuvarozóikra Magyarországon. (A 3. év lejárta elõtt bármely tagállam ezt a tilalmat további két évre meghosszabbíthatja és 5 évig nagymértékû kabotázs miatti krízis esetén védintézkedések lehetségesek.) A gépjármûadó esetében Magyarország 2006-tól vezeti be a közösségi minimális adószintet. (2005 végéig is ez a kedvezmény csak

26

Gazdaságtörténeti tanulmányok

a 25 tonna feletti gépjármûvekre vonatkozik.) Magyarország 2008 végéig fenntarthatja a túlsúlyos jármûvekre alkalmazott díj- és útvonal-engedélyezési rendszert. A vasúti közlekedésben a kombinált fuvarozást végzõk szabad pályahozzáférésre jogosultak. 2006 végéig a transzeurópai vasúti árufuvarozási hálózat (TERFN) magyar szakaszára a pályakapacitás 20%-áig kell beengednünk. A nemzetközi fuvarozási szövetségek igényeit 20% felett is kielégítjük. A légi közlekedésben mindössze néhány hónapra (2004 végéig) volt derogáció, néhány ország túl zajos gépeinek magyarországi le- és felszállási engedélyeire vonatkozóan. A tõke szabad áramlására vonatkozóan igen nagymértékû liberalizáció valósult meg. Alapszabályként minden tõkemozgás szabad az EU-n belül és kívülre irányulóan is. Tõkemozgásnak minõsülnek: a deviza- és valutaügyletek, a külföldi közvetlen befektetések, a tõkepiaci, ill. pénzpiaci értékpapír-mûveletek, a bankok és intézetek tranzakció, a befektetési alapok tranzakciói, a biztosítási ügyeletek, a külföldiek ingatlanszerzése. Magyarország 2005 májusától teljes körû devizaliberalizációt hajtott végre. A tõkemozgások terén az EK Szerzõdés szerint a tagállamok fenntarthatnak bizonyos korlátozásokat harmadik országokkal szemben. (Az EK jog szerint a korábbi tagországok az 1993. december 31-i állapot szerint, Magyarország az 1999. december 31-i állapotnak megfelelõen.) Magyarország vállalta, hogy az állam ún. aranyrészvényeit csak közérdekre, közbiztonságra, közegészségügyre és honvédelemre vonatkozóan tart fenn. A tõkebefektetések liberalizációja terén két fontos, érdemi derogációt alkalmazhat Magyarország. Ötéves átmeneti mentesség érvényes hazánkban a másodlagos lakóhely vásárlására. Az átmeneti idõszakban csak elõzetes engedéllyel vásárolhatnak külföldiek és külföldi jogi személyek ingatlant Magyarországon, kivéve, ha már legalább 4 éve jogszerûen Magyarországon tartózkodnak. A termõföldtulajdon szerzésére vonatkozó szabályokat is a tõkeáramlást szabályozó fejezetben (és nem a mezõgazdaságiban!) rögzítették. Az EU hét éves átmeneti idõszakot engedélyezett Magyarországon a termõfölddel kapcsolatos tulajdonszerzési törvények, tilalmak fenntartására. A korlátozás nem vonatkozik azokra a Magyarországon jogszerûen letelepedett EU állampolgárokra, akik legalább 3 éve életvitelszerûen mezõgazdasági tevékenységgel foglalkoznak. Ezen kívül, a haszonbérletbe vehetõ terület nagysága terén is a nemzeti elbánást kell biztosítani. Végül, 3 év után a Bizottság jelentést készít a Tanács számára, amely egyhangú határozattal lerövidítheti az átmeneti idõszakot. A személyek szabad áramlásával a 2. fejezet foglalkozik. Ez a fejezet vonatkozik a munkaerõ áramlására (tartózkodási és munkavállalási engedélyek kiadására, a letelepedési jogra, a szociális ellátó rendszerek koordinációjára, valamint a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerésére. E fejezettel kapcsolatban Magyarország nem kért derogációt, az EU viszont igen. Az EU-országok 7 évig tarthatnak fenn a magyar munkaerõ beáramlásával szembeni korlátozásokat. A csatlakozás utáni 3. évben a tagországoknak nyilatkozatot kell tenniük az EU-Bizottságnak, hogy nemzeti szabályozásukat. korlátozásaikat fenn kívánják-e tartani. Az 5. év után pedig csak akkor lehet további két évre fenntartani a korlátozásokat, ha igazolni tudják, hogy a munkaerõ-piacuk megzavarása vagy azzal való fenyegetés áll fenn. Magyarország a viszonosság értelmében bármely tagállammal szemben, amely korlátozást tart fenn, hasonló korlátozást alkalmazhat. A szabályozás szerint „stand still” kötelezettség áll fenn mind az EU, mind a csatlakozott Magyarország számára, azaz a jövõbeni szabályozás nem lehet korlátozóbb, mint a belépéskor érvényes rendelkezések. Az EU preferenciát biztosít a magyar (és a többi új EU-tagországok-beli) munkaerõnek a harmadik országokból érkezõkkel szemben. A vállalati joggal kapcsolatos az 5. fejezet, a versenyjogot pedig a 6. fejezet szabályozza. A vállalati jog területén Magyarország két területen kért derogációt: a gyógyszerekre

27

Heller Farkas Füzetek

vonatkozó kiegészítõ oltalom biztosítására, valamint a védjegyek területén Magyarország azt vállalta, hogy a kiegészítõ szabadalmi oltalmat azokra a gyógyszerekre biztosítja, amelyek a csatlakozáskor (2004. május 1-jén) érvényes szabadalommal rendelkeznek és 2000. január 1. után kaptak elsõ forgalomba hozatali engedélyt az EU-ban, Magyarországon illetve az újonnan csatlakozott országokban. A közösségi védjegyek közül pedig azok nem alkalmazhatóak Magyarországon, amelyek ütköznek egy már korábbi magyar védjeggyel. A versenyjog terén az állami támogatások szabályait és az állami monopóliumokra, valamint a különleges jogokat élvezõ vállalatokra vonatkozó szabályokat kellett rögzíteni. Az állami támogatások területén a külföldi vállalatoknak a társasági adótörvény alapján szerzett idõleges kedvezményeit kellett rendezni. A vállalati adókedvezményeket átmeneti rendszerbe szervezték, amelynek az a lényege, hogy a vállalatok által a beruházásokhoz igénybe vett támogatást a beruházás értékéhez kell viszonyítani és ez az arány nem haladhatja meg a megállapodásban rögzített támogatásintenzitási plafonokat. A támogatásintenzitás kiszámításánál az 1997 és 2005 között megvalósított, ill. megvalósítandó beruházásokat veszik figyelembe. Az EU definíciója szerinti kisvállalatok a 2002 végéig kapott kedvezményeiket legkésõbb 2011 végéig megtarthatják. Az adózás területén (10. fejezet) a forgalmi adó alkalmazására vonatkozó közösségi szabályok, a jövedéki adó szabályozása, a közvetlen adók harmonizálása és az adóügyi együttmûködés álltak elõtérben. Magyarország a korábban 0 százalékos ÁFA-kulcsos termékekre 5 százalékos ÁFA-terhet vezetett be, a kedvezményes 12 százalékos ÁFA-kulcsot az élelmiszerekre és a szolgáltatásokra 15 százalékra, a villamosenergia ÁFÁ-jának mértékét pedig 25 százalékra emelte. A kedvezményes kulcs megemelését nem az EU igényelte. Az ÁFA terén néhány fûtõanyagra (szén, brikett, tüzifa) 2007 végéig kedvezményes kulcs alkalmazható. Ugyanez érvényes az éttermi szolgáltatásokra, ill. menzákra, kantinokra, büfékre. A Gazdasági és Monetáris Unióval (EMU) foglalkozik a 11. fejezet. Magyarország az euró bevezetése szempontjából egyelõre derogációval rendelkezõ ország, de vállalta, hogy gazdaságpolitikájával felkészül az euró bevezetésével kapcsolatos követelmények (az ún. maastrichti stabilitási kritériumok) teljesítésére. 2001-ben módosították a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, így a jegybank már átmeneti likviditási hitelt sem nyújthat a költségvetés részére. A statisztika terén Magyarország nem kért külön elbánást. A KSHés az Eurostat között 1992 óta átfogó együttmûködés és koordináció folyik. Fontos feladata a közösségi statisztikai nomenklatúrák, osztályozási rendszerek minél tökéletesebb átvétele és alkalmazása. A foglalkoztatás- és szociálpolitika fejezetben (13.) azt hangsúlyozták, hogy a foglalkoztatási helyzet alakulására és a munkaerõ-piaci politika fejlesztésére kiemelt figyelmet kell fordítani. Az EU szigorú munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normát át kell venni és be kell tartani. Ugyancsak EU-követelmények vonatkoznak a szociális párbeszédre, a diszkrimináció elleni fellépésre. Az energetika terén a 14. fejezet új villamosenergia-törvény és új gáztörvény megalkotását írta elõ, amelyek értelmében fokozatos piacnyitást irányoztak elõ. A feladatok között szerepel a kõolaj- és kõolajtermék-ellátás biztonságának növelése, a nukleáris biztonság fokozása és az energiafelhasználás hatékonyságának javítása. Az iparpolitikában (a 15. fejezet) az ipari versenypolitika alapelveit, az ágazati iparfejlesztési szabályokat (különösen a vas- és acéliparra vonatkozóan), valamint a versenyezõ szertorokban alkalmazott iparpolitikai irányelveket rögzítették. A kis- és középvállalkozásokra vonatkozó 16. fejezet ezeknek a vállalkozásoknak az üzleti környezete fejlesztésére, a gazdálkodás pénzügyi és adminisztrációs terheit érintõ

28

Gazdaságtörténeti tanulmányok

közösségi szabályozásra, a fennmaradásukat elõsegítõ ajánlásokra és a határon átnyúló együttmûködésére vonatkozik. Magyarország derogációt nem kért. A tudománnyal és a kutatással, valamint az oktatással és szakképzéssel foglalkozó (17. és 18.) fejezetek kulcsfontosságúak. Az elõbbi terén a tudományos kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramok, az EU Bizottsága és Tanácsa tudományos testületeinek mûködése és az EU harmadik országokkal folytatott együttmûködési egyezményei állnak elõtérben. Magyarország teljes jogú partnerként vett (vesz) részt az EU 1999–2003-as V. K+F keretprogramjában, s a 2003–2007-es VI. keretprogramban is. Az oktatás-szakképzés területén az egységes belsõ piac kiépítésével összefüggõ, az egyenlõ elbánás elvét biztosító általános közösségi elveket és nem kötelezõ ajánlásokat fogalmaztak meg, amelyek iránymutatóul szolgálnak a nemzeti oktatási és szakképzési politika számára. Az oktatás-szakképzés és az ifjúságpolitika terén az EU közösségi programjaiban, szervezeteiben való részvétel lehetõsége is megnyílt. A szakképesítések kölcsönös elismerését nem itt, hanem a munkaerõ áramlásával kapcsolatos fejezetben rögzítették. A távközlési és információs technológia területén az EU fõ célja a nagy állami monopóliumok megszüntetése, a verseny feltételeinek biztosítása. Ettõl alacsonyabb, a tényleges költségekhez igazodó díjakat, a szolgáltatások minõségének javítását, a választási lehetõségek biztosítását és a mûszaki fejlõdés ösztönzését várják. A fejezet tartalmazza a versenyszabályokat, a piacra lépés, engedélyezés rendjét, a nyílt hálózati hozzáférés, a rendszerek összekapcsolásának biztosítását, a mobil és mûholdas távközlés szabályait, a frekvenciahasználattal, mûszaki szabványokkal kapcsolatos kérdéseket. Ide tartoznak az elektronikus kereskedelem és a postai szolgáltatások is. A regionális és strukturális politikát és az ezzel kapcsolatos alapokat külön tárgyaljuk. A környezetvédelem egyre fontosabb kérdés világszerte és az EU-ban is, amely igen komoly erõfeszítéseket tesz a környezet állapotának javítása érdekében. Magyarország a környezetvédelem területén rendkívül sok problémával küzd. A szûkös anyagi eszközök miatt a finanszírozási probléma nyomasztó, s a legégetõbb beruházások megvalósítása is rendre elhúzódik. A környezetszennyezéssel kapcsolatban a következõ fõ derogációkat rögzítették. A települések szennyvízelvezetése és tisztítása terén három lépcsõben, 2015 végéig kell az EU-normákhoz igazodni. A csomagolási hulladékra az EU legalább 50 százalékos újrahasznosítást ír elõ, az üveg és mûanyag csomagolású hulladéknak pedig legalább 15 százalékát újra fel kell dolgozni. Rövid átmeneti idõre adott haladékot az EU a nagy tüzelõberendezések által kibocsátott légszennyezés csökkentésére és a veszélyes hulladékok elégetési technológiájának korszerûsítésére. A fogyasztóvédelem fejezete 5 fogyasztói alapjog biztosítására épül; a fogyasztók egészségének védelme, biztonságuk védelme, a hatékony jogorvoslathoz, a megfelelõ tájékoztatáshoz és oktatáshoz való jog és a fogyasztók joga érdekeik érdekképviseleti szerveken keresztül történõ védelméhez. Átfogóak a termékbiztonságra és a gyártó felelõsségére vonatkozó követelmények. A fogyasztók gazdasági érdekeire vonatkozó közösségi elvárások között szerepel a félrevezetõ reklámozás tilalma. A fogyasztói hitelek feltételeire, az utazási szerzõdésekre, az üzlethelyiségen kívül kötött szerzõdésekre, az ingatlanok idõben megosztott használati jogának értékesítésére külön szabályok ügyelnek. A fogyasztók megfelelõ tájékoztatását is közösségi követelmények írják elõ. Magyarország e területen a közösségi vívmányok maradéktalan alkalmazását a belépéstõl vállalta. A bel- és igazságügyi (24.) fejezetben Magyarország vállalta, hogy a közösségi vívmányokat derogáció nélkül átveszi. A legfontosabb feladatok a határellenõrzés, a vízumpolitika, a menekültügy, a migráció, a rendõrségi és a jogsegély-együttmûködés terén

29

Heller Farkas Füzetek

merülnek fel, valamint a terrorizmus, a szervezett bûnözés és a kábítószerek elleni közös küzdelemben. A határátlépés a kibõvült EU összes országába egyszerûbbé vált Magyarország EU-csatlakozásával, melyhez elegendõ a személyi igazolvány s a magyar állampolgárokra az EU és az EGT könnyített határellenõrzési szabályai vonatkoznak. A vámunió az EU egyik alapvetõ vívmánya. 2004 májusától Magyarország is átvette az erre vonatkozó acquis communautaire-t. Magyarország a belépéstõl fogva átvette a közös brüsszeli vámtarifát és részese lett a közös külkereskedelmi politikának és az EU világméretû kereskedelempolitikai szerzõdésrendszerének. A vámtarifa-rendszer átvétele mellett az egységes vámjogi és eljárási szabályokat is átvettük. Az EU származási szabályai, vámmentességi rendszere, a nemzetközi vámegyüttmûködésre vonatkozó szabályai is életbe léptek Magyarországon. A vámrendszer infrastruktúrájához tartozik az Integrált Tarifa (TARIC), a Kötelezõ Származási Információs Rendszer informatikai támogatása az EU részérõl. A vámunió terén Magyarország néhány átmeneti mentességet kért. Az EU-ban 3 év, Magyarországon viszont 5 év a vámfizetési kötelezettségek elévülési ideje. Magyarország a vámfizetések elengedésére, visszafizetésére vonatkozó nemzeti rendszerét a tagság elõtt hozott határozatok alapján keletkezett követelések, tartozások elévülési idejéig fenn kívánja tartani. Az EU ezt azzal a feltétellel fogadta el, hogy a csatlakozás utáni utólagos vámvisszatérítések csak a magyar költségvetés terhére történhetnek. Magyarország az EU határországává vált, s így Magyarország szedi be az EU-ba érkezõ, harmadik országokból származó áruk utáni vámot. A beszedett vámbevételek 75 százalékát kell Brüsszelbe átutalni, 25 százalék a vámrendszer mûködtetésével kapcsolatos magyar kiadások fedezésére szolgál. Magyarország két termékre kért vámunió alól derogációt, 2007 végéig a nyers alumíniumra és a vinilkloridra vámkontingenst alkalmazunk. A gazdasági vámeljárásokra és a vámszabad területekre vonatkozóan a csatlakozáskor hatályban lévõ magyar engedélyek legfeljebb egy évig érvényben maradhatnak (ez a technikai adaptációs idõszak). A vámunióhoz kapcsolódik a „Külgazdasági kapcsolatok” címû, 26. fejezet. A külgazdasági fejezetben Magyarország a teljes közösségi acquis csatlakozás utáni alkalmazását vállalta. A legfontosabb területek: az EU általános és speciális export–importrendszerének alkalmazása, a dömping és szubvencióellenes szabályozás, a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való kapcsolódás immár EU-tagként, a nemzetközi áruegyezményekben való részvétel, a harmadik országokkal kötött megállapodások átvétele, részvétel a fejlesztési együttmûködésben, az exporthitel-biztosítás szabályozása. Az EU vállalta, hogy a jelenlegi nem WTO-tagokkal szembeni, acélszektorra vonatkozó kereskedelempolitikájának meghatározásakor konzultál Magyarországgal. A közös kül- és biztonságpolitika területén Magyarország azonnal alkalmazza az EU elért vívmányait. A közös kül- és biztonságpolitika közös álláspontok, közös stratégiák kialakítására, együttes akciók megtervezésére és végrehajtására irányul. Magyarország részt vesz az EU harmadik országokkal folytatott együttmûködésében és kapcsolatrendszerében, az EU egyeztetett fellépéseiben a nemzetközi szervezetekben. Az EU az ún. speciális politikák terén (az emberi jogok képviselete, leszerelés, a hagyományos fegyverek exportja, non-proliferáció, a terrorizmus elleni fellépés) törekszik közös kül- és biztonságpolitikai álláspontok és stratégiák kialakítására. Magyarország derogációk nélkül részt vesz e folyamatban. A pénzügyi (28.) fejezet az EU közösségi költségvetésébe történõ befizetésekkel és az onnan érkezõ támogatások megfelelõ felhasználásával, s a pénzügyi folyamatok ellenõrzésével foglalkozik. Az ellenõrzés célja a források hatékony, átlátható, visszaélésmentes felhasználásának garantálása. Magyarország vállalta, hogy kezdettõl fogva biztosítja az európai uniós pénzforrások megfelelõ kezelését, az átláthatóságot és az ellenõrzést. Ma-

30

Gazdaságtörténeti tanulmányok

gyarországnak meg kellett erõsítenie az elõzetes pénzügyi ellenõrzést és javítania kell a külsõ ellenõrzési eljárásokat is. Az Állami Számvevõszéknek képesnek kell lennie az uniós források auditálására is. A csatlakozási tárgyalások eredményeinek összegzéseként megállapítható, hogy Magyarország az adott mozgástér keretei között, s az EU által szabott kemény feltételrendszerben törekedett elfogadható csatlakozási feltételek elérésére. Az EU három lényeges területen érte el az újonnan csatlakozó országoknak a régi tagállamoktól eltérõ kezelését: 1., a mezõgazdasági támogatások, 2., a pénzügyi támogatások, 3., a munkaerõ-mozgással kapcsolatos idõleges korlátozások területén. Mindhárom területen az EU ragaszkodott kemény álláspontjához. Magyarországnak egyedül nem volt, nem lehetett módja e területeken áttörést, vagy legalább lényegesebb engedményeket elérni. Az újonnan belépõ 10-ek körébe tartozást viszont Magyarország minden szempontból kulcsfontosságúnak ítélte, így 2002. december 16-án lezárultak a csatlakozási tárgyalások. A csatlakozási jegyzõkönyveket 2003. április 15-én Athénban írták alá, s ennek nyomán 2004. május 1-jén Magyarország – az új 10-ek egyikeként – az Európai Unió tagjává vált. A magyar mezõgazdaság helyzete az EU-ban A magyar mezõgazdaságnak az Európai Unión belüli helyzetét és kilátásait nagy érdeklõdés kíséri, sok aggodalom és elvárás fogalmazódik meg. Az 1990-2003-as idõszakban a mezõgazdaság részesedése a magyar GDP-termelésben és a foglalkoztatásban egyaránt csökkenõ tendenciát mutat, s romló, bár aktív az agrárkülkereskedelem szaldója is. 1995-ben az agrárexport a magyar GDP-termeléshez még 7,1 százalékkal, 2002-ben már csak 3,7 százalékkal járult hozzá. Ez a szektor 1995-ben a munkavállalók 8%-ának, 2003-ban már csak 5,9%-ának nyújtott megélhetést. A mezõgazdaság viszonylag kis és csökkenõ súlya ellenére nagy jelentõségû. Magyarországon, mivel a jó klimatikus és talajadottságok miatt nemzetközi összehasonlításban is jó minõségû termékeket termel. Az agrárszektor az élelmiszerellátás biztonsága miatt is fontos, valamint hozzájárul a vidék népességmegtartó erejéhez (illetve fékezi annak csökkenését), s a regionális fejlõdés és a tájvédelem szempontjából is jelentõs tényezõ. Magyarország 9,3 millió hektárnyi területbõl 3,6 milliót gazdasági szervezetek, 4,2 milliót egyéni gazdálkodók mûvelnek meg. Az egyéni gazdaságoknak közel háromnegyed része 1 hektárnál kisebb földterülettel rendelkezik. A termelõk fele 200 ezer forint alatti értékû terméket állít elõ. Ez azt jelenti, hogy a termelõk jórésze csak kiegészítõ jelleggel végez mezõgazdasági munkát (gyakran anyagi rászorultság miatt). A magyar mezõgazdaságban az elmúlt másfél évtizedben visszaestek a terméshozamok, romlott a technikai felszereltség és a hatékonysági mutatók többsége. Az agrárszektor a nemzetgazdaság összes beruházásaiból csupán 3%-kal részesedik, mivel a kisgazdaságok jövedelmezõsége alacsony, a tõkeakkumuláció elégtelen, s az agrárolló drámaian szétnyílt. Az Unió agrárpolitikája a versenyképesség növelését, a piacok stabilizálását, a méltányos agrárgazdálkodói jövedelmek elérését, a fogyasztók ellátásbiztonságát tûzte ki célként. A termékek széles körére terjed ki, de különbözõ konkrét konstrukciókkal mûködtetik az intervenciós rendszert és az intervenciós árat, ami azt szolgálja, hogy EUintervenció keretében felvásárolják a termelést, ha a piac nem veszi fel, de csak meghatározott kvóta erejéig. A legszigorúbb kvótarendszert a tejtermelésben érvényesítik, ezen a területen ugyanis minden termelõnek megszabják az általa értékesíthetõ tej mennyiségét. A kvóta túllépését büntetik. A cukortermelésben is hasonló a helyzet, a cukorkvótákat a cukorgyárakra szabják meg. A gabonakvótát a földterületre rögzítve írják elõ, erre a területre földalapon számított közvetlen kifizetés jár, tulajdon és üzemi formától függetlenül min-

31

Heller Farkas Füzetek

den olyan termelõ részére, aki regisztráltatta magát és kitölti a megfelelõ igénylési nyomtatványt. A támogatások nem a földterület tulajdonosát, hanem használóját illetik meg. A gabonakvóta szerinti támogatást nem csak a gabonafélék, hanem a kukorica, az olajos növények és a fehérjetartalmú növények termelése után is nyújtják. A területalapú támogatások szerint a magyar gazdálkodók 2004-ben kb. 40 ezer, 2005-ben 43 ezer, 2006-ban 47 ezer forint támogatást élvezhetnek hektáronként. Az EU ugaroltatási kötelezettséget is elõír. Ez a 92 tonnánál nagyobb termést adó területekre vonatkozik. A támogatást az ugaroltatott terület után is folyósítják, ez 2004-ben 39,7 ezer forintot tett ki hektáronként. Az állattenyésztési ágazatokra vonatkozó támogatások csak a szarvasmarhára és a juhtenyésztésre terjednek ki, a sertéstenyésztésre és a baromfitartásra nem. Ebbõl következõen az elõbbi ágazatok helyzete javul, míg az utóbbiaké súlyosan romlik. Az Unió agrárpolitikája szerint kettészakadt a (kvázi) egységes belsõ piac, mivel a régi és az új tagállamok eltérõ támogatásra jogosultak. A piacokért folytatott harc a csatlakozás nyomán kiélezõdött. A versenyképes méretû, tõkeerõs gazdálkodók nagy elõnyben vannak a tõkeszegény, kis, alacsony rentabilitású vállalkozásokkal szemben. A sertéstermelõk és a baromfitenyésztõk számára aggasztóan súlyosbodott a helyzet, mivel közvetlen támogatásokat nem kapnak. Ugyanez a helyzet a kertészeti ágazat nagy része esetében is. A magyar agrárelõnyök nagy része az 1990 utáni transzformáció során lemorzsolódott, sõt elenyészett, ami az agrárpolitika, a mezõgazdasági termelés, birtokszerkezet problémáiból, az ágazat krónikus tõkehiányából, fejlesztési problémáiból, a széttagoltságból, a felszereltség hiányából, az agrárolló kinyílásából egyaránt következett. A mezõgazdaságban a legsúlyosabb a beszerzési-felvásárlási kiszolgáltatottság. Az EUra való felkészülés a jogszabályok átvételére koncentrált, az intézményi rendszer kiépítésében rendkívül súlyos elmaradás, késés volt. Az intézményi rendszer elégtelensége hosszú ideig akadályozta pl. a SAPARD program hálózatának kiépítését. A Nemzeti Fejlesztési Terv célul tûzte ki a vidék felzárkóztatását és a versenyképes, környezetkímélõ mezõgazdaság létrehozását. Az EU agrár-költségvetésében 2003 júniusában fontos reformokat hoztak. A költségvetésben több mint kétharmaddal szereplõ közvetlen agrártámogatásokat leválasztották a termelésrõl, azaz a közvetlen kifizetéseket a termelt mennyiségtõl függetlenül nyújtják. A támogatásoknak a termelés mennyiségétõl történõ leválasztása 2003-tól érvényes, de 2007ig a tagországok átmeneti idõszakot kérhettek. Az évi 5000 eurónál nagyobb támogatásokat élvezõ gazdaságok számára a közvetlen kifizetéseket 2005-ben 3%-kal, 2006-ban 4%-kal, 2007–2013 között minden évben újabb 5-5%kal csökkentik. A környezetvédelmi, növény- és állategészségügyi, munkavédelmi EU-normák bevezetésének elõmozdítására új támogatási formát hoztak létre. A tejtermelés stabilizálására 2014/2015-ig meghosszabbították a fennálló tejkvóta-rendszert. Az Agenda 2000-ben rögzített kvótaemelést 2006-ra halasztották. A tejtermékekre az intervenciós árak fokozatos csökkentését határozták el. (A vaj intervenciós árát 2003–2007 között, négy év alatt, 25 százalékkal csökkentik. A tej célárát megszüntetik, helyette kompenzációt fizetnek. A tejpor intervenciós árát 3 év alatt 15 százalékkal csökkentik). Magyarország az agrárszektor EU-ba történõ beilleszkedése érdekében jogi, intézményi, gazdaságpolitikai harmonizációt hajtott, ill. hajt végre. Az uniós támogatásokat Kifizetõ Ügynökség kezeli, a támogatások ellenõrzését Integrált Igazgatási és Ellenõrzési rendszer végzi, s az élelmiszerek biztonságáért az Élelmiszerbiztonsági Hivatal a felelõs. A mezõgazdaság információs, regisztrációs, dokumentációs, statisztikai rendszerének kiépítése rendkívüli erõfeszítéseket igényelt, s a munka tovább folytatódik.

32

Gazdaságtörténeti tanulmányok

Az EU-csatlakozás fõ hatásai a magyar mezõgazdaság számára: A belépés után még hosszú évekig; egészen 2013-ig tart, amire az agrártámogatások terén egyenlõ elbánást élvezhetünk. A tõkével, gépekkel, technológiával jobban ellátott és többszörösen támogatott régi EU-tagországok agrárexportõrei egyre inkább hódítanak a gyengébben felszerelt, tõke-termelékenységi, szervezetbeli és mérethátrányban lévõ magyar agrártermelõkkel szemben, így a magyar agrártermékeket, élelmiszereket kiszorító hatás drámai ütemben folytatódik. Az agrártermelésben, élelmiszer-feldolgozásban, értékesítésben szigorúbb szabályoknak kell megfelelniük a magyar termelõknek. Megnõttek a dokumentációs, információszolgáltatási adminisztratív terhek, kötelezettségek is. Az EU közös agrárpolitikájának és agrárrendtartásának reformtervei a közösségi támogatások csökkentésének irányába haladnak. Az EU agrárpiaci és regionális, strukturális támogatásai a belépés elõttinél magasabb támogatási szintet jelentenek a magyar agrárgazdaság és a vidékfejlesztés számára, de a nagyobb támogatást élvezõ régi EU-államok pozícióbeli fölénye a vámhatárok megszûntével még nyomasztóbbá vált, így a megnõtt támogatások ellenére az elérhetõ piaci jövedelem csökkenhet. Pénzügyi kapcsolatok: Magyarország és a brüsszeli költségvetés Befizetések a közös költségvetésbe Magyarország számára – a többi EU-országhoz hasonlóan – fontos a fejlõdés szempontjából az EU-tagsággal kapcsolatos befizetési kötelezettségek és az elérhetõ támogatások, pénzügyi transzferek alakulása. A korábban csatlakozott országok példája mutatja, hogy az uniós pénzeszközök hatékony hasznosítása, ésszerû nemzeti gazdaságfejlesztési stratégia és politika esetén, a nemzeti érdekek következetes érvényesítése mellett hozzájárulhat a felemelkedéshez, a fejlett országok színvonalához való felzárkózáshoz. Az EU-csatlakozással kötelezettséget vállaltunk a közös költségvetéshez történõ hozzájárulásra, a saját források megfizetésére. A befizetési kötelezettségek a következõk: 1. Minden országnak gazdasági ereje, bruttó nemzeti jövedelme alapján – kvóta szerint – befizetéseket kell teljesítenie, Ez Magyarország esetében a GNI (Gross National Income = bruttó nemzeti jövedelem) 1,2 százalékát teszi ki évente. Ez az arány 2004-ben kb. a GDP 0,6 százalékát érte el, 2005-ben 0,87, 2006-ban 0,85 százalékot tette ki. 2. Az értékesített áruk és szolgáltatások utáni összes bevétel 1 százalékát szintén be kell fizetni a brüsszeli költségvetésbe. 3. Az EU-relációban megszûntek a vámok, a tagországok közti áruforgalom és a szolgáltatások nyújtása liberalizált. A harmadik (EU-n kívüli) országokkal történõ kereskedelemben 2004. május 1-jétõl a magyar vámok helyett az EU közös vámtarifáját és kereskedelempolitikai szabályozását kell alkalmazni. Magyarország az EU egyik határországává vált, ahol a határunkra érkezõ, az EU bármely tagállamába továbbszállítandó áru elvámolása a magyar vámszervek feladata lett. A beszedett összes vámbevétel 75 százalékát át kell utalni Brüsszelbe, a fennmaradó 25 százalék a magyar költségvetésbe kerül, mely összeg a vámrendszer fenntartásával és a vámkezeléssel kapcsolatos kiadások fedezésére szolgál. 4. A cukor, valamint az izoglukóz termelése és értékesítése után ún. cukorilletéket kell befizetni az EU költségvetésébe. 5. Minden tagországnak, így Magyarországnak is hozzá kell járulnia az EU bizottságai, alapjai, egyezményei mûködési költségeihez. Részt kell vállalni az Európai Beruházási Bank (EIB) tõkebefizetéseibõl, részesedések jegyzésébõl. Ezek a tételek a magyar GDP kb. 0,04 százalékát teszik ki.

33

Heller Farkas Füzetek

Az ún. egyéb befizetési kötelezettségek a következõ fõ területekhez történõ hozzájárulásokat jelentik: – az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tõkéjéhez való hozzájárulás, – az Európai Beruházási Bankba való tõkebejegyzés, – az Európai Fejlesztési Alaphoz való hozzájárulás, – az EU K+F, Technológiai és Demonstrációs Keretprogramjához történõ hozzájárulás, – az Europol-tagság költségei, – a Tudományos Intézõbizottságban való részvétel tagdíja, – az Energia Charta és az EU Energetikai Konzultációs Bizottság tagdíja, – a Fogyasztók egészségére és az élelmiszerek biztonságának védelmére létrehozott albizottság tagdíja, – az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tagsági díja stb. Látható, hogy a kvóta szerinti befizetések, az ÁFA és vámbefizetési kötelezettségek mellett sok más szervezeti tagsággal kapcsolatos kötelezettség is folyamatos (évente) történõ befizetéssel jár. Magyarországon az EU-val való kapcsolattartást szolgáló intézményrendszer kialakításának és mûködésének költségei is felmerülnek. Az új intézményrendszerek kialakítását Magyarország igyekszik elsõsorban a meglevõ intézmények átalakításával, adaptálásával megoldani, a költségtakarékosság érdekében. A jogharmonizáció, az acquis communautaire átültetése és alkalmazása szintén költségkihatásokkal jár. Az államháztartásnak fontos figyelembe vennie, hogy a mezõgazdasági közvetlen támogatásokat a tagállamoknak kell megelõlegezniük, amit az EU utólag, a következõ évben térít meg, így a megelõlegezés folyamatos. Az EU-belépéssel kapcsolatban az ÁFAelszámolásoknál is egy egyszeri, átállási költség jelentkezett (kb. 110 milliárd forint). Az Európai Unióból érkezõ támogatások A csatlakozás után új alapokra helyezett támogatási rendszer lépett érvénybe. A legfõbb támogatások csoportosítva a következõk: A mezõgazdasági támogatások keretében az EU háromfajta támogatást nyújt: 1., ún. agrárpiaci, 2., közvetlen jövedelemtámogatást, 3., vidékfejlesztési támogatást. Mind az agrárpiaci, mind a közvetlen jövedelemtámogatást Magyarországnak meg kell elõlegeznie. Az agrárpiaci támogatás elsõsorban a termékek exportját mozdítja elõ. Az EU-ból érkezõ jövedelemtámogatás aránya 2004-ben 25 százaléka a régi EU-tagországoknak, amelyet a magyar költségvetésbõl további 30 százalékkal lehet kiegészíteni. A támogatás EU-forrásból csak 2013-ra emelkedik 100 százalékra. A vidékfejlesztési támogatásokat az EMOGA (Európai Mezõgazdasági Orientációs és Garancia Alap) garancia részlegébõl nyújtják. A pályázatokkal elnyerhetõ összeget társfinanszírozás mellett folyósítják az EU által elfogadott projektekre. A társfinanszírozás keretében az EU részesedése maximum 80 százalék, legalább 20 százalékot nemzeti forrásból kell biztosítani. A Regionális és Strukturális Alapok célja a területi és gazdaságszerkezeti fejlesztési célú beruházások ösztönzése, a strukturális felzárkózás támogatása. Magyarországon a Strukturális Alapokból történõ támogatások allokációját az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) tartalmazta a 2004–2006. évi idõszakra. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében meghatározták Magyarország fejlesztési célrendszerét, prioritásait. A Strukturális Alapok hazai intézményrendszerét, a támogatások elosztásának rendszerét, a pénzügyi ellenõrzést és a monitoring feladatok mechanizmusának szabályozását a

34

Gazdaságtörténeti tanulmányok

Közösségi Támogatási Keret tartalmazza. A Közösségi Támogatási Keretet Irányító Hatóság a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala alá tartozik. A Strukturális Alapokkal kapcsolatban a következõ operatív programokat hozták létre: – regionális operatív program, – gazdasági versenyképesség, – környezetvédelem és infrastruktúra, – humánerõforrás-fejlesztés, – agrár- és vidékfejlesztési operatív programok. A Kohéziós Alapból érkezõ környezetvédelmi támogatások kezelésére Környezetvédelmi Köztes Testületet alakítottak. Magyarország számára a közösségi támogatási keretterv 2004–2006 között a Strukturális Alapokból, EU-forrásból összesen 509 milliárd forintnyi támogatást irányozott elõ; a legtöbbet a humánerõforrás-fejlesztés céljaira, majd csökkenõ sorrendben a gazdasági versenyképesség erõsítésére, regionális fejlesztésre, környezetvédelemre és a közlekedés fejlesztésére, agrár- és vidékfejlesztésre. Ha az EU-csatlakozásnak a magyar költségvetésre gyakorolt összhatását nézzük, a pozíció a következõ: 2004–2006 között Magyarországnak összesen 2524 millió euró befizetést kellett teljesítenie és összesen elvben 4038 millió euró támogatásra és kompenzációra volt jogosult. Ennek alapján 3 év alatt nettó egyenlegünk 1514 millió euró többletet érhetett volna el az európai uniós relációban. A magyar hozzájárulást minden évben 12 részletben, minden hó elsõ napján kell átutalni az EU-nak, míg a nem automatikus támogatások a projektek elfogadása és a finanszírozás biztosítása szerinti ütemezésben érkezhetnek. A befizetési kötelezettségek rögzítettek, a támogatások igénybevétele viszont a projektek sikeres kidolgozásától és elfogadtatásától függ. Az elõcsatlakozási támogatás 2006-ig fennmaradt, de fokozatosan csökkent. A mezõgazdaság támogatása 2006-ra 721 millió euróra nõtt. A strukturális és kohéziós támogatásokra is egyre több pénzt szántak; 2005-ben 484, 2006-ban 479 millió eurót. A belsõ politikák megvalósítását célzó támogatások 2005-ben 80, 2006-ban 108 millió eurót értek el. A Koppenhágában elhatározott ún. kiegészítõ támogatás évi 67 millió eurót tett ki. Gazdasági gondjaink megoldása és az európai integráció A gazdaságpolitika valamennyi újonnan csatlakozott országban, így Magyarországon is azzal az alapvetõ célkonfliktussal küzd, miként lehetne egyidejûleg elõrelépni a pénzügyi stabilizáció, az átfogó modernizálás és a növekedés irányába, a szociális ellátás legalább minimálisan elfogadható színvonalának biztosítása mellett. A gazdaságpolitikai mozgástér a rendszerváltás óta eltelt idõszakban többször tágult és szûkült, de összességében kemény feltételek jellemezték. A rendszerváltás utáni négy évben reálértékben mintegy 20%-kal csökkent a GDP, visszaestek a beruházások. Az örökölt, rendkívül elavult gazdasági szerkezet, a lepusztult infrastruktúra és az ugyancsak örökölt kül- és belföldi adósságterhek rendkívül beszûkítették a gazdaságpolitikai cselekvés határait. Az 1990-es évek második felétõl jelentõs ütemû GDP-növekedés kezdõdött. Az 1990–2002-es idõszak nagy részében évi 1,5–2 milliárd dollár mûködõ tõke érkezett Magyarországra, így az összes mûködõtõke-állomány megközelítette a 30 milliárd dollárt. A hatékonyság növekedése azonban jelentõs racionalizáló beruházások révén, nagyarányú munkaerõ-elbocsátások mellett ment végbe, s az idõszak egészét súlyos munkanélküliség jellemezte. A munkanélküliségi ráta Magyarországon alacsonyabb, mint az EU országokban, de ennek fõ oka részben az alacsonyabb foglalkoztatási szint, részben az a tény, hogy sokan nem szerepelnek a munkanélküli sta-

35

Heller Farkas Füzetek

tisztikában, mivel nem jogosultak ellátásra, nem jelentkeznek a munkaközvetítõ hivatalokban. A bérek és jövedelmek terén Magyarország lemaradása az EU-átlagtól nagyobb, mint a termelékenység és GDP terén. A termelékenység az 1990–2003-as idõszakban (2002, 2003 kivételével) gyorsabban nõtt, mint a bérek és bérjellegû jövedelmek, ami a hosszú távú versenyképesség fontos tényezõje volt. Az abszolút színvonalat tekintve, az EU-nál alacsonyabb jövedelmek miatt Magyarországon a belföldi megtakarítások is alacsonyabbak, és így a belföldi tõkefelhalmozási képesség nemzetgazdasági szinten értékelve elégtelen. Számos strukturális probléma miatt az államháztartás a szükségesnél kevesebb adóbevételhez jut, éppen akkor, amikor kiadási terhei az átalakulás, a modernizálás, a szociális helyzet romlása miatt megnõttek. Az államháztartás deficitjének növekedése és magas szintje aggasztó jelenség az újonnan csatlakozott országok többségében, így Magyarországon is. Mivel az állami költségvetések deficitje nemcsak, sõt döntõen nem a gazdaság ingadozásaival együtt jelentkezik, majd tûnik el, hanem tartós feszültségekbõl származik, a költségvetési bevételek és kiadások közötti összhang felborulásából adódik, azért a következõ években elengedhetetlen lesz az államháztartások reformja, szerkezeti átalakítása és szanálása régi és az új EU-tagországokban is. Ez azért is rendkívül fontos, mivel az állami költségvetések adósságszolgálati terhei, köztük a kamatkiadások, nagyon megnõttek. Ez kettõs negatív hatással jár: megterheli a tõkepiacot, tõkét von el a magánberuházások elõl, és fõként a megnõtt kamatfizetések miatt kevesebb jut a szükséges infrastrukturális, egészségügyi, oktatási stb. beruházásokra és szociális célokra. Magyarországon az állami költségvetés hiányához és adósságállományához járulnak a külfölddel szembeni fizetési kötelezettségek, a külkereskedelmi és fizetési mérlegek tartós deficitje nyomán felhalmozott eladósodás. A gazdasági és pénzügyi egyensúlytalanságok csökkentése stabilizációt igényel. Stabilizációt azonban Magyarország jelenlegi helyzetében általános korlátozó (restriktív) pénzügyi politikától nem várhatunk, mivel a korlátozások tovább csökkentik a gazdaság jövedelemtermelõ képességét. Az egyetlen kiút a gazdasági szerkezetnek a növekedés és a modernizáció útján történõ átalakítása, mert csak növekvõ jövedelmekbõl jut szanálásra, a költségvetési hiány csökkentésére és a szociális kiadások fedezésére. Az általános, mesterséges keresletkorlátozás azért célszerûtlen és értelmetlen, mert a csökkenõ kereslet nyomán visszaesik a termelés is, így javulás helyett az egyensúly is romlik. Magyarország külkereskedelmének földrajzi iránya 1989 után alapvetõen átrendezõdött, és az 1990-es évtized elején az Európai Unió (akkor még Európai Közösség) vált a legnagyobb külkereskedelmi partnerré számunkra. A magyar exportnak jelenleg több mint 70 százaléka irányul a régi EU-tagországokba, s további, több mint 10 százalék az új EUállamokba. Ehhez hozzájárult a külkereskedelmi forgalom átterelése a rendszerváltás után, a külgazdasági politika alapvetõen új iránya, a külkereskedelem jogi, kereskedelempolitikai, intézményi liberalizálása, a külkereskedelmi struktúra átalakulása. Magyarországnak továbbra is jelentõs tõke- és technológiai transzferre van szüksége. Ennek fõ formái a nyugati magántõke beáramlása és a nemzetközi programok keretében történõ tõkeáramlás. Magyarország és a kelet-közép-európai országok a rendszerváltással, Európa két tömbre szakítottságát megszüntetve, jelentõs terhektõl, pénzügyi kiadásoktól mentesítették Nyugat-Európát, amely így a „béke osztalékát” kapta, míg a rendszerváltás költségeit és az újjáépítés gazdasági terheit Kelet-Közép-Európa viselte és nagyobbrészt ma is viseli. Az újonnan csatlakozott országok teljes jogú részvétele az európai integráció vérkeringésében, az Európa két része közötti új munkamegosztás kialakítása új, tartós perspektívát nyitott meg Nyugat- és Közép-Európa számára egyaránt.

36

Gazdaságtörténeti tanulmányok

Európa sorsa, az integráció jövõje azonban túlmutat a gazdaság szféráján. Közös értékrendet és annak megvalósítását igényli. Európának egyszerre kell és lehet érték- és érdekközösséget jelentenie. Közép- és Nyugat-Európa az értékközösségen alapuló integrációban találhat egymásra. Magyarország számára politikai, gazdasági, jogi, intézményi, kulturális civilizációs dimenzióban egyaránt új távlatokat nyitott meg a 2004. május 1-jei európai uniós tagság, amelynek lehetõségeit azonban 2010-elejéig nyilvánvalóan nem sikerült hasznosítani. A magyar gazdaság térvesztése, erõforrásainak csökkenése és deficitjeinek növekedése már 2002 után elkezdõdött és 2006 után drámaian folytatódott. A 2002–2007-es idõszakban a világgazdaságban és Európában kedvezõ konjunktúra és fejlesztési politikák érvényesültek. Magyarország ezt belsõ problémái, a gazdaságpolitika és a gazdaság negatív fejleményei miatt nem tudta kiaknázni, sõt szomszédaihoz mérten is egyre inkább hanyatlott, pozíciói drámaian romlottak. Ezt a 2008-ban kirobbant válság még tovább súlyosbította. Csak egy ésszerû, következetes politika és gazdaságpolitika, a belsõ fejlesztési erõforrások feltárása és hasznosítása, az erkölcsi értékorientált, szerves, jövõorientált, fenntartható, az emberi erõforrásra építõ fejlesztés vezethet el Magyarország kilábalásához a válságból. Irodalom Árva László – Ivicz Mihály – Katona Klára – Schlett András (2003): Globalizáció és külföldi mûködõtõke beruházások, Szent István Társulat, Budapest Blahó András (szerk.) (2004): Európai integrációs alapismeretek, 4., átdolg. kiad., Aula, Bp. Botos Katalin – Botos József (2003): Magyarország helyzete az EU-csatlakozás évében, Heller Farkas Füzetek, Budapest Hargita Árpádné – Izikné Hedri Gabriella – Palánkai Tibor (szerk.) (1999): Európa Kislexikon. Az Európai Unió és Magyarország. Hanns Seidel Alapítvány – EURATION, Bp. Inotai András (1997): Útközben: Magyarország és az EU Tanulmányok, Belvárosi Könyvkiadó, Budapest Inotai András (szerk.) (2004): EU-tanulmányok. I-IV. kötet, Nemzeti Fejlesztési Hiv., Bp. Izikné Hedri Gabriella – Palánkai Tibor (szerk.) (1996): Európa ma és holnap. Hogyan készül fel Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásra? Hanns Seidel Alapítvány – EURATION, Budapest Izikné Hedri Gabriella (szerk.) (1995): Magyarország úton az Európai Unióba, Aula, Bp. Kengyel Ákos (2002): Az Európai Unió regionális politikája. 2., átdolg. kiadás. Aula, Bp. Kiss Judit (2002): Az Európai Unió agrárcsatlakozási javaslata. Vélemények, kommentárok, információk. MTA VKI. No.16. Budapest Kõrösi István (1999): Az európai integráció kulcskérdései In: Botos Katalin – Kõrösi István: A világgazdaság az ezredfordulón. PPKE-Osiris, Budapest Losoncz Miklós (2004): Európai Uniós kihívások és magyar válaszok, Osiris, Budapest Lõrincné Istvánffy Hajna (1996): Pénzügyek Európában. Múlt, jelen, jövõ KJK, Budapest Palánkai Tibor (1999): A nyugat-európai integráció gazdaságtana, Aula, Budapest Rácz Margit (2001): EU-kaleidoszkóp, KJK, Budapest Varga Gyula – Blahó András (2004): Az Európai Unió agrárpolitikájának alapjai és a magyar csatlakozás. In: Blahó András (szerk.): Európai integrációs alapismeretek, Aula, Bp.

37

Peripheralization and Catching Up in Eastern Europe in Historical Perspective* Andrea Komlosy / Hannes Hofbauer (Vienna – Austria)** Particularity of Eastern Europe versus History of Peripheralization According to the specialization in Western Sciences and of Western Scientists, Eastern European History represents a specific discipline, with a strong regional focus. This specialization allows carrying out specific and specialized research. However, it risks loosing the connection with the rest of Europe and the rest of the world, although Eastern Europe has had a long tradition of inter-regional interaction with other world regions. While Western particularities became universalized, developments in Eastern Europe are put on a different agenda: They deserve interest and research, but only as a particular problem, which does not follow the general pattern of development. They are analyzed if and to which extent they fulfil, or lag behind Western Europe. Trapped in an asymmetric comparison, Eastern Europe is conceived weaker, delayed, backward, nourishing racist interpretations for its inferiority, justifying Western expansion, conquest, or annihilation (Kappeler 2002). In a radical understanding, Eastern Europe is defined out of Europe; at the same time its “orientalization” allowed to conceive of Western Europe to represent the norm of “civilization”. In comparison with non-Christian cultures, which were denied the potential to develop modern societies by their own efforts, Eastern Europe due to its christianity was considered to be part of the same “universal family”, a sort of younger brother, who has the potential to assimilate and catch-up with the West. Mapping Eastern Europe has to take account of shifting borders and shifting notions and connotations of “East” and “West”. It was not before the age of Enlightment, that the European “North” was converted into “Eastern Europe” (Wolff 1994). Only after the European cores had shifted north-west-wards, the equation of “barbarism” with the “North”, rooted in Greek and Roman antiquity, was replaced by the “East”, thus separating “Eastern Europe” from “Europe”. This change of location reflects the endeavours of the North West European powers to identify Russian territorial aspirations – even if they expressed the Russian wish to copy and to compete with western patterns – with “barbarism”, or “asiatic despotism”, attributed to tsarist absolutism, state communism, or postcommunist oligarchic capitalism. The stigma of barbarism was not limited to Russia, however. In the view of contemporary Western politicians, philosophers, and travellers, since the 18th century the European East started, when the rivers Oder/Odra, Leitha or Drau/Drava were crossed, and it included Polish, Hungarian and Ottoman controlled territories, long before they became part of the “Eastern Bloc” under Soviet dominance after World War II. With the exception of Yugoslavia and Albania, two other models of state socialism, Eastern Europe was united only when the Soviet Union, the hegemonial power which dominated the region beyond its state borders between 1945 and 1989/91, forged a sort of regional integration according to Soviet guide-lines (Comecon, Warszaw Treaty Organisation). This lecture was held in June 2006 at the Institute for World Economy and International Relations (IMEMO) of the Russian Academy of Sciences in Moscow. It was published in Russian in: Mirovaja Ekonomika i mezhdunarodnye otnoshenija 2008/4, pp. 57–70; German translation in: Zeitschrift für Weltgeschichte 10.2 (2009), pp. 99–118. ** Univ. Prof. Dr. Andrea Komlosy, Universitaet Wien *

38

Gazdaságtörténeti tanulmányok

When the Soviet bloc, as well as Yugoslav unity broke apart, Eastern Europe did not “return to Europe”, as many post-communist citizens and states-men longed for. Eastern Europe experienced a re-translation of the political-ideological antagonism of the period of block confrontation into its previous “otherness”, based on the idea of Western superiority, imposed on Eastern Europe by economic, political, military, and cultural means. Although Russia has always been part of Eastern Europe, it is – except for its hegemonial role – not part of our investigation. Russia differed and differs from the other Eastern European regions because of its imperial constitution, sheer size, number of inhabitants, and military power. Eastern European regions were characterized by changing state-hood, shifting external domination, and limited political sovereignty. Vast territories suffered occupation or annexation by – competing – Great Powers, including the Russian Empire, which at the same time became itself economically dependent from Western Europe. Eastern Europe in our context means: the peripheral eastern parts of the Habsburg Monarchy (resp. its successor states Slovakia, Hungary, Slovenia, Croatia, partly Romania and Poland); so Bohemia, Moravia and the later Republic of Austria which were industrial centres of the Monarchy will not be included into the considerations. But we include Poland, which was partioned between Prussia, Austria and Russia, as well as the Balkans (often referred to as “South Eastern Europe”) under Ottoman respectively Habsburg rule (Albania, Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Macedonia, Montenegro, Serbia, partly Romania). This notion of Eastern Europe also includes the baltic parts of the Tsarist Empire, Latvia, Estonia and Lithuania. So rather than on “Eastern Europe”, which also contains Russia and the European successor states of the Soviet Union, we focus a “Europe in between”, squeezed between the ascending project of EU-integration and the declining project of Soviet Union and Yugoslav disintegration. Shifting political positions within the countries waiting for EU-membership have impacts on the composition of this region, which – in modification of Jenö Szücs’ “Three historical regions of Europe” (Szücs 1983) – can be considered a “Third Europe” between East and West. The regions, countries and its inhabitants of this “Europe in between” are located between the three historical European spiritual centres: Rome – Constantinople – Moscow. They exercised shifting and competing historical influence on the region, and they still shape the region, its external alliances and internal conflicts until today. Secularization only superficially replaced interference and attraction of these centres. In the case of Rome, there were new political centres, representing catholic (compromising with protestantism because they did not succeed to ban it) universalism: Paris, Vienna, and – since the political integration and the enlargement of the European Union – Brussels, where at the beginning of the 21st century the power of attraction is concentrated. Brussels outrivaled Istanbul (which took over the Byzantine heritage) and Moscow, which did not accept Constantinople as a spiritual centre for Russian Orthodoxs after it had become the capital of the Ottoman Empire in 1453. After the Russian/Soviet Revolution the spiritual lead of Moscow was based on the communist ideology, its collapse did not only concern political integration, but also the attraction of Russia as a cultural centre. One way of liberating Eastern European history from its enclosure within the dichotomy of European East-West comparison is to ask for inter-relations with other parts of the world. From this perspective, Eastern European regions show the characteristical features of peripherality in political or economic respects. Its “orientalization” is based on the same pattern, which was applied for Asian regions. By using concepts of world-system analysis, differences between regions can be translated into imbalances in regional development,

39

Heller Farkas Füzetek

which are embedded and thus can be explained within a system of unequal division of labour on an inter-regional or inter-national level. As a consequence, peripheralization is not regarded to be an exception, an anomaly, or a divergence: it is interpreted to be a necessary and characteristic feature of the process of capital accumulation, which depends upon the combination of different modes of production, forms and organisations of labour, and levels of income in different world regions, thus shaping cores and peripheries. Attempts to Catch Up with the West According to the theoretical framework of the World-System theory (compare Chase-Dunn 1982; Hofbauer/Komlosy 2000; Nolte 1982; Wallerstein 1974-89), Eastern Europe fulfilled and still fulfils peripheral functions in the capitalist world system, at least since the 16/17th century when the economic centres had shifted from Northern Italy and Southern Germany to the Atlantic coast. According to specific demands at specific time peripheral regions supply the core regions with raw materials, agricultural products, labour force, industrial capacities (e.g. extended work-benches, made-to-order-production) or military services (soldiers, buffer zones, military facilities). There is much historical evidence for the economic dependency of East European regions, unequal exchange and transfer of values allowing for the rise of North Western Europe to become a hegemonic core. However, to a certain extent, world-system analysts fell into the trap, set up by the invention of Eastern European unity in the age of Enlightment, which served to underline Western European “civilization” to represent the universal standards of human development. On the other hand the economic gap and the functional integration of Eastern European regions into a western led world economy cannot be denied. There have always been attempts to overcome the peripheral status by efforts of catching-up (Nolte 1991; Senghaas 1982; Kappeler 2002). So Eastern Europe can be regarded as peripheral part of a modernization process which is centered in Western (and Central) Europe, which needs and creates peripheries. In this scenario Eastern Europe is part of the global “South” and its deficiencies result of the underdevelopment caused by its peripheral integration into the unequal division of labour with the “North”, which in the case of Eastern Europe is situated in the “West”. Conversely, modernization can also be seen from an Eastern Europe point of view, aiming to overcome the structural dependency from the North/West by establishing economic, political, and cultural developments controlled by local/regional interests. These attempts were embedded into the competition between the Great Powers of Western and Central Europe, the Russian and the Ottoman Empires (and their successors), for whom Eastern Europe did not only fulfil economic, but military and strategic functions as well. We claim that catching-up modernization requires favourable economic, social, and political conditions; historical turning points to overcome peripheralization which depend on a coincidence of internal and external factors occurred in 1867, 1918, 1945, and 1989/91. Successful modernization is not so much depending upon a specific political system, but on a constellation of possible strength which allows the political regulation of the accumulation process in the interest of local/regional forces. Successes and failures are not only due to internal politics and measurements (development policies; internal blockades e.g. lack of reform, lack of capital, deficiencies of markets, innovation, planning ...); at the same time they depend on shifts in economic conjunctures (e.g. from an expanding to a recessionist cycle), and a changing global situation.

40

Gazdaságtörténeti tanulmányok

Points of Departure for Catching Up Modernization To illustrate our arguments we take examples from various Eastern Europe states and regions. The time frame is marked by the Dual Settlement of the Habsburg Monarchy (1867) and the accession of eight Eastern European states to the European Union (2004). The focus is on a long term comparative perspective, trying to relate political and economic cycles with specific historical events, shaping historical periods and turning points: 1867–1914/18: Period of the Austro-Hungarian Dual Settlement or Compromise 1918–1939: Interwar period of new state sovereignty 1938–1945: Period of German expansion and association with Nazi Germany 1945–1989: Period of socialist catching-up under Soviet hegemony 1989ff: Period drawing new lines along Western interests polarizing different regions, or “nations” according to their ability for integration with the West 1867 There were earlier examples of new states aiming to overcome the integration with their former colonial power, the Ottoman Empire, like Serbia (1830) or Romania (1856). In these cases the focus was on the establishment of independent political institutions, while economic dominance was already exercised from Western and Central Europe, when the Ottomans were still in power; dependency from the West could hardly be tackled, as these powers were considered to guarantee state sovereignty vis-á-vis the Ottoman Empire. So we open the period of catching-up of former internal colonies with the case of Hungary. In 1867 as a consequence of the “Dual Settlement” (Compromise), Hungary gained quasi independence from the Austrian Habsburg State. Both states were united by a personal union and common institutions in the field of foreign policy, foreign trade, and military affairs. The Hungarian government could now pursue national politics and at the same time profit from a strong ally in military affairs and the defence of its protectionist trade policies. There were undeniable successes in industrial development, build-up of infrastructure and industrial production, up-grading of exports and the improvement of various social indicators. However, catching-up was limited to a few extracting sectors, which span off processing capacities. It was limited to a few core regions, increasing the gap between urban and industrial centres and rural peripheries, which caused masses of impoverished agricultural labourers into migration. The success of catching-up relied on foreign debts and investments, in a first phase Austrian (and Bohemian) ones, which – step by step – were replaced by French and British ones, thus reflecting the competition among cores for the control of peripheries. Austria lost this race in Hungary against Western banks and investors. 1918 With the break up of the Habsburg, the Hohenzollern and (with regard to Poland, Finland and Romania) the Romanov Empires in 1918, the number of independent states in the European periphery increased; the restructuring of the Balkan peninsula inter-state borders gave rise to the new Kingdom of Serbs, Croats and Slovenes (SHS-Yugoslavia). Catchingup attempts in Eastern and South Eastern Europe met their limits very soon, however. In some states export oligarchies heavily contested reforms because they would undermine their traditional privileges, which they were granted by the former dynastic courts. Where reforms were carried out, they were confined by lack of capital and training, as well as the decline of prices and markets during the Great Depression of 1929/31. The following

41

Heller Farkas Füzetek

rapprochement of most Eastern European governments with Nazi-Germany was on the one side inspired by the search for new export markets, on the other side it was fuelled by the aspirations of national enlargement, which were cultivated in many states after the Peace Treaties of 1919/20. 1945 The liberation from Nazi Germany opened another chance for Eastern European countries to modernize state and economy. The geopolitical situation of Soviet occupation, Western embargo and communist take-over opened the field for a model of catching-up, which differed from the post-World War I situation. It was based on nationalization, state planning and the dominant role of a state party, on forced industrialization and a delinking from the Capitalist West, the Soviet answer to the involuntary delinking by the western embargo policy. Instead of a strong intra-Comecon integration based on specialization and international division of labour, priority was given to national industrialization and self-reliant economic structures in each single state. From a Western perspective the socialist model for a long time was only discussed on political ideological premises, primarily if it was wishful to establish a socialist society, and secondly if this aim was achievable and achieved by the Soviet type socialism. East-West relations were a special field of international politics, which were not at all related to the development discourse, which was limited to non-European countries. Until today development issues and “Eastern Europe” are considered to be separate topics. Thanks to the global approach of world system analysis, the Soviet Union and Eastern Europe were finally integrated into the development discourse. This gave way to an evaluation of socialism as a means of catching-up development policy. As a result, the political and economic measurements of socialist planning and development were analysed as means to up-grade and to integrate peripheral Eastern Europe into the world economy; at the same time global economic changes were acknowledged to be decisive for the regional performance of Eastern European socialism (Frank 1977, 1992; Hofbauer/Komlosy 2000). The increase of trade and financial relations, and in some cases of industrial cooperation, in the 1960s and 1970s, which marked a shift from import-substitution to debt-based, import-led growth, thus could be discussed in a broader framework, which was able to combine internal blockades of the socialist system with a new global paradigm. As a result of the new international division of labour, core countries entered into post-industrial knowledge based capitalism, while peripheries were integrated into the world economy to provide basic industrial assets and mass products. It follows that the world economic crisis of 1973 marked the transition for the socialist countries to fully re-integrate into the capitalist world economy; also in the Third World, import-substitution was replaced by new types of dependent integration. As long as the political and military alliances of Comecon and Warszaw Treaty Organization were operating and the Communist Parties controlled internal politics as well as external exchange, the socialist system seemed to be in power. Declining productivity, indebtedness, and growing social discontent about the gap in the standard of living, which was more and more compared with the West, contributed to open economy and society towards capitalist market elements, which contradicted and finally undermined political primacy. 1989/91 1989/91, when the socialist systems in Eastern Europe, the Soviet Union, Comecon and Warszaw Treaty Organization collapsed and regional integration war replaced by informal

42

Gazdaságtörténeti tanulmányok

capitalism and spontaneous westernization of those sectors and regions which could find markets and partners, can in no way be regarded as a point of departure for catching-up. It introduced a period which is characterized by enormous disintegration, bankruptcy, deindustrialization, loss of jobs, income, savings and social security, expressed by a decline in life-expectancy of 5 to 10 percent in all Eastern European states except Czechoslovakia between 1989 and 1993 (UNICEF 1994: 35/36) – giving rise to the new technical term “transition mortality”. At the beginning the threatening impacts of this decline were withhold or denied by Western and Eastern propaganda, associating the end of socialism with the hope for a better future. Only after a while the western public was warned of impoverishment and decline in Eastern Europe. Border control was established to replace the Iron Curtain in order to avoid the spread of social problems to the West. The western public is still misled by the idea that Eastern Europe was facing the legacies of communism. This misinterpretation enabled Western media and governments to make up the take over of markets, firms and labour, the degradation of skilled industries to cheap work-benches, as a strategy of relief. Long-term continuities and changes The five periods between 1867 and 2004 represent continuity and change. There is continuity with regard to the overall aim to strengthen the economic structures on the regional/national level in order to improve the region’s competitive position within the interregional division of labour. Conversely, the general decision if autonomy should be improved on political or on economic grounds, the internal orientation of economic politics, and the external alignments show a great variety. The variation does not so much concern the different regions and states; it rather is a variation between the different periods, which each show a high correspondence between the single states. This strengthens the assumption, that successes and failures to catch up depend upon a specific relationship between regional attempts and global conditions which are strongly shaped by world politics and world economy. Thus the five periods correspond to five cyclical shifts, each representing a catching-up cycle. One has to distinguish between periods more or less favourable for catching-up. Success and failures depend on politics carried out by national governments, and they depend on international conditions: on the one hand on the character of the economic conjuncture, i.e. a period of stability or crisis, or a period of expansion contraction, on the other hand on the state of the international relations, i.e. a period of peace and political stability or of turmoil, break-up of states and war. Successful catching-up does not necessarily rely on economic upswings and peaceful coexistence; in some cases such conditions favour catching-up, in other cases peripheral countries may profit from crises and conflicts in the core states opening up perspectives for peripheral states to improve their situation. We can observe the following paths of development: a) Associative dependent integration with the world economic centres, as it was and is on the agenda in the periods 1867–1918 (for Eastern Europe except Hungary), 1939–1945 and 1989/2006ff, is an obstacle for self-reliant development. It serves the economic interest of the centres and of a small Eastern Europe elite cooperating with these centres (colonial type society). Peripheralization is inevitable. However, the roles the peripheries fulfil for the centres change according to economic and technological cycles. As there is no aim of selfreliant modernization, failure is not due to a trap, but rather predictable. Or, if one considers dependent integration as a means of catching-up, the trap lies in the idea of equal opportunities for cores and peripheries.

