HÉJJA JULIANNA ERIKA VÁRMEGYEI ARCHONTOLÓGIAI ÉS PROZOPOGRÁFIAI KUTATÁSOK (XVIII. SZÁZAD 1950) MÓDSZERTANI TANULMÁNY 1

HÉJJA JULIANNA ERIKA

VÁRMEGYEI ARCHONTOLÓGIAI ÉS PROZOPOGRÁFIAI KUTATÁSOK (XVIII. SZÁZAD–1950)

MÓDSZERTANI TANULMÁNY1

GYULA, 2010

1

A tanulmány megírását a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakmai Kollégiuma (2281/0002) 036/22/09. sz. döntése alapján elnyert támogatás tette lehetővé. Köszönet illeti a tanulmány lektorálására felkért Káli Csabát pontosító, korrigáló észrevételeiért és megjegyzéseiért.

TARTALOMJEGYZÉK

I. A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés I. 1. Az archontológia helye a történelem segédtudományai sorában I. 2. Megyei archontológiai kutatások (kutatási irányok, módszerek) I. 3. Megyei prozopográfiai kutatások (kutatási irányok, módszerek) II. Az archontológia, prozopográfia forrásai II. 1. Nyomtatásban megjelent források II. 1. 1. Szakirodalom II. 1. 2. Tiszti cím- és névtárak II. 1. 3. Regiszter jellegű genealógiai, iskolatörténeti, biográfiai kiadványok II. 1. 4. Sajtó II. 1. 5. Aprónyomtatványok, gyászjelentések II. 2. Levéltári források II. 2. 1. Vármegyei nemesi közgyűlési, állandó bizottmányi, megyebizottmányi, törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvek, hozzájuk kapcsolódó iratok II. 2. 1. 1. Tisztújító közgyűlési jegyzőkönyvek II. 2. 1. 2. Főispáni beiktató közgyűlések II. 2. 2. Egyes tisztviselők után maradt iratok II. 2. 3. Felekezeti anyakönyvek, felekezeti és állami anyakönyvi másodpéldányok II. 2. 4. Iskolai anyakönyvek, beiratkozási naplók II. 2. 5. Családi, személyi fondok, irathagyatékok II. 2. 6. Levéltári gyűjteményes fondok, múzeumi adattárak, gyűjtemények, könyvtári kéziratgyűjtemények II. 3. Tárgyi emlékek II. 3. 1. Epigráfiai emlékek II. 3. 2. Funerális emlékek II. 3. 3. Történeti ikonográfiai emlékek III. Az archontológiai név- és idősorok, prozopográfiai adattárak összeállításával kapcsolatos kérdések III. 1. A vizsgált vármegyei apparátus III. 1. 1. Tisztviselők, szaktisztviselők III. 1. 2. Szegődményes alkalmazottak (vármegyei cselédek) III. 2. A feldolgozás folyamata, archontológiai adattár III. 3. Prozopográfiai adattár IV. Archontológiai és prozopográfiai adatbázis-építés. Elemzési szempontok

2

I. A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés I. 1. Az archontológia helye a történelem segédtudományai sorában Az archontológia definiálására a magyar történettudományban az 1970-es évektől történtek kísérletek. (Maga a kifejezés görög eredetű szó: az „elöl állni”, „élen járni” és a „gyűjtés” jelentésű szavak összetételéből származik.) Ember Győző szerint ez olyan levéltári forrástudomány, amely a jelentősebb kormányzati tisztségviselők megállapításával foglalkozik, és eredményeit archontológiai névsorokban rögzíti.2 Székely Vera megfogalmazásában az archontológia „az országos kormányzati szervek, a helyi közigazgatás, a pénzügyigazgatás, az egyházak tisztségviselőivel, az archonokkal (elsősorban hivatali pályafutásuk történetével) foglalkozó olyan történeti forrástudomány, amelynek célkitűzései önállóan, de alkalmasint más tudományágak keretein belül is megvalósíthatók.”3 Havassy Péter úgy látta, hogy „az archontológia valamilyen világi vagy egyházi intézmény élén álló, vagy személyzetéhez tartozó tisztségviselők kilétének és működési idejének megállapításával foglalkozó történeti segédtudomány”.4 Fallenbüchl Zoltán meghatározása értelmében „a történettudománynak az az ága, mely a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozik”.5 Engel Pál olyan tudományos tevékenységet értett az archontológia alatt, amelynek célja bizonyos típusú történettudományi segédlet összeállítása.6 Az archonokról az ókorban tisztviselői névjegyzéket vezettek. Joannes Ludovicus Gotofredi földrajzi-történeti-kronológiai gyűjteménye, az Archontologia Cosmica 1638-ban jelent meg. Ezzel egyidejűleg már sorra készültek az egyháziakról (pápák, érsekek, püspökök, apátok), világiakról (császárok, királyok, fejedelmek), a főbb udvari méltóságok, magasabb hivatalok betöltőiről névjegyzékek, összeállítások. Míg ezekben az esetekben vitathatatlan az archontológia létjogosultsága, addig a kisebb hivatalok viselői már korántsem estek ilyen egyértelmű elbírálás alá. Fallenbüchl Zoltán ezeket is a névsortan tárgykörébe sorolta, szemben Engel Pállal, aki úgy látta, hogy az archontológiának általános – az egész ország történetével kapcsolatba hozható – kutatói igénynek kell megfelelnie. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy elsődlegesen a mindenkori politikai elithez tartozó személyekre kell a vizsgálódást kiterjeszteni. A megyei tisztikart, városi magisztrátust vagy a vállalati vezetőket érintő kutatást – mint speciális feladatot – nem érezte az archontológia körébe tartozónak.7 I. 2. Megyei archontológiai kutatások (kutatási irányok, módszerek) Már a XVIII. századtól kiadott legkorábbi tudományos összeállítások (Szentiványi Márton, Bél Mátyás, Lehoczky András) felsorakoztatták a vármegyei méltóságviselőket. A XVIII. század utolsó harmadában tűntek fel az első tisztán vármegyei archontológiák 2

Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Bp., Akadémiai Kiad., 1982. 209. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok ; 4.) 3 Székely Vera: Az archontológia művelésének kérdései. In: Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. p. 489–497. 4 Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról (historiográfiai és bibliográfiai áttekintés). In: Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. p. 27–46. 5 Fallenbüchl Zoltán: Archontológia. In: A történelem segédtudományai. 2., bőv. kiad. Szerk. Kállay István. Bp., ELTE BTK, 1986. p. 124–140. 6 Engel Pál: Archontológia – Prozopográfia. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Bertényi Iván. Bp., Pannonica–Osiris, 1998. p. 29–39. 7 Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715–1848. Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2009. 11–12. p. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből ; 11.)

3

(Wagner Károly, Schönvisner István, Enessei György). Külön említést érdemel Czech János Győr vármegye fő-ispánjairól (1827) című írása; ez az első megyei tisztségviselőkkel foglalkozó, önálló kötetben megjelent archontológia. Országszerte a XIX. század első felére esett a helytörténetírás megélénkülése, sorra láttak napvilágot a vármegyék múltját idéző – a tisztikar névsorát is közlő – monográfiák. Az 1840–1860-as években kiváltképp az Új Magyar Múzeum és a Magyar Történelmi Tár biztosított publikációs lehetőséget az archontológia művelőinek. 1867 után a Századoké lett a vezető szerep, ahol adalékok, levéltári hulladékok címmel fordultak elő a megyei méltóságsorok. (Az itt közölt publikációk nagy hátránya, hogy általában mellőzték a felhasznált források feltüntetését.) Somogyi Zsigmond 1889–1902 között két kötetben gyűjtötte össze a Magyarország főispánjaira vonatkozó adatokat. A millennium idején sorra jelentek meg az önálló megyetörténetek, ezekbe többnyire archontológiai fejezetet is iktattak. A Borovszky Samu nevével fémjelzett Magyarország vármegyéi és városai címet viselő sorozat hasonlóképpen kitért a megyebeli tisztviselőkre. A XIX–XX. század fordulóján észrevehetően megélénkült a kifejezetten a középkorra irányuló megyei archontológiai vizsgálódás (Csánki Dezső, Wertner Mór, Holub József, Bártfai Szabó László, Reiszig Ede). A Mohács előtti várnagyok az 1970-es évek végétől újból a kutatás homlokterébe kerültek (Fügedi Erik, Kálniczky László, Borsa Iván, Engel Pál). Az 1970-es évektől – egymástól függetlenül – Benda Kálmán és Fallenbüchl Zoltán mutatott rá a központi irányítással folyó archontológiai kutatások fontosságára. Bár a szervezett kutatómunka elmaradt, az 1980-as évektől számos közigazgatás-történeti kutatásokhoz kapcsolódó – elsősorban dunántúli megyékre vonatkozó – archontológiai adatsor jelent meg. Baranya, Csanád, Fejér, Győr, Sopron, Veszprém vármegye XVII–XIX. századi tisztikarának története különösen jól feltárt, s a kora újkori nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek forráskiadásának és a levéltári feldolgozó munkának köszönhetően a Hajdúkerületet és Hajdú, valamint az Esztergom és Heves megyét érintő eredmények is biztatóak. Külön említést érdemel a Zalai Megyei Levéltár gondozásában 2000-ben megjelent, a vármegye legfontosabb választott és kinevezett központi és járási tisztségviselőinek, valamint az 1848 előtt megválasztott országgyűlési követeinek teljességre törekvő cím- és névtára (1138– 2000). A maga nemében egyedülálló kötetet a megyei közigazgatás, illetve az önkormányzati igazgatás történetét, a területi változásokat, a tisztségviselők feladat- és hatáskörérét ismertető hivataltörténeti rész vezeti be, amit a korszakok szerint tagolt archontológiai adatsorok követnek. A könyvet záró névtár felöleli – a tisztség megnevezésével – valamennyi tisztviselő szolgálati idejét. A vármegyei tisztikar – általában az esküdtekkel bezáródó – névjegyzéke mellett néhány esetben külön archontológiai összeállítás készült a levéltárnokokról és a szegődményes szaktisztviselőkről (orvos, bába, mérnök) is.8 I. 3. Megyei prozopográfiai kutatások (kutatási irányok, módszerek) A prozopográfia elnevezése a görög prosópon kifejezésből származik, mint a történettudomány új, XX. századi műszava személyek leírását jelenti. Címnek Lawrence Stone választotta először, 1971-ben kiadott, az oxfordi egyetem társadalomtörténetét vizsgáló kollektív életrajzi munkája Prosopography c. jelent meg. A prozopográfia eredményeként létrejövő személyi adattár a történeti biográfiával ellentétben nem egy bizonyos személy életének, működésének sokoldalú, lehetőleg teljes körű narratív ábrázolására törekszik, tárgya mindig személyek meghatározott köre. Az adatgyűjtés válogatás nélkül kiterjed minden olyan személyre, aki a megjelölt körön belül van, akire érvényes a kiválasztás kritériuma. A prozopográfiát elsőként az ókortudományi kutatásokban alkalmazták, az 1920-as évekre a középkorkutatásban is teret nyert. A magyar történészek közül elsők között Mályusz Elemér, 8

Uo., 12–16. p.