43

Heller Farkas Füzetek

b) Self-reliant national and/or regional integration pursues a different path of development, rather counting on import-substitution, production for the domestic market, employment, education and skills allowing to exercise research and development and to supply export markets with processed goods. As a result of dependencia theory, which emphasized the peripheralizing effects of the relationship between cores and peripheries in the course of the latters’ integration into the world economy, de-linking and dissociative paths of development seemed to be viable to avoid the trap of peripheral integration. It was backed by historical investigations into the strategies of the leading industrial powers, which equally had relied on protectionism in order to develop industrial competivity. Severing disadvantageous links with the former colonial power was a strategy pursued by a big number of East European and Third World states after decolonization and independence. Under the conditions of global inter-dependency after 1973 unilateral de-linking of peripheral states turned out to promote isolation without development, hence opening a new debate on adequate strategies to combine dissociative with associative policies, strengthening self-reliance by new forms of regional integration. Realization and Obstacles to Catching-Up Development However, the claim for self-reliance does not necessarily lead to the desired results; it risks failing because of different restrictions. We can observe three periods in which attempts to overcome peripheralization were undertaken in Eastern Europe: 1867–1918 under the Dual Settlement in Hungary; 1918–1939; 1945–1989. Why did these attempts (which showed temporary success) fail? 1) Growth trap/cyclical trap (1867–2006) The Western model, which requires peripheries for its own success and therefore creates, shapes and reproduces them; hence it cannot be simply transferred to a periphery with its economic structures oriented towards fulfilling specific functions for the centres. This objection concerns capitalist industrialization, but it also concerns socialist industrialization. World capitalism (as well as all those who depend from it or thrive to copy it or catch up with it) is characterized by economic cycles, periods of expansion changing with periods of recession, the latter provoking the necessary adjustment for a new period of expansion. Adjustment to a new cycle usually is linked with a new regional, sectoral and technological pattern, which brings along changes of the inter-regional division of labour. Growth shifts to new industrial branches, pushing the old branches of growth into a marginal position. Regions which had concentrated to be competitive in those very branches (the very aim of catching-up), hence are driven aside and overtaken by new developments and innovations, in which they only can participate by taking over a dependent position again. So the cyclical innovation of capitalism reproduces the imbalances in regional development at each specific moment of history, trapping the peripheries’ strive for catching-up like a vicious circle. It is very rare, that a periphery can profit from a cyclical shift. 2) National trapp (1867–1945; 1989/9–2004) The national trap may take several forms. The Hungarian government in the Dual Settlement period (1867–1918) claimed Madjar national hegemony over the non Madjar parts of the country, hence provoking a resistance (against the Hungarian centre Budapest) which impeded the stabilisation of political autonomy within the Dual Habsburg Monarchy. So Austria and Hungary both became victims of the territorial break-up of the Monarchy. The new non German and non Madjar national states founded, or enlarged by new regions,

44

Gazdaságtörténeti tanulmányok

in 1918 were also caught in a national trap. In the inter-war period they suffered from fragmentation, which rendered economic recovery and self-reliance more difficult. Nationalist ambitions prompted the cooperation with Nazi-Germany in which Eastern Europe fulfilled the role of a supplier of food, raw material and manpower for the war. Even the socialist period, which forced the Soviet satellites into the regional integration of Comecon, was blocked by ideas of national(ist) autarky, impeding a deeper economic integration of the socialist block. Today the permanent strive towards (nationalist) secession of those who hope to improve the pace of EU-integration by separating themselves from – appearingly – less developed parts of the state, opens the door for foreign political and economic influence on regional developments. 3) Dept trapp (1867–1914; 1970–2004) Indebtedness on the one hand results from lack of capital, which again results from the peripheral integration into the inter-regional/inter-national division of labour. On the other hand it cannot be separated from the model of development, which can either count on internal resources or on foreign credit to enable the import of technologies and know-how. So the dept trap goes hand in hand with the growth trap. As long as exports find markets and allow paying the dept back, the model appears successful. With a shifting cycle, protectionist measurements, and new competitors dept-based catching-up may lead to a dead end. If the creditors raise the interest rates the trap is perfect. Hungarian industrialization efforts in the last third of the 19th century relied on foreign capital, thus conflicting with the goal of national autonomy. The inter-war lack of capital, aggravated by the Great Depression, explains why most of the Eastern European states sought the cooperation with Nazi-Germany. After a period of de-linking of the socialist block from the capitalist world (which on the one hand was imposed on the socialist states by Western embargo policy, on the other hand was a possible reaction of the socialist states to pursue a socialist model of industrialization) between 1945 and 1970, the 1970s saw a shift from import-substitution to import-led growth, hence relying on credits which at the time of the world economic crises of post 1973 were cheaply available. When the interest rates were raised in 1980, it was only a question of time, when the debtors became caught in a debt trap, which ended the project of economic self-reliance first economically and then politically. 4) Militarization trapp (1867–2004) One must not forget the military factor which is interfering into the success and failures of self-reliant paths of developments. Building up a self-reliant military sector may serve as a means of protection, and maybe it cannot be avoided. At the same time militarization involves a state or alliance of states (block) into the arms race, which again – like the competition for growth rates – represents a trap, which is directed against the aim of the project itself. This happened in the Warszaw Treaty Organisation and the Soviet Union during the 1980s. New Lines of Partition after 1989/91 After the collapse of Communism and the dismantling of the Iron Curtain, we face the establishment of new regional partition lines. Their geographical extension is shifting eastwards, along with the enlargement of Western influence over Eastern Europe. Constitutive for this period is on the one side the attractivity of the European Union, on the other side the weakness of Russia. As the enlargement of NATO, European Union (EU, Schengen Space, Euro-Space), World Trade Organization etc. is not synchronized, membership varies

45

Heller Farkas Füzetek

and territories and borders overlap. There is a competitive situation of accession – with regard to single candidate states as well as with regard to the different agreements and alliances, allowing to impose far reaching conditions of accession not only upon new members, but on waiting applicants as well. The aspirants act against each other without considering the possibility of mutual support, regional coordination, or the setting up of conditions from their side. Their willingness to fulfil Western demands and requirements would deserve special exploration. Since the break up of Comecon, Warszaw Treaty Organization and Soviet Union (1991) we face the enlargement of the European Union. The same applies to the enlargement of NATO. In ironical analogy to the “permanent revolution” propagated by Leo Trotzky, one can in this case speak of “permanent enlargement”. All Eastern European states are seized by this process, which is not restricted to formal membership. European Union enlargement represents a sequence of required adaptions, which have to be fulfilled without time limit. Equally, EU enlargement does not involve all aspirants at the same time, it advances step by step, confronting each single aspirant in bilateral talks with the European Union, allowing to impose the Aquis communitaire on each member state, thus creating a Europe of concentric circles, corresponding to the popular metaphorical expression of the “Europe of different speeds”. – The inner circle of the 15 elder members is surrounded by an outer circle of the ten new members of the 2004 enlargement. – The next circle comprises the aspirants of 2004 (Romania and Bulgaria) and 2006 (Croatia, Macedonia and Turkey). – A small number of states, linked to the Union by Association Treaties, are hopeful to join the aspirant status soon, thus willing to open their markets, lower the cost of production etc. (e.g. Serbia, Montenegro, Bosnia and Herzegovina ...) – A number of states are in a waiting position; their future membership is not excluded; it is mentioned as a long-run perspective, thus contributing to an attitude, which makes them ready to fulfil any condition in order to approach membership. In this situation the split up of states according to their regional abilities to adapt to Western demands is a severe threat for state unity (for the break-up of states see the example of Czechoslovakia and Yugoslavia. With the separation of Serbia, Montenegro hopes to accelerate the rapprochement). – Last but not least, there are European states beyond the reach of the present enlargement process. Future membership is denied to them – because of “wrong” political performance (like Belarus), extreme poverty and instability (like Albania and MoldovaTransnistria). – In the case of Russia, membership is not taken into consideration. Conversely to the other Eastern European states, this applies for both the EU-European and the Russian side. Russia is considered - and considers itself - as a Great Power, with a diminishing zone of influence, however. After the collapse of the Soviet Union, there were several attempts of regional integration of the former Soviet Republics, involving all successor states with the exception of the Baltic republics, which joined the European Union in the first round of enlargement (Community of Independent States; Common Economic Space; GU(U)AM-Association of Azerbeidshan, Georgia, Moldova, Ukraine; Uzbekistan left in 2005; Eurasian Economic Community). The mentioned projects are restricted to the territory of the former Soviet Union. The level of integration cannot be compared with the Western institutions, which compete with

46

Gazdaságtörténeti tanulmányok

the Eastern projects in Eastern Europe and the states of the former Soviet Union, challenging their cohesion by political pressures as well as by competing offers. I.e.: The refoundation of the GUAM in May 2006 was patronized by the USA – showing the competing aspirations to control the former Soviet republics in Eastern Europe and Central Asia. As a result of the ongoing attempts of integration, which overlap in those parts of Eastern Europe, which were part of the Soviet Union before 1991, a certain number of states are squeezed between EU-enlargement and post-Soviet offers of integration: Belarus, Ukraine, and Moldova-Transnistria. The lacking attractivity of Russia as a partner for regional integration is not only due to the Eastern Enlargement of the European Union. The Russian weakness is also based on the missing perspective of development and integration for the former republics and neighbours. Neo-Russian economy relies on the production and export of energy and raw materials. By imposing prices, quantities and guaranties, it is able to blackmail the costumers without any offer for a common development (Krasilshchikov 2005). With the collapse of the Soviet Union, “Europe in between” had experienced a shift to the East. It was joined by former Soviet republics, whose situation is characterized by isolation and lacking perspectives of regional integration. Preliminary conclusions On a theoretical as well as on a practical level there is only one way out: the catching-up goal, which is imposed as a necessity by the core regions in order to keep the peripheries cooperating has to be overcome. Catching-up has to be replaced by a self-reliant development on the local, the regional, and the national level as well as a trans-national integration on equal terms beyond the constraints of the hegemonial economic and political powers. Strategies of a self-reliant regional integration would have to be based on the following pillars: Economically local and regional markets would enjoy priority over export markets, local and regional production would gain priority over import led growth and export orientation. Peaceful economic and political coexistence would allow nation states and supranational alliances to exercise a self-reliant currency policy, not allowing the U.S.-Dollar to make up for the indebtedness of the United States any more. Politically the priority for local and regional decision-making would go hand in hand with integration on equal terms, strengthening the local, regional, and national autonomy vis-à-vis the Great Enterprise and the Great Power interest to maintain an unequal division of labour. Literature: Chase-Dunn, Christopher (ed.) (1982): Socialist States in the World-System. Beverly Hills–London–New Delhi. Frank, Andre Gunder (1977): Long Live Transideological Enterprise! The Socialist Economies in the Capitalist International Division of Labor. In: Review Fernand Braudel Center I,1: 91–140. Frank, Andre Gunder (1992): Economic Ironies in Europe: a world economic interpretation of East-West European politics. In: Europe in the Making. Global and Regional Perspectives (= International Social Science Journal 131) Southampton: 41–56. Hofbauer, Hannes (2003): Osterweiterung. Vom Drang nach Osten zur peripheren EUIntegration. Wien: Promedia.

47

Heller Farkas Füzetek

Hofbauer, Hannes (2006): Mitten in Europa. Politische Reiseberichte aus Bosnien– Herzegowina, Belarus, der Ukraine, Moldawien-Transnistrien und Albanien. Wien: Promedia. Hofbauer, Hannes/Komlosy, Andrea (2000): Capital Accumulation and Catching-Up Development in Eastern Europe. In: Review Fernand Braudel Center XXIII, 4: 459–502. Kappeler Andreas (2002): Die Bedeutung der Geschichte Osteuropas für ein gesamteuropäisches Geschichtsverständnis. In: Stourzh Gerald (Hg.), Annäherung an eine europäische Geschichtsschreibung. Wien: Verlag der Akademie der Wissenschaften: 43– 56. Komlosy, Andrea (2001a): Regionale Ungleichheiten in der Habsburgermonarchie: Kohäsionskraft oder Explosionsgefahr für die staatliche Einheit? In: Nolte Hans-Heinrich (Hg.), Innere Peripherien in Ost und West . Stuttgart: Franz Steiner Verlag: 95–109. Komlosy, Andrea (2001b): Die Grenzen Österreichs zu den Nachbarn im Rat für gegenseitige Wirtschaftshilfe (RGW), in: Schultz Helga (Hg.), Grenzen im Ostblock und ihre Überwindung. Berlin: Berlin Verlag Arno Spitz: 37–80. Komlosy, Andrea (2006): Österreichs Brückenfunktion und die Durchlässigkeit des Eisernen Vorhangs. In: Enderle-Burcel, Gertrude/Stiefel, Dieter/Teichova, Alice (Hg.): “Zarte Bande”. Österreich und die planwirtschaftlichen Länder. Wien: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, Sonderband 9: 61–94. Krasilshchikov Victor (2005): An Experience of Russia as a Pattern of “Negative Development” in the Condition of Globalization. Paper presented at EADI Conference, Bonn, 14 September 2005, Working Group on Transformations in the World System – Comparative Studies in Development. Nolte, Hans-Heinrich (1991): Tradition des Rückstands: ein halbes Jahrtausend ”Russland und der Westen”. In: Vierteljahresschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 78/3: 344–364. Nolte Hans-Heinrich (1982): The Position of Eastern Europe in the International System in Early Modern Times In: Review Fernand Braudel Center, IV/1: 25–84. Senghaas, Dieter (1982): Von Europa lernen. Entwicklungsgeschichtliche Betrachtungen. Frankfurt/Main. Szücs, Jenö (1983). “The Three Historical Regions of Europe”. Acta Historica Academiae Scientiarium Hungaricae , XXIX, 2-4, 131–184. UNICEF Ed. (1994): Crisis in Mortality, Health and Nutrition. Regional Monitoring Report Nr. 2. Florence. Wallerstein, Immanuel (1974, 1980, 1989). The Modern World-System, vol. I–III. New York–San Francisco–London: Academic Press. Wolff Larry, Inventing Eastern Europe (1994): The Map of Civilization on the Mind of the Enlightment. Stanford: Stanford University Press 1994.

48

II. AGRÁRTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A kommunista párt agrárpolitikája 1945 és 1953 között Cseszka Éva1 1919 õszén a forradalmak alatt nem került sor demokratikus földosztásra, pedig a világháború idején a parasztkatonák számos ígéretet kaptak a földhöz juttatásról. Azonban ezeket az ígéreteket a háborús kormányok nem tartották be. A két világháború között minden politikai erõ tudta, hogy a rendkívül egészségtelen földbirtok megoszlás miatt akuttá vált földproblémát rendezni kell. A földreformot lényegében elengedhetetlenné tette az, hogy Magyarország alapvetõen mezõgazdasági ország volt. Ezért 1920 õszén megszavazták a XXXVI. tc.-et „a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezést”.2 A 11 fejezetbõl és 101 cikkelybõl álló törvényt december 7-én hirdették ki, a 260 paragrafust tartalmazó végrehajtási utasítását azonban csak 1921 júniusában adták ki. A folyamat kétségkívül enyhített valamit a munkanélküliségen, azonban a földosztás eredményeképpen nem jött létre életképes paraszti gazdaság. A magyarországi birtokszerkezet gyökeres megváltoztatása csak a nagybirtok ingyenes felosztásával, és a földhöz juttatottak anyagi támogatásával lett volna lehetséges, amihez viszont alapvetõ társadalmi változásnak kellett volna bekövetkeznie. I. A földreform A második világháború után Magyarország a szovjet érdekszférába került, és ez a tény az ország további sorsát is meghatározta. Az ország társadalmi átalakításának, az államosítási politika elsõ lépése és ezzel a legfontosabb eszköze is volt a megfelelõ módon végrehajtott földreform. 1945 tavaszán ez volt a legfontosabb belpolitikai kérdések egyike. Abban egyetértettek a pártok, hogy földosztásra szükség van, de a kivitelezés módjában, céljaiban különbségek mutatkoztak.3 A Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság minél elõbb rendezni kívánta az ügyet, ezért Vorosilov marsall pártközi értekezletet hívott össze Debrecenben. Ez a tanácskozás azonban csak formai volt, Nagy Ferenc így ír róla: „Tegnap magához kéretett bennünket Vorosilov marsall, s elõírta a földreform mértékét és végrehajtásának idõtartalmát is.”(NAGY, 1990) Március 18-án a kormány kihirdette a földreform rendeletet, amelyet a Nemzetgyûlés szeptember 1-jén emelt törvényerõre (1945. évi VI. törvény). Végül az ország 16 millió katasztrális holdnyi területének közel 35%-át érintette a földreform. Az 5,6 millió hold terület 60%-át osztották ki, 28%-a szövetkezeti tulajdonba került. A közel félmillió újbirtokos kétharmad része agrárproletár, cseléd, törpe- és kisbirtokos volt, akik fejenként átlagosan 5 holdat kaptak. 1945-ben az árutermelõ mezõgazdasági nagyüzemek helyett tehát jórészt életképtelen törpebirtokok jöttek létre. A földosztás nem a gazdasági hatékonyság szempontjából zajlott le, ugyanis a föld a kommunisták szemében mindig is politikai kérdésnek számított. A rendeletbõl a Magyar Kommunista Párt (MKP) húzta a legtöbb hasznot, mert meghatározták a mikor, mennyi, mi módon és kinek a kérdéseit, másrészt azt remélték, hogy a földhöz juttatottakat meg tudják nyerni pártjuk számára. Harmadrészt a földosztás ilyen módja már gazdaságilag elõkészítette a kollektivizálást.(FÖLDESI, 1995) A földosztás tehát – amely összességében jóval radikálisabbá vált, mint ahogy a kisgazdák elképzelték – nem elsõsorban a gazdasági és társadalmi ésszerûség jegyében valósult meg. 1

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar, fõiskolai adjunktus

49

Heller Farkas Füzetek

Az MKP vezetõi – mint korábban említettem – kezdettõl fogva az ipari újjáépítésre tették a hangsúlyt. Az 1947–48-as politikai változás megszüntette a hároméves terv elfogadásakor még fennálló javaslatok kompromisszumát: az MKP által képviselt, a nehézipar, azon belül a bányászat és a kohászat gyors ütemû fejlesztésére koncentráló irányzat még nagyobb teret nyert. A koalíciós pártok sorozatos ígéretei ellenére a kisparasztivá vált magyar mezõgazdaság nem kapott számottevõ állami támogatást, sõt, az ipari újjáépítést zömmel a mezõgazdaságtól elvont eszközökkel finanszírozták. Az állami hitelpolitika az állami ipart preferálta a mezõgazdasággal szemben, a mezõgazdasági hitelek értéke – a kedvezõtlenebb feltételek miatt – 1947 végéig nem érte el az ipari hitelek 14–16%-át. A stabilizáció után a központi szabályozást az árarányokra is kiterjesztették, és azt a mezõgazdasági termékek rovására módosították, és felére csökkentették a mezõgazdasági termékek árait. Az agrárolló ilyen mértékû szétnyitása, valamint a nagymértékû beszolgáltatás lehetetlen helyzetbe hozta a kisbirtokos parasztságot. A mezõgazdasági termelést a három éven át megismétlõdõ aszály (1945–1947) is nehezítette. ( SZAKÁCS, 1979.) Az 1940-es évek végére teljesen láthatóvá vált, hogy a mezõgazdaság a földosztás nyomán kialakult agrárstruktúrával Magyarországon nem képes tartósan kielégíteni sem a lakosság fokozódó élelmiszer-szükségleteit, sem az ipar nyersanyagigényét. II. Kommunista tervek a szövetkezetesítés felé A kommunista párt sohasem mondott le arról, hogy a mezõgazdaságot szocialista irányba alakítsa át. Ehhez azonban 1948-ig nem voltak adottak a feltételek, hiszen a koalíciós társak a magántulajdon alapján állva, elutasították a szövetkezeti gazdálkodást. Ezért az MKP elsõsorban „földmívesszövetkezetek” alapítását szorgalmazta, (SZAKÁCS, 1964) valamint próbálta ellehetetleníteni az egyéni gazdálkodást, a progresszív beszolgáltatási rendszerrel, a termelési szerzõdésekben a kisparasztok érdekeinek elõtérbe helyezésével. A föld adásvételének átmeneti megtiltása illetve korlátozása, annak megtiltása, hogy magánszemélyek nagyobb mezõgazdasági gépeket vásárolhassanak, és végül a gépállomások felállítása e politika jegyében valósult meg. A kommunista párt 1948 februárjában körvonalazta gazdaságpolitikai irányelveiben a mezõgazdaság jövõjével kapcsolatos elképzeléseit. Két hónappal késõbb, áprilisban fogadták el a szövetkezetpolitikai irányelveket, amelyek már a „mezõgazdaság szocializmusba való átvezetésének az átfogó tervét tartalmazták”. A szövetkezetpolitikai irányelvek abból indultak ki, hogy Magyarországon még nincsenek meg a feltételei annak, hogy az egyéni gazdálkodás helyébe általánosan a termelõszövetkezetek lépjenek, ezért azt hangsúlyozták, hogy „Az átmenet az egyéni gazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra lassú folyamat, amely a parasztság önkéntes elhatározását, továbbá a türelmes átnevelését követeli meg”.4 Az irányelvek fõ célként az egyszerûbb termelési társulások létesítését tûzték ki s nagyüzemként gazdálkodó termelõszövetkezetek alakítását még csak néhol szorgalmazták. Rákosi Mátyás 1948. április eleji sárospataki beszédében szintén leszögezte, hogy csak ott alakuljon szövetkezet, ahol kellõ számban vannak szakemberek. A feltételek megteremtéséig a kisbirtokosok támogatását helyezte kilátásba, az újgazdák földjét pedig sérthetetlen magántulajdonként említette.(Szabad Nép, 1948. április 6.) Az MKP 1948. áprilisi szövetkezeti irányelvei szerint tehát még az egyéni gazdálkodás is elõmozdítója lehet a „szocialista fejlõdésnek”. A szövetkezetszervezés elsõ periódusában az állam jelentõs földterületet, felszerelést, épületeket, tenyészállatokat juttatott az újonnan szervezõdõ termelõszövetkezeteknek és párhuzamosan tekintélyes adó- és beszolgáltatási kedvezményben részesítette azokat. A parasztság és a szövetkezetek megsegítése érdekében pedig a GF 11.593/47. sz. határozata alapján a Minisztertanács elrendelte Állami Mezõgazdasági Gépüzemek (ÁMG) létesítését.5 1948 végéig 85, 1949 végéig 100 üzem felállítása volt tervbe véve.

50

Agrártörténeti tanulmányok

III. A Tájékoztató Iroda határozata és a változás A helyzet változását vetítette elõre, amikor a magyar pártvezetés április 6-án vette kézhez Sztálin és Molotov által – az SZKP KB nevében – a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságához írt levél másolatát. Valószínûleg ez a levél már a Tájékoztató Iroda Jugoszláviát megbélyegzõ határozata elõtt befolyásolta a kommunista párt agrárpolitikáját. Rákosi a jugoszláv helyzettel kapcsolatban személyesen is elismerte, hogy Magyarországon is él néhány hamis nézet. Megemlítette többek között a párt vezetõ szerepének háttérbe szorítását az államapparátus fontos szerveiben, és azt, hogy néhányan abban az illúzióban élnek, hogy a kapitalista elemek békésen belenõnek a szocializmusba.6 Ebben a szellemben született meg a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának 1948. június 28-i határozata, amely elítélte a jugoszláv pártot, mivel az tagadta, hogy „a szocializmusba való átmenet idején nõ az osztályharc, és gyarapodnak a tõkés elemek”. A jugoszláv faluban túlsúlyban van az egyéni gazdaság, a parasztok (beleértve a gazdag parasztokat is) a legszilárdabb pillérei voltak a jugoszláv államnak, pedig Lenin tétele szerint a kisgazdaság óráról-órára tömegesen termeli ki a „kapitalizmust”. Döntés született a Közép-Kelet Európai térség erõszakos, kolhoz típusú átalakításáról. A határozat egyébként a kollektivizálás szerves részének minõsítette a kulákság felszámolását.(Szabad Nép 1948. április 29.) A határozat Magyarországon is éreztette hatását. A Tájékoztató Iroda bukaresti közleményének közvetlen hatásaként, az MDP KV 1948. június 30-ai ülése megállapította,7 hogy Magyarországon is az államosítások után elsõsorban falun nõnek meg a társadalmi ellentétek, valamint a jugoszláv kommunisták kiközösítése azzal járt, hogy nincs önálló út, a szovjet modellt kell alkalmazni. Rákosi július 2-i beszédében már nyíltan a kulákok ellen nyilatkozott, a PB a párt fõ célját pedig „a kulák elszigetelésének, gazdasági és politikai befolyása szûkítésének elõmozdításában” határozta meg.(ORBÁN, 1972) Az MKP-n belül már korábban is ellentétek voltak a párt mezõgazdasággal kapcsolatos politikáját illetõen. Nagy Imre három dolgot bírált a párt politikájában: nem törekednek szövetségre a középparasztsággal, eltúlozzák a kulákveszélyt, valamint véleménye szerint a kollektivizálás néhány év alatt irreális és veszélyes. Még Vas Zoltán is Nagy mellé állt népgazdasági, pénzügyi, valamint élelmiszerellátási szempontok miatt. (VAS, 1990) 8 A párton belüli harc most azonban egyértelmûen Rákosiék javára dõlt el. Az MDP programnyilatkozata még önkéntességen alapuló szövetkezetek magvalósítását tûzte ki célul, de a Tájékoztató Iroda bukaresti ülésén a szovjet pártvezetõk már a szovjet típusú kolhozrendszer terjesztését határozták el. A magyar pártvezetést ez a döntés felkészületlenül érte, így kezdetben csak az elõkészületeket tették meg. És, hogy a párt agrárpolitikája világos legyen, 1948. június 30-án Rákosi kifejtette: „Hogyha a kisparaszt azt hiszi, hogy a mostani 5 holdján vagy 6 holdján õ valóban virágzó lesz, akkor nagyon téved, az egyszerûen lehetetlenség … egy-két éven belül maguk ezek a kisparasztok ostromolnak bennünket, hogy találjunk ki valamit a segítségükre, mert különben tönkremennek, mint ahogy tönkrementek a kisparasztok a történelem folyamán annyiszor, amikor a kapitalista viszonyok között volt apró földjük. És a párt segítségére fog sietni a kisparasztnak, amennyiben termelõ szövetkezetekbe tömöríti õket, gépeket ad nekik…”9 Még az MDP Országos Szövetkezeti Konferenciáján (augusztus 10–11.) sem került szóba a kolhozok Magyarországra hozatala. Ehelyett a szövetkezés súlypontját még a falusi általános szövetkezetek megteremtésére és a földmívesszövetekezetek általános szövetkezetté való fejlesztésére helyezték. A kollektivizálást Rákosi csak augusztus 20-án jelentette be,10 és az irányítási rendszer megváltoztatását is szükségesnek tartotta: „befolyásunkat az államhatalomra és a gazdasági életre latba kell vetni, hogy ne csak alulról a tömegek aktivizálásánál, hanem felülrõl az

51

Heller Farkas Füzetek

államhatalom és gazdasági élet döntõ pozícióiból is elõsegítsük népi demokráciánknak megfelelõ szövetkezeti rendszer kiépítését.”11 Rákosi az augusztus 20-i kecskeméti beszédében így fogalmazott: „Valóban itt az ideje, hogy számot vessünk azzal a kérdéssel, mi legyen a paraszti gazdaságok további fejlõdésének útja… Ezt a kérdést nemcsak a jó termés veti fel, de felvetik a falu kulák nagygazdái is, akik a demokrácia megerõsödésére, a dolgozó parasztság és az ipari munkásság szövetségének megszilárdulására ellentámadással válaszolnak… Két út áll a magyar dolgozó parasztság elõtt. Az egyik út a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás, ahol mindenki csak magával törõdik, ahol az az elv uralkodik, hogy aki bírja marja. Ennek az elkerülhetetlen, törvényszerû következménye az, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, a nagy kulák gazdák tovább erõsödnek, tovább gazdagodnak és tönkreteszik a szegényebb dolgozó parasztságot… Tudják ezt az újgazdák is, akiket a demokrácia földhöz juttatott, tudja ezt a dolgozó parasztság és ezért keresi a másik utat, az elkülönült, egyéni gazdálkodással szemben az összefogás, a szövetkezés útját.” (RÁKOSI, 1949) 1. A Földmûvelésügyi Minisztérium elleni ún. FM-per Ugyanebben az idõben rajzolódtak ki a Földmûvelésügyi Minisztérium ellen lefolytatott per körvonalai. Az FM-ügy a mezõgazdaság kollektivizálását segítette elõ, és a burkolt cél a földmûvelésügyi minisztérium megtisztítása volt a nem kívánatos személyektõl. 1948 végére a koalíciós kormányzás ellenére már csak olyanok maradhattak a minisztériumok élén, akik elkötelezett hívei voltak az MDP-nek, a párt irányvonalát elfogadták, és kötelezõnek tekintették azt. Vajda Imre Tervgazdaságunk fejlõdése c. cikkében (Szabad Nép 1948. július 4.) már július 4-én az FM-et okolta azért, hogy a mezõgazdaságban hiányosan érvényesül 1948-ban a tervszerûség. Rákosi Mátyás pedig fönt említett beszédében hozzátette, a Földmûvelésügyi Minisztériumban létrejött „összeesküvés” a magyar mezõgazdaság talpra állítását és megerõsítését akarta „aláaknázni”. (RÁKOSI, 1949) A Földmûvelésügyi Minisztériumban elkövetett bûncselekmények a propaganda szerint a parasztság „politikai fejlõdésére” is hátrányosan hatottak. Mivel 1948-ban a nagytõke, a „jobboldali” szociáldemokrácia, az egyház egyaránt a vádlottak padjára került, nem maradhatott ki a sorból a nagybirtok, vagy valamilyen módon a mezõgazdaság. A kommunistáknak ennek értelmében azt kellett a perrel kimutatniuk, a mezõgazdaság azért siralmas, mert a megvádoltak elszabotálták, a beruházásokra szánt pénzt másra költötték, mintegy tudatosan „elherdálták a népvagyont”. Ezt a nyomozó szervek azzal kívánták alátámasztani, hogy a vádlottak a költségvetésben elõirányzott összegeket nem a rendeltetésnek megfelelõen használták fel, hanem teljesen szükségtelen beruházásokra fordították, vagy pedig felhasználatlanul „hevertették”, pedig az összeg – a vádak szerint – az államkincstárnak visszafizetve az ország gazdasági felemelkedését szolgálhatta volna. A vádiratban leszögezték, hogy a kisgazda vezetésû földmûvelési tárca vezetõ tisztviselõinek jó része „fasiszta csoportként”, bûnszövetkezetként szabotálta a mezõgazdaság fejlesztését, szót emelt a beszolgáltatás rendszere ellen, szakszerûséget hangoztatva akadályozta egyes kommunista elképzelések végrehajtását, és „parasztvédelmi demagógiát folytatott”.12 Az FM per azon kívül, hogy koncepciós volt, nem egy kiforrott egységes koncepció terméke. Konkrét gazdasági vádpontjai inkább a figyelemfelkeltés célját szolgálták. A koncepciónak három szintje van: 1. Szervezkedés, összeesküvés 2. Gazdasági szabotázs 3. Hûtlenség

52

Agrártörténeti tanulmányok

A perkoncepció logikája a következõ: Az FM-ben 1945 után adott volt egy, a szocialista irányba fejlõdéssel való szembehelyezkedõ szellemiség. A vádlottak politikai nézetei a Horthy korszak ideológiájához hasonlítottak, ezért nem léptek be egyetlen pártba sem, mert túl „baloldalinak” tartották õket. Ennek következtében megalakították a Pártonkívüliek Blokkját, amely az „összeesküvés” politikai szervezkedési alapját képezte. Ez a szervezet kijelölte a követendõ irányt, a többi párthoz hasonlóan minden fõosztályra kijelölt egy ún. megbízottat, akik általában a fõosztályok vezetõi voltak. Õk fõosztályaikon akadályozták a munkát, elvonták a tervhiteleket eredeti céljaiktól, tervszerûen hajtották végre szabotázs cselekményeiket. Ráadásul, hogy aknamunkájuk teljes legyen, kapcsolatot tartottak „külföldi kémszolgálatok ügynökeivel”, és különféle titkos információt juttattak ki illegálisan külföldre, hogy a Counter Intelligence Corps (CIC) égisze alatt tevékenyen részt vegyenek egy Magyarországi „összeesküvés” megszervezésében. (CSESZKA, 2008) A perkoncepció egyes szintjei nem épülnek egymásra, nem kapcsolódnak egymáshoz és az egyes szintek valóságtartalma sem igaz. A visszaélések köré gyártott összeesküvés-elmélet nem nyer bizonyítást, nem áll össze egységes képbe. Az ügyben elítéltek nem szervezkedtek, elképzeléseiket a törvények betartásával és a politikai vezetéssel együttmûködve próbálták elérni. Ugyanakkor megvizsgálva a tisztviselõk szellemiségét, kétségtelen, hogy a tisztviselõk ellenérzéssel szemlélték a per idõpontjában folyamatban levõ gazdasági, társadalmi és politikai változásokat. Az ügyben elítéltek politikai, gazdasági szempontból is szemben álltak az MDP politikájával, aktívan politizáltak, kapcsolatban álltak a hazai politikai élet legismertebb szereplõivel, ismert polgári politikusokkal, valamint Perneczky Béla, az FM-per I. rendû vádlottja az Actio Catholicában is aktívan tevékenykedett. Az FM politikai összetételének és a tisztviselõk gazdasági nézeteinek vizsgálata 1945 után azt az állítást bizonyítja, hogy az FM ügynek hosszú elõzményei vannak. Az FM szervezeti és személyi felépítése azt mutatja, hogy a minisztérium nem volt mentes a politikai csatározásoktól, bár az FM 1945 után hagyományosan kisgazda érdekeltségû tárca volt, és nem tartozott a kulcspozíciók közé a Magyar Kommunista Párt számára. A minisztériumok megtisztítására ugyanakkor a pártnak kezdettõl fogva megfontolt taktikája volt. 1945–1948 között a minisztériumokat fokozatosan megszállta a politikai rendõrség. Az FM-ben dolgozó MKP tagok folyamatosan informálták a Pártközpontot a minisztériumban folyó ügyekrõl. (CSESZKA, 2006) A rendõrség is 1945-tõl folyamatosan gyûjtötte a vádlottak ellen az anyagot. A propagandában a harc már az igazolási eljárások idején elkezdõdött a vádlottak ellen. Az FM-per kitûnõ példa arra, ahogy 1945 után az MKP leszámolt ellenzékével, és átvette a közigazgatásban a hatalmat. A nyomozó szervek segítségével már kezdettõl fogva gyûjtötte az adatokat, hogy azt a megfelelõ pillanatban felhasználhassa. Így minõsült át a gazdasági rendellenesség tudatos szabotázzsá, a baráti összejövetel szervezkedéssé, a külföldiekkel való kapcsolattartás kémkapcsolattá. 1948-ra részletes ÁVO jellemzések álltak a hatalomra jutott kommunista párt rendelkezésére a tisztogatás megkezdéséhez, és a neki megfelelõ emberek elhelyezéséhez. A minisztérium átszervezése, és a személyi változások vizsgálata azt is megmutatta, hogy mindkettõ lezajlott volna a KOMINFORM határozat nélkül is, bár a per lebonyolításában, és kimenetelében kétségtelenül szerepe volt a Tájékoztató Irodának. 2. A minisztérium megtisztítása és átszervezése Az FM-per az értelmiség megfélemlítését, a szakértelem elleni fellépést is szolgálta. A szakértelem elleni fellépést azzal indokolták, hogy íme: a „demokratikus államrend” ellen-

53

Heller Farkas Füzetek

ségei, akik a szakképzettség követelményeinek mindenben megfelelnek, pozíciójuk birtokában milyen „merényleteket” követtek el a „demokratikus köztársaság” megdöntésére. Tény, hogy a tisztviselõket szakértelmük, világnézetük, közgazdasági felfogásuk szembeállította a kommunistákkal, és az egyre diktatórikusabbá váló helyzetben próbálták visszaverni a „párt” támadásait, ezért azokat az erõket támogatták, akik egy változó politikai helyzet során a kommunista párttal szembeszálltak volna. Gazdasági elmélettörténeti szempontból egyértelmûen szemben álltak az egyre inkább szocialistává váló magyar államrenddel, és a fejlõdési irányával. Mindannyian kifejezték, hogy a röpkei harmadik utas felfogást látják követendõ példának Magyarország számára. (CSESZKA, 2004) A pápai enciklikák példáját is idézve a magántulajdon alapján álltak, mind etikai, mind termelési okok miatt, az államosítások mértékét elhibázottnak tartották, és a Marshall-segélyt is igénybe vették volna. A minisztériumban a hároméves tervet nem tartották megvalósíthatónak. Nem helyeselték a kormány földbirtokreformját és a földosztást, mert szerintük az termeléstechnikai szempontokra nem volt tekintettel és a rengeteg törpebirtok nem életképes. Az Földmûvelésügyi Minisztérium elleni perrel a hatalmat megszerzõ kommunista párt tehát a neki még nem maradéktalanul parírozó államigazgatási vezérkart kívánta megtörni. Ennek okát Rákosi az FM-perrel és az átszervezéssel kapcsolatos feljegyzésében a következõkben jelölte meg: „az FM a feudális Magyarország szervezete volt és az is maradt a mai napig, mert az államapparátusnak ebben a szervezetében a felszabadulás döntõ változást nem hozott. Nem hozott azért, mert 1-2 pozíció elfoglalásán kívül nem sikerült az FM szervezetében mélyen behatolni, aminek következtében nem lehetett végrehajtani azokat az intézkedéseket, amelyek a minisztérium demokratizálásához vezettek volna.”13 A hatalom az FM-et okolta azért, hogy a mezõgazdaságban hiányosan érvényesül 1948ban a tervszerûség, az összeesküvés a vád szerint része volt a Nagy Ferenctõl Mindszentyig terjedõ mozgalomnak, az FM pedig mint a Horthy-feudalizmus fellegvára, kémkedéstõl sem riadt vissza. A 84 vádlottas per után a beperelteken túl kb. 150 elbocsájtás történt. LEÉPÍTÉS AZ FM-BEN A PER UTÁN14 A folyamatban levõ rendõri vizsgálat során õrizetbevettek: Hivatali sikkasztás miatt: 1 fõ Hûtlen kezelés miatt 1 Korrupció miatt: 16 szabotázs miatt: 30 politikai bûncselekmény miatt: 13 összesen 61 Eltávolítandó még: Politikai megbízhatatlanság miatt: 119 fõ Fegyelmi eljárás útján: 7 Azért, mert ügyészi vádirat van ellenük kiadva: 3 Disszidált: 1 Korábbi ügybõl kifolyólag õrizetbe vették: 1 Használhatatlan munkaerõ: 11 Nyugdíjazását kérte: 3 összesen 206 fõ Ahogy Rákosi megállapította, a mezõgazdaságban a földreform döntõ változást hozott, de az FM nem igazodott az új viszonyokhoz. „Így míg az ipari termelés területén leg-

54

Agrártörténeti tanulmányok

nagyobbrészt az államosítások révén sikerült a szocializálás megkezdése, addig a mezõgazdaság területén még mindig kapitalisztikus irányzatú a termelésünk. Annak megváltoztatása érdekében tehát, hogy termelési viszonyaikból ezt a kettõsséget ki tudjuk küszöbölni, múlhatatlanul szükséges az FM-et, mint a mezõgazdasági termelés legfõbb irányító szervét úgy átalakítani, hogy képes legyen szervezeti felépítésében és személyi összetételében a mezõgazdaság szocializálásához szükséges feladatokat végrehajtani.”15 A minisztérium átszervezésénél a súlypontot a szocialista szektorok kiépítésére helyezték.16 A per után mind az irányítási, mind a gazdálkodási rendszer megváltozott. A per dezorganizálta az állami gazdaságok akkori felsõ szintû vezetését. Néhány hónapig nem volt kellõ irányítás, mert ezt a feladatot a Gazdasági Fõtanács (továbbiakban GF) Mezõgazdasági Osztálya látta el. (IZINGER, 1981) 1948. dec. 10-én a GF megalakította az Állami Mezõgazdaságok Központját (ÁMK), az állami gazdaságok pedig a Nemzeti Vállalat (NV) címet vették föl. 1948 végéig a kormányrendeletek azt a célt szolgálták, hogy az állami tulajdont és használatot erõsítsék. IV. Gazdasági kizsákmányolás 1948 végéig a kormányrendeletek azt a célt szolgálták, hogy az állami tulajdont és használatot erõsítsék. A december 22-én hozott 13.100/1948 (XII. 22) számú kormányrendelet az államnak elõvásárlási jogot biztosított a mezõgazdasági ingatlanok adásvételére. A haszonbérleti jogról intézkedõ rendelet értelmében több mint 240 ezer kataszter hold földet (elsõsorban ún. kulákbérletet) vettek igénybe, ezeket általában földmívesszövetkezeteknek juttatták.(SZAKÁCS, 1964) A hároméves terv során a mezõgazdasági beruházások elmaradása miatt a gépesítés vontatottan haladt. A hároméves terv során tehát az elégtelen beruházások, a növekvõ elvonások, továbbá a falusi „osztályharcot” kiprovokálni szándékozó kommunista politika miatt a mezõgazdaság elmaradt a háború alatti eredményektõl is. A teljesített ipari beruházások szinte teljes összege (90%-a) a nehéziparnak jutott. Ugyanakkor a mezõgazdaság az összberuházásoknak mindössze 17%-át kapta. A mezõgazdasági beruházások elmaradása azután elsõsorban a gépesítés tervezettnél is lassúbb fejlesztésében mutatkozott meg. Jórészt ennek következménye, hogy a hároméves terv befejezésekor a termésátlagok csupán megközelítették az 1938. évi színvonalat, pontosabban a mezõgazdasági össztermelés 15%-kal, a paraszti árutermelés 26%-kal volt alacsonyabb, mint a második világháború elõtt.17 Ilyen körülmények között a mezõgazdasági termelés természetesen éppen csak fedezni tudta a lakosság és a külkereskedelem szükségleteit, illetõleg igényeit, ugyanis az iparosításhoz agrárexport kellett. A hároméves terv befejezésekor a termésátlagok csupán megközelítették az 1938. évi színvonalat, pontosabban a mezõgazdasági össztermelés 15%-kal, a paraszti árutermelés 26%-kal volt alacsonyabb, mint a második világháború elõtt.18 Ilyen körülmények között a mezõgazdasági termelés természetesen éppen csak fedezni tudta a lakosság és a külkereskedelem szükségleteit, illetõleg igényeit, ugyanis az iparosításhoz agrárexport kellett. 1. táblázat, Beruházások a mezõgazdaságban (milliárd Ft)

a népgazdaság összes beruházásának %-ban

Terv

Tény

1,2

1,8

18

17

Az elsõ ötéves terv

8

9,3

16

14

A felemelt ötéves terv

11

9,3

13

14

Az elsõ hároméves terv

Terv

Tény

Forrás: FAZEKAS, 1967

55

Heller Farkas Füzetek

Az egy ipari foglalkoztatottra jutó beruházott érték 7,4-szerese volt az egy mezõgazdasági foglalkoztatottra jutó értéknek az elsõ ötéves terv alatt.19 Egyedül a bányászat és a kohászat nagyobb összeggel rendelkezett, mint a mezõgazdaság. Az ismert kommunista közgazdász, Varga Jenõ már az ötéves terv elsõ variánsa olvastán hibának tartotta a mezõgazdasági növekedés alacsony tempóját, s változtatást javasolt, akár az ipar rovására is. (VARGA, 1967) Ugyanezt tette a Magyar Nemzeti Bank Tervgazdasági Igazgatósága is. 20 Az elsõ ötéves terv kidolgozása, és többszöri átdolgozása során a vezetés célként tûzte ki az ipar és a mezõgazdaság egyidejû és ugrásszerû fejlesztését, az életszínvonal emelését -miközben elhatározta a mezõgazdaság azonnali kollektivizálását is. Az elsõ ötéves terv elsõ verziójának mezõgazdasági fejezete már azzal számolt, hogy 1952–1953-ra a szántóterület 55-60%-án már közös gazdaságok lesznek, holott 1949 közepén az állami gazdaságok és a tsz-ek együttesen a szántóföldi területeknek mindössze 2%-át foglalták el. (SZAKÁCS, 1979) Ezzel ellentétben csökkentették a mezõgazdaság fejlesztésére szánt központi forrásokat, drasztikus mértékben esett az agrártermékek ára, és mesterségesen felemelték a mezõgazdasági szektor által használt ipari termékek ellenértékét. Így a kormány két legyet ütött egy csapásra: elõrelépett gazdasági programjának megvalósításában és a parasztság likvidálásában. Az 1948. májusi terv-variáns a 28 milliárdra javasolt beruházásokból 40%-ot szánt az iparnak és 20-at a mezõgazdaságnak; 1949 áprilisában az új elképzelés már 35 milliárdos összberuházással számolt, és az ipar-mezõgazdaság részarányát ebbõl 50% – 17%-ban határozta meg. 21 Újabb és többszöri változtatások nyomán végül a nemzeti jövedelem 35%át fordították beruházásokra, s ebbõl az ipar 48%-ával szemben a mezõgazdaság csak 13%ot kapott (ennek egy része is csak közvetve volt mezõgazdasági beruházás). Egyedül a bányászat és a kohászat nagyobb összeggel rendelkezett, mint a mezõgazdaság. 2. táblázat, Mezõgazdasági beruházás éves bontásban Év

Évi átlagban (millió Ft)

A népgazdaság összes beruházásának %-ában 18 9 10 12

1949 1800 1950 1700 1951 2600 1952 3600 Forrás: FAZEKAS, 1967 1948. december 18-án megjelent a termelõszövetkezetek mûködési szabályzata22, amely a munkaszervezet fejlettsége, a közösen végzett munka fokozatai szerint a termelési társulások három típusát határozta meg. Az I. és II. típus még inkább az egyéni gazdaságokhoz állott közelebb, a III. típusban viszont már a közös gazdálkodás vonásai uralkodtak. Ehhez a gyors átszervezéshez nem voltak meg a feltételek. Amikor a tsz-be lépõk közvetlen egyéni érdekeltsége csökkent, elapadt az önkéntesség, és mivel nem volt forrás megerõsíteni a már eddig létrejött tsz-eket, s hatékonyságuk példáján keresztül ösztönözni a további önkéntes belépõket, a szövetkezetesítés évrõl évre fokozódó nyomás és erõszak kíséretében zajlott. Ennek eredményeként a földtõl való menekülés vált jellemzõvé, amelynek keretében 1953ig mintegy 300 ezren földjeiket a szövetkezetekre és az állami gazdaságokra hagyták. A mezõgazdasági beruházásokat elsõsorban a nagyobb gazdaságokra kivetett progresszív mezõgazdaság-fejlesztési járulékból fedezték. Ezt 1948-ban vezették be, és a 15 holdon felüli

56

Agrártörténeti tanulmányok

gazdálkodókat érintette, és ezért „kulákadónak” hívták.23 Általában ez az adófizetési kötelezettség képezte az alapját az ún. kuláklistáknak.24 A kulákságnak ugyanis általában egyetlen kritériuma volt: nevezetesen hogy az illetõ szerepel-e a hatóság által összeállított kuláklistán, vagy sem. A kuláklistára felvett személyek akkor sem kerülhettek le onnan, ha gazdaságukat csökkentették, vagy teljesen felhagytak a gazdálkodással, és másutt helyezkedtek el. 1949 elején hivatalosan 63 ezer volt a kulákok száma, bár 16 ezer földje nem érte el a törvény alapján határnak számító 25 holdat.25 1952-53-ra a mértéktelen elvonás (adók, beszolgáltatás, elszámoltatás) következtében lényegében lezajlott a kulákság likvidálása. Ennek az idõszaknak az egyik legsúlyosabb, sok sérelmet okozó problémája az egész mezõgazdasági népességgel szemben a beszolgáltatás volt. A beadás mértékét a szántóterület és a szántóterület nagyságával növekvõ szorzószám segítségével állapították meg, és ugrásszerûen megnõtt a kulákbirtokok alsó határa fölött. A beszolgáltatandó termékek fajtái évrõl évre szaporodtak. Az 1950. évi rendelet szerint a földterület meghatározásánál a kertet és gyümölcsöst négyszeres, a szõlõt ötszörös szorzóval vették figyelembe. 1948–-49-ben a gazdaságok 27%-a nem tudta teljesíteni kötelességét, 1950-ben ez az arány 43% lett. (ERDMANN, 1992) A II. pártkongresszus után 1951-ben ismét megemelték a beszolgáltatást. A különleges kötelezettségek egy részét eltörölték, egységesebbé téve a rendszert, de az egyéni parasztságon kívül már a termelõszövetkezetek jó részét korlátozták. Az 1951. évi rendelet az 1949-50-es kivetések 2-3-szorosát, esetleg még nagyobb részét rendelték beadni. A beadási kötelezettség progresszíven emelkedõ volt, de így is súlyos terhet jelentett. A kulákoknál a mezõgazdasági fejlesztési járulékot már beépítették a beadási kötelezettségbe, de az egyes termékek beadásánál olyan szorzókat alkalmaztak, hogy szinte lehetetlen volt teljesíteni. 3. táblázat, Begyûjtés (búzavagonban) 1950–1952 Év Összesen 1950 522 152 1951 493 922 1952 531 832 Ebbõl kötelezõ beszolgáltatás (adó+beszolgáltatás) 1950 150 000 1951 236 298 1952 393 922

Forrás: ERDMANN, 1992 Többszöri emelés után 1952-ben a begyûjtési terv általában gyakorlatilag a teljes terményfölösleg elvételét irányozta elõ, s ennek érdekében a párt- és tanácsi szervek a szó szoros értelmében kíméletlen hajszát indítottak nemcsak a kulákok, hanem a dolgozó parasztok és a termelõszövetkezeti tagok ellen is. 800 ezer gazdaság ellátottsága volt hiányos, a beszolgáltatás után vagy a termelõi és háztartási szükséglet, vagy a vetõmag szükséglet, vagy mindkettõ fedezésében gondok voltak.26 Az 1953-ra érvénye rendelkezés a tsz-ek terménybeszolgáltatási kötelezettségét kb. 30 %-kal megemelte.27 A beszolgáltatási kötelezettség elmulasztásáért közel 400 millió forint összegû kártérítést vetettek ki parasztokra, termelõszövetkezetekre és kulákokra.28 Ennyi volt az ugyanezen években a mezõgazdaságra fordított fejlesztési összeg egytizede! A beszolgáltatási kötelezettség 1949–1953 között háromszorosára emelkedett, aminek az lett a következménye, hogy már több százezerre rúgott az adó hátralékosok száma. Az

57

Heller Farkas Füzetek

adóhátralék megfizetésétõl az mentesülhetett, aki belépett a tsz-be, vagy földjét átadta az államnak. 1953 elejére a dolgozó parasztság adóhátraléka majdnem egymilliárd forint volt.29 V. …és a terror A gazdasági kizsákmányolás politikai terrorral párosult. A gazdák ellen lefolytatott perek alapvetõ célja az volt, hogy a terrort a mindennapok szintjére vigye, és a lakosságot megfélemlítse. Így az ország minden részén, szinte minden nagyobb helységében folytattak le pert, vagy hurcoltak meg embereket, hogy érezze a nép a terrort. Ennek csúcspontja az 1948–49-es év volt, de a perek a rendszer puhulásától illetve keményedésétõl függõen 1956-ig folytatódtak. Sõt, a kuláklista intézménye 1956-ot is túlélte, a „volt” kulákok továbbra is hátrányt szenvedtek. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetõségének 1953. júniusi határozatában az elmúlt három és egynegyed év mérlege azt mutatja, hogy a bíróságok 650 000 személy ügyével foglalkoztak és 387 000 személy ellen hoztak marasztaló ítéletet. Az elítéltek több mint fele paraszt volt.30 A gazdák között a legelterjedtebb vádpontként „közellátás elleni bûntett” szerepelt, bár vádolhatták közveszélyes cselekménnyel, hatósági közeg elleni erõszakkal, izgatással, csalással, árdrágítással, árurejtegetéssel, illetve árufelhalmozással is. A cséplési szabotázst és a feketevágást is szigorúan büntették. A hatalmas élelmiszerhiányt és a jegyrendszer bevezetését a hatalom azzal magyarázta, hogy a még le nem leplezett ellenség „szabotál”. A húshiányért a Húsértékesítõ Vállalat vezetõit tették felelõssé, és kivégezték õket. Az 1948-55 között elítélt mintegy 400 ezer ember 24%-a mezõgazdasági munkás, 12%-a tsztag, 46%-a kis- és középparaszt, és 18%-a volt kulák. (SIPOS et al, 1989) A kulákperek kegyetlenségüket és számarányukat tekintve is a legdurvábbak voltak. Mondvacsinált okokból születtek halálos ítéletek, hogy megtörjék a falusi lakosság ellenállását, és a kommunista gazdasági rendszer kudarcát egy kitalált ellenségre kenjék. VI. Következmények Az egész Rákosi korszak mezõgazdasággal kapcsolatos tervezési alapelve volt a tervszámok folytonos emelése, az agrártermelõk prés alatt tartásával, annak érdekében, hogy az egyéni gazdaságokat önfelszámolásra késztessék. Mindez súlyos közellátási helyzetet teremtett, mivel az onnan származó árumennyiség jóval gyorsabban csökkent, mint ahogyan azt a termelõszövetkezetek és állami gazdaságok pótolni tudták (ORBÁN et al, 1985). Ez azután rendkívül súlyosan érintette az ország áruellátását is, hiszen már a kollektivizálást követõ évben, 1950 tavaszán zavarok jelentkeztek a közellátásban. Az alacsonyan tartott fogyasztási szint ellenére 1951-re az áruhiány olyan méreteket öltött, hogy fokozatosan újra be kellett vezetni. 1950. szeptember 20-i ülésén a Titkárság már foglalkozott a közellátási nehézségekkel. 1951 februárjától pedig újra bevezették a jegyrendszert.31 1951. február 25. és március 2. között zajlott az MDP II. kongresszusa, amely „az osztályharc állandó élezõdése” sztálini elv jegyében az ötéves terv mutatóinak felemelése mellett döntött.32 Gerõ Ernõ kongresszusi beszámolójában megállapította, hogy a mezõgazdaság árutermelése „hallatlanul elmaradt iparunk árutermelése mögött”. Ennek okát részint az ellenség aknamunkájában látta, illetve abban, hogy a már zömében szocialista nagyiparral ellentétben a mezõgazdaság túlnyomórészt szétaprózott, kisárutermelõ gazdaságokból áll. Határozat született a mezõgazdaság 2–3 év alatti szocialista átszervezésérõl. Az MDP II. kongresszusa 1953–1954-re a szántóföldi terület több mint 80%-ára kívánta emelni a szocialista mezõgazdaság szektorát. Az átszervezés 2–3 év alatt történõ befejezése megalapozatlan és teljesíthetetlen célkitûzés volt. A mezõgazdasági termelés kollektivizálása

58

Agrártörténeti tanulmányok

egyébként a törvénytelen módszerek ellenére sem fejezõdött be. Mindent egybevetve az ország szántóterületének 38,2%-a, a mezõgazdasági keresõknek pedig 32,3%-a tartozott már a szocialista jellegû mezõgazdasághoz.33 Ha összehasonlítjuk az általuk megtermelt árumennyiséget, jól látszik, hogy az egyénileg gazdálkodók egységnyi földterületre vetítve több árut voltak képesek elõállítani, mint társaik a szocialista szektoron belül. 4. táblázat, A mezõgazdaság árutermelése szektorok szerint (%) Állami gazdaságok Szövetkezetek Dolgozó parasztság Kulákok

1949 5,5 0,6 77,3 16,6

1950 11,2 3,7 70,6 14,5

1951 15,6 8,3 65,8 10,3

1952 17,1 11,2 65,2 6,5

Forrás: MOL Begyûjtési M. Terményforg. 36. t. A jegyrendszer 1951. decemberi eltörlése34 persze semmit sem oldott meg, sõt bizonyos fokig súlyosbította a közellátási helyzetet. 1952 folyamán és 1953 elsõ hónapjaiban súlyos élelmiszerhiány mutatkozott, fõleg a városokban és az ipari településeken. Az ipar importszükségletei miatt a gabonaexportot teljesíteni kellett, bár a gyenge termés miatt ez a lakosság ellátását veszélyeztette. A mezõgazdaság helyzete lényegében 1953 nyaráig változatlan maradt. Politikai döntés alapján rohamos ütemben kellett folytatni a kollektivizálást, fel kellett számolni az árutermelõ gazdagparasztságot, miközben az árutermelést fokozni kellett és a beszolgáltatási elõírásokat folyton növelni. A mezõgazdaság állami támogatást nem kapott, sõt az elvonás jellegû adó- és árrendszer révén még tulajdonképpen az finanszírozta az erõltetett léptékû iparosítást. (PETÕ et al, 1985) A kommunista diktatúra egy teljesen életképtelen gazdasági rendszert erõltetett a magyar nép nyakára, politikai célkitûzéseit pedig széles körû terrorral próbálta megvalósítani. Az 1953. júniusi fordulat egy rövid ideig tartó kedvezõ fordulatot hozott a mezõgazdaságnak. Jelentõsége abban rejlik, hogy az 1956-os forradalom leverése után a pártvezetõk fegyelme ismét a mezõgazdaság felé fordult, és a begyûjtés eltörlésével egy sokkal rugalmasabb rendszer lépett életbe. Ennek megvizsgálása azonban már egy másik tanulmány feladata. Irodalomjegyzék A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948–1956. Szerk.: Izsák Lajos. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944–1948. Szerk.: Rákosi Sándor és Szabó Bálint. Budapest, 1979. Balogh Sándor-Pölöskei Ferenc: Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon 1945–1956. Akadémia, 1979. Berend T. Iván-Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Kossuth-K&J, Bp., 1972. Borhi László: A vasfüggöny mögött. Ister Kiadó, Budapest, 2000. Csendes Béla: A mezõgazdasági termékek felvásárlása. Kossuth, 1958. Cseszka Éva: Gazdasági típusú perek, különös tekintettel az FM-perre (1945–53). Doktori (PHD) értekezés, Piliscsaba, 2004. Cseszka Éva: A Földmûvelésügyi Minisztérium elleni 1948-as per. (Adalékok a Gazdasági Rendészeti Ügyosztály munkájához.) Valóság 2008/10. szám. 90–108. o.

59

Heller Farkas Füzetek

Cseszka Éva: Adalékok a Földmûvelésügyi Minisztérium megtisztításához. Valóság 2006/2. szám. 88–105. o. Donáth Ferenc: Reform és forradalom. A magyar mezõgazdaság strukturális átalakulása 1945–1975. Akadémia, Budapest, 1977. Erdmann Gyula: Begyûjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945–1956. Békéscsaba, 1992. Fazekas Béla: Mezõgazdaságunk a felszabadulás után. Mezõgazdasági Kiadó, 1967. Földesi Margit: A Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság Magyarországon 1945–47. IKVA, Budapest, 1995. Gerõ Ernõ: Harcban a szocialista népgazdaságért. Budapest, Szikra, 1950. Gunst Péter: Magyarország gazdaságtörténete 1919–1989. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. Izinger Pál: Az elsõ évtized. Az állami gazdaságok 1945–1956 között. In: Valóság. 1981. 6. szám. Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok agrárpolitikai törekvései. In: Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944–1962). Szerkesztette: Balogh Sándor, Pölöskei Ferenc. Akadémia, Budapest, 1979. 95–111. Kiss József–Závada Pál: Kié a föld? In: Heti Világgazdaság 1989. május 13. 59–61. Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. I-II. Európa-História, Budapest, 1990. Nagyatádi Szabó István emlékkönyv 1863–1924. Budapest, Magyar Mezõgazdasági Kiadó, 1995. Nehéz esztendõk krónikája 1949–1953. Szerk.: Balogh Sándor. Gondolat, 1986. Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon 1945–1961. Akadémia, Budapest, 1972. Orbán Sándor-Pölöskei Ferenc: Tanulmányok a szocialista mezõgazdaság kialakulásáról. Kossuth, Budapest, 1985. Petõ Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945–1985. I. kötet. K&J, 1985. Rainer M. János: Nagy Imre Politikai életrajza. 1. kötet. 1896–1953. 1956-os Intézet, Budapest, 1996. Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Szikra, 1949. Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940–1956. I–II. Szerk: Feitl István et al. Napvilág, 1997. Simon Péter: A magyar parasztság sorsfordulója, 1946–1949. Kossuth, 1984. Sipos András-Závada Pál: Statárium. Dokumentumszociográfia a „gyújtogató kulákok” pereirõl. Vita Kiadó, Budapest, 1989. Szakács Sándor: A mezõgazdasági termelés és néhány történeti jellegû befolyásoló tényezõje 1945–1955. In: Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944–1962). Szerkesztette: Balogh Sándor, Pölöskei Ferenc. Akadémia, Budapest, 1979. 71–95 Szakács Sándor: Földosztás és agrárfejlõdés a magyar népi demokráciában (1945–1948) K&J Kiadó, Budapest, 1964. Szakács Sándor-Zinner Tibor: A háború megváltozott természete. Budapest, 1997. Varga Jenõ: A magyar nép demokrácia gazdasági kérdéseirõl. Párttörténeti Közlemények, 1967 Vas Zoltán: Betiltott könyvem. Szabad tér, Budapest, 1990. Závada Pál: Kulákprés: Család- és falutörténeti szociográfia: Tótkomlós 1945–1956. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1991.

60

Agrártörténeti tanulmányok

Jegyzetek Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar, fõiskolai adjunktus 1920: XXXVI. tc. A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekrõl. In: Magyar Törvénytár. Corpus Juris Hungarici. 1920. évi törvénycikkek. Budapest, Franklin Társulat, 1921. 230-273. Végrehajtási utasítása: A Magyar királyi földmûvelésügyi miniszter és a Magyar királyi igazságügyi miniszter 1921. évi 60 000 FM. sz. rendelete. In: Magyarországi Rendeletek Tára 1921. Budapest, M. Kir. Belügyminisztérium, 1921. 361-462. 3 A politikai katolicizmus zászlóvivõje, a Keresztény Demokrata Néppárt kezdettõl fogva hirdette, hogy elítéli az olyan földreformot, „amely a politikai szemfényvesztést szolgálja”, és az egyházi birtokok kártalanítását követelte. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek kifogásolta, hogy a földosztás bizonyos társadalmi osztályok „egyszerû gazdasági tönkretételét célozta volna”. Bõvebben: Izsák, 1979 4 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944–1948. Szerk.: Rákosi Sándor és Szabó Bálint. Budapest, 1979. 5 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) XIX-K-1-c FM TÜK iratok. 3. d. 1948. április 2. 6 Politikatörténeti Intézet Levéltára (A továbbiakban PIL) 274. f. 3/143. õ. e. MKP PB 1948. április 22-i ülése 7 MOL M-KS 276. f. 52/2. õ. e. 8 Az 1947. november 21-i MKP PB ülésen döntés született arról, hogy az „Irányelvek”-ben a szövetkezeti részt Nagy Imre készíti el. Nagy azonban egy háromszektorú (kulák-kapitalista, kisárutermelõ és szövetkezeti) gazdálkodásban gondolkodott, sõt, hozzátette: „A három szektor elég hosszúnak mutatkozó szakaszon egymás mellett fog létezni, sõt párhuzamosan fog fejlõdni.” PIL 274. f. 3/124. õ. e. Gerõ alkotta az ellenvéleményt, és a PB 1947. december 11-i ülésén Gerõ mellett foglalt állást. Ezért a szövetkezetpolitikai irányelveket sem Nagy, hanem õ adta elõ a PB már említett 1948. április 22-i ülésén, sõt ezután agrártémákban a szakértõ Donáth Ferenc (FM államtitkár) lett. (RAINER, 1996) 9 MOL 276. f. 52/1. õ. e. KV 1948. június 30-i ülés. 32. o. 10 Kecskeméti beszédében így fogalmazott: „Két út áll a magyar dolgozó parasztság elõtt. Az egyik út a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás, ahol mindenki csak magával törõdik, ahol az az elv uralkodik, hogy aki bírja marja. Ennek az elkerülhetetlen, törvényszerû következménye az, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, a nagy kulák gazdák tovább erõsödnek, tovább gazdagodnak és tönkreteszik a szegényebb dolgozó parasztságot… Tudják ezt az újgazdák is, akiket a demokrácia földhöz juttatott, tudja ezt a dolgozó parasztság és ezért keresi a másik utat, az elkülönült, egyéni gazdálkodással szemben az összefogás, a szövetkezés útját.” (RÁKOSI, 1949) 11 MOL 276. f. 52/1. õ. e. KV 1948. június 30-i ülés 12 Budapesti Fõvárosi Levéltár Nb. 3417/1948. 1. doboz Vádirat 13 MOL M-KS 276. f. 65/296. õ. e. Rákosi Mátyás titkári iratai 3. o. 14 MOL M-KS 276. f. 65/296. õ. e. Rákosi Mátyás titkári iratai alapján 15 MOL M-KS 276. f. 65/296. õ. e. Rákosi Mátyás titkári iratai 3. o. 16 Készült a Magyar Országos Levéltár adatai és MOL M-KS 276. f. 65/296. õ. e. Rákosi Mátyás titkári iratai alapján 17 Nehéz esztendõk krónikája 1949–1953. Szerk.: Balogh Sándor. Gondolat 1986. 22 18 Uo. 22. o. 1 2

61

Heller Farkas Füzetek

Az elsõ ötéves terv 1948. májusi terv-variánsa a 28 milliárdra javasolt beruházásokból 40%-ot szánt az iparnak és 20%-ot a mezõgazdaságnak; 1949 áprilisában az új elképzelés már 35 milliárdos összberuházással számolt, és az ipar-mezõgazdaság részarányát ebbõl 50–17%-ban határozta meg. MOL M-KS 276. f. 52/6. õ. e. és Szakács Sándor: A mezõgazdasági termelés 83. o. 20 MOL MNB Tervgazdasági Igazgatóság. 56. d 21 MOL M-KS 276. f. 52/6. õ. e. 22 Nehéz esztendõk krónikája 29. o. 23 1949-ben azért vált fontossá ennek megváltoztatása, mert így a középparasztok is a törvény hatálya alá estek. 4.113/1949. (VI.26) számú kormányrendelet az 1949. évi mezõgazdaság-fejlesztési járulék kivetése tárgyában. Törvények és rendeletek hivatalos gyûjteménye II. Minisztertanácsi és miniszteri rendeletek. 1949. I. kötet. Budapest 1950. 384–386. o. 24 A kulák egy, a Szovjetunióból szolgaian átvett kategória, amelyet a parasztság leggazdagabb részére alkalmazták, Magyarországon valójában nem léteztek kulákok. 25 MOL Szobek iratai 31. t., illetve KSH jelentés 1953. március 19. 26 A parasztság kenyérgabona termése és felhasználása. KSH 1952 27 Nehéz esztendõk krónikája. 381–386. 28 MOL M-KS 276. f. 60/371 29 Nehéz esztendõk krónikája. 32. 30 MOL M-KS 276. f. 60/371. õ. e. 31 A 4/1951. (I. 2.) számú Minisztertanácsi rendelet a cukor- és finomlisztellátás ügyében úgy rendelkezett, hogy 1951. január 1-jétõl kezdve a lakosság cukor- és finomlisztszükségletét „egyrészt hatósági jegyre hatósági áron, másrészt a szabad forgalomban kereskedelmi áron biztosíthatja”. Január 19-én létrehozták a Jegyellátási Központot, február 23-án a Minisztertanács a zsír- és szappanjegy (havi 20 dkg mosó- és 5 dkg mosdó), április 13-án a kenyérjegy (átlag napi 25 dkg), és a húsjegy bevezetésérõl döntött (heti 25–30 dkg). Lisztbõl 1,2-2,4 kg, cukorból 0,55–1,2 kg volta fejadag. Törvények és rendeletek hivatalos gyûjteménye. I. Törvények, törvényerejû rendeletek és minisztertanácsi rendeletek. 1951. Budapest 1952. 127. old. A Jegyellátási Központról MOL XIX-A-83-a 58/370, zsír- és szappanjegyrõl MOL XIX-A-83-a 59/375, kenyér- és húsjegyrõl MOL XIX-A-83-a 60/380 32 MOL M-KS 276. f. 53/70. õ. e. 33 Nehéz esztendõk krónikája 31. 34 Az MDP határozatai 150–157. 19

62

Kollektivizálás Székelyföldön A vidéki gazdaság és a társadalom átalakítása 1949–1962 László Márton1 Írásunkban a kollektivizálás folyamatát vizsgáljuk a Székelyföldön. A tanulmány elsõ részében ismertetjük a Székelyföld közigazgatási változásait az érintett idõszakban, ezt követõen az államhatalom technikáit mutatjuk be, majd összefoglaljuk a szövetkezetesítés folyamatát, és annak következményeit. Vizsgálatunk tárgya a Székelyföld. 1872-ben a székely székeket vármegyékké szervezték át, létrehozva Udvarhely, Csík, Háromszék és Maros-Torda vármegyéket. A két világháború közötti idõszak nagy részében is a megyerendszer mûködött, kivételt az 1938–1940 közötti idõszak jelentett, ekkor a megyéket tartományokba csoportosították. A második világháborút követõen 1950. szeptember 8-ig létezett a megye-járás-község felosztás, ekkor szovjet mintára tartományokat (regiuni) hoztak létre, amelyek rajonokból (raioane) álltak.2 Több falu önálló község státuszát megszüntették, és községközpontoknak rendelték alá.3 Székelyföld területén Sztálin (késõbb: Brassó) és Maros tartományokat alakították meg. Ez utóbbi Gyergyó, Ludas, Régen, Erdõszentgyörgy, Dicsõszentmárton és Marosvásárhely rajonokból szervezõdött. Sztálin (Brassó) tartomány túlnyomórészt magyarok lakta rajonokból állt (Udvarhely, Csík, Rákos, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely), kivételt képezett Sztálin rajon a Brassó körüli falvakkal. 1952. szeptember 27-én szovjet nyomásra4 egy újabb közigazgatási átszervezéssel létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt (MAT), amely Maros tartomány helyett létesült.5 Sztálin tartománytól idecsatolták a magyar lakosságú Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely rajonokat. A Felsõ-Maros völgyében lévõ, többségében románlakta településekbõl létrehozták Hévíz rajont, a román többségû Dícsõszentmárton és Ludas rajont Sztálin, illetve Kolozs tartományhoz csatolták. A következõ közigazgatási átszervezés 1956. január 10-én történt, ekkor a MAT-on belül létrehozták Székelykeresztúr rajont, és a rajonok határvonalait is módosítottak.6 Az 1960. decemberi 27-i közigazgatási átrendezéssel7 Maros-Magyar Autonóm Tartományra (MMAT) nevezték át a tartományt, emellett nagyarányú területmódosulást is alkalmaztak, ennek következtében megszûnt a tartomány tömbmagyar jellege.8 Brassó tartományhoz csatolták Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely magyar lakosságú rajonokat, a MMAT-hoz csatolták a román többségû Ludas (Kolozs tartománytól) és Dícsõszentmárton (Brassó tartománytól) rajonokat. Alábbiakban a parasztsággal szemben alkalmazott elvonási technikákat ismertetjük, ezek voltak azok a gazdasági kényszerítõ eszközök, amelyek a kollektivizálás szerves részét képezték. Beszolgáltatási rendszer/szerzõdéses felvásárlási rendszer. A paraszti jövedelem elvonásának egyik legfontosabb eszköze a kötelezõ beszolgáltatás volt. Ezt 1945-tõl törvényi úton szabályozták, 1948-ig alapvetõ célja a lakosság élelmiszerellátásának biztosítása volt. Miután 1947. december 30-ától Románia államformát váltott (eltörölték a királyságot), és bevezették a szocialista tervgazdálkodást, átértékelõdött a kötelezõ beszolgáltatás szerepe: 1

Állami Levéltárak Maros Megyei Igazgatósága, Románia

63

Heller Farkas Füzetek

célja a paraszti jövedelmek elvonása, ezáltal az iparosítás finanszírozása. A kötelezõ beszolgáltatás bevezetésére lépcsõzetesen került sor, az legfontosabb terményekkel kezdõdõen. 1948. július 6-tól kötelezõ beszolgáltatást rendeltek el a gabonára. (Országosan hat, különbözõ termõképességû kategóriát állapítottak meg, amelyekre progresszív beszolgáltatást rendeltek el.)9 A legfontosabb terménynek, a gabonának a kötelezõ beszolgáltatása a vidéki gazdálkodó réteg erõs ellenállásába ütközött, a gazdák a cséplést követõen igyekeztek elrejteni az új termést. Ennek megelõzésére a hatalom 1949-tõl megpróbálta bevezettetni a szérûcséplést.10 Ekkor történt az elsõ nagyobb léptékû összeütközés a paraszti világ és a kommunista hatalom között. Az írott források majdnem tettlegességig fajuló „meggyõzõ” gyûlésekrõl, a rendõrség kivezénylésérõl, tömeges ellenállásról tanúskodnak. Megfélemlítésképp, a szérûcséplésre való áttérésért Maros megyében több személyt kivégeztek, ennek nyomán (legalábbis Maros megye túlnyomó részén) megkezdõdött a szérûn való cséplés. Az elhunyt neve Sántha József Kacsó István Remus Brustur

Foglalkozása kántor-tanító, nagygazda gazdálkodó, cséplõgép-tulajdonos gazdálkodó, volt polgármester

Lakhelye Vadasd (Havad község) Nyárádszereda Maroslekence

Kivégzés idõpontja 1949. aug. 7 1949. aug. 9/10. 1949. aug. 11/12.

Csík, Háromszék és Udvarhely megyében nincs tudomásunk kivégzésrõl a szérûcséplés bevezetésének kapcsán. Ennek több oka lehetett: a legfontosabb, hogy a három megye jó része hegyvidék, ahol nem folyt nagybani gabonatermesztés, így itt nem erõltették annyira a szérûcséplést. Másrészt ezek a székely megyék „robbanékonyabb” közegnek számíthattak, de elképzelhetõ a háromszéki származású Luka László11 (Vasile Luca) KB tag és pénzügyminiszter közbelépése is ez ügyben. 1949. január 8-tól beszolgáltatási kötelezettséget rendeltek el a tehén- és bivalytejre12, amit 1951. január 14-én módosították, és kiterjesztették a juh- és kecsketejre is.13 1950. április 8-án kötelezõ beszolgáltatást rendeltek el a gyapjúra14, majd 1950. május 26-án különféle növényi termékekre: olajos magvakra, zöldségfélékre, takarmányra, takarmánynövény-magvakra, krumplira, szénára, hagymára.15 Az 1952. elejétõl bevezetett húsbeszolgáltatást különösen nyomasztónak bizonyult a gazdák számára.16 A kötelezõ beszolgáltatások a tervgazdaság logikája szerint mûködtek, ugyanis egy országos tervszámot lebontottak közigazgatási egységekre, majd gazdaságokra. A rendszert a bevezetését követõen kissé finomították, pl. a szénabeszolgáltatást az 1950. évi, teljesen egységes beszolgáltatást követõen 1951-ben differenciáltak, más-más beszolgáltatandó mennyiséget írva elõ a hegyvidéki, dombvidéki és síkvidéki tartományoknak. Elmozdultak a rugalmasabb tervleosztás fele is, ti. lehetõséget adtak elõbb a tartományokon, majd a rajonokon belüli tervmódosításra, természetesen azzal a kikötéssel, hogy a teljes elõirányzott terménymennyiség ne csökkenjen17 és egyszerûsítették a birtokkategóriákat is. Az 1956-os magyarországi forradalom miatt 1957. január 21-én megszüntetik a kötelezõ beszolgáltatást a növényi termékek többségére: a gabonafélékre (búza, rozs, árpa, zab) kukoricára, napraforgóra, borsóra, paszulyra, lencsére, burgonyára és a tejre18. (A hús- és gyapjú beszolgáltatást viszont csak 1968 februárjában szüntették meg19.) Helyette a szerzõdéses felvásárlási rendszert terjesztették ki a beszolgáltatás alól felmentett terményekre (1957. április 27-én a gabonafélékre20, 1957. január 29-én a tejre és állati terményekre21, 1957. július 26-án a burgonyára22), ez a nagyobb felvásárlási árakkal elõnyösebb volt a gazdáknak. Mezõgazdasági adó. 1952-ben pénzreformra került sor, így a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében ettõl az évtõl vizsgáljuk a mezõgazdasági adó változását. 1952. január 25-én egy lényeges

64

Agrártörténeti tanulmányok

megszorítást hoztak az addigi adóbefizetési gyakorlathoz képest: a mezõgazdasági adó 25%-át elõlegként be kellett fizetni február 25-ig, és újabb 25%-át március 25-ig.23 (Addig az adót négy egyenlõ részletben, háromhavonkénti felosztásban kellett fizetni. 1952. május 31-én az adófizetési kötelezettséget kiterjesztették egyes, nem mezõgazdasági tevékenységekre is, mint a fuvarozás és valamilyen kisiparosság folytatása, és az adó alapját jelentõ átlagjövedelem-értékeket is módosították.24 Azoknak a termelõknek, akiknek 4000 lejnél nagyobb mezõgazdasági jövedelme volt, és piacokon mezõgazdasági terményeket értékesítettek, éves adózandó jövedelmét 10%-kal megemelték. Azoknak a kulákoknak viszont, akik ugyanúgy piacokon adták el terményeiket, éves adózandó jövedelmét 100%-kal felemelték. A helyi adottságok függvényében a rajoni Néptanácsok egyes községek átlagjövedelmét 30%-ig csökkenthették, oly módon, hogy a rajoni adózandó átlagjövedelem ne csökkenjen. A kulák-gazdaságok adóját kötelezõ jelleggel 50%-kal a hasonló birtoknagyságú, de nem kulák minõsítésû gazdálkodókhoz képest. Úgy tûnik, hogy az az elképzelés, hogy március 25-ig beszedjék a mezõgazdasági adó 50%-át, kivitelezhetetlennek bizonyult, mert egy újabb felosztást ismertettek: az adó 30%-át március 31-éig kellett kifizetni, a fennmaradó részt egyenlõ részletekben szeptember 1-jéig, október 1-jéig és november 1-jéig. 1954. május 11-én módosították az átlagjövedelmeket a mezõgazdasági adó kiszámításánál.25 A gabonafajtáknál ez 70 lejes növelést jelentett, ami p. a leggyengébb, az V. osztályú rajonok esetében 20%-os emelést jelentett. A burgonyánál minden osztálynál egységesen 100 lejjel csökkentették, ez pl. az V. osztályú rajonok esetében 12,5%-os csökkentést jelentett. A tehénnél és bivalynál az I–IV. osztályú rajonoknál 30 lejjel emelték az átlagjövedelmet, de a leggyengébb, V. osztályúaknál 90 lejjel, azaz majdnem duplájára. Ha kollektív gazdaságok vagy mezõgazdasági társulások tagjai, vagy más gazdálkodók saját gazdaságukból piacon értékesítettek terményeket, az adóalapjukat 10%-kal növelték. Abban az esetben, ha kulákok értékesítettek terményeket, az effektív befolyt jövedelmet adták hozzá az adóalaphoz, de ez nem lehetett 20%-ánál kevesebb az illetõ adóalapjának. Különféle kedvezményeket adtak a kisjövedelmû (kis földel rendelkezõ) idõseknek, rokkantaknak, de ezek nem terjedtek ki a kulákokra. A befizetési határidõket változatlanul hagyták (az 1952. május 31-i rendelkezés szerint). 1955. június 5-én újra szabályozták a mezõgazdasági adót.26 Az egy évinél korábbi átlagjövedelem-értékekhez képest jelentékenyen emelték az átlagjövedelmet a gabonáknál (80 lejjel), a burgonyánál (100 lejjel visszatérve így az 1952. évi átlagjövedelemhez) – a háziállatoknál viszont változatlan maradt. Azok a gazdaságok, amelyeket idõjárási okokból a várható termés 40%-ánál nagyobb kárt szenvedtek, részben vagy teljesen felmentették az adófizetés alól, ezt a tartományi néptanács hagyhatta jóvá, a rajoni vagy rajon rangú városok Néptanácsainak javaslatára. A befizetési határidõkön nem változtattak. 1955. augusztus 4-én még rugalmasabbá tették a mezõgazdasági adó kirovását: az egy községen belüli falvak átlagjövedelmét 30%-ig módosíthatták, de oly módon, hogy a község megadózandó összjövedelme ne csökkenjen.27 A módosítást már a folyó évben alkalmazni lehetett. 1956-tól 1962-ig a törvénykezéssel kapcsolatos legfontosabb publikációkból (a Hivatalos Közlönybõl és különféle törvénytárakból) eltûnik az egyéni gazdálkodók mezõgazdasági adójára vonatkozó jogi szabályozás, csupán a szocialista mezõgazdasági egységekbe belépett tagok megmaradt háztáji gazdaságára kirótt adókötelezettségeket ismertetik. A vizsgált idõszakra összességében azt érzékelhetõ, hogy a gabonánál folyamatosan emelik az átlagjövedelem-értéket, a burgonyánál 1954-ben csökkentették, majd 1955-ben

65

Heller Farkas Füzetek

visszatértek a korábbi értékekre. Az állattartásnál nem emelik az átlagjövedelmet, valószínûleg a húsellátás stabilitása érdekében. A kulákokat folyamatosan negatív diszkrimináció sújtja, illetve a mezõgazdasági termésértékesítést és háziipari tevékenységek jövedelmét (1852-tõl) is bevonják az adóalapba. Pénzreformok. 1947. augusztusi pénzreform. 1947. augusztus 15-étõl kivonták a forgalomból a régi pénzérméket és papírpénzt és a „régi lej” (lei vechi) helyett a „stabilizált lej”-t (leu stabilizat) hozták forgalomba.28 A váltási arány 20 000 régi lej = 1 stabilizált lej volt, a beváltást 1947. augusztus 21, este 20 óráig kellett lebonyolítani. A következõ összegeket lehetett átváltani: nyugdíjasoknak és alkalmazottaknak max. 3 000 000 régi lejt, a földmûveseknek, és vidéki lakosoknak családonként (!) max. 5 000 000 lejt. Akik a pénzreform megjelenése elõtt már lerótták a kötelezõ beszolgáltatási kötelezettségüket, ezen felül még beválthattak 2 500 000 régi lejt. A szakvégzettséggel rendelkezõk, valamint a mozgássérültek, hadiözvegyek és hadiárvák max. 3 000 000 régi lejt válthattak be, azok, akik nem tudták igazolni valamilyen szakmában való végzettségüket, legtöbb 1 500 000 régi lejt válthattak át. Az állami intézmények teljes pénzkészletét beváltották. A jogi személyeknek, valamint a nem termelõ célú egyesületeknek, a vállalatok és a nagy mezõgazdasági egységeknek egyhavi fizetéseknek megfelelõ összeget váltottak be „mûködési költség” címen, amit nem fordíthattak beruházásokra. A csak kereskedelmi tevékenységet folytató cégeknek viszont semmit nem váltottak be. 1952. januári pénzreform. 1952. január 28-án egy újabb pénzreformra került sor.29 A hivatalos indoklás szerint az tette szükségessé, hogy az 1947. évi pénzreform óta a piacokon háromszorosára nõtt az élelmiszerek ára, míg az ipari termékeké nem emelkedett, a gazdálkodók jövedelmeket halmoztak fel, de nem szállítottak elég terményt a piacokra, illetve nem sikerült összegyûjteni a kötelezõ beszolgáltatás keretében kirótt terménymennyiségeket, emiatt az állam nem tudta elegendõ élelmiszerrel ellátni a jegyrendszer keretében a lakosságot.30 Emellett elismerték a lej vásárlóerejének gyengülését, a kulákság áru- és pénzfelhalmozását. A pénzreform során bevezettek egy új pénznemet, az „új lej”-t, de más és más átváltási kulcsokat alkalmaztak. A munkásoknak és „dolgozó parasztoknak” 1:20 átváltási arányt ígértek, és a bankban levõ megtakarítások átszámításánál ennél kedvezõbbet. A lakosságnak erõs vásárlóerejû új leit ígértek, és az átváltáskor jelentkezõ veszteségek megtérülését az alapvetõ fogyasztási cikkek alacsonyabb árain keresztül. A pénzreform céljai között megemlítették a kulákok és viszonteladók („spekulánsok”) felhalmozott jövedelmeinek lecsökkentését, valamint az iparosítás finanszírozását. Január 31-ig cserélték át a pénzt, a következõ új lei/régi lej átváltási arányokkal: a magánvállalatoknak és magánszemélyeknek 1000 régi lej értékig a beváltási arány 1:100; 1000–3000 régi lej összegnél 1:200; 3000 régi lej fölötti összegnél 1:400 volt. Állami vállalatok, intézmények szervezetek készpénzének átváltására 1:200 váltási arányt állapítottak meg, de a bankszámlákon vagy közös számlákon lévõ pénzösszegeikre már 1:20 arányt, így azok – a lakosságéhoz képest – jóval kisebb mértékben veszítettek értékükbõl. 1:20 arányt állapítottak meg a nagykövetségek és más diplomáciai létesítmények pénzösszegeinek átváltására, de a fizetések, ösztöndíjak, segélyek átszámításánál is. Ugyanilyen arányban számították át a fogyasztási árakat és díjszabásokat is. A beváltásra a 16 éven felüli személyek voltak jogosultak, ezek névjegyzékét a helyi Néptanács állította össze. A pénzreform-rendelet ismertette a fõbb fogyasztási cikkek árai-

66

Agrártörténeti tanulmányok

nak csökkentésének mértékét, ezek szerint az élelmiszereknél 5–15%-os, a ruhanemûkénél 5–20%-os csökkentést hajtottak végre.31 Összességében az két pénzreform a lakossági felhalmozások elszívását jelentette, míg az állami vállalatok és intézmények pénzalapját lényegesen kevésbé, vagy alig érintette. A mezõgazdasági termények szállításának és forgalmazásának korlátozása Az áruszállítás-és forgalmazás tekintetében megfigyelhetõ, hogy a beszolgáltatási terv teljesítésének függvényében változott a mezõgazdasági termények forgalmazásának szabályozása: nyáron, az aratással és betakarítási munkákkal megkezdõdött a beszolgáltatások behajtása. Amennyiben nem a tervek szerint haladt a beszolgáltatás, az év végén, vagy a következõ év januárjában különféle megszorításokat alkalmaztak: az illetõ helység vagy község beszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítéséig megtiltják mindennemû, a beszolgáltatás alá esõ termény szállítását, és/vagy megnehezítették az eladási engedély kiadását32 Ugyanakkor megpróbálják a viszonteladói szintet kiiktatni a mezõgazdasági értékesítésbõl, és felszámolni a feketepiacot. Az áruszállítási tilalom betartatásának egyik hatásos eszköze a az állami tulajdonú szállítóeszközökön való áruszállítás tilalma (vasút, gépjármûvek). Alábbiakban az 1950–1957 közötti idõszakra ismertetjük a termények szállításának és forgalmazásának szabályozását. 1950. január 26-án megengedik a termelõknek a legfontosabb termények (a gabonák és õrleteik, olajos magvak, burgonya) szabad forgalmát, a kötelezõ beszolgáltatás beadása után.33 A helyi Ideiglenes Bizottság kellett igazolást adjon arról, hogy az illetõ mezõgazdasági termelõ, és a kvóták beadását az átvételi jegyzõkönyvvel lehetett igazolni. A vásárlók a jelzett termékeket csak saját használatra és vetõmagszükségletre vásárolhatták, de nem halmozhattak fel készleteket, és viszonteladás céljából sem vásárolhatták, kivételt csak a kereskedõi igazolással rendelkezõk képeztek. 1952. január 25-én megengedik a mezõgazdasági termékek szabad szállítását és értékesítését a piacokon azok számára, akik teljesítették a kötelezõ beszolgáltatást.34 1952. november 27-én megtiltják a mezõgazdasági termékek szabad szállítását és értékesítését a község kötelezõ beszolgáltatási tervének teljesítéséig.35 Ezután a tartományi Néptanács elnöke, és a tartományi begyûjtési megbízott által kibocsátott igazolással lehetett szállítani és eladni beszolgáltatás alá esõ terményeket. 1953. január 7-én újból megtiltják a kötelezõ beszolgáltatás alá esõ termények szállítását és adásvételét, az illetõ község beadási tervének teljesítéséig.36 1953. június 27-én megengedik az élelmiszer szállítását azoknak, akik leadták a beszolgáltatást.37 1955. szeptember 13-án megtiltják magánszemélyeknek a búza és rozs vásárlását.38 Kivételt csak azok képeztek, akik saját szükségletre vetõmagot szereztek be, akik nem vetettek beszolgáltatás alá esõ terményeket, és a beadás céljából vásároltak ilyen terményeket, illetve egyéni felhatalmazás alapján, amelyet a területileg illetékes Néptanács bocsátott ki. A községi és városi Néptanácsoknak a felhatalmazás kibocsátásakor meg kellett vizsgálniuk az illetõ termelõ vetõmagszükségletének mértékét, és beszerzési felhatalmazásuk csak az illetõ rajonra, esetleg a környezõ rajonokra terjedhetett ki. Ugyanakkor megtiltották a gabona, rozs és ezek lisztjének szállítását vasúton, gépjármûvel vagy vízi jármûvel. A magánszemélyeknek is – bármilyen szállítóeszközzel rendelkeztek is – tilos volt ezeket az árukat szállítani. Az addig kibocsátott felhatalmazásokat érvénytelenítették, a határozat megszegõire pénzbírság és áruelkobzás várt. Intézmények, szervezetek (kollektív gazdaságok, mezõgazdasági társulások) csak akkor szerezhettek be, ha a begyûjtési minisztériumtól szereztek be errõl felhatalmazást.

67

Heller Farkas Füzetek

1955. október 5-én újra megismétlik ugyanazokat a tiltó rendelkezéseket, de képeztek kivételeket: a hegyvidéki községek lakói, ha cseréltek (saját terményeik vagy faáru ellenében) vagy vásároltak búzát, rozsot (de csak a községi Néptanács által kibocsátott felhatalmazással), és a saját szükségletükre piacokon vásárlók. A szállítási tilalmat módosították: búzát, rozsot és kukoricát továbbra is tilos volt szállítani, de 20 kg-ig lehetett szállítani ezek õrleményeit, valamint burgonyát39. Kivételt a szocialista szektor intézményei, szervezeti jelentettek, õk a Begyûjtési Minisztérium felhatalmazásával szállíthattak ilyen árukat. 1957. augusztus 12-én közlik azon mezõgazdasági termények jegyzékét, amelyekkel tilos volt magánkereskedelmet folytatni (gabona és azok õrleményei, háziállatok és azok húskészítményei, valamint az olaj, zsírral, szalonnával, bõrök, olajosmagvak és takarmánynövények magvai)40. Tulajdonviszonyok átalakítása. A szocialista mezõgazdasági politika fontos része volt a termõföld tulajdonosi szerkezetének átrendezése: a cél a szocialista mezõgazdasági egységek földalapjának megteremtése. Elsõ lépésben a földek állami tulajdonba kerültek („állami tartalékföldek”-ként), majd szétosztották õket a kollektív gazdaságoknak és állami gazdaságoknak. (A továbbra is állami tartalékföldként megmaradó területek a helyi Néptanácsok kezelésébe kerültek, az köteles volt megmûveltetni õket.) A földtulajdon-átrendezés többlépcsõs folyamatként, több mint egy évtizeden keresztül zajlott, több intézkedést is hoztak a cél eléréséért. 1949. március 2–3-án az 50 ha fölötti gazdaságokat teljes egészükben elkobozták, ezek vagy nemesi családok vagy mezõgazdasági nagyvállalkozók nagybirtokai voltak.41 Lakóikat kitelepítették és kényszerlakhelyre (általában városokba) hurcolták. A kastélyok vagyonát széthordták (bútorok, könyvtárak, levéltárak, mûkincsek), egy részük állami intézményekbe került. Ekkor Maros megyében 90 tulajdonostól összesen 9916 ha területet vettek el. Ez százalékarányban csak kis részét képezte a megye mezõgazdasági területének (ekkor Maros megye mezõgazdasági területe 535 000 ha) de ezek voltak a legfejlettebb, legjobban mûködõ mezõgazdasági üzemek; tagosításuk után Állami Gazdaságokká alakították át õket. 1951. július 27-én elrendelték az elkobzott, gazdátlan vagy örökösök nélküli földek állami tulajdonba vételét.42 Ugyanakkor az egyes állami szervezetek is, ha nem a mezõgazdasági termelés volt a profiljuk, át kellett adják földterületeiket. Ezeket a földterületeket a rendelet megjelenésétõl számítva 30 napon belül be kellett jelenteni rajoni Néptanácsoknak, amely intézkedett átvételükrõl. A Magyar Autonóm Tartományban 1953 tavaszán 1412 ha területet (1524 parcellát) nyilvánítottak elhagyottnak, ez 242 személy tulajdonában volt, ezek közül 110 személy „dolgozó paraszt” minõsítésû, 25 kulákcsaládról tudjuk, hogy 489,47 ha földet adtak így át43. Az 1953. február 1-jén megjelent minisztertanácsi határozat 44, ismertette, hogy az állam átveszi a munkások, hivatalnokok és más olyan személyek földterületeit, akik – más fõfoglalkozásúak lévén – nem tudják mûvelni a földterületeiket. A MTH végrehajtására egy Központi Bizottságot hoztak létre, majd tartományi és rajoni szinten is hasonló bizottságokat alakítottak. A földfelajánlóknak be kellett nyújtaniuk: egy kérést, egy tulajdonjogi igazolást, és a munkáltatójuk részérõl egy igazolást, hogy teljes állású (nem idõszakos) foglalkoztatottak. A kéréseket a községi vagy városi Néptanács vizsgálta meg, majd igazolást állítottak ki arról, hogy a kérvényezõ valóban képtelen a földterülete megdolgozására, és a kérést az igazolással továbbküldték a rajoni Néptanácshoz. A rajoni bizottságok feladata az üzemek, hivatalok, egyéb szervezetek, valamint a községi és városi

68

Agrártörténeti tanulmányok

Néptanácsok által elõterjesztett átvételi kérvények megvizsgálása volt, majd azokat jóváhagyásra a tartományi (a MTH-ot végrehajtó) bizottságához kellett küldeni. A tartományi jóváhagyás után a döntésrõl a községi és városi Nt-ok értesítették errõl a kérvényezõket, majd elvégezték a átvételi eljárást, amit a rajoni bizottság felügyelt. A földterületek az állam tulajdonába mentek át, azokat a Mezõgazdasági Minisztérium felügyelte, a helyi Néptanácsokon keresztül. A földjüket átadó munkásoknak, hivatalnokoknak és nyugdíjasoknak élelmiszerjegyeket ígértek. A MTH megtiltotta a kulákoktól a föld átvételét (mert így kibújnának a beadási kötelezettségeik alól, és kiesés jelentkezne a mezõgazdasági termelésben), kivételt csak a munkaképtelen kulákokkal (rokkantak, idõsek, özvegyek, egyedülálló személyek) tehettek, alapos vizsgálat után. Az állami tulajdonba került földeket már 1953-ban használatba kellett adniuk a helyi Néptanácsoknak, szerzõdéssel, lehetõleg közös mûvelésre társult gazdáknak. Ha ezek igényét kielégítették, vagy ilyenek nem voltak, akkor egyéni gazdálkodók használatába kellett adni. Az átvett területeket mentesítették a kötelezõ beszolgáltatás és az adók fizetése alól, és mûvelõik a termésbõl részesedést kaptak. A minisztertanácsi határozat nem csupán egy opciót jelentett, hanem egy megszervezett akció jogi része volt: ugyanis nem egy spontán, hanem megszervezett akció zajlott az állami földalap növelésére: az állami munkahellyel rendelkezõkre nyomást gyakoroltak, hogy a földjeiket adják át az államnak. Azokat pedig, akik nem-, vagy alig tudták teljesíteni a nagykiterjedésû földterületük utáni adó- és beszolgáltatási kötelezettségeket (beteg és idõs nagygazdák), állami tisztviselõk látogatták meg, és megpróbálták rábírni, hogy átadják földterületeik egy részét az államnak. Emellett vidéken a rendelet a nyugdíjasokat, az iparosokat, hivatalnokokat célozta, de az egyházi földeket is. 1953. február 9-én a MAT-ban a 308/1953-as MTH alkalmazására tartományi bizottság alakult, majd rajoni és községi bizottságokat alakítottak.45 A minisztertanácsi határozat életbe lépése után két hónappal a MAT-ban 2595 személy és intézmény (egyházközségek) 12 524 ha földet adott át az államnak. Az akkori társadalmi feloszlás szerint a legtöbb földet a kulákok adták be, õket a hivatalnokok, majd az egyházak követték. Az állami szektor alkalmazottai esetében nyomásgyakorlással éltek, a kulák minõsítésû gazdák a megnövelt gazdasági terhüktõl akartak megszabadulni a földfelajánlás révén, és ugyanez lehetet az ok a lelkészek esetében is. A MAT-ban 1953 májusáig magántulajdonból az állami tartalékföldekhez átkerült 14 874 ha-ból 2051 ha-t már megalakult k.g-ok, 2937 ha-t Lotzoo gazdaságok, 1636 ha-t a helyi Néptanácsok felügyelete alatt mûködött mellékgazdaságok használtak.46 Emellett kisebb területeket juttattak tanügyi alkalmazottaknak és iskoláknak, csemetekertek, sportpályák létesítésére. A „felajánlott” földekbõl 4440 ha-t szerzõdéses alapon átadtak négy-öt éves idõszakra kevés földdel rendelkezõ magántermelõknek. Kiosztatlan maradt közel 2600 ha terület (ennek fele kaszáló és legelõ volt, kb. 350 ha pedig terméketlen. Ugyanakkor a 308/1953 MTH-val képzett állami tartalék földterületekkel kárpótolták azokat, akiknek földjét ipari építkezésekre, utak, vasutak építésére kisajátították. 1959. január 14-én megtiltották a földek részesmûvelésbe vagy bérbe adását, csak a tulajdonos dolgozhatta meg õket, és az így felszabaduló területeket a kollektív gazdaságoknak vagy más szocialista mezõgazdasági egységeknek kellett átadni.47 Ugyanez vonatkozott a meg nem dolgozott, az elhagyott, a be nem jelentett földterületekre is. A rendelet végrehajtása a rajoni és városi Néptanácsokra hárult, az intézkedéseket a tartományi Néptanács kellett jóváhagyja. A rendeletben érintettek névjegyzékét a rajoni és városi

69

Heller Farkas Füzetek

Néptanácsok állították össze, nekik nyilatkozniuk kellett arról, hogy mennyi földet akarnak megtartani. A földjüket átadók adó- és beszolgáltatási hátralékát az átadott földterületre eltörölték. A rendelet sugallta annak lehetõségét, hogy az átadott földek tulajdonosai vagy azok örökösei haszonbért kapjanak.48 A rendelet megszegõinek (azaz akik továbbra is részesmûvelésbe adnák földjüket) a földterület elkobzását írták elõ. A rendelet nyomán a MAT-ban 516 kulák gazdaságtól 8856 ha területet adtak át az államnak, más társadalmi csoportba tartozók 1891 ha-t. Úgy tûnik, gyakorlatilag az összes kulák átadta a földjeit. Kollektivizálás. Romániában a kollektivizálás három fõ hullámban zajlott le, a gazdasági, politikai és társadalmi körülménynek diktálta több megtorpanással, majd nekilendüléssel. A kollektivizálás elsõ idõszaka 1949–1953 között zajlott. Az 1949. márciusi meghirdetését követõen 1950 tavaszáig lassú ütemben zajlott a kollektivizálás, többnyire meggyõzõ módszerekkel. A túl lassú haladás miatt 1950 nyarától erõszakos kollektivizálás zajlott, ennek során erõszakos módszereket használtak (zsarolás, verés, zaklatás), a legnagyobb hatásúak a megfélemlítõ célú kivégzések voltak. Ennek során Maros megyében kivégezték: Az elhunyt neve Kiss István Nagy László

Foglalkozása földmûves (nagygazda) földmûves (nagygazda)

Lakhelye Vadad (Csíkfalva község) Udvarfalva

Kivégzés idõpontja 1950. július 20/21. 1950. augusztus 12.

Az erõszakos kollektivizálást szeptemberben leállították, és szeptember 8-án közigazgatási átszervezésre került sor, addig a következõ kollektív gazdaságok alakultak meg a négy „székely” megyében.49 Megye

Kollektív gazdaságok száma

Csík Háromszék Maros Udvarhely Összesen

10 24 39 13 86

A kollektív gazdaságok székhelyeinek a kuláknak minõsítettek házát kobozták el. A négy „székely” megyében 1950 októberéig a következõ elkobzások történtek.50 Megye Csík Háromszék Maros Udvarhely Összesen

Kollektív gazdaságok száma 10 24 39 13 86

Károsult családok száma 12 61 52 11 136

Háromszék megyében azért olyan kirívóan magas a károsult családok száma, mert közéjük számították az 1950. szeptemberi kollektív-gazdaság ellenes lázadások megtor-

70

Agrártörténeti tanulmányok

lásaképp javaiktól megfosztott családokat is. A tömeges erõszak miatt megmozdulások törtek ki a tartomány, és a Székelyföld területén: egy megmozdulásra 1950. szeptember közepén a Marosvásárhelytõl délnyugatra fekvõ Radnót környéki falvakban került sor51, majd szeptember elején, és 17–18-án a volt Háromszék megye területén, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy környéki falvakból is kollektív-ellenes megmozdulásokat jelentettek. A megmozdulások vagy valamilyen pillanatnyi esemény, vagy a tûréshatárt átlépõ intézkedés miatt robbantak ki. A hirtelen összeverõdött helybeliek tüntettek a kollektivizálás ellen, volt, amikor a törvényességre törekedve52 aláírást gyûjtöttek a kilépés érdekében, amit küldöttségekkel állami és pártszervekhez juttattak.53 Erõszakosabb esetekben a helybeliek megrohanták a helyi Ideiglenes Bizottság székházát, megsemmisítették a beiratkozási íveket, ütötték a pártaktivistákat.54 A hatalom pár nap múlva lecsapott, és hat háromszéki helységbõl összesen 34 családot vittek el, majd egy részüket Dobrudzsába deportálták, a többieket börtönbüntetésre ítélték.55 A családok elhurcolása során az eddig ismert legsúlyosabb összecsapásra Sepsigidófalván került sor, ahol 1950. szeptember 22-én a családok elhurcolását megakadályozni próbáló falubeliek összecsaptak a biztosításra kirendelt milicistákkal és katonasággal, aminek következtében két helybeli lakost, Zsigmond Andrást és Jancsó Bélát lelõtték.56 1950. augusztus végén leállították az erõszakos kollektivizálást, és a továbbiakban a megalakított kollektívek megszervezésére összpontosítottak.57 Ezzel párhuzamosan a tagok megpróbálták késleltetni, elszabotálni a kollektív gazdaságok tevékenységét.58 1951 elejére néhány MAT-beli kollektív gazdaságban a munkakimaradás olyan tömeges méreteket öltött, hogy – a bukaresti vezetéssel való konzultáció nyomán – „átszervezéssel” próbálták mûködõképessé tenni õket.59 Ennek lényege, hogy a nem dolgozó tagok kiléphettek a kollektívbõl, a többiekkel próbáltak egy kisebb, de mûködõképesebb kollektívet létrehozni. Idõközben megjelent a RMP KB 1951. szeptember 18-i határozata, amelyben elítélték az erõszakos kollektivizálást, név szerint említve Kisküküllõ és Udvarhely megyéket, ami újra csak erõsítette a kollektív-ellenességet, amely a tartomány mintegy 32–33 kollektív gazdaságát fogta át. Az ellenállás csúcspontja 1951. szeptember 24-e volt, amikor a tartomány központjában, Marosvásárhelyen a pártszékház elõtt a csiba-káposztásszentmiklósi kollektív mintegy 38 nõtagja tüntetett, annak feloszlatását követelve. Másnap KB küldöttek érkeztek a tartományba, majd 1951. szeptember 26-án a mezõgazdasági miniszter jelenlétében leváltották a párthatározat miatt kompromittált tartományi elsõtitkárt60 és a mezõgazdasági ügyekért felelõs párttitkárt.61 Különféle intézkedésekkel végül megállították a bomlási folyamatot. 1953-ban a kilépések jelentettek problémát, mert ekkor járt le az a három év, amely után – a kollektívek elsõ alapszabályzata szerint – ki lehetett lépni a gazdaságból. Noha a szabályzatot idõközben megváltoztatták, az elégedetlen tagok tömegesen adták be kilépési kérvényeiket, fõleg azokból a kollektívekbõl, ahol a vezetõség képtelen volt a munka megszervezésére.62 A hatalom reakciója: rajononként munkacsoportok alakultak, amelyek mindegyik kollektív gazdaságba ellátogattak, és megpróbálták meggyõzni a tagokat, hogy vonják vissza a kérésüket, illetve az „ellenséges elemeket” (feltehetõleg a közvéleményformálókat) kizárták a kollektívbõl, egyes esetekben pedig leváltották a tehetetlennek bizonyult vezetõket.63 Tevékenységük nyomán 29 „ellenséges elemet” kizártak, a kollektív gazdaságokból kilépõk több mint egyharmada (137 esetben) és a mezõgazdasági társulásbeli kilépõk mintegy fele (98 esetben) visszavonta kérését. 1953 és 1955 között a kollektivizálás átmenetileg lelassult, fõként a Szovjetunióban történt politikai változások miatt. A romániai kollektivizálás utolsó hulláma 1955–1962 között zajlott, kezdetét a Román Munkáspárt 1955. decemberi kongresszusán hirdették meg. Megfigyelhetõ, hogy az 1955-tõl kezdõdõ kollektivizálás során fõleg télen alakítottak új kollektív gazdaságokat és mezõgazdasági társulásokat – a szervezést a mezõgazdasági

71

Heller Farkas Füzetek

holtidényre idõzítették, mivel nem akarták a termést veszélyeztetni. A módszerek során most már kerülték a fizikai erõszakot, helyette a gazdasági nyomással, adminisztratív kényszerrel, illetve pszichikai kifárasztással éltek64, de tudomásunk van olyan alkuhelyzetrõl is, amikor a gazda a leányának biztosított állami munkahelyért beállt a kollektívbe.65 Új módszernek bizonyult a gazdák elleni csoportos per, ezek többségét 1959-ben indították, sok esetben az volt az elítéltek bûne, hogy tiltakoztak a mezõgazdasági társulások kollektív gazdaságokká alakítása ellen, azaz nem akarták a magántulajdonú földjeiket közös tulajdonba adni. 66 1956-ban a MAT-beli mezõgazdasági társulások földterülete több mint félszeresével bõvült, a kollektíveké csak mintegy 6%-kal. 1958-ban is a fõ hangsúlyt a mezõgazdasági társulások alakítására fektették, amelyek területe az év folyamán megötszörözõdött, taglétszámuk megháromszorozódott. A csúcsidõszak az év utolsó három hónapjára esik, valószínûleg a novemberi, kollektivizálási témájú RMP plenáris üléssel összefüggésben. A tartományban 1959-ben is folyamatos a kollektivizálás, bár kisebb ütemû. Az év során a mezõgazdasági társulások területe megduplázódott. 1961-ben alapvetõen a mezõgazdasági társulások kollektívekké alakítása zajlott. Ez a taglétszámon és a földterületen is lemérhetõ: a mezõgazdasági társulások és kollektívek együttes taglétszáma – ingadozásokkal ugyan, de – az év elején és végén nagyjából ugyanannyi, és ugyanez áll fenn a két típusú gazdasági egység együttes földterülete esetében is, de a földterület egy része a kollektív gazdaságok tulajdonába megy át a mezõgazdasági társulásoktól. 1961. február 1-jén a MMAT-ban a teljes kollektivizálható földterület 79,14%-a a „szocialista szektorhoz” tartozott. Az utolsó nagy kampány 1961 végén–1962 elején zajlott, ekkor, 1961. február és 1962. március között alakították meg a tartománybeli kollektívek 55%-át. A MMAT-ban 1962 márciusában fejezték be a kollektivizálást, március 9-én fogalmazzák meg az errõl tudósító, a RMP KB-ának küldött táviratot.67 A kollektivizálás következményei. A több mint egy évtizedes kollektivizálási folyamat eredményeképp gyökeresen változások történtek a vidék életében. Felszámolták a gazdasági önállóság alapját: a földet, erdõt, szõlõsöket, gyümölcsösöket elvették, az ezeket igazgató köztestületek (közbirtokosság, „hegyközség” szõlõsgazdák testülete) feloszlottak. A helyettük alakult kollektív gazdaságok nem a helyi közösségek, hanem az állam érdekei szerint mûködtek. A magán-földtulajdon megszüntetése mélyreható társadalmi következményekkel járt: a vállalkozói és a nagygazda elit megszûnt. Addig nincstelen vagy szegényparasztokat – pártba való belépésük után – jelöltek ki a helyi közigazgatás és gazdasági egységek (kollektív gazdaságok) vezetésére, lehetõséget adva egy felfele tartó mobilitási pályára. A megélhetés létalapjának, a magántulajdonú földnek az elvevése kényszerû mobilitást indított el: a nagyobb fizetések jelentette vonzerõ mellett elsõsorban a megélhetési kényszer miatt a fiatal korosztály tömegesen választott városi munkahelyeket, és telepedett át vagy ingázott városra. Teljes korosztályok kiesése miatt a helyi szokások is megritkultak. Bizonyos vallásos ünnepeket betiltottak (körmenet a keresztfákhoz), és eltûntek egyes a magántulajdonú mezõgazdasághoz kötõdõ szokások (nagygazdáknak közös aratás és aratóbál). Az ’50-es évek közepétõl a javuló anyagi jólét más szokásokat tüntet el (a fonó kalákát). A megmaradt szokásokat az értelmiségi elit (tanügyi káderek) szervezik tovább identitásmegõrzõ célzattal. Érzékelhetõ a szokások uniformizálódása (szüreti bálokat honosítanak meg olyan helységekben, ahol szõlõ nem terem meg), illetve a ruhadivatok hatása a „népviseletre”.

72

Agrártörténeti tanulmányok

A kollektivizálás idõszaka alatt az életmód is megváltozik, a ’40-es évek végén az áruhiány és a nagymértékû elvonások miatt a minél nagyobb fokú önellátás kerül elõtérbe (ruhakészítés a családnak, szappan házi fõzése), de az ’50-es évek második felétõl, az áruválaszték bõvülése, majd a villamos áram bevezetése megváltoztatja az életmódot. Az értékrend és morál is megváltozik, hiszen a „közös”, a kollektív gazdaság javaiból legitimnek tekintik a lopást, ezzel egy kettõs erkölcs alakul ki. A szorgalom, pontosság, alaposság, tisztességes munka többé már nem kifizetõdõ a közös gazdaság keretei között, ehelyett az „ügyeskedés” (lopás a közösbõl), és a szerteágazó kapcsolatháló válik értékké. Irodalomjegyzék Balogh László, 2000: Történelem a homlokráncban. Gidófalva 1950. Charta, Sepsiszentgyörgy. Gagyi József 2006: „A szocializmus gyõzelme falun…”. Székelyföld 1/2006 Kozma Ödön 1999: Fogságban szabadon. Fõmérnök voltam a termelõszövetkezetben. (Kézirat.) László Márton, 2005: Kollektív gazdaság-ellenes akciók Maros tartományban, 1950–1951. In: Bárdi Nándor (szerk:): Autonóm magyarok? Székelyföld változása az „ötvenes” években. Pro-Print, Csíkszereda. Máthé János, 2008: Magyarhermány kronológiája. (szerk. László Márton) Pro-Print, Csíkszereda. Oláh Sándor, 2005: Rendeleti tulajdon-kisajátítás a Magyar Autonóm Tartományban 1952–1960. Bárdi Nándor (szerk.): Autonóm magyarok? Székelyföld változása az „ötvenes” években. Pro-Print, Csíkszereda. Pál-Antal Sándor, 2006: Áldozatok-1956. A forradalmat követõ megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban. Mentor, Marosvásárhely. Pándi et al., 1997: Pándi Lajos–Bárdi Nándor: Köztes-Európa 1763–1993 (Térképgyûjtemény). Budapest, Osiris. Törvénytárak BO = Buletinul Oficial (Románia Hivatalos Közlönye) CHD = Colecþia de Hotãrîri ºi Dispoziþii (Határozatok és Rendeletek Gyûjteménye) CLDH = Colecþia de Legi, Decrete, Hotãrîri Dispoziþii (Törvények, Rendeletek, Határozatok és Rendelkezések Gyûjteménye) CLR = Colecþia de legi ºi regulamente (Törvények és Szabályzatok Gyûjteménye) MO = Monitorul Oficial (Románia Hivatalos Közlönye) Levéltári források ANDJ Mureº SP-RMAM = Arhivele Naþionale, Direcþia Judeþeanã Mureº, fond Sfatul Popular al Regiunii Mureº-Autonomã Maghiarã (Állami Levéltárak Maros Megyei Igazgatósága, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa) DANIC, CC al PCR – Secþia Agrarã = Direcþia Arhivelor Naþionale Istorice Centrale, Comitetul Central al Partidului Comunist Român – Secþia Agrarã (Állami Levéltárak Központi Történeti Levéltára, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának iratai – Mezõgazdasági Ügyosztály)

73

Heller Farkas Füzetek

Jegyzetek Állami Levéltárak Maros Megyei Igazgatósága, Románia 5/1950 törvény, BO nr. 77, 1950.09.08. 3 Például az átszervezésig Maros megyében egyetlen település kivételével az összes falu önálló község volt. 4 Lásd Bottoni 21-45. 5 331/1952 sz. rendelet, BO nr. 50/1952, 1952.09.27. Ludas rajont Kolozs tartományhoz csatolják, Dicsõszentmárton rajont Brassó tartományhoz. Más tartományoktól átcsatolják Csík, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Udvarhely, Székelykeresztúr rajonokat. 6 12/1956 sz. rendelet, BO nr. 1/1956, 1956.01.10. 7 3/1960 sz. törvény, BO nr. 27/1960, 1960.12.27. 8 PÁNDI et al., 1997: 562-563. 9 121/1948 sz. rendelet, MO nr. 153, 1948.07.06. 10 Addig a csûrökbe, udvarokba hordták be a gabonatermést, és ott is csépelték ki. 11 Szülõfaluja a Háromszék megyei Lemhényben van. 12 A Kereskedelmi és Élelmezési Minisztérium 5/1949 sz. határozata. MO nr. 11, 1949.01.14. 13 8/1951 sz. rendelet, MO nr. 7, 13.01.1951. 14 367/1950 sz. MTH, BO nr. 34, 1950.04.08. 15 143/1950 sz. rendelet, és 571/1950 sz. MTH, BO nr. 46, 1950.05.26. 16 233/1951 sz. rendelet. CLDH december/1955 17 Azaz, ha csökkentették pl. egy község beszolgáltatási tervét, a különbséget egy másik helységre kellett ráterhelni. 18 728/1956 sz. rendelet, BO nr. 3, 1957.01.21. 19 72/1968 sz. rendelet, BO nr. 10, 02.02.1968. 20 549/1957 sz. MTH, CHD nr. 37, 1957.04.27. 21 122/1957 sz. MTH, CHD nr. 13, 1957.01.29. 22 1071/1957 sz. MTH, CHD nr. 51, 1957.07.26. 23 36/1952 sz. rendelet, BO nr 6, 1952.01.25. 24 124/1952 sz. rendelet, BO nr. 26, 1952.05.31. 25 154/1954 sz. rendelet, 1954.05.11, CLDH mai-iunie/1954 26 211/1955 sz. rendelet, 1955.06.05, CLDH mai-iunie/1955 27 376/1956 sz. rendelet, 1956.08.04, CLDH IV/1956. 28 287/1947 sz. törvény, 1947.08.16. CLR august-septembrie/1947 29 37/1952 sz. rendelet, CLDH ianuarie/1952 30 147/1952 sz. MTH, 1952.01.26, CLDH ianuarie/1952 31 Pékáruknál 5–20% (a kenyér csak 5%); a hentesáruknál 5–15%, a cukornál és édességféléknél 5–15%-os árcsökkentés. 32 Azzal, hogy magasabb szintû közigazgatási egység kellett az engedélyek kibocsátásához, óhatatlan késedelmet jelentett, de a helyi alkuk, protekciózások megszüntetését is magával vonta. 33 71/1950 sz. MTH, BO nr. 7 1950.01.26. 34 13/1952 sz. rendelet, CLDH ianuarie/1952 35 2884 sz. határozat, 1952.12.27, CLDH octombrie-decembrie/1952 36 502/1952 sz. Rendelet, CLDH ianuarie-februarie/1953 37 2075/1953 sz. MTH, CHD nr. 42/1953 38 1851 sz. MTH, 1955.09.13, CLDH V/1955 1 2

74

Agrártörténeti tanulmányok

Valószínûleg az õrleményekbõl nem volt beadási kötelezettség, így ezek szállítási tiltásának nem volt értelme. 40 1078/1957 sz. MTH, 1957.08.12, CHD nr. 55/1957 41 83/1949 sz. rendelet, MO 1949.03.02. 42 111/1951 sz. rendelet, CLDH iulie 1951. Gazdátlannak minõsült a földterület, ha egy évig elhagyott volt (tulajdonosa ismeretlen volt vagy egy évnél hosszabb ideig hiányzott), más vagyontárgyak esetében gazdátlannak minõsültek, ha a Miliciának való leadásuktól számítva három hónap alatt nem jelentkezett értük senki. 43 OLÁH, 2005: 425. 44 308/1953 MTH 45 OLÁH, 2005: 422-423. 46 OLÁH, 2005: 426. 47 115/1959 sz. rendelet 1. cikkely 48 Utasította a Minisztertanácsot, hogy számszerûsítse, mennyi haszonbért kapjanak, de nem mondta ki a volt tulajdonosok jogosultságát a haszonbérre. Lásd. 8. cikkely 49 DANIC, fond CC al PCR – Secþia Agrarã 65/1950 f. 83-84., 101–102. 50 Háromszék megyében azért olyan kirívóan magas a károsult családok száma, mert közéjük számították az 1950. szeptemberi kollektív-gazdaság ellenes lázadások megtorlásaképp javaiktól megfosztott családok is. 51 LÁSZLÓ, 2005: 199–272. 52 Pl. Zalánpatakon 1950. szeptember 7-én mintegy 60 nõ tüntetett a kollektív ellen, „Éljen a Román Népköztársaság, Éljen Sztálin elvtárs” és „Le a kollektív gazdasággal, Éljen az egyéni gazdálkodás” jelszavakkal. 53 Pl. 1950. szeptember 17-én a székelypetõfalviak kérvényt szerkesztettek, amiben kérték két elhurcolt kulák szabadon bocsátását, és a kollektív megszüntetését. 54 Ez történt Kincsesen, Oláhkocsárdon, Angyaloson, Sepsigidófalván. ANIC, CC al PCRSecþia Agrarã 39, 40, 63, 66, 79/1950 55 ANIC, CC al PCR-Secþia Agrarã 65/1950 f. 269-270. 56 BALOGH, 2000 57 Igásállatok, mezõgazdasági eszközök, vetõmag, takarmány begyûjtése, földtagosítás. 58 Az igásállatok beadásának késleltetése vagy gyengébb állattal helyettesítése, munkából való kimaradás, lopás. 59 Ezzel a kerelõi, kincsesi, magyarkirályfalvi kollektívekban próbálkoztak 1951 júniusában. 60 Nagy Mihály, õ volt Háromszék megye pártbizottság vezetõje, és ott is a kollektíve gazdaságok szervezésekkor történt erõszak miatt váltották le. 61 Dãnescu Petru, õ a Kis-Küküllõ megyei kollektív szervezésekkor elkövetett atrocitások egyik felelõse volt. 62 1953 októberében a MAT 120 kollektívébõl 53-ból összesen 497 kilépési kérvényt adtak be. A mezõgazdasági társulásokban összesen 137 kilépési kérvényt adtak be. ANDJ Mures, SP-RMAM 51/1953 f. 23. 63 ANDJ Mureº, SP-RMAM 51/1953 f. 23. 64 A kollektivizálás 1957–1961 közötti módszereinek leírását adja Máthé 2008: 155–165. 65 KOZMA, 1999. 15 f. A szerzõ leír egy alkuhelyzetet, amikor egy befolyásos nagyernyei középgazdával alkut kötöttek: a lányának szerzett állami munkahelyért az apa beállt a kollektív gazdaságba, és több évtizeden át annak egyik legmegbízhatóbb tagja volt. 66 PÁL-ANTAL, 2006: 41. 67 GAGYI, 2006: 178–181. 39

75

Dánia és Magyarország mezõgazdasági szektorának történeti és hatékonysági összevetése Lisányi Endréné Beke Judit – Dr. Forgács Anna* Tanulmányunkban több korábbi kutatásunk eredményét is felhasználva voltaképpen két kérdésre kerestünk választ: milyen párhuzamosságok rajzolódnak ki két olyan jelentõs agrármúlttal és hírnévvel rendelkezõ ország mezõgazdaságának történetében, mint Dánia és Magyarország, illetve az elmúlt 1-2 évtizedben egymáshoz viszonyítva hogyan teljesített a két ország, a termelékenységre és a hatékonyságra nézve egyaránt. A két ország „agrárszempontú” hasonlóságai a kedvezõ természeti adottságok (termékeny föld, éghajlat), a mindenkor számottevõ méretû agrárszektor, valamint a történeti fordulópontok párhuzamosságai (10. századi modernizáció, megkésett, agrárium-vezérelt iparosítás, jelentõs élelmiszerexport minden idõszakban). Figyelmünket elsõsorban az intézményi és kulturális tényezõk felé fordítottuk (Max Weber, Daren Acemoglu), megállapítottuk, hogy a dán mezõgazdaság gyorsütemû fejlõdését az intézményi keretek és a protestáns vallás etikai szabályainak támogató közege tette lehetõvé, miközben a magyar agrárium fejlõdési dinamikája a feudális viszonyok kései fennmaradásán és a protestantizmust visszaszorító katolikus gazdaságetika normáin törhetett meg. Bár mindkét ország gazdasági fejlõdése a 19. században vett lendületet, a megelõzõ századok azon történéseit is vizsgáltuk, amelyek hozzájárultak a 19. századra jellemzõ intézményi keretek, elrendezõdések kialakulásához. Az 1990–2007 közötti durván két évtized összehasonlító agrárhatékonysági vizsgálatának kulcseredményét úgy foglalhatjuk össze, hogy Dániával szemben magyar mezõgazdasági hatékonyságfölényt találtunk, ami azt jelenti, hogy a bevitt erõforrások (inputok) alacsony szintjéhez és a gazdálkodás kedvezõtlen körülményeihez viszonyítva magasabb kibocsátási szintet értünk el, mint a dánok. I. A két ország történetének párhuzamosságai és eltérõ vonásai Dánia és Magyarország agrártörténetének összehasonlításával azt vizsgáltuk meg, hogy vajon a kezdetben hasonló történelmi eseménysorok, majd a késõbbiekben jelentõsen eltérõ fejlõdési út milyen tanulságokkal szolgál, illetve a jelenlegi helyzetben, immár az Európai Unió tagjaként a két ország hogyan teljesít és milyen további kihívásokkal néz szembe. Kezdetben párhuzamos fejlõdési utat figyelhetünk meg, majd a középkortól a fejlõdés eltérõ pályán halad, hogy a 21. századra ismét összefusson. 1. A korai szakasz Dániában a mezõgazdaságnak több ezer éves múltja van, a dánok a 10. században felvették a kereszténységet, a feudalizmus térhódítása erõteljessé vált. Magyarországon is régre nyúlnak vissza a mezõgazdaság hagyományai, de jelentõssé csak a 11. század elején vált, ekkor alakult ki a feudális állam, az egyházi és a világi kormányzás intézményrendszere, a kereszténységet hozzávetõlegesen a dánokkal egy idõben vettük fel. Dr. Forgács Anna BGF KKK fõiskolai docens; Lisányi Endréné Beke Judit BGF KKK fõiskolai adjunktus