4

Kubinyi András, Bónis György ért el eredményeket a középkori kincstári személyzet és a jogtudó értelmiség bemutatásakor. Már az 1970–1980-as évek tisztviselő- és hivataltörténeti kutatásai rávilágítottak arra, hogy az archontológia és a prozopográfia – faktografikus jellegüknél fogva – kölcsönösen kiegészítheti, segítheti egymást az egyes méltóságviselők, hivatalnokok karriervizsgálatában. Különbség az adatok elvárt szintjében volt. Fallenbüchl Zoltán szerint egy-egy életpálya beható vizsgálata során összetett szempontoknak kell érvényre jutni: az etnikai, vallási hovatartozás, társadalmi helyzet, vagyoni viszonyok, képzettség, család, életkor, hivatali karrier, alkotó- és művészi tevékenység elemzése mind bevonható ebbe a körbe. Horváth Richárd megállapítása szerint az archontológiához csatolt, életpályára jellemző adatok közlésével a tisztségviselők megyén belül – különösen a személyes viszonyrendszerek tekintetében – betöltött szerepe is vizsgálható. Az 1990-es évek végére a magyar történettudomány legkülönbözőbb területein találkozni a prozopográfiával (Koltai András, Szijártó M. István, Pálmány Béla), s az archontológia mellett, annak kiegészítéseként a vármegyei tisztviselők komplex életútrekonstrukciójánál is eredménnyel alkalmazták. Az adat- és szempontgazdag helyi kutatásokban a kiválasztás kritériumai között többnyire a családi háttér és birtoklástörténet, az iskoláztatás hagyománya, a befutott pályaív szerepelt. Dominkovits Péter szerint „természetes, hogy a személyekre lemenő adatgyűjtés, pályakép leírás és elemzés kiterjedtségét a hivatalviselő tisztjének, felvállalt és vitt szerepének jelentősége alapvetően meghatározza”. A Dunántúlra koncentráló vármegyei archontológiai kutatások (Fejér, Sopron, Veszprém megye) nyilvánvalóvá tették, külön-külön, az egyes személyekre kell meghatározott szempontok szerint adatokat gyűjteni, így lehet eljutni a statisztikai általánosítás bizonyos szintjére. Egy későbbi „regionális társadalomtörténeti tablóhoz” alapul szolgáló esettanulmányok sora született, ezek egymás mellé illesztésével vizsgálható az egyes családok intergenerációs karrierje, elemezhetők a karrier-típusok.9 II. Az archontológia, prozopográfia forrásai II. 1. Nyomtatásban megjelent források II. 1. 1. Szakirodalom A fő vezető vármegyei tisztviselőkre, tisztikari tagokra nézve, valamint az archontológiai kutatásoktól elválaszthatatlan bevezető közigazgatás-történeti tanulmány összeállításához (álláshelyek átszervezése, megszűnése, új posztok létesítése, járások területi illetékességének változása) alapvető, kiindulási adatokkal szolgálnak a vármegyetörténeti tanulmányok és monográfiák. Így, mint minden más kutatómunkánál, az archontológiai és prozopográfiai vizsgálatnál is lényeges feladat a téma gondos historiográfiai feltárása. Az áttekintést megkönnyíti – kifejezetten a tisztviselői név- és idősorokra tekintettel – Havassy Péter összeállítása (Levéltári Szemle, 37. /1987/ 2. p. 27–46.). Irodalom- és forrásismertetést közölnek a Kosáry Domokos-féle Bevezetések és az I. Tóth Zoltán szerkesztette Magyar történeti bibliográfia, 1825–1867 kötetei. Az 1527–1944 közötti időszak honismereti irodalma Bodor Antal összefoglalásában használható.10

9

Uo., 16–17. p. Bodor Antal–Gazda István: Magyarország honismereti irodalma, 1527–1944. Függelék: a vármegyetörténeti sorozatok. Bp., Könyvértékesítő Váll., 1984. (Tudománytár).

10

5

II. 1. 2. Tiszti cím- és névtárak Már az első fennmaradt calendarium titulare – feltételezett címe Schematismus Inclyti Regni Hungariae (1730) – ismertette az egyházi és világi méltóságok sorában a vármegyei főispánokat. Az 1740-ben Győrött megjelent Streibig-féle Calendarium Jauriense pedig 1759-től már az alispánokat is közölte. Az első naptár nélküli, önállóan megjelent tiszti címtár Speiser Ferenc Domonkos Ecclesiasticae et saeculares Regni Hungariae dignitates ac honorum tituli-ja volt (1764), amely helytartótanácsi ellenőrzéssel készült. A helytartótanács 1789. november 4-i rendeletével meghagyta a bármely hivatalt érintő változás bejelentését minden év október 1-jéig, így a címtár január 1-jén naprakészen jelenhetett meg. A későbbiekben az augusztus vége–október vége közti időszakban kellett a tisztviselők névsorát felterjeszteni. Decsy Sámuel a Magyar álmanakban11 (1794–1796) tette közzé a megyei tisztviselők teljes névsorát, példáját Bors Sámuel követte a pozsonyi Tiszti tárral 1826-ban, amely főleg a megyék, városok tisztikarával kívánt megismertetni. A Magyar Kurir kiadója, Pánczél Dániel is megjelentette a vármegyei tisztviselők nevét. A pontos, korrekt adatközlés érdekében az érintett megyéktől kért felvilágosítást. Egy évszázadon át adták ki a Trattner– Károlyi cég jóvoltából a Megbővített Közhasznú Nemzeti vagy Hazai Kalendáriumot (1815– 1916), amely a vármegyéknél az elérhető teljességre törekedett, de ezen túl az egyetem, testőrség, a pesti ügyvédek névjegyzékét és néhány mezőváros hivatalnokait is közölte. Müller Gyula nagy naptára (1852) megyei szinten a közigazgatási törvénykezési tisztikart, a jegyzőket és a postaállomásokat tekintette át. A neoabszolutizmus időszakában a Hof- und Staats-Handbuch des Kaiserthumes Österreich c. sorozat részeként Bécsben kiadott StaatsHandbuch der sämmtlichen Verwaltungsgebiete des Königreiches Ungarn kötetei használhatók. 1873-ban indult útjára az Athenaeum gondozásában egy hosszú életű vállalkozás, a Magyarország tiszti cím- és névtára (1873–1944), amely kisebb kihagyásoktól eltekintve összesen 51 kötettel jelentkezett. Az adatsorok, a beállt változások frissítését a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatalbeli szerkesztőség koordinálta. Az országos szintű adatgyűjtések mellett egyes vármegyék helyi tiszti név- és címtárai ugyancsak ismertek (ilyen pl.: Békésvármegye útmutatója és közérdekű címtára /1936, 1947–1948/ vagy Zemplén Naptára). A különféle – a XVIII–XX. században kiadott – tiszti cím- és névtárak használatakor figyelembe kell venni, hogy a szerkesztés lezárulása (általában a tárgyévet megelőző esztendő októbere–novembere) és a kötet megjelenése közötti személycsere csak a következő évfolyamban tükröződött, a rövid ideig, legfeljebb néhány hónapig tartó hivatalviselés pedig akár említés nélkül is maradhatott a soron következő kötetben. Fontos rámutatni, a nyomtatásban közzétett tiszti cím- és névtárakból, valamint a statisztikai jellegű adatközlésekből (Nagy Lajos, Palugyay Imre) egy nem elhanyagolható mennyiségű, de többnyire hiányos, szelektált kiindulási névanyag, illetve létszámadat állítható össze. A Bors Sámuel-féle tiszti névtár (1826) szerint például Békés megyét 34 név szerint ismertetett magisztratuális és szegődményes tisztviselő, továbbá 5 tiszteletbeli tisztviselő szolgálta, a lovas és gyalog katonák száma 46 volt; eszerint tehát a fizetett apparátus létszáma 80 főből állt. Az 1825. évi adószedői fizetés-elszámolás ellenben összesen 89 alkalmazottat tüntetett fel (24 tisztviselő, 13 szaktisztviselő, 52 szolga). Nagy Lajos Notitiae-ja (1828) összesen 31 Békés vármegyei tisztviselőt (1–1 első alispán, másodalispán, főjegyző, aljegyző, levéltárnok, főadószedő, aladószedő, számvevő, főügyész, alügyész, mérnök, főorvos, várnagy, 2–2 fő- és alszolgabíró, kancellista, 4–4 esküdt, biztos, seborvos) sorolt fel. Az 1827/1828. évi Békés vármegyei adószedői kimutatás szerint viszont 24 tisztviselő, 13 szaktisztviselő, 51 szegődményes (összesen 88 alkalmazott) szolgálta a vármegyét. Ehhez viszonyítva a Nagyféle összeállításból a tisztikar tagjai sorából kimaradt a két fizetéses táblabíró, a 11

Az orvosokra, bábákra vonatkozó adatok feldolgozása már megtörtént. Kiss László: Magyar orvosi névtár 1794–1796-ra Decsy Sámuel Magyar Almanakjában. In: Orvostörténeti Közlemények, (1991–1992) 133–140. p. 137–147.

6

szaktisztviselők több mint fele (1–1 állatorvos, selyemtenyésztő inspector, építő inspector, 4 bába), illetve a szolgaszemélyzet csendbiztosokon, várnagyon felüli része, további 48 beosztott. II. 1. 3. Regiszter jellegű genealógiai, iskolatörténeti, biográfiai kiadványok A prozopográfiai adatsorok összeállításában nemesi származású személyeknél Nagy Iván, Kempelen Béla, Gudenus János József, Szluha Márton XIX. század közepétől napjainkig kiadott többkötetes családtörténetei, valamint az egyes vármegyék nemes családjaira vonatkozó monográfiák használhatók (vármegyénkénti ismertetésük: Bodor– Gazda, i. m., 1984.). Az általános életrajzgyűjtemények12 mellett támaszkodni lehet az 1708– 1792 közötti rendi országgyűlések prozopográfiai adatbázisára,13 az országgyűlési követek és képviselők egykorú és történeti almanachjaira,14 katonai-15 és szaklexikonbeli16 említésekre, a kitüntetettek és rendjeladományban részesítettek adattáraira.17 A keresett személyek után maradt visszaemlékezéseket, önéletírásokat, memoárokat ugyancsak fel kell kutatni. (A Békés megyei méltóságviselők közül pl. Lukács György, Keresztes Mihály, Szobek András hagyott hátra kinyomtatott életírást.) A tisztviselőkről szóló, az életút egészét vagy egy-egy szakaszát bemutató tanulmányok, monográfiák megismerése legalább ennyire fontos.18 Ismerni kell a kortárs közéleti szereplőkről megjelentetett Ki kicsoda? típusú összeállításokat és a helyi, helytörténeti jellegű életrajzgyűjteményeket is.19 12

Néhány példa: Wurzbach, Constant: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, enthaltend die Lebenskizzen der denkwürdigen Personen, welche seit 1750 in den österreichischen Kronländern geboren wurden oder darin gelebt und gewirkt haben. 1–60. Teil. Wien, Hof- und Staatsdruckerei, 1856–1891.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.1–14. köt. Bp., Hornyánszky Viktor, 1891–1914.; Magyar életrajzi lexikon. 1–4. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiad., 1967–1994.; Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1992. 4., bőv. és jav. kiad. Az 1987–1992 közötti időszakot feldolg. és a kötetet sajtó alá rend. Hubai László. Bp., Akadémiai Kiad., 1992.; Magyar írók élete és munkái. Megindította Szinnyei József. Új sor. Gulyás Pál adatgyűjtéséből sajtó alá rend. Viczián János. 1–. köt. Bp., Argumentum Kiad.–Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára; Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rend., kieg. és az előszót írta Mészáros Kálmán. Bp., História–MTA Történettudományi Int., 2005. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak ; 8.) 13 http://ludens.elte.hu/~szijarto/segitseg.htm (2010. 02. 25.) 14 Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002. Az 1884–1944 közti időszakra egykorú, 1944–1949 között (Ideiglenes Nemzetgyűlés, Nemzetgyűlés, Országgyűlés) 1994-től 2006-ig kiadott történeti retrospektív almanach sorozat (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/almanach.html) áll rendelkezésre. 15 Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve, 1760–1918. Bp., Stádium Sajtóváll. Rt., s. a.; Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. 1–3. köt. Bp., Heraldika Kiad., 1998– 1999. 16 Magyar agrártörténeti életrajzok. 1–3. köt. Szerk. Für Lajos és Pintér János. Bp., Magyar Mezőgazdasági Múz., 1987–1989.; A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1–3. köt. Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ–Tudománytár, 2003. 17 Névjegyzéke az 1764. évtől az 1914. évig a Magyar Kir. Szent István-Renddel kitüntetetteknek. Bp., a Rend irodája, 1914.; Hirtenfeld, Jaromir: Der Militär-Maria-Theresien-Orden und seine Mitglieder. Wien, Hof- und Staatsdr. 18 A magyar memoárirodalom, 1945–1980. Bibliográfia. Szerk. Faragó Éva. Bp., FSZEK, 1983. Példaként állhat egyebek között a közéleti pályáját Zala megyei tisztviselőként kezdő Deák Ferenc vagy a vallás- és közoktatásügyi miniszterré lett Trefort Ágoston, egykori Békés vármegyei másodalispán pályarekonstrukciója. Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. A felkészülés és a zalai pályakezdet évei, 1803–1833. Bp., Osiris, 2003. (Millenniumi magyar történelem. Életrajzok) 19 Békés megye vonatkozásában pl.: Békési életrajzi lexikon; Oroszlány Gábor: Békésvármegye tiz éve, 1918– 1928. Gyula, S. n., 1929.; Békéscsaba. Történeti és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Békéscsaba, Körösvidék Nyomdája, 1930.; Békésvármegye. Fel. szerk. Márkus György. Bp., Békésvármegye Monografiája Szerk. és Kiadóhiv., [1936]. Az 1920-as évek végétől több megye is kiadott a helyi közélet meghatározó személyiségeiről életrajzi válogatást, pl.: Békésmegyei fejek, 1929. Szerk. Gergely Gábor Arnold. Békéscsaba, „Corvina” Könyvnyomda, s. a.; Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. Szerk. Békássy Jenő. Bp.,