*

76

Agrártörténeti tanulmányok

2. A 12–17. század A középkorban (12–15. század) a dánok területi terjeszkedésbe fogtak, kereskedelmük rendkívüli mértékben fejlõdött, A 12. században Dánia területe 100 000 km2-t is elérte (Anglia, Norvégia, Pomeránia, Észtország, Hamburg stb.). A kereskedelmi hagyományok Dániában hosszú idõre nyúlnak vissza, a dán kereskedõk irányították az egész térség kereskedelmét már jóval a Hanza szövetség 14. század közepén történt megalakítása elõtt. A Hanza szövetség hatalmának ellensúlyozására Dánia, Norvégia és Svédország függetlenségük megõrzése mellett, érdekeik védelmében 1397-ben létrehozták egy gazdasági érdek vezérelte szövetséget, a Kalmari uniót, mely Dániát, Norvégiát és Svédországot egy uralkodó alatt egyesítették [Miskolczy 2008]. A skandináv országokon kívül az unió magába foglalta a Feröer-szigeteket, Grönlandot, a skót Hebridákat, Holsteint és Finnország egy részét is. A 16. század konfliktusai (dán-svéd rivalizálás a balti térség felett, a Kalmari unió felbomlása, a polgárság erõsödése) kedveztek a lutheránus reformációnak, a nemesek és az uralkodó összefogott a klerikális erõk visszaszorítására, valamint elkobozták az egyházi vagyont, a papokat átkényszerítették a protestáns hitre. Átalakult az egyház szerepe: 1536ban jött létre a dán evangélikus egyház, amelynek protektora az uralkodó lett, az egyházi vagyon a királyra szállt, az egyház a szegények, betegek gondozásában, az oktatásban játszott szerepet. Magyarországon a mezõgazdaság fejlõdésének a tatárjárás okozta pusztulás vetett gátat. A 14. század végén, illetve a 15. században a kereskedelmi útvonalak mentén kialakultak a mezõvárosok, amelyekre, mivel nagyrészt jobbágyok lakták, fõként földmûvelés és állattenyésztés, paraszti, mezõvárosi árutermelés, volt jellemzõ. A 15. század végére a mezõgazdaság fejlõdéséhez kedvezõ körülmények alakultak ki: Nyugat-Európában megnõtt az élelmiszerek és alapanyagok iránti kereslet, így a mezõgazdasági termékek ára is növekedni kezdett, ami kedvezõ cserearányt jelentett Magyarországnak. A XVI. sz. elejétõl a mezõgazdaság fejlõdését és a termelékenység növekedését gátolta az, hogy a földesurak a majorsági gazdálkodás kereteit fenntartva önellátásra és nem piaci gazdálkodásra rendezkedtek be. A földesurak növelték saját kezelésû területeiket (allódium), valamint a jobbágyság intézménye megerõsödött, kialakult a röghözkötés. A török hódoltság a mezõgazdaság fejlõdését hátráltatta, azonban az élõ állatok és a bor (a furmint, a hárslevelû, a sárga muskotály) kivitele jelentõs mértékû maradt (Horn 2003). A mezõgazdasági termelés és a további fejlõdés a 18. század elsõ feléig nem ment át jelentõs változáson, ugyanakkor a termelésnek kedveztek a megfelelõ éghajlati adottságok és a jó minõségû talajok. Számottevõ mértékû volt a szarvasmarha- és lótenyésztés és a bor külkereskedelme is. 3. Fejlõdés, reformok (1750–1890) Az 1750-es évektõl Dániában a gazdaság átalakulása a mezõgazdaság fejlõdése következtében indult el, amelyet a technológiai és az intézményi változások okoztak. A 16. században a népesség számának növekedése következtében egyre nagyobb szükség lett élelmiszerekre és mezõgazdasági eredetû termékekre. Az egyre nagyobb hozamok eléréséhez új technológiákra, valamint intézményi és agrár-reformokra volt szükség. (A búza termésátlagok 1800-ban 860 kilo/ha, 1870-ben 1010 kilo/ha, 1910-ben 1260 kilo/ha, 1970-ben 2990 kilo/ha, 1980-ban már 3710 kilo/ha volt.) A technológiai változások közül a legfontosabbak: a széntüzelésû gõzgépek megjelenése, gépesítés, fémek, vas olcsóvá vált, a tudományos forradalom, kereskedelem rohamos fejlõdése. A mezõgazdaságban elter-

77

Heller Farkas Füzetek

jedtek a magasabb hozamot biztosító új vetõmagfajták, és állatfajták, új gépek használata kezdett elterjedni. Kelet Európával szemben már a 18. században megkezdõdtek az intézményi változások, a jobbágyság intézményének átalakulása (1788-ra megszûnt a jobbágyság). Az intézményi változások közül jelentõs volt a tulajdonviszonyok változása: a nemesek és az uralkodó összefogtak a klerikális erõk visszaszorítására, elkobozták az egyházi vagyont, a papokat átkényszerítették a protestáns hitre. A 18. század végére a nemesség felismerte, hogy érdeke a reform, hozamnövelõ új technológiákat kezdtek alkalmazni, hiszen növekedtek a mezõgazdasági árak, így a feudális viszony fokozatosan tõkés bérleti viszonnyá alakult, a jobbágyokból bérlõk, majd farmerek lettek, akik önellátásról piacorientált mezõgazdasági termelésre tértek át. A földesurakat rendelet ösztönözte arra, hogy a haladó szemléletû reformokat végrehajtsák. A kereskedelem felvirágzott, bankokat alapítottak, kereskedelmi szerzõdéseket kötöttek azonban a fejlõdést inkább az agrárkereskedelem biztosította, az ipari forradalom csak késõbb bontakozott ki. Az intézményi feltételek mellett kiemelkedõ fontosságú a földrajzi elhelyezkedés, a technológiai fejlõdés és a piac szerepe is. Az 1860-as évekre Nyugat-Európa gyorsan iparosodó országai jelentõs nyersanyag és mezõgazdasági termék keresletet támasztottak, hatalmas piacokat nyújtottak nem csak Dánia, de a Közép-Kelet-európai országok számára is. A reformok és a kedvezõ földrajzi pozíció következtében Dániában a mezõgazdasági termelés és a termelékenység növekedni kezdett, fontos exportcikkeivel az ország bekapcsolódhatott a nemzetközi kereskedelembe. A termelés növelését nagyobb termelékenységgel és intenzívebb munkaerõ-felhasználással érték el. A termelékenység növelésével pl. 1850 és 1870 között a gabonatermelést megduplázták, a hús- és tejtermékek adták a mezõgazdasági export 80%-át, szélesedett az élelmiszeripar. Mivel Dánia – a német és angol piacokhoz igazodva – meg tudta õrizni az ország kedvezõ cserearányait, a jövedelmek állandóan nõttek, ezért belsõ piacai is tovább erõsödhettek. Az 1870-es években a termelés szerkezete teljesen átalakult, a gabona exportja visszaszorult, majd a gazdák a piaci igényekhez alkalmazkodva gyorsan át tudtak állni élõállat kivitelre, majd az újabb változások következtében állati termékek exportjára. A legelõnyösebben értékesíthetõ termékek elõállítására úgy tudtak gyorsan reagálni, hogy a termelés során kihasználták a világpiaci ármozgásokat. Dánia rugalmasságát a piaci tényezõk, a földrajzi elhelyezkedés és a társadalmi tényezõk együttesen alakították ki. A korai reformoknak köszönhetõen létrejött farmergazdaságok az egyedülálló szövetkezeti mozgalommal párosulva kapcsolódtak be a kereskedelembe. A parasztok (a papokkal és tanárokkal együttmûködve) helyzetük javítása érdekében létrehozták az elsõ szövetkezeteket – az elsõ tejtermelõ szövetkezet 1879-ben alakult meg, 1890-re már 700 szövetkezet létezett (tejtermelés, vágóhidak, takarmányértékesítés) – a termelés, feldolgozás, elosztás és piacrajutás hatékony, integrált egysége alakult ki, a kockázatot minimálisra csökkentve. Az elsõ szövetkezetek fõ célja az érdekvédelem, a termeléshez szükséges eszközök közös beszerzése, az alapanyag elõállítás, a közös feldolgozás és az értékesítés volt. A gazdasági tényezõk mellett a versenyképes mezõgazdaság kialakulását az iskolázottság is elõsegítette. A hatékonyság erõsödését Dániában az intézményi feltételek mellett az oktatás is nagymértékben befolyásolta. Az oktatás Dániában igen korán kiemelkedõ szerepet kapott. 1814-ben a gyerekek számára kötelezõvé tették az oktatást, a vidéki ifjúság, számára népfõiskolákat hoztak létre, ahol közös éneklések, felolvasások keretében tanították õket. Grundtvig püspök munkássága nagy jelentõsséggel bírt – iskolaalapító, a dán népfõiskolák és a liberális oktatás atyja, elsõsorban a farmerek gyerekeinek nevelését,

78

Agrártörténeti tanulmányok

felelõs állampolgárrá, hazafivá nevelését, a toleranciát, a közösség fejlesztését, a demokratikus gondolkodást tartotta fontosnak [Szûcs R.]. Magyarországon a XVIII. századtól elõtérbe került a jobbágyi viszonyok szabályozása, amelynek egyik fontos eleme volt Mária Teréziának az urbáriumról szóló törvénye (1765) (Vö. Dániában ekkorra már megszûnt a jobbágyság) Mária Terézia az oktatásnak is kiemelkedõ szerepet tulajdonított, nem csak gazdasági iskolát létesített, de a népoktatásra is gondot fordított. Ekkor hozta létre például Tessedik Sámuel Szarvason az elsõ mezõgazdasági szakiskolát. A magyar mezõgazdaság a 18. század végén nagy változáson ment keresztül. Az európai háborúk következtében Európában megnövekedett az élelmiszerek iránti kereslet, ezért a gazdálkodás addigi méreteit a földesurak növelni kívánták. Elsõsorban a búzaexport és a gyapjúexport mértéke volt kimagasló. Az egyre fokozódó mértékû árutermeléshez, és a piac igényeinek kielégítéséhez területi koncentrációra volt szükség, az allódiális birtokokból nagybirtokok alakultak ki. A kialakult földesúri gazdaságokban a reformkorban új növényfajták, vasboronák és a cséplõgépek jelentek meg Az Osztrák–Magyar Monarchia kiegyezés utáni idõszakában a magyar mezõgazdaság intenzív irányú fejlesztése vám- és kereskedelmi szövetség eredményeképp gyors ütemû és töretlen volt, különösen az 1880-as évektõl kezdve az I. világháborúig. A fejlettségi színvonal nem érte el ugyan a legfejlettebb nyugat-európai országokét, de jelentõsen meghaladta a kelet-európai és balkáni országokat. A magyar mezõgazdaság és élelmiszeripar fejlõdését nagyban elõsegítették a számottevõ belföldi és külföldi tõkebefektetések, az idetelepített kiváló szakemberek új gyártási eljárásokat meghonosítva, az általában liberális politika tartós érvényesülése. 4. A gazdasági válságtól az unióhoz való csatlakozásig (1920–1972) A 19–20. század fontosabb eseményei a gazdasági válság és a világháborúk következtében a mezõgazdaság arányának csökkenése, a kibocsátás elenyészõ mértékû növekedése, állami beavatkozások szükségessége. Jellemzõ Dániában az állattenyésztés integrációja, a kisés közepes méretû farmergazdaságok létrejötte, az export növekedése. Az ’50-es évek jellemzõi a piacok beszûkülése, a gyors iparosítás, a Marshall segély és a farmerek állami támogatáshoz jutása. Az 1920 és 1972 közötti fél évszázadban, Dániában a mezõgazdaság már kevésbé határozta meg a gazdasági fejlõdést. Az országot súlyosan érintette a két világháború és a nagy világgazdasági válság, a technológiai és intézményi változások azonban tovább folytatódtak. A mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya csökkent, ezzel együtt felgyorsult a munkaerõ elvándorlása, kialakult az állattenyésztés és a kapcsolódó szövetkezetek integrációja, a termelés, jellemzõen kis és közepes méretû farmergazdaságokban folyt. A 30-as évek végére a dán mezõgazdaság struktúraváltása sikeresen befejezõdött. A gabonatermelést felváltotta a sertéshizlalás, a feldolgozott termékek, pl, szalonna, vált jelentõssé, de kiváló és világhírû lett a tejtermékek, különösen a vaj elõállítása. A megtermelt termékek nagy részét az angol piac szívta fel. A német megszállás az angol felvevõpiactól vágta el Dániát. A korábban az angol piacra szánt termékeket Németország vásárolta fel, ami komoly fellendülést jelentett a dán mezõgazdaság számára. A 30-as évek válsága és a két világháborút követõ gazdasági helyzet javítására, az infláció megfékezésére, a munkanélküliség csökkentésére állami beavatkozásra volt szükség. Az agrárpolitikai intézkedések fõ célja a mezõgazdasági szektorban átfogó intézkedésekkel, állami beavatkozással biztosítani a farmerek számára a megfelelõ bevételeket.

79

Heller Farkas Füzetek

A dán kormány jelentõs segítséget nyújtott a farmereknek: átmeneti támogatásokat biztosított, szaktanácsadó rendszereket hoztak létre és támogatták a központok mûködését, ösztönözték a kutatás-fejlesztést, elõsegítették a beruházási célú hitelfelvételt, az export termékek piacán a modern marketing tevékenység fejlesztését tették lehetõvé, erõsítették a vertikális rendszereket. Mezõgazdasági támogatásokkal hidalták át azt az átmeneti idõszakot, amíg Dánia az EGK tagja nem lett (1973). Az EGK-ban 1967-ben vezették be a Közös Agrárpolitikát (KAP). A dán farmerek a magas fogyasztói árak, az intervenció és az ártámogatások következtében nagyobb bevételekre tehettek szert. Magyarországon 1910-tõl következtek be jelentõs változások a mezõgazdasági termelésben. Különösen a nagyüzemekben a búza és a kukorica, valamint a cukorrépa, dohány és takarmánynövények termelése érték el a fejlett nyugat-európai országok szintjét. Virágzásnak indult a gépipar (pl. Ganz), csökkent a magyarszürke aránya, amit még a kunok hoztak be Magyarországra, helyette a vöröstarka és borzderes fajták terjedtek el, valamint ebben az idõszakban jöttek létre az elsõ tejszövetkezetek. A nagybirtokrendszer, a cselédek és bérmunkások nagy aránya és a kedvezõtlen jövedelemviszonyok fennmaradása gátat vetett a további fejlõdésnek, noha az 1920 utáni idõszakban továbbra is a mezõgazdaság volt a legfontosabb ágazat, ami biztosította egyrészt a lakosság élelmiszer-ellátását, másrészt exportot jelentett. Magyarországon a 2. világháború után a szovjet típusú gazdaságok, a sztálinista kollektivizálás és a tervgazdálkodás játszotta a fõ szerepet. A szovjet típusú termelõszövetkezetek és az állami gazdaságok sajátos formációt alkottak, a szovjet kolhoz rendszertõl alapvetõen eltérõ agrárgazdasági modellt, létrejött a „magyar modell”, Az 1960-as évek elejétõl a mezõgazdasági fejlõdés ismét lendületet vett – a termelés és az agrártermékek exportja ugrásszerûen nõtt, javult a hatékonyság, a szakmai színvonal, a gépesítettség mértéke, nõttek a hozamok, az exportban a mezõgazdasági eredetû termékek aránya elérte a 40%-ot, ami a külkereskedelmi mérleg javítását eredményezte. Jelentõs szerepet játszott a mezõgazdaság fejlõdésében a magyar modellre sajátosan jellemzõ háztáji gazdaságok és a nagyüzemek közötti kooperációk létrejötte is, 5. 1973-tól az ezredfordulóig 1973-tól Dánia az EGK tagja lett, a mezõgazdaság erõsen iparosodott, a fejlõdés extenzívvé és, diverzifikálttá vált. A gazdaságok mérete nõtt, ám számuk csökkent, szerepet kapott a biogazdálkodás, a táj és a környezet védelme. A nyolcvanas években a farmerek nem vándoroltak már városokba, hanem vidéken maradtak és a kormányzat támogatásával a felszabadult, korábban mezõgazdasági épületeket más célra hasznosították. Magyarországon az 1970–1980 közötti idõszak jelentette a mezõgazdaság újabb virágkorát: kiemelt helyet kapott az innováció, a hibridsertés hízlalás, hibridkukorica vetõmag termesztés és az iparszerû termelési rendszerek alkalmazása. Az oktatás, különösen az agrár-felsõoktatás kiemelt szerepet kapott. Az 1989-es rendszerváltás után az egyik legjelentõsebb fordulatot a területek elaprózódása, a tõkehiány, a jövedelmezõség csökkenése jelentette, visszaesett az ágazaton belüli integráció és a szövetkezés, emellett nagyarányúvá vált a vidéki lakosság elöregedése, az elvándorlás és a munkanélküliség. Az Európai Unióhoz való csatlakozás újabb fordulópontot jelentett, alkalmazkodni kellett a megváltozott piaci körülményekhez, teljesen átalakult a termelési szerkezet.

80

Agrártörténeti tanulmányok

6. A 21. század új kihívásai A 21. században a mezõgazdaság új szerephez jutott, a farmer már nem csak termelõ, hanem multifunkcionális szereplõ. A világ népességének növekedése, az agrártermékek árának volatilitása, a pénzügyi válság, mind megváltozott körülményeket teremtenek. A jó minõségû, egészséges és biztonságos élelmiszerek iránti kereslet növekszik, a nyersanyagtermeléstõl a feldolgozáson, csomagoláson át az értékesítésig, minden tevékenység szerepe erõsödik mindkét országban. Míg a nagyfokú specializáció eredményeképpen nõtt a termelékenység, teret nyert a biogazdálkodás is, egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezet (talaj, vizek, levegõ) védelme, annak érdekében, hogy a gazdálkodás hosszú távon fenntartható maradjon. A két ország agrárszektorának értékelésénél nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sikeres gazdálkodást nagymértékben segítik a támogatások, az Unióhoz való csatlakozás óta, valójában a KAP támogatások biztosítják a jövedelmezõséget. A gazdaság szerkezete mára teljesen megváltozott, a szolgáltató szektor a domináns, vagyis az egykori agrárországokról nem mondhatjuk el, hogy megmaradtak volna mezõgazdasági országnak (GDP 2–3%-a). A KAP támogatások esetleges megvonása esetén a gazdálkodók számára az egyik kiutat a vidékfejlesztés nyújtotta lehetõségek és a liberalizált mezõgazdasági piacok nyújthatnák. II. Hatékonysági összevetés A két ország történetének összehasonlítása arra mutat rá, hogy a dánoknál viszonylag korán történt meg a modern, piaci termelésre való átállás, amit erõteljesen segített a technológiai fejlõdést is ösztönzõ intézményi környezet. Magyarországon ezzel szemben megmerevedtek a feudális viszonyok, a századforduló két évtizede jelentett csak észrevehetõ kapitalista irányú fejlõdést, felzárkózási kísérletet az iparosodott országok irányába. Dánia, a 2. világháború után robbanásszerû fejlõdésnek indult, miközben Magyarországon a fejlõdés kereteit nem biztosították a szocialista termelési viszonyok, ugyanakkor az agrárágazat mindvégig kiemelt figyelmet kapott, elsõsorban export potenciálja és foglalkoztatási jelentõsége miatt. Közel egy évvel ezelõtt határoztuk el, hogy a történeti pályák összevetése után, megvizsgáljuk az elmúlt két évtized teljesítményét. Azzal a kiinduló feltételezéssel láttunk neki a munkának, hogy a dán mezõgazdaság jóval hatékonyabb, mint a magyar, és hogy ennek olyan jól megragadható okai vannak, mint a jobb technológia, több tõke, képzettebb munkaerõ és így tovább. Ugyanakkor nyitottnak éreztük azt a kérdést, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a magasabb fejlettségi szintbõl adódó tényezõket, vajon még mindig a dánokat tekinthetjük-e jobb „mezõgazdának”. Másképp fogalmazva, a hagyományos termelékenységi összevetésben minden kétséget kizáróan a dánok jóval elõttünk járnak. Mi azonban, hasonlóan sok más kutatóhoz, ezt az elõnyt két részre bontva gondoltunk egy valódi összehasonlítást lehetõvé tevõ mutatót kialakítani. Leegyszerûsítve ezt úgy lehetne leírni, hogy Dániában, annak ellenére, hogy az ország területe és lakossága is hozzávetõlegesen fele hazánkénak, jóval magasabb a mezõgazdaság bruttó kibocsátási szintje, ám ezt jelentõsen több input és sokkal kedvezõbb társadalmi körülmények között érik el. Ha tehát két összetevõre bontjuk fel a mezõgazdasági termelést meghatározó tényezõket, akkor az egyik mutatja az alkalmazott technológia korszerûségét, valamint a felhasznált inputok mennyiségét és minõségét, a másik, pedig azt, hogy hogyan hasznosítják ezeket (tech-

81

Heller Farkas Füzetek

nológiai hatékonyság). Mi tehát, a második összetevõre koncentráltunk, amikor a hatékonyságot szerettük volna összehasonlítani, azaz arra voltunk kíváncsiak, hogy abban az esetben, ha azonos technológiát alkalmaz, valamint azonos inputmennyiséggel dolgozna mindkét ország, vajon melyik nemzet mezõgazdasága tudna magasabb kibocsátási szintet elérni. 1. Összehasonlító mezõgazdasági teljesítmény Elõször néhány mutató segítségével összevetettük a két ország agrárteljesítményét az 1997 és 2007 közötti, alig több mint egy évtizedre. Azokkal a mutatószámokkal dolgoztunk, melyeket Maddison és van Ooststroom (1993) javasolt, ugyanakkor nem vásárlóerõ-paritáson és nem is azonos árakon számoltunk, mert pontos adatok nem álltak ehhez rendelkezésre (mezõgazdasági árarányok). Végeztünk azonban becsléseket az OECD által közzétett adatok felhasználásával (OECD). Természetesen mindezt figyelembe véve interpretáltuk a kapott eredményeket, amelyekben nem tapasztaltunk a várakozásainktól jelentõsen eltérõt. A jellemzõ viszonyszám 2,5–3, azaz a dán mezõgazdasági termelékenység két és fél, háromszorosa a magyarnak. Az árarányok figyelembe vételével, jóval közelebb kerül a magyarok teljesítménye a dánokéhoz, de még így is valamelyest nagyobb hozzáadott értéket tud kihozni a skandináv ország egy hektár megmûvelésébõl, vagy egy mezõgazdasági alkalmazottból, mint mi. Ennek számos oka lehet, szerepet játszik többek között a mezõgazdaság ágazati szerkezete. Például Magyarországon igen jelentõs a magas munkaerõ igényû kertészeti termékek, gyümölcsök aránya, eléri az ágazat bruttó kibocsátásának 20%-át, miközben Dániában 7% alatt marad, az állattenyésztés a dánoknál 55–60%-os súlyt képvisel és igen intenzív, nálunk mindössze 40% körüli. A ráfordításokban (folyó termelõ felhasználás) jelentkezõ különbségek is okozhatják az eltérést, a magyarok több mûtrágyát és egyéb kemikáliákat használnak fel, az alkalmazott technológiának magasabb a fajlagos energiaszükséglete, a dolgozók kevésbé képzettebbek. 1. tábla Egy hektárra jutó bruttó hozzáadott érték (1997–2007) EUR/ha Dánia Magyarország DK/HU

1997 1298 302

1998 1014 337

1999 984 315

2000 1175 328

2001 1375 361

2002 1087 347

2003 1080 324

2004 1173 405

2005 844 377

2006 863 376

2007 898 391

4,3

3,0

3,1

3,6

3,8

3,1

3,3

2,9

2,2

2,3

2,3

Forrás: Eurostat, FAO A mezõgazdasági mûvelés alá vont területegységre jutó bruttó hozzáadott értéket tekintve, az olló jelentõsen összecsukódott a vizsgált 11 évben, négyszeresrõl, alig több mint kétszeresre, ami azt jelenti, hogy ha a vásárlóerõ paritást is bevonjuk az elemzésbe, akkor a 2000-es évtized közepétõl majdhogynem utolértük a dánokat. 2. tábla Egy (mg.-ban foglalkoztatott) fõre jutó bruttó hozzáadott érték (1997–2007) EUR/fõ Dánia1 Magyarország1 DK/HU Dánia2 Magyarország3 DK/HU

1997 1998 37277 29487 6507 7483 5,7 3,9 31491 25445 6507 7595 4,8 3,4

1999 29570 7197 4,1 25094 7058 3,6

2000 35866 7618 4,7 31283 7505 4,2

Forrás: Eurostat, ILO (1), DST (2), KSH (3)

82

2001 43343 8839 4,9 38014 8694 4,4

2002 36022 8420 4,3 30909 8420 3,7

2003 37294 8827 4,2 31487 8827 3,6

2004 38208 11578 3,3 36117 11578 3,1

2005 28423 11387 3,5 27140 11387 2,4

2006 29445 11439 2,6 28168 11439 2,5

2007 30016 12429 2,4 29644 12429 2,4

Agrártörténeti tanulmányok

A mezõgazdaságban foglalkoztatottakra jutó bruttó hozzáadott értékben jelentõsebben maradunk el a dánoktól, fentebb ismertettük ennek lehetséges okait. 3. tábla Egy (teljes népesség) fõre jutó bruttó hozzáadott érték (1997–2007) EUR/fõ Dánia Magyarország DK/HU

1997 661 182 3,6

1998 512 203 2,5

1999 490 190 2,6

2000 583 188 3,1

2001 688 207 3,3

2002 539 199 2,7

2003 533 187 2,9

2004 575 235 2,5

2005 417 219 1,9

2006 431 217 2,0

2007 439 226 1,9

Forrás: Eurostat, IMF 2. Visszatekintés: a mezõgazdasági teljesítmény mérésérõl Korábbi tanulmányunkban összefoglaltuk a mezõgazdasági termelékenység mérésének irodalmát. Leírtuk, hogy kezdetben mindössze a földet, a munkaerõt és a tõkét tekintették a kibocsátás meghatározójának, késõbb azonban már a mûtrágya felhasználás, az öntözés, vagy egyéb mezõgazdasági szolgáltatások is megjelentek, majd néhány évtizede az intézményi gazdaságtan hatása is. A mezõgazdasági termelési függvényelemzések 1944-ben indultak el Tintner, Brownlee és Heady munkáival, a termelékenységgel elõször az Egyesült Államokban foglalkoztak, Barton és Cooper (1948), illetve Cooper, Barton és Brodell (1947), tettek közzé becsléseket. Az egyes országok agrárteljesítményét összehasonlító vizsgálatok története Bhattacharjee elemzésével indult. (Bhattacharjee, 1955). Õ 22 ország, 1955. évi teljesítményét vetette össze, kizárólag a földet, a munkaerõt és a mûtrágyát tekintve inputnak, Paige és Bombach (1959) ezt fejlesztette kicsit késõbb tovább. Hayami és Ruttan (1970), Evenson és Kislev (1975), Nguyen (1979), Yamada és Ruttan (1980), Mundlak és Hellinghausen (1982), Rao (1986, 1992) és sok más kutató munkáiban már a tõke vált az egyik legjelentõsebb tényezõvé, figyelembe vették az ingatlanok, gépek, élõ állatok és ültetvények valamelyikét vagy némelyikét. A humán tõke elõször Hayami és Ruttan (1970) tanulmányában jelent meg, ahol az oktatás, szaktudás szerepét hangsúlyozták, csakúgy, mint Nguyen (1979), Yamada és Ruttan (1980), valamint Ruttan (2002) is, akik az általános iskolázottsági, és a mûszaki-technikai képzettségi szintet is vizsgálták. A kutatás-fejlesztést, tanácsadást is bevonta Evenson és Kislev (1975), az infrastruktúrát Antle (1983). Nem mezõgazdasági inputokat (energia, növényvédõ szerek), valamint igénybe vett nem mezõgazdasági szolgáltatásokat (gépek karbantartása, ingatlanok bérleti díja, adminisztrációs, állatorvosi, öntözési, biztosítási szolgáltatások) is figyelembe vett Maddison (1970), Maddison és van Ooststroom (1993), Maddison és Rao (1996). Az Egyesült Államokban Kendrich és Grossman (1980), Jorgenson, Gollop és Fraumeni (1987), Ball, Bureau, Nehring és Sumwaru (1997), illetve Ball, et al. (2001) vizsgálataiban a föld, a munkaerõ, a tõke, a mûtrágya, a növényvédõ szerek, a vetõmag, az élõ állatok, a takarmány és az energia jelentették az inputokat. Az alkalmazott technológia, illetve a gazdaságra ható számos egyéb tényezõ, amelyeknek egy részét a társadalomtudományban azonosították, is integráns részévé vált az elemzéseknek a ’90-es évek elejétõl-közepétõl. A technológia mezõgazdaságban betöltött szerepével behatóan foglalkozott Crego et al. (1998). Mundlak szerint a technológiaválasztást olyan tényezõk („state variables”, megközelítõ magyar fordításban állapot mutatók) determinálják, mint az erõforráskorlátok (kevés és rossz minõségû tõke), az ösztönzõk (árarányok), a fizikai környezet (idõjárás, talajminõség), vagy a rendelkezésre álló technológiák (terméshozamokban, illetve általános fejlettségben, azaz az USA-hoz képesti lemaradásban mérve). (Mundlak, 2000).

83

Heller Farkas Füzetek

3. A hatékonyságról Mundlak modelljétõl indultunk és azt a legmesszemenõbbekig figyelembe véve állítottuk össze azon faktorok listáját, melyek, véleményünk szerint, befolyással vannak a mezõgazdaság teljesítményére. Hat csoportot alakítottunk ki, elsõ fele teljes mértékben elfogadott, számokban jól megragadható három alcsoportból áll, másik felét azonban, jól tudjuk, vitatható tényezõk alkotják. 1.) Input (föld, tõke, munkaerõ, illetve mûtrágya és növényvédõ szerek felhasználása), 2.) Fizikai környezet (vízzel való ellátottság, azaz az édesvíz készletek és a csapadékmenynyiség, valamint a napsütéses órák száma), 3.) Alkalmazott technológia (K+F kiadások a GDP százalékában, mezõgazdasági hozamok és állatállomány sûrûség), 4.) Infrastruktúra (közlekedési, kommunikációs és egészségügyi infrastruktúra), 5.) Intézményi környezet (szabadságjogok, politikai jogok, az intézményekbe vetett közbizalom), 6.) Szocio-kulturális tényezõk (iskolázottság, vallásosság) Kísérletet tettünk a nehezen mérhetõ tényezõk számszerûsítésére (például az alkalmazott technológia fejlettségét a mezõgazdasági hozamokkal, a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások GDPhez viszonyított arányával mértük, a vallásosságot a protestánsok arányával, az egészségügyi infrastruktúrát többek között a születéskor várható élettartammal stb.), majd 10–15 éves adatsorokat vetettünk egybe oly módon, hogy elosztottuk egymással a két ország mutatóját. Tudjuk jól, hogy ez egy igen kezdetleges módszer, de kezdetként, ebben a meglehetõsen leegyszerûsített formában gondoltuk megnézni, hogy mennyivel több és jobb tényezõkkel rendelkeznek a dánok és másik oldalról, ez mennyivel több kibocsátást tesz lehetõvé számukra. Ezt a „munka vázlatot” foglaltuk össze az alábbi táblázatban. 4. táblázat Az agrárhatékonyság tényezõi Dániában és Magyarországon 1990–2007 (Dán és magyar érték hányadosaként meghatározott viszonyszámok) Mezõgazdasági termelés meghatározói

84

DK/HU

I. Kulturális faktorok

1,41

a.) vallás

1,95

b.) iskolázottság

0,87

II. Infrastruktúra

2,21

a.) közlekedés

3,48

b.) kommunikáció

1,57

c.) egészségügy

1,59

III. Technológia

3,22

a.) Kutatás-fejlesztés

2,33

b.) Hozamok

2,08

c.) Állatállomány sûrûség

5,25

IV. Intézmények

1,46

a.) Szabadságjogok és politikai jogok

1,11

b.) Intézményekbe vetett bizalom

1,81

V. Inputok

1,11

a.) Föld

0,52

b.) Tõke

1,68

c.) Munkaerõ

0,22

d.) Mûtrágya és növényvédõ szerek

0,61

VI. Fizikai környezet

0,89

a.) Víz

0,97

b.) Napsütés

0,8

Összes determináns faktor súlyozott átlaga VII. Output

1,61

Bruttó kibocsátás

1,46

Agrártörténeti tanulmányok

Elsõ, igen durva megközelítésû számításaink azt mutatják, hogy a dánok 60%-kal több/jobb inputtal, illetve kedvezõbb „állapot mutatókkal” rendelkeztek, ugyanakkor csak 50%-kal több „terményt” bocsátottak ki, mint a magyarok. Ez azt jelenti, hogy a meglévõ technológia, tudás, tõke, környezet stb. felhasználási hatékonysága nálunk hozzávetõlegesen 10%-kal jobb. (Ez egybevág Rungsuriyawiboon és Lissitsa eredményével.) Magyarázhatja a kutatásaink során talált magyar hatékonysági fölényt a növénytermesztés, illetve az állattenyésztés összkibocsátáshoz viszonyított arányától eltérõ természeti adottságbeli arány, illetve a dánok „túl nagy” input erõfeszítése (magas tõkeállomány, jelentõs beruházások, fejlett technológia, sûrû infrastruktúra) és a termelékenységet mérhetõen erõteljesebben támogató intézményi környezetük, kulturális-, vallási-, kapcsolati mintázataik. 4. A termelést meghatározó tényezõkrõl és azok összehasonlításáról (regresszió-számítás) További kutatásokat tartunk szükségesnek annak feltárására, hogy milyen pontos, matematikailag leírható, igazolható kapcsolat van az általunk befolyásolónak vélt tényezõk és a mezõgazdaság teljesítménye között. Ebbõl a célból egy sokváltozós regressziós számítást tervezünk és a kapott eredmények fényében korrigáljuk, vagy átértékeljük korábbi következtetéseinket. Következtetések Dánia és Magyarország agrártörténetének rövid összefoglalásával a dán sikerek és a magyar problémák gyökereit kutattuk. Mindkét ország, hagyományai szerint agrárország, a gazdaság fejlõdésében jelentõs szerepet játszott a mezõgazdaság. Dánia szinte páratlan gazdasági fejlõdése geopolitikai, kulturális, vallási és intézményi okokban ragadható meg leginkább, a történeti áttekintés arra világít rá, hogy a dán mezõgazdaság fejlõdése összefonódott a gazdaság egészének fejlõdésével. A modernizáció, iparosítás gyorsan ment végbe és a fejlõdés töretlen volt, hiszen a növekedés intézményi feltételei adottak voltak, a politikai vezetõ rétegnek nem állt érdekében gátolni a technológiai fejlõdést, a modernizációt. Magyarországon ezzel szemben kezdetben a feudalizmus maradványai, majd késõbb a szocialista tervgazdálkodás és intézményi elrendezõdés nehezítette a fejlõdést. Kutatásaink során összevetettük egyrészt tíz év termelékenységét, másrészt közel két évtized teljesítményét. Arra a következtetésre jutottunk, hogy bár a dán termelékenységi szint vitathatatlanul magasabb, elsõdleges méréseink azonban azt mutatják, hogy (technológiai) hatékonyságunk hozzávetõlegesen 10%-kal jobb. További kutatásokat folytatunk annak érdekében, hogy regressziószámítás segítségével modellünk változói milyen függvényszerû kapcsolatot mutatnak a kibocsátással. Ebben a tanulmányunkban nem, de egy másik kutatásunkban foglalkoztunk a fenntartható mezõgazdasággal és annak modellünkbe való integrálásával. A fenntartható mezõgazdaság megköveteli a környezet védelmét, ami nemcsak a talajok, a vizek, és a levegõ tisztaságát jelenti, hanem a táj, a természeti értékek védelmét is. A dánok igen intenzív termelése veszélyt jelenthet a környezetre, a tájra és a további fejlõdésre is. A dán táj jelenlegi, egyedi arculata az elmúlt évszázad folyamán alakult ki, az országra jellemzõ természeti értékek elpusztítása nyomán. A 18–19. században, mezõgazdasági mûvelésre alkalmas területek megszerzésének céljából hatalmas, tipikusan a dán tájra jellemzõ cserjés területeket törtek fel, mocsarakat, lápokat, tavakat tettek tönkre végérvényesen. Az 1950-es években, holland

85

Heller Farkas Füzetek

mintára, a tengerektõl próbáltak elhódítani területeket. A károk helyreállítása, a kiszáradt területek öntözése és fenntartása hatalmas költségeket jelent az országnak és ez tovább növelheti a magyar elõnyt, hiszen a mi mezõgazdaságunk kevésbé szennyezõ. Irodalomjegyzék ACEMOGLU, D. [2005]: Economic Backwardness in Political Perspective http://econwww.mit.edu/files/301 ANTLE, J.M. (1983). Infrastructure and Aggregate Agricultural Productivity: International Evidence. Economic Development and Cultural Change 31(3):609-620. BALL, V. E – BUREAU, J. – BUTAULT, J. – NEHRING, R. [2001]: Levels of Farm Sector Productivity: An International Comparison, Journal of Productivity Analysis 15 pp:5-29. BALL, V. E. – BUREAU, J. – NEHRING, R.– SOMWARU, A.[2001]: Agricultural Productivity Revised. http://www.agec.ntu.edu.tw/faculty/huang/paper/Agricultural%20productivity%20revisited.pdf BALL, V.E. – NEHRING, R. [1998]: Patterns of State Productivity Growth in the U.S. Farm Sector, July 1998, U.S. Department of Agriculture, Economic Research Service, Staff Paper No. 9804 BARTON, G. T. – COOPER, M. R.[1948]: Relation of Agricultural production to Inputs. Review of Economics and Statistics: 117–126. BEKE JUDIT – FORGÁCS ANNA [2009]: Dánia és Magyarország agrártörténeti összehasonlítása, kézirat BEKE JUDIT – FORGÁCS ANNA [2009]: A modern mezõgazdaság teljesítményének mérhetõségérõl – komparatív szektorelemzés Tudomány Napja konferencia elõadás, Budapest. BEREND T. IVÁN – RÁNKI GYÖRGY [1976]: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlõdése a 19-20. században. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest. BHATTACHARJEE [1955]: Resource Use and Productivity in World Agriculture. Journal of Farm Economics, 37(1). BUREAU, FÄRE ÉS GROSSKOPF [1995]: Interregional Comparison of Agricultural Productivity Growth, Technical Progress, and Efficiency Change in China’s Agriculture: A Nonparametric Index Approach http://ideas.repec.org/p/wop/iasawp/ir97089.html COOPER, M.R. – BARTON, G.T. – BRODELL, A.P. [1947]. Progress of Farm Mechanization. MB-630, U.S. Dept. of Agr., Bur. Agr. Econ. CREGO, A.D. – LARSON, D. – BUTZER, R. – MUNDLAK, Y. [1998]: A New Database on Investment and Capital for Agriculture and Manufacturing, World Bank Working Paper 2013, http://www.wds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/IW3P/IB/2000/02/24/ 000094946_99031911105636/Rendered/PDF/multi_page.pdf European Agricultural Policy 2020: The Dutch Outlook” http://www.minlnv.nl/portal/page?_pageid=116,1640360&_dad=portal&_schema=PORTAL&p_file_id=30905 EVENSON, R.E. – KISLEV Y. [1975]: Agricultural Research and Productivity, New Haven, CT, Yale University Press Fehér István [2008]: Applying Historical Precedent to New Conventional Wisdom on Public Sector Roles in Agriculture and Rural Development. UPS AND DOWNS OF THE HUNGARIAN “AGRICULTURAL MODEL”. Kézirat

86

Agrártörténeti tanulmányok

GUNST PÉTER [1998]: Hungarian agrarian society from the emancipation of the serfs (1848) to the re-privatization of land (1998). Columbian University Press, New York. HAYAMI, Y. – RUTTAN V. [1970]: Agricultural Productivity Differences Among Countries Americab Economic Review, 40, pp. 895-911 HAYAMI, Y. – RUTTAN V. [1970]: Agricultural Productivity Differences Among Countries Americab Economic Review, 40, pp. 895-911 HAYAMI, Y. – RUTTAN, Y. W. [1971]: Agricultural Development: An International Perspective. Johns Hopkins, Baltimore. JORGENSON, D.W., GOLLOP, F.M., FRAUMENI, B.M. [1987]: Productivity and US Economic Growth. Cambridge, Harvard University Press KENDRICK, J.W. – GROSSMAN, E.S. [1980]: Productivity in the United States: Cycles and Trends, Johns Hopkins University Press, Baltimore, MD LISÁNYI ENDRÉNÉ BEKE JUDIT [2009]: A dán agrárfejlõdés történeti sajátosságai Európai Tükör XIV. évfolyam 10. szám http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/F9357220CFAA-4ACD-9350-8DCC0C3B9E8F/0/europai_tukor_200910.pdf MADDISON, A., H.- VAN OOSTSTROOM [1995]: ‘The lnternational Comparison of Value Added, Productivity and Purchasing Power Parities in Agriculture’ in A. Maddison,Explaining the Economic Performance of Nations: Essays in Time and Space, Elgar, Aldershot. http://en.scientificcommons.org/a_maddison MADDISON, A.,- PRASADA RAO, D.S. [1996]: A generalized approach to international comparison of agricultural output and productivity http://en.scientificcommons.org/a_maddison MISKOLCZY ISTVÁN. [2008]: A középkori kereskedelem története. Attraktor, Máriabesnyõ–Gödöllõ. MUNDLAK – HELLINGHAUSEN , R. [1982]: The Intercountry Agricultural Production Function: Another View, American Journal of Agricultural Economics 64:664-672, MUNDLAK, Y. – BUTZER, R.– LARSON, D [2008]: Heterogeneous Technology and Panel Data: The Case of the Agricultural Production Function. http://www-wds.worldbank.org/servlet/WDSContentServer/WDSP/IB/2000/02/24/000009265_3971110141412/ Rendered/PDF/multi_page.pdf MUNDLAK, Y.: Agriculture and Economic Growth: Theory and Measurement. . Cambridge and London: Harvard University Press, 2000. N N : Data for Analysing Productivity Changes in Danish Agriculture 1985–2006. http://www.foi.life.ku.dk/Publikationer/~/media/Foi/docs/Publikationer/Working%20Pape rs/2008/WP_15_2008.ashx NGUYEN, D. [1979]: On Agricultural Productivity Differences among Countries. American Journal of Agricultural Economics, Vol. 61, No.3 pp. 565-570 OECD (Purchasing Power Parities, Comparative Price Levels) http://www.oecd.org/dataoecd/61/54/18598754.pdf RAO, P. D.S. [1986]: Inter-Country Comparison of Agricultural Production Aggregates, FAO, Rome RAO, P. D.S. [1992]: Inter-Country Comparisons of Agricultural Output and Productivity, FAO, Rome RUNGSURIYAWIBOON, S. – LISSITSA, A.: [2006]: Agricultural Productivity Growth in the European Union and Transition Countries Leibniz Institute of Agricultural Development in Central and Eastern Europe, Discussion Paper No. 94 http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/14903/1/dp060094.pdf

87

Heller Farkas Füzetek

RUTTAN, V. [2002]: Productivity Growth in World Agriculture: Sources and Constrains http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/14176/1/p02-01.pdf SZÛCS R. GÁBOR [2008]: Dánia. Az Európai Unió a változó világban, 35. kötet, Press Publica Kiadó YAMADA, S. – RUTTAN, V.W. [1980]: International Comparison of Productivity in Agriculture In: New Developments in Productivity Measurement and Analysis, eds. J.W. Kendrick and B.N. Vaccara, Chicago, The University Press of Chicago CIA World Factbook: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/ Encyclopedia Britannica http://www.britannica.com/EBchecked/topic/157748/Denmark Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ FAO: http://www.fao.org/ Statbank: http://www.statbank.dk/statbank5a/default.asp?w=1024 Statistical yearbook 2009. Geography and climate. http://www.dst.dk/asp2xml/puk/udgivelser/get_file.asp?id=14468&sid=01guk Statisztikák Dániáról: http://www.nationmaster.com/country/da-denmark/rel-religion FVM [2007]: Hungariam Agriculture in Figures Dansk Landbrugsrådgivning: http://www.linkedin.com/companies/dansk-landbrugsradgivning

88

III. ESZMETÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Az állam szerepei és értelmezése a keresztényszociális ideológiában, avagy: egy konzervatív politikai gazdaságtan kezdetei Botos Máté1 A XIX. század uralkodó jogi és közgazdasági gondolkodásában az Állam két szélsõséges pozíció: a minimalitás és a totalitás extremizmusa között ingadozik. A liberális iskolák a „laissez faire” elve alapján a gazdaságot, mint magára hagyott, autonóm rendszert képzelik el, szemben a kollektivista elméletek „mindenható állam” teóriájával2. A politikai gazdaságtan e két szélsõérték között helyezi el a konzervativizmus államelméletét3 és az abból eredõ gazdaságtant. A konzervativizmus azonban nem egységes egész, tehát szükségessé válik a különbözõ elméletek szintetizálása. Kérdés, hogy van-e olyan politikai erõ, olyan szellemi központ, amely képes e szintetizáló feladat elvégzésére? Létrejön-e egy sikeres állammodell, amely elfogadható a divergáló konzervatív platformok többsége számára, s amely célkitûzéseiben egy hosszabb távú stratégiát vázol fel? E dolgozat célja, hogy elmélettörténeti megközelítésbõl rekonstruálja a korszak katolikus konzervatív ideológiájának államfelfogását, ezzel válaszolva a felvetett kérdésekre. A liberális államfelfogással e dolgozat nem kíván foglalkozni, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a Smith-i, Ricardo-i, Malthus-i közgazdasági iskola felfogásában a gazdaság a társadalmi konstrukcióknak alá nem rendelt rendszert alkot, amelybe az intézmények idõnként – kivételesen indokolt esetekben – korrekciós jelleggel beavatkozhatnak. Számunkra sokkal fontosabb jelen munka szempontjából az államnak a társadalmat és a gazdasági szférát ellenõrzõ felfogása, mely két nagy iskolához, a marxizmushoz illetve az államszocialistákhoz fûzõdik. Mindkét irányzat a Saint-Simon-i államfilozófiára épít, melynek lényege, hogy az állam a racionalitás jegyében közvetlen módon jelenik meg a társadalom életében és tervszerûen irányítja a gazdaságot. Marx A Tõke elsõ kötetében4 kifejti a fennálló szabadversenyes kapitalizmus belsõ ellentmondásait és (egyéb munkáiban) politikai-ideológiai alapon társadalmi forradalmat javasol a termelõeszközök kollektív tulajdonba vétele érdekében. A marxi felfogásban egyetlen tulajdonos létezik, s ez az állam, mely függetlenítve magát a társadalomtól, mindent ellenõriz, mindent tervez és mindent irányít. A totális állam azonban nemcsak gyakorlatilag bizonyul irracionálisnak, vagyis nem rentábilisnak, de az egyéni és kollektív szabadságjogok teljes negálásával diktatórikus politikai rendszert hoz létre. A saint-simonista állam- és gazdaságfelfogás másik ágba tartozó örökösei, az államszocialisták, Rodbertus-Jagetzow és Lassalle munkáira támaszkodva az államnak a társadalmi igazságosság érdekében megjelenõ kiegyenlítõ szerepet domborították ki. Míg azonban a két alapvetõen idealista közgazdász elméleti munkássága nem talál visszhangra a vezetõ politikai köröknél, utódaik, pl. Adolf Wagner, Albert Schaeffle, illetve a francia földön alkotó Dupont-White fejtegetéseit a porosz Landrecht-re épülõ5 politikai hagyomány, Bismarckkal az élen, beépíti programjába. Így válik a keresztény konzervativizmus egyik legnagyobb ellenfelévé az egyébként roppant pragmatikus bismarcki német politika. A szociális katolicizmust és ideológiáját nemzetközi viszonylatban legújabban Paul Misner vizsgálta történelmi szempontból. Véleménye szerint a dezorganizálódó tradicionális 1

PPKE–BTK, dékán, egyetemi docens

89

Heller Farkas Füzetek

európai társadalom újjászervezésére tett katolikus kísérlet a társadalmi intézmények újraélesztését tûzi ki célul. Ez a kezdeményezés anakronisztikusnak azért tûnik, mert a társadalmi rend elméletének hívei múltbéli példákkal támasztják alá nézeteiket. Holott tartalmilag e javaslatok jó része beépül a késõbbi konzervatív „Sozialstaat” ideáljába. A neotomizmusra alapozó modern – XIX. századi – konzervatív keresztény államfelfogás fõ forrásai az 1882-es római tézisek6, a német-osztrák Freie Vereinigung Katholischer Sozialpolitiker7 1885-ös Klein-Heubach-i tézisei, illetve a Fribourg-i Unió jegyzõkönyvei, valamint 1888-as, 1890-es és 1900-as tézisei. E dokumentumok részleteikben napvilágot láttak már kézirat formájában egy német nyelvû kiadványban8, majd Karl Lugmayer: „Grundrisse zur neuen Gesellschaft” címû 1927-es bécsi könyvében. A Fribourg-i Unió tézisei külön is megjelentek „Theses de l’Union de Fribourg” címmel egy 1903-as Blois-i kiadványban.9 E dokumentumok természetesen egymásra épülnek – ezek lesznek dolgozatunk fõ forrásai. A konzervativizmus a szilárd és a hagyományos kötelékek által összetartott, alapjában véve közösségi jellegû rend eszméje10. A közösséget illetõen a konzervativizmus különféle válfajai azt mint a modern kor elõtti viszonyok fogalmát írják le, kohézióját valamilyen érdektõl független tényezõ eredményének tartják s egységüket a hosszú történeti összetartozás által vélik biztosítottnak. A konzervatív politikai és államelméletek szerint az egyén az állam szempontjából nem autonóm lény. E gondolat vezet el ahhoz a tételhez, amely azt tartja, hogy nem a társadalom és az állam lesz olyanná, amilyen egyénekbõl áll, hanem fordítva: az egyén válik olyanná, mint az a közeg (nemzet, állam, rend, közösség, stb.), amelyben él. A konzervatív elméletek szerint az állami közösséget nem lehet pusztán érdekekre alapozva létrehozni. Az érdekek nyers érvényesítése ugyanis fragmentálódáshoz vezet s ez az állam felbomlását eredményezi.11 A konzervatív filozófia az emberek közti egyenlõtlenséget természetes állapotnak, annak megszüntetésére irányuló minden kísérletet utópisztikusnak minõsít. Véleménye szerint a társadalmi hierarchia stabilitást teremt, amely politikai engedelmességgel párosul s ezek kölcsönösen támogatják egymást. Ebbõl a szemléletbõl az állami rend hierarchikus elve következik, amely logikusan vezet el az autoritás által érvényre juttatott kötelezettségeknek az egyéni jogosultságok fölötti primátusáig. A fentiekbõl pedig az következik, hogy a konzervativizmus a politikai stabilitást abszolút értékként kezeli. Ugyanakkor az ipari forradalom s az ebbõl következõ változásoknak betudhatóan átalakul a társadalom. Az egyre nagyobb gazdasági hatalommal rendelkezõ, feltörekvõ, vallási és erkölcsi korlátait levetkõzõ polgári középosztály és a számszerûleg egyre jelentõsebb bérmunkásság egyaránt ellenséget lát a hagyományosan földbirtok-orientált, földmûves-barát12 egyházi, illetve konzervatív megnyilatkozásokban. Felborul a hierarchikus társadalmi rend, hiszen a rendezõ elvet magát utasítja el a társadalom két, legfontosabb résztvevõje Így a XIX. század egyházatyáinak és politikusainak egy részben ellenséges közegben egyszerre kellett volna megoldani a laicizmus visszájára fordítását és a társadalmi problémák orvoslását, amelyhez az út egy új államideál kidolgozásán keresztül vezetett. A XIX. század elõtti katolikus államfelfogás alapvetõen Szent Ágoston „De civitate Dei”jén és Aquinói Szent Tamás „De regimine principium”-ján alapult. A két, egymást bizonyos értelemben kiegészítõ munka tekintélye évszázadokon át tartotta magát a katolikus társadalmi tanításban, melyet csak a Felvilágosodás kérdõjelezett meg. A rousseau-i, racionalista-laikus állam elvét majd az 1789-es francia forradalom valósítja meg a gyakorlatban, állásfoglalásra késztetve ezáltal a Magisteriumot. VI. Pius pápa 1791-ben a világi13 alkot-

90

Eszmetörténeti tanulmányok

mány elítéléséül kiadott „Quod aliquantum” kezdetû enciklikájában teljes mértékben elutasítja az egyházat ás államot, uralkodót és alattvalóit szétválasztó törekvéseket. Az iskolák államosításának a politikai küzdelmeken túlmutató ideológiai jelentõsége, a monarchia eltörlésének igénye, a laikus köztársasági államforma bevezetése kellõképpen indokolta is ezt a rendszert. A politikai kérdéseknél sokkal súlyosabb volt azonban az az erkölcsi-filozófiai konfliktus, amely a közélet teljes laicizálásáért, a magánélet szekularizálásáért és a romantikus antik szabadságideál megvalósításáért; illetve a keresztény morális, hierarchikus és szakrális rend visszaállításáért folyt.14 Tamás az ágostoni felfogáson15 – ám kora idevágó nézetein is – túllépve az államot az egyházhoz képest mellé- és nem alárendelt szerepben látja: mivel mindkettõ célja az ember boldogságának elõmozdítása. Az állam „tökéletes társaság” (communitas perfecta), amely a polgárok közjavának (bonum communae) elõmozdítására törekszik (I–II al 90,2) oly módon, hogy biztosítja a békét és kordinálja a polgárok különfél tevékenységét (amiket azok a közjó érdekében mûvelnek); illetve biztosítja azon anyagi javakat, amelyek az emberek tisztességes megélhetéséhez feltétlen szükségesek (De regimine principium I, 14). Ám a mindenkori államnak kötelessége az is, hogy lakóit a veszedelmektõl (elemi csapás, háború, bûncselekmény, stb.) megmentse, úgy törvényi, mint katonai úton (De regimine… I,15). Aquinói Szt. Tamás az egyén és az állam viszonyának vizsgálatakor megjegyzi, hogy amint a rész alárendeltje az egésznek, úgy viszonylik az egyén is a közösséghez. A törvénynek szükségszerûen az a feladata, hogy a közjót elõmozdítsa. Ráadásul a józanész is azt sugallja, hogy a közösség java elõrébbvaló az egyéninél – hiszen a „köz”-be az egyén is beletartozik. Az ember rendeltetése és célja azonban túlmutat mindazon javakon, amiket neki az állam nyújthat. Épp ezért szükséges, hogy az állam a törvényhozás révén is segítse az embert transzcendens céljai elérésében. Tamás számára magától értetõdõ, hogy a hatalmi fensõbbség „nem hozhat olyan törvényeket, amelyek összeegyeztethetetlenek a természetes erkölcsi törvénnyel (és nyilvánvalóan az örök isteni, illetve kinyilatkoztatott törvénnyel), hiszen az uralkodó, a hatalom gyakorlásához Istentõl kapja a tekintélyt és a hatalom gyakorlásának módjáról számot kell adnia Istennek. Az uralkodó is alá van vetve a természetes erkölcsi törvény elõírásainak, és ezért nem szegheti meg azokat, illetve nem adhat olyan utasítást alattvalóinak, mellyel arra kényszerítené õket, hogy megszegjék a természetes erkölcsi törvényt.”16 Minden törvény, amely ellentétes a pozitív isteni törvénnyel, jogtalan, ezért azt nem kell betartani, hiszen inkább kell engedelmeskedni Istennek, mintsem az embereknek (I-IIae 96,4). Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Aquinói Szent Tamás a természetfeletti és a természeti rend harmonikus kapcsolatát tartja ideálisnak, fenntartva, hogy a természeti a természetfelettinek alá legyen rendelve. Ebbõl következik, hogy az emberi törvényeknek tiszteletben kell tartaniuk az örök erkölcsi törvények elsõbbségét. Ha ez az elv felborul, úgy vele együtt borul a társadalmi rend is. Tamás az intézmények jelentõségét céljaik szerint rangsorolja, ezért az államot csupán egynek tartja azon eszközök közül, amelyeket Isten felhasznál ahhoz, hogy az embert végsõ céljához elvezesse. Ezek azok a teológiai alapok, amelyekre épít az a – XIII. Leó kezdeményezésére létrejött – nemzetközi szakértõi csoport, amely 1882–83 között rendszeresen összegyûlt Rómában, a XIX. század végi európai társadalom nagy kérdéseivel foglalkozott teológiai megközelítésbõl.17 A világi és az egyházi hatalmak párhuzamosságának szükségességét is a fentebb ismertetett teológiai érvekkel támasztja alá: „Az ember testbõl és lélekbõl áll. Ebbõl következõleg evilági és nem-evilági céljai vannak. Az evilági célok a nem-evilágiaknak alárendeltek.”18

91

Heller Farkas Füzetek

A két cél meghatározza a keresztény társadalom evilági létezését. Két kategória szerint két külön csoportba tartozik a keresztény társadalom: az egyetemes hitbéli közösségbe (Glaubensgemeinschaft), illetve a tagolt állami társadalomba (staatliche Gesellschaft).19 A hitbéli közösség feje az egyházi fõhatóság, a világi társadalomé az állam hatalmi szerveinek képviselõje. Az egyház feladatainak akadályoztatását nem teheti meg világi hatalom. Az állam eredete evilági alapokon nyugszik, mely egyben létezésének célja is, s ez a család. Meg kell jegyeznünk, hogy 1882-re már a katolikus egyház vezetõsége elõtt is ismert és népszerû volt a nagy francia szociográfus, Ferdinand Le Play családmonográfiája: a „Les ouvriers européens”20, amelyben a szerzõ kimutatja, hogy azok a társadalmak stabilak, amelyekben a család együttmaradásának anyagi és jogi feltételeit az állam hosszú távon is garantálja. „Az állam csírája és elsõdleges alapja a család. Az állam feladatai a következõek: 1. Törvények és a végrehajtó hatalom eszközeivel a közösség és annak tagjai számára, az isteni és természetjogokkal egybehangzóan, a földi jólétrõl való gondoskodás. 2. Ügyelnie kell az igazságosságra. 3. Meg kell védenie magát és tagjait (különösképpen a családot) belsõ és külsõ veszedelemtõl és a rendet fenn kell tartsa. 4. Az Egyházat, annak tanítását és istentiszteletét védenie kell.”21 A magyarázat szerint tehát a két hatalom közti munkamegosztás szükséges és magából a társadalom belsõ szerkezetébõl fakad. A két hatalom egymásrautaltsága nyilvánvaló, azonban ez csak egy zárt, monokulturális közegben képzelhetõ el. A katolikus konzervativizmus e korai interpretációja nem fogadja el a mai társadalmi viszonyokra jellemzõ pluralitást, s legfõbb gondjának tartja a helyesen és igazságosan szabályozott társadalmi életet. A katolikus gondolkodásban a hierarchikus-autokratikus szemlélet a domináns, amely nem tolerálja a másként gondolkodást (index), elutasítja a kritikát (pl. ateizmus), maximálisan rendpárti és fõ gondja a társadalmi harmónia megõrzése. A laikussá vált, de az egyházzal együttmûködni kívánó állam szerepeinek és feladatainak meghatározása, majd értelmezése ennél jóval bonyolultabb feladatnak bizonyult. A keresztényszociális konzervativizmus szerint egymástól elvált állam és társadalom viszonyában természetszerûleg az utóbbinak van joga a másikkal szemben. A fent említett konzervatív felfogás igyekszik mindaddig ignorálni az intézményi formákat, amíg a közmorálra, az általános gyakorlatra hivatkozhat. A legitimáció problémája azonban akkor merül fel, amikor az elvi alapon szervezett politika nem élvez megfelelõ tömegtámogatottságot. Az 1883-ban alapított és 1888-ig mûködõ, osztrák és német területen tevékenykedõ Freie Vereinigung katholischer Sozialpolitiker sikeresen tömörített világnézeti alapokon politikai kérdések iránt érdeklõdõ, többnyire arisztokrata származású értelmiségieket, akik ellenezték a bismarcki pragmatizmust. E grémium 1885-ben foglalkozott elõször konkrétan az állam feladatait érintõ kérdésekkel. A Klein-Heubach-ban tartott ülésén az államnak a gazdasági és a munka-viszonyokat elemezték von Loewenstein vezetésével, s megállapították, hogy bár e két terület az állam feladatköre, a világgazdaság kialakulása következtében nem értelmezhetõ pusztán nemzetállami keretek között. Nemzetközi kooperációra van tehát szükség,22 mégpedig az egyének védelme, a kereskedelmi viszonyokban kialakítandó rend, valamint általában a társadalmi rend megóvása, illetve korporatív alapokon történõ újjászervezése érdekében. E megállapodások azonban részint a szakmai testületek (Gesellschaftsgruppen), részint az állam feladata.23 Az osztrák-német csoport nemcsak elméleti munkásságban, de nemzetközi kapcsolataiban is meglehetõsen erõs volt. Ennek köszönhetõen egyes vezetõ személyiségei, pl. von Kuefstein gróf, Julius von Blome gróf, Anton Pergen gróf és mások, már a római cso-

92

Eszmetörténeti tanulmányok

portban is részt vettek, s így az 1884-ben életre hívott nemzetközi kutatócsoportban, a Fribourg-i Unióban is aktívan és nagy számban képviseltették magukat. A Fribourg-i Unió politikai filozófiája – bár dokumentumaiban, vagyis az elsõdleges forrásanyagban nem foglalkozik direkt politikai kérdésekkel, tagjainak politikai szimpátiáját, ideológiai preferenciáit a szekunder anyagból rekonstruálni lehet – nagy vonalakban beleilleszkedik a XIX. századi konzervativizmus áramlatába24, azonban speciális jellegzetességei miatt pontos helyét meghatározni nehéz, többek között éppen az állam gazdasági szerepvállalását, a szociális érzékenységet, az intézményrendszer liberális és demokrata megközelítését illetõ nézetei miatt. Bár a szociális katolicizmus mint a konzervativizmus legmarkánsabb irányzata jelenik meg, reformjellege igen sajátos. E szociális reformkonzervativizmus filozófiáját alapvetõen egy múltba tekintõ, anakronisztikus szemléletmód, ugyanakkor mély szociális felelõsségérzet jellemzi. A keresztény szociális gondolkodók (Ketteler, Vogelsang, de La Tour du Pin, Lehmkuhl stb.) mindannyian kritikusan tekintenek a francia forradalomra. Egyik legfontosabb jellemzõjük épp ennek a társadalmi forradalomnak heves kritikája. Ellentétben a marxista filozófiával, a múlt századi szociális reformkonzervativizmus az ipari forradalommal szemben a társadalmi változásokat indukáló ideológiai forradalmat tartotta elsõsorban felelõsnek a XIX. század nagy, megoldatlan problémáiért. Ez a középkorra mint ideális társadalmi formára tekintõ politikai filozófia megtalálta a maga elméleti megalapozottságát, a neotomista teológia államfilozófiájában, amely a morális mellett nem nélkülözte a racionális elemeket sem. Úgy vélték ugyanis, éspedig jogosan, hogy mindazok a kötelezettségek, amelyeket a társadalom elmulaszt megtenni szegényebb és kiszolgáltatottabb tagjainak védelmére, elõbbutóbb vissza fog ütni egy társadalmi elégedetlenségi mozgalom formájában. Ennek megelõzésére kívánták kidolgozni azokat a megoldásokat, amelyek révén az állam átvállalna számos, de nem az összes szociális kötelezettséget az állampolgárok és a közvetítõ szervek válláról. A XIX. század két legjelentõsebb ideológiája kétségkívül a liberalizmus és a szocializmus volt, melynek alapproblémái közé tartozott az állami szerepvállalás kérdése. A kontinentális katolikus konzervativizmus szintetizálására törekvõ Fribourg-i Unió tagjai a két konkurens politikai filozófia államelméletét a következõ módon interpretálták: a szocialisták, vélték, az államot minden létezés legfelsõbb rendû céljának kell tekinteni, amely alá minden egyednek mint tisztán alárendelt szervnek kell alávetnie magát; ezzel szemben a liberális fél az egyént helyezi piedesztálra és minden köztes testületet s magát az államot is céljai kiszolgálójának tekinti. A szociális katolikusok mindkét véleményt mint hamis dichotómiát elutasították és a tomista filozófia jegyében a köztes megoldás megtalálására törekedtek. Elsõsorban megkülönböztették a társadalmat az államtól, a magánjogot a közjogtól, a társadalmat mint testületet a politikai hatalomtól.25 A „corps social”-nak, a társadalmi testnek illetve a közhatalom fogalmának használata a tamási „civitas” (politikai közösség) és a „politia”, a rendszer vagy autoritás fogalmának megkülönböztetésére emlékeztet.26 A tamási felfogás szerint az autoritásnak való alárendeltség természetes jelenség, s az emberek közötti természetes egyenlõtlenség folyománya. Ez azonban nem pusztán természetes jelenség, hanem egyfajta morális imperatívusz is a domináns részérõl, hiszen „ha egy ember messze túlszárnyalja a másikat tudásban és igazságban, nem méltányos, hogy e funkcióját ne a többiek javára fordítsa”.27 A ráruházott hatalommal azonban a vezetõnek visszaélni nem szabad. A vezetõ feladata inkább az, hogy béketeremtõ legyen,28 semmint hogy a közvélemény megtestesítõje. Ez az autoritás nyilvánvalóan Istentõl való s a halandók részérõl az isteni parancsnak való engedelmeskedés annak elfogadása.

93

Heller Farkas Füzetek

Az a tomista vélekedés tehát, amely szerint a vezetõ szerep pozitív, nemes és a politikai közösségben központi helyet foglal el, erõsen hatott a Fribourg-i Unió téziseire: „Az autoritás aktív szerepe, amelynek az egységet kell kovácsolnia és a békét kell megteremtenie a szervezett társadalomnak, azon szabad polgárok tiszteletben tartása, akik hozzájárulnak a közjó kialakításához; minden tevékenységnek a közjó irányába történõ fordítása, mindenkinek, vezetõnek és vezetetteknek annak a törvénynek való alávetése, amely az ésszerûségnek és annak az elismerésnek a törvénye, hogy minden hatalom végül is Istenben gyökerezik.”29 Az állam szerepét vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a szociális katolicizmus képviselõinek nézeteit a kor politikai helyzete jelentõsen befolyásolta. Elõször is tehát összeütköztek az állami be nem avatkozást hirdetõ liberális koncepcióval. E koncepció szerint az állam egy társadalmi megegyezés alapján szabadon létrejött intézmény, amelynek legfõbb jellemzõje, hogy hatékonyan mûködik. Elsõrendû feladata pedig az, hogy a szabadságot és tagjainak individuális jogait garantálja, illetve védje. Az állam ebben a felfogásban mint szükséges rossz nyilvánul meg. A liberális katolicizmus képviselõi, akik úgy vélték, hogy a társadalmi problémák csakis a karitatív elv alapján oldhatók meg, elvetették az állam beavatkozásának gondolatát. Mivel a charitas nem jogi fogalom, hanem teológiai erény, annak gyakorlása államformától függetlenül az individuum hatáskörébe tartozik, az állam feladata tehát nem lehet az, hogy ezt az akciót bármilyen úton helyettesítse. Az Unió tagjai elutasították az állam minimalizálására irányuló törekvéseket, s így azt is, hogy az csak a magántulajdon kizárólagos védelmének elvét érvényesítse a társadalom egyéb elvárásaival szemben. Az állam ilyetén negatív felfogása idegen tõlük: „Ha elutasítjuk az Államnak mint egyszerû jogvédõ intézménynek koncepcióját, ez nem azért történik, mintha e szónak nem volna köze az államhoz, hanem... mert olybá tûnhet, mintha az államnak tisztán negatív végsõ célt tulajdonítanánk...”30 Az állam szerepének kérdése, bár csak 1890-ben jelent meg formálisan a vitákban, gyakorlatilag minden egyes témában felmerült. Elsõ látásra álláspontjuk mégis inkább a liberális felfogáshoz látszik közelebb állni. Weiss az állam elsõdleges kötelességének azt tartja, hogy az állampolgárait a legmagasabb fokú szabadságon való cselekvésre bátorítsa és „soha ne avatkozzon be a magánjogi természetû ügyekbe, hacsak nem felügyeleti jogán.”31 A bankok felett – amelyek jelentõs visszaélések színhelyei lehetnek – a közhatalomnak elõvigyázatosan kell õrködnie.32 A szélsõségesen konzervatív Georges de Pascal is amellett érvel, hogy az államnak akkor van beavatkozási joga, ha „egy népes osztály létjogát védi és arra felügyel, hogy egy gazdaságilag gyengébb osztályt a másik, hatalmasabb osztály ne gyûrje maga alá.”33 Megállapítható, hogy az állam szerepe inkább negatív, ha az Unió által javasolt törvénytervezeteket, mint nemzetközi megállapodásokat nézzük. A nõi és a gyermekmunka szabályozásának, a vasárnapnak, mint pihenõnapnak elismertetése, a munkaidõ megállapítása, mint nemzetközileg szabályozandó probléma merülnek fel.34 Ebben a – korábban a Freie Vereinigung által tárgyalt kérdésrõl van szó! – a francia agrárszindikalizmus egyik jelentõs képviselõje, Louis Milcent által írott jelentésben szerepel az, hogy remélhetõleg e problémák megoldhatók oly módon, hogy a jelenleg remélhetõ legminimálisabb törvényhozási beavatkozást sikerül elfogadtatni az érintettekkel. Az 1890-ben végül elfogadott Kuefstein-féle szövegben35 aztán kifejezetten az fogalmazódik meg, hogy az állam beavatkozhat a gazdaságba a közjó védelmében. Ez számukra azt jelenti, hogy a „a jelen társadalmi rend hiánya okán a közhatalom kötelessége, hogy a törvényhozás és korlátozó intézkedések útján megelõzze a munkásnak munkáltatói által történõ kizsákmányolását és megakadályozza azt, hogy a munkakörülményei miatt a dol-

94

Eszmetörténeti tanulmányok

gozó erkölcse, igazsága, emberi méltósága, családi élete sérüljön. A vállalatok vezetõi viszont ugyanúgy védve kell legyenek a munkások mindennemû erõszakos megmozdulásával szemben.”36 Negatív hangvétele ellenére a szöveg az állam szerepét inkább mint pozitív feladatot tünteti fel, semmint regulátor szerepének sajnálatos megnyilvánulását. Az Unió az állam pozitív szerepét elsõsorban annak társadalmi-gazdasági téren való beavatkozásában látja. Az pedig a tamási bölcs vezetõ feladataira emlékeztetõ módon37, a jóléthez szükséges anyagi javak megteremtését jelenti. S ha az Unió e speciális feladatokat említi, azt azért teszi, mert meg van gyõzõdve arról, hogy a társadalmi problémák alapja ebben rejlik. 1888-ban az Unió jóváhagy egy olyan szöveget, amely megállapítja, hogy a hatalom feladata az, hogy a közjó által megszabott határon belül megszervezze termelõ tevékenységet.38 Az 1890-es határozatok sorában módosították Kuefstein eredeti dolgozatát az állam szerepérõl, méghozzá úgy, hogy a passzív „ingérence” kifejezés helyére az „action” kifejezés került.39 1890-ben az állam más pozitív szerepe is részletesen le lett írva. „A közhatalom felléphet... a.) hogy törvényhozás útján szabályozza, ha lehet, a természetjoghoz és a fennálló jogokhoz igazítva, a termelés különbözõ résztvevõi közötti kölcsönös kapcsolatokat; b.) hogy az ország gazdaságpolitikáját irányítsa a külfölddel szemben…; c.) hogy bizonyos vállalkozások tevékenységét összhangba hozza a közjóval, meghagyva mindazonáltal a lehetõ legnagyobb lehetõséget a magánkezdeményezéseknek.”40 A magánkezdeményezésekre történõ ilyetén hivatkozás úgy tûnhet, mintha a szerkesztõk engednének a liberális elvárásoknak, pedig valójában csak az a szándék áll e megfontolások mögött, hogy a „köztes testületeknek” (corps intermédiaires) nagyobb autonómiát biztosítsanak. Lehmkuhl pl. úgy foglal állást, hogy a „közhatalomnak tartózkodnia kell minden közvetlen beavatkozástól és inkább arra kell ügyelnie, hogy az egyenlõ és igazságos elosztás magától menjen végbe, a gazdasági kapcsolatok törvényes szervezetének megfelelõen,”41 vagyis a korporációk révén. Amennyiben nyilvánvaló igazságtalanság történik, ha a tulajdonosok elnyomják a munkásokat, a „közhatalomnak lehet és kell is megállapítania – a körülmények figyelembevételével – egy minimálbért és felügyelni annak alkalmazását.”42 Kötelessége, hiszen a munkásnak a megélhetéshez való joga morális alapú jog, amelynek védelme, mint minden állampolgári és erkölcsi törvényé, az Állam feladata.43 Bármily logikusak voltak is Lehmkuhl érvei, az 1887-es gyûlésen a tagok arra szavaztak, hogy a közhatalmak ne „minimálbért”, hanem a „munkás és családja fenntartáshoz szükséges eszközöket valamint a nyomor enyhítését”44 biztosítsák. „Közhatalmak”: a többes szám itt a korporációk szubszidiáris szerepének meghatározását takarja. A szöveg jelentéstartalma az, hogy az állam gyakoroljon ellenõrzõ szerepet, akár negatív (represszív), akár pozitív (stimulatív és vezetõ) jellegû beavatkozások révén. Az Unió nemhogy azt az álláspontot fogadta volna el, hogy az állam szükséges rossz, hanem abba az irányba mozdult el, mely szerint – in conscientia et in stricta justitia – morális kötelessége az államnak gazdasági téren beavatkozni.45 Az Unió hasonló kötelezettségeket tulajdonít az államnak az élet egyéb területein is. A kézmûvesség és a kisipar terén a közhatalom egyszerûen csak ellenõrzi a termelés becsületes (törvényes) voltát,46 az összes egyéb feladatot áthárítja a helyi vagy községi hatóságokra. A nagyipari-nagykereskedelmi cégek azonban túllépik egy tradicionális település kereteit, s így a társadalom ellenõrzõ szerepe nem érvényesülhet. Az Unió épp ezért azt mondta ki, hogy a vállalkozás társadalmi vagy gazdasági nagysága (jelentõsége) indokolja az állami beavatkozást. A nagyiparban az államnak meg kell õriznie az egyes iparágak

95

Heller Farkas Füzetek

közti egyensúlyt illetve törekednie kell arra, hogy megállítsa a tisztességtelen versengést és az árváltozásokra alapuló spekulációt.47 A kereskedelemben meg kell állapítsa azon normákat, amelyek garantálják az áruk minõségét és szabályozzák a nemzetközi kereskedelmet. A mezõgazdasági szektorban vállalt állami szerep kiemelkedõ jelentõségû. Mivel az Unió a földet nem pusztán mint a megélhetés eszközét fogta fel, hanem mint morális és érzelmi jellemzõkkel is felruházott élõhelyet. Ezért – és a nagyszámú európai agrárlakosság aránya miatt is – az agrárium társadalmi jelentõsége igen nagy. De Pascal szerint a közhatalomnak feladata, hogy a kiszámíthatatlan mezõgazdasági termelésben a stabilitást garantálja és fenntartsa a mezõgazdaságnak szociális funkcióját. Ennek érdekében az államnak meg kell akadályoznia a törvényhozása útján a külföldiek földbirtok-szerzését, létre kell hoznia és védenie kell a mezõgazdasági vállalkozásokat, hogy megelõzze a kisajátítást, hogy létrehozzon és támogasson agrárkorporációkat és a mezõgazdasági termelõk védelmére behozatali vámokat alkosson. De Pascal kifejti, hogy a „közhatalom tevékenysége elsõsorban a termelést és az értékesítést érinti, avégett, hogy megelõzze és kiküszöbölje a közjóra veszélyes visszaéléseket, fõként azokat, amelyek kockázatos spekulációkat eredményeznének; s hogy bölcs törvények révén megerõsítse a földtulajdont, ezáltal stabilizálva a mezõgazdasági népességet, amely a társadalom alapja, s ügyeljen arra, hogy a mezõgazdasági termelés megfeleljen az általános jó követelményeinek.”48 De Pascal még további részletekbe is megy és megállapítja, a közhatalomnak kötelessége bátorítania a helyi hitelszövetkezeteket, a felhagyott vagy szûzföldek mûvelés alá fogását, hogy a lecsapolásokat és csatornázásokat segítse, hogy a viharkárok kijavításában részt vegyen, stb. Törekednie kell arra, hogy megõrizze a még meglévõ közösségi földeket, erdõket és legelõket, s hogy „amennyiben a magán vagy a korporatív karitász elégtelennek bizonyulna, a hatalomnak jogában áll gondoskodni a szegény védelmérõl a törvénynek megfelelõ módon az adóköteles polgárok adójának révén.”49 Az államnak ez a vitathatatlanul pozitív szerepe megegyezik a szubszidiaritás követelményével, hiszen nem maga az állam avatkozik be ez esetben, hanem bátorítja és stimulálja a helyi köztes testületeket (corps intermédiaires) arra, hogy segítsenek a rászorulókon. Csakis szélsõséges esetben avatkozhat be közvetlen módon. A szociális katolikusok azon törekvése, hogy az állami szerepvállalást a tulajdon határáig kiterjesztve a gazdaságba való beavatkozását hirdette, a liberális közgazdászokat arra az elutasító álláspontra juttatta, hogy ebben az aktusban a szocializmusnak a gazdasági (és itt elsõsorban az ipari) termelõ tevékenység irányítását látták. Nem véletlenül. Milcent kifejezetten úgy fogalmaz, hogy az állam a megmentõ szerepében tetszeleghet, ha ellenõrzése alá vonja az ipari termelést, megszabadítva a kapitalista iga alól.50 Az Uniónak az államhatalom gazdaságba történõ beavatkozását illetõen összefoglalóan elmondhatjuk azt, hogy – a dokumentumok alapján – az államnak feladata nem annyira az, hogy a gazdasági növekedést elõmozdítsa, hanem, hogy az igazságosságot és az ezen alapuló társadalmi stabilitást érvényesítse mindenhol. Az állam pozitív feladatainak folytonos emlegetése a kortársak szemében nem nagyon tért el a bismarcki modelltõl. Weiss kijelentését, miszerint „az Államnak mindenható hatalmából kifolyólag kötelessége... a közjót elõmozdító tényezõket vezetnie, mégpedig közjogi úton”51, könnyen a szocializmus egyfajta krisztianizált válfajaként volt értelmezhetõ. Lehmkuhl azonban tisztázza a kérdést: az állam nem önmagában a végcél, hanem az egyéni boldogság elõmozdítása. Az a társadalom a legoptimálisabb, amelyben az azt alkotók egyéni boldogságának összege az egészhez viszonyítva a legmagasabb. A – többnyire legitimista – tagok számára az ideális állam csak különleges esetben helyettesíti

96

Eszmetörténeti tanulmányok

a társadalmi akciókat, de semmiképpen nem konkurense annak. Ebben az állam-felfogásban a társadalmi viszonyokat a „személyes kapcsolatok határozzák meg, ahol is a fölérendeltek az alárendeltek számára védelmet és biztonságot nyújtanak s azok cserében õket elismerésükrõl és tiszteletükrõl biztosítják.”52 Ez a legitimista konzervativizmus a francia és az osztrák „iskolákra” támaszkodik. A tények – hosszú távon – a katolikus konzervatívokat igazolták. Még az egyik legliberálisabb gazdaságpolitikájú országként számon tartott Egyesült Államokban is fennmaradnak olyan funkciók, amelyek ellátását ma is az állam végzi (tömegközlekedés, közbiztonság, kultúrmenedzsment, infrastrukturális beruházások egy része, bizonyos nyersanyagok kitermelése és feldolgozása, egészségügy finanszírozása, biztosítási feladatok, oktatás, pénzügyi garancia vállalása, mezõgazdasági támogatási rendszerek, nemzeti ipar vagy kereskedelem védelme vámok kivetése révén stb.). Az európai társadalmakban a katolikus konzervativizmus ideológiáját megalkotó Fribourg-i Unió tehát egy új színt kevert ki a XIX. század politikai filozófiájának palettáján. Az ideológia eredetisége a konzervatív gondolkodás és a szociális programok összeházasításában áll, melynek legfõbb szereplõje a strukturált felépítésû állam. Ezt a gondolatot ugyanis kiegészíti a társadalom és a gazdaság hierarchikus, korporatív felépítésének elve is, amely politikai jellegként a szakmai érdekreprezentációban nyilvánul meg. A korporatív képviseleti rendszer elmélete azonban a tradicionális értékek hangsúlyozásán túl a társadalmi harmónia, s ezáltal az össznemzetgazdasági hatékonyság növelését jelölte meg a létrehozás szükséges indokaként.

Jegyzetek PPKE–BTK, dékán, egyetemi docens Lásd: Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története. Bp, KJK 1996 3 Lásd: Kontler László: Az állam rejtelmei. Bp., Atlantisz, 1997 4 Marx, Karl: A Tõke. I., Bp., Szikra, 1957 5 Lásd: Brodnitz: Bismarck’s nationalökonomische Ansichten, 136. old., illetve Bismarcknak az 1884 május 9-i beszédét. 6 A „római csoport” Domenico Jacobini bíboros, Türoszi címzetes érsek vezetésével gyûlt össze rendszertelenül, a tagok jelentõs része már az 1870-es katasztrófa (az egyházi állam megszûnése) óta állnak kapcsolatban egymással (pl. Kuefstein, Milcent, Bréda, Blome). 7 A Haid-i tézisek szerzõi az osztrák katolikus konzervativizmus legfontosabb képviselõi: Vogelsang, Scheimpflug, Loewenstein, Schindler, stb. 8 Beschlüsse, die von drei verschiedenen Studienkommissionen katholischer Sozialpolitiker in den Jahren 1882–1891 gefasst worden sind. Leo-Gesellschaft. Als Manuskript gedruckt. St. Pölten 1903. Buchdruckerei des katholischen Volks- und Pressevereines. 9 Az Unió jegyzõkönyvei azonban máig kiadatlanok. Ezek tartalmazzák a kidolgozott, de közlésre nem került javaslatokat is, amelyekre mi is hivatkozunk. 10 Lásd Roger Scruton: Mi a konzervativizmus? Osiris, Budapest, 1997 11 Megkockáztatjuk, hogy a XX. század végi fõbb regionális elszakadási törekvések (Szlovénia, Katalónia, Lombardia) épp ezen elvek következetes érvényesítése révén kívánják visszájára fordítani a romantikus – tehát irracionális – nemzeti kohézió folyamatát. 12 Legalábbis retorikájában a földmûves, katolikus birtokos osztály megerõsítését hangsúlyozó, arisztokrata indíttatású mozgalmak esetében. Ez természetesen nem minden esetben 1 2

97

Heller Farkas Füzetek

jelentette a konzervatív arisztokrácia õszinte kiállását a parasztság mellett, ám mindenképpen abban látta a társadalmi fejlõdés letéteményesét. 13 Az 1791-es girondista alkotmányról van szó. 14 Az Egyház és a modernizmus kérdésérõl lásd Altermatt, Urs: Le catholicisme au défi de la modernité. L`histoire sociale des catholiques suisses aux XIXe et XXe siecles. Editions Payot, Lausanne. 1994. 74-94. old. 15 Szt. Ágoston úgy vélte, hogy a földi állam a bûn következménye, s ha nem volna bûn, úgy államra sem volna szükség. 16 Bolberitz-Gál: id. mû, 151. old. 17 Ekkorra Aquinói Szent Tamás hatása egyre erõsebb. Az elsõ modern neotomista vitairat, amely politikaelmélettel foglalkozik, az olasz Luigi Taparelli d’Azeglio SJ (1793–1862) mûve, amely a „Képviseleti kormányzatok kritikai vizsgálata a modern társadalomban” cím alatt 1854-ben jelent meg. Kiemelkedõ a jezsuita Matteo Liberatore SJ (1810–1892), 1871ben kiadott „La Chiesa e lo Stato” címû könyve. 18 „Der Mensch besteht aus Leib und Seele. Er hat daher ein überirdisches Ziel und ein irdisches. Das irdische ist dem überirdischen untergeordnet.” Lugmayer, 107. 19 „Diesen beiden Zielen entsprechen die beiden Gesellschaften der Menschen: 1, Die Glaubensgemeinschaft, d. i. die allgemeine Kirche, von Gott gestiftet, der von rechtswegen das gesamte Menschengeschlecht angehört. 2, Die staatliche Gesellschaft, geteilt in verschiedene selbstaendige Staaten.” Lugmayer, 108. 20 Ferdinand Le Play: Les ouvriers européens I–XII. Paris, 1852–1882. 21 „Ihr Ursprung und ihre erste Grundlage ist die Familie. Sie hat folgende Aufgaben: 1, Durch Gesetz und Verwaltung muss sie für das irdische Wohl ihrer Gemeinschaft und ihrer Glieder sorgen, übereinstimmend mit den göttlichen und natürlichen Gesetzen. 2, Sie muss Gerechtigkeit üben... 3, Sie muss sich und ihre Glieder (besonders die Familie) gegen innere und aussere Feinde verteidigen und die Ordnung aufrecht halten. 4, Sie muss die Kirche, ihre Lehre, ihren Gottesdienst schützen.” Lugmayer, 108–109. 22 „Die Arbeits- und Wirtschaftsverhaeltnisse zu ordnen, ist Aufgabe des Staates. Diese Aufgabe kann die einzelne staatliche Gesetzgebung für sich nicht genügend zwingen, besonders heute nicht. Es entspricht der christlichen Gesellschaft, dass sich die einzelnen Staaten über Grundsaetze, Ziele und Massenregeln verstaendigen, nach denen sie die Arbeits- und Wirtschaftsverhaeltnisse ordnen wollen. Das geschah auch in früheren Zeiten unter dem Einfluss der Kirche und in jüngster Zeit wurde eine aehnliche Verstaendigung mit Erfolg wieder Angebahnt.” Lugmayer, 107. old. 23 „Diese Verstaendigung muss umfassen: 1, Den persönlichen Schutz des Arbeiters (Sonntagsruhe, Höchstarbeitstag, Frauen-, Kinder- Und Nachtarbeit, Arbeiterversicherung usw.) 2, Ordnung in Erzeugung, Verkehr und Handel. 3, Schutz der Gesellschaftlichen Ordnung überhaupt, Neubau der Gesellschaftauf körperschaftliche Grundlage und Wiederherstellung der Christlichen Weltordnung. Diese zwischenstaatlichen Vereinbarungen sollen zwei wege zu gleicher Zeit gehen. Es sollen die Angehörigen der verschiedenen Gesellschaftsgruppen auf Tagungen zusammentreten. Es sollen die Staatsregierungen durch zwischenstaatliche Vertraege die nötige Grundsaetze aufstellen.” Lugmayer, 107. old. 24 Részletesebben lásd: Takács Péter: Eszmék és elméletek az államról a XIX–XX. században. PPKE JÁK Jegyzet, 1997 25 Paulhus szerint (Normand J. Paulhus: The Theologicl and Political Ideas of the Fribourg Union. Boston, 1982. Kézirat., 249. old.) ez az érvelés a modernizmus hatása, mint azt pl. Albert Maria Weissnek a köz és magánjog megkülönböztetését célzó nézetei.

98

Eszmetörténeti tanulmányok

In Polit., III,5,385: „Respublica nihil est aliud quam ordinatio civitatis quantum ad omnes principatus qui sunt in civitate, sed praecipue quantum ad maximum principatum, qui dominatur omnibus aliis principatibus. Et hoc ideo, quia impositio ordinis in civitate, tota consistit in eo qui dominatur civitate; et talis impositio ordinis est ipsa respublica”, illetve ugyanott, III,6,392: „politia nihil est aliud quam ordo dominantium in civitate.” 27 S.T. I,96,4: “Si unus homo habuisset super alium supereminentiam sciantiae et justitiae, inconveniens fuisset, nisi hoc exequeretur in utilitatem aliorum.” Hozzáteszi azonban a Summa Contra Gentiles III,81-ben: “Illi qui intellectu praeminent, naturaliter dominantur.” 28 De Reg. I,15: “Procurare pacem, instituere bonam vitam, constituere in unitate pacis, dirigere ad bene agendum, sollicite curare, coercere ab inquitate, inducere ad opera virtuosa, reddere tuta contra hostes... si quid deest supplere, si quid melius fieri potest, studet perficere.” 29 „...an active role of the authority wich must forge unity and bring peace to the organized body, a respect for free citizens who contribute to the common good, an orientation of all activity to this common good, a submission of all, ruler and ruled, to the rule of law perceived as a rule of reason and a recognition that all authority is ultimately grounded in God” Paulhus, id. mû, 257. old. 30 “Si nous blâmons la conception de l’Etat comme simple protecteur du droit, ce n’est pas que ce mot contienne quelque chose qui ne sied pas à l’état, mais... parce que ceci à l’air d’attribuer à l’état une fin purement négative...”Weiss: Apologie du christianisme, VIII. köt. 349-351. old. 31 Weiss: id. mû, 264. old. “Le premier devoir de l’Etat est donc d’accorder aux membres de la société ... une somme considérable de liberté... et ne jamais intervenir dans des affaires de droit privé qu’en raison de son droit de surveillance.” 32 Medolago, a 25. dokumentum Paulhus szerint, 5. old. 33 De Pascal: 31. dok., 2. old. 34 16. dok., 4-5. old 35 28. dok. 36 “En raison du désordre social actuel, le pouvoir public doit, législativement, au moyen des mesures limitatives, prévenir l’exploitation des ouvriers par ceux qui les emploient et empêcher que les conditions du travail ne portent atteinte à la moralité, à la justice, à la dignité humaine, à la vie de famille de l’ouvrier.” in: Minutes, 1890, 21. old. 37 De Reg., I, 15. 38 Bucquoy, 18. dok., : “La production ayant pour but de fournir à tous les hommes le moyen de pourvoir à leurs besoins, il appartient a l’autorité sociale, dans la mesure qu’exige le bien commun, d’ordonner (ordinare) la production.” 39 „Principes d’après lesquelles l’ingérence de l’autorité publique en économie politique doit être exercée” helyett „Principes d’après lesquelles l’action de l’autorité publique dans le domain de l’économie doit être réglée” (28. dok., 1. old.; ill. Minutes 1890, 20. old.) 40 “Le pouvoir public... agit ensuite... a, pour régler législativement, s’il y a lieu, en conformité du droit naturel et les droits existants, les rapports mutuels entre les divers facteurs de la production; b, pour diriger la politique économique du pays vis-a-vis de l’étranger au point de vueede la prospérité nationale; c, pour mettre l’activité des entreprises particuliers en harmonie avec le bien général, tout en laissant le plus grand essor possible à l’iniciative privée.” in: Minutes, 1890, 21. old. 41 Lehmkuhl, 15. dok., 5. old.: “En thèse générale, le puvoir public doit s’abstenir d’une intervention directe et avoir soin, plutôt que le partage équitable et juste se produise de lui26

99

Heller Farkas Füzetek

même en vertu de l’organisation légales des rapports économiques...” 42 u. o., “Le pouvoir public peut et doit même, suivant les circonstances, fixer un salaire minimum et en surveiller l’application.” 43 idem, 2. old: “Le travail engendre pour le travailleur un droit moral... (de) se procurer une subsistance suffisante pour lui et les siens.” 44 “Les pouvoirs publics peuvent et doivent même exercer leurs actions, afin que les travailleurs reçoivent au moins la subsistance nécessaire pour eux et leurs familles et pour porter remède à la misère.” in: Minutes, 1887, 23. old. 45 ibidem, :”Les ordonnances des pouvoirs publics, données dans ce but, obligent ‘in conscientia et in stricta justitia’.” 46 Minutes, 1890, 21. old. 47 Minutes, 1890, 22. old. 48 Minutes, 1890, 21. old.: “L’action du pouvoir public tendra surtout à favoriser la prooduction et la vente, à prévenir et à réprimer les abus nuisibles au bien général, surtout ceux qu’entraîneraient les spéculations aléatoires, à fortifier par une sage législation la propriété rurale en vue de stabiliser la population agricole, base principale de la société, et à veiller à ce que la production agricole, soit conforme aux exigences du bien général.” 49 De Pascal, 29b dok., 4. old: „En cas d’insuffisance de la charité privée ou corporative, l’autorité a le droit de pourvoir à l’entretien du pauvre, en grevant tout contribuable conformément aux règles ordinaires de l’établissement de l’impôt.” 50 Milcent, 26. dok., 3. old: „L’Etat fera acte de sauveur en accomplissant, au milieu des applaudissements universels, l’idéal du régime socialiste, c’est-á-dire en prenant sous son contrôle la production industrielle délivrée du joug capitaliste.” 51 L’Etat a... en vertu de sa toute puissance, le devoir de commander dans toutes les choses, qui touchent à l’ensemble, qui ont de l’influence sur le bien du tout, et qui tiennent de plus ou moins près au droit public. In: Weiss: Apologie du Christianisme, VIII. köt, 264. old. 52 René Rémond: Les droites en France. Párizs, Aubier, 1982., 128. old.

100

A Szent István Akadémia közgazdászai Bekker Zsuzsa1 A Szent István Akadémia 1915-ben alakult meg a tudományok katolikus szellemû mûködésére. Fennállásának mintegy négy és fél évtizede során hat közgazdászt találunk tagjai között: Balás Károly (1919), Heller Farkas (1920), Kenéz Béla (1921), Czettler Jenõ (1933), (Abay) Neubauer Gyula (1936), Theiss Ede (1940). A tanulmány a hat akadémikus közgazdász munkásságának rövid bemutatása után két kérdésre fókuszál: (I.) a katolikus sajtó gazdasági írásainak jellege, a hat közgazdász-akadémikus itt megjelent írásainak értékelése, (II.) azon idõtálló közgazdaság-elméleti írásoknak az azonosítása és elemzése, amelyek a jelenkori elméleti kutató számára is relevánsak. A magyar közgazdasági gondolkodás történetének megkutatottsága részleges. A fehér foltok csak fokozatosan tûnnek el az 1990-es évek óta folytatott szisztematikus feltárás nyomán. E megállapítás egyaránt vonatkozik különbözõ korszakra és irányzatokra. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez tartozó, fennállásának tizedik évfordulóját ünneplõ gazdaságtörténeti doktori mûhely közössége joggal igényli, hogy megismerje korábbi történeti korok katolikus gondolkodóinak teljesítményét a közgazdaságtan terén, illetve érzékelje azt, hogy mely témák, gondolatok emelkednek ki annak alapján, ha e közelítésmódot önálló vizsgálati szempontként vesszük figyelembe. A megkutatottság e területen valóban hiányos, hisz ilyen nézõpontból közvetlen vizsgálódást az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem folytattak a kutatók. A jelen tanulmány a feltárás szinte elsõ lépéseként, történeti korban lényegében a két világháború közti idõszakra leszûkítve, azonosítja a kiemelkedõ katolikus közgazdász-tudósokat, röviden láttatja teljesítményeiket, s kissé tágabb kontextusba helyezve, értékeli mind a közgazdász szakmán belüli helyüket, mind a katolikus sajtóban publikált közleményeiket. Szinte kínálta magát az a közelítés, hogy a Szent István Akadémia tudósait tekintsük vizsgálati mintának, s annak alapján értékeljük a vezetõ közgazdászok életmûvét. Az akadémia a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályából 1915-ben alakult meg a tudományok katolikus szellemû mûködésére. Szervezetileg négy osztályra tagolódott, melyek lényegében lefedték az összes tudományterületet: I. hittudomány, bölcsészet és neveléstudomány, II. történelem-, jog-, állam-, társadalomtudományok, III. irodalom, nyelvészet, esztétika, mûvelõdéstörténet, IV. mennyiségtan, természettudomány. Célja volt, hogy a katolikus tudósok társulásaként, szakosztályainak megfelelõen mozdítsa elõ a tudományosságot a keresztény értékrend szellemében, a Magyar Tudományos Akadémiával egyenrangú, önálló intézményként. Az akadémia ebben a formában 1951-ig mûködött, bár jogilag nem szûnt meg akkor sem.2 A közgazdászok A tudós társaság négy osztályából a másodikban vettek részt a közgazdászok. A Szent István Akadémia Értesítõje, 1917–1944 közötti évfolyamainak áttekintése alapján kitûnt, hogy fennállásának mintegy négy és fél évtizede során az akadémia hat közgazdászt választott tagjai közé: Balás Károly3 (1919), Heller Farkas4 (1920), Kenéz Béla5 (1921), Czettler Jenõ6 (1933), (Abay) Neubauer Gyula7 (1936), Theiss Ede8 (1940). A közgazdásztagok 1

Budapesti Corvinus Egyetem, Közgazdasági Elméletek Története Tanszék, tanszékvezetõ egy. tanár

101

Heller Farkas Füzetek

jelenléte és a tudományterületek teljes lefedettsége ellenére világos és érezhetõ, hogy relatíve azon diszciplínák képviselõi kaptak nagyobb súlyt a tagok között, melyeknek a tudományos világ egyéb intézményei kevesebb figyelmet szenteltek, vagy mandátumuk szerint nem is foglalkoztak azokkal. 1938-ban például a második osztály taglétszáma 50 fõ volt, melybõl akkor 5-en voltak közgazdászok.9 Bár e hat tudós nevét elõször mutatjuk be együtt katolikus akadémiai tagságuk alapján, ugyanakkor életmûvük nem tekinthetõ ismeretlennek a közgazdász szakma elõtt, mivel a legnevesebb tudósok körébõl választották õket. Életmûvük ismertsége azonban az általános, más szakmai kiindulású kutatások függvényében formálódott, – s van, vagy nincs jelen a mai generációk szakmai tudatában. Közgazdász akadémikusok SzIA, MTA tagsága

Balás Károly (1877–1961) Heller Farkas (1877–1955) Kenéz Béla (1874–1946) Czettler Jenõ (1879–1953) (Abay) Neubauer Gyula (1891–1978) Theiss Ede (1899–1979)

Szent István Akadémia tagság éve 1919 1920 1921 1933 1936

Magyar Tudományos Akadémia tagság éve 1929 levelezõ 1921 levelezõ, 1934 rendes 1924 levelezõ 1922 levelezõ 1939 levelezõ

1940

1945 levelezõ

A taggá válás folyamatában két hullám észlelhetõ. Az egyik az alapítás után, a világháborút követõen (1919–1921) alakult ki, amikor az akkori középgeneráció már ismert tudósai kaptak helyet (Balás, Heller, Kenéz), majd a második hullámban lényegében a harmincas évtized új generációjának neves tagjait fogadta be az intézmény (Neubauer, Theiss), egy késõi korrekcióval (Czettler). Általános tudományos elfogadottságukat jelzi, hogy mindannyian a Magyar Tudományos Akadémiának is tagjai voltak. Érdemes észrevenni, hogy a katolikus akadémiai tagságuk általában egy-két évvel megelõzte MTA tagságukat, kivétel Czettler, aki már 1922-ben levelezõ tag volt az MTA-n, s csak a ’30-as években lett a SzIA tagja. A vizsgált periódusban az MTA-nak összesen mintegy 30 tagja volt közgazdász, statisztikus, vagy gazdaságpolitikus. A taggá választott tudósok a magyar közgazdász társadalom élvonalát képviselik, életmûvük fõ vonala a magyar közgazdasági gondolkodást akkor befolyásoló eszmei áramlatok, és a magyar tradíciót meghatározó sajátosságok szerint formálódik. Jellegzetes témaválasztásaik, szakmai kötõdéseik a kor közgazdasági kutatási programjainak sokszínûségét tükrözik vissza. Heller Farkas10 a magyar közgazdasági gondolkodás egyik legjelentõsebb alakja. Fontos szerepe volt a teoretikus közgazdasági gondolkodás formálásában és terjesztésében a két világháború közötti Magyarországon. Már elsõ mûvével (Heller, 1904) megalapozta teoretikusként való elismertségét, s azt, hogy késõbb is a határhaszon-elmélet leghatározottabb képviselõjének tartották Magyarországon. Heller mûveiben nemcsak az osztrák iskola nézetvilágát használja fel, más irányzatok eredményeibõl is merít, a vitatott kérdésekben azonban szuverén módon nyilvánul meg. Professzori tevékenységével oktatóként, itthon és nemzetközileg egyaránt elismert mûveivel kutatóként, szakmai-közéleti munkásságával a felsõoktatási és tudományos élet szervezõjeként, jelentõs tisztségek betöltõjeként járult hozzá a hazai közgazdasági kultúra szintjének emeléséhez. Heller publikációs tevékenysége

102

Eszmetörténeti tanulmányok

jól mutatja korabeli európai elfogadottságát, hiszen számos munkája nemcsak német, hanem spanyol, francia és finn nyelven is megjelent. Közgazdaság-történeti érdekesség, ám egyáltalán nem tekinthetõ véletlen momentumnak, hogy Közgazdasági Lexikona német nyelvû kiadásának recenzense, – mely munka egyébként spanyol nyelven is hat kiadást ért meg – F. A. Hayek, az osztrák iskola késõbb világhírûvé vált képviselõje, a majdani Nobel-díjas volt, aki a Zeitschrift für Nationalekonomieban (1929/1) írt elismerõen Heller mûvérõl. Balás Károly, Kenéz Béla és Czettler Jenõ Heller generációjához tartoznak, s bár már az elsõ világháború elõtt fontos mûveket tettek közzé, oktatói, gazdaságpolitikusi jelentõségük a két világháború között teljesedett ki. Balás11 a kor egyik legtöbbet publikáló közgazdásza. Életmûve fõként a népesedéselmélet, az állami pénzügyek, a jövedelemelosztás és a szociálpolitika terén jelentõs. Jövedelemelosztási rendszerében, mint akadémiai ajánlói írják, „a jogrenden alapuló kategóriára fekteti a súlyt, a jövedelem elosztás társadalmi jogcímei a fontosak, s nem a közgazdaságban benne rejlõ tényezõk”. Jövedelemelosztási elméletéhez szorosan kapcsolódnak szociálpolitikai elvei, melyeknek az a lényege, hogy megfelelõ gyakorlattal, és jó akaratú közelítéssel elérhetõ a fõ cél, azaz a széles tömegek tartós jóléte. Véleménye szerint ez annak ellenére tekinthetõ lehetséges megoldásnak, hogy még nem állt rendelkezésre tudományos megalapozottságú szociálpolitikai aldiszciplína. Kenéz12 a társadalom- és gazdaságstatisztika jelentõs alakja. Statisztikusként az általa fontosnak ítélt, az ország fejlõdése szempontjából kulcsfontosságúnak tartott kérdéseket empirikusan is vizsgálta. Társadalom- és gazdaságstatisztikai elemzéseiben behatóan foglalkozott a népmozgalmi idõsorok vizsgálatával, tanulmányozta a munkanélküliség, a munkamigráció trendjeit, elsõként végzett statisztikai vizsgálatokat munkavédelmi és munkabeszüntetési kérdésekben. Késõbb tudományos érdeklõdése az egyes földbirtoktípusok és a munkaintenzitás összefüggéseinek vizsgálata felé fordult. Ezen elemzések nyomán bontakozott ki gazdaságés agrárpolitikai tevékenysége is. Czettler13 munkássága kutatóként elsõdlegesen a földbirtok-politika és az agrárkérdések tárgyalására irányult. A vidék agrárkultúrájának fejlesztését, a szövetkezeti mozgalom ápolását, az agrár-szociálpolitika kérdéseinek megoldását tekintette fõ feladatnak. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a termelés szempontjából fontos a nagybirtokrendszer fenntartása; azt vallotta, hogy csak korlátozott földosztást tesz szükségessé a mezõgazdasági szociálpolitika, a vidék és tanyavilág gazdasági és kulturális fejlõdése. Az 1930-as években hazánkban egy ígéretes tehetségû, jól felkészült generáció kezdte el közgazdász-tudósi pályafutását. Ez egybeesett a világ közgazdaságtanában is zajló megújulási kísérletekkel. (Abay) Neubauer és Theiss kutatásai és eredményei lényegében ide sorolhatók. Mind a hazai elméleti közgazdaságtan színvonala, mind a külföldi ösztöndíjas utak mindkettõjük esetében döntõ módon hozzájárultak ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a világ közgazdaságtanát akkor leginkább foglalkoztató teoretikus kérdések vizsgálatába. (Abay) Neubauer Gyula14 a Heller gazdasági világképére is nagy befolyást gyakorló osztrák iskola belsõ kritikai elemzéseivel indult pályáján. De a legújabb nemzetközi fejlemények, azaz a közgazdasági elmélet, a matematika és statisztika akkor érlelõdõ friss uniója, továbbá, az általános egyensúlyelméleti közelítés szerepének teoretikus felértékelõdése sem hagyta érintetlenül munkásságát. Heller így ír elsõ nagy mûvérõl15: „Módszere mindenben a tudományosság legmagasabb követelményének felel meg. Alaposság, kitûnõ deduktív képesség, igen széles látókörû irodalmi tájékozottság és az olvasottak mélyenszántó átgondolása jellemzik.” Theiss Ede16 az a közgazdász, akinek munkásságát kezdettõl a „nagy elmélet” éveinek, a years of high theorynak innovatív kutatásai határozták meg; a matematikai közgazdaságtan egyik elsõ mûvelõje, az ökonometria meghonosítója hazánkban. A konjunktúraelmélet és a közgazdasági dinamika elméleti kérdéseinek kutatója, a Heller körül kialakult iskola egyik legnevesebb képviselõje.

103

Heller Farkas Füzetek

Külföldi útjai során megérintette az akkori legmodernebb irányzatok eszme- és problémavilága. Nézeteinek alakulására nemcsak az amerikai földrészen nagy erõvel formálódó ökonometria, hanem az öreg kontinens szellemi központjai, s ezen belül, a különösen izgalmas svéd iskola és Keynes kérdésfelvetései is hatottak. A Szent István Akadémia közgazdászait a két világháború közötti egyetemi oktatás vezetõ oktatói kötött tarthatjuk számon. Heller és Czettler a Mûegyetem professzori karához tartoztak, Theiss szintén ezen az egyetemen oktatott a második világháború elõtt. Balás és Kenéz a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára volt, (Abay) Neubauer a pécsi egyetemhez tartozott. Természetesen számtalan egyéb, a gazdaság és a tudomány terén mûködõ hazai és nemzetközi szervezetnek, intézménynek voltak tagjai életük különbözõ szakaszaiban. Munkájukat életpályájuk felívelõ szakaszában elismerés kísérte,17 a második világháború, s az azt követõen kialakult helyzet ugyanakkor szinte mindnyájuk életében traumatikus változást hozott.18 A katolikus sajtó gazdasági írásai E neves közgazdászok életmûvének szakmai arculata egyéni tehetségük és ambícióik által vezérelve döntõen a korabeli magyar és nemzetközi közgazdaságtudomány összefüggésrendszerében formálódott. Sajátos vetületet ad, ha a Szent István Akadémia szerepébõl adódó nézõpont mûvekben való megvalósulását is vizsgálni kívánjuk. Elsõ lépésként viszonylag egyszerû és magától értetõdõ az a közelítés, ha a katolikus sajtóban megjelent írásaikat vesszük szemügyre. Áttekintésünk két forráson, a Szent István Akadémia Értesítõjének, 1917–1944. közötti évfolyamain, és a Katolikus Szemle 1887–1944 közötti cikkein alapul. A két publikációs felületen megjelent közgazdasági írások megítéléséhez persze ismernünk illik azt is, hogy általában véve e sajtó milyen kérdéseket tárgyalt, milyen értékeket közvetített olvasói számára. Szent István Akadémia Értesítõjében közölt írások jellege és mûfaja viszonylag jól körülhatárolt, hiszen az esetek nagy részében a tudósok akadémiai székfoglalóinak szövegét, illetve annak rövid összefoglalását tartalmazza.19 A közlemények tehát egyértelmûen tudományos jellegûek. A kérdés itt inkább az, hogy a témaválasztás tükröz-e olyan specifikumot, amely a tudósok egyébkénti életmûve alapján sajátosnak tekinthetõ, illetve találunk-e nagyon fontos, csupán e helyütt közölt értékes írásokat. Székfoglalók Balás Károly Heller Farkas Kenéz Béla Czettler Jenõ (Abay) Neubauer Gyula Theiss Ede

A gazdasági külpolitika jelentõsége a nemzetek életében Ethikai tudomány -e a közgazdaságtan? Telepítés és hitbizomány Az agrárpolitika tudományos alapjai Az ipar és a mezõgazdaság ellentéte Közgazdaságtudomány és korszerû gazdaságpolitika

Forrás: A Szent István Akadémia Értesítõje, 1917–1944. évfolyamok Érezhetõ, hogy a témaválasztásnál, – belül maradva ugyan szokásos kutatási területükön és természetesen megõrizve szakmai kompetenciájukat – közgazdászakadémikusaink igyekeztek, hogy olyan kérdéseket elemezzenek, melyek egy tágabb tudósi kör részére érdekesek, s adnak számot a közgazdaságtan állásáról és relevanciájáról. Szinte kivétel nélkül gazdaságpolitikai vonatkozású témát tárgyaltak, s kerülték a szûkebb szakma belsõ dilemmáinak taglalását.20 Ezzel egyidejûleg, külön figyelmet szenteltek annak bemutatására, hogy kérdéseik és válaszaik nem egyszerûen közérdekûek, hanem

104

Eszmetörténeti tanulmányok

gazdaságelméletileg igazoltak, vagy komoly tudományos megalapozást igényelnek.21 Közgazdaság-elméleti szempontból két székfoglaló érdekes a mai kutató számára, Theiss Edéé, aki a kor új kérdéseit, a konjunktúraszabályozás és a tervezhetõség problémáját tárgyalja (Theiss, 1941), és Heller Farkasé, aki tudományunk nagy és örök dilemmájáról értekezik kimagasló színvonalon és a mai kutató számára is rendkívül fontosan (Heller, 1927). A Katolikus Szemlében megjelent írások kissé más tükröt tartanak, hiszen a szemle nem tudományos folyóirat, nem szakmai közlemény. Majdnem hat évtizedet átívelõ folyama22 1887-ben indult a Szent István társulat kiadásában, katolikus értelmiségi olvasóközönség számára. Célközönsége elsõsorban a mûvelt középosztály volt. Beköszöntõjében színvonalas programot vázolt: „(…) A folyóirat széles keretében e szerint helyet fognak találni a tudomány összes ágai.” Kitûzött cél a mûvelt nemzetek történéseinek követése, „az elmék fölvilágosítása, az erkölcsök nemesítése, a szenvedélyek lecsillapítása szent hivatása”. Az 1930 évek elejéig a lap szépirodalmat is közölt. Profiljában a teológiai és hitbuzgalmi vonal végig hangsúlyos, de aránya fokozatosan kisebbedett, s megjelenésének utolsó másfél évtizedében a szellem- és a társadalomtudományok kerültek elõtérbe. Szerzõi között a kor szinte minden jelentõs katolikus tudósát megtaláljuk. A szemle viszonylag kevés közgazdaságtani írást közölt. E területen is érezhetõ azonban a folyóirat szerkesztésében a ’30-as évtizedben bekövetkezõ változás. A társadalomtudományi vonal erõsödésével a gazdasági jellegû írások száma is szaporodott. A hat évtized során közölt 26 gazdasági tárgyú cikknek mintegy kétharmada a ’30-as, ’40-es években jelent meg. Az utolsó másfél évtizedben a szerzõi kört fõként a Szent István Akadémia tagjai alkották, de Domány Gyula, Kovrig Béla és Pintér József írásaival is találkozhatunk. Van azonban egy korai vonulat is, ahol a mai olvasó számára olyan általánosan ismert személyiség, mint Prohászka Ottokár (1896), a neves közgazdász Gaál Jenõ (1906) és az ismert statisztikus Buday Lászlón (1914, 1921) kívül ma már kevésbé ismert nevek (Stuckner János, Szilvek Lajos) is megtalálhatók. Ha a cikkek és tanulmányok száma sekély is, jellegük határozott értékvilágot és értékválasztást tükröz vissza. Néhány etikai-elméleti vonatkozású írás mellett, a többség olyan gazdaság- és társadalompolitikai kérdéseket tárgyal, melyek elkötelezetten érvelnek a szegényügy mellett, a kisegzisztenciák védelmében, s más szociálpolitikai kérdésekben. A folyóirat irodalomismertetési tevékenysége széleskörû. Ugyancsak fõként a 30-as évektõl kezdve, lefedi azokat a fontos közgazdasági mûveket, melyekrõl a szemle értelmiségi olvasóinak tudni érdemes. A recenziós kör neves magyar közgazdászok – többek közt Éber Antal, Földes Béla, Heller Farkas, Navratil Ákos, Surányi-Unger Tivadar – munkáin alapul, de külföldi szerzõk mûvei is felbukkannak. Itt is, mint mindenütt a magyar irodalomban, Keynesre már korán figyelnek, – nem meglepõen „A béke gazdasági következményei” c. mûve okán. A Katolikus Szemle gazdasági tanulmányai közül kiemelkedik egy írás – újfent Heller Farkas tollából, – mely a ma közgazdásza számára is szemléletformáló jelentõségû (Heller, 1935). Etika és a közgazdaságtan Ha figyelmünket arra fókuszáljuk, hogy idõtálló, olyan közgazdaság-elméleti írásokat azonosítsunk, melyek a ma elméleti kutatója számára is relevánsak, két valóban kiváló mû emelkedik ki; mindkettõ szerzõje: Heller Farkas. E két mû az „Ethikai tudomány-e a közgazdaságtan” c. akadémiai székfoglaló (Heller, 1927) és a Katolikus Szemlében megjelent „Vágyak és lehetõségek a közgazdaságtanban” c. írás (Heller, 1935). A továbbiakban e két tanulmány gondolatmenetét tekintjük át és értékeljük röviden, hangsúlyozva, hogy olvasásuk minden magát közgazdász-értelmiséginek valló ember számára erõsen ajánlott,23 – akár elfogadja, akár vitatja szemléletüket.

105

Heller Farkas Füzetek

A székfoglaló indításként szinte tökéletesen összefoglalja azt, amiért ma, a 21. sz. elején is izgalmas a címben feltett kérdés. „A gazdasági élet erkölcsi világunkkal olyan szoros kapcsolatban áll, hogy szinte érthetetlennek látszik, hogyan lehet felvetni azt a kérdést, ethikai tudomány-e a gazdaságtan. (…) mégis heves küzdelmek folytak tudományunkban, melyek mindmáig sem nyertek végleges, és minden irányban kielégítõ elintézést. A látszólag oly egyszerû kérdés ugyanis belenyúl a közgazdaságtan módszerébe és tudományos célkitûzésébe és innen származik az a bonyodalom, mely e kérdés körül tudományunk kialakulása óta támadt.”24 Heller történetileg áttekinti, hogyan és miért alakult ki a különbözõ iskolákban az etikai és az etikamentes álláspontok közötti ingadozás, majd arra a következtetésre jut, hogy a közgazdaságtannak az etikától való függetlensége csak látszat. A kutatások etikamentességének szerinte nem az az oka, hogy e megközelítés a gazdasági életben felesleges lenne. A lényeg az, hogy a kutatási szempontok kiszélesedésével tudományunk két részre szakadt, az elmélet külön vált a gazdaságpolitikától. A gazdaságelmélet – jogosan – a kutatást természettudományi irányba terelve, kikapcsolja az etikai szempontot azért, hogy a folyamatokat a maga tisztaságában lássa. A gazdaságpolitikában azonban megtartandó az erkölcsi konszideráció. Itt nem elég az embert tisztán gazdasági lényként tekinteni, a gazdaságpolitikában az ilyen beállítás egyenesen hibás. Itt már érvényesül az, hogy a gazdasági cselekvés az életben nem áll magában, hanem az emberi cselekvés nagy egységének része. Heller figyelmeztet ugyanakkor, hogy a közgazdaságtan nem válhat egyszerûen a gazdasági életre alkalmazott etikává. A kutatásnak mind a homo oeconomicusra, mind a homo christianusra szüksége van. A gazdaságtan szempontjából Heller a kettõ között csak módszertani eltérést lát, a nézõpontok szétválasztását azonban szükségesnek tartja. Az összekötõ elem az, hogy a gazdasági tevékenység nem öncél, hanem csak eszköz az ember boldogulására. A fenti gondolatmenetnek mintegy kiegészítése és folytatása a „Vágyak, lehetõségek a közgazdaságtanban” c. cikk érvelése (Heller, 1935). A logikai folytatást izgalmassá teszi az a körülmény is, hogy a kor, melyben az írás született, s a problémák, melyek megszólalásra késztették Hellert, sok vonatkozásban rokoníthatók mai dilemmáinkkal. Amennyire az etikai szempont lágyítja a „kemény” közgazdaságtant az elõzõ tanulmányban, ez alkalommal annyira a „zord” közgazdász szól a vágyak veszélyeirõl. Talán nem meglepõ, ha ezúttal is a kiválóan érvelt gondolati kiegyensúlyozottság jön át a mai közgazdász számára. A gondolatmenet indítását érdemes most is szó szerint idézni: „Az emberiség fejlõdésében vannak korszakok, amelyekben a csendes haladás nyugodtságát a reformtörekvések lázas nyugtalansága váltja fel. Ez nem véletlen. Mindig olykor következik be, amikor a fennálló rendszer szélesebb körben túlélte magát és hibái erõsen kiütköznek. Ilyenkor életre kel a társadalomban mindig szunnyadó regeneráló erõ, melynek magasabb fellángolását kiegyensúlyozott korokban a társadalmi légkör nyugodtsága tartja féken.”25 A reformkorszakok (érthetõ és logikus) veszélyeket rejtenek magukban: a vágyakat. A reformok révén, a vágyakban, elvárható lenne a (piaci/gazdasági) intézmények mûködészavarainak kiküszöbölése, a féktelen önzés megszelídítése, a szolidaritás gyõzelme, az üzleti szellem zavarainak kezelése. A lehetõségek korlátozottak. Megértésükhöz a piacra épített gazdaság szokásos velejáróinak elemzése és megértése szükségeltetik. Körvonalazásukhoz a gazdasági liberalizmus és a gazdaságpolitika összefüggésein át tudunk eljutni. A tanulmány hosszan tárgyalja az üzleti szempontokat, az érdekviszonyokat, a közjó és az egyéni érdek kapcsolatát. Összességében Heller arra a következtetésre jut, hogy a közgazdaság igazi megújhodása csak a közszellem megújhodásától várható. Az új szellemet a kötelességek tudatának kell áthatnia, szükséges biztosítani a nyilvánosság ellenõrzõ szerepét. Annak is tudatában kell lenni azonban, hogy az aktív gazdaságpolitika nem béníthatja az automatizmusokat.

106

Eszmetörténeti tanulmányok

Zárásként, kiegészítõ kommentár nélkül idézhetjük fel a székfoglaló elõadás alkalmából elhangzott elnöki összegzés szavait: „most látom mennyire bonyolult kérdést világított meg”, „igen magas szempontból a szigorú tárgyilagosság szerint”.26 Függelék: A Katolikus Szemle közgazdasági tárgyú írásai, 1877–1944 A Szent István Akadémia tagjainak cikkei a Katolikus Szemlében (Abay) Neubauer Gyula: A magyar nemzeti jövedelem. 1936. 691–700. o. Balás Károly: Az áruházak kérdéséhez. 1934. 119–120. o. Balás Károly: A társadalmi politika uj utjai. 1935. 18–27. o. Balás Károly: Történelmi alkotmány és szabadságjogok. 1936. 196–198. o. Czettler Jenõ: Társadalmi reformok és nemzeti aspirációk. 1936. 417–424. Heller Farkas: Ethikai tudomány-e közgazdaságtan. 1927. 261–269. és 339–348. o. Heller Farkas: Vágyak és lehetõségek a közgazdaságtanban. 1935. 513–525. o. Kenéz Béla: Birtokpolitikai irányelvek a magyar hitbizományok reformjához. 1934. 187–190. o. Közgazdasági tárgyú cikkek – más szerzõk Buday László: Községeink szegényügye. 1914. 350–361. o. Buday László: A szövetkezeti gondolat. 1921. 582–591. o. Domány Gyula: Uj gazdasági jelenségek. 1943. 126–127. o. Gaál Jenõ: Magyarország társadalmi és gazdasági politikája a második évezred küszöbén. 1906. 105–106. o. Kovrig Béla: Roosevelt harca az amerikai kapitalizmus ellen. 1934. 602–610. o. Kovrig Béla: Szociálpolitika és szociális reform. 1934. 21–27. o. Kovrig Béla: Ujabb terv a magyar földkérés megoldására. 1935. 101–103. o. Kovrig Béla: A proletariatus megszüntetésének módjai hazánkban. 1937. 591–598. o. Kovrig Béla: A mezõgazdasági öregségi biztosítás. 1938. 93–96. o. Kovrig Béla: Quadragesimo anno… 1941. 161–166. o. Pintér József: A magyar kisipar védelmében. 1936. 258–260. o. Prohászka Ottokár: Gépek és szabadverseny. 1896. 42–67. o. Részvénytársaságaink gazdasági szerepe. 1936. 599–560. o. Stuckner János: Üzlet és erkölcs. I–II. 1897. 386–400., 563–592. o. Szilvek Lajos: Az individualizmus csõdje a gazdaságban. I–III. 1903. 433–444., 546–567., 683–704. o. Fontosabb közgazdasági mûvek ismertetése a Katolikus Szemlében Ch. Gide et Ch. Rist: Histoire des doctrines économiques. 1914. 329–330. o. Ismerteti: Jehlicska Ferenc Dániel Arnold: Föld és társadalom. 1914. 430–431. o. Ismerteti: Csepela Lajos John Maynard Keynes: A béke gazdasági következményei. 1921. 55–57. o. Ismerteti: Kamocsay Jenõ Surányi Unger Tivadar: A gazdasági válságok történetének vázlata 1920-ig. 1921. 315–317. o. Ismerteti: BJ. Bernát István: Tanulmányok az agrárpolitika és a magyar agrárirodalom körébõl. 1928. 191–192. o. Ismerteti: Rusznák Rezsõ

107

Heller Farkas Füzetek

Gávai Gaál Jenõ: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányai. 1932. II. 476–479. o. Ismerteti: Turi Béla Migray József: A marxizmus csõdje. 1933. 151–153. o. Ismerteti: Lacza István Magyar Miklós: Az ember és a gép harca. 1934. 61. o. Ismerteti: Mihelics Vid Földes Béla: A szociális igazság felé. 1936. 656–657. o. Ismerteti: Mihelics Vid Navratil Ákos Közgazdaságtana. 1936. 457–458. o. Ismerteti: (Abay) Neubauer Gyula Heller Farkas: Közgazdasági lexikona. 1937. 739–741. Ismerteti: (Abay) Neubauer Gyula Blaskovits Zoltán: Theorie des Kapitalismus. 1938. 109. Ismerteti: (Abay) Neubauer Gyula Navratil Ákos Közgazdaságtana. 1940. 81–83. o. Ismerteti: (Abay) Neubauer Gyula Éber Antal: Széchenyi gazdaságpolitikája. 1940. 244–245. o. Ismerteti: Nevelõs Gyula Éber Antal: Széchenyi és a magyar ipar. 1941. 148. o. Ismerteti: Nevelõs Gyula Kovalovszky Miklós és Solt Andor: A szövetkezetek atyja. Károlyi Sándor élete és alkotásai. 1943. 146–148. o. Ismerteti: Nevelõs Gyula Irodalomjegyzék (Abay) Neubauer Gyula (1927): A határhaszon elmélet bírálata. Budapest, Danubia. 166 o. (Abay) Neubauer Gyula (1930): Közgazdaságtan és matematika. Közgazdasági Szemle, 54. évf. 73. k. 555–564. o. (Abay) Neubauer Gyula (1930): Grenznutzen, Indifferenz, Elastizität, Durchschnittsnutzen. Jahrbücher für Nationalökonomie und Statistik. 662–701. o. (Abay) Neubauer Gyula (1936): A magyar nemzeti jövedelem. Katolikus Szemle, 1936. 691–700. (Abay) Neubauer Gyula (1939): A magyar nemzeti jövedelem nagysága. Közgazdasági Szemle, 63. évf. 82. k. 543–577. o. (Abay) Neubauer Gyula (1940): A magyar nemzeti jövedelem megoszlása. Közgazdasági Szemle, 64. évf. 83. k. 317–360. o. Abay (Neubauer) Gyula ([1958] 2001): Oeconomia Aeterna. Egy tudományág megalapozása. Pécs, Pécsi Tudományegyetem. 389 o. A Szent István Akadémia Értesítõje, 1917–1944 évfolyamok Balás Károly (1905): A népesedés. Budapest, Politzer és fia. 541 o. Balás Károly (1913): Fejezetek a politikai gazdaságtan körébõl. Elsõ rész. A jövedelemeloszlás fõ ágai a kapitalizmus korában. Budapest, Eggenberger. 655 o. Balás Károly (1923): A gazdasági külpolitika jelentõsége a nemzetek életében. Székfoglaló elõadás, 1923. május 18. A Szent István Akadémia Értesítõje, 1. sz. 27–29. o. Balás Károly (1926): Grundlage der Sozialpolitik, Jena, Fischer Verlag, 138 o. Balás Károly (1935): A társadalmi politika uj utjai. Katolikus Szemle, 1935. 18–27. o. Balás Károly (1935): Pénzügytan. Budapest, Egyetemi nyomda. 858 o. Bekker Zsuzsa (szerk.) (2002): Gazdaságelméleti Olvasmányok 2. Magyar közgazdasági gondolkodás (a közgazdasági irodalom kezdeteitõl a II. világháborúig). Bp., Aula. 856 o. Bekker Zsuzsa (2002a): (Abay) Neubauer Gyula (1891–1978). In: Bekker (szerk.), 2002, 708–711. o. Bekker Zsuzsa (2002b): Theiss Ede (1899–1979). In: Bekker (szerk.), 2002, 747–750. o. Bekker Zsuzsa–Hild Márta (2002): Közgazdaságtan a két világháború között. In: Bekker (szerk.), 2002, 513–541. o. Bekker Zsuzsa (2007): A magyar gazdaságelméleti gondolkodás új generációja az 1930-as években. In: Dévényi Anna–Rab Virág (szerk.): Receptek válságra. Pénz és gazdaság a 20. század elsõ felében. Pécs, Pannon Könyvek. 9–29. o.