7

A gyermek- és fiatal felnőttkorban meghatározó iskoláztatás rekonstruálásában növekvő számú, hagyományos és elektronikus segédlet áll rendelkezésre. Az elemi és középfokú tanulmányok az iskolai értesítők segítségével követhetők nyomon.20 A felsőfokú képzésben részt vett diákok névsora a Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban és a Felsőoktatástörténeti kiadványok c. sorozat eddig megjelent köteteiből ismerhető meg. A felsőfokú szakoktatás hallgatóinak (orvos, bába, mérnök) számbavétele részben ugyancsak megtörtént.21 Komoly előrelépést ígér az egyetemi és középiskolai anyakönyvi bejegyzések kezdetektől 1848-ig tartó digitalizálási és adatbázis-építési munkálata.22 II. 1. 4. Sajtó A Sürgöny c. országos hivatalos lap,23 utóbb a Budapesti Közlöny lapszámai ugyancsak forrásként használhatók. Az 1896-tól kiadott Belügyi Közlönyben a Személyi hírekben, külön rovatban rendszeresen megjelentették a belügyminiszter által kinevezett vármegyei alkalmazottakról szóló közleményeket. Az egyes vármegyékben az 1890-es évek végétől az 1940-es évek végéig, 1950-ig hivatalos lapok jelentek meg (a kiadást az 1901. évi XX. tc. 33. §-a tette kötelezővé). A törvényhatósági bizottsági ülésekről készített kivonatokban, a hírek, közlemények rovatban rendszeresen beszámoltak tisztválasztásokról, főispáni kinevezésekről, lemondásról vagy személycseréről.24 A hivatalos értesítőkön és lapokon kívül az adott megyében megjelent társadalmi, közéleti, politikai sajtóorgánumok áttekintése is szükséges, ezek felkutatásában a különféle, gyakran lelőhelyet is közlő megyei sajtóbibliográfiák igazítanak el (Békés megye vonatkozásában pl.: Békés megye sajtóbibliográfiája, 1855–1973. Békéscsaba, Békés Megyei Tanács, 1974.). II. 1. 5. Aprónyomtatványok, gyászjelentések Támaszkodni kell az életút-rekonstrukciók elkészítésében a múzeumok, könyvtárak – mindenekelőtt az Országos Széchényi Könyvtár – és a levéltárak gyűjteményében őrzött aprónyomtatványokra (iskolai vizsgaértesítők és bizonyítványok, diplomák, ünnepi, üdvözlő beszédek, rang- és méltóság adományozásakor, birtokba vagy hivatalba iktatás alkalmával elmondott köszöntők; a családi élet eseményeit megörökítő dokumentumok: keresztelési, eljegyzési, esküvői értesítések, meghívók, emlék- és gyászbeszédek, nekrológok stb.). Az életutat lezáró gyászjelentésekből gyakran lényeges, kitüntetésekre, társadalmi-közéleti Hungária Hírlapnyomda, 1930.; Szolnoki fejek. Magyar társadalmi lexikon, 3. Szerk. Hirn László és Zsadányi Oszkár. Szolnok, Wachs Nyomda, 1928. 20 A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51–1948/49. 1–13. köt. Szerk. Gráberné Bősze Klára, Léces Károly. Bp., OPKM, 1996–2005. 21 Pl.: Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum. Az egyetem bölcsészeti karán 1782-től 1850-ig fennállott mérnöki intézet. Bp., Tankönyvkiadó, 1955. (Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára műszaki tudománytörténeti kiadványok ; 5.) 22 Szögi László–Varga Júlia–Zsidi Vilmos: Egyetemi és középiskolai anyakönyvek digitalizálásának és adatbázis készítésének lehetőségei a kezdetektől 1848-ig. http://www.mflsz.hu/adatbazis_epites/modszertani_tanulm.pdf 2010. 02. 25.). L. még a már elkészült adatbázist a bécsi tanintézetek (1867–1890), a Habsburg birodalom kisebb egyetemei és akadémiái (1789–1918), a lengyel–litván–galíciai–bukovinai tanintézetek (1789–1918) magyar beiratkozott hallgatóiról http://leveltar.elte.hu/index.php?option=com_wrapper&Itemid=158 (2010. 02. 25.). 23 Vö.: A magyar sajtó története, 1–2/2. köt. Főszerk. Szabolcsi Miklós. Bp., Akadémiai Kiad., 1979–1985. 24 A Hivatalos Közlemények. Békésvármegye Hivatalos Lapja első évfolyama 1898-ban indult, a hatodik évfolyamtól, 1903-tól Békésvármegye Hivatalos Lapja főcímmel jelent meg. Évfolyamonként rendszeresen közölték a tiszti cím- és névtáraknál adatgazdagabb, a például a tiszteletbeli tisztségviselőkre és az útbiztosokra is kitérő vármegyei tiszti-, segéd- és kezelőszemélyzet névsorát és a községek szolgabírói járások szerinti beosztását tartalmazó mellékelteket. A Csanádvármegye Hivatalos Lapját 1903-tól adták ki.

8

szerepvállalásra, a befutott pályára vonatkozó információ nyerhető. II. 2. Levéltári források A rendelkezésre álló levéltári iratanyagról tájékoztatást nyújtanak az irodalom- és forrásismertetések sorában már idézett Kosáry Domokos-féle Bevezetések, valamint a levéltárak hagyományos és részben elektronikus hozzáférésű fond- és állagjegyzékei, repertóriumai, leltárai.25 II. 2. 1. Vármegyei nemesi közgyűlési, állandó bizottmányi, megyebizottmányi, törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvek, hozzájuk kapcsolódó iratok A vármegyei archontológiai adatsorok összeállításának legalapvetőbb forrásai a nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek (–1848), az állandó bizottmányi jegyzőkönyvek (1848– 1849), a megyebizottmányi (1860–1861, 1867–1871) és a törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvek (1872–1950) meglévő kötetei. Azokban az években, amikor a tisztázati példány nem maradt fenn – a helyi forrásadottságok függvényében – a jegyzőkönyvi fogalmazványokkal pótolható a hiány. A fogalmazványok a tisztázathoz hasonlóan bekötve vagy ülésenként összefűzött különálló íveken olvashatók. A Békés megyében az 1780-as évekig követett irattározási gyakorlat szerint a fogalmazványok évenként a jegyzőkönyvi bejegyzésekhez tartozó iratsorozat elé vagy közé kerültek. A jegyzőkönyvi napirendek száma a XVIII. század első felétől 1950-ig folyamatosan többszörösére emelkedett. A jegyzőkönyvek kutatását egykorú vagy visszamenőlegesen készített repertóriumok, mutatókönyvek könnyíthetik meg. A változó alapossággal és színvonalon összeállított segédletek a jegyzőkönyvek végére kötve vagy időszakokra bontva külön kötetekbe is kerülhettek. A bejegyzések és iratmellékleteik közül az archontológiai kutatás szempontjából főként a nemesi származásról és a megyei szolgálatban eltöltött hivatalviselésről kiállított bizonyságlevelek, főispáni kinevező és felmentő okiratok, fizetési jegyzékek, a nyugdíjazással és a tisztviselők özvegyei, árvái segélyezésével kapcsolatos iratok jelentik a kiindulási alapot. A kora újkori és kisebb részben a török hódoltság után újjászerveződő megyék első fennmaradt nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek a kutatásához elektronikus segédlet is rendelkezésre áll (A 16–18. századi vármegyei jegyzőkönyvek regesztái. Szerk. Á. Varga László, Kenyeres István, Tóth Péter. DVD-ROM26). II. 2. 1. 1. Tisztújító közgyűlési jegyzőkönyvek Az 1723. évi LVI. tc. értelmében háromévente kellett a vármegyei tisztújító közgyűlésre sort keríteni, 1870 után a törvényhatósági törvények hatévenkénti tisztújítást írtak elő (az 1913:LII., 1914:XLIX., 1916:XXX., 1923:II. tc. viszont a tisztújítások halasztásáról rendelkezett). Az előírások ha nem is érvényesültek maradéktalanul minden megyében, többé-kevésbé rendszeres időközönként mindenhol megtartották a tisztépítést. 25

Magyarországi levéltárak kiadványai: http://www.archivportal.arcanum.hu/mltk/opt/a100228_.htm?v=pdf&a=start_mltk. 26 A DVD-én egységes keresőrendszerben megtalálhatók Borsod (1569–1581), Esztergom (1638–1702, 1710– 1723), Fejér (1692–1711), Gömör (1571–1579), Győr (1580–1637), Nógrád (1597–1603, 1652–1656), Pest– Pilis–Solt (1632, 1638–1644, 1664, 1656–1712, 1715–1740), Somogy (1710–1715), Sopron 1579–1589, 1595– 1608), Szatmár (1593–1616, 1629–1640), Tolna (1696–1703, 1714–1717), Vas (1595–1602, 1631–1641), Zala (1555–1609, 1611–1655) és Zemplén (1558–1563) megye eddig már nyomtatásban megjelent, illetve még publikálatlan jegyzőkönyvi regesztái.

9

1715–1848 között Békés vármegyében összesen 21 tisztújítást hirdettek meg (1790–1828 között, közel 40 év alatt viszont egyet sem hívtak össze. Zala megyében 1907 után 1929-ben volt az első és egyben utolsó tisztújítás.) A már elkészült, nagyobb időszakot felölelő Baranya, Békés, Győr, Veszprém, Zala megyei archontológiák mindegyike primer forrásként használta a tisztújító közgyűlésekről készített jegyzőkönyveket. A vonatkozó bejegyzéseket a kérdéses esztendő nemesi közgyűlési, törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyveibe az időrendnek megfelelően vezették be. II. 2. 1. 2. Főispáni beiktató közgyűlések Az uralkodó, ill. az államfő által kinevezett főispánt vármegyéje ünnepi ceremónia keretében, díszközgyűlésen iktatta be méltóságába. A beiktatásról, a főispáni eskü letételéről szóló bejegyzés – a tisztújító közgyűlésekhez hasonlóan – az időrendnek megfelelően a közgyűlési jegyzőkönyvekben található. Általában a kötetbe másolva, valamint a bejegyzéshez kapcsolódó iratmellékletek között eredeti, uralkodói aláírással hitelesített kinevezési okmányok, a beiktatásra kijelölt királyi megbízottal folytatott levélváltás dokumentumai találhatók. A főispáni beiktatás alkalmával 1848 előtt gyakran nagyszámú táblabírói kinevezésre is sor került (birtokosok, főnemesek, királyi kamarai, kancelláriai, helytartótanácsi alkalmazottak, más vármegyék, városok küldöttei stb.). II. 2. 2. Egyes tisztviselők után maradt iratok A megyei közlevéltárak IV., XIII., XIV. fondfőcsoportjában őrzött iratanyagai között az archontológiai, prozopográfiai adatgyűjtés szempontjából különösen jelentős források találhatók. A IV. fondfőcsoportba kimondottan az egyes alkalmazottak után maradt, tisztviselői minőségükben keletkezett iratokat sorolták (fő- és alispán, főjegyző, tiszti főügyész, fő- és alszolgabíró, adószedő, számvevő, tiszti főorvos, mérnök), de itt helyezték el a kutatómunka kereteit kijelölő tisztviselői alapnyilvántartásokat is.27 A tisztán politikai és a vegyes járási és szolgabírói hivatalok számára az 1855. március 17-i bel- és igazságügyi miniszteri rendelettel kiadott hivatali utasítás (MOK,28 57/1855. p. 133–172.) 13. §-a minden állami szolgálatban álló személyről minősítvényi tábla (Qualifikationstabelle)29 kiállítását mondta ki, a 28. § a vegyes járási (szolgabírói) és a politikai hivatalok teljes állományáról személyzeti létszámkimutatás (PersonalstandesAusweis)30 összeállítását várta. Emellett a rendelet 112. §-a értelmében a járási (szolgabírói) 27