108

Eszmetörténeti tanulmányok

Buday László (1914): Községeink szegényügye. Katolikus Szemle, 1914. 350–361. o. Buday László (1921): A szövetkezeti gondolat. Katolikus Szemle, 1921. 582–591. o. Czettler Jenõ (1914): Magyar mezõgazdasági szociálpolitika. Budapest, Pátria. 1103 o. Czettler Jenõ (1935a): Az agrárpolitika tudományos alapjai. Székfoglaló elõadás, 1935. május 17. A Szent István Akadémia Értesítõje, XX. évf. 46–52. o. Czettler Jenõ (1935b): Földbirtokpolitika. Kis Akadémia Könyvtára, Budapest. 248. o. Czettler Jenõ (1936): Társadalmi reformok és nemzeti aspirációk. Katolikus Szemle, 1936. 417–424. o. Czettler Jenõ (1995): Mezõgazdaság és szociális kérdés. Tanulmányok és parlamenti beszédek. (Szerk.: Tóth Pál Péter). Budapest, Századvég Kiadó– Püski Kiadó– Akadémiai Kiadó – Jászságért Alapítvány. 590 o. Domány Gyula (1943): Uj gazdasági jelenségek. Katolikus Szemle, 1943. 126–127. o. Gaál Jenõ (1906): Magyarország társadalmi és gazdasági politikája a második évezred küszöbén. Katolikus Szemle, 1906. 105–106. o. Heller Farkas (1904): A határhaszon elmélete. Budapest, Politzer. 1904. VI+178 o. Heller Farkas (1919, 1920): Közgazdaságtan I–II. Budapest, Német József Kiadó. 383, 499 o. Reprint (I. k.: az 1945. évi 5. kiadás, II. k.: az 1947. évi 4. kiadás utánnyomása): Budapest, KJK, 1988. Heller Farkas (1925): Nationalökonomie. Theorie und Geschichte. Meyer’s Wörterbuch. (Közgazdasági lexikon) 1. kiadás, Meyer, Halberstadt. 1925. (4. átdolgozott kiadás, Meyer, Halberstadt, 1933.) Heller Farkas (1927): Ethikai tudomány-e a közgazdaságtan? Katolikus Szemle, 261–269., 339–348. és Különnyomat, a Szent István Akadémia székfoglaló elõadása, 1926. november 19. Szent István Társulat, 1927. 20 o. Heller Farkas (1935): Vágyak és lehetõségek a közgazdaságtanban. Katolikus Szemle, 513–525. o. és in: Heller, 2006, 255–266. o. Heller Farkas (1937): Közgazdasági lexikon. Bp., Grill Károly Könyvkiadó vállalata. 499 o. Heller Farkas (1943, 2001): A közgazdasági elmélet története. Budapest, Gergely. 603 o. (Reprint: In: Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat. Utószó: Bekker Zsuzsa. Budapest, Aula Kiadó. 2001.) Heller Farkas (2006): Etikai tudomány-e a közgazdaságtan? Heller Farkas válogatott írásai (Szerk., bev.: Madarász Aladár). Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat (Sorozatszerk.: Bekker Zsuzsa). Budapest, Aula Kiadó, 2006. 302 o. Horváth László (2002): Balás Károly (1877–1961). In: Bekker (szerk.), 2002, 711–713. o. Katolikus Lexikon. Szerk. Bangha Béla. Budapest, Szt. István Társulat. 1931–1933. Kenéz Béla (1917): Nép és föld. A gazdasági élet statisztikája. Budapest, Grill. 476 o. Kenéz Béla (1930): Európai földbirtokpolitika a háború elõtt és háború után. MTA, székfoglaló elõadás. In: Értekezések a filozófia és társadalomtudományok körébõl. 3. k. 10. sz. MTA, Budapest. 1930. 28 o. Kenéz Béla (1934): Birtokpolitikai irányelvek a magyar hitbizományok reformjához. Katolikus Szemle, 187–190. o. Kenéz Béla–Judik József–Varga István (szerk.) (1935): Ünnepi dolgozatok Navratil Ákos születésének 60-ik és egyetemi tanári kinevezésének 30-ik évfordulója alkalmából. Budapest, Gergely R. könyvkereskedés. 472 o. Kenéz Béla (1938): Statisztika. Budapest, Kartárs. 126 o. Kovrig Béla (1931): Roosevelt harca az amerikai kapitalizmus ellen. Katolikus Szemle, 1934. 602–610. o.

109

Heller Farkas Füzetek

Kovrig Béla (1934): Szociálpolitika és szociális reform. Katolikus Szemle, 1934. 21–27. o. Laky Dezsõ (szerk.) (1932): Emlékkönyv Kenéz Béla negyedszázados professzori munkásságának évfordulójára. Budapest, Mûegyetemi ny. 276 o. Laky Dezsõ és Surányi-Unger Tivadar (szerk.) (1937): Ünnepi dolgozatok Balás Károly és Heller Farkas születésének 60. évfordulója alkalmából. Budapest, Gergely R. könyvkereskedés. 265–292. o. Madarász Aladár (2002): Heller Farkas (1877–1955). In: Bekker (szerk.), 2002, 725–729. o. Magyar Katolikus Lexikon. Szerk. Viczián János. 13 k. Budapest, Szt. István Társulat. 1993, és http://www.mek.iif.hu Mátyás Antal (szerk.) (1994): Magyar közgazdászok a két világháború között. (Konferencia elõadások, MTA, IX. osztály 1993. május 11.) Akadémiai Kiadó, Budapest. 256 o. Mihalik István (szerk.) (1991): Magyar közgazdászok arcképvázlatai. Közgazdaságtani (f)irkák 68. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem PTK. 288 o. Prohászka Ottokár (1896): Gépek és szabadverseny. Katolikus Szemle, 1896. 42–67. o. Schlett András (2002): Czettler Jenõ (1879–1953). In: Bekker (szerk.), 2002, 715–717. o. Stuckner János (1897): Üzlet és erkölcs. Katolikus Szemle, I–II. 1897. 386–400., 563–592. o. Szilvek Lajos (1903): Az individualizmus csõdje a gazdaságban. I–III. Katolikus Szemle, 1903. 433–444., 546–567., 683–704. o. Theiss Ede (1932): Time and Capitalistic Production. The Journal of Political Economy, Vol. 40. No. 4. 513–531. o. Theiss Ede (1933): A Quantitative Theory of Industrial Fluctuation Caused by the Technique of Production. Vol. 41. The Journal of Political Economy, No. 3. 334–349. o. Theiss Ede (1935): Dynamics of Saving and Investment. Econometrica, Vol. 3. No. 2. 213–224. o. Theiss Ede (1941): Közgazdaságtudomány és korszerû gazdaságpolitika. Székfoglaló elõadás, 1941. január 31. A Szent István Akadémia Értesítõje, XXV. évf. 54–72. o. és Különnyomat. Budapest Stephaneum Nyomda 1941. 21 o. Theiss Ede (1943): Konjunktúrakutatás. A Mérnöki Továbbképzõ Intézet 1942. évi tanfolyamainak anyaga. 11. füzet. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi nyomda. 167 o. Török Sándor (1999): Theiss Ede, a matematikai közgazdaságtan kiváló magyar gondolkodója. Társadalom és Gazdaság, 2. sz. 63–82. o. Jegyzetek Budapesti Corvinus Egyetem, Közgazdasági Elméletek Története Tanszék, tanszékvezetõ egyetemi tanár 2 Miáltal még volt élõ tagja 1989-ben, az újjászervezés elkezdõdött. A hivatalos újjáalapítás dátuma: 2003. március 10. 2004-ben felvette a Szent István Tudományos Akadémia nevet. 3 Választás: 1919. február 21. Ajánlók: Angyal Pál, Reiner János. Székfoglaló: 1923. május 18. 4 Választás: 1920. február 27. Ajánlók: Reiner János, Turi Béla. Székfoglaló: 1926. november 19. 5 Választás: 1921. február 25. Ajánlók: Angyal Pál, Reiner János, Balás Károly, Heller Farkas. Székfoglaló: 1936. március 21. 6 Választás: 1933. február 24. Ajánlók: Heller Farkas, Reiner János. Székfoglaló: 1935. május 17. 1

110

Eszmetörténeti tanulmányok

Választás: 1936. február 28. Ajánlók: Balás Károly, Heller Farkas, Molnár Kálmán. Székfoglaló: 1937. május 14. 8 Választás: 1940. február 23. Ajánlók: Dõry Ferenc, Czettler Jenõ, Heller Farkas, Neubauer Gyula, Balanyi György, Bártfai Szabó László, Friedrich Endre. Székfoglaló: 1941. január 31. 9 Almanach, 1938. Szent István Társulat, Budapest. 10 Fõ mûvei: Heller 1904, 1919, 1920, 1937, 1943. Irodalom: Bekker in: Heller 2001, Madarász, 2002 11 Fõ mûvei: Balás 1905, 1913, 1935. Irodalom: Horváth 2002 12 Fõ mûvei: Kenéz 1917, 1938. Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon 13 Fõ mûvei: Czettler 1914, 1935. Irodalom: Schlett 2002 14 Fõ mûvei: (Abay) Neubauer 1927, [1958] 2001. Irodalom: Bekker 2002a 15 Heller Farkas: Neubauer Gyula: A határhaszon elmélet bírálata. Közgazdasági Szemle, 1927. 51. évf. 70. k. 652–658. o. 16 Fõ mûvei: Theiss 1933, 1935, 1943. Irodalom: Török 1999, Bekker 2002b 17 Heller, Czettler és Kenéz egyetemük dékáni, illetve rektori tisztségét egyaránt betöltötték pályájuk egy-egy szakaszán, de Balás és Theiss is viselt dékáni funkciót. Heller Farkas 1930-ban, az elsõ alkalommal adományozott Corvin-koszorú kitüntetettje volt. Kenéz Béla is elnyerte ugyanezt a kitüntetést 1931-ben. A tágabban vett közéletben is aktívak és sikeresek voltak. Balás, Czettler és Kenéz is több évig részt vett az országgyûlés munkájában képviselõként. Mind Czettler, mind Kenéz a nemzetgyûlés alelnöki tisztségét is betöltötte pár évig. 1937-tõl Czettler örökös felsõházi tagságot nyert. 18 E tekintetben osztották a társadalomtudósok és értelmiségiek általában vett sorsát. Mégis külön említendõ, hogy Czettler Jenõt a Grõsz-perben 12 évre ítélték, s a börtönben halt meg, valamikor 1953 áprilisában. A fiatalabb (Abay) Neubauer egy 1956-ban megjelent írásáért viselt 2 év börtönbüntetést Vácott. Oeconomia Aeterna címû mûvét a börtönben írta (Abay, [1958] 2001). A többieket „csak” megalázó módon kiszorították a tudományos közéletbõl. Az idõsebbeket nyugdíjazással, akadémiai visszaminõsítéssel, vagy kizárással. A fiatalabb Theisst a „burzsoá áltudomány”, a statisztika oktatásába való szorítással. Külön ankéton azért magát a statisztika tudományát is elítélték, hiszen: „a valószínûség-számítás alkalmazása, a korreláció- és trendszámítás a polgári statisztika megtévesztõ manõvereinek egyik legfõbb módszertani eszköze”. 19 A székfoglalók egy részét a Katolikus Szemlében vagy/és a Szent István Társulat önálló közleményként is megjelentették. 20 Theiss és (Abay) Neubauer esetében a leglátványosabb az, hogy mûfajilag, s részben témaválasztásban is „igazítottak”. 21 Czettler komoly elmélettörténeti alátámasztást ad az egyébként evidensen közérdekû témának. 22 A folyóirat az 1944. decemberi számmal szûnt meg. 23 Mindkét írás olvasható a Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat 2006-ban megjelent Heller-kötetében, szerkesztõ Madarász Aladár (Heller, 2006). 24 Heller [1927] 2006, 141. o. Kiemelés: BZs. 25 Heller [1935] 2006, 255. o. 26 A Szent István Akadémia Értesítõje, 1926. 7

111

A katolikus közgazdasági gondolkodás és a német történeti iskola kapcsolata Kemény Gábor1 Kevéssé ismert, hogy a katolikus társadalmi tanításnak a XX. század elsõ felében konkrét közgazdasági vetülete is volt, sõt, az e korban a katolikus társadalmi tanítással foglalkozó (elsõsorban német) jezsuitákban élt a becsvágy, hogy egy a korabeli neoklasszikus közgazdaságtannal versenyzõ nézetrendszert hozzanak létre. A katolikus közgazdasági gondolkodás korabeli csúcsteljesítménye, a szolidarizmus tehát megkísérelte, hogy olyan új elemeket vonjon be a gazdaság elemzésébe, amelyek által kiszûrhetõek a neoklasszikus rendszer visszásságai. E gondolat legfontosabb képviselõi a századfordulón Heinrich Pesch (1854–1926) és Franz Keller (1873–1944), a harmincas években pedig Oswald von Nell-Breuning (1890–1991), Johannes Messer (1891–1984) és Gustav Gundlach (1892–1963) voltak. A neoklasszikus és a katolikus közgazdaságtan közötti alapvetõ különbségek egyik fele az alapoknál keresendõ. Amíg a neoklasszikus közgazdaságtan eszmei alapja a Bentham-i utiliarizmus, mely nem ismeri el a közösséget, és az egyének összhasznának növelésében látja a gazdasági tevékenység alapját (függetlenül attól, hogy ez az összhaszon hogyan oszlik meg a társadalomban), addig a katolikus közgazdák nézetei a bibliai alapokból és a skolasztikus gondolkodás igazságfogalmából táplálkoztak. E nézetrendszerben az egyén nem csak individuum, hanem közösségi lény is, így nem csak az egyének javát (nem hasznát!), hanem a közjót is növelni kell, mi több, ez utóbbi növelése tudja valójában emelni az egyének jólétét. E fontos különbség mellett jól látható egy másik gondolati különbség is. A neoklasszikus közgazdaságtan kizárólag a piaci folyamatokkal foglalkozik, fixnek tekintve a korabeli intézményi struktúrát (jogi környezetet, állami intézmények feladatait – éjjeliõrállam – és nagyságát). Ezzel szemben a katolikus közgazdaság korabeli rendszere, a szolidarizmus gondolkodói nagy gondot fordítanak az intézményekre és a gazdaság intézményi szabályozására, amelyeket egyrészt nem tekintenek megváltoztathatatlannak, mint a neoklasszikusok, másrészt lehetségesnek és szükségesnek tartották, hogy egyes intézmények (így az állam vagy más nemállami intézmények) szerepet játsszanak a gazdaság irányításában, szemben a neoklasszikus modell verziójával. Ha a neoklasszikus és a katolikus közgazdasági elmélet intézményképét részleteiben is összevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy mindkét rendszer alapját a tulajdon elismerése képezi. Ez az intézmény biztosítja az ember és az anyagi világ kapcsolatát, és alapvetõen a tulajdonjog létezése teszi lehetõvé, hogy az emberi gazdálkodás lehetséges és sikeres legyen. A szolidarista gondolkodás a tulajdonjog intézményét Aquino-i Szent Tamáshoz hasonlóan nem tekinti természetjognak, de a tamási felfogásnak és érveknek megfelelõen, annak hasznossága és szükségessége miatt múlhatatlannak tartja a meglétét. Viszont kiemeli a tulajdon szociális funkcióját, tehát azt, hogy a tulajdonosnak tulajdona által kötelezettségei vannak azokkal szemben, akik nem rendelkeznek tulajdonnal. Ezzel elhatárolódik a neoklasszikus elméletben meglevõ abszolút tulajdon-fogalomtól, amely szerint a tulajdonost minden jog megilleti tulajdonát tekintve, rajta kívül pedig senki (sem egyénileg, sem közösségileg) nem rendelkezik alappal arra, hogy e tulajdonnal kapcsolatban bárminemû kötelezettséget támasszon a tulajdonossal szemben. A tulajdon, mint intézmény teremti meg a piac lehetõségét, mint olyan térét, ahol a különbözõ emberek tulajdonába tartozó áruk gazdát cserélnek a tulajdonosok érdeke szerint. A pia1.

A szerzõ az Agrárgazdasági Kutató Intézet Pénzügypolitikai Osztályának vezetõje

112

Eszmetörténeti tanulmányok

cot és annak lényegét, a piacon megjelenõ vevõk és eladók szabad versenyét a katolikus közgazdasági gondolat is a gazdaság immanens részének tekinti, mely a gazdaság legfontosabb intézménye, és melynek mûködése a fõszabályt kell jelentse a gazdaságban. Ennek ellenére a szolidarizmus képviselõi jól látják, hogy a piac strukturális problémákkal küzd (már önmagában azzal, hogy mindig az erõsnek kedvez a gyengével szemben), melyek megoldását önmagától a piactól nem lehet várni. Ennek megfelelõen a katolikus gondolkodók erõsen bírálják a neoklasszikus lassaiz faire elvet, mely szerint a piac öngyógyító volta a lehetõ legjobb eredményhez vezet, míg a piaci mûködés megzavarása csak ront a helyzeten, illetve a végeredményen. A katolikus közgazdák az állam eredetét és céljait ugyanúgy a természetjogból vezetik le, mint a tulajdont (lásd Szent Tamás államérveit). Véleményük szerint az állam az egyik olyan intézmény, amelynek nem csak a lehetõsége van meg, de kötelessége is beavatkozni a gazdaság rendjébe, mivel az állam képviseli a társadalmat, ezért kötelessége szolgálnia a társadalom javát, a közjót. Ezzel bírálják a neoklasszikusok államfelfogását, az „éjjeliõr”államot, mely csupán a piac kereteit tartja fenn a tulajdonjog védelmével, a szerzõdések szabadságával és kikényszeríthetõségével egy hatékony igazságszolgáltatás által, és nem törõdik a piaci folyamatok eredményével, értéksemlegesnek tekintve azokat, tekintet nélkül a piac veszteseit ért igazságtalanságra. Mivel a szolidarizmus a piaci hibák korrigálásához elégtelennek tartja az állam lehetõségeit és képességeit, ezért kerül be a katolikus közgazdák gazdaságelméletébe a köztes szervezetek, az egyéni (családi) és az állami szint közötti szervezeteket mint intézményeket, amelyek az állam által a piac teljes megszüntetése nélkül nem orvosolható piaci hibákat tudják kezelni. A korporációk a szolidarista elméletben önkéntes szervezetek, melyek, akárcsak a család, szilárd természetjogi alapokkal rendelkeznek, épp ezért függetlenek az államtól. A korporációk jelentik az összekötõ kapcsot az egyes hivatásokon belül, összekötve a munkaadókat és munkavállalókat. A neoklasszikus és a szolidarista közgazdasági elmélet eltérõ intézményi gyökerei természetesen jelentõsen eltérõ gazdasági folyamatokhoz és folyamat-szabályozáshoz vezetnek, annak ellenére, hogy mindkét rendszer alapvetõen piaci rendszernek tekinthetõ, hiszen a katolikus közgazdák gazdasági rendszerében ugyanúgy a piac a gazdaság mûködésének középpontja, mint a neoklasszikus modellnél. Azonban már a piaci hajtóerõk, a résztvevõk érdekeltségében jelentkezik eltérés az eltérõ emberkép miatt. Míg a neoklasszikus rendszerben az önérdekkövetés eredményeként a haszon- és profitmaximalizálás a piac hajtóerõi, ennek köszönhetõ a termelõk és fogyasztók versenye és a piaci ár, addig a szolidarizmusban a nyereségérdekeltség csupán az egyik motívum, a legfontosabb azonban a szükségletfedezeti elv, vagyis hogy a piaci szereplõk (termelõk és fogyasztók) elsõdleges feladata az önfenntartás, nem pedig a lehetõségeik maximális kihasználása. Ez az elv nem eredményez különbséget a neoklasszikus és a szolidarista modell mûködésében az árupiacon (csak annyiban, miszerint gazdasági viszonyoktól függetlenül kell létfenntartási cikkeket termelni), viszont már jelentõs különbség jelenik meg a munkaerõpiacon. Itt a kereslet-kínálati elvet meghaladóan megjelenik a munkabér-minimum elve, mely alapján a munkabér nem mehet olyan bérszint alá, mely veszélyezteti maga és családja emberhez méltó megélhetését. Ezen felül azonban a felek szabadságában áll a bér megállapítása. Ugyanez igaz a vállalkozásra, mely költségeiben nem mehet olyan szint fölé, mely veszélyeztetné a vállalkozás mûködését (GROSSE-KRACHT et al., 2007). A tõke- és hitelpiac esetében is él ez az elv, úgy a vállalati, mint lakossági szinten. A szükségletfedezeti elv természetesen jelentõs hatással van az egész gazdaság árrendszerére és a kamatszintekre, amelyek így jelentõsen eltérnének a neoklasszikus modell által produkált ár- és kamatszintektõl (DIRSCH 2006).

113

Heller Farkas Füzetek

A katolikus közgazdák jól tudják, hogy a szabályozatlan, neoklasszikus piac nem eredményez a közjónak megfelelõ mûködést, elsõsorban az erõsek gyengék feletti uralma miatt. Ilyen eset a munkaadó és munkavállaló aszimmetrikus viszonya, a piaci monopóliumok kialakulásának esete. Az ezekbõl következõen megtörténõ tõkefelhalmozódás és az ezzel párhuzamosan megjelenõ nincstelen tömegek pedig alapvetõen szemben állnak a szolidarista rendszer alapelvével, a szolidaritással és az abból következõ mérsékelt jövedelmiés tulajdoni különbségekkel. Ennek megfelelõen a szolidarista elmélet a piac helyes mûködésének kikényszerítésére az állam erejét kívánja felhasználni úgy a piac szabályozásában (munkavállalás körülményeinek szabályozása a munkavállaló érdekében – kollektív szerzõdések, szakszervezetek engedélyezése, munkavédelmi elõírások meghozása és betartatása), mint a piac kiiktatásában (természetes monopóliumok – közlekedési rendszerek, ritkasági javak – államosítása). Ezen felül feladatnak tekinti a jövedelmi egyenlõtlenségek kiegyenlítését és egy széles középosztály létrehozását (GROSSE-KRACHT et al., 2007). E feladat megoldását a korporációk, hivatásrendek hatáskörébe utalja. Ezek lényege az egy szakmában dolgozó munkaadó és a munkavállaló közös asztalhoz való ültetése, a munkások bevonása a vállalatirányításba, a munkások vállalati nyereségbõl való méltányos részesedés és a szakmai szolidaritáson alapuló kedvezményes hitelezés. Jól látható az eddig áttekintett intézményi és folyamatbeli különbségekbõl, hogy bár mind a neoklasszikus, mind a szolidarista gondolat alapvetõen a magántulajdonon és a piaci elven nyugszik, mégis igen jelentõs, elsõsorban az intézmények megítélésébõl eredeztethetõ különbségek vannak közöttük. A katolikus közgazdasági gondolkodásban a 20. század elején igen erõteljesen megjelenõ intézménycentrikusság alapvetõen annak a német történeti iskolának a hatását tükrözi, amely a 19. század utolsó évtizedeiben egyeduralomra jutott a Német Birodalom közgazdasági fakultásain. Így igen jelentõs hatással volt a cikk elején felsorolt és a szolidarista iskola tagjainak tekinthetõ katolikus közgazdákra, akik nyelvükben mindannyian, nemzetiségüket tekintve pedig zömében németek voltak. A német történeti iskola a klasszikus közgazdaságtantól jelentõsen eltérõ hagyományokból (a közösség önálló egységként, az egyes ember felett álló létezõként való elismerése az emberképben; a gazdasági intézmények vizsgálata és azok fontosságának felismerése; a folyamatok holisztikus alapon történõ vizsgálata) táplálkozott, és a német történeti jogi iskolához hasonlóan a historizmust választotta módszeréül a gazdasági jelenségek magyarázatához. A historizmus a történelmi fejlõdés, történelmi változás elemzésébõl kívánta levezetni az egyes szakterületek (jog, közgazdaságtan, nyelvészet stb.) fontosabb szabályosságait. Ezáltal a történeti iskola közgazdái több ponton jelentõs módszertani, illetve elõfeltevésbeli vitába keveredtek a klasszikus, majd a neoklasszikus közgazdaságtan képviselõivel. Az elsõ jelentõs különbséget a klasszikusok által alkalmazott deduktív, premisszákból elméleteket levezetõ módszer elvetése és az induktív, a valós eseményekbõl következtetéseket levonó tárgyalásmódot részesítette elõnyben. A második nagy különbséget az úgynevezett elszigetelõ módszer (késõbb ceteris paribus módszer) tagadása jelentette, vagyis hogy az egyes gazdasági eseményeket a többitõl elszigetelten kellene megvizsgálni, és abból következtetéseket levonni. Ezzel szemben a történeti iskola képviselõi a holisztikus szemlélet hívei, akik minden körülményt figyelembe kívánnak venni az adott gazdasági esemény vizsgálatakor. Ez egyben a módszertani individualizmus elvetése is, vagyis hogy minden közgazdasági esemény az egyes emberek gazdasági cselekvéseibõl magyarázható. Ez a módszertani megállapítás ter-

114

Eszmetörténeti tanulmányok

mészetes következménye volt az állam és a nép mint egységes egész kezelésének, így a német történeti iskola szereplõi nem csak az egyéneket, de a közösséget, az államot is a gazdasági vizsgálódás valóságos alanyaként fogadták el. Emellett a holisztikus szemléletbõl következik a klasszikus-neoklasszikus homo oeconomicus tagadása, vagyis az ember a történeti iskola szerint nem csak a saját hasznát kívánja növelni gazdasági cselekvésekor. A harmadik különbséget a közgazdaságtan etikai, politikai és gazdasági vetületeinek teljes felvállalása jelenti, ami egyet jelent a gazdaságpolitikai (normatív) véleményalkotással, szemben a klasszikus, de fõleg a neoklasszikus hagyománnyal, amely a pozitív tudományosság irányába, az etikai és politikai semlegesség alkalmazása mellett kívánja fejleszteni a tudományt. A negyedik különbséget a gazdaságban fellelhetõ természeti törvények és a statikusmechanikus gazdaságmûködés tagadása jelenti, ami szintén a holisztikus szemléletbõl fakad: mivel a különbözõ országok és történelmi korok jelentõsen eltérnek egymástól szokásokban, intézményekben stb., nem is lehet a gazdasági eseményeket egységes és változatlan törvényekkel leírni. Ezen felül a gazdaságra az állandó fejlõdés jellemzõ, így a statikus, önmûködõen egyensúlyba kerülõ gazdaság nem a valóságot tükrözi (OTT et al., 1985). A német történeti iskola képviselõi a fenti különbségek miatt, szélesebb kutatási köre okán is (nem csak a korabeli nyugat-európai gazdasági helyzetét képes vizsgálni, hanem koroktól és helytõl független elemzési módszert kínál) teljesebb és igazibb közgazdaságtudománynak tételezte magát, mint a klasszikus-neoklasszikus irányzat (KAUTZ, 1896). A fent említett különbségekbõl eredõen a német történeti iskola képviselõi a nemzetek történeti fejlõdését vizsgálták. Nem jutottak viszont olyan egységes, összekapcsolódó elmélethez, mint a klasszikus-neoklasszikus közgazdaságtan képviselõi. A történeti iskola két nagy generációjáról emlékeznek meg az elmélettörténeti mûvek. A történeti iskola elsõ generációjának, más néven az elsõ történeti iskolának Wilhelm Roscher (1817–1894), Bruno Hildebrand (1812–1878) és Karl Knies (1821–1898) volt a tagja. Közülük az iskolaalapítónak tekinthetõ Roscher a legfontosabb személyiség. Az általa 1843-ban írt Grundrisstól számítható az iskola indulása. Az elsõ generáció a klasszikusoktól eltérõ metódus használata ellenére nem volt elméletellenes: a Smith-i liberális közgazdaságtan „klasszikus” titulusa (és pozitív értelme) Roschertõl származik. Roscher fõbb mûveiben felhasználta a klasszikus elveket, és elismerte, hogy a kereskedelemben állandó természettörvények érvényesülnek, amelyeket a klasszikus közgazdák helyesen ismertek fel. Ennek ellenére a történeti iskola általános kritikája szerint kárhoztatta a klasszikus iskolát túlzó nézeteiért. A német történeti iskola második generációja az 1870-es évektõl vette át a stafétabotot az elõdöktõl, és 1882 után vált uralkodóvá a német egyetemeken. Az új iskola tagjai Gustav Schmolleren (1838–1917) kívül Lujo Brentano (1844–1931), Karl Bücher (1847–1930), Georg Friedrich Knapp (1842–1926). A második generáció némileg eltért az elsõ nyomvonalától, jelentõsen bírálta az elõdöket, hogy túlzottan hamar, kevés vizsgálódás után vontak le konzekvenciákat a gazdaság szabályairól. Így a második generáció a szabályok helyett a társadalmi formák vizsgálatát helyezte elõtérbe, és igyekezett beolvasztani a közgazdaságtanba a filozófiát, a jogot, a pszichológiát, az etikát és a történelmet, olyan társadalom-tudományt kívánva kialakítani, amely a teljes gazdasági élet megjelenik (BEKKER, 2002). Schmoller elmélete szerint a gazdaság és a jólét növekedéséhez a legszélesebb körben felfogott intézményeknek (intézménynek tekintette az erkölcstõl a jogig a társadalom életét irányító összes hatóerõt) kell megváltozniuk. Az intézmények megismeréséhez azonban a gazdaság min-

115

Heller Farkas Füzetek

den jelenségének részletes leírása szükségeltetik, hogy elõször teljes képet nyerjenek a gazdasági folyamatokról. Ennek eredményeként az új történeti iskola keretében tömegével keletkeztek gazdaságtörténeti szociográfiák, ezekhez azonban nem társultak elméleti összefoglalások. Ennek ellenére a történeti iskola fiatalabb tagjai elméleti jellegû mûveket is írtak (Brentano munkabérelmélete, Bücher szakaszelmélete, Knapp pénzelmélete). A német történeti iskola mellett kell megemlíteni a társadalomjogi iskolát is, mely a német történeti iskolához hasonlóan kritikusan viszonyult a klasszikus elmélethez, hiányolva annak történelmi és átfogó gazdaságszemléletét, az elszigetelõ elemzést és a homo oeconomicus-emberképet. Ennek ellenére a jogi iskola nem a gazdaság fejlõdéstörvényeinek meghatározásában jeleskedett, hanem a jogi keretek gazdasági hatásait vizsgálta. Az iskola alapítója Karl Johann Rodbertus (1805–1875), aki elõször hangsúlyozta a jogi formák egész gazdaságot meghatározó voltát. Szerinte a tõke és a munka csupán a technológiai keretet adják meg a gazdaság mûködéséhez, és igazi természetük csak a jogrenddel kölcsönhatásban bontakozik ki. A jogrend viszont a történelmi fejlõdés eredménye, így minden olyan közgazdasági kategória, amely a jogrendtõl függ, történeti és jogi kategóriának tekinthetõ, szemben a természeti adottságokkal. Rodbertus emellett felhívta a figyelmet e történeti-jogi kategóriák megváltoztathatóságára, amivel teljes egészében átalakítható a technológiai-természeti adottságok mûködése és társadalmi hatása (HELLER, 2001). Ezzel Rodbertus megalapozta nem csak a társadalomjogi, hanem a német államszocialista gondolkodást is, mivel elvei alapján a jogrendszer állami akarattal megváltoztatható, aminek hatására a gazdaság mûködése is megváltozik. Rodbertus tanai nagy hatással voltak Adolph Wagnerre (1838–1917), aki ugyan nem sorolható a szorosan vett társadalomjogi iskola kötelékébe, de a századvég egyik legnagyobb hatású német közgazdája volt. Habár a történeti iskola tagjaihoz hasonlóan igyekezett meghaladottá tenni a klasszikus közgazdaságtant, módszerül nem a historizmust választotta, hanem megmaradt a racionális-elméleti deduktív módszernél, a gazdaság legfõbb mozgatórugójaként pedig a klasszikus-neoklasszikus elmélethez hasonlóan a haszonelvet ismerte el. A német történeti iskolával ellentétben híve maradt a teóriáknak, pénzelméletével a banking iskola egyik legfontosabb német képviselõje volt. Egyetértett Rodbertussal a gazdaság alapvetõ jogi meghatározottságával, és úgy vélte, hogy az ország optimális fejlõdéséhez és az igazságos jövedelemelosztáshoz szükséges az aranyalapról elszakított pénzrendszer, a bankok, biztosítók, a közlekedés és közszolgáltatás, valamint az ingatlanok államosítása, a progresszív adózás és az állami jóléti intézkedések kiépítése (BEKKER, 2002). A társadalomjogi iskola képviselõi vallották, hogy a közgazdasági elmélet mindaddig légüres térben mozog, míg meg nem határozza, milyen jogrendszerben érvényesek az elmélethez tartozó törvényszerûségek, mivel ezek mûködése jelentõsen módosul egy eltérõ jogi közegben. A gazdaság fejlõdését illetõen eltérõ álláspontot képviseltek, mint a történeti iskola. A tiszta gazdasági oldalról (az ember és a természet, valamint a technológia viszonyáról) azt tartották, hogy az az oksági törvény alatt áll. Ezzel szemben a gazdaság társadalmi oldala, a jogrendszer az ember szabad akaratának befolyása alatt áll, amit semmiféle fejlõdéstörvény, azaz oksági viszony nem irányíthat, mivel ezzel tagadnánk az ember szabad döntési képességét, amelyben szabadon választ célokat magának (MÁTYÁS, 1999b). Amint látható, a történeti iskola és a társadalomjogi iskola jelentõsen eltérõ nézeteket vallott, még ha közösen bírálta is a klasszikus iskolát. Ennek ellenére e két iskola tagjai közösen hozták létre 1872-ben a Verein für Sozialpolitik-ot, ami a klasszikustól eltérõ gazdaságpolitikát szorgalmazó közgazdák gyûjtõhelyét jelentette. Az egyesület tagjai szorgal-

116

Eszmetörténeti tanulmányok

mazták az állam minél nagyobb gazdasági-szociális szerepvállalását, amely az egyetlen biztosítékot jelenti a nemzet kiegyensúlyozott fejlõdéséhez. Ezen belül támogatták a protekcionista ipari és mezõgazdasági gazdaságpolitikát és vámvédelmet, a társadalmi egyenlõtlenségek és a munkásság pauperizálódásának szociális támogatásokkal való enyhítését, az állam közvetlen és tevõleges részvételét a gazdasági és infrastrukturális fejlesztésben. A feszültségek enyhítését állami reformok útján képzelték el, így ha más-más okból is, de szemben álltak a szociáldemokrata párt kezdetben marxista elképzelésével, mely a kizsákmányolás feloldását forradalmi úton remélte megszüntetni. Ezzel szemben a történeti iskola képviselõi elméletileg is tagadták a kizsákmányolás lehetõségét, tagadva a malthusi klasszikus vasbértörvényt és a munkabéralap-elméletet, továbbá riasztotta õket az állam elhalásának kommunista perspektívája is. Emellett tagadták a marxi gazdaságelméletet, mivel ez is klasszikus értékelméleti alapokon állt. A forradalomelmélet is teljes ellentétben állt organicista fejlõdéselméletükkel. A társadalomjogi iskola képviselõi és Wagner nem tagadták az egyenlõtlen jövedelemeloszlás tényét, ennek feloldását azonban az állami szerepvállalás növelésével kívánták elérni, tõlük is idegen volt a forradalom, mint megoldási lehetõség. Így amikor a munkásság robbanásszerû növekedésével és a szociáldemokrata párt erejének fokozódásával egyre nõtt a marxi elmélet realizálódásának veszélye, a népboldogítás, az etikai nézõpont és a nemzet kulturális felemelése mellett az ettõl való félelem is fokozta a munkásság állami népjóléti eszközökkel a nemzetbe való integrálásának igényét. Bár ezekkel a követelésekkel a német közgazdák kivívták maguknak a katedraszocialista jelzõt, az 1878-ban megtörténõ protekcionista fordulat után õk adták az elméleti hátteret a világtörténelem elsõ társadalombiztosítási rendszerének kiépítéséhez, amelynek sikerességét a német példát követõ államok hosszú sora bizonyítja. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a német történeti iskola már keletkezésétõl felfigyelt arra a jelenségre, hogy – szemben az angol ipari forradalommal, ahol egy stabil, 100–200 éve mûködõ intézményrendszer keretei között a vállalkozók spontán módon indították el a gazdasági fejlõdést – Németföldön az ipari forradalom intézményi korlátokba ütközött, és csak egy másik intézmény, az állam hathatós és új intézményrendszert kialakító munkájának volt köszönhetõ, hogy elindult. Ezáltal a német történeti iskola tagadta mind a gazdaság vizsgálatának folyamatokra való leszûkítését, mind az intézmények megváltoztathatatlanságának tételét, emellett az állam aktív gazdaságformálása mellett tette le voksát. A szolidarizmus és a német történeti iskola hasonlóságai (neoklasszikusok bírálata a lassaiz faire, a homo oeconomicus, az éjjeliõr-állam esetében, új utak felvillantása mint a szociálpolitikailag aktív állam) ellenére mégsem lehet azt mondani, hogy a katolikus közgazdák szolgaian másolták volna a német történeti iskola tételeit. A jelentõs különbségek között szerepel a szubszidiaritás elve, amely miatt a katolikusok tagadták az állam mindenhatóságát, így azt a képességét, hogy akár teljes mértékben helyettesíteni tudja a piaci folyamatokat és az emberi döntéseket (a német történeti iskola egyes tagjai akár az államszocializmust is elképzelhetõnek tartották). Egy másik fontos különbség, hogy a német történeti – de különösen a német társadalomjogi – iskola elképzelhetõnek tartotta, hogy az intézményrendszert az ember szabad akaratának megfelelõen alakíthatja, így a jogi-intézményi környezetet „úri kedve” szerint alakítva hozhat létre teljesen új gazdasági rendszereket a történeti realizmus elve szerint, azokat hozzáigazítva az új kor új követelményeihez. Ezzel szemben a katolikus közgazdák kitartottak az ember teremtésétõl fogva meglevõ természeténél, ebbõl vezetve le az intézményeket, így tagadták, hogy az intézményi reformokat bármilyen módon és bármiféle tartalommal végre lehetne hajtani,

117

Heller Farkas Füzetek

hiszen az emberi természettel ellentétes intézményrendszer csak kudarcokat hozhat (jó példa volt erre a kommunista ideológia és rendszer). A katolikus közgazdák természetesen nem vetették el a fennálló intézmények reformját (szemben a neoklasszikusokkal), de a gyökeres átalakítást természetjogi és gazdasági okokból nem tekintették kivitelezhetõnek. A katolikus közgazdasági gondolat és az intézményi környezet fontosságának figyelembe vétele nagy szerepet játszott a II. világháború utáni Németország gazdasági modellje, a német szociális piacgazdaság kialakításában. Míg a katolikus tanításból a társadalmi szolidaritás, a munkások üzemirányításba való bevonása és a nemállami intézmények gazdaságirányító szerepe került be az új modellbe, addig az intézményi (és nem folyamatbeli, közvetlen) beavatkozás elve a világháború után kibontakozó ordoliberális iskola révén vált hangsúlyossá, mint olyan örökség, amelyet az ordoliberálisok a német történeti iskola legjobb hagyományaként folytattak. Irodalomjegyzék Bekker Zsuzsa (szerk.): Alapmûvek, alapirányzatok. Budapest, Aula, 2000 Bekker Zsuzsa (szerk.): Magyar közgazdasági gondolkodás. Budapest, Aula, 2002 Bekker Zsuzsa (szerk.): Tantörténet és közgazdaságtudomány. Budapest, Aula, 2003 Botos Katalin: Katolikus gazdaságetika néhány kérdése. Szeged, SzTE GTK Egyetemi jegyzet, É.n. Botos Máté: A konzervatív társadalomfilozófia atyja: Frédéric Le Play. Magyar Szemle, 1996. 5. szám, 516-527. Diefenbach, Nicolas: Die Historische Schule der Nationalökonomie in Deutschland. Hausarbeit. Philipps Universität Marburg, 2002 Dirsch, Felix: Solidarismus und Sozialethik. Ansätze zur Neuinterpretation einer modernen Strömung der katholischen Sozialphliosophie. Berlin-Hamburg-Münster, Lit, 2006 Eisermann, Gottfried: Die Grundlagen des Historismus in der deutschen Nationalökonomie. Stuttgart, Ferdinand Enke, 1956 Grosse-Kracht, Hermann-Josef – Karcher, Tobias – Spiess, Christian (szerk.): Das System des Solidarismus. Zur Auseinandersetzung mit dem Werk von Heinrich Pesch SJ. Berlin, Lit, 2007 Heller Farkas: A közgazdasági elmélet története (reprint kiadás). Budapest, Aula, 2001 Kautz Gyula: Roscher Vilmos és a történeti módszer a közgazdaságtudományban. Budapest, MTA, 1896 Madarász Aladár: Kautz Gyula és a német történeti iskola In: 50 éves a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Jubileumi tudományos ülésszak. Budapest, BKE, 1998 Mátyás Antal: A korai közgazdaságtan története. Budapest, Aula, 1999a Mátyás Antal: A modern közgazdaságtan története. Budapest, Aula, 1999b Ott, A. E. – Winkel, H.: Geschichte der theoretischen Volkswirtschaftslehre. Göttingen, Vandenhoeck&Ruprecht, 1985.

118

Vélekedés és valóság Varga István gondolatai az életszínvonal alakulásának megítélésérõl Mányó-Váróczi Violetta1 Varga István, a múlt század kiemelkedõ közgazdásza 1897. július 5-én, Budapesten, egy polgári család második gyermekeként látta meg a napvilágot. Olyan korban született, amikor eszmék és téveszmék még nem fenyegették az egyén megélhetését. Ezen korszaknak azonban hamar, még Varga ifjúkorában – az elsõ világháború kitörésével – vége szakadt. Elsõ munkahelye a Magyar királyi Központi Statisztikai Hivatal volt, melyhez alkalmazásba a jogi és közgazdasági tanulmányai folytatása idején került. Pályája során számos hazai jelentõsebb intézménynél, hivatalnál, bizottságban, illetve egyetemen fordult meg és dolgozott. Bár tény az is, hogy élete során többször került méltánytalanul mellõzött helyzetbe, majd amikor szakértelmének, tapasztalatainak szükségét látták hirtelen ismét „felkarolták”. Varga István egy személyben volt elméleti, tudós közgazdász; jeles tanár; és kiváló gazdaságpolitikus. Nevéhez köthetõ többek között: a Magyar Gazdaságkutató Intézet megalapítása és igazgatása, az 1946. évi stabilizáció, majd részvétel a Közgazdasági Szakértõ Bizottság elgondolásainak kidolgozásában is. Az egyes közgazdasági iskolák elméleteit és a nemzetközi szakirodalmat jól ismerte, publikációs tevékenységét 1922-tõl közgazdasági témájú tanulmányok, könyvek ismertetésével kezdte. Önmagát nem sorolta egyik iskola követõi közé sem, mert úgy tartotta, hogy a valóság egység, ezért a tudománynak is annak kell lennie2. A külföldön is megjelent számtalan cikkének, valamint tanulmányútjainak, elõadókörútjainak köszönhetõen levelezõ partnerei közé tartoztak nemzetközi elismertségû közgazdászok is3. Varga István több, a magyar gazdaságot sújtó válságot is megélt. Véleménye szerint a gazdaságpolitikának legalapvetõbb és a gazdasági élet struktúráját döntõen befolyásoló területén a pszichológiai szempontoknak rendkívül nagy jelentõségük van, ezért jó (lenne) azt tudni, hogy a szubjektív vélemények kialakulásához mely objektív tények járul(hat)nak hozzá4. Jelen tanulmányomban – Varga István gazdag életmûvébõl – kizárólag néhány olyan különleges gazdasági körülménnyel kívánok foglalkozni, melyek esetében azt vizsgálta, hogy az emberek miként ítélik meg a tényeket. A gazdasági helyzet megfigyelése, az adatok és a tények forrása Varga Istvánt 1927. november 1-jén bízták meg a Magyar Gazdaságkutató Intézet (MGKI) megszervezésével és vezetésével. Az Intézet egyesületi formában az 1928. december 6-ai alakuló közgyûléssel jött létre. (Az elnöki tanács tagjainak névsorában szerepeltek többek között: dr. Fellner Frigyes, dr. Heller Farkas, dr. Navratil Ákos stb.) Varga az igazgatói tisztséget egészen 1949. augusztus 15-ig, az intézet megszûnéséig töltötte be. Az Intézet alapszabályában meghatározott feladatai5 közé a következõk tartoztak: – a magyarországi gazdasági jelenségek folyamatos, összefüggõ vizsgálata, tekintettel a nemzetközi gazdasági élet kölcsönhatásaira is; – gazdaságstatisztikai problémák feldolgozása; – a közvélemény és a gazdaság szereplõinek tájékoztatása a vizsgálatok eredményeirõl, és ezen keresztül a gazdasági életjelenségek helyes megítélésérõl. 1

PhD hallgató, egyetemi tanársegéd, PPK–-JÁK

119

Heller Farkas Füzetek

Az MGKI mûködésének eredményessége az illetékes kormányhatóságok és intézmények, de elsõsorban a Magyar királyi Központi Statisztikai Hivataltól függött. A rokonfeladatokat ellátó szervek munkáját a munkamegosztáson túl még a személyes kapcsolatok is nagyban elõsegítették. A rendszeres idõközönként – általában negyedévente – megjelenõ kiadványaikban a KSH-tól kapott adatok alapján közölték az ország általános gazdasági helyzetét, illetve követték nyomon a konjunktúra alakulását. Az MGKI gyakorlatilag pótolta az addigi hiányt, vagyis a mezõgazdaságot, az ipart, a „hiteléletet” és a kereskedelmet érintõ kérdéseket, helyzeteket megfelelõ tényekre vonatkozó adatok alapján és pártatlanul dolgozta fel6. Varga István elemzõ, jelenségek ok okozati viszonyait feltáró munkássága azonban nem korlátozódott kizárólag az Intézet munkatársaival kollektívan kidolgozott és megjelentetett összesen 54 kiadványára. Hanem számos önálló tanulmánya, cikke jelent meg pl. a Közgazdasági Szemlében, a Statisztikai Szemlében, a Világgazdasági Szemlében, illetve az MGKI külön kiadványaiban is. Sorsdöntõ problémák és pszichológiai szempontok vizsgálata Varga István a Rosszabbul élünk-e mint a háború elõtt?7 címû cikkében leírja, hogy még a kedvezõ konjunktúrájú 1927–28-as években is elõfordult, hogy az emberek úgy ítélték meg, hogy rosszabbul, sõt még nagyobb nyomorban élnek, mint a világháború elõtt. Tanulmányában ezt követõen statisztikailag igazolható adatokat és objektív tényeket sorakoztatott fel, a fentebbi vélekedés ellenkezõjének bizonyítására. Elismeri ugyan, hogy a háborút megelõzõen az emberek anyagi szempontból talán elégedettebbek voltak. De egyúttal megjegyzi azt is, hogy a jólét fokának elsõsorban objektív kritériumai vannak! Elemzésében a – Fellner-féle – háború elõtti és a – Matolcsy Mátyással közösen kiszámított – háború utáni egy fõre jutó nemzeti jövedelem összevetése során, megállapítja annak kedvezõ – kivéve a mélyválság idején – alakulását. A válság éveiben jelentkezõ romlást Varga sem vitatja, de a rosszabbodás mértékét szerinte túlbecsülték. A helyzet megítéléséhez megjegyzi, hogy a nemzeti jövedelem legnagyobb részét élelmezési és lakásszükséglet kielégítésére kötötték le, viszont azt is elismeri, hogy emellett az iparcikk-fogyasztás közel 25-30%-kal esett vissza. De hangsúlyozza, hogy ha a nemzet egészének életszínvonal-alakulását vizsgálja, akkor ezek ellenére is jobban éltek még a válság legmélyebb pontján is, mint a háború elõtt! Varga a háztartások nagyfokú bizonytalanságának érzését egyértelmûen a megtakarítások hiányával magyarázza. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a jólét pénzben kifejezett adatai ellenére is, az a döntõ szempont, hogy mit tud az ember megvásárolni a jövedelmébõl. Jellemzõ, a közvéleményt negatív irányba befolyásoló esetként említi például, ha a sajtó kiragadja egyes árucikk árának emelkedését, de általános drágulást híresztel. Azonban megemlíti, hogy a létfenntartási költségek indexszámai az utóbbi években jelentõsen estek, vagyis amellett, hogy az egy fõre jutó nemzeti jövedelem nem csupán névlegesen lett nagyobb, de még reálérték tekintetében is gyarapodott. A lakásszükséglet ellátása terén megjegyzi, hogy a lakások száma gyorsabban növekedett, mint a népszaporulat. A mennyiségi változások után a minõségi változásokat is részletesen felsorolja például: központi fûtés, melegvíz-szolgáltatás stb. Sõt felhívja a figyelmet a korábban nem ismert, új szükségletek megjelenésére is: telefon, gramofon, rádió, weekend, utazgatás, mozi, fehérnemûk, autóbusz, taxi, manikûröztetés stb.

120

Eszmetörténeti tanulmányok

Vagyis tehát a szubjektív elégedetlenséghez az vezethetett, hogy bár jóllehet az egyes szükségleti cikkek ára átlagosan kb. változatlan, vagy még olcsóbb is lett, mint amennyi a háború elõtt volt, viszont a háború elõttivel azonos jövedelembõl már sokkal nehezebben lehetett megélni. A korábban félretett, megtakarított összegeket, a megváltozott fogyasztói szokások miatt az emberek már az új szükségletek kielégítésére költötték. A háború elõtt a megtakarítás ténye a családoknak érzelmi megnyugvást jelentett, de ez megváltozott, ezért szubjektíve úgy érezték, hogy rosszabbul élnek, mint a háború elõtt. A tisztán látáshoz elengedhetetlen a szubjektív megérzések mellett az objektív szempontok ismerete. Varga jelen írásában is bizonyította, hogy a megelégedettség szempontjából viszont a szubjektív szempontok az irányadók. „Jó azonban tudni, hogy e szubjektív megérzések kialakulásához mely objektív tények járulnak hozzá”8. Véleményem szerint Varga István gondolatai még napjainkban – majd 75 év elteltével – is elgondolkodtatóak és nagyon aktuálisak. Irodalomjegyzék Életrajzi adatok forrása: Varga István Különgyûjtemény Magyar Gazdaságkutató Intézet: A Magyar Gazdaságkutató Intézet Gazdasági helyzetjelentése az 1929. évi január-márciusi idõszakról. Bp., MGKI, 1929. ápr. 30. Varga István: A statisztika elmélete és módszertana. MEFESZ Jogászkör kiadása, Kézirat gyanánt, Bp. 1949. Varga István: Népesedési problémák. Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt., 1935. Varga István: Rosszabbul élünk-e mint a háború elõtt? Világgazdasági Szemle 1935. szeptember 3. II. évf. 13.sz. 163–165. oldal

Jegyzetek PhD hallgató, egyetemi tanársegéd, PPK–-JÁK Varga István: A statisztika elmélete és módszertana. MEFESZ Jogászkör kiadása, Kézirat gyanánt, Bp. 1949. 23. oldal 3 Életrajzi adatok forrása: Varga István Különgyûjtemény 4 Varga István: Népesedési problémák. Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt., 1935. 25. oldal 5 Magyar Gazdaságkutató Intézet: A Magyar Gazdaságkutató Intézet Gazdasági helyzetjelentése az 1929. évi január-márciusi idõszakról, Bp. MGKI, 1929. ápr. 30. 8. oldal 6 uo. 9. oldal 7 Varga István: Rosszabbul élünk-e mint a háború elõtt? Világgazdasági Szemle 1935. szeptember 3. II. évf. 13.sz. 163–165. oldal 8 Varga István: Rosszabbul élünk-e mint a háború elõtt? Világgazdasági Szemle 1935. szeptember 3. II. évf. 13. sz. 165. oldal 1 2

121

John A. Ryan disztributív igazsága Ternovszky Gergely* A következõ munkában John A. Ryan katolikus közgazdász „Igazságos elosztás” címû mûvének alapvetõ mondanivalóját ismertetem. A szerzõ nagy hatást gyakorolt a XX. századi állami redisztribúció gyakorlati elveire, az emberi jólétet és igazságot zsinórmértéknek tekintõ elveivel. John A. Ryan 1869-ben, Vermillionban (USA), tizenegy gyermekbõl elsõként született egy családi gazdálkodást folytató ír katolikus családban. Az ifjú Ryan, szülei példáját követve, szorgalmasan részt vett a vallásos életben. A Keresztény Testvérek Iskolájának elvégzése után 1887-ben iratkozott be a Szt. Tamás Fõiskolára, majd 1892-ben a Szt. Pál szemináriumra. 1898-ban, végzett papként folytatta tovább tanulmányait az Amerikai Katolikus Egyetemen. Teológiai diplomáját 1900-ban, doktori képesítését 1906ban szerezte meg. 1902 és 1915 között a Szt. Pál szeminárium keretein belül tanított, majd a Katolikus Egyetemre, mint a politikatudományok professzora tért vissza. 1916-ban a hiterkölcs professzorává is kinevezték. 1939-ben visszavonult az oktatástól, de még alkalmanként órákat adott a közeli Trinity Fõiskolán. 1933-ban helyi prelátussá nevezik ki. Ryan a Nemzeti Katolikus Népjóléti Tanács Társadalmi Tevékenység Osztályának is vezetõje volt annak megalakulásától (1920) egészen 1945-ben bekövetkezett haláláig. John A. Ryan a XX. század elsõ felének leghaladóbb katolikus teoretikusa volt a társadalmi igazságosság kérdésében. Az 1891-ben XIII. Leó pápa által kiadott Rerum Novarum volt politikai és szociális gondolatainak kiindulópontja. Elsõ megjelent cikkétõl kezdve Ryan gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkozott. A figyelem középpontjába elõször az 1916-ban megjelent „Igazságos elosztás, javaink jelenlegi elosztási gyakorlatának elõnyei és hátrányai” címû munkájával került. A Rerum Novarum alapján programot állított össze a világháború utáni társadalmak újjáépítésére (Társadalmi Újjáépítés Püspöki Programja). E szerint mûködött a Nemzeti Katolikus Népjóléti Tanács Társadalmi Tevékenység Osztálya a ’20-as, ’30-as években. Ennek számos eleme késõbb bekerült a New Deal programba. Habár elsõsorban gondolkodó és író volt, tevékenységével: mûveivel, cikkeivel, közéleti szerepvállalásaival az általa alkotott elméletek gyakorlati megvalósításáért küzdött egy igazságosabb társadalom megvalósítása érdekében. Ryan fellépett a minimálbér bevezetéséért és a gyermekmunka korlátozásáért. 1945-ben bekövetkezett halálakor a társadalmi ügyek egyik legismertebb és legbefolyásosabb szószólója volt a Katolikus Egyházon belül. A javak igazságos elosztása Ryan munkájának mozgatórugója az a széles körben osztott korabeli tapasztalat és vélemény, hogy a javakból, illetve a képzõdõ bevételekbõl nem igazságosan részesednek a társadalom egyes tagjai, a termelés résztvevõi. A kötet azon céllal járja körül e kérdéskört, hogy megtalálja a javak, illetve a képzõdõ bevételek igazságos elosztásának módját. Maga a motiváció is a keresztény igazság és emberi egyenlõség eszméjében keresendõ, így a munkában a keresztény erkölcs hangsúlyozott, iránymutató szerepet kap. Az 1916-ban kiadott mû négy fõfejezetre, azon belül huszonhat alfejezetre oszlik. Az elsõ fejezetben a magántulajdonban lévõ földbirtokok, illetve azok bérleti díjának erkölcsi megalapozottságát elemzi. A második fejezet a magántõke és a kamat, a harmadik a nyereség, míg a negyedik a bérek kérdését járja körül. Mindegyik fejezet gondosan *

PPKE-BTK, PhD-hallgató

122

Eszmetörténeti tanulmányok

felépített szerkezetben követi egymást. A fejezeteket általában a kérdés meghatározásával kezdi. Ezután a korabeli helyzetet elemzi erkölcsi szempontból, az akkori körülmények okait vizsgálja. Végül, áttekintve az összes lehetõséget, elméletet, az erkölcsi szempontból legmegfelelõbb mellett teszi le voksát. A preferált rendszer egyes elemeit morálisan alátámasztja, illetõleg elítéli, mely utóbbi esetben ezek megváltoztatását tartja szükségesnek. Ryan szerint az igazságos elosztás kérdése hangsúlyosan a bevételek problémája, illetve a termelésben résztvevõk részesedése az elõállított értékbõl. Az elosztás korabeli mikéntjét a bevezetõben ismerteti. Bemutatja, hogy a nemzeti össztermék hogyan kerül elosztásra az elõállításában részt vevõ négy csoport között. A termelésben részt vevõ négy csoport a földtulajdonosok, a tõkések, az üzletemberek, és a munkások vagy bérmunkások csoportja. Mindegyikük részese a termelésnek, eszközökkel vagy befektetett energiával. A megtermelt javakat végül az „üzletember” adja el, s ebbõl részesednek mindannyian különbözõ mértékben. Ennek fényében veti fel a négy csoport közötti igazságos elosztás problematikáját. Ha a négy termelési összetevõ egy személyben összpontosul, vagyis önmaga termel, elad, stb.; természetesen fel sem merül a bevétel igazságos részekre való felosztásának igénye, hiszen a haszon egy kézben marad. Azonban ha a termelési folyamat többrésztvevõs, megjelenik a méltányos elosztás gondja. Ennek kapcsán sok kérdés merül fel. Valamely termelési tényezõ tulajdonjoga (tõkés, földtulajdonos) tulajdonjogot biztosít-e a késztermék felett? A befektetett munka (munkás, üzletember) jogot ad-e a részesedéshez? Ha igen, milyen mértékben? Milyen arányban részesedjenek a haszonból? – És miért kapjon többet a mozdonyvezetõ, mint a tehergépkocsi-vezetõ? Ilyen és az elosztás többi, hasonló kérdésére keresi a választ Ryan. Ahogy írja, az emberek által emberei igényre elõállított anyagi, illetve nem anyagi javak összességének igazságos elosztásáról értekezik. Két problémára koncentrál, nevezetesen igazságosabbá tenni az akkori elosztási rendszert, illetve rámutatni, hogy ennek érdekében mely pontokon szükséges a megváltoztatása. A földtulajdonos részesedése a nemzeti össztermékbõl A fejezet a tulajdonosnak a megtermelt javak pl. bérleti díj formájában való részesedésérõl szól. Mióta az ember földet mûvel, mindenhol a magántulajdoni rendszer diadalának lehetünk tanúi. Történelmi példákból, modellekbõl megállapítható, hogy a földtulajdonos-földbérleti rendszer a társadalomra és az egyénre nézve is kedvezõbb, mint az agrárkommunizmus; azonban szigorúan szabályozni kell a földtulajdon nélküliek, illetve az egész társadalom javára. Az ember jogos tulajdonosává válhat a földnek, de nem zárhatja el azok elõl, akik máshol nem találnak megélhetést. Mint tulajdonos, erkölcsileg köteles igazságos bérleti díjért kiadni a rászorulóknak. Másrészrõl a munka, általánosságban véve, nem a termelõeszközök birtoklásához ad jogot (jelen esetben a földhöz és a szerszámokhoz), hanem a befektetett munka hasznának hozzáadott részéhez. Ennek megfelelõen a bérmunkás a termelõeszközt, jelen esetben a földet, nem „birtokolhatja el”. Az elsõ földfoglalás tulajdonjoga Ryan megállapítása szerint nem a rajta végzett munkából vezethetõ le. Maga a földfoglalás technikailag is természetszerûleg megelõzte a rajta végzett munkát. Az elsõ földfoglalás abból a jogból vezethetõ le, hogy az embernek joga van megélhetését biztosítani a világon. A fölhöz való jog viszont csak addig és olyan korlátokkal érvényes, amíg az egyén és a közösség javát szolgálja. A megélhetéshez való alapvetõ jogot és a föltulajdonhoz való jogot e két szempont alapján kell összeegyeztetni. Megállapítja, hogy a gazdagok javait felosztani a szegények között rövidtávon mindkét csoportnak hasznos lenne, hosszútávon azonban katasztrofális következményekkel járna. A föld értékét több tényezõ befolyásolja, melyek között természeti, mint természeti kincs, termõképesség, stb.; illetve emberi oldal

123

Heller Farkas Füzetek

is van, mint a várostól, úttól való távolság, stb.. Ezek aktuális arányát az árán belül szinte lehetetlen szétválasztani. Ryan leszögezi, összehasonlítva az akkori, egyéb divatos elméleti tulajdonmodellekkel, hogy a földbirtokrendszer legjobb formája a magántulajdonosok rendszere. A felkínált egyéb alternatívák a szocializmus, illetve az egységes földbérleti – rendszer („Single Tax”, Henry George). Utóbbiban az állam minden földet kisajátít, minden adónemet eltöröl, majd a földet magas bérleti díjért kiadja. A szocialista rendszer szerinte nem tudná megszervezni hatékonyan a munkát, nem tudna kielégítõ bérrendszert kidolgozni, a magántulajdon megszüntetésével az ahhoz fûzõdõ önérdek erõs ösztönzõ erejét sem tudja semmivel pótolni. A földbérleti rendszer („Single Tax”), kollektivizálás nélkül is, jelentõs változásokat indukálna. A birtokméretek csökkennének, a mûvelés alá vont terület nõne. Emellett azonban hosszútávon káros hatásai lennének. A gazdálkodók kizsarolnák a földet, majd továbbállnának jobb befektetés után nézve. Mindemellett az adószedõ-rendszer fenntartása óriási összegeket emésztene föl, maga az intézmény pedig a korrupció és az igazságtalanság melegágya lenne. Több szempontból is megingatja Henry George téziseit a földmagántulajdon igazságtalan voltáról. Pl. George nem bizonyítja, hogy csak a munka jogosít tulajdonlásra. Azt sem támasztja alá, hogy az emberek egyenlõ joga a földi javakhoz kizárná a földtulajdonlást. A magánszemély földhöz való tulajdonjoga össztársadalmilag kedvezõbb a szocialista, ill. a földbérleti rendszer tulajdonjog-rendszerénél. Emellett a földtulajdonjog az ember alapvetõ jogai között van. A szóba jöhetõ rendszerek elõnyeit és hátrányait az emberek jóléte szempontjából elemezve Ryan megállapítja, hogy a magántulajdonú földbirtokrendszer a legkedvezõbb mind az emberi közösség, mind az egyén számára, emellett azonban ajánlásokat is tesz különbözõ szabályok bevezetésére, természetesen az állandó cél, a közösség és az egyén jólétének érdekében. Az alapvetõ jogok tekintetében is létezik sorrend. Elsõ az élethez való jog; második a házassághoz, a személyes szabadsághoz, a fogyasztási cikkekhez való jog, összefoglalóan a megfelelõ életkörülményekhez való jog; míg harmadik a földtulajdonhoz való jog. Ebbõl következõen a legszükségesebb jogok teljesüléséhez nem alapfeltétel a földtulajdon birtoklása. Amennyiben a földbérek indokolatlanul magasak, s ennek oka a bérlõk kiszolgáltatottsága, az államnak közbe kell avatkoznia, mivel magasabb erkölcsi parancs a tisztes megélhetés biztosítása minden embernek, mint a kiemelkedõ extraprofit a tulajdonosnak. A bérleti díjat olyan szintre kell levinni, hogy a bérlõ megélhetése biztosítva legyen. Maga a földtulajdonos nem hasonlítható monopóliumhoz. A birtokos a föld árát se nem tudja önhatalmúlag feljebb vinni, se magát a földet nem tudja redukálni. Egy monopólium a termékhez való hozzáférés mértékét szabályozni tudja, akár még a céget önmagát is felszámolhatja. Egy földbirtokos mindössze bért tud kérni, a föld értékét pedig a már említett külsõ tényezõk határozzák meg. Mégis, bizonyos esetekben létezik föld-, avagy ahhoz kapcsolódó monopólium. Az USA korabeli szénbányái, valamint azok termékszállításának 90%-a nyolc vasúttársaság kezében összpontosult, melyek monopóliumként mûködtek együtt. Ha a közlekedést megfelelõen szabályozták volna, a vasúttársaságok nem lettek volna ilyen eredményesek a bányák monopolizálásában sem. Az árat mindig a kereslet és a kínálat határozza meg. A föld tekintetében azonban a kínálati oldal véges. Az USA-ban rendkívül kevés nagy vagyon halmozódott fel mezõgazdasági hasznosítású földterület kapcsán, annál több azonban ásványi anyagok, faanyag, illetve városi telkek révén. A föld jó minõségének érdekében, mint szó volt róla, az agráriumban nem érvényesíthetõ az állami tulajdonlás melletti bérbeadás rendszere. Az önkormányzati tulajdon hányadának növekedése a városi területek esetében viszont kívánatos.