A Pest Megyei Levéltárban IV. 93. jelzet alatt található a Pest-Pilis-Solt és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tisztviselőinek levéltári nyilvántartása (Series magistratualium) elnevezésű fond, amely az 1638–1931 közötti időszakból 8 kötetet (0,15 ifm) tartalmaz, benne a megye tisztviselőinek, táblabíróinak és szegődményes alkalmazottainak különböző, a hivatalba lépés időpontját közlő időrendes és betűrendes nyilvántartásával, valamint az 1914–1918 közt felmentett tisztviselők jegyzékével. 1907-től 1926-ig a vármegye tiszteletbeli tisztviselőire vonatkozó nyilvántartás is rendelkezésre áll. A Fejér Megyei Levéltár IV. A. 74. fondszám alatt őrzi a korabeli levéltárnokok által nemesi közgyűlési megbízás alapján összeállított tisztviselői és táblabírói névjegyzéket (1692–1845). 28 Magyarországot illető Országos Kormánylap. Landes-Regierungsblatt für das Königreich Ungarn (a továbbiakban: MOK). 29 A minősítési táblázat rovatai: I. Név, születési hely, életkor, állás, hivatal, fizetés. II. Nyelv- és egyéb ismeret, képzettség. Mellékletek. III. Eddigi szolgálat minősége, tartama (év, hónap). Mellékletek. IV. Rokonsági és sógorsági viszonyok. V. Képességek. VI. Alkalmazás. VII. Erkölcsiség. VIII. Politikai magaviselet. Megjegyzések. 30 A személyzeti létszámkimutatás adatai: név, születési hely és év, családi állapot (gyermekek nevével és életkorával), tanulmányok, képzettségi oklevelek, nyelvismeret; eddigi szolgálat minősége, helye, tartama (év, hónap), járandóságai, megjegyzés; különös események (köztük különösképpen dicséretek, hivatali elismerések, intések, feddések, büntetések).

10

hivatal minden évben legkésőbb január 15-ig az ügykimutatás (Geschäftsausweis)31 részeként az ott alkalmazott munkaerőről – a politikai országos hatósághoz felterjesztendő – kimutatást készített. A rendelet alapján kiadott tisztviselői lapokat a Zala Megyei Levéltárban a megyefőnöki iratok között a XVI. Personal-Tabelle kútfőben őrzik. Az 1870:XLII. törvényhatósági törvény nyomán megalkotott vármegyei szervezeti szabályrendeletek alapján egyedi nyilvántartások is készültek. Doboka megye 1871. évi szabályrendelete 171. §-a szerint a szolgabíró az általa felfogadott írnok nevét, születési helyét, korát, tanulmányi képzettségét, korábbi közszolgálatát, az alkalmazásba vétel időpontját az alispánnak jelentette be. A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. tc. értelmében kibocsátott 125.000/1902 BM sz. rendelet (Vármegyei ügyviteli szabályzat) 13–14. §-a előírta a tisztviselőket és a segéd- és kezelőszemélyzetet érintő törzskönyvi lapok, személyi vagy minősítési táblázatok vezetését.32 A rendelet értelmében a hivatalszolgák nyilvántartása a szolgálatba lépéstől a szolgálat megszűnéséig az alispán által vezetett kimutatásokban történt. (A Békés vármegyei központi és járási tisztviselők IV. B. 425. jelzet alatt őrzött törzskönyvi lapjai – mindössze 95 adatlap – csak töredékesen maradtak fenn. A Zala Megyei Levéltárban az alispáni iratok között helyezték el az 1910–1950 között keletkezett törzskönyvi lapokat, de ez a sorozat sem hiánytalan. A főispánok állományi nyilvántartását /1906–1926/ és a róluk készített törzslapokat /1944/ a Belügyminisztériumi levéltárban őrzik /K 148. 1187., 1650. cs./.) A törzskönyvi lap – ideális esetben – áttekintő képet ad a teljes, befutott hivatali pályáról, áthelyezésekről, más törvényhatóságban teljesített szolgálati viszonyról. Az 1923:II. tc. alapján az egynél több fizetési osztályba sorolt vármegyei tisztviselői állásokat (másodfőjegyző, főszolgabíró, árvaszéki ülnök, alügyész, árvaszéki ügyész, aljegyző, szolgabíró, tiszti főorvos, járási orvos, vármegyei alorvos, főlevéltáros, allevéltáros, irodaigazgató, irodafőtiszt, irodatiszt, irodasegédtiszt) – a megyék által rendelkezésre bocsátott adatok alapján – a belügyminiszter országos összesített létszámba és rangsorba foglalta. Az időközben beállt változásokhoz képest a kiigazított rangsort minden év szeptemberében a Belügyi Közlönyben tették közzé egységes, rovatos (név, vármegye, állás, fizetési osztály, kezdőpontja a jelenlegi, s azzal egyenlően sorozott állásban eltöltött szolgálati időnek /év, hó, nap/, megjegyzés).33 A IV. fondfőcsoportba tartozó iratok közül értékes információval szolgálnak még az adószedői iratok is. A tisztviselőkre és különösképpen a segéd- és szolgaszemélyzetre vonatkozó fizetési és alkalmazási adatsorok az adószedői elszámolásokból állíthatók össze. Békés megyében ez a forrástípus nem áll rendelkezésre, a szolgaszemélyzet szolgálati adatsorai így elsősorban az első- és másodalispáni jegyzőkönyvekből, a vármegyei törvényszéki, valamint az első alispáni regisztratúrában fennmaradt iratsorozatokból (várnagyi és csendbiztosi jelentések) rekonstruálhatók. A szolgaszemélyzetet érintő nominális 31

Az ügykimutatás személyzetre vonatkozó adatai: név, szolgálat minősége, a járási hivatalnál való alkalmazás ideje (mióta, meddig); bizottmányokra és szolgálati utazásokra alkalmazott hivatalnokok neve, minősége, az eltöltött napok száma; megjegyzés (meddig volt valamely hivatalnok vagy szolga beteg vagy szabadságon, meddig volt valaki csak igazságszolgáltatási ügyekre rendelve stb.). 32 A törzskönyvi lap rovatbeosztása a következő: név, születési hely és idő, vallás, családi állapot, közös hadseregnél (haditengerészetnél), honvédségnél (csendőrségnél) viselt rendfokozat, elméleti képzettség az illető vizsgálatok letétele napjának feltüntetésével, nyelv- és egyéb ismeret, hivatalba lépés előtti foglalkozás, polgári és tényleges katonai szolgálatban viselt állások (rendfokozat) és azokban töltött idő (év, hónap, nap), rendkívüli szolgálat (év, hónap, nap), címek és kitüntetések, tisztviselő sajátkezű aláírása és kelet, hivatalfőnök aláírása és kelet, hivatalos jegyzetek, hivatali esküt tett, előléptetések vagy áthelyezések, hivataláról lemondott, hivatalát vesztette, végkielégítést nyert, nyugdíjaztatott, meghalt, csekélyebb rendetlenség esetében rendbírságra ítéltetett (rendbírságot kiszabó hatóság, bírságolás kelte, száma, kiszabott rendbírság összege és észrevételek). 33 Az 1923:II. tc. kihirdetése előtt már a 2140/1922. M. E. sz. rendelet 3. §-a értelmében, a 37097/1922. B. M. sz. rendeletnek megfelelően kiadott 120943/1922. B. M. sz. rendelet mellékletében összeállították a vármegyei tisztviselők rangsorát. Az 1923–1925 közötti rangsorok a 152984/1923. B. M., 205602/1924. B. M., 95405/1925. B. M. sz. rendeletek mellékleteiben jelentek meg. A rangsorozati névjegyzékek vezetését 1926-tól a 7000/1925. M. E. sz. rendelet 38. § (1) bekezdése szüntette meg.

11

jellegű adatszolgáltatás Békés vármegyében az 1820-as évektől vált rendszeresebbé, köszönhetően a meghatározott időközönként, kéthetente előírt tartalommal beadott csendbiztosi és a három-, hathavonta készült várnagyi jelentéseknek. Hasonlóképpen beszámolási kötelezettség állt fenn – személycsere esetén – a tisztikar tiszti hajdú alkalmazására jogosult tagjaira. Az adatok mennyisége időszakonként meglehetősen egyenetlen volt, függött az alispáni akarat érvényre jutásától, a konzekvens ellenőrzéstől, s mindenekelőtt a tisztviselők bejelentési fegyelmétől. Az 1853-ban életre hívott megyei hatósági szervezetben alkalmazott írnokokat és hivatali szolgákat a megyefőnök nevezte ki, a napidíjnokokat a szolgabíró vette fel, azaz a megyefőnöki és a szolgabírói fondok ugyancsak releváns adatokkal szolgálnak. (A megyefőnököt és a helyettesi biztost az uralkodó, a többi biztost és a megyei orvost a belügyminiszter, az irodai hivatalnokokat, a megyei titkárt a helytartósági osztály elöljárója nevezte ki, az adóhivatalok hivatalnokait és szolgáit a pénzügyminisztérium, a műtani vagy építészeti hivatalnokokat a kereskedelmi és középítészeti minisztérium alkalmazta.) (Vö. Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Bp., Akadémiai Kiad., 1965. /A Magyar Országos Levéltár kiadványai. I. Levéltári leltárak, 4./.) A főispánok személyét és hivatali működését illetőleg igen jelentős irategyüttes található a Magyar Országos Levéltár gyűjteményében lévő Belügyminisztériumi levéltár elnöki és általános iratai (K 148, K 150) között. Az egészségügyi alkalmazottakra (vármegyei és járási seborvosok és bábák, állatorvosok) vonatkozó adatok jelentős részben a vármegyei főorvosok iratanyagából meríthetők. A főorvos évente részletes, a helytartótanácsnak továbbítandó táblázatos személyzeti kimutatást állított össze a megye területén működő orvosokról, sebészekről, szülésznőkről, állatorvosokról (név, életkor, vallás, nyelvtudás, hol, mióta, milyen minőségben működik, fizetés nagysága). A tisztikar-, segéd-, kezelő-, közbiztonsági és szolgaszemélyzet alkalmazási minőségét, nevek nélküli létszámadatait, a járandóságok mértékét (rendes fizetés, lakbérpénz, utazási- és lótartási átalány, természetbeni lakás, ruhailletmény) a megyei szervezési szabályzatok, szabályrendeletek és ezek módosításai tartalmazták. A vármegyék rendszeresen megküldték egymásnak kinyomtatott szervezeti- és szabályrendeleteiket, ezeket Békés megyében az iktatott alispáni iratok között vagy kiemelve, a vármegyei szakkönyvtár kötetei között őrizték. II. 2. 3. Felekezeti anyakönyvek, felezeti és állami anyakönyvi másodpéldányok A prozopográfiai és – amennyiben az alkalmazott hivatali működése közben hunyt el – az archontológiai név- és idősorok egyik legfontosabb adateleme az anyakönyvekből nyerhető. Az 1827. évi XXIII. tc. rendelte el a felekezeti anyakönyvek34 két példányban való vezetését, az eredeti alapján kiállított hitelesített másodpéldányokat 1827–1828-tól 1895-ig a megyei levéltárak őrzik. Az 1828 előtt keletkezett eredeti anyakönyvi sorozatok a helyi plébániákon, lelkészi hivatalokban vagy a nagyobb egyházi levéltárak gyűjteményében találhatók, az ezekről az ún. mormon akció keretében készült mikrofilmfelvételek a Magyar Országos Levéltár X-szekciójában kutathatók. Az állami anyakönyvezésről szóló törvény (1894:XXXIII. tc.) értelmében az állami anyakönyvi másodpéldányok 1895–1980 közötti kötetei kerültek a levéltárakba. A keresztelési, ill. születési, valamint a házassági és halotti anyakönyvekből származó adatokból tisztázható a vármegyei alkalmazott születésének – esetenként csak keresztelésének –, házasságkötésének, halálozásának helye, éve, hónapja, napja, szülei, házastársa(i), gyermeke(i) neve, foglalkozása, rendi állása. Az anyakönyvek fő 34

Az 1895 előtti egyházi anyakönyvek forráselemzéséről l.: Biszak Sándor–Lakatos Andor–Vajk Ádám: Az egyházi anyakönyvek digitalizálásának lehetőségei. Módszertani tanulmány. http://www.leveltaros.hu/akvi_tanulmany.pdf (2010. 02. 25.)

12

rovatain kívül gyakran találkozni tisztviselői említéssel a keresztszülők vagy a házassági tanúk, a halálesetet bejelentő személyek között is. II. 2. 4. Iskolai anyakönyvek, beiratkozási naplók A magyarországi elemi-, közép- és felsőfokú tanulmányok időtartama és eredménye a megyei közlevéltárak VIII. fondfőcsoportjában lévő iskolai, intézményi fondok előmeneteli és mulasztási naplóiból, beiratkozási és érettségi anyakönyveiből állapítható meg. (Ennek a forrástípusnak a részletes számbavételéhez vö. a II. 1. 3. fejezetben írtakat.) A királyi tábla ügyvédvizsgálati jegyzőkönyveiben gyakran utalás található a jelöltek középfokú iskolai előtanulmányaira és az elvégzett jogakadémiai évfolyamokra (Magyar Országos Levéltár O 78. Ügyvédi vizsgák jegyzőkönyve, O 79. Libri decanales, O 81. Ügyvédvizsgálati iratok). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárában férhetők hozzá az Állam- és Jogtudományi, a Bölcsészettudományi Kar jogtudományi szigorlati és államvizsga jegyzőkönyvei. A vármegyei mérnökök szaktanulmányai (Institutum Geometricum) Fodor Ferenc a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára műszaki tudománytörténeti kiadványok c. sorozatában megjelent összeállításai alapján tisztázhatók. Az orvosok, seborvosok, állatorvosok, bábák felsőfokú képzésére vonatkozó adatok a Semmelweis Egyetem Levéltárában őrzött, a pesti egyetem orvosi karának beiratkozási- és vizsgajegyzőkönyveiből, osztályozási könyveiből, hallgatói nyilvántartásaiból meríthetők. Az Institutum Veterinarium 1787–1848 között beiratkozott hallgatói nyilvántartása a Szent István Egyetem Levéltárában kutatható. II. 2. 5. Családi, személyi fondok, irathagyatékok A Magyar Országos Levéltár P-szekciója és a megyei közlevéltárak XIII., XIV. fondfőcsoportba sorolt fondjainak áttekintése ugyancsak szükséges. Az iratok között nemcsak személyes adatokat tartalmazó dokumentumok, hanem az egyes családtagok és személyek hivatali működéséhez kapcsolódó okmányok is előkerülhetnek (pl. levelezés, kinevezések, áthelyezések, előléptetések, rang- és címadományozások, nyugdíjazás). II. 2. 6. Levéltári gyűjteményes fondok, múzeumi adattárak, gyűjtemények, könyvtári kéziratgyűjtemények Az archontológiai és prozopográfiai adatgyűjtést ki kell terjeszteni a megyei közlevéltárak XV. (Gyűjtemények) fondfőcsoportjára, továbbá a múzeumi, könyvtári gyűjtemények, kézirathagyatékok feltárása ugyancsak fontos lehet. II. 3. Tárgyi emlékek II. 3. 1. Epigráfiai emlékek Hasznos információval szolgálhatnak a különféle, egyházi és világi építményeken elhelyezett, építtetőre, átalakítóra, tulajdonosra vonatkozó feliratok, emléktáblák. II. 3. 2. Funerális emlékek

13

Az alapvető életadatok tisztázásához nyújtanak segítséget a temetői, templomi síremlékek, sírkövek. (A nagyobb közsírkertek kataszterei mellett helytörténeti kiadványok is közölnek temetőbeosztást, fejfaleírást.35 Pl.: Kerepesi úti temető, Farkasréti temető.) II. 3. 3. Történeti ikonográfiai emlékek A vármegyei méltóság- és tisztviselőket, valamint alkalmazottakat ábrázoló művészeti alkotások (festmények, grafikák, szobrok, numizmatikai művek), fényképek és a XX. századtól számottevő mozgófilmfelvételek sorolhatók ide. A közgyűlési termeket egykor díszítő fő- és alispáni arcképcsarnokok fennmaradt darabjainak számbavétele pl. Békés, Csanád és Torontál, Tolna megye esetében már megtörtént. III. Az archontológiai név- és idősorok, a prozopográfiai adattárak összeállításával kapcsolatos kérdések III. 1. A vizsgált vármegyei apparátus A török hódoltság utáni újjászerveződéstől 1950-ig terjedő időszak archontológiai feldolgozás szempontjából négy korszakra különíthető el: 1. a kezdetektől 1849-ig 2. 1849–1860-ig 3. 1860/1861–1871/1872-ig 4. 1871/1872–1950-ig. Az első, rendi korszak vármegyei alkalmazottait három csoportra bontva (tisztviselők, szaktisztviselők, szolgaszemélyzet) lehet bemutatni. A tisztikari tagok, a szaktisztviselők és a szegődményes alkalmazottak kategorizálása a fennmaradt források tanúsága szerint hosszú időn át a kortársak számára sem volt egyértelmű. Az 1715–1765 közötti Békés vármegyei adószedői fizetési jegyzékek is mindenféle tagolás nélkül, egy közös listán rögzítették a tisztikar, a szegődményes tisztviselők és a szolgaszemélyzet illetményeit (specificatio salariorum). 1766-tól az adószedői tabellákban külön-külön szerepelt a tisztviselőknek járó fizetség (salaria) és a szolgabérek (conventiones) összege. 1766-tól 1777-ig – bérelszámolási szempontból legalábbis – a főorvost, seborvosokat, a selyemtenyésztő inspectort és a csendbiztosokat a tisztikar tagjaihoz sorolták, 1777-től az egészségügyi szakszemélyzet, a selymész és az időközben létesült földmérői poszt conventionatus álláshellyé minősült át, a csendbiztosok ellenben – fizetségüket tekintve – mindvégig a tisztviselőkhöz tartoztak. A javasolt hármas tagolás (tisztviselők, szaktisztviselők, szolgaszemélyzet) az egyes hivatalok (jegyzői hivatal, tiszti ügyészi hivatal, járási szolgabírói szervezet), a hozzájuk kapcsolt munka- és ügykörök szerves egységére helyezi a hangsúlyt.36 Ezért kerülhetnek az archontológiai név- és idősorban közvetlenül a megfelelő tisztviselői kategória után – nem pedig segédszemélyzet gyűjtőnév alatt külön csoportba – a kérdéses munkakörhöz tartozó alapismeretek elsajátítása, a tulajdonképpeni ügyintézés végett felfogadott „kisegítő” tiszteletbeli tisztviselők (jegyzők, ügyészek, esküdtek) és a legalacsonyabb rangú hivatali beosztottak (írnokok, diurnisták, /jog/gyakornokok). A három alperiódusra (katonai kormányzat /1849–1850/, provizórium /1851–1853/, definitívum /1853–1860/) elkülöníthető Bach-korszak alatt nem választott, hanem kinevezett 35

Novák László Ferenc: Fejfa monográfia. Nagykőrös, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága–Arany János Múzeum, 2005. 36 A hivatalközpontú megközelítés alkalmazásában Palugyay Imre Megye-rendszer hajdan és most. Megyehivatalok című munkája adhat megerősítést. Az 1844-ben készült összeállítás következetesen alispáni hivatalról (83–106. p.), jegyzői hivatalról (106–115. p.), tiszti ügyészi hivatalról (128–137. p.) beszél, ezek személyzete alatt értve az oda kinevezett tiszteletbeli tisztviselőket is.

14

megyei és járási tisztviselők működtek a korábbitól gyökeresen különböző hivatalszervezetben. Az igazgatási struktúra részletes ismertetése az egykorú bel-, igazság- és pénzügyminiszteri rendeleteken37 kívül – többek között – Halász Imre korszakra vonatkozó közigazgatás-történeti tanulmányaiból rekonstruálható. Az 1860/1861-től 1871/1872-ig tartó harmadik időszak a megyei autonómia helyreállításával vette kezdetét, s a vármegyei közigazgatás szerkezete alapvetően a provizórium idején sem változott. Tulajdonképpeni fordulatot a polgári közigazgatást megalapozó, a törvényhatóságokról rendelkező 1870. évi XLII. tc. hozott. A törvény értelmében a központi (alispán, tiszti ügyész, árvaszéki elnök, legalább 2 árvaszéki ülnök, árvaszéki tiszti ügyész, árvaszéki számvevő, árvaszéki jegyző, közgyám, főpénztáros és pénztárnokok, főszámvevő és számvevők, főorvos, főmérnök, levéltárnok, állatorvos) és külső tisztviselőket (főszolgabíró és szolgabírák, járási írnokok, járási orvos, járási mérnök, járási pénztáros, járási számvevő) a közgyűlés 6 évre választotta, kivéve a levéltárnokot, akit a főispán életfogytiglan nevezett ki.38 Az 1871/1872–1950 közötti negyedik korszak a vármegyék autonómiájának fokozatos csorbításával, valamint a főispáni és belügyminiszteri kinevezési jogkör bővülésével jellemezhető (1876:XV., 1881:III., 1886:XXI., 1888:VII., 1900:XVII., 1902:III., 1913:LII., 1914:IL., 1916:XXX., 1929:XXX., 1938:XXXIV., 1940:XXVI., 1941:XX., 1942:XXII. tc.). A tisztviselői kategóriák alapvetően az 1870. évi XLII. tc. elnevezéseit követték (központi tisztviselők, ezen belül az árvaszéki tisztviselők, külső tisztviselők). A rendi korszaktól 1950-ig minden időszakban találni olyan alkalmazotti kategóriát, amelyet csak egyes vármegyékben töltöttek be. Különleges, csak Zala, Vas és Sopron megyében ismert hivatal volt például a XVIII. században a vicegerensé, de a szakhivatalok között is jelentős eltérések figyelhetők meg.39 A XIX. sz. második felétől a törvényhatósági törvények (1870:XLII. tc. 3. § e/ és 1886:XXI. tc. 5. § e/) értelmében – bizonyos korlátok között, miniszteri jóváhagyással –, továbbá az 1904:X. tc. 11. §-a, az 1923:II. tc. 13. §-a szerint a vármegyék új hivatalokat rendszeresíthettek vagy a fennállókat megszüntethették. (Doboka megye 1871. évi szervezeti szabályrendeletében pl. a kültisztviselők sorában egy erdészt találni. A vármegyék többségével ellentétben 1872-ben Pest-Pilis-Soltban útbiztosokat nem alkalmaztak, ellenben 12 kerületi szülésznői posztot szerveztek.) A későbbiekben az apparátus létszámingadozása a törvényhelyek gyakori módosulása miatt következett be. A közigazgatás fokozatos államosítását érintő változások sora 1877-től 37