124

Eszmetörténeti tanulmányok

Ezáltal spekulatív módon nem verhetõ fel a városi telkek ára. Az önkormányzat a felvásárlás után bérbe adná a földet az igénylõknek. Helyzetük általánosságban hasonló lenne a vidéki földtulajdonoshoz, aki adót fizet a földért. A különbség az, hogy a városban maga a város marad a tulajdonosa a területnek és bért szed, nem adót. A szerzõ sikeres francia és német példákat hoz ennek alátámasztására. Ryan az adózás kérdését is körüljárja. Alátámasztja, hogy az adó igazságos, hogyha a társadalom egészének érdekében történik a kivetése. Példákat hoz a többkulcsos nyereségadó bevezetésére. Részletezi, hogy egy kis jövedelmûnek sokkal nagyobb áldozatot jelent hasonló százalékban befizetni adót, mint egy nagy jövedelmûnek, aki csak luxuscikkekrõl kell lemondjon. A föld tekintetében adópárti, mivel ezzel csökkenne a spekulatív szándék miatt parlagon hagyott föld, valamint valamelyest a föld ára is. Azonban nem vezetne be magas adót a föld kizsarolásának az elkerülése végett. A korban uralkodó rendszer fõbb hibái: egyes monopóliumok erõsítése; a nyereség túlságosan a tulajdonosokhoz való csoportosítása. Szintén hátrány a tömegek kizárása a földrõl telekspekuláció miatt. Ez jellemzõ a városok esetében. Ezek ellenszere a tulajdonjog kérdésében és az adózási rendszerben rejlik. Összefoglalva a következtetéseket, minden különösen értékes földterület mely köztulajdonban van, állami tulajdonban kell maradjon. Az állam ezeket a területeket magánszemélyeknek vagy cégeknek való bérbeadás révén vonja be a hasznosításba, termelésbe. Az állam, alapos megfontolás után, földbérlõjét földbirtokossá hagyhatja, segítheti válni. A városok pedig hosszútávú kölcsönbérleti rendszerre kellene törekedjenek ahelyett, hogy eladják telkeiket. Egy óriási mértékû adó kivetése a legértékesebb és legritkább földterületek birtokosaira szintén társadalmilag hasznos és legitim lenne. A tõkés és a kamat kérdése Ahogy a földtulajdon bérleti díjat biztosít, mint a föld használati díja; úgy biztosítja a tõke a tõkehasználati díjat, vagyis a kamatot. Mi okozza a kamatingadozást? Röviden, a tõkehasználatra vonatkozó kereslet és kínálat. Az árfolyam ugyanúgy áll be, mint bármely más árucikk esetében. A kamat keresletére és kínálatára azonban több, ennél mélyebben gyökerezõ okok hatnak. A kínálati oldalt befolyásolja a közösség ipari nyersanyagainak mennyisége és megtakarítási hajlandósága. Keresleti oldalon a tõkeállomány termelékenysége, a befektetési szándék mértéke, a földkínálat, az üzleti rátermettség és a munkateljesítmény mind befolyásoló tényezõk. Ez utóbbiak mindegyike hatással van egymásra, valamint az irányadó kamatra is. A szerzõ megcáfolja a marxi munkaérték-elméletet, mely szerint a munka az érték egyedüli forrása, s mely elméletet szerinte már az akkori marxisták sem igen erõltettek. Munkával értéktelen termék is létrehozható. Például facipõ ott, ahol nincs igény facipõre. Néhány dolog pedig értékes, holott nem fektettek bele munkát. Ilyen például a föld vagy az ásványkincsek. Végsõ soron, összegzi, az érték valódi meghatározói a hasznosság és az elérhetõség. Ryan a fejezet során ismerteti, hová vezetne a szocialista modell erõltetése, bevezetése. Az azóta eltelt majd’ egy évszázad tapasztalatai alapján megdöbbentõ olvasni, mennyire pontos, részletekbe menõ meglátásai voltak, akár a várható diktatórikus politikai formák kialakulását illetõen is. Következtetései szerint a szocialista ipari termelés modellje a társadalom összes rétegét, beleértve a bérmunkás réteget is, rosszabb helyzetbe taszítaná, mint az akkor érvényben lévõ berendezkedés. Ennek megfelelõen a morális alapon való szocialista érvelés sem a tõke-magántulajdon, sem a kamatszedés intézménye ellen nem állja meg a helyét. Ennek megfelelõen az államnak kötelessége fenntartani, megvédelmezni és továbbfejleszteni az érvényben lévõ termelési modellt.

125

Heller Farkas Füzetek

A kamat eltörlésével csökkenne a felhalmozott tõkeállomány, mely már nem volna elégséges a társadalom jólétéhez szükséges befektetések finanszírozásához. Számos okot felsorol, mely azt mutatja, hogy a modern államban jobb engedélyezni a kamat intézményét. Sokan a jövedelmüket pótolják a bevételezett kamattal, illetve mások azért gyûjtik, hogy segítségével befektetessenek, stb. A kizárólag luxusra fordított kamatbevételbõl azonban a gazdagabbaknak adományozni kellene a szegényeknek. Amíg tõkemagántulajdon létezik, annak tulajdonosai kamatra tartanak igényt. Ez csak a szocialista modell útján kerülhetõ el, mely mint láthattuk, zsákutca. A szocializmus etikusan és gazdaságilag lehetetlenség. Hogy lehetne a kamat hátrányos hatásait csökkenteni? A kamatbevételek összességét csökkenteni, illetve a kamatból származó jövedelemelosztást szélesíteni kellene. A szélesebb körû elosztásra többféle módot ajánl, ezek legfontosabbika a közös tulajdonú vállalat. A mezõgazdaság területén is együttmûködést ajánl, természetesen a magántulajdonú forma mellett, hogy közösen meg tudják venni a szükséges gépeket. Az együttmûködés és közös felelõsség mindemellett nagyszerû mozgósító és nevelõ, nemesítõ erõ is. Az együttmûködés arany középút az individualizmus és a szocialista modell között. A szocializmus által ígért célokat valósítja a kapitalizmus elõnyeivel, mindkettõ hátrányai nélkül. A közös tulajdonforma, illetve együttmûködés nagy lehetõségeket tartogat a banki, a mezõgazdasági és az üzleti szektorok jobbítására. A kisparasztok, kiskereskedõk és a fogyasztók együttmûködése az elõbbieknek jó üzleti lehetõséget, a fogyasztók számára olcsóbb termékeket biztosít, valamint több pénzt tudnak megtakarítani a tõkeigényes befektetésekhez. A tulajdoni részesedés növelésével bérmunkások rétege lassan, de biztosan maga is tõkéssé, kamatszedõvé válik. Az üzletember és a nyereség A nyereség szót sokszor alkalmazzák az összbevétel helyett, holott a nyereség csak a bevételbõl az összes költség levonása után megmaradó összeg. A cégek ezt osztják szét arányosan a részvényesek között. Szigorúan véve „üzletember” nincs egy cégnél, hiszen mindenki a cég alkalmazottja, a részvényesek érdekeit képviseli. Maga a részvény a tulajdonosok által befizetett pénzt képviseli, míg az értékpapír kölcsönzött pénzt, melyet a cég tulajdonában lévõ javak jelzáloga biztosít. Az igazságos elosztás Ryan szerint öt egyházjogi törvénybõl is levezethetõ: Igazságosság; a termelésben részt vevõk egyenlõen részesedjenek a haszonból. Szükség; mennyiben szorul rá a javak használatára. Ráfordítás és áldozat; ki mennyi erõfeszítést tett. Termelékenység; a termék elõállításához való hozzájárulás mértéke. Ezek egyikét sem lehet önmagában, a többi kizárásával, vezérelvnek tekinteni. Végül az ötödik a „rendelkezésre állás”; a munkaerõpiacon mennyi az elérhetõ, megfelelõen képzett ember (pl. kevesebb a mozdonyvezetõ, mint a tehergépkocsi-vezetõ). Ha pedig magát az „emberi jólét” kánonját vesszük; azt találjuk, hogy az az eddig felsoroltak összes megvalósítható etikai és társadalmi értékét magában foglalja. A magántulajdonú termelés alapvetõen igazságos, így a belõle nyert haszon is jogos. Igazságos verseny esetén a nagyobb profit megszerzésének a lehetõsége sarkallja a termelést és nagyobb társadalmi összterméket eredményez. Ha korlátoznák a profitot, ennek betartását egyfelõl nehéz és drága lenne ellenõrizni, másfelõl a korlátot elérõk már nem lennének érdekeltek a további fejlõdésben. Minimumprofitot üzletemberek esetében nem javasol, mert akkor feleslegesen dúsulnának a cégek különbözõ ügyvivõkkel. Ez a fogyasztók oldaláról magában foglalná a fölösleges és nem hatékony ipari vezetõk eltartásának kötelességét, költségét. Az üzletemberek esetében a közöttük meglevõ megfelelõ, tisztességes verseny garantálná, hogy a rátermettek megfelelõ javadalmazásban részesül-

126

Eszmetörténeti tanulmányok

jenek. A versenyhelyzetben igazságos eljárást alkalmazó üzletembernek joga van az összes általa megszerezhetõ profitra. Bátorítja az apró cégek összeolvadását nagyobb egységekké, melyek kisebb vezetõi létszámmal nagyobb, vagy hasonló eredményt érnek el. Így a sok versenyképtelen, „felesleges” üzletember is kiesne a rendszerbõl és fizetésüket az értéket elõállítók felé lehet irányítani. Ösztönzi az együttmûködõ és közös tulajdonú formákat, melyek csökkentik az árakat és a költségeket. A kevesebb, rátermett vezetõ fizetés szintje is csökken, mivel a kisebb létszámuk miatt a közöttük, értük való verseny sem olyan éles. A monopolhelyzetben lévõ cégek sokkal magasabb árat tudnak kizsarolni termékeikért, mint a termék valós, szabad verseny estén érvényes piaci ára. A monopóliummal való visszaélés leggyakoribb módjai a következõk. Áron aluli értékesítés. Kizárólagos forgalmazási szerzõdés: A cég rákényszeríti a viszonteladót, hogy más beszállítótól ne vásároljon terméket. Diszkriminatív szállítási megállapodás: A nagy kapacitással bíró monopólium szállítási kedvezményeket harcol ki magának. Ennél is egyszerûbb a helyzete, ha a szállítási kapacitások is az õ kezében vannak. A visszaélések ellen a kormányoknak fel kell lépnie. A monopóliumok az állam kezében kellene legyenek. Új monopóliumok kialakulását meg kell akadályozni, a meglévõket pedig le kell építeni. Az ármegállapodásokat be kell tiltani, mellyel egy-egy termék árát megállapodás szerint piaci ár felett tartják. A kormány meg kellene határozzon egy maximált árat, hogy ne lehessen a végtelenségig felverni egyes termékek árát. A vállalati részvények felülértékelése, mely monopóliumokra jellemzõ, kirívó csalás. Ezt a jog eszközeivel kell betiltani. Ryan felveti a vagyonkorlátozás kérdését. Ha a vagyoni határt igen magasra tenné, az nem vetné vissza az emberek motivációját a felhalmozásra, viszont megakadályozná, hogy egyesek akkora vagyonnal bírjanak, mely már hatalomépítést, iparágak feletti befolyást szolgálhat. Ott kell meghúzni a határt, ahol a társadalom még bõven fel tud halmozni, akár adományozni is tud. „Mindössze” egy nagyon vékony réteg óriási vagyonkoncentrációját korlátozná. Társadalmi intézmények, templomok, kórházak, stb., nem esnének e korlátozás alá. Levezeti, hogy ez nem sérti a tulajdonhoz való jogot, és számos kedvezõ hatással jár. Mindent összevetve a vagyonkorlátozást mégsem tartja járható útnak. Idõvel a tömegek a vagyoni korlátot egyre lejjebb szorítanák, ami rendkívül káros lenne a társdalom egésze szempontjából. A felhalmozott óriási vagyonok csökkentésének módja lehet az örökösödés mértékének korlátozása. Azonban ugyanúgy, mint a maximált vagyoni korlátnál, hosszú távon ennek szintje is csökkenne a társadalmi nyomás következtében. Ez az emberek felhalmozási kedvére rosszul hatna, melynek messze ható káros következményei lennének. Tehát ennek bevezetését sem ajánlja. Az adórendszerrel is behatóan foglalkozik, mely eszköze lehet a társadalmi igazságosságnak. A többkulcsos adórendszer elõnyeit részletezi. Bemutat egy modellt, melyben addig a pontig, míg az emberi valós vágyak terjedhetnek, az adó azonos ütemben nõ, azután egy szinten marad az e feletti jövedelmeknél is. Ryan az óriási jövedelmek igazságosabb elosztásán is gondolkodik. Mindenkinek kötelessége segíteni a rászorulókon. Rászoruló az, aki közvetlen életveszélyben, maradandó és súlyos egészségkárosodás veszélyében forog. A nagy vagyonok birtokosai hozzájárulhatnak a méltányosabb elosztáshoz azzal, ha önként gyakorolják a keresztény adományozás kötelességét a szükséget szenvedõknek. Honnan lehetne javakat átcsoportosítani, elvenni? A jövedelemnek Ryan megállapítása szerint három szintje van. Létszükségleti, komfort és luxus. E harmadik kategória bátrabban osztható szét. Ryan értékrendet is szeretne közvetíteni. Mint írja, az igaz élet nem a javak keresésében, hanem Isten és teremtményei szeretetének és megismerésének a keresésében rejlik. Aki tagadja a szellem felsõbbrendûségét az érzékelt világgal szemben, így egyenlõnek tartva legnemesebb cselekedeteket a legalantasabbakkal, morálisan egy sertés szintjén áll.

127

Heller Farkas Füzetek

A bérezési rendszerben az erõsnek van „igaza”, ami morálisan nem indokolható. A bérnek megfelelõ arányban kell ellentételeznie az elvégzett munkát. Nehéz feladat az igazságos bérezés, hiszen az emberek igényeikben és kvalitásaikban is különbözõek. A szabad bérmegállapodás rendszere azonban igazságtalan, mert aki az éhhaláltól akar megmenekedni, az jóval a munkájáért elvárható jövedelem alá megy a bértárgyalás során. E helyzetet „szabad”-nak minõsíteni igencsak kérdéses. Az igazságos bérezés, a befektetett munka és a bérezés azonos mértékének megállapítása nehéz feladat. Marx odáig jut, hogy minden a munkásé, másik oldalon pedig a „minden gyümölcs a tulajdonosé” felfogás is megtalálható. Körüljárja a termelékenység és egyéb tényezõk kérdését. Leszögezi, hogy a minimálbér bevezetése indokolt és morálisan alátámasztott. A minimálbér levezetését a következõ gondolatmentettel indokolja. Mindenkinek joga van a megélhetéshez. Isten úgy teremtette a világot, hogy minden teremtményének jusson a javakból. E javakból mindenki megélhetése biztosítható. Ebbõl következõen, aki hasznos munkát végez, avagy szeretne végezni, jogosult a javakból való részesedésre. Ennek alapján, aki dolgozik, legalább olyan bérre jogosult, mely biztosítja az alapvetõ életfeltételeket, melyek az élelem, ruházat, lakhatás, egészséges élet testileg és lelkileg. Ennek szavatolására az államnak törvénybe kell iktatni a minimálbér intézményét. A munkaadó a javadalmazáskor nem csak a tisztességes bérezésre kell ügyeljen, hanem világ javaiból nála képzõdött haszon igazságos elosztását is szem elõtt kell tartsa. Ha a munkaadó a minimálbér megadásával önmaga vagy családja megélhetését veszélyezteti, nem köteles azt megadni, joga a van a saját megélhetése mellet dönteni. A munkabérek kérdése Ryan részletesen vizsgálja a munkabérek kérdését. A nõi dolgozókat megilleti a maguk eltartásához való jövedelem, a férfiakat pedig megilleti a családfenntartáshoz szükséges fizetés. Ahogy a nõt a szülõi házban megilleti a saját fenntartásához elégséges minimálbér, ugyanígy a nõtlen a férfit is megilleti a családfenntartáshoz szükséges bér. Mindkettõ már ekkor indokolt, ennek hiányában egyik sem tud jogsérelem nélkül lépni. A dolgozó esetében a világ javaihoz való hozzáférés a béren keresztül valósul meg. E bér kifizetése a munkaadót terheli a termelési szervezetben elfoglalt szerepe miatt. Emellett a munkás joga a megélhetési bérhez magasabb rendû, mint a munkaadó joga a nyereséghez. A minimálbérnél magasabb bér jár, ha a dolgozó kiemelkedõ erõfeszítést tesz, avagy munkáját kevesen tudják elvégezni. A képzettség magasabb szintje esetén a szakképzetlen munkaerõ ára feljebb kúszna. Ha a cég fizetésemelés érdekében árat emel, ez a társadalom többi résztvevõjét ez hátrányosan érinti, mivel magasabb áron jutnak termékéhez. Azonban minimálbér megadásánál ez a nem lehet ellenérv. A korabeli bérezés szabad, törvényekkel nem szabályozott volt. Körbejárja szabott árak és bérek rendszerét is. Ha szabott árak és bérek lennének, írja, a korábban említett szempontok akkor is értelmezhetõek lennének. Ha túlfizetés történik a minimálbér felett, vagyis magasabb a bér, mint ami a munkáért jár, a bérezési hatóság figyelembe kellene vegye ennek hatásait a nem bérbõl és fizetésbõl élõkre. Azonban egy ilyen kollektivizált rendszerben sem nézne szembe az állam könnyebb kihívásokkal. A magasabb bérben részesülõk vásárlóereje növekszik, ami növeli az átlagos vásárlóerõt. A nem bérbõl élõk így újra rosszul járnak. Végeredményben kétszeresen, ha a bérnövekményt egy vállalat a saját terméke árának emelésével teremtette meg. Így a saját termék ára is emelkedik, illetve a fizetõképesebb kereslet miatt a többi termék ára is. A kérdés így nem könnyû, de meg kell találni a megfelelõ válaszokat. A fizetési szint morális zsinórmértéke pedig a már említett erõfeszítés, áldozat, termelékenység, képességbeli

128

Eszmetörténeti tanulmányok

lehetõség és a jólét kell legyen. Ezek jórészt elméleti dolgok, de a felsorolt szempontok jogosságához nem férhet kétség. Ezek koherens bevezetésének mértékében fog a társadalmi igazságosság magasabb szintet elérni. Bizonyára lesznek hibái a rendszernek, de próbálkozni kell, a nélkül nincs fejlõdés. Nem várható el, hogy az Égbõl aláhulljon „a recept”. Véleménye szerint e téma hosszú ideig homloktérben lesz. A legsürgõsebb kérdés a fizetése, és általában véve a gazdasági helyzete azoknak, akik a megélhetési szint alatt vannak bérezve. Ennek megoldására a minimálbért be kell vezetni. Ezt sokan bírálják a költségnövekmény miatt, írja Ryan. Ugyanígy volt a nyolcórás munkaidõ és a biztonság munkavégzési elõírások bevezetésekor. A minimálbért sem lesz nehezebb bevezetni. Néhányan talán kiesnek a rendszerbõl, a lassabbja, de a nagy többség számára mindenképpen hasznos lesz. A fizetéstöbbletet alapvetõen a következõ négy forrásból lehet biztosítani. I.: A magasabb fizetés sokszor jobb munkateljesítményt eredményez, így nõ a termelékenység. II.: A drágább munkaerõ miatt a hatékonyabb termelési módok bevezetésére fognak törekedni a munkaadók. III.: A profitból is le lehet faragni egy keveset. A hatékonyabb szervezés miatt a felesleges vezetõk fizetését, velük együtt, meg lehet takarítani. IV.: A tehetségesebb vezetõk hatékonyabb munkaszervezést, vállalatvezetést valósítanak meg. Akik csak „izzasztanák” a munkást munkaóra-, vagy a követelmény-növeléssel, lemorzsolódnak. Ryan e munkája elõtt tíz évvel már felvetette a minimálbér lehetõségét. Ez idõ alatt mindössze egy amerikai közgazdász nyilatkozott róla, õ sem pozitívan. Mégis, mikor 160 közgazdász részére kérdõíves felmérést küldtek ebben a kérdésben, háromnegyedük pozitívan nyilatkozott a minimálbérrõl. Sõt, politikai körökben is volt már támogatottsága. Az ideális az lenne, írja, ha a családok nemcsak saját fenntartásukat biztosíthatják, hanem tartalékolni is tudnak. Amíg ez meg nem valósul, az államnak segítenie kell az olcsó lakhatáshoz jutást, a betegség-, baleset-, öregségi, ill. munkanélküli biztosítást. A minimálbér bevezetése után az államtól nem várható el több lépés az igazságos bérezés tekintetében, kivéve a szakképzés biztosítását. A szakképzés által mindenki képes lenne a megélhetési bérét megkeresni, illetve képességei és akarata szerint akár többet is. A bérbõl élõk így maguk rendelkeznének azzal a gazdasági erõvel, mely garantálhatná számukra mindazt, amit elérendõ célként megfogalmaztunk. A szakszervezetrõl is értekezik, mely a bérek alakulásába is beleszólhat. Támogatja ezen érdekérvényesítõ szervezeti formát, szorgalmazza a szakszervezetek iparágakon belüli együttmûködését. Nem tarja valószínûnek meggyengülésüket a minimálbér bevezetésével. A bérnövelés másik irányát a munkás résztulajdonossá válásában látja. A bérbõl élõ, részvényvásárlással, maga is résztulajdonosává válhat munkaadó cégének. A termelõeszközök közös birtoklása révén a munkakörülmények alakításában is beleszólhat. Ennek legtisztább formája, ha kizárólag az ott dolgozók tulajdonában van egy vállalat. A bérbõl élõk tõkéssé is kell váljanak, így biztosítható leginkább a javak igazságos elosztása. A többi rendszer mind elhinti az elégedetlenség és békétlenség magvait. A bérnövelés három alapvetõ módja Ryan szerint végeredményben az állam által bevezetett minimálbér, a szakszervezeti mozgalom és a közös tulajdonú vállalkozás/vállalat. Az elsõ módszer tapasztalatok alapján állítható. Semmi sem szól ellene az etika a politika, avagy a közgazdaságtan területén. A második szintén mûködik a gyakorlatban, bár ahol a munkások a minimálbér alatti munkabért kapnak, kevés hatékonysággal. A közös tulajdonú cégben a munkavállalók a bérüket a kamatokkal is kipótolhatják, valamint a munkaviszonyok mikéntjében is komoly szavuk van. Mindemellett e forma biztosítja a tulajdonosi léttel járó elégedettséget is.

129

Heller Farkas Füzetek

Összegzés A termelésben részt vevõk számára John A. Ryan a kötetben, esszenciálisan, a következõ ajánlásokat teszi: A földbirtokos jogosult a bérleti díjra, azonban a bérlõk és alkalmazottak joga a megfelelõ megélhetést biztosító bérhez elsõbbséget élvez. Az államnak a birtokos emellett olyan szintû földadót köteles fizetni, mely alapjában véve nem csökkenti a föld értékét. A tõketulajdonos úgy jogosult az irányadó kamatra, hogy biztosítja alkalmazottainak a méltányos minimálbért. Az üzletember, versenyben, jogosult a megszerzett nyereségre. A monopolhelyzetû cégek nem jogosultak különlegesen nagy haszon megszerzésére, kivéve azok, melyek különlegesen termelékenyek. Ryan monopóliumot csak az állam kezén hagyna. A munkás jogosult a minimálbérre és mindazon többletre, melyet a munkában való verseny során megszerez. Ha valaki azon igénnyel forgatta e tanulmányt, írja, hogy itt biztos és kielégítõ receptet talál az igazságos elosztásra, csalódottságot érezhet. Az ipari termelésben való igazságos elvek, sem a gazdasági – társadalmi rendszer megalkotása, nem könnyû feladat, értekezik. A könyvben lefektetett morális alapelvekkel, ajánlott módszerekkel nagyrészt egyetértenek kortársai. Ha mindez gyakorlatban is bebizonyosodik, írja, az utána következõ lépés még világosabb lesz egy igazságosabb elosztás kiépítése felé. Bár az igazságosabb elosztás nagyon sürgetõ kérdés, nem az egyetlen. Nincs a nemzeti össztermék elosztásának olyan elképzelhetõ módja, mely minden család számára garantálja a kocsit, avagy hasonló komfortszimbólumot. Sõt, vannak jelek, hogy az akkori egy fõre jutó össztermék sem tartható fenn a jövõben a természeti erõforrások jobb megõrzése, a földmûvelés fejlesztése, a pazarló életmód elhagyása, valamint a tõke és munkaerõ hatékonyabb mûködése nélkül. „És ez még nem minden!” – figyelmeztet. Sem az igazságos elosztás, sem a megnövelt termelés, illetve ezek együttese sem biztosítja a stabil és kielégítõ társadalmi rendet az emberek lelki beállítódásának és ideáljainak jelentõs megváltozása nélkül. A gazdagok el kell álljanak a matériába vetett hittõl, és fel kell emelkedjenek egy egyszerûbb, józanabb életvezetéshez. A középrétegek és a szegények pedig fel kell hagyjanak a fényûzõ rétegek hamis és lealacsonyító életvitelének irigy és sznob utánzásával. Meg kell tanulják az alapvetõ leckét, hogy a teljesítményhez vezetõ út értékes, rögös, kemény, becsületes munkával teli. A szomszéd jobb életminõsége nem feltétlenül szerencsés „alkuk” és túlzott fizetés eredményei. A jó élet az, amikor az ember vágyai végesek, egyszerûek és nemesek. Mindezek elfogadásának és mûködésének legfontosabb elõfeltétele a valódi vallásosság felélesztése. Befejezés John A. Ryan, a XX. század kiemelkedõ, kevéssé ismert katolikus közgazdasági gondolkodójának egyik legfontosabb mûvét ismerhettük meg. Összetett kérdés, az igazságos redisztribúció receptjét keresi. Könyvében az errõl alkotott véleményét, ajánlásait olvashatjuk. Az egyén boldogulását és a közjót szem elõtt tartva keresi, súlyozza a különbözõ modelleket, majd teszi le voksát amellett, melyet az említett kritériumok alapján a legjobbnak ítél. Az ajánlott módszerek „hatástanulmányait” olvasva esetenként hiányérzetünk támad, azonban a szerzõ a mûve végén maga írja, hogy írása bizony nem biztos, hogy kielégíti az

130

Eszmetörténeti tanulmányok

olvasót. Munkája értékek alapján való ajánlás, mely a gyakorlatban fog csak kiforrni. Egyes elemei igazolást nyernek, másokat a tapasztalatok alapján el kell majd vetni. Mindenképpen a próbálgatást szorgalmazza, mert mint írja, a nélkül nincs fejlõdés. A ma olvasójának is sokat mond a könyv. Ajánlásai közül jónéhány meg is valósult. Az azóta megszerzett tapasztalatok sok elõzetes meglátását igazolják. Fontosabb gondolatai közül néhány a következõ. Keresztényi és gyakorlati hasznosság alapján is indokolja a földmagántulajdon, általában a magántulajdon, szükségességét. A monopóliumokat elveti. A kamatot indokoltnak tartja, legjobb szervezeti formának a dolgozók tulajdonában lévõ vállalatot tekinti. A bérekrõl, lévén szintén összetett kérdés, hosszasan értekezik. A nyereség igazságos elosztásának elveit is levezeti egyházjogi törvényekbõl. Az „üzletembereket” külön kezeli, számukat leszorítani igyekszik. Véleménye szerint sok közülük csak potyautas, hasznot nem hajtanak, fizetésükkel csak a vállalat költségvetését terhelik. Erõsen szorgalmazza a minimálbér bevezetését, melyet a Biblia tanításai alapján is indokoltnak tart. Részletesen kifejti a minimálbér, illetve az e feletti bérezés kérdését, hatásait, indokoltságát. A szakszervezetek kérdését is felveti, jelenlétüket indokoltnak tartja. Ajánlásait komplex rendszerként kezeli, hiszen a gazdaság szereplõi mind hatnak egymásra. Elemzéseiben ezek összefüggését, kölcsönhatását részletesen vizsgálja. Mindenképpen ajánlott mûve a társadalomtudományok iránt érdeklõdõk számára, különös tekintettel a történettudomány és a közgazdaságtan kedvelõire, akik szeretnék megismerni egy katolikus közgazdász gondolatait, melyek egy kihívásokkal teli közegben születtek. A kötet a ma emberének lehetõséget ad arra, hogy az azóta megszerzett tapasztalatok birtokában értékelje Ryan gondolatait, összevesse a jelen kor gazdasági és szociális problémáival. Bibliográfia RYAN, John A., Distributive justice, the right and wrong of our present distribution of wealth. The Macmillan Company, New York, 1916. The American Catholic History Research Center and University Archives, http://libraries.cua.edu/achrcua/ryan.html; letöltés idõpontja: 2009. VII. 9. The American Catholic History Research Center and University Archives, http://libraries.cua.edu/achrcua/ryan.html; letöltés idõpontja: 2009. VII. 9.

131

Keresztény erkölcs a mai világ gazdaságában – avagy XVI. Benedek pápa „Caritas in Veritate” enciklikájának fõbb gondolatai Dr. Lovász Gabriella Anna* Bevezetés 2009 nyarán jelent meg XVI. Benedek pápa „Caritas in Veritate” címû enciklikája. A mû már közvetlenül megjelenése után hatalmas visszhangot váltott ki, fõleg az Egyesült Államokban és Olaszországban jelentek meg írások és rendeztek konferenciákat. A pápai enciklika öt éven át készült, a gazdasági válság miatt 2 évet késett a kiadása. Az elsõ változat elkészítésében ötszáz szakember vett részt, majd azt egy tizenegy tagú bizottság tárgyalta meg a pápa vezetésével. A bizottság egyedüli világi tagja Stefano Zamagni, a bolognai egyetem közgazdász professzora volt, õ készítette kutatócsoportjával az enciklika harmadik, a gazdaságról szóló részét. Zamagni professzor 2007 óta a Szentszék Justitia et Pax Bizottságának, illetve XVI. Benedek pápának a személyes tanácsadója. A Caritas in Veritate folytatja a Rerum Novarummal (1891) elkezdett hagyományt, az Egyház társadalmi tanításának megvalósításával, de ehhez hozzájárul még a világ éppen aktuális problémáinak, kérdéseinek megvitatása, feldolgozása, mint például a globalizáció, a gazdasági válság, a környezetvédelem vagy az emberi élet védelme. Caritas in Veritate – hitünk alapjai Az enciklika bázisa a szeretet és az igazság gondolatköre (Caritas et Veritas), erre alapozva próbál a harmadik fejezet is a gazdasági élet igazságtalanságaira, illetve rosszul mûködõ mechanizmusaira „megoldást” találni. A keresztény ember számára a szeretet (Caritas) Istentõl kapott különleges erõ, amely segít a békéért és igazságért való küzdelemben. Krisztusban a „Szeretet az igazságban (Caritas in Veritate)” a Teremtõ arcává válik. A társadalom tagjai Isten szeretetének alanyai, akik a szeretet címzettjei és annak terjesztõi. A szeretet maga az Isten (Deus Caritas est), az Isten pedig maga az igazság. Mi is a szeretet valójában? A jó akarata. És mi az igazság? Ha elfogadjuk Istent és az Õ szeretetét. A szeretet egyben iránytû is, tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Így a szeretet csak az igazsággal együtt lehet a humanitás kifejezõje, az igazság adja a szeretetnek a fényt. Az igazság megnyitja és egyesíti az intelligenciát a szeretet logikájában. Mindez a jó társadalom és a valódi fejlõdés alapjai – az igazság nélküli fejlõdés nélkülözi a jószándékot. Caritas in Veritate és a társadalom Az enciklika különösen kiemeli az emberi személy méltóságát. Hiszen az ember az Isten által teremtett lény, amelynek feladata az isteni akarat végrehajtása (eszközök vagyunk az Isten terveiben). A társadalmat és gazdasági kapcsolatokat ezen emberek közössége kell, hogy alkossa, megvalósítva a szolidaritás és a közösségi gondolkodás eszményét. A szeretet nemcsak a mikrokapcsolatok jellemzõje kell, hogy legyen, hanem a makrokapcsolatoké is a mindennapi életben. Vagyis a mindennapi személyes kapcsolatokban létezõ szeretetnek át kell hatnia a társadalmak egészét. A fejlõdésnek, a társadalmi jólétnek, a társadalmi-gazdasági problémák megoldásának szüksége van erre az igazságra (Caritas in Veritate). Az igazság (az igaz iránti hûség) és szeretet nélkül nincsen szociális felelõsség és lelkiismeret, és a társadalmi cselekvés elvész a privát érdekek és a hatalmi logikák között (ahogyan ez most is jellemzõ a globalizáció tár* Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola, középiskolai tanár

132

Eszmetörténeti tanulmányok

sadalmában). A szeretet túlnõ az igazságon, mert szeretni annyit tesz, mint adni a sajátunkból a másiknak, úgy hogy ezt sohasem igazságtalanul tesszük. Aki másokat szeret, az igazságos másokkal. A szeretet megköveteli az igazságot, az egyén és társadalom jogainak elismerését és tiszteletét. Vagyis az igazságosság elválaszthatatlan a szeretettõl. Az egyéni javak mellett fontos szerepet kapnak a személyek társadalmi létéhez kötõdõ javak: a közjavak. A közjó akarata és az értük való tevés a szeretet és az igazság igénye. A keresztény ember kötelessége a közjóért való tevés, amely elsõbbséget élvez a politikai aktivitással szemben, hiszen ez a tett Isten országának megalapozása is egyben. Az emberi küldetés beteljesítése intelligenciával és szívvel történik, vagyis a szeretet tüzével és az igazság tudásával. Az Isten szeretete jelenti a reményt az emberibb társadalom megvalósításához, ez ad segítséget a nehézségek legyõzéséhez. Nem a technikai fejlõdés, hanem a szeretet hatalma az, ami legyõzi a rosszat. Az Egyháznak nincsenek technikai eszközei, de feladata az emberközpontú társadalom védelme. Az Egyház mûködésében a szociális gondolkodás fontos szerepet játszik, az evangélizáció új kihívásainak való megfelelés már VI. Pál „Populorum Progressio” enciklikájában is megjelenik. A világban megjelenõ különbözõ ideológiák (pl. technokratizmus) veszélyeket hordozhatnak a keresztény elvek számára. Fontos a fejlõdés (a technikai elõrehaladás gátlása az ember és Isten számára is káros), a fejlett technika jó célra való felhasználása. De nem lehet csak technikai fejlõdésben gondolkodni. A társadalmi fejlõdés problémáiba az Egyháznak be kell avatkoznia, hiszen minden ember fejlõdésre hivatott és minden élet egyben küldetés. Az emberi fejlõdés és küldetés újabb és újabb ismeretek folyamatos megszerzését feltételezi. De a keresztény ember számára ez nem privilégiumok és pozíciók megszerzését jelenti – a valódi fejlõdés alapja az Evangélium. Ha a fejlõdés nem a teljes emberé és nem mindenkié, akkor nem igazi. Nem szabad elfelejtkezni a szolidaritás szerepérõl. A testvériség és a felebaráti szeretet hiánya az egyenlõtlen fejlõdéshez vezet. A globalizáció közelebb hozza az embereket, de nem teszi felebaráttá õket. Isten Jézus által tanított meg minket a felebaráti szeretetre. A fejlõdés során létezõ igazságtalanságokkal szemben bátorsággal kell küzdeni – Krisztus szeretete az, ami segít minket ebben. Caritas in Veritate és a gazdaság szférája Az emberi fejlõdés és küldetés a gazdasági folyamatokban való részvételre buzdít. Szociális téren a szociális és oktatási intézményekben való ténykedés, politikai síkon a demokratikus rendszerek védelme, a szabadság és a béke biztosítása tekinthetõ kötelezõ feladatnak. A fejlõdés jelenti egyben az egyes emberi társadalmak kiemelkedését az éhínségbõl és nyomorúságból, de a legfontosabb megoldás az alapértékek újbóli felfedezése lesz. A mai világ számos új változással kell, hogy szembenézzen – a fejlõdés policentrikus. A világgazdaság abszolút mértékben növekszik, de az egyenlõtlenség is nõ. A gazdag országokban új szociális kategóriák és új szegénység születik, a szegény országokban pedig a gazdagok vékony réteget képviselnek, amíg a szegények vastagot. A korrupció és törvénytelenség szinte minden országban jelen van. A dolgozók jogait sem a multinacionális cégek, sem a helyi vállalkozók nem tisztelik. II. János Pál még 1987-ben jelezte, a gazdasági és társadalmi fejlõdés egyik gátja a „keleti blokk” létezése. A rendszerváltás után 1991-ben a változás szükségességét már az egész világra értette. VI. Pál pápa idején az állam irányítási feladatai többnyire az államhatáron belülre korlátozódtak, de manapság a globalizált világban az állam szerepe új,

133

Heller Farkas Füzetek

határokon túlmutató – a gazdasági rendszerek hibáinak korrigálása is az állam feladata. A globalizáció, a fogyasztói társadalom kiépítése a fogyasztás állandó növelését, az olcsó munkaerõ foglalkoztatását és az idegen tõke vonzását hozta magával. Ezek mellett a szociális háló súlyosan sérült (pl. a munkavállalói jogok védelme, a szakszervezetek megfelelõ mûködésének hiánya, amelyeket a kormányok gyakran akadályoznak). A dolgozói mobilitás elõsegíti a termékek korszerûsítését a szakképzett munkaerõ által, a munkaerõ vándorlás pedig a különbözõ kultúrák cseréjét is támogatja. A kor egyik legnagyobb kihívása a munkanélküliség problémája, a keresztény tanok szerint az embernek kell lennie a középpontban, az emberi méltóság tisztelete elengedhetetlen. Korunk egyik legnagyobb gondja az éhínség illetve a megfelelõ ivóvíz hiánya. Fontos lenne olyan intézmények felállítása, amelyek az alapvetõ szükségleteket biztosítják a társadalom tagjai számára. Alapvetõ a szegénység elleni küzdelem, ez is az emberi élet tiszteletéhez tartozik. A fejlõdés kulcsa a közös cselekvés, amelyet a tudás illetve a szeretet sója táplál. Olyan szeretet, amely intelligenciával teli, illetve ahol az intelligencia szeretettel teli. Meg kell teremteni még a teológia és a tudományok közötti szoros kapcsolatot, ami az emberiséget szolgálja. A feladat a nagy gazdasági különbségek leküzdése, a munkához való jog biztosítása, a társadalmi csoportok közötti különbségek csökkentése (ez nemcsak a szociális kohéziót sérti, hanem veszélyezteti a demokráciát és a társadalmi tõkét). A bizonytalanság negatívan hat a munkavállalóra is, aki így antiproduktívvá válik. A rövidtávú gondolkodást hosszútávúnak kell felváltania. A modern ember úgy gondolja, hogy önmaga mindennek motorja (ez az eredendõ bûnbõl származik), egymaga megold mindent. A gazdaság mûködésén is ez tükrözõdik, erkölcsi szabályok ide nem kellenek. A gazdasági rendszerek lábbal tiporják az emberi jogokat (nem biztosítják az igazságot, amit ígértek), kiszorítják a keresztény reményt, vagyis az igazságot és szabadságot. Az igazságot pedig nem az emberiség találja ki, hiszen Isten maga az igazság. A piac mai mûködése számos problémát vet fel. Az újraelosztás igazsága, a szociális igazság, a belsõ szolidaritás, a kölcsönös bizalom a mai piacon ismeretlen fogalmak. A gazdasági cselekvések nem lehetnek antiszociálisak. A piac nem természetes formájából fakadóan irányít rosszul, hanem az ideológia rossz. Az ideológia, amelyet egoista érdekek irányítanak. A gazdasági környezet nem létezhet etika nélkül. A gazdaság minden folyamatát át kell hatnia az igazságnak (források, finanszírozás, gyártás, fogyasztás). Minden gazdasági döntés erkölcsi jellegû következménye a szerzõdés, az azonos értékek cseréjének szabályzója. Elengedhetetlenek a helyes törvények, és az újraelosztás megfelelõ formái. II. János Pál a piac, az állam és a civil társadalom egységérõl beszél. Megemlíti az „ingyenesség”gazdasági fogalmát, ami a felebaráti szeretetre épül („nem azért adok, hogy kapjak”). A globalizált társadalomban nem létezik a felebaráti szeretet. A mai világból hiányzik a szolidaritás eszméje: felelõsséget érezni mindenkiért (felelõsség az igazságért és a közjóért). Ám az elmaradott országok fejlõdése csakis ilyen („ingyenesség” gazdasági fogalma) formában képzelhetõ el. A vállalkozásoknak nemcsak a vállalkozói érdeket kell képviselniük, mindenki fontos és egyenértékû munkát végez, aki a folyamat része. II. János Pál szerint beruházást megvalósítani nem csupán gazdasági tevékenység, hanem ez erkölcsi értékkel is bír. A beruházás hasznos, ha ott, ahol ezt teszik, hasznot hoz az ott élõknek és ezt nem spekulatív módon, rövidtávon, hanem hosszú távon gondolják.

134

Eszmetörténeti tanulmányok

Befejezés Stefano Zamagni professzor szerint a piacgazdaságnak nincs alternatívája, ám ennek megreformálása elengedhetetlen. Két út közül választhatunk: a „darwini” (aki nem bírja a versenyt, kiesik a folyamatból), illetve a civil piacgazdaság között. A civil piacgazdaságnak „az a dolga, hogy mindenkit bevonjon a rendszerbe”. Zamagni szerint a gazdasági válságot éppen az okozta, hogy minden gazdasági tényezõ az egyéni javakra helyezte a hangsúlyt, a közjó helyett. Ám az enciklika a remény üzenetét hordozza, amely szerint az emberiségnek az a küldetése, hogy átalakítsa a világot (az eszközök a kezében vannak), és megvalósítsa a szeretetet és az igazságosságot az emberi kapcsolatokban és a társadalmi folyamatokban. XVI. Benedek egy új ideát vázol fel enciklikájában, amely képes lehet új lendületet adni a politikának és a gazdaságnak: a nemzetközi közjó realizálásának tervét. Irodalomjegyzék Libreria Editrice Vaticana 2009; LETTERA ENCICLICA CARITAS IN VERITATE DEL SOMMO PONTEFICE BENEDETTO XVI AI VESCOVI AI PRESBITERI E AI DIACONI ALLE PERSONE CONSACRATE AI FEDELI LAICI E A TUTTI GLI UOMINI DI BUONA VOLONTA SULLO SVILUPPO UMANO INTEGRALE NELLA CARITA E NELLA VERITA Magyarországi Evangélikus Egyház 2009. augusztus 10. Lapszemle Egy hónappal a Caritas in Veritate után – Világszerte pozitív fogadtatásra lelt az enciklika Magyarországi Evangélikus Egyház 2009. november 15. Lapszemle Stefano Zamagni: A segély csak túlélésre jó.

135

Protestantizmus és kapitalizmus: magyar gazdaság- és eszmetörténeti tanulságok Kovács György* 1. A századforduló protestáns teológiai, vallásszociológiai és szociáletikai gondolkodása 1.1. A századforduló teológiai fordulata A XIX. század protestáns teológiája elsõsorban Schleiermacher, Ritschl, Harnack és Troeltsch nevével fémjelezhetõ, s e teológiai korszak természetesen Schleiermacherrel kezdõdik, õ volt a „19. század egyházatyája”. (Zahrnt 1997. 35.) A schleiermacheri teológia az antropocentrikus világkép által meghatározott felvilágosodáshoz és klasszicizmushoz, illetve romantikához és idealizmushoz hasonlóan maga is az embert, az ember kegyes öntudatát állította középpontba. Az õ megközelítésében a teológia feladata abban ragadható meg, hogy rendszerbe foglalja azt, amit a keresztyének kegyes öntudata kifejez, természetesen Istenrõl és az Õ emberhez való viszonyáról van szó, e viszony leírását azonban az emberen kezdi, az ember hitén, vallásos élményén, az utat alulról felfelé haladva járja. A korszakot a „hódolat a történelemnek” elve határozta meg, mely egyszerre jelentett egy szaktudományi módszertant, a Biblia és a keresztyénség történeti-kritikai kutatását, másrészt egy világnézetet. E világnézet a humanista idealizmustól áthatottan a történelemrõl olyan képet alkotott, mely szerint a történelmi folyamatok isteni célja abban van, hogy a történelmet átható szellemi erõk teljes gyõzelmet arassanak, az emberiséget elvezetvén fokról-fokra természeti állapotából a szabad személyiség kibontakozásának magaslatára. E küzdelemben az egyes ember megnyílik a szellem erõi elõtt, természeti lénybõl független személyiséggé fejlõdik, s a történelem folyamán megjelennek újra és újra olyan személyiségek, akik különleges módon hordozzák magukban az isteniszellemi erõket, mely kijelentés-hordozók legnagyobbja volt a Názáreti Jézus. Miközben az ember példaképeként követi Jézust és részt vesz belsõ életében, erõsödik istenismerete, s ez által maga is független szellemi-erkölcsi személyiséggé érik. (Zahrnt 1997. 15–16.) A protestáns teológiai gondolkodásban a XIX. század végén, illetve a XX. század elején egy lényeges fordulatról, szemléletváltásról beszélhetünk. A protestáns teológia schleiermacheri fordulata óta, az egész XIX. század folyamán a keresztyénség lényegének megragadása állt a gondolkodás középpontjában, a Wesen megtalálására irányult a fõ törekvés. A magyar protestáns teológiai gondolkodásban az újkantiánus értékteológia képviselte leginkább ezen irányultságot, ezen teológiai irány volt a legfilozofikusabb, módszerében a legszínvonalasabb, hatása viszont csak az értelmiség szûk körében jelentkezett. Legkiválóbb képviselõje Bõhm Károly kolozsvári filozófiaprofesszor volt, értékelmélete, mint a vallásfilozófiai alapokon nyugvó teológiai irányzatok magyarországi csúcsteljesítménye értékelhetõ, aki Ravasz Lászlóra teológiai pályája kezdetén igen nagy hatást gyakorolt. (Lendvai 1987. 54.) E korszak csúcspontjaként – s egyben záróakkordjaként – Adolf von Harnacknak a berlini egyetemen a keresztyénség lényegérõl tartott elõadássorozata értékelhetõ. (Szabó 2004. 85.) Az 1899–1900. tanév téli szemeszterében tartotta Adolf von Harnack elõadássorozatát a keresztyénség lényegérõl a berlini Humboldt Egyetem valamennyi fakultása hallgatói számára, mely az adott korban szellemi eseményszámba ment, a polgári-idealista korszak legmagasabb rendû kifejezõdése volt, áthatva a szellemben való optimista hittõl, a történelem megállíthatatlan haladásáról, Isten és világ, vallás és kultúra, hit és gondolkodás, isteni igazság és földi rend, trón és oltár harmóniájáról való meggyõzõdéstõl. (Zahrnt 1997. 12.) Harnack utolsó elõadásában, a Das Wesen des Christentums utolsó lapjain viszont már az új korszak vetítõdik elõre, * Kovács György, szakcsoportvezetõ egyetemi adjunktus, SZTE Gazdaságtudományi Kar

Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete Pénzügytani Szakcsoport Szeged

136

Eszmetörténeti tanulmányok

mikor Harnack azon véleményének ad hangot, hogy a keresztyénség számára az adott korban a szociális kérdés lesz a lényegi probléma. „A történelem folyamán azonban feltárult egy olyan terület, amelyen a keresztény testvéri érzületnek egészen új formában kell megnyilvánulnia ahhoz képest, amit a korábbi századok felismertek és megtettek – a szociális kérdésrõl van szó. Ez hatalmas feladatot jelent, s amennyiben eleget teszünk neki, örömtelibb választ adhatunk a legmélyebb kérdésre, az élet értelmének kérdésére.” (Harnack 2000. 168.) A XX. század folyamán egy másfajta törekvés kíséri végig a protestáns teológiai gondolkodást: nem annyira a keresztyénség lényegének, mint inkább helyes funkciójának megtalálása, melynek nyomán már nem a filozófia, hanem a vallásszociológia adja az inspirációkat a teológia számára. (Szabó 2004. 85.) A XX. században éppen az idealizmusról történõ leválás lesz a protestáns teológia egyik meghatározó fordulata. A XX. század elején különösen Troeltsch munkássága emelkedik ki, aki a protestáns vallásszociológia elsõ számú képviselõjévé válik. Ugyanakkor a XIX. század végére tehetõ a vallási tényezõk – így a protestantizmus – és a kapitalista gazdasági rendszer közötti kapcsolatra vonatkozó gondolkodás élénkülése is, köszönhetõen a klasszikus, majd neoklasszikus fõáramú közgazdasági gondolkodással szemben – különösen Közép-Európában – megerõsödõ nem fõáramú nemzetgazdasági irányzatoknak, mindenekelõtt a német történeti iskola különbözõ generációinak, különösen az ezen történeti iskola harmadik nemzedékeként értelmezhetõ, a többek között Max Weber és Werner Sombart nevével fémjelzett gazdaságszociológiai irányzatnak is. A protestáns egyháztörténetben, vallásszociológiában kiemelkedõ szerepet betöltõ s szintén e korszakban alkotó Ernst Troeltsch Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen címû munkájában fogalmazta meg gondolatait az egyes felekezetek társadalmi tanításainak hatásairól, így a német és a magyar történelemben is jelentõs szerepet játszó kálvinista és lutheránus felekezetre vonatkozóan is megfogalmazta gondolatait. Véleménye szerint a kálvinizmus volt a protestáns felekezetek közül az, amely egységes felfogással, kikristályosodott nézetrendszerrel rendelkezik minden kérdés vonatkozásában, minden gondolatát Isten abszolút szuverenitásából vezetvén le. Amíg a lutheranizmus – nem feledkezvén meg értékes elemeirõl, különösen pietisztikus hagyományairól – tulajdonképpen a politikába, a társadalmi kérdések kezelésébe legfeljebb ritkán és nem teljes erõvel kapcsolódott be, addig a kálvinizmus hatalmas erõvel kapcsolódott a gyakorlati élet kérdéseinek megoldásába, mint ahogy munkájában megfogalmazza: „a református individualizmus különös ösztönzést nyert minden irányban az aktivitásra, vagyis arra, hogy személyét teljesen belevesse a világ és a társadalom problémáinak megoldása körül tomboló küzdelmekbe, hogy szüntelenül, alaposan és építve dolgozzék” (Troeltsch 1912. 623.) A kálvinizmus szociális tanítása az egyetlen, amely a modern gazdasági élet alapjait elfogadja, etikai alkata lehetõvé teszi az alkalmazkodást a modern polgári kapitalista kultúrához, a modern termelési formákat össze tudja egyeztetni a lelkiismerettel, ugyanakkor igazi evangéliumi tartalmával le tudja gyõzni annak túlhajtásait. A református keresztyén teológia kulcsgondolata – amint ezt Kálvin Institutiojában, avagy a Tanítás a keresztyén vallásra címû munkájában kifejti –, hogy minden Isten kegyelmétõl függ. A kálvinista keresztyén ember tudatában van annak, hogy miként a világban minden azért van, hogy Isten dicsõségét szemmel láthatóvá és kézzelfoghatóvá tegye – Kálvin jelmondata a „Soli Deo Gloria” –, neki is az a hivatása, hogy egyedül Isten dicsõségét szolgálja. A református vallásra jellemzõ az a tudat, hogy Istennel – ha hûek maradunk Hozzá és követjük akaratát – szövetségben vagyunk, s ez a tudat nagy önbizalmat ad s nagy erõvel arra ösztönöz, hogy legyünk ott mindenütt, ahol az Õ dicsõségét szolgálhatjuk. A kálvinizmus olyan egyéniségeket nevel, akik egyedül Istennek kívánnak szolgálni s ebben a szolgálatban úrrá tudnak lenni a világ felett, elszánt küzdelmet tudnak folytatni a társadalom bûnei, vissza-

137

Heller Farkas Füzetek

élései s minden ellen, ami Isten törvényeit sérti. A kálvinizmus a munka megbecsülésének is óriási lökést adott, hiszen minden más keresztyén vallásnál erõteljesebben hangsúlyozza azon nagy méltóságot, amelyre Isten hívja az embereket azzal, hogy az Õ munkatársai lehetnek. (Kálvin 1910. II.) A munka kérdésével szoros összefüggésben kell beszélnünk az aszkézis jelenségérõl. A középkori aszkézissel szemben a kálvinista aszkézis – Troeltschnél „innerweltliche Askese” – nem veti meg a világot, hanem csak a benne lévõ bûnt, tudja, hogy nem elmélkedésével dicsõíti legjobban Istent – mint a középkor szerzetese – hanem munkájával, nem szökik el a világból, hanem benne marad, hogy minden erejével küzdjön az Isten dicsõségét elhomályosítani akaró bûn ellen. Tehát a kálvinista aszkézis alapgondolata: benne élni a világban, de mégis felette lenni annak, mely felfogás egyrészt fokozza a munkát, másrészt mértékletességet eredményez – a bûnös világ által magasra értékelt – fogyasztás vonatkozásában. Ez a fokozott munka és a mérsékelt fogyasztás természetesen jelentõs tõkeképzõdéshez vezet, de nem öncélúan, hogy az embernek minél többje legyen, hanem azért, hogy Isten szegényei közül minél többnek a gondját viselhesse, s ennek eredményeként jelentõs szociális alkotások keletkeznek a kálvinista világban. (Troeltsch 1912.) A XIX. század végén viszont azzal kellett szembesülni, hogy a nyugat-európai társadalom- és gazdaságfejlõdés letért a protestáns etikai alapokról, a kapitalizmus további fennmaradása már nem igényelte, hogy e gazdasági rend egyéni hordozói szubjektíve magukévá tegyék ezen etikai normákat, az evilági aszkézis átépítette a világot, de a világi javak hatalomra jutottak az emberek felett, kiveszett az aszkézis szelleme. Ennek következtében a XIX. század utolsó évtizedeiben törvényszerûen elõtérbe került az egyes felekezetek, így a különbözõ protestáns egyházak társadalomra gyakorolt közvetlen hatásának kérdése, a szociáletikai nézetek megfogalmazásának sürgetõ feladata. 1.2. A fõbb protestáns szociáletikai irányzatok A nyugat-európai protestáns szociáletikai irányzatokat tekintve négy fõ áramlatot lehet megkülönböztetni. Egyrészt említésre méltó a Poroszországban államegyházi szerepet betöltõ evangélikus egyház szociálkonzervatív nézetrendszere, mely jelentõs szellemi befolyással bírt Bismarckra, ezen etikai rendszer alapját képezvén az általa megindított szociális reformoknak, mely reformok a kapitalista gazdaság keretei között maradva, állami kezdeményezésre, felülrõl irányítva vezettek jóléti, társadalombiztosítása programok végrehajtására. (BrakelmannJähnichen 1994) Magyarországon a protestáns egyházaknak az államhoz fûzõdõ viszonya kevésbé szoros lévén, hasonló jellegû hatásokról, szellemi befolyásról nem beszélhetünk. Másik irányzatként beszélhetünk a belmissziói mozgalmak szociális tevékenységérõl, mely mozgalmak különösen Angliában és Skóciában fejtettek ki intenzív mûködést, az egyháztagok egyéni hitéleti aktivitására, kegyes életfolytatására alapozva, az egyházak mellett mûködõ civil szervezetek keretei között folytatták jótékonysági tevékenységüket a társadalom különbözõ, szociálisan hátrányos helyzetben lévõ csoportjai között, így árvaházakat tartottak fenn, leányanyákat, munkanélkülieket, alkoholistákat gondoztak, részesítettek támogatásban. Ezen mozgalmak viszont igen korlátozott erõforrásokkal rendelkeztek, sok esetben a hivatalos egyházi fórumok által nem is támogatva, nem rendelkeztek egységes programmal s közéleti szerepvállalásukról sem lehet beszélni, így társadalomformáló hatásuk igen csekély volt. Ez sajnos különösen igaz Magyarország esetében, ahol szintén alakultak belmissziói egyesületek pl. a Filadelfia Egyesület, a Lórántffy Egyesület, de ezen szervezetek tevékenységét a hivatalos egyházi hatóságok nem karolták fel. Az elõbbi két irányzattal szemben, melyek a kapitalista gazdasági rend keretei között kívántak szociális programokat végrehajtani, a harmadik irányzatként említhetõ vallásos szocializmus, mely alapvetõen a svájci Hermann Kutter és Leonhard Ragaz nevéhez