A bel-, igazság- és pénzügyminiszter 1853. január 19-i rendelete, mellyel a magyarországi helytartóság, megyei hatóságok és szolgabírói hivatalok szerkezetét és hivatalos hatályát, továbbá a bírói hatóságok szerkezetét és a rendszeresített fizetések és napidíjak vázlatát, nemkülönben ezen szervezet létesítését tárgyazó legfelsőbb határozványok tétetnek közhírré (MOK, 24/1853. p. 74–118.). A bel-, igazság- és pénzügyminiszter 1854. április 6-i rendelete Magyarország politikai és bírósági szervezete tárgyában (MOK, 87/1854. p. 179– 197.). A bel- és igazságügyi miniszter 1855. március 17-i rendelete, mellyel a tisztán politikai s a vegyes járási és szolgabírói hivatalok számárai hivatali utasítás bocsáttatik ki (MOK, 57/1855. p. 133–172.). 38 Az 1886:XXI. tc. 80. §-a szerint a főispán már lényegesen több alkalmazotti kategóriát (főorvos, számvevő, levéltárnok, árvaszéki nyilvántartó és könyvvezető, járási és kerületi orvos, közigazgatási gyakornok, állatorvos, járási írnok, segéd-és kezelőszemélyzet) nevezett ki. 39 A szakfeladatot ellátó tisztviselők felfogadása vármegyénként más-más időpontban, a XVIII. század első felétől folyamatosan valósult meg. Tolnában már 1732-től megyei orvos dolgozott. 1780-ra elvileg minden járásban működnie kellett egy-egy seborvosnak és bábának, ezzel szemben három vármegye egyáltalán nem alkalmazott felcsert, 17 pedig szülésznőt. A vármegyei egészségügyi személyzetet 1775-ben Zalában két gyógyszerésszel egészítették ki, akik rendes fizetést a házipénztárból kaptak. A földterület nagyságának pontos felmérése, folyószabályozás, utak, hidak karbantartása, mocsárlecsapolás lett a geometra feladata. 1780 körül hat vármegyének nem volt földmérője, Békés, Csanád és Csongrád megye pedig közösen alkalmazott egy geometrát. A gazdasági szakigazgatás speciális feladatokkal megbízott tisztviselője volt a nyolc vármegyében felfogadott selyemtermelési felügyelő és négy gyakornok. Szeder- vagy eperkertész Békésen kívül további hat megyében működött. A lótenyésztés ügyét mozdította elő az istállómester és a ménesfelügyelő, 14 vármegye rajtuk kívül még lovászt is fizetett. Egy-egy megyében egyedi megbízásnak tett eleget a magtáros, kocsis, útkövező, a rabok péknője (pistrix captivorum), hídgondnok vagy a levélhordó. A kéményseprő helyenként már tűzrendészeti tevékenységet is folytatott, jellemző módon azonban még nem hatósági személynek számított, hanem csak mesterembernek. Békésben, Komáromban és Turócban kovács is dolgozott.

15

kezdődött. Az 1877. évi XXIV. tc. – legkésőbb 1877. december 31-i hatállyal – a megyei mérnöki állások megszüntetését mondta ki, s ezek hivatali teendőit az államépítészeti hivatalokra ruházta. 1881-től, a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló 1881:III. tc. kihirdetésével, a megyei szolgaszemélyzet létszáma csökkent jelentékeny mértékben. A közrend őre ezután a katonailag szervezett m. kir. csendőrség lett. Az 1881:III. tc. 6. §-a előírta, hogy a csendőrség első szervezésénél lehetőség szerint a megszűnő közbiztonsági közegeket kell alkalmazni. A 7. § felhatalmazta a belügyminisztert az addig élethossziglan kinevezett, de további szolgálatra alkalmatlan rendfenntartó erők végkielégítésére. Az 1886:XXI. tc. 61. §-a a főispánok mellé – a belügyminiszter által kinevezendő – főispáni titkári állás rendszeresítésére adott lehetőséget. A közutakról és vámokról című 1890. évi I. tc. értelmében az útmestereket vagy útbiztosokat a főispán nevezte ki élethossziglan, az útkaparók felfogadása és elbocsátása alispáni hatáskörbe került. Az 1900:XVII. tc. és a 95000/1900. FM sz. rendelet alapján a vármegyei állatorvosi teendőket a törvényhatósági m. kir. állatorvosra és a m. kir. járási állatorvosokra bízták. A vármegyei központi- és gyámpénztári feladatokat az 1902:III. tc. értelmében a m. kir. adóhivatalok, a központi és gyámügyi számvevői munkát pedig a m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség és a m. kir. járási számvevők látták el. Az 1912:XXIII. tc.40 hatályon kívül helyezte az 1882:XX. törvénycikket, az általa rendszeresített közgazdasági előadók megbízását pedig megszüntette. A vármegyei törvényhatóságokban a mezőgazdasági ügyek előadója a m. kir. gazdasági felügyelőség vezetője lett. Az 1912. évi LVII. tc. 2. §-a kimondta, az I. osztályú aljegyzői állásokat minden vármegyében másodfőjegyzői állássá kell átszervezni. A 15. § minden megyében egy irodaigazgatói poszt szervezésére adott utasítást (ahol korábban nem létezett ez az álláshely, egy X. fizetési osztályú irodatiszti állást kellett IX. fizetési osztályba tartozó irodaigazgatói állássá átszervezni). A vármegyei alkalmazottak létszámviszonyainak szabályozásáról szóló 1923:II. tc. 2. §-a szerint alispáni, főjegyzői, árvaszéki elnöki, tiszti főügyészi, tiszti főorvosi, főlevéltárosi, irodaigazgatói (főigazgatói) állást vármegyénként, főszolgabírói állást pedig járásonként csak egyet lehetett szervezni. Ugyanitt rögzítették a vármegyei alorvosi, allevéltárosi és várnagyi posztok üresedés esetén való megszüntetését, egyes vármegyei díjnoki állásokat pedig – bizonyos feltételek mellett – irodasegédtiszti állássá szerveztek át. Az 1923:II. tc. 13. §-a alapján a megyék nem alkalmazhattak a továbbiakban fizetéstelen tisztviselőket vagy segélydíj nélküli közigazgatási gyakornokokat. (A 3760/1933 BM. sz. rendelet értelmében ellenben a fizetéses gyakornokok számával megegyező díjtalan gyakornokot is ki lehetett nevezni a vármegyékbe.) A vármegyei tiszti főorvosi és a járási orvosi teendőket az 1936. évi IX. tc. nyomán a m. kir. tiszti főorvos, illetve a m. kir. tisztiorvosok látták el. A tűzrendészet fejlesztéséről szóló 1936:X. tc. két főispáni kinevezési jogkörbe utalt álláshelyet létesített (vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelő). A közigazgatás ideiglenes rendezéséről intézkedő 14/1945 M. E. rendelet értelmében kibocsátott 1030/1945 M. E. rendelet 12. § (2) bekezdése a főszolgabírói állás megszüntetését mondta ki, hatáskörét a törvényhatósági bizottság által választott járási főjegyző látta el. A rendelet 19. §-a szerint a levéltárnokot és a kezelőszemélyzetet a főispán, a számvevői személyzetet a belügyminiszter nevezte ki. Az alispán a számvevőségi személyzet tagjai közül az egyes járásokhoz járási számvevőt rendelhetett ki. A 20. § meghatározta a feltétlenül betöltendő vármegyei állások körét (1–1 alispáni, jegyzői, ügyészi, árvaszéki, pénztárnoki, ellenőri, számvevői, továbbá járásonként 1 főjegyzői álláshely). A 2500/1945 M. E. rendelet a kezelői, díjnoki és kisegítő szolgai személyzet alkalmazását megszüntette, helyettük – új névvel – irodai tisztviselőket, irodai alkalmazottakat és altiszteket foglalkoztattak. A 8450/1947 Korm. rendelet – 1947. július 3-i hatállyal – a vármegyei aljegyzői elnevezést vármegyei jegyzőre változtatta.

40

A gazdasági felügyelői szolgálatról szóló 1921:XLII. tc. helyezte hatályon kívül. A törvény 1. §-a kimondta: a m. kir. gazdasági felügyelők a földmívelésügyi minisztérium fennhatósága alá tartozó állami tisztviselők.

16

III. 1. 1. Tisztviselők, szaktisztviselők Vármegyei szinten a XVIII. sz. első felétől 1848-ig tartó időszakot feldolgozó, eddig elkészült archontológiai adatsorok döntően Palugyay Imre Megye-rendszer hajdan és most. Megye-hivatalok (1844) c. összeállításának „tisztikari tisztségviselőit” érintették. Hudi József Veszprém vármegye XVIII. századi tisztikarát (első- és másodalispán, fő- és aljegyző, fő- és aladószedő, fő- és alszámvevő, levéltárnok, fő- és seborvos, első- másodföldmérő) dolgozta fel. Ódor Imre Baranya megyei kutatását a fő- és alispánokra, fő- és aljegyzőkre, fő- és aladószedőkre, számvevőkre, fő- és alügyészekre, fő- és alszolgabírákra, esküdtekre, táblabírákra terjesztette ki az 1713–1813 közötti száz esztendőben. Győr vármegye tisztikarának (első- és másodalispán, fő- és aljegyzők, levéltárnok, fő- és aladószedő, fő- és alügyész, számvevő, fő- és alszolgabíró, esküdt) 1816–1848 közötti, biztosi hivatalokkal (mezei-, úti-, selyem- és katonai biztosok) kiegészített archontológiája Dominkovits Péter nevéhez fűződik. A már többször említett Zala megye archontológiája, 1138–2000 a tisztviselők igen széles körét (országgyűlési követ, ispán, főispán, főispáni helyettes, alispán, vicegerens, első- és másodalispán, jegyző, főjegyző, első- és másodaljegyző, levéltárnok, rovásadó-összeíró és adószedő, fő- és aladószedő /utóbbiak járásonként/, fő- és alszolgabíró, gyámi szolgabíró /járásonként/, ügyész, főügyész, első- és másodalügyész, számvevő, segédszámvevő, esküdt /járásonként/, fő- és másodorvos, fő- és másodmérnök) érintette az 1849 előtti időszakból. A Zala megye archontológiája, 1138–2000 a Bach-korszak tisztikarát (megyefőnök, megyehatósági biztos, megyei titkár, kiadó, lajstromozó, főpénztáros, pénztárellenőr, számvevő, irodatiszt, írnok, mérnök, orvos, csendbiztos hadnagy, járási cs. kir. főbíró, közigazgatási segéd, tollnok, írnok, kerületi sebész, katonai biztos), továbbá az 1861–1950 közötti időszak személyi állományát (fő-. első-, másodalispán, helyettes alispán, alispán, fő-, első-, másod-, harmad-, negyed-, ötödaljegyző, másodfőjegyző, I., II., III. osztályú aljegyző, aljegyző, fő-, első-, másodalügyész, fő-, alszámvevő, főorvos, fő-, másodmérnök, levéltárnok, árvaszéki elnök, fő-, alszolgabíró, esküdt) is számba vette. Zemplén megye 1919–1944 közötti archontológiája (fő- és alispán, főjegyző, másodfőjegyző, aljegyző, tiszti főügyész, tiszti főorvos, főlevéltárnok, árvaszéki elnök, elnökhelyettes, ülnök, főszolgabíró, szolgabíró) ugyancsak elkészült. A rendi korszak többnyire az esküdtekkel záródó vármegyei tisztikari névjegyzékein kívül néhány esetben külön archontológiai összeállítás készült a levéltárnokokról (Békés, Tolna megye) és a szegődményes szaktisztviselőkről (orvos, bába, mérnök) is. Különösen jól használható a vármegyék, szabad királyi- és bányavárosok 1794–1796. évre vonatkozó magyar orvosi névtára.41 Elkészült Tolna megye XVIII. századi egészségügyi alkalmazottainak a névsora, valamint – Krász Lilla helytartótanácsi levéltári kutatásai nyomán – a XVIII. század végi, több megyére vonatkozó bábanévjegyzék. A XIX. század első felének tiszti mérnök-összeállítása Somogyból áll rendelkezésre. III. 1. 2. Szegődményes alkalmazottak (vármegyei cselédek) A szolgaszemélyzetet érintő adatgyűjtés különösképpen sok nehézségbe ütközik, ezt erősítette meg a pécsváradi közalapítványi kerület 1800–1850 közötti alkalmazotti névsorát összeállító Borsy Judit kutatása is. Vármegyei szinten a Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715–1848 c. kötet keretében történt kísérlet a szegődményes alkalmazottak 41

A névtár a Decsy-Sámuel-féle Magyar Almanak feldolgozásának eredménye. A vármegyei, szabad királyi- és bányavárosi főorvosok, járási sebészek mellett ismerteti négy törvényhatóság (Moson, Sopron, Vas megye, Jászkun kerület) bábanévsorát, az ugocsai és soproni megyei gyógyszerész és a gömöri állatorvos nevét. Kiss László: Magyar orvosi névtár 1794–1796-ra Decsy Sámuel Magyar Almanakjában. In: Orvostörténeti Közlemények, (1991–1992) 133–140. p. 137–147.