138

Eszmetörténeti tanulmányok

fûzõdik, a kapitalista társadalmi-gazdasági rend gyökeres átalakítását hirdette meg, de ezen irányzat a protestáns egyházak és hívek részérõl alapvetõen elutasításra talált, Magyarországon is tulajdonképpen ezen irányzatnak egyetlen ismertebb képviselõje volt, Jánosi Zoltán debreceni teológus. (Kováts J. 1933. 213, 268.) Végezetül említenünk kell a történelmi kálvinizmus irányzatát, mely hangsúlyozta mind az egyéni hitéleti aktivitás, a kegyes életfolytatás fontosságát, mind a kapitalista gazdasági rend keretei közötti, kálvinista etikai alapokon nyugvó szociális programok közéleti síkon történõ megjelenítését. A történelmi kálvinizmus irányzata Hollandiában alakult ki Abraham Kuyper vezetésével, aki a XIX. sz. szekularizálódó holland világában vált egy reformátori veretû, szigorú kálvinista konfesszionális irányzat legfõbb képviselõjévé, vezéralakjává. Kuyper államtanában a “szabad egyház szabad államban” elve alapján azon programot hirdette meg, hogy a szabad állam vezetésében is Krisztus akarata érvényesüljön, tehát szigorú hitvallásos és buzgó keresztyének vezessék az államot, s akkor Krisztus uralkodik a politikában is. (Kuyper 1914.) A magyar református teológiában Abraham Kuyper elsõ számú követõje Sebestyén Jenõ professzor volt. 2. Magyar válaszok: a kapitalizmus kései kialakulása és a protestáns teológia 2.1. Kálvinizmus-reneszánsz a századforduló Magyarországán A kálvinizmus feltámadása Magyarországon a XIX. század végére tehetõ, korábban, a XIX. század teológiatörténetét tekintve a kálvini teológiai és egyházszervezeti eszmények homályba borultak, Révész Imre egyháztörténész sarkos megfogalmazásában a kálvinizmus „kezdett múlttá válni”. (Révész 1944. 189.) Természetesen a kálvinizmusnak többféle értelmezését tekinthetjük: beszélhetünk egyrészt kizárólag Kálvin tanításairól, másrészt ennél tágabban, a református (kálvinista) egyházaknak Kálvin tanításain alapuló s a reformáció koráig visszanyúló – de a maguk precizitásában a XVII. századtól, a református ortodoxia korában kidolgozott – hittételeinek rendszerérõl, harmadrészt a legtágabb értelemben mindazon teológiai, etikai, politikai, társadalmi meggyõzõdések együttesérõl, melyek a Kálvin és a református protestantizmus hatása alatt álló területeken maradandó hatást gyakoroltak az emberi gondolkodásra, a történelemre, az állam politikai szervezetére és a társadalmi rendre. Warfield megközelítésében a hittételek egy sajátos vallásfelfogásban gyökereznek, melybõl egy komplex tudományos teológiai rendszer következik a tételes kifejtés eredményeként, a sajátos teológiai rendszerbõl sajátos egyházszervezet következik s végül sajátos társadalmi rend, politikai felfogás. (Warfield 1908. 359–364.) Heron hasonlóképpen kiemeli, hogy Kálvin teológiájának középpontjában Isten mindenekfelett álló dicsõsége áll, mely Isten önkijelentésében mutatkozik meg, aki mint teremtõ és megváltó jelenti ki magát, törvényében a keresztyén élet rendjét megfogalmazva, a megváltásban lehetõvé téve a megigazulást és megszentelõdést. Isten legsajátosabb módon Krisztusban jelentette ki magát, kirõl írott igéje, a Szentírás tanúskodik, ezért az Ige az egyház minden élettevékenységében feltétlen tekintéllyel bír. Így a keresztyén élet istenes kegyesség, az egyház teljes közössége és a társadalmi rend is ezt szolgálja, Kálvin teológiájának társadalmi jelentõsége egyrészt a genfi egyház megreformálásában rejlik – ahol az igehirdetés és a sákramentumok egysége áll a középpontban –, másrészt pedig társadalmi felfogásában, ami a kulturális átformálás szándékát, az alkotmányos állam eszméjét és a szociális felelõsség érvényesítését jelenti. (Heron 1999. 324–327.) A XIX. század végének kálvinizmus-értelmezése nem választható el a közjogi helyzet alakulásától. Az 1894/95. évi vallásügyi törvények a református egyház közjogi helyzetének végleges megszilárdulását eredményezték, így a kor liberális közjogi és teológiai megítélése tükrében ez a magyar protestantizmusnak a vallás- és lelkiismereti szabadságra irányuló több évszázados küzdelmének beteljesedéseként jelentkezett, a XIX. századi liberalizmus a

139

Heller Farkas Füzetek

protestáns/református szellemiség egyenes ági leszármazottjaként tûnt fel. Ennek következményeként a korábban csak gúnynévként illetve eretnek-jelzõként használt kálvinista fogalmat a reformátusság kezdte önmagára egyre öntudatosabban alkalmazni. Egyes megközelítések szerint a kálvinista jelzõ és a kálvinizmus fogalom identifikációs szerepe viszont azzal áll összefüggésben, hogy a katolicizmussal (és a fejedelmi abszolutizmussal) való polémia megszûnése miatt az anti-katolikus meghatározottság és a nemzeti jelleg (az alkotmányvédelmi szerep) hangsúlyozása a továbbiakban már nem volt elegendõ és ez a teológiai önmeghatározás iránti fokozottabb igényt eredményezett. (Bogárdi Szabó 2009. 27.) Véleményem szerint a századforduló teológiai ébredése, a kálvinizmus útkeresése szempontjából nem beszélhetünk efféle töréspontról, a megelõzõ és ezt követõ korszak éles elválaszthatóságáról, a teológiai liberalizmus és egyes új kálvinizmus-útkeresések – nevezetesen a történelmi kálvinizmus – közötti mély szakadékról. Erre mutat rá többek között Kozma Zsolt kolozsvári teológus az erdélyi teológiatörténet szempontjából a személyi kontinuitás kimutatásával, (Kozma 2005. 273–286.) de erre mutat pl. Kováts J. István személye is, akinek püspökjelöltsége mögött 1921-ben felsorakozott a liberális teológia és a történelmi kálvinizmus irányzata is, éppen az aktív társadalmi szerepvállalás bázisán. Niebuhr tipizálása tükrében is a teológiai liberalizmus által képviselt kultúrprotestáns szellem és a konverzionista alkatú kálvinizmus a kultúrához való viszonyulás szempontjából nem áll távol egymástól. (Niebuhr 2006. 48–52.) Pokoly József liberális egyháztörténeti megközelítése is éppen azt hangsúlyozza, hogy a közjogi helyzet megváltozása nyomán a protestantizmusnak sokkal nagyobb szerepe lesz a társadalmi munka terén a korábbi alkotmányvédelmi szereppel szemben, (Pokoly 1910. 525–527.) tehát nem a kálvinizmus újraértelmezésérõl van szó, hanem a kálvini társadalomfelfogás egyes aspektusai közötti súlyponteltolódásról. Ráadásul ezen hangsúlyeltolódás természetszerûleg adódott, éppen a protestantizmus által korábban alkotmányvédelmi szempontok miatt támogatott rendi viszonyok megváltozásával. A rendi társadalom bomlása a XIX. század második felében a társadalom egyes csoportjait sok esetben kifejezetten negatívan érintette, mely csoportokban adott esetben jelentõs mértékû volt a protestáns elemek súlya. Mindenekelõtt igaz ez a protestáns egyházak vezetésében meghatározó szerepet játszó kis- és középnemesi társadalmi rétegre, melynek társadalmi pozíciói jelentõs mértékben romlottak, nem feltétlenül találva helyet a lassan tõkés alapokra helyezõdõ mezõgazdaságban, s e társadalmi rétegben jelentõs volt a protestáns túlsúly. Egyes korábbi jobbágyi csoportok is nehezen alkalmazkodtak a változó agrárgazdasági körülményekhez, a közös haszonvételektõl elzárt alacsonyabb státusú paraszti csoportok sok esetben a mezõgazdasági szektor elhagyására kényszerültek s éppen a századfordulótól figyelhetõ meg Budapest és környéke református népességének növekedése, akik az iparosodó nagyvárosban próbálván életlehetõséget találni kiszakadtak korábbi hagyományos falusi közösségeikbõl nemcsak társadalmi, hanem egyházi értelemben is. Így az ezen társadalmi csoportok irányába történõ egyházi odafordulás, akár vallási, akár társadalmi értelemben, jelentõs új feladatok elé állította az egyházat s mindenképpen a súlyponteltolódás irányába hatott. Bogárdi Szabó István megfogalmazásában a magyar reformátusság ekkor ugyan teljes közjogi szabadságot élvezett és társadalmi-kulturális szerepét tekintve felülreprezentált volt, de szociológiai értelemben egy süllyedõ elitben gyökerezett s csak a lakosság mintegy negyedét kitevõ kisebbséget jelentett, ráadásul tömegeiben egyre kevésbé érvényesült a vallásosság. (Bogárdi Szabó 2009. 27–28.) A korabeli „kálvinizmus-reneszánszt” tekintve alapvetõen három irányzat különböztethetõ meg: a történelmi kálvinizmus, az egyházias kálvinizmus és a pietista/lelki kálvinizmus, melyek közül a legnagyobb hatást – a társadalmi kérdések tekintetében mindenképpen – a történelmi kálvinizmus irányzata gyakorolta, így tanulmányunk is erre az

140

Eszmetörténeti tanulmányok

irányzatra kíván koncentrálni. A korábban bemutatott háromrétegû kálvinizmus-értelmezés tükrében az egyházias, illetve a pietista/lelki kálvinizmus az elsõ két, szûkebb kálvinizmusdefiníció keretei között értelmezhetõ, míg a történelmi kálvinizmus a legtágabb kálvinizmus-fogalom szempontjából értékelhetõ. Az egyházias kálvinizmus az 1870-es évektõl jelenik meg, tulajdonképpen a korszak protestantizmusát uraló német hátterû teológiai liberalizmussal szembeni védekezés jegyében, éppen a Protestáns Egylet 1871. évi megalakulása váltja ki ezen defenzív jellegû mozgolódást s válik a debreceni központú ortodoxia a következõ évtizedek egyik teológiai irányzatává. Ezen irányzathoz köthetõ a magyar reformátusság hitvallási alapjaihoz történõ visszavezetése, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás hitvallási zsinórmértékül történõ megerõsítése s a Baltazár Dezsõ debreceni püspök kezdeményezésére a század elején alapított s 1949-ig fennálló Országos Református Lelkészegyesület, valamint teológiai munkák kiadása, pl. Kálvin Institutio-jának 1909. évi kiadása. (Bogárdi Szabó 2009. 30–31.) A pietista/lelki kálvinizmus irányzata a kálvini teológiának a vallásos személy karakterében megnyilvánuló jegyeire épít, Révész szerint – bár a magyar református egyház történetében a Kálvinhoz vagy Genfhez történõ közvetlen kapcsolódás kevés – a magyar reformátusság lelki karakterében kimutatható a kálvini hatás, s ez az irányzat tehette a kálvinizmust evangéliumi szellemûvé, valamint közjogi s antikatolikus alapállásán túlmenõen identitásforrásul is szolgálhatott. (Révész 1999. 41–44.) A lelki/pietista kálvinizmushoz köthetõ valamiképpen a belmissziói mozgalom fellendülése is, e mozgalmak nemcsak az angolszász, skót vagy német – részben persze nem határozottan kálvinista, hanem interkonfesszionális – minták hatására léptek fel, hanem szembesülve a századvég reformátusságának vallási/lelki kiüresedésével, melyre Szabó Aladár, a magyar belmissziói mozgalom vezéregyénisége az általa 1896-ban szerkesztett Új óramutató c. belmissziói programkiadványban is felhívta a figyelmet, s érdekes megjegyezni, hogy Szabó Aladár éppen Révész Imre (a XIX. század második felének egyháztörténésze) Kálvin-életrajzának hatására fordult a lelkipásztori pálya felé. (Bogárdi Szabó 2009. 28–30.) Maga Révész Imre (az 1920/40-as évek egyháztörténésze), s a késõbb tárgyalandó Ravasz László kifejezetten egyik irányzathoz sem köthetõ, tulajdonképpen közvetítõ szerepet játszottak.(Koncz 1942. 102.) A történelmi kálvinizmus irányzata az 1910-es évektõl bontakozott ki – természetesen nem függetlenül az 1909. évi Kálvin-évfordulótól –, melynek elsõ számú képviselõje, sõt lelki s szervezeti atyja Sebestyén Jenõ, a budapesti teológia tanára sajátos történelmi igénnyel lépett fel, mikor 1939-ben, visszatekintve a történelmi kálvinizmus magyarországi kezdeteire azon véleményének adott hangot, miszerint: „Református teológiának csak azt a teológiát nevezhetjük, amely a történelmi kálvinizmus vonalán halad 400 év óta következetesen.” (Pál 1986. 145.) Az egyháztörténeti szakirodalom fenntartással kezeli a 400 éves kontinuitás érvényességét, így Révész Imre, a két világháború közötti korszak kiváló egyháztörténésze – s a korszak végének debreceni püspöke – megkérdõjelezi, hogy a magyar református protestantizmus mindvégig közvetlen kálvini teológiai hatás alatt állott volna, (Révész 1999. 41–44.) de már a századelõ egyháztörténeti irodalmában egyértelmûen megjelenik annak gondolata, hogy a reformáció korában nemcsak a lutheránus, hanem a református teológusok is elõszeretettel keresték fel Wittenberget – különösen Melanchton idejében – s a XVII. századi peregrinációk is német és németalföldi egyetemek felé irányultak, a Genffel való kapcsolat minimálisnak értékelhetõ. (Pokoly 1904. 120–121.) 2.2. Sebestyén Jenõ pályája és nézetrendszere irodalmi munkássága tükrében A magyar református teológiában Abraham Kuyper követõje Sebestyén Jenõ (1884–1950) professzor volt. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte 1902 és 1906 között. Egy esz-

141

Heller Farkas Füzetek

tendei segédlelkészi szolgálat után – melyet a Kálvin téren töltött – három évet töltött Utrechtben (1907–10), s közben Genfben és Heidelbergben készült a magántanári vizsgákra. 1910-ben lett a szisztematikus teológia docense, majd 1918-ban a szisztemetikai teológia tanszék vezetõje a budapesti Református Theológiai Akadémián, s itt tanított 1946-ig. Hollandiai tanulmányútja során szerzett élmények térítették meg, a Gereformeerde Kerk hatására fordult a történelmi kálvinizmus irányába, s igen jól megismerte Kuyper életmûvét, akinek hallgatója is volt Utrechtben. A hollandiai viszonyokkal szemben a korabeli magyar református gondolkodás mindvégig idegenkedett a társadalom felekezeti alapon történõ megszervezésének gondolatától, Sebestyén Jenõ kezdeményezése az önálló protestáns politikai képviselet kialakítására nem vezetett sikerre. 1920-ban lépett fel egy önálló kálvinista párt megszervezésének gondolatával, de az 1920 februárjában létrehozott Kálvinista Politikai Szövetség igen rövid életû volt – s elgondolkodtató, hogy az I. világháború katasztrófája után és a trianoni trauma árnyékában valóban célszerû volt-e a társadalom felekezeti alapon történõ megosztása a politikai életben, nem feledkezvén el arról sem, hogy Magyarországon sokkal alacsonyabb volt a reformátusság összlakosságon belüli aránya, mint Hollandiában. Sokkal jelentõsebb tevékenységet fejtett ki a Kálvin Szövetség és a Kálvin János Társaság. Sebestyén Jenõ a Kálvin-Szövetségnek titkára, a Kálvin János Társaságnak pedig elnöke volt, emellett jelentõs publicisztikai tevékenységet is kifejtett a Kálvinista Szemle címû hetilap és a Magyar Kálvinizmus címû folyóirat kiadójaként. (Ladányi 1986.) 1937/38-ban kiadott Református etika c. munkája tanúskodik széles ismeretanyagáról, nemzetközi tapasztalatairól – mindenekelõtt Kuyper hatásáról – és jelentõs hatást gyakorolt kora református egyházi életére. Az állami életet a szociáletika legfontosabb területének tekinti, Kálvinnal együtt vallja, hogy Isten törvényeinek, a keresztyén erkölcsi elveknek az érvényesülése elengedhetetlen az állami élet területén is, így ennek tükrében kárhoztatja az elmúlt évtizedek – mind a világháború elõtti liberális korszak, mind a világháború utáni politikai rendszer – mûködését, annak machiavellista tendenciái miatt. Sõt az állami élet keresztyén erkölcsi elvekre építését annak tovagyûrûzõ hatása miatt is fontosnak tartja, véleménye szerint a keresztyén erkölcsi elveknek éppen a politikán, a parlamenti és kormányzati életen keresztül kell kiáradniuk az egész magyar közéletre, megnemesítve azt. (Sebestyén 1993. 346.) Ezen álláspontja a keresztyénség kultúrát átformáló hatásának, a kálvini konverzionista megközelítésnek jegyeit viseli magán, sõt a keresztyén elvek alapján berendezett politikai élet társadalomra gyakorolt visszahatásának gondolatát megfogalmazva a konverzionizmusnak egyfajta második hatványát képviseli. Kuyperhez hasonlóan megkülönbözteti az állami szuverenitást, az egyéni életkör szuverenitását és az egyházi szuverenitást. Államelméletében õ is határozottan elutasítja mind a francia forradalomban gyökerezõ népszuverenitás elvét, mind az állam önmagából merített szuverenitásának a német államelméleti gondolkodásban megjelenõ elvét, egyedül Istenben lévén a szuverén hatalom és tekintély forrása, az állami felsõség hatalma csak Istentõl reáruházottan érvényesülhet, az levezetett szuverenitás. Ennek megfelelõen Sebestyén a felsõség szuverenitását a törvényben fellelõ liberalizmusnak is ellentmond, a liberális felfogást burkolt népszuverenitásnak tekintve. Az államszuverenitás elvének vonatkozásában pedig felhívja a figyelmet arra, hogy a 20/30-as évek államszocializmusa egyaránt elfogadhatatlan a kálvinista államelmélet szempontjából, legyen az kommunizmus, fasizmus vagy nemzetiszocializmus formájában megnyilvánuló. Az állami szuverenitás kérdését nem tekinti elválaszthatónak az egyéni életkörök, a különbözõ társadalmi életmegnyilvánulások szuverenitásától sem, hangsúlyozva, hogy a munka, a kereskedelmi élet, az oktatás vagy a tudományos élet önálló szuverenitással rendelkezik, mely egyenesen Istentõl levezetett, így független a felsõség szuverenitásától. Ezen életkörök szuverén mûködése

142

Eszmetörténeti tanulmányok

törvényszerûen vezet jelentõs szociális alkotásokhoz a kálvinista világban s válhat a kálvinizmus az alkotmányos szabadságok forrása és biztosítéka. Így kálvinista társadalmakban államszocializmus, állami gyámkodás, diktatórikus államforma, fasizmus vagy hitlerizmus megvalósíthatatlan, hiszen az állami felsõség munkakörének jelentõs kitágulása csak olyan kiskorú társadalmakban következhet be, melyekben ezen önálló életkörök energiátlanok, vérszegények. Ugyanakkor elveti az államéletet negligáló egyházi álláspontokat, így az anabaptisták, pietisták, nazarénusok hozzáállását is, akik megelégednek az evangelizáció, a kül- és belmisszió ügyével való foglalkozással, így nemcsak egyházi, hanem politikai szektarizmusba is esve, hiszen ez csak anarchiához vezethet. (Sebestyén 1993. 361–368.) Sebestyén tehát határozottan állást foglal a korszakot eluraló, a totális állam irányába ható tendenciákkal szemben, ugyanakkor elveti az elzárkózó, kultúraellenes keresztyénség álláspontját is, ebben is megmutatkozik távolságtartása a lelki kálvinizmus irányzata, a belmissziói mozgalom irányában. Az állampolgári kötelezettségek vonatkozásában különösen hangsúlyozza az adófizetés kötelezettségét, melyet nem kényszerbõl eredõ, hanem etikai kötelezettségként fog fel, így különösen elítélõen nyilatkozik a korabeli magyar társadalom adómoráljával kapcsolatosan. Az adófizetés elkerülését ugyanúgy ítéli meg, mint a csalást, visszaélést az egyéni viszonylatokban, az adófizetési kötelezettség alóli kibúvás éppúgy meglopása a közösségnek, mint a csalás az egyénnek. A parazitizmus egyik formájának tekinthetõ, hiszen az állam kötelezettségeinek – igazságszolgáltatás, közbiztonság, utak fenntartása stb. – teljesítését elvárva, azok fenntartásához nem kíván hozzájárulni. Ugyanakkor a polgárok áldozatvállalását tekintve túlmegy a kötelezõ adófizetésen s legalább olyan fontosnak tekinti az önkéntes áldozatvállalást pl. múzeumok alapítása, kórházak, szociális intézmények fenntartása vonatkozásában. (Sebestyén 1993. 375–376.) Szuverenitáselméletébõl következõen az állami felsõség kötelezettségeit illetõen elsõ helyen említi az egyéni életkörök szuverenitásának respektálását, a polgárok szellemi, erkölcsi, kulturális élete szabadságának biztosítását. Így az állam nem diktálhat kultúrát, nem irányíthatja a tudományos vagy irodalmi életet, az emberek vallási és erkölcsi életét, sõt mindent el kell követnie ezek szabad virágzása érdekében. A lelkiismereti szabadság – s ennek részét képezõ vallásszabadság – vonatkozásában elismeri mind a passzív – szubjektív – mind az aktív – objektív, propagatív – szabadságot, ugyanakkor annyiban korlátozhatónak véli, ha ez az erkölcs és közösség tönkretételét célozza, ide sorolva pl. az anarchizmust, a jezsuita vagy kommunista mozgalmat. Az állam kötelezettsége polgárait egymás szellemi irányzata terrorjától is megvédelmezni, ugyanis ez is gátolhatja a polgári szabadságot, de azon református alapelvrõl sem szabad megfeledkeznie, hogy a lélek tévelygései ellen lelki fegyverekkel kell harcolni. Gazdasági téren is megfogalmazza az állam kötelezettségeit, így a polgárok életének, foglalkozásának, vagyonának védelmét a jogrend és kard segítségével, szabadságának biztosítását az életfeltételek megszerzéséhez, a munkához, az erkölcsi törvényekkel összhangban lévõ meggazdagodáshoz. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy ez nem jelentheti azt, hogy az állam köteles lenne a polgárok számára állást biztosítani, õket eltartani, munkanélküli segélyt biztosítani, hiszen ez anyagiak tekintetében egyfajta gyámkodást, kiskorúságban tartást jelentene, ami szintén az egyéni életkörök szuverenitásának megsértését jelentené. Emellett azt is hangsúlyozza, hogy éppen a polgárság megélhetésének biztosabb és zavartalanabb volta érdekében az állam túl sok adóval sem terhelheti alattvalóit. (Sebestyén 1993. 381–384.) E gondolatokban egyfajta gazdasági liberalizmus fogalmazódik meg, a korszakban eluralkodó etatizmus, állami túlterjeszkedés elleni református állásfoglalások sorozatába illeszkedõen. A méltányos adóztatás gondolata visszavezethetõ Kálvin adózással kapcsolatosan megfogalmazott elveire.

143

Heller Farkas Füzetek

A kálvinizmusra építõ politikai szerepvállalást – holland mintára – szükségesnek tartja, egyrészt hangsúlyozva azt, hogy teológiai alapállásából eredõen a történelemben a kálvinizmus volt a keresztyénség leginkább politizáló formája, így már Kálvin Genfjében is a református keresztyénség politikai érvényesülésének, a társadalom és állam életének Isten Igéje uralma alá rendelésének lehetünk tanúi, de a XVI. században – akárcsak a XIX. század utolsó harmadától – Hollandiában is megmutatkozik vallás és politika el nem választhatósága, másrészt az elõzõ bekezdésben tárgyaltakból következõen a kálvinizmus mint keresztyén világnézet politikai alapgondolatainak érvényesítése nemcsak egy felekezetre tartozik, minden felekezetbõl csatlakozhat ahhoz az, aki a kálvinizmus szociális és politikai elvei által látja biztosítottnak a magyarság sorsát. Így határozottan szembehelyezkedik az Országos Református Lelkészegyesület azon álláspontjával, mely szerint a kálvinisták politikájának más tartalma nem lehet, mint a lelkiismereti szabadság, a vallási egyenlõség és a magyar nemzetideál képviselete. (Sebestyén 1993. 424–425.) Egy korábbi írásában – A kálvinizmus elveinek érvényesítése a holland politikában – arra is felhívta a figyelmet, hogy a 20-as és 30as évek fordulóján Németországban is alapításra került protestáns keresztyén politikai párt (Christlich-Sozialer Volksdienst).(Sebestyén 1933. 258.) Fentiekbõl következõen Sebestyén nemcsak a lelki/pietista kálvinizmus apolitikus irányultságát utasította el, hanem a debreceni központú egyházias/ortodox kálvinizmusnak a korábbi évszázadok vallásszabadság-védelemben érvényesülõ református gondolkodásának elégtelenségét a XX. században. Kálvin és a kapitalizmus címû munkájában kifejti, hogy amerre a kálvinizmus elterjedt, a mély és erõteljes hitélettel együtt járt a gazdasági fellendülés is, a szellemi, lelki gazdagsággal az anyagi, világi gazdagság. Fontosnak tekinti a kettõ sorrendjét, így megállapítja, hogy – a speciális történelmi viszonyokon kívül természetesen – a magyar kálvinizmus azért nem ilyen erõs és gazdag anyagiakban, mert nem olyan erõs hitéletében sem, nem vagyunk olyan igazi kálvinisták, így hazai példákon nem mutatható be Kálvinnak a kapitalizmus kialakulására gyakorolt hatása. Ráadásul azon magyarországi rétegeknél, ahol meg is figyelhetõ a jómód, a gazdagság, rendre hiányzik a lelki gazdagság, mely irányítaná az anyagiak használatát. (Sebestyén 1911. 14.) Ezen álláspont véleményem szerint nem kellõ mértékben van tekintettel a magyar gazdaságtörténet korlátozó körülményeire, de abból a nézõpontból méltányolható, ha a szerzõ ezen különbség kiélezésével kívánja nyomatékosítani a történelmi kálvinizmus irányzatának jövõt formáló erejét. Sebestyén értékelése szerint a modern gazdasági élet legfontosabb alapja a tõke jövedelmezõ befektetése, így a kamatot a pénz használata és forgatása legtermészetesebb velejárójának tekinti. Ezért értékeli meghatározó jelentõségûnek, hogy – a többi reformátor álláspontján túllépve – Kálvin kamattal kapcsolatos pozitív hozzáállása új fejezetet nyitott a gazdasági gondolkodásban s ennek nyomán a protestantizmus, mindenekelõtt a kálvinizmus a kapitalista gazdaság fejlõdését szolgáló modern álláspontra helyezkedett. Megfogalmazza, hogy a koraújkori gazdaságban a kamattilalom elviselhetetlenné vált a kereskedelmi, gazdasági élet fejlõdése szempontjából, így Kálvin fellépése óriási energiákat volt képes felszabadítani s Harnackkal egyetértve vallja: a kamattal kapcsolatos tradíciókkal szakító ezen felfogás a kálvinista reformáció hívei között általánossá válva mondhatjuk, hogy Kálvin feloldva a gazdasági élet fejlõdését gátló láncokat, tulajdonképpen a kapitalizmus megteremtõjének tekinthetõ. (Sebestyén 1911. 13.) Sebestyén kiemeli munkájában, hogy Kálvin kitûnõ gyakorlati érzékkel fedezte fel nemcsak a pénz, de például a kereskedelem jelentõségét is a társadalom életében, így szintén fontos momentumnak tekinti, hogy Kálvin védelmébe vette a kereskedelmet, szakítva az azt megvetett foglalkozásnak tekintõ egyházi felfogással, ezáltal a kereskedelem új élet-

144

Eszmetörténeti tanulmányok

re keltésében is szerepet játszva. Értékelése szerint e Kálvin hatása nyomán kibontakozó kapitalizmus a modern kultúra elõfeltétele volt, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy: „a régi igazi kálvinizmusnak, ha meg is volt mindig az érzéke a kulturjavak iránt, azért azokat nem tekintette soha másnak, mint oly eszköznek, melyet Isten dicsõségére lehet és kell felhasználni a felebaráti szeretet szolgálatában.” (Sebestyén 1911. 17.) Ebben a kitételben, illetve a mély és erõteljes hitéletnek a gazdasági fellendülést megelõzõ jellegében Sebestyénnél is a konverzionista álláspont megnyilvánulásának lehetünk tanúi. Ugyanakkor Sebestyén a protestáns alapokon nyugvó kapitalizmussal szembeállítja kora eltorzult kapitalizmusát. A korai kapitalizmust az „ora et labora” elvén nyugvó puritán életfelfogással, szakadatlan munkavégzéssel, minden fényûzést elutasító, a megélhetési kiadásokat minimumra szorító aszketikus magatartással jellemzi, ahol nincs helye a szegények szorult helyzetét kihasználó alacsony bérért történõ foglalkoztatásnak, sõt a tõkefelhalmozás két célt szolgálhat: újabb embereknek munkát s megélhetést adni illetve jótékonyságra fordítani. Korának kizsákmányoló, bûnös alapokon nyugvó kapitalizmusát a becstelen úton, merész spekulációk nyomán felhalmozódó tõke, a földi gazdagságot végcélnak tekintõ szemlélet, a kisvállalatok tönkretétele és a munkások kiszipolyozása határozza meg. Troeltsch álláspontját elfogadva, azon véleményének ad hangot, hogy a kapitalista gazdaság szereplõi feladták a test megöldöklésének elvét és a „Soli Deo Gloria” eszméjét, a tervszerû, rendszeresen beosztott szorgalmat viszont megtartották, így a gyarmatosítás és a technikai fejlõdés fellendülésével s ezzel párhuzamosan a vallásos gondolkozás kihûlésével a modern kapitalizmusnak olyan vállalkozói osztálya alakult ki, mely a pénzszerzést öncélnak tekinti, a kíméletlen verseny keretei között minden gazdasági kapcsolatot rendszeresen kihasználandónak tekint, és csak saját dicsõségéért, saját képességeinek, erejének bizonyságául dolgozik. Ezen kapitalizmust Sebestyén a szociális érzékkel bíró ember szemszögébõl elutasítandónak és szigorúan megrendszabályozandónak tartja. (Sebestyén 1911. 13–19.) Sebestyén ezen álláspontjában tehát megjelenik a tõke és munka közötti ellentét feloldásának kérdése, megfogalmazza a méltányos bérezés és a minél több munkaalkalom teremtésének kötelezettségét, ugyanakkor szót emel a kisvállalati kör ellehetetlenítése ellen is, ezáltal szembehelyezkedik a századelõn megjelenõ vállalatkoncentrálódási tendenciákkal is. 2.3. Ravasz László életpályája, püspöki mûködése, szociális nézetrendszere Ravasz László (1882–1967) 1900 szeptemberében beiratkozott az Erdélyi Református Egyházkerület Teológiai Akadémiájára s párhuzamosan a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarára. (Ravasz 1992. 61.) A tudományegyetemen felvett pedagógiai, esztétikai, irodalomtörténeti kurzusok nagy hatást gyakoroltak szellemi fejlõdésére, különösen Bõhm Károly filozófiai kurzusai, a teológián elsõ számú mestere Bartók György, Bõhm Károlyhoz hasonlóan az újkantiánus értékfilozófiai alapokról induló ún. Erdélyi Iskola jelentõs személyisége volt. (Kiss 2003. 13.) Az 1905/06-os tanévet Berlinben töltötte, ahol elsõsorban esztétikai tanulmányokat folytatott, Schopenhauer esztétikájáról írván doktori disszertációját, így A. Riedl és G. Simmel kurzusait látogatta, de szaktárgyai mellett Adolf von Harnack elõadásait is hallgatta. (Ravasz 1992. 97.) Berlinbõl történt hazatérését követõen segédlelkész lett Bánffyhunyadon, 1907-ben meghívást kapott a Kolozsvári Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanszékére nyilvános rendes tanári státusba. Mindeközben egyházi közéleti szerepvállalása is mind intenzívebbé vált, 1913-ban a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság titkárává választották, 1914–18 között a társaság lapjának, a Protestáns Szemlének szerkesztõi feladatait is ellát-

145

Heller Farkas Füzetek

ta. Jelentõs szerepet játszott 1918–19-ben az erdélyi nemzeti ellenállás megszervezésében, majd a román hatalom berendezkedését követõen az erdélyi magyar református egyházi élet újjászervezésében. (Kiss 2003. 13.) Ravasz Lászlóra – mint korábban utaltunk rá – pályája elején Bõhm Károly újkantiánus értékelmélete gyakorolt hatást, késõbb a belmisszió és a történelmi kálvinizmus irányzata is megérintette, de egyre inkább a barthiánus teológia hatása alá került. (Lendvai 1987. 54.) Életében jelentõs fordulatot jelentett, hogy 1921-ben Petri Elek Kálvin téri lelkipásztor és dunamelléki püspök halálát követõen a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választotta. 1928-33 között együtt szerkesztette Muraközy Gyulával, Kálvin téri lelkésztársával a Református Figyelõt, 1934ben fõszerkesztõje lett a Református Életnek, 1934-38 között Sebestyén Jenõvel együtt szerkesztette a Magyar Kálvinizmus címû folyóiratot is, majd a két lap egyesülésével létrejövõ Református Jövõt is. Fontosnak tartotta a protestánsok megerõsödését a politikaiszellemi életben, így szellemi irányításával indult újra 1924-ben a Protestáns Szemle, mely eszköze lehetett az egyháztól eltávolodott értelmiség megszólításának is. (Kiss 2003. 26.) Az egyház-állam viszony kérdésében Ravasz felfogásától nem állt távol az államtól anyagilag független, önfenntartó egyház ideája, a „szabad egyház szabad államban” elve, de tisztában volt a realitásokkal, hiszen még a különbözõ állami támogatások mellett is igen szûkösen volt képes a református egyház vállalt feladatainak ellátásához a szükséges forrásokat elõteremteni. A két világháború közötti idõszakban a Ravasz-féle egyházvezetés és az állam kapcsolata harmonikusnak volt mondható, a korszak kormányzati politikája a korábbiakhoz képest jobban támaszkodott az egyházakra, valamennyi történelmi egyház társadalmi-közéleti szerepvállalása növekedett. Mindazonáltal Ravasz a Bethlen-kormány bukását követõen már 1932-ben – az 1932/33. évi költségvetés felsõházi vitája során – felhívta a figyelmet az autonómia elvesztésének, az etatizmus erõsödésének veszélyeire, ami az egyház-állam viszonyon túlmenõ tanulságokkal is szolgált, hiszen gondolatmenetében kitért nem csak az egyházi, hanem mindenféle társadalmi és gazdasági autonómia visszaszorulásának veszélyeire is. (Felsõházi Napló 1932-35/1. 357–358.) A korszakot mindvégig jelentõs társadalmi, szociális konfliktusok és problémák kísérték, püspöki ciklusa elején a társadalom jelentõs része még a Tanácsköztársaság sokkhatása alatt állt, így a 20-as években alapvetõen a baloldali mozgalmak, a materialista alapokon nyugvó szociáldemokrata és kommunista ideológia jelentették a fõ veszélyforrást, majd a világválság kibontakozása nyomán egyaránt megerõsödõ bal- és jobboldali radikális irányzatokkal, a kommunizmussal, a fasizmussal és a nemzetiszocialista ideológiával szemben is fel kellett venni a harcot, de a református közvélemény idegenkedett a kor katolikus szociális tanításaival – a 20-as évek keresztényszocializmusával, majd a 30as évek hivatásrendiségen alapuló korporativizmusával – szemben is. (Kiss 2001. 218–219.) Így egyre inkább szükségessé vált a konkurens teóriákkal szemben egy önálló, teológiailag megalapozott református álláspont, szociális tanítás, s egy erre épülõ egységes református társadalmi program kialakítása, körvonalazása. Ravasz még püspöksége elõtti korszakában írott Mi a liberálizmus? c. cikkében fogalmazta meg viszonyát a kor uralkodó eszmeáramlataihoz. Liberalizmusnak azon törekvést tekinti, mely az emberi szellem szabad fejlõdésének feltételeit óhajtja biztosítani, így szoros kapcsolatot lát protestantizmus és liberalizmus között, hiszen a protestantizmus a lelkiismereti szabadság és az egyéni meggyõzõdés szuverenitása hirdetésével a liberalizmus elõkészítésében jelentõs szerepet játszott. A liberalizmus fontos jegyének tekinti, hogy a külsõ kényszer ellen hadakozva a belsõ kényszer erõsödik, azért harcol a bilincsek leverése érdekében, mert a lelki életet a maga belsõ motivációi alapján kívánja megszervezni.

146

Eszmetörténeti tanulmányok

Így a liberalizmus mindig annál erõsebben támadott a fennálló berendezkedés ellen, minél erõsebb volt a maga érdekeit védõ konzervatív irányzat, de csak ott gyõzhetett a liberalizmus, ahol nemes emberi értékek számára követelte a szabadságot, a konzervativizmus viszont ott nem bukott el, ahol jelentõs emberi értékek védelmére törekedett, nem az uralkodó osztályok érdekeit védte, hanem a nemzeti eszmény és az etikai értékek mellett küzdött. A korszakot uraló mindkét irányzattal szemben elhatárolódik írásában: elveti mind a klerikalizmust, mint a protestáns szabadságeszmével ütközõ irányzatot, de a naturalizmust is, mely megfertõzte a liberalizmust, azt egyházellenessé téve, így az állam és egyház elválasztásának jelszava alatt az egyházi élet elsorvasztására törekszik. Így az ideális vagy történelmi liberalizmus mellett tör lándzsát, a szabad egyház szabad államban elvének érvényesítését követeli a különbözõ életkörök – egyházi, tudományos, mûvészeti – belsõ autonómiájának biztosítását. Gazdasági kérdések vonatkozásában elismeri a szabad ipar és kereskedelem, a szerzõdés szabadsága gondolatát, de követeli annak büntetõjogi biztosítását, hogy az ne legyen kihasználható a nagyabb tõkével vagy kisebb erkölcsi tõkével rendelkezõk részérõl. (Ravasz 1916. 342-346.) Ravasz e tanulmányában tehát az eszményi liberalizmus mellett áll ki, megjelenik nála Kálvin szabad egyház szabad államban elvének s Kuypernek az egyes társadalmi életkörök szuverenitására vonatkozó gondolatának hatása is, s Sebestyénhez hasonlóan egy olyan kapitalizmus, szabad gazdasági rend mellett foglal állást, mely elveti a gazdasági erõfölénnyel történõ visszaélést. Ravasz háború utáni szociális nézetrendszerének alapjait még püspöki mûködése legelején megfogalmazta, 1921. december 18-án a csepeli MÁV gépgyár tisztviselõi és munkásai elõtt tartott A szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa címû elõadásában. Gazdaságtörténeti visszatekintésében a munka és tõke elkülönülésének veszélyes folyamatára – s ennek lelki aspektusaira is – hívta fel a figyelmet: „… aki anyagi javakból többet bírt, mint a saját munkájának egyenértéke, ezzel a többlettel más emberek munkájának értékét foglalta le. Így állott elõ a tõke. A tõke már magában is él, miután munka-energia halmozódik fel benne, s miután él, magát meg akarja tartani azzal, hogy mind több és több munkát szív fel magába. Megtörténhetett már, hogy a tulajdonos nem dolgozik tõkéjéért. Talán örökségként készen kapta, talán véletlenül és ingyen jutott hozzá, talán kölcsön vette, de azért õ maga élvezte mások munkájának eredményeit s ez az élvezet nem maradt hatás nélkül a lelkére. Vagy üressé és léhává tette, vagy pedig telhetetlenné és kegyetlenné. A tõkenélküliek pedig azért, hogy éljenek, keservesen dolgoztak s talán csak azért éltek, hogy dolgozzanak. Nemsokára úgy állt a dolog, hogy tõkét szerezni munkával sem lehetett, tõkét elveszíteni pedig munkátlansággal sem sikerült.” (Ravasz 1922. 7–8.) Fontos momentumnak tekintette a tõke pénztõkévé, illetve géppé alakulásának folyamatát, ennek társadalmi és lélektani következményeit is: „Mikor a tõke pénzzé változott át és pénzben fejeztetett ki, tehát hogy úgymondjam járni tanult, még erõsebbé vált. Minden pénzdarab munkát, verítéket, emberi erõt hordozott magában s mintha élõ lény lett volna, valósággal fiadzott. A pénztõke fia a kamat, s azért fiadzik, mert munkát képes felszívni. Akinek én száz aranyat adok, az képes ezzel több munkát kötni le, mint amennyit megfizet és ebbõl a többletbõl fizeti nekem a kamatot és teremti elé a maga nyereségét. A technika vívmányaival pedig még egy csudálatos átalakulás történt: a tõke géppé vált. (…) A gép megölte a kézmûipart, a mezõgazdasági munkát s most már õ dolgozott azzal, hogy egyszersmind dolgoztatott is; egyre több embert hajtott a szolgálatába, akiknek élni kellett, egyre keményebben dolgoztatta õket, egyre inkább géppé tette õket, akik lélek, invenció, egyéniség nélkül dolgoznak. Eközben egyre hatalmasabbá növekedtek a gépek, megnõttek, összeházasodtak és egyre kevesebb ember kezébe, birtokába kerültek. Tehát mind kevesebb

147

Heller Farkas Füzetek

ember bírta az egyre növekedõ tõkét és mind több ember, mind növekedõ nyomorúság között szolgálta azt a maga lélekemésztõ testi munkájával.” (Ravasz 1922. 8.) Történeti kitekintésében kitért a gazdaság és állam kapcsolatára is: „…a szervezett és hatalommal bíró társadalom, az állam, vagy maga került a tõke kezébe, vagy a tõke került az állam kezébe, de az eredmény az lett, hogy a kapitalista társadalmi rendszer egyszersmind politikai rendszerré lõn, azaz kevés hatalmas uralmává jogtalan milliók felett.” (Ravasz 1922. 9.) Ugyanakkor felhívta a figyelmet az ezen problémákra reflexióként született szocializmus elméleti és gyakorlati buktatóira is: „…vajjon a gazdasági rendnek ez a központi organizációja lehetséges-e, vajjon nem buknék-e meg azon a törvényen, hogy a természeti erõk kormányozhatók ugyan, de nem pótolhatók? (…) mi pótolná a munka energiáját, ha az a hatalmas, természeti erõ, mely az egész gazdasági rendszert hajtja, s mely a tulajdon ösztönének nevezhetõ, mesterségesen kihalna. ? (…) az egységes gazdasági rendszer mellett egyetlen nagy krízis halálos csapást jelentene az egész emberiségre, míg így a krízis csak egyes ágakat érhet csupán s vesztesége kiegyenlítõdik a másik ág nyereségében. Végül pedig és ez a legfontosabb, ez az egységes gazdasági rendszer megszabná a munka módját, idejét, minõségét, s vele valóban géppé degradálná az embert.” (Ravasz 1922. 9–10.) A szocializmus gyakorlati problémáira utalva felhívta a figyelmet arra, hogy szembekerült olyan kultúraképzõ tényezõkkel is, melyek a kapitalizmussal csak történelmi, de nem elvi kapcsolatban álltak: így a hadsereg, a nemzet és a család intézményével is, aminek nyomán kultúrellenessé vált. Véleménye szerint viszont mégsem ez a szocializmus igazi problémája, hanem az, hogy nem szabadított fel elvileg az anyagi javak hatalma alól: „Enyém a tõke”, mondotta a kapitalista társadalomban az egyén, „enyém a tõke”, mondja a szocialista társadalomban a köz. De akár az egyéné, akár a közé, mindkét esetben emberé a tõke. S miután az ember gyengébb, mint a tõke, tehát szolgájává lesz.” (Ravasz 1922. 12.) E két felfogással állítja szembe Ravasz az evangélium szocializmusát, mely szerint a tõke sem az egyéné, sem a közé, hanem az Istené, minthogy egyedül Isten hatalmasabb, mint a tõke és egyedül Õ képes ura maradni a tõkének, Isten maga az abszolút tõke, mert csupa munka. Így az ember is annyiban tõke, amennyiben dolgozik és ezzel részt vesz Isten világteremtõ munkásságában, vele életközösségbe jutván. Isten a maga tõkéjét sáfárokra bízza, mely lehet az egyén és a köz is, ez teljességgel indifferens. Függetlennek kell lenni az anyagi javaktól, mivel az nem a mienk, hanem Istené, így független legyen az is, akire átmenetileg bízatott, akit a vagyonnal szemben csak a puritánság menthet meg, azon evangéliumi gondolat, hogy az élet munkára és nem élvezetre adatott. De függetlennek kell lennie annak is, akinek még nincsen vagyona, hiszen van sok minden egyebe, ami értékesebb, mint a vagyon: halhatatlan lelke, erkölcsi világának szépségei, az emberi személyiségnek egész világrendszere. (Ravasz 1922. 12–13.) A sáfárság gondolata gyakorlati vonatkozásaira térve az alábbiakat javasolta elõadásában Ravasz: a mezõgazdaság vonatkozásában azt, hogy a gazda se fogyasszon többet, mint munkása, de dolgozzon annyit, minden munkásnak legyen lakása, orvosa, iskolája, balesetsegélyezése, a rokkantaknak nyugdíjuk, az özvegyeknek és árváknak ellátási jutalékuk; az ipar területén pedig azt, hogy a tulajdonos csak elsõ tisztviselõ legyen, annyit költve magára, mint bárkinek adna, aki ezen munkát ellátja, a nyereséget a termelés olcsóbbá tételére, a munkások direkt vagy indirekt javadalmazására, biztosítások, nyugdíjak, munkáslakások, üdülõhelyek, könyvtár céljára, a munkaidõ leszállítására kell fordítani. Elõadása végén felhívta a figyelmet arra, hogy a legjelentõsebb feladat a munkásrétegek evangelizálása, hiszen a munkásosztály azon társadalmi réteg, mely leginkább eltávolodott az egyháztól. (Ravasz 1922. 13–15.) Ezen problémafelvetés rávilágított a református egyház elõtt álló legnagyobb társadalmi kihívásra is: a

148

Eszmetörténeti tanulmányok

református egyház társadalmi rétegzettségébõl fakadó problémákra, ugyanis a református hívek kb. háromnegyede az agrárszektorhoz kötõdött, így a szociális gondolkodás középpontjában az agrárkérdés, mindenekelõtt a földkérdés állt, ugyanakkor a századfordulótól jelentõs mértékben növekedett a fõváros peremterületeinek református lakossága, mely az ipari munkásság létszámát növelte, s ezek kb. 60%-a mezõgazdasági eredetû népesség volt, (Kiss 2001. 209.) így a földkérdés megoldatlanságának egyre nyilvánvalóbb problémáira az iparba özönlésben keresvén a megoldást, egyre inkább ráirányították a figyelmet az ipari népesség szociális kérdéseire is. Ravasz 1936-ban Vallás, egyház, társadalom c. tanulmányában is kiállt a szabadság és rend megfelelõ egyensúlyának gondolata mellett, életkérdésnek tekintve egyénnek, társadalomnak, államnak és egyháznak egymáshoz való viszonya szabályozását. Az Isten átruházott szuverenitása vonatkozásában tárgyalja az emberiség, a nemzet és állam, az egyes társadalmi életkörök, az egyén és az egyház szuverenitását. A nemzeteket a teremtés rendje részeként kezeli, a nemzet önmagáért van, de ezen öncélúságát Istentõl nyerte, az õ dicsõségét szolgálja, így a nemzeti lét sosem jelentheti az emberiség létének veszélyeztetését, szuverenitása más szuverenitást nem sérthet, ez lázadást jelentene Isten rendjével szemben. A nemzeti létben döntõ azon láthatatlan valóság, melyet nemzeti léleknek nevez, a nemzet sorsközösségében, a nemzeti öntudatban való részesedés. A nemzet alkot államot rendeltetésének betöltésére, tehát mindig az állam van a nemzetért s sohasem fordítva. Az állam feladata a rend biztosítása, a nemzet anyagi és erkölcsi javainak védelme, az egyes társadalmi életkörök közötti határok megvonása, azok együttmûködésének biztosítása, törvényes rendelkezések kikényszerítése minden polgárral és közösséggel szemben, a gonoszság büntetése és a nemzet életének idegen támadókkal szembeni védelme. Az egyes társadalmi életköröknek – ipar, kereskedelem, tudomány, mûvészet, egészségügy – határozottan körülírt, relatív szuverenitásuk van, ezek munkáját az állam nem veheti át, hanem segítenie kell ezek munkáját, fejlõdését, vigyázva az egye életkörök érdekellentétei romboló hatásának megakadályozására. Az egyén szuverenitásának is nagy jelentõséget tulajdonít, az embernek joga, hogy önmaga egyéni minõségét úgy fejlessze, amint Isten eleve elrendelése elõírja, gondolatairól nem tartozik számot adni senkinek, lelkiismerete felette áll minden kényszernek, de gondolataival és lelkiismeretével Isten elõtt kell számot adnia. Az egyház szuverenitása abban áll, hogy Isten igéjét hirdeti, törvényét magyarázza. Szuverenitása nem terjedhet az egyén fölé, hitéért és lelkiismeretéért senkit nem lehet üldözni, nem terjedhet ki a társadalmi életkörök szuverenitása fölé, az egyház nem veheti kezébe a tudományt és a mûvészetet, nem kereskedhet és ûzhet ipart. Az állam és egyház viszonyát pedig a szabad egyház szabad államban elv érvényesülésével kell biztosítani, az állam nem szólhat bele az egyház belsõ életébe, csak annyi hatalma van, hogy más egyházakhoz fûzõdõ viszonyát szabályozhatja, de az egyház sem szólhat bele az állam ügyeibe, csak Isten igéjének világosságánál megítélheti a kormányzók szolgálatát. Tanulmányában egyfajta liberalizmus-kritikát is gyakorol, azon hibát róva fel, ugyanis az egyén szuverenitása kapcsán azzal számolt, hogy a szabadjára hagyott egyén mindig okosan s jól cselekszik, mivel nem számolt az egyetemes bûnösség hatásával. Így pl. kárhoztatja amiatt, mert a gazdasági életben a világgazdaság szabad verseny elvén történõ berendezése a gazdagoknak a szegényekkel szembeni uralmát jelentette, nem gondolt arra, hogy a gyengébbet védeni kell az erõsebbel szemben. (Ravasz 1936. 200-204.) E gondolatmenet Kuyper szuverenitás-koncepciójának hatásait mutatja, itt is megjelenik az államegyház viszonyra vonatkozó kálvini koncepció, az egyház állami vezetõk intésére irányuló feladatának Kálvinnál megtalálható gondolata, s Sebestyénnel s húsz évvel korábbi saját írásával összhangban a szabad verseny korlátozásának igénye.

149

Heller Farkas Füzetek

Ravasz a korszak utolsó békeévében, 1939 augusztusában egy írásában foglalta össze szociális gondolatait A református keresztyénség szociális tanításai címmel, mely Muraközy kiadásában terjedt el az evangéliumi munkásmozgalom körében. Munkája bevezetéseként a keresztyénség totalitás-igényébõl vezeti le a vallás egyszerre magánügy és közügy jellegét, így a keresztyénség, ezen belül a protestantizmus szociális tanítások megfogalmazására való jogosultságát. (Ravasz 1939. 6.) Az ember helyét a mindenségben az Isten dicsõségének szolgálata határozza meg, az ember értéke abban áll, mennyire tud engedelmes eszköz lenni Isten kezében, az Õ világmûvészi célja szolgálatában. Minden embernek megvannak egészen sajátos hivatásai, mely Isten rendelése, s ehhez a megfelelõ tehetséget, képességet Isten adja, ezért a helyes társadalomszerkezet az, ha mindenki arra a helyre jut, ahová legalkalmasabb, senki sem marad azon a helyen, melyet nem tud betölteni. Ez viszont ellentétben áll minden kaszt- és céhrendszerrel, kiváltsággal, társadalmi elõjoggal, jobbágysággal, egy isteni demokrácia alapjait teremti meg, az isteni kiválasztás arisztokratikus elve alapján. (Ravasz 1939. 10–11.) Így a munka olyan erõfeszítés, amely a pályán a képességeink önfeláldozó felhasználását jelenti, Istennek azon ajándéka, hogy részt vehetünk az õ világteremtõ mûve dicsõségében, így nem érdem, amiért ellenszolgáltatás jár, még csak nem is tisztán kötelesség, hanem kiváltság. S így nem a munka tart el minket, hanem az áldás, melyet Isten a munkánkra ad, hiszen Isten mindenkiért, akit teremtett, elvállalta az eltartás kötelezettségét, amit viszont egy felséges és állandó rend keretében valósít meg. Isten ezen alkotó rend felett õrködik, védi a munkát azzal, hogy védi a bérét is, így védi azzal szemben is, aki adja, hogy le ne alkudja, rabszolgazsolddá ne csökkentse, látszatjavakkal ne pótolja, de azzal szemben is, aki kapja, hogy abból erkölcs, mûveltség, egészség, egyszóval élet származzék, ne olyanra fordítsa, amely lelkét és testét elpusztítja. Ugyanúgy õrködik Isten a vasárnap megszentelésén, hiszen az ünnep megszentelése elõfeltétele a munkának, mint ahogy a jól végzett munka a legjobb elõkészület az ünnep megszentelésére, mely nélkül a munka robottá aljasul. (Ravasz 1939. 13.) A munka nem választható el attól az értéktõl, amit termelt, a javak a megtestesült munka, isteni bizonyítékok arra nézve, hogy hivatását szolgálta az ember, jól végezte munkáját, tehát Isten választotta ki és Õ ékesítette fel ajándékaival. Így elvenni sem lehet tõle semmilyen jogcímen, legfeljebb felajánlhatja annak, aki adta a hivatást, a képességeket, a munkához az idõt és az erõt, s a munkára az áldást. (Ravasz 1939. 14.) De a hívõ ember nem magának szerez, nem magának dolgozik, hanem Istennek, így a tulajdon sem nem magán, sem nem köz, hanem Istené, s a javakat Isten csak sáfárságba adja, egyeseket egyéneknek, másokat a közösségnek. De nem mindenkinek jut a javakból, mely három okra vezethetõ vissza: egyrészt ha valaki tudna dolgozni, de nem akar, az Isten országában tolvajjá válik, másrészt ha valaki nem dolgozhat, mert gyermek, idõs vagy beteg, ezeknek a gondja a dolgozók közösségére hárul, harmadrészt ha valaki tudna és szeretne is dolgozni, de nincs munkája, az a társadalom zavarára utal, melyen azonnal segíteni kell, a munkanélküliséget meg nem oldó társadalom ugyanis a saját sírját ássa. (Ravasz 1939. 14–15.) A javak megszerzésének, felhasználásának és megtartásának nagy történelmi törvénye a böjt, ugyanis ha az ember sokkal kevesebbet él fel, mint amennyit felélhetne, a munkájával sokkal több javat termel, mint amire szüksége van, elõtte áll a javaknak önmagukban való felhalmozódása és foglalata: a tõke. A protestantizmus aszketikus ága, a kálvinizmus megteremtett a fokozott munka és fokozott böjt árán egy óriási társadalmi tõkefelhalmozódást, a keresztyén kapitalizmust. A tõke rendeltetése Isten dicsõségének szolgálata, azt kell vele tenni, amibõl mindenkinek lelki és testi haszna lesz, így támadnak a felhalmozott tõkébõl kórházak, árvaházak, iskolák, akadémiák stb. A keresztyénség ezt az istenes

150

Eszmetörténeti tanulmányok

kapitalizmust nemcsak megbecsüli, hanem tulajdonképpen termeli, melyben az egyén csak eszköz, a magántulajdon csak módszer, hogy az egyén kezdeményezõkészségét, az egyéni erõfeszítés többletét felhasználhassa. Ugyanakkor a keresztyénség szembefordul az istentelen kapitalizmussal, melyben az egyén cél, a magántulajdon szentség, dogma, kifogásolja a profitéhséget, a könyörtelen versenyt, a munkások kiuzsorázását, a pusztító fényûzést, a keresztyén böjt elhalását. Az istentelen kapitalizmus létrehoz egy óriási ipari proletariátust, léleknélkülisége miatt szembekerül a tõke és a munka, s ez a harc veszélyezteti az egész társadalom biztonságát, a nyugodt termelést, Isten örökkévaló céljának szolgálatát. A technikai fejlõdés nyomán géppé válik az ember, géppé az állam s a gépek harcában elvész a halhatatlan lélek, csak a termelés fokozására gondolnak, de nem a javak elosztásának igazságosságára. (Ravasz 1939. 16–18.) Mindezért a keresztyén szocializmus elõtérbe helyezi a közösségtudatot, hiszen az élet legnagyobb javait, legjellemzõbb alkotó elemeit azáltal nyerjük meg, tesszük magunkévá, hogy közösségben élünk, a család, a nemzet és az emberiség közösségében. Egyetlenegy cselekedetünk sem közömbös, bármit teszünk, azzal mindenkinek ártunk vagy mindenkinek használunk, Isten ezzel a világösszefüggéssel, az élet kényszerével mutat rá, hogy csak a közösség fenntartó eleme, a szeretet az egyetlen út a menekülésre. Pál apostol képével mindannyian tagok vagyunk a Krisztus fõsége alatt, minden tagnak megvan a maga rendeltetése, hivatása, amit csak õ tölthet be, mert egyedül õ nyert eleve elrendeltetésénél fogva arra alkotó képességet, mindenki nélkülözhetetlen, mindenki egyformán értékes, mindegyik tag az egészet szolgálja és mindegyiknek szolgál az egész. De e test életképessége, tehát a társadalom mûködõképessége attól függ, hogy a tagok milyen összefüggésben vannak a fõvel, hitünkkel hogyan ismerjük meg Õt és engedelmességünkkel hogyan valósítjuk meg akaratát. (Ravasz 1939. 19–20.)

Felhasznált irodalom Bogárdi Szabó István 2009: Kálvin és kálvinizmus-irányzatok Magyarországon, különös tekintettel a két világháború közötti egyház- és teológiatörténetben. Confessio, 2, 24–34. o. Brakelman, Günter – Jähnichen, Traugott 1994: Die protestantischen Wurzeln der Sozialen Marktwirtschaft. Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh. Felsõházi Napló 1932-35: A Magyar Királyság Országgyûlése Felsõháza Naplója/1. Harnack, Adolf von 2000: A keresztyénség lényege. Osiris, Budapest. Heron, Alister C. 1999: Calvinism. The Encyclopedia of Christianity, Grand Rapids. Kálvin, János 1910: A keresztyén vallás rendszere I–II. Magyar Református Egyház, Pápa. Kiss Réka 2001: Egy fejezet a református egyház szociális programjának alakulásáról – A Magyar Evangéliumi Munkásszövetség (1938–1947). Protestáns Szemle, 4, 207–238. o. Kiss Réka 2003: Ravasz László püspöki mûködése. Protestáns Szemle, 1, 12–44. o. Koncz Sándor 1942: Hit és vallás. Debrecen. Kováts J. István 1933: A keresztyénség és a társadalmi kérdések. A Magyar Református Egyház kiadása, Budapest. Kozma Zsolt 2005: A kolozsvári protestáns teológia. Credo, 3–4, 273–286. o. Kuyper, Abraham 1914: A kálvinizmus lényege. Nánásy István Könyvnyomdája, Nagybánya. Ladányi Sándor (szerk.) 1986: Emlékkönyv Sebestyén Jenõ születésének 100. évfordulójára. Magyarországi Református Egyház Zsinati Sajtóosztály, Budapest. Lendvai L. Ferenc (szerk.) 1987: A magyar protestantizmus 1918–1948. Tanulmányok. Bp.

151

Heller Farkas Füzetek

Muraközy Gyula – Vasady Béla (szerk.) 1938: Szociális kérdések és megoldási kísérletek. A Református Élet és a Magyar Út 1937. február 18-20. ankétja. Kálvin könyvtár 27–30, Bp. Németh Pál (szerk.) 1999: Magyar református önismereti olvasókönyv. Kálvin Kiadó, Bp. Niebuhr, Richard H. 2006: Krisztus és kultúra. Harmat Kiadó – Sárospataki Keresztyén Filozófiaintézet, Budapest–Sárospatak. Pál László 1986: A történelmi kálvinizmus. In: Ladányi Sándor (szerk.): Emlékkönyv Sebestyén Jenõ születésének 100. évfordulójára. Magyarországi Református Egyház Zsinati Sajtóosztály, Budapest. Pokoly József 1904: Az erdélyi református egyház története. Erdélyi Ev. Ref. Egyházkerület Állandó Igazgatótanácsa, Budapest. Pokoly József 1910: A protestantizmus hatása a magyar állami életre. Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Budapest. Ravasz László 1916: Mi a liberálizmus? Protestáns Szemle, 5–6, 341–346. o. Ravasz László 1922: A szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa. Tisztviselõtelepi ref. missziói egyház, Budapest. Ravasz László 1936: Vallás, egyház, társadalom. Protestáns Szemle, 5, 193–205. o. Ravasz László 1938: Legyen világosság. Beszédek, írások. I–III. kötet. Franklin Társulat, Bp. Ravasz László 1939: A református keresztyénség szociális tanításai. Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt., Budapest. Ravasz László 1992: Emlékezéseim. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest. Révész Imre 1944: Tegnap, ma és mindörökké. Debrecen. Révész Imre 1999: Református vagy kálvinista. In: Németh Pál (szerk.): Magyar református önismereti olvasókönyv. Kálvin Kiadó, Budapest. Sebestyén Jenõ 1911: Kálvin és a kapitalizmus. Kalvineum Rt. Marosvásárhely. Sebestyén Jenõ 1913a: A kálvinizmus és a demokrácia. Kókai Lajos Könyvkereskedése, Bp. Sebestyén Jenõ 1913b: A magyar protestantizmus problémája. Protestáns Szemle, 8, 502–516. Sebestyén Jenõ 191(?)a: A kálvinizmus és a modern élet. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyûjteménye sokszorosítása, Budapest. Sebestyén Jenõ 191(?)b: A kálvinizmus és a politika. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyûjteménye sokszorosítása, Budapest. Sebestyén Jenõ 1933: A kálvinizmus elveinek érvényesítése a holland politikában. Protestáns Szemle, 6-7, 258–265. o. Sebestyén Jenõ 1993: Református etika. Iránytû Kiadó, Budapest-Gödöllõ. Szabó István 2004: Európa: többvallású világ? – Új vallások megjelenése a közéletben. Théma (a Theológiai Élet Ma protestáns tanulmányi kör lapja), 2–3, 85–91. o. Troeltsch, Ernst 1912: Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen. Mohr, Tübingen. Warfield, Benjamin 1908: Calvin and Calvinism. The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge, New York. Zahrnt, Heinz 1997: Az Isten-kérdés. Protestáns teológia a 20. században. Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, Budapest.

152

TARTALOM

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 I. GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Botos Katalin: Gazdaságtörténet a II. világháborútól napjainkig. Bevezetõ gondolatok . .5 Lentner Csaba: Valóban magasabb szintû gazdasági modell a magyar piacgazdaság, mint a piaci elemekkel átitatott tervgazdasági rendszer? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Gulyás László: A magyarországi privatizáció elsõ szakasza: A spontán privatizáció 1988–1990 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Kõrösi István: A társulástól a tagságig. Magyarország útja az Európai Unióba . . . . . . . .24 Andrea Komlosy–Hannes Hofbauer: Peripheralization and Catching Up in Eastern Europe in Historical Perspective . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .38 II. AGRÁRTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .49 Cseszka Éva: A kommunista párt agrárpolitikája 1945 és 1953 között . . . . . . . . . . . . . .49 László Márton: Kollektivizálás Székelyföldön. A vidéki gazdaság- és társadalom átalakítása 1949–1962 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63 Lisányi Endréné Beke Judit–Forgács Anna: Dánia és Magyarország mezõgazdasági szektorának történeti és hatékonysági összevetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .76 III. ESZMETÖRTÉNETI TANULMÁNYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .89 Botos Máté: Az állam szerepei és értelmezése a keresztényszociális ideológiában, avagy: egy konzervatív politikai gazdaságtan kezdetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .89 Bekker Zsuzsa: A Szent István Akadémia közgazdászai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .101 Kemény Gábor: A katolikus közgazdasági gondolkodás és a német történeti iskola kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .112 Mányó-Váróczy Violetta: Vélekedés és valóság. Varga István gondolatai az életszínvonal alakulásának megítélésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .119 Ternovszky Gergely: John A. Ryan disztributív igazsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .122 Lovász Gabriella Anna: Keresztény erkölcs a mai világ gazdaságában – avagy XVI. Benedek pápa „Caritas in Veritate” enciklikájának fõbb gondolatai .132 Kovács György: Protestantizmus és kapitalizmus: magyar gazdaság- és eszmetörténeti tanulságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .136

153