17

(csendbiztos, tömlöctartó, megyei katonák, kovács, lovász, hóhér, kéményseprő, kertész) működési adatainak összegyűjtésére. A Palugyay-féle Megye-rendszer hajdan és most. Megye-hivatalok (1844) c. kötet a biztosi, várnagyi, őrmesteri, káplár és hajdú posztra vonatkozó feudális kori ismereteket összegzi. A Bach-korszakban a katonai- és útbiztosok funkciója érintetlen maradt, a várnagy és beosztott foglárjai 1851-től a megyei igazságszolgáltatási szervezetbe tartoztak, a karhatalmi szervezet helyébe pedig a csendőrség lépett. 1860-tól újjáalakulhattak a vármegyei lovas csendlegénységek, de rövid időn belül a közbiztonsági szolgálat átszervezésével (1881:III. tc.) a m. kir. csendőrség váltotta fel őket. Az 1886:XXI. tc. 68. § p) értelmében az alispán fogadta fel és bocsátotta el a törvényhatósági szolgákat, különös tekintettel a kiszolgált katonákra és honvédekre, ill. az 1873:II. tc. rendelkezéseire. A kötelességeit megfelelően teljesítő szolgát élethossziglan alkalmazták. Az 1912. évi LVII. tc. 41. §-a kimondta a várnagyi állások megüresedés esetén való megszüntetését. Ugyanezt ismételte meg az 1923:II. tc. 2. §-a. Békés vármegye szolgaszemélyzetét 1877-ben 1–1 fő- és alispáni, 7 főszolgabírói tiszti hajdú, 5 hivatalszolga, 1 kapuőr, 30 lovas csendlegény, 1891-ben 1–1 házfelügyelő és kapus, 9 tiszti hajdú, 6 központi hivatalszolga, 1897-ben 1–1 házfelügyelő és kapus, 10 tiszti hajdú, 8 központi hivatalszolga, 1908-ban 1–1 házfelügyelő, kapus, gépkezelő, gépszolga, 7 központi hivatalszolga, 4 udvaros, 7 főszolgabírói tiszti hajdú, valamint a hét főszolgabírói járás területére beosztott útkaparó, 1936-ban 5 első-, 7 másodosztályú altiszt és 5 kisegítő szolga alkotta. III. 2. A feldolgozás folyamata, archontológiai adattár Az anyaggyűjtés megkezdése előtt – a rendelkezésre álló irodalom és előzetes forrásfelmérés alapján – ki kell jelölni a feldolgozásra kerülő időszakot és az alkalmazottak pontos körét (csak a szorosan vett tisztikar, esetleg a szaktisztviselők, tiszteletbeli tisztviselők, vagy az 1848 előtti táblabírák és országgyűlési követek is?). A döntés során mérlegelni kell, hogy az idő előrehaladtával, a hivatal- és szakszerűség, a bürokratizálódás erősödésével dinamikusan emelkedett a foglalkoztatottak száma. A török hódoltság után 7 fővel újjászerveződő Békés vármegyét például a XVIII. sz. közepén már több mint háromszor nagyobb apparátus működtette, a század végére a létszám meghétszereződött, 1848-ban a teljes megyei személyzet tizenháromszorosan haladta meg az 1715. évit. A XIX. sz. második felétől a létszámviszonyokat az állami szakigazgatási feladatok differenciálódása és térnyerése, és a hagyományos vármegyei autonómia háttérbe szorulása alakította. Év 1715 1725 1735 1744 1755 1765 1775 1785 1793 1816 1825 1835

Tisztviselők, Szolgaszemélyzet kezelő- és segédszemélyzet 7 – 5 5 10 6 11 14 11 12 12 14 17 13 21 19 27 20 34 51 37 52 40 55

Összesen 7 10 16 25 23 26 30 40 47 85 89 95 18

1841 1848 1849 1860 1877 1891 1897 1908 1936

42 45 42 47 47 61 79 102 50

57 47 73 86 45 17 20 22 17

99 92 115 133 92 78 99 124 67

Békés megye alkalmazotti adatai (1715–1936) Az archontológiai adatsorban a III. 1. fejezet korszakbeosztása szerint az egykorú hierarchiát követve sorakozhatnak az egyes alkalmazotti kategóriák. (A tisztségek rangsorát jelölte ki a feudális korban a megválasztási/kinevezési sorrend a tisztújításon, a közgyűlésen való ülésrend vagy a közgyűlési jegyzőkönyvek ülésenkénti kezdő méltóságsora, 1870 után a törvényhatósági törvényekben alkalmazott sorrend vagy a vármegyei szerevezési szabályrendeleteknek megfelelő beosztás.) Az alkalmazotti kategórián belül vagy az állás elnyerésének időrendjében követik egymást az azt betöltő személyek (a sort ilyenkor a poszttól való megválás időpontja zárja), vagy az alkalmazotti kategórián belül az évek rendjének megfelelően, minden egyes esztendőhöz külön-külön rendeljük hozzá az éppen akkor működő személyt. Utóbbi megoldás főként a középkori méltóságsorok összeállításánál vagy a meglehetősen adathiányos alkalmazotti csoportoknál (pl. szegődményesek, szolgák) használatos. A tisztség elnyerésének, az attól való megválás időpontját lehetőség szerint az éven kívül a hónap és a nap megadásával kell pontosítani. A bizonytalan vagy egymásnak ellentmondó források adataira kérdőjellel (?) hívhatjuk fel a figyelmet. A méltóság- és hivatalviselés kezdő- és záró dátumának a kinevezés, illetve megválasztás, a beiktatás, valamint a felmentés, a hivatalból való elmozdítás – ennek hiányában a lemondás, esetleg a hivatal átadás-átvétel – időpontja tekintető. A kortársak általában a hivatali eskü letételétől, esetleg a fizetés folyósításától számították a hivatalviselés kezdetét, a szolgálati viszony igazolásáról kiállított bizonyságlevelek is ezt az időpontot vették alapul. Amennyiben a kérdéses személy a poszt viselése közben elhunyt, †-jel utal erre a tényre az archontológiai névsorban. A rendelkezésre álló források egyenetlensége sok esetben még a tisztikar tagjainál sem teszi lehetővé a kinevezés, felmentés napi dátumának a felderítését, a szaktisztviselők és még inkább a szolgák működési adatainak összeállításakor pedig gyakran az egy-egy évben előforduló említéssel kell beérni. Míg a tisztikari tagok és a szegődményesek adatsora feltünteti az egyes személyek adott poszton eltöltött szolgálati idejének kezdő és záró évét (ahol ismert, a hónap, nap kiegészítésével), addig – a forrásadottságok figyelembevételével – a szolgaszemélyzet esetében gyakran másként kell eljárni.42 42

Békés vármegyében például, ahol nemcsak a tisztviselői alapnyilvántartások hiányával kell számolni, de a pénztárnok által vezetett részletező házi pénztári elszámolások és bérjegyzékek sem maradtak fenn, a szolgaszemélyzet számbavételénél az összesítő fizetési tabellák – nevek nélküli – létszámadatai jelentették a kiindulást. Évről évre kellett meghatározni a fizetséggel díjazott álláshelyek számát, s ehhez lehetett hozzáfűzni a feltárt, szórványos névanyagot. A vármegyei tömlöctartók, katonák, hajdúk, kéményseprők, kertészek, lovászok, hóhérok névsorát a tisztújítási jegyzőkönyvek egyáltalán nem őrizték meg, a közgyűlési protocollumok elszórt bejegyzései (rendes feladatokon felüli és vármegyén kívüli megbízásokért adott napidíjelszámolások) mellett főként az alispáni jegyzőkönyvek tájékoztatnak személyükről. A szolgaszemélyzet archontológiája tehát itt elsősorban a fizetési jegyzékekből megállapított, római számmal jelölt létszámadatokhoz évről évre hozzárendelt névanyagból állt össze. Egyes esetekben a létszámkeretet meghaladó számú alkalmazotti említés fordult elő. Ennek oka lehetett az adott poszton év közben történt személycsere – a forrás ugyanakkor hallgat arról, kinek a helyét tölti be az új cseléd – vagy a naptári évek rendjének megfelelően vezetett közgyűlési jegyzőkönyvek és a katonai évhez igazodó pénztári elszámolások közötti átfedésből adódó bizonytalanság. A járásonként megszervezett állások viselőinél pedig a közigazgatási beosztáshoz való tartozás maradhatott említés nélkül. Ezek a “létszámfeletti” szolgák az egyes posztok római számmal jelölt rendes viselői

19

Az archontológiai névtárban tükröződnie kell a tisztségek elnevezésében bekövetkezett változásoknak (az időpont megjelölésével). A járásonként megszervezett állásokat járásokra tagolva közöljük (pl. szolgabíró, esküdt, orvos). A változás tényét a névtárat bevezető hivataltörténeti fejezetben is fel kell tüntetni, ahol az egyes posztok szervezésére, átszervezésére, működésére, hatás- és feladatkörére vonatkozó legfontosabb adatok (székhely, illetmény, egyéb kiegészítő juttatás) összegződnek. Lényeges annak a közlése is, az adott álláshelyet választással vagy kinevezéssel töltötték-e be, ill. ha a korábban választott tisztség kinevezetté minősült át. Mivel a családnevek helyesírásában a XIX. század végéig a legcsekélyebb következetesség sem mutatható ki, ezért abban az esetben, ha egy-egy tisztviselő személy nem maradt meg egy bevett névírásmód mellett, akkor a genealógiai irodalomban elfogadott, illetve a mai helyesírási szabályokhoz idomuló névalakot javasolt alapul venni. Ha az alkalmazott családnevét megváltoztatta, a kérdéses poszt betöltőjét ettől kezdődően az engedélyezett, új családnéven soroljuk be, a módosítás tényére, körülményeire a vonatkozó prozopográfiai részben történik utalás.43 Az archontológiai névjegyzékben és a prozopográfiai címsorokban a főnemesi rangot és – amennyiben a más, azonos nevű családtól való megkülönböztetés indokolja – a nemesi előnevet a családnév után, hátravetve közljük. Az azonos család- és keresztnevű személyeket az egyértelmű megkülönböztethetőség érdekében – az archontológiai és a prozopográfiai adatsorban egyaránt – a családnév után írt római számokkal különbözethetjük meg egymástól. Az archontológiai adattárban közölt neveket ábécérendben, személynévmutató szerűen is csoportosítani kell. Ez történhet az archontológiai név- és idősorok teljes adatállományának az egyes tisztviselők neve alá történő átcsoportosításával (vö. Zala megye archontológiája, 1138–2000) vagy ugyancsak a teljes alkalmazotti kör betűrendjét követve, de egyéb, az archontológiai név- és idősorokban nem közölt prozopográfiai adattal kiegészítve (vö. Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715–1848). III. 3. Prozopográfiai adattár A prozopográfiai fejezetben ** jelöli a keresztelés, * a születés, † a halálozás idejét és helyét. Az egyházi anyakönyvek eltérő adatfelvételei miatt, főként a XVIII. században, helyenként csak a keresztelés napjának közlésére van mód. Az alapvető életadatokon kívül a prozopográfiai adatközlés további főbb szempontjai: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Családi háttér. Nemesi származás Vallás Iskolai tanulmányok Hivatali ranglétra, előrelépés Vagyoni- és birtokviszonyok Társadalmi-közéleti szerepvállalás (Szak)irodalmi tevékenység Kitüntetések, rang- és címadományozás

után, az év végén kaptak helyet a név- és idősorban. A szolgaszemélyzet konzekvens számbavételét gátolta a keresztnevek írásakor esetenként tapasztalt – feltételezhető – tollhiba, ugyanakkor ennek mérlegelésekor óvatosságra intenek az azonos családnevű személyek (apa és fia, testvérek, egyéb rokonok) egyidejű hivatalviselésére vonatkozó kétségbevonhatatlan adatok. A létszámnyilvántartás és az összegyűjtött névanyag egymásra vetítésekor problémát vetett fel a vármegyei katonák elöljárója, az őrmester (antesignanus) többféle besorolása: alkalmanként külön tüntették fel, máskor beosztottai között szerepelt. 43 A névírásmód kérdését részletesen taglalja: Fallenbüchl Zoltán: Archontológia. In: A történelem segédtudományai. 2., bőv. kiad. Szerk. Kállay István. Bp., ELTE BTK, 1986. p. 124–140.

20

IV. Archontológiai és prozopográfiai adatbázis-építés. Elemzési szempontok Az archontológiai név- és idősorok, továbbá a prozopográfiai szempontoknak megfelelő összeállítások faktografikus jelegüknél fogva különösen alkalmasak az adatbázisba rendezésre, s ennek nyomán a rögzített adatok több szempont szerinti lekérdezésére, elemzésére. A vármegyei tisztviselőkre vonatkozó kutatási eredményeket összegző archontológiai és prozopográfiai adatbázisok javasolható mezői a következők lehetnek: 1. Az alkalmazott születési családneve 2. Keresztnév 3. A családnév forrásokban előforduló variánsai44 4. Az engedéllyel megváltoztatott családnév 5. Névváltoztatás időpontja 6. Nemesi előnév 7. Főnemesi cím 8. A család nemesítésének időpontja 9. A nemeslevél vármegyei kihirdetésének időpontja 10. Születés időpontja 11. Születés helye 12. A születési hely közigazgatási egysége (vármegye) 13. Vallás 14. Áttérés más vallásra 15. Áttérés időpontja 16. Halálozás időpontja 17. Halálozás helye 18. A halálozási hely közigazgatási egysége (vármegye) 19. Apa neve 20. Apa vallása 21. Apa foglalkozása 22. Anya neve 23. Anya vallása 24. Anya foglalkozása 25. Nem (férfi/nő) 26. Elemi iskolai tanulmányok helye (I.)45 27. Elemi iskolai tanulmányok ideje (I.) 28. Elemi iskolai tanulmányok helye (II.) 29. Elemi iskolai tanulmányok ideje (II.) 30. Elemi iskolai tanulmányok helye (III.) 31. Elemi iskolai tanulmányok ideje (III.) 32. Elemi iskolai tanulmányok helye (IV.) 33. Elemi iskolai tanulmányok ideje (IV.) 34. Elemi iskolai tanulmányok helye (V.) 35. Elemi iskolai tanulmányok ideje (V.) 36. Elemi iskolai tanulmányok helye (VI.) 44

Szükséges számú almezővel. Az elemi-, középiskolai és felsőfokú tanulmányoknál előzetesen meg kell állapítani a szükséges mezők számát (egy tisztviselő élete során hány iskolatípusban, hol, mikor tanult). Az itt javasolt séma hét elemi, tíz-tíz középés felsőfokú oktatási helyszínnel és időponttal számol. (Pl. Fábry Sándor /1859–1917/ Békés vármegyei főispán 1868–1873 között a békéscsabai evangélikus négyosztályú alreál gimnázium tanulója volt, 1873/1874-ben a szarvasi főgimnáziumba iratkozott be, majd két tanévet Selmecbányán teljesített, a nyolcadik osztályt ismét Szarvason végezte. A jogot Budapesten hallgatta. Tormássy Lajos /1784–1867/ Békés vármegyei főorvos orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte 1806-tól 1812-ig, de közben egy félévet, az 1808/1809. tanévben Pesten tanult.)

45

21

37. Elemi iskolai tanulmányok ideje (VI.) 38. Elemi iskolai tanulmányok helye (VII.) 39. Elemi iskolai tanulmányok ideje (VII.) 40. Középiskolai tanulmányok helye (I.) 41. Középiskolai tanulmányok ideje (I.) 42. Középiskolai tanulmányok helye (II.) 43. Középiskolai tanulmányok ideje (II.) 44. Középiskolai tanulmányok helye (III.) 45. Középiskolai tanulmányok ideje (III.) 46. Középiskolai tanulmányok helye (IV.) 47. Középiskolai tanulmányok ideje (IV.) 48. Középiskolai tanulmányok helye (V.) 49. Középiskolai tanulmányok ideje (V.) 50. Középiskolai tanulmányok helye (VI.) 51. Középiskolai tanulmányok ideje (VI.) 52. Középiskolai tanulmányok helye (VII.) 53. Középiskolai tanulmányok ideje (VII.) 54. Középiskolai tanulmányok helye (VIII.) 55. Középiskolai tanulmányok ideje (VIII.) 56. Középiskolai tanulmányok helye (IX.) 57. Középiskolai tanulmányok ideje (IX.) 58. Középiskolai tanulmányok helye (X.) 59. Középiskolai tanulmányok ideje (X.) 60. Felsőfokú tanulmányok helye (I.) 61. Felsőfokú tanulmányok ideje (I.) 62. Felsőfokú tanulmányok helye (II.) 63. Felsőfokú tanulmányok ideje (II.) 64. Felsőfokú tanulmányok helye (III.) 65. Felsőfokú tanulmányok ideje (III.) 66. Felsőfokú tanulmányok helye (IV.) 67. Felsőfokú tanulmányok ideje (IV.) 68. Felsőfokú tanulmányok helye (V.) 69. Felsőfokú tanulmányok ideje (V.) 70. Felsőfokú tanulmányok helye (VI.) 71. Felsőfokú tanulmányok ideje (VI.) 72. Felsőfokú tanulmányok helye (VII.) 73. Felsőfokú tanulmányok ideje (VII.) 74. Felsőfokú tanulmányok helye (VIII.) 75. Felsőfokú tanulmányok ideje (VIII.) 76. Felsőfokú tanulmányok helye (IX.) 77. Felsőfokú tanulmányok ideje (IX.) 78. Felsőfokú tanulmányok helye (X.) 79. Felsőfokú tanulmányok ideje (X.) 80. Egyetemi oklevél (I.) 81. Egyetemi oklevél kibocsátási helye (I.) 82. Egyetemi oklevél kelte (I.) 83. Egyetemi oklevél (II.) 84. Egyetemi oklevél kibocsátási helye (II.) 85. Egyetemi oklevél kelte (II.) 86. Egyetemi oklevél (III.) 87. Egyetemi oklevél kibocsátási helye (III.) 88. Egyetemi oklevél kelte (III.) 89. Egyetemi oklevél (IV.) 22

90. Egyetemi oklevél kibocsátási helye (IV.) 91. Egyetemi oklevél kelte (IV.) 92. Egyetemi oklevél (V.) 93. Egyetemi oklevél kibocsátási helye (V.) 94. Egyetemi oklevél kelte (V.) 95. Patvarista, jurátus szolgálat ideje (I.) 96. Patvarista, jurátus szolgálat helye (I.) 97. Patvarista, jurátus szolgálat ideje (II.) 98. Patvarista, jurátus szolgálat helye (II.) 99. Patvarista, jurátus szolgálat ideje (III.) 100. Patvarista, jurátus szolgálat helye (III.) 101. Patvarista, jurátus szolgálat ideje (IV.) 102. Patvarista, jurátus szolgálat helye (IV.) 103. Patvarista, jurátus szolgálat ideje (V.) 104. Patvarista, jurátus szolgálat helye (V.) 105. Ügyvédi diploma kelte 106. Nyelvtudás 107. Családi állapot (nőtlen/hajadon/házas) 108. Házastárs neve (I.) 109. Házastárs vallása (I.) 110. Házastárs foglalkozása (I.) 111. Házasságkötés helye (I.) 112. Házasságkötés ideje (I.) 113. Megözvegyülés időpontja (I.) 114. Válás időpontja (I.) 115. Házastárs neve (II.) 116. Házastárs vallása (II.) 117. Házastárs foglalkozása (II.) 118. Házasságkötés helye (II.) 119. Házasságkötés ideje (II.) 120. Megözvegyülés időpontja (II.) 121. Válás időpontja (II.) 122. Házastárs neve (III.) 123. Házastárs vallása (III.) 124. Házastárs foglalkozása (III.) 125. Házasságkötés helye (III.) 126. Házasságkötés ideje (III.) 127. Megözvegyülés időpontja (III.) 128. Válás időpontja (III.) 129. Házastárs neve (IV.) 130. Házastárs vallása (IV.) 131. Házastárs foglalkozása (IV.) 132. Házasságkötés helye (IV.) 133. Házasságkötés ideje (IV.) 134. Megözvegyülés időpontja (IV.) 135. Válás időpontja (IV.) 136. Egyházi személy (igen/nem) 137. Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás (I.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) 138. Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás helye (I.) 139. Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás időtartama (I.) 140. Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás: beosztás (I.) 141. Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás (II.) (állami/vármegyei/tör23

142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. …. …. …. … … … … … … … … … … … … … …

vényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás helye (II.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás időtartama (II.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás: beosztás (II.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás (III.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás helye (III.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás időtartama (III.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás: beosztás (III.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás (IV.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás helye (IV.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás időtartama (IV.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás: beosztás (IV.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás (V.) (állami/vármegyei/törvény-hatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás helye (V.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás időtartama (V.) Vármegyei szolgálatot megelőző hivatalvállalás: beosztás (V.) Főispáni poszt betöltésének kezdete Főispáni poszt betöltésének vége Alispáni poszt betöltésének kezdete Alispáni poszt betöltésének vége Első alispáni poszt betöltésének kezdete Első alispáni poszt betöltésének vége Másodalispáni poszt betöltésének kezdete Másodalispáni poszt betöltésének vége Jegyzői poszt betöltésének kezdete Jegyzői poszt betöltésének vége46 Elhalálozás vármegyei szolgálat közben történt (igen/nem) Haláleset idején viselt vármegyei állás Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás (I.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás helye (I.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás időtartama (I.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás: beosztás (I.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás (II.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás helye (II.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás időtartama (II.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás: beosztás (II.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás (III.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás helye (III.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás időtartama (III.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás: beosztás (III.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás (IV.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás helye (IV.)

46

A 157. mezőtől kezdődően a további mezők számát az adatgyűjtés megkezdése előtt kiválasztott alkalmazotti kategóriák száma határozza meg.

24

… … … … … … … … … … … …

Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás időtartama (IV.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás: beosztás (IV.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás (V.) (állami/vármegyei/törvényhatósági/községi/uradalmi/katonai/egyházi) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás helye (V.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás időtartama (V.) Vármegyei szolgálatot követő hivatalvállalás: beosztás (V.) Vagyoni- és birtokviszonyok Társadalmi-közéleti szerepvállalás (Szak)irodalmi tevékenység Kitüntetések Felhasznált források (bibliográfiai adatok, levéltári jelzet) Megjegyzés

Az elemzéseknek köszönhetően vizsgálható lesz a tisztviselők felekezeti megoszlása, átlagéletkora hivatalba lépés idején, egy adott álláshelyen eltöltött átlagos szolgálati idő, a hivatali ranglétrán való előrelépés iránya, intenzitása, a házasságkötés időpontja az életúton és a hivatali pályán belül (a házasságkötés a társadalmi mobilizáció vagy fixáció eszköze volt-e), egy adott posztot betöltők átlagos élettartama, egy családból kikerülő tisztviselők száma stb. Ha az eddig elkészült és a későbbiekben összeállítandó vármegyei archontológiai és prozopográfiai összeállítások adatai egy egységes, szakmai konszenzuson alapuló mezőbeosztású adatbázisba kerülnek rögzítésre, egy regionális összehasonlításokra is alkalmas, több szempontból hasznosítható segédlet nyerhető.

